Ne tekintsék engedménynek az autonómiát (Székely Nemzeti Tanács)
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vezetői azt szorgalmazták az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának Genfben zajló kisebbségi fórumán, hogy a nemzetközi közösség ne tekintse a konfliktusokat lezáró engedménynek a kisebbségi autonómiaformákat.
Az SZNT Izsák Balázs elnök által vezetett küldöttsége kedden és szerdán vett részt a genfi fórumon, melyet azért hívtak össze, hogy megvitassa azt a dokumentumtervezetet, amely a kisebbségek elleni erőszak témakörében megalapozza és kiegészíti az Izsák Rita független jelentéstevő által előterjesztett tervezetet. Az SZNT képviselői felszólalásukban nyomatékosították, hogy a dokumentumnak az inkluzív döntéshozatal legjobb eszközeként kell utalnia a területi és a kulturális autonómia különböző formáira. Úgy vélték, hogy a nemzetközi közösség országainak „meg kell haladniuk azt a szemléletet, amely a konfliktusokat lezáró engedményként kezeli a kisebbségeknek biztosított különböző autonómiaformákat”. Szerintük ugyanis az autonómiaformák „az alapvető emberi jogok garanciái, a demokratikus egyensúly intézményei, az államok közötti kapcsolatokban pedig a tartós stabilitás tényezői”. Az SZNT képviselői utaltak az Európa Tanács 2003-ban elfogadott 1334-es határozatára, mely Andreas Gross svájci képviselő jelentése alapján született. Azt tartották a dokumentum előnyének, hogy nem egyoldalúan közelíti meg a kérdést, hanem a kisebbségeivel szemben gyanakvó államok félelmeit is lebontja, kimondva, hogy az autonómiából származó előnyök nem áshatják alá az államok nemzetközileg elismert határait. „A konfliktusok megelőzéséhez az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa azzal is hozzá tud járulni, hogy az Európa Tanács idézett határozatában megfogalmazott elveket és ajánlásokat a nemzetközi közösség szintjén megerősíti, hogy ezek az emberi jogok a demokrácia és a béke előmozdítóivá váljanak az egész világon” – közölte a genfi tanácskozáson ismertetett álláspontját az SZNT. A Székelyföld autonómiájáért küzdő szervezet képviselői szerint az ENSZ-nek ösztönöznie kell „a kisebbségvédelemre vonatkozó legjobb gyakorlatoknak a tagállamok közötti cseréjét”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdővidék lehetőségei
Hosszú az út, de a célba érés rajtunk múlik
Dr. Máthé Csongor, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem földrajz karának adjunktusa szerint Erdővidék előtt hosszú és göröngyös út áll, amennyiben szembe kíván nézni a problémáival, és ki akar evickélni mai tehetetlen, sehova se vezető, kilátástalan állapotából.
A fiatal szakember vargyasi számazású, de már több éve Kolozsváron él: a baróti Tortoma Önképzőkör keretében tartott előadását (melynek az Erdővidék területfejlesztő szemmel – kihívások és lehetőségek címet adta) vitaindítónak szánta, a keretében felvetett témák mindegyike külön elemzést is megérne azok számára, akiknek kezében van vagy lesz Erdővidék sorsa. Már elöljáróban leszögezte, hogy a Brassó megyéhez tartozó erdővidéki községek, mint Ürmös, Apáca vagy Alsórákos gazdaságilag lepipálták a közigazgatásilag Kovászna megyéhez tartozó többi erdővidéki települést, a leggyengébben Bölön áll. De öröm az ürömben, hogy eladósodott önkormányzatok azért az Olton „inneni” Erdővidéken sincsenek.
– Barót megszűnt a térség „hajtómotorja” lenni, demográfiailag sem áll jól a szénája: legalább egy Kézdivásárhely nagyságú városnak kellene lennie ahhoz, hogy az egyébként Székelyföld határán fekvő Erdővidék gyűjtőpontjává válhasson – hangoztatta az előadó.
Másrészt, míg sokan a turizmus fellendülésétől várnák a gazdasági csodát Erdővidéken, Máthé megjegyezte: nincsenek itt olyan egetrengető táji adottságok, hogy azokkal a főnyereményt megüssük – egyébként is Erdővidék lemaradása a turisztika terén (is) nagyon nagy, az egyre csak telítődő piacra betörni sem könnyű. Véleménye szerint az önkormányzatok sokkal nagyobb szerepvállalására lenne szükség – élen a barótival –, hogy elsősorban befektetőket vonzzanak a térségbe, hiszen a csodát, mint fogalmazott, csak tőlük remélhetjük.
– A 21. század kihívásai már egy másfajta polgármestert és másfajta helyi tanácsot követelnek, nem lehet úgy gondolkodni, mintha a kilencvenes években lennénk – hívta fel a figyelmet.
Kötelező lenne ugyanakkor a gazdasági nyitás Brassó irányába: a dinamikusan fejlődő nagyváros csupán egyórányira van Erdővidéktől, ez pedig ma már nem távolság, és hiba lenne ezt a tényt figyelmen kívül hagyni. Szükség lenne a közbirtokosságok gazdasági erejének felzárkóztatására is – az erdő nagy kincse a vidéknek, de ha a faanyag csak rönk vagy fűrészáru formájában távozik innen, annak vajmi kevés haszna van. Megint más kérdés, hogy miért nincsenek helybéli tej-és húsfeldolgozók – ezekkel is be lehetne törni akár a brassói piacra, a termékek sikerének esélyét pedig növelné, ha azok erdővidéki márkanévvel lennének ellátva.
A turizmust csak nemzetközi szinten lehet elképzelni, nyitni kellene a román turisták fele is, a térség turisztikai promoválását egy nagyon erős online-felület által ugyancsak Barótnak kellene felvállalnia. Vannak lehetőségek a különböző pályázatokban is, ám itt megint az önkormányzatokra hárulna a feladat, hogy képzett szakemberek bevonásával útbaigazítsák a pályázni vágyókat. 
Böjte Ferenc
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Pataki Csaba a SZÁT-ról: nem fehér vagy fekete a helyzet
„Azt akarjuk elérni, hogy a megkérdezésünk nélkül ne hozhassanak olyan döntéseket, melyek hatása a magyar közösségekre nézve is következményekkel jár” – összegezte szerdán Pataki Csaba Szatmár megyei RMDSZ-elnök a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) csütörtöki ülésével kapcsolatos elvárásait. 
Mint ismeretes, a testület ülésén születik határozat arról, hogy az RMDSZ kormányon marad-e vagy sem. Pataki Csaba szerint a szövetség Szatmár, Szilágy és Bihar megyei vezetői egyeztettek a SZÁT-ülésen képviselendő közös álláspontról, konkrétumokat azonban nem mondott arról, hogy tulajdonképpen miben állapodtak meg.
„Nem fehér vagy fekete a helyzet” – fogalmazott. Hozzátette, azok az önkormányzatok és közösségek, amelyekben nagyobb beruházások történtek az elmúlt hónapokban, pozitívan értékelik az RMDSZ kormányszereplését, mások nem.
Kereskényi Gábor, a szatmárnémeti szervezet elnöke kifejtette: megyei szinten nem hozott túl sok eredményt a kormányszerep, mivel egy alprefektusi széken kívül mást nem sikerült kialkudniuk, ugyanis tárgyalópartnereik nem voltak elég nyitottak.
Kitérő választ adtak továbbá arra a kérdésre is, hogy tárgyalnak-e a szatmárnémeti alpolgármesteri székről, illetve egy új többség kialakításáról a Nemzeti liberális Párttal. Pataki Csaba szerint nem funkciók megszerzésére törekszenek, hanem projektekben gondolkodnak. Hozzátette: „senkihez sincs hozzákötve a szövetség”, szabadon tárgyalhatnak bármely politikai alakulattal.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)

Mikó és társai
Bő két év és tizenöt tárgyalási forduló után pont került a Mikó-ügyként elhíresült tulajdon-visszaszolgáltatási per végére.
A jogerős ítélet megfosztja a Székely Mikó kollégium tulajdonjogától az Erdélyi Református Egyházkerületet, megállapítja az ügyben érintett személyek büntetőjogi felelősségét, ugyanakkor eltörli az egyház alapfokon megállapított kártérítési kötelezettségét.
A kétségtelenül emberi sorsokat alakító végkifejleten túl az ítélet erőteljes közösségi jövővonzatot is hordoz, és igazából ebben rejlik a jelentősége és veszélye. A döntést követő első lépésként ugyanis a tulajdonlapokon vissza kell állítani a visszaszolgáltatás előtti állapotot, amely a román államot jelöli meg az ingatlan tulajdonosaként.
Viszszaállamosítási veszély? Közvetlenül talán nem, összességében azonban akár annak jegyeit is hordozhatja. Mivel a vonatkozó jogszabály értelmében a közoktatás lebonyolítása az önkormányzatok illetékessége, a Mikó a sepsiszentgyörgyi önkormányzat közvagyonának listáját gazdagítja majd elidegenítési jog és az épület rendeltetésének megváltoztatása nélkül. Azaz a város nem válik tulajdonossá, nem adhatja el, és nem is adományozhatja oda senkinek az épületet. Még az egyháznak sem.
Hogy mi akkor a gond? A Mikó-ügy precedensteremtő jelentősége. Ahogy egy nagytakarítás alkalmával esetenként olyasmi is törik, porlad, aminek nem azt a sorsot szánták, úgy a többi visszaszolgáltatott egyházi ingatlan is áldozatul eshet az önmagában dicséretes romániai rendteremtési folyamatnak.
Az egyházi iskolák többsége ugyanis anno a Mikóéhoz hasonló konstrukcióban jött létre és tartották fenn őket, ezért aztán érhetik még meglepetések a hazai magyar közösségeket a kabát újragombolása során. Mert amíg az oktatás önkormányzati hatáskör, addig elvileg sem Nagyenyednek, sem Kolozsvárnak vagy Marosvásárhelynek nem eshet bántódása.
Az iskolafenntartói törvény esetleges módosítása azonban egycsapásra olyan helyzetet teremthet, ami évtizedekkel veti vissza a honi magyarság komfortállapotát. Huszonöt évvel a forradalom és közel húsz évvel a magyar kormányzati részvétel után.
Csinta Samu |
Krónika (Kolozsvár)

A romániai magyar kortárs képzőművészet jövőjéről tanácskoznak
Szakmai tanácskozást hívott össze Kolozsváron a romániai magyar kortárs képzőművészet jövőjéről az RMDSZ kezdeményezésére létrejött Kulturális Autonómia Tanács (KAT). 
A beszélgetés vitaindítóját Damokos Csaba, a Romániai Képzőművészeti Szövetség háromszéki fiókjának elnöke készítette elő a KAT felkérésére. Damokos Csaba összegezte a kortárs képzőművészet előtt álló nehézségeket, majd elmondta: fontos egy olyan feltételrendszer kialakítása, amelyben a művész hivatásának tud élni, és mindez egyidejűleg a megélhetését is biztosítja.
„A kultúra terén talán az új, járatlan utakat kereső, kísérletező kortárs kultúra támogatása a legfontosabb, valamint egy olyan befogadó közeg kialakítása, amely értékként kezeli a 21. század kulturális törekvéseit”– hangsúlyozta a tanácskozáson Székely István, a KAT elnöke.
A marosvásárhelyi B5 Stúdió vezetője, Bartha József szerint nagyon fontos lenne a művészetszervezők, valamint a kurátorok pályázati úton való támogatási feltételeinek megteremtése, ugyanakkor szakítani kellene azzal a gyakorlattal, amely nem számol a képzőművészek honoráriumával.
Kispál Attila, a sepsiszentgyörgyi MAGMA kiállítótér munkatársa a vizuális nevelés fontosságát emelte ki. „Ha a kortárs művészeteket értő, azt befogadó közönséget szeretnénk, ennak alapját a középiskolában kell megteremteni, a teljes középiskolai hálózatot értve ez alatt” – fogalmazott a háromszéki képzőművész.
Kolozsi Tibor, a Barabás Miklós Céh elnöke egy olyan, kortárs művészetekre összpontosító gyűjtőportál létrehozását szorgalmazta, amely megkönnyítené a művészetek iránt érdeklődő közönség tájékozódását. „Különböző művészeti ágakban tevékenykedünk, gyakran térben is távol egymástól, ezért szükség van egy olyan portálra, amely kapocs lehet a művészek között, és nyitott célközönségük számára is” – mutatott rá.
Krónika (Kolozsvár)

