Kilenc év Dózsa trónján (Könyvbemutató Kovásznán)
A Fábián Ernő Népfőiskola meghívására Kovásznán bemutatta legújabb, Egy alkotmánybíró hétköznapjai című kötetét Puskás Bálint nyugalmazott alkotmánybíró. A találkozóra szerda délután a városi művelődési ház Ignácz Rózsa Termében került sor, mely megtelt az érdeklődőkkel.
Balogh Zoltán lelkész, a népiskola vezetője köszöntőjében hangsúlyozta: a találkozó rendhagyó, van néhány olyan eleme, mely nem megszokott a népfőiskola előadásain. Többek között arra utalt, hogy a szerző az Egy alkotmánybíró hétköznapjai című kötetének dedikált példányai utáni bevétel teljes összegét a Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központ számára ajánlotta fel. Az sem volt mindennapi, hogy az otthon zenekara, a SICTon Kolozsi István vezetésével rövid koncerttel kedveskedett a vendégnek, a résztvevőknek.
Puskás Bálint életútjáról, munkásságáról, az általa írt könyvekről Bedő Ferenc beszélt, majd Gyerő József polgármester jogászként, a szakmai oldalt is figyelembe véve ismertette a szerző harmadik kötetét. Sok értékes, közlendő tényt, megvitatandó témát tartalmaz, mindez úgy megfogalmazva, összeállítva, hogy semmiképp ne sértse a bírói titoktartás szabályait. Jogászoknak, szakembereknek is szól, de közben közéleti kérdésekről rántja le a leplet – fogalmazott a polgármester.
Puskás Bálint kijelentette: számára nem újabb bársonyszéket jelentett az alkotmánybíróság (mint ahogy tisztségbe iktatásakor sokan emlegették), Dózsa György trónja volt az ott eltöltött kilenc év. Feszült helyzetekben „székely észjárással” gondolkodott, érvelt, miközben sok volt a nyomás, a vád, kihallgatásokon kellett megjelennie. A feszült helyzetekre hivatkozva Gyerő feltette a kérdést: voltak-e félelmei alkotmánybíróként? Kezdetben nem, egészen addig, míg rá nem jött, hogy létezik egy „háttérintézmény”, amely azt csinál, amit akar – válaszolta Puskás. A fenyegetettséget konkrétumokkal is példázta: a Román Hírszerző Szolgálat hatáskörének csonkítása utáni napon „elvitték” Toni Grebla bírótársát; megnyirbálták a korrupcióellenes ügyészség hatáskörét, másnap az intézmény vezetője nyilvánosan bejelentette, az alkotmánybíróknak is tudnak dossziét készíteni. Gyerő kíváncsi volt Puskásnak a kisebbségek alkotmányos jogai biztosítását illető véleményére is. Románia alkotmánya lehetővé teszi bármilyen kisebbségi jog biztosítását. A román alkotmány nem tiltja az autonómiát sem, az bármilyen formában működhet – mondta el véleményét Puskás Bálint. Hozzátette: a rosszindulat és a félelem az, ami meggátolja a román politikusokat abban, hogy az autonómiáról beszéljenek.
A bemutatót követően Puskás Bálint a könyvét dedikálta, tetszőleges összegű adomány ellenében bárki megkaphatta a kötetet. Az adományok teljes összegét a Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központ számára ajánlotta fel. Bokor Gábor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés László: Ukrajna ultranacionalista törvényhozatalba fogott
Geopolitikai fontosságának tudatában Ukrajna olyan ultranacionalista törvényhozatalba fogott, amelynek csak az első kirívó darabja az oktatási törvény – jelentette ki Tőkés László fideszes európai parlamenti képviselő Strasbourgban tegnap.
Tőkés László tájékoztatása szerint mások mellett Johannes Hahn európai szomszédságpolitikáért és a csatlakozási tárgyalásokért felelős biztossal folytatott megbeszélésén hangsúlyozta, hogy a nemzeti kisebbségeket – köztük a magyarokat, románokat, bolgárokat és lengyeleket – végletes módon diszkrimináló új ukrán oktatási törvényt más rendelkezések is követni fogják. A képviselő Magyarország és Románia nevében arra kérte a biztost, hogy az unió vesse latba minden befolyását a nacionalista irányba elhajló ország feltartóztatása érdekében.
Válaszában Johannes Hahn elmondta, hogy előzőleg az oktatási törvény életbe léptetésének elhalasztását tanácsolta Ukrajnának mindaddig, amíg a Velencei Bizottság véleményezése meg nem születik. Talán az uniós gazdasági támogatások feltételekhez való kapcsolásával lehetne eredményt elérni a keleti szomszédság országai esetében – tolmácsolta Johannes Hahn szavait a néppárti képviselő. Tőkés László arról is tájékoztatott, hogy Sandra Kalniete lettországi EP-képviselő a megbeszélésen bejelentette, hogy Ukrajna oktatási miniszterét rövidesen meghallgatja az EP Külügyi Bizottsága az oktatási törvényről.
Az ukrán Legfelsőbb Tanács szeptember elején szavazta meg az új oktatási törvényt, mely az óvodai és az általános iskolák szintjére korlátozza a nemzeti kisebbségek anyanyelvén történő oktatását, a középiskolai és felsőoktatás nyelvévé kizárólag az ukránt teszi. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kétnyelvűség, különböző szemlélettel
Döntések utcanévtáblaügyben
Két, az utcanévtáblákra vonatkozó határozattervezetet is megszavazott csütörtöki soros ülésén a marosvásárhelyi tanács. Egyik a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), a másik a Szabad Emberek Pártjának (POL) a kezdeményezése, mindkét tervezet elfogadására szövetséget kötött a két politikai szervezet. A tanácsülésen jelen volt dr. Vass Levente parlamenti képviselő, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke is, aki a sajtónak nyilatkozva „innovatív megoldásnak” nevezte a szövetség tervezetének jóváhagyását.
Az RMDSZ-nek a marosvásárhelyi utcanévjegyzék megváltoztatásáról szóló határozattervezete az összehívóban a 31. napirendi pontként szerepelt, Peti András javaslatára hozták előre ennek vitáját.
A tervezetet az RMDSZ és a POL képviselői egyaránt megszavazták, a szociáldemokrata, illetve a liberális képviselők tartózkodtak a voksolásnál. Az RMDSZ értelmezésében a javaslat „a marosvásárhelyi utcanévjegyzék megváltoztatásáról szól”, arról, hogy „az utcák hivatalos neve eleve kétnyelvű legyen, az elnevezésben a román mellett kötőjellel elválasztva a magyar nyelvű megfelelő is szerepeljen, és ezután minden hivatalos okmányban és utcanévtáblán ilyen formában jelenjen meg.
Ebben az esetben nem fordításról, hanem névcseréről beszélünk”. A szövetség mindezt a tervezet megszavazása után kiadott közleményben pontosította, amelyben példaként említi: „azt az utcát, amelynek eddigi hivatalos, utcanévjegyzékben és okmányokban is szereplő neve Tineretului volt, ezután Tineretului – Ifjúság utcának fogják hívni”. Továbbá hangsúlyozták, Marosvásárhely 463 utcájából 352-t keresztelnénk át a fent említett módon: azokat, amelyek köznevet, helységnevet, történelmi esemény dátumát tartalmazzák. A történelmi személyek neve az utcanevekben csak akkor fog két nyelven szerepelni, amennyiben olyan személyről van szó, akit mindkét közösség saját történelme részének tekint. A POL kezdeményezése az RMDSZ-étől eltérő, a korábban is szorgalmazott kétnyelvűségre fekteti a hangsúlyt. Az RMDSZ által felhozott példánál maradva a POL értelmezésében az utcanév feliratozása során a „strada Tineretului alatt az Ifjúság utca” felirat szerepelne. Azaz nemcsak a strada–utca szavak jelenítődnének meg két nyelven, hanem a megnevezés is. Az elmúlt évek során volt már példa a fenti módon történő feliratozásra, de utcanévügyben kudarcot vallott a valós kétnyelvűség. Az RMDSZ képviselői a POL tervezetét is megszavazták. 
A tegnapi ülésen tehát két – egyes képviselők szerint nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő – utcanevekre vonatkozó határozattervezetet is jóváhagyott a testület.
Vass Levente a sajtónak nyilatkozva hangsúlyozta, „a marosvásárhelyi RMDSZ elnökeként azért jöttem el a tanácsülésre, hogy meggyőződjek, hogy az egyezség, amelyet a Szabad Emberek Pártjával kötöttünk, mely szerint mindkét határozattervezetet elfogadtassuk a tanácsülésen, meg is valósuljon”. Hozzátette: sikerült megszavazni az RMDSZ által benyújtott tervezetet, hogy az utcákat Marosvásárhelyen 16 éves huzavona után átkereszteljék. „Ezzel azt tudjuk bebizonyítani a marosvásárhelyieknek, magyaroknak és románoknak egyaránt, a vállalkozóknak, befektetőknek, hogy Marosvásárhelyen a sok etnikai probléma mellett van remény arra, hogy meg tudunk egyezni, és a következőkben a magyar és a román projekteket együtt meg tudjuk beszélni, a város fejlesztését együtt tovább tudjuk vinni. Vass Levente fontos eredménynek nevezte a tegnapi döntést az utcanévtervezetek esetében, ugyanakkor kijelentette, immár az a tét, hogy a határozatok hogyan lesznek végrehajtva. „Marosvásárhelyen az a nagy kérdés, hogy az a prefektus, aki minden magyar kezdeményezést megtámad, az elkövetkezendőkben hogyan fog ehhez a dologhoz viszonyulni. Ha a prefektus nem támadja meg a határozatot, azon leszünk, hogy mihamarabb érvényt szerezzünk ennek. Ez egy teljesen innovatív, új kezdeményezés, ami mögött sok munka áll, és bízom benne, hogy ez egy jó kezdet” – tette hozzá a városi RMDSZ elnöke. Antalfi Imola / Népújság (Marosvásárhely)

Történelmi „lecke” és a valós tények
Vélemény
Makkai János véleményeivel (Népújság, 2017. október 25.) nem szállok vitába, szíve joga, hogy azt állítsa, Gyurcsány Ferenc jobb ötvenhatos beszédet mondott, mint Orbán Viktor.
Az ötvenhatos magyar forradalom valódi értékét, a forradalmárok nagyságát kisebbítő ténybeli tévedései miatt viszont tollat ragadtam. Makkai szerint a szuezi válságot kirobbantó angol-francia-izraeli katonai kalandban „érdekeltek azzal nyerhettek időt aktuális térképújrarajzolgatási foglalatosságukhoz, hogy »elfoglaltságot« teremtettek a Szovjetuniónak Magyarországon”. Csakhogy a forradalom 1956. október 23-án robbant ki, a szuezi intervencióra pedig csak öt nappal később, október 28-án került sor. A szovjet-amerikai viszonyban kispályás angol-francia duett még Makkai téves sorrendje esetén sem lett volna képes kiprovokálni a magyar forradalmat és szabadságharcot!
Az időközben megnyitott irattári anyag egyértelműen bizonyítja azt, hogy az Egyesült Államokat és elnökét, Dwight Eisenhowert abszolút meglepte mind a magyar forradalom kitörése, mind pedig a szuezi kaland, amelyik köztudottan nem a Nyugatnak, hanem a Szovjetuniónak vált hasznára.
Szerintem Nyikita Hruscsov 1956. februári pártkongresszusi beszéde sem járulhatott hozzá a magyar forradalom kitöréséhez. Álláspontomat két esettel támasztom alá: (1) Nagy Imre, a moszkovita múlttal rendelkező miniszterelnök úgy szólította meg a tüntető tömeget, hogy „elvtársak”; (2) a hruscsovi olvadás korlátait, viszonylagosságát pedig a november 4-i szovjet katonai intervenció bizonyítja.
Generációm a legérzékenyebb tinédzserkorban, 15 évesen élte át az ötvenhatos sokkot. Olyan osztálytársunk is volt, Moyses Márton, aki megpróbált átszökni a román–magyar határon, azért, hogy csatlakozzon a szabadságharcosokhoz. Egykori iskolánk, a Bolyai Farkas sajnos nem ápolja emlékét, noha 1972-ben a Brassó megyei pártbizottság székháza előtt szenvedett tűzhalált, így tiltakozva a nacionál-kommunista elnyomás ellen.
Kincses Előd
Előzmény: Népújság (Marosvásárhely), 2017. okt. 25.
Az alkalmi történelemleckékről
Hallgatom az ünnepi megemlékezéseket. A Gyurcsány Ferencé emészthetőbb, mert pragmatikusabb. Alapvetően fordulatosan megkomponált, emlékezésbe szőtt célzatos kampánybeszéd.
Az Orbán Viktoré emelkedettebb, de, ha nem is egyszerű, el lehet vele bajlódni. Azt persze ő sem tudja elhitetni velem, hogy „Mi, magyarok, a szabadság népe, egy különleges szabadságnemzet” lennénk. Sajátos talán, de „különleges” aligha. Valójában a lehetetlennel próbálkozik egy gondolatfonalra fűzni 56’-ot, a rendszerváltást s a mai orbáni „szabadságharcot” Brüsszellel. Bizonytalanok a kapaszkodók. Nem voltak és nincsenek egyszerű helyzetek, így semmit nem lehet kisajátítani, a történelmet meg végképp nem.
Nincs magyar 1956 a joggal emlékezetes, 1956. február 14-én elhangzott hruscsovi beszéd nélkül, amely az erjedés, vagy másként a szabadságeszmény újraéledésének első látható tünete volt a magam történetírásában…
De tovább árnyalva, nem tekinthetünk el ’56 összefüggésében attól sem, hogy a világ éppen akkor felforrósodó régiójában a szuezi válság eseményei kötötték le a világ figyelmét. Az ottani fejleményekben érdekeltek azzal nyerhettek időt aktuális térkép-újrarajzolgatási foglalatosságukhoz, hogy „elfoglaltságot” teremtettek a Szovjetuniónak Magyarországon, miközben eszükbe sem jutott a forradalom segítségére sietni. Cél helyett eszközzé silányítva így a magyar reményt…
Aztán ’56-ot legfeljebb összefércelni lehet a rendszerváltással, hiszen az akkori fordulatot az ugyancsak „elfelejtett” Bush–Gorbacsov 1989. decemberi máltai „hajókirándulása” alapozta meg – lejárt az addigi „jaltai világrend” szavatossága. Ezzel pedig mintegy „közmegegyezéssel” kínálták fel tálcán Kelet-Európa országainak a szabadságot. S ha volt ennek tétje, mindössze az volt, hogy ki hogyan képes élni az önállóság/függetlenség annyi amennyi esélyével. Ennek a siralmas panorámáját láthatjuk napjainkban…
Manapság a legnyomasztóbb a Brüsszellel vívott „szabadságharc”. Ha igaz az, hogy a közelebbről meg nem határozott globalizáció „farvizén felemelkedett pénzügyi birodalmak” megszállták Brüsszelt, kézenfekvő a megoldás: faképnél kell hagyni őket! Ahogy az uniós szövevényből napjainkban kínkeservesen szabadulni próbál Nagy-Britannia. Oszt’ jónapot…
Ami végül azt a szabadságot jelentheti, amire a legszívesebben gondolok, az Heltai Jenő Szabadság című költeményében zseniálisan összefoglalt, sosem volt és talán sosem lesz eszményi állapot. De attól még őrizhetjük a lelkünkben sok-sok egyéb „haszontalanság” mellett. Ajánlom mindenkinek, ha nem egyéb, mindannak mércéjeként, amit nap mint nap megélünk a való világban. Az ünnepi szónokokat kivéve. Az efféle költői eltévelyedés könnyen zavarba ejtő lenne, nem szokott szerepelni a számukra készített „emlékeztetőkben”. Akár szabadon szónokolnak nekünk, akár papírról olvassák fel a maguk alkalmi történelemleckéit… MAKKAI JÁNOS / Népújság (Marosvásárhely)

