Műemlékek közt Dél-Erdélyben - Vajdahunyad várában (2.)
Hogyha Déva vára nem is annyira, de Vajdahunyad vára sokkal inkább fontosnak tűnik a románok számára. Mivel a dévaival ellentétben ez a várkastély viszonylag épen maradt fenn, sokkal könnyebb volt üzemeltetni és megteremteni a legújabbkori legendáriumát. Tény és való azonban, hogy elsősorban a magyar vonatkozásokra kell figyelni, illetve arra, hogy az erdélyi vajdaság, majd a fejedelemség korában is igen fontos szerepet töltött be. 
Luxemburgi Zsigmond (1369-1437)  magyar, német, cseh király, német-római császár Vajk kenéznek, Hunyadi János apjának adományozza ezt a területet, amely Hunyadi János kormányzósága idején válik birtokközponttá, ekkor épül fel az itteni lovagvár legkorábbi része. Később Bethlen Gábor végeztet jelentős felújítást és átépítést, majd Zólyomi Dávidné Bethlen Katalin az 1600-as évek közepén. Az erdélyi e megszűnése után (1691) az osztrákok vasraktárt rendeztek itt be, majd 1725-től a kincstári uradalom hivatalait helyezték el benne. Katonai célokra 1784-ben használták utoljára, amikor a Horea-féle parasztfelkelés idején ide menekült a környék nemessége és polgársága, majd vizsgálati fogságuk idején a várbani rabosították a felkelés vezetőit. 1818-ban és 1854-ban tűz pusztította. Az 1848-1849-es forradalom idején nem jutott számára különösebb szerep. 
A kiegyezés után a magyar kormány kiemelt fontosságúnak tartotta a várat, és 1868-ban, Arányi Lajos kampánya során adományokat gyűjtöttek. Schulcz Ferenc majf Steindl Imre irányította a felújításokat (1870-1874), akik mindent a gótika stílusjegyeinek rendeltek alá, olyan átépítéseket is végeztettek, amelyeket később vissza kellett bontani. A 19. század végén már komoly állami pénzeket fordított a budapesti vezetés a várra. Az igazi és tudományos igényű felújítás 1907 és 1913 között zajlott Möller István vezetésével. Előtte azonban a Millennium alkalmából (1896) a budapesti Városligetben felépült a Vajdahunyad vára, amely tartalmazza az eredeti vár Nebojsza-bástyája és a Mátyás-loggia másolatát (ezek az épületek 1908-ra készültek el), amelyek révén a maradék Magyarországon ma is népszerűsíthető Vajdahunyad egykori szerepe és az ott felhalmozott érték. 
Az már a korábbi személyes emlékeimhez tartozik, hogy amikor először ott jártam - úgy 1970 körül - sokkal magasabbnak tűnt. Lehetséges, hogy nem volt viszonyítási alapom, hiszen ez lehetett az első középkori vár, amelyet meglátogathattam. Pontosan nem emlékszem arra, hogy milyen kiállítás volt látható benne, az épület bizonyos jellegzetességei, formái azóta ivódtak belém. 
Akkor még javában működött a városban és környékén a nehézipar. Éjjel-nappal világított a kohók tüze, a város fölött sodronypályákon szállították egyik üzemrészből a másikba az ércet, a salakot, a szenet. Valahogy jobban lenyűgözte fantáziámat az ipar, hiszen lépten-nyomon azt dicsőítették a tankönyveink, a szülők és a rokonságunk nagy része is valahogy a vasiparhoz, a nyersvas- és acélgyártáshoz, illetve a véle szorosan összefüggő bányászathoz kötődött. Én azt hittem akkor, hogy az ipar és a szocializmus örökéletű lesz, és a 2000. évre minden baj megoldódik, akkor már tulajdonképpen a kommunizmus áldásaiban részesülhetünk majd, s én 37 évesen boldog részese lehetek benne minden földi jónak.
Nem tudtam, hogy ennek az ipartelepítésnek milyen előzményei vannak, és miféle ördögi praktikákból származtatható az a népességvándorlás, amely a háborúknál is jobban szétdúlta a székelyföldi közösségeket. A jellegzetes szagra és a pernyeként aláhulló anyagrészecskékre is emlékszem, amelyek a Siemens-Martin kemencékből áramlottak ki a légtérbe. Akkortájt nem esett túl sok szó a légszennyezés ártalmairól, arról, hogy a levegőbe kijutó anyagrészecskék mindenre rátelepednek, hogy lassan elszínezik a háztetőket, a falakat, lerakódnak az élő szervezetekben, és gyakorlatilag elviselhetetlenné teszik azt a környéket. Óriási bűn volt a várkastély köré telepíteni ezt az üzemet...
A vár tornyai - tetőzete és oldalfalai - régi idők tanújaként, de a szürke minden árnyalatában, egészen a koromfeketéig szennyezetten, vastag lerakódás alatt húzódtak meg a többi (ipari) torony közt, amelyek azt a füstöt okádták huszonnégy órás folytonossággal, s amelyek emberek ezreinek biztosították a megélhetését. Mintha szükséges áldozat lett volna Vajdahunyad vára, amelyet feláldoztak az iparosítás oltárán.
Aztán eltelt több mint húsz esztendő: 1993-ban következett számomra a második hunyadi várlátogatás. Ekkor ébredtem rá, hogy a nagyipar egyáltalán nem örökérvényű. Az apámék generációja ekkor már - aki megérte - nyugdíjas éveit tengette, jó esetben odahaza a szülőföldön, rosszabb megoldásként pedig valamelyik iparváros peremén levő tömbházlakásban, s az utánuk következők - az alig ötvenévesek - pedig korengedményes kényszernyugdíjra várva asszisztáltak a nagyipar végső lebontásán. Akkor már közeledtünk az Európai Unió nevű soros-mennyországhoz, amely - érdekes módon - ismét a kapitalizmust tartotta etalonnak - éppen 30. éves voltam, hét évvel a kommunista mennyek ideje eljövetele előtt, amikorra több iskolai dolgozatban is írtam a napfényes jövő bekövetkeztéről -, és meg voltam győződve, hogy mégiscsak az EU a nyerő, ott számunkra is terem babér, és jut némi dollár, illetőleg az akkor formálódó euróból is csepegtetnek számunkra valamennyit. A vár siralmas állapotban volt, ám látszott rajta, hogy túlélheti ezt az átmeneti kort, még akkor is, ha fenntartói nem szánnak rá különösebben figyelmet és pénzt. Még szerencse, hogy Vajdahunyad várában nem volt túl sok vas, s hogy a követ, a fát, a cserepet nem lehetett értékesíteni az ócskavastelepeken, mert így megmaradhatott. 
Akkortájt Hunyad és környéke az ipar felszámolásán dolgozott, és készülődött kiáramlani a nagyvilágba, ahol szükség van arra a tudásra, amelyet a kohómunkások, a bányászok birtokolnak. Nem nagyon kellett az ilyen ember sehol, így vagy átképezték magukat, vagy eltűntek a térségből. Egy olyan generáció nőtt itt fel, amely alig-alig tudott megismerkedni a munka világával. Nem volt már szükség a 3 x 8 órás időbeosztásra, amelyet a Beatrice a szocializmus alkonyán énekelt meg 1989-ban. 
Hunyad megyében az 1990 és 2010 közötti időszakban a leggyakoribb bűnelkövetési formák a fémlopáshoz kapcsolódtak. Az ócskavasfelvásárlók mindent átvettek, ami valamilyen fémből készült, a delikvensek pedig mindent vittek, ami mozdítható volt. 
Egy rokonom, aki kohómunkásként dolgozott, s innen ment nyugdíjba, többször is mesélt az unokáiról. Egy ideig történetesen azt ecsetelte, hogy szegény fiataloknak milyen nehéz az életük, mert mindig éjszaka kell dolgozniuk, s hogy milyen sokat vannak úton. A nagyapa akkor még nem tudhatta, hogy a csemeték egyszerű fémtolvajok, az egész megyét feltérképezték, s azért járnak éjszakai gyűjtőkörútra, mert olyankor kisebb a lebukás esélye. Évekig folytatták ezt a bizniszt, mígnem aztán tetten érték őket, és egész hosszú bűnlajstromot bizonyítottak rájuk. Az öregúr aztán többet nem dicsérte a fiatalokat. Több alkalommal is ültek, és integrálódtak a bűn világához. Olyannyira, hogy időnként most is megjelennek falun a nagyszülőknél. Ezek a csak románul beszélő unokák talán megkérdezik az öregeket, hogy mi a helyzet, hogy szolgál az egészségük, de olyankor mennek, amikor nyugdíjkifizetések vannak, s mindjárt kölcsön is kérik, vagy egyszerűen csak elveszik az öregek pénzét.  
Aztán ismét eltelt több mint két évtized, mire látogatóként megint odajutottam. A vár átesett egy teljes felújításon. A Hunyad Megyei Tanács időben észrevette, hogy az ipar és a bányászat után itt a turizmus jelentheti a kitörés lehetőségét. Nagyon nehéz a romokon építkezni. Helyi és EU-s forrásokat mozgósítottak. A várkastélyt teljesen felúíjtották a 2007-2014 közötti időszakban. Talán soha nem volt az utóbbi két évszázadban ilyen jó állapotban, bár egyes részletei elnagyoltak, illetve bosszantó helyenként, hogy új- vagy újszerű anyagokat látunk. A falakat lemosták, eltávolították róluk a szennyeződéseket.
Ha kinézünk az ablakokon - körös-körbe - azt a várost látni, amely egykor a vasból élt, mindenütt kibelezett ipari monstrumok, amelyek ma már minden funkcionalitást nélkülöznek. Ahhoz, hogy valóban élhető és másoknak is megmutatható legyen ez a környék, új várost kellene építeni, új megélhetési és foglalatossági formákat kellene találni.
Egyelőre alig látni ilyen kezdeményezéseket.
Az EU komoly szerkezetátalakítást javasolt, ehhez forrásokat is ajánlott. A fénykorában 9000 fős foglalkoztató üzemet privatizálták és korszerűsítették. Ma 2000 fő körüli a vasiparban dolgozók létszáma a városban. Gond azonban, hogy a felhagyott gyárrészek és a romok 140 hektárt foglalnak el, amelyeket nem sikerült megtisztítani és ökologizálni. A teljes sikerre és az áttörésre még várni kell.
A várlátogatók bérelhetnek idegennyelvű tourist gide-ot, ami multimédiás eszközökkel, magyar nyelven is eligazít az ódon falak között. Mi is kértünk egy ilyent. Szakmailag nem volt különösebben baj a felolvasott szöveggel, kicsit túlhangsúlyozta a román vagy románnak is tartott vonatkozásokat, viszont bosszantó volt, hogy a narrátor olyan magyar, esetleg magyar nyelvet ismerő helyi lakos volt, aki itt szocializálódott és archetípusa a szórvány(rom)magyarnak, amely konyhanyelv szintjén töri és felejti el lassan az anyanyelvét. Tele volt a szöveg segédigés szószerkezetekkel, helyzeten szórenddel, olyan hangsúlyokkal, hangformálással, amely mellett a györgyfalvi negyedben élő másod- és harmadgenerációs magyarok szlengje üde Hargita-alji tájnyelvi érték...
eloszekelyfold.com

Magyarörmény közösségekről szóló kiadványokat mutattak be
Két frissen megjelent kiadványt ismertettek pénteken a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtárban. Mindkét kiadvány azt hivatott bemutatni, hogy az erdélyi magyarörmények ma is élő közösséget alkotnak.
A szépvízi örmények című kötet az Erdélyi Magyarörmények Szövetsége kiadásában 2016-ban jelent meg, és a magyarörmény közösségeket bemutató sorozat második könyve. A szépvízi örmény katolikus templom felújítása után kiadott kötet betekintést nyújt a szépvízi örmény közösség történetébe és mai életébe. Az írások szerzői: Bogos Mária, Gál Hunor, Pál Emese, Puskás Attila és Bíró Melinda.
Az Erdélyi Magyarörmények Szövetsége tavaly decemberben adta ki folyóiratát, Magyarörmény Élő Örökség címmel, Erdélyi hírlap alcímmel az erdélyi magyarörmény közösség és a velük rokonszenvező közönség számára.
„Ez a könyv és a folyóirat létrejötte jócskán továbbmutat azon, hogy majd valamikor a könyvtárakban a kutatóknak több forrásmunkájuk lesz az erdélyi magyarörmény közösség kultúrájával kapcsolatban. A kötet és a folyóirat kijelölt feladata, hogy a magyar és az örmény nemzet évszázadok alatt összefonódott erdélyi kultúráját őrizze és továbbörökítse. Azt a kultúrát, amelyért őseink nagyon sokszor a vérüket adták. Őseink véráldozata arra predesztinál minket és szent kötelességünkké teszi azt, hogy továbbadjuk a következő generációnknak, gyermekeinknek és unokáinknak ezt az örökséget, ezt a szellemi terméket, amit kaptunk őseinktől” – fogalmazott Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa részéről jelen levő Kőrösi Viktor Dávid konzul.
A kötet három jelen levő szerzőjével – Puskás Attila, Bogos Mária, Gál Hunor – Sarány István újságíró beszélgetett. Kérdésére, hogy milyen igény hozta létre az Erdélyi Magyarörmény Szövetséget, Puskás Attila, a szövetség elnöke elmondta, hogy a közösségi igényre válaszoltak, amikor megalapították.
Elsősorban azért, mert a Kárpát-medencében itt él manapság a legnépesebb örmény közösség. Ugyanakkor azt vették észre, hogy az idősebb generáció próbálta éltetni ezt a közösséget, a közép- és fiatalabb generációkhoz tartozók viszont keveset tudtak őseik történetéről, mert a kommunizmus idejében nem lehetett erről beszélni. „Ezt az örökséget elhallgatni történelmi felelőtlenség. De egyedül ezt a hatalmas örökséget nem tudjuk áthagyományozni, és innen jött a szövetség gondolata. Mindenki azt teszi bele ebbe a szövetségbe, amije van: van, aki pályázni tud, van, aki szervezni, van, aki írni. Azért is született a szövetség, hogy valamilyen formában együttesen tudjuk a magyarörménységet a Kárpát-medencében bemutatni.” Rámutatott, arra törekednek, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy ez egy élő közösség.
Bogos Mária, a kötet egy másik szerzője arról számolt be a szép számmal jelen levő érdeklődőknek, hogy hogyan kezdte el az örmények történelmét kutatni, mesélt a valamikor Szépvízen működő nyomdáról és kaszinóról is, valamint a magyarörmény közösség szervezeteiről.
A kötetben rövid bevezető található az örménység történetéről, terjedelmesebb írások olvashatók a felújított szépvízi örmény templomról és az örmény temetőről. Gál Hunor elmondta, szerették volna, ha a kiadványok a mának is tudnak üzenni. „Ez egyfajta gyökérkeresés mind a szépvíziek, mind az erdélyi magyarörmények számára. Ezek a kiadványok nekünk szólnak, rólunk szólnak, és mindenki hozzáteheti a kicsi törénését.”
A Magyarörmény Élő Örökség című, Erdélyi hírlap alcímű folyóirat első számát Nagy Gyöngyvér ismertette. A Marosvásárhelyen készülő lap negyedévenként jelenik majd meg, és átfogja az Erdélyben működő magyarörmény szervezeteket. A hírlap az erdéyi magyarörmények szervezeti életét, eseményeit, kultúráját, gasztronómiai hagyományait, múltját és jelenét hivatott bemutatni. Csíkszeredában azt jelenti ez a lap, hogy az itteni örmények is bekapcsolódtak az erdélyi örmény vérkeringésbe – hangsúlyozta Nagy Gyöngyvér.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Tizenharmadik napja tüntettek Bukarestben és az ország nagyvárosaiban
Tizenharmadik napja tüntettek vasárnap a kormánypalota előtt Bukarestben, a Grindeanu-kabinet lemondását követelve.
A tömeg fütyült, dobolt, vuvuzelát fújt és kormányellenes jelszavakat skandált: „Lemondás, lemondás", „Románia ébredj", „Le a Grindeanu-kormánnyal".
A tüntetők táblákat tartottak a kezükben olyan feliratokkal, mint „Stop teleorMANIA, ellopták a demokráciát", „Iskolákat és kórházakat, ne bűncselekményeket", „Románia szálljon le a korrupció pályájáról" és Románia, az Európai Unió, illetve az Amerikai Egyesült Államok lobogóját lengették. 
Este kilenckor a több tízezer ember az otthonról hozott, illetve a téren osztogatott színes papírokból hatalmas piros-sárga-kék zászlót rakott össze. A lapokat alulról a mobiltelefonjaikkal világították meg.
Hivatalos források szerint 30.000, a sajtó szerint 70.000 ember gyűlt össze a Victoria-téren.
Kolozsváron hivatalos becslés szerint mintegy 3.500, a sajtó szerint 14.000 ember gyűlt össze a Főtéren. Este 8 órakor a tiltakozók elindultak a város negyedeibe.
Nagyszebenben mintegy 5.000, a sajtó szerint 10.000 tiltakozó vonult ki a Nagypiacra, a tüntetők itt is körbejárták a város nagyobb sugárútjait, majd visszatértek a polgármesteri hivatal elé. Temesváron több mint 4.000, a sajtó szerint 5.000 személy tiltakozott a kormány ellen, itt arra figyelmeztetik a tömeget, hogy a parlament jövő héten elutasíthatja a 14-es rendeletet, amely hatályon kívül helyezné a 13-as rendeletet. A temesváriak kérik a két ház elnökének, Liviu Dragneanak és Călin Popescu Tăriceanunak, valamint a Nép Ügyvédjének, Victor Ciorbeanak is a lemondását.
Brassóban és Iaşiban is körülbelül 1.500-an vonultak utcára. Tüntetésekről érkezett hír Gyulafehérvárról, Konstancáról, Piatra Neamţról, Tulcearól, Suceavaról, Brăilaról is.
A tüntetők minden városban kormányellenes szlogeneket skandáltak.
agerpres.ro
Erdély.ma

