Tizennyolcadik falunapok Érsemjénben
A 18. falunapokat tartották a hét végén Érsemjénben. Szombaton a sport és a szórakoztató programok kaptak főszerepet, utóbbiak a modernizált Népkertben. Megemlékeztek a falu nagy szülötteiről is, de nem feledkeztek meg a mai szorgalmas lakosokról sem.
A 18. érsemjéni falunap a már évek óta bevált forgatókönyv szerint zajlott: ötvözte a szórakoztató és hagyományőrző programokat, illetve természetesen megemlékeztek a falu nagy szülötteiről is, de nem feledkeztek meg a mai szorgalmas lakosokról sem. Pénteken egy program szerepelt a kínálatban: az érmihályfalvi Móka színjátszó csoport – már szokás szerint – előadta legutóbbi műsorát, ezúttal a májusban színre vitt, Ron Aldridge: Csak kétszer vagy fiatal című vígjátékát. Szombaton délelőtt egyrészt az elődöntőkkel és a helyosztókkal befejezték az egy héttel korábban megkezdett kispályás focibajnokságot, másrészt megejtették a régiós fogathajtó bajnokság helyi fordulóját, melyen 5 fogattal 8 hajtó versengett (a sportesemények részleteire visszatérünk). Ugyancsak a délelőtti/déli órákban a falunapi programok derékhadának helyet adó Népkert is benépesült: kézműves foglalkozásra, arcfestésre várták a pedagógusok a gyerekeket. Ehhez hozzátartozik, hogy a tavalyi falunap óta a helyszín is modernizálódott: térkövezett sétányok szövik be a platánfák alatti teret, mentén lócák, kukák, lámpatestek vannak.
Néptánc, showtánc
A délutáni műsort a legfiatalabbak kezdték: kis-, közép- és nagycsoportos óvodások, iskolások az előkészítősöktől a nyolcadikosokig léptek színpadra zenés táncos produkciókkal. Ugyancsak a gyerekek mAradtak a főszerepben, hiszen ezt a gyerekcsoportok néptáncgálája követte, melyen a helyiek mellett Érmihályfalva és Érkörtvélyes képviseltette magát. A helyi Ezüstperje gyerekcsapata szatmárit, az ifjúsági csoport szatmárit és mezőségit, az érmihályfalvi Apró Lábak sóvidékit, a Fürge Lábak mezőségit, a körtvélyesi gyerekcsoport pedig dunántúli koreográfiát adott elő. Mivel a vendégek sem messziről érkeztek, minden csoportot kísérték el szülők is szép számmal, a színpad előtt se szeri-se száma nem volt a fényképezőknek, videózóknak. Műfajváltás következett, a margittai Daróczi Carmen énekelt néhány közismert dalt. Mindjárt magasra is tette a lécet Whitney Houston: I Wanna dance with somebody című dalával, amit „át is vitt”, de aztán a tömegigény felé tolódott a hangsúly, így jutottunk el Zámbó Jimmy Szeress úgy is, sőt, a már ki tudja kinek a Nézését meg a járását-jáig. Mire bizonyos Vadangyal című szappanopera betétdala sorra került, már táncoló gyerekek hada népesítette be az előadó körül a színpadot, de az előtt is nagyban ment a risza. Showtánc következett: a székelyhídi Tini Dance Center táncstúdió látványos koreográfiát mutatott be, de a TDC-családhoz tartozó érmihályfalvi Fresh Dance csoport apróságai is felléptek, igen zajos sikert aratva.
Menyasszony a színpadon
Koncertek következtek. Az érmihályfalvi Playtime zenekar túlzás nélkül hazai pályán érezheti már magát Érsemjénben, most sem volt másként, már saját rajongótáboruk van, mely most is ott volt az első sorokban. A nap sztárvendégének nevezték a Kristóf Katalin & Milán duót, kiket a Nóta TV adásaiból ismerhetnek a mulatós műfaj, a modernizált mű- és népdalok kedvelői. Látható igény volt erre, egész este ekkor volt a legnagyobb tömeg a színpad előtt. A koncert után a színpad mögött még hosszasan fotózkodtak az előadókkal a rajongók. Közben azonban már a Nagyváradi Sanzon zenekar vitt újra hangszereket a színpadra, hogy közismert slágerekkel, örökzöldekkel teremtsen utcabáli hangulatot. Ez sikerült is, a Népkert több pontján is lehetett táncoló párokat, csoportokat látni. Egy meglepetésben is része lehetett a jelenlévőknek: úgy éjfél tájban egy kisebb násznép lepte el a színpadot, egy Érmihályfalván tartott lakodalomból „lopták el a menyasszonyt”, akit a semjéni falunapra is kicsempésztek. A Sanzont DJ Rubber követte, aki nagyjából hajnali 4 óráig látta el zenével a bulizókat.
Rencz Csaba
erdon.ro

Évadot hirdetett a Szigligeti Színház
A most kezdődő 2016–2017-es színházi évadban is rendkívül változatos műsortervvel csábítja közönségét a Nagyváradi Szigligeti Színház, amely a következő évadra is több bérletházat kínál közönségének, derült ki a pénteki sajtótájékoztatón.
Az augusztus 19-én, pénteken a színház páholyelőcsarnokában tartott sajtótájékoztatón elsőként Botházy-Daróczi Réka, a Lilliput Társulat művészeti igazgatója ismertette a társulat terveit. Mint megtudtuk, az új évadban bemutatják A rút kiskacsa című előadást Tóth Tünde rendezésében, az Idő-óda című bábszínházi alkotást Sardar Tagirovsky rendezésében. Ezeknek az előadásoknak a bemutatója a tervek szerint szeptemberben, illetve decemberen lesz, míg a jövő év februárjától láthatja a gyerekközönség a Moha és páfrány című produkciót, melyet Palocsay Kisó Kata rendez. Jövő áprilisban kerül színre a J.R.R. Tolkien művéből készülő A sonkádi Egyed gazda című előadás Hanyecz Debelka Róbert rendezésében. Elhangzott továbbá, hogy Bartal Kis Rita Arany János Toldijából rendez előadást Nagyváradon.
Nagyvárad Táncegyüttes
Dimény Levente, a Nagyvárad Táncegyüttes művészeti vezetője tudatta, hogy a most induló évadban a 2017-es Arany János emlékévhez kapcsolódva az Iskola a színházban, színház az iskolában program keretében a táncegyüttes Arany János balladáiból állít össze előadást a diákokkal közösen Hídavatás címmel. Már az elmúlt évadban meghirdették, de szeptemberben, tehát már az új évadban mutatja be a Nagyvárad Táncegyüttes a Kata történetek című produkcióját a Stúdióban. Novemberben lesz e premierje az Ütközések című előadásnak, melyet Dimény Levente rendez, míg jövő év márciusától a Móricz Zsigmond novellából készült Barbárok című előadást láthatja a nagyérdemű Györfi Csaba rendezésében. A kisebbekre is gondolt a Nagyvárad Táncegyüttes, főként nekik szól majd a Vanmese című előadás, melyet a Szigligeti Társulattal közösen visznek színre. Dimény Levente végezetül hozzátette, hogy idén október 26–30. között kerül megrendezésre a II. Infinite Dance Festival, melynek első idénye rendkívüli sikert aratott, és máris jegyzik a régió jelentős táncfesztiváljainak a sorában.
Színház
A Szigligeti Társulat következő évadának programját Novák Eszter, a társulat művészeti vezetője ismertette. Mint mondta, a Vanmese című előadás annak idején édesanyjának, a Kossuth Díjas koreográfusnak, a Nemzet Művészének, Foltin Jolánnak az ötlete alapján készült kortárs magyar költők verseiből. Most fiatal koreográfusokkal, a Nagyvárad Táncegyüttes táncosaival, zenészeivel, a Szigligeti Társulat színészeivel fogalmazza újra ezt a gondolatot, kiegészítve az előadást romániai magyar költők gyermekverseivel. A nagyszínpadon mutatja be a társulat a kortárs francia szerző, Joël Pommerat A hűtőkamrám című előadását Theodor Cristian Popescu rendezésében romániai ősbemutatóként. Füst Milán Máli néni című bohózatát Koltai M. Gábor viszi színre.
A következő évadban Novák Eszter két előadást is jegyez: Fényes Szabolcs és Harmath Imre operettjét, a Mayat és Moliére A mizantróp című komédiáját, előbbit Fényes Szabolcs halálának harmincadik évfordulója alkalmából. A sajtótájékoztató napján, pénteken este mutatták be Székely Csaba Bányavirág című tragikomédiáját a társulat színészének, Hunyadi Istvánnak a rendezésében.
A Szigligeti Társulat ebben az évadban színre viszi Sławomir Mrożek Tangó című abszurd komédiáját is Harsányi-Sulyom László rendezésében. Balogh Attila, a Szigligeti Színház színészének rendezésében láthatja a közönség a Trónok harca casting című improvizatív dokumentarista előadást. Ezzel az előadással az a célja a színháznak, hogy megszólítsa valahogy a most felnövő, ún. alfa generáció tagjait, melyet az információfelhasználás módja különböztet meg alapvetően a korábbi generációktól. Az alfa generáció egy teljesen elmagányosodó generáció lesz, mely becslések szerint életének hetven százalékát számítógép előtt fogja tölteni. Ráadásul ezek a fiatalok már maguknak gyártják a kultúrát, csak színházat nem tudnak egyedül csinálni. Mindezt figyelembe véve rendkívül nagy és fontos kihívás úgy megszólítani ezt a generációt, hogy magányukból kimozdulva elmenjenek a színházba, ahol közösségi élményben lehessen részesíteni őket, fejtette kiNovák Eszter. Az Arany János emlékévre a már említett Hídavatás mellett további előadásokkal is készül a Szigligeti Színház, ezek egyike lesz a Bolond Istók Nagyszalontától a Margitszigetig című produkció. Ugyancsak az Arany János emlékévre készül a Honnan és hová című felnőtteknek szóló versösszeállítás Arany János költeményeiből.
Arra a kérdésünkre, hogy a most meghirdetett évadterv változhat-e tekintettel arra, hogy Czvikker Katalin főigazgatói mandátuma az év végén lejár, a főigazgató elmondta, hogy bár a műsorváltozás jogát minden színház fenntartja magának, de az évadtervet meghirdető színházvezetőség nem fog változásokat eszközölni a műsortervben. Novák Eszter ehhez hozzátette, hogy a közönség elbizonytalanodna, ha módosítások lennének az évadtervben, majd hozzáfűzte, hogy olyan évadot állítottak össze, amit nélkülük is végig lehet vinni, hiszen sok rendező, alkotó van, aki szívesen akar dolgozni.
Bérletházak
A Szigligeti Színház a következő évadra is több bérletházat kínál közönségének. A Szigligeti Ede – bemutató bérlet a legdrágább bérletház, mely öt előadásra érvényes (A hűtőkamrám; Máli néni; Maya; A mizantróp; Barbárok), a játéknap péntek este 19 óra. A Halasi Gyula bérlet 75 lejért kínálja a már említett öt előadást, de a játéknap vasárnap 19 óra. A 60 lejes, nyugdíjasok számára 40 lejes Papp Magda bérlet négy előadásra biztosít belépést (A hűtőkamrám; Máli néni; Maya; A mizantróp), a játéknap szombat 17 óra. A szintén Hatvan lej értékű, de vidékieknek 40 lejért megvásárolható Tanay Emil bérlet a fentebb említett négy előadásra érvényes, a játéknap szombat 17 óra. A 75 lejes Bessenyei György régióbérlet öt előadásra érvényes (A hűtőkamrám; Máli néni; Maya; A mizantróp; Barbárok), a játéknap vasárnap 17 óra. Az Ady Endre és a Juhász Gyula ifjúsági bérletek 40 lejbe kerülnek és öt előadásra érvényesek (A hűtőkamrám; Máli néni; Maya; A mizantróp; Trónok harca casting), az egyetlen különbség köztük az, hogy előbbi játéknapja kedd 19 órától, utóbbié pedig csütörtök 17 órától. Van külön Szacsvay Imre diákbérletet az 5–6., és a 7–8. osztályos diákok számára. A kisebbek ezzel a bérlettel a Vanmese, a Rút kiskacsa, ezek mellett pedig az Idő-óda vagy a Leander és Lenszirom című előadásokat tekinthetik meg, míg a nagyobbak a Vanmese, a Máli néni és a Trónok harca casting című előadásokat láthatják ezzel a bérlettel. Mindkét bérlet ára 25 lej. A Tabéry Géza kisiskolás szervezett bérlettel A rút kiskacsa, A sonkádi Egyed gazda és egy harmadik választható előadás tekinthető meg.
Szabad bérletek
A felsoroltak mellett vannak a szabad bérletek, melyekkel a játéknap szabadon választható, és a hely sem állandó. A Partium szabadbérlet egyetemisták számára diákigazolvány felmutatásával 40 lejbe kerül, ez a bérlet a Szigligeti Színház bármely társulatának bármely játszóhelyén (nagyszínpad, Szigligeti Stúdió, Árkádia Színpad) bármely négy előadására, választott időpontban érvényesíthető. A Szabadidő bérlet ára 50 lej, és négy nagyszínpadi előadásra érvényes, amelyeket az egész évadban tetszőleges időpontban megtekinthet a néző.
Pap István
erdon.ro

Hatalmas közönség énekelte az István, a király legendás dalait a Partiumi Magyar Napokon
Az államalapítás ünnepén is rengeteg program várta a kicsiket és nagyokat Szatmárnémetiben, több ezren énekelték az István, a király rockopera dalait, majd a Kiscsillag fergeteges koncertjén lehetett bulizni.
A Partiumi Magyar Napok második napja Szent István, az államalapító király ünnepén szentmisével kezdődött, majd a résztvevők koszorút helyezetek el a szobránál. A délelőtti órákban a Szent István Kör szervezésében Szakály Sándor történész tartott előadást a Széchenyi utcában Magyarország belépéséről a második világháborúban. A gyerekek pedig számos játékos program és ügyességi vetélkedő közül választhattak, illetve a Brighella Bábtagozat művészei a gyerkőcök nagy örömére a színpad előtt Az egy kupac kuflit is előadták, amelybe a közönség köreiből is bekapcsolódhattak. Az interaktív programok sorát az Aranykapu Kulturális Egyesület és a Borókagyökér Egyesület hagyományőrző foglalkozásai színesítették.
A Szakszervezetek Művelődési Házában Marie Jones: Kövekkel a zsebben, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának előadását tekinthették meg, amelyet az új főtéren a várva-várt legendás rockopera követett. A 15. Partiumi Magyar Napok egyik fénypontja volt a Szörényi – Bródy klasszikus az István, a király, a mátészalkai Talán Teátrum előadása, amellyel a szatmáriak egyik nagy álma teljesült. A több ezres közönség együtt énekelte a híres dalokat a negyven tagú kórussal, ezzel is tisztelegve az államalapító király előtt.
A Széchenyi utcában a nap záróakkordjaként több százan a Kiscsillag koncertjén buliztak, akik szintén először léptek fel Szatmárnémetiben. A legjobb Kiscsillag dalok mellé egy-két Kispál és a Borz klasszikus is bekerült, amelyet folyamatos taps és ováció követett. A műsort csak színesítette Lovasi András dalok közti összekötő szövege — olykor anekdotái — amelyek minden dal előtt egy pozitív alaphangulatot teremtettek.
Kiemelt partnerek:
Emberi Erőforrások Minisztériuma, Szatmárnémeti Városi Tanács, Szatmár Megyei Tanács, Communitas Alapítvány, Bethlen Gábor Alap, Földművelődésügyi Minisztérium, Nemzeti Kulturális Alap, Nemzeti Együttműködési Alap, Magyar Turisztikai Ügynökség.
erdon.ro

Kolozsvári pódiumbeszélgetés: a város akkor lehet az erdélyi magyar kultúra fővárosa, ha nemcsak önmagára figyel
Kolozsvár csak akkor lehet az erdélyi magyar kultúra fővárosa, ha energiáit nemcsak önmagára fordítja, hanem egész Erdélyt képes ellátni kultúrával - vélték a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozat keretében szervezett pódiumbeszélgetés résztvevői.
A gondolatot Markó Béla költő, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) volt elnöke fogalmazta meg, aki úgy vélte: Kolozsvár már most is a magyar kultúra második legfontosabb központja Budapest után. Több mint tízezer magyar diák tanul a városban, Erdélyben itt a legnagyobb a magyar értelmiségi koncentráció, és itt székel megannyi kulturális intézmény, szervezet, amelyik regionális szerepet tölt be - emlékeztetett Markó Béla.
