Határtalan pszichológia a határon túl
Első alkalommal szervezték meg Erdélyben a Magyar Pszichológus Társaság éves kongresszusát, amelyen neves szakemberek adtak elő. A magyarországi és erdélyi pszichológusok eseményének a Sapientia Egyetem marosvásárhelyi kara ad otthont.
A Magyar Pszichológus Társaság évente megrendezett kongresszusának 23. alkalmát tartják Marosvásárhelyen május 15-17. között. A konferencia címe Határtalan pszichológia, amelyen a tudomány legkülönbözőbb ágairól és kutatásairól hallhatnak mindazok, akik regisztrálnak az eseményre. Több mint 350 résztvevő jelentkezett – tudtuk meg Krízbai Tímeától, a kongresszus szervezőbizottságának elnökétől. „Nagyon örülünk, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem befogadta ezt a rendezvényt, hiszen ez premiernek számít az erdélyi és magyarországi pszichológusok számára. Az idén létrehoztuk a Magyar Pszichológus Társaság Erdélyi Tagozatát, így a magyarországi szakemberek köre bővült az erdélyiekkel. A pszichológia sok területe képviselve van ezen az alkalmon, klinikai-, egészség-, munka és szervezetpszichológia szekciókban több előadás is elhangzik a hétvége folyamán. Folyamatban lévő kutatások bemutatóival is készültek a szakemberek” – mondta a bizottsági elnök.
Olyan rangos előadók is tartottak előadást, mint Pléh Csaba pszichológus és nyelvész, az egri Eszterházy Károly főiskola tanára. Előadásának címe A lélek a WEB világában: Kapcsolatok és tanulás az új kütyük világában volt, amelyben a kapcsolatok kialakításáról beszélt a mai internetfüggő világunkban. A kutatásból kiderült, hogy az új kommunikációs eszközök, mint például a mobiltelefon, internet, chat, sms stb., látszólag kitágítják kapcsolati hálózatainkat, ám ez csak a külső szférára igaz. Igazán intim, belső baráti kapcsolataink személyes kapcsolaton alapulnak. A személyiség is meghatározza, hogy kivel kerülünk közeli kapcsolatba. Ez alatt olyan személyeket értett az előadó, akiktől segítséget kérünk szükség esetén, akiktől érzelmi támaszt kapunk, és akikkel sűrűn találkozunk.
A konferencián számos neves előadó szólal fel a következő napokban, műhelymunkák és szimpózium előadások várják a szakma iránt érdeklődőket.
Becze Dalma. Székelyhon.ro

Tanuljanak Mihály vajdától a román politikusok
Nem az a megoldás, hogy provokációra provokációval válaszolunk – egyebek mellett ezzel indokolta Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester azon döntését, hogy nem engedélyezi az MPP által korábban december elsejére kezdeményezett tüntetést a Mihai Viteazul térre.
Kulcsár-Terza József, az MPP megyei elnöke a székely szimbólumok elleni hadjáratra válaszként javasolta, hogy december elsején a Mihai Viteazul-szobor előtt szervezzenek autonómiatüntetést, amelyen emlékeztetnék a román hatalmat a Gyulafehérvári Nyilatkozatban foglalt, be nem váltott ígéretekre. A politikus a városházán is iktatta a kérést, Antal Árpád azonban hétfőn közölte: nem engedélyezi a megmozdulást. Ezt követően Kulcsár jelezte: egyeztettek a polgármesterrel, és az a megoldás körvonalazódott, hogy a megmozdulást előrehozzák november 29-re. A polgármester tegnap a sajtó előtt kifejtette: nem tartaná jónak, ha Sepsiszentgyörgyön egyfajta helyfoglalási verseny kezdődne a nemzeti ünnepekre, ezért nem támogatja a december elsejei időzítést és a helyszínt. Közölte viszont: éppen november 29-én lesz a 415. évfordulója annak, hogy Mihály vajda kiadott egy dokumentumot, melyben a sepsiszéki székelyek autonómiáját, szabadságjogait biztosította. Erre pedig emlékeztetni kellene a román hatalmat, mert a mai román politikusoknak lenne, mit tanulniuk Mihály vajdától – fűzte hozzá. Ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy döntése egyfajta precedenst teremt majd az ország többi városában – például Aradon, Kolozsváron –, és a magyar nemzeti ünnepeken nem engedélyeznek más felvonulást. Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Önrendelkező Székelyföldet, hivatalos magyar nyelvet kérnek
Románia kormánya és parlamentje tartsa tiszteletben a nemzeti kisebbségek védelmére vállalt minden kötelezettségét, az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartájának előírásait; Románia területén Székelyföld néven hozzanak létre közigazgatási régiót, amely foglalja magában a memorandum mellékletében szereplő településeket (153 Hargita, Maros és Kovászna megyei község és város – szerk. megj.), és csak ezeket.
Autonóm státust kérünk ennek a régiónak. Kérjük, hogy azokon a településeken, ahol a magyarság részaránya meghaladja a tíz százalékot, az állam nyelve mellett a magyar is legyen hivatalos nyelv – ezek az alapvető követelései annak a petíciónak, amit Uzon község helyi tanácsa tegnap fogadott el. A határozat ugyanakkor felhatalmazza a község polgármesterét, hogy a petíciót eljuttassa a megye kormánymegbízottjához, az EU szerveihez, valamint az ENSZ Emberjogi Tanácsához.
A vonatkozó határozattervezetet és indoklását a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) fogalmazta meg. Magyar emberként úgy gondolta, érdemes tárgyalni, megvitatni az SZNT kezdeményezését, erre jó alkalmat adott a tanácsülés – mondta el érdeklődésünkre Ráduly István polgármester.
Az ülésen részt vett Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke, aki elmondta, Hargita megyében három, Maros megyében egy önkormányzat már elfogadta a petíciót. Előbbiben a prefektus máris megtámadta a határozatokat. Az SZNT számított erre a lépésre, előkészített egy iratot, melyet EU-s fórumokhoz fognak eljuttatni. A határozat megtámadásával alapvető állampolgári jogot, a kérvényezési jogot sértik – fogalmazott Gazda.
A tegnapi tanácsülésen többen szólni kívántak a határozattervezet kapcsán. Vrânceanu Alexandru tanácstag arra volt kíváncsi, mivel segít az autonómia a napi problémákban. Az RMDSZ sokszor volt kormányon, de ennek jó hatását sem a románok, sem a magyarok nem érezték. A polgármester konkrét példákkal próbálta magyarázni az autonómia lényegét. Helyben hozhatók a közösséget érintő döntések, például nem országos szinten szabják meg a fűtéspótlék értékét, nem Bukarestben meghirdetett pályázatokkal választják ki a helyi befektetések kivitelezőit. Mindenkin segítene az is, ha helyben maradnának a pénzek – vázolta a községvezető. Gazda Zoltán azt is hangsúlyozta: az autonómia nem a magyaroknak szól, hanem a régió minden lakosának. Vrânceanu később kijelentette: ők is jónak látnák az ilyen autonómiát, gazdasági szempontból legyen jó magyarnak és románnak is.
A nyugdíjak kérdése is felvetődött. Mi lesz azokkal, akik eddig a román államnak fizették be nyugdíj-hozzájárulásukat? Gazda Zoltán megnyugtatóan válaszolt. Két lehetőség is van: vagy az állam fizeti tovább a nyugdíjakat, vagy a vonatkozó nyugdíjalapot átutalja az autonóm közigazgatásnak. Kovács Zsombor sepsimagyarósi falumegbízott felvetette: az emberek nem tájékozottak a tekintetben, hogy milyen előnyökkel jár az autonómia. Válaszában Gazda elmondta, tizenkét pontban összegezték az autonómia előnyeit, és ezt valóban tudatosítani kell a polgárokban. Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mária Rádió-stúdió Sepsiszentgyörgyön
Nagyvárad, Csíksomlyó, Székelyudvarhely, Gyulafehérvár és Kolozsvár után Sepsiszentgyörgyön is beindul pünkösdkor a Mária Rádió stúdiója a Máltai Szeretetszolgálat Horgász utcai épületében – tudtuk meg Görgényi Tündétől, a sepsiszentgyörgyi stúdió mindenesétől.
A programot Nagyváradról hangolják össze, és a hat stúdiónak mindennap lesz műsorideje. Egyelőre úgy tűnik, a sepsiszentgyörgyi hétfő délután és szerda hajnaltól 13 óráig sugároz, de a stúdiót nyitva tartják, mert igénylik az emberközeli kapcsolatot. Görgényi Tünde három éve önkéntesként dolgozik a Mária Rádiónál, az éjszakai virrasztásokat közvetítette. A stúdiót Tamás József segédpüspök áldotta meg május 10-én a Mariathon elnevezésű, világméretű rádiós rendezvény második napján, amikor a tervezett írországi Mária Rádióért gyűjtöttek és imádkoztak. A Mária Rádió világszerte önkéntesek munkáján alapszik, a stúdiók egy-egy alkalmazottal működnek; ahogyan Böjte Csaba atya fogalmazott, az idős nénikék két fillérjéből, adományokból tartja fenn magát. Görgényi Tünde lapunknak elmondta: sajátos műsorral, a Lélek szerinti élet bemutatásával készülnek, amivel nemcsak elméleti, hanem gyakorlati módszerekbe is beavatják a hallgatóságot, hiszen nagyon sok lelki betegséget az orvostudomány sem tud gyógyítani.
Józsa Zsuzsanna. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Almási Béla öt éve ment el
Öt év… Mintha évtizede távozott volna közülünk.
A hiánya miatt érzi így az ember?
1986-ban jelent meg Magyar Krisztus című regényem, s jól éreztem, hogy egy darabig nem érdemes nekivágnom (Csabáról) az erdélyi határnak. Mert gyanítottam, tűvé teszik érte – és olvasóiért – bizonyos Szerv emberei (?) fél Arad megyét, s ez nekem sem ígért sok jót. Hogy 1989 végétől újra mehettem haza, Aradba-Csanádba (Kisiratosra és Aradra), hamar megtudhattam: valóban zaklattak nem egy aradit s kisiratosit a táj magyar parasztvilágának legutóbbi kétszáz évéből merítő regényem miatt.
Az 1980-as évek elején emlegette Almási Bélát, Kisiratos körorvosát Kurtucz Gergő öcsém (unokatestvéreim egyike, Béla egykori osztálytársa – nyugodjék békében ő is!), hogy szeretne velem beszélgetni. Ekkor, a ’90-es évek elején ismerkedtünk meg végre egymással. Hogy egész további életünkre szóló barátság legyen belőle – túl síron, akármin?
Hogy milyen ember volt, az aradiak nagyon jól tudják, nem kell nekik bemutatnom! Szerénysége, hon- s népszeretete, szorgalma, önfeláldozása, műveltsége és művészetszeretete, mély embersége, önzetlensége, megannyi áldozatvállalása és vállalkozása közismert. (Nálunk, Csonka-Magyarországon van megyei díszpolgárság is. Ha lenne Aradban, tisztelettel ajánlhatnám az Arad megyei illetékesek figyelmébe: Almási Béla nagyon megérdemelné! Megszolgálta… ezt a megtiszteltetést is.) De hogy mit jelentett e (zarándi–bihari–aradi–békési–csanádi) táj magyar világát megörökíteni igyekvő írónak – szerénységünknek – az ő barátsága, tán ideróható. Alakuló, lassan kész, Lönni vagy nem lönni című kisiratosi falurajzom odaadó munkatársa lett; segített, amiben csak lehetett. Tanulmányaimhoz szükséges adatok sokaságát nyújtotta, elvitt jó emlékezetű idős emberekhez, vagy más forrásra hívta föl a figyelmemet; ha nem tudom, hogy nála (Kürtösön, Kisiratoson) sosem vagyok hívatlan vendég, ritkábban fordulok meg errefelé, s biztos, hogy soványabb lenne a falurajzom.
Mellettem állna most is – például rendíthetetlen hitével, hogy érdemes. Érdemes dolgozni, küzdeni, hinni. Álmodni! Valami jobbat. (Ha a végén meg-megroggyanunk is… nyilván valamennyien.)
Dr. Almási Béla (1947–2009) e napon, május 15-én hunyta le végleg a szemét. Emlékét sokan őrizzük, munkáját… – ha szabad ezt mondani: – folytatjuk. Mert van mit továbbvinni. Máltai ház, tájház, gazdakör, önálló község, magyar érdekvédelem (…s mi minden még!) őrzi valamikori ittlétét.
Sarusi Mihály. Nyugati Jelen (Arad)

Miért kell szavaznunk május 25-én?
Gondjaink békés orvoslásának egyetlen módja
Jámborné Péterszabó Ilona geológus mérnök, az In Memoriam 1956. Egyesület elnöke: „Véleményem szerint annak, ami most Ukrajnában történik, nagy intő jelnek kellene lennie minden olyan népcsoport számára, amelyik egy más ország területén, kisebbségben él. Akár őshonos, akár bevándorolt, a kisebbségeket mindig, mindenhol megpróbálják beolvasztani. Legtöbbször az állam szorgalmazza, gyakran azonosságukat feladva, maguk teszik az állítólagos könnyebb érvényesülés reményében. Ha az Európai Parlamentbe nem jut be minél több kisebbségi származású képviselő, e kérdés soha nem kerül napirendre. Mivel a feldarabolt magyarság jelenleg 7 államban, továbbá diaszpórában is él, e kérdés számunkra életbevágóan fontos. Mert a törvényes változat az egyetlen megoldás afelé, hogy elkerülhető legyen az ukrajnai helyzet, ahol jogaikért egymást ölik az emberek vagy egyik napról a másikra ellenséges viszonyba kerülnek egymással a szomszédok. E rendezetlen állapotnak a szabályozása az Európai Unióra vár, amelyiknek a törvényhozása csak akkor veheti a napirendjére, ha ott megfelelő képviselők szorgalmazzák azt. Éppen ezért, május 25-én mindnyájunknak el kell mennünk, az ismerőseinket, a rokonainkat is mozgósítanunk kell szavazni, a magunk jelöltjeire!”
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

