Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2011. november 13.
Van-e élet az egyetem után Székelyföldön?
A felsőoktatás térségi szerepvállalásának és gyakorlatiasabbá tételének fontosságát hangsúlyozták november 11-én Csíkszeredában, a megyeházán tartott Sikeres Székelyföld konferencián.
A 2009-ben elkezdett rendezvénysorozat szervezői Hargita és Kovászna megye tanácsa, a Hargita Megyei Kulturális Központ, a Székelyföld Fejlesztési Intézet, a Háromszék Fejlesztési és Kutatási Központ, valamint a Hargita Népe Kiadó. A szakmai fórumon a székelyföldi felsőoktatási intézmények vezetői, illetve munkatársai, önkormányzati vezetők, társadalomkutatók, középiskolai tanárok, közéleti szereplők vettek részt a térség felsőfokú képzését elemezve.
A jelenlévőket Biró A. Zoltán, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Műszaki és Társadalomtudományi Karának dékánja köszöntötte, aki annak a kérdésnek a megtárgyalását vezette fel, hogy a szakmai tudást hogyan lehet a legjobban hasznosítani Székelyföldön, és felhívta a figyelmet a felsőoktatási intézmények és a középiskolák kapcsolatának fontosságára, tekintettel a bolognai rendszerre. „Olyan megoldásokat keresünk, amelyeket saját magunk, intézményi hatáskörünkben kivitelezni tudunk” – mondta a dékán.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke szerint a térség önkormányzatainak és felsőoktatási intézményeinek a legfőbb célja a fiatalok itthon tartása vagy hazatérésének támogatása kell hogy legyen, olyan körülmények megteremtése, hogy a frissen végzettek akár a legkisebb faluban is értelmét lássák az elhelyezkedésnek. Ennek érdekében már történtek lépések, a tanácselnök példaként említette a csíkszeredai szolgálati lakások építését szakorvosok számára, amellyel a fiatal orvosokat szeretnék a megyei kórházba vonzani. Ezt hasonló lépéseknek kell követniük, közös stratégia alapján. „Bizonyos kérdésekben egységesen kell fellépnünk nekünk, székelyföldi intézményvezetőknek, például a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyében, és meg kell győznünk arról a többséget, hogy szükségünk van a saját elit utánpótlásának biztosítására, kinevelésére” – jelentette ki a Hargita megyei tanácselnök.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke az utóbbi hat–nyolc évben Székelyföldön bekövetkezett változásokra hívta fel a figyelmet, amelyek mind-mind az itt lakók életminőségének javulását szolgálják. Így jelentős fejlesztések történtek az infrastruktúrában, ennek kapcsán Tamás Sándor a legnagyobb beruházásnak a Kökös–Maroshévíz-országutat nevezte meg. Ma már nem igaz az, hogy Székelyföldön a legrosszabbak az utak, jelentette ki a Kovászna megyei tanácselnök, aki kitért arra a jelenségre is, hogy magyar fiatalok egyre nagyobb számban telepednek haza külföldről vagy nagyvárosokból, ugyanakkor tudatos gyerekvállalás jellemző körükben. „Székelyföld akkor lesz sikeres, ha a társadalom minden szegmense megérti ennek fontosságát, és folyamatosan érte dolgozik. Mi ezzel a rendezvénysorozattal valamennyi szegmenst megpróbáljuk megszólítani” – mondta Tamás Sándor hozzátéve: nincs ellenére, hogy a fiatalok elmenjenek innen, de jöjjenek is vissza, és szülőföldjükön hasznosítsák tudásukat, tőkéjüket, ahogy az régen is történt.
Dr. Tóth Tamás, a gödöllői Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának oktatója a kollégájával, a szintén jelen lévő dr. Káposzta Józseffel közösen készített szakmai prezentációját mutatta be Egyetem az oktatáson, kutatáson túl címmel. Tóth szerint az az egyetemi oktató „ér valamit”, akinek gyakorlati tapasztalata van, tehát például aki közgazdaság-tudományt tanít, az vegyen részt például vállalkozás vezetésében is. Összegzőjében elhangzott, hogy az egyetemeken még mindig a tömegképzés és a kutatóegyetemmé válás a fő gondolkodási irány, és nem vált stratégiává a régió felsőoktatási intézményei körében a térségi szerepvállalás, holott erre kellene fektetni a hangsúlyt, ezért továbbra is fontos célkitűzés a régió, illetve a helyi társadalom iránt elkötelezett szolgáltató egyetem koncepciójának kidolgozása.
A konferencia kerekasztal-beszélgetéssel zárult. Elhangzott, hogy a mai tanácskozásról kiadvány készül, a korábbiakhoz hasonlóan, valamint éves összefoglaló kötet kiadását is tervezik, akárcsak szakprogramok, tervek kidolgozását. A közös stratégiák kidolgozásában Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök összhangot szorgalmazott, közös adatbázisok, munkafelületek kialakításában ígérve segítséget, továbbá javasolta, hogy készüljön felmérés az elmúlt tíz év székelyföldi felsőoktatási eredményeiről, illetve dolgozzanak ki projekteket hálózati fejlesztésekre.
erdon.ro
A felsőoktatás térségi szerepvállalásának és gyakorlatiasabbá tételének fontosságát hangsúlyozták november 11-én Csíkszeredában, a megyeházán tartott Sikeres Székelyföld konferencián.
A 2009-ben elkezdett rendezvénysorozat szervezői Hargita és Kovászna megye tanácsa, a Hargita Megyei Kulturális Központ, a Székelyföld Fejlesztési Intézet, a Háromszék Fejlesztési és Kutatási Központ, valamint a Hargita Népe Kiadó. A szakmai fórumon a székelyföldi felsőoktatási intézmények vezetői, illetve munkatársai, önkormányzati vezetők, társadalomkutatók, középiskolai tanárok, közéleti szereplők vettek részt a térség felsőfokú képzését elemezve.
A jelenlévőket Biró A. Zoltán, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Műszaki és Társadalomtudományi Karának dékánja köszöntötte, aki annak a kérdésnek a megtárgyalását vezette fel, hogy a szakmai tudást hogyan lehet a legjobban hasznosítani Székelyföldön, és felhívta a figyelmet a felsőoktatási intézmények és a középiskolák kapcsolatának fontosságára, tekintettel a bolognai rendszerre. „Olyan megoldásokat keresünk, amelyeket saját magunk, intézményi hatáskörünkben kivitelezni tudunk” – mondta a dékán.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke szerint a térség önkormányzatainak és felsőoktatási intézményeinek a legfőbb célja a fiatalok itthon tartása vagy hazatérésének támogatása kell hogy legyen, olyan körülmények megteremtése, hogy a frissen végzettek akár a legkisebb faluban is értelmét lássák az elhelyezkedésnek. Ennek érdekében már történtek lépések, a tanácselnök példaként említette a csíkszeredai szolgálati lakások építését szakorvosok számára, amellyel a fiatal orvosokat szeretnék a megyei kórházba vonzani. Ezt hasonló lépéseknek kell követniük, közös stratégia alapján. „Bizonyos kérdésekben egységesen kell fellépnünk nekünk, székelyföldi intézményvezetőknek, például a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyében, és meg kell győznünk arról a többséget, hogy szükségünk van a saját elit utánpótlásának biztosítására, kinevelésére” – jelentette ki a Hargita megyei tanácselnök.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke az utóbbi hat–nyolc évben Székelyföldön bekövetkezett változásokra hívta fel a figyelmet, amelyek mind-mind az itt lakók életminőségének javulását szolgálják. Így jelentős fejlesztések történtek az infrastruktúrában, ennek kapcsán Tamás Sándor a legnagyobb beruházásnak a Kökös–Maroshévíz-országutat nevezte meg. Ma már nem igaz az, hogy Székelyföldön a legrosszabbak az utak, jelentette ki a Kovászna megyei tanácselnök, aki kitért arra a jelenségre is, hogy magyar fiatalok egyre nagyobb számban telepednek haza külföldről vagy nagyvárosokból, ugyanakkor tudatos gyerekvállalás jellemző körükben. „Székelyföld akkor lesz sikeres, ha a társadalom minden szegmense megérti ennek fontosságát, és folyamatosan érte dolgozik. Mi ezzel a rendezvénysorozattal valamennyi szegmenst megpróbáljuk megszólítani” – mondta Tamás Sándor hozzátéve: nincs ellenére, hogy a fiatalok elmenjenek innen, de jöjjenek is vissza, és szülőföldjükön hasznosítsák tudásukat, tőkéjüket, ahogy az régen is történt.
Dr. Tóth Tamás, a gödöllői Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának oktatója a kollégájával, a szintén jelen lévő dr. Káposzta Józseffel közösen készített szakmai prezentációját mutatta be Egyetem az oktatáson, kutatáson túl címmel. Tóth szerint az az egyetemi oktató „ér valamit”, akinek gyakorlati tapasztalata van, tehát például aki közgazdaság-tudományt tanít, az vegyen részt például vállalkozás vezetésében is. Összegzőjében elhangzott, hogy az egyetemeken még mindig a tömegképzés és a kutatóegyetemmé válás a fő gondolkodási irány, és nem vált stratégiává a régió felsőoktatási intézményei körében a térségi szerepvállalás, holott erre kellene fektetni a hangsúlyt, ezért továbbra is fontos célkitűzés a régió, illetve a helyi társadalom iránt elkötelezett szolgáltató egyetem koncepciójának kidolgozása.
A konferencia kerekasztal-beszélgetéssel zárult. Elhangzott, hogy a mai tanácskozásról kiadvány készül, a korábbiakhoz hasonlóan, valamint éves összefoglaló kötet kiadását is tervezik, akárcsak szakprogramok, tervek kidolgozását. A közös stratégiák kidolgozásában Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök összhangot szorgalmazott, közös adatbázisok, munkafelületek kialakításában ígérve segítséget, továbbá javasolta, hogy készüljön felmérés az elmúlt tíz év székelyföldi felsőoktatási eredményeiről, illetve dolgozzanak ki projekteket hálózati fejlesztésekre.
erdon.ro
2011. november 13.
A Magyar Szórvány Napja – egyedülálló kezdeményezés a magyar nemzetközösségben
„Itt kell megvessük a lábunkat annak érdekében, hogy a szórvány ne tűnjön el, hogy a tömb megerősödjön, és ne szórványosodjon el” – jelentette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök szombaton, Déván, a Magyar Szórvány Napjának megnyitóján.
Az RMDSZ 10. Kongresszusa november 15-ét, Bethlen Gábor születésének a napját, az Összefogás jegyében a Magyar Szórvány Napjának nyilvánította. Ennek jegyében szerveztek hétvégén kétnapos rendezvénysorozatot Hunyad megyében.
Szombaton délelőtt szórványkonferenciával kezdődött a rendezvénysorozat. Winkler Gyula, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke nyitotta meg a konferencia munkálatait, mondván, több mint egy millió magyar ember megválasztott képviselőit üdvözölheti ezen a konferencián.
„ Mi, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség képviselői az elmúlt 22 évben rengeteget terveztünk, dolgoztunk, voltak kudarcaink és sikereink egyaránt. Az egyik nagy kihívás számunkra a szórványban élő magyar emberek sorsának, jövőjének a mindenki által elfogadott rendezése volt. Az interetnikus közegben elő magyar emberek sorsa továbbra is kiemelten fontos számunkra, ezért is fogadtuk el a nagyváradi kongresszuson a Szórvány Napjának megünneplésére vonatkozó javaslatot” – mondta el megnyitóbeszédében Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke párhuzamba állította az 1989 óta eltelt 22 évet a két világháború közötti 22 évvel, amelyről Mikó Imre készített felmérést.
„A mi 22 évünk nagyon gyorsan eltelt, számvetésre, új tervekre, célkitűzésekre van szükségünk. Az erdélyi magyar közösségen belüli kapcsolatok megerősödtek, ilyen szempontból példamutató a székelyföldi és a szórványmegyék közötti együttműködés. Az összefogás újabb ékes bizonyítéka ez a kapcsolat, amellyel ismét megmutattuk, hogy képesek vagyunk legyőzni a kishitűséget. Nemzeti értékeink mellett közösségünk számára a legfontosabb a bizalom. Ezt mi a legválságosabb időkben is megőriztük, ezt kell tovább erősítenünk a jövőben is. A népszámlálási kampányunkban hasznát „Minden magyar számít” szlogenünk továbbra is aktuális, főként itt, a szórványban, ez a konferencia is ezt szolgálja” – hangsúlyozta a szövetségi elnök.
„A Szórvány Napja jó alkalom arra, hogy közösen, összefogásban a történelmi egyházak, a civil és szakmai szervezetek és a politikum képviselői olyan projekteket, terveket dolgozzanak ki, amelyek megerősítik a szórványközösségeket” – jelentette ki Winkler Gyula a Szórvány Napjának megnyitóján, majd Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke köszöntötte a résztvevőket. „Élnek magyarok a Tündérkerten belül is, nekünk elsősorban velük kell keresnünk a kapcsolatot. Az Összetartozunk programot sikerült tartalmas és jó rendezvényekkel feltöltenünk, az elmúlt évben pontosan 77 közös eseményt szerveztünk a program keretei között” – számolt be Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki szervezetének elnöke. Dézsi Attila Hunyad megyei prefektus végvári katonáknak nevezte a Hunyad megyei magyarságot, majd röviden ismertette a Megyeháza épületének történetét, amely az egykori Hunyad Vármegye Háza volt.
Végezetül Böjthe Csaba testvér szólalt fel, aki arról beszélt, hogy 20 éve él Déván és megállapította, hogy élhető itt az élet. „2300 gyereket nevelünk Dél-Erdélyben és soha nem ért sem engem, sem a gyerekeket bántódás amiatt, hogy magyarok vagyunk. Ezek tények, amelyek biztonságot adnak. Értékelem ennek a konferenciának a hangnemét és egyetértek vele: nem a vészharangokat kell kongatni, mert élhető itt az élet magyarként, hanem közös célokon és ezek megvalósításán kell gondolkodnunk, partnerségben a helyi hatóságokkal” – osztotta meg gondolatait Böjthe atya.
A szórványkonferencia délelőtti előadásán Az oktatási törvény által nyújtott lehetőségek a szórványban címmel tartott előadást Magyari Tivadar, az RMDSZ főtitkárhelyettese, Lakatos András, a kalotaszentkirályi Ady Endre Általános Iskola igazgatója pedig a szórványkollégium programot ismertette.
13 órától került sor a dévai prefektúra épülete előtt a Barcsay Ákos erdélyi fejedelem emlékoszlopának ünnepélyes leleplezésére, amely Hunyad megye első köztéri magyar emlékműve. Kelemen Hunor szövetségi elnök az ünnepélyes leleplezésen elmondta: „sokszor vádolnak minket, erdélyi magyarokat azzal, hogy a múlt fele fordulunk. Azonban mi úgy véljük, ahhoz, hogy tudjuk, mire alapozunk, mire építjük jövőnket, ismernünk és vigyáznunk kell múltunk értékeire”.
Nagybarcsai Barcsay Ákos (1619-1661) erdélyi fejedelem, lugosi és karánsebesi bán, Hunyad vármegye főispánja, fejedelmi tanácsos, II. Rákóczi György idején Erdély politikai életének egyik meghatározó alakja. A most felavatott emlékművet eredetileg a XIX. században emelték, a nagybarcsai Barcsay birtok egykori parkjában. A parkot 1947 után felszámolták, mezőgazdasági területté alakították. Az emlékmű a közelmúltig egy kukoricás közepén porladt, most restaurálták és a Hunyad megyei prefektúra épülete, a hajdani vármegyeháza előtt kapott méltó helyet.
A Magyar Szórvány Napja alkalmából szervezett programok vasárnap is zajlanak, ekkor Marosillye, azaz a Bethlen Gábor szülőházának tartott Veres bástya lesz az események színhelye. 15 órától zászlófelvonásra, reneszánsz gyerekelőadásra, Bethlen Gábor életéről szóló előadásra, valamint dokumentumfilm vetítésre kerül sor.
A rendezvény szervezői: az RMDSZ országos és megyei szervezete, a dévai Szent Ferenc Alapítvány, a Hunyad Megyei Magyar Ifjúsági Tanács, a Téglás Gábor Iskolaközpont.
A rendezvény támogatói: RMDSZ országos szervezete, Communitas Alapítvány, Kovászna Megye Tanácsa, Hunyad Megye Tanácsa.
erdon.ro
„Itt kell megvessük a lábunkat annak érdekében, hogy a szórvány ne tűnjön el, hogy a tömb megerősödjön, és ne szórványosodjon el” – jelentette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök szombaton, Déván, a Magyar Szórvány Napjának megnyitóján.
Az RMDSZ 10. Kongresszusa november 15-ét, Bethlen Gábor születésének a napját, az Összefogás jegyében a Magyar Szórvány Napjának nyilvánította. Ennek jegyében szerveztek hétvégén kétnapos rendezvénysorozatot Hunyad megyében.
Szombaton délelőtt szórványkonferenciával kezdődött a rendezvénysorozat. Winkler Gyula, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke nyitotta meg a konferencia munkálatait, mondván, több mint egy millió magyar ember megválasztott képviselőit üdvözölheti ezen a konferencián.
„ Mi, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség képviselői az elmúlt 22 évben rengeteget terveztünk, dolgoztunk, voltak kudarcaink és sikereink egyaránt. Az egyik nagy kihívás számunkra a szórványban élő magyar emberek sorsának, jövőjének a mindenki által elfogadott rendezése volt. Az interetnikus közegben elő magyar emberek sorsa továbbra is kiemelten fontos számunkra, ezért is fogadtuk el a nagyváradi kongresszuson a Szórvány Napjának megünneplésére vonatkozó javaslatot” – mondta el megnyitóbeszédében Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke párhuzamba állította az 1989 óta eltelt 22 évet a két világháború közötti 22 évvel, amelyről Mikó Imre készített felmérést.
„A mi 22 évünk nagyon gyorsan eltelt, számvetésre, új tervekre, célkitűzésekre van szükségünk. Az erdélyi magyar közösségen belüli kapcsolatok megerősödtek, ilyen szempontból példamutató a székelyföldi és a szórványmegyék közötti együttműködés. Az összefogás újabb ékes bizonyítéka ez a kapcsolat, amellyel ismét megmutattuk, hogy képesek vagyunk legyőzni a kishitűséget. Nemzeti értékeink mellett közösségünk számára a legfontosabb a bizalom. Ezt mi a legválságosabb időkben is megőriztük, ezt kell tovább erősítenünk a jövőben is. A népszámlálási kampányunkban hasznát „Minden magyar számít” szlogenünk továbbra is aktuális, főként itt, a szórványban, ez a konferencia is ezt szolgálja” – hangsúlyozta a szövetségi elnök.
„A Szórvány Napja jó alkalom arra, hogy közösen, összefogásban a történelmi egyházak, a civil és szakmai szervezetek és a politikum képviselői olyan projekteket, terveket dolgozzanak ki, amelyek megerősítik a szórványközösségeket” – jelentette ki Winkler Gyula a Szórvány Napjának megnyitóján, majd Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke köszöntötte a résztvevőket. „Élnek magyarok a Tündérkerten belül is, nekünk elsősorban velük kell keresnünk a kapcsolatot. Az Összetartozunk programot sikerült tartalmas és jó rendezvényekkel feltöltenünk, az elmúlt évben pontosan 77 közös eseményt szerveztünk a program keretei között” – számolt be Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki szervezetének elnöke. Dézsi Attila Hunyad megyei prefektus végvári katonáknak nevezte a Hunyad megyei magyarságot, majd röviden ismertette a Megyeháza épületének történetét, amely az egykori Hunyad Vármegye Háza volt.
Végezetül Böjthe Csaba testvér szólalt fel, aki arról beszélt, hogy 20 éve él Déván és megállapította, hogy élhető itt az élet. „2300 gyereket nevelünk Dél-Erdélyben és soha nem ért sem engem, sem a gyerekeket bántódás amiatt, hogy magyarok vagyunk. Ezek tények, amelyek biztonságot adnak. Értékelem ennek a konferenciának a hangnemét és egyetértek vele: nem a vészharangokat kell kongatni, mert élhető itt az élet magyarként, hanem közös célokon és ezek megvalósításán kell gondolkodnunk, partnerségben a helyi hatóságokkal” – osztotta meg gondolatait Böjthe atya.
A szórványkonferencia délelőtti előadásán Az oktatási törvény által nyújtott lehetőségek a szórványban címmel tartott előadást Magyari Tivadar, az RMDSZ főtitkárhelyettese, Lakatos András, a kalotaszentkirályi Ady Endre Általános Iskola igazgatója pedig a szórványkollégium programot ismertette.
13 órától került sor a dévai prefektúra épülete előtt a Barcsay Ákos erdélyi fejedelem emlékoszlopának ünnepélyes leleplezésére, amely Hunyad megye első köztéri magyar emlékműve. Kelemen Hunor szövetségi elnök az ünnepélyes leleplezésen elmondta: „sokszor vádolnak minket, erdélyi magyarokat azzal, hogy a múlt fele fordulunk. Azonban mi úgy véljük, ahhoz, hogy tudjuk, mire alapozunk, mire építjük jövőnket, ismernünk és vigyáznunk kell múltunk értékeire”.
Nagybarcsai Barcsay Ákos (1619-1661) erdélyi fejedelem, lugosi és karánsebesi bán, Hunyad vármegye főispánja, fejedelmi tanácsos, II. Rákóczi György idején Erdély politikai életének egyik meghatározó alakja. A most felavatott emlékművet eredetileg a XIX. században emelték, a nagybarcsai Barcsay birtok egykori parkjában. A parkot 1947 után felszámolták, mezőgazdasági területté alakították. Az emlékmű a közelmúltig egy kukoricás közepén porladt, most restaurálták és a Hunyad megyei prefektúra épülete, a hajdani vármegyeháza előtt kapott méltó helyet.
A Magyar Szórvány Napja alkalmából szervezett programok vasárnap is zajlanak, ekkor Marosillye, azaz a Bethlen Gábor szülőházának tartott Veres bástya lesz az események színhelye. 15 órától zászlófelvonásra, reneszánsz gyerekelőadásra, Bethlen Gábor életéről szóló előadásra, valamint dokumentumfilm vetítésre kerül sor.
A rendezvény szervezői: az RMDSZ országos és megyei szervezete, a dévai Szent Ferenc Alapítvány, a Hunyad Megyei Magyar Ifjúsági Tanács, a Téglás Gábor Iskolaközpont.
A rendezvény támogatói: RMDSZ országos szervezete, Communitas Alapítvány, Kovászna Megye Tanácsa, Hunyad Megye Tanácsa.
erdon.ro
2011. november 14.
A „sikeres alkupolitika” – Megmaradásunk záloga?
Kovács Péter megírta a nagyszalontai iskolaalapításról szóló propaganda-blogját, aztán elviharzott Budapestre, az MSZP kongresszusára.
Jól tette volna, ha Nagyszalontát útba ejti, és ha már ott van, megszemléli, mit adtunk át a nagyszalontai románságnak, milyen körülmények között, hány épületben tanulnak diákjaink a csere nyomán. De mindezt nem tette meg, ennek hiányában született meg blog-bejegyzése.
Úgy tűnik, ugyanaz a téma másként látszik Kolozsvárról RMDSZ-es szemüvegen keresztül és másként Nagyszalontáról, érintettként.
Korántsem arról van szó, amit a főtitkár úr így fogalmaz: „az áruló, megalkuvó RMDSZ-nek volt pofája létrehozni egy önálló magyar iskolát!” Hanem arról, hogy ez mibe került.
Csoóri Sándor Markó Bélához írt, aggódó írása jut eszembe a nagyszalontai iskolacsere kapcsán is. Ebben Csoóri Sándor abbéli félelmét osztja meg, még 2002-ben az RMDSZ volt elnökével, hogy az út, amelyen vezetik az erdélyi magyar közösséget, megmaradásunk szempontjából nem hatékonyabb, mint az elmúlt 80 év önfeladásos politikája. Most, majdnem tíz év távlatából olvasva ezt az írást, úgy tűnik, sajnos igaza van az aggódónak. Ráadásul, minden bizonnyal, az RMDSZ mai vezetése nem tanult az utóbbi esztendők hibáiból.
Érthetetlen, miként lehet sikerként beállítani azt, ami veszteséget hoz nemzetünknek. Önként átadunk közpénzből felújított patinás százéves épületet. Egy olyan épületet, amelyet a nagyszalontai polgárok építtettek, nem kis áldozat árán. Ön szerint, főtitkár úr, az akkori építtetők vajon mit szólnának efféle „sikeres” politikai alkukhoz?
Tisztelettel kérdezzük a főtitkár urat: húsz év, RMDSZ által vezetett diadalmenet után, vajon miért jár át Sarkadra és Gyulára tanulni több tucat nagyszalontai magyar diák? Nem őket kellene ösztönözni jó karban lévő iskolákkal, minőségi oktatással, hogy itthon maradjanak? Lehet, akkor megtöltenénk épületeinket...
Becsületesebb lett volna elmondani: emberek, csak abban az esetben lesz Nagyszalontán önálló magyar iskola, ha lemondunk épületünkről, tanszereinkről. Ha azt akarjuk elérni, ami normális esetben jár nekünk, oda kell adni azt, amit őseink reánk bíztak. De ezt sikertörténetként beállítani és elvárni, hogy örüljünk neki, gusztustalan dolog.
Hiába fényezi a helyzetet a főtitkár úr a levelében, sokan úgy gondoljuk, a történtek nem alakultak számunkra jól, csak lesütött szemmel lehet beszélni róla.
Sajnos, ezt érzik a győztesek is, ezért aláznak meg azzal is, hogy az iskolát Dacia-nak nevezik át.
az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei elnöksége
Erdély.ma
Kovács Péter megírta a nagyszalontai iskolaalapításról szóló propaganda-blogját, aztán elviharzott Budapestre, az MSZP kongresszusára.
Jól tette volna, ha Nagyszalontát útba ejti, és ha már ott van, megszemléli, mit adtunk át a nagyszalontai románságnak, milyen körülmények között, hány épületben tanulnak diákjaink a csere nyomán. De mindezt nem tette meg, ennek hiányában született meg blog-bejegyzése.
Úgy tűnik, ugyanaz a téma másként látszik Kolozsvárról RMDSZ-es szemüvegen keresztül és másként Nagyszalontáról, érintettként.
Korántsem arról van szó, amit a főtitkár úr így fogalmaz: „az áruló, megalkuvó RMDSZ-nek volt pofája létrehozni egy önálló magyar iskolát!” Hanem arról, hogy ez mibe került.
Csoóri Sándor Markó Bélához írt, aggódó írása jut eszembe a nagyszalontai iskolacsere kapcsán is. Ebben Csoóri Sándor abbéli félelmét osztja meg, még 2002-ben az RMDSZ volt elnökével, hogy az út, amelyen vezetik az erdélyi magyar közösséget, megmaradásunk szempontjából nem hatékonyabb, mint az elmúlt 80 év önfeladásos politikája. Most, majdnem tíz év távlatából olvasva ezt az írást, úgy tűnik, sajnos igaza van az aggódónak. Ráadásul, minden bizonnyal, az RMDSZ mai vezetése nem tanult az utóbbi esztendők hibáiból.
Érthetetlen, miként lehet sikerként beállítani azt, ami veszteséget hoz nemzetünknek. Önként átadunk közpénzből felújított patinás százéves épületet. Egy olyan épületet, amelyet a nagyszalontai polgárok építtettek, nem kis áldozat árán. Ön szerint, főtitkár úr, az akkori építtetők vajon mit szólnának efféle „sikeres” politikai alkukhoz?
Tisztelettel kérdezzük a főtitkár urat: húsz év, RMDSZ által vezetett diadalmenet után, vajon miért jár át Sarkadra és Gyulára tanulni több tucat nagyszalontai magyar diák? Nem őket kellene ösztönözni jó karban lévő iskolákkal, minőségi oktatással, hogy itthon maradjanak? Lehet, akkor megtöltenénk épületeinket...
Becsületesebb lett volna elmondani: emberek, csak abban az esetben lesz Nagyszalontán önálló magyar iskola, ha lemondunk épületünkről, tanszereinkről. Ha azt akarjuk elérni, ami normális esetben jár nekünk, oda kell adni azt, amit őseink reánk bíztak. De ezt sikertörténetként beállítani és elvárni, hogy örüljünk neki, gusztustalan dolog.
Hiába fényezi a helyzetet a főtitkár úr a levelében, sokan úgy gondoljuk, a történtek nem alakultak számunkra jól, csak lesütött szemmel lehet beszélni róla.
Sajnos, ezt érzik a győztesek is, ezért aláznak meg azzal is, hogy az iskolát Dacia-nak nevezik át.
az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei elnöksége
Erdély.ma
2011. november 14.
Emlékműavatás Déván (A Magyar Szórvány Napja)
Jó, hogy van egy olyan nap, amikor arról beszélhetünk, mi a teendő, hogyan tudunk közösen gondolkodni és tenni mi, a szórvány- és tömbmagyarság tagjai.
A mai nap az ünnep mellett a munka napja is, amellett, hogy számot vetünk az elmúlt huszonkét év megvalósításairól, meg kell fogalmaznunk a következő évek célkitűzéseit is – hangsúlyozta Winkler Gyula EP-képviselő a Magyar Szórvány Napja alkalmából szombaton tartott dévai szórványkonferencián. A rendezvény fénypontját Barcsay Ákos erdélyi fejedelem emlékoszlopának leleplezése jelentette.
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke beszédében a nap fontosságát emelte ki, példaértékűnek nevezve a székelyföldi megyék által kezdeményezett Összetartozunk programot, mely együttműködést eredményezett Beszterce-Naszód, Temes, Fehér, Hunyad és Szeben megye, valamint Aranyosszék magyarságával. "A Minden magyar számít szlogenünk nem csak tegnap, a népszámlálás alkalmával volt aktuális, hanem ma és holnap is annak kell lennie. Jelmondatunkat a mindennapi munkával és tetteinkkel tudjuk aláhúzni és megerősíteni" – mondta zárszóként Kelemen Hunor. Dézsi Attila Hunyad megyei prefektus arra figyelmeztetett: "Mi felkiáltójelként vagyunk itt, Dél-Erdélyben az összmagyar nép számára. Ha a végvárak elesnek, a fő vár porladozni fog. Merjünk lenni, és merjünk alkotni."
A konferencián részt vett Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke is, aki javaslatként fogalmazta meg: a Székelyföld ne legyen kedvezményezettje a különféle pályázatoknak, a Communitas Alapítvány kiírásaira csak a szórványban dolgozó szervezetek pályázhassanak. "A szórványmegyékben tevékenykedőknek nagyobb támogatásra van szükségük. Itt az ideje annak, hogy tegyük lehetővé a pozitív diszkrimináció alapján: ott, ahol nehezebb, ott segítsünk rá a munkára" – mondta. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke az Összetartozunk programot ismertette, kiemelve: "Akkor lesz erős továbbra is Székelyföld, ha Erdélyben tudjuk stabilizálni azokat a közösségeket, ahol kisebbségben van a magyarság. Székelyföldnek belső anyaországként kell működnie a szórványmagyarság számára."
A politikusok után Böjte Csaba Ferenc-rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője osztotta meg gondolatait: "Élhető az élet magyar emberként a szórványban is. Álmainkat, céljainkat itt is valóra tudjuk váltani. 2300 gyereket nevelünk Dél-Erdélyben, és soha nem ért sem engem, sem a gyerekeket bántódás amiatt, hogy magyarok vagyunk. Ezek tények, amelyek biztonságot adnak. Értékelem ennek a konferenciának a hangnemét, és egyetértek vele: nem a vészharangokat kell kongatni, hanem közös célokon és ezek megvalósításán kell gondolkodnunk, partnerségben a helyi hatóságokkal." Beszédében szorgalmazta az óvodák és általános iskolák támogatását a kis szórványtelepülések esetében. "Ahol valakik mernek és összefognak, ott az álmokat valóra lehet váltani" – volt rövid beszédének fő üzenete.