"Nem az a kérdés, hogy Kolozsvár biztosítani tudja-e maga számára az utánpótlást. Egész Erdélyt kell ellátnia, mert így válhat igazán fővárosunkká" - fogalmazta meg Markó Béla. Példaként hozta fel a köznyelvben meghonosodott formákat, amelyek egy-egy város rangját jelzik. Elmondta: a Sepsiszentgyörgyiek felmennek, a Marosvásárhelyiek és a Nagyváradiak viszont csak átmennek Kolozsvárra, minden erdélyi azonban felmegy Budapestre, és lemegy Bukarestbe.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, volt romániai kulturális miniszter úgy vélte: 1989 utáni története legjobb pillanatát éli Kolozsvár. Kultúrában Bukarestnél is többet nyújt. "Kérdés, hogy meg akarja-e, meg tudja-e őrizni ezt az irányt" - tette hozzá. Fontosnak tartotta azonban, hogy milyen a város helyzete Európa nagy kulturális centrumaihoz képest, mert - mint fogalmazott - "Kolozsvár többnyire Európa perifériáján volt főváros". Kelemen Hunor elengedhetetlennek tartotta, hogy a kiemelt kulturális intézményeket továbbra is a központi költségvetésből támogassák.
Visky András író, dramaturg, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti vezetője a kultúra átalakulásáról beszélt. Mint megjegyezte: semmilyen kulturális produkció nem tudja úgy lekötni a mai embereket, mint a háromdimenziós épületvetítés a Szent-Mihály templom falán. Hozzátette: a nyolcperces produkciót néma áhítattal figyelte pénteken a több tízezres tömeg. Megjegyezte, hogy hasonló áhítatot a hagyományos kulturális produkciók már nem tudnak kiváltani. "Határhídon állunk. Látjuk azt a világot, amelyik eltűnik. Ha siratjuk, ha nem, akkor is eltűnik" - állapította meg. Úgy vélte, ezért a kultúra új irányaira kell figyelni. Példaként a populáris zenét és a gasztrokultúrát említette.
Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója gondnak tartotta, hogy 1989 után nem alakult ki a Kolozsvári és az erdélyi magyarságban a mecenatúra kultúrája. Úgy vélte, olyan intézményre lenne szükség, amelyik a vállalkozói szférából képes megszerezni a pénzt a magyar kultúra támogatására.
Gazda Árpád (MTI)
Kolozsvár

Aranyérmet érő örömzene a Kolozsvári Magyar Napokon
A Kolozsvári Magyar Napok több helyszínen is számos zenei rendezvénnyel várta a nagyérdeműt, így nemcsak a Főtéren, de a zsúfolt fesztiválsétánnyá vált Farkas utcában, a Fogoly utcában és a Bánffy-palota kertjében is muzsikáltak zenekarok. A sort az Omega zárta vasárnap este a nagyszínpadon – számol be Gyergyai Csaba, Kiss Judit és Rostás Szabolcs a kronika.ro-n.
A heti kínálatban mindenki találhatott kedvére valót, a legkülönfélébb zenei műfajok képviselői léptek fel, többek közt veterán erdélyi és magyarországi rock- és popzenészek, ifjú tehetségek, az opera műfajának neves képviselői.
Nemcsak magyar és román anyanyelvű helyiek és az Erdély különböző szögleteiből érkezettek ünnepelték együtt a színes, tartalmas programsorozattal a kincses város 700. születésnapját, de számos magyarországi, sőt angolul vagy franciául beszélő külföldi is kíváncsi volt a zenei rendezvényekre, a vásári forgatagra, a finom borokra és jellegzetes erdélyi ízekre.
Avatott virtuózok a vásári színpadon
A hétvégén az időjárás is kedvezett a Kolozsvári Magyar Napoknak, így népszerűnek bizonyultak nemcsak a főtéri nagyszínpadon tartott koncertek – amelyeken több tízezren vettek részt –, hanem a kisebb színpadokon fellépő zenészek produkciói is. A szombat délután úgy volt kerek, hogy a magyar női kajak négyes 500 méteren megvédte olimpiai címét, a Farkas utcai színpadon pedig a szájharmonika avatott virtuóza, Ferenczi György és a Rackajam adott egy felejthetetlen, aranyérmet érő koncertet.
Az őszinte, felhőtlen örömzene olyan hatással áradt a színpadról, hogy a mosolygós nézősereg dalról dalra duzzadt, végül pedig alig engedték le a zenekart a színpadról. Ferenczi úgy tudott „nyerni" Kolozsváron, hogy komoly hátránnyal indult – először lépett fel a kincses városban a lehető legrosszabb időpontban, délután 17 órakor, vásári színpadon. Ettől függetlenül neki köszönhetjük az idei magyar napok egyik legkiválóbb zenei élményét. Reméljük, a műsort helyi koncertszervezők is látták, és hamarosan visszahívják ezt a lenyűgöző zenekart a kincses városba.
Átkomponált Ákos-dalok
Nem hivatalos becslések szerint mintegy 35 ezer fős lelkes közönség fogadta a Kolozsvári Magyar Napok szombat esti nagykoncertjén az anyaországi könnyűzenei élet egyik meghatározó előadóját, Ákost és zenekarát. A Főteret dugig megtöltő rajongók között egyaránt fel lehetett fedezni az egykori Bonanza Banzaion felnőtt negyvenes–ötvenes, valamint az énekes szólókarrierjét jobban ismerő fiatalabb korosztály tagjait, ugyanakkor rengeteg volt a kisgyerek is.
Vájtfülűek szerint a magyar napok eddigi kiadásainak koncertrepertoárjából az Ákosé zúzott a legmarkánsabban, a képeffektusok pedig ugyancsak páratlanok voltak. Az énekes kifinomult, letisztult zenei világát kedvelők ugyanakkor fájlalják, hogy Ákos túlzottan átkomponálta korábbi szerzeményeit, amelyekre sokan alig ismernek rá – a kincses városban az Ikon, a Nincs magyarázat vagy a Calypso szólt az eredetitől meglehetősen eltérően. Amúgy a „női princípiumról" alkotott véleménye miatt tavaly vaskos polémiába keveredett előadó bevallotta: koncertturnéi dallistájának összeállításakor rádöbbent, hogy számos dalára maga sem emlékszik már – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Szükség van környezetmérnökökre – már csak az érdeklődés hiányzik
Kilenc tandíjmentes hely vár betöltésre a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának környezetmérnöki szakán. A felsőoktatási intézmény illetékeseivel beszélgettünk a szakról, illetve az azt elvégző hallgatók lehetőségeiről.
Nemrég zárult le a nyári beiratkozási időszak a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) Csíkszeredai Karán. A mérnöki szakok nagy része jól teljesített a beiratkozás során, legtöbben az élelmiszermérnöki szakra jelentkeztek. Mindössze a környezetmérnöki szakon volt a kelleténél kevesebb jelentkező, így ott még kilenc tandíjmentes hely vár betöltésre a szeptember 5–9 között zajló őszi felvételin. Furcsállottuk a távolmAradást, ezért az e szakon végző diákok elhelyezkedési lehetőségeiről érdeklődtünk.
Dr. Máthé István, a környezetmérnöki szak felelőse érdeklődésünkre kifejtette, hogy az utóbbi időben több környékbeli vállalkozás is megkereste a felsőoktatási intézményt, mivel a Székelyföldi munkaerő-piacon egyre nagyobb szükség van környezetmérnök szakemberekre. Továbbá megjegyezte, a tapasztalat azt mutatja, hogy az a diák, aki az utóbbi évek során beiratkozott és sikeresen elvégezte a szakot, nagy valószínűséggel el tudott helyezkedni választott szakmájában, ez pedig a most beiratkozottakra is érvényes lesz.
„Környezetmérnökökre nagy szükség van országszerte. Az utóbbi időben tíznél is több hallgatónk helyezkedett el a környékünkön működő intézményeknél, cégeknél, például Olt Vízügyi Igazgatóságnál, Eco Csík Kft.-nél, a Kovászna megyei vízszolgáltatónál, illetve sörgyárak szennyvíztisztítóinál” – sorolta Máthé. Hozzátette, olyan diákjuk is volt, aki most Szaud-Arábiában dolgozik kutatómérnökként a vízgazdálkodás terén.
A szakon folyó oktatás színvonalát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az elmúlt tanévben az egyetem környezetmérnök szakos hallgatói tucatnyi díjat nyertek helyi, országos és nemzetközi tudományos diákkonferenciákon – felelt ezzel kapcsolatos kérdésünkre dr. Mara Gyöngyvér szakkoordinátor.
„A környezetmérnök hallgatók a képzés során jártasságot szereznek olyan területeken, mint a fenntartható vízgazdálkodás, ivóvíz-előállítási technológiák, melléktermék-feldolgozás, bio-üzemanyagok előállítása, megújuló energiaforrások hasznosítása, szennyezett talajok- és vizek biológiai úton történő megtisztítása és levegőtisztaság” – számolt be Mara Gyöngyvér. Közel tíz környezetmérnök szerzett doktori oklevelet az egyetem korszerű laboratóriumaiban elvégzett kutatásuk eredményeként, akikből négyen jelenleg a biomérnöki szakok oktatói – újságolta a szakkordinátor.
A környezetmérnök szakember feladatai közé többek között a szennyvízkezelési technikák kifejlesztése, a szennyvízhálózat megfelelő kiépítése vagy épp a levegőtisztaság- és talajvédelem tartozik. Tehát a vállalatoknak, cégeknek fontos a környezeti hatásokra a megfelelő megoldást kereső szakember alkalmazása. Dr. Lányi Szabolcs egyetemi professzor megfogalmazása szerint, bár a környezetmérnöki szak elvégzése nem könnyű, és az utána való kenyérkeresés is kemény munkával jár, aki mégis elvégzi és munkába áll, lehetősége van karriert építeni Székelyföldön, amely pár év múltával kiváló fizetéssel kecsegtet.
Molnár Rajmond
Székelyhon.ro

Bemutatták a Bán Péter-mellszobor gipszvázlatát
A tíz éve elhunyt íróra, műfordítóra emlékeztek a székelymuzsnaiak a kilencedik falunapon, ahol leleplezték a Bán Péter-mellszobor gipszvázlatát.
A Viharsarok Egyesület a szomorú évfordulóra emlékképeslapot adott ki, és az ünnepi műsor után az irodalmár testvére, Bán Margit, valamint a hagyatékot gondozó egyesület elnöke, Nemes Anna Borbála leleplezte a Székelyudvarhelyi születésű, Baján élő szobrászművész, Harmath István által készítendő Bán Péter-mellszobor gipszvázlatát.
Az unitárius közösségi ház udvarán előbb István Adorján, Székelyderzs község polgármestere mondott köszöntőt a Szent István napján kezdődött kétnapos falunapon. Azzal az örömmel, hogy „saját utcájukért” dolgozhatnak.
Előbb az óvodások, majd a kisiskolások mutatták be ünnepi összeállításukat, aztán Geréd Gábor tanár-vállalkozó, az író jó barátja emlékezett az együtt töltött évekre. Az 1946. július 14-én született Bán Péterrel Székelyudvarhelyi középiskolás éveik alatt ismerkedett meg az emlékező. írogató diákokként tartották számon mindkettőjüket: Geréd egyik versét Bán lefordította litván nyelvre, ami meg is jelent.
Az ünnepség előkészítése során Geréd Gábor telefonkapcsolatba került Kányádi Sándorral, így az ő üzenetét is tolmácsolta szombaton. Bán sokszor átment kerékpárral Nagygalambalvára, de első verseit is a Napsugárban jelentette meg. Kányádi Sándor, akinek verseit litván nyelven tolmácsolta a műfordító, úgy érzi, „ha a néhai vékonypénzű literátort ilyen nagyra becsüli faluja, képes lesz talpra állni ez a közösség”. Amihez sok sikert, egészséget kívánt a Kossuth-díjas költő.
Geréd kiemelte: kettőjüket az orosz nyelv is összekötötte: hetente egy napon ezt használták kommunikációjukban. Példásnak említette munkabírását, tehetségét, és azt is, hogy bár kortársai nem becsülték, a falu ilyen „makacsul ragaszkodik” emlékének megőrzéséhez. Hiszen mint ismeretes, immár öt éve látogatható a helyi kultúrotthonban a Bán Péter-emlékszoba, és a Viharsarok Egyesület folyamatosan dolgozza fel írott hagyatékát, amely szintén ott kap majd helyet.
A megemlékezésen Demény Andrea diák Bán Péter-mesét olvasott fel, melynek hallatán újra bizonyossá vált: írója elkötelezettséggel vitte bele az egyetemes mesekultúrát a magyar mesevilágba. Harmath István szobrász életútjáról Dénes Kinga beszélt, majd felolvasta az írót-műfordítót személyesen ismerő művész visszaemlékezését.
Molnár Melinda
Bán Péter /Székelymuzsna, 1946. júl. 14. - Székelymuzsna, 2006. júl. 27./
Székelyhon.ro

Izsák Balázs: március 10-ével kapcsolatban következetesen ferdítenek a hatóságok
Nem hagyja annyiban a március 10-i Marosvásárhelyi autonómiatüntetés hatósági megtorlását az Európai Szabad Szövetség (EFA). A szervezet elnöke, Francois Alfonsi személyes találkozót kért Petre Tobă belügyminisztertől.
Nem éri be a belügyminisztérium semmitmondó, ám ugyanakkor következetes ferdítésre épülő válaszával Francois Alfonsi, az Európai Szabad Szövetség elnöke, aki az elmúlt négy hónapban két ízben is megpróbált választ találni arra a kérdésére, hogy a román hatóságok milyen jogalapon állítottak ki tömeges büntetőjegyzőkönyveket azok ellen, akik március 10-én részt vettek a Székely Szabadság Napja keretében szervezett tüntetésen. Az EFA vezetője előbb márciusban küldött levelet a román tárcavezetőnek, Petre Tobă helyett azonban a belügyminisztérium jogi főigazgatóságának vezérigazgatója, Marin Lucian válaszolt. A május 6-i keltezésű levélben a minisztériumi tisztviselő megjegyezte, hogy a tüntetést szervező Siculitas egyesület nem rendelkezett a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal engedélyével. Lucian ugyanakkor a törvényesség teljes körű betartását ígérte.
Francois Alfonsi május 26-án újabb levélben kért magyarázatot, a szerinte jogalap nélküli csendőrségi büntetések kapcsán, és ismételten kérte azok visszavonását. Az augusztus 5-én íródott választ ugyanaz a vezérigazgató fogalmazta meg, ismételten rámutatván, hogy nyilvános összejövetelek jóváhagyása a helyi önkormányzatok kompetenciájába tartozik, így a szaktárcának nincs joghatósága beavatkozni.
A márciusi tiltakozó megmozdulást szervező Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke szerint a hatóságok és a román média továbbra is következetesen ferdítenek. „Elképesztő, hogy a belügyminisztérium mennyire makacsul kitart hamis álláspontja mellett, miszerint a tüntetést a polgármesteri hivatalnak kellett volna jóváhagynia. Holott a törvényben szó sincs ilyesmiről! Az önkormányzatnak csak tudomásul kell vennie, hogy valaki utcai tiltakozásra készül. Ezt a bírósági döntések is megerősítették, ennek ellenére a hatóságok és a média jelentős része továbbra is azt próbálja sulykolni a közvéleménybe, hogy mi törvényt szegtünk, mert annak dacára utcára vonultunk, hogy Dorin Florea polgármester ezzel nem értett egyet” – nyilatkozta lapunknak Izsák Balázs.
A bírósági vakáció előtt több olyan alapfokú ítélet született, melyben az igazságszolgáltató szerv eltörölte a március 10-i felvonulás önkéntes felügyelőire és részvevőire kiszabott csendőrségi büntetést. Az SZNT vezetője szerint azonban a következetes agymosás mégis annyira hatásosnak bizonyult, hogy az elmúlt időszakban más romániai magyar szervezetek is engedélykötelesnek tekintették saját tüntetéseiket, és ennek megfelelően kérvénnyel fordultak az önkormányzatokhoz.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Fennállásának huszonöt évét ünnepelte a ditrói cserkészcsapat
Kétnapos rendezvényt szervezett a ditrói Lovag Takó János Cserkészcsapat. Ünnepeltek, hiszen 25 évvel ezelőtt indította el Bardócz Ferenc és Bardócz Erzsébet a cserkészmozgalmat. Próbázásra, fogadalomtételre és egy kiadvány bemutatására is sort kerítettek.
Kétnapos rendezvényt szervezett a ditrói Lovag Takó János Cserkészcsapat. Ünnepeltek, hiszen 25 évvel ezelőtt indította el Bardócz Ferenc és Bardócz Erzsébet a cserkészmozgalmat. Próbázásra, fogadalomtételre és egy kiadvány bemutatására is sort kerítettek.
Cserkésztábor előzte meg az eseményt, ahol készülhettek a szintet lépő kiscserkészek. A szombati próbázást követően a fogadalomtételre vasárnap a délelőtti szentmise után került sor.
