Egy hiteles ember: Erdély szellemi örökségét kutatja Szász István Tas
Az 1935-ben alapított Hitel folyóirat nevelte fel a Trianoni diktátum után Magyarországtól elszakadt új erdélyi magyar értelmiségi generációt. A korabeli erdélyi közéletet és kultúrát formáló lap szellemi örökségét kívánja visszahozni a köztudatba Szász István Tas, a Magyar Örökség díjas Hitel Múzeumának alapítója, aki a Rádió Orientnek nyilatkozott a témában.„A Trianoni diktátum után Erdély magyarsága magára maradt, intézményeitől megfosztottan kellett újra talpra állnia. Szüleim kialakították az erdélyi értelmiségi elit találkozóhelyét, otthont adtak az iránytű szerepet betöltő nemzetpolitikai folyóiratnak.”
Szász István Tas a Hitel-kör szellemi környezetében cseperedett, szülei révén az erdélyi magyar értelmiség számos jeles szereplőjével találkozott. 1945 után fiatalemberként szerzett meghatározó élményeket az Erdélyben maradt hitelesektől. „A Trianoni diktátum után Erdély magyarsága magára maradt, intézményeitől megfosztottan kellett újra talpra állnia. Erdély magyar társadalma új világba csöppent, új nyelvet, mentalitást, valamint védekező- és alkalmazkodóképességet kellett tanulnia. Az 1935-ben létrehozott Hitel nevelte fel az új értelmiségi generációt” – emelte ki a Rádió Orient vendége. Szász hozzátette, Venczel József alapító szerkesztő felkereste szüleit, és a segítségüket kérte. „Szüleim kialakították az erdélyi értelmiségi elit találkozóhelyét, otthont adtak az iránytű szerepet betöltő nemzetpolitikai folyóiratnak.”
A bécsi döntést követően kezdődött a Hitel harmadik korszaka. Az orvos, író elmondta, sokan érkeztek vissza Magyarországról, új emberek kapcsolódtak be az akkor már a gyakorlatban Kéki Béla és Kiss Jenő által szerkesztett lap szellemi körforgásába. Ugyanis alapítói közül hárman egyéb fontos feladatokat kaptak. Korábban, az 1937-es Vásárhelyi találkozó megszervezésében – Tamási Áron vezetésével – is nagy szerepet játszott ez a gondolkodói kör: a román nyomás következtében csoportjuk is összekovácsolódott, így jöhetett létre egy közös magyar állásfoglalás. A bécsi döntést követően azonnal megszerkesztettek egy memorandumot Erdély bizonyos önállósága érdekében és a román kisebbségi jogok biztosítására. Teleki Pál a hitelesek csoportjának közreműködésével hozta létre aztán az Erdélyi Pártot, s az újság kibővített otthonának, az Erdélyi Körnek kialakításakor az a politikai elit működésnek is központja lett. Szász kiemelte, a lap munkatársainak köszönhető a Faragó féle béketárgyalás előkészítése, a „negyvenek memoranduma” a kiugrásért és az is, hogy Kolozsvár nyitott várossá vált. „A Hitel 1944-es megszűnése mögött, a folyóirat besározása, valamint érdemeinek kisajátítása állt”- vélekedett a vég politikai okairól a Hitel kutatója.
Szász István Tas életútját végigkísérte a Hitel hatása és szellemisége, mely nemzetpolitikai publikációkban és a Hitel kutatásában öltött alakot. Szász leányfalui, Makovecz Imre által tervezett otthonában 2010-ben nyitotta meg a Romániából kimentett családi relikviákból kialakított Hitel Múzeumot. „Kádár Tibor kolozsvári festő vállalta a szellemi kör több mint 50 nagy alakját ábrázoló szárnyas oltár elkészítését. A múzeum mestergerendáján közel 100 hiteles fotója látható, azoké, akik kiemelkedő szerepet játszottak a folyóirat életében”, egyre gazdagabb anyag dokumentálja a hitelesek egykor elvégzett munkáját is – Szász hozzátette, múzeumának kapui mindig nyitva állnak, sok csoport látogatja a tárlatot: van, hogy ketten, van, hogy 30-an érdeklődnek.
A Hitel régi és új műhelyét 2012-ben Magyar Örökség díjjal jutalmazták. Szász elmondta, egy Hitel konferencia szervezésekor merült fel benne, hogy felterjeszti az elkészült anyagot a kitüntetésre. „A budapesti Hitel folytonosságot vállalt a kolozsvári Hitellel, így együtt terjesztettem fel őket a díjra” – emlékezett vissza a Rádió Orient vendége. Szász István Tas leányfalui lakásmúzeumával és publikációival szeretné megőrizni, illetve visszahozni a Hitel gazdag szellemi örökségét a mai magyar köztudatba.
http://orientpress.hu

Autonómia-konferencia Sepsiszentgyörgyön – Tisztázni kell az autonómiaigény fogalmát
Tisztázni kell az autonómiaigény fogalmát a romániai magyarok és a románok között – hangzott el Sepsiszentgyörgyön az önrendelkezésről rendezett konferencián. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szervezett tanácskozáson egyetértettek abban, hogy az autonómia elképzelhetetlen a többségi nemzettel tör- ténő intézményes párbeszéd nélkül.
Az I. világháború után Románia is aláírta azt a nemzetközi kisebbségvédelmi szerződést, amely szerint jogos igénye a kisebbségeknek az autonómia. Ez a szerződés már akkor vallási és oktatási autonómiát irányzott elő a székelyeknek és a szászoknak – hangzott el az önrendelkezésről szóló sepsiszentgyörgyi konferencián. Sergiu Constantin Dél-Tirolban élő romániai kutató úgy fogalmazott, csak egy jól kidolgozott autonómia stratégia lehet jó a románoknak és magyaroknak egyaránt. „Több rosszat tesz egy nem megfelelően kidolgozott autonómia, mint annak hiánya. A magyarok azért lennének elégedetlenek, mert az autonómia nem működne jól, a románok meg azért, mert autonóm státuszuk ellenére a magyarok mégis panaszkodnának” – mondta a kutató.
Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke azt mondta, csak a többségi nemzettel közösen tud a magyarság autonómiát kiharcolni magának. „Ha megtaláltuk azokat a partnereket, akikkel lehet erről beszélni, tehát nem tabutémaként kezelik, és nem elutasítóak, akkor velük közösen gondolkodva el lehet jutni oda, hogy ők vigyék tovább ezt a gondolatot saját közösségeik fele, és elsősorban Bukarest fele” – fogalmazott Toró T. Tibor.
A szervező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Bálványos Intézet vezetői szerint ez a konferencia lehet az első lépés a román többség meggyőzéséhez, az autonómiával szembeni aggályok eloszlatásához vezető úton. hirado.hu / Duna Tv Híradó
Erdély.ma

Antal bocsánatot kért a románoktól
Nyilvánosan kért bocsánatot Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a román közösségtől szombaton a tavalyi kampányban elhangzott kijelentése miatt, az EMNT által szervezett autonómia-konferencia kerekasztal-beszélgetésén.
A megyeszékhely elöljárója bocsánatkérését a MaghiaRomania blog egyik szerzője kérdése nyomán fogalmazta meg. A blogíró arra volt kíváncsi, az Autonómia-az évtized kihívása címet viselő, a két etnikum közeledését szolgáló konferencia központi célja, a párbeszéd megindítása miként lehetséges, miközben maga a városvezető riogatott románveszéllyel tavaly a parlamenti választások során. Sever Ioan Miu, aki Olahus álnéven szerkeszti a portált, pontosan idézte a polgármester 2012-ben elhangzott szavait, melyek szerint azok a választók, akik nem az RMDSZ-re szavaznak, hanem az Erdélyi Magyar Néppárt jelöltjeire, azok tulajdonképpen a román jelöltek esélyeit növelik. Mindezt olyan kontextusban, hogy az EMNP-nek nincs reális esélye a parlamentbe jutásra. A polgármester, aki egyben a megyeszékhely RMDSZ-szervezetének elnöke, ráadásul hangsúlyt helyezett arra, hogy kijelentse, nem akarja, hogy Sepsiszentgyörgynek román képviselője legyen a törvényhozásban.
Antal Árpád elismerte, hogy egy, a kampány hevében elhangzott szerencsétlen kijelentésről van szó, és a magyar-magyar választási belharc járulékos áldozata lett a megye románsága. Az elöljáró elismerte, hogy már a kijelentése elhangzását követően tisztában volt azzal, hogy előbb vagy utóbb szembesülnie kell majd ennek következményeivel. Antal hozzátette: ez az első alkalom, hogy lehetősége nyílik nyilvánosan elnézést kérni ezért.
A kerekasztal meghívottai közül Toró T. Tibor, a EMNT-elnök, valamint Mădălin Guruianu, a Nemzeti Liberális Párt városi képviselő-testületi tagja szóltak hozzá a témához. Előbbi szerint nem csak a román választóktól kellene bocsánatot kérni. Toró felidézte, hogy Olosz Gergelynek a RMDSZ-szenátori minőségről való lemondását követően a kézdiszékiek tulajdonképpen magyar felsőházi képviselő nélkül maradtak, jelen pillanatban ugyanis Marius Obreja USL-s színekben, a voksok újraosztása nyomán bekerült politikus képviseli őket. Az elnök ugyanakkor reméli, hogy az elkövetkezendő megmérettetésen a román veszélyre való hivatkozás kimarad a repertoárból.
Guruianu egyrészt üdvözölte Antal gesztusát, kijelentve, elfogadják a nyilvános bocsánatkérést, amelyre talán korábban is sor kerülhetett volna, igaz, a személyes megbékélés már korábban megtörtént. A liberális politikus ugyanakkor sajnálatát fejezte ki, hogy egyáltalán ilyen megnyilvánulásokra sor került a kampányban, hiszen ezzel egyúttal egy igen értékes román fiatalembert – a szintén jelenlévő Emil Pantelimont – fosztották meg egy lehetőségtől. Guruianu úgy véli, ő lett volna az, aki többek között a helyi románság üzenetét is a valóságnak megfelelően tudta volna tolmácsolni Bukarest irányába.
Nagy D. István
Székelyhon.ro

Autonómia: tabu, amiről beszélni kell
Ágas-bogas, sok részletében tisztázásra szoruló kérdéskör az autonómiáé – elsősorban ez derült ki a szombati, sepsiszentgyörgyi autonómia-kerekasztalon. Az is világossá vált, hogy az egyik legnagyobb kihívás a félelem leküzdése.
A többsíkú társadalmi párbeszéd és egyben a reális tájékoztatás szükségessége, egymás elképzeléseinek, terveinek megértése, az autonómia kérdésének a tabu-létből való kiemelése és részleteinek pontos tisztázása. Ezen fő kérdések körül forgott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Bálványos Intézet Autonómia és regionalizmus – az évtized kihívása címmel, szombaton, Sepsiszentgyörgyön lezajlott szakmai konferencia záró momentumát jelentő kerekasztal-beszélgetés. A Bakk Miklós politológus moderálta esemény alkalmából Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere (RMDSZ), Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, Marius Obreja, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) háromszéki szenátora, valamint Mădălin Guruianu, szintén liberális párti városi képviselő-testületi tag ültek egy asztalhoz.
Legyőzni a félelmet
A beszélgetés, a harmadik részt jelentő hozzászólásokat leszámítva, a moderátori kérdésekre adott válaszokban testesült meg. A sokrétű válaszok központi, egységesen azonosítható eleme ugyanakkor azt volt, hogy az autonómia továbbra is az úgymond szürke zónában, a tabuk között foglal helyet. A román nemzetiségű meghívottak szerint ez elsősorban annak tudható be, hogy eddig az egész kérdéskör elsősorban kampánycélokra lett felhasználva, minden politikai alakulat által. A beszélgetés résztvevői abban ugyan egyetértettek, hogy ezt elsősorban párbeszéddel, a számtalan tisztázatlan részlet, félelem, előítélet feloldásával lehet rendezni, de maga a kommunikáció helyzete terén már eltérőek voltak a meglátások. Míg a PNL képviselői úgy vélték, létezik párbeszéd – még akkor is, ha ezt sokszor nem a megfelelő személyek folytatják –, a magyar meghívottak szerint a partnerek terén ütköznek akadályokba, illetve a kommunikáció kiterjesztése is elengedhetetlen.
Antal Árpád négy szintet azonosított, köztük a Bukaresttel történőt, de a magyar-magyar dialóguson belül is újabb kettőt. Ugyanő elismételte már korábban is hangoztatott álláspontját, mely szerint az eljövendő időszak legfontosabb kihívása a partnerek keresése. Abban mindenki egyetértett, hogy apróbb előrelépések ugyan történtek – ahogy Izsák Balázs fogalmazott, tíz évvel ezelőtt beszélni sem lehetett nyugodtan az önrendelkezésről –, viszont a félreértelmezések, előítéletek, történelmi sebek okozta félelmek továbbra is komoly akadályt jelentenek. Ennek feloldása pedig csak egy, a legmagasabb szintekre, így a román parlamentig is felérő ésszerű, őszinte vita megnyitásával, lefolytatásával lehetséges. Ennek során tisztázhatókká válnának olyan kérdések is, mint a majdani autonóm területen kisebbségbe kerülő románság jogai, a kulturális önrendelkezés kérdésköre, és érthetővé válna mindenki számára, hogy nem a román nemzetállam vagy Románia egységessége elleni kezdeményezésről van szó, hanem egy, az európai gyakorlatba tökéletesen beillő berendezkedési formáról.
Az érvütköztetések mellett abban minden résztvevő egyetértett, hogy a kommunikáció elindult, azaz a konferencia elérte célját.
Eltorzulhat a román-magyar viszony?
Nem hiányoztak ugyanakkor a sötétebb, a további elutasítás, illetve a bukaresti politikumot továbbra is jellemző kettős beszéd esetén az autonómia-mozgalom radikalizálódását előrevetítő jóslatok sem, noha ebben a résztvevők nem értettek egyet, olyannyira, hogy a román meghívottak tulajdonképpen kikerülték a választ. Toró T. Tibor kimondottan esélytelennek ítélte meg egy ilyen forgatókönyv megvalósulását, szerinte egy nagyon is moderált hozzáállásról, a demokrácia szabályain belül zajló harcról lehet beszélni.
A vitázók ugyanakkor abban kétségtelenül megegyeztek, hogy csakis garanciák felállításával lehetséges az előrelépés ezen a téren, és egy egészséges párbeszéd kialakításához elengedhetetlen, hogy a románság részéről is azok folytassák ezt, akik nem a huszonhárom éve ismert nemzetállami retorikának a letéteményesei. A garanciák terén felmerült – Guruianu felvetésére –, hogy magyar oldalon kikre hárul a bizalom-híd felépítése, ugyanis Székelyföldön eddig is magyarok vezettek. A válaszok egyértelműek voltak: ezeket a garanciákat elsősorban törvények adhatják meg. A hídépítés, bizalmi tőke kialakítása kapcsán román részről elhangzott egy igen lényeges észrevétel: meg kellene fontolni, hogy az erőből történő kezdeményezések – így a helyi referendum kiírása a fejlesztési régiók átszervezése kapcsán –, vagy a párbeszéd elindítása vezet-e célra végül. A felvetésre Antal Árpádtól érkezett a válasz, az érintettség okán, aki a két kérdéskör elválasztását javasolta, mivel a fejlesztési régiók problémája ebben az esetben nem „mosható” össze az önrendelkezésről szólóval.
A kerekasztalt záró közönségbeli hozzászólások között több olyan is fellelhető volt, amely a kérdéskör tisztázását szorgalmazta. Kiemelésre érdemes a kolozsvári Mircea Surdu hozzászólása, aki a történelmi alapú regionalizálás kérdését hozta be a vitába, illetve a vegyes házasságban élők helyzetét taglalta. Surdu egyébként egy kétnyelvű felirattal ellátott kulcstartót adott át a vita résztvevőinek a frissen alakuló, általa képviselt Erdélyi Mozgalom nevében, melynek pontosan a történelmi alapon történő régiókra osztás, egyfajta federalizációs megoldás az elképzelése.
Nagy D. István
Székelyhon.ro