Eseteim lágyszívű szekusokkal
SZILÁGYI ALADÁR újabb emlékező írása arról szól, hogy miként került közvetlen, személyes-szívélytelen kapcsolatba a Securitate néhány tisztjével a hetvenes-nyolcvanas években.
Fiatal házasokként a régente Sal Ferenc (manapság Dunărea) nevű utcában laktunk, annak sikátorrá szűkülő felvégén, melynek alvégén, szemtől szembe a Barátok templomával a Securitate székelt. Mivel naponta elhaladtunk a laktanyaépület előtt, gyakran láttuk ki-bejárkálni kapuján a belbiztonságiakat. Sokukat ismertük látásból, s néha azzal szórakoztunk a párommal, hogy a hátuk mögött haladva, a tarkójuk láttán tippeltünk: az ipse benyit-e vagy sem a Dunărea 2. szám alatti szárazkapun. Valamiféle aurája lehetett az elvtársak tarkójának is, hiszen általában beváltak a tippjeink…
Sokáig volt szemközti szomszédom itt, az Eminescu (régente: Szaniszló) utcán egy kvietált kapitány, aki forgalmas ügyvédi irodát működtetett. Magyar volt az istenadta, hangulatos úr benyomását keltette. Hamar köszönőviszonyba kerültünk. Még javában fúrtam-véstem új otthonunk falait az elavult szerelékeket kicserélendő, amikor egy délelőtt beállított, és érdeklődéssel asszisztálta a bergmanncsövekkel való birkózásomat. Egyszer rajta kapott, amint a létra tetején – a saját munkamorálom emelése végett – munkadalokat improvizálok, afféléket, hogy „nincs szebb, mint a szerelem, / míg a villanyt szerelem…” Produkcióm sikert arathatott, mert hazaugrott, és egy jóféle szatmári szilvapálinkát tartalmazó butykossal tért vissza. Amidőn alkoholszintje a kérkedhetnékig emelkedett, elmesélte, hogy ő ifjúkorában – már a Securitate állományának tagjaként – Kolozsvárott tanult jogot, méghozzá magyarul, a Bolyai Egyetemen. És tejfölösszájú hadnagyocskaként azt a harci feladatot kapta, hogy néhány kollegájával karöltve személyesen faggassa ki a professzorait, Balogh Edgár, Demeter János és Jordáky Lajos elvtársakat. Sajnos, a későbbiekben már nem vette elő ilyen mértékű őszinteségi roham, bár szívesen rögzítettem volna az emlékeit, legalább azzal az ominózus koncepciós egyetemi perrel kapcsolatban.
Egyébiránt derék magyar lehetett, nyugodjék békében, elvégre az RMDSZ létrejötte után, annak hőskorában, ott láttam tüsténkedni az alapító atyák körében. Jogi tudományoknak sem lehetett híjával, hiszen ő maga készítette fel sikeresen egy szem lányát az egyetemre. Az ambíciózus leányzó – szülei nem kis büszkeségére – a rendszerváltás után nem sokkal egyetemet váltott, a Babeş-Bolyait otthagyva, meg sem állott Oxfordig…
Az őrnagy, aki közel fél esztendőn keresztül „foglalkozott velem” a 70-es években, a nagy „Ady-körös balhénk” idején, joviális hivatalnok kinézetű emberke volt. Verejtékben úszva rótta gyöngybetűit a kihallgatási jegyzőkönyv lapjaira. Ha pocolista korában még létezett volna olyan diszciplína, hogy „szépírás”, bizonyára csupa kitűnővel jutalmazta volna a tanító nénije. Alapos önismeretre vallott, hogy amikor úgy érezte, be kell erősítenie, csatlakoztatott maga mellé egy szúrósabb tekintetű, megtermettebb fickót, segítségül. Nem, nem bántottak, meg se simogatták a fejemet. Én meg úgy védekeztem, ahogy tudtam. Amikor egy-egy éjszakai műszak leteltével fölszólt a villanytelep portársa a vezérlőterembe, hogy „Sziszikém, már várnak!”, mire a kapuhoz értem, gyakran sikerült kívülre helyeznem magamat magamon. Ilyen felülkerekedett állapotban, outsiderként mertem nekik szegezni a kérdést:
„Árulják el, magukat addig nem engedik haza, amíg nem produkálnak rólunk valamit, akármit, irredenta szeánszot, szexorgiát, székelyhimnuszt, egyebet?”
Olyankor szemlátomást meg is sértődtek, de az én őrnagyom hamar túltette magát az efféléken.
Később, amikor felső utasításra lezárták – ha nem is tették ad acta – az ügyünket, összefutottam vele a Fő utcán. Őrnagyom széles mosollyal üdvözölt, és megkérdezte: „Ce mai face cenaclul Ádi?” Úgy érdeklődött az Ady kör hogyléte felől, mintha egy kedves, közös ismerősről lett volna szó…
Harmadik példaesetem a rendszerboruláshoz közeli történet. Ennek a lakásnak, melyet 1982-ben béleltünk otthonunkká, előzőleg egy román család volt az albérlője. Az asszony tanárnő, a férfi szekus alezredes volt. Valamiféle nosztalgia mocoroghatott bennük az Eminescu utcai kertes ház iránt, hiszen elköltözésük után néha meg-meglátogatták az udvar lakóit. Egyszer az alezredes egyedül állított be. Az volt a feltűnő rajta, hogy ez a mindig kifogástalan öltözékű, vőfély eleganciájú, kinyalt férfiú, most fésületlenül, megbontott nyakkendővel, nyitott ingnyakkal, alkoholbűzbe burkolózva jelent meg. A markában egy félig telt borosüveget szorongatott. Egyedül voltam otthon, éppen bevallatlanul rejtegetett írógépemen pötyögtettem valamit a kerti bádogasztalon. Elmagyarázta, hogy az ő ötvenedik életévét ünneplő szülinapi bankettjéről szökött meg. Engedélyt kért, hogy letelepedhessen velem szemben. Majd arra is, hogy kicsit körülnézhessen a lakásban, mely „az első nagyváradi otthonunk volt, ahol nagyon boldogok voltunk, ahol a kisfiúnk gügyögte az első szavait, ahol megtette az első lépéseit stb., stb.” Bejelentetlen látogatóm nosztalgiája elég csöpögősre-nyúlósra sikeredett. Valamit kiolvashatott tartózkodó testtartásomból, mert kérdezés nélkül, diszkrét böffentések közepette, elkezdett mentegetőzni. Elmagyarázta, hogy őurasága szívesebben maradt volna a tanári pályán, csak hát fiatal házasokként semmi esélyük sem volt arra, hogy az isten háta mögötti hegyi faluból, ahová repartizálták őket, jobb helyre kerülhessenek. A Securitate a 60-as években fiatal, több nyelven beszélő értelmiségieket toborzott, ő az anyanyelvén kívül magyarul, oroszul is értett, angolul is valamelyest. Jelentkezett, és fél éven belül bekerültek Nagyváradra, ebbe a zárt városba, a felesége is kapott állást. Három évig laktak itt albérletben, aztán saját lakáshoz jutottak a központban. Mindezt sűrűn mentegetőzve, sunnyogva szövegelte, talán megérezhetett valamit a széljárásból, hiszen ’89 őszét írtuk akkoriban…
Rezzenetlen arcom láttán, elibém tolta a maradék italt. Amikor felállt, akkor vettem észre, hogy megereszkedett nadrágján jókora húgyfolt terjeszkedik.
A negyedik eset nem sokkal későbbi, 1989. október hatodikához kötődik. Gábor barátom a maga nyíltan merész módján felhívott telefonon, és aziránt érdeklődött, hogy holnapután nem tartok-e vele Aradra. Igenlő válaszom mások érdeklődését is fölkelthette, mert másnap délelőtt három férfiú állított be hozzánk. Bevezettem őket, s az egyikük ékes magyarsággal próbált lebeszélni arról, hogy hajnalban felüljek az aradi vonatra. Azt nem kérdeztem meg hívatlan vendégeimtől: ugyan honnan van tudomásuk arról, hogy hová készülünk, inkább affelől érdeklődtem: mitévők lettek volna, ha nem találnak idehaza? Holnap hajnalban az állomáson vártuk volna – válaszolták készségesen. Kiderült, hogy a másik két vizitelőm is beszél magyarul. Anyanyelvemre fordítva a szót, kevésbé választékosan, de nagy igyekezettel igyekeztek lebeszélni a zarándoklatról. „Ezek az idők nem alkalmasak az ilyen gyülekezésekre!” – hajtogatták sokat sejtetően.
Valóban, nem mentem el. Másnap este a Kossuth rádió bemondta, hogy az aradi vesztőhely környékét október 6-án motorverseny miatt lezárták, meg sem lehetett közelíteni. Tehát „beigazolódott” jóakaróimnak az időpont „alkalmatlanságára” vonatkozó jóslata. Különben amikor távoztak, az egyikük visszaszólt:
„Reméljük, be is tartja az ígéretét, nehogy holnap véletlenül egy autó elgázolja Aradon!”
Értettem a szóból. Azt viszont én sem sejtettem, hogy a kisebbik gyermekem aznap nem ment iskolába, mindent hallott a szomszéd szobából. A tizenhat éves leányka riadt őzikeszemekkel került elő az érettem „aggódó” szekusok távozása után…

