Korodi Attila korrupcióról, felelősségvállalásról
Rengeteg olyan baklövést nézett el a romániai társadalom az elmúlt 26 évben, amelyek egyszer csak összegyűltek. Az embereknek elegük lett abból, hogy az elöljárók egyet mondanak és mást tesznek – véli Korodi Attila csíki parlamenti képviselő.
– A bukaresti Colectiv klubban történt tragédia kapcsán felmerül a kérdés: mivel magyarázható az, hogy a romániai magyar közélet kicsit úgy tesz, mintha tőle távol állna ez a tragédia?
– Az elmúlt 25 évben annyira tudatos – Bukarestből táplált –, az erdélyi magyarokra vonatkozóan negatív döntéssorozatok voltak, hogy az erdélyi magyarság, főleg a tömbben élő magyarság úgy érzi, az ő problémáira az ország többi része nem érzékeny. Úgy látják, hogy sajátos a helyzetük, amellyel szemben teljesen passzív, érdektelen az állam. Ha tehát mi ki tudunk hozni valamit magunknak, akkor jó, ha nem, hát nem. Keresztély Irma volt háromszéki főtanfelügyelő fogalmazott a minap nagyon jól a román nyelvtanulással kapcsolatban, miszerint a román államnak azért érdeke, hogy a magyar gyermekek ne tanuljanak meg románul, mert az az állam érdeke, hogy a magyar gyermek felnőttként menjen el az országból. Szerintem a magyarok részéről a szolidaritás azért működik ilyen rosszul, mert a 25 év gyakorlata azt mutatta, hogy Románia nagyon homogénen gondolkodik mindenről. Így a székelyföldi magyar ember azon veszi észre magát, hogy elszörnyülködik a tévékészülékek előtt a történtekről, de úgy érzi, mintha a látottak egy más világ része lenne, és olyan emberekről szól, akik érte talán nem mozdulnának meg. És később persze rájön, hogy ez nem így van, de Csíkszereda esetében el kellett telnie négy napnak, hogy kifejezze együttérzését az utcán.
– Amúgy mitől jutott odáig a romániai társadalom, hogy nagyvárosokban ezrek-tízezrek tüntettek napokon keresztül? Huszonhat esztendő frusztráltsága gyűlt össze?
– Rengeteg olyan baklövést nézett el a társadalom az elmúlt huszonhat évben, ami egyszer csak összegyűlt. A Colectiv lokálnál történt szerencsétlenség rávilágított arra, hogy az embereknek elegük lett abból, hogy sokan egyet mondanak és mást tesznek, a kettő között pedig hatalmas középszerűség van.
– Hogyan tisztulhat meg egy ilyen helyzetben a romániai és ezen belül természetesen a romániai magyar közélet? Mert ugyebár erről is beszélnünk kell.
– Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának hétvégi ülésén is elmondtam: egy dolog, ami a politikai döntéshozást illeti és más az, ami a közszférában, tehát a legnagyobb munkáltatórendszerben dolgozókat illeti. Mert az egyszerű ember a legtöbbször nem a döntéshozóval találkozik, hanem magával a végrehajtóval. És ha a közintézményekben nincsen egyfajta életpálya modell, ami megélhetést, karriert és kiszámíthatóságot biztosít, akkor az emberek improvizálnak, egyszerűen nem törekednek arra, hogy fejlődjenek. Kitérve a politikusokra: néhány kérdést jó lenne újragondolni. Jelenleg el van csúszva a döntéshozatal és a felelősségek vállalása. Teljesen elavult rendszerrel találjuk szembe magunkat, amire nincs válasz hat-hét éve, pedig válaszolni kell. Nem lehetne megengedett például az, hogy egy átlátható parlament helyett most közel hatszáz fős intézmény dolgozzon, ekkora számmal a munka lehetetlen.
– Mit gondol, aki ellen vizsgálati eljárás indul, illetve akinek megkérdőjeleződik a szakmai hozzáértése, az induljon vagy sem helyhatósági vagy parlamenti választásokon?
– Kétfelé kell választanom a válaszom. A klasszikus korrupciós történetek esetén kérdés nélkül félre kell állni. Másfelől amikor azt firtatják, hogy egy meghozott döntés jogos-e vagy sem, és ezért ugyanazon köpeny alá tesznek, ilyenkor megálljt kell mondani, mert így bármikor bárkit kivesézhetnek. A nyugati társadalomban ezt nem kezelik egy lapon. Nálunk Ráduly Róbert lemondott csíkszeredai polgármester esete is bebizonyította – aki szerintem nem kellett volna lemondjon, de a döntése az ő szempontjából korrekt volt –, hogy bármikor bármelyik kolléga hozható ilyen kiszolgáltatott helyzetbe, aki közügyeket vállal. Ez is jelzi, hogy baj van.
– Ha mondjuk az ön tisztességét, a munkához való hozzáállását megkérdőjeleznék, mit tenne?
– Hűha, ez nagyon nehéz kérdés, mert az ember bármikor kerülhet ilyen helyzetbe. Nem hiszek a kaptafára való szabásra, az ország most ettől szenved. Mert mindent kaptafára szabnak. Az igazságszolgáltatás is örül, hogy kaptafára szabhat, ebből viszont csak feszültség jöhet ki.
Kozán István
Székelyhon.ro

Sepsiszentgyörgyi bírálat az EMNP vezetőinek
Diktatórikus vezetési stílussal, törvénytelen és szabályzatellenes döntések meghozatalával vádolja az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) több országos vezetőjét a sepsiszentgyörgyi tagság egy része.
Szerdai sajtótájékoztatójukon a párt országos vezetősége által korábban feloszlatott sepsiszentgyörgyi szervezet vezetői és tagjai dokumentumokkal, hangfelvételekkel alátámasztva hosszasan bizonygatták a vélt visszaéléseket, és bemutatták a kilépési nyilatkozatukat is.
Bedő Zoltán, az év elején feloszlatott sepsiszentgyörgyi szervezet elnöke bejelentette, gondolkodik azon, hogy becsületsértés miatt bírósági eljárást indítson. A tájékoztatón részt vevők bejelentették, megalakítják a Magyarság Megmaradásáért Szövetség elnevezésű mozgalmat, ahova szívesen látják bármelyik magyar párt tagját, de ők nem méretkeznek meg a választásokon. Céljuk, hogy az évek során összekovácsolódott tagságot továbbra is összetartsák.
Bedő Zoltán felidézte, idén márciusban az őt sepsiszentgyörgyi elnöknek viszszaválasztó közgyűlést utólag érvénytelennek minősítette a párt országos vezetősége, arra hivatkozva, hogy nem volt meg a kvórum, holott a szabályzat értelmében a több mint egy éve tagsági díjat nem fizetőket kizárták, így az ülésen résztvevő 42 személyből álló testület Bedőék szerint döntőképes volt.
Később új közgyűlést hívott össze az országos elnökség, ám azon csak 12-en jelentek meg, így a sepsiszentgyörgyi szervezetet feloszlatták. Ezt a döntést a sepsiszentgyörgyiek megóvták a párt országos etikai és szabályzatfelügyelő bizottságánál, a nekik igazat adó testület vezetőit – a nagyváradi Kristófi Kristófot és a kolozsvári Bitai Lászlót – később olyan helyzetbe hozták, hogy végül kiléptek a pártból – állítja Bedő.
A sajtótájékoztatón részt vevők – Ütő Gusztáv képzőművész, egyetemi tanár, Tompa György főorvos, megyei tanácsos, Váncsa Albert tanár, sepsiszentgyörgyi tanácsos, Fazakas Ildikó pszichológus, Tóth Barnabás tanár, Tréfás János vállalkozó – mindannyian megerősítették, törvénytelennek tartják az addig jól működő, egyik legerősebb helyi szervezet feloszlatását.
Bedő Zoltán szerint a pártot a háttérből továbbra is Toró T. Tibor volt elnök – jelenlegi alelnök – irányítja, akire szerintük első perctől jellemző volt a diktatórikus stílus. Toró T. Tibort szerda koraestig nem tudtuk elérni.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Kiemelt fontosságúnak ítélt iskolai anyanyelvhasználat
Az oktatási intézmények belső szabályzatában kellene rögzíteni az anyanyelvhasználatot, s nemcsak a kétnyelvű iskolai feliratok kihelyezését, hanem a belső kommunikációtól az elemiseknek adott minősítések szintjéig is figyelni kellene erre – nyilatkozta a Vásárhelyi Hírlapnak a Civil Elkötelezettségi Mozgalom (CEMO) vezetője, Szigeti Enikő.
A legutóbbi marosvásárhelyi tanácsülésen megszavazták, hogy a 2015–2016-os tanévben melyik önkormányzati képviselő melyik oktatási intézmény vezetőtanácsába lesz szavazati joggal bíró tag. Az előző évekhez viszonyítva a jegyzék nem sokat változott, csupán a lemondott tanácsosok kerültek ki belőle, s az újak foglalták el helyüket.
Pár évvel ezelőtt történelmi pillanatnak nevezte az országos RMDSZ azt a napot, amikor az új tanügyi törvény megszavazásával lehetővé vált, hogy az önkormányzati képviselők, közöttük az magyar tanácsosok is bekerüljenek az iskolák vezetőtanácsába. Nagy lehetőségként értékelték ezt, hiszen, mint mondták, a magyar tanácsosoknak így lehetőségük nyílt az anyanyelvi jogokat érvényesíteni, s támogatni a magyar oktatókat, aligazgatókat.
A CEMO vezetője szerint azonban Marosvásárhelyen a magyar tanácsosok egy része nem jár el rendszeresen a vezetőségi ülésekre, és konfliktusos helyzetként értékelik azt, ha a magyar feliratok, a belső magyar kommunikáció ügyében kell felszólalniuk. Szigeti Enikő elmondta, hogy egyedül a Művészeti Gimnáziumban sikerült egy magyar szülő és Karácsony Erdei Etel tanácsos közbenjárására elérni, hogy a belső szabályzatba foglalják be az anyanyelvhasználat fontosságát, s minden téren próbálják meg alkalmazni azt.
„Sajnos ettől a normálisnak mondható helyezettől legtöbb iskolában még nagyon távol állnak. A marosvásárhelyi magyar tanítók közül sokan az elemis kisdiákok ellenőrzőjébe írt minősítéseket is románul írják be, holott a törvény lehetőséget ad arra, hogy ne Fb-t (Foarte bine) írjanak, hanem a román tantárgyon kívül Nj-t (nagyon jó). A magyar tanácsosoknak támogatniuk, képviselniük kellene a magyar oktatók, az aligazgatók érdekeit is. Figyelemmel kellene követniük a magyar ügyeket, támogatniuk azokat a szülőket, akik az anyanyelvhasználatért harcolnak. Az érdekkérvényesítés terén nagy hiányosságok vannak” – nyilatkozta Szigeti Enikő.
A civil aktivista szerint fontos lenne, hogy Peti András alpolgármester és Soós Zoltán, az RMDSZ-frakció új vezetője odafigyeljen arra, hogy a városháza kit küld a vezetőtanácsokba, mert az elmúlt két évben a polgármesteri hivatalt kizárólag román személyek képviselték ezekben a testületekben.
Érdeklődésünkre Józsa Tibor önkormányzati képviselő – aki jelenleg is több oktatási intézmény vezetőtanácsának tagja – elmondta, hogy amennyiben időben, három nappal korábban értesítik az ülésről, s valóban fontos témák kerülnek napirendre, mindig megpróbál részt venni a megbeszéléseken. „Nemcsak a magyarokét, hanem minden gyermek érdekeit képviselem az üléseken. Vannak olyan iskolák, ahol jól együtt lehet működni a vezetőséggel, máshol csak formaságból hívnak meg” – fogalmazott a tanácsos. Józsa Tibor rámutatott: fontosnak tartja az anyanyelvhasználatot, s valahányszor a magyar osztályok indításáról, esetleg megszüntetéséről van szó, odafigyel a kérdésre, s amennyiben lehet, nem engedi, hogy hátrányba kerüljenek a magyar diákok.
„Ha tudomásom van arról, hogy a lakótelepi iskolákban nem akarnak egy újabb osztályt indítani, mindig fellépek. A magyar nyelvű táblák kihelyezését is fontosnak tartom, ahol lehet, ott ki is tették, igaz, van olyan iskola, ahol csak azon a folyosón, ahol a magyar osztályok is működnek” – mondta Józsa Tibor, aki azt nyilatkozta, hogy a vezetőtanácsi ülések hetven százalékán részt vesz.
Haller Béla hat vezetőtanács tagja. Elmondta, hogy megpróbál eljutni az ülésekre,de sok esetben ezeket déli 12 órakor tartják, s ilyenkor munkahelyi elfoglaltsága miatt kénytelen hiányozni. Az anyanyelvhasználat kapcsán elmondta, hogy tavaly a Meseházikó óvodában gyorsan megoldott a kétnyelvű feliratozás, kisebb ellenállás van a Manpel óvodában, a Nicolae Bălcescu iskolában sikerült, az Elektromaros Szakiskolában részben sikerült kihelyezni a kétnyelvű feliratokat. „Amit a CEMO szeretne, hogy minden, a hirdetőkön megjelenő szöveg is kétnyelvűek legyen, az egy ideális állapot, mi igyekszünk az iskolákban megközelíteni ezt. Megtörténik, hogy senki nem meri lefordítani a román hivatalos leveleket, s ezért csak egynyelvű a hirdető. Úgy érzem, sikerült kisebb-nagyobb pozitív változás elérnem, s fontos, hogy az önkormányzati képviselő is tagja legyen az oktatási intézmények vezetőtanácsának” – fejtette ki a képviselő.
Simon Virág
Székelyhon.ro