Évforduló és könyvbemutatók
Nagyvárad- Pénteken délután az Ady Endre Középiskola könyvtártermében fennállásának 20. évfordulóját ünnepelte a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság. Két könyvet is bemutattak.
Az egybegyűlteket köszöntő Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke megjegyezte: korábban Nagykárolyban már megünnepelték a 20 éves évfordulót, de két évtized egy civil szervezet életében komoly időszak, részletesebb mérlegkészítésre kötelez. Felidézte, hogy a PBMET-et mint bizottságot 1993-ban alapította 12 tag, akiknek azóta a fele elhunyt, vagy már nem tartja a kapcsolatot velük. Harmincegyen vannak azok, akik több mint 15 éve hűségesek. Az évek folyamán 208 tagjuk volt, akik közül 26-on elhunytak, jelenleg 117 munkatársuk van: 13-an Arad, 62-en Bihar, 5-en Kolozs, 2-en Máramaros, 9-en Szatmár, 5-en Szilágy és 10-en Temes megyéből, illetve egy gyímesfelsőloki tagjuk is van. Legfontosabb tevékenységük a helytörténeti kutatómunka, a műemlékvédelem, különböző települések történetének kutatása és közzététele, műemlékek felkutatása, ismertetése. Emellett honismereti konferenciákat is szerveznek, 1994 óta lapjuk jelenik meg, 1997-től könyvkiadással is foglalkoznak, azóta 75 kötetük jelent meg a Partiumi füzetek sorozatban és 15 ezen kívül. 2003-tól az RMDSZ javaslatára a Megyei Tanácsnál pályáznak. Csak Bihar megyében 23 emléktáblát készíttettek és avattak fel, sokrétű tevékenységüket számos elismeréssel, díjjal jutalmazták.
A számvetés után Dukrét Géza okleveleket adott át azoknak, akik valamilyen okból kifolyólag Nagykárolyban ezeket nem vették át.
Könyvbemutatók
Kovács Rozália Utak a múltba című könyvét szintén a PBMET elnöke ismertette. Kiemelte, hogy az érmihályfalvi születésű szerző 1993 óta foglalkozik néprajzkutatással, 2000-től pedig a társaság tagjaként végez aktív és komoly helytörténeti kutatómunkát, illetve a műemlékvédelembe is besegít. Szinte valamennyi konferencián előadást tartott, több díjat is kapott. Az elmúlt húsz évben végzett munkájának írásos gyűjteménye a most megjelent kiadvány, sokrétű és változatos anyagok szeretett szülővárosáról, Érmihályfalváról, időutazás a 13. századtól napjainkig a történelem- egyház- örökség hármasegység jegyében. „A kötet ékes bizonyítéka annak, hogy Kovács Rozália elkötelezett műemlékvédő és nagy lokálpatrióta, aki szívén viseli szőlővárosa sorsát”, hangsúlyozta Dukrét Géza. A méltatott szerényen annyit jegyzett meg: a könyv minden sora a múltról szól. Az évek folyamán sok anyagot sikerült összegyűjtenie, és az építő, művelődő, tanító mihályfalvi ősöknek szeretett volna emléket állítani.
A PBMET 20 éves alapítási évfordulója kapcsán napvilágot látott Megmaradásunkért, a PBMET két évtizede című könyvről Péter I. Zoltán helytörténész beszélt. Azon meggyőződésének adott hangot: irigylésre méltó helyzetben lesznek 50-100 év múlva a helytörténet kutatók vagy azok, akik a társaság múltját szeretnék megismerni, mert a jól dokumentált kiadvány szinte kizárja más forrásanyagnak a felhasználását, annyira részletes. Kitűnik belőle a tagok lelkesedése, szorgalma, buzgalma, mindig újat óhajtó kezdeményezése. A hasznos tudnivalókat tartalmazó előszó után évekre lebontva, dátumok szerint vannak rögzítve a történések, de ugyanilyen érdekesek az eseménynaptár, a Fényes Elek-díjasok névsora, a tanulmányok is.
A koccintással zárult rendezvényen közreműködött Thurzó Sándor József brácsaművész és egy szavalattal S. Németh Katalin is.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

A Magyar Szórvány Napja Vajdahunyadon
Vajdahunyadon a református műemléktemplomban ökumenikus istentisztelettel és kulturális műsorral ünnepelte vasárnap a magyar közösség a Magyar Szórvány Napját.
Zsargó János református esperes igehirdetésében Erdély aranykoráról, Bethlen Gábor erdélyi református fejedelem életpályájáról emlékezett meg, kiemelve, hogy fontos felidézni a Tündérkert korát, de a mai időben is szükség van a feladatvállalásra, minden egyes magyar ember feladatvállalására, ha közösségi céljainkat meg akarjuk valósítani. Az istentiszteletet követően a Téglás Gábor Elméleti Líceum népdalcsoportja, Lengyel Izabella vezetésével mutatta be ünnepi műsorát.
Kun Árpád nyugalmazott református lelkész beszédében a szórványban élő közösségek megpróbáltatásaira tért ki, arra ösztönözve a vajdahunyadiakat, hogy bátran használják anyanyelvűket, hiszen kivívott jogaink akkor élnek, ha az a mindennapokban tartalommal töltjük fel.
,,Mi, magyarok a Kárpát-medencében gazdag történelemmel, becses nemzeti értékekkel rendelkezünk, így számos ünnepnapunk is van. Senkinek nem kell eszébe juttatni, hogy mit ünneplünk március 15-én, Szent István napján, januárban a Magyar Kultúra Napján, de új ünnepeket is vezetünk be, a Magyar Szórvány Napját alig harmadik alkalommal ünnepeljük Erdélyben, első alkalommal kiterjesztve a Kárpát-medencére. Indokoltnak tartom, hogy a szórványban élő közösségekre is gondoljunk egy nap kiemelten, és ez a nap november 15-e, Bethlen Gábor erdélyi fejedelmünk születésének napja" – fogalmazott Winkler Gyula ünnepi beszédében.
Az EP-képviselő felidézte a Magyar Szórvány Napjának történetét, amely Hunyad megyéből indult útnak a háromszéki és Hunyad megyei közösségek együttműködésének eredményeként. Az RMDSZ 2011-ben a nagyváradi kongresszusán hozott határozat, valamint a Magyar Állandó Értekezlet szórvány albizottságának idei döntése értelmében egész Kárpát-medencében együtt ünnepelnek a magyarok.
,,Legyen ez az a nap, mikor a magyar nemzet jobban odafigyel a szórványmagyarságra rendezvények, híradások, előadások, konferenciák, közösségépítő programok révén. Bethlen Gábor, Kún Kocsárd és még nagyon sok előttünk járó személyiség nyomdokain haladva komoly esély van arra, hogy az összmagyar szolidaritás megteremtse a magyar nemzet pozitív jövőképét, megeddze a székelység jövőbe vetett hitét, erősítse a szórványmagyarság valós alapokon nyugvó optimizmusát. Ehhez járulhat hozzá a Magyar Szórvány Napja is" – idézte fel az RMDSZ határozatát Winkler Gyula.
Az EP-képviselő ismertette a nagyenyedi szórványkonferencia záródokumentumát, elmondta, hogy a konferencia legfontosabb napirendi pontja a szórványoktatás volt, amely Hunyad megyében is kulcskérdés. ,,Itt, Hunyad megyében is a legfontosabb célkitűzésünk az anyanyelvű oktatási hálózat fenntartása, és bizony, napi gondokkal is meg kell küzdeni. Most legutóbb például a kormány döntésének következtében drasztikusan csökken az ingázó diákok támogatása, ez a következő időszakban komoly gondokat okoz Erdély-szerte a szórványkollégiumok működtetésében. Igyekszünk alternatív támogatási rendszerekkel enyhíteni ezeket a gondokat, de világosan látszik, hogy az RMDSZ ellenzékben elveszít egy sor olyan eszközt, amelyek a közösség gondjait orvosolhatná. Ezért tartom fontosnak, hogy a választások alkalmával az erdélyi magyarok, éljenek a szórványban, interetnikus környezetben vagy tömbben, szolidárisan támogassák szövetségünket, biztosítva ezáltal, hogy nélkülünk ne születhessenek olyan döntések, amelyek befolyásolják közösségünk mindennapjait" – mondta Winkler Gyula.
maszol/MTI/közlemény

A magyar állampolgárság érték(telenség)e
Semjén Zsolt boldog. Na nem azért, mert a teológiai doktorátusát illetően a hatalmas pályázati pénzeket zsinórban elnyerő* Pázmány Péter Katolikus Egyetem éberen őrködik, nem is azért, mert Horthy Miklóshoz hasonlóan ő is lóháton vonulhatott Erdélyben, hanem azért, mert mint állampolgárosító menedzser az elmúlt három évben kifejtett tevékenységét sikeresnek ítélheti meg. Ha a revízió eszmeként nyíltan felvállalhatatlan, akkor jogilag kell megfogalmazni. Ez nevezik a nemzet „közjogi egyesítésének”. De ide sorolható a csak a szavak szintjén létező, a hangzatos vágyálmok kategóriába sorolható „Kárpát-medencei gazdasági stratégia” is.
Az a közismert társadalmi tény, hogy az állampolgárságot kérvényezők egy bizonyos szegmensét egyedül és kizárólag a magyar útlevél megszerzésének a lehetősége motiválja, senkit nem érdekel. Mint ahogy az sem, hogy közben szétmállik a nemzet, az állam, az állampolgárság, a közjogi viszony fogalma. A fogalmak elveszítik az értelmüket, jelentőségüket; tartalmuk szétfolyik; ők maguk elsilányulnak.
A folyamat azonban csak most fog valójában beindulni. A Semjén-menedzsment ugyanis felmérte (talány, hogy miképpen), hogy világviszonylatban kb. 2,6 millió „magyar identitású” ember él (ne keressük, hogy ez egyéni szintekre lebontva mit is jelent) és mintegy 2000 magyar szervezet működik (vélelmezhetően kb. néhány tízezres taglétszámmal). A maguk monolitikus és homogén szemléletével természetesen egy az egyben azt feltételezik ezekről a szervezetekről, hogy mind öntudatos, elkötelezett „nemzeti keresztények”. Csak meg kell szervezni őket (ez a világba szétküldött ösztöndíjas propaganda- és pártmunkások feladata), hogy betölthessék a budapesti központtal – és Orbán Viktor vezetésével – világnemzetté váló magyarság által nekik szánt „hídfőállás” szerepet.
Az elképzelésből kiolvasható mentalitás, nemzet- és világszemlélet egyértelműen azt sugallja, hogy mostantól kezdve boldog-boldogtalannak gyakorlatilag tálcán kínálják majd, osztják ész nélkül, árusítják bagóért a magyar állampolgárságot. A cél világos: papíron kimutatni, hogy nem fogy, hanem gyarapszik a nemzet.
Mivel a tények makacs dolgok, a magyarországi lakosság megállíthatatlannak tűnő fogyását (valamint az ezzel párhuzamos elöregedést) értelemszerűen az állampolgársági statisztika segítségével igyekeznek megszépíteni. Ez nem is olyan nehéz, mert a számmisztika terén már komoly tapasztalatokra tettek szert (lásd pl. foglalkoztatottsági vagy munkanélküliségi mutatók). Az így elindított folyamatnak a társadalmi és a politikai következményei nem érdeklik a hatalmon lévőket. Bizonyították, hogy számukra a valóság az, amit ők annak gondolnak. Pedig annak a ténynek, hogy a magyar állampolgárság többszintűvé, lényegében véve meghatározatlan (mert meghatározhatatlan) tartalmú – és kiszámíthatatlan – jogviszonnyá válik az egyén és az állam között, előbb-utóbb, és hosszabb távon is, lesznek következményei.
Már most az körvonalazódik, hogy meghatározó elemévé az egyéni érdek, a belőle húzható egyéni (és politikai) haszon válik. Tényleges vesztese az a lakosság lesz – egy (kisebb vagy nagyobb) része mindenképpen –, amely a Magyarországnak nevezett országban él, dolgozik, adót fizet, és természetesen eltartja a politikai réteget; illetve most már segíti a Nyugaton sokkal jobb anyagi és társadalmi körülmények között élő magyarokat és magyar származásúakat, akik nem képesek – vagy többnyire nem akarnak – eleget áldozni arra, hogy a nyelvüket, kultúrájukat megőrizzék. Egyébként miért is tennék? A „nemzeti-keresztény” magyar kormány megteszi helyettük. Vagyis olyasmit várnak Magyarországtól, amely elvárás eszükbe sem jut(na) azzal az országgal szemben, amelyben élnek, dolgoznak, szavaznak, adót fizetnek, és amelynek nem utolsó sorban állampolgárai. Mi ez, ha nem szkizofrén kettős mérce?
Ebben azonban nincsen semmi rendkívüli. A magyar nemzeti szempontból „aktív” diaszpórai magyarság jelentős része ugyanis mentálisan két világban él (az inaktívak beilleszkedtek a befogadó társadalomba, nagyon laza vagy nulla a kapcsolatuk a magyar szervezetekkel, hasonlóképpen a magyarországi társadalommal). Ehhez még a határt sem kell átlépniük. A valós társadalomban (döntően nyugati típusúban), ahol él és dolgozik; illetve a „magyarban”, amely irracionális vágyainak tárgya. A valóságos magyar anyaországot, az ország valóságát nem ismeri (lényegében nem is érdekli), mert reprezentációkat és mítoszokat ápol. Egy mozdulatlan, időtlen, skanzen-Magyarországot szeretne, ahol a mítoszai kézzel foghatóan testet öltenek, ahol a reprezentáció maga a valóság, ahol időnként megfürdőzhet, ahová elmenekülhet a hétköznapok tényleges világából, amelyben élnie és dolgoznia kell nap mint nap. Ezt a vágyat értette meg Orbán, és elhiteti velük, hogy ő egy ilyen ország felépítésén fáradozik. Nem számít, ha a fél ország beledöglik vagy elmegy. A maradék (ahol mind többen lesznek a 60 év felettiek) jól ellesz magában.
Jakab Attila
Galamuscsoport.hu/tartalom/cikk

