Újra látható a gyergyói színpadon az Anyegin
Újra megtekinthető Gyergyószentmiklóson pénteken este 7 órától a Figura Stúdió hétvégén bemutatott Anyegin című előadása. A Puskin klasszikusa nyomán készült produkciót Nagy Botond jegyzi rendezőként, akinek A Homokszörny című előadás után ez a második munkája a társulattal.
„Mitől remekmű az Anyegin? Milyen ma is érvényesnek számító kérdéseket fogalmaz meg a csaknem kétszáz évvel ezelőtt született mű? Szerelem, boldogságkeresés? Elég ezekbe a kulcsszavakba kapaszkodnunk, miközben pontosan az elmagányosodással küzdünk? Folyton várunk valamire, aminek talán csak a saját, öntörvényű valóságunkban van létjogosultsága. Az Anyegin a vágyról mesél és az elengedés mélységéről, melybe belezuhanni akár több életen keresztül is érdemes a szikrányi, de mindent felülmúló szépség miatt. Mert csak az ilyen szerelmek bírnak ki kétszáz évet” – olvasható a gyergyói társulat közleményében.
Az előadás szerepeiben Szakács László, Faragó Zénó, Kádár L. Gellért, Szilágyi Míra, Máthé Annamária, Bartha Boróka, Dávid Péter, Boros Mária, Fodor Györgyi, Vajda Gyöngyvér látható.
Krónika (Kolozsvár)

Színe és visszája
Hála a vakmerő tudósoknak, Szentkatolnai Bálint Gábortól (1844–1913) Obrusánszky Borbáláig, ma már lehet szólni tájékozottként és tájékoztatóként a hunok és magyarság valós történelméről anélkül, hogy azt jóváhagyná kegyesen egy-egy Hunfalvi Pál (Paul Hunsdorfer, 1810–1691) vagy Glatz Ferenc, az életmű nélküli akadémikus. Igaz, nagy volt a jövés-menés Erdélyben is, másutt is a középkorban s még korábban. Amire föl szeretném hívni a figyelmet most is: az idegen népek, törzsek megszusszanása és otthonra találása Erdélyországban.
Elgondolom, és mások is, tudósok is teszik ezt, hányfajta nép élt és él ma is (már akiket az elmúlt hetven évben ki nem űztek a román hatalmak, mint pl. a német ajkúakat) ezen a földön. Lugostól Sepsibükszádig csak egy jó futamodás jó kocsival, és máris szembeötlő a népség vegyülése. Amire fölhívom most is a figyelmet, az az otthonteremtés, anélkül, hogy kénytelen lett volna Magyarországban vagy az Erdélyi Fejedelemségben anyanyelvét, kultúráját elhagyni annak a néprésznek. Bizonyság a ma már román többségű sok erdélyi város.
Ami a székelyföldi lakosságot illeti, itt vannak és remek székelyekké lettek önszántukból az üveghuták, kőbányák német, cseh, olasz szakemberei és azok leszármazottai az elmúlt százötven évben. Pirampel, Stekbauer, Obermájer, Herbszt, Gyakomelló és a többi családnevek és viselőik sosem jegyezték föl az üldöztetést, a fajgyűlöletet emitt, Székelyföldön, Magyarországban. 
Azt írja Glatz Ferenc mai akadémikus Budapesten, hogy a bevándorolt, honfoglaló magyarság kulturálatlan, nomád nép volt, nem ismerte a letelepedést, a magántulajdont, görbe lábú volt és rablásból élt... Érdekes lehet kávé mellett derülni ezen a vadságon, de hát megszokhattuk a hazai, megélhetési gáncsokat. Amire szeretettel figyelhetünk a mai áldott szent nap is, az a csupán jelzésként fölsorolt családnevek hosszú sora. Bücher Helmut sógorom hangoztatta előszeretettel, hogy ő bánsági, temesvári meg lugosi székely...
Illő módon gondolkodhatunk azon, miféle uralmi konkolyvetésből csapódott ránk, magyarokra az utóbbi száz évben a fajgyűlölet, mint minősítés, mint képtelen jelző. És kinek volt és van haszna ebből a minősítésből? Tudhatjuk, ha átgondoljuk. Nosza!
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Merészet kell álmodni
Madaras Péter szobrásszal beszélgettünk 
Madaras Pétert, az elmúlt évben Tajvanon rendezett szobrászati biennálé nagydíját elhozó fiatal szobrászművészt faggattuk festői fekvésű zaláni otthonában élete eddigi alakulásáról, szobrászatról, terveiről és természetesen nemrég aratott sikeréről. Beszélgetésünk során, melynek meghittségéhez az otthon melege is hozzájárult, számomra ismételten bebizonyosodott, hogy bármi elérhető, ha merünk merészet álmodni, és kellő akarattal, valamint kitartással cselekszünk a megvalósítása érdekében.
– Arra kérem, hogy mutatkozzon be olvasóinknak.
– Medgyesen születtem 1981-ben. Az 1-8. osztályt szülővárosomban, a művészeti líceumot Sepsiszentgyörgyön, az egyetemet pedig Nagyváradon végeztem. Innen kerültem vissza egykori középiskolámba, ahol kisebb megszakításokkal öt évet tanítottam. Feleségem grafikus iparművész, egy négy-, illetve nyolcéves kislány édesanyja. Kezdetben Sepsiszentgyörgyön, 2006 óta pedig Zalánban élünk. 
– A neje is kolozsvári, tehát egyikük sem idevaló, mégis Sepsiszentgyörgyön telepedtek le. Miért?
– Amint már említettem, a középiskolát itt végeztem, így alkalmam nyílt a várost megismerni, és úgy ítéltem meg, hogy kulturális, illetve szociális téren számunkra egyaránt megfelel. Ugyanakkor visszavonzottak a már kialakult barátságok, de fontos szempont volt az itteni munkalehetőség is.
– Mégis továbbköltöztek Zalánba…
– Egy olyan helyet kerestünk, ahol természetközelben és tágabb térben élhetünk, és az alkotáshoz szükséges körülmények is biztosítva vannak. Így akadtunk rá erre a falura és benne a házra, melyet megvásárlása után családi, illetve baráti segítséggel felújítottunk, és az otthonunkká vált.
 Itt és most a szobrászatból meg lehet élni?
– Bár erre is vannak pozitív példák, azonban mégis azt kell mondanom: nem, illetve nagyon nehéz, és időbe telik. Egyrészt, mert egy szobrász sokkal később érik be például, mint egy festő, ahhoz viszont, hogy felkéréseket, megrendeléseket, meghívásokat kapjunk, ismertté kell válni, hírnevet szerezni, amihez szintén sok időre van szükség. Éppen ezért Brâncuşi például azt vallotta, hogy a szobrászat nem fiataloknak való.
– Ha jól tudom, ön csak fából dolgozik. Hol találhatók az alkotásai?
– Erdély-szerte azokban a múzeumokban, ahol már kiállítottam, vagy helységekben, ahol alkotótáborban szerepeltem. Így a Bihar megyei Tenkén két, Sepsiszentgyörgyön három köztéri szobrom áll, de megrendelésre készítettem Marosvásárhelyre is, oda azonban bronzból.
– 2016 nyarán értékes elismerésben részesült. Kérem, erről is beszéljen.
– Erőss István képzőművész jóvoltából szereztem tudomást a Tajvanon Li-Pao, vagyis Átváltozás címmel és témában 2015-ben harmadik alkalommal meghirdetett szobrászati biennáléról, melyre velem együtt a világból 677 szobrász jelentkezett egy-egy alkotással. Nagy örömömre a Szív–mag címet viselő szobromat beválasztották a legjobb 16 közé, melyeket 2016 nyarán Tajchungban ki is állítottak. Itt egy zsűri ismét értékelte ezeket, és a legjobbnak az enyémet találta. Az ünnepélyes díjátadásra, melyen jelen voltam, Tajpejben került sor november 2-án.
– Milyennek ítéli a sepsiszentgyörgyi művészeti életet? 
– Pezsgőnek és minőséginek, hiszen itt a Székely Nemzeti Múzeumtól, az Erdélyi Művészeti Központon és a Bod Péter Megyei Könyvtáron vagy a Háromszék Táncegyüttesen át a Tamási Áron Színházig, de nem csak, több, saját költségvetéssel rendelkező kulturális intézmény található, melyek naponta rukkolnak elő magas színvonalú rendezvényekkel. Hiányoznak viszont az igényeknek megfelelő műtermek.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Domokos Pál Péterre emlékeznek
Domokos Pál Péter halálának 25. évfordulójára emlékeznek hétfőn délután a Kájoni János Megyei Könyvtár előadótermében. Domokos Pál Péter valóságos vándorapostol módjára járta be a moldvai falvakat, és gyűjtötte az ottan élő magyarságra vonatkozó társadalmi és néprajzi anyagot– írta róla a kortárs tudós, Szabó T. Attila.
Idén Domokos Pál Péterre emlékezik a Kájoni János Megyei Könyvtár a Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezett kulturális rendezvényen. A Széchenyi-díjas magyar tanárról, a csángók történetének, kultúrájának kutatójáról Halász Péter néprajzkutatót kértük meg, hogy tartson előadást – tudtuk meg Kelemen Katalin könyvtárostól.
A fotó- és dokumentumkiállítással egybekötött előadásra hétfőn délután 5 órától várják az intézmény előadótermébe az érdeklődőket, a találkozón a Csángó Továbbtanulók Közösségének diákjai többek között Domokos Pál Péter népdalgyűjtéséből fognak dalokat énekelni.Annak ellenére is megtartják a rendezvényt, hogy január 23-át szabadnappá nyilvánították.Lapunknak sikerült felvennie a kapcsolatot Halász Péterrel is, aki együtt járt általános iskolába Domokos Pál Péter fiával, később rendszeresen felkereste és többször hosszan beszélgetett a néprajzkutatóval.– Domokos Pál Péter 1929-ben és 1932-ben töltött két-három hónapot a moldvai csángóknál. Fazekasnak álcázta magát, szekérrel járta a falvakat, népdalokat gyűjtött. Fennmaradt erről egy érdekes történet: egy néprajzkutató mesélte, aki Domokos Pál Péter nyomán indult el, hogy a csángók úgy emlékeznek a szekéren érkező vándorra, mint az álruhában hozzájuk érkező magyar királyra – idézett előadásából Halász Péter néprajzkutató.
Az előadóteremben berendezett fotókiállítás anyagában többek között az 1992-ben elhunyt néprajzkutató gyűjtőútjairól és családjáról láthatnak képeket az érdeklődők.Csángó népzenei gyűjtésének kiadása mellett munkássága jelentős a magyar zenetörténet számára is, a 18. századi magyar zenei emlékek, kéziratos források felkutatása és feldolgozása terén.– Nem feledkezhetünk meg ugyanakkor a székely népet a saját értékeire ráébresztő tevékenységéről, Csíksomlyóhoz és Csíkhoz kapcsolódó munkásságáról, a helyi népviselet és hagyományok felélesztésében vállalt szerepéről sem. A tennivalókban mindig azt kereste, amivel szűkebb és tágabb hazájának leginkább használni tud – olvasható a könyvtár felhívásában.
Pál Bíborka
Hargita Népe (Csíkszereda)

