“A csángú nép szívibe betemetve…” – magyar nyelvőrző gyermektábor Moldvában
A moldvai csángó falvakban a magyar, mint anyanyelv gyakorlatilag megszűnt. Néhány értelmiségi szülőt leszámítva a moldvai magyarok gyermekeikkel románul beszélnek, akik jobb esetben második nyelvként megtanulják még szüleik nyelvét, olykor anyanyelvi szinten , de egymás közt a románt használják. Egy kedvezőbb történelmi fordulatra várva a legtöbb, amit tenni lehet, a nyelvvesztés késleltetése.
A Petőfi és Kőrösi Programokban kipróbált, volt és újbóli ösztöndíjasok nyári gyermektábort tartottak Moldvában, a Tázló menti Pusztinában, ahol az elmúlt tanévben, korábban a PSP-ben is szolgált Bódi Viktória volt a magyar tanár. Ő tartotta a Magyar Házban délutáni magyar órákat és foglalkozott a gyermekekkel egész éven át, melynek az augusztusi népművészeti tábor volt a kiteljesedése.
A tábor előzménye, hogy a legkeletebbi magyar faluban, Magyarfaluban augusztus 13-án vasárnap, Márton Áron püspök emlékművét leplezték le a falunapok keretében, melyet szintén a PSP/KCSP-t megjárt Bogdán Tibor szervezett. Itt volt a találkozó a táboroztató tanároknak, egy időben a kajtár gólyákkal gyülekeztünk és a hétfő hajnallal mi is indultunk, de nem Afrikába, csak a Tázló mellé, Pusztinába. „De micsoda szép térségeken, micsoda helyeken megyen az ember, hogy a szem bé nem telhetik. Micsoda kár, hogy ezek a szép és jó földek pusztán vannak, mert két nap alatt egyszer, ha találtunk valamely lakóhelyre.” – Írja mindezt Mikes Kelemen 1739-ben kelt levelében, midőn a Szeret völgyében utazott. Hogy tudott vagy nem a csángókról kérdés, de Pusztináról nem tudhatott, mert ekkor még a falu későbbi alapítói Csíkban ültek szülőfalvaikban, s csak az 1764-es Madéfalvi Veszedelem után kerekedtek fel, majd tették le a vándorbotot a Tázló martján…
Több mint 200 esztendő elteltével a népesség 1500 fő, római katolikus, templomuk védőszentje, Moldvában már csak egyedülállóan, Szent István. Az általános iskolás korosztálytól idősebbek a magyar nyelvet beszélik, a fiatalabbak már csak értik. Az új évezred elején magyar oktatás indult a faluban, melynek működését az állami és egyházi elöljárók nehezítik. Magyarországi támogatással 2006-ban épült fel a Közösségi Magyar Ház, mely méltó helyet biztosít a magyar oktatás és a hagyományőrző tevékenységekhez, közösségi eseményekhez.
Nyisztor Ilona, a Magyar Ház vezetője szerint nagyon fontos, hogy a gyerekek a nyári szünidőben is kötődjenek ahhoz a szellemiséghez, melyet Pusztinán a magyar oktatás képvisel, így a júliusi zenésztábor után nagy örömmel fogadták a kezdeményezést, melyben Viktória hét egykori PSP/KCSP ösztöndíjast hívott meg a táborban történő népművészeti tevékenységek vezetésére.
Varga Emese, Tóth Tamara kézműves alkotótevékenységekkel, népi játékokkal, Bódi Viktória, Brum Alejandra, Varga Kincső, néptánctanítással, Nagy Bence, Molnár Balázs és Hunyadi Péter elsősorban a népzeneoktatással vállalt részt a tábori tevékenységekben, de a munka összehangoltan folyt, minden gyermek kipróbálhatta ügyességét, tanulhatott új népdalokat, táncokat, ismerkedhetett a furulya, a hegedű és a kobozjáték örömével vagy éppen továbbfejleszthette tudását. És ami igazán széppé teszi a nyári napokat: fürdés a Tázlóban, erdőszéli számháborúzás, íjászkodás, közös ebédek, zenélések, éneklések, labdajátékok, a Magyar Házat felügyelő Magdó néni odaadó gondoskodása adta meg a családias hangulatát ennek az ünnepi hétnek, melyben a pusztinaiak falujuk védőszentje, Szent István napjára készültek.
