Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2017. október 2.
RMDSZ: az erdélyi magyarok érdeke az, hogy Románia és Magyarország között folyamatos párbeszéd legyen
Az erdélyi magyarok érdeke az, hogy Románia és Magyarország között folyamatos párbeszéd legyen – hangzott el hétfőn Kolozsváron, ahol az RMDSZ küldöttsége Szijjártó Péter magyar külügyminiszterrel tárgyalt – tájékoztat a szövetség közleménye.
„Örvendetes, hogy a két ország külügyminisztere augusztus után, most újra találkozik egymással. Reméljük, hogy ennek eredményeként javul az államközi viszony, és előrelépések történnek a közösségünk számára is fontos kérdésekben is, ilyen például a marosvásárhelyi iskola ügye. A kérdés ugyan még távol áll a rendezéstől, de reméljük, hogy egy idén elfogadott törvénnyel újraalapítható lesz az iskola. Ez az itthoni érdekérvényesítés, nyomásgyakorlás és a magyar kormány határozott fellépésének is köszönhető” – számolt be a miniszteri látogatás részleteiről Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke.
A visszaszolgáltatásokról szólva, az RMDSZ úgy véli, hogy Romániában, nem csupán leállt a folyamat, hanem ma már sokkal inkább a visszarendeződésnek lehetünk a tanúi. Az látszik, hogy különböző feljelentésekkel, bírósági beavatkozásokkal elkezdődött az újraállamosítás.
„A pozitív előrelépések mellett tájékoztattuk a minisztert arról is, hogy melyek azok a legnagyobb kihívások, amelyek elé közösségünk néz az elkövetkező időben: a centenárium kapcsán már most jól látjuk, hogy idén elkezdődött az erre való ‘felkészülés’, hiszen elindult a magyarellenes hangulatkeltés, amely nemcsak politikai színtéren, hanem a közösség mindennapjaiban is tetten érhető és érezhető. Ennek a folyamatnak is közösen kell gátat szabnunk: egyenes beszéddel, nyílt kommunikációval, pozitív hozzáállással” – idézi a közlemény az ügyvezető elnököt.
Az RMDSZ delegációját Porcsalmi Bálint vezette, jelen volt Csoma Botond parlamenti képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke, Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere és Horváth Anna, az RMDSZ ügyvezető alelnöke. Agerpres; Erdély.ma
Az erdélyi magyarok érdeke az, hogy Románia és Magyarország között folyamatos párbeszéd legyen – hangzott el hétfőn Kolozsváron, ahol az RMDSZ küldöttsége Szijjártó Péter magyar külügyminiszterrel tárgyalt – tájékoztat a szövetség közleménye.
„Örvendetes, hogy a két ország külügyminisztere augusztus után, most újra találkozik egymással. Reméljük, hogy ennek eredményeként javul az államközi viszony, és előrelépések történnek a közösségünk számára is fontos kérdésekben is, ilyen például a marosvásárhelyi iskola ügye. A kérdés ugyan még távol áll a rendezéstől, de reméljük, hogy egy idén elfogadott törvénnyel újraalapítható lesz az iskola. Ez az itthoni érdekérvényesítés, nyomásgyakorlás és a magyar kormány határozott fellépésének is köszönhető” – számolt be a miniszteri látogatás részleteiről Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke.
A visszaszolgáltatásokról szólva, az RMDSZ úgy véli, hogy Romániában, nem csupán leállt a folyamat, hanem ma már sokkal inkább a visszarendeződésnek lehetünk a tanúi. Az látszik, hogy különböző feljelentésekkel, bírósági beavatkozásokkal elkezdődött az újraállamosítás.
„A pozitív előrelépések mellett tájékoztattuk a minisztert arról is, hogy melyek azok a legnagyobb kihívások, amelyek elé közösségünk néz az elkövetkező időben: a centenárium kapcsán már most jól látjuk, hogy idén elkezdődött az erre való ‘felkészülés’, hiszen elindult a magyarellenes hangulatkeltés, amely nemcsak politikai színtéren, hanem a közösség mindennapjaiban is tetten érhető és érezhető. Ennek a folyamatnak is közösen kell gátat szabnunk: egyenes beszéddel, nyílt kommunikációval, pozitív hozzáállással” – idézi a közlemény az ügyvezető elnököt.
Az RMDSZ delegációját Porcsalmi Bálint vezette, jelen volt Csoma Botond parlamenti képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke, Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere és Horváth Anna, az RMDSZ ügyvezető alelnöke. Agerpres; Erdély.ma
2017. október 2.
Restaurátorok tanulnak egymástól Székelyudvarhelyen
Tizennyolcadik alkalommal zajlik ezen a héten Székelyudvarhelyen a Erdélyi Magyar Restaurátor-továbbképző Konferencia. A péntekig tartó rendezvényen a legújabb szakmai eredményekről és módszerekről tartanak előadásokat határon túli és hazai restaurátorok.
Mintegy hatvan hazai és határon túli szakember vesz részt a héten a MÜTF Oktatási Központban megrendezett 18. Erdélyi Magyar Restaurátor-továbbképző Konferencián.
A legújabb szakmai eredményekről, az állományvédelemben alkalmazott új módszerekről hallhatók előadások a hét folyamán, valamint bemutatják a rendezvény kétnyelvű periodikáját, az ISIS – Erdélyi Magyar Restaurátorfüzeteket is, amely a tavalyi kiadás előadásait tartalmazza magyar és román nyelven. Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója elmondta, tizennyolc éve hiánypótló rendezvényként indult a konferencia, hiszen akkoriban a székelyföldi múzeumokban még többnyire szakképzés nélkül végezték a restaurátori munkát. Károlyi Zita, a Haáz Rezső Múzeum restaurátorának kezdeményezésére már akkor kialakulóban volt egy kapcsolat a budapesti Nemzeti Múzeummal, így Kovács Petronella restaurátor segítségével magyarországi szakemberek érkeztek Székelyudvarhelyre, hogy a szakmában dolgozóknak magyar nyelvű továbbképzést tartsanak. A múzeumigazgató szerint az utóbbi tizenöt év alatt felzárkózott a szakma, a legtöbb erdélyi múzeumban már szakképzett restaurátor van. Hozzátette, továbbra is szükség van a fórumra, mivel nagyon rétegzett szakmáról van szó, így amikor a fiatalok specializálódni szeretnének, egyeztetni tudnak a szakágakban dolgozókkal. Emellett a múzeumban dolgozók szintén ezen a rendezvényen szereznek további információt a különböző anyagkezelésekről. Példaként említette, hogy a legközelebbi papírrestaurátor Marosvásárhelyen van, textilre szakosodott restaurátor pedig csak Sepsiszentgyörgyön, így a konferencián a különböző sürgős beavatkozásokról is beszélgetnek.
Idén két és fél nap elméletből, valamint két és fél nap gyakorlatból áll a program, szerdáig előadásokat tartanak a szakemberek, majd tanulmányúttal zárul a rendezvény. Ezúttal Nagyvárad környéki műemlékeket és speciális gyűjteményeket látogatnak meg a restaurátorok. Székelyhon.ro
Tizennyolcadik alkalommal zajlik ezen a héten Székelyudvarhelyen a Erdélyi Magyar Restaurátor-továbbképző Konferencia. A péntekig tartó rendezvényen a legújabb szakmai eredményekről és módszerekről tartanak előadásokat határon túli és hazai restaurátorok.
Mintegy hatvan hazai és határon túli szakember vesz részt a héten a MÜTF Oktatási Központban megrendezett 18. Erdélyi Magyar Restaurátor-továbbképző Konferencián.
A legújabb szakmai eredményekről, az állományvédelemben alkalmazott új módszerekről hallhatók előadások a hét folyamán, valamint bemutatják a rendezvény kétnyelvű periodikáját, az ISIS – Erdélyi Magyar Restaurátorfüzeteket is, amely a tavalyi kiadás előadásait tartalmazza magyar és román nyelven. Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója elmondta, tizennyolc éve hiánypótló rendezvényként indult a konferencia, hiszen akkoriban a székelyföldi múzeumokban még többnyire szakképzés nélkül végezték a restaurátori munkát. Károlyi Zita, a Haáz Rezső Múzeum restaurátorának kezdeményezésére már akkor kialakulóban volt egy kapcsolat a budapesti Nemzeti Múzeummal, így Kovács Petronella restaurátor segítségével magyarországi szakemberek érkeztek Székelyudvarhelyre, hogy a szakmában dolgozóknak magyar nyelvű továbbképzést tartsanak. A múzeumigazgató szerint az utóbbi tizenöt év alatt felzárkózott a szakma, a legtöbb erdélyi múzeumban már szakképzett restaurátor van. Hozzátette, továbbra is szükség van a fórumra, mivel nagyon rétegzett szakmáról van szó, így amikor a fiatalok specializálódni szeretnének, egyeztetni tudnak a szakágakban dolgozókkal. Emellett a múzeumban dolgozók szintén ezen a rendezvényen szereznek további információt a különböző anyagkezelésekről. Példaként említette, hogy a legközelebbi papírrestaurátor Marosvásárhelyen van, textilre szakosodott restaurátor pedig csak Sepsiszentgyörgyön, így a konferencián a különböző sürgős beavatkozásokról is beszélgetnek.
Idén két és fél nap elméletből, valamint két és fél nap gyakorlatból áll a program, szerdáig előadásokat tartanak a szakemberek, majd tanulmányúttal zárul a rendezvény. Ezúttal Nagyvárad környéki műemlékeket és speciális gyűjteményeket látogatnak meg a restaurátorok. Székelyhon.ro
2017. október 2.
Újdonságokkal jelentkezik Nemzetiségi Színházi Kollokvium
Ismét megrendezik Gyergyószentmiklóson a Nemzetiségi Színházi Kollokviumot. A 12. kiadásához ért rendezvény kínálata igencsak bőséges, a színházi előadások mellett kiállítások, filmvetítések, koncertek, közönségtalálkozók, könyvvásár színesítik a programot. Az érdeklődők számára fontos tudnivaló, hogy a Figuránál már lehetőség van jelezni a részvételi szándékot a kiszemelt programokra.
Nagyszínpadi, stúdiótermi, felolvasó- és kocsmszínházi előadásokat nézhet meg a közönség október 13-22. között a Nemzetiségi Színházi Kollokviumon.
Az országban létező valamennyi kisebbségi színház részt vesz a fesztiválon, egyedüli „igazolt hiányzó” a bukaresti zsidó színház lesz, lévén, hogy saját fesztivált rendeznek a kollokviummal egy időben.– tájékoztatta a sajtót Albu István, a Figura Stúdió Színház igazgatója. Bejelentette ugyanakkor, hogy bővült a résztvevő színházak sora: az újvidéki színház például először vesz részt a seregszemlén, és olyan hazai társulatok is jelen lesznek, amelyeket az utóbbi néhány évben nem láthatott a közönség a Figura színpadán.
Új partnerek a szervezésben
A kollokvium naponta legalább két színházi produkciót kínál, de a program ennél jóval bőségesebb, és a helyszínek tekintetében is változatos. Újdonság, hogy idén filmvetítés is szerepel a kínálatban.
A Hajdu Szabolcs által rendezett Ernelláék Farkaséknál című, illetve Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjét nézheti meg a közönség.
Más művészeti ágazatok is elérhetők lesznek a színházi eseményen, ami a szervezésbe bekapcsolódó partnerintézményeknek köszönhető – mutatott rá Albu István. A felolvasószínházi előadásokat például a városi könyvtár fogadta be, és ez az intézmény lesz a helyszíne egy rendkívüli könyvbemutatónak is. Erről Fodor Györgyi irodalmi titkár ízelítőként elmondta: Kele Fodor Ákos Echolália címmel jelentetett meg kötetet. Az az izgalmas ebben, hogy a szerző gyakorlatilag egy új műfajt hozott létre, ami nem is irodalom, nem is kiállítás, nem is képzőművészet, inkább mindezeknek egyfajta audiovizuális egyvelege. Ennek a bemutatóját láthatja majd a közönség.
A Tarisznyás Márton Múzeum Weöres Sándor költészetét és életútját bemutató kiállítással várja majd a fesztiválozókat, és a művelődési ház Karancsi-termében is tárlatot rendeznek be erre az alkalomra: a Figura alapítójáról, Bocsárdi László rendezőről Török Réka jelmeztervező készít kiállítást, együttműködve a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központtal. A kocsmaszínházi előadást a Figura épületben működő Yourlivingroom-ban mutatják be. A szórakozóhely vállalta azt is, hogy korábbi kollokviumokon készült felvételek levetítésével, színházi zenékkel emeli majd a fesztiválhangulatot, illetve udvarán helyet biztosít az esti koncerteknek. Természetesen B-verzió is van: nem megfelelő időjárás esetén a koncertek helyszíne a stúdióterem lesz.
„Alkotni csak szabadon lehet, csak szabadon szabad”
Közös gondolkodásra, véleménynyilvánításra is várják a színházkedvelőket a fesztivál idején. A bukaresti Giuvlipen Színházi Társulat kezdeményezésére kerekasztal-beszélgetést tartanak arról, hogy szükséges-e egy állami roma színház megalapítása Romániában.
Az újdonságok közé sorolható az is, hogy idén nem tartanak szakmai kiértékelőket, ezek helyett közönségtalálkozókat iktattak programba a szervezők. Már az előző kiadáson sem volt versenyjellege a seregszemlének, és idén sem lesz – jelentette ki Albu István. „Én azt hiszem, hogy egy színházi fesztivál nem a versengésről kell szóljon. Nem azért kell színházat műveljünk, hogy bebizonyítsuk, hogy milyen ügyesek vagyunk. Az előadások hatása sokkal fontosabb, mintsem egyfajta öntelt és magába forduló versengés társulatok, színészek, rendezők között. Én nem szeretném, hogy a színházi világ erről szóljon, és nem is támogatom ezt. Azt hiszem, hogy alkotni csak szabadon lehet, és csak szabadon szabad, a versengés viszont keretek közé szorítja az alkotókat” – fogalmazott. Hozzátette, az elmondottak nem azt jelentik, hogy a kollokviumon nem vesznek majd részt színházkritikusok, hanem épp ellenkezőleg.
A magyar kritikusok körén túl idén román kritikusok is jelezték, hogy ellátogatnak a fesztiválra.
„Ez fontos, hiszen a kollokvium elsősorban arról szól, hogy a nyelvi, a nemzetiségi különbözőségeket lerúgja magáról a színház. A támogatók is azt bizonyítják, hogy a színház, nem színről, nemről, nyelvről kell szóljon, hanem az alkotásról, a művészetről, az emberekről és a közlendőről – fejtette ki a Figura igazgatója.
Egy előadás Csíkszerdában lesz
A Csíki Játékszín október 13-ra időzített Portugál című előadása Csíkszeredában lesz megtekinthető. Az érdeklődőknek szállítást biztosítanak a kollokvium szervezői. Az autóbusz Gyergyószentmiklósról indul, és előadás után ide tér vissza. Tudnivaló továbbá, hogy a nulladik napon, október 12-én este 7 órától a gyergyószentmiklósi színház nagytermében mutatja be Anyegin című előadását a Figura.
A fesztivált felkarolták a vállalkozók
A szervezés a Figura Stúdió Színház és a Figura Társaság közös munkája, az említett partnerek idén először kapcsolódtak be a szervezésbe – mutatott rá Albu István, kitérve az ifitékás önkéntescsapat által biztosított segítségre is.
Örömmel újságolta továbbá azt az eddig még nem tapasztalt összefogást, ami a gyergyói vállalkozók részéről nyilvánult meg.
„Nagyon sok helyi vállalkozó támogatja a rendezvényt különféle típusú hozzájárulással. Ez nagyon boldoggá tesz minket. Egyrészt mert nagyon nagy segítség, másrészt, mert itt is meglátszik az, hogy a Figura munkásságát mennyire figyelemmel kísérik és értékelik a városban” – fogalmazott. Emlékeztetett ugyanakkor, hogy 2001-ben a fesztivál kezdeményezője Románia Kormányának Etnikumközi Kapcsolatokért felelős hivatala volt, azóta minden egyes kiadásnak, is az ideinek is a főtámogatója. A rendezvényt támogatja továbbá a Román Kulturális Minisztérium, a Bethlen Gábor Alap, az RMDSZ és a Communitas Alapítvány.
Már lehet helyeket foglalni
A szervezők tudatják, hogy a programok többségén a helyek száma korlátozott, a bejutás érdekében javasolt mielőbb jelezni a részvételi szándékot. Erre keddtől van lehetőség a Figura jegypénztárában, illetve a színház elérhetőségein. A kollokvium programja böngészhető a Figura Facebook-oldalán, és hamarosan üzemelni fog a kollokvium.figura.ro honlap, ahol a fesztivállal kapcsolatos minden információt megtalálnak majd az érdeklődők.
Workshop táncosoknak
Idén is lesz műhelymunka a kollokvium keretében – Frenák Pál társulatának tagjai tartanak workshopot főképp félprofi és profi táncosoknak. Mivel a helyek száma korlátozott, a szervezők felhívják a figyelmét, hogy az érdeklődők minél előbb jelezzék részvételi szándékukat a Figura bármelyik elérhetőségén. Székelyhon.ro
Ismét megrendezik Gyergyószentmiklóson a Nemzetiségi Színházi Kollokviumot. A 12. kiadásához ért rendezvény kínálata igencsak bőséges, a színházi előadások mellett kiállítások, filmvetítések, koncertek, közönségtalálkozók, könyvvásár színesítik a programot. Az érdeklődők számára fontos tudnivaló, hogy a Figuránál már lehetőség van jelezni a részvételi szándékot a kiszemelt programokra.
Nagyszínpadi, stúdiótermi, felolvasó- és kocsmszínházi előadásokat nézhet meg a közönség október 13-22. között a Nemzetiségi Színházi Kollokviumon.
Az országban létező valamennyi kisebbségi színház részt vesz a fesztiválon, egyedüli „igazolt hiányzó” a bukaresti zsidó színház lesz, lévén, hogy saját fesztivált rendeznek a kollokviummal egy időben.– tájékoztatta a sajtót Albu István, a Figura Stúdió Színház igazgatója. Bejelentette ugyanakkor, hogy bővült a résztvevő színházak sora: az újvidéki színház például először vesz részt a seregszemlén, és olyan hazai társulatok is jelen lesznek, amelyeket az utóbbi néhány évben nem láthatott a közönség a Figura színpadán.
Új partnerek a szervezésben
A kollokvium naponta legalább két színházi produkciót kínál, de a program ennél jóval bőségesebb, és a helyszínek tekintetében is változatos. Újdonság, hogy idén filmvetítés is szerepel a kínálatban.
A Hajdu Szabolcs által rendezett Ernelláék Farkaséknál című, illetve Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjét nézheti meg a közönség.
Más művészeti ágazatok is elérhetők lesznek a színházi eseményen, ami a szervezésbe bekapcsolódó partnerintézményeknek köszönhető – mutatott rá Albu István. A felolvasószínházi előadásokat például a városi könyvtár fogadta be, és ez az intézmény lesz a helyszíne egy rendkívüli könyvbemutatónak is. Erről Fodor Györgyi irodalmi titkár ízelítőként elmondta: Kele Fodor Ákos Echolália címmel jelentetett meg kötetet. Az az izgalmas ebben, hogy a szerző gyakorlatilag egy új műfajt hozott létre, ami nem is irodalom, nem is kiállítás, nem is képzőművészet, inkább mindezeknek egyfajta audiovizuális egyvelege. Ennek a bemutatóját láthatja majd a közönség.
A Tarisznyás Márton Múzeum Weöres Sándor költészetét és életútját bemutató kiállítással várja majd a fesztiválozókat, és a művelődési ház Karancsi-termében is tárlatot rendeznek be erre az alkalomra: a Figura alapítójáról, Bocsárdi László rendezőről Török Réka jelmeztervező készít kiállítást, együttműködve a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központtal. A kocsmaszínházi előadást a Figura épületben működő Yourlivingroom-ban mutatják be. A szórakozóhely vállalta azt is, hogy korábbi kollokviumokon készült felvételek levetítésével, színházi zenékkel emeli majd a fesztiválhangulatot, illetve udvarán helyet biztosít az esti koncerteknek. Természetesen B-verzió is van: nem megfelelő időjárás esetén a koncertek helyszíne a stúdióterem lesz.
„Alkotni csak szabadon lehet, csak szabadon szabad”
Közös gondolkodásra, véleménynyilvánításra is várják a színházkedvelőket a fesztivál idején. A bukaresti Giuvlipen Színházi Társulat kezdeményezésére kerekasztal-beszélgetést tartanak arról, hogy szükséges-e egy állami roma színház megalapítása Romániában.
Az újdonságok közé sorolható az is, hogy idén nem tartanak szakmai kiértékelőket, ezek helyett közönségtalálkozókat iktattak programba a szervezők. Már az előző kiadáson sem volt versenyjellege a seregszemlének, és idén sem lesz – jelentette ki Albu István. „Én azt hiszem, hogy egy színházi fesztivál nem a versengésről kell szóljon. Nem azért kell színházat műveljünk, hogy bebizonyítsuk, hogy milyen ügyesek vagyunk. Az előadások hatása sokkal fontosabb, mintsem egyfajta öntelt és magába forduló versengés társulatok, színészek, rendezők között. Én nem szeretném, hogy a színházi világ erről szóljon, és nem is támogatom ezt. Azt hiszem, hogy alkotni csak szabadon lehet, és csak szabadon szabad, a versengés viszont keretek közé szorítja az alkotókat” – fogalmazott. Hozzátette, az elmondottak nem azt jelentik, hogy a kollokviumon nem vesznek majd részt színházkritikusok, hanem épp ellenkezőleg.
A magyar kritikusok körén túl idén román kritikusok is jelezték, hogy ellátogatnak a fesztiválra.
„Ez fontos, hiszen a kollokvium elsősorban arról szól, hogy a nyelvi, a nemzetiségi különbözőségeket lerúgja magáról a színház. A támogatók is azt bizonyítják, hogy a színház, nem színről, nemről, nyelvről kell szóljon, hanem az alkotásról, a művészetről, az emberekről és a közlendőről – fejtette ki a Figura igazgatója.
Egy előadás Csíkszerdában lesz
A Csíki Játékszín október 13-ra időzített Portugál című előadása Csíkszeredában lesz megtekinthető. Az érdeklődőknek szállítást biztosítanak a kollokvium szervezői. Az autóbusz Gyergyószentmiklósról indul, és előadás után ide tér vissza. Tudnivaló továbbá, hogy a nulladik napon, október 12-én este 7 órától a gyergyószentmiklósi színház nagytermében mutatja be Anyegin című előadását a Figura.
A fesztivált felkarolták a vállalkozók
A szervezés a Figura Stúdió Színház és a Figura Társaság közös munkája, az említett partnerek idén először kapcsolódtak be a szervezésbe – mutatott rá Albu István, kitérve az ifitékás önkéntescsapat által biztosított segítségre is.
Örömmel újságolta továbbá azt az eddig még nem tapasztalt összefogást, ami a gyergyói vállalkozók részéről nyilvánult meg.
„Nagyon sok helyi vállalkozó támogatja a rendezvényt különféle típusú hozzájárulással. Ez nagyon boldoggá tesz minket. Egyrészt mert nagyon nagy segítség, másrészt, mert itt is meglátszik az, hogy a Figura munkásságát mennyire figyelemmel kísérik és értékelik a városban” – fogalmazott. Emlékeztetett ugyanakkor, hogy 2001-ben a fesztivál kezdeményezője Románia Kormányának Etnikumközi Kapcsolatokért felelős hivatala volt, azóta minden egyes kiadásnak, is az ideinek is a főtámogatója. A rendezvényt támogatja továbbá a Román Kulturális Minisztérium, a Bethlen Gábor Alap, az RMDSZ és a Communitas Alapítvány.
Már lehet helyeket foglalni
A szervezők tudatják, hogy a programok többségén a helyek száma korlátozott, a bejutás érdekében javasolt mielőbb jelezni a részvételi szándékot. Erre keddtől van lehetőség a Figura jegypénztárában, illetve a színház elérhetőségein. A kollokvium programja böngészhető a Figura Facebook-oldalán, és hamarosan üzemelni fog a kollokvium.figura.ro honlap, ahol a fesztivállal kapcsolatos minden információt megtalálnak majd az érdeklődők.
Workshop táncosoknak
Idén is lesz műhelymunka a kollokvium keretében – Frenák Pál társulatának tagjai tartanak workshopot főképp félprofi és profi táncosoknak. Mivel a helyek száma korlátozott, a szervezők felhívják a figyelmét, hogy az érdeklődők minél előbb jelezzék részvételi szándékukat a Figura bármelyik elérhetőségén. Székelyhon.ro
2017. október 2.
A mese földjén Kisbaconban
A 158 esztendeje született Benedek Eleket és vele együtt a népmesét ünnepelték szeptember 30-án, szombaton Kisbaconban. A háromszáznál is több, Erdővidék minden sarkából érkezett gyermek élményként élte meg az együtt töltött órákat, lelkesen vettek részt a szervezést felvállaló Bodvaj Egyesület által előkészített „megmérettetésekben”.
A hagyományhoz híven a Mari-lak udvarán Szabó Réka, Elek apó dédunokája köszöntötte Meseország elkötelezett híveit, a gyermekeket. Felelevenítette a nagy mesemondó életpályájának néhány meghatározó fejezetét, kiemelte hazaszeretetét – akkor tért haza, amikor más elmenni készült –, és követendő példának mondta erkölcsi tartását, mely szerint mindig a gyengék, védtelenek pártján kell állni, mert az erősek oldalán harcolni nem jelenthet virtust. Benedek Márta, a Bodvaj Egyesület vezetője üdvözölte a gyermekeket, s arra kérte őket, higgyenek a mesék igazságában, és cimborálására, mókázásra bátorított. Mielőtt játékba, mesebarangolásba fogtak volna, megkóstolhatták Elek apó almáját, majd a gyermekhad a temetőbe vonult, ahol az ősz legszebb virágaival borította be Benedek Elek és az őt a sírig követő felesége, Fischer Mária utolsó nyughelyét. A volt paplak udvarán Veres Kriszta mesét mondott az aranytojást tojó tyúkról, Benkő Évával és a Folker együttessel éneket és táncot tanultak, népi játékokat játszottak, a tájháznál megfestették a mesében szereplő tyúkot és szépen csillogó tojásait, majd rajzfilmet néztek. Az iskolánál kincset kerestek, a bálba készülő tanácstalan királylánynak ötletet adtak, mit öltsön magára, mivel cicomázza ki magát – vegyen fel bársonyruhát, tegyen fátylat, láncokat és fülbevalót válogattak számára, s arra bátorították, fejére tegyen tiarát –, de akár Toldi Miklóssal is megismerkedhettek. Az elbeszélő költemény felelevenítése nem feltétlenül „vágott témába”, de népmesei elemekben nem szűkölködik, amúgy meg Arany János-emlékév van, miért hagynák ki? – gondolták igencsak helyesen a szervezők. A jól végzett munka jutalma a marosvásárhelyi Ariel Bábszínház interaktív vásári bábjátéka, a Vándor Miska volt: a kultúrház kicsinek bizonyult, s habár a csillárról nem lógtak, de a székek mindegyikét megosztva kellett használniuk a gyermekeknek. A játékban elfáradt és megéhezett gyermekek megpihenve és a falu önkéntesei áldozatos munkájának köszönhetően teli hassal mehettek haza. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A 158 esztendeje született Benedek Eleket és vele együtt a népmesét ünnepelték szeptember 30-án, szombaton Kisbaconban. A háromszáznál is több, Erdővidék minden sarkából érkezett gyermek élményként élte meg az együtt töltött órákat, lelkesen vettek részt a szervezést felvállaló Bodvaj Egyesület által előkészített „megmérettetésekben”.
A hagyományhoz híven a Mari-lak udvarán Szabó Réka, Elek apó dédunokája köszöntötte Meseország elkötelezett híveit, a gyermekeket. Felelevenítette a nagy mesemondó életpályájának néhány meghatározó fejezetét, kiemelte hazaszeretetét – akkor tért haza, amikor más elmenni készült –, és követendő példának mondta erkölcsi tartását, mely szerint mindig a gyengék, védtelenek pártján kell állni, mert az erősek oldalán harcolni nem jelenthet virtust. Benedek Márta, a Bodvaj Egyesület vezetője üdvözölte a gyermekeket, s arra kérte őket, higgyenek a mesék igazságában, és cimborálására, mókázásra bátorított. Mielőtt játékba, mesebarangolásba fogtak volna, megkóstolhatták Elek apó almáját, majd a gyermekhad a temetőbe vonult, ahol az ősz legszebb virágaival borította be Benedek Elek és az őt a sírig követő felesége, Fischer Mária utolsó nyughelyét. A volt paplak udvarán Veres Kriszta mesét mondott az aranytojást tojó tyúkról, Benkő Évával és a Folker együttessel éneket és táncot tanultak, népi játékokat játszottak, a tájháznál megfestették a mesében szereplő tyúkot és szépen csillogó tojásait, majd rajzfilmet néztek. Az iskolánál kincset kerestek, a bálba készülő tanácstalan királylánynak ötletet adtak, mit öltsön magára, mivel cicomázza ki magát – vegyen fel bársonyruhát, tegyen fátylat, láncokat és fülbevalót válogattak számára, s arra bátorították, fejére tegyen tiarát –, de akár Toldi Miklóssal is megismerkedhettek. Az elbeszélő költemény felelevenítése nem feltétlenül „vágott témába”, de népmesei elemekben nem szűkölködik, amúgy meg Arany János-emlékév van, miért hagynák ki? – gondolták igencsak helyesen a szervezők. A jól végzett munka jutalma a marosvásárhelyi Ariel Bábszínház interaktív vásári bábjátéka, a Vándor Miska volt: a kultúrház kicsinek bizonyult, s habár a csillárról nem lógtak, de a székek mindegyikét megosztva kellett használniuk a gyermekeknek. A játékban elfáradt és megéhezett gyermekek megpihenve és a falu önkéntesei áldozatos munkájának köszönhetően teli hassal mehettek haza. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. október 2.
A Béldi–Mikes-kúria rejtett kincsei (Uzon)
Tudományos értekezlet keretében ismertették az uzoni Béldi–Mikes-kúriában (az A kategóriás besorolású ingatlan Béldi–Mikes-kastélyként szerepel a műemlékek jegyzékében – szerk. megj.) végzett műemlékvédelmi kutatások eddigi eredményeit. A kutatások egy megkezdett felújítás alapjául szolgálnak, a munkálatok várt eredményeként az épületegyüttes eredeti rendeltetetésével összhangban rendezvényeknek, kiállításoknak adhat majd otthont, és a tervek szerint szállóvendégek fogadását is biztosítják majd.