Merre mész Moldova?
Románia Moldova-politikája alapjában véve nem kormányfüggő. Bármilyen kormány alakulna is - eltekintve valamilyen szélsőséges erő esetleges hatalomra jutásától - a két ország viszonya nem változna alapvetően. Székely Ervin helyzetértékelése.
Moldova Köztársaság esetében a tét az, hogy az ország orosz befolyás alá kerül vagy pedig az Európai Unió amolyan nem hivatalos előörse lesz. A volt szovjet tagköztársaságnak mindenképp tartoznia kell valahová, ugyanis az ország egészségtelen gazdasági szerkezete miatt nem képes arra, hogy huzamosabb ideig fenntartsa önmagát, különösen akkor, ha az orosz piacok bezárulnak előtte.
Románia természetesen Moldova EU-orientációját szorgalmazta következetesen, s az utóbbi időben ezért nagyon sokat is tett. Nem csak az évente átlagosan 100 millió eurót kitevő vissza nem térítendő hitelekről, a moldáv borok és más mezőgazdasági termékek felvásárlásáról, a gázvezetékek összekapcsolásáról és romániai gáz-szállításról, a mintegy 5000 ösztöndíj folyósításáról van szó, hanem arról is, ahogyan a román diplomácia igyekszik napirenden tartani az EU-ban és a NATO-ban a „moldáv ügyet” és megpróbál minél szélesebb körű támogatást szerezni Moldova Köztársaság nyugati orientációjának megtartása érdekében.
Az elmúlt néhány hónapban azonban Oroszország is „bekeményített”. Moszkva – miután sikerült valamelyest konszolidálnia ukrajnai pozícióit – immár távolabbra tekint. A Közel keletre és az úgynevezett közvetlen szomszédságra. A Moldova Köztársaságban mindig is jelenlévő orosz oligarchia, no meg a titkosszolgálatok hirtelen megélénkültek és némi utcai demonstráció után sikerült megbuktatniuk az amúgy is csekély parlamenti többséggel rendelkező EU-barát Streleţ-kormányt. A jobboldali pártok azóta sem tudnak megegyezni és félő, hogy egy elhúzódó politikai válság tovább rontja az ország amúgy sem kedvező gazdasági helyzetét, miáltal a kis köztársaság még inkább kiszolgáltatottá válik. A visszarendeződés veszélyének hírére Bukarestben is óvatosabbak lettek és Klaus Iohannis államfő bejelentette, egyelőre nem írja alá azt a törvényt, amelynek értelmében egy 150 millió euró értékű hitelt nyújtana Románia Moldova Köztársaságbak. Bár az elnök nem mondta ki nyíltan, sejtetni engedte, hogy a döntés hátterében az áll, miszerint Bukarestben nem látják biztosnak, hogy a Prúton túli ország „az európai útvonalon halad tovább”.
Moldova Köztársaság és Románia viszonylatában van még egy fontos kérdés, ami – érdekes módon – nem segítette, hanem inkább gátolta Románia jószolgálati erőfeszítéseit. Nevezetesen a mindkét országban elég markánsan megnyilvánuló unionista mozgalomról van szó. E tekintetben a mindenkori román vezetés igen óvatos volt, nem kívánta felvállalni az egyesülés programját, mindaddig, amíg a nemzetközi környezet nem kedvezett volna egy ilyen lépésnek. Egyedül Traian Băsescu volt államfő vetette fel az egyesülés lehetőségét (amikor azt nyilatkozta, hogy az unió csak a moldvaiakon múlik), bár véleményem szerint ő ezzel inkább saját rohamosan apadó népszerűségét kívánta kissé feltornászni, mintsem reális politikai programot meghirdetni. Az egyesülés lehetősége azonban valóságos vörös posztó a Moldova Köztársaság lakosságának mintegy 40%-át kitevő orosz, vagy oroszbarát polgároknak és az autonómiát élvező gagauz közösségnek, nem is beszélve a Dnyeszteren túli úgynevezett köztársaságról. Ennek tudatában a Ponta kormány egyfelől nagyvonalú támogatást nyújtott Moldova Köztársaságnak és segítette az ottani européer pártokat, de – legalábbis nyilvánosan – nem szorgalmazta az egyesülést, mi több kínosan ügyelt arra, nehogy bármilyen gesztussal is megsértse „a másik román ország” szuverenitását.
A Victor Ponta vezette kormány lemondása és egy körvonalazódó jobbközép kormány felállása azonban nem teremtett új helyzetet, bár a moldáv unionisták ezt remélték és a kormányfő lemondása után néhány száz kisinyovi tüntető azt követelte, hogy a két román országnak alakuljon egy közös kormánya.
Megítélésem szerint azonban Románia Moldova-politikája alapjában véve nem kormányfüggő. Bármilyen kormány alakulna is (eltekintve valamilyen szélsőséges erő esetleges hatalomra jutásától) a két ország viszonya nem változna alapvetően. Románia nemzeti és humanitárius kötelességének érzi Moldova Köztásraság támogatását, ugyanakkor aligha kockáztatná meg kalandor eszközökkel az egyesülést. Más kérdés azonban, hogy amennyiben Románia gazdasági növekedése – egy kormányváltás okán – megtorpan, akkor nyilván Moldova megsegítésére is kevesebb pénz jut majd, ezért a kezdeményezés Kisinyovban egyre inkább átcsúszhat az oroszbarát politikai erők kezébe.
erdelyiriport.ro

Ünnepel a Caritas Catolica
Nagyvárad- Szerda délelőtt sajtótájékoztatót tartottak a Szent Márton Idősek Otthonában abból az alkalomból, hogy az intézmény 20 éve működik, a Caritas Catolica pedig 25 éves múltra tekint vissza.
Exc. Böcskei László váradi római katolikus megyés püspök felidézte, hogy az 1989-es decemberi fordulat arra is lehetőséget teremtett, hogy az egyház is küldetésének megfelelően jelen tudjon lenni a társadalom életében, mely nem csupán a templomokban zajló megszentelő feladat, hanem a diakónia is annak érdekében, hogy minden időben segítséget, vigaszt és támaszt kínáljanak a rászorulóknak. 1990-ben a váradi egyházmegye is gyorsan lépett: előbb a segélycsomagok osztásánál, illetve a közvetítésben vállalt szerepet, majd a szeretetszolgálat különböző struktúrák létrehozásában konkretizálódott, az évek folyamán pedig tovább bővült, gazdagodott a Caritas tevékenysége. Így jutunk el a jelenbe, amikor evangéliumi küldetésének megfelelően az egyház igyekszik érzékenyen reagálni a szociális környezetben bekövetkező változásokra, a lehetőségeihez mérten, ugyanis arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a Caritas mögött is sokan állnak- gondolunk itt főleg külföldi támogatókra és mindazokra az önkéntesekre is, akik szívügyüknek tekintik, hogy segítsenek a bajban levőkön. Ők így, együttesen azt közvetítik a külvilág számára: mindannyian felelősséggel tartozunk egymást iránt, hiszen ez keresztény hitünk egyik lényege- nyomatékosította a főpásztor. Haier Emma, a várad-szőllősi Szent Márton Idősek otthona vezetője arra emlékezett vissza, hogy a rendszerváltozást követően raktár működött az ingatlanban, 1995-ben avattak fel öregotthont és óvodát az épületben. 1999-2000-ben bővítették, és a törvények miatt, illetve azért, mert közben kiépült az egyházmegye iskolahálózata, az óvoda kiköltözött onnan. 2004-ben akkreditálták a szolgáltatásaikat, tavaly pedig egy újabb nagyobb szabású átalakításon ment keresztül az intézmény: például megfigyelőkamerákat szereltek fel, korszerűsítettek a mosdókat, és egy klubtermet is kialakítottak. Most már csak olyan lakóik vannak, akik külső segítség nélkül nem tudják ellátni magukat: Alzheimer- és Parkinson-kórban szenvedők, lebénult személyek. A helyek száma 39, és ugyanennyi kedvezményezettel foglalkoznak, vagyis telt ház van.
Számokban
Rajna József Caritas-igazgató elmondta: az egyesületük tagja a bukaresti székhelyű Caritas Konföderációnak, melynek 11 tagszervezete van (római és görög katolikus Caritasok egyaránt). 125 alkalmazottal és 30 önkéntessel dolgoznak, az egyházmegye több mint 10 településén: Nagyváradon kívül munkapontjaik vannak például Margittán, Tasnádon, Érmihályfalván, Nagyszalontán, Székelyhídon és Fugyivásárhelyen is. 106 idős személlyel foglalkoznak négy öregotthonban, 42 diáknak biztosítanak internátusi szállást. Emellett 60 személynek adnak naponta meleg ebédet a szociális kantinjukban Váradon, és 30-nak Margittán, és 7 házi gondozó központ könnyíti meg 250 páciens életét. A Kanonok sori rendelőintézetükben havonta közel 100 beteget látnak el, illetve ugyanakkor egy uniós projekt keretében 120 nőnek nyújtottak képzést a szociális szolgáltatások területén. Feladatuk van tehát bőven, ezért jó lenne, ha az állami költségvetésből nagyobb mértékben támogatnák a tevékenységeiket, s a helyi önkormányzat is értékelné őket.
Új ügyvezető igazgató
A sajtótájékoztatón röviden bemutatkozott Derzsi Ákos, aki október 1-től a Caritas új ügyvezető igazgatója. Korábban RMDSZ-es parlamenti képviselő és munkaügyi államtitkár volt, majd a könyvkiadás és nyomdászat területére nyergelt át. Ugyanakkor jelen volt két támogató is, Jaap Stellingwerf és Peter Beukenkamp, a hollandiai Kelet-Európáért Alapítvány részéről.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Putyin ismét üzent Romániának is a rakétapajzs miatt
Oroszország olyan csapásmérő fegyverek kifejlesztésén dolgozik, amelyek képesek áthatolni bármilyen rakétavédelmi pajzson - jelentette ki kedden Vlagyimir Putyin orosz elnök, ismét szemére vetve Washingtonnak, hogy az orosz nukleáris erők semlegesítésére törekszik globális rakétavédelmi rendszerének kiépítésével.
Ezáltal az orosz elnök Bukarestnek is üzent, mert – mint ismert – a rakétavédelmi rendszer egyes elemeit a romániai deveselui katonai bázisra telepítette az Egyesült Államok. Hans Klemm amerikai nagykövet éppen kedden jelentette be, hogy a romániai elfogó rakéták hadrendbe állítását jövő év márciusára tervezik.
Az orosz fegyveres erők fejlesztésével foglalkozó tanácskozás nyitó beszédében Vlagyimir Putyin hangoztatta: dolgozni fognak egy saját rakétaelhárító rendszeren is. „Ám mindenekelőtt - ahogy arról már nemegyszer beszéltünk - hozzálátunk olyan csapásmérő rendszerek létrehozásához, amelyek képesek lesznek leküzdeni bármilyen rakétavédelmi rendszert" – jelentette ki az orosz elnök.
A TASZSZ állami hírügynökség Szocsiból keltezett jelentése szerint az államfő megállapította, hogy az orosz fegyveripar vállalatai az elmúlt három évben kidolgozták és sikerrel próbálták ki azokat a sokat ígérő fegyverrendszereket, amelyek - mint fogalmazott - egy többlépcsős rakétavédelmi rendszer körülményei között is képesek végrehajtani harci feladatokat. "Ilyen rendszerek már ebben az évben is kerültek a csapatokhoz" - állította az orosz vezető.
Hozzátette, hogy a mostani tanácskozáson ezek rendszerbe állításáról és további tökéletesítéséről lesz szó. Szavai szerint a következő évtizedekben ezek a fegyverek fogják meghatározni az orosz hadsereg arculatát.
„Washingtonnak rejtett céljai vannak”
Mint kifejtette, az Egyesült Államok és szövetségeseik folytatják globális rakétavédelmi rendszerük kiépítését, amivel a valódi céljuk az, hogy semlegesítsék minden más atomhatalom, mindenekelőtt Oroszország hadászati nukleáris erejét és ezzel "döntő katonai fölényre" tegyenek szert. "Az iráni és az észak-koreai nukleáris fenyegetésre való hivatkozások csak valódi szándékaik leplezésére szolgálnak" - jelentette ki.
Putyin megjegyezte: Oroszországot számos alkalommal biztosították arról, hogy az amerikai rakétavédelmi rendszer európai szegmensére az iráni ballisztikus rakéták jelentette fenyegetés miatt van szükség. "Mi azonban tudjuk, hogy az iráni nukleáris törekvésekkel kapcsolatos helyzet rendeződött, az erre vonatkozó megállapodásokat aláírták, sőt azokat már az érintett parlamentek is jóváhagyták. A rakétavédelmi rendszerekkel kapcsolatos munka ennek ellenére folytatódik" - hangsúlyozta.
Moszkva már többször fenyegette Romániát
Korábban Moszkva részéről konkrét fenyegetések is érték Bukarestet a rakétapajzs elemeinek befogadása miatt. Putyin legutóbb októberben, Szocsiban tett utalást Romániára. Előtte Mihail Uljanov, a moszkvai külügyminisztérium fegyverkezéskorlátozási és fegyverzetellenőrzési osztályának vezetője felhívta az Egyesült Államokat és Romániát, hogy álljanak el terveiktől, "amíg nem túl késő". Az is elhangzott már, hogy amerikai támadás esetén Moszkva elsőként semmisítené meg a deveselui katonai bázist.
maszol/MTI
maszol.ro

Kelemen-Cioloș találkozó: az RMDSZ bizalomépítő lépéseket szorgalmaz
A magyar-román viszonyt javító és az erdélyi magyar közösség bizalmatlanságát oldó lépéseket szorgalmazott Kelemen Hunor szerdán a Dacian Cioloș miniszterelnök-jelölttel folytatott megbeszélésén – számolt be az MTI bukaresti tudósítója.
A kinevezett kormányfő a nap folyamán az összes parlamenti párt vezetőjét felkereste, ám sehol sem nyilatkozott a sajtónak. Több mint félórás megbeszélésük után az RMDSZ elnöke számolt be beszélgetésük témáiról.
"Egy év alatt nem lehet csodákat művelni, de meg lehet adni az alaphangot már az első pillanattól. A román-magyar viszonyban erre mindenképpen szükség lenne, de a romániai magyar közösség számára is szükséges, hogy olyan üzeneteket fogalmazzon meg, amelyek azt a bizalmatlanságot próbálják oldani, amely az elmúlt egy esztendőben kialakult a központi kormányzat és az erdélyi magyarság között" - fogalmazott Kelemen Hunor.
A magyar érdekképviselet vezetője felhívta Cioloș figyelmét, hogy a kidolgozandó kormányprogramnak tartalmaznia kellene egy kisebbségi fejezetet. Kifejezte meggyőződését, hogy a "törvények alkalmazásával kellene kezdeni", mert az oktatási törvénytől az anyanyelvhasználatig és kétnyelvűségig Romániában "számtalanszor megszegik a törvényt, és ennek nincs következménye". Megjegyezte: reményei szerint Ciolos erdélyi emberként és brüsszeli tapasztalatai alapján "ezeket a dolgokat" jobban érti, mint más román politikusok.
Az RMDSZ nem tett semmilyen ajánlást a kormány összetételére: Kelemen Hunor szerint egy technokrata kormányfőnek szabad keze kell, hogy legyen munkatársai megválogatásában, és fontosnak nevezte, hogy a többi párt se próbálja embereit ráerőltetni Cioloșra. A megbeszélésen ugyanakkor felhívta a figyelmét, hogy lehetőség szerint erősíteni, nem pedig gyengíteni kellene a magyar szakemberek jelenlétét a különböző minisztériumok megyei hivatalaiban, mert "ők nem párttagsághoz köthető megbízást teljesítenek".
Az RMDSZ elnöke az utóbbi évben véghezvitt központosító intézkedések - miniszteri rendeletek, kormányhatározatok - eltörlését kérte, hogy a pénzügyi, környezetvédelmi és egyéb területeken a döntések kerüljenek vissza a megyei közösségekhez.
"Elvárni naivság lenne egy technokrata kormánytól, hogy egy esztendő alatt, választási évben radikális reformokat hajtson végre. De a közigazgatást barátságosabbá, emberközelibbé lehet tenni, megtisztítani a salaktól, és azt, ami a kormány hatáskörében van, azt valóban jó irányba lehet mozdítani, ez elégséges lenne" - összegezte a megalakítandó bukaresti kormánnyal kapcsolatos elvárásait az RMDSZ elnöke.
maszol.ro