Ditróban hagyománya van annak is, hogy a cserkész gyerekek szülei támogatják a csapatot, fontos számukra, hogy a cserkészmozgalom szellemében nőjenek fel csemetéik, így idén két szülő is barna nyakkendőt kapott, tiszteletbeli cserkésszé vált. A kitüntetett: Csibi Teréz és Bajkó Attila. Ahogyan Bardócz Erzsébet fogalmazott: ha a cserkészek kéréssel fordulnak hozzájuk, nem ismerik a nem szót, készségesen segítenek a jelenleg hatvan aktív cserkészt számláló ditrói csapatnak.
A ditrói csapat vezetésében többen is kiveszik részüket, Balázs Brigitta, Köllő Zsófia és az alapítók, a mindenkori csapatvezetők Bardócz Ferenc és Bardócz Erzsébet. A művelődési házban tartott ünnepségen ők szóltak a jelenlévőkhöz.
„Ifjúságnevelés és játék. Elköteleződés, munka, kikapcsolódás, szórakozás, barátságok. Önkénteskedés, szakmai tapasztalat, szociális érzékenység, tanulás, fejlődés, önfejlesztés, önismeret. Módszerek, céltudatosság, szabályok, rend, ritmus, csapatmunka. Amit adott nekem, s amit jelent a cserkészet, össze sem tudnám foglalni több sornyi kulcsszó felsorolásával sem” – mondta Balázs Brigitta csapatvezető, köszönetet mondva az alapítóknak. Bardócz Erzsébet, Zsóka néni és Bardócz Ferenc a kezdetekről szólt, a cserkészmozgalom 25 évét, a sokoldalúan ható, fejlesztő munkának eredményét foglalták össze. Mindketten kiemelték, örömmel tapasztalják, hogy 25 éve folyamatos a civil szervezet tevékenysége, és az egykori cserkészek gyerekei a mai fogadalomtevők. „Élőben létezünk, nem virtuálisan, így van, amiből meríteni a folytatáshoz” – hangzott el.
Az ünnepségre kiadványt is szerkesztettek, melyben a 25 évet 25 interjúban jelenítik meg, és az elmúlt negyedszázad cserkészei emlékeznek. Köllő Zsófia mutatta be a kiadványt, jelezve, céljuk között szerepel az is, hogy ily módon is nyomot hagyjanak a cserkészek. Mint mondta, a kiadvány elkészítésében nagy örömére szolgált, hogy a megszólítottak mind igennel válaszoltak a felkérésre.
Az ünnepségen a köszönetnek is helye volt, az évfordulóra készült kiadvánnyal ajándékozták meg a támogatókat, szülőket, egykori és aktív cserkészeket. Az újonnan létrehozott Ditrói Cserkészetért díjat Bardócz Erzsébet és Bardócz Ferenc kapta. Az ünnepséget bográcsozással, tortaevéssel zárták.
Baricz Tamás Imola
Székelyhon.ro

Kövessük szent királyunk útját (Perkői búcsú)
Ismét megszólalt szombaton a perkői kápolna kis harangja, búcsúra szólítva Szentföld falvainak hívő katolikus népét. Előző nap a hagyományokhoz híven Kiskászon ifjúsága díszítette fel a Szent István-kápolnát és környékét. Perkői szentbeszédében Csató Béla plébános, pápai káplán, tiszteletbeli kanonok úgy vélekedett, hogy inog az emberileg összetákolt világ, megállíthatatlanul elindult valamiféle világrettenet, amire a megoldást rossz úton keresik.
Az ünnepség 10 órakor a Kézdiszentlélek központjában levő Szent István-szobornál kezdődött mintegy két-háromszáz felső-Háromszéki, erdélyi és határon túlról érkezett zarándok jelenlétében. Kézdiszentlélek testvértelepüléseinek – Budapest-Újbuda XI. kerülete, Alsónyék, Szentgál és Nyéklábháza – küldöttei is együtt ünnepeltek a helyiekkel. Az ünnepséget a helybeli egyházi kórus nyitotta meg Dávid István kántor vezényletével. Balogh Tibor polgármester köszöntötte a zárándokokat, és méltatta államalapító, első szent királyunkat, aki kereszténnyé tette nemzetünket. Cserei Zsolt tanuló, a Magyar Nyelvért Benedek Elek Emlékdíj idei kitüntettje Wass Albert A hontalanság hitvallása című versét mondta el, majd Márton Árpád és Fejér László Ödön alsó-, illetve felső-Háromszéki RMDSZ-es parlamenti képviselő tartott ünnepi beszédet. Ezt követően olyan dal csendült fel, amelynek célja megszólítani a világ különböző pontjain élő magyarságot, s bevonni őket a magyar nyelv megvédését és ápolását, a magyar nyelv megtartását szorgalmazó mozgalomba. A paksi Gyulai István Örökségünk című dalát a kézdiszentléleki gyermekek és ifjak adták elő Ábri Béla zenetanár irányításával. Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusát Hadászi Gabriella konzul képviselte, aki Szent István tetteit és nagy művét, az államalapítást méltatta. „Szent István nagysága abban áll, hogy felismerte, cselekedni kell, hogy népét megmentse az elkerülhetetlen felmorzsolódástól. Ehhez okos politizálásra és erőre egyaránt szükség volt. Nem kérdés azonban, hogy döntésének köszönhetően beszélünk, érzünk, gondolkodunk itt és most magyarul” – mondotta többek között a konzul. Sebestyén Rita A bizonyosság című, erre az alkalomra írt saját költeményét szavalta el. A koszorúzás után a több száz fős tömeg egyházi énekeket énekelve, templomi zászlókkal elindult a szent hegy felé. Útközben elvégezték a keresztúti ájtatosságot a 2012-ben felállított kőkereszteknél. A déli harangszóra mintegy kétezren vonultak a szabadtéri oltár elé, hogy meghallgathassák a másfél órás ünnepi szentmisét, előtte a Dávid István kézdiszentléleki kántor által vezényelt egyházi énekkar szent királyunk emlékét idéző énekeket adott elő. A búcsús szentmise főcelebránsa Csató Béla csíkszentkirályi plébános, pápai káplán, tiszteletbeli kanonok volt, aki a kerület papságának koncelebrálásával mutatta be a szentmiseáldozatot. A bátor szókimondásáról ismert plébános szentbeszédében az RMDSZ csúcsvezetőit sem kímélte. „Nagyon sokat bosszankodtam, amikor adott pillanatban a romániai magyarság vezetősége így fogalmazott: Ezt túl kell élnünk. Ez a kifejezés, hogy túl kell élnünk valamit, nem életcél! Ezért idézem Márton Áron püspök urat, aki azt tanította nekünk, idézem: fiaim, biztassátok a mi fiataljainkat, hogy sokat tanuljanak, mert kevesen vagyunk, és csak akkor becsülnek meg bennünket, ha sokat tudunk. Úgy kell mesterséget tanulnia minden egyes magyarnak, hogy helyettesíthetetlen legyen a saját szakmájában. Amikor szétnézünk jelenlegi életkörülményeink között, népünk életén és az előttünk álló kilátásokon, egyetlen utat jelölhetünk meg: a püspök útját. Sokat kell tanulnunk, becsületesen dolgoznunk, hogy értékesek, megbecsültek lehessünk. És ez a megbecsültségért való munka önbecsüléssel kezdődik” – hangsúlyozta szentbeszédében. A csíkszentkirályi plébános párhuzamot vont Szent István és Márton Áron püspök élete között, s megállapította: mindketten meg nem alkuvók voltak. A szentmise végén Pál Ferenc kézdiszentléleki plébános házigazdaként mondott köszönetet mindazoknak, akik hozzájárultak a szentmise megszervezéséhez és lebonyolításához. Áldás után az ünnepi szentmise a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget. A búcsú idején az ott levők egészségügyi ellátásáról a Sepsiszentgyörgyi Salvatore Egyesület és a megyei Vöröskereszt önkéntesei gondoskodtak. Délután a perkői nyeregben néptánctalálkozóval folytatódtak az előző nap elkezdődőtt kézdiszentléleki falunapok. A kőszínpadon népes közönség előtt lépett fel az alsónyéki Hagyományőrző Együttes, a Szentgáli Táltos Alapfokú Művészeti Iskola és a Szűrös Táncegyüttes, a csernátoni Hagyományőrző Együttes, a Perkő Néptáncegyüttes, a Borsika és a Borsikácska néptánccsoport. Az esti programban a Csíkszeredai Role koncertje, illetve Kaszás Géza A lovasíjász című filmjének levetítése szerepelt.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Milyen irányba tartson Sepsiszentgyörgy?
Harminchárom fő fejlesztési irányvonalat jelöl meg Sepsiszentgyörgy új, a 2014–2020-as időszakra vonatkozó fejlesztési stratégiája. A helyi tanács múlt heti rendkívüli ülésén elfogadott háromszáz oldalas dokumentumban új elemként szerepel többek között a Székely Nemzeti Múzeum, a Bodok Szálloda, a Vártemplom korszerűsítése, restaurálása, egy CityBike-rendszer kialakítása, az aktív életmódot szolgáló VeloPark, illetve egy kutatási és fejlesztési intézet létrehozása. Az elképzelések anyagi fedezetét nagyrészt uniós vagy kormánytámogatásokból tervezi megvalósítani az önkormányzat.
A korábban már összeállított és közvitára bocsátott tervezet az előzőkből már ismert fő irányvonalakat foglalja magában, az infrastrukturális fejlesztéseket – utak, utcák felújítását, a közszállítás, közvilágítás korszerűsítését, nehézforgalmi terelőút megépítését, parkolóházak létrehozását –, de szerepel benne egy agrárpark, további oktatási-nevelési intézmények létrehozása, a meglévők hőszigetelése, az ipari park beindítása, környezetbarát energia termelésére alkalmas beruházások, állatpark létrehozása, a szociális intézmények bővítése – multifunkcionális központ a Diakónia Keresztény Alapítvánnyal partnerségben, éjjeli menedék, öregotthon, roma gyerekek számára bentlakás étkeztetéssel –, helyi termékek feldolgozását végző üzem létrehozása. Emellett a Vártemplom restaurálása is szerepel az akciótervben.
A testületi ülésen Antal Árpád polgármester a dokumentumba frissen foglalt elképzelésekről beszélt, elsőként a Székely Nemzeti Múzeum épületegyüttesének felújítását említette. Kovászna megye Tanácsa, az ingatlan tulajdonosa, gondnoka hamarosan pályázatot készül benyújtani, és a támogatás elnyeréséhez segítséget nyújthat, ha Sepsiszentgyörgy fejlesztési stratégiájában is szerepel a közismert műemlék felújítása – magyarázta. A polgármester elmondta: szintén újdonság a tervben a CityBike elnevezésű projekt, amely nyugati mintára biciklikölcsönzést tenne lehetővé a város bizonyos pontjain. Az elképzelés a Sepsi Bike Egyesülettel kötött partneri egyezség mentén valósulna meg. Az aktív életmódot támogatná a VeloPark, mely szintén része a stratégiának. A létesítmény egyszerre nyújtana szórakozási, sportolási és oktatási lehetőségeket. A két elképzelés költségei nagyjából 10 millió lejre rúgnának. Az aktív életmódot egyébként az önkormányzat további bicikliutak kialakításával, valamint a városi uszoda korszerűsítésével is igyekszik támogatni. Az infrastrukturális, gazdaságélénkítő beruházások közé tartozik a városközponti Bodok Szálloda felújítása is. Antal Árpád ennek kapcsán kifejtette: egyelőre még nem tudják pontosan, milyen forrásokból, illetve milyen formában valósul meg. Új elképzelésnek számít egy kutatási-fejlesztési központ létrehozása – akár a magánszféra bevonásával –, amely több ágazatban – számítástechnika, mezőgazdaság, gyógyturizmus, erdő- és vadgazdálkodás, kreatív iparágak – hozhat elsősorban szellemi, de gyakorlati többletet is. Az innovációt a Design Bank támogatásával erősítené az önkormányzat, ez szintén része a stratégiának. A felsoroltak jelentős része uniós és kormánytámogatásokból (országos programok) valósítható meg.
A testületi ülésen Bálint József, az Erdélyi Magyar Néppárt képviselője felvetette: hasznos lett volna még pár elképzelést belefoglalni az akciótervbe. A politikus méltatta a stratégiának a megyeszékhely jelenlegi helyzetét bemutató részét, illetve kijelentette: a jelek szerint érdemes volt később elfogadni a dokumentumot, mivel így eléggé átfogó tervet sikerült kialakítani. József Álmos az RMDSZ-frakció részéről megemlítette: Sepsiszentgyörgy nem túl vonzó például a Székelyföldi irodalmárok számára, mivel a városban nincs egy komoly könyvesbolt. Az önkormányzatnak erre is koncentrálnia kellene, akár egy könyvesház létrehozását is tervbe vehetnék. Antal Árpád szerint közvetlenül ezt nem tudják megvalósítani, magánkezdeményezés eredménye lehet csak egy könyvesház létrehozása egy vállalkozás keretén belül. Az önkormányzat csak a gazdaságélénkítő intézkedésekkel tud ebben az irányban tenni valamit, de ahhoz először a magánszférának kell lépnie. A testület ellenszavazat nélkül fogadta el a stratégiát.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Húszéves az őrkői egyházközség
„Íme az Úr szolgálója, legyen nekem a te igéd szerint – ez volt a Szűzanya első feljegyzett imádsága, amiben benne van az ő egész élete, és benne van a mi keresztény életünknek az értelme is. Mert kereszténynek lenni azt jelenti, hogy elfogadjuk, teljesítjük Isten akaratát” – mondta főtisztelendő dr. Jakubinyi György, Erdély római katolikus érseke a Sepsiszentgyörgyi Fenyves utcai Mária Világ Királynője egyházközség templomában az egyházközség fennállásának 20. évfordulója alkalmából tartott búcsús szentmisén.
A tegnap délelőtt tartott eseményen a főmiséző és igehirdető érsek mellett jelen volt Potyó Ferenc pápai prelátus, irodaigazgató, Hajdú János főesperes, Szabó Lajos és Pakó Benedek kanonokok, Lokodi Attila, a Temesvár egyházmegyei Detta plébánosa és természetesen a házigazda, Márkus András szentszéki tanácsos, Sepsiszentgyörgy és Erdély egyetlen cigány templomának plébánosa. Az istentisztelet kezdetén a házigazda Márkus András plébános röviden összefoglalta az egyházközség létrejöttének történetét, elmesélve, hogy korábban a Csíki utcai plébániához tartozott az Őrkő negyed is, de miután több éven keresztül feljárt az Őrkőre, és látta, hogy a helyi cigány közösség összlétszáma majdnem ötezer fő (1996-ban 4985-en éltek az Őrkőn), jelezte az érsek atyának, hogy jó lenne külön plébániát létrehozni nekik, hisz valamennyien katolikusnak tartják magukat, templomunk is van, és kedvesnővérek is szolgálnak a környéken. Így jött létre 1996-ban ez a személyi plébánia, amely elsősorban a város cigányságát szolgálja, azóta 691 személlyel gyarapodott az egyházközség létszáma.
A nagyméltóságú és főtisztelendő dr. Jakubinyi György által celebrált mise központi gondolata a búcsúünnep címe volt: Boldogságos Szűz Mária a világ királynője. Mint elhangzott, a világi királyságokhoz hasonlóan az anyaszentegyház is akkor tudja küldetését teljesíteni, ha az ország élén király áll. XI. Pius pápa azért rendelte el 1925-ben Krisztus Király ünnepét, mert ezzel fel akarta hívni az anyaszentegyház figyelmét arra, hogy miközben ezeréves trónok dőlnek össze – az első világháború végén huszonkét korona esett le a fejekről –, Krisztus király uralmának soha nem lesz vége. A Szűzanyának is kijár tehát az anyakirálynő cím, a Boldogságos Szűz Mária különböző megszólításai – a pátriárkák, próféták, apostolok, vértanúk, hitvallók, szüzek, minden szentek királynéja – csak lebontják azt a magas rangot, amelyet a világ királynője magában foglal. A búcsús szentmise második részében az angyali üdvözletről hallottunk, amelyben a Szűzanya értesül fogantatásáról, és kimondja első feljegyzett imádságát: „Legyen nekem a te igéd szerint.” Mária akkor is elmondta ezeket a szavakat, amikor menekült Józseffel és a gyermekével, amikor a kereszt alatt állt, és amikor ott ült az apostolok között az első pünkösd napján. A fiát is erre tanította, hisz ezek a szavak visszhangoznak az Úr Jézus imádságának harmadik kérésében, és az olajfák hegyén is ezt mondja Jézus kereszthalála előestéjén: ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te. Az igehirdető szerint a keresztény tökéletesség Isten akaratának teljesítése, akár bölcső vagy koporsó mellett állunk, akár betegágyon fekszünk vagy örömlakomán veszünk részt.