A kutatások még nem fejeződtek be, lehet még érdekességekre számítani – hangoztatták az előadók a szombati rendezvényen, melyre a kúria boltíves termeiben került sor. A munkálatokban részt vevő szakemberek mellett számos háromszéki kúria, műemlék épület tulajdonosa is jelen volt, velük az ingatlanjaik felújítását szabályozó törvényes előírásokat is ismertették. Az előadásokat Tüdős Kinga művészettörténész moderálta. Mikes Zsigmond – az udvarház úrnője, Mikes Borbála unokaöccse – Ferenc pápa Laudato si’ – Áldott légy megnyilvánulására alapozta megnyitóbeszédét. Az enciklikában a teremtett világ értekeinek megőrzéséről, fenntartható fejlődéséről szól az egyházfő – ez vonatkozik a kúriák világára is – hangoztatta Mikes Zsigmond. Varga Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, a rendezvény védnöke izgalmas feladatnak, nagy felelősségnek nevezte a kúriatulajdonosok által elkezdett munkát. Személyesen először járt a kúriában, melyet eddig csak abból a szerződésből ismert, melynek alapján a múzeum szakemberei részt vesznek a feltárásokban – hangoztatta. A konferencia jelentőségét kiemelve szögezte le: a tulajdonosok nemcsak hasznot akarnak húzni az ősi birtokból, hanem szerzett tapasztalataikat nagylelkűen megosztják másokkal. Az arisztokratákat a kommunizmusban gyártott hamis kép alapján népellenes osztálynak nevezték, ez ivódott be a köztudatba is. Ennek ellenére az erdélyi arisztokrácia fokozott szociális érzékenységet mutatott, azon dolgozott, hogy a helybelieknek ne kelljen idegen vidékekre – például Bukarestbe – vándorolniuk megélhetési lehetőség kereséséért. Jó példaként említette özv. Cserey Jánosné Zathureczky Emíliát, a Székely Nemzeti Múzeum alapítóját, báró zágoni Szentkereszty Stefániát (akinek nevéhez fűződik többek között az 1873-ban létesített Háromszék Megyei Erzsébet Árvaleány Nevelő Intézet, az 1884-ben megnyílt Kézdivásárhely városi és vidéki Rudolf Kórház elindítása – szerk. megj.). Erőt, kitartást kívánt az uzoni kúria tulajdonosainak, felújítóinak a hatalmas munka elvégzéséhez, melynek eredményeként Uzon és egész Alsó-Háromszék is gazdagabb lesz – hangoztatta. A késő délutánba nyúló előadás-sorozatban az utóbbi három évben zajló kutatásokban részt vevő neves szakemberek ismertették feltárásaikat a műemlékvédelem, levéltári kutatás, régészeti ásatások, falkutatások, tárgyrestaurálás, stukkórestaurálás terén. Mindannyian kiemelték: a munkálatok folytatódnak, további érdekes eredményekre lehet számítani az uzoni Béldi–Mikes-udvarházzal kapcsolatosan. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Tudományos értekezlet keretében ismertették az uzoni Béldi–Mikes-kúriában (az A kategóriás besorolású ingatlan Béldi–Mikes-kastélyként szerepel a műemlékek jegyzékében – szerk. megj.) végzett műemlékvédelmi kutatások eddigi eredményeit. A kutatások egy megkezdett felújítás alapjául szolgálnak, a munkálatok várt eredményeként az épületegyüttes eredeti rendeltetetésével összhangban rendezvényeknek, kiállításoknak adhat majd otthont, és a tervek szerint szállóvendégek fogadását is biztosítják majd.
A kutatások még nem fejeződtek be, lehet még érdekességekre számítani – hangoztatták az előadók a szombati rendezvényen, melyre a kúria boltíves termeiben került sor. A munkálatokban részt vevő szakemberek mellett számos háromszéki kúria, műemlék épület tulajdonosa is jelen volt, velük az ingatlanjaik felújítását szabályozó törvényes előírásokat is ismertették. Az előadásokat Tüdős Kinga művészettörténész moderálta. Mikes Zsigmond – az udvarház úrnője, Mikes Borbála unokaöccse – Ferenc pápa Laudato si’ – Áldott légy megnyilvánulására alapozta megnyitóbeszédét. Az enciklikában a teremtett világ értekeinek megőrzéséről, fenntartható fejlődéséről szól az egyházfő – ez vonatkozik a kúriák világára is – hangoztatta Mikes Zsigmond. Varga Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, a rendezvény védnöke izgalmas feladatnak, nagy felelősségnek nevezte a kúriatulajdonosok által elkezdett munkát. Személyesen először járt a kúriában, melyet eddig csak abból a szerződésből ismert, melynek alapján a múzeum szakemberei részt vesznek a feltárásokban – hangoztatta. A konferencia jelentőségét kiemelve szögezte le: a tulajdonosok nemcsak hasznot akarnak húzni az ősi birtokból, hanem szerzett tapasztalataikat nagylelkűen megosztják másokkal. Az arisztokratákat a kommunizmusban gyártott hamis kép alapján népellenes osztálynak nevezték, ez ivódott be a köztudatba is. Ennek ellenére az erdélyi arisztokrácia fokozott szociális érzékenységet mutatott, azon dolgozott, hogy a helybelieknek ne kelljen idegen vidékekre – például Bukarestbe – vándorolniuk megélhetési lehetőség kereséséért. Jó példaként említette özv. Cserey Jánosné Zathureczky Emíliát, a Székely Nemzeti Múzeum alapítóját, báró zágoni Szentkereszty Stefániát (akinek nevéhez fűződik többek között az 1873-ban létesített Háromszék Megyei Erzsébet Árvaleány Nevelő Intézet, az 1884-ben megnyílt Kézdivásárhely városi és vidéki Rudolf Kórház elindítása – szerk. megj.). Erőt, kitartást kívánt az uzoni kúria tulajdonosainak, felújítóinak a hatalmas munka elvégzéséhez, melynek eredményeként Uzon és egész Alsó-Háromszék is gazdagabb lesz – hangoztatta. A késő délutánba nyúló előadás-sorozatban az utóbbi három évben zajló kutatásokban részt vevő neves szakemberek ismertették feltárásaikat a műemlékvédelem, levéltári kutatás, régészeti ásatások, falkutatások, tárgyrestaurálás, stukkórestaurálás terén. Mindannyian kiemelték: a munkálatok folytatódnak, további érdekes eredményekre lehet számítani az uzoni Béldi–Mikes-udvarházzal kapcsolatosan. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. október 2.
Unitárius harangszentelés Nyárádszeredában. Kis gyülekezet nagy örömünnepe
Múlt szombaton, szeptember 23-án megszólaltak a harangok a nyárádszeredai unitárius gyülekezet főtéri templomában, hirdetve Isten áldását és akaratát, valamint a földi élet értelmét és rendjét.
Az ünnepi pillanatokban Kovács István lelkész, a Magyar Unitárius Egyház közügyi igazgatója hálát mondott a gyülekezet nevében, hogy Isten megáldotta munkájukat, adott nekik templomot, most pedig emberi kéz által alkotott csodálatos tárgyakat, harangokat, amelyek révén Isten és ember hangja szól, hogy érdemes itt a földön Isten akarata szerint élni, dolgozni, szeretni. A harangok hirdetik a születést, a távozást, a jövő nemzedéket, és adják a testüket, lelküket, mert összenőttek sorsunkkal. Követik éle-tünk nagy pillanatait, örömeit és fájdalmait, a születést, az élet kiteljesedését, a hazaindulást. Ott voltak Nándorfehérvárnál, Mohácsnál, Trianonnál is, és arról is zúgnak, hogy Isten a lefagyott virágokból is ki tudja hozni a gyöngyöket, hogy a legnagyobb veszteségekben is ott a csoda, a folytatás. A harangok ütik Isten szívének ritmusát is, és a harang arról is meggyőz, hogy többek vagyunk a sárnál, amit taposunk, hogy az ég részei vagyunk. De a harangok szavát érteni is kell, mert azt hirdetik, hogy Isten magasában rend van és a felhők fölött kék az ég.
Emléktábla a falon
Az ünneplő gyülekezetet, egykori és jelenlegi lelkészeket, egyházi és világi elöljárókat és a többi nyárádszeredai felekezet lelkészeit, a holland vendégeket és az amerikai duxburyi testvérgyülekezet képviselőit a 118. zsoltár szavaival köszöntötte Kecskés Csaba, a marosi unitárius kör esperese, emlékezve 2004-re, amikor néhai ft. Szabó Árpád püspök letette a nyárádszeredai templom alapkövét. Az épületet 2012-ben szentelték fel, most pedig a harangokkal koronázták meg. Ezután egy emléktáblát lepleztek le, amely a templomépítés jelentős évszámait örökíti meg. Az ünnepi pillanatokban a helyi gyerekek, ifjak és a jobbágyfalvi Nagy Ferenc Férfikar is fellépett zene- és énekszámokkal, majd a jeles pillanatra emlékeztető csengettyűk kiosztása következett mindazok számára, akiknek volt bátorságuk álmodni és hitük az álmok továbbvitelére. A köszöntések során a holland Greteke de Vries amszterdami remonstráns lelkész elmondta: náluk vannak olyanok, akik nem szeretik a harangokat, mert nem tudnak aludni az istentiszteletek ideje alatt, ám Nyárádszeredában több templomtoronyban szól a harang, ami mutatja, hogy itt az emberek szeretik a harangokat. Azt kívánta, az új harangok hívják össze az embereket, hogy egymás iránti tiszteletben, törődésben, tiszteletben éljenek.
Több évbe telt
Csíki Zsolt gondnok köszöntő szavaiból kiderült: a templom felszentelése után a gyülekezetet a harangvásárlás gondolata foglalkoztatta, és 2016-ra összegyűlt a szükséges összeg egy harang beszerzésére. A hívek azonban úgy döntöttek, hogy egyszerre vásárolják meg mindkét harangot, ezért tavaly ismét megmozgattak néhány követ, így a hívek, az önkormányzat és a helyi Gabriella cég adományából sikerült előteremteni a szükséges összeget. A 160 és 300 kilo-grammos kis- és nagyharangot Székelyudvarhelyen öntették, karácsony nagyhetén hozták Nyárádszeredába, most kerültek fel a toronyba, a tartószerkezet pedig a Maros Megyei Tanács pályázati támogatásából és a hívek adományából készült el. Zárógondolatként Sándor Szilárd nyárádszeredai-jobbágyfalvi lelkész azt kérte: Isten nyissa meg mindannyiunk lelkét, hogy a harangok kongása megtisztítsa szavainkat, életünkben pedig legyen rend.
Népújság (Marosvásárhely)
Múlt szombaton, szeptember 23-án megszólaltak a harangok a nyárádszeredai unitárius gyülekezet főtéri templomában, hirdetve Isten áldását és akaratát, valamint a földi élet értelmét és rendjét.
Az ünnepi pillanatokban Kovács István lelkész, a Magyar Unitárius Egyház közügyi igazgatója hálát mondott a gyülekezet nevében, hogy Isten megáldotta munkájukat, adott nekik templomot, most pedig emberi kéz által alkotott csodálatos tárgyakat, harangokat, amelyek révén Isten és ember hangja szól, hogy érdemes itt a földön Isten akarata szerint élni, dolgozni, szeretni. A harangok hirdetik a születést, a távozást, a jövő nemzedéket, és adják a testüket, lelküket, mert összenőttek sorsunkkal. Követik éle-tünk nagy pillanatait, örömeit és fájdalmait, a születést, az élet kiteljesedését, a hazaindulást. Ott voltak Nándorfehérvárnál, Mohácsnál, Trianonnál is, és arról is zúgnak, hogy Isten a lefagyott virágokból is ki tudja hozni a gyöngyöket, hogy a legnagyobb veszteségekben is ott a csoda, a folytatás. A harangok ütik Isten szívének ritmusát is, és a harang arról is meggyőz, hogy többek vagyunk a sárnál, amit taposunk, hogy az ég részei vagyunk. De a harangok szavát érteni is kell, mert azt hirdetik, hogy Isten magasában rend van és a felhők fölött kék az ég.
Emléktábla a falon
Az ünneplő gyülekezetet, egykori és jelenlegi lelkészeket, egyházi és világi elöljárókat és a többi nyárádszeredai felekezet lelkészeit, a holland vendégeket és az amerikai duxburyi testvérgyülekezet képviselőit a 118. zsoltár szavaival köszöntötte Kecskés Csaba, a marosi unitárius kör esperese, emlékezve 2004-re, amikor néhai ft. Szabó Árpád püspök letette a nyárádszeredai templom alapkövét. Az épületet 2012-ben szentelték fel, most pedig a harangokkal koronázták meg. Ezután egy emléktáblát lepleztek le, amely a templomépítés jelentős évszámait örökíti meg. Az ünnepi pillanatokban a helyi gyerekek, ifjak és a jobbágyfalvi Nagy Ferenc Férfikar is fellépett zene- és énekszámokkal, majd a jeles pillanatra emlékeztető csengettyűk kiosztása következett mindazok számára, akiknek volt bátorságuk álmodni és hitük az álmok továbbvitelére. A köszöntések során a holland Greteke de Vries amszterdami remonstráns lelkész elmondta: náluk vannak olyanok, akik nem szeretik a harangokat, mert nem tudnak aludni az istentiszteletek ideje alatt, ám Nyárádszeredában több templomtoronyban szól a harang, ami mutatja, hogy itt az emberek szeretik a harangokat. Azt kívánta, az új harangok hívják össze az embereket, hogy egymás iránti tiszteletben, törődésben, tiszteletben éljenek.
Több évbe telt
Csíki Zsolt gondnok köszöntő szavaiból kiderült: a templom felszentelése után a gyülekezetet a harangvásárlás gondolata foglalkoztatta, és 2016-ra összegyűlt a szükséges összeg egy harang beszerzésére. A hívek azonban úgy döntöttek, hogy egyszerre vásárolják meg mindkét harangot, ezért tavaly ismét megmozgattak néhány követ, így a hívek, az önkormányzat és a helyi Gabriella cég adományából sikerült előteremteni a szükséges összeget. A 160 és 300 kilo-grammos kis- és nagyharangot Székelyudvarhelyen öntették, karácsony nagyhetén hozták Nyárádszeredába, most kerültek fel a toronyba, a tartószerkezet pedig a Maros Megyei Tanács pályázati támogatásából és a hívek adományából készült el. Zárógondolatként Sándor Szilárd nyárádszeredai-jobbágyfalvi lelkész azt kérte: Isten nyissa meg mindannyiunk lelkét, hogy a harangok kongása megtisztítsa szavainkat, életünkben pedig legyen rend.
Népújság (Marosvásárhely)
2017. október 2.
Bóbita Zenekar az Aradi Magyar Napokon
A felnőttek is élvezték a gyerekműsort
Szombaton délután a városligeti gokartpályán a gyermekeknek kedveskedtek a szervezők (az RMDSZ Arad Megyei Szervezete), a magyarországi Bóbita zenekar pedig nem hazudtolta meg mottóját, mely így szól: vidám zene az egész családnak. Interaktív, szórakoztató showműsoruk valóban élvezhető volt gyermek és felnőtt számára egyaránt. Nyugati Jelen (Arad)
A felnőttek is élvezték a gyerekműsort
Szombaton délután a városligeti gokartpályán a gyermekeknek kedveskedtek a szervezők (az RMDSZ Arad Megyei Szervezete), a magyarországi Bóbita zenekar pedig nem hazudtolta meg mottóját, mely így szól: vidám zene az egész családnak. Interaktív, szórakoztató showműsoruk valóban élvezhető volt gyermek és felnőtt számára egyaránt. Nyugati Jelen (Arad)
2017. október 2.
Marosnémetin folytatódott a reneszánsz kastélyfesztivál
Marosnémetin a Gyulay Ferenc kastélyban folytatódott szerda este a VIII. Reneszánsz kastélyfesztivál. A Dél-Erdélyért Kulturális Társaság képviselői tekintettel a szép számban megjelent többségi közönségre, román nyelven ismertették célkitűzéseiket, 10 éves tevékenységüket és felkérték a kastély tulajdonosait, Tholdy Horváth Pétert és Évát, hogy két nyelven mutassák be a különleges szépségű épület történetét.
A 17. század derekán Gyulay Ferenc dévai várkapitány által emelt reneszánsz kastélyt, két évszázaddal később gróf Gyulay Lajos építette át klasszicista stílusban. Az ő nevéhez fűződik a hatalmas kastélypark kialakítása is. A kastély oldalágon öröklődött gr. Kuun Géza orientalista tudósra, a Magyar Tudományos Akadémia alelnökére, az erdélyi Református Egyház főgondnokára, aki fantasztikus tudományos munkássága kapcsán számtalan neves tudóst látott vendégül Marosnémetin. Az öröklődés szintén oldalágon folytatódott és a múlt századforduló táján eladásra került a kastély. Ekkor vásárolta meg a Petricsevics-Horváth-Tholdy család, akiknek az államosítás nyomán kellett elhagyniuk birtokukat. A gyönyörű műemléképületben ezt követően termelőszövetkezeti irodák, kocsma, falusi bolt működött.
Az 1989-es fordulat nyomán történő restituciós folyamat idején a hajdani tulajdonos unokája, Tholdy Horváth Péter Ausztráliából jött haza visszaszerezni családja birtokát. Jelenleg az ő tulajdonát képezi a kastély és a hajdani birtok egy része. Az épületet apró lépésekkel igyekszik felújítani. A belső terek már nagyszerű helyszínként szolgálnak különböző kulturális rendezvényeknek, de szakmai konferenciák, családi, közösségi események szervezésére, sőt szálláshelyként is alkalmas az épület.
A kastélyismertetést követően a közel 30 esztendős múlttal bíró baróti Kájoni Consort Régizene-együttes lépett színpadra. Rövid bemutatkozásukból kiderült, az eredetileg kikapcsolódás végett zenélő társaság az évek folyamán komoly régizenei repertoárt dolgozott ki, játszott el számos kulturális, jótékonysági rendezvényen, fesztiválokon, történelmi megemlékezéseken, stb. 2011 óta rendszeres szervezői az olaszteleki Régizene találkozónak, melynek a nemrég rendbetett Daniel-kastély biztosít teret. Marosnémetin egyházi zenével indították műsorukat, majd a középkori Európa világi zenéjéből nyújtottak ízelítőt, a 13. századtól indulva, a 17. századig kalauzolták hallgatóságukat. Külön vastapsot kaptak Johannes Honterus brassói származású humanista polihisztor, reformátor, pedagógus művei, a baróti zenekar által előadott latin ódák, melyeket a szerző diákjai kedvéért zenésített meg.
A Kájoni Consort által megteremtett korabeli hangulatot a kolozsvári Amaryllis Zene- és Táncegyüttes előadása fokozta. Az elegáns virág nevétől ihletett Amaryllis 1993-ban alakult, aktív részesévé válva a kolozsvári művelődési életnek. Nevéhez fűződik a kolozsvári Mátyás Napok megszervezése is. Az évek folyamán köreiből nőtt ki a Passamezzo Táncegyüttes. Az alapító tagok tavaly élesztették fel az eredeti Amaryllist és fiatalok bevonásával újraindították a zenekart, valamint a táncegyüttest. Szabó Anikó táncoktató vezetésével korhű zenére és koreográfiákra építik előadásaikat. Marosnémetin a középkorban népszerű kontratáncokkal örvendeztették meg a közönséget.
A rendezvényen jelen voltak a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum nyolcadikos diákjai is, akik az Örökségőrző program keretében tavaly fogadták örökbe a marosnémeti Gyulay-kastélyt. E hét elején lelkesen segédkeztek a múlt heti viharok idején megrongált kastélykert kitakarításában, szerdán pedig süteménnyel kedveskedtek az est vendégeinek. Nyugati Jelen (Arad)
Marosnémetin a Gyulay Ferenc kastélyban folytatódott szerda este a VIII. Reneszánsz kastélyfesztivál. A Dél-Erdélyért Kulturális Társaság képviselői tekintettel a szép számban megjelent többségi közönségre, román nyelven ismertették célkitűzéseiket, 10 éves tevékenységüket és felkérték a kastély tulajdonosait, Tholdy Horváth Pétert és Évát, hogy két nyelven mutassák be a különleges szépségű épület történetét.
A 17. század derekán Gyulay Ferenc dévai várkapitány által emelt reneszánsz kastélyt, két évszázaddal később gróf Gyulay Lajos építette át klasszicista stílusban. Az ő nevéhez fűződik a hatalmas kastélypark kialakítása is. A kastély oldalágon öröklődött gr. Kuun Géza orientalista tudósra, a Magyar Tudományos Akadémia alelnökére, az erdélyi Református Egyház főgondnokára, aki fantasztikus tudományos munkássága kapcsán számtalan neves tudóst látott vendégül Marosnémetin. Az öröklődés szintén oldalágon folytatódott és a múlt századforduló táján eladásra került a kastély. Ekkor vásárolta meg a Petricsevics-Horváth-Tholdy család, akiknek az államosítás nyomán kellett elhagyniuk birtokukat. A gyönyörű műemléképületben ezt követően termelőszövetkezeti irodák, kocsma, falusi bolt működött.
Az 1989-es fordulat nyomán történő restituciós folyamat idején a hajdani tulajdonos unokája, Tholdy Horváth Péter Ausztráliából jött haza visszaszerezni családja birtokát. Jelenleg az ő tulajdonát képezi a kastély és a hajdani birtok egy része. Az épületet apró lépésekkel igyekszik felújítani. A belső terek már nagyszerű helyszínként szolgálnak különböző kulturális rendezvényeknek, de szakmai konferenciák, családi, közösségi események szervezésére, sőt szálláshelyként is alkalmas az épület.
A kastélyismertetést követően a közel 30 esztendős múlttal bíró baróti Kájoni Consort Régizene-együttes lépett színpadra. Rövid bemutatkozásukból kiderült, az eredetileg kikapcsolódás végett zenélő társaság az évek folyamán komoly régizenei repertoárt dolgozott ki, játszott el számos kulturális, jótékonysági rendezvényen, fesztiválokon, történelmi megemlékezéseken, stb. 2011 óta rendszeres szervezői az olaszteleki Régizene találkozónak, melynek a nemrég rendbetett Daniel-kastély biztosít teret. Marosnémetin egyházi zenével indították műsorukat, majd a középkori Európa világi zenéjéből nyújtottak ízelítőt, a 13. századtól indulva, a 17. századig kalauzolták hallgatóságukat. Külön vastapsot kaptak Johannes Honterus brassói származású humanista polihisztor, reformátor, pedagógus művei, a baróti zenekar által előadott latin ódák, melyeket a szerző diákjai kedvéért zenésített meg.
A Kájoni Consort által megteremtett korabeli hangulatot a kolozsvári Amaryllis Zene- és Táncegyüttes előadása fokozta. Az elegáns virág nevétől ihletett Amaryllis 1993-ban alakult, aktív részesévé válva a kolozsvári művelődési életnek. Nevéhez fűződik a kolozsvári Mátyás Napok megszervezése is. Az évek folyamán köreiből nőtt ki a Passamezzo Táncegyüttes. Az alapító tagok tavaly élesztették fel az eredeti Amaryllist és fiatalok bevonásával újraindították a zenekart, valamint a táncegyüttest. Szabó Anikó táncoktató vezetésével korhű zenére és koreográfiákra építik előadásaikat. Marosnémetin a középkorban népszerű kontratáncokkal örvendeztették meg a közönséget.
A rendezvényen jelen voltak a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum nyolcadikos diákjai is, akik az Örökségőrző program keretében tavaly fogadták örökbe a marosnémeti Gyulay-kastélyt. E hét elején lelkesen segédkeztek a múlt heti viharok idején megrongált kastélykert kitakarításában, szerdán pedig süteménnyel kedveskedtek az est vendégeinek. Nyugati Jelen (Arad)
2017. október 2.
Guttmann Szabolcs: újra hasznos a Kis-Szamos. Miért?
Guttmann Szabolcsot, az Országos Építész Kamara Erdélyi Rendjének elnökét arra kértük, mondjon néhány szót a Kis-Szamos újragondolásáról és a nyertes pályamunkáról.
Egy igen alkalmas központi helyen, pontosabban a Szent Mihály plébánia Szentegyház (Iuliu Maniu) utca 4. szám alatti kiállítótermében mutatták be ma a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal által a Kis-Szamos urbanisztikai szerepének újragondolására kiírt ötletbörze nyertes pályamunkáit. Szabadság (Kolozsvár)
Guttmann Szabolcsot, az Országos Építész Kamara Erdélyi Rendjének elnökét arra kértük, mondjon néhány szót a Kis-Szamos újragondolásáról és a nyertes pályamunkáról.
Egy igen alkalmas központi helyen, pontosabban a Szent Mihály plébánia Szentegyház (Iuliu Maniu) utca 4. szám alatti kiállítótermében mutatták be ma a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal által a Kis-Szamos urbanisztikai szerepének újragondolására kiírt ötletbörze nyertes pályamunkáit. Szabadság (Kolozsvár)
2017. október 2.
Az ERA tagja lett az EKE
Az Európai Gyalogtúra Szövetség – European Ramblers' Association (ERA) tagja lett az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) – tájékoztatott Kovács Lehel, a természetjáró civil szervezet elnöke.
Közlése szerint szombaton Brassóban tartotta a 48. kongresszusát az ERA, amelyen egyhangúlag tagjai közé választották az Erdélyi Kárpát-Egyesületet, így Romániából a Siebenbürgischer Karpatenverein (SKV) mellett az EKE is részt vehet a nemzetközi fórumokon.
Az SKV által szervezett brassói nagygyűlésen Kovács Lehel István EKE-elnök képviselte és mutatta be a szövetséget. A mintegy 60 tagszervezettel rendelkező ERA fő feladata az általa kialakított 11 Európai Hosszútávú Vándorút (E1 – E11) kijelölése, kiépítése, fenntartása. Erdélyt az E3-as, valamint az E8-as számú érinti. A 16 tagszervezettel, 1373 taggal rendelkező EKE Erdély egyik legrégebbi és legnagyobb magyar civil szervezete. A természetjárást, honismeretet, környezetvédelmet zászlajára tűző szövetség immár Európai szinten képviselheti tagsága érdekeit, alakíthatja a földrész turisztikai arculatát – olvasható a tájékoztatásban. Szabadság (Kolozsvár)
Az Európai Gyalogtúra Szövetség – European Ramblers' Association (ERA) tagja lett az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) – tájékoztatott Kovács Lehel, a természetjáró civil szervezet elnöke.
Közlése szerint szombaton Brassóban tartotta a 48. kongresszusát az ERA, amelyen egyhangúlag tagjai közé választották az Erdélyi Kárpát-Egyesületet, így Romániából a Siebenbürgischer Karpatenverein (SKV) mellett az EKE is részt vehet a nemzetközi fórumokon.
Az SKV által szervezett brassói nagygyűlésen Kovács Lehel István EKE-elnök képviselte és mutatta be a szövetséget. A mintegy 60 tagszervezettel rendelkező ERA fő feladata az általa kialakított 11 Európai Hosszútávú Vándorút (E1 – E11) kijelölése, kiépítése, fenntartása. Erdélyt az E3-as, valamint az E8-as számú érinti. A 16 tagszervezettel, 1373 taggal rendelkező EKE Erdély egyik legrégebbi és legnagyobb magyar civil szervezete. A természetjárást, honismeretet, környezetvédelmet zászlajára tűző szövetség immár Európai szinten képviselheti tagsága érdekeit, alakíthatja a földrész turisztikai arculatát – olvasható a tájékoztatásban. Szabadság (Kolozsvár)
2017. október 2.
Miért-akadémia: fókuszban a magyar oktatás
Az évek során kiharcolt, jelenleg hatályos oktatási törvény jónak nevezhető, csak alkalmazni kellene – jelentette ki Markó Béla, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke a hétvégén Püspökfürdőn, a 14. Miért-akadémián megtartott előadásában.
Az RMDSZ volt elnöke szerint a román állam ma már nem alkalmazza a jogszabályokat, ha nem akarja, s ezzel az 1989 előtti viszonyok köszönnek vissza, ennek Markó szerint eklatáns példája a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum ügye. Az anyanyelvű oktatással kapcsolatos problémákról beszélt előadásában Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is, hangsúlyozva, a szövetség 27 éve prioritásként kezeli az oktatást, ez pedig a következő években is így marad.
„Oda kell figyelni a kisebbségből adódó perspektívára, azaz az identitást megőrző anyanyelvű oktatásra. Hosszú idő után jutottunk el oda, hogy a románt is második nyelvként lehessen oktatni, a történelem és földrajz tárgyakat pedig magyarul. Tavaly és idén is volt néhány kezdeményezésünk, amely a magyar oktatás bővítését és megerősítését vette célba, mert az anyanyelvű oktatásnak nem szabad alternatívát biztosítani” – fogalmazott Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke kiemelte, a gyors változások a versenyképesség rovására mentek, a szakoktatás elsorvasztása és az egyetemi oktatás elburjánzása ma is akut probléma. Kelemen a vásárhelyi katolikus gimnázium ügyéről elmondta: olyan javaslatot fogalmaznak meg, amely látszólag ellentmond a decentralizációnak, de segít a helyzeten: az iskolaalapítás kormányzati eszközökkel lehetővé kell váljon, amennyiben egy önkormányzat szabotálja ezt. A tankönyvkiadást, amely az állam kötelessége, nem lehet kitenni a piac kénye-kedvének – mutatott rá Kelemen. A marosvásárhelyi felekezeti iskola ügye egy másik, szombati előadáson is terítékre került. Kovács Mihály Levente, az RMDSZ Maros megyei szervezetének ügyvezető elnöke elmondta, az RMDSZ helyi szervezete folyamatosan igényelt jogi segítséget az ügyben, tájékoztatta az állam vezetőit a helyzetről, javaslatokat tett, amelyeket azonban a prefektus megtámadott. Az a benyomásom, hogy minden politikai, diplomáciai, társadalmi nyomás ellenére a minisztériumban, a tanfelügyelőségen és a polgármesteri hivatalban jobban félnek a korrupcióellenes ügyészségtől, mint tőlünk” – fogalmazott Kovács Mihály Levente. A politikus szerint mára csak kormányzati szinten orvosolható ez a probléma, mert „ez az ügy rég túllépte a helyi szintet”. „Bízunk abban, hogy a bírósági eljárások folyamán az a jogi vélemény nyer visszaigazolást, amely szerint az intézmény jóhiszeműen lett létrehozva, és rendelkezik alapító okirattal” – zárta beszédét Kovács, aki az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetségnek (IKSZ) megköszönte, hogy Magyarországon kiállt az iskola mellett, és ismertette a helyzetet az anyaországi közvéleménnyel. Krónika (Kolozsvár)
Az évek során kiharcolt, jelenleg hatályos oktatási törvény jónak nevezhető, csak alkalmazni kellene – jelentette ki Markó Béla, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke a hétvégén Püspökfürdőn, a 14. Miért-akadémián megtartott előadásában.
Az RMDSZ volt elnöke szerint a román állam ma már nem alkalmazza a jogszabályokat, ha nem akarja, s ezzel az 1989 előtti viszonyok köszönnek vissza, ennek Markó szerint eklatáns példája a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum ügye. Az anyanyelvű oktatással kapcsolatos problémákról beszélt előadásában Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is, hangsúlyozva, a szövetség 27 éve prioritásként kezeli az oktatást, ez pedig a következő években is így marad.