Az RMDSZ csak a miniszterjelöltek ismeretében dönt Ciolos támogatásáról
Az RMDSZ törvényhozó elvileg támogathatják a parlamentben a Ciolos-kormányt, de az erre vonatkozó döntést csak a miniszterjelöltek neveinek ismertetése után hoznak. A minisztereknek valódi szakértőknek kell lenniük - nyilatkozta Kelemen Hunor, miután szerdán délután találkozott a kormányalakításra felkért Dacian Ciolossal.
„Kisebbségi fejezetre is szükség van az új kormányprogramban és a nyelvhasználatra vonatkozó törvények alkalmazását is felül kell vizsgálni. A magyar közösségnek vissza kell adni a kormányzatba vetett hitét, amelyet az utóbbi időben a nacionalista retorikának köszönhetően is elveszített” – jelentette ki Kelemen Hunor azon a bukaresti egyeztetésen, amelyet Dacian Cioloș kinevezett miniszterelnökkel folytatott november 11-én, szerdán. „A törvények alkalmazásával kell kezdeni, hiszen az oktatási törvénytől kezdve egészen a kétnyelvűségre vonatkozó rendelkezésekig számtalanszor megszegték már az előírásokat, és ennek nincs következménye. Ez nem elfogadható. Igenis, azzal kell kezdeni, hogy a törvénytiszteletet minden tekintetben vissza kell állítani Romániában, ez pedig a kormány dolga” – nyomatékosította az RMDSZ elnöke a bukaresti találkozót követően. Kelemen Hunor magyar közösségi prioritásként az oktatást nevezte meg a kinevezett miniszterelnökkel való találkozón, ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a különböző megyék dekoncentrált intézményeiben dolgozó magyar szakemberek nem pártfeladatot teljesítenek, az elmúlt években munkájukkal bebizonyították, hogy szakmai feladataikat hatékonyan ellátják. „Jeleztem, hogy ezt a jelenlétet meg szeretnénk őrizni, és ott, ahol lehet, megerősíteni” – hangsúlyozta Kelemen Hunor, aki szerint Dacian Cioloș brüsszeli tapasztalatira alapozva előnyben részesíti a szakmai hozzáértést. Az RMDSZ elnöke a kinevezett miniszterelnöknek azt is elmondta, hogy az oktatási törvény magyar közösségre vonatkozó kitételeink alkalmazása több aggályt is ébreszt. „Ezek közül a legsúlyosabb és a legbosszantóbb a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügye. De azt sem veszik figyelembe, hogy vegyes tannyelvű iskolákban magyar aligazgatót kell kinevezni. Ezek mellett a tanügyi törvénybe beiktatott, kiigazításra szoruló rossz rendelkezésekről is tájékoztattam a kinevezett miniszterelnököt” – tette hozzá a szövetségi elnök.
Az RMDSZ elnöke szerint a szakértői kormány minisztereinek kiválasztásában szabadkezet kell kapnia a kinevezett miniszterelnöknek. De attól is meg kell óvni a társadalmat, hogy burkoltan bármely ideológiát képviselő pártpolitikusok alkossák a kabinetet – tette hozzá. „Valóban szakértőkből álló kormányt várunk. Az RMDSZ, akár a többi politikai alakulat, semmiféle ajánlást nem tett a kabinet összetételére vonatkozóan. Ez a helyzet nem a hatalmi harcokról szól, hanem arról, hogy jó megoldásokat találjunk a következő egy esztendőre, másfelől meg arról, hogy fel tudjunk készülni megfelelőképpen a jövő évi választásokra” – mondta a szövetségi elnök.
Kelemen Hunor a decentralizációt is kormányzati prioritásnak tekinti, ugyanakkor hozzátette: számtalan olyan terület van, amelyen az előző kormány sürgősségi rendeletekkel és határozatokkal központosítást hajtott végre, és ezt ellensúlyozni kell. „A kabinetnek megvannak az eszközei arra, hogy megyei közigazgatásnak, a helyi közösségeknek visszaadja az elvett hatásköröket” – fogalmazott az RMDSZ elnöke. (rmdsz tájékoztató, agerpres)
Transindex.ro

Tízéves az M Studio: "Mi folyamatosan szeretnénk flow-ban lenni"
kérdezett:B. D. T.
Minifesztivállal ünneplik a sepsiszentgyörgyi társulat születésnapját, ott lesz Fehér Ferenc, a Frenák Pál Társulat, a Szkéné Színház és a Forte Társulat is.
A Sepsiszentgyörgyi M Studio a 2015/2016-os évadban egy minifesztivállal ünnepli fennállásának 10 éves évfordulóját november 27–december 1. között.
A flow fesztiválon az M Studio történetének két meghatározó előadása (a felújított Romeo & Julia, valamint a Személyazonosság - lásd a fenti plakátot) mellett a kortárs európai színházművészet négy formateremtő produkciója lesz látható, a mozgásszínház műfajának különböző irányzatait mutatva be – áll a társulat honlapján publikált közleményben(ugyanitt olvasható a teljes program).
Az előadásokra helyet előjegyeztetni, jegyet vásárolni a Kulturális Szervezőirodában és a www.biletmaster.ro oldalon lehet.
Márton Imola dramaturggal, társulatvezetővel készítettünk sms-interjút
Boldog születésnapot:) Tíz esztendő hatalom?
Márton Imola: - Köszönjük szépen:) Nem hatalom, inkább sok munka, tapasztalat, állandó kihívás és öröm.
Miért kisbetűs a fesztiválnév? Túl szerények vagytok talán?
- Az írott kis f formailag közelebb áll a flow jelentésvilágához, az áramláshoz, a hullámzáshoz.
Hol van a flow helye a Reflex, PulzArt, Atelier nemzetközi színházi fesztiválok városában?
- A felsoroltak közül egyik sem a mozgásszínházról szól. A flow pedig kimondottan az a fesztivál, ahol mozgásszínházi alkotóműhelyek pulzálnak, és reflektálnak a világra.
Milyen szempontok alapján választottátok ki az előadásokat?
- Az elsődleges szempont persze a minőség. Azon túl pedig az, hogy a mozgásszínház műfaján belül különböző irányokba nyissanak az előadások. Ritka alkalom, hogy Frenák Pál, Horváth Csaba és Fehér Ferenc belépjen ugyanabba a flow-ba, és mázli, hogy ez pont nálunk, Sepsiszentgyörgyön történik meg.
Beléphetsz kétszer ugyanabba a flow-ba? (avagy +1: szokássá válik majd a szülinapi fesztiválozás?)
- Mi folyamatosan szeretnénk flow-ban lenni:) És reméljük, ezzel a közönség is így lesz.
A flow jelentéstartalma a víz mozgását ragadja meg, áramlást, hömpölygést, sodrást, hullámzást jelent. Az M Studio színházi formanyelvét is alapvetően a mozgás határozza meg. A kísérletező társulat sajátos nyelven beszél a világról, és a folyamatos újdonságkeresés jellemzi. Előadásai a romániai színházi törekvésekben úttörőnek számítanak, a fizikai színház, a kortárs tánc, a költői színház, a vizualitás és a próza határán teremti meg egyedi műfaját. Ebben az áramlásban, az eltelt tíz év során számos különböző nyelvezetet gyakorló alkotó, rendező dolgozott a társulatnál, a színészek találkoztak a cirkusz műfajával, bábjátékkal, fizikai színházzal, kortárs tánccal, balettel és prózai színházzal is. A társulat 10 éves évfordulójára rendezett fesztivál is ezt a dinamizmust, folyamatos újdonságkeresést, a műfajok közötti határelmosódást ragadja meg.
Transindex.ro

Konferencia a Székelyföld történetéről
Tudományos ismeretterjesztő konferenciára kerül sor Székelyudvarhelyen a Magyar Tudomány Napra alkalmából 2015. november 14-én. Szervezők: Polgármesteri Hivatal, Areopolisz Egyesület, Haáz Rezső Múzeum. A program keretében a most készülő háromkötetes Székelyföld története kiadványhoz kapcsolódva hangzanak el előadások.
Székelyföld története (a készülő kiadvány ismertetése és tudományos ismeretterjesztő konferencia)
Helyszín: Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, Szent István terem
1. rész: A készülő kiadvány tartalmi, szerkezeti ismertetése
Ülésvezető: Reisz T. Csaba (Budapest, Magyar Nemzeti Levéltár, címzetes főigazgató)
10.00 – Megnyitó
10.15 – 10.30 – Egyed Ákos (Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület, nyugalmazott elnök)
A Székelyföld története három kötetben: célok, nehézségek, eredmények
10.30 – 10.45 – Sófalvi András (Székelyudvarhely, Haáz Rezső Múzeum)
Székelyföld középkori történetének főbb kérdései
10.45 – 11.00 – Oborni Teréz (Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet)
Székelyföld a fejedelemség korában
11.00 – 11.15 – Hermann Gusztáv Mihály (Székelyudvarhely, Babeș-Bolyai Tudományegyetem)
Az abszolutizmus alkonyától 1849-ig
11.15 – 11.30 – Pál Judit (Kolozsvár, Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Magyar Történeti Intézet)
A neoabszolutizmus és a kiegyezés kora
11.30 – 11.45 – Bárdi Nándor (Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, Kisebbségkutató Intézet)
Székelyföld története az első világháborútól 1989-ig
11.45 – 12.00 – Szünet
2. rész: A székelység történetének egyes kérdései (tudományos ismeretterjesztő konferencia)
Ülésvezető: Egyed Ákos (Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület, nyugalmazott elnök)
12.00 – 12.25 – Kordé Zoltán
(Szegedi Tudományegyetem, Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszék)
A székely ispáni méltóság 1467 előtt
12.25 – 12.50 – Oborni Teréz
(Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet)
A székelyek országrendisége és szabadságjogai a fejedelemség korában
12.50 – 13.15 – Hermann Gusztáv Mihály (Székelyudvarhely, Babeș-Bolyai Tudományegyetem)
A székely anyaváros: mítosz és történelem
13.15 – 13.40 – Balaton Petra (Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem)
Székely kivándorlás és munkavállalás a dualizmus korában
13.40 – 14.05 – Bárdi Nándor (Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, Kisebbségkutató Intézet)
Erdély etnikai átrétegződése és a Székelyföld (1910-1941)
14.05– 14.25 – Miklós Zoltán (Székelyudvarhely, Haáz Rezső Múzeum)
Tudnivalók a kötetek megjelenése, beszerzése kapcsán
17.00 óra – Záróünnepség
Helyszín: Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, Szent István terem
Zenés köszöntő: Cantuale énekegyüttes (Marosvásárhely)
Az Udvarhelyszéki Tudományért Díj átadása.
tudomanyhaza.wordpress.com

Elegük lett a diktatúrából – Kiléptek a néppártból, és mozgalmat alapítottak
Hét értelmiségi lépett ki tegnap az Erdélyi Magyar Néppártból (EMNP). A sajtóértekezleten tettüket „a pártban eluralkodó diktatórikus vezetési stílussal” indokolták. Ugyanakkor bejelentették: létrehozzák a Szövetség A Magyarság Megmaradásáért mozgalmat.
A viszony akkor kezdett végleg megromlani, amikor 2015. március 30-án az EMNP sepsiszentgyörgyi szervezete Bedő Zoltánt választotta elnöknek. Ez nem esett egybe az országos elnökség akaratával, ezért a küldöttgyűlést határozatképtelennek nyilvánították, a választási eredményt megsemmisítették.
Bedő Zoltán felolvasta a szabályzat vonatkozó passzusát, amely szerint az a személy, aki egy évig nem fizeti a tagsági díjat, elveszíti tagságát. Ők törölték a pártból azokat, akik nem egy, hanem két éve nem fizettek tagsági díjat, maradtak 145-en. A tisztújító gyűlés akkor határozatképes, ha a tagságnak legalább 20 százaléka (29 személy) jelen van, ehhez képest 42-en voltak. Ezt egyébként alátámasztja az a hangfelvétel is, amit Bedő bejátszott, és amin az ülést vezető Johann Taierling országos alelnök jól érthetően „határozatképesnek” nyilvánítja a küldöttgyűlést.
Az országos elnökség ennek ellenére érvényesítette akaratát, amiért Bedő az Országos Szabályzatfelügyelő és Etikai Bizottsághoz (OSZEB) fordult, amely a megyei bizottság hatáskörébe utalta az ügyet, és minden további lépést megtiltott a helyzet tisztázásáig. A megyei bizottság visszahelyezte Bedőt eredeti tisztségeibe, ám ennek ellenére az országos elnökség új (ezúttal tényleg határozatképtelen) küldöttgyűlést hívott össze, feloszlatta a szervezetet, majd újraalakította, új vezetőséget választott, és kizárta Bedőt a pártból. Mi több, szeptemberben, soron kívül, egy újabb kongresszust hívott össze, amellyel megszűnt „az elnökségnek nem tetsző döntést hozó” OSZEB mandátuma is – foglalta össze Bedő Zoltán, aki leveleket, dokumentumokat is bemutatott a sajtónak.
– Még azt is felrótták, hogy kiálltam a polgári párt által feltett székely zászló és a himnusz mellett – panaszolta a volt elnök.
Kilépett a pártból Fazakas Ildikó pszichológus, Tóth Barnabás tanár és Tréfás János vállalkozó, mert „jogtalanul és szabályzatellenesen feloszlatták a jól működő sepsiszentgyörgyi szervezetet „, továbbá Váncsa Albert tanár, megyeszékhelyi tanácsos, mert „a pártot megélhetési politikusok vezetik”. „Békével távozik” dr. Tompa György orvos, megyei tanácsos, mert „egy valamire való szervezet alulról építkezik, és nem felülről”, és kilépett dr. Ütő Gusztáv képzőművész, egyetemi tanár is, mert rájött, hogy az „EMNP tagságának fele a titkosszolgálatok által beépített bomlasztó elem”.
Hogy az akkor őket támogató 136 ember (számításuk szerint kilencen álltak át az „új” EMNP-be) „ne menjen szélnek”, elhatározták, létrehozzák a Szövetség A Magyarság Megmaradásáért mozgalmat, amely nem párt, nem akarnak indulni a választásokon, és ahová „őszinte szeretettel várnak mindenkit”, aki tenni akar a magyarság érdekében.
Ez csapatmunka. Aki nem tud csapatban dolgozni, az vagy kiáll, vagy kizárják, még akkor is, ha minden emberért kár – reagált megkeresésünkre Toró T. Tibor. Az EMNP országos alelnöke hozzátette: reméli, hogy a helyi vezetés és a közvélemény „a helyén kezeli ezt az ügyet”.
Erdély András
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Diákok a nem anyanyelvi szintű román oktatásért
Egyetlen este alatt több mint ötszáz diák válaszolt a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége azon felhívására, amivel a román nyelv oktatásáról szóló közvéleménykutatásukat népszerűsítették.
Ismét felbukkanni látszik az az évek óta húzódó ügy, mely a román nyelv nem anyanyelvi szinten történő oktatását célozza a kisebbségek körében. A téma apropója a november tizenhetedikén ünnepelt diákjogok világnapja alkalmából szervezett Cotroceni-palotabeli találkozó a diákszövetségek képviselőivel. Erre hivatalos a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ) is.
Hétfőn kora este indították internetes útjára azt a MAKOSZ által összeállított kérdőívet, amelynek népszerűségéről a diákszövetség kommunikációs referense, Gáspárik Márton érdeklődésünkre elmondta: aznap este nyolc órakor már félezren töltötték ki. A diákszövetség Facebook-oldalán is elérhető kérdőívnek a kitöltése néhány percbe telik.
A MAKOSZ-t az Országos Diáktanács tagjai hívták meg arra a Cotroceni-palotában tartandó találkozásra, melyet november 17-én, a diákjogok világnapján tartanak, és ahova a diákok képviselői mellett oktatásügyben illetékes szakemberek hivatalosak. „Ezen a találkozón egy konkrét céllal szeretnénk előállni: mégpedig azzal, hogy a magyar és a többi kisebbségi diák ne ugyanolyan szinten tanulja a románt, mint a román anyanyelvűek. Konkrét számokkal és adatokkal szeretnénk Bukarestbe menni, amelyek azt bizonyítják: erre igény van, és szükséges a változtatás” – mondta a Bolyai Farkas Gimnázium diákja.
Gáspárik elmondta: a végzősök szinte csak irodalmi műveket elemeznek, ami azért nincs rendjén, mert kenyeret még mindig nem tudnak románul vásárolni, és ezen elemzések tökéletes megtanulásával még nem fogják tudni megkeresi a kenyerüket.
Horváth Gabriella, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Maros megyei elnöke jó kezdeményezésnek tartja, de leginkább az alkalmazását várja a román nyelv nem anyanyelvi szinten történő oktatásának. „Főleg az érettséginél lenne nagyon fontos, hogy ne ugyanolyan szintű anyagot követeljenek” – hangsúlyozta, majd ő is azon kifogásának adott hangot, miszerint az iskolában leadott tananyagnak nincs köze a mindennapi kommunikációhoz.
A MAKOSZ kommunikációs referense azt is elmondta: a továbbiakban tisztázniuk kell, hogy hol tartanak az ügyben érdekképviseleti szinten. Így tűnik, így vannak ezzel azok a tanárok is, akik az előző években részt vettek azokban a munkacsoportokban, melyeknek feladata a kisebbségi igényekhez alakított tanterv kidolgozása volt.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

