Élő hagyomány Zabolán
A népi kalendáriumban jegyzett időpont előtt közel két héttel, az elmúlt szombaton szervezték meg Zabolán a Szent Mihály-napi forgatagot. Az eltolódás nem volt kárára, a tizenkét órás – déli tizenkettőtől éjfélig tartó – mulatság igazi sikerként könyvelhető el.
A faluközponti iskola mellett, a szövetkezeti udvaron a Pro Zabola Egyesület kitett magáért, az őszi hangulathoz hű szalmabálás, kukoricaszáras térré alakította a helyszínt. A szervezet elnöke, Szigyártó Nimród érdeklődésünkre elmondta: a rendezvény célja a hagyományok éltetése, régi szokás ugyanis a zabolai őszi sokadalom.
Este fokozódott a hangulat, a jó kedélyt a kitűnő zene mellett töklámpások, tábortűz, tűzkosarak biztosították. A gyerekek külön szórakozhattak, pónilovas sétára is lehetőség volt. A forgatagon kézművesek is helyet kaptak: Gál József kerekes, Bende Tibor méhész, Nagy Rozália textilművész készítményeit sokan megcsodálták. Nagy érdeklődésnek örvendett a főzőverseny. Kilenc csapat – a helyiek mellett Kovásznáról, Kézdivásárhelyről – nevezett, a szervezők meglepetésként úgy döntöttek, hogy a Bágyok Károly, a Szabadtűzi lovagrend kancellárja vezette zsűri mindegyikük főztjét egyformán díjazza.
A napot késő éjjelig tartó mulatság zárta. A forgatag szervezésében részt vállalt a helyi református egyház nőszövetsége, az Asimcov, a helyi tanács, a gróf Mikes család – ismertette Szigyártó Nimród.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem térhetünk ki a hűség elől (Kovászna) (Ötvenhat Háromszéken)
Kovásznán a megszokott helyszínen, a központi parkban felállított emlékműnél, a Likas kőnél emlékeztek 1956. október 23-ára, vérbe fojtott forradalmunk kitörésére. Az idő kedvezett az ünneplőknek, a város elöljárói mellett a polgárok is szép számban összegyűltek. Az októberi hősök között sok volt a fiatal, e nemzedék hazaszeretete, szabadság iránti vágya ma is él – ezt bizonyítja, hogy a kovásznai ünnepségen számos ifjú is főt hajtott az akkori hősök előtt.
Ott voltak és fellépésükkel emlékezetessé tették az eseményt a helyi Havadtőy Sándor Cserkészcsapat tagjai, a Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központ kóristái, az ifjúsági fúvószenekar, mellettük sok fiatal.
Ünnepi beszédet Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke mondott. Faludy György 1956, te csillag című versére utalva mondta: „1956 csillag a magyar történelem egén. Kihunyhatatlan csillag, amely elő- és utóéletével, egész történetével nemzetünk igazi arcát villantja fel. Azt az arcot, amelyet magunkénak vallunk, s amelyet – bár sokan ma sem értik, sokan ma is eltipornának – soha nem rejthetünk álarc mögé.” A székely szabadságról szólva elmondta: hatvan évvel az 1956-os forradalom után, a huszonöt éve történt rendszerváltást követően sem valósult meg a székelyek szabadsága – Székelyföld önrendelkezése, autonómiája. Tamási Áront idézve szögezte le: nem térhetünk ki a hűség elől! Végezetül a ma esti, a Székelyföld határait megvilágító őrtűzgyújtáson való részvételre buzdította a jelenlévőket.
A rendezvény zárógondolatait Orbán Lajos vajnafalvi lelkész fogalmazta meg. A Bibliában a szolgaságot különböző formákban tizennyolcszor említik. De ugyanott írják, hogy a szolgaságtól meg kell szabadulni. A szolgaságtól szeretettel, tudással lehet megszabadulni, de nagy szükség van az Úristenre – mondta a lelkész. A rendezvény koszorúzással, majd himnuszaink eléneklésével zárult.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ami a miénk, nem engedjük elveszni (Orbaiszék)
Az orbaiszéki lármafagyújtás központi rendezvénye a Kovászna melletti Csomakőrösön, a temető feletti domb púpján zajlott. A szervezők jól választották ki a helyszínt, Felső-Háromszéktől Alsó-Háromszékig, az Olt völgyéig nyílott csodálatos kilátás.
Az idő kedvezett – de mintha az esemény lényegére figyelmeztettek volna az égiek is, kelet felől, a Kárpátokon túlról fenyegető felhők tornyosultak, míg nyugatra ugyan homályos, de vékony sávban fénylő volt az ég. A lármafagyújtáson száznál többen vettek részt. Fiatalok és idősek, a politikai, egyéni vagy csoportos elvi meggyőződés mellőzésével jelentek meg. A lármafagyújtás is egyedi volt: az óriásmáglya mellett fűrészporral rajzolták ki Székelyföld határvonalát, és ezt is lángra lobbantották. Az összegyűlteket Ferencz Botond, az orbaiszéki székely tanács elnöke köszöntötte. A szabadtéri istentiszteleten Bartos Károly kovásznai születésű kézdisárfalvi plébános leszögezte: Székelyföldet az Isten teremtette, az ő akaratából került a székely e szép medencébe – nem lehet létjogosultságát megkérdőjelezni. Ha nem húzzuk meg határainkat, nem tudjuk, mi a miénk. Ami pedig a miénk, azt nem engedjük elveszni. Ragaszkodunk szülőföldünkhöz, de szeretjük azokat, akik mellettünk élnek. A református lelkész szerint sokan akarják vesztünket, de sajnos, saját nemzettársától kell legjobban félnie a magyarnak. Testvérségben, egymás között békében kell élnünk – figyelmeztetett. A jelenlévők közösen mondták el a miatyánkot, majd a kovásznai ifjúsági fúvószenekar közreműködésével elénekelték a magyar és a székely himnuszt. Ferencz Botond felolvasta a Székely Nemzeti Tanács kiáltványát, majd meggyújtották a lármafát. Mellette a Havadtőy Sándor Cserkészcsapat tagjai lobbantották lángra a Székelyföld határait jelképező körvonalat, közepén a SIC felirattal. Az orbaiszéki határfalvakban is kigyúltak a lármafák, de tüzeket lehetett látni az Uzon fölötti erdőkben is. Orbaiszéken legtöbben a Székelytamásfalva melletti Halmon gyűltek össze. Demes Botond megbízott zabolai polgármester jelentése szerint több mint kétszázan állták körül az őrtüzet. Habár délután még kétséges volt, hogy Nagyborosnyón és Feldobolyban felcsapnak-e a lángok, estére Szőcs Levente polgármester megnyugtatott: a székelyek ott is eleget tettek kötelezettségüknek. A kisborosnyóiak tüze is messzire világított.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Betekintés a zágoni báró Szentkereszty család életébe
Az utóbbi napokban több helyszínen – Zágonban, Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön – mutatták be a nemrég megjelent „... Hagyatékul hagyod utódaidnak ...” Elvetélt álmok nyomában – Fejezetek a zágoni báró Szentkereszty család életéből című könyvet. A méretében és súlyában is tekintélyes kötetet a Balog László, Málnási Levente, Sándor Lajos Levente és Kovács Márta Mária szerzőcsoport írta. A Veress család kiadásában jelent meg, az évét 2016-ra datálták.
A zágoni bemutatón Balog László többször hangsúlyozta: a könyv a zágoni báró Szentkereszty család nevének régi csillogását kívánja visszahozni, törölni szándékozik a családdal kapcsolatos tévhiteket. „Bőséges dokumentumtárával betekintést enged a család néhány tagjának mindennapjaiba: harcaikban, legyőzetéseikben valóban kálváriás utat jártak. A ma is zajló küzdelmeibe is betekintést nyerünk” – írja Balog a könyv fülszövegében. Számos régi és új fotó van a kötetben, például a családi legelőkről és erdőkről több mint tíz nagyméretű, színes. Hangsúlyt fektettek korabeli dokumentumok megjelentetésére, a régi adóbevallásokra, különféle átiratokra, jegyzőkönyvekre. Újdonságként szolgál a három rövid interjú, melyben a család leszármazottai, Veres Judit, Veres István és gróf Almássy Maritta a jelenkor megpróbáltatásairól beszélnek. Az eddig is ismert, különböző nyomtatott forrásokban részben már megjelent családi adatokat tömörítik egy kötetbe a szerzők. Lényegében nyitott kaput hagy a további kutatásokhoz – nem ír a család ősi eredetéről (családalapítóként a bárói címet nyert I. Andrást említi, nem mutatja be a további felmenőket, a család származási helyét, nem esik szó a korábbi nemesi címről és címerről). Dokumentumokkal alátámasztott tisztázásra vár a zágoni vagyon elnyerésének körülménye. A báró Szenkereszty család nagy „bűnének” róják fel sokan, hogy a császárt szolgálva kapott birtokot Zágonban. Ez azonban csak részben igaz, a Szentkeresztyek munkásságukkal, hivatali, társadalmi és hadi szerepvállalásukkal mindig az erdélyi magyarságot szolgálták, ezért számos elismerésben részesültek. Csupán ezeknek a részleteknek az alapos kutatása újabb kötetnyi értékes adatot eredményezhet.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Meggyalázott magyar feliratok ( Helységnévtáblákat fújtak le Háromszéken)
Minden jel szerint összehangolt akció során több háromszéki helységnévtábla magyar feliratát meggyalázták a hétvégén. Egy szemtanú szerint az elkövetők a szélsőséges Új Jobboldal Párt tagjai lehettek.
Vasárnap fényes nappal gyalázták meg a Bikfalva uzoni kijáratánál álló falutáblát. Eddig ismeretlen tettesek fekete festékkel húzták át a Bikfalva feliratot, sértetlenül hagyva a román Bicfalău megnevezést. A megyecímert is lefestették, viszont nem bántották Uzon címerét. A székely kapura emlékeztető falutábla alsó részén Bikfalva testvértelepülése, a magyarországi Alsótold nevére is fekete festék került, de az alkalmi művészek odafigyeltek, hogy a Localităţi infrăţite szövegrész ne tűnjön el. Dr. Ráduly István uzoni polgármester szóban és írásban is panaszt emelt ismeretlen elkövetők ellen a rendőrségen. Ő maga vasárnap kora délután szembesült az esettel. Reggel már járt Bikfalván, akkor nem volt lefestve a tábla, így feltételezi, hogy a rongálást kilenc és 13 óra között követték el. A falujelző táblákat tíz évvel ezelőtt helyezték el a községhez tartozó minden településen, román és magyar felirattal, a testvértelepülések megnevezésével. „Tíz évig senkit nem bántottak a táblák, meggyőződésem, hogy az elkövető nem helybeli, se nem megyebeli” – jelentette ki a polgármester. Feltételezése szerint az Uzon–Bikfalva útvonalon Brassó megye felé tartó személy vagy személyek lehetnek a táblarongálók. Mivel Felső-Háromszéken is történt hasonló eset, úgy véli, megeshet, hogy összehangolt akcióról van szó.
Egy nevét nem vállaló személy gyanús, bukaresti rendszámú autót tart az elkövető(k) járművének. Uzonban a polgármesteri hivatal melletti parkban felszerelt térfigyelő kamera rögzíti a bikfalvi út forgalmát, a polgármester elrendelte, írják össze a vasárnapi forgalomban részt vevő járművek rendszámát – talán az autók között lesz az elkövetők járműve is. „Nem akarok provokációt a községben, az emberek máris mindenfélét beszélnek. Nincs szükség arra, hogy az ilyen esetek más szélsőséges megnyilvánulásokat vonjanak maguk után” – szögezte le a községvezető. Ugyancsak vasárnap délután 15 óra körül fekete festékpermettel lefújták Kézdiszárazpatak Katrosa bejáratánál álló helységnévtábla magyar feliratát és az alatta lévő testvérközség, Piliscsaba táblát. A felső táblára magyarokat szidalmazó szöveget írtak („muie Ungaria”). Kézdiszentléleken nem firkáltak, ellenben a Kézdivásárhely Kézdiszentlélek felőli bejáratánál lévő két helységtábla magyar feliratát ugyanazzal a fekete festékpermettel fújták le. Az elkövetőket „munkájukban” megzavarta egy szemtanú, aki mobiltelefonjával rögzítette a három jármű rendszámát, és követte őket a céhes városba is. Tegnap a szemtanú megkereste Szigethy Kálmánt, a Magyar Polgári Párt kézdivásárhelyi szervezetének elnökét. Az önkormányzati képviselői tisztséget is betöltő politikus elmondta: a fotók alapján két Dacia Logan és egy furgon érkezett Katrosa irányából Kézdivásárhelyre. Megálltak a céhes város végén, és az egyik járműből kiszállók lefújták a két helységtáblát. A nevét nem vállaló szemtanú szerint az elkövetők a szélsőséges, magyarellenes Új Jobboldal Párt tagjai lehettek, és saját magukat is lefilmezték, amikor lefújták a táblákat. A bukaresti rendszámú járművek a városi rendőrség épülete előtt is megálltak – állította a szemtanú, aki követte őket. A két Dacia Logan rendszáma: B 200 DNO és B 201 DNO.
Szigethy Kálmán azt is elmondta, ők azért vonulnak fel naponta Kézdivásárhelyen, hogy derüljön ki az igazság, a román néppel a békés együttélést keresik, és elítélik a szélsőséges megnyilvánulásokat. Nem tett feljelentést a rendőrségen, de reményét fejezte ki, hogy a rendőrség pontosan úgy jár el, mint más esetekben, amikor a sajtóból értesült az eseményekről, azaz kivizsgálást indít. Balogh Tibor, Kézdiszentlélek polgármestere arról számolt be, hogy tegnap délelőtt a bűnügyi rendőrség munkatársai kiszálltak a helyszínre, és kivizsgálás indult egyelőre ismeretlen tettes ellen. Kézdivásárhelyen a város öt kijárata közül csak a Kézdiszentlélek felőli helységtáblákat festették le.
Bokor Gábor, Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Jövőben újul meg a kultúrotthon
Jövő évre marad a feldobolyi kultúrotthon felújítása és korszerűsítése. A munkálatra pályázat útján nyert pénzt a nagyborosnyói önkormányzat, de a többször is kiírt licit ellenére nem tudtak szerződést kötni egyetlen kivitelezővel sem. A helyi tanács novemberben határozott arról, hogy az előfinanszírozást állami garancia mellett igényelt hitelből fedezik. A garancialevél érvényessége december végén járna le, ezért tegnapi rendkívüli ülésükön a tanácstagok jövő év szeptember végéig meghosszabbították.
A 220 ezer lejes hitel semmiféle hátrányt nem jelent a nagyborosnyói községházának, a pályázat kiírója a teljes összeget, beleértve az áfát is, visszafizeti – mondta Benedek Huszár János projektfelelős. A felújítást hatvan nap alatt kell elvégezni, egy megfelelő erőforrásokkal rendelkező cég be tudja tartani a határidőt, de a leglényegesebb, hogy mielőbb szerződést kössenek egy kivitelezővel. Nagy Csongor tanácsos feltette a kérdést: miért menekülnek a cégek ettől a munkálattól. Benedek megmagyarázta: az utóbbi időben rengeteg munkát kellett befejezniük a potenciális kivitelezőknek, de a közeljövőben valószínűleg kerül pályázó a tatarozásra. A csúszás nem veszélyezteti a kultúrotthon felújítását, a pályázat nem veszett el. Kertész Barna arról érdeklődött, lehetne-e hasonló forrásokból renoválni a lécfalvi kultúrotthont. Szőcs Levente polgármester igennel válaszolt. Ám az első feltétel, hogy az épületet a tanács nevére telekkönyvezzék – hangoztatta. A pályázattal nem lehet gond, a lécfalvi ingatlanban nem működik más intézmény (mint például Nagyborosnyón, ahol a kultúrotthon egy fedél alatt van a községházával, iskolai osztályokkal, és ezért nem lehet feljavítására pályázni), nyerőképes pályázatot lehet benyújtani – mondta a polgármester.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Újjászülető templomot remélnek (Feldoboly)
Az elnéptelenedett gyülekezeteken kívül egyetlen közösségnek sincs olyan rossz állapotban a temploma, mint a feldobolyinak – jelentette ki Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke októberben a helyszínen, az egyházkerület generális vizitációja alkalmával (hasonlóra 104 évvel ezelőtt került sor Feldobolyban!). A püspök hangsúlyozta: egy műemlék templomhoz nem lehet csak úgy hozzányúlni. A javítást boncolgató beszélgetések során körvonalazódott: a helyi közösségnek nincs anyagi ereje a nagy volumenű munkát elvégeztetni, a szükséges pénzalapot pályázatok útján kell előteremteni. Omlásveszély miatt a templom évtizedek óta használhatatlan, de biztató jel, hogy a vizitáción részt vevő lelkészek újból beléptek Isten házába, ott imádkoztak megújulásáért.
Nagy előrelépés nem történt azóta, de folyamatosan dolgoznak a cél érdekében – mondta el érdeklődésünkre Albert János feldobolyi lelkész. Kézhez kapták a felújításhoz szükséges tanulmányokat, tervet, pályázati lehetőségeket is felkutattak. Támogatásért fordulnak a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma keretében működő Kulturális Örökségvédelmi Hivatalhoz, és igyekeznek kihasználni az uniós pályázati lehetőségeket is. Próbálkoznak a hazai kulturális minisztériumnál is, habár onnan nagy segítséget nem remélnek – sorolta a lelkész. Az idei választási év bizakodásra ad okot, ígéretek máris vannak – fűzte hozzá.
Balogh Zoltán, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye esperese is úgy ítéli meg, a feldobolyi református templom csak pályázati pénzek felhasználásával újulhat meg. 300 ezer eurós finanszírozásra van szükség, ez csak uniós alapokból hívható le. Előrelépésnek tekinti, hogy elkészült a szükséges dokumentáció.
A restaurálás műszaki terveit már három évvel ezelőtt megrendelték. Akkor négyezer lejt fizettek a munkáért, de a teljes összeget nem sikerült előteremteniük, így a tervező nem adta át a teljes anyagot. A nagyborosnyói polgármesteri hivatal tavaly tízezer lejjel támogatta a feldobolyi református közösséget, a pénzből kifizették a tervezés elmaradt költségét, így az előtanulmányt és a terv dokumentációját megkapták a tervezőtől – mondta el Szőcs Levente polgármester. Van pályázati lehetőség, évente tízezer lejt lehet igényelni kisebb felújításokra, ezt is kihasználhatják a feldobolyiak – mutatott rá a községvezető.
A feldobolyi református templom az 1700-as évek közepén épült, 1768-ra datált festett mennyezete Szendrey József munkája, bútorzata 1773-ban készült. A gyülekezet 150 tagjának többsége idős. A középkorosztály teljesen hiányzik, de jó jel, hogy egyre több fiatal marad a faluban, s próbál a mezőgazdaságból megélni – tudtuk meg Albert János lelkésztől.
Bokor Gábor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A gondolkodásmód adja a profi és amatőr közötti különbséget
Otthon a kultúrában mottóval négy tematikus év fogja össze a Sepsiszentgyörgy, Székelyföld kulturális fővárosa kezdeményezést: 2013-ban a Hang és szó évét, 2014-ben a Játék, 2015-ben a Hagyomány évét tartották, a sort idén a Kép éve zárja. Ennek szerves része a film világa is, ezért szabadidős rovatunkban ezzel az ágazattal foglalkozunk – nyilván, a teljesség igénye nélkül, hiszen a téma könyvtárnyi kötetet is megtölthetne. Az érdeklődés viszont nagy, rengetegen próbálnak filmezni felvevővel, telefonnal, fényképezőgéppel is. A kérdéskört a sepsiszentgyörgyi származású, Brassóban élő, de magát európai polgárnak és utazónak valló Kelemen Andrással boncolgattuk. Ő amatőr filmesként határozza meg magát, de a műhelyéből kikerülő képsorok szakmai elhivatottságot mutatnak, főként a természetfilmezés terén.
Első kérdésünkkel azt firtattuk: Mi a különbség profi és amatőr filmes között? – Lényeges eltérések vannak, amelyeket nem csak a felszerelés, a technika vagy a filmes életkora ad. Vitathatatlan, vannak idős filmesek, akik egész életükre megmaradnak az amatőr szinten, ugyanakkor huszonéves fiatalok a profik világába léphetnek. Én azt hiszem, a két csoport közötti különbséget a gondolkodásmód adja. Az örök amatőr egész életében arra vár, hogy majd valaki felfedezi őt. Ez téves. Csak azt fogják felfedezni, aki valami különlegeset nyújt, olyant alkot, amire mások nem is gondolnak. Az örök amatőr állandóan feltételhez köti fejlődését. Ha majd lesz egy jó kamerám, ha majd ez vagy az történik... 
Tehát az első feladat az amatőr gondolkodásmód legyőzése. Azokból, akik képesek ezen túllépni, lesznek a profik – azzá válnak maguk által. A leggyakoribb hiba, amikor az amatőr arra vár, hogy egyszer majd profi lesz. Általában belőlük lesznek az örök amatőrök. Sokan arról álmodnak, hogy majd felfedezik őket, vagy valami nagy lehetőséghez jutnak. Jelzem, senkit nem fedeznek fel, és szinte kizárt, hogy nagy lehetőséget kapjon. Ebben még véletlenül se ringassa magát senki, mert nagyot csalódik. Azaz felfedezhetnek, de csak akkor, ha „könnyen észrevehető vagy”. A másik hiba, amikor valaki különböző mondvacsinált, a távoli semmibe vesző pontokat határoz meg a továbblépés útjának. Majd ha ez, majd ha az történik, ha lesz rá pénz, akkor készíti el élete nagy alkotását. Ez nem igaz, egyetlen világhírű filmes sem így kezdte. A fejlődéshez munka kell, elkötelezettség, ez akkor is érvényes, ha valaki csak a maga szórakoztatására filmez.  – Világhírű filmesekről beszélsz, ők forgatókönyvek alapján dolgoznak. Szükség van erre egy családi filmhez, mondjuk, egy esküvő filmezéséhez is?
– Igen, a forgatókönyv a filmezés alapja. Ha nem is írjuk le, ott kell lennie a fejünkben, aszerint kell dolgozni, a véletlenszerű filmezés biztosan sok hibát hoz, még egy esküvői felvétel esetében is.
– Csak profi felszereléssel lehet jó filmet készíteni?
– Ez téves gondolat. Megvan a verseny a filmkészítők között, szeretnek gépeikkel dicsekedni, szívesen használnak bonyolult technikai kifejezéseket. De ettől még nem biztos, hogy jó lesz a felvételük. Sok új alkotásnak nincs olyan sikere, mint harminc, negyven évvel ezelőtti, kezdetleges technikákkal készült filmeknek.
– Mit tanácsolsz a technika kiválasztásához?
– Ma már lényegében mindenki rendelkezik filmfelvevővel, erre szinte minden telefon, fényképezőgép alkalmas. És sok esetben jó minőséget produkálnak. Én azt mondom, a kezdéshez nem kell méregdrága felszerelés. De ha valaki szakosodik, például természetről, vadakról akar filmeket készíteni, elengedhetetlen egy bizonyos szintű felszerelés, ami mellé nyilván a szakmai tudás is szükséges. Sőt, ebben az esetben a vadvilágról is sokat kell tudni, ismerni kell az állatok viselkedését, nem utolsósorban az álcázási lehetőségeket. A vadat általában távolról lehet nyugodtan filmezni, szükségünk van tehát egy stabil állványra és olyan objektívre, mely minőségi romlás nélkül teljesíti a nagy távolságra való filmezés követelményeit. A vad nem a napfényben, inkább hajnalban, estefelé hagyja el rejtekhelyét. A gyenge fényviszonyok újabb kihívást jelentenek. Teljesen más a helyzet például a sportesemények filmezésénél. Az esküvők filmezését kimondottan sokan kedvelik, és gondolják, hogy értenek is hozzá. Meg kell nézni az ilyen felvételeket, bizony látszik, hogy a filmes meggondoltan dolgozott-e. Azt hiszem, pontosan kell ismerni az esküvő menetét, a helyszíneket, mindig a megfelelő pozícióban kell elhelyezkedni, és még arra is gondolni, hogy a vendégseregből lehetőleg mindenki megjelenjen egy-egy filmkockán.
A mondás Andy Vajnától származik – még a nyolcvanas évek közepén-végén nyilatkozta ezt –, és nagyon illik az amatőr filmesekre is. Megkérdezte tőle egy újságíró, hogy mi a különbség a magyar és az amerikai filmesek között. Erre azt válaszolta: az amerikaiak két évig gondolkodnak és két hétig filmeznek, a magyarok két hétig gondolkodnak és két évig filmeznek.
Bokor Gábor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elfogadták Kovászna fejlesztési stratégiáját
Elfogadta a város fejlesztési stratégiáját Kovászna helyi tanácsa. A 2015–2020 közötti időszakra vonatkozó dokumentum már többször terítékre került, a viták során számos kifogást emeltek, hiányosságokat észleltek a városatyák. A román közösség képviselői például azért voltak elégedetlenek, mert úgy látták, a stratégiában nem fektettek kellő hangsúlyt a román értékekre – többek között nem szerepel benne az őt megillető hangsúllyal a dák vár, nem említik épített örökségük egyes elemeit, neves személyiségeik névsora is hiányos.
Számos módosító javaslatot fűztek a stratégia tervezetéhez, ezeket most mind belefoglalták a dokumentumba, így mindenkinek megfelel – mondta a tegnapi tanácsülésen Thiesz János polgármester. A stratégiát egyhangúlag fogadta el a tanács.
Az ülésen jelen volt ifj. Bíró Zoltán, a stratégiát elkészítő csíkszeredai Kommunikációs és Antropológiai Kutatási Központ kutatója is, aki röviden ismertette a dokumentáció főbb ismérveit. Minden település esetében fontos az írott és jóváhagyott fejlesztési stratégia, ez adja az előrelépés alapját. Kovászna esetében a fejlődés a turizmusra alapozható. Ez nagyon változó ágazat, a mai turista nem csupán szállást igényel, érdekes helyekre kíván eljutni, kalandot keres, olyan környezetet, ahová később szívesen visszatér. Ilyen szempontból az idegenforgalom nemcsak lehetőség, hanem kihívás is Kovászna számára. Az utóbbi időszakban elért infrastrukturális fejlesztések jó alapot képeznek az ilyen irányú fejlődésnek – hangsúlyozta. 
Egy stratégia esetében az elvi fontosság mellett a tartalom is rendkívül lényeges. Kovászna fejlesztési stratégiájában ez megfelelően valósult meg, figyelembe veszi a város jellegét, irányt mutat a fejlődésnek – értékelte Gyerő József tanácsag. Kádár Gyula azt hangsúlyozta, fontos, hogy mindenki felvállalja a stratégiát, szükség van arra is, hogy a lakosság körében is minél ismertebb legyen. Követni kell a megvalósítását – hívta fel a figyelmet. A tegnap elfogadott tanácsi határozat értelmében a polgármesteri hivatal és a helyi tanács szakbizottságai évente, minden decemberben tanácsülésen számolnak be majd a stratégia megvalósítása érdekében lezajlott programokról.
Bokor Gábor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megújulhat a falumúzeum
Rendkívül leromlott állapotba került a kommandói falumúzeum – ahogyan a falubeliek mondják: a favágómúzeum – épületének tetőszerkezete. Nemcsak a zsindelytető ment tönkre, a szarufák, gerendák egy részét is ki kellene cserélni. Az ingatlan a községháza tulajdona, a helyi tanács a 2016-os költségvetésben megszabott összeget különített el a javításra.
Az épület Kommandó egyik legrégibb fennmaradt ingatlana, ezért a javítás során figyelnek majd, hogy ne sérüljön a stílusa, maradjon meg egykori arculata. A falumúzeumot szeretnék az épített örökség részévé nyilvánítani – mondta el érdeklődésünkre Kocsis Béla polgármester. A jelenleg a múzeumnak helyet adó épület a 19. század első éveiben épült. Horn Dávid létesítette vezérigazgatói épület céljából. Az évek során lakott benne katonatiszt, volt szövetkezeti épület, óvoda, posta, üzlet is. Szóbeszéd is fűződik hozzá. Többek között négy zsidó család is lakott az épületben. Mindannyiukat deportálták a németek, a megüresedett lakásba egy háromgyerekes család költözött be. Egyik reggelre virradóra mindhárom gyermeküket holtan találták – ezért mondták egykor a kommandóiak, hogy az épület elátkozott. 2013 elején ismeretlen tettesek betörtek a múzeumba, és több fémtárgyat elloptak – nyilvánvalóan hulladékként való értékesítés céljából. Szabó Mária, a múzeum önkéntes vezetője, helytörténész, Kommandó monográfiájának összeállítója akkor döbbenettel beszélt az esetről. Azt tartotta sajnálatosnak, hogy egyesek nem értékelik az elődöktől kapott örökséget, a falu történelmének tárgyi bizonyítékait – így tűnt el az évek során számos emléktárgy a faluból.
Bokor Gábor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gyerő indul Kovásznán (Polgármester-választás)
Gyerő József ügyvéd lesz a kovásznai RMDSZ-szervezet polgármester-jelöltje a júniusi helyhatósági választásokon. Gyerő egyedüliként jelentkezett a megmérettetésre, a szervezet választmánya tegnapi ülésén egyhangúlag támogatta. Jelölését az RMDSZ megyei állandó bizottságának is el kell fogadnia.
A városi művelődési házban megtartott gyűlésen részt vett Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki szervezetének elnöke, a 32 fős választmányból 26-an jelentek meg. Bodó Lajos, a szövetség városi szervezetének elnöke köszöntötte az jelenlevőket, ismertette az összejövetel napirendi pontjait is: a polgármesterjelölt személyének elfogadása, valamint a városi és megyei tanácsba való jelentkezés módozata. Tamás Sándor röviden ismertette az RMDSZ által nemrég lebonyolított közvélemény-kutatás eredményeit. Kovásznán 867 magyar személyt kérdeztek meg. 81 százalékuk vélte úgy, hogy jó irányba halad a város fejlődése, a helyi RMDSZ-szervezet tevékenységével 54 százalék volt elégedett. A helyi politikusok megítélésében Gyerő József áll az élen, 89 százalékos kedvező véleménnyel, őt követi Thiesz János jelenlegi polgármester 81 százalékkal. A megkérdezettek döntő többsége úgy vélte, hogy a munkanélküliség kezelése prioritás kell hogy legyen a városban.  A választmányból elsőként Csikós Tibor alpolgármester szólalt fel. A városban sok mindent mondanak, nem kell elsietni a jelölést, ahogy a tanácstagok esetében sem, be kell tartani a demokrácia elveit. Sokan úgy vélik, Sepsiszentgyörgyről, a szervezet orbaiszéki elnöksége részéről diktálnak – vetette fel. Bodó Lajos röviden válaszolt: mindenkinek megvolt a lehetősége, hogy jelöltesse magát, akár most is bárki megteheti. Tamás Sándor kijelentette: nem dúskálnak minőségi jelöltekben, nem lehet sokáig gondolkodni. Gyerő esetében találkozott a helyi, orbaiszéki és megyei RMDSZ-szervezet elképzelése. A magyarok, de a románok egy része szerint is jó a választás – hangsúlyozta. Gyerő kifejtette: nem szeretné, ha a statútum „megerőszakolásával” lenne jelölt, a választmány döntsön a kérdésben. Röviden vázolta elképzeléseit is. Több hónapos gondolkodás után döntött úgy, hogy vállalja a jelöltséget, nagyobb szerepet vállal a közigazgatásban és a politikában. Ezzel a vállalással – ha támogatják jelölését – a közállapotok változtatásán kíván dolgozni. Céljai közt a 2015–2020-as időszakra érvényes városfejlesztési stratégiában foglaltak megvalósítását említette, hangsúlyt fektetve a vendégforgalomra. Ösztönözni kívánja a fiatalok itthon maradását is – hangoztatta. Együtt kíván dolgozni és állandó kapcsolatot, párbeszédet tartani a város polgáraival, a választmánnyal, a városháza alkalmazottaival, a tanáccsal, a szövetség széki, megyei vezetőségével, a parlamenti képviselettel. Azt szeretné, ha hivatali ügyekben minden ajtó nyitva állna számára – jegyezte meg. Ha polgármesterként szembesül a pillanattal, amikor úgy látja, munkája elégtelen, elveszti támogatottságát, azonnal visszaadja megbízását – ígérte a jelenlevőknek. A gyűlésen elhangzott, a polgármesterjelöltnek vétójoga lesz a tanácstagok listájának összeállításánál, az alpolgármester személyének kijelölésében is. Gyerő kétharmados RMDSZ-többséget kíván a majdani tanácsban, a jelentkezők közül konzultáció során választják majd ki a jelölteket, akiket ott lát a közös munkában. A tagoknak a közösség támogatását kell élvezniük, pluszértéket kell teremteniük – hangsúlyozta. Tamás Sándor köszönetet mondott Thiesz János polgármester eddigi és az elkövetkező hónapokban folytatott munkájáért (az elöljáró nem volt jelen, külföldön tartózkodik). Nehéz időszakban került a város élére, de elvégezte feladatát – mondta Tamás. A megyei szövetség elnöke azt is megígérte: ha szükség lesz rá, a kampány idején akár Kovásznára is költözik ideiglenesen. Ez így volt az előző kampányban is, amikor naponta Kovásznán volt, minden támogatását megadja a magyar érdek érvényesüléséért – fűzte hozzá.
Bokor Gábor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Év végén írhatják ki a pályázatokat (Alutus Regio Egyesület)
Árkoson tartottak tegnap délután adatgyűjtő és tájékoztató találkozót az Alutus Regio Egyesület munkatársai. Demeter Zoltán az egyesület történetét és az elért eredményeket vázolta, majd a közeljövőben esedékes pályázati lehetőségekről beszélt.
Elmondta, valószínűleg év végén, jövő év elején indulhat meg a pályázás, de addig is lehet tervezni. Az előadás végén a résztvevők űrlapokat töltöttek ki, melyekben többek között a felsorolt pályázati alternatívák közt nem szereplő, de igényelt lehetőségek felsorolását is kérték. Az egyesület 2009-ben létesült 35 településen tevékenykedő 59 alapító taggal. Ma 55 tagot tartanak nyilván. Eddig 2,8 millió euróból gazdálkodhattak, 80 százalékát pályázatokra, 20 százalékát működésre költötték el. 86 pályázatot iktattak, 60-at javasoltak támogatásra, 56 pályázó írt alá szerződést. 783 ezer eurót fiatal gazdák nyertek el, 488 ezret falufejlesztésre igényeltek, 321 ezret a mezőgazdaságban használtak fel. A turizmus terén csupán három nyertes pályázatról számolt be Demeter, ezek összértéke 216 ezer euró. Ez meglepő, hiszen úgy gondolták, ezen a téren nagy lesz az érdeklődés – jegyezte meg. Mezőgazdasági termékek feldolgozásának finanszírozására is lehetett pályázni, de ezzel a lehetőséggel senki nem élt. A pályázati intézkedések keveset változnak, de az elkövetkező időszakra valószínűleg kisebb összegből, hozzávetőlegesen 2,4–2,5 millió euróból tudnak gazdálkodni – mutatott rá Demeter. A csökkenés oka, hogy az országban új egyesületek létesültek, így a pénzkeretet többfelé kell elosztani – magyarázta.
Bokor Gábor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem csak az emlékezés a feladatunk
A vártnál többen gyűltek össze tegnap Kovásznán. A csípős hideg ellenére a központi parkoló zsúfolásig telt díszbe öltözött helyiekkel, környékbeli falvakból érkezett ünneplőkkel. A szervezők számára is meglepő volt a nagy részvétel. Arra számítottak, hogy sokan munkahelyi feladataik miatt nem lehetnek jelen, ezért az ünnep kulturális részét az esti órákra időzítették, a művelődési központban szervezték meg a Március idusa gálaműsort. 
A megszokott módon, felvonulással kezdődött az ünnepség. Vérpezsdítő indulót fújva masíroztak elöl a kovásznai ifjúsági fúvószenekar tagjai Kertész Barna karnagy vezetésével. Mögöttük díszkocsikkal, szekerekkel, lóháton vonultak az ünneplők – helyiek és az orbaiszéki falvakból érkezett lelkes székely atyafiak. Az ünnepségnek helyet adó tér zsúfolásig telt, kokárdás, zászlót lobogtató fiatalok, felnőttek, idősek áradata zúdult a központba. Az első sorokban ott álltak a Havadtőy Sándor Cserkészcsapat tagjai, mögöttük a Kőrösi Csoma Sándor Líceum és az Orbán Balázs Elemi Iskola tanulói.   Butyka Gyula ceremóniamester költői kérdéssel kezdte: fényes győzelmet ünneplünk, vagy vereséget siratunk? Az egyértelmű választ is megadta: a világot megváltoztató győzelmet ünnepeljük március 15-én, azt, hogy a forradalomban a magyarság példát mutatott egész Európában. Deák Gellért Gedeon, az idei Március 15-e üzenete szónokverseny nyertese azt hangoztatta: nemcsak az emlékezés a feladatunk, hanem az is, hogy felismerjük gondjainkat, megfogalmazzuk panaszainkat, megkeressük a megoldásokat.
Az ünnep fő szónoka Böjte Csaba ferences szerzetes volt. Az általa megtapasztalt, a gyermekotthonok működését, a rászorulók befogadását nehézkéssé, időigényessé tevő bürokrácia, az értelmetlen rendeletek, törvények, előírások áldatlan következményeit összegezte első mondataiban. Mindezek ellenére bíznunk kell a holnapban, nem kell megalkuvóknak lennünk a céltalan törvényekkel. Álmodjunk jövőt gyerekeinknek szülőföldünkön! Nem a múlt forradalmi dalait kell zengenünk, mai gondjainkat kell megoldanunk – mutatott rá. 
A szónoklatot követően Molnár Gergely szavalattal lépett a színpadra, majd Orbán Judith, a Kovászna–Vajnafalva Református Egyházközség lelkésze mondott záróimát. A himnuszéneklés után az emlékezés koszorúit helyezték el a belvárosi református templom kertjében lévő emlékműnél.  Este héttől került sor a Március idusán gálaműsorra, ahol ünnepi beszédet mondott Tamás Sándor megyeitanács-elnök.
Bokor Gábor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Csoma-napok, Kovászna kiemelt eseménye
Tegnap reggel a Kőrösi Csoma Sándor és gyökereink… című tudományos ülésszakkal vette kezdetét az idei, 27. alkalommal megszervezett Csoma-napok. A számos rendezvényt egybefogó eseménysorozatot a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület szervezte a városháza kiemelt támogatásával. A konferencián előadásokat tartó kutatók mellett a Csoma-napok vendégei, meghívottjai Kovászna testvértelepülései, Csenger, Nagykanizsa és Pápa küldöttei is. A hivatalos nyitást megelőző napon a Kovásznai Művelődési Központban levetítették a Lovasíjász című filmet (rendező: Kaszás Géza, főszereplő: Kassai Lajos).
A tudományos ülésszak megnyitóján, a Hephaisztosz Szállodában elsőként Thiesz János polgármester szólt a több mint ötven jelenlévőhöz. A Csoma-napok, a konferencia Kovászna kiemelten fontos eseményei közé tartozik, épp ezért idéntől megemelt támogatással (12 ezer lejt szántak erre a célra – szerk. megj.) kívántak hozzájárulni a szervezéshez. Van értelme folytatni, évről évre számos kiemelkedő eredménye van a rendezvénysorozatnak – méltatta Thiesz. A polgármester külön köszöntötte a rendezvénysorozat szellemi atyját, Gazda Józsefet, aki ma ünnepli 80. születésnapját. Születésnapi köszöntője végéhez a városvezető odafűzte: „Ne gondolkozzon azon, hogy átadja a munkát, közösen kell menni tovább, míg az egészség is megengedi” – mondta a jelenlévők vastapsa mellett. Gazda József Ady Endre szavaival összegezte a magyarság eredetkérdését: „valahonnan messziről jöttünk”. Hogy honnan, arra a tudomány eddig nem adott egyértelmű feleletet, akik itt vannak a konferencián, erre a kérdésre próbálnak választ keresni: kik vagyunk, honnan jöttünk. A kérdést Kőrösi Csoma Sándor vetette fel elsőként, az azóta eltelt 200 év nem volt elegendő a válaszadáshoz. Önmagunkat kell keresnünk, s a konferencia feladata ezt meg is tenni – mondta Gazda József megnyitóbeszédében. A tegnapi előadások közül a helyiek kiemelt érdeklődéssel követték Kőrösi Csoma Sándor családfájának bemutatását. A családfát dr. Nagy Lajos készítette el, és a jelenlévők közül többen felfedezhették közeli-távoli őseiket, rokonaikat rajta. Tegnap délután a Kádár László Képtárban nyílott meg a Szárny, szárnyak… című képzőművészeti kiállítás, sor került a Szentimrei Judit-díj átadására is. A megnyitón fellépett a Kőrösi Csoma Sándor Líceum Tiszta szív kórusa, Cseh Béla vezetésével. Ezt követően ugyancsak a képtárban könyvbemutatót tartottak, Kőrösi Csoma Sándor – Nyomok az időben – Eurázsiai civilizációs rétegek címmel. Este, lapzártakor zajlott a városi kultúrotthon előtti Csoma-szobornál a gyertyás-fáklyás megnyitó, melyen beszédet mondott Thiesz János polgármester, Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete, a rendezvény védnöke, Tamás Sándor megyetanács-elnök, nt. Orbán Lajos református lelkész. Közreműködött a kovásznai ifjúsági fúvószenekar Kertész Barna vezetésével és a Pastorala kamarakórus Szántó Kinga vezényletével. Az estet koszorúzás zárta.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kétnyelvű Csoma-ünnep a líceumban ( Kovászna)
Az iskola névadója előtt tisztelgett tegnap a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum közössége. Az eseményt a diákok által bemutatott kulturális műsorral tették emlékezetessé. Az iskola kétnyelvűségéhez, multikulturalitásához híven a ceremónia magyar és román nyelven zajlott, a fellépők között magyar és román diákok is voltak. Az ünnepségen részt vett a besztercei Andrei Mureşanu Főgimnázium delegációja, önkormányzati küldöttek, civil szervezetek képviselői is jelen voltak. Fellépett az iskola Tiszta Szív kórusa és Diákszínpada is. A tanoda ünnepe része a most zajló, 27. alkalommal megszervezett, háromnapos Csoma-napoknak.
Szerencsés volt az iskola névválasztása, kitartó munkára ösztönzi a diákokat. Az eredmények bizonyítják, hogy a tanulók méltóan viszonyulnak a nagy előd szelleméhez – hangoztatta ünnepi beszédében Becsek Éva igazgató. Megfelelő példaképek kellenek, történelmi személyiségeink között sok olyan van, aki becsületben, hitben, tenni akarásban minta lehet. Őket követve ezek a tulajdonságok nem vesznek el – mondta az iskolavezető. Daniela Şerban helyettes igazgató hangsúlyozta: mindenki számára különleges ez a nap, amikor az iskola szellemi mentorára emlékeznek. Szükség van az ilyen modellekre, ezeket az értékeket megtartva lehetünk erősebbek, jobbak – mondta román nyelven. Az ünnepség zárásaként a jelenlévők virágokat helyeztek el az iskola udvarán lévő Kőrösi Csoma Sándor-mellszobornál. Több is kerülhetett volna a talapzat elé, ha egy ideges pedagógus nem tépi össze az egyik virgoncabb tanuló kezében lévő szegfűcsokrot. „Példamutatását” fejcsóválva nézték szülők, kollégák…
Délután a Csoma-napok programja a művelődési központban folytatódott. Fellépett a pápai Kemenesmagasi Citerazenekar és Népdalkör Hagyományőrző Egyesülete. Ugyanott zajlott este a gálaműsor, melyen a Gyerő Katalin vezette Magnificat gyermekkórus és a Tanulók Klubjának Kankalin tánccsoportja szerepelt. A Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad Karinthy Frigyes Kik csókolóznak többet? című darabját mutatta be. A besztercei Andrei Mureşanu Főgimnázium magyar tanulói irodalmi összeállítással, a Boldog Apor Vilmos Gyermekotthon tanulói zenés műsorral, a Recefice Néptáncegyüttes Nyárád menti táncokkal mutatkozott be. A pápai Kemenesmagasi Citerazenekar és Népdalkör Hagyományőrző Egyesület is színpadra állt. Ugyancsak tegnap este Csomakőrösön a Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad és a besztercei Andrei Mureşanu Főgimnázium tanulóinak előadását nézhették meg az érdeklődők.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Emlékezés „a nyugati tanítványra” (Kőrösi Csoma Sándor napok)
Ha nem lettek volna az idegenből érkezett vendégek, igencsak szűk keretben zajlott volna szombaton Csomakőrösön a Csoma-napok emlékünnepélye. A hivatalosságokon, szervezőkön kívül nagyon kevés helybéli, kovásznai tisztelte meg jelenlétével a rendezvényt. Annyira kevesen, hogy a Csoma-napok záróbeszédében Gazda Józsefnek meg kellett említenie: amellett, hogy lelkükben ápolják Kőrösi Csoma Sándor emlékét, jó lenne, ha a rendezvényeken fizikai jelenlétükkel is éreztetnék a nagy előd iránti tiszteletet.
A szombati ceremónia a csomakőrösi református templomban tartott ünnepi istentisztelettel kezdődött. Ezt követően a Csoma-szobor köré gyűltek a résztvevők, a helybéli iskolások „Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem” címmel honvágy-verses előadást (tanította Kosztándi Annamária tanítónő) mutattak be. A szokástól eltérően a szobor mellett nem hangzottak el szónoklatok, a jelenlévők különösebb felvezetés nélkül helyezték el a tisztelet koszorúit a nagy előd szobránál. A koszorúzást a székely himnusz zárta a kovásznai ifjúsági fúvószenekar (karnagy Kertész Barna) előadásában.
Az események a Csoma-emlékháznál folytatódtak. Elsőként Thiesz János polgármester szólt a jelenlévőkhöz. „Emlékezni és ünnepelni gyűltünk össze, megemlékezni Csomakőrös nagy szülöttjéről” – fogalmazott a városvezető, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik részt vettek az esemény megszervezésében, név szerint említve Gazda Józsefet. Magyarország bukaresti nagykövetsége képviseletében Kissné Hlatki Katalin tanácsos fogalmazta meg: külföldön Kőrösi Csoma Sándor nevét a tibetológiával azonosítják, a magyarság számára azonban az utazás, a tanulás, a kitartás megtestesítője. Életszemléletét ismerni és ismertetni kell – hangoztatta. Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Intézet vezetője „a nyugati tanítványként” említette Kőrösi Csoma Sándort (tibeti környezetben így emlegették halála után Kőrösit – szerk. megj.). A céltudatosság, az akaraterő, a kitartás, a becsületes emberség mintaképe – erre van szüksége a nemzetnek, hogy legyőzhesse problémáit. Kőrösi Csoma Sándor öröksége jelenünk biztosítéka, jövőnk záloga – mondta beszédében.
A Kőrösi-emlékháznál adták át a Csoma-emlékérmet. Idén Bartha Júlia turkológus kapta a jeles elismerést, laudációt mondott Kalmár István, a debreceni Kőrösi Csoma Sándor Társaság elnöke, egyetemi tanár. Gazda József az érem átadásakor kiemelte: Bartha Júlia sorban 18. alkalommal vett részt előadással a Csoma-napok tudományos konferenciáján, ezért is tartották érdemesnek a kitüntetésre. Gazda a Csoma-napok záróbeszédében kiemelte mindazok érdemét, akik hozzájárultak az esemény sikeréhez. Munka és akarat nélkül semmi nem lesz – méltatta munkásságukat. Az emlékünnepség a magyar himnusz éneklésével zárult. Az eseményen fellépett a Magnificat gyermekkórus is Gyerő Katalin karnagy vezetésével.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lovagavatás a múzeumban
Új tagokkal gyarapodott a Szent Gellért Erdélyi Lovagrend Márton Áron Tartománya. A lovagavatás Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében zajlott a hétvégén.
A ceremóniát szentmise nyitotta a Szent József-plébánia templomában, amelyet nt. Szabó Lajos címzetes kanonok, esperes, szentszéki tanácsos celebrált. A Szent Gellért-lovagok és civilek mellett jelen voltak a Szent Korona Lovagrend képviselői, akik a korona hű mását is elhozták az eseményre. A templomban került sor a jelölti fogadalomra – a lovagavatást egyéves jelölti időszak előzi meg, amikor az illetőnek lehetősége nyílik jobban megismerni a lovagrend működését, szabályait, és részt vállalhat a lovagi életben, ugyanakkor a lovagrend tagjai is megismerhetik a novícium alatt lévőket. Két jelölt vállalta a fogadalmat Jánó Árpád kormányzó és T. Papp Márton prior atya előtt. A fogadalomtételt követően vonultak a múzeumba a jelenlévők, ahol a két jelöltet a rend szertartása szerint lovaggá avatták. A ceremónia során megszentelték a lovagi palástokat, a rend jelképeit, az Árpád-kereszteket, melyeket az avatandók vehettek magukra. Az eskütételt követően a kormányzó a rend kardjával ütötte lovaggá őket.
A Szent Gellért Lovagrend tagjai olyan személyek lehetnek, akik hithű keresztény életet folytatnak, segítenek elesett embertársaikon. A lovaggá ütés után tevékenyen részt kell venniük a rend életében, karitatív tevékenységekben, ugyanakkor a keresztény hitet is védelmezniük kell. A lovagavatás évente zajlik, ha van a feltételeknek eleget tevő jelölt.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Berszán Lajos kanonok aranymiséje
Pappá szentelése után napra pontosan ötven évvel szülőfalujában, Zágonban tartotta tegnap aranymiséjét Berszán Lajos kanonok. Az ünnepi szentmisén zsúfolásig megtelt a katolikus templom, sokan ki is szorultak, a templomudvarban elhelyezett padokon kaptak csak helyet. A templom kicsi, de a mennyország nagy, ott mindannyian elférünk – jegyezte meg miséje előtt a jubiláló kanonok. Nagyszámú küldöttség érkezett a Gyimesekből, egyházi és világi elöljárók vettek részt a szentmisén. Magyarország kormányának küldöttsége is jelen volt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes vezetésével. Az egybegyűlteket Hölgyes Pál Zsolt zágoni plébános köszöntötte elsőként. 50 év nem kevés idő, 50 év papság Isten kegyelme és ajándéka – hangoztatta.
A szentmisét Berszán Lajos mutatta be, aranymiséje jelszavaként választotta: „Isten ígéretét ünneplem, nem félek, ember mit árthat nekem?” (Zsolt 56, 5). Prédikált még Kasza Lajos brassói káplán, az ünneplő atya egykori tanítványa. Berszán Lajos, a mindenkori pap bácsi megkérte, ne róla, hanem az evangéliumról beszéljen – vallotta. Megpróbált eleget tenni a kérésnek, de szavaiból úgyis körvonalazódott Berszán Lajos személyisége. Sokak példaképe, rengeteget lehetett tanulni tőle. Másokért élt, mindenét megosztotta. A közösség volt a családja, ő pedig a közösség embere. Abban, amit tett, az erőt mindig a Jóistenbe való belekapaszkodásból merítette, ez segítette gyengeségben, minden kihívásban, minden arculcsapással szemben – összegezhetők szavai. Az Úristennek adunk hálát, hogy ötven éven keresztül bátorította, erősítette egy papnak az életét, általa a közösséget, sokaknak az életét. Az ilyen papi élet ösztönző, a fiatalokat is a tanúságtételre készteti – hangoztatta. A szentmise végén Semjén Zsolt méltatta a kanonokot. Nehéz időkben szentelték pappá, amikor Berszán atyának semmi reális esélye nem volt arra, hogy az ő küldetését véghezvigye. Az egyik oldalon ott volt a pap, másik oldalon az egész Ceauşescu-rezsim. Berszán atya önmagában nem sok, de ő és az Isten minden – parafrazálta Áviai Nagy Szent Terézt. Azért volt az Isten Berszán atyával, mert ráhagyatkozott, őt követte, és ezért az Úristen sem hagyta el – mondta Semjén. Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke is szólt az egybegyűltekhez. Berszán Lajos hitét, életét, munkáját sziklára építette. Nemcsak a hit vonatkozásában, hanem fizikai értelemben is. A 90-es évek elején Gyimesfelsőlokon valóban sziklára épített iskolát, ez koronázza meg az atya életútját – mondta a tanácselnök.
Kis József polgármester örömkönnyek között köszöntötte Berszán Lajost polgármesterként és az ünnepelt barátjaként is.
Zárszóként Berszán Lajos mondott köszönetet a jelenlevőknek. Érdekes és megható képekben elevenítette fel gyermekkorát, pappá szentelését, a gyimesfelsőloki líceum alapítását. Hogy az iskola létezik, Istennek köszönhető. Isten angyalain keresztül küldött segítséget – mondta. Hálául a jelenlétért mindenkit kis kínálmációra hívott a templom elé. Kis József ugyanakkor közös ebédre invitálta a jelenlevőket.
A szentmisén kántori szolgálatot teljesített Bálint Róbert, közreműködött a Szent András Kórus, cirányításával, az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum énekkara Antal Tibor vezényletével – mindannyian Gyimesfelsőlokról érkeztek az ünnepre. A maga során a zágoni Mikes Kelemen Vegyes Kar Bokor Temessy Emma vezetésével énekkel köszöntötte az aranymisés Berszán Lajost.
Az iskolaépítő pap
Berszán Lajos 1943. január 15-én született. 1966. április 17-én Márton Áron szentelte pappá, a püspök nagy hatással volt jelleme alakulására. Csíkszentgyörgyön káplánként kezdte a szolgálatot, majd Magyarszarvaskend ( Kolozs megye), Feltorja és Teke ( Beszterce-Naszód megye) után helyezték Gyimesfelsőlokra, ahol 1982–2000 között szolgált plébánosként. Munkájának eredményeképpen 1993. május 28-án Gyimesfelsőlokon elhelyezték a mai Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum alapkövét. Az iskolában 1994. szeptember 15-én nyílt meg az első tanév. Berszán Lajos 2007-ig volt az iskola igazgatója. Az életművét jelentő intézményben ma már óvodától líceumig tanulhatnak a magyar és csángó gyerekek, az évek során több ezer diák tanult az iskola padjaiban, kapott szellemi és lelki útravalót az életre.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Képkockák Berszán Lajos életéből (Élő egyház)
Fél évszázaddal ezelőtt szentelte pappá Márton Áron püspök Berszán Lajost, aki ötvenéves jubileumi aranymiséjét Zágonban tartotta április 17-én. Az ünnepi alkalom jó lehetőség volt arra is, hogy gyermekkora, fiatalsága, munkássága nehézségeiről, kihívásairól is tudomást szerezzünk.
Az elmúlt ötven év a katolikus egyház, a kereszténység, a magyar nemzet és közösség szolgálatában telt el. Berszán Lajos – ma már kanonok, de mindenki csak pap bácsinak szólítja – nehéz gyermekévek után indulhatott el az élet útján. Elhatározottsága, kitartása vezette a zágoni, háromszéki, erdélyi – és miért ne? – és a világ magyarságának nagyjai közé, akik életművükkel örökre beírták nevüket a nemzet történetébe. Egyháza kanonoki címmel ismerte el tevékenységét, a civil világban is számos érdemet, elismerést vehetett át. A teljesség igénye nélkül: Julianus-díj (1996), Márton Áron-emlékérem (1999), Magyar Örökség-díj (2004), a Magyar Köztársaság Elnökének Érdemérme (2005), Pro Hargita Díj (2005), az EMKE tiszteletbeli tagsága (2010). Legnagyobb érdeme, munkásságának koronaköve a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium.
Példamutató édesanya
Berszán Lajos ritkán beszél saját életéről, érdemeiről még kevésbé. Megpróbáltatásait is természetesnek vette, bevallotta: ezeken keresztül lehetett erősebb. Már Zágonban töltött gyermekkorában (habár Sepsiszentgyörgyön született 1943. január 15-én, mindig Zágont vallotta szülőfalujának) nehéz sorssal szembesült. Édesapja asztalosinasként dolgozott a zágoni Molnár Ferenc mesternél. Egy szép napon egy lány kopogott be a műhelybe, hozománybútorát szerette volna megrendelni. A mester nem volt ott, így az inassal eredt szóba. Ebből a szóváltásból házasság lett. Később a mester számolt be Berszán Lajosnak az inas és leány találkozásáról, felelevenítve: „Édesapád akkor azt mondta: mester úr, ez a leány a feleségem kell hogy legyen”. Hiába a szülők közötti szeretet, Berszán Lajos már ötévesen elveszítette édesapját, később testvére is elhunyt. Édesapja betegágyán arra kérte a kis Lajost, igazítsa meg a párnáját. Megtette, mire megdicsérte: ügyes fiúcska vagy! „Édesapámtól utolsó szavaival dicséretet kaptam” – elevenítette fel. Édesanyja sosem házasodott újra. „Fiam, nem akartam, hogy az életedbe egy idegen ember szóljon bele – ezt mondta anyám. Bármilyen ember is jött volna, apámat úgysem kaphattam volna vissza. Édesanyám nem házasodott újra, példát mutatott, hogyan kell kitartani, vállalta az özvegyi életet. A férj az Isten ajándéka, a feleség is Isten ajándéka, ez kell hogy ma is példakép legyen. Édesanyám állandóan éltette bennem édesapámat. Mindig mondta, ezt apád így tenné vagy úgy tenné – és én mindig tudtam, apám hogyan tette volna” – mesélte.
Érezhette, hogy nem árva
A gyermekévek nem teltek könnyen, habár az özvegy édesanya mindent megtett, hogy fia taníttatását lehetővé tegye. Nem mindig állt össze a pénz a tanfelszerelésre. „Édesanyámmal elmentünk az üzletbe. Akkor a könyvet is meg kellett venni, a füzetet, ceruzát is. Összeszámolták, mennyibe kerül az én osztályomban egy tanulmányi csomag. Felére sem volt elég a pénz. Találkozunk az úton Rab Dindivel – mindenki így ismerte (a zágoni születésű Rab Imre – Dindi vendéglátóként nemcsak Zágonban, egész Háromszéken közismert és szeretett személyiség volt – amíg élt. Hirtelen halála után azonnal elfelejtették, jeltelen sírban nyugszik a zágoni református temetőben – a szerző megj.) –, s kérdezte, hol jártunk. Mondtuk, az üzletben, de nem volt elég a pénz a felszerelésre. Édes fiam, neked tanulni kell – mondta. Visszavitt a boltba, megvette a szükségeseket. Egy másik alkalom. Egyszer ott ült a borbélynál, én is akkor mentem. Szokás szerint kopaszra vágattam a hajamat, ez volt a legolcsóbb, édesanyámnak jól be kellett osztania a pénzt. Hogy nyiratkozol? – kérdezte. Kopaszra, erre van pénz – válaszoltam. Te már nagy fiú vagy, neked szép frizura jár – mondta, s kifizette a hajvágást. Sok áldott jó ember élt Zágonban, gyermekkoromban én is érezhettem, hogy nem vagyok árva” – mesélte gyerekkoráról Berszán Lajos.
A plébános buzdította
A papi hivatásra való buzdítást nem családja köréből kapta. Istenes életet éltek ugyan, de a biztatás az Úr szolgáitól érkezett.
„Plébános uram, Buszek László akkor került Zágonba, mikor az én értelmem kezdett nyiladozni, és járogattam a templomba. Egyszer kaptam egy szentképet. Valaki megnézte, s mondta, Jézuska van rajta. Én aztán időnként letámadtam a papokat, és kértem a Jézuskát. Volt, aki tudta, miről van szó, s adott egy szentképet. Az új paptól is kértem: kérek egy Jézuskát. Megfogta a kezemet, s ide vezetett az oltárhoz (a zágoni katolikus templom oltárához). Azt mondta: fiam, egy kicsit még kell nőjél, hogy Jézuskát megkaphassad az első áldozáskor, de egy szentképet adhatok. Ez az áldott jó ember úgy ideszögezett a templomba, hogy többet nem szabadultam, nem is akartam. Később azért imádkozott, hogy ő addig ne haljon meg, míg nem lesz utódja. Én lettem az utódja” – emlékezett vissza.
Márton Áron – az anya vigasza
Berszán Lajos pappá szentelése sem volt gondoktól mentes. Levélben írta meg édesanyjának: április 17-én Márton Áron püspök pappá szenteli. Édesanyja a főnökétől kéredzett: engedjék el fia pappá szentelésére. Nem engedték. Azért is, mert Márton Áron volt a szentelő püspök. Édesanyját végül egy kollégája biztatta: ne törődjék a tiltással, menjen el az eseményre, ha az ő fiát szentelnék pappá, a kötelet is elrágná, úgyis ott lenne. Megfogadta a jó tanácsot az özvegy, de a szentelésen zokogva mesélte fiának: munka nélkül maradhat, mert engedély nélkül ment el.
„Próbáltam vigasztalni, de nem sok eredménnyel. Mondtam, a káplánság után plébániát kapok, egy darab kenyér mindenkinek kikerül. Nem igazán tudtam megvigasztalni. A szentelés után nagy püspökünk, Márton Áron minden új pap hozzátartozóit és vendégeit fogadta. Amikor édesanyámat fogadta, szemébe nézett, megköszönte, hogy papot nevelt az egyházmegyének. Én nem tudtam megvigasztalni édesanyámat, de ő attól a pillanattól fütyült az egészre, nem érdekelte, milyen utasítást adott a párt. Vígan, boldogan utazott haza, mert neki Márton Áron püspök mondott köszönetet. Ez adott neki erőt, levegőnek nézett a gyűlésen mindenkit, mikor fizetéséből háromnapnyit levontak” – emlékezett Berszán Lajos.
Angyalokon keresztül jött a segítség
Gyimesfelsőlokon 1994. szeptember 15-én indult be a magyar nyelvű oktatás, 30 diákkal. A csángó fiatalok magyar tannyelvű oktatása és katolikus nevelése folyamatosan bővült, felépült az új iskolaépület, az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceumban 2010-től az oktatás már az óvodától az érettségiig tart. A Berszán Lajos által alapított önálló iskola korszerűen felszerelt fizika, biológia–kémia és informatikai termekkel, több ezer kötetes könyvtárral rendelkezik, a 2014-es tanév kezdetére elkészült az új tornaterem is. A pedagógusok eredményes munkájának köszönhetően az iskola nagyszerű növendékekkel büszkélkedhet, sokan tovább tanultak, a diákok közül papok is kikerültek. „Isten angyalain keresztül küldte a segítséget. Miután letettük az alapkövet, még sokan nem ismerték a szándékot, hogy mit kezdeményezünk. Berszán iskolásdit akar játszani – mondták. De Isten küldte az áldott jó embereket. Papíron kértem az iskola engedélyeztetését, és jött a hivatalos válasz, hogy nem. Hargita megye prefektusát kértem, írjon ajánlást, amivel mehetek Bukarestbe jóváhagyatni az engedélyt. Bukarestben olyan emberrel találkoztam, akitől megkérdeztem, hogy keresztény-e? Azt felelte, meggyőződéses keresztény. Szinte a nyakába ugrottam, úgy megörvendtem. Látom, ön egy jó keresztény ember, én egy keresztény pap vagyok. Mi választ el? És ő is megértette a kérésem fontosságát. Áldja meg az Isten azokat, akik bármilyen beosztásban segítették az ügyet, hogy saját kezemmel hozhattam el az iskola működési engedélyét. Higgyék el, ha az ember kereszténységét megéli, akkor nem választhat el semmi, akkor tudunk tárgyalni, meg tudjuk egymást érteni. Az első pályázatra az Illyés Közalapítványtól érkezett pénz. Ez csak a kezdet volt. Megértettek, később úgy mehettem be a irodákba, kormányhivatalokba, mintha haza mentem volna” – emlékezett az iskolaalapításra aranymiséje ünnepségén Berszán Lajos kanonok.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egységben az erő (Az RMDSZ kampányban)
Az RMDSZ Kovászna városi szervezete „polgári találkozó fórumra” hívta csütörtök este a város lakosságát. A szervezést Domaházi János tanácstag vállalta fel, így a városi művelődési ház nagytermében főként azok jelentek meg, akik korábban őt támogatták a tanácsosi tisztség elnyeréséért. Domaházi húsz éve a helyi tanács tagja, eddig függetlenként tevékenykedett. A júniusi helyhatósági választásokon viszont az RMDSZ tanácstagjelölt-listáján szerepel bejutó helyen.
Függetlensége feladását a fórumon indokolta meg Domaházi. Ezelőtt húsz évvel ugyanebben a teremben kezdett független jelöltként kampányolni. Most az RMDSZ színeiben kéri a polgárok támogatását, mert úgy érzi, egységben az erő, nagyon fontos az összefogás. „Miért vagyunk hárman? (A kovásznai magyar polgármesterjelöltekre gondolt – szerk. megj.) Szerencsére túl is hárman vannak…” – mutatott rá, jelezve, hogy van még mit tenni Kovásznán a teljes magyar összefogás érdekében. Domaházi érdeklődésünkre elmondta, ha mandátumot nyer, támogatni kívánja a szolgáltatások fellendítését, az agrárium normalizálódását, személyesen támogatja a szórakozási lehetőségek bővítését, harcolni fog a szép, tiszta Kovásznáért.
Bodó Lajos, az RMDSZ kovásznai szervezetének elnöke elmondta: sok változás történik Kovásznán, és ez a fórum asztalánál is meglátszik. Széthúzás volt a szervezetben, ezt próbálta elnökként korrigálni. Sikerült a ’96-os tévedést jóvátenni – jelentette ki. Gyerő József polgármester-jelölt a maga során üdvözölte Domaházi döntését. Eddig politikai ellenfélnek számított a kampányban, de a tanácsban közösen dolgoztak. Az eredményesebb képviselet érdekében ajánlottak helyet Domaházinak az RMDSZ-listán. Az összefogás jegyében elfogadta az ajánlatot, ezért gratulál neki – mondta Gyerő József. Üzenetjellegű a történet – utalt arra, hogy Kovásznán még külön-külön méretkezik meg az RMDSZ, az MPP, az EMNP. Remény van arra, hogy megszerezzék a kétharmados többséget a tanácsban – jelentette ki, ugyanakkor kérte a jelenlévőket, szavazataikkal támogassák az RMDSZ polgármesterjelöltjét a választáson.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Választási eredmények Orbaiszéken
Orbaiszék mind a hat közigazgatási egységében tanácsi többséget szerzett az RMDSZ – derül ki a még nem végleges választási eredményekből. A szövetségnek nem sikerült viszont visszaszereznie a nagyborosnyói polgármesteri tisztséget, Zabolán az MPP polgármesterjelöltje nyert az RMDSZ támogatásával.
Új polgármestere van Kovásznának az RMDSZ-es Gyerő József személyében. A tanácsba tíz városatyát juttatott be a szövetség (eddig is tíz volt), az MPP-nek két képviselője lesz az elkövetkező négy évben. Ez jelentős eredmény a polgáriak számára, hiszen az elmúlt négy évben nem voltak jelen a testületben. A Liberálisok és Demokraták Szövetsége (LDSZ) és a Nemzeti Liberális Párt (NLP) két-két mandátumot szerzett, egy független jelölt is bejutott a fürdőváros helyi tanácsába. Az EMNP nem sok vizet zavart, alig több mint ötven szavazatot gyűjtött be. Zágonban Kis József (RMDSZ) újabb mandátumot nyert, fölényesen győzött a független román jelölt ellen. A tanácsban nyolc helyet szerzett a szövetség, az NLP három, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) kettő, az LDSZ egy képviselőt juttatott be, egy független jelölt is mandátumot nyert. Kommandón Kocsis Béla RMDSZ-es polgármester vezetheti tovább a falut, a tanács összetétele sem változott, nyolc RMDSZ-es és egy MPP-s jelölt jutott be. Barátoson ugyancsak az RMDSZ jelöltje, Tánczos Szabolcs kezdhet mandátumot, a tanácsban hét RMDSZ-es és két MPP-s képviselő dolgozik.
Zabolán az MPP-s Fejér Levente nyert a polgármesteri csatában, a választás előtti magyar–magyar egyezmény jegyében őt támogatta az RMDSZ is. A tanácsban a szövetségnek tíz képviselője lesz (a nemzeti összefogás eredményeként a listán MPP- és EMNP-tagok is szerepeltek), az NLP egy, az SZDP két személyt tudott bejuttatni.
Nagyborosnyón az LDSZ polgármesterjelöltje, Ilie Nicolae hatvan szavazattal előzte meg az RMDSZ-es Kanyó Antalt. A tanácsban az RMDSZ erősebb nyolc képviselővel, az LDSZ hét képviselővel ért bejutó helyre.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ballagás Kovásznán
Öt végzős osztály 116 diákja ballagott szombaton a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceumban. A számukra utoljára szóló iskolacsengő hangjának kíséretében, a kisebb diákok sorfala között vonultak a sportpályára, ahol a ceremónia zajlott. Tiszteletükre a díszasztalnál ott volt az iskola vezetősége, a megyei tanfelügyelőség, az önkormányzat képviselői, a történelmi egyházak helyi vezetői. A lelátókon szülők, rokonok, barátok, ismerősök csodálták a fiatal, szép sereget.
Vége, vége, vagy ki tudja? – fordult a költői kérdéssel a végzősökhöz Becsek Éva iskolaigazgató. A kicsengetés minden évben a hagyományos módon zajlik, de a fő szereplők mindig újak. Sokan szép eredményeket értek el országos, megyei versenyeken, sporteseményeken, ennek köszönhetően olyan is van a végzősök között, aki már bejutott az egyetemre – értékelte a ballagók eredményeit. Büszke rájuk, ugyanakkor köszöni a tanárok munkáját – hangoztatta. Hétfőn kezdődik az érettségi, ahol olyan okosnak, pontosnak kell lenniük, mint ezelőtt még soha, az eredmény hosszú időre meghatározza életüket – intette a végzősöket.
Daniela Şerban aligazgató saját élményeire alapozta ünnepi beszédét. Nemrég autóbalesetet szenvedett, más hibájából. Azóta megváltozott életfelfogása, és azt vallja, minden napot úgy kell megélni, mintha az utolsó lenne. Az idő véges, nem kell haszontalanul eltölteni – vallotta a jelenlévők előtt. Victor Sibianu tanfelügyelő arra kereste a választ, hogy mi a legfontosabb az életben. A szakma, a szeretet, a szerelem, az egészség, a pénz, az elismerés, a hit – sok válasz van, de ő szívből arra kéri a végzősöket: legyenek hálásak. Legyenek hálásak a tanároknak, a szülőknek, és akkor beteljesülhet életük – hangoztatta.
Jeszenovics Károly polgármesteri tanácsos a felelősségvállalásra buzdította a ballagókat. A városnak szüksége van a felelős fiatalokra – jelentette ki.
A XI. osztályok részéről Ráduly Orsolya és Ştefania Gheorghe búcsúztatta a végzősöket. Számukra új ajtók nyílnak meg, de bármikor visszavárják őket egykori iskolájukba. Legyen sikeres az érettségijük, további vizsgáik – kívánták. A XII. osztályosok nevében Olosz Brigitta és Sânziana Munteanu mondott búcsúbeszédet. Búcsúznak az iskolától, számukra most kezdődik a nagybetűs Élet, amiről még semmit nem tudnak. Köszönettel tartoznak a szülőknek, tanároknak – mondták.
Díjakkal értékelték a tanulásban, az iskolai és iskolán kívüli tevékenységekben jó eredményeket elért végzősöket. A ballagók közül ketten – Becsek Andre és Alexandra Posea – értek el tízes általánost, ők lettek az évfolyamelsők. Külön díjazták minden osztály legjobbjait, tantárgy- vagy sportversenyeken legeredményesebben teljesítő végzősöket is. Sor került az önkormányzat érdemdíjainak átadására, külön díjakat osztott az RMDSZ, a Teculescu-egyesület, civil szervezetek, a líceum diáktanácsa, a városi tanulók klubja.
Utolsókként az egyházak képviselői szóltak az egybegyűltekhez, mondtak áldást mindnyájukra. A kicsengetési ünnepségen közreműködött a Tiszta Szív kórus Cseh Béla vezetésével és a Diákszínpad Molnár János irányításával.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Eredményes a tízéves együttműködés
Helyi polgárok az európai közéletben – hálózat a polgári részvétel erősítéséért címmel tartottak civil fórumot és munkaülést Gyulán. Az uniós alapokból finanszírozott többnapos rendezvényen ünnepélyes keretek között erősítették meg a Kovászna és Gyula közötti testvérvárosi szerződést. Kovásznát Thiesz János polgármester, Butyka Gyula, a kapcsolatért felelős képviselő, Kopacz Zsuzsa turisztikai szakember, Horváth Zita táncoktató, valamint Thiesz Katalin népdalénekes képviselte.
Meghívottként jelen volt a Lázár-Prezsmer Endre vezette kovásznai Pódium színjátszó csoport is. A kovásznaiak mellett Gyula többi testvértelepüléséről is voltak delegációk. A németországi Ditzingennel huszonöt éve vannak kapcsolatban, ezt az együttműködést is megerősítették. Manapság talán nehezebb az igazság közelébe férkőzni, mint korábban, de van rá mód: valódi kapcsolatok kellenek hozzá – utalt köszöntőbeszédében a testvérvárosokkal való együttműködés fontosságára dr. Görgényi Ernő gyulai polgármester. Thiesz János hangsúlyozta: a testvértelepülési kapcsolat akkor eredményes, ha képes túlnőni az intézményi szinten. Mindkettőjük kijelentése a valóságra alapozott, a két város között virágzó kapcsolat alakult az elmúlt tíz évben. Az önkormányzatok mellett a civil szervezetek is részt vesznek az együttműködésben, két közös uniós finanszírozású pályázatot is megnyertek.
A rendezvény szakmai oldalának részeként Kopacz Zsuzsa, a kovásznai turisztikai információs központ vezetője ismertette a város idegenforgalmi és gyógyturizmusi potenciálját. Külön kitért a városban aktív szerepet vállaló civil szervezetek ismertetésére. A kovásznai Pódium színjátszó társulat nemrég a Gyulai Művész Klub amatőr színészeivel közösen lépett fel a helyi kulturális központban. Rejtő-koktél című előadásukat ugyancsak közösen ismételték meg Gyulán, a Vigadóban és az Almásy-kastély szabadtéri színpadán is nagy sikert arattak. A testvérvárosok találkozója alkalmával Ditzingen – Gyula – Kovászna címmel fotókiállítást is szerveztek, Kovásznáról Mikola Zoltán tájképeit állították ki.
Thiesz János tegnapi beszámolóján elmondta: nagy meglepetés és megtiszteltetés volt számára, hogy a szerződés megerősítése alkalmával külön gratulált neki és Kovásznának Krzystof Poszwa, a lengyelországi Wagrowiec város polgármestere, aki emléklapot is átadott neki.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lóháton az ezeréves határon
Hagyományos és új játékokkal, változatos vetélkedőkkel, lovasbemutatóval, lovaglással fűszerezett gyereknapot szervezett a zabolai Négyháznál működő Sacramento Lovasklub. Igaz, az eső beleszólt, így egy héttel csúszott az esemény, a június elseje utáni hétvégére kellett halasztani. Akkor is borongósan indult a nap, de a siker nem maradt el. Nemcsak a gyerekek, a felnőttek is jól érezték magukat, örvendtek a mindenkit megszólító rendezvénynek. Az esemény apropóján Cseh Ferenccel, a lovarda tulajdonosával beszélgettünk az orbaiszéki lovasok életéről.
A Sacramento Lovarda három évvel ezelőtt létesült. Lipicai lovakkal foglalkoznak, az első paripáik a dálnoki ménesből származnak, az ottani vérvonalat viszik tovább. Mént nem tartanak, nincs valódi igény a törzskönyves lóval való fedeztetésre, kicsi állományukban nem éri meg saját használatra tartani, hamar fennállna a rokon kereszteződés. Cseh tudomása szerint Orbaiszék települései között még Zágonban működik lovarda, de a Sacramento Lovasklub és Lovarda edzési lehetőségeit és módszereit tekintve egyedi a környéken.
Húsz gyerek edz folyamatosan náluk, felkészítésüket Bartos Miklós végzi – tudtuk meg a tulajdonostól. Kovásznáról, Kézdivásárhelyről, a környező falvakból jönnek a tanulók, akiket a díjugratás titkaiba is bevezetnek. A kezdők futószárazással indítanak, majd korosztály és tudásszint szerint megszabott csoportokban edzenek. A haladók akár tereplovaglást is igényelhetnek – mondta el Cseh Ferenc. A legjobb diákok mutatták be tudásukat a lovas gyereknapon. Zene, tánc és lovaglás ötvözeteként karusszelt adtak elő, ügyességi versenyen mérkőztek meg, ugratóbemutatót is tartottak. Az ilyen és hasonló lovas eseményeken túlmenően nagy álmokat dédelget Cseh Ferenc: végig akarják lovagolni az ezeréves határt! Megvalósítható az álom, van kapcsolat, minden bizonnyal sor kerül az eseményre – szögezte le a tulajdonos.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Emlékjelet állítottak a volt iskolaigazgatónak
Ünnepélyes keretek között leplezték le a hétvégén a szentivánlaborfalvi Berde Mózsa-iskola udvarán az egykori igazgató, Molnár Ferenc emlékére állított kopjafát. A tanoda volt vezetője idén lenne nyolcvanéves, de nagyon korán, már negyvenévesen elhunyt. Sok megvalósítás fűződik nevéhez, az ünnepség a munkássága iránti hála megnyilvánulása is volt. A kopjafa állítását Matekovitsné Korodi Mária és Simon László kezdeményezte, a megvalósításhoz az egész falu összefogott, a kopjafát Balázs Antal, az igazgató egykori kollégája faragta.
Molnár Ferenc korszakalkotó tevékenységéről Szabó Margit iskolaigazgatót kérdeztük. A 60-as, 70-es években megmozdult Szentivánlaborfalva, és ez Molnár Ferenc személyiségének is köszönhető. Sokat tett a falu felemelkedéséért, és nem csak az oktatás, iskolaigazgatás terén. Országos mezőnyben játszó jégkorongcsapatuk volt, az ő felfedezettjei, a Matekovitsné Korodi Mária és Hajnalka ikerpáros asztaliteniszben értek el európai szintű eredményeket, de a focicsapat is jól teljesített. És most hogyan teljesít az iskola? – kérdeztük továbbá. Sportban nem jeleskedik, de a tanulmányi eredmények, az olimpiákon, tantárgyversenyeken elért eredmények reményre adnak okot – mondta. Balázs Antal már a székelykeresztúri tanítóképzőből, 1951-től ismerte Molnár Ferencet, aki egy évvel alatta járt, így csoportfelelőse is volt. Ők voltak az utolsó végzősök a képzőben – idézte fel a fafaragó. Szerény, szőke gyerek volt, de olyan, aki nagyon törekvő. Ez jellemezte szentivánlaborfalvi iskolaigazgatóként is – elevenítette fel Balázs Antal, aki 1960-tól, három éven át volt Molnár kollégája Szentivánlaborfalván (Balázs Antal tanított és a kultúrház igazgatói feladatát is ellátta). Mindent megpróbált életében, sportolt, muzsikált (szaxofonon játszott a zenekarban), vezette az iskolát. „Aki ki volt nevezve, annak akkoriban mindent kellett csinálni, részt kellett vegyen a közösségi munkában” – élesztette fel a kor szellemét Balázs Antal. Molnár Ferenc emberségét így összegezte: „a székelykeresztúri képző végzőseihez hasonlóan azt vallotta, hogy az ember élete addig ér valamit, amíg tenni, alkotni tud – ez volt a nyerge, ezt vallotta és tette rövid életében. Elképzelhető, mire lett volna képes további életében” – fűzte hozzá.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ünnepeltek a reformátusok
Gyülekezeti nappal zárult a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye által hetedik alkalommal szervezett Kálvin-hét rendezvénysorozat. A kiemelkedő esemény szombaton Zágonban zajlott. Legalább ezer személy vett részt a változatos programokon, a helyi református egyházközség és a polgármesteri hivatal dicséretesen tett eleget vendéglátói feladatainak. Az egyházmegye 27 gyülekezetének tagjai mellett a nagykanizsai és túrkevei gyülekezetek képviselői is jelen voltak, a magyar miniszterelnöki hivatal megbízásából dr. Dávidné Hidvégi Júlia és dr. Dávid Sándor vett részt az eseményen. A megyeházát Tamás Sándor tanácselnök képviselte.
Már kora reggel a barátosi és zágoni gyerekzenekarok tagjai fújták a toborzót. Sorra érkeztek a vendégek, a hivatalos megnyitót az egyházi és magyar zászlók felvonása jelezte. A nap csúcseseménye volt a szabadtéri istentisztelet, melyen nt. Besztercei András, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye magyarországi, nagykúnsági testvér egyházmegyéjének esperese hirdetett igét. Az idei Kálvin-hét egyfajta ráhangolódás a jövő évi, a reformáció 500. évét ünneplő rendezvénysorozatra, melynek Magyarországon kiemelt figyelmet szentelnek, kormánybizottság is alakult a szervezésre – mondta az esperes. Az ünneplésben azonban vigyázni kell, nehogy az ökumenikus összefogás áldozatai legyenek a reformátusok. Nemcsak külső ellenségek vannak – utalt a tridenti (vagy trentói – szerk. megj.) zsinat ma is érvényes dogmáira – belső árulók is léteznek, habár őket nehéz nevesíteni – hangoztatta. Az istentisztelet kiemelkedő eseménye volt az úrvacsoraosztás, melyet követően a népes hallgatóság szétszéledt, a Mikes–Szentkereszty-kastély udvarán berendezett sátortáborba sietett. Az áldást sem várták meg, ezt Dezső Tibor Attila helyi lelkész is szóvá tette.
Az istentiszteletet követően nt. Balogh Zoltán esperes mondott köszönetet a rendkívüli szervezésért. A nagy megvalósítás három pillérét Isten kegyelme, a befogadó gyülekezet és önkormányzat, a megyeháza támogatása jelentette – hangoztatta.
Kis József polgármesterként és presbiterként köszöntötte a jelenlévőket. Kiemelte: a zágoniak büszkék arra, hogy vegyes nemzetiségű közösségként – habár vannak köztük árulók – egyetértésben élnek, dolgoznak. Együtt részesei a múltnak, alkotói a jövőnek – mondta. Tamás Sándor megyeitanács-elnök további támogatásáról biztosította a jelenlévőket. Nemcsak törvényes lehetőség, hanem hivatás is a hasonló rendezvények felkarolása – szögezte le. A szombati napot változatos programok fűszerezték. Értékelték a gyülekezet főztjeit, volt táncház, a gyerekeknek külön foglalkozásokat tartottak. A református templomban kórustalálkozó zajlott (sajnos, a zágoni dalárda fellépése nélkül), a focipályán a gyülekezeti csapatok mérték össze tudásukat, keresztény zenei koncertre is sor került. A napot az ünnepélyes zászlóbevonás zárta – de a hivatalos zárás után is sokan mAradtak a kastély udvarán, szórakoztak, ismerkedtek, régi barátoknak örvendtek a gyülekezetek képviselői.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magántáborban is büntetnek a fogyasztóvédők
A korábbi évekhez hasonlóan a vakációs időszakban a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal ellenőrzi a megyében szervezett táborokat. Június utolsó napján Csomakőrösön kutakodtak, és törvényellenes dolgokat fedeztek fel – közölte hírlevelében Mircea Diacon, a hivatal helyettes főfelügyelője.
Az ellenőrzött panziónak – ahol éppen tábort tartottak – nem volt engedélye vendégfogadásra és ételek elkészítésére, de ennél súlyosabb a gyerekekkel foglalkozó pedagógusok „bűne”. A táborszervezéshez nem rendelkeztek az iskola – Kőrösi Csoma Sándor Líceum – engedélyével. A gyerekeknek nem volt egészségügyi igazolásuk. Minden tíz gyerekre kellett volna felügyelőt biztosítani (33-an voltak a táborban, két tanítóval), és nem értesítették a táborozásról a rendőrséget, fogyasztóvédőket, a közegészségügyi, állategészségügyi és élelmiszer-biztonsági igazgatóságot. A fontos hivatalok sorát a stb. zárta a felügyelő tájékoztatójában.
Az érintett pedagógusoktól és a panziótulajdonostól is tájékozódtunk az ellenőrzésről. Elsőkként a gazdasági rendőrség felügyelői jártak a táborban, távozásuk után tíz perccel érkeztek a fogyasztóvédők – számolt be Thiesz Katalin tanítónő. Nem érdekelték őket a körülmények, nem néztek be a hűtőkbe, nem szagoltak bele a fazekakba, nem néztek szét a szobákban, csak a papírokra voltak kíváncsiak. Próbálták megmagyarázni: itt nem iskolai táborról van szó, szabadságukat töltik, a szülők felkérésére foglalkoznak a gyerekekkel. A tábort a szülők szervezték, ők fizetik a szállást, sőt, az élelem beszerzését, a főzést is felvállalták. Naponta 10–15 felnőtt volt a gyerekekkel, sokan éjszakára is a panzióban mAradtak. Az ellenőrök azonban hajthatatlanok voltak, nem akarták megérteni, hogy egy magánrendezvényről van szó, ahol szülők és gyerekeik vannak együtt – idézte fel a történteket Thiesz Katalin. Nyilatkozatot kellett írniuk, másnapra az iskola igazgatónőjét Sepsiszentgyörgyre rendelték a fogyasztóvédelmi hivatalhoz, ahol a tábor szervezéséhez szükséges iratokat kérték tőle. Egyebet nem tudott felmutatni, mint a két tanítónő szabadságos kérelmét. Szabadidejükben voltak, nem az iskola szervezte a tábort – ennyit mondhatott. Ennek ellenére tovább dagadt az abnormális botrány, a fogyasztóvédők feljelentést tettek a tanfelügyelőségnél, állítva, hogy a pedagógusok nem tartották be a 3060/2014-es rendelet előírásait, tettükért pedig felelni fognak. A „vádirat” még nem érkezett meg a tanítónők címére.
Debreczi Levente panziótulajdonos elmondta, rendelkezik a vendégfogadáshoz szükséges engedéllyel, de ételek készítéséhez valóban nincs jóváhagyása – azért nem kérte eddig, mert a vendégek maguk főztek, akárcsak az említett táborban. A felügyelők egy hónap határidőt szabtak az engedély beszerzésére, ezt már jövő héten megkapja, és ez a gond is kiküszöbölődik – mondta a turisztikai vállalkozó.
A csomakőrösi panzióban számos rendezvény zajlik nyaranta, például a nagyszabású SIC-Fest – de eddig semmi sem szúrta a fogyasztóvédők szemét. Augusztus végéig idén is folyamatosan foglalt a panzió – mondta a tulajdonos.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ami elveszett
Ballagásunk, kicsengetésünk harmincadik évfordulóját ünnepeltük. A régi osztálytársak – örökmozgó szervezőink – elintézték, hogy az osztályfőnöki órára az egykori 2. Számú Ipari Líceumban, a mai Mihai Viteazul Nemzeti Kollégiumban kerüljön sor. Sokan ott voltunk az ódon épület falai között. Akadt, aki igazoltan hiányzott, más lezárt fejezetnek gondolja élete iskolai szakaszát, azért nem tartott velünk.
Az osztálytársak a régiek mAradtak, az eltelt harminc év egyikünkön sem látszik. Az oszi is a régi, régi az örökösen kotnyeleskedő esperesünk, a kémiai elemek csempelapokra festett táblázata a „kicsi” kémialaborban. A felidézett emlékek is a régiek, még ha volt is némi zavar a kicsengetést követő illegális bulival kapcsolatos megtorlásokat illetően. De egyéb semmi nem a régi. Nem ismerős Vitéz Mihály mellszobra az iskola leaszfaltozott parkjában. Az uralkodó arcképe a szomszédos tűzfalon ugyancsak nincs az emlékek között. És nem emlékeztünk a főbejárat utáni előtérben a vitéz alakját megörökítő domborműre sem. Úgy egyáltalán: semmi emlékünk nincs a nagy férfiút illetően. Igaz, mikor mi ott koptattuk a padokat, a nemzeti kollégium felirat sem díszelgett az épület homlokzatán.
Nem ítélhetjük el azokat, akik iskolánkat saját ízlésük, nemzeti érzésük szerint alakították. De bajom, bajunk van azokkal, akik a kilencvenes évek elején politikai alku tárgyává tették régi iskolánkat – még akkor is, ha a tanodáról való lemondás ára az volt, hogy két magyar nyelvű líceum működhessen a városban. Tudjuk, látjuk: a könyves-gyertyás tüntetések óta is sok a hátrányos megkülönböztetés a magyar anyanyelvű oktatás kárára. Keményebben kellett volna alkudozni akkor, s azóta is. Folyamatosan. Az osztályfőnöki órán senki nem beszélt a szemet szúró változásról. Az oszi ugyan félszóval említette, hogy lenne, mit mondani az iskoláról, de bővebben nem fejtette ki véleményét. Mindannyian elsiklottunk a téma mellett. Pedig éreztük: ez az iskola nem az az iskola, hiába mAradtunk meg mi régieknek, az ügyben tehetetlenek vagyunk. Régi iskolánk számunkra – és utódaink számára – elveszett. Végleg.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ünnep az erdélyi fúvósmozgalom bástyájában
Jubileumi, huszonötödik alkalommal szervezték meg Rétyen a hagyományos nemzetközi fúvószenekari találkozót. A hétvégi események sora szinte három napot töltött ki, a hagyományhoz híven több helyszínen is felléptek a részt vevő zenekarok.
A péntek esti fogadtatás és utcabál után szombaton az együttesek egy része Sepsiszentgyörgy új főterén vonult fel, majd a Tein kávézó előtt és az Erzsébet park zenepavilonjában koncerteztek. Ugyancsak szombaton Kovásznán a Városi Művelődési Ház előtt, a Kőrösi Csoma Sándor-szobornál mutatkozott be a Galacról érkezett Valurile Dunării együttes, tegnap a fürdővendégeket és helyieket a szentesi zenekar szórakoztatta. Rétyen szombaton megemlékező istentiszteleten vettek részt a zenészek, majd lerótták tiszteletüket a református temetőben álló kettős kopjafánál, az elhunyt rétyi zenészek emlékművénél. Délután a szabadidőközpontban fúvóskoncerteket tartottak, az est a szórakozásé volt, a jó zenét a Szalonspicc zenekar szolgáltatta. A vasárnap jelentette a találkozó fénypontját: délután a számos zenekar, a helybéliek és vendégek nem fértek a Kováts András Fúvószenekar próbaterme előtti útszakaszon, így idén a felvonulás a főút túloldaláról indult. Zenélve, mazsorettektől kísérve masíroztak a szabadidőközpont színpada elé, ahol Dombora Lehel polgármester köszöntötte a jelenlévőket. Az elmúlt 25 év kitartó munkája meghozta az eredményt: Réty kis település, kis közösség, mégis az erdélyi fúvósmozgalom egyik bástyájává vált. Rétyen élt, él és élni fog a fúvószene – hangoztatta az ifjú polgármester, aki magyarul és románul is felszólalt.
A köszöntő után a több száz fúvós közösen játszotta el Borsay Samu Szamos menti indulóját és Müller János Fejérvári indulóját, majd felléptek a zenekarok, a siker nem mAradt el. Ehhez hozzájárult, hogy a kánikula miatt az előadásokat később tartották. A fúvósok bemutatkozását követően a Stoneroots, majd a Back in Time zenekar szolgáltatott zenét a szabadtéri táncmulatságon.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Múzeum a kastélyban (Miklósvár)
Miklósváron megalapítják az Erdélyi Élet Múzeumát, a tárlatnak a felújítás alatt álló Kálnoky-kastély ad helyet. A múzeum több korszakot idéz fel, korhű berendezésekkel eleveníti meg az egykori nemesi, polgári és paraszti életmódot. Az ónémet, biedermeier, reneszánsz és barokk korba kaphat majd betekintést a látogató – mondta el érdeklődésünkre gróf Kálnoky Tibor, a kastély felújítója, a múzeumalapítás kezdeményezője. Ha a terv sikerül, a kastélymúzeum Erdővidék egyik vendégforgalmi vonzerejévé válhat.
A miklósvári Kálnoky-kastély 1648-ban épült egy korábbi épület alapjaira. Az idők folyamán a Kálnoky nemzetség többször átépíttette, nemcsak bővítés céljából, de földrengés, tűzvész – 1848-ban a köpeci csata után labancok égették fel, akkor veszett oda könyvtára – is szükségessé tette. Az épület késő reneszánsz külső díszítésével, architektúrájával egyedi a Székelyföldi kastélyok között. Gróf Kálnoky Tibornak nem sikerült visszakapnia ősei örökségét, így a birtokot az épülettel együtt hosszú távra bérbe vette a baróti önkormányzattól. A felújításhoz a Norvég Alaptól nyert támogatást a Kálnoky Alapítvány, a finanszírozás egyik feltétele az Erdélyi élet múzeumának életre keltése. A felújítást augusztusban fejezik be, már elkezdték a múzeum berendezéséhez szükséges tárgyak felkutatását. Korabeli bútorok, porcelán, üveg, kerámiakellékek, konyhaeszközök, szőttesek, szőnyegek, függönyök, lámpák, órák, kovácsoltvas tárgyak szükségesek a létesítmény korhűvé tételéhez, külön csoportot képeznek a kegytárgyak, papi ruhák – így mutatják be a hajdani erdélyi életet. A tárgyakat adományként fogadják, a jótevő neve megjelenik a múzeumnak felajánlott tárgy mellett. Esetenként vásárolnak is, ugyanakkor kölcsönbe is elfogadnak odaillő kellékeket, sőt, gyűjtőknek kiállítási lehetőséget biztosítanak. A munka során a nyílászárók üvegeit is cserélik, ehhez szükség lenne régi, 70-es évekbeli üveglapokra, akár hőszigetelőre cserélt ablaküvegek is szóba jöhetnek. Aki részt kíván venni a múzeumalapításban, a felajánlott tárgy fényképét a tkalnoky@yahoo.co.uk címre küldheti el.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)