Zaklatják a menetelés szervezőit?
Behívta a csendőrség a székelyek nagy menetelésének egyik szervezőjét, Lukács Lórántot, a nyujtódi menetoszlop vezetőjét, és a forgalom korlátozása miatt figyelmeztetésben részesítették. Az SZNT képviselői szerint nem kizárt, hogy másokat is berendelnek majd. Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács vezetője szerint a hatóságok valószínűleg parancsot kaptak, hogy zaklassák az embereket.
Lukács Lóránt a Háromszék érdeklődésére elmondta: múlt hét elején hívták fel telefonon a csendőrség képviselői, és azt kérdezték, mikor lenne ideje egy megbeszélésre. Mivel mezőgazdasággal foglalkozik, a rengeteg teendő miatt szombatra időzítették a találkozót, ügyvédjével ment a csendőrségre, ahol már egy jegyzőkönyv fogadta, közölték vele, hogy október 27-én az istentisztelet alatt a távolról érkezők elfoglalták az úttest egy részét, így akadályozták a forgalmat.
A kihágásért járó bírság 1000 lejtől 10 000 lejig terjed, ám őt nem büntették, csak figyelmeztetésben részesítették. „Nem tudom, megfélemlítésnek szánták-e, úgy vélem, figyelmeztetni akartak, a jegyzőkönyvet nem írtam alá” – magyarázta a Nyujtódi Székely Tanács elnöke. Hozzáfűzte: a hatóságok által megfogalmazott vád nem igaz, az úttestet nem foglalták el, igaz, Nyujtódon nagyon sokan, négy-ötezren vettek részt az istentiszteleten.
A történteket értékelve Gazda Zoltán, a menetelés főszervezője értetlenségének adott hangot, mint mondta, az október 27-i esemény után a megyei csendőrség vezetője felhívta őt, megköszönte a tökéletes együttműködést, és azt, hogy minden teljesen rendben zajlott. Ennek tükrében három hét után okafogyott a vizsgálat, nem helyénvaló hívogatni, zaklatni az embereket. Szerinte a csendőrség nem kivizsgáló szerv, ráadásul nem is tartja be a szabályokat, mert ha be akar hívni valakit, azt írásban kell megtennie, nem pedig telefonon, így Lukács Lórántnak nem is lett volna kötelessége megjelenni. Kérdésünkre, hogy mi állhat a hatósági akciók hátterében, Gazda úgy vélekedett: a politikum továbbra is háborog a menetelés után. Elhangzottak olyan igények, miszerint számon kell kérni a menetelés szervezőit, így a csendőrség valószínűleg parancsot kapott, hogy zaklassa az embereket. „De ezzel csak azt érik el, hogy a következő alkalmakkor még keményebben fogunk fellépni” – szögezte le.
Farcádi Botond
Háromszék
Erdély.ma