A nap fénypontját Hunyad megye első köztéri magyar emlékművének, Barcsay Ákos erdélyi fejedelem emlékoszlopának az ünnepélyes felavatása jelentette. "Amikor a múlt értékeire figyelünk, akkor természetes, hogy a múlt felé fordulunk. A mai nap a múlt felé fordulásnak és egyben a jövő tervezésének a napja, amikor Barcsay Ákos fejedelemnek emléket állítunk. Ma a XIX. században felállított és a XX. században halálra ítélt emlékét újra kihozzuk a köztérre" – hangsúlyozta Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter. Nagybarcsay Barcsay Ákos, az egykori Déva vár birtokosa, Hunyad megye főispánja, Erdély fejedelme tiszteletére a XIX. században emeltek emlékművet a Barcsay-birtok egyik parkjában. A parkot 1947 után megszüntették, mezőgazdasági területté változtatva, az emlékmű a közelmúltig egy kukoricás közepén hányatott sorsban árválkodott. "Merjük tisztelni múltunkat, elődeinket és hőseinket" – hangsúlyozta ünnepi beszédében Dézsi Attila prefektus, az emlékoszlop restaurálásának és köztérre állításának kezdeményezője. Az emlékművet Kelemen Hunor és Marcel Morar, Déva alpolgármestere leplezte le.
Délután a demográfiai tendenciákról, a nagyvárosi szórványról, valamint az EMKE Magyar Ház-programjáról tudhattak meg többet az érdeklődők. A szórványkonferencia a hozzászólások után zárónyilatkozat elfogadásával ért véget. Ezt követően a dévai Művész Színházban megtartott gálaesten a Kézdivásárhelyi Városi Színház Szép Ernő Lila ákác című darabját mutatta be. Tegnap a Déva közelében található Marosillyén, Bethlen Gábor szülőházában ünnepelték meg a fejedelem születésnapját és a Magyar Szórvány Napját, ahol reneszánsz gyermekelőadásra, Bethlen Gábor életéről szóló műsorra, valamint dokumentumfilm-vetítésre került sor. Ugyancsak tegnap a szórványprogram keretében Tamás Sándor és Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere Nagyenyeden újabb együttműködési szerződést írt alá.
Megalakult az EMNT Szórványtanácsa
A Szórványtanács megalakulásával, annak konkrét struktúrájának, céljainak meghatározásával zárult az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szervezett Konferencia az Erdélyi Szórványért második, Brassóban szombaton szervezett tanácskozása. A Szórványtanács vezetésével Szegedi László református esperest, a kőhalmi szórványközpont vezetőjét bízták meg, aki hangsúlyozta, a szórványkérdést depolitizálni kell. Kiemelte, az új munkacsoportból kihagyhatatlan az egyház, az iskola és a civilek, valamint újra be kell vonni a vállalkozói réteget, amely saját forrást is biztosít majd a munkacsoport programjaihoz. A Szórványtanács körülbelül egy év alatt kívánja feltérképezni a szórványmegyék településeinek jelenlegi helyzetét, valamint az ott élő magyarok gondjait, és személyes felkeresések, kérdőívezés, statisztikai felmérések előzik majd meg a konkrét megoldáscsomagot. (vop)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Jó, hogy van egy olyan nap, amikor arról beszélhetünk, mi a teendő, hogyan tudunk közösen gondolkodni és tenni mi, a szórvány- és tömbmagyarság tagjai.
A mai nap az ünnep mellett a munka napja is, amellett, hogy számot vetünk az elmúlt huszonkét év megvalósításairól, meg kell fogalmaznunk a következő évek célkitűzéseit is – hangsúlyozta Winkler Gyula EP-képviselő a Magyar Szórvány Napja alkalmából szombaton tartott dévai szórványkonferencián. A rendezvény fénypontját Barcsay Ákos erdélyi fejedelem emlékoszlopának leleplezése jelentette.
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke beszédében a nap fontosságát emelte ki, példaértékűnek nevezve a székelyföldi megyék által kezdeményezett Összetartozunk programot, mely együttműködést eredményezett Beszterce-Naszód, Temes, Fehér, Hunyad és Szeben megye, valamint Aranyosszék magyarságával. "A Minden magyar számít szlogenünk nem csak tegnap, a népszámlálás alkalmával volt aktuális, hanem ma és holnap is annak kell lennie. Jelmondatunkat a mindennapi munkával és tetteinkkel tudjuk aláhúzni és megerősíteni" – mondta zárszóként Kelemen Hunor. Dézsi Attila Hunyad megyei prefektus arra figyelmeztetett: "Mi felkiáltójelként vagyunk itt, Dél-Erdélyben az összmagyar nép számára. Ha a végvárak elesnek, a fő vár porladozni fog. Merjünk lenni, és merjünk alkotni."
A konferencián részt vett Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke is, aki javaslatként fogalmazta meg: a Székelyföld ne legyen kedvezményezettje a különféle pályázatoknak, a Communitas Alapítvány kiírásaira csak a szórványban dolgozó szervezetek pályázhassanak. "A szórványmegyékben tevékenykedőknek nagyobb támogatásra van szükségük. Itt az ideje annak, hogy tegyük lehetővé a pozitív diszkrimináció alapján: ott, ahol nehezebb, ott segítsünk rá a munkára" – mondta. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke az Összetartozunk programot ismertette, kiemelve: "Akkor lesz erős továbbra is Székelyföld, ha Erdélyben tudjuk stabilizálni azokat a közösségeket, ahol kisebbségben van a magyarság. Székelyföldnek belső anyaországként kell működnie a szórványmagyarság számára."
A politikusok után Böjte Csaba Ferenc-rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője osztotta meg gondolatait: "Élhető az élet magyar emberként a szórványban is. Álmainkat, céljainkat itt is valóra tudjuk váltani. 2300 gyereket nevelünk Dél-Erdélyben, és soha nem ért sem engem, sem a gyerekeket bántódás amiatt, hogy magyarok vagyunk. Ezek tények, amelyek biztonságot adnak. Értékelem ennek a konferenciának a hangnemét, és egyetértek vele: nem a vészharangokat kell kongatni, hanem közös célokon és ezek megvalósításán kell gondolkodnunk, partnerségben a helyi hatóságokkal." Beszédében szorgalmazta az óvodák és általános iskolák támogatását a kis szórványtelepülések esetében. "Ahol valakik mernek és összefognak, ott az álmokat valóra lehet váltani" – volt rövid beszédének fő üzenete.
A nap fénypontját Hunyad megye első köztéri magyar emlékművének, Barcsay Ákos erdélyi fejedelem emlékoszlopának az ünnepélyes felavatása jelentette. "Amikor a múlt értékeire figyelünk, akkor természetes, hogy a múlt felé fordulunk. A mai nap a múlt felé fordulásnak és egyben a jövő tervezésének a napja, amikor Barcsay Ákos fejedelemnek emléket állítunk. Ma a XIX. században felállított és a XX. században halálra ítélt emlékét újra kihozzuk a köztérre" – hangsúlyozta Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter. Nagybarcsay Barcsay Ákos, az egykori Déva vár birtokosa, Hunyad megye főispánja, Erdély fejedelme tiszteletére a XIX. században emeltek emlékművet a Barcsay-birtok egyik parkjában. A parkot 1947 után megszüntették, mezőgazdasági területté változtatva, az emlékmű a közelmúltig egy kukoricás közepén hányatott sorsban árválkodott. "Merjük tisztelni múltunkat, elődeinket és hőseinket" – hangsúlyozta ünnepi beszédében Dézsi Attila prefektus, az emlékoszlop restaurálásának és köztérre állításának kezdeményezője. Az emlékművet Kelemen Hunor és Marcel Morar, Déva alpolgármestere leplezte le.
Délután a demográfiai tendenciákról, a nagyvárosi szórványról, valamint az EMKE Magyar Ház-programjáról tudhattak meg többet az érdeklődők. A szórványkonferencia a hozzászólások után zárónyilatkozat elfogadásával ért véget. Ezt követően a dévai Művész Színházban megtartott gálaesten a Kézdivásárhelyi Városi Színház Szép Ernő Lila ákác című darabját mutatta be. Tegnap a Déva közelében található Marosillyén, Bethlen Gábor szülőházában ünnepelték meg a fejedelem születésnapját és a Magyar Szórvány Napját, ahol reneszánsz gyermekelőadásra, Bethlen Gábor életéről szóló műsorra, valamint dokumentumfilm-vetítésre került sor. Ugyancsak tegnap a szórványprogram keretében Tamás Sándor és Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere Nagyenyeden újabb együttműködési szerződést írt alá.
Megalakult az EMNT Szórványtanácsa
A Szórványtanács megalakulásával, annak konkrét struktúrájának, céljainak meghatározásával zárult az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szervezett Konferencia az Erdélyi Szórványért második, Brassóban szombaton szervezett tanácskozása. A Szórványtanács vezetésével Szegedi László református esperest, a kőhalmi szórványközpont vezetőjét bízták meg, aki hangsúlyozta, a szórványkérdést depolitizálni kell. Kiemelte, az új munkacsoportból kihagyhatatlan az egyház, az iskola és a civilek, valamint újra be kell vonni a vállalkozói réteget, amely saját forrást is biztosít majd a munkacsoport programjaihoz. A Szórványtanács körülbelül egy év alatt kívánja feltérképezni a szórványmegyék településeinek jelenlegi helyzetét, valamint az ott élő magyarok gondjait, és személyes felkeresések, kérdőívezés, statisztikai felmérések előzik majd meg a konkrét megoldáscsomagot. (vop)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. november 14.
Külön-külön szervezett szórványkonferenciát a hétvégén az RMDSZ és az EMNT
Fel kell mérni a szórványban élő romániai magyarság valós helyzetét, hogy megőrizhesse identitását, s hogy fékezni lehessen az asszimilációs folyamatot – e gondolatok jegyében foglalkozott külön-külön a témával a hétvégén az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT).
Kész a tervlajstrom. Déván elhangzott, az RMDSZ kiemelt célja az integrációs asszimiláció fékezése
Az RMDSZ a magyar szórvány napja alkalmából szervezett szórványkonferenciát Déván. Az erről kiadott zárónyilatkozatban a résztvevők emlékeztetnek: az RMDSZ 10. kongresszusa november 15-ét, Bethlen Gábor fejedelem születésének napját a magyar szórvány napjának nyilvánította, ennek alkalmából tanácskoztak Déván a szórványmagyarság helyzetéről. „Kiemelt célunk az intergenerációs asszimiláció fékezése, negatív hatásának csökkentése, valamint az átfogó nyelvi tervezés, az anyanyelv használati körének kiszélesítése” – olvasható a dokumentumban.
A konferencián utaltak azokra a programokra, amelyeket az RMDSZ indított útnak e célok érdekében. Megállapították: a szórványkollégiumok létrehozása, működtetésük és fejlesztésük segítése, a magyar diákok ingázását vagy bentlakását lehetővé tevő programok, valamint az ezekhez kapcsolódó, a tanárok ingázását segítő támogatások jelentős mértékben hozzájárulnak az anyanyelvű oktatás beindításához és megerősítéséhez olyan térségekben, ahol a magyar nyelvű oktatás feltételei nem biztosítottak. Az új oktatási törvény rendelkezései új megoldási lehetőségeket kínálnak a szórványban élő fiatalok anyanyelvű oktatására. A magyar házak rendszerének kiépítése megerősítette a szórványközösségek kulturális infrastruktúráját – olvasható a zárónyilatkozatban.
A konferencia résztvevői hasznosnak és fejleszthetőnek tartják a székelyföldi és más, többségében magyarok által lakott régiók, valamint a szórványban élő közösségek között kialakuló testvérkapcsolatokat, kulturális programokat.
Ugyancsak a hétvégén alakult meg az EMNT Szórványtanácsa, annak konkrét struktúráját, céljait a Konferencia az erdélyi szórványért második, brassói tanácskozása határozta meg. Az erről szóló közlemény szerint az új testület megalapítását hosszabb előkészítő munka előzte meg, amelynek alapjait a május 13. és 14. között Temesváron lezajlott Szórvány és nemzetépítés című konferencia rakta le. Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke az alakuló ülésen elmondta: az EMNT harminc demokrácia-központtal, körülbelül száztíz munkatárssal rendelkezik, erre építhet az újonnan megalakult Szórványtanács.
A konkrét munkacsoportot viszont egy ennél szűkebb csapat képezi, melyet az EMNT szórványmegyei szervezeteinek vezetői, illetve elismert szórványügyi szakemberek alkotnak, köztük Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke, Erdei Ildikó, a Temes Megyei Civil Tanács elnöke, Gergely István, a Lasarus Alapítvány elnöke és Szegedi László református esperes, a kőhalmi szórványközpont vezetője, Kovács Lehel István, az EMNT brassói alelnöke.
„A diagnózis felállítása érdekében a közös problémák feltárása az elsődleges cél” – jegyezte meg Szegedi László, hangsúlyozva, hogy a szórványkérdést depolitizálni kell. Szegedi László aláhúzta, hogy az új munkacsoportból kihagyhatatlan az egyház, az iskola és a civilek, valamint újra be kell vonni a vállalkozói réteget, amely saját forrást is biztosít majd a munkacsoport programjaihoz. A Szórványtanács körülbelül egy év alatt kívánja feltérképezni a szórványmegyék településeinek jelenlegi helyzetét, valamint az ott élő magyarok problémáit.
Krónika (Kolozsvár)
Fel kell mérni a szórványban élő romániai magyarság valós helyzetét, hogy megőrizhesse identitását, s hogy fékezni lehessen az asszimilációs folyamatot – e gondolatok jegyében foglalkozott külön-külön a témával a hétvégén az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT).
Kész a tervlajstrom. Déván elhangzott, az RMDSZ kiemelt célja az integrációs asszimiláció fékezése
Az RMDSZ a magyar szórvány napja alkalmából szervezett szórványkonferenciát Déván. Az erről kiadott zárónyilatkozatban a résztvevők emlékeztetnek: az RMDSZ 10. kongresszusa november 15-ét, Bethlen Gábor fejedelem születésének napját a magyar szórvány napjának nyilvánította, ennek alkalmából tanácskoztak Déván a szórványmagyarság helyzetéről. „Kiemelt célunk az intergenerációs asszimiláció fékezése, negatív hatásának csökkentése, valamint az átfogó nyelvi tervezés, az anyanyelv használati körének kiszélesítése” – olvasható a dokumentumban.
A konferencián utaltak azokra a programokra, amelyeket az RMDSZ indított útnak e célok érdekében. Megállapították: a szórványkollégiumok létrehozása, működtetésük és fejlesztésük segítése, a magyar diákok ingázását vagy bentlakását lehetővé tevő programok, valamint az ezekhez kapcsolódó, a tanárok ingázását segítő támogatások jelentős mértékben hozzájárulnak az anyanyelvű oktatás beindításához és megerősítéséhez olyan térségekben, ahol a magyar nyelvű oktatás feltételei nem biztosítottak. Az új oktatási törvény rendelkezései új megoldási lehetőségeket kínálnak a szórványban élő fiatalok anyanyelvű oktatására. A magyar házak rendszerének kiépítése megerősítette a szórványközösségek kulturális infrastruktúráját – olvasható a zárónyilatkozatban.
A konferencia résztvevői hasznosnak és fejleszthetőnek tartják a székelyföldi és más, többségében magyarok által lakott régiók, valamint a szórványban élő közösségek között kialakuló testvérkapcsolatokat, kulturális programokat.
Ugyancsak a hétvégén alakult meg az EMNT Szórványtanácsa, annak konkrét struktúráját, céljait a Konferencia az erdélyi szórványért második, brassói tanácskozása határozta meg. Az erről szóló közlemény szerint az új testület megalapítását hosszabb előkészítő munka előzte meg, amelynek alapjait a május 13. és 14. között Temesváron lezajlott Szórvány és nemzetépítés című konferencia rakta le. Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke az alakuló ülésen elmondta: az EMNT harminc demokrácia-központtal, körülbelül száztíz munkatárssal rendelkezik, erre építhet az újonnan megalakult Szórványtanács.
A konkrét munkacsoportot viszont egy ennél szűkebb csapat képezi, melyet az EMNT szórványmegyei szervezeteinek vezetői, illetve elismert szórványügyi szakemberek alkotnak, köztük Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke, Erdei Ildikó, a Temes Megyei Civil Tanács elnöke, Gergely István, a Lasarus Alapítvány elnöke és Szegedi László református esperes, a kőhalmi szórványközpont vezetője, Kovács Lehel István, az EMNT brassói alelnöke.
„A diagnózis felállítása érdekében a közös problémák feltárása az elsődleges cél” – jegyezte meg Szegedi László, hangsúlyozva, hogy a szórványkérdést depolitizálni kell. Szegedi László aláhúzta, hogy az új munkacsoportból kihagyhatatlan az egyház, az iskola és a civilek, valamint újra be kell vonni a vállalkozói réteget, amely saját forrást is biztosít majd a munkacsoport programjaihoz. A Szórványtanács körülbelül egy év alatt kívánja feltérképezni a szórványmegyék településeinek jelenlegi helyzetét, valamint az ott élő magyarok problémáit.
Krónika (Kolozsvár)
2011. november 14.
A Magyar Szórvány Napja alkalmából szervezett szórványkonferencia ZÁRÓNYILATKOZATA
A RMDSZ 10. Kongresszusa november 15-ét, Bethlen Gábor fejedelem születésének napját, az Összefogás jegyében, a Magyar Szórvány Napjának nyilvánította. Kitűnő alkalom ez arra, hogy leltárt készítsünk: vegyük számba eddigi megvalósításainkat, térképezzük fel további teendőinket, tűzzük ki céljainkat.
Szórványközösség alatt azt az interetnikus környezetben élő nemzeti közösséget értjük, amely külső segítséget igényel nemzeti identitása megőrzése és továbbadása érdekében. Segítésük során kiemelt célunk az intergenerációs asszimiláció fékezése, negatív hatásának csökkentése, valamint az átfogó nyelvi tervezés, az anyanyelv használati körének kiszélesítése.
Megállapíthatjuk, hogy a magyar szórványok tekintetében az elmúlt években jelentős programokat sikerült beindítani, olyanokat, amelyek meghatározóvá váltak e közösségek megmaradása szempontjából. Ebben kiemelkedő szerepe volt a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek és a Communitas Alapítványnak.
A szórványkollégiumok létrehozása, működtetésük és fejlesztésük segítése, a magyar diákok ingázását vagy bentlakását lehetővé tevő programok, valamint az ezekhez kapcsolódó, a tanárok ingázását segítő támogatások jelentős mértékben hozzájárulnak az anyanyelvű oktatás beindításához és megerősítéséhez olyan térségekben, ahol a magyar nyelvű oktatás feltételei nem biztosítottak.
Az RMDSZ kitartó és következetes állásfoglalása eredményeként életbe léptetettoktatási törvény rendelkezései új megoldási lehetőségeket kínálnak a szórványban élő fiatalok anyanyelvű oktatására. Ebben jelentős szerepet kell vállaljanakaz önkormányzatok, a szövetség önkormányzati képviseletei.
A magyar házak rendszerének kiépítése megerősítette a szórványközösségek kulturális infrastruktúráját, hozzájárulva ezáltal a magyar identitás megőrzéséhez és továbbadásához. Fontosnak bizonyult az a szemléletváltás, amely a szórványközösségek programjainak kiemelt támogatását eredményezte a kulturális rendezvények, a média, a sport és az ifjúság terén, vagy amely elősegíti a lelkészek szórványközösségekhez való látogatását. A visszajelzések szerint a Magyar napokeseménysorozata nemcsak kulturális többletet jelentett, hanem jelentős mértékben növelte a közösségek kohézióját, önbecsülését.
Hasznosnak és fejleszthetőnek tartjuk a székelyföldi és más, többségében magyarok által lakott régiók, valamint a szórványban élő közösségek között kialakuló testvérkapcsolatokat, kulturális programokat. Meggyőződésünk, hogy ez nem tekinthető egyirányú támogatásnak: a szórványközösségek olyan értékek hordozói, amely az erős, többségében magyarok által lakott régiók közösségeit is gazdagítja.
A magyar közösségi terek tartalmas programokkal való feltöltése terén meghatározó szerepük van az ifjúsági szervezeteknek. Országos hálózatuk magában hordozza annak üzenetét, hogy számbeli kisebbségük ellenére egy nagyobb, erősebb közösség részei, amely felelősséget vállal értük. A visszajelzések szerint ezek a hálózatok egyben a belső migráció kiemelt csatornái is.
Úgy gondoljuk, hogy az eddigi eredmények megőrzése mellett a nagyvárosi szórványok problémáinak középpontba állításával, a szórványkollégiumok és a magyar házak hálózatba szervezésével, a szórványban levő tájházak, emlékházak, helytörténeti kiállítások turisztikai útvonalakba való integrálásával, valamit a szórványgondnoki rendszer kiépítésével tudunk előre lépni.
Legnagyobb kihívásnak a nagyvárosi szórványok feltérképezését, sajátos helyzetüknek megfelelő programok kidolgozását tartjuk. A demográfiai adatok azt mutatják, hogy a nyelv- és identitásváltás határán levő fiatalok többsége vélhetően a nagyvárosok lakótelepein él. Számunkra a lakóhelyükhöz közeli magyar iskola és a magyar közösségi élményt biztosító tér kialakítása komoly kihívást jelent. E törekvésünkben partneri viszonyt kívánunk kialakítani a történelmi magyar egyházakkal, a civil szervezetekkel.
Az új oktatási törvény alapján meg kell tervezni a vidéki és a nagyvárosi szórványkollégiumok hálózatba szervezését, egy hatékony és tervezhető támogatási rendszer kialakítását. Közösen kell újragondolni a már meglévő és még fellelhető erőforrások körét, azonosítani a támogatásra lehívható/hasznosítható összegek nagyságrendjét.
A magyar házak hálózatba szervezésében jelentős eredményeket ért el az EMKE. Ki kell egészíteni ezt a hálózatot, fel kell térképezni adottságaikat, forrásaikat, a futtatott programok szerint egységesíteni kell felszereltségüket. Rendszerszinten kell megoldani a személyzet képzését.
A tájházak, emlékházak és helytörténeti kiállítások hálózatba való integrálásának terve elkészült, ebben a szórványterületeken található objektumok kiemelt helyen szerepelnek. Az intézmények láncolatának létrehozását adminisztratív eszközökkel kell segíteni, különös tekintettel a tulajdonviszonyok rendezésére és a fenntartáshoz szükséges források biztosítására. Nagyon fontos, hogy ezekre a hálózatokra a középiskolák bevonásával turisztikai programokat szervezzünk – át kell venni a jól működő magyarországi gyakorlatot.
A szórványvidéken megjelenő magyar médiatermékek az anyanyelvhasználat egyik legfontosabb közegét jelentik. A szórványmédia jelenlegi állapotának és a helyi igényeknek a feltérképezése az első lépés egy olyan átfogó program kidolgozása érdekében, amely a szórványmédia fenntartható működését biztosítja.
A szórványközösségekre való hatékonyabb odafigyelés érdekében célszerűnek tűnik egy olyan szórványgondnoki hálózat kiépítése, amely segíti egy-egy térség sajátos, szórványhelyzettel kapcsolatos oktatási, kulturális, tájékoztatásbeli gondjainak feltérképezését, a felmerülő problémák megoldását.
Meggyőződésünk, hogy a magyar szórványok kérdése társadalmunk egyik legfontosabb ügye, ezért helyzetüknek javítása, nemzeti identitásuk megőrzése össztársadalmi odafigyelést, összefogást, cselekvést igényel.
Elfogadva Déván, a Magyar Szórvány Napja alkalmából
2011. november 12. Nyugati Jelen (Arad)
A RMDSZ 10. Kongresszusa november 15-ét, Bethlen Gábor fejedelem születésének napját, az Összefogás jegyében, a Magyar Szórvány Napjának nyilvánította. Kitűnő alkalom ez arra, hogy leltárt készítsünk: vegyük számba eddigi megvalósításainkat, térképezzük fel további teendőinket, tűzzük ki céljainkat.
Szórványközösség alatt azt az interetnikus környezetben élő nemzeti közösséget értjük, amely külső segítséget igényel nemzeti identitása megőrzése és továbbadása érdekében. Segítésük során kiemelt célunk az intergenerációs asszimiláció fékezése, negatív hatásának csökkentése, valamint az átfogó nyelvi tervezés, az anyanyelv használati körének kiszélesítése.
Megállapíthatjuk, hogy a magyar szórványok tekintetében az elmúlt években jelentős programokat sikerült beindítani, olyanokat, amelyek meghatározóvá váltak e közösségek megmaradása szempontjából. Ebben kiemelkedő szerepe volt a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek és a Communitas Alapítványnak.
A szórványkollégiumok létrehozása, működtetésük és fejlesztésük segítése, a magyar diákok ingázását vagy bentlakását lehetővé tevő programok, valamint az ezekhez kapcsolódó, a tanárok ingázását segítő támogatások jelentős mértékben hozzájárulnak az anyanyelvű oktatás beindításához és megerősítéséhez olyan térségekben, ahol a magyar nyelvű oktatás feltételei nem biztosítottak.
Az RMDSZ kitartó és következetes állásfoglalása eredményeként életbe léptetettoktatási törvény rendelkezései új megoldási lehetőségeket kínálnak a szórványban élő fiatalok anyanyelvű oktatására. Ebben jelentős szerepet kell vállaljanakaz önkormányzatok, a szövetség önkormányzati képviseletei.
A magyar házak rendszerének kiépítése megerősítette a szórványközösségek kulturális infrastruktúráját, hozzájárulva ezáltal a magyar identitás megőrzéséhez és továbbadásához. Fontosnak bizonyult az a szemléletváltás, amely a szórványközösségek programjainak kiemelt támogatását eredményezte a kulturális rendezvények, a média, a sport és az ifjúság terén, vagy amely elősegíti a lelkészek szórványközösségekhez való látogatását. A visszajelzések szerint a Magyar napokeseménysorozata nemcsak kulturális többletet jelentett, hanem jelentős mértékben növelte a közösségek kohézióját, önbecsülését.
Hasznosnak és fejleszthetőnek tartjuk a székelyföldi és más, többségében magyarok által lakott régiók, valamint a szórványban élő közösségek között kialakuló testvérkapcsolatokat, kulturális programokat. Meggyőződésünk, hogy ez nem tekinthető egyirányú támogatásnak: a szórványközösségek olyan értékek hordozói, amely az erős, többségében magyarok által lakott régiók közösségeit is gazdagítja.
A magyar közösségi terek tartalmas programokkal való feltöltése terén meghatározó szerepük van az ifjúsági szervezeteknek. Országos hálózatuk magában hordozza annak üzenetét, hogy számbeli kisebbségük ellenére egy nagyobb, erősebb közösség részei, amely felelősséget vállal értük. A visszajelzések szerint ezek a hálózatok egyben a belső migráció kiemelt csatornái is.
Úgy gondoljuk, hogy az eddigi eredmények megőrzése mellett a nagyvárosi szórványok problémáinak középpontba állításával, a szórványkollégiumok és a magyar házak hálózatba szervezésével, a szórványban levő tájházak, emlékházak, helytörténeti kiállítások turisztikai útvonalakba való integrálásával, valamit a szórványgondnoki rendszer kiépítésével tudunk előre lépni.
Legnagyobb kihívásnak a nagyvárosi szórványok feltérképezését, sajátos helyzetüknek megfelelő programok kidolgozását tartjuk. A demográfiai adatok azt mutatják, hogy a nyelv- és identitásváltás határán levő fiatalok többsége vélhetően a nagyvárosok lakótelepein él. Számunkra a lakóhelyükhöz közeli magyar iskola és a magyar közösségi élményt biztosító tér kialakítása komoly kihívást jelent. E törekvésünkben partneri viszonyt kívánunk kialakítani a történelmi magyar egyházakkal, a civil szervezetekkel.
Az új oktatási törvény alapján meg kell tervezni a vidéki és a nagyvárosi szórványkollégiumok hálózatba szervezését, egy hatékony és tervezhető támogatási rendszer kialakítását. Közösen kell újragondolni a már meglévő és még fellelhető erőforrások körét, azonosítani a támogatásra lehívható/hasznosítható összegek nagyságrendjét.
A magyar házak hálózatba szervezésében jelentős eredményeket ért el az EMKE. Ki kell egészíteni ezt a hálózatot, fel kell térképezni adottságaikat, forrásaikat, a futtatott programok szerint egységesíteni kell felszereltségüket. Rendszerszinten kell megoldani a személyzet képzését.
A tájházak, emlékházak és helytörténeti kiállítások hálózatba való integrálásának terve elkészült, ebben a szórványterületeken található objektumok kiemelt helyen szerepelnek. Az intézmények láncolatának létrehozását adminisztratív eszközökkel kell segíteni, különös tekintettel a tulajdonviszonyok rendezésére és a fenntartáshoz szükséges források biztosítására. Nagyon fontos, hogy ezekre a hálózatokra a középiskolák bevonásával turisztikai programokat szervezzünk – át kell venni a jól működő magyarországi gyakorlatot.
A szórványvidéken megjelenő magyar médiatermékek az anyanyelvhasználat egyik legfontosabb közegét jelentik. A szórványmédia jelenlegi állapotának és a helyi igényeknek a feltérképezése az első lépés egy olyan átfogó program kidolgozása érdekében, amely a szórványmédia fenntartható működését biztosítja.
A szórványközösségekre való hatékonyabb odafigyelés érdekében célszerűnek tűnik egy olyan szórványgondnoki hálózat kiépítése, amely segíti egy-egy térség sajátos, szórványhelyzettel kapcsolatos oktatási, kulturális, tájékoztatásbeli gondjainak feltérképezését, a felmerülő problémák megoldását.
Meggyőződésünk, hogy a magyar szórványok kérdése társadalmunk egyik legfontosabb ügye, ezért helyzetüknek javítása, nemzeti identitásuk megőrzése össztársadalmi odafigyelést, összefogást, cselekvést igényel.
Elfogadva Déván, a Magyar Szórvány Napja alkalmából
2011. november 12. Nyugati Jelen (Arad)
2011. november 14.
Az autonómia épületének repedező talapzata
Végre egy reményt keltően üdítő hír: a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának regionális önkormányzati munkacsoportja budapesti alakuló ülésének résztvevői egyhangú egyetértéssel fő célként az autonómiatörekvések sikerre vitelét jelölték meg a határon túli magyarság számára.
A fórum helyszíne a Magyar Országház épülete volt – ennek jelképes üzenetértéke is van: a magyar parlament részt vállal a kitűzött nemzetpolitikai cél elérésében. A magyar parlamenti pártok egyébként teljes körűen képviseltették magukat Kőszegi Zoltán (Fidesz), Harangozó Gábor (MSZP), Kalmár Ferenc (KDNP), Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik) révén. Az együttműködést támogató hozzászólók között az LMP képviselőjét nem találjuk, és nem akarunk összefüggést keresni aközött, hogy ugyanezekben a napokban Dorosz Dávid négynapos erdélyi körútján pártjának azt az álláspontját képviselte, hogy az autonómiatörekvések megvalósításában nem az anyaországnak kell megoldási lehetőségeket ajánlania.
Ez az álláspont az előző magyar kormányoknak azt a gyakorlatát ideologizálja meg, miszerint az autonómia különböző formáit az ügyben érdekelteknek kell kiharcolniuk. (Visszaköszön a Kádár-korszak: a kellemetlen kérdéseket úgy lehet elhárítani, ha azt a fazekat, amelyben ez a lé rotyog, a más országok belügyeibe való be nem avatkozás fedőjével zárjuk le.) Ezzel ellentétben a Fórumon a határon túli képviselők az autonómia megteremtésében a magyar állam szerepvállalásának fontosságát hangsúlyozták, Izsák Balázs, az SZNT elnöke azt is kifejtette, a székelyföldi autonómia megteremtésének alapfeltétele, hogy Magyarország felvállalja azt a szerepet, amelyet Ausztria Dél-Tirol esetében betöltött. Földink, Kulcsár-Terza József az MPP képviseletében a téma kezelésében partnerséget ajánlott. Kulcsár-Terza a háromszéki népszavazás ügyében is egyeztetni tudott a helyi RMDSZ-szel. Gaudi-Nagy Tamás a Jobbik képviseletében Székelyföld autonómiájának fontosságát nevesítve is kiemelte; ennek támogatására külön munkacsoport létrehozását javasolta, amelyben magyar, európai, romániai képviselőcsoportok és szakértők vennének részt.