„Oda kell figyelni a kisebbségből adódó perspektívára, azaz az identitást megőrző anyanyelvű oktatásra. Hosszú idő után jutottunk el oda, hogy a románt is második nyelvként lehessen oktatni, a történelem és földrajz tárgyakat pedig magyarul. Tavaly és idén is volt néhány kezdeményezésünk, amely a magyar oktatás bővítését és megerősítését vette célba, mert az anyanyelvű oktatásnak nem szabad alternatívát biztosítani” – fogalmazott Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke kiemelte, a gyors változások a versenyképesség rovására mentek, a szakoktatás elsorvasztása és az egyetemi oktatás elburjánzása ma is akut probléma. Kelemen a vásárhelyi katolikus gimnázium ügyéről elmondta: olyan javaslatot fogalmaznak meg, amely látszólag ellentmond a decentralizációnak, de segít a helyzeten: az iskolaalapítás kormányzati eszközökkel lehetővé kell váljon, amennyiben egy önkormányzat szabotálja ezt. A tankönyvkiadást, amely az állam kötelessége, nem lehet kitenni a piac kénye-kedvének – mutatott rá Kelemen. A marosvásárhelyi felekezeti iskola ügye egy másik, szombati előadáson is terítékre került. Kovács Mihály Levente, az RMDSZ Maros megyei szervezetének ügyvezető elnöke elmondta, az RMDSZ helyi szervezete folyamatosan igényelt jogi segítséget az ügyben, tájékoztatta az állam vezetőit a helyzetről, javaslatokat tett, amelyeket azonban a prefektus megtámadott. Az a benyomásom, hogy minden politikai, diplomáciai, társadalmi nyomás ellenére a minisztériumban, a tanfelügyelőségen és a polgármesteri hivatalban jobban félnek a korrupcióellenes ügyészségtől, mint tőlünk” – fogalmazott Kovács Mihály Levente. A politikus szerint mára csak kormányzati szinten orvosolható ez a probléma, mert „ez az ügy rég túllépte a helyi szintet”. „Bízunk abban, hogy a bírósági eljárások folyamán az a jogi vélemény nyer visszaigazolást, amely szerint az intézmény jóhiszeműen lett létrehozva, és rendelkezik alapító okirattal” – zárta beszédét Kovács, aki az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetségnek (IKSZ) megköszönte, hogy Magyarországon kiállt az iskola mellett, és ismertette a helyzetet az anyaországi közvéleménnyel. Krónika (Kolozsvár)
2017. október 2.
Kegyelmi állapot
Akár a helyszínen, akár a televízió képernyőjén keresztül követte valaki a reformáció 500. évfordulója tiszteletére rendezett hétvégi kolozsvári ünnepséget, az elhangzott üzenet, a miliő egyaránt rendkívüli és felemelő volt.
No persze a kincses város szívében végigvonuló több száz palástos lelkipásztor és az őt követő ünneplő magyarok látványa sem volt mindennapi, adott pillanatban olyan benyomása volt az embernek, mintha a Kolozsvári Magyar Napok valamelyik utórendezvényét költöztették volna át egy őszi időpontra.
A protestantizmus fél évezredes fennállását jelképezni hivatott felvonulás már csak akkor is megérte, ha a rengeteg fekete ruhás emberre rácsodálkozó román gyerekek ebből az alkalomból megtudhatták, hogy a többségi ortodoxokon kívül más felekezetű polgárok is léteznek ebben az országban, akik ráadásul az övétől eltérő nyelvet is beszélnek. A megismerés pedig, mint tudjuk, az első lépés a másság iránti tolerancia irányába.
Hasonlóképpen a protestantizmus megszületését ünneplő rendezvénysorozat jelképes pillanata volt, amikor Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek az egység útjait kereső keresztény egyházak számára azt a gondolatot ajánlotta iránymutatásként, hogy „a fő dolgokban legyen egység, egyebekben szabadság, és mindenekben szeretet”.
Az évszázadokat átölelő vallásháborúk, a kommunista diktatúra erőszakos ateizmusa ismeretében különösen biztató hallani, hogy az erdélyi magyar történelmi egyházak tisztában vannak azzal: csakis közös erőfeszítéssel képesek elősegíteni a romániai magyarság testi és lelki gyarapodását, jogainak érvényesítését.
Elvégre a kisebbségi lét nehézségei egyformán érvényesek az evangélikus-lutheránus, katolikus, református, unitárius magyar hívekre, az elkobzott vagyon apránként való visszaszerzése, a templomok megőrzése, a bezárt egyházi iskolák újraalapítása felekezeti hovatartozás nélkül, egyformán feladatot ró mindenkire.
Legyen szó a katolikusok kétezer, vagy a protestánsok ötszáz esztendős múltjáról, a magyar egyházakban az is közös, hogy immár egyformán számíthatnak az anyaországra. Erre utal a miniszterelnöknek a reformációs ünnepségen való részvétele, továbbá az egyházak és intézményeik számára nyújtott támogatások is. Ez a hátszél már valóban alkalmas a kisebbségi létből fakadó nehézségek enyhítésére, a jelenlegi kegyelmi időszak pedig különösen kedvez az építkezésnek.
Krónika (Kolozsvár)
Akár a helyszínen, akár a televízió képernyőjén keresztül követte valaki a reformáció 500. évfordulója tiszteletére rendezett hétvégi kolozsvári ünnepséget, az elhangzott üzenet, a miliő egyaránt rendkívüli és felemelő volt.
No persze a kincses város szívében végigvonuló több száz palástos lelkipásztor és az őt követő ünneplő magyarok látványa sem volt mindennapi, adott pillanatban olyan benyomása volt az embernek, mintha a Kolozsvári Magyar Napok valamelyik utórendezvényét költöztették volna át egy őszi időpontra.
A protestantizmus fél évezredes fennállását jelképezni hivatott felvonulás már csak akkor is megérte, ha a rengeteg fekete ruhás emberre rácsodálkozó román gyerekek ebből az alkalomból megtudhatták, hogy a többségi ortodoxokon kívül más felekezetű polgárok is léteznek ebben az országban, akik ráadásul az övétől eltérő nyelvet is beszélnek. A megismerés pedig, mint tudjuk, az első lépés a másság iránti tolerancia irányába.
Hasonlóképpen a protestantizmus megszületését ünneplő rendezvénysorozat jelképes pillanata volt, amikor Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek az egység útjait kereső keresztény egyházak számára azt a gondolatot ajánlotta iránymutatásként, hogy „a fő dolgokban legyen egység, egyebekben szabadság, és mindenekben szeretet”.
Az évszázadokat átölelő vallásháborúk, a kommunista diktatúra erőszakos ateizmusa ismeretében különösen biztató hallani, hogy az erdélyi magyar történelmi egyházak tisztában vannak azzal: csakis közös erőfeszítéssel képesek elősegíteni a romániai magyarság testi és lelki gyarapodását, jogainak érvényesítését.
Elvégre a kisebbségi lét nehézségei egyformán érvényesek az evangélikus-lutheránus, katolikus, református, unitárius magyar hívekre, az elkobzott vagyon apránként való visszaszerzése, a templomok megőrzése, a bezárt egyházi iskolák újraalapítása felekezeti hovatartozás nélkül, egyformán feladatot ró mindenkire.
Legyen szó a katolikusok kétezer, vagy a protestánsok ötszáz esztendős múltjáról, a magyar egyházakban az is közös, hogy immár egyformán számíthatnak az anyaországra. Erre utal a miniszterelnöknek a reformációs ünnepségen való részvétele, továbbá az egyházak és intézményeik számára nyújtott támogatások is. Ez a hátszél már valóban alkalmas a kisebbségi létből fakadó nehézségek enyhítésére, a jelenlegi kegyelmi időszak pedig különösen kedvez az építkezésnek.
Krónika (Kolozsvár)
2017. október 2.
Külügyminiszteri találkozó: érik a Budapest–Kolozsvár–Bukarest gyorsvasút
Kisebbségi, energiabiztonsági és infrastrukturális kérdésekről esett szó Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, valamint román kollégája, Teodor Meleşcanu október 2-i, hétfői kolozsvári megbeszélésén.
Elhangzott, a magyar kormány támogatandónak tartja a Budapestet Kolozsváron keresztül Bukaresttel összekötő gyorsvasút-összeköttetés megteremtését, ugyanakkor kérdésünkre a két tárcavezető elmondta: mindkét fél érdeke, hogy Románia szorosabbra fűzze kapcsolatait a visegrádi országokkal.
A két külügyminiszter egyórás kincses városi munkamegbeszélése után elmondta, találkozójuk annak az év elején indult párbeszédnek a része, amelynek keretében Szijjártó részt vett a román, Meleşcanu pedig a magyar nagyköveti értekezleten. Meleşcanu elmondta, a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének jelentőségén túlmenően egyetértettek abban, hogy mindkét fél számára fontos szerepet töltenek be a nemzeti kisebbségek, e téren pedig közös érdek a kölcsönösség elvének érvényesítése.
A román külügyminiszter közölte, miután Magyarország tölti be a visegrádi négyek soros elnökségét, magyar kollégájától meghívást kapott a V4-ek közelgő budapesti találkozójára, amelyen örömmel vesz részt, szerinte ugyanis Románia részvétele hozzáadott értéket jelent a regionális kapcsolatok tekintetében.
Lapunk arra vonatkozó kérdésére, hogy Románia fontolgatja-e a V4-ekhez való csatlakozását, a román diplomácia vezetője elmondta, erről nem született döntés, Bukarest azonban érdekelt a visegrádi országokkal való együttműködésben. „Mivel Magyarország tölti be az elnökséget, és felmerült a balkáni probléma témaköre is, eleget teszünk a meghívásnak” – válaszolta Meleşcanu. Ugyanerről a kérdésről Szijjártó Péter úgy vélekedett: már csak azért is pragmatikus érdek a visegrádi országok és Románia együttműködése, mivel a V4-ek gazdasági növekedésének üteme jóval meghaladja az európai növekedését, Románia GDP-gyarapodása pedig a legnagyobb az EU-ban. kronika.ro
Kisebbségi, energiabiztonsági és infrastrukturális kérdésekről esett szó Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, valamint román kollégája, Teodor Meleşcanu október 2-i, hétfői kolozsvári megbeszélésén.
Elhangzott, a magyar kormány támogatandónak tartja a Budapestet Kolozsváron keresztül Bukaresttel összekötő gyorsvasút-összeköttetés megteremtését, ugyanakkor kérdésünkre a két tárcavezető elmondta: mindkét fél érdeke, hogy Románia szorosabbra fűzze kapcsolatait a visegrádi országokkal.
A két külügyminiszter egyórás kincses városi munkamegbeszélése után elmondta, találkozójuk annak az év elején indult párbeszédnek a része, amelynek keretében Szijjártó részt vett a román, Meleşcanu pedig a magyar nagyköveti értekezleten. Meleşcanu elmondta, a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének jelentőségén túlmenően egyetértettek abban, hogy mindkét fél számára fontos szerepet töltenek be a nemzeti kisebbségek, e téren pedig közös érdek a kölcsönösség elvének érvényesítése.
A román külügyminiszter közölte, miután Magyarország tölti be a visegrádi négyek soros elnökségét, magyar kollégájától meghívást kapott a V4-ek közelgő budapesti találkozójára, amelyen örömmel vesz részt, szerinte ugyanis Románia részvétele hozzáadott értéket jelent a regionális kapcsolatok tekintetében.
Lapunk arra vonatkozó kérdésére, hogy Románia fontolgatja-e a V4-ekhez való csatlakozását, a román diplomácia vezetője elmondta, erről nem született döntés, Bukarest azonban érdekelt a visegrádi országokkal való együttműködésben. „Mivel Magyarország tölti be az elnökséget, és felmerült a balkáni probléma témaköre is, eleget teszünk a meghívásnak” – válaszolta Meleşcanu. Ugyanerről a kérdésről Szijjártó Péter úgy vélekedett: már csak azért is pragmatikus érdek a visegrádi országok és Románia együttműködése, mivel a V4-ek gazdasági növekedésének üteme jóval meghaladja az európai növekedését, Románia GDP-gyarapodása pedig a legnagyobb az EU-ban. kronika.ro
2017. október 2.
„A beteg kikérdezése mindennél fontosabb”
Csütörtökön mutatták be a nagyváradi Illyés Gyula Könyvesboltban Ritli László orvos, egykori egészségügyi miniszter Illusztrált gyermekgyógyászati kórtünettan (Semiologie pediatrica illustrata) című könyvét, amely a Holnap Kulturális Egyesület gondozásában jelent meg. A könyvbemutató keretében a szerzővel Szűcs László beszélgetett. Mint hangsúlyozta, a bemutatott kötet több szempontból is rendhagyó: egyrészt ez volt az első alkalom, hogy az egyesület román nyelvű könyv kiadására vállalkozott, másrészt a szaknyelv miatt a szerkesztő nem vett el és nem adott hozzá a szöveghez semmit – ellenben számos szaklektorral működtek együtt.
Ritli László elmondta: egy illusztrált tünettani tankönyv megírásának gondolata már orvostanhallgató korában megszületett, hiszen akkor fogalmazódott meg benne, hogy a tünettant másképp, szemléletesebb tankönyvből kéne tanítani. Ennek megfelelően a csütörtökön bemutatott kötet – melynek egyébként folytatása is várható – 500 orvosi fényképet tartalmaz, melyeket a szerző több évtizedes praxisa során készített. Mint hozzátette, a könyv más szempontból is hiánypótló; az általános gyermekgyógyászati tünettant ugyanis sajnos egyre kevesebb egyetemi központban tanítják behatóan, holott ez volna a helyes diagnózis felállításának egyik alapköve.
„A könyv legfőbb üzenete az volna, hogy a beteg alapos megvizsgálása, kikérdezése mindennél fontosabb. Fontosabb mint az MRI, fontosabb mint a laborvizsgálatok” – hangsúlyozta Ritli László. Mint hozzátette, a gyermekgyógyászatban általában még sokkal kacifántosabb betegségek vannak, mint a felnőtteknél, ezért fontos hogy az orvos felkészült legyen, gyorsan és hatékonyan felismerje a betegséget.
A pódiumbeszélgetés keretében a szakember mesélt még a jó orvos ismérveiről, a gyermekgyógyászatban is egyre hangsúlyosabban mutatkozó szakosodásról, a várható második kötet tartalmáról, és kifejezte véleményét, miszerint a védőoltásokat kötelezővé kell tenni. A könyvbemutató dedikálással és kötetlen beszélgetéssel zárult. Reggeli Újság (Nagyvárad)
Csütörtökön mutatták be a nagyváradi Illyés Gyula Könyvesboltban Ritli László orvos, egykori egészségügyi miniszter Illusztrált gyermekgyógyászati kórtünettan (Semiologie pediatrica illustrata) című könyvét, amely a Holnap Kulturális Egyesület gondozásában jelent meg. A könyvbemutató keretében a szerzővel Szűcs László beszélgetett. Mint hangsúlyozta, a bemutatott kötet több szempontból is rendhagyó: egyrészt ez volt az első alkalom, hogy az egyesület román nyelvű könyv kiadására vállalkozott, másrészt a szaknyelv miatt a szerkesztő nem vett el és nem adott hozzá a szöveghez semmit – ellenben számos szaklektorral működtek együtt.
Ritli László elmondta: egy illusztrált tünettani tankönyv megírásának gondolata már orvostanhallgató korában megszületett, hiszen akkor fogalmazódott meg benne, hogy a tünettant másképp, szemléletesebb tankönyvből kéne tanítani. Ennek megfelelően a csütörtökön bemutatott kötet – melynek egyébként folytatása is várható – 500 orvosi fényképet tartalmaz, melyeket a szerző több évtizedes praxisa során készített. Mint hozzátette, a könyv más szempontból is hiánypótló; az általános gyermekgyógyászati tünettant ugyanis sajnos egyre kevesebb egyetemi központban tanítják behatóan, holott ez volna a helyes diagnózis felállításának egyik alapköve.
„A könyv legfőbb üzenete az volna, hogy a beteg alapos megvizsgálása, kikérdezése mindennél fontosabb. Fontosabb mint az MRI, fontosabb mint a laborvizsgálatok” – hangsúlyozta Ritli László. Mint hozzátette, a gyermekgyógyászatban általában még sokkal kacifántosabb betegségek vannak, mint a felnőtteknél, ezért fontos hogy az orvos felkészült legyen, gyorsan és hatékonyan felismerje a betegséget.
A pódiumbeszélgetés keretében a szakember mesélt még a jó orvos ismérveiről, a gyermekgyógyászatban is egyre hangsúlyosabban mutatkozó szakosodásról, a várható második kötet tartalmáról, és kifejezte véleményét, miszerint a védőoltásokat kötelezővé kell tenni. A könyvbemutató dedikálással és kötetlen beszélgetéssel zárult. Reggeli Újság (Nagyvárad)
2017. október 2.
Megáldották és felavatták a PKE új épületét
A váradi Partiumi Keresztény Egyetem hétfői tanévnyitó ünnepségének a keretében, Orbán Viktor magyar miniszterelnök részvételével avatták fel a tanintézmény új, Sulyok István utcai épületét. A négy történelmi magyar egyház püspökei áldották meg a létesítményt.
A nagyvárad-újvárosi református templomban tartott tegnapi egyetemi tanévnyitó ünnepség után a résztvevők átvonultak a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) új, Sulyok István utcai épületéhez, ahol a négy történelmi felekezet püspökei kértek áldást az új létesítményre. Először Böcskei László nagyváradi római katolikus püspök mondott áldást. Szent Máté evangéliumából idézett igerészt, majd így fogalmazott: „Urunk Istenünk, Te bölcsességed részesévé tetted az embert. Add meg nekünk, hogy elkerüljük a merőben földiek utáni törekvést, és az emberi személyiség maradéktalan kiteljesedésén fáradozzunk. Te Fiadat, az igaz világosságot, aki minden embert megvilágosít, azért küldted a világba, hogy tanúságot tegyen az igazságról. Add, hogy a valóság szabad kutatásával és saját meglátásainkkal is hozzájáruljunk az emberi társadalom előrehaladásához. Ez a ház, amelyet az ifjúság világi tanulmányainak ápolására, a tudományok haladásának előmozdítására és a bölcselet oktatásának hasznára szentelünk, legyen az a hely, amelyben diákok és tanárok az igazság szavai által tanítva a keresztény élet bizonyságait követik, és a tanító Krisztushoz egészében igyekeznek ragaszkodni.”
Áldások
Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke áldásában így fogalmazott: „Legyen ez a hely az, ahol megújul a szív és a lélek, legyen ez az a hely, ahol megújul az erkölcs, megújul a hit, és erős reménységgel nézünk előre.” Adorjáni Dezső, a Romániai Evangélikus Lutheránus Egyház püspöke azt kérte: „Mindenható örök Isten, ne vesd meg kezeink munkáját, használd fel diákjaink nevelésére, tudományos, lelki gyarapodására, üdvözítő akaratod szolgálatára ezt az új egyetemi épületet, és mindazt, ami benne van, gyűjtsd benne össze mindazokat, akik hitben, tudományban növekedni szeretnének.”
Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke is áldásra emelte a kezét és így szólt: „Az örökkévaló, egy igaz Isten jóra vezérlő szent lelke erejével tegye e hajlékot a múzsáknak és az erényeknek otthonává, hol az értelem kiművelése mellé odaállítják az erős istenhitet, emberszolgálatra, Isten dicsőségére”.
Az áldások után Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke és dr. Pálfi József rektor átvágta az épület piros-fehér-zöld színű avatószalagját, majd a magyar kormány képviselői és a vendégek a házigazdák kíséretében körbejárták a PKE új épületét. erdon.ro
A váradi Partiumi Keresztény Egyetem hétfői tanévnyitó ünnepségének a keretében, Orbán Viktor magyar miniszterelnök részvételével avatták fel a tanintézmény új, Sulyok István utcai épületét. A négy történelmi magyar egyház püspökei áldották meg a létesítményt.
A nagyvárad-újvárosi református templomban tartott tegnapi egyetemi tanévnyitó ünnepség után a résztvevők átvonultak a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) új, Sulyok István utcai épületéhez, ahol a négy történelmi felekezet püspökei kértek áldást az új létesítményre. Először Böcskei László nagyváradi római katolikus püspök mondott áldást. Szent Máté evangéliumából idézett igerészt, majd így fogalmazott: „Urunk Istenünk, Te bölcsességed részesévé tetted az embert. Add meg nekünk, hogy elkerüljük a merőben földiek utáni törekvést, és az emberi személyiség maradéktalan kiteljesedésén fáradozzunk. Te Fiadat, az igaz világosságot, aki minden embert megvilágosít, azért küldted a világba, hogy tanúságot tegyen az igazságról. Add, hogy a valóság szabad kutatásával és saját meglátásainkkal is hozzájáruljunk az emberi társadalom előrehaladásához. Ez a ház, amelyet az ifjúság világi tanulmányainak ápolására, a tudományok haladásának előmozdítására és a bölcselet oktatásának hasznára szentelünk, legyen az a hely, amelyben diákok és tanárok az igazság szavai által tanítva a keresztény élet bizonyságait követik, és a tanító Krisztushoz egészében igyekeznek ragaszkodni.”
Áldások
Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke áldásában így fogalmazott: „Legyen ez a hely az, ahol megújul a szív és a lélek, legyen ez az a hely, ahol megújul az erkölcs, megújul a hit, és erős reménységgel nézünk előre.” Adorjáni Dezső, a Romániai Evangélikus Lutheránus Egyház püspöke azt kérte: „Mindenható örök Isten, ne vesd meg kezeink munkáját, használd fel diákjaink nevelésére, tudományos, lelki gyarapodására, üdvözítő akaratod szolgálatára ezt az új egyetemi épületet, és mindazt, ami benne van, gyűjtsd benne össze mindazokat, akik hitben, tudományban növekedni szeretnének.”
Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke is áldásra emelte a kezét és így szólt: „Az örökkévaló, egy igaz Isten jóra vezérlő szent lelke erejével tegye e hajlékot a múzsáknak és az erényeknek otthonává, hol az értelem kiművelése mellé odaállítják az erős istenhitet, emberszolgálatra, Isten dicsőségére”.
Az áldások után Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke és dr. Pálfi József rektor átvágta az épület piros-fehér-zöld színű avatószalagját, majd a magyar kormány képviselői és a vendégek a házigazdák kíséretében körbejárták a PKE új épületét. erdon.ro
2017. október 2.
Az érmihályfalvi csoportra emlékeztek
Istentiszteleten emlékeztek meg hétfőn este a harmincegy érmihályfalvi elítéltről, majd az emlékezők koszorúkat helyeztek el az 1956-os eseményeket követő koncepciós per helyszínén. Erőt meríthetünk elődeink példájából, hangzott el.
A várad-velencei református templomban zajló emlékező istentiszteleten Farkas Antal református lelkipásztor párhuzamot vont a között, amikor pünkösd után a zsidó főpapok megtiltották az apostoloknak, hogy bizonyságot tegyenek Krisztusról, s az 1956-os eseményeket követő időszak között, amikor a hatalom megtiltotta a forradalmároknak, hogy beszéljenek a megtorlásokról. Főpapok, vagy titkosrendőrség – elnyomó hatalom, mely „szájkosarat” próbált az emberekre erőltetni – pedig nincs olyan a nap alatt, ami ki ne derülne. Az apostolok kétféleképpen viszonyulhattak a történtekhez: kétségbeeséssel, az ügy feladásával, visszavonulással – vagy úgy, hogy hittek Isten fiában, az Úr Jézus Krisztusban. Isten előtt nincs lehetetlen dolog, a kérdés, hogy mit tehet ilyenkor a tanítványi sereg? Kompromisszumos megoldást keresnek, vagy megtárgyalják, hogyan hagyhatnák el Jeruzsálemet s hogyan juthatnak el oda, ahol van szólásszabadság és demokrácia? De vajon elmenekülhet-e az ember a saját sorsa elől? – tette fel a kérdést a tiszteletes. Hiszen amit reánk mért Isten, azt hittel kell megharcoljuk, s a tanítványok ott maradtak és szembenéztek a sorsukkal, akárcsak az érmihályfalvi csoport.
Isten közbelép!
És Isten közbelép! Nem úgy, hogy rettegéssel tölti meg a vallási vezetők szívét, hogy visszavonják a tiltást, hanem egy igét ad a tanítványok seregének. Nem tudjuk, hogy miként, de bizonyosan nem úgy, hogy valaki felnyitotta találomra a Szentírást, hiszen még ki sem volt nyomtatva, s az ige, amit Isten adott nem volt kijelölve a bibliaolvasási kalauzban sem. Az ige, amit kaptak, a 2. sz. zsoltár volt, melyben a szorongatott népet örvendezésre hívja Isten. Az egyház kétezer éves történelmét végigvezeti az üldöztetés és a vértanúság, de ott, ahol Isten gyermekeit üldözik, a második zsoltár hangja szól – máglyán, bitófán, börtönben – vagy a várad-velencei római katolikus kultúrházban is, még ha sokaknak a füle süket is volt ennek meghallására. Isten gyermeke mindig tud nevetni, ha hallja, tapasztalja az ő hatalmas urát és annak hatalmát. Az apostolok azt kérik, Isten bocsásson meg az ellenségeiknek – s a református egyházon belül is gyakran előfordult, hogy az üldözöttek könyörögtek az üldözőikért, a börtönviseltek tudtak imádkozni az ő ellenségeikért is. Amint az apostolok ellenségei is Izrael fiai közül kerültek ki, az érmihályfalvi csoport esetében is az ítéletet magyar bíró mondta ki. Isten őrizzen meg attól, hogy egyház az egyház, magyar a magyar, keresztyén a keresztyén ellen harcoljon – hiszen az egyháznak a bűn és a sátán ellen kell harcolnia.
Ellenségeinkért is
Vajon miért nem mozdult meg a Föld, vajon most miért nincs lelki, nemzeti ébredés? Egy dolgot kérhetünk: Isten könyörüljön rajtunk, töltse ki ránk is az Ő szent lelkét, hogy tudjunk imádkozni, akár ellenségeinkért is, hogy hirdetni tudjuk Isten igazságát – mondta a lelkipásztor.
Az istentiszteletet követően a jelenlévők a várad-velencei római katolikus kultúrházba vonultak, annak a koncepciós pernek a helyszínére, melynek során elítélték az érmihályfalvi csoportot. Itt Cseke Attila szenátor szólt az egybegyűltekhez. Elmondta: az RMDSZ 2008-ban emléktáblát helyezett el az elítéltek tiszteletére, s most tizedik alkalommal gyűlnek össze emlékezni a per helyszínén. Bár nem mindenki tudja, az 1956-os és az azokat követő események nem csak Magyarországhoz kötődnek, Romániában is voltak megmozdulások, főleg az egyetemi városokban, de Érmihályfalván is. Egy ügy kötötte össze a harmincegy fős csoportot, a szabadság utáni vágy, ami mindenkor jelen volt a magyar emberben. A perük kirakatper volt, a harmincegy ember közül hármat halálra ítéltek, kettejüket ki is végezték, a többiek hosszú évekig börtönben sínylődtek. A későbbiekben idézett Tófalvi Zoltán marosvásárhelyi történész könyvéből, melyben részletek és dokumentumok szerepeltek, többek között az is, hogy mit találtak 1957 februárjában Sass Kálmán érmihályfalvi tiszteletes házkutatásakor.
Erőt meríthetünk
Mint Cseke Attila kihangsúlyozta, fontos, hogy az utókor mindezt ne felejtse el, s megemlékezéseinkkel próbáljunk üzenni a következő nemzedékeknek is, hogy tudják: 56 kapcsán itt is voltak emberek, akik felemelték a szavukat, pedig életükkel, családjuk életével és szabadságukkal játszottak. A ma nemzedékének is vannak kihívásai, s erőt meríthet elődeink példájából.
A későbbiekben diákok szavaltak – Juhász Gyula Vértanúink, valamint Kerecseny János Az aradi tizenhárom című verse hangzott el Molnár Boróka és Kelemen Hilda tolmácsolásában. Ezt követően az emlékezők koszorúkat helyeztek el: Cseke Attila szenátor, Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke és Derzsi Ákos szenátor, majd Nyakó József, az érmihályfalvi RMDSZ elnöke, valamint Torda Imre, a várad-szőllősi RMDSZ részéről Széll Gabriella, a várad-velencei RMDSZ nevében pedig Cservák Miklós koszorúzott. A hozzátartozók részéről Székely Albert gyermekei helyezték el a megemlékezés koszorúját, majd Földesy László koszorúzott, Földesy Ilona, azaz Veronika testvér rokona, aki diakonisszaként együtt dolgozott Sass Kálmán tiszteletessel.
erdon.ro
Istentiszteleten emlékeztek meg hétfőn este a harmincegy érmihályfalvi elítéltről, majd az emlékezők koszorúkat helyeztek el az 1956-os eseményeket követő koncepciós per helyszínén. Erőt meríthetünk elődeink példájából, hangzott el.
A várad-velencei református templomban zajló emlékező istentiszteleten Farkas Antal református lelkipásztor párhuzamot vont a között, amikor pünkösd után a zsidó főpapok megtiltották az apostoloknak, hogy bizonyságot tegyenek Krisztusról, s az 1956-os eseményeket követő időszak között, amikor a hatalom megtiltotta a forradalmároknak, hogy beszéljenek a megtorlásokról. Főpapok, vagy titkosrendőrség – elnyomó hatalom, mely „szájkosarat” próbált az emberekre erőltetni – pedig nincs olyan a nap alatt, ami ki ne derülne. Az apostolok kétféleképpen viszonyulhattak a történtekhez: kétségbeeséssel, az ügy feladásával, visszavonulással – vagy úgy, hogy hittek Isten fiában, az Úr Jézus Krisztusban. Isten előtt nincs lehetetlen dolog, a kérdés, hogy mit tehet ilyenkor a tanítványi sereg? Kompromisszumos megoldást keresnek, vagy megtárgyalják, hogyan hagyhatnák el Jeruzsálemet s hogyan juthatnak el oda, ahol van szólásszabadság és demokrácia? De vajon elmenekülhet-e az ember a saját sorsa elől? – tette fel a kérdést a tiszteletes. Hiszen amit reánk mért Isten, azt hittel kell megharcoljuk, s a tanítványok ott maradtak és szembenéztek a sorsukkal, akárcsak az érmihályfalvi csoport.
Isten közbelép!
