A pápával találkozott Böcskei
Bogdánffy Szilárd vértanú püspök boldoggá avatásáért mondott köszönetet az elmúlt héten a Vatikánban tett látogatásával Böcskei László, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspöke, aki XVI. Benedek pápával is találkozott.
megyés püspök meglátogatta mindazon római hivatalokat és személyeket, akik hozzájárultak a 2010. október 30-án tartott beatifikáció előkészítéséhez és kivitelezéséhez. A látogatás szentmisével kezdődött, amelyet Böcskei László a Szent Péter-bazilika alagsorában található Magyarok Nagyasszonya-kápolnában mutatott be.
A Szentté Avatási Kongregációnál találkozott Angelo Amato bíboros-prefektussal és munkatársaival, akik a boldoggá avatáshoz szükséges anyagokat előkészítették és a hivatalos eljárást lefolytatták. Ezek örömüknek és elégedettségüknek adtak hangot, hogy sikerült lezárni egy olyan ügyet, amely bemutatja a világnak, milyen megpróbáltatásokat kellett kiállnia a katolikus egyháznak Romániában, másrészt rávilágít a püspökök és a hívek üldöztetés ideje alatt tanúsított hősies helytállására. A beszélgetés alatt elhangzott, hogy nagyon fontos ezen példák kiemelése, hisz napjainkban is sokan halnak meg keresztény hitükért.
A bíboros elismeréssel nyilatkozott a beatifikációról, és elmondta, örömmel várja a következő romániai látogatását, amikor július 3-án Szatmárnémetiben Scheffler János vértanú püspököt avatja boldoggá. A látogatás fő pontját az általános kihallgatás, illetve a XVI. Benedek pápával való személyes találkozás képezte.
Böcskei László megyés püspök köszönetet mondott a boldoggá avatás nagy kegyelméért és a nagyváradi római katolikus egyházmegye nevében ajándékot adott át a pápának: egy Bogdánffy Szilárd-emlékérmet, valamint egy, a székesegyházról készült fotóalbumot, jelezve ezzel, hogy a boldoggá avatás a székesegyház felszentelésének 230. évfordulóján történt. A szentatya örömét fejezte ki, hogy Bogdánffy Szilárd a boldogok sorába kerülhetett.
Elismeréssel szólt a boldoggá avatás szertartásáról, amely – mint fogalmazott – a hívek nagy lelki hasznát szolgálta. A nagyváradi egyházmegye híveit a további kitartó imára buzdította, hogy a vértanú püspök mielőbb a szentek sorába kerülhessen. XVI. Benedek pápa áldását küldte az egyházmegye papjaira és híveire egyaránt.
Böcskei László megyés püspök római látogatása során a Pápai Magyar Intézet közösségénél is tiszteletét tette, amely fennállása 70 éves évfordulóját ünnepli. Az intézet képviselői is részt vettek az általános kihallgatáson, ahol a szentatya magyar nyelven köszöntötte őket. A Pápai Magyar Intézet elődje, a Papi Osztály 1928-tól működött a Collegium Hungaricum keretében. Ez az osztály magyar papok római továbbképzésére jött létre. A harmincas évek végére önálló lett, és így 1940. július 16-án nyerte el Serédi Jusztinián bíboros közbenjárásra a pápai címet. Krónika (Kolozsvár)

Bogdánffy-emlékévet hirdetett a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye
Bogdánffy Szilárd születésének századik évfordulója alkalmából a tavaly boldoggá avatott nagyváradi vértanú püspöknek szenteli a 2011-es évet a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye.
A Böcskei László püspök által az elmúlt szombaton Margittán meghirdetett emlékév keretében mind az egyházmegye plébániáin, mind a székesegyházban megemlékezésekre, különféle rendezvényekre kerül sor.
Nagyvárad egykori püspöke, aki a kommunizmus sötét időszakában, 1953-ban halt vértanúhalált, 1911. február 11-én született. A centenáriumról az egyházmegye ünnepségekkel, könyvkiadással, imakönyv megjelentetésével emlékezik, közben pedig mindenütt Bogdánffy szentté avatásáért imádkoznak majd a katolikus hívek – részletezte a Krónikának Fodor József, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye vikáriusa. Mint mondta, Böcskei László püspök Vatikánban tett látogatásán XVI. Benedek pápa maga hangsúlyozta: a boldoggá avatás csak egy lépcsőfok, itt az ideje a szentté válásért könyörögni az Úrhoz. Az imádságok természetesen nem érnek véget az emlékév végeztével: boldog Bogdánffy Szilárd tiszteletét ugyanis folyamatosan fenn kell tartani, magyarázta a vikárius. Fontos, hogy a római katolikus hívek az új boldoghoz is imádkozzanak, „hogy legyen dolga ott a másvilágon az örök boldogságban” – fogalmazott Fodor József. Ez egyébként a szentté avatás miatt is fontos: ahhoz ugyanis, hogy ez megtörténjék, bizonyítékot kell találni arra, hogy Bogdánffy csodát tett. A püspökségen már a boldoggá avatáskor kérték a híveket, jelezzék, ha Bogdánffyhoz szóló imáik meghallgatásra találtak.
A centenáriumot egyébként nem pontosan a születési évfordulón, hanem egy hónappal később, március 11-én nyitják meg ünnepi szentmisével a nagyváradi székesegyházban. A vikárius azt is tervezi, hogy az év folyamán zarándoklatokat szerveznek majd a hívek számára, amelynek során bejárják majd a boldog püspök életének főbb állomásait, egyebek közt ellátogatnak szülőhelyére, illetve Nagyenyedre, ahol emlékhely is áll azoknak az egyházi embereknek az emlékére, akik a város hírhedt börtönében vesztették életüket.
Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár)

Út a vértanúsághoz
A tavaly októberben boldoggá avatott, 1953. október 2-án a nagyenyedi börtönben mártírhalált halt egykori váradi püspökre, Bogdánffy Szilárdra emlékeztek születésének századik évfordulója alkalmából március 11-én, péntek délután és szombat délelőtt a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye papjai a meghívott vendégekkel és a hívekkel együtt.
Pénteken a vértanú püspökért tartottak vesperást a váradi székesegyházban; a közös imádságon közreműködött a Szent László Kórus Balogh Mihály karnagy vezényletével. Szombaton a római katolikus püspöki palota dísztermében tartottak jubileumi emléknapot. Akár az előző estire, erre az eseményre is sokan érkeztek: a váradi egyházmegye papjain kívül – akik közül megemlítjük Tempfli József nyugalmazott megyés püspököt, illetve Fodor József általános helynököt – jelen volt két vendégpüspök is, Schönberger Jenő szatmárnémeti és Martin Roos temesvári főpásztorok. A görög katolikus egyházat Virgil Bercea képviselte, Sofronie Drincec ortodox püspök küldötteként pedig Cristian Rus, a váradi görög keleti püspökség vikáriusa jelent meg. Az egyházmegye szerzetesrendjei is képviseltették magukat: Fejes Rudolf Anzelm premontrei prépost prelátus és néhány vincés nővér is megtisztelte jelenlétével az eseményt.
Böcskei László megyés püspök házigazdaként köszöntötte a jelenlevőket, beszélt a mártíromságot vállalt Bogdánffy Szilárd életútjáról és üldöztetéséről, kiemelve, hogy a boldoggá avatott püspök emlékének ápolására elsősorban a mai embereknek van szükségük, ugyanis így szembesülnek azzal a múlttal, amely egyértelműen igazolja, hogy Isten útját, azaz az emberség és a szeretet útját kell követni minden akadályoztatás ellenére. Kifejtette, hogy XVI. Benedek pápa Bogdánffy boldoggá avatásával követendő példát mutatott arra, hogy a múlt bűneit nem szabad elfeledni, azonban ezt nem bosszúállásként kell kezelni, hanem – Jézus tanításait követve – hálás szeretettel kell emléket állítani azoknak, akik hitükért, népükért merték vállalni a halált is. Így az egykori mártírok emlékének ápolása nemes és szent hagyaték marad, amiből erőt meríthet a mai modern és gyakran kusza világ embere is.
A püspöki köszöntőt követően előadások hangzottak el Bogdánffyról. Tempfli Imre egyháztörténész Történelmi kép című előadását a nagykárolyi Resszer Mihály atya olvasta fel. A kommunista korszak egyházellenes politikájában szó szerint élet-halál harc folyt a papság és a kommunista rémterror végrehajtó-apparátusa között, amelyben az üldözöttek mindig a papok és az istenhívő emberek voltak, derült ki az igen érdekes előadásból. Másodikként Lakatos Attila történész kapott szót, aki Bogdánffy Szilárd életútja címmel próbálta megismertetni a jelenlevőkkel annak a kutatómunkának az eredményét, érdekességét, amelyet aközben tapasztalt, míg a mártír püspök életéről készült dokumentumfilmjéhez keresett adatokat. Ez az előadás sajnálatos módon túl hosszúra és kissé csapongóra sikerült, elmondhatjuk, hogy a kevesebb bizonyára több lett volna. Ezt igazolja az a tény is, hogy a beszámoló alatt a jelenlevők közül többen elvesztették türelmüket, s távoztak a rendezvényről. A majd kétórás beszéd után három tehetséges fiatal, Costin Ágnes, Oláh Boglárka és Bogdan Cocora adott elő komolyzenei számokat. Ezután Emődi Tamás levéltáros Titkosszolgálati dokumentumok címen értekezett, Kovács F. Zsolt, a püspökség irodaigazgatója pedig Bogdánffy Szilárd Szinoptikus apokalipszis című doktori disszertációját ismertette.
A jubileumi emléknap utolsó eseményeként bemutatták a mártír püspök tiszteletére összeállított emlékkötetet, melynek címe: Út a vértanúsághoz. A kivitelezésében is igényes, kétkötetes művet a váradi római katolikus püspökség adta ki. Böcskei László rövid ismertetőt tartott a könyvről, megköszönve mindazok munkáját, akik segítették a püspökséget abban, hogy a beatifikáció magasztos emlékű eseménnyé váljon az egyházmegye hívei számára. A rendezvény végén az emlékkönyvet 100 lejes áron meg is lehetett vásárolni.
Szőke Mária, Reggeli Újság
Út a vértanúsághoz: Bogdánffy Szilárd emlékkötet: I-II /szerkesztette Emődi András/ – Nagyvárad: Római Katolikus Püspökség: Varadinum Script Kiadó, 2011
Erdély.ma

Civil offenzíva az egyházak szociális tevékenységének támogatása ellen
Miközben román állami pénzeket hozhat az egyházaknak, illetve az általuk működtetett, szociális szolgáltatásokat nyújtó alapítványoknak, egyesületeknek a parlament által nemrég elfogadott, Traian Băsescu államfő jóváhagyására váró törvény, a civil szférában óriási felzúdulást keltett a kezdeményezés. „Az egyházaknak monopóliuma lesz az állam által finanszírozott szociális szolgáltatások terén”, „Választási kampány íze van az egyház-hatóságok kapcsolatnak” – csak néhány azokból a civilek által hangoztatott szlogenekből, amelyekkel arra próbálják rávenni Traian Băsescu államfőt, hogy ne hirdesse ki a hamarosan asztalára kerülő, a parlament két háza által már elfogadott jogszabályt.
A törvény lényege egyébként az, hogy a Romániában hivatalosan elismert egyházak állami támogatásban részesülhetnek, amennyiben árvaházakat, öregotthonokat, fogyatékkal élők számára központokat vagy más szociális jellegű intézményeket szeretnének létesíteni. Ehhez a jogszabály hatálybalépését követően mindössze a projekt összköltségének 20 százalékát kell önrészként felmutatniuk, az állam pedig akár 80 százalékkal is hozzájárulhat a kiadások fedezéséhez. Bár a jelenlegi válságos helyzetben soknak tűnhet az állami finanszírozás összege, hosszú távon mindenképp kifizetődő lesz, véli Raluca Turcan demokrata-liberális képviselő, a jogszabálytervezet beterjesztője.
„Nem hiszem, hogy az egyház szerepe kimerülne a templomok építésében, illetve az ikonok készítésében. Szociális küldetésnek is eleget kell tenniük, Romániának pedig jobban kellene támogatnia a karitatív tevékenységet” – szögezte le Turcan. Mint hangsúlyozta, az államnak meg kell most engednie magának ezeket a kiadásokat. „Hosszú távon óriási előnyökkel járhat ez a kezdeményezés az állam számára, hiszen ha az állami szolgáltatások alternatívájaként létrejövő egyházi szociális ellátás jól működik, akkor fokozatosan – mint ahogy erről már tárgyaltunk is megyei önkormányzati vezetőkkel – a szociális ellátás egy részét át lehetne ruházni az egyházakra” – érvelt Turcan a jogszabály mellett.
Ugyanakkor arra is kitért, hogy valószínűleg évről évre változik majd a kormány által ezekre a projektekre költhető összeg, erről majd az éves költségvetés fog rendelkezni. Az egyházak átpolitizálását célzó vádakra pedig a képviselő leszögezte, ez a veszély elenyésző, mivel a projekteket szűrő mechanizmusok szakmaiak és átláthatóak lesznek. Pozitívum lehet ugyanakkor a romániai magyar egyházak számára a törvénynek azon előírása, miszerint a pályázatokat nem egy központi szerv bírálja majd el, hanem a helyi, illetve megyei önkormányzatok döntenek arról, hogy mely projekteket támogatják. Pontos részletek azonban egyelőre nincsenek, ugyanis miután Traian Băsescu kihirdeti majd a jogszabályt, s ezáltal az hatályba lép, a Munka-, Család- és Szociális Ügyek Minisztériumának 90 nap áll a rendelkezésére, hogy kidolgozza a törvény alkalmazási módszertanát, ezt pedig majd még a kormánynak is el kell fogadnia. Kérdésünkre, hogy az államfő aláírja-e, vagy sem a jogszabályt, Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsos elmondta, a törvény még nem érkezett meg az államelnöki hivatalba, így még nincs hivatalos álláspont.
Egymást segítheti az állam és az egyház
Böcskei László nagyváradi római katolikus püspök egyelőre fenntartásokkal fogadja a jogszabályt. Mint lapunknak elmondta, hallott róla, de kifogásolja, hogy az érintettekkel, tehát az egyházzal, jelen esetben a római katolikus püspöki konferenciával nem egyeztettek a törvény alkotói. Kifejtette: a szociális tevékenységet folytató, régóta működő Caritas Catolica munkatársait sem kérdezte meg senki arról, milyen támogatási rendszer felelne meg nekik, és az is igaz, hogy az egyházi kezdeményezések mindmostanáig nem kaptak sok állami segítséget. „Ahhoz képest ez egy igen nagy ugrás lenne” – fogalmazott a püspök, aki azt is elmondta, az első hallásra szépen hangzó törvénytervezetet szeretné alaposan áttanulmányozni, hogy meglássa, valójában hogyan segítené az az egyházak már folyó és a jövőben indítandó szociális szolgáltatásait.
A Gyulafehérvári Caritas eközben üdvözli az egyház-állam kerettörvényt. „A jogszabály lehetővé teszi az egyházaknak, hogy szociális szolgáltatóként is fellépjenek, hiszen egyes felekezeteknek több száz éves hagyománya van ezen a területen, számos európai országban az egyházak tették le a szociális állam alapjait” – szögezte le a Krónika megkeresésére Knecht Tamás. A Caritas PR-menedzsere ugyanakkor arról is tájékoztatott, hogy jelenleg egyeztetések zajlanak a politikummal a szociális szolgáltatások kiszerződését szabályozó 68-as kormányrendelet és a szociális szolgáltatások kerettörvénye kapcsán is.
Az egyeztetésekben a Gyulafehérvári Caritas szakemberei is részt vesznek, hiszen húsz éve foglalkoznak szociális szolgáltatásokkal. Knecht Tamás kifejtette, a kerettörvénynek akkor lesz pozitív eredménye, ha az egyházak szociális szolgáltatóként ugyanazoknak a standardoknak felelnek meg, mint a többi civil szolgáltató. Szerinte az alapvető kritériumnak a szakmaiságnak és a minőségnek kell lennie, nem pedig annak, hogy mi a szolgáltató státusa vagy működési formája. Ugyanakkor szerinte fontos, hogy a törvény a közpénzek átlátható elköltésével párosuljon. A Caritas több éve már közpénzekből is finanszírozza szociális tevékenységét. A szakember szerint hatékonyabb, ha a rászorulók szociális szolgáltatásokat kapnak szociális juttatások helyett, ebben pedig minden, szociális téren aktív társadalmi szereplőnek részt kell vállalnia.
Bár még nem látta a kérdéses törvénytervezetet, mindenképp szívesen fogadná az egyházi diakóniai, vagyis szociális projektekhez az állami támogatást Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) püspöke is. Mint arról lapunkban beszámoltunk, Csűry István már püspökké avatásakor bejelentette: fontosabb tervei között szerepel egy egyházi alapon működő kórház vagy kórházrendszer létrehozása, egy hozzá tartozó biztosítási hálózattal együtt. A püspök a Krónika kérdésére tegnap elmondta, egyházkerülete mindig is szívesen fogadta az állam segítségét, de mostanáig nem fordult elő túl gyakran, hogy közös projekteket vittek volna véghez – az egyetlen kivétel az a hajléktalanszálló volt, amely jelent pillanatban városi irányítás alatt működik a nagyváradi Gutenberg utcában, annak létrehozásában ugyanis a református egyház is fontos szerepet játszott. „Többször hangoztattuk, hogy az állam az egyház segítsége nélkül bizonyos dolgokat nem tud véghezvinni” – jegyezte meg Csűry István.
Hozzátette: a KRE a kórházon kívül öregotthonok és árvaházak működtetésében kérné az állam segítségét, ha kiderül, pontosan mi is áll a tervezett új törvényben. Egyelőre ugyanis az sem teljesen tiszta a püspök szerint, hogy pontosan milyen összegnek is a húsz vagy nyolcvan százalékáról van szó, de azt mondja, bízik benne, hogy az állam is belátja, az adófizetők pénzével felelősen kell bánni, értelmet kell adni az adózásnak. Megjegyezte: a kórházprojekt esetében kezdettől fogva azt hangsúlyozta, hogy mind a magyar, mind a román államot bevonná a megvalósításba, és a továbbiakban figyelemmel fogja kísérni ennek a tervezetnek az alakulását.
Borzási Mária, az Erdélyi Református Egyházkerület által működtetett Diakónia Keresztyén Alapítvány országos koordinációs irodájának képviselője lapunk kérdésére annyit mondott, egyelőre kivárnak, amíg az államfő ki nem hirdeti a törvényt, illetve amíg a szaktárca ki nem dolgozza az alkalmazási módszertant, nem foglalnak állást. A kivárás oka egyébként lapunk információi szerint az lehet, hogy az egyházak mellett működő szociális szolgáltatók néhány képviselője csapdahelyzettől tart.
Vehemens ellenkezés
A nemzeti liberális párti Ludovic Orban képviselő vehemensen ellenzi a jogszabályt, s egyike azon kevés politikusnak, aki érvekkel is alátámasztotta álláspontját. Szerinte ezzel a jogszabállyal az egyházak a politikum alárendeltségébe kerülnek. Ugyanakkor a liberális politikus úgy látja, hogy a jogszabály diszkriminatív, mivel nem biztosít egyforma elbírálást az egyházak és nem egyházi szervezetek által kidolgozott projekteknek.
A Romániai Szekuláris Humanista Egyesület szintén a jogszabály diszkriminatív voltát hozta fel döntő érvként, amikor azzal a kéréssel fordult az államelnökhöz, hogy ne hirdesse ki azt. „Most az egyházak egyenlőbbek lesznek az egyenlők között. S akkor felmerül a kérdés, hogy a kormány egyenlő távolságot fog-e tudni tartani a piac szereplői között, amikor az egyházakról különleges törvény rendelkezik” – hangsúlyozta Alexandru Toma Pătraşcu, a civil szervezet egyik alapítója.
Hasonló tartalmú üzenetet fogalmazott meg Traian Băsescu felé a Közpolitikai Intézet is, ehhez több civil szervezet, nem egyházi egyesület, alapítvány is csatlakozott, köztük az Alpha Transilvana Alapítvány. Andreia Moraru, a Marosvásárhelyen tevékenykedő alapítvány igazgatója a Krónika megkeresésére egyenesen anakronisztikusnak nevezte a jogszabályt. Szerinte azáltal hogy a szociális tevékenységet folytató állami intézmények 100 százalékos támogatásban részesülnek, az egyházak, illetve azok alapítványai 80 százalékosban, míg a civil szervezeteknek egyetlen fillért sem garantálnak, utóbbiakat komoly diszkrimináció sújtja.
„Nemcsak a civil szervezeteket részesíti hátrányos helyzetben a törvénytervezet, hanem elsősorban az említett alapítványok és egyesületek által ellátott személyeket. Mit vét egy olyan beteg vagy idős személy, akit egy nem kormányzati szervezet lát el, és nem egy egyházi alapítvány?” – tette fel a kérdést Andreia Moraru. A mintegy ezer, fogyatékkal élő gyermeket és fiatalt ellátó marosvásárhelyi alapítvány igazgatója szerint már az is furcsa, hogy éppen a legkomolyabb karitatív tevékenységet kifejtő római katolikus egyház képviselőivel sem konzultáltak a tervezet kidolgozásakor. Az egyházat illetőn Moraru szerint az is gondot jelenthet, hogy míg az Európai Unió az otthoni beteggondozást részesíti előnyben, az egyházak általában saját beteg- vagy öregotthonaikban kezelik a rászorultakat.
„Az is akadály lehet, hogy az egyházak kiejtenek bizonyos rászoruló kategóriákat. Nem hinném, hogy az ortodox egyház felvállalná a HIV-vírussal fertőzött betegek kezelését, mint ahogy azt sem, hogy segítene a terhességmegelőzést célzó szexuális nevelésben” – tette hozzá Andreia Moraru. Hozzátette: amennyiben törvényerőre emelkedik a tervezet, szociális téren Románia még inkább lemarad a többi uniós államtól. Míg nálunk a GDP 12,5–13, legfeljebb 14 százalékát fordítják szociális célokra, az EU tagállamaiban az arány a kétszerese, Franciaország esetében pedig eléri a 30 százalékot. A mintegy hatvan alkalmazottal és további harminc önkéntessel rendelkező Alpha Transilvana évi 500 ezer eurós költségvetéséhez a különböző állami hatóságok alig 13 százalékkal járulnak hozzá.
Nem mindenki kiált diszkriminációt
Nem minden nem egyházi szervezet száll ugyanakkor síkra a jogszabály ellen. Papp Adolf, a Vöröskereszt Kovászna megyei szervezetének elnöke például nem tart attól, hogy nem egyház mellé rendelt szervezetként hátrányos megkülönböztetésben lesz részük. „Szociális szolgáltatást az tud létrehozni, akinek pénze van, és biztos, hogy az egyházak jobb minőségű szolgáltatást nyújtanak, mint a közintézmények” – szögezte le Papp Adolf. (A Caritas a legjótékonyabb. A római katolikus egyház a Gyulafehérvári Caritason keresztül 12,97 millió eurót fordított 2009-ben különböző szociális tevékenységekre, amivel kiérdemelte a legjótékonyabb egyesület címet a Forbes Románia által tavaly összeállított toplistában. Ezzel szemben a jóval nagyobb ortodox egyház jóval kevesebbet, 10,6 millió eurót költött hasonló célokra. Érdekesség továbbá, hogy a Caritas bukaresti szociális tevékenysége 90 százalékának ortodoxok voltak a haszonélvezői. De egyébként a most elfogadott jogszabálynak is ez az egyik kitétele, hogy felekezettől, etnikai hovatartozástól, társadalmi helyzettől, nemtől, nemi irányultságtól, politikai gondolkodástól függetlenül ki kell szolgálniuk az egyházi szociális otthonoknak a rászorulókat.)
Bálint Eszter, Bíró Blanka, Nagy Orsolya, Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Nyolcvanéves Tempfli József
Exc. Tempfli József nyugalmazott nagyváradi megyés püspök nyolcvan éve, 1931. április 9-án született a Szatmár megyei Csalánoson
A nagyváradi Szent László Líceumban végezte középiskolai tanulmányait (az épületben napjainkban az Emanuil Godju Főgimnázium működik), majd a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológiai Intézetben tanult tovább. 1962. május 31-én szentelték pappá, 1982. júniusától szentjobbi apát. II. János Pál pápa 1990. március 14-én nevezte ki Nagyvárad 81. püspökévé. Egyházmegyei kormányzásának tizenkilenc esztendeje alatt közel 20 ezer fiatalt bérmált meg, negyvenhat papot szentelt, és két püspök szentelésén is társszentelőként vett részt. Az összmagyarságért végzett áldásos tevékenységét számos oklevéllel, emlékplakettel és kitüntetéssel ismerték el, a váradi önkormányzat díszpolgárrá avatta.
Felveszi a nevét
A lelki templomok építése mellett a téglából épült isteni hajlékokról sem feledkezett meg. Visszaperelt az államtól számos ingóságot és ingatlant, például a Kanonok sor teljes épületsorát, a mögötte megmaradt kertterülettel, valamint a Püspöki Palota használati jogát. Az egykori olaszi temetőből 118 halottat exhumáltatott, ezek között nemcsak egyszerű papok vagy püspökök voltak, hanem olyanok is, akik Várad és a megye szempontjából jelentős személyiségek voltak, illetve rengeteg civilt is. XVI. Benedek pápa 2008. december 23-án fogadta el nyugdíjazási kérelmét és nevezte ki utódjául exc. Böcskei László jelenlegi megyés püspököt. sajtóhírek szerint várhatóan május 29-én felveszi a csalánosi általános iskola a községben született főpap nevét, így szeptembertől már az új elnevezéssel lehet
Bihari Napló (Nagyvárad)

Régi prédikációk és falfestmények Szent László királyról
Nagyvárad – Péntek délután a XIX. Festum Varadinum ünnepségsorozat keretében a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség szervezésében könyvbemutatót és diavetítést tartottak a Kanonok sori Tibor Ernő Galériában.
 A XIX. Festum Varadinum ünnepségsorozat keretében lezajlott rendezvényen Madas Edit és Horváth Zoltán György: Régi prédikációk és falfestmények Szent László királyról című könyvét mutatták be. Az eseményt a budapesti szerzőpáros férfitagja is megtisztelte jelenlétével, aki érdekes kultúrtörténeti adalékokkal szolgált a Szent Korona örökségét gazdagító középkori templomok magyar vonatkozású építészeti értékeivel, freskóival kapcsolatban. A kötetben természetesen a Szent Lászlóval kapcsolatos falképek kerülnek előtérbe, a hozzájuk kapcsolódó, a teljesség igényével, különböző feljegyzések, illetve levéltári adatok alapján összegyűjtött korabeli prédikációkkal egyetemben. Horváth Zoltán György arra hívta fel a figyelmet: a kiadvány egyik érdekessége, hogy kitekintve a Kárpát-medencéből, az itáliai Szent László-ábrázolásokat is tartalmazza. Azért beszélhetünk ilyesmikről, mert V. István király lánya, Mária, aki 1270-ben hozzáment a nápolyi trónörököshöz, egyik életcéljául tüzte ki, hogy ápolja a magyar szentek emlékét.
Diavetítés
A Kárpát-medencében különben több mint ötven helyen találkozhatunk Szent László-freskókkal. A lovagkirályt háromféleképpen ábrázolják: önállóan vagy magyar szempontból másodlagos szentek mellett, Szent István és Szent Imre társaságában, valamint egy-egy vele kapcsolatos legenda főszereplőjeként. Az előadó diavetítést is tartott, így az egybegyűltek megcsodálhatták a magyarremetei, a mezőtelegdi, az ördöngösfüzesi, a darlaci, az almakeréki, a székelyderzsi, a homoródkarácsonyfalvai, a nagyszebeni és a kézdiszentléleki templomok 14-15. századi freskóit.
A látottakért-hallottakért Exc. Böcskei László váradi római katolikus megyés püspök mondott köszönetet. Úgy vélte: Szent László univerzális személyiségét bizonyítják, és azt az üzenetet hordozzák magukban, hogy az igazságosság, a bátorság és az erényesség olyan tulajdonságok, melyek mellett mindig aktuális kiállni. 
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Képes történelemkönyv szép Biharországról
Bihar megye – Vasárnap délután a nagyváradi római-katolikus püspöki palotában ismertették a Bihar megyét képekben bemutató Szép Biharországunk című képes albumot.
A történelmi Magyarországnak a jelenleg az anyaországon kívül eső megyéit bemutató sorozatot indított el Göncz József és Bognár Béla. Ennek a sorozatnak a tizenkettedik darabjaként lát napvilágot a Szép Biharországunk című kiadvány, melyet vasárnap délután mutattak be a római-katolikus püspöki palotában. A könyvbemutatón Szabó Ödön a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke elárulta, hogy már a tavaly megszületett a gondolat, hogy Biharról kellene egy képes albumot kiadni, és ez az ötlet Göncz József, Bognár Béla valamint civilek és közéleti szereplők összefogásának köszönhetően most megvalósult. Az ügyvezető elnök köszönetét fejezte ki többek között Molnár Judit tanárnőnek és Fodor Réka színművésznőnek, akik a kiadvány román és az angol nyelvű fordításait készítették el, és felhívta a figyelmet arra, hogy a kiadvány utószavát Duray Miklós, felvidéki magyar politikus írta. „Nagyvárad és minden olyan Bihar megyei település szerepel ebben a kiadványban, amelyről legalább egy képeslapot találtunk 1918 előttről” – közölte az ügyvezető elnök. Szabó Ödön a rendezvény során hozzátette: tíz évvel ezelőtt nem gondolták volna azt, hogy a püspöki palotában mutathatnak be magyar nyelvű könyvet, amelyet román állami támogatásból adtak ki, de az elmúlt években több mint 180 könyvet sikerült kiadni a Bihar Megyei Tanács támogatásával.
Mesés régmúlt
Böcskei László megyés püspök, aki a kiadvány előszavát írta, a jelenlevőknek elmondta: egy gyönyörű kivitelezésű gyűjteményt tartunk a kezünkben, mely olyan érzéseket kelt bennünk, mint egy meséskönyv, hiszen ugyanezt érezzük ezt a kiadványt forgatva, mintha a mi világunk lenne, amelyben jól érezzük magunkat. A püspök aláhúzta: „itt van a könyvben a múltunk, a jelen az, hogy a kezünkben tartjuk ezt a könyvet, és hogy milyen lesz a jövőnk, az azon múlik, hogy mit jelent számunkra az, ami ebben a könyvben benne van.” Péter I. Zoltán helytörténész, lapunk egykori munkatársa, aki az albumban felsorakoztatott képeslapok alatti rövid szövegeket írta, beszédében kiemelte azt, hogy ennek az albumnak az alapján mozaikszerűen áll össze a kép arról, hogy milyen is lehetett Bihar vármegye mintegy száz évvel ezelőtt.
Felajánlás
Göncz József, a sorozat kiötlője elárulta, hogy mikor a könyv megvalósításának gondolata útjára indult, akkor két különböző kultúra fogott össze, de egy volt az akarat és a szándék. „Szándékaink szerint az összes anyaországon kívüli megye albumát elkészítjük, így értelemszerűen mind a tizenöt erdélyi megye albumát is ki kívánjuk adni azért, hogy az utolsó békeidőkből származó képes tankönyvet adjunk az emberek kezébe.” Göncz József egy felajánlást is tett: mivel a megyék albumait különböző donációk alapján készítik el, és mivel Krassó-Szörény megye albumának kiadására még nem jelentkezett adományozó, ezért Göncz József saját gyűjteményéből felajánl két eredeti dokumentumot annak a személynek, aki felvállalja Krassó-Szörény megye albumának kiadatását. Az egyik dokumentum Bem József egyik napi parancsa 1849-ből, a másik pedig egy háromnyelvű felszólítás 1849 október 29-iki keltezéssel, melyben arra kérik fel az érintetteket, hogy vigyék vissza az enyedi könyvtárba az onnan „szocialista megőrzésre” elvitt könyveket. Ezek az eredeti dokumentumok egyedi darabok, valószínűleg sehol máshol, egytelen levéltárban, múzeumban sem találhatók eredeti példányaik. „Krassó-Szörényben szinte már irmagját sem találni magyarnak, ezért lenne nagyon fontos ezt a kiadványt eljuttatni azon keveseknek, akik még megmaradtak.” – fogalmazott Göncz József. A bemutató dedikálással zárult. A könyv korlátozott példányszámban még kapható 50 lejes áron az Euro Art Galériában (Nagyvásártér/December 1. tér 12. szám).
erdon.ro

Tisztelgés Szent László előtt
Egyházmegyei zarándoklati nappá lett idéntől Szent László ünnepe, melyet a helyi hagyomány szerint húsvét 5. vasárnapján tartanak a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyében.
Ennek megfelelően az egyházmegye papjait és híveit meghívták, hogy a vasárnap tartandó ünnepen zarándokoljanak el az egyházmegye főtemplomához, a nagyváradi székesegyházhoz és Szent László ereklyéihez – áll az egyházmegye lapunkhoz eljuttatott közleményében.
A zarándoklati nap programja 10 órakor kezdődik a zarándokok fogadásával, akik közösen végzett imákkal és énekekkel róhatják le tiszteletüket a lovagkirály székesegyházban elhelyezett ereklyéje előtt. Az ünnepi szentmise 11 órakor kezdődik, ezt Böcskei László megyéspüspök mutatja be a jelen lévő papokkal és hívekkel közösen. A szentmise után tartják meg a körmenetet, amikor a jelenlévők kivonulnak a városalapító király hermájával a székesegyház előtti térre. A körmenet után a székesegyházba a hívek a Te Deum (Téged Isten dicsérünk) kezdetű imádság eléneklésével adnak hálát Istennek a kapott javakért és a lelki megerősödés ezen alkalmáért.
Az ünnepet idén a Szent László Határőr Hagyományőrző Egyesület tagjai is megtisztelik jelenlétükkel, akik a győri körmenetek alkalmával szokták kísérni a lovagkirály hermáját. A díszalegység határőr-egyenruhában kíséri majd Szent László király nagyváradi hermáját, akárcsak Győrött szokta. Ezzel jelképes hidat épít az egyesület Szent László városa, Nagyvárad és Győr városa között, áll a közleményben.
A nagyváradi egyházmegye ezen ünnepére a szomszédos egyházmegyék azon plébániái is meghívást kaptak, amelyek Szent Lászlót tisztelik védőszentjükként. A meghívott tizenkét plébánia közül többen is jelezték, hogy a hívek egy csoportja együtt kíván ünnepelni ezen a napon a nagyváradiakkal. A zarándoklatra a nagyváradi egyházmegye egy imafüzettel készült, melyben a leggyakoribb imák mellett Szent László király életéről találnak összefoglalót a jelenlévők. Benne vannak azok az imák és ájtatosságok is, amelyeket a hívek Szent László tiszteletére szoktak elmondani, illetve a személyéhez kapcsolódó legendák és mondák is megtalálhatók a kiadványban. Az egyházmegye vezetősége valamennyi hívét és minden érdeklődőt vár a kiemelkedő egyházi eseményre. (Emlékszoba a vincés nővéreknek. Tanulni kell az elődök példájából, és továbbadni azt az utókornak – hangsúlyozta Böcskei László nagyváradi római katolikus püspök a Szent Vince Intézet emlékszoba-avatóján. A nagyváradi egyházmegye főpásztora kedden, a Festum Varadinum rendezvénysorozat keretében szentelte fel a Szent László Gimnáziumban kialakított emlékszobát, hisz a Nogáll utcai épületben korábban a vincés nővérek intézete működött. A rendezvényen Zalder Éva iskolaigazgató kiemelten köszöntötte a tanítórend tagjait, rámutatva: munkájukkal nemcsak iskolát, történelmet is építettek. Fodor József általános helynök az iskolaalapító Nogáll János püspök életét és munkásságát ismertette, míg Módi Blanka tanítónő, vincés nővér vetített képes előadásában a rend történetét mutatta be a jelenlévőknek. Kiderült, a vincések az ausztriai Grazból érkeztek Váradra 1878. decemberében, ahol 1924-ben már tartományházat avattak, és a kommunista rendszer bevezetéséig 24 rendházban 210 nővér tevékenykedett. Az emlékszobát megszentelő Böcskei László püspök kifejtette, ez nemcsak a szemlélődés, hanem a jövőbe tekintés eszköze kell hogy legyen.)

Krónika (Kolozsvár)

Hőssé, vértanúvá, Isten bajnokává lett
A Hám János Római Katolikus Iskolaközpont dísztermében tartották a Scheffler Jánosról szóló, könyv- és filmbemutatóval egybekötött szimpóziumot.
Nm. Ft. Schönberger Jenő szatmári- és Nm. Ft. Böcskei László nagyváradi megyéspüspök, Ft. Johann Dirschl temesvári általános helynök, Nt. Kovács Sándor szatmári református esperes, a szatmári egyházmegye papsága, megyei és városi elöljárók, valamint a hívek jelenlétében tartották szombaton délelőtt tizenegy órától a Scheffler János vértanú püspökről szóló szimpóziumot. A rendezvény két most elkészült könyv, valamint egy, a püspökről szóló film bemutatására is lehetőséget adott.
A szimpózium kezdéseként Schönberger Jenő püspök köszöntötte az egybegyűlteket és emlékezett nagy elődjére. Mint elmondta, kimondhatatlan nagy öröm és büszkeség, hogy olyan valakire emlékezhetünk, akit a világegyház méltónak talált arra, hogy a boldogok sorába iktassa és példaképként állítsa a huszonegyedik század keresztényei elé. „Isten Szolgája Dr. Scheffler János, Szatmár vértanú püspöke és Nagyvárad apostoli kormányzója rendkívül nehéz időben volt egyházmegyénk rendkívüli adottságokkal megáldott püspöke. Nagy tehetség, hatalmas munkabírás, következetesség, szilárd jellem, imádságos hit, és az Isten iránti feltétlen hűség, bizalom és engedelmesség jellemezte. (…) Háború, deportálás, ínség, üldözés volt a mindennapi gondja, pedig többre lett volna hivatott. De ő éppen ezek között tudott a legnagyobbá lenni: hőssé, vértanúvá, Isten bajnokává.”
A rendezvényen Dr. Bura László tartott előadást Scheffler János életéről, mártíromságáról. Ebben, a vértanúság tudatos vállalását emelte ki: „A szabadságától hitéért, a hitéhez való hűségéért fosztották meg. Tudatosan vállalta a kényszerlakhelyen, majd a börtönben elszenvedett fizikai és lelki szenvedéseket. A börtön embertelen körülményei között bekövetkezett halálát az egyház vérontás nélkül elszenvedett vértanúságnak tekintette. (…) János püspök nem alkudozott, álláspontját világosan, tömören közölte: ‚Szívesen feláldozom az életem is, de a hitemet nem adom.’ Kényszerlakhelyre internálták, eltiltották az emberekkel való minden kapcsolattól, majd letartóztatták, s a politikai rendőrség hónapokon keresztül vallatta, szövögetve a zsarolását, megtörését célzó koncepciós pert. Párt- és állami vezetők próbálták meggyőzni, azonnali kiszabadulását ígérték, ha elvállalja a gyulafehérvári püspöki hivatalt és olyan egyházat vezet, amilyet a hatalom kíván.
Türelemmel, alázatos fejhajtással fogadta és viselte el a szenvedéseket. Isten pedig elfogadta áldozatát, megkapta cserében a legnagyobb adományt, az egészen elégő áldozattá válás, a vértanúság adományát.”
Az előadást követően Ft. Ilyés Csaba ugocsai esperes mutatta be a két újonnan megjelent könyvet, így a Dr. Bura László által írt „Boldog Scheffler János” című könyvet és a püspök utazásainak élményeit rögzítő „Szatmártól Chicagóig – Barangolásaim a szatmári svábok őshazájában” című útirajzot.
Visszaemlékezett az eddig megjelent, Scheffler János által írt és róla szóló könyvekre, majd az újak jelentőségét tárgyalta. Mint mondta, a „Boldog Scheffler János” című könyv folytatja a 2004-ben megjelent könyv gondolatszerkesztését, többször idéz a leendő boldog soraiból, külön kiemeli, hogy Scheffler János folytonosan Isten akaratának megismerését kereste életében. „A könyv rámutat: vértanúságát tudatosan vállalta, hogy életáldozata a hithez és a Szentszékhez kitartó hűségre és bátorságra ösztönözze a híveket és a papságot. Reméljük, hogy a könyv eléri célját, minél ismertebbé teszi Scheffer püspök életét, lelkiségét és tanítását.”
A „Szatmártól Chicagóig – Barangolásaim a szatmári svábok őshazájában” című, Scheffler János által írt útirajzzal kapcsolatban kiemelte, ez két különböző írásnak egy kötetben való megjelentetése. „Scheffler püspök úr a nemzetközi eukarisztikus kongresszus rendszeres résztvevője volt, így jelen volt Chicagoban, Bécsben, Chartagoban, Dublinban, Budapesten. A most megjelent könyv amerikai útjának a beszámolója, illetve a sváb őshazában tett látogatásának az emlékeit örökíti meg. Ezen utak csaknem száz évvel ezelőtt voltak, 1926-ban és 1927-ben, a kiadványnak mégis van időszerűsége, hiszen az olvasó megtapasztalja boldogemlékű püspökünk írói képességét, közvetlenségét és hitéletét.”
Ilyés Csaba kiemelte, a most megjelent könyvek is rámutatnak, hogy vannak a mi korunknak, városunknak és egyházmegyénknek is szentjei, mártírjai. „Hiszen nem csak Scheffler püspök egykori nagyságát mutatják be, hanem a vele kapcsolatban levő paptársai, sőt hívei helytállását, emberi nagyságukat. A püspök nagysága nem csupán a meghurcoltatások bátor vállalásában mutatkozik meg, hanem a tőle származó írásokból sokszor sugárzó közvetlenségéből is.”
 A könyvek bemutatása után vetítették le a Püspökség megrendelésére 2011-ben forgatott „Estote perfecti, Estote perfectores” című filmet. A Lakatos Attila, Balla Tünde, Villányi Zoltán és Kirsch Norbert által készített kétórás dokumentumfilm Scheffler János életének bemutatásán túl lelkigyakorlataiból, leveleiből is idéz. Alakjának megjelentetése mellett feltárja a püspök gondolatait, szándékát, hogy papjait és híveit a tökéletesség – Isten keresésére vezesse.
Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök a filmbemutató után szólt újra a jelenlevőkhöz, amikor a közelgő Pünkösd aktualitásában tekintett Scheffler püspökre: „Pünkösd a Szentlélek Úristen kiáradása, ami annak a csodának a megtörténését eredményezte, hogy Krisztus már nem olyan formában van köztünk, mint annak idején életében. Isten a Lelke által tesz alkalmassá embereket, a hozzá hasonlóvá válásra, valamint annak bizonyítására, hogy Jézus köztünk él. Így vált Scheffler püspök is Jézushoz hasonlóvá.”
erdon.ro

Könyvek íródtak, és film is készült Scheffler Jánosról
Könyv- és filmbemutatóval egybekötött szimpóziumot tartottak a júliusban boldoggá avatandó volt szatmári püspök, Scheffler János életéről és munkásságáról.
A múlt szombati rendezvényen a Hám János Római Katolikus Iskolaközpont dísztermében Schönberger Jenő szatmári püspök mellett megjelent Böcskei László nagyváradi megyéspüspök, valamint Johann Dirschl temesvári általános helynök. A jelenlévőket Schönberger Jenő köszöntötte, néhány szóban méltatva elődje tevékenységét. Kifejtette: Scheffler János egy rendkívül nehéz időszakban volt a szatmári egyházmegye püspöke, akit tehetség, hatalmas munkabírás, következetesség, imádságos hit és az Isten iránti feltétlen hűség jellemzett.
Bura László helytörténész Scheffler János mártíromságáról beszélt, hangsúlyozva, hogy a vértanúságot tudatosan vállalta. Elmondta: a börtön embertelen körülményei között bekövetkezett halálát az egyház vérontás nélkül elszenvedett vértanúságnak tekinti. Bura László beszélt a kényszerlakhelyen eltöltött időszakról, arról, amikor eltiltották az emberekkel való érintkezéstől, a letartóztatásról, a politikai rendőrség vallatásáról, kínzásairól, a koncepciós perről. Ezt követően Ilyés Csaba ugocsai esperes mutatott be két közelmúltban megjelent könyvet. Bura László Boldog Scheffler János című munkájában a vértanú püspök életét, lelkiségét és tanítását kívánja jobban megismertetni a közönséggel. A másik kötet, melynek címe Szatmártól Chicagóig – Barangolásaim a szatmári svábok őshazájában lényegében a püspök élményeit rögzítő útirajz, mely Scheffler János néhány írását tartalmazza. A könyvbemutatók után levetítették a szatmári püspökség megrendelésére 2011-ben forgatott Estote perfecti, Estote perfectores című filmet. A Lakatos Attila, Balla Tünde, Villányi Zoltán és Kirsch Norbert által készített kétórás dokumentumfilm Scheffler János életét mutatja be. A szimpózium agapéval ért véget a püspöki palota dísztermében.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)

A püspökség elégedetlen
Mivel a kompromisszumos megoldás nem ment át a megyei tanácson, a váradi római katolikus püspökség visszatér saját korábbi javaslataihoz a barokk palota egy részének bérlésére vonatkozóan.
A nagyváradi római katolikus püspökség épületének bérlésére vonatkozó tegnapi tanácsi döntés után telefonon hívtuk Böcskei László megyés püspököt, hogy fejtse ki álláspontját a kialakult helyzettel kapcsolatban. A püspök kérdéseinkre válaszolva kifejtette: „mi már márciusban felszólítottuk a megyi tanácsot arra, hogy üljünk le tárgyalni, mert ők bejelentették azt, hogy a múzeum idén szeptember 1-ig nem költözik ki a barokk palotából.” A tárgyalásra csak augusztus végén került sor, mely megbeszélésre a püspökség három javaslattal érkezett, de ezek egyike sem volt a megyei tárgyalóbizottság kedvére. Így körvonalazódott az a negyedik javaslat, amely szerint a püspökség 14.925 euró havi bérleti díjat és kétszáz négyzetméternyi folyosót kapott volna vissza saját használatra, de amely javaslat a tegnapi megyei tanácsülésen megbukott.
Bérleti díj helyett kártérítés
Arra a kérdésünkre, hogy e fejlemények után mi a püspökség szándéka, Böcskei László elárulta: „a múzeum már két hónapja bérleti szerződés nélkül tartózkodik a püspökség épületében, ezért korlátozni fogjuk a múzeumba való bejutást, és a múzeum nem szervezhet majd tevékenységet ott. Felszólítjuk továbbá a múzeumot, hogy biztosítsa a használatukban lévő termeket, és november 15-től csak pár felügyeleti személy jöhet majd be az épületbe.” A püspök jelezte, hogy bár érvényes bérleti szerződés nincs az egyház és a múzeum között, de a kulturális intézmény továbbra is fizetni fogja a havi hatezer eurót, igaz, nem bérleti díj, hanem kártérítés címén. Böcskei László elárulta azt is, hogy a római katolikus püspökség az új szerződés megkötése esetén a következő évi költségvetés elfogadásáig vagyis 2012 januárjáig elengedte volna a hatezer és a 14.925 euró közötti különbözetet. Az előállt helyzetben viszont a püspökség vissza fog térni az általa korábban kidolgozott három javaslat egyikéhez. Ezek közül az egyik elképzelés szerint havi huszonötezer euró bérleti díjat kérnek, amennyiben a múzeum nem ad vissza a katolikus egyház használatába további területeket a barokk palota épületében. Az egyházi elöljáró elmondta azt is, hogy lehetőségként elképzelhető a kilakoltatási folyamat elindítása is.
Állami ravaszság
Böcskei László emlékeztetett arra, hogy a múzeum 2005 óta fizet bérleti díjat a püspökségnek a barokk palota használata után, és a bérleti díj sosem haladta meg a havi hatezer eurót. Ráadásul a nagyváradi önkormányzat a püspökségtől évi 200 millió régi lej épületadót kér, mivel a palotában jövedelemszerzésre alkalmas tevékenység folyik, míg ha a palotában csak a püspökség működne, akkor az egyháznak nem kellene fizetnie az épületadót, mivel olyan történelmi műemléképületről lenne szó, amelyben nem zajlik profitszerző tevékenység.
Pap István
erdon.ro

Füzetek a nagyváradi várról
Nagyvárad- A Várszövetség irányelveként, illetve munkájaként határozta meg, hogy azt javasolja a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítványnak: jelenjenek meg a várral kapcsolatos információs füzetek.
A Várszövetség idei terveiről az RMDSZ Sas-palotabeli székházában tartott szerda délelőtt sajtótájékoztatót Péter I. Zoltán helytörténész és Sárközi Zoltán önkormányzati képviselő, a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány soros elnöke.
Péter I. Zoltán kifejtette: a Várszövetség célkitűzései közt szerepel, hogy A5-ös méretben a várral kapcsolatos, körülbelül 20-25 oldalas információs füzetek jelenjenek meg, hiánypótló szándékkal. Eddig három kézirat készült el, melyeknek egyaránt ő a szerzője, és az építészettel kapcsolatosak. Az első a kezdetektől a gótikáig bezárólag, a második a reneszánsztól a 20. század hajnaláig tárgyalja a várépítészet történetét, a harmadik pedig a valószínűleg elpusztult várbeli királyszobrokra vonatkozó tudnivalókat foglalja össze. Mint ismert, utóbbiak a Kolozsvári-testvérek alkotásai: Szent István, Szent Imre és Szent László állószobrai, illetve a lovagkirály lovasszobra. A felsorolt kiadványok tehát elméleti, vagyis főleg levéltárakban történő kutatások eredményeit ismertetnék, ezért ezeket kiegészítené egy negyedik, a gyakorlati feltárásokat bemutató könyvecske, mely Mihálka Nándor és Porsztner Kitti régészek munkáját mutatná be. A tervek közt szerepel még egy történelmi füzet, illetve egyéb témájú kiadványok is. A sorozat első része május környékén látna napvilágot, román nyelvre is lefordíttatnák és párhuzamosan forgalmaznák az egyéb várbeli promociós anyagokkal együtt. A címről még nem döntöttek, de olyat szeretnének, ami egyértelmű és románra is könnyen lefordítható.
Nyomdamúzeum
Sárközi Zoltán arról számolt be, hogy a Voiticsek-nyomdász-házaspár levelet küldött a Várszövetségnek, melyben azt kezdeményezték, hogy a várban létesüljön egy nyomdamúzeum. A kérést a megszólított entitás az idén megvalósítandó projektjei közé iktatta. A vallási turizmusra is gondolva, a tanácsos köszönetet mondott a katolikus püspökségnek, illetve Böcskei László megyés püspöknek, amiért úgy döntött, hogy havonta egyszer magyar nyelvű szentmisék legyenek a vártemplomban. A köszönetből a Közterület-fenntartó Zrt.-nek is jutott amiatt, hogy a volt olaszi temetőben felszínre került emberi maradványokat szakszerű módon akarják kezelni.
A Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány soros elnöke arról is beszélt, túl van második összejövetelén az a szakbizottság, melynek feladata Nagyvárad statutumának kidolgozása. A testületet Ionel Villa, a Polgármesteri Hivatal jegyzője koordonálja, a liberális pártot Dorel Tifor, dr. Ion Zaina és Gabriel Moisa, az RMDSZ-t pedig dr. Fleisz János, Sárközi Zoltán, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán képviselik. Az eddigi két tanácskozás jó hangulatban telt, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az elején megegyeztek abban, hogy a történelmi részt az utolsó találkozó során vitatják meg. A remélhetően tárgyszerű és objektív alapdokumentum szövege várhatóan február első hetében nyeri el „konyhakész” formáját.
Végezetül Sárközi Zoltán hangsúlyozta: azt szeretnék, hogy legalább annyi nagyváradi „turista” látogasson a várba, mint külföldi, hiszen jelenleg inkább az jellemző, hogy a határ túloldaláról érkeznek érdeklődők. Tudomása szerint csupán két váradi tanintézet szokott kihelyezett órákat tartani a létesítményben, ebből a szempontból kiemelendő Kecse Gabriella tanárnő tevékenysége. Történik mindez annak ellenére, hogy az idegenvezetés többnyelvű és ingyenes, s egyeztetést követően csoportok számára hétvégenként is igénybe vehető.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Leáll az egyházi restitúció?
Nem érdeke már Romániának a történelmi magyar egyházak ingatlaninak mielőbbi visszaszolgáltatása, ezért a folyamat mára szinte teljesen leállt. A nagyváradi római katolikus megyéspüspök, Böcskei László szerint Románia uniós csatlakozása óta folyamatosan lassul a restitúció. A nagyváradi egyházmegye tavaly egyetlen épületet sem kapott vissza, ingatlanainak egyharmadával még tartozik az állam.
A nagyváradi premontrei kanonokrend egykori iskoláját, rendházát és birtokait is követeli, több mint húsz éve, de hiába.
Fejes Rudolf Anzelm apát, premontrei rendfőnök hangsúlyozta: kérelmük elutasítását azzal indokolták, hogy a kommunisták nem követtek el jogtalanságot, mert már 37 előtt a román államé volt, és emiatt nem vonatkozik rá a visszaszolgáltatási törvény.
Az államosított egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló törvény ugyanis csak az 1945 és az 1989 közötti egyházi ingatlanokra vonatkozik. Nincs jobb helyzetben az Irgalmas Rend belvárosi bérpalotája sem. Két éve üresen áll, és bár a püspökség minden igazoló irattal rendelkezik, a restitúció mégsem történt meg.
Romániában tavaly az ingatlanok visszaszolgáltatása gyakorlatilag teljesen leállt.
Most már nem fontos ennek a restitúciós törvénynek az alkalmazása. Fontos volt ez, amikor még uniós csatlakozás előtt álltunk, akkor nagyon jól működött – fogalmazott Böcskei László nagyváradi római katolikus megyéspüspök.
A nagyváradi római katolikus püspökség 121 ingatlanát kérte vissza a rendszerváltás után, ám eddig csak 78 épületről döntött a bukaresti bizottság.
A nagyváradi egyházfő azt fontolgatja, hogy bírósághoz fordul a restitúció meggyorsítása érdekében. hirado.hu
Erdély.ma

Tempfli József aranymisés
Pappá szentelésének ötvenedik évfordulóját ünnepelte jubileumi szentmisével a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye nyugalmazott püspöke, Tempfli József. Az aranymisét dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek celebrálta.
A nagyváradi székesegyházat zsúfolásig megtöltő gyülekezetet Böcskei László, az egyházmegye püspöke – ebben a minőségben Tempfli utódja – köszöntötte. Elmondta: Tempfli József élete sokakat megérintett, ezért is fontos, hogy mindannyian hálát adjanak Istennek, és leróják tiszteletüket az agg püspök előtt. Böcskei László XVI. Benedek pápának erre az alkalomra írott üdvözlőlevelét is felolvasta az egybegyűlteknek.
Jakubinyi érsek szentbeszédében a jubileumok bibliai jelentőségére hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva: a papság nem mesterség, hanem hivatás, amit el kell fogadni. Felidézte: áldozócsütörtök volt, amikor ötven esztendővel ezelőtt, 1962. május 31-én Gyulafehérvárott Márton Áron püspök hat társával együtt pappá szentelte az akkor 31 éves Tempfli Józsefet. Az akkor felszentelt gyulafehérvári, temesvári, váradi és szatmári papok közül legtöbben nem érték meg aranymiséjüket, ám örvendetes, hogy mindannyian végig hűségesek maradtak papi hivatásukhoz – mondta az érsek.
Maga Tempfli József már gyerekkorában meghallotta a hívó szót: szülőfalujában, Csanáloson ugyanis beosont egy papszentelésre, ahonnan kipenderítették, ekkor jelentette ki először: bárki bármit mond, belőle is pap lesz – mesélte el Jakubinyi György, aki befejezésül azt kívánta a kiérdemesült püspöknek, hogy a bibliai Mózeshez hasonlóan 120 évig éljen.
Fodor József, az egyházmegye vikáriusa Tempfli József életének főbb állomásait sorolta fel, hangsúlyozva: hite, amelyet családjától örökölt, lámpásként vezette mindig. A szentmise végén az egyházmegye hívei részéről köszöntötték az ünnepeltet, majd Ioan Robu bukaresti metropolita-érsek kívánt neki további hosszú életet és szolgálatot. Tempfli József befejezésül felidézett néhány történetet a saját életéből, kijelentve: megismerte az emberek jó és rossz oldalát is.
Tempfli József nyugalmazott püspök 1931. április 9-én született a Szatmár megyei Csanálos községben. Piarista és jezsuita atyák nevelték, majd érettségi után tanár-nevelő volt Szentjobbon. 1956 szeptemberében kezdte el teológiai tanulmányait a gyulafehérvári római katolikus szemináriumban. Hat év után, 1962. május 31-én szentelte pappá Márton Áron gyulafehérvári püspök. Pappá szentelése után 17 éven át Tenkén, 1979-től Tasnádon, 1983-tól pedig Nagyvárad-Olasziban volt plébános. 1990. március 14-én Boldog II. János Pál pápa Nagyvárad 81. püspökévé nevezte ki. Megyéspüspöki szolgálatát 2009 márciusáig végezte.
Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár)

Egyház, média, kommunikáció
Nagyvárad- A médiatörténet Pál apostol leveleivel kezdődött, az internet pedig a globális pletyka fóruma, hangzott el egyebek mellett szombaton a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség által szervezett Médianapon.
A tavaly megfogalmazódott igény folytatásaként a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség az idén is megszervezte az Egyházmegyei Médianapot. A helyszín ezúttal a Kanonok sori Laikusképző Központ volt, a mottó pedig úgy hangzott: „Beszéljetek róla, akár alkalmas, akár alkalmatlan!” (2 Tim 4,2). Moderátori minőségében Borzási Kinga köszöntötte a megjelenteket, majd Exc. Böcskei László megyés püspök azt emelte ki: fontosnak tartják megszólítani az egyházi és a világi média képviselőit, akikkel tartják a kapcsolatot és együtt dolgoznak, látnak el közösen olyan feladatokat, melyek Istenről, az egyházról és a hitről szólnak.
A rendezvény vendégelőadója Kiss Ulrich jezsuita társadalomkutató volt, akit dr. Kovács F. Zsolt, a püspök irodaigazgatója mutatott be az egybegyűlteknek. Elhangzott róla, hogy Berlinben született magyar apától és német anyától. Sikeres üzletemberből, parfümgyárosból lett szerzetes, időközben médiaszakember a BBC-nél, és nem utolsó sorban a nevével fémjelzett Management by Jesus szemináriumsorozat moderátora. Egyedi módon kombinálja a marketing szabályait az evangélium modern stratégiáival, melynek következtében újszerű látásmódot szolgáltat az egyház korszerű megjelenéséhez.
A stílus kommunikáció
Az egyházi élet, a média és a kommunikáció viszonyának számos aspektusát érintette közvetlen stílusban előadott, sok mindenre rávilágító elmélkedésében Ulrich atya, kezdve azzal, hogy a médiatörténet szerinte- kihasználva a kor infrastrukturális lehetőségeit- Pál apostol leveleivel kezdődött, a bibliai időkben pedig egyes vallásos történések a nagy nyilvánosság előtt zajlottak, mások pedig olyan zártkörű események voltak, ahová nem hívták meg a sajtót, s befejezve napjaink aktualitásaival, amikor az internet egy globális fórum, és az egyház attól sem riad vissza, hogy kihasználja a közösségi oldalak, a blogbejegyzések vagy a keresztény videomegosztók által kínált lehetőségeket annak érdekében, hogy minél hatékonyabban megszólítsa a potenciális híveket. A stílus ugyanis kommunikáció, a 21. században pedig a tömegmédia elválaszthatatlan a tömegterjesztéstől, és terjesztőeszközök nélkül nincs lehetőség arra, hogy az üzenet eljusson a fogyasztókhoz. A legnagyobb kihívások közé sorolható, hogy a hírközlők nem ismerik a hallgatót, illetve az olvasót (ezért egy képlékeny valóságként, homogén egységként kénytelenek kezelni őket), a szimpla közlés nem jelent egyet a kommunikációval, a tényekről pedig alapvetően nem esik szó a hírekben, elvész a lényeg és az igazság. Ha lépést akarunk tartani a fejlődéssel, meg kell tanulnunk chatelni a digitális kontinenseken, annak tudatában, hogy az internet világában mindenki részt vesz a termelésben. A grafomániások ellepték a piacot, új özönvízként megjelent a médiaáradat, ezért néha hatásszünetet kell tartsunk, mert csend nélkül nincs kommunikáció, a beszédes csend teszi tulajdonképpen lehetővé a párbeszédet, vélekedett a szakember, aki azon meggyőződésének is hangot adott, hogy nem csupán a tulajdonosok, hanem az újságírók is valamennyien médiavállalkozók, hiszen a piacot az olvasók képezik, és jó termékeket kell előállítaniuk ahhoz, hogy sikeresek legyenek.
Műhelybeszélgetések
Az előadás után műhelybeszélgetések zajlottak három helyszínen. A feldolgozandó témák a „netikett”, a szociális kommunikáció és az üzletemberek/médiamunkások lelkiismeret vizsgálata volt, a közös elem pedig a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség megjelenítése a Facebookon. Az ebéd után ezen felvetések közös kielemzésére került sor. Szó esett többek közt a főnök-beosztott viszonyról, a papok és a hívek szerepéről az egyházi életben és a médiában, a „netmisszionáriusokról”, a templomokban és a mindennapokban használt nyelvezetről stb.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

Elköltöztetik a nagyváradi Ady Endre Gimnáziumot?
Nincs érvényes bérleti szerződése a nagyváradi Ady Endre Gimnáziumnak. Az iskola vezetősége arra vár, hogy az épülettulajdonos Nagyváradi Római Katolikus Püspökség végre egyezzen meg az új szerződés feltételeiben a helyi önkormányzattal.
Tóth Márta, az Ady Endre Gimnázium igazgatója a Krónikának elmondta: július elsejével lejárt a tíz évre kötött szerződés, amelynek alapján az állami, színmagyar iskola mostani épületében működhet – ott, ahol épp idén ünnepelheti fennállásának 240. évfordulóját. A Fő utcai ingatlant a Szent Orsolya-rend kapta vissza a restitúciós törvény alapján, és nem sokkal később teljesen felújította kívülről, úgyhogy mostanra a váradi belváros egyik legszebben helyreállított épületének számít. Az épületkomplexumban a gimnázium mellett megtalálható a rend Szent Anna-temploma is. Idén januárban azonban az apácarend, amelynek már csak elvétve akadt képviselője a városban, kivonult Váradról, az ingatlant pedig a Nagyváradi Római Katolikus Püspökségre ruházta. Az iskolaigazgató szerint az elmúlt időszakban a választási kampány és az azzal kapcsolatos események prioritást élveztek a tanintézet ügye előtt, ezért nem foglalkoztak vele az érintettek mostanáig. Tóth Márta, a szülőbizottsággal és a tanári karral közösen levelet írt mind a püspökségnek, mind az önkormányzatnak, felhívva a figyelmet arra, hogy az iskola jelenleg bérleti szerződés nélkül működik, és a helyzetet mielőbb meg kell oldani. Böcskei László megyéspüspök személyesen ment el az iskolába, és biztosította az igazgatót, hogy nyitott a tárgyalásra, Ilie Bolojan polgármester pedig telefonon kereste meg az igazgatónőt, és megígérte neki, hogy jövő hét végére megoldódik a helyzet. „Azt mondta, nyugodjak meg, mert elrendezzük a dolgot. Nem tehetek egyebet, reménykedem, hogy a megoldás számunkra kedvező lesz, hisz mindkét fél nyitottnak mutatkozott” – fogalmazott Tóth Márta.
Ismeretes egyébként, hogy Ilie Bolojan polgármester az utóbbi években arra törekedett, hogy azok az intézmények, amelyek bérleti díját az önkormányzat fizeti, lehetőleg minél olcsóbb helyet kapjanak, vagy még jobb, ha a város tulajdonában lévő ingatlanba költözhetnek. Emiatt felröppentek olyan hírek is, amelyek szerint az Ady-gimnáziumot is elvinné két és fél évszázados helyéről a városvezetőség. A Krónikának Ilie Bolojan azt nyilatkozta: a püspökséggel folynak a tárgyalások, és első körben azt szeretné kieszközölni a városvezetőség, hogy a bérleti díj minél alacsonyabb legyen, és mihamarabb sikerüljön megkötni az új szerződést. Kifejtette: az eredeti szerződést még jóval azelőtt kötötték, hogy ő polgármester lett volna (jelenleg második mandátumát tölti), az ő politikája viszont a költségek csökkentése. Amennyiben nem sikerül a város számára is kedvező árat kialkudni, számításba veszi az iskola elköltöztetését – jelentette ki a polgármester, majd hozzátette: megérti, hogy a püspökség azt szeretné, hogy a diákok minél jobb körülmények között tanulhatnának. A püspökséget lapzártánkig nem sikerült elérni. Böcskei László püspök korábban a sajtónak azt nyilatkozta, hogy többször is jelezték a városvezetőségnek a problémát, ám mindeddig nem kaptak választ. Nagyobb baj, hogy mióta az apácarend átadta az épületet a püspökségnek, az önkormányzat nem fizetett bérleti díjat az iskoláért – mondta el a püspök. Böcskei László kijelentette: a püspökség az eredeti szerződésnek megfelelően a bérleti díjból befolyt teljes összeget az épület karbantartására és belső felújítására használja fel. Azt is leszögezte: egyes híresztelésekkel ellentétben a püspökség nem emelte meg a bérleti díjat, amely a maga 32 ezer lejes összegével még így is jócskán a piaci ár alatt van.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Lelkészek tüntettek a Mikó ügy miatt
Harminckét udvarhelyi és sepsiszéki református lelkész tiltakozott szerda délben a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium előtt. Igét mondott Antal Zoltán, az székelyudvarhelyi református esperes, a tiltakozás szervezője, majd a jelen lévő lelkészek egy órán át egyházi dalokat énekeltek. A Mikó épülete előtti lelkészi tiltakozás sok járókelőt megállított, több tucat ember az épülettel szemben lévő járdán állva szolidarizált.
Antal Zoltán esperes érdeklődésünkre kifejtette: „nem tüntetünk, hanem kiállunk jogainkért és javainkért, azért ami a miénk és nem engedjük, hogy elvegyék. Ezekben az időkben kézbe erőre, a szívbe bátorságra van szükség”. Az esperes szerint régen, ha veszély volt lármafákat gyújtottak, ma pedig énekszóval figyelmeztettek, és bíznak benne, hogy ez eljut a szívekig.
Szerdán az erdélyi történelmi egyházak vezetői is közös nyilatkozatot fogalmaztak meg a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen.
A Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke, Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke, Böcskei László, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspöke, Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke és Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus–Lutheránus Egyház püspöke által aláírt levélben rámutatnak: az erdélyi magyar történelmi egyházak az 1989. évi államhatalmi változás óta küzdenek az államosított vagy más jogcímen elkobzott egyházi ingatlanok teljes körű természetbeni visszaszolgáltatásáért, illetve az esetenkénti méltányos kárpótlásért. Emiatt az egyházak vezető testületei és hívei mélységes felháborodással vették tudomásul a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületének visszaszolgáltatásával kapcsolatos per fejleményét.
Az egyházi vezetők elfogadhatatlannak tartják, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület jogos tulajdonának visszaszolgáltatását előmozdító restitúciós bizottság két tagját – Markó Attilát és Marosán Tamást – a törvényszék letöltendő börtönbüntetésre ítélte, ugyanakkor elrendelte az egyházi tulajdonjogot igazoló telekkönyvi bejegyzés törlését, továbbá az Erdélyi Református Egyházkerületet 1 millió 137 ezer lej büntetés kifizetésére kötelezte. „Az elítélt személyekkel való együttérzésünk kifejezésén túlmenően egyházaink közösen kívánnak fellépni az igazságos és méltányos fellebbezési döntések megszületéséért. Reméljük, hogy az államhatalmi szinten jelenlevő magyarellenesség dacára mihamarabb és maradéktalanul sor kerül erre. A fentiek ékesen bizonyítják, hogy amíg nem teljesül az elrabolt egyházi vagyontárgyak teljes visszaszolgáltatása, illetve kielégítő mértékű kárpótlása, addig nem beszélhetünk az erdélyi történelmi egyházak és a romániai államhatalom közötti viszony rendezettségéről, írják levelükben az erdélyi magyar egyházak vezetői.
Sántha Imre akcióját megpróbálták leállítani!
Szerdán is folytatódott a Sántha Imre bikfalvi református lelkipásztor által pénteken elkezdett tüntetéssorozat. Mint arról beszámoltunk, az egyéni tiltakozásként indult akcióhoz napról napra többen csatlakoztak, már tucatnyian állnak a Mikó kollégium főbejárata előtt.
A résztvevők a buzău-i bíróság ítéletére hívják fel a figyelmet, amely három év börtönbüntetésre ítélte az épületet a református egyháznak visszaszolgáltató bizottság három tagját – Markó Attilát, Marosán Tamást és Silviu Clim-t –, illetve visszaállamosította az ingatlant. Sántha Imre rögtönzött sajtótájékoztatón arról számolt be, hogy egy nappal azelőtt, általa meg nem nevezett személy megkereste és arra kérte, hogy fejezze be tiltakozó akcióját, mert az nem föltétlenül válik az ügy hasznára. „Aludtam rá egyet, és lelkiismeretem azt diktálja, hogy folytassam az akciót”, szögezte le Sántha Imre, aki hozzátette: napról napra többen csatlakoznak hozzájuk, olyanok is akik állandóan részt vesznek, és olyanok akik alkalmanként állnak az iskola épülete elé. „Sokan megállítanak az utcán, és támogatásukról biztosítanak, de internetes fórumokon biztató üzeneteket kapok az egész országból és külföldről illetve különösen nagy médiaérdeklődés övezi az akciót, ezért folytatnom kell, társaimmal együtt”, szögezte le Sántha Imre.
Hozzátette: „mi reformátusok önmagunkat protestánsoknak is nevezzük, én nem lennék protestáns ember, ha ilyen könnyen meghátrálnék, mert azt gondolom nem szerencsés egy alulról jövő kezdeményezést elfojtani.” A bikfalvi református lelkész kifejtette: mindig azt sugallták vezetőink, hogy maradjatok nyugodtan otthon mert mi Bukarestben, Budapesten vagy Brüsszelben megoldjuk problémákat. Ez csak részben valósult meg, ezért szükség van arra, hogy a magyarság és vezetői radikálisabb diskurzust folytassanak, és határozott fellépésre van szükség minden szinten. A Sláger Rádió érdeklődésére nem kívánta elárulni, hogy ki kérte a tiltakozás leállítására.
Ezen a héten 14 és 16 óra között lesz az akció, de hétfőtől 17 és 19 óra között szervezik, mert sok idősebb ember jelezte, hogy a meleg miatt nem tud részt venni, mások pedig a munkaidőre hivatkozva maradtak távol. Sántha Imre megköszönte a sajtó érdeklődését mivel így az akciójuk egyik célja megvalósult: a figyelmet sikerült felkelteni. „Ha már ország-világ tud rólunk, lát bennünket nem hátrálhatunk meg”, mondta a bikfalvi lelkész.
Kovács Zsolt
Sláger Rádió
Erdély.ma

Közös egyházi fellépés a Mikó-ügy elítéltjei mellett
Az erdélyi magyar történelmi egyházak az 1989. évi államhatalmi változás óta küzdenek az államosított vagy más jogcímen elkobzott egyházi ingatlanok teljes körű természetbeni visszaszolgáltatásáért, illetve az esetenkénti méltányos kárpótlásért. A magántulajdon és a közösségi vagyon sérthetetlenségének elvét valló jogállami keretek között huszonkét év túl hosszú időszak jogos követeléseink teljesítéséhez.
A fentiek jegyében egyházaink vezető testületei és hívei mélységes felháborodással vették tudomásul a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületének visszaszolgáltatásával kapcsolatos per legutóbbi fejleményét. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület jogos tulajdonának visszaszolgáltatását előmozdító restitúciós bizottság két tagját a tárgyalásra kijelölt törvényszék letöltendő börtönbüntetésre ítélte, ugyanakkor elrendelte az egyházi tulajdonjogot igazoló telekkönyvi bejegyzés törlését, továbbá az Erdélyi Református Egyházkerületet 1 millió 137 ezer lej büntetés kifizetésére kötelezte.
Az elítélt személyekkel való együttérzésünk kifejezésén túlmenően egyházaink közösen kívánnak fellépni az igazságos és méltányos fellebbezési döntések megszületéséért. Reméljük, hogy az államhatalmi szinten jelenlevő magyarellenesség dacára mihamarabb és maradéktalanul sor kerül erre.
A fentiek ékesen bizonyítják, hogy amíg nem teljesül az elrabolt egyházi vagyontárgyak teljes visszaszolgáltatása, illetve kielégítő mértékű kárpótlása, addig nem beszélhetünk az erdélyi történelmi egyházak és a romániai államhatalom közötti viszony rendezettségéről.
Erdély-szerte, 2012. július 11.
Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke
Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke
Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke
Böcskei László, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspöke
Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke
Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus–Lutheránus Egyház püspöke
Szabadság (Kolozsvár)

Restitúció ellenszélben
A rendszerváltás után két évtizeddel is hiányzik az akarat az államosított épületek visszaszolgáltatásának megoldásához - jelentette ki a Krónikának adott interjúban Böcskei László, a nagyváradi római katolikus egyházmegye püspöke. Az egyházfő elmondta, benyújtott visszaigénylési kérelmük mintegy hatvan százalékában született döntés eddig, sok épület tulajdonjogát pedig visszaszerezték ugyan, de a használati jog továbbra is az abban működő állami intézményeké.
– Huszonkét év telt el a rendszerváltás óta, de a tulajdonjognak történelmi perspektívából nézve is kielégítő és egyértelmű tisztázása még mindig várat magára. Mi a katolikus egyház véleménye az e téren alkalmazott kettős, sőt többszörös mérce alkalmazásáról?
– A huszonkét évvel ezelőtti események olyan folyamatot indítottak el, amely a korábbi évtizedek visszaéléseit és azok következményeit volt hivatott orvosolni. A kivívott szabadság, a visszaszerzett jogok látszólag megalapozták azokat az eljárásokat, amelyek az egyéni és közösségi tulajdonjog érvényesítését célozták meg az új demokráciában, azonban elég rövid időn belül rá kellett jönnünk arra, hogy hiányzott az akarat, amely a visszaélések és törvénytelenségek helyrehozását eredményezhette volna. Elindult tehát a visszaigénylések folyamata, belső szinten az egyházak közötti konzultáció, a visszaigénylések megfogalmazása, benyújtása. Majd következtek a prioritási listák, amiket az illetékes állami hivatalok kértek, hogy ezekben nevezzük meg a legfontosabb visszaigényelt objektumokat. Időközben a helyi hatóságok felé is elindult a visszaigénylés, hiszen egy visszaszolgáltatási törvény megjelenésére nem számíthattak a károsultak. Meg kell említenünk azt is, hogy a politikum támogatásával sikerült a sürgősségi kormányrendeletek révén legalább papíron érvényesíteni egyes épületeink felett a tulajdonjogot. Összegezve: egy eléggé fárasztó és sokszor kilátástalannak tűnő hercehurca követte az 1989. decemberi változásokat. Amikor megjelent az 501/2002-es restitúciós törvény, ismét megerősödtünk reményeinkben, hogy törvényes keretek között könnyebben tudjuk majd visszaszerezni elkobzott egyházi javaink felett a tulajdonjogot. Nagy lendület jellemezte tevékenységünket a törvény megjelenése után, a visszaigénylések összeállítása nem kis munkával járt. Azonban még most is elég sok olyan kérelmünk van, amelyre nem született döntés. Ahol pedig született, ott is megtapasztaltuk, hogy sokszor nagyon akadékoskodóan kezelték ügyeinket, vagy egyszerűen félretették azokat. Mindezek arról tanúskodnak, amit már fentebb hangsúlyoztam, vagyis hogy hiányzik az akarat az államosított épületek visszaszolgáltatásának megoldásához. Minden sürgetés dacára ezt jelenleg fokozottabban tapasztaljuk.
– A huszonkét évvel ezelőtti állapotokhoz viszonyítva azért ma már nagyon sok téren megtörtént a teljes vagy részleges visszaszolgáltatás. Mi volt a legnehezebb és éppen ezért a leginkább „visszhangos” siker?
– A már említett törvény szerint visszaigényelhető minden elkobzott egyházi ingatlan, amely fölött bizonyítani tudjuk egykori tulajdonjogunkat. Ezért nem is olyan könnyű prioritási listát felállítani, hiszen az elkobzott egyházi javak visszaszolgáltatása minden esetben kiemelt fontossággal bír. Gondolhatunk itt a kisebb egyházközségek tulajdonára, de éppen úgy a szerzetesi közösségek elkobzott javaira is, vagy éppen a püspökség épületeire. A fő törekvés az, hogy az elkobzott javak visszakerüljenek egykori tulajdonosukhoz. Természetesen voltak, és még vannak olyan visszaigénylések, amelyek jelentősebb ingatlanokra vonatkoznak, és amelyeknek értéke felülmúlja a kisebb közösségek javait – és itt nemcsak anyagi értékre gondolunk. Nagyváradi viszonylatban a püspöki palota visszaszerzése jelentette a legnagyobb eredményt, de nem szabad elfelejteni a szerzetesi közösségek visszakapott javait és az egykori iskolák épületeit sem.
– Említette a püspök úr a szerzetesrendeket: tulajdonképpen milyen viszony van a püspökségi tulajdon és a különböző szerzetesrendek vagyona között? Az eltelt évek alatt voltak-e összehangolt akcióik, vagy egymástól függetlenül indították a visszaigényléseket?
– A szerzetesi közösségek saját tulajdonnal rendelkeznek, ami azonban nem azt jelenti, hogy a visszaigénylések folyamatában az egyházmegyei központok, a püspökségek nem támogatták a szerzetesi közösségeket. Éltünk a törvény adta lehetőségekkel, és nagyon sok esetben a püspökség a szerzetesrenddel együtt vagy annak megbízásából járt el a visszaigénylések ügyében.
– Megmagyarázható, helyesebben megérthető, átérezhető-e az egyházi, különösképpen a katolikus felekezet vagyonával szembeni, mai napig meglévő ellenérzés? Vagyis mivel magyarázható az egyszerű emberektől a döntéshozásban érintettekig oly sokszor hallott „kérdés”, miszerint miért van szüksége az egyháznak anyagi javakra?
– Részben azzal magyarázható, hogy az emberek nem ismerik az előzményeket, a múltat és azt, hogy az egyház 1948 előtt tevékeny részt vállalt a társadalmi életben. Voltak iskolái, kórházai, kulturális és szociális jellegű intézményei, illetve az ezek rendeltetésszerű működéséhez elengedhetetlenül szükséges struktúrák, aminek az „aranyfedezete” az egyházi vagyon volt. Egy másik szempont az is lehet, hogy sokan nem tudják elfogadni: az egyház ma is szerepet vállal a nevelésben, a betegek gondozásában, a szociális gondok megoldásában. Ezért is van szüksége az anyagi háttérre. És talán még azt is meg kell említenünk, hogy különösen amikor az egyházi javakról van szó – és most kimondottan a katolikus egyházra gondolok – mesterségesen táplált egyházellenes hangulatot tapasztalhatunk. Történik ez sokszor az igazság elhallgatásával vagy éppen félretájékoztatással.
– Jelen pillanatban van-e még tisztázatlan helyzetű egyházi vagyon, azaz visszakapták-e az államosítással elvett tulajdonaikat? Ha nem, milyen mértékű a még kérdéses, esetleg bírósági úton visszaperelendő tulajdon?
– A benyújtott visszaigénylési kérelmek körülbelül hatvan százalékában született döntés.
– Mennyire sikerül kellőképpen adminisztrálnia a püspökségnek a visszakapott tulajdonokat? Van-e a rendbe hozásukhoz elegendő anyagi keretük, illetve a felújításhoz-kezeléshez szükséges szakembergárdájuk?
– Nem kis feladatot jelent a visszaszolgáltatott épületek kezelése, lévén ezek állaga nagyon rossz, ami szintén a sok huzavona eredménye, hisz több mint egy évtizeden keresztül a használói már nem törődnek a visszaszolgáltatásra váró épületekkel. Így elég nagy gondot jelent azok kezelése, csakúgy, mint azoké az épületeké, amelyek tulajdonjogát visszaszereztük ugyan, de a használati jog továbbra is az abban működő állami intézményeké. Ezekben az esetekben is eléggé nehézkes az együttműködés az épületek állagának a megőrzése érdekében.
– A 90-es évek elején beindított restitúciós kérelmek eleinte szélmalomharcnak tűntek, olyan nagy volt a társadalmi ellenállás. Bár már említette a más felekezetekkel, illetve a politikummal való együttműködést, ha lehet, térjünk erre még vissza röviden.
– Mindjárt a kezdetekben a történelmi egyházak összefogtak, és létrejött egy hálózat, amelynek célja éppen az volt, hogy közös erőfeszítéssel érvényesítsük jogainkat és egymás tapasztalatából tanulva segítsünk egymáson. Egy ilyen összefogásnak egészen speciális megnyilatkozása volt például, amikor itt, Nagyváradon a katolikusokon kívül más felekezetű testvéreink is nyilvános imaalkalmakon támogatták a püspöki palota visszaszolgáltatásának az ügyét. A politikum támogatásáról – gondolok itt azokra, akik az egyházak ügyeinek képviseletét is felvállalták – elmondhatjuk, hogy nagyon sok irányban nyilvánult meg: a törvényes keret előkészítésében vagy a módszerek kidolgozásában csakúgy, mint nagyon sokszor az egyes esetek előrevitelében és megoldásában is, központi vagy helyi szinten.
– Körülbelül mikorra tehető a katolikus vagyon visszaszerzésének végső határideje? Amikor majd föltétel nélkül kijelenthetik, hogy minden, ami egykor a miénk volt, most ismét az lett.
– Tudjuk, hogy az alagút végén ott van a fény. Ezt én még nem látom, és ezért nem tudnám megmondani, hogy mikor érhetjük el ennek a folyamatnak a végét. Azonban kitartóan tovább kell harcolnunk jogaink megvédése érdekében. Adja Isten, hogy kitartó munkánknak eredménye legyen!
Molnár Judit
Krónika (Kolozsvár)

Nem költözik a nagyváradi Ady Endre Gimnázium
A jelenlegi épületben működhet tovább a nagyváradi Ady Endre Gimnázium, miután a római katolikus püspökség beleegyezett abba, hogy az önkormányzat kisebb bérleti díjat fizessen a Fő utcai ingatlan használatáért. Ovidiu Mureşan alpolgármester tegnap jelentette be, hogy az önkormányzat és a püspökség közötti hétfői tárgyalásokat követően Böcskei László megyés püspök átiratban jelezte: beleegyezik abba, hogy 40 százalékkal csökkenjen a bérleti díj.
Az Erdon.ro tájékoztatása szerint az öt évre szóló új bérleti szerződést a hónap végéig írják alá a felek.
Sokallták a bérleti díjat
Ovidiu Mureşan alpolgármester tegnapi, tanügyi témában tartott sajtótájékoztatóján elmondta: a helyi költségvetésből havi 23 ezer eurót utaltak ki a nem önkormányzati ingatlanokban működő iskolák bérleti díjára, ami évente körülbelül 275 ezer eurót jelent. Hozzátette, eddig a legnagyobb összeget, havi 8785 eurót a Nagyváradi Római Katolikus Püspökségnek fizették az Ady Endre Gimnázium épületének bérléséért, a Zsidó Hitközséghez köthető Caritatea Alapítványnak 3500 eurót utaltak ki havonta a Nicolae Bălcescu-iskola épületének használatáért. Mivel az utóbbi időszakban csökkentek az ingatlanárak, a polgármesteri hivatal úgy döntött, hogy lealkuszik a bérleti díjakból. A katolikus püspökséggel a jelenlegi bér 40 százalékos csökkentésében állapodtak meg, míg Félix Koppelmann hitközségi elnökkel megegyeztek, hogy ez után az eddigi összeg felét fogják fizetni.
Bolojan: az ügynek nincs etnikai színezete
Az Ady Endre Gimnázium ügyéről az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) nagyváradi szervezete is tárgyalt Ilie Bolojan polgármesterrel, számolt be tegnapi sajtótájékoztatóján Zatykó Gyula partiumi régióelnök és Csomortányi István szervezési igazgató. A pénteki találkozón a néppárti politikusok felhívták az elöljáró figyelmét, hogy az intézmény jelképes értékű a magyar közösség számára, hiszen 240 éve megszakítás nélkül folyik itt a magyar nyelvű oktatás.
A nagyváradi magyarok nem fogadnák el, ha az önkormányzat más ingatlanba költöztetné az iskolát, figyelmeztették a polgármestert a magyar politikusok. Mint elmondták, Ilie Bolojan válaszában megnyugtatta a néppárti képviselőket, hogy az ügynek nincs politikai vagy etnikai színezete. Az önkormányzat érdeke az, hogy minél kisebb bérleti díjat fizessen az egyháznak, magyarázta az elöljáró, aki szerint a lefaragott összeget a nagyváradi magyar oktatásra fordítanák. Zatykó Gyula elmondta, hogy az ügy tisztázása érdekében Böcskei László katolikus püspökkel is találkozót kezdeményeztek.
Mint arról beszámoltunk, a nagyváradi Ady Endre Gimnáziumnak fél éve nincs érvényes bérleti szerződése az épület használatára. A Fő utcai ingatlant a Szent Orsolya-rend kapta vissza a restitúciós törvény alapján, és nem sokkal később teljesen felújította azt, így az épületegyüttes a váradi belváros egyik legszebben felújított ingatlana. Az apácarend azonban idén januárban kivonult Váradról, és az ingatlant a Nagyváradi Római Katolikus Püspökségre ruházta.
Az önkormányzat azóta sem kötötte meg a bérleti szerződést a püspökséggel, és nem is fizetett bért az ingatlan használatáért. Ilie Bolojan polgármester korábban a Krónikának azt nyilatkozta: amennyiben nem sikerül a város számára is kedvező árat kialkudni az egyházzal, számításba veszi az iskola elköltöztetését. A bejelentés nagy felháborodást váltott ki a váradi magyarság körében.
Krónika (Kolozsvár)

Nagyváradon is visszaállamosítás következik?
A Bihar Megyei Tanács a bíróságon támadja meg a Bukaresti Restitúciós Bizottság határozatát, amelynek alapján Nagyvárad egykori pénzügyi palotája visszakerült a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség tulajdonába.
A per elindításáról csütörtöki ülésén döntött a megyei tanács. A közelmúltban a palotát a restitúciós törvény értelmében a római katolikus püspökségnek ítélte az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról döntő bizottság.
Az RMDSZ azt állítja, hogy ez az eset is része annak a folyamatnak, amit a Sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása indított el.
A Bihar Megyei Tanács képviselőinek többsége szerint az épület nem az egyház, hanem a Magyar Állam tulajdona volt, és Trianon után törvényesen került a Román Állam tulajdonába.
Ezzel szemben Szabó Ödön, a Bihar megyei önkormányzatának képviselője szerint több okmány is bizonyítja, hogy az egyház adót és biztosítást fizetett az ingatlan után, a nagyváradi levéltárban őrzött irgalmasrendi kasszakönyvben pedig megtalálhatók azok a bejegyzések is iktatószámok, amelyek alapján a Román Állam Trianon után bérleti díjat fizetett az Irgalmas Rendnek.
Böcskei László római katolikus megyés püspök azt mondja, hiányzik az akarat elfogadni egy történelmi valóságot, hiányzik az akarat jóvátenni egy igazságtalanságot.
Duna Tv;Erdély.ma

Vértanúsága helyszínén miséztek a jilavai börtönben Boldog Scheffler János szatmári püspök emlékére
Vértanúsága helyszínén, a Bukarest melletti Jilava börtönben első alkalommal mutattak be szerdán szentmisét Boldog Scheffler János volt szatmári püspök emlékére.
A kommunizmus idején hírhedtté vált börtön belső udvarán, a szatmári egyházmegyéből érkezett több mint 70 zarándok előtt Schönberger Jenő szatmári püspök celebrált szentmisét a tavaly nyáron boldoggá avatott elődje emlékére. Vele együtt misézett Ioan Robu bukaresti érsek, Böcskei László nagyváradi püspök, illetve a szatmári egyházmegye több papja.
„Megrendítő élmény és igencsak szívszorongató látni azt a helyet, amit már elfogadható állapotba hoztak ahhoz, hogy itt emlékezhessünk, szentmisét mutassunk be, de el tudjuk képzelni, milyen lehetett ez hatvan évvel ezelőtt. Nem minden olyan fényes, mint amilyen a boldoggá avatás volt, hanem nagyon keményen kellett megszenvednie, végigküzdenie a harcot vértanú püspökünknek ahhoz, hogy ma mi ünnepelhessünk és az ő közbenjárását kérjük” - mondta az MTI-nek Schönberger Jenő püspök.
A romániai katolikus egyházat a pápától elszakítani akaró kommunista törekvésekkel szembeszegülő Scheffler János megyéspüspököt 1950-ben kényszerlakhelyre hurcolták a román hatóságok, majd 1952 márciusában letartóztatták és a bukaresti belügyminisztériumban tartották fogva. Innen éppen hatvan évvel ezelőtt, 1952. szeptember 12-én szállították át Jilava föld alatti börtönébe: ezért választották a zarándokok ezt a napot a megemlékezésre.
A kommunista hatóságok által kémkedéssel és hazaárulással vádolt püspök a börtön embertelen körülményei között, még koncepciós pere kezdete előtt, 1952. december 6-án elhunyt.
A Jilavára érkezett zarándokok megemlékező útjuk során felkeresik Scheffler János kényszerlakhelyéül szolgált körösbányai ferences kolostort, a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolát és a csíksomlyói kegytemplomot is.
Tavaly július 3-án mintegy tízezer ember jelenlétében megtartott ünnepi szentmisén hirdették ki Scheffler Jánosnak, Szatmár vértanúhalált halt püspökének boldoggá avatását a szatmárnémeti székesegyház előtti téren.
Krónika (Kolozsvár)

A szeretet jegyében – Interjú Böcskei László váradi katolikus püspökkel
"Jó volt az egyház szívében megtapasztalni, hogy Isten gondoskodik hívő népéről, és a kirendelt főpásztor által ismételten szeretetének jelét mutatja irántunk. Ezt tapasztalhattuk meg a beiktatáson. Ferenc pápa a maga egyszerűségével az Isten és ember iránti szeretet jegyében vállalta és akarja teljesíteni szolgálatát."
– A kereszténység egyik legnagyobb ünnepére készülünk, ami idén azért is különleges, mert az új pápa bemutatkozása épp az ezt közvetlenül megelőző időszakra esett. Ön jelen volt a beiktatáson. Volt-e alkalma személyesen találkozni Ferenc pápával, és milyen benyomás alakult ki Önben róla?
– A mindenkori Péter-utód iránti hűség és tisztelet jegyében vettem részt szentatyánk, Ferenc pápa beiktatásán. Az ilyen rendkívüli eseményeken nem adódik lehetőség arra, hogy minden püspök személyesen találkozzon a szentatyával. Több száz bíboros, érsek és püspök volt jelen, ezért lehetetlen is, hogy ilyen személyes találkozásokra ott sor kerüljön. Ezekre majd később adódik alkalom. Jó volt azonban az egyház szívében megtapasztalni, hogy Isten gondoskodik hívő népéről, és a kirendelt főpásztor által ismételten szeretetének jelét mutatja irántunk. Ezt tapasztalhattuk meg a beiktatáson. Ferenc pápa a maga egyszerűségével az Isten és ember iránti szeretet jegyében vállalta és akarja teljesíteni szolgálatát.
– Ferenc pápa már első bemutatkozásakor és azóta is újat mutatott elődeihez képest. Ön szerint mit várhatunk a továbbiakban Ferenc pápaságától?
– Minden ember egy külön egyéniség. Még a püspök is. Vagy éppen a bíboros, akiből pápa lehet. Ferenc pápával kapcsolatosan az újdonságok sorozata lep meg bennünket, amelyek mögött azonban észre kell vennünk az egyház iránti szeretetet. Szerintem, ez teszi őt igazán különlegessé: ennek a szeretetnek egészen sajátságos és közvetlen kifejezése. Engem személyesen egy nagyon kedves jelenet hatott meg: a Máriának virágot hozó pápa. Mennyire emberi tett, amelyben ott van az Isten és az emberek iránti szeretet. Remélhetjük, sok áldás forrása lesz számunkra az ő munkálkodása. Ezért kell imádkoznunk érte kitartóan.
– Püspök úr, lát-e esélyt arra, hogy a pápa alkalomadtán erdélyi magyar híveit is meglátogassa? Ön esetleg kezdeményezne-e ilyen látogatást?
– Természetesen minden püspök szeretne egy ilyen látogatást, és remélem is, hogy szentatyánk meg fogja látogatni országunkat, sőt az erdélyi katolikus híveket is. A gyakorlatban egy ilyen kezdeményezés a püspöki konferencia hatáskörébe tartozik. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan megszületik majd egy ilyen kezdeményezés a szentatya meghívásával kapcsolatosan. Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár),

Restitúció kérdőjelekkel
Felelősséget vállalt kormánya nevében Victor Ponta tegnap a parlament két házának együttes ülésén az államosított ingatlanokra vonatkozó új jogorvoslati törvényért. A sajátos eljárásnak megfelelően a jogszabályt nem vitatta meg a törvényhozás, így néhány napon belül hatályba lép, hacsak nem nyilvánítja alkotmányellenesnek a taláros testület. A parlamenti képviselők és szenátorok előtt elmondott beszédében a miniszterelnök bocsánatot kért azoktól az egyházaktól és magánemberektől, amelyeknek és akiknek az ingatlanjait hét évtizeddel ezelőtt a kommunista hatalom államosította.
„Huszonegyedik századi szociáldemokrataként le akarom szögezni: a tulajdonjog a demokratikus társadalom alapja” – jelentette ki Ponta, hozzátéve, az új restitúciós törvény a történelmi jóvátételt szolgálja.
A kormányfő szerint a román állam eddig csaknem tízezer államosított épületet (ennek ötödében közintézmény működik) és 1,3 millió hektárnyi elkobzott területet (ebből 300 ezer hektár beltelek) szolgáltatott vissza, részvényekben és pénzben pedig csaknem négymilliárd eurónyi kárpótlást fizetett ki a volt tulajdonosoknak. „A restitúciós folyamatból azonban ingatlanüzérek és korrupt hivatalnokok húztak hasznot, a valódi tulajdonosok pedig évek óta hiába várják a jóvátételt” – magyarázta a kormányfő. Az elmúlt években 3500 panaszos perelte be Romániát az államosított ingatlanok miatt az Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB). Amikor a strasbourgi bíróság 2010-ben felszólította Bukarestet, alkosson működőképes jogorvoslati rendszert, leálltak a kifizetések, és elakadt a restitúció folyamata. 
Az új jogszabály szerint ezentúl csak az egykori tulajdonosok és örököseik kapják vissza természetben a kommunizmus idején elkobzott ingatlanjaikat: ha üzérek veszik meg tőlük a visszaigénylési jogot, azok legfeljebb kárpótlást kaphatnak, amelyre 85 százalékos nyereségadót vetnek ki. Az állam a következő néhány évben visszaszolgáltatja a még tulajdonában lévő ingatlanokat, majd 2017-től részletekben kezd ismét kárpótlást fizetni azokért az elkobzott ingatlanokért, amelyeket nem lehet természetben visszaszolgáltatni.
Miközben a már megítélt kárpótlásokat 2014-től kezdődően öt év alatt fizetik ki, az ezután elbírálandó esetekben, 2017-től kezdődően hét éven keresztül folyósítják a kárpótlást a most bevezetendő pontrendszer alapján, évenként legfeljebb 14 százalékos összeghatárig. Amellett, hogy a tavaly hatalomra került balliberális kormány gyakorlatilag a következő kormányzatra hárítja az anyagi jóvátétel terhét, rendkívül szövevényessé teszi a folyamatot az árverési pontos rendszerrel. Arra egyébként a strasbourgi bíróság is kereste már a választ Bukarestben, mi indokolja a pontrendszer bevezetését, amelynek alapján a kárpótolt személy más, az állam által áruba bocsátott ingatlanok megvásárlására használhatja fel egy lejjel egyenértékű pontjait, vagy megvárhatja, amíg azokat az állam visszavásárolja. Az európai bíróság szerint ez a módszer indokolatlanul túlbonyolítja a restitúciós folyamatot, arról nem beszélve, hogy a visszaszolgáltatás előtt álló javak értékét a törvény hatálybalépésekor, azaz idén április–májusban érvényes közjegyzői felértékelés alapján határozzák meg, holott a kárpótlás csak négy év múlva veszi kezdetét. A tizenhat éves futamidőre tekintettel Strasbourg felhívta Románia figyelmét, hogy a jóvátételt emiatt az inflációhoz kellene igazítani. Mint ismeretes, korábban többek között emiatt bírálták a jogszabályt az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői is, méltánytalannak tartva a kárpótlási rendszert, akárcsak azt, hogy a visszakapott épületekben további tíz évig kell megtűrni bérlőként a bennük működő közintézményeket, továbbá hogy az ingatlanoknak nem a piaci értékét veszik alapul a kárpótlásnál. (Mint ismeretes, a kormány eredetileg 25 éves türelmi időt javasolt, ám az európai bíróság ellenkezésére tíz évre csökkentette azt az időtartamot, amíg egykor államosított ingatlanban működhet iskola, kórház vagy művelődési ház.) Ráadásul egy módosító javaslat nyomán fennáll a veszélye, hogy az elkövetkezőkben csökken a tulajdonosoknak – egyházaknak és magánszemélyeknek – a közintézmények „megtűréséért” az állam által folyósított bérleti díj. A törvénybe ugyanis bekerült, hogy az eddigi havi bérlet helyett kormányhatározatban, a piaci érték alapján megállapított díj jár az ingatlantulajdonosoknak. Markó Attila RMDSZ-es parlamenti képviselő tegnap a Krónika kérdésére úgy vélekedett, a bérleti díj megállapításának gyakorlata nem változik. Elmondta, eddig is kormányhatározatban állapítottak meg alsó és felső határt annak függvényében, hogy az épületben községi iskola vagy megyeszékhelyi tanintézet működött, és ezen a kereten belül egyezkedett az önkormányzat a tulajdonossal.
Különben a jogszabályt nem fenyegeti veszély a parlamentben, mert az RMDSZ bejelentette, nem támogatja a kormány ellen benyújtandó bizalmatlansági indítványt, márpedig ehhez az ellenzéknek szüksége lett volna a szövetségre is. A jobbközép Demokrata-Liberális Párt (PDL) – amely korábban bizalmatlansági indítványt kívánt beterjeszteni az ügyben a Ponta-kabinet ellen – tegnap közölte, az alkotmánybíróságon támadja meg a restitúciós törvényt.
(Ma is érvényesek az egyházak kifogásai
Kató Béla református püspök tegnap a Krónikának elmondta, még nem sikerült áttanulmányoznia a törvény végleges változatát, ám a magyar történelmi egyházak vezetői eddig is több kifogást megfogalmaztak. Elsősorban az átláthatatlan pontrendszert nehezményezik, és hogy hosszú ideig kénytelenek megtűrni a bérlőket a kormány által megszabott bérért, ami nem elég az épület karbantartására, felújítására. „Évtizedeket vártunk, hogy államosított ingatlanjainkat visszakapjuk, öt esztendő is elég lett volna, hogy jelenlegi rendeltetésüket megtartsuk. De az a kérdés, képesek lesznek-e olyan bért fizetni az épületek után, amiből azokat méltóképpen fenntarthassuk” – nyilatkozta az Erdélyi Református Egyházkerület vezetője. Hangsúlyozta, a református egyház nem akarja megváltoztatni az iskolák rendeltetését, ám attól tart, olyan alacsony bért kap az épületekért, hogy abból nem futja karbantartásra. „A mi érdekünk, hogy a magyar gyerekek megfelelő iskolába járjanak, és az épületek ne váljanak romhalmazzá, mire birtokba vehetjük” – szögezte le Kató. Szerinte a pontrendszer is visszaélésekre adhat okot, több száz éves ingatlant jóval áron alul becsülhetnek fel. „Nem vagyunk elégedettek, tiltakozni fogunk, de valószínűleg kénytelenek leszünk elfogadni a tervezetet” – tette hozzá Kató. Böcskei László váradi megyéspüspöktől megtudtuk, a katolikusok sem tudják pontosan, mi került be az elfogadott törvénybe, hiszen a püspöki kar hétfőn továbbította módosító javaslatait, de egyeztetésekre nem került sor. „Számunkra minden esetre csak a restitutio in integrum elve elfogadható” – szögezte le a váradi egyházfő.)
Krónika (Kolozsvár),

Körmenettel zárult a Festum Varadinum
A hagyományos körmenettel ért véget tegnap a Festum Varadinum Nagyváradon. Az egyhetes rendezvénysorozat végén, a római katolikus székesegyházban megtartott szentmisei alkalmat néhány éve Szent László-zarándoklattá nyilvánította Böcskei László megyés püspök, így idén sem csak a váradiak érkeztek az ünnepi együttlétre, hanem a környező megyékből, illetve az anyaországból is.
A szentmisét követően a papság, a lovagrendek, a testvéregyházak és az egyházi iskolák képviselői, valamint az ünneplő, több ezer fős gyülekezet a hagyományokhoz híven énekelve hordozta körbe a Várad alapítójaként tisztelt szent király hermáját a bazilika kertjében, illetve az utcán, a szomszédos Schlauch-kert (Petőfi park) körül.
A 2013-as Festum Varadinum április 21. és 28. között zajlott, összesen huszonkilenc különböző kulturális programot kínálva az érdeklődőknek. Voltak helytörténeti témájú előadások, könyvbemutatók, istentiszteletek, megrendezésre került a hagyományos civil nap, és a város magyar tanintézeteinek iskolanapjait is beépítették a programba.
A sorozat záróakkordja a vasárnap esti, a színházban megtartott gála és az azt követő, hagyományos díjkiosztó ünnepség. Az érdeklődők megtekinthették Madách Imre: Az ember tragédiája című drámáját, amelyet a Debreceni Csokonai Színház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház mutatott be koprodukcióban. Az idén egyébként a rendezvénysorozatot szervező Varadinum Alapítvány élén változás történt: a 2002 óta az elnöki feladatokat ellátó Biró Rozália helyét Pásztor Sándor, a városi közgyűlés RMDSZ-frakciójának vezetője vette át.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

A Partium Kiadó születésnapi rendezvényei
A Partiumi Keresztény Egyetem és a tízéves Partium Kiadó várja az érdeklődőket június 3-án 14.30-tól a születésnapi rendezvényeire, mely dr. Kilián István színház- és drámatörténész, professzor emeritus 80. születésnapi köszöntésével kezdődik. Köszöntőt mond dr. János-Szatmári Szabolcs irodalomtörténész, germanista, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora.
Az esemény díszvendége, az idén 80 éves születésnapját ünneplő Kilián István, a magyar színjátszás és drámatörténeti kutatás doyenje helyi vonatkozású témáról tart előadást Színjáték Nagyváradon a XVIII. században címmel. Ezt követően Czibula Katalin, az Eötvös Lóránt Tudományegyetem Irodalomtudományi Intézetének docense fogja bemutatni a Partium Kiadó részvételével nemrég megjelent, Szín – játék – költészet. Tanulmányok a nyolcvanéves Kilián István tiszteletére című tanulmánykötetet, amely számos nagyváradi vonatkozású írást is tartalmaz, többek között János-Szatmári Szabolcs ismertetését egy korábban ismeretlen, 19. századi verses drámáról, amelynek témája Várad 1660. évi veszedelme, vagy Emődi András tanulmányát Patachich Ádám püspök nagyváradi könyvtáráról. Ezután egy igaz csemege, egy 18. századi, erdélyi iskolai színjáték lesz, amelyet Borka asszony és György deák címmel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának Boldog Özséb színtársulata ad elő. Énekkel és hangszeres muzsikával közreműködnek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszék népdalénekes növendékei.
A rendezvény részeként a nagyváradi római katolikus püspöki palota dísztermében ma 18 órakor bemutatják az Énekek Szent László király tiszteletére című könyvet és CD-mellékletét. A kiadvány szerzői, Kovács Andrea egyházzenész, a Liszt Ferenc Zeneakadémia oktatója és Medgyesy Norbert irodalomtörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészkarának tanára hatalmas kutatómunka eredményeként állította össze a magyarországi Szent László-kultusz énekes zenei emlékeinek teljes gyűjteményét. A kivételesen szép nyomdai kivitelű kötethez, amelyben latin és magyar gregorián énekek, népdalok, középkori regösénekek és egyházi népénekek szövegei és kottái egyaránt helyet kaptak, igen gazdag zenei CD-melléklettel is rendelkezik, amely ízelítővel szolgál mindegyik műfajból. A születésnapját ünneplő Partium Kiadó és a Római Katolikus Püspökség által szervezendő könyvbemutatón a Liszt Ferenc Zeneakadémia ének és népzene szakos növendékei, valamint a nagyváradi székesegyház Szent László énekkara közösen fogja megszólaltatni e hiánypótló gyűjtemény legszebb darabjait. Köszöntőt mond Böcskei László nagyváradi megyés püspök, aki a könyv egyik előszavának szerzője is.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Ifjúsági találkozó a hit jegyében
„Telve hittel és Szentlélekkel" volt a mottója az idei Egyházmegyei Ifjúsági Találkozónak, amelyet immár negyedik alkalommal szervezett meg a nagyváradi római katolikus püspökség az Egyházmegyei Ifjúsági Központon keresztül az elmúlt szombaton Nagyváradon.
A rendezvényre meghívást kaptak az egyházmegye plébániáinak csoportjai, illetve mindazok a fiatalok, akik nyitottak a hitbeli megerősödésre, a közös tanúságtételre. A hívásra válaszolva közel 600 fiatal érkezett Váradra. A résztvevők, hogy a nap folyamán egy-egy erény (pl. szeretet, türelem, figyelem, pontosság) gyakorlására jobban odafigyeljenek, meghívást kaptak, hogy az udvaron felállított erénykereket megpörgessék. A sportteremben a Kontraszt Együttes segített szívüket-lelküket az Úrra hangolni. Ezt követően körmenetben imádkozva, énekelve indultak a kereszt nyomában a székesegyházhoz, hogy a szentmiseáldozaton részt vegyünk, melyet Böcskei László megyéspüspök mutatott be az egyházmegye különböző pontjairól érkezett papokkal közösen. Szentbeszédében a püspök három kulcsfogalmat szeretett volna a fiatalok szívébe vésni: kaland, töltekezés és öröm. Az ünnepi liturgia és a közös ebéd után a résztvevők kiscsoportos beszélgetéseken osztották meg egymással gondolataikat, és kreativitásukat kiaknázva a mottóhoz kapcsolódó plakátot készíthettek. Délután a püspöki palota kertjében a plébániák fiataljainak színdarabjai, illetve a szlovák és magyar néptáncok szórakoztatták a jelenlevőket.
Krónika (Kolozsvár)

Tiltakozik katolikus egyház a nagyváradi Olaszi temető átnevezése ellen
Közgyűlésén Nagyvárad Helyi Tanácsa az RMDSZ-frakció ellen-szavazata mellett elfogadta, hogy a várad-olaszi parkot Mihai Viteazulra kereszteljék át. A püspökség közleményt bocsátott ki az ügyben.
Kedden kibocsátott közleményében Exc. Böcskei László római katolikus megyés püspök a következőket írja.
„Nagyvárad városi tanácsának az egykori olaszi temető, jelenlegi olaszi park átnevezésére vonatkozó határozatával kapcsolatosan a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség elégedetlenségét és tiltakozását fejezi ki és olyan döntésnek tartja, amely súlyosan sérti a kollektív emlékezetet, hisz egy, a város történelmétől és hagyományától idegen elnevezést alkalmaz egy történelmi közterület megnevezésére.
Tiltakozásunkat fejezzük ki nem csak az átnevezéssel, hanem az önkormányzat gyakorlatával kapcsolatosan is: a városi önkormányzat a civil csoportosulások, a szóban forgó területen tulajdonjoggal bíró történelmi egyházak megkérdezése nélkül, önkényesen döntött ebben az ügyben, amely nyilvánvalóan szélesebb körű konzultációt igényelt volna.
Illő lett volna
A szóban forgó terület soha nem képezte teljes egészében a római katolikus egyház tulajdonát. Amikor azonban a kommunista rendszer idején a temetőt felszámolták, az itt nyugvó katolikus hívek és neves személyiségek földi maradványait más nyughelyekre szállították át. Majd egy területcsere révén a kialakított park egy része a római katolikus egyház tulajdonába került. Ezen a területen jelenleg az egyházmegyei Caritas létesítménye működik, illetve egy fennmaradó rész az önkormányzat kérésére parkrendezési célból a város használatára lett bocsátva. Erre való tekintettel illőnek és szükségesnek tartottuk volna egyházunk megkérdezését az átnevezés ügyében, viszont ilyen irányú megkeresés nem történt, és az állítás, miszerint a városvezetés megkérdezte volna a telektulajdonosokat, nem felel meg a valóságnak. A társadalmi, kulturális és morális válság egyik oka az egyén identitásának krízise, a történeti folytonosság erőszakos megtörése. Ezért a római katolikus egyház továbbra is kéri és sürgeti városunk vezetőségét, hogy vegye figyelembe a helyi közösség szándékát és a fent jelzett határozattal kapcsolatban kifejezett nemtetszését. Kérjük, hogy tartsák tiszteletben városunk kollektív emlékezetét, beleértve a város arculatát meghatározó történelmi közterületneveket, hiszen ezek is gazdagítják Nagyvárad egész közösségét." erdon.ro
Erdély.ma,

Verespatak – Állást foglaltak az erdélyi magyar történelmi egyházak
A sajtónak ma küldött, de tegnap keltezett nyilatkozatukban az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői kijelentik: „határozottan ellenzik a Roșia Montană Gold Corporation verespataki bányaprojektjét és Románia kormányának célirányos törvénytervezetét, amely az alkotmány és a hatályos jogszabályok ellenében lehetővé tenné ennek megvalósítását.”
A Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke, Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke, Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke, Böcskei László, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspöke, valamint Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus–Lutheránus Egyház püspöke által aláírt dokumentum emlékeztet: az egyházak “közös elvi álláspontját tíz évvel ezelőtt” kifejezték, és azt változatlanul fenntartják.
“Természeti környezetünket Isten teremtette, épített és másfajta kulturális örökségünket a környéken élő mindenkori emberek hozták létre utódaik számára. Mindezen értékeket kötelességünk megvédeni bármilyen közvetlen rombolástól és évszázadokra kiható veszélyforrástól. Ráadásul templomaink, temetőink és más helybeli örökségeink egyházaink tulajdonát képezik, amelyekről nem kívánunk lemondani, ugyanakkor eredeti állaguk és helyszínük erőszakos megváltoztatását sem tudjuk elfogadni” – áll a román és a magyar sajtónak elküldött közös nyilatkozatban.
Hangsúlyozzák: a magántulajdonhoz való jog sérthetetlenségét és a lakhely szabad megválasztásának lehetőségét szintén az alkotmány biztosítja. Mindezek mellett 2010-ben az Európai Parlament is egyértelműen állást foglalt a ciántechnológiás bányászat európai szintű tiltása érdekében.
Az erdélyi történelmi egyházak vezetői “megdöbbenéssel vették tudomásul, hogy Románia kormánya a közelmúltban jóváhagyta és a parlament elé terjesztette a bányanyitást elősegítő törvény tervezetét”.
A fent említettek tiltakoznak “a természetrombolás, a magántulajdon megsértése, a kulturális értékek rombolása ellen, ami a jogszerűtlen törvénytervezet elfogadásával és végrehajtásával bekövetkezne”.
Ugyanakkor felszólítják a kormányt, hogy vonja vissza a kifogásolt kezdeményezését. “Amennyiben erre nem kerül sor, akkor felkérjük Románia parlamentjének tagjait, hogy az ügydöntő szavazáskor utasítsák el ezt a törvénytervezetet” – fogalmaznak.
“Tiltakozásunk megfogalmazásakor tisztában vagyunk azzal, hogy a bányaprojekt beindításához sok helyben lakó, szociálisan hátrányos helyzetű embertársunk fűzött fokozott reménységet, ezért felszólítjuk Románia kormányát, hogy foganatosítson célirányos intézkedéseket a környék munkanélküliségének és más szociális problémáinak megoldására” – áll a dokumentumban.
Szabadság (Kolozsvár)

Tiltakoznak a verespataki bányaterv ellen a történelmi magyar egyházak
Az erdélyi magyar történelmi egyházak határozottan ellenzik a Roșia Montană Gold Corporation (RMGC) verespataki bányaprojektjét és Románia kormányának azt a törvénytervezetét, amely az alkotmány és a hatályos jogszabályok ellenében lehetővé tenné a bányaterv megvalósítását.
Az egyházak keddi közös állásfoglalásában kifejtik: álláspontjukat már tíz évvel korábban kifejezték és azt változatlanul fenntartják. „Természeti környezetünket Isten teremtette, épített és másfajta kulturális örökségünket a környéken élő mindenkori emberek hozták létre utódaik számára. Mindezen értékeket kötelességünk megvédeni bármilyen közvetlen rombolástól és évszázadokra kiható veszélyforrástól. Ráadásul templomaink, temetőink és más helybeli örökségeink egyházaink tulajdonát képezik, amelyekről nem kívánunk lemondani, ugyanakkor eredeti állaguk és helyszínük erőszakos megváltoztatását sem tudjuk elfogadni” – olvasható a dokumentumban.
Mint írják, Románia alkotmánya előírja az egészséges és természetes környezethez való jogot, valamint az állampolgárok és az intézmények kötelességét a környezet védelmét illetően. A magántulajdonhoz való jog sérthetetlenségét és a lakhely szabad megválasztásának lehetőségét szintén az alkotmány biztosítja. Mindezek mellett 2010-ben az Európai Parlament is egyértelműen állást foglalt a ciántechnológiás bányászat európai szintű tiltása érdekében – emlékeztetnek.
Az állásfoglalást a közvetkező egyházi méltóságok írták alá: Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke; Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke; Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke; Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke; Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke; Böcskei László, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspöke; Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus–Lutheránus Egyház püspöke.
A fentiek alapján az egyházak megdöbbenve vették tudomásul, hogy Románia kormánya a közelmúltban jóváhagyta és a parlament elé terjesztette a bányanyitást elősegítő törvény tervezetét. Az egyházak tiltakoznak a természetrombolás, a magántulajdon megsértése, a kulturális értékek rombolása ellen, ami a jogszerűtlen törvénytervezet elfogadásával és végrehajtásával bekövetkezne. Felszólítják a kormányt, hogy vonja vissza a kezdeményezését. Amennyiben erre nem kerül sor, akkor felkérik Románia parlamentjének tagjait, hogy a törvényről való szavazáskor utasítsák el a tervezetet.
Az egyházak álláspontja szerint tisztában vannak azzal, hogy a bányaprojekt beindításához sok helyben lakó, szociálisan hátrányos helyzetű embertársunk fűzött fokozott reménységet, ezért felszólítják Románia kormányát, hogy foganatosítson célirányos intézkedéseket a környék munkanélküliségének és más szociális problémáinak megoldására.
maszol.ro