Magyarnak lenni az óceánon túl!
Érdekes beszélgetésen vehettek részt azok, akik ellátogattak március 22-én a Partiumi Keresztény Egyetem Gyülekezete által szervezett Partium Pódium soron következő alkalmára.
A Partium Pódium második alkalmára került sor csütörtök délután, amelynek meghívottja Dr. Kocsis Attila református lelkipásztor, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM), Nemzetpolitikai Államtitkárság diaszpóráért felelős osztályvezetője volt, aki nyolc évig egy Amerikában élő magyar szórványközösséget is vezetett. Ráksi Lajos egyetemi lelkész a beszélgetés előtt felidézte, mi is a célja a Partium Pódium beszélgetéseinek: „Az alkalmak célja, hogy időről időre egy érdekes közéleti személyiséget vendégül látva, a beszélgetés hagyományára, az együttgondolkodásra hívjuk fel a figyelmet, valamint, hogy átjárhatóságot biztosítsunk az egyetem és a világ, a világ és az egyetem között. A kolozsvári Agnus Rádió kérésére a beszélgetéseket továbbítjuk nekik is, hogy a kolozsvári rádióhallgatók épülésére is szolgáljanak az itt elhangzó történetek, tapasztalatok.” Dr. Kocsis Attila gyermekkoráról, életéről mesélt, arról hogyan lett a lelkipásztor, és hogy legidősebb gyermeke hogyan tért ugyanarra az ösvényre, mint édesapja, nagyapja és dédapja is.
A lelkészi szolgálat sok költözéssel járt, viszont mint Kocsis Attila elmondta, minden helyen jól érezték magukat, számos történet fűződik minden helyhez, amely rövidebb-hosszabb ideig otthonukként szolgált. A lelkipásztor mesélt az 1989-es eseményekről, az Amerikában 2002-től 2010-ig tartó lelkészi időszakról, valamint a 2010-től máig is tartó munkájáról a KIM-ben.
Magyarok Amerikában
Talán a legérdekesebb téma mindenki számára az önként vállalt kisebbségi lét, vagyis az óceánon túli magyarság helyzete, élete volt. Elmondta, hogy az Egyesült Államokban élő magyarok sem mindenben találják meg az összhangot, több mint 800 szervezetük van. A lelkipásztor készségesen mesélt a Perth Amboy-i Magyar Református Egyházközségben eltöltött időszakról, a gyülekezetről, az ott megélt élményekről, nehézségekről.
Kifejtette, hogy a gyülekezet 300 tagot számlál, önálló templomuk van és a kettő közül az egyik olyan magyar egyházközség az USA-ban, amelynek saját temetője is van. Mivel a gyülekezet háromnegyede nem igazán beszéli már a magyar nyelvet, két istentisztelet tartanak, egyet angolul, amelyen körülbelül 60-80 személy vesz részt és egyet magyarul, amelyre 15-25 gyülekezeti tag megy el. Nemzeti öntudat
Érdekességként elmondta, hogy az USA-ban egyetlen egyház sem kap támogatást az államtól, az éves költségvetést maguknak kell megteremteniük: adományokból, perselypénzből, de legfőképp a különböző belépős alkalmakból folyik be a pénz, mint például a magyaros vacsorák, karácsonyi vásár, hurka és kolbásztöltés stb. „Amelyik közösség nem tudja fenntartani magát, kénytelen bezárni a templomot, ami már a diaszpóra zsugorodását jelenti, végül pedig a teljes beolvadást”-tette hozzá Kocsis Attila. Hozzátette, hogy az Amerikában kisebbségben élő magyarok helyzete nem ugyanaz, mint az Erdélyben, Felvidéken élőké, hiszen az előbbiek önszántukból hagyták el az anyaországot, a másik esetben pedig az emberek feje felett mozgatták a határokat.
A külföldi tanulást pozitívan ítélte meg, de fontosnak tartotta, hogy egy idő után mindenki hazatérjen és otthon kamatoztassa az idegenben szerzett tapasztalatokat. Hozzátette: fontos, hogy a családon belül a szülők úgy neveljék a gyermekeket, hogy nyelvi és nemzeti öntudatuk erős legyen és ez ne gyengüljön, még akkor sem, ha idegen kultúrában élnek. Arra a kérdésre, hogy a magyarok miért nem tartanak össze egy idegen világban, Kocsis Attila szintén kérdéssel felelt: „miért van az, hogy egy országban egy kisebbségnek több pártja is van?”
Nagy Noémi
erdon.ro
Erdély.ma

„Marosvásárhely elveszett!” – Nem lesz magyar koalíció, újrázhat Dorin Florea
Kérdésessé válhat Vass Levente marosvásárhelyi polgármester-jelölt néppárti támogatása. Az EMNP ugyanis a hét végén ismételten nyomatékosítani kívánta, hogy csakis abban az esetben állnak az egyébként általuk javasolt orvos-politikus mellé, ha az RMDSZ választási koalíciót köt velük, és közös jelöltként tünteti fel Vasst. A pénteken tartott kétoldalú tárgyalások során azonban az RMDSZ képviselői ismét elutasították a néppárti javaslatot. Székely István, a szövetség főtitkárhelyettese egyébként a felmérések tükrében azt mondja: „Marosvásárhely elveszett!”.
Florea marad az úr? A felmérések szerint nincs esélye magyar polgármesterjelöltnek Marosvásárhelyen „December másodikán az EMNT és az EMNP, valamint az RMDSZ képviselői bejelentették, hogy megszületett a megállapodás, amelynek értelmében választási koalíciót köt az RMDSZ és az EMNP, és megpróbálják bevonni az MPP-t is. Ehhez képest ma az RMDSZ Maros megyei vezetői határozottan közölték: ezt nem tartják járható útnak, Vass Leventét RMDSZ-színekben akarják indítani, és azt várják, hogy a néppárt támogassa. Márpedig az elmúlt három választáson az RMDSZ-színekben induló jelölt elbukott. Tehát olyasmit kell kitalálni, hogy nyerjen, vagyis kizárólag magyar összefogással van esély a polgármesteri szék visszaszerzésére. A választási koalíció nem politikai koalíció, jogilag lehetséges és csak a helyi választási irodánál kell bejelenteni, április 16. és 30. között” – fejtette ki pénteki marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor, az EMNP országos elnöke, aki szerint felelőtlenség lenne Marosvásárhelyt nem kiemelt, erdélyi vagy akár Kárpát-medencei magyar ügyként kezelni.
Kierőszakolná az előválasztást az MPP
Toró hangsúlyozta: a néppárt ragaszkodik ahhoz, hogy az RMDSZ ne sajátítsa ki Vass Leventét, az MPP-t pedig arra kéri, jól gondolja végig, hogy indít-e saját jelöltet. Amint arról korábban lapunkban beszámoltunk, a polgáriak az RMDSZ-ből három évvel ezelőtt kizárt Benedek Imrét készülnek versenybe küldeni. Az egykori megyei önkormányzati képviselő csak abban az esetben lenne hajlandó visszalépni, ha egy esetleges előválasztás során alulmarad vetélytársával szemben. Az MPP továbbra is ragaszkodik az előmegmérettetéshez, ám ezt az RMDSZ határozottan visszautasítja.
„Az RMDSZ megyei vezetői nem akarják az előválasztást. Egyébként egy rádiós interjúban Frunda György szenátor azt nyilatkozta, hogy csak az előválasztás a jó út, tehát az RMDSZ-ben sincs összhang. Reméljük, végül beleegyeznek, de ha nem, akkor dr. Benedek Imre személyében saját jelölttel indulunk a választásokon a polgármesteri székért” – jelentette ki a hét végén László György, az alakulat megyei elnöke. Az előválasztások kierőszakolása érdekében az MPP szombattól egy héten keresztül utcai figyelemfelkeltő akciókat szervez. Az MPP-sek mától péntekig, naponta 12 és 14 óra között az RMDSZ székháza, a Dózsa György utcai Hangya-épület előtt tiltakoznak
Újrázhat Florea?
Székely István, az RMDSZ főtitkárhelyettese szerint három, a szövetség által tavaly megrendelt felmérés is arra utal, hogy Marosvásárhelyen sem összefogással, sem együttműködés nélkül nem nyerhet magyar polgármesterjelölt a júniusi helyhatósági választáson. Egyrészt a választókorú lakosság 44 százalékát kitevő magyarság szavazókedve tíz százalékkal alacsonyabb a román választópolgárokénál, másrészt a magyar fiatalok 15–17 százaléka a közvélemény-kutatások szerint átszavaz Dorin Florea jelenlegi elöljáróra. „Aki ráadásul egyik üzlettársát, Benedek Imrét indítja magyar polgármesterjelöltként a Magyar Polgári Párt által létrehozott Polgári Koalíciója keretében” – fogalmazott a hét végi kolozsvári Tájoló közéleti konferencián Székely István. A főtitkárhelyettes végül a felmérések tükrében leszögezte: „Marosvásárhely elveszett!”
Rostás Szabolcs, Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Könyv jelent meg a Székely Hadosztályról
Többéves levéltári kutatás eredményeképpen születhetett meg az a monográfia, amely a Székely Hadosztályként ismert, a két háború között működő félhivatalos katonai szervezet történetét mutatja be. A hadosztály történetének feltárása a magyar történetkutatás 70–80 éves adóssága – jelentette ki a kötet nagyváradi bemutatóján Szakács Árpád, a könyvet gondozó baróti Tortoma kiadó képviselője.
A Székely Hadosztály történetét az utóbbi évtizedekben elhallgatta a magyar történelemtudomány, ezért is örül, hogy a két szerző, Gottfried Barna és Nagy Szabolcs munkájának gyümölcse monografikus formában is megjelenhetett – mondta el a könyv előszóírója, Illésfalvi Péter. Mint elmagyarázta, különböző memoárok és egyéb írások meg-megjelentek már a témában, ám az alapos történelmi kutatómunka sokáig váratott magára.
A történész felidézte azt a kort, amelyben a hadosztály alakult: az 1918-as esztendő vége egyértelműen válsághelyzetet jelentett a magyarság számára, és Illésfalvi Péter szerint az a társaság, amely ekkor átvette a hatalmat a zűrzavarban, a vesztes háború után, nem értett a kormányzáshoz. A magyar honvédséget leszerelték, miközben a környező országokban egyre erősödött a hadsereg. Egy maroknyi csapat azonban, valahol a Székelyföldön, a Regát határához közel tudta, mi fog történni a közeljövőben, és elhatározta, hogy ha reménytelenül és a budapesti hatalom akaratának ellentmondva is, de megpróbálja megakadályozni a román csapatok előrenyomulását, amely nem állt meg az antant által meghatározott demarkációs vonalon.
A csapatban a legkülönbözőbb emberek vettek részt, katonatisztektől a civilekig – mesélte el Illésfalvi Péter, aki szerint a Székely Hadosztályként ismert alakulat helytállása még akkor is példamutató válsághelyzetben a nemzet számára, ha valójában még a mai történetírás is megpróbálja elhallgatni tetteiket.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Román egyetemista-egyesületek a MOGYE magyar főtagozata ellen
A Romániai Orvostanhallgatók Egyesületei Szövetségének közgyűlését a hét végén tartották meg Marosvásárhelyen, párhuzamosan a TDK-val. A diákok nem szerveztek tüntetést a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar főtagozatának létesítése ellen, de kifejezték támogatásukat az “etnikai szeparatizmus” ellen fellépő marosvásárhelyi diákliga mellett.
Miközben a Kultúrpalotában a magyar orvostanhallgatók által szervezett TDK értekezései zajlottak, a Grand Szállóban a Romániai Orvostanhallgatók Egyesületei Szövetségének (FASMR) XXVI. közgyűlését tartották. Dan Zolog, a marosvásárhelyi diákliga elnöke kérdésünkre elmondta, nem “rászervezésről” van szó, hiszen már január elején eldöntötték a helyszínt, időpontot. A FASMR kilenc megyei (Temes, Bihar, Craiova, Kolozs, Iasi, Maros, Beszterce, Szeben és Bukarest) szervezetének küldöttei vettek részt a háromnapos programon, amelyen vezetőségi tagokat, projektmenedzsereket választottak, működési szabályzattal kapcsolatos kérdéseket és módosító javaslatokat vitattak meg, illetve fogadtak el. A péntek esti megnyitóünnepségen a prezídiumban ott volt Ionut Cobec, a FASMR elnöke, Ali Shawki Iulian alelnök, Andrei Ivan, a szervezet kincstárnoka, Dan Zolog, a marosvásárhelyi diákliga elnöke és dr. Leonard Azamfirei, a MOGYE törvénytelenül megválasztott, a szaktárca jóváhagyásával nem rendelkező rektora. A FASMR elnöke az egyetemista-egyesületek közötti együttműködés fontosságáról beszélt, arról, hogy az oktatási folyamatban elsősorban a szakmai előadások minőségére kell a hangsúlyt fektetni. Dr. Leonard Azamfirei beszédében elmondta, egy pillanatra “félretéve a problémákat”, megpróbál felhőtlenül örülni az eseménynek, és arra kérte a résztvevőket, hogy ezúttal ne tegyenek fel a MOGYE-val kapcsolatos kérdéseket. Mindazonáltal kifejtésében visszatérő motívum volt az egyetem ügye. Elmondta, meg kell érteni, hogy az orvosi egyetemek különböznek az egyéb felsőoktatási intézményektől, úgymint a színművészeti, jogi, testnevelési egyetemek, az orvosis hallgatókat pedig leginkább a rezidensvizsgák foglalkoztatják. Hozzátette: a román diákegyesületek szolidárisak voltak mindvégig a marosvásárhelyi román diákligával, ami jó érzéssel tölti el, hiszen bebizonyosodott, hogy “nincsenek egyedül akkor, amikor egy komoly probléma merül fel”, majd megköszönte kiállásukat (a magyar főtagozat létrehozása ellen – szerk megj.). Reményét fejezte ki, hogy a “zavaros helyzet” rövidesen megoldódik, és a következő összejövetel alkalmával a résztvevők egy olyan Marosvásárhelyre érkeznek, ahol jó egyetértésben élnek az emberek, és ahol a valós multikulturalitásnak sikerül érvényt szerezni. Visszatérve az egyetemi ügyekre, kifejtette, hogy az Alumni rendszert meg kell honosítani, adatbázist kell létrehozni a MOGYE volt hallgatóiból, ehhez kérte a diákszervezetek segítségét.
A szombati nap a plenáris ülések mellett szakmai megbeszélésekkel folytatódott. Elmaradt a délutánra tervezett, Tömegtiltakozás címmel meghirdetett tréning, utcai demonstrációt sem szerveztek. A programban válságmenedzsment, team-menedzsment, önkéntesség és vezetői készségek témakörökben szerveztek tréningeket, az est plenáris üléssel, vasárnap pedig városnézéssel zárult. Több résztvevő, valamint a diákliga vezetője kérdésünkre elmondta, a FASMR továbbra is az egyetem szétválasztása ellen van, a magyar főtagozat létrehozására vonatkozó kormányhatározattal kapcsolatban várják a döntést, álláspontjukról – várhatóan a mai nap folyamán – hivatalos közleményt adnak ki.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