És Isten közbelép! Nem úgy, hogy rettegéssel tölti meg a vallási vezetők szívét, hogy visszavonják a tiltást, hanem egy igét ad a tanítványok seregének. Nem tudjuk, hogy miként, de bizonyosan nem úgy, hogy valaki felnyitotta találomra a Szentírást, hiszen még ki sem volt nyomtatva, s az ige, amit Isten adott nem volt kijelölve a bibliaolvasási kalauzban sem. Az ige, amit kaptak, a 2. sz. zsoltár volt, melyben a szorongatott népet örvendezésre hívja Isten. Az egyház kétezer éves történelmét végigvezeti az üldöztetés és a vértanúság, de ott, ahol Isten gyermekeit üldözik, a második zsoltár hangja szól – máglyán, bitófán, börtönben – vagy a várad-velencei római katolikus kultúrházban is, még ha sokaknak a füle süket is volt ennek meghallására. Isten gyermeke mindig tud nevetni, ha hallja, tapasztalja az ő hatalmas urát és annak hatalmát. Az apostolok azt kérik, Isten bocsásson meg az ellenségeiknek – s a református egyházon belül is gyakran előfordult, hogy az üldözöttek könyörögtek az üldözőikért, a börtönviseltek tudtak imádkozni az ő ellenségeikért is. Amint az apostolok ellenségei is Izrael fiai közül kerültek ki, az érmihályfalvi csoport esetében is az ítéletet magyar bíró mondta ki. Isten őrizzen meg attól, hogy egyház az egyház, magyar a magyar, keresztyén a keresztyén ellen harcoljon – hiszen az egyháznak a bűn és a sátán ellen kell harcolnia.
Ellenségeinkért is
Vajon miért nem mozdult meg a Föld, vajon most miért nincs lelki, nemzeti ébredés? Egy dolgot kérhetünk: Isten könyörüljön rajtunk, töltse ki ránk is az Ő szent lelkét, hogy tudjunk imádkozni, akár ellenségeinkért is, hogy hirdetni tudjuk Isten igazságát – mondta a lelkipásztor.
Az istentiszteletet követően a jelenlévők a várad-velencei római katolikus kultúrházba vonultak, annak a koncepciós pernek a helyszínére, melynek során elítélték az érmihályfalvi csoportot. Itt Cseke Attila szenátor szólt az egybegyűltekhez. Elmondta: az RMDSZ 2008-ban emléktáblát helyezett el az elítéltek tiszteletére, s most tizedik alkalommal gyűlnek össze emlékezni a per helyszínén. Bár nem mindenki tudja, az 1956-os és az azokat követő események nem csak Magyarországhoz kötődnek, Romániában is voltak megmozdulások, főleg az egyetemi városokban, de Érmihályfalván is. Egy ügy kötötte össze a harmincegy fős csoportot, a szabadság utáni vágy, ami mindenkor jelen volt a magyar emberben. A perük kirakatper volt, a harmincegy ember közül hármat halálra ítéltek, kettejüket ki is végezték, a többiek hosszú évekig börtönben sínylődtek. A későbbiekben idézett Tófalvi Zoltán marosvásárhelyi történész könyvéből, melyben részletek és dokumentumok szerepeltek, többek között az is, hogy mit találtak 1957 februárjában Sass Kálmán érmihályfalvi tiszteletes házkutatásakor.
Erőt meríthetünk
Mint Cseke Attila kihangsúlyozta, fontos, hogy az utókor mindezt ne felejtse el, s megemlékezéseinkkel próbáljunk üzenni a következő nemzedékeknek is, hogy tudják: 56 kapcsán itt is voltak emberek, akik felemelték a szavukat, pedig életükkel, családjuk életével és szabadságukkal játszottak. A ma nemzedékének is vannak kihívásai, s erőt meríthet elődeink példájából.
A későbbiekben diákok szavaltak – Juhász Gyula Vértanúink, valamint Kerecseny János Az aradi tizenhárom című verse hangzott el Molnár Boróka és Kelemen Hilda tolmácsolásában. Ezt követően az emlékezők koszorúkat helyeztek el: Cseke Attila szenátor, Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke és Derzsi Ákos szenátor, majd Nyakó József, az érmihályfalvi RMDSZ elnöke, valamint Torda Imre, a várad-szőllősi RMDSZ részéről Széll Gabriella, a várad-velencei RMDSZ nevében pedig Cservák Miklós koszorúzott. A hozzátartozók részéről Székely Albert gyermekei helyezték el a megemlékezés koszorúját, majd Földesy László koszorúzott, Földesy Ilona, azaz Veronika testvér rokona, aki diakonisszaként együtt dolgozott Sass Kálmán tiszteletessel.
erdon.ro
2017. október 2.
Gyermekgyógyászati kötet eredeti képekkel
Félezer eredeti fotó és harminc év gyermekgyógyászat tapasztalata –így összegezhetnénk röviden dr. Ritli László Illusztrált gyermekgyógyászati kórtünettan című könyvét, melynek bemutatója péntek délután Nagyváradon, az Illyés Gyula könyvesboltban volt. A szerzővel Szűcs László beszélgetett. erdon.ro
Félezer eredeti fotó és harminc év gyermekgyógyászat tapasztalata –így összegezhetnénk röviden dr. Ritli László Illusztrált gyermekgyógyászati kórtünettan című könyvét, melynek bemutatója péntek délután Nagyváradon, az Illyés Gyula könyvesboltban volt. A szerzővel Szűcs László beszélgetett. erdon.ro
2017. október 2.
MIÉRT Akadémia: az oktatás jövője – a jövő oktatása
Szombat délután egy kerekasztal-beszélgetés során intézményvezetők több témát érintettek az erdélyi felsőoktatást tekintve a XVI. Miért Akadémián Püspökfürdőn.
A kerekasztal-beszélgetésen részt vett Dr. Soós Anna a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem docense, a Magyar Tagozat vezetője, rektorhelyettes, Dr. Kós Anna Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem dékánja, Nagy Előd a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem dékánja, Dr. Balog Adalbert, a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektorhelyettese, Dr. Flóra Gábor a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem rektorhelyettese és dr. Pető Csilla a Nagyváradi Egyetem egyetemi tanárja. A beszélgetésen a Protestáns Teológia Intézeten kívül minden romániai magyar tannyelvű felsőoktatási intézmény képviseltette magát. A beszélgetés elején mindegyik egyetem képviselője 1 percben bemutatta az egyetemet.
Bolognai rendszer
A beszélgetés egyik témája a bolognai rendszer bevezetése volt, Dr. Soós Anna elmondta, hogy önmagában nem rossz, csakis azon múlik, hogy jó vagy rossz, hogy mit kezdünk vele. Dr. Kós Anna ellentmondott ennek, szerinte nem hasznos, művészképzésben pedig főként, dr. Nagy Előd pedig kiemelte a rendszer által megengedett elhalasztott vizsgák hátrányait. Dr. Flóra Gábor annyit tett hozzá, hogy a bolognai rendszer miatt vezették be a mesterképzéseket, Dr. Pető Csilla pedig visszaállítaná a négy éves tanárképzést.
Kutatások, képzések
A továbbiakban a kutatásról is szó esett, hiszen ezt a doktori képzés megköveteli, de sajnos sokszor nincs keret erre, így más egyetemekkel, intézményekkel kell együttműködni. Kós Anna elmondta, hogy ők a művészeti tevékenységekre sokszor nem kapnak támogatást.
Gyakran problémát okoz az egyetem elvégzése után a szülőföldön maradás, azért is, mert nem biztos, hogy az adott szakmában sok munkalehetőség van, és azért is, mert sokan nem megfelelő szakmát választanak maguknak. Éppen ezért Dr. Pető Csilla szerint már jó lenne a középiskolában megkérdezni a diákokat, hogy mihez szeretnének kezdeni az életükben. Dr. Flóra Gábor szerint pedig azon kell dolgozni, hogy az egyetem döntőfontosságú az ittmaradást tekintve, hiszen ha van szak, akkor ide fognak járni a hallgatók, így kisebb az esély az elvándorlásra. Kós Anna szerint érdemes lenne alapképzéseket összevonni és mesterképzéseket szétszálazni. erdon.ro
Szombat délután egy kerekasztal-beszélgetés során intézményvezetők több témát érintettek az erdélyi felsőoktatást tekintve a XVI. Miért Akadémián Püspökfürdőn.
A kerekasztal-beszélgetésen részt vett Dr. Soós Anna a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem docense, a Magyar Tagozat vezetője, rektorhelyettes, Dr. Kós Anna Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem dékánja, Nagy Előd a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem dékánja, Dr. Balog Adalbert, a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektorhelyettese, Dr. Flóra Gábor a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem rektorhelyettese és dr. Pető Csilla a Nagyváradi Egyetem egyetemi tanárja. A beszélgetésen a Protestáns Teológia Intézeten kívül minden romániai magyar tannyelvű felsőoktatási intézmény képviseltette magát. A beszélgetés elején mindegyik egyetem képviselője 1 percben bemutatta az egyetemet.
Bolognai rendszer
A beszélgetés egyik témája a bolognai rendszer bevezetése volt, Dr. Soós Anna elmondta, hogy önmagában nem rossz, csakis azon múlik, hogy jó vagy rossz, hogy mit kezdünk vele. Dr. Kós Anna ellentmondott ennek, szerinte nem hasznos, művészképzésben pedig főként, dr. Nagy Előd pedig kiemelte a rendszer által megengedett elhalasztott vizsgák hátrányait. Dr. Flóra Gábor annyit tett hozzá, hogy a bolognai rendszer miatt vezették be a mesterképzéseket, Dr. Pető Csilla pedig visszaállítaná a négy éves tanárképzést.
Kutatások, képzések
A továbbiakban a kutatásról is szó esett, hiszen ezt a doktori képzés megköveteli, de sajnos sokszor nincs keret erre, így más egyetemekkel, intézményekkel kell együttműködni. Kós Anna elmondta, hogy ők a művészeti tevékenységekre sokszor nem kapnak támogatást.
Gyakran problémát okoz az egyetem elvégzése után a szülőföldön maradás, azért is, mert nem biztos, hogy az adott szakmában sok munkalehetőség van, és azért is, mert sokan nem megfelelő szakmát választanak maguknak. Éppen ezért Dr. Pető Csilla szerint már jó lenne a középiskolában megkérdezni a diákokat, hogy mihez szeretnének kezdeni az életükben. Dr. Flóra Gábor szerint pedig azon kell dolgozni, hogy az egyetem döntőfontosságú az ittmaradást tekintve, hiszen ha van szak, akkor ide fognak járni a hallgatók, így kisebb az esély az elvándorlásra. Kós Anna szerint érdemes lenne alapképzéseket összevonni és mesterképzéseket szétszálazni. erdon.ro
2017. október 2.
„Hajtott minket, hogy ismerjük meg székely társainkat”
Színek és formák a múzeumban
A kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban szerdán nyílt meg Deleanu Márta, Nagy Anna Mária, Labancz Ágnes és Suba László tordai képzőművészek Színek és formák című kiállítása.
A jelenlévőket házigazdaként Dimény Attila múzeumvezető köszöntötte, megjegyezve, a jelenlegi kiállítás egyedi a maga nemében, ugyanis tordai művész még nem állított ki a kézdivásárhelyi múzeumban. Hozzátette, a számos egyéni és csoportos tárlatot maguk mögött tudó művészek nem véletlenül kerültek Kézdivásárhelyre, hiszen tavaly ősszel, amikor Kovásznán bocsátották közszemlére műveiket, Vetró András szobrászművész, Deleanu Márta egykori évfolyamtársa kíséretében a céhes városbeli intézménybe is ellátogattak.
A kiállítást méltató Vetró András szobrászművész hangsúlyozta, nem lévén művészettörténész, beszédét idézetekkel tűzdelte tele, majd miután abbéli örömének adott hangot, hogy a tordai művészek önzetlenül elhozták alkotásuk legjavát, a művészi tettről idézett néhány gondolatot édesapjától, Vetró Artúrtól. „A művészi szándék a boldogság érzésnek az a formája, amikor a külvilág egyes dolgait kiragadjuk esetlenségükből, amikor lehántunk róla minden felesleget, és abszolút alakjukat próbáljuk megadni, természetesen nem úgy, hogy naturális valósághűségre törekszünk, hanem olyanformán, hogy a műalkotást is telítjük organikus életszerűséggel. (…) Az alkotó elemésztődik az alkotás vágyában, ami egyenlő az élet vágyával”.
Vetró – Gazda Józsefet idézve – a kiállító művészeket is bemutatta. „Deleanu Márta festő és grafikus, Labancz Ágnes a képi látomások festője, Nagy Anna Mária üvegművész és Suba László szobrász, aki megverselte szobrait is. Négy művész Torda városából, mely 1568-ban a lelkiismeret szabadságának a földkerekségen elsőként való kinyilvánításával írta be nevét az egyetemes történelembe. Összekapcsolja őket a közös haza, városuk, szülőföldjük, a közös ügy (együtt többek vagyunk) felvállalása, lelki-szellemi rokonságuk.”
A kiállítók nevében Suba László szólt a jelenlévőkhöz. „Az Aranyos partjáról jöttem, Aranyosszékről, kíváncsiak voltunk Háromszékre, hajtott minket, hogy ismerjük meg székely társainkat, és most teljesült ez a vágyunk”. Hozzátette, egyrészt a változatosság miatt állítanak ki közösen, másrészt együtt könnyebben le tudják küzdeni az egyes kiállítások kapcsán felmerülő nehézségeket. „Ezért tartós a csoportunk”, summázott. Az eseményt Bagoly Anabella, a Nagy Mózes Líceum tanulója szavalatai és a tordai Nagy Csongor, Nagy Anna Mária férje által előadott virágénekek foglalták keretbe.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Színek és formák a múzeumban
A kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban szerdán nyílt meg Deleanu Márta, Nagy Anna Mária, Labancz Ágnes és Suba László tordai képzőművészek Színek és formák című kiállítása.
A jelenlévőket házigazdaként Dimény Attila múzeumvezető köszöntötte, megjegyezve, a jelenlegi kiállítás egyedi a maga nemében, ugyanis tordai művész még nem állított ki a kézdivásárhelyi múzeumban. Hozzátette, a számos egyéni és csoportos tárlatot maguk mögött tudó művészek nem véletlenül kerültek Kézdivásárhelyre, hiszen tavaly ősszel, amikor Kovásznán bocsátották közszemlére műveiket, Vetró András szobrászművész, Deleanu Márta egykori évfolyamtársa kíséretében a céhes városbeli intézménybe is ellátogattak.
A kiállítást méltató Vetró András szobrászművész hangsúlyozta, nem lévén művészettörténész, beszédét idézetekkel tűzdelte tele, majd miután abbéli örömének adott hangot, hogy a tordai művészek önzetlenül elhozták alkotásuk legjavát, a művészi tettről idézett néhány gondolatot édesapjától, Vetró Artúrtól. „A művészi szándék a boldogság érzésnek az a formája, amikor a külvilág egyes dolgait kiragadjuk esetlenségükből, amikor lehántunk róla minden felesleget, és abszolút alakjukat próbáljuk megadni, természetesen nem úgy, hogy naturális valósághűségre törekszünk, hanem olyanformán, hogy a műalkotást is telítjük organikus életszerűséggel. (…) Az alkotó elemésztődik az alkotás vágyában, ami egyenlő az élet vágyával”.
Vetró – Gazda Józsefet idézve – a kiállító művészeket is bemutatta. „Deleanu Márta festő és grafikus, Labancz Ágnes a képi látomások festője, Nagy Anna Mária üvegművész és Suba László szobrász, aki megverselte szobrait is. Négy művész Torda városából, mely 1568-ban a lelkiismeret szabadságának a földkerekségen elsőként való kinyilvánításával írta be nevét az egyetemes történelembe. Összekapcsolja őket a közös haza, városuk, szülőföldjük, a közös ügy (együtt többek vagyunk) felvállalása, lelki-szellemi rokonságuk.”
A kiállítók nevében Suba László szólt a jelenlévőkhöz. „Az Aranyos partjáról jöttem, Aranyosszékről, kíváncsiak voltunk Háromszékre, hajtott minket, hogy ismerjük meg székely társainkat, és most teljesült ez a vágyunk”. Hozzátette, egyrészt a változatosság miatt állítanak ki közösen, másrészt együtt könnyebben le tudják küzdeni az egyes kiállítások kapcsán felmerülő nehézségeket. „Ezért tartós a csoportunk”, summázott. Az eseményt Bagoly Anabella, a Nagy Mózes Líceum tanulója szavalatai és a tordai Nagy Csongor, Nagy Anna Mária férje által előadott virágénekek foglalták keretbe.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. október 2.
Székely haza
Mezővárosok a Székelyföldön
Alighanem már a városokat pártoló Luxemburgi Zsigmond király (15. sz. eleje) előtt megkezdődött egyes települések kiemelkedése a többi falu közül, a székek alakulásával párhuzamosan, a vásártartás, az ipari és igazgatási stb. szükségletek hatására, az sem kizárt, hogy idegen, később elenyészett – például szász – telepesek erősítették fel a külön útra térést. Ahogy a városok erősödtek, a folyamat heves konfliktusokat is generált, a kiváltságokat kapó városok ugyanis már nem a széknek adóztak, hanem saját adót, cenzust szedtek.
1525-ben Sepsiszentgyörgyön az ott lakó székely primorok valósággal felkeltek a városi vezetés ellen, mikor megtagadták a cenzus fizetését, holott telkük révén használták a város határát, és jövedelmük is városi eredetű lehetett. Mi több, semmibe véve a városi önkormányzatot, még ők követeltek pénzt a városba érkezőktől, és leverték a polgárok kocsmáinak cégérét. A kocsmatartás ugyanis szintén városi előjog volt.
A szék és a város vetélkedése végighúzódik az egész középkoron. De nyilvánvaló az is, hogy a székek vezetői érdekeltek voltak abban, hogy állandó vásáros településük legyen, és hogy székhellyel rendelkezzenek, mi több, ahol a lustrákat meg lehessen tartani. Amikor azonban a városok, királyi kiváltságokra támaszkodva, ki akartak bújni a széki gyámkodás alól, akkor támadtak az ellentétek. A továbbiakban bővebben idézünk a Kézdivásárhelyről szóló részekből:
„Nevével nem találkozunk az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzékben… Középkori neve (Torjavására) alapján a környező székely falvak közé ékelődött, Torja-patak menti, Fehér megyéhez tartozó Apor-birtok területén alakult ki. Amikor 1407-ben a település először szemünk elé kerül, már vásáros hely, ahol a széki ispán jelenlétében széki közgyűlést tartottak, ekkora tehát már mindenképpen kiszakadt a későbbi Fehér megyei enklávéként szereplő Torja magánbirtok területéből. 1427 előtt vita támadt Kézdivásárhely (Thoryawasara) oppidum és Kézdiszék között, miután a kézdi székelyek saját öt nemzetségüknek megfelelően felosztották a települést, amelynek népeit, valamint vendégeit különféle adókkal és díjakkal sanyargatták szabadságaik és a szokásjog ellenében. A mezőváros lakói elérték, hogy 1427-ben Zsigmond király védelmébe vegye őket Kézdiszék túlkapásaival szemben. (…)
A település kiváltságait 1462-ben Mátyás, 1507-ben II. Ulászló is megerősítettre. 1530-ban bukkan fel először a Kyzdywasarhel megnevezés. Nevével összhangban fontos szerepet töltött be Kézdiszék életében mint a széki közgyűlés és széki bíráskodás székhelye, továbbá mint az Ojtozi-szorost őrző katonákat élelmiszerrel ellátó mezőváros.”
A történész úgy véli, hogy mivel nemzetközi jelentőségű kereskedelmi út szelte át az Ojtozi-szoros fele, a régészeti feltárások jelentős középkori leletanyagot fognak eredményezni. Az első céhek alakulására 1572-ből van adat. Heti vásárjogát Szapolyai János bővítette ki három évi sokadalommal 1530 körül.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Mezővárosok a Székelyföldön
Alighanem már a városokat pártoló Luxemburgi Zsigmond király (15. sz. eleje) előtt megkezdődött egyes települések kiemelkedése a többi falu közül, a székek alakulásával párhuzamosan, a vásártartás, az ipari és igazgatási stb. szükségletek hatására, az sem kizárt, hogy idegen, később elenyészett – például szász – telepesek erősítették fel a külön útra térést. Ahogy a városok erősödtek, a folyamat heves konfliktusokat is generált, a kiváltságokat kapó városok ugyanis már nem a széknek adóztak, hanem saját adót, cenzust szedtek.
1525-ben Sepsiszentgyörgyön az ott lakó székely primorok valósággal felkeltek a városi vezetés ellen, mikor megtagadták a cenzus fizetését, holott telkük révén használták a város határát, és jövedelmük is városi eredetű lehetett. Mi több, semmibe véve a városi önkormányzatot, még ők követeltek pénzt a városba érkezőktől, és leverték a polgárok kocsmáinak cégérét. A kocsmatartás ugyanis szintén városi előjog volt.
A szék és a város vetélkedése végighúzódik az egész középkoron. De nyilvánvaló az is, hogy a székek vezetői érdekeltek voltak abban, hogy állandó vásáros településük legyen, és hogy székhellyel rendelkezzenek, mi több, ahol a lustrákat meg lehessen tartani. Amikor azonban a városok, királyi kiváltságokra támaszkodva, ki akartak bújni a széki gyámkodás alól, akkor támadtak az ellentétek. A továbbiakban bővebben idézünk a Kézdivásárhelyről szóló részekből:
„Nevével nem találkozunk az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzékben… Középkori neve (Torjavására) alapján a környező székely falvak közé ékelődött, Torja-patak menti, Fehér megyéhez tartozó Apor-birtok területén alakult ki. Amikor 1407-ben a település először szemünk elé kerül, már vásáros hely, ahol a széki ispán jelenlétében széki közgyűlést tartottak, ekkora tehát már mindenképpen kiszakadt a későbbi Fehér megyei enklávéként szereplő Torja magánbirtok területéből. 1427 előtt vita támadt Kézdivásárhely (Thoryawasara) oppidum és Kézdiszék között, miután a kézdi székelyek saját öt nemzetségüknek megfelelően felosztották a települést, amelynek népeit, valamint vendégeit különféle adókkal és díjakkal sanyargatták szabadságaik és a szokásjog ellenében. A mezőváros lakói elérték, hogy 1427-ben Zsigmond király védelmébe vegye őket Kézdiszék túlkapásaival szemben. (…)
A település kiváltságait 1462-ben Mátyás, 1507-ben II. Ulászló is megerősítettre. 1530-ban bukkan fel először a Kyzdywasarhel megnevezés. Nevével összhangban fontos szerepet töltött be Kézdiszék életében mint a széki közgyűlés és széki bíráskodás székhelye, továbbá mint az Ojtozi-szorost őrző katonákat élelmiszerrel ellátó mezőváros.”
A történész úgy véli, hogy mivel nemzetközi jelentőségű kereskedelmi út szelte át az Ojtozi-szoros fele, a régészeti feltárások jelentős középkori leletanyagot fognak eredményezni. Az első céhek alakulására 1572-ből van adat. Heti vásárjogát Szapolyai János bővítette ki három évi sokadalommal 1530 körül.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. október 2.
Kényszerből fatemplomokat?
Nem mondom, hogy Marius Pascan marosvásárhelyi képviselő netán a saját vackát gyalázza. Ugyanis az a helyzet, hogy Marosvásárhely lakossága 1910-ben összesen 25 517 főt tett ki, ebből 22 790 magyar, 606 német; román mindössze 1717. Kevés tehát a valószínűsége, hogy ebből a maréknyi románból származna a képviselő, aki az ősi magyar várost, a székelyek egykori fővárosát képviseli most.
Egy újságcikk kerül elém a tollából, abban taglalja azt az elnyomást, melyet a románoknak a Magyar Királyságban a grófok kutyája és rabszolgájaként kellett megélniük. Írja, a hazudozásban tán homokot sírva, hogy „semmi joguk nem volt, iskolát sem, templomot sem építhettek másból, csak fából, tilos volt be- és letelepedni románnak…” Itt már lehetne nevetni, hüledezni is arra gondolván, hogy akkor hogyan telepedtek le, úgy mégis? „… A románok munkájából és adójából épültek a legjelentősebb épületek Erdélyben a 19. és 20. században.”
Még kampány idején is nevetséges lenne, ha nem a mi bőrünkre menne a játékuk. Ez a képviselő ugyanis a trianoni erőszakos döntésben, s abban Románia összefércelésében Erdélyt csak úgy említi, mint ami „visszakerült” 1920-ban Romániához.
Mondottam, kacsalábon forgó történelemhez kell a kacsaláb. Az erdélyi csodálatos épületek jelennek meg előttem, a marosvásárhelyi Kultúrpalota és városháza. A kolozsvári Ferencz József Tudományegyetem, ott közel a hatalmas Magyar Nemzeti Színház, Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum, Nagyváradról a Sas-palota… Első dolguk volt kivetni az utcára a magyar egyetemet, beköltözni mindenüvé. Azt nem jelzi ez a szeméthordalék, hogy az Erdély nélküli Regátban ugyan miért épültek százszámra fatemplomok, szép kolostorok fából 1920 előtt, ahol szabad lett volna kőpalotákat meg katedrálisokat építeniük.
Azt is írja – azzal kezdi! –, hogy az Orbán-kormány részéről támadó, hadi propaganda indult Románia ellen. Lám, itt és most történelmi hadi helyzetet építenek a mi saját adónkból minden ellen, ami magyar.
Védjék a tények magukat! Jerney János kutató történész könyvéből idézek (Jerney János: Keleti utazás a magyarok őshelyeinek nyomozása végett, 1844–45) – rosszindulat miatt szellemileg visszamaradottak számára. „II. Rákóczi György erdélyi fejedelem rendeletére 1643–48-ban kiadott Biblia oláh fordítása a legrégibb Neamțiban”. Nem látogatóba ment az egykori Németvár (Neamți) kolostorában, hanem nyilvánvaló magyar nyomokon, a városalapítókén. Az akkor, 1844-ben ezer szerzetest befogadó kolostorban még mindenki tudott a magyarok moldvai szerepéről.
Szintén a sok kutatás után fogalmazza meg Jerney: „Elsorolom itt azon legrégibb oláh munkákat annak is bizonyságára, hogy miszerint az oláh nyelv a magyar fejedelmek és pártfogók alatt Erdélyben nyeré míveltetésének első csíráját.” Ettől a tapasztalattól, mely tudományos nem lesz a lélek nemesebb, a magyar magyarabb. És a mai Románia csak gyengébb és szánalmasabb a maga anyagi helyzetében. A hazudozás még itt sem lehet nemzeti cél.
Marius Pascan szerint tiltva volt Erdélyben a román oktatás. Nézzük csak a Biblia román fordítása után. Maga a kétkötetes történelmi mű szerzője, Jerney írja: „Alább a magyar–oláh viszonyoknál látni fogjuk Gelei István 1640-diki leveléből Rákóczi György fejedelemnek az oláh nyomda iránti gondoskodását.” Igen, anyanyelven iskolát, könyvet!
Németvár szerzetesei a búcsúpohárnál mondták a vendégnek, hogy aztán jót írjon róluk. Igen, igazat! Tovább Moldvában. Kotnár. „Beérvén a faluba, tüstént a kántort tudakoltam. Neve Nikolai, jászvásári születésű (ma Iași), nyelve csángós, minthogy Forrófalván tanulá a kántorságot. A mostani magyar templom első tekintetre elárulja a XIV. században épültét… A másik magyar templom ettől félórányira… A temetőben még magyar fejfák. Az egyiken írás: Roka Panna Marya, 1816.” Egy 1412-beli oklevélen az írás: Forum Jaszkytarg. Jászvásárban jegyzi Jerney azt is, hogy a targ, turg, tirg az oláh nyelvben vásárt jelent. Ezt legalább tudja a cikkíró román képviselő Târgu-Mureșben… Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Nem mondom, hogy Marius Pascan marosvásárhelyi képviselő netán a saját vackát gyalázza. Ugyanis az a helyzet, hogy Marosvásárhely lakossága 1910-ben összesen 25 517 főt tett ki, ebből 22 790 magyar, 606 német; román mindössze 1717. Kevés tehát a valószínűsége, hogy ebből a maréknyi románból származna a képviselő, aki az ősi magyar várost, a székelyek egykori fővárosát képviseli most.
Egy újságcikk kerül elém a tollából, abban taglalja azt az elnyomást, melyet a románoknak a Magyar Királyságban a grófok kutyája és rabszolgájaként kellett megélniük. Írja, a hazudozásban tán homokot sírva, hogy „semmi joguk nem volt, iskolát sem, templomot sem építhettek másból, csak fából, tilos volt be- és letelepedni románnak…” Itt már lehetne nevetni, hüledezni is arra gondolván, hogy akkor hogyan telepedtek le, úgy mégis? „… A románok munkájából és adójából épültek a legjelentősebb épületek Erdélyben a 19. és 20. században.”
Még kampány idején is nevetséges lenne, ha nem a mi bőrünkre menne a játékuk. Ez a képviselő ugyanis a trianoni erőszakos döntésben, s abban Románia összefércelésében Erdélyt csak úgy említi, mint ami „visszakerült” 1920-ban Romániához.
Mondottam, kacsalábon forgó történelemhez kell a kacsaláb. Az erdélyi csodálatos épületek jelennek meg előttem, a marosvásárhelyi Kultúrpalota és városháza. A kolozsvári Ferencz József Tudományegyetem, ott közel a hatalmas Magyar Nemzeti Színház, Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum, Nagyváradról a Sas-palota… Első dolguk volt kivetni az utcára a magyar egyetemet, beköltözni mindenüvé. Azt nem jelzi ez a szeméthordalék, hogy az Erdély nélküli Regátban ugyan miért épültek százszámra fatemplomok, szép kolostorok fából 1920 előtt, ahol szabad lett volna kőpalotákat meg katedrálisokat építeniük.
Azt is írja – azzal kezdi! –, hogy az Orbán-kormány részéről támadó, hadi propaganda indult Románia ellen. Lám, itt és most történelmi hadi helyzetet építenek a mi saját adónkból minden ellen, ami magyar.
Védjék a tények magukat! Jerney János kutató történész könyvéből idézek (Jerney János: Keleti utazás a magyarok őshelyeinek nyomozása végett, 1844–45) – rosszindulat miatt szellemileg visszamaradottak számára. „II. Rákóczi György erdélyi fejedelem rendeletére 1643–48-ban kiadott Biblia oláh fordítása a legrégibb Neamțiban”. Nem látogatóba ment az egykori Németvár (Neamți) kolostorában, hanem nyilvánvaló magyar nyomokon, a városalapítókén. Az akkor, 1844-ben ezer szerzetest befogadó kolostorban még mindenki tudott a magyarok moldvai szerepéről.
Szintén a sok kutatás után fogalmazza meg Jerney: „Elsorolom itt azon legrégibb oláh munkákat annak is bizonyságára, hogy miszerint az oláh nyelv a magyar fejedelmek és pártfogók alatt Erdélyben nyeré míveltetésének első csíráját.” Ettől a tapasztalattól, mely tudományos nem lesz a lélek nemesebb, a magyar magyarabb. És a mai Románia csak gyengébb és szánalmasabb a maga anyagi helyzetében. A hazudozás még itt sem lehet nemzeti cél.