Az RMDSZ újrafogalmazta az EU pénzkereteiből megvalósuló fejlesztési prioritásait
Az RMDSZ újrafogalmazta az Európai Unió pénzkereteiből megvalósítandó fejlesztési prioritásait. Az Erdély 2020 operatív programjavaslat frissített változatát ma mutatta be Kolozsváron Borbély László, a szövetség politikai alelnöke, és Winkler Gyula európai parlamenti képviselő, a szövetség gazdasági tanácsának a koordinátora.
Borbély László elmondta, az RMDSZ párbeszédet kezdeményez a koalíciós partnerekkel annak érdekében, hogy az Európai Unió pénzforrásai a következő költségvetési ciklusban jobban szolgálják Erdély és az ország érdekeit.
A politikus elfogadhatatlannak találta például, hogy Románia a Brüsszelbe márciusban benyújtott partneri szerződésjavaslatában kétmilliárd euróval kevesebbet irányoz elő környezetvédelemre, mint a korábbi ciklusban.
Borbély László elképzelhetetlennek tartotta, hogy az előirányzott 3,5 milliárd eurós környezetvédelmi keretből Románia teljesíteni tudja a csatlakozási szerződésben vállalt vízellátási és szennyvízgazdálkodási kötelezettségeit. Úgy vélte, az ország rendelkezésére álló 41 milliárd euróból legalább hét milliárdot kellene környezetvédelemre szánni.
Winkler Gyula európai parlamenti képviselő arra figyelmeztetett, hogy a pénzlehívás csak eszköz a célok elérésében. A gazdaságpolitikus az intelligens, fenntartható és a társadalmi befogadást elősegítő növekedést jelölte meg célként. Hozzátette, az operatív programjavaslat 14 prioritást és 33 intézkedést jelöl meg Erdély fejlesztésére.
Ezek sorában a szállítási és a kommunikációs infrastruktúra fejlesztését, a kis és középvállalatok versenyképességének a növelését, az oktatás és a szakképzés fejlesztését, fenntartható munkahelyek létesítését, a szegénység elleni küzdelmet és a társadalmi befogadást, a mezőgazdaság gépesítését illetve a leader akciócsoportok hangsúlyosabb támogatását említette.
Winkler Gyula azt is hozzátette, Romániának sürgősen módosítania kellene a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos jogszabályait. Csökkentenie kellene a pályázati bürokráciát és immár nem a legalacsonyabb ár alapján, hanem az ár/érték arány, illetve az ár/szavatossági idő arány alapján kellene győztest hirdetnie a közbeszerzési pályázatokon.
Az Erdély 2020 című gazdasági stratégia első változatát 2012 októberében mutatta be az RMDSZ. Szabadság (Kolozsvár)

Énlaka világa a KJNT-nél
Énlaka kulturális öröksége címmel nyílt kiállítás szerdán délután a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) székhelyén, Kolozsváron, az intézmény, a Pécsi Tudományegyetem Régészeti Tanszéke, annak Légirégészeti Tékája, az Építéskivitelezési és Mérnöki Menedzsment Tanszék, valamint az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság Kulturális Szakbizottságának közös szervezésében. Az egybegyűlteket Pozsony Ferenc néprajzkutató köszöntötte, kiemelve Visy Zsolt, a Pécsi Tudományegyetem régész professzorának munkáját, aki az elmúlt időszakban számos esetben népszerűsítette a Hargita megyei települést.
GEDŐ DALMA-ORSOLYA. Szabadság (Kolozsvár)

Anyaország
Felszisszentek a Magyarországgal szomszédos államok hatóságai Orbán Viktornak a határon túli magyarok autonómiájával, ezen belül is az önrendelkezés igényének jogosságával kapcsolatos kijelentésére.
Bukarestből és Kijevből az utódállamoktól megszokott reakciót váltottak ki a magyar miniszterelnök szavai, amelyekről még az anyaországi balliberális ellenzék, sőt néhány jobboldali elemző is úgy vélekedett, hogy nem szolgálta a nemzetpolitikai érdekeket, inkább kardcsörtetésnek illett be az Ukrajna miatt puskaporos hordóhoz hasonlítható térségben.
Amúgy pedig – folytathatnánk a kritikusok érvelését – a Krím annektálása, Ukrajna keleti régióinak elszakadási kísérlete, a Nyugat és Oroszország között dúló hidegháború közepette a kárpátaljai magyarok autonómiáját követelni annyit tesz, mint akasztott ember házában kötelet emlegetni.
Holott Orbán semmi újat nem mondott ahhoz képest, amit a mindenkori magyar kormányok – több-kevesebb hangsúllyal – képviselnek a rendszerváltás óta a témában, és amit a 2012-ben módosított alkotmány tömören úgy foglal össze: Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarok sorsáért, támogatva jogaik érvényesítését.
Igenis hasznosan teszi Budapest, ha ennek az alapállásnak az elhallgatása helyett határozott és markáns anyaországként lép fel a Kárpát-medencében, egyértelművé téve szomszédai, de egyszersmind az EU számára is, hogy határain kívül élő nemzettársai sorsát, boldogulását épp olyan fontosnak tekinti, mint az országon belül élőkét.
Rosszindulatról, már-már magyarfóbiáról tesz tanúbizonyságot, aki ebből arra következtet, hogy Magyarország az erdélyi, vajdasági, kárpátaljai magyarok elszakadását szorgalmazza, hiszen Budapest mindig egyértelművé tette: elismeri az országhatárok sérthetetlenségét, és nincsenek területi igényei egyetlen állammal szemben sem.
Egyes román és ukrán politikusok hiába próbálják annak beállítani, Orbán attól még nem válik irredentává, ha például Ukrajna uniós csatlakozása esetében a kárpátaljai magyarok kisebbségi jogainak rendezését szabja feltételként. Elég nagy mulasztás volt Magyarország részéről, hogy ezt Románia EU-integrációjakor nem tette meg.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

Szombat esti múzeumláz Erdélyben is
Minden évben mintegy háromezer európai közgyűjtemény csatlakozik a Múzeumok éjszakája nevű programhoz, amelyet 2005-ben hozott létre a francia kulturális és kommunikációs minisztérium.
Az európai múzeumok éjszakáját minden évben a május 18-ai múzeumok nemzetközi napjához legközelebb eső szombaton tartják. Most szombaton számos romániai intézmény is késő estig várja a látogatókat, akik jobbára ingyen vagy jelképes összeg kifizetése ellenében látogathatják meg a különféle tárlatokat.
Háromnapos ünnep Vásárhelyen
Marosvásárhelyen immár kilencedik alkalommal szervezik meg a múzeumok éjszakáját, a tavalyi évhez hasonlóan többnapos rendezvénysorozattal, péntektől vasárnapig várják az érdeklődőket. Míg múlt évben „kulturális sétáló utcává” alakult az Enescu utca, idén a Színház tér lesz a rendezvénysorozat központi helyszíne.
Itt zajlik majd a képzőművészeti vásár, de itt épül fel az a színpad is, amely a szabadtéri koncerteknek ad teret, de kulturális kávézót is üzemeltetnek a rendezvény ideje alatt. A Maros Megyei Múzeum által szervezett programok sorát pénteken 20 órától nyitja meg Bayer Friderika magyarországi énekesnő gospelkoncertje a Kultúrpalotában. Az énekesnő 1994-ben első magyar indulóként 4. helyezést ért el az Eurovíziós Dalverseny dublini döntőjében.
A Színház téri színpadon többek között Palya Bea magyarországi énekesnő, a kolozsvári Nightlosers zenekar, valamint a marosvásárhelyi művészeti iskola diákjaiból álló Echoesphere nevű együttest is fellép.
Szombaton délelőtt megnyitják a Maros Megyei Múzeum valamennyi részlegét, és hajnali 2 óráig várják majd a látogatókat. Idén a Múzeumok éjszakája programsorozatba kilenc marosvásárhelyi intézmény, szervezet is bekapcsolódott: a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a Maros Művészegyüttes, a Teleki Téka, a Bolyai téri unitárius egyházközség, a Keresztelő Szent János Plébánia, a Bernády Alapítvány, a Maros Megyei Speciális- és Hegyimentők Egyesülete, az Állatkert és a Classiccarclub.ro.
A Múzeumok éjszakájának programjaira a belépő felnőtteknek 5 lejbe, a 6-18 éveseknek 3 lejbe, míg a nagycsaládoknak 10 lejbe kerül. Hat éven aluli gyerekeknek ingyenes. A karszalagos belépőt egyszer kell megvenni, ez érvényes minden programra, minden helyszínen.
Rembrandt-tárlat ingyen
A kolozsvári múzeumok ingyen látogathatók szombat délutántól késő estig. Az Erdélyi Néprajzi Múzeumban például ingyen tekintető meg a Rembrandt, a metszet művészetének csúcsa című tárlat második „felvonása”, a holland mester összesen 273 metszetét tartalmazó gyűjtemény második fele.
A Kolozsvári Szépművészeti Múzeum Egy éjszaka a palotában című programjának keretében a látogatók a tárlatok megtekintése mellett keringőzhetnek is a Bánffy-palotában, de megszervezik a Kolozsvár legjobb rétese elnevezésű versenyt is.
A csucsai Octavian Goga Emlékmúzeum – ahol nemrég nyitottak meg egy Ady Endre-emléktárlatot is – ingyenesen gondoskodik a kolozsvári érdeklődők szállításáról. A két gyűjteményt 15 órától éjfélig tekinthetik meg ingyen a látogatók.
Mindezek mellett országszerte számos közgyűjtemény várja a látogatókat a múzeumok éjszakáján. Az érdeklődők a Noapteamuzeelor.ro oldalon tájékozódhatnak a programokról.
Szász Cs. Emese Krónika (Kolozsvár)

Múltidézés önmentés nélkül – Bemutatták Tőkés István egyháztörténeti könyvét
Új reformációt indít el az egyházban Tőkés István A romániai magyar református egyház élete 1944–1989 című könyve, mutattak rá a méltatók a kiadvány kolozsvári bemutatóján.
„Az a lényege ennek a könyvnek, hogy elindít egy új reformációt a református egyházban, 70 olyan esztendő kórtüneteit mutatja be a romániai református egyház életében, melynek következtében az egyház padlóra került. Most ezt az egyházat talpra kell állítani, ezeket a tüneteket gyógyítani kell, ez a könyv pedig megadja a diagnózist” – méltatta a nyugalmazott teológiai tanár új könyvét Tóth Albert, a Magyar Református Lelkészegyesületek elnöke.
Hozzátette, a református emberek egyértelműen azt vallják, hogy egyetlen terápia van a világ minden bajával és nyomorúságával szemben, ez pedig Isten Igéje. A könyv témájáról szólva kifejtette: a kommunista, bolsevik diktatúra adta „azt a bal horgot az egyháznak, amilyet annak idején Pap László olimpiai bajnok adott az ellenfeleinek”.
„Ezt azért tehette meg, mert sajnos az egyháznak nagyon sok tagja prostituálódott, és eladta magát az államhatalomnak, kiszolgálta azt, és esztelenül végrehajtotta a kommunista diktatúra minden parancsát” – magyarázta Tóth Albert. Hozzáfűzte, Tőkés István könyve éppen azt mutatja be, hogyan érhető mindez tetten az egyház életében.
Rámutatott: az elnyomás időszaka alatt az egyház adminisztratív képződményé alakult. Ugyanezek a veszélyek, kísértések napjainkban is leselkednek az egyház embereire, csak most nem a tartótisztek képében, hívta fel a figyelmet Tóth Albert.
Tőkés István a kiadványról szólva úgy fogalmazott, hogy az adminisztratív egyház a szó igazi értelmében nem egyház. Mint kifejtette: az 1944–1989-es időszakban az egyház igazi lényege kívülre került, ami pedig addig a periférián volt, belülre került. Nem szabad önfelmentéssel viszonyulni az egykori vezetők bűneihez, bűnbánatot kell tartani, hívta fel a figyelmet a szerző. „Próbáljuk a múltat önmentés nélkül, de hálaadással értékelni” – fogalmazott Tőkés István.
A 98. életévében járó lelkészt, nyugalmazott teológiai tanárt a kiadvány megjelenésének alkalmával kollégai, tisztelői és családtagjai is köszöntötték.
Kiss Előd-Gergely
(Újból kiadták Tőkés István A romániai magyar református egyház élete 1944–1989 /Magyarságkutató Intézet, Budapest, 1990/ című könyvét). Krónika (Kolozsvár)