”Nem faragtak elég kemény fából...”
Vallomásórák Tánczos Vilmos néprajzkutatóval
Együtt utaztak Kolozsvárról egy szombat esti Látó-beszélgetésre Marosvásárhelyre, az Ariel székházába. Házigazdai minőségében Demény Péter lapszerkesztő – aki a nyilvánosság előtt születő párbeszéd hamvassága védelmében semmit sem árult el az úton a “kérdezz-felelek” forgatókönyvéről, pár órával később, a “félházas” publikum előtt pedig bevallotta, hogy úgy érzi magát, mint Forrest Gump a vietnami tapasztalatokra kíváncsi tömeg előtt –, és a vendég, dr. Tánczos Vilmos néprajzkutató, egyetemi tanár, esszéíró, a Bookart Kiadó gondozásában megjelent sikerkönyv, az Elejtett szavak szerzője. A kolozsvári szerzőket felvonultató, illetve kolozsvári ihletettségű alkotásokat tartalmazó márciusi Látó-szám kedvcsinálójának is tökéletesen bevált ez a két és fél óra – ahogy februárban Demény Egyed Péterrel folytatott eszmecseréje is –, de talán több is volt ennél. Régmúlt és jelenközeli történések egyetlen vallomásba illesztése, gondolatok, lélekszínek bőkezű felkínálása. Élmény.
Schuller Rudolf, az erdélyi értelmiség, a kiválasztottak – Kányádi Sándor, Székely János mellett Tánczos Vilmos – “mentora” megidézésével indult a párbeszéd, ezt megelőzően pedagógusléte titkaiból villantott fel párat a meghívott. Harminc éve változatlanul lámpalázas az órák előtt – ez segít abban, hogy jobbat, többet nyújtson a diákoknak, bár az is előfordult már, hogy jobban sikerült az az előadás, amelyre kevésbé volt felkészülve –, az ötven-hatvan perc sikeréről az arcok, tekintetek biztosítják – rémálma, hogy egyszer egy diák nem néz vissza rá, igaz, erdélyi hallgatóival ilyen még nem fordult elő –, és még sohasem mert belenézni tanítványai jegyzeteibe – derült ki az elkövetkező percekben.
– A tanár színész is egyben. Fontos, hogy élő legyen az óra – jegyezte meg Tánczos Vilmos, majd a Schuller Rudolftól kapott útravalóról szólt.
– A legegyszerűbb emberre is tudott figyelni, ez volt a legfontosabb, amit tanultam tőle. A világirodalmi élményeket nem tudtam hasznosítani, de az, hogy kacérkodom ilyenekkel, nagyrészt annak is tulajdonítható, hogy nála illett irodalommal foglalkozni – mondta a meghívott, akit először tizedikes diákként, tantárgyversenyen egy Toldi-idézettel érintett meg a múzsa.
– Kilencedikben nem tudtam helyesen írni magyarul, tizedikre aztán a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban “helyreszedtek”. Szupermatekes osztályból magyar-orosz szakra készültem – pergette vissza még jobban az időt Tánczos Vilmos, majd a beszélgetőtárs kérésére arról vallott, miért lett belőle néprajzos.
– Meg akartam osztani az élményt egy megsemmisülőben levő világról, amelyet falusi gyermekként ismertem meg. Tudtam, milyen volt szülőfalumban, Csíkszentkirályon a lakodalom, éreztem nagyszüleim mestergerendás házának illatát. Romantikus indíttatásból választottam ezt a hivatást. 1979–80-ban kezdtem járni Moldvába. Amikor 1983-ban tanár lettem, a nyári szünidőben imákat gyűjtöttem ezen a vidéken. Belekeveredtem ebbe a néprajzos históriába, többen voltunk, és számon tartottuk egymást. Kollégáim a rendszerváltás után rögtön szóltak, hogy megalakul a Kriza János Néprajzi Társaság. A kolozsvári egyetem tanszékére 1992-ben versenyvizsgáztam.
Pályája alakulásáról, tudományos szövegekkel való viszonyáról így vallott a vendég:
– Lehet, hogy nem vagyok elég kemény fából faragva, de nem a néprajzos szakirodalommal alszom el, hanem szépirodalmi művekkel, és számomra ünnep, amikor leveszek egy verseskötetet a polcról. Van, aki úgy gondolja, vétek, hogy egy tudós ember ilyesmivel foglalkozik. Én úgy gondolom, rengeteg mennyiségű szöveget termelünk, amelyet soha senki nem olvas el, ha mégis, akkor csak szakmai kötelességből. Téved, aki azt mondja, hogy a képek világában, és nem a szöveg világában élünk. Az esszéimről mindig kedvező visszajelzést kaptam, a tudományos szövegeimről is, de nem vagyok meggyőződve, hogy ezeket meg kellett írni. Egy igazi tudós szakemberben fel sem merül ilyesmi. Engem az élet egészében érdekel. Ha terepre megyek, nem egy konferenciához gyűjtök anyagot, csak úgy ellötyögök Moldvában. Nem szeretek, és nem is szoktam pályázni. Ebben az a nagyon jó, hogy szabad lehetek.
Tánczos Vilmos gyűjti a szavakat – derült ki a továbbiakban –, a székely mellett a budapesti nyelvi humort is élvezi, a kolozsvári viszont ritkán örvendezteti meg, a jövőben pedig egy csíkszentkirályi szótár létrehozását tervezi. Kutatásai során mindig a változás mibenléte izgatta –”úgy tűnik, hogy a magyarországi falu nem is falu, nincs élet benne, ezzel szemben ha Moldvában megjelenek, tíz perc alatt történik valami”. Az Elejtett szavakkal, melyet édesapja 80. születésnapjára írt, a csíki székely ember nyelvét, világképét menti át az új időkbe. Ebből az alkotásból olvasott fel részleteket Tánczos Vilmos az egybegyűltek őszinte örömére.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

In memoriam Bege Antal (1962–2012)
Az egyetem elvégzése után, 1986-ban visszakerült matematikatanárnak Csíkszeredába, egykori iskolájába, a mai Márton Áron Líceumba. 1991-ben tanársegédként kezdte egyetemi oktatói tevékenységét a kolozsvári egyetem matematika és informatika karán. 1995-ben adjunktus, majd 2003-ban docens lett. Közben, 2000-ben differenciálegyenletekből doktorált. 2008-ban, miután évek óta társult oktatóként tanított a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karán, úgy döntött, hogy elvállalva a marosvásárhelyi matematika és informatika tanszék vezetését, immár főállású oktatóként támogatja a Sapientia akkreditálási folyamatát. Az első akkreditált szak az egyetemen éppen a tanszék által patronált informatika szak volt, amely siker jó kezdetnek bizonyult.
A régóta tervezett szakfolyóirat, az Acta Universitatis Sapientiae 2008-ban az ő vezetésével szökött szárba, és mára már kilencedik sorozata jelenik meg rendszeresen. A tanszéken meghonosította a rendszeres szakmai szemináriumokat, találkozókat.
Éveken keresztül aktívan részt vállalt az erdélyi magyar matematikaversenyek sikeres szervezésében. Matematikatáborokat szervezett, állandó versenyfeladat-rovata volt az iskolásoknak szánt kolozsvári Matematikai Lapokban. Az utóbbi években az Erdélyi Múzeum-Egyesület matematikai és informatikai szakosztályának elnöke is volt.
Rendszeresen közölt tanulmányokat kedvenc kutatási témáiban, a számelméletben és a diszkrét matematikában. Az európai számelméleti konferenciák rendszeres résztvevőjeként kiterjedt szakmai és baráti kapcsolatokat ápolt. Tizenhárom könyv (egyetemi jegyzet, tankönyv, példatár) szerzője.
Kiegyensúlyozott, igazságszerető ember volt. Szerénységgel párosult határozottsága, közismert munkabírása, közvetlensége miatt kivívta kollégái szeretetét és tiszteletét. A tanszék ügyeit nagy hozzáértéssel és tapintattal intézte.
Az intézményi akkreditáció megszerzése újabb kihívásokat jelentett számára is, nagy reményeket fűztünk jövőbeli munkásságához, de ez most, egy alattomos szívinfarktus miatt szertefoszlott. Döbbenten állunk, idő kell, míg felocsúdunk.
Jelenlegi és volt kollégái nevében is Babits soraival búcsúzom megrendülten Bege Tóni barátunktól:
„Mennyi munka maradt végezetlen!
S a gyönyörök fája megszedetlen...”
Nyugodjék békében a végtelen birodalmában!
Kása Zoltán
Szabadság (Kolozsvár)

Napéjegyenlőségen túl
Kibékíthető-e egymással elmélet és gyakorlat? Hajlamosak vagyunk kapásból rávágni, hogy nem. Pedig mindkettőnek megvan a maga jól meghatározható szerepe és súlya, egészséges aránya, sőt, ideje is, amikor feladatát a legeredményesebben képes betölteni. Lássunk előbb egy elméleti vonatkozást.
A történelem: egy nemzet élete. Minden fának akkora a gyökérzete, amekkora a felszín fölött látható lombkorona. Gyökérzet nélkül, noha láthatatlan, de létezik, nincs fa. Elpusztul. A mi történelmünk – a mi életfánk gyökérzete. Nem látszik már a múlt, de mégis él és táplál, amíg múltunkat bennünk termő férgek szét nem rágják – írta Nemeskürty István 1994-ben.
Tizennyolc év múltán ezek a sorok semmit sem veszítettek érvényességükből, aktualitásukból. Időközben azonban összekuszálódtak tájékozódási pontjaink, hála az egykori barna- és vörösuralom máig érezhető nyomasztó hatásának, erkölcsi értékeink eltorzultak. A napjainkban világhatalomra törő szociálliberalizmus pedig változatlan hévvel igyekszik kiradírozni az emberi agyból olyan fogalmakat, mint nemzeti tudat és kereszténység. Miközben szándékosan olyan fogalmakat mos össze, mint nacionalizmus és sovinizmus, az autonómiát önként vállalt gettósodásként tünteti fel, és az előremenekülés populista szólamával „óv” a saját múltunkba való visszatekintés káros hatásaitól. A gyökértelenek felszabadultságával könnyen megteheti ezt, hiszen hívei számára a beolvadás a történelemben mindig túlélési technikát jelentett. Ami viszont a mi tudatunkban éppen annak fordítottjával ér fel. A magyarság önazonosságához és anyanyelvéhez való ragaszkodásának, a kereszténység tanainak köszönheti megmaradását, különben az avarok, gepidák, hunok vagy más honfoglaló népek sorsára jutott volna.
Ennyit a jelenkori kétpólusú elméletről. Ami a gyakorlati részt illeti, sokkal egyszerűbb a kép: a fentieket pillanatig szem elől veszítve kell megválasztanunk a számunkra elfogadható utat. „Minden fának, melynek koronáját, terebélyes ágait, törzsét csodáljuk, a földalatti gyökerekben rejlik az élete. Innen szívja energiáit, a levelek segítségével felszívott, napfény és levegő adta életerőt pedig részben oda közvetíti vissza” – vallja Nemeskürty István.
Túllépve a napéjegyenlőségen, hamarosan „zöldbe robban” a természet, és a gyakorlat toppan a télidei elmélet helyébe az élet folyásának medrében. Higgyünk neki, és élvezzük annak teljes színpompáját.
Ördög I. Béla
Szabadság (Kolozsvár)