Építsünk hidat
Ha az október 27-i nagy meneteléskor mindannyian kihúzhattuk magunkat, és büszkén mondhattuk: íme, a közösség egyként kiáll legfontosabb céljainkért, képesek vagyunk békés, civilizált módon erőt, elszántságot, népakaratot felmutatni autonómiatörekvéseinkhez, most, az EMNT által kezdeményezett kétnyelvű autonómiakonferencia után ismét csak elégtétellel nyugtázhattuk: végre kezdünk arra is rájönni, hogy sürgősen és érdemi párbeszédet kell folytatnunk a Székelyföldön élő románsággal, szövetségeseinkké kell tennünk őket.
Mert szombat este bizony a szó igazi értelmében vett párbeszéd zajlott, még ha kevés román résztvevője volt is a konferenciának: a többségi nemzet egyes helyi képviselői aggodalmaiknak adtak hangot, kérdéseket fogalmaztak meg – a magyar vezetők pedig igyekeztek magyarázattal szolgálni, válaszokat adni. Konkrét ajánlatok is elhangzottak a románság számára: támogassák autonómiatörekvéseinket, és kulturális autonómiát biztosítunk számukra, képviseletük lesz a városi, a megyei tanács vezetőségében. (Vajon ezt miért nem lehet hasonlóan egyértelműen megfogalmazni, amikor a kormányra lépéshez támaszt feltételeket az RMDSZ: biztosítják a parlamenti többséghez szükséges szavazatokat, ha partnereik támogatják az autonómiát?) Persze tagadhatatlan, kései e nekiveselkedés, abban sem bízhatunk, hogy rövid időn belül sikerül lebontani az előítéletek falát, és biztosak lehetünk abban: Bukarest minden eszközt bevet majd, hogy holtvágányra terelje e próbálkozásokat. De miként a hatalom egyre gyakoribb packázásai, megfélemlítési kísérletei – az erdélyi visszaszolgáltatás felülvizsgálata, az önkormányzati vezetők nyakába zúdított perek, jelképeink, anyanyelvünk üldözése – csak erősebbé, elszántabbá teszi közösségünket, úgy a feszültségek szításában, a centralizált, korrupt államberendezkedés fenntartásában érdekeltek mesterkedéseire is meg kell találnunk a legmegfelelőbb, legokosabb választ. S mielőtt újra a szeparatizmus vádját kezdenék el lobogtatni, az ország szétdarabolásával kezdenék el riogatni a romániai közvéleményt, jó lenne, ha a készülő autonómiastatútumban egyértelműen rögzítenénk a helyi románság kulturális autonómiáját szavatoló rendelkezéseket, a tervezet közvitája során pedig velük is konzultálnánk, kérdéseiket, javaslataikat meghallgatnánk. Gesztusokat ugyanis nekünk kell tennünk, ha azt akarjuk, hogy bizalommal viseltessenek törekvéseink iránt, esetleg támogassák azokat.
Fracádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megtört a jég (Magyar–román párbeszéd az autonómiakonferencián)
Ha teljes körű magyar–román párbeszéd nem is alakulhatott ki a szombaton Sepsiszentgyörgyön megszervezett autonómiakonferencián, a jég megtört, és elkezdődhetett egyfajta érdemi vita. A nyitásra csak a liberálisok megyei és helyi képviselői voltak hajlandóak, de végre konkrétan megfogalmazták a székelyföldi román közösség igényeit, kézzelfogható megoldások, ígéretek hangzottak el, sőt, még bocsánatkérésre is sor került.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által szervezett, Autonómia és regionalizmus – az évtized kihívása című konferenciára nagyon sokan kíváncsiak voltak, szép számban begyűltek olyanok is, akiket a téma vonzott, a személyes érdeklődés vezetett, s bár kis számban, de akadt néhány román is, aki nemcsak a politikai vitára, de a magyar és román szakértők előadására is kíváncsi volt. A román sajtó ezekről szinte tüntetően távol maradt, az autonómiák sokfélesége, a regionalizmus általánosabb kihívásainak témája kevéssé érdekelte őket, csak a kerekasztal-beszélgetés keltette fel néhányuk figyelmét. A tolerancia nemzetközi napján a tolerancia jegyében végig két nyelven zajlott a tanácskozás, akadt néhány magyar előadó, aki gesztusként románul tartotta meg előadását. Ezt tette Bakk Miklós egyetemi tanár, politológus, aki a román meghívottak iránti tisztelet jeléül a politikusok vitáját is román nyelven moderálta. A három panel közül ez az utolsó váltotta ki a legnagyobb érdeklődést, a hangulat szinte egy kampányfinishez hasonlított.
Bakk Miklós három kérdéssel indította a beszélgetést, arról faggatta a román és magyar politikusokat, mit kellene, lehetne tenni, hogy az autonómia többé ne legyen tabutéma Romániában, megemlítette, hogy a 90-es években ugyanilyen elutasítás övezte a regionalizmust, de utóbb ez mégis a közbeszéd, -érdeklődés tárgyává vált. Megtörténhet ez az autonómiával is? – tette fel a kérdést. Hozott-e érdemi, látványos változást Székelyföld megítélésében, a vele kapcsolatos gondolkodásban a székelyek nagy menetelése? – hangzott el a második felvetés, harmadikként pedig arról kérte véleményüket: miért nem működik a román–magyar párbeszéd az autonómia témájáról, mit lehetne tenni, hogy ez mégis lehetővé váljék.
Elkezdődött, folytatni kell
Marius Obreja, a liberális párt szenátora, megyei elnöke láthatóan feszengve magyarázta, miért fogadta el a meghívást: állampolgárként kíván tájékozódni, látni akarta, miképpen tárgyalnak erről a „közigazgatási fogalomról”, és megmutatni, hogy hajlandó tárgyalópartner lenni. Kínosan ügyelt arra, hogy ne ejtse ki a Székelyföld nevet, és csak megkerülhetetlen esetekben használta az autonómia kifejezést. Székelyföldi románként számára rendkívül kényes ez a téma, s bár egyértelműen ellenzi, ez nem jelenti azt, hogy nem beszélhetnek róla, hajlandó meghallgatni az érveket. Vallomással kezdte, elmondta, hogy Hargita megyében született, nőtt fel többnemzetiségű környezetben, magyarul is megtanult. A történelem, családja története, személyes tapasztalatai segítették, hogy felnőttként sikerült „megbékélnie”, azonosulnia ezzel a térséggel, szellemiségével. Az általa vallott liberális eszmék is segítik, nem fél véleményt nyilvánítani, hiszi, hogy bármiről lehet beszélni. Véleménye szerint az autonómia azért vált tabutémává a román fél számára, mert a politikusok az elmúlt években sorozatosan kampánycélokra használták, tőkét akartak kovácsolni belőle. Hogy ez megszűnjék, egyszerűsíteni kell a róla szóló közbeszédet, egyértelműen megfogalmazni előnyeit és hátrányait, románul és magyarul egyaránt. A párbeszéd immár elkezdődött, ezt csak folytatni kell – mondotta. A székelyek nagy meneteléséről csak annyit mondott: örült, hogy gond, incidens nélkül zajlott le.
Figyelni kellene a román igényre
Minden fontos dolog csak együtt, közösen megvalósítható – kezdte hozzászólását Mădălin Guruianu, a sepsiszentgyörgyi tanács liberális képviselője. Tizenöt éve él itt, nagyon szereti ezt a várost, és számára a politika mindig eszköz volt, nem cél, első perctől a párbeszéd, az együttműködés híve, és próbálkozásai is voltak ilyen irányban. Ő híve az autonómiának, ez egy liberális elv, hajlandó bármilyen típusú autonómiáról tárgyalni, de csak érvekkel és ellenérvekkel. Nagyon fontos lenne, hogy ne tekintsünk egyfolytában a múltba, „meg kell tennünk a lépést, és a jövőbe néznünk” – hangsúlyozta. Gratulált a székelyek nagy menetelése szervezőinek: egy helyes, civilizált polgári megmozdulás volt, a résztvevők számával kapcsolatos nyilatkozatokat azonban mindkét fél részéről túlzónak nevezte. Nem volt ugyan ott, de képeket látott, egyértelmű, hogy nem 15 ezren voltak, de nem hiszi, hogy lettek volna 120 ezren. A románok képviselőjeként jött erre a találkozóra, akik nagyon kevesen élnek itt, de mégis jó lenne figyelembe venni igényeiket. Kifejtette azt is, hogy sértőnek érzi azok véleményét, akik nem élnek a térségben, de egyfolytában az itteni románok nevében nyilatkoznak, van szenátoruk, helyi és megyei tanácstagjaik, ha hagynák, hogy ők beszéljenek az itteni románságról, nagymértékben csökkenne a feszültség – vélekedett.
Az autonómia nem csak a magyaroké lesz
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke is románul beszélt, ezúttal elsősorban a román közvélemény számára fogalmazta meg célkitűzéseiket. Párbeszédre van szükség, a demokráciában a parlament a párbeszéd legfelsőbb fóruma, éppen ezért terjesztették a törvényhozás elé, immár kétszer, Székelyföld autonómiastatútumát. A párbeszédhez azonban őszinteségre van szükség – mondotta, és ők a statútumban pontosan megfogalmazták azt, amit akarnak. Az SZNT által kidolgozott tervezet nem etnikai autonómiáról szól, nem egy népcsoportnak akar önrendelkezést biztosítani, hanem mindenkinek, aki az adott területen él, mindenki jogait szavatolja, előnyeit mindenki élvezné. Az elmúlt tíz évben sikerült eredményeket is elérniük, ma már nyíltan lehet beszélni az autonómiáról, nem okoz pánikot, félelmet egy ilyen témájú konferencia. Nagyon fontos, hogy téma maradjon, és Románia érdekét is az szolgálja, hogy a parlament megvitassa a tervezetet, az előítéleteket csak nyílt, őszinte vitával, a kérések alapos elemzésével lehet lebontani – hangsúlyozta Izsák Balázs.
A székelyek nagy menetelése kapcsán elmondta, alaposan számba vették, melyik helyszínen hányan voltak, hány busz érkezett, és arra a következtetésre jutottak, nem 120 ezren, hanem 150 ezren vettek részt a menetelésen. Minden bizonnyal a csendőrség összekeverte a papírokat, és saját emberei számát diktálta be résztvevőként – jegyezte meg ironikusan. „Márciusban majd gondoskodunk, hogy ne legyen lehetőségük félreszámolni, amikor egyetlen téren gyűlünk össze a Székely Szabadság Napján” – mondotta.
Törvényben szavatolni a románok jogait
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke szerint történelmi okai vannak annak, hogy a román politikum szeparatizmusként, elszakadásként tálalja a székelység autonómiaköveteléseit, hiszen a XIX. században a románság is azt mondta, autonómiát akar, „s lám, mi lett belőle”. Trianon után az erdélyi magyarság hasonló igényt fogalmazott meg, de akkor az anyaországban még hivatalos politika volt a revízió, azóta azonban sok év telt el, a demográfiai adatok miatt is okafogyottá vált ez a kérdés. „Ma már az autonómiának van realitása, és erre akad számos európai példa is” – fejtette ki. „Egyelőre az autonómia cél, zászló, jövőkép, csak megvalósítása után válik eszközzé és megoldássá” – fogalmazott Toró. Tárgyalópartnernek azok tekinthetőek, akik hajlandóak túllépni az egységes, homogén nemzetállam fogalmán, vannak ilyenek, főleg Erdélyben, de Bukarestben is, akik hisznek a problémamegoldó, erős, gazdag ország kialakításában. „Ha ezeket a dolgokat tisztázzuk, azt hiszem, az autonómia szót is kihoztuk a gettóból” – vélekedett. Az EMNP elnöke hangsúlyozta, közösen kell gondolkodni azon, a székelyföldi románok miként találják meg magukat az autonómiában, törvényben kell szavatolni kulturális autonómiájukat, az biztonságot és védelmet jelent majd számukra. A székelyek nagy menetelése azért volt fontos, mert erőt mutatott fel, márpedig párbeszédet akkor tudnak folytatni politikusaink, ha román partnereik érzik, tudják, hogy erő van mögöttük.
Közösen felépíthetjük az intézményes garanciákat
Antal Árpád, az RMDSZ egyik vezető politikusa az egyetlen olyan város polgármestereként szólt, ahol jelentős román közösség él magyar önkormányzás alatt. A Székelyföldön élő magyarok és románok közötti párbeszéd legnagyobb akadálya, hogy olyan csoport sajátította ki a románság képviseletét, amely tulajdonképpen nem ismeri el a létünket, a 80-as években azzal a küldetéssel érkeztek ide, hogy megváltoztassák a térség etnikai arányát, ez nem sikerült nekik, ezért frusztrálttá váltak, veszteségként élik meg minden előrelépésünket. „Ezzel a csoporttal lehetetlen bármilyen eredményt elérni” – szögezte le. Pár éve civil kezdeményezés is indult, Mădălin Guruianu volt az egyik mozgatója, jó volt az együttműködés, áttörés mégsem következett be, nem sikerült a bizalmatlanság falát ledönteni. Antal Árpád szerint a székelyek nagy menetelésén egyértelműen felmutattuk a közösségi akaratot, ezután három lehetséges forgatókönyv következhet. Ha a románság válasza a folyamatos „nem” marad, ez a magyarságból frusztráltságot vált ki, az pedig radikalizálódáshoz vezet. „A jelenlegi nemzetközi helyzetben, amikor látszik, hogy geostratégiai szempontból még nagyon sok minden nem zárult le Kelet-Közép-Európát illetően, nagyon komoly érdekek vannak, például Oroszország részéről, ebben a régióban. Ha ezen az úton megyünk tovább, kitesszük magunkat – románokat és magyarokat – annak, hogy más érdekek kihasználjanak bennünket. És ennek nem lehet jó vége” – vázolta az első forgatókönyvet. A második lehetőség lenne, hogy a román elutasításra meggondolja magát a magyarság, de ezt nem hiszi, „elindultunk egy úton, visszafordulni nem lehet, ez egyirányú utca”. A harmadik forgatókönyv, hogy valamilyen szinten azt mondják, igen, talán, ma még nem, de holnap. Elindul valamilyen folyamat, amelynek az lesz a vége, hogy közösen felépítjük azokat az intézményes garanciákat, amelyek lehetővé teszik, hogy együtt tudjunk élni ebben a régióban – fejtette ki Antal Árpád.
Kérések és ajánlatok
A vita második felében fő szerepet kapott a székelyföldi románság kulturális autonómiájának kérdése. Mădălin Guruianu hét pontban foglalta össze a román közösség igényeit, kérdéseit: a két, egyelőre párhuzamosan működő társadalom közötti híd építését, hisz a közeledés egyelőre véletlenszerű, gyengén finanszírozott; hogyan jöhet létre a közeledés, ha mindkét fél képviselői a helyiek feje fölött, Bukarestben próbálnak megoldást keresni az itteni problémákra; ki és milyen eszközökkel tudja biztosítani az itt élő románok jogait; miért nincs egyetlen autonómiatervezetben sem egyetlen külön, a románságra vonatkozó rész, miért nem tekintenek ugyanúgy gondjaikra, mint a szórványmagyarság problémáira; miért nem kaphatnak megyei alelnöki, municípiumi alpolgármesteri tisztséget, amikor hasonló igényt fogalmaznak meg ott, ahol a magyarság számbeli kisebbségben él; miért csak a Marosvásárhely központú fejlesztési régió kapcsán akarnak népszavazást szervezni, amikor a gazdasági érvek a Brassó központ mellett szólnak; miért nem evidencia a románság kulturális autonómiája, miért nem dönthetnek maguk a kultúrára szánt pénzek 25 százalékáról Sepsiszentgyörgyön.
Izsák Balázs egyetértett Guruianuval abban, hogy az itt élő románokat azok képviselik, akiket megválasztottak. Ismét hangsúlyozta, az autonómia nem jelent függetlenséget, az ország alkotmánya, törvényei továbbra is érvényesek az itt élőkre, csupán a hatáskörök megosztásáról van szó, semmiféle veszélyt nem jelent az itt élő románokra nézve. Toró Tibor újra kiemelte, az itt élő románok jogait törvényben kell szabályozni, az nyújthat megnyugtató garanciát, fogalmazzák meg konkrét javaslataikat, és a magyarok nyitottak a románok speciális státusát szabályozó jogszabály kidolgozására. Antal Árpád is megerősítette, egyetért a románság kulturálisautonómia-igényével, ez nagyrészt működik, és akár a pénzek elosztásánál is megvalósítható. Megismételte a szombati Háromszékben megjelent interjúban elhangzottakat: ha a románság hajlandó támogatni Székelyföld autonómiáját, biztosítják számukra a megyei alelnöki, a sepsiszentgyörgyi alpolgármesteri tisztséget. Elismerte, hogy valós probléma a párhuzamos társadalmak építése, és azt is, hogy ezen változtatni kellene. Sőt, a hallgatóság soraiból érkezett felvetésre, mely a tavalyi kampányban tett sértő kijelentésére utalt, miszerint azok a választók, akik nem az RMDSZ-re szavaznak, hanem az EMNP jelöltjére, a románok megerősödésére szavaznak, Antal Árpád most nyilvánosan is bocsánatot kért. Hibázott, mondotta, a kampány hevében voltak, nagyon sajnálja, hogy a románok a magyar–magyar harc „járulékos veszteségeivé” váltak. Konkrét megoldások nem születtek, nem születhettek a szombati konferencián, de végre kimozdult a holtpontról az autonómiáról szóló magyar–román párbeszéd. Rés nyílt a falon, melyet okosan, óvatosan lehet tovább bontogatni.
(A konferencián elhangzott tudományos előadásokról következő lapszámainkban számolunk be.)
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Húszéves a temesvári Szórvány Alapítvány
A szórványban élők vannak a legnehezebb helyzetben a magyar nemzet tagjai közül, ők jelentik a magyar nemzet végvárait, és nekik van szükségük leginkább segítségre – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár pénteken Temesváron a Szórvány Alapítvány működésének huszadik évfordulója alkalmából rendezett kétnapos ünnepségen.
„Ezek a közösségek védik a nemzet határait: ha őket elvesztjük, a tömb határa válik szórvánnyá, és ezt mindenképpen meg kell előzni” – mutatott rá a helyettes államtitkár. A segítségnyújtás módozatairól szólva rámutatott: a nemzetpolitikai államtitkárság az oktatási és kulturális programokra helyezi a hangsúlyt, mert az identitás továbbörökítésében ezek az intézmények játsszák a legfontosabb szerepet. „Abban kell segíteni a szülőket – például iskolabusz-támogatással –, hogy ne váljon túl nagy teherré számukra anyanyelvű iskolába járatni a gyerekeket. A nagyobbaknak szórványkollégiumokat működtetünk” – ecsetelte államtitkárságának szórványprogramjait Répás Zsuzsanna. Mint mondta: nagyra értékeli azt a szakmai munkát, amelyet az idén húszéves Szórvány Alapítvány végzett. A szórványközösségek azok, amelyek védelmet nyújtanak az asszimilációs ostrommal szemben – hangsúlyozta szombaton Szili Katalin, az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága autonómia-albizottságának elnöke. Szili Katalin szerint szükség lenne egy szórványbiztosra, aki a „kormányzati útvesztőben” figyelemmel követheti, hogy az idegen közegben élő, a beolvadásnak leginkább kitett nemzetrészekhez eljusson a megmaradásukhoz szükséges támogatás. „A stratégiaépítésben jól állunk, de a hétköznapi cselekvésekben, intézkedésekben kell többet tennünk, hogy jöjjön létre a szórványgondnoki hálózat, a szórvány támogatási aránya magasabb legyen, mint a tömbben élő magyarságé” – mondta. Csóti György fideszes képviselő, az autonómia-albizottság alelnöke köszöntőjében hangoztatta, abból kell kiindulni, hogy minden magyar felelős minden magyarért. Kifejtette: a szórványprogramok fontosak, de önmagukban nem biztosítják, hogy a magyarság szülőföldjén magyarként megmaradjon, ehhez autonómiára van szükség. A szórványban a területi autonómia nem jön szóba, a nemzeti megmaradást itt csak a személyi elvű, kulturális autonómia garantálhatja – tette hozzá. „Két évtizeddel ezelőtt még a magyar érdekképviselet sem tudta, hogyan viszonyuljon a szórványhoz” – idézte fel a kezdeteket az MTI-nek Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke. Ezért az első időszakban az alapítvány a sajátos szórványgondok vizsgálatával, az idegen közegben élő kisközösségek identitáskérdéseinek tanulmányozásával elméleti síkon foglalkozott – tette hozzá. „Amint világossá vált számukra, hogy a szórványnak elsősorban közösségépítésre van szüksége, a 90-es évek végén elindítottuk az első kohéziós programokat. Kiderült: hasonlóan fontos az identitás megőrzésében a közösségi önbecsülés, amit a szórvány legtöbbször a többségi média és oktatás tükrében él meg: ezért kezdtünk honismerettel foglalkozni, elindítottuk a Régióvilág című lapot, háromnyelvű helytörténeti könyvsorozatot jelentettünk meg” – sorolta az alapítvány elnöke. Mint mondta, így állt össze a felgyűlt tudásanyagból az alapítvány által kidolgozott szórványstratégia, amelyet a Magyar Állandó Értekezlet is munkaanyagként elfogadott, és amely megalapozta a szórványgondnoki szolgálat elindítását.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erős közösségi akarat élteti a szórványban lévő dicsői magyarságot
Annak ellenére, hogy Dicsőszentmártonban szórványban él a magyarság, és csak álom az önálló magyar iskola, megvan az, ami sajnos, számos településen hiányzik. Van egy lelkes, pedagógusokból, értelmiségiekből álló csapat, akik évek óta azon fáradoznak, hogy a magyar nyelvi örökséget, a magyar kultúrát életben tartsák, fellendítsék. Ennek élethű bizonyítéka a szombati színvonalas rendezvény is, amikor a dicsőszentmártoni intézményesített magyar oktatás 140. évfordulóját ünnepelték.
A dicsőszentmártoni intézményesített magyar oktatás idén ünnepli fennállásának 140. évfordulóját, mely alkalomból szombaton a helyi RMDSZ, az Alsó-Kis- Küküllő menti Magyar Ifjúsági Szövetség illetve a Romániai Magyar Pedagógusszövetség dicsőszentmártoni kerülete szervezésében ünnepi rendezvényre került sor. Az ünnepség keretében az egykori unitárius iskola – amely a helyi magyar közösség számára a kultúra fellegvárává vált – udvarán emléktáblát avattak, majd a magyar tannyelvű oktatás aktuális kérdéseiről szerveztek tanácskozást.
Először csak felekezeti iskolák léteztek
Az emléktábla-avató ünnepségen elsőként Fodor József, a Traian Általános Iskola igazgató-helyettese köszöntötte a város összegyűlt magyarságát, a diákokat, valamint a vendégeket és elmondta, a felavatásra kerülő emléktábla bizonyítéka annak, hogy e közösség érzi, hogy együvé tartozik. Gagyi Zoltán történelem szakos tanár a dicsői magyar oktatás történetét elevenítette fel. – Valószínűleg sokak számára ismerősen hangzik a hely szelleme kifejezés. A köznyelv leginkább egy térrel, egy nagy múltú oktatási intézménnyel kapcsolatosan használja, amely döntő fordulatot hozott az életünkben. Egy ilyen helyen állunk ma mi is, előttünk a tér, amely az egykori Dicsőszentmárton vásártereként a település szíve-lelke volt, gazdasági, társadalmi és kulturális történéseinek a központja. Talpunk alatt pedig a föld, ami a település egyházi és állami oktatásának egyaránt bölcsője volt. Településünkre vonatkoztatva alig vannak adataink a középkori iskoláztatásról. A 19. század második feléig csak felekezeti iskolák léteztek Dicsőszentmártonban. Az első felekezeti iskola az unitárius volt, amelyet 1672-ben említenek először az oklevelek. Ez 1740-ben mesteri teleken áll, lantorna ablakai vannak és sövény oldalú szalmaházban folyik az oktatás. 1871-ben felépül az új papilak és iskola, amelyet négy évre rá bezárnak, és 1919-ben indítanak újra, a tanítás a közgyűlési teremben és az alatta lévő földszinti lakásban folyik 242 tanulóval. Az államosítást követően 2009-ben kerül vissza az épület az egyházhoz, majd az ALKISZ ifjúsági szervezet tíz évre haszonbérbe veszi, tehát joggal mondhatjuk, hogy magyar szigetté, a város egyik kulturális fellegvárává vált ez a helyszín. A dicsőszentmártoni állami oktatás kezdetei 140 évvel ezelőttre nyúlnak vissza, amikor is 1873-ban az unitárius egyház által átadott telken báró Eötvös József néven megszületett településünk első állami oktatási intézménye. Ez a Traian Gimnázium területén működött, egy régi, azóta lebontott épületben – hangzott el a pedagógus történelmi visszapillantójában, majd Székely Varga Gyopár, és Barabás Botond nyolcadik osztályos tanulók leleplezték a Székely Varga István magyarkirályfalvi kőszobrász által készített emléktáblát, amelyre Nagy Endre helyi unitárius lelkipásztor kérte Isten áldását.
Hiába a gazdag örökség, ha nincs aki továbbvigye
A lelkész rámutatott, fontos ugyan az emlékezés, ám ennél fontosabb az, hogy a helyi magyar családok ne adják idegen nyelvű iskolába gyermekeiket, hiszen ez szükséges ahhoz, hogy az elkövetkező 140 évben is megmaradjon a kisvárosban a magyar közösség. A Hunyadról érkező Winkler Gyula európai parlamenti képviselő rámutatott, mind a dicsőszentmártoniak, mind pedig a hunyadiak büszkék lehetnek, mivel gazdag örökséggel rendelkeznek, ám meg kell bizonyosodni arról, hogy az örökség tiszteletét van akinek továbbadni – fogalmazott a képviselő, a szép számban megjelent fiatalokra, diákokra, valamint a lelkes pedagógusokra utalva. Dr. Murvai László, az Oktatásügyi minisztérium tanácsadójának köszöntője után Brassai Zsombor, a megyei RMDSZ elnöke vette át a szót. – Fontos a történelmi múlt ismerete ahhoz, hogy magabiztosan tudjunk a jövőbe nézni, viszont elsősorban a jövőre kell fókuszálnunk. Biztos vagyok benne, hogy a dicsőiek tudatában vannak, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy tíz év múlva, a 150 éves kerek évfordulón is itt állhassunk és ünnepelhessük, hogy Dicsőszentmártonban másfél évszázada folyik magyar nyelvű oktatás. Bízom abban, hogy sikerül létrehozni a városban egy önálló magyar oktatási intézményt, és ezáltal biztosítani a környék lakóinak a minőségi anyanyelvű oktatást, hiszen nyelvében él a nemzet – zárta szavait az RMDSZ elnöke, majd Erdei Gyulának, a hajdúszoboszlói Thököly Imre Általános Iskola igazgatójának adta át a szót. A testvérintézmény évek óta támogatja a dicsői magyar oktatást, többek között azáltal, hogy anyanyelvű tankönyveket adományoznak a Küküllő menti városban tanuló diákok számára. Az ünnepi köszöntőket követően kiosztották az okleveleket azoknak a diákoknak, akik az évforduló alkalmából szervezett vetélkedőkön, pályázatokon a legjobbaknak bizonyultak.
Hat intézményben szétszórva tanulnak a diákok
A magyar tannyelvű oktatás aktuális kérdései címmel szervezett tanácskozáson a résztvevők Winkler Gyula, Brassai Zsombor, valamint dr. Murvai László előadásait hallgathatták meg, ám ezt megelőzően Molnár Margit helyi pedagógus a város magyar vonatkozású történelmét elevenítette fel, majd a Dicsőben jelenleg zajló magyar oktatás helyzetképét vázolta fel. Megtudtuk, hogy a városban óvodától a középiskoláig összesen hat tanintézetben vannak szétszórva a magyar gyerekek. Egy napközi otthonban és két óvodában van magyar csoport, a Traian Gimnáziumban öt elemi és négy gimnáziumi osztályban tanulnak anyanyelven a diákok, középiskolai szinten pedig egy elméleti líceumban és egy szakközépiskolában működnek magyar osztályok, mindenik szinten kettő. – Sajnos, egyre fogyatkozunk, csökken a gyereklétszám, viszont igyekszünk megmaradni – fogalmazott a pedagógus, utalva a számos kulturális tevékenységre, amelyek a helyi magyar közösség összefogását szolgálják. Például a Kökényes néptánccsoportban négy korosztályban közel száz gyerek táncol, az Alkisz pedig szintén a magyarság, a fiatalok érdekében fáradozik. Winkler Gyula képviselő az unió oktatást, illetve fiatalokat felkaroló programjait ismertette, elhangzott, hogy az Erasmus-programra 2007–2013 között 13 milliárd eurót költöttek, és ennek köszönhetően fiatalok millióinak nyílt lehetősége, hogy más kultúrákkal, társadalmakkal, oktatási rendszerekkel megismerkedjenek. Hasonló sikere volt a Fiatalok Mozgásban (Youth in action) programnak, amely az önkéntesség népszerűsítését célozza – fejtette ki a képviselő, aki arra is rámutatott, hogy a mai globalizált világban két-három idegen nyelv ismerete, valamint a kommunikációs eszközök használata elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki teljes értékű emberként éljen a társadalomban. Winkler Gyula ugyanakkor a dicsői magyarság fogyatkozása tekintetében párhuzamot vont Hunyad megyével, ahol él, és Dicsőszentmárton között. – Hunyad megyében 1992-ben több mint harmincezer magyar élt, ez a szám 2002-re huszonötezerre csökkent, majd 2012-ben tizenhatezerre. Tízévente veszítettünk szinte tízezer magyart. Ezért kezdtük el azt a koncepciót érvényesíteni, hogy amelyik településen van legalább négy-öt magyar család, ott legyen biztosítva az anyanyelvű óvodai oktatás, majd folytatásként az elemi szint. Sikerült és meggyőződésem, hogy ha van erős közösségi akarat, mindenhol sikerülhet – adott hangot derűlátásának a képviselő. A rendezvénysorozat délután ünnepi műsorral, este pedig magyar bállal zárult.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Megújult szívvel, győzelmes lelkülettel élni
Megáldották a németszentpéteri református templomot
Szombaton a németszentpéteri református templom előtt nt. Józsa Ferencz lelkipásztor és nt. Módi József esperes társaságában ft. Csűry István, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke megáldotta, majd a templomépítő lelkipásztorral, nt. Józsa Ferenccel együtt átvágta az ajtó előtt kifeszített avatószalagot, felavatva, használatba adva a közelmúltban elkészült új református templomot.
Új templomban, új lelkülettel
A hívek által birtokba vett templomban ft. Csűry István püspök a 118. Zsoltár 19–29. verseiből kiindulva közös imával kezdte igehirdetését, hálát adva mindazoknak, akik bármivel, akár imáikkal is hozzájárultak e csodálatos templom felépítéséhez. A 118. Zsoltár 15–17. énekeiből kiindulva kifejtette: mindnyájunknak nagy öröm, hogy Németszentpéter e csodálatos templomában együtt lehetünk, mindnyájan a magunk látása, érzése szerint elmondjuk mindazt, amit az Úristennek köszönhetünk. Ha valamit meg lehet köszönni, az egy közösségnek a közös ajándéka, mert imádsága, munkája, pénze mind ott van egy helyen, amit az Úrnak ajánlottak fel. E tulajdonban a gyülekezet tagjai Istennek a kegyelmében találkoznak. Hatalmas, csodálatos, amikor e lehetőséget felismerjük. Mert amikor e világban sokszor arról beszélünk, hogy csupán átmenetel van számunkra, hogy csupán vándorok vagyunk e földön, akiknek nincs igazi helye, gyökere, a legteljesebb igazság az, hogy Isten mégis oda akar kötni bennünket a szülőföldhöz, a templomon keresztül. Nincs igazi nemzet és igazi nemzeti jövő, nemzeti stratégia ott, ahol nem az Isten házán, a templomon keresztül keressük a holnapunkat. Minden más bizonytalan, mert mindben ott van az a bizonyos félelem és rettegés, ami közöttünk eluralkodik e világban. Én ma azért vagyok itt, mondta a püspök, hogy Istennek a hozzánk szóló üzenetét úgy közvetítsem, hogy lássátok, Isten mennyire meg tud szólítani bennünket népes gyülekezetben vagy magányos hajlékunkban, hogy érezzük: az Úr mellettünk akar lenni. Új templomban fokozottan beszélhetünk a megújulás lehetőségéről, megújult lélek nélkül nem lehet haladni sem a családban, sem a munkahelyen, sem az egyházban, mert megújult lélek nélkül az ember haldoklásra van kényszerítve. Megújult lélekkel ujjongva tudsz rendet teremteni magad körül, az életedben. A 118. Zsoltárban azt olvashatjuk, hogy az ujjongásnak a győzelmi hangja is hallatszik. Győzni azon dolgok felett, amelyek addig lenyomtak bennünket. Hányszor kellett győzedelmeskedni a kételkedés felett, hogy egyáltalán fel tudjuk-e építeni? Hányszor kellett győzedelmeskedni a kudarc vagy a sikertelenség állapota fölött, amikor elfogyott a pénz vagy az építőanyag? Hányszor voltatok olyan helyzetben, amikor úgy éreztétek: már a legközelebbiek is elbizonytalanodtak körülöttünk. Legnagyobb baj, ha úgy érezzük, talán már Isten is lemondott rólunk, talán már nem akarja megtámogatni a törekvésünket, az életünket. Most viszont új hang hallatszik, amivel ma úgy kell innen hazamennünk, hogy vállalni tudjuk a hétköznapi gondokat és bajokat. Akkor válunk igazakká, ha tudjuk, hogy Isten sátorában van a helyünk. A templomban Isten közelségében, Isten igazzá tesz bennünket. A templom megépült, győztetek, megújult az életetek, mert egy új lehetőséget kaptatok. Látjátok és érzékelitek, hogy az isten az Ő sátorát elkészítette, hogy hazaérkezzetek, hogy e helyen igaz embereket láthassatok, hogy igaz dolgokat tegyetek, mert abba az irányba visznek benneteket. Ebben az igazságban megszentelem az életeteket. Az lenne az ideális, ha e gondolatokat el tudnám ültetni azoknak az embereknek a lelkében, akik komolyan úgy érzik, meg kellene újulniuk, gondolok itt az országra, a magyar nemzetre, mert megújult emberek között győzelmet aratni,a szent sátorból elindulni oly keresztyénséget jelent, amely úgy termékenyíti meg ezt a világot, ahol valóban a hit, a remény és a szeretet működik közöttünk. Az új templomban az Isten jó házigazdaként úgy fogad bennünket, hogy itt mindnyájan jól érezzük magunkat. Adja Isten, hogy ebben a gyülekezetben mindig ilyen áhítattal hallgassátok az igét, és megújult szívvel, győzelmes lélekkel menjetek a hétköznapokba, ahol Isten áldása kísér majd mindnyájatokat – fejezte be igehirdetését ft. Csűry István püspök.
Istené a dicsőség
A továbbiakban nt. Józsa Ferencz lelkipásztor megköszönte az igehirdetést a püspöknek, majd románul is tolmácsolta az igehirdetés lényegét. Ismertette a templom tervezésének, építésének a történetét, kitérve a támogatókra is, kiemelve azt az idős házaspárt, amely jelenleg Marosvásárhelyen él, de a férfi Németszentpéteren szolgált egyedüli reformátusként. Most jelentős összeggel támogatta az építkezést. Kiemelte a szilágyperecseni, a lugosi közösségek, az egyházmegye, a hollandiai testvérgyülekezet támogatását, a helybeli közösség önfeláldozó munkáját is, de mindenért Istené a dicsőség. A jelen lévő lelkipásztorok közül nt. Módi József esperes, nt. Baracsi Levente arad-belvárosi és nt. Czégé Imre arad-gáji lelkipásztor mellett igeverssel köszöntötték az egybegyűlteket Gál Zoltán lugosi, Bódis Ferenc végvári lelkipásztorok, de a hollandiai Gauda településbeli gyülekezet képviselője is, aki egy vázát ajándékozott a templomépítő lelkipásztornak. A világiak közül Bognár Levente aradi alpolgármester, RMDSZ megyei elnök, valamint Ilie Cheşa, Székesút Község polgármestere köszöntötték az egybegyűlteket. Az ünnepség színvonalát emelték a szilágyperecseni templomkórus éneke, Józsa Lídia, Gáll Gabriella, Kulcsár Attila színművész és Bak Klára szavalatai. A közel háromórás szertartás végén a németszentpéteri hívek virággal, ajándékkosárral kedveskedtek ft. Csűry István püspöknek, illetve nt. Józsa Ferencz lelkipásztornak, aki zárszavaiban mindenkinek köszönetet mondott a jelenlétért, a püspöknek a szolgálatért, Istennek a minden tekintetben megnyilvánult támogatásért, majd a mintegy 150 jelenlévőt a közeli vendéglőbe ebédre hívta. A németszentpéteri templom megáldása, felszentelése nemzeti imánk felcsendülésével zárult
Balta János