Amint Márkus András plébános lapunknak elmondta: sok nehézséggel találkoztak az elmúlt húsz évben, de megpróbáltak mindig előítéletek nélkül viszonyulni a cigány közösséghez. „Csak úgy lehet vállalni ezt a munkát, ha az embert nézzük bennük, és elfogadjuk őket olyannak, amilyenek. Iskolát is alapítottunk nekik, remélem, előbb-utóbb rádöbbennek arra a szülők, hogy milyen fontos gyerekeik számára az iskolai nevelés. Egyházzal és iskolával közösen próbáljuk irányítani, javítgatni őket, ahogy lehet, bízom benne, hogy lassan közelebb kerülnek a civilizált Európához.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megújult a maksai templom
Térj hát vissza a te Istenedhez – Hóseás próféta könyvéből vett idézet fogadja ezentúl a maksai református templomba betérőket. A külső felújításon átesett száztizenhat éves templomot hálaadó istentiszteleten ünnepelte tegnap a helyi közösség.
János apostol Jelenések könyvéből vett levelekre építette ünnepi prédikációját Balogh Zoltán. A Kézdi-Orbai Református Egyházmegye esperese a levelekben rejlő kettősségre hívta fel a figyelmet, egyfelől dicséret, biztatás, másfelől szemrehányás, fenyegetés, sőt, büntetés. „E kettő dialektikájában kell megtalálni a helyes keresztyén életfolytatást” – mondta az esperes, hangsúlyozva, hogy a feladatvállalásban, az áldozathozatalban nincsenek kis és nagy gyülekezetek. A maksaiak most a jól végzett munka örömével állnak Isten színe előtt, mert a sokszor megakadt felújítás során megtalálták az imádság és a munka közötti egyensúlyt – köszöntötte az ünnepségre eljött híveket az esperes.
Istennek hála a templomot megújítottuk, hagyjuk, hogy a templom megújítson bennünket – fogalmazott Györgyi Zsolt. A maksai gyülekezetet négy éve pásztoroló lelkész tételesen is felsorolta a Jakab Márton Győző helyi vállalkozó által elvégzett munkálatokat: a templomhajó és a torony falait megtisztították, lekezelték, kijavították és lemeszelték, a tetőt körbecsatornázták, ajtókat-ablakokat lefestették, a torony bádogszerkezetét kijavították, és megújult a templom környéke is. A felújítás 65 ezer lejbe került, legnagyobb részét – csaknem húszezer lejt – a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumától pályázták meg, a helyi tanács tíz-, a megyei tanács pedig ötezer lejjel járult hozzá a felújításhoz. A maksai hívek adakozó kedve is jelentős volt, hiszen a gyűjtés folyamán 6700 lej gyűlt össze, de sokan közmunkával is hozzájárultak a munkálatokhoz. Köszönetet mondott Bartha Sándor főgondnoknak, a presbitériumnak és minden adakozónak. A felújított templomba Tamás Sándor tanácselnök Háromszék hivatalos zászlóját vitte ajándékba, Deszke János polgármester a közös munka örömét hangsúlyozta. A Pro Musica kórus még ünnepélyesebbé tette az istentiszteletet.
Ferencz Csaba
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Államalapító Szent Istvánt ünnepelték a Színház téren
Magyarnak lenni: hit
"Magyarnak lenni: hit. Hit a magyarság hivatásában. Hit abban, hogy az Isten akar velünk valamit, és hogy a magyarság képes megvalósítani ezt az isteni feladatot…" – ezt jelenti magyarnak lenni Szent István szerint, mondta köszöntő beszédében Cseh Gábor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, a Színház téri Szent István-ünnepség szervezője.
A mezőcsávási fúvószenekar előadásában a Boldogasszony anyánk című dallal és a Szózattal kezdődött szombaton este a Marosvásárhelyen immár negyedik alkalommal köztéren megrendezett Szent István- napi ünnepség és az új kenyér ünnepe.
Cseh Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy Szent István és a magyar államalapítás ünnepe egyaránt alkalmas a múltra való emlékezésre és a jövőbe tekintésre. "Ezer esztendővel ezelőtt eleink keresztény és független magyar államot teremtettek. Keresztényt, mert érezték, csak a hitnek van teremtő ereje, és mert tudták, hogy a keresztény Európa talajába csak keresztény állam tud meggyökerezni. Független államot teremtettek, mert tudták, a függetlenségében sérült állam nem tudja ellátni legfőbb feladatát: nem tud megfelelő védelmet és oltalmat nyújtani az országban élő magyaroknak és nem magyaroknak."
Ugyanakkor rámutatott: "Ha Románia elismerné, hogy mi itt, Erdélyben őshonos nemzeti közösség, államalkotó tényezők vagyunk – az állam területi sérthetetlensége tiszteletben tartásával –, megilletnének mindazon jogok és önigazgatási lehetőségek, amelyek biztosítják anyanyelvünk és kultúránk megőrzését, akkor egy évszázados, mindenki életét megkeserítő viszály és konfliktus forrását lehetne kiiktatni".
A továbbiakban hitet és békességet kért Istentől, egy nyugodtabb, rendezettebb jövőbe vetett hitet. "Hitet ahhoz, hogy meg tudjuk teremteni magunknak és utódainknak a jólétet és a békességet. Hitet abban, hogy a határainkon innen és túl élő magyar egymásra talál. Adjon Szent István emléke reményt a békére, adjon reményt a nemzeti büszkeség visszaszerzésére (…) Adjon alázatot is, hogy értsük és értelmezni tudjuk mindazt, ami velünk történik. Adjon kitartást és erőt a változtatáshoz. És adjon türelmet, hogy ne ellenségként tekintsünk ellenfeleinkre és azokra, akik a dolgokat másként látják, másként értékelik."
Ünnepi köszöntőjét a Szent István imája című verssel zárta, hozzátéve: azt kívánja, hogy mindenki a Szent István-i alázattal, hittel szolgálja saját közösségét.
"A mélységből kiáltok fel Hozzád! Hallgass meg, Uram!
Taníts meg, hogyan kell könnyezni a meg nem érdemelt örömben,
s hogyan kell örülni a megérdemelt könnyekben!
Adj erőt, hogy kevélységem csillogását elhomályosítsam,
és az alázatosság szüntelenségét okosan csillogtassam!
Taníts meg, hogyan kell a gyengékhez lehajolni,
és hogyan kell a féktelen erővel szemben egyenesen állni!
Adj erőt, hogy fölényesen legyőzzem a testet,
és alázatosan megadjam magam a léleknek!
Taníts szelíd szóra, ha bántások érnek,
s hideg mosolyra, ha jogtalan dicsérnek!...
….Taníts meg lendülni, hogyha Rád találtam,
s hirtelen megállni, ha utat hibáztam!
Ne add meg mindig, amit nagyon kérek,
taníts bátor lenni, amikor nagyon félek!
Engedd a világot megvetve szeretni,
csak magadat ne hagyd soha elfeledni!
Ez a kiáltásom, s ez mAradjon végleg,
s ha másképp szólnék, nagyon szépen kérlek,
ne neheztelj rám, míg elfordítod orcád,
hiszen a mélységből kiáltok fel Hozzád!"
Az ünnepi rendezvényen, amelyre több száz vásárhelyi magyar eljött, a Csíkszeredai főkonzulátus részéről beszédet mondott dr. Flender Gyöngyi konzul. Fellépett Kilyén Ilka Magyar Örökség díjas színművész, a Csillagfény néptáncegyüttes, a Domahidi lányok – Zsuzsa, Kata, Sára, Anna –, valamint Szabó Előd és a Titán együttes. Műsorvezető Kányádi Orsolya volt. Az eseményen kiállították Hunyadi László Szent István-szobrát, valamint a Szent Korona és a koronázási ékszerek Szabó Albert amatőr képzőművész által készített mását.
A székely és a magyar himnusz eléneklését követően került sor az Eldi pékség által felajánlott, immár hagyományos új kenyér megszentelésére. Áldást mondott Lőrincz István református, Nagy László unitárius lelkész és Oláh Dénes római katolikus főesperes. Az imát és áldást követően a hatalmas kenyereket szétosztották az ünneplők között.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Isten áldja Önöket, Isten óvja a Nemzetet!
Szent István-napi rendezvények Hármasfaluban
,,Valóságokat akartam láttatni, igazságokat akartam kiáltani. Valóságokat és igazságokat, amik fájnak a gyávának, elnémítják az árulót, megrontják az ellenséget, megállítják az elnyomni akarót, amik bátorságot adnak a csüggedőknek, világot gyújtanak a sötétben tévelygőknek, fegyvert adnak a védteleneknek. Ezt akartam kiáltani, és lehet, hogy kiáltószó leszek a pusztában..."
Kós Károly 1921-ben megfogalmazott gondolataival köszöntötte Vass Imre, Makfalva község polgármestere a csókfalvi unitárius templom előtt, a turulmadaras háborús emlékműnél egybegyűlteket augusztus 20-án, államalapító Szent István ünnepén.
Székelyföld autonómiája is eljön egyszer…
Vass Imre hangsúlyozta: "Mindenki, aki magyarnak érzi magát, szívén kell hogy viselje nemzete érdekét, felelősséget kell érezzünk egymás iránt, ennek a felelősségnek a terhét vállalnunk kell hittel, erkölcsös lélekkel".
Kijelentette: minden idő eljön egyszer, csak tudni kell rá várni. Székelyföld önrendelkezése, autonómiája is eljön egyszer, csak küzdeni kell érte nap mint nap, kitartóan és egységesen.
Emlékeztetett, hogy nemrég törvényszéki végzéssel vétették le a polgármesteri hivatal homlokzatáról a székely zászlót, az Atosfalva, Szentistván, Csókfalva helységnévtáblákat, de – ígérte – újabb és újabb zászlók fognak megjelenni a község területén, s más formában, székely furfanggal a helységnévtáblák is vissza fognak kerülni a helyükre. Ebben a küzdelemben kérte Makfalva község minden polgárának a támogatását.
Vass Imre egyebek mellett kijelentette: "A mai napon azért gyűltünk itt össze, hogy közösen állítsunk emléket annak a több mint egy évezredes Szent István-i akaratnak, amely egybe tartott minket itt, a Kárpát-medenceében. Reménykedésünk, imáink nem voltak hiábavalóak, hiszen mi még mindig itt vagyunk azon a helyen, ahová minket a Teremtő őrként állított, hogy vigyázzuk a világnak ezt a kicsiny szegletét: Székelyföldet. Vigyázzuk a hegyeinket, a Kis-Küküllő mentét, községünket, és vigyázzuk egymást, akik még megmAradtunk székelynek, magyarnak határon innen és túl a zivataros évszázadok alatt".
A beszédet követően felavatták a piros-fehér- zöld zászlórudat, amelyre a polgármester és Csonta Ferenc, a történelmi vitézi rend tagja felvonta a székely zászlót. Áldást mondott Tőkés Lóránt unitárius, Kiss Dénes református lelkész, valamint Boldizsár Ferenc római katolikus lelkipásztor.
Albumbemutató és történelmi előadás
A székely és magyar himnusz eléneklése után a rendezvénysorozat az unitárius templomban folytatódott, ahol Tőkés Lóránt bemutatta az Apáink harcában, csókfalviak régi felvételeken – több mint 50 régi fényképet és hét bejegyzést tartalmazó – fotóalbumot, majd Raffay Ernő történészprofesszor tartott előadást 1916 – román betörés Erdélybe címmel.
Az előadás után az egybegyűltek a fúvószenekar kíséretében, székely zászlókat lengetve, gyalog vonultak a székelyszentistváni református templomba, ökumenikus istentiszteletre, amelyen Boldizsár Ferenc római katolikus lelkipásztor hirdetett igét. Hatalmas ünnepnek nevezte Szent István ünnepét, amikor minden magyarnak "másképp" dobban a szíve, hisz "magyar államiságunkat köszönhetjük neki". István titkának az imát nevezte. Királyunk kapcsolatban az egyházzal, megerősítette azt, amit apja, Géza elkezdett, a keresztény kultúrkör kiépítését. Arra intette a híveket, hogy Istvánhoz hasonlóan bölcsességet kérjenek Istentől, mert az építés nemcsak István feladata volt, a miénk is: tovább kell építeni az országot, a nemzetet, a hazát.
Kopjafaavatás
Az istentisztelet végén fellépett a hármasfalui ökumenikus dalárda, majd a templom udvarán található Szent István-szobor koszorúzására került sor. Beszédet mondott a megyei tanács részéről Szabó Árpád, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, illetve Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke. A himnusz eléneklése után leleplezték a székely vértanúk emlékére felállított, a Sándor János által készített kopjafákat Székelyszentistvánon, Erdély egyetlen településén, mely államalapító nagy királyunkról kapta a nevét.
A délután a kikapcsolódásé volt, a rendezvénysorozat borkóstolóval, bográcsozással, valamint a helyi Hatszentcsók néptánccsoport műsorával folytatódott. Fellépett Mátyus Vilmos és zenekara.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Augusztus 20.
A függetlenségre és a keresztény hagyományokra fókuszáltak a politikusok
Az ország biztonsága, függetlensége és keresztény hagyományai, a Szent István-i örökség védelme állt az augusztus 20-ai politikai üzenetek középpontjában, de kiemelt téma volt a beszédekben és az ünnepre kiadott közleményekben az Európai Unió és a migránsválság is.
Szombat reggel katonai tiszteletadás mellett felvonták Magyarország nemzeti lobogóját Budapesten, a Parlament előtti Kossuth Lajos téren. Áder János köztársasági elnök az azt követő tisztavatáson azt mondta, a "hazaszeretetet nem temettük el a múlt nagyjaival együtt súlyos márványtömbök alá, és a hősiesség nincs szobrokba dermesztve", mert hősiesnek lenni nemcsak a történelmi cselekedetek révén lehet, hanem becsületes munkával, kitartó szorgalommal, tiszteletreméltó teljesítménnyel is.
Áder János köztársasági elnök délelőtt a Sándor-palotában Kövér László, az Országgyűlés elnöke jelenlétében átadta a Magyar Szent István Rendet Marton Éva operaénekesnek és Makkai Ádám költőnek. Az államfő a legmagasabb állami kitüntetést elnyerő díjazottakról azt mondta, hogy ismerik a tehetséggel járó felelősség súlyát, és bármilyen messze jártak is, érezték, hogy Magyarországhoz, a magyar hazához tartoznak.
A Miniszterelnökséget vezető Lázár János Hódmezővásárhelyen tartott ünnepi beszédében kijelentette, Magyarország soha nem mondott le szuverenitásáról, a keresztény, független állam Szent István öröksége.
Az Európai Unió nem egy több száz éves politikai szövetség, hanem egy teszt-üzemmódban működő kezdeményezés – mondta a miniszter, majd hozzátette: "Brüsszel ma nagyobb határsértő, mint a bevándorlók", hiszen a "zéró legitimitású, senki által meg nem választott" európai vezetők kényük- kedvük szerint próbálják alakítani a tagsági szerződést, pedig szuverenitásáról egyetlen tagállam sem mondott le.
Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára a Tolna megyei Nagymányokon rendezett egyházi ünnepségen az ország megtartásának és építésének fontosságáról szólt. Kiemelte, Szent István megteremtette az ország egységét, megőrizte azt, területét minden irányban megnagyobbította.
Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára Kiskunfélegyházán tartott beszéde után az MTI-nek úgy fogalmazott, az ország függetlenségének és szabadságának Szent István-i és keresztény alapokon nyugvó védelme szolgálhatja hosszú távon Magyarország boldogulását. Szent István példája azt mutatja, hogy sosincs ingyen a szabadság és a függetlenség – mondta.
Az MSZP közleményében azt írta, hogy a kormány a legfontosabb történelmi hagyományokkal fordul szembe, a párt azonban hisz abban, hogy Magyarország megérdemli a biztonságot és a kiszámítható fejlődést, gyűlölködés helyett a normális közéletet, a jövőt és a megbecsülést az Európai Unión belül.
Az LMP úgy vélekedett, az államot csak a magyar emberek közössége erősítheti meg, és arra figyelmeztetett, hogy "az állam azok nélkül az emberek nélkül, akik közösségét alkotják, csak üres váz, amely képtelen biztonságra, jólétre, fenntarthatóságra és összefogásra épülő jövőt biztosítani".
A külhoni magyarság is az államalapításra emlékezett
A Szent István-napi ünnep alkalmából a határon túl, Kolozsváron, Pozsonyban és a kárpátaljai Aknaszlatinán is az államalapításra emlékeztek szombaton a határon túli magyar szervezetek, magyar kormánypolitikusok részvételével, akik magas állami kitüntetéseket adtak át.
Kolozsváron az erdélyi magyar kulturális élet több jelessége kapott magyar kitüntetést. Áder János köztársasági elnök a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományozta Hadházi András Kolozsvári színművésznek, Kozma Dezső irodalomtörténésznek és Szabó Gyula Miklós közírónak, szerkesztőnek. Ugyanakkor Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere Gergely Balázsnak, a Kolozsvári Magyar Napokat szervező Kincses Kolozsvár Egyesület elnökének adományozott Pro Cultura Hungarica díjat. A díjakat Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár adta át.