Talpon maradásunk parancsolatai
Immár közel két évtizede együtt hajtok főt nemzeti ünnepünkön 1848 márciusának hősei előtt máramarosszigeti honfitársaimmal. Idei közös meditációinkra készülve, megihletve az emlékektől, Bibliámat forgatva, bukkantam a Zsoltárok Könyve eme két sorára:
„Vígadjatok és énekeljetek,
Az kinek vagyon tiszta szívetek.”
S immár belém is hasított idei találkozónk első megválaszolandó kérdése:
vígadhatunk-e, énekelhetünk-e tiszta szívvel?
A kérdésre keserű szájízzel válaszolhatunk.
A 2011-es esztendő elhozta az új megszámláltatásunkat, s híjával találtattunk. Két évtized alatt 384 407 fővel apadt nemzeti közösségünk a 17 magyarok lakta megyében. Van olyan szórvány megyénk, ahol húsz év alatt 50 százalék fölötti a fogyás. Míg 1992-ben Temes, Arad, Brassó megyében külön-külön 60 000 fölött volt a magyar lakosság lélekszáma, addig a 2012-es összeíráskor nem éri el megyénként a negyedmilliót. A három megyében összesen 187 435 magyar volt 1992-ben, mára kevesebb mint fele, 75 799 maradt.
De lássuk Máramaros megye helyzetét.
A ’89-es fordulat utáni első népszámláláskor 54 907 állampolgár vallotta magát magyarnak, 2012-ben 20 126-tal kevesebb mifajtánkat írhattak össze a népszámlálók, összesen 34 781-et. A nagyságrend érzékeltetésére hadd mondjuk el, hogy csupán a Máramaros megyében eltűnt magyarok száma egyenlő például Szamosújvár összlakosságával, vagy közelebbi példával élve, mintha Máramarossziget és a hozzá tartozó települések lakossága feleződött volna meg.
A népességfogyást a demográfusok két fő okra vezetik vissza: az asszimilációra és a migrációra. Magyar közösségünk esetében tegyünk a két fő ok mellé még két tényezőt: az egészségtelen korfát és az alacsony szaporodási rátát. Vegyük sorra ezeket a jelenségeket.
Az asszimilációnak politikai és népességlélektani okai egyaránt vannak. Az asszimilációmentes létnek a feltétele az önkormányzat. Közjogilag szavatolt törvénykezésre lenne szükség, amely lehetővé teszi egy önálló, általunk irányított intézményrendszer kiépítését, amely biztosítja etnikumtól függetlenül az esélyegyenlőséget. Mivel az autonóm cselekvési tér kialakítása nem biztosított egy kisebbségi törvény révén, többségi hegemónia érvényesül, hatni kezd a lélektani visszahatás: az érvényesülés szándéka vegyesházassághoz vezet, gyerekeinket más nyelvű tanintézetekbe iratjuk, identitásunkat őrző és kifejező anyanyelvünket, kultúránkat hagyjuk lassan elsorvadni. Ilyen állapotok mellett fokozottabban érvényesül a migráció elszívó hatása. A vágy, hogy egyenlőknek érezzük magunkat, erősebben ösztönzi az elvándorlás szándékát az anyaországba, az általános gazdasági nehézségek pedig a megélhetési migrációhoz vezetnek.
Tetézi az általános bajokat, hogy sajátos jelenségekkel is meg kell küzdenünk közösségünk esetében. Egy egészséges közösség korfája olyan, mint egy talpára állított karácsonyfa. A terebélyes alsó részt a reprodukcóra képes nemzedéknek kell alkotnia, s a csúcs felé haladva helyezkedne el az idősebb generáció. A magyar közösség esetében a korfánk úgy néz ki, mint egy feje tetejére állított fenyő. Ez magyarázza az alacsony szaporodási rátát is, amelynek egy ezrelék fölöttinek kéne lennie, hogy biztosított legyen a szaporulat. Demográfusok szerint mi nem érjük el a szaporodási szintet.
Letaglozó adatsorokat és tényeket leltározhattunk. A kérdés az: mindezekből az önfeladás ideológiáját olvassuk ki, vagy éppen ellenkezőleg: a romlást megállító stratégiák életbeléptetésének parancsoló szükségszerűségre hívja fel figyelmünket?
Ahogyan 164 évvel ezelőtt a márciusi ifjak összeállították 12 pontos követeléslistájukat a nemzet talpra állítására, ugyanígy kell a ma nemzedékének is megfogalmaznia a magunk megmentésének stratégiáját.
Ennek nem a ‘fogjuk meg emberek és vigyétek’ világlátás alapján kell megszületnie, sikeresek csak akkor lehetünk, ha mindnyájunk közös akaratán, cselekvésén és nem utolsó sorban önismeretén alapul. Úgy is fogalmazhatnánk, kortárs magyar társadalmunk üdvtanának parancsolatait kell megalkotnunk. Önismeretünk egyik legmegrázóbb vallomása Szilágyi Domokos Magyarok című verse. Ebben így összegzi:
„ s itt benn és odakint konok
dühvel marják egymást: mit elvet
az egyik, az jó az ellen –
félnek; s egy – gyöngyünket, a nyelvet
disznók elé szórjuk, a szellem
őrét hátulról ütjük főbe,
mint a tatár, török, se német
nem bírta...”
Ezekből a sorokból kiszűrhetjük üdvtanunk első két parancsolatát.
1. parancsolat: le kell vetkőznünk a ‘nem tesz, csak jajgat’ magatartást, váljunk helóta népből cselekvő magyarokká, a közösségmegváltó eszmék híveivé.
2. parancsolat: vessük ki magunkból a konok dühvel egymást marás készségét. Óvakodom attól, hogy március 15-i elmélkedésünk belesüllyedjen a napi politika mocsarába, de vajon az új és új „nemzetmentők”, akik új és új szekértáborokat hoznak létre, nem egységünkben rejlő erőnket gyengítik?
3. parancsolat: a cselekvő készség öntudatosan vállalt hazafiságot is jelent. Tegyük üdvtanunk parancsolatává Széchenyi intelmét: „Legyünk igazi hazafiak, nem annyira szájjal, mint inkább vállal”. Bizony, sok esetben összejöveteleinken a hangos hazafiságról tanúságot tevők száma hadseregnyi, csak az elvek gyakorlatba ültetésére összesereglettek megszámláltatásakor derül ki: bizony kicsiny sereg vagyunk.
4. parancsolat: A nemzetiségi lét megőrzésének fő feltétele a gazdasági konszolidáció. Világválság kellős közepén vagyunk. Vajon nem dőreség gazdasági konszolidációról beszélni? Tegyünk különbséget országos és közösségi konszolidáció között. Történelmi példák bizonyítják, a kettő szétválasztható: Balázs Ferencék szövetkezeti mozgalma a múlt század harmincas éveinek derekán ugyancsak egy világválság kellős közepén tudta konszolidálni az Aranyos-vidéki magyarság helyzetét. Tehát 4. parancsolatunk: gazdasági önszerveződésünk révén teremtsük meg azt a közösségi modellt, amely tisztes szociális létet biztosíthat valamennyi erdélyi magyarnak.
5. parancsolat: A nemzeti lét megőrzésének másik fő feltétele a művelődési konszolidáció. Az asszimiláció kivédése nemcsak politikai és gazdasági tényezők kérdése, a nyelv- és lélekcsere hűség és közösségi akarat függvénye is. A művelődési konszolidációnak két alapfeltétele van: a nemzeti közösségek önkormányzatára épülő intézményrendszert kell működtetnünk, a kulturális autonómia jegyében, s a versenyképesség érdekében az „összemberi művelődés” szemlélete alapján kell szerveznünk közművelődésünket. Kremer Miklós mondotta: „Ha (ezt a kultúrát) fának fogom fel, mondhatom, hogy a gyökérzete a nemzeti talajban él, de törzse és koronája a nemzetközi levegőben”. 5. parancsolatunk tehát: gondozzuk, óvjuk kultúránk fáját.
6. parancsolat: A művelődési konszolidáció fontos alapja az anyanyelvű oktatás fejlesztése. A riasztó adatsorok ellenére elmondhatjuk, hogy a máramarosszigeti közösségben van cselekvő akarat. Egy teljesen szétvert magyar közösségi létből másfél évtized alatt Máramaros magyarsága megpróbálta újrateremteni intézményrendszerét.
Temploma mellé iskolát is teremtett.
Egyre izmosodik és erősödik a Leövey Kláráról elnevezett tanintézet. Megteremtette ez a közösség a kultúra házát, az EMKE-központot. Hatalmas erőfeszítések történnek, hogy a román iskolába iratkozott gyerekek is részesülhessenek anyanyelvi műveltségünk áldásaiból. A közéletben a magyar közösség megkerülhetetlen tényező lett, közképviseletet tudott biztosítani a helyi hatalmi szervekben. Tehát a 6. parancsolatunk: óvjuk önálló magyar iskoláinkat, használjuk ki az új tanügyi törvény lehetőségeit, egyetlen magyar gyerek se iratkozzék más anyanyelvű tanintézetbe.
7. parancsolat: Kossuth Lajos Irataiban a következőket mondotta: „Valódi szabadság csak az önkormányzati elvek az állam minden intézményein következetesen keresztülvitele mellett lehetséges.” Az asszimilációmentes helyzetet, amelyben nem fogy nemzetünk, csakis egy önkormányzatra alapozott közösségi lét hozhatja el. 7. parancsolatunk tehát így szólhat: ki kell kényszerítenünk, hogy létünk gordiuszi csomója kibogozódjék, ha nem, létezik a kettévágás alternatívája is.
8. parancsolat: Nem élhetünk rezervációkban. Ha eddigi parancsolataink az önszerveződés elvén alapultak, azt is hangsúlyoznunk kell, hogy ezer és ezer csáppal kell tapadnunk az országos és európai programokhoz, hogy közösségünk tagjai, adófizetőkként, részesedhessenek az életminőséget javító alapokból. Ennek kikényszerítésére jelen kell lennünk a törvényhozásban, a központi- és helyi közigazgatásban.
Legyen eszünk, ha már volt.
Ne változtassuk közéletünket égő szekértáborokká, hisz egy 6, 5 százalékos közösség csakis egységben biztosíthatja jelenlétét a jogainkat szavatoló fórumokon.
9. parancsolat: Előző parancsolatainkban összegeztük nemzeti közösségünk alapértékeit. Ahhoz, hogy ezek az elvek életutunkat megszabó gyakorlattá váljának, megalkuvás nélkül ragaszkodnunk kell hozzájuk. Tehát 9. parancsolatunk: alapértékekben nincs alku!
10. parancsolat: Váljunk nagy időkhöz méltó nemzedékké. Sorsfordító korszakot élünk, meg kell mutatnunk a riasztó adatsorok ellenére, hogy nem a vég következik, hanem egy új élet kezdete! Tudatosítanunk kell azonban, hogy „a saját sorsunkat magunk kovácsoljuk, az élettől csak annyi kegyre számíthatunk, amennyit tőle makacs kitartással, megbonthatatlan összefogással, céltudatos és komoly munkával kikényszerítünk” – mondotta Márton Áron.
11. parancsolat: Hirdessük meg nemzeti közösségünk erkölcsi megújhodását! Tekintsük az erdélyi magyar élet igazi sorsvállalóinak azokat, akikben a szeretet, a szolgálat, a helytállás és adakozni tudás sorsformáló erővé válik, akik óvják családjukat, és a gyermekáldást Isten kegyének tekintik.
12. parancsolat: Ki kell alakítanunk a magunk sajátos erdélyi útját. Kremer Miklós ennek az útnak a lényegét így fogalmazta meg: „nincs más mód rendelkezésünkre, mint az önmagunkból való újrateremtődés, az egyetemes magyarsággal való gyors találkozás erkölcsi és művelődési téren, az államunkban többségnek és kisebbségnek egyaránt kedvező poziciócsere, s az alkalmas világáramlatokba való kapcsolódás. Ez azt is jelenti, hogy senki segítségére nem számíthatunk, mindent magunknak kell elvégezni.
Talpon maradásunk parancsolatait fogalmaztuk meg. Ha eszerint élünk, beteljesedhetnek a Zsoltárok Könyve igéi:
„Vígadjatok és énekeljetek,
Azkinek vagyon tiszta szívetek”.
KÖTŐ JÓZSEF
Szabadság (Kolozsvár)

Partiumi Honismereti Találkozó
Szombaton szervezték Nagyváradon a Partiumi Honismereti Találkozót, amit a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság közgyűlése zárt.
A Társaság 2012-es kutatási programja a Partium és a Bánság egyházi műemlékeire, valamint nagy személyiségeink emlékezetére összpontosít.
Az eseményen Aradról részt vett Berecz Gábor, Nagy István, Olasz Angéla Puskel Péter és Ujj János.
Péter I. Zoltán a nagyváradi vár királyszobrairól, Kupán Árpád az utolsó békebeli nagyváradi polgármesterről, Rimler Károlyról, Kiss Kálmán a túrterebesi műemlék templomokról, Nagy István Klebelsberg Kunóról, Wanek Ferenc Péchi Antalról és a Selmecbányai Bányászati Akadémiáról, Pásztai Ottó Dr. Károly Irén Józsefről, míg Kovács Rozália az érmihályfalvi református templomról tartott előadást.
Nagy István
Nyugati Jelen (Arad)

Vendég volt a házigazda
Kőrössi P. József (KáPéJé) költő, könyvkiadó volt a Várad folyóirat Törzsasztal sorozatának vendége. A nagyváradi est amúgy szokásos házigazdáját és kérdezőjét ezúttal Szűcs László, a Várad főszerkesztője kérdezte. A beszélgetésre az az évforduló adott alkalmat, hogy a nagyváradi születésű KáPéJé pontosan harminc évvel ezelőtt hagyta el Romániát. „Fejembe vettem a világot, meg akartam mutatni, meg akartam csinálni magamat” – fogalmazott. KáPéJé meghitt családias hangulatban mesélt nagyváradi gyerekkoráról, fiatal éveiről, írói, könyvkiadói, budapesti és vidéki életéről. A sors fintora, hogy pont abban az iskolában, az Ady Endre Líceum könyvtártermében zajlott a beszélgetés, melyből kicsapták. Mint megvallotta: teljes joggal. „Nem tanultam, csavarogtam” – mesélte. Korán, már 17 évesen közölt, első írásait a nagyváradi Fáklya, Ifjúmunkás és Igaz Szó hozta le.
Ezúttal Szűcs László ült a kérdezői, KáPéJé a „vendég”-helyre
Az iskolát követően postai távirat-kézbesítőnek állt, s hat évig szállította ki a különböző táviratokat, képeslapokat. Ezekben az években megalapította a Kortárs Színpadot, a műkedvelő diákokból, fiatal munkásokból, értelmiségiekből álló színtársulatot a nagyváradi Szakszervezetek Művelődési Házában. 1979-ig nem kapott útlevelet, ekkor váratlanul megkapta, és 1982-ben névházasság segítségével Magyarországra települt. Budapesten a József Attila Kör elnöke, majd az írószövetség titkára lett. Az írószövetségnek komoly szerepe volt a rendszerváltásban, itt ismerkedtek meg és váltak barátokká Göncz Árpáddal. Jelenleg a Noran Libro kiadót vezeti. Vidéken, egy festői, dimbes-dombos Nógrád megyei kis faluban szeret élni, ahova, ha csak teheti, leutazik. Van úgy, hogy hetente háromszor is oda vonul írni, valamint kiadandó kéziratokat olvasni és pihenni két kutyájával, Kátyúval és Buckával. Itt gyakran előfordul, hogy 4–5 napig senkihez sem szól békés magányában – mondta. A bensőséges, baráti hangulatú Törzsasztal Kőrössi egyik készülő írásának felolvasásával zárult, melyet vidéki és városi élete ihletett.
Totka László
Új Magyar Szó (Bukarest)

Egy politikus-író dilemmái és huszonkét év tanulságai
„Itt az ideje, hogy megfogalmazzuk az elmúlt húsz év történetét, hiszen ez hosszabb idő, mint gondolnánk: időközben felnőtt több generáció, amelynek ez az időszak már maga a történelem, ezért kötelességünk megfogalmazni a konklúziókat: ezt a szándékot tükrözi a Kié itt a tér című kötet is” – mondta Markó Béla pénteken Medgyesen tartott könyvbemutatóján. A Szeben Megyei EMKE, a medgyesi RMDSZ és a Pallas-Akadémia Könyvkiadó által közösen szervezett eseményen közel száz résztvevő jelenlétében mutatták be a szerző Kié itt a tér (Közéleti esszék), Az erdélyi macska (Szépliteratúrai utazások) és Visszabontás (Szonettek) című köteteit.
A költő-politikus irodalmi munkásságát Sarány István, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó főszerkesztő-helyettese méltatta, házigazda Kránics Ervin medgyesi EMKE-elnök volt. Markó Béla elmondta, kötelességének érzi, hogy az elmúlt húsz év dilemmáit emlékiratban megírja, hiszen, mint mondta, 1990 óta részt vesz a politikai életben, és személyesen is ismeri a kor meghatározó romániai és magyarországi politikusait is. Álláspontja szerint 1989 a romániai magyar közösség számára egyedülálló esélyt jelentett: most a gazdasági válság okozta nehézségek sem fedhetik el azt, hogy a közösség nagymértékben ki is tudta használni ezt az esélyt. A Kié itt a tér című könyv sajátossága, hogy rávilágít arra, az elmúlt két évtizedben az erdélyi magyarság, az erdélyi magyar politika egy alapvető kérdést próbált megválaszolni: azt, hogy kié valójában a tér, a szülőföld, Erdély. A kérdés ma is változatlan, ám az erre adott válaszok módosultak az idők folyamán. „Azt gondolom – mondta a politikus –, hogy ma már csak akkor tudunk helyes választ adni, ha elfelejtjük a tulajdonvitát, és elfogadjuk, akárcsak a többségi nemzet is, hogy ez a föld közös tulajdon, egy olyan tér, amelyben ki-ki a saját nyelve, kultúrája, hagyományai szerint élhet.” Erre van esély, de meglátásában ez nem azt jelenti, hogy alapvetően változott volna a mentalitás, a magyar–román együttélést övező szemlélet. Nem a mentalitás, hanem a helyzet változott. „Én nem hiszek abban, hogy a mentalitások villámgyorsan meg tudnak változni, az eddig elért eredményeink sem a megváltozott szemléletnek köszönhetőek, hanem annak, hogy sikerült más szabályokat felállítanunk, más, méltányosabb szabályok szerint élnünk.
A MOGYE körüli helyzet is bizonyítja, hogy az emberek ma is belehajthatók konfliktusos helyzetekbe, a különbség azonban az, hogy 1990 óta változtak a tények, és előbb-utóbb ez esetben a többségi nemzethez tartozók is elfogadják, hogy az életük nem lesz rosszabb, ha nekünk jobban megy” – hangsúlyozta Markó Béla.
Új Magyar Szó (Bukarest)