„Életre keltik” a freskókat
Székelyföld középkori falfreskói alapján készült páncél- és fegyverrekonstrukciókból álló tárlatot nyit meg vasárnap a székelyderzsi vártemplomban a székelyudvarhelyi Arany Griff Lovagrend.
A középkori székely és erdélyi magyar hadfelszerelést, valamint a viseleteket rekonstruálta az Arany Griff Lovagrend a székelyföldi, elsősorban udvarhelyszéki falfreskók ábrázolásai, illetve a Székely Nemzeti Múzeum leletei alapján – tudtuk meg Sashalmi-Fekete Tamás hadtörténésztől, a rend vezetőjétől. Öt páncélt és öt fegyvert készíttetett a székelyudvarhelyi lovagrend a Bethlen Gábor Alap támogatásával, de saját darabjaikkal is kiegészítették a derzsi vártemplom tornyába tervezett gyűjteményt.
Többek között egy barabuta nevű, tizenötödik századi sisak is látható lesz, amelyet a székelyderzsi és a bibarcfalvi freskók mintája alapján készítettek el. Emellett sodronyvértet és fegyverkabátot is kiállítanak, amelyeket a székelyderzsi templomban látható, Pál apostol megtérésének jelenetét ábrázoló freskó szerint mintáztak meg. Szintén része lesz a tárlatnak a székelyderzsi freskó alapján született, homokóra formájú páncélkesztyű is.
A tárlat különlegességei a Székely Nemzeti Múzeumban látható másfélkezes, kökösi és bölöni kardok másolatai lesznek, amelyeket a budapesti Berbekucz Viktor fegyverkovács készített. Sashalmi-Fekete Tamás szerint a hat centiméter széles pengéjű kardok hatalmasak voltak, ezek bizonyítják az egykori harcosok erejét. Továbbá kun szablyát, lándzsát és egy hajítóbárdnak nevezett baltát is kiállítanak a székelyderzsi erődtemplom kaputornyában. A kiállított tárgyak mellett a darabok rendeltetéséről és történetéről négynyelvű (magyar, román, angol és német) ismertetőt olvashatnak a látogatók, továbbá egy összefoglaló is lesz a székelyföldi harcosok öltözetéről.
A viselettörténeti kiállítást november 15-én, vasárnap délelőtt fél tizenkettőkor istentisztelettel egybekötve nyitják meg.
Veres Réka
Székelyhon.ro

Visszaszolgáltatást vizsgál Marosvásárhelyen a DNA
Vizsgálja a korrupcióellenes ügyészség (DNA) marosvásárhelyi területi irodája, hogy jogszerűen szolgáltatta-e vissza az állam a római katolikus egyháznak az Unirea Főgimnázium által is használt iskolaépületet.
Vizsgálja a korrupcióellenes ügyészség (DNA) marosvásárhelyi területi irodája, hogy jogszerűen szolgáltatta-e vissza az állam a római katolikus egyháznak az Unirea Főgimnázium által is használt iskolaépületet – derül ki Dan Tănasă egy korábbi bejegyzéséből. A magyarbarátsággal nem vádolható blogger feljelentése alapján az ügyészség hivatali visszaélés ügyében nyomoz. A gyanú szerint az épületet úgy szolgáltatták vissza a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek, hogy az soha nem volt az érsekség tulajdonában.
Tamási Zsolt, az épületbe ősztől beköltöző Római Katolikus Teológiai Gimnázium igazgatója határozottan visszautasította a vádakat. Emlékeztetett arra, hogy az épületet 2004-ben szolgáltatták vissza az egyháznak. Marosvásárhely polgármestere megtámadta a határozatot, de elveszítette a pert. Az ügyben a legfelső bíróság hozott végleges döntést. „Nemcsak a visszaszolgáltatási bizottság döntését kérdőjelezi meg a DNA, hanem a legfelső bíróságét is. (...) Nem tudják elfogadni a történelmi igazságtételt” – fogalmazott a Központ hetilap által megszólaltatott igazgató.
Tamási kitért arra is, hogy az iskolaépületet 1903 és 1905 között, a mellette álló diákotthont 1908-ban építtette az egyház, és az 1948-as államosításig a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium működött bennük.
Az igazgató nem tartotta valószínűnek, hogy a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumhoz hasonlóan a marosvásárhelyi iskolaépületet is bírósági úton államosítanák vissza. Hozzátette, ha nem lett volna törvényes a visszaszolgáltatás, az a hosszú pereskedés alatt kiderült volna.
Székelyhon.ro

Megnyitotta kapuit Erdély legnagyobb könyves szemléje
Kedvenc idézetüket írták fel a diákok, illetve a látogatók egy cetlire és ragasztották ki a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház bejáratánál felszerelt panelekre, „verskaput” alkotva ezáltal. A 21. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár csütörtök reggel megnyitotta kapuit.
Sok-sok középiskolás diák, marosvásárhelyi könyvbarát, irodalom iránti érdeklődő, az írott kultúra szerelmesei töltötték meg a Nemzeti Színház kétszintes előcsarnokát. Kint a téren Szabó Árpád, a Maros megyei önkormányzat alelnöke, Peti András, Marosvásárhely alpolgármestere, valamint Gulyás Gabriella, a Budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum alelnöke köszöntötte az egybegyűlteket. A két helyi elöljáró az anyanyelv fontosságáról beszélt, a négy napos rendezvény jelentőségét méltatta. A könyvvásár szervezői 2012-től fontos személyiségeket, a kulturális élet kimagasló egyéniségeit kérték fel, hogy legyenek a könyves esemény szellemi védnökei.
A Látó és a Székelyföld szerkesztőit követően az idén a Budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum vállalta e szerepet. Ahogy annak alelnöke fogalmazott, Erdély legnagyobb könyves szemléjén fontos a bemutatkozás, amely kitűnő alkalom a találkozásra, ismerkedésre, a tevékenységük és a kiadványaik népszerűsítésére is.
A könyvvásár ideje alatt a könyvkiadók és könyvkereskedők 10-20 százalékos árleszállítással forgalmazzák kiadványaikat, ami még vonzóbbá teszi a vásárt azok számára, akik a decemberben következő ünnepekre, ajándékozásra gondolnak. Fiatal szülők kisgyerekeiknek, kamaszgyerekeiknek is keresgélnek, nézelődnek, ott, ahol a családban hagyománya van az olvasásnak, már a kisgyerekeknek is vannak kedvenceik, meg tudják fogalmazni, hogy milyen könyvre vágynak.
Antal Erika
Székelyhon.ro

A törvényesség betartására szólítják fel Floreát
Nyílt levélben hívja fel Dorin Florea polgármester figyelmét a Marosvásárhelyen létrejött Szabademberek Pártja (POL) a kétnyelvűség tiszteletben tartására.
A Dan Maşca üzletember által vezetett alakulat arra kívánja emlékeztetni a városatyát, hogy a román jogszabályok, és a Románia által ratifikált nemzetközi szerződések a városházát és a polgármestert arra kötelezik, hogy kétnyelvű utcanévtáblákat szereljen Marosvásárhely területére.
A levélírók pozitív példaként a várossal összenőtt Marosszentgyörgyöt említik, ahol a közel ötven százalékos románságot nem zavarják a néhány évvel ezelőtt kifüggesztett kétnyelvű táblák. „Elfogadhatatlan számunkra, hogy a szóban forgó normatívák Marosvásárhelyen nem kerültek alkalmazásra legalább egy minimális tiszteletadás formájaként egy olyan közösség kérelmezésére válaszul, amelynek száma jelen pillanatban a lakosság feléhez közeli, ám a múltban a többséget képviselte. Szeretnénk Önt arra is emlékeztetni, hogy a magyar lakosságot olyan állampolgárok képviselik, akik a román lakókhoz hasonlóan szintén adófizetők, tehát ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, illetve ugyanúgy járulnak hozzá a város fejlesztéséhez, mint a helység bármelyik tagja” – írja levelében a Maşca által vezetett új politikai alakulat.
A POL meggyőződése, hogy a marosvásárhelyi közösség legértékesebb kincse a kulturális, etnikai és vallási sokszínűség, amelyet a polgármesternek kötelessége lenne megőrizni.
A valós kétnyelvű táblákat követelő, nemrég létrejött párt meggyőződése, hogy bármilyen, a témával kapcsolatos vita csakis választási kampánystratégia, amely már nem aktuális a huszonegyedik században. Még a szervezet megalakulása előtt, az utóbbi hónapokban Dan Maşca több ízben is állást foglalt a várost újra eluraló magyarellenes hangulat kapcsán. Nyilatkozataik és megnyilvánulásaik miatt a fiatal üzletember-politikus többször bírálta a város és a fennhatósága alá tartozó rendőrség vezetőit. A vállalkozó hónapokon keresztül saját közösségi oldalára portréja helyett két összefogó kezet ábrázoló rajzot posztolt, mely a két etnikum nemzeti színeiben pompázott. Határozott kiállása miatt Maşca és alakulata a román politikusok ellenségévé nőtte ki magát.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Borbolyék pere: ítélethirdetések két halasztás után
Kihirdették az első ítéleteket a Borboly Csaba megyei tanácselnök és tizenkét másik személy ellen folyamatban levő büntetőperben. Három vádlott felfüggesztett börtönbüntetést kapott.
A per legutóbbi tárgyalásán a tizenháromból három vádlott kérte egyszerűsített eljárás alkalmazását, egyúttal beismerő nyilatkozatot tettek, elismerve a vádiratban foglaltakat. Akkor az ítélethirdetés elmaradt, de a kijelölt, későbbi időpontban sem történt meg. Végül csütörtökön kihirdették az ítéleteket, a tárgyalóteremben sem a vádlottak, sem ügyvédjeik nem voltak jelen.
2013-ban az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) Imre Madarász Júliát, a Bridge Road Construct Kft. ügyvezetőjét közérdeket sértő hivatali visszaélésben való bűnsegédlettel és hamisított okirat felhasználásával, Imre Madarász Attilát, az említett kft. igazgatóját pedig közérdeket sértő hivatali visszaélésben való bűnsegédlettel, illetve hamisított okirat ismételt felhasználásával vádolta meg. A csütörtökön ismertetett elsőfokú ítélet szerint közérdeket sértő hivatali visszaélésben való bűnsegédlet és hamis okirat felhasználása miatt ítélték el a két vádlottat.
Az első bűncselekmény elkövetéséért 2 év 8 hónap, a második miatt 1 év 2 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől való eltiltásra ítélte a két vádlottat a törvényszék, a büntetések összevonása nyomán a szabadságvesztés időtartama mindkét esetben 3 évre változott. A szabadságvesztés végrehajtását 4 éves próbaidőre felfüggesztették, és feltételesen szabadlábra helyezték őket. A két személyt egyenként 120 napos közérdekű munkavégzésre is kötelezték a csíkszeredai polgármesteri hivatal alárendeltségében.
A harmadik vádlottat, Daniel Cristian Mandachet, akit egyes megyei utakon végzett technikai mérések eredményének meghamisításával vádoltak meg korábban, okirat-hamisítás miatt ítélték el 1 év 4 hónapra, és 2 évre eltiltották a közügyektől. Az ő esetében is felfüggesztették a szabadságvesztés végrehajtását.
Az alapfokú ítélet ellen tíz napon belül fellebbezést lehet benyújtani a Marosvásárhelyi Ítélőtáblánál.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