Marius Pascan szerint tiltva volt Erdélyben a román oktatás. Nézzük csak a Biblia román fordítása után. Maga a kétkötetes történelmi mű szerzője, Jerney írja: „Alább a magyar–oláh viszonyoknál látni fogjuk Gelei István 1640-diki leveléből Rákóczi György fejedelemnek az oláh nyomda iránti gondoskodását.” Igen, anyanyelven iskolát, könyvet!
Németvár szerzetesei a búcsúpohárnál mondták a vendégnek, hogy aztán jót írjon róluk. Igen, igazat! Tovább Moldvában. Kotnár. „Beérvén a faluba, tüstént a kántort tudakoltam. Neve Nikolai, jászvásári születésű (ma Iași), nyelve csángós, minthogy Forrófalván tanulá a kántorságot. A mostani magyar templom első tekintetre elárulja a XIV. században épültét… A másik magyar templom ettől félórányira… A temetőben még magyar fejfák. Az egyiken írás: Roka Panna Marya, 1816.” Egy 1412-beli oklevélen az írás: Forum Jaszkytarg. Jászvásárban jegyzi Jerney azt is, hogy a targ, turg, tirg az oláh nyelvben vásárt jelent. Ezt legalább tudja a cikkíró román képviselő Târgu-Mureșben… Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. október 2.
Munkaerő nélkül maradhat az ország: óránként kilencen hagyják el Romániát
Az elmúlt évben Románia európai viszonylatban a negyedik helyet foglalta el a kivándorlók számát tekintve. Az országból a hivatalos adatok szerint az elmúlt húsz évben 3,4 millió ember távozott, nem hivatalosan már közel hatmillió román állampolgár él külföldön. A legtöbb román állampolgár Spanyolországban és Olaszországban telepedett le.
Az ENSZ jelentése szerint a polgárháborúban álló Szíria után Románia a második helyen áll az országot elhagyó állampolgárok tekintetében. Az országot elhagyó személyek átlagos életkora 30 és 45 év között van. A Román Előrejelzési és Stratégiai Intézet adatai szerint a román családok felének legalább egy tagja külföldön él. A külföldön letelepedett románok negyvenkilenc százaléka családjával együtt hagyta el az országot, 23 százaléka azonban gyermekét romániai rokonaira bízta.
Romániából egyaránt távozik szakképzett és szakképesítés nélküli személyek, utóbbiak közül igen sokan viszont választott országukban szereztek szakképzést. A szakképesítéssel rendelkezők elsősorban a túlságosan alacsony bérek miatt próbáltak szerencsét a határokon túl, de többen azért távoztak, mert egyszerűen nem találták a szakmai felkészültségüknek megfelelő munkát idehaza.
17 milliárd eurót küldtek haza a válság éveiben
A hivatalos romániai statisztikák szerint 2017-ben tovább nőtt a külföldön munkát vállaló román állampolgárok száma, és elérte a négymilliót. Közülük a legtöbben – mintegy 2 millióan – Spanyolországban és Olaszországban dolgoznak. Néhány év alatt gyakorlatilag az ország lakosságának 17 százaléka távozott külföldre.
A trend azonban az, hogy a fejlett dél-európai országok fokozatosan teret veszítenek, helyüket átveszik az észak- illetve nyugat-európai államok, mint például Norvégia, Svédország, Németország, Franciaország és Nagy-Britannia.
A külföldön munkát vállaló románok jelentős összegeket küldenek Romániában élő családjuknak. A profit.ro portál szerint a gazdasági válság éveiben az általuk hazaküldött összegek meghaladták a közvetlen külföldi beruházások összegét: 2009 és 2014 között 17,3 milliárd eurót utaltak át családjaiknak, miközben a külföldi befektetések alig érték el a 15 milliárd eurót. A két összeg között a legnagyobb különbséget, 1,09 milliárd eurót 2011-ben mérték.
Igaz, a külföldön dolgozók által hazaküldött pénz nem öltött testet a gazdasági helyzetet fellendítő, komolyabb beruházásokban, miközben az ebben az időszakban befektetett külföldi tőke fellendítette az ország gazdaságát, új munkahelyek létesültek. 2015 óta azonban módosult mindez.
Óránként kilencen hagyják el Romániát
A Tudose-kormány most azt tervezi, hogy megadóztatja a határon túl munkát vállaló románok jövedelmeit, jóllehet a külföldön munkát vállalók befogadó országban is adóznak. Az újabb rendelkezés tervezet szerint, ha valaki hat hónapnál hosszabb időre távozna Romániából, azt jeleznie kell az adóhatóságnál, ellenkező esetben megbüntetik.
Az Európai Románok Egyesületeinek Szövetségét (FADERE) vezető Daniel Tecu szerint a román állam ezzel jelentős hibát követne el. „Bukarestnek inkább arra kellene gondolnia, hogy vajon miért hagyja el óránként átlagosan kilenc román állampolgár Romániát, és legnagyobb részük miért is nem akar visszatérni szülőföldjére. Már csak kevés hiányzik ahhoz, hogy Románia munkaerő nélkül maradjon. Nagyjából öt éve terjesztik, hogy Románia megadóztatná a külföldön dolgozók jövedelmeit, és úgy tűnik, a kormány most éppen ezt tervezi” – jelentette ki a FADERE elnöke.
Romániában igen nagy gondot jelent az is, hogy az orvosok tömegesen hagyják el az országot. A Romániai Orvosi Kamara elnöke, Gheorghe Borcean adatai szerint az országból távozó orvosok száma 2016-ban már elérte a 14 ezret. Csupán Franciaországban és Németország mintegy négyezer román orvos dolgozik. A Politico nyilvántartása szerint 2009 és 2015 között Románia orvosainak a fele vállalt állást külföldön. maszol.ro
Az elmúlt évben Románia európai viszonylatban a negyedik helyet foglalta el a kivándorlók számát tekintve. Az országból a hivatalos adatok szerint az elmúlt húsz évben 3,4 millió ember távozott, nem hivatalosan már közel hatmillió román állampolgár él külföldön. A legtöbb román állampolgár Spanyolországban és Olaszországban telepedett le.
Az ENSZ jelentése szerint a polgárháborúban álló Szíria után Románia a második helyen áll az országot elhagyó állampolgárok tekintetében. Az országot elhagyó személyek átlagos életkora 30 és 45 év között van. A Román Előrejelzési és Stratégiai Intézet adatai szerint a román családok felének legalább egy tagja külföldön él. A külföldön letelepedett románok negyvenkilenc százaléka családjával együtt hagyta el az országot, 23 százaléka azonban gyermekét romániai rokonaira bízta.
Romániából egyaránt távozik szakképzett és szakképesítés nélküli személyek, utóbbiak közül igen sokan viszont választott országukban szereztek szakképzést. A szakképesítéssel rendelkezők elsősorban a túlságosan alacsony bérek miatt próbáltak szerencsét a határokon túl, de többen azért távoztak, mert egyszerűen nem találták a szakmai felkészültségüknek megfelelő munkát idehaza.
17 milliárd eurót küldtek haza a válság éveiben
A hivatalos romániai statisztikák szerint 2017-ben tovább nőtt a külföldön munkát vállaló román állampolgárok száma, és elérte a négymilliót. Közülük a legtöbben – mintegy 2 millióan – Spanyolországban és Olaszországban dolgoznak. Néhány év alatt gyakorlatilag az ország lakosságának 17 százaléka távozott külföldre.
A trend azonban az, hogy a fejlett dél-európai országok fokozatosan teret veszítenek, helyüket átveszik az észak- illetve nyugat-európai államok, mint például Norvégia, Svédország, Németország, Franciaország és Nagy-Britannia.
A külföldön munkát vállaló románok jelentős összegeket küldenek Romániában élő családjuknak. A profit.ro portál szerint a gazdasági válság éveiben az általuk hazaküldött összegek meghaladták a közvetlen külföldi beruházások összegét: 2009 és 2014 között 17,3 milliárd eurót utaltak át családjaiknak, miközben a külföldi befektetések alig érték el a 15 milliárd eurót. A két összeg között a legnagyobb különbséget, 1,09 milliárd eurót 2011-ben mérték.
Igaz, a külföldön dolgozók által hazaküldött pénz nem öltött testet a gazdasági helyzetet fellendítő, komolyabb beruházásokban, miközben az ebben az időszakban befektetett külföldi tőke fellendítette az ország gazdaságát, új munkahelyek létesültek. 2015 óta azonban módosult mindez.
Óránként kilencen hagyják el Romániát
A Tudose-kormány most azt tervezi, hogy megadóztatja a határon túl munkát vállaló románok jövedelmeit, jóllehet a külföldön munkát vállalók befogadó országban is adóznak. Az újabb rendelkezés tervezet szerint, ha valaki hat hónapnál hosszabb időre távozna Romániából, azt jeleznie kell az adóhatóságnál, ellenkező esetben megbüntetik.
Az Európai Románok Egyesületeinek Szövetségét (FADERE) vezető Daniel Tecu szerint a román állam ezzel jelentős hibát követne el. „Bukarestnek inkább arra kellene gondolnia, hogy vajon miért hagyja el óránként átlagosan kilenc román állampolgár Romániát, és legnagyobb részük miért is nem akar visszatérni szülőföldjére. Már csak kevés hiányzik ahhoz, hogy Románia munkaerő nélkül maradjon. Nagyjából öt éve terjesztik, hogy Románia megadóztatná a külföldön dolgozók jövedelmeit, és úgy tűnik, a kormány most éppen ezt tervezi” – jelentette ki a FADERE elnöke.
Romániában igen nagy gondot jelent az is, hogy az orvosok tömegesen hagyják el az országot. A Romániai Orvosi Kamara elnöke, Gheorghe Borcean adatai szerint az országból távozó orvosok száma 2016-ban már elérte a 14 ezret. Csupán Franciaországban és Németország mintegy négyezer román orvos dolgozik. A Politico nyilvántartása szerint 2009 és 2015 között Románia orvosainak a fele vállalt állást külföldön. maszol.ro
2017. október 2.
Tanévnyitó a BBTE-n: tehetséges és szorgalmas fiatalokkal felvehetjük a versenyt a világ nemzeteivel
Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere jelenlétében nyitotta meg hétfőn új tanévét a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozata Kolozsváron. Bejelentették: az alapképzésen 1 205 kezdi, a mesterszakokon pedig 471 magyar fiatal folytatja a BBTE-n tanulmányait.
Szijjártó Péter magyar külügyminiszter leszögezte: Magyarország kormánya számára büszkeség, hogy idén több mint 2 100 magyar diák kezdheti meg tanulmányait „Románia legnagyobb és legjobb egyetemén”. Hangsúlyozta: a magyar kutatóknak, tanároknak, vezetőknek és diákoknak nagy szerepük van abban, hogy a BBTE-t az ország legjobb egyetemeként tartják számon.
„Kolozsváron akárkivel beszéltem, legyen az Románia külügyminisztere vagy a város polgármestere, aki korábban az ország miniszterelnöke volt, mind a lehető legnagyobb elismerés hangján szóltak az itteni magyar közösségről” – fogalmazott. Mint mondta, Emil Boc polgármester a tálentum, a tolerancia és a technológia értékeit emlegette, aki rögtön hozzátette, hogy mindhárom létrejöttében a magyar közösség fontos szerepet játszik.
„Ilyen gyorsan és mélyrehatóan, mint ma, még sohasem változott a világ, ez pedig különleges felelősséget ró ránk” – mutatott rá a magyar külügyminiszter. Ezek a változások pedig elképesztő versenyt indítottak el a világ nemzetei között, magyarázta.
A sikeres nemzeteknek erőforrásra van szükségük, a magyarok számára pedig ez nem más, mint a tehetség és a szorgalom, és minden olyan fiatal, aki ezeket komolyan veszi – fejtette ki Szijjártó Péter. Hozzátette: Magyarország számára az anyaország határain kívül élő magyar közösség is erőforrást jelent. Arra kérte az egyetemi hallgatókat, hogy a következő öt évben úgy használják fel a tudásukat, hogy azok az egész magyar nemzet javát szolgálják, hogy a világ legversenyképesebb nemzetei közé tartozhassanak.
A külgazdasági és külügyminiszter azt is elmondta, hogy a magyar kormánynak és megválasztott képviselőinek feladata biztosítani az anyanyelvhasználat és az anyanyelven való tanulás lehetőségét a határontúli közösségek számára, és emellett a jövőben is ki fognak állni, tájékoztatott.
„Harcolni fogunk azért, hogy minden egyes magyar fiatal, aki a határainkon túl él, abban a lehetőségben legyen része, mint önöknek: hogy ha elkezdik az egyetemet magyarul, azt be is fejezhessék magyarul” – zárta köszöntőjét Szijjártó Péter külügyminiszter.
Soós Anna rektorhelyettes, a magyar tagozat vezetője az egyetem 146. tanévnyitóján üdvözölte a meghívottakat és egybegyűlteket „Mindannyian megdolgoztunk azért, hogy itt lehessünk”, diákok és tanárok egyaránt, mutatott rá. „Vágytunk rá, terveztük, álmodoztunk róla, hogy milyen is lesz majd egyetemistának vagy egyetemi oktatónak lenni” – tette hozzá.
Soós Anna az egyetem érdemeit sorolta: Románia első egyeteme, és Közép-Kelet Európa régióiban is a vezetők között szerepel. „Büszkék vagyunk arra, hogy alapképzéstől a doktori tanulmányokig anyanyelven lehet tanulni, kutatni” – emelte ki.
1 205 elsőéves hallgató kezdi, és 471 diák folytatja a mesterképzésen az idei tanévben tanulmányait. Őket pedig 325 főállású oktató és több mint 100 segédoktató kíséri útjaikon. Ismertette továbbá a BBTE által kínált tehetséggondozó programokat is, amelyeknek célja, hogy a szakmai képzés mellett a munkaerőpiacra is felkészítse a fiatalokat.
Rés Konrád Gergely diák alprefektus elsősorban azokról a lehetőségekről, tevékenységekről és fesztiválokról számolt be, amelyek a kolozsvári magyar diákokat az idei tanévben is várják. Hiszi, hogy van itthon jövő, ennek kiépítéséhez pedig a fiatalok készek hozzájárulni, mondta.
A Babeș–Bolyai Tudományegyetem tanévnyitóját Hatházi András, a Színház és Televízió Kar oktatójának Színház az egész világ? című előadása zárta, a délutáni eseményt továbbá a Visszhang kórus produkciói színesítették. maszol.ro
Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere jelenlétében nyitotta meg hétfőn új tanévét a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozata Kolozsváron. Bejelentették: az alapképzésen 1 205 kezdi, a mesterszakokon pedig 471 magyar fiatal folytatja a BBTE-n tanulmányait.
Szijjártó Péter magyar külügyminiszter leszögezte: Magyarország kormánya számára büszkeség, hogy idén több mint 2 100 magyar diák kezdheti meg tanulmányait „Románia legnagyobb és legjobb egyetemén”. Hangsúlyozta: a magyar kutatóknak, tanároknak, vezetőknek és diákoknak nagy szerepük van abban, hogy a BBTE-t az ország legjobb egyetemeként tartják számon.
„Kolozsváron akárkivel beszéltem, legyen az Románia külügyminisztere vagy a város polgármestere, aki korábban az ország miniszterelnöke volt, mind a lehető legnagyobb elismerés hangján szóltak az itteni magyar közösségről” – fogalmazott. Mint mondta, Emil Boc polgármester a tálentum, a tolerancia és a technológia értékeit emlegette, aki rögtön hozzátette, hogy mindhárom létrejöttében a magyar közösség fontos szerepet játszik.
„Ilyen gyorsan és mélyrehatóan, mint ma, még sohasem változott a világ, ez pedig különleges felelősséget ró ránk” – mutatott rá a magyar külügyminiszter. Ezek a változások pedig elképesztő versenyt indítottak el a világ nemzetei között, magyarázta.
A sikeres nemzeteknek erőforrásra van szükségük, a magyarok számára pedig ez nem más, mint a tehetség és a szorgalom, és minden olyan fiatal, aki ezeket komolyan veszi – fejtette ki Szijjártó Péter. Hozzátette: Magyarország számára az anyaország határain kívül élő magyar közösség is erőforrást jelent. Arra kérte az egyetemi hallgatókat, hogy a következő öt évben úgy használják fel a tudásukat, hogy azok az egész magyar nemzet javát szolgálják, hogy a világ legversenyképesebb nemzetei közé tartozhassanak.
A külgazdasági és külügyminiszter azt is elmondta, hogy a magyar kormánynak és megválasztott képviselőinek feladata biztosítani az anyanyelvhasználat és az anyanyelven való tanulás lehetőségét a határontúli közösségek számára, és emellett a jövőben is ki fognak állni, tájékoztatott.
„Harcolni fogunk azért, hogy minden egyes magyar fiatal, aki a határainkon túl él, abban a lehetőségben legyen része, mint önöknek: hogy ha elkezdik az egyetemet magyarul, azt be is fejezhessék magyarul” – zárta köszöntőjét Szijjártó Péter külügyminiszter.
Soós Anna rektorhelyettes, a magyar tagozat vezetője az egyetem 146. tanévnyitóján üdvözölte a meghívottakat és egybegyűlteket „Mindannyian megdolgoztunk azért, hogy itt lehessünk”, diákok és tanárok egyaránt, mutatott rá. „Vágytunk rá, terveztük, álmodoztunk róla, hogy milyen is lesz majd egyetemistának vagy egyetemi oktatónak lenni” – tette hozzá.
Soós Anna az egyetem érdemeit sorolta: Románia első egyeteme, és Közép-Kelet Európa régióiban is a vezetők között szerepel. „Büszkék vagyunk arra, hogy alapképzéstől a doktori tanulmányokig anyanyelven lehet tanulni, kutatni” – emelte ki.
1 205 elsőéves hallgató kezdi, és 471 diák folytatja a mesterképzésen az idei tanévben tanulmányait. Őket pedig 325 főállású oktató és több mint 100 segédoktató kíséri útjaikon. Ismertette továbbá a BBTE által kínált tehetséggondozó programokat is, amelyeknek célja, hogy a szakmai képzés mellett a munkaerőpiacra is felkészítse a fiatalokat.
Rés Konrád Gergely diák alprefektus elsősorban azokról a lehetőségekről, tevékenységekről és fesztiválokról számolt be, amelyek a kolozsvári magyar diákokat az idei tanévben is várják. Hiszi, hogy van itthon jövő, ennek kiépítéséhez pedig a fiatalok készek hozzájárulni, mondta.
A Babeș–Bolyai Tudományegyetem tanévnyitóját Hatházi András, a Színház és Televízió Kar oktatójának Színház az egész világ? című előadása zárta, a délutáni eseményt továbbá a Visszhang kórus produkciói színesítették. maszol.ro
2017. október 2.
Kelemen Hunor: 2018-at nem tudjuk megúszni
Az Orbán-Dragnea egyeztetésről, a közigazgatási törvény esélyeiről, a Fidesz-pártiságról és 2018-ról kérdeztük az RMDSZ elnökét.
- A legutóbbi műsorban azt mondta, hogy annak a parlamenti megállapodásnak, amelyet a PSD, az ALDE és az RMDSZ kötött, szakítópróbája lesz a közigazgatási törvény módosítása. Úgy tűnik, hogy nem áll túl jól ez a dolog jelenleg.
- Az őszi ülésszak alatt a 215-ös törvény módosításának a sorsáról a képviselőház ilyen vagy olyan döntést fog hozni. Október 20-a körül jár le a hallgatólagos jóváhagyás. Én azt is el tudnám képzelni, hogy hallgatólagos jóváhagyással átkerüljön a szenátusba, mert a szenátus a döntőház, vagy a júniusi kompromisszumos megoldás továbbvitelét is el tudom képzelni, amellyel a küszöböt nem 10 százalékosra, hanem 15 százalékra csökkentenék, és az alternatív küszöbnél a nagyvárosok maradnának, illetve a szankcióknál voltak még kompromisszumos javaslatok.
Ki fog derülni, hogy mit dönt a PSD-ALDE, hogy mennyire bátrak lesznek. Mert itt inkább az a kérdés, hogy mennyire lesznek bátrak. Így a szeptemberi előzetes beszélgetésekből én azt láttam, azt tapasztaltam, hogy minden egyes olyan szakbizottsági vita előtt és után, amelyen a 215-ös szóba került, például a munkaügyi bizottságban, ahol jóváhagyták úgy, ahogy mi beterjesztettük, rögtön – elsősorban a liberális párt felől és a liberális párthoz köthető médiában – nagyon erős támadás éri a kormánykoalíciót, hogy eladták a magyaroknak Erdélyt, hogy hazaárulók, hogy nemzetárulók, és ettől a szociáldemokrata képviselők, különösen az erdélyi képviselők megijednek, és előszobáznak a pártelnöknél, hogy ezt nem lehet, mert nekik haza kell menniük, és őket otthon majd felkötik vagy elhajtják. Ami egyébként nem igaz, ez egy túlzás, de ezt a nyomást érezzük szeptemberben minden egyes kísérletnél.
Azt kértem a koalíció vezetőitől, hogy legyenek bátrak, ugyanis azt gondoljuk, hogy a nyelvi küszöb 20 százalékról 15 százalékra csökkentése, a nyelvhasználati jogoknak az ilyen értelemben való kibővítése semmiféle értelemben nem sérti a román érdeket, a román közösségtől nem vesz el semmit. Azt is bebizonyítottuk statisztikailag, hogy a 15 százalékos küszöbnél 40-41 közigazgatási egység kerülne be a törvény hatálya alá. Most 370-380 közigazgatási egység tartozik a törvény hatálya alá, tehát nem volna egy lényeges, nagy, erőteljes változás. Az igaz, hogy akkor, amikor a nyelvhasználat területeit bővítjük, ott van egy jelentősebb bővülés, tehát az utcanévtáblákra, a hely- és az irányjelző táblákra, a prefektúrára, a különböző dekoncentrált intézményekre is kiterjedne a nyelvhasználat. Azt gondolom, hogy ez helyes, ez korrekt, de radikálisan nem forgatná föl az országot.
De azt látjuk, hogy ennek a nyomásgyakorlásnak ebben a kontextusban most nehezen tudnak ellenállni. Meglátjuk. Nem akarnék előre kiabálni semmit, nem akarnék semmit megelőlegezni addig, amíg tárgyalunk. Amíg ezt a kérdést vitatjuk, addig, azt gondolom, hogy nem szabad semmit előre kijelenteni. Másrészt viszont a képviselőház első ház, tehát a képviselőházi döntés csak részben előlegezi meg a szenátusi vitát, de semmiképpen nem jelent végleges döntést. Persze az is logikus, hogy ha egy parlamenti többség egy kérdésben egyféleképpen dönt a képviselőházban, az a parlamenti többség néhány hónappal később nehezen elképzelhető, hogy teljesen más döntést hozzon, vagy radikálisan más döntést hozna, mint a képviselőházban hozott. Vannak pillanatok, amikor úgy érzem, hogy fog ez menni, de vannak pillanatok, amikor én is úgy érzem, itt ez a nacionalista hisztéria olyan mértékben rányomja a bélyegét minden egyes politikai projektnek a kivitelezhetőségére, hogy nem lehet továbblépni. Kérdeztem a liberálisoktól, hogy miért csinálják ezt, mitől félnek, mi a problémájuk? Azt a választ kaptam, hogy hát ők a kormánykoalícióval harcolnak, meg hogy a kormánykoalíciót kell legyőzni. Én ezzel egyetértek, ez rendben van, a demokráciában így kell lennie, de mondtam, hogy ne a mi ügyeinkkel, ne a magyar kártyát fölhasználva próbálják legyőzni a kormánykoalíciót, találjanak valami egyebet. Gazdasági kérdések, közpolitikák, oktatás, szociális kérdések, nyugdíj, infrastruktúra, egészségügy, igazságszolgáltatás, millió példa, millió lehetőség van. Nekik nincs fantáziájuk. A liberális párt ma egy dolgot tud: déltől, az ebéd utántól vacsoráig éhségsztrájkot folytatni azért, hogy ne legyen nyelvhasználati küszöbcsökkentés és azért, hogy legyen az egyesülés ünneplésére minél több pénz. Ennyi tudnak, a fantáziájuk eddig terjed. Mindenhol magyarveszélyt látnak, és mindenhol azt gondolják, hogy ha egy magyar ember, egy magyar politikus egyet köhint, akkor az azért van, mert Erdélyt el akarja szakítani Romániától. Ez egészen pontosan így néz ki, ezt nem lehet lakkozni, ezt nem lehet és nem érdemes finomítani.
- Liviu Dragnea PSD pártelnök nyilatkozata sokat sejtet. Ő azt mondta, hogy ez a kérdés most nem aktuális, nem kellene most ezzel foglalkozni. Jellemzően olyan típusú kérdéseknél szokott ez lenni a retorika – például a női kvóta esete vagy a bejegyzett élettársi viszony – amiket a politikum, ha tehetné, az idők végezetéig elnapolna és nem foglalkozna vele, mert tudja, hogy nagy a társadalmi ellenállás ezekben a témákban. Hogyan kommentálná ön Dragneának ezt a nyilatkozatát?
- Nincsenek különösebben nagy kétségeim azt illetően, hogy ha most történetesen épp a liberálisok lennének kormányon és ők nyerték volna meg 2016-ban a választásokat, akkor az ellenzékben lévő szociáldemokraták lényegesen másképp viselkednének. Nekem ilyen illúzióim nincsenek, talán soha nem is voltak. Az biztos, hogy az, akivel mi valamennyi időt együtt kormányoztunk vagy együttműködtünk a parlamentben, az a magyar kérdéshez mindenképp árnyaltabban, ha nem is sokkal barátságosabban állt hozzá, mint az, akivel nem volt szerencsénk együttműködni ilyen vagy olyan okok miatt. Rengeteg példát lehetne hozni a ’97-es első kormányba lépéstől egészen a 2013-as, ’14-es kísérletünkig, beleértve azt az időszakot is, amikor a Năstase kormányt kívülről támogattuk, és úgy indultunk, hogy azt mondta Năstase, hogy amíg ő miniszterelnök, addig nem lesz Szabadságszobor, aztán meg ő miniszterelnökként jóváhagyta, aláírta, és a Szabadságszobor köztéren fölállíttatott Aradon. A probléma az, hogy a mostani Nemzeti Liberális Párt, amely az egykori Demokrata Pártból és az egykori Nemzeti Liberális Pártból állt össze, semmilyen formában nem hasonlít ahhoz, amit ismertünk: sem a PD-hez, sem a PNL-hez. Kikoptak, elmentek azok az emberek, akikkel nekünk az együttműködési tapasztalatunk mást mutathatott volna. Messze vagyunk nemcsak a Tăriceanu-féle liberális párttól, amellyel együtt kormányoztunk 2004 és 2008 között, messze vagyunk attól, amelyet még Antonescu jelentett a liberális pártnak, pedig az már azért egy komoly fordulatot vett, de attól is messze vagyunk, amit a két társelnök, Vasile Blaga és Alina Gorghiu jelentett, és akikkel lehetett normálisan egyeztetni és beszélgetni. Egy olyan új nemzedék jött, egy olyan új politikai elit került a Nemzeti Liberális Párt élére, akikkel nem tudunk ebben a pillanatban mit kezdeni. Egyszerűen mert nagyon-nagyon magyarellenesek. A PSD-ben is volt egy váltás, egy komoly váltás, de közülük nagyon sok emberrel mi együtt dolgoztunk az elmúlt években. De nincsenek kétségeim, hogy egy Codrin Stefănescu vagy egy Olguța Vasilescu hogyan viselkedne, ha elengednénk a gyeplőt, azért ennyire naiv nem vagyok.
- Milyen az új miniszterelnökkel az RMDSZ viszonya, mennyire találják meg a szót?
- Az új miniszterelnököt 2000 óta ismerjük, akkor került be a parlamentbe. Ő egy nagyon darabos és nagyon kezelhetetlen ember. Mindig úgy tűnik, mintha meg lenne sértődve a világra, a mimikája ezt sugallja, ahogy beszél, ezt sugallja, de egy nagyon közvetlen ember. Nem szereti kerülgetni a dolgokat, amit gondol, azt ki is mondja, ezért néha brutálisnak tűnik, de az elmúlt két és fél hónapban, hiszen még csak ennyi van a miniszterelnöki múltjában, azt kell mondani, hogy szót tudtunk érteni, és legutóbb a katolikus iskola ügyében, amikor egyeztettünk, hogy mi legyen, hogy legyen, akkor ő nagyon nyitottnak mutatkozott, hogy az OECD tagság rendezését követően törvénnyel valamilyen módon, sürgősségi kormányrendelettel vagy törvénytervezettel ezt a kérdést rendezzük, mert azon a véleményen volt, hogy egy iskola semmiféle értelemben nem jelenthet veszélyt senki számára – ezt egyébként nyilvánosan is elmondta. Egy közösség, családok, gyerekek döntése kell legyen, hogy milyen iskolába akarnak járni. Ha a törvény lehetővé teszi, akkor a kormánynak, az államnak is lehetővé kell tennie a gyakorlatba ültetését. Ez az eddigi tapasztalatunk, hogy később mi lesz, azt nem tudom. Megtanultam, hogy előre ne igyak a medve bőrére, de igyekszünk, hogy ezt az ígéretet, ezt a hozzáállást érvényesítsük.
- Nemrég lezajlott egy telefonbeszélgetés Liviu Dragnea és Orbán Viktor között a római katolikus iskola ügyében, és úgy tűnik, ez volt a fordulópont, bár a következményeit még mindig nem látjuk. Volt-e az RMDSZ-nek szerepe abban, hogy létrejött ez a beszélgetés?
- Nézze, a legfontosabb az, hogy van egy nyitottság mindkét fél részéről, hogy beszéljenek. Igen, én igyekeztem ezt a beszélgetést tető alá hozni a szerény eszközeimmel. Így került erre sor, mert úgy éreztem, hogy az nem normális, hogy ne legyen a két állam között, a két állam vezetői között párbeszéd semmiféle formában. Néha van ugyan egy-egy külügyminiszteri találkozó, de hát azok annyira felszínesek, és a diplomácia (főleg Európának ebben a sarkában) ugye nem mindig azt jelenti, amit az ember első látásra gondolna. Én javasoltam Liviu Dragneának, hogy beszéljen Orbán Viktorral, mert Dragnea nekem azt mondta, hogy az iskola kérdését meg akarja oldani, és, akárcsak Tudose miniszterelnök, akivel egyeztettek, úgy gondolja, hogy erre a következő tanévig megoldást kell keresni. Akkor azt mondtam, vegye fel a kapcsolatot a magyar miniszterelnökkel, mondja el neki ezt, és kérje az OECD-hez a támogatást. Sokszor mondtuk, hogy a román-magyar kapcsolatokban az RMDSZ képes közvetíteni és szerepet játszani, ugyanakkor mindenkinek az az érdeke, hogy ez a viszony a következő időszakban ne romoljon. Ha lehet, akkor javuljon. Ebben az időszakban láthatta mindenki, hogy nem a legjobb, hisz kölcsönös nyilatkozatokból mindenki többet tudna az asztalra tenni, mint amennyit az asztal egyébként elbírna. Ezen javítani kell, hisz egy nehéz időszak következik.