RENDSZERHIBA
Tévesek a népszámlálási adatok, de esély sincs jobb statisztikára
A számok vitathatóak, de nem azért, mert csaltak volna a népszámlálást lebonyolítók, hanem azért, mert képtelenség nyilvántartásba venni az állampolgárok szabad mozgását.
Nem lehet készpénzként kezelni a népszámlálási adatokat, ezek mégis nélkülözhetetlenek: az államnak szüksége van egy olyan fajta kimutatásra, amelyet a közigazgatás igénybe vehet, vagy amely egyéb kutatások alapjául szolgálhat – körülbelül így fogalmazható meg a II. Szociológus Napok hivatalos nyitórendezvényeként megtartott kerekasztal-beszélgetésnek.
Veres Valér és Horváth István szociológusok, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem docensei a tavalyi népszámlálás jelenleg elérhető eredményeit magyarázta a többnyire szociológia szakos diákoknak.
Veres Valér A felvezetőben elmondta, a Szociológiai Nyílt Napok egyaránt szól a szociológusoknak, akik már a szakmában dolgoznak, a diákoknak, hiszen olyan kérdések is terítékre kerülnek, amelyekről a formális tanrendben nem esik szó. Ugyanakkor a szociológia iránt érdeklődő, nem szakmabeliek is találhatnak a maguk számára érdekes témákat a szociológiai szemszögből megközelített tematikák között, akár a sajtón keresztül, akár közvetlenül érdeklődnek. Idén is kiválasztottak egy pár ilyen közérdekű témát, az egyik a népszámlálás.
Veres elmondta, csak ideiglenes eredmények a legelső adatok, amelyeket eddig közzétettek, az előzetes adatok csak ezután jelennek meg. Az ideiglenes adatokat az Országos Statisztikai Intézet azzal a figyelmeztetéssel tette közzé, hogy még változhatnak, de ez a változás várhatóan nem lesz számottevő, kevesebb mint 1%-osra becsülhető.
Horváth István elmagyarázta, az ideiglenes és az előzetes adatok között az a különbség, hogy az előbbit a számlálóbiztosok szolgáltatják az általuk megszámolt, körülbelül 300 személy adatainak az összesítését követően, az előzetes adatok már a számítógépes feldolgozás eredményei.
A népszámlálási adatok közül referenciaként tekintenek az ország állandó népességére vonatkozó adatokra. Tavaly mintegy 19 millió állandó vagy stabil lakost számoltak meg, az EU-szabályozások és standardok értelmében ide tartoznak azok a román és más állampolgárok, akik állandó romániai lakhellyel rendelkeznek, és akik kevesebb mint egy évet tartózkodtak külföldön.
Ugyanakkor ide tartoznak azok a külföldi állampolgárok is, akik már több mint egy éve Romániában tartózkodnak, de a hivatalos lakhelyük külföldön van.
Etnikai megoszlás szerint a jelen pillanatban elérhető nem végleges eredmények szerint a románok aránya picit csökkent, a magyarok aránya viszonylag stabil, a romák aránya enyhén nőtt, 59 ezer fő nem rögzített etnikumú.
A beszélgetés moderátora, Balázsi-Pál Előd, a Transindex felelős szerkesztője azt vetette fel, hogy bár ismerjük a sarokszámokat, a kérdés az, hogy ezek mennyire megbízhatóak.
Horváth István szerint a demográfia nem egy egzakt tudomány, noha megkreálta magáról azt a benyomást, hogy egzakt módon tud számolni.
„Dekonstruálhatjuk a népszámlálást, elmondhatjuk hogy relatívak az adatok, ám mégis ezek alapján állapítják meg, milyen nyelvi jogokat kaphat egy település, vagy hogy a felekezetek mekkora összegre jogosultak, vagy hogy egy ország hány képviselőt küld az Európai Parlamentbe” – magyarázta Horváth a népszámlálás tétjét.
Kifejtette, a kérdőjelek és a nyitott kérdések abból erednek, hogy a demográfia egy más korszak, más népesség-ellenőrzési logikában kreálta meg a népszámlálás gyakorlatát, de időközben ez a fajta valóság megváltozott. „Az államok annyira zárt rendszerként működtek, akár a konténerek: amikor kimásztál az egyik konténerből és nagy nehezen átmásztál egy másikba, akkor ott volt valaki és feljegyezte az átmászás tényét. Így az államok eléggé pontosan tudták regisztrálni a népességet” – ábrázolta Horváth, hogy mennyire kontrollált volt egykor a kivándorlás, illetve a határátlépés.
Elmondta, a népszámlálás intézménye, ahogyan azt annak idején elgondolták és felépítették, két alaphipotézisre épült: hogy kivételes lesz az állampolgárok nagyméretű mozgása, illetve, hogy ellenőrizhető és pontosan regisztrálható lesz. A román népszámlálás során, noha elég sok botorságot elkövettek, a legnagyobb probléma mégiscsak az, hogy az alaphipotézisek nem valósultak meg.
Rámutatott, Romániának sikerült egy bizonyos számú kivándorlót regisztrálni, ám a kapott adatoknak semmi közük nincs a valósághoz.
”Ezzel a problémával nemcsak Románia, hanem a legtöbb állam szembesül. Mivel a legtöbb ember nem akar titkosrendőr lenni Kanadában, vagy parkolóőr Magyarországon, kimenetelének tényét nem fogja bejelenteni a román hatóságoknál” – mutatott rá Horváth, majd ismertette a kivándorlóknak a célországban történő regisztrálásának a módját.
”A külföldön való tartózkodások regisztrálása is elég furcsa. 2010-es adatok szerint 2,8 millió román állampolgárt regisztráltak különböző államokban, mint ott tartózkodókat, de különböző logikák szerint jegyezték fel őket tartósan ott tartózkodókként” – mondta. A szociológus szerint például Németországban bizonyítani kell, hogy az illető már egy éve ott tartózkodik, míg Spanyolország esetében elegendő egy olyan papírnak a felmutatása, amely szerint nincs korlátozva az ott tartózkodásának az ideje.
A népszámlálás alatt 1,57 milliónyi külföldön élőt regisztráltak. Az adatok szerint a '90-es években 1,1 millió személy tartózkodott külföldön, az átlag kivándorló 30 év körüli, az első munkahelyén túl levő férfi volt. Tíz év elteltével jellemzően megnövekedett azoknak az emigránsoknak a száma, akik rurális, elmaradott vidékekről származtak, és akik többnyire a húszas éveikben járó nők.
Elhangzott, van olyan ország, ahol más módszert használnak a népesség számának a nyilvántartására, azonban a módszer nem mondható jobbnak.
Például az 1,6 millió lakosságú Szlovéniában egy bürokratikus rendszer alapján történik a népesség számának a nyilvántartása: az adózás révén tűnik fel a rendszerben egy-egy személy. Ennek hibája, hogy aki például egy év alatt nem fizetett be adót, az kiesik a nyilvántartásból.
Kolozsváron a magyar közösség kudarcként élte meg a népszámlálás eredményét, mely szerint 17%-ra csökkent a magyarság számaránya. Noha a kolozsvári magyarság arra készült, hogy az arány eléri a 20%-ot, és végre érvényesítheti nyelvi jogait. Horváth elmondta, szociológusi, szakértői körökben nem arról szólt a vita, hogy a kolozsvári magyar közösség eléri-e vagy sem a 20%-os küszöböt, hiszen erőteljes volt a szuburbanizáció, és így inkább azt találgatták, hogy ez a jelenség mekkora mértékben érinti a magyar közösséget, azaz, hogy a magyarok mennyire költöznek ki Szászfenesre, Szucságba vagy Kisbácsba.
Transindex

Elfogadták a MOGYE-kormányhatározatot
Mai ülésén a kormány elfogadta a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tannyelvű karának létrehozására vonatkozó kormányhatározatot.
A kormány által kidolgozott kormányhatározat-tervezet értelmében a MOGYE-n magyar nyelvű főtanszékeket hoznak létre 325 diák számára az általános orvosi, gyógyszerészeti, orvos-asszisztensi szakon, angol nyelvű főtanszéket 50 diák számára az orvosi szakon.
A következő lépés a magyar kar vezetőségének felállítása, amely a pedagógusok feladata lesz.
Victor Ponta korábban úgy nyilatkozott, ha az Ungureanu-kabinet elfogadja a a magyar kar megalakításáról szól határozatot, az USL bizalmatlansági indítványt fog benyújtani a kormány ellen.
Erdély.ma

Változások az erdélyi magyar sajtóban
Megannyi romániai magyar szerkesztőségben történt vezetőváltás az utóbbi időben.
Csinta Samut nevezte ki az Erdélyi Napló hetilap főszerkesztőjévé a lapot megjelentető Udvarhelyi Híradó Kft. Az új főszerkesztő az MTI-nek elmondta, elvileg március 19-től érvényes a kinevezése, de április elsejétől veszi át Makkay József leköszönő főszerkesztőtől a hetilap irányítását. Hozzátette, nemcsak személyi változás történik az Erdélyi Naplónál. Egy olyan színes magazin kialakítására kapott megbízást, amilyen még nem létezett az erdélyi magyar sajtópiacon. Hozzátette, az új lap a jobboldali konzervatív értékek mentén szeretne igényes, tartalmas olvasnivalót nyújtani az erdélyi magyar közönségnek. Csinta Samu 2008-ig a Krónika napilap főszerkesztője volt, azóta a Háromszék napilap újságírójaként dolgozott.
Kijelentette, több hónapos átmeneti időszak következik az Erdélyi Napló életében, ősz elején jelenik meg az A4-es formátumú színes magazinná alakult Erdélyi Napló, amely a Heti Válasz példáját szeretné követni Erdélyben.
Az Udvarhelyi Híradó Kft. – amely eredetileg az azonos nevű udvarhelyszéki napilap kiadására alakult – az elmúlt évek során a legjelentősebb erdélyi magyar lapkiadóvá nőtte ki magát. Kiadja az Udvarhelyi Híradó, a Csíki Hírlap, a Vásárhelyi Hírlap és Gyergyói Hírlap napilapokat, az Erdélyi Napló hetilapot és januártól a Krónika napilap kiadását is átvette. A kiadóhoz tartozik ugyanakkor a Székelyhon hírportál is. A kiadóvállalatban 2011 júniusában a Magyarországon bejegyzett Határok Nélkül a Magyar Nyelvű Sajtóért Alapítvány szerzett többségi tulajdonrészt.
Március 19-én a kiadóvállalat Dénes Lászlót nevezte ki az Udvarhelyi Híradó napilap lapigazgatójává. Dénes korábban az Erdélyi Naplónak és a Nagyváradon megjelenő Reggeli Újságnak volt a főszerkesztője. Az Euromédia Kiadó és Sajtóház Rt. Dénes után Borsi Balázst bízta meg a Reggeli Újság főszerkesztői teendőinek ellátásával. A Reggeli Újság az egyetlen olyan romániai magyar lap, amelyet román nemzetiségű vállalkozók hoztak létre és működtetnek 2004 óta. Borsi Balázs főszerkesztő az MTI-nek elmondta, a tulajdonosok csupán a kiegyensúlyozott tájékoztatást várják el a szerkesztőségtől.
Vezetőváltás történt a Népújság Maros megyei napilapnál is. A Nagy Miklós Kund nyugdíjba vonulásával megüresedett főszerkesztői tisztséget március elsejétől Karácsonyi Zsigmondra, a lap korábbi főszerkesztő-helyettesére bízta az Impress Kft, a lap kiadója. Karácsonyi – aki a Magyar Újságírók Romániai Egyesületét (MÚRE) is vezeti – a szerkesztőség tagjai által 1990-ben alapított kiadó elnöki tisztségét is ellátja.
Küszöbön áll a vezetőváltás az Új Magyar Szó bukaresti napilapnál is. Salamon Márton László felelős szerkesztőt ugyanis Románia szaloniki főkonzuljává nevezték ki. Salamon az MTI-nek elmondta, a lapot megjelentető Scripta Kiadó Rt. nem nevezte még meg az utódját.
MTI
Erdély.ma