A KMKF regionális önkormányzati munkacsoportjának döntése figyelemre méltó és pozitív. Mielőtt azonban eufóriás állapotba ringatnánk magunkat helyzetünk virtuális javulásának hírére, vegyük észre, hogy itthon személyek, politikai csoportosulások, pártok marakodnak egymással a képviselőjelöltek személye fölött (lásd Marosvásárhelyt), a régiók átszervezése és egyebek kapcsán, s az autonómiateremtő közember kiábrándultan fordul el az egész nemtelen vircsafttól. Az autonómia tetőzete épül, miközben a talapzat repedezik.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Végre egy reményt keltően üdítő hír: a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának regionális önkormányzati munkacsoportja budapesti alakuló ülésének résztvevői egyhangú egyetértéssel fő célként az autonómiatörekvések sikerre vitelét jelölték meg a határon túli magyarság számára.
A fórum helyszíne a Magyar Országház épülete volt – ennek jelképes üzenetértéke is van: a magyar parlament részt vállal a kitűzött nemzetpolitikai cél elérésében. A magyar parlamenti pártok egyébként teljes körűen képviseltették magukat Kőszegi Zoltán (Fidesz), Harangozó Gábor (MSZP), Kalmár Ferenc (KDNP), Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik) révén. Az együttműködést támogató hozzászólók között az LMP képviselőjét nem találjuk, és nem akarunk összefüggést keresni aközött, hogy ugyanezekben a napokban Dorosz Dávid négynapos erdélyi körútján pártjának azt az álláspontját képviselte, hogy az autonómiatörekvések megvalósításában nem az anyaországnak kell megoldási lehetőségeket ajánlania.
Ez az álláspont az előző magyar kormányoknak azt a gyakorlatát ideologizálja meg, miszerint az autonómia különböző formáit az ügyben érdekelteknek kell kiharcolniuk. (Visszaköszön a Kádár-korszak: a kellemetlen kérdéseket úgy lehet elhárítani, ha azt a fazekat, amelyben ez a lé rotyog, a más országok belügyeibe való be nem avatkozás fedőjével zárjuk le.) Ezzel ellentétben a Fórumon a határon túli képviselők az autonómia megteremtésében a magyar állam szerepvállalásának fontosságát hangsúlyozták, Izsák Balázs, az SZNT elnöke azt is kifejtette, a székelyföldi autonómia megteremtésének alapfeltétele, hogy Magyarország felvállalja azt a szerepet, amelyet Ausztria Dél-Tirol esetében betöltött. Földink, Kulcsár-Terza József az MPP képviseletében a téma kezelésében partnerséget ajánlott. Kulcsár-Terza a háromszéki népszavazás ügyében is egyeztetni tudott a helyi RMDSZ-szel. Gaudi-Nagy Tamás a Jobbik képviseletében Székelyföld autonómiájának fontosságát nevesítve is kiemelte; ennek támogatására külön munkacsoport létrehozását javasolta, amelyben magyar, európai, romániai képviselőcsoportok és szakértők vennének részt.
A KMKF regionális önkormányzati munkacsoportjának döntése figyelemre méltó és pozitív. Mielőtt azonban eufóriás állapotba ringatnánk magunkat helyzetünk virtuális javulásának hírére, vegyük észre, hogy itthon személyek, politikai csoportosulások, pártok marakodnak egymással a képviselőjelöltek személye fölött (lásd Marosvásárhelyt), a régiók átszervezése és egyebek kapcsán, s az autonómiateremtő közember kiábrándultan fordul el az egész nemtelen vircsafttól. Az autonómia tetőzete épül, miközben a talapzat repedezik.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. november 14.
Egy párt, egységes képviselet – az MSZP kongresszusán szólalt fel Kovács Péter RMDSZ-főtitkár
A Magyar Szocialista Pártnak (MSZP) nyitnia kell azon határon túli magyarok felé kell nyitnia, akik nem tudják elfelejteni a kettős állampolgárságról szóló 2004. december 5-ei népszavazás eredményét – mondta Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára az MSZP szombaton tartott soron kívüli kongresszusán.
Kovács Péter felszólalásában örvendetesnek nevezte, hogy a magyarországi szocialisták nemzetpolitikájuk újraértékelésére készülnek.
„A Magyar Szocialista Párt a Szülőföld Alapon keresztül ezres nagyságrendben támogatott programokat, hosszú éveken keresztül, felülről nyitott rendszerben folyósította az oktatási-nevelési támogatást, határ-menti együttműködésben, Európai Uniós támogatással bonyolított le közös programokat, meghatározó módon hozzájárult a Mátyás szobor felújításához, és ezt a sort folytathatnám. Mindennek ellenére, az MSZP-t a 2004. december 5-i álláspontja alapján ítélik meg a határon túl élő magyar közösségekben. A nyitás által ennek az érzelmi alapú negatív megítélésnek a lebontását kell célul tűzni” – fogalmazott Kovács.
Az RMDSZ főtitkára úgy fogalmazott, egyetlen felelős politikai párt sem engedheti meg magának, hogy megsértődjön, elzárkózzon a párbeszédtől.
„Egy felelős, közképviseletet ellátó politikai szervezet, és az RMDSZ annak tartja magát, nem engedheti meg magának, hogy megsértődjön, hogy elzárkózzon a párbeszéd elől, hogy elszigetelje magát a politikai életben, Bukarest, Erdély, vagy akár Magyarország vonatkozásában. Az elmúlt 22 évben beigazolódott, hogy akkor tudunk eredményeket elérni, ha párbeszédet folytatunk mindazokkal a demokratikus elveket valló potenciális partnerekkel, akiket fel tudunk sorakoztatni a romániai magyar nemzetközösség céljai, elvárásai, igényei mögé” – mondta Kovács Péter.
Hozzátette: számukra nem az a legfontosabb, hogy valaki jobb, vagy baloldali, kereszténydemokrata, szociáldemokrata, vagy liberális, hanem az, hogy hogyan viszonyul az általunk képviselt közösséghez. „Ez az elv egyaránt érvényes a bukaresti és a budapesti politizálásunkra, politikai kapcsolatrendszerünkre” – mondta.
„Minden magyarországi párttól azt várjuk el, hogy a nemzetpolitikája alakításakor a magyar emberek, illetve a legitim képviseleti szervek álláspontját vegyék figyelembe. Nem irányításra, közvetlen beleszólásra van szükségünk, hanem segítségre” – hangoztatta az RMDSZ főtitkára.
Kifejtette: az erdélyi, romániai magyar közösség van annyira erős, hogy képes igazgatni a saját sorsát. Ennek az alapja pedig az RMDSZ által ellátott egységes politikai képviselet.
„Ezt a politikai egységet, sajnos, ismételt kérésünk ellenére magyarországi irányítással megtörték. Fölösleges anyagi és szellemi beruházás volt öt évvel ezelőtt egy párt megalakítása, és meggyőződésünk, hogy a legújabb párt létrehozása is kudarccal fog végződni” – utalt Kovács a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) létrehozására.
Szerinte a romániai magyaroknak nem ilyen jellegű „támogatásra” van szükségük. A határon túli magyaroknak elsősorban arra volna szükségük, hogy Magyarország olyan regionális hatalom legyen, amely képes megakadályozni egy szlovákiai nyelvtörvényt vagy a szerbiai kollektív bűnösségre vonatkozó kezdeményezést – mondta az RMDSZ főtitkára, aki szerint ugyanakkor komoly eredmény a könnyített honosítás lehetősége, feltéve, hogy az a szülőföldön maradással párosul. A kettős állampolgárságnak magyar választójoggal kell társulnia, de oly módon, hogy az ne ossza meg a magyar társadalmat – mondta.
Krónika (Kolozsvár)
A Magyar Szocialista Pártnak (MSZP) nyitnia kell azon határon túli magyarok felé kell nyitnia, akik nem tudják elfelejteni a kettős állampolgárságról szóló 2004. december 5-ei népszavazás eredményét – mondta Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára az MSZP szombaton tartott soron kívüli kongresszusán.
Kovács Péter felszólalásában örvendetesnek nevezte, hogy a magyarországi szocialisták nemzetpolitikájuk újraértékelésére készülnek.
„A Magyar Szocialista Párt a Szülőföld Alapon keresztül ezres nagyságrendben támogatott programokat, hosszú éveken keresztül, felülről nyitott rendszerben folyósította az oktatási-nevelési támogatást, határ-menti együttműködésben, Európai Uniós támogatással bonyolított le közös programokat, meghatározó módon hozzájárult a Mátyás szobor felújításához, és ezt a sort folytathatnám. Mindennek ellenére, az MSZP-t a 2004. december 5-i álláspontja alapján ítélik meg a határon túl élő magyar közösségekben. A nyitás által ennek az érzelmi alapú negatív megítélésnek a lebontását kell célul tűzni” – fogalmazott Kovács.
Az RMDSZ főtitkára úgy fogalmazott, egyetlen felelős politikai párt sem engedheti meg magának, hogy megsértődjön, elzárkózzon a párbeszédtől.
„Egy felelős, közképviseletet ellátó politikai szervezet, és az RMDSZ annak tartja magát, nem engedheti meg magának, hogy megsértődjön, hogy elzárkózzon a párbeszéd elől, hogy elszigetelje magát a politikai életben, Bukarest, Erdély, vagy akár Magyarország vonatkozásában. Az elmúlt 22 évben beigazolódott, hogy akkor tudunk eredményeket elérni, ha párbeszédet folytatunk mindazokkal a demokratikus elveket valló potenciális partnerekkel, akiket fel tudunk sorakoztatni a romániai magyar nemzetközösség céljai, elvárásai, igényei mögé” – mondta Kovács Péter.
Hozzátette: számukra nem az a legfontosabb, hogy valaki jobb, vagy baloldali, kereszténydemokrata, szociáldemokrata, vagy liberális, hanem az, hogy hogyan viszonyul az általunk képviselt közösséghez. „Ez az elv egyaránt érvényes a bukaresti és a budapesti politizálásunkra, politikai kapcsolatrendszerünkre” – mondta.
„Minden magyarországi párttól azt várjuk el, hogy a nemzetpolitikája alakításakor a magyar emberek, illetve a legitim képviseleti szervek álláspontját vegyék figyelembe. Nem irányításra, közvetlen beleszólásra van szükségünk, hanem segítségre” – hangoztatta az RMDSZ főtitkára.
Kifejtette: az erdélyi, romániai magyar közösség van annyira erős, hogy képes igazgatni a saját sorsát. Ennek az alapja pedig az RMDSZ által ellátott egységes politikai képviselet.
„Ezt a politikai egységet, sajnos, ismételt kérésünk ellenére magyarországi irányítással megtörték. Fölösleges anyagi és szellemi beruházás volt öt évvel ezelőtt egy párt megalakítása, és meggyőződésünk, hogy a legújabb párt létrehozása is kudarccal fog végződni” – utalt Kovács a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) létrehozására.
Szerinte a romániai magyaroknak nem ilyen jellegű „támogatásra” van szükségük. A határon túli magyaroknak elsősorban arra volna szükségük, hogy Magyarország olyan regionális hatalom legyen, amely képes megakadályozni egy szlovákiai nyelvtörvényt vagy a szerbiai kollektív bűnösségre vonatkozó kezdeményezést – mondta az RMDSZ főtitkára, aki szerint ugyanakkor komoly eredmény a könnyített honosítás lehetősége, feltéve, hogy az a szülőföldön maradással párosul. A kettős állampolgárságnak magyar választójoggal kell társulnia, de oly módon, hogy az ne ossza meg a magyar társadalmat – mondta.
Krónika (Kolozsvár)
2011. november 14.
Kastélynap Gernyeszegen
Turisztikai márkajegy lehetne
Reménysugarat jelenthez az erdélyi nemesi családok leszármazottainak, akiknek elődeit a kommunista rezsim megfosztotta kastélyaiktól, és az 1989 utáni demokratikus kormányok visszaszolgáltatták az épületeket – ahhoz, hogy ezeket hasznosítsák a jövőben – az a vetélkedő, amelyet a PONT Csoport, a Transindex, a Transilvania Trust Alapítvány és az Élő Erdély Egyesület kezdeményezett a világhálón. A Webkastély felhívására 23 csapat nevezett be 200-nál több önkéntessel, hogy egy-egy erdélyi kastélyt felkaroljanak, elsősorban idegenforgalmi szempontok szerint értékesítsenek.
A kezdeményezés sikerét igazolta a szombaton délután a gernyeszegi Teleki-kastélyban szervezett kastélynap. Néhány óra alatt a hajdani tébécépreventóriumot – a néhány hónapja gróf Teleki Károlynak és testvéreinek visszaszolgáltatott ősi rezidenciát – több mint 1000 érdeklődő kereste fel. A kastélynap része volt annak a vetélkedőnek, amiben a benevezett csapatok többek között információkat kell szerezzenek a gondozásukba vett kastélyokról, illetve meg kell tervezzék a jövőjét.
Megyénkből a gernyeszegi Udvarmesterek mellett a Ludas melletti Magyarózdon a Radák-Pekry-kastélyban szociális intézményt működtető Bonus Pásztorok, illetve az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyt kezelésbe vevő Grófok neveztek be.
Nem könnyű a megyénkbeli csapatok dolga, hiszen méltó ellenfeleik vannak, vetélytársaik Erdély igen jelentős főúri épületeinek (Szilágynagyfalu – báró Bánffy-kastély, Szamosújvár – Kornis-kastély, Magyarberkesz – Péchy-kúria, Marosillye – Veres bástya, Csíkszentimre – Henter-kúria, Erdőd – erdődi vár, Vajdahunyad – várkastély, Gyergyószentmiklós – Lázár-kastély, Nagykároly – Károlyi-kastély, Sándorhomok – Berenczei Kováts-kúria, Csíkszereda – Lázár-kúria, Zabola – Mikes-kastély, Székelyhíd – Stubemberg-kastély, Olasztelek – Daniel-kastély, Árkos – Szentkereszty-kastély, Székelytamásfalva – Thury-Bányai-kúria, Balázsfalva – Apafi-kastély, Maroshévíz – Urmánczy-kastély, Válaszút – Bánffy- kastély, Csíkszereda – Mikó-vár) az elővitelét, promoválását vállalták fel. (Sz. m.: részletek a www.webkastely.ro – honlapon.)
Gernyeszegen az önkéntes idegenvezetőknek szusszanásnyi idejük sem volt, annyian várakoztak a kastély kapujában, hogy csoportonként végigjárják a volt egészségügyi intézmény által kiüresített épület termeit. S bár a kiállított fényképeken láthattuk, hogy régi pompájából szinte semmi sem maradt, azért akadt látnivaló: az ebédlő freskói és csillárai, a szépen faragott ajtók, néhány kandalló, az ötletes korabeli fűtésrendszer, a nagy tálalót ellátó kiszolgálórendszer (étellift a konyhából és falba épített vízmelegítő üst), amely megúszta a szocializmus éveinek rombolását. Voltak olyanok is, akik távoli városokból, sőt többen a fővárosból látogattak el Gernyeszegre. Több helybéli évtizedek óta először lépte át a kastély kapuját, s olyan idősek is voltak, akik még emlékeztek és találkoztak is az államosítás előtti tulajdonosokkal. Mi több, beszélhettünk a hajdani angolkertet gondozó kertész dédunokájával, aki büszkén készített fényképet az igen ritka, több száz éves páfrányfenyő előtt, amelyet valószínűleg az őse ültethetett.
Weisz Szidónia történész – csoportunk idegenvezetője – elmondta, a kastély örökösei örömmel fogadták a kezdeményezést és anyagilag is támogatták a rendezvényt sok más szponzor mellett. Még nem döntötték el, miként hasznosítják az épületet, amely igen nagy befektetést igényel, hiszen sürgős állagmegőrzési munkálatokat kell végezni rajta. A parkot is felújítanák, s ez is jelentős anyagi ráfordítást igényel. A webkastély csapatának tudomása szerint a Brüsszelben élő Teleki Kálmán hazaköltözne, hogy személyesen is tegyen valamit az örökség megőrzéséért, értékesítéséért. A Grófok csapatának ötletei is kiegészítik majd azt az elképzelést, amely egy új korszakot nyithat a gernyeszegi kastély életében, amely akár része lehet egy – a franciaroszági Loire völgye mintájára összeállított – eredeti turisztikai márkajegynek, a Maros menti kastélytúrának. S az sem kizárt, hogy a vetélkedőnek köszönhetően akár Erdély-szerte fellendül a kastélyturizmus és természetesen az ezt kiegészítő idegenforgalmi szolgáltatások, amelyek fogódzók lehetnek a gazdasági válságban.
A gernyeszegi kastélynap látogatási naplójának bejegyzéséből ítélve lenne igény erre határon innen és túlról is, csupán összefogás kellene – önkormányzatok, civil szféra, magántőke –, hogy a több évtizedes történelmi sebeket begyógyítsák. Hosszú távon megéri!
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)
Turisztikai márkajegy lehetne
Reménysugarat jelenthez az erdélyi nemesi családok leszármazottainak, akiknek elődeit a kommunista rezsim megfosztotta kastélyaiktól, és az 1989 utáni demokratikus kormányok visszaszolgáltatták az épületeket – ahhoz, hogy ezeket hasznosítsák a jövőben – az a vetélkedő, amelyet a PONT Csoport, a Transindex, a Transilvania Trust Alapítvány és az Élő Erdély Egyesület kezdeményezett a világhálón. A Webkastély felhívására 23 csapat nevezett be 200-nál több önkéntessel, hogy egy-egy erdélyi kastélyt felkaroljanak, elsősorban idegenforgalmi szempontok szerint értékesítsenek.
A kezdeményezés sikerét igazolta a szombaton délután a gernyeszegi Teleki-kastélyban szervezett kastélynap. Néhány óra alatt a hajdani tébécépreventóriumot – a néhány hónapja gróf Teleki Károlynak és testvéreinek visszaszolgáltatott ősi rezidenciát – több mint 1000 érdeklődő kereste fel. A kastélynap része volt annak a vetélkedőnek, amiben a benevezett csapatok többek között információkat kell szerezzenek a gondozásukba vett kastélyokról, illetve meg kell tervezzék a jövőjét.
Megyénkből a gernyeszegi Udvarmesterek mellett a Ludas melletti Magyarózdon a Radák-Pekry-kastélyban szociális intézményt működtető Bonus Pásztorok, illetve az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyt kezelésbe vevő Grófok neveztek be.
Nem könnyű a megyénkbeli csapatok dolga, hiszen méltó ellenfeleik vannak, vetélytársaik Erdély igen jelentős főúri épületeinek (Szilágynagyfalu – báró Bánffy-kastély, Szamosújvár – Kornis-kastély, Magyarberkesz – Péchy-kúria, Marosillye – Veres bástya, Csíkszentimre – Henter-kúria, Erdőd – erdődi vár, Vajdahunyad – várkastély, Gyergyószentmiklós – Lázár-kastély, Nagykároly – Károlyi-kastély, Sándorhomok – Berenczei Kováts-kúria, Csíkszereda – Lázár-kúria, Zabola – Mikes-kastély, Székelyhíd – Stubemberg-kastély, Olasztelek – Daniel-kastély, Árkos – Szentkereszty-kastély, Székelytamásfalva – Thury-Bányai-kúria, Balázsfalva – Apafi-kastély, Maroshévíz – Urmánczy-kastély, Válaszút – Bánffy- kastély, Csíkszereda – Mikó-vár) az elővitelét, promoválását vállalták fel. (Sz. m.: részletek a www.webkastely.ro – honlapon.)
Gernyeszegen az önkéntes idegenvezetőknek szusszanásnyi idejük sem volt, annyian várakoztak a kastély kapujában, hogy csoportonként végigjárják a volt egészségügyi intézmény által kiüresített épület termeit. S bár a kiállított fényképeken láthattuk, hogy régi pompájából szinte semmi sem maradt, azért akadt látnivaló: az ebédlő freskói és csillárai, a szépen faragott ajtók, néhány kandalló, az ötletes korabeli fűtésrendszer, a nagy tálalót ellátó kiszolgálórendszer (étellift a konyhából és falba épített vízmelegítő üst), amely megúszta a szocializmus éveinek rombolását. Voltak olyanok is, akik távoli városokból, sőt többen a fővárosból látogattak el Gernyeszegre. Több helybéli évtizedek óta először lépte át a kastély kapuját, s olyan idősek is voltak, akik még emlékeztek és találkoztak is az államosítás előtti tulajdonosokkal. Mi több, beszélhettünk a hajdani angolkertet gondozó kertész dédunokájával, aki büszkén készített fényképet az igen ritka, több száz éves páfrányfenyő előtt, amelyet valószínűleg az őse ültethetett.
Weisz Szidónia történész – csoportunk idegenvezetője – elmondta, a kastély örökösei örömmel fogadták a kezdeményezést és anyagilag is támogatták a rendezvényt sok más szponzor mellett. Még nem döntötték el, miként hasznosítják az épületet, amely igen nagy befektetést igényel, hiszen sürgős állagmegőrzési munkálatokat kell végezni rajta. A parkot is felújítanák, s ez is jelentős anyagi ráfordítást igényel. A webkastély csapatának tudomása szerint a Brüsszelben élő Teleki Kálmán hazaköltözne, hogy személyesen is tegyen valamit az örökség megőrzéséért, értékesítéséért. A Grófok csapatának ötletei is kiegészítik majd azt az elképzelést, amely egy új korszakot nyithat a gernyeszegi kastély életében, amely akár része lehet egy – a franciaroszági Loire völgye mintájára összeállított – eredeti turisztikai márkajegynek, a Maros menti kastélytúrának. S az sem kizárt, hogy a vetélkedőnek köszönhetően akár Erdély-szerte fellendül a kastélyturizmus és természetesen az ezt kiegészítő idegenforgalmi szolgáltatások, amelyek fogódzók lehetnek a gazdasági válságban.
A gernyeszegi kastélynap látogatási naplójának bejegyzéséből ítélve lenne igény erre határon innen és túlról is, csupán összefogás kellene – önkormányzatok, civil szféra, magántőke –, hogy a több évtizedes történelmi sebeket begyógyítsák. Hosszú távon megéri!
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)
2011. november 14.
Etnográfiai kiállítás nyílt a Körösvidéki Múzeumban
Nagyvárad – Hétfőn a Barokk Palotában etnográfiai kiállítás nyílt a Körösvidéki Múzeum szakrészlegének szervezésében. Egy kutatási projekt részét képezi, amelyet a Kulturális Alap finanszíroz.
A délben tartott tárlatnyitón dr. Aurel Chiriac múzeumigazgató elmondta: idén július 29. és november 15. között a Körösvidéki Múzeum etnográfiai részlege közvetlen kedvezményezettje volt annak a 23 ezer lej értékű, Az észak-erdélyi autópálya Bihar megyei nyomvonalának szomszédságában található falvak etnográfiai örökségének digitalizálása egy adatbázis elkészítése révén elnevezésű projektnek, melyet az Országos Kulturális Alap 90 százalékban finanszírozott. A program megvalósításában a közművelődési intézmény partnerei voltak a Körösvidéki Múzeum Barátai Egyesület, a Nagyváradi Egyetem, valamint Bihar, Tóti és Paptamási községek önkormányzatai. A fő célt az képezte, hogy beazonosítsák, kutassák, archiválják és népszerűsítsék az autópálya két csomópontjának közelében lévő hat település (Bihar, Hegyközkovácsi, Kügyipuszta, Tóti, Bisztraterebes és Rétimalomtanya) anyagi és szellemi kulturális örökségét. A kutatócsoportot tizennégy alkották- dr. Aurel Chiriac és dr. Ioan Goman koordonátorok, illetve dr. Barbu Ștefănescu, dr. Vasile Todinca, dr. Simona Bala, dr. Ioan Godea, Melania Țărău, Horváth Szabina, Paul Pintea, Iacinta Chiriac, Ioana Gherghel, Luminița Manea, Leontina Țurcaș és Szabó Ödön, akik a tanulmányútjaik során lefényképezték és lefilmezték azokat az etnográfiai sajátosságokat, melyek a felsorolt helységek közösségeit jellemzik 2011-ben. A feltárt szokásoknak és jelenségeknek a materiális élethez (különböző parasztgazdaságoknak, foglalkozásoknak és mesterségeknek, népviseleteknek, migrációs folyamatoknak, gazdasági és szociális tevékenységeknek a leírása) és a nem anyagi léthez (hagyományok és népszokások, interetnikus és interkonfesszionális kapcsolatok, az identitáshoz kapcsolódó megnyilvánulások) köthető vonatkozásai is voltak.
Visszatérnek majd
Dr. Ioan Goman, a múzeum etnográfiai részlegének vezetője arról számolt be: az elmúlt hónapokban lefényképezték és lefilmezték az említett településeken található valamennyi házat, és ugyanakkor rögzítették a helyi szokásoknak megfelelő tevékenységeket (mezőgazdasági, szőlőtermesztési, zöldségtermesztési, kertészeti és állattenyésztési), a régi (fa- és vasfeldolgozás, hordókészítés) és az újabb mesterségeket (kő- és fafaragás), valamint az év különböző napjaihoz kötödő néphagyományokat (szüreti bálok, világítás stb.). Összesen 11 kézművesműhelyt fedeztek fel (kettőt Biharon, négyet Hegyközkovácsiban, négyet Tótiban és egyet Rétimalomtanyán), 10 tárgyat vásároltak meg (kettőt Biharon, ötöt Hegyközkovácsiban és hármat Tótiban), több mint 14 ezer digitális fotót készítettek és több mint 10 óra mozgóképes anyagot vettek fel. Sok nehézséggel kellett megküzdeniük, például a sokszor több mint 35 Celcius fokos hőséggel, az emberek bizalmatlanságával, de azzal is, hogy a kutatott falvak zöme magyar többségű, és a helybéliek nem mindig tudtak románul. Ugyanakkor az etnográfusok azt is tervezik, hogy néhány év múlva visszatérnek a tanulmányozott településekre, hogy felmérjék, időközben mennyit változtak a helyi viszonyok, illetve mennyire lesz hatással a népszokásokra az észak-erdélyi autópálya megépülte.
MÁNGORLÓ ÉS KENDERFÉSŰ
A kutatás eredményeiről egy fotóalbumot is kiadnak (már nyomdában van), Sürgösségi néprajz a III. évezred kezdetén. Bihari falvak az észak-erdélyi autópálya közelében címmel, illetve elkészült egy dokumentumfilm, melynek címe Etnográfiai tanúságtételek Biharban. Ugyanakkor a beszerzett 10 használati eszközt- vetőgép, kézi daráló, vaseke, mángorló, krumplihányó vasvilla, mázsa, dagasztóteknő, tükör, kenderfésű és húskaparó- a Barokk Palota első emeleti termeiben állították ki, ezeket körülbelül két hétig hagyják kitéve, az érdeklődés függvényében.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
Nagyvárad – Hétfőn a Barokk Palotában etnográfiai kiállítás nyílt a Körösvidéki Múzeum szakrészlegének szervezésében. Egy kutatási projekt részét képezi, amelyet a Kulturális Alap finanszíroz.
A délben tartott tárlatnyitón dr. Aurel Chiriac múzeumigazgató elmondta: idén július 29. és november 15. között a Körösvidéki Múzeum etnográfiai részlege közvetlen kedvezményezettje volt annak a 23 ezer lej értékű, Az észak-erdélyi autópálya Bihar megyei nyomvonalának szomszédságában található falvak etnográfiai örökségének digitalizálása egy adatbázis elkészítése révén elnevezésű projektnek, melyet az Országos Kulturális Alap 90 százalékban finanszírozott. A program megvalósításában a közművelődési intézmény partnerei voltak a Körösvidéki Múzeum Barátai Egyesület, a Nagyváradi Egyetem, valamint Bihar, Tóti és Paptamási községek önkormányzatai. A fő célt az képezte, hogy beazonosítsák, kutassák, archiválják és népszerűsítsék az autópálya két csomópontjának közelében lévő hat település (Bihar, Hegyközkovácsi, Kügyipuszta, Tóti, Bisztraterebes és Rétimalomtanya) anyagi és szellemi kulturális örökségét. A kutatócsoportot tizennégy alkották- dr. Aurel Chiriac és dr. Ioan Goman koordonátorok, illetve dr. Barbu Ștefănescu, dr. Vasile Todinca, dr. Simona Bala, dr. Ioan Godea, Melania Țărău, Horváth Szabina, Paul Pintea, Iacinta Chiriac, Ioana Gherghel, Luminița Manea, Leontina Țurcaș és Szabó Ödön, akik a tanulmányútjaik során lefényképezték és lefilmezték azokat az etnográfiai sajátosságokat, melyek a felsorolt helységek közösségeit jellemzik 2011-ben. A feltárt szokásoknak és jelenségeknek a materiális élethez (különböző parasztgazdaságoknak, foglalkozásoknak és mesterségeknek, népviseleteknek, migrációs folyamatoknak, gazdasági és szociális tevékenységeknek a leírása) és a nem anyagi léthez (hagyományok és népszokások, interetnikus és interkonfesszionális kapcsolatok, az identitáshoz kapcsolódó megnyilvánulások) köthető vonatkozásai is voltak.
Visszatérnek majd
Dr. Ioan Goman, a múzeum etnográfiai részlegének vezetője arról számolt be: az elmúlt hónapokban lefényképezték és lefilmezték az említett településeken található valamennyi házat, és ugyanakkor rögzítették a helyi szokásoknak megfelelő tevékenységeket (mezőgazdasági, szőlőtermesztési, zöldségtermesztési, kertészeti és állattenyésztési), a régi (fa- és vasfeldolgozás, hordókészítés) és az újabb mesterségeket (kő- és fafaragás), valamint az év különböző napjaihoz kötödő néphagyományokat (szüreti bálok, világítás stb.). Összesen 11 kézművesműhelyt fedeztek fel (kettőt Biharon, négyet Hegyközkovácsiban, négyet Tótiban és egyet Rétimalomtanyán), 10 tárgyat vásároltak meg (kettőt Biharon, ötöt Hegyközkovácsiban és hármat Tótiban), több mint 14 ezer digitális fotót készítettek és több mint 10 óra mozgóképes anyagot vettek fel. Sok nehézséggel kellett megküzdeniük, például a sokszor több mint 35 Celcius fokos hőséggel, az emberek bizalmatlanságával, de azzal is, hogy a kutatott falvak zöme magyar többségű, és a helybéliek nem mindig tudtak románul. Ugyanakkor az etnográfusok azt is tervezik, hogy néhány év múlva visszatérnek a tanulmányozott településekre, hogy felmérjék, időközben mennyit változtak a helyi viszonyok, illetve mennyire lesz hatással a népszokásokra az észak-erdélyi autópálya megépülte.
MÁNGORLÓ ÉS KENDERFÉSŰ
A kutatás eredményeiről egy fotóalbumot is kiadnak (már nyomdában van), Sürgösségi néprajz a III. évezred kezdetén. Bihari falvak az észak-erdélyi autópálya közelében címmel, illetve elkészült egy dokumentumfilm, melynek címe Etnográfiai tanúságtételek Biharban. Ugyanakkor a beszerzett 10 használati eszközt- vetőgép, kézi daráló, vaseke, mángorló, krumplihányó vasvilla, mázsa, dagasztóteknő, tükör, kenderfésű és húskaparó- a Barokk Palota első emeleti termeiben állították ki, ezeket körülbelül két hétig hagyják kitéve, az érdeklődés függvényében.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
2011. november 14.
Lakatos fellebbez az ANI kérés ellen
A Nagyváradi Bíróság helyt adott az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) kérésének, hogy szakértői vizsgálat tárja fel Lakatos Péter volt RMDSZ-es parlamenti képviselő, jelenleg az Állami Számvevőszék vezetőtanácsi tagjának vagyongyarapodását.