Az új kormányfő és a régi bűnbandák
Dacian Cioloş miniszterelnöki kinevezése tényleg jó választás.
Nem azért, mert afféle Messiásként berobban majd a hazai közéletbe, mindenütt rendet teremt, szűk egy év alatt olyan pályára állítja az országot, amely hosszú távon megalapozza majd fejlődését, azért sem, mert egyszeriben tejjel-mézzel folyó Kánaánná változik az ország, egy csapásra megszűnik majd a korrupció – mindez, jól tudjuk, lehetetlen.
Dacian Cioloş felkérése szakértői kormány alakítására mindenekelőtt a jelölt hitelessége és a lakosságnak, a nemrég még utcára vonult polgároknak szánt üzenet miatt fontos: végre olyasvalaki irányíthatja Romániát, aki saját érdemeinek, tanulmányainak, szorgalmának, munkájának köszönhetően került az egyik legmagasabb tisztségbe, nem pedig jó kapcsolatainak, politikai körökben való agilis mozgásának, talpnyalásnak. Valamiképpen tehát megtestesítője annak, ami eddig jobbára álomnak tűnt, hogy Romániában is lehet érvényesülni a legmagasabb szinten, kizárólag olyan érdemek alapján, mint a tudás, szakértelem.
Dacian Cioloşra mindezek ellenére elképesztően nehéz feladat vár. Nem kormánya beiktatása ütközik majd akadályokba – a pártok vélhetően alig várják már, hogy az összes felelősséget ráruházzák, maguk pedig nyugodtan kampányolhassanak. Igazán nehéz az új kormányfő számára éppen a pártok, a régi bűnbandák által állított csapdák elkerülése, az ő halálos ölelésükből való kikerülés lesz. A parlamenti alakulatok ugyanis csakis és kizárólag saját érdekeiket nézik majd a választások közeledtével, és előreláthatólag igen gyakran hozzák majd lehetetlen helyzetbe a szakértői kabinetet. Az egyik időzített bombát éppen tegnap dobták le, amikor hatalmas éljenzés, tapsvihar közepette a parlament elsöprő többséggel szavazta meg a közalkalmazottak bérének újbóli tízszázalékos emelését. Sem egy hatástanulmány, hogy mindez mennyi pénzbe kerül majd, honnét rá a fedezet, ki fogja mindezt megfizetni, sem komoly vita gazdasági szakértők, civilek bevonásával, csak a felelőtlen, populista szavazathajhászás. Utánuk majd úgyis az özönvíz...
És előreláthatólag ez csak az első betartás a parlament részéről: számtalan eszköz áll még választottjaink rendelkezésére, hogy Cioloş munkáját akadályozzák, a közös érdek pedig felülírja a párthovatartozást, az esetleges ideológiai véleménykülönbségeket. Ráadásul azért is érdekük Cioloş kudarca, mert azzal hosszú időre hiteltelenítenék a szakértői kormány gondolatát, maradna hát övék mindörökkön a hatalom. Eme ádáz küzdelemben pedig Dacian Cioloşnak egyetlen fegyvere lehet: a közvélemény támogatása. A jelenlegi felfokozott hangulatban ez többet érhet a pártok parlamenti szavazatainál is – ezért oly fontos, hogy munkatársai, miniszterei kiválasztása során ne a politikusoknak tegyen engedményeket, hanem saját elképzeléseit érvényesítve a szakértelemre és a hitelességre alapozza programját és a miniszteri névsor összeállítását.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Háromszéki diákot jutalmaznak
A tehetséggondozás, a kiemelkedő képességű székelyföldi diákok továbbtanulásának segítése céljából létrehozott Székelyföld jövőjéért ösztöndíj első kitüntetettje a kézdivásárhelyi Bartha-Veres Anna, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium végzős diákja. A Bethlen Gábor Alapítványnál kezelt ösztöndíjalapot a lécfalvi származású, Budapesten élő dr. Keresztes György Pál nyugalmazott ügyvéd, dr. Keresztes Ede (1879–1967) jogásznak, a budapesti pasaréti református gyülekezet alapítójának, templomépítő főgondnokának a fia létesítette. A díjat másik három kitüntetéssel együtt november 14-én a Pesti Vigadóban adják át.
A Bethlen Gábor Alapítvány erdélyi díjazottjai: Böjte Csaba ferences szerzetes (Bethlen Gábor-díj), a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum (Márton Áron-emlékérem), Török Viola rendező (Tamási Áron-díj) és Bartha-Veres Anna (Székelyföld jövőjéért Ösztöndíj). Bartha-Veres Annát sokoldalú tudása, tevékenysége miatt javasolta az ösztöndíjra Pető Mária fizika szakos tanár, a háromszéki tehetséggondozó központ irányítója, akit a Bethlen Gábor Alapítvány kért fel a nevesítésre.
A pedagógus azt mondta lapunknak, tanítványa a zenétől a fizikáig, a matematikától az irodalomig minden tárgy iránt érdeklődik, de a biológia és a fotózás sem áll tőle távol, mindenben kitűnő eredményei vannak, alkotó típus, keresi az újat. Természettudományi osztályban tanul, osztályfőnöke Pénzes Ágnes, aki kiemelte kreativitását, díjait, és hangsúlyozta: nem az a diák, aki várja a kész dolgokat, pályázatokon vesz részt, versenyző alkat.
Tavaly az Erdélyi Magyar Írók Ligája által meghirdetett Méhes György tehetségkutató pályázaton próza kategóriában második díjat nyert, nemrég nemzetközi fizika pályázaton mutatta be a semmi, mint fizikai fogalom videós pályamunkáját – csupán egy-egy példa humán és reál vonatkozásban, mindkét területen Bartha-Veres Anna otthonosan mozog, és lapunknak azt mondta, nem könnyű döntenie, hogy érettségi után milyen irányban folytassa tanulmányait, hisz a kézdivásárhelyi Molnár Józsiás Általános Iskola zene tagozatáról hegedűvel, zongorával érkezett Sepsiszentgyörgyre, jelenleg a Székely Mikó Kollégium Kavalkád című újságjának a főszerkesztője, és minden, ami a kettő között van, közel áll a szívéhez.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ferences betegápoló nővérek Árkoson
Hivatásuk kegyelméért, szerzetesi közösségük fennállásának 25. évfordulójáért, erdélyi alapításuk 10. évfordulójáért és kolostoruk felépüléséért adtak hálát Istennek ünnepi szentmisén októberben az Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérek Árkoson. Ugyanakkor megáldották a kolostort és felszentelték a kápolnát. Az ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka dr. Jakubinyi György érsek volt, aki Tamás József püspökkel, Böjte Csaba ferences atyával, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány elnökével, több szerzetes pappal és a kerület papságával együtt mutatta be a szentmisét. Megszentelt életek
Ferenc pápa meghirdette a megszentelt élet évét, amely 2014. november 30-án, advent első vasárnapján vette kezdetét, és 2016. február 2-án, gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepével ér véget. Ezért a világegyház és a Gyulafehérvári Főegyházmegye is kiemelt figyelmet fordít a szerzetesrendekre. A kilencedik évfolyamot megért Csíksomlyó Üzenete című kiadvány idei húsvéti számában – amelyet a Csíksomlyói Ferences Rendház adott ki – részletesen megismerhetjük az Erdélyben működő, különböző karizmákkal rendelkező, Isten és ember szolgálatára elkötelezett szerzeteseket. Közöttük vannak Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérei.
Központi anyaházuk Magyarországon Kozármislenyben (Pécs mellett) található, ezt 1996-ban svájci jótevő támogatásával építették fel; a Dorothea Otthont 2004-ben nyitották meg, ahol időseket gondoznak. A nővérek több éven át a pécsi kórházakban ápolónőként teljesítettek szolgálatot. Az érsekség honlapján olvashatjuk róluk: „Szerzetesi közösségünket, Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővéreit Bali Katalin M. Kapisztrána nővér alapította P. Hegedűs Kolos OFM segítségével 1990-ben Magyarországon. Hivatalosan főtisztelendő Mayer Mihály, a pécsi egyházmegye akkori megyéspüspöke hagyta jóvá 1993-ban. Életformánk alapja a II. János Pál pápa által jóváhagyott Szent Ferenc Reguláris Harmadik Rendje testvéreinek és nővéreinek regulája és élete, amely hivatásunkat röviden így foglalja össze: A testvérek és nővérek életformája ez: kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát, és éljenek engedelmességben, szegénységben és tisztaságban! Lelkiségünket Szent Ferenc életéből és szelleméből merítjük. Ő arra szólítja fel követőit, hogy szerzetesi életükben az alázatos és szegénnyé lett Jézus Krisztus példáját követve egész szívvel szolgálják embertársaikat.” Mivel a nővérek közül többen is erdélyiek, régi vágyuk volt, hogy hivatásuk által saját népüket is szolgálják. Ezért örvendtek, amikor Böjte Csaba OFM (Ordo Fratrum Minorum – Kisebb Testvérek Rendje) hazahívta őket Erdélybe, és dr. Jakubinyi György érsek áldását adta, hogy Árkoson segítsék a kismamaotthon lakóit.
Irgalmasság Anyja Kismamaotthon
Az árkosi Irgalmasság Anyja Kismamaotthont a Pro Vita Hominis Életvédő Társaság hozta létre dr. Kovács Zita gyermekorvos vezetésével a lányanyák, a nehéz helyzetben levő vagy otthonról kitagadott nők megsegítésére, majd 2005-ben a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vette át annak működtetését. Francesca nővér, a helyi közösség vezetője, Regina nővér, Pacifika nővér és Terzícia nővér a szerzetesi életet megélve, az imádságból merítve erőt nagy odaadással, szeretettel, odafigyeléssel gondozzák immár tíz éve az otthon lakóit. Az évek során közel nyolcvan anya kopogtatott be a kismamaotthon ajtaján várandósan, szülés előtt vagy szülés után a kórházból kijőve, csecsemőjével. Olyan is volt, aki három vagy öt gyermekkel érkezett. A nővérek befogadták, együtt laktak, főztek velük, gondoskodtak róluk, tanítgatták a gyermeknevelésre és hitre, az élet mindennapi dolgaira. A kis kertben pedig igyekeztek megtermelni a konyhára kerülő zöldségeket. Ottlétük után mindenkinek megoldották a sorsát, elrendeződött az életük.
Ferences kolostor épül Árkoson – adta hírül lapunk 2013. április 18-i számában a falu szülötte, Kisgyörgy Zoltán főmunkatársunk, aki beszámolt arról is, hogy az elmúlt 150 esztendő alatt megváltozott a település felekezeti összetétele. A Szentkereszti család által építtetett, a Szent István oltalma alá helyezett katolikus kápolna már nem elégítette ki a hétszeresére nőtt közösség igényeit, így a tavaly augusztusban templommá növekedett. Két év alatt felépült a kolostor, és eljön az a pillanat is, amikor a nővérek oda költözhetnek, ezzel megnövekszik a kismamaotthon befogadóképessége.
A kolostorkápolna titulusa
A sepsikőröspataki egyházközséghez tartozó Árkos filia lelkipásztoraként Fekete József plébános köszöntötte az egybegyűlteket október 17-én, a kolostor felszentelésének napján. Jakubinyi György érsek beszédet tartott, megszentelte a vizet, könyörgést mondott az új rendház megáldására. A kolostorkápolna titulusa: Assisi Szent Ferenc stigmatizációja. Magyarázta, hogyan kapta meg Szent Ferenc a stigmákat és milyen szerepe van a katolikus hitéletben. A stigma görög eredetű szó, jelt jelent. Eredetileg amikor a rómaiak elfogták a szökött rabszolgát, hogy ne legyen kedve többet megszökni, a gazdája nevének kezdőbetűit beleégették a bőrébe. Ezt nevezték stigmának, jelnek. Utána a katolikus keresztény misztikában az Úr Jézus öt szent sebét (a kezén, a lábán és az oldalsebét) nevezték stigmának. Előfordult az a szentek életében, hogy rendkívüli misztikus jelenségként, úgy átélték az Úr Jézus szenvedéseit, annyira együtt éreztek vele, hogy testükön megjelent az öt szent seb. Ezeket nevezzük stigmatizált szenteknek.
Stigmatizált szentek
Ki volt az első stigmatizált az egyháztörténelemben? – tette fel a kérdést Jakubinyi György. Az első, aki az Úr Jézus sebeit megkapta, Assisi Szent Ferenc volt. Amikor már olyan nagy lett a ferences rend, hogy tömegek léptek be, és már nem tudtak úgy cselekedni, mint az alapító szent atya, próbáltak lazítani. Ez nagyon bántotta Szent Ferencet, s amikor a nagygyűlésen, az úgynevezett káptalanon kezdték jelenteni, hogy jó volna itt-ott enyhíteni, mert képtelenek olyan szigorúan élni, miként ő kívánja, a maga egyszerűségében Szent Ferenc azt mondta: „ezen nem lehet változtatni, én magától Krisztustól kaptam ezt a szabályzatot, s aki akarja, az kövesse, úgy, mint én, Isten kegyelméből”. De látván, hogy így nem megy, lemondott a rend vezetéséről, félrevonult Toscánában az Alverna hegyre. Ott 1224-ben, halála előtt két évvel a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén, szeptember 14-én átélte az Úr Jézus szenvedését. Két hónap múlva gyóntatója parancsára megírta, mi is történt tulajdonképpen: megjelent egy szeráf, vagyis egy angyal, aki nem más volt, mint az Úr Jézus, a keresztrefeszített. Öt szent sebéből vérzett, és attól a perctől kezdve Szent Ferenc is érezte, hogy testén megjelenik az öt szent sebhely. Barátja, Gogoli bíboros, aki többször láthatta az ő sebhelyeit, meg volt győződve, hogy ez természetfölötti eredetű, az Úr Jézus kitüntetése, ezért miután pápává választották, szentté avatta.
Szent Ferenc óta 326 stigmatizáltat tart számon az anyaszentegyház, jelenleg kb. 16 stigmatizált él. A leghíresebb napjainkban Szent Pio atya, kapucinus szerzetes pap volt.
Köszönöm az életet
Böjte Csaba testvér hálát mondott a nővéreknek egy kisfiú történetén keresztül, aki az életét annak köszönheti, hogy a nővérek Árkoson befogadták:
– Én igazából köszönetet hoztam a gyerekektől a nővérek felé. Székelyhídon is van egy házunk, sok gyerekkel. Nemrég ott miséztem: ünnep volt, szép volt minden. A mise végén odajött egy 4–5 éves kisfiú, szépen felöltözve, ügyesen, nyakkendővel, egy nagy csokor virágot hozott nekem, s azt mondja a mise végén: „Köszönöm szépen az életet”. Azt hittem, hogy jön egy hosszabb vers, amivel ő elakadt az első sor végén, hisz ilyen még szokott történni a gyerekekkel. Ránéztem, mondom: „Na, és tovább?”. S akkor a gyermek nagy, kerek szemekkel ugyanazt még egyszer elmondta: „Köszönöm szépen az életet.” Akkor körülnéztem, hátha a nevelő tudna neki súgni, körülnéztem, s hát láttam egy anyukát... Ezt az anyukát ezelőtt hat-hét évvel hoztam ide Árkosra. Akkor 22 éves volt, de sohasem járt sem óvodába, sem iskolába. Az anyukája meghalt, az apja pásztor volt, a falu állatait őrizték, úgy nőtt fel a legelőn... Emlékszem, ezt a nőt beültettem az autóba. Értarcsáról hosszú volt az út Szentgyörgyig, útközben végig beszélgettünk. Én azt hittem, ha valaki analfabéta, az nagyjából ugyanúgy gondolkozik, mint mi, csak nem tud írni vagy olvasni. De akkor döbbentem rá, hogy ez a nő sem Hófehérkéről, sem Winetouról, sem az Anyám tyúkjáról nem hallott. Sőt, a Szentírásról, a karácsonyi történetekről sem. Jöttünk errefelé. Az egyik városban ott állt egy nagy karácsonyfa szépen feldíszítve, kivilágítva, lógtak rajta az ajándék csomagok. Kérdezte a nő: „Ez micsoda?” „Ez karácsonyfa.” „ S azt miért állítsák?” Elmondtam a Krisztus születését. S kérdezi: „Mik lógnak rajta?” „Ajándékdobozok.” S újból kérdez: „Mi az az ajándék?” Akkor engem ez nagyon mellbe ütött. Itt van egy 22 éves nő, aki áldott állapotban van, és nem tudja, mi az ajándék, nem kapott még soha olyant. Megálltam egy üzlet előtt, bementem, az elárusító lány elcsodálkozott rajtam, hogy pap létemre miért veszek bizsut, fülbevalót meg nyakláncot. Szépen becsomagolták, odavittem neki, s mondom: „Tessék!” „Mi ez?” „Ajándék!” „Kinek?” „Nekem?” „Nahát...” Kibontotta. Nem tudom elmondani azt az örömet, amit az az egyszerű nő érzett, amikor életében az első fülbevalóját felakasztotta, felcsíptette a fülére. Aztán elhoztam őt ide, Árkosra. Olyan megható, hogy a nővérek nem kérdezték, honnan hoztam, hanem befogadták. Egy épületben laktak, egy asztalnál ebédeltek, egy konyhán főztek. Nemcsak vele, hanem még sok-sok más, hasonló sorsú anyukával. Szent Ferenc Jézus Krisztus evangéliumát ennyire szépen megélni, hogy az utcáról bejövő koldussal egy födél alatt lakni s megosztani kenyeredet az éhezőkkel, hát nagyon kevesen tudják ezt ilyen szépen teljesíteni. Hála Istennek, a nővéreknek ment, és ez a gyermek azért tudott megszületni, azért maradt életben, mert akkor mi úgy döntöttünk, hogy befogadjuk. A hatóság el is akarta venni az anyától, mert nem tudott írni-olvasni, de aztán végül a nővérek addig foglalkoztak vele, megtanították a nevét leírni, meg kicsit viselkedni, s így nevelheti a saját gyermekét. Igen, amikor az a gyermek azt mondta, hogy köszöni nekünk az életét, akkor ezt így is gondolta, s így is volt. S olyan szép volt, mert megköszönte, és én a köszönetet elhoztam a kedves nővéreknek, mert tényleg nagyon nagyra értékelem azt a munkát, amit végeznek a gyermekek javára...
Nemcsak Csaba testvér, hanem az itt élő háromszékiek is nagyra értékelik azt az áldozatos munkát, amit a nővérek végeznek az élet védelmében. A ferences nővérek egy reménység fát készítettek – amely a vendégszobában kapott helyet –, az ünnepség vendégei ráragasztották üzeneteiket, amelyből szép nagy életfa lett. Adja a jó Isten, hogy szépen kiviruljon.
Józsa Zsuzsanna
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az államelnök kihirdette az RMDSZ törvényét
"Hat évvel azt követően, hogy megszorításokat vezettek be a közszférában történő alkalmazásokra vonatkozóan, illetve két évvel azután, hogy a megszorításokon enyhítettek, de ugyancsak kormányzati engedélyekre volt szükség az új munkaerő alkalmazását illetően, az RMDSZ által kidolgozott törvényt fogják gyakorlatba ültetni a közigazgatási foglalkoztatásra vonatkozóan. Az államelnök kihirdette az RMDSZ törvényét, amely könnyíti és egyben decentralizálja az új munkaerő alkalmazását a közszférában" – tájékoztatott Cseke Attila, az RMDSZ Bihar megyei parlamenti képviselője.
A szövetség törvényhozója elmondta, hogy a 2009-ben kiadott 34-es számú sürgősségi kormányrendelet értelmében a megüresedő közalkalmazotti helyeknek mindössze a 15%-át lehetett versenyvizsgára kiírni. Ez azt jelentette, hogy minden hetedik megüresedő munkahelyre lehetett alkalmazni egy személyt. A 2013-ban kiadott sürgősségi kormányrendelet ezt módosítva lehetővé tette a versenyvizsga kiírását a megüresedő munkahelyekre, azonban ezt csak a kormány jóváhagyásával lehetett megtenni. Ez a rendelkezés sértette a helyi önrendelkezés jogát, így azt az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette. "Az RMDSZ által 2014 márciusában benyújtott törvényjavaslat célja decentralizálni a központosított intézkedéseket, a ma kihirdetett törvény központi jóváhagyás nélkül az önkormányzatok és az illető intézmények saját döntésére bízza az alkalmazások lebonyolítását. 1989 után ez az első olyan törvény, amely parlamenti kezdeményezés eredményeként szabályozza a közigazgatásban az alkalmazásokat" – ismertette Cseke Attila képviselő, továbbá hangsúlyozta, hogy az RMDSZ által kidolgozott törvény ezen a téren az első olyan jogszabály, amelyet nem a kormány kezdeményez, hiszen ez idáig a végrehajtó hatalom sürgősségi rendeletekben szabályozta a közigazgatási foglalkoztatást.
Az immáron 271/2015-ös számmal kihirdetett törvény a Hivatalos Közlönyben való megjelenéstől számított három nap múlva lép hatályba.
Népújság (Marosvásárhely)