Székely István: nem mondtam, hogy „Vásárhely elveszett!”
Nem maradt visszhangtalan a Krónika hétfői lapszámában a marosvásárhelyi magyar polgármesterjelölt-állításról, annak esélyeiről közölt, Vásárhely elveszett! című írásunk. Mint ismeretes, ebben megírtuk, hogy az EMNP és az RMDSZ között újabb nézeteltérések támadtak dr. Vass Levente választási koalíció formájában történő indítása kapcsán. Másrészt ismertettük Székely Istvánnak, az RMDSZ főtitkárhelyettesének egy kolozsvári konferencián elhangzott helyzetértékelését, miszerint magyar szempontból nem jók a kilátások a marosvásárhelyi polgármester-választáson.
Ennek kapcsán hétfőn a szövetség társadalomszervezési főtitkárhelyettese pontosítást juttatott el szerkesztőségünkhöz, amelyben cáfolja, hogy a március 24-én Kolozsváron megtartott Tájoló című erdélyi közéleti konferencián kijelentette volna a címünkben kiemelt megállapítást, miszerint „Vásárhely elveszett!”
„Kijelentem, hogy ezt a megfogalmazást előadásomban nem használtam, ugyanis nem gondolom, hogy egy város magyar mivolta az önkormányzati választásokon megszerezhető tisztségektől függ, hanem az ott élő polgárok hitétől, tenni akarásától. Ha pedig választásokon megszerezhető mandátumokban gondolkodnánk, Marosvásárhelyen sajnos már 12 éve, 2000-óta nem magyar a polgármester” – szögezte le állásfoglalásában Székely István.
„Marosvásárhelyen nem lehet nyerni”
A lapunkban a főtitkárhelyettesnek tulajdonított kijelentés helyreigazításra szorul, hiszen Székely István valóban nem mondta ki, hogy „Vásárhely elveszett!”
Az elhangzottak tisztázása végett az alábbiakban közöljük a Reconstructio Egyesület, valamint az Integratio Alapítvány által a kincses városban rendezett konferencia panelbeszélgetésén Székely István előadásának idevágó, hangfelvétel alapján leírt szövegét.
„Marosvásárhelyen született három felmérés az elmúlt fél évben. A helyzet a következő: a szavazóknak 44 százaléka magyar, a választásokon való részvételi hajlandóságuk több mint 10 százalékkal elmarad a románokétól, a fiatalok 15-17 százaléka átszavaz a jelenlegi polgármesterre. A jelenlegi polgármester – ugye, egy román személyről van szó – az egyik magyar üzletfelét indítja a választásokon magyar jelöltként. Az hab a tortán, hogy ezt a Magyar Polgári Párt jelöltjeként teszi. Ugyanakkor az összlakosság 3 százalékát kitevő magyar nyelvű romákat kiszervezték, magyarul megvásárolta a polgármester. Tehát összefoglalva: Marosvásárhelyen nem lehet nyerni, sem összefogással, sem anélkül. Ennek mindenki tudatában van. Annak is tudatában van, hogy a lakosságnak körülbelül 82 százaléka megegyezés párti. Marosvásárhelyen 90 százalék feletti a megegyezéspártiak aránya, innentől kezdve teljesen természetes, hogy mindenki akarja a megegyezést. Ami most Marosvásárhelyen folyik, az már az őszi parlamenti jelölésekre való hangolás, annak tudatában, hogy Marosvásárhelyt sajnos visszaszerezni nem lehet.”
A hangfelvétel elérhető itt.
Kovács Péter: „a végsőkig küzdünk Vásárhelyért”
Cikkünk kapcsán tegnap közleményt bocsátott ki Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára is, leszögezve: „az RMDSZ a végsőkig küzd annak érdekében, hogy Marosvásárhelynek magyar polgármestere legyen. „Különböző közvélemény-kutatások eredményei valóban nem biztatóak, azonban az utolsó szavazatig fogunk harcolni annak érdekében, hogy dr. Vass Levente irányíthassa a várost. Meggyőződésünk: a marosvásárhelyi magyar és román közösség érdeke, hogy váltás legyen a városvezetésben. Háztól házig, embertől emberig megyünk annak érdekében, hogy hangsúlyozzuk: dr. Vass Levente fiatal, tapasztalt, jó menedzseri kvalitásokkal rendelkezik, szakmájában többszörösen bizonyított, irányításával Marosvásárhely elindulhat egy valós fejlődés útján” – mondta Kovács. A jelölt mögötti politikai összefogással kapcsolatosan a főtitkár leszögezte: az RMDSZ továbbra is fenntartja, hogy „az ajtót kivette a helyéből, a zárat leszerelte, a kulcsot eldobta, és vár mindenkit, aki hajlandó ezen bejönni”. „Dr. Vass Levente személyével kapcsolatosan senki nem fogalmazott meg kifogásokat, ezért bízunk abban, hogy támogatását illetően az EMNP és az MPP jobb belátásra bírható, ugyanakkor a 2009-es európai parlamenti választásokhoz hasonlóan Tőkés László is rávehető arra, hogy az összefogás útját válassza” – zárta nyilatkozatát Kovács Péter.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Képes könyv-jelző Erdélyből
Noblesse oblige, azaz a nemesség kötelez – ötlött föl bennem a Kántor Lajos szerkesztésében a kolozsvári Korunk Komp-Press kiadónál 2011-ben megjelent Könyv, grafika – Könyvművészet Erdélyben (1919–2011) című kötetet lapozgatva. Nem kis merészség szükségeltetik ugyanis ahhoz, hogy ilyen tartalmi, formai, tér és időbeni mélységet sejtető, átfogó címhez igazodó kötet kerülhessen az olvasó asztalára. Hogy a külcsín megfeleljen a belbecsnek. Merthogy ez a mindenkori szép könyv és jó könyv ismérve.
A külcsín első szempillantásra vételezhető is: a kötet visszafogottan, nemesen elegáns külalakjával, tipográfiájával a nagy elődök nyomdokaiba lépett, de természetesen a modern kor követelményeivel, technikai lehetőségeivel is számoló Könczey Elemér hozzáértését, ízlését, ötletességét dicséri.
Ami pedig a belbecset illeti, a szerkesztő mindjárt a bevezetőben tisztázza: a kötet Korunk és Kriterion központú, tehát elsősorban a folyóirat és a könyvkiadó vonzáskörzetére helyezi a hangsúlyt, a két szerkesztőség holdudvarához tartozó könyves embereket, grafikusokat, írókat, műkritikusokat helyezi előtérbe. „Grafikus életművek, egykori Tóth Samu-tanítványoké, kerülnek a figyelem középpontjába”.
A múlt század eleji eseményekre, többek között a Kós Károly-féle, Sztánához kötődő manufakturális, darabonkénti „könyvtermelésre”, valamint a könyvtervezés és illusztráció két világháború közti látványos fellendülését elősegítő művészgárda tagjainak tevékenységére Murádin Jenő utal történelmi visszatekintőjében. És az Előzmények fejezethez tartozik Székely Sebestyén György színes helyzetképe is arról, miként estek a hozzá nem értés és politikai dogmák áldozatául Incze János Dénes meseillusztrációi. Majd a Kriterion műhelyébe nyerünk bepillantást Domokos Géza, Dávid Gyula, Árkossy István, Kántor Lajos és Csapodi Miklós Deák Ferencet, Cseh Gusztávot, Paulovics Lászlót, Tóth Lászlót, Árkossy Istvánt, Bardócz Lajost és Kancsura Istvánt bemutató méltatásai révén. Az írottak igazolásául szolgálnak a főként Kriterion munkatársak által készített színes könyvborítók.
A Korunk-közelben fejezet az 1960–2002 közötti Korunk számok könyvről, tervezésről, grafikusokról szóló anyagaiból nyújt ízelítőt, Kántor Lajos pedig a folyóirat arculatváltozásait és képanyagát elemzi: „...sorozatok, rovatok tördelésében, lapszámok vizuális tervezésében – mondhatni könyvgrafikai ötletek megvalósításában – sietett segítségünkre mindenekelőtt Deák Ferenc, mellette Cseh Gusztáv, Paulovics László, Árkossy István, Unipán Helga. A Korunk Galéria működése (1973 márciusától) erősítette ezeket a kapcsolatokat, a «honorálás» így válhatott jelentőssé.”
A könyvművészet és képzőművészet szimbiózisáról Deák Ferenc fejti ki nézeteit. Majd a Korunkban napvilágot látott illusztrációk (Árkossy István, Balázs Péter, Bencsik János, Cseh Gusztáv, Deák Ferenc, Kopacz Mária, Paulovics László, Simon Sándor, Sipos László, Soó Zöld Margit, Surány Erzsébet, Tóth László, Unipán Helga munkái) kaptak helyet a kötetben, valamint többek között Gy. Szabó Béla, Szervátiusz Tibor, Plugor Sándor, Damó István, Unipán Helga, Buday György, Bencsik György, Sipos László könyvgrafikáiról szóló írások olvashatók Banner Zoltán, Bölöni Sándor, Farkas Árpád, Mezei József, Józsa István és ismételten Kántor Lajos tollából. Aki nem csak szerkesztette, hanem írásaival jelentős mértékben gazdagította is a kötetet. A Korunk értékteremtő és -közvetítő szerepének többrendbeli kidomborítása – részéről – egyfajta szolgálat. Aminthogy szolgálat a fiatal tehetségek istápolása is, akik írásaikkal, grafikáikkal szintén helyet kaptak az antológiában. Az erdélyi könyvművészet, grafika folytonosságáról Könczey Elemér, Damokos Csaba, Keszeg Ágnes, Részegh Botond, Csillag István, Hajdú Áron kezeskedik.
Mint minden összegzésre törekvő kötet, természetszerűleg, a Könyv, grafika sem lehet mentes némi szubjektivitástól. Tény viszont, hogy nagy mértékben éppen a Korunk és a Kriterion teremtett leginkább lehetőséget a képzőművészek számára grafikusi, illusztrátori erényeik megcsillogtatására.
Némi hiányérzet azonban csak maradt bennem a kötet olvasását követően. Meglehet, ez már az én szubjektivitásom számlájára írható: a családi kedvencünknek, Fodor Sándor Csipikéjének konkrét alakot teremtő, kiváló illusztrátor és festő, Rusz Lívia nevét ugyanis hiába kerestem. Igaz ő főként a Napsugár jegyében alkotott, de ahogyan elvétve más műhelyek munkatársai is szerepeltek a kötetben, úgy neki is juthatott volna bár említésnyi hely. Ahogyan – többek között – például Andrásy Zoltánnak, Venczel Jánosnak is. Egyébiránt a Napsugár gyermeklap köré csoportosult kiváló grafikusi alkotóműhely – a régi és a jelenlegi – megérdemelne egy antológiát. Jelen kötet szereplőinek zöme „napsugaras” is volt, akikről Bálint Tibor találóan jegyezte meg, hogy „a szín és vonal bűvészeinek és bűvészinasainak egész serege fogott össze, hogy a lap homlokzatáról sugárzó fehér fényt felbontsa, mozgásba hozza, alkalmassá tegye tündérjátékokra, a képzelet röpítésére, vágyak és ébredő álmok beteljesítésére, múlt, jelen és jövő megelevenítésére.” .
Jó grafikusokról, szép könyvekről szépen szól a Könyv és grafika.
NÉMETH JÚLIA
Szabadság (Kolozsvár)

Tisztelt Sajtószolgálat!
Szeretném figyelmükbe ajánlani, hogy miként jött létre a kolozsvári magyar egyetem orvosi kara Marosvásárhelyen. Teszem ezt, mert célszerű lenne ezt tekinteni alapnak!
Amikor egész Erdélyre (1945. március 9. után) kiterjedt a román adminisztráció hatalma, s Groza alkuba bocsátkozott a Magyar Népi Szövetség vezetőivel (akkor még Márton Áron püspök is tagja volt a szervezetnek!!!), megállapodás született az egyetem ügyében.
A Nagyszebenből visszaköltözött román egyetem természetesen visszavette azokat az épületeket, melyekbe 1918 decembere után költözött be. A Groza-adminisztráció bizonyos megkötésekkel engedélyezte a magyar nyelvű felsőoktatást Kolozsváron. Ilyen, erre vonatkozó döntés volt, hogy az orvosi karnak azonban nincs helye a városban.
Az ok igen egyszerű volt: a magyar kormány a második bécsi döntés után az orvosi kar klinikáit felszerelte a korabeli legmodernebb eszközökkel. Ezt nem akarták visszaadni. Helyette kijelölték Marosvásárhelyen a volt Hadapród Iskola épületét, amely különben is a magyar állam tulajdona volt. Így került az orvosi kar Vásárhelyre 1 – azaz EGY– LÁDA műszerrel, amely legfeljebb körömlevételhez volt alkalmas. Erre a már kivéreztetett és többszörösen kirablott Magyar Állam ismét felszerelte a most már önállónak nyilvánított magyar tannyelvű orvosi egyetemet. Az egyetemmel a kapcsolat 1948-ig zavartalan volt (azaz Magyarország folyamatosan támogatta), akkor azonban, hivatkozással arra, hogy ellenséges, reakciós cikkeket is küldtek, megtiltotta a közvetlen szakmai kapcsolatot. A reakciós, imperialista cikkek a penicillinre vonatkoztak.
A küldött felszerelések a magyar tannyelvű oktatást szolgálták adomány formájában. Itt tehát egyszerűen az elvett javak visszaszolgáltatásáról van szó, mely elvételek egyszerűen a visszaadás kategóriába tartoznak.
Tisztelettel: Töttössy Magdolna
A szerző az Antall-kormány oktatásügyi szakpolitikusa volt.
http://hunhir.info

Helyzetünk tükre: Marosvásárhely
Minden jel szerint a magyarság – az RMDSZ mindenképpen – feladta Marosvásárhelyt. Semmiféle megegyezésre, összefogásra nem hajlandóak, Székely István, a szövetség főtitkárhelyettese meg is fogalmazta, a közvélemény-kutatások mutatják, magyar jelöltnek nincs esélye győzni, akkor sem, ha az összes magyar szervezet felsorakozik mögé.
Beigazolódni látszik a szóbeszéd: az RMDSZ megkötötte paktumát a Demokrata-Liberális Párttal, nem indít esélyes konkurenst Dorin Floreával szemben, cserében Lokodi Emőke maradhat a megyei tanácselnök, s pottyantanak még néhány zsíros tisztséget a magyar érdekvédelemnek.
Az EMNP azt szeretné elérni, hogy Vass Levente ne a tulipános jelkép alatt induljon, igazi közös jelölt legyen, az MPP előválasztásokon keresné a megfelelő jelöltet. Az RMDSZ egyik ajánlatra sem vevő, magabiztosan hirdeti, nem mondanak le a tulipánról, nem engedik mindenféle megállapodások martalékául a húsz éve megszokott jelképet. A hét végi újabb egyeztetések, a polgáriak által meghirdetett tüntetéssorozat mind-mind haszontalannak tetszik: az RMDSZ marosvásárhelyi illetőségű vezérkara lemondott Székelyföld egykori fővárosáról, meg sem kíséreli visszahódítani azt az oly sokat szidott Dorin Floreától.
A marosvásárhelyi helyzet azonban több a magyarság egyik védőbástyájának feladásánál, az erdélyi jövőt tükrözi, az RMDSZ kompromisszumkész, kicsi biztossal megelégedő politizálását, az ellenzéki pártok tehetetlen kapkodását, ahogy megkésve állnak elő, szajkóznak jól csengő ötleteket, melyekről maguk is pontosan tudják, nincs esély magvalósulásukra. Nem sikerül megegyezésre jutni egy igen kiélezett helyzetben, nem elég alapos indok Marosvásárhely visszaszerzése, hogyan sikerülne majd a parlamenti választásokon? Főként hogy az alternatív küszöb még a kényszert is csökkenti, a parlamenti bejutás, tehát a bársonyszékek nem kerülnek veszélybe. Legfennebb kevesebb lesz, de akinek kell, annak úgyis jut majd.
Lehangoló tükre a marosvásárhelyi helyzet annak, amivé az erdélyi magyar politikum vált, az önfeladást hirdeti járható útként, s ez bizony nagyon veszélyes, hisz talán az erőteljes küzdelem sem elegendő, hogy megállítsa fogyásunkat. A harsány megalkuvás és a harcos tehetetlenség között szépen, lassan felmorzsolódhatunk.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyarország üdvözli a román döntést a marosvásárhelyi magyar-angol tannyelvű karról
A magyar kormány üdvözli, hogy kedden Romániában elfogadták a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar-angol tannyelvű karának létrehozásáról szóló kormányhatározatot, és reméli, hogy ezzel az utolsó akadály is elhárult a magyar nyelvű képzés önállóságának útjából.
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) kedden az MTI-hez eljuttatott közleményében azt írta: a romániai multikulturális egyetemeken a magyar tagozat megalakítását 2011 óta törvény írja elő. Ennek értelmében az intézményekben a kisebbségi oktatás számára olyan tagozatokat, részlegeket kell kialakítani, amelyek az oktatás megszervezésében autonómiával rendelkeznek.
A KIM szerint a mostani siker az egységes magyar fellépés, valamint a magyar oktatói kar és diákság kitartó küzdelmének eredménye. “Meggyőződésünk, hogy ezzel a lépéssel tovább fog erősödni az erdélyi magyar nyelvű felsőoktatás” – írta a KIM.
Romániában tavaly tiltakozásokat váltott ki, hogy az új román oktatási törvény által biztosított lehetőségek ellenére a MOGYE román többségű szenátusa júniusban megakadályozta a magyar intézetek létrehozását. Júliusban az okozott felháborodást, hogy az általános orvosi karon a nyolcvan költségtérítéses hely mindegyikét a román tagozatra felvételiző diákok kapták meg. Ezt később korrigálták, negyven helyet biztosítva a magyar tagozatnak. Augusztusban néhány romániai magyar fiatal több napon keresztül tüntetett, hogy az egyetemen alakuljanak magyar intézetek.
Ezt követően szeptemberben, a Krónika című kolozsvári napilap arról számolt be: a MOGYE szenátusa arról döntött, hogy nem hosszabbít szerződést több magyar nemzetiségű nyugdíjas óraadó tanárral. Az, hogy a szerződéseket nem hosszabbították meg, a lap szerint jelentősen megnehezíti a magyar tagozat működését.
Catalin Baba román oktatási miniszter kedden jelentette be, hogy a bukaresti kormány elfogadta azt a kormányhatározatot, amely egy új kart hoz létre a magyar és angol tannyelvű szakok számára a MOGYÉ-n.
A bukaresti kormány néhány módosítással azt a március 13-án közvitára bocsátott kormányhatározat-tervezetet fogadta el, amely szerint a MOGYE meglévő három kara mellett egy negyedik alakul, amely az intézményben zajló magyar nyelvű orvos-, gyógyszerész- és nővérképzést, az angol nyelvű orvosképzést, valamint a román és magyar nyelvű bábaképzést foglalja magában. A karon 325 magyar és 50 angolt tannyelvű helyet hirdetnek, a bábaképző 25 helyén pedig gyakorlatilag fele-fele arányban osztoznak a románul és magyarul tanuló hallgatók. Markó Béla miniszterelnök-helyettes, a Romániai Demokrata Szövetség (RMDSZ) korábbi elnöke az MTI-nek kedden elmondta: hosszú viták eredménye, hogy az anyanyelvű oktatás és utánpótlás-képzés számára sikerült megfelelő feltételeket biztosítani a MOGYÉ-n. Király András, a román kormány kisebbségi oktatásért felelős államtitkára pedig úgy fogalmazott: a közvitára bocsátott eredeti tervezethez képest a kormányhatározatba bekerült az, hogy az egyetemnek azonnal neki kell látnia az új kar megszervezésének.
MTI