Az öncenzúra okossága
Vicces lenne, ha látnánk, száz év múlva milyen kevés nyoma marad annak, hogy itt voltunk, miközben azt hisszük, nagyon dokumentáltuk magunkat. Ez a mondat Lovasi Andrásé, aki a Magyar Nemzetnek adott friss interjújában arról beszél, ma a közönsége legnagyobb része ahelyett, hogy a koncerttel foglalkozna, azon izgul, hogy a képernyőből ne csússzon ki az énekes. Mert a közönség ma emléket gyűjt. De itt a jókora paradoxon: minek az emlékét gyűjti? Mert a koncerten nem vesz részt, ott csak egyfajta tanúként van jelen.
Valami hasonlót érzek a mai sajtóval és a sajtó fogyasztóival kapcsolatban is. Miközben elárasztja a csatornákat a töménytelen információáradat, megdöbbentően kevés hányadának van ebből számottevő relevanciája. Hihetetlen mennyiségben születik a tartalom, de túl szerteágazóan és súlytalanul. A sajtó közvetítő közegként is lassan jelentéktelenné válik: sem szűrőként, sem tematizálóként nem működik. Legalábbis nem olyan mértékben, mint korábban. A különböző helyi nyilvánosságok szintjén azonban még megfelelhet korábbi dicső szerepének, s erre az elmúlt időszakban láttunk is néhány példát: elég, ha az udvarhelyi diákotthonból kitett lány esetére gondolunk. Egy ilyen történet tabumentesítése várhatóan elindít majd egy tisztulási, számonkérési folyamatot, amelynek eredményeképpen javulhatnak a dolgok, megszűnhet a helyi közösség problémája. Nagyobb léptékben azonban már nem ilyen derűs a helyzet.
Az erdélyi magyar (sajtó)nyilvánosságban az elmúlt időszakban szintén elindult egy tisztulási vagy legalább kibeszélési folyamat, amelynek eredménye egy új alapokra való helyezés, egy újratervezés lehet. A sajtóban kirobbant vita azonban félrevezető: miközben az újságírók az elmúlt években felgyűlt vélt vagy valós sérelmeket vagdossák egymás fejéhez, szem elől tévesztik a lényeget: a társadalomnak – ha tud róla, ha nem – igazából egy erős, független, a politikumot is ellenőrizni képes sajtóra van szüksége. Továbbra is. Miközben az elmúlt években kihúzták a sajtótermékek többsége alól a függetlenséget, az erőt biztosító gazdasági alapokat, azaz a csatolt árutól és kisbetűs részektől nem terhelt bevételt. S itt most nem feltétlenül arra gondolok, hogy a politikum mennyire vonta ellenőrzése alá a sajtót. Az erdélyi magyar sajtó elmúlt 25 évében volt olyan időszak, amikor önellátó vagy akár profitot termelő kiadványokat lehetett működtetni, de ez az időszak lejárt. „Az erdélyi magyar sajtó átalakulása (megszűnése?) évek óta tart, és ebben kétségtelenül szerepet játszhat a média szerkezetváltása, a nyomtatott sajtó sorvadása, a demográfiai adatok romlása. A politikai szándékok, érdekek rárakódnak ugyan az amúgy is súlyos, reflektálatlan, kezeletlen krízisjelenségekre – de a teljes folyamatot nem csak ezek határozzák meg.”
Parászka Borókának a 168 óra honlapján január 13-án közölt elemzéséből csak azért idézek most, hogy látsszon: az igazi probléma több, esetenként egymással radikálisan szembehelyezkedő szemszögből is ugyanúgy látható. Minimum álságosnak érzem azonban, hogy az erdélyi magyar sajtó szabadságáról olyan kiadványok megszűnése, közlési fórumok beszűkülése kapcsán robban ki indulatos vita, amelyek – amint a vitában maguk az érintettek rávilágítottak – cseppet sem voltak szabadok. Ahol gyakran kaptak utasítást a felsőbb, értsd a politikum szintjéről, hogy mi az elvárt és mi a nem kívánatos magatartás. De ahol felsőbb utasítás nélkül is tudták a kollégák, mi a helyes és mi nem, mert „okos, felkészült emberek”.
Mi ez, ha nem a cenzúra és az öncenzúra megjelenése vegytiszta, kendőzetlen formában? Itt tartunk most, huszonhét évvel a kommunizmus bukása után? Ez is ugyanannak a betegségnek az újkori tünete. Most talán nem ül a szerkesztőség hátsó irodájában a pártapparatcsik, s nem fut át a kezén minden kézirat, s nem kell madárnyelven fogalmazni, hogy kijátsszák éberségét. Megteszi helyette az újságíró „okossága” és „felkészültsége”. Ez azonban már nem sajtó, ez csak önmagát ismétlő, ideológiailag bebetonozott propaganda.
„Rengeteg okosságot olvastam már életemben, amely – akár a pingponglabda – kopogott bennem egy ideig, majd leért, és ezzel vége lett. Ami hosszabban dolgozik az emberben, az egy sors, egy emberi történet, egyfajta helytállás.” Idézet, tudják kitől. Ha figyeltek.
Rédai Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Egy szál virág Nyirő Józsefnek
Hatvanhárom éve távozott az élők sorából Nyirő József, a székely apostol, a Corvin-koszorús író. A madridi Almudena temetőben helyezték nyugalomra. Nem örökre, hiszen a szülőföld azóta is visszavárja. És bár 2012-ben Székelyudvarhelyen szerveztek „újratemetési ünnepséget”, hamvai mégsem kerültek haza. Politikai okokból. De ami késik, nem múlik.
Híveinek és bírálóinak, a nemzeti érzésűeknek és az azokat tompítani igyekvőknek egyaránt szánom az alábbi igaz történetet. Egyet a sokból, amely Nyirő József emberségéről nemcsak tanúbizonyságot tesz, hanem örök példát nyújt mindnyájunknak.
Egy nemes cselekedet
A negyvenes években, „kicsi magyar időben” történt, hogy az elismert író és közéleti személyiség, Nyirő József Lövétén járt. Az ottani elöljárókkal való találkozás során tudomást szerzett egy rendkívül tehetséges, ugyanakkor nagyon szegény gyermekről. Nyirő rögtön a zsebébe nyúlt, és hosszú évekre biztosította a legény taníttatását. Nemes cselekedetének köszönhető, hogy Lázár Lászlónak sikerült a híres iskolavárosban, Székelyudvarhelyen érettségiznie, majd a marosvásárhelyi orvosi egyetemre bejutnia.
A második világháború fejleményei úgy hozták, hogy Nyirőnek el kellett hagynia szeretett szülőföldjét, és korán bekövetkező halála után földi maradványai az egyik madridi temetőbe kerültek – örök nyugalom helyett arra a lehetőségre várva, hogy visszakerüljenek az anyaföldbe.
Közben Lázár László elvégezte az orvosit, és sikerült állást szereznie az Anatómiai Tanszéken. Az egykori lövétei kisfiúból az adományozó ismeretlenségébe burkolózó Nyirő Józsefnek köszönhetően egyetemi oktató lett. Lázár László hosszú évekig, évtizedekig hordozta a hála terhét. Bár a kommunizmus idején Nyirő irredentának számított, a harmincas–negyvenes években kiadott és lakások rejtett zugaiban őrizgetett műveinek az olvasója és szellemiségének az ápolója maradt. Származását, elveit, a Nyirő iránti jelképes köszönetét sohasem tagadta meg. Vállalta a „fekete pontot” a hatalom előtt, és szerényen meghúzta magát abban a korban, amikor egyesek még apjukat-anyjukat is megtagadták egy nagyobb szelet kenyérért és holmi pozícióért.
Sőt. Lázár László alig várta azt a pillanatot, amikor a számára csupán műveiből ismert mecénásnak megköszönheti az életre szóló támogatást. És bár lelkében számtalanszor megköszönte már, a legelső adandó alkalommal megtervezte az utat Madridba, hogy a hála virágcsokrát elhelyezhesse Nyirő József sírhantján.
Daciával Madridba
Nehéz idők jártak. A kommunizmus szorítása, a hatalmas távolság, a mozgáskorlátozottság, sőt akár anyagi megfontolások is nehezítették a „nagy utat”. De végül sikerült kézhez venni az útlevelet, jól megpakolni – az akár éjjeli nyughelyül is szolgáló – Dacia személyautót, és feleséggel együtt nekivágni a nagyvilágnak. Átszelni a fél kontinenst és elzarándokolni a keresztyén világ által jól ismert Santiago de Compostela Szent Jakab temploma helyett a magyar zarándokok által is kevésbé fontosnak tartott Madridba, egy ismeretlen temető elfeledett sírjához.
Többnapi utat követően dr. Lázár László megérkezett az Ibériai-félsziget szívébe, Madridba. Spanyol nyelvtudás nélkül, idegenként, autójában hervadozni kezdő lövétei virágcsokorral. Csak a temető nevét tudta, ahol mecénása, a székelyek apostola, Nyirő József nyugszik.
A temetőt valahogy sikerült megtalálnia, ki tudja hányadik érdeklődésére valaki mégiscsak útba igazította. Nyirő József sírhantját viszont nem lelte. Senki sem tudott róla, a temetőgondnok sem. Feleségével együtt kereste abban a nagy madridi temetőben, aztán látszólag sikertelenül felhagyott a próbálkozással. A virágokat máshol helyezte el, talán valahol a temető bejáratánál, miközben néhány méterre, tíz vagy száz méteres távolságra Nyirő meg nem talált sírjától elmondta a hálaadás imáját.
A megkönnyebbült lélek
Lázár László lelke megkönnyebbült. Talán elszállt egy galamb a környéken....
Az út során egy percig sem gondolt arra, hogy ne térjen haza a szülőföldre, hogy esetleges disszidálása miatt ne láthassa többé Marosvásárhelyt vagy Lövétét. Csak egy feladatot, szolgálatot, küldetést teljesített. A maga nevében, de voltaképpen az egész erdélyi magyarság részéről. Hiszen sokan voltak még olyanok, akik a hálaadás virágcsokrával a sírjához zarándokolhattak volna.
Madridból Lázár tanár hazajött, Nyirő maradt.
Közben az évek teltek. Végre valahára megbukott a kommunizmus. A nagy várakozások ellenére a szabadság ígérete gyakorta fanyarrá sikeredett. 1991-ben többedmagával együtt kényszernyugdíjazták Lázár László egyetemi előadótanárt. Mindennél bizonyára keserűbben élte meg, hogy 2009-ben bekövetkezett haláláig nem adódott alkalma az egykor Madridig elcipelt virágcsokor hasonmását az immár hazahozott és újratemetett Nyirő József majdani székelyudvarhelyi sírjára helyezni.
A mai napig sokan vagyunk, akik a köszönet, a hálaadás, a tisztelet, a szeretet virágcsokrát, ékes koszorút vagy egyszerű mezei virágokat szeretnénk elhelyezni arra a kijelölt, ám a mai napig kihantolatlan sírra.
Én is várom már azt a percet, amikor marosvásárhelyi és lövétei virágokat hozhatok a magyarságból és emberségből egyaránt példát mutató Nyirő József sírjára. Amikor egykori tanárom, néhai dr. Lázár László nevében a madridi temető bejáratánál hagyott virágcsokor helyett egy másikat helyezhetek el az örök érvényű, mégis személyes sorsokban megtestesült hálaadás és köszönet jeleként.
Ábrám Zoltán
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Ötven civil szervezet állt ki a megszüntetett kolozsvári magyar osztály mellett
A Kincses Kolozsvár Egyesület kezdeményezésére 50 kolozsvári magyar civil szervezet közös állásfoglalást fogalmazott meg az Apáczai Csere János Elméleti Líceum művészeti tagozatának védelmében - olvasható az egyesület közleményében. 
A Kolozs megyei tanfelügyelőségen január 19-én iktatták a Valentin Claudiu Cuibus főtanfelügyelőnek, illetve Török-Gyurkó Zoltán főtanfelügyelő-helyettesnek címzett levelet, melyet elküldtek az oktatási minisztériumba Király András György kisebbségek oktatásáért felelős államtitkárnak is.
Mint arról már korábban beszámoltunk, a líceum ötödik osztályát az iskolakezdés után szüntették meg, miután a szóbeli ígérgetések ellenére nem hagyták jóvá a csoport beindítását. Az ügyről bővebben itt olvashat. 
Az állásfoglalás aláírói határozottan kiállnak a kolozsvári magyar nyelvű képzőművészeti szakoktatás mellett, amely „a legmagasabb színvonalon biztosítja a gyermekek alkotó és önkifejező képességeinek fejlesztését, valamint művészeti-kulturális műveltségének megalapozását immár tizenhat éve”.
Felhívják a figyelmet, hogy az anyanyelvi oktatás mind Románia alkotmánya, mind a nemzetközi szerződések értelmében alapvető jog, amelyet az oktatási törvény a képzőművészeti oktatás terén is szavatol. Ennek megfelelően kérik az oktatási minisztériumot és a Kolozs megyei tanfelügyelőséget, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a jövőben is biztosítsák a magyar nyelven történő képzőművészeti oktatást.
Az állásfoglalás teljes szövege:. 
Állásfoglalás az Apáczai Csere János Elméleti Líceum
művészeti tagozatának védelmében
Mi, a kolozsvári magyar civil-szakmai egyesületek és alapítványok aggodalommal tekintünk az Apáczai Csere János Elméleti Líceum művészeti tagozatának ellehetetlenítésére. A magyar nyelvű képzőművészeti szakoktatás közép-erdélyi bástyája került végveszélybe, mely a legmagasabb színvonalon biztosítja a gyermekek alkotó és önkifejező képességeinek fejlesztését, valamint művészeti-kulturális műveltségének megalapozását immár tizenhat éve. Az Apáczaiban tanuló rajzszakosok tehetségét számos kiállítás és kiadvány tanúsítja. A diákok nemcsak kolozsvári, hanem országos és nemzetközi téren is bizonyították a képzés tehetségpallérozó tevékenységének eredményességét.
Az anyanyelvi oktatás mind Románia Alkotmánya, mind a nemzetközi szerződések értelmében alapvető jog, amelyet az oktatási törvény a képzőművészeti oktatás terén is szavatol. Nemzeti közösségünk érdekében, a törvény által biztosított jogaink alapján, felkérjük az Oktatási Minisztériumot és a Kolozs Megyei Tanfelügyelőséget, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a jövőben is biztosítsa gyermekeink számára a magyar nyelven történő képzőművészeti oktatást.
Tekintettel arra, hogy a helyzet megnyugtató rendezése a magyar közösség mellett az Oktatási Minisztériumnak, a tanfelügyelőségnek, valamint mindazoknak érdeke, akik a gyermekekben a kulturális és művészeti élet jövőjét látják, kérjük, vegyék figyelembe az oktatók, szülők, illetve a civil-szakmai szervezetek által felsorakoztatott érveket, és a közeljövőben esedékes beiskolázási időszakban találjanak megoldást a magyar nyelvű kolozsvári alapfokú képzőművészeti oktatás biztosítására.
Kolozsvár, 2017. január 17.
Kezdeményező:
Kincses Kolozsvár Egyesület nevében Gergely Balázs elnök
Aláírók:
Agnus Média Alapítvány nevében Szenkovics Dezső elnök
Amaryllis Társaság nevében László Bakk Anikó tiszteletbeli elnök
Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége nevében Péntek János elnök
Apáczai Csere János Baráti Társaság nevében Tamás István elnök
Argo Audiovizuális Egyesület nevében Szántai János István elnök
Armenia Örménymagyar Baráti Társaság nevében Bálint Júlia elnök
Bálint Tibor Baráti Társaság nevében  Bálintné Kovács Júlia tag
Barabás Miklós Céh nevében Kolozsi Tibor elnök
Bolyai Társaság nevében Gábor Csilla elnök
Donát Alapítvány nevében Zsigmond Ilka elnök
Életfa Családsegítő Egyesület nevében Deme Ilona Julianna elnök
Encyclopaedia Egyesület nevében Nagy Péter elnök
Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány nevében Kovács András igazgató
Erdélyi Kézmíves Céh Egyesület nevében Molnár Attila elnök
Erdélyi Magyar Filmszövetség nevében Lakatos Róbert Árpád elnök
Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület nevében Széman Péter elnök
Erdélyi Múzeum-Egyesület nevében Sipos Gábor elnök
Filmtett Egyesület nevében Zágoni Bálint alelnök
Házsongárd Alapítvány nevében Gergely Erzsébet igazgató
Helikon Kulturális Egyesület nevében Karácsonyi Zsolt elnök
Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány nevében Pillich Katalin elnök
Homo Ludens Alapítvány nevében Vincze László elnök
Igen, tessék! – Da, poftiți! Egyesület nevében Talpas Botond elnök
Innovatív Oktatásért Egyesület nevében Mikó Zsuzsanna elnök
Jakabffy Elemér Alapítvány nevében Székely István elnök
Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság nevében Gaal György elnök
Kolozs Megyei Magyar Diáktanács nevében Bács Tímea elnök
Kolozsvár Társaság nevében Kántor Lajos elnök
Kolozsvári Magyar Diákszövetség nevében Lőrincz István Zoltán elnök
Kolozsvári Művelődés Egyesület nevében Szabó Zsolt elnök
Korzo Egyesület nevében Imecs-Magdó Eszter elnök
Kriza János Néprajzi Társaság nevében Jakab Albert Zsolt elnök
Magyar Ifjúsági Tanács nevében Fancsali Barna elnök
Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület nevében Péntek János elnök
Origo Egyesület nevében Márkos Tünde elnök
Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet nevében Fülöp Júlia elnök
PONT Csoport nevében Farkas András társalapító
Pósta Béla Egyesület nevében Bajusz István igazgató
Robert Schuman Egyesület nevében Szenkovics Dezső elnök
Romániai Építészek Rendje erdélyi fiókszervezetének nevében Guttmann Szabolcs István elnök
Romániai Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete nevében Nagy Szilárd elnök
Romániai Magyar Közgazdász Társaság nevében Ciotlaus Pál elnök
Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) Kolozs megyei szervezete nevében Tárkányi Erika Tímea elnök
Sapientia Hallgatói Önkormányzat Kolozsvár nevében Andacs Zsolt Levente elnök
Sétatér Kulturális Egyesület nevében Király Zoltán elnök
Studcoop Diákszövetkezeti Egyesület nevében Hunyadi Attila Gábor elnök
Szarkaláb Kulturális Egyesület nevében Pillich Balázs elnök
SzINT Kulturális Egyesület nevében Pillich Balázs elnök
Tranzit Alapítvány nevében Könczei Csilla elnök
Vigyázó Egyesület nevében Sándor Eszter elnök
maszol.ro

Konferenciával egybekötött könyvbemutatót szervezett a Jogaink Egyesület és a Mikó Imre Szakkollégium
Elős alkalommal szervezett közös konferenciát a Jogaink Egyesület és a Mikó Imre Szakkollégium, melynek fő célkitűzése olyan jogi és gazdasági ismeretek átadása volt, amivel sikeresen lehet elindítani, illetve gazdaságosan üzemeltetni egy vállalkozást. 
A résztvevők elkönyvelhették, hogy nem elég egy jó ötlet, ha nem csinálja az ember okosan és nem lehet csinálni okosan, ha nem csinálja az ember jogosan - áll a szervezők beszámolójában.
Mi a közös a pókerzsetonokban, az egyedi panzióbútorokban, a tejautomatában és a borkereskedésben? Az egyszerűnek tűnő választ Bitai László a Banca Transilvania pénzügyi elemzője adta meg, a két szervezet elnökének rövid köszöntője után. Az előadó saját bőrén tanulta meg, hogyan nem szabad vállalkozni. Rámutatott, hogy a felsorolt vállalkozások esetében sehol sem nem voltak figyelembe véve olyan fontos gazdasági tényezők, mint például a piackutatás és a versenytársak elemzése, ezek hiányában pedig mindegyik biztos kudarcra volt ítélve. De a hibáiból az ember csak tanulni tud és azt a következtetést fogja levonni egy hosszú nap után, hogy jobb lesz olyannal foglalkozni, amihez ténylegesen is ért.
A konferenciát Takács Kató Kata folytatta, aki mint szerző, bemutatta a Jogaink Egyesület legújabb kiadványát, a Fiatal vállalkozók kézikönyvét és egy elképzelt vállalkozás történetén keresztül ismertette, hogyan lehet elindítani és működtetni egy vállalkozást. A történet a cégjegyzékbe való beiktatástól, a felelősségi kérdéseken, az ideális társasági forma megválasztásán az egyszeres és kettős könyvelési problémákon át, egészen a tevékenység bezárásáig követte végig a vállalkozó fontosabb dilemmáit. A konferencia résztvevői, a Fiatal vállalkozók kézikönyvéből és az egyesület korábbi Jogi kisokosából ingyenes példányokat kaptak.
Kis Júlia a Jogaink Egyesület elnöke a vállalkozások jó hírnevéről tartott előadást. A jó hírnév, egy személy társadalmi értékelésére szolgáló tényállások összessége, rendkívüli fontossággal bír egy vállalkozás életében. Leginkább, mert gazdasági vetületei is vannak és a megsértése végleges károkat okozhat. Mivel a jó hírnévhez való jog olyan személyi jog, amivel jogi személyek is élhetnek, Kis Júlia előadásában ismertette a törvényes útjait ennek megvédéséhez. A résztvevők megtudhatták, mikor valósul meg a jogsértés, hogyan egyeztethető össze a szabad véleménynyilvánítás jogával, illetve hogy a polgári peres eljárás mellett az országos versenyhivatalnál történő feljelentés, adott esetben akár büntetőjogi felelősség keretében lehet kérni a jogellenes cselekedet megszüntetését és kártérítést.
Silye Attila, a Kolozs Megyei Ügyvédi Kamara tagja Kintlevőségek kezelése címmel tartott előadást. A B2B szektorban (business to business) ritka a termékek azonnali kifizetése, így a követelésbehajtás mára már velejárója a vállalkozások tevékenységének. Silye Attila előadásából kiderült, milyen jogszerű illetve jogszerűtlen módszerek állnak az ügyfelek rendelkezésére. Jogszerű út a követelés, mely történhet akár követelésbehajtó cégek által (melyek általában sikerdíjjal dolgoznak), végső esetben pedig ügyvédhez való fordulás. Silye elmondta, amennyiben nem vitatott a követelés, érdemes és hatékony módszer lehet FMH-t (fizetései meghagyásos eljárás) használni, amely módszer alkalmazandó abban az esetben is, ha az adós külföldi. Az előadás végén a peres folyamatok lépéseiről, költségeiről, valamint megtörtént esetekről is beszélt az előadó.
Az első közös együttműködés alkalmával, az előadók között Székely Barnabást, a Mikó Imre Szakkollégium egyik szenior tagját is hallhatták az érdeklődők, aki jelenleg az L Tender-Consulting romániai területi képviselője, valamint adatvédelmi tanácsadója. Előadása során a személyes adatok kiszivárgására hívta fel a figyelmet, legfőképpen a felhasználási feltételek fontosságát járta körül. A téma megismertetéséhez, az alapokig nyúlt vissza, egészen az emberi jogok egyetemes nyilatkozatáig, de a jövőbeli változásokról is szó esett, amely értelmében 2018-ban egy olyan európai uniós direktíva lép majd érvénybe, amely uniós tagságtól függetlenül, az európai állampolgárok adatkezelésének garantálását hivatott biztosítani. Az előadó beszélt a honlapokon található adatvédelmi tájékoztató fontosságáról, hogy milyen adatokat, mennyi ideig és milyen célra tárolja az a bizonyos honlap, amin éppen böngészünk.
A résztvevők megtudhatták, hogy hozzáférési joguk van ahhoz, hogy a vállalat milyen adatokat tárol róluk és azt is, hogy mily módon tudják, mint felhasználók, módosítani azokat. Az előadás végén, pár hasznos tippet is kaptak az érdeklődők az adataik megvédése érdekében. 
Az ebédszünet után Dr. Fekete P. P. Szilveszter, a Közgazdaság és Gazdálkodástudományi kar egyetemi adjunktusa, az RMKT Könyvelőklub tagja illetve a PBS Tanácsadó Iroda vezetője az adószabályozásról tartott előadást. Először ismertette a vállalkozási készség fejlesztésének öt tényezőjét, majd rátért az adószabályozás fogalmaira. Továbbá ismertette az új pénzügyi és számviteli adózási szabályokat, illetve az adóeljárási folyamatokat.
Ezután, a budapesti Példakép Alapítvány erdélyi díjazottjai közül három vállalkozónak tehették fel kérdéseiket a jelenlévők. Az Alapítvány célja megismertetni és elismertetni a nyilvánossággal a sikeres magyar vállalkozókat. Ezen beszélgetés keretében Kilyén Barna mutatta be lepkeházas kezdeményezését és válaszolt meg olyan kérdéseket, mint egy lepke ára euróban kifejezve, hogyan lehet Erdélyben trópusi lepkéket tartani és végső soron hogyan lehet jövedelmező egy ilyen nem hétköznapi ötlet. 
Wéber Tibor, a Weberbau építkezési cég tulajdonosa, miután elmagyarázta mit jelent az építőmérnök és típusház, megválaszolta miért érdemes egy ilyenre befizetni, hogyan érdemes munkaerőt alkalmazni és hogyan lehetséges az, hogy egy építkezés kivitelezési cég kulturális rendezvényeket támogat. 
Harmadikként Iedlicska Róbert, Kolozsvár egyik legnépszerűbb vendéglőjének, a Livada tulajdonosa, többek között beavatott minket a névválasztás rejtelmeibe, elmesélte, hogy sikerült újraindítani a nem is olyan rég még leégett éttermet, illetve megtette a szükséges különbséget a "bohém" és a "standard" séf között. 
A konferenciát Madaras Lőrincz, több, mint 20 éves tapasztalattal rendelkező könyvelő zárta, aki többek között saját könyvelő irodát is működtet. Előadásában a könyvelő és a könyvelés cégen belüli fontosságát taglalta, kiemelve, hogy egy jó vállalkozó a könyvelőt már az alapítás előtt megkeresi, hiszen egy jó vállalkozás elengedhetetlen része egy jó könyvelő és persze egy ügyvéd. Elmondta, milyen fontos az időpontok pontos betartása, a társasági és magánvagyon szigorú különválasztása, amihez több nagyreményű vállalkozás szomorú bukását is példaként állította. (közlemény)
Transindex.ro