Az államtitkár a ceremónia után az MTI-nek kijelentette: az államalapítás ünnepén fontos felidézni, hogy a kereszténység felvétele olyan változást indított el a magyarságban, amely a megmAradás záloga volt, és máig is kihat. Úgy vélte, ki kell emelni Szent István példáját, aki egyfelől tisztelte és befogadta az idegeneket, másfelől azonban a haza megóvására is odafigyelt. "A határok védelme, az államszervezet felállítása ma is fontos része és feladata az életünknek, amikor a migrációs válság közepén kultúrák csapnak össze, és a kereszténység egy számunkra idegen kultúrával versenyez" – jelentette ki.
Kelemen Hunor szerint a múltra való emlékezés nem luxus, hanem nemzeti kötelesség, az RMDSZ elnöke Szilágycsehen beszélt erről, ahol egy emlékművet is avattak a település első és második világháborús áldozatainak. Kelemen Hunor úgy vélte, az emlékműállítással azt is kifejezi a közösség, hogy a szülőföldjén, erős közösségként akarja a jövőjét tervezni, alakítani.
Az RMDSZ elnöke szerint augusztus 20-án azon is el kell gondolkodniuk a magyaroknak, hogy a Szent István király által megalapított ország miként mAradhatott fenn ezer év és sok viszontagság után is. Emlékeztetett arra, hogy a szilágycsehi közösség köztéren szerette volna felállítani világháborús hősei emlékművét, de végül ezt csak a református templomkertben tehette ezt meg, mert a kisváros önkormányzata hat alkalommal is leszavazta az emlékműállítást.
Kárpátalja-szerte több helyszínen emlékezett meg az ukrajnai megye magyarsága államalapító Szent Istvánról, a központi ünnepséget a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) immár hagyományosan a Técsőhöz közeli Aknaszlatinán tartotta.
A szlovákiai magyarság hat kiemelkedő személyisége kapott magas magyar állami kitüntetést szombaton a nemzeti ünnep alkalmából. Az Áder János köztársasági elnök által adományozott kitüntetéseket Cimbalmosné Molnár Éva, Magyarország pozsonyi nagykövete adta át a diplomáciai képviseleten.
Az államalapításra emlékeztek az amerikai magyar közösségek és szervezetek is szerte az Egyesült Államokban a hétvégén.
Népújság (Marosvásárhely)

Racionális vagy irracionális?
Avagy szükség van-e összefogásra Maros megyeben
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Magyar Polgári Párt megerősítette együttműködési szándékát, ennek megfelelően zajlik a felkészülés az idei parlamenti választásra, nyilatkozta Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a Bíró Zsolt elnökkel folytatott Csíkszeredai egyeztetést követően.
Az RMDSZ két biztos befutó helyet ajánlott fel a Magyar Polgári Pártnak. Az együttműködés végleges pontjait augusztus végén rögzíti a Szövetségi Állandó Tanács. Azt máris tudni, hogy a Háromszéki RMDSZ egy helyet felajánlott az MPP-nek, a másodikról egyelőre nem született döntés. Az RMDSZ Maros megyei elnöke minap egy rádióinterjúban azt mondta, hogy a Maros megyei Területi Állandó Tanács egyöntetűen ellenzi, hogy a Polgári Párt itt indítson jelöltet.
Az ügyben mindkét pártvezetőt megkerestük.
Bíró Zsolt: az összefogás nem korlátozható földrajzilag
– A Magyar Polgári Párt elfogadja a felajánlott két helyet, vagy ragaszkodik a három befutó helyhez?
– Az egyeztetések folytatódnak, úgyhogy ezzel kapcsolatosan most nem kívánok nyilatkozni. Mi mindenképpen három befutó helyet kértünk, ezzel indultunk a tárgyalások kezdetén.
– Mi a véleménye az RMDSZ megyei elnökének kijelentéséről, amely szerint az összefogást ott kell támogatni, ahol ennek racionalitása van, ez pedig az MPP esetében sokkal fontosabb Hargita megyében, mint Maros megyeben. Illetve, Hargita és Kovászna megyében indokolt olyan összefogást összekovácsolni, amelynek eredményeként magasabb lesz a parlamenti választásokon a részvételi arány.
– Az összefogás, azt gondolom, indokolt minden esetben. Nem lehet megyéhez kötni ezt a kérdést. Ha összefogásról beszélünk, akkor a mi megítélésünk szerint teljes körű összefogásra van szükség, hiszen országos választásokra készülünk, és minden egyes szavazat számít mind a tömbmagyar vidéken, mind a szórványban. Ezért nem feltétlenül szerencsés arról beszélni, hogy vannak helyek, ahol indokolt, és vannak helyek, ahol indokolatlan az összefogás. Az összefogás mozgósító erővel bír, az összefogást várja el tőlünk az erdélyi magyar közösség mind Maros, mind pedig Hargita és Kovászna megyében, a Partiumban vagy éppen Belső-Erdélyben.
Ugyanakkor tulajdonképpen Brassai Zsombor saját magának is ellentmond, hiszen korábban Maros megye tekintetében is teljes körű összefogást szorgalmazott mind a megyei, mind a Marosvásárhelyi választás tekintetében, és a Magyar Polgári Párt Maros megyeben részese volt ennek az összefogásnak. Maros megyeben egyértelmű mozgósító ereje volt, elég, ha a megyei listára gondolunk, ahol a korábbi 13 helyett 15 fős lett a megyei önkormányzat magyar frakciója, ahol Soós Zoltán az összefogásnak köszönhetően tudta mozgósítani a magyar választókat, és a Magyar Polgári Párt teljes mértékben kivette a részét mind Marosvásárhely, mind Maros megye tekintetében ebből az összefogásból. De beszélhetnénk Maroskeresztúrról, ahol szintén az összefogásnak köszönhetően sikerült leváltani hosszú idő után a román polgármestert.
Úgyhogy az RMDSZ megyei elnökének ezeket a kérdéseket is a figyelmébe ajánlanám. Még egyszer mondom, nem korlátozható az összefogás földrajzilag egy-egy megyére.
Brassai Zsombor: az ésszerű összefogást támogatom minden esetben
– Ön azt nyilatkozta, hogy Maros megye szintjén eddig nem egyeztettek arról, hogy esetleg itt kapna befutó helyet a Magyar Polgári Párt, illetve, hogy a Maros megyei Területi Állandó Tanács egyértelmű álláspontja az, hogy az összefogást ott kell támogatni, ahol ennek racionalitása van, azaz Hargita és Kovászna megyében.
– A Polgári Párttal nem egyeztettünk, mert nem a megyei szintre tartozik az egyeztetés. Országos szinten, a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) fog erről dönteni. Viszont a megyei szervezet állandó tanácsa tárgyalt erről a kérdésről, és egyöntetűen azt kérjük a SZÁT- tól, hogy támogatva az ésszerű összefogást, egy olyan megyében indítsa az MPP jelöltjét, ahol a pártnak van támogatója, tehát ésszerű összefogni és közös listán indulni. Maros megyehez képest Hargita vagy Kovászna megyében sokkal nagyobb a támogatottsága a Magyar Polgári Pártnak, ez az önkormányzati választások eredményéből is világosan látszik.
– Itt egy kicsit önmagával kerül ellentmondásba, elnök úr, mert a helyhatósági választások alkalmával éppen önszorgalmazta az összefogást, és ennek az összefogásnak az eredményeként jutott be az MPP jelöltje a megyei önkormányzatba...
– Pontosan. Én összefogáspárti vagyok, az ésszerű összefogást támogatom minden esetben. Az önkormányzati választások alkalmával egyértelmű, hogy fontos volt az összefogás, és fontos volt az, hogy közös listákon induljunk. Viszont amikor két bejutó parlamenti helyről beszélünk, akkor meg kell keresni azt a megyét, ahol valóban van hatása az összefogásnak. Maros megyeben éppen az önkormányzati választások eredményei mutatják azt, hogy lényegesen kisebb hatása van, mint Hargita vagy Kovászna megyében. Ebben semmi ellentmondás nincsen.
– A legutóbbi kijelentésére, miszerint Maros megyeben nem lenne racionális egy MPP-s jelölt bejuttatása a parlamentbe, azt is kérdezhetnénk, hogy túl sok talán a jelölt és kevés "a fóka" azaz a befutó hely?
– Ez spekuláció. Az a jó, ha sok jelölt van, az a jó, hogy a jelöltek megméretkezhetnek. Még egyszer hangsúlyozni kívánom, hogy a Területi Állandó Tanács tárgyalta a kérdést, és egyöntetűen ellenzi azt, hogy a Polgári Párt itt indítson jelöltet. Nem az én véleményemről van szó, persze vállalom a véleményemet azzal együtt, amit elmondtam, de a lényeg az, hogy a megyei állandó tanács egyöntetűen elutasítja.
*
Szeptember 12-ig lehet jelentkezni a parlamenti választásokra. A jelöltség feltétele, hogy a jelentkező legyen RMDSZ- tag, illetve rendelkezzék valamelyik helyi vagy területi szervezet ajánlásával. Ha nem rendelkezik ezzel, akkor 1.500 támogató aláírást kell összegyűjtenie. Szeptember 19-én az úgynevezett bővített Területi Képviselők Tanácsa rangsorolja majd a jelölteket.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Kirakat- vagy figyelemfelkeltő rendezvény?
Proetnica-fesztivál
Románia nem nemzetállam. Ez bizonyosságot nyer mindegyik alkalommal, azok számára, akik ellátogatnak Segesvárra a Proetnica nevet viselő interkulturális fesztiválra.
Az idén augusztus 18. és 21. között 14. alkalommal szervezte meg a rendezvényt a helybéli Interetnikai Oktatási Központ.
Kiváló kezdeményezése a Segesvári Interetnikai Oktatási Központnak a Romániában egyedi kisebbségi fesztivál, ugyanis tudomásunk szerint nincs még egy hely, ahol egy hétvégén összegyűl és felvonultathatja kulturális értékeit, bemutathatja hagyományát mind a 19 kisebbség. A rendezvény eljutott a 14. kiadásához, s bár hanyatlott a szervezés minősége, hosszú távon garantált az életképessége. Mert mindenkinek jó, hogy van: kisebbségieknek és a többségieknek egyaránt. Kezdeményezője, főszervezője, a központ szász vezetője, Volker Reiter többek között elmondta:
– Nagyon fontos, hogy létrejöjjön az interkulturális párbeszéd, az egyetértés az emberek között. Mi a fesztivált modellértékűnek tartjuk, és támogatjuk azt a gondolatot, hogy a kisebbségek és a migráns csoportok nem jelentenek veszélyt, hanem inkább erőforrást. A Proetnica kisebbségi fesztivál az interkulturális párbeszéd ünnepe. Az egyházi ünnepekhez hasonlóan, amikor a templomba azért lépünk be, hogy elmélyedjünk gondolatban, és lelki táplálékot szerezzünk a hétköznapokra, a fesztivál is ezt a feltöltődést szorgalmazza.”
Való igaz, a szervezők az évek során megtettek mindent azért, hogy ez a célkitűzés sikerüljön. S jó az, hogy az ötletet felkarolta a művelődési minisztérium, a kormány kisebbségügyi hivatala, a megyei tanács, a helybéli polgármesteri hivatal és a prefektúra, Németország Bukaresti nagykövetsége és az idén az államelnöki hivatal is védnökséget vállalt. A Román Televízió rögzíti a műsort, és a sajtó is széleskörűen tudósít a rendezvényről. Van amiről, hiszen aki érdeklődik a másság, az együtt élő kisebbségek kultúrája iránt, itt találkozhat mindazzal, amit sikerül felmutatniuk azoknak a szerveződéseknek, egyházi és civil egyesületeknek, amelyek közismerten szerény anyagi körülmények között működtetnek egy-egy hagyományőrző tánccsoportot, énekkart, netán könyvkiadást, képzőművészeti alkotócsoportot és sok más olyan megmozdulást, amivel sikerül fenntartani az azonosság tudatot e csoportokban. De nem kell ezért föltétetlenül eljönni Segesvárra, hanem nyitott szemmel kell, fogékony gondolatokkal barangolni az országban. S elég, ha csak olyan térségekre gondolok, mint a Bánság, vagy Dobrudzsa, Észak-Moldva, ahol már a települések neveiből – ezek román fordításainak erőltetett kihámozásával – és a magasba emelkedő nem csak hagymakupolás templomok tornyát látva kiderül, hogy valóban sokféle nemzetiségű, kultúrájú és vallású országban élünk, amire a többségiek is büszkék kellene legyenek. Azok is. Legalábbis a hivatalos nyilatkozatokban.
A 2016-os Proetnica fesztivál megnyitóján a védnökséget felvállaló államelnöki hivatal tanácsosa, Sergiu Nistor kifejtette: Románia államelnöke több esetben kifejtette, hogy az ország kulturális sokfélesége érték. Környezetünkben az interkulturális, interetnikai és vallásközi párbeszéd gondot okoz, sőt tragikus eseményekhez vezet. Ezért is tartja fontosnak a fesztivált, ami igazolja, hogy jól működnek az országos intézmények, a társadalmunk. A fesztivál bizonyítja, hogy Románia komolyan kezeli ezt a lényeges kérdést és pozitív példát tud felmutatni. Több esetben arra gondolunk, hogy nemcsak a többség és a kisebbség közötti párbeszédről van szó, hanem a kisebbségek közötti dialógusról – mondta az államtitkár, s az elnököt idézve példának az évszázados török–örmény konfliktust hozta fel. Köztudott, hogy az anyaországokban még mindig konfliktusos helyzet van, ezzel szemben Romániában létrejöhetett a török és az örmény kisebbségek közötti kapcsolat. „Segesváron – mint az ország földrajzi középpontjában, Erdélyben, az erdélyi térség csomópontjában, beigazolódik, hogy örömünkre a történelem elég bölcsességgel ruházott fel ahhoz, hogy párbeszédet folytassunk” – mondta a tanácsos.
Sajnos a valóság túlmutat mindezen, annak ellenére, hogy a Volker Reiter vezette központ vagy akár a Koreck Mária irányította Marosvásárhelyi Divers Egyesület – amely az idén hangsúlyozottan jelen volt a rendezvényen – törekvései azok a konkrétumok, amelyek ezt a valós törekvést igazolják. A 2016-os fesztiválon – mint ahogyan az előző alkalmakkor is – igazán színvonalas megközelítésben, tudományos kerekasztal-beszélgetéseken próbálták megközelíteni a kisebbségi kérdést. Az idén a vallási sokféleség volt a központi téma, amelyről történelmi megközelítésben Soós Zoltán, a Maros megyei Múzeum igazgatója, dr. Szegedi Edit, a Babeş–Bolyai Egyetem Európai tanulmányok karának tanára, Vincze Lóránt a FUEN elnöke beszélt. De ami igazán keserű szájízt hagyott, az a szombat délutáni – valójában a kisebbségek közötti valós párbeszédet erősítendő-beszélgetés volt, amelyet dr. Aurel Vainer, a romániai zsidó hitközségek vezetője moderált, s amelyen meghívottként jelen voltak a görög, az ukrán és a tatár közösségek vezetői is. Mert bár ennek a beszélgetésnek arról kellett volna szólnia, hogy miként valósulhat meg a kisebbségek közötti átjárhatóság, addig kiderült, hogy 25 évvel a rendszerváltás után kell kidolgozni „az interetnikus kulturális menedzsment stratégiát”, de valójában a kisebbségi oktatás sem úgy működik, ahogy kellene. Még mindig megválaszolatlan kérdés az is, hogy miként építik le a kisebbségek a saját etnocentrizmusaikat úgy, hogy közben az értékek felmutatásával, az identitásmegőrző rendezvényekkel megmAradásukat erősítsék, de „ne sértsék” a többséget. Mert míg vannak Európa- és világszerte követhető modellek – valahogy ezek nem működnek Romániában. Sőt, most a közfigyelem nem ezekre a „jelentéktelen” dolgokra figyel, hiszen Európának meggyűlt a baja a „nem keresztény értékeket hozó migránsokkal”. A kisebbségi kérdés csak akkor fontos, amikor néha uborkaszezonban, a Segesvári Proetnica fő médiapartnerségét is felvállaló Román Televízió, bedobja a nyilvános vitába azt, hogy a Kolozsvári magyar napokon megint csak szították az ellentétet ezek a „fránya kisebbségiek”. A 14. Proetnicán is úgy tűnt, hogy mindeddig a kisebbségek valahogy „elbeszéltek” egymás mellett.