Gazda László (Mementó)
Zágonban született 1933-ban, és fél évtizede kísértük utolsó útjára. Geográfus volt a javából, geológiai földrajz szakos tanár. Mikós diákként már a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem földrajz–geológia szakán eljegyezte magát a középiskolás tanulók és földrajztanárok által kevésbé kedvelt gazdasági földrajzzal (1956).
Első tanulmánya Sepsi rajon történeti földrajzához címmel a Bolyai Tudományos Diákkörök Évkönyvében jelent meg. A Baróti Szabó Dávid Líceum tanáraként megvetette a líceum ásvány- és kőzettárának alapjait. Huszonéves fejjel kezdeményezte a Romániai Földrajzi Társaság rajoni, majd megyei fiókjának létrehozását, melynek haláláig elnöke volt. Több mint két évtizedig a Mikes Kelemen Főgimnáziumban tanított. Tudományos, természetrajzi és honismereti expedíciókat szervezett diákjaival a Székelyföldön, öt nyáron át a csángók által lakott moldvai térségben. Az 1970-es évektől az Ojtoz és a Tatros közötti székelyes csángó falvakat, később a vranceai tájakon élő régies kultúrájú csángótelepüléseket, majd a Moldvai Szaláncfürdő és Ónfalva, valamint a Bákótól délre fekvő, székelyes csángó nyelvjárást beszélő közösségeket, Szászkút–Klézse vidékét tanulmányozták. Eredményes terepmunkát végzett Pusztina térségében. A moldvai hatóságok meglehetős gyanakvással kísérték munkáját, olykor akadályozták. Eredményeit, jól dokumentált helytörténeti írásait a rendszerváltás után megjelent honismereti, érdekvédelmi és művelődési kiadványokban, 1990-től a Csángó Újság és a Moldvai Magyarság oldalain közölte. Megkezdte a csángó magyar közösségekről készített szintézisének megírását, mely azonban torzóban maradt. Tudományszervező, -népszerűsítő és kutatómunkája elismeréseként számos kitüntetés és diploma mellett halála évében Pro Urbe-díjjal jutalmazták. Néprajzi munkásságáról Pozsony Ferenc értekezett.
Kisgyörgy Zoltán
Jelentős munkái:
Gazda László: Codex, Kétnyelvű kiadás – Ediţie bilingvă, Bibliotheca Moldoviensis, Hargita Kiadóhivatal – Editura Harghita, Csíkszereda – Miercurea Ciuc. 2006.
Gazda László: Csángómagyar falvak – Moldvai magyar vonatkozású települések történeti tára 1-3 kötet /Budapest, Nap Kiadó, 2009-2011/
Erdély.ma

A kormány jóváhagyta a magyar kar létrehozatalát a MOGYE-n
A kormány keddi ülésén jóváhagyta azt a határozattervezetet, amely előírja az önálló magyar kar létrehozatalát a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE).
A kormányülés végén Catalin Baba oktatási miniszter kijelentette, hogy a jogszabállyal nem “találnak fel” semmilyen új tanulmányi programot, a kormány csak a tanügyi törvény előírásainak alkalmazása érdekében lépett, ha nem teszi, “hivatali visszaéléssel” vádolhatták volna.
A miniszter elmondta, a kormány tárgyalt arról is, hogy ugyanezen az egyetemen létrehozzon egy német nyelvű kart is, ám ez egy hosszabb távú terv.
A határozattervezet, amely tíz napig közvitán volt, előírja, hogy az egyetemen magyar nyelvű kar működik majd, orvosi, gyógyszerészeti és orvosasszisztensi képzést nyújt 325 diák számára, és angol nyelvűt 50 diáknak.
– Mai ülésén a kormány az anyanyelvű oktatás szempontjából egy rendkívül fontos határozatot hozott nemcsak azért, mert a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen belül létrejön egy külön magyar kar, hanem azért is, mert ezáltal sikerült érvényt szerezni az új oktatási törvény egy fontos rendelkezésének. A kormányhatározat elfogadása azt is jelenti, hogy van még egy kapaszkodó a törvény mellett, ami megoldja a helyzetet – nyilatkozta Markó Béla miniszterelnök-helyettes kedden, a kormányülést követően.
A kormányhatározat másik üzenete, hogy nem azoknak lett igazuk, akik feszültséget próbáltak szítani románok és magyarok között, hanem azoknak, akik úgy vélik, hogy 2012-ben nem szabad visszatérni Romániában a ’90-es évek közhangulatához” – tette hozzá.
– Milyen esélye van Victor Ponta PSD-elnöknek, aki támogatásáról biztosította az USL-t, hogy bizalmatlansági indítványt nyújtson be a kabinet ellen, valamint a PSD képviselőházi frakcióvezetőjének, aki közigazgatási bírósági eljárást helyezett kilátásba? – kérdeztük a miniszterelnök- helyettestől.
– Az ellenzék megtámadhatja, a kormányhatározat ugyanis tökéletesen beilleszkedik a törvényes előírásokba, és nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy úgy dolgoztuk ki és szavaztuk meg a törvényt, hogy mindezt lehetővé teszi – válaszolta Markó Béla.
Lényeges változás, hogy a kormányhatározat nyomán létrejövő karon a magyar oktatóknak módjuk lesz dönteni a magyar nyelvű oktatás különböző kérdéseivel kapcsolatosan. A kar kiépítése nehéz munka lesz, és ebben a magyar oktatókra jelentős feladatok várnak. Másrészt pedig az oktatási miniszternek és a minisztériumnak is nap mint nap oda kell figyelnie, hogy a MOGYE sorsa hogyan alakul, hogy megszülessen az érvényes charta, és a választásokban is mihamarabb érvényesülnie kell a normalitásnak” – mondta a miniszterelnök-helyettes, aki helyesnek ítélte meg, hogy pillanatig sem mondtak le arról, hogy az anyanyelvű oktatásnak megfelelő feltételeket kell biztosítanunk az orvosképzésben is.
– A közvitára bocsátott eredeti tervezethez képest a kormányhatározatba bekerült, hogy az egyetemnek azonnal neki kell látnia az új kar megszervezésének. Miután néhány nap múlva a kormányhatározat életbe lép, újra kell írni a chartát, amely az új kart is tartalmazza, meg kell szervezni a választásokat (szenátus, rektor), versenyvizsgákat kell hirdetni az oktatói és adminisztratív állások betöltésére.
Ehhez a támogatást a tanügyminisztériumnak kell biztosítania, amely jelenleg leállította az alapfinanszírozást és a fizetések folyósítását a MOGYE-n – válaszolta kérdésünkre Király András oktatási államtitkár.
– A kormányhatározat elfogadása előrelépést jelent, és azt igazolja, hogy egy jogállamban kötelező módon be kell tartani a törvényeket. Egy szűk érdekcsoport, amely országos ügyet kavart abból, ami máshol természetes, nem szegülhet ellen a törvényes előírásoknak. Nem tesz jót az egyetem hírnevének, ha továbbra is fennmarad a hónapok óta tartó feszült helyzet. El kell kezdenünk a tárgyalásokat a forráskezeléssel ideiglenesen megbízott Azamfirei Leonard professzorral. Elképzelésünk szerint az új kar két vagy három főintézetből állna – válaszolta kérdésünkre dr. Szabó Béla egyetemi tanár, a magyar oktatók választott képviselője.
– Reményeink szerint az oktatási minisztérium lehetőséget biztosít arra, hogy az oktatóhiányt pótolni tudjuk, s azok helyett, akik nem vállalják, új oktatókat alkalmazzunk.
– Tartani tudják-e a jelenlegi diáklétszámot?
– A meglévő diákokat nem veszíthetjük el, az első évek számára a preklinikai tantárgyak esetében nem olyan rossz a lefedettség, s vannak tantárgyak, amelyek esetében más egyetemekről pótolni tudjuk a tanárhiányt.
Bár kétségtelen, hogy zord idők elé nézünk, szeretnénk, ha építő jellegűek lennének a tárgyalások – tette hozzá a volt dékánhelyettes, akit korábban büntetésből váltottak le ebből a tisztségéből.
*
Időközben a MOGYE román egyetemi hallgatókat tömörítő ligájának alelnöke azt nyilatkozta, hogy a diákszervezet a közigazgatási bíróságon támadja meg a MOGYE-ről szóló kormányhatározatot, amely szerinte nem veszi figyelembe a diákok igényeit és újabb feszültségeket gerjeszt. Florin Buicu, a MOGYE szakszervezetének képviselője pedig azt nyilatkozta, hogy bepereli az oktatási minisztériumot, mivel megszegték a közigazgatási döntéshozatal átláthatóságáról szóló törvény előírásait.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Összefogás a magyar nyelvű felsőoktatásért
Zárónyilatkozatban kötelezték el magukat az erdélyi magyar felsőoktatás támogatása mellett a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) által a Határokon átnyúló összefogás a magyar nyelvű felsőoktatásért címmel Marosvásárhelyen szervezett konferencia előadói.
A március közepén megtartott értekezleten az erdélyi előadók a közösséget hitelesen szolgáló, a magyar nyelvű felsőoktatásért szót emelő Erdélyi Magyar Tudományegyetemek Vezetői Konferenciájának létrehozásáért szálltak síkra. A konferenciát követően az előadók (prof. dr. Kincses Ajtay Mária-Adrienne, a RMOGYKE elnöke, prof. dr. Bódis József, az MTA doktora, a Magyar Rektori Konferencia elnöke, a Pécsi Tudományegyetem rektora, prof. dr. Péterffy Árpád (Debreceni Egyetem, az Orvos- és Egészségtudományi Centrum, a Szívsebészeti Klinika), prof. dr. Dávid László, a Sapientia- Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, prof. dr. Miseta Attila, az MTA doktora, a Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar dékánja, prof. Tóth Csaba, az MTA doktora (Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Urológiai Klinika), prof. dr. Szabó Béla, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánhelyettese, dr. Horváth Gizella egyetemi docens, a Partiumi Keresztény Egyetem rektorhelyettese, prof. dr. Kellermayer Miklós, az MTA doktora, a Pécsi Tudományegyetem, Laboratóriumi Medicina Intézet, Magyar Egészségügyi Társaság elnöke, Derzsi Ákos RMDSZ-es parlamenti képviselő, az egészségügyi és családvédelmi bizottság és európai üzleti kapcsolatokért felelős bizottság tagja a hétfőn kiadott zárónyilatkozatban megfogalmazzák: “Célunk, hogy megvalósuljon az együttműködés szervezett formája a romániai, magyar nyelven (is) oktató egyetemek és a felsőoktatást támogató civil szervezetek között. Évente rendezünk olyan fórumokat, konferenciákat, ahol az egyetemek és a civil szervezetek együttműködési módozatait kidolgozzák és elemzik”.
A továbbiakban közlik: az erdélyi magyar nyelvű felsőoktatási intézmények vendégoktatók, közös kutatási programok, diákcserék iránti igényüket évente május 31-ig hozzák a Magyar Rektori Konferencia tudomására, hogy az anyaországból érkező segítség minél szervezettebb és hatékonyabb legyen. A Pécsi Tudományegyetem európai uniós pályázatokon együttműködne a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemmel, a Magyar Rektori Konferencia pedig vállalja, hogy a Magyarországon működő levelező doktori képzést kiterjeszti a romániai magyar felsőoktatás végzettjeire is. “Támogatjuk az Erdélyi magyar vezetői konferencia megalakulását, amely a Magyar Rektori Konferencia testvérszervezeteként kíván tevékenykedni, az alakuló gyűlést a közeljövőben a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem hívja össze” – áll a zárónyilatkozatban.
Az aláírók fontosnak tartják, hogy a Magyar Rektori Konferencia támogatja a romániai, magyar oktatási nyelvű egyetemek által létrehozandó vezetői konferenciával közös egyeztető testület megalakítását, amely egyfelől egyeztető, másfelől aktív, kezdeményező- véleményalkotó fórum lenne az erdélyi magyarságot is érintő oktatáspolitikában. Üzenetükben megfogalmazzák: az orvosi- gyógyszerészeti egyetem magyar tagozatának létrehozása nem veszélyezteti a román oktatást.
”A magyar oktatás fejlődése, jövője a román társadalomnak is fontos és hasznos, ugyanakkor az Európai Unió által elvárt – jog-és esélyegyenlőségen alapuló – együttműködés alapvető követelménye. A multikulturálisként meghatározott egyetemeken a különböző nemzetiségű oktatók és diákok közötti együttműködést fontosságának megfelelően kell kezelni, ebben a magyar közösségnek kezdeményező szerepet kell vállalnia. Fontos lenne, hogy az érintett román és a magyar oktatási intézmények vezetői évente találkozzanak, és tágítani kell az együttműködés kereteit, ugyanakkor fontos a magyar–magyar, a magyar–román diákszervezetek közötti együttműködés bővítése is” – teszik hozzá az aláírók. Hangsúlyozzák, amennyiben a román tanügyi törvényben szabályozott multikulturalitás érvényesítése a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen elmarad, és nem hozzák létre a magyar nyelvű, önálló struktúrájú orvosi és gyógyszerészeti képzést, “a magyar nyelvű felsőoktatási intézmények közösen fognak fellépni a megfelelő romániai és európai uniós fórumoknál anyanyelvű oktatásra való jogunk védelmében”. Úgy vélik, a MOGYE-n a magyar oktatás megmaradásához nélkülözhetetlen az anyaország támogatása, e célból évente meg kell szervezni az öt magyar orvosi és gyógyszerészeti egyetem tanszékvezetőinek egyeztető fórumát, az illetékes tisztségviselők részvételével.
A zárónyilatkozat utolsó, 13. pontja szerint “a keresztény, értékteremtő szellemiség jegyében kell képeznünk a jövő nemzedéket. A felsőoktatási intézmények fontos szerepe, hogy nemcsak jó szakembereket, hanem lelkükben, testükben egészséges embereket képezzenek”.
(a.)
Népújság (Marosvásárhely)