A keddi nap, Nagyboldogaszony napján (aug.15.) a faluból többen a Kácsikai Búcsúra indultak, mely az egyetlen római katolikus búcsú Moldvában (pontosabban Bukovinában), ahol magyar misét is hallgathatnak a hívek. Ennek okán hétfőn magyarul hangzott az útnak indító szertartás a pusztinai templomban, amely kivételes eseménynek számít, de összecsengett kezdődő táborunk távlati céljaival: magyar nyelv és kultúra térjen vissza a mindennapokba Pusztinán.
A falu népi kultúrájának a gyermeki közösségekbe való visszaültetése lehet az egyik eszköze annak, hogy a román nyelven nevelt gyermekek nyelvhasználata a magyar nyelv felé súlyozódjon. A népdalokat, mondókákat, kiszámolókat nem lehet lefordítani, a népi kultúra csak azon a nyelven működik, melyben gyökerezik. És a gyermekekben ha mélyen is, de még él a hagyomány. Minél több időt töltenek el ebben, annál jobban kötődnek, kivált, ha közösségeik ezen értékek mentén épülnek.
A tábor zárónapján a szülők, nagyszülők is eljöhettek, hogy az egész heti tevékenységekről gyermekeik kis műsorát végignézzék, melyet egy rendhagyó szülői értekezlet követett. Ezen a fő téma, a legkényesebb kérdéskör volt terítéken, vagyis az, hogy milyen következményei lesznek annak, ha a fiatal szülők, de a nagyszülők is a gyermekekkel, unokákkal románul beszélnek. Szó esett a nyelvcsere rideg valóságáról, a magyar nyelvre épülő, és annak elvesztével összeomló népi kultúra értékeiről, a magyar nyelvű oktatás jogi lehetőségeiről. A szülők a vártnál aktívabban, jól megfontolt érvekkel kapcsolódtak a témákhoz, és ha áttörés nem is született, talán beszédtéma lett egy időre mindez a faluban. A legfontosabb tanulság újra az, melyet a Petőfi Sándor Program két évében is tapasztaltam:
A kívülről jövő ember szava csak akkor lehet hiteles vagy legalább elgondolkoztató, ha a beszédet megelőzően értéket hoz egy közösségbe, és a munkát minél kitartóbban, rendszeresebben végzi akár gyermek, akár felnőtt közösség javára.
A csángó költő, a néhai Lakatos Demeter szavait szülőfalujában, Szabófalván csak néhányan értenék, ha olvashatnák, de hírére, nevére még sokan emlékeznek. Szavai ott őrködnek a maradék csángó-magyarok fölött az idő sodrával szemben védtelenül állva.
Csángú országba Csángú országba be vannak temetve A legszebb mogyar kyncsek a világon, De nincsenek senkitül megkeresve, Ritka ékszerek, öröksig ágon.
Itt az ős apáink primitív hangja Elmaradt az évszázadok folyamán, Ippend mind a napnak örök szent lángja, Dét szüt szentületre templom tornyán.
Üdű járásval el fognak pusztulny, Örök nem szemmy ezend a világand, A kyncseket nem míg lehet megkapny, Ha megfizetnéd, minden drága árand.
A csángú nép szívibe betemetve Mogyar kyncsek noprul nopra pusztulnak, Ha nem lesznek sokáig felkeresve, S’ azután mogyarok hiába búszulnak.
A csángú országba mig lehet kapny, Amit magyar iradalam nem üszmér, Azt is a magyar stafírunghaz rakny, Mert jövű századoknak ez sokot ér.
Nem kerestik, mikor az üdűe vult, És mikar már késű vult, migpróbálták. Nogy kár! Ha lelkiismeret míg nem szúlt, Rígi mogyar kyncseket megutálták. (Lakatos Demeter – Szabófalva)
Hunyadi Péter / Erdély.ma

Gyermekeinknek építjük a templomot
Ősi szokás szerint kereszteléssel kezdődött tegnap a Zakariás Attila tervezte Gyöngyvirág utcai református templom szentelése Sepsiszentgyörgyön. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a keresztelési szolgálaton azt mondta, gyermekeinknek építjük a templomot, az ünnepi istentiszteleten pedig a 84. zsoltár alapján azt hangsúlyozta, boldog az az ember, aki az Úrban bízik.