Az ANI feltételezése szerint a volt képviselő reális vagyona több mint tizenötezer euróval meghaladja az általa bevallott vagyon értékét. Lakatos Péter portálunknak elmondta, hogy fellebbez a nagyváradi bíróság döntése ellen, és tudatta, hogy idén szeptemberben magánjogi pert kezdeményezett az ANI ellen azzal a panasszal, hogy az ügynökség nem tartja be a saját törvényét, és mondvacsinált ürügyekel, politikai elvárásoknak megfelelően és feltehetőleg politikai megrendelésre indít vizsgálatokat. Hozzátette: az ANI ellen kezdeményezett civil pert az ügyre kijelölt bíró nem vállalata, valószinűleg azért, mert az ügynökség ellen folyó ilyen típusú civil per még nem zajlott le az országban, magyarázta Lakatos. Elárulta, hogy ha megnyeri a civil pert, fontolóra veszi majd egy büntetőjogi per kezdeményezését az ügynökség ellen hivatali visszaélés címém.
Az ügy előzményei
„Én már két évvel ezelőtt azt mondtam, hogy az ANI nem dolgozik hatékonyan, politikai megrendelésre tevékenykedik, és a munkája gyakorlatilag abból áll, hogy felcsípi azt, amit a sajtóban olvas. 2010 áprilisában kritizáltam az ügynökséget, és rá egy napra megindították ellenem a jogtalan vagyongyarapodási vizsgálatot” – fogalmazott Lakatos. 2010 decemberében megismétlődött az eset. Akkor a költségvetés vitáján Lakatos Péter javasolta az ANI költségvetésének csökkentését, és az ügynökség másnap újra megindította ellene ugyanazt a vizsgálatot, amit nyolc hónapig jegeltek. Az ANI azzal magyarázta ezt, hogy időközben változtak a törvények, és az első üggyel érdemben nem foglalkoztak tovább, hanem arhiválták azt. Sőt, tavaly decemberben már nemcsak vagyongyarapodási, de összeférhetelenségi vizsgálatot is indítottak ellene, de Lakatos elmondása szerint a mai napig nem közölték vele, hogy miben áll az összeférhetetlenség.
Visszaélés
„Az ANI működését szabályozó törvény kimondja, hogy ha az ANI különözetet talál a vagyonnyilatkozatban, akkor magyarázatot kell kérjen tőlem, amit az ügynökség nem tett meg, ehelyett a sajtóban szellőztette meg az ügyet. Pedig én 2010. május 5-én minden szükséges dokumentumot elküldtem nekik, amelyből kiderül, hogy rosszul számoltak és egyáltalán nincs különbözet a vagyonnyilatkozat és a valóság között” – mondta Lakatos Péter, aki szerint az ANI nem vette figyelembe azt, hogy neki 2004-ben már volt egy 18 ezer eurós megtakarítása, és csak 2005 januárjától kezdték vizsgálni a politikus vagyonnyilatkozatát, amibe nem számolták bele a már említett megtakarítást, így jött ki a több mint tízezer eurós vagyontöbblet.
Visszaélés 2
Továbbá az ANI visszaélésére gyanakszik Lakatos Péter amiatt is, hogy amennyiben az ANI arra a következtetésre jut, hogy a politikus vagyona meghaladja azt a mértéket, amennyire a mandátum ideje alatt a bevételek alapján joga lehet, akkor az ügynökség az ügyiratot az Országos Korrupcióellenes Igazgatóságnak kellene átadnia, az ANI azonban ezt sem tette meg. Ennek oka az lehet Lakatos szerint, hogy az ANI nem vizsgálja az ő teljes mandátumát, hanem csak a 2005-ös évben vélt felfedezni a törvény által megengedett tízezer euró feletti különbözetet a reális vagyon és a bevallás között. Az ANI erre a megállapítására alapozva 2006-tól kezdődően vagyonosodási szakértői vizsgálatot kért. „Ha szerintük 2005-ben meghaladta a vagyonom a bevallott jövedelmemet, akkor azt az évet vizsgálják, vagy képviselői mandátumom egészét, de az nem törvényes, hogy 2006-tól mostanáig futó szakértői vizsgálatot rendeljenek el. Én egyetértek az eljáráson kívüli szakértői vizsgálattal, de azt ne közpénzből fizessék, hanem az fizesse, aki azt elrendelte” – mondta Lakatos Péter. A volt képviselő szerint a szakértői vélemények sok pénzbe kerülnek, és az ő esetében nincs kellőképpen megalapozva az a számítás, mely indokolttá tenné a közpénzből fizetendő szakértői vélemény elvégzését. A politikai megrendelőkre vonatkozó kérdésünkre Lakatos Péter kitérő választ adott, azt azonban megjegyezte: „Nekem van egy szem házam, amit két év óta nem képes az ügynökség felmérni, miközben Elena Udreanak és Robert Negoitanak akkora vagyonuk van, hogy nem elég a nyomtató, amivel a vagyonleleltárukat ki lehessen nyomtatni.”
Pap István
erdon.ro
A Nagyváradi Bíróság helyt adott az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) kérésének, hogy szakértői vizsgálat tárja fel Lakatos Péter volt RMDSZ-es parlamenti képviselő, jelenleg az Állami Számvevőszék vezetőtanácsi tagjának vagyongyarapodását.
Az ANI feltételezése szerint a volt képviselő reális vagyona több mint tizenötezer euróval meghaladja az általa bevallott vagyon értékét. Lakatos Péter portálunknak elmondta, hogy fellebbez a nagyváradi bíróság döntése ellen, és tudatta, hogy idén szeptemberben magánjogi pert kezdeményezett az ANI ellen azzal a panasszal, hogy az ügynökség nem tartja be a saját törvényét, és mondvacsinált ürügyekel, politikai elvárásoknak megfelelően és feltehetőleg politikai megrendelésre indít vizsgálatokat. Hozzátette: az ANI ellen kezdeményezett civil pert az ügyre kijelölt bíró nem vállalata, valószinűleg azért, mert az ügynökség ellen folyó ilyen típusú civil per még nem zajlott le az országban, magyarázta Lakatos. Elárulta, hogy ha megnyeri a civil pert, fontolóra veszi majd egy büntetőjogi per kezdeményezését az ügynökség ellen hivatali visszaélés címém.
Az ügy előzményei
„Én már két évvel ezelőtt azt mondtam, hogy az ANI nem dolgozik hatékonyan, politikai megrendelésre tevékenykedik, és a munkája gyakorlatilag abból áll, hogy felcsípi azt, amit a sajtóban olvas. 2010 áprilisában kritizáltam az ügynökséget, és rá egy napra megindították ellenem a jogtalan vagyongyarapodási vizsgálatot” – fogalmazott Lakatos. 2010 decemberében megismétlődött az eset. Akkor a költségvetés vitáján Lakatos Péter javasolta az ANI költségvetésének csökkentését, és az ügynökség másnap újra megindította ellene ugyanazt a vizsgálatot, amit nyolc hónapig jegeltek. Az ANI azzal magyarázta ezt, hogy időközben változtak a törvények, és az első üggyel érdemben nem foglalkoztak tovább, hanem arhiválták azt. Sőt, tavaly decemberben már nemcsak vagyongyarapodási, de összeférhetelenségi vizsgálatot is indítottak ellene, de Lakatos elmondása szerint a mai napig nem közölték vele, hogy miben áll az összeférhetetlenség.
Visszaélés
„Az ANI működését szabályozó törvény kimondja, hogy ha az ANI különözetet talál a vagyonnyilatkozatban, akkor magyarázatot kell kérjen tőlem, amit az ügynökség nem tett meg, ehelyett a sajtóban szellőztette meg az ügyet. Pedig én 2010. május 5-én minden szükséges dokumentumot elküldtem nekik, amelyből kiderül, hogy rosszul számoltak és egyáltalán nincs különbözet a vagyonnyilatkozat és a valóság között” – mondta Lakatos Péter, aki szerint az ANI nem vette figyelembe azt, hogy neki 2004-ben már volt egy 18 ezer eurós megtakarítása, és csak 2005 januárjától kezdték vizsgálni a politikus vagyonnyilatkozatát, amibe nem számolták bele a már említett megtakarítást, így jött ki a több mint tízezer eurós vagyontöbblet.
Visszaélés 2
Továbbá az ANI visszaélésére gyanakszik Lakatos Péter amiatt is, hogy amennyiben az ANI arra a következtetésre jut, hogy a politikus vagyona meghaladja azt a mértéket, amennyire a mandátum ideje alatt a bevételek alapján joga lehet, akkor az ügynökség az ügyiratot az Országos Korrupcióellenes Igazgatóságnak kellene átadnia, az ANI azonban ezt sem tette meg. Ennek oka az lehet Lakatos szerint, hogy az ANI nem vizsgálja az ő teljes mandátumát, hanem csak a 2005-ös évben vélt felfedezni a törvény által megengedett tízezer euró feletti különbözetet a reális vagyon és a bevallás között. Az ANI erre a megállapítására alapozva 2006-tól kezdődően vagyonosodási szakértői vizsgálatot kért. „Ha szerintük 2005-ben meghaladta a vagyonom a bevallott jövedelmemet, akkor azt az évet vizsgálják, vagy képviselői mandátumom egészét, de az nem törvényes, hogy 2006-tól mostanáig futó szakértői vizsgálatot rendeljenek el. Én egyetértek az eljáráson kívüli szakértői vizsgálattal, de azt ne közpénzből fizessék, hanem az fizesse, aki azt elrendelte” – mondta Lakatos Péter. A volt képviselő szerint a szakértői vélemények sok pénzbe kerülnek, és az ő esetében nincs kellőképpen megalapozva az a számítás, mely indokolttá tenné a közpénzből fizetendő szakértői vélemény elvégzését. A politikai megrendelőkre vonatkozó kérdésünkre Lakatos Péter kitérő választ adott, azt azonban megjegyezte: „Nekem van egy szem házam, amit két év óta nem képes az ügynökség felmérni, miközben Elena Udreanak és Robert Negoitanak akkora vagyonuk van, hogy nem elég a nyomtató, amivel a vagyonleleltárukat ki lehessen nyomtatni.”
Pap István
erdon.ro
2011. november 14.
Református szociális központ
Átadták vasárnap az új időseket és hátrányos helyzetű gyermekeket ellátó napközi otthont Nagykárolyban. Az avatási szalag átvágását három órás ünnepi istentisztelet és műsor előzte meg.
Elkészült Nagykárolyban a Nagykároly–Belvárosi Református Egyházközség legújabb létesítménye, a „Reménysugár” napközi otthon. Az ünnepélyes átadásra tegnap került sor, a 11 órakor kezdődő istentiszteleten Csűry István püspök hirdetett igét. Csűry megdicsérte a nagykárolyi gyülekezetet, hogy tudnak és akarnak építeni, erre példa az új szociális központ is. A püspök prédikációjának kulcsszava a kegyesség volt – hangsúlyozta: nem az a kegyes ember, aki jámboran tehetetlen, hanem aki tevékeny, mer dolgozni tervein.
Az istentisztelet végén Tukacs József, az egyházközség lelkipásztora köszöntötte a jelenlévőket, megköszönte a támogatást és a lelkes munkát a kivitelezőknek és a polgármesteri hivatal alkalmazottainak. Tukacs részletesen ismertette a projektet: a Regionális Operatív Program révén sikerült a beruházás legnagyobb részét finanszírozni, az EU 981 940 lejt adott az 1 439 015 lejes összköltségvetésű kivitelezéshez. Mintegy 150 000 lejt állami pénzből fedeztek, a helyi közösség pedig 37 000 lejjel járult hozzá az otthon felépítéséhez.
Kovács Jenő polgármester, főgondnok beszédében megjegyezte: mindig jó érzés egy-egy szalagot átvágni, ez azt jelenti, hogy valamit sikerült véghez vinni. Elmondta: merni kell nagyokat álmodni, s aztán dolgozni kell az álom megvalósításán. Kiemelte, hogy szükség van a templomon kívüli helyszínekre is, hogy a közösségi élet megfelelően működjék.
Ezután ünnepi műsor következett. Az emelkedett hangulat kialakításához hozzájárult a belvárosi kórus, a kertvárosi kórus, az idősek kórusa és a vallásórás fiatalok is. Csobot Adél, Komáromi Emma, Berei József, valamint Varga Sándor színművész egy-egy verset szavalt el, szintén Csobot Adél egy dalt is elénekelt, gitáron Szűcs József kísérte.
A műsor után a jelenlévők átvonultak az elkészült épülethez, ahol mindenki körülnézhetett, megcsodálhatta a modern létesítményt. A házigazdák ételről-italról is gondoskodtak, mindenki részesült a szeretetvendégségben.
Az új otthon tulajdonképpen egy kombinált szociális intézmény, mely gyakorlatilag már működik is, „teljes gőzzel” január 30-án indul be. Hátrányos helyzetű családokból származó gyermekek és idősek napközi otthonaként funkcionál majd: 9 és 13 óra között az időseket, 14 és 18 óra között a gyermekeket-fiatalokat látják el. Összesen nyolcvan személyt tudnak majd testi és lelki ellátásban részesíteni, ebben benne foglaltatik a napi egyszeri meleg étkezés is.
erdon.ro
Átadták vasárnap az új időseket és hátrányos helyzetű gyermekeket ellátó napközi otthont Nagykárolyban. Az avatási szalag átvágását három órás ünnepi istentisztelet és műsor előzte meg.
Elkészült Nagykárolyban a Nagykároly–Belvárosi Református Egyházközség legújabb létesítménye, a „Reménysugár” napközi otthon. Az ünnepélyes átadásra tegnap került sor, a 11 órakor kezdődő istentiszteleten Csűry István püspök hirdetett igét. Csűry megdicsérte a nagykárolyi gyülekezetet, hogy tudnak és akarnak építeni, erre példa az új szociális központ is. A püspök prédikációjának kulcsszava a kegyesség volt – hangsúlyozta: nem az a kegyes ember, aki jámboran tehetetlen, hanem aki tevékeny, mer dolgozni tervein.
Az istentisztelet végén Tukacs József, az egyházközség lelkipásztora köszöntötte a jelenlévőket, megköszönte a támogatást és a lelkes munkát a kivitelezőknek és a polgármesteri hivatal alkalmazottainak. Tukacs részletesen ismertette a projektet: a Regionális Operatív Program révén sikerült a beruházás legnagyobb részét finanszírozni, az EU 981 940 lejt adott az 1 439 015 lejes összköltségvetésű kivitelezéshez. Mintegy 150 000 lejt állami pénzből fedeztek, a helyi közösség pedig 37 000 lejjel járult hozzá az otthon felépítéséhez.
Kovács Jenő polgármester, főgondnok beszédében megjegyezte: mindig jó érzés egy-egy szalagot átvágni, ez azt jelenti, hogy valamit sikerült véghez vinni. Elmondta: merni kell nagyokat álmodni, s aztán dolgozni kell az álom megvalósításán. Kiemelte, hogy szükség van a templomon kívüli helyszínekre is, hogy a közösségi élet megfelelően működjék.
Ezután ünnepi műsor következett. Az emelkedett hangulat kialakításához hozzájárult a belvárosi kórus, a kertvárosi kórus, az idősek kórusa és a vallásórás fiatalok is. Csobot Adél, Komáromi Emma, Berei József, valamint Varga Sándor színművész egy-egy verset szavalt el, szintén Csobot Adél egy dalt is elénekelt, gitáron Szűcs József kísérte.
A műsor után a jelenlévők átvonultak az elkészült épülethez, ahol mindenki körülnézhetett, megcsodálhatta a modern létesítményt. A házigazdák ételről-italról is gondoskodtak, mindenki részesült a szeretetvendégségben.
Az új otthon tulajdonképpen egy kombinált szociális intézmény, mely gyakorlatilag már működik is, „teljes gőzzel” január 30-án indul be. Hátrányos helyzetű családokból származó gyermekek és idősek napközi otthonaként funkcionál majd: 9 és 13 óra között az időseket, 14 és 18 óra között a gyermekeket-fiatalokat látják el. Összesen nyolcvan személyt tudnak majd testi és lelki ellátásban részesíteni, ebben benne foglaltatik a napi egyszeri meleg étkezés is.
erdon.ro
2011. november 14.
Élhető magyar élet, szórványban
Nem csak a kisebbségben, de a tömbben élő magyaroknak, így a székelyföldieknek is fontos, hogy a lehető leghatékonyabb legyen a szórvány érdekvédelme – hangzott el a hétvégén Déván, az első alkalommal megrendezett Magyar Szórvány Napján.
Nem csak a kisebbségben, de a tömbben élő magyaroknak, így a székelyföldieknek is fontos, hogy a lehető leghatékonyabb legyen a szórvány érdekvédelme – hangzott el a hétvégén Déván, az első alkalommal megrendezett Magyar Szórvány Napján. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke hangsúlyozta: fordulatra van szükség a kisebbségi képviseletben.
„Itt kell megvetnünk a lábunkat annak érdekében, hogy a szórvány ne tűnjön el, hogy a tömb megerősödjön, és ne szórványosodjon el” – jelentette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök szombaton Déván, a Magyar Szórvány Napjának megnyitóján. Az RMDSZ 10. kongresszusán november 15-ét, Bethlen Gábor születésnapját az összefogás jegyében a Magyar Szórvány Napjának nyilvánította az érdekképviselet: ennek megfelelően szerveztek hétvégén kétnapos rendezvénysorozatot Hunyad megyében.
„Új tervek kellenek”
„A többnemzetiségű környezetben élő magyar emberek sorsa továbbra is kiemelten fontos számunkra, ezért is fogadtuk el a nagyváradi kongresszuson a szórvány napjának megünneplésére vonatkozó javaslatot” – emlékeztetett Kelemen Hunor.
Az RMDSZ elnöke párhuzamba állította az 1989 óta eltelt 22 évet a két világháború közötti 22 évvel, amelyről Mikó Imre készített felmérést.
„A mi 22 évünk nagyon gyorsan eltelt, számvetésre, új tervekre, célkitűzésekre van szükségünk. Az erdélyi magyar közösségen belüli kapcsolatok megerősödtek, ilyen szempontból példamutató a székelyföldi és a szórványmegyék közötti együttműködés.
Az összefogás újabb ékes bizonyítéka ez a kapcsolat, amellyel ismét megmutattuk, hogy képesek vagyunk legyőzni a kishitűséget. Nemzeti értékeink mellett közösségünk számára a legfontosabb a bizalom” – fogalmazott Kelemen Hunor, aki hangsúlyozta: a népszámlálási kampány jelszava, a „Minden magyar számít” továbbra is érvényben marad, és ennek a szemléletnek különösen a szórványban nagy jelentősége van.
„Pozitív diszkriminációt!”
Winkler Gyula európai parlamenti képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke azt hangsúlyozta, hogy a szövetség tisztségviselői számára az egyik legnagyobb kihívás a szórványban élő magyar emberek sorsának, jövőjének mindenki által elfogadott rendezése.
Winkler házigazdaként vett részt a rendezvénysorozat megnyitóján, ahol Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke is köszöntötte a résztvevőket. Dézsi Attila Hunyad megyei prefektus végvári katonáknak nevezte a Hunyad megyei magyarokat.
Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök figyelmeztetett arra, hogy a szórvány „pozitív diszkriminációt” érdemel, a székelyföldi pályázóknak a jövőben le kell mondaniuk a Communitas Alapítvány támogatásáról az ezeken a vidékeken élők javára.
„Nem kell kongatni a vészharangot”
Böjte Csaba ferences szerzetes felszólalásában elmondta: húsz éve él Déván, és megtapasztalhatta, hogy a nehézségekkel együtt is élhető itt az élet. „Összesen 2300 gyereket nevelünk itt, Dél-Erdélyben, és soha nem ért sem engem, sem a gyerekeket bántódás amiatt, hogy magyarok vagyunk.
Ezek tények, amelyek biztonságot adnak. Nem a vészharangokat kell kongatni, hiszen élhető itt az élet magyarként. Közös célokon és ezek megvalósításán kell gondolkodnunk, partnerségben a helyi hatóságokkal” – osztotta meg gondolatait Csaba atya.
A múlt kötelez
A dévai prefektúra épülete előtt a résztvevők felavatták Barcsay Ákos erdélyi fejedelem emlékoszlopát – ez Hunyad megye első köztéri magyar emlékműve. „Sokszor vádolnak minket, erdélyi magyarokat azzal, hogy a múlt felé fordulunk. Ám ahhoz, hogy tudjuk, mire építjük jövőnket, ismernünk és vigyáznunk kell múltunk értékeire” – mondta Kelemen Hunor az RMDSZ és Communitas Alapítvány által támogatott eseményen.
Háromszék is felvállalja a szórványt
Együttműködési szerződést írt alá a hét végén a nagyenyedi vártemplomban Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök a nagyenyedi Dr. Szász Pál Egyesület és a magyarigeni református Bod Péter Alapítvány vezetőivel a szórványmagyarok kulturális értékeinek támogatásáról.
„Belső egységünk erősítésére, pozitív jövőkép kialakítására kell törekednünk, ezért Hargita megyéhez hasonlóan, Kovászna megye is kiveszi részét e belső építkezésből” – mondta beszédében Tamás Sándor. Az ünnepségen felszólalt Krecsák Sz. Adalbert, Nagyenyed alpolgármestere, illetve Demeter László, a Kovászna Megyei Tanács kulturális bizottságának vezetője. (Tamás András)
Új Magyar Szó (Bukarest)
Nem csak a kisebbségben, de a tömbben élő magyaroknak, így a székelyföldieknek is fontos, hogy a lehető leghatékonyabb legyen a szórvány érdekvédelme – hangzott el a hétvégén Déván, az első alkalommal megrendezett Magyar Szórvány Napján.
Nem csak a kisebbségben, de a tömbben élő magyaroknak, így a székelyföldieknek is fontos, hogy a lehető leghatékonyabb legyen a szórvány érdekvédelme – hangzott el a hétvégén Déván, az első alkalommal megrendezett Magyar Szórvány Napján. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke hangsúlyozta: fordulatra van szükség a kisebbségi képviseletben.
„Itt kell megvetnünk a lábunkat annak érdekében, hogy a szórvány ne tűnjön el, hogy a tömb megerősödjön, és ne szórványosodjon el” – jelentette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök szombaton Déván, a Magyar Szórvány Napjának megnyitóján. Az RMDSZ 10. kongresszusán november 15-ét, Bethlen Gábor születésnapját az összefogás jegyében a Magyar Szórvány Napjának nyilvánította az érdekképviselet: ennek megfelelően szerveztek hétvégén kétnapos rendezvénysorozatot Hunyad megyében.
„Új tervek kellenek”
„A többnemzetiségű környezetben élő magyar emberek sorsa továbbra is kiemelten fontos számunkra, ezért is fogadtuk el a nagyváradi kongresszuson a szórvány napjának megünneplésére vonatkozó javaslatot” – emlékeztetett Kelemen Hunor.
Az RMDSZ elnöke párhuzamba állította az 1989 óta eltelt 22 évet a két világháború közötti 22 évvel, amelyről Mikó Imre készített felmérést.
„A mi 22 évünk nagyon gyorsan eltelt, számvetésre, új tervekre, célkitűzésekre van szükségünk. Az erdélyi magyar közösségen belüli kapcsolatok megerősödtek, ilyen szempontból példamutató a székelyföldi és a szórványmegyék közötti együttműködés.
Az összefogás újabb ékes bizonyítéka ez a kapcsolat, amellyel ismét megmutattuk, hogy képesek vagyunk legyőzni a kishitűséget. Nemzeti értékeink mellett közösségünk számára a legfontosabb a bizalom” – fogalmazott Kelemen Hunor, aki hangsúlyozta: a népszámlálási kampány jelszava, a „Minden magyar számít” továbbra is érvényben marad, és ennek a szemléletnek különösen a szórványban nagy jelentősége van.
„Pozitív diszkriminációt!”
Winkler Gyula európai parlamenti képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke azt hangsúlyozta, hogy a szövetség tisztségviselői számára az egyik legnagyobb kihívás a szórványban élő magyar emberek sorsának, jövőjének mindenki által elfogadott rendezése.
Winkler házigazdaként vett részt a rendezvénysorozat megnyitóján, ahol Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke is köszöntötte a résztvevőket. Dézsi Attila Hunyad megyei prefektus végvári katonáknak nevezte a Hunyad megyei magyarokat.
Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök figyelmeztetett arra, hogy a szórvány „pozitív diszkriminációt” érdemel, a székelyföldi pályázóknak a jövőben le kell mondaniuk a Communitas Alapítvány támogatásáról az ezeken a vidékeken élők javára.
„Nem kell kongatni a vészharangot”
Böjte Csaba ferences szerzetes felszólalásában elmondta: húsz éve él Déván, és megtapasztalhatta, hogy a nehézségekkel együtt is élhető itt az élet. „Összesen 2300 gyereket nevelünk itt, Dél-Erdélyben, és soha nem ért sem engem, sem a gyerekeket bántódás amiatt, hogy magyarok vagyunk.
Ezek tények, amelyek biztonságot adnak. Nem a vészharangokat kell kongatni, hiszen élhető itt az élet magyarként. Közös célokon és ezek megvalósításán kell gondolkodnunk, partnerségben a helyi hatóságokkal” – osztotta meg gondolatait Csaba atya.
A múlt kötelez
A dévai prefektúra épülete előtt a résztvevők felavatták Barcsay Ákos erdélyi fejedelem emlékoszlopát – ez Hunyad megye első köztéri magyar emlékműve. „Sokszor vádolnak minket, erdélyi magyarokat azzal, hogy a múlt felé fordulunk. Ám ahhoz, hogy tudjuk, mire építjük jövőnket, ismernünk és vigyáznunk kell múltunk értékeire” – mondta Kelemen Hunor az RMDSZ és Communitas Alapítvány által támogatott eseményen.
Háromszék is felvállalja a szórványt
Együttműködési szerződést írt alá a hét végén a nagyenyedi vártemplomban Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök a nagyenyedi Dr. Szász Pál Egyesület és a magyarigeni református Bod Péter Alapítvány vezetőivel a szórványmagyarok kulturális értékeinek támogatásáról.
„Belső egységünk erősítésére, pozitív jövőkép kialakítására kell törekednünk, ezért Hargita megyéhez hasonlóan, Kovászna megye is kiveszi részét e belső építkezésből” – mondta beszédében Tamás Sándor. Az ünnepségen felszólalt Krecsák Sz. Adalbert, Nagyenyed alpolgármestere, illetve Demeter László, a Kovászna Megyei Tanács kulturális bizottságának vezetője. (Tamás András)
Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. november 14.
Nyitna az RMDSZ a nagyvárosi szórványok felé
A Magyar Szórvány Napja alkalmával elfogadott zárónyilatkozat irányelveinek megvalósíthatósága szerepelt az RMDSZ Főtitkárságának mai, november 14-i ülésének napirendjén. A gyűlést követően Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára elmondta: „Szemléletváltásra van szükség a szórványpolitikában, meg kell őrizni, és tovább kell fejleszteni az eddigi eredményeket, azonban a legnagyobb kihívásnak a nagyvárosi szórványok feltérképezését, a sajátos helyzetüknek megfelelő programok kidolgozását tartjuk. A szakértők kimutatása szerint a jelenlegi stratégiák, programok a szórványban élő magyar emberek mintegy 20 százalékához érnek el, ha nyitunk a nagyvárosi szórványok felé, ezt az arányt lényegesen növelni tudjuk.” A gyűlésen megállapították, hogy a Zárónyilatkozat tartalma hangsúlyeltolódást jelent a szórványszemléletben, ez alapját képezi majd annak a szórványkérdésekre vonatkozó cselekvési tervnek, amelyet az RMDSZ Főtitkársága dolgoz ki, és terjeszt a Szövetségi Képviselők Tanácsa decemberi ülése elé. Az RMDSZ Főtitkársága kiemelt feladatként jelölte meg a magyar házak, tájházak, emlékházak és helytörténeti kiállítások hálózatba szervezését. „A magyar házak tekintetében az EMKE jelentős eredményeket ért el az elmúlt években, következő lépésként szükség van ezen objektumok integrált kezelésére, a tulajdonviszonyok rendezésére, a működéshez és fenntartáshoz szükséges források biztosítására” - állapította meg a főtitkár. Az ülésre vonatkozó beszámolójában Kovács Péter elmondta azt is: eldöntöttük, hogy a következő hetekben létrehozzuk a szórványgondnoki hálózatot, amelyet az RMDSZ megyei szervezeteiben dolgozó munkatársak bevonása által fogunk működtetni. „A hálózat célja a szórványhelyzettel kapcsolatos oktatási, kulturális, tájékoztatásbeli gondok kezelése, ez első lépésben legkevesebb 25 munkatárs koordinált tevékenységét fogja jelenteni, de ezt a számot folyamatosan fogják bővíteni” - mutatott rá Kovács. (hírszerk.)
Transindex.ro
A Magyar Szórvány Napja alkalmával elfogadott zárónyilatkozat irányelveinek megvalósíthatósága szerepelt az RMDSZ Főtitkárságának mai, november 14-i ülésének napirendjén. A gyűlést követően Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára elmondta: „Szemléletváltásra van szükség a szórványpolitikában, meg kell őrizni, és tovább kell fejleszteni az eddigi eredményeket, azonban a legnagyobb kihívásnak a nagyvárosi szórványok feltérképezését, a sajátos helyzetüknek megfelelő programok kidolgozását tartjuk. A szakértők kimutatása szerint a jelenlegi stratégiák, programok a szórványban élő magyar emberek mintegy 20 százalékához érnek el, ha nyitunk a nagyvárosi szórványok felé, ezt az arányt lényegesen növelni tudjuk.” A gyűlésen megállapították, hogy a Zárónyilatkozat tartalma hangsúlyeltolódást jelent a szórványszemléletben, ez alapját képezi majd annak a szórványkérdésekre vonatkozó cselekvési tervnek, amelyet az RMDSZ Főtitkársága dolgoz ki, és terjeszt a Szövetségi Képviselők Tanácsa decemberi ülése elé. Az RMDSZ Főtitkársága kiemelt feladatként jelölte meg a magyar házak, tájházak, emlékházak és helytörténeti kiállítások hálózatba szervezését. „A magyar házak tekintetében az EMKE jelentős eredményeket ért el az elmúlt években, következő lépésként szükség van ezen objektumok integrált kezelésére, a tulajdonviszonyok rendezésére, a működéshez és fenntartáshoz szükséges források biztosítására” - állapította meg a főtitkár. Az ülésre vonatkozó beszámolójában Kovács Péter elmondta azt is: eldöntöttük, hogy a következő hetekben létrehozzuk a szórványgondnoki hálózatot, amelyet az RMDSZ megyei szervezeteiben dolgozó munkatársak bevonása által fogunk működtetni. „A hálózat célja a szórványhelyzettel kapcsolatos oktatási, kulturális, tájékoztatásbeli gondok kezelése, ez első lépésben legkevesebb 25 munkatárs koordinált tevékenységét fogja jelenteni, de ezt a számot folyamatosan fogják bővíteni” - mutatott rá Kovács. (hírszerk.)
Transindex.ro
2011. november 14.
Létkérdés az együttműködés a magyar kormány és az RMDSZ között
A külhoni magyar szervezetek és a magyar kormány viszonya nem függhet a napi politikától, ezeknek a szervezeteknek önállóan kell politizálniuk ahhoz, hogy hatékonyak lehessenek. Az RMDSZ volt elnöke, Románia miniszterelnök-helyettese szerint nehezen bár, de ezt eddig minden kormány tudomásul vette. Markó Béla arra azonban egyelőre még keresi a választ, hogyan történhetett meg, hogy - finoman fogalmazva - "nincs szoros kapcsolat" a legnagyobb külhoni magyar párt és a budapesti kormány között.
- 2009 őszén a román kormányválság miatt elmaradt a magyar-román közös kormányülés. Azóta teljes jogú kormány van mindkét országban és a tanácskozást Bukarestnek kellene megszerveznie. Miért nem történt eddig meg?