Rasmussen Bukarestben: a NATO nem hagyja magára Romániát
Anders Fogh Rasmussen, a NATO főtitkára pénteken arról biztosította Romániát, hogy „nincs egyedül" a térségben kialakult komoly válsággal szemben, hiszen tagja a NATO-nak, amelyben mindegyik szövetséges élvezi a NATO teljes védelmét. Ugyanakkor hangsúlyozta: Ukrajna jövőjéről nem Oroszországnak és nem a NATO-nak, hanem Ukrajnának kell döntenie. Ugyanez érvényes Moldovára is, a NATO pedig elvárja Oroszországtól: tartsa tiszteletben Ukrajna és Moldova szuverenitását és ne próbálja destabilizálni se Ukrajnát, se Moldovát – mondta Rasmussen, miután a térségben kialakult helyzetről egyeztetett Traian Băsescu román államfővel Bukarestben.
„Azok után, amit Ukrajnában láttunk, senki sem bízhat abban, ha Oroszország garantálja valamely állam szuverenitását és területi egységét" – fogalmazott a NATO-főtitkár, hozzátéve, hogy miután Oroszország 1994-ben garanciát vállalt Ukrajna területi épségére, most „illegális katonai műveletekkel, erővel elveszi területét".
Kifejtette: az orosz agresszió aláaknázza azokat az elveket, amelyekre a béke és jólét épül, a népek önrendelkezésének elvét és ismét a már elvetett „befolyási övezetek" elvét helyezi előtérbe. Úgy értékelte: most bebizonyosodott, milyen fontos a közös védelem, amelynek „Európa és Észak-Amerika erős kapcsolata képezi a szilárd alapját".
Băsescu köszönetet mondott Rasmussennek, hogy a Krím orosz annektálásával megnövekedett instabilitásra a tagállamok szolidárisan reagáltak: az Egyesült Államok, Franciaország és Kanada harci repülőket küldött Lengyelországba és Romániába, illetve hadihajókat a Fekete-tengerre. A NATO mint szövetség is a legmagasabb szinten, a főtitkár jelenléte által fejezi ki eltökéltségét, hogy komolyan veszi a kollektív védelmet - hangsúlyozta Băsescu a NATO-főtitkárral közösen tartott bukaresti sajtóértekezletén.
Közös sajtóértekezletükön Băsescu arról beszélt, hogy Románia a NATO keleti szárnyának megerősítését szorgalmazza. Úgy vélekedett: a Fekete-tenger lett a térség „legsérülékenyebb" pontja és emiatt is szükség van a felborult stratégiai egyensúly helyreállítására. maszol.ro

Borbély a behívókról: ilyen helyzetben mindenki körülnéz a saját háza táján
Aggodalmat keltett a lakosság körében a hadügyminisztériumnak az elmúlt időszakban néhány olyan intézkedése, amelyeket a katonai készültséggel hoztak összefüggésbe: Marosvásárhely egyik sugárútján harckocsik vonultak végig, a sorkatonai szolgálatot teljesített férfiak egy része a katonai státuszuk tisztázására vonatkozó behívókat kapott, és eltörölték a hadiipari vállalatok államadósságát. Borbély Lászlót, az RMDSZ politikai alelnökét, a képviselőház külügyi bizottságának elnökét arról kérdeztük, hogy külügyi viszonylatban miként kell értelmezni ezeket az intézkedéseket.
"Ukrajnában küszöbön van egy polgárháború. Az, ami most Ukrajnában történik, sajnos, kihatással van a teljes régióra. Ilyenkor nyilvánvalóan mindenki körülnéz a saját háza táján" - mondta el a külügyi bizottság elnöke, hozzátéve, hogy aggasztják az ukrajnai történések. Elmondta, a hadügyminisztérium intézkedései egyenes következményei annak, hogy Románia NATO-tagállam.
"A hadügyminiszterrel személyesen tisztáztam a behívók kérdését, elmondta, nem a tartalékosok fogják megoldani a helyzetet, a behívókat úgy kell értelmezni, hogy azok egy rutin-ellenőrzés részei. NATO-tagállam vagyunk, bízzunk abban, hogy nem fogunk oda eljutni, de ha valami probléma lesz, akkor a NATO megvédi minden tagországát. Ezért van itt Rasmussen NATO-főtitkár, ezért lesz itt jövő héten Joe Biden alelnök az Amerikai Egyesült Államokból. Ilyenkor természetes, hogy oda kell figyelni a hadtechnikára, és az ezzel kapcsolatos dolgokra. Sajnos ilyen helyzetben vagyunk, hogy Ukrajnában naponta halnak meg emberek, felfegyverzett illegális csapatok állnak szemben az ukrán hatóságokkal" - nyilatkozta Borbély László.
Elmondta, minden azon múlik, hogy a felek le tudnak-e ülni egymással tárgyalni, azonban nem tudni, hogy milyen következményekkel kell számolni, a hadügyminisztérium intézkedéseit is ennek a bizonytalan helyzetnek a jegyében foganatosította. (hírszerk.) Transindex.ro