A dolgok helyreállítódásáról
Hármas könyvbemutató a Művészeti Egyetemen
A színházi világnap tiszteletére hétfő délután hármas könyvbemutatónak adott otthont a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem előcsarnoka. A zsúfolásig telt térben Albert Mária üdvözölte a megjelenteket és árulta el: Ungvári Zrínyi Ildikó Képből van-e a színház teste? – tér, kép, test és médium a kortárs színházban, Papp Éva A művészi beszéd útja a közbeszédtől a versmondásig című kötetekről, valamint Novák Ildikónak a Marosvásárhelyi Állami Bábszínház történetével foglalkozó könyvéről hallhat a nagyérdemű, a kiadványok az intézmény kiadója és a Mentor Kiadó közös munkájaként jelentek meg.
Papp Éva és Novák Ildikó kötetéről Kovács Levente szólt. – Papp Éva könyve Budapesten elvégzett doktoriskolai tézisének bővített változata, és az első olyan kötet, amely avatottan szól a beszéd kérdéseiről: a szerző színészi és tanári tapasztalatainak, egy megtett útnak az összessége. Tankönyvként, módszertanként is forgatható: nagyon világos felépítés jellemzi, mindenről beszél, de nem szószátyár, világosan, emberközelien fogalmaz. Foglalkozik a versmondás problémáival, a nonverbális kifejezőeszközökkel (amelyek húsz évvel ezelőtt még szentségtörésnek számítottak) – mondta a méltató, akinek kérdéseire a szerző válaszolt. Papp Éva Kányádival együtt vallja, a vers az, amit mondani kell, és igen, van értelme a versmondásnak napjainkban. Az elsőéves hallgatók rövid közjátéka után Novák Ildikó kötetéről szólt Kovács Levente. – A szerző dolgozatának én voltam az irányítója. A kötet tematikája bábszínházi jellegű. Fontos könyv: megalakult a bábtagozat, de ennek nincs igazán múltja, bábtörténeti háttere, az alapokat a semmiből kell megteremteni. A báb mostoha művészet volt mindig, holott némelyik bábszínész munkája a színészekénél is sokkal nehezebb. A könyv foglalkozik a vásárhelyi bábszínház megalakulásának előzményeivel, de kitér a szocialista kultúrpolitikára is, feltárni igyekszik az összefüggéseket. A kötet nagy érdeme, hogy megtaláljuk benne a társulat adminisztratív összetételét, művészi eszközeinek fejlődéstörténetét, a kiemelkedő alkotók – köztük Antal Pál, Haller József – pályáját, és olvashatunk igen jó előadás-elemzéseket is. Melléklete gazdag dokumentumanyagot tartalmaz. Novák Ildikó hozzátette: nem hagyta abba a bábokkal való kapcsolatot. – Mindent megteszek azért, hogy a diákok elhiggyék, a bábszínészet nem “mellékes” foglalkozás. Igyekszem megtalálni azt a belső lényeget, ami ezt a műfajt az emberiség tudatában megtartja, és tisztelegni azok előtt, akik nagyon sok munkát fektettek életünk minőségének jobbá tételébe. Ungvári Zrínyi Ildikó a kötettel kapcsolatosan elmondta, ez a könyv rendbetétel, a dolgok helyreállítódnak általa. Nagyon alapos munka, amely mögött végig ott állt a kíváncsiság. – Örülök, hogy igazi színháztörténész jelent meg a színen.
Ungvári Zrínyi Ildikó kötetét Kovács András Ferenc ismertette. – Érdekes, jól megtervezett könyvről beszélünk. Alapos, sok dologra, nagy feladathalmazra koncentráló mű, amely többszörös olvasatot biztosít. Tétje és tematikája a képpé szerveződött test. Jegyzetekből áll, egyszerre teatrológiai és színházantropológiai vizsgálódás. A szerző négy fejezetben a meglévő elméleteket, tételeket prezentálja, nagyon jó megfigyelőkészséget feltételező előadás-elemzéseken keresztül dolgozza fel mondandóját. És mindezt nem tolakodóan, nagyon jó az egyensúly. Képből van-e a színház teste? Mit látunk, mit nézhetünk? Mit szeretne és mit tud látni a néző, mivel lehetne megfogni? Jól megtanulni értelmezni, amit látunk: ez a könyv igazi értelme. A színházzal foglalkozó életforma aktívvá, odafigyelővé teszi az embert, megtanítja nézni. Van egy nézői réteg, amely most nő fel. És nem sértődik meg, mert nagyon sokféle. Hozzá is szól ez a kötet. Ungvári Zrínyi Ildikó a KAF kérdéseire adott válaszában elárulta, nem tudja, mi volt érdekesebb – előadásokat nézni, vagy megírni az élményanyagot. – A megélt színházi előadást le kell fordítani szövegre. Átszerveződőben a színház, új dolgok jelennek meg, színes formavilág alakul, és mi is színesen írhatunk minderről.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)

Kettős könyvbemutató a konzulátuson
Albert Ildikó székelyföldi pszichológus és Lászlóffy Csaba kolozsvári író új köteteit mutatták be hétfőn este a kolozsvári magyar főkonzulátus udvari termében. Albert Ildikó Mindennapi lelkünk, Az utazás divatja és Léleképítés című könyveit – amelyek a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadónál jelentek meg – Kozma Mária író ismertette, Lászlóffy Csaba Az éden kényszerképzete című, négy kisregényt tartalmazó kötetét (Napkút Kiadó) Kántor Lajos irodalomtörténész és a magyarországi Korpa Tamás irodalomkritikus, költő, szerkesztő méltatta.
Albert Ildikó pszichológus könyveinek bemutatása előtt Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul kifejtette: a pszichológia olyan tudomány, amely nagyon sok embert érdekel. Kozma Mária székelyföldi író először az önismeret szükségességéről és a reális én-kép kialakításáról kérdezte Albert Ildikót. A pszichológus-szerzőtől megtudtuk: a média azt sugallja, hogy boldognak és sikeresnek kell lennünk, ám az állandó boldogság irreális. – Ha felhagyunk a negatív gondolkodással, az előítéletekkel, akkor boldogabbak és sikeresebbek lehetünk. Nem kötelező mindent átvenni, amit a média és a környezet sugall.
Álmodozni is szabad, de nem kellene elszakadnunk a valóság talajától – hangsúlyozta Albert Ildikó, aki azt is elárulta, hogy könyvei pszichológusi bosszúságából is fakadtak. Mint kiderült, nem csak a szakmáján belül „ragadtatta magát” könyvírásra, hanem utazási élményei is írásra sarkallták. Ennek eredménye Az utazás divatja című könyv, a pszichológus pedig további könyvek írását is tervezi.
Az est következő programpontjának felvezetőjeként Kántor Lajos kifejtette: Lászlóffy Csaba eddig is nagy életművet alkotott. – Lászlóffy Csabát első sorban költőként tartjuk számon. Prózai műveiben főleg a magyar történelem témái jelennek meg, saját szemléletmódján átszűrve. A szerző egész életében versenyhelyzetben volt – például testvérével, Lászlóffy Aladárral, valamint kortársával, Szilágyi Domokossal –, amely sajátos ösztönzést jelentett. Az éden kényszerképzete című regényben ez a versenyhelyzet a világirodalomra is kiterjedt, hiszen a könyvben több írótól idéz, vagy megemlíti nevüket. Kassák Lajos, Szabó Dezső, Aquinói Tamás, Dosztojevszkij, Stendhal, Cholnoky neve különböző asszociációk formájában jelenik meg, és épül be Lászlóffy szövegébe – magyarázta Kántor. Korpa Tamás irodalomkritikus kiemelte: a négy évtizede publikáló szerző ebben a könyvében bravúros kultúrtörténetről és prózatechnikáról tett tanúbizonyságot. Lászlóffy Csaba megjegyezte: a négy kisregényt tartalmazó, most bemutatott könyvéből kettő a Funar-korszakot idézi, de az 1980-as évek lehallgató terrorjának bemutatása is nyomon követhető benne. Ugyanakkor könyvében a magyar nyelv és szókincs lehetőségeit is kipróbálta, tette hozzá a szerző.
A rendezvény folyamán Márkos Albert és Béres Melinda hegedűművészek R.M. Glier- és Bartók-hegedűduókat adtak elő, Jancsó Miklós színművész és Jancsó Hajnal előadóművész pedig részleteket olvasott fel a Lászlóffy-regényből.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Válaszlevél a Román Kormány alárendeltségében működő Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vezetőjének, dr. Horváth Istvánnak
A bihari „Da poftiți! – Igen, tessék!” kezdeményezés kapcsán közölt nyílt levelét először olvasva – túl a sajátos, egyetemi oktatótól szokatlan stíluson – nehéz volt eldönteni, hogy a partiumi magyar viszonyokban való tájékozatlansága, vagy a ferdítés és összemosás szándéka sarkalták-e írásra.
Nos, a tisztánlátás végett fontos leszögezni, hogy két egymástól független kezdeményezésről beszélünk. Az egyik, amit a múlt év augusztusában indítottak útjára civilek a Kolozsvári Magyar Napok keretében „Igen, tessék! – Da, poftiți!” mottóval. Ezt többek között az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kolozsvári szervezete is teljes mellszélességgel támogatta és támogatja. A másikat – rátelepedve a civil kezdeményezésre – a Bihar Megyei Tanács a megyei RMDSZ irányításával hirdette meg. A kolozsvári kezdeményezés főként a versenyszféra kereskedelmi és szolgáltató ágazatainak nyelvi jogi hiányosságainak pótlását célozta, míg a bihari RMDSZ kezdeményezése már elsősorban a hivatali nyelvhasználatra vonatkozik. A különbség ég és föld. A civil kezdeményezés hiánypótló módon az állampolgári jogérvényesítés korlátait feszegeti, míg a bihari RMDSZ-é egyszerű kampányfogás annak elfedésére, hogy képtelenek a helyi közigazgatáson belüli magyar nyelvhasználat legalapvetőbb, törvények szavatolta jogainak érvényesítésére. Ha „kisebbségkutatóként” mégsem volna róla tudomása, elmondanánk, Bihar megyében még a mintegy két tucat RMDSZ-es vezetésű önkormányzatban is csak korlátozottan érvényesülnek nyelvhasználati jogaink. Nem is beszélve a koalícióban vezetett Megyei Tanácsról, ahol egyáltalán nincsenek magyar nyelvű formanyomtatványok, a közérdekű dokumentumok egynyelvűek, a közgyűlési határozatokat nem fordítják le, az alárendelt intézmények többsége is teljes egészében egynyelvű, és így tovább. Addig, amíg a kolozsvári mozgalom jelmondata „Igen, tessék! – Da, poftiți!”, a bihariak, hogy a román partnerek érzékenysége véletlenül se sérüljön, a magyar szöveget téve másodiknak, „Da, poftiți! – Igen, tessék!” néven indították programjukat, sőt, külön logót is terveztettek. Ezek a különbségek még egy kutatónak is könnyedén feltűnhetnek. Jellemző, hogy amíg a román fél felé főként turisztikai kezdeményezésként tálalták programjukat, addig nekünk magyaroknak a nyelvhasználati, kisebbségjogi oldalát igyekeztek kidomborítani. A bihari érdekképviseleti impotencia beszédes jele, hogy az anyagi hátteret is csak külső források bevonásával, a magyar-román határon átnyúló pályázatként tudták megoldani. Így jutott az eredetileg a magyar nyelv használatának bátorítására született kolozsvári kezdeményezés a határ menti magyarországi önkormányzatokban biztosítandó román nyelvhasználatig. Ezek tények!
Megismételjük, tehát: felelőtlennek, szégyenletesnek és károsnak tartjuk, hogy amit a román állam 90 éven át nem tudott elérni, azt a bihari RMDSZ kezdeményezése megoldja, jelesül, hogy a román közigazgatási nyelv átlépi a trianoni határt. Nem mindennapi teljesítmény. Mint ahogyan az sem, hogy bár a fentieket kellőképpen érthetően mondtuk el, Ön valamilyen oknál fogva szükségét érezte a két egymástól teljes mértékben különböző ügyet összemosni. Értetlenül állunk, már csak azért is, mert Öntől, mint civiltől, függetlennek gondolt kutatótól, mint a kezdeményezés egyik ötletgazdájától vártuk volna, hogy elsőként fejezze ki nemtetszését az ellen, hogy egy hasznos helyi kezdeményezést a politikum teljesen kifordít, és kampányeszközzé süllyeszt. Értetlenül állunk látszólagos tájékozatlansága előtt is, hiszen Ön az utóbbi időben, igaz a helyi RMDSZ ügyvezető elnökének meghívására, de több előadást is tartott Nagyváradon, és igen jó viszonyt tartanak fenn. Ami viszont nálunk is „spontán pupillatágulást” okozott, az a balliberális köröktől már megszokott stílus. Esélyes, hogy „kisebbségkutatóként”, az elmélet hűvös, szenvtelen embereként érintetlenül hagyja, hogy az elmúlt két évtizedben több mint 400 ezer fővel fogyó közösségünk élet-halál harcot folytat megmaradásáért, hogy közösségi jogainkat az Ön munkáltatója, a Román Kormány nap mint nap veszi semmibe, de számunkra a megmaradás nem „vitézkötésesen, díszmagyarosan hangzatos filozófia”. Zárásként pedig, jó ha tudja, hogy a kárpát-medencei magyarság megmaradásának fundamentumát – ahogyan igen képiesen megfogalmazta – az „őshonosság féltéglái” alkotják, és nem a nemzetköziség cizellált cinizmusszövetének pókfonalai tartják fenn.
Az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar Megyei Szervezete
erdon.ro