Újzsenge ünnepén a református egyház hálát ad azért, hogy Isten megáldotta a szántó-vető ember életét, betakaríthatta a gabonát, elvégezhette a cséplést, és ezáltal egy esztendőre biztosította a kenyeret – mondta Kató Béla. A Gyöngyvirág utcai gyülekezet templomát különös termésnek nevezte, amiért szintén hálát kell adni. Most van az aratás ideje annak az elvetett magnak és annak a sok-sok gondoskodásnak, imádságnak, ami körülövezte ennek a templomnak az építését – hangsúlyozta. Erdély református püspöke arról beszélt, hogy vannak, akik számára egy templom csak építészeti csoda, de aki Isten jelenlétét keresi a templomban, annak áldás lesz az életén. Az új templom legyen a mennyek országának nagykövetsége, szülőotthonként legyen az újjászületés helye és olyan élelmiszerbolt, ahol meg lehet találni azt a táplálékot, ami által megerősödünk, valamint az igaz¬ság palotája, Isten igazságának a háza, mely igazságszolgáltatás szeretetből fakad – mondotta. Bancea Gábor, a Gyöngyvirág utcai gyülekezet református lelkésze arról az álomról beszélt, amivel hat esztendővel ezelőtt hozzáfogtak a templomépítéshez, és arról a kapuról, amely kapcsolat Isten és ember között. „Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy belépjek azokon, és dicsérjem az Urat.” (118. zsoltár) Az egyházak közösségépítő szerepét hangsúlyozta Victor Opaschi egyházügyi államtitkár, és arról biztosította a gyülekezetet, hogy hivatala támogatja az építkezés befejezését. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere levelét Sipos Zoltán gondnok olvasta fel. A tárcavezető hangsúlyozta: már a sepsiszentgyörgyi Kálvin-szobor felállítása is megmutatta, milyen fontos a református székelyeknek hitük, őseik tisztelete. „Az ő örökségükre épül a ma és a holnap. A tiétek a jelen, ahol Isten megteremtette azokat a lehetőségeket, amelyeket fel kell fedeznetek, amelyek győzelemre viszik életeteket, a gyülekezet életét, a közösségét. Ezen az úton indultok el ma templomépítő, téglákat rakó lelki közösségként.” A nemzetpolitikai államtitkárság főosztályvezető-helyettese szerint a felépült templom bizonyosság arról, hogy érdemes volt kitartani, hinni a megmaradásban és gyarapodásban. Brendus Réka arról beszélt, a református gyülekezetek megmaradásukat mindig annak köszönhették, hogy saját közösségi tereket építettek és azokat megőrizték. Egy új templom építése bizonyítja, hogy az egyház mindig megtartóerő volt, iskolákat, egyetemeket tartott fenn, és a magyar nemzettudatot minden időben megtartotta, ápolta – mondotta. „A magyar kormány és a nemzetpolitikai államtitkárság figyelemmel fordult és fordul ezután is az erdélyi és azon belül a református egyház felé, hogy segítséget nyújtson a megmaradáshoz, megmaradásunkhoz” – hangsúlyozta Brendus Réka. Ha valahol templomot építenek, akkor nemcsak egy-két nemzedékre, hanem egy közösség hosszú távú jövőjére gondolnak – mondta Csige Sándor Zoltán, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának vezető konzulja. Leszögezte: a templom építése és felszentelése azt üzeni, itt vagyunk, itthon vagyunk ebben az országban, itthon vagyunk ezen a tájon, és itt akarunk élni. A templomépítés mindig közösségépítés is, annak lelki alapját erősíti – mondotta. Őszinte meggyőződésem, hogy Magyarország kormánya nemzetpolitikai államtitkárság által adott támogatása a lehető legjobb helyre került, és jó ügyet, magyar ügyet szolgál – fejtette ki a főkonzul. Valójában ez a templom akkor készült el, amikor a gyülekezet megfogalmazta az igényt, amikor megálmodta a templomot – mondta Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere. A sziklára épített házhoz hasonlította a templomot, amely a közösség erejére épült, és a protestánsok híres etikájára, amely magát a közösséget tartja szilárdan össze. „Itt vagyunk itthon, ahová templomokat építünk, bölcsődéket, óvodákat, iskolákat, egyetemeket. Meggyőződésem, hogy a világot az igenek, a hit és a bizalom tudja előrevinni. Bennünket is ezek vezéreljenek döntéseinkben” – mondta a polgármester. Incze Zsolt, a