Egymásnak estek a román tanácsosok
Heves vita alakult ki a sepsiszentgyörgyi önkormányzat képviselő-testületének szerdai ülésén, amikor a tanácsosok közül többen pro és kontra érveket felsorakoztatva beszéltek a november 29-ei megmozdulásról, valamint a december elsejei ünnepségről.
Mădălin Guruianu, a sepsiszentgyörgyi önkormányzat képviselő-testületének tagja a tanácsülés alkalmával felolvasta azt a nyilatkozatot, amely alapján a képviselők elhatárolódnak mindenféle román-magyar szélsőségességtől, ami december 1-jén történhet. A tanácsos ugyanakkor felkérte a tagokat arra, hogy szavazzák meg és fogadják el ezt a nyilatkozatot – ugyanúgy, ahogy azt a tavaly is tették.
Román tanácsosok is egymásnak estek
Rodica Pârvan képviselő gúnyosan jegyezte meg Guruianunak, hogy a tanácsos rendkívül szívén viseli ezt az ügyet, ugyanakkor úgy tartja, nem a december 1-jén sorra kerülő ünneplés a zavargások és szélsőségesség táptalaja, hanem a november 29-én megrendezendő demonstráció. Mint magyarázta, a románság számára provokációnak számíthat az MPP által szervezett megmozdulás, hiszen már az időpontválasztás sem megfelelő. Hozzáfűzte, ha a magyarság Románia nemzeti ünnepe előtt két nappal hasonló rendezvényt kelt életre, akkor ők is biztosan találnak valamilyen okot egy megmozdulásra március 13-án, két nappal a szabadságharc hőseinek megemlékezése előtt.
Bálint József önkormányzati képviselő, az MPP demonstrációjának egyik szervezője kifejtette, a november 29-ei esemény nagyban összefügg a december elsejei ünnepséggel. Több alkalommal is hangoztatta, hogy békés megmozdulásra készülnek, nem pedig tüntetésre valaki vagy valami ellen, így Rodica Pârvannak nincs oka az aggodalomra, hisz nem provokációnak szánják.
Rodica Pârvan sosem küldött üdvözlő szavakat március 15-én?
Mădălin Guruianu reagálva Pârvan szavaira kijelentette, meg van győződve arról, hogy a PSD színeiben mandátumot nyert tanácsos eddig sosem küldött köszöntőt a magyarság felé március 15-én – annak ellenére sem, hogy régóta az önkormányzat munkatársa. Hozzátette, ennek okaként megállapítható, hogy egyszer sem viselkedett megfelelőképpen a képviselő-testület tagjaival szemben, így nincs is joga az ilyen elutasító állásfoglaláshoz ebben az ügyben, és nem is lepődhet meg, ha december elsejére ő sem kap köszöntő szavakat. Mint magyarázta, tisztességtelen volt az a hangnem, amelyet ezúttal Pârvan, vagy éppen az Új Jobboldal többnyire használ.
Mădălin ugyanakkor kifejtette, ő az elmúlt időszakban bebizonyította, hogy nyitott a különböző kérdések megtárgyalását illetően, valamint nem kedveli azokat a helyzeteket, amikor azon vitatkoznak a politikai vezetők az önkormányzatokban, hogy kitegyenek-e egy zászlót vagy sem. Mint mondta, nem akar többet olyan magyar-román viták részese lenni, amely alkalmával valaki kijelenti, hogy biztosan találnak valamilyen okot egy rendezvény megszervezésére március 13-án, ami csakis a magyarok bosszantására jó.
Elszigetelik a tömegtől a magyarellenes üzeneteket skandálókat
Sztakics Éva alpolgármester elmondta, a helyi tanács által kiadott nyilatkozat – amely elhatárolódik mindenféle szélsőségességtől – román és magyar nyelven is elkészült, már tavaly. Az elöljáró hozzátette, örül, hogy ismét rátértek ennek tartalmára, hiszen, mint fogalmazott: „sajnos aktualitásából mit sem vesztett”. A december elsejei ünnepséggel kapcsolatban kifejtette, külön kérte a rendőrség vezetőségét, amennyiben magyarellenes üzenetek skandálásával találkoznak, vagy éppen rendbontást észlelnek, azonnal távolítsák ezeket az egyéneket a tömegből.
„Ez a románok ünnepe, de ünnepeljenek úgy, hogy ne sértsék a magyar nemzetiségűeket sem” – jelentette ki Sztakics Éva, aki felidézte, hogy a szerdai tanácsülést egy szimpozion megszervezése miatt korábbi időpontra tervezték be. Ennek témája a gyulafehérvári történések, valamint a nemzeti kisebbségek problémái a jelenben, azonban címét csupán románul olvasta fel az alpolgármester, mondván: magyar nyelven nem készült el a program.
Sztakics Éva rámutatott, a beszélgetéseken is csak román anyanyelvű egyetemi tanárok és történészek szólalnak fel, annak ellenére, hogy a téma az erdélyi magyarok helyzetét is boncolgatja. Kifejtette, bár a meghívás pillanatában fontolgatta, hogy részt vesz az eseményen, a program megismerését követően úgy látja, az előadók legalább felét magyar származású történészek kellene alkossák. Ugyanakkor mivel ez nem így van, nem veheti komolyan a rendezvényt, nem is jelenik meg rajta.
Hatalmas különbség van az MPP és az Új Jobboldal között
Miklós Zoltán, a helyi képviselő-testület RMDSZ-frakciójának tagja felidézte, hogy Sepsiszentgyörgy önkormányzata a december 1-jén sorra kerülő ünnepséget 20 ezer lejjel támogatta. Mint a tanácsos magyarázta, amikor ilyen célból magyar tanácsosok szavazatukkal ekkora pénzösszeggel támogatnak egy rendezvényt, akkor mindezt azért teszik, hogy méltóságosan és tisztelettel ünnepeljék meg a helyi román közösséggel Románia nemzeti ünnepét. Ebből a meggondolásból ítélték oda a támogatást, és nem azért, hogy zavargások történjenek az említett napon. Egyúttal felszólította mind a román pártokat, mind pedig az ortodox egyházat, hogy határolódjanak el a szélsőséges viselkedéstől.
Miklós Zoltán kitért arra is, hogy a szombati, valamint a hétfői rendezvények között hatalmas különbségek vannak, hiszen amíg a november 29-ei megmozdulás célja a figyelemfelkeltés, addig a december elsejei Új Jobboldal szervezet tagjainak a célja a provokáció. Míg a november 29-én sorra kerülő eseményen civilizáltan nyilvánulnak meg a többnyire helybéli jelenlévők, addig december elsején az Új Jobboldal képviselői buszokkal érkeznek és „szét fogják ordítani a várost” – tette hozzá Miklós Zoltán.
Kifejtette, az RMDSZ tagjai nem tartják időszerűnek az esemény megszervezését.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Mikó-per: a sepsiszentgyörgi városvezetőség is további lépéseket tervez
A Mikó-ügyben hozott ítéletet bírálta, valamint a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé vinné azt Sztakics Éva, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere is. Antal Árpád, a megyeszékhely vezetője már tárgyal a református egyház vezetőivel.
Sztakics Éva, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere elmondta, a Székely Mikó kollégium diákjaként, a Mikó és a Refi vezetőtanácsának tagjaként, valamint Mikós diák szülőjeként elkeseredett és megdöbbent a szerdai ítéleten. Mint magyarázta, nem tud felállni az asztaltól a szerdai tanácsülést követően úgy, hogy ne említették volna meg a vérlázító történteket.
„Ezt a döntést, miszerint a Székely Mikó Kollégium épületét visszaállamosítják, valamint a bizottsági tagokat felfüggesztett börtönbüntetésre ítélik, nem fogjuk továbbra sem szó nélkül hagyni” – jelentette ki Sztakics Éva. Mint magyarázta, biztos benne, hogy bár különböző formákban, azonban együtt és közösen sikerül egyet nem értésüket kifejezni az erdélyi magyaroknak.
Elárulta, már zajlanak a tárgyalások a kolozsvári Erdélyi Református Egyházkerület püspöke és vezetősége, valamint Antal Árpád, továbbá az RMDSZ elnöksége között. Mint az alpolgármester magyarázta, biztos abban is, hogy nemzetközi fórumokon valóban igazságot szolgáltatnak. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé viszik az ügyet, és ha Romániában nem szolgáltattak igazságot, akkor az említett nemzetközi fórumon megtámadva a határozatot biztosan megszületik az igazságos döntés – mutatott rá Sztakics Éva.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere úgy fogalmazott kedd este: „Az igazság mindennél fontosabb, ezért ezt nem fogjuk ennyiben hagyni”. A megyeszékhely vezetője ugyanakkor ígéri, a további lépésekről igyekeznek mindenkit időben tájékoztatni.
Bencze Melinda |
Székelyhon.ro

Jövőre két ütemben nőhet a minimálbér
Januártól 975 lejre, júliustól pedig 1050 lejre nőne jövőre a minimálbér a munkaügyi minisztérium honlapján szerdán közzétett tervezet értelmében.
Mint a dokumentumból kiderül, a kormány által garantált legkisebb jövedelem 1050 lejre növelése 1 471 356 munkavállalóra hatna pozitívan, amelyből 488 630-an a közszférában dolgoznak. A számítások szerint ugyanakkor az intézkedés jó hatással lenne a gazdaság növekedésére is, serkentené ugyanis a feketemunka visszaszorítását és az alkalmazásokat.
Negatívan hatna viszont a jövő évi állami költségvetésre, a becslések szerint 205 millió lejes lyukat ütne a büdzsén. Az érintettek szerint nem kimondottan jó hír a minimálbér emelése a magánszférában vállalkozók számára sem, növelniük kell ugyanis a bérköltségeiket, ami a termékek drágulásához is vezethet, csökkentve ezáltal a versenyképességet a külföldi piacokon.
Amint arról beszámoltunk, a Ponta-kabinet még az államfő-választási kampányban jelentette be, hogy 2015-ben két ízben is nő a minimálbér. Az intézkedéssel várhatóan számol majd a jövő évi állami költségvetés is, amelyet a kormány tagjainak közlése szerint a hét végéig dolgoznak ki, hogy a nemzetközi hitelezők Bukarestbe érkező küldöttségével egyeztetni tudjanak majd arról.
A dokumentumot várhatóan december 10-én vitatják meg a parlamentben, a kormány várakozásai szerint pedig december 19-éig a honatyák el is fogadják azt. Bár egyelőre nem sok részletet árult el a kormány a büdzsétervezetről, a bérek és más juttatások emelése, illetve a munkáltatók által fizetett társadalombiztosítási hozzájárulás 5 százalékpontos csökkentése miatt sokan vélik úgy, hogy elkerülhetetlen lesz az adóemelés vagy az adóalap kiszélesítése.
A kormány tagjai viszont ezt cáfolják, Victor Ponta kormányfő szerdán is határozottan leszögezte, hogy jövőre nem lesz adóemelés. Hasonlóképpen nyilatkozott a hét elején Darius Vâlcov költségvetésért felelős tárca nélküli miniszter, elmondása szerint azért nem kell majd adót emelniük, mivel nőni fog az adóbehajtás hatékonysága, s ezáltal pótolni tudják a kieső összegeket, amelyek – mint arról beszámoltunk – szakértői becslések között 15-17 milliárd lej körül alakulnak.
A Capital üzleti és pénzügyi hetilap eközben ismételten arra irányította rá a figyelmet, hogy a jövő évi költségvetés fő kihívása a nyugdíjak finanszírozása lesz. A nyugdíjjárulékok ugyanis több mint öt éve nem fedezik a kifizetendő összeget, amit így a büdzséből kell pótolni. A tb-csökkentés pedig csak tovább fogja mélyíteni a deficitet, főként olyan körülmények között, hogy tavaly például a negatív mérleget majdnem teljes egészében a nyugdíjak okozták, idézik fel a szakértők.
2013-ban a büdzsé hiánya 15,7 milliárd lej volt, eközben az állami költségvetésből 12,25 milliárd lejt utaltak át a nyugdíjalapba, a járulékok ugyanis a szükséges összeg alig kétharmadára voltak elegendőek.
A lap újságírója ugyanakkor emlékeztet, a tb-csökkentést üdvözölte az üzleti szféra, az intézkedés hozzájárulhat a munkahelyteremtéshez, azonban csak jövőre 5-6 milliárd lejes hiányt üt a költségvetésen, 17 milliárd lejre növelve a nyugdíjalap deficitjét. A kormány – bár az intézkedés már október elsejétől hatályos – máig nem nevezte meg, hogy miből fogja ezt a hiányt pótolni.
Bálint Eszter
Székelyhon.ro

Már 2016-ra készül kilépésével az RMDSZ
Romániai Magyar Demokrata Szövetség kilép a nemrég zajlott román elnökválasztáson alul maradt Victor Ponta kormányából - döntötte el Kolozsváron a szövetség állandó tanácsa. Az RMDSZ a lépéssel már a 2016-os választásra készül - mondta az InfoRádiónak Kelemen Hunor, a szövetség elnöke. A végső döntést december 13-án a Szövetségi Képviselők Tanácsa mondhatja ki.
"A választóink akaratát, hangját meg kell hallani és ez elsősorban arról szól, hogy a választók fele, a magyar közösség fele kell erőteljesebben fordulnunk és a kormányzati eszközöknek a használatát ebben a pillanatban nem tartják mérvadónak" - fogalmazott az InfoRádiónak Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
Hozzátette, ezért született a döntés, illetve javaslat, mert végül is a december 13-i Szövetségi Képviselők Tanácsa fog erről dönteni. Az RMDSZ állandó tanácsa azt javasolja, hogy lépjenek ki a kormányból. Különösen, hogy ezzel a kilépéssel az RMDSZ politikai instabilitást nem okoz, a kormánynak e nélkül is megvan a parlamenti többsége.
"Azt gondolom, hogy a következő időszaknak a nagy kihívása az lesz, hogy a parlamenti pártok megértik-e azt, hogy minden egyes döntéssel egyetlen célt kell követni. Márpedig ez a cél nem lehet más, mint az embereknek az elvárásait teljesíteni" – mondta.
Kelemen Hunor kiemelte: minden egyes beterjesztést, ami gazdasági növekedést, az életfeltételek jobbítását, munkahelyteremtést, azt meg fogják szavazni.
"Természetesen megpróbáljuk azt a párbeszédet megerősíteni, ami a megszerzett kisebbségi jogoknak a megerősítéséhez, megőrzéséhez szükséges. Nekünk egyetlen egy szempontot kell követni: hogy úgy készítsük fel a szervezetet és a közösségünkkel egy olyan nagy párbeszédet, konzultációt, közösségépítést folytassunk, erősítsünk meg, hogy 2016-ban mindazt, amit 25 éven keresztül értékként meg tudtunk őrizni, tehát az önkormányzati és a parlamenti képviseletet, folytatni lehessen."
Klaus Iohannis, a Viktor Ponta szociáldemokrata miniszterelnökkel szemben nemrég megválasztott jobboldali román államfő a Reuters hírügynökségnek nyilatkozva már kedden azzal számolt, hogy a következő hetekben megkezdődhet a törvényhozók elvándorlása Victor Ponta kormányzó koalíciójából, ami a kormányerők jelenlegi - még RMDSZ-el számított - 65 százalékos többsége ellenére jövőre olyan méretet ölthet, hogy akár le is válthatják a kabinetet. Igaz, egy friss közvélemény-kutatás alapján a román választópolgárok többsége nem támogatja Victor Ponta kormányának lecserélését egy jobboldali kormányra.
Pászkán Zsolt, az EuroCom romániai sajtófigyelő igazgatója az RMDSZ lépését részben azzal magyarázta, hogy Kelemen Hunornak időt kell nyernie a jövőre várható szervezeti kongresszus előtt, másrészt így készül fel az RMDSZ a román politika átrendeződésére.
"A román politikai életben megindul egy újabb helyezkedés és erre a helyezkedésre az RMDSZ-nek kellően nyitottnak kell bizonyulnia és ehhez ez a legjobb módszer. És ugyan az RMDSZ kilépése a kormányból nem bolygatja meg a politikai életet - látszólag - de létrehoz egy olyan helyzetet, amikor a következő kilépő már igen" - fogalmazott.
Pászkán Zsolt úgy látta, hogy ha az RMDSZ valóban kilép a koalícióból, a Ponta-kormány első nagy próbatétele a jövő évi költségvetés elfogadása lehet
inforadio.hu.