Romániának az volt az érdeke, hogy bekerüljön ebbe a szelekt klubba, amit OECD-nek hívnak. Ettől nem változik meg az élet radikálisan egyik napról a másikra, de ebben a fejlett országok kapnak helyet. Magyarországnak sem érdeke, hogy a magyar gazdasági kapcsolatok is elmérgesedjenek, és én azt gondolom, hogy ezért nagyon fontos volt, hogy egy közös nevezőt találjon a két ország vezető politikusa, akik meghatározzák nagy mértékben a dolgok menetét.
Nem egy, hanem két beszélgetés volt. Ebben állapodtak meg a múlt héten, hogy az OECD tagságot Magyarország támogatni fogja, Románia pedig megoldja ezt a problémát. Liviu Dragneaval azóta már beszélgettem, és készítünk egy törvénytervezetet, remélem, hogy ez tíz-tizenöt napon belül elkészül, amely az iskola létrehozására vonatkozik, azt leegyeztetjük a kormány jogászaival és szakembereivel. Ezt vagy sürgősségi eljárással végigvisszük decemberben a parlamenten, vagy sürgősségi kormányrendeletet kérünk, ugyanis február végéig kell az iskolahálózatokat elkészíteni, javaslatként megfogalmazni, és abban már benne kell lennie az iskolának, mint jogi személyiségnek, intézményként. Másképp ismét elcsúszhatunk az időhiány miatt, a határidőkitolás sosem szerencsés. Elég hamar ki kell tehát derüljön, hogy Liviu Dragnea komolyan gondolta-e az ígéretét, amit tett Orbán Viktornak, és akarom remélni, hogy igen. Mert ha nem, akkor a baj tetőződni fog.
- Nem fogja befolyásolni ennek a törvénytervezetnek a sorsát az, hogy jelenleg nehéz megmondani, hogy létezik-e vagy nem a római katolikus iskola Marosvásárhelyen. Ugye egyesek azt mondják, hogy megszűnt jogilag az intézmény, mások pedig, hogy fel van függesztve a tevékenysége, de maga az intézmény létezik egyébként.
- Ezek olyan jogi viták, amelyekkel én a jelen pillanatban nem kívánok sokat foglalkozni, mert nem tudjuk megoldani. Ahány jogász, annyi vélemény van. Én azt mondom, hogy ma ez az iskola nem létezik. Lehet, hogy valahol a levegőben, valahol a kozmoszban létezik, és fel van függesztve, de ilyen jogi intézmény, hogy római katolikus iskola a marosvásárhelyi, Maros megyei iskolahálózatban nincs. Tehát létre kell hozni. Ez nem jelenti azt, hogy az elindított perek, eljárások nem folytatódnak. Ha az új iskolát létrehozták és működik, akkor ezeknek a pereknek a kimenetele teljesen mellékes. Vissza lehet lépni belőle, abba lehet hagyni, születhetnek döntések, mert nem mindenik az iskola létére vonatkozik, tehát én ezt a kettőt nem kötném össze. Ha összekötjük, és megvárjuk ennek a három, négy, öt pernek a kimenetelét, és majd ahhoz igazítjuk a terveinket és céljainkat, akkor lehet, hogy 2019-ben és 2020-ban is arról fogunk vitatkozni, hogy létezik-e az iskola. Ezzel nem kell foglalkozni, ezt zárójelbe kell tenni. Nem zavarja azt, hogy egy új törvényt elfogadjunk, és a következő tanévtől el kell indítani egy új jogi intézményt. Ez nem ugyanaz kell legyen, ami most perben van, és nem tudjuk róla, hogy létezik vagy nem létezik. A néven kell változtatni, hogy ez ne okozzon később semmiféle problémát. Lehet azt mondani, hogy II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Iskola. Pont.
- Térjünk át 2018-ra. Még van néhány hónap addig, de már van egy csomó olyan dolog, ami beindult 2018 kapcsán. Akár azt is mondhatnánk, hogy Románia számára reálpolitikai szempontból nem lesz egy nagyon fontos év, hiszen nem lesznek választások, de itt van a centenárium. Ugyanakkor Magyarországon választások lesznek 2018-ban és van egy harmadik olyan ügy is, amelynek 2018-ban lesz a kifutása: a Minority SafePack aláírásgyűjtés, amely egy európai polgári kezdeményezés, és azt célozza, hogy az Európai Uniónak is legyenek hatáskörei kisebbségi ügyekben. Ez a három téma egy csomagban az RMDSZ idei év végi kommunikációjának a nagy részét képezi. A regisztráció kapcsán az RMDSZ is kampányol, biztatja a magyarországi választásokon való részvételre a magyarokat, sőt, egyes politikusok már azt is megfogalmazták, többek közt ön is, hogy melyik az a magyarországi politikai szervezet, amelyet támogatnak. Ez számomra azért furcsa, mert ugye egyelőre még a regisztrációról beszélünk, és a kampányig van némi idő.
- Nagy meglepetésekre, gondolom, senki nem számít. Ha jogod van szavazni, részt venni a választásokon, mindegy, hogy az milyen állampolgársághoz kötődik, én nem mondtam mást soha, mint hogy ezzel a joggal élni kell. A román állampolgársághoz köthető szavazati joggal is, a magyar állampolgársághoz köthető szavazati joggal is, ha valakinek van más állampolgársága, amerikai, francia, azzal is. Ettől nem kell elmenekülni, ez nem bűn, nem vétek, nem hiba: ha ezt a jogot megkapta valaki, akkor ezzel éljen. Sőt, én azt mondom, hogy ha megkapta, akkor mindig éljen vele, ne legyen soha kivétel az alól, hogy elmegy szavazni. Hogy a magyarországi választásokon regisztrálni kell, ez a magyarországi törvény. Lehet, hogy ennél egyszerűbb megoldást is lehet találni, vagy lehetett volna találni, de ebben a pillanatban szükséges a regisztráció. Ez az erdélyi magyar emberek szempontjából picit macerás, mert nem szoktak ehhez hozzá: itt ugye nincs olyan, hogy előbb regisztrálsz és akkor szavazhatsz. Ezért segítünk, ezért mondjuk azt, hogy a regisztrációt mindenki tegye meg, mert másképpen hiába akarna szavazni, nem tud. Attól még ha közben meggondolja magát, nem kötelező szavaznia, ha regisztrált, de ahhoz, hogy szavazzon, kell regisztrálnia. Igen, ezért segítünk, ezért tájékoztatást nyújtunk. A kérdés másik oldala, hogy kire érdemes szavazni, kire kell szavazni. Ha azt nézem – és most csak azt tudom nézni –, hogy nemzetpolitikai szempontból a szóba jöhető alternatívák közül ki mit tett le az asztalra az elmúlt négy évben, az elmúlt nyolc évben, akkor számomra nincsen alternatíva. Ha azt nézzük, hogy ki hogyan viszonyult a határon túli magyar ügyekhez az elmúlt években, akkor megint azt mondom, hogy a dolog egyértelmű. És vehetjük sorra az összes szereplőt, aki indulni szándékszik a választásokon, bár nem áll szándékomban végigvenni őket, mint ahogy közvélemény-kutatásokról sem akarok beszélni – bár mondjuk az erdélyi magyar emberek nagy többségének a hangulatát, véleményét ismerem, hisz mérjük, és ott megint csak egyértelműek a dolgok.
Ha csak a nemzetpolitikai víziót, stratégiát nézzük, akkor az én opcióm egyértelmű. Én ezt világossá tettem, én ettől nem félek, nem bújok el. Van sok érvem emellett egyébként. A másik pedig az, hogy segítséget kaptunk. Igen, annak idején 2014-ben, 2016-ban Orbán Viktor eljött Szatmárnémetibe, velem együtt sajtótájékoztatót tartott, és arra biztatta az embereket, hogy menjenek el szavazni, és szavazzanak a Szövetség embereire. Morálisan azt nagyon nehéz fölépíteni, hogy ha segített neked valaki, és most segítséget kér tőled, akkor azt mondod, hogy „hát tudod, ez most kicsit bonyolultabb itt nálunk”, és megpróbálsz elbújni ez elől. Morálisan sem lehet másképpen közelíteni ehhez.
Harmadik szempontként azt gondolom, hogy az erdélyi magyar emberek mindegyike, aki választani, szavazni fog, egészen pontosan tudja, hogy milyen opciója van, függetlenül attól, hogy én mit gondolok. Én egy percig sem hiszem azt, hogy ráerőltetné az RMDSZ vagy én magam az opciómat bárkire, aki szavazni akar. Én nem hiszem, hogy ott ülne János bácsi, és azon tűnődne, hogy kire szavazzon, ott van előtte a szavazócédula, majd beüti az internetbe, hogy mit mondott Kelemen Hunor, ja, igen, akkor odaszavazok. Én azt gondolom, hogy az erdélyi magyar emberek mindegyike, aki a szavazáson részt vesz, már most tudja, hogy kire fog szavazni: Fidesz-KDNP-re, MSZP-re, DK-ra, Jobbikra, Momentumra, LMP-re. Ilyen értelemben nem hiszem, hogy bárkit befolyásolnánk, de az a tisztességes, hogy az én véleményemet, főleg, ha meg tudom érvelni, a közvélemény előtt elmondjam, ha megkérdeznek, ha erre valaki kíváncsi.
Ez ilyen egyszerű, nem kell túlfilozofálni, hogy az egyenlő távolság meg közelség, meg hogy mi volt ezelőtt nyolc évvel, és mi tizenkét évvel. Ezelőtt nyolc évvel nem volt állampolgárság. A lényeg az, hogy ezt kontextusban kell nézni, 2017-2018 kontextusában. Ennyi.
- De fontos szempont, hogy bárki lesz kormányon a következő négy, nyolc, húsz évben Magyarországon, ugyanúgy tudjon viszonyulni a határon túli magyarokhoz.
- Jó lenne. Ha valaki azért sértődik meg, mert nekem van egy politikai véleményem, azzal nem tudok mit kezdeni. Én a politikai véleményekre nem szoktam megsértődni, egyetértek vagy nem értek egyet, főleg politikusként. Szerintem ez butaság. Persze, mi abban vagyunk érdekeltek, hogy egy erős Magyarország legyen a régióban, érdekérvényesítésében hatékony legyen a régióban és nemcsak, hogy a nemzetpolitikai víziója ne szorítkozzon néhány kulturális rendezvény támogatására, mert nem ebből áll a nemzetpolitika a 21. században, és még sorolhatnám hosszan az érveket, de ezt nem mi döntjük el. És ha valaki azt gondolja Magyarországon, hogy az erdélyi magyarokat kell hibáztatni azért, mert ilyen vagy olyan eredmény lesz Magyarországon, az énszerintem egészen rossz pályán van. Nehogy már az a néhány százezer szavazat döntse el, hogy Magyarországon mi fog történni. Egy-két mandátumot tud ez befolyásolni, nem többet. Ma pedig nem úgy néz ki, hogy egy-két mandátumon múlna a magyarországi választások kimenetele, de ezzel megint nem akarok foglalkozni, a politikai elemzők ezt megteszik. De ha van egy véleményünk, akkor azt nyugodtan, érvekkel alátámasztva elmondhatjuk, és ezért senkinek nem kell megsértődnie.
- Jelenleg is zajlik a Minority SafePack aláírásgyűjtése, amelynek az egyik motorja európai szinten az RMDSZ, amely 250 ezer aláírás gyűjtését vállalta. Mennyire tud rámozdulni a szervezet most erre?
- Van nekünk egy tapasztalatunk arról, hogy ez hogy működik. Persze, amikor itteni választásokról van szó, akkor ez egy sokkal szorosabb, rövidebb határidő alatt kell megtörténjen, mert nem lehet elkezdeni egy évvel előtte. Ez a hosszú idő az embereket el is lazítja egy kicsit, hogy van még idő, van még idő. De nekünk megvan ebben a jó értelemben vett tapasztalatunk, tudjuk, hogy hogyan kell aláírást gyűjteni, ott vannak az önkénteseink, ott vannak a különböző helyi, megyei, területi szervezetekben az embereink, le tudjuk osztani, mivel tudjuk, hogy melyik település, melyik terület, melyik megye mennyi aláírást tud összegyűjteni. Mert nem lehet annál többet kérni, mint amennyi megvalósítható. Ennek az anyagi vonzata minimális, nem kerül sokba. Vannak olyan kisebb költségek, amelyeket kell állni, de az erőforrás szempontjából ez a legkevesebb.
Az erdélyi aláírásgyűjtés beindult, és jól megy. Ennek van egy online és van egy papíralapú aláírásgyűjtési lehetősége, és bízom abban, hogy ezt a 200-250 ezres határt tudjuk tartani. Ennél sokkal többre van szükség Európában, mi ennyit tudunk hozzátenni. Ha minden egyes tagállamban, ahol élnek őshonos kisebbségek, ha egy picit fölülteljesítenek a kvótán, akkor meglesz az egymillió aláírás.
Azt is látni kell, hogy mi többet vállaltunk, mint amennyi arányosan ránk jutna, de rögtön hozzá is teszem, hogy ha sikerül nekünk eredményt elérni a Minority SafePackkel az Európai Unióban, ha sikerül ezt a kérdést bevinni a döntéshozatalba, az elsősorban a mi érdekünk. A dél-tiroliak, ahhoz képest, ami nekik ma van, sokat nem kapnak. Kapnak, de kevesebbet. Vagy a finnországi svédek, vagy a dánok Németországban. Elsősorban a közép-kelet-európai államokban, a volt kommunista államokban élő őshonos kisebbségek számára jelentene ez egy jelentős változást. Ilyen szempontból a túlvállalásunk érthető, de azon vagyunk, és arra biztatunk mindenkit a tagállamokban, hogy próbáljanak a kvóta fölött gyűjteni.
Talán a szolidaritási rész a legfontosabb, hogy azok is szolidárisak velünk, akik ettől a kezdeményezéstől radikális változást, jobbulást nem várnak. És azok is szolidárisak velünk, akik még nincsenek az EU-ban, de az unió fele tart az államuk. Ezt a fajta kisebbségi szolidaritást kell szerintem hangsúlyozni és értékelni, mert erre nem volt példa az elmúlt 40-50 évben, hogy egy európai szintű, ilyen típusú, őshonos kisebbségek közötti szolidaritás kialakuljon.
- Közép-Kelet-Európa kapcsán: érződik, hogy itt van nagyobb súlya a kezdeményezésnek, Románia és Szlovákia a fő ellenzői a Minority SafePacknek, miközben Magyarország a fő támogatója. Augusztusban derült ki, hogy Románia újabb pert indított az EU luxemburgi bíróságán, gyakorlatilag ismét megpróbálja megállítani a Minority SafePacket. Nagyon furcsa volt ennek kapcsán, hogy melyik szerv, intézmény, vagy a kormányból konkrétan ki kezdeményezte ezt a pert. Derültek ki azóta konkrétumok?
- Azt tudjuk, hogy a külügyminisztériumból jött a kezdeményezés, és azt is, hogy a korábbi miniszter asszony, Ana Bircea kabinetjéből. Ezt nyilván az iktatószám alapján tudjuk. Azt is tudjuk, hogy bekerült több alkalommal a kormány elé a memorandum, amiben arra kéri a felhatalmazást a külügy, hogy Romániát berántsa ebbe a perbe. Hogy jóváhagyta-e Grindeanu? Ő azt mondja, hogy nem, mások azt mondják, hogy igen – ezt nem tudjuk, met nem férünk hozzá ezekhez a dokumentumokhoz. A lényeg az, hogy eljutott a luxemburgi bíróságra a Románia által benyújtott kereset, tehát valaki ezt letette, jóváhagyta. Ki fog majd derülni az is, hogy aláírta-e Grindeanu. Én azt gondolom, hogy aláírta, annak ellenére, hogy ő ezt tagadja. Vagy nem figyelt oda, vagy ködösít.
De nem is ez a kérdés tulajdonképpen, mert ezen már túl vagyunk, hanem az a kettős beszéd, amit Románia folyamatosan folytat a kisebbségi ügyben is. Itthon és a nagyvilágban különösen azt mondja, hogy mi a mennyországban élünk, velünk olyan jól bánnak, hogy ilyen már nincs is, hogy nálunk modellértékű a kisebbségvédelem. Közben meg egy ilyen kérdést elmeszel és megtámad, és beszáll a perbe, tehát ugyanazt az attitűdöt, politikát folytatja a külügyminisztérium, mint Ceausescu, hogy vannak kérdések, amelyek belpolitikai kérdések, azokba ne szóljon bele senki. Hogy hogyan bánunk a kisebbségekkel, az egy ilyen kérdés. Én meg azt mondom, hogy nem. Hogy hogyan bánik a többség a kisebbséggel, egy nemzet a vele együtt élő nemzeti kisebbségekkel, az mindig európai ügy. Amikor nem volt európai ügy, amikor nem figyeltek erre oda, abból mindig konfliktusok, feszültségek adódtak, és ezért én azt gondolom, hogy az európai stabilitás, béke, jólét, fejlődés szempontjából fontos, hogy az európai tagállamokban a többség-kisebbség viszony rendezve legyen, és hogyha lehet, akkor egységesen legyen rendezve, mondjuk úgy, mint Dél-Tirolban, vagy úgy, mint a finn-svéd viszony. Ezek a jó megoldások. Ha ettől Románia elzárkózik, akkor azt jelenti, hogy még mindig nem értette meg, vagy nem akarja megérteni, hogy a világ változott, hogy a világ milyen irányba megy. Ez a román érdeket sehol nem sértené, hogyha nekik nincs egy olyan rejtett szándékuk, hogy a kisebbségeket továbbra is asszimilálják, fölszámolják, akkor meg miért nem engedik, miért nem hagyják? A szuverenitás rengeteg olyan eleméről, ami ennél sokkal fontosabb, lemondtak Brüsszel javára, és helyesen tettek, amikor lemondtak, hiszen az EU-ba való belépés ezt jelentette. Aki az eurozónába bejutott, az a nemzeti valutájáról is lemondott: ez sokkal jelentősebb kérdés, mint az, hogy a kisebbségek ügyét egy vagy több direktívával európai uniós szinten rendezik-e vagy sem. Ilyen értelemben mondom én, hogy a Ceausescu által megcsontosított állásponttól nem tudott szabadulni a külügyminisztérium. Ezt a pert is meg fogjuk nyerni.
- Beszéltünk már arról, hogy Európában és Magyarországon miről fog szólni 2018, Romániában viszont egyértelműen a centenáriumról. Azt, hogy mire számíthatunk, valószínűleg jól előrejelzi, hogy az ön kijelentése, miszerint az erdélyi magyarok nem tudnak ünnepelni december elsején, óriási vihart kavart a román médiában, amely pofozógépként viselkedett.
Ezt nem először mondjuk, és nem is utoljára, többek közt a kongresszuson is elhangzott. Az, hogy most augusztusban felkapták, és több héten keresztül ezzel próbáltak engem a médián keresztül legyilkolni, csak az érdekessége a történetnek. Ez nem jelenti azt, hogy nem tiszteljük mások ünnepét, és nem fogadjuk el, de a közös ünneplésre sok okot nem találnánk. Ha valami változik, szólok, de egyelőre nem változott semmi. Ha én lennék a román állam, vagy ha én dönthetnék a román állam helyett, akkor azt mondanám, hogy egy erős állam, egy magabiztos nemzet száz évvel a gyulafehérvári ígéretek után itt az ideje, hogy betartsa a kisebbségek irányába tett ígéreteit. Főleg, hogy két-három kisebbséget nagyon durván asszimilált vagy eladott, a németeket, zsidókat, svábokat. Azt mondanám, hogy hát nincsen semmi félnivalóm, rejtegetni valóm, nincsenek hátsó szándékaim. A történelmi megbékélést száz év után elindítom, és azt mondom igen, azt ígértük, hogy anyanyelven rendezhetitek ügyeiteket, ügyintézésben, oktatásban, kultúrában, igazságszolgáltatásban. Tessék, itt vannak ezek a törvénytervezetek, itt van egy törvénycsomag, fogadjuk el, lépjünk előre, nézzünk tovább, hogy 2018 után mi van, 2019-ben, 2020-ban, mert együtt fogunk élni. Tetszik vagy nem tetszik, ez a közös országunk, a közös hazánk.
Én úgy látom, hogy a román politika ettől még nagyon messze van, továbbra is kimondatlan félelmek mozgatják. Ezért az augusztusi interjúmban és az azt követő vitában, ami Andrei Plesuval volt, mondtam még valamit, ami felett elsiklott a román társadalom, a román politikai elit. Hogy üljünk le, beszéljük meg a problémáinkat. Mondjuk ki, hogy mi, magyarok – nem akarok én a többi kisebbség nevében beszélni, nem tehetem meg – hogy miért gondoljuk azt, amit gondolunk, mitől félünk. Mondja el a román többség, hogy velünk kapcsolatosan milyen – vélt vagy valós – félelmei vannak. Ha a félelmeket fel tudjuk számolni, le tudjuk bontani, akkor a bizalmat könnyebben föl lehet építeni. Nézzük meg, hogy amit mi kérünk, az a román érdeket hol sérti, miben veszélyezteti. Kevesebb lesz a román irodalom? Kevesebb lesz a román kultúra? Sérül a román nemzeti identitás? Én ezt nem hiszem. De ezekről ma nem akar senki beszélni.
Ha volt valamilyen szándékom még ezzel az interjúval, akkor épp ez volt, hogy egy ilyen párbeszédet kiprovokáljon. Egy-két újságíró erre nagyon halványan ráharapott, hogy van egy ilyen javaslat is, kezdjünk ezzel valamit, nézzük meg, hogy komolyan gondolta-e egyrészt, másrészt pedig gondolkodjunk el, hogy készen állunk-e egy ilyen párbeszédre mi, román közvéleményformálók, román elit, román értelmiségiek, román politikusok, mindegy, mert ezt a párbeszédet több szinten kellene folytatni. De úgy látom, hogy ez ma kevésbé fontos. Ahogy közeledünk 2018-hoz, sajnos, úgy látom, a racionalitásból egyre kevesebb van, az észérvekkel egyre kevesebbet lehet kezdeni. Ennek ellenére 2018-at nem tudjuk megúszni, nem lehet egy olyan sürgősségi kormányrendeletet hozni, hogy Romániában 2017 után 2019 következzen. Transindex.ro
Az Orbán-Dragnea egyeztetésről, a közigazgatási törvény esélyeiről, a Fidesz-pártiságról és 2018-ról kérdeztük az RMDSZ elnökét.
- A legutóbbi műsorban azt mondta, hogy annak a parlamenti megállapodásnak, amelyet a PSD, az ALDE és az RMDSZ kötött, szakítópróbája lesz a közigazgatási törvény módosítása. Úgy tűnik, hogy nem áll túl jól ez a dolog jelenleg.
- Az őszi ülésszak alatt a 215-ös törvény módosításának a sorsáról a képviselőház ilyen vagy olyan döntést fog hozni. Október 20-a körül jár le a hallgatólagos jóváhagyás. Én azt is el tudnám képzelni, hogy hallgatólagos jóváhagyással átkerüljön a szenátusba, mert a szenátus a döntőház, vagy a júniusi kompromisszumos megoldás továbbvitelét is el tudom képzelni, amellyel a küszöböt nem 10 százalékosra, hanem 15 százalékra csökkentenék, és az alternatív küszöbnél a nagyvárosok maradnának, illetve a szankcióknál voltak még kompromisszumos javaslatok.
Ki fog derülni, hogy mit dönt a PSD-ALDE, hogy mennyire bátrak lesznek. Mert itt inkább az a kérdés, hogy mennyire lesznek bátrak. Így a szeptemberi előzetes beszélgetésekből én azt láttam, azt tapasztaltam, hogy minden egyes olyan szakbizottsági vita előtt és után, amelyen a 215-ös szóba került, például a munkaügyi bizottságban, ahol jóváhagyták úgy, ahogy mi beterjesztettük, rögtön – elsősorban a liberális párt felől és a liberális párthoz köthető médiában – nagyon erős támadás éri a kormánykoalíciót, hogy eladták a magyaroknak Erdélyt, hogy hazaárulók, hogy nemzetárulók, és ettől a szociáldemokrata képviselők, különösen az erdélyi képviselők megijednek, és előszobáznak a pártelnöknél, hogy ezt nem lehet, mert nekik haza kell menniük, és őket otthon majd felkötik vagy elhajtják. Ami egyébként nem igaz, ez egy túlzás, de ezt a nyomást érezzük szeptemberben minden egyes kísérletnél.
Azt kértem a koalíció vezetőitől, hogy legyenek bátrak, ugyanis azt gondoljuk, hogy a nyelvi küszöb 20 százalékról 15 százalékra csökkentése, a nyelvhasználati jogoknak az ilyen értelemben való kibővítése semmiféle értelemben nem sérti a román érdeket, a román közösségtől nem vesz el semmit. Azt is bebizonyítottuk statisztikailag, hogy a 15 százalékos küszöbnél 40-41 közigazgatási egység kerülne be a törvény hatálya alá. Most 370-380 közigazgatási egység tartozik a törvény hatálya alá, tehát nem volna egy lényeges, nagy, erőteljes változás. Az igaz, hogy akkor, amikor a nyelvhasználat területeit bővítjük, ott van egy jelentősebb bővülés, tehát az utcanévtáblákra, a hely- és az irányjelző táblákra, a prefektúrára, a különböző dekoncentrált intézményekre is kiterjedne a nyelvhasználat. Azt gondolom, hogy ez helyes, ez korrekt, de radikálisan nem forgatná föl az országot.
De azt látjuk, hogy ennek a nyomásgyakorlásnak ebben a kontextusban most nehezen tudnak ellenállni. Meglátjuk. Nem akarnék előre kiabálni semmit, nem akarnék semmit megelőlegezni addig, amíg tárgyalunk. Amíg ezt a kérdést vitatjuk, addig, azt gondolom, hogy nem szabad semmit előre kijelenteni. Másrészt viszont a képviselőház első ház, tehát a képviselőházi döntés csak részben előlegezi meg a szenátusi vitát, de semmiképpen nem jelent végleges döntést. Persze az is logikus, hogy ha egy parlamenti többség egy kérdésben egyféleképpen dönt a képviselőházban, az a parlamenti többség néhány hónappal később nehezen elképzelhető, hogy teljesen más döntést hozzon, vagy radikálisan más döntést hozna, mint a képviselőházban hozott. Vannak pillanatok, amikor úgy érzem, hogy fog ez menni, de vannak pillanatok, amikor én is úgy érzem, itt ez a nacionalista hisztéria olyan mértékben rányomja a bélyegét minden egyes politikai projektnek a kivitelezhetőségére, hogy nem lehet továbblépni. Kérdeztem a liberálisoktól, hogy miért csinálják ezt, mitől félnek, mi a problémájuk? Azt a választ kaptam, hogy hát ők a kormánykoalícióval harcolnak, meg hogy a kormánykoalíciót kell legyőzni. Én ezzel egyetértek, ez rendben van, a demokráciában így kell lennie, de mondtam, hogy ne a mi ügyeinkkel, ne a magyar kártyát fölhasználva próbálják legyőzni a kormánykoalíciót, találjanak valami egyebet. Gazdasági kérdések, közpolitikák, oktatás, szociális kérdések, nyugdíj, infrastruktúra, egészségügy, igazságszolgáltatás, millió példa, millió lehetőség van. Nekik nincs fantáziájuk. A liberális párt ma egy dolgot tud: déltől, az ebéd utántól vacsoráig éhségsztrájkot folytatni azért, hogy ne legyen nyelvhasználati küszöbcsökkentés és azért, hogy legyen az egyesülés ünneplésére minél több pénz. Ennyi tudnak, a fantáziájuk eddig terjed. Mindenhol magyarveszélyt látnak, és mindenhol azt gondolják, hogy ha egy magyar ember, egy magyar politikus egyet köhint, akkor az azért van, mert Erdélyt el akarja szakítani Romániától. Ez egészen pontosan így néz ki, ezt nem lehet lakkozni, ezt nem lehet és nem érdemes finomítani.
- Liviu Dragnea PSD pártelnök nyilatkozata sokat sejtet. Ő azt mondta, hogy ez a kérdés most nem aktuális, nem kellene most ezzel foglalkozni. Jellemzően olyan típusú kérdéseknél szokott ez lenni a retorika – például a női kvóta esete vagy a bejegyzett élettársi viszony – amiket a politikum, ha tehetné, az idők végezetéig elnapolna és nem foglalkozna vele, mert tudja, hogy nagy a társadalmi ellenállás ezekben a témákban. Hogyan kommentálná ön Dragneának ezt a nyilatkozatát?
- Nincsenek különösebben nagy kétségeim azt illetően, hogy ha most történetesen épp a liberálisok lennének kormányon és ők nyerték volna meg 2016-ban a választásokat, akkor az ellenzékben lévő szociáldemokraták lényegesen másképp viselkednének. Nekem ilyen illúzióim nincsenek, talán soha nem is voltak. Az biztos, hogy az, akivel mi valamennyi időt együtt kormányoztunk vagy együttműködtünk a parlamentben, az a magyar kérdéshez mindenképp árnyaltabban, ha nem is sokkal barátságosabban állt hozzá, mint az, akivel nem volt szerencsénk együttműködni ilyen vagy olyan okok miatt. Rengeteg példát lehetne hozni a ’97-es első kormányba lépéstől egészen a 2013-as, ’14-es kísérletünkig, beleértve azt az időszakot is, amikor a Năstase kormányt kívülről támogattuk, és úgy indultunk, hogy azt mondta Năstase, hogy amíg ő miniszterelnök, addig nem lesz Szabadságszobor, aztán meg ő miniszterelnökként jóváhagyta, aláírta, és a Szabadságszobor köztéren fölállíttatott Aradon. A probléma az, hogy a mostani Nemzeti Liberális Párt, amely az egykori Demokrata Pártból és az egykori Nemzeti Liberális Pártból állt össze, semmilyen formában nem hasonlít ahhoz, amit ismertünk: sem a PD-hez, sem a PNL-hez. Kikoptak, elmentek azok az emberek, akikkel nekünk az együttműködési tapasztalatunk mást mutathatott volna. Messze vagyunk nemcsak a Tăriceanu-féle liberális párttól, amellyel együtt kormányoztunk 2004 és 2008 között, messze vagyunk attól, amelyet még Antonescu jelentett a liberális pártnak, pedig az már azért egy komoly fordulatot vett, de attól is messze vagyunk, amit a két társelnök, Vasile Blaga és Alina Gorghiu jelentett, és akikkel lehetett normálisan egyeztetni és beszélgetni. Egy olyan új nemzedék jött, egy olyan új politikai elit került a Nemzeti Liberális Párt élére, akikkel nem tudunk ebben a pillanatban mit kezdeni. Egyszerűen mert nagyon-nagyon magyarellenesek. A PSD-ben is volt egy váltás, egy komoly váltás, de közülük nagyon sok emberrel mi együtt dolgoztunk az elmúlt években. De nincsenek kétségeim, hogy egy Codrin Stefănescu vagy egy Olguța Vasilescu hogyan viselkedne, ha elengednénk a gyeplőt, azért ennyire naiv nem vagyok.