erport.ro

A megszelídített párt
Nagyon sokat változott a Magyar Polgári Párt a megalakulása óta eltelt kilenc évben, mondhatjuk, hogy fegyelmezettebbé vált, megérett, de akár azt is, hogy a parlamenti helyeket hozó szövetség jegyében feladta önállóságát. Szombaton szervezett kongresszusa rendkívüli módon hasonlított a „nagy testvér”, az RMDSZ ilyen jellegű rendezvényeihez.
2009 márciusában első Országos Tanácsukat botrányok egész sora fűszerezte, az alig egy éve bejegyzett pártban már horgaskodott a belső ellenzék, Szász Jenő alapító elnök pedig a vitatható megoldásoktól sem riadt vissza, hogy biztosítsa újraválasztását. Kibővített testülettel – az alapszabályzatban lefektetett 144 hivatalos küldött helyett a meghívottakkal felduzzasztott 425 fővel – kenette fel magát elnökké, és már érezhető volt, az RMDSZ-ellenesség nem elég összetartó erő, prominens személyiségei egész sora nem fér meg Szásszal egy csárdában. Szakadt a párt, és két esztendővel később az elnökkel szemben álló Tőkés-hívek bejegyeztették az Erdélyi Magyar Néppártot. A két kis párt ezt követően elsősorban egymás legyűrésével foglalatoskodott, tovatűnt a 2008-as választási siker, 2012-ben nemhogy növelték volna polgármestereik, önkormányzati képviselőik számát, de még összeadva sem érték el a négy évvel korábbi arányt. Az MPP-sek árulóztak – nem bírták lenyelni, hogy Tőkés 2009-ben az RMDSZ listáján jutott be a parlamentbe –, nehéztüzérségüket (ha létezett ilyen egyáltalán) az EMNP ellen fordították, és már a korábban oly sokat szidott RMDSZ is elfogadhatóbbá vált számukra, mint egykori testvéreik. A Szász Jenő által elnökként hátrahagyott Biró Zsolt aztán igazított egy jó nagyot az MPP kormánykerekén, 2015-ben megkezdte a tárgyalásokat, 2016-ban pedig véglegesítette a paktumot az RMDSZ-szel. A közös indulásnak köszönhetően szereztek 15 polgármesteri tisztséget, és ami még fontosabb, mert addig ilyen soha nem volt, két képviselői helyet, egyet az elnöknek, egyet jobbkezének, Kulcsár-Terza Józsefnek. 
Mindezek után kétség sem fért ahhoz, hogy gond nélkül újraválasztják Birót. Ellenjelöltje nem akadt, a küldötti testület kilencven főnél is kevesebbre fogyott. A retorika fegyelmezettebbé vált, az eddig oly fontosnak kikiáltott autonómiaharc pedig egyre inkább háttérbe szorul. Biró Zsolt kongresszust megelőző nyilatkozatait akár Kelemen Hunor is megfogalmazhatta volna: az autonómiastatútumot akkor terjesztik be, ha időszerű lesz, s mindezt most szombaton megfejelte még azzal, hogy „Székelyföldön nem a jogelméletileg legjobb, hanem a lehetséges legjobban és legegységesebben támogatott autonómiatörvény-tervezetre van szükség”. Magyarán, a Székely Nemzeti Tanácsnak ideje lenne visszavonulót fújnia.
Így vált hát kilenc esztendő alatt az MPP egy RMDSZ-szel szemben álló, pluralizmust és alternatívát ígérő autonomista pártból a szövetség egyik platformjává. És mivel az EMNP-nek is sikerült felőrlődnie e testvérharcban, a romániai magyarságnak szép lassan újra bele kell törődnie az egypártrendszerbe, és ami még nagyobb baj, a nagy célkitűzések ismételt feláldozásába a kompromisszumok oltárán.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Semjén Zsolt: Jogi köntösbe bújtatott magyarellenesség zajlik
Magyarország keze ki van nyújtva Románia felé, és a magyar–szlovák, valamint a magyar–szerb kapcsolatok kedvező alakulása azt jelzi, hogy a magyar–román kapcsolatok javítása nem Magyarország miatt késik – jelentette ki Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese a Magyar Polgári Párt kongresszusán tartott beszédében szombaton Szatmárnémetiben.
„A magyarság és a románság egymásra utalt. A két országnak együtt kell működnie. Nemcsak azért, mert Románia Magyarország egyik legfontosabb külkereskedelmi partnere, hanem azért, mert másfél millió magyar él itt. Megértük azt, hogy szlovák és cseh katonák védik a magyar határt, megértük azt, hogy Milosević Szerbiájában megvalósult a magyar kulturális autonómia. Ma Magyarország a legnagyobb támogatója annak, hogy Szerbia bekerüljön az Európai Unióba. A mi kezünk Románia felé is ki van nyújtva” – jelentette ki Semjén Zsolt. Hozzátette: látni kell azonban azt, hogy a jelenlegi kiélezett romániai belpolitikai helyzetben egyesek újra magyarellenes retorikával próbálják elfedni a gondokat. „Látni kell, hogy Romániában jogi köntösbe öltöztetett magyarellenesség zajlik” – állapította meg Semjén Zsolt. Úgy vélte, a romániai korrupcióellenes ügyészségnek a magyar önkormányzati vezetők ellen, valamint magyar iskolák ügyében indított eljárásaival szemben nem sikerült megtalálni a megfelelően hatékony védekezést. „Nem lehet nem látni azt a szándékot, hogy a legjelentősebb magyar vezetőket főleg az önkormányzatokban megpróbálták eltántorítani attól, hogy politikai szerepet vállaljanak” – állapította meg. Semjén Zsolt szerint a romániai jogállamiságot egyaránt fenyegeti a korrupció és a korrupció elleni harccal való visszaélés. A kormány és a parlament nem lehet alárendelve az ügyészségnek és a titkosszolgálatoknak, mert akkor sérül a jogállam – fogalmazott.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A katolikus líceumot is belefoglalták
Tanácsi határozat az iskolahálózat-tervezetről
14 igen és 5 tartózkodás mellett pénteki rendkívüli ülésén a marosvásárhelyi tanács megszavazta a 2017/18-as évre szóló iskolahálózat-tervezetet, amelyben a legutolsó, 34. helyre az RMDSZ-frakció módosító indítványa révén felkerült a Római Katolikus Teológiai Líceum is.
Ez volt az első pozitív lépés ebben az ügyben, amit december óta húztak-halasztottak a hivatalban. Ahhoz, hogy a tervezet érvénybe lépjen, még sok beleegyezés szükséges, de legalább elindulhatott a folyamat. 
A pozitív alaphangot az ülésen Dorin Florea polgármester adta meg, aki elmondta beszédét, majd gyorsan távozott a teremből. Szavaival arra biztatta a jelenlevőket, hogy olyan döntést kell hozni, amellyel bizonyíthatják a marosvásárhelyieknek, „hogy a vegyes lakosságú városban egy magyar tannyelvű katolikus líceum működése természetes”. Sajnálatos módon a politika berkeiben tapasztalt nagy sietség és a tanfelügyelőség hibás magatartása a jelenlegi helyzethez vezetett, mondta, ami az „egyes személyek, csoportok és újságok keltette agitáció és politikai spekuláció” következménye is – tette hozzá. (?)
„Ezt meg lehet oldani bölcsességgel, bizalmat ébresztve a szülőkben és a gyermekekben” – hangsúlyozta, majd biztosította a jelenlevőket, hogy a polgármesteri hivatal költségvetésében továbbra is szerepel az iskola finanszírozása. Végül bölcs döntésre intette a tanácsosokat, és figyelmeztette, hogy szavazáskor gondoljanak a hasonló okokból 1990 márciusában történtekre, ami kitörölhetetlen szégyenfoltja maradt a városnak.
A polgármester szavainak sajnos ellentmondtak a későbbiekben, hiszen miközben az iskola támogatásáról biztosította korábban is a tanácsosokat, a hivatal iskolákért felelős igazgatósága a határidőkön és hosszabbításokon túl ahelyett, hogy a tanács elé vitte volna az 2017/18-as iskolahálózatról szóló határozattervezetet, február 7-én felterjesztett a tanfelügyelőségnek egy változatot, amelyben nem szerepel a katolikus teológiai líceum. Ezenkívül a hivatal pert indított a megyei tanfelügyelőség ellen, amit a napokban tartott fenn a közigazgatási bíróságon a polgármesteri hivatal jogtanácsosa. Ez utóbbit Csíki Zsolt, az RMDSZ-frakció vezetője szóvá is tette. 
A Benedek Theodora tanácsos vezette ülésen magyar, majd román nyelven Csíki Zsolt ismertette, hogy Románia alkotmánya és a 2011/1-es közoktatási törvény lehetővé teszi a felekezeti oktatást, így a marosvásárhelyi magyarságnak is joga van egy római katolikus iskolához. Ezt a tényt egy bűnügyi feljelentés kivizsgálásának nem kellene befolyásolnia – mondta, majd utalt arra, hogy a polgármester a múlt év őszén mind a tanácsban, mind a szülők előtt kijelentette, hogy az iskolával nincsen semmi probléma, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a katolikus líceum létezzen és működjön. Sajnos nem éppen így történet. Mint ismeretes, a Maros Megyei Tanfelügyelőség több levelet küldött a polgármesteri hivatalnak, az iskolákért felelős igazgatóságnak, hogy a városi iskolahálózatra vonatkozó javaslatot továbbítsák az intézménynek – az elsőt december 9-én –, amelynek határideje január 12-én lejárt. Ezt február 8-ig hosszabbították meg, de mivel a tanács tudta nélkül készült beadványt nem ismertették a testület képviselőivel, az RMDSZ képviselői kénytelenek voltak sürgősségi tanácsülést összehívni. A frakcióvezető utalt a 2016. évi 5777-es miniszteri rendeletre, amelynek 22-es szakasza előírja, hogy a tanácsosok kell javasolják az iskolahálózat-tervezetet. Majd hozzátette, hogy 405 gyermek sorsáért felelősek, akiknek a helyzetét rendezni kell. 
Végül is a Szabad Emberek Pártjának tagjai és két másik liberális képviselő támogatásával megszavazták az iskolahálózatra vonatkozó javaslatcsomagot a szociáldemokraták tartózkodása mellett. 
Ez az első lépés, a tervezetet ugyanis szakmai szempontból láttamoznia kell a megyei tanfelügyelőségnek, és az előírások szerint jogában áll változtatásokat eszközölni, törölhet iskolákat, amelyek véleménye szerint nem felelnek meg a törvényes előírásoknak. Amint a Civilek a Katolikus Iskoláért szülői csoport közleményéből kiderül, rossz jelnek számít, hogy a megyei tanfelügyelőség 2017. február 3-i 1374-es határozatával (amit sajnos a magyar tanfelügyelők is aláírtak), törölte a Római Katolikus Teológiai Líceumot abból a konzorciumból, amelyet a Bolyai Farkas Elméleti Líceummal és a Református Kollégiummal alkottak. Ha ennek ellenére megadja a szakmai láttamozást az iskolahálózat-tervezetre, azt meg kell szavaznia a tanácsnak, majd a határozat törvényességét a prefektusnak kell ellenjegyeznie, azután küldhetik fel az oktatási minisztériumba a végső változat érdekében. 
Az ülésen jelen volt Novák Zoltán Csaba RMDSZ-szenátor, aki volt városi képviselőként a felsőház tanügyi bizottságában tevékenykedik, ezért őt is megkérdeztük a pénteki határozat érvényre juttatásának esélyeiről: 
– Amikor a tanácsból kiléptem, megígértem egykori kollégáimnak, hogy nyomon követem, segíteni fogom a munkájukat, megpróbálok a lehető legtöbb tanácsülésen itthon lenni, és a közösségünket érintő városi kérdésekre figyelni… Az elmúlt hetekben nagyon sokat dolgoztunk annak érdekében, hogy valamelyest tisztázzuk a római katolikus líceum körül kialakult problémákat. Személy szerint háromszor találkoztam a tanügyminiszterrel, aki megígérte azokat az okiratokat, amelyek segítségével valamelyest rendezni próbáljuk a helyzetet. Az oktatás minőségét ellenőrző testülettől megérkezett az igazolás, amely szerint az Unirea főgimnáziumból átvett osztályok akkreditált osztályoknak számítanak, ami a folyamatban levő pert is érinti. Ugyanakkor lépéseket tettünk annak érdekében, hogy a minisztérium járuljon hozzá egy ideiglenes igazgató kinevezéséhez. Bár tudtommal még nem érkezett meg az igazoló okirat a megyei tanfelügyelőségre, a miniszter személyesen tett ígéretet erre. 
A tanácsnak az volt a szerepe a mai nap folyamán, hogy az iskolahálózatot útjára indítsa, mert korábban csak passzolták a labdát a tanfelügyelőség és a polgármesteri hivatal között. Úgy gondolom, hogy a polgármesteri hivatal, ahogy Csíki Zsolt kolléga is elmondta, nem tette meg a kötelességét egy jogilag is jól megfogalmazott és a törvényeknek megfelelő iskolahálózat-tervezet előterjesztését illetően. Ezt korrigálta ma a tanács, és izgalommal várjuk, hogy mi lesz ennek a lépésnek a következménye – mondta a szenátor, majd hozzátette: kellően alátámasztott, dokumentált iratról van szó, és reményei szerint a tanfelügyelőség, amely nagyon óvatos a jogi háttér miatt, látni fogja a biztosítékát annak, hogy megteheti a következő lépést, és engedélyt ad a hálózatra.
BODOLAI GYÖNGYI
Népújság (Marosvásárhely)

A vargyasi Sütő család élő művészete
A préselt és műanyag bútorok korszakában, amikor minden az egyszerűségről, a könnyen kezelhetőségről és a funkcionalitásról szól, örvendetes módon egy másik irányzat is feltörekvőben van. Az újonnan   festett népi bútorok lassan teret hódítanak, bekerülnek a modern lakásokba. A régebbieket restaurálják, s régi pompájukban kerülnek vissza a parasztházakba, eredeti környezetükbe, követhető útját mutatva annak, hogy milyen pompás is a hagyományos festett bútor. Vargyason a híres bútorfestő Sütő család portáját, élő múzeumát látogattuk meg a Kovászna megyei turisztikai napok alkalmával. A portát sok népművészetet kedvelő és turista is felkeresi. Sőt, Károly walesi herceg is megfordult itt, és elismeréssel illette a hagyományőrző székely családot, amelyet több díjjal, köztük Magyar Örökség Díjjal is kitüntettek. 
A tizenhatodik bútorfestő nemzedék 
– A Sütő család története 1568-ig nyúlik vissza. Sütő János és József, két mesterlegény, az egyik asztalos, a másik ács, ekkor került Vargyasra a Székelykeresztúr mellőli Fiatfalváról. A helyi Daniel-kastélynál végeztek ács- és asztalosmunkát. Munkájuk végeztével megtelepedtek a faluban, és utána tizenöt nemzedéken keresztül apáról fiúra örökítették át a mesterséget. A fiaim és az unokatestvéreik a tizenhatodik nemzedékhez tartoznak már – mondta Sütő István, aki elárulta, hogy pár éves fiai már kézbe veszik a szerszámokat, amikor a műhelybe mehetnek.  
– Családunk történetének dr. Kós Károly nézett utána, és kiadta A vargyasi  festett bútor című könyvét. A családfánkat is Kós Károly készítette el, én csak az újabb „fertályt” toldottam hozzá, akik 1971 után születtünk. 2011-ben megjelent egy könyvecském a család történetéről, ez egy negyven évet átfogó kiegészítés. A korai történethez is sok érdekes dolgot sikerült hozzátenni. Pár éve újabb frissítésre érett meg az a könyv.
Festéktörő kő, mondószékek, kamarásasztal 
– A legrégebbi eszközünk a festéktörő kő,  ezen őrölték, porították elődeink a színes ásványokat. A festéktörő kőhöz van két kicsi őrlőkő, ezek segítségével  nyerték a festéket. Mai napig a hagyományos családi receptet használjuk a festékeink elkészítésére. A kő különlegessége, hogy az 1680-as évszám szerepel rajta, Sütő Józsefre utaló felirattal. Innen biztosan tudjuk, hogy festéssel is foglalkozott a család. A festés maga szabadkézi, az alapszínre jön a mintázás, a betéteknek először a  kereteit  rajzolom meg, de a mintázás, virágozás mindig teljesen szabadkézi. Mi a legfontosabb? Valamennyi darabot hagyományos mintákkal festünk, mindenik egyedi. Ha tükörből tizenötöt készítek egyszerre, úgyis mindegyik egyedi, s mindenik hagyományos. Na, ez a különlegessége a mi népművészetünknek!  Hiába kötött a forma, nagy teret enged a kreativitásnak.  A bútorok közül a székely háztartás elemeit készítjük, elsősorban ládát, kisebbet, közepest, nagyot. A legnagyobb a kelengyés- vagy hozományosláda. Nekünk is van belőle három is. A lány ládában vitte az összes holmiját az új házhoz. A hozományához tartozott a vetett ágy, ami aztán a tisztaszoba díszévé vált.  Érdekes, mert alvásra sohasem használták, a család anyagi helyzetét, státusát mutatta. Minél magasabb volt, annál gazdagabb volt a család. Aztán itt van a vendégváró pad, a falon a saroktékák. Vargyas, unitárius falu lévén, a tékát elsősorban italtárolásra használták, katolikus falvakban Bibliát tartottak benne. A fali téka őse a falban egy mélyedést takart, amolyan hűtőszekrényként működött az északi falon, és polcokkal volt ellátva.  Viccesen szoktuk mondani, hogy a kőház jó, mert nyáron hideg s télen hideg. Az élelmiszerek jól elálltak a fal mélyedésében. Aztán itt az állótálas, vagy a  legérdekesebb hagyományos darabjaink: a kontyos vagy mondószékek. A székelyek nem zárták a kaput, éjjel is nyitva volt, hogy ha bármi történik,  tudjanak egymáson segíteni.  Régen is összeveszett a férj és a feleség. Erről a székek állása beszélt. A székeket vagy a háttámlájukat úgy  cserélték meg, illetve kirakták a székeket a tornácba, hogy az érkező értesüljön:  nem a legjobb pillanatban érkezett. A vendég megfordult, s ment tovább. Ez volt a mondószékek „mondanivalója”. A jellegzetes székely asztal, a kamarásasztal mély kenyeresfiókkal volt ellátva. Alul pedig az úgynevezett  titoktartó, egy csúszólappal ellátott titkos rekesz volt. Általában egy ajtócska van ezen az asztaltípuson. Hogy titkos, kérdezik, ha mindenik így készült? Hát nem mindegyik egyformán készült. Nemcsak a mi családunk volt ilyen leleményes, a régi mesterek mindig építettek a bútorokba titkos rekeszeket. Az iratokat és a pénzt itt tartották.
A Sütő-bútorok egyediek, minden mástól megkülönböztethetőek
A Sütő család háza autentikus néprajzi múzeum. Bútoraik az 1800-as évekből valók. Mindeniken szerepel a készítés évszáma. Vannak újabb darabok is, a bölcsőt például István nagyapja készítette az unokáinak, de van hintaló is. Az eredeti bútordarabokat mai napig készítik. Van kereslet irántuk. A családban öten is dolgoznak, az István nagybátyja, az  édesapja és a két öccse.  
– A vargyasi Sütők bútorai minden más festett bútortól megkülönböztethetőek. De nem csak a Sütő-munkákat lehet megkülönböztetni, hanem még a családtagokéit is. Mindenkinek megvan a stílusa, az én tulipánjaim nem olyanok, mint az édesapáméi például.  Szép, kötött, szimmetrikus, szabályos vonalvezetésű mintákat festünk, a virágok arányosak a levelekhez. Egyedi a szegfű, a rózsa, de a legtöbb a tulipán. Nem a kék a legjellemzőbb a mi bútorainkra, hanem a bordó, a meggypiros, a barnás. Ez azért van, mert ennek az alapanyaga  nagy mennyiségben fellelhető a környéken. Persze,  használjuk a jobbágykéket is. Ha bemennek a vargyasi templomba, láthatják a templomkéket, ami egészen világos. Ritkán használunk zöld színt. Érdekes, ezt leginkább  a szászok használták alapszínnek, bár azt gondolnánk, hogy ez a magyar ízlésnek felel meg. Viszont ránk a barna és a kék jellemző. 
– Mivel kezdi a munkát? Mit fest meg először? – tettük fel a kérdést a mesternek. 
– Először elkészítem például a ládát, amit fecskefarok sarokillesztéssel fogok össze. Ez egy erős szerkezet, ez a titka, hogy rengeteg láda fennmaradt az évszázadok során.  Ma  is kézifűrésszel vágom be,  és kézzel vésegetem össze. A szerkezet, a vasalatok, a zárak is hagyományosak. Vargyason van egy fiatal kovácsunk, addig nézegette, tanulmányozta a 200 éves zárszerkezetet, amíg elkészítette. De kanyarodjunk a festésre: a szegélyek színeit húzom meg, utána jön  az alapozás. Ha betétek kerülnek rá, a körvonalakat megrajzolom. Ennyi csalás-ámítás van rajta. Utána megfestem a betét alapszínét, ugyanezt teszem a  külső részekkel is. Meghúzom a szegővonalat, s akkor következik a kiindulóminta. Kancsó, csokor, szív vagy margaréta. Ebből indul az úgynevezett erezés, a szárak és a levelek, ezután jön a virágozás, majd a virágoknak az árnyékolása, két színnel emeljük ki. Aztán következik a levelek és a szárak árnyékolása, majd a legvégén a viaszozás az egész felületen. Ha a bútort jó körülmények között tartják, míg a világ s két nap tart. A fát két ellenségétől kell megvédeni: a nedvességtől és a rovaroktól.
A bútoroknak Károly herceg is csodájára járt
A walesi herceg, akit gróf Kálnoky Tibor és felesége, Anna szoktak vendégül látni, köztudottan nagy tisztelője az erdélyi hagyományoknak, a kézművességnek és a hamisítatlan házi készítményeknek. Nem csoda hát, ha a Sütő család portáját is meglátogatta. Az udvaron ott áll egy kopjafa, amit nagyapám készített a család 400 éves múltjának emlékére, A Sütő dinasztia felirattal, a tizennégy nemzedékkel. Amikor megakadt rajta a herceg szeme, megjegyeztem, hogy „Felség, a mienk is dinasztia, igaz, nem királyi, csak kézműves”. Erre Károly herceg őfelsége egyet legyintett, s azt mondta: much better! Azaz: sokkal jobb!
MEZEY SAROLTA
Népújság (Marosvásárhely)