A történelmi igazság útjai
Harc a nemzet érdekében
Az igazság megközelítésének (ha történelmiről van szó, akkor különösen – magam is már többször leírtam) legalább két, de gyakran több útja-módja lehetséges. Amennyiben, természetesen, a történetet író valóban (szubjektív szándékai szerint) őszintén az igazságot kívánja feltárni, és nem valamilyen (egyéni, nemzeti, csoport- vagy társadalmi stb. preferencia, megrendelés) érdekeinek mentén. Ez utóbbi esetben az utókornak már nehéz objektivitásról beszélnie, a valós tényeket feltárnia.
Nos, szerdán este Aradon, a Tulipán Könyvesboltban Borbély Imre: Harc a nemzet érdekében c., a Kárpátia Stúdió, Köröstárkány–Kápolnyásnyék 2017 kiadásában megjelent könyvének bemutatójára került sor. (A szöveget gondozta és a dokumentumokat válogatta Borbély Zsolt Attila – szerk. megj.: a 2017 januárjának végén elhunyt szerző fia.)
A 260 oldalas kötet két részre osztható: a Borbély Imrével (1948–2017) készült mélyinterjúra (illetve annak első részére), valamint az ehhez kapcsolódó dokumentumokra.
A temesvári Borbély Imrére bizonyosan sokan emlékeznek azok közül, akik az 1989-es fordulat utáni romániai magyar politikai élet alakulását nyomon követték. A kötetből most azt is megtudhatják: 1989 előtt a temesvári vegyészmérnök – katolikus vallásúként – az 1989-es Temesváron kirobbant, végül a diktátor bukásához vezető eseményeket elindító Tőkés László közeli barátja és munkatársa volt, bátyjának jelentős szerepe volt abban, hogy a Mária téren megállították a villamosokat és ellenállásra szólították fel a temesváriakat. A Borbély Zsolt Attila által tartott előadásból számos más igen érdekes részletet is megtudhattunk a kötet keletkezésének körülményeiről, de hangsúlyosan az 1989 után a hazai magyar politikai életbe bekapcsolódott édesapja pályafutásáról, tulajdonképpen az RMDSZ működésének első hat esztendejéről. Amelynek kezdetén Borbély Imre a Szövetség színeiben politizált, aztán fokokozatosan szembekerült – politikai, mindenekelőtt az autonómia kérdésében eltérő nézetek kapcsán – az RMDSZ akkori vezetővel: Borbély Imre a „kis lépések” politikájával szemben egy jóval határozottabb kiállást követelt a magyarság ügye mellett.
Nevéhez köthető, részben legalábbis, mondta el Borbély Zsolt Attila, többek között, 1990. március 13-án az ún. kolozsvári nyilatkozat megszületése (vajon ennek ellenreakciója volt-e a marosvásárhelyi, két nappal későbbi magyarellenes pogrom?), a román parlamentben elhangzott első magyar nyelvű felszólalás, a román parlament (1992–96 között a tagja volt) „talpra állítása” egy október 6. alkalmával. Meg egy sor igen jelentős megszólalás, politikai cikk és tanulmány, amelyekben az RMDSZ hivatalos, szerinte megalkuvó politikájával szállt szembe. Borbély Imre vetette fel, fia szerint, Románia föderalizálása, a háromszintű autonómia, a külhoni állampolgárság gondolatát.
A kötet (amelyet, fia elmondása szerint továbbiak is fognak követni) amolyan más, különböző álláspontnak is tekinthető a romániai magyarság 1989 utáni történetének felvázolásában, számos olyan cikkel, dokumentummal, amelyek alaposan „kiosztják” a Szövetség akkori vezetőit (köztük Domokos Gézát, Markó Bélát), a „Neptun-” és a „Nagy Benedek-ügy” szereplőit (Frunda György, Borbély László, Tokay György stb.) Kétségtelenül érdekes, figyelemre méltó, a történések tisztázását (vita útján) segítő könyv, amely bizonyos RMDSZ-es körökben aligha örvend majd elismerésnek. Jámbor Gyula / Nyugati Jelen (Arad)

130 éves a Szent Borbála templom
Szent László emlékezete Petrozsényban
Október 28-án, szombaton 130 éves fennállását ünnepli a petrozsényi Szent Borbála templom. A délután öt órától kezdődő ünnepi szentmisét Msgr. Tamás József segédpüspök mutatja be. Ezt követően kerül sor a Pro Patria Egyesület és a petrozsényi Szent Borbála plébánia szervezésében a Szent László élete, kultusza és szellemi öröksége c kiállítás megnyitójára. A kiállítás igényesen megszerkesztett anyaga idén bejárta a Kárpát-medencét. Petrozsényi bemutatásán Okos Márton, a Szent László-év Tanácsadó Testület tagja, a Báthory–Bem Hagyományőrző Egyesület elnöke eleveníti fel Szent László király életét, történelmi jelentőségét, szellemi hagyatékát. A rendezvényre tisztelettel és szeretettel várnak minden érdeklődőt. Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

Soós nyílt levele László Attilához: az RMDSZ által is megszavazott rendelet veszélyezteti Verespatakot
Magyarázatot kér Soós Sándor László Attilától, az Erdélyi Magyar Néppárt országos alelnöke felszólítja az RMDSZ-es szenátort, mondja el, miért szavazott meg egy olyan törvényt, amely lehetővé teszi a védett természeti területek határainak módosítását, az alattuk található altalaj kincsek kibányászását.
Hétfőn a szenátus, köztük az RMDSZ hat szenátora, 66 igen szavazattal fogadta el az említett tervezetet, áll az EMNP-közleményben. Soós szerint a rendelkezés – melyet a képviselőház is jóvá kell hagyjon – egyértelműen veszélyezteti Verespatakot, és zöld utat adhat az oda tervezett káros, ciántechnológiás bányaberuházásnak. Soós azzal vádolja a politikai vezetőket, hogy a választók akarata ellenére „kiskapukat biztosítva igyekeznek legféltettebb kincsünket, természeti környezetünket, kiárulni.”
László Attila a Szabadságnak úgy nyilatkozott: az RMDSZ szenátusi frakciójának nem volt közös álláspontja ebben a kérdésben, mindenki saját belátása szerint szavazott. Azt ugyan nem tudta pontosan megmondani, hogy a rendelet mennyiben jelent veszélyt Verespatakra nézve, de minden jel arra vall, hogy a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) bányanyitásának terve halott dolog, mondta. A rendelet arról szól, hogy azokon a területeken, ahol altalaj kincsek kitermelése kezdődött el, akkor is folytatni lehessen a munkát, ha időközben a kitermeléssel foglalkozó cég saját tulajdonát képező területet védett területnek nyilvánították. Mindezt persze az érvényben levő környezetvédelmi szabályok tiszteletben tartásával – tette hozzá.
– Személyes véleményem az, hogy ideje némi racionalitást bevinni a környezetvédelembe, állatvédelembe. Amikor ugyanis az emberek megélhetése, mi több élete múlik bizonyos rendelkezéseken, lásd a medvék kilövési engedélyének kibocsátását, az autópályák megépítésének blokkolását, vagy épp a már elkezdett beruházás folytatásának lehetővé tételét, akkor az embernek, a közösség érdekének kell elsőbbséget élveznie – mondta a szenátor. Székely Kriszta / Szabadság (Kolozsvár)

Sárkány-művek – koprodukciós bábelőadás a ZUG.zone-ban
A Puck Bábszínház és a Váróterem Projekt független színházi társulat koprodukciójaként lehet megtekinteni október 30-án, hétfőn 18 órától a ZUG.zone-ban (Traian utca 40-42 szám) a Sárkány-művek című előadást, derül ki a Puck Bábszínház közleményéből.
A számos bábtechnikát felvonultató produkció alapját azok a mesék képezik, amelyek a „Hősök és hősnők” elnevezésű, III–VII. osztályos gyerekeknek meghirdetett mesepályázatra érkeztek be. A két társulat júniusban hirdette meg a pályázatot, amelyre tizennégy mesét küldtek be, ezek közül az egyik csoportmunka. Az előadás szövege a leginspirálóbb mesékből kiindulva született.
Meseország királyának három lánya idegen helyen, egy sötét szobában ébred. Valaki alighanem sűrű álomszellőt bocsájtott rájuk és elrabolta őket. Felfedezik, hogy Eleségfeleséggel együtt raboskodnak, aki abban bízik, hogy Étel vitéz hamarosan kiszabadítja őket a fogságból. Az elrabló nem más, mint a sárkány. A lányok minden erejükkel, tudásukkal és ösztönös megérzésükkel azon vannak, hogy megtalálják a szabadulás kulcsát.
Az elődadást Imecs-Magdó Levente, a Váróterem Projekt vezetője rendezte, aki ezzel a munkával jegyzi rendezői debütjét. Dramaturg Bertóti Johanna, aki egyben a zenét is szerezte. Fellépnek: Sebők Maya, Udvari-Kardos Tímea, Pál Emőke, László Réka és Csepei Zsolt. Díszlet-, jelmez- és bábtervező: Kürti Andrea. Hang és fénytechnikus Sipos Júlia. Szabadság (Kolozsvár)

Pezsgőcímke, iránytű és 120 éves táncrend az EKE-múzeumban
Virtuális kirándulók az 1902-es Mátyás-házi múzeum utódintézményében
Hatalmas szervezet volt az 1891-ben alakult Erdélyrészi Kárpát Egyesület (EKE) még száz évvel ezelőtt is. Aki ebben kételkedne, azt is meggyőzi az országos EKE által a tagszervezetek közös projektjeként létrehozott virtuális múzeum emlékgyűjteménye. 1948-as megszűnéséig az egyesület tömeges kirándulásokon kutatta fel a közeli és távolabbi látnivalókat, tagjai barlangokat fedeztek fel, kerékpártúrákra mentek, de számtalan bált is szervezett – erős közösséget épített. Úgy gondoljuk, hogy napjainkban a kommunikáció, a PR, a reklám sose látott magaslatokban szárnyal, ezzel szemben a múzeum fotóit nézegetve rádöbennünk, hogy bizony 1900-ban is tudták az elődeink, hogy „mitől döglik a légy”; hogy a közönséggel kapcsolatot kell tartani, hogy közösséget kell építeni, az EKE-tagságot vonzóvá, státusszimbólummá tenni. És tették ezt munkával, szervezéssel, de akár gyújtós reklámokkal, jelvényekkel, EKE-pezsgővel.
Gyönyörű virágkorát élte az Erdélyi Kárpát-Egyesület a boldog békeidők utolsó évtizedeiben. Az erdélyi, a kolozsvári társasági életnek már-már kötelező hozadékát jelentette a kirándulóhelyek, természeti szépségek felfedezése. A téma fontosságát pontosan jelzi, hogy az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) által 1891-ben létrehozott Erdélyrészi Kárpát-Egyesület (EKE) első elnöke nem kisebb személy volt, mint gróf Bethlen Bálint, „a hazafias eszméknek lelkes, buzgó és kipróbált híve”, akit „a nagy-enyedi választó kerület 1892-ben orsz. képviselővé választott, és e minőségében is minden befolyását egyesületünk érdekében hasznosította. A kormányhoz intézett kéréseinknek ő a szószólója és több ízben küldöttséget is vezetett az egyes szakminiszterekhez. Ennek eredménye, hogy portomentességet élvezünk, hogy a menedékházak építésénél segélyt kapunk és kiadványaink a hatósági könyvtárak részére megrendeltetnek és minden téren érezzük a kormány tagjainak lekötelező támogatását.” Az 1856-ban született gróf Bethlen Bálint „Modora a tagokkal és tisztikarral szemben szíves és megnyerő. Különösen jó hatással van, hogy kirándulások alkalmával a mulatságokban élénk részt vesz. Mint szónok kevés szavú, de gondolatokban tartalmas és kényes helyzetekben is szerencsésen oldja meg a kérdéseket.” Az idézetek az Erdély 1894/5. számából származnak. Az 1892–1948 között megjelent Erdély (amelynek a Szabadság Erdély című melléklete az utóda kíván lenni, de e címre joggal pályázik az 1991 óta kiadott Erdélyi Gyopár is), tehát az EKE turistasági, fürdőügyi és néprajzi folyóiratának teljes digitalizált gyűjteménye egyébként mostantól ismét elérhető megújított tálalásban az erdelyigyopar.ro oldalon.
Létrehozása után tíz év alatt az EKE olyannyira megerősödött, hogy 1902. október 12-én Kolozsváron a Mátyás király szülőházban megnyitotta a néprajzi múzeumát, amely később a történelmi körülmények áldozataként végezte. Idén októberben, 115 évvel a 20. század eleji múzeumalapítás után az Erdélyi Kárpát-Egyesület újra múzeumot alapított: a virtuális térben. Ily módon a muzeális darabokat mindenki számára hozzáférhetővé – de legalábbis megtekinthetővé – teszik. „Nem polcokon porosodnak a relikviák, nem tárlókban találhatóak a dokumentumok, hanem a világháló adta lehetőségek mentén bekerülnek mindannyiunk szobájába. Közkincs mostantól az Erdélyi Kárpát-Egyesület és ettől elválaszthatatlanul az erdélyi turistaság történelme, sok kiadvánnyal és tárgyi hagyatékkal.” – olvasható az ekemuzeum.ro honlap beköszöntőjében. Mit láthatunk hát a folyamatos bővítésre váró múzeumban?
Igazi kuriózum az EKE 12. báljának táncrendje 1896 februárjából, a Czárán Gyula iránytűjét és barlangász sisakját bemutató fénykép, az aradi Czárán Gyula EKE-osztály zászlója 1932-ből, az EKE-pezsgősüveg címkéje, az EKE-gyújtós, az egyesület által kiadott német nyelvű idegenforgalmi-turista reklámfüzet, báli meghívó 1936-ból, illetve az a fénykép, ahol például Orosz Endre, az EKE főtitkára látható 1930-ban a budapesti turista kongresszus résztvevőivel az Országház lépcsőin. A menüben kiadványok (könyvek, folyóiratok, képeslapok, aprónyomtatványok, oklevelek, igazolványok), relikviák (jelvények, botjelvények, felvarrók, turista személyiségektől származó ereklyék), az EKE-osztályok fotói között lapozhatunk (az utóbbi még az egyes helyi osztályok hozzájárulásával alapos bővítésre vár). Természetesen az anyag mind fényképeken jelenik meg számunkra, az eredeti tárgyak Orosz Endre unokáinak, a Czárán Gyula Alapítványnak, Deák László nagybányai EKE-alelnöknek a birtokát képezik, valamint a Debrecenben élő, de a gyergyói EKE-hez kötődő Nyisztor Miklós magángyűjteményét gazdagítják. A múzeum anyaga a gyűjtők előzetes engedélyével felhasználható, ugyanakkor folyamatos bővítésre vár és számít: ez a múzeum olyan lesz, amilyenné a mai erdélyi utódok tenni tudják. Az 1891–1948 közötti időszak relikviáit továbbra is örömmel fogadják az eke@eke.ma címen.
Feltárulkozik a múzeumlátogató előtt az élénk társasági élet, az a nyüzsgő közösség, amelyet maga köré teremtett az EKE, és amelynek sikerült fennmaradnia a Trianon után drasztikusan megváltozott körülmények közepette is, amelyhez alkalmazkodni kellett. Fényképeket láthatunk az EKE forrásligeti, egyeskői, tordai, Nagy-kőhavasi, radnaborbereki menedékházairól, a Lujza-lakról, azaz az EKE turistavendéglőjéről a révi Zichy-barlangnál, de láthatunk kirándulókat kisvasúton, majálisozókat, a hölgyek kalapban, hosszú szoknyában főznek a szabadban. Fényképek rég elporladt épületekről, emberekről. Az ily módon elénk kínálkozó nagyszerűség pedig kiváló biztatást, kapaszkodót jelenthet a mának és a jövőnek. Kerekes Edit / Szabadság (Kolozsvár)