Még szerencse, hogy a Vár téren a kisebbségiek műsorát bemutató színpad és az előtte levő tér valójában mást mutatott. Jó volt látni, hogy – a program szerinti fellépési sorrendben: lengyel, lipován, macedón, bolgár, ukrán, rutén, horvát, magyar, szerb, szlovák, zsidó, görög, cseh és szlovák, szász, török, tatár, olasz – kisebbségi tánccsoportok milyen gazdag, érdekes és különleges – ugyanakkor zenében, tánclépésekben néha hasonló – műsort mutattak be. Az pedig különösen jó ötlete a szervezőknek, hogy mindegyik előadás után a színpad előtti téren lehetőséget biztosítottak a közönségnek is, hogy bekapcsolódjon a táncokba és néhány lépést eltanuljon. Az is jelzésértékű volt, hogy nemcsak a nézők, hanem a fellépett vagy éppen színpadra vonulni készülő, már beöltözött kisebbségiek is bekapcsolódtak egymás táncába. Esténként ugyancsak a kisebbségek soraiból meghívott klezmer vagy könnyűzene-együttesek szórakoztatták az érdeklődőket.
Aki pedig megunta a színpadi produkciók követését, az a Sander-teremben kortárs szemléletű, lipován mesékről készített igen érdekes kollázskiállítást is megtekinthetett. S bár az idén is voltak örmények, ukránok, törökök, lipovánok, albánok, lengyelek és olaszok, akik bemutatkozó sátrat állítottak fel, a vásárban felvonultatottak mellett igen szerényen álltak ki a látogatók elé, azonban lehet, hogy a szervezők is belefáradtak már, mert jobban oda kellene figyelniük arra, hogy a téren és a vár utcáin ne a Drakula hamis mítoszát éltető bovlik domináljanak és ne szorítsák ki az igazi, autentikus értékeket promoválókat a régiségeket illegálisan áruló romák és a viszonteladók, hanem a kisebbségeknek teremtsenek több lehetőséget arra, hogy bemutatkozzanak. Talán lehet, hogy 14 év után már ők sem tudnak újat felmutatni.
Az is érdekes volt, amint a fellépő együttesek többször is felvonultak a XVI. században a szászok által épített, ma már igen vonzó turisztikai látványosságnak örvendő vár falai között. A Román Televízió pedig megpróbálja majd visszaadni azt a hangulatot, amely jellemző a Proetnica fesztiválra, aztán jöhet a következő, mert a modell jó. De lehet, hogy nem elég. Az alkotmány leszögezi: Románia egységes nemzetállam! Punktum.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Rendhagyó színháztörténeti kötet
Micsoda utak!
A napokban hagyta el a nyomdát az a kötetet, amely a Marosvásárhelyi színházi élet különleges területére kalauzolja el az érdeklődőket. Szerzője Kovács Levente rendező, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanára, társszerző Vajda György újságíró. A kötet a diákszínjátszás történetére tekint vissza 1964-től 1989-ig, amely kiegészül azokkal a törekvésekkel, amelyek napjainkig próbálják fenntartani a diákszínjátszó-mozgalmat.
Azért is rendhagyó a tanulmánykötet, mert az első fejezetében a szerző alaposan körüljárja a Marosvásárhelyi diákszínjátszás történetét a 20. század második felének avantgárd színházi törekvéseinek tükrében. Az 1960-as évek avantgárd színházi mozgalmai egy új fogalmat tettek közkeletűvé: a csoportszínház fogalmát. A csoportszínház mint kifejező eszköz sajátos társadalmi-politikai körülmények között alakult ki Nyugaton. Megalkotta a maga formai, tartalmi és színházi nyelvezetét, amely fokozatosan begyűrűzött a szocialista államokba is. A kötetben Kovács Levente e történelmi, színháztörténeti visszatekintéssel vezeti be az olvasót a diákszínjátszásba mint olyan világjelenségbe, amely felzárkózva a ’60-as évek tiltakozó mozgalmai mögé, a rockzene mellett olyan fő önkifejezési eszköznek bizonyult, amely képes lett az egyetemi ifjúság politikai gondolatainak, világnézetének, esztétikai ízlésének, életérzésének kifejezésére. Ebben a kontextusban közelíti meg a kötet a Marosvásárhelyi diákszínjátszást, amelyről már az 1740-es évekből van dokumentum. Ezt a több évszázados hagyományt tartja fenn a Református Kollégium, a későbbiekben a Bolyai líceum, majd a Pedagógiai Intézet. Ez utóbbi hallgatóinak verbuválásával kezdődött annak a diákszínjátszó-csoportnak a története, amelyet végigkövethetünk 1964-től 1989-ig. (Megjegyezzük, hogy ebben az esetben a diákszínjátszás megnevezést a főiskolai-egyetemi színjátszókra vonatkoztatjuk.) Azonban nem csak a későbbiekben Majomcsoport néven közismertté vált társulat történetéről szól a könyv. Betekinthetünk a hazai műkedvelő mozgalomba, amelynek köszönhetően számos társulat alakult, melyek között volt olyan is, amely a későbbiekben profi színházzá nőtte ki magát. Dacolva a kommunista diktatúra cenzúrájával, a diákszínjátszók új kifejezőeszközöket dolgoztak ki, és sajátos színházi nyelven adták elő mindazt, amit egyébként a "hivatalos" színházakban nem lehetett. És ez tette annyira kedveltté a Majomcsoportot, hogy már a hatalomnak is szemet szúrtak azok az előadások, amelyeken a nézőtéren egy tűt sem lehetett leejteni. A kötet azoknak a szakembereknek is szól, akik ma is diákszínjátszással foglalkoznak, mert megtalálhatják mindazokat a módszereket, szakmai fogásokat, amelyeket több évtizeden át Kovács Levente kitapasztalt és alkalmazott. Ezek nem föltétlenül a "színházcsinálásról" szóltak, hanem arról is, hogy miként lehet motiválni és egybetartani egy közösséget, nevelni, egyéniségeket formálni, ugyanakkor csoporttudatot is fenntartani a drámapedagógia eszközeivel. A kötetben szó van a csoportépítésről, a csoportmunka- szervezésről, az irányító szerepéről, illetve a színészpedagógiai feladatokról is.
A könyv második fele – amellyel Vajda György újságíró egészítette ki a Majomcsoportról szóló fejezeteket – az 1989 után diákszínjátszó- törekvésekről szól, arról, hogy a rendszerváltást követően, a megváltozott társadalmi-politikai és gazdasági helyzetben miként és hogyan lehet működtetni egy diákszínjátszó-csoportot. Az Artecotur Egyesület által létrehozott Artsy M társulat a példája annak, hogy folytatva a hagyományokat, az új helyzetben miként lehet – civil törekvésként – működtetni diákszínjátszó- csoportot, mik azok a motivációk, amelyek ma egy fiatalt erre a pályára irányíthatnak, illetve az is kiderül, hogy milyen eszközök vannak arra, hogy gazdaságilag is éltetni lehessen egy önállóan működő csoportot.
A kötet nemcsak színházi szakembereknek szól, hanem mindazokhoz is, akik a színház irányából szeretnének betekinteni Marosvásárhely történetének érdekes epizódjába.
Erdélyi György
Kovács Levente, Vajda György: Micsoda utak! Diákszínházi törekvések Marosvásárhelyen
Népújság (Marosvásárhely)

Nagyszabású Szent István-nap Aradon
Az RMDSZ Arad megyei Szervezete augusztus 20-án Szent István király ünnepséget szervezett, amely 17 órától az Arad-belvárosi katolikus templomban ünnepi szentmisével indult államalapító királyunk tiszteletére. A szentleckéből nt. Gyurkózta Aranka börtönlelkész és nt. Józsa Ferenc nyugalmazott református lelkipásztor, az evangéliumból ft. Sándor Tivadar Arad-gáji katolikus plébános olvasott fel, míg a könyörgést Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület alelnöke olvasta fel a híveknek, köztük az első padsorban helyet foglaló Aradi és megyei elöljáróknak. A gyermekek által az oltárhoz vitt újkenyeret és bort Ns. és ft. Király Árpád kanonok, marosi főesperes, Arad-ségai plébános szentelte meg. Ünnepi prédikációjában a főesperes Szent István királyt úgy jellemezte, mint a nemzet őrének szimbóluma, a végső letelepedés, a jövőépítés jelképe, a magánéletben is példamutató férj, a gyermeke nevelésére sokat áldozó apa megtestesítője. Szent István nemzetben gondolkodott, amelyben a nemzetiségek létét értéknek tekintette. A fiához, Imre herceghez írt intelmeiben is felhívta a figyelmet a nemzetiségek megbecsülésének a fontosságára. Nemzetünk megmAradását a kereszténységre való áttérésben és az abban való megerősödésben, az Istenbe vetett feltétlen hitben látta. Miközben rendületlenül építette, erősítette keresztény országát és nemzetét, az Istenben való feltétlen hitre nevelte nagyreményű gyermekét is, akinek az elvesztése hatalmas csapás volt számára, amit alázattal viselt, Isten akaratának tekintette. Éppen ezért, országa és nemzete sorsát Isten kegyelmébe ajánlotta, Szűz Máriára bízta. A Szent István szellemiségében történő nemzetépítés több mint 1000 év távlatából is követendő példa, parancsoló szükséglet.
Az ünnepélyes szertartás végén a papok a Szent István oltárhoz vonultak, ahol a hívekkel közös könyörgést mondtak államalapító királyunkhoz, nemzetünk jövőjéért. A lélekemelő szentmise nemzeti imánk megszólaltatásával zárult.
Ünnepi beszédek, újkenyér megszegése
Az ünnepélyes szentmise résztvevői átvonultak a Csiky Gergely Főgimnázium udvarára, ahol az elkészített asztaloknál fogyasztották a feltálalt sós süteményt, a bort és az ásványvizet.
Ünnepi beszédében Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület alelnöke Szent Istvánt a végső letelepedés, a gyökérverés, a jövőépítés szimbólumaként állította hallgatósága elé. E szimbólumnak fokozott jelentősége van manapság, amikor Európa-szerte olyan mozgalmak kelnek életre, amelyek a keresztény államiságot és a munkaalapú társadalmat ássák alá. Mi, magyarok soha nem mondhatunk le sem az állam, sem a nép szuverenitásáról, mert a keresztény független állam Szent István öröksége. A forradalmak a meghurcoltaké, a kitaszítottaké, az üldözötteké, a csökönyös újrakezdőké, a hittel teli újjáépítőké, a szabadságukhoz mindenáron ragaszkodóké – mondta délelőtti beszédében Áder János köztársasági elnök. Ünnepeljünk együtt, mert ez a mi ünnepünk! Ünnepeljük keresztény hitünket, a dolgos, szabadságszerető népet, amelyik ugyanilyen áhítattal és hittel ünnepli a verejtékes munkával megtermelt újbúzát és a belőle sütött új kenyeret! Hisszük, hogy az eltelt több mint 1000 keresztény év, és a naponta, a kereszt jelével az asztalunkra kerülő kenyér megtart bennünket a jövőben is, igaz hitben és szabadságban – fejtette ki Fekete Károly.
A továbbiakban hozzáfűzte: a templomban megszentelt újkenyeret Faragó Péter RMDSZ megyei elnök fogja megvágni. A kenyér és a zsömlék a Horvárth Imre nagygazda által termesztett Aradi búzából, Aradi lisztből származik, Kovács András angyalkúti pékmester sütötte, amiért mindnyájuknak köszönet jár. A zsömlékből mindenki hazavihet.
Ünnepi köszöntőjében Faragó Péter RMDSZ megyei elnök minden résztvevőt nagy tisztelettel és szeretettel üdvözölt az RMDSZ Arad megyei szervezetének augusztus 20-i ünnepségén. Köszönetet mondott a minorita plébánosoknak, illetve a lelkészeknek a minorita templomban tartott lélekemlő szentmiséért, majd arról szólt: ma a világ minden táján élő magyarok megemlékeznek Szent Istvánról, akinek a magyarságunkat, a kereszténységünket köszönhetjük. E napon Aradon is nagyon fontos, hogy mi, magyarok találkozhassunk, együtt lehessünk. Azt kívánta az Arad megyei magyarságnak, hogy minden év augusztus 20-án sokan vegyenek részt az ünneplésen, hogy sokan emlékezzünk Szent István örökségére. Miután megköszönte az Aradi Polgármesteri Hivatalnak és a Városi Tanácsnak, valamint az Aradi Kulturális Központnak a támogatást, átadta Bognár Levente jókívánságait, aki a balestéből még lábadozik. Ezt követően az asztalon lévő megszentelt kenyérre egy nagy késsel keresztet vetett, és ünnepélyesen, a közönség tapsa közepette megszegte. A továbbiakban Czernák Ferenc nagy átéléssel szavalta el Nagy Árpád Simphonia hungarorum című költeményét.
Honfoglalás kori bemutatók
Ezt követően a Marosvásárhelyi Kerecsensólyom Hagyományőrző Egyesület honfoglalás-kori öltözék, illetve fegyverbemutatója, korabeli történetek ismertetése, íjászbemutató és bajvívás következett, de karikás ostorral is pattogtatni lehetett. A korhű hangulatot a táltosdobok megszólaltatása emelte. Ismertették a férfi és a női öltözékek elemeit, a magyarok páncélzatának, fegyvereinek a fajtáit. A közel egyórás előadás után a nézők bemehettek a jurtába, elbeszélgethettek az öt szereplővel. Mivel mi is megtettük, a témára visszatérünk.
Az idei Szent István-napi ünnepség résztvevői sokáig elbeszélgettek, jó hangulatban együtt voltak. Reméljük, a szép közösségépítő hagyomány hosszú élet elé néz.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Active Watch: manipuláció a TVR tudósítása
A manipuláció iskolapéldája az, ahogy a román közszolgálati televízió megpróbálta lejáratni a Kolozsvári Magyar Napokat és a Beatrice együttest – áll az Active Watch román médiafigyelő ügynökség közleményében.
A Bukaresti szervezet szerint a TVR szándékosan úgy ismertette nézői előtt az Utálom a XX. századot című dal alkalmával játszott archív képeket felvillantó videón látottakat, mintha az együttes a filmen szereplő Hitlert, Sztálint és az Iszlám Állam nevű terrorszervezetet pozitív fényben mutatta volna be. Mindenki, aki csak kicsit is ért magyarul, tudhatja, hogy a dal szövege lényegében éles bírálata a XX. századnak – fogalmaz a szervezet.
Másfelől pedig az a dal, amelyet a TVR szerkesztői irredentának minősítettek, és amely szerint „lesz még a magyaroké Kolozsvár”, nem hangzott el a kedd esti koncerten. Bár diszkréten fel volt tüntetve, hogy 2008-as felvételről van szó, ez inkább csak afféle alibi
Szabadság (Kolozsvár)

A Debreceni Nyári Egyetemről, az Európaiság példaértékű intézményéről román szemmel
Az egységesítő és kiegyenlített korban, amikor mindenki egyformán étkezik, gondolkozik és cselekszik, magyarul tanulni olyan elhatározás, ami az egyetlenből a többes felé nyitást jelenti.
Az egy nyáj, egyetlen nemzetközi közösség, egységes politika, egyetlen lingua franca, egyetlen értékrend (vagy inkább az értéktelenség) helyett a különbségekre, változatosságra, egyéniségekre, egyediségekre, kisebbségekre figyelést. A nagy „világcsalád" azon tagjai számára, akik abban az illúzióban ringatják magukat, hogy 200 szavas „basic English" tudásukkal igényesen kommunikálni, mi több, gondolkodni is tudnak, magyarul tanulni ugyanolyan anakronizmusnak tűnhet, mint a magyarok – a nyugati politikai korrektség dogmája alapján középkori mAradványnak kikiáltott – ama védekezése, hogy ostromlott várként óvják hazájukat a bevándorlók egyre megújuló hullámaival szemben.
Ez az anakronizmus azonban valós értékké válik, immunizáló hatással bír egy olyan korban, amikor a kivétel zsarnokságától szenvedünk, és a demokrácia jelszavait a demokrácia ellen fordítják, amint azt Tzvetan Todorov bolgár filozófus is észrevételezte. Ezekkel a jelenségekkel szemben jelent alternatívát a nemzeti kultúra és a benne kulcsszerepet játszó nyelv értékeinek – történelmi és néprajzi okokból megkövetelt – ápolása az általánossá vált, kiüresedett és manipulálható „tömegember" ellenében. Ma az igazi európaiságot a sokszínűség fenntartása jelenti, de úgy, hogy közben nem mondunk le a saját értékeinkről, és határozottan ellenszegülünk a „tömegek lázadása" lealacsonyító jelenségeinek, melyeket José Ortega y Gasset spanyol filozófus, író zseniálisan meglátott és leírt.