MKT-ülést tartott az aradi RMDSZ
Legfontosabb feladat meghálálni a bizalmat
Amint azt előre jeleztük, pénteken 16 órától a székházában tartotta Megyei Küldöttgyűlését az RMDSZ Arad Megyei Szervezete. A prezídiumban Tóth Piroska titkár és ifj. Zágoni Szabó András alelnök társaságában helyet foglaló Hadnagy Dénes MKT-elnök köszöntötte a résztvevőket. Miután megállapította az ülés szavazóképességét, ismertette a napirendet, amelynek az első pontja szerint felkérte politikai tájékoztatójának a megtartására Faragó Péter megyei elnököt, parlamenti képviselőt.
A sürgősségi kormányrendeletek jogrendszerét teljesen el kell törölni
Az év első összejövetelén az elnök minden résztvevőt köszöntött, jó egészséget, a magyar közösség szempontjából eredményes 2017-es évet kívánt mindnyájuknak. Előrebocsátotta: tájékoztatójának első részében a parlamenti választásokat értékelné, utána viszont azt a kényes helyzetet, ami a kormány beiktatása után született. A választásokkal kapcsolatban kifejtette: a fő cél, az Arad megyei magyarság parlamenti képviseletének a visszaszerzése teljesült: megyei szinten 8%-os, országos szinten 6,5%-os támogatást kapott az RMDSZ. A magyarságot Bukarestben erős frakció képviseli.
Az emberek bizalmának a meghálálása a következő időszaknak a fő feladata. Azt szeretnék, ha a következő 4 évi parlamenti munka haszonélvezői az erdélyi és ezen belül az Arad megyei magyarság lenne. Az RMDSZ legfontosabb célja az elmúlt években, illetve a kampányban megfogalmazott vállalásaiknak a teljesítése lesz. Faragó elsősorban a kisebbségi jogok megszerzését nevezte meg, a nyelvhasználati küszöb csökkentését, a kulturális jogkörök bővítését, egy olyan jogállam kiépítését, amely szavatolja a kiszámíthatóságot, a megbízhatóságot, illetve a biztos jövőt a lakosság számára, benne a kisebbségekét is.
Nem titkolt célja a bukaresti részvételnek, hogy a településeink fejlődjenek, olyan központi költségvetési támogatást kapjanak, amely hozzájárul a lakosság és a magyarság mindennapi életének a javulásához.
A választások után hamar világossá vált: a PSD túlnyerte magát, ezért az ALDE-val kényelmes parlamenti többséget képezhet, de a 18 nemzeti kisebbség képviselője is támogatja a kormányt, ezért annak a megalakításához nem volt szükség az RMDSZ támogatására. Az RMDSZ vezetősége is úgy gondolta, nem akar a kormány részese lenni egy olyan ötödik kerékként, amely nem befolyásolhatja a működését. Ugyanakkor azt is érzékeltették, nincs értelme az ellenzékhez csapódni, mert azzal a következő években szinte semmit nem tudnának teljesíteni a kampányban tett ígéretekből, a közösség által megfogalmazott elvárásokból. Éppen ezért kötöttek a kormánypártokkal rövid távú megállapodást, amiben csak annyi van, hogy az olyan esetekben, amelyeket előre megbeszélnek, egyeztetnek egymással, támogatják egymást a parlamentben. Ezt azért kötötték, hogy legyen esély arra, hogy a tavaszi parlamenti szesszióban az RMDSZ által benyújtott törvénymódosítási kezdeményezések sikeresen átmenjenek. E kérdések alatt a nyelvi jogokat, a visszaszolgáltatásokat, a jogállamiság jobb irányba terelését értik, mindazokat a törvénytervezeteket, amelyek fontosak közösségünk számára. Az egyezség főpróbája a következő hónapokban lesz, amikor a törvénymódosítási javaslataikat benyújtják a parlamentbe. Ezen múlik majd a parlamenti együttműködésnek a folytatása vagy a megszakítása. Az együttműködési megállapodás szerint az RMDSZ frakciója egységesen megszavazta a kormány beiktatását. A megállapodás első próbája a költségvetés volt, amelyre nagyon sokan mondják, hogy túl optimista, teljesíthetetlen. A maga véleménye szerint is túl optimista, mert az állam többletbevételeihez igazítja a felvállalt tetemes kiadástervezetet, ami tartalmazza a minimálbéreknek 200 lejjel való növelését, a nyugdíjpontok emelését, az infrastrukturális beruházásoknak a növelését.
Az RMDSZ kérésére emelték meg a megyei utak fejlesztése céljából a megyei tanácsoknak kiutalt nagyobb pénzösszeget – van pénz az észak-erdélyi, valamint a Lugos–Déva közötti autópálya építésére, befejezésére.
Faragó Péter kérése volt, hogy végre különítsék el a pénzt az Aradon megépíteni tervezett két hídra. Azt mondták, a pénz benne van a költségvetésben. Az egyik hidat idén, a másikat a közeljövőben építik meg. Van pénz a helyi fejlesztésekre, ami a települések fejlesztését szolgálja. Külön dolog, amit a költségvetésbe csak az RMDSZ kért, és kétnapos vita eredményeként lett meg: az egyházi személyzet számának az emelése. 2007. óta nem lehetett emelni az egyházi kiszolgáló személyzetnek a létszámát, amit ezután minden megyében 5%-kal lehet emelni, köztük a magyar vonatkozású egyházi alkalmazottakét is. Az említett okok miatt szavazták meg a költségvetést.
Az elmúlt 10 napban bekövetkezett tüntetéssorozat okaira világítva, előrebocsátotta: a Btk. megváltoztatásában a kormánypártok és az RMDSZ között semmilyen egyeztetés nem volt, ezért ők is a hírek alapján követték a frissen megválasztott kormány által elkövetett baklövéseket. Az RMDSZ évek óta mondja, hogy a törvényeket nem a kormánynak, hanem a parlamentnek kell meghoznia, de ezt mindig csakis az éppen aktuális ellenzék hallja meg. Egy igazi demokráciában a kormány nem hoz törvényerejű rendeleteket egyik napról a másikra, amelyre később törvényként lehessen hivatkozni. Az elmúlt 10 napban is gyakran mondták: a sürgősségi kormányrendeletek jogrendszerét teljesen el kell törölni Romániában! Erre csak az EU-csatlakozás előtt volt szükség, amikor voltak olyan dolgok, amelyekre nagyon gyorsan kellett reagálni. Azóta ezekre nincs szükség, mert antidemokratikus, jogállamellenes, a törvényhozásnak a parlamentben kell lezajlania. Az RMDSZ évek óta hangoztatja a büntető törvénykönyv hiányos voltát, hiszen annak több mint 40 cikkelye alkotmányellenes, de senkinek nem volt érdeke változtatni rajta. Éppen ezért, minden parlamenti párt számára a következő időszak legsürgősebb feladata kell hogy legyen a Btk.-nak az Alkotmány szerinti átdolgozása, figyelembe véve a Velencei Bizottság ajánlásait is. Ez nem csak az ország, hanem a magyar közösség érdeke is, hiszen egy közösség akkor van biztonságban, ha az ország jogrendje biztos, kiszámítható. Példának okáért, egyik alkotmányellenesnek ítélt cikkely miatt ül a börtönben 2 éve Nagy Zsolt, de a cikkellyel azóta sem foglalkozott senki. A Btk. módosítása egyáltalán nem lesz könnyű ebben az országban, ahol az érzelmek és az indulatok elszabadultak. Ennek során mindkét oldal a legmesszebb elment, a saját érdekei mentén próbált véleményt alkotni, nyilvánítani. Szinte esély sem volt arra, hogy a felek leüljenek higgadtan átbeszélni a dolgokat. A többi párttal együtt az RMDSZ-nek is egyik legfontosabb feladata megteremteni a jogállamiságot, ahol az emberek nem ülnek ártatlanul börtönben, ahol a törvények egyértelműek és betartják őket, ahol a visszaszolgáltatást nem akadályozzák. Az említettekhez kell megtalálnia az RMDSZ-nek a megfelelő partnereket.
Határozatok
A továbbiakban Péró Tamás ügyvezető elnök számokkal alátámasztva értékelte a 2016-os parlamenti választások eredményeit. Hadnagy Dénes MKT-elnök a rendszeresen megtartott küldöttgyűlésekről, a folyamatos kapcsolattartásról, a szakbizottságok tevékenységéről olvasott fel tájékoztatót. Péró Tamás ügyvezető elnök ismertetője után elfogadták a 2016-os költségvetés végrehajtásáról szóló határozattervezetet. Ugyancsak Péró Tamás ismertetőjében hangzott el az a határozattervezet, amely értelmében az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének helyi és kerületi szervezetei 2017. február 17-ig kötelesek jelezni az Ügyvezető Testülettel a közgyűléseiknek a február 17. és április 30. között megtartandó időpontját. Ugyanakkor február 17-ig a jelzett tagszervezetek kötelesek lezárni a 2016-os pénzügyi évet, illetve a központ felé jelezni a tagsági díjat fizető tagok számát, behajtani a hátralékokat. Ugyancsak Péró Tamás olvasta fel a Megyei Küldöttgyűlésnek az elnök által, 2017. május 20-án 10 órára az Arta moziba történő összehívására szóló határozattervezetét. A jelzett határozattervezeteket megszavazták.
A továbbiakban Hadnagy Dénes ismertette az Alapszabályzat-módosító Bizottság létrehozásának a határozattervezetét. A bizottságba Faragó Pétert, Bölöni Györgyöt, Péró Tamást, Pál Norbertet és Kovács Imrét választották. Ugyancsak Hadnagy Dénes ismertette a Programmódosító Bizottság létrehozásáról szóló határozattervezetet. A Bizottságba Bognár Leventét, Szabó Mihályt, Hadnagy Dénest, Derzsi Csabát és Farkas Viktóriát választották.
A 10 napirendi pont szerinti Megyei Választási Bizottság megalakításáról szóló határozattervezetet Péró Tamás ismertette. A bizottságba Hadnagy Dénest, Tóth Piroskát és ifj. Zágoni Szabó Andrást választották.
Zárszóként Faragó Péter megyei elnök bejelentette: az RMDSZ következő SZKT-ülését május 13-án Zilahon vagy Besztercén tartják, ahova az Arad megyei SZKT-tagok közé javasolja Kovács Imre nagyperegi polgármestert, akit a közelmúltban Ezüstfenyő-díjjal tüntettek ki.
Oktatási fórum szükséges
Az egyéb napirendi pontban Derzsi Csaba a kulturális rendezvényekre szakosodott civilszervezetek vezetőinek a figyelmét hívta fel a március 1–30. között benyújtható pályázati lehetőségekre. Kovács Imre nagyperegi polgármester megköszönte az Ezüstfenyő-díjat, ami további, még hatékonyabb munkára serkenti.
Hadnagy Dénes a szaktestületek közötti együttműködés fontosságára hívta fel a figyelmet. Erdélyi István a nagypiacon működő vállalkozóknak, árusoknak az oda tervezett Egyesülési emlékmű miatti tiltakozására hívta fel a figyelmet. A kérdésben Bognár Levente kifejtette: eredetileg az emlékművet a ligeti tó közepére tervezték, de a városi tanács, amelyben az RMDSZ-nek csupán 2 szavazata van, megváltoztatta a határozatot.
Bíró Zoltán az iskolaigazgatók közelmúltban lezajlott vizsgáztatási kálváriájának a felvetésével egy vitafórumnak a témáját szolgáltatta, amihez sokan hozzászóltak. Véleményünk szerint a téma „megér még egy misét”, vagyis Király András oktatási államtitkár és Pellegrini Miklós helyettes főtanfelügyelő jelenlétében egy oktatási fórum összehívása szükséges.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Saját generációjuk helyzetéről beszélnek
Kortárs erdélyi magyar drámát mutattak be a ZUG Zone-ban
A rendszerváltás és a Colectív-tragédia utáni generációról, a 21. század Romániájáról, a román-magyar kapcsolatról – mindezek fényében pedig a család működéséről, vagy épp működésképtelenségéről szóló előadást mutattak be február 11-én a kolozsvári ZUG Zone-ban. A PAS(SZ) címet viselő előadás szövegét Lovassy Cseh Tamás jegyzi, a rendező pedig Leta Popescu.
Fiatal alkotók együttműködéséből jött létre az előadás, a Lovassy Cseh Tamás által jegyzett kortárs drámaszöveg egy olyan generációról igyekszik beszélni, amely érzékeli ugyan, hogy a körülötte lévő társadalom jelentős változásokon megy keresztül, nyughatatlanságának pontos okát azonban nem képes megfogalmazni. „Mintha az élet csak egyszerűen megtörténne velünk, mi pedig ennyit érzékelünk: valami baj van. Két lehetőségünk maradt: fáradhatatlanul kérdezünk, vagy hagyjuk, hogy a körülöttünk mindinkább eluralkodó őrület diktáljon. A PAS(SZ)nem ígér megoldást, mindössze egy generáció – ha úgy tetszik, egy társadalom – pillanatnyi állapotát és érzeteit igyekszik rögzíteni három szereplőjén keresztül” – vallja az előadás ismertetőjében a szerző.
Leta Popescu rendező neve nem ismeretlen a kortárs színházi közegben jártas nézők számára. A fiatal alkotó számos előadását láthatta már a közönség, a mostani bemutató kapcsán pedig így nyilatkozott: „Lényegtelen, hogy egy szakításról, a halálról, nemzeti identitásunkról vagy szexuális orientációnkról beszélünk, mondandóm tulajdonképpen ugyanaz: oda kell figyelnünk magunkra. Ezt próbáltam megfogalmazni ebben az előadásban is. Sem nagy, sem aprócska drámáink nem elhanyagolhatók. Egy olyan korszakban élünk, amelyben egyre inkább kötelezővé válik, hogy ismét magunkra figyeljünk. És miközben körbetekintünk egy társadalmat látunk. Egy zavarodott társadalmat. Amilyenek mi is vagyunk. Van mit tennünk. Van mit újragondoljunk. És nem, nem <>-olhatunk semmit.”
Az előadás három fiatalról beszél: Andiról, a valamiért furcsán viselkedő színésznőről, Eszterről, aki szerint Budapest olyan, mint a rák, és Victorról, aki egy késő délutáni kávézás alkalmával megismer valakit. Az alkotók véleménye szerint a PAS(SZ) nem egy tragédia, és nem egy jobb élethez készült használati utasítás, sokkal inkább egy kortünet és egy kérdés: mi lesz velünk?
Szabadság (Kolozsvár)