KMKF-munkacsoport: készüljön konkrét cselekvési terv a külhoni magyar ifjúságról
A külhoni magyarságról szóló konkrét cselekvési terv megalkotását kéri a kormány illetékeseitől a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma társadalmi szervezetek munkacsoportja - erről döntöttek a tömörülés csütörtöki ülésén a résztvevők a Parlamentben.
Szávay István (Jobbik), a munkacsoport társelnöke az ülés után az MTI-nek elmondta: a nemzetpolitikai államtitkárságtól és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől azt kérik, hogy a tanácskozáson megfogalmazott javaslatok tükrében a következő egy évben a külhoni magyar fiatalságot érintő problémák kezelésre készítsenek konkrét cselekvési tervet. Egyúttal szeretnék, ha ezen ügyek kezelése "össznemzetpolitikai konszenzus" keretében valósulhatna meg - jelezte.
A testület ülésén ismertették a Nemzetstratégiai Kutatóintézet külhoni magyar ifjúságról készült kutatását. Mint a társelnök elmondta: nagyon alapos és átfogó elemzés készült a külhoni magyar fiatalok helyzetéről, állapotáról és identitásáról.
Szavai szerint az ülésen a tagok mellett a külhoni magyar ifjúsági szervezetek képviselői is kifejtették véleményüket, felmerültek földrajzi és névhasználati problémák, szó volt a fiatalokat sújtó alkoholizmusról is. Az elhangzott észrevételeket és a kutatást továbbítják a nemzetpolitikai államtitkárság számára - közölte.
Bóna Zoltán (Fidesz), a testület másik társelnöke hozzátette: nagyon tartalmas és előremutató előadások hangzottak el az ülésen. Reményét fejezte ki, hogy folytatni tudják azt a nemzetpolitikai programot, amit a Fidesz-KDNP 2010-ben megkezdett.
(MTI), Budapest

Kovászna megye prefektusának nincs kifogása a sepsiszentgyörgyi megmozdulás ellen
A román hatóságok tiszteletben tartják a szólásszabadságot, így a Magyar Polgári Párt is szabadon demonstrálhat „a törvény és jóérzés" keretei között – mondta Marius Popica, Kovászna megye prefektusa. Az MPP az 1918-as román ígéretek betartásáért, a magyarság jogainak alkotmányos elismeréséért hirdetett utcai megmozdulást Sepsiszentgyörgyön a román nemzeti ünnep előtti hétvégére. „Egy demokratikus államban bárkinek, aki elégedetlen valamivel, joga van elmondani panaszát. Ha tüntetni akarnak, megtehetik, ha a törvényekkel elégedetlenek, más módszereket is alkalmazhatnak: lobbizhatnak a parlamentben" – jelentette ki a prefektus.
Popica megjegyezte: senki nem állíthatja, hogy Románia nem tartja tiszteletben a nemzeti kisebbségek jogait, szerinte ezt támasztja alá az is, hogy egy német etnikumú államfőt választottak Románia élére. A szombati megmozdulással az MPP azt szorgalmazza, hogy iktassák be a román alkotmányba a mai Romániát megteremtő 1918-as Gyulafehérvári Nyilatkozatot, amely autonómiát ígért az erdélyi nemzeti közösségeknek.
Biró Zsolt, az MPP elnöke korábban jelezte: nem lesznek politikai szónoklatok a szombatra meghirdetett sepsiszentgyörgyi tömegrendezvényen, a megmozdulásra hívó plakátokra, szórólapokra sem tették fel az MPP jeleit, hogy politikai szimpátiáktól függetlenül mindenki azonosulhasson a rendezvény céljaival.
Bedő Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) sepsiszéki elnöke a Háromszék című lap szerint azt mondta, az EMNP helyi vezetői és tagjai is támogatják a megmozdulást, ugyanakkor arra kérte a magyar fiatalokat, hogy december elsején, a román nemzeti ünnepen ne tüntessenek, ne provokáljanak, véleményüknek inkább szombaton adjanak hangot.
A megmozduláson rövid történelmi visszatekintés után egy, az MPP által megszövegezett petíciót készülnek elfogadni, amelyet átadnak majd a kormány Kovászna megyei megbízottjának. A románság december 1-jén, az Erdély Romániához csatolását megelőző 1918-as gyulafehérvári román nemzetgyűlés évfordulóján ünnepli a „Nagy Egyesülést", 1990 óta december elseje az ország nemzeti ünnepe.
MTI
Erdély.ma

Svédországi Magyarok Országos Szövetsége: a Mikó-ügy kirakatper
Kirakatpernek minősítette a Ploiesti-i Táblabíróságnak a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása miatt indított büntetőperét, valamint mélységesen elítélte a törvényszék határozatát a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége az MTI-hez csütörtökön eljuttatott közleményében. Egy nappal korábban jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre módosította a táblabíróság a restitúciós bizottság tagjaira alapfokon kiszabott börtönbüntetéseket, és megerősítette az első fokú ítéletnek azt a részét, amely szerint a református egyház elveszíti tulajdonjogát a sepsiszentgyörgyi ingatlan felett.
Bihari Szabolcs, a szövetség elnöke közleményében úgy vélte, hogy a kommunizmus évei alatt jogtalanul államosított épületet a restitúciós bizottság javaslatára szolgáltatták vissza jogos tulajdonosának, az Erdélyi Református Egyháznak. A szervezet szerint a Székely Mikó Kollégiumnak helyt adó épület ismételt államosítását nem lehet másként értékelni, mint az erdélyi magyarság és a Református Egyház elleni lépést.
A Svédországi Magyarok Országos Szövetsége szerint a bírósági döntés ellentmond mindazon nemzetközi szerződéseknek, amelyek a kisebbségi jogokat és a szabad vallásgyakorlást szavatolják, és amelyeket Románia aláírásával szentesített. A szervezet úgy vélte, ez az ítélet kimeríti a köztörvényes bűncselekmény fogalmát és Románia jogállamiságát kérdőjelezi meg. „Nyíltan magyar- és egyházellenes, és a Romániában élő kisebbségek elleni olyan támadás, melyet az Európai Unió szellemiségében hívő polgár nem fogadhat el" – olvasható a közleményben.
Emiatt a szövetség mélységesen elítéli a határozatot. Tiltakozását eljuttatja Románia kormányához és az európai kisebbségi fórumokhoz, valamint az ítéletről tájékoztatja Svédország kormányát is.
Erdély.ma

Az RMDSZ kilenc hónapig vett részt a szociáldemokrata Victor Ponta kormányában
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kilép a Victor Ponta szociáldemokrata (PSD) miniszterelnök vezette román kormányból – döntötte el a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) csütörtökön. Amennyiben az RMDSZ belső parlamentje december 13-án formailag is megerősíti ezt a döntést, azzal az RMDSZ legrövidebb, alig kilenc hónapos kormányzati szerepvállalásának végére tesz pontot.
Az RMDSZ idén március 3-án írt alá megállapodást Victor Pontával a közös kormányzásról, miután a liberálisok kiléptek a 2012-es parlamenti választásokon kétharmados győzelmet arató Szociálliberális Szövetségből és ellenzékbe vonultak. Az RMDSZ belépésével kialakult új kormánykoalíció vezető ereje a PSD maradt, a Ponta-kabinetben pedig még két kisebb párt, a Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) és a Konzervatív Párt (PC) kapott miniszteri posztokat. Az RMDSZ két minisztérium – a kulturális és a környezetvédelmi tárca – élére jelölhetett tisztségviselőt: előbbit (márciustól októberig) Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, utóbbit Korodi Attila töltötte be. A parlament által megszavazott új kormányszerkezet szerint a kulturális tárca vezetője miniszter-elnökhelyettesi ranggal vesz részt a kormány munkájában. A Ponta-kormányban mind a négy koalíciós pártnak létrehoztak egy-egy miniszter-elnökhelyettesi tisztséget.
Az RMDSZ egyebek mellett arról állapodott meg koalíciós partnereivel, hogy az ország közigazgatási átszervezésénél figyelembe veszik a térségek kulturális, történelmi sajátosságait – vagyis nem alkotnak olyan régiókat, amelyek beolvasztják, vagy feldarabolják a Székelyföldet. A felek vállalták, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) életbe lépteik azt a megállapodást, amelyet a magyar és román oktatók Ponta közvetítésével kötöttek 2012-ben a magyar főtanszékek magalakításáról.
A székely zászló körüli viták leszerelése érdekében bekerült a megállapodásba, hogy törvényben teszik lehetővé az adott település, vagy megye zászlajának a kifüggesztését a közintézményeken. Az RMDSZ megállapodott koalíciós partnereivel az észak-erdélyi autópálya továbbépítéséről.
Az autópálya-építés és zászlótörvény alkotása terén történtek kisebb előrelépések, de a megállapodásból valójában csak az valósult meg maradéktalanul, hogy nem született a magyarság érdekeit sértő régió-felosztás, mivel új alkotmány nélkül a kormánytöbbség egyáltalán nem hozhatott létre régiókat.
Az RMDSZ már júliusban közel került ahhoz, hogy kilépjen a koalícióból, amikor kiderült, hogy a bukaresti külügyminisztérium az RMDSZ tudta nélkül, a magyar szövetséggel szemben lépett be az európai kisebbségvédelmi csomagról, az úgynevezett Minority SafePack-ről szóló luxemburgi perbe. A javaslatcsomag egyik kezdeményezőjeként Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes azt mondta: nem tudja elképzelni a további kormányzati részvételt, amennyiben Románia nem lép vissza a perből. Az RMDSZ vezetőinek többsége akkor azonban akkor nem akart lemondani a kormányzás előnyeiről, és megelégedtek Ponta ígéretével, miszerint a Minority SafePack-kel kapcsolatos román álláspontot majd szeptemberben a parlament szakbizottsága fogja kialakítani, a román kormány nem tesz le újabb dokumentumokat az Európai Unió luxemburgi bíróságán zajló perbe mindaddig, amíg a parlamenti vita le nem zárul.
A júliusi koalíciós vita azzal ért véget, hogy Kelemen Hunor lemondott kormánytisztségeiről, de a szövetség nem lépett ki a kormányból. A Ponta által ígért kisebbségvédelmi parlamenti vitára eddig nem került sor.
Az RMDSZ elnöke augusztus elsejei hatállyal nyújtotta be lemondását, mégis október 9-éig hivatalban maradt, mivel Traian Basescu államfő nem írta alá felmentését. Az RMDSZ ugyanis először Biró Rozália szenátort, a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnökét javasolta a megüresedő posztra, de az államfő bejelentette, hogy őt alkalmatlannak találja, és elutasította kinevezését.
Ezt követően már csak az elnökválasztás után tett újabb javaslatot az RMDSZ, így Hegedüs Csilla addigi kulturális államtitkárt csak november 24-én – alig három nappal a kormányból való távozásról szóló döntés előtt – iktatták be a román kormány kulturális miniszteri és miniszterelnök-helyettesi tisztségébe.
Az RMDSZ már az elnökválasztás előtt tisztában volt azzal, hogy az erdélyi magyar választók nem fognak a PSD államfőjelöltjére szavazni. Az Európai Néppárt – amelynek az RMDSZ is tagja – azt kérte romániai tagpártjaitól, hogy Klaus Iohannist támogassák, viszont minden közvélemény-kutatás Ponta győzelmét jósolta. Az RMDSZ kínos helyzetét azzal próbálta áthidalni, hogy választói belátására bízta, kire szavaznak.
A voksolás abban a tekintetben beigazolta a várakozásokat, hogy az urnák elé járuló magyarok több mint 80 százaléka Iohannisra szavazott. Csak az okozott meglepetést, hogy sokan mások is így tettek, Iohannis nyert, és így jobbközép államfő fog állni a következő öt évben Románia élén.
Bár a PSD körüli koalíciónak az RMDSZ nélkül is többsége van a parlamentben, az elemzők arra számítanak, hogy ez már a jövő év során elolvad, mert a román parlamentben gyakori jelenség az, hogy egyes honatyák pártot váltanak, átülnek a hatalom oldalára.
Az RMDSZ most még elhagyhatta a süllyedő hajót a választóktól kapott üzenetre hivatkozva, egy olyan pillanatban, amikor nem idéz elő kormányválságot a kilépéssel. Ha ezt a döntést a Ponta-kormány esetleges bukásáig halogatta volna, nehéz lett volna elhitetnie választóival, hogy a kormányzást nem célnak, hanem a kisebbségi érdekérvényesítés eszközének tekinti.
MTI
Erdély.ma

Az RMDSZ nem akar a figyelmetlen politikusok hibájába esni
Az elnökválasztáson az RMDSZ választói azt is üzenték, hogy jelenleg nem tartják elengedhetetlennek a párt kormányzati szerepvállalását, és újfajta politizálást várnak el tőle – véli Kelemen Hunor, a szövetség elnöke.
Nem Klaus Johannisszal, a romániai államfőválasztás győztesével függ össze, hogy az ellenfele, Victor Ponta által vezetett kormányból kilép az Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) – mondta a 180 percben a párt elnöke, Kelemen Hunor. Szerinte a döntés oka mindenekelőtt az, hogy nem eshetnek bele abba, a politikusok által gyakorta elkövetett hibába, hogy nem hallgatják meg a választók szavát.
Kelemen Hunor ezt annak kapcsán hangsúlyozta, hogy a novemberi romániai elnökválasztás második fordulójában a magyarok által nagy számban lakott megyékben Klaus Johannis jóval több szavazatot kapott, mint az RMDSZ által is alkotott kormánykoalíció vezetője, Victor Ponta.
Az államfőválasztás első körében jelöltként indult RMDSZ-elnök szerint az is lényeges, hogy a második fordulóban olyan szavazók is megmozdultak, akiket sem ő, sem a másik magyar államfőjelölt, az EMNP-s Szilágyi Zsolt nem tudott megszólítani. Kelemen Hunor hangsúlyozta, ez olyan vészjelzés számára, amire oda akar figyelni, és a közösségépítéssel kívánnak foglalkozni, ahogy azt a választóik elvárják most. Hozzátette: az RMDSZ választói azt is üzenték, hogy jelenleg nem tartják elengedhetetlennek a párt kormányzati szerepvállalását.
Kelemen Hunor arról is beszélt, nem azért lépnek ki a kormányból, mert jövőre az IMF-nek megfelelő költségvetést kell vinnie a kabinetnek, ami egyes vélemények szerint a Ponta-kabinet népszerűségvesztését okozhatja. A politikus szerint ugyanis a 2015-re tervezett hiány megszorító intézkedések nélkül is tartható.
Az RMDSZ elnöke szerint a kiválás oka inkább a 2016-os önkormányzati és parlamenti választásokban keresendő. Kelemen Hunor szerint a legfontosabb cél, hogy – mint huszonöt éve mindig – akkor is legyen magyar képviselet a romániai törvényhozásban. Ez sokkal fontosabb, mint az ideig-óráig tartó kormányzás – fogalmazott. Hozzátette: az idei romániai elnökválasztás eredményét nagyban befolyásolták a politikai elit ellen leadott protesztszavazatok, és „ezt a hangot meg kell hallani”.
Az RMDSZ kormányból való kilépéséről a romániai magyar párt szövetségi állandó tanácsa foglalt állást csütörtökön, Kolozsváron. Az ajánlást követően a formális határozat még hátra van, azt a december 13-ára összehívott szövetségi képviselők tanácsa hozhatja meg. Kelemen Hunor szerint az ülésen, bár vita biztosan lesz, nem hiszi, hogy más döntés születne, minthogy az RMDSZ távozzon a kabinetből.
hirado.hu / Kossuth Rádió, 180 perc
Erdély.ma