Nemrég alkalmam volt részt venni a Debreceni Nyári Egyetem munkálataiban és megtapasztalni, hogy a magyarok hogyan tudják folytatni a két világháború között indított intézményes kultúraápolást és nemzetközi szinten terjeszteni nyelvüket és nemzeti kultúrájuk értékeit. Ha a Debreceni Egyetem példáját követnék, az európai országok meg tudnák őrizni saját értékeiket egy alkotó sokszínűséggel egyetemben. A világ minden sarkából érkezett, több száz külföldi diáknak tartott nyelvi és kultúratudományi kurzusokon a Debreceni Nyári Egyetem szervezői és tanárai egyszerre tettek tanúbizonyságot hazafiságukról és szakmai tudásukról. A Debreceni Egyetem Magyarországot felírja, méghozzá mértékadóként, az európai kultúra térképére. A Debreceni Nyári Egyetem működésének a magyar kormányzat számára nemzeti prioritást, az európai hivatalosságok számára követendő modellt kell jelentenie.
Valentin Trifescu
A szerző történész
(Fordította: Tapodi Zsuzsanna egyetemi docens, Sapientia)
Krónika (Kolozsvár)

„Nemzeti kötelesség az emlékezés” – Augusztus 20. Erdélyben
Az anyaország határain kívül, Erdélyben is számos településen megemlékeztek az államalapításról szombaton, az augusztus 20-ai nemzeti ünnepen.
Kolozsváron az ünnep részeként szombat délután a Szent Mihály-templomban az erdélyi magyar történelmi egyházak elöljárói megszentelték, majd a csíkkozmási Bojzás Néptánccsoport fiataljai a templom előtt szétosztották a Kárpát-medence kenyerét, amely szellemi és lelki táplálékként az összetartozást jelképezi. Kolozsvár egyébként harmadik alkalommal vett részt a Kárpát-medence kenyere elnevezésű programban. Az augusztus 20-ai új kenyér ünnepéhez kötődő eseményt hagyományteremtés céljából indítottak 2011-ben Szolnokon.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke augusztus 20-át Szilágycsehen ünnepelte, ahol a település első és második világháborús áldozatai emlékére avattak emlékművet. A szövetség elnöke úgy fogalmazott: a múltra való emlékezés nem luxus, hanem nemzeti kötelesség. „Augusztus 20-án azon is el kell gondolkodniuk a magyaroknak, hogy a Szent István király által megalapított ország miként mAradhatott fenn ezer év és sok viszontagság után is” – idézte az RMDSZ hírlevele Kelemen Hunort. Szerinte az emlékműállítással azt is kifejezi a közösség, hogy a szülőföldjén, erős közösségként akarja a jövőjét tervezni, alakítani.
Az RMDSZ-elnök ugyanakkor emlékeztetett: a szilágycsehi közösség köztéren szerette volna felállítani világháborús hősei emlékművét, de végül ezt csak a református templomkertben tehették meg, mert a kisváros önkormányzata hat alkalommal is leszavazta az emlékállítást. „Akik ezt a javaslatot leszavazták, még mindig nem értik, nem akarják érteni, hogy ellenszavazatokkal, tiltással egy népet, egy közösséget nem lehet megakadályozni abban, hogy a kollektív emlékezetet ápolja. Úgy gondolom, hogy bár a történelem során románok és magyarok sokszor egymással szemben álltak, de egymás múltjának tiszteletben tartása nélkül nem lehet közös jövőt építeni” – fogalmazott Kelemen.
Kevesebben ünnepeltek Marosvásárhelyen
Marosvásárhelyen is az új kenyér ünnepével kötötték össze az augusztus 20-ai rendezvényt: az egyik helyi pékségben négy kenyeret sütöttek, ezeket a magyar történelmi egyházak képviselői áldották meg, megszelés után pedig szétosztották az ünneplők között. Szombat este egyébként a korábbi évekhez képest kevesebben, néhány százan gyűltek össze a Színház téren az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Maros megyei szervezetének Szent István-napi rendezvényén. Az ünnepséget a mezőcsávási rezesbanda előadása nyitotta meg, majd a rendezvény főszervezője, Cseh Gábor, az EMNT megyei elnöke köszöntötte a résztvevőket.
A Vásárhelyi Hírlap napilap kérdésére, hogy mit jelent ma a Marosvásárhelyi magyarok számára az ünnepség, Cseh úgy fogalmazott: lángot a megmAradáshoz. Magyarország Csíkszeredai főkonzulátusának képviselője, Flender Gyöngyvér is szólt az ünneplőkhöz, akiknek arról beszélt, hogy „Szent István király döntésének köszönhetően beszélhetünk, érezhetünk és gondolkodhatunk mi itt most magyarul”.
Kétnapos rendezvénnyel készültek
Székelyudvarhely polgármesteri hivatala kétnapos rendezvénysorozattal készült az államalapítás ünnepére. A Vár utcában felállított sátrakban kulturális programokra várták az érdeklődőket, a gyermekek pedig megismerkedhettek például a Székelyföldi Legendárium óriásjátékával, illetve papírból, színes ceruzával a Szent Koronát is elkészíthették, ezenkívül interaktív, mesével átszőtt koncerteken, bábjátékokon vehettek részt.
A Haáz Rezső Múzeum standjánál a családosok kincskeresésre jelentkezhettek, majd felfedezhették a város rejtett csodáit. Szombat délután látványos középkori harci bemutatót tartott a Székelyudvarhelyi Arany Griff Rend, majd a Pécsi Kamarakórus és az Alla Breve Vegyeskar közös előadása alatt meghitt hangulattal és zenével telt meg Székelyudvarhely központja. Az ünnepi kenyérszentelésre és .szelésre az Emlékezés parkja mellett felállított nagyszínpadon került sor.
Gálfi Árpád polgármester köszöntőjében rámutatott: államalapító István királyunk szentté avatásának napja nemzeti ünnepeink sorában azon kivételes események közé tartozik, amelyre nem vetődik a gyász árnyéka. „Még áttételesen sem egy kegyelettel teljes, bús emlékezést jelent számunkra, hanem a dönteni tudást, a béketeremtés, a megújulás, vagyis a bizakodás és a jövőbe vetett hit mAradéktalan diadalát” – fogalmazott az elöljáró, aki számára Szent István és az új kenyér ünnepe a hittel végzett munkát, illetve a munkába vetett hitet is jelenti.
Az eseményen száz kisebb kenyeret áldottak meg, ezeket pedig az önkormányzat egyesületeknek, alapítványoknak és öregotthonoknak adományozta. A nemzeti ünnepen koncertekre is várták az udvarhelyieket, akik este megcsodálhatták az ünnepi tűzijátékot.
Hajnal Csilla, Kőrössy Andrea, Veres Réka |
Krónika (Kolozsvár)

Hitből és szeretetből fakadt képek Márton Áronról
Emberkatedrális címmel nyitottak kiállítást, illetve bemutatták az ennek anyagát tartalmazó albumot szerdán délután Kolozsváron Márton Áron volt erdélyi római katolikus püspök születésének 120. évfordulója alkalmából.
A 7. Kolozsvári Magyar Napok keretében a római katolikus nőszövetség dísztermében kifüggesztett műalkotásokat Nagy Miklós Kund művészeti író ismertette. Elmondta, az album összesen 47 alkotást, 25 művész munkáját tartalmazza. „A festmények stílusa, műfaja változatos, viszont mindegyik kép hitből és szeretetből fakadt, Márton Áron emlékére" – mondta a művészeti író.
A művek a gyergyóalfalvi Vadárvácska Nemzetközi Alkotótáborban készültek, ahol főként magyar művészek vettek részt, de egy Marosvásárhelyi román festő munkái is megtalálhatóak az albumban. Gál Mihály, a Vadárvácska művésztelep házigazdája verssel emlékezett a püspökre, és a marosszentgyörgyi Szent Cecília együttes is fellépett. A Kolozsváron kiállított festmények alkotói: Balázs József, Bandi Kati, Barabás Éva, Csuti Levente, Datu Victor, Ferenc Erzsébet, Jakabos Olsefszky I., Major Gizella, Orbán Endre, Sajgó Ilona, Szakács Eszter, Vargyas Ildikó.
A Márton Áron-emlékév keretében Kolozsvárra érkezett az Erdély püspökének életét bemutató vándortárlat is, melyet szabadtéren, a Szent Mihály-templom bejáratánál tekinthetnek meg az érdeklődők. A magyar és román nyelvű pannók részletesen ismertetik a kommunista rezsim által üldözött magyar püspök életútját, kitérve Márton Áron egyházi hitvallására, a fiatalok körében betöltött lelki vezetői szerepére, a kisebbségi léthez való hozzáállására, az üldözöttek melletti kiállására, illetve a Szekuritátéval való viszonyára. A kiállítás anyagát a Csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum és a magyar kormány Nemzetpolitikai Államtitkársága állította össze.
A magyar napok kertében előadást is tartottak Erdély püspökéről, életútját és munkásságát Marton József egyháztörténész ismertette, és Maksay Ágnes háromrészes dokumentumfilmjét is levetítették Márton Áron boldoggá avatási peréről.
Bede Laura, Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Varga Mihály Kolozsváron: közös felelősségünk a magyar nemzet jövőjének az alakítása
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szerint a legutóbbi magyarországi választások óta, amelyen a külhoni magyar állampolgárok is részt vehettek, immár magyarországiaknak és erdélyi magyaroknak közös felelősségük a magyar nemzet jövőjének az alakítása.
A miniszter a Kolozsvári Magyar Napok záró rendezvényén köszöntötte a több tízezres közönséget a város főterén. Kijelentette: októberben is közösen kell dönteni, hogy “kikkel akarunk együtt élni, veszélynek tesszük-e ki kultúránkat, polgárainkat, törvényeinket”.
“Olyan jövőt kell építeni, amelyben mindenki a saját országában élhet teljes életet, ahol büszke lehet nemzeti kultúrájára, ahol tanulhat, élhet és boldogulhat” – fogalmazott a miniszter. Biztosította a hallgatóságát, hogy a magyar kormány ezen az úton halad: “nemcsak szavakban hirdetjük az összetartozást, hanem akarunk és tudunk is segíteni a külhonban élőknek. Mindent megteszünk azért is, hogy a kormány folytassa a munkát a kétoldalú kapcsolatok javításáért” – jelentette ki.
Emil Boc, Kolozsvár polgármestere köszönetet mondott a szervezőknek azért, hogy olyan magyar napokat szerveztek, amelyek a városnapokkal együtt Kolozsvár erős márkái, büszkeségei. A polgármester úgy vélte: Kolozsvár magyar és román közösségének közösen sikerült az együttélés modelljévé tenni a várost az egész ország és Európa számára.
“A történelmet nem tudjuk megváltoztatni, legfeljebb tanulhatunk belőle, de a jelent és a jövőt jobbá tudjuk tenni a kölcsönös tisztelettel, elfogadván, hogy mindannyian otthon vagyunk itt, Kolozsváron” – fogalmazott Boc, aki reményét fejezte ki, hogy közösen sikerül azt is elérni, hogy Kolozsvár legyen 2021-ben Európa kulturális fővárosa.
Gergely Balázs, a magyar napokat szervező Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke záróbeszédében azt is szóvá tette, hogy a román médiában példátlan támadás érte a rendezvényt. Arra utalt, hogy a román közszolgálati televízió híradása alapján a rendőrség is vizsgálja, hogy a Beatrice koncertjén kivetített Hitler és Sztálin képek a háborús bűnösök dicsőítésének minősülnek-e.
“Ne higgyetek abban, amit a média próbál sulykolni. Higgyetek a szemeteknek, a saját tapasztalatotoknak!” – szólította fel a hallgatóságot.
A záró gálán jelentették be: hogy a Kolozsvári Magyar Napok közönsége 23 ezer lejt adakozott az Életfa Egyesület Én is szeretnék játszani programjára. A pénzből vásárolják meg az első olyan hintát, amelyet mozgássérültek is használhatnak.
A Kolozsvári Magyar Napokat az Omega együttes koncertje zárta.
(MTI)
erdon.ro

Kigyúltak az összetartozás lángjai
Őrtüzek teleholdnál és felhőszakadásban
öbb száz ember tartotta fontosnak, hogy részt vegyen az őrtűzgyújtás rituáléján augusztus 20-án este. Bár legtöbb helyen szép, csaknem teleholdas éjszaka volt, a Bodoki-tetőről szó szerint lemosta a víz az ünneplőket.
Kőröspatakon a szentmise után több száz ember a Székely Virtus hagyományőrző huszárok és a fúvószenekar kíséretében fáklyákkal vonult fel a Kápolna-tetőre, ahol a kálnokiakkal találkoztak. Karácsony László nyugalmazott egészségügyi szakember beszédében Szent István intelmei alapján azt mondta: a becsületesség és a munka adja az erőt az összefogásra.
Kialudt a bodoki láng
A tűz mellől rövid időre jól láthatóan felragyogott a Bodoki-tetőn gyújtott láng, ám gyanúsan hamar eltűnt, pedig köztudomású, hogy a bodokiak nem három tűzgyújtóból, hanem két rendes szekér fából szoktak tüzet rakni. Amint Fodor István polgármester elmondta: a tetőn özönvízszerű eső szakadt le, majd olyan köd ereszkedett a csúcsra, hogy „azt se tudtuk, hol vagyunk”.
Ehhez képest, néhány kilométerrel északabbra, a Tóbérce nevű helyen, mintegy száz sepsibükszádi majd éjfélig danolgatott a holdvilágos éjszakában a fúvószenekar kíséretében, miután „ahogy kell”, leégett a Szent István-napi őrtűz – tudtuk meg Bács Márton Csaba polgármestertől.
Ünnep az Avas-tetőn
A délelőtti Szent Mihály-hegyi ősi templomban tartott misére szinte 500 gyermek érkezett, a Sugásfürdőn tartott evangelizációs tábor résztvevői, ami méltó bevezetője volt az Avas-tetőn este kezdődő ünneplésnek, amelyen Ugron Attila és lovascsapata kápráztatta el a nagyszámú közönséget, majd Cserei Lázár, a kézdialmási római katolikus egyházközség gondnoka osztotta meg gondolatait, miszerint a hegy, a magaslat kapcsolódik az imádsághoz, Istenhez, akit dicsérve lehetünk méltó utódai István királynak.
A szentmisét Kopácsi Ferenc kézdialmási és Sánta Pál lemhényi plébánosok celebrálták, majd Molnár István kézdialmási polgármester köszöntötte Demeter Jánost, az „őrtüzek gyújtásának mentorát.” Demeter kiemelte: míg az őrtüzek egykor a keleti határokat védték, ma fontos lélekben hazavinni azt, mert: „élni és dolgozni érdemes.”
A polgármester örömmel jelentette be, hogy megépült a Csatlós Huba és Ferenczi Kálmán mérnökök által tervezett kilátó, Pál Andor lemhényi vállalkozó kivitelezésével és segítségével, aki mellé Jakab Albert is csatlakozott Kézdialmásból. Az ünneplőket bográcsban főtt ínycsiklandó pörkölt várta, majd a kilenc órakor lángra lobbanó óriási máglya fénye köré gyűlők érezhették az együvé tartozás erejét.
Bíró Erika, Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Bakk Pál kilencven éve
Szerencsés véletlennek tartom, hogy Bakk Pál szentkatolnai tanítóval és helytörténésszel megismerkedhettem közel negyven évvel ezelőtt, de az már szükségszerű volt, hogy igazi barátság és termékeny szellemi együttműködés jöjjön létre köztünk az évek és évtizedek során. A helytörténet ugyanis, ami számomra gyermekkori kaland volt, az ő számára életre szóló szenvedélyt, folyamatos gyűjtő- és feldolgozó munkát jelentett, s így atyai barátomnak is köszönhetem, hogy adott pillanatban magam is helytörténeti téma feldolgozásába fogtam.
Tíz évvel ezelőtt, egy júniusi napon Szentkatolna község önkormányzatának rendkívüli, ünnepi ülésén, Bakk Pál díszpolgárrá avatásán mondottam laudációmban, hogy akit a Testület kitüntet, a jó sorsnak köszönhetően ott aratott, ahol a magvetést végezte. A majd’ négy évtizedes oktatói-nevelői munkájának eredménye tükröződik ugyanis abban, hogy a faluközösség egyöntetű megbecsülése és tisztelete övezi személyét, illetve abban, hogy a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége 1996-ban, a millecentenárium alkalmából díszoklevél adományozásával tette országosan is ismertté nevét.
Pedagógusi munkájával mondhatni párhuzamosan végzett művelődési–helytörténeti tevékenységét pedig azzal koronázta meg Bakk Pál, hogy megjelentette a Szentkatolna község enciklopédiájának tekinthető helytörténeti művét (Szentkatolnai krónika. Hely- és művelődéstörténeti dolgozatok. Kézdivásárhely, Ambrózia Kiadó, 2001), amelyet az olvasók legkülönbözőbb rétegei forgathatnak haszonnal, ugyanakkor szakmai körökben is számon tartják, nagyra értékelik.