Művészet és technika
Mikroanimációk a Magmában 
Újabb csoportos kiállítással jelentkezett a sepsiszentgyörgyi MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér, amelynek .GIF című kiállítása gyakorlatilag az év első tárlatának számít, hiszen januárban az intézményi leltározás adott apropót a Leltár miatt nyitva című kiállításuknak.
Ezúttal felhívásra válaszolt műveket állítottak ki, a Magma munkatársai szerint ismét reneszánszát éli a gif, és izgalmasnak tartották megvizsgálni, hogy a képzőművészeket hogyan mozgatja meg egy ilyen téma, mondta el a megnyitón Kispál Attila, hozzátéve, talán ez volt az első alkalom, hogy Sepsiszentgyörgyön ennyire technikai alapú képzőművészeti kiállítás nyílt. 
Huszonhat művész munkáját lehet megtekinteni, és lévén, hogy nem volt tematikus megkötés, heterogén az összhatás, a privát, családi környezettől a társadalmi fricskáig, Magritte parafrázisig, a Minerva archívumából származó képek animálásáig, sokféleképpen ihlette meg a .gif kiterjesztés a művészeket. Maga a forma az alkotót tömör fogalmazásra ösztönzi, hiszen behatárolja a médium, amely valahol a videó és az állókép között lebeg, fogalmazták meg a kiállítás kezdeményezői. 
A .gif egyébként az internet elterjedésekor jelent meg, később háttérbe szorult, ma azonban, a közösségi média korszakában ismét népszerű lett. Kispál Attila ismertette a kiállítótér idei terveit is, a 2017-es évet a csoportos kiállítások uralják. A Szent György Napok kulturális hetén a C3 videóművészeti archívumból érkezik válogatás, majd a hálózat – networks témát szeretnék körbejárni a képzőművészekkel, a tárlat megnyitója környékén Barabási Albert László tart előadást. A Magma létrehozásában jelentős szerepe volt a Maybe kiállításnak, a sorozat negyedik kiadására idén kerül sor.
Gy. Turoczki Emese
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Interpellációban kérte számon az RMDSZ a munkaügyi minisztert
Derzsi Ákos Bihar megyei szenátor hétfőn írásban interpellált a munkaügyi miniszterhez a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil szervezetek finanszírozásának csökkentése miatt.
„Érthetetlen számunkra, hogy a munkaügyi minisztérium miért vágta vissza drasztikusan a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil szervezetek februári támogatását. Lia-Olguța Vasilescu tárcavezetőt arra kérjük, hogy írásban indokolja meg a finanszírozás csökkentésére vonatkozó döntését. Továbbá közölje, milyen módon kívánja megoldani a minisztérium annak a több mint 6 ezer személynek a helyzetét, akik ebben a hónapban nem részesülnek szociális ellátásban a gondozásukat ellátó szervezetek támogatásának visszavágása miatt” – idézte a politikust az RMDSZ hírlevele.
A munkaügyi minisztérium legújabb rendelete értelmében az elmúlt hónaphoz képest 814 484 lejjel csökken februárban a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil szervezetek támogatása, a visszavágott keretösszeg az otthoni beteggondozásra szánt forrásokból vesz el, illetve veszélybe került az érintett civil szervezetek alkalmazottainak bére is.
Az előző kormány januárra mintegy 2 millió lejt hagyott jóvá a szociális szolgáltatásokat nyújtó szervezetek számára. Ebből az összegből 132 egyesület és alapítvány 279 munkapontját támogatták, közel 12 ezer kedvezményezettje volt a finanszírozásnak. Ehhez képest a jelenlegi kormány munkaügyi minisztériuma 1,2 millió lejre csökkentette a szociális szolgáltatást nyújtó civil szervezetek februári támogatását. Ebből a finanszírozásból 108 egyesület és alapítvány mintegy 174 munkapontja részesül, a kedvezményezettek száma pedig 5600-ra csökken.  
Derzsi Ákos emlékeztetett, hogy az idősek megszokott környezetükben való, otthoni ápolása elfogadható alternatívát nyújt a különböző egészségügyi központokban való gondozásukra, ezért elfogadhatatlannak tartja az otthoni beteggondozást vállaló civil szervezetek támogatásának csökkentését. Idézte a legfrissebb felméréseket, amelyek szerint Románia lakosságának 20 százaléka otthoni gondozásra szorul, ehhez képest mindössze 0,2 százaléka részesül ilyen szolgáltatásban.
„Az Európai Unióban az otthoni beteggondozásban részesülők aránya tízszerese a romániai aránynak. Ilyen körülmények között, úgy gondolom, sokkal inkább növelni kellene a szociális szolgáltatásokat nyújtó szervezetek támogatását. Meggyőződésem, hogy a támogatás visszavágásával megspórolt összegnél jóval nagyobb kiadást eredményez majd az államnak, ha a szociális szolgáltatók pénzhiány miatt kénytelenek lesznek abba hagyni tevékenységüket” – nyilatkozta Derzsi Ákos szenátor.  
maszol.ro

Az ügyészek és bírák büntetőjogi felelősségre vonását javasolja az RMDSZ
Ismét a parlament elé terjesztette az RMDSZ az ártatlanság vélelméről szóló 2016/343-as európai uniós irányelv romániai alkalmazásáról szóló törvénytervezetét, amely a bűnügyi eljárást módosítaná – erősítette meg Márton Árpád képviselőházi frakcióvezető-helyettes az MTI-nek.
A román hírügynökségek hétfőn számoltak be arról, hogy az RMDSZ olyan törvénymódosítást kezdeményezett, amely ugyanarra az uniós irányelvre hivatkozik, mint az országos tüntetéseket kiváltó január 31-i kormányrendelet.
Márton Árpád elmondta, az RMDSZ számára roppant fontos, hogy ne a gyanúsítottnak kelljen bebizonyítania ártatlanságát, hanem a hatóságnak a bűnösségét. „Nekünk nagyon fontos az ártatlanság vélelme, mert itt sajnos a magyarságot eléggé vegzálják, mindegy, hogy zászlóról, vagy Wass Albert utcáról van szó, vagy katolikus gimnáziumról, vagy két petárdáról. Mert ezek terroristák, ugye? A kézdivásárhelyieket terroristáknak nevezték. Nos, ezt tiltja ez az (uniós) irányelv, de egyelőre a román jogrend nem tiltja" – jelentette ki Márton Árpád.
A politikus hozzátette: az RMDSZ azért kényszerült ismét iktatni az ártatlanság vélelméről szóló törvénytervezetét, mert az uniós irányelv hatályba lépése után, tavaly áprilisban beterjesztett tervezetét nem tűzte napirendre a szenátus a határidő lejárta előtt. A tervezet megtiltaná, hogy a hatóságok bűnösként emlegessenek egy gyanúsítottat a jogerős ítélet előtt, továbbá az ügyészek és bírák büntetőjogi felelősségre vonását is előírná, ha súlyos mulasztásuk vagy rosszhiszeműségük miatt a román államot kártérítésre ítélik.
A szövetség törvénymódosító javaslata kötelezővé tenné, hogy ilyen esetben az állam kártérítési eljárást indítson az államnak okozott kár behajtása érdekében a kárt okozó ügyész vagy bíró ellen. Ez eddig csak lehetőségként szerepelt a bírák és ügyészek jogállásáról szóló törvényben, de sosem alkalmazták – magyarázta a frakcióvezető-helyettes.
A román médiában az keltett nagy visszhangot, hogy az RMDSZ a bírák és ügyészek büntetőjogi elszámoltatását kezdeményezte a hivatali visszaélés büntetőjogi meghatározása alapján. Erről Márton Árpád elmondta: az alkotmány szerint senki sem áll a törvények felett, és elvileg eddig is létezett a bírák és ügyészek büntetőjogi felelőssége, csak nem érvényesítették, az RMDSZ tervezete pedig csak azt pontosítaná, hogy miként kell ezt alkalmazni.
„Gondoljunk a kézdivásárhelyi esetre is, a marosvásárhelyi katolikus gimnáziumra, és folytathatnám a polgármesterek és mások vegzálását olyankor, amikor – a mi megközelítésünkben – egyértelműen hatalommal való visszaélés esete forog fenn" – mutatott rá Márton Árpád. Megjegyezte, a bírák és ügyészek büntetőjogi és anyagi felelőssége egy év alatt elévül, holott egy esetleges strasbourgi emberi jogi bírósági ítéletre ennél sokkal többet kell várni.
Mint ismeretes, az utóbbi hetekben éles vita alakult ki a korrupcióellenes szigor fenntartását követelő jobboldali ellenzék és az utcán demonstráló kormányellenes tüntetők, illetve az igazságszolgáltatás túlkapásaira és titkosszolgálati összefonódásaira panaszkodó kormánypártok között. A tüntetéssorozat azt követően kezdődött, hogy a kormány sürgősségi rendelettel módosította a büntetőjog néhány előírását, amelyeket a közfelháborodás nyomására később hatálytalanított.
MTI 
Székelyhon.ro

A Marosi Református Egyházközség levéltárában jártunk
Marosvásárhely nagyon hamar csatlakozott a reformációhoz, ezt tanúsítják azok az oklevelek, amelyeket a Marosi Református Egyházközség levéltára őriz. A nyugati reformációt követően néhány évtized múltán elfogadják a heidelbergi kátét, valamint olyan zsinatot is tartanak, ahol az úrvacsora-tanban vitáznak János Zsigmond fejedelem jelenlétében. A református egyházközség levéltárában jártunk.
Az itt őrzött legkorábbi irat egy 1567-ben kelt, János Zsigmond kézjegyével ellátott, Medgyesen kiállított latin nyelvű oklevél, amely három település elöljárójának szólt, hogy az ott szolgáló lelkészeket becsüljék meg, és tisztességesen adják az illetményeiket. Ugyancsak értékes a Bethlen Gábor korából, 1629-ből származó vizitációs jegyzőkönyv – tudtuk meg Berekméri Árpád Róbert egyházmegyei levéltárostól. A jelenleg költöző levéltár eddig a Marosi Református Egyházmegye épületében, az egykori Teleki-házban működött. Tavaly nyáron, a hely szűkössége miatt, a marosvásárhelyi református egyházközségek kuratóriuma úgy döntött, a Szentgyörgy (ma Forradalom) utcába, a Makariás-házba költöztetik, ahol egy raktárhelyiséget és egy irodát biztosítottak a gyűjtemény számára.
Kutatni bárki betérhet az egyházi levéltárba, természetesen el kell fogadnia a belső szabályzatot, amely elsősorban az iratok minőségének a megőrzésére vonatkozik – mondta a Vásárhelyi Hírlapnak Berekméri Árpád Róbert levéltáros. Leginkább történészek veszik igénybe az irattár anyagát, de szép számban kérik, hogy kutathassanak magánszemélyek is, akik közül például sokan  – az egyházkösségek egykori alkalmazottai, lelkipásztorai  – a nyugdíjkiegészítéshez, jövedelem igazolásához szükséges iratokat keresik. Ugyanakkor a családfakutatással foglalkozó történészek is gyakran felkeresik a levéltárat, ugyanis ma már egyre inkább a hivatásos kutatókra bízzák ezt a fajta munkát, ők tudják, hogyan és hol kell egy-egy születési bizonyítványt, anyakönyvi adatot, házasságlevelet megkeresni.
A Marosi Egyházmegye levéltárából 1971-ben két igen jelentős iratot vittek el a bukaresti Román Nemzeti Múzeumba: egy Báthori Zsigmond- és egy Bethlen Gábor-féle oklevelet – mondta Berekméri Árpád Róbert. Mindkettő az akkori Schola Particulának adományozott 150 forintról szól, amelyet Báthori adott, és ezt Bethlen megerősítette. Elég hosszas huzavona után, 2011-ben sikerült ezeket visszaszerezni – mutatott rá a levéltáros. Hozzátette: semmit nem semmisítettek meg azok közül az iratok közül, amelyeket az egyháztól elvittek: az ingatlanokra vonatkozó anyagot, az anyakönyveket, iskolai iratokat az állami levéltárba szállították.
Az egyházi levéltár saját iratai mellett hagyatékokat is befogad, akár örökre, akár letétbe. Berekméri elmondta, például Farczády Elek hagyatékát őrzik, vagy Nagy Géza egykori sáromberki lelkipásztorét. Ha valaki nem szeretné, hogy elkallódjanak a családi iratok, az egyháznak adományozhatja, illetve rövidebb vagy hosszabb időre letétbe helyezheti. A levéltárosnak a gondjaira bízott levéltári anyagok kezelése, őrzése mellett a kisebb egyházközségekben található értékes iratok felleltározása, esetleg beszállítása, elhelyezése is a feladatkörébe tartozik. Mint kutató-történész, Berekméri Árpád Róbert neve leginkább hadtörténészként vált ismertté, de az egyháztörténet is érdekli, a rábízott levéltári anyag feldolgozását és megismertetését is fontosnak tartja, mit jelentett a reformátusság Marosvásárhelyen, mit jelentenek a református gyűjtemények. „Jelenleg az 1920 és 1944 közötti korszakot kutatom, főleg a marosvásárhelyi vonatkozású dokumentumokat, ezekből írok tanulmányt” – mondta a levéltáros.
Antal Erika
Székelyhon.ro

Népzenét rögzítettek és közben táncra perdültek Remetén
Egy CD őrzi, és adja tovább azt a bizonyosságot, hogy most, a 21. században is létezik autentikus, sajátos népzene. A Túl a vízen című gyűjtemény egyedisége, hogy nem a múltat kutatja, hanem a köztünk élő zenészek, énekesek folklórkincsét rögzíti.
Összesen 70 percnyi eredeti gyergyói népzenét, népdalt tartalmaz az a lemez, amelynek bemutatására szombat estére Gyergyóremetére hívták a hallgatóságot. Négy gyergyószéki zenész és énekes, és három Magyarországról érkezett vendég révén szólaltak meg a dalok. Már az összeállítás is egyedi volt, a fellépők ilyen összeállításban még sosem zenéltek együtt.
Dsupin Pál, a lemez összeállítója furulyával, mellette Szabó Dániel, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes vezetője cimbalomjátékkal, Kádár Ignác, a Veszprém-Bakony Táncegyüttes művészeti vezetője gardonnyal egészítette ki azoknak a játékát, akik révén a zenei kincs ma is él és hallható. Koszta István citerás és Koszta Vencel hegedűs Csomafalváról, Vizoli Demeter énekes Alfaluból, Szőcs János furulyás-énekes Orotváról jött a remetei színpadra.
Ők voltak azok, akik megismertették a közönséggel a lemez hanganyagát, de ők voltak azok is, akik zenéje, dalai hallhatók a lemezen. Ott lett volna a helye, de nem lehetett jelen a gyűjtésben közreműködő orotvai Csirilla János és az alfalvi Vizoli Miklós.
Az elhangzott dalok, furulyaszólamok önmagukban is élményt jelentettek, de Szőcs János még valamit bebizonyított: a népzenénk olyan, hogy nem mindig kell hozzá egy zenekarvezető utasításai, néha egyszerűen muszáj táncra kelni, énekelni. Nem volt betervezve a műsorba, de ropta a legényest, nagy tapsot érdemelve, és a műsorba betervezett dalokhoz még ösztönösen fűzött hozzá néhányat.
Korábbi a sejtés, hogy létezik az egyedi gyergyói népzene és tánc. Most már bizonyíték is van erre. Már csak az a kérdés, hogy ismerjük-e, műveljük-e? – vetette fel a kérdést Laczkó Albert Elemér remetei polgármester, a lemez kiadásának ösztönzője. Az igényes kivitelű, a nóták szövegekeit írott formában is tartalmazó zenei kiadványnak, a Túl a vízen című CD-nek az adna igazán értelmet, ha minél szélesebb körben ismertté válna annak tartalma, és nem csak megőrzött népdalkincs lenne, hanem a dalok visszatérnének a mindennapi „használatba” is, a zenét pedig játszanák a népzenészek.
Amint az Benedek Tibor Magor zenetanár méltatásában elhangzott, gyergyói népzenét már több hasonló kiadvány őriz, olyan is van, amely eredeti gyergyói dalokat tartalmaz, régi hangfelvételek rekonstrukciójaként, de ez az első, amely valóban köztünk élő, gyergyói zenészek, énekesek muzsikáját, nótáit rögzíti. A korábbiak azonban nem érték el azt a hatást, hogy az azokon hallható dalok visszakerüljenek a mai népzenei körforgásba.
A CD-n hallható furulyaszó, a muzsika egyedi abból a szempontból is, hogy a zenészek egyedül, vagy minimális létszámú együttesekként zenélnek, így az egyéniségük is jobban kidomborodik.
Bartók Béláék már „temették” az igazi értékes, autentikus népzenét, de a Túl a vízen című CD bizonyítja, most, 110 évvel később is létezik, él. Készülhetne az újabb hangfelvétel is – hangzott el – hiszen az elmúlt néhány évben gyűjtött zenei anyag sokkal bővebb annál, mint ami ebbe a 70 percbe belefért. Több zenész, énekes muzsikája, dalai maradtak ki. 
A szervezők a lemezbemutatóra meghívták Gyergyószék településeinek zenészeit, táncosait, az eseményt követően pedig máris élővé vált a népi kincs, „tánckalákával”, bállal folytatódott az esemény.
Gergely Imre |
Székelyhon.ro