Pataréti családokon segítenének
Inkluzív Kolozsvár néven egyesület bejegyzését kezdeményezi Erdély fővárosának önkormányzata – jelentette be tegnapi sajtóértekezletén Oláh Emese. Az alpolgármester közölte: városháza és a helyi tanács mellett a szervezet alapító tagjai között van a Kolozsvár metropoliszövezet helyhatóságait magába foglaló egyesület, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, illetve olyan civil intézmények, amelyek az évek során a Pataréten és a Cantonului utcában élő roma családok megsegítésére siettek, mint például az AltArt Egyesület. Pontosabban arról van szó, hogy szervezeti keretet teremtenek a pataréti szeméttelepen élő romák megsegítésére irányuló erőfeszítéseknek, ezáltal azt remélik, az egységes fellépés előmozdítja helyzetüket.
A sajtótájékoztatón elmondták: a szervezet célja elsősorban a Cantonului utcában leégett barakkokban lakó családok megsegítése. – Személyi sérülés szerencsére nem történt, de több család hajléktalanná vált. Számomra érthetetlen okok miatt az érintettek elutasították, hogy a városháza működtette szociális központokba szállásoljuk el őket. A jogszabályok értelmében hét napig élelmiszert tudunk biztosítani nekik. Igyekszünk mindenkinek új személyazonossági igazolványt kibocsátani, s a tűzoltóság által összeállított jegyzőkönyv alapján kártérítést folyósítani, eddig tíz ilyen kérést iktattunk. Ugyanakkor igyekszünk átmeneti jelleggel öt, egyenként 10-12 négyzetméteres szükséglakást biztosítani az érintett családok számára – mondta Oláh Emese.
Elmondása szerint a jövőben a bejegyeztetésre váró és december végéig integrált stratégiát kidolgozó egyesület az ilyen esetekben is hathatós segítséget nyújt majd, de európai pénzek lehívásával inkább átfogó gondokat orvosol egészségügyi és oktatási területen.
– Elemezzük az évek során különböző entitások által már összeállított stratégiákat. A városházi szervezet célja többek között kolozsvári, de a településen kívüli albérletek biztosítása az ilyen családok számára. December végéig tervezzük bemutatni a stratégiát – mondta a tisztségviselő.
Közölte: jelenleg a városházának körülbelül 300 szociális lakása van, s jelenleg 400 kérés szerepel az iktatóban. – Ehhez képest évente maximum 10 szociális lakás szabadul fel – jegyezte meg.
Arról is beszámolt, hogy az elkövetkező időszakban a szociálisan hátrányos családok számára lakbérfizetési programot indítanak, amely segítségével a kedvezményezettek átmeneti jelleggel 600-1200 lej körüli támogatásban részesülnek. – Nem a különböző kritériumoknak megfelelő, és az elbírálási eljáráson sikeresen teljesítő családoknak, hanem egyenesen az ingatlanok tulajdonosainak juttatjuk a pénzt – pontosította az alpolgármester. Kiss Olivér / Szabadság (Kolozsvár)

Gyöngyösi Levente zeneszerző legújabb „szerelméről”…
Az alkotó művészek, így a zeneszerzők esetében is gyakran előfordul, hogy egy-egy alkotásuk annyira a szívükhöz nő, hogy arra a legnemesebb szeretettel gondolnak. Így van ezzel Gyöngyösi Levente erdélyi származású zeneszerző is: a Györkös-emlékházban megtartott októberi ZeneSzó alkalmával néhány gyerekkori emlék felderítése mellett csak legutolsó művéről, a Bulgakov-regény nyomán készült A Mester és Margarita című operájáról beszélt, amelynek ősbemutatója idén nyáron volt Magyarországon.
Bevezetőjében Kós Katalin, a Györkös-ház ügyvezetője visszaemlékezett arra, hogy pont húsz évvel ezelőtt, az akkor még ötödéves budapesti zeneakadémiai hallgató Gyöngyösi Levente a Györkös-házban tartott egy szerzői estet. Az eltelt húsz évben a zeneszerző sikeres pályát futott be, munkásságát rangos díjakkal ismerték el.
Gyöngyösi Levente és az est moderátora, Horváth Zoltán zongoraművész egykor osztálytársak voltak a kolozsvári zenelíceumban, így tehát nem volt nehéz feleleveníteni a közös gyerekkori emlékeket. Mindketten megegyeztek abban, hogy az 1980-as évekbeli itteni nehéz körülmények ellenére szép gyerekkoruk volt, sok kellemes emlékkel.
Elhangzott az is, hogy Gyöngyösi Levente zeneszerzői „gyökerei” sokrétűek: a reneszánsztól és a barokktól kezdődően egészen a kortárs magyar zenéig terjednek. Talán ennek is tudható be az, hogy Gyöngyösi zenéjében egyfajta kollektív zenei emlékezet jelenik meg.
A meghívott elmondta: alkotásaiban főleg ahhoz a zenei örökséghez fordult, amelyet a hallgató és a szerző egyformán ért, és nagyon ügyelt arra, hogy ne süthessék rá az utánzás bélyegét.
A beszélgetés során több részletet hallgathattunk meg a Gyöngyösi Levente legújabb, A Mester és Margarita című operájából, amely 24 zárt számból álló alkotás. Műfajilag az opera–rockopera–musical „fura hibridje”, ahol a különböző zenei stílusok folyamatosan keverednek, társulnak.
Gyöngyösi Leventét nem ok nélkül tartják az egyik legjobb kortárs magyar zeneszerzőnek, ezt a következtetést szűrhette le az est végén a közönség a meghallgatott operarészletek és a beszélgetés alapján. Személyisége és alkotói vénája szimbiózisban él egymással: a frappáns megfogalmazások és az elegáns humor mellett alapos felkészültségű, roppant tehetséges művész profilja rajzolódott ki. Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)

A Székelyföld nem Katalónia – Bukarest szándékosan összemossa az autonómiát és a függetlenséget
A Székelyföld nem Katalónia – Bukarest szándékosan összemossa az autonómia- és a függetlenségi törekvéseket Romániai magyar politikusok szerint nem lehet egy lapon emlegetni a katalánok függetlenségi, valamint az erdélyi, székelyföldi magyarok autonómiatörekvéseit. A katalóniai népszavazás kapcsán számos bukaresti véleményformáló azzal riogat, hogy a Székelyföld autonómiája a függetlenség „előszobája” lenne.
Aki olvasott életében, az tudja, hogy a Székelyföld esetében nem függetlenségről, hanem területi autonómiáról van szó, aminek semmi köze például a határmódosításhoz – szögezte le a Krónikának Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő. A politikust annak apropóján kérdeztük a spanyol tartomány függetlenségi, illetve a Székelyföld autonómiatörekvésének összefüggéseiről, hogy számos román politikus és véleményformáló előszeretettel összemossa a kettőt.
A bukaresti hírtelevíziók beszélgetőműsoraiban rendszeresen szerepeltetett Bogdan Chirieac külpolitikai elemző például a minap a Dcnews.ro portál hasábjain megjelent vezércikkében – párhuzamot vonva a katalán népszavazás és a székely autonómiaigény között nem kevesebbet állít, mint hogy a „Berlin–Budapest–Moszkva-tengely mentén politizáló” Orbán Viktor miniszterelnök befolyása révén 2018-ban népszavazásra kerül majd sor Romániában a Székelyföld autonómiájáról, de az is lehet, hogy a függetlenségéről. Miközben Chirieac szerint „tudományos szempontból” a Székelyföld nem létezik, az általa vizionált referendum időpontját március 15-ére, az összmagyarság ünnepére tűzhetik ki.
Hasonló eszmefuttatás látott napvilágot az Adevărul napilap honlapján Lulea Marius Dorin tollából. Az egyébként építőmérnökként tevékenykedő publicista szerint az autonómia – ahogy azt szerinte éppen Katalónia esete bizonyítja – az első lépést jelenti a függetlenség kinyilvánítása felé.
A katalán helyzet világosan mutatja, hogy Romániában miért nem fogadható el semmilyen autonómiakövetelés, mert az végül alkotmánysértéshez fog vezetni” – vonja le a következtetést az egyébként Románia és a Moldovai Köztársaság egyesülését szorgalmazó aktivistaként ismert Dorin.
Idézve az Egyesült Nemzetek alapokmányában foglaltakat, Kulcsár-Terza József szerint egyetlen vonatkozásban lehet párhuzamot vonni Katalónia és a Székelyföld között: hogy minden népnek joga van szabadon élni és szabadon dönteni a sorsáról. A Magyar Polgári Párt (MPP) RMDSZ-színekben parlamenti mandátumot szerzett alelnöke valótlanságnak nevezte, hogy a székely önrendelkezés a függetlenség „előszobája” lenne.
„A románok ürügyként állítják ezt a hazugságot, hogy ne is tárgyaljanak az autonómiáról, mivel nem akarják megadni a Székelyföldnek ezt a jogot.
Szeretik megmondani nekünk Bukarestből miként éljünk, mit cselekedjünk, és hogy milyen jó nekünk itthon. Holott hadd döntsünk mi magunk ezekben a kérdésekben!” – nyilatkozta lapunknak a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) sepsiszéki küldötteként is tevékenykedő politikus.
A képviselő szerint a székelyeknek a Katalóniában zajló eseményektől függetlenül harcolniuk kell a jogaikért, egyedül azt kell figyelembe venniük, hogy az önrendelkezés jár a tömbmagyar régiónak, és nem szabad hagyniuk, hogy egyesek arról győzködjék őket, miszerint a katalán helyzet miatt „csendben kell maradniuk”. „Nekünk nem szabad visszalépnünk, mennünk kell a saját utunkon: ők függetlenséget, mi autonómiát kérünk” – szögezte le Kulcsár-Terza.
A politikus hozzátette: a magyarok nem kérnek mást, mint az 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlésen elfogadott, többek között az összes együtt élő népnek teljes nemzeti szabadságot ígérő nyilatkozat betartását, ami szerinte a Székelyföld viszonylatában területi autonómiát jelent.
„Román testvéreink a centenárium megünneplése kapcsán gyakran beszélnek a még nagyobb egyesülésről, Románia és a Moldovai Köztársaság uniójáról. Márpedig ha ez megtörténne, akkor a moldovai gagauzok által élvezett önrendelkezés révén precedens teremtődne az új ország területén egy területi autonómiára. Kérdem én: ha szabad a gagauzoknak, akkor nekünk, székelyeknek miért ne lenne az?” – tette fel a kérdést a parlamenti képviselő.
Kulcsár-Terza kérdésünkre elmondta, az MPP választmánya szeptember 9-ei ülésén született döntésnek megfelelően idén be fogják terjeszteni a bukaresti parlamentben az RMDSZ-szel közösen kidolgozott, a székelyföldi területi autonómiát célzó törvénytervezetet, erről azonban még ezután tárgyalnak a szövetség vezetőivel.
A politikus nyomatékosította, a lépéssel nem szabad megvárni 2018-at, az egyesülés centenáriumának apropóján ugyanis a románok provokációnak tekinthetik a kezdeményezést.
Korodi Attila, az RMDSZ alsóházi frakcióvezetője úgy véli: a katalóniai válság éppen azért árt az erdélyi magyarságnak, mert a román politika és a nacionalista sajtó arra törekszik, hogy az autonómiát összekeverje az elszakadási törekvésekkel.
A politikus a Heti Válasz magyarországi hetilapnak úgy nyilatkozott, Katalónia és a Székelyföld helyzete egyáltalán nem hasonlít, többek között ez az oka annak is, hogy a székelyföldi autonómiatervezet mintája nem a spanyolországi tartomány, hanem Dél-Tirol.
Arra a kérdésre, hogy a Székelyföld nem lehetne-e független, Korodi leszögezte: ez a lehetőség fel se merül, „öngyilkosság lenne Románia kellős közepén”. Izsák Balázs SZNT-elnök ugyanakkor nemrég úgy nyilatkozott: a katalánok és a székelyek között a legszembeötlőbb különbség az, hogy a Székelyföld autonómiát akar, ami épp ellentéte a függetlenségnek.
Őrtüzek a székely autonómiáért
Őrtüzek gyújtásával hívja fel a figyelmet a székely autonómiatörekvésekre október 29-én, vasárnap 18.30-kor az SZNT. Izsák Balázs elnök szerdai közleményében mindenkit arra ösztönöz, hogy „hittel, belső meggyőződéssel” vegyen részt ezeken a rendezvényeken.
„Ne hallgassunk azokra, akik megkérdőjelezik az ima erejét, akik a tűzgyújtást pótcselekvésnek nevezik. Gondolkozzunk el inkább azon, miféle belső láng készteti cselekvésre a katalánokat, hogy együtt és külön-külön kiálljanak népük érdekeiért. A küzdelem, amit ők felvállaltak, sokak szemében tűnhet reménytelennek. A katalánok szemében azonban nem. Nekik van igazuk” – állapította meg Izsák.
Az SZNT-elnök korábban a katalán népszavazás kapcsán közölte, a katalánok szabadsága az európai demokrácia ügye, és arra kérte a székelyeket, lobogjon minél több katalán zászló is az október végi őrtűzgyújtáson. Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)