Antal Árpád: az RMDSZ meghallgatta a választók üzenetét
Antal Árpád üdvözli az RMDSZ döntését, hogy kilép a kormányból. Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint a szövetség vezetősége meghallgatta az erdélyi magyarok üzenetét.
Egyértelmű, hogy az emberek azt akarják, hogy szakítsunk a Ponta-kormánnyal és ezt a határozottan kinyilvánított népakaratot tiszteletben kell tartani, mutatott rá Antal Árpád, aki hozzátette: örömmel fogadta ezt a döntést, mert korábban is felhívta a figyelmet arra, hogy ez a lépés szükséges ahhoz, hogy az RMDSZ visszatérjen a gyökereihez, hogy alulról építkezve helyreállítsák a megrendült bizalmat.
„Fontos, hogy az RMDSZ kapui szélesre legyenek tárva, hogy azon bejöhessen minden erdélyi magyar ember. Én azt remélem, hogy ez a lépés előrevisz bennünket a székelyföldi törekvések sikerre vitelében és segít bennünket abban, hogy új és szorosabb társadalmi szerződés jöjjön létre az RMDSZ és az erdélyi magyarság között", nyilatkozta Antal Árpád.
Kovács Zsolt
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Megállapodott a város a római katolikus egyházzal
Elfogadta a városi tanács az Egyesülés Főgimnázium bérleti szerződését és a Római Katolikus Teológiai Líceum használati megállapodását
A csütörtöki marosvásárhelyi tanácsülés 64 napirendi pontját többé- kevésbé összhangban fogadták el a városi tanácsosok. A sajtóban közölt napirendi pontokon kívül a hatodik, egyben utolsó sürgősségi határozattervezet az Egyesülés Főgimnázium hosszú távú bérleti szerződését és az újonnan megalakult katolikus középiskola számára kötött használati megállapodást tartalmazta.
A városi tanácsosok egyértelmű szavazata alapján elfogadták az új bérleti szerződés feltételeit, melynek értelmében a Jakubinyi György érsek által képviselt gyulafehérvári római katolikus érsekség húsz évre bérbe adja a dr. Dorin Florea polgármester és Kiss Imola gazdasági igazgató által képviselt bérlőnek, Marosvásárhely municípiumnak a Mihai Viteazul utca 15. szám alatti 5071 négyzetméter beépített felületet és a hozzá tartozó 10.028 négyzetméteres területet. Abban az esetben, ha a bérlő az ingatlan felújításához szükséges anyagi alapokra szert tesz, újabb három évvel hosszabbítják a szerződést. Egyelőre a bérleti díj 24.990 lej havonta, mely nem tartalmazza a közköltségeket, vagyis 2,12 lej/négyzetméter az épületekre és 1,42 lej/négyzetméter a hozzá tartozó területre, ami az infláció mértékével változik. A megállapított bérleti díj felét külön számlára helyezik, és az épület felújításához szükséges anyagi alapok vonzását célozza. Amennyiben a bérleti szerződés aláírását követő két év alatt nem sikerül a felújítás finanszírozását megoldani, a bérbe adó rendelkezhet majd az összeggel. A bérleti szerződés értelmében a tulajdonos beleegyezését adta az A főépület tetőtérrel való beépítésére, amellyel az osztálytermek számát növelnék.
A használati egyezség értelmében a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség és Marosvásárhely municípium megegyezett az ingatlan használatának módozatában is. A 2014/2015-ös tanévben az Egyesülés Főgimnázium A, B és C épületét az eddigiekhez hasonlóan használják. A 2015/2016-os tanévtől a Római Katolikus Teológiai Líceum részére a B épület földszintjén három, valamint az első emeleten egy tantermet szánnak, illetve az alagsori raktártermeket laboratóriumnak, informatikateremnek stb. A könyvtárt, sporttermet, dísztermet, udvart közösen használják majd a két intézmény diákjai. A 2016/2017-es tanévtől a katolikus középiskola további két első emeleti tanteremmel bővül, majd a folyamatos létszámnövelés eredményeként a 2018/2019-es tanévre, amennyiben az A főépület tetőterének beépítését befejezik, azt az Egyesülés Főgimnázium diákjai, míg a B és C épületet teljes egészében a Római Katolikus Teológiai Líceum diákjai népesítik majd be. A sporttermet és dísztermet előre megállapított, éves időbeosztás szerint használja mindkét intézmény. Abban az esetben, ha a katolikus líceum felszámolódik, a használati megállapodás is érvényét veszti.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Veszélyes precedens született
Kelemen Hunor szerint veszélyes precedenst teremtett a Ploiesti-i Táblabíróság azzal, hogy érvénytelenítette a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégium épületének a visszaszolgáltatását, és felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte az ügyben eljáró restitúciós bizottság tagjait.
Az RMDSZ elnöke az MTI-nek elmondta, az igazságszolgáltatás ítéleteit nem szokás kommentálni, de ebben az esetben kivételt kell tennie.
"Igazságtalannak tartom az ítéletet az egyházzal szemben, azokkal szemben, akik a törvényt alkalmazták, azokkal szemben, akiktől a kommunista diktatúra ingatlanokat kobozott el. Az ítélet megnyit egy kaput, amelyen keresztül a hasonló módon meghozott visszaszolgáltatási döntések érvénytelenítését kérhetik. Veszélybe kerül mindaz, amit az elmúlt évtizedekben tettünk a visszaszolgáltatás terén" – értékelte a Mikó-ügyben hozott ítéletet Kelemen Hunor.
A politikus úgy vélte, a bíróság Markó Attila, Marosán Tamás és Silviu Clim személyében olyan embereket ítélt felfüggesztett börtönbüntetésre, akik legjobb tudásuk szerint a hivatali kötelességüket végezték, és alkalmazták a törvényt. "Ezek után ki lesz az, aki a törvényt alkalmazva meg mer hozni egy ilyen típusú döntést?" – tette fel a kérdést.
Az RMDSZ elnöke szerint a Mikó-ügyben "az igazságszolgáltatást használták a visszaállamosításhoz". Azt is sérelmezte, hogy a döntés megbélyegzi az erdélyi református egyházat. Azt üzeni ugyanis, hogy az egyház olyan ingatlant kért vissza, ami nem volt az övé. Emlékeztetett: az államosítási iratokban az szerepelt, hogy a református egyháztól vették el az ingatlant.
Kelemen Hunor elmondta, az RMDSZ egyeztetni készül a református egyházzal a további lépésekről, de hozzátette, politikai eszközöket nem lehet alkalmazni egy jogerős ítélettel szemben.
Arra a felvetésre, hogy az ítélet olyan hangulati környezetben született, amikor több hangzatos ügy is a visszaszolgáltatások körüli visszaélésekre világított rá, Kelemen Hunor elmondta: különbséget kell tenni az egyházaknak visszaszolgáltatott ingatlanok ügye és azon ügyek között, amikor spekulánsok vásárolják meg az egykor államosított ingatlanok örököseitől a tulajdonjogot, és ők érik el a visszaszolgáltatást vagy a kárpótlást.
A Ploiesti-i Táblabíróság jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte szerdán a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása miatt indított büntetőperben a restitúciós bizottság tagjait, és megerősítette az elsőfokú ítélet azon részét, amely szerint a református egyház elveszíti tulajdonjogát az ingatlan felett.
A Szövetségi Állandó Tanács állásfoglalása
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség felháborodva és értetlenül fogadja azt a döntést, hogy a Székely Mikó Kollégiumot visszaállamosították, és Markó Attila parlamenti képviselőt, Marosán Tamást, a református egyház volt jogtanácsosát, valamint Silviu Climet, az Igazságügyi Minisztérium akkori bizottsági tagját három év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte jogerősen a bíróság.
A SZÁT álláspontja szerint igazságtalan az ítélet az egyházzal szemben, azokkal szemben, akik a törvényt alkalmazták, és azokkal szemben is, akiktől a kommunista diktatúra ingatlanokat kobozott el. Az ítélet veszélyes precedenst teremt, amely alapján a hasonló módon meghozott visszaszolgáltatási döntések érvénytelenítését kérhetik. Veszélybe kerül mindaz, amit a Romániai Magyar Demokrata Szövetség az elmúlt két évtizedben tett a visszaszolgáltatás terén.
Az RMDSZ megalakulása óta az elkobzott és államosított ingatlanok visszaszolgáltatásáért harcolt, sokszor nagyon erős politikai ellenszélben. Ma már a szövetségnek köszönhetően számos egyházi és magáningatlan került vissza jogos tulajdonosához, a restitúciós folyamat azonban még nem fejeződött be. 1990 óta az RMDSZ tisztségviselői ezért is dolgoznak. Ezt tette Markó Attila is, aki politikai pályája során több mint 1000 államosított egyházi ingatlan visszaszolgáltatásában segített. A bíróság jogerős döntésével nemcsak Markó Attila képviselőt ítélték el igazságtalanul, hanem visszaállamosították a Székely Mikó Kollégiumot.
Biztosítjuk a visszaszolgáltatási ügyben érintetteket és a közvéleményt, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség mindent megtesz annak érdekében, hogy a Mikó-per ügye eljusson a legfontosabb nemzetközi fórumokhoz, ugyanakkor széles körű társadalmi szolidaritás kifejezésére kérjük az egyházakat, a civil társadalmat, az egész erdélyi magyar közösséget!
A Szövetségi Állandó Tanács

Népújság (Marosvásárhely)

A hitszegés ünnepe
Számunkra a nagy ünnepi vásár december elsejével, az egyik román nemzeti ünneppel kezdődik manapság. Azért manapság, mert Romániában rendszeresen időnként kicserélik a nemzeti ünnepeket, akár a himnuszokat.
Azon a trianoni, 1920-as nagy zsibvásáron egyedül Magyarország s a magyar nemzet fizette meg az árát mindennek, holott Magyarországnak semmi érdeke nem fűződött az első világháborúhoz. A nagy ajándékozások trianoni torán mindenki kapott országunk testéből, legtöbbet az az ország, amely rövid történelme során a legtöbbször szegte meg szerződéseit, hagyta cserben, illetve támadta sunyi módon hátba a szövetségeseit.
Ez a decemberi nagyvásár hátországa. Ez számunkra az ígérgetések kora és tora. Lásd 1918. december elsejének gyulafehérvári román ígérethalmazát. Semmit nem tartottak meg mindabból, semmit, amit a nemzetközi jog mindmáig érvényesít – másoknál. Érdekes: mintha – nem is mintha, hanem valóban – külön törvények vonatkoznának a magyar népre, a szétdobált, elajándékozott magyarlakta területekre.
Ott és akkor maga a legundorítóbb magyar arisztokrata, a hazaáruló Károlyi Mihály szállította ingyenes különvonatokkal az ordító román ezreket az erdélyi magyar fejedelmi városba, Gyulafehérvárra, hogy gyűlésezzenek Erdély átvételéről. Miközben a szintén elundorító Károlyi-kormány honvédelmi minisztere, Linder Béla kiadta a parancsot az általános leszerelésre, mondván: nem akarok egyenruhát, katonát látni! Jobb házaknál azonnal fölakasztották volna a honvédelmi, hazaáruló minisztert s a főnökét!
Nekünk maradt a küzdelem anyanyelvünkért, miközben a haszonhúzó román kormányok rendre megszegik ígéreteiket. Jogalap nélkül megvonják jogainkat az élethez, földünkhöz. Vagy bolondok vagyunk, s elveszünk egy szálig, vagy ez a mi hitünk valósággá válik (Ady Endre verséből: Fölszállott a páva.) Nekünk dolgoznunk, összefognunk és hinnünk kell önmagunkban, mert álmaink nem hazugok, hanem valósak. December elseje miatt nem utálhatjuk meg a Megváltó születésnapját, ahogy a sok gazember miatt nem utálhatjuk meg a román népet sem…
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ízelítő mai tudományágak ismeretskálájából
A múlt héten Kolozsváron zajlott le a 13. Magyar Tudomány Napja Erdélyben rendezvénysorozat. Az alábbiakban a plenáris ülésen elhangzott előadások kivonatait közöljük.
Paládi-Kovács Attila (akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Domus Hungarica Scientiarum et Artium Kuratórium elnöke):
Programok, távlatok, kétségek – avagy versenyfutás a mai tudásiparban
A tudományos kutatásban a 20. század elejétől fogva, különösen a háborúk idején éleződött ki az országok és a nagyvállalatok kutatóműhelyei közötti verseny. A nemzetközi verseny mellett a globalizálódó világban parancsoló szükség a nemzetközi együttműködés is, mivel a világ előtt álló kihívásokra az emberiség csupán összefogással képes választ adni. A tudományos kutatás már évtizedek óta versenyt fut az idővel is, hogy megtalálja a jövő új energiaforrásait, megállítsa a globális felmelegedéssel fenyegető klímaváltozást stb.
Európa és Magyarország kiemelten kezeli a tudásiparban mind a nemzetközi együttműködés, a kooperáció, mind a verseny támogatását. Erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az EU országai képesek legyenek helytállni a tudományos kutatás és innováció világméretű versenyében. Az előadás szól a magyar tudomány erőfeszítéseiről a tudásutánpótlás biztosítása, az infrastruktúra fejlesztése, a kutatási programok pályáztatása és finanszírozása terén. Ismerteti a versenyképesség fokozását célzó Lendület Fiatal Kutató Program célkitűzését, végül két bölcsészettudományi program kezdeti eredményeit.
Uray Zoltán (sugárbiológus, az MTA külső tagja):
A kémiai és biológiai sugárvédő anyagok felhasználási lehetőségei
Bevezetőként a szerző megemlékezik Hőgyes Endréről a Magyar Tudományos Akadémia és az Erdélyi Múzeum Egyesület világhírű orvos kutatójáról, szerepéről az EME Természettudomány Szakosztályának megalakításában és magyar orvos- radiológia és sugárbiológia megalapozásában.
A dolgozat további részeiben tárgyalja az embereket érő természetes és mesterséges sugárterheléseket, az ionizáló sugárzások biológiai hatásmechanizmusait és egészségügyi hatásait. Ismerteti a sugárkörnyezetben dolgozó foglalkozási csoportokat, a sugárvédelem alapelveit és megvalósítási lehetőségeit.
Mint a sugárvédelem egyik potenciális lehetőségét, bemutatja a sugárvédő anyagok szerepét és a legfontosabb humán használatra alkalmas sugárvédő anyagokat. Részletesen tárgyalja a legismertebb és a FAD által humán alkalmazásra javasolt Amifostine /WR 2721/ farmakológiáját és alkalmazási lehetőségeit az onkológiai sugár-, illetve kemoterápiában. A dolgozat befejezéseként négy táblázatban felsorolja a kísérleti és klinikai vizsgálatok alatt álló sugárvédő anyagokat, ismertetve ezek potenciális hatásmechanizmusát.
Szabadság (Kolozsvár)