Sepsi Református Egyházmegye esperese azt hangsúlyozta, hogy a Gyöngyvirág utcai református közösség a második templomát építi, ezzel arra utalt, hogy a 2005-ben történt újraelosztás révén létrejött gyülekezet tagjai korábban a belvárosi templom építéséhez is adakoztak, és átadta a szemerjai református egyházközség ötezer lejes adományát. Az eseményt köszöntötte Zárodi Zsuzsanna veszprémi lelkipásztor is, aki a Vizsolyi Biblia másolatát ajándékozta a templomszentelő gyülekezetnek. Szabó Lajos kanonok az egyházak és közösségeik élni akarásáról, a gyülekezetek Istenhez való ragaszkodásáról beszélt, Dézsi Zoltán egyházkerületi főgondnok pedig azt hangsúlyozta, a templomépítés bizonyítja, hogy megmaradásunk, egyházunk és nemzetünk jövője csak a hitben megerősödött, kitartó munka révén lehetséges. Domokos Ferenc, a házigazda egyházközség főgondnoka köszönetet mondott a gyülekezet adakozásáért, a kultuszminisztérium, a magyar kormány, Sepsiszentgyörgy és Kovászna megye önkormányzata, cégek, intézmények támogatásáért, és megköszönte a tervezőnek és a kivitelezőknek a munkáját. Zakariás Attila, a templom tervezője kiemelte a Bancea Gábor tiszteletes személyes érdemét abban, hogy a megálmodott templom felépülhetett, és Kányádi Sándort idézte: „Hajlékot Istennek, / hajlékot embernek / kőből, fából / házat, / raktál a léleknek / kőnél, cserefánál / erősebb igékből várat.” Az ünnepségen fellépett a Sipos Zoltán vezette Pro Musica kamarakórus, verset mondott Incze Melinda. A templomszentelés Sánta Imre bikfalvi lelkipásztor szolgálatával végzett úrvacsoraosztással, hálaadó imával, áldással és a himnusz eléneklésével ért véget.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hatodszor az értékszüret jegyében (Őszi sokadalom Kézdivásárhelyen)
Kánikulában zajlott a hét végén Kézdivásárhelyen az értékszüret jegyében hatodik alkalommal megszervezett Őszi sokadalom, a céhes város legnagyobb szabadtéri rendezvénye. A sokadalom több mint tíz helyszínén több ezren fordultak meg.
A szervezők idén is arra törekedtek, hogy minden korosztály számára minél változatosabb programokat kínáljanak. Újdonságnak számított a város tortája, amelyből pénteken este 590 szeletet osztottak ki ingyen. A Helyi Fejlesztési és Kulturális Egyesület a sportcsarnok előtt második alkalommal szervezett őszi vásárt, ahol hagyományos termékeket, zöldséget és gyümölcsöt lehetett napközben vásárolni, továbbá az ökörsütés, a korongozás és a népzenei műsor sem maradt el. A három és fél napos rendezvény tegnap este több ezer rajongó jelenlétében a Magna Cum Laude-koncerttel és pompás tűzijátékkal ért véget.
Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Időutazás a 19. századba
A Kézdivásárhelyi Nők Egyesülete pénteken hetedik alkalommal szervezte meg az előző években nagy sikernek örvendő 19. századi piaci körképre keresztelt rendezvényét.
Az egyesületi tagok a Gábor Áron téren felállított sátrukban antik bútorokat, régi fényképeket, babákat és 19. századbeli használati tárgyakat helyeztek el, kávéval, teával, süteménnyel és friss gyümölccsel kínálták a betérőket. A korhű ruhát viselő nőkhöz a Zöld Nap Egyesület önkéntesei is csatlakoztak, három fiú a 15. székely határőr gyalogezred egyenruháját viselte, az örmény Haykuhi Harutyunyan pedig székely ruhát öltött magára. A huszonkét fős csapat végigsétált a Gábor Áron téren, ahonnan a Molnár Józsiás parkban levő zenepavilonhoz vonult, itt süteménnyel, borral és pálinkával kínálták meg az éppen ott-tartozkodókat. Sajnos, idén Gyöngyös Város Barátainak Köre Közhasznú Egyesület tagjai nem lehettek jelen, de Fülöp Magdolna egyesületi elnök elmondása szerint jövőre ismét együtt korzóznak a gyöngyösiekkel.
Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Refo 500
Péntektől tegnapig több száz érdeklődő állt meg Kézdivásárhelyen a Kolonits-szobor előtt felállított Refo 500 sátor (a név a reformáció 500 éves évfordulójára utal) előtt, vagy tért be a labirintus sátorba. Az érdeklődőknek lehetőségük volt egyházi kiadványok megvásárlására is.