A külföldön született magyar gyerekek után is jár majd a babakötvény
A kormány törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek arról, hogy a határon túl született gyerekek is kapjanak életkezdési támogatást és szüleik jegyezhessenek babakötvényt – mondta el Hornung Ágnes pénzügyekért felelős államtitkár az MTI-nek pénteken.
Az államtitkár hangsúlyozta: a kormány kiemelt fontosságúnak tartja az öngondoskodást, ezen belül a gondoskodást a gyerekek jövőjéről, ezért továbbra is támogatni kívánja a fiatalokat és ösztönözni a szülőket, hogy gyermekük jövőjéről már születésüktől fogva gondoskodjanak hosszú távú megtakarítás formájában. „Ezért döntöttünk az életkezdési támogatásra és a babakötvény vásárlására jogosultak körének kibővítéséről a határon túl született magyar gyermekekre” – mondta Hornung Ágnes.
Kiemelte: Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter kedden nyújtotta be az Országgyűlésnek a fiatalok életkezdési támogatásának kiterjesztésével kapcsolatos törvénymódosításokról szóló javaslatot, amely szerint a 2017. június 30. után született, Magyarország területén lakóhellyel nem rendelkező, de magyar állampolgárságú gyermekek után is járni fog az életkezdési támogatás, amelynek összege 42 500 forint (640 lej).
Azon országokban élő magyarok sem maradnak ki a lehetőségből, ahol nem ismerik el a kettős állampolgárságot, így ha a gyereknek van magyar igazolványa, ugyanúgy jogosult az állami támogatásra – fűzte hozzá a pénzügyi államtitkár. Hornung Ágnes emlékeztetett: az életkezdési támogatás a mindenkori infláció mértékével kamatozik, és a fiatal felnőtt 18. születésnapja után tudja felhasználni az összeget.
Ha a szülő a Magyar Államkincstárnál Start-értékpapírszámlát nyit és a támogatásból babakötvényt jegyez, akkor infláció plusz három százalék kamatot kaphat, a szülők és hozzátartozók befizetéseit pedig az állam is támogatja, hiszen a család éves befizetéseinek mértéke után 10 százalékos kiegészítés is jár, maximum évi 6 ezer forint.
Tájékoztatása szerint babakötvényt a 2017. július 1. előtt született határon túli magyar gyerekek számára is vásárolhatnak a szülők, hozzátartozók. A számlanyitásra a Magyar Államkincstár kirendeltségein lesz lehetőség 2018. január elsejétől, az életkezdési támogatást a konzulátusokon is lehet majd igényelni – ismertette az államtitkár.
Orbán Viktor miniszterelnök május 25-én, a Családok budapesti világtalálkozóján jelentette be, hogy a külföldön tartózkodó vagy ott élő magyarok előtt is „óvatosan” megnyitják a családtámogatási rendszert, jövőre már ők is kaphatnak a gyermek születése után anyasági támogatást, és az egész Kárpát-medencében jegyezhetnek babakötvényt is. Krónika (Kolozsvár)

A felszabadító klasszikusoktól a tisztességtelen irodalomig: Balla Zsófia „hazatalált” Kolozsváron
A posztmoderntől, a ma „tisztességtelen” irodalmától a felszabadító klasszikusokhoz menekül Balla Zsófia, aki a Kolozsvári Társaság új tagjaként bevallotta: nem lett pesti, „élete főteste” Kolozsvár.
Legszemélyesebb érzéseiről, a költészethez-irodalomhoz fűződő viszonyáról, kolozsváriságáról-pestiségéről egyaránt vallott Balla Zsófia a csütörtökön este a Kolozsvár Társaság székhelyén tartott beszélgetésen abból az alkalomból, hogy saját kérésre a társaság tagjává avatták. A kolozsvári születésű, ám 1993 óta Budapesten élő költő Csokonai Vitéz Mihály Marosvásárhelyi gondolatok című költeményének – melyet az erdélyi nyelvművelő társaság tagjává választása alkalmából írt – négy sorával köszöntötte a Kolozsvár Társaságot: „Csak a tudatlan fő, csak a zablátlan szív, / A mi téged, ember, magad kárára hív, / A hol a szív feslett, a fő meg agyatlan, / Ott az emberi sors megsirathatatlan.”
Demény Péter író, szerkesztő kérdéseire válaszolva elmondta, bár évtizedek óta él Budapesten: nem lett pesti.
Ha valaki 44 évesen helyet változtat, kettévágódik az élete, nehéz megteremteni a személyes és költői hitelét. És az élet nem olyan, mint a gyík farka, ez szinte megoldhatatlan probléma, ami csak a következő generációnál szűnik meg, mutatott rá. „Élete főtestének” Kolozsvárt tekinti, ahol szülei éltek, ahol az első szerelem beköszöntött és ahol az életre szóló barátságok köttettek. Igaz, utóbbiak közül volt, amelyben csalódott, az ideákban, történelmi-társadalmi elképzelésekben való csalódás mellett szerinte ez okozza a legmélyebb sebeket, illetve az, ha már túl késő, és nem lehet valakitől bocsánatot kérni, megbocsájtani.
Bár Budapestre költözve úgy érezte, „le van ragadva régies hangjával”, és megpróbált újat megütni, rájött, hogy az nem ő, és visszatért klasszikusabb stílusához.
„A költő a fájdalmaiból él, de nem tudok erre pozitívumként tekinteni” – jelentette ki a posztmodernnel való viszonyáról beszélve, hozzátéve azonban, hogy ez nem érdem, nem költői erény, inkább bizonyos emberi dolgokra való nyitottság. A versírásnak lehet egyfajta terápiás jellege, a szerző azáltal, hogy megformál, magán kívül helyezi, kiírja magából a fájdalmat, de: „egy vers azért több ennél, egy pozíció, de nagyon személyes pozíció”.
A vers nála képpel indul, melynek szó alakja van, a legtöbb ilyen az elalvás előtti félálomban jelenik meg, és lejegyzi – igaz, reggel, mielőtt olvasná, mindig van benne egy kis félelem, vallotta be Balla Zsófia.
„A vers soha nem íródik meg, az egy nyersanyag” – jelentette ki, rámutatva, hogy hónapokig dolgozik rajta, ugyanis idő kell, hogy észrevegye, mi a rossz benne.
Ha nincs, az időt párja, Báthori Csaba költő helyettesíti, aki jó szerkesztőként, kritikusként rámutat a hibákra.
Míg rég a szabadságot a posztmodern jelentette számára, a közösségi eszmények helyett a személyességet tartotta fontosnak, mára eltávolodott ettől. Ha egy irodalmi irányzat „elterpeszkedik”, nem megfelelő számára, és a kortárs magyar irodalomra jellemző brandszerűen kialakított személyes stílusnak sem híve, amikor a stílus már-már márkajelzéssé válik, és az a fontos, hogy a szerző messziről felismerhető legyen.
A posztmoderntől a felszabadító klasszikusokhoz „hátrál vissza”, de úgy érzi, ez nem hátrafelé van, hiszen „a nagy költészet mindig előttünk van”, mondta Balla Zsófia. Példaként kedvencét, Arany Jánost említette, az idei emlékév kapcsán megjegyezve: ez kortárs költők Arany-paródiáiról szól, ahelyett, hogy azt mutatná meg, hogy Arany költészete mennyire csodálatos.
A másik nagy divattal, a művészetben alkalmazott hatásvadászattal sem ért egyet, amikor az irodalomban a cél a szóhasználattal meghökkenteni az olvasót, színházban „gyomorszájon vágni a nézőt”, mivel ez a hatás emlékezetessé teszi az alkotást. „Egy dolog katartikus élmény miatt emlékezni a versre, és ezt összetéveszteni az irtózattal. Ezt tisztességtelennek tartom az irodalom szempontjából – jelentette ki az „undorító versekre” utalva Balla Zsófia. – Kifogásolom, hogy irodalmon kívüli effektusokkal akarjanak engem átverni.” Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)

Közel 890 millió forint a külhoni magyar családi vállalkozások támogatására
Közel 890 millió forintból 185 projekt megvalósítását támogatja a nemzetpolitikai államtitkárság a külhoni magyar családi vállalkozások éve keretében – közölte Potápi Árpád János október 27-én, pénteken Budapesten.
A nemzetpolitikai államtitkár sajtótájékoztatón ismertette a külhoni magyar családi vállalkozások és fiatal vállalkozók támogatását és együttműködését célzó pályázatok eredményeit. Elmondta: az eredeti keretösszeg 830 millió forint volt, de a pályázatok nagy száma miatt ezt megemelték.
A július végi határidőig 476 kérelem érkezett családi vállalkozásoktól. Ezek közül 124 pályázatot támogatnak, több mint 665 millió forinttal. A nem mezőgazdasági tevékenységet folytatók 4-6 millió forintra, a mezőgazdasági tevékenységet folytatók 4-4,5 millió forintra nyújthattak be kérelmet. A külhoni magyar induló fiatal vállalkozóktól 325 pályázatot regisztráltak, és 42 vállalkozót segítenek mintegy 122 millió forinttal. A vállalkozások 2-3 millió forintra pályázhattak.
Az együttműködést célzó felhívásra 73-an pályáztak, és 19 projekt közel 100 millió forintos kerethez juthat, nem mezőgazdasági tevékenységnél 4-6 millió forintot, mezőgazdaságinál 4-4,5 millió forintot lehetett igényelni – közölte Potápi Árpád János, aki jelezte: összességében minden ötödik pályázatot támogatják. A nyerteseket értesítették, az érintettek a szerződéskötések után még idén hozzájuthatnak a támogatásokhoz.
Kifejtette: érkeztek pályázatok a szolgáltatóipar, az állat- és növénytermesztés, feldolgozóipar, egészségügy, vendéglátás-turizmus, kutatás-fejlesztés, borászat, kereskedelem területéről egyaránt. Az elbíráláskor többek között figyelembe vették a projekt innovatív jellegét, a fejlesztés régiós hiánypótló voltát, a rövid, közép- és hosszú távú célokat, azt, hogy hozzájárulhat-e további munkaerő alkalmazásához, illetve a nemzetpolitikai célok teljesüléséhez.
Az államtitkár elmondta: külhonban összesen 88 ezer családi vállalkozás működik, és 40 ezer a fiatal vállalkozók száma. A pályázatok meghirdetése előtt több mint 2000 családi vállalkozással személyesen is felvették a kapcsolatot.
Kiemelte: a külhoni magyar vállalkozók több mint 90 százalékban magyarokat foglalkoztatnak. A vállalkozások mérete, a foglalkoztatottak száma régiónként eltérő, az átlag 4-5 fő, Vajdaságban ez egy kicsit magasabb. Potápi Árpád János rámutatott: ha őket támogatják, a magyar családok jövőjét is segítik. Hozzátette: a külhoni magyar területeken legkevésbé a vállalkozók gondolkodnak abban, hogy elhagyják szülőföldjüket. Támogatásukkal így a nemzet megtartó ereje is nagyobb lehet egy-egy a régiónak – hangsúlyozta. Jelezte: a pályázati nyerteseknek őszi Kárpát-medencei körúton biztosítanak – szakmai partnerük a Design Terminál segítségével – mentorálást a projektek sikeres megvalósításához.
Felvidéken november 17-én, Vajdaságban november 22-én, Kárpátalján november 30-án, Erdélyben december 6-7-én és december 13-án tartanak találkozókat. MTI; kronika.ro

Vértanú lelkészek az elmúlt században
A XX. század magyar református lelkészvértanúiról szól a Mártírok Százada című könyv, melyet első alkalommal a nagyvárad-újvárosi református templomban mutattak be. Tőkés László püspök, EP-képviselő hirdetett igét.
Sándor Lajos lelkipásztor köszöntötte vasárnap délelőtt az egybegyűlteket, majd Tőkés László hirdetett igét; kitért az 1957 évi szilveszter előestéjére, amikor a budapesti Országházban huszonhárom papi személy ünnepelt, s némelyikük kitüntetést kapott az államelnöktől az „ellenforradalom során tanúsított bátor helytállásért a népi hatalom mellett” – közben pedig, a siralomházban Gulácsy Lajos levéli lelkipásztor számlálta hátralévő óráit.
Akárcsak a Pilátus elé állított Krisztus, akit a főpapok adtak halálra és a világi hatalom sem kegyelmezett neki, vagy a tanítványok, akiket a tanács elé állítanak a mindenkori hatalom kollaboránsai, papok és írástudók. Hasonlóképpen Luther Márton, aki az 1521 évi birodalmi országgyűlésen kell számot adjon tanításáról, s V. Károly pallosa leng a feje fölött, vagy Mózes, amikor a Fáraóval szemben kell fellépjen, Dániel próféta a tüzes kemencében, vagy az oroszlánveremben – a helytállás megannyi példája, akárcsak a papok, akik életükkel és szabadságukkal fizettek azért, mert magyarok és reformátusok: Márton Áron, Ravasz László, Mindszenty József, Sass Kálmán – és még sorolhatnánk.
A legnagyobb kihívás
De az még csak hagyján, hogy szembeszállnak a hatalommal, a legnagyobb kihívás az, hogy hogyan állnak meg Isten színe előtt és hogyan tudnak megfelelni saját lelkiismeretüknek, hangzott el. Tőkés László arról is szólt: a napjainkban üldözött keresztyének száma meghaladja a Római Birodalomban üldözött őskeresztyénekét, s az európai szekularizáció világában egyre kényelmetlenebb keresztyénnek lenni. Megemlítette a temesvári eseményeket, melyek során ő maga is helytállt a hatalommal szemben, de az ige, miszerint Istennek kell inkább megfelelni, hogy nem az embereknek, feljogosítja a hívő keresztyént, hogy ellen álljon az istentelen hatalomnak.
Dr. Békássy N. Albert emeritus gyermekgyógyász tanár, a Mártírok százada című könyvet megjelentető Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat elnöke a szervezet megalakulásáról szólt. Mint elhangzott, Ravasz László, az Egyetemes Konvent lelkészi elnöke 1944-ben azzal a küldetéssel bízta meg vitéz Nagy Sándort, a Konvent titkárát, hogy szervezze meg a nyugatra menekülő magyar reformátusok lelkigondozását. A szervezet 1957-ben függetlenítette magát a Magyarországi Református Egyháztól – miközben az anyaországban az Állami Egyházügyi Hivatal dicstelen működésének ideje, majd az 1956-os forradalom megtorlása következett.
Amint a későbbiekben elhangzott: azok, akik a Kárpát-medencéből elvándorolnak, nem mindig érkeznek meg magyar református egyházi múltjába tudatosan kapaszkodó közösségeikbe, s az elvándoroltak nagy része aligha tér haza. A NYEMRLSZ feladata: református értékeink megőrzése és továbbvitele. Évente szerveznek hittudományi tanácskozásokat neves előadókkal, s a most megjelentetett kötetben első alkalommal állítják össze a Kárpát-medencei vértanú lelkészek névsorát. A 220 oldalas kötet első alkalommal dokumentálja a vértanúságukat – délvidéki, kárpátaljai, anyaországi mártírokét.
Özv. Lázárné Zahn Dalma-Enikő lelkipásztor, a szervezet lelkész elnöke, nürnbergi református lelkipásztor tevékenységeikről szólt, arról, hogy közreműködésükkel nyolcvan gyülekezetben szól magyarul az ige – a párizsi gyülekezetnek például húsz éve nincs lelkipásztora, de az ige magyarul szól náluk is.
Nincs ára
Orosz Otília kántornő alkalomhoz illó dalokat adott elő, majd vitéz Bereczki András nyugalmazott lelkipásztor, a szolgálat örökös tiszteletbeli tagja, a kötet szerkesztője emlékezett vissza Váradon eltöltött éveire, amikor hosszú éveken át a Királyhágómelléki Református Egyházkerület egyházi sajtójának „kis csavarjaként” dolgozott. Egyúttal hírül adta: Münchenben, Malmőben, Londonban van református gyülekezet. Tőkés László kihangsúlyozta: az elvándorlás nagy gond, s az elvándoroltak egy része okkal ment el és biztos, hogy élő lelkiismerete volt, „az elvándorlók másik része azonban eltűnt a nagy nyugati temetőben”.
Mint megtudtuk, a kötet ezer példányban jelent meg, nincs ára, de jelképes adományokat elfogadnak – az összegyűlt pénzből egy magyar mártír emlékére állítanak majd emlékművet Németországban. Neumann Andrea / erdon.ro