Képzéssel erősítenék a civil szférát Marosvásárhelyen
Az erdélyi magyar civil szervezetek érdekérvényesítő képessége alacsony, az ehhez kapcsolódó kampányok pedig gyakran sikertelenek – hívták fel a figyelmet a marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) munkatársai.
A szervezet szerint a civil érdekérvényesítés eszköztárát egyelőre kevesen ismerik, és nincs olyan szakmai fórum, ahol a civil szervezetek ezt a tudást elsajátíthatják, ezért a CEMO képzéseket szervezett az érdeklődőknek.
Szigeti Enikő, a mozgalom vezetője létfontosságú tevékenységnek tartja az érdekérvényesítést, amely nélkül főként az erdélyi civil társadalom nem tud igazán hatékonyan dolgozni. „Egyre több olyan civil szervezet jött létre és tevékenykedik Erdélyben, amely az érdekérvényesítést tűzte zászlójára. Mindez rendkívül örvendetes, mint ahogy az is, hogy tagjaik rendkívül lelkesek és szorgalmasak. Csakhogy mivel az érdekérvényesítést Romániában egyetlen egyetemen sem oktatják, az önkéntesek szakmai ismeretei hiányosak” – magyarázta lapunknak Szigeti.
Ráadásul a kisebb településeken, illetve olyan városokban, ahol a magyarság kisebb számarányban él, hiányoznak a közösség jogaiért kiálló civil aktivisták. A CEMO munkatársa elmondta, Magyarországon, ingyenes tanfolyamok keretében, már témakörönként oktatják a lobbizást és az érdekérvényesítést. Ahhoz képest viszont, hogy évekkel ezelőtt a vásárhelyi szervezet tanfolyamára alig akadt jelentkező, és az is, aki eljött, nemigen értette, miről van szó, napjainkban egyre többen és bátrabban vágnak bele ebbe az egyáltalán nem könnyű munkába.
A Civil Elkötelezettség Mozgalom interaktív képzése során a mintegy huszonöt résztvevő megismerkedhetett a civil érdekérvényesítés elméleti hátterével, továbbá egy szimulációs tevékenység során az érdekérvényesítés fontos eszközeit, a tárgyalástechnikát és a kommunikációt gyakorolhatta. Végezetül a résztvevők kis csoportokban elkészítették az általuk képviselt ügy érdekérvényesítési stratégiájának tervezetét.
A civil érdekérvényesítés módszertanának és eszközeinek megismerése mellett a képzés alkalmat nyújtott arra is, hogy a résztvevők megismerkedjenek hasonló ügyekben tevékenykedő fiatalokkal, betekintést nyerjenek Erdély különböző településein zajló jog- és érdekérvényesítő folyamatokba. A résztvevők megfogalmazták igényüket és elvárásukat azzal kapcsolatosan, hogy a jövőben érdemes lenne odafigyelni arra is, hogy a romániai magyar közösség érdekérvényesítő ügyeit időnként közösen tárgyalják.
A Krónikának nyilatkozó Szigeti Enikő elmondta, a hasonló tevékenységet folytató szervezetek folyamatos kapcsolattartása a fölösleges körök kiiktatását és a gyorsabb, hatékonyabb munkát segíti.
Egyébként a Marosvásárhelyen jó pár ügyben eredményesnek bizonyuló CEMO munkatársai felajánlották segítségüket; bármilyen érdekérvényesítő kérdésben meg lehet őket keresni a 0747-340962-es telefonszámon.
A vásárhelyi szervezet arról is döntött, hogy a jövőben más szervezetek munkatársaival közösen igyekszik a különböző településeken zajló jog- és érdekérvényesítő ügyeknek nagyobb nyilvánosságot szerezni. „Egy közös hálózatot szeretnénk kiépíteni, melynek célja egymás szakmai támogatása, a tapasztalatok megosztása, a hatékony és eredményes érdekérvényesítés elérése lenne” – ismertette a CEMO terveit Szigeti Enikő.
Szucher Ervin |
Krónika (Kolozsvár)