Nyugati Jelen (Arad)

Tisztázó közvita szükséges az autonómiáról
Fogalomtisztázásra van szükség a romániai magyarok és a románok között arról, hogy mire vonatkozik a magyarság autonómia-igénye: erre az egybecsengő következtetésre jutottak az előadók az Autonómia és regionalizmus – az évtized kihívása című konferencián, amelyet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Bálványos Intézet szervezett szombaton, Sepsiszentgyörgyön.
A magyar–román autonómia-párbeszédben úttörő szerepre vállalkozó kétnyelvű konferencián a szakirodalomban leírt számos autonómiatípust ismertettek az előadók, a területi autonómiától a személyi autonómiáig. Hangsúlyozták: mivel az autonómia sokarcú és egyben rugalmas – adott helyzetekre modellezhető – fogalom, megvalósulása elképzelhetetlen a közösségi igények tisztázása és a többségi nemzettel történő intézményes párbeszéd nélkül.
A konferencia keretében tartott politikai kerekasztal résztvevői ugyanakkor megállapították: az autonómiáról folytatandó magyar–román párbeszédnek Székelyföldön kell kezdődnie.
Salat Levente, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem politikatudományi tanszékének docense a konferencián felhívta a figyelmet arra: a román politikusok sokszor leszögezik, hogy csak a helyi autonómiát ismerik el, de valójában Románia a felekezeti törvényben 18 személyi elvű egyházi autonómiát is elismer. Mint mondta, az autonómiát szokták önrendelkezésként, hatalommegosztásként, decentralizációként, önkormányzatiságként értelmezni, ezért fontos teendőnek tartja, a magyar közösség demokratikus módon tisztázza maga és a román többség számára, hogy milyen autonómiaformákra tart igényt.
Sergiu Constantin Dél-Tirolban élő tudományos kutató kifejtette: több mint hatvan kisebbségi autonómia működik Európában, Nyugaton inkább területi autonómiák léteznek, míg Kelet-Közép-Európában nem területi alapú önkormányzati formák (kulturális, funkcionális, személyi elvű autonómiák) vannak. A kisebbségek autonómiaigényére a nemzetközi szerződések is jogalapot szolgáltatnak, mint például az első világháború után Románia által is aláírt kisebbségi szerződés, amelyben autonómiát irányzott elő a székelyeknek és szászoknak oktatási és vallási kérdésekben.
Bakk Miklós kolozsvári egyetemi előadótanár a román államépítés hagyományairól románul tartott előadásában arról beszélt, hogy a regionalizáció körüli magyar–román viták jelentős része a Román Ókirályság és Erdély gyökeresen eltérő államépítési hagyományaiból ered. Ezt a szemléleti különbséget is csak az érveken alapuló párbeszéd hidalhatja át – hangoztatta az előadó.
Vasile Docea temesvári történész kiemelte: ugyanazt a történelmet másképpen értelmezik a románok és magyarok. Mint mondta, ez azért van így, mert a történelmi diskurzus része az identitásképzésnek és gyakran párhuzamos monológokhoz vezet. A regionalizmus és autonómia kérdéséről szólva ugyanakkor úgy vélte: nincs is szükség egységes megoldásra, más típusú autonómiára van szüksége a soknemzetiségű Bánságnak, más a Székelyföldnek és egészen más például Brăila és Galaţi dunai kikötővárosoknak.
Sabin Gherman publicista a magyar–román egymásra utaltságra helyezte a hangsúlyt. Kifejtette: a románok nem mennek semmire a magyarok nélkül, de ez fordítva is igaz. Úgy vélekedett, Bukarestnek nem az erdélyi etnikai arányok megváltoztatására, hanem a történelmi régiók elismerésére, valós autonómiájuk biztosítására kellene törekednie.
A konferencia keretében tartott politikai kerekasztalon részt vevő román politikusok is támogatták azt, hogy tisztázó közvita induljon az autonómia konkrét tartalmáról, egyebek közt a székelyföldi román kisebbség aggályairól.
Marius-Lucian Obreja liberális szenátor úgy vélekedett: az autonómia azért lett tabutéma Romániában, mert azt a politikusok szavazatszerző céllal használják különböző értelmezést tulajdonítva neki.
Mădălin Guruianu sepsiszentgyörgyi városi tanácsos kijelentette: liberálisként híve az autonómiának, de a román parlament elé korábban beterjesztett – és kétszer már elutasított – székelyföldi autonómia-statútumban nem lát elegendő garanciát a térségben kisebbségben élő románok számára. Kifogásolta, hogy a helyi magyar többség „erőből” döntötte el a fejlesztési régiókról szóló népszavazás kiírását Kovászna megyében, azt szerinte nem előzte meg megfelelő közvita.
A kerekasztal magyar résztvevői kifejtették: a románok identitását kulturális autonómia védené amennyiben Székelyföld területi autonómiát kapna.
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke hangsúlyozta: azokkal a románokkal lehet és kell párbeszédet folytatni, akik nem egy homogén egységes nemzetállamot akarnak. Szerinte a román politikai döntéshozók csak akkor lesznek hajlandók intézményes párbeszédre a magyar közösséggel, ha az erőt mutat fel, és egységesen lép fel. Mint mondta, a közösségi akarat felmutatására jó példa volt a Székelyek nagy menetelése, de az erdélyi magyar politikai erők akcióegységét a küszöbön álló választási évre is át kell menteni.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, az RMDSZ politikusa úgy vélekedett, hogy a székelyföldi románok képviseletét többnyire olyanok sajátították ki, akiket Ceauşescu küldött a ’80-as években elrománosítani ezt a magyar többségű térséget. Mint mondta, velük nincs esély párbeszédet folytatni a magyarság autonómiaigényéről. Ugyanakkor üdvözölte, hogy Székelyföldön olyan román fiatalok is hallatják hangjukat, akik nyitottak a magyarsággal való párbeszédre.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke arról beszélt, hogy a társadalmi párbeszéd legmagasabb intézményes fóruma a parlament, és nem lehet az autonómiát övező fogalomzavar mögé bújni a székelység autonómiakövetelése elől, mert a közösség törvénytervezetben pontosította, mit akar. Az SZNT elnöke emlékeztetett arra, hogy az autonómiastatútumot érdemi vita nélkül utasította el a bukaresti parlament, és a román kormány sem méltatta válaszra a márciusi marosvásárhelyi tüntetésen elfogadott petíciót, vagy a Székelyek nagy menetélésének kiáltványát.
Szabadság (Kolozsvár)