Beszélgetés dr. Túsz Ferenccel
„Ha belekezdesz valamibe, annak eredménye is legyen!”
– Beszélgessünk egy kicsit!
– Ha én egyszer elkezdek mesélni...
– „Ha én egyszer kinyitom a számat...”
– Nem szeretném, hogy dicsekvésnek vegyék, amit elmondok.
– Ne szerénykedj! November 15-én ünnepeled 75. születésnapodat. Biztosan sok mindenen átmentél életed során. Kezdjük elölről a visszaemlékezést. Hogy indult?
– Egész életem „peches események” sorozata. Itt, Aradon születtem 1940-ben. Apám – pincér volt – menekült az oroszok elől, és átmentünk Nagyváradra, ott született az öcsém. Amikor jött a front, elmenekültünk egészen Németországig. Apám állandóan részeg volt, anyám a gyerekekkel... Nagyon hiányzott neki az anyja, és visszajöttünk. Magyarországról szöktünk Romániába. De elkéstünk: már eltemették a nagymamát. Azt hiszem, jobban jártunk volna, ha Németországban maradunk...
– Elkezdtél iskolába járni.
– A Vegyes Líceumba írattak. Három év után kipakoltak onnan a Fürj utcai „akadémiára”. Negyediktől hetedikig oda jártam.
– Utána líceumba mentél?
– Ahhoz nem volt pénzünk. De itt volt a Fa- és Fémipari Szakközépiskola. Felvételi után felvettek az utolsó eresztésű magyar tagozatra. Épp hogy bekerültem; én voltam a huszadik. A félévi vizsgán már én lettem az első. Volt egy rajztanárunk, a Mureșan, az aztán megtanította a technikai rajzot. A mai napig nagy tisztelettel emlékezem erre az emberre... Az első év után aztán jött a minisztériumi határozat: a Fa- és Fémipari megszűnik. Döntenem kellett, hogyan tovább. Ott maradtam az inasiskolában. Rosszul tettem. Borzasztó gyenge praktikatanárunk volt.
– Hogy kerültél a líceumba?
– Bebolondítottak, hogy lépjek be az UTA evezősklubjába, tizenhét évesen. Abban az évben megnyertük az országos bajnokságot. Közben rájöttünk, hogy jó lenne, ha leérettségiznénk. Beiratkoztam az esti líceumba. Ott volt a Ficzay meg a Fábián... A Fábián szuper ember volt; a Fa- és Fémipariban is tanított. Otthon ki sem kellett nyitnom a tankönyvet, olyanok voltak az órái.
– Én is tőle tanultam meg a fizikát... A tanulás mellett dolgoztál is?
– Az inasiskola elvégzése után bementem a vagongyárba. Héttől háromig a gyár, egytől kettőig a sportkantinban bezabáltam, háromkor felültem a biciklire, következett az evezés a Maroson a Hármas-szigetig és vissza, öttől kilencig az esti líceumban. Soha sem hiányzott senki! Mindenki mindig ott volt az órákon.
– Az estiben.
– Ma meg sokan a délelőtti órákra sem mennek el... Mi negyvennégyen érettségiztünk és tizenöt közülünk főiskolát végzett. A lányomék is negyvennégyen végeztek, nappaliban. És ketten kerültek be.
– Hogy érezted magad a gyárban?
– Én ott nagyon boldog ember voltam. Apám elintézte, hogy a szerszámműhelybe vegyenek fel. Abban a műhelyben rengeteget tanultam. Ott dolgozott a gyár melósainak a krémje. Most is azt tartom, hogy mindenkitől lehet tanulni valamit, nem számít, hány osztálya van... Három évig maradtam ott. És leérettségiztem.
– Onnan mentél egyetemre.
– Egy barátommal átutaztam Temesvárra, hogy felvételizzek az elektromechanikára, levelezésire. Románul kellett vizsgáznom, én magyarul tudtam az anyagot. De hát fizikából meg matekból nincs sok szöveg, inkább képletek, levezetések, rajzok...
– Nem volt túl nehéz levelezésin elektrotechnikát végezni?
– Ment a dolog keményen. Harmadévben kihoztak egy rendeletet: megszűnik a levelezési. Át kellett iratkoznom a nappalira. Letettem tíz különbözeti vizsgát, és elvégeztem az utolsó három évet. Szerencsémre a gyártól kaptam havonta 875 lej ösztöndíjat; anyám hétszázat keresett. Fociztam is; onnan is jött egy kis pénz. Nem voltak anyagi gondjaim.
– Az államvizsga után visszajöttél a vagongyárba?
– Az nem volt olyan egyszerű. Paroșeni-re helyeztek. Pedig az aradi vagongyár ösztöndíjasa voltam. Visszautasítottam a felajánlott lakást, és a katonai szolgálat befejezése után elintéztem, hogy visszakerüljek Aradra.
Gépesítés, robotizálás, automatizálás
– Hogyan kerültél kapcsolatba a hegesztéssel?
– Először a szerszámműhelyből felkerültem a tervezési osztályra. Rengeteg újítást adtam be. Egyszer nagyra becsült főnököm, Chevereșan, hogy fizetésemelést adhasson, bejelentette, létrehoznak egy hegesztési főosztályt, amelynek én leszek a technológus irodafőnöke. Nagyobb fizetéssel. Nekem viszont fogalmam sem volt arról, hogyan kell hegeszteni. Elkezdtem lejárni a hegesztőkhöz ellesni tudományukat, majd elvégeztem egy egyetem utáni hegesztő szakmérnöki képzést, Temesváron. Hamarosan kineveztek hegesztési főmérnöknek.
– Utána továbbléptél.
– Nem tudtam nyugodni, és elkezdtem kicsit komolyabb dolgokkal foglalkozni: gépesítés, robotizálás, automatizálás. Szerencsém volt, hogy amikor terveztem egy robotot, azt meg is építettük, és működött. Akkor felbátorodtam, és elvégeztem a robottechnika egyetem utáni képzést, Temesváron, Kovács professzornál. Letettem az államvizsgát. Este felhívott az öreg és felajánlotta, hogy iratkozzam be a doktorátusra. Akkor én már tanársegéd voltam a vagongyár mellett működő üzemmérnökin. Addig győzködött az öregúr, míg beadtam a derekamat, és jelentkeztem a felvételire. Sikerült.
– Nem lehetett könnyű dolgod.
–Nyolc évet kínlódtam, míg sikerült elnyernem a műszaki tudományok doktora címet. Közben tanítottam a Vlaicu Egyetemen; szükségük volt hegesztési szakemberre. Kilencvenháromtól teljes normával átmentem az egyetemre. 2006-ban nyugdíjaztattak. És utána megszűntették a hegesztés szakot.
– Hogy sikerült megkapnod a professzori címet?
– Miután ledoktoráltam, docens lettem. Több publikációm és tíz szakkönyvem jelent meg. Két évre rá versenyvizsgáztam, és professzor lettem.
„Közvetlenül nyugdíjazásom után rettentően éreztem magam”
– Hogy telnek nyugdíjas éveid? Méla nyugalomban, vagy aktívan?
– Közvetlenül nyugdíjazásom után rettentően éreztem magam.
– Én is. De kezdem megszokni.
– Az járt a fejemben, hogy már nincs rám szükség; mi a túrót fogok csinálni egész nap?... Három nap múlva felhívtak a Feroneriától. Szakmai tanácsra volt szükségük. Utána még többször kérték a segítségemet. És hívtak hidat építeni Nagyváradra, hegesztett szerkezetet kiegyengetni Ploiești-en, vagy vagonoldalfalakat kijavítani Pașcani-ban. Ezenkívül, régóta szerződésem volt a Nemzeti Hegesztési Intézettel; Aradon és a megyében én tesztelem a hegesztőket. De jelenleg is óraadó tanár vagyok a Kolozsvári Műszaki Egyetemen. Temesváron, a Nemzetközi Hegesztőmérnöki Kurzuson tanítok; akkreditált vizsgáztató vagyok. És elnöke az Aradi Magyar Kis- és Középvállalkozások Fejlesztési Központjának. (CEDIMMAR).
„Sohasem vizsgáztattam írásban”
– Úgy tudom, hogy a sport sem áll távol személyedtől.
– 1970-ben beszálltam az úszóversenyek szervezésébe. Addig nemigen volt ilyesmi. Hamarosan én lettem a szakosztályvezető, aztán a Megyei Úszó- és Vízilabda-szövetség elnöke és vízilabda-játékvezető is... Egyszer Nagyváradon kiürítettem a nézőtér első három sorát. Kérdezte a válogatott edzője, miért tettem ezt. Egyszerű volt a válaszom: „Azért, mert a negyedik sorból nem tudnak leköpni...”
– Azt hallottam, hogy az egyetemen rendkívül igényes, szigorú tanár voltál, a vizsgáidon nem mentek át simán a diákok...
– Az volt az elvem, hogy ha belekezdesz valamibe, annak eredménye is legyen. Nem az volt az érdekes nekem, hogy elvégezzék az egyetemet azok, akik oda jártak, hanem az, hogy mi lesz belőlük. Van olyan egykori tanítványom, aki az Egyesült Államokban doktorált, a másik meg a legnagyobb kanadai vagongyár hegesztési-robot részlegének az igazgatója.
– Hogy folytak ezek a kemény vizsgák?
– Sohasem vizsgáztattam írásban. Mindig azt mondtam, hogy a képletek, a diagrammák beszélnek. Csak meg kell tudni szólaltatni őket... A szigorúsággal azt értem el, hogy egyre kevesebben jelentkeztek a hegesztésre.
– Szerintem, ebben a szülők is ludasok voltak.
– A szülőnek úgy kell irányítania a gyereket, hogy azt csinálja, amit szeret. Mert akkor nagyobb a hatásfok. Másodsorban, azt kell sugallni a gyereknek, hogy abban, amit szeret, ő legyen a legjobb. Akkor sohasem lesz munkanélküli.
Büszkén vállalom, hogy magyar vagyok”
– Beszélgetésünk következő témaköre: közélet, politika. Voltál alprefektus, háromszor municípiumi tanácsosnak választottak... Jó volt ez neked? El tudtál- e érni vele valamit?
– Mint kisebbségi, mindig úgy éltem és dolgoztam, hogy olyasmit csináljak, amire azt tudja mondani a többség, hogy azt csak az a „bozgor” tudja megcsinálni. Így akartam népszerűsíteni a magyarságomat. Mert büszkén vállalom, hogy magyar vagyok.
– Mikor iratkoztál be az RMDSZ-be?
– Még az elején, amikor neves szakembereket gyűjtöttek össze oda. Azért, hogy harcoljunk valamiért, hogy elérjünk valamit... Nem szeretek sokat dumálni, de ha elkezdem a dumát, legtöbbször kitör a balhé... Első konfliktusom akkor pattant ki, amikor Z. elvtárs írt egy újságcikket a Vatra Românească nacionalista szervezet nevében, ellenem. Mert a gyárban aláírattam a kollégákkal egy nyilatkozatot, amely szerint „a magyar iskola a magyaroké”. Válaszoltam egy mérsékelt hangú cikkben. De nem hagyták abba a szemetelést; még hónapokig tartott a támadássorozat. S következtek az éjszakai telefonhívások, fenyegetések... A hatalmas stressz hatására a feleségem cukorbeteg lett.
– Nem törtél meg, tevékenykedtél tovább a politikában.
– ’96-ban államtitkárnak akartak kinevezni, nem mentem. Majd elvállaltam az alprefektusi állást, itthon. Azt mondta akkor Tokay: „Mi nem azért hozunk ide embereket, hogy doktorok legyenek, mi azokat nevezzük ki, akiknek már megvan a doktorátusa.”
„Nem voltak nagyravágyó törekvéseim”
– Jelenleg milyen közéleti tevékenységet végzel?
– Elnöke vagyok a Kulturális Autonóm Tanácsnak (KAT). Rengeteg a kérdőjel… Azt gondolom, egy kis felvilágosító, népszerűsítési munkát kellene végeznünk a románság részére, hogy kiderüljön, kik vagyunk, milyen a történelmünk, kik a tudósaink, milyen íróink, költőink vannak.
– A tanügyi bizottságnak nem vagy tagja?
– Dehogynem! De nemigen hívnak el a gyűléseikre. Részt vettem az új tanügyi stratégia kidolgozásában is. Elméletben… Az iskoláról most ennyit…
– Más… Álmaid, amelyek megvalósultak, álmaid, amelyek nem valósultak meg?
– Sohasem voltak álmaim. Nem voltak nagyravágyó törekvéseim. Szerettem minél jobban megcsinálni azt, amibe belefogtam. Sohasem utasítottam vissza senkit.
– Hogy állsz az egészségeddel?
– Nyomom minden reggel az 50-50 fekvőtámaszt, illetve hasizom-gyakorlatot. Az örömfocizást nemrég abbahagytam. Pedig nagyon élveztem. Régebben jó volt a társaság.
– Akarsz-e valamit említeni a családodról?
– Minden évben egyszer-kétszer kocsiba ülünk, vagy repülőre szállunk, lányomékkal, unokáimmal együtt. És önfeledten vakációzunk. Mindenki mindenkit szeret. Remélem!
Juhász Béla
Nyugati Jelen (Arad)