Új irodalmi emlékhely Székelyudvarhelyen
A Szent­imre utca 29-es szám alatti ház falára mostantól kissé megilletődöttebben nézhet fel az ember, ha arra jár. Itt élt Magyari Lajos költő családja 1942-ben, míg a közeli Rózsa utcában felépült új otthonuk. Fél éve Balázs Árpád újságíró kezdeményezésére láttak hozzá az adománygyűjtéshez, hogy az író születésének 75. évfordulója napjára elkészülhessen az emléktábla Zavaczky Walter Levente székelyudvarhelyi szobrászművész műhelyében. Tegnap délután délután 4 órakor, a meghirdetett program szerint gyűlt össze a helyszínen a költő jó néhány családtagja és tisztelője. Czegő Zoltán költő barátként és pályatársként idézte Magyari Lajos alakját, hiszen egyetemi hallgatóként és a második Forrás-nemzedék tagjaiként, már a múlt század hatvanas éveinek közepétől ismerték és becsülték egymást, aztán úgy adatott, hogy a Megyei Tükör című lapnál, illetve annak jogutódjánál, a Háromszéknél is együtt dolgozhattak. Simó Márton író a lírikust idézte, Szabó Zsolt közíró, szerkesztő a publicistáról szólt, hiszen munkái iskolapéldái az erdélyi újságírásnak, a felelős közösségi gondolkodásnak. Nehezményezte, hogy az elmúlt évek során soha nem jutott pénz arra, hogy publicisztikáit kötetben is kiadják. A maga részéről a jelenlevők figyelmébe ajánlott egy válogatást, amely egy sorozat első darabja. Bíró Zsolt parlamenti képviselő, a Magyar Polgári Párt elnöke a költőre emlékezve, nem feledkezett meg arról, hogy elődje volt az országos politizálásban, hiszen egy mandátumon át – 1992–1996 között – az RMDSZ szenátora is volt. A továbbiakban a költő fia, Magyari Zoltán és Péter Eszter szavalatát hallgathatták meg a jelenlevők, majd sor került a plakett leleplezésére. Hargita Népe (Csíkszereda)

Gyarapodás technikában, tudásban, hitben
Fizika-, kémia-biológia-, valamint idegen nyelv szaktantermet építettek a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum főépületéhez és ezeket berendezték. A diákok pedig már használatba is vették, zajlottak a tanórák, „laborok”, amikor október 27-én, délelőtt, a díszteremben, a megvalósítás feletti örömét ünnepelni gyűlt össze az iskolaközösség a támogatókkal, kivitelezőkkel, közigazgatási elöljárókkal.
Schönberger Jenő püspök, első megszólalóként a tanintézmény keresztény szellemiségét emelte ki. Mint mondta, ez betölti az iskolát, köszönhetően a jó tanároknak, a spirituális atyáknak. „Nagyon fontos a tudás, de nevelni is akarunk: szép életre, jóra. A tanárok úgy élnek hogy az életpéldájuk által is nevelnek. A diákok tudását pedig az eredmények bizonyítják. Most három szaklaborral bővül az iskolánk. És remélem, nem csak okos-táblák lesznek ezekben a laborokban, hanem okos diákok is, akik jól használják majd a technikát, maguk gyarapítására. Az eszközökre azért van szükség, hogy általuk többek, jobbak legyenek a diákok, és még inkább a szépet és a jót építsék be az életükbe. Sok áldozatot hozott felénk a Magyar Kormány. Ezt köszönöm, és merem remélni, hogy ez az áldozat a lehető legjobb célt szolgálja majd.”
Ádámkó István igazgató egy régi álom megvalósulását látja a szaktantermek átadásában: „Egy esztendővel ezelőtt, a Reizer Pál püspök úr kezdeményezésére 1991-ben újraindított katolikus iskolák fennállásának huszonötödik évfordulóját, a katolikus iskola újraindításának ezüst jubileumát ünnepelhettük. Végiggondolva honnan indultunk és merre tart katolikus oktatásunk, az első teológiai fiúosztály beindítása óta szembeötlő volt, hogy ezt az elmúlt 25 évet folyamatos építés, építkezés kísérte. (...) Tevékenységeink megfelelő keretét a jó tanulási környezet biztosítja, ezért is olyan kiemelkedő az építkezéseink sorában a mai alkalom: a három, korszerűen kialakított, interaktív táblákkal, kivetítőkkel, interaktív táblagép-készlettel, hangfalakkal, hangosító berendezésekkel felszerelt szaktanterem átadása. Nem túlzás állítani, hogy az iskola vezetőségének, a tantestületnek, a diákoknak és a szülői közösségünknek régi álma válik valóra, amikor a Püspök atya megszenteli és használatba vesszük az új, belső iskolai tereket: a fizika-, a kémia-biológia-, valamint az idegen nyelv szaktantermet.”
Ádámkó István is megköszönte Magyarország kormányának a nyolcvanhat millió forint támogatást, amelyet a három szaktanterem tervezési, engedélyeztetési, építkezési munkálatainak ellenértékeként folyósított; Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatalának pedig, hogy ötvennyolcezer lejjel támogatta a szaktantermek eszközbeszerzését.
Kereskényi Gábor polgármester szerint a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye a jó gazda gondosságával áll az ingatlanokhoz, amelyek a város területén találhatók. „Nem lehet nem észrevenni a munkálatokat, amelyek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy mi, szatmári polgárok büszkébbek lehessünk arra a helyre, ahol élünk, hogy javuljon az életminőségünk. (...) Én megköszönöm a támogatást és a munkát, és azt tudom mondani, hogy a magunk részét is hozzátesszük, hiszen feladatunk, hogy az oktatási intézmények működését zavartalanul biztosítsuk, az ehhez szükséges anyagi feltételetek, a felszerelések előteremtésével. Úgyhogy, számíthatnak ránk.”
Durla Paşca Mihai Călin megyei főtanfelügyelő az ünnepségen kiemelte, a szatmári tanügy abban az áldásos helyzetben van, hogy együttműködése az önkormányzattal és az egyházzal nagyon jónak mondható. Meglátásában mindegyik fél felfedezte, hogy a tanügybe való befektetés a jövőbe való befektetést jelenti. A létrejött szaktantermekkel kapcsolatban elmondta, azok európai standardoknak megfelelő szintű felszereltséggel rendelkeznek. „Most kedves tanárok, kedves gyerekek, a felelősség a vállaitokon, hogy válaszoljatok az előttetek álló kihívásokra. De mindabból, amit eddig tapasztaltam, a ti válaszoltok sem marad el, hiszen a megyében és országos szinten is kiemelkedő teljesítményt mutattok.”
Az iskola diákjainak előadása után Soltész Miklós, Magyarország kormányának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára szólt az ünneplőkhöz, arra kérve a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum diákjait, hogy az iskola mottójának megfelelően, Márián keresztül erősödjenek és jussanak el Jézushoz. „Ha a katolikus iskolának a termeit bővítjük, ha kollégiumát hozzuk rendbe, ha egy óvodát felújítunk, akkor azt a törekvést szolgáljuk, hogy a kereszténység megmaradjon és itt, közöttünk éljen. De törekvésünk azt az üzenetet is hordozza, miszerint a kereszténységben összetartozunk. Fontos azt tudni, hogy akár római katolikus, görögkatolikus, ortodoxiában élő vagy protestáns keresztények vagyunk, a cél egy. Sokkal több az, ami minket összetart – magyarokat, románokat, bármilyen nemzethez tartozókat ebben a térségben –, mint ami szétválaszt. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert nekünk a felelősségünk óriási: hogy az össz-kereszténységet szolgáló keresztény fiatalokká tudjuk a gyermekeket nevelni. Hogy Románia hűséges és becsületes állampolgárainak, a magyarságban megmaradó felnőtteknek tudjuk a gyermekeket nevelni. Én arra kérek mindenkit, segítse, hogy efelé menjen az iskola tovább!
Az ünnepség végén Schönberger Jenő püspök megáldotta a szaktantermeket – amelyekben amúgy már megkezdődött az oktatás –, majd a vendégek is megtekintették a megvalósítást, fejlesztést. szatmar.ro