Továbbra is „Vérző Magyarország”
Untig hallgatott témák, egy helyben toporgó percepciók: a BBTE bölcsészkarán működő Láthatatlan Kollégium a Trianon-diskurzusokat frissítő szellemben árnyaló két új kötet szerzőjét, az esztéta György Pétert (Állatkert Kolozsváron − Képzelt Erdély) és a prózaíró Vida Gábort (Ahol az ő lelke) látta vendégül kedd esti beszélgetésén. A Marianum épületében megtartott találkozó moderátorai Selyem Zsuzsa és Borbély András irodalmárok, az érintett témák: deficites emlékezés-kultúra, panasz-kultúra, mai magyar történészek sértettsége, magyarországiak „delfin-nosztalgiája”, otthonosság és otthontalanság, a magától értetődőség elmúlása, perspektívanélküliség, rossz közérzet a kultúrában vagy civilizációs váltás lehetősége.
György Péter magyarországi társadalomra reflektáló példái szorosan összefonódtak egymással; mind az értelmiségi vagy politikai diskurzusok, mind azok intézményes manifesztumai az „elfogadni nem tudás” gondolkodási sémáját idézték. Így a szerző Illyés Gyula és Németh László Kossuth−Görgey vitájára utalt, minek gondolkodási hagyománya mai napig tetten érhető; hogy az uralkodó kormány a lakosság felét a politikai nemzet túloldalára száműzi; vagy hogy a budapesti Hadtörténeti Múzeum koncepciójában napjainkig a revans igénye dominál. Modellértékű ellenpólusként a londoni Imperial War Museum (Birodalmi Háborúk Múzeuma) került említésre, ahol nem állásfoglalás, hanem a háború elutasításának üzenete fogalmazódik meg. De hasonló szellemiség érhető tetten a 2005-re újjáépített drezdai Frauenkirche (Nagyboldogasszony templom) esetében is, − a várost az angol légierő a második világháborúban porrá bombázta − minek avatására a coventryi érseket hívták. Egy beteg társadalom képét megrajzolandó a szerző talán legerősebb metafórája szerint: „... ez van ma is, egy ilyen díványra fölfektetjük a köztársaságot és arra várunk, hogy egy türelmes analitikus végighallgassa az összes panaszunkat.”
A beszélgetés főleg társadalomkritikai vonulatára figyelve, György Péter esszékötetének egyik kulcsmozzanatát, a magától értetődőség elmúlásának Szabédi-féle alaptoposzát emelném ki. Az esztéta látható empátiával fordul a rokonszellemű Szabédi László felé, nemcsak személyes élettapasztalatának, de a fiatal generáció vizionált jövőképének is értelmezési kerete e gondolat. Ahogy vallomásszerűen arról beszélt, hogy saját „hazája” az otthonosság érzésétől fosztotta meg, úgy a jelenkori Európának azon aspektusára is emlékeztetett, amiben Afrika partjainál naponta több száz ember a tengerbe fullad, ugyanakkor több ezer be is sétál a kontinensre. A múltban tapasztalt otthonosság érzése immár utópisztikus igénynek tűnik fel.
Az ember és természet viszonyában markáns különbségek kezdtek kirajzolódni kelet és nyugat irányban. Vida Gábor a magyarországiak hagyományos élet iránti látszat-nosztalgiájáról beszélt, ami formailag visszavágyódás, tartalmilag azonban a kényelmi standardok szintjén reked. György Péter erdélyi összehasonlításban a magyarországiak azon veszteségéről beszélt, ami posztmodern sajátosság is egyben, hogy maradéktalanul uralmunk alá hajtjuk a természetet. Az erdélyiek számára ott a vadon, a tenger (a prózaíró némi öniróniával hozátéve, ami nem a „miénk”, de azért eljárunk oda), megvan a veszélyeztetettség, ugyanakkor a végtelenség, az ún. óceáni érzés, a bizonyosság tapasztalata. György Péter megközelítésének talán kulcseleme a léptékek, a perspektíva, a fizikai távolság szükségességének (tulajdonképpen hiányának) hangoztatása. Arra a kérdésre, hogy Magyarország elveszett-e, határozott igennel válaszol. Ha nem tudunk rekonstruálni egy „basic” rendet a világban, nem politikai, hanem antropológiai problémáról beszélhetünk. De hogy mégse fessük reménytelenül sötétre e képet, Vida Gábor idevonatkozó gondolatát idézem, miszerint a megnövekedett mobilitás a civilizációváltás, ergo a szabadság egyik lehetőségét is magában rejti.
Befejezésül a magyarországiak imaginárius Erdély-képére utalok, amely az esszékötet előszava szerint „eltagadja a mai Magyarország és a mai Erdély közötti történeti, kulturális és földrajzi távolságot”, amely a régiót továbbra is a románság számbavétele nélkül szeretné tudni, György Péter szavaival élve mint egy „karácsonyi kifestőt” képzeli el. A magyarok álma, hogy nem lehetne-e még egyszer…
GYŐRI TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)

Kulturális autonómiát ígérnek a románoknak
Kulturális autonómiát kell biztosítani a statútum révén a székelyföldi románok számára, mely szavatolná jogaikat – javasolta Toró T. Tibor EMNP-elnök a hétvégi konferencián. A résztvevők egyetértettek abban, hogy konszenzusra kell jutni az autonómia fogalmát illetően, és érdemi párbeszédet kell folytatni a román közösséggel. Utóbbitól Antal Árpád szentgyörgyi polgármester bocsánatot is kért a választási kampányban tett kijelentése miatt.
Konszenzusra kell jutni az autonómia fogalmát illetően, és érdemi párbeszédet kell folytatni erről a román közösséggel, fogalmazták meg a résztvevők szombaton Sepsiszentgyörgyön az Autonómia és regionalizmus – az évtized kihívása című konferencián. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Bálványos Intézet által szervezett többórás előadás-sorozaton és kerekasztal-beszélgetésen a vártnál is több volt az érdeklődő. A megnyitón a szervezők, Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezetője és Ilyés Szilárd Zoltán, a Bálványos Intézet ügyvezetője a román közösséggel való párbeszéd fontosságát hangsúlyozták.
Tisztázni kell a fogalmakat
Amikor valaki autonómiáról beszél, nehéz eldönteni, hogy valójában mire gondol: önrendelkezésre, hatalommegosztásra, decentralizációra vagy önkormányzatiságra, világosan meg kell határozni a jelentést – szögezte le előadásában Salat Levente politológus. Az egyetemi tanár hangsúlyozta, a szavazatok maximalizálása érdekében a politikusoknak érdeke, hogy fennmaradjon az autonómia sokarcúsága, ám éppen ez lehetetlenítette el a románokkal való kommunikációt: mindenki azt értett belőle, amit jónak tartott, a többségi nemzetben rendszerint hátrányos kép alakult ki. Az előadó arra is felhívta a figyelmet, hogy az erdélyi magyarság a meglévő lehetőségeket sem használta ki, például nem élt azzal, hogy a kulturális autonómia intézményeit magánjogi alapon, az egyesületi törvény alapján működtesse. Az RMDSZ-nek kellett volna kezdeményeznie egy ilyen reprezentatív szervezetet, átruháznia a pénzek feletti döntés jogát és a tisztségeket, ám nem kívánt civil kontrollt létrehozni maga ellen, mondta. Nem lehet autonómnak tekinteni azt a közösséget, amely nem képes konszenzusra jutni arról, hogy mit jelent számára az autonómia, jelentette ki Salat. Úgy vélte, el kell kezdeni a párbeszédet a politikai autonómiáról, ám le kell bontani a románok a Székelyföld elcsatolásával kapcsolatos félelmét is. A fogalmak tisztázását sürgette Sergiu Constantin a dél-tiroli EURAC tudományos kutatója is. Rámutatott, az autonómia ellenzői attól tartanak, hogy az önrendelkezés első lépés lehet a függetlenség felé, hiszen egy jogilag meghatározott térség már szervezhet leszakadási referendumot. Az autonómia nem jelenti a központi hatalomtól való megszabadulást, hanem rendezi a központtal a viszonyt, vonta le a következtetést. Sok román akar elsősorban gazdasági és adminisztratív autonómiát, de megfelelő érvek alapján a kulturális autonómiát is megértik, mutatott rá Sabin Gherman, a kolozsvári Transilvania Live igazgatója. Bukarest azért nem veszi komolyan az erdélyi akaratot, mert nincs közös hang, szögezte le. Szilágyi Ferenc, a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) adjunktusa a partiumi helyzetet vázolta. Hátrányként említette, hogy a régióban nem elég erős az identitástudat.
Párbeszédre van szükség
Az Autonómia és regionalizmus – esélyek és kompromisszumok című kerekasztal résztvevői a kommunikáció fontosságára világítottak rá. Az autonómia fogalma azért tabu, mert a magyar és a román politikusok is szavazatgyűjtésre használták, tisztázni kell az előnyeit és hátrányait – szögezte le Marius Obreja, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátora. Mãdãlin Guruianu, a PNL sepsiszentgyörgyi tanácsosa elmondta: elolvasta az autonómiatervezetet, és nem talált benne garanciát a térségben élő románok számára. „Hogyan lehet bizalmat kiépíteni, amikor a románok és a magyarok képviselői is arra törekszenek, hogy egymás feje fölött, bukaresti tárgyalások révén érjék el céljaikat?” – tette fel a kérdést Guruianu, aki azzal is egyetértett, hogy vannak román szervezetek, amelyek nem értik a párbeszéd nyelvét. Ugyanakkor felrótta, hogy nem működik a kölcsönösség elve, nincsenek román alpolgármesterek, megyei alelnökök, a román közösség nem rendelkezhet például a kulturális alap 20–25 százaléka felett. Hangsúlyozta, az autonómia liberális elv, hajlandó a párbeszédre, ám káros, amikor a televíziókban azok tárgyalnak erről, akik nem a térségben élnek.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke emlékezetett, hogy ma már anélkül lehet beszélni az autonómiáról, hogy általános pánik törne ki emiatt. Hangsúlyozta, fontos, hogy a téma napirenden maradjon, nem jó, ha a parlament vita nélkül elutasítja. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke kifejtette: történelmi okai vannak, hogy a román politika szeparatizmust, elszakadást lát az autonómiatörekvésekben. Úgy vélte, jogos a kritika, hogy a székelyföldi románok miként találják meg magukat az autonómiaprojektben, hiszen kisebbségbe kerülnének a térségben, azonban védené őket a törvény és Bukarest. Kulturális autonómiát kell beépíteni a statútumba, ami szavatolná a románok jogait, szögezte le a néppárt elnöke.
Bocsánatot kért Antal Árpád
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere elmondta: a székelyföldi magyarok és románok, a magyarok és a bukaresti románok, a székelyföldi és a szórványban élő magyarok között is párbeszédre van szükség. Elmondta, fontos, hogy a szórványban élők ne érezzék úgy, hogy a székely autonómia sérti az érdekeiket. A székelyföldi magyar–román párbeszéd egyik akadálya, hogy a román közösség képviseletét olyan csoportosulás sajátította ki, amely nem ismeri el a magyarok létét, és amelynek tagjait a 80-as években azért küldte a térségbe a kommunista hatalom, hogy megváltoztassák az etnikai arányokat. A bukaresti románokkal való párbeszédben a kettős beszéd és viselkedés érvényesül, hívta fel a figyelmet az elöljáró. „Azt mondják, egyezzetek meg a helyi románokkal. Igazuk van, a következő hónapokban meg kell találni a román partnereket” – vonta le a következtetést Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere Sever Ioan Miu Olahus, a MaghiaRomania blog szerkesztőjének felvetésére nyilvánosan bocsánatot kért a románoktól a választási kampányban tett sértő kijelentéséért. Elismerte, nem gondolt arra, hogy a románok a járulékos áldozatai annak, hogy a kampányban kijelentette: minden néppártra leadott szavazat valójában román pártnak jut, és ezért nyilvánosan bocsánatot kér a román közösségtől.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Bővítik az érmindszenti Ady emlékmúzeumot
Felújítják Ady Endre szülőházát, illetve a mellette található kúriát, és a modern kor elvárásaihoz igazítják az itt működő emlékmúzeumot – derült ki a hétvégén a költő születésének 136.évfordulója alkalmából 24. ízben tartott érmindszenti zarándoklaton.
A rendezvény, amelyet hagyományosan az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület szervez, idén némiképp eltért a szokványostól: felújítás miatt ugyanis zárva volt a költő szülőháza és a kúria, így a kiállításokat nem lehetett megtekinteni. Muzsnay Árpád főszervező elmondta, örül, hogy annak ellenére is sokan gyűltek össze, hogy tudták a munkálatok miatt zárva van az emlékmúzeum. Hozzátette, a leginkább viszont annak örül, hogy végre rendbe hozzák az épületeket és a kiállítást egyaránt. A tatarozást egyébként EU-s forrásból finanszírozzák, a Szatmár Megyei Múzeum közösen nyert pályázatot a nyíregyházi Jósa András Múzeummal a román–magyar, határon átívelő együttműködést támogató program keretében, így 100 ezer eurót fordíthatnak az érmindszenti Ady-emlékhely renoválására.
Amint Szőcs Pétertől, a múzeum igazgató-helyettesétől megtudtuk, teljesen felújítják a szülői házat, valamint a telken Ady felnőtt korában épített kúriát, ezen kívül bővítik a kiállítás anyagát a modern Ady-kutatás eredményeinek figyelembe vételével. A költő kultuszának ápolására vonatkozó más tervet is ismertettek a rendezvényen. A megemlékezés egyik szónoka, E. Csorba Csilla, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója kifejtette: dolgoznak egy korszerű Ady–Boncza–Csinszka kiállításon, amelyet reményeik szerint 2014 tavaszán megnyitnak a látogatók számára a csucsai Goga-kastély mellett található házban. Az új érmindszenti tárlatot egyébként széles körű szakmai együttműködés révén állítják össze, melyben többek között a Petőfi Irodalmi Múzeum szakértői is részt vesznek. Segítséget nyújt E. Csorba Csilla igazgató, aki maga is Ady-szakértőnek számít, hisz az ő összeállításában jelent meg az Ady Endre valamennyi fényképét tartalmazó album.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)

Alkotói vágy hatvan év után is
Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész nyolcvanadik születésnapját ünnepelték a hét végén a Bernády Házban.
A Magyar Művészeti Akadémia Koller-díjas tagjának és számos jelentős köztéri mű, illetve kisplasztika alkotójának tiszteletére kiállítást szerveztek, amelyen az ünnepelt munkásságából láthattak ízelítőt az érdeklődők. Zsúfolásig megtelt a kiállítóterem, az előcsarnok is tele volt ünneplő kollégákkal, barátokkal, művészetkedvelőkkel. Nagy tapssal fogadta a közönség a szobrászt, akinek pályafutását Nagy Miklós Kund újságíró méltatta.
Mint elmondta, már pályakezdőként tanúja volt Hunyadi munkásságának, olyan alkotások elkészültének, amelyeket hosszú évek múltán is sokan csodálnak. Példaképekről, mesterekről, múzsákról, modellekről, de nem utolsósorban tanítványokról is szólt a méltatás, akik alakították Hunyadi művészi ízlését, és hozzájárultak munkásságához. Műveinek mondanivalója egyre egyszerűbb és lényegretörőbb lett az évek során, a mintázás pedig nagy erőssége lett. Hatvan évnyi munka összefoglalását láthatták a jelenlévők, és az is kiderült, hogy a művész kedvenc anyaga a Hargitán található szürke bazalt, amelyből legkedvesebb munkái készültek. Mint elhangzott, Hunyadi László 80 évesen is tele van ötletekkel és alkotói energiával, pályafutása nem zárult le.
Becze Dalma
Krónika (Kolozsvár)