Árvák könnyeit letörölni - Báró Szentkereszty Stefánia, a székelyek Nagyasszonya (1842. február 5.–1906. május 26.)
1842 februárjában az égiek bizonyosan jókedvükben voltak, amikor báró Szentkereszty Istvánt és feleségét, vargyasi Daniel Annát kolozsvári házukban leánygyermekkel ajándékozták meg.
A család meglehet, jobban örvendett volna egy címet-rangot, hagyományt továbbvivő fiúnak, de belenyugodva Isten akaratába, keresztvíz alá tartva leánygyermeküket, Szent Istvántól kölcsönözve a nevét, Stefánia keresztnévvel illették.
A szülők leányuknak, valószínű, csendes családi tűzhelyet kívántak, ahol férje árnyékában, gyarapodó családja körében biztonságban élheti majd életét. De ember tervez, Isten végez. A gyermeknek más utat kellett járnia. Nem követte a hagyományos etikettek irányította úri életmódot, ahol még a szórakozásnak módját is előírták.
Születésekor nem is sejtették, hogy e kis csecsemő majd Szent István-i szellemben éli életét, s egykoron a szegények gyámolítójaként az „árvák könnyeit letörlő” Nagyasszonyaik közé sorolják a székelyek. Hogy vezér lesz belőle, aki maga köré gyűjti a szunnyadó tehetségeket, irányt és célt ad minden adakozó szívű embernek, kézfogásra bírja a közösség elheverő erőit. Előkelő, módos házba született, de kisgyermekkora és ifjúsága „édes örömek, de leginkább égető fájdalmak” között telt. Édesanyja korán elhunyt. Nemsokára szeretett jó apja, akinek mindent köszönhetett, szintén a fellegajtó nyitogatók közé szólíttatott. Ezek után sokan belerokkantak volna az élet nyomorába, de nem Ő. Nagy családot alapított: anyja lett a leányárváknak, és viselte gondjukat felnőtt korukig. Mivel szüleit nem támogathatta, hiszen azok korán elhunytak, kárpótlásként sok idős embernek nyújtott gyermeki gondoskodást. Andor testvérének élete, aki szomorú megpróbáltatásban, egy svájci intézetben éldegélte napjait, nem hagyta érzéketlenül a Nagyasszonyt. Az elesettek iránti érzületét a város szegényeire és elhagyott, magára maradt betegeire testálta, azoknak öregotthont, kórházat létesítve. Otthont az elesetteknek
Eszes, művelt emberhez méltóan mérlegelni és dönteni számára pillanat műve volt. Első ízben 1872 októberében emeli fel szavát egy megyei árvaház alapítása érdekében Sepsiszentgyörgy vagy Kézdivásárhely központtal. A két város közötti versengésre sok idő nem maradt. Kézdivásárhely telket ajánlott fel e nemes ügy érdekében, a városi polgárok pedig az első tíz árva gondozását vállalták magukra. A legfontosabb még hátra volt: az anyagi háttér megteremtése épp azokban az esztendőkben, amikor a nagy gazdasági válság egy évtizedre megbénítja az országot. A bárónő viszont útnak indult postakocsin, váltott lovakkal, hiszen akkor még errefelé nem vezetett vasútvonal. Személyes varázsával, szívhez szóló szavaival kérte és bírta adakozásra, akikhez bekopogott, Erdély és Magyarország törvényhatóságait. Egy esztendő leforgása alatt annyi pénzt sikerült egybegyűjtenie, hogy megnyithatta kapuját az Erzsébet királyné nevét viselő Háromszék Megyei Erzsébet Árvaleány Nevelő Intézet 1873. október 12-én.
A bárónő saját adománya, valamint a város nagylelkű pártfogása mellé sorakoztatta fel Széchényi Pál ipari és kereskedelmi, Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi, Bethlen András földművelés- és iparügyi minisztereket, Budapest városát, Bihar, Nyitra és Gömör vármegyét. Itthon pedig Isten tudja, hányszor hangoztak el segélykérő szavai: „Felkérem ezen gyűlést és nemes Háromszék lakosait”, karolják fel e szent ügyet. A háromszékiek nem késlekedtek, hiszen maradt még egy tál étel minden asztalnál, egy váltás fehérnemű, egy rend ruha vagy egy pár lábbeli egy árva gyermek részére. De perdült táncra a város és a környék lakossága bál idején, nyitottak tárlatot, hallgattak úgymond hangversenyt, helyeztek perselyt a templomokba, szántak árverésre vitrinből kivett dísztárgyakat, almáriumból kiemelt értékes tárgyakat, amelyek követték útját a bárónő ama gyönyörű antik művű legyezőjének, melynek bevétele az árvaleány intézetet támogatta. Ezúton vált hasznossá minden jóindulatú gondolat, tettrekészség, tánclépés és dísztárgy, s vált hasznára a közösségnek, de főképpen a 19 év alatt felnevelt 110 árva leánynak. Az intézetnek rendszere, célja volt: értelmet művelni, kézügyességet fejleszteni, hogy a munkában az ott nevelkedők örömüket megtalálják. Ezáltal vált a szülők nélküli, vagyontalan árvából szakácsnő, tanítónő, gondozó, szobaleány vagy önbizalmát visszanyerő, székely lelkiségét, szellemiségét továbbadó anyja gyermekeinek. Öregeknek menedék
Egy alkalommal Pap András kézdivásárhelyi városi tanácsos neje, Nagy Karolina a bárónő jelenlétében felvetette: szánandóbbak azok az emberek, akik család nélkül maradva öregségben, gyógyíthatatlan betegségben nyomorognak, s még koldulni sem tudnak. A bárónő azonnal felkarolta az ügyet, s 1874 őszén a városi képviselő bizottság elé írásbeli indítványt terjesztett egy menedékház létrehozására. A város támogatta. Megfelelő helyiséget biztosított örök időre annak létesítéséhez. Két hónap elteltével már tudott erről a vállalkozásról is Erdély és Magyarország, s nyílt meg a szíve császári és apostoli királyi fenségnek, Rudolf főherceg trónörökösnek, aki magánpénztárából jelentős összeget utalt a Stefánia Menedékház számlájára.
Azt azonban szükséges hangsúlyozni, hogy királyi fenség ide, főherceg oda, a város polgárai, a környékbeli községek lakói támogatása nélkül aligha működhetett volna bármelyik báró Szentkereszty Stefánia-intézet. A város elöljárósága ismét vállalkozott, biztosítva 12 szegény beteg egy-egy heti élelmezését, s gyűjtöttek össze kegyes adakozásból csaknem 5000 forintot. Jancsó Géza gyógyszerész pedig megígérte, míg ő Kézdivásárhely polgára, ingyenes gyógyszerellátást biztosít az intézetben lakóknak. Jól szervezett, részleteiben is kidolgozott menet szerint gyűlt a vegyes adomány a menedékház részére. A megnyitáskor rendezett bál alkalmával a kegyes adományok közé írtak szalonnát, bélhúst, csirke- és pulykahúst, skatulya szardíniát, kenyeret, befőttet, bort és borvizet, skatulya bonbont, süteményt, „lemonadet”. Felszerelésére adakoztak „laskaserítőt”, guzsalyt, ágylepedőt, rokolyát és levesmerőt, imakönyvet és tormástálat, keszkenőt, herbateát és számos más hasznos dolgot. A menedékházban lévő öregeknek reggeli, ebéd és vacsora is kitellett a jóakaratú emberek konyhájáról. Ezek mellett a kézdivásárhelyi asszonyok külön gyűjtést is felvállaltak. Így gyarapodott a menedékház éléstára több véka pityókával, kupa fuszulykával, köböl búzával, rakás murokkal, számos koszorú hagymával, különböző bútorokkal, lábbelikkel, ruhaneművel s egyéb hasznos dologgal.
Betegeknek kórház
Elképzelhető, ennyi vállalkozás, adakozás után a város és környéke már jócskán kimerült, de a bárónő tovább vitte a fáklyát. 1877 ősszén megalakította Kézdivásárhely városi és vidéki Rudolf Kórházát akkor, amikor még alig működött ilyen intézmény, s az egészségügy fejlettségét is szinte csak a nagyvárosok lakói élvezhették. Az újabb alaptőke előteremtése újabb nehézségekbe ütközött. A bárónő ismét útnak indult, s „a trón zsámolyától a kunyhókig mindenütt” hallatta hangját. A ház védnökségét a trónörökös Rudolf főherceg vállalta, aki a bárónő kérésére magánpénztárából 200 forintot adományozott.
Igaz, ezúttal hosszabb időbe telt, míg kapuit az intézmény megnyithatta, de 1884-ben ennek is eljött az ideje. Örvendetes tény: szaporodott a tőke, de sajnos, ugyanakkor a betegek száma is. 1892-ig összesen 2056 beteget ápoltak az intézetben. S ne feledjük, egy esztendő múltán is Erdély-szerte még igen kevés kórházat, pontosabban 29 működő egységet tartottak nyilván. Amikor a nehézségek mellé a közösség részéről lassacskán az unalom, a megszokás is felzárkózott, és lanyhult az adakozás népszerűsége, a jó barátok ismét az ügy mellé álltak. Ezúttal gróf Mikes Benedekné Moser Sofie rendezett zabolai kastélyában fényes estélyt, ahová annyian érkeztek, hogy adakozásukkal ismét kihúzták a kátyúba ragadt szekeret.
Templom és nőegylet
A ország szükségére az Úrnak szolgálatát teljesítő „földön megtestesült angyal, Zágoni báró Szentkereszty Stephanie úrhölgy”, ahogyan kortársai nevezték, már mindenre odafigyelt. Látván, hogy Székelyföld templomai, mint egyedüli s igazi őrtornyai a keresztényi gondolatnak és művelődésnek, mily szegények, az általa eddig létrehozott intézetek áldásos tevékenységének köszöneteként maga köré gyűjtötte a kézdivásárhelyi-kantai római katolikus iskolába a papokat és híveiket, s „az úrnak 1876-ik évében létrehozták a »kézdi-vásárhelyi Oltáregyletet« november hó 19-én árpádházi szent Erzsébet napján, Erzsébet felséges királyné dicső névünnepén”. A bárónő kedvenc évszaka kezdeményező készségét illetően az ősz lehetett, ugyanis 1871 szeptemberében felhívására megalakult a 16 tagból álló Zágoni Jótékony Nőegylet. Ezen újabb alapítvány már követte útját a jól bejáratott rituáléknak: dalra fakadtak a kórusok, megszólaltak a hegedűk egy-egy háromszéki udvarház vastag falai mögött tartott koncerten. Hat esztendő múltán, 1878-ban, amikor befejeződött Bosznia elfoglalása, a Monarchiából származó halottak száma meghaladta a 7000 főt, s ki tudja, hányan maradtak árván, család nélkül vagy sebesülten. A falu akkor is gyűjtést rendezett. A megsebesült katonák s az árvák segélyezésére a pénz mellett 7 kiló tépést és sebkötőt, 7 láda húskivonatot küldtek az arra szorultaknak. Éberen figyelték a világ eseményeit, nemzettársaik sorsát. 1879 tavaszán, amikor a megáradt Tisza egyik éjjelen átszakította a gátat, romba döntve Szeged városát, annak hírét véve, a zágoniak máris útnak indították a segélyt. Más alkalommal a bárónő arra kérte embertársait, hogy akik családjukban örömteljes eseményt ünnepelnek, gondoljanak a szegényekre, elesettekre, az őket felkaroló intézetre is, és küldjenek élelmet számukra. Jó példával ismét ő járt az élen, minden év augusztus 20-án édesapja és az ő neve napján egyheti élelmet küldött intézete részére.
Működött is megszakítás nélkül e szeretet lánca hosszú időkig. Hatékonyságát a szabad kezdeményezés biztosította abban a korban, amikor az egyik dualista vezető politikus arról szólt, hogy „olyan messze vannak innét a jó székelyek, hogy mire óhajtásuk idáig” ,azaz Budapestig ér, akkorra már idejét veszíti a kérelem, megbukik az eszme és javaslat. Végezetül: ennyi munka láttán kinek van bátorsága nagyságát mérlegelni báró Szentkereszty Stefániának? Hiszen ő egyike volt azoknak a géniuszoknak, akik jól tudták, a fennkölt eszmék, a veretes szavak elszállnak, mint a pillanat, ha nem fogja szolgálatra őket az ember. Halálának évfordulójához kapcsolódóan csupán egy rövid idézetet emelünk ki gyászjelentéséből: „zágoni br. Szentkereszty Stefánia úrhölgy az Erzsébet-rend és a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa, tiszteletbeli alapítványi hölgy, Kézdivásárhely díszpolgára stb. stb. f. hó 26-án este 10 órakor, Budapesten, hosszú ideig tartó súlyos szenvedések után, angyali lelkét visszaadta Teremtőjének”. A gyászjelentő pontosan fogalmaz, hiszen a Nagyasszony a lelkét adta vissza Teremtőjének, de szellemiségét örökre nekünk hagyta, amikor 64 éves korában eltávozott az élők sorából. Örök mécsest hagyott számunkra, hogy világítson utunkon a nehéz időkben. Megemlékező sorainkat végezetül zárja Nagyasszonyunk gondolata: „Noha ezennel távozom körükből, de szememmel hű kísérőjük leszek ezentúl is.”
Úgy legyen.
Tüdős S. Kinga. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egy politikai kalandor (4.)
Şaguna püspöki méltósága miatt kénytelen elvállalni a balázsfalvi nemzetgyűlés elnöki feladatkörét és a Nemzeti Komité elnöki tisztségét. A 25 tagú Komité feladata a román érdekek védelme. A román követelések képviseletére két küldöttséget szerveznek, egyet a bécsi udvarba és egyet a kolozsvári országgyűlésre.
A gyűlésen megszerkesztett petíciót gyorsan szeretnék eljuttatni a császárhoz, mielőtt a május 29-re összehívott erdélyi országgyűlés kimondaná Erdély unióját Magyarországgal. Rendelkezésükre kevés idő áll, sietniük kell Bécsbe. A bécsi küldöttség egy része már május 18. és 20. között elindul, csupán a küldöttség vezetője, elnöke, Şaguna az, akit nem tudnak rábírni, hogy velük együtt menjen. Neki most fontosabb feladatai akadnak, mint hogy a román ügyet Bécsben képviselje. Kolozsvárra utazik, és a főkormányzót tájékoztatja a kialakult helyzetről.
Úgy tűnik, Şaguna kivár, nem tudja elkötelezni magát az osztrákok mellett, mert még nem tudja, a mérleg nyelve hol állapodik meg. Nem tudja, hogy a küzdelemből a magyar forradalom vagy az osztrák reakció kerül-e ki győztesen, de azt sem, hogy a magyarok és az osztrákok nem kötnek-e egyezséget. A balázsfalvi gyűlés bécsi küldöttsége nélküle kénytelen boldogulni. Ő ekkor nem vállalja fel a román érdekek védelmét, de megpróbálja elhitetni a románokkal, hogy őket képviseli. Amíg teheti, húzza-halasztja az indulást. A 120 tagú, Balázsfalván választott küldöttséggel együtt Kolozsváron tartózkodik. Ez idő tájt Şaguna még mindig a magyar egyezkedés híve. Liviu Maior kolozsvári román történész úgy értékeli, hogy Şaguna ekkor mérsékelt álláspontot képvisel, a tömegek mozgósítását ellenzi.
Fő feladatának a románság és a magyar hatóságok közti közvetítést tartja, gondosan ügyel arra, hogy megfelelő gesztusokat, kijelentéseket tegyen az osztrák udvar felé is.
Képviselőségéről Alsó-Fehér megye főispánja és a megyei vezetés 1848. május 13-án arra kéri a Főkormányszéket, hogy a május 29-én kezdődő erdélyi diétán (országgyűlésen) Şaguna mint regalista, azaz királyi meghívott képviselhesse a románokat.
Igaz ugyan, hogy ez a hagyományos erdélyi jogrend alapján szabálytalan, mert Erdélyben a görögkeleti vallás csak megtűrt, így a püspök hivatalból való képviselői kinevezése jogtalan. Az erdélyi főkormányzó arról tájékoztatja a Bécsbe utazó gróf Mikó Imrét, hogy a magyar forradalom ügyének szolgálatáért jó lenne, ha a püspök ott lehetne az erdélyi diétán.
Szabó József és báró Bánffy Miklós, a balázsfalvi nemzetgyűlés kormányszéki biztosai szintén javasolják a Főkormányszék közbelépését azért, hogy Şaguna püspök részt vegyen az erdélyi országgyűlésen. Papiu Ilarian úgy véli, hogy a püspöknek regalistává való kinevezése nem szolgálja a románok érdekeit, a püspök hírének is „inkább kárára” van.
Román–magyar együttműködés
Báró Wesselényi Miklós a kolozsvári országgyűlés munkálatairól készített beszámolójában – melyet a belügyminiszternek állít össze – ismerteti a kolozsvári magyar és román képviselők közti tárgyalásokat. Elmondja, hogy sikerült megegyezni az oláhok (románok) jelentősebb vezetőivel, köztük az óhitű (görögkeleti) Şaguna püspökkel. A románok megnyugszanak, ha az országgyűlés kimondja Erdély népeinek egyenlőségét, az egyenlő jogokat és kötelezettségeket. Wesselényi Miklós megjegyzi, hogy az Erdély unióját kimondó első cikkely is ennek szellemiségében készült. A román történészek és politikusok állításaival szemben a kolozsvári országgyűlésen részt vevő románok megszavazták Erdély unióját Magyarországgal. E szavazás nem egyéni döntésként, hanem a városban tartózkodó, 120 tagot számláló balázsfalvi küldöttség tudtával, közös akaratából történt.
A szászok országgyűlési jegyzőkönyve is tud arról, hogy a román képviselők a szavazás előtt egyeztettek a román küldöttséggel. Feljegyzik, hogy Şaguna is „sokszor tárgyalt a magyarok képviselőivel”. Úgy tűnik, ekkor Erdélyben még megvolt az esély arra, hogy a románok ne az osztrák reakció csatlósai legyenek. A román–magyar együttműködés a Bánságban és a Partiumban megvalósult. A románság vezetői – köztük Emil Gojdu, Ioan Dragoş és Eftimie Murgu – az erdélyi románokat a magyarokkal való együttműködésre ösztönzik.
A püspök Bécsben
A bécsi román küldöttség 1848. június 5-én Noptsa László alelnök vezetésével császári kihallgatásra jelentkezik. Nem fogadják őket, fagyos légkörben hozzák tudomásukra, hogy a benyújtott balázsfalvi petícióra az uralkodó írásban fog válaszolni. A választ június 7-én keltezik, miután a kolozsvári országgyűlés a románokra vonatkozó törvényeket már megszavazta. Eszerint a román követelések tárgytalanok, mivel azokat az erdélyi diéta törvényekkel garantálja.
A román küldöttség június 16-án újabb petíciót terjeszt a császár elé. A válaszért Innsbruckba kénytelenek utazni, mert a forradalmi események miatt a császár székhelyét ideiglenesen áthelyezik a biztonságosabbnak vélt városba. Időközben Şaguna püspök is megérkezik, és kihallgatásra jelentkezik V. Ferdinándnál. A második petícióra június 23-án adott újabb válasz a korábbi ismétlését jelenti, vagyis azt, hogy a magyar törvények már elismerték a románok jogait. A császár Şagunát Pestre küldi, hogy bekapcsolódjon a pesti országgyűlés munkájába. Pesten nem kötelezi el magát, és semmilyen érdemleges feladatot nem vállal. Találkozik a Magyar kormány jeles képviselőivel, köztük Kossuth Lajossal. A püspök bizonyára jól forgatja a szavakat, mert elnyeri Kossuth bizalmát akkor, amikor a nagyszebeni Román Komité szélsőséges tagjainak magyarellenessége egyre nyilvánvalóbb.
1848. október derekáig a magyar forradalom vezetői támogatják Şagunát, mert még hisznek magyarhűségében. Batthyány Lajos magyar miniszterelnök 1848 októberében ezért is szólítja fel Şagunát – mint a magyar országgyűlés tagját is –, hogy segítse a kormányzatot a békesség helyreállításában. Bizalmatlanság Pesten
Miután Pesten az a lejárató jellegű hír kapott lábra, miszerint Şaguna még áprilisban „muszka zászlót” vitt Karlócáról az erdélyi románoknak, a püspök úgy érzi, hogy két szék között a földre esett, mert nem bíznak benne. Titokban hagyja el Pestet, és Nagyszebenbe megy, de itt sem fogadják kitörő lelkesedéssel, az osztrákok is gyanakvással figyelik.
A magyar politikusok közül id. gróf Bethlen János – az erdélyi liberálisok egyik vezetője – már 1848. május 20-án felfigyel a püspök kétkulacsos politikai viselkedésére. Azt írja a magyar minisztertanácsnak, hogy Şaguna nemrég még Bécsben járt, de Karlócát érintve tért Erdélybe. Olyan vélemény is van, amely arról tud, hogy a püspök kapcsolatban áll a délszláv mozgalommal, az illír párttal is. Jakab Elek történész a püspök jellemére utalva megjegyzi: „ment nép-békítni Hunyad vármegyébe, esküdni Karlovicra, informálni Pestre s a királyi kegyelmet megköszönni Bécsbe”. (folytatjuk) Kádár Gyula
Háromszék. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírsaláta
BEHÍVÓLEVÉL VAGY RUTINELLENŐRZÉS? Több magyar és román nyelvű sajtóorgánum is foglalkozik a katonai központok által kézbesített behívólevelekkel. Traian Băsescu államfő a közelmúltban azt nyilatkozta, hogy az ukrajnai helyzetre való tekintettel szükségessé válhat a romániai hadkötelezettek mozgósítása. Az elnök hangot adott aggodalmának, miszerint Románia nem rendelkezik megfelelő számú tartalékossal, ráadásul a magas munkanélküliség miatt a lakosság közel egyötöde külföldön él. Az elmúlt napokban több román nyelvű napilap is napirenden tartotta a tartalékosok behívásának kérdését, arra utalva, hogy országos szinten történik a hadköteles fiatalok megkeresése.
CSÚSZIK AZ AUTÓPÁLYA. Nem állapítanak meg több határidőt a Brassó–Comarnic autópálya építésére – jelentette be Dan Şova szállításügyi miniszter. Szerinte a munkát már áprilisban el kellett volna kezdeni, de a nemzetközi bankok, amelyek a befektetéseket állnák, még nem döntöttek. Előzőleg a kormány úgy tervezte, hogy az autópálya legkésőbb 2017-ig elkészül, de a 60 kilométeres sztrádára nincs meg a szükséges 1,8 milliárd euró. TENGER HELYETT A FÖLD LETT A SZENVEDÉLYE. Nemcsak államfőként, hanem gazdaként is vett részt Traian Băsescu a gazdák országos konferenciáján. Mi több, be akar iratkozni a LAPAR gazdaszervezetbe, ha lejár államfői mandátuma, mert ő már úgy érzi, az életben két fontos dolog van: hogy legyen gyereked és földed. (Vocea Transilvaniei) TÚLSZABÁLYOZTÁK A GYERMEKTÁBOROZÁST. Ellehetetleníti az osztálykirándulások, táborozások szervezését az oktatási minisztérium erre vonatkozó új rendelete a pedagógusok szerint. A miniszteri rendelet értelmében ugyanis a szervező pedagógusnak dossziét kell összeállítania, amelynek tartalmaznia kell a részt vevő gyerekek nevét, szüleik írásbeli beleegyezését, háziorvosi igazolást, miszerint a programon részt vevő diákok egészségesek, a szállításra, szállásra, étkezésre vonatkozó megrendelőlapokat, a díjszabásokat, a körülményekre, szolgáltatások minőségére vonatkozó adatokat és az előleg kifizetését igazoló számlát. Az iratcsomót a tanintézet vezetőségével, illetve a tanfelügyelőséggel is láttamoztatni kell. Emellett a szervezőnek a területi fogyasztóvédelmi hivatalt is értesítenie kell a kirándulás helyszínéről és időtartamáról. A tanítónak, osztályfőnöknek arról is gondoskodnia kell, hogy a tábor időtartama alatt minden tíz gyerekre jusson egy szakképzett pedagógus, és ha a tábor helyszínén nincs egészségügyi ellátás, a csoportot elsősegélynyújtásban képzett szakembernek is el kell kísérnie. (EuroCom) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kányádi Sándor 85
Az idén 85 esztendős Kossuth-díjas költőt barátai, pályatársai és tisztelői ünnepelték a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM).
Az ünnepségen Kányádi Sándor verseit Havas Judit előadóművész és Őze Áron színművész, a megzenésített költeményeket a Kaláka együttes adta elő.
Kányádi Sándor az ünnepségen elmondta: az ő Magyarországa addig terjed, ameddig a magyar nyelv, és ezt az általa nagyon szeretett országot addig szolgálja, ameddig csak tudja. „Minden művészetek közül a magyar költészetet tartom a legszebbnek, a legfontosabbnak” – hangsúlyozta Melocco Miklós szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja köszöntőbeszédében. Hozzátette, hogy hiába tud fejből egy verset, elmondani képtelen, mert meghatódik a szavak, a gondolatok szépségétől. Úgy fogalmazott, hogy ők Kányádi Sándorral barátok, és sok időt töltenek együtt, verseit olvasva mégis gyakran megdöbben, hogy ismeri annak ma élő szerzőjét.
Kányádi Sándort hite és vallomása szerint az a cél vezeti egész életében, hogy a Kárpát-medencében és mindenhol, ahol magyarok éltek és élnek, a magyar költészetet közelebb vigye kicsikhez és nagyokhoz egyaránt – mondta E. Csorba Csilla irodalomtörténész, a PIM főigazgatója. Szentmártoni János költő, a Magyar Írószövetség elnöke arról szólt, hogy Kányádi Sándor „két lábon járó eleven példája annak, amikor a szó és a tett, a költészet és az élet egy és oszthatatlan”. Áder János köztársasági elnök születésnapi üdvözletét Gróh Gáspár olvasta fel. Az estet az MMA, a PIM, a Magyar Írószövetség és a Digitális Irodalmi Akadémia szervezte. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vizitáció Maros megyei egyházközségekben
A héten három Maros megyei településre – Székesre, Székelykálba és Udvarfalvára – látogatott el az Erdélyi Református Egyházkerület Generális Vizitációs Bizottsága, melyet Kató Béla püspök vezetett. A többtagú bizottságban jelen volt Kántor Csaba főjegyző, Szegedi László generális direktor is.
A generális vizitációk újdonsága, hogy a pénzügyi ellenőrzés a vizitáció előtti napokban megtörténik, így az egyházfők a gyülekezettel való találkozásra helyezhetik a hangsúlyt. Udvarfalván – ahová mi is meghívást kaptunk – a Maros- mezőségi Egyházmegye lelkipásztorai is részt vettek azon az istentiszteleten, amelyen ismertették a vizitáció eredményét. A küldöttséget és a vendéglelkészeket Jakab István, a Maros-mezőségi Egyházmegye esperese, Szabó Árpád helyi lelkész és a főgondnok köszöntötte, igét hirdetett Szegedi László generális direktor, fellépett a Hozsánna ifjúsági kórus, amely, az igehirdető szavaival élve, igazi ajtónyitó, a lélek húrjait pengető együttes.
– Mi a célja az Erdélyi Református Egyházkerület generális vizitációjának? – tettük fel a kérdést Kató Bélának, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének.
– Egyházi rendünk és törvényünk szerint az egyházkerület püspökeinek évente tíz gyülekezetet kell meglátogatniuk. Mivel az egyházkerülethez tizenöt egyházmegye tartozik, minden egyházmegyéből egy gyülekezetet választunk ki. Egy kicsit rendhagyó módon végezzük a vizitációkat, nem csak arra a szigorú előírásra összpontosítunk, hogy megvizsgáljuk a könyveket, és ami az egyházközségben történik, hanem szélesebb körben szeretnénk azon a napon az egyházközség, a település életét megismerni, az örömökkel, gondokkal együtt. Maros megyében most két egyházközséget látogattunk meg, szerdán a Marosi Egyházmegyéhez tartozó Székesen és Székelykálban, most Udvarfalván voltunk. A településeket szubjektív módon választottam ki, olyan helyekre voltam kíváncsi, ahol eddig nem jártam. Ilyen alkalmakkor egyházi életünk keresztmetszetét is látjuk, hiszen azonos méretű gyülekezetekből nagyon sok van a közösségben. Az egyedi esetekből olyan általános következtetéseket vonhatunk le, amelyek segítségével szabályokat állíthatunk fel vagy projektet készíthetünk az általános problémák megoldására. Elbeszélgettünk a nőszövetséggel, a presbitériummal, a gyerekekkel, az ifjakkal, ők mutatták be saját egyházi életüket. Az is újítás, hogy elmentünk a község polgármesteréhez is. Ez fontos dolog, hiszen úgy gondoljuk, hogy egy falu életében a lelkipásztornak és az önkormányzat vezetőjének együtt kell működnie, s ha nem tudnak együttműködni, és nem segítik kölcsönösen egymást, akkor amiatt előbb-utóbb kárt szenved a közösség. Tudunk olyan helyekről, ahol rivalizálás van, és ez árt a közösségnek. Arra buzdítunk mindenkit, hogy próbálják megtalálni a módját a gyülekezet felemelésének.
Ma Udvarfalváról pozitív élménnyel megyünk el. Egy több mint hétszáz lelkes gyülekezetnek Marosvásárhely tövében van jövője, hiszen a fiatalok nem olyan mértékben mentek el, mint máshonnan. Habár 10 százalékkal csökkent a lélekszám, mégsem olyan drasztikus az apadás. A város közelsége és a munkahelyek viszonylagos megléte arra enged következtetni, hogy a jövőben is megmarad ez a közösség. Ez a lényeg, mert gyülekezeti életünk csakis emberekkel, fiatalokkal képzelhető el. Akármit tehetünk, akármilyen csodálatos projekteket kivitelezhetünk, ha nincsenek fiatalok, nincsenek örököseink, az egész fölösleges, és kárba vész. Itt ifjúságot is találtunk, és reménykedünk abban, hogy nem kell majd arról számot adnunk, hogy folyamatosan fogyunk, és kiszámítható, mikor kell az utolsó embernek megásni a sírját. Pozitív látogatás volt, amiből mi is erőt merítettünk. Továbbvisszük, amit itt hallottunk. Javaslatokat is tettünk, mit lehet még jobbá tenni, buzdítjuk az itt lévőket, hogy ehhez tartsák magukat.
– A székesi egyházközségben mit talált a vizitáció?
– Székes 152 lelkes gyülekezet, Kálban 70 lélek van. Székesen egész más a helyzet. Hét gyerek van az iskolában. Ez nem jó előjel. Arra mutattunk rá, hogy az a hét gyerek is fontos, azzal a hét gyerekkel is törődni kell. Meglátogattuk őket, és olyan csillogó szemű gyermekekkel találkoztunk, akik bármivé válhatnak még az életben, csak el ne kallódjanak. Segíteni kell őket ott, ahol lehet. Számtalan példa van rá, hogy a lelkipásztorok voltak azok, akik a gyerekeket jó útra vezették, taníttatták, befolyásolták őket. Ma sem lehet ez másképp, hiszen ezt a feladatot kaptuk!
– Marosvásárhelyen a Szabadi úti gyülekezetből a lelkésznek távoznia kellett. Mi a helyzet ebben a gyülekezetben? Indult-e fegyelmi eljárás Szász Zoltán lelkipásztor ellen?
– Az előző lelkipásztor lemondott. A presbitérium a lelkész hivatali hanyagságát fedte fel. Ennek következtében ő is, a gyülekezet is úgy látta jobbnak, ha eltávozik. Önként mondott le az állásáról, a gyülekezetnek új lelkipásztort kell választania. Egy olyan lelkészt szerettek volna megválasztani, akinek még nem volt meg a kellő hivatali éve. Egy városi gyülekezetbe csak úgy lehet jelentkezni, ha két év segédlelkészség után még az öt év régisége is megvan. A gyülekezet tájékozódott, és végül, tudomásom szerint, Bárócz Huba felvinci lelkipásztort, az Enyedi Egyházmegye korábbi esperesét hívta meg, most következik a bemutatkozó szolgálat, és utána dönt a közgyűlés. Mivel a presbitérium egyhangúlag hívta meg, valószínűleg egyértelmű lesz a döntés. Ezzel lezárul a folyamat, új lelkipásztora lesz a gyülekezetnek, és ettől kezdve új gyülekezeti élet kezdődik.
Szász Zoltán önként tette le a hivatalát, a presbitérium elfogadta, s úgy gondolták, nem indítanak fegyelmi eljárást ellene. Ezzel a problémát lezárták – tájékoztatott Kató Béla püspök.
Mezey Sarolta. Népújság (Marosvásárhely)