Jól fogna egy új Bernády Marosvásárhelynek
Nem mítoszrombolónak szánta könyvét Fodor János történész, mégis úgy gondolja, hogy árnyalni fogja a képet a „városépítő polgármesterről”, vagyis közelebb hozza az olvasókat Bernády György reális személyiségéhez.
Az olvasóink által is Bernády-kutatóként ismert történészt nem csak a Bernády-kultuszról faggattuk, de még arról is, vajon szükség lenne-e egy jelenkori Bernádyra. Bernády-kutatóként sok érdekességre derített fényt Fodor János történész
– A vásárhelyi magyaroknak kétségtelenül idealizált képük van Bernády Györgyről. Változtathat-e a könyv ezen az imázson?
– Úgy gondolom, hogy igen. Valóban többnyire egy pozitív kép él Bernádyról, mint a „városépítő” és a „boldog békeidők tevékeny polgármestere”. A könyv azt gondolom, hogy árnyalni fogja ezt a képet, ugyanakkor közelebb is hozza az olvasókat a személyiséghez, vagyis a realitáshoz. Célom ugyanakkor nem mítoszrombolás, csupán tisztázni azokat a tényeket, amelyeket a történelmi dokumentumok és források is igazolnak. Nem idealizált, hanem remélhetőleg kiegyensúlyozott Bernády-képet fog kapni az olvasó a kötettel, amelyben megismerheti a családot, a jó tanulmányi eredményeket elérő diákot, a kezdő és amatőr, de tudáséhes karrierkezdőt, később a hideg, kimért és olykor furfangos politikust, a csalódott és szerető férjet, a boldog és tragédiákat átélt családapát, egyszóval az embert, annak minden minőségében.
– Nevezhetjük Bernádyt politikusnak?
– Egyértelműen nevezhetjük, sőt megkockáztatom, hogy elsősorban politikus volt, és csak azután gyógyszerész, jogász, polgármester stb. A politika már zsenge fiatalkorában érdekelte. A kolozsvári és budapesti tanulmányai alatt nyitott szemmel figyelte a könyvek és vegyszerek mellett az országban történő politikai eseményeket is. Gyógyszerészként korán megörökölte a családi patikát, azonban ez szinte egy évre sem kötötte le figyelmét úgy, mint az általa izgalmasabbnak vélt politika világa. A patikát végül bérbe adva tagja lett a törvényhatósági bizottságnak, nem sokkal később már országgyűlési képviselő volt, és így tovább. Igazából politikai ambícióinak határait saját maga szabta meg, ha igazán szerette volna, lehetett volna budapesti főfunkcionárius is. Politikai credója a mindenkori hatalommal való jó kapcsolat volt, azonban ennek felismerése is kvalitásai közé tartozott. Legtöbben csak legendákat tudnak a legendás polgármesterről
– Tisztelték-e polgármestersége, közéleti tevékenysége idején a vásárhelyiek?
– A mai idealizált Bernády-képünkhöz képest sokszor teljesen mást gondoltak róla. Először is származásilag nem volt székelyföldi, így elképzelései felvázolásakor sokszor ezt fel is rótták neki. Másodsorban, ahogyan említettem, politikus volt és ahogyan manapság, ez nem mindig jelentett feltétlen megbecsültséget. Mondok egy példát: pályáját a városi függetlenségi (ellenzéki) párti oldalon kezdte, egészen a vezetői tisztségig vitte ezt városi viszonylatban. Azonban következtek az 1896-os országgyűlési választások. Nemes egyszerűséggel átigazolt a kormánypártba, ami akkoriban igencsak hangos botrányt eredményezett. Az ellenzéki párt tehát vezető nélkül maradt. Sokan ezt évekig nem bocsátották meg neki, ekkor romlott meg első ízben a kapcsolata Petry Zsigmond mészárossal is. Végeredményben a város is annyira szerencsétlen helyzetben volt, hogy amikor 1902-ben polgármesterré választották Bernádyt, már ez az „átigazolás” nem számított, később valahogyan feledésbe is merült. Tény, hogy minden korszakban megvoltak azok a városi befolyásos csoportok, amelyek tisztelték és követték, illetve amelyek versengeni kívántak vele. Utóbbiak többnyire nem jártak sikerrel, de összességében politikai ellenfelei is tisztelték tevékenységét.
– Kevés magyar polgármesternek van annyira jó megítélése, „sajtója”, mint Bernádynak. Joggal?
– Nem mindig volt ez így Bernády esetében. Azon korszerű politikusok közé tartozott, akik időben felmérték és bizonyos fokig manipulálták a sajtót. Komoly időt és energiát szentelt annak, hogy jó megítélése legyen, legalább a helyi lapokban, de sokszor ismeretségi körének köszönhetően a fővárosiakban is. Ez egyébként manapság is hasonlóan működik a sajtó világában, vagyis kevés változott azóta. Sajtóbotrányok akkor is voltak, amelyek egészen alpári hangnemben zajló vitákig vezettek. Ugyanakkor olyan alkalomról is tudunk, amikor Bernády neve gyászkeretben szerepel a helyi sajtó főoldalán, de nem a halála miatt. Hanem egyszerűen az adott orgánum így jelezte a szakítását az addigi támogatottjával, vagyis a lap számára Bernády politikailag halott volt. Persze ezek nem tipikus esetek, többnyire azért az őt dicsérő cikkek voltak jellemzően nagyobb számban. Ezzel is mintegy tudatosan készült arra, hogy neki egyfajta kultusza lesz, vagyis nagyon ügyelt a későbbi megítélésére.
– Tudom, a történészek gyűlölik a mi lett volna, ha kezdetű felvetéseket, de azért játsszunk el a gondolattal: milyen lenne ma Vásárhely Bernády György polgármestersége nélkül?
– El tudok képzelni pár dolgot ezzel kapcsolatban, ami viszont nem biztos, hogy így lenne. Mivel ez általános tendencia volt a korszakban, azt hiszem, lenne impozáns városháza Marosvásárhelyen, viszont nem biztos, hogy ez szecessziós stílusban épült volna, illetve az sem, hogy oda, ahol éppen ma áll. Továbbá azt is elképzelhetőnek tartom, hogy épült volna hamarabb városi színház is, viszont nem hiszem, hogy lett volna Kultúrpalota, mivel ez utóbbi egy teljesen Bernádyhoz kötődő kivitelezés. Az utcák és az infrastruktúra állapota is sokkal lassabban épült volna ki, ami egy lassúbb dinamikájú városbővüléshez vezetett volna a maihoz képest. Összességében pedig a központi arculata is más lenne, talán a főtér sem a mai helyén állna. Végül is ebből is kirajzolódik, hogy mit „örökölt” a mai város.
A könyvben bemutatja a politikus emberi oldalát is, például megtudjuk, milyen apa volt: – A vásárhelyi magyar fiataloknak mond-e valamit az építő elöljáró neve? Oktatási szinten megjelenik-e valahol Bernády?
– Én csak remélni tudom, hogy a vásárhelyi iskolákban időt szentelnek a honismereti témáknak, ezenbelül pedig Bernádynak is. Jó néhány történelemtanár kollégám mindenképp igyekszik a zsúfolt tananyagba Bernádyt is beépíteni, mindazzal, amit képviselt. Jómagam is néhányszor segítettem ebben, illetve amennyiben igény lesz, a jövőben is fogok. Ugyanakkor ott van minden évben a Bernády Alapítvány által szervezett októberi vetélkedő, amely azért jellemzően megmozgatja a kis- és középiskolás diákok egy részét. A kötet remélhetőleg beépül a következő évek vetélkedőibe, hiszen lesz miből készülniük a diákoknak.
– Milyen a Marosvásárhelyen élő románok viszonyulása Bernádyhoz? Ismerik? Tisztelik? Frusztrálja őket? Esetleg csak a „szokásos” magyar múltba révedezés eszközének tartják?
– Néhány ismerőstől volt szerencsém ezt megérdeklődni őszintén, de azt hiszem, ez nem egy reprezentatív minta, így nem tudom, a többség hogy viszonyulhat. Az ismerőseim mindenképp elismerően nyilatkoztak róla, mivel szerintük sok mindent épített, amelynek közösen lehetünk ma is élvezői. Amit megfigyeltem, hogy többen is valamifajta hasonlatba próbálják helyezni Bernádyt egykori román kortársával, Emil Dandeával. Kétségtelen, hogy a hasonlat nem túl szerencsés, hiszen teljesen más a perspektíva a két személyiség között, viszont a szimbolikus tereken és emlékezetpolitikában is városi versengés figyelhető meg a két közösség között a két jeles személyiségről. Egész alakos szobruk van a városban, amelyet szinte azonos időpontban állítottak, egymás mellett található a Kultúrpalotában mindkettejük emlékszobája, mindkettejükről most már rendelkezésre állnak életrajzi kötetek stb. Az ilyen versengés szerintem fölösleges. Én legalábbis nyitott vagyok, hogy munkámat megismertessem a román közönséggel is, sőt, pár évvel ezelőtt szintén a Bernády-napokra egy kétnyelvű ismeretterjesztő füzetecskét szerkesztettem Bernády polgármesterségéről. Azt gondolom, hogy érdemes lenne megismerni, hogy mit gondol Bernádyról a román közösség, és a mi feladatunk, hogy ismeretanyagokkal hozzájáruljunk, mivel az ő személye nem lehet politikai konfliktus tárgya a városban.
Nagyjából egyszerre lett Bernádynak és Dandeának egész alakos szobra.
– Vásárhely a szintén nagy múltú Kolozsvárhoz, Szebenhez, Brassóhoz képest alig változik, ami a városképet, például a főtér arculatát illeti. Elképzelhető, hogy a nagy becsben tartott Bernády-örökség az egyik gátja a bátrabb újításoknak? Vagy minden csak azon múlik, hogy milyen nemzetiségű a kezdeményező?
– Gátja nem lehet, hiszen Szeben és Kolozsvár központjának megújulása és városfejlesztése a kulturális örökség, vagyis a központi impozáns épületek felújításával és az akörül szervezett terek átstrukturálásával kezdődött. Szerintem nem nemzetiségfüggő, ha kezdeményezésről van szó, ugyanis igény van rá, de megfelelő szakemberi hozzáértés is szükséges, amely méltó módon tud hozzányúlni az ilyen fajta átalakításokhoz.
– Lesz, lehet egy új Bernádyja Vásárhelynek?
– Ezt nem tudom, de erősen jól fogna. De nem egy múltbeli minta szerint, hanem ahogyan akkoriban Bernády is vélekedett, a korszerűség és a jövő igényeinek megfelelően, aki például egy smart-city koncepciót véghezvinne.
Fodor János Bernády György – Politikai életrajz című könyvét október 27-én, pénteken 18 órától a Horea utcai Bernády Házban mutatta be Novák Csaba Zoltán történész.
Közreműködött Kilyén László színművész Pataky István / liget.ro

Miről árulkodnak az erdélyi Szent László-freskók részletei?
Szent László a legenda szerint a kerlési ütközet után kiszabadított egy magyar lányt az ellenség karmai közül. A jelenetet a 14. és 15. században székelyföldi templomokban is előszeretettel ábrázolták. De valóban meg akart-e menekülni az a lány? És miért hasonlít Szent László a korabeli Krisztus-ábrázolásokra? Jánó Mihály művészettörténész többek között ezekre a kérdésekre próbált meg választ adni a kolozsvári Művelődés Estek keretében csütörtökön megszervezett előadásán.
A lánymentő Szent László történetéről a 14. századi Képes Krónika is beszámol: a mai Beszterce-Naszód megyei Kerlés határában történt 1068-ban, hogy Salamon magyar király, Géza és László hercegekkel legyőzte az Erdélybe betörő kun (mai értelmezés szerint inkább besenyő) sereget. László üldözőbe vett egy ellenséges vitézt, aki magyar lányt vitt a lován, majd a lány segítségével megölte.
Szent László politikai támogatottsága
László királyt 1192-ben avatták szentté. A magyar Anjou-ház alapítója, Károly király a 14. század elején nagy hangsúlyt fektetett a lovagkirály legendájának ápolására, mivel az erős központi hatalmat testesítette meg, szentként pedig az egyház támogatását is élvezte.
Így terjedtek el a Szent László ábrázolások a templomok falain is, így szakralizálódott a lánymentés profán témája. Jánó Mihály arra is rámutatott, hogy a lovagkirályt gyakran krisztusi szerepben ábrázolták. A Kovászna megyei Sepsikilyén templomában található freskón egyértelmű, hogy a hasonlóság nem csak a művész fantáziátlanságának következménye, ugyanis az ugyanitt ábrázolt utolsó vacsora jelenetben minden tanítvány egyedi vonásokkal rendelkezik.
A lánymentés legendája Felvidéken és Erdélyben maradt fenn, a Magyar Királyság középső részén a török hódoltság ideje alatt semmisültek meg ezek a freskók. A fennmaradt ábrázolások hasonló struktúrájúak: László kivonulása a várból, üldözés, párviadal a kún/besenyő vitézzel, pihenés, ünneplés a megmentett lánnyal. Az apró eltérések, helyi jellegzetességek vizsgálata viszont meglepő újdonságokkal szolgálhat.
Szent Lászlóval vagy a kun vitézzel tartott a magyar lány?
Jánó Mihály érdekes részletre hívta fel a figyelmet a sepsikilyéni falképen: az üldözés-jelenetben a kun vitéz Szent László felé céloz az íjával, a lován ülő lány pedig mintha támasztaná az íjat, másik kezével pedig a gyeplőt fogja. Kivel tartott valójában a „megmentett” lány? A kérdés nyitott a kutató szerint: miközben úgy tűnhet, hogy a lány segít az ellenséges vitéznek, az is elképzelhető, hogy éppen félrelöki a Szent Lászlót célzó íjat.
Profán képelemek a templomban
Ugyancsak a sepsikilyéni freskón láthatunk újabb szokatlan elemet: az éppen lefejezett kun vitéz nem csak nem hunyja le a szemét, mint más ábrázolásokon, hanem furcsa alakú tárgyat nyújt az őt lefejező lány felé. Jánó Mihály szerint a furcsa tárgy nem más, mint egy szív. A szívét a hölgynek felajánló férfi pedig a lovagi kultúra visszatérő eleme. A művészettörténész szerint jelen esetben a kun megtérését jelezték ezzel a motívummal.
Jánó Mihály szerint a lovagi művészethez a székelyderzsi falkép áll a legközelebb. Itt a legrészletesebb az úgynevezett „fejbenézés” jelenete is. A küzdelem utáni pihenés általában része a legenda ábrázolásának, itt azonban a lány egyértelműen László „fejébe néz”. A honfoglalás előtti hősi epikára is jellemző befejező jelenet konkrét szokásra, a tetvészésre vezethető vissza, és a férfi és a nő közötti bensőséges, szerelmi viszony ábrázolására használták.
Jánó Mihály művészettörténész több kiadványban foglalkozik az erdélyi falfestmények történetével, kolozsvári előadásának szerkesztett változata a Rubicon folyóirat ez évi 9. számában is megjelent. A Szent Lászlóhoz kapcsolódó romániai és magyarországi helyszínekről emellett a Szent László út internetes oldalán is található bővebb információ és képanyag.
Mint kiderült az erdélyi Szent László-freskók kutatás korántsem zárult le: a művészettörténész elárulta, hogy a Szeben megyei Somogyom faluban épp a napokban tárt fel újabb Szent László-freskót Kiss Lóránd restaurátor és csapata. maszol.ro

Leragasztatta a szlovák kulturális minisztérium az MKP több választási óriásplakátját
Egy héttel a megyei választások előtt a nyelvtörvényre hivatkozva leragasztatta a szlovák kulturális minisztérium a Magyar Közösség Pártjának (MKP) több választási óriásplakátját – jelentették be pénteken, Párkányban (Stúrovo) tartott sajtótájékoztatójukon a felvidéki magyar párt politikusai.
„A kulturális minisztérium nyelvrendőrsége az ügyben tett polgári feljelentésre, illetve a nyelvtörvényre hivatkozva felszólította a választási óriásplakátjainkat kihelyező két céget, hogy a plakátjainkat távolítsák el, vagy hozzák összhangba a nyelvtörvénnyel” – tájékoztatta az MTI-t Farkas Iván, az MKP gazdasági alelnöke, aki egyben a felvidéki magyar párt megyeelnökjelöltje is a plakátleragasztás által érintett Nyitra megyében. Elmondta: a kulturális tárca, a nyelvtörvényre hivatkozva azzal indokolta felszólítását, hogy a plakátokon szereplő kétnyelvű (magyar és szlovák) szövegben a szlovák kisebb betűmérettel szerepel, valamint azzal is, hogy a szövegben a „megyei választások” szókapcsolat csak magyar nyelven jelenik meg.
A felszólításra reagálva az egyik reklámcég fehérre ragasztotta át a párt hirdetőfelületeit. A másik cég is ugyanezt tette, ám a plakátokat megrendelő MKP-val történt egyeztetés után a fehér felületre, szlovák nyelven „A szlovák kulturális minisztérium cenzúrája – az eredeti szöveget a nyelvrendőrség betiltotta” feliratot ragasztották.
A felvidéki magyar párt több szempontból is helytelennek tartja az államnyelvtörvény most alkalmazott azon előírását, amely minden feliratnál – jelen esetben a politikai hirdetéseknél – a szlovák nyelv kötelező használatát írja elő. Ezzel kapcsolatban ugyanis azt tartják: egy politikai párt saját maga döntheti el, hogy kiket kíván megszólítani.
„Annak meghatározását, hogy kampányunk során választóink támogatását milyen nyelven és külalakkal kérjük, alapvető politikai szabadságjognak tartjuk. Az MKP természetesnek tartja, és a jövőben is ragaszkodni fog hozzá, hogy elsősorban választói anyanyelvén kampányoljon, és plakátjain a magyar nyelvet hangsúlyosabban szerepeltesse" - írták az MTI-nek eljuttatott állásfoglalásukban. maszol.ro

Sógor Csaba azt kérte a Bizottságtól, hogy rendezzék az uniós joghézagot a kisebbségvédelem terén
A kisebbségvédelem terén mutatkozó uniós joghézagok jelenleg több millió európai polgár életét hátrányosan érintik, ezért ezek kezelése legalább olyan fontos, mint az uniós jogszabályok életbeültetésének vizsgálata – érvelt Sógor Csaba az Európai Parlamentben.
Az RMDSZ-es politikus az uniós jog alkalmazásának ellenőrzését értékelő jelentés csütörtöki vitájában mutatott rá az európai kisebbségvédelem hiányosságaira.
Sógor Csaba üdvözölte, hogy számos korábbi jelentés, így a jelenlegi is kiemeli, hogy az EU a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának elvén alapszik, egy olyan közösség, amely alapszerződésében ismeri el a kisebbségek védelmének, valamint a kulturális és nyelvi sokszínűség támogatásának és előmozdításának szükségességét. Az erdélyi képviselő szerint az is fontos, hogy a jelentés rámutat: a Bizottságnak amellett, hogy nyomon követi a tagállamok szintjén az uniós szabályozások megsértését és gyakorlatba ültetésének hiányosságait, a Szerződések rendelkezéseinek érvényre juttatása érdekében arra is figyelnie kell, hogy jogilag olyan területeket is szabályozzon, amelyeket eddig nem fedett le uniós törvénykezés.
„Hadd emeljem ki azt, hogy még nem létezik egy uniós keretszabályozás a nemzeti kisebbségek jogainak védelme és biztosítása érdekében, annak ellenére, hogy ezen a területen az EU nagyon aktív a harmadik országokat illetően” – utalt az európai kisebbségvédelem terén tapasztalható jogi hiányosságokra a képviselő. Sógor Csaba Bruno de Witte akadémikus professzor szavait idézve úgy fogalmazott: úgy tűnik a kisebbségek védelme az EU-ban még mindig exportra szánt, és nem belföldi fogyasztásra alkalmas termék.
Sógor Csaba nyomatékosította: ha nem volna elég az, hogy egyes tagállamok folyamatosan megszegik a vonatkozó nemzetközi egyezmények előírásait, az uniós polgárok petíciókban is jelzik a gondokat, és jelenleg az RMDSZ és a FUEN a Minority SafePack polgári kezdeményezés keretében is vázolja a lehetséges megoldásokat.
„A helyzetet tekintve felettébb sajnálatos, hogy az Európai Bizottság csak akkor fogadta be kezdeményezésünket, a Minority SafePack európai polgári kezdeményezést, amikor az Európai Unió Bíróságának döntése erre kényszerítette” – mondta az erdélyi képviselő. Majd arra emlékeztette képviselőtársait, hogy a kezdeményezők mindössze azt kérték az EU-tól, hogy fogadjon el egy sor olyan jogi normát, amelyek arra hivatottak, hogy javítsák a nemzeti és nyelvi kisebbségek védelmét, és erősítsék az Unióban a kulturális és nyelvi sokszínűséget, vagyis nem egyebet, mint az Unió alapértékeit. maszol.ro