Interpellál az RMDSZ a szociális szolgáltatások finanszírozásának visszavágása miatt
„Érthetetlen számunkra, hogy a munkaügyi minisztérium miért vágta vissza drasztikusan a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil szervezetek februári támogatását. Ezért az RMDSZ interpellációban fordult Lia-Olguța Vasilescu tárcavezetőhöz, amelyben arra kérjük, hogy írásban indokolja meg a finanszírozás csökkentésére vonatkozó döntését. Továbbá közölje, milyen módon kívánja megoldani a szakminisztérium annak a több mint 6 ezer személynek a helyzetét, akik ebben a hónapban nem részesülnek szociális ellátásban a gondozásukat ellátó szervezetek támogatásának visszavágása miatt” – mondta Derzsi Ákos Bihar megyei szenátor, a felsőház munkaügyi bizottságának tagja, azt követően, hogy interpellációban fordult február 13-án, az RMDSZ a munkaügyi miniszterhez a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil szervezetek finanszírozásának csökkentése miatt.
A munkaügyi minisztérium legújabb rendelete értelmében az elmúlt hónaphoz képest 814.484 lejjel csökken februárban a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil szervezetek támogatása, a visszavágott keretösszeg az otthoni beteggondozásra szánt forrásokból vesz el, illetve veszélybe került az érintett civil szervezetek alkalmazottainak bére is. Az előző kormány januárra mintegy 2 millió lejt hagyott jóvá a szociális szolgáltatásokat nyújtó szervezetek számára. Ebből az összegből 132 egyesület és alapítvány 279 munkapontját támogatták, közel 12 ezer kedvezményezettje volt a finanszírozásnak. Ehhez képest a jelenlegi kormány munkaügyi minisztériuma 1,2 millió lejre csökkentette a szociális szolgáltatást nyújtó civil szervezetek februári támogatását. Ebből a finanszírozásból 108 egyesület és alapítvány mintegy 174 munkapontja részesül, a kedvezményezettek száma pedig 5600-ra csökken. 
„Közismert, hogy az idősek megszokott környezetükben való, otthoni ápolása elfogadható alternatívát nyújt a különböző egészségügyi központokban való gondozásukra, ezért elfogadhatatlan az otthoni beteggondozást vállaló civil szervezetek támogatásának csökkentése. A legfrissebb felmérések szerint Románia lakosságának 20 százaléka otthoni gondozásra szorul, ehhez képest mindössze 0,2 százaléka részesül ilyen szolgáltatásban. Az Európai Unióban az otthoni beteggondozásban részesülők aránya tízszerese a romániai aránynak. Ilyen körülmények között, úgy gondolom, sokkal inkább növelni kellene a szociális szolgáltatásokat nyújtó szervezetek támogatását. Meggyőződésem, hogy a támogatás visszavágásával megspórolt összegnél jóval nagyobb kiadást eredményez majd az államnak, ha a szociális szolgáltatók pénzhiány miatt kénytelenek lesznek abba hagyni tevékenységüket” – nyilatkozta Derzsi Ákos szenátor.
Erdély.ma

Zöld jelzést kapott a közkegyelmi törvénytervezet a szenátus alkotmányossági bizottságától
Kedvezően véleményezte hétfőn a szenátus alkotmányossági bizottsága a kormány arra vonatkozó törvénytervezetét, hogy közkegyelemben részesüljenek bizonyos büntetések és egyes szabadságvesztéssel járó nevelő jellegű intézkedések.
Ugyanakkor a testület a bűnvádi eljárás alatt álló személyek ellen hozott, szabadságvesztéssel járó intézkedésekre és büntetésekre vonatkozó, 2013/254-es törvényt módosító törvénytervezetet is kedvezően véleményezte.
A tervezet benyújtása idején igazságügyi miniszteri tisztséget betöltő Florin Iordache úgy nyilatkozott, hogy a jogszabálytervezet nem vonatkozik nemi erőszak, korrupciós bűncselekmények, fizikai bántalmazás elkövetőire, illetve visszaeső bűnözőkre sem, és felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt személyek sem tartoznak a tervezet kedvezményezettjei közé, és ezzel elejét lehet venni az Emberi Jogok Európai Bírósága (CEDO) által kilátásba helyezett elmarasztaló határozatnak.
A tervezetek a szenátus jogi bizottsága után a felsőház plénuma elé kerünek, amely első házként tárgyal és szavaz róluk.
agerpres.ro
Erdély.ma

Korszerű tankönyveket szerkesztenek a hitoktatók
Az erdélyi magyar nyelvű római katolikus egyházmegyék hitoktatói által mindmáig használt hittankönyvek formailag és tartalmilag sem felelnek már meg a mai társadalomban élő gyermekek, diákok oktatási, tanulási módszereiknek és igényeiknek. Frissítésre volna szükség, új, korszerű anyagok kiadásával – erre a következtetésre jutottak a már néhány hónapja közösen gondolkodó és együtt dolgozó négy egyházmegye katekétái. Böcskei László nagyváradi megyéspüspök fő támogatója ennek a hitoktatás terén korszerűsítést előmozdító kezdeményezésnek, amelynek egyik legfontosabb célja az, hogy élményszerűvé tegye a hitoktatást, hogy nemcsak a hitnek – mint bármely más tantárgynak – az oktatásáról, hanem élményszerzésről beszélhessünk, amely által a diákok könnyebben képesek lesznek saját életükbe építeni – nem annyira az információt, mint inkább – a lelkületet, amellyel a hittanórák alatt kapcsolatba kerültek
Kedden, 2017. február 7-én, Nagyváradon az Egyházmegyei Pasztorális Központban találkoztak az új V.–VIII. osztályos hittankönyvek szerkesztésének céljából a gyulafehérvári főegyházmegye, illetve szatmári, temesvári és nagyváradi egyházmegyék hitoktatóinak képviselői. Egy nappal korábban, hétfőn Gyulafehérváron találkoztak a hitoktatók, hogy a katolikus hittanolimpia anyagát dolgozzák ki. Nagyváradon a tankönyvszerkesztésre vonatkozó feladatokat osztották le, megállapították azt, hogy ki melyik anyagrésznek a szerkesztésével és kidolgozásával foglalkozik, illetve egyeztették az alapelveket és a munkamódszert ahhoz, hogy a végeredmény formailag egységes lehessen. Benedek Ramóna hitoktató hangsúlyozta, hogy az anyagok egymásra épülnek: a következő év tankönyve mindig az előző év tankönyvéből indul ki. A temesvári egyházmegye hitoktatói vállalták a könyvek román nyelvre való fordítását. A hitoktatók múltbeli egyházmegyeközi találkozói alkalmával a több területen való együttműködés igénye és lehetősége is felmerült, többek között a közös tankönyvszerkesztés is, így tehát ez az első kézzelfogható megnyilvánulása a közös gondolkodásnak és közreműködésnek.
A kezdeményezés az erdélyi magyar nyelvű római katolikus egyházmegyék főpásztorainak a jóváhagyásával jött létre, és annak ellenére, hogy vannak még kisebb fenntartások és kételkedések – főleg ami az állami hatóságok által való jóváhagyást illeti –, úgy néz ki, hogy jó irányba haladnak a dolgok, sokan mutatnak készséget és nyitottságot ezen a téren. „Ha azt akarjuk, hogy állami, minisztériumi szinten komolyan vegyenek minket, hittanversenyeinket, tanrendszerünket és tankönyveinket elismerjék országos szinten, akkor mindenképpen együtt kell, hogy dolgozzon a négy egyházmegye, egységes módon kell az erre vonatkozó kéréseinket, anyagainkat jóváhagyás végett benyújtanunk” – mondta Böcskei László püspök. „Kormányok jönnek-mennek, a törvényhozás is változik, és jöhetnek még olyan rendelkezések, amelyek eltiltják a hitoktatást az országos tanrendszerből. De most, amikor ennek a lehetősége megvan, élni kell vele, és minden eszközt meg kell ragadnunk azért, hogy a lehető legjobban tegyük, hiszen felelősek vagyunk a mai diákok oktatásáért, vallásos neveléséért” – tette hozzá a nagyváradi főpásztor.
A következő hetekben a megbízott csoportok tovább folytatják munkájukat, majd a kidolgozott anyagokat egységesítik és az előírt szabályoknak megfelelően járnak el elismertetésük ügyében, hogy a hitoktatók mielőbb korszerű segédeszközként használhassák az új tankönyveket.
Micaci Cristian
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Határnyitás számos kérdőjellel
Felkészületlenül érte az érintett önkormányzatokat az a minisztériumi rendelet, amely szerint – többéves várakozás után – tíz új alkalmi határátkelőhely nyílik a magyar–román határszakaszon.
Bizonytalanságot szült és több kérdést is felvetett a külügyminisztérium múlt heti rendelete, amely tíz alkalmi határátkelő megnyitását hagyja jóvá a román–magyar határszakaszon. A rendelet értelmében a hétvégétől kezdődően, heti egy alkalommal lehet majd átkelni a határállomásokon, előre rögzített órarend szerint. Kiderült azonban, az aszfaltúton kívül semmilyen más infrastrukturális feltétel nem adott a határnyitáshoz, az érintett önkormányzatok illetékesei szerint ezt nehéz lesz napokon belül megoldani.
Megduplázódik az átkelők száma
Magyarország és Románia közös határszakaszán évekkel ezelőtt tíz határ menti település közelében épült új út a 2007–2013-as, határon átnyúló együttműködési program keretében azzal a céllal, hogy megkönnyítsék a környék lakóinak az átjárását, és fellendítsék a régió gazdasági életét. A két országot tíz új ponton összekötő út mentén nem épültek határátkelők, mivel az eredeti ütemterv szerint Romániát és Bulgáriát 2011 tavaszán vették volna fel a belső határellenőrzés nélküli uniós államok közé, schengeni csatlakozásukat azonban a tagországok rendre elhalasztották. Így ezeken az utakon azóta is sorompók jelzik, hol húzódik az országhatár.
Jelenleg mindössze 10 közúti határátkelő működik Románia és Magyarország között, átlagosan 40 kilométerenként lehet átjárni, ami tipikus kelet-közép-európai probléma, hiszen Nyugat-Európában sokkal sűrűbben vannak összeköttetési pontok a szomszédos országok között. A Szatmár.ro portál szerint Romániának azért vált sürgőssé a határnyitás, mivel az Európai Fejlesztési Alap az év elején arról tájékoztatta a kormányt, előfordulhat, hogy az államnak vissza kell fizetnie az útépítés költségeit, mivel az utakat nem használják rendeltetésük szerint.
Készenlétben. A magyar és a román hatóságok a napokban egyeztetnek
Szükség van a magyar segítségre
Szatmár megyében Károlypusztán, Szárazbereken és Nagypeleskén nyílik határátkelő a külügyi tárca rendelete szerint. Utóbbi két település Lázári községhez tartozik, amelynek a polgármestere, Lengyel István a Krónikának elmondta, a máramarosszigeti területi határrendészeti hatóság a múlt héten tájékoztatta a polgármesteri hivatalt a döntésről, ami „érthető módon" teljesen felkészületlenül érte az önkormányzatot. A rendelet szerint ugyanis az érintett településeknek kell biztosítaniuk az infrastrukturális feltételeket. Az elöljárótól megtudtuk, a község területén lévő két átkelőnél már két alkalommal is terepszemlét tartottak a határrendészet illetékeseivel, és az a döntés született, hogy a szárazberki határátkelőt szombaton, a nagypeleskeit pedig vasárnap tartják nyitva 10 és 18 óra között.
„A határrendészeti hatóság folyamatosan egyeztet a magyarországi féllel, mivel szükség van a segítségükre. Egyelőre mobil egységekkel oldanák meg az utasok ellenőrzését, mindaddig, míg kialakítjuk az állandó átkelőhelyet. Tudomásom szerint erre csak a magyarországi határrendészetnek van kapacitása. Nyilvánvaló, hogy ők jóval előrébb tartanak ezen a téren. A későbbiekben konténereket kell kihelyezzünk, elektromos áramot kell bevezetni – felméréseink szerint 1,5 kilométer hosszú távvezetéket kell kiépíteni –, szóval nem lesz könnyű. Reményeink szerint ezzel leghamarabb május–június környékén tudunk elkészülni. Addig biztosan marad a hétvégi program" – részletezte az elöljáró. Lengyel István elmondta, a környék lakói évek óta várják a határnyitást, hiszen a térségnek gazdasági és idegenforgalmi fellendülést hozhat.
Oana Pîrcălab, a Szatmár Megyei Határrendészet szóvivője a Szatmár.ro-nak hétfőn úgy nyilatkozott, a külügyi tárca valószínűleg három hónapig figyelemmel követi majd a három átkelőhely forgalmát, és ennek függvényében dönthet arról, hogy indokolt-e az állandó átkelő kialakítása. Bihar megyében Érsemjént, Biharfélegyházát és Vizesgyánt érinti a külügyminisztériumi határozat, ezeken az átkelőhelyeken is hetente egy alkalommal, szombatonként emelik fel a sorompókat, a prefektúra és nagyváradi területi határrendészeti hatóság azonban a helyi sajtónak nem kívánt nyilatkozni a témában. Kelemen Zoltán, Biharfélegyháza polgármestere a Reggeli Újságnak elmondta, azt szeretnék, ha az új határátkelők folyamatosan a lakosság rendelkezésére állnának. Az elöljáró úgy fogalmazott, amennyiben megvalósul az állandó összeköttetés, fellendülhet a térség ipari fejlődése.
Gyergyai Csaba 
Krónika (Kolozsvár)

Készül a románnyelv-tanítás magyarbarát változata
A 2017/2018-as tanévben ötödik osztályt kezdő diákok lesznek a haszonélvezői annak az új tantervnek, amely előírná, hogy a magyar anyanyelvű 5–8. osztályos diákok a román nyelvet speciális tankönyvből tanulhassák.
Hétfőn lehet utoljára hozzászólni az oktatásügyi minisztérium január 27-én közvitára bocsátott új tantervéhez, amely előírná, hogy a magyar anyanyelvű 5–8. osztályos diákok a román nyelvet speciális tankönyvből, főként a kommunikációra fókuszálva tanulhassák. A tanügyi törvény rendelkezik arról, hogy a magyar gyermekek számára a román nyelvet sajátos módon, mint második nyelvet tanítsák minden iskolai szinten, ne csak a négy elemi osztályban. Az elmúlt hat évben a minisztérium mindössze az 1–4. osztályosok számára készítette elő a törvény alkalmazását.
A mostani fejlemény az, hogy ez a roppant lassú életbe léptetés a második szakaszához érkezett: elkészült az 5–8. osztályosok számára a román nyelv tanterve, és ezt az előírt gyakorlat szerint közvitára bocsátották. Az új tantervnek azok a diákok lesznek az első haszonélvezői, akik ősszel kezdik az ötödik osztályt. Hátravan még e tervezőmunka harmadik szakasza, amely a 9–12. osztályt érinti – jegyezte meg az RMDSZ szombati közleményében Magyari Tivadar, a szövetség oktatásügyekért felelős ügyvezető alelnöke.
Magyari: nem szabad tovább késni
„A 2011-es tanügyi törvény 46. cikkelye valóban történelmi előrelépést jelentett: az iskolai oktatás minden szintjén a magyar anyanyelvű, magyarul tanuló diákoknak úgy tanítanák a román nyelvet, hogy tekintettel legyenek arra, ez nekik nem anyanyelvük, és elsősorban a beszélt román nyelv elsajátítását célozzák meg. A nyolcvanas évek közepéig az 1–8. osztályban volt erre lehetőség, azóta, harminc éven keresztül csak az 1–4. osztályban. Most a történelemben először mindez az elsőtől a tizenkettedik osztályig megvalósulna” – mutatott rá Magyari.
Úgy véli, az RMDSZ által érvényesített elv hiába van törvénybe vésve immár hat éve, mert a törvény megszületése után a tanügyi tárca minden tantárgy esetén egy nagyon lassú, hosszadalmas és körülményes átmenetet tervezett meg, a különféle szakbizottságoknak hosszas határidőket szabott meg. Így a magyaroknak szánt speciális románnyelv-tanítás tantárgyaiban is. „Az új, a mindennapi nyelvhasználatra tanító román tantárgyakról e késés miatt több évjárat tanulói maradnak le. Így évekkel a törvény kedvező rendelkezése után sem rendezték a tömbvidéken felnövő magyar gyermekek hatékony románnyelv-tanulását, ráadásul a nyolcadik és tizenkettedik osztályosok országos vizsgái, tehát például az érettségi román próbái hátrányosak a magyar anyanyelvűek számára” – mutatott rá az oktatásügyi szakember, aki szerint a tervezési szakaszt tovább késleltetni nem szabad. A tantervek kialakítását követően a tankönyvek megírásának, kiadásának szintén bonyolult procedúrája következik, ami további elodázást jelenthet – hívta fel a figyelmet.
Kárp Ágnes: sok könnyítést tartalmaz a tervezet
Kárp Ágnes marosvásárhelyi tanítónőt, a magyar ajkú elemi osztályosok számára készített román tantervek kidolgozóját arról kérdeztük, mennyire biztosít folytonosságot, mennyire kapcsolódik szervesen az 1–4. osztályos tantervhez a most közvitán lévő 5–8. osztályos román tanterv. A szakember úgy fogalmazott, véleménye szerint összességében véve rengeteg könnyítést tartalmaz az új tervezet. „Az ötödikes tananyag például szervesen kapcsolódik, illeszkedik a negyedikeshez, így az átmenet korántsem olyan drasztikus, mint a jelenlegi, amelyben az ötödikeseknek a román anyanyelvűek számára készített tanterv szerint kell elsajátítaniuk a nyelvet és irodalmat” – fejtette ki a pedagógus.
Példaként említette: az új tervben az szerepel, hogy az irodalmi és nem irodalmi szövegeket is adaptálni lehet, ez pedig azt jelenti, hogy az archaikus vagy valami miatt nehezen érthető szavakat, kifejezéseket ki lehet cserélni közérthetőbbekre. „Ez fontos, hiszen eddig nagyon megnehezítették a nehéz szövegek a gyerekek tanulását” – tette hozzá Kárp Ágnes. A Krónikának nyilatkozó szakember azt is lényegesnek tartja, hogy a tanterv meghatározza, pontosan hány szöveggel kell dolgozniuk az ötödikes diákoknak egy évben, ez pedig nem tűnik soknak, hiszen 8–14 szövegről van szó.
„A tervezet megszabja azt is, hogy maximum hány szavas szövegeket kell tartalmazniuk majd a tankönyveknek. Míg negyedik osztályban maximum 350 szavas szövegeket kaphattak kézhez a diákok, az új tanterv értelmében ötödikben ez a szám nem növekszik meg nagyon, csak 450-re. A mostani ötödikeseknek viszont legalább kétszer ilyen hosszú szövegekkel kell megbirkózniuk, ami sokszor irreális elvárásnak tekinthető” – mondta a szakember.
Kitért arra is, megszabják ezentúl, hogy a gyerekektől maximum hány szavas írásbeli dolgozatot várhatnak el románból. Kárp Ágnes úgy fogalmazott, mindenki számára nyilvánvaló, hogy a mostani tantervnek az volt az egyik legnagyobb hibája, hogy nem tanította meg kommunikálni a gyerekeket, és úgy kell elsajátítaniuk a nyelvtant, hogy közben tulajdonképpen nem tanulnak meg románul beszélni. A közvitán lévő tantervben viszont úgymond funkcionálisan szerepel a nyelvtani elemek elsajátítása, vagyis oly módon tanítanák a gyerekeket, hogy minél könnyebben megtanuljanak kommunikálni. „Kérdéses viszont, hogy sikerül-e tankönyveket írni az új tervek szerint, hiszen nálunk voltaképpen az egyetemeken, a pedagógusképzésben sem tanítják meg a jövendőbeli tanárokat, tanítókat arra, hogy hogyan kell idegen nyelvként oktatni a románt” – hívta fel a figyelmet Kárp Ágnes. Mint mondta, a tankönyvírás is rengeteg akadályba ütközik a licitek, közbeszerzési eljárások nehézkessége miatt.
„Mindazonáltal nagyon jó lenne, ha minél több pedagógus érdemben hozzászólna a tantervhez, javaslatokat tenne tapasztalatai alapján, hiszen a jól megalapozott szakvéleményeket minden bizonnyal figyelembe veszi a tantervkészítő munkacsoport” – hívta fel a figyelmet Kárp Ágnes.
Gyergyai Csaba, Kiss Judit |
Krónika (Kolozsvár)