A múlt tükörcserepei – húsz esztendeje történt a balliberális támadás a Bolyai Egyetem ellen
Erdélyben a kozmopolita-libertariánus gondolkodás annak ellenére felülreprezentált a médiában, hogy a választóközönség igen csekély része vevő erre a szellemi perverzióra. Fő orgánumaik a Maszol, a csak pár hete szünetelő Erdélyi Riport és a valamivel mérsékeltebb, tárgyilagosabb, de azért érezhetően erre húzó Transindex.
A politikai palettán a Szabadelvű Kör keretében jelent meg e világnézet elsősorban, ami nem jelenti azt, hogy e platformon belül mindenki nemzetellenes liberális lett volna. Markáns politikai akciójuk az elmúlt bő negyed évszázadban kettő volt. 1992 vége felé a Kolozsvári Nyilatkozat után nekitámadtak az RMDSZ autonomistáinak, szabályos sajtókampányt indítva a Tőkés–Szőcs-tábor ellen. Akkor talán ennek volt köszönhető, hogy két markáns képviselőjük is bekerült az új vezetésbe, Cs. Gyimesi Éva oktatási alelnök, Magyari Nándor László pedig önkormányzati alelnök lett. A második akció közel öt évvel később, 1997 januárjában pont e két egyetemi oktatóhoz kötődik, Magyari felesége, Magyari Vincze Enikő mellett. Ők voltak ugyanis azok, akik álérvekre alapozva nekitámadtak az eladdig össznemzetinek számító oktatásügyi követelésnek, mely az önálló Bolyai Egyetem megteremtésére irányult. A történetet részletesen ismertettem az 1989 és 2014 közötti negyed évszázad politikatörténetét összefoglaló munkámban, tanulságos kereken húsz esztendő elteltével ideemelni a vonatkozó részt.
Sokan összefüggést látnak Törzsök Erikának, az SZDSZ kisebbségpolitikusának a Magyar Hírlapban megjelent „Ellenségkép nélkül” című írása és az azt követő Bolyai Egyetem elleni akció között. Törzsök elméleti kontextusba ágyazta az erdélyi balliberálisok akcióját, számos csúsztatással és nem kevés rágalmazással. Hadd rekonstruáljuk röviden néhány vonatkozó gondolatát. Törzsök szerint a XX. század végére elérkezett az etnikai Kánaán, a „nemzeti retorika” „kifulladóban”, és „nem csupán Magyarországon”, amikor nemcsak az ideológiailag az SZDSZ által dominált Horn–Kunczekormánynak nincs ellenségképe, de a környező népeknek sem: „A század utolsó éveiben végül itt állunk ellenségkép nélkül, csehek, románok, szerbek, szlovákok és magyarok.” Mintha más világban élt volna a szerző vagy végzetesen megzavarta volna valami a valóságot appercipiáló képességét. Ellenségkép nélküli szerbek, szlovákok és románok? Az ember, ismerve az elmúlt évszázad politikatörténetét, a Kisantant politikusainak megnyilvánulásait és a román többségi sajtót (illetve a szlovák és szerb sajtó magyarra fordított szövegeit), azt láthatja, hogy a Trianont megelőző évtizedektől máig kontinuus eme országokban a magyarellenesség, sőt, ahhoz képest a pillanatnyilag uralkodó politikai rendszer, a két világháború közötti predomináns, korlátozott pluralizmus, a királyi diktatúra, sztálini kemény elnyomás vagy fellazult kommunista diktatúra (bizony még ilyen is volt Ceauşescu alatt a hetvenes években) lehántható forma-meghatározottság, mely mögött ott él az alkotmányszinten tényként rögzített kőkemény program: a homogén egységes nemzetállam programja. Törzsök persze ezt explicit tagadja: „Nekünk, magyaroknak megszűnt a kisantant réme is, pedig szerettek ezzel ijesztgetni még a közelmúltban is a legkülönbözőbb oldalakról.” 
Törzsök Erika a kormányzati együttműködést úgy állítja be, mint a kisebbségbe szorult magyarság jogkövetelései megvalósításának leghatékonyabb eszközét, az anyaország-kisebbség viszonylatban pedig a partnerség szükségességét hangsúlyozza. Mondhatni, ez az egyetlen részben helyeselhető gondolat az írásában. „Agyelszívás” címszó alatt lényegében megágyaz a Szabadelvű Kör akciójának, és ismerve a közeli, jó kapcsolatot, mely a szerzőt az akció azóta elhunyt vezéralakjához, Cs. Gyimesi Évához fűzte, vélelmezhető, hogy volt is koncepcionális és taktikai egyeztetés köztük. Törzsök szerint „a közelmúltban bizonyos érdekek hivatkozási alappá, politikai szlogenné degradálódása általánossá vált. Autonómiát, Bolyai Egyetemet követelt nagy hangon boldog-boldogtalan”, miközben „nem lett átgondolva, nem lett feltéve a kérdés, hogy milyen egyetemet, kinek, miből, kikkel akarnak, akarunk”. Egy füst alatt jól be is olvas a szerző az autonomista tábornak, mely egyik oldalról „követelőzik”, folyamatosan olyan célokat fogalmaz meg, amelyek rövid távon irreálisak és elérhetetlenek, másik oldalról súlyos retorikus szónoklatokkal hirdeti, hogy „nincs remény”, és ezzel kivándorlásra biztatja honfitársait. (Ez utóbbi vád nem egyéb szemenszedett hazugságnál, pont ez az a retorika, mely soha nem jellemezte az erdélyi autonomistákat.) 
Az eszmefuttatásnak legdurvább hamisítása az, hogy a nemzeti oldalt a román hatalom kreatúrájának állítja be. Törzsök szerint „az a játék, melyben a többségi hatalom azért kreált kisebbségi „ellenállókat” (igen, jól látja az olvasó, az ellenállót idézőjelbe tette a szerző, ezzel is erősítve a mondanivalójának dehonesztáló jellegét), hogy folyamatos konfrontálódásukkal megosszák a kisebbségi közösségeket, Magyarországról a továbbiakban (…) nem kap támogatást”. Magyarán Duray Miklóst vagy Tőkés Lászlót a szlovák, illetőleg román hatalom kreálta a kisebbségi magyar közélet megosztásának céljából. Nehéz eldönteni, hogy sírjunk-e vagy nevessünk...
Az Erdélyben lezajlott szabályos sajtóvihar elindítója 1997. január 31-én a Szabadelvű Kör egy vitaestje volt, melyen Cs. Gyimesi Éva, Magyari Vincze Enikő, Egyed Péter és Magyari Nándor László egyetemi oktatók tartottak előadást. A Bolyai Társaság elnöke, Horváth Andor levélben fejtette ki álláspontját. Horváth Anikó beszámolója szerint a bevezető előadások mondanivalója egybehangzóan az, hogy „a magyar nyelvű egyetemi oktatást főleg a hozzá nem értő jó szándékúak tették kizárólag politikai kérdéssé, e kérdés kezeléséből kiszorulni látszanak az illetékesek, a felsőoktatásbeli pedagógusok. Az önjelölt illetékesek, egyetemi tanári pályára hívatlanul törekvők nem képesek a felsőoktatás mindennapi és korszerűségi követelményeit felismerni, (…) a kezdeményezők egyöntetűen időszerűtlennek és gyakorlatiatlannak tartják egy különálló egyetemi infrastruktúra és közösség most kezdhető kiépítését.”
Cs. Gyimesi Éva előadása megjelent később nyomtatásban is, lényeg az, hogy a szerző úgy érzi, hogy kötelessége élni a „tekintéllyel” és szólni, különben az egyetem ügye „az ál- és féltudományos elemekkel összekapcsolt politikai eltévelyedések területe lesz”. Értsd: netán megvalósul az önálló Bolyai Egyetem. A szerző egyetemes, nemzetközi presztízsnek örvendő tekintélyekre hivatkozva fejti ki azon álláspontját, hogy nem helyes az önálló felsőoktatáshoz való jogot a felsőfokú nemzetnevelő intézmény (egyfajta népfőiskola) igényére redukálni, mely a „nemzeti identitásvédelem, az anyanyelvápolás funkcióit tekinti fő feladatának”, hanem az egyetem egyben a tudományos kutatásnak is otthont kell adjon. A szerző „félelme”, hogy a posztgraduális tanulmányaikat külföldön folytatók netán azért nem jönnének vissza, mert az egyetemi oktatás Kolozsváron „nem ugyanazt fogja jelenteni, amit bárhol jelent a nagyvilágban, hanem egy szabadalmaztatott és bevált modellekkel nem törődő, helyi gyártmányú barkácsolt torzszülöttet, egyfajta szellemi gettót: bezárkózást a nyelvi-nemzeti sajátosságba”. Ehelyett a cél egy négynyelvű egyetemi oktatás megvalósítása, mely „nem csupán az erdélyi etnikumok szempontjából lenne megfelelő, hanem, a feszültségmentes európai integráció sajátos feltételeinek kialakítását is szolgálná.” Ugyanezt az álláspontot képviselte Magyari Vincze Enikő is, hadd idézzük az újságban megjelent szövegének konklúzióját: „Amikor (…) a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem közös keretében való intézményfejlesztés mellett érvelek, akkor mindenekelőtt ennek esélyében, egy új generáció tapasztalatain, egyezségein nyugvó, mentalitásváltást hozó együttműködésben bízom.”
Magyari Nándor László egy, a diákok körében készített közvélemény-kutatást mutatott be, mely arról tanúskodott, hogy a hallgatók többsége megmaradna a Babes-Bolyai Tudományegyetem intézményi keretén belül, és nem kívánja az önálló Bolyai Egyetem életre hívását. 
Érdemes pontosan idézni Magyari sajátos hangulatú, tudományoskodó, SZDSZ-es ihletésű szövegelését, melyből süt az ellenszenv a Bolyai Társaság és a Bolyai Egyetemet helyreállítani igyekvő közéleti személyiségekkel és általában a hagyománytisztelő nemzeti gondolkodásmóddal szemben: „A magyar egyetem tradíciója része a ’múlt kisajátításáért folytatott küzdelemnek’, a nemzeti elkötelezettség felmutatásának eszköze, és ugyanakkor, mint a történelmi jóvátétel, a visszavétel retorikai igénye él magyar kultúrpolitikusok diszkurzusaiban, másfelől ’zavaros és ellentmondásos tradíció’.” (…) „Lezáratlan és megemészthetetlen az egész egyetem-tradíció: mítosz és szent tehén, jó esetben besorolási-kategorizáció: mérce; ki mennyire elkötelezettje/megszállottja, ki mennyire akarja, vagy nem akarja vállalni e feldolgozatlan, felemás hagyományt, annak függvényében lehet pl. megbecsült tagja a Bolyai Társaságnak stb., ami aztán felér a maga során a ’nemzeti korrektséggel’, hogy egy BT-elnöki beszéd színes fordulatát idézzem. Jellemző, hogy a Bolyai Társaság, mely eredetileg az egyetem ’újjáalakításáért’ jött létre, annyira hozzánőtt e feldolgozatlan, megemésztetlen tradícióhoz, hogy úgy képzeli, maga is osztozik immár az ’eredeti’ mítoszban, ha kell, még a tragikus hangvételt is folytonosan használja annak érdekében, hogy ’méltó követője’, ’örököse’ lehessen annak, amiről ugyan soha nem mondja ki, hogy mi is volt, milyen is volt valójában. Konkrét ténykedése aztán fel is szívódik a sűrű ködben, mely a volt Bolyai tragikus/heroikus Olimposzából száll alá.” A volt Bolyai Egyetem és oktatóinak sorsa az „önsajnálatra, kisebbségi ’marginalitás-mítoszok’ termelésére” alkalmas, s ennek eredménye, „hogy ’revansként’ vagy legalábbis „történelmi igazságtételként” fogjuk fel a magyar egyetem újraalakításának kérdését, ami „tipikusan sérelmi politizálást eredményez, és többé-kevésbé ’szembemegy’ a nyitási politikával, mely a mai politikai valóságot jellemzi.” Egy dologban csak egyetérteni lehet Magyari Nándor Lászlóval: a politikai alkuhelyzet csapdáit magunk állítjuk fel. Még pontosabban: ő és társai állították fel azokat.
A fórumot követően a sajtóvitában a legsúlyosabb, legtekintélyesebb hozzászóló Kása Zoltán egyetemi tanár volt, aki első reakciójának fő csapásirányát sajnos a beszámoló szerzője felé orientálta. Ezzel együtt a mondanivalójának legfontosabb üzenete, hogy a Bolyai Egyetem ellen támadó oktatók jogtalanul beszéltek általában az egyetemi oktatók nevében, hiszen a Bolyai Társaság nagyságrenddel több egyetemi oktatót tömörít náluk, akik viszont az önálló Bolyai Egyetem megteremtését tartják elsőleges célnak, akkor, amikor erre végre politikai lehetőség mutatkozik. Kása Zoltán egy későbbi reflexiójában arra is rámutat, hogy az intézményszétválasztás demokratikusan egy kormányhatározat formájában megtehető, míg a magyar karok létrehozásához az egyetemi autonómiát semmibe vevő diktatórikus intézkedés szükségeltetik.
Tizenhét év távlatából visszatekintve is megdöbbentő, hogy mindez lehetséges volt, hogy pont azok egy része fordult az önálló Bolyai Egyetem ellen, akik az első vonalában kellett volna harcoljanak érte! Akkor is megdöbbentő ez, ha tudjuk, hogy a balliberális kozmopolita gondolkodás nem áll meg a trianoni határoknál, és a határon túl is fertőz. A kibontakozott vitában az egyik lényeglátó hozzászóló arról is szólt, hogy miként volt ez lehetséges. Gagyi Balla István a kommunista korban felnőtt Magyari-féle oktatók szocializációjára is rámutat írásában: „a társadalomtudományok hallgatója nem ismerte – nem ismerhette meg könyvekből sem – azt az örökséget, amit a magyar tudományosság különösen a két világháború között kitermelt. Az egyetemi előadások keretében a második világháború előtti időszak magyar tudományos teljesítményei a legtöbb esetben kritika tárgyai voltak. Néhány példa – talán – érzékelteti a fentieket: Hóman Bálint és Szekfű Gyula például pozitivista történészek (a pozitivista minősítés itt a történészek tudományos értékét degradálja). Teleki Pál – irredenta. Féja Géza – fasiszta. Makkai (a püspök) – apolitikus, nacionalista. Reményik Sándor – soviniszta. Szabó Dezső... istenkáromló (aki őt olvassa). Németh László drámái (fenntartással) elfogadhatók, a Tanúban s a Kisebbségben leírtak ’magyar fajelmélet’. Az a szellemi közeg, amelyben a fenti minősítések megfogalmazódtak, semmiképpen nem volt alkalmas magyarságismeret – s ezzel együtt magyarságtudat – átadására. Az elmondottaknak ’köszönhető’, hogy a Bolyai végzettjeinek nagy többsége az – esetleg – otthonról hozott magyarságtudatától szublimált, marxista eszmék befogadására alkalmas értelmiségivé vált.”
Összefoglalóan megállapítható, hogy a balliberálisok letették a garast a Babes-Bolyai TE fenntartása mellett. Igaz, hogy ők ezen belül autonóm magyar kart képzeltek el, legalábbis nyilatkozataik szerint, de akkor is világosan és egyértelműen megbontották a Bolyai Egyetem megteremtésére egységes magyar közakaratot. Tették mindezt úgy, hogy magukat állították be felsőfokú oktatók hangjának, szemben a politikummal, „megfeledkezve” arról, hogy a „politikum” álláspontját osztja nem kevés, sőt náluk nagyságrenddel több egyetemi oktató. A módszertan ugyanaz, mint 1992-ben. Akkor is ők kiáltották ki magukat szakértelmiségnek, akivel szemben a „voluntarista” politikai hatalom csak „monologizál”. Miközben mindkét esetben csak egy törpe kisebbséget képviseltek: mind az értelmiségen, mind a politikumon belül. 
1997 elején a Bolyai Egyetem életre hívása, amit több RMDSZ-es vezető is koalíciós szakítópróbának nevezett, karnyújtásnyira volt. Nem véletlen, hogy ellentétben a 1992-es sajtóoffenzívával, melyre a megtámadottakon kívül nem sokan reagáltak, 1997-ban sikerült felkavarni a kedélyeket, s mondanom sem kell, hogy a megszólalók elsöprő többsége támogatta az önálló állami magyar egyetem megteremtését. Csak a Szabadság című kolozsvári napilap hasábjairól nem kevesebb, mint 93 írást gyűjtöttem ki e témakörben, nem egészen három hónap terméséből. Mint az közismert, a Bolyai Egyetemet azóta sem hozták létre. Ami nem elsősorban az össznemzeti politikai akaratot megtörni igyekvő balliberálisoknak róható fel, de annyi biztos, ők megtették a magukét, alkalmat adtak arra, hogy a román fél elmondhassa: mi, magyarok sem értünk egyet ebben a kérdésben. A felelősség kisebb része az övék, a nagyobbik értelemszerűen a kisstílű alkupolitikát folytató RMDSZ-vezetésé, mely a Bolyai Egyetem követelését lényegében feladta, beérte apró-cseprő engedményekkel, amelyek fejében segített a nyíltan magyarellenes román hatalomnak demokratikus, kisebbségbarát színben tetszelegni belföldön és külföldön.
Borbély Zsolt Attila
itthon.ma/szerintunk