Ruszka Sándor József lelkipásztor elmondása szerint az ötletet ők is máshol látták, a kivitelezés a református egyházközségnek és a KézdIKE-nek köszönhető. Az ifjak napokig dolgoztak, minden az ő kezük munkája. A lelkipásztor elmondta, hogy a látogatás imasétával kezdődött a labirintusban, ahol képekkel, szavakkal, gondolatokkal, elhelyezett használati tárgyakkal stb. találkozhatott az érdeklődő. Egyfajta meditatív séta, egy belső út volt ez, amelynek végén állt az imasátor, ahová bárki bemehetett öt percre elcsendesedni, majd kint a szervezők egy pohár üdítővel esetleg jegeskávéval várták az illetőt. Szombaton Marosán Csaba kolozsvári színművész Luther, asztali beszélgetések című egyéni előadására került sor, tegnap az újkenyér istentiszteletet követően a Kolonits-szobornál együtt énekeltek a Református Kollégium ifjúsági zenekarával. Délután Családias otthon, otthonos egyház témával tartottak nyílt IKE-napot.
Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

SZÁZEZREKET HALLGATTAK LE. Tíz év alatt – 2005-től 2014-ig – a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) közel 250 ezer telefonos lehallgatást végzett törvényesen (bírói jóváhagyás alapján), ami azt jelenti, hogy az ország hivatalosan húszmilliós lakosságának 1,25 százalékát hallgatták le.
Mivel azonban egy beszélgetés legalább két ember között zajlik, valójában kétszer-háromszor ennyi személy telefonját követték, tehát akár 750 ezer is lehet azoknak a száma, akik az RHSZ fókuszába kerültek. A bírói engedélyek száma érdekes növekedést mutat: a korrupcióellenes hadjárat kezdetén, 2015-ben mindössze 6370-et adtak ki, 2009-ig összesen 62 681-et, a következő öt évben (2015 szeptemberéig) pedig háromszor annyit, 186 030-at. Ez utóbbi adat azért érdekes, mert Radu Chiriţă kolozsvári bíró szerint ebben az időszakban az igazságügy összesen 102 729 lehallgatási engedélyt bocsátott ki 109 946 kérés alapján. 2015 utolsó hónapjairól még nincsenek hivatalos adatok, de az előző számok alapján valószínű, hogy 200 ezernél több lehallgatást végeztek a hírszerzők, azaz nagyjából kétszer annyit, mint ahány bírósági engedély volt. Az RHSZ ezt azzal magyarázta, hogy ebben a számban „a hosszabbítások is benne vannak”. Mégis, a Friedrich-Ebert-Stiftung Alapítvány szerint az RHSZ – a lakossági arányokhoz mérten – 16-szor több lehallgatást végez, mint az amerikai FBI, amely 2014-ben 300 millió lakosból mindössze 1416-ot hallgatott le. România liberă; Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

GYANÚS A VASÚTI INGYENJEGY. Nem tetszik a közúti fuvarozóknak az egyetemistáknak biztosított ingyenes vonatjegy: szerintük ez hátrányos megkülönböztetést jelent velük szemben. A hivatásos fuvarozókat tömörítő COATR szervezet beadványban fordult a pénzügyminisztériumhoz, amelyben azt kérik, hogy a szaktárca tisztázza, hogyan biztosítják az egyetemisták ingyenes vasúti közlekedéséhez a szubvenciót, és hogyan számolják el a vonatjegyeket. „Úgy gondoljuk, hogy ez az ingyenesség törvénytelen és diszkriminatív, mivel csak a vasúti közlekedésre vonatkozik, a román vasúttársaságra (CFR) és a magáncégekre egyaránt, ám kizárja a közúti vagy vízi közlekedést, pedig vannak olyan országrészek, ahová a diákok nem tudnak eljutni vonattal. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy az év elején elindított stratégia politikai jellegű, célja bizonyos fuvarozói kategóriák támogatása” – írják a közúti fuvarozók. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mozgásra nevelt, élményt adott (Dimény Olga évtizedei)
Dimény Olga, vagy ahogy a baróti Tanulók Klubjának legendás vezetőjét Erdővidék-szerte ismerik, Olgi néni szeptembertől nyugdíjba megy. Nehéz elhinni, hogy az örökké energikus, folytonosan szervező és gyermekeiként szeretett tanítványaival elfoglalt tanárnő visszavonul, s otthonról szemléli majd a világot – nem az a fajta. Valószínűleg nem is lesz úgy: arra készül, amíg még hívják, óraadó tanárként visszajár a bő húsz éven át szolgált intézménybe, hogy jelenlegi csoportjait oktassa. Nem hagyja el az általa alapított és szakmai berkekben az idő folyamán országos népszerűségre szert tevő Barót Kupa elnevezésű nemzetközi tánc- és tornafesztivált sem. Egy szó mint száz: Olgi néni nagyon aktív nyugdíjas lesz.