A nagyfejedelem öröksége
Bethlen Gábor (1580. november 15. – 1629. november 15.) erdélyi fejedelem tiszteletére tartottak koszorúzással egybekötött konferenciát Nagyváradon, pénteken. A történelmi krónikákban Erdély nagyfejedelmének nevezett Bethlenre, fejedelemmé választásának, illetve születése évfordulójának alkalmából emlékeztek meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szervezésben.
A megemlékezés a Schlauch-kertben (ma Petőfi park) található Bethlen-szobornál kezdődött. Török Sándor, az EMNT Bihar megyei elnöke köszöntötte a megjelenteket, s röviden ismertette a váradi Bethlen szobor 2003-ban történt felállításának kálváriáját. A szobrot, Kós András szobrászművész alkotását, ugyanis hatvankét évig nem lehetett felállítani, végül kellő kitartással, szent makacssággal, a román hatalom packázásainak kicselezésével sikerült az egykori nagy uralkodónak méltó emléket állítani Váradon, abban a városban, ahol várkapitány is volt, és amelyet különösen szeretett. Tőkés László, EP-képviselő mondott beszédet a koszorúzás előtt. „Istennek különleges kegyelme, hogy az 1941-ben készített alkotás avatóján személyesen az akkor 89 éves Kós András is részt vehetett” – jelentette ki Tőkés, aki felidézte azt is, hogy a szoborállítás milyen hercehurcával járt, mivel a szobor talapzatán levő, kizárólag magyarul feltüntetett igeszakasz és jelmondat („Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”) kiváltotta a román hatóságok ellenszenvét. A beszéd után a jelenlevő politikusok, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium diákjai és váradi polgárok helyezték el.
Az ünnepség a református püspöki palota Bartók-termében folytatódott, ahol előadások hangzottak el Bethlen Gábor uralkodásának jelentőségéről és arról a nemzeti örökségről, amely intő példa a mai magyar társadalom vezetőinek is. A konferencián elhangzott Hitünk hőse: Bethlen Gábor címmel Tőkés László európai parlamenti képviselő előadása, Bethlen Gábor, a református fejedelem címmel Soós József, gyantai református lelkipásztor értekezése, A Bethlen Gábor Alapkezelő bemutatása címmel Mihály Erzsébet, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásfinanszírozási igazgatójának ismertetője, illetve János Szabolcsnak, a Partiumi Keresztény Egyetem rektorának előadása a nagyfejedelem kultuszáról. Az előadások között a köröstárkányi gyermekkórus Bethlen-korabeli dalokat adott elő, igen hangulatossá téve ezzel a konferenciát. Záró előadásként Mihálka Nándor történész a váradi várban végzett Bethlen-korabeli építkezésekről beszélt, a folyamatban lévő régészeti feltárások alapján.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Könyvvásári siker számokban
Bár a múlt évben magasra tettük a lécet a 18. Nemzetközi Könyvvásár színvonalát tekintve, idén sikerült tartani a szintet, sőt még túl is szárnyaltuk azt – értékelték a 19. alkalommal megszervezett könyves szemlét a szervezők. A sikert a számok is alátámasztják: a vásár három napja alatt ugyanis 8500 látogató 170 ezer lejes forgalmat bonyolított.
A 19. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárt értékelték hétfői sajtótájékoztatójukon a szervezők. A háromnapos rendezvényt egyértelműen sikernek nevezték, ugyanis körülbelül 10 százalékkal nagyobb volt a idén a vásár összforgalma, mint az előző években.
„Körülbelül 170 ezer lej volt a vásár összforgalma, s ha azt vesszük, hogy 8500 látogató volt, akkor ez azt jelenti, hogy átlagosan húsz lejt költött mindenki a vásáron” – mutatott rá a Romániai Magyar Könyves Céh elnöke, Káli Király István. Hozzátette, nem csak a 10 ezer cím vonzotta a vásár látogatóit, hanem a rendezvény kiegészítő programjai is, a koncertek, a magyar költészet estje, a könyvbemutatók. A teljesség felé című produkción szinte még a csilláron is lógtak az emberek. Káli Király István elmondta, egy kivételével a vásáron részt vevő cégek is mind elégedettek voltak. Bár az egyetlen kivétel kilétét nem volt hajlandó elárulni a főszervező, annyit mondott, egy romániai kiadóról van szó, amely úgy látszik, nem tudta eltalálni a marosvásárhelyiek igényeit, így bevételéből nem térült meg a bérleti díj, a szállodai ár, s az egész kiszállás költsége.
A Könyves Céh mellett a Marosvásárhelyi Kulturális Központ (MKK) is társszervező volt idén, az ő szervezetük felelt idén is a vásár lendületéért, a vonzó arculatért, múlt évben ők hozták létre a könyvvásár önálló honlapját. Az MKK részéről Farkas Katalin számolt be a számokban mérhető eredményekről: a honlapon például a vásár három napja alatt kétezer egyéni látogató volt, a gyerekprogramok mintegy húsz programján alkalmanként 30 résztevő volt, így a számítások szerint körülbelül kétezer kisgyerek vett részt a programokon.
Idén először ifjúsági programokkal is készültek a szervezők, a programfelelős, Barabási Tivadar szerint a részvétel hullámzó volt, de az is előfordult, hogy szinte ki kellett rakni a fiatalokat, mert kezdődött a következő programpont.
Bár néhányan pedzegették a szervezőknek, hogy talán a könyvvásár már kinőtte a színházat és jó lenne esetleg ősz elején és szabadtéren is szervezni, Káli Király István kijelentette: sem a helyszínen, sem az időponton nem kíván változtatni, főként azért, mert a téli ünnepek előtti ajándék beszerzésének most van az ideje, másrészt meggyőződése, hogy szabadtéren szétesne a rendezvény.
Szász Cs. Emese
Székelyhon.ro

Román ébredés? Nem jól van az úgy a törikönyvekben
Marius Diaconescu, a Bukaresti Egyetem tanára szerint meg kell tisztítani a román történelmi tudatot, mert tele van hazugságokkal. Nem igaz például, hogy a középkorban a Magyar Királyságban elnyomták volna a románokat, a török elleni küzdelem nagy része is a magyarokra hárult. Diaconescu Mátyás királyt román felmenőkkel bíró, nagy magyar királynak tartja – olvasható a Mandiner.hun megjelent korábbi rádióinterjúban.
Még mindig a kommunista-nacionalista történetírás foglyai vagyunk – állapítja meg a professzor két évtizeddel a romániai rendszerváltoztatás után egy rádióinterjúban, írja a Mandiner.hu. Hozzáteszi, „a történelemkönyvek amolyan idealizált, standard, tabu képeket festenek a román uralkodókról. A felnőtté váló gyerekek tudatában ezek az idealizált szereplők rögzülnek”, ezért aztán evidens, hogy torz szemléletű diákok jelentkeznek történelemszakra. Tipikus tévedésnek nevezi Diaconescu, hogy Erdély a közvélekedés szerint román állam volt a középkorban. Ott vannak még szerinte az olyan mítoszok, hogy a románokat elnyomták Erdélyben a középkorban.
A bajok forrását abban látja, hogy a jelen történetírása a mostani ember szemével tekint a középkor történelmére, miközben a korábbi korok történelmét a korábbi korok emberének szemével kell néznünk.
Természetesen hozzájárulhatott a hamis önkép gyártásához a történész szerint, hogy a románokat a nyugati források vagy sehogyan sem említik, vagy igen-igen negatív színben tüntetik fel, és a megítélés „a 14-15. századtól kezdődően egészen napjainkig szinte semmit se változott. Nem a külföldiek hibások, hanem mi sajnos.”
Mit szól a kibeszéléshez a román történészszakma?
Arra a kérdésre, hogy nem fogják-e őt emiatt Romániában hazafiatlannak tartani, úgy válaszolt, „a hazaszeretet nem jelentheti azt, hogy hazudunk”. Viszont úgy látja, egyre több történész él Romániában, aki hiteles történelmet szeretne írni, és nagy vita van a különböző történészi szemléletek között emiatt. „Mi mindig csak azt akarjuk látni, ami tetszetős, és nem a maguk teljességében szemléljük az eseményeket. A románok történetét az egyetemes történelembe ágyazottan kellene hogy értelmezzük. Hisz megvan a helyünk, és nem egészen jelentéktelen. De nem azokat a szereplőket és nem azokat a világtörténelmi jelentőségű mozzanatokat választjuk, amelyek valóban felhívhatnák ránk a figyelmet” – értékel Marius Diaconescu, példaként említve Hunyadi Jánost vagy Mátyás királyt.
„Hunyadi Jánost mi román hősnek tartjuk, a magyarok pedig magyar hősnek tekintik. Mátyás királyt mi megtagadjuk, a magyarok pedig nagy magyar királyként tisztelik. Holott már akkor, a korszakban világosan megfogalmazódott, hogy Mátyásnak román felmenői voltak, és ez senki számára nem jelentett szégyent. A középkorban sok román nemes futott be jelentős pályát a Magyar Királyság hierarchiájában. És ezek közül a legmagasabbra Hunyadi Mátyás, valamint az ő apja, Hunyadi János jutott. Büszkék kellene hogy legyünk erre.”
A magyarok voltak a törökverés kulcsai
Diaconescu nem népszerű vele otthon, de amondó, a törökök útját nem a románok állták el Európa felé, hanem a magyarok. Az ebben való tisztán látást azonban nehezíti, hogy a „nemzeti eposzról” készített filmek Ceausescu tézisei alapján nyugodnak.
„Történelmi filmjeink döntő többsége számos mítoszt, hazugságot tartalmaz”, állítja a történész. Szerinte rendezőket, színészeket „csinált meg” ez a sok alkotás, melyeket sokaknak kényelmetlen lenne revízió alá venni. Nem lehet például olyan hazugságra filmet építeni, hogy a románok a Habsburgok ellen harcoltak Pintea Viteazul idején a 18. században, miközben az említett személyiség közönséges rablóvezér volt.
Ha Diaconescunak kellene filmet rendeznie, a román származású Jósika István kancellárról forgatna, aki „kidolgozta az egység tervét”, és kiemelné mások mellett Báthory Zsigmond szerepét.
Szerinte a román történészi szakma nemzetközi elismertsége is múlik azon, hogy például egy hazugság miatt jelentős uralkodónak olyan oldalát meg tudják-e mutatni, amely szerint valóban lehetett jelentős.
(Közös törikönyv helyett?
Készült egy monografikus könyv egyebek közt abból a nem titkolt célból, hogy felülírassék néhány túl mélyen rögzült szlovák és magyar klisé a két nemzet közös történelmének egy százhatvan évvel ezelőtti motívumáról. Demmel József történész A szlovák nemzet keletkezése figyelemfelkeltő címet választotta terjedelmes, olykor detektívregény-szerű munkájának.)
MNO

Keresztbe tett a prefektus (Egyelőre nem lesz népszavazás)
A kormánymegbízott tegnap megtámadta a Kovászna megyei tanács múlt csütörtökön hozott 174-es határozatát, melyben népszavazás kiírásáról döntött, s azt a kérdést szándékozott a választópolgárok elé terjeszteni: Egyért-e azzal, hogy Kovászna megye része legyen egy Maros, Hargita és Kovászna megyét magában foglaló fejlesztési régiónak, Marosvásárhely székhellyel? Ezennel a határozat érvényét felfüggesztették. A megyeháza nem vár karba tett kézzel.
A prefektus kabinetje közölte: a Kovászna megyei törvényszék közigazgatási osztályán kerestet nyújtottak be a határozat megsemmisítésére, s mindaddig, amíg végleges ítélet nem születik, a határozat érvényét törvény alapján felfüggesztik. Dumitru Marinescu kormánymegbízott a megyeházának, valamint a helyi önkormányzatoknak körlevelet küldött, s felszólította, vessenek véget bármely, a határozat életbeléptetését célzó cselekedetnek. A prefektúra közleménye hangsúlyozza: Románia törvénykezésének nagyon fontos tényezője az ilyen „nyilvánvalóan törvénytelen”, visszafordíthatatlan következményekkel járó közigazgatási eljárás felfüggeszthetősége, amelynek „beszédes bizonyítéka” Kovászna megye tanácsának szóban forgó határozata. Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke lapunk érdeklődésére elmondta: nem lepődtek meg a prefektus tettén, mert 95 éves tapasztalatuk van a román államigazgatás működéséről. Éppen ezért a határozat 3. cikkelyében leszögezték: amennyiben a népszavazási eljárást felfüggesztik, azt a végleges bírósági határozattól számított húsz nap utáni első vasárnapon tartják meg. Addig sem állnak le, hisz meggyőződésük, hogy 120 ezer ember véleményét (ennyien írták alá a támogató íveket Maros, Kovászna és Hargita megyében – szerk. megj.) figyelembe kell venni. De úgy látszik, a prefektus és a román kormány inkább mellőzné ezt, annak ellenére, hogy Romániában 2003 óta érvényben van a referendumtörvény. Az országnak az Európai Unióhoz való csatlakozása előtt többek között el kellett fogadnia egy ilyen, a demokráciát garantáló jogszabályt, amely biztosítja a helyi és regionális népszavazás lehetőségét. De ezt nem akarják alkalmazni, az alkotmánymódosítást célzó népszavazáson kívül nem volt Romániában helyi, regionális népszavazás. Az alkotmány, törvény, az európai jogrend ezt a lehetőséget garantálja, de Romániában nem engedik, hogy éljünk ezzel – fejtette ki a megyei önkormányzat elnöke. Hozzáfűzte: a népszavazás akadályoztatásáról képviselőjükön keresztül tájékoztatják az Európai Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusát, amely az Európa Tanács – melynek Románia is tagja – tanácsadó szervezete. A testület 2013–2016-ra megfogalmazott prioritásai közé tartozik a helyi és regionális demokrácia érvényesülésének figyelemmel kísérése, az emberi jogok érvényesülésének támogatása helyi és regionális szinten, az állampolgári részvétel erősítése.
Szekeres Attila
Erdély.ma

Huszadik évfordulóját ünnepli a Mustármag közösség
Népemért vállalom
Létrejöttének huszadik évfordulóját ünnepli a hét végén, november 22-én és 23-án a Mustármag közösség, ebből az alkalomból péntek este, 22-én 19 órától a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében újra bemutatásra kerül a Népemért vállalom című zenemű, mely Márton Áron püspöknek állít emléket.
"Evangéliumi gyökerekből megújuló magyar népi lelkiség" – így hangzik a marosvásárhelyi Mustármag közösség mottója, amely mentén arculatát kialakítja, és mondanivalóját megfogalmazza. Ezáltal válik jellegzetessé a katolikus kisközösség a többi megújulást hirdető kisközösséghez képest. Azonban ennek az arculatnak a letisztulása egy hosszú folyamat eredménye volt.
A közösség tulajdonképpen egy katolikus plébános, Papp László személye köré szerveződik, aki a ’80-as évek végén, a ’90-es évek elején felismerte, hogy a hagyományos igényeket kielégítő pasztorációs munka mellett egy átgondolt, átfogó és szakszerűen kivitelezett megújulási mozgalomra van szükség. E missziós munkának érintenie kell a hívek szociális, művelődési, lelki és gazdasági életéhez kapcsolódó területeket. A közösség az elmúlt 20 év során számos szolgálatot felvállalt a megújulás, megtérés érdekében: gyerek-, ifjúsági és egyházközségi evangelizációs missziókat szervezett, kisközösségeket hozott létre, nép-evangelizációs szolgálatokat vállalt, 2005 óta működteti az egyházmegye által létrehozott Szent Imre Kollégiumot, illetve zeneművek írásával, előadásával is Erdély-szerte a hitben való megújulást, Istent szolgálják.
A közösség fennállásának 20. évfordulója alkalmával a Márton Áron tiszteletére íródott Népemért vállalom című zeneművet mutatják be, amelyre nemcsak a közösség tagjait, hanem minden marosvásárhelyit szeretettel várnak. A belépés ingyenes.
Népújság (Marosvásárhely)