Most, utólag teszem hozzá, hogy helye lenne eme munka bővített változatának a Sepsiszentgyörgyi székhelyű Háromszék Vármegye Kiadó Székelyföld településeit bemutató könyvsorozatában, lévén, hogy mai napig sincs felkészültebb és elhivatottabb gazdája ennek a területnek. Már az első kiadáshoz írt ajánlásában Antal Árpád Kolozsvári professzor magát a munkát példaértékűnek, szerzőjét meg példaértékű embernek nevezte, s óhajként fogalmazta meg: „Vajha minden nagyobb településünknek vagy ilyesféle faluközösségünknek akadna ilyen kiváló szorgalmú, a voltakat feltérképező, jelennek és jövőnek egyaránt számot adó ’mindenese’!”
Időközben emlékiratait is megírta a jeles helytörténész, Útravaló címmel jelent meg (Kézdivásárhely, Ambrózia Kiadó, 2006) az az elbeszélésfüzére, amelyben megörökítette életének egy-egy sorsdöntő szakaszát, élményszerűen megidézve a számára kedves helyszíneket, régmúlt eseményeket és azok alakját, akiktől ő maga is igazi útravalót kapott egykor.
Bakk Pál betűvetésre tanított nemzedékeket, és a tudás iránti szomjat ébresztette fel bennük, miközben maga is betűvetővé és a helytörténet megbecsült művelőjévé vált az évtizedek során. Írástudó felmenői – mint amilyen a történetíró Bakk Endre volt a 19. században – így folytatódnak az ő munkásságában. De szülőfaluja, illetve a Szentkatolna községet alkotó falvak nagy szülötteinek vagy az itt tevékenykedő hírneves személyiségeknek az emlékét is ő ápolta példaszerű következetességgel és szorgalommal, politikai széljárásoktól függetlenül. Élő szóban és írásban idézte többek között a nyelvtudós Bálint Gábor, a grafikus Bálint Benedek, a nemzet festőjének tartott Barabás Miklós emlékezetét, vagy a múzeumalapító Cserey Jánosné tevékenységét. Hely- és művelődéstörténeti dolgozatai, irodalmi igényű visszaemlékezései rangos folyóiratokban és lapokban (Korunk, Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, Művelődés, Székelyföld, Helikon, Háromszék, Csernátoni Füzetek) olvashatók 1969 óta.
Végezetül azt mondhatom, hogy Bakk Pál egy körünkben élő és ma is tevékenykedő kiváló értelmiségi, aki – Arany Jánost parafrazálva – törzsének élt, érette, általa. Én magam a sors ajándékának tartom, hogy atyai barátomnak mondhatom a mai napon a kilencvenedik életévét betöltő Bakk Pált.
Isten éltessen, drága Pali bácsi!
Borcsa János
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Negyvenéves a Perkő Néptáncegyüttes
Gazdag, látványos falunap Kézdiszentléleken
Háromnapos, kulturális eseményekben gazdag faluünnepet tartottak a hétvégén Kézdiszentléleken, melynek fő attrakcióját a fennállásának negyvenedik évfordulóját ünneplő Perkő Néptáncegyütteshez kapcsolódó rendezvénysorozat képezte.
Albumban megörökített pillanatok
Pénteken reggel színes, díszes népviseletbe öltözött fiatalok gyülekeztek a Petőfi Sándor Művelődési Ház előtti téren, mintegy versenyezve a helyet ékesítő gyönyörű virágágyásokkal: a Perkő Néptáncegyüttes tagjai és meghívottaik itt adtak találkát egymásnak, hogy gyalogszerrel a templomhoz vonulva részt vegyenek a Pál Ferenc plébános által celebrált szentmisén, ugyanakkor megkoszorúzták Sikó Katalin egykori néptáncos sírját. A szertartás végén a jelenlevők már ízelítőt kaptak az esti gálaest produkciójából, ugyanis a templom előtti téren több táncot bemutattak a fiatalok, akik ezután visszavonultak a művelődési házba, ahol Gergely Orsolya, a Perkő egykori tagja, a Csíkszeredai Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanársegédje bemutatta az általa szerkesztett, Emlékmozaik. Negyven év képekben című képes albumot, előtte Olăraşu-Miklós Éva, a jubiláló együttes egykori tagja népdalt adott elő.
Az igényes kivitelezésű, 48 oldalas kiadvány megkísérelte összefoglalni az elmúlt negyven évet, a könyv szerkesztője szerint kisebb-nagyobb sikerrel. Ennek egyszerű az oka: a régebbi időkben kevés kép készült, de ma, a fényképezős mobiltelefonoknak köszönhetően fotók garmadája állt rendelkezésükre. Érdekesség, hogy a borító belívein a 40 évvel ezelőtt alakult és a jelenlegi tánccsoportról készült fényképek láthatók, így egyfajta időutazásként is felfogható a letisztult grafikai kivitelezésű, jó ízlésről tanúskodó album. Aminek nem volt ára, viszont a szerkesztők szívesen fogadtak „donációba” harminc lejt azoktól, akik úgy döntöttek, hogy ott a helye a könyvespolcon az albumnak.
Délután megnyílt a helyi kézművességet bemutató kiállítás, amely Kanabé Erzsébetnek, a helyi nyugdíjasklub vezetőjének a kezdeményezésére jött létre. A tornateremben kiállított kisebb, faragott kő- és fatárgyak, kézimunkák (hímzések, szőttesek és varrottasok, illetve festett üvegek), gobelinek és festmények, szobrok érdekessége, hogy mind helyi kötődésűek. A mintegy hetven érdeklődő jelenlétében a kezdeményező, illetve Balogh Tibor polgármester nyitotta meg a kiállítást.
Isten éltesse a mindenkori táncosokat!
A nap fénypontját a 18 órakor kezdődő gálaest jelentette, amelyen a születésnapot ülő (pontosabban: táncoló) házigazdák mellett az utánpótlást jelentő Borsika, illetve Borsikácska, az Alsónyéki Hagyományőrző Együttes, a Szentgáli Táltos Alapfokú Művészeti Iskola és a Szűrös Táncegyüttes is színpadra lépett.
A fergeteges és maratoni – mintegy három és fél órát tartó – gálaesten Gergely Orsolya köszöntötte a jelenlevőket. Üdvözölte a vendégeket, majd színpadra kérte édesapját, Gergely Zoltánt, a Perkő Néptáncegyüttes alapítóját, aki könnyek között idézte fel az elmúlt negyven évet.
Ezután sorban léptek fel az együttesek, először az „öregek” mutatták be, hogy bár negyven év soknak tűnik, azért még mindig úgy meg tudják forgatni a menyecskéket, mint a fiatalok. Utánuk a jelenlegi Perkő következett, majd a Borsika és a Borsikácska tanoncai mutatták be a tudásukat, az előadás első részét a vendégek, az Alsónyéki Hagyományőrző Együttes, a Szentgáli Táltos Alapfokú Művészeti Iskola és a Szűrös Táncegyüttes zárta. Mintegy negyedórás szünet után jött egy újabb felvonása a gálaestnek, amit egy rövid, a Perkő tagjainak mindennapjait bemutató filmes összeállítás szakított meg. Ismét láthattuk a jelenlegi Perkőt, majd az előadás második részére több táncossal kibővült szentgáliak és alsónyékiek mutattak be látványos produkciókat. Minden együttes vastapsot aratott, akárcsak az Ábri Béla vezette zenekar.
A gálaest utolsó táncos momentumát az est folyamán fellépett csoportok tagjainak közös tánca képezte. Ezt követően Balogh Tibor elismerő oklevéllel tüntette ki az ünnepelt együttest, majd a vendégcsoportok vezetői adták át jókívánságaikat és ajándékaikat Nagy Balázsnak, a Perkő Néptáncegyüttes jelenlegi vezetőjének, illetve Gergely Zoltán alapítónak. Nagy derűt keltett a jelenlevők körében, hogy a szentgáliak a negyvenedik évfordulóra negyven liter borral lepték meg a Perkő tagjait, és nem hiányzott a hatalmas torta sem. Nagy Balázs emléktárgyat nyújtott át a Perkő Néptáncegyüttes előző generációkhoz tartozó tagjainak, majd az est táncmulatsággal ért véget.
Főhajtás Szent István emléke előtt
Szombaton 10 órakor a központban benépesedett a Székelyudvarhelyi Zavaczki Walter Levente által készített és 2009. augusztus 20-án felavatott Szent István-szobor körüli tér. A nemzeti ünnepen elsőként Balogh Tibor polgármester szólt a jelenlevőkhöz, kiemelve az összmagyarság ünnepségének fontosságát.
„Az alatt az időszak alatt, amely első nagy és szent királyunk uralkodása óta eltelt, sok államalakulat, ország, nép és nemzet tűnt el a történelem semmit nem kímélő, pokoli malmának kerekei között. Hol van már az ókori Róma, Bizánc, a Latin Császárság, a Német-Római vagy a hatalmas Oszmán Birodalom? Az idők tengere elmosta őket. Sőt még az örökéletűnek hitt Szovjetunió is összeroppant a történelem súlya alatt. De Magyarország megmAradt. MegmAradt, túlélt, átélt és reményeink szerint tovább is fog élni. Reménykedésünk nem minden alapot nélkülöző, hiszen mi még mindig itt vagyunk, azon a helyen, ahová minket a Teremtő őrként állított, hogy vigyázzuk a világnak ezt a kicsiny szegletét. Vigyázzuk a bőven termő mezőket, a halkan csobogó patakokat, az őszi szélben susogó fákat, és vigyázzuk egymást, akik még megmAradtunk magyarnak határon innen és túl a zivataros évszázadok alatt. Szükség is van erre a vigyázó erőre, mert bizony újra embert próbáló idők köszöntöttek ránk” – mondotta az elöljáró.
Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Márton Árpád sepsiszéki és Fejér László Ödön kézdiszéki képviselő, majd az ünnepi felszólalók sorát dr. Hadászi Gabriella, Magyarország Csíkszeredai főkonzulátusának konzulja zárta. Az eseményt Cserei Zsolt és Sebestyén Rita szavalata, a kézdiszentléleki gyerekek és fiatalok zenés előadása (betanította Ábri Béla tanár) tette emelkedettebbé, majd a jelenlevők megkoszorúzták a 2,4 méter magas kőszobrot.
Ünnep a Perkőn
A perkői búcsú után a hegytetőn fél négykor kezdődtek a kulturális programok, felléptek a szentgáli, alsónyéki, rozsályi és csernátoni hagyományőrző együttesek, a Perkő Néptáncegyüttes gyerek és felnőtt csoportjai. Este nyolc órától a Csíkszeredai Role zenekar koncertjére került sor, ezt követően pedig levetítették Kaszás Géza A lovasíjász című filmjét, majd 10 órakor tűzijáték zárta a napot. Tegnap délelőtt ünnepi szentmisét tartottak a Perkőn, ezt bográcsolás és gyermekprogramok követték. Este héttől a Black Velvet koncertezett, utána pedig Antal Timi és zenekarának előadása tett pontot a 2016-os falunapokra.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kitüntették Gittai Istvánt
Augusztus 18-án, csütörtökön Budapesten a Pesti Vigadó dísztermében adták át az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából a 2016. évi állami kitüntetéseket. Lázár Jánostól, a Miniszterelnökséget vezető minisztertől a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét vehette át a Várad folyóirat alapító szerkesztője, Gittai István költő, író, újságíró, számoltak be a folyóirat internetes oldalán.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Kolozsvár az erdélyi magyar kultúra fellegvára?
A rendszerváltás óta Kolozsvár az elmúlt időszakban éli aranykorát, de hosszú távon is figyelni kell ennek fenntartására – hangzott el a Kolozsvár, az erdélyi magyar kultúra fellegvára. Erdélyi interferenciák című beszélgetésen vasárnap a TIFF-házban. A Kolozsvári Magyar Napok keretében tartott találkozót Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság Elnöke moderálta.
Markó Béla RMDSZ-szenátor nem kételkedik abban, hogy Kolozsvár Erdély legnagyobb magyar értelmiségi centruma. A lakosság tekintetében is második legnagyobb romániai város szerinte érdekes helyzetben áll: a románoknak Bukarest után, a magyaroknak pedig Budapest után a második legnagyobb kulturális központ. „Önállóságra, erdélyiségre vagyunk ítélve, ne várjuk a csodát, hanem cselekedjünk a céljainkért” – fogalmazott Markó Béla, felidézve az általa vezetett Kós Károly Alapítvány névadójának szellemiségét.
„Kolozsvár főváros jellege az egyetemi kultúrának tulajdonítható be: a múlt század elején a magyarországi születésű, nyugati egyetemeken végzett matematikusok a Kolozsvári egyetemen tanítottak, itt élték azon időszak kulturális életét, folyamatosan résztvettek az irodalmi esteken” – mutatott rá Soós Anna, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatát vezető rektorhelyettese. Mint mondta, azon dolgoznak, hogy megőrizzék ezt a hagyományt, arra serkentik a fiatalokat, hogy használják ki a kincses város kulturális, közösségi lehetőségeit.
Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója azt tapasztalja, hogy sajnos kevesen ismerik Kolozsvár kultúrtörténetét. A Harag György rendező gondolataira hivatkozva a neves rendező elmondta: a legfontosabb cél az állandó megújulás. Szerinte mind a színház életében, mind a 2021 Európai Kulturális Fővárosa címére pályázó Kolozsvár esetében is fontos a nemzetköziség, erre jó kísérleteket tesznek a nemzeti és nemzeten belüli szegregáción átívelő rendezvények, mint a TIFF (Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál) vagy az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál, amelyről kiderült, az idei kiadás az idegenség témáját dolgozza majd fel.
Visky András, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti aligazgatója egyetért a nemzetköziség felé haladással: meggyőződése, hogy ha a Kolozsvári színház kizárólag magyarul kommunikálna, és nem feliratozná az előadásait, a nézőinek körülbelül negyven százalékát elveszítené. Szerinte megváltoztak és átértékelődtek azok a médiumok, amelyek az emberekre hatnak, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Szent-Mihály templomra való háromdimenziós épületvetítés, amelyet nyolc perces áhítatos csenddel fogadott a közönség.
A művészeti aligazgató rávilágított arra, hogy ezt mindenképpen szem előtt kell tartani, amikor az értékteremtés közönséget akar megszólítani. Kolozsvár erényeiből Visky András a kortárs populáris zenét, a gasztrokultúrát és a filmkultúrát emelte ki, amelyek különböző rendezvények témáit határozzák meg.
Az irodalom nézőpontjából Karácsonyi Zsolt, a Helikon főszerkesztője véleményezett. Szerinte az egyháztörténet is a Kolozsvári kultúra fontos része, a regionális fővárossá válást pedig a kiépült kapcsolati háló tette lehetővé. A nemzetközi kapcsolatok az irodalomban is fontosak, ezek ápolása fejlődést biztosítanak. Karácsonyi figyelmeztetett: „Kolozsvár kulturális szeletei között nincs meg a kellő nyitottság, meg kell találni a konszenzust ahhoz, hogy ezek szerves egységet alkothassanak. Szembe kell nézni a történelmünkkel, hogy csapatban tudjunk működni.”
„Amit Kolozsvár ajánlani tud, Romániában megismételhetetlen”
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke szerint nem igaz az, hogy Kolozsvár sorsa az elmúlt 27 évben folyamatosan felfelé ívelt volna, viszont azt gondolja, hogy a legutóbbi időszakban a város a legjobb korszakát éli.
„Amit Kolozsvár a maga nyitottságával és komplexitásával ajánlani tud, Romániában megismételhetetlen” – mutatott rá. A szövetségi elnök továbbá a kultúrafinanszírozás problémakörére hívta fel a figyelmet. „A mai közigazgatási felosztásban az a megbízható út, hogy az állami költségvetésből tartsák fenn ezeket a kulturális intézményeket, ezt a hatáskört nem szabad átruházni az önkormányzatokra. Ha lesz egy közigazgatási reform, regionális újragondolása az ország működésének, amelyet az RMDSZ javasol, akkor az majd lehetővé teszi, hogy a regionális intézményeket regionális szinten finanszírozzanak” – fogalmazott a politikus.
A kultúratámogatás témakörét Tompa Gábor azzal egészítette ki, hogy Romániának feladata volna egyéb lehetőségeket is kiépítenie. A rendező hiányolja a mecenatúra hagyományát. Markó Béla szerint amíg nincs közösségi kényszer, nincs visszajelzés vagy valami fajta jutalmazás, addig a magán mecenatúra rendszere nem fog működni.
A kultúrában is gondolkodni kell az utánpótlásról. Karácsonyi Zsolt szerint ez ügyben a tehetségek megtalálása és gondozása a fontos, Tompa Gábor pedig a jó utánpótlás biztosításának érdekében változtatna a bolognai rendszeren, szerinte ez a színházoktatásban zsákutca.
A meghívottak egyetértettek: a rendszerváltás óta Kolozsvár az elmúlt időszakban éli aranykorát, de hosszú távon is figyelni kell ennek fenntartására. az eseményt a Communitas Alapítvány szervezte.
Tasi Annabella
maszol.ro