Tízszázalékos béremelés a közszférában
A parlament 10 százalékkal emelte decembertől a közszférában dolgozók bérét, de csak azon közalkalmazottakét, akik korábban nem kaptak fizetésemelést.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) módosító indítványa több kérdőjelt is felvet, maguk a honatyák sem voltak biztosak abban, hogy a béremelés hosszú távon fenntartható-e, de megszavazták. A rendelet akkor lép érvénybe, ha Klaus Johannis államelnök is aláírja. A Nemzetközi Valutaalap és az Európai Bizottság figyelmeztetett, hogy a béremelések és az adócsökkentések miatt az államháztartási hiány 2016-ban meghaladhatja a GDP 3 százalékát. Az orvosok 25 százalékos béremeléséről szóló sürgősségi kormányrendeletet módosította úgy, hogy decembertől a többi közalkalmazott fizetése is nő 10 százalékkal. Ugyanakkor maga az indítványozó leszögezte: az emelés nem vonatkozik az egészségügyben, az oktatásban dolgozókra, valamint azokra a magas rangú tisztségviselőkre, akik az idén már kaptak jövedelememelést.
Szabadság (Kolozsvár)

Magyarfaluban nőtt fel
Cioloș is volt már kisebbségi
A magyar többségű Szilágyperecsenben töltötte gyermekkora nyarait, és Szilágysomlyón egy román–magyar tannyelvű iskolában tanult és érettségizett az ország kijelölt miniszterelnöke, a 46 éves Dacian Cioloș.
Egykori osztályfőnöke, Szántó Sándor nyugalmazott tanár elismeréssel beszélt az Agerpres hírügynökségnek az iskolás Dacian Cioloșról. Elmondta: korosztálya vezéregyéniségének számított, és mind diáktársai, mind a tanárai nagyra becsülték. Azt is megjegyezte, hogy Dacian Cioloșt a mezőgazdasági szakközépiskola vonzotta Szilágysomlyóra. Az iskola diákotthonában lakott, csak hétvégeken járt haza a Zilahon lakó szüleihez. Elismeréssel szólt egykori diákjáról Sallay Károly tanár is. Hozzátette, már akkor megmutatkozott a tanítvány diplomáciai érzéke.
Dacian Cioloș maga írt arról közösségi oldalán, hogy a gyermekkorát anyai nagyszüleinél töltötte Szilágyperecsenben (Pericei). Augusztusban fényképet is közölt, amelyen perecseni nagyapjával látható, akiről azt írta: ő inspirálta a gyermekkorát, és a felnőtté válását.
Boncidai Csaba, a 85 százalékban magyarok által lakott Szilágyperecsen polgármestere az MTI-nek elmondta, ő maga is rúgta annak idején a labdát Dacian Cioloșsal. A polgármester felidézte, 2011-ben Winkler Gyula európai parlamenti képviselő meghívására járt egy perecseni küldöttség Brüsszelben, hogy a falu nevezetességének számító hagymát népszerűsítsék, és Cioloș akkori agrárbiztos is büszkén vállalta, hogy az ő falujából érkezett a küldöttség. A miniszterelnök-jelölt 94 éves perecseni nagyapja kiválóan beszél magyarul, és büszke arra, hogy egykor magyar katona volt.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Arany nyelvét ünneplik Erdély-szerte
Idén több erdélyi és partiumi helyszínen is megünneplik a magyar nyelv napját. Miután október 13-án a képviselőház is rábólintott az RMDSZ képviselőházi és szenátusi frakciója által közösen kezdeményezett jogszabályra, idéntől Romániában is a magyar nyelv hivatalos napja november 13.
A törvényt szerdán hirdette ki Klaus Johannis államfő. Magyarországon egyébként 2011 óta ünneplik hivatalosan november 13-án a magyar nyelv napját, 1844-ben ezen a napon fogadták el ugyanis a magyart államnyelvvé tevő törvényt.
Új havilap Váradon
Nagyváradon a Bihar megyei RMDSZ a Szacsvay Akadémiával közösen kétnapos rendezvénysorozattal készül. Csütörtökön a magyar nyelv használatáról tart előadást a kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója, Horváth István, rávilágítva, hogy a közéletben és a közigazgatásban miképpen állunk az anyanyelvhasználattal, milyen lehetőségeink és kötelességeink vannak azt illetően, hogy anyanyelvünkön kommunikálhassunk.
Az előadó beszél majd néhány jól ismert kezdeményezésről is – például a kolozsvári Igen, tessék! egyesületről –, amelyeknek az a céljuk, hogy a többnyelvűséget, de kiváltképp a hivatalos román mellett a magyar nyelv használatát segítsék elő az üzleti szférában.
Pénteken, a magyar nyelv napján a Tessék kérem, Nagyvárad! című kulturális-közéleti havilap próbaszámát ismertetik, amely a kolozsvári Igen, tessék! mozgalomhoz hasonló célokat tűzött maga elé. A készítők Nagyvárad épített öröksége, kulturális élete mellett érdekes és fontos személyiségeket is bemutatnak majd a lapban, amelyben teret kapnak azok a váradi vállalkozások is, amelyek kétnyelvű, román és magyar ügyfélszolgálatot működtetnek, vagy szolgáltatásaik elérhetők magyarul is.
Ugyancsak pénteken este Benkő Péter, Mikó István és Rusz Milán magyarországi színművész előadásában tekinthető meg az a különleges előadás, amellyel a magyar filmvilág egyik csillagának, Jávor Pálnak állít emléket. A debreceni Mandala Dalszínház előadásának címe: Jávor Pali utolsó mulatása.
Diákok az anyanyelvről
Kolozsváron a Georgius Aranka Társaság szervezésében ünneplik a magyar nyelv napját. Az Apáczai Csere János Elméleti Gimnáziumban este hat órától Lőrincze Lajos nyelvészre emlékeznek, majd anyanyelvi játék kezdődik (kor)határok nélkül.
Marosvásárhelyen csütörtökön 13 órától a helyi RMDSZ Nőszervezete és a Római Katolikus Gimnázium diákjai ünnepi előadásra hívják az érdeklődőket. „A magyar nyelv napját velünk együtt ünneplők a magyar nyelv eredetéről, anyanyelvünk szépségéről, nyelvünk költőiségéről hallhatnak, valamint egy rövid filmösszeállítást is megtekinthetnek arról, hogy mit olvasnak szívesen a mai fiatalok, milyen számukra a jó könyv. Előadóink gyerekszemmel, diákésszel közelítik meg mindazt, amit a felnőttek többnyire másként látnak. Az előadást versek és táncok is színesítik” – áll a meghívóban.
Nagybányán, a veresvizi Krisztus Király-plébánia Don Bosco Termében pénteken 17 órától fellép a Németh László Elméleti Gimnázium kórusa, majd szabad beszélgetésre kerül sor az iskola igazgatójával, Váradi Izabellával a magyar nyelv jelenéről és jövőjéről.
A Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ székhelyén pénteken 18 órától kerül sor a Képről szóra – szóról képre, avagy a művészetek nyelve című eseményre, melynek alkalmával a szárhegyi művészeti központ gyűjteménye által ihletett írások kiállítására és felolvasására kerül sor, rálátást nyújtva az irodalom és képzőművészet találkozására. Az eseményen a gyergyószentmiklósi Dr. Kercsó Attila Irodalmi Kör működik közre.
Ünnep Tamási szülőfalujában
A székelyudvarhelyi székhelyű Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont Farkaslakán ünnepel, lehetőséget teremtve a helyi és környékbeli fiatalok és iskoláskorú gyermekek számára, hogy ezen a napon meglátogassák Tamási Áron szülőházát, az író testvére, Ágnes néni udvarán felújított kultúrcsűrt, illetve a Tamási Áron Művelődési Házat.
A résztvevők pénteken délben megkoszorúzzák az író sírját, majd meglátogatják a szülőházat Tamási Erzsébet fia, Sipos Mátyás kalauzolásával. Ezt követően Hadnagy Jolán, a Tamási Áron Művelődési Egyesület vezetője kalauzolja végig az érdeklődőket a Tamási Áron Alkotóházon, majd felolvasást tartanak irodalmi művekből a helyi művelődési házban.
Krónika (Kolozsvár)

Miénk a város!: Kolozsváron két iskolának adták át a díjakat
Elsőként Kolozsváron adták át a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága által életre hívott Miénk a város! elnevezésű játék díjait.
A szerdai rendezvénynek otthont adó Apáczai Csere János Gimnáziumon kívül a János Zsigmond Unitárius Kollégium (JZSUK) gazdagodott a Csodasaroknak nevezett ajándékcsomaggal egy-egy tehetséges kisdiák munkájának köszönhetően.
Milován Orsolya, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezetője elmondta, a Miénk a város! elnevezésű játék keretében összesen 65 nyereményt osztanak ki a Kárpát-medencében 5 millió forint értékben. Mint kifejtette, a két kolozsvári nyertes teljesítménye azért is különleges, mert több mint háromezer résztvevő közül kerültek ki győztesen a vetélkedőből.
Az Apáczai-gimnázium és a JZSUK kisdiákjai, Sztranyicki Dóra és Lőrincz László vette át a díjat. Az iskolák könyvek mellett egy-egy asztali csocsót is nyertek, a gyerekek szemmel láthatóan ennek örültek a legjobban. Vörös Alpár, az Apáczai Csere János Gimnázium igazgatója az emlékplakettek átadása után úgy fogalmazott, lényeges, hogy a gyerekek a közösségük számára nyerték a díjakat, hiszen így megtanulhatják, hogy az az igazán értékes munka, amelyet nem önmagukért, hanem a közösségükért fejtenek ki.
Az igazgató a gyerekektől azt kérdezte, hogy a verseny melyik témája tetszett nekik a legjobban, amire Sztranyicki Dóra azt felelte, hogy a Szélkirálylány-vár témája tetszett, mert szeret királylányokat, hercegnőket és várakat rajzolni. Lőrincz László pedig azt válaszolta, hogy neki A szabó és eszközei című téma tetszett legjobban.
A játékba bekapcsolódó rengeteg résztvevőnek köszönhetően megannyi külhoni magyar intézmény nyert Csodasarkot, amely mintegy 100 ezer forint értékben tartalmaz játékokat és gyerekkönyveket. További intézmények 50 ezer forint értékű játékcsomagot nyertek, valamint sok versenyző egy-egy gyermekkönyvvel lett gazdagabb. A 6–10 éves gyerekek négy héten keresztül oldottak meg feladatokat.
Erdély-szerte is több iskola nyert Csodasarkot, köztük a székelyudvarhelyi Petőfi Sándor Általános Iskola 4. A osztálya, a marosvásárhelyi 15-ös napközi otthon, a nagykárolyi 1-es számú napközi otthon, a sepsiszentgyörgyi Váradi József Általános Iskola, a marosvásárhelyi Római Katolikus Főgimnázium és a kézdivásárhelyi Petőfi Sándor Gimnázium.
Ugyanakkor 50 ezer forintos ajándékcsomaggal jutalmazták többek közt a székelyudvarhelyi Benedek Elek Pedagógiai Gimnáziumot, a szatmárnémeti Dr. Vasile Lucaciu Általános Iskolát, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot, valamint a székelyudvarhelyi Orbán Balázs Általános Iskolát.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