Együttműködik a YEPP és a MIÉRT a fiatalok érdekében
Nemcsak a bukaresti, budapesti, hanem a brüsszeli tengelyen is hallatni kell az erdélyi magyar fiatalok hangját – jelentette ki Jakab Adorján, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) elnökhelyettese egy tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatón, amelyen jelen volt Konstantinos Kyranakis, az Európai Néppárt Ifjúsági Szervezetének (YEPP) elnöke, Molnár Zsolt, az RMDSZ legfiatalabb parlamenti képviselője, valamint Talpas Botond, a MIÉRT külügyi kabinetvezetője is. A YEPP gyakorlati megoldást javasol a fiatalok munkanélküliségének csökkentése érdekében az úgynevezett Európai Munkahelyteremtés Tervezetben (Job Creation Plan), amelyet a MIÉRT is felvállalt Romániában. Ennek megerősítésére Molnár Zsolt együttműködési szerződést írt alá a YEPP-pel, és igyekeznek meggyőzni a nemzeti parlamentet olyan törvénytervezetek elfogadásáról, amelyekkel csökkenthető a fiatalok munkanélkülisége. A MIÉRT 2010-ben kezdte el a csatlakozási folyamatot a YEPP felé, és májusban a szófiai kongresszuson vált teljes jogú taggá.
A YEPP Európa legnagyobb politikai ifjúsági szervezeteként tartható számon, hiszen 39 országból, több mint 50 ifjúsági szervezetet foglal magába – mondta el Konstantinos Kyranakis. A YEPP a fiatalok munkanélküliségének csökkentése érdekében három pontban fogalmazta meg javaslatait az Európai Munkahelyteremtés Tervezetben: a fiatalokat alkalmazó vállalatok adócsökkentése, a felsőoktatás és a munkaerőpiac közti szakadék megszüntetése, valamint a fiatal vállalkozók segítése üzleti inkubátorprogrammal, határokon átívelő kockázati tőkebefektetőkkel és a bürokrácia eltörlésével.
Molnár Zsolt elmondta, az EU 2020-as Stratégiájának Ifjúsági Garanciájához kapcsolódik a YEPP munkahelyteremtő programja. Ennek megfelelően európai szinten a nemzetállamoknak olyan szabályozásokat kell bevezetniük, amelyek szerint egy fiatal azt követően, hogy munkanélkülivé válik, illetve befejezi tanulmányait, négy hónapon belül vagy munkahelyhez jut, vagy egy következő oktatási rendszerbe kerül be – magyarázta Molnár. Ezt európai szinten nagyon jól meg lehet fogalmazni, sokkal nehezebb viszont lefordítani hazai viszonylatokra – tette hozzá.
Kifejtette: azon igyekeznek, hogy a kezdeményezést ne egy nagy törvénybe vigyék be, hanem elemeire bontva próbálják részelemekből felépíteni. Ilyen szempontból ez a munka már egy ideje elkezdődött – mondta a képviselő –, például nagy eredmény a múlt héten elfogadott gyakornoki törvény, amelynek köszönhetően az állam támogatja a gyakornokokat foglalkoztató cégeket. Hozzátette: következő kérdés lesz az önkéntességi törvény, amely jelenleg a parlament szakbizottságaiban van. Ennek értelmében az önkéntességet egy országosan elismert bizonylat alapján szakmai tapasztalatnak tudják majd elkönyvelni, de tematizálni fogják a szakmai gyakorlat, és a diákmunka kérdéskörét is.
Talpas Botond szerint a MIÉRT külügyi kabinettje előtt két fontos feladat áll: egyrészt a kapcsolattartás, másrészt a jövő évi EP-választások, amelynek során a MIÉRT is bekapcsolódik a YEPP kampánykörútjába.
HÁROMSZÉKI ESZTER
Szabadság (Kolozsvár)

Elhunyt Kiss András nyugalmazott főlevéltáros, az MTA külső köztestületi tagja, Egyesületünk volt főtitkára és alelnöke
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület mély szomorúsággal tudatja, hogy Kiss András nyugalmazott főlevéltáros, az MTA külső köztestületi tagja, Egyesületünk volt főtitkára és alelnöke életének 92. évében 2013. november 17-én elhunyt. Történetkutató és tudományszervező munkássága, hatalmas tudásával párosult bizalomgerjesztő egyénisége révén a jó levéltáros mintaképeként marad meg emlékezetünkben. Temetése 2013. november 20-án, szerdán 13 órakor lesz a Házsongárdi temetőben
Eme.ro/servlet/eme/template

„Derűs egyénisége példakép marad sokunknak”
Kiss András 1922–2013
Alig két hete köszönthettem e hasábokon kitüntetése alkalmából, és most halálhírét véve keresem a személyiségéhez méltó megemlékező szavakat. Hosszú és termékeny levéltáros és történetkutató életpályájának eredményeit, köteteit és tanulmányait, levéltári segédleteit és népszerűsítő újságcikkeit már a 80. születésnapjára készült emlékkönyv is számba vette, és örömmel tapasztalhattuk, hogy életének kilencvenedik évtizedében sem tette le a tollat.
Most inkább az Erdélyi Múzeum-Egyesület keretében végzett sokrétű tevékenységéről szólnék, amely az intézményszervezés mellett az új történetkutató nemzedék nevelését is magába foglalta.
Még egyetemi hallgató korában, 1942-ben ismerte meg az erdélyi tudományművelés nagy hagyományú egyesületét, figyelemmel kísérte 1945 utáni egyre nehezedő sorsát, örömmel tapasztalta ugyanakkor az EME-gyűjtemények önállósodásának első lépését, a múzeumi levéltár külön helyiségbe költözését. A múzeumi levéltár munkatársai, Kelemen Lajos, Szabó T. Attila és Jakó Zsigmond támogatták a jogászból levéltárossá lett Kiss András szakmai fejlődését, aki állami levéltári és otthoni kutatóműhelyében – az EME megszüntetése után is – mestereihez hasonlóan ugyanolyan céltudatossággal végezte munkáját, mintha létezne az erdélyi magyar történetkutatást egybehangoló egyesület. Magától értetődő tehát, hogy amikor a romániai változások lehetővé tették az intézményszervezést, 1990 januárjától Kiss András megbízott, majd választott főtitkárként intézte a munkáját újrakezdő tudományos egyesület ügyeit.
Főtitkári, később alelnöki minőségében rengeteget dolgozott – Jakó Zsigmonddal, Benkő Samuval, Jenei Dezsővel és Egyed Ákossal karöltve – a működését vagyontalanul, gyűjteményeitől megfosztottan újraindító EME megerősítésén. Jogász gondolkodásmódja és levéltáros tapasztalata nagyban hozzájárult az egyesület tekintélyének emeléséhez, az új gyűjtemények kialakításához. Örömmel vette ki a részét a hagyományosan az EME-re háruló tudományos feladatoknak a megoldásából, így az Erdélyi magyar szótörténeti tár egymást követő köteteit lektorálta, és a szerkesztés munkájának szervezését is sokáig magára vállalta.
A Múzeum-Egyesület formálódó kutatóintézetébe került fiatal történész és nyelvész szakemberek rengeteget tanulhattak tőle, egyetemi előadásokat felülmúló szakszerűséggel kaptak felvilágosítást Erdély koraújkori jogtörténetéből, az egykori levéltárképző intézmények és családok múltjából, ráadásul mindezt kötetlen formában, barátságos beszélgetések keretében.
Egyébként egész pályáját végigkísérte a szíves tájékoztatás, az érdeklődő kutatók, határon innen és túl mindig alapos, mástól nem is remélhető eligazításokat kaptak tőle, sőt saját céduláit is önzetlenül bocsátotta azok rendelkezésére, akiknél megtapasztalta a komoly tudományos érdeklődést és a kitartó munkát.
Egyenessége, becsületessége, a divatos irányzatokra nem figyelő szókimondása tette érdemessé – gazdag tudományos munkássága mellett – azokra az elismerésekre, amelyekben élete utolsó két évtizedében méltán részesült. Erdély és Kolozsvár közönsége most szegényebb lett egy történetkutató tudós levéltárossal, könyvekbe zárt életműve azonban velünk marad, derűs egyénisége pedig sokáig példakép marad sokunknak.
Sipos Gábor
Kiss András történész, levéltáros /Facsád, 1922. okt. 5. – Kolozsvár, 2013. november 17./
Szabadság (Kolozsvár)

Erdély téma a románoknak
Székelyföld autonómiája mellett Erdély, mint önálló régió is a román- magyar párbeszéd témája lehet, hiszen a románság körében fokozott az érdeklődés és a fogékonyság ez iránt – jelentette ki lapunknak Sándor Krisztina.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezetője a szombaton, Sepsiszentgyörgyön tartott Autonómia és regionalizmus – az évtized kihívása című konferencia szervezőjeként úgy értékelte, a magyar-román autonómiakonferenciával megtették az első lépést egy úton, értékes előadások hangzottak el és a politikai kerekasztal-beszélgetés során tartalmas beszélgetés alakult ki. „A legfontosabb eredménye a rendezvénynek, hogy az előadók és a közönség soraiban is vegyesen voltak magyarok és románok, sikerült kényes kérdéseket körüljárni, megbeszélni, persze megoldani nem, de a megoldás nem is egy konferencia hatáskörébe tartozik” – értékelte az EMNT ügyvezető elnöke. Sándor Krisztina szerint meglepő volt a rendkívüli érdeklődés, teltházzal kezdtek, és a közönség nagy része reggeltől késő délutánig kitartott. Szerinte ez is azt bizonyítja, hogy sokan rendhagyónak érezték, hogy román-magyar konferencia keretében lehet beszélni az autonómiáról, a regionalizmusról.
Mint mondta, a rendezvény végén számos pozitív visszajelzést kaptak, külön gondolatként szerepelt, hogy Székelyföld sajátos jogi státusa mellett hangsúlyt kell fektetni az Erdély régió megjelenítésére, ugyanis ez sok erdélyi és székelyföldi románt foglalkoztat. A hozzászólások között elhangzott, hogy sok román rokonszenvez a Sabin Gherman nevével fémjelzett Erdély-mozgalommal, véli úgy, hogy a történelmi Erdélyt erősíteni kell, mesélte az EMNT ügyvezetője. Emlékeztetett, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) tavalyi választási kampányának kiemelt eleme volt Románia föderális átszervezése. Arra is rámutatott, hogy a konferencia társzervezője, a Bálványos Intézet az idei tusnádfürdői szabadegyetemen bemutatta az Erdély Románia Svájca című infografikát. Sándor Krisztina szerint a szervezők kétnyelvű kiadványban jelentetik meg az előadások anyagát, jövő évben pedig más székelyföldi városokban, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen szerveznek hasonló témájú konferenciákat.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Bethlen-díj Izsák Balázsnak
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Bohdan Zadura lengyel költő, műfordító és Hámori József akadémikus vehette át az idei Bethlen Gábor-díjakat november 15-én, péntek este az Uránia Nemzeti Filmszínházban.
A Bethlen Gábor Alapítvány ünnepélyes díjátadóját eddig minden évben Illyés Gyula születésének évfordulóján tartották, mostantól azonban az idén 400 éve trónra lépett erdélyi fejedelem születésének és halálának évfordulóján rendezik meg az eseményt. Bakos István, az alapítvány ügyvivő kurátora közölte, a díjátadó est zárta az idei Bethlen Gábor-emlékévet, amelynek keretében Erdély aranykora címmel ifjúsági vetélkedőt szerveztek a Lakitelek Alapítvánnyal közösen, valamint közadakozásból felállították Kolozsváron a fejedelem szobrát, Péterfy László alkotását.
Az SZNT elnökének Izsák Balázsnak a laudációját Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, az elismeréseket adományozó alapítvány kuratóriumának elnöke mondta el. Mint fogalmazott, az 1952-ben Sepsiszentgyörgyön született Izsák Balázs a „romániai rendszerváltást követően mérnöki munkája mellett alaposan beleásta magát a nemzetközi jogba, és 2003-ban tagja volt az SZNT kezdeményező testületének”. Lezsák arra is kitért, hogy az SZNT az önrendelkezés követelésének nyomatékosítására szervezte a székelyek nagy menetelését október 27-re Bereck és Kökös között. „Abban, hogy a nagy menetelés megtörténhetett, sikeres lehetett, oroszlánrésze volt Izsák Balázs minden pártosságon, megosztottságon felül álló és a meghátrálástól, az elvtelen, önemésztő alkuktól idegen egyéniségének, no meg az akaraterejének” – fogalmazott az Országgyűlés alelnöke.
A Bethlen Gábor-díjak mellett átadták a Márton Áron-emlékérmet Szíjártó István irodalomtörténésznek, a Százak Tanácsa ügyvezető elnökének, Magyary Rozáliának, a Bethlen Gábor Alapítvány főkönyvelőjének és Szász István Tas orvos-író-szerkesztőnek, az erdélyi Hitel Emlékmúzeum alapítójának, valamint a Tamási Áron-díjat Gazda József kovásznai író-szociográfusnak.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Kisebbségvédelmet, illetve tehetséggondozást szorgalmaztak magyar képviselők az EP-plenárison
A kisebbségek jogvédelme jegyében szólalt fel Mészáros Alajos szlovákiai és Sógor Csaba erdélyi néppárti európai parlamenti (EP-) képviselő, míg a szocialista Tabajdi Csaba uniós szintű tehetségmentő hálózat megteremtését szorgalmazta az EP éjszakába nyúlt hétfői strasbourgi plenáris ülésén, az úgynevezett egyperces felszólalások sorában.
Mészáros Alajos kifogásolta, hogy az Európai Bizottság szeptemberben nem engedélyezte az aláírásgyűjtést azon állampolgári kezdeményezés mellett, amely intézkedéseket javasolt az őshonos kisebbségek védelme érdekében.
"Jó lenne, ha az unió határozottabban kiállna a saját értékei mellett, amelyeket előszeretettel hangoztat harmadik országok esetében" - mondta az egységes kisebbségvédelmi csomag szükségessége mellett érvelő politikus.
Sógor Csaba a román kormány regionális átalakítási terveivel szembeni tiltakozásról, a székelyföldi autonómiát célzó minapi tömegmegmozdulásról szólt.
Reményének adott hangot, hogy sokan megértették ennek az üzenetét, vagyis azt, hogy Romániában nem megoldott a kisebbségek helyzete, és hogy a romániai magyarság mozgalmi eszközökkel is kész felhívni a figyelmet a megoldatlan problémákra. Ugyanakkor szóvá tette, hogy a román hatóságok zaklatni kezdték az élőlánc szervezőit.
Tabajdi Csaba (MSZP) arra hívta fel a figyelmet, hogy az unióban a következő évek legnagyobb kihívása - a munkahelyteremtés és a szegénység csökkentése mellett - az esélyteremtés az európai fiataloknak, azon belül az, hogy a szegény családok gyerekeinek is legyen esélyük felsőfokú tanulmányokra. Szerinte mind tagállami, mind uniós szinten mozgalmakat kell indítani tehetségmentés céljából.
"Új tehetséggondozó kollégiumokra, speciális ösztöndíjakra van szükség" - mondta. (MTI)

RMDSZ: Megfellebbezik a kisebbségvédelmi polgári kezdeményezés elutasítását
Megtámadják az Európai Unió luxemburgi bíróságán kisebbségvédelmi polgári kezdeményezésük bejegyzésének elutasítását a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) - mondta Vincze Loránt, az RMDSZ külügyi titkára kedden az MTI-nek.
A politikus, aki a FUEN alelnöki tisztségét is betölti, elmondta, a napokban jár le az a határidő, ameddig benyújthatják a keresetüket. Ennek a szövegét ügyvéd véglegesíti.
"Az elutasítás indoklásának tartalmát kifogásoljuk, a fellebbezés elsősorban ennek ellentmondásaira kíván rávilágítani" - jelentette ki Vincze Loránt.
Az Európai Bizottság szeptember 16-án közölte, hogy álláspontja szerint az európai sokszínűség megőrzését célzó Minority SafePack kezdeményezés nem tartozik a testület jogalkotási hatáskörébe.
A bizottság elismerte, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak a tiszteletben tartása az Unió egyik értéke, de hozzátette, sem az Európai Unió szerződése, sem az EU működési szerződése nem nyújt törvényes alapot a kisebbségekhez tartozó személyekkel kapcsolatos jogalkotáshoz.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök az elutasítást követően úgy értékelte: politikai döntést hozott a bizottság, és azonnal kilátásba helyezte a határozat bírósági megtámadását.
Gazda Árpád, (MTI)