MOGYE-ügy kipipálva
Elfogadta tegnap a kormány a marosvásárhelyi magyar karról szóló határozatot
„Az RMDSZ kitartó és következetes politikai küzdelme nyomán a kormányülésen elfogadtuk a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) belül az önálló magyar kar létrehozására vonatkozó kormányhatározatot” – jelentette be az Ungureanu-kabinet tegnapi ülése után Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke. A kormányhatározat elfogadására tíznapos közvita után került sor. Mint ismeretes, a koalíciós pártok március 12-i, hétfői találkozása után egyeztek meg a felek abban, hogy a március 13-i, keddi kormányülésen első olvasatban elfogadják azt a kormányhatározatot, amely a magyar kar létrehozását biztosítja a vásárhelyi egyetemen. Az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor és Markó Béla miniszterelnök-helyettes akkor személyesen találkoztak Mihai Răzvan Ungureanu miniszterelnökkel, hogy a kormányhatározat szövegéről, tartalmáról egyeztessenek.
Kelemen Hunor: csak a törvény betartását kértük
„Minden lehetséges demokratikus és politikai eszközt felhasználtunk annak érdekében, hogy a MOGYE-n megalakulhasson az önálló magyar kar, ezt szavatolja a most elfogadott kormányhatározat. Az RMDSZ nem kért mást, csak a törvény betartását. Az az áldatlan állapot, amely ezzel az üggyel kapcsolatosan kialakult, kizárólag az egyetem vezetősége miatt történt, hiszen ők voltak azok, akik nem akarták a törvényt alkalmazni. Az önálló kar megalakulása semmilyen módon nem károsítja a román nyelvű oktatást, és a szövetség nevében viszszautasítok minden olyan vádat, amely erre vonatkozik. A kormányhatározat a MOGYE magyar tanárainak és diákjainak a kezébe adja sorsuk alakítását, az RMDSZ minden olyan feladatot elvégzett, amire egy politikai alakulatnak lehetősége volt” – nyilatkozta Kelemen Hunor szövetségi elnök. Hozzátette, köszönettel tartozik az RMDSZ minden képviselőjének és szakemberének, akik szívós, rendületlen munkája nélkül nem alakulhatott volna meg az önálló magyar kar a marosvásárhelyi egyetemen.
325 magyar hely
A kormányhatározat az alkotmány 108-as cikkelyének, illetve az oktatási törvény 132-es paragrafusa 5. bekezdésének szellemében született meg. A MOGYE-n belül megalakul egy új, önálló kar, amely a következő szakokat tartalmazza: általános orvosi képzés magyar és angol nyelven, gyógyszerész-képzés magyar nyelven, valamint nővérképző magyar és román nyelven. A kormányhatározat előírása szerint az új kar köteles lebonyolítani a belső választásokat, illetve megtenni azokat az adminisztrációs lépéseket, amelyek során elfoglalják az üres állásokat. Az új, önálló kar esetében is a Felsőoktatás Minőségét Biztosító Intézmény állapítja majd meg a maximális diáklétszámot. A karon 325 magyar és 50 angol tannyelvű helyet hirdetnek, a bábaképző 25 helyén pedig közel fele-fele arányban osztoznak a románul és magyarul tanuló hallgatók.
Baba: német is lesz
Cătălin Baba oktatásügyi miniszter a kabinet ülése után azt mondta: a kormányhatározat nem vezet be új oktatási programot az egyetemen, egyszerűen érvényt szerez az oktatási törvénynek, amely a tanintézményen belül szervezeti önállóságot ír elő a romániai többnyelvű egyetemeken. A tárcavezető szerint a kabinet német nyelvű orvosképzést is indítana a MOGYE-n, ez azonban távlati terv, tette hozzá.
Markó: győzött a józan ész
Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ volt szövetségi elnöke szerint a kormányhatározat hosszú viták eredménye. „Mégiscsak a józan ész győzött és nem azok, akik minden módon feszültséget akartak kelteni románok és magyarok között, és akiknek részben sikerült is elrontani a közhangulatot” – mondta Markó. Hozzátette, a karnak költségvetési önállósága lesz, és az is fontos, hogy a magyar oktatói közösség maga gondoskodhat az utánpótlás kineveléséről. Király András a szaktárca kisebbségi oktatásért felelős államtitkára az MTI-nek elmondta: a közvitára bocsátott eredeti tervezethez képest a kormányhatározatba bekerült az, hogy az egyetemnek azonnal meg kell kezdenie az új kar megszervezését. A határozat határidőket is megállapít, amelyek lehetővé teszik, hogy az egyetem és az új kar vezetőségének megválasztása után ősszel már különálló kar keretében folytatódjék a magyar orvos- és gyógyszerészképzés a MOGYE-n.
Markó Béla és Kelemen Hunor együttes erővel győzködték a kormányfőt a törvény betartásának fontosságára
Kierőszakolt kar
Az önálló kar kormányhatározattal való létrehozására azért volt szükség, mert a MOGYE szenátusa az oktatási minisztérium többszöri felszólítása ellenére sem volt hajlandó olyan egyetemi chartát megszavazni, amely utat nyitott volna a magyar nyelvű orvosképzés intézményen belüli szervezeti önállósulása előtt. A magyar tagozat megalakítását 2011 óta törvény írja elő, de ezt a tanintézmény vezetősége – az egyetemi autonómiára hivatkozva – következetesen megtagadta. Az oktatási törvény 135. paragrafusa kimondja, a multikulturális intézményekben a kisebbségi oktatás számára tagozatokat/részlegeket kell kialakítani, amelyek az oktatás megszervezésében autonómiát élveznek. A törvény a kisebbségi tagozat oktatóira bízza, hogy belső működési szabályzatot hozzanak létre, amely a tagozaton belüli választásokra is kitér, ugyanakkor azt is leszögezi, hogy ennek a szabályzatnak összhangban kell lennie az egyetem chartájával. A törvény 132. paragrafusa kimondja, alapesetben az egyetem szenátusának a határozata alapján hoz létre a kormány új egyetemi karokat. A törvénycikkely ötödik bekezdése azonban arra is kitér, hogy indokolt, rendkívüli esetben a kormány létesíthet új kart egy egyetemen belül.
Az USL támadni készül
Az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke, Victor Ponta bejelentette, hogy a szociálliberális pártszövetség bizalmatlansági indítványt terjeszt be az Ungureanu-kabinet ellen, ha etnikai szegregációt vezet be a MOGYE-n.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Erősít a „Tőkés-tröszt”
Beigazolódtak az ÚMSZ év eleji értesülései, miszerint a Tőkés Lászlóék politikai érdekeltségébe tartozó Udvarhelyi Híradó Kft.-hez készül átigazolni Dénes László újságíró. A Reggeli Újság volt főszerkesztőjét a kiadóvállalat az Udvarhelyi Híradó napilap lapigazgatójává nevezte ki – írta kedden az MTI. Lapunk idei január 4-i számában A „Tőkés-trösztnél” Dénes? címmel közölt írást név nélkül nyilatkozó forrásokra hivatkozva arról, hogy a nagyváradi napilap főszerkesztője megválik tisztségétől és tárgyalásokban áll az Udvarhelyi Híradó kiadóval. Dénes Lászlót akkor nem tudtuk elérni, ám másnap a Reggeli Újságban dörgedelmes írásban cáfolta az ÚMSZ értesüléseit.
Változások történtek az Udvarhelyi Híradóhoz tartozó másik sajtótermék, az Erdélyi Napló élén is. A kiadó Csinta Samut nevezte ki a hetilap főszerkesztőjévé. Az új főszerkesztő az MTI-nek elmondta, elvileg március 19-től érvényes a kinevezése, de április elsejétől veszi át Makkay József leköszönő főszerkesztőtől a hetilap irányítását. Hozzátette, nemcsak személyi változás történik az Erdélyi Naplónál. Egy olyan színes magazin kialakítására kapott megbízást, amilyen még nem létezett az erdélyi magyar sajtópiacon. Hozzátette, az új lap a jobboldali konzervatív értékek mentén szeretne igényes, tartalmas olvasnivalót nyújtani az erdélyi magyar közönségnek. Csinta Samu 2008-ig a Krónika napilap főszerkesztője volt, azóta a Háromszék napilap újságírójaként dolgozott. Kijelentette, több hónapos átmeneti időszak következik az Erdélyi Napló életében, ősz elején jelenik meg az A4-es formátumú színes magazinná alakult Erdélyi Napló, amely a Heti Válasz példáját szeretné követni Erdélyben.
Az Udvarhelyi Híradó Kft. – amely eredetileg az azonos nevű udvarhelyszéki napilap kiadására alakult – a magyarországi kormányváltás után az egyik legjelentősebb erdélyi magyar lapkiadóvá nőtte ki magát. Kiadja az Udvarhelyi Híradó, a Csíki Hírlap, a Vásárhelyi Hírlap és Gyergyói Hírlap napilapokat, az Erdélyi Napló hetilapot és januártól a Krónika napilap kiadását is átvette. A kiadóhoz tartozik ugyanakkor a Székelyhon hírportál is. A kiadóvállalatban 2011 júniusában a Magyarországon bejegyzett Határok Nélkül a Magyar Nyelvű Sajtóért Alapítvány szerzett többségi tulajdonrészt, az ügylethez a Szerencsejáték Rt. biztosított 250 millió forintos támogatást.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Iancu Laura: magánvéleményem az, hogy nincsenek csángók. – Interjú
Iancu Laura (1978-, Magyarfalu) költő, író, óvópedagógus, hittantanár, politológus és a közelmúltban szerezte meg a doktorátusát a PTE néprajz szakán. A következő könyve az Ünnepi Könyvhétre várható, március 15-én József Attila-díjjal jutalmazták – „…A magánvéleményem az, hogy nincsenek csángók. Persze, dehogyis nem, hogyne volnának, vannak. Az én értelmezésemben moldvai magyarok vannak, a csángóság pedig állapot. A népcsoport s ezáltal a nyelv, a kultúra valamikor leszakadt, és elindult a saját útján, minden természetes és nem-természetes hatás, inspiráció a román közösségből, nyelvből, kultúrából érkezett. A moldvai csángók Moldvába települt – többnyire – erdélyi magyarok és székelyek. Mint földrajzi kategóriát, kulturális jegyet kifejező fogalmat elfogadom a csángó szót, de tudjuk, hogy csángóknak nevezik a gyimesieket, a barcaságiakat, olykor a Déva és Bácska térségében élő menekült vagy telepes székelyeket, tehát azokat, akik kiszakadtak a tömb magyarságból. A csángó problematikához, a probléma gyökeréhez az is hozzátartozik, hogy a másság jegyét és fogalmát kívülről ragasztották a moldvai magyar népcsoportra…” (univpecs.pte.hu)
Erdély.ma

Zaklatják a vármegyéseket – Államellenes a rovásírás-oktatás?!
Felkeltette a román titkosszolgálat érdeklődését a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi tagszervezete által útjára indított rovásírás-tanfolyam. Az első kurzus után Szőcs Zoltánt, a mozgalom helyi elnökét telefonon vonták kérdőre, illetve a helyi rendőrség is ellátogatott a tanfolyamnak helyet biztosító tanintézménybe.
A HVIM kézdivásárhelyi szervezete szombaton tartotta első rovásírás-tanfolyamát a céhes városban. A négy hétvégére tervezett, ingyenes rendezvény első felvonásának a Turóczi Mózes 1–8. Osztályos Iskola adott otthont, amelyen húsz résztvevő – különböző korosztályt képviselve – kapcsolódott be a rovásírás és -olvasás alapjainak elsajátításába.
Szőcs Zoltán HVIM-elnöknél akkor telt be a pohár, amikor a rendezvényt követően, hétfőn egy telefonhívást kapott a román titkos-szolgálattól.
– Az illető magyarul beszélt, kissé udvarhelyies akcentussal, és Kovács Ferencként mutatkozott be, a román titkosszolgálattól – részletezte Szőcs. – Elmondta, bukaresti parancsra érdeklődik, és arra kíváncsi, hogy mit tanítottunk a rovásírás-tanfolyamon, ki tartott órát, hányan voltak, és ezekhez hasonló kérdésekkel bombázott. Meglepődtem, egyrészt mert titkosított számról hívtak, de hát azért titkosszolgálat, aztán azt válaszoltam, ha ennyire érdekli, akkor jöjjön el a következő kurzusunkra, mert mindenkit szívesen látunk.
Szőcs elmondta, tudja, hogy a vármegyések tevékenysége szálka a hatóságok szemében, pedig soha semmi törvény- vagy államelleneset nem tettek, rendezvényeket, segélyakciókat, koncerteket hoznak tető alá, ennek ellenére állandóan megfigyelés alatt állnak.
– Ez utóbbi eset felháborító, hiszen a rovásírás-oktatás tudtommal nem államellenes cselekedet – fakadt ki Szőcs. – A telefonhívás pedig értelmezhető fenyegetésnek, ugyanis mivel nem adtam kielégítő választ a titkosrendőrnek, az illető félreérthetetlen hangnemben jelentette ki, hogy majd találkozunk.
A rendezvényen nem történt rendbontás, a szervezet az iskola vezetőségétől kért és kapott engedélyt a tanfolyam megtartására. Ennek ellenére a rákövetkező napokban valaki vagy valakik a helyi rendőrség munkatársait is kiküldték az eseménynek otthont adó tanintézménybe.
A HVIM-elnök szerint az egész akció célja az, hogy megfélemlítsék a tagokat, illetve azokat az embereket, intézményeket, akikkel együtt dolgoznak.
– El akarják lehetetleníteni az egész mozgalmat. Azt, hogy minden egyes rendezvényünkön megjelennek, filmeznek, jegyzetelnek, megszoktuk, de ez az utólagos kikérdezés, túlzott érdeklődés aggasztó – fogalmazott Szőcs. – Hangsúlyozom, a tanfolyamon bárki részt vehet, jöjjenek el a rendőrök is, civilben vagy egyenruhában mindegy, úgyis felismerjük őket, legalább látni fogják, hogy milyen ártalmatlan dolgot fújtak így fel.
A vármegyések panasza kapcsán a megyei rendőrség szóvivőjétől, Buzsi Andreától érdeklődtünk, aki elmondta, nem ismeri a titkosszolgálat módszereit, azt viszont megjegyezte, a rejtett számú hívás lehet egy egyszerű tréfa is, vagy netán provokáció.
Nagy Sz. Attila
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Baba: A MOGYE-nek gyorsan ki kell dolgoznia egyetemi chartáját
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemnek (MOGYE) sürgősen ki kell dolgoznia egyetemi chartáját, a megválasztott rektor elismerése jogi kérdés, amelyről a következő napokban tárgyalunk, nyilatkozta Catalin Baba tanügyminiszter.
Catalin Baba elmondta, hogy a MOGYE orvosi és gyógyszerészeti magyar karának létrehozataláról szóló kormányhatározat elfogadása után az intézménynek sürgősen ki kell dolgoznia a multikulturális egyetemi chartát. Ha a kolozsvári Babes- Bolyai Tudományegyetem dokumentumát vennék alapul, akkor munkájuk nem tartana hat óránál tovább.
”A MOGYE új karának létrehozatala nem etnikai elszakadás, hiszen az intézménynek jelen pillanatban is vannak magyar, angol és román oktatási programjai. Az intézménynek sürgősen ki kell dolgoznia az egyetemi chartát, hogy törvényesen működhessék, és ez hat óra alatt megvalósítható, ha alapul veszik a két multikulturális intézmény, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem, illetve a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem dokumentumát” – fejtette ki Catalin Baba.
A MOGYE-n megválasztott rektor személyének elismeréséről, akit nemrég fő hitelutalványozónak is kineveztek, a miniszter elmondta, hogy ez jogi ügy, amely rendezésén dolgoznak. “Ha elfogadják a chartát, következhet az újabb lépés, azaz a választások, a prodékán, a kari tanács tagjainak és a prorektor-jelölteknek a kiválasztása. Keressük a jogi megoldást a megválasztott rektor esetében” – mondotta a miniszter. Elismerte: gond lehet a humán erőforrással, de ez a román és az angol szakokon is felmerül, nemcsak a magyar oktatásnál, és emlékeztetett, hogy kötelező módon öt diákra kell egy tanárnak jutnia.
Leonard Azamfirei, a MOGYE választott rektora közölte, kikéri az egyetem szenátusának véleményét a keddi kormányhatározatról, mondván, hogy azt alkalmazni kell, de kérdés, hogy ki által, mert “adminisztratív űr” támadt, ugyanis a tanügyminisztérium nem ismerte el a választásokat.
Népújság (Marosvásárhely)