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége: a tankönyvkiadás centralizációja rossz irány
Az RMPSZ a közvitán lévő törvénytervezet kapcsán fogalmazta meg aggályait.
Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége tartott sajtótájékoztatót az épp közvitán lévő új oktatási törvény kapcsán. A sajtótájékoztatón részt vett Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke, Dr. Fóris-Ferenczi Rita egyetemi oktató, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem oktatója, Dr. Péntek János nyelvész akadémikus és az Erdélyi Tankönyvtanács kuratóriumának elnöke, valamint Dr. Köllő-Zsófia az Erdélyi Tankönyvtanács ügyvezetője.
Első felszólalóként Burus-Siklódi összegezte az RMPSZ tevékenységét annak tekintetében, hogy tavaly ünnepelte a szervezet a huszonötödik évfordulóját. Mint elmondta a szervezet azzal a szándékkal jött létre, hogy ellássa a magyar nyelvű kisebbségi oktatással kapcsolatos vállalásokat és érdekvédelmet, azonban a rendszer működéséből adódó rendszerszintű hibák miatt mindössze több-kevesebb sikerrel tudott megfelelni e célnak. Elmondása szerint a legfontosabb mozzanatnak az számított mindig, hogy megoldják a szervezet területi lefedettségét.
Ennek, és ezen területi lefedettség megerősítése érdekében partiumi, közép-erdélyi és székelyföldi székhelyű különböző oktatási és módszertani központokat hoztak létre. Az első két terület esetében a Gál Kelemen nevét viselő központokról van szó, míg a harmadik esetében a Székelyföldi Oktatási Központ, amely nem csak Háromszék, hanem a csángóvidék és a bukaresti kisebbségek problémáival is foglalkozik. Ezen kívül létezik egy országos kiterjedtségű Teleki Oktatási Központ, amelynek Szovátán található a székhelye.
Felhívta a figyelmet, hogy már a kilencvenes évek elején megfogalmazódott egy igény, egy elvárás és ezek következtében egy elképzelés is a kisebbségi tankönyvkiadás irányába, amelynek következtében létrejött Péntek János és Székely Győző kezdeményezésére az Erdélyi Tankönyvtanács. Ez egy kuratóriumi vezetéssel irányított különálló szervezeti egység, amelynek az RMPSZ elvállalta az intézményi háttér biztosítását. Annál is inkább, mondta, hogy most az új tankönyv- és tanügyi törvény egy olyan korszak után kerül közvitára, amelyet a piaci alapú tankönyvellátás jellemzett. Ivácson András Áron / Transindex.ro

Nagy Zsolt a börtönről: ez nem egy nyugdíjastábor
Politikai tisztséget nem vállal, de tanácsokkal szívesen segít az RMDSZ volt kampányfőnöke és minisztere, aki 982 nap után szabadult.
Rövid – vagy középtávon semmiképpen nem kíván politikai tisztséget vállalni Nagy Zsolt – közölte az októberben szabadlábra helyezett volt RMDSZ-es miniszter egy pénteki, kolozsvári háttérbeszélgetésen. Ennek személyes okai is vannak, de úgy látja, a társadalom jelenlegi állapotában, ebben a közhangulatban nem tenne jót a politikai szervezetnek sem, amelyben aktiválna – tette hozzá.
Azonban ez nem jelenti azt, hogy nem kíván közélettel, politikával foglalkozni, tanácsokkal, véleményekkel szívesen segít – folytatta, kampányszervezői múltját emelve ki. Emlékeztetett: az Erdély TV-t és Erdély FM-et kiadó Janovics Jenő Alapítványnak mai napig ő névileg az elnöke, és „eljön az a nap, amikor ismét ellátom ezeket a feladatokat, mert szeretem – persze, ha mások is így gondolják”.
Az üzleti szférában szabadúszó tanácsadóként kíván tevékenykedni a volt politikus, akit korábbi partnereinek jelentős része már megkeresett itthonról és külföldről is, és jelezték neki, hogy várják, és vannak projektjeik, amelyekben számítanak rá.
Nagy Zsolt elmondta, bár már szabadlábon van, de továbbra is harcolni fog igazáért. Romániában minden törvényes lehetőséget kihasznált, és a strasbourgi Európai Emberi Jogok Bíróságához is fordult. Első ügyében, az úgynevezett Román Posta ügyben, amelyben négy év felfüggesztett börtönbüntetésére ítélték hatalommal való visszaélés vádjával egy kormányhatározat kezdeményezéséért, a strasbourgi bíróság 2015-ben visszautasította keresetét, azonban a második ügyében (stratégiai privatizációs ügy), amelyben eredetileg hazaárulással vádolták, és végül nemzetközi bűnszövetkezet morális támogatásáért ítélték el, az óvása átment az Emberi Jogi Bíróság szűrőjén. Óvását a méltányos igazságszolgáltatáshoz való jogának sérülése miatt nyújtotta be, hiszen a védelem és ő személyesen sem ismerhette meg az ellene felhozott bizonyítékok egy részét, a bíróság nem hallgatta meg a védelem tanúit, és nem vették figyelembe azt sem, hogy a román fordítások hibásak voltak. Transindex.ro

Erdély legrégibb templomának romjai a románok kontinuitását bizonyítják?
Még 2011-ben tárták fel a régészek azt a bizánci stílusú templomromot Gyulafehérváron, amelyet a kezdeti vizsgálatok alapján rögtön el is kezdtek Erdély (pontosabban Románia) legrégebbi ortodox templomának nevezni.
Az eléggé visszafogott régészi, történészi nyilatkozatokból két dolgot lehetett kihámozni. Az impozáns templomromok valószínűleg valóban egy bizánci rítusú egyházi központhoz tartoztak, amelyet a Konstantinápolyban 953-ban keresztény hitre tért Zombor gyula – a krónikák második Gyulája – Harka fia, Tétény vezér unokája alapított. Ő volt az, aki az uralma alatt álló erdélyi területekre magával vitte Hierotheosz szerzetest, akit egyes történeti források szerint Theophülaktosz konstantinápolyi pátriárka Magyarország püspökévé szentelt. A szerzetes sikeresen téríteni kezdett. Maga Zombor gyula mindvégig megmaradt a bizánci keresztény hitben, kiváltott és felszabadított sok keresztény rabot, s őrizkedett a Bizánci Birodalom határainak háborgatásától.
A másik szakértői elképzelés Szent István nevéhez köti a templom megalapítását. Szent István nagybátyja, Zombor gyula (a gyula mindvégig méltóságnév) legyőzése után nem tiltotta ki a meghódított országrészből a bizánci szerzeteseket, hanem felkarolta őket, ennek lenne egyik látványos bizonyítéka a feltárt templomrom.
A régészek, történészek óvatos nyilatkozatai nem tartották vissza ugyanakkor a dákóromán kontinuitás híveit attól, hogy a feltárt romokban ne azonnal a románok ősiségének bizonyítékát lássák. Ahogyan a gyulafehérvári ortodox püspök, Irineu Pop fogalmazott: „A most feltárt szenzációs leletek megerősítik a román nép létezését és folytonosságát ezen a területen.” Arra a kézenfekvő kérdésre, hogy hogyan lehet egy, a román szakértők által is két magyar történeti személyiséggel összefüggésbe hozott templomrom a román ősiség bizonyítéka, a püspök nem tért ki...
A gyulafehérvári katolikus székesegyház közvetlen közelében feltárt romokat időközben visszatemették, a terültet füvesítették. Úgy látszik, az ott talált tárgyi emlékek mégsem voltak eléggé románok. Barta Béla / itthon.ma

Cemo: az RMDSZ vásárhelyi utcanévtábla-javaslata törvény- és alkotmányellenes
Nem tartja célravezetőnek a marosvásárhelyi utcanevek kétnyelvűsítésére vonatkozó, az RMDSZ kezdeményezésére elfogadott önkormányzati határozatot a kétnyelvűségért évek óta küzdő Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo).
A civil szervezet pénteki közleményében valószínűsítette, hogy az RMDSZ – a szövetség által innovatívnak nevezett – javaslatát törvényellenesnek minősíti a prefektus.
„A jelenlegi jogi háttér alapján, a hivatalos dokumentumokban nem lehet kétnyelvű lakcímeket bejegyezni, következésképpen, a marosvásárhelyi RMDSZ által választott megoldásnak az égvilágon semmi köze nincs az innovációhoz, még kevésbé a magyar közösség jogaihoz, amelyeket az Alkotmány, a Közigazgatási Törvény és számos nemzetközi egyezmény biztosít”
– írja a közleményben Szigeti Enikő, a Cemo ügyvezető igazgatója.
A Cemo mellékelte az országos kataszteri hivatal álláspontját is, mely – felkérésére – véleményezte, és törvénytelennek látta az RMDSZ által javasolt megoldást.
A szervezet ugyanakkor helyeselte a POL kezdeményezésére benyújtott és szintén elfogadott önkormányzati határozatot, amelynek a kidolgozásában szakértőként vett részt.
„(...)a POL-SZEP határozata alapján kihelyezhetőek a kétnyelvű utcanévtáblák, az ügy szenzitív jellege miatt, nem kizárt, hogy a Maros megyei Prefektusi hivatal nem adja meg a törvényességi engedélyt, viszont a Közigazgatási bíróságon nagy eséllyel megnyerhető az ügy”
– írják.
A Cemo szerint az RMDSZ „a kisebbségjogi kritériumok mellőzése mellett, kizárólag politikai és szavazatoptimalizálás szempontok alapján hozta meg döntését” és a POL ismételt kérése ellenére sem volt hajlandó konzultálni sem a a POL tanácsosaival, sem olyan RMDSZ-es polgármesterekkel, akik már megoldották a kétnyelvű utcanévtáblák ügyét.
„Ezúton felkérjük a marosvásárhelyi RMDSZ-es tanácsosokat, hogy ne láttassák azt a marosvásárhelyi közösség irányába, hogy a kétnyelvű utcanévtáblák ügyét megoldották, várják meg a Prefektusi hivatal törvényességi ellenőrzését, valamint konzultáljanak az Országos Kataszteri Hivatal képviselőivel, egyeztessenek más városok RMDSZ-es elöljáróival és keressenek – közösen a SZEP tagjaival- egy törvényesen kivitelezhető megoldást a kétnyelvű utcanévtáblák ügyének mielőbbi rendezése kapcsán”
– olvasható a Cemo közleményében.
A marosvásárhelyi önkormányzati testület két határozatot fogadott el csütörtöki ülésén a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére. A POL által benyújtott tervezet az utcanevek magyar fordításának a kihelyezését írná elő, az RMDSZ által benyújtott tervezet pedig az utcanévbe emelné be a magyar elnevezést is. Mindkét párt megszavazta a másik kezdeményezését is, így az önkormányzati testület mindkét javaslatot elfogadta. [Forrás: Főtér] itthon.ma/karpatmedence

Nyelvi jogokról az Európai Parlamentben
Az Európai Parlament Hagyományos Kisebbségek, Nemzeti Közösségek és Nyelvek Frakcióközi Munkacsoportja (Kisebbségi Intergroup) mai ülésén a katalóniai és a leóni nyelvi jogok ügye szerepelt a napirenden. A másik két társelnök igazolt távollétében Josep-Maria Terricabras elnökölt a tanácskozáson, aki tiltakozását fejezte ki a hivatalos tolmácsok távolmaradása miatt. (Egy óra késéssel az angol nyelvű tolmács végül is megjelent, és ellátta feladatát.)
A Plataforma per la Llengua elnevezésű katalán nyelvvédő egyesület a legnagyobb nyelvi nem kormányzati szervezet (NGO) Európában – mondotta Oscar Escuder elnök, aki népe nyelvi helyzetéről és jogairól tartott általános beszámolót. Noha a katalán a 14 legtöbbek által beszélt európai nyelv közé tartozik, és 11 uniós tagállam nyelvét beszélik náluk kevesebben, mindazáltal emezekkel szemben a katalánok nem tudták kivívni anyanyelvük hivatalos státuszát – kifogásolta az előadó. Ezt követően arról a „strukturális nyelvi diszkriminációról” szolgált részletekkel, mely nemcsak Spanyolország egészének területén, hanem saját régiójukban, Katalóniában is sújtja őket. „Európai polgárokként nem akarunk másodrendű állampolgárok lenni a saját hazánkban, s ezért kívánjuk a függetlenséget” – mondotta.
Ricardo Chao Prieto, egy León tartománybeli kulturális egyesület képviseletében regionális anyanyelve jogfosztott helyzetéről szólt a Kasztília és León Autonóm Közösség (Spanyolország) keretében.
Hozzászólásában Tőkés László európai képviselő csatlakozott Ivo Vajgl szlovéniai képviselőtársához, akivel együtt határozottan elítélték a spanyol rendőrség által alkalmazott erőszakot az október 1-jei katalóniai népszavazás alkalmával. Kijelentette, hogy a katalán függetlenség kérdésében nem kíván állást foglalni, mivel ez igen kockázatos volna. A romániai – erdélyi – magyarok, illetve a székelyek kizárólag autonóm közösségi jogaik kivívásáért harcolnak, és mégis nap mint nap „szeparatistáknak” bélyegzik őket a többségi nacionalisták – mondotta. Ugyanakkor szolidaritását fejezte ki a katalánok nyelvi és kulturális jogaikért folytatott küzdelme iránt, aminek az elérése a romániai magyaroknak is a legfőbb céljai közé tartozik. tokeslaszlo.eu