Korán választott hivatást
– Egy nagybaconi leánykában a hatvanas évek végén miként érlelődik meg a gondolat, hogy testnevelő tanár legyen?
– Én már ötödikesen tudtam, hogy az akarok lenni. Egyed Csaba osztályfőnököm testnevelés szakos volt, s némileg meglepődött, amikor az osztályt végigkérdezve, hogy ki mivé szeretne válni felnőttként, én azt mondtam neki, hogy tornatanár. Osztályfőnököm kiváló pedagógus volt, röplabdát és atlétikát oktatott, és amikor felfedezte a torna iránti hajlamomat, külön is foglalkozott velem. Ma is megvan egy fénykép, amelyen a volt labdarúgópályán a tűzoltógerendán fejállást csinálok. Négy év múlva, amikor a Jóbarát egyik újságírója felkereste a nagybaconi iskolát, és beletekintett Egyed Csaba feljegyzéseibe, kiderült, azon a bizonyos napon füzetébe azt jegyezte fel, hogy Baló Olga (Dimény Olga lánykori neve – szerk. megj.) fizikailag gyengén fejlett, tornatanár szeretne lenni. Az újságíró az érdekesség kedvéért lejött Barótra, ahol én már kilencedikes diák voltam, hogy rákérdezzen, még mindig testnevelőtanár szeretnék-e lenni. Mindannak ellenére, hogy az azelőtti évben ízületi és szívreumám miatt fel voltam mentve a tornaórák alól, azt mondtam, igen, még mindig az akarok lenni. Az igazság az, hogy betegségem már akkor sem akadályozott, hogy a tornafeladatokat elvégezzem: tanárom, Kermeczky Réka hiába kergetett el a pálya egyik részéről, mert a másikon úgy is elvégeztem a gyakorlatokat. Az elkövetkező években komolyan atletizáltam, 800 és 1500 méteren megyei és országos versenyeket nyertem.
– Ilyen előzmények és elhatározás után, gondolom, egyszerű volt az egyetemre bejutni.
– Rosszul gondolja! Az egyik legnagyobb, szinte áthághatatlan akadályt éppen egészségügyi múltam jelentette. Hiába értem el versenyeken kiváló eredményeket, kórlapom sokáig elkísért. Az egyetemi felvételire való jelentkezés feltétele volt a pályára való alkalmassági orvosi igazolás megléte. Ilyent sem Baróton, sem Sepsiszentgyörgyön nem akartak adni. Végül könyörgésem meghallgatásra talált kardiológusomnál, Zsigmond doktor úrnál, aki azt mondta, rajta ne múljon, megadja. 1973-ban nem sikerült a felvételim, de láttam, van mit keresnem ott. Mégis szinte fel kellett adnom terveimet: egy Sugásfürdőn szervezett síversenyt megnyertem, az azt követő gálafelvonuláson pedig olyan szerencsétlenül lépett elém egy néző, hogy lábam törtem. Ekkor hajlottam volna arra, hogy gyógytornásznak tanuljak, de néhány hét múlva levágtam a gipszemet, és ismét edzeni kezdtem. A barátom, későbbi férjem, Dimény János, aki akkoriban elsőéves egyetemista volt a testnevelő szakon Bukarestben, felvitt a fővárosba és évfolyamtársaival együtt edzve készültem a felvételire. Úgy okoskodtam, látogatás nélkülire iratkozom, mert egyszerűbb lesz. Hozzám hasonló „okosak” akadtak még néhányan, éppen ötvenen voltunk egy helyre, de végül 9,50-nel elsőként jutottam be. Olyan jól sikerült a felvételi, hogy a futáseredményeim miatt az egyetem atlétikaedzője azt szerette volna, hogy iratkozzam át nappali tagozatra, de én elutasítottam a lehetőséget. Attól féltünk, ha mindketten nappalin leszünk, úgy helyeznek ki, hogy Jánossal nem fogunk egymáshoz közel eső katedrát kapni, mi pedig nem akartunk elszakadni egymástól.