Florea: az egyház át kellene adja a városnak az iskolaépületet
A római katolikus egyház által visszaszerzett Klastrom utcai iskolaépület újraállamosítását szorgalmazza egy Facebook-bejegyzésében Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester.
A Facebook-oldalán közzétett nyilatkozatában Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester választópolgárai tudtára adja, miként is képzelte el a katolikus iskola ügyének „megoldását”.
Szerinte az egyetlen járható út az épületegyüttes újraállamosítása és az egyház esetleges kárpótlása. „Az Unirea Főgimnáziummal kapcsolatosan megismétlem, amit már öt évvel ezelőtt is elmondtam: tekintettel arra, hogy ott egy nemzeti érdekeket szolgáló tanintézet is működik, az épület át kell kerüljön a polgármesteri hivatal tulajdonába. A jelenlegi tulajdonos, a Római Katolikus Státus, az érvényben lévő törvényeknek megfelelően kártérítést igényelhetne” – írta Marosvásárhely polgármestere, aki bejegyzésében azt javasolta a történelmi magyar egyháznak, hogy mondjon le a városháza javára az iskolaépületről.
Florea azzal érvel, hogy a helyhatóság nem változtatgatja álláspontját egy nemzeti érdekeket képviselő tanintézettel kapcsolatosan, mint ahogy néha egy-egy egyház teszi. 
Dorin Florea nem öt éve hangoztatja a történelmi egyházak által visszaszerzett ingatlanok újraállamosításának szükségességét. Még a kétezres évek első felében a helyi önkormányzat tudta nélkül, de a tanács nevében bírósági úton próbálta megakadályozni az egyházi épületek visszaszolgáltatását. Kezdeményezése kudarcot vallott, de időhúzásnak és hangulatkeltésnek megfelelőnek bizonyult. Ezelőtt nyolc évvel is kijelentette, hogy „az egyháznak nem az iskoláztatással, hanem a templomozással kellene foglalkoznia”.
Marosvásárhely polgármesterének Facebookos nyilatkozata különböző reakciókat váltott ki. Hermann Mark Christian, a Szabad Emberek Pártja helyi tanácsosa szerint már csak idő kérdése volt, a polgármester mikor rántja elő a nacionalista kártyát. RMDSZ-es kollégája, Csíki Zsolt nem tudja mire vélni Florea gesztusát. Úgy érzi, ez a sokadik jel, ami arra utal, hogy az elöljáró kettős játékot folytat.
„A polgármester mindegyre azt hangoztatja, hogy meg kell oldani a katolikus iskola ügyét, de közben perbe hívja a tanfelügyelőséget, az intézmény sorsát vitató vegyes bizottság üléséről egyéb teendőire hivatkozva kivonul. Nem tudom, mire vélni ezt a magatartást” – nyilatkozta az RMDSZ frakcióvezetője. Csíki azt sem érti, hogyha Florea öt évvel ezelőtt már szorgalmazta a Klastrom utcai épületegyüttes újraállamosítását, 2014-ben miért állt ki a katolikus iskola létesítése mellett, illetve ha akkor kiállt, miért nem tart ki ma is.
A szülők szószólója, a Civilek a Katolikus Iskoláért kezdeményező csoport tagja, Csíky Csengele szerint nem kell komolyabb figyelmet tulajdonítani a polgármester nyilatkozatának, hisz az kimondottan a szavazói számára született. „Ócska produkció, észre sem kell venni”.
Egyébként semmi előjele nem volt az ominózus nyilatkozat megszületésének – állítják azok, akik a vegyes bizottság tagjaiként szerdán részt vettek azon a Florea által összehívott megbeszélésén, amelynek célja a Római Katolikus Teológiai Gimnázium helyzetét tisztázni. A héten ez volt a második találkozó, amelyre a polgármester a POL kivételével az összes párt képviselőit magához rendelte, de a megbeszélésén részt vett a megye legújabb főtanfelügyelője, valamint a városháza iskolákért felelős igazgatója.
Az RMDSZ képviselői úgy érezték, a tanfelügyelőséget másfél hónapig irányító Nadia Raţă helyére kinevezett Maria Kozakban több jóindulat van, a román irodalomszakos tanárnő nyíltnak mutatkozik a helyzet mielőbbi megoldására.
„Semmi sincs elveszve, ha a tanács nem fogad el új iskolahálózatot, akkor a jogszabály szerint érvényben marad a régi, azaz a legutóbbi. Ebben pedig tételesen is szerepelt a Római Katolikus Teológiai Gimnázium” – mondta el Csíki Zsolt.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Kevesebb gyerek, kevesebb osztály
A romániai magyar közoktatásban mintegy tízezer gyerek kezdheti el ősszel az előkészítő osztályt. Míg az elemi képzésben nincs lényeges csökkenés, a kilencedikbe iratkozók Erdély-szerte kevesebb osztály közül választhatnak. Csökken az elméleti osztályok száma, és több lesz a szaklíceumi és a szakiskolai választék. Erdélyi körképben mutatjuk be a magyar oktatás helyzetét. 
A romániai iskolák január 11-ig, azaz múlt szerdáig mutathatták be a tanfelügyelőségeknek a következő tanévre elképzelt beiskolázási tervüket. A tanügy-minisztérium hagyja jóvá vagy csökkenti a kért osztálylétszámot. Összeállításunkban arra keressük a választ, mi várható a romániai magyar közoktatásban, hogyan alakul a reál, a humán és a szaklíceumi, szakiskolai osztályok száma, illetve mennyire súlyos a diáklétszám-csökkenés.
Hargita megyében: többen keresik a szakiskolákat
„Az ezredforduló utáni években a magyar gyerekek beiskolázását sokkal drasztikusabban érintette a létszámapadás, mint napjainkban. Létszámnövekedés továbbra sincs, de a közoktatásban tanuló gyerekek száma mostanra legalább stagnál. Az adhat okot némi bizakodásra, hogy a vidéki óvodákban javulást észleltünk, hiszen egy-egy csoportba ma már többen járnak, mint néhány évvel ezelőtt” – nyilatkozta lapunknak Görbe Péter Hargita megyei főtanfelügyelő. 2017-ben tehát nem számolnak drasztikus csökkenéssel, de megyei szinten mind elemiben, mind középiskolákban pár osztállyal kevesebb fog indulni. A következő tanévtől vélhetően nagyobb lesz a kereslet szakiskolákra, mint az elmúlt időszakban. A főtanfelügyelő által pozitívnak ítélt jelenség azt mutatja, hogy egyre több fiatal ébred rá: jobb az, ha egy megbízható és keresett szakmát választ, mintha elméleti líceumban leérettségizne anélkül, hogy tudná, hogyan tovább.
A fiatalok körében a megyében elsősorban az autószerelő és a pincérképző osztályok örvendenek nagyobb népszerűségnek. A szakiskolai képzés iránt mutatkozó érdeklődés a szülői ösztönzésnek és a vállalkozói szféra hangsúlyosabb támogatásának köszönhető. A szülők lassan rájönnek: gyermeküknek nem feltétlenül az elméleti képzés a legjobb. A vállalkozók egyre inkább támogatják és felkarolják a fiatalokat, akik egy-egy szakma birtokában ma már könnyen el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon.
Görbe Péter a tavalyi Hargita megyei érettségi eredményekről szólva elmondta: itt is egyértelmű javulás tapasztalható, hiszen a megyei szint meghaladta az országos átlagot. Ez annak tudható be, hogy a felkészületlenek közül egyre többen meg sem próbálják letenni a záróvizsgát. Aki viszont belevág az érettségibe, az arra törekszik, hogy minél jobb eredményt érjen el – fogalmazott a szakember.
Maros megye: szakadék az elitiskolák és a szakképzés között
„A megyei közoktatásban 27 év alatt a felére csökkent a magyar gyermekek létszáma, ugyanakkor az elmúlt néhány évben kezd beállni egy folyamatosság, hiszen nincs kiugróan sok vagy feltűnően kevés tanuló egy-egy évfolyamon. A 2017–2018-as tanévtől enyhén csökkenni fog a líceumi magyar osztályok száma, de még mindig jobban állunk, mint román társaink, akik évről évre kevesebb osztályt tudnak indítani a nagyobb arányban csökkenő gyereklétszám miatt” – mondta lapunknak Illés Ildikó Maros megyei főtanfelügyelő-helyettes.
Maros megyében egyértelműen a reál és a humán líceumi képzés örvend népszerűségnek, a szakiskolákkal szemben ma is nagy a fenntartás. A takaréklángon működő megyei szakmunkásképzés gondjai elsősorban a szülői felfogásban keresendőek. Illés Ildikó szerint a legtöbb szülő túl sokat vár el gyermekétől, aki képtelen megfelelni a követelményeknek. A szülők elismerik, hogy szükség van szakiskolát végzettekre, de saját gyerekeiknek mégsem ilyen jövőt szánnak. A szakiskolai osztályok nehezen telnek meg: az érdeklődés hiánya miatt Dicsőszentmártonban például már nem is tudnak új magyar osztályt indítani, de Szászrégenben is csak egy fél osztályt töltöttek meg a diákok, így ennek a jövője is kérdéses.
A fiatalok a divatos, felkapott líceumokban szeretnének továbbtanulni, amelyeknek jó híre van. Ezt a trendet támogatják az érettségi eredmények is: az elitiskolák nagyon jól szerepelnek, diákjaik kiemelkedő eredményeket érnek el. Ez viszont nem azt jelenti, hogy ez az út mindenki számára járható. A szaklíceumok gyengébb érettségi eredményei azzal is magyarázhatóak, hogy az itt végzők – akik nem akarnak egyetemre menni – nem igénylik az érettségi diplomát, hiszen egy-egy szakma birtokában érettségi nélkül is el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon.
Komolyan veszik Kolozs megyében a szakmunkásképzést
A gyereklétszám-apadás Kolozs megyét sem kíméli. Török-Gyurkó Zoltán Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes konkrét adatokat említ: két évvel ezelőtt a megyében 612 magyar diák kezdte el a nyolcadik osztályt, számuk azonban idénre százzal apadt, jelenleg 507 nyolcadikost tartanak számon. Az új tanévben tehát tovább fognak csökkenni a magyar kilencedik osztályok. Öröm az ürömben, hogy a következő tanévtől mintegy 22–23 magyar diákkal lesznek többen a megye magyar nyelvű 8. osztályaiban.
A mintegy háromosztálynyi csökkenés átrendezi a magyar líceumi oktatást, de a karcsúsításra azért is szükség van, hogy nagyobb esélyt adjanak a szaklíceumi és a szakiskolai osztályoknak.
Török-Gyurkó Zoltán szerint országszerte komoly gondokat okoz a szakmunkáshiány, és ezt elsősorban a vállalkozók és cégeik érzik meg. A tanfelügyelőség az utóbbi években egyre komolyabban veszi a szakmunkásképzést, ezért folyamatosan tartja a kapcsolatot vállalkozókkal, üzletemberekkel, akik ajánlatokkal segítik a szakmai oktatás bővülését.
„Ez a kapcsolat egyre jobban működik: a vállalkozók javaslatai alapján új osztályokat indítunk, a cégvezetők pedig munkahelyet biztosítanak a fiataloknak az iskola elvégzése után. Ez azt jelenti, hogy évről évre erősítjük a szakiskolai és a szaklíceumi képzést. Ezzel párhuzamosan viszont csökkentenünk kell az elméleti osztályok számát” – nyilatkozta lapunknak Török-Gyurkó Zoltán.
Török pozitív fordulatot lát a szakmai képzés terén, hiszen az elmúlt két évben aránylag sokan jelentkeztek szaklíceumokba. Ez többek között annak az eredménye, hogy több iskolában átszervezték a szakosztályok működését: a különböző irányultságú diákok az elméleti alaptantárgyakat együtt tanulják, a szaktantárgyakat pedig külön-külön, és ezzel nőtt az oktatás minősége és hatékonysága. Kolozs megyében jól beváltak a vegyes szakiskolai, szaklíceumi osztályok: a diákok fele például villanyszerelőnek, a másik fele pedig fodrásznak tanul, de a közös tantárgyakat együtt tanulják. Ez a fajta szakoktatás a megyében már évek óta eredményes, hiszen van iskola, ahol a diákok fele autószerelő, a másik fele autóbádogos lesz. A magyar diákok körében azonban a szakoktatás még mindig nem olyan népszerű, mint a román gyerekeknél: a magyar diákoknak több mint a fele választja kilencediktől az elméleti oktatást. Az érettségin jó eredményt elérő diákok közül pedig szinte senki nem akar szakmunkás lenni.
„A megyében jó a líceumi oktatás színvonala, én mégis a szakiskolák előretörésében látom az igazán pozitív eredményt. Azt tartom jónak, ha egy diák olyan szakmát választ, amit szeret. Sokkal több ilyen szakemberre lenne szükség országszerte” – fogalmazott a főtanfelügyelő-helyettes.
Nem csökken a Bihar megyei osztályok száma
Bihar megye azon kevés erdélyi megyék közé tartozik, ahol az idei tanévben nem csappan meg a magyar osztályok száma. Vad Márta, az Ady Endre Líceum igazgatója szerint ez elsősorban annak köszönhető, hogy az iskolák között nagyon jó az együttműködés, így közös erőfeszítéssel az enyhe gyereklétszám-csökkenés ellenére is maradhat a tavalyi beiskolázási terv. Az Adyban az előző évekhez hasonlóan idén is nagy az érdeklődés a két matematika-informatika és a két biológia-kémia osztály iránt. Az igazgatónő szerint a szakiskolai képzés iránt is nő az érdeklődés, hiszen Borson, Kágyán és Nagyváradon egyaránt jó szakiskolai, szaklíceumi osztályok működnek. „Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen a szakmát tanuló diákok szerződéses keretben a szomszédos magyarországi településeken is gyakorlatozhatnak, ahol köztudottan nagy hangsúlyt fektetnek a gyakorlati képzésre” – magyarázza a nagyváradi tanárnő. A szakiskolai képzés minőségének javulása a szülőket is érdekeltebbé tette a diákok választásában, így csökkent a reál és a humán szakok iránti túljelentkezés, és többen iratkoznak szakmunkásképző osztályokba.
Leépülőben az erdélyi magyar szórvány
„Szórványvidéken tíz év alatt a harmadára csökkenhet a gyerekszám. Példaként egy Arad megyei települést mondok, ahol 2006-ban még 20 óvodás volt, ma már mindössze hat. Ez a folyamat viszonylag lassú, de régiónként enyhén változó, egyenletes csökkenést jelent. A hiedelmekkel ellentétben ezeket a folyamatokat alig lehet befolyásolni, viszont a következményeivel számolni kell, a hatásait pedig kezelni” – fogalmazott lapunknak Magyari Tivadar szociológus, az RMDSZ oktatásért felelős alelnöke. Egyes erdélyi megyékben évente egy-két magyar osztállyal indul kevesebb az elemiben és a középiskolákban egyaránt. Jelenleg nehéz előrelátni a létszámok alakulását, részben azért, mert nem lehet pontosan tudni, hogy a kisiskolás korú gyermekek közül hányan nem bizonyulnak iskolaérettnek, hányan nem jártak óvodába vagy hányat iratnak a szülők román anyanyelvű osztályba. Erdélyben legalább 130 olyan kistelepülés van, ahol 3–4 éven belül gyermekhiány miatt megszűnik az oktatás. Ezekben a falvakban már most mindössze 2–3 gyermek születik évente.
Az oktatási szakember szerint inkább a szakoktatás irányába próbálnak nyitni, de az elmúlt 10–15 évben kialakult tanügyi szerkezethez képest számottevő változás nem várható, így az erőforrásokat ehhez igyekeznek igazítani. Ma a legtöbb önálló erdélyi magyar középiskolában évi rendszerességgel két kilencedik osztály indul – általában kétféle profilt kínálva. Közben az elmúlt években a szakiskolák iránt is egyre nagyobb az igény, hiszen ebben az oktatási keretben több száz olyan magyar fiatal tanulhat, akik amúgy sem iratkoztak volna középiskolába. Ők szakmát tanulnak, nem akarnak tehát sem érettségit, sem egyetemi oklevelet. Magyari szerint nagy gond, hogy a Székelyföldet leszámítva alig maradt magyar nyelvű szakiskolai képzés Erdélyben. A magyar nyelvű szakiskolásoknak mintegy fele most is román nyelven tanul. Nehezíti a képzést, hogy mind tankönyvekből, mind szakoktatókból még mindig kevés van.
Tavaly javultak az erdélyi magyar végzős diákok érettségi eredményei, ami ugyanakkor a középiskolai képzés megerősödését jelenti. Ez a fajta líceumi oktatás tehát továbbra is igen vonzó az erdélyi magyar gyerekek számára: egyértelmű, hogy a jobb képességű diákokat a jó líceumok csábítják.
Tizenkétezer tanerős magyar oktatás
Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség elnöke statisztikákkal szemlélteti a romániai magyar közoktatás nem túl rózsás helyzetét. A 2016–2017-es tanévben megközelítőleg 600 magyar tannyelvű első osztály és 245 magyar tagozatos kilencedik osztály indult Romániában. Míg az előkészítő osztályok esetében nincs drasztikus csökkenés – tavaly ősszel mintegy tízezer magyar gyerek indult iskolába –, az ötödik és kilencedik osztályosok létszáma egyre kevesebb: a 2016-os tanévkezdéskor mintegy hatezer magyar tanuló kezdte meg a kilencedik osztályt beleértve a szakiskolai osztályokat is. A tömbmagyar megyékben – a Székelyföldön, illetve a Partiumban is – magyar tagozaton iskolánként még mindig több osztály telik meg, ugyanakkor egyre több az úgynevezett egyiskolás megye: a diákok Temes, Arad, Beszterce, Máramaros és Hunyad megyében már csak egyetlen iskolában tanulhatnak magyar nyelven a középfokú oktatásban.
„Az egyetlen vonzóerőt továbbra is a minőségi oktatást nyújtó magyar iskola jelenti, ahol kitűnő a felszerelés és megfelelően felkészültek a tanárok. Ezek az iskolák azonban csak úgy maradhatnak fenn, ha a magyar szülők ragaszkodnak gyerekeik magyar tannyelven történő oktatásához” – fogalmazott Burus.
A romániai magyar oktatásban jelenleg mintegy 12 ezer tanár tanít, miközben a tanerő egyre jelentősebb része a nyugdíjkorhatárhoz közelít. A humán tantárgyak oktatói köre az utóbbi években felfrissült fiatal tanárokkal, a matematikát, fizikát, informatikát, kémiát végzettek nagyobb része azonban nem a tanári állást választja, hanem a jövedelmezőbb kutatási munkát, vagy cégeknél helyezkedik el. Burus szerint az is gond, hogy a pedagógusi hivatás nem kap elegendő társadalmi elismerést. „Ha kevés a fizetés és a szakmai megbecsülés, akkor alacsony a motiváltság a főoktatásban tanulók esetében, hogy tanárnak álljanak. Ez azonban nemcsak a magyar tagozatok problémája, hanem az egész országé”.
Az iskolaválasztás szempontjából továbbra is vezetnek a reál és a humán tagozatok, miközben az utóbbi két évben lassan növekedni kezdett a szaklíceumi és szakiskolai osztályok száma. Ennek a bővülésnek igazából az szab gátat, hogy a szülők többsége továbbra sem akarja szaklíceumba vagy szakiskolába íratni gyerekét – fogalmazott lapunknak Burus-Siklódi Botond.
Elégedett a kolozsvári Báthory líceum közössége„Az elmúlt évtizedekben kialakult egy helytelen felfogás: szülők és diákok egyaránt az elméleti osztályokban látnak lehetőséget, holott jelenleg éppen fordítva áll a helyzet. Ha az elméleti osztály elvégzése után egy diák nem folytatja tanulmányait, akkor vajmi keveset ér az érettségi diplomájával ” – véli Tímár Ágnes, a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum igazgatónője. Az iskolában már negyedik éve működik egy kiadványszerkesztői szaklíceumi osztály, amelynek diákjai a számítógépes szöveg- és képfeldolgozás gyakorlatát sajátítják el. A középiskola elvégzésével olyan oklevelet kapnak, amelyet jól tudnak majd hasznosítani a munkaerőpiacon, de egyetemen is folytathatják tanulmányaikat. Az eddigi gyengébb érdeklődés ellenére az igazgatónő bízik abban, hogy az osztályt továbbra is eredményesen tudják működtetni.Az elméleti osztályok utánpótlásával nincs gondjuk, hiszen a diákok versenyeznek a bejutásért. „A diákok körében végzett felmérés megnyugtatta a Báthory vezetőségét, ugyanis legtöbben azt nyilatkozták, hogy nem csalódtak az iskola által nyújtott feltételekben, és jól érzik magukat nálunk. Örömmel mutatjuk be az iskola által elért eredményeket, ezekkel a reális információkkal igyekszünk csalogatni az új tanulókat” – fogalmazott a tanintézmény vezetője, aki fontosnak tartja, hogy több diák is jelezte: a számítógépes kiadványszerkesztői diploma mellett szeretnék megszerezni a könyvkötői diplomát is. Tímár Ágnes már felvette a kapcsolatot kolozsvári kiadókkal és nyomdákkal, hogy ebbe az irányba is tudjanak nyitni, így kettős képesítést adnának a szaklíceumi osztályt elvégzők számára.
Nem magyar gond az iskolaigazgatói kinevezés Országos viszonylatban a magyar iskolákban kisebb gondot okozott az igazgatók versenyvizsgája után kialakult helyzet, mint a többségi, román iskolákban. Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatásért felelős alelnöke szerint Hargita megyében például kevesebb, mint húsz iskolában nem sikerült betölteni az igazgatói állást, így azokban az oktatási intézményekben továbbra is ideiglenes igazgató lesz. Az újabb, várhatóan az idén nyáron tartandó versenyvizsgákig a régi igazgatók a helyükön maradhatnak, illetve azok is vezetők lehetnek, akik az ősszel sikertelenül vizsgáztak. A politikus szerint ez azzal magyarázható, hogy a versenyvizsgára jelentkező tanároknak már eleve meg kellett felelniük bizonyos feltételeknek. Görbe Péter Hargita megyei főtanfelügyelő szerint az üresen maradt igazgatói helyeket átmenetileg olyan személyek foglalhatták el, akiket a tanügyi testület javasolt és részesei az oktatásmenedzsmentnek. 
Szatmári Bence, Kádár Hanga 
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Kulcsár Terza albizottságot hozna létre a romániai magyarokért
A romániai magyarság helyzetével foglalkozó albizottságot hozna létre a képviselőház emberi jogi bizottságában Kulcsár Terza József, a Magyar Polgári Párt (MPP) RMDSZ-listán mandátumot szerzett sepsiszentgyörgyi képviselője.
Kulcsár Terza (fotón), aki honatyaként az emberi jogi bizottság tagja, csütörtöki sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján elmondta: hagyománya van annak, hogy különböző albizottságok alakulnak például a romák, a mozgássérültek vagy a bebörtönzöttek jogai érdekében. Ezért engedélyt kért és kapott a bizottság elnökétől, Iusein Ibram török képviselőtől egy romániai magyarokkal foglalkozó albizottság létrehozására.
A törvény szerint a 15 tagú bizottságból legkevesebb hárman alakíthatnak egy albizottságot. Az emberi jogi bizottságban két magyar képviselő van – Kulcsár Terza József mellett az RMDSZ-es Benkő Erika –, így jelenleg zajlanak az egyeztetések, próbál meggyőzni egy harmadik tagot, hogy társuljon a kezdeményezéshez.
Kulcsár Terza bízik benne, hogy sikerrel jár, bár tapasztalatai szerint legtöbben nem szívesen vállalnak pluszfeladatokat a parlamentben. A sepsiszentgyörgyi képviselő azt is elmondta: az albizottság meghallgatásokat szervezhet, elemzéseket, javaslatokat fogalmazhat meg a bizottságnak, amit ha elfogadnak, továbbítanak a kormány felé, a végrehajtó pedig köteles azokkal foglalkozni.
„Tennivaló bőven akad, a magyarokat sok esetben másodrangú állampolgárként kezelik Romániában. A szimbólum- és anyanyelvhasználat, a köztéri feliratok kérdésével is foglalkozhat az albizottság, sőt a román–magyar államközi kapcsolatok javítását is szorgalmazhatja” – magyarázta Kulcsár Terza József.
Bíró Blanka 
Székelyhon.ro