Zavargások nélküli december elsejét
Kovászna Megye Tanácsának tegnapi soros ülésén 30 000 lejes hozzájárulást hagytak jóvá Románia nemzeti ünnepe háromszéki központi rendezvényének megszervezésére, lebonyolítására. Tamás Sándor tanácselnök elmondta, a rendezvény tartalmáért a prefektus felel. Jelezte, mai napig nem határolódott el senki a tavalyi incidenstől, amikor az egyik szónok Ázsiába küldött bennünket, és elfogadhatatlan, hogy a Lăcătuşu „elvtárs” által idegen megyékből hozott fiatalok Sepsiszentgyörgy központjában azt ordibálják: Kifelé a magyarokkal az országból!
A határozattervezet felvezetéseként az elnök elmondta, Románia nemzeti ünnepének anyagi hátterét évek óta Sepsiszentgyörgy önkormányzata és a megyeháza állja, a tartalmat a prefektúra biztosítja. Idén partnerségi szerződést kötnek a prefektúrával és a lebonyolító szervezettel, az Ecou Ifjúsági Egyesülettel. A szervezőbizottság elnöke Sebastian Cucu prefektus. Ő felel a rendezvény tartalmáért.
Tamás Sándor közölte, elmondta neki félelmeit, és ígéretet kapott, hogy nem lesz incidens. Nagyon nincs rendben, hogy a tavaly történt szónoklattól tíz hónap alatt nem határolódott el senki. Elfogadhatatlan, hogy Lăcătuşu „elvtárs” egy évtizede idegen megyékből hoz fiatalokat, akiket a Mihai Viteazul Főgimnázium bentlakásában szállásolnak el, és akik Sepsiszentgyörgy központjában azt ordibálják: Kifelé a magyarokkal az országból! Ilyen történik a prefektúra által szervezett, a román rendőrség és csendőrség által biztosított rendezvényen.
Tamás Sándor folytatta: két éve arról beszéltek, hogy Sepsiszentgyörgyön A román katona emlékműve melletti árbócon Románia lobogóját székely zászlóra cserélték. Miért nem derítették eddig ki, hogy ki követte el? – tette fel a szónoki kérdést. „Megkérdőjelezzük, hogy egyáltalán megtörtént-e az eset, amikor állandó járőr biztosította a környéket” – mondotta Tamás Sándor. Arra sem adtak választ, ki hasította fel a román zászlót, amelyet 2013 januárjában a román fejedelemségek egyesülése alkalmából állítottak a park sarkára. Pedig nyolc kamera pásztázza a teret. Az akkori prefektus, Codrin Munteanu azt nyilatkozta, az elvi elkövetők Antal Árpád és Tamás Sándor. És minden alkalommal a román sajtó megbélyegzi a teljes magyar közsséget.
Florentina Teacă szociáldemokrata tanácstag védelmébe vette Ioan Lăcătuşu „urat”, jelezve: tavaly mellette volt, és hallotta, mindenkit arra kért, ne kiabáljanak. Tamás Sándor visszakérdezett: az utóbbi húsz évben? Továbbá hangoztatta, neki továbbra is elvtárs, aki 1989 előtt a Román Kommunista Párt megyei propagandatitkára volt, most meg Isten szolgájaként tetszeleg. Ez az ő magánügye, „ha azokat az ortodox papokat, akiket ’89 előtt feljelentett, nem zavarja”, annál jobban őt sem, de egy minimális kérelme van: ne adjon neki leckét demokráciából.
Pethő István, a Magyar Polgári Párt képviselője hozzászólásában azt mondta, ha már ünneplésről van szó, jelzi, hogy október 29-e Székelyföld autonómiájának napja, a Székely Nemzeti Tanács őrtűzgyújtásokat szervez aznap este fél hattól. Kérte, minél nagyobb számban vegyünk részt ezeken a rendezvényeken, az RMDSZ vezetőit meg arra, buzdítsák a szervezet tagságát a részvételre. Szekeres Attila / Háromszék; Erdély.ma

Átszervezték a csíkszeredai kulturális intézményhálózatot
Hat állást szüntettek meg Csíkszereda három kulturális intézményénél, továbbá 13 állást átszerveztek a polgármesteri hivatalhoz többek között egy kulturális, szervezői munkacsoport létrehozása céljából. A szervezői csapat irodáját a Csíki Moziban alakítják ki, feladatuk lesz többek között összehangolni az intézmények működését és a rendezvényeket. Az intézmények státusjegyzékének módosításáról, az intézmények átszervezéséről pénteki soros ülésén döntött a csíkszeredai önkormányzati képviselő-testület. Az ülésen jelen volt az érintett intézmények több mint 50 munkatársa is.
Telt házzal zajlott a csíkszeredai önkormányzati képviselők pénteki ülése, ugyanis a város kulturális intézményeinek átszervezése is napirenden szerepelt, emiatt a Csíki Székely Múzeum, a Csíki Játékszín, valamint a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes több mint 50 munkatársa is jelen volt a tanácsteremben, hiszen az állásaikról döntöttek.
Felszólaltak az intézményvezetők András Mihály, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatója felszólalásában arra kérte a városvezetést és az önkormányzati képviselőket, hogy ne csökkentsék az együttes bérkeretét és létszámát, amennyiben ez megoldható. Hozzátette, ők is megértették, el kellett fogadniuk, hogy a polgármesteri hivatal azért hozott átszervezési intézkedéseket, hogy költséghatékonyabban működjenek a kulturális intézmények, viszont az igazgató arra kérte még a testületet, hogy ha már a kisebb költségvetés és a kisebb létszám miatt gyengülni fog az intézmény, akkor a későbbiekben tegyék lehetővé a határozatok módosítási lehetőségét. Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója elmondta, sokat egyeztettek a hivatallal.
Aggályosnak tartotta a döntéshozás „sebességét”, mivel gyorsan történt az átszervezés. Nehezményezte, hogy az utasításokat sokszor szóban kapták meg és csak keveset írásban, úgymond „lepapírozva”.
Hozzátette, a tárgyalások eredményeképpen sikerült ésszerű kompromisszumokat kötni. Azzal zárta mondandóját, hogy a múzeum csapata megtesz minden tőle telhetőt, hogy továbbra is jól működjön az intézmény. A Csíki Játékszín részéről, Parászka Miklós színházigazgató egészségügyi okokból nem tudott jelen lenni a tanácsülésen, helyette Kosztándi Zsolt, a színház színésze szólalt fel a társulat nevében. Ez a csendes hallgatás, amivel ma idejöttünk, egy kulturális figyelemfelkeltés, amivel jelezni szeretnénk, hogy a pár évvel ezelőtt 45-re lecsökkentett személylétszám a minimális arra, hogy működni tudjon a színház. Azonban a súgó, a kellékes, a hangosító, a szervező, valamint a pénztáros nélkül ez nehéz lesz – osztotta meg aggodalmukat a színház munkatársa, utalva arra, hogy az átszervezéssel a fentebb sorolt állások többsége megszűnik.
Halasztást kértek
Ezután mások is felszólaltak a kulturális intézmények dolgozói közül. Volt, aki azt nehezményezte, hogy a tanácsülés előtt egy nappal értesült a fejleményekről, és hogy nem tájékoztatták őket megfelelően az átszervezésről. Tőke Ervin, valamint Szabó Soós Klára EMNP-s önkormányzati képviselők azt javasolták, hogy halasszák el a döntést a vonatkozó határozattervezetekről, mivel az érintett intézmények munkatársai tiltakoznak az átszervezés ellen. Veress Dávid RMDSZ-es önkormányzati képviselő azonban amellett szólt, hogy inkább beszéljék meg a félreértéseket, és felkérte a határozattervezetek előterjesztőit és Ráduly Róbert Kálmán polgármestert, hogy tájékoztassák a jelenlévőket, hogy miről is készül dönteni a testület.
Több változtatásra lehet számítani
Ráduly Róbert Kálmán szerint az a tény, hogy a kulturális intézmények dolgozói nem voltak megfelelően tájékoztatva, jól mutatja a menedzserek és a munkatársaik közötti viszonyt. Mint magyarázta, az átszervezéssel a hivatal és a kulturális intézmények közötti együttműködést szeretnék ösztönözni. Ugyanakkor kiemelte, a polgármesteri hivatalnak törvény által szabályozott létszámkerete van, emiatt nem tudtak újabb embereket alkalmazni, holott több szakirodájuk munkaerőhiánnyal küszködik. Ilyen körülmények között hatékonyabbnak ítélték, ha megszüntetik például azokat a tisztségeket, amelyeket amúgy is nyugdíjasok töltöttek be a színháznál, és amelyekre a színháznak lehetősége van bedolgozói vagy szerzői jogdíjas szerződést kötni. Hozzátette: eredetileg 12 állást akartak megszüntetni, végül hat mellett döntöttek. A Csíki Játékszín kapcsán még megemlítette, hogy január közepén lejár Parászka Miklós szerződése a városházával, és nem tudja még, hogy ki lép a helyébe, így a színház jövőjéről majd beszélgetéseket kíván folytatni a társulat színészeivel. Jövőbeli elképzelései között szerepel még, hogy átvegyék a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház ügykezelését és összevonják a csíkszeredai társulattal, hogy ezáltal bővítsék, jobbítsák a színházi szolgáltatások minőségét.
A felszólalásokat követően a kulturális intézmények státusjegyzékének módosításáról szóló határozattervezeteket végül napirenden tartotta és jóváhagyta a testület, a három EMNP-s önkormányzati képviselő nem szavazott, Emil Buşe (PSD) tanácsos pedig tartózkodott. Az intézkedések egy része november 1-től, a többi pedig december 1-től lép érvénybe.
Iroda a Csíki Moziban
Az önkormányzati képviselők döntöttek arról is, hogy a korábban a Csíki Játékszín ügykezelésébe adott Csíki Mozi épületét visszaveszik a városháza adminisztrálásába. Ugyanis oda terveznek létrehozni egy úgynevezett „forrópontot” a hivatal kulturális irodája alatt működő 8-10 fős szervezői munkacsoporttal. Ennek tagjai többnyire a kulturális intézmények átszervezésével kerülnek a hivatalhoz, a munkacsoport létszámát pedig szükség esetén bővíteni fogják.
A Csíki Mozi épületében elképzelt iroda nyújtana többek között tájékoztatást minden turisztikai látványossággal, kulturális programmal kapcsolatosan, emellett kivennék részüket például a rendezvényszervezésben, a jegyeladásban, lehetővé tennék a jegyek online vásárlását, ugyanakkor feladatuk lenne serkenteni a város „mecénás kedvét” is. Az iroda berendezéséhez a bútorzat közbeszerzése már folyamatban van, tudtuk meg.
Az átszervezéssel jár a létszámcsökkenés
Füleki Zoltán alpolgármester a tanácsülés végén elmondta, hogy a kulturális intézmények átszervezésével melyik intézményből hány állás szűnik meg és hányat vesz át a hivatal áthelyezéssel a fentebb említett kulturális munkacsoportjába. Azt fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy utóbbi esetben az alkalmazottak bérei nem változnak. A megszüntetett állásokat pedig bedolgozói szerződéssel vagy szerzői jogdíjas szerződéssel megoldhatják az intézmények.
A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes esetében három kezdő táncos állást és egy betöltetlen állást megszüntettek, hárman pedig a városházához kerültek: egy személyzetis, egy művészeti tanácsadó, egy irodalmi titkár.
A Csíki Játékszínnél öt állást korábban a mozi működtetésére különítettek el, ezeket visszaveszi a város, ezekből három volt eddig betöltve. Továbbá felszámolják a jegypénztárosi, a kellékes és a súgó állásokat. A hivatalhoz kerül a társulattól még három állás: egy szervező, egy díszletes (marketinget végzett), egy ügyintéző. A Csíki Székely Múzeumtól a városházához kerül egy PR-tevékenységeket ellátó muzeológus, egy másik muzeológust pedig elbocsátanak, továbbá egy be nem töltött restaurátori állást is megszüntetnek. Székelyhon.ro

Elesetteken és gyengéken segítenek (Reformáció 500)
„Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből” – a Jakab apostol 2. leveléből vett gondolatra építette tegnap rövid áhítatát Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a sepsiszentgyörgyi Gyöngyvirág utcai református templomban abból az alkalomból, hogy két új megyeközponti szociális intézmény létrehozásáról tájékoztatták a helyi és környékbeli papságot, valamint önkormányzatok, segítőszervezetek, különböző hivatalok vezetőit. Az egyházkerület idősek számára épít lakóotthont, a Diakónia Keresztyén Alapítvány pedig védett lakásokat és az otthoni beteggondozás megyei székházát magában foglaló központ építését kezdi meg.
A diakónia, a szeretetszolgálat Istentől kapott feladat, enélkül az ötszáz éves reformáció megünneplése sem lenne teljes – hangsúlyozta Kató Béla. Az egyházfő emlékeztetett: régen a családok és a közösség gondoskodott az idősekről, de évszázadokkal ezelőtt ez nem volt olyan magától értetődő. Az egyháznak a középkortól kezdődően nagy szerepe volt az elesettek, gyengék segítésében, és az intézményesített szeretetszolgálatot is az egyház hozta létre, ebbéli szerepe máig sem csökkent – fogalmazott. A Gyöngyvirág utcai új református templom és a korábban épített keresztyén ifjúsági központ szomszédságában, az utcával párhuzamos vonalban épül fel a multifunkcionális szociális központ, amelynek földszintjén a Diakónia otthoni gondozószolgálatának irodáit és egy konferenciatermet rendeznek be, az emeleten pedig fogyatékkal élő fiatalok védett lakásait alakítják ki. Az építkezés megkezdéséhez a Diakónia Keresztyén Alapítvány mindkét ágazata – az otthoni betegápolás és a fogyatékkal élők számára biztosított szolgáltatások – a külföldi partnerektől kapott támogatást – tudtuk meg a két terület vezetőjétől, Tóth Annától és Makkai Pétertől. A helyi önkormányzat által a leendő szociális létesítmények rendelkezésére bocsátott terület Olt felőli részére tervezett idősek lakóótthonának építését a magyar kormány támogatja, a megvalósításhoz az önrészt az Erdélyi Református Egyházkerület biztosítja – tájékoztatta lapunkat Balla Zoltán előadói tanácsos, aki a szóban forgó beruházásért felel az egyházkerület részéről. Ez az épületegyüttes huszonnégy egyszobás és tizenkét kétszobás lakosztályt foglal majd magában, valamint tizenhét szobát egy elkülönített épületszárnyban idős betegek számára. A lakások bérbe vehetőek, illetve megvásárolhatóak, az épületegyüttesben különböző gyógyászati szolgáltatásokat és szórakozási lehetőséget is biztosítanak. A református egyház említett szociális intézményeinek építését levélben üdvözölte Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, Sztakics Éva Sepsiszentgyörgy alpolgármestere pedig azt hangsúlyozta: mennyivel jobb lenne, ha az erre az ágazatra fordítható anyagi források elosztásáról helyben dönthetnének. Az eseményen közreműködött az Írisz Ház zenekara, a fogyatékkal élő fiatalokból álló Írisz Band, az együttlét közös imával és énekléssel ért véget. Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)