„Elvi” tárgyalókészség az RMDSZ-nél
Tárgyalásokat kezdeményezhet az RMDSZ az új Nemzeti liberális Párttal (PNL) egy új összetételű parlamenti többség kialakításáról, bár eddig nem történt ilyen témájú megkeresés. Erről Markó Béla, az RMDSZ szenátusi frakciójának vezetője beszélt az RFI rádiónak nyilatkozva.
Nem az RMDSZ dönti el, hogy leváltják-e a kormányt vagy sem, hanem a parlamenti többség, és persze az RMDSZ szavazatai is számítanak. Nem tudok azonban arról, hogy az ellenzék köreiben szándék lenne a többség azonnali megváltoztatására. Előbb-utóbb, valószínűleg jövőre minden bizonnyal megkísérlik új többség létrehozását, és akkor nekünk is meg kell vizsgálnunk, mi a teendő. Erről azonban nem most kell dönteni – fogalmazott az RMDSZ korábbi elnöke. Kijelentése rímel Kelemen Hunor, a szövetség jelenlegi elnöke múlt héten elhangzott jelzésére: a szövetség vezetői még novemberben összeülnek, hogy tárgyaljanak a kormányon maradásról vagy a kilépésről. Kifejtette: nem keresnek feltétlenül ürügyet a kilépésre, az elsődleges cél, hogy megértsék, mi történt az államfőválasztáson. Az Adevărul című napilapnak nyilatkozva Kelemen is megerősítette: egyelőre nem tud egyértelmű választ adni arra, hogy az RMDSZ megkérdőjelezné a Szociáldemokrata Párttal (PSD) megkötött szövetséget, előbb a Szövetségi Állandó Tanácsnak (SZÁT) elemeznie kell a választási eredményeket.
„Ha a kormányzás nem szolgálja a közösséget, nincs miért kormányon maradni. Nincs értelme ott maradni, ha nem hoz javulást az embereknek” – szögezte le Kelemen. Meg kell vizsgálni, miért szavazott a magyarok 85 százaléka Johannisra, azért, mert kisebbségi, illetve erdélyi, vagy egyszerűen Ponta elleni protestszavazatokról van szó. Kelemen szerint Johannis megválasztásában nem számított, hogy a szász származású politikus jelezte: nem támogatja az etnikai alapú autonómiát. A régiók esetleges létrehozása esetén azonban soha nem lehet eltekinteni a Hargita, Kovászna, Maros, Szilágy és Bihar megyében létező etnikai viszonyoktól, illetve attól, hogy azok módosítása megengedhetetlen. Azt is elmondta: a PNL még nem kereste meg az RMDSZ-t az esetleges kormányváltás kapcsán, az RMDSZ pedig ebben a pillanatban elsősorban a jövő év elején esedékes kongresszusra koncentrál. A PSD-vel kötött koalíciós megállapodás 2016-ig szól, szögezte le Kelemen, de nem csak a szövetségen múlik, hogy egyben marad-e addig a kormány.
A helyzetet nagyban befolyásolhatja, hogy egyes hírek szerint Ponta-ellenes puccs készül a PSD-ben. Rendkívüli kongresszus összehívását szorgalmazza ugyanis Liviu Dragnea, a PSD ügyvezető elnöke. Sajtóértesülések szerint Dragnea azért lobbizik párttársai körében, hogy a decemberi kongresszuson őt válasszák a párt elnökévé. Dragnea úgy nyilatkozott az Antena 3 hírtelevíziónak: a pártvezetés nagy többsége azt az álláspontot támogatja, hogy még idén túl kell esni a kongresszuson, hogy januártól teljes erővel a kormányzásra koncentrálhassanak.
Eközben Ponta Sebastian Ghiţă PSD-szenátor, a kormány szócsövének számító RTV hírcsatorna tulajdonosa társaságában Dubajban töltötte szabadságát. Az ügy érdekessége, hogy Ghiţă neve korábban éppen abban a kontextusban merült fel, hogy Ponta államfővé választása esetén Dragneával kettesben ő venné át a párt irányítását. A szenátor azonban később visszalépett ezen szándékától.
A kongresszus ötletét amúgy a párt jelenlegi tiszteletbeli elnöke, Ion Iliescu volt államfő is támogatja. Adrian Năstase volt pártelnök-kormányfő – aki 2004-ben vesztette el az államfőválasztást Traian Băsescuval szemben – viszont úgy véli, hogy a kormánynak bizalmi szavazást kellene kérnie maga ellen a parlamentben, és a kabinet átalakítása is szükséges. A pártelnök vesztes választás utáni leváltása amúgy nem lenne újdonság a PSD-ben: Ponta is azt követően került a párt élére, hogy Mircea Geoană addigi pártvezér elvesztette a 2009-es államfőválasztást.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Máért-hátszél az erdélyi magyar jogköveteléseknek
A Magyar Állandó Értekezlet (Máért) tagjai támogatják az erdélyi magyarság azon törekvéseit, hogy nemzeti és közösségi szimbólumait, a magyar és a székely zászlót szabadon, minden kötöttség nélkül használhassa – áll a Máért 13. plenáris ülésének zárónyilatkozatában.
Magyarország azt kéri szövetségeseitől, hogy segítsék az országot a magyar érdekek érvényesítésében – jelentette ki a Máért budapesti ülésén Orbán Viktor miniszterelnök a béke, az energiabiztonság és kereskedelmi lehetőségek hármasában összefoglalva a magyar érdekeket.
A kormányfő szerint kommunista kérdésfeltevés az, hogy kinek az oldalára kell állni, azt a kérdést kell feltenni, mi a magyar érdek, és a nemzeti önérdekelvű gondolkodásnak a magyar külpolitikai gondolkodásban is meg kell jelennie. Ugyanakkor a magyar külpolitika akkor sikeres, ha a világ minden jelentős szereplője Magyarország sikerében érdekelt, és ma „ebben a pozícióban vagyunk”. „A felszínen zajló politikai lökdösődések ne zavarják meg önöket” – mondta a miniszterelnök, aki igyekezett megnyugtatni a Kárpát-medencei magyarság jelenlévő képviselőit:a mélyben erős, kölcsönös együttműködések alakultak ki.
Az ukrán háborús helyzetről szólva Orbán rögzítette: Magyarország kiáll keleti szomszédja területi szuverenitása mellett. A nemzetközi jog tisztelete mellett ebben van nemzeti önérdek is, a magyar nemzetstratégia sarkalatos pontja, hogy Magyarország és Oroszország között „legyen valami”, „mondjuk Ukrajna”, amely otthona lehet a 200 ezres kárpátaljai magyarságnak is. A kormányfő rámutatott, hogy idén az a geopolitikai megközelítés vált elsődlegessé, amelynek egyetlen racionális kérdése van: ki nyer és ki veszít? „Ami ma történik, azzal Európa, Magyarország és Ukrajna is veszít” – válaszolt Orbán, megerősítve: nem szeretnék, ha a változások visszavinnének a hidegháború és hidegbéke korszakába, ennek visszatértét a Kárpát-medencébe Európában és Közép-Európában senki sem akarja.
Tiltakozáslista Ötoldalas állásfoglalásban tiltakoznak a Máért tagjai a román hatóságok jogkorlátozó tettei ellen a szimbólumhasználat terén, akárcsak azon fellépéseivel szemben, amelyek a megengedő jogszabályi környezet ellenére akadályozzák a magyar nyelv használatát a közigazgatásban. Támogatásukról biztosítják a magyarság azon törekvéseit, hogy településeit, köztereit és intézményeit magyar nevükön illesse. Ugyanakkor támogatják az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseit, szorgalmazzák az ezzel kapcsolatos konstruktív párbeszéd megvalósulását, a román fél cselekvő részvételével. A résztvevők aggodalommal veszik tudomásul, hogy továbbra sem alakult meg a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem önálló magyar tagozata. Tiltakozásukat fejezik ki az egyetem román vezetésének intoleráns és agresszív magatartásával szemben, ugyanakkor támogatásukról biztosítják az önálló magyar tagozat létrehozása mellett kiálló oktatókat és hallgatókat. Tiltakozásuknak adnak hangot minden olyan kezdeményezéssel szemben, amely a jogerősen visszaszolgáltatott erdélyi egyházi és közösségi ingatlanok visszaállamosítására törekszik, ugyanakkor kifejezik reményüket, hogy a romániai restitúciós folyamat mielőbb lezárul, birtokba helyezve és kárpótolva a korábbi tulajdonosokat.
Az idei a választások éve volt a Kárpát-medencében, amelynek során – Orbán Viktor szerint – megerősödött a magyar érdekképviselet. Délvidéken a Vajdasági Magyar Szövetség ismét országos kormányzati tényezővé nőtte ki magát, a nemzeti tanács megszervezése újabb sikertörténet. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, Brenzovics László személyében „hosszas vajúdás után” ismét „olyan barátunk” van az ukrán parlamentben, aki vállára veszi a magyar érdekeket. A szlovákiai választások kapcsán a Magyar Közösség Pártja előkelő dobogós helyezését emelte ki Orbán Viktor, a román államfő választásánál pedig a magyar résztvevőknek megköszönte, hogy volt bátorságuk részt venni egy ilyen küzdelemben, és minőséget képviselni a román politikában. Gratulált az új román elnöknek is, megjegyezve azonban: korai még a változásokból következtetéseket levonni, hogy ez mit jelent Erdély és Magyarország számára. Jelezte, hogy Áder János államfő mindenesetre a temesvári forradalom 25. évfordulóján találkozót kezdeményezett Klaus Johannis-szal, és azt is kiemelte, hogy a román elnökkel egyazon európai pártcsaládhoz tartoznak a magyar kormánypártok, valamint reményeik szerint sikeres európai keretet kínál a román–magyar párbeszédhez is.
A miniszterelnök szerint a gazdasági kilátások Közép-Európa számára jónak mondhatók. Elindítják Magyarország történetének legnagyobb gazdaságfejlesztési programját, és ha ehhez hozzákapcsolják a teljes foglalkoztatás megvalósítását is, akkor jelentős erősödéssel lehet számolni 2018-ig. A szakképzés éve lesz 2015 a Kárpát-medencében, jelenleg mintegy 28-30 ezer diák vesz részt szakképzésben magyar nyelvű oktatási intézményekben, ezt a számot szeretnék jelentősen növelni. A szakmunkásképzésben részt vevő fiatalok számára Kárpát-medencei ösztöndíj-programot is indítanak. A rendelkezésre álló pénzügyi kereteket a miniszterelnök elégségesnek nevezte, jelezve: a források nagyobbak, mint tavaly, de kisebbek, mint amire a rákövetkező évben számítani lehet.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Kiskapuk a jó szomszédhoz
Egy lendülettel három határátkelőt is átadtak november 8-án a román–szerb határszakaszon. A határátkelőhelyek számának növelése megkönnyíti a térség lakóinak „szomszédolását”, a szerb állampolgároknak az utat az Európai Unió felé, de a gazdasági kapcsolatok élénkülését várják tőlük.
Nyolcra nőtt immár a közúti átkelők száma Románia és délnyugati szomszédja, Szerbia között, amiből öt Temes megyében található. Az új határátkelőhelyek a történelmi Bánságnak a trianoni békediktátummal, majd az 1923-as román–jugoszláv határegyezménnyel elszakított területeit kötik össze. A romániai Fény, illetve a szerbiai Módos, továbbá Valkány és Egyházaskér, valamint Kunszőlős és Nákófalva között nyitották meg a határt. Utóbbi helyszínen Alekszandar Vucsics szerb és Victor Ponta román miniszterelnök vágta át a szalagot.
Szalagvágás kampányban
Minél inkább közeledtünk a határ felé, annál inkább sűrűsödtek a „Victor Ponta elnök!” feliratú plakátok az oszlopokon, és az út fölé kifeszített molinók. Az is szembeötlő volt, hogy Temesvártól Kunszőlősig (Lunga) majdnem valamennyi kanyarban láthatósági mellényt viselő rendőr posztolt, vagy civil ruhás „szervek” ütötték el az időt az út mentére félrehúzott járművekben. Arról nem is beszélve, hogy a kormányfői látogatásra kicsinosított falu központjában minden „mezei” érdeklődőt kiszállítottak az autóból, és arra köteleztek, hogy az utolsó három-négy kilométert gyalog tegye meg. Közben felettébb ügybuzgó és szervilis, már-már arrogáns határőrök igazoltattak, sőt fel is írták a neveket és a személyazonossági adatokat.
Hiába, az esemény a romániai elnökválasztás első és második fordulója közötti hétvégére esett. Az elővigyázatosságra talán magyarázat lehetne, hogy aznapra szociáldemokrata- és Ponta-ellenes tüntetést terveztek Temesvárra, de a miniszterelnök-államfőjelölt sokakat meglepve a szerb oldalról érkezett az avatóra – mint utóbb elmondta, az előző este már Belgrádban tárgyalt –, hogy aztán átsiessen a román oldalra, s ott várja szerb kollégáját. Így hiába álltak díszőrséget a szomszédos megyékből is buszokkal odaszállított határőrtisztek és altisztek, nem tiszteleghettek a miniszterelnök előtt.
Sztráda a Balkánra
Az egyórás késéssel kezdődő ünnepség szónokai többnyire az ilyenkor szokásos „tiszteletköröket” futották. Alekszandar Vucsics szerb kormányfő kijelentette: „Nákófalva és Kikinda lakói több mint húsz éve várják a határátkelő megnyitására tett ígéret beváltását. 2004-ig itt kishatárforgalom zajlott, amit felszámoltak. A nemzetközi határátkelő mai megnyitásával nemcsak az utat rövidítjük le a települések között, hanem a két népet is közelebb hozzuk egymáshoz.” Nebojsa Stefanovics szerb belügyminiszter kiemelte, hogy mintegy 30 kilométerrel lerövidítik az utat a régió egyik gazdasági központja, Temesvár felé, majd idézte a régi román szólást, miszerint Románia két örök barátra támaszkodhat: Szerbiára és a Fekete-tengerre. Victor Ponta biztosította a vendégeket, hogy Szerbia is számíthat a román kormány támogatására európai uniós csatlakozási tárgyalásai során. „Azt szeretném, hogy az Európai Unióban Románia legyen Szerbia legjobb barátja. Európa pedig nem lesz teljes és egységes, míg Szerbia és a környező országok nem válnak az unió tagjává” – mondta.
A három új nemzetközi határátkelőt rekordidő alatt nyitották meg, mintegy tíz hónappal a két kormány közötti megegyezés után, az infrastruktúrát alig hat hónap alatt alakították ki. Ponta bejelentette, hogy egy Belgrád-Temesvár autópálya építését is tervezik, ám a sajtó érdeklődésére árnyalta a beharangozót: „Ez nem finanszírozható európai uniós pénzekből, amíg Szerbia nem tagja az uniónak. Megtárgyaltuk Vucsics miniszterelnökkel, hogy a két ország közösen építheti meg a sztrádát, esetleg egy harmadik ország, vagy egy banki konzorcium finanszírozásával. A két ország szakminisztériumai dolgoznak a projekten, és remélem, jövőre nekiláthatunk a források előteremtésének.”
Határátlépési ábécé
A román–szerb határszakasz közel 550 kilométer, aminek majdnem fele szárazföldi határvonal. Vízen és vasúton is át lehet menni egyik országból a másikba, a közúti határátkelők száma pedig nyolcra emelkedett. „Egy átlagos napon a közúti határátkelőkön 1500-1800 személy halad át, a járművek száma két-háromszáz” – ecsetelte Gabriel Furcă, a kunszőlősi határátkelő parancsnoka. A Zsombolya–Szerbcsernye és a Temesmóra–Versecvát nemzetközi határátkelőn nonstop a forgalom, a november elején átadott új határátkelők azonban csak naponta reggel 8 és este 8 óra között tartanak nyitva, és csak a személyforgalmat szolgálják, a 3,5 tonnánál nehezebb gépjárművek nem használhatják. Uniós állampolgárok érvényes személyi igazolvány, az unión kívüliek útlevél, adott esetben vízum felmutatásával kelhetnek át.
Kinek jó ez?
Az új határátkelők megnyitásának a két országban élő nemzeti kisebbségek is örvendenek.„Akét közösségnek, a szerbiai románoknak, illetve a romániai szerbeknek is nagyon fontos ez a lépés. Bennünket, romániai szerbeket közelebb hoz az anyaországhoz, a néphez, amelyhez tartozunk, és biztos, hogy minden téren megkönnyíti a kapcsolatteremtést és az együttműködést Szerbiával” – fogalmazott Szlavomir Gvozdenovics, a Romániai Szerbek Szövetségének elnöke, parlamenti képviselő. A határátkelők megnyitásában nagy érdeme volt – az ünnepségen azonban egyéb elfoglaltsága miatt nem jelent meg – Marossy Zoltán Temes megyei alprefektusnak. Szerinte a Bánság romániai és vajdasági részén sorsközösségben élő magyaroknak, civil szervezeteiknek, egyházaiknak, oktatási intézményeiknek ezek a határátkelők nagy segítséget jelentenek majd a kapcsolattartásban „A romániai magyarságon belül mi, a délvidéki magyarságon belül ők számítanak szórványnak. Ezenkívül Budapestről nézve a Nagyvárad–Kolozsvár–Székelyföld tengely, illetve a Bácska–Újvidék tengely mentén élő magyarokat veszik számításba. Mi már nagyon a peremvidékre, a látóhatár szélére sodródtunk” – jegyezte meg kissé lemondóan Marossy Zoltán. Az ő kezdeményezésére indult be két-három éve a Bánság romániai, illetve szerbiai részére eső, de még jelentős magyar közösségek által lakott települések közti kapcsolatépítés. Kikinda, Nagybecskerek és Pancsova vonzáskörzeteibe eső helységekkel keresik a viszonyt a nagyjából hasonló helyzetű, szerkezetű és nagyságú Temes megyei települések. „Próbálkoztunk önkormányzatok szintjén, de észrevettük, hogy két-három találkozó után az angolul beszélők jönnek a rendezvényekre, ránk már nincs szükség – folytatta az alprefektus. – Így inkább a magyar közösségi vezetőkkel, civil szervezetekkel keressük a kapcsolatot. Persze általában az érdekvédelmi szervezetek égisze alatt.”
A mára elrománosodott egykori sváb településen, Kunszőlősön is nagyon várták már a határ megnyitását. A helybeliek távolabbról szemlélték az eseményeket, bár Ioan Dohotar portája alig kőhajításnyira van a vámtól, kapujából jól látszanak a szomszédos Nákófalva tornyai is „Jó volt az is, míg működött a kishatárátlépés, mert ami nem volt nálunk, megvettük ott, biciklivel is átmehettünk, nem kellett benzinre költeni – idézte fel a korábbi állapotokat. – Most is sok minden olcsóbban megvásárolható odaát. Ha csak aprópénzről is van szó, az itteni átlagember azt is megnézi. Sok családnak rokona is van a túloldalon, de azért szerintem nem fognak itt tömegesen átjárni.”
Kettős mérce
Tekintve, hogy Szerbia unión kívüli ország, furcsa, hogy ilyen sürgős volt a román fél számára a határ átjárhatóbbá tétele, miközben kicsit északabbra, Arad megyében már 2014 elején öt új román–magyar határátkelő megnyitásáról egyeztetett a két EU-tagállam kormánya. Ráadásul a Kisvarjas–Dombegyház, Ottlaka–Elek és Feketegyarmat–Gyula–Dénesmajor utak már elkészültek, a Nagylak-Csanádpalota történelmi út újjáépítése még tart, és tervek vannak a Pécska–Battonya útszakasz járhatóvá tételére is. A román kormány augusztusban jóvá is hagyta a kétoldalú közútfejlesztési keretmegállapodást, amelynek értelmében 20 határon átnyúló közúti és kerékpáros út épülhet meg uniós forrásokból, az új határátkelők felépítése mégis késik. Részben talán érthető a kivárás, mert ha Románia belátható időn belül beléphetne a schengeni övezetbe, szabad lenne a közlekedés, nem kellene határállomást építeni. Másrészt viszont tagadhatatlan, hogy mióta a PSD a fő kormányerő, a demokrata-liberális vezetőségű Arad megye infrastrukturális beruházásai, fejlesztései késve, vagy egyáltalán nem valósulnak meg. Példa erre az Aradot északról megkerülő körgyűrű két felüljárója építésének 2012-es felfüggesztése. Az ott kialakuló kilométeres dugók, többórás várakozások miatt a sofőrök körében hírhedté vált Arad, de a helyzet az egész országra rossz fényt vet.
Pataky Lehel Zsolt
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Tíz éve EMI Sepsiszentgyörgyön
Fennállásának tizedik évfordulóját ünnepli az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) háromszéki szervezete. Az esemény alkalmából ünnepélyes gálát szerveznek szombaton, amelyre az egyesület korábbi tagjai, az országos vezetőség, valamint Sepsiszentgyörgy vezetősége is hivatalos.
„Tíz esztendő telt el azóta, hogy az egyetemi életből hazakerült fiatalok helyi társaikkal kiegészülve létrehozták az EMI sepsiszentgyörgyi szervezetét. Így indult egy decemberi napon városunk egyik legismertebb ifjúsági szervezetének élete” – mondta Mihály István, a szervezet jelenlegi elnöke.
Hozzátette, a hétköznapok rohanásában továbbra is az értékalapú, hagyományokból építkező tevékenységeket kívánják folytatni. Az alapító tagok célja a szervezettel az volt, hogy küzdjenek mindazért, amely a magyarságot megilleti, és azért, hogy utat mutassanak a fiatalságnak egy jobb, élhetőbb magyar jövő felépítése érdekében.
Mihály István ugyanakkor kifejtette, szinte nincs is olyan terem vagy sportcsarnok Sepsiszentgyörgyön, amelyet legalább kétszer-háromszor ne töltöttek volna meg érdeklődőkkel. Koncerteket szerveztek, és nevükhöz fűződik számtalan, a magyar feliratok hiánya miatt szervezett figyelemfelkeltő tüntetés, történelmi előadás, továbbá több száz más rendezvény, megmozdulás, vetélkedő, továbbá képzések hosszú sora.
A szervezet tizedik születésnapja alkalmából visszatér ugyanabba a terembe, amelyben kezdetét vette rövid kis története a Trianon film bemutatásával. Ennek megfelelően az eseményre minden egykori EMI-tagot, szimpatizánst nagy szeretettel várnak szombat este 18 órától a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron termébe. A jubileumi gálán a szervezet rendezvényeinek hangulatanyagain, képein és kisfilmjein kívül személyes véleményeket, tapasztalatokat és az évek legemlékezetesebb pillanatait, történéseit hallhatják a jelenlevők. Az eseményt követően állófogadásra hívják a résztvevőket.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Folytatja a kormányzást a PSD, kizárták Geoanát és Şovát
Folytatni kívánja a Szociáldemokrata Párt (PSD) a kormányzást, a párt kongresszusát márciusban tartják, és egyelőre nem alkalmaznak szankciókat azon területi szervezetekkel szemben, amelyek rosszul teljesítettek az államfő-választási kampányban – erről döntött csütörtökön a PSD országos, kibővített elnöksége.
Ugyanakkor Victor Ponta pártelnök Mircea Geoană, Dan Şova és Marian Vanghelie kizárását javasolta – ezt a pártvezetés nagy többséggel meg is szavazta.
Ez Victor Ponta pártelnök-miniszterelnök győzelmét jelenti, mivel egyes területi vezetőkkel szemben ő arra az álláspontra helyezkedett, hogy kormányon kell maradni, és a párt soron következő kongresszusát, amelyen elemzik az általa elveszített államfőválasztás tanulságait, csak márciusban kell megtartani.
Balogh Levente
Székelyhon.ro