Bajnokokat neveltek
– Tanári pályája miként alakult?
– Lévén, hogy nem a nappali szakon tanultam, már az egyetemi évek alatt is tanítottam. Megfordultam Kisbaconban, Székelyszáldoboson és Magyarhermányban. 1979-től 1990-ig Nagybaconban tanítottam, majd a baróti Gaál Mózes Általános Iskola következett 1996-ig, végül a Tanulók Klubjában voltam előbb igazgató, majd a központosítást követően intézményvezető. Nagybaconban férjemmel közösen sikeres női és férfi tornacsapatot alapítottunk, amellyel nyolc évig folyamatosan megyei bajnokok voltunk. A Károlyi-módszert alkalmazva már óvodás korban válogatni kezdtünk a nagyszámú gyermekseregből, akik közül a legtehetségesebb tíz-tizenkettővel foglalkoztunk heti három alkalommal. Ezt a munkát folytattuk Baróton is, ahol csapatunk 1991-ben megnyerte az általános iskolák számára utolsó alkalommal kiírt megyei versenyt, az országoson harmadikként végeztünk, Náfrádi (Szabó) Irénke pedig első helyezést ért el. Ő annyira kiemelkedett a mezőnyből, hogy még az onyesti tornászközpontba is elvitték.
Intézményvezetői kihívás
– A Tanulók Klubja milyen kihívások elé állította?
– A Tanulók Klubja tánc- és tornakatedrájára áthelyezéssel kerültem, de örvendtem, hogy oda mehetek, ahol olyan jó közösség van. Akkoriban fafaragás-, rajz-, karting-, elektronika-, báb-, moderntánc- és néptánccsoport működött, az oktatók mellett két éjjeliőr, karbantartó, titkárnő és korrepetitor volt alkalmazásban, azaz tizenkét főnyi intézményt kellett igazgatnom. Köreink rendkívüli népszerűségnek örvendtek, Erdővidék jóformán minden szögletéből özönlöttek a gyermekek, általában ötszáz fölött, hatszázhoz közelítő gyermeklétszámunk volt. A munkát hátráltatta, hogy 1997-ben elkezdtük székhelyünk felújítását, ami közel tíz évig, 2006-ig tartott. A tíz év hányódás közben – köreinket az iskolák osztálytermeiben és tornatermeiben tartottuk – szakok alakultak át vagy szűntek meg, oktatók mentek el, az intézményt központosították, Sepsiszentgyörgyhöz csatoltak, azaz jogi személyiségünk megszűnt; nehéz volt az újrakezdés. Volt felújított épületünk, minden igényt kielégítő próbatermeink, kilenc vendégfogadásra alkalmas szobánk – ez nagyon fontos, hiszen a meghívott csapatokat el tudtuk szállásolni, de bevételhez is juttatott –, ám a gyermeklétszám visszaesett. Miután mozgósítottuk régi, a községekben élő barátainkat, akik segítettek tevékenységeink népszerűsítésében, s megjelentek az első eredmények, helyreállt a rend, ismét teljes kapacitással tudtunk működni. Újra mindenik köz-ségből jöttek a fiatalok, hogy néptánc, báb, informatika és modern tánc-torna oktatásunkban részesüljenek. Legtöbben Nagybaconból érkeztek. Mint mondották, nem azért hozzák gyermekeiket hozzánk, mert odavaló vagyok és ismernek, hanem főleg azért, mert valaha őket is tanítottam, s tudják, milyen fontos, hogy a gyermekek mozgásigénye megteremtődjön. Nagyon örvendtem, amiért így gondolkodtak: visszaigazolást nyert, a Jánossal közös elképzeléseink helyesek voltak, nemcsak tanítottunk, de élményt is adtunk a gyermekeknek.
Nemzetközi esemény Baróton
– Gondolta volna 1997-ben, amikor a tánc- és tornafesztivál elindult, hogy szakmai körökben és a barótiak között is olyan népszerű lesz?