- Milyen az új miniszterelnökkel az RMDSZ viszonya, mennyire találják meg a szót?
- Az új miniszterelnököt 2000 óta ismerjük, akkor került be a parlamentbe. Ő egy nagyon darabos és nagyon kezelhetetlen ember. Mindig úgy tűnik, mintha meg lenne sértődve a világra, a mimikája ezt sugallja, ahogy beszél, ezt sugallja, de egy nagyon közvetlen ember. Nem szereti kerülgetni a dolgokat, amit gondol, azt ki is mondja, ezért néha brutálisnak tűnik, de az elmúlt két és fél hónapban, hiszen még csak ennyi van a miniszterelnöki múltjában, azt kell mondani, hogy szót tudtunk érteni, és legutóbb a katolikus iskola ügyében, amikor egyeztettünk, hogy mi legyen, hogy legyen, akkor ő nagyon nyitottnak mutatkozott, hogy az OECD tagság rendezését követően törvénnyel valamilyen módon, sürgősségi kormányrendelettel vagy törvénytervezettel ezt a kérdést rendezzük, mert azon a véleményen volt, hogy egy iskola semmiféle értelemben nem jelenthet veszélyt senki számára – ezt egyébként nyilvánosan is elmondta. Egy közösség, családok, gyerekek döntése kell legyen, hogy milyen iskolába akarnak járni. Ha a törvény lehetővé teszi, akkor a kormánynak, az államnak is lehetővé kell tennie a gyakorlatba ültetését. Ez az eddigi tapasztalatunk, hogy később mi lesz, azt nem tudom. Megtanultam, hogy előre ne igyak a medve bőrére, de igyekszünk, hogy ezt az ígéretet, ezt a hozzáállást érvényesítsük.
- Nemrég lezajlott egy telefonbeszélgetés Liviu Dragnea és Orbán Viktor között a római katolikus iskola ügyében, és úgy tűnik, ez volt a fordulópont, bár a következményeit még mindig nem látjuk. Volt-e az RMDSZ-nek szerepe abban, hogy létrejött ez a beszélgetés?
- Nézze, a legfontosabb az, hogy van egy nyitottság mindkét fél részéről, hogy beszéljenek. Igen, én igyekeztem ezt a beszélgetést tető alá hozni a szerény eszközeimmel. Így került erre sor, mert úgy éreztem, hogy az nem normális, hogy ne legyen a két állam között, a két állam vezetői között párbeszéd semmiféle formában. Néha van ugyan egy-egy külügyminiszteri találkozó, de hát azok annyira felszínesek, és a diplomácia (főleg Európának ebben a sarkában) ugye nem mindig azt jelenti, amit az ember első látásra gondolna. Én javasoltam Liviu Dragneának, hogy beszéljen Orbán Viktorral, mert Dragnea nekem azt mondta, hogy az iskola kérdését meg akarja oldani, és, akárcsak Tudose miniszterelnök, akivel egyeztettek, úgy gondolja, hogy erre a következő tanévig megoldást kell keresni. Akkor azt mondtam, vegye fel a kapcsolatot a magyar miniszterelnökkel, mondja el neki ezt, és kérje az OECD-hez a támogatást. Sokszor mondtuk, hogy a román-magyar kapcsolatokban az RMDSZ képes közvetíteni és szerepet játszani, ugyanakkor mindenkinek az az érdeke, hogy ez a viszony a következő időszakban ne romoljon. Ha lehet, akkor javuljon. Ebben az időszakban láthatta mindenki, hogy nem a legjobb, hisz kölcsönös nyilatkozatokból mindenki többet tudna az asztalra tenni, mint amennyit az asztal egyébként elbírna. Ezen javítani kell, hisz egy nehéz időszak következik.
Romániának az volt az érdeke, hogy bekerüljön ebbe a szelekt klubba, amit OECD-nek hívnak. Ettől nem változik meg az élet radikálisan egyik napról a másikra, de ebben a fejlett országok kapnak helyet. Magyarországnak sem érdeke, hogy a magyar gazdasági kapcsolatok is elmérgesedjenek, és én azt gondolom, hogy ezért nagyon fontos volt, hogy egy közös nevezőt találjon a két ország vezető politikusa, akik meghatározzák nagy mértékben a dolgok menetét.
Nem egy, hanem két beszélgetés volt. Ebben állapodtak meg a múlt héten, hogy az OECD tagságot Magyarország támogatni fogja, Románia pedig megoldja ezt a problémát. Liviu Dragneaval azóta már beszélgettem, és készítünk egy törvénytervezetet, remélem, hogy ez tíz-tizenöt napon belül elkészül, amely az iskola létrehozására vonatkozik, azt leegyeztetjük a kormány jogászaival és szakembereivel. Ezt vagy sürgősségi eljárással végigvisszük decemberben a parlamenten, vagy sürgősségi kormányrendeletet kérünk, ugyanis február végéig kell az iskolahálózatokat elkészíteni, javaslatként megfogalmazni, és abban már benne kell lennie az iskolának, mint jogi személyiségnek, intézményként. Másképp ismét elcsúszhatunk az időhiány miatt, a határidőkitolás sosem szerencsés. Elég hamar ki kell tehát derüljön, hogy Liviu Dragnea komolyan gondolta-e az ígéretét, amit tett Orbán Viktornak, és akarom remélni, hogy igen. Mert ha nem, akkor a baj tetőződni fog.
- Nem fogja befolyásolni ennek a törvénytervezetnek a sorsát az, hogy jelenleg nehéz megmondani, hogy létezik-e vagy nem a római katolikus iskola Marosvásárhelyen. Ugye egyesek azt mondják, hogy megszűnt jogilag az intézmény, mások pedig, hogy fel van függesztve a tevékenysége, de maga az intézmény létezik egyébként.
- Ezek olyan jogi viták, amelyekkel én a jelen pillanatban nem kívánok sokat foglalkozni, mert nem tudjuk megoldani. Ahány jogász, annyi vélemény van. Én azt mondom, hogy ma ez az iskola nem létezik. Lehet, hogy valahol a levegőben, valahol a kozmoszban létezik, és fel van függesztve, de ilyen jogi intézmény, hogy római katolikus iskola a marosvásárhelyi, Maros megyei iskolahálózatban nincs. Tehát létre kell hozni. Ez nem jelenti azt, hogy az elindított perek, eljárások nem folytatódnak. Ha az új iskolát létrehozták és működik, akkor ezeknek a pereknek a kimenetele teljesen mellékes. Vissza lehet lépni belőle, abba lehet hagyni, születhetnek döntések, mert nem mindenik az iskola létére vonatkozik, tehát én ezt a kettőt nem kötném össze. Ha összekötjük, és megvárjuk ennek a három, négy, öt pernek a kimenetelét, és majd ahhoz igazítjuk a terveinket és céljainkat, akkor lehet, hogy 2019-ben és 2020-ban is arról fogunk vitatkozni, hogy létezik-e az iskola. Ezzel nem kell foglalkozni, ezt zárójelbe kell tenni. Nem zavarja azt, hogy egy új törvényt elfogadjunk, és a következő tanévtől el kell indítani egy új jogi intézményt. Ez nem ugyanaz kell legyen, ami most perben van, és nem tudjuk róla, hogy létezik vagy nem létezik. A néven kell változtatni, hogy ez ne okozzon később semmiféle problémát. Lehet azt mondani, hogy II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Iskola. Pont.
- Térjünk át 2018-ra. Még van néhány hónap addig, de már van egy csomó olyan dolog, ami beindult 2018 kapcsán. Akár azt is mondhatnánk, hogy Románia számára reálpolitikai szempontból nem lesz egy nagyon fontos év, hiszen nem lesznek választások, de itt van a centenárium. Ugyanakkor Magyarországon választások lesznek 2018-ban és van egy harmadik olyan ügy is, amelynek 2018-ban lesz a kifutása: a Minority SafePack aláírásgyűjtés, amely egy európai polgári kezdeményezés, és azt célozza, hogy az Európai Uniónak is legyenek hatáskörei kisebbségi ügyekben. Ez a három téma egy csomagban az RMDSZ idei év végi kommunikációjának a nagy részét képezi. A regisztráció kapcsán az RMDSZ is kampányol, biztatja a magyarországi választásokon való részvételre a magyarokat, sőt, egyes politikusok már azt is megfogalmazták, többek közt ön is, hogy melyik az a magyarországi politikai szervezet, amelyet támogatnak. Ez számomra azért furcsa, mert ugye egyelőre még a regisztrációról beszélünk, és a kampányig van némi idő.
- Nagy meglepetésekre, gondolom, senki nem számít. Ha jogod van szavazni, részt venni a választásokon, mindegy, hogy az milyen állampolgársághoz kötődik, én nem mondtam mást soha, mint hogy ezzel a joggal élni kell. A román állampolgársághoz köthető szavazati joggal is, a magyar állampolgársághoz köthető szavazati joggal is, ha valakinek van más állampolgársága, amerikai, francia, azzal is. Ettől nem kell elmenekülni, ez nem bűn, nem vétek, nem hiba: ha ezt a jogot megkapta valaki, akkor ezzel éljen. Sőt, én azt mondom, hogy ha megkapta, akkor mindig éljen vele, ne legyen soha kivétel az alól, hogy elmegy szavazni. Hogy a magyarországi választásokon regisztrálni kell, ez a magyarországi törvény. Lehet, hogy ennél egyszerűbb megoldást is lehet találni, vagy lehetett volna találni, de ebben a pillanatban szükséges a regisztráció. Ez az erdélyi magyar emberek szempontjából picit macerás, mert nem szoktak ehhez hozzá: itt ugye nincs olyan, hogy előbb regisztrálsz és akkor szavazhatsz. Ezért segítünk, ezért mondjuk azt, hogy a regisztrációt mindenki tegye meg, mert másképpen hiába akarna szavazni, nem tud. Attól még ha közben meggondolja magát, nem kötelező szavaznia, ha regisztrált, de ahhoz, hogy szavazzon, kell regisztrálnia. Igen, ezért segítünk, ezért tájékoztatást nyújtunk. A kérdés másik oldala, hogy kire érdemes szavazni, kire kell szavazni. Ha azt nézem – és most csak azt tudom nézni –, hogy nemzetpolitikai szempontból a szóba jöhető alternatívák közül ki mit tett le az asztalra az elmúlt négy évben, az elmúlt nyolc évben, akkor számomra nincsen alternatíva. Ha azt nézzük, hogy ki hogyan viszonyult a határon túli magyar ügyekhez az elmúlt években, akkor megint azt mondom, hogy a dolog egyértelmű. És vehetjük sorra az összes szereplőt, aki indulni szándékszik a választásokon, bár nem áll szándékomban végigvenni őket, mint ahogy közvélemény-kutatásokról sem akarok beszélni – bár mondjuk az erdélyi magyar emberek nagy többségének a hangulatát, véleményét ismerem, hisz mérjük, és ott megint csak egyértelműek a dolgok.
Ha csak a nemzetpolitikai víziót, stratégiát nézzük, akkor az én opcióm egyértelmű. Én ezt világossá tettem, én ettől nem félek, nem bújok el. Van sok érvem emellett egyébként. A másik pedig az, hogy segítséget kaptunk. Igen, annak idején 2014-ben, 2016-ban Orbán Viktor eljött Szatmárnémetibe, velem együtt sajtótájékoztatót tartott, és arra biztatta az embereket, hogy menjenek el szavazni, és szavazzanak a Szövetség embereire. Morálisan azt nagyon nehéz fölépíteni, hogy ha segített neked valaki, és most segítséget kér tőled, akkor azt mondod, hogy „hát tudod, ez most kicsit bonyolultabb itt nálunk”, és megpróbálsz elbújni ez elől. Morálisan sem lehet másképpen közelíteni ehhez.
Harmadik szempontként azt gondolom, hogy az erdélyi magyar emberek mindegyike, aki választani, szavazni fog, egészen pontosan tudja, hogy milyen opciója van, függetlenül attól, hogy én mit gondolok. Én egy percig sem hiszem azt, hogy ráerőltetné az RMDSZ vagy én magam az opciómat bárkire, aki szavazni akar. Én nem hiszem, hogy ott ülne János bácsi, és azon tűnődne, hogy kire szavazzon, ott van előtte a szavazócédula, majd beüti az internetbe, hogy mit mondott Kelemen Hunor, ja, igen, akkor odaszavazok. Én azt gondolom, hogy az erdélyi magyar emberek mindegyike, aki a szavazáson részt vesz, már most tudja, hogy kire fog szavazni: Fidesz-KDNP-re, MSZP-re, DK-ra, Jobbikra, Momentumra, LMP-re. Ilyen értelemben nem hiszem, hogy bárkit befolyásolnánk, de az a tisztességes, hogy az én véleményemet, főleg, ha meg tudom érvelni, a közvélemény előtt elmondjam, ha megkérdeznek, ha erre valaki kíváncsi.
Ez ilyen egyszerű, nem kell túlfilozofálni, hogy az egyenlő távolság meg közelség, meg hogy mi volt ezelőtt nyolc évvel, és mi tizenkét évvel. Ezelőtt nyolc évvel nem volt állampolgárság. A lényeg az, hogy ezt kontextusban kell nézni, 2017-2018 kontextusában. Ennyi.
- De fontos szempont, hogy bárki lesz kormányon a következő négy, nyolc, húsz évben Magyarországon, ugyanúgy tudjon viszonyulni a határon túli magyarokhoz.
- Jó lenne. Ha valaki azért sértődik meg, mert nekem van egy politikai véleményem, azzal nem tudok mit kezdeni. Én a politikai véleményekre nem szoktam megsértődni, egyetértek vagy nem értek egyet, főleg politikusként. Szerintem ez butaság. Persze, mi abban vagyunk érdekeltek, hogy egy erős Magyarország legyen a régióban, érdekérvényesítésében hatékony legyen a régióban és nemcsak, hogy a nemzetpolitikai víziója ne szorítkozzon néhány kulturális rendezvény támogatására, mert nem ebből áll a nemzetpolitika a 21. században, és még sorolhatnám hosszan az érveket, de ezt nem mi döntjük el. És ha valaki azt gondolja Magyarországon, hogy az erdélyi magyarokat kell hibáztatni azért, mert ilyen vagy olyan eredmény lesz Magyarországon, az énszerintem egészen rossz pályán van. Nehogy már az a néhány százezer szavazat döntse el, hogy Magyarországon mi fog történni. Egy-két mandátumot tud ez befolyásolni, nem többet. Ma pedig nem úgy néz ki, hogy egy-két mandátumon múlna a magyarországi választások kimenetele, de ezzel megint nem akarok foglalkozni, a politikai elemzők ezt megteszik. De ha van egy véleményünk, akkor azt nyugodtan, érvekkel alátámasztva elmondhatjuk, és ezért senkinek nem kell megsértődnie.
- Jelenleg is zajlik a Minority SafePack aláírásgyűjtése, amelynek az egyik motorja európai szinten az RMDSZ, amely 250 ezer aláírás gyűjtését vállalta. Mennyire tud rámozdulni a szervezet most erre?
- Van nekünk egy tapasztalatunk arról, hogy ez hogy működik. Persze, amikor itteni választásokról van szó, akkor ez egy sokkal szorosabb, rövidebb határidő alatt kell megtörténjen, mert nem lehet elkezdeni egy évvel előtte. Ez a hosszú idő az embereket el is lazítja egy kicsit, hogy van még idő, van még idő. De nekünk megvan ebben a jó értelemben vett tapasztalatunk, tudjuk, hogy hogyan kell aláírást gyűjteni, ott vannak az önkénteseink, ott vannak a különböző helyi, megyei, területi szervezetekben az embereink, le tudjuk osztani, mivel tudjuk, hogy melyik település, melyik terület, melyik megye mennyi aláírást tud összegyűjteni. Mert nem lehet annál többet kérni, mint amennyi megvalósítható. Ennek az anyagi vonzata minimális, nem kerül sokba. Vannak olyan kisebb költségek, amelyeket kell állni, de az erőforrás szempontjából ez a legkevesebb.
Az erdélyi aláírásgyűjtés beindult, és jól megy. Ennek van egy online és van egy papíralapú aláírásgyűjtési lehetősége, és bízom abban, hogy ezt a 200-250 ezres határt tudjuk tartani. Ennél sokkal többre van szükség Európában, mi ennyit tudunk hozzátenni. Ha minden egyes tagállamban, ahol élnek őshonos kisebbségek, ha egy picit fölülteljesítenek a kvótán, akkor meglesz az egymillió aláírás.
Azt is látni kell, hogy mi többet vállaltunk, mint amennyi arányosan ránk jutna, de rögtön hozzá is teszem, hogy ha sikerül nekünk eredményt elérni a Minority SafePackkel az Európai Unióban, ha sikerül ezt a kérdést bevinni a döntéshozatalba, az elsősorban a mi érdekünk. A dél-tiroliak, ahhoz képest, ami nekik ma van, sokat nem kapnak. Kapnak, de kevesebbet. Vagy a finnországi svédek, vagy a dánok Németországban. Elsősorban a közép-kelet-európai államokban, a volt kommunista államokban élő őshonos kisebbségek számára jelentene ez egy jelentős változást. Ilyen szempontból a túlvállalásunk érthető, de azon vagyunk, és arra biztatunk mindenkit a tagállamokban, hogy próbáljanak a kvóta fölött gyűjteni.
Talán a szolidaritási rész a legfontosabb, hogy azok is szolidárisak velünk, akik ettől a kezdeményezéstől radikális változást, jobbulást nem várnak. És azok is szolidárisak velünk, akik még nincsenek az EU-ban, de az unió fele tart az államuk. Ezt a fajta kisebbségi szolidaritást kell szerintem hangsúlyozni és értékelni, mert erre nem volt példa az elmúlt 40-50 évben, hogy egy európai szintű, ilyen típusú, őshonos kisebbségek közötti szolidaritás kialakuljon.
- Közép-Kelet-Európa kapcsán: érződik, hogy itt van nagyobb súlya a kezdeményezésnek, Románia és Szlovákia a fő ellenzői a Minority SafePacknek, miközben Magyarország a fő támogatója. Augusztusban derült ki, hogy Románia újabb pert indított az EU luxemburgi bíróságán, gyakorlatilag ismét megpróbálja megállítani a Minority SafePacket. Nagyon furcsa volt ennek kapcsán, hogy melyik szerv, intézmény, vagy a kormányból konkrétan ki kezdeményezte ezt a pert. Derültek ki azóta konkrétumok?
- Azt tudjuk, hogy a külügyminisztériumból jött a kezdeményezés, és azt is, hogy a korábbi miniszter asszony, Ana Bircea kabinetjéből. Ezt nyilván az iktatószám alapján tudjuk. Azt is tudjuk, hogy bekerült több alkalommal a kormány elé a memorandum, amiben arra kéri a felhatalmazást a külügy, hogy Romániát berántsa ebbe a perbe. Hogy jóváhagyta-e Grindeanu? Ő azt mondja, hogy nem, mások azt mondják, hogy igen – ezt nem tudjuk, met nem férünk hozzá ezekhez a dokumentumokhoz. A lényeg az, hogy eljutott a luxemburgi bíróságra a Románia által benyújtott kereset, tehát valaki ezt letette, jóváhagyta. Ki fog majd derülni az is, hogy aláírta-e Grindeanu. Én azt gondolom, hogy aláírta, annak ellenére, hogy ő ezt tagadja. Vagy nem figyelt oda, vagy ködösít.
De nem is ez a kérdés tulajdonképpen, mert ezen már túl vagyunk, hanem az a kettős beszéd, amit Románia folyamatosan folytat a kisebbségi ügyben is. Itthon és a nagyvilágban különösen azt mondja, hogy mi a mennyországban élünk, velünk olyan jól bánnak, hogy ilyen már nincs is, hogy nálunk modellértékű a kisebbségvédelem. Közben meg egy ilyen kérdést elmeszel és megtámad, és beszáll a perbe, tehát ugyanazt az attitűdöt, politikát folytatja a külügyminisztérium, mint Ceausescu, hogy vannak kérdések, amelyek belpolitikai kérdések, azokba ne szóljon bele senki. Hogy hogyan bánunk a kisebbségekkel, az egy ilyen kérdés. Én meg azt mondom, hogy nem. Hogy hogyan bánik a többség a kisebbséggel, egy nemzet a vele együtt élő nemzeti kisebbségekkel, az mindig európai ügy. Amikor nem volt európai ügy, amikor nem figyeltek erre oda, abból mindig konfliktusok, feszültségek adódtak, és ezért én azt gondolom, hogy az európai stabilitás, béke, jólét, fejlődés szempontjából fontos, hogy az európai tagállamokban a többség-kisebbség viszony rendezve legyen, és hogyha lehet, akkor egységesen legyen rendezve, mondjuk úgy, mint Dél-Tirolban, vagy úgy, mint a finn-svéd viszony. Ezek a jó megoldások. Ha ettől Románia elzárkózik, akkor azt jelenti, hogy még mindig nem értette meg, vagy nem akarja megérteni, hogy a világ változott, hogy a világ milyen irányba megy. Ez a román érdeket sehol nem sértené, hogyha nekik nincs egy olyan rejtett szándékuk, hogy a kisebbségeket továbbra is asszimilálják, fölszámolják, akkor meg miért nem engedik, miért nem hagyják? A szuverenitás rengeteg olyan eleméről, ami ennél sokkal fontosabb, lemondtak Brüsszel javára, és helyesen tettek, amikor lemondtak, hiszen az EU-ba való belépés ezt jelentette. Aki az eurozónába bejutott, az a nemzeti valutájáról is lemondott: ez sokkal jelentősebb kérdés, mint az, hogy a kisebbségek ügyét egy vagy több direktívával európai uniós szinten rendezik-e vagy sem. Ilyen értelemben mondom én, hogy a Ceausescu által megcsontosított állásponttól nem tudott szabadulni a külügyminisztérium. Ezt a pert is meg fogjuk nyerni.
- Beszéltünk már arról, hogy Európában és Magyarországon miről fog szólni 2018, Romániában viszont egyértelműen a centenáriumról. Azt, hogy mire számíthatunk, valószínűleg jól előrejelzi, hogy az ön kijelentése, miszerint az erdélyi magyarok nem tudnak ünnepelni december elsején, óriási vihart kavart a román médiában, amely pofozógépként viselkedett.
Ezt nem először mondjuk, és nem is utoljára, többek közt a kongresszuson is elhangzott. Az, hogy most augusztusban felkapták, és több héten keresztül ezzel próbáltak engem a médián keresztül legyilkolni, csak az érdekessége a történetnek. Ez nem jelenti azt, hogy nem tiszteljük mások ünnepét, és nem fogadjuk el, de a közös ünneplésre sok okot nem találnánk. Ha valami változik, szólok, de egyelőre nem változott semmi. Ha én lennék a román állam, vagy ha én dönthetnék a román állam helyett, akkor azt mondanám, hogy egy erős állam, egy magabiztos nemzet száz évvel a gyulafehérvári ígéretek után itt az ideje, hogy betartsa a kisebbségek irányába tett ígéreteit. Főleg, hogy két-három kisebbséget nagyon durván asszimilált vagy eladott, a németeket, zsidókat, svábokat. Azt mondanám, hogy hát nincsen semmi félnivalóm, rejtegetni valóm, nincsenek hátsó szándékaim. A történelmi megbékélést száz év után elindítom, és azt mondom igen, azt ígértük, hogy anyanyelven rendezhetitek ügyeiteket, ügyintézésben, oktatásban, kultúrában, igazságszolgáltatásban. Tessék, itt vannak ezek a törvénytervezetek, itt van egy törvénycsomag, fogadjuk el, lépjünk előre, nézzünk tovább, hogy 2018 után mi van, 2019-ben, 2020-ban, mert együtt fogunk élni. Tetszik vagy nem tetszik, ez a közös országunk, a közös hazánk.
Én úgy látom, hogy a román politika ettől még nagyon messze van, továbbra is kimondatlan félelmek mozgatják. Ezért az augusztusi interjúmban és az azt követő vitában, ami Andrei Plesuval volt, mondtam még valamit, ami felett elsiklott a román társadalom, a román politikai elit. Hogy üljünk le, beszéljük meg a problémáinkat. Mondjuk ki, hogy mi, magyarok – nem akarok én a többi kisebbség nevében beszélni, nem tehetem meg – hogy miért gondoljuk azt, amit gondolunk, mitől félünk. Mondja el a román többség, hogy velünk kapcsolatosan milyen – vélt vagy valós – félelmei vannak. Ha a félelmeket fel tudjuk számolni, le tudjuk bontani, akkor a bizalmat könnyebben föl lehet építeni. Nézzük meg, hogy amit mi kérünk, az a román érdeket hol sérti, miben veszélyezteti. Kevesebb lesz a román irodalom? Kevesebb lesz a román kultúra? Sérül a román nemzeti identitás? Én ezt nem hiszem. De ezekről ma nem akar senki beszélni.
Ha volt valamilyen szándékom még ezzel az interjúval, akkor épp ez volt, hogy egy ilyen párbeszédet kiprovokáljon. Egy-két újságíró erre nagyon halványan ráharapott, hogy van egy ilyen javaslat is, kezdjünk ezzel valamit, nézzük meg, hogy komolyan gondolta-e egyrészt, másrészt pedig gondolkodjunk el, hogy készen állunk-e egy ilyen párbeszédre mi, román közvéleményformálók, román elit, román értelmiségiek, román politikusok, mindegy, mert ezt a párbeszédet több szinten kellene folytatni. De úgy látom, hogy ez ma kevésbé fontos. Ahogy közeledünk 2018-hoz, sajnos, úgy látom, a racionalitásból egyre kevesebb van, az észérvekkel egyre kevesebbet lehet kezdeni. Ennek ellenére 2018-at nem tudjuk megúszni, nem lehet egy olyan sürgősségi kormányrendeletet hozni, hogy Romániában 2017 után 2019 következzen. Transindex.ro
2017. október 2.
Mi a helyzet a katalánok, székelyek és mások önrendelkezési jogával?
A véres katalóniai népszavazással elindult egy folyamat. Európának fel van adva a lecke.
Nagy szimpátiával viszonyulok a népeknek azon jogához, hogy maguk döntsenek a sorsukról. Ezt nem kevésbé tisztelem, mint az egyének önrendelkezési jogát. De milyen körülmények között lehet azt jogosan követelni? És mikor nem?
Nem emlékszem olyan esetre, amikor nem viszonyultam komolyan a nemzetek önrendelkezési jogához, vagy nem viszonyultam ahhoz szeretettel. A katalánok pedig nemzet. A kurdokhoz hasonlóan akkor is azok lennének, ha nem rendelkeznének világosan kijelölt területtel. Amivel viszont rendelkeznek. Mint ahogy saját nyelvvel és történelemmel is.
Tehát, joguk van önrendelkezésre? Nyilvánvalóan. És függetlenségre?
A katalánok erről akarnak október 1-én népszavazást tartani annak ellenére, hogy ezt Spanyolország politikai és igazságügyi hatóságai megtiltották nekik, melyek a népszavazás megakadályozása érdekében megtorló lépésekre, letartóztatásokra és elkobzásokra tértek át. Miért ne lenne?
Végül is milyen jogon sajátítják ki maguknak az „idegenek” a jogot arra, hogy mennyire engedik meg nekik, hogy önmaguk legyenek? Hogy magukért dolgozzanak? Hogy adók és járulékok formájában maguk arassák le e munka gyümölcsét? Hogy a saját értékeiknek megfelelően neveljék gyermekeiket? Hogy anyanyelvükön oktassák őket? Hogy – együtt – valódi autonómiának örvendjenek? Vagy igazi függetlenségnek?
Vajon életképtelennek bizonyult John Locke tézise, mely szerint
egy társadalom csak akkor lehet igazságos, ha a saját érdek vállalásán alapul?
Nem a katalánok és a politikai elemzők az egyedüliek, akik ilyenfajta kérdéseket tesznek fel maguknak. Ez már régóta foglalkoztatja a skótokat, a belgiumi flamandokat, Velence és más észak-olaszországi térségek olaszait, valamint – természetesen – a szlovákiai, ukrajnai és romániai magyarokat is. Ez utóbbiakon belül a székelyek külön, zömmel két megyében kompakt módon élő csoportot alkotnak. Ultranacionalista módon nekik támadni, ahogy az többször is megtörtént, többek között a miccses álhír esetében, nem fogja a lojalitást felerősíteni bennük azon állam iránt, melyben kisebbséget alkotnak.
Európa más térségeiben is hasonló kérdések merülnek fel. A katalánokhoz hasonlóan a többi némethez viszonyítva jobban élő bajorok is sok évtizede több milliárdot fizetnek a poroszoknak, szászoknak és rajnaiaknak, akik gazdaságilag egyértelműen rosszabbul élnek. Bár a szegényebb, sőt kimondottan csóró tartományok javára táplálják a szövetségi költségvetést, az ország fővárosa pedig nem Münchenben van, hanem Bonnból a rajnai térségbe, Berlinbe helyeződött át, nem tudok arról, hogy a világháború óta a Szövetségi Köztársaság déli részén élők bármikor is kérték volna a Németország többi részével szembeni függetlenségüket.
Azt jelentené ez az önmegtartóztatás, hogy a bajorokat nem érdeklik a jogaik és a jólétük?
Dehogy nem. A bajorok a baden-württembergi svábokkal és a hessai kormánnyal együtt kitartóan követelték és jelentős könnyítéseket értek el a szövetségi költségvetésbe befizetett pénzek regionális újraosztásának mechanizmusa terén és ezért visszavonták a német igazságszolgáltatásnak benyújtott panaszaikat. De miért ne lenne joguk a bajoroknak függetlenné válni?
Nem világos. De egy megfontolt válasz számításba fogja venni, hogy nem élnek totalitárius rezsimben, mely – akárcsak a tibeti kínai, vagy a moldovai, ukrajnai, baltikumi és mennyi más helyen létezett szovjet – elnyomná, valamint kitenné őket a gyarmatosításnak és az erőszakos elnemzetlenítésnek. Hanem jogállamban és liberális demokráciában élnek, mely szabadságot és a többi polgárokéval egyenlő jogokat biztosít nekik. A katalánok helyzete sem különb.
Akik már nagyon sok évtizede nem szenvednek francóista csizma alatt.
Helyzetük pont az ellentéte annak, amelyben a koszovói albánok a 90-es évek végén voltak,
akiket a szerb többség, a tekintélyelvű szocialista-fasiszta Milosevity alatt, minden eszközzel üldözött.
Állapotuk a kurdokétól is nagyon különbözik, akiket vérre menően elnyomtak az oszmánok, irániak és szírek, valamint Szaddám Huszein megbuktatása után az irakiak is, amikor aztán az üldözöttek a saját kezükbe vették a sorsukat és – német és amerikai fegyverekkel – még Európát is megmentették az iszlám államtól.
Mindezek azt jelentenék, hogy a katalánok követelései nem örvendenek szimpátiának?
Hogy ne lenne joguk széles körű autonómiára? A legkevésbé sem. Végső soron miért rendelkeznek a baszkok nagyobb autonómiával, mint a katalánok? Mert éveken keresztül fegyverrel a kezükben harcoltak a függetlenségért? Mert a baszk szélsőségesek – a katalánokkal ellentétben – évtizedeken keresztül terrorizmusra és aljas vérontásokra vetemedtek?
Bármelyik underdog szimpátiának örvend. Annál inkább, ha teljes mértékben élvezheti a legálnokabb és leghatékonyabb orosz propaganda támogatását. Mely mindent elkövet, hogy zavart keltsen nyugaton és akadályokat gördítsen az EU és az atlanti struktúrák elé. És annál inkább, hogy a spanyol kormány és az azt vezető Marian Rajoy konzervatívjai, az Alkotmánybíróság bíráival egyetemben, megbocsáthatatlan hibákat követtek el ismételten.
Miután Zapatero szocialista kormánya a 2000-es évek közepén hozott vitatott döntésével megadta a katalánoknak az autonómiát, a konzervatívok megharagudtak és a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak, mely 2010-ben a kérdéses törvény nem kevesebb, mint 14 cikkelyét törölte el. Felesleges kihangsúlyozni, hogy ez nagyon feldühítette az elszakadáspártiakat.
Újabban ahelyett, hogy tanultak volna az angolok nyugodtságából, akik engedélyeztek egy elszakadásról szóló skót népszavazást, amit aztán az elszakadáspártiak siralmasan elvesztettek, a madridi központi kormány újra bakanccsal taposott bele Barcelona lelkébe, számolatlan letartóztatásokat hajtva végre. És szavazólapokat elkobozva.
Márpedig nem Guardia Civil-lel és katonai lerohanásokkal, szavazóhelyiségek kapujába állított rendőrökkel és elnyomó lépésekkel lehet leküzdeni az ilyenfajta mozgalmakat. Hanem megfelelő törvénnyel, de ezzel egyidejűleg szép szóval, tárgyalásokkal és engedményekkel, végső esetben akár adózási és kulturális jellegűekkel, valamint valódi autonómiával és a kisebbségek képviselőinek a közügyekbe való valódi bevonásával, valamint racionális érvelésekkel, melyek megértethetik velük, hogy mit veszítenek, ha elszakadnak.
Az EU-hoz tartozást és az ezzel járó előnyöket, például, amiről a katalánoknak a nulláról indulva kellene újra tárgyalniuk, miközben a csatlakozás kérdésében számíthatnak a spanyol vétóra.
Lehet még valamit tenni a katalán–spanyol konfliktus elsimításáért? Fogalmam sincs. Azt azonban tudom, hogy Európa számára nem lehet jó hír az október 1-i népszavazás. foter.ro/cikk
A véres katalóniai népszavazással elindult egy folyamat. Európának fel van adva a lecke.
Nagy szimpátiával viszonyulok a népeknek azon jogához, hogy maguk döntsenek a sorsukról. Ezt nem kevésbé tisztelem, mint az egyének önrendelkezési jogát. De milyen körülmények között lehet azt jogosan követelni? És mikor nem?
Nem emlékszem olyan esetre, amikor nem viszonyultam komolyan a nemzetek önrendelkezési jogához, vagy nem viszonyultam ahhoz szeretettel. A katalánok pedig nemzet. A kurdokhoz hasonlóan akkor is azok lennének, ha nem rendelkeznének világosan kijelölt területtel. Amivel viszont rendelkeznek. Mint ahogy saját nyelvvel és történelemmel is.
Tehát, joguk van önrendelkezésre? Nyilvánvalóan. És függetlenségre?
A katalánok erről akarnak október 1-én népszavazást tartani annak ellenére, hogy ezt Spanyolország politikai és igazságügyi hatóságai megtiltották nekik, melyek a népszavazás megakadályozása érdekében megtorló lépésekre, letartóztatásokra és elkobzásokra tértek át. Miért ne lenne?
Végül is milyen jogon sajátítják ki maguknak az „idegenek” a jogot arra, hogy mennyire engedik meg nekik, hogy önmaguk legyenek? Hogy magukért dolgozzanak? Hogy adók és járulékok formájában maguk arassák le e munka gyümölcsét? Hogy a saját értékeiknek megfelelően neveljék gyermekeiket? Hogy anyanyelvükön oktassák őket? Hogy – együtt – valódi autonómiának örvendjenek? Vagy igazi függetlenségnek?
Vajon életképtelennek bizonyult John Locke tézise, mely szerint
egy társadalom csak akkor lehet igazságos, ha a saját érdek vállalásán alapul?
Nem a katalánok és a politikai elemzők az egyedüliek, akik ilyenfajta kérdéseket tesznek fel maguknak. Ez már régóta foglalkoztatja a skótokat, a belgiumi flamandokat, Velence és más észak-olaszországi térségek olaszait, valamint – természetesen – a szlovákiai, ukrajnai és romániai magyarokat is. Ez utóbbiakon belül a székelyek külön, zömmel két megyében kompakt módon élő csoportot alkotnak. Ultranacionalista módon nekik támadni, ahogy az többször is megtörtént, többek között a miccses álhír esetében, nem fogja a lojalitást felerősíteni bennük azon állam iránt, melyben kisebbséget alkotnak.
Európa más térségeiben is hasonló kérdések merülnek fel. A katalánokhoz hasonlóan a többi némethez viszonyítva jobban élő bajorok is sok évtizede több milliárdot fizetnek a poroszoknak, szászoknak és rajnaiaknak, akik gazdaságilag egyértelműen rosszabbul élnek. Bár a szegényebb, sőt kimondottan csóró tartományok javára táplálják a szövetségi költségvetést, az ország fővárosa pedig nem Münchenben van, hanem Bonnból a rajnai térségbe, Berlinbe helyeződött át, nem tudok arról, hogy a világháború óta a Szövetségi Köztársaság déli részén élők bármikor is kérték volna a Németország többi részével szembeni függetlenségüket.
Azt jelentené ez az önmegtartóztatás, hogy a bajorokat nem érdeklik a jogaik és a jólétük?
Dehogy nem. A bajorok a baden-württembergi svábokkal és a hessai kormánnyal együtt kitartóan követelték és jelentős könnyítéseket értek el a szövetségi költségvetésbe befizetett pénzek regionális újraosztásának mechanizmusa terén és ezért visszavonták a német igazságszolgáltatásnak benyújtott panaszaikat. De miért ne lenne joguk a bajoroknak függetlenné válni?
Nem világos. De egy megfontolt válasz számításba fogja venni, hogy nem élnek totalitárius rezsimben, mely – akárcsak a tibeti kínai, vagy a moldovai, ukrajnai, baltikumi és mennyi más helyen létezett szovjet – elnyomná, valamint kitenné őket a gyarmatosításnak és az erőszakos elnemzetlenítésnek. Hanem jogállamban és liberális demokráciában élnek, mely szabadságot és a többi polgárokéval egyenlő jogokat biztosít nekik. A katalánok helyzete sem különb.
Akik már nagyon sok évtizede nem szenvednek francóista csizma alatt.
Helyzetük pont az ellentéte annak, amelyben a koszovói albánok a 90-es évek végén voltak,
akiket a szerb többség, a tekintélyelvű szocialista-fasiszta Milosevity alatt, minden eszközzel üldözött.
Állapotuk a kurdokétól is nagyon különbözik, akiket vérre menően elnyomtak az oszmánok, irániak és szírek, valamint Szaddám Huszein megbuktatása után az irakiak is, amikor aztán az üldözöttek a saját kezükbe vették a sorsukat és – német és amerikai fegyverekkel – még Európát is megmentették az iszlám államtól.
Mindezek azt jelentenék, hogy a katalánok követelései nem örvendenek szimpátiának?
Hogy ne lenne joguk széles körű autonómiára? A legkevésbé sem. Végső soron miért rendelkeznek a baszkok nagyobb autonómiával, mint a katalánok? Mert éveken keresztül fegyverrel a kezükben harcoltak a függetlenségért? Mert a baszk szélsőségesek – a katalánokkal ellentétben – évtizedeken keresztül terrorizmusra és aljas vérontásokra vetemedtek?
Bármelyik underdog szimpátiának örvend. Annál inkább, ha teljes mértékben élvezheti a legálnokabb és leghatékonyabb orosz propaganda támogatását. Mely mindent elkövet, hogy zavart keltsen nyugaton és akadályokat gördítsen az EU és az atlanti struktúrák elé. És annál inkább, hogy a spanyol kormány és az azt vezető Marian Rajoy konzervatívjai, az Alkotmánybíróság bíráival egyetemben, megbocsáthatatlan hibákat követtek el ismételten.
Miután Zapatero szocialista kormánya a 2000-es évek közepén hozott vitatott döntésével megadta a katalánoknak az autonómiát, a konzervatívok megharagudtak és a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak, mely 2010-ben a kérdéses törvény nem kevesebb, mint 14 cikkelyét törölte el. Felesleges kihangsúlyozni, hogy ez nagyon feldühítette az elszakadáspártiakat.
Újabban ahelyett, hogy tanultak volna az angolok nyugodtságából, akik engedélyeztek egy elszakadásról szóló skót népszavazást, amit aztán az elszakadáspártiak siralmasan elvesztettek, a madridi központi kormány újra bakanccsal taposott bele Barcelona lelkébe, számolatlan letartóztatásokat hajtva végre. És szavazólapokat elkobozva.
Márpedig nem Guardia Civil-lel és katonai lerohanásokkal, szavazóhelyiségek kapujába állított rendőrökkel és elnyomó lépésekkel lehet leküzdeni az ilyenfajta mozgalmakat. Hanem megfelelő törvénnyel, de ezzel egyidejűleg szép szóval, tárgyalásokkal és engedményekkel, végső esetben akár adózási és kulturális jellegűekkel, valamint valódi autonómiával és a kisebbségek képviselőinek a közügyekbe való valódi bevonásával, valamint racionális érvelésekkel, melyek megértethetik velük, hogy mit veszítenek, ha elszakadnak.
Az EU-hoz tartozást és az ezzel járó előnyöket, például, amiről a katalánoknak a nulláról indulva kellene újra tárgyalniuk, miközben a csatlakozás kérdésében számíthatnak a spanyol vétóra.
Lehet még valamit tenni a katalán–spanyol konfliktus elsimításáért? Fogalmam sincs. Azt azonban tudom, hogy Európa számára nem lehet jó hír az október 1-i népszavazás. foter.ro/cikk
2017. október 2.
Szükséges a párbeszéd, és ha lehet, az együttműködés is
A Partiumi Keresztény Egyetem tanévnyitója alkalmából Nagyváradra látogató Kelemen Hunor parlamenti képviselőt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökét megbeszélésre hívta meg Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, az egyetem alapítója. Az eszmecserére a szövetség elnökét elkísérte Cseke Attila szenátor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke, míg a házigazdák részéről jelen volt Szilágyi Zsolt és Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, illetve ügyvezető elnöke.
Az EMNT és az EMNP közös Bihar megyei székházában tartott, mintegy másfél órás találkozón az erdélyi magyar politika és a román belpolitika állását elemezve a tárgyalófelek egyetértetek abban, hogy vannak olyan közös célok, amelyek együttes fellépést tesznek szükségessé. Ilyen a FUEN által kezdeményezett aláírásgyűjtés, amely egymillió aláírás összegyűjtésével európai védelmet kíván megvalósítani az őshonos nemzeti közösségeknek, és amelyet mindkét szervezet támogat. Ugyanakkor ilyen a regisztrációs folyamat is, amely szükséges a jövő évi magyarországi parlamenti választásokon való részvételhez.
A találkozón szóba került a Kárpát-medencei Autonómiatanács munkája és a román törvényhozásban benyújtandó autonómiatervezetek ügye is.
A felek megállapodtak abban, hogy szükség van a rendszeres párbeszédre, a következő találkozóra valószínűleg a Magyar Állandó Értekezlet november elejére tervezett ülése kapcsán kerül sor.
Az egyetemi tanévnyitó demonstratív jellegén túl a magyar vezetőknek érdemi párbeszédet, és ha lehet, együttműködést kell kialakítaniuk, ezzel is megerősítve a nemzeti együttműködés rendszerét, mondta Tőkés László a találkozó után. tokeslaszlo.eu
A Partiumi Keresztény Egyetem tanévnyitója alkalmából Nagyváradra látogató Kelemen Hunor parlamenti képviselőt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökét megbeszélésre hívta meg Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, az egyetem alapítója. Az eszmecserére a szövetség elnökét elkísérte Cseke Attila szenátor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke, míg a házigazdák részéről jelen volt Szilágyi Zsolt és Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, illetve ügyvezető elnöke.
Az EMNT és az EMNP közös Bihar megyei székházában tartott, mintegy másfél órás találkozón az erdélyi magyar politika és a román belpolitika állását elemezve a tárgyalófelek egyetértetek abban, hogy vannak olyan közös célok, amelyek együttes fellépést tesznek szükségessé. Ilyen a FUEN által kezdeményezett aláírásgyűjtés, amely egymillió aláírás összegyűjtésével európai védelmet kíván megvalósítani az őshonos nemzeti közösségeknek, és amelyet mindkét szervezet támogat. Ugyanakkor ilyen a regisztrációs folyamat is, amely szükséges a jövő évi magyarországi parlamenti választásokon való részvételhez.
A találkozón szóba került a Kárpát-medencei Autonómiatanács munkája és a román törvényhozásban benyújtandó autonómiatervezetek ügye is.
A felek megállapodtak abban, hogy szükség van a rendszeres párbeszédre, a következő találkozóra valószínűleg a Magyar Állandó Értekezlet november elejére tervezett ülése kapcsán kerül sor.
Az egyetemi tanévnyitó demonstratív jellegén túl a magyar vezetőknek érdemi párbeszédet, és ha lehet, együttműködést kell kialakítaniuk, ezzel is megerősítve a nemzeti együttműködés rendszerét, mondta Tőkés László a találkozó után. tokeslaszlo.eu
2017. október 2.
Szijjártó: természetes, hogy Magyarország és Románia közösen lép fel az ukrán törvény kapcsán
Teljesen természetes és normális, hogy Magyarország és Románia közösen lép fel az ukrán oktatási törvény módosítása ügyében – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hétfői kolozsvári látogatásáról beszámolva az MTI-nek.
A tárcavezető kiemelte: a törvénymódosítás ellentétes az Ukrajna és az Európai Unió közötti társulási megállapodással, amelynek aláírását Magyarország és Románia támogatta, így a két ország most „hátba szúrásnak” tekinti a történteket. Komoly veszélyt jelent, hogy jelenleg a nyelvtörvény és az állampolgársági törvény módosítása is az ukrán parlament előtt van – közölte.
Szijjártó Péter hangsúlyozta: Magyarország abban érdekelt, hogy stratégiai kapcsolat jöjjön létre és maradjon fenn Romániával, hiszen „sokkal jobb közös sikertörténeteket építeni, mint konfliktusokat kezelni”. karpatalja.ma
Teljesen természetes és normális, hogy Magyarország és Románia közösen lép fel az ukrán oktatási törvény módosítása ügyében – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hétfői kolozsvári látogatásáról beszámolva az MTI-nek.
A tárcavezető kiemelte: a törvénymódosítás ellentétes az Ukrajna és az Európai Unió közötti társulási megállapodással, amelynek aláírását Magyarország és Románia támogatta, így a két ország most „hátba szúrásnak” tekinti a történteket. Komoly veszélyt jelent, hogy jelenleg a nyelvtörvény és az állampolgársági törvény módosítása is az ukrán parlament előtt van – közölte.
Szijjártó Péter hangsúlyozta: Magyarország abban érdekelt, hogy stratégiai kapcsolat jöjjön létre és maradjon fenn Romániával, hiszen „sokkal jobb közös sikertörténeteket építeni, mint konfliktusokat kezelni”. karpatalja.ma
2017. október 2.
ÚJ ÉPÜLETET AVATTAK A PARTIUMI KERESZTÉNY EGYETEMEN
Tőkés László szerint a „migránsbarát Brüsszelnek” a Romániából kitelepedők elvonása helyett arra kellene erőfeszítéseket tennie, hogy „fiaink ne legyenek kénytelenek nyakukba venni a világot, hanem idehaza lehessenek büszke európaiak”.
Az európai parlamenti képviselő a magyar állam által fenntartott nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) tanévnyitóján beszélt erről hétfőn Nagyváradon, az újvárosi református templomban az egyetemalapító Pro Universitate Partium Alapítvány elnökeként. Tőkés László arra emlékeztetett, hogy Bethlen Gábor fejedelem óta cél Erdélyben, hogy az itt születő fiataloknak ne kelljen elmenni hazájukból, hanem otthon, anyanyelven szerezhessék meg a tudást. Hozzátette: ugyanez a cél vezérelte az egyetemalapítókat, amikor 1989 után elkezdték a harcot a magyar nyelvű felsőoktatásért. „Csapataink harcban állnak” – tette hozzá a politikus.
Kelemen Hunor a tanévnyitón arról beszélt, hogy az egyetemnek nem csupán oktatnia, hanem nevelnie is kell. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke feltette a kérdést: elegendő-e, ha egy egyetem csak oktat, vagy nevelnie is kell, tartsa-e szem előtt a nemzet előtt álló kihívásokat? A kérdésre válaszolva kijelentette: nem elegendő csak oktatni, különösen egy olyan egyetemen, amelyet a magyar állam alapított és működtet, ott a nevelésnek is helyet kell kapnia.
Az erdélyi oktatási hagyományok is bizonyítják, hogy akkor volt fejlődés, felemelkedés, ha az oktatás együtt járt a neveléssel – mondta, hozzátéve: „különösen fontos itt és most, kisebbségi létben, Erdélyben és Partiumban új utakat keresni, amelyeken a hagyományokra is építve folytatni lehet az ezeréves utat”.
Az egyetem nemcsak épület, hanem szellemiség, lelkület, elköteleződés a tudományok iránt, új utak keresése, szabadságszeretet és nemzeti jövőkép – mondta Kelemen Hunor, majd a templomi tanévnyitón jelen lévő Orbán Viktor miniszterelnökhöz fordulva azt mondta, helyes döntés volt az erdélyi egyetemek, a Sapientia és a partiumi egyetem létrehozása, ami hozzájárul, hogy „a magyar közösség nem válik futó emlékké”.
Az RMDSZ elnöke szavait azzal zárta: együtt dolgoznak annak érdekében, hogy a romániai adófizetők pénze is visszakerülhessen az intézményekbe.
Kató Béla erdélyi református püspök, a magyar állam által erdélyi felsőoktatásra biztosított pénzösszeget kezelő Sapientia Alapítvány elnöke az elmúlt 17 esztendőre visszatekintve elmondta: létrehozása óta 2016 végéig a Sapientia Alapítvány 25,6 milliárd forint támogatást kapott a magyar államtól. Ennek az összegnek több mint 25 százalékát, 7,3 milliárd forintot a Partiumi Keresztény Egyetem működtetésére fordították – tette hozzá.
Kató Béla rámutatott: ingatlanfejlesztésekre 11,6 milliárd forintot költöttek, ebből a forrásból 2,3 milliárd jutott a partiumi egyetemnek. Az elmúlt 17 év alatt az összes magyar támogatás, amely eljutott az alapítványhoz, meghaladja a 37 milliárd forintot – jelezte a püspök.
Az alapítvány elnöke bejelentette: a Partiumi Keresztény Egyetemen alapszakokon 693, mesterszakokon 147 hallgató kezdi meg a tanévet, 50 főállású oktatóval. Pálfi József rektor tanévnyitó beszédében arra biztatta az egyetem hallgatóit, hogy ne legyenek az olcsó munkaerőt kereső nyugati világ „cselédei”. „Ha el is mentek, tanulni menjetek, és gyertek vissza tudással, tapasztalattal. Szülőföldeteket tegyétek élhető világgá. Ne csak magyar ünnepeink legyenek, hanem magyar mindennapjaink is” – fogalmazott a rektor.
A templomi rendezvény végén a résztvevők átvonultak a Partiumi Keresztény Egyetem új épületének avatójára. A négyszintes, 2096 négyzetméter hasznos felületű épületben egy aula és három tanterem, a képzőművészeti szak termei, valamint az intézmény könyvtára kapott helyet. Magyar Idők
Tőkés László szerint a „migránsbarát Brüsszelnek” a Romániából kitelepedők elvonása helyett arra kellene erőfeszítéseket tennie, hogy „fiaink ne legyenek kénytelenek nyakukba venni a világot, hanem idehaza lehessenek büszke európaiak”.
Az európai parlamenti képviselő a magyar állam által fenntartott nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) tanévnyitóján beszélt erről hétfőn Nagyváradon, az újvárosi református templomban az egyetemalapító Pro Universitate Partium Alapítvány elnökeként. Tőkés László arra emlékeztetett, hogy Bethlen Gábor fejedelem óta cél Erdélyben, hogy az itt születő fiataloknak ne kelljen elmenni hazájukból, hanem otthon, anyanyelven szerezhessék meg a tudást. Hozzátette: ugyanez a cél vezérelte az egyetemalapítókat, amikor 1989 után elkezdték a harcot a magyar nyelvű felsőoktatásért. „Csapataink harcban állnak” – tette hozzá a politikus.
Kelemen Hunor a tanévnyitón arról beszélt, hogy az egyetemnek nem csupán oktatnia, hanem nevelnie is kell. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke feltette a kérdést: elegendő-e, ha egy egyetem csak oktat, vagy nevelnie is kell, tartsa-e szem előtt a nemzet előtt álló kihívásokat? A kérdésre válaszolva kijelentette: nem elegendő csak oktatni, különösen egy olyan egyetemen, amelyet a magyar állam alapított és működtet, ott a nevelésnek is helyet kell kapnia.
Az erdélyi oktatási hagyományok is bizonyítják, hogy akkor volt fejlődés, felemelkedés, ha az oktatás együtt járt a neveléssel – mondta, hozzátéve: „különösen fontos itt és most, kisebbségi létben, Erdélyben és Partiumban új utakat keresni, amelyeken a hagyományokra is építve folytatni lehet az ezeréves utat”.
Az egyetem nemcsak épület, hanem szellemiség, lelkület, elköteleződés a tudományok iránt, új utak keresése, szabadságszeretet és nemzeti jövőkép – mondta Kelemen Hunor, majd a templomi tanévnyitón jelen lévő Orbán Viktor miniszterelnökhöz fordulva azt mondta, helyes döntés volt az erdélyi egyetemek, a Sapientia és a partiumi egyetem létrehozása, ami hozzájárul, hogy „a magyar közösség nem válik futó emlékké”.
Az RMDSZ elnöke szavait azzal zárta: együtt dolgoznak annak érdekében, hogy a romániai adófizetők pénze is visszakerülhessen az intézményekbe.
Kató Béla erdélyi református püspök, a magyar állam által erdélyi felsőoktatásra biztosított pénzösszeget kezelő Sapientia Alapítvány elnöke az elmúlt 17 esztendőre visszatekintve elmondta: létrehozása óta 2016 végéig a Sapientia Alapítvány 25,6 milliárd forint támogatást kapott a magyar államtól. Ennek az összegnek több mint 25 százalékát, 7,3 milliárd forintot a Partiumi Keresztény Egyetem működtetésére fordították – tette hozzá.
Kató Béla rámutatott: ingatlanfejlesztésekre 11,6 milliárd forintot költöttek, ebből a forrásból 2,3 milliárd jutott a partiumi egyetemnek. Az elmúlt 17 év alatt az összes magyar támogatás, amely eljutott az alapítványhoz, meghaladja a 37 milliárd forintot – jelezte a püspök.
Az alapítvány elnöke bejelentette: a Partiumi Keresztény Egyetemen alapszakokon 693, mesterszakokon 147 hallgató kezdi meg a tanévet, 50 főállású oktatóval. Pálfi József rektor tanévnyitó beszédében arra biztatta az egyetem hallgatóit, hogy ne legyenek az olcsó munkaerőt kereső nyugati világ „cselédei”. „Ha el is mentek, tanulni menjetek, és gyertek vissza tudással, tapasztalattal. Szülőföldeteket tegyétek élhető világgá. Ne csak magyar ünnepeink legyenek, hanem magyar mindennapjaink is” – fogalmazott a rektor.
A templomi rendezvény végén a résztvevők átvonultak a Partiumi Keresztény Egyetem új épületének avatójára. A négyszintes, 2096 négyzetméter hasznos felületű épületben egy aula és három tanterem, a képzőművészeti szak termei, valamint az intézmény könyvtára kapott helyet. Magyar Idők
2017. október 3.
Utcára vonultak a tanárok
Sztrájkőrséget álltak tegnap délben a háromszéki pedagógusok Sepsiszentgyörgyön, a kormánybiztosi hivatal melletti lépcsősoron a Tanügyiek Szabad Szakszervezetének tagjai, mintegy 100–150-en sorakoztak fel, hogy jelezzék, hangot adjanak sérelmeiknek.
„Annyira összegyűltek a tanügyet érintő elégedetlenségek, hogy országszerte hasonló megmozdulás zajlik a prefektúrák előtt. „Bírósági ítéleteket nem hajt végre és nem léptet életbe a kormány” – sorolta lapunknak Nagy Gábor szakszervezeti bizalmi, aki példaként említette: a hozzá hasonló idősebb tanároknak 2017-re ötezer lejjel tartozik az állam. Bemutatta azokat a bírósági végzéseket is, amelyek háromszéki tanárokat érintő különböző bérkövetelésekre vonatkoznak – megyénkben egyébként több mint kétezer hasonló intézkedést jegyeztek. A Tanügyiek Szabad Szakszervezetének négytagú képviselete a kormány helyi képviselőjét személyesen tájékoztatta tegnap sérelmeikről, követeléseikről, a röpke tízperces találkozón ígéretet kaptak, hogy gondjaikat továbbítják az illetékesekhez. Az országszerte tiltakozók egyébként nyolc pontban foglalták össze az oktatási rendszer legfontosabb problémáit, listavezető egy új tanügyi törvény elfogadásának szükségessége, de szóvá teszik az elavult, a munkaerőpiac igényeihez nem igazodó oktatási programokat, a rendszer alulfinanszírozását, a peres úton jóváhagyott és csak hosszas huzavona árán kifizetett anyagiakat. Aggódnak a tanárok a jövő év elejére ígért béremelések miatt is, de jelezték a nyugdíjtörvény visszásságait, a pótlékok téves kiszámolását egyaránt. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Sztrájkőrséget álltak tegnap délben a háromszéki pedagógusok Sepsiszentgyörgyön, a kormánybiztosi hivatal melletti lépcsősoron a Tanügyiek Szabad Szakszervezetének tagjai, mintegy 100–150-en sorakoztak fel, hogy jelezzék, hangot adjanak sérelmeiknek.
„Annyira összegyűltek a tanügyet érintő elégedetlenségek, hogy országszerte hasonló megmozdulás zajlik a prefektúrák előtt. „Bírósági ítéleteket nem hajt végre és nem léptet életbe a kormány” – sorolta lapunknak Nagy Gábor szakszervezeti bizalmi, aki példaként említette: a hozzá hasonló idősebb tanároknak 2017-re ötezer lejjel tartozik az állam. Bemutatta azokat a bírósági végzéseket is, amelyek háromszéki tanárokat érintő különböző bérkövetelésekre vonatkoznak – megyénkben egyébként több mint kétezer hasonló intézkedést jegyeztek. A Tanügyiek Szabad Szakszervezetének négytagú képviselete a kormány helyi képviselőjét személyesen tájékoztatta tegnap sérelmeikről, követeléseikről, a röpke tízperces találkozón ígéretet kaptak, hogy gondjaikat továbbítják az illetékesekhez. Az országszerte tiltakozók egyébként nyolc pontban foglalták össze az oktatási rendszer legfontosabb problémáit, listavezető egy új tanügyi törvény elfogadásának szükségessége, de szóvá teszik az elavult, a munkaerőpiac igényeihez nem igazodó oktatási programokat, a rendszer alulfinanszírozását, a peres úton jóváhagyott és csak hosszas huzavona árán kifizetett anyagiakat. Aggódnak a tanárok a jövő év elejére ígért béremelések miatt is, de jelezték a nyugdíjtörvény visszásságait, a pótlékok téves kiszámolását egyaránt. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. október 3.
A huszadik tanévnyitó (Babeş–Bolyai Tudományegyetem)
A megszokott módon, különösebb felhajtás nélkül nyitotta meg a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyre kihelyezett tagozata tegnap a huszadik tanévet, október második felében ünnepi rendezvénnyel emlékeznek meg a kezdetekről.
Nem érkeztek új tanárok, tavalyhoz képest nem változott semmi, az évforduló sem hozott újdonságokat – közölte lapunk érdeklődésére Cziprián-Kovács Loránd tagozatvezető. A tanév második felében konferenciával ünneplik a közigazgatási szak fennállásának huszadik évfordulóját, amire a szak minden eddigi hallgatóját meghívják, ő személy szerint inkább erre készül, hisz a kihelyezett tagozat 1997-es indulásánál, amikor a vállalat-gazdaságtan szakkal kezdtek, még nem volt az egyetem alkalmazottja. Idén 42 első éves hallgató kezdi meg tanulmányait a közigazgatás szakon vállalat-gazdaságtan, valamint kereskedelem-turizmus-szolgáltatások gazdaságtana területen, 23-an a környezettudományok- és 45-en a közigazgatás szakon, kétharmad a magyar tannyelvű csoportokban. A kihelyezett tagozat hallgatóinak száma 351, ez tartalmazza a nappali és látogatás nélküli tagozat összes diákját, valamint a közigazgatási szak mesterképzős hallgatóit is. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A megszokott módon, különösebb felhajtás nélkül nyitotta meg a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyre kihelyezett tagozata tegnap a huszadik tanévet, október második felében ünnepi rendezvénnyel emlékeznek meg a kezdetekről.
Nem érkeztek új tanárok, tavalyhoz képest nem változott semmi, az évforduló sem hozott újdonságokat – közölte lapunk érdeklődésére Cziprián-Kovács Loránd tagozatvezető. A tanév második felében konferenciával ünneplik a közigazgatási szak fennállásának huszadik évfordulóját, amire a szak minden eddigi hallgatóját meghívják, ő személy szerint inkább erre készül, hisz a kihelyezett tagozat 1997-es indulásánál, amikor a vállalat-gazdaságtan szakkal kezdtek, még nem volt az egyetem alkalmazottja. Idén 42 első éves hallgató kezdi meg tanulmányait a közigazgatás szakon vállalat-gazdaságtan, valamint kereskedelem-turizmus-szolgáltatások gazdaságtana területen, 23-an a környezettudományok- és 45-en a közigazgatás szakon, kétharmad a magyar tannyelvű csoportokban. A kihelyezett tagozat hallgatóinak száma 351, ez tartalmazza a nappali és látogatás nélküli tagozat összes diákját, valamint a közigazgatási szak mesterképzős hallgatóit is. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)