Az idei első Erdélyi Toll színei
A székelyudvarhelyi Erdélyi Gondolat Kiadó gondozásában negyedévente megszülető irodalmi- művelődési folyóirat, az Erdélyi Toll idei első számában is bőkezűen ajándékozza meg a szépirodalom kedvelőit. A Múzsa és lant rovatban ezúttal csaknem 30 alkotói világ villan fel, megjelenési sorrendben Buksa Éva- Mária, Kiss Székely Zoltán, Ferenczi Enikő, Tar Károly, Pálffy Tamás Szabolcs, Jancsik Pál, Balázs Tibor, Csontos Márta, Nagy József Levente, T. Ágoston László, Hadnagy József, Elekes Ferenc, Beke Sándor, P. Buzogány Árpád, Albert-Lőrincz Márton, Csávossy György, Komán János, Mester Györgyi, Csire Gabriella, Kiss Lehel verse, Benke Júlia, Fülöp Kálmán, Mészely József, Ráduly János, Bartus Rozi, Bodó Márta, Szente B. Levente, Kozma László, illetve Farkas Szabolcs hangján szólnak a múzsák. Amint az várható volt, folytatódnak az olvasót ismerős tájakra kísérő sorozatok. Az Írók a szülőföldről című rovatban Nagy Irén Nyikó mente című szonettkoszorúját találjuk, Mester-szonettjének sorai mintha az Erdélyi Toll szervezőelvére rímelnének:"Helyén van itt minden, mind, ami van,/ Ima vagy ének, mit dúdol a folyó". Az irodalomtörténeti fejezet színvonalát Pomogáts Béla a "továbbélő" erdélyiségről, Bertha Zoltán Lászlóffy Aladár írásművészetéről értekezve biztosítja, folytatódik Beke Sándornak a Székely Útkeresőt levelezés és dokumentumok tükrében bemutató sajtótörténeti munkája, illetve az Anyanyelvünk épségéért című rovat, amelyben Málnási Ferenc erdélyi anyanyelvoktatásról szóló műve a XVI. fejezethez érkezik. A megemlékezések a 185 éve született Orbán Balázshoz kötődnek, akinek szellemét Tompa László, Józan Miklós, Málnási Ferenc, Beke Sándor alkotása idézi meg. A filozófiáról szóló rovatban Balázs Sándor Köznapi filozófia című munkája folytatódik, ma is élő néphagyományokkal Ráduly János és Szőcs Katalin színesíti a Tollat. A Maradandó művészet rovatban Kedei Zoltán festőművész osztja meg tavaszt idéző műtermi gondolatait az olvasóval, a hit üzenetét T. Ágoston László és Kozma László tolmácsolja. Az idei első Erdélyi Toll izgalmas színfoltja a Kultúr-térkép rovat, amelyben Csontos Márta az erdélyi multikultúra fényében értekezik Octavian Goga románságtudatáról és irodalomszemléletéről. Ugyanitt Szilágyi Józsa Mária nyelvész édesapjára, Józsa Jánosra, a Bolyai Tudományegyetem néhai neves tanárára emlékezik, illetve az egykori tanár székelyekről szóló, 1934-ben az Új Cimborában megjelent írása is elolvasható, melynek zárómondata: "A székelyek az országnak legvallásosabb, legbecsületesebb és legmunkásabb népe". Az udvarhelyi lap az elmúlt fél évtized gyakorlatához híven utolsó oldalain a jövendő, illetve az egészen új olvasókhoz szól. A gyermekek Tollát a jól ismert szerzőcsapat, Beke Sándor, Bölöni Domokos, Csatáné Bartha Irénke, Kiss Lehel, Mészely József, Nagy Irén, Ráduly János és P. Buzogány Árpád teszi ezúttal is színessé és könnyű röptűvé.
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)