Konferenciával egybekötött könyvbemutatót szervezett a Jogaink Egyesület és a Mikó Imre Szakkollégium
Első alkalommal szervezett közös konferenciát a Jogaink Egyesület és a Mikó Imre Szakkollégium, melynek fő célkitűzése olyan jogi és gazdasági ismeretek átadása volt, amivel sikeresen lehet elindítani, illetve gazdaságosan üzemeltetni egy vállalkozást. 
A résztvevők elkönyvelhették, hogy nem elég egy jó ötlet, ha nem csinálja az ember okosan és nem lehet csinálni okosan, ha nem csinálja az ember jogosan - áll a szervezők beszámolójában.
Mi a közös a pókerzsetonokban, az egyedi panzióbútorokban, a tejautomatában és a borkereskedésben? Az egyszerűnek tűnő választ Bitai László a Banca Transilvania pénzügyi elemzője adta meg, a két szervezet elnökének rövid köszöntője után. Az előadó saját bőrén tanulta meg, hogyan nem szabad vállalkozni. Rámutatott, hogy a felsorolt vállalkozások esetében sehol sem nem voltak figyelembe véve olyan fontos gazdasági tényezők, mint például a piackutatás és a versenytársak elemzése, ezek hiányában pedig mindegyik biztos kudarcra volt ítélve. De a hibáiból az ember csak tanulni tud és azt a következtetést fogja levonni egy hosszú nap után, hogy jobb lesz olyannal foglalkozni, amihez ténylegesen is ért.
A konferenciát Takács Kató Kata folytatta, aki mint szerző, bemutatta a Jogaink Egyesület legújabb kiadványát, a Fiatal vállalkozók kézikönyvét és egy elképzelt vállalkozás történetén keresztül ismertette, hogyan lehet elindítani és működtetni egy vállalkozást. A történet a cégjegyzékbe való beiktatástól, a felelősségi kérdéseken, az ideális társasági forma megválasztásán az egyszeres és kettős könyvelési problémákon át, egészen a tevékenység bezárásáig követte végig a vállalkozó fontosabb dilemmáit. A konferencia résztvevői, a Fiatal vállalkozók kézikönyvéből és az egyesület korábbi Jogi kisokosából ingyenes példányokat kaptak.
A résztvevők megtudhatták, hogy hozzáférési joguk van ahhoz, hogy a vállalat milyen adatokat tárol róluk és azt is, hogy mily módon tudják, mint felhasználók, módosítani azokat. Az előadás végén, pár hasznos tippet is kaptak az érdeklődők az adataik megvédése érdekében. 
Az ebédszünet után Dr. Fekete P. P. Szilveszter, a Közgazdaság és Gazdálkodástudományi kar egyetemi adjunktusa, az RMKT Könyvelőklub tagja illetve a PBS Tanácsadó Iroda vezetője az adószabályozásról tartott előadást. Először ismertette a vállalkozási készség fejlesztésének öt tényezőjét, majd rátért az adószabályozás fogalmaira. Továbbá ismertette az új pénzügyi és számviteli adózási szabályokat, illetve az adóeljárási folyamatokat.
Ezután, a budapesti Példakép Alapítvány erdélyi díjazottjai közül három vállalkozónak tehették fel kérdéseiket a jelenlévők. Az Alapítvány célja megismertetni és elismertetni a nyilvánossággal a sikeres magyar vállalkozókat. Ezen beszélgetés keretében Kilyén Barna mutatta be lepkeházas kezdeményezését és válaszolt meg olyan kérdéseket, mint egy lepke ára euróban kifejezve, hogyan lehet Erdélyben trópusi lepkéket tartani és végső soron hogyan lehet jövedelmező egy ilyen nem hétköznapi ötlet. 
Wéber Tibor, a Weberbau építkezési cég tulajdonosa, miután elmagyarázta mit jelent az építőmérnök és tipusház, megválaszolta miért érdemes egy ilyenre befizetni, hogyan érdemes munkaerőt alkalmazni és hogyan lehetséges az, hogy egy építkezés kivitelezési cég kulturális rendezvényeket támogat. 
Harmadikként Iedlicska Róbert, Kolozsvár egyik legnépszerűbb vendéglőjének, a Livada tulajdonosa, többek között beavatott minket a névválasztás rejtelmeibe, elmesélte, hogy sikerült újraindítani a nem is olyan rég még leégett éttermet, illetve megtette a szükséges különbséget a "bohém" és a "standard" séf között. 
A konferenciát Madaras Lőrincz, több, mint 20 éves tapasztalattal rendelkező könyvelő zárta, aki többek között saját könyvelő irodát is működtet. Előadásában a könyvelő és a könyvelés cégen belüli fontosságát taglalta, kiemelve, hogy egy jó vállalkozó a könyvelőt már az alapítás előtt megkeresi, hiszen egy jó vállalkozás elengedhetetlen része egy jó könyvelő és persze egy ügyvéd. Elmondta, milyen fontos az időpontok pontos betartása, a társasági és magánvagyon szigorú különválasztása, amihez több nagyreményű vállalkozás szomorú bukását is példaként állította. (közlemény)
Transindex.ro

Rangos elismerésben részesült Balázs Katalin, portálunk munkatársa
 Gyergyói Hírlap munkatársa, Balázs Katalin vehette át elsőként a Külhoni Családbarát Médiáért díjat. A Képmás magazin és a Média a Családért Alapítvány által odaítélt elismerést Gyergyószék napilapjában megjelent Ahol hat szempár a fényforrás című cikkéért kapta meg.
Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család-, ifjúság- és nemzetközi ügyekért felelős államtitkára a budapesti Várkert Bazárban csütörtökön rendezett díjátadón azt mondta, a családbarát média és gondolkodás hitet, erőt, megerősítést és visszaigazolást ad arról, hogy a család olyan erőforrás, amelyre hosszú távon is lehet támaszkodni.
Köszönet jár a jelölteknek és minden „családbarát módon” írónak azért, hogy hangot adnak ennek a megközelítésnek – emelte ki. Szólt arról is, hogy az újságírók munkájára két okból van szükség: egyrészt tudósítanak a családoknak kínált lehetőségekről, másrészt közvetítik a családi értékeket, a családbarát gondolkodásmódot.
„A családbarát ország nem egy generációt szólít meg, hanem a generációk közötti összefogásról szól” – fogalmazott az államtitkár.
Lévai Anikó, Orbán Viktor miniszterelnök felesége úgy fogalmazott, a jelöltek felismerték, hogy a család nagyon fontos, az emberi társadalom alapegysége, erősítendő, gyarapítandó közösség, támogatásában pedig a sajtónak is nagy a felelőssége, mert aki a családokat támogatja, az a közjóért tesz.
Az idén két új elismerést is kiosztottak: a Külhoni Családbarát Médiáért díjat Balázs Katalin vehette át a Gyergyói Hírlapban megjelent Ahol hat szempár a fényforrás című cikkéért, a Média a Nemzedékekért díjat pedig a Kossuth Rádió Vendég a háznál című műsorában elhangzott Nagyszülő kerestetik című adásáért Keresztes Ilona kapta.
Utóbbi elismeréssel kapcsolatban Novák Katalin elmondta: a minisztérium által támogatott és az idősek médiamegjelenésére fókuszáló Média a Nemzedékekért díjjal kapcsolatban azt mondta, az idősek is sokat tájékozódnak a sajtóból, és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen formában értesülnek az őket érintő kérdésekről. Fontos, hogy tudják, ők is erőforrást jelentenek, nem pedig terhet – hangsúlyozta.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának különdíját Polgár Patríciának ítélték oda Pár dolgot Ön is tehet, hogy ne fogyjon a magyar! című, a divany.hu-n megjelent írásáért. A Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) különdíját Kun Gabi vehette át az nlcafe.hu-n megjelent Három gyerekkel igazából könnyebb az élet, mint eggyel című cikkéért.
Az elismerésekkel olyan nyomtatásban megjelenő cikkeket, rádió- és televízióműsorokat, valamint internetes írásokat jutalmaznak, amelyek információt, erőt, segítséget adnak a párválasztáshoz, az elköteleződéshez, családtervezéshez, a problémák megoldásához, és a család boldog életéhez. A szakmai díjak nyerteseit kategóriánként tizenkét jelölt közül választják ki, a díjazottak pénzjutalomban részesülnek – olvasható a sajtóanyagban.
Internetes szavazás eredményeképp a Családbarát Médiáért díj közönségdíjasa Petrás Lilla lett, a she.hu-n megjelent Háziasszonyként töltött évem megaláztatásai című írásával, a Média Nemzedékekért díj közönségdíját pedig Stenszky Cecília kapta Óda a nagyiról címmel a drot.eu-n megjelent cikkéért. Őket családbarát üdüléssel jutalmazták.
A Képmás magazin és a Média a Családért Alapítvány tizedik alkalommal átadott Családbarát Médiáért díját  Kempf Zita nyerte el az nlcafe.hu-n megjelent, Sosem fértünk bele az űrlapok rubrikáiba című írásával.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