A 27. székely honvéd könnyű hadosztály történetéről
Berekméri Árpád Róbert történész, a református egyház marosvásárhelyi levéltárosa „Lesz még kikelet!" – A marosvásárhelyi magyar királyi 27. székely honvéd könnyű hadosztály a második világháborúban (1940–1945) című tanulmánykötetét mutatták be kedd este a Bolyai téri unitárius templomban.
Megtelt kedd este az unitárius templom, sokan kíváncsiak voltak arra, hogy mi történt azzal a hadosztállyal, amelyhez a legtöbb marosvásárhelyinek az apja, a nagyapja, vagy valamelyik hozzátartozója kapcsolódott. Előbb Nagy László unitárius lelkipásztor házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket, majd Gálfalvi Ágnes, a könyv szerkesztője szólt a hatalmas munkáról, amelyet sikerült az olvasók, kutatók, történészek asztalára letenni. Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviseletében Lukács Bence Ákos konzul is jelen volt a rendezvényen.
A szakmai ismérveket, a kutatások eredményeit és azok tálalását Sebestyén-Spielmann Mihály a történész szempontjából értékelte. Ahogy fogalmazott, Berekméri Róbert Árpád Lesz még kikelet című hadtörténeti munkáját kellő komolysággal, mértékkel és hosszas elő-és felkészültséggel írta meg. „Egy tragikus és hősies magyar hadosztálytörténet” a mű, amelynek megírását a szerző nem „a tegnap” kezdte el, már kisgyerekkora óta hallgatta a katona történeteket, rokon férfiak, gernyeszegiek és sáromberkiek beszéltek, meséltek a két háborúról, azokról a nagy történésekről, melyek belefértek az erdélyi magyar ember rövid és hányatott, bizonytalan életébe.
Berekméri Árpád Róbert érdeklődésünkre elmondta, nagyapjától hallott a legtöbbet a háborúról, a harcokról, a katonáskodásról, mikor kaszálni mentek, vagy más munkát végeztek, állandóan ez volt a fő beszédtéma. „Már gyerekként elhatároztam, hogy ezzel foglalkozom, ha nagy leszek” – mondta a történész, aki a korabeli dokumentumok felkutatása mellett több száz interjút készített azokkal, akik katonáskodtak, harcoltak, tapasztalatokat szereztek. A következő munka egy album összeállítása lesz, hiszen sok száz fényképfelvétel került a kezébe, amelyekről úgy véli, kár lenne hagyni, hogy feledésbe merüljenek.
Antal Erika
maszol.ro

Először vizsgálták meg tudósok a csodatevő csíksomlyói kegyszobrot
Mit rejtett a Szűzanya szobrának belseje? Többek között ez is kiderült, amikor korszerű tudományos eszközöket vetettek be a megvizsgálására.
A csíksomlyói kegytemplomban található Szűz Mária-szoborhoz számos csodás hiedelem, legenda és történelmi feltételezés fűződik, holott konkrét tudományos vizsgálatnak mindeddig nem vetették alá. A székely hitélet szent tárgyaként a pünkösdi búcsújárás évszázados hagyományát megteremtve
a Kárpát-medence egyik legtitokzatosabb kegyhelyévé tette Csíksomlyót, ahova százezrek zarándokolnak évről évre.
Egy szakemberekből álló kutatócsoport nemrég átfogó természettudományos/régészeti vizsgálatnak vetette alá a szobrot, melynek eredményeiről Benkő Elek, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Régészeti Intézetének igazgatója számolt be Kolozsváron, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem keretében működő Történeti Intézet meghívására.
A kegyszobor átfogó vizsgálatát két egymástól független tényező tette lehetővé. Egyrészt kapcsolódott ahhoz a Csíki Székely Múzeum által végzett kutatáshoz, mely a kolostor múltjának materiális szempontok szerinti feltárására irányul a 15. század közepétől egészen napjainkig. Ugyanakkor a kutatás nem valósulhatott volna meg, ha az MTA Régészeti Intézete több nyertes pályázat révén nem fejleszti a műszerparkját a bioarcheológiában használatos korszerű eszközökkel. A többek között mikroszkópokkal, endoszkóppal, UV-lámpával végzett vizsgálatok eredményét egy tanulmánykötetben összegzik a tudósok, ebből kaphatott ízelítőt az előadáson résztvevő közönség.
A kegyszobor származására vonatkozó feltételezések ellentmondásosak. Az bizonyos, hogy a szobor nem tartozik a kolostor eredeti berendezéséhez, származása pontosan nem ismert. 1526-nál régebben készülhetett, és eredetileg egy mellékoltár főalakja volt. Értékének felbecsülésekor két álláspont ütközik: egyesek szerint Erdély legnagyobb és legszebb Madonna-szobra, míg mások azt állítják, hogy sérült, átfaragott, másod- vagy harmadrendbeli munka. Kinek van igaza? Az előadás végére ez is kiderült.
Az első feltételezés, mely cáfolatot nyert a kutatók vizsgálatai nyomán, hogy a szobor hársfából készült. Mikroszkopikus méretű mintát vettek a kegyszoborból, amelyet megvizsgálva kiderült: az alapanyag juharfa, akárcsak a hozzá tartozó Szent Borbála- és Szent Katalin-szobroké is. A kegyszobor 253 centiméter magas, maga Szűz Mária alakja 191 centiméter, tehát az életnagyságnál nagyobb. A szobor egy gömbön áll, amelynek az alját szakszerűtlenül fűrészelték le, de ez még nem azt jelenti, hogy az egész szobrot átfaragták volna. Alsó része a nyers fáig lekopott, mivel régi szokás, hogy a zarándokok Isten anyjához könyörögve megsimogatják a szobor lábát, ruhájukat, kegytárgyaikat hozzáérintik.
A szobrot a 19. században átfestették, de a Szűzanya kezénél látszik, hogy az eredeti festés melegebb színű volt. Az újkori laparanyozás eredményeképpen aranyfüst-lemezekből vastag, tömör réteget alkottak a szobor egyes részein.
A Madonna arcán több sérülés látható. Az egyik legenda szerint a 17. században egy tatár vezér lándzsát szúrt az arcba, melynek nyomai a mai napig láthatóak. A mostani vizsgálatokból azonban kiderült: a fa anyagában található csomó az oka a szemmel látható szabálytalan felületnek. Az UV-vizsgálat éles tárggyal történt karcolások nyomait tette láthatóvá: ez annak tudható be, hogy az idők folyamán öltöztették, a székely katolikus főúri családok felajánlásával értékes ékszerekkel díszítették a szobrot, ugyanakkor a kezében található jogart és a koronát is időnként kicserélték. A fejdíszekhez kapcsolódik az a csoda, miszerint a hívek látni vélték, amint angyalok leeresztik a koronát a Szűzanya fejére. A hiedelem szerint, ha a mellékalakok visszalépnek, az halált vagy pusztulást jelez előre.
A Szűz Mária karján ülő Kisjézuson – de a főalak belsejében is – megfigyelhető, hogy a szobor nem egyetlen fából volt kifaragva, hanem több összetoldott farészből alkották meg. Hogy milyen lehetett a szobor eredeti festése, az a rendházban található egyik olajképből derül ki, mely 1747-ben készült, és régebben a templomban állt. A szobor jellegzetes középkori részletei figyelhetőek meg az alkotáson.
Molnár Mihály vezetésével a fő- és a mellékszobrokból mintát vettek, és radiokarbon kormeghatározást végeztek, melynek eredménye nem okozott túl sok meglepetést. A Szent Katalint ábrázoló szoborból vett minta alapján megállapították, hogy a juharfa, amelyből készült, a 15. század első felében volt csemete. A Madonna-szobor vászonalapozásából vett minta pedig arra mutatott rá, hogy a textil ennél régebbi, azaz a szobor készítői nem friss anyagot használtak az alapozáskor. A szobor pontos korának meghatározása Benkő Elek szerint a művészettörténészekre hárul, akik az 1510-es éveket jelölték meg a keletkezés időpontjául.
A szobor üreges belsejét endoszkóppal is megvizsgálták, a készülékkel készített felvételeket Kolozsváron is levetítette az előadó. Mint mondta: elsősorban feliratokat, jelzéseket kerestek, de semmi ilyesmit nem találtak. Ehelyett apró- és papírpénzek, papírra vetett imák, levelek tucatját „halászták” ki a szoborból, melyeket a hívek főleg a már említett, lefaragott gömbtalapzat résén keresztül helyeztek el. Az endoszkóppal megállapították: a szobron semmilyen égési nyom nem látható, pedig a templomot az 1661-es török-tatár dúlás alkalmával felgyújtották.
Az előadás összegzéseként végül Benkő Elek elmondta: a vizsgálatok rámutattak arra, hogy a szobor eredeti, tehát nem volt újrafaragva. A szobor tisztelete a 17. század óta töretlen, jelentősége a csíksomlyói búcsú hagyományában megkérdőjelezhetetlen. A kutatócsoport számára rendkívüli élmény volt a felállványozott kegyszobrot közelebbről is szemügyre venni – fogalmazott az előadó, aki szerint a szobor sokkal szebb, mint ahogy korábban gondolták.
Méltán büszke rá tehát a katolikus székelység...
foter.ro

Népharag és politikai kaszt
Nem vitás, hogy a rendszerváltás, majd a bányászjárást megelőző diáktüntetések óta nem látott a hazai politikai osztály ilyen felháborodást, mint amit a bukaresti Colectiv Klubban történt tömegszerencsétlenség váltott ki az emberekből. Az összeesküvés-elméleteket keresők és magyarázók logikája alapján akár azon is el lehetne mélázni, hogy mely érdekek és milyen titkosszolgálatok állhatnak a tömegmegmozdulások hátterében, de a közösségi háló révén egy nagy faluvá „összezárt” emberiség korában kár is ezen rágódni. Az emberek elégedetlensége nem ismer határt: akinek megadatik – márpedig a fiatalabb nemzedékek többségének igen –, hogy kicsit is túlpillantson e mioritikus ország határain, hamar rádöbben: idehaza bizony nyomtalanul telt el az elmúlt 25 esztendő.
A logikus bűnbak is megvan mindezért: az a politikai osztály, amely 1989 decemberében a Szekuritáté támogatásával mentette át hatalmát a szabadnak kikiáltott Romániába – hogy később negyedszázadon át ugyanazok a sötét figurák húzogassák a szálakat a háttérből –, vitathatatlanul gyökeres átalakításra szorul. Ezt nem csak a tüntetők, hanem a politikai pártok is jól tudják. Ezzel magyarázható a politikusok lapulása, mellébeszélése, a követelések súlytalanná tétele, a kitérés a felelősség alól. Ez a magatartás nem pártfüggő, hanem egyformán érvényes mindenik, a hatalomban már megfordult parlamenti pártra. Ha ideológiailag van is különbség, korrupciós szempontból összemosódnak a határok kormánypártok és ellenzék között, hiszen igazából egyik párt sem tudott megszabadulni nagy túlélőitől, a politikában csak üzletet és elvtelen boldogulást látó politikai kaszttól. Ebben nincs különbség a román és magyar politikusok között: az RMDSZ, akárcsak a Szociáldemokrata Párt, sokadszorra védte védhetetlen embereit az igazságszolgáltatás karmaitól, vagy akkor sem tudott búcsút venni lejáratott múltú „nagy öregjeitől”, ha azt már nemcsak a szövetségen kívüliek kérték, hanem a szövetségben maradt tagok is.
Az RMDSZ „miniparlamentjének” sziesztahangulatú, nyugodt hétvégi ülése a legjobb példa arra, hogy nemcsak Bukarestben, hanem Kolozsváron vagy Marosvásárhelyen sem értik a politikusok az idők szavát. Nagy szűklátókörűségre vall, amikor az RMDSZ elnöke mindent rendben talál pártjában, és úgy gondolja, nem kell itt semmit újratervezni, mert magyar tüntetők nincsenek, vagy ha igen, akkor csak elvétve jutnak ki az utcára.
Egy dolog bizonyos: a tömegelégedetlenség sok mindent újrarajzolhat Románia politikai, közéleti térképén. És ez alól az eddig mindenféle reformelképzelést megúszó RMDSZ sem látszik kivételnek
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Belső migráció
A „multikulturális” kifejezés kulturális vagy nemzeti sokszínűséget jelent, míg a „multikulturalizmus” olyan ideológia, mely támogatja a kulturális és a nemzeti sokszínűséget és elismeri az etnikai kisebbségeket. Ám a romániai hétköznapok azt bizonyítják, a gyakorlat igen messze esik az elmélettől.
Manapság, amikor valóságos népvándorlás indult el Európa irányába és az idegen kultúrákból, más életkörülmények közül érkező bevándorlók egyre nagyobb kihívás elé állítják a civilizált országok döntéshozóit, érdemes emlékeztetni arra, hogy a 60-as 70-es évek Romániájában országon belüli – igaz, a hatalom által kikényszerített és irányított – migráció zajlott le, ami nem kis változást okozott az addig magyar többségű települések mindennapjaiban.
A vándorlás tudatosan egyirányúvá sikeredett: Moldvából és Havasalföldről Erdély nagy és kis városaiba tartottak tömegestől a sokszor félanalfabéta román munkások és parasztok. Nem beszélnénk manapság úton-útfélen multikulturalizmusról, ha az etnikumok jól kitervelt, tudatos keverése nem történik meg, ha az évszázadok óta többségében magyarok által lakott vidékeket nem sikerül etnikailag teljesen átrajzolni. Több tízezer román anyanyelvű egyént költöztettek be – elsősorban a falvakról – az erdélyi városokba rohamléptekkel épült tömbházrengetegekbe. Kolozsváron – ahogyan más nagyvárosban is – ma már második, harmadik generációs bevándorlókról beszélünk, akiknek semmi közük az egykori kincses városhoz, és akik ma sem ismerik el és nem tudják elfogadni azt a tényt, hogy a város épített és szellemi öröksége az egykor itt élő magyarság keze nyomát viseli. Uralkodásuk érdekében mindent megtesznek: román zászlók lengenek a legváratlanabb helyeken, a törvény által is biztosított kétnyelvűség a legtöbb esetben csak papíron létezik. Ugyanakkor minden talpalatnyi helyet beépítenek ortodox templomokkal, ami szintén a „mi vagyunk itt az úr” elvet hivatott alátámasztani.
A romániai multikulturalitás pusztán szemfényvesztés, a hatalom nagyon jól tudja: ha komolyan venné a kulturális és nemzeti sokszínűséget, és mindent megtenne, hogy egyenlő alapokon bírálja el a nemzetiségeket, megszűnhet a társadalom egysége. A nagyvilág felé persze mindent elkövetnek, hogy úgy tűnjön, Romániában a kisebbségek paradicsomi körülmények között élnek. A határokon belül viszont minden eszközzel a nemzetállam megerősítésén ügyködnek: ezért nem akarnak hallani semmiféle autonómiáról, ezért vonnak fel hatalmas nemzeti trikolórokat majdnem színtiszta magyar településeken, ezért nem engedélyezik a kisebbségek szimbólumainak használatát, és ezért veri ki őket a verejték, ha felcsendül a Himnusz. Ahogyan Angela Merkel német kancellár fogalmazott még 2010-ben: „A multikulturális társadalom építéséről szóló kísérlet megbukott”. Szerinte „az álom, amely szerint a multikultiban az emberek boldogan élnek egymás mellett, egyszerűen nem működik Németországban”. Romániában sem.
Nánó Csaba
Erdélyi Napló (Kolozsvár)