Kilyén Ilka kiáltó szava a megmaradásunkért
Igazfalva és Lugos után, a XIX. Bánsági Magyar Napok keretében csütörtök este a temesvári evangélikus templomban is előadta TŰZ – kiáltó szó a megmaradásért című egyéni műsorát Kilyén Ilka marosvásárhelyi színművésznő. A temesvári magyar színház társulata egykori tagjának költeményekből, prózai szövegrészletekből és mezőségi népdalokból összeállított, magas művészi színvonalon előadott egyéni estje mindenképpen nagyobb figyelmet érdemelt volna a temesvári magyar közönség részéről.
„Ez a tűz a lélek tüze, amely forradalmak, bukások, de látványos talpra állások közepette is hirdeti a magyar nép élni akarását, jövőt és életet ad” – mondta a bevezetőben Kilyén Ilka művésznő. Az előadó hol parázsló, hol fel-fel lobbanó, hol mindent felemésztő tűzzel szavalta el (többek között) Nagy László, Utassy József, Petőfi Sándor, Kosztolányi Dezső, Farkas Árpád, Márai Sándor, Fáy Ferenc költeményeit, mondta el Kós Károly Kiáltó Szó Erdély, Bánság, Körös-vidék és Máramaros magyarságához! című 1921évi röpiratának szövegét, amelynél azóta sem született jobb, minden szavában máig érvényes autonómia-kiáltvány Erdélyben. A szavalatok közé beékelt ősi, pentaton népdalokat is mesteri módon szólaltatta meg az előadó. A közönség vastapssal köszönte meg Kilyén Ilkának a megmaradásunkért felemelt szavát. A művésznő egyéni műsorát péntek este a nagyszentmiklósi közönség is megtapsolhatta, a Nákó-kastélyban.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

Interjú – Szilágyi Júlia Álmatlan könyv című kötete elé
Hogyan befolyásolták az utóbbi félévszázad történelmi eseményei az erdélyi magyar alkotó életét, munkáját? Szilágyi Júlia irodalomkritikus, esszéíró, egyetemi tanár a kolozsvári egyetem Bölcsészkarának diákjaival beszélget.
Szilágyi Júlia történetet mond – és ez a történet nemcsak egy személyes sors elbeszélése. Hangja olykor elcsuklott, szeme a múltba révedt, ruháját igazgatta, mintha a múlt dolgait akarta volna rendbe hozni. Tragédiát élt át, azok mégsem ültettek el benne, se bosszúvágyat, se önsajnálatot, hanem egy hatalmas kíváncsiságot a történelem és a másik ember iránt – mondja.
– Meglehetősen drámai körülmények között váltam  koraérett gyermekké, egyszerre találkoztam azzal, ami az emberekben a legrosszabb, és azzal is, ami a legjobb. Az emberek egy része el akart pusztítani, és a másik része megmentett. Van egy zsidó mondás: aki megment egy embert, az megmenti az egész emberiséget. Az eszméről van szó, az elvről, ami egy alapvető keresztény tanítás is, hogy szeresd a felebarátodat. Minden vallásban létezik ez a törvény. A világon sehol nem tartják be, még a saját fajtájukkal sem. Valahogy olyan pokoli, váratlan dolog volt… azelőtt úgy éreztük, hogy normálisan élünk, normális emberek között, és azok az emberek ugyanazok voltak, és mi is ugyanazok voltunk, és hirtelen az egész, addig számomra nyugodt gyermekkor, valamilyen pokollá változott. Sárga csillagot kellett a kabátomra varrni, hogy megkülönböztessenek a többi gyerektől.
Március 15-én, minthogy osztályelső voltam és jó szavalónak tartott a tanító néni, rám bízta, hogy elmondjam a Talpra magyart. Amikor aznap hazafelé indultam, a sarkon néhány fiú alaposan elagyabugyált, és azt mondták, hogy büdös zsidó vagyok, semmi közöm Petőfihez, hogy is merem a számra venni a nevét és mondani a versét. Véresen érkeztem haza, le volt tépve az iskolatáskám… Én tudtam, hogy zsidó vagyok, de ugyanakkor úgy éreztem, hogy magyar is vagyok. Ez a kettős identitás elkísért az egész életemben. Magyar szakot végeztem, nem véletlenül. Nem válogathattam… nekem ez a nyelv a hazám, és nem értettem, valószínűleg ők sem értették, hogy mit tesznek, és azt sem, hogy miért. De van olyan, hogy korszellem, és vannak periódusok, amikor valahol ott van a levegőbe valami, ott volt a levegőbe: a gyűlölet… Szabadság (Kolozsvár)

Hivatkozási alap a Kalmár-jelentés
Kalmár Ferenc magyar keresztény-demokrata politikus volt a vendége csütörtökön, Kolozsváron a Járosi Andor Keresztyén Műhelynek. A Kalmár által összeállított és az európai nemzeti kisebbségekre vonatkozó jelentést idén áprilisban fogadta el az Európa Tanács (ET) 71 igen szavazattal, 11-11 tartózkodással, illetve nemleges vokssal. A rendezvény másik vendége Korodi Attila RMDSZ-es környezetvédelmi miniszter és Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke volt.
Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök házigazdai minőségben köszöntötte az egybegyűlteket. Csinta Samu újságíró, az esemény moderátora a jelentés előzményeiről faggatta először a magyar politikust.
– Az Európa Tanácsban akkor születtek meg a nemzeti kisebbségek kérdéskörével foglalkozó dokumentumok, amikor Európában krízishelyzet volt ilyen téren. Az 1990-es évek elején szavazták meg a kisebbségvédelmi keretegyezményt, 2003-ban pedig a Gross-jelentést, amely az autonómiákról szól. Kovács Elvira vajdasági képviselő asszonnyal közösen kezdeményeztem, hogy készüljön jelentés a kisebbségekről. Mivel összegyűjtöttük a kellő számú aláírást, a tanács rábólintott az elkészítésére. A raportőri tisztséggel eredetileg egy görög képviselőt akartak megbízni. Elképzelhetik, milyen lett volna ez a jelentés, ha egy olyan politikus készíti el, amelynek országa nem írta alá és nem ratifikálta az 1990-es évekbeli kisebbségi keretegyezményt, és ahol az alkotmány nem ismeri el a nemzeti kisebbségek létét – magyarázta Kalmár Ferenc. Szabadság (Kolozsvár)

A váradi vár építészettörténetéről
Nagyvárad- Péntek délután a XXIII. Festum Varadinum keretében mutatták be a Lorántffy Központban Péter I. Zoltán A nagyváradi vár építészettörténete című kötetét, a Partiumi füzetek 78. számát.
A szép számú érdeklődőt a szervező Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság nevében Kupán Árpád köszöntötte, ünnepi alkalomnak nevezve az eseményt.
A bemutatott könyvet alaposan és szakszerűen ismertető Dukrét Géza, a PBMET elnöke arra hívta fel a figyelmet: Péter I. Zoltán az egyik legtermékenyebb kutatója, tagja az egyesületnek, hiszen 30 önálló kötete jelent meg eddig, 12 esetében működött közre társszerzőként, és 20 tanulmányt is közölt gyűjteményes kiadványokban. A Bihar Megyei Tanács és az RMDSZ Bihar megyei szervezete támogatásával, a Partiumi füzetek sorozat 78. darabjaként napvilágot látott mostani kötettel a nagyváradi vár építészettörténetén keresztül kalauzol végig bennünket, bemutatva a különböző korszakokban bekövetkezett változásokat. Ennek megfelelően a román kori várról szóló fejezetben olvashatunk a váradi prépostság és püspökség megalapításáról, a vár kezdeteiről, a román kori székesegyházról, és egyéb várbeli építményekről. Ezután a gótika korával ismerkedhetünk meg, a püspökvár védőművével, a csúcsíves székesegyházzal, a gótikus püspöki palotával és egyéb várbeli épületekkel, valamint a királyszobrokkal.
Az építkezések a reneszánsz című rész arról szól: milyen volt a vár védőműve a kor elején, az ötszögű, ötbástyás külső vár, a püspöki palota és az újkori belső vár. Ismereteket szerezhetünk a török kori várról is, majd megtudhatjuk, mi történt a barokk korban (az ostromkár felszámolása, a külső vár korszerűsítési terve, a belső vár átépítése a 18. század derekától, a belső vár 19. század végi átépítése).
A kiadványt az idézet művek rövidítésjegyzéke, a könyvészet és színes képmelléklet gazdagítják. „Dióhéjban ennyi a vár építészettörténete, rengeteget el lehetne még mondani erről, de akit érdekel, olvassa el ezt az érdekes és izgalmas könyvet”- mondta Dukrét Géza.
Folytatás
Péter I. Zoltán megjegyezte: több mint tíz évvel ezelőtt kezdte őt noszogatni azzal Jakabffy László mérnök, műemlékvédő, hogy írja meg a vár építészettörténetet, de ő két okból kifolyólag nehezen szánta rá erre magát: egyrészt inkább a város a szívügye, mint a vár, másfelől pedig várt, hátha megírja helyette egy szakavatott személy, például egy hadtörténész. Látta azonban, hogy hiába számít erre. Időközben gazdag bibliográfiához jutott, és az internet is nagy segítségére volt. Hangsúlyozta: nem volt egyszerű dolga, hiszen főleg az Árpád-kori résznél egymásnak ellentmondó nézeteket kellett puzzle-darabokhoz hasonlóan egymáshoz illesztenie, különböző feltételezések közül a leglogikusabbnak tűnőket kiválasztania. Úgy fogalmazott: ezeket a hipotéziseket aztán majd az utókor, a régészeti eredmények igazolják vagy sem, kiderül majd az igazság, például ha Mihálka Nándor régész befejezi az ásatásokat. Ez tehát csak a kezdet, kíváncsian várja ő is a folytatást… Hozzátette azonban: a vélekedések csak a könyv elenyésző részét képezik, döntő többségében hiteles dokumentumokra, valós tényekre alapozza ismereteit.
Lovasszobor
A rendezvényen fellépett Thurzó Sándor-József brácsa- és Thurzó Zoltán zongoraművész. A könyvismertető után a megszólítottak- Jakabffy László és Mihálka Nándor- reagáltak az elhangzottakra. Biró Rozália RMDSZ-es szenátor azon meggyőződésének adott hangot: a váradi várban csak akkor lesz újra például Szent László-lovasszobor, ha valamilyen civil szervezet, vagy önkormányzat kifejezetten erre a célra, és ezzel a kikötéssel ajánl fel egy műalkotást. Halovány reménysugár, amibe talán lehet kapaszkodni, most feltűnt, ugyanis pénteken itt járt egy székesfehérvári küldöttség, és Cser-Palkovics András polgármester említette, hogy létezik náluk egy úgynevezett Árpád-ház program, mely erre is alkalmas lenne.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

Székely veteránok meséltek emlékeikről a honvédtalálkozón Székelyudvarhelyen
dén először szerveztek honvédtalálkozót az egykori székely határvadászok ma is élő tagjainak. Az 1940 és 1944 között a magyar honvédség kötelékében szolgálatot teljesítő székely veteránok meséltek a világháborús emlékeikről. Az egykor a szovjet csapatok ellen harcoló székely honvédekről, hősi áldozatukról a kommunista diktatúrában évtizedekig még csak beszélni sem volt szabad, emléküket mélyen eltemette a Kádár-rendszer.
Könnyes szemmel nézték a ma már 80-90 éves udvarhelyszéki veteránok a Kereszthegy című dokumentumfilmet. Az alkotás a magyar királyi 65. székely honvéd határvadászokról szól, amelyet a HM Zrínyi Nonprofit Kft. Katonai Filmstúdiója készített.
A határvadászok 1944-ben a Gyergyó vidéken a szovjet csapatok ellen harcoltak, sok székely apa és fia halt hősi halált. A mesterségesen írt történelem azonban évtizedekig elfeledte őket, beszélni sem volt szabad róluk, emlékművük sem épülhetett. Most először szerveztek tiszteletükre honvédtalálkozót Székelyudvarhelyen, ahová a még életben lévő veteránok többsége eljött.
A udvarhelyszéki veteránok többnyire a Keleti Kárpátok ormain, völgyeiben harcoltak, a Gyimesi szorostól egészen le az Ojtuz, Uz völgyéig. Jelen pillanatban Székelyudvarhely környékén 120 veteránról van tudomásunk – mondta a Híradónak Gidó Csaba történész.
Szinte mindegyik egykori székely honvédnak van egy megindító története a háborúból és a hadifogságból. Többen csak évekkel a háború után tértek haza. Az átélt borzalmak és megpróbáltatások ellenére a legtöbben még mindig, 70 év távlatából is büszkék arra, hogy egykor magyar honvédként szolgáltak.
hirado.hu / Duna Tv, Híradó. Erdély.ma