Helytállni büntetett előélettel
November végén jogosul a nyugdíjra, de munkakönyvében csak tizenhét ledolgozott évet tud felmutatni. Azon töpreng, vajon az a sokévnyi kemény munka, a fogva tartása idején elszenvedett kínzások és megalázások számítanak-e. 1988-ban szakított a bűnözői életmóddal, a börtönélettel, s azóta azt állíthatja magáról, hogy normakövetően beilleszkedett a társadalomba. Azt hitte, lerótta tartozásait, legszívesebben elfelejtené az egészet, csakhogy a túlélésért vívott „ökölharc” még mindig tartogat számára meglepetéseket.
Felesége családnevét vette fel Balázs Dénes, hogy szakítson múltjával, de nem titkol semmit – egy sokat megjárt ember nyugalmával mesél életéről.
Bűnözői karrier
Első alkalommal 1961-ben, 12 évesen néhány társával nyulakat lopott, és egy évre elítélték. Ekkor még nem létezett a polgári nevelés joggyakorlati fogalma, így ítélete – az akkori törvények szerint – felügyelt szabadság volt. A gyermekkori kaland azonban megbélyegezte, 17–18 éves korában már ténylegesen a rácsok mögé került: ellopta a Securitate kocsiját, amiért három és fél év börtönbüntetést kapott.
Úgy emlékszik rá, hogy ez volt az a három és fél esztendő, amit öt és fél év alatt töltött le – büntetésének meghosszabbítását egy szökési kísérlettel érdemelte ki. Kiengedték, besorozták, ám katonai szolgála idején, 26 évesen egy évre elítélte a katonai törvényszék, mert egy felettesét megverte. A következő években sem történt gyökeres változás az életében: a katonaságot tárgyalótermek, bíróságok, ítéletek, börtönök és magánzárkák váltogatják.
A „szörnyűség kuckói”
Mindvégig rettegett a börtöntől. „A vallató tiszt leült velem szemben, és úgy tett, mintha meg akart volna ütni. Összerezzentem. Azt mondta, ezzel elárultam magam, ne tettessem tovább. Tudatomnál voltam, világos volt, hogy nem a diliházba küldenek, hanem elítélnek” – mesélte. Megpróbálta elkerülni a börtönöket, de végül mégis úgy alakult, hogy a két kezén sem tudná megszámolni, hány intézményben fordult meg. Mindenhol dolgoztatták.
A Duna-deltában – ahonnan állítólag senki sem szökött meg – az iratcsomójában az állt, hogy „nagyon, nagyon veszélyes, tolvaj, hazug, perverz, és szökni próbál”. Forró és hideg bánásmódban egyaránt részesültek a rabok – elevenítette fel a múltat, kitérve, a forró azt jelentette, hogy 300 gramm kenyérrel, egy kis kocka marmaládéval, egy levessel és egy kis tányér árpakásával (kanalat nem adtak, evett mindenki, ahogy tudott) napi 12 órán keresztül a legnehezebb munkákat kellett elvégeznie. Akikkel hidegen bántak, azokat két akácfa közé feszítették kötelekkel.
Háromfajta munkabeosztás volt, könnyű, nehéz és nagyon nehéz. Egy rendeletet említett, amely a túlteljesítőket „jutalmazta” előrehozott szabadon bocsátással, de valójában nem lehetett túlteljesíteni. 56 kilósan saját bordája alatt ejtett tenyérnyi sebet, mert inkább a kórházat választotta, mintsem a kínzást. Mint mondta, személyes tapasztalatai voltak a közelmúltban felelősségre vont, múlt rendszeri kínzó és hóhér börtönigazgatókkal, őrökkel.
Alkalmazott bölcsesség
1988 óta itthon él Székelyudvarhelyen, és becsületes munkával biztosítja megélhetését. Úgy véli, büntetését megérdemelte és letöltötte. A forrófejűség lassan már csak emlék számára, viszont legszebb napjaiban is kihozná a sodrából, ha családját támadnák. Egyébként könnyű vele beszédbe elegyedni, szívesen húz párhuzamot a volt és a mai rendszer között. Nem sorolná például egy helyre a két rendszer bűnözőit: úgy gondolja, ebben az új világban még a bűnözők is el vannak kényeztetve.
Azt mondja, a forradalom idején emberéleteket mentett, hiszen „elég volt rosszat kiáltani valakire, a tömeg azonnal lincselt” – emlékezett vissza, hozzátéve, hogy még a legrosszabbak sem érdemlik meg a tömeg haragját, ugyanis előbb-utóbb mindenki elnyeri méltó jutalmát vagy éppen büntetését. Hitte, amit mondott, ez a vezérelve.
Nyugdíj előtt
Balázs Dénes tisztában van azzal, hogy őt nem alkalmazták munkavégzésre, csupán büntetését töltötte. Kissé igazságtalannak tartja, hogy a mai raboknak joguk van megtagadni a munkát. „Engem nehéz munkára köteleztek, kínoztak és igazságtalanságokat követtek el velem szemben. Betegre dolgoztam magam, hogy hamarabb szabadulhassak. Sajnos végül nem lett semmi belőle, mert koholt kihágásokért többször is eltörölték a nehéz munkámat. Csak azt szeretném, hogy ezekből valamennyit most elismerjenek. Ha nem, úgyis rendben van, legalább megpróbáltam” – számolt be helyzetéről belenyugodva.
Ettől függetlenül ma kiegyensúlyozott életet él, jól van, még mindig hibátlanul lótuszülésbe tud helyezkedni. Azért tanulta meg, mert amikor a rabokat jégre vagy havas földre ültetették, tízből nyolc felfázott és megbetegedett, ugyanis lótusz helyett a fenekükre ültek.
Jánosi András
Székelyhon.ro

"Nem csak a kommunista pribékek a felelősök"
Nagy Benedek Csíkszeredában született. A BBTE történelem karán kezdte tanulmányait, onnan vitték 1956-ban a szamosújvári börtönbe, amelynek egykori parancsnoka, a 88 éves Constatin Istratét idén júliusban jelentették fel. Szabadulása után volt faipari munkás, villanyszerelő, bányaipari technikus, muzeológus és újságíró, majd tanár, a rendszerváltás után pedig parlamenti képviselő. Élete meglepetéssel teli fordulatairól, a mai állapotokról alkotott véleményéről faggattuk.
Most öreg székelykaput újít fel a csíkszentkirályi, 350 évesnél is idősebb udvarházuk előtt. Mielőtt megírta volna saját visszaemlékezéseit, megjelentette édesapja, Nagy András várostörténeti jellegű feljegyzéseit és dédapjának, Tivai Nagy Imrének csíki monográfiáját. Miért ilyen fontos a múltra, a nemzedékek folytonosságára való figyelés Nagy Benedek számára? Családi kötelesség ez, vagy belső meggyőződésből, netán történészi képzettségéből fakad ?
Valószínűleg az alkatomból fakad, hogy mindig és minden körülmények között tevékeny embernek ismertek. Egyébként mindig csodáltam azokat az „életművészeket”, akik egy kellemes sétalovaglásként vonultak át az életükön, akik szépen, jól és kényelmesen élték le egész életüket. A mi társadalmunkban még becsülete is volt az ilyesfajta, problémákat nem okozó, úgymond normális életvitelű embereknek. Sajnos, én nem tartoztam közéjük. Nekem ez az életfelfogás mindig idegennek, károsnak és haszontalannak tűnt. Ebben közrejátszhattak valamennyire az elődök pozítiv és negatív példái is. Nekem például édesanyám felmenő ágán nagyon mélyre kell tekintenem az időben. Jövőre pont hatszáz éve annak, hogy Luxemburgi Zsigmond magyar király és német-római császár a svájci Konstanz-ban máglyán megégette a cseh eretnek Husz Jánost. A király kíséretében van az a Somkeréki Erdélyi Antal is, akinek az uralkodó ott nem magyar, hanem a Szent Német-Római Birodalom nemesi oklevelét és címerét adományozza. Antal fia még erdélyi alvajda, majd zuhan a magát a Bethlen- és Apaffy családokkal egy tőről eredeztető família, amelynek talán a legutolsó leányági sarját veszi feleségül a Doboka vármegyébe, a Sajó mentére telepített és ott kis jószágot nyert, feltörekvő Bocskai-hajdú, Ürögdi (I) Nagy János.
De akadt ugyanebben a családban egy fejedelemcsináló hajdúgenerális is, akit 1612 augusztusában élve dobat a gyulafehérvári fejedelmi udvar középső kútjába korábbi ivócimborája és támasza, az akkor már őrjöngő Báthori Gábor fejedelem… Aztán következik a református lelkészek, esperesek, sőt püspökök, kollégiumi professzorok, szerkesztők, jogászok és – gyakorta – íróemberek generációinak a hosszú sora. Ez a nagy múltú család, fiúágon, az édesanyámmal kihalt, én már a csíki ágon viselem a Nagy nevet. Aztán ott voltak a csíkmindszenti Nagyok, akik olyannyira nem akarták Habsburg igába hajtani a fejüket, hogy vagy két évtizedre (1702-1721) még a szabad, katonarendi székelyek névsorából is eltűnnek. Lópecérek, magyarán csempészek lesznek a havasokon át és vissza… Voltak könnyelmű, sőt kalandor felmenők is, főként az anyám bajor ágán. De akadtak igyekvő katonaemberek, mint a Csíksomlyón határőrtiszt, a gyergyóújfalusi Molnár Ignác ( T. Nagy Imre dédapám nagyapja.) Az ilyen régen történteket a legtöbb ember már nem ismeri. Csak a történetkutató deríti fel, hozza vissza a tudatba, nem törődve azzal, hogy mekkora terhet ró mindezekkel a példákkal az utódok lelkiismeretére!
Ez az évszázados családi háttér, ez a nem akármilyen szellemi örökség  hogyan határozta meg sorsának alakulását? Voltak  életében olyan pillanatok, amikor mindezekre támaszkodva hozta meg döntéseit?
Igen, föltétlenül voltak ilyen pillanatok az életemben. Amikor 1954-ben a történelem szakot választottam 17 évesen. Amikor 1956 őszén megpróbáltuk Kolozsváron a lehetetlent: az erdélyi múltunk szellemi örökségét összekötni a fiatalok tudatában a lehetséges jövővel. Vagy abban a máig tartó örömben, hogy 1968-1990 között tanárként átadhattam csíki diákjaimnak sok mindent ebből az örökségből, ebből a tudásból. Vagy 1989 végén és 1990 elején, amikor egy ideig őszintén hittem abban, hogy egy új és jobb világ kezdetén állunk, amikor kötelesség oda állni, ahol a közösségünk sorsa eldől. (Még akkor is, hogyha az ember a fejével vagy a további sorsával játszik. Ahogy az velem is történt, éppen most húsz esztendeje, amikor botorul szembementem egy kívül ragyogó, de belül kongóan üres gólemmel…Akkor a fő- és kisebb „papok” közül nem kevesen a négybevágatásomat követelték, de szerencsémre, erre még a legátalkodottabb poroszlók sem voltak hajlandóak. És mivel már első Kálmán királyunk is megmondta – sőt, törvénybe is iktattatta - , hogy „boszorkányok márpedig nincsenek”, úgy bizonyosodott be az is, hogy már bálványok se nagyon!...Semmilyen elégtételt sem érzek afölött, hogy az Idő azóta is mindegyre engem igazol…). Amint egyébként egy volt tanítványom mondta 1989. december 22.-én, amikor kirángatott a lakásunkból, egyre azt ismételgetve, hogy „ Na, most jöjjön tanár úr és mondja, amit kell, mert maga tudja, hogy mit kell most mondani!” Ez a bizalom – akkor és ott ! – nem csak megható, hanem egyenesen megdöbbentő és cselekvésre késztető volt.
Sokat cikkezett a nyáron a romániai média arról, hogy a szamosújvári börtön egykori rettegett alparancsnokát, Constantin Istratét bíróság elé küldik. 2014. október nyolcadikán azonban újpécskai lakásán elhunyt és immár az égi igazságszolgáltatás elé került. Hogyan emlékszik vissza rá? Gyakran idézik fel a Volt Politikai Foglyok Szövetségében a börtönéveket, vagy sok mindent már „ békévé oldott az emlékezés”?
Nem csak Istrate szamosújvári alparancsnoknak, hanem a még élő Alexandru Vişinescunak, a deltai Periprava kényszermunkatábor parancsnokának is az egyik kiszolgáltatottja és áldozata voltam 1958-, illetve 1959-ben. Mind a két primitív és szadista alakot csak a náci haláltáborok kápóihoz tudnám hasonlítani. De nemcsak ők bűnösök! Még egész sor nevet tudnék felsorolni, akiket mint gyilkosokat rögtön 1989 decembere után elő kellett volna venni és elítélni. Azzal, hogy őket mindmáig futni hagyták, csak a romániai társadalom meghasonlottságát fokozták és – nolens-volens - a kollektív lelkiismeretet terhelték egy negyedszázadon keresztül.
Ám ezek a most reflektorfénybe állított figurák csak eszközei voltak egy ördögien kitervelt, az emberek közötti gyűlölködés alantas ösztönére alapozott rendszernek. 25 év alatt tudatosan elmaszatolták és elmismásolták ennek a rendszernek a megszervezéséért és működéséért felelős „ fehérgalléros” és parolis ezrek felelősségre vonását, a magas tisztségű pártaktivistáktól, a kihallgató tisztektől az ügyészekig és hadbírákig, akik a törvényes hatáskörüket sokszorosan túllépve követték el az ember- és emberiségellenes bűntettek sokaságát.
Pár nappal ezelőtt – mint ismeretes- Kolozsváron mintegy tízezer egyetemista tüntetett a kormány, a politikai elit és a mindent behálózó korrupció ellen, már-már (erdélyi) szecesszionista felhangokkal. Jó volna ha tudná a felnövő és bántatlanul tüntető nemzedék, hogy az ő teljesen jogos tüntetésük során követelteknél nagyságrendekkel kevesebbekért mértek ránk, egykori fiatalokra, súlyos börtönéveket 1945 és 1985 között és jutatták a fizikai elpusztítás körülményei közé a legelemibb emberi jogaikkal élő állampolgárok tíz- és százezreit. És azt is, hogy a mai fegyintézetek luxushotel számba mennek a diktatúra megsemmisítő börtöneivel és kényszermunka táboraival szemben. Tudni kell: bármely szabadságkorlátozás a vétkes megjavulását célozza, nem pedig testi-lelki megtöretését és elpusztítását, ahogyan az velünk történt. És tették mindezt abból kiindulva, hogy bármilyen eszköz jogos és indokolt egy „jó cél” érdekében.
A 20. század két nagy bűne és tévedése, a kommunista és náci totalitarizmus végigsöpörtek rajtunk, beleégtek a gondolatainkba, az idegeinkbe, a világlátásunkba. Mára nekünk, utolsó túlélőknek csak annyi maradt, hogy szomorúan megállapítsuk: mi már soha nem tudunk megszabadulni ettől az örökségtől ! Ez a múlt csak velünk együtt tűnik el. (De vajon, eltűnik?..
A 89-es fordulat után parlamenti képviselőnek választották, majd tíz és fél éven át (1998 – 2008) át a magyar történelmi egyházak megbízottjaként dolgozott  Bukarestben, illetve látta el a romániai magyar közösség  képviseletének egyházpolitikai feladatait. Visszatekintve az eltelt negyedszázadra, hogyan látja a romániai társadalom és benne a magyar közösség alakulását? Mit gondol, lehetett volna másképpen is?
Románia egész történelmi múltja egy súlyosan hátramaradott és a társadalmi-gazdasági lemaradáson túl egy hatalmas morális terhet cipelve jutott el 1989 végére. Ezt a terhet – minden pillanatnyi eufória és reménykedés dacára – kénytelen volt továbbvinni az elmúlt 25 év folyamán. Mindezt a legnehezebben mi erdélyiek és a bánságiak – köztük, mi magyarok – viselték (viseltük), viseljük el a legnehezebben, a leginkább fájdalmasan. Innen a sok frusztráció, elégedetlenség és egymásra mutatás.
Igen, az igaz, hogy lehetett volna egy nagyot dobbantani és nagyot kockáztatni 89 végén és 90 elején, de erre nem voltunk felkészülve sem egyénként, sem közösségként. Utólag visszatekintve ma is csak azt mondhatom, hogy számunkra egy koszovói típusú konfliktus végzetes következményekkel járhatott volna. Kívülről sokan ezt nem így látták. Talán ha konkrét és azonnali nagyhatalmi támogatásban bízhattunk volna?! (Ne feledjük, még létezett a Szovjetunió és a német egyesítésénél Nyugat számára semmi nem volt fontosabb.)
Én soha nem gondoltam hősnek magam és ma is azt vallom, amint akkor: az egyéni sorsát bárkinek szíve-joga, hogy kockára tegye. De egy közösség sorsát kockáztatni, létében veszélyeztetni nem csak felelőtlenség, hanem megbocsáthatatlan bűn is. Így hát maradt számunkra a kis lépések unalmas, kifárasztó és elbátortalanító útja. Johannis nagysikerű, friss kötete, a Pas cu pas ( Lépésről-lépésre) jól példázza a fentieket.
Tudom, hogy úgymond a magyar temperamentumnak ez egyáltalán nem felel meg, mert a magyar hirtelen, türelmetlen, szeret kockáztatni és …veszíteni. Könnyebb Jézust kiáltva kiugrani a fedezékből és az ellenségre rohanni, mert aki átér, az győz, aki elesik a kartácstűzben az hős lesz. Nagyon nehéz a fedezékben lapulva kivárni az alkalmas pillanatot a sikeres támadásra. (Ami a románok alkatának – ismerjük be az utóbbi másfél évszázad történései alapján – sokkal inkább megfelel.) Ezért menekült el többszázezer türelmetlen magyar Erdélyből! És sajnos, ezt a számunkra tragikus következményekkel járható folyamatot, a látszat ellenére, kívülről is elősegítik, bátorítják.
Jelen volt az RMDSZ megszületésénél, útkeresésénél, egyetértve vagy egyet nem értve  a szervezet több vezető politikusával vagy éles vitákba bonyolódva olyan személyiségekkel, akik menetközben kisodródtak a szervezetből. Hogyan látja ma a szervezet szerepét?
Hiszem, hogy a szövetségre mint érdekvédelmi szervezetre, még sokáig szükség lesz és – ha jól belegondolunk – ennek az elvárásnak az alapvető érdekeink szempontjából meg is tud felelni.
Nagy Benedek (sz. 1937.) 1954-ben Csíkszeredában végezte el a középiskolát, főiskolai tanulmányait pedig a kolozsvári  Bolyai Tudományegyetem Történelem Karán kezdte. A történelem-filológia kari diákszövetség egyik vezetőjeként 1956-ban részt vett a diáktanács programjának megfogalmazásában, amiért 1956-1961 között ötévi börtönre ítélték. Szabadulása után 1965-től 1968-ig faipari munkás, villanyszerelő, 1968-1970 között bányaipari technikus, majd 1970-1973 között muzeológus, újságíró. 1971-ben történelemtanári diplomát szerzett a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. 1974-től 1990-ig tanár, ugyanakkor az Előre Hargita megyei tudósítója, majd 1990-től a Csíki Lapok szerkesztőbizottsági tagja, 1990-1996 között az RMDSZ listáján parlamenti képviselő.
Életútja során többször került kapcsolatba  a románsággal, annak legkülönbözőbb rétegeivel. Tapasztalatai alapján mit gondol, eljön majd az az idő, amikor a nacionalizmusok szikrái is elalszanak és a közgondolkodásban, a román-magyar viszonyban csupán az emberi-szakmai  értékek, nem pedig az etnikum kerül előtérbe?
A két nép egymásra utaltsága, sőt közös – mert összefüggő! – sorsa a Kárpátok-Duna térségben számomra evidencia. Erre már a börtönévek alatt kezdtem rájönni, az egykori román elit jeles személyiségeivel folytatott hosszú beszélgetéseket és vitákat továbbgondolva. Tudom, hogy a székelység egy jelentős hányada ösztönösen irtózik ettől a perspektívától, hiszen ez szembe megy az autonóm Székelyföld, sőt – és miért ne? – a független Erdélyi Állam kiútját felismerő erdélyi román többséggel. De amennyiben a dolgok jó irányban haladnak, hiszem, hogy egyéb, nagy horderejű változások – jogállamiság, nagyobb arányú külföldi beruházások stb. - mellett sok kitelepedett erdélyi magyar és német – vagy azok gyermekei – fognak Erdélybe visszajönni. És persze az immár nyugaton szocializálódó románságból is sokan…
Csodát, gyökeres változásokat vagy  csupán néhány korrekciót vár Klaus Johannis elnökségétől?
Klaus Johannis távolról sem egy vadzseni, hanem pragmatikus és kemény akaratú embernek látom. Aki – mindenek előtt – megvásárolhatatlan. És aki számára Románia európai elkötelezettsége, a jogállamiság felülkerekedése és a román társadalom endémikus romlottságának a lépésről-lépésre való visszaszorítása minden egyéb célt és szempontot felül fog írni. És van-e, lehet-e számunkra, itt és most, fontosabb ezeknél a célkitűzéseknél?  
A Nagy családban a közéleti szerepvállalás öröklődik, hiszen lánya, Nagy (Horváth) Anna Kolozsvár alpolgármestere. Buzdította közéleti pályafutásra, vagy ebben az apai példán kívül nem volt semmilyen szerepe?
Nem, én soha nem buzdítottam ilyen irányba, ez azt hiszem, hogy belülről fakad. Arra emlékszem, hogy 1995 májusában, Kolozsváron, az RMDSZ V. Kongresszusán, ahol a megkövezésem volt az egyik fő napirendi pont, egyetemistaként végig mellettem állt és rettentően felháborította az, hogy egyesek a szabad véleménynyilvánítást a felségsértéssel próbálják egyenlővé tenni. Fogyó életem nagy öröme és elégtétele ugyanakkor, hogy a közéleti munkát és szerepet eddig minden érdekelt fél megelégedésére képes előbbre vinni.
Az olyan nyughatatlan, tevékeny emberen, mint Nagy Benedek, nem fognak az évek. Min dolgozik most – persze, a székelykapu restauráláson kívül?
Dehogynem fognak! A 78. évemet taposom, már többet éltem, mint a szüleim, a négy nagyszülőm és három testvérem. Valaki(k) nagyon imádkoznak értem valahol. Egyéb magyarázat nincs. Igen, majdnem kész vagyok egy több mint ötszáz oldalas és a saját feljegyzéseim feldolgozásával írt kötettel, ami a romániai fordulatot követő első 3-4 esztendő politizálási, közéleti harcait illeti – oldalnézetből. A címe: „ Ellenzékben és ellenszélben. Politikai feljegyzések 1989 decembere és 1993 februárja között.” Még nagyon szeretném a második kötetet (1993-2008) is megírni, hogy ne vesszenek kárba a feljegyzések.
Székedi Ferenc
maszol.ro