Költözne, de önálló maradna (Kós Károly Szakközépiskola)
A 380 diákkal és a bedolgozó oktatókkal együtt hatvankét alkalmazottal működő sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskola egyetértene azzal, hogy kiköltözzön a jelenlegi épületből, ahol most bővében vannak a felületeknek, de nem kívánja feladni önállóságát, nem egyezik bele abba, hogy az önkormányzat a Puskás Tivadar Szakközépiskola alárendeltségébe sorolja. Erről szerda délután azon a gyűlésen döntöttek, ahol a kapustól az iskola vezetőségéig minden alkalmazott jelen volt, és felhatalmazták Komán László igazgatót: javaslataikat tolmácsolja Antal Árpád polgármesternek.
Sepsiszentgyörgy önkormányzata a szerdai rendkívüli tanácsülésen döntött arról, hogy a 2017–2018-as tanévtől a Puskás Tivadar Szakközépiskola adminisztrálásába helyezi a Kós Károly Szakközépiskolát. Két nappal korábban Antal Árpád polgármester ugyanabban a gyűlésteremben arról tájékoztatta a Székely Mikó Kollégium és a Mikes Kelemen Elméleti Líceum vezetőségét és tanítóit, hogy a Kós Károly-iskola jelenlegi épületébe kívánja költöztetni 2018 őszétől e két iskola elemi osztályait. Ez a szerdai tanácshatározatban nem szerepelt, de Sztakics Éva alpolgármester erről a későbbi szándékról is tájékoztatta a jelenlévőket. Egyértelmű tehát, hogy a Kós Károly Szakközépiskolának, önállósága feladásával együtt, költöznie kell a névadója tervei alapján 1926–1927-ben épült ingatlanból. Érdeklődésünkre Komán László, a Kós Károly-iskola igazgatója elmondta, elismerik, hogy a diáklétszám csökkenése miatt tágasabb számukra az épület, mint korábban, elfogadják az önkormányzat döntését, hogy átadják az ingatlant egy belvárosi elemi iskola létrehozása érdekében, de az intézményi önállóságról nem mondanak le. Épületcserét javasolnak, oda költöznének, ahol most a két elméleti középiskola elemi osztályai működnek, ha ez nem lehetséges, akkor szűkösen, de berendezkednek az iskola Munkás utcai épületébe, ahol jelenleg a műhelyek működnek. Az igazgató szerint ott tíz teremben már most lehetne tanítani, kettőt még kialakítanának, és mivel a diákok szerre gyakorlatoznak, a jelenlegi tizennégy nappali osztály elférne az épületben, öt osztályuk pedig a csökkentett látogatású programot követi délután. Udvar és tornaterem ugyan nincs, de tekintve, hogy a szakiskolák konzorciumban működnek, igényt tartanának a Berde Áron Közgazdasági és Közigazgatási Szakközépiskola sporttermére – tájékoztatott. 
„Átéltünk már házasítást, amikor összevontak a Perspektíva iskolával, tudjuk, hogy minden ilyen lépés leépítéssel is jár, ezért sem mondhatunk le az önállóságunkról” – szögezte le az iskolavezető. Komán László azt is kifogásolta, hogy a tanácshatározat megszületése előtt az iskolának nem volt alkalma megfogalmazni saját álláspontját, kész tények elé állították őket. Tekintve, hogy a szakképzési hálózat átszervezése kérdésében a városvezetés csak kedd délután tanácskozott a négy sepsiszentgyörgyi szakközépiskola igazgatóival, az érintetteknek valóban nem volt alkalmuk a szerdai tanácsülés előtt egyeztetni kollégáikkal, a határozattervezet pedig már elkészült, amelyet szerdán meg is szavaztak.
Lapunk érdeklődésére Sztakics Éva alpolgármester elmondta, kedden a Puskás Tivadar-, a Kós Károly- és a Berde Áron-iskola vezetője elfogadta az összevonást, akár úgy is, hogy a Constantin Brâncuşi Szakközépiskolával közösen a négy iskola alkosson egyet, utóbbi tanintézmény igazgatója nem nyilatkozott, ezért érthetetlen, hogy a Kós Károly Szakközépiskola később másként döntött. Az általuk felvetett két javaslatról az önkormányzatot még nem tájékoztatták, ezért azokról nem tud véleményt mondani – válaszolta. Kérdésünkre, hogy tervezik-e az egészségügyi technikum átköltöztetését az unitárius templommal átellenben levő épületbe, ahol jelenleg a Mikó- és a Mikes-iskola elemi osztályai működnek, Sztakics Éva elmondta, lehet ez egy későbbi terv, de egyelőre erről nem döntenek. Amit ellenben le kell zárni, az a Kós Károly-iskola helyzete, mert a végső határozatot a megyei tanfelügyelőség jóváhagyása után hozhatja meg az önkormányzat, az pedig sürgős, mert január 25-éig le kell adni a jövő tanévi beiskolázási tervet az oktatási minisztériumban. Lapunk érdeklődésére Kiss Imre főtanfelügyelő elmondta, a Kós Károly Szakközépiskola diáklétszáma évek óta csökken, amit nem lehet megállítani, köztudott volt, hogy ez nem mehet a végtelenségig, ha a helyzet nem változik, nem maradhat meg önálló iskolaként. Őt személyesen érzelmileg is érinti az intézmény besorolása a Puskás Tivadar Szakközépiskolába, mert megélte, amikor 2001-ben egyesítették a textilipari iskolát az építészeti és faipari szakokat oktató Perspektívával, iskolaalapító igazgatóként akkor építkezett, most az összevonásnál asszisztál, még akkor is, ha ez nem a tanfelügyelőség döntése, de a racionalitás azt diktálja, hogy a szóban forgó átszervezésben az önkormányzat partnerei legyenek. Fontosnak tartja, hogy a Kós Károly-iskola teljes szerkezete megmaradjon, és az új helyzet a szakokat ne érintse. Szerinte a Puskás Tivadar-iskola alárendeltségében akár a nevét is megtarthatná. Kiss Imre a Kós Károly-iskola elköltöztetésének egy másik vetületére is kitért: infrastruktúrájával az épületegyüttes beilleszkedett a város kulturális és sportéletébe, rendezvényeknek adott otthont, illetve szálláshelyet és étkezési lehetőséget biztosított máshonnan érkező csoportoknak, ezt a szerepét pótolni kell.
A létesítendő új belvárosi elemi iskoláról a főtanfelügyelő lapunknak azt mondta, a cél, hogy szabályozható legyen a beiskolázási szám, illetve megteremtsék a lehetőséget minden gyermek számára, hogy IV. osztály után a Székely Mikó Kollégiumot vagy a Mikes Kelemen Elméleti Líceumot válassza, és ha túljelentkezés lesz, említett iskolák válogatást tarthassanak. Szerinte az önálló elemi iskola viselhetné az Apáczai Csere János vagy a Szent György nevet, fontos, hogy minőségi oktatást biztosítsanak, a név csak másodlagos.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Növelték az iskolai fejkvótát
Hétszáz lejjel, 3043-ról 3740 lejre növelte az egy diákra eső fejkvóta éves értékét a kormány a tanári bérek növekedésére hivatkozva – közölte a Maszol hírportál.
Az állami támogatásból fedezik a béreket, a pótlékokat és más juttatásokat, a tanárok továbbképzését, a diákok egységes vizsgáztatását, illetve a javak és szolgáltatások fenntartásával járó költségeket. Az összeg nem tartalmazza az utaztatással járó költségeket, amelyeket szintén az állam fedez. A fejkvóta értéke változhat, attól függően, hogy az adott intézmény általános iskola, óvoda vagy középiskola, hogy vidéken vagy városon működik, hogy mennyire megközelíthető, mekkora, van-e bentlakása, hogy diákjai nemzeti kisebbségek tagjai stb. Az intézkedés nemcsak az állami, hanem a felekezeti és a magániskolákat is érinti.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nincs hírünk Istratéról
Constantin Teodor Istrate, a szamosújvári börtön tisztje és rövid ideig parancsnoka ellen a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és Száműzöttek Emlékét Ápoló Bizottság (IICCMER) tavaly emelt vádat emberiesség elleni bűncselekmények miatt. A most 88 éves, kegyetlenségéről és hatalmaskodásáról a börtönben Napóleon néven emlegetett, főhadnagyi rangú tiszt hatáskörét meghaladó tettekre ragadtatta magát.
 Bár én nem részesültem a specialitásának tekintett, székkel és asztallábbal saját kezűleg végrehajtott ütlegeléseiben, elegen voltak ennek és más sajátos módszereinek megszenvedői. Még egyet említek: egy szűk szekrény terjedelmű, és csak állva tartózkodást megengedő „cellát” olykor két, háttal egymásnak fordított rab lakóhelyéül jelölt ki, akik három napig kenyéren és vízen éltek ebben a helyzetben. Láttam, amikor egyikük szabadult ebből a „dobozból”: járni nem tudott és a mellkasáig eldagadt. Ám azonnal munkába kellett állnia...Ha még ez a gazember valakit érdekel, bemutatom őt. A Suceava megyei Malin faluban született 1929-ben, néhány év elemi iskola után iskolaszolga lett. 1947-ben ifjú kommunistaként szervezi a környék paraszt fiataljait, majd 1948-ban katonának vonul be, a belügyi alakulatokhoz kerül. Elvégzi 1950-ben az altiszti iskolát, majd 1953-ban a tisztit, és alhadnagyként az oneşti-i és cernavodai munkatáborok tisztje. A szamosújvári börtönhöz 1954-ben kerül. Itt ő lesz a halálra ítéltek kivégző osztagának a parancsnoka, 28 halálos ítéletet vezényel le. A börtönparancsnoki megbízatás viszonylag rövid ideig, 1958 februárjától 1959 márciusáig tart. Ismeretlen okból (?) 1962-ben főhadnagyi rangban leszerelik, és kinevezik a szamosújvári tanács végrehajtó bizottsága elnökének. Azonban 1967-ben szépen ívelő karrierje véget ér: a közpénzből tetszése szerint szórakozó és szórakoztató Istratét sikkasztás miatt tíz év börtönbüntetésre ítélik. Akkori „szűkös” élelmezését folyamatos vamzer (börtönbesúgó) tevékenységével javítja fel. Ezt a rendszer számára hasznos szokását különböző munkahelyein akkor is gyakorolja, amikor 1972-ben kiszabadul. Tíz év múlva, 1982-ben költözik a Temes megyei Újpécsre, ahol ma is él. 
Mi, akik hatalmaskodását és kegyetlenkedését közvetve vagy közvetlenül megszenvedtük, azt szeretnénk tudni, hogy hol tart a büntetőeljárás napjainkban – vagy megvárják, míg elviszi az ördög?
Puskás Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A szerződés 15 hónapja lejárt
A bérleti díjból az épület homlokzatát szeretnék felújítani
Téves hír jelent meg az egyik román nyelvű napilapban csütörtökön arról, hogy közeledik a Keresztelő Szent János római katolikus plébánia és a polgármesteri hivatal között a Művészeti Szaklíceum által használt épület bérbeadására megkötött szerződés érvényességének a lejárta. Ez nem felel meg a valóságnak, mivel a szerződés már 2015. szeptemberben lejárt. Mivel nincs szerződés, a polgármesteri hivatal 10 hónapja nem fizeti a bérleti díjat, holott a plébánia elkészíttette az épület külső felújítására vonatkozó tervet, aminek kivitelezéséhez tavasszal szerettek volna hozzáfogni – nyilatkozta Bálint Géza, a plébánia adminisztrátora. Ezért van nagy szükség az elmaradt bérleti díjra, a korábbi években ugyanis a kötelező módon megszabott összeghez képest sokkal többet költöttek az épületen elvégzendő különböző munkálatokra, pontosabban a bérleti díj 476 százalékát. 
Hogy nem köttetett meg időben az új bérleti szerződés, ez semmiképpen sem a bérbeadó számlájára írandó. A plébánia ugyanis már a korábbi szerződés lejárta előtt két héttel figyelmeztető levelet küldött a polgármesteri hivatalnak, a 48750/2015. 09. 09. szám alatt iktatva, amelyben figyelmeztette, hogy 2015. szeptember 21-én lejár a szerződés, és felkérte, hogy nevezze meg azt a személyt, akivel meg lehet fogalmazni az új szerződést, valamint benyújtotta az újat. Ezt a polgármesteri hivatal nem fogadta el, és kezdettől olyan javaslattal állt elő, ami elfogadhatatlan volt az egyház számára. Az elmúlt hónapok során több változat készült, amíg kompromisszum született, és a plébánia egyetértett a hivatal által összeállított szerződéssel. Azonban ezt sem írták alá, ezért a plébánia visszakérte. 
A helyi tanács január 13-i rendkívüli ülésén bizottságot jelöltek ki, amely állítólag a bérleti díj összegéről fog tárgyalni a plébánia képviselőivel. Hogy miért kell a hivatalosan megszabott bérleti díj összegéről tárgyalni? Nos, állítólag azért, mert időközben a Forradalom (volt Szentgyörgy) utcát, tehát a Művészeti Szaklíceum alatti telket is belvárosi helyett külvárosi övezetbe tartozónak minősítették át. 
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Habent sua fata libelli – A könyveknek is megvan a maguk sorsa
A Tentamen árverésen 2014. december 15-én ünnepeltük Bolyai János 212. születésnapját. 2014. december 5-én tartották Budapesten a Központi Antikváriumban a 133. árverést, amelyen abszolút rekord született. Kalapács alá került Bolyai Farkas: Tentamen juventutem studiosam in elementa matheseos purae, elementaris ac sublimioris, methodo intuitiva, evidentiae huic propria, introducendi. Cum appendice triplici. Auctore Professore Matheseos et Physices Chemiae Publ. Ordinario. Tomus primus. Bolyai Farkas műve első kiadásának első darabja tartalmazza fiának, Bolyai Jánosnak a világhírű munkáját, az Appendixet. Ezt az egyetemes tudománytörténet egyik legfontosabb és legritkább darabjaként tartják számon. George Bruce Halsted, az Appendix angol fordítója a One Hundred Books Famous in Science című kötetben ezt írja róla: „The most extraordinary two dozen pages in the history of thought” [„a legrendkívülibb két tucat oldal a gondolkodás történetében”]. Bolyai János Appendixe minden idők legdrágább magyar könyve lett. 5 millió forintról indult, és izgalmas licitharc után 26 millió forintos leütési (jutalékkal 29,9 millió forintos) áron lett egy eddig inkább a tőkepiacon ismert licitálóé. Az árat egy világhírű nyugat-európai tudományos antikvárium tartotta 85 ezer euróig. A kötet megtalálható a Széchényi Könyvtárban is, így nem védett, tehát elvileg külföldre is vihető lett volna, de végül Magyarországon maradt. A latin nyelvű Tentamen második kötete így drágább lett, mint az eddigi legdrágább magyar nyelvű nyomtatott könyvnek számító, 2004 őszén ugyancsak a Központi Antikvárium aukcióján 19 millió+jutalékért leütött Vizsolyi Biblia.
Egy másik Tentamen kötet sorsa
Weszely Tibor matematikaprofesszor, Bolyai-kutató, valamikori bolyais diák, érettségijének évében elnyerte az országos matematikaverseny első helyezését. Iskolája egy Bolyai Tentamen kötetet ajándékozott neki, végén az Appendixszel, ami a valamikori református kollégium könyvtárába került elhelyezésre. A közelmúltban megrendezett Bolyai-emlékkonferencián Weszely Tibor – aki mindenképpen egy elkötelezett, lelkes Bolyai-kutató utódra szerette volna hagyományozni ezt a ritka becsű kötetet – bejelentést tett. Döntött. A kötetet Szabó Péter Gábor szegedi Bolyai-kutatóra hagyományozza. Ritka megható pillanat volt, ahogy a kutató generációk átadják-átveszik egymástól a stafétát. A kiválasztott új tulajdonos felelőssége elmondhatatlanul nagy, főként, ha ez a hagyományozás egy emlékkonferencián, széles hallgatóság jelenlétében történik. Szabó Péter Gábortól bármikor számonkérhetik – mit végzett a Tentamennel? Legfőképpen az igen súlyos mulasztással – a Tentamen magyar nyelvű fordításával? Ismerve Gábort, biztosak vagyunk abban, hogy vállalja a feladatot, és legjobb tudása szerint fog dolgozni a megoldáson.
Az Appendix felkerült az UNESCO Világemlékezet Listájára
Az UNESCO 1992-ben elindította a Világemlékezet programot (Memory of the World Programme) azzal a céllal, hogy elő- segítse a tagországokban fellelhető egyetemes értékű, ritka és veszélyeztetett írott vagy audiovizuális dokumentumok, gyűjtemények azonosítását, megőrzését és széles körű megismertetését. A program létrehozását az a felismerés ihlette, hogy az emberiség dokumentumörökségének jó része könnyen megsemmisülhet, ha nem szentelnek a védelmére kellő figyelmet és energiát. A háborús és társadalmi megrázkódtatások, a megfelelő anyagi források, valamint az odafigyelés és a tudatosság hiánya egyre nagyobb veszélyt jelentenek az örökségi, információs emlékek fennmaradására. 2008-ban a Bolyai Pedagógiai Alapítvány, nevezetesen Oláh Anna Bolyai-kutató kezdeményezte az Appendixnek a regisztrálását a Világemlékezet nyilvántartásába. 2009-ben Bolyai János Appendix című műve, a magyar természettudományos és kultúrtörténet kimagasló eredménye, az abszolút geometria tételei magyar kidolgozásának dokumentuma az UNESCO Világemlékezet Listájára (Memory of the World ) került. Ezt a kis kötetet Bolyai Farkas postán küldte 1832-ben fia után Olmützbe, akkori katonai állomáshelyére. A füzet Jánost évekig kísérte külföldi állomáshelyein. Saját kézzel írt címlapja, szélbejegyzések, az ábrák táblája igazolják, hogy ez a kötet saját munkapéldánya lehetett. 1901-től a MTAK Kézirattárában található (jelzete: 545.091). Azt, hogy Bolyai János Appendixe a matematika és az emberi kultúrtörténet védett dokumentuma lett, miután elnyerte a kivételes jelentőségű örökségi rangot, ünnepélyes keretek között Barbados szigetén, Bridgetown városban jelentették be. Az előírások szerint speciális körülmények között kell tartani, és digitalizálva az egész világ rendelkezésére kell bocsátani. (http://bolyai.mtak.hu/)
A Tihanyi-féle radioszkóp, a Corvinák néhány kötete, a Lasarus-féle térkép után negyedik helyen képviseli Magyarországot a megőrzésre ajánlott Világemlékezet Listán. Ezt követi Kőrösi Csoma Sándor tibeti gyűjteménye, majd Semmelweis felfedezése a gyermekágyi lázról és az aszeptikus prevenció bevezetéséről, végül Eötvös Lorándnak a torziós inga feltalálásához fűződő három dokumentuma. Ott lenni a teljes magyar szellemi örökségből kiválasztott hat mű között – mindennél beszédesebb bizonyítéka Bolyai János egyetemes szellemtörténeti jelentőségének. A Pannonhalmi Főapátsági Könyvtárban 2013 őszén preventív általános állományvédelmi munka során találták meg a restaurátorok Eukleidész Elemek c. német nyelvű kötetét, amelyben kézírásos bejegyzéseket és négy helyen Bolyai János nevét találták. A kötet jelenlegi lelőhelye: Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár (PFK), jelzet: Pa-HB-055262. Az MTA KIK Kézirattára vezetőjétől kértek segítséget annak kiderítésére, hogy a bejegyzések (aláírások?) származhatnak-e Bolyaitól, vagyis autográfok-e.
A válasz értelmében a possessor-bejegyzések közül bizonyosan autográf a „Bolyai Hptmann im GenieCorps” bejegyzés. Szintén biztosan autográf az Einleitung...-lapon található. A másik két bejegyzést Bolyai János valószínűleg még diákkorában írhatta. A néven kívüli további bejegyzések halvány ceruzás írások a restaurátor szerint későbbiek, nem Bolyai korából. Tehát egy német nyelvű Eukleidész: Elemek című, egykor Bolyai János tulajdonát képező könyvet – négy oldalon névbejegyzések, előlapján katonai rendfokozatával – jelenleg a Pannonhalmi Főapátság Könyvtára őriz. Valószínűleg a múlt század közepe táján írógéppel készült cédulakatalógusok digitalizálása során került elő. A könyv gépelt cédulakatalógusából, illetve a leltárból nem derült ki, hogy mikor és ki adományozta a könyvtárnak. Ma mindenki számára hozzáférhető. A Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár Corvina OPAC könyvtári katalógusban ez olvasható a könyvről: Szerző: Euclides Cím: Euklid’s Elemente funfzehn Buecher/ aus dem Griechischen uebers. von Johann Friedrich Lorenz; auf’s neue hrsg. von K. Mollweide. Dátum: 1809 Dr. Ács Tibor hitelesítette Bolyai kézírását, amit aztán 2015 májusában egyéb fontos észrevételeivel együtt közölt a Természet Világában Bolyai János ismeretlen Eukleidészkönyve címmel. Megállapítja, hogy a kötet előzéklapján, német nyelven Bolyai Hptmann im Genie-Corps tulajdonosi aláírása 1832 márciusa, előléptetése utáni időből származik. A címoldalon, a főcímen és a görögből németre fordító Johann Friedrich Lorenz „Bevezetés az 1781. évi első kiadáshoz” oldalon magyarul írt Bolyai János tulajdonosi aláírásai 1817 és 1823 közötti évekből valók. A Bolyai-kutatás egyik fénypontja lenne, ha friss kutató szellemű, kíváncsi diákok például egy iskolai verseny keretében elindulnának az ismert adatok mentén, és valamiféle „kalandtúra” nyomaira bukkannának a kötet kapcsán. Ha például megkeresik a könyvtár olvasónaplójában vagy az interneten a régi olvasókat, jegyzéket készítenek, a leszármazottak stb. körében izgalmas adatokra bukkanhatnának. Az iskoláknak ma óriási a felelőssége és jelentősége abban, hogy minél több diákot vonjanak be különféle kutatásokba azért, hogy az évszázadok óta megőrzött dokumentumok végre „beszéljenek.”
Oláh Anna
Népújság (Marosvásárhely)

Fiatal író rangos elismerése
Mészöly-díjas Szabó Róbert Csaba
Csütörtökön Szekszárdon kiosztották a Mészöly Miklós-díjat, melyet az idén Szabó Róbert Csaba író, a Látó szerkesztője kapott. A rangos elismeréssel egy magyar vagy közép-európai író munkásságát díjazzák. A Mészöly Miklós Egyesület által 2004-ben alapított díjat korábban olyan alkotók vehették át többek között, mint Márton László, Darvasi László, Péterfy Gergely, Borbély Szilárd vagy Szilasi László. Az idei díjazott, Szabó Róbert Csaba Marosvásárhelyen élő író nyilatkozott a Népújságnak. 
– Gratulálunk! Mit jelent számodra ez a díj?
– Egyértelműen azt, hogy itt, a látszólagos peremvidéken, a budapesti irodalmi centrumhoz képest is lehet úgy alkotni, életművet létrehozni, hogy azt komoly elismerés övezze. Az általad fölsorolt nevek, az, hogy előttem kik részesültek a díjban, pontosan jelzik az elismerés mértékét és rangját, és persze ettől egyszerre fog el az öröm és a jó értelemben vett félelem, hiszen a magam 35 évével és 10-12 éves publikációs tapasztalatommal ez nagy kihívás elé állít. Óriási elismerés és megtiszteltetés, az ember ilyenkor felnéz a munkából, és megkönnyebbülten elmosolyodik. Mészöly Miklós nélkül nehéz volna elképzelni a kortárs magyar prózát, valahol mindenkinek a mestere, akik jelenleg számítanak. Az atléta halála vagy a Saulus, hogy csak Mészöly legismertebb regényeit említsem, gyakran voltak kiindulópontjaim az életem során, amikor az alkotói identitás keresésével foglalkoztam.
– Az Alakváltók című regényed a 2016-os könyvfesztiválra jelent meg. Fontos az író számára a visszajelzés?
– Természetesen. Főképp az olvasói jelzések a fontosak, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy a szakmai elismerések nem számítanának. Az alkotó ember alapvetően hiú, vagy ha nem is az, szüksége lehet a visszajelzésekre, amikből aztán építkezhet. Mondjuk a szöveg, a könyv az ultrahang, amit az író, akár a denevér, kibocsát, és az olvasóról visszaverődő hangimpulzusok segítségével tájékozódik néha. Szerencsésnek mondhatom magam, amellett, hogy az Alakváltókról írt kritikákkal és recenziókkal elkényeztetett a szakma, az olvasói vélemények is megtalálnak. Az elmúlt fél évben a legjelentősebb lapok írtak a regényemről, a Gutenberg könyvesboltban pedig rekordközeli példányszámban fogy az Alakváltók. Persze, fontos tudatában lenni, hogy ez veszélyekkel is jár, ami ellen az állandó munkával lehet harcolni. Szerencsére két-három éve folyamatosan tudok dolgozni, a regény mellett forgatókönyvet és rádiójátékot írok, szóval tényleg nem panaszkodom.
– Akkor a jövőbeli terveid is körvonalazódtak már?
– Egyelőre az látszik most, hogy a Márton Áron 1944. május 18-i híres kolozsvári beszédéről írok egy forgatókönyvet, már alaposan benne vagyunk a fejlesztési szakaszban a Magyar Filmalapnál, elkészült az ún. first draft, az első változat. A filmkészítés hosszadalmas folyamat, ráadásul én „csak” a könyv írója vagyok, persze, minden azon fog múlni, mennyire sikerül jó forgatókönyvvel előállni. Vannak színpadi ötleteim is, továbbá előkészületeket tettem egy erdélyi családregény megírására. Szóval tervekből és ötletekből nincs hiány. Szerencsére a családom mellettem áll, és ennél nagyobb segítséget nem is remélhetek.
(ZséKá)
Népújság (Marosvásárhely)

A Tóth Árpád Kör első idei rendezvénye
A Tóth Árpád Irodalmi Kör január 17-én, kedden délután tartotta a 2017-es esztendő első munkaülését. Czernák Ferenc többszörösen díjazott szavaló Vörösmarty Mihály Szózatával köszöntötte az egybegyűlteket, majd Regéczy Éva olvasta fel Egy régi karácsony c. karcolatát.
Az est második részében a kör tagjai Juhász Gyulára emlékeztek halálának 80. évfordulója alkalmából. Az Ágyai Általános Iskola felső tagozatos diákjai a költő tájköltészetéből adtak elő egy csokorra valót. Módi Mátyás, Erdős Ákos, Șuteu Ingrid, Hotăran Bernadett, Patkány Alex, Törőcsik Eugénia és Derzsi Attila tanulókat Erdős Márta irodalomtanár készítette fel lelkesen és őszinte szeretettel.
Miután elhangzott a költő Milyen volt… c. gyöngyszeme Hevesi József egyházi közíró előadásában, dr. Brauch Magda felolvasta Milyen volt szőkesége c. magvas kisesszéjét. A figyelemre méltó tanulmány a költeményt elemezte a legapróbb részletekre kiterjedő pontossággal. Pár szóban jellemezte Juhász Anna-verseit, majd az 1912. január 14-én közölt lírai alkotását (melynek eredeti címe Örökség volt) mutatta be magas szinten, tudományos módon. Befejezésképpen a kör egyik alapító tagjára, Bokor Ellára emlékezett halálának 5. évfordulója alkalmából. A költőnő több versét Katona Ágnes, Kolumbán Zsolt, Brittich Erzsébet, Hevesi József és Kiss Anna adták elő igazi tisztelettel, egyben felelevenítették Bokor Ellához fűződő legszebb emlékeiket.
Meglepetésként Szarvashegyi Rozália ny. tanítónő ismertette Korhelyleves című prózai írását.
Szeretetvendégség és jó hangulatú baráti beszélgetés zárta a délutánt.
Regéczy Szabina Perle
Nyugati Jelen (Arad)