F.J. KEREKASZTAL A kérdés: beszállunk-e egy bombázóba, amelynek a pilótafülkéjében Putyin is ott van?
A kettős állampolgárságról tartott kolozsvári kerekasztal-beszélgetésen sziporkázott egy történész, egy szociológus és egy sor politológus.
- az az antinacionalista beszédmód és az az alkotmányos patriotizmus, amit a magyarországi mainstream baloldal a nyolcvanas-kilencvenes években útként kijelölt magának, az eleve kulturális és nyelvi alapon szerveződő kisebbségi közösségek számára eredendően idegen és egy más entitást képvisel - attól, hogy 2010-ben létrejön a honosítási törvény, a magyarországi társadalomnak a határon túli magyarokkal kapcsolatos kérdésékben alkotott véleménye nem változott meg - a 2004-es, kettős állampolgárság-ellenes kampánnyal, a modernizációs retorika és a jóléti sovinizmus összecsúsztatása révén lényegében a bal-liberális értelmiség nyitotta meg az utat a szélsőjobb narratívák kibontakozása előtt - az kisebbségi magyar elitek kilencven éve nem voltak ilyen legitimációs válságban - az RMDSZ-nek nem sikerült a román nemzetépítéssel szemben doktrínát megalkotnia - gyakorlatilag az RMDSZ-ből és az RMDSZ körül eltűnt az etnikai identitás tőkésítése, az azt szervező réteg; hiányoznak azok a hajszálerek, amelyek a szakmát összekötnék egy intézményi rendszerrel - a Fidesz folyamatos erdélyi térfoglalása és a magyar állampolgárság kiterjesztése eljuttatott oda, hogy gyakorlatilag a kisebbségi elitek, mint önálló politikai entitás, nem jelennek meg a magyar kormányzati politikában, funkciótlanná váltak: nem részesei ennek a dolgok, a magyar állam a fejük fölött építette ki a politikáját.
Ezek voltak a legfontosabb megállapításai Kiss Tamás szociológusnak a Magyar Kisebbség nemzetpolitikával és a kettős állampolgárság kérdésével foglalkozó új számában megjelent írásában. Az írást röviden méltató Bárdi Nándor történész még Korhecz Tamás állítását emelte ki: a kettős állampolgárság megadása révén a kisebbségvédelem helyett a magyar pártpolitikai küzdelmek kihelyezése történt a kisebbségi magyar közösségekbe, és a kisebbségvédelmet, a kisebbségi társadalomépítést nem pótolhatja a kettős állampolgárság kérdése.
Az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia (ETDK) keretében, a Sapientia EMTE épületében pénteken, Állampolgárság téma a Magyar Kisebbség új számában címmel megszervezett kerekasztal-beszélgetést Bárdi Nándor történész moderálta. Meghívottjai Bakk Miklós, Bodó Barna, Kántor Zoltán, Salat Levente és Toró Tibor politológusok, valamint Kiss Tamás szociológus voltak.
Ezek voltak a legfontosabb megállapításai Kiss Tamás szociológusnak a Magyar Kisebbség nemzetpolitikával és a kettős állampolgárság kérdésével foglalkozó új számában megjelent írásában. Az írást röviden méltató Bárdi Nándor történész még Korhecz Tamás állítását emelte ki: a kettős állampolgárság megadása révén a kisebbségvédelem helyett a magyar pártpolitikai küzdelmek kihelyezése történt a kisebbségi magyar közösségekbe, és a kisebbségvédelmet, a kisebbségi társadalomépítést nem pótolhatja a kettős állampolgárság kérdése.
Az alábbiakban kivonatolva közöljük a beszélgetés során elhangzott lényeges megállapítások egy részét: Bakk Miklós
- a nacionalizmus-elméletek mentén a román-magyar történelmet újra kell gondolni, és azt is, hogy hogyan játszik a magyar és a román politika a határon-túliság kérdésével és, hogyan teszi át ezt taktikai regiszterbe
- a magyar politikában a leszakadt részek kérdésében a meghatározó az, hogy az akkor következett be, amikor a magyar nemzetépítés éppen csúcsra volt járatva. Éppen ezért a magyar nemzetpolitika a mai napig nem tud differenciáltan tekinteni erre, hanem ennek az egységeszménynek az újraértelmezését próbálja megvalósítani .
- a román államépítés és a határon túli románok viszonya ettől különböző, ugyanis az akkor még nem országrészek közösségei nagyon különbözőképpen kapcsolódtak be a nemzetépítésbe. Így a bukovinai és az erdélyi kicsit másképp valósult meg, a moldáv pedig egy alternatív nemzetépítés volt, sőt vannak olyan román tömbök, amelyek soha nem voltak részei a román nemzetépítésnek (pl. a Timok völgye)
- ha a kettőt szembeállítjuk, akkor azt látjuk, hogy az utóbbi nemzetépítési koncepció jóval nagyobb politikai és taktikai mozgásteret ad a kisebbségi közösségeknek
Kántor Zoltán
- nem egyetlen nemzetkoncepció van, hanem egy homályos nemzetkoncepció, amire az emberek hivatkoznak, (azt gondolnánk, hogy a politikusok többsége alapos olvasottság után tesz így, de ez nem így van). A nemzetépítés olyan, mint a La Sagrada Familia templom, épül, de nem tudjuk, hogy milyen lesz, nem látjuk a végpontját a folyamatnak, folyamatosan változik, alakul
- az egyének véleménye nagyon sokat számít: 500-600 ezernél tart a kettős állampolgárságot felvevők száma, de meg lesz az egymillió is. Persze van, akinek a magyar állampolgárság igénylése túl sok, van aki feleslegesnek érzi és van olyan is, aki protesztből nem teszi meg ezt.
Kiss Tamás
- egy olyan nyelvet próbál keresni, amelyen elmondhatóak olyan jelenségek, amelyekről nehéz beszélni, mert rájuk van telepedve egy „máz, kulimász”. Ilyen például a kettős állampolgárság kérdése, de az RMDSZ klientúraépítése is.
- a kettős állampolgárság megadásával nem zárult le semmi, a kategorizációs küzdelem folyik tovább
Salat Levente
- kérdés az, hogy a szakembereket, akik a kérdéssel hivatásukból adódóan foglalkoznak, mentesíti-e valami az alól a felelősség alul, hogy próbáljanak értékelni, állást foglalni a várható következményeket illetően
Kitérő
Salat feltette a kérdést, hogy van-e esély arra, hogy a politikai döntésekről, opciókról tudományos igényű megállapításokat tegyünk és, hogy van-e tudományos alapja annak, hogy a nagy horderejű politikai döntéseket illetően nyíltan állást foglaljanak és ítélkezzenek azok helyességéről. Két példával árnyalta a kérdést.
1. Pólya György pályafüggőség modellje: adott egy urna, benne egy piros és egy fehér golyó. Két játékos, egy-egy urnával, amelyekben csak piros és a másikban csak fehér golyó van. A játék: szerre kivesznek egyet és visszatesznek egy ugyanolyant. Mi lesz ennek a kimenetele? Azt gondolhatnánk, hogy fele-fele arány lesz a végén, de nem, az esetek nagy többségében ez 90 %-os eltolódást fog mutatni ide vagy oda. Ez egy olyan kumulatív logika a kétesélyes kérdések esetében, ami azt mutatja, hogy nem lehet tudni, hogy merre fog hangsúlyosan eltolódni az esélyek közül a végeredmény. 2. Egy elmélet szerint sündisznó és róka típusú elemzők vannak. A sündisznó típusú nagy rendszerekbe, összefüggésekben lát, míg a róka kis és ellentmondó részletekbe. Az érdekes tapasztalat ezekkel az, hogy a rókának nagyobb az esélye, hogy megjósolja a rövidebb távú politikát. Salat szerint ő sündisznó típusú kutató és a kettős állampolgárság kérdéskörében csak olyan információk állnak a rendelkezésére, amelyek a rókáknak játszanak a kezére.
- szerinte a kettős állampolgárság története röviden: a Fidesz és Orbán Viktor úgy dicsőült meg, hogy a történet kezdetén nagyon határozottan ellenezte az állampolgárság kiterjesztését, majd 2004-ben a „nagyon szerencsétlen” népszavazást követő politikai hisztériában - nem utolsó sorban választói megfontolásból -, felállt a kettős állampolgárságot követelő hullám tetejére. Majd amikor megnyerte a 2010-es választást, abban a helyzetben találta magát, hogy nem maradt más választása: annak ellenére, hogy nem tudhatta, mi lesz belőle, tovább kellett menjen a vállalással. Ettől a pillanattól kezdve létrejött egy olyan helyzet, ahol a szereplők sodródnak ezzel a jelenséggel, létrehozták ezt a Pólya logikájához hasonló eseményt, attól függetlenül, hogy mit gondolnak erről az egészről.
- szerinte azt képzelhetnénk, hogy az RMDSZ-nek volt elképzelése arról, hogy mi lesz ennek a következménye. Habár Kiss Tamás a szövegében utal rá, hogy az RMDSZ-ben volt egy törésvonal ennek az értékelésével kapcsolatban, Salat úgy véli, hogy a nagy törésvonal nem Markó Béla, illetve Antal Árpád és Tamás Sándor között van (eredetileg Antal-Tamás formában hangzott el, a szövegben először tévesen Antal Attila neve szerepelt, javítottuk - szerk. megj.) Szerinte annak vagyunk a szemtanúi, ahogy az RMDSZ-nek, annak ellenére, hogy látja, hogy rossz vége is lehet a dolognak, nincs ereje szembefordulni az áramlattal és ő is felül erre a vonatra.
- Salat úgy véli, hogy ezzel ellentétben az EMNP, meg a holdudvarához tartozó szervezetek részéről azt látjuk, hogy amellett, hogy közvetlen haszonélvezői az eseményeknek, szerintük az autonómia és a kettős állampolgárság kérdése nem összeegyezhetetlen. Azonban arra, hogy miért, nincs válaszuk vagy érvük.
- Salat beszélt Borbély Zsolt Attilának a kötetben megjelent szövegéről is, amelyben az egyik elképzelés az, hogy meg kell győzni a románokat arról, hogy legyen autonómia, de akár rá is lehet kényszeríteni őket az autonómia megadására. Salat szerint ez rég ott lebeg a nyilvánosság előtt és szerinte annak, aki ezt képviseli, ezt előbb-utóbb fel kell vállalnia. Ez a kérdés szerinte azért érdekes, mert nem világos, hogy ezt akkor is beszabad-e vagy érdemes-e vállalni, ha már nem egy vonatról van szó, hanem "arról a bombázóról, amelynek a pilótafülkéjében Putyin is ott ül."
- Salat ugyanakkor kijelentette, hogy ez nem a végkövetkeztetés, ugyanis nem tudja, hogy mire lehet számítani a kérdésben
Bárdi Nándor
- Bárdi elmondta, hogy ő, mint történész, a nemzetiesítést egy társadalomtörténeti jelenségként gondolja el. Szerinte Magyarországról nézve a kérdés úgy tevődik fel, hogy egy nemzetiesítési folyamat mikor torzul el.
Két példa
Bárdi két példával illusztrálta, hogy mit ért ez alatt. Szerinte a „Fölszállott a páva” hihetetlen sikere a politikai támogatásra gyakorolt szakmai szűrőnek is köszönhető, valamint annak, hogy mindezek mellett valamire építkezett (táncház-mozgalom).
Ezzel szemben a „Szeretünk Magyarország” program ott bukott el Bárdi szerint, hogy nem ment át szakmai szűrőn és éppen ezért nem épült a valóságra. A kormány által meghirdetett program nem tudott versenyezni a falu hagyományos ünnepeivel, és hiába lehetett pályázni rá 250 000 forintnyi összeget, a program összeomlott, vagy nem lett belőle semmi vagy egy giccsé vált
szerinte az a kérdés, hogy egy döntéshez van-e olyan szakpolitikai háttér, ahol kontrollálható? Bárdi szerint Magyarországon sokszor mindent felülír a pártpolitikai megfontolás.
- Magyarország megértésére a plebejus nemzet fogalmat hozta fel, amelyet a Kádár-korszak felfogásával illusztrált: az életszínvonal a nemzeti érdek és a feszültség elkerülése a cél. Ezenkívül a Kádár-rendszer lényegéhez tartozik a jóléti sovinizmus is.
- szerinte ki kell mondania azt, hogy történészként úgy látja, hogy a kettős állampolgárság esetében a párhuzamos nemzetépítések felszámolásáról van szó, amihez az is hozzájárul, hogy a négy nagy magyar kisebbségi közösségben a helyi nemzetépítő elitek nem tudták a maguk önálló politikai közösségét intézményesíteni
- szerinte történelmi perspektívából nézve teljesen világos, hogy Magyarországról szemlélve a jelenségeket a népességáramlás a Kárpát-medence közepébe folyik. Bárdi szerint ezért 1918-ban azt gondolták, hogy még ötven év és mindenki magyar identitású lesz, az alapján, hogy mi történt 1880-1918 között. Akkor az a vélemény uralkodott, hogy az iparosítás ezt meg fogja oldani. Tudjuk, hogy teljesen más történt és végül a szocialista iparosítás révén fordult a kocka. Bárdi szerint a politikusok 2010-ben megnyitották a kapukat, azt üzenve, hogy a magyar elitek most vannak szinkronban és ezáltal „a nyűglődés helyett van egy kapu”, amit ki lehet használni. - ha túl sokat foglalkozunk a következményekkel, akkor elsiklunk az egyik lényeges kérdés fölött: „Miért van az, hogy a lövétei bácsika Zsoltikát, Viktort emleget? Miért van ez a megszólíttatási igény?” - Bárdi elmondta, hogy ő úgy gondolja, hogy azt a diszkrepanciát, hogy a külhoni magyarok a 2004-es népszavazás után nagyon kritikusak voltak a magyarországiakkal szemben, az emberek úgy dolgozzák fel, hogy úgy kezelik, mintha személyesen Orbán Viktortól kapták volna meg ezeket a jogokat, ő lenne személyesen az, aki ilyen értelemben emancipálta őket.
- Bárdi szerint ezzel az a probléma, hogy a romániai magyar kisebbségi elit ehhez képest nem sokat tesz a megszólításért, a kisebbségi hálózatok üzemeltetéséért. „És ez azért megkerülhetetlen kérdés, mert létfontosságú az otthon maradó közösség megerősítése.”
- Bárdi kérdése az volt, hogy a székely vezetők az autonomista retorika közben vajon hányszor ültek le megbeszélni a dolgaikat? Bárdi egy kérdést felvetve illusztrálta ezt: "vajon miért nem áll a marosvásárhelyi reptéren egy busz, ami elvinné az embereket Csíkszeredába, amikor tudjuk, hogy hasonlókból áll össze egy kisebbségi hálózat?". Transindex.ro