Új honlapon folytatják a volt riportosok
Új online felületen, az Erport.ro honlapon folytatja munkáját a decemberben megszüntetett Erdélyi Riport szerkesztősége, amely hétfőn közleményben jelezte, hogy közösségi finanszírozással kívánják megteremteni a „sajtóműhely működésének anyagi feltételeit".
Szűcs László, az Erport.ro szerkesztője – aki 2002-ben részt vett az Erdélyi Riport hetilap megalapításában, majd az online lap főszerkesztőjeként tevékenykedett – a Krónikának úgy nyilatkozott: tiszta lappal indulnak abban az értelemben, hogy a portál új néven és új rovatokkal jelentkezik, de a csapat megmaradt, illetve tematikailag és minőségileg ugyanazt a munkát szeretnék folytatni. Időközben új szerzők is csatlakoztak hozzájuk, például Demény Péter, a (szintén a Progress Alapítvány által kiadott) Maszol.ro portál korábbi publicistája is publikál az Erport.ro-n.
Szűcs Lászlótól megtudtuk, az Erdélyi Riportot kiadó, az RMDSZ által működtetett kolozsvári Progress Alapítvánnyal azóta sem egyeztettek, hogy a kiadó korábban közölte, tárgyalnak a lehetséges folytatásról a szerkesztőséggel. Nagy-Debreczeni Hajnal, a Progress elnöke még januárban úgy nyilatkozott, megvizsgálják annak a lehetőségét, hogy „milyen változások lennének szükségesek a portál jobbá, olvasottabbá tétele érdekében". „Nem tárgyaltunk, nem is volt miről tárgyalni. Semmilyen kapcsolatunk nincs a kiadóval" – fogalmazott Szűcs.
A nagyváradi újságíró arra is kitért: már akkor tudta, hogy nem ideiglenes felfüggesztésről van szó, ahogyan azt a kiadó sugallta. Korábban a szerkesztőség azt kérte, hogy a Progress Alapítvány jelképes összegért adja el nekik a hetilapból portállá alakult lap jogait, azonban erre sem került sor. Szűcs rámutatott: az alapítvány tulajdonát képező leltári tárgyakat, például a szolgálati telefonokat átadták a kiadónak, és az archívum is az Erdélyiriport.ro oldalon marad.
Szűcs László azt is elmondta: kizárólag közösségi támogatással működtetik az új portált, más anyagi háttér nincs. A lehetséges anyagi forrásokról ugyan folytattak tárgyalásokat, de nem akartak olyan feltételeket elfogadni, amelyek befolyásolnák az újságírói munkát. „Szeretnénk transzparensen működtetni az oldalt" – hangsúlyozta a szerkesztő. A szerkesztőség közleménye szerint az Erport.ro portált a nagyváradi – egyebek mellett könyvkiadással, kulturális rendezvények szervezésével foglalkozó – Holnap Kulturális Egyesület adja ki. A portál működését bárki támogathatja tetszőleges összeggel, a bankszámlaszámok elérhetők az Erport.ro honlapon.
Az ügyben Nagy-Debreczeni Hajnalt, az RMDSZ által működtetett szervezet elnökét is megkerestük. Kérdésünkre, hogy a Progress Alapítványnak mik a tervei az Erdélyi Riport portállal, kívánja-e újraindítani a jövőben az online felületet, annyit mondott: erről a kérdésről jelen pillanatban nem kíván nyilatkozni.
Mint ismeretes, az Erdélyi Riport szerkesztősége december 29-én közzétett nyilatkozatában hozta nyilvánosságra, hogy kiadója 2017. január 1-jétől anyagi okok miatt meghatározatlan időre szünetelteti a portál működtetését, a munkatársakkal pedig szerződést bont. A szerkesztőség egyhangúlag úgy döntött, hogy nem hagyják abba a munkát, mostanáig egy blogfelületen közölték írásaikat.
Kőrössy Andrea, Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Túl a Gutenberg-galaxison és a világhálón – felolvasó körúton az E-MIL
Farsangi felolvasás-sorozatot tart mától péntekig hat városban az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL). Karácsonyi Zsolt, az E-MIL elnöke a Krónikának elmondta, az irodalmi felolvasó körút keretében ezúttal Aradra, Temesvárra, Nagyváradra, Marosvásárhelyre, Brassóba, valamint a határon túlra, Szegedre is ellátogatnak az erdélyi írók-költők.
A rendezvénysorozat kedden az aradi Csiky Gergely Főgimnáziumban indul, ahol a város szülöttje, Karácsonyi Zsolt, valamint Serestély Zalán és Varga László Edgár lép fel. „Néhány éve sikeres sorozatunk volt az Irodalmat a vidéknek, amikor falvakban, olyan településeken találkoztunk az olvasókkal, ahová ritkábban jutnak el írók.
Tulajdonképpen ennek a folytatása a mostani farsangi felolvasássorozat, amelynek keretében hat városba érkezik az E-MIL íróinak egy-egy komolyabb különítménye" – mondta el az elnök. Kérdésünkre kitért arra is, hogy felolvasásaikon generációtól függetlenül részt vesznek az olvasók, a szerzők pedig mindenkit várnak az eseményekre – Aradon például diákoknak tartják az irodalmi estet a Csiky Gergely Főgimnáziumban. „Magyarországon, de Délvidéken, Felvidéken is felolvastak már az erdélyi írók, a mostani szegedi »kiszállással« is az a célunk, hogy ne csak mi hívjunk meg külföldi szerzőket, de az erdélyi írók, irodalom is bemutatkozzék a határon túl. Az E-MIL írótáborába, a Kolozsvári kikötőbe, valamint a Kolozsvári Magyar Napokra is rendszeresen hívunk külföldi szerzőket. A felolvasás, irodalmi est egyébként a legjobb módja a művek népszerűsítésének, hiszen a Gutenberg-galaxison és a világháló dominanciáján túl is van élet: fontosnak tartjuk a személyes jelenlétet, az olvasókkal történő élő találkozást" – mutatott rá Karácsonyi Zsolt.
Hozzátette, az E-MIL-rendezvények a jövőben is rendületlenül folytatódnak, az Álljunk meg egy szóra kolozsvári beszélgetősorozat következő állomásán, február 23-án Selyem Zsuzsa írót faggatja László Noémi. Márciusban az 5 éve elhunyt Fodor Sándorra emlékezik a liga: konferenciát tartanak az író munkásságáról. „Azért is fontosnak tartjuk a Fodor Sándorra való emlékezést, mert ő volt az E-MIL első elnöke, majd tiszteletbeli elnöke" – fogalmazott Karácsonyi Zsolt.
A felolvasó körút résztvevői kedden Aradon, a főgimnáziumban és Temesváron, az Új Ezredév Református Központban, szerdán Szegeden, a Millenniumi Kávéház és Klubban, csütörtökön Nagyváradon, a Posticum-házban, pénteken Brassóban, a Reménység Házában, szintén pénteken Marosvásárhelyen, a G. Caféban várják a közönséget. Műveiből olvas fel többek közt Balázs Imre József, Bálint Tamás, Dimény H. Árpád, Farkas Wellmann Éva, Fekete Vince, Király Farkas, Király Zoltán, László Noémi, Lövétei Lázár László, Szakács István Péter, Zsidó Ferenc.
Kiss Judit 
Krónika (Kolozsvár)

Vásárhelyi iskolaügy: papíron „költözhetnek” az osztályok
Adminisztratív szempontból más iskolákhoz kerülhetnek a következő, 2017/2018-as tanévben a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium lévő osztályok, jogilag ugyanis ez tűnik az egyetlen megoldásnak a tanintézet körül kialakult jelenlegi patthelyzet feloldására – számolt be a Krónikának Csíky Csengele, a Civilek a katolikus iskoláért szülői csoport képviselője.
Elmondta, a szülők múlt héten két ízben, illetve tegnap is egyeztettek az iskola jövőjéről Maria Kozak Maros megyei főtanfelügyelővel és Horaţiu Lobonţ-cal, a marosvásárhelyi önkormányzat iskolákért felelős igazgatóságának vezetőjével, és mivel az illetékes hatóságok kifutottak minden határidőből, az átcsoportosítás tűnik az optimális megoldásnak. Csíky Csengele szerint a főtanfelügyelő a jelenlétükben arra kérte Csíki Zsoltot, a helyi tanács RMDSZ-frakciójának vezetőjét, hogy a testület módosítsa ily módon azt a pénteki határozatát, melyben a katolikus iskolának az iskolahálózatban való megtartására tett javaslatot.
A pénteki tanácsi határozat ugyanis úgy tűnik, nem oldja meg az iskola bizonytalan helyzetét: a probléma fő oka, hogy hiányzik a tanintézet létrehozását kimondó tanácsi döntés. „Erre hivatkozik mindenki, hogy gyakorlatilag hiányzik az iskola alapköve" – mondta Csíky Csengele, emlékeztetve, hogy a helyi tanácsnak a katolikus iskola létrehozására vonatkozó, 2014 őszén hozott két határozatát megtámadta a prefektúra, és jogerősen megnyerte a pert.
A szülők is beleegyeznének
Csíky Csengele szerint a tanfelügyelőség és az önkormányzat javaslata értelmében a katolikus iskola ebben a tanévben a jelenlegi formában működhetne, hiszen része az iskolahálózatnak. Az osztályok a 2017/2018-as tanévben is a jelenlegi épületben maradnának, de adminisztratív szempontból más iskolákhoz kerülnének. Hogy melyikekhez, az további egyeztetések tárgya, ugyanis erre több lehetőség is felmerült. Ez idő alatt pedig jogászok segítségével el lehetne indítani a procedúrát, amelynek során gyakorlatilag megalapítják az iskolát, vázolta a lehetséges megoldást a szülők képviselője.
Hangsúlyozta, szülőkként azt szeretnék, ha az iskola működőképes lenne abban a formában, ahogyan azt elképzelték. „Ha szükség van arra, hogy alapító okiratokat rendbe tegyenek, akkor azt meg kell tenni" – jelentette ki Csíky Csengele, hozzátéve, hogy visszamenőleg nem lehet papírokat legyártani, beszerezni, ezért mindenképp kell egy dokumentum, ahonnan az iskola létét számítják. „Tulajdonképpen meg kell alapítani az iskolát" – fejtette ki, rámutatva, hogy rengeteg jogásszal konzultáltak az ügyben, és az illetékes vezetőkkel is napi szinten kommunikálnak, és azt látják, ez az egyetlen megoldás.
„Lehetne várni elnöki rendeletre, bármire, de az nem fogja helyettesíteni azokat a papírokat, amelyeknek két évvel ezelőtt meg kellett volna születniük" – fogalmazott a szülői csoport képviselője. Elmondta, a továbbiakban azért fognak harcolni, hogy az átcsoportosítás megfelelően történjék, és a későbbiekben vissza lehessen venni az osztályokat, hogy azok újra egy működőképes intézmény részei lehessenek. „Ugyanakkor igyekszünk mindenben segíteni, hogy az esetleges iskolaalapítás a legnagyobb rendben történjék, és a jövőben el lehessen kerülni az ilyen és ehhez hasonló komplikációkat" – fogalmazott a szülők képviselője.
A tanácsnál a döntés
Csíky Csengele elmondta, meglátásuk szerint most az RMDSZ-frakció és a tanács, illetve azok jogászainak a kezében a döntés, meg kell vizsgálniuk, hogy egyáltalán lehetséges-e jogilag a tanfelügyelőség kérésének teljesítése. „Mi kívülről úgy látjuk, a tanácsnak nincs kompetenciája osztályok átcsoportosításáról dönteni" – mondta a szülői csoport képviselője. Hozzátette, tegnap maguk is próbálták elérni az RMDSZ frakcióvezetőjét, hogy egyeztessenek vele az ügyben. Elmondta továbbá, amiatt is nehéz rendezni az ügyet, mert van egy csomó jogi keret, melybe bele kell férni; Ştefan Someşan volt főtanfelügyelő ellen épp a korábbi, jogilag kifogásolható döntések miatt emelt vádat a korrupcióellenes ügyészség (DNA). A szülő szerint az elmúlt időszakban sok esetben látták, hogy bizonyos helyzetekben a tanfelügyelőség is tehetetlen, hiába kérnek tőle olyat, amit nem tud teljesíteni.
„A jóindulat megvan, tényleg maximálisan igyekeznek megoldani a helyzetet, viszont csak és kizárólag jogi keretek között, és mi is ezt akarjuk. Semmi olyasmit nem szeretnénk, ami nem törvényes" – hangsúlyozta Csíky Csengele. Hozzátette, ami bizakodásra ad okot, hogy az intézmény élére ki tudnak nevezni egy ideiglenes igazgatót, felszabadulnak a számlaszámok, a tanárok megkaphatják a béreiket, és az intézmény kiadásait is rendezni tudják, de csak erre a tanévre vonatkozóan. Azonban az iskolai konzorciumokat tartalmazó táblázatban, amire február 7-én járt le a végső határidő, már nincs benne a gimnázium. „Ez mind következménye annak, hogy az iskolánk alapítása körül hiányosságok vannak. Ez maga előtt görget egy csomó problémát, melyeket egy tollvonással nem lehet megoldani" – összegzett Csíky Csengele.
Egymásnak „passzolják" az ügyet
A Maros megyei tanfelügyelőség honlapján megjelent jövő tanévre vonatkozó iskolai konzorciumokat tartalmazó táblázatból annak ellenére hiányzik a katolikus iskola, hogy a pénteki rendkívüli tanácsülésen a képviselők megszavazták, hogy az része lesz az iskolahálózatnak. Mivel a tanfelügyelőség még nem kapta meg a javaslatot, így nem is tudnak tárgyalni az ügyről. Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes a Vásárhelyi Hírlapnak elmondta, ez nem a végleges lista. Hozzátette, a helyi tanácstól nem a javaslatot, csupán egy átiratot kaptak, amelyben az áll, hogy tudomásul vették az iskolahálózatról szóló döntést. „Ez számunkra nem ér semmit, mi csak akkor tudjuk tárgyalni az ügyet, ha már döntöttek, és ez javaslatként érkezik hozzánk. Úgy érzem, csak az időt húzzák, és akadályozzák az egész ország iskolahálózatáról szóló döntés meghozatalát" – mondta el a főtanfelügyelő-helyettes.
A lap a tanácsi javaslat sorsáról Csíki Zsoltot, az RMDSZ frakcióvezetőjét is megkérdezte. „Nem mi, a tanácsosok küldjük el a dokumentumot a tanfelügyelőségre, előbb a prefektushoz kerül, aki átnézi, és ha mindent rendben talál, akkor aláírja, utána kerül a tanfelügyelőségre. A protokoll szerint erre öt napja van a prefektusnak, ezért nem kerülhetett még a tanfelügyelőségre a pénteki ülésen megszavazott tervezet" – fejtette ki Csíki Zsolt. Az RMDSZ-es tanácsos abban egyetértett Illés Ildikóval, hogy ezzel az időhúzással az országos iskolahálózat megalakulását akadályozzák. „Senki nem mer lépni, egyik azt akarja bebizonyítani, hogy nem létezik, másik azt, hogy létezik az iskola, közben 450 diák sorsa forog kockán" – fogalmazott.
Hajnal Csilla, Pap Melinda |
Krónika (Kolozsvár)