Hét utazóládával kezdődött, emlékkonferencia lett belőle
Kolozsvár híres személyisége előtt tisztelegnek
A napokban városunkban járt az a budapesti kezdeményező csapat, amely kötelességének tartja ápolni Hegedűs Sándor (1847–1906), a Kolozsvári Református Kollégium egykori jeles végzettje emlékét. A neves közgazdász, újságíró, országgyűlési képviselő tiszteletére – aki a Széll Kálmán kormány kereskedelemügyi minisztériumának vezetője, MTA-tag, az anyaország és Erdély gazdasági fejlődésének elismert szorgalmazója volt – április 26-án szerveznek emlékkonferenciát a kollégium dísztermében, a Sapientia EMTE és a BBTE társszervezésében. A konferenciát előkészítő megbeszélésen lapunk munkatársa is jelen volt, így többek között megtudtuk: a kutatómunka évekkel ezelőtt egy véletlen folytán kezdődött el, amikor is szerelési munka során hét porosodó, 60 éve érintetlen utazótáska került elő egy pincéből, tele kordokumentumokkal. A kolozsvári konferencia egyébként csak egy a megemlékező rendezvények sorából.
A budapesti kezdeményező csapatban Kovács László mérnök, Millisits Máté művészettörténész és muzeológus, Nanovfszky György ny. nagykövet, egyetemi tanár kapott helyet. Amint azt Kovács László elmondta, a kutatómunka évekkel ezelőtt egy véletlen folytán kezdődött el: budapesti lakóházában egy szerelési munka során hét darab jókora utazóládára bukkant.
Ördög Béla
Szabadság (Kolozsvár)

Baricz Lajos papköltő munkásságát ismertették Kolozsváron
Mit beszélhet Habakuk a kakukkal? Kicsoda a Mikulás, és mit csinál, amikor nem ajándékot osztogat? Ki az, aki versében le meri írni, hogy „állatkínzás az iskola“? Mindezekre a (szokatlan) kérdésekre megkaptuk a választ szerda este, amikor a kolozsvári Szent Mihály Római Katolikus Plébánia a magyar kultúra napját ünnepelve Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébánost, papköltőt mutatta be a telt házas rendezvényen.
– Baricz Lajos ismert és tisztelt lelkipásztor. Versei a lélekhez szólnak, a természet és az ember közötti kapcsolattal, az anyanyelvhez való kötődéssel foglalkoznak – köszöntötte az egybegyűlteket Fábián Mária, a római katolikus nőszövetség elnöke.
– A magyar kultúra napja  alkalmával nagyobb figyelmet szentelünk gyökereinknek, szellemi és tárgyi értékeinknek, de a kortárs művek értékelésére is teret biztosítunk, úgy mint Baricz Lajos költészetének és verseskötetének bemutatására – olvasta fel Fodor György piarista konfráter Kovács Sándor római katolikus főesperes beszédét.
A főesperes ismertetőjében kitért az életrajzi adatokra is: Baricz Lajos 1958-ban Gyergyószentmiklóson született, papi tanulmányait Gyulafehérváron végezte, és 1984 júniusában szentelték pappá. Hat éven át káplán a kolozsvári Szent Mihály-templomban, majd 1990-től Marosszentgyörgy és 5 filia lelkipásztora, 2000-től szentszéki tanácsos. 1990–1993 között a budapesti Testnevelési Egyetem Mentálhigiéné szakán képezte magát. Megírta a marosszentgyörgyi egyházközség történetét, 2015-ben pedig a Magyar Érdemrend lovagkeresztjében részesült.
Nagy Miklós Kund írótól, szerkesztőtől megtudtuk: 2002-től kezdődően Baricznak 40 könyve jelent meg, ebből 29 verseskötet, a többi próza és tanulmány. Kedvenc versformája a szonett és a limerick.  – Mondanivalóját a formához igazítva mondja el azt, ami számára fontos: hit, szeretet, szülőföldhöz való ragaszkodás, magyarság megőrzésének fontossága, de a tréfás hangú versek sem idegenek tőle – jellemezte Baricz írói munkásságát Nagy Miklós Kund. 
Baricz Lajos elmondta: verset már a kántorképző tanulójaként is írt, aztán abbahagyta, majd 1998-ban egy amerikai útja alkalmával újrakezdte.
Ezt követően több limerick-verset és szonettet olvasott fel maga a szerző, a marosszentgyörgyi plébánia kántora, Simon Kinga által megzenésített költeményeket pedig a marosszentgyörgyi plébánia négytagú, Szent Cecília együttese tolmácsolta. Az eseményen közreműködött még a kolozsvári Guttman Mihály Pedagóguskórus (karnagy: Bedő Ágnes). A jó hangulatú rendezvényen Baricz Lajos papköltő közvetlenségével, humorával hódította meg közönségét.
Nagy-Hintós Diana
Szabadság (Kolozsvár)

„Több mint erdélyi, több mint magyar”
Erdély- és Partium-szerte kiállításmegnyitókkal, díjátadókkal, irodalmi estekkel, színházi előadásokkal ünneplik a magyar kultúra napját, amelyet 1989 óta tartanak január 22-én annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnuszt.
Gazdag kulturális felhozatallal: kiállításmegnyitókkal, díjátadókkal, irodalmi estekkel, színházi előadásokkal ünneplik Erdély- és Partium-szerte a magyar kultúra napját, amelyet 1989 óta tartanak január 22-én annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnuszt.
Vasárnap adják át Kolozsváron az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díjat, a magyar kultúra napja alkalmából az RMDSZ évente jutalmazza azokat a művészeket, akik az erdélyi magyar kultúra átörökítéséhez, megismertetéséhez megkülönböztetett módon hozzájárulnak. Vasárnap 17 órától a sétatéri Kaszinó épületében tartandó díjátadó gálán az RMDSZ idén is három jeles erdélyi magyar művészt méltat. Az eseményen ünnepi beszédet mond Kelemen Hunor szövetségi elnök, a gálát Laczkó Vass Róbert színművész és Szép András zongorista előadóestje zárja.
Irodalmi estek és Szoborerdő Háromszéken
Háromszéken is gazdag kulturális kínálat várja az érdeklődőket. A román kultúra napja és a magyar kultúra napja között, pénteken 18 órától kerül sor a sepsiszentgyörgyi Tein Teaházban a Bod Péter Megyei Könyvtár társszervezésében arra a közönségtalálkozóra és felolvasóestre, amelynek meghívottjai Andrei Dósa és Robert G. Elekes brassói költők. Beszélgetőtársaik a rendezvényen Adrian Lăcătuş irodalomkritikus és Szonda Szabolcs könyvtárigazgató. A rendezvényen a nyelvek és kultúrák egymás mellett éléséről, azok egybehangol(ód)ásáról, identitásról és alkotói énről is szó lesz.
Szintén pénteken, 13 órától a Kovásznai Művelődési Központban a sepsiszentgyörgyi Evilági együttes és a kovásznai HANGfoglalás együttes közös koncertjére kerül sor, közreműködnek a Kőrösi Csoma Sándor- gimnázium diákjai. Alkalmi Szélhárfa címmel a sepsiszentgyörgyi Tein Teaházban a Székely Nemzeti Múzeum társszervezésében kerül sor Fekete Vince és Lövétei Lázár László költők irodalmi estjére szombaton 18 órától.
Kézdivásárhelyen tárlatnyitóval ünnepelnek: Ilés-Muszka Rudolf és Vargha Mihály, a helyi Nagy Mózes-gimnázium rajztagozatának első-, illetve második generációs növendékei, a Kosztándi és Vetró házaspár tanítványai negyven évvel első iskolai kiállításuk után közös tárlatot mutatnak be Szoborerdő címmel. A kiállítás szombaton 18 órától nyílik a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban. A közös iskolai évek óta életútjaik elváltak: Ilés-Muszka Rudolf Veresegyházán él, Vargha Mihály a sepsiszentgyörgyi múzeum igazgatója. Bár mindketten egyéni útjukat járják, művészetükben ennyi év távlatából is felfedezhetők hasonlóságok.
Ignácz Rózsa írónő emlékezete
A Balassi Intézet, Magyarország kulturális központja a szentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Házzal január 22-én 18 órakor vetítéssel egybekötött szakmai beszélgetést tart Oláh Katalin filmrendezővel, valamint Csukás Sándor operatőrrel, az Ignácz Rózsáról, valamint az Erdős Renééről szóló dokumentumfilmek alkotóival. Ignácz Rózsa életének és munkásságának megismerésével bepillanthatunk az irodalmi élet mellett a színház világába is. Ignácz Rózsa könyvei elsősorban az erdélyi magyarság történelmi viszontagságairól és színháztörténetünk nagy alakjairól szólnak. Már első írásainak megjelenését követően a magyar prózaírás egyéni stílusú folytatójaként üdvözölték méltatói. Kodolányi János így jellemezte: „Több mint erdélyi, több mint magyar, több mint református, több mint asszony, mint anya és feleség. A teljes ember jelent meg.”
Bányatemetések Marosvásárhelyen
Marosvásárhelyen színházi előadásokkal is ünneplik a kultúra napját: a nemzeti színház közölte, sikersorozatuk utolsó állomásához érkeztek a „Bányák”, azaz Székely Csaba Bányavirág és Bányavakság című színműveinek előadásai a Tompa Miklós Társulat és a Yorick Stúdió színrevitelében.
A Bányavirág című színművet Sebestyén Aba rendezésében 2011. október 9-én mutatta be a Tompa Miklós Társulat. A premier előtt a szerző így írt ajánló soraiban: „Székelyföldön kétszer nagyobb az öngyilkosságok aránya, mint egész Romániában. Senki nem tudja, miért. Egyesek a zord időjárással, a hegyvidék ridegségével magyarázzák. Mások azzal, hogy a bicskához gyakran nyúló falusi székelyek számára más az emberi élet értéke. Az ő világukban a Nap hamarabb nyugszik le. Minél hamarabb, annál jobb. (...) A szerencsétlen sorsok és a sok lemondás ellenére a Bányavirág nem egy komor darab.”
A Bányavakság premierjére szintén a Tompa Miklós Társulat és a Yorick Stúdió koprodukciójában került sor 2012. szeptember 23-án. Az előadás ismertetője szerint a korrupció és a nacionalizmus két olyan probléma, ami Székelyföldön markánsan jelen van, de erről nem illik beszélni. A Bányavakság nem azért beszél róluk, mert nem illik, hanem mert ezek a problémák léteznek, fertőznek, és képesek veszélyes méreteket ölteni. A két előadásnak összesen 130 alkalommal tapsolhatott a közel 20 ezer néző Bukaresttől Pécsig 23 különböző városban. A Bányavakság „előadás-temetésére” szombaton 20 órától, a Bányavirágéra vasárnap 20 órától várják a nagyérdeműt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében.
Gittai István költőt köszöntik Nagyváradon
Nagyváradon is több kultúranapi rendezvény várja a közönséget. Gittai István költőt legújabb kötetének bemutatójával köszöntik 70. születésnapja alkalmából. A Bihar megyei Tóti községben született költő Budapesten él. A Várad folyóirat egyik alapítóját a kerek évfordulón Létesszencia című, a Várad és a Holnap Kulturális Egyesület közös gondozásában megjelent kötetével ünneplik. A hetven számozott példányban is elkészült könyv bemutatóját – a magyar kultúra hete részeként – január 20-án, pénteken 18 órától tartják a Teleki utcai Illyés Gyula Könyvesboltban. A szerzőt Szűcs László méltatja, közreműködik Szabó Eduárd színművész.
Sebestyén Márta és Andrejszki Judit kultúranapi koncertjét vasárnap 18 órától láthatja-hallhatja a közönség a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) székhelyén. Szintén a PKE ad otthont Szabó Réka képzőművész egyéni tárlatának, amely a vasárnap 17 órától nyílik meg, a kiállítást dr. Onucsán Miklós képzőművész, a PKE docense méltatja. Szabó Réka az egyetem képzőművészeti szakának végzettje, munkáiban mindig igyekszik valamilyen eszmét is megjeleníteni, soha nem elégszik meg a látvánnyal. Betű és kép között elmosódnak a határok, a jelentés a betűkből álló képből és a képnek alárendelődő betűkből áll össze.
Kölcsey-díjakat adnak át Aradon
Hagyományosan a magyar kultúra napján, január 22-én adják át az aradi Kölcsey Egyesület Kölcsey-díjait, amelyekkel olyan személyiségek tevékenységét ismerik el, akik az Arad megyei magyar közösségért, kultúrájáért tettek érdemlegeset. A Kölcsey Egyesület a legrégebbi aradi magyar civil szervezet, a Kölcsey-díjat pedig 2004 óta adják át. Idén a Pro Urbe-díjas Cziszter Kálmán építésznek, aradi szaktekintélynek, az RMDSZ volt megyei és helyi önkormányzati képviselőjének a város épített örökségének védelmében és a Kölcsey Egyesület támogatásában kifejtett szerepéért, valamint az aradi származású Piroska házaspárnak, Katalinnak és Istvánnak, a város színháztörténetének kutatásában kifejtett munkájáért adják át az elismerést.
Kiss Judit
Krónika (Kolozsvár)