Jó hír? Románia ENSZ-nagykövete szerint a romániai kisebbségekkel minden rendben van
Azzal támasztja ezt alá, hogy kisebbségi államfőt választott magának az ország. Meg a magyarok is feszt kormányon vannak.
Románia húszévnyi késéssel mutatta be az ENSZ illetékes bizottsága előtt a gazdasági, szociális és kulturális téren biztosított egyenlőségre vonatkozó nemzetközi megállapodásban vállaltak betartásáról készített jelentését.
Romániának elvileg ötévente kellene bemutatnia ilyen jellegű jelentést.
A jelentés bemutatásakor jelen lévő civil szervezetek felháborodott hangvételű állásfoglalásban kérték számon Románia hozzáállását a felmerülő kérdésekhez, és Maria Ciobanunak, Románia ENSZ-nagykövetének a romákkal, nőkkel és kisebbségekkel kapcsolatos megnyilvánulásait.
Így Ciobanu szerint a romák "természetüknél fogva nomádok", és ennek köszönhető, hogy nem megy a román államnak az integráció az esetükben. Ciobanu szerint a romániai nők, annak ellenére, hogy magasan képzettek, "nem felkészültek a kemény politikai életben való részvételre". A kisebbségek jogaival kapcsolatban is megvolt a válasz: Románia kisebbségi államelnököt választott, óriási többséggel, tehát nem beszélhetünk semmiféle diszkriminációról, ami ellenük fogalmazódna meg.
Mindezek mellett a jelentés bemutatásakor nem jelent meg az illetékes minisztériumok képviseletében senki, és az ENSZ ezzel foglalkozó bizottsága által feltett kérdések jó részére Románia képviselete vagy nem válaszolt érdemben, vagy hárított. De volt olyan kérdés is, amire egyáltalán nem válaszoltak. A civil szervezetek szerint mindez azt bizonyítja, hogy Románia képviselete révén egyszerűen nem vette komolyan az ENSZ-t.
Felhőtlen együttélés?
A kisebbségiekre vonatkozó kérdésekben a román delegáció már a felvezető beszédben szót ejtett a felhőtlen együttélésről és a minden körülmények között biztosított kisebbségi jogokról.
Eszerint, amellett, hogy Romániában mindig is különböző kisebbségek éltek együtt a román többséggel, azok igazi szabadsága a diktatúra után jött el. Ez a parlamenti képviselet garantálásával, a kisebbségiek által vezetett Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalával és az anyanyelven való taníttatás biztosításával valósult meg.
Az első buktató: kisebbségek
Nicolaas Schrijver, a bizottság egyik szakértője, valamint Románia-raportőr csalódottnak nevezte magát a kulturális jogok romániai helyzete miatt. Itt a nyelvi jogok betartását, a kisebbségi nyelven elérhető nyomtatott sajtó elsorvadását, a magyar nyelvű tévéműsorok kis számát találta a raportőr kifogásolhatónak. Schrijver szerint sokkal több információt kellett volna szolgáltasson a delegáció, mint amennyiről beszélt.
A delegáció válasza nagyon rövidre zárta a kérdést. „A kisebbségiekkel szembeni intolerancia kapcsán, Románia államfője egy kisebbségi, a támogatottsága óriási volt. Mindez a kisebbségekkel szembeni nyitott, demokratikus, nem-diszkrimináló és toleráns román társadalom bizonyítéka” – mondta Ciobanu.
Ciobanu ennél is tovább ment, és arról beszélt, hogy a nacionalizmus és intolerancia problémájával szembesülő Európához képest a románok kisebbségekkel szembeni attitűdjét példaértékűnek kellene elfogadni. Románia Ciobanu szerint több fejlett európai országhoz viszonyítva is sokkal toleránsabb kisebbségeivel.
Ciobanu elmondta, hogy a román állam programok révén bátorítja a kisebbségeket a kulturális életben való részvételre, és léteznek magyar nyelven sugárzó adók. Az eltűnő kisebbségi nyomtatott sajtóra válaszul három országos magyar és német nyelvű nyomtatott sajtóorgánumot említett, amelyeket a kormány támogat. Felhozta az 1 227 000 fős magyarságot is, amely többször kormányzati szerepvállalásra jutott az érdekképviselete révén.
A második buktató: a romák
Schrijver a romákra is rákérdezett, valamint a növekvő intoleranciára, ami a romániai társadalmon belül jelentkezik velük szemben.
Ciobanu szerint a romák helyzete történelmi múltjukból ered, ami a diszkrimináció és a marginalizáció eredője. Szerinte romák sokasága szembesül azzal, hogy generációról generációra mélyszegénységben kell élnie.
„A romák természetüknél fogva nomádok voltak, szóval arra van szükség, hogy az európai országok működjenek együtt egy közös, európai megoldás megtalálására” – mondta.
Az egyik, romák kilakoltatására vonatkozó kérdésre válaszolva Ciobanu azt mondta, hogy ez gyakran nem-romákkal közösen történő kilakoltatás, tehát nem a romák ellen irányul. Itt kiemelte a központi és helyi hatóságok közötti hatásköri különbségeket és azt, hogy általában olyan személyeket lakoltattak ki, akiknek nem volt az adott helységben lakcíme. Szerinte a büntetőjog biztosítja azt, hogy ezek a kilakoltatások etnikai megfontolásoktól függetlenül legyenek megoldva.
Négy elmaradt jelentés, egy válasz
A szakértő azt is megkérdezte, hogy miért késtek húsz évet az elvileg ötévente bemutatandó jelentéssel. A delegáció szerint húsz évbe került az, hogy az EU-s csatlakozás folyamatában megváltozott jogrendekhez az ország alkalmazkodjon, és csak azután vált időszerűvé a jelentés.
F.J.
Transindex.ro

Toró Tibor: az RMDSZ az egyetlen ésszerű döntést hozta ebben a helyzetben
„Az a döntés, hogy az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsa javasolja a Szövetségi Képviselők Tanácsának a kormányról való kilépést, úgy gondolom, hogy az egyetlen ésszerű döntés volt, amit hozhatott. Az RMDSZ több csatornán is ezt az üzenetet kapta, többen is ezt szerették volna látni. Így a véleményformálók, politikusok, és nem utolsósorban a második fordulón szavazó magyarok felől is ez az üzenet jött. A magyarok nagy arányban szavaztak Victor Ponta ellen, és a PSD ellen is” – mondta Toró Tibor politológus.
Toró úgy vélte, hogy az SZKT a döntést nagy valószínűség szerint meg fogja erősíteni. „ Az RMDSZ-nek az igazi döntéshozó szerve a SZÁT, az SZKT az elmúlt években formalitásokat teljesített” – mondta.
Kérdésünkre, hogy van-e abban ellentmondás, hogy az államelnök-választás eredménye határozza meg a kormányzati szerepvállalást, Toró azt mondta, hogy az RMDSZ-nek oda kellett figyelnie a magyarok szavazatában megfogalmazódó üzenetre. „Ez nem csak Victor Ponta-ellenes, hanem PSD-ellenes szavazás is volt. Az RMDSZ-nek erre annak ellenére is oda kell figyelnie, hogy az elmúlt 15 évben ezt nem minden esetben tette meg. De ez egy más helyzet volt, mint az eddigiek” – mondta. Kérdésünkre, hogy miben volt ez a helyzet más, Toró a Klaus Johannis második fordulóban való támogatása körül kialakult helyzet miatti közfelháborodással magyarázta a helyzet különlegességét.
„Ilyen típusú közfelháborodást az RMDSZ egyetlen döntésével sem váltott ki. A sajtó képviselői, a véleményformálók és a szavazók nyomása is ehhez a döntéshez vezetett. Ebben nagyon erős tényező volt az, hogy felmerült annak a veszélye, hogy az RMDSZ tovább távolodik a választóitól” – mondta Toró. (hírszerk.)
Transindex.ro

A liberálisok számítanak az RMDSZ-re
Az új NLP egyesíteni fogja erőit az ellenzékben, hogy a kormányt megbuktassa. Mikor? Amikor kényelmes többséget tudunk biztosítani a parlamentben – közölte tegnap Cezar Preda volt DLP-s képviselő, aki állítása szerint már egy hete tudta, hogy az RMDSZ ki fog lépni a kormányból, mert „nem maradhat többé Ponta és Dragnea mellett”.
Preda szerint „az RMDSZ pont azt tette, amit tennie kellett”. Alina Gorghiu, az NLP első alelnöke visszafogottabban nyilatkozott: akkor fognak tárgyalni az együttműködésről egy új parlamenti többség kialakítása érdekében, amikor az RMDSZ meghozza végső döntését a kormányból való kilépését illetően. A SZÁT csütörtöki határozatát nem tartja meglepőnek: „Tudomásul vettük, szerintem magától értetődő gesztus, figyelembe véve a magyar választók politikai opcióját az államelnöki választásokon. Gyanítom, hogy a javaslatot az RMDSZ vezetőségi fóruma is jóváhagyja december 13-án, mivel az RMDSZ minden komoly elemzése elkerülhetetlenül az alakulat kormányból való kilépéséhez vezetett volna” – vélekedett Gorghiu, és leszögezte: „a mi célkitűzésünk továbbra is az, hogy eltávolítsuk a toxikus Ponta-kormányt, és minél hamarabb össze tud állni egy új parlamenti többség, amely bizalmatlansági in­dítvánnyal félre állíthatja azt, annál jobb”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)