Tőkés: együttérzünk a tüntetőkkel
Az erdélyi magyarok együttéreznek és együtt tartanak a korrupciót legalizálni akaró kormány ellen tüntető román polgártársaikkal – jelentette ki Tőkés László európai parlamenti képviselő az Európai Parlament hétfő esti strasbourgi plenáris ülésén.
A politikus megítélése szerint a bizalmi szavazáson részt vevő RMDSZ-es parlamenti képviselőknek is ugyanezt kellett volna kifejezésre juttatniuk szavazataikkal. „De úgy látszik, hogy ők még mindig inkább a korrupt kormánnyal, illetve kormánypártokkal, semmint a forradalmi idők nemzeti kiállását idéző tiltakozók százezreivel tartanak" – mutatott rá.
Tőkés László felszólalásában a Ceaușescu-diktatúra elleni, 1989-es román–magyar összefogáshoz hasonlította a posztkommunista rezsimmel szembeni mostani egységet. „Nem a magyaroktól és nem az autonómiától, hanem a korrupciótól kell megvédeni Romániát!" – fogalmazott.
Tőkés László egyben bírálta a kormányt, amely magyarveszéllyel riogatja Románia mindenen eláradó korrupció ellen tiltakozó népét, és ebbe a kategóriába sorolta a Román Akadémia 84 tagja által aláírt felhívást is, amely „az etnikai alapú enklávék létrehozására irányuló törekvések" elleni harcra szólítja fel a kormányt.
Krónika (Kolozsvár)

Ez lenne a 15. szabadnap
MPP: legyen „megadva” március 15-e! 
Kulcsár-Terza József háromszéki parlamenti képviselő szerint törvénnyel kell rendezni azt, hogy március 15. munkaszüneti nap legyen a magyarlakta településeken. Pár évvel ezelőtt Kovászna megye tanácsa és Sepsiszentgyörgy önkormányzata belefoglalták a kollektív munkaszerződésbe, hogy alkalmazottaik a magyarság ünnepén szabadnapot kapjanak, de ez csak az önkormányzatok dolgozói számára oldja meg a kérdést.
„Tiszteletben kell tartani mindenkinek a nemzeti ünnepét. Mi, magyarok tiszteletben tartjuk a román nemzeti ünnepet, december elsejét, viszont elvárjuk, hogy ők is tartsák tiszteletben a mienket”, indokolta érdeklődésünkre Kulcsár-Terza a kezdeményezését.
A Magyar Polgári Párt (MPP) háromszéki szervezetének elnöki tisztségét is betöltő politikus, aki az RMDSZ képviselőházi frakciójában fejti ki tevékenységét, ugyanakkor megjegyezte, hogy Romániában, „ha két tányért összecsendítenek”, akkor már ünnep van, és ez jár a magyarságnak is. 
„Konzultálni fogunk az RMDSZ-frakcióban, hiszen továbbra is az a szándékunk, hogy minden kérdést közösen megbeszéljünk. Fontosnak tartom, hogy minden törvénykezdeményezés, amit benyújtunk, ne csak egy-két képviselő, hanem az egész frakció által legyen aláírva, ez adna neki súlyt”, részletezte Kulcsár-Terza József. 
Kiss Edit
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Winkler Strasbourgban: Romániában ellehetetlenítik a szociális tevékenységet végző civil szervezetek munkáját
Ellehetetlenítik Romániában a szociális tevékenységet végző civil szervezetek munkáját, ezáltal éppen a társadalom legsérülékenyebb tagjait hozzák nehéz helyzetbe - hívta fel a figyelmet hétfőn Winkler Gyula EP-képviselő Strasbourgban, ahol az Európai Parlament plenáris ülését tartja. Az EP-képviselő felszólalásában rámutatott, érthetetlen és önkényes döntésnek tartja, hogy a munkaügyi minisztérium rajtaütésszerűen, magyarázat és előzetes bejelentés nélkül majdnem felére csökkentette a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil szervezetek támogatását. "Az emberi méltóság tisztelete a demokratikus jogállamok egyik alapelve, melytől nem szabad eltekinteni. Annál fontosabb ez a parancsolat, ha az idősekre gondolunk, különösen azokra, akik ápolásra, gondozásra szorulnak. Az idősek otthoni ápolásában Európa-szerte erre szakosodott civil szervezetek segítenek. Tevékenységük kiszámítható, tervezhető állami támogatásban részesül" – fogalmazott Winkler Gyula, ismertetve a kialakult helyzetet: a munkaügyi miniszter váratlan döntése miatt több mint hatezer személy veszítheti el a szociális ellátást, mivel az őket gondozó szervezetek támogatását megszüntették. "Mintha megfordult volna az idő kereke, 27 évvel veti vissza a múltba országunkat ez a döntés. A kormánynak azonnal ki kell javítania ezt a súlyos tévedést" – sürgette a megoldást az EP-képviselő, aki erről a politikai felszólalásoknak fenntartott időben beszélt a strasbourgi plénum előtt.
(közlemény)
Transindex.ro

Két könyvbemutató, egy filmvetítés Váradon
A polgári oldal szinte naponta hívja egy-egy, általában ingyenesen látogatható közösségi-kulturális rendezvényre a váradiakat, bihariakat, környékbelieket.
Ma, február 14-én 17 órától tartanak könyvbemutatót a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban (Ezredévi emléktér, ma P-ța Libertății 40. szám). A Gulag-emlékév alkalmából, a Gulág-emlékbizottság és a Polgári Magyarországért Alapítvány támogatásával k előadásra is sor a Polgári Esték rendezvénysorozat keretében: minden érdeklődőt szeretettel várnak a Magyar Polgári Egyesület és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács soron következő előadására. A Magyarok szovjet fogságban című kötetet Bank Barbara történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja, a könyv társszerzője mutatja be.
Holnap, február 15-én, szerdán 18 órától Sütő Éva érmihályfalvi újságíró legújabb könyvének nagyváradi bemutatóját ejtik meg a Partiumi Keresztény Egyetem székházának Bartók termében, a szerző jelenlétében. Az Érmelléki embermesék című kötetet annak előszóírója, Dénes László szerkesztő mutatja be. Közreműködik Szabó János, az érmihályfalvi Móka színjátszó csoport vezetője, aki a Mi urunk, a pénz című Ady-összeállításból ad elő részleteket.
Február 16-án, csütörtökön 17.30 órától a régi filmek szerelmeseit várják az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács székházába (Kálvin János u. 1. szám). A Halálos tavasz című, Jávor Pál és Karády Katalin főszereplésével forgatott filmmel folytatja a Szent László Egyesület és az Erdélyi Magyar Néppárt Nagyváradon a Magyar Filmek Klubja című rendezvénysorozatot. A vetítés mellett ezúttal is lesz beszélgetés, amelynek során Karády Katalinról, Jávor Pálról és az 1930-40-es évek világáról hallhatnak majd érdekességeket Farkas László szervezőtől, aki a filmet a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézettől szerezte be.
/Bank Barbara, Bognár Zalán, Tóth Gábor: Magyarok szovjet fogságban, Nemzeti Emlékezet Bizottsága Kiadó, Budapest, 2016/
itthon.ma

Jobbról előzne az RMDSZ Nagyváradon
Az RMDSZ nagyváradi szervezete meglehetősen elhíresült az elmúlt években, a nemzeti szempontból kényes témák miatti érzéketlensége okán. Elég visszagondolni arra, hogyan tették nevetségessé néhány éve a kétnyelvű utcanévtáblák ügyét idétlen félrefordításaikkal.
Éppen ezért is lepett meg, amikor pár napja arról olvastam, hogy a négy tagú nagyváradi RMDSZ frakció harminchat tételből álló javaslatcsomagot nyújt be a város vezetésének. Ebben nem volna még semmi különös, hiszen a kívánságlista nagy része egy helyi szinten ellenzékbe szorult párt vágyálmait tükrözi, amiben könnyen dobálóznak a nagy összegekkel, hiszen pontosan tudják, megvalósulásukra vajmi kevés esély van. Annál érthetetlenebb viszont, hogy miért foglalták bele a harminchat pontba a következőket is:
1. Köztéri lovas szobor Szent László tiszteletére, melyet vagy a nagyváradi várban, vagy a Szent László téren kívánnak felállítani.
2. A történelmi magyar utcanevek kihelyezése a belvárosban, a medgyesi, segesvári nagyszebeni minta alapján.
Emellett a két pont mellett még számos, a nagyváradi magyarság szempontjából amúgy jogos, természetes és hasznos felvetést tartalmaz, melyeknek egy magát érdekvédelmi szövetségként meghatározó szervezet céljai között helye van. Visszás, taszító és hiteltelen ugyanakkor a fenti két pont belefoglalása a listába, hiszen éppen az RMDSZ volt az, mely az egyik ügyet nevetségessé tette és ellehetetlenítette, a másikat pedig eddig semmilyen módon nem támogatta. Mindkét ügy civil kezdeményezésnek indult annak idején, az utcanévtáblák ügyét az Erdély Magyar Ifjak helyi szervezete, a Szent László szobrot pedig nagyváradi polgárok egy csoportja kezdeményezte. A történelmi magyar utcanevek ügyét maga az RMDSZ járatta le elhíresült félrefordításaival, a egy új Szent László-szobor köztéri kihelyezését pedig közel nyolcezer polgár támogató aláírása ellenére söpörte le az asztalról a román városvezetés, úgy hogy az RMDSZ semmilyen érdemi támogatást nem nyújtott az ügyben.
Az a tény, hogy a két kérdéssel most hozakodnak elő, amikor a korábbi hét helyett mindössze négy RMDSZ-es tanácstag ül a nagyváradi városháza dísztermében, több mint beszédes. Az önkormányzati választások óta az RMDSZ viszonya látványosan megromlott Ilie Bolojan polgármesterrel, és a PNL megyei szervezetével. Ennek folyományaként nincs magyar alpolgármestere sem Nagyváradnak, így a fenti, amúgy teljesen jogos kérések megvalósulási esélye nulla. Ebből el is vonhatjuk a következtetéseket:
1. RMDSZ vagy azért kéri most mindkét, a nagyváradi magyaroknak fontos ügy megoldását, mert pontosan tudja, hogy nem lesz belőle semmi, ebben az esetben viszont elmondhatják, hogy ők megpróbálták, de a románok nem akarták. 
2. Az RMDSZ jóhiszeműen kéri, amit kér. Ebben az esetben politikai helyzetértékelésük mondott csődöt, és finoman szólva sem tudnak időzíteni.
3. Az RMDSZ lépéskényszerben van, hiszen huszonhét évig (!) elszabotálta ezeket a kérdéseket, és most attól tart, hogy majd mások oldják meg a kérdést – nélkülük. Erre meg is van az esély, hiszen az Erdélyi Magyar Néppárt és a román városvezetés szemmel láthatóan közeledett egymáshoz, konkrét ügyek mentén.
Akármelyik esetről is van szó, az RMDSZ alaposan eljátszotta hitelét a nagyváradi magyarok előtt, amit a választási eredmények is pontosan mutatnak. Ami biztos, hogy ha a nagyváradiak magyar utcaneveket és Szent László szobrot szeretnének, nem az RMDSZ  háza táján kell kopogtassanak.
Barta Béla
http://itthon.ma//szerintunk

Van igazgatója a katolikus gimnáziumnak
Székely Szilárd tanárt nevezte ki a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium igazgatójának a tanfelügyelőség kedden. A döntéssel az iskolai élet visszatérhet a normális kerékvágásba.
Kinevezték kedden reggel Székely Szilárdot a katolikus gimnázium ideiglenes igazgatójának. A döntés azért rendkívül fontos, mert az intézmény aláírási joggal felruházott törvényes képviselője, Tamási Zsolt igazgató ellen vizsgálat zajlik, és felfüggesztették tisztségéből, így aligazgató hiányában hónapok óta majdnem működésképtelen a tanintézet ügyintézése.
„Kinevezésem ideiglenesen 60 napra szól, amely szükség esetén meghosszabbítható. Reméljük, mától beindul az iskolai adminisztráció, hiszen az igazgatókra vonatkozó teljes hatáskörrel rendelkezem, beleértve az aláírási jogot is. Eszerint kiadhatunk okiratokat, a fizetéseket is átutalhatom, tehát az iskolai élet visszatér a normális kerékvágásba. Remélem, nem lesz már szükség újabb ideiglenes kinevezésre, amennyiben ugyanis megszűnik Tamási Zsolt felfüggesztése, vagyis megszűnik a bírósági felügyelet és nem emelnek vádat ellene, akkor visszatérhet a tisztségébe, és az én kinevezésem automatikusan érvényét veszti” – mondta lapunknak Székely Szilárd.
Megtudtuk, az alkalmazottak, beleértve a tanárokat is, legutóbb december 16-án kaptak fizetést, így ezt az elmaradást mihamarabb pótolják. A beiskolázási tervre vonatkozó dokumentumokat pedig, amelyeket igazgatói aláírással kellett benyújtani, a vezetőségi tanács írta alá és befogadta a tanfelügyelőség. Székely Szilárd szerint ebben a kérdésben várják a választ, hogy meg kell-e erősíteni az okiratot igazgatói szignóval is.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro

Újra meg kell alapítani a Római Katolikus Teológiai Gimnáziumot
A következő tanévben adminisztratív szempontból más iskolákhoz kerülhetnek a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium osztályai, számol be Hajnal Csilla és Pap Melinda a kronika.ro-n. Történhet mindez azért, mert az önkormányzatnak az iskola létrehozására vonatkozó, 2014 őszén hozott két határozatát a prefektus megtámadta, és jogerősen megnyerte a pert. „Gyakorlatilag hiányzik az iskola alapköve" – nyilatkozta Csíky Csengele, a Civilek a katolikus iskoláért szülői csoport képviselője. „Tulajdonképpen meg kell alapítani az iskolát" – fejtette ki. Ebben az tanévben minden marad, ahogy van, jövőre pedig az osztályok papíron más iskolákhoz kerülnének, olyanokhoz, ahol erre fogadókészség van. A későbbiekben pedig újra „meg kell alapítani" az iskolát.
Egyébként, az iskola továbbra sem része a marosvásárhelyi iskolahálózatnak, és nagyon úgy tűnik, hogy a 2017/2018-as tanévben már nem is lesz az, ugyanis a tanfelügyelőség még nem kapta meg azt a javaslatot, amit a pénteki rendkívüli tanácsülésen a képviselők megszavaztak. Kiderült ugyanis, hogy annak előbb a prefektushoz kell kerülnie, aki átnézi, és ha mindent rendben talál, akkor aláírja, és csak azután mehet a tanfelügyelőségre... Így hát az iskolai konzorciumokat tartalmazó táblázatban, amelynek közzétételére február 7-én járt le a végső határidő, nincs benne a gimnázium – írja a kronika.ro.
Erdély.ma