Totális háború
Totálissá kezd válni a háború, amelyet a Szociáldemokrata Párt (PSD) annak érdekében vív, hogy teljes egészében uralma alá hajtsa az országot a tavalyi választási győzelem után.
A politikai harc az igazságszolgáltatásra és valószínűleg a hírszerző szolgálatra (SRI) is átterjedt – bár ez utóbbi esetében nehéz kibogozni, hogy ki kivel van, és mi a valódi tétje a kiszivárogtatásoknak.
A SRI kapcsán csupán egy dolog vehető biztosra: az, hogy a homály és a bizonytalanság azt követően is fennáll, hogy Florin Coldeát, a szolgálat igazgatóhelyettesét és operatív vezetőjét „saját kezdeményezésére” tartalékállományba helyezték. A közlemény, amely szerint az ellene a korrupciós ügyei miatt szökésben lévő, és nemzetközi körözés alatt álló volt szociáldemokrata képviselő, Sebastian Ghiţă által megfogalmazott vádakat alaptalannak találták, ezért a hivatalába való visszahelyezését javasolták, azonban ő a „katonai becsületére” hivatkozva inkább a felmentését kérte, mérsékelten hihető. Inkább olybá tűnik, hogy a szolgálat a külvilág felé úgy próbálta elsimítani a kényelmetlen affért, hogy abból se az intézménynek, se a vélhetően bizonyos mértékig valóban sáros Coldeának ne származzon kára, és lehetőleg senki se feszegesse tovább az ügyet. A kérdés most az, hogy a SRI működését felügyelő parlamenti bizottság milyen mértékben lesz képes az ügy mélyére hatolni a vizsgálat során.
A másik kérdés az, kinek az érdekét szolgálják Ghiţă leleplezései? A rossz kémregénybe illő színjáték – a szökevény politikus a rejtekhelyéről saját tévéjének küldött videoüzenetekben próbálja a hírszerzés és a korrupcióellenes ügyészség Egyesült Államok által feltétlen támogatásban részesített vezetőjét befeketíteni – alapján az a következtetés is levonható, hogy belső harc zajlik, és az eddig háttérbe szorult oldal a szociáldemokraták választási győzelmét kihasználva próbálta meg – végül sikerrel – félreállítani a másik oldal képviselőjét a testület éléről. (Aki esetében szintén nem kizárható, hogy az amerikai érdekeknek megfelelő vonalat képviselte a szolgálaton belül.)
A jelek szerint Laura Kövesi, a korrupcióellenes ügyészség (DNA) főügyésze ugyanennyire kényelmetlen, hiszen Coldea mellett az ő befeketítése érdekében is mindent megtesznek. Sőt megtörténhet, hogy az ő és Coldea bemószerolását célzó híresztelések fő célja elsősorban az igazságszolgáltatásba vetett lakossági bizalom megingatása volt, hogy ezzel is sikerüljön megágyazni azoknak a kormányrendeleteknek, amelyekben részleges közkegyelmet hirdettek volna, illetve a Btk.-t kívánta módosítani a kormány. Ez Klaus Johannis államfő gyors közbelépésének hála meghiúsult, azonban egyértelmű, hogy a kormány a továbbiakban is mindent megtesz a módosítások keresztülvitele érdekében.
Az indok – a börtönök túlzsúfoltsága – akár még hihető is lenne, azonban a körülmények miatt a kormány igyekezete nem kicsit gyanús. Egyrészt fű alatt az utolsó pillanatban próbálták becsempészni a napirendi pontok közé – az ezt cáfoló kijelentések hitelét nagymértékben csökkenti, hogy a közkegyelem a kormányülés napjáig elkövetett bűncselekményekre vonatkozott volna –, másrészt az sem a jóhiszeműség jele, hogy enyhítenék az összeférhetetlenség és a hivatali visszaélés büntethetőségét, és ez utóbbinak eleve bizonyos összegű károkozáshoz kötnék a bűncselekménnyé nyilvánítását. Az ügyészségek tiltakozása érthető még akkor is, ha tudjuk, hogy sok esetben az igazságszolgáltatás sem működik kifogástalanul, és fölmerülhet a gyanú, hogy a vádemelések vagy az ítélethozatalok politikai érdekeket szolgálnak.
Most azonban nagyon úgy tűnik, a kormány módosításai is politikai érdekek kiszolgálását célozzák: egyrészt a baráti politikusok és üzletemberek büntetésének csökkentését, illetve büntethetőségük megakadályozását, másrészt – és ez a fő – azt, hogy a PSD elnöke, Liviu Dragnea megússza a felelősségre vonást az ellene hivatali visszaélésre való felbujtás miatt zajló perben. Márpedig láthattuk: ennek érdekében bármire hajlandóak, és nincsenek skrupulusaik. (Magyar szempontból az érdekes az, hogy a kormánnyal parlamenti támogatási megállapodást aláíró RMDSZ legalább a színfalak mögött jelzi-e a Dragnea–Grindeanu-tandemnek, hogy ez azért nem korrekt, vagy úgy gondolják: ez az egész úgy van rendben, ahogy van, hisz akár még nekik is jól jöhet. Ha ez utóbbi eset áll fenn, akkor nincs miért csodálkozni, ha sokan csak a „romániai magyar PSD” epitheton ornansszal illetik a szövetséget.)
Egy dolog biztos: a kormány trükközését megakadályozni kívánó oldal diadala az ügy tétje miatt korántsem végleges. Ez még csak az egyik első csata volt, a neheze pedig még hátravan.
Totálissá kezd válni a háború, amelyet a Szociáldemokrata Párt (PSD) annak érdekében vív, hogy teljes egészében uralma alá hajtsa az országot a tavalyi választási győzelem után.
A politikai harc az igazságszolgáltatásra és valószínűleg a hírszerző szolgálatra (SRI) is átterjedt – bár ez utóbbi esetében nehéz kibogozni, hogy ki kivel van, és mi a valódi tétje a kiszivárogtatásoknak.
A SRI kapcsán csupán egy dolog vehető biztosra: az, hogy a homály és a bizonytalanság azt követően is fennáll, hogy Florin Coldeát, a szolgálat igazgatóhelyettesét és operatív vezetőjét „saját kezdeményezésére” tartalékállományba helyezték. A közlemény, amely szerint az ellene a korrupciós ügyei miatt szökésben lévő, és nemzetközi körözés alatt álló volt szociáldemokrata képviselő, Sebastian Ghiţă által megfogalmazott vádakat alaptalannak találták, ezért a hivatalába való visszahelyezését javasolták, azonban ő a „katonai becsületére” hivatkozva inkább a felmentését kérte, mérsékelten hihető. Inkább olybá tűnik, hogy a szolgálat a külvilág felé úgy próbálta elsimítani a kényelmetlen affért, hogy abból se az intézménynek, se a vélhetően bizonyos mértékig valóban sáros Coldeának ne származzon kára, és lehetőleg senki se feszegesse tovább az ügyet. A kérdés most az, hogy a SRI működését felügyelő parlamenti bizottság milyen mértékben lesz képes az ügy mélyére hatolni a vizsgálat során.
A másik kérdés az, kinek az érdekét szolgálják Ghiţă leleplezései? A rossz kémregénybe illő színjáték – a szökevény politikus a rejtekhelyéről saját tévéjének küldött videoüzenetekben próbálja a hírszerzés és a korrupcióellenes ügyészség Egyesült Államok által feltétlen támogatásban részesített vezetőjét befeketíteni – alapján az a következtetés is levonható, hogy belső harc zajlik, és az eddig háttérbe szorult oldal a szociáldemokraták választási győzelmét kihasználva próbálta meg – végül sikerrel – félreállítani a másik oldal képviselőjét a testület éléről. (Aki esetében szintén nem kizárható, hogy az amerikai érdekeknek megfelelő vonalat képviselte a szolgálaton belül.)
A jelek szerint Laura Kövesi, a korrupcióellenes ügyészség (DNA) főügyésze ugyanennyire kényelmetlen, hiszen Coldea mellett az ő befeketítése érdekében is mindent megtesznek. Sőt megtörténhet, hogy az ő és Coldea bemószerolását célzó híresztelések fő célja elsősorban az igazságszolgáltatásba vetett lakossági bizalom megingatása volt, hogy ezzel is sikerüljön megágyazni azoknak a kormányrendeleteknek, amelyekben részleges közkegyelmet hirdettek volna, illetve a Btk.-t kívánta módosítani a kormány. Ez Klaus Johannis államfő gyors közbelépésének hála meghiúsult, azonban egyértelmű, hogy a kormány a továbbiakban is mindent megtesz a módosítások keresztülvitele érdekében.
Az indok – a börtönök túlzsúfoltsága – akár még hihető is lenne, azonban a körülmények miatt a kormány igyekezete nem kicsit gyanús. Egyrészt fű alatt az utolsó pillanatban próbálták becsempészni a napirendi pontok közé – az ezt cáfoló kijelentések hitelét nagymértékben csökkenti, hogy a közkegyelem a kormányülés napjáig elkövetett bűncselekményekre vonatkozott volna –, másrészt az sem a jóhiszeműség jele, hogy enyhítenék az összeférhetetlenség és a hivatali visszaélés büntethetőségét, és ez utóbbinak eleve bizonyos összegű károkozáshoz kötnék a bűncselekménnyé nyilvánítását. Az ügyészségek tiltakozása érthető még akkor is, ha tudjuk, hogy sok esetben az igazságszolgáltatás sem működik kifogástalanul, és fölmerülhet a gyanú, hogy a vádemelések vagy az ítélethozatalok politikai érdekeket szolgálnak.
Most azonban nagyon úgy tűnik, a kormány módosításai is politikai érdekek kiszolgálását célozzák: egyrészt a baráti politikusok és üzletemberek büntetésének csökkentését, illetve büntethetőségük megakadályozását, másrészt – és ez a fő – azt, hogy a PSD elnöke, Liviu Dragnea megússza a felelősségre vonást az ellene hivatali visszaélésre való felbujtás miatt zajló perben. Márpedig láthattuk: ennek érdekében bármire hajlandóak, és nincsenek skrupulusaik. (Magyar szempontból az érdekes az, hogy a kormánnyal parlamenti támogatási megállapodást aláíró RMDSZ legalább a színfalak mögött jelzi-e a Dragnea–Grindeanu-tandemnek, hogy ez azért nem korrekt, vagy úgy gondolják: ez az egész úgy van rendben, ahogy van, hisz akár még nekik is jól jöhet. Ha ez utóbbi eset áll fenn, akkor nincs miért csodálkozni, ha sokan csak a „romániai magyar PSD” epitheton ornansszal illetik a szövetséget.)
Egy dolog biztos: a kormány trükközését megakadályozni kívánó oldal diadala az ügy tétje miatt korántsem végleges. Ez még csak az egyik első csata volt, a neheze pedig még hátravan.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Hidegrázás van, babám!
Ha hiányzik a még most is kommunistáknak Romániában egy hervadt, véreres sziromlevél – ette fene, odafuvintom. Ugyanis a Román Kommunista Párt – köztudott, lapunk is írt róla – annak idején tételesen és lappangó, sunyi törvényerővel kijelentette, húsz év teltével nem lesznek ám itt nemzeti kisebbségek! Az is igaz, hogy még maradunk kicsinyég, úgy két-háromszáz esztendeig, ha Isten is segít. Segítségünkre sietett azonban az Orbán-kormány, és nem is önzetlenül, hiszen ha iskolákkal, ösztöndíjakkal, vállalkozók támogatásával, miegymással segít bennünket, itthoni árvákat, abból bizony Romániának s a román népnek is haszna van. Ilyen egyszerű ez a képlet.
Azt viszont kedvetlenül és köpetingerrel fogadjuk mi, „határon túliak”, ahogy szétmaszatolja a magyarországi sajtó, a televízió legnagyobb és megtartó kincsünket, az anya- a magyar nyelvet. És ezt nem íróként, egykori és „mai” tanárként mondom, de mondja mellettem sok ezer ember és mind fölháborodottan. 
Megfagyunk az idegenségben is, ebben a télben is, az elnyomatásban is, ám az ún. magyar rádiók, tévék nem rendkívüli, szélsőséges  elnyomatásról, hidegrázásig menő fagyról szólnak tízpercenként, hanem extrém hidegről. Szituációkról beszélnek, generációkról – és nem veszik észre, mert senki nem kötelezi az adott szerkesztőségekben, hogy magyarul kellene ám szólni, emberek!
A generációk mindeközben satnya és penészes nyelven halnak el s ki a nemzetből. Átveszi bizony a kisebbségi hidegrázásban ezt az „extrém” nyelvet az egyetemi képzés nyelve is, amíg még lehet ilyen magyar nyelven beszélni a menedzserképzőben például. Hidegrázás van, babám!
Helyzet van, babám! És ebben a helyzetben szituációzunk a „többség” legnagyobb örömére, hiszen magunk robbantgatjuk nemzeti értékünket, az anyanyelv kincsét. De hát a magyar televízióban, a szerkesztőségekben nincs egy ember sem, aki azt mondaná: hallod-e, Ivette, Meláni, Richárd barátom, ezt a kéziratot és az utána jövő hasonlókat én le nem adom, közre nem nyújtom, míg magyarul meg nem tanulsz írni!
Voltam Pestbudán főszerkesztő is, szerkesztősködtem több lapnál is, és – megszokták a nyelvi igényt a külső és belső munkatársak. Ám most úgy rémlik – sajnos, a kisebbségekben is –, hogy az tűnik műveltnek, aki nem magyarul beszél, hanem műveltül.
Szánalmas szituáció.
Czegő Zoltán 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Egy előadás utórezgései 
A szakmai megújulás rejtett buktatói
Kovács Csaba magyarországi építész, belsőépítész, egyetemi tanár decemberben Hagyomány és megújulás kettőse az alkotó építészetben címmel tartott vetített képes előadást a Bod Péter Megyei Könyvtárban. Értékes eszmefuttatása felkeltette a jelenlévő szakemberek érdeklődését is, akik közül Ördög Csaba építész székelyföldi viszonylatban gondolta át a hallottakat, és fogalmazta meg számunkra az azzal kapcsolatos véleményét.
Ördög Csabában a Kászonokban egyetemistaként tett tanulmányútja során, a több mint 100 éves épületeket szemlélve merült fel első alkalommal a kérdés – hogyan maradhatott fenn ilyen hosszú időn keresztül ez a népi építészeti hagyaték? Erre végül pedig csak egyetlen magyarázatot talált: mert több, egymás után következő nemzedék igényeinek is megfelelt. Éppen ezért a megmentésük is csak úgy lehetséges, ha a mai elvárások figyelembevételével átalakítjuk a régi épületeket. 
Ez viszont szerinte újabb feladat elé állítja a szakmabelieket, ugyanis ha valamit szétszedünk, és másképp rakjuk össze, az már az eredetitől eltérő valóságot tükrözhet. Mint ahogy az igazság is pillanatnyi, de ennek ellenére sem vész el, csak esetleg átalakul. Az ilyesfajta munka eredményes és jó elvégzéséhez tehát hagyománytiszteletre, valamint mély ismeretekre, szakértelemre és képzelőerőre van szükség. Meg kell látni ugyanis a régi szerkezetben rejlő új lehetőségeket. A hagyománytisztelőknek is nyitottnak kell azonban lenniük az újra, mert az információáradat világában nem hagyatkozhatunk csak az örökérvényűnek vélt elvekre – mondja Ördög Csaba.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Dragnea találkozott Trumppal
Liviu Dragnea, a képviselőház elnöke azt írta Facebook-oldalán, hogy Sorin Grindeanu kormányfővel együtt közös vacsorán vett részt az Amerikai Egyesült Államok megválasztott elnökével, Donald Trumppal. "Az elnökkel tudattam szándékunkat arra vonatkozóan, hogy új szintre emeljük a Románia és az Amerikai Egyesült Államok közti stratégiai partnerséget. Donald Trump elnök így válaszolt nekem: "We will make it happen! Romania is important for us!" (Valóra fogjuk váltani! Románia fontos számunkra!) Meleg hangvételű, nyitott beszélgetés volt" - írta Dragnea Facebook-oldalára néhány fotó kíséretében. 
Dragnea utazás előtt azt mondta a sajtónak, Elliot Roidy, a beiktatási bizottság alelnökének meghívására utazik Washingtonba, és a meghívót is bemutatta. Az államelnöki hivatal ezután azt közölte, hogy a beiktatásra csak a nagykövetek kapnak hivatalos meghívót, semmilyen más állami delegáció. A beiktatási ünnepségeken való részvétel elviekben adomány fejében történik, és az ár attól függ, hogy milyen eseményeken akar valaki részt venni. Az a csomag, amely a gyertyafényes vacsorát is tartalmazza, egymillió dollárba kerül. Raluca Turcan, a PNL ügyvivő elnöke szerdán úgy nyilatkozott, Liviu Dragnea és Sorin Grindeanu részvétele Trump beiktatásán nem más, mint arculatfényezés közpénzen, és követelte, hogy tegyék közzé az utazás költségeit. A Fehér Ház új csapatának tagjaival való találkozásról Sorin Grindeanu kormányfő is említést tett szintén a Facebookon, név szerint - Donald Trump mellett - Rudolph Giulianit is megemlítve. Sorin Grindeanu miniszterelnök és Liviu Dragnea, a képviselőház elnöke az Amerikai Egyesült Államok új elnökének beiktatási ünnepségére utazott az USÁ-ba. (agerpres, hírszerk.)
Transindex.ro

KÖZVITA BUKAREST KÖZTEREIN
Több mint tízezer ember masírozott szerdán este Bukarest utcáin, és további ezrek Románia nagyvárosaiban, tiltakozásul a román kormány – pontosabban a nagyobbik kormánypárt, a PSD – azon kísérlete ellen, hogy egy fű alatt, közvita nélkül tervezett kormányrendelettel körülbelül nyolcezer jogerős elítéltet szabadítson a romániai társadalomra.
A börtönök túlzsúfoltságára való hivatkozással, úgymond. Csakhogy a felfüggesztett büntetéssel sújtottak is kegyelemben részesülnének, köztük több, elsősorban korrupcióért elítélt baloldali politikus.A választottak érinthetetlenségének törvényi körülbástyázására már volt egy kísérlet a közelmúltban, 2013. december 10-e „fekete kedd”-ként vonult be a legújabb kori román törvényhozás történetébe. A „fekete szerdát” Klaus Johannis államelnöknek a kormányülésen való puccsszerű megjelenése hiúsította meg, a megbeszélés végén Sorin Grindeanu kormányfő és az államfő közös sajtónyilatkozatban hozta nyilvánosságra a megállapodás lényegét: nem lesz amnesztiatörvény közvita nélkül.
Most ez a közvita kezdődött el a romániai köztereken. Első lépésként a közösségi hálókon szervezett spontán tüntetés formájában, amelynek felszámolására volt is egy villanásnyi szándék. Csakhogy épp ezekben a napokban lépett új minőségi szakaszba a kilencvenes évek bányászjárásának pere, lett vádlott Ion Iliescu rendszerváltó államelnökből, így aztán hamar elvetették a rendbontás radikális felszámolásának gondolatát. Az amnesztiatörvényt immár konvencionális formában is közvitára bocsátották, a végeredmény pedig – elnézve a szerdai közfelhorgadást – nem tűnik kérdésesnek.
Csakhogy az amnesztiatörvény alig több egyszerű füsteffektusnál, amely igyekszik elfedni a háttérben zajló lényeget a fürkésző tekintetek elől.
A sürgősségi kormányrendelet módszerével átpréselni szándékozott teljes csomag ugyanis olyan elemet is tartalmaz, amely a hatalommal való visszaélés esetét kívánja igencsak értelmezhetővé és ezzel elmaszatolhatóvá tenni. Olyan értelemben, hogy a jövőben az ilyen típusú törvénytelenségek csak akkor kerülhessenek bíróság elé, ha az okozott kár meghaladja az 50 ezer eurós értéket. De még ez sem elegendő önmagában, a tervezet szerint a vizsgálat kezdeményezéséhez a sértett fél panasza is szükséges lenne. Most tessék elképzelni egy pillanatra azt az életszerű helyzetet, amint egy basáskodó megyei önkormányzati elnök ellen panasszal él az általa vezetett testület…
Az elképzelés korántsem elvi kérdésként kezelendő. Ismeretes, hogy a tavaly decemberi parlamenti választáson úthengertípusú győzelmet arató szociáldemokraták pártelnökét, Liviu Dragneát választási csalás ügyében hozott kétéves felfüggesztett börtönbüntetés akadályozza meg a miniszterelnöki bársonyszék elfoglalásában. Egy érvényben lévő jogszabály pedig kizárja, hogy büntetett előéletű személy legyen a mindenkori román kormány tagja, pláne a feje. A mélységesen frusztrált politikusra azonban még súlyosabb veszély leselkedik. A hatalommal való visszaéléssel való felbujtás gyanújával ellene indított vizsgálat bírósági szakaszba került, néhány héten belül tartják az első tárgyalást, a procedúra pedig már őszre jogerős ítéletet ígér. Az esetleges – talán még valószínűnek is tűnő – elmarasztalás pedig az előző felfüggesztett büntetést is aktiválná, ami börtönéveket jelentene – egyben Dragnea politikai karrierjének végét.
Sokáig tartotta magát a mondás, miszerint a puliszka nem robban. Aztán egy kis magyar közösség segítségével és a román kommunista elit másodvonalának hatalomváltó célzatú „alágyújtásával” 1989 decemberében mégis eldurrant. Most újra fortyogni látszik az üst.
Csinta Samu
Magyar Idők (Budapest)

Bőség az Erdélyi Művészeti Központban
Huszonhárom képzőművészeti kiállítást tervez idén Sepsiszentgyörgyön az Erdélyi Művészeti Központ (EMÜK) – közölte lapunkkal Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, a kulturális intézmény vezetője. 2017-től a központi épület mellett a Lábas Házban is az EMÜK szervezi a tárlatokat, oda kortárs erdélyi alkotók művei kerülnek. Folyamatosan növekszik a látogatók száma, szomszédos városokból is egyre többen kíváncsiak kiállításaikra, emellett bővíteni szeretnék gyűjteményüket, erősítik az iskolákkal, diákokkal való kapcsolatot, s tartalmasabbá teszik új honlapjukat is.
Hogy idén a tavalyi tizenötnél több, szám szerint huszonhárom tárlatot szervezhetnek, annak is tulajdonítható, hogy ettől az évtől a Lábas Házat is az EMÜK kezeli, használja kiállítóterét – magyarázta Vécsi Nagy Zoltán. Kortárs művészeket hívna meg oda, emellett megőrzik a központi kiállítóterek eddigi, markáns vonalát, idős, illetve már elhunyt erdélyi képzőművészek alkotásait, életművét mutatják be. A Lábas Házban elsőként Gerendi Anikó nagyváradi származású, Amerikában élő művészt mutatják be, tárlata január 27-én nyílik. A központban néhai Albert László kiállításával kezdenék február 17-én, a marosvásárhelyi alkotót a 20. század második fele egyik legeredetibb művészének tekintik. Mások mellett a háromszékiek közül bemutatják Deák Barna és Deák M. Ria művész házaspár visszatekintő kiállítását, Vargha Mihály legújabb szobrait, Ütő Gusztáv új festményeit, illetve az erdélyi meghívottak között a székelykeresztúri Kis László festő, a székelyudvarhelyi Berze Imre szobrász is szerepel, de bemutatják a 2015-ben elhunyt Szabó Zoltán Judóka, a „transzavantgárd marosvásárhelyi hűséges művészének” alkotásait is.
Örvendetesnek tartják, hogy egyre több a látogató, nem csak Sepsiszentgyörgyről és környékéről, hanem egész Erdélyből érkeznek érdeklődők, főként a szomszédos városokból, így Csíkszeredából és Brassóból is rendszeresen jönnek. Vécsi Nagy Zoltán azért is jónak tartja, hogy több helyen állíthatnak ki, mert így felértékelődik Sepsiszentgyörgy, nagyobb vonzerőt jelent a művészet iránt érdeklődőknek, ha több színvonalas kiállítást tekinthetnek meg. Ugyanakkor mind több a szervezett csoportokban érkező diák, óvodás, egyre jobb a kapcsolatuk az iskolákkal, őket „lelkes tanárok, tanítók, óvónők” hozzák el, s mivel idéntől gyarapodott a munkatársak száma, erre „még rádolgoznak”, „jöjjenek, szívesen látják őket”, tárlatvezetést biztosítanak, alkalmanként műhelymunkára is lehetőség nyílik. Vécsi Nagy Zoltán azt is megjegyezte, még mindig nincs elegendő művészettörténész, aki az erdélyi képzőművészettel foglalkozna. Új és elegáns mobilbarát honlappal (www.emuk.ro) rendelkeznek, azt Ferencz Hunor és Karácsony Zsolt készítette, támogatásként. Internetes megjelenítésüket tovább bővítik, az aktuális kiállítások mellett feltöltik saját gyűjteményüket (félszáznál több műtárgynál tartanak), s tervezik, hogy katalógusaik is felkerüljenek a világhálóra. A tavaly tizenegy új katalógust adtak ki, húsznál több az igényes kiadványaik száma. Miként tavalyi beszámolójukban is emlékeztetnek, az EMÜK célja „az 1920 utáni erdélyi képzőművészet tárgyi emlékeinek összegyűjtése, feldolgozása és bemutatása. Kiemelt feladatának tekinti az erdélyi képzőművészek életművének szakmai ápolását, művészetük átmentését a jövő generációi számára”.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)