Az autonómia sírásói
A bizakodásra okot adó megélénkülés után ismét félresiklani látszik a székelyföldi autonómia ügye, és bármennyire próbálják némelyek ezt az ukrán helyzettel, a külpolitikai feszültségekkel magyarázni, sajnos úgy tűnik, mi, magyarok vagyunk önrendelkezési küzdelmünk legjelentősebb akadályozói. Pedig törvénytervezet immár annyi van, hogy Dunát, Oltot vagy akár Dâmboviţát lehet velük lassan rekeszteni. S talán épp ez a bökkenő...
Több hónapos késedelem után kiszivárgott az RMDSZ várva várt autonómiastatútuma, amelyről az első magyarázkodások során az is kiderült, hogy létezik legalább négy változata, most próbálják összehangolni, a legkedvezőbb, legjobb megoldást kidolgozni. Hogy a titkos háromban mi lehet, nem tudni, de a nyilvánosságra került, munkaanyagnak hívott tervezet bizony „öszvérmegoldás”, amint ezt az elemzéssel megbízott Mensura Transylvanica szakértői is megfogalmazták, és még radikálisabban jellemezte Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, aki szerint távol áll a valós autonómiától, elfogadhatatlan, és visszalépést jelentene a tízéves küzdelmük során kialakult jelenlegi helyzethez képest is. Nem véletlen, hogy húzták-halasztották a jogszabály nyilvánosságra hozatalát az RMDSZ korifeusai, időt akartak nyerni bár az EP-választásokig. Gúzsba köti őket a kormányzati szerepvállalás, de a kampány is, ahol konkrétumok nélkül lehet hangzatos, szép előadásokat tartani Dél-Tirol Székelyföldre álmodásáról. Minden bizonnyal május 25. után rukkoltak volna elő a javaslattal, mely indulásból kompromisszumoktól terhes, ugyanarra a kis lépések politikájára alapozott, amely 25 évet már elvitt életünkből. Az RMDSZ első perctől, az autonómiastatútum kidolgozásának egy évvel ezelőtti bejelentése óta elzárkózott a közös munkától más politikai szervezetekkel, autonómia iránt elkötelezett közképviseletekkel. Elutasították az SZNT, az EMNT ilyen irányú ajánlatát, de ígérték, figyelembe vesznek minden véleményt a véglegesítés előtt, a közvita során. Úgy tűnik, most eme „közvita” hitelesítésében jó eszköz számukra a félig-meddig már bekebelezett MPP. Titkos tárgyalásokon titkos bizottságok hoznak majd titkos döntéseket, a lényegen keveset változtatva. Pedig a Dél-Tirollal előszeretettel példálózó RMDSZ-nek pontosan tudnia kellene, hogy sikerre csak konszenzussal kidolgozott, minden székelyföldi magyar erő által elfogadott és támogatott törvénytervezet vihető. Amíg még a majdani autonómia területéről, hatásköreiről sincs egységes álláspont, nem is remélhetjük, hogy komolyan vesz bennünket a román többség. Politikai egyensúlyozással, kint is vagyok, bent is vagyok hatalmi bújócskázással ez nem megvalósítható. Így sokkal inkább sírásói és nem megteremtői lesznek Székelyföld területi autonómiájának.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székely Nemzeti Tanács: Vállalhatatlan ez az autonómiatervezet
Bár az RMDSZ már egy évvel ezelőtt bejelentette, hogy új székelyföldi autonómiatervezetet szándékszik készíteni, s azt 2013 végén nyilvánosságra hozza és közvitára bocsátja, majd benyújtják a parlamentben, a munkáról hivatalosan igen keveset tudni, mi több, a titkolózás és ködösítés változatlanul folyik.
Miután az RMDSZ az MPP-vel összeborult, az új szövetséges kérte az autonómiatervezetet, meg is kapta, ki is szivárogtatta. Így derült ki, hogy mind az EMNP, mind az SZNT autonómiastatútumát az RMDSZ Márton Árpád vezette munkacsoportja figyelmen kívül hagyta. Izsák Balázs, az SZNT elnöke szerint az RMDSZ autonómiatervezete nem Székelyföldre vonatkozik, „köszönő viszonyban sincs” az autonómiával, és nem törvénytervezet, hanem mindössze egy „ötlethalmaz”. Izsák szerint a dolgozat egyik nagy hibája, hogy az RMDSZ nem csak a történelmi Székelyföld jól behatárolható nyelvi, kulturális határai mentén kívánja kialakítani az autonóm régiót, hanem 300 ezer egy tömbben élő mezőségi románt is arra akarnak kényszeríteni, hogy az autonóm Székelyföldhöz tartozzék. Ráadásul az RMDSZ autonómiatervezetében nyoma sincs a központi hatalom átruházásának. Székelyföld úgy jelenne meg, mint egy magánjogi társulás három megye között. Ráadásul – állítja Izsák – azokat az SZNT által képviselt minimális elveket sem veszi figyelembe, melyeket a nemzeti tanács tízéves munkája során megfogalmazott. Izsák Balázs szerint az RMDSZ tervezete vállalhatatlan.
Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kelemen Hunor: Legyen Európa hatásköre a magyar ügy
Beléptünk az európai parlamenti választási kampányunk utolsó hetébe, amikor erős üzeneteket kell megfogalmaznunk annak érdekében, hogy mozgósítsuk választóinkat, mert május 25-én annyian leszünk, ahányan szavazunk.
Meg kell mutatnunk közösségünk erejét, hogy képviselőink révén Európa számára is fontossá tegyük a magyar ügyet – fogalmazott Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke vasárnap nagyváradi sajtótájékoztatóján. A szövetségi elnök elmondta, az elmúlt három hét kampánytapasztalatai azt mutatják, hogy az erdélyi magyarok körében nőtt az európai intézményekbe vetett bizalom, annak ellenére, hogy a megvalósítások nem minden esetben látszanak egyértelműen, és a tagállamok többségében megnövekedett az euroszkepticizmus. ,,Közvélemény-kutatásaink megmutatták, hogy az emberek érdeklődnek az Európai Unió, az európai témák iránt, hiszen sokan emlékeznek arra az időre, amikor elvették a földeket, az állatokat, az ingatlanokat. Most végre nem elvesznek, hanem adnak az embereknek: a mezőgazdasági vagy infrastruktúra kiépítésére irányuló támogatások révén sokan fejlesztették gazdaságukat, települések újultak meg” – magyarázta. Kelemen Hunor kijelentette: „ahogy eddig gondoskodott a biztonság, a béke és a viszonylagos jólét megteremtéséről, Európának ezt továbbra is vállalnia kell, hiszen az emberek Nyugat felé fordulnak gondjaikkal. Azt is el kell magyaráznunk partnereinknek, hogy „nem lehet előbbre való az uborka hajlatának vagy a disznóvágás mikéntjének a szabályozása az őshonos kisebbségek helyzeténél: legyen Európa hatásköre a magyar ügy, legyen Európa hatásköre a kisebbségek problémáinak rendezése”. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megkezdődött a IV. Magyar Világtalálkozó
Budapesten a Bosnyák téri Páduai Szent Antal-templomban tartott istentisztelettel kezdődött tegnap a IV. Magyar Világtalálkozó. Szegeden a Feketesas szalonban Nemzetközi Művészeti Találkozót rendeztek. A világtalálkozó programjai jövő vasárnapig tartanak, a főváros és Szeged mellett Ópusztaszeren is várják az érdeklődőket.
A találkozó hivatalos megnyitója ma este lesz Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínházban, ahol a Világ Magyarságáért közéleti és művészeti díjakat, az Összefogás a Magyarságért Díjat, valamint a Tiszteletbeli Magyar címet adják át gálaest keretében. Az idei találkozó díszvendége Kárpátalja, emblémája pedig a Lelle nevű puli plüssfigura, amely jelképesen a világ magyarságának „összetereléséről” gondoskodik. A programok egyik legfontosabb helyszíne a hatezer négyzetméteren felépített Világfalu lesz a Syma Rendezvényközpontban május 23. és 25. között. A Világfaluban jurtasátrak mellett a Magyar Értékek utcája, a Találmányok tere, a Gyógyító övezet és a Kézműves sor várja a látogatókat. A Világklub pavilonban pedig ott lesznek a külhoni klubok képviselői, többek között Amerikából, Brazíliából, Svédországból, Svájcból és Franciaországból. A nagyszínpadon a népzenétől az operetten át a könnyűzenéig minden műfaj helyet kap. Fellép többek között Balázs Fecó, Mága Zoltán, Varga Miklós és Vastag Csaba. Az Ezer torokból a legnépszerűbb tíz magyar népdal című programon a zuglói Liszt Ferenc Általános Iskola kórusa és neves népdalénekesek közreműködésével a legnépszerűbb népdalokat énekelhetik el a látogatók. Itt rendezik meg a Világtalálkozó Szépe versenyt is. A program részeként szakmai konferenciát is tartanak a Duna Palotában május 22-én A nemzeti integráció fejlesztési rendszere a Kárpát-medencében címmel. Ópusztaszeren a Nemzeti Történeti Emlékparkban május 20-án Gyere haza, várunk! címmel Európai Ifjúsági Napot tartanak. Az egész napos rendezvény konferenciával kezdődik, amelynek célja, hogy szellemi hidat építsen a határokon túl és azon belül élő magyarok között. A Nemzeti Összetartozás Emlékművénél ünnepséget tartanak, amelyen fellép mások mellett Varga Miklós is, majd gálaműsorral folytatódik az esemény, amelyet a Magyar Vista Social Club fellépése zár. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A stabil Európa feltétele
Markó Béla az ETV Többszemközt című műsorában
– Igazat kell adnom azoknak, akik felvetik az ukrajnai helyzet kapcsán, hogy itt és másutt is a régióban van egy megoldatlan etnikai kérdés. A kérdés rendezésében a dolog egyszerű kellene hogy legyen: az egyik elv az, hogy országhatárokhoz nem nyúlunk hozzá, mert ebből nagy baj lesz, a létező országhatárokon belül viszont meg kell találni a megoldásokat a nemzeti kisebbségek számára, adott esetben, igen, az autonómia biztosítása révén is – jelentette ki Markó Béla az Erdélyi Magyar Televízió (ETV) Többszemközt című műsorában.
Az RMDSZ volt elnöke Orbán Viktor magyar miniszterelnök nemzetközi reakciókat kiváltó nyilatkozatára utalt, miszerint a Kárpát-medencei magyarokat megilleti a kettős állampolgárság, a közösségi jogok és az autonómia. "Általában nekem nagyon sok vitám volt vagy lett volna azzal kapcsolatosan, hogy milyen a magyar külpolitika, hiányoltam a párbeszédet a környező országokkal, hiányoltam a jelenlétet a Magyar kormány részéről, de most igazat kell adnom azoknak, akik felvetik az ukrajnai helyzet kapcsán, hogy itt van egy megoldatlan etnikai kérdés: Ukrajnában és másutt is. Ezúttal nemhogy bírálnám Orbán Viktort, hanem azt gondolom, hogy igen, neki és másoknak is el kell mondani, hogy a dolgok nincsenek rendben. El kell mondani azt, hogy miután az Európai Unió által támogatott mozgalom megbuktatta az addigi ukrán kormányt, és egy Európa-barát vezetés került hatalomra, ennek az első dolga az volt, hogy megpróbálta az elég jó és széles körű nyelvtörvényt semmissé tenni, és erre Európának nem nagyon volt szava. És persze, hogy orosz részről mindezt ki lehetett használni. Nem mondom, hogy ez nem ürügy, de ürügyként is fontos lehet – hangsúlyozta Markó Béla, aki ezzel egy időben leszögezte, szó sincs arról, hogy az etnikai kérdést akár Ukrajnában, akár másutt erőszakosan, határmódosítással kell megoldani, ez rendkívül veszedelmes dolog.
– Nem véletlen, hogy Európában ideges mindenki, amikor a status quóról, a jelenlegi határok módosításáról van szó, mert ez hamar elharapózhat, és rendkívül nagy baj származhat belőle, érthető, hogy nagyon sokan félnek ettől, de éppen ezért hiányolom, hogy az Amerikai Egyesült Államok nem úgy viszonyul ezekhez a kérdésekhez, mint a ’90-es években. Az uniós államok részéről is azt hiányolom, hogy pontosan ennek kapcsán mondhatták volna el nagyon határozottan, hogy igenis, Ukrajnában az ukrán nacionalizmusnak nincs helye, és a más etnikumúak, az oroszok, de a magyarok és a románok helyzetét is radikálisan rendezni kell. Ukrajna nagy ország, amelyben 48 millió ember él, és ebből 10 millió orosz, de jelentős számban vannak magyarok és románok is, és ez utóbbi kapcsán a román vezetőknek is meg kellett volna fogalmazniuk, nincsen rendben, hogy Ukrajnában az Európa-pártiság örvén hogyan lángolt fel az ukrán nacionalizmus. Ki kell mondani, hogy Ukrajnában is rendezetlen számos etnikai kérdés, rendezetlen az etnikumközi viszony, és a nyelvi jogoktól az önkormányzati jogokig, az autonómiaformákig meg kell keresni a megoldásokat – mondta az RMDSZ volt elnöke.
A politikus szerint ebben a térségben mindenki nemzetállamot akar építeni, miközben nincsenek nemzetállamok. – Románia is nemzetállamnak deklarálja magát, miközben Románia nem nemzetállam, ez hazugság. Itt számos kisebbség él, itt él egy közel másfél milliós magyar közösség, mások is, mégis Románia foggal-körömmel ragaszkodik ehhez. Még Magyarországon is tapasztalható egyfajta nemzetállami elképzelés. Ezzel többek közt az a baj, hogy ha Magyarországon is nemzetállamot propagálnak, akkor hogyan próbáljuk visszaszorítani a román nemzetállami elképzeléseket? De ez érvényes a lengyelekre, a szlovákokra, a csehekre, mindenki a maga kis nemzetállamát próbálja építeni, miközben ezzel egyidejűleg az egységes Európába integrálódunk.
Nagyon határozottan ki kell mondani, hogy nem értünk egyet azzal, hogy például az oroszok megpróbálják megváltoztatni az ukrajnai status quót, de ha ezt mondjuk, ez csak akkor hiteles, ha emellett azt is tisztázzuk, hogy a létező országhatárokon belül meg kell találni a megoldásokat. Ha olyan a helyzet, akkor az autonómia révén is, igen. Látnunk kell, hogy csak akkor lehet egy stabil Európát teremteni, ha ezeket a kérdéseket kezelni, rendezni tudjuk – szögezte le Markó Béla az ETV-ben. Népújság (Marosvásárhely)