- A közös kormányülések rendkívül hasznosak voltak, mert olyan keretet hoztak létre, amelyet mindenképpen ki lehetett tölteni tartalommal. Nem egyszerűen jelképes események voltak, éppen ezért rossz, hogy egy ideje elmaradtak. Meg kell azonban mondanom, hogy ez nem a román kormányon múlott. Mi többször is javaslatot tettünk rá. Az új magyar kormány azonban azzal érvelt, hogy amíg készül a soros elnökségre, illetve amíg ellátja azt, addig képtelen beiktatni a sűrű programba. Július óta viszont semmi sem történt, és csak azt tudom mondani, hogy szükség lenne rá.
- Mindkét fővárosból azt halljuk, hogy történelmi csúcson a magyar-román államközi kapcsolat, miközben látjuk, hogy elmaradnak a legmagasabb szintű találkozók, a miniszteri szintűek is ritkulnak. Mivel jobb most ez a viszony, mint korábban?
- Én a történelmi jelzővel nem dobálóznék, ezt az utókorra bíznám. Azt gondolom, hogy ha a konfliktusos kilencvenes évekre gondolunk, nos, ahhoz képest jó a viszony. Ebben a pillanatban nincsenek nagy vitás ügyek, nincsenek konfliktusok, de lehetne jóval szorosabb, jóval gazdagabb ez a viszony. Románia és Magyarország között stratégiai partnerségnek kellene lennie, a két országnak a térség egészét meghatározó módon kellene együttműködnie. Ez viszont még nem valósult meg..
- Az viszont talán megkockáztatható, hogy az RMDSZ és a magyar kormány viszonya történelmi mélyponton van. Az RMDSZ kongresszusa előtt arról beszéltek, ön azért vonul vissza, hogy személye ne legyen akadálya a kapcsolatokban. Most fölöslegesnek tűnik ez a vezéráldozat... Vagy mégsem az?
- Szeretném tisztázni: szó sincs arról, hogy egyetlen szempontot vettem volna figyelembe a döntés meghozatalakor. Lehetőséget akartam adni a fiatalabb politikusi gárdának, hogy szemléletét érvényesítse minden téren, beleértve valóban a Magyarországhoz és a magyar kormányhoz fűződő viszonyt is. Úgy éreztem, hogy elnökségem 18 éve után ideje a váltásnak az RMDSZ élén, és a saját életemben is. A hangsúlyátrendezés azért is indokolt, hiszen a politika mellett van más hivatásom is. De hiszem, hogy a magyar kormány és az erdélyi politika viszonya nem függhet attól, hogy éppen ki az RMDSZ elnöke, vagy Magyarországon éppen melyik párt van kormányon, mert ez a jövőnket meghatározó kérdés. Amiért ebben a pillanatban valóban nem felhőtlen a viszony, az nem személyi, hanem koncepcionális kérdés. Igaz, ilyen értelemben nagyon kötődött az én személyemhez is. Az elmúlt 20 évben mindvégig azt mondtam, hogy az erdélyi magyar közösségnek támaszkodnia kell a magyarországi támogatásra, de önállóan kell politizálnia Bukarestben és máshol is, mert az itteni politikai vezetők ismerik a legjobban a közösség helyzetét, és egy adott pillanatban ők tudják eldönteni, melyik a helyes út. Ezzel szemben sokszor megtapasztaltam, hogy egyik vagy másik párt, vagy politikus megpróbálta csatlósként kezelni az RMDSZ-t, valamiféle alárendeltségi viszonyba bevinni. Azt gondolom, az én nagy vétkem - egyesek szerint a bűnöm - az volt, hogy bárhonnan is jött az ilyen próbálkozás, mindig visszautasítottam. Én most is egy ilyen sértettséget látok odaát sokakban, amiért nem vagyunk hajlandók alárendelni magunkat. De ez nem lehetséges, mert abban a pillanatban elveszítjük az önállóságunkat és Bukarestben nem tudunk helyt állni, rosszak lesznek a döntéseink, Ez nem érzelmi és nem személyi kérdés, ez tény. Nagy mulasztás az, hogy - finoman fogalmazva - nem igazán szoros az együttműködés, hogy nincs napi kapcsolatunk a magyar kormánnyal, mert az mindenki javát szolgálná.
- Eddig minden kormány, beleértve az első Orbán-kormányt is, elfogadta ezt az álláspontot, és ha nem is volt felhőtlen az RMDSZ és a Fidesz viszonya, azért 1998-2002 között mégiscsak együttműködtek. Mi változott az akkorihoz képest?
- Mindig az volt az elvem, hogy a magyar kormány és az RMDSZ kapcsolata nem függhet semmilyen ideológiától. Bár ez nem tetszett igazán senkinek, mindenki "lenyelte". Függetlenül attól, hogy milyen pártok voltak kormányon Budapesten, megpróbáltam együttműködni, mert közös érdeknek tartottam. Minden magyar miniszterelnökkel kapcsolatban voltam, néha egyetértettünk, máskor vitáztunk, voltak feszültségek, konfliktusok is. Csakhogy az egyetértés nyilvános volt, a viták és a konfliktusok nem. Az első Orbán- kormánnyal nem volt különösebben konfliktusos a viszonyunk, nagyon sűrű konzultáció jellemezte. Meg kell mondanom, hogy ezt én szorgalmaztam, mert tudtam, hogy vannak olyan elvi kérdések, amelyekben nem értünk egyet. Megítélésem és emlékezetem szerint talán sűrűbben is konzultáltunk, mint más kormányokkal, még akkor is, ha az akkori partnereim erre nem így akarnak emlékezni, vagy nem így emlékeznek.
- Hogyan jutottak el mégis odáig, hogy - bár ön nem szokott véletlenül kimondani dolgokat -, nemrég mégis Budapestről érkező politikai ciánszennyezésnek nevezte a Tőkés László új néppártját? Hogyan jutottak el odáig, hogy Brüsszelben a Fidesz EP-frakció nem vett részt az RMDSZ rendezvényén, amelynek ön volt az egyik előadója és előzőleg a frakció naptárában is szerepelt.
- Egyelőre én is inkább csak kérdésként fogalmazom meg magamnak, hogy hogyan jutottunk oda, hogy egy erdélyi magyar politikusnak - történetesen nekem - azt kell látnom Brüsszelben, hogy amit mondok, nem érdekli az egyik anyaországi párt egyetlen képviselőjét sem. Ugyanakkor azt is látom, hogy jó lenne, ha mi erdélyi magyar politikusok szétnéznénk a saját házunk táján is. Tudom, nem ártana, ha magam is belegondolnék abba a kérdésbe, hogyan jutottunk el oda, hogy Tőkés László, az erdélyi magyarság fontos személyisége, akinek - ezt viszont már elmondhatom, hiszen bizonyos értelemben utókor vagyunk - tényleg történelmi szerepe volt Romániában, volt püspökként és a toleranciát hirdető politikusként minden toleranciáról megfeledkezik és plakátokat ragasztgat. Szomorú és nevetséges. Valami baj van itt Erdélyben, ez tény, az pedig másik kérdés, hogy mi ennek a bajnak az oka, honnan jött, vagy nem is jött sehonnan, hanem mi alakítottuk ki. Igen, én rendkívül rossz kezdeményezésnek tartom az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozatalát és természetesen nagyon súlyos szavakkal ítélem el azt, hogy ezt Magyarországról támogatják. Azért tartom nagyon rossz dolognak ezt a pártalapítást, mert senki sem játszhatja ebben a kérdésben az ártatlant, hogy úgymond ezzel is meg kell próbálkoznunk. Tőkés Lászlóék már megpróbálkoztak egy pártalapítással, ők hozták létre a Magyar Polgári Pártot, csak azt mások aztán kiütötték a kezükből, de azzal sem tudták az RMDSZ-t szétszedni. Most megint megpróbálkoznak, hátha így sikerül. És a kettő között volt egy összefogás. Hosszú és nehéz tárgyalások után én magam ajánlottam fel Tőkés Lászlónak, hogy legyen listavezető az RMDSZ Európai parlamenti listáján, amelyet Magyar Összefogás listájának neveztünk el. Így tettem lehetővé számára, hogy most leragasztgassa az RMDSZ plakátjait Brüsszelben. Ezért mondom, hogy magunkba is kell néznünk egy kicsit, nemcsak át Magyarországra.
- Bár kívülről nézve akár viccesnek is nevezhetném ezt a szituációt, azért inkább csapdahelyzetnek érzem. Talán a világon nincsen olyan párt, amely eltűrné, hogy a listavezetője folyamatosan a párt ellen agitál, sajtótájékoztatón lép fel ellene, leragasztja a plakátjait és másokat is pártja elleni bojkottra szólít fel, nem mellékesen létrehoz egy konkurens pártot. Tőkés László ezek után is az RMDSZ listavezetője maradt. Az RMDSZ nemhogy nem rúgja ki, nem is rúghatja ki, mert a jelenlegi körülmények között rá ütne vissza. De mi az amit tehet?
- Az RMDSZ nem párt, pártokat Tőkés László hozott létre. Mi kezdettől fogva szövetség voltunk, amelyben a különböző vélemények megférnek egymás mellett, de azt hiszem, hogy például ez a brüsszeli eset nem fér bele. Én a magam részéről Tőkés Lászlót nem tudom az RMDSZ képviselőjének tekinteni, soha nem is volt az. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal kötöttünk egy egyezséget, ami alapján fölvettük őt a listára, de ő RMDSZ-es csak akkor volt, amikor ebből valami hasznos formai következménye származott, például így lehetett tagja a néppárti frakciónak. De ő soha, egyetlen pillanatig sem tekintette magát RMDSZ-es képviselőnek. És attól függetlenül, hogy ez formailag ebben a pillanatban így néz ki, én sem tudom őt annak tekintetni.
- Jövőre parlamenti választások lesznek Romániában. Most már nem a nemzeti tanáccsal, hanem a pártként bejegyzett EMNP-vel kellene kiegyezniük. Megismétlik az EP forgatókönyvet, odaadják a befutó helyek egy részét, fönntartva ezt a felemás, feloldhatatlan csapdahelyzetet, vagy megkockáztatják a megmérettetést, mint ahogyan a Szász Jenő pártjával tették 2004-ben és 2008-ban? Szász mellett is ott volt Tőkés, Orbán, jelen voltak a kampányban is. Veszélyesebbnek tűnik a néppárt, mint az akkori polgári párt?
- Az EP választásokra készülvén, végül is meg tudtuk kötni a szükséges kompromisszumot az akkori EMNT-vel, amelynek a gárdája most ezt az új pártot létrehozta. Ez azt bizonyítja, hogy eléggé hajlékonyak és kompromisszumkészek voltunk, akkor, amikor úgy láttuk, hogy másképpen veszélybe kerülne az erdélyi magyarság brüsszeli képviselete. Azt látom, hogy ez a párt egyelőre a plakátleragasztó akciókon kívül nem nagyon mutatott fel semmiféle programot, nem tudni milyen alternatívában gondolkodik ahhoz képest, amit az RMDSZ Bukarestben végez. Egyetlen alapvető, egyben veszélyes különbséget látok, mégpedig azt, hogy míg az RMDSZ szerint, ha az erdélyi magyarságnak nincs képviselete a bukaresti parlamentben, akkor elveszítünk egy rendkívül fontos eszközt és veszélyeztetjük a közösség jövőjét, addig - legalábbis én úgy látom - az EMNP nem így gondolkodik. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy az a célja, hogy most már ők is a román parlamentben képviselhessék a magyarság céljait. Attól tartok, hogy nekik az is eredmény lenne, ha meg lehetne akadályozni az RMDSZ bejutását.
- Manapság egyetlen európai párt népszerűségének sem tesz jót a kormányzás. Az RMDSZ is minden kormánypártként töltött nappal bejutási esélyeit veszélyezteti. Kilépésével azonban azt kockáztatja, hogy olyan választási és közigazgatási felosztási törvényt fogadnak el, amellyel az erdélyi magyarság talán örökre elveszítheti a parlamenti képviseletet. Meddig maradnak?
- Ha a nagyobbik román kormánypárt helyettesíteni tudna bennünket mással a kormányban úgy, hogy többsége legyen a parlamentben, akkor fennállna a tényleges veszélye a magyar közösség számára hátrányos döntések meghozatalának: gondolok itt a választási törvény ilyenszerű módosítására, és mindenekelőtt a regionális átszervezési javaslatra. Nem támogattuk a regionális átszervezési koncepciót és ez azóta is komoly sértettséget eredményezett a fő kormánypárt egyes politikusaiban. Egy lappangó, de erős konfliktus van ezért köztünk. Ha minket behelyettesíthetnének mással, abban a pillanatban elfogadnák ezeket az intézkedéseket. Hogy együtt tudunk maradni a jövő évi választásokig, az attól függ, hogy a választási és regionális átszervezési törvény kapcsán az érdekütközések erősödnek föl, vagy partnereink is felismerik, hogy ezeket a dolgokat nem kell erőltetni, hanem meg kell keresni azt, ami együtt tart. Ha lesz bennük, és az államfőben is, elegendő bölcsesség, ahhoz, hogy így viszonyuljanak a következő időszakhoz, akkor megmarad a koalíció. Ha viszont kezdik felerősíteni ezeket a számunkra elfogadhatatlan szándékokat, akkor baj lehet belőle.
- Az RMDSZ azonnal elutasította azt a román külügyminisztériumi javaslatot, hogy a határon túli és a külföldön dolgozó románok levélben szavazhassanak. A magyar választójogi törvény ugyanezt irányozza elő a külhoni magyarok számára. Mi ebben az esetben az állásfoglalásuk?
- Én a szavazati joggal kapcsolatosan többször elmondtam a véleményem és sokaknak nem tetszett. Elmondom, mik a kifogásaink a határon túli románok szavazati joga kapcsán, az analógiát ki-ki megleli vagy sem. Ebben a pillanatban az európai országokban több millió román vendégmunkás él, akik egyébként román állampolgárok, szavazhatnak a külképviseleteken. A levélben szavazás megkönnyítené, hogy élhessenek szavazati jogukkal. A román politikusok közül sokan azért ellenzik ezt, mert csalástól félnek. De legyünk jóhiszeműek. Nekünk, magyaroknak, előnytelen lenne, ha többszázezres nagyságrendben jönne be külföldről szavazat, mert az lenyomná a mi szavazatarányunkat. Nem kell többmilliós nagyságrend, néhány százezer is elnyomhatja valamely irányba a parlament összetételét. Ugyanakkor az a véleményem, hogy ne azok döntsék el az eljövendő román parlament összetételét, s ezáltal az eljövendő román kormány sorsát, akik külföldön élnek, és ennek következtében más szempontok szerint döntenek esetleg, mint azok, akik naponta a saját bőrükön tapasztalják, mi a helyzet.
Gál Mária
Népszava
A külhoni magyar szervezetek és a magyar kormány viszonya nem függhet a napi politikától, ezeknek a szervezeteknek önállóan kell politizálniuk ahhoz, hogy hatékonyak lehessenek. Az RMDSZ volt elnöke, Románia miniszterelnök-helyettese szerint nehezen bár, de ezt eddig minden kormány tudomásul vette. Markó Béla arra azonban egyelőre még keresi a választ, hogyan történhetett meg, hogy - finoman fogalmazva - "nincs szoros kapcsolat" a legnagyobb külhoni magyar párt és a budapesti kormány között.
- 2009 őszén a román kormányválság miatt elmaradt a magyar-román közös kormányülés. Azóta teljes jogú kormány van mindkét országban és a tanácskozást Bukarestnek kellene megszerveznie. Miért nem történt eddig meg?
- A közös kormányülések rendkívül hasznosak voltak, mert olyan keretet hoztak létre, amelyet mindenképpen ki lehetett tölteni tartalommal. Nem egyszerűen jelképes események voltak, éppen ezért rossz, hogy egy ideje elmaradtak. Meg kell azonban mondanom, hogy ez nem a román kormányon múlott. Mi többször is javaslatot tettünk rá. Az új magyar kormány azonban azzal érvelt, hogy amíg készül a soros elnökségre, illetve amíg ellátja azt, addig képtelen beiktatni a sűrű programba. Július óta viszont semmi sem történt, és csak azt tudom mondani, hogy szükség lenne rá.
- Mindkét fővárosból azt halljuk, hogy történelmi csúcson a magyar-román államközi kapcsolat, miközben látjuk, hogy elmaradnak a legmagasabb szintű találkozók, a miniszteri szintűek is ritkulnak. Mivel jobb most ez a viszony, mint korábban?
- Én a történelmi jelzővel nem dobálóznék, ezt az utókorra bíznám. Azt gondolom, hogy ha a konfliktusos kilencvenes évekre gondolunk, nos, ahhoz képest jó a viszony. Ebben a pillanatban nincsenek nagy vitás ügyek, nincsenek konfliktusok, de lehetne jóval szorosabb, jóval gazdagabb ez a viszony. Románia és Magyarország között stratégiai partnerségnek kellene lennie, a két országnak a térség egészét meghatározó módon kellene együttműködnie. Ez viszont még nem valósult meg..
- Az viszont talán megkockáztatható, hogy az RMDSZ és a magyar kormány viszonya történelmi mélyponton van. Az RMDSZ kongresszusa előtt arról beszéltek, ön azért vonul vissza, hogy személye ne legyen akadálya a kapcsolatokban. Most fölöslegesnek tűnik ez a vezéráldozat... Vagy mégsem az?
- Szeretném tisztázni: szó sincs arról, hogy egyetlen szempontot vettem volna figyelembe a döntés meghozatalakor. Lehetőséget akartam adni a fiatalabb politikusi gárdának, hogy szemléletét érvényesítse minden téren, beleértve valóban a Magyarországhoz és a magyar kormányhoz fűződő viszonyt is. Úgy éreztem, hogy elnökségem 18 éve után ideje a váltásnak az RMDSZ élén, és a saját életemben is. A hangsúlyátrendezés azért is indokolt, hiszen a politika mellett van más hivatásom is. De hiszem, hogy a magyar kormány és az erdélyi politika viszonya nem függhet attól, hogy éppen ki az RMDSZ elnöke, vagy Magyarországon éppen melyik párt van kormányon, mert ez a jövőnket meghatározó kérdés. Amiért ebben a pillanatban valóban nem felhőtlen a viszony, az nem személyi, hanem koncepcionális kérdés. Igaz, ilyen értelemben nagyon kötődött az én személyemhez is. Az elmúlt 20 évben mindvégig azt mondtam, hogy az erdélyi magyar közösségnek támaszkodnia kell a magyarországi támogatásra, de önállóan kell politizálnia Bukarestben és máshol is, mert az itteni politikai vezetők ismerik a legjobban a közösség helyzetét, és egy adott pillanatban ők tudják eldönteni, melyik a helyes út. Ezzel szemben sokszor megtapasztaltam, hogy egyik vagy másik párt, vagy politikus megpróbálta csatlósként kezelni az RMDSZ-t, valamiféle alárendeltségi viszonyba bevinni. Azt gondolom, az én nagy vétkem - egyesek szerint a bűnöm - az volt, hogy bárhonnan is jött az ilyen próbálkozás, mindig visszautasítottam. Én most is egy ilyen sértettséget látok odaát sokakban, amiért nem vagyunk hajlandók alárendelni magunkat. De ez nem lehetséges, mert abban a pillanatban elveszítjük az önállóságunkat és Bukarestben nem tudunk helyt állni, rosszak lesznek a döntéseink, Ez nem érzelmi és nem személyi kérdés, ez tény. Nagy mulasztás az, hogy - finoman fogalmazva - nem igazán szoros az együttműködés, hogy nincs napi kapcsolatunk a magyar kormánnyal, mert az mindenki javát szolgálná.
- Eddig minden kormány, beleértve az első Orbán-kormányt is, elfogadta ezt az álláspontot, és ha nem is volt felhőtlen az RMDSZ és a Fidesz viszonya, azért 1998-2002 között mégiscsak együttműködtek. Mi változott az akkorihoz képest?
- Mindig az volt az elvem, hogy a magyar kormány és az RMDSZ kapcsolata nem függhet semmilyen ideológiától. Bár ez nem tetszett igazán senkinek, mindenki "lenyelte". Függetlenül attól, hogy milyen pártok voltak kormányon Budapesten, megpróbáltam együttműködni, mert közös érdeknek tartottam. Minden magyar miniszterelnökkel kapcsolatban voltam, néha egyetértettünk, máskor vitáztunk, voltak feszültségek, konfliktusok is. Csakhogy az egyetértés nyilvános volt, a viták és a konfliktusok nem. Az első Orbán- kormánnyal nem volt különösebben konfliktusos a viszonyunk, nagyon sűrű konzultáció jellemezte. Meg kell mondanom, hogy ezt én szorgalmaztam, mert tudtam, hogy vannak olyan elvi kérdések, amelyekben nem értünk egyet. Megítélésem és emlékezetem szerint talán sűrűbben is konzultáltunk, mint más kormányokkal, még akkor is, ha az akkori partnereim erre nem így akarnak emlékezni, vagy nem így emlékeznek.
- Hogyan jutottak el mégis odáig, hogy - bár ön nem szokott véletlenül kimondani dolgokat -, nemrég mégis Budapestről érkező politikai ciánszennyezésnek nevezte a Tőkés László új néppártját? Hogyan jutottak el odáig, hogy Brüsszelben a Fidesz EP-frakció nem vett részt az RMDSZ rendezvényén, amelynek ön volt az egyik előadója és előzőleg a frakció naptárában is szerepelt.
- Egyelőre én is inkább csak kérdésként fogalmazom meg magamnak, hogy hogyan jutottunk oda, hogy egy erdélyi magyar politikusnak - történetesen nekem - azt kell látnom Brüsszelben, hogy amit mondok, nem érdekli az egyik anyaországi párt egyetlen képviselőjét sem. Ugyanakkor azt is látom, hogy jó lenne, ha mi erdélyi magyar politikusok szétnéznénk a saját házunk táján is. Tudom, nem ártana, ha magam is belegondolnék abba a kérdésbe, hogyan jutottunk el oda, hogy Tőkés László, az erdélyi magyarság fontos személyisége, akinek - ezt viszont már elmondhatom, hiszen bizonyos értelemben utókor vagyunk - tényleg történelmi szerepe volt Romániában, volt püspökként és a toleranciát hirdető politikusként minden toleranciáról megfeledkezik és plakátokat ragasztgat. Szomorú és nevetséges. Valami baj van itt Erdélyben, ez tény, az pedig másik kérdés, hogy mi ennek a bajnak az oka, honnan jött, vagy nem is jött sehonnan, hanem mi alakítottuk ki. Igen, én rendkívül rossz kezdeményezésnek tartom az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozatalát és természetesen nagyon súlyos szavakkal ítélem el azt, hogy ezt Magyarországról támogatják. Azért tartom nagyon rossz dolognak ezt a pártalapítást, mert senki sem játszhatja ebben a kérdésben az ártatlant, hogy úgymond ezzel is meg kell próbálkoznunk. Tőkés Lászlóék már megpróbálkoztak egy pártalapítással, ők hozták létre a Magyar Polgári Pártot, csak azt mások aztán kiütötték a kezükből, de azzal sem tudták az RMDSZ-t szétszedni. Most megint megpróbálkoznak, hátha így sikerül. És a kettő között volt egy összefogás. Hosszú és nehéz tárgyalások után én magam ajánlottam fel Tőkés Lászlónak, hogy legyen listavezető az RMDSZ Európai parlamenti listáján, amelyet Magyar Összefogás listájának neveztünk el. Így tettem lehetővé számára, hogy most leragasztgassa az RMDSZ plakátjait Brüsszelben. Ezért mondom, hogy magunkba is kell néznünk egy kicsit, nemcsak át Magyarországra.
- Bár kívülről nézve akár viccesnek is nevezhetném ezt a szituációt, azért inkább csapdahelyzetnek érzem. Talán a világon nincsen olyan párt, amely eltűrné, hogy a listavezetője folyamatosan a párt ellen agitál, sajtótájékoztatón lép fel ellene, leragasztja a plakátjait és másokat is pártja elleni bojkottra szólít fel, nem mellékesen létrehoz egy konkurens pártot. Tőkés László ezek után is az RMDSZ listavezetője maradt. Az RMDSZ nemhogy nem rúgja ki, nem is rúghatja ki, mert a jelenlegi körülmények között rá ütne vissza. De mi az amit tehet?
- Az RMDSZ nem párt, pártokat Tőkés László hozott létre. Mi kezdettől fogva szövetség voltunk, amelyben a különböző vélemények megférnek egymás mellett, de azt hiszem, hogy például ez a brüsszeli eset nem fér bele. Én a magam részéről Tőkés Lászlót nem tudom az RMDSZ képviselőjének tekinteni, soha nem is volt az. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal kötöttünk egy egyezséget, ami alapján fölvettük őt a listára, de ő RMDSZ-es csak akkor volt, amikor ebből valami hasznos formai következménye származott, például így lehetett tagja a néppárti frakciónak. De ő soha, egyetlen pillanatig sem tekintette magát RMDSZ-es képviselőnek. És attól függetlenül, hogy ez formailag ebben a pillanatban így néz ki, én sem tudom őt annak tekintetni.
- Jövőre parlamenti választások lesznek Romániában. Most már nem a nemzeti tanáccsal, hanem a pártként bejegyzett EMNP-vel kellene kiegyezniük. Megismétlik az EP forgatókönyvet, odaadják a befutó helyek egy részét, fönntartva ezt a felemás, feloldhatatlan csapdahelyzetet, vagy megkockáztatják a megmérettetést, mint ahogyan a Szász Jenő pártjával tették 2004-ben és 2008-ban? Szász mellett is ott volt Tőkés, Orbán, jelen voltak a kampányban is. Veszélyesebbnek tűnik a néppárt, mint az akkori polgári párt?
- Az EP választásokra készülvén, végül is meg tudtuk kötni a szükséges kompromisszumot az akkori EMNT-vel, amelynek a gárdája most ezt az új pártot létrehozta. Ez azt bizonyítja, hogy eléggé hajlékonyak és kompromisszumkészek voltunk, akkor, amikor úgy láttuk, hogy másképpen veszélybe kerülne az erdélyi magyarság brüsszeli képviselete. Azt látom, hogy ez a párt egyelőre a plakátleragasztó akciókon kívül nem nagyon mutatott fel semmiféle programot, nem tudni milyen alternatívában gondolkodik ahhoz képest, amit az RMDSZ Bukarestben végez. Egyetlen alapvető, egyben veszélyes különbséget látok, mégpedig azt, hogy míg az RMDSZ szerint, ha az erdélyi magyarságnak nincs képviselete a bukaresti parlamentben, akkor elveszítünk egy rendkívül fontos eszközt és veszélyeztetjük a közösség jövőjét, addig - legalábbis én úgy látom - az EMNP nem így gondolkodik. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy az a célja, hogy most már ők is a román parlamentben képviselhessék a magyarság céljait. Attól tartok, hogy nekik az is eredmény lenne, ha meg lehetne akadályozni az RMDSZ bejutását.
- Manapság egyetlen európai párt népszerűségének sem tesz jót a kormányzás. Az RMDSZ is minden kormánypártként töltött nappal bejutási esélyeit veszélyezteti. Kilépésével azonban azt kockáztatja, hogy olyan választási és közigazgatási felosztási törvényt fogadnak el, amellyel az erdélyi magyarság talán örökre elveszítheti a parlamenti képviseletet. Meddig maradnak?
- Ha a nagyobbik román kormánypárt helyettesíteni tudna bennünket mással a kormányban úgy, hogy többsége legyen a parlamentben, akkor fennállna a tényleges veszélye a magyar közösség számára hátrányos döntések meghozatalának: gondolok itt a választási törvény ilyenszerű módosítására, és mindenekelőtt a regionális átszervezési javaslatra. Nem támogattuk a regionális átszervezési koncepciót és ez azóta is komoly sértettséget eredményezett a fő kormánypárt egyes politikusaiban. Egy lappangó, de erős konfliktus van ezért köztünk. Ha minket behelyettesíthetnének mással, abban a pillanatban elfogadnák ezeket az intézkedéseket. Hogy együtt tudunk maradni a jövő évi választásokig, az attól függ, hogy a választási és regionális átszervezési törvény kapcsán az érdekütközések erősödnek föl, vagy partnereink is felismerik, hogy ezeket a dolgokat nem kell erőltetni, hanem meg kell keresni azt, ami együtt tart. Ha lesz bennük, és az államfőben is, elegendő bölcsesség, ahhoz, hogy így viszonyuljanak a következő időszakhoz, akkor megmarad a koalíció. Ha viszont kezdik felerősíteni ezeket a számunkra elfogadhatatlan szándékokat, akkor baj lehet belőle.
- Az RMDSZ azonnal elutasította azt a román külügyminisztériumi javaslatot, hogy a határon túli és a külföldön dolgozó románok levélben szavazhassanak. A magyar választójogi törvény ugyanezt irányozza elő a külhoni magyarok számára. Mi ebben az esetben az állásfoglalásuk?
- Én a szavazati joggal kapcsolatosan többször elmondtam a véleményem és sokaknak nem tetszett. Elmondom, mik a kifogásaink a határon túli románok szavazati joga kapcsán, az analógiát ki-ki megleli vagy sem. Ebben a pillanatban az európai országokban több millió román vendégmunkás él, akik egyébként román állampolgárok, szavazhatnak a külképviseleteken. A levélben szavazás megkönnyítené, hogy élhessenek szavazati jogukkal. A román politikusok közül sokan azért ellenzik ezt, mert csalástól félnek. De legyünk jóhiszeműek. Nekünk, magyaroknak, előnytelen lenne, ha többszázezres nagyságrendben jönne be külföldről szavazat, mert az lenyomná a mi szavazatarányunkat. Nem kell többmilliós nagyságrend, néhány százezer is elnyomhatja valamely irányba a parlament összetételét. Ugyanakkor az a véleményem, hogy ne azok döntsék el az eljövendő román parlament összetételét, s ezáltal az eljövendő román kormány sorsát, akik külföldön élnek, és ennek következtében más szempontok szerint döntenek esetleg, mint azok, akik naponta a saját bőrükön tapasztalják, mi a helyzet.
Gál Mária
Népszava
2011. november 15.
Ritka, de még van magyar, román, szász utcanévtábla Brassóban –
Fényképezz Brassó területén minél több olyan utcanévtáblát, amelyen magyarul, románul és németül is a felirat. A többi között ezt az egyáltalán nem könnyű feladatot kapták azok a csapatok, amelyek részt vettek a Brassói Magyar Napok vetélkedőjén.
Kovács Lehel szervező vázolja a további feladatokat abban a városban, ahol 100 évvel ezelőtt egyharmad-egyharmad arányban laktak szászok, magyarok és románok. A II. Endre által idetelepített szászokból mára gyakorlatilag senki sem maradt, a magyarok aránya pedig tíz százalék alá csökkent. A két népcsoport megtöréséhez nagyban hozzájárultak olyan cselekedetek, mint az Alpár Ignác által 1890-ben épített református templom lerombolása, a német és magyar iskolák kétnyelvűvé tétele, majd felszámolása, a szászok eladása a '80-as években az akkori nyugatnémet államnak. Ennek ellenére, elvétve ugyan, de találni háromnyelvű feliratokat.
A házszámokon, ahol még megvan, három nyelven írták az utcaneveket is.
Nem lett volna szabályszerű, de a gyerekeink bizonyosan jó segítségre találtak volna Dobolyi István helytörténész személyében. Az Áprily Lajos főgimnázium nyugalmazott tanárának több száz félévszázadosnál régebbi gyűjteménye van, amelyet könyvben is megjelentetett. A román és magyar nyelvű kiadvány azt bizonyítja, a békés egymás mellett élés korábban nem beszédtéma, hanem napi gyakorlat volt.
Aki tudja, hol kell keresni, az talál háromnyelvű táblát, némelyeket szemlátomást korábban leszereltek, majd a felújított lakásra visszahelyeztek. Persze nem mindegyik táblát tették vissza.
Az etnikai arányokat a második világháború után erőszakkal változtatták meg.
Bár a korábbi arányokat biztosan nem lehet visszaállítani, pozitív fejlemény, hogy a városi tanács évekkel ezelőtt úgy döntött, jóllehet a szász és a magyar lakosság aránya messze nem éri el a törvény által erre az esetre előírt húsz százalékot, mégis háromnyelvű feliratot helyeznek el a város bejárataihoz. Duna Tv, Közbeszéd
Erdély.ma
Fényképezz Brassó területén minél több olyan utcanévtáblát, amelyen magyarul, románul és németül is a felirat. A többi között ezt az egyáltalán nem könnyű feladatot kapták azok a csapatok, amelyek részt vettek a Brassói Magyar Napok vetélkedőjén.
Kovács Lehel szervező vázolja a további feladatokat abban a városban, ahol 100 évvel ezelőtt egyharmad-egyharmad arányban laktak szászok, magyarok és románok. A II. Endre által idetelepített szászokból mára gyakorlatilag senki sem maradt, a magyarok aránya pedig tíz százalék alá csökkent. A két népcsoport megtöréséhez nagyban hozzájárultak olyan cselekedetek, mint az Alpár Ignác által 1890-ben épített református templom lerombolása, a német és magyar iskolák kétnyelvűvé tétele, majd felszámolása, a szászok eladása a '80-as években az akkori nyugatnémet államnak. Ennek ellenére, elvétve ugyan, de találni háromnyelvű feliratokat.
A házszámokon, ahol még megvan, három nyelven írták az utcaneveket is.
Nem lett volna szabályszerű, de a gyerekeink bizonyosan jó segítségre találtak volna Dobolyi István helytörténész személyében. Az Áprily Lajos főgimnázium nyugalmazott tanárának több száz félévszázadosnál régebbi gyűjteménye van, amelyet könyvben is megjelentetett. A román és magyar nyelvű kiadvány azt bizonyítja, a békés egymás mellett élés korábban nem beszédtéma, hanem napi gyakorlat volt.
Aki tudja, hol kell keresni, az talál háromnyelvű táblát, némelyeket szemlátomást korábban leszereltek, majd a felújított lakásra visszahelyeztek. Persze nem mindegyik táblát tették vissza.
Az etnikai arányokat a második világháború után erőszakkal változtatták meg.
Bár a korábbi arányokat biztosan nem lehet visszaállítani, pozitív fejlemény, hogy a városi tanács évekkel ezelőtt úgy döntött, jóllehet a szász és a magyar lakosság aránya messze nem éri el a törvény által erre az esetre előírt húsz százalékot, mégis háromnyelvű feliratot helyeznek el a város bejárataihoz. Duna Tv, Közbeszéd
Erdély.ma
2011. november 15.
Kratochvil Károly altábornagy három kívánsága
Gottfried Barna és Nagy Szabolcs szerzőpáros A Székely Hadosztály története című, még nyomdafesték-illatú könyvét olvasom (Tortoma Könyvkiadó, Barót, 2011).
A téma felette érdekel, a számomra elérhető információkötegekből már évtizedek óta próbálom kiszálazni az első világháború végnapjainak kaotikus, kormányzati részről a nemzeti érdekeket eláruló időszakában az Erdély, benne Székelyföld megmentéséért szervezett egyetlen magyar katonai alakulat szerepét.
Érdeklődésemet az is ébren tartotta, hogy ismertem néhai professzorom, a nyujtódi Antal Árpád édesapja katonakori emlékeire és levéltári kutatásokra alapozott elhatározását a Hadosztály történetének megírásával kapcsolatosan, amiben aztán elhatalmasodó betegsége és halála akadályozta meg. (Nincs tudomásom a vonatkozó kéziratos örökség sorsáról.)
A sors játékának is vélhetem, hogy az előző hetekben Hódmezővásárhelyen ismét meglátogattuk dr. Benczédiné Szabó Gabriellát, aki féltett kincsként őriz egy Kívánságos Könyvet, amelyben az 1920-ban Ó-Tordáról Magyarországra repatriált család egyik tagja, Weress Ákos 1957-ig a házukban megforduló igen népes vendégsereg három kívánságát saját kézjeggyel hitelesíttette. Ebbe a "háromkívánságos könyvbe" jegyezte be Kratochvil Károly a következőket: A Székely Hadosztály 1918/19-ben hirdette a világnak, hogy Erdély határán egy büszke, önérzetes nép lakik, amely nem hajtja fejét idegen járom alá. Ez a harcias szellem maradjon meg örök időkig. Nem fog elmerülni, akármi történne, mert szívós, kitartó. A Székely Hadosztály puszta létezése halálos döfést adott Trianonnak, de Kun Bélának (is). Ő volt az első ellenforradalmi alakulat Magyarországon, erre legyen a Székely nemzet büszke – mert harcolt Magyarország integritásáért is.
Szent Kereszthegyi Kratochvil Károly alth., a Székely Hadosztály és Erdély volt katonai parancsnoka, a Mária Terézia Rend Lovagja
1943/XI.30. A Kívánságos Könyv egyébként kultúrtörténeti ritkaság. Közel négy évtized alatt 336 saját kezű bejegyzés került lapjaira – írja dr. Berényi Károly, a családi ereklye örökösének, a Gabi néni ugyancsak Gabriella nevű lányának férje. – Kratochvil Károly bejegyzése többek között ilyen beírók társaságában szerepel: Reményik Sándor, Áprily Lajos, Kosztolányi Dezső, Szerb Antal, Kodály Zoltán, Józan Miklós, Ravasz László, Szentimrei Jenő, Balázs Ferenc, Bartók Béla, Veres Péter, Kodolányi János, Kemény János, Nyirő József, Féja Géza, Bárdos Lajos, Sík Sándor, Fáy Aladár, Püski Sándor, Benedek Marcell, Czine Mihály, Nagy László. A költők rendszerint eredeti verseket is bemásoltak a Kívánságos Könyvbe. Egyébként dr. Benczédiné Szabó Gabriella lakásában méltó helyre került a magyar kultúrtörténeti ereklye, hisz itt található sok értékes antik bútor és tárgy mellett az az ó-tordai kanapé is, amelyben Jókai Mór is ült, amikor Torockón az Egy az Isten című regényéhez gyűjtött anyagot. A Weress család ugyanis Torda neves famíliái közé tartozott, amelyből Torda város több elöljárója került ki. Orbán Balázs külön fejezetet szentel történetének.
A Weress-hagyaték gondozója dr. Berényi Károly hódmezővásárhelyi közéleti elkötelezettségű orvos. A hódmezővásárhelyi Kívánságos Könyv, kultúrtörténeti értékét tekintve, magyarázó szövegekkel ellátott hasonmás kiadást érdemelne.
A korszak kutatói számára is ismeretlen Kívánságos Könyv a baráti közösségekre jellemzően bizalmas lenyomata annak a szellemi környezetnek, amelyhez a Brünnben született Kratochvil Károly, a "tiszteletbeli székely" tartozott. (Kapcsolatai Horthy, Teleki és Bethlen személyéig és köreikig is elértek.) A baróti Tortoma Könyvkiadó november folyamán A Székely Hadosztály című könyvvel székelyföldi könyvbemutató körútra indul. Ezt megelőzően a Székely Hadosztályról, a székelység utolsó végvári harcáról Domonkos László írt könyvet (Az elárult hadosztály).
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Gottfried Barna és Nagy Szabolcs szerzőpáros A Székely Hadosztály története című, még nyomdafesték-illatú könyvét olvasom (Tortoma Könyvkiadó, Barót, 2011).
A téma felette érdekel, a számomra elérhető információkötegekből már évtizedek óta próbálom kiszálazni az első világháború végnapjainak kaotikus, kormányzati részről a nemzeti érdekeket eláruló időszakában az Erdély, benne Székelyföld megmentéséért szervezett egyetlen magyar katonai alakulat szerepét.
Érdeklődésemet az is ébren tartotta, hogy ismertem néhai professzorom, a nyujtódi Antal Árpád édesapja katonakori emlékeire és levéltári kutatásokra alapozott elhatározását a Hadosztály történetének megírásával kapcsolatosan, amiben aztán elhatalmasodó betegsége és halála akadályozta meg. (Nincs tudomásom a vonatkozó kéziratos örökség sorsáról.)
A sors játékának is vélhetem, hogy az előző hetekben Hódmezővásárhelyen ismét meglátogattuk dr. Benczédiné Szabó Gabriellát, aki féltett kincsként őriz egy Kívánságos Könyvet, amelyben az 1920-ban Ó-Tordáról Magyarországra repatriált család egyik tagja, Weress Ákos 1957-ig a házukban megforduló igen népes vendégsereg három kívánságát saját kézjeggyel hitelesíttette. Ebbe a "háromkívánságos könyvbe" jegyezte be Kratochvil Károly a következőket: A Székely Hadosztály 1918/19-ben hirdette a világnak, hogy Erdély határán egy büszke, önérzetes nép lakik, amely nem hajtja fejét idegen járom alá. Ez a harcias szellem maradjon meg örök időkig. Nem fog elmerülni, akármi történne, mert szívós, kitartó. A Székely Hadosztály puszta létezése halálos döfést adott Trianonnak, de Kun Bélának (is). Ő volt az első ellenforradalmi alakulat Magyarországon, erre legyen a Székely nemzet büszke – mert harcolt Magyarország integritásáért is.
Szent Kereszthegyi Kratochvil Károly alth., a Székely Hadosztály és Erdély volt katonai parancsnoka, a Mária Terézia Rend Lovagja
1943/XI.30. A Kívánságos Könyv egyébként kultúrtörténeti ritkaság. Közel négy évtized alatt 336 saját kezű bejegyzés került lapjaira – írja dr. Berényi Károly, a családi ereklye örökösének, a Gabi néni ugyancsak Gabriella nevű lányának férje. – Kratochvil Károly bejegyzése többek között ilyen beírók társaságában szerepel: Reményik Sándor, Áprily Lajos, Kosztolányi Dezső, Szerb Antal, Kodály Zoltán, Józan Miklós, Ravasz László, Szentimrei Jenő, Balázs Ferenc, Bartók Béla, Veres Péter, Kodolányi János, Kemény János, Nyirő József, Féja Géza, Bárdos Lajos, Sík Sándor, Fáy Aladár, Püski Sándor, Benedek Marcell, Czine Mihály, Nagy László. A költők rendszerint eredeti verseket is bemásoltak a Kívánságos Könyvbe. Egyébként dr. Benczédiné Szabó Gabriella lakásában méltó helyre került a magyar kultúrtörténeti ereklye, hisz itt található sok értékes antik bútor és tárgy mellett az az ó-tordai kanapé is, amelyben Jókai Mór is ült, amikor Torockón az Egy az Isten című regényéhez gyűjtött anyagot. A Weress család ugyanis Torda neves famíliái közé tartozott, amelyből Torda város több elöljárója került ki. Orbán Balázs külön fejezetet szentel történetének.
A Weress-hagyaték gondozója dr. Berényi Károly hódmezővásárhelyi közéleti elkötelezettségű orvos. A hódmezővásárhelyi Kívánságos Könyv, kultúrtörténeti értékét tekintve, magyarázó szövegekkel ellátott hasonmás kiadást érdemelne.
A korszak kutatói számára is ismeretlen Kívánságos Könyv a baráti közösségekre jellemzően bizalmas lenyomata annak a szellemi környezetnek, amelyhez a Brünnben született Kratochvil Károly, a "tiszteletbeli székely" tartozott. (Kapcsolatai Horthy, Teleki és Bethlen személyéig és köreikig is elértek.) A baróti Tortoma Könyvkiadó november folyamán A Székely Hadosztály című könyvvel székelyföldi könyvbemutató körútra indul. Ezt megelőzően a Székely Hadosztályról, a székelység utolsó végvári harcáról Domonkos László írt könyvet (Az elárult hadosztály).
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. november 15.
Csángónak lenni keresztség”
A Moldvában élő magyarok életében két meghatározó tényező létezik: a csángóság és az istenhit – e két szempont köré épült a 10. Csángó Nap programja, ami a csángóságról szóló beszélgetéssel zárult vasárnap este.
Egy nap a csángókért. Múltról, jelenről, jövőről egyaránt szó esett a csíkszeredai eseményen
A Hargita megyei önkormányzat és a Hargita Megyei Kulturális Központ a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének közreműködésével Csíkszeredában megtartott esemény keretében a megyeháza márványtermében a moldvai csángó magyarok irodalmi, néprajzi példaképeivel találkozhattak az érdeklődők Lakatos Demeter, az első neves csángó költő születésének 100. évfordulója apropóján.
Amint Ferenczi Gabriella, a csángó magyarok szövetségének képviselője rámutatott, a Moldvában élőknek nagyon fontos, hogy legyenek példaképeik, akikre büszkék lehetnek. Halász Péter néprajzkutató ilyen példaképeket sorakoztatott fel a jelenlévők előtt, bemutatva azokat a kortárs alkotókat, akik bár nem tudtak jelen lenni az eseményen, munkájuk figyelemre méltó: Petrás Mária, „a legszebb kerámiákat készítő énekes és a legszebben éneklő kerámiaművész”, Gábor Felícia író, akinek Csángó vagyok című könyvéből a moldvai gyerekek több részletet is felolvastak, de szó esett Perka Mihály tanárról, Laczkó Mihályról és Demse Mártonról is.
„Ezek az emberek elindultak a felelős értelmiséggé válás útján. Szükség van rájuk Moldvában, mint egy falat kenyérre, hiszen nyomot hagytak maguk után, amit mások követhetnek” – fogalmazott a néprajzkutató, aki úgy véli, a moldvai magyarok sorsa a többi magyar sorsánál is tragikusabb. Farkas Gábor debreceni költő, irodalomkritikus a moldvai magyar nyelvű irodalom kanonizációs folyamatáról mesélt az egybegyűlteknek, amely során elfogadottá, elismertté válik majd a csángó szerzők munkája.
Vissza a gyökerekhez
A jubileumi rendezvényen az érdeklődők személyesen is megismerkedhettek Duma András íróval, aki a moldvai csángó hagyományokat, népszokásokat tanítja „vissza” az ottani gyerekeknek.
Iancu Laura Kárpát-medence-szerte ismert költőről ugyanakkor megtudhattuk, egyike volt azon csángó gyerekeknek, akik 1990-ben Borbáth Erzsébet tanárnő, akkori igazgatónő jóvoltából a csíkszeredai József Attila Általános Iskolában kezdhették meg tanulmányaikat, magyar nyelven. „Ez a lehetőség olyan mérföldkő volt, ami meghatározta, hogy milyen irányban haladhatunk előre. Elmentem, és bár nincs visszaút, nem szakadtam el Moldvától, hiszen csángónak lenni olyan keresztség, amit nem tudunk levakarni magunkról” – ecsetelte az egybegyűlteknek a költő.
Nyisztor Tinka magyar papokat sürget
„Ha nem lesznek odahaza megértő papjaink, elveszünk. Szükség van magyar misékre, az öregek nem tudnak meggyónni, mert nincsenek magyar papok. Olyan szellemi vezetőkre lenne szükség, akik nem azt akarják, hogy eltűnjünk a föld színéről” – hangsúlyozta Nyisztor Tinka néprajzkutató, hozzátéve, „aki elfelejti az anyanyelvét, az Istennel sem tud kommunikálni”. „Moldvában legelőször a papok felejtették el az anyanyelvüket” – mutatott rá szomorúan a jelenlegi helyzetre.
Az eseményen jelen volt Sógor Csaba EP-képviselő is, aki ismertette a Mük szeretünk itt élni című csángó tematikájú, háromnyelvű kötetet, majd Kosztolányi Dezső szavaival zárta beszédét: „...parasztjaink azt tartják, hogy akinek holt hírét költik, az sokáig él. Úgy látszik, ez a népekre és nyelvekre is áll”.
Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul a könnyített honosítási eljárás kifejezetten moldvai csángókra vonatkozó passzusát ismertette, amelyben szerepel az a csángó településeket felsorakoztató lista is, amely helységekből származók biztosan megkaphatják a magyar állampolgárságot. Annak kapcsán, hogy ma már Moldvában igen kevés csángó ismeri anyanyelvét, a főkonzul kihangsúlyozta, azért is van szükség minél több magyar látogatására a Csángóföldön, hogy az ott élők a jövőben is fontosnak tartsák a magyar nyelv éltetését, használatát.
Forró Gyöngyvér
Krónika (Kolozsvár)
A Moldvában élő magyarok életében két meghatározó tényező létezik: a csángóság és az istenhit – e két szempont köré épült a 10. Csángó Nap programja, ami a csángóságról szóló beszélgetéssel zárult vasárnap este.
Egy nap a csángókért. Múltról, jelenről, jövőről egyaránt szó esett a csíkszeredai eseményen
A Hargita megyei önkormányzat és a Hargita Megyei Kulturális Központ a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének közreműködésével Csíkszeredában megtartott esemény keretében a megyeháza márványtermében a moldvai csángó magyarok irodalmi, néprajzi példaképeivel találkozhattak az érdeklődők Lakatos Demeter, az első neves csángó költő születésének 100. évfordulója apropóján.
Amint Ferenczi Gabriella, a csángó magyarok szövetségének képviselője rámutatott, a Moldvában élőknek nagyon fontos, hogy legyenek példaképeik, akikre büszkék lehetnek. Halász Péter néprajzkutató ilyen példaképeket sorakoztatott fel a jelenlévők előtt, bemutatva azokat a kortárs alkotókat, akik bár nem tudtak jelen lenni az eseményen, munkájuk figyelemre méltó: Petrás Mária, „a legszebb kerámiákat készítő énekes és a legszebben éneklő kerámiaművész”, Gábor Felícia író, akinek Csángó vagyok című könyvéből a moldvai gyerekek több részletet is felolvastak, de szó esett Perka Mihály tanárról, Laczkó Mihályról és Demse Mártonról is.
„Ezek az emberek elindultak a felelős értelmiséggé válás útján. Szükség van rájuk Moldvában, mint egy falat kenyérre, hiszen nyomot hagytak maguk után, amit mások követhetnek” – fogalmazott a néprajzkutató, aki úgy véli, a moldvai magyarok sorsa a többi magyar sorsánál is tragikusabb. Farkas Gábor debreceni költő, irodalomkritikus a moldvai magyar nyelvű irodalom kanonizációs folyamatáról mesélt az egybegyűlteknek, amely során elfogadottá, elismertté válik majd a csángó szerzők munkája.
Vissza a gyökerekhez
A jubileumi rendezvényen az érdeklődők személyesen is megismerkedhettek Duma András íróval, aki a moldvai csángó hagyományokat, népszokásokat tanítja „vissza” az ottani gyerekeknek.
Iancu Laura Kárpát-medence-szerte ismert költőről ugyanakkor megtudhattuk, egyike volt azon csángó gyerekeknek, akik 1990-ben Borbáth Erzsébet tanárnő, akkori igazgatónő jóvoltából a csíkszeredai József Attila Általános Iskolában kezdhették meg tanulmányaikat, magyar nyelven. „Ez a lehetőség olyan mérföldkő volt, ami meghatározta, hogy milyen irányban haladhatunk előre. Elmentem, és bár nincs visszaút, nem szakadtam el Moldvától, hiszen csángónak lenni olyan keresztség, amit nem tudunk levakarni magunkról” – ecsetelte az egybegyűlteknek a költő.
Nyisztor Tinka magyar papokat sürget
„Ha nem lesznek odahaza megértő papjaink, elveszünk. Szükség van magyar misékre, az öregek nem tudnak meggyónni, mert nincsenek magyar papok. Olyan szellemi vezetőkre lenne szükség, akik nem azt akarják, hogy eltűnjünk a föld színéről” – hangsúlyozta Nyisztor Tinka néprajzkutató, hozzátéve, „aki elfelejti az anyanyelvét, az Istennel sem tud kommunikálni”. „Moldvában legelőször a papok felejtették el az anyanyelvüket” – mutatott rá szomorúan a jelenlegi helyzetre.
Az eseményen jelen volt Sógor Csaba EP-képviselő is, aki ismertette a Mük szeretünk itt élni című csángó tematikájú, háromnyelvű kötetet, majd Kosztolányi Dezső szavaival zárta beszédét: „...parasztjaink azt tartják, hogy akinek holt hírét költik, az sokáig él. Úgy látszik, ez a népekre és nyelvekre is áll”.
Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul a könnyített honosítási eljárás kifejezetten moldvai csángókra vonatkozó passzusát ismertette, amelyben szerepel az a csángó településeket felsorakoztató lista is, amely helységekből származók biztosan megkaphatják a magyar állampolgárságot. Annak kapcsán, hogy ma már Moldvában igen kevés csángó ismeri anyanyelvét, a főkonzul kihangsúlyozta, azért is van szükség minél több magyar látogatására a Csángóföldön, hogy az ott élők a jövőben is fontosnak tartsák a magyar nyelv éltetését, használatát.
Forró Gyöngyvér
Krónika (Kolozsvár)
2011. november 15.
RMDSZ: szórványpolitikai szemléletváltás szükséges
Ülésezett tegnap Kolozsváron az RMDSZ Főtitkársága. A tanácskozás napirendjén a Magyar Szórvány Napja alkalmával elfogadott Zárónyilatkozat irányelveinek megvalósíthatósága is szerepelt.
„Szemléletváltásra van szükség a szórványpolitikában, meg kell őrizni, és tovább kell fejleszteni az eddigi eredményeket. A legnagyobb kihívásnak a nagyvárosi szórványok feltérképezését, a sajátos helyzeteknek megfelelőprogramok kidolgozását tartjuk. A szakértők kimutatása szerint a jelenlegi stratégiák, programok a szórványban élőmagyar emberek mintegy húsz százalékához érnek el. Ha nyitunk a nagyvárosi szórványok felé, ezt az arányt lényegesen növelni tudjuk” – mondta Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára.
A Zárónyilatkozat alapját képezi majd annak a szórványkérdésekre vonatkozó cselekvési tervnek, amelyet az RMDSZ Főtitkársága dolgoz ki, és terjeszt a Szövetségi Képviselők Tanácsának decemberi ülése elé.
Az RMDSZ Főtitkársága kiemelt feladatként jelölte meg a magyar házak, tájházak, emlékházak és helytörténeti kiállítások hálózatba való szervezését is. Kovács Péter mindemellett beszámolt a következőhetekben létrehozandó szórványgondnoki hálózatról, amelyet az RMDSZ megyei szervezeteiben dolgozó munkatársak bevonása által működtetnek majd. „A hálózat célja a szórványhelyzettel kapcsolatos oktatási, kulturális, tájékoztatásbeli gondok kezelése. Ez elsőlépésben legkevesebb 25 munkatárs koordinált tevékenységét jelenti, de ez a szám folyamatosan bővül majd” – mutatott rá Kovács.
Szabadság (Kolozsvár)
Ülésezett tegnap Kolozsváron az RMDSZ Főtitkársága. A tanácskozás napirendjén a Magyar Szórvány Napja alkalmával elfogadott Zárónyilatkozat irányelveinek megvalósíthatósága is szerepelt.
„Szemléletváltásra van szükség a szórványpolitikában, meg kell őrizni, és tovább kell fejleszteni az eddigi eredményeket. A legnagyobb kihívásnak a nagyvárosi szórványok feltérképezését, a sajátos helyzeteknek megfelelőprogramok kidolgozását tartjuk. A szakértők kimutatása szerint a jelenlegi stratégiák, programok a szórványban élőmagyar emberek mintegy húsz százalékához érnek el. Ha nyitunk a nagyvárosi szórványok felé, ezt az arányt lényegesen növelni tudjuk” – mondta Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára.
A Zárónyilatkozat alapját képezi majd annak a szórványkérdésekre vonatkozó cselekvési tervnek, amelyet az RMDSZ Főtitkársága dolgoz ki, és terjeszt a Szövetségi Képviselők Tanácsának decemberi ülése elé.
Az RMDSZ Főtitkársága kiemelt feladatként jelölte meg a magyar házak, tájházak, emlékházak és helytörténeti kiállítások hálózatba való szervezését is. Kovács Péter mindemellett beszámolt a következőhetekben létrehozandó szórványgondnoki hálózatról, amelyet az RMDSZ megyei szervezeteiben dolgozó munkatársak bevonása által működtetnek majd. „A hálózat célja a szórványhelyzettel kapcsolatos oktatási, kulturális, tájékoztatásbeli gondok kezelése. Ez elsőlépésben legkevesebb 25 munkatárs koordinált tevékenységét jelenti, de ez a szám folyamatosan bővül majd” – mutatott rá Kovács.
Szabadság (Kolozsvár)
2011. november 15.
Széchenyi nyomában járnak Vásárhelyen
Széchenyi-emlékek nyomában Európában címmel nyílt kiállítás tegnap délelőtt Marosvásárhelyen a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Műszaki és Humántudományok Karának campusában.
A megnyitót követően bemutatkozott a Magyar Emlékekért a Világban Egyesület, a két hétig látható tárlat létrehozója. A kiállított, harminchárom könnyű és mélynyomású tábla Széchenyi István erdélyi, angliai, franciaországi, itáliai útjait eleveníti fel, az útleírások mellett azokat a célokat is felsorolva, amelyek külföldi útjaira vezérelték a magyar politikust.
Emellett az egyes utak során szerzett tapasztalatai is olvashatók a tablók mellett, amelyek remekül áttekintik Széchenyi életét, alkotásait.
A kiállítást a Magyar Emlékekért a Világban Egyesület már bemutatta Nagycenken, a Széchenyi-kastélyban, Londonban a Szent István Házban, a Szabadkai Egyetemen, Budapesten a Fasori Gimnáziumban és több neves magyarországi kollégium után érkezett Marosvásárhelyre.
A Magyar Emlékekért a Világban Egyesület 2001. január 15-én alakult a világban fellelhető magyar emlékeknek, emlékhelyeknek a feltérképezése, megjelölése és bemutatása érdekében. „A szervezet célja – hangzott el a tárlatnyitón – külhoni múltunk ismeretének hazaiak és külföldiek előtti erősítése, kultúránk távoli emlékeinek – hazai könyvtári, levéltári, majd helyszíni – felkutatása, bemutatása.
E közhasznú szervezet méltó emléktáblák állításával (azok szorgalmazásával) kívánja elérni nevezetesebb magyar vonatkozások külföldön is tartós emlékezetét. A kutatásokat a közönség előtt írások, kiállítások, előadások útján teszi ismertté.” Az ünnepélyes megnyitó után Deák Piroska Széchenyi itáliai útjáról Messik Miklós pedig erdélyi utazásairól tartott előadást.
Antal Erika
Új Magyar Szó (Bukarest)
Széchenyi-emlékek nyomában Európában címmel nyílt kiállítás tegnap délelőtt Marosvásárhelyen a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Műszaki és Humántudományok Karának campusában.
A megnyitót követően bemutatkozott a Magyar Emlékekért a Világban Egyesület, a két hétig látható tárlat létrehozója. A kiállított, harminchárom könnyű és mélynyomású tábla Széchenyi István erdélyi, angliai, franciaországi, itáliai útjait eleveníti fel, az útleírások mellett azokat a célokat is felsorolva, amelyek külföldi útjaira vezérelték a magyar politikust.
Emellett az egyes utak során szerzett tapasztalatai is olvashatók a tablók mellett, amelyek remekül áttekintik Széchenyi életét, alkotásait.
A kiállítást a Magyar Emlékekért a Világban Egyesület már bemutatta Nagycenken, a Széchenyi-kastélyban, Londonban a Szent István Házban, a Szabadkai Egyetemen, Budapesten a Fasori Gimnáziumban és több neves magyarországi kollégium után érkezett Marosvásárhelyre.
A Magyar Emlékekért a Világban Egyesület 2001. január 15-én alakult a világban fellelhető magyar emlékeknek, emlékhelyeknek a feltérképezése, megjelölése és bemutatása érdekében. „A szervezet célja – hangzott el a tárlatnyitón – külhoni múltunk ismeretének hazaiak és külföldiek előtti erősítése, kultúránk távoli emlékeinek – hazai könyvtári, levéltári, majd helyszíni – felkutatása, bemutatása.
E közhasznú szervezet méltó emléktáblák állításával (azok szorgalmazásával) kívánja elérni nevezetesebb magyar vonatkozások külföldön is tartós emlékezetét. A kutatásokat a közönség előtt írások, kiállítások, előadások útján teszi ismertté.” Az ünnepélyes megnyitó után Deák Piroska Széchenyi itáliai útjáról Messik Miklós pedig erdélyi utazásairól tartott előadást.
Antal Erika
Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. november 15.
Amire Marosvásárhely tanít
Eljött az ideje a szólásnak. Nem csak az egyetemi tanárokénak, általában a romániai magyar értelmiségének.
Persze, a helyhatósági választásokig valószínű van még egy esztendő, de a romániai politikai életben – és nem csupán ott – semmi nincs kőbe vésve. Könnyen elképzelhető tehát jónéhány változás mind a választások kiírása és lebonyolítása, mind a jelöltállítások szabályozása tekintetében.
Persze, a helyhatósági választásokig valószínű van még egy esztendő, de a romániai politikai életben – és nem csupán ott – semmi nincs kőbe vésve. Könnyen elképzelhető tehát jónéhány változás mind a választások kiírása és lebonyolítása, mind a jelöltállítások szabályozása tekintetében. Annyi azonban bizonyos, hogy a romániai magyar politikai élet viszonyrendszerében mindannak, ami Marosvásárhelyen történik, megkülönböztetett fontossága van.
A helyzet közismert: amikor az EMNT és az erre ráépítendő EMNP helyi szervezete dönteni próbált a majdani polgármesterjelölt ügyében, és erről az RMDSZ helyi szervezetével is tárgyalt (mi több, valamiféle egyezségre is jutottak), akkor az EMNT-központból leszóltak: jóval fontosabb meglátások forognak kockán, semmint hogy arról a nagypolitikához nem értő kis helyi politikusok dönteni tudnának.
Csakhogy a kis helyi politikusok nagyon udvariasan, nagyon diplomatikusan, de kötik az ebet a karóhoz, nem hajlandók feladni az álláspontjukat, amelyet a helyi viszonyok ismeretében ők maguk dolgoztak ki. Ráadásul megszólaltak azok a marosvásárhelyi magyar egyetemi tanárok is, akik így együtt, a felszínen, mostanig soha nem avatkoztak be az erdélyi magyar politikai vitákba.
És alighanem ideje volt. Még pontosabban fogalmazva: eljött az ideje a szólásnak. Nem csupán az egyetemi tanárokénak, hanem általában a romániai magyar értelmiségének. A rendszerváltás utáni évek lelkes-lázas útkeresése után, az ezredfordulót követően pedig még inkább, az értelmiség szép csendesen visszahúzódott a maga csigaházaiba, és hagyta, hogy kizárólag a választott vagy önjelölt politikusok és politizálók, a nem egyszer családi-baráti alapon alacsonyabb vagy magasabb polcokra emelt köztisztviselők, a látszólag mindenhez értő újságírók és néhány, a politikai pletykákat felkapó, megrögzött világhálós fórumozó alakítsa ki a társadalmi közbeszédet. Amely rendszerint nem is jutott túl ezeken a körökön: bármiféle vita vagy nézetkülönbség ugyanazokhoz a jól ismert szereplőkhöz tért vi-ssza, és mivel a mindentudók javarésze bármilyen más véleményt mereven elutasítva osztotta és osztja az észt, az értelmiségiek számára nem maradt más, mint bezárkozni a szakmába és az otthonokba; annál is inkább, mivel a gazdasági válság amúgy is a megélhetés kényszere felé fordítja mindazokat, akik nem részesülnek az egyesek számára még mindig meglehetősen bőséges költségvetési forrásokból vagy a politikai és gazdasági élet összefonódásának más előnyeiből.
A közéleti értelmesség nyilvánvalóan nem csupán az értelmiségiek sajátja, de kétségtelen, társadalmi részvállalásuk nélkül az előremutató átalakulásoknak ez a legfontosabb eszköze igen lényeges hiányt szenved.
Márpedig eljött az idő, ha nem is ennek a teljes felszámolására, de legalább részleges pótlására. Annál is inkább, mivel az elmúlt két évtizedben az értelmiségiek köre alaposan kibővült, hiszen egész sor olyan új romániai magyar intézményt sikerült létrehozni vagy a régieket megújítani, amelyekben szinte észrevétlenül új meg új nemzedékek csatlakoztak és csatlakoznak mindazokhoz, akik még mindig szívügyüknek tartják a romániai magyarság – ittlétét is megtartó – európai jövőjének a kialakítását.
Ha az értelmiség nem hallatja nyíltan a hangját és csupán valahol a háttérben pusmog, akkor – amint a közelmúlt tapasztalata is bizonyítja – a romániai magyar közéletben olyan légüres tér támad, amelyet szíves-örömest betöltenek a nagyhangúak, a populisták, a politikai epigonok, akik a legkisebb körültekintés nélkül örökkévaló és megcáfolhatatlan igazságoknak állítják be az imitt-amott felcsipegetett politikai morzsákat vagy sugallatokat. Azaz, hogy nap mint nap tapasztalt példával éljek: ha nem működik a szakmai, az ész alapú, a világ legjobb eredményeit ismerő és felhasználó gyógyítás, akkor azonnal érkeznek a harmadik szemükkel a vesékbe látó, mindkét kezükben varázspálcákat lengető és vízereket kitapogató gyógyítók, az eredmény pedig a se pénz, se posztó állapot lesz.
Legyen tehát álláspontunk! Marosvásárhely erre tanít.
Székedi Ferenc
Új Magyar Szó (Bukarest)
Eljött az ideje a szólásnak. Nem csak az egyetemi tanárokénak, általában a romániai magyar értelmiségének.
Persze, a helyhatósági választásokig valószínű van még egy esztendő, de a romániai politikai életben – és nem csupán ott – semmi nincs kőbe vésve. Könnyen elképzelhető tehát jónéhány változás mind a választások kiírása és lebonyolítása, mind a jelöltállítások szabályozása tekintetében.
Persze, a helyhatósági választásokig valószínű van még egy esztendő, de a romániai politikai életben – és nem csupán ott – semmi nincs kőbe vésve. Könnyen elképzelhető tehát jónéhány változás mind a választások kiírása és lebonyolítása, mind a jelöltállítások szabályozása tekintetében. Annyi azonban bizonyos, hogy a romániai magyar politikai élet viszonyrendszerében mindannak, ami Marosvásárhelyen történik, megkülönböztetett fontossága van.
A helyzet közismert: amikor az EMNT és az erre ráépítendő EMNP helyi szervezete dönteni próbált a majdani polgármesterjelölt ügyében, és erről az RMDSZ helyi szervezetével is tárgyalt (mi több, valamiféle egyezségre is jutottak), akkor az EMNT-központból leszóltak: jóval fontosabb meglátások forognak kockán, semmint hogy arról a nagypolitikához nem értő kis helyi politikusok dönteni tudnának.
Csakhogy a kis helyi politikusok nagyon udvariasan, nagyon diplomatikusan, de kötik az ebet a karóhoz, nem hajlandók feladni az álláspontjukat, amelyet a helyi viszonyok ismeretében ők maguk dolgoztak ki. Ráadásul megszólaltak azok a marosvásárhelyi magyar egyetemi tanárok is, akik így együtt, a felszínen, mostanig soha nem avatkoztak be az erdélyi magyar politikai vitákba.
És alighanem ideje volt. Még pontosabban fogalmazva: eljött az ideje a szólásnak. Nem csupán az egyetemi tanárokénak, hanem általában a romániai magyar értelmiségének. A rendszerváltás utáni évek lelkes-lázas útkeresése után, az ezredfordulót követően pedig még inkább, az értelmiség szép csendesen visszahúzódott a maga csigaházaiba, és hagyta, hogy kizárólag a választott vagy önjelölt politikusok és politizálók, a nem egyszer családi-baráti alapon alacsonyabb vagy magasabb polcokra emelt köztisztviselők, a látszólag mindenhez értő újságírók és néhány, a politikai pletykákat felkapó, megrögzött világhálós fórumozó alakítsa ki a társadalmi közbeszédet. Amely rendszerint nem is jutott túl ezeken a körökön: bármiféle vita vagy nézetkülönbség ugyanazokhoz a jól ismert szereplőkhöz tért vi-ssza, és mivel a mindentudók javarésze bármilyen más véleményt mereven elutasítva osztotta és osztja az észt, az értelmiségiek számára nem maradt más, mint bezárkozni a szakmába és az otthonokba; annál is inkább, mivel a gazdasági válság amúgy is a megélhetés kényszere felé fordítja mindazokat, akik nem részesülnek az egyesek számára még mindig meglehetősen bőséges költségvetési forrásokból vagy a politikai és gazdasági élet összefonódásának más előnyeiből.
A közéleti értelmesség nyilvánvalóan nem csupán az értelmiségiek sajátja, de kétségtelen, társadalmi részvállalásuk nélkül az előremutató átalakulásoknak ez a legfontosabb eszköze igen lényeges hiányt szenved.
Márpedig eljött az idő, ha nem is ennek a teljes felszámolására, de legalább részleges pótlására. Annál is inkább, mivel az elmúlt két évtizedben az értelmiségiek köre alaposan kibővült, hiszen egész sor olyan új romániai magyar intézményt sikerült létrehozni vagy a régieket megújítani, amelyekben szinte észrevétlenül új meg új nemzedékek csatlakoztak és csatlakoznak mindazokhoz, akik még mindig szívügyüknek tartják a romániai magyarság – ittlétét is megtartó – európai jövőjének a kialakítását.
Ha az értelmiség nem hallatja nyíltan a hangját és csupán valahol a háttérben pusmog, akkor – amint a közelmúlt tapasztalata is bizonyítja – a romániai magyar közéletben olyan légüres tér támad, amelyet szíves-örömest betöltenek a nagyhangúak, a populisták, a politikai epigonok, akik a legkisebb körültekintés nélkül örökkévaló és megcáfolhatatlan igazságoknak állítják be az imitt-amott felcsipegetett politikai morzsákat vagy sugallatokat. Azaz, hogy nap mint nap tapasztalt példával éljek: ha nem működik a szakmai, az ész alapú, a világ legjobb eredményeit ismerő és felhasználó gyógyítás, akkor azonnal érkeznek a harmadik szemükkel a vesékbe látó, mindkét kezükben varázspálcákat lengető és vízereket kitapogató gyógyítók, az eredmény pedig a se pénz, se posztó állapot lesz.
Legyen tehát álláspontunk! Marosvásárhely erre tanít.
Székedi Ferenc
Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. november 15.
A restitúció akadálytalan folytatását sügette Sógor az EP-ben
A romániai restitúciós folyamat paradoxonára hívta fel napirenden kívüli felszólalásában a figyelmet Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő az Európai Parlament (EP) novemberi plenáris ülésszakának hétfői, strasbourgi nyitányán. Az erdélyi magyar képviselő Markó Attila államtitkár és társainak ügyére hivatkozva azon aggodalmának adott hangot, hogy a hivatali kötelességük teljesítése miatt felelősségre vont tisztségviselők esete megkérdőjelezheti az országban a további visszaszolgáltatásokat. Sógor Csaba a képtelen vád ejtéséért emelt szót. (közlemény)
Transindex.ro
A romániai restitúciós folyamat paradoxonára hívta fel napirenden kívüli felszólalásában a figyelmet Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő az Európai Parlament (EP) novemberi plenáris ülésszakának hétfői, strasbourgi nyitányán. Az erdélyi magyar képviselő Markó Attila államtitkár és társainak ügyére hivatkozva azon aggodalmának adott hangot, hogy a hivatali kötelességük teljesítése miatt felelősségre vont tisztségviselők esete megkérdőjelezheti az országban a további visszaszolgáltatásokat. Sógor Csaba a képtelen vád ejtéséért emelt szót. (közlemény)
Transindex.ro
2011. november 16.
Lassítani a magyarság fogyását (Szórványtanácskozás Sepsiszentgyörgyön)
Háromszék ezer szállal kötődik a Hunyad, Fehér és Szeben megyei magyar szórványvidékhez, aki fogékony erre, további gyökérkereséssel is lehet erősíteni az összetartozást – vélekedett tegnap Sepsiszentgyörgyön tartott rendezvényen Demeter László megyei önkormányzati képviselő, az Összetartozunk szórványprogram felelőse.
A Magyar Szórvány Napja – november 15., Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésnapja – alkalmából a megyeházán tegnap tartott tanácskozáson háromszéki intézményvezetők, civil és kulturális szervezetek, valamint egyházak képviselői beszéltek a Székelyföld–szórvány partnerségről, eddigi eredményekről, jövőbeli lehetőségekről. Háromszék ebben a vonatkozásban három térséggel – Fehér, Hunyad és Szeben – kötött testvérmegyei szerződést, de jövőre bővíteni szeretnének, a Bákó megyei csángó közösségre is kiterjesztenék a programot.
Tamás Sándor megyeitanács-elnök úgy fogalmazott, közösségépítésről van szó, a program fontos célja, hogy identitásuk megőrzésében segítsék az asszimilációnak kitett erdélyi magyar lakosságot. Az eddigi tevékenység legjelentősebb eredménye, hogy Hunyad megyében lelassult a magyarok fogyása. Szervezett kapcsolatépítésre van szükség, intézmények, egyházak segítségére, de a megyeháza mellett a programban eddig is szerepet vállalt Sepsiszentgyörgy önkormányzata, civil szervezetek, egyházak egyaránt – fűzte hozzá, megköszönve Demeter László és Nemes Előd korábbi programvezető munkáját. Demeter László vázolta az eddigi kulturális, szociális rendezvényeket, olyan "torokszorító élményekről" beszélt, amelyek azt erősítik, érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni. Hunyad megyében van olyan település, ahol egyetlen magyar maradt, akinek az a feladata, hogy harangozzon az ottani református templomban – magyarázta, de azt is láthatta, milyen, amikor szórványvidékiek sírnak egy néptáncbemutatón. Hangsúlyt fektettek a gyermekprogramokra, mert leginkább az ifjúságot veszélyezteti az asszimiláció, jó érzés volt hallani, amint Hunyad megyei gyermekek arra buzdították egymást, beszéljenek magyarul, s látni, a fiatalok közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése barátságok mellett szerelmet is eredményezhet. A Magyar Szórvány Napja alkalmából tartott rendezvények célja az együttgondolkodás, a jövő tervezése civil szervezetek, kulturális intézmények, egyházak bevonásával – összegezett, hozzáfűzve, hogy "a szórványvidékiek épülése a mi épülésünkre is szolgál". Így tegnap is többen fogalmazták meg 2012-re vonatkozó javaslataikat, kulturális programajánlatukat, ezeket decemberig összesítik, nemcsak időpontok rögzítéséért, hanem azért is, hogy forrásokat tudjanak elkülöníteni. Zelenák József sepsiszentgyörgyi evangélikus esperes szerint mindig személyes kapcsolatokon múlik, hogy miként tudunk cselekedni a szórványban élőkért, tartós viszony ottani és itteni családok között alakul ki, míg Kondor Ágota, a Székely Mikó Kollégium igazgatója úgy vélekedett, az iskolának sajátos küldetése, hogy figyeljen a szórványra.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Háromszék ezer szállal kötődik a Hunyad, Fehér és Szeben megyei magyar szórványvidékhez, aki fogékony erre, további gyökérkereséssel is lehet erősíteni az összetartozást – vélekedett tegnap Sepsiszentgyörgyön tartott rendezvényen Demeter László megyei önkormányzati képviselő, az Összetartozunk szórványprogram felelőse.
A Magyar Szórvány Napja – november 15., Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésnapja – alkalmából a megyeházán tegnap tartott tanácskozáson háromszéki intézményvezetők, civil és kulturális szervezetek, valamint egyházak képviselői beszéltek a Székelyföld–szórvány partnerségről, eddigi eredményekről, jövőbeli lehetőségekről. Háromszék ebben a vonatkozásban három térséggel – Fehér, Hunyad és Szeben – kötött testvérmegyei szerződést, de jövőre bővíteni szeretnének, a Bákó megyei csángó közösségre is kiterjesztenék a programot.
Tamás Sándor megyeitanács-elnök úgy fogalmazott, közösségépítésről van szó, a program fontos célja, hogy identitásuk megőrzésében segítsék az asszimilációnak kitett erdélyi magyar lakosságot. Az eddigi tevékenység legjelentősebb eredménye, hogy Hunyad megyében lelassult a magyarok fogyása. Szervezett kapcsolatépítésre van szükség, intézmények, egyházak segítségére, de a megyeháza mellett a programban eddig is szerepet vállalt Sepsiszentgyörgy önkormányzata, civil szervezetek, egyházak egyaránt – fűzte hozzá, megköszönve Demeter László és Nemes Előd korábbi programvezető munkáját. Demeter László vázolta az eddigi kulturális, szociális rendezvényeket, olyan "torokszorító élményekről" beszélt, amelyek azt erősítik, érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni. Hunyad megyében van olyan település, ahol egyetlen magyar maradt, akinek az a feladata, hogy harangozzon az ottani református templomban – magyarázta, de azt is láthatta, milyen, amikor szórványvidékiek sírnak egy néptáncbemutatón. Hangsúlyt fektettek a gyermekprogramokra, mert leginkább az ifjúságot veszélyezteti az asszimiláció, jó érzés volt hallani, amint Hunyad megyei gyermekek arra buzdították egymást, beszéljenek magyarul, s látni, a fiatalok közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése barátságok mellett szerelmet is eredményezhet. A Magyar Szórvány Napja alkalmából tartott rendezvények célja az együttgondolkodás, a jövő tervezése civil szervezetek, kulturális intézmények, egyházak bevonásával – összegezett, hozzáfűzve, hogy "a szórványvidékiek épülése a mi épülésünkre is szolgál". Így tegnap is többen fogalmazták meg 2012-re vonatkozó javaslataikat, kulturális programajánlatukat, ezeket decemberig összesítik, nemcsak időpontok rögzítéséért, hanem azért is, hogy forrásokat tudjanak elkülöníteni. Zelenák József sepsiszentgyörgyi evangélikus esperes szerint mindig személyes kapcsolatokon múlik, hogy miként tudunk cselekedni a szórványban élőkért, tartós viszony ottani és itteni családok között alakul ki, míg Kondor Ágota, a Székely Mikó Kollégium igazgatója úgy vélekedett, az iskolának sajátos küldetése, hogy figyeljen a szórványra.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. november 16.
Kirándulások Határtalanul!
November közepéig már több mint ezer magyarországi hetedikes diák vett részt külhoni tanulmányi kiránduláson a Határtalanul! program keretében – mondta Csete Örs, a program vezetője az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottság keddi ülésén.
Csete Örs kifejtette: a Határtalanul! programban meghirdetett tanulmányi kirándulásokon és együttműködésekben a 2011/2012-es tanévben 16 832-en vesznek részt. A szeptemberi programkezdéstől november közepéig már több mint ezer magyarországi hetedikes diák utazott a szomszédos országok valamelyikébe, és közel 600 magyarországi és külhoni szakképző iskolás találkozott valamilyen szakmai együttműködés kapcsán. A bizottsági ülésen jelezte, hogy míg tavaly 200 millió forint állt a program rendelkezésére, idén ez az összeg 450 millió forint. Hozzátette: a nyertes iskolákkal a szerződéskötések, az utazások és a találkozások folyamatosak, még novemberben valamennyien megkapják támogatási szerződésüket. Példaként említette, hogy egy dabasi szakképző iskola 15 nőiruha-készítő és kereskedelem szakos diákja november 21-én indul a Kovászna megyei Barótra, hogy partneriskolájuk diákjaival közösen egy népi motívumokkal díszített ruhakollekció munkálatait befejezze. Az együttműködés első szakaszában, november elején a baróti diákok látogattak Magyarországra, itt készült el a kollekció terve. "A Határtalanul! program a külhoni magyarsággal kapcsolatos ismeretszerzést és a szakmai tapasztalatszerzés mellett egy szemléletmód kialakulását is elősegíti, mely legjobban egy kalocsai diák külhoni fiatalokkal vívott focimeccset követő megjegyzéséből érthető meg: Vesztettünk, de sebaj, mert így is a magyarok győztek." – fogalmazott a programvezető. Csete Örs tájékoztatójában nagy hangsúlyt fektetett a Határtalanul! program további feladataira is. Elmondta, hogy már dolgoznak a külhoni tapasztalatszerzés lehetőségeinek további bővítésén: egy EU-s pályázaton nyert támogatással magyarországi és felvidéki iskolaigazgatókat kívánnak segíteni közös projektek kidolgozásában. Programot készítenek elő a nemzeti összetartozás iskolai emléknapjának megszervezésére, és zajlik a jövő évi pályázati felhívások előkészítése is, melyek keretében – a 2012. költségvetésben erre a célra elkülönített összegtől függően – reményeik szerint a gimnáziumok számára is megnyílik a Határtalanul! programban való részvétel lehetősége. Tervezik, hogy a pályázati kiírásnál a húszfős létszámhatárt feloldják, valamint, hogy Horvátország és Szlovénia magyarlakta területeire is lehetne majd kirándulásokat szervezni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
November közepéig már több mint ezer magyarországi hetedikes diák vett részt külhoni tanulmányi kiránduláson a Határtalanul! program keretében – mondta Csete Örs, a program vezetője az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottság keddi ülésén.
Csete Örs kifejtette: a Határtalanul! programban meghirdetett tanulmányi kirándulásokon és együttműködésekben a 2011/2012-es tanévben 16 832-en vesznek részt. A szeptemberi programkezdéstől november közepéig már több mint ezer magyarországi hetedikes diák utazott a szomszédos országok valamelyikébe, és közel 600 magyarországi és külhoni szakképző iskolás találkozott valamilyen szakmai együttműködés kapcsán. A bizottsági ülésen jelezte, hogy míg tavaly 200 millió forint állt a program rendelkezésére, idén ez az összeg 450 millió forint. Hozzátette: a nyertes iskolákkal a szerződéskötések, az utazások és a találkozások folyamatosak, még novemberben valamennyien megkapják támogatási szerződésüket. Példaként említette, hogy egy dabasi szakképző iskola 15 nőiruha-készítő és kereskedelem szakos diákja november 21-én indul a Kovászna megyei Barótra, hogy partneriskolájuk diákjaival közösen egy népi motívumokkal díszített ruhakollekció munkálatait befejezze. Az együttműködés első szakaszában, november elején a baróti diákok látogattak Magyarországra, itt készült el a kollekció terve. "A Határtalanul! program a külhoni magyarsággal kapcsolatos ismeretszerzést és a szakmai tapasztalatszerzés mellett egy szemléletmód kialakulását is elősegíti, mely legjobban egy kalocsai diák külhoni fiatalokkal vívott focimeccset követő megjegyzéséből érthető meg: Vesztettünk, de sebaj, mert így is a magyarok győztek." – fogalmazott a programvezető. Csete Örs tájékoztatójában nagy hangsúlyt fektetett a Határtalanul! program további feladataira is. Elmondta, hogy már dolgoznak a külhoni tapasztalatszerzés lehetőségeinek további bővítésén: egy EU-s pályázaton nyert támogatással magyarországi és felvidéki iskolaigazgatókat kívánnak segíteni közös projektek kidolgozásában. Programot készítenek elő a nemzeti összetartozás iskolai emléknapjának megszervezésére, és zajlik a jövő évi pályázati felhívások előkészítése is, melyek keretében – a 2012. költségvetésben erre a célra elkülönített összegtől függően – reményeik szerint a gimnáziumok számára is megnyílik a Határtalanul! programban való részvétel lehetősége. Tervezik, hogy a pályázati kiírásnál a húszfős létszámhatárt feloldják, valamint, hogy Horvátország és Szlovénia magyarlakta területeire is lehetne majd kirándulásokat szervezni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. november 16.
ANL-s lakásba költözhetett a kommunista rezsimet kiszolgáló Hajdu Győző
Ismét állami ingyenlakáshoz jutott a Marosvásárhelyre visszaköltözött Hajdu Győző Victor. A kommunista diktatúra egyik leghűségesebb kiszolgálója és felesége, miután hosszas pereskedés után kénytelenek voltak elhagyni a belvárosi, szintén ingyen kapott emeletes házat, az önkormányzat jóvoltából a Belvedere lakónegyedben, az Országos Lakásügynökség (ANL) által épített tömbházak egyikében jutottak egy kétszobás lakáshoz. Rajtuk kívül szinte csak 35 évesnél fiatalabbak vehették át tegnap boldogan első lakásuk kulcsát, akik már évek óta erre a pillanatra vártak.
Hála Floreának. Hajdu Győző és felesége a marosvásárhelyi elöljáró jóvoltából jutott ingyenes lakáshoz
A 82 éves nomenklaturista és nyugalmazott színésznő felesége, Ádám Erzsébet vegyes érzelmekkel lépték át új lakásuk küszöbét. Hajdu köszönetét fejezte ki Dorin Florea városvezetőnek, amiért végre valamilyen módon megoldotta lakásügyét, lapunknak viszont arról panaszkodott, hogy kettőjük számára elég szűkösnek bizonyul a mindössze két szoba, ahova nem zsúfolhatják be az összes bútordarabjukat és másfél ezer kötetes könyvállományukat.
„Hogy férjünk ide, öt szobából kettőbe?” – fakadt ki az öröm és üröm határán álló idős házaspár. Nyolc évvel ezelőtt, amikor a Krónika felvetette Ádám Erzsébetnek, hogy mi történne abban az esetben, ha a visszaszolgáltatásra váró emeletes ház helyett esetleg tömbházat kapnának, a színésznő teljesen kifakadt. „Hogy mi tömbházba költözzünk, és mindenki rajtunk röhögjön? Soha! Inkább elmegyünk az országból. Meggyőződésem, hogy ez is a cél, hogy minket elűzzenek” – nyilatkozta lapunknak Ádám Erzsébet 2003-ban. Ugyanakkor mondta el, hogy ő és férje többet tett a magyar és román kultúráért, mint bármelyik más kollégájuk. „Én kitüntetett színész voltam, aki Amerikában is fellépett. Nem tehetik ezt velünk... Ha minket megpróbálnak kirakni a házból, leromboljuk azt” – fenyegetőzött nyolc évvel ezelőtt Ádám Erzsébet.
Fodor Imre keresztbe tett
A pártaktivista és felesége azok után szorul ANL-s tömbházlakásra, miután kénytelenek elhagyni a jogos tulajdonosának visszaszolgáltatott, Vársétány 33. szám alatti emeletes házat. Hajduék 1978-ban költöztek a város legszebb részének számító, akkori Május 1. sétányra. A ház egykori tulajdonosa, Gyöngyösi Ferenc és felesége, Hajdu hathatós segítségével, rekordidő alatt megkapta az amúgy nagyon nehezen beszerezhető magyarországi végleges kitelepedési engedélyt.
Az Igaz Szó egykori főszerkesztőjének, Hajdu Győzőnek érdekében állt az ismeretlen családon segíteni, hisz a lakás megüresedése révén feleségével és annak családjával beköltözhetett az államosított emeletes ingatlanba. A rendszer ‘89-es bukása után az egykori pártnomenklaturista számos alkalommal kérvényezte az államosított lakás megvásárlását, ám a város akkori polgármestere, Fodor Imre nemet mondott az eladásra. A ’90 utáni törvények értelmében a bérlő potom áron juthatott az általa lakott ingatlanhoz. A városvezető a román nacionalista sajtóban megjelentetett gyalázkodások és a sorozatos feljelentések után sem változtatott álláspontján. Fodort az sem keserítette el, hogy évekkel ezelőtt, éppen a Krónikának nyilatkozva, Ádám Erzsébet gazembernek nevezte őt. Időközben a jogos tulajdonos pert indított ingatlanja visszaszerzése érdekében. Miután visszakapta belvárosi házát, Gyöngyösi továbbadta a Fancsali családnak.
Az új tulajdonos nyomban felszólította Hajduékat, hogy hagyják el a házat, de ők a mai napig nem engedelmeskedtek. „Nekünk járt volna az a ház, amit annak idején megvehettünk volna, a megyei tanács bele is egyezett, csak Fodor Imre tett keresztbe. Addig húzta-nyúzta az időt, amíg visszakerült Gyöngyösi tulajdonába. Akkor megmondtam, amíg az állam nem biztosít nekünk megfelelő lakást, nem hagyjuk el a házat. Fancsali nem kötött velünk szerződést, így mi sem fizettük a házbért. Nem is adunk semmit, hisz neki kellene fizetnie azért, amiért rendbe tettük, fejlesztettük” – állítja Hajdu Győző. „Nyolc csempekályhát építettünk!” – egészíti ki a felesége, majd hozzáteszi: a szülei kövesdombi telkére tíz tömbházat emeltek, ezért nekik is járna valami.
Fenyegetőzések halmaza
A ’89-es események hatására Bukarestbe menekült Hajdu Győző nem csak Fodor Imrét becsmérelte. A kilencvenes évek elején úgymond a román–magyar megbékélést szolgáló lapot indított Împreună – Együtt címen, amelyben a két magyarellenességéről ismert udvari költő, Adrian Păunescu és Corneliu Vadim Tudor támogatását élvezve – s hasonlóképpen az által kiadott szennylapokban is –, folyamatosan rágalmazta a magyarság vezetőit.
A Marosvásárhelyen megjelenő, szintén magyarellenességéről ismert Cuvântul liber című napilapban pedig számos cikket közölt ’89 utáni „meghurcoltatásáról”. Ovidiu Natea, Maros megye egykori prefektusának elsírta, hogy őt és feleségét – lévén, hogy nem vásárolhatja meg a vársétányi házat – diszkriminálják, és állampolgári jogaitól fosztják meg. „Többször fordultam Dorin Floreához is, aki látván, hogy mit művel velem az RMDSZ, prefektusként is, majd polgármesterként is megértett” – mondja. Erről maga a polgármester is ejtett néhány szót a kulcs átadása pillanatában.
„Valóban szerencsétlen helyzetbe került Hajdu úr, aki valamivel kiváltotta az RMDSZ haragját. Tény, hogy nem jártak el igazságosan vele” – fogalmazott Florea. Kérdésünkre, hogy mekkora anyagi megterhelés vár a Hajdu házaspárra, az elöljáró elmondta, hogy az új ANL-s lakásokban mindössze jelképes, 20-30 lejes házbért fognak fizetni.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
Ismét állami ingyenlakáshoz jutott a Marosvásárhelyre visszaköltözött Hajdu Győző Victor. A kommunista diktatúra egyik leghűségesebb kiszolgálója és felesége, miután hosszas pereskedés után kénytelenek voltak elhagyni a belvárosi, szintén ingyen kapott emeletes házat, az önkormányzat jóvoltából a Belvedere lakónegyedben, az Országos Lakásügynökség (ANL) által épített tömbházak egyikében jutottak egy kétszobás lakáshoz. Rajtuk kívül szinte csak 35 évesnél fiatalabbak vehették át tegnap boldogan első lakásuk kulcsát, akik már évek óta erre a pillanatra vártak.
Hála Floreának. Hajdu Győző és felesége a marosvásárhelyi elöljáró jóvoltából jutott ingyenes lakáshoz
A 82 éves nomenklaturista és nyugalmazott színésznő felesége, Ádám Erzsébet vegyes érzelmekkel lépték át új lakásuk küszöbét. Hajdu köszönetét fejezte ki Dorin Florea városvezetőnek, amiért végre valamilyen módon megoldotta lakásügyét, lapunknak viszont arról panaszkodott, hogy kettőjük számára elég szűkösnek bizonyul a mindössze két szoba, ahova nem zsúfolhatják be az összes bútordarabjukat és másfél ezer kötetes könyvállományukat.
„Hogy férjünk ide, öt szobából kettőbe?” – fakadt ki az öröm és üröm határán álló idős házaspár. Nyolc évvel ezelőtt, amikor a Krónika felvetette Ádám Erzsébetnek, hogy mi történne abban az esetben, ha a visszaszolgáltatásra váró emeletes ház helyett esetleg tömbházat kapnának, a színésznő teljesen kifakadt. „Hogy mi tömbházba költözzünk, és mindenki rajtunk röhögjön? Soha! Inkább elmegyünk az országból. Meggyőződésem, hogy ez is a cél, hogy minket elűzzenek” – nyilatkozta lapunknak Ádám Erzsébet 2003-ban. Ugyanakkor mondta el, hogy ő és férje többet tett a magyar és román kultúráért, mint bármelyik más kollégájuk. „Én kitüntetett színész voltam, aki Amerikában is fellépett. Nem tehetik ezt velünk... Ha minket megpróbálnak kirakni a házból, leromboljuk azt” – fenyegetőzött nyolc évvel ezelőtt Ádám Erzsébet.
Fodor Imre keresztbe tett
A pártaktivista és felesége azok után szorul ANL-s tömbházlakásra, miután kénytelenek elhagyni a jogos tulajdonosának visszaszolgáltatott, Vársétány 33. szám alatti emeletes házat. Hajduék 1978-ban költöztek a város legszebb részének számító, akkori Május 1. sétányra. A ház egykori tulajdonosa, Gyöngyösi Ferenc és felesége, Hajdu hathatós segítségével, rekordidő alatt megkapta az amúgy nagyon nehezen beszerezhető magyarországi végleges kitelepedési engedélyt.
Az Igaz Szó egykori főszerkesztőjének, Hajdu Győzőnek érdekében állt az ismeretlen családon segíteni, hisz a lakás megüresedése révén feleségével és annak családjával beköltözhetett az államosított emeletes ingatlanba. A rendszer ‘89-es bukása után az egykori pártnomenklaturista számos alkalommal kérvényezte az államosított lakás megvásárlását, ám a város akkori polgármestere, Fodor Imre nemet mondott az eladásra. A ’90 utáni törvények értelmében a bérlő potom áron juthatott az általa lakott ingatlanhoz. A városvezető a román nacionalista sajtóban megjelentetett gyalázkodások és a sorozatos feljelentések után sem változtatott álláspontján. Fodort az sem keserítette el, hogy évekkel ezelőtt, éppen a Krónikának nyilatkozva, Ádám Erzsébet gazembernek nevezte őt. Időközben a jogos tulajdonos pert indított ingatlanja visszaszerzése érdekében. Miután visszakapta belvárosi házát, Gyöngyösi továbbadta a Fancsali családnak.
Az új tulajdonos nyomban felszólította Hajduékat, hogy hagyják el a házat, de ők a mai napig nem engedelmeskedtek. „Nekünk járt volna az a ház, amit annak idején megvehettünk volna, a megyei tanács bele is egyezett, csak Fodor Imre tett keresztbe. Addig húzta-nyúzta az időt, amíg visszakerült Gyöngyösi tulajdonába. Akkor megmondtam, amíg az állam nem biztosít nekünk megfelelő lakást, nem hagyjuk el a házat. Fancsali nem kötött velünk szerződést, így mi sem fizettük a házbért. Nem is adunk semmit, hisz neki kellene fizetnie azért, amiért rendbe tettük, fejlesztettük” – állítja Hajdu Győző. „Nyolc csempekályhát építettünk!” – egészíti ki a felesége, majd hozzáteszi: a szülei kövesdombi telkére tíz tömbházat emeltek, ezért nekik is járna valami.
Fenyegetőzések halmaza
A ’89-es események hatására Bukarestbe menekült Hajdu Győző nem csak Fodor Imrét becsmérelte. A kilencvenes évek elején úgymond a román–magyar megbékélést szolgáló lapot indított Împreună – Együtt címen, amelyben a két magyarellenességéről ismert udvari költő, Adrian Păunescu és Corneliu Vadim Tudor támogatását élvezve – s hasonlóképpen az által kiadott szennylapokban is –, folyamatosan rágalmazta a magyarság vezetőit.
A Marosvásárhelyen megjelenő, szintén magyarellenességéről ismert Cuvântul liber című napilapban pedig számos cikket közölt ’89 utáni „meghurcoltatásáról”. Ovidiu Natea, Maros megye egykori prefektusának elsírta, hogy őt és feleségét – lévén, hogy nem vásárolhatja meg a vársétányi házat – diszkriminálják, és állampolgári jogaitól fosztják meg. „Többször fordultam Dorin Floreához is, aki látván, hogy mit művel velem az RMDSZ, prefektusként is, majd polgármesterként is megértett” – mondja. Erről maga a polgármester is ejtett néhány szót a kulcs átadása pillanatában.
„Valóban szerencsétlen helyzetbe került Hajdu úr, aki valamivel kiváltotta az RMDSZ haragját. Tény, hogy nem jártak el igazságosan vele” – fogalmazott Florea. Kérdésünkre, hogy mekkora anyagi megterhelés vár a Hajdu házaspárra, az elöljáró elmondta, hogy az új ANL-s lakásokban mindössze jelképes, 20-30 lejes házbért fognak fizetni.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
2011. november 16.
Markó: „nagy mulasztás”, hogy nem szoros a magyar kormány és az RMDSZ kapcsolata
A Magyarországon kívüli magyar szervezetek és a budapesti kormány viszonya nem függhet a napi politikától, a romániai magyarságnak pedig önállóan kell politizálnia Bukarestben – szögezte le a Népszavának adott interjújában Markó Béla.
Az RMDSZ volt elnöke szerint a konfliktusos kilencvenes évekhez képest jó a magyar-román államközi viszony, amely ugyanakkor lehetne sokkal szorosabb és gazdagabb. Markó Béla a arról is beszélt, hogy
Az RMDSZ volt vezetője hasznosnak ítélte a korábban szervezett magyar-román közös kormányüléseket, amelyek sora 2009 őszén a román kormányválság miatt szakadt meg. A politikus szerint ezek a találkozók olyan keretet hoztak létre, amelyet ki lehetett tölteni tartalommal. Rossz, hogy egy ideje elmaradtak – mondta Markó a Népszava hétfői számában megjelent interjúban.
„Mi többször is javaslatot tettünk rá. Az új magyar kormány azonban azzal érvelt, hogy amíg készül a soros elnökségre, illetve amíg ellátja azt, addig képtelen beiktatni a sűrű programba. Július óta viszont semmi sem történt, és csak azt tudom mondani, hogy szükség lenne rá” – fejtette ki Markó.
Markó Béla a magyar–román államközi kapcsolatok helyzetét érintő kérdésre úgy fogalmazott: ha a konfliktusos kilencvenes évekre gondolunk, ahhoz képest jó a viszony. „Ebben a pillanatban nincsenek nagy vitás ügyek, nincsenek konfliktusok, de lehetne jóval szorosabb, jóval gazdagabb ez a viszony. Románia és Magyarország között stratégiai partnerségnek kellene lennie, a két országnak a térség egészét meghatározó módon kellene együttműködnie. Ez viszont még nem valósult meg” – fejtette ki.
A politikus kifejezte meggyőződését: a magyar kormány és az erdélyi politika viszonya nem függhet attól, hogy éppen ki az RMDSZ elnöke, vagy Magyarországon éppen melyik párt van kormányon.
Markó emlékeztetett: az elmúlt húsz évben mindvégig azt vallotta, hogy az erdélyi magyar közösségnek támaszkodnia kell a magyarországi támogatásra, de önállóan kell politizálnia Bukarestben és máshol is, ugyanis a helyi politikai vezetők ismerik a legjobban a közösség helyzetét. „Ezzel szemben sokszor megtapasztaltam, hogy egyik vagy másik párt vagy politikus megpróbálta csatlósként kezelni, alárendeltségi viszonyba helyezni az RMDSZ-t” – fogalmazott Markó, aki „nagy mulasztásnak” tartja, hogy nem igazán szoros a szervezet és a magyar kormány közötti együttműködés.
Markó Béla rossz kezdeményezésnek tartja az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) létrehozatalát, elítélve, hogy – mint mondta – ezt Magyarországról támogatják. Ez a párt egyelőre nem mutatott fel semmiféle programot, nem tudni, milyen alternatívában gondolkodik ahhoz képest, amit az RMDSZ Bukarestben végez – állapította meg az interjúban.
Azt is elmondta: Tőkés Lászlót – noha az RMDSZ-listáról jutott az Európai Parlamentbe – nem tudja az RMDSZ képviselőjének tekinteni. „Ő RMDSZ-es csak akkor volt, amikor ebből valami hasznos formai következménye származott, például így lehetett tagja a néppárti frakciónak. De ő soha, egyetlen pillanatig sem tekintette magát RMDSZ-es képviselőnek. És attól függetlenül, hogy ez formailag ebben a pillanatban így néz ki, én sem tudom őt annak tekintetni” – válaszolta az RMDSZ exelnöke arra a kérdésre, hogy mit tehet a szövetség az ellen, hogy Tőkés folyamatosan „a párt ellen agitál”.
„Az RMDSZ nem párt, pártokat Tőkés László hozott létre. Mi kezdettől fogva szövetség voltunk, amelyben a különböző vélemények megférnek egymás mellett, de azt hiszem, hogy például ez a brüsszeli eset nem fér bele” – utalt arra, hogy október közepén Tőkés „Mit keres az EP-ben ciános Béla???” felirattal ragasztotta le a Markó brüsszeli előadását hirdető plakátot.
Markó Béla veszélyben látja az erdélyi magyarság parlamenti képviseletét. Úgy vélekedett: az EMNP-nek nem is célja, hogy maga is a román parlamentben képviselhesse a magyarság érdekeit. „Míg az RMDSZ szerint, ha az erdélyi magyarságnak nincs képviselete a bukaresti parlamentben, akkor elveszítünk egy rendkívül fontos eszközt és veszélyeztetjük a közösség jövőjét, addig – legalábbis én úgy látom – az EMNP nem így gondolkodik. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy az a célja, hogy most már ők is a román parlamentben képviselhessék a magyarság céljait. Attól tartok, hogy nekik az is eredmény lenne, ha meg lehetne akadályozni az RMDSZ bejutását” a jövő évi parlamenti választásokon – jelentette ki Markó Béla a Népszavának nyilatkozva.
Krónika (Kolozsvár)
A Magyarországon kívüli magyar szervezetek és a budapesti kormány viszonya nem függhet a napi politikától, a romániai magyarságnak pedig önállóan kell politizálnia Bukarestben – szögezte le a Népszavának adott interjújában Markó Béla.
Az RMDSZ volt elnöke szerint a konfliktusos kilencvenes évekhez képest jó a magyar-román államközi viszony, amely ugyanakkor lehetne sokkal szorosabb és gazdagabb. Markó Béla a arról is beszélt, hogy
Az RMDSZ volt vezetője hasznosnak ítélte a korábban szervezett magyar-román közös kormányüléseket, amelyek sora 2009 őszén a román kormányválság miatt szakadt meg. A politikus szerint ezek a találkozók olyan keretet hoztak létre, amelyet ki lehetett tölteni tartalommal. Rossz, hogy egy ideje elmaradtak – mondta Markó a Népszava hétfői számában megjelent interjúban.
„Mi többször is javaslatot tettünk rá. Az új magyar kormány azonban azzal érvelt, hogy amíg készül a soros elnökségre, illetve amíg ellátja azt, addig képtelen beiktatni a sűrű programba. Július óta viszont semmi sem történt, és csak azt tudom mondani, hogy szükség lenne rá” – fejtette ki Markó.
Markó Béla a magyar–román államközi kapcsolatok helyzetét érintő kérdésre úgy fogalmazott: ha a konfliktusos kilencvenes évekre gondolunk, ahhoz képest jó a viszony. „Ebben a pillanatban nincsenek nagy vitás ügyek, nincsenek konfliktusok, de lehetne jóval szorosabb, jóval gazdagabb ez a viszony. Románia és Magyarország között stratégiai partnerségnek kellene lennie, a két országnak a térség egészét meghatározó módon kellene együttműködnie. Ez viszont még nem valósult meg” – fejtette ki.
A politikus kifejezte meggyőződését: a magyar kormány és az erdélyi politika viszonya nem függhet attól, hogy éppen ki az RMDSZ elnöke, vagy Magyarországon éppen melyik párt van kormányon.
Markó emlékeztetett: az elmúlt húsz évben mindvégig azt vallotta, hogy az erdélyi magyar közösségnek támaszkodnia kell a magyarországi támogatásra, de önállóan kell politizálnia Bukarestben és máshol is, ugyanis a helyi politikai vezetők ismerik a legjobban a közösség helyzetét. „Ezzel szemben sokszor megtapasztaltam, hogy egyik vagy másik párt vagy politikus megpróbálta csatlósként kezelni, alárendeltségi viszonyba helyezni az RMDSZ-t” – fogalmazott Markó, aki „nagy mulasztásnak” tartja, hogy nem igazán szoros a szervezet és a magyar kormány közötti együttműködés.
Markó Béla rossz kezdeményezésnek tartja az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) létrehozatalát, elítélve, hogy – mint mondta – ezt Magyarországról támogatják. Ez a párt egyelőre nem mutatott fel semmiféle programot, nem tudni, milyen alternatívában gondolkodik ahhoz képest, amit az RMDSZ Bukarestben végez – állapította meg az interjúban.
Azt is elmondta: Tőkés Lászlót – noha az RMDSZ-listáról jutott az Európai Parlamentbe – nem tudja az RMDSZ képviselőjének tekinteni. „Ő RMDSZ-es csak akkor volt, amikor ebből valami hasznos formai következménye származott, például így lehetett tagja a néppárti frakciónak. De ő soha, egyetlen pillanatig sem tekintette magát RMDSZ-es képviselőnek. És attól függetlenül, hogy ez formailag ebben a pillanatban így néz ki, én sem tudom őt annak tekintetni” – válaszolta az RMDSZ exelnöke arra a kérdésre, hogy mit tehet a szövetség az ellen, hogy Tőkés folyamatosan „a párt ellen agitál”.
„Az RMDSZ nem párt, pártokat Tőkés László hozott létre. Mi kezdettől fogva szövetség voltunk, amelyben a különböző vélemények megférnek egymás mellett, de azt hiszem, hogy például ez a brüsszeli eset nem fér bele” – utalt arra, hogy október közepén Tőkés „Mit keres az EP-ben ciános Béla???” felirattal ragasztotta le a Markó brüsszeli előadását hirdető plakátot.
Markó Béla veszélyben látja az erdélyi magyarság parlamenti képviseletét. Úgy vélekedett: az EMNP-nek nem is célja, hogy maga is a román parlamentben képviselhesse a magyarság érdekeit. „Míg az RMDSZ szerint, ha az erdélyi magyarságnak nincs képviselete a bukaresti parlamentben, akkor elveszítünk egy rendkívül fontos eszközt és veszélyeztetjük a közösség jövőjét, addig – legalábbis én úgy látom – az EMNP nem így gondolkodik. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy az a célja, hogy most már ők is a román parlamentben képviselhessék a magyarság céljait. Attól tartok, hogy nekik az is eredmény lenne, ha meg lehetne akadályozni az RMDSZ bejutását” a jövő évi parlamenti választásokon – jelentette ki Markó Béla a Népszavának nyilatkozva.
Krónika (Kolozsvár)
2011. november 16.
Együttműködik Fehér és Kovászna megye
Ünnepélyesen szerződést kötöttek egymással Fehér és Kovászna megye képviselői november 13-án, vasárnap az enyedi református templomban, istentisztelet után. Előzőleg prédikációjában Pópa Tibor lelkipásztor is arra intett az igével és Pál apostol szavaival: Egymás terhét hordozzátok (Galatabeliekhez írott levél, 6, 2.). Szórvány terhet hordozni nem könnyű feladat, sem azoknak, akik élik ezt, sem azoknak, akik nem restek átvállalni a gondok egy részét. A kapcsolatok Háromszékkel igen régiek, hiszen hajdanában sok diák jött Enyedre a kollégiumba tanulni, és tanárok is érkeztek tanítani. Ma is nemes feladat iskolát segíteni, de itt most szélesebb körű megállapodás körvonalai bontakoztak ki.
Kováts Krisztián, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke üdvözölte a vendégeket: Tamás Sándort, a Kovászna Megyei Tanács elnökét, valamint Demeter Lászlót, a tanács RMDSZ-es frakciójának vezetőjét és a szórványügyek felelősét. Részt vett az aláírási ceremónián Székely István, az RMDSZ ügyvezető elnökhelyettese is. Kováts Krisztián történelmi időnek, benne jelentős pillanatnak nevezte ezt az alkalmat, hiszen közeledik Bethlen Gábor fejedelem születésnapja, és tavaly a székesegyházban felavatták a Bethlen Gábor emléktáblát is. Tamás Sándor tanácselnök válaszbeszédében elmondta: bárhol is járnak, Bukarestben, Budapesten vagy éppen Brüsszelben, mindig akadnak ennél fontosabb ügyek. Ezért úgy döntöttek, hogy az erdélyi magyar–magyar kapcsolatokat fogják erősíteni. Ennek szellemében született meg a Hunyad megyei kötődés, ahol már eddig is szép eredményekkel büszkélkedhetnek. Enyeden pedig olyan új szerződés született, amelyet a kovásznai önkormányzat 20 százalékos román kisebbsége is támogatott.
Rácz Levente, a Dr. Szász Pál Kulturális Egyesület elnöke megköszönte a háromszékieknek a lehetőséget, ami ezzel a szerződéssel jár. Mint elmondta, az egyik leghíresebb székely, aki hajdanában Fehér megyébe jött, Mikó Imre volt, aki a kollégium főgondnoki tisztségét is betöltötte. – Ebben a szerződésben a tömb és a szórvány találkozik. Jó adag optimizmus kell ahhoz, hogy mi itt pozitívan gondolkodjunk, de reménykedhetünk, hogy az új kapcsolat gyümölcsöző lesz – fejtette ki.
Gudor Botond, a Bod Péter Alapítvány elnöke a névadó gondolatát idézte: a hazának ártani nem szabad, de aki nem használ, az nagy vétket követ el. Véleménye szerint a szerződés egy kezdet, amelyből sokat lehet majd profitálni, a két közösség érdekében.
Tamás Sándor a megye kék-sárga zászlaját hozta ajándékba, amelynek szimbólumait ismertette az enyediekkel. Ezután a felek ünnepélyesen aláírták a Székelyföld–Szórvány partnerség elnevezésű együttműködési megállapodást, amelynek szövege szerint „Erdélyben minden magyar felelős minden magyarért. Tudnunk kell, hogy van segítség a bajban, és van, akivel osztozzunk az örömben. Összetartozunk, felelősséget kell egymásért vállalnunk.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
Ünnepélyesen szerződést kötöttek egymással Fehér és Kovászna megye képviselői november 13-án, vasárnap az enyedi református templomban, istentisztelet után. Előzőleg prédikációjában Pópa Tibor lelkipásztor is arra intett az igével és Pál apostol szavaival: Egymás terhét hordozzátok (Galatabeliekhez írott levél, 6, 2.). Szórvány terhet hordozni nem könnyű feladat, sem azoknak, akik élik ezt, sem azoknak, akik nem restek átvállalni a gondok egy részét. A kapcsolatok Háromszékkel igen régiek, hiszen hajdanában sok diák jött Enyedre a kollégiumba tanulni, és tanárok is érkeztek tanítani. Ma is nemes feladat iskolát segíteni, de itt most szélesebb körű megállapodás körvonalai bontakoztak ki.
Kováts Krisztián, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke üdvözölte a vendégeket: Tamás Sándort, a Kovászna Megyei Tanács elnökét, valamint Demeter Lászlót, a tanács RMDSZ-es frakciójának vezetőjét és a szórványügyek felelősét. Részt vett az aláírási ceremónián Székely István, az RMDSZ ügyvezető elnökhelyettese is. Kováts Krisztián történelmi időnek, benne jelentős pillanatnak nevezte ezt az alkalmat, hiszen közeledik Bethlen Gábor fejedelem születésnapja, és tavaly a székesegyházban felavatták a Bethlen Gábor emléktáblát is. Tamás Sándor tanácselnök válaszbeszédében elmondta: bárhol is járnak, Bukarestben, Budapesten vagy éppen Brüsszelben, mindig akadnak ennél fontosabb ügyek. Ezért úgy döntöttek, hogy az erdélyi magyar–magyar kapcsolatokat fogják erősíteni. Ennek szellemében született meg a Hunyad megyei kötődés, ahol már eddig is szép eredményekkel büszkélkedhetnek. Enyeden pedig olyan új szerződés született, amelyet a kovásznai önkormányzat 20 százalékos román kisebbsége is támogatott.
Rácz Levente, a Dr. Szász Pál Kulturális Egyesület elnöke megköszönte a háromszékieknek a lehetőséget, ami ezzel a szerződéssel jár. Mint elmondta, az egyik leghíresebb székely, aki hajdanában Fehér megyébe jött, Mikó Imre volt, aki a kollégium főgondnoki tisztségét is betöltötte. – Ebben a szerződésben a tömb és a szórvány találkozik. Jó adag optimizmus kell ahhoz, hogy mi itt pozitívan gondolkodjunk, de reménykedhetünk, hogy az új kapcsolat gyümölcsöző lesz – fejtette ki.
Gudor Botond, a Bod Péter Alapítvány elnöke a névadó gondolatát idézte: a hazának ártani nem szabad, de aki nem használ, az nagy vétket követ el. Véleménye szerint a szerződés egy kezdet, amelyből sokat lehet majd profitálni, a két közösség érdekében.
Tamás Sándor a megye kék-sárga zászlaját hozta ajándékba, amelynek szimbólumait ismertette az enyediekkel. Ezután a felek ünnepélyesen aláírták a Székelyföld–Szórvány partnerség elnevezésű együttműködési megállapodást, amelynek szövege szerint „Erdélyben minden magyar felelős minden magyarért. Tudnunk kell, hogy van segítség a bajban, és van, akivel osztozzunk az örömben. Összetartozunk, felelősséget kell egymásért vállalnunk.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
2011. november 16.
Nyílt válaszlevél
A ,,sikeres alkupolitika” – magmaradásunk záloga?
„Kovács Péter RMDSZ-főtitkár megírta a nagyszalontai iskolaalapításról szóló propagandisztikus elektronikus naplóbejegyzését (blog), aztán elviharzott Budapestre, a Magyar Szocialista Párt kongresszusára. Jól tette volna, ha Nagyszalontát útba ejti, és ha már ott van, megszemléli, mit adtunk át a nagyszalontai románságnak, milyen körülmények között, hány épületben tanulnak diákjaink a csere nyomán. De mindezt nem tette meg, ennek hiányában született meg blog-bejegyzése. Úgy tűnik, ugyanaz a téma másként látszik Kolozsvárról RMDSZ-es szemüvegen keresztül, és másként Nagyszalontáról, érintettként. Korántsem arról van szó, amit a főtitkár így fogalmaz: ,,az áruló, megalkuvó RMDSZ-nek volt pofája létrehozni egy önálló magyar iskolát!” Hanem arról, hogy ez mibe került. Csoóri Sándor Markó Bélához írt aggódó írása jut eszünkbe a nagyszalontai iskolacsere kapcsán is. Ebben nagy írónk abbéli félelmét osztja meg, még 2002-ben, az RMDSZ akkori elnökével, hogy az út, amelyen vezetik az erdélyi magyar közösséget, megmaradásunk szempontjából nem hatékonyabb, mint az elmúlt 80 év önfeladásos politikája. Most, majdnem tíz év távlatából olvasva ezt az írást, úgy tűnik, sajnos igaza van az aggódónak. Ráadásul minden bizonnyal az RMDSZ mai vezetése nem tanult az utóbbi esztendők hibáiból”
Török Sándor
Reggeli Újság (Nagyvárad)
A ,,sikeres alkupolitika” – magmaradásunk záloga?
„Kovács Péter RMDSZ-főtitkár megírta a nagyszalontai iskolaalapításról szóló propagandisztikus elektronikus naplóbejegyzését (blog), aztán elviharzott Budapestre, a Magyar Szocialista Párt kongresszusára. Jól tette volna, ha Nagyszalontát útba ejti, és ha már ott van, megszemléli, mit adtunk át a nagyszalontai románságnak, milyen körülmények között, hány épületben tanulnak diákjaink a csere nyomán. De mindezt nem tette meg, ennek hiányában született meg blog-bejegyzése. Úgy tűnik, ugyanaz a téma másként látszik Kolozsvárról RMDSZ-es szemüvegen keresztül, és másként Nagyszalontáról, érintettként. Korántsem arról van szó, amit a főtitkár így fogalmaz: ,,az áruló, megalkuvó RMDSZ-nek volt pofája létrehozni egy önálló magyar iskolát!” Hanem arról, hogy ez mibe került. Csoóri Sándor Markó Bélához írt aggódó írása jut eszünkbe a nagyszalontai iskolacsere kapcsán is. Ebben nagy írónk abbéli félelmét osztja meg, még 2002-ben, az RMDSZ akkori elnökével, hogy az út, amelyen vezetik az erdélyi magyar közösséget, megmaradásunk szempontjából nem hatékonyabb, mint az elmúlt 80 év önfeladásos politikája. Most, majdnem tíz év távlatából olvasva ezt az írást, úgy tűnik, sajnos igaza van az aggódónak. Ráadásul minden bizonnyal az RMDSZ mai vezetése nem tanult az utóbbi esztendők hibáiból”
Török Sándor
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2011. november 16.
KMKF - Új szakpolitikai munkacsoport alakult, napirenden az infrastruktúra fejlesztés és az oktatás
Megalakult a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) szakpolitikai munkacsoportja szerdán a parlamentben, a tanácskozás délelőtti napirendjén többek között az infrastruktúra fejlesztése, a kistérségek együttműködési lehetőségei szerepeltek.
Vitányi István (Fidesz), a munkacsoport társelnöke az ülés szünetében újságírók előtt úgy fogalmazott: új szakaszba lépett a KMKF a munkacsoport megalakításával. Felidézte, hogy idén márciusban született az a döntés, hogy négy munkacsoport jön létre, ezek közül egy már megalakult, a mostani a második ilyen testület.
A kormánypárti politikus hasznosnak értékelte a szerdai tanácskozás délelőtti részét, amelynek napirendjén Schengen, valamint az ukrán-magyar, horvát-magyar és a szerb-magyar határátlépési problémák, a megnövekedett várakozási idő, infrastruktúra-fejlesztési kérdések szerepeltek.
Hozzátette: felhívják a magyar kormány figyelmét, hogy ösztönözze a minél élénkebb gazdasági, befektetői tevékenység folytatására a magyar kis és középvállalkozásokat a határon túli magyar területeken.
Szabó Vilmos (MSZP), a munkacsoport másik társelnöke kiemelte: az infrastruktúra fejlesztése kapcsán felmerült az utak, vasutak összekötése, a kistérségek együttműködésének lehetősége. Témák között szerepelt még a pályázatok elkészítésének segítése is. Ez az ukrajnai résztvevők részéről merült fel.
Bíró Zsolt, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke a schengeni napirend kapcsán azt mondta, fontos, hogy ne csak a közvetlen, határmenti, regionális együttműködést fejlesszék és erősítsék, hanem megtalálják azt az optimális módot, aminek keretében Székelyföld és az anyaország kapcsolatait szorosabbra tudják fűzni, hogy "Székelyföld, mint egy belső anyaország jelenjen meg".
A tanácskozás délutáni napirendjén az oktatás szerepel. Bíró Zsolt ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: fontos az önálló intézményrendszer megteremtése. Utalva a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen zajló történésekre, azt mondta: ezek ékesen bizonyítják, Romániában még nagyon messze állnak attól, hogy teljesen és megnyugtatóan rendezni tudják az anyanyelvű oktatás helyzetét.
MTI
Megalakult a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) szakpolitikai munkacsoportja szerdán a parlamentben, a tanácskozás délelőtti napirendjén többek között az infrastruktúra fejlesztése, a kistérségek együttműködési lehetőségei szerepeltek.
Vitányi István (Fidesz), a munkacsoport társelnöke az ülés szünetében újságírók előtt úgy fogalmazott: új szakaszba lépett a KMKF a munkacsoport megalakításával. Felidézte, hogy idén márciusban született az a döntés, hogy négy munkacsoport jön létre, ezek közül egy már megalakult, a mostani a második ilyen testület.
A kormánypárti politikus hasznosnak értékelte a szerdai tanácskozás délelőtti részét, amelynek napirendjén Schengen, valamint az ukrán-magyar, horvát-magyar és a szerb-magyar határátlépési problémák, a megnövekedett várakozási idő, infrastruktúra-fejlesztési kérdések szerepeltek.
Hozzátette: felhívják a magyar kormány figyelmét, hogy ösztönözze a minél élénkebb gazdasági, befektetői tevékenység folytatására a magyar kis és középvállalkozásokat a határon túli magyar területeken.
Szabó Vilmos (MSZP), a munkacsoport másik társelnöke kiemelte: az infrastruktúra fejlesztése kapcsán felmerült az utak, vasutak összekötése, a kistérségek együttműködésének lehetősége. Témák között szerepelt még a pályázatok elkészítésének segítése is. Ez az ukrajnai résztvevők részéről merült fel.
Bíró Zsolt, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke a schengeni napirend kapcsán azt mondta, fontos, hogy ne csak a közvetlen, határmenti, regionális együttműködést fejlesszék és erősítsék, hanem megtalálják azt az optimális módot, aminek keretében Székelyföld és az anyaország kapcsolatait szorosabbra tudják fűzni, hogy "Székelyföld, mint egy belső anyaország jelenjen meg".
A tanácskozás délutáni napirendjén az oktatás szerepel. Bíró Zsolt ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: fontos az önálló intézményrendszer megteremtése. Utalva a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen zajló történésekre, azt mondta: ezek ékesen bizonyítják, Romániában még nagyon messze állnak attól, hogy teljesen és megnyugtatóan rendezni tudják az anyanyelvű oktatás helyzetét.
MTI
2011. november 17.
A BKB elnökét látta vendégül az Európai Néppárt Kisebbségi Munkacsoportja
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) egyik professzorát látta vendégül a Gál Kinga fideszes EP-képviselő által vezetett Kisebbségi Munkacsoport mai strasbourgi ülésén. Brassai Attila előadásában bemutatta, hogy bár jogszabály kötelezi az egyetemet magyar nyelvű orvosképzés létesítésére, a helyi román kari vezetés azonban ezt sorozatos akcióival megakadályozza. Az ülés résztvevői azonnali fellépést sürgettek az ügyben.
Brassai Attilát, a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnökét látta vendégül a Gál Kinga által elnökölt Kisebbségi Munkacsoport novemberi ülésén. Brassai Attila meghívását és a Marosvásárhelyi Egyetem magyar nyelvű orvosképzésének ügyét Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke indítványozta napirendre venni. Az erdélyi európai parlamenti képviselő rövid felvezetőjében a román asszimilációs politika következtében bezárt, illetve románosított oktatási intézmények helyzetét mutatta be. Tőkés László szerint Erdély elrománosítása ma is tart, az Európai Uniónak pedig nem csupán a világ más részein élő jogfosztott közösségek érdekében kell föllépnie, de szükség van az Unión belül egy, az őshonos nemzeti közösségek jogait védő jogi rendszerre is.
Brassai Attila professzor előadásában ismertette az erdélyi magyarság 20 éve tartó küzdelmét, amely a Ceausescu-diktatúra idején megszüntetett önálló magyar állami egyetem, illetve a magyar nyelvű karok visszaállítását célozza. Az egyetemi professzor elmondta: a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem román vezetősége nem tartja be az érvényben lévő jogszabályokat, így önkényesen gátolja, hogy önálló magyar tagozat keretében, magyar nyelven folyhasson orvosképzés Erdélyben. Gál Kinga fideszes EP-képviselő az ülés levezető elnökeként hozzászólásában kijelentette: abban az Európai Unióban, amely a demokrácia és a jogállamiság elveire épül, minden jogszabály, illetve azok be nem tartása jogi és politikai következményekkel kell járjon. A néppárti politikus szerint a MOGYE esete kiemelt bizonyítéka annak, hogy a nehezen kiküzdött kisebbségeknek kedvező jogszabály gyakorlatba ültetése hogyan sikkadhat el helyi, többségi vezetőknek köszönhetően.
Surján László kereszténydemokrata EP-képviselő hozzászólásában szintén emlékeztetett: számos EU tagországban létezik a kisebbségek jogait védő és támogató jogszabály, de annak gyakorlatba ültetése már elmarad a kormányok részéről. Ugyanezt erősítette meg a többi hozzászóló, így Sógor Csaba, Winkler Gyula erdélyi magyar, illetve Francois Alfonsi korzikai képviselő is. Az ülés résztvevői szerint a MOGYE ügye is rámutat arra a súlyos problémára, hogy az uniós csatlakozás feltételeként szabott koppenhágai kritériumok teljesítése – amely többek között tartalmazza a kisebbségi jogok védelmét is – a csatlakozás után már nem kerül számon kérésre. Ez olyan konfliktusokat és feszültséget eredményez az egyes országokon belül és azok között, amely hosszú távon alááshatja a közösségi bizalmat.
Erdély.ma
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) egyik professzorát látta vendégül a Gál Kinga fideszes EP-képviselő által vezetett Kisebbségi Munkacsoport mai strasbourgi ülésén. Brassai Attila előadásában bemutatta, hogy bár jogszabály kötelezi az egyetemet magyar nyelvű orvosképzés létesítésére, a helyi román kari vezetés azonban ezt sorozatos akcióival megakadályozza. Az ülés résztvevői azonnali fellépést sürgettek az ügyben.
Brassai Attilát, a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnökét látta vendégül a Gál Kinga által elnökölt Kisebbségi Munkacsoport novemberi ülésén. Brassai Attila meghívását és a Marosvásárhelyi Egyetem magyar nyelvű orvosképzésének ügyét Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke indítványozta napirendre venni. Az erdélyi európai parlamenti képviselő rövid felvezetőjében a román asszimilációs politika következtében bezárt, illetve románosított oktatási intézmények helyzetét mutatta be. Tőkés László szerint Erdély elrománosítása ma is tart, az Európai Uniónak pedig nem csupán a világ más részein élő jogfosztott közösségek érdekében kell föllépnie, de szükség van az Unión belül egy, az őshonos nemzeti közösségek jogait védő jogi rendszerre is.
Brassai Attila professzor előadásában ismertette az erdélyi magyarság 20 éve tartó küzdelmét, amely a Ceausescu-diktatúra idején megszüntetett önálló magyar állami egyetem, illetve a magyar nyelvű karok visszaállítását célozza. Az egyetemi professzor elmondta: a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem román vezetősége nem tartja be az érvényben lévő jogszabályokat, így önkényesen gátolja, hogy önálló magyar tagozat keretében, magyar nyelven folyhasson orvosképzés Erdélyben. Gál Kinga fideszes EP-képviselő az ülés levezető elnökeként hozzászólásában kijelentette: abban az Európai Unióban, amely a demokrácia és a jogállamiság elveire épül, minden jogszabály, illetve azok be nem tartása jogi és politikai következményekkel kell járjon. A néppárti politikus szerint a MOGYE esete kiemelt bizonyítéka annak, hogy a nehezen kiküzdött kisebbségeknek kedvező jogszabály gyakorlatba ültetése hogyan sikkadhat el helyi, többségi vezetőknek köszönhetően.
Surján László kereszténydemokrata EP-képviselő hozzászólásában szintén emlékeztetett: számos EU tagországban létezik a kisebbségek jogait védő és támogató jogszabály, de annak gyakorlatba ültetése már elmarad a kormányok részéről. Ugyanezt erősítette meg a többi hozzászóló, így Sógor Csaba, Winkler Gyula erdélyi magyar, illetve Francois Alfonsi korzikai képviselő is. Az ülés résztvevői szerint a MOGYE ügye is rámutat arra a súlyos problémára, hogy az uniós csatlakozás feltételeként szabott koppenhágai kritériumok teljesítése – amely többek között tartalmazza a kisebbségi jogok védelmét is – a csatlakozás után már nem kerül számon kérésre. Ez olyan konfliktusokat és feszültséget eredményez az egyes országokon belül és azok között, amely hosszú távon alááshatja a közösségi bizalmat.
Erdély.ma