– Az igazság az, hogy bíztam benne, de várakozásomat jóval felülmúlta a siker. Az egész onnan indult, hogy 1996-ban meghívást kaptunk Vaslauiba egy hasonló rendezvényre, ahol nagyon jó hangulatban versenyeztünk, és Szabó Vass Melinda, Téglás István – ő most Bukarest egyik legismertebb táncművésze – és Kiss Abigél révén kiemelkedő sikereket értünk el. Amikor hazajöttünk, úgy gondoltam, jó lenne, ha a hazai közönség is láthatná, milyen tehetséges gyermekeink vannak, ezért nyomban nekifogtam szervezni. Szerencsénk volt azzal is, hogy részt vettem egy Bukarestben szervezett képzésen, amelyen megismerkedtem a stilizált néptáncokat oktató Florin Gavrilescuval, aki nemcsak a zsűrielnök tisztségét vállalta el, de tanácsaival segített is. Az első Barót Kupára 1997. március 23-án került sor tíz csapat, azaz közel százötven tanuló részvételével. Akkoriban a gyermekek elfértek még a tornateremben letett matracokon, a főzést pedig az óvoda konyhája oldotta meg. Ahogy nőtt a rendezvény, nőttek az igények is, s már nemcsak a baróti szálláshelyek, de még a tág környék panziói sem voltak elegendőek. Arra is volt példa, hogy egy csapatnak Tusnádfürdőn kellett megszállnia. Nem is csoda, mert a néhány környékbeli csapaton kívül – Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy és Kovászna – a többiek messziről jönnek. Rendszeresen visszajárnak Barótra bukaresti csapatok, valamint Petrozsény, Kudzsir, Arad, Găeşti, Vaslui, Amara, Râmnicu Sărat, Bârlad, Slatina és Gyulafehérvár képviselői vagy a határon túlról Kapuvár, Kisinyó vagy éppen Párkány csapata. Legutóbb hétszázan táncoltak kis sportcsarnokunkban, amiben nagy szerepe volt annak, hogy az utóbbi öt évben együttműködünk a Magyar Látványtánc Szövetség elnökével, Boros Tündével, és a Barót Kupa az általuk szervezett Európa Kupa selejtezőjévé vált.
Aktív nyugdíjasként
– Még néhány nap van hátra nyugdíjazásáig. Visszavonul és távolról figyeli az eseményeket vagy továbbra is tevékenyen részt vállal a sportszervezésben?
– A Tanulók Klubjának ügyintézését minden bizonnyal jól fogja végezni utódom, Bálint Péter, katedrámon pedig a jól felkészült, tehetséges Pál Éva veszi át a helyem. Mivel nem szeretnék a nagyon hozzám nőtt diákjaimtól ilyen hirtelen elszakadni, kérvényeztem, aerobik- és mazsorettoktató óraadó tanárként maradhassak még. Ha esetleg nem bólintanak rá, úgy sem maradok ki teljesen a sportéletből, hiszen a Barót Kupa szervezését még, amíg erőm engedi, folytatom. Hasonlóképp kitartóan tovább szervezem a szívügyemnek tekintett nagybaconi Pásztortűz Egyesület által életre hívott Barátság Tánclépésben néptánctalálkozót is.
– Több szakmai díjban is részesült az idők folyamán. Mennyire fontosak ezek egy pedagógus életében?
– A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége által 2011-ben adományozott Ezüst Gyopár-díj nagyon jólesett, mert mégiscsak a legismertebb szakmai szervezettől érkezett. Hasonlóan fontosnak éreztem a Tanulók Palotája igazgatójától, Kerekes Jenőtől idén kapott életműdíjat is, hiszen a közvetlen kollégák őszinte megbecsülését jelzi. Mégsem ezek, hanem a gyermekek ragaszkodása a legfontosabb visszajelzése annak, hogy munkám során valamit jól végeztem. Rengeteget jelent, hogy a húsz-harminc éve végzett diákjaim nem felejtettek el, az utcán előre köszönnek és mosolyogva, őszintén érdeklődnek, hogy vagyok és segíthetnek-e valamiben. Az ilyen pillanatokért mondom azt, megérte a tanári pályát választani és hivatásként művelni.
Hecser László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

VII. Bolyais Világtalálkozó
„Fészekbe visszavágyó szárnyalással”
A rendezvény a Vásárhelyi Forgatag keretében zajlott három napon át, s a marosvásárhelyiek V. Világtalálkozója is. A rendkívül, talán túlságosan is gazdag, változatos program valamennyi eseményét, amelyek sokszor párhuzamosan folytak, lehetetlen volt egy személynek követni, holott volt diákként és a nap krónikásaként mindegyiken szerettem volna jelen lenni. Hamar be kellett látnom azonban, hogy ez lehetetlen, így hát a nagyszabású ünnepség első napjának néhány eseményéről, hangulatáról próbálok beszámolni.
A