Etnikai restitúció
Veszélyes játékot űz Victor Ponta miniszterelnök, amikor a visszaszolgáltatás ellen hangolja a közvéleményt, és az ügyészeket utasítja a visszaélések felderítésére.
Mert nyilvánvaló, hogy nem csak a rendellenességek felderítéséről van itt szó. Ponta általánosan megbélyegezte a visszaszolgáltatásokat, mint a rendszerváltozás utáni legnagyobb csalások elkövetésére alkalmas területet. A hangulatkeltés már tart egy jó ideje, hiszen tavaly novemberben a PSD parlamenti vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezte a visszaszolgáltatások kivizsgálására. Ponta akkori bejelentése szerint ez a vizsgálóbizottság, amelynek tevékenységéről azóta sem tudtunk meg sokat, főleg az erdélyi restitúciókat fogja górcső alá venni. Nem fér kétség hozzá, hogy teljesen fölösleges egy ilyen bizottság felállítása, hiszen a parlament nem rendelkezik megfelelő eszközökkel arra, hogy az esetleges csalásokra fényt derítsen. Az ilyen bejelentések sokkal inkább hangulatkeltés céljából születnek.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár),

Krajcáros vita
Az üzemanyag jövedéki adójáról az államelnök és a kormányfő által folytatott vita a megszokott mederben zajlik.
Mindkét fél részigazságokkal próbálja manipulálni a választókat azért, hogy politikai tőkét kovácsoljon. A mai román belpolitika erőviszonyait hűen tükrözi a Ponta–Băsescu vita, amely baloldal és jobboldal összeütközéseként értelmezendő. Egyértelmű, hogy az államfő a jobboldal egyedüli meghatározó politikusaként teljes erővel kampányol saját pártja, a Népi Mozgalom (PMP) számára, amely az államfő aktív kampányszereplésének köszönhetően máris igen jól áll a felmérésekben. A baloldalon Ponta látszik az egyedüli esélyes államelnökjelöltnek, és számára továbbra is a Băsescu-ellenesség kiaknázása marad a fő stratégia.
Borbély Tamás. Szabadság (Kolozsvár)

Nem okozott meglepetést az RMDSZ döntése, amely a szövetség nevében Kelemen Hunort jelölte a novemberi államelnök-választásra.
A döntés kézenfekvő volt, hiszen már hagyománya van annak, hogy az RMDSZ elnöke vállalja ezt a megbízatást annak ellenére, hogy magyar jelöltnek reális esély sosem mutatkozott a győzelemre. Éppen emiatt nehéz sikeresen és eredményesen levezetni az államelnök-jelölti kampányt, hiszen a magyar politikus tisztában van azzal, hogy ez egy kiváló kommunikációs felület, amelyen meg lehet jeleníteni a romániai magyarság álláspontját, lehet vitatkozni a kisebbségi jogokról úgy, hogy jó esély van a román közönség elérésére is. De ennyi, és nem több. Hogy ez kevés vagy sok, mindenki ítélje meg maga. Tény, hogy a többségi társadalom nem mutatott valami nagy nyitottságot a kollektív kisebbségi jogok iránt, és sokszor a már kivívott egyéni jogok alkalmazását is megakadályozza nacionalista indíttatásból. Ilyen körülmények között nem kis lehetőség ennek a kommunikációs felületnek a kihasználása, viszont nem lesz könnyű valóban lekötnie a közvélemény figyelmét egy eleve esélytelennek tartott jelöltnek.
BORBÉLY TAMÁS, Szabadság (Kolozsvár)

Antonescu alkonya és Johannis nimbusza
A liberális párt politikai értelemben kivégezte tegnap Crin Antonescut, aki két hónappal ezelőtt még teljhatalmú elnöke volt a PNL-nek.
Antonescunak az EP-választás utáni becsületbeli lemondása mögött vélhetően rejlett titkos számítás. Antonescu abban reménykedhetett, hogy a Johannisszal való „feladatmegosztással” nagyobb esélye lenne bevenni a Cotroceni-palotát, de a felmérések áthúzták számításait. Pártja megrémült a hihetetlennek tűnő hat százalékától, hiszen a liberálisok közül még Tăriceanu is jobb eredményt érne el, mint Antonescu az elnökválasztáson. Ez utóbbinak a mostani pontról szinte lehetetlen lesz visszatérnie a román belpolitika frontvonalába, hacsak Johannisról nem derül ki, hogy alkalmatlan a nagypolitikára, és nem alakul ki körülötte olyan váratlan válság- és vákuumhelyzet, ami mentőövet jelenthet Antonescunak. Nagy valószínűség szerint Johannis lesz a jobboldal közös államelnökjelöltje. Minden észérv emellett szól, nehéz ugyanis annyira meghamisítani egy közvélemény-kutatást, hogy egy befutónak vélt jelöltet öt százalékra taksáljanak. Ekkora tévedés ugyanis egy közvélemény-kutató intézet végét jelentené. A PNL megrendelésére készült felmérés ugyanis a demokrata párti Cătălin Predoiu támogatottságát ekkorára mérte. Ez annyira nem meglepő, hiszen szabad szemmel is látható, hogy a volt igazságügyi miniszter nem rendelkezik kellő karizmával ahhoz, hogy megnyerjen egy olyan küzdelmet, mint az elnökválasztás.
BORBÉLY TAMÁS, Szabadság (Kolozsvár)

Maffiák harca
Egyre jobban közeleg az államelnök-választási kampány, és sokasodnak azok a korrupciós vizsgálatok, amelyek a kampányban részt vevő politikusokat érintik.
Ez rendjén van, láttuk, hogy a Dan Voiculescu bezárása milyen zsigeri indulatokat ébresztett, miután emberek ezreit manipulálta a tíz évre elzárt politikus érdekeit védő hírhedt hírtelevízió. Csakhogy a manipuláció nem egyoldalú, hanem mindkét irányból tetten érhető. Az ügyészség szépen sorban a Szociáldemokrata Párt (PSD) valamennyi vezető politikusát kikezdte. Liviu Dragnea és Dan Şova, vagyis Victor Ponta két legközelebbi munkatársa került mostanában az ügyészség látókörébe, és nem kizárt, hogy hamarosan magát a miniszterelnököt is előszedik. Traian Băsescu államfő még el volt ragadtatva a májusi európai parlamenti választások előtt attól, hogy a korrupcióellenes ügyészség nem avatkozott bele a kampányba, és nem állt elő olyan, vezető politikusokat érintő, nagy médiaérdeklődésre számot tartó ügyekkel, amelyekkel megbolygathatták volna a kampányt. Az államelnök-választás tétje azonban jóval nagyobb, így kérdéses, hogy a vádhatóság meg tudja-e majd őrizni pártatlanságát ebben a kényes időszakban, amikor a vádhatóságra rendszerint minden irányból jelentős nyomás nehezedik.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)

Biztosváltás?
Kezdődik az új európai biztosok meghallgatása, és minden jel szerint Románia számára visszalépés következik, hiszen elég nehéz elképzelni, hogy a mezőgazdasági biztosi poszthoz hasonlóan rangos tisztségre adjon jelöltet Bukarest a következő mandátumban.
Dacian Cioloş mezőgazdasági biztos elsősorban Franciaország hatékony lobbijának köszönhetően tölthette be ezt a funkciót az elmúlt öt évben, ami óriási előrelépés volt Románia számára Leonard Orban többnyelvűségért felelős posztja után. A mezőgazdaság az Európai Unióban is fontos ágazat, amelyben hatalmas gazdasági érdekek találkoznak, így az agrárbiztosi poszt megszerzésére nagy a konkurencia.
BORBÉLY TAMÁS, Szabadság (Kolozsvár)

Új korszak
Klaus Johannis államelnök hivatalba iktatásával új korszak kezdődött.
A Traian Băsescu neve által fémjelzett tíz évet vizsgálva számos pozitívumot és negatívumot találhatunk a távozó elnök két mandátumában. Összevetve az egészet, Băsescu nem bizonyult súlytalan államfőnek. Olyan vezető volt, aki meghatározta az elmúlt tíz év politikáját Romániában. Az országot nagyvonalakban jó irányba vezette, a nagy stratégiai célok esetében következetesnek bizonyult, ugyanakkor túlságosan személyre szabottan próbálta újraszabni az államelnöki funkciót. Agresszivitásával és nyughatatlanságával sokszor saját magát szabotálta, és természetének ezekből a jellemzőiből fakadt a legtöbb kudarca, amit ő maga is elismert. Az egyik leglátványosabb a választási rendszer megreformálása, amely legalább akkora súlyú baklövésnek bizonyult, mint közlekedési miniszterként tett kijelentése, miszerint Romániának nincs szüksége autópályákra. Băsescunak kiváló politikai érzéke volt, de ez nem akadályozta meg abban, hogy nagy horderejű kérdésekben is ne tévedjen.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)

Paktumosdi
Nagy vívmányként harangozta be Klaus Johannis államelnök a védelmi kiadások biztosítása érdekében aláírt pártközi egyezményt.
Úgy mutatta be, mint valami előzmény nélküli csodaszert, holott tudjuk jól, hogy a paktumosdi nem most kezdődött. Az ötlet az államfő elődjétől, Traian Băsescutól ered, aki annak idején nem csak néhány mondatból álló egyezményt hozott tető alá, hanem alapos tanulmányt is készíttetett az oktatás és az egészségügy reformjáról tucatnyi szakember bevonásával. A munka eredményeként terjedelmes elemzésekkel gazdagodtunk, de a megfogalmazott javaslatok közül igen keveset ültettek gyakorlatba. Paktumból is volt már egy, az oktatásról szóló egyezményt 2008-ban írták alá a pártok. Ennek fő célja az volt, hogy a parlament és a kormány megadja az oktatásnak a GDP 6 százalékát, ami persze, azóta sem valósult meg.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)

Titkosszolgálati befolyás
Az elmúlt napokban megerősítést kaptunk arról, hogy a titkosszolgálatok aggasztóan nagy befolyásra tettek szert a hazai közéletben. Erre a tendenciára az a Traian Băsescu volt államelnök világított rá már tavaly, akinek két mandátuma alatt erősödött meg számottevően a titkosszolgálati befolyás. Băsescu egy tavalyi, nem sokkal a választások és mandátuma lejárta előtt adott nyilatkozatában aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a titkosszolgálatok túl nagy befolyásra tesznek szert.
Arra hívta fel a figyelmet, hogy az utóbbi tíz évben alapos reformon estek át a hírszerzési szervek, miközben a parlament részben a politikusok gyenge minősége és hozzá nem értése miatt egyre gyengébb ellenőrzést képes gyakorolni a „kék szeműek” fölött. Úgy vélte, hogy a titkosszolgálatok alaptermészetüknél fogva egyre nagyobb befolyásra próbálnak szert tenni. Mondhatjuk, ezek után cseppet sem meglepő, hogy a párizsi terrorcselekmények után George Maior volt SRI-főnök alkalmasnak látta a pillanatot, hogy még jobban kiterjessze a hírszerzők befolyását.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)

Van-e élet az autonómia után?
A Van-e élet az autonómia után? című interjúkötet kulcskérdése: milyen változásokat hozhat Székelyföld területi, valamint kulturális autonómiája a mindennapokra nézve.
A szerző, Borbély Tamás tizenegy szakembert – közgazdászt, szociológust, antropológust, történészt, politológust, színházi rendezőt – kérdez a romániai magyarság autonómiájáról. A megkérdezettek román és magyar, pártfüggetlen közéleti személyiségek: Juhász Jácint, Szilágyi N. Sándor, Bakk Miklós, Stefano Bottoni, Csutak István, Gabriel Andreescu, Salat Levente, Bocsárdi László, Smaranda Enache, Bárdi Nándor, Biró A. Zoltán.
A közéletben, de főként a választási kampányok idején gyakran felbukkanó – már-már varázsszóként működő – fogalom az autonómia, a társadalmi önszerveződés folyamata. A kötetben felszólalók – akik valamilyen formában érintettek a témában – saját szakterületük szemszögéből tárgyalják e politikai cél gazdasági életképességét, hatásait, veszélyeit.
Az izgalmas beszélgetésekből összeálló kötet célja tisztázni, alaposan körbejárni az autonómia fogalmát olyan szakvélemények által, melyek nem tartoznak semmilyen politikai retorikához. A megkérdezettek olyan kérdésekre keresik a választ, mint például a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó tervek megalapozottsága, a régió önfenntartása jövedelemadókból, hatalommegosztás a román közösséggel, az autonómia esélyei a gazdasági válságban vagy Székelyföld területi autonómiájának következménye a kultúrára nézve.
A rendszerváltás után az előző mintegy huszonhárom esztendőben romániai magyar értelmiségiek kezdeményezésére több autonómiatervezet is született Romániában, ezek közül nem egy feledésbe merült. Bár a politikusok gyakran hivatkoznak egy-egy külföldi autonómiamodellre, egyelőre még elég homályos, hogy az autonómia fogalma mögött milyen tartalom áll. Az interjúkban történelmi példákkal, autonómiatervek forrásaival is találkozunk.
A Koinónia Kiadó gondozásában megjelent, Van-e élet az autonómia után? című könyv megrendelhető a www.konyvter.ro internetes oldalon vagy a 0753 459 413-as telefonszámon.
Sajó Enikő
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Önszerveződés
Amint várható volt, elmaradt a nagy meglepetés az Erdélyi Magyar Néppártban (EMNP), mert ez a szervezet nem rendelkezik olyan emberállománnyal, amely szavatolhatná a radikális megújulását.
Ugyanakkor Szilágyi Zsoltnál jobb elnökjelöltet nem találhattak a polgáriak, sokan azt sem értették, hogy miért nem ő került a párt élére már megalapításkor, hiszen több karizmával rendelkezik, mint a leköszönt Toró T. Tibor. Ez volt a legésszerűbb választás a körülményekhez képest, a gyenge pontja viszont az, hogy Szilágyi Zsolt régóta politizál, ő is RMDSZ-es politikusként kezdte és folytatta le politikai tevékenységének jelentős részét. Így nem lehet fiatal farkasként tekinteni rá, aki ifjonti lendülettel, a befutni akaró elszántságával képes tényezővé tenni a romániai magyar politikai élet pereméről elmozdulni képtelen EMNP-t. Meg kell adni neki a lehetőséget, de olyan körülmények között, ahogy az RMDSZ rendezte viszonyát a Fidesz-szel, nehéz elképzelni, hogy az EMNP meglepetést okozhat a 2016-os önkormányzati és parlamenti választásokon.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)

Mi lenne, ha…?
A kérdést milliószor föltesszük. Hangosan és gyakran önmagunkban is. A pontok helyére életbevágóan fontos és tréfásan könnyed, halálosan komoly és játékos dolgok egyaránt kerülhetnek. Fikció éppúgy születhet belőle, mint tényfeltárás. De a kérdőjel feloldása mindenképpen bizonytalan és többirányú. Akkor is, ha a kérdésfelvetés például így alakul: Mi lenne, ha Romániában megoldódna a magyarság autonómiaóhaja? Vajon ez már a sci-fi területére terel? Hagyjuk a cinizmust, szerzőt akarunk köszönteni. Borbély Tamást, akinek a Van-e élet az autonómia után? című tetszetős kinézésű első könyve pár hónapja jelent meg, a 20. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron is bemutatták. Nem szépirodalom. Interjúkötet. Divatosabban: beszélgetőkönyv. Bár szó szerint ez nem fedi a valóságot, nem a "ketten ülnek, beszélgetnek" helyzet vált itt valóra, hogy oldott hangú eszmecseréket teremtsen a kiadvány számára. A téma komolysága arra késztette a kérdezetteket, hogy írásban fogalmazzák meg mondandójukat. Ezzel a szerző kénytelen-kelletlen el is tért az eredeti szándékától, le kellett mondania a kezdeti elképzelésről, miszerint "olvasmányos kötetet adnának az olvasó kezébe". A módszer megváltozásával a könyv mit se veszített értékéből és fontosságából, de leszűkült a potenciális közönsége, valószínűleg inkább az értelmiségi elit forgatja, és kevésbé az átlagolvasó. Az élő beszéd varázsától, spontaneitásától is megfosztatott az interjúgyűjtemény, és az sem adatik meg a kérdezőnek, hogy szemtől szemben, esetleg ellentmondva, váratlanul közbekérdezve keltsen feszültséget, ami izgalmasabbá tehetné a téma kibontását. De a veszteségért kárpótolhatja az, hogy a tizenegy interjúalany, jeles szakember nem bocsátkozik hazardírozó rögtönzésekbe, hanem mélyen, alaposan átgondolva, a maga sajátos szemszögeit érvényesítve adja meg a válaszait. Annál is inkább, mivel a kérdező is hasonló komolysággal viszonyul témájához, jól dokumentált, naprakész információkkal rendelkezik, szóval amint a dialógusokban bizonyítja, otthonosan mozog politikában, közéletben, gazdaságban, az autonómiával érintkező minden területen. Nyilván természetesnek is tekinthetnők ezt, de a mai felületes, sekélyes, botrányhajhászó médiában feltétlenül hangsúlyozandó.
Azt is mondhatnók, Borbély Tamás jó iskolát járt ki, nem véletlenül ível felfelé több mint egy évtizedes újságírói pályája. A kolozsvári Szabadságnál megjelenő publicisztikáival is méltán szerzett elismerést, a gyakran anonim jellege miatt hálátlan, de annál gazdagabb tapasztalatot nyújtó hírügynökségi újságírás is hathatósan gyarapíthatja tudását, fejlesztheti tehetségét, amelyet a mostanihoz hasonló újabb kötetek megírásában tovább kamatoztathat. A könyvben gondolataikat kifejtő politológusok, emberjogi aktivisták, társadalomkutatók, történészek, más szakértők – sorrendben Juhász Jácint, Szilágyi N. Sándor, Bakk Miklós, Stefano Bottoni, Csutak István, Gabriel Andreescu, Salat Levente, Bocsárdi László, Smaranda Enache, Bárdi Nándor és Biró A. Zoltán – az autónómia körüli köznapi csatazajban, a gyakorta semmitmondó politikai közbeszédben, a devalválódó, demagóg nyilatkozatözönben hitelesen, szakszerűen hallatják a szavukat. Jó lett volna persze több román szaktekintélyt is szóra bírni, meggyőzőerőben nőtt volna általa a könyv. Legközelebb talán ebben is kitartóbb, rámenősebb lesz a szerző. És érdemes lenne gondolkozni azon is, hogy hasznos volna a román olvasóközönséghez is eljuttatni a szöveget.
N.M.K.
Borbély Tamás: Van-e élet az autonómia után? Koinónia Kiadó, 2014, Kolozsvár
Népújság (Marosvásárhely)

Autonómia sokrétű megközelítésben
Elismert szakemberek szemszögéből boncolgatja az autonómia kérdéskörét Borbély Tamás újságírónak, lapunk munkatársának a Koinónia Kiadó gondozásában megjelent Van-e élet az autonómia után? című interjúkötete, amelyet tegnap este mutattak be a kolozsvári Koffer Kávéházban.
Benkő Levente újságíró a kötet ötletének megszületéséről, kiadásának nehézségeiről, magáról a munkafolyamatról, és a közben letisztázódott autonómia-szemléletéről kérdezte a szerzőt. – A tizenegy interjúból álló kötet sokkal inkább építő szempontokat fogalmaz meg, kérdéseket vet fel. Kiegyensúlyozottnak érzem olyan értelemben, hogy kritikákat, kételyeket összegez, de közben kiáll amellett is, hogy az önrendelkezés hasznos közigazgatási forma lehet egy kisebbség integrálódása szempontjából – hangsúlyozta a szerző. Hozzátette: az a benyomás erősödött meg benne, hogy a civil szféra sokat tud tenni az autonómia néhány elemének érvényesítéséért.
(dézsi)
Szabadság (Kolozsvár)

Az autonómiát a székelyek nem is akarják”
Van-e élet az autonómia után? címmel jelent meg az a 11 román és magyar szakembert megszólaltató interjúkötet, amelyet a hétvégén mutattak be Kolozsváron, a Koffer könyvesboltban. A közel másfél órás beszélgetésen Benkő Levente újságíró faggatta a szerzőt, Borbély Tamást, az MTI és a Szabadság napilap munkatársát, és az egyik interjúalanyt, Szilágyi N. Sándor nyelvészt. Benkő Levente azzal nyitotta a beszélgetést, hogy a 2014-ben, a Koinónia gondozásában megjelent kötet két év késéssel látott napvilágot, az interjúk 2012-ben készültek el. Akkor a Communitas Alapítvány nem támogatta a könyv megjelenését, tavaly viszont ismét elővették, és az alapítvány valamint a Nemzeti Kulturális Alap (AFNC) finanszírozásával sikerült kiadatni. Mivel a szerző, Borbély Tamás fontosnak tartotta, hogy az interjúalanyok reflektáljanak a kimaradt két év aktuálpolitikai eseményeire (ukrán válság, az RMDSZ autonómiatervezete), a megszólaltatott szakember kiegészíthették mondanivalójukat. Többen éltek is a lehetőséggel.
kötetben megszólított szakemberek: Juhász Jácint közgazdász, Szilágyi N. Sándor nyelvész, Bakk Miklós politológus, Stefano Bottoni történész, Csutak István fejlesztéspolitikai szakértő, Gabriel Andreescu emberjogi aktivista, Salat Levente politológus, Bocsárdi László rendező, Smarande Enache emberjogi aktivista, Bárdi Nándor történész, Biró A. Zoltán társadalomkutató.
Politikusok nem szólalnak meg a kötetben
Borbély Tamás elmondta, a cél az volt, hogy a könyvben ne politikusok osszák meg gondolataikat az autonómiáról, hanem olyan, az autonómiát érintő területeken jártas szakembereket, akik más megvilágításba helyezhetik a kérdést.
"Amit nagyon sajnálok, hogy nem sikerült például még több közgazdászt és román interjúalanyt megszólaltatni, ez utóbbiakkal kapcsolatban egyfajta visszautasítást is tapasztaltam. A magyar szakemberek körében is elég nagy az autonómiával szembeni szkepszis, voltak olyan interjúalanyok, akiket elég nehezen lehetett rávenni, hogy vágjunk neki egy ilyen beszélgetésnek. A román interjúalanyok, Gabriel Andreescu és Smaranda Enache készségesen vállalták első perctől. Akit még meg szerettem volna szólaltatni, az Cristian Pârvulescu és Marius Oprea" - magyarázta Borbély.
Hozzátette, aki kézbe veszi a kötetet, ne számítson arra, hogy most megtalálja a választ arra, hogyan működik pontosan az autonómia, kizárólag milyen feltételek között lehet megvalósítani, hiszen nem is ez volt a cél. Az interjúkban szempontok, kérdések fogalmazódnak meg. Például hogy milyen változásokra kellene odafigyelni, hogy lehetőség legyen az autonómia megvalósítására, egyáltalán lehetséges-e a jelenlegi körülmények között.
"Ebben a kötetlen van hideg is, meleg is. Benne vannak azok a kritikák, kételyek is, amelyek általában elhangzanak az autonómiával kapcsolatban, hogy van-e életképessége, van-e rá szükség, és elhangzanak olyan vélemények is, amelyek alátámasztják, hogy igenis szükség van rá, hogy ez egy hasznos közigazgatási forma, amely segíthet egy kisebbség integrálódásában. A kötetben bizony vannak nagyon népszerűtlen gondolatok is, amelyek talán néhány székelyföldinek nem esnek jól, de mindenképp segít abban, hogy egy reálisabb képünk legyen önmagunkról és az autonómiáról" - fejtegette a szerző.
"A székelyeknek nem is kell autonómia"
Hogy milyen "népszerűtlen" gondolatokról is van szó, abból Szilágyi N. Sándor nyelvész adott ízelítőt. Benkő Levente az egyetemi tanárnak szánt kérdését azzal vezette fel, hogy a kötetben többen elmondják, az autonómia politikai csatározások eszközévé vált.
"Szilágyi N. Sándor igen helyesen teszi fel a kérdést, hogy vajon kell-e autonómia Székelyföldnek, szélesebb értelemben a romániai magyarságnak, amikor a közigazgatásban nem hajlandó használni saját anyanyelvét. Egyáltalán nem ismerjük például a közigazgatási, pénzügyi terminológiát. Vagy gondolok azokra a Székelyföldön is elterjedt kifejezésekre, mint az interszekció, a proces verbal, a buletin, amelyeket a hétköznapi nyelvben az útkereszteződés, a jegyzőkönyv és a személyi igazolvány helyett használnak. Változott a tanár úr autonómiára vonatkozó véleménye 2012 óta?" - kérdezte az újságíró.
"Azóta semmi az égvilágon nem történt, ami miatt változott volna a véleményem. Persze, most lehet azt mondani, dehát hogyne történt volna, megjelent az RMDSZ autonómiatervezete, és ez már valami. Senki nem gondolja komolyan, hogy azt a parlament valamikor is el fogja fogadni, mert az nem erről szól" - válaszolt az egyetemi tanár. Figyelmeztette a hallgatóságot és az olvasókat, hogy "elég csúnya dolgokat" írt le a kötetben, és aki "kímélni akarja lelke nyugalmát", annak nem biztos, hogy az ő írásával kellene kezdenie az olvasást.
"Ha a helyi emberek tényleg annyira fontosnak tartanák az autonómiát, nagyon sok minden megvalósult volna azóta belőle. Kolozsváron tele vagyunk székelyföldi borvízzel, tejtermékekkel, de ezek címkéjén egy magyar szó nincs. Legalább azt el lehetett volna érni, hogy odaírják, bibarcfalvi ásványvíz, ezt semmilyen törvény nem tiltja" - fejtegette Szilágyi N.
Az egyetemi tanár a könyvbemutatón be is mutatott egy termékcímkét mint jó példát. A címkén a sepsiszentgyörgyi diószegi pékség magyarul is feltüntette a tepertős pogácsát. Egy másik példával élve a nyelvész elmondta, Kolozsváron már találkozott olyan magyarul is kiírt őrölt szerecsendióval, amit Argeș megyében csomagoltak. "Mert Argeș megyében tudják, hogy itt magyarok is vannak, és hátha akadnak közöttük olyanok, akik nem ismerik a román megfelelőjét. A Hajnal negyedi magyar melós elmegy a boltba, és hazaviszi a biborțeni ásványvizet, mert nem tudja, hogy az bibarcfalvi. Honnan tudná?" - fejtegette.
Politikai diskurzus kontra autonómia?
"Székelyföldi autonómia esetleg csak akkor lesz, ha a román parlament a székelyek megkérdezése és akarata ellenére elrendeli. De ne gondoljuk, hogy akkor minden megoldódna, mert a politikusok rögtön elmondanák, hogy ez csak olyan nesze semmi, fogd meg jól. Ha az RMDSZ tervezetét a parlament feltéve, de nem megengedve elfogadná, nehogy azt higgyük, hogy valaki megnyugodna, dehogy, az első dolog az lenne, hogy az RMDSZ elárulta a székely autonómiát, mert elfogadtatott egy olyant, ami nem az. Hogy mi lenne, senki sem tudja, de ez nem az" - válaszolt arra a kérdésre, hogy mi a véleménye az autonómiáról szóló politikai diskurzusról.
Elmondta, szerinte rengeteg bajt okozhat a politikai csatározásokra szolgáló autonómiázás. "Ha egyszer kialakul az, hogy az igazi megoldás az autonómia, beállhat egy olyan hozzáállás, miszerint amíg nem lesz autonómia, nem csinálunk semmit, mert várjunk az autonómiát" - figyelmeztetett Szilágyi N.
Hozzátette, ha az autonómiát tényleges, igazi problémák megoldására találták volna ki, minimum elkészült volna az a hatástanulmány, amely azt méri fel, milyen következményei lennének az önrendelkezésnek. Például az sem világos, hogy jár-e különadóval ez a közigazgatási forma, egyáltalán vannak-e olyan problémák, amelyet a jelenlegi eszközökkel, azok hatékonyabbá tételével ne lehetne orvosolni.
Szilágyi N. szerint az autonómiát csupán "csodafegyvernek találták ki más magyarokkal szemben, és azóta is ezt a célt szolgálja".
Az egyetemi tanár 1994-ben fogalmazott meg egy törvényjavaslatot Törvény a nemzeti identitással kapcsolatos jogokról és a nemzeti közösségek méltányos és harmonikus együttéléséről címmel. A tervezetre a kötetben többen is utalnak. Egyik érdekessége, hogy bár egyszer sem hangzik el benne az autonómia szó, mégis közösségek önrendelkezéséről szól (nyolc százalékos úgynevezett kisebbségi aránnyal operál).
Nem "kisebbségi törvény", például nem az áll benne, hogy a kisebbségeknek joguk van az anyanyelvük használatához, hanem teljesen más logika mentén képzeli el a nyelvi, etnika és kulturális identitásmegőrzést. A tervezet abból indul ki, ha minden állampolgár egyenlő, akkor minden állampolgárnak joga van az anyanyelve használatához, ilyen értelemben tehát a kisebbségek jogai nem értelmezhetők különjogokként. A tervezetet egyetlen politikai párt sem karolta fel.
A tervezet szövege a Korunkban jelent meg 1994-ben, a folyóirat akkori számai nem érhetők el digitális formában.
Az Igazi Csíki Sör
Benkő Levente újságíró Szilágyi N. Sándor hozzászólása után a diószegi jó példát az Igazi Csíki Sörrel egészítette ki. Borbély Tamás elmondta, az egyetemi tanárral készített interjúban pozitív dolgok is elhangzanak, például az Igen, tessék! mozgalom, amely a nyelvész szerint követendő kezdeményezés. "Bennem is az a benyomás erősödött meg, hogy a civil szféra sokat tud tenni az autonómia bizonyos elemeinek megvalósulása érdekében" - tette hozzá a szerző.
Annyit még megjegyzett, hogy úgy látja: az autonómiának politikai eszközként történő felhasználása egyre inkább kifullad, így talán elkezdődhet egy reálisabb megközelítésmódja ennek a közigazgatási formának.
A közönség kérdésére reagálva elmondta, több érdekes megközelítést is ki lehetne emelni a kötetből, többek között például Juhász Jácint közgazdászét. A szakember kimutatása szerint a székelyföldi megyék nem szegényebbek az országos átlagnál, a középmezőnyben helyezkednek el. Ám téves az az elképzelés, hogy a mezőgazdaságra, az élelmiszeriparra és a turizmusra középtávon építeni lehetne a régió jövőjét. A központi régió, ahol Székelyföld is található, a turizmus a termelés 2, a mezőgazdaság esetében 7, az élelmiszeripar esetében pedig 3,5 százalékát jelenti. Ezek összesen 12,5 százalékot tesznek ki a bruttó hazai össztermékből.
A közgazdász szerint Székelyföldnek fel kellene készülnie egy nagyon agresszív és jól előkészített uniós pénzlehívási stratégiára, hiszen például a Magyarországról érkező támogatások a Székelyföldön lehívott uniós pénzek 5 százalékát sem érik el. Meglátása szerint a régióban például az ásványvíz és az erdő az értékes erőforrás.
Oborocea Mónika
maszol.ro

Szembenézés
Pont negyed évszázaddal ezelőtt vesztette el fél szemét fizikai agresszió áldozataként Marosvásárhelyen Sütő András író.
Március 20-án szerzett tudomást a magyarság erről a szörnyű barbár cselekedetről, amit egy nappal korábban félrevezetett Görgény-völgyi román parasztok hajtottak végre máig tisztázatlan körülmények között. Akkor zajlottak ugyanis a marosvásárhelyi fekete március tragikus eseményei, amelyek végképp kijózanították a magyarságot. A közösségnek le kellett számolnia azzal az illúzióval, hogy Románia demokratizálódása gyorsan végbemegy.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)

A kifosztott „bűnözők”
Az elmúlt hetekben egyre erőteljesebben nyilvánul meg a visszaszolgáltatási folyamat lejáratása.
Az országos restitúciós hatóságnál végzett ügyészségi vizsgálatok több olyan visszaélésre derítettek fényt, amelyek révén lényegében a restitúciós folyamat egészének jogossága kérdőjeleződik meg a közvélemény szemében. Különben sem kell komolyabb erőfeszítést tenni a kommunizmus idején elkobzott egyházi, magyar nemesi és egyéb ingatlanok visszaszolgáltatásának ördögi színekben való feltüntetése érdekében, mert főleg Erdélyben ez a kérdés mélyen etnicizált.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)

Élet autonómia után is van
A könyvpiaci felmérések adatai szerint a ’89-es események után figyelemre méltóan sok kiadó jelentkezett. Könyvvásárok, könyvkiadási támogatások lehetővé tették a magyar nyelvű könyvkiadások felfutását is, melynek csak örvendeni lehet.
A sajtó világában nagyon jó hírnévvel rendelkező fiatal szerző, Borbély Tamás „Van- e élet az autonómia után” című könyve jelent meg, melyet Kolozsváron is bemutattak a Koffer kávézóban, igen rangos közönségnek.
Könyvbemutató A moderátor szerepét Benkő Levente újságíró, történész dicséretesen töltötte be. A könyv megírásának az ötletéről, az interjúalanyok kiválasztásának szempontjairól, illetve a kiadás utóéletéről érdeklődött.
Amint a szerző elmondta, Zágoni Balázsnak, a Koinónia Kiadó igazgatójának felkérése volt, hogy készítsen interjúkat az autonómia témával kapcsolatban. Borbély szakembereket kérdezett meg, és nem politikusokat. Az interjúalanyok listája esetlegesen alakult. Egy ilyen kötetben nem lehet mindent belesűríteni. Az interjúalanyok kiválasztása a szakterület függvényében történt. Legyen közgazdász, politológus, emberjogi aktivista, történész, regionális politika szakértője, művész, tehát olyanok, akik részt vettek a különböző autonómia tervek kidolgozásában. Az interjúkérdésekre személyesen vagy írásban válaszoltak. Ez utóbbiak voltak zömében, amely bizonyos mértékben a könyv olvasmányosságának a rovására is ment. Volt mély interjú is. Az összegyűjtött anyag szerkesztése során, kiegészítéseket is eszközöltek, melyek a Függelékben olvashatók. A szóbeli interjúk esetében közvetlenül volt kiegészítés.
Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az interjúk egy része 2012-ben készült. A könyv anyagi okok miatt 2014-ben jelent meg. Ezért szükséges a kiegészítés. Így a szerzők reflektálhattak az aktuális politikai témákra. Időközben megjelent az RMDSZ autonómia terve. A világpolitikában is különböző események történtek, például kirobbant az ukrán válság. A könyv olvasása alapján sok mindent megtudhat az olvasó az autonómiával kapcsolatban. Azonban, amint kiderült, nem találja meg a választ arra, hogyan is működik nálunk fele az autonómia. Amint Borbély Tamás megjegyezte: Ezt a politikusok mondják meg. Érdekes megállapítás, mely szerint az interjúkban benne van a kétely. Kérdés: Van-e életképessége? Ugyanakkor egyértelműen elhangzik: „Szükség van autonómiára!” Szerintem a könyv érdeme, hogy bizonyos támpontokat nyújt a politikusoknak. Segít abban, hogy reális önképünk legyen. Egy sajátos álláspontot fogalmazott meg dr. Szilágyi N. Sándor professzor: „akkor lesz autonómia, ha a román parlament elrendeli, hogy csináljunk autonómiát.” Senki sem tudja mi az. Nagy tévedésnek tartja, ha el hisszük, hogy autonómiával valamilyen problémát megoldunk. Arra kérdésre, hogy Borbély Tamás milyen visszajelzéseket kapott a könyvvel kapcsolatban, megjegyezte: „sem jó, sem rossz visszajelzést nem kapott.”
(Itt megjegyezném egy kötetről elfogadható visszajelzést csak abban az esetben, lehet kapni, ha a kötetet valaki elolvassa, és az olvasottak alapján írásban, vagy szóban véleményt mond.) Viszont, ha a civil szféra észreveszi az autonómia elemeket, sok mindent tehet. Tehát felméri a problémát, és ugyanakkor keres megoldásokat.
Maga a cím elég blikkfangos, ami feltételez egy bizonyos fantáziajátékot. Mi lenne, ha lenne autonómia, és az az autonómia, milyen lenne?
Borbély Tamás tudása árnyalódott, az autonómia kérdésével kapcsolatban. Megjegyezte, lehet, hogy van bizonyos disszonancia a cím és az interjúalanyok szövege között. A könyvről
Borbély Tamás az Előszóban írja: „Újságíróként sokszor leírtam az autonómia szót, főleg politikusok nyilatkozatait ismertetve. Talán túl sokszor anélkül, hogy alaposabban bele gondoltam volna, mit is jelent.”
„A könyv célja nem az, hogy örök igazságokat és szentenciákat fogalmazzon meg, sokkal inkább fantáziajátékra hasonlít, amely során kérdések vetődnek fel, szempontok fogalmazódnak meg, amelynek figyelembe vétele elengedhetetlenül szükséges az autonómiáért folytatott politikai és társadalmi érdekérvényesítő munkában.”
A könyv hátsó lapján olvashatók, melyek azok a főbb kérdések, amelyekre a könyvben reflektálnak. Ilyen például „Mi lesz Marosvásárhellyel? Összeegyeztethető- e a kettős állampolgárság az autonómia elképzeléssel? Javítja vagy rontja az autonómia esélyeit a gazdasági válság? Milyen sors vár a Székelyföldön kívül élő magyarokra? Alkalmazzák- e nálunk a katalán, skót vagy a dél- tiroli modellt?” A kötetben az autonómia kérdésére válaszol: Juhász Jácint, Szilágyi N. Sándor, Bakk Miklós, Stefano Bottoni, Bocsárdi László, Csutak István, Gabriel Andreescu, Salat Levente, Smaranda Enache, Bárdi Nándor, Bíró A. Zoltán.
Érdekes Bocsárdi Lászlónak, mint színházrendezőnek a megfogalmazása: „Az autonómia összefügg az alkotás szabadságával. Olyan függetlenség, ami azt jelenti, hogy az alkotási folyamatban nincsenek előre gyártott, kívülről átvett sémák, amelyek alapján, meghozzuk a döntéseket.” Bárdi Nándor szerint „A nemzetközi közvéleményben azonban ténykérdés, hogy a kettős állampolgárság és a területi autonómia nem erősíti egymást.”
Smaranda Eneche megfogalmazásában: „A gazdasági válságnak két azonnali hatása van. Egyrészt a központosító intézkedéseket ösztönzi… Másrészt a pénzügyek rossz kezelése és az államadósságok növekedése nyomán a fejlett régiókban felerősödnek az elszakadási tendenciák.” Szilágy N. Sándor szerint „…Székelyföldön a magyar nyelvhasználat lehetőségével sokszor olyankor sem élnek, mikor az tényleg nem kerülne semmibe, csak eszébe kellene jutnia valakinek.” Nagyon merész és magabiztos újságíró kell, legyen az, aki beszélgető-könyv formájában, még akkor is, ha azt a neves Koinónia könyvkiadó adja ki, vállalkozik ilyen kihívásra. Rendkívül olvasmányos az interjúkötet, melyben a különböző nézőpontok bemutatása izgalmas párbeszédet eredményez. Egyetérthetünk Fosztó László antropológussal, akinek gondolatait olvashatjuk a könyv hátsó oldalán: „Az autonómiáról folyó erdélyi magyar közbeszédet politikai szereplők versengő monológjai dominálják, holott lehetséges az elemző és közérthető párbeszéd a témáról- bizonyíték rá ez a kötet. Egy beszélgető- könyv, amelyben magyar és román értelmiségiek közvetlen formában osztják meg gondolataikat, visszaadva az olvasó reményét az értelmes beszéd létében, túl az „autonómiázáson”.” Maga a könyv nagyon lebilincselő, nagy érdeme a különböző nézőpontok bemutatása, a kérdések felvetése. Az autonómiát másként elemzi, mint eddig.
Érdemes és tanulságos elolvasni a könyvet.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro

Kongresszus előtt
Újabb kongresszusra készül az RMDSZ. Személyi kérdésekben meglepetésre nem lehet számítani, mivel Kelemen Hunor az egyedüli jelölt, így borítékolható a jelenlegi elnök újraválasztása.
Ugyanúgy, ahogy az Erdélyi Magyar Néppártban (EMNP) sem volt kérdéses, hogy ki lesz az elnök, az RMDSZ-ben sem a személyi kérdések a meghatározóak most. Ez a jelölthiány annak a nagy passzivitásnak is a jele, amely a romániai magyar politikai érdekvédelmet és társadalmat jellemzi. A romániai magyar társadalomépítési projekt válaszúthoz érkezett. Az etnikai politizálás és a saját intézményépítés lendülete lankadni látszik. A folyamatos, de az elmúlt négy évben újabb nagy lendületet vett kivándorlás súlyos érvágás egy kisebbségi közösségnek, hiszen aktív, munkaképes, értelmes emberek ezreit veszítjük el így. A romániai magyar politikumnak figyelembe kell vennie ezt a valóságot, és a stratégiákat elsősorban erre a valóságra kell szabnia.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)

Áfajátszmák
Merész lépésre szánta el magát a kormány, amennyiben Victor Ponta valóban komolyan gondolja az áfa öt százalékpontos csökkentését. A miniszterelnök Törökországból közölte, hogy a kormánykoalíció nem 20 százalékra, hanem 19 százalékra csökkenti az áfát. Ponta az 1,8 milliárd lejt érő egy százalékpont mellett ajánlatát azzal is megfejelte, hogy kilátásba helyezte, már január 1-je előtt hatályba léphet a 2010-es megszorítások előtti áfakulcs. Eugen Teodorovici pénzügyminiszter tegnap árnyalta a képet, és pontosította, hogy az időpont előrehozásának kivitelezhetőségét még elemzik, de több mint 50 százalék esély van arra, hogy már január 1-je előtt örüljön az üzleti szféra a csökkentésnek.
Ponta magatartása többféleképpen is értelmezhető. Az egyik lehetséges forgatókönyv az, hogy a kormányfő csak blöfföl, és tesztelni akarja a Nemzetközi Valutaalap reakcióját, amely köztudottan ellenzi az áfacsökkentést. A külföldi hitelezők szerint ugyanis a bevételek kormány által előrevetített mértékű kedvező alakulása nem reális, és hosszú távon felborul a jelenlegi makrogazdasági egyensúly, az államháztartási hiány pedig meghaladja a kormány által vállalt szintet.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)

Közösségi teszt
Olvasom, hogy a Kolozsvári Magyar Napok szervezői az idén a város lakosságára bízzák az idei rendezvénysorozat népszerűsítését azáltal, hogy a plakátok szabadon elvihetők, és mindenki kifüggesztheti háza kapujára vagy egyéb alkalmas helyre.
Az elképzelés érdekes és egyben hasznos, mert megteremti a ma oly divatos interaktivitás lehetőségét. A szervezők számára és nemcsak, értékes felmérés készül arról, hogy a kolozsvári magyarok mennyire érzik magukénak azt a fesztivált, amely az elmúlt hat évben az első számú erdélyi magyar seregszemlévé nőtte ki magát. Sikere annyira átütő volt, hogy létjogosultságát nem kérdőjelezhette meg egyetlen józan román ember sem, különben a nevetségessé válást kockáztatta volna.
Ma már így lenne szabad eseményeket szervezni, hiszen az internet és a televíziós túlkínálat mellett csak nagyon színvonalas programokkal lehet kicsalogatni az embereket a virtuális világból vagy éppen a házak szűk falai közül. A szervezők idei rendhagyó plakátolási kezdeményezése is ilyen kicsalogatási teszt lesz. Mert ha a kolozsvári magyarok valóban magukénak érzik a fesztivált, akkor a plakátoknak nagyon hamar el kellene fogyniuk.
Borbély Tamás
Szabadság (Kolozsvár)

Parlamenti bérlicit
Miután a parlament újra bevezette a különleges nyugdíjakat a katonák, a diplomaták, a törvényhozók, a parlamentben dolgozó kisegítő személyzet esetében, a kormány pedig megemelte 48 magas rangú tisztségviselő fizetését, most újból a honatyák számára készül újabb béremelés.
A törvényhozók a saját jövedelmüket szeretnék növelni egy törvénytervezet szerint, mégpedig 9 ezer lejre a jelenlegi 5 ezer lej helyett. Régi vita, hogy mi számít soknak és mi kevésnek. Bizonyos szemszögből az 5 ezer lej sovány fizetés egy képviselőnek vagy szenátornak. Mindenképpen kevés, ha a nyugati országok törvényhozóinak, vagy az európai parlamenti képviselők több ezer eurós bérét vesszük alapul. Ha a hazai életszínvonalat és átlagbéreket vizsgáljuk meg, akkor már tisztességes megélhetést biztosítónak lehet nevezni az 5 ezer lejt. Az megint más vita, hogy a képviselőket kiemelten érdemes lenne-e fizetni, hogy valóban minőségi munkát végző személyek kerüljenek ebbe a tisztségbe, mert ilyen bérek mellett egy versenyszférában dolgozó jogászt vagy közgazdászt nehéz meggyőzni, vállaljon képviselői vagy szenátori mandátumot. Nem beszélve arról, hogy a törvényhozói tisztség igen kevés egyéb tevékenységgel fér össze, így törvényesen nagyon kevesen tudják kiegészíteni jövedelmüket.
A vitát azonban teljesen zsákutcába viszi az olyan érvelés, amelyet Ionel Agrigoroaei UNPR-s szenátor hangoztatott a napokban. A honatyával vélhetően számos kollégája egyetért, hiszen ez a típusú indoklás már sokszor felbukkant honatyáknál, amikor a béremelésük jött szóba. Így nem egyedi esetről, hanem már-már mentalitásról beszélhetünk. A szenátor kijelentette, hogy azért tartja indokoltnak a 9 ezer lejes jövedelmet, mert a honatyáknak saját országukat kell képviselniük, gyakrabban kell ruhát cserélniük, mint egy átlagember, és hát sokba kerül, ha jól öltözöttek akarnak lenni. Gyorsan hozzáteszem, hogy nem is szeretném, hogy egyetlen képviselő vagy szenátor szakadt ruhában utazzon külföldi delegációba, és így tegye nevetségessé hazáját, de jól tudjuk, hogy valójában nem erről van szó, és ez átlátszó, gyenge érv.
Borbély Tamás
Szabadság (Kolozsvár)

Otthonosságérzet
A Kolozsvári Magyar Napok mintájára Belső-Erdélyben és Partiumban elterjedt magyar kulturális napokon évről évre aktuális témaként merül fel a magyar–román együttélés, hiszen ezek a rendezvények azt a nemes célt tűzték ki, hogy szélesebb körben megismertessék a többségi lakossággal a magyar kulturális örökség széles spektrumát. Ilyenkor az együttélés, a találkozás, a közös cselekvés és tervezés szükségességét a valóság hozza felszínre.
A magyar napokon világtalálkozókat is szerveznek, ugyanis a világ minden részéről sokan hazajönnek, és Erdélyben töltik szabadságukat. Itthon maradottak találkoznak az elvándoroltakkal. Sokan azzal az érzéssel szembesülnek, hogy mintha már idegen helyre tértek volna vissza, mert Kolozsvár sokat fejlődött, változott, és már nem hasonlít egykori önmagához. A hazatértek keresik az egykori otthont, az itthon maradottak pedig időnként ők maguk sem lelik az itthon-érzetet, amit ma is megzavarhat a nem éppen harmonikus interetnikus együttélés megannyi formája.
Az otthonosságérzés hiányának egyik oka lehet a többségiekkel való nehézkes kommunikáció. Jó az, ha egy népnek – legyen az nemzeti kisebbség is – megvan a maga közösségi magánszférája, de a kereteket nem szabad túl szorosra zárni, mert a mai fiatalok számára már túl szűkké és otthontalanná válhat a nemzetiségi tér. A kommunikációs deficitnek nyelvi akadályai vannak sokszor, és erre a kérdésre az eddiginél jóval hangsúlyosabban oda kellene figyelnie az erdélyi magyar elitnek, mert Székelyföld lépett elő a fő elitrekrutációs térséggé, és ez hangsúlyosan érvényes Kolozsvárra vagy Marosvásárhelyre.
Borbély Tamás
Szabadság (Kolozsvár)

1989 értelmezése
Lassan puszta, történelmi adat marad az 1989-es romániai forradalom.
Egy szám lesz a sok közül a történelemkönyvekben, és egyre kevésbé kelti fel a diákok érdeklődését. Ez részben természetes folyamat, de annak számlájára is írható a fiatalok érdektelensége a 26 évvel ezelőtti eseményekkel kapcsolatban, hogy a hatóságok mai napig nem tisztázták megnyugtatóan, mi történt azokon a zűrzavaros decemberi napokon. Ma sincs egyértelmű válaszunk, hogy kik tehetők felelőssé mintegy ezer ember haláláért. Értelmetlennek tűnhet a véráldozatuk, hiszen az elmúlt negyed században hány remény foszlott szét, hány család bomlott fel az elvándorlási hullám miatt. Sok szempontból elégedetlenek lehetünk a jelennel. A forradalmat átélt személyek többsége többnyire csalódott.
Kiderült, hogy az élhető demokrácia és a kapitalizmus meghonosítása elsősorban a társadalom műveltségétől, nyitottságától, éberségétől és tanulni vágyásától függ. A demokráciát és a kapitalizmust meg kellett tanulni, ami különösen nehéz egy olyan országban, ahol a kollektív emlékezetből szinte teljes mértékben hiányzott a hagyományuk. Sok hamis képet alakítottunk ki róluk, amelyekkel le kellett számolnunk, mert vagy túl romantikusak, vagy tévesek voltak. A demokrácia és a kapitalizmus nem egy végső állapot, hanem egy állandó mozgásban lévő folyamat, amelyek fölött folyamatosan őrködni kell, és építeni kell őket. Egyre nagyobb létjogosultságot kezd nyerni a közbeszédben az az álláspont, miszerint államcsíny történt 1989-ben. Az értelmezési keret átalakulása részben érthető, hiszen a forradalomnak voltak olyan elemei, amelyek inkább államcsínyre utaltak, de az akkori eseményeknek megkérdőjelezhetetlen módon forradalom jellegük is volt, ami a lakosság utcára vonulásában nyilvánult meg. Ha az emberek otthonaikban maradtak volna, és tovább tűrték volna a hallgatást, akkor távolról sem biztos, hogy Nicolae Ceauşescu zsarnoki hatalma megdönthető lett volna.
Borbély Tamás
Szabadság (Kolozsvár)

Viszonylagos stabilitás
Elkezdődött egy újabb esztendő, amely számos meglepetést tartogathat számunkra. Latolgatni, jósolgatni lehet, de csak olyan folyamatokkal érdemes foglalkozni év elején, amelyek valamennyire előre láthatóak. Az eddig ismert gazdasági adatok szerint elmondható, hogy jó évre számíthat az ország. Négy százalékpontos áfacsökkentéssel léptünk be a 2016-os évbe, ami tovább serkenti a fogyasztást. Ezért szinte minden területen növekedésre lehet számítani.
A Cioloş-kormánynak nagy megrázkódtatásokra nem kell számítania, feltéve, ha nem következik be váratlan sokkot előidéző válság a nemzetközi piacokon. Már 2008 óta tudjuk, hogy a nemzetközi sokkhatások hatványozottan megérződnek a pénzpiacok finanszírozásától függő hazai gazdaságban. Ha viszont a nemzetközi helyzet nem romlik hirtelen, akkor a hazai gazdaság ismét 4 százalék körüli növekedésre számíthat idén, akárcsak tavaly. Így a hat éve tartó növekedési folyamatnak a folytatása következhet 2016-ban. A fogyasztás bővülésének feltételei azért is teremtődtek meg, mert az adócsökkentések mellett a bérek nőttek, január 1-től a nyugdíjak is 5 százalékkal emelkedtek, így a lakosság fogyasztási kedve jó, akárcsak tavaly, amikor a fogyasztás mintegy 6 százalékkal gyorsult 2014-hez képest.
BORBÉLY TAMÁS. Szabadság (Kolozsvár)

Identitás és integráció
Az identitás fogalma ismét divatba jött. A menekültválság, a terrorizmus fenyegetése elsőrendű témává léptette elő az önazonosság fogalomkörét, amihez óhatatlanul az integráció társult kulcsfogalomként. A romániai magyarság identitásdiskurzusa jó ideje változatlan. Időnként észlelhetőek némi hangsúlyeltolódások, de a lényeg nem változott. Tudjuk, hogy magyarként akarunk megmaradni Romániában. Ezzel a céllal a közösségünk nagy többsége minden bizonnyal egyetért. A megvalósítási módozatok tekintetében viszont már nincs akkora összhang a különböző politikai, civil és egyházi közszereplők között.
A nemzeti önazonosságot elsősorban a nyelv és a kultúra ismerete biztosítja. Helyes felismerés volt a rendszerváltás után, hogy a magyar nyelvű oktatás kiterjesztése elengedhetetlen a romániai magyarság identitásának megerősítéséhez. A forradalom után lerombolhatatlan piedesztálra került az anyanyelven való tanulás. Idővel azt is felismerték az oktatáspolitikai szakértők, hogy már nem elég pusztán magyarul tanítani a gyermeket, ugyanis ha nem biztosítjuk az anyanyelvi oktatás mellett a minőségi képzést, akkor a magyar szülők már nem fogják a magyar iskolát választani, ami az iskolai hálózat zsugorodását eredményezi. Ez főleg szórványban gond, de tömbmagyar vidékek is veszélyeztetve vannak, ahol az iskolahálózat a magyar közösség igényeit és sajátságos helyzetét figyelmen kívül hagyva, rossz szerkezeti felépítéssel rendelkezik.
A romániai magyar politikai-közéleti diskurzusban az önazonosság témaköre szinte teljes mértékben lekötötte az energiákat. Sokkal kevesebb szó esett az integrációról, arról, hogy a romániai magyar társadalom tud-e, és ha igen, milyen módon integrálódhat a román társadalomba, megőrizve sajátos magyar identitását. Ebben a tekintetben a vélemények már megoszlottak, a téma olyan, potenciális konfrontációhoz vezető érzékeny kérdéssé vált, amit sokan jobbnak láttak nem feszegetni. Az elmúlt több mint két és fél évtizedben nagyon kevés érdemi vita zajlott erről.
BORBÉLY TAMÁS. Szabadság (Kolozsvár)

Fazekas Mihály és Lúdas Matyi
Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör január 19-én, kedden délután tartotta a 2016-os év első munkaülését a megyei könyvtár Concordia Termében.
A rendezvény első részében az Ágyai Általános Iskola diákjai – Hotăran Bernadett, Suteu Ingrid, Törőcsik Teodóra, László Krisztián, Kiss Júlia, Gomoi Diána, Vlășan Róbert Cosmin és Bobély Tamás – Petőfi Sándor, Arany János, Szabó Lőrinc és József Attila verseiből énekeltek egy csokorra valót Erdős Márta tanárnő vezetésével. Az ügyesen felkészült, kellemes énekhangú diákok megérdemelték a tapsot, a kör tagjainak elismerését.
A lélekemelő percek után Fazekas Mihály élete, munkássága került bemutatásra az író születésének 250. évfordulója alkalmából. Dr. Brauch Magda tanár, kritikus legelőször Fazekas életét vázolta fel a hallgatóságnak. Megtudhattuk, hogy Debrecenben született, apja gyógykovács volt. A debreceni református kollégiumban tanul, majd katonatisztként bejárja Galiciát, Franciaországot, Németországot, majd hazatér. Versírással foglalkozik, de megírja az első magyar növényrendszert is Magyar fűvészkönyv címmel. 1804-ben készül el Lúdas Matyi c. elbeszélő költeménye, melyet tíz év múlva dolgoz át.
A hexameterekben írt alkotás négy „levonásban” beszéli el, miként áll bosszút Lúdas Matyi a goromba és erőszakos földesúron leleményességével, bátorságával, eszével. A cselekmény alapjául egy ismert népmesei motívumot használ, ebbe helyezi a XVIII. század úr–paraszt viszonyát. A vásárra induló Matyi és Döbrögi földesúr konfliktusát népmesei formában tálalja az olvasók elé. Döbrögi „megtérésével” a paraszthős győzelmét mutatja be a feszültség állandó fokozásával, páratlan lélektani igénnyel. A történet során Matyi egyre nagyobb, míg a pöffeszkedő Döbrögi egyre kisebbé, gyávábbá válik.
Dr. Brauch Magda előadását a kör lelkes szavalói ékesítették.
Kolumbán Zsolt, Hevesi József, Czernák Ferenc, Katona Béla, Kiss Anna és Gál Zoltán felolvasásai önmagukért beszéltek.
A rendezvény Katona István és Ódry Mária képkiállításával zárult. Ez utóbbi saját verseivel illusztrálta csodálatos képeit. Smaragdzöld anzix, Hójelentés(Aranyősz),És lassan hullni kezd a hó című költeményei melegségről, utánozhatatlan lelki érzékenységről tanúskodtak.
Végül Czernák Ferenc ny. alezredes pár mondatban a Magyar Kultúra Napjáról emlékezett meg, majd agapé és jó hangulatú baráti beszélgetés zárta az irodalmi délutánt.
Regéczy Szabina Perle. Nyugati Jelen (Arad)

Táblaügy
A Kolozs Megyei Törvényszék minapi ítélete megerősítette, hogy Romániáról igen nehéz jogállamként beszélni főleg kisebbségi kérdésben. Már jó ideje megfigyelhető, hogy a nemzetiségek jogainak csorbítására az igazságszolgáltatást használják fel a hatóságok, és ebben a játszmában egyre kevesebb beleszólása van a politikumnak. Nem volt meglepő, hogy a 2000-es évek elején a Funar vezette kolozsvári polgármesteri hivatal önkényes módon megtagadta a helyi közigazgatási törvény alkalmazását, és nem szerzett érvényt annak a kötelezettségnek, hogy Kolozsvár határában magyarul is kiírja a város nevét a hivatalos román elnevezés mellett, ugyanis az 1992-es népszámlálás szerint még 20 százalék fölötti volt a magyar lakosság számaránya.
Némiképp felderengett a remény sugara 2014 júliusában, amikor a most elutasító ítéletet hozó törvényszék egyik bírónője, Monica Trofin a magyarság számára kedvező elsőfokú ítéletben megállapította: a polgármesteri hivatalnak ki kell írnia magyarul is a város nevét. A bírónő úgy indokolta akkori döntését, hogy a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezéséről önkormányzati döntés is született 2002-ben, emellett a törvény nem tiltja, hogy a 20 százalék alatti kisebbségek nyelvén is ki lehessen írni a város nevét, és erre számos pozitív romániai példával érvelt. A történetet azóta ismerjük, az ügy másodfokon bukott meg formai okok miatt és került vissza elsőfokra, a törvényszék pedig másodszor már a korábbi döntéssel ellentmondó ítéletet hozott Alexandrina Nan bírónő révén.
Borbély Tamás. Szabadság (Kolozsvár)

Elnöki elfogultság
Egyre jobban köteleződik el Klaus Johannis államelnök az agymosásra szakosodott Antena 3 hírtelevízió retorikájának, és válik a televízió által sugalmazott nacionalista értékrend rabjává. Az eseményeket kontemplatív módon, mély és üres rezignáltsággal figyelemmel kísérő, időnként aggodalmaskodó elnök nem húzta az időt Tőkés László kitüntetése ügyében. A lassú és hosszas döntésekhez szokott Johannis önmaga tempójára némiképp rácáfolva, pont egy hét alatt kiadta a rendeletet, miszerint megvonja Tőkés Lászlótól a 2009-ben Traian Băsescu által adományozott román állami kitüntetést.
Az elnök döntése csak részben meglepő, hiszen eddig is kaptunk arra utaló jeleket megbízható forrásból – a Johannist közvetlenül ismerő egykori munkatársaitól –, hogy nem rajong a magyarokért. Csak a politikát rózsaszín felhőben látó naiv magyar választók voltak azok, akik 2014-ben irreális lelkesedéssel hitték, hogy Johannis megválasztásával bekövetkezik a Kánaán az erdélyi magyarság számára, és Románia szigorú védelmezője lesz a nemzeti kisebbségi jogok betartásának. Azóta bebizonyosodott, hogy Johannis sokkal inkább a kisebbségvédelmi kötelezettségek maximális teljesítéséről szóló román hivatalos, ferde és valótlan propagandának a közvetítője.
BORBÉLY TAMÁS. Szabadság (Kolozsvár)

Nagyvonalúság
Örömmel állapítható meg, hogy az idei március 15. tegnap estig zavartalanul zajlott le. Félő volt, hogy a választási évre való tekintettel a provokációk sem maradnak el, de ezúttal nem volt tapasztalható ilyen kirívó eset. Megnyugtató, hogy Dacian Cioloş is folytatta elődeinek gyakorlatát, és a magyarság nemzeti ünnepe alkalmából üzenettel fordult a magyarokhoz.
A politikusi beszédeknek, üzeneteknek rendszerint nem tulajdonítunk különösebb fontosságot, fölösleges udvariassági tiszteletköröknek tekintjük. De Cioloş beszédét nem lehet ezzel a közhellyel leseperni az asztalról, mert a kormányfő jó érzékkel tapintott rá az 1848–1849-es szabadságharc üzenetének lényegére. Azt emelte ki, hogy a magyar forradalom eszméi a román negyvennyolcasok ideáljai között is szerepeltek. Hogy nem volt mindenben egyetértés, ezt mindkét oldal betéve tudja. A közös pontok azonban annál kevésbé ismertek, és ezekről rendszerint megfeledkezünk, mintha mindig a megosztó elemeket, törekvéseket tartanánk előbbre valóknak.
Cioloş a sajtószabadságot, a parlamentáris demokráciát, a felelős kormányt és az állampolgárok közötti társadalmi és felekezeti egyenlőséget emelte ki találkozási pontokként, és ezt jó lenne, ha minél többen tudatosítanák románok és magyarok, mert így a szabadságharc történelmi percepciója is reálisabbá válna, és akár közös ünneppé válhatna.
Borbély Tamás. Szabadság (Kolozsvár)

Kórházi tanulságok
Örvendetes, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács eljárt az olaszteleki kislány ügyében és elmarasztalta a kolozsvári gyermekkórház orvosát, aki szakmájához méltatlanul, és emberként is hitványul viselkedett. Az ügynek több tanulsága van. Az egyik az, hogy a hasonló esetek elkerülése végett jó lenne létrehozni egy olyan tolmácsszolgáltatást, amely a hasonló esetekben bevethető. A nagy felháborodást kiváltó ügy nyomán civil szervezetek azonnal elkezdtek tanácskozni egy ilyen szolgáltatás létrehozásáról, remélhetőleg valóban sikerül megalapítani és hosszú távon működtetni, mert amint látható, van rá igény. Az orvosra és a kórházra kirótt bírság összességében sovány vigasz, hiszen az orvos ezt a pénzt minden bizonnyal mellényzsebéből kifizeti majd, ha esetleg nem éri el a bíróságon a bírság érvénytelenítését.
Sokkal hasznosabb viszont, hogy ebből az ügyből egyáltalán ügy lett, és bebizonyosodik, hogy a jogtiprást nem mindig lehet büntetlenül megúszni. Ha az emberek öntudatos polgárokként tisztában vannak jogaikkal, és lépnek is azért, hogy ezek érvényesüljenek, akkor bizony nagyobb az esélye annak, hogy legközelebb egy hasonló helyzetben az orvos vagy hivatalnok meggondolja, miként bánik a beteggel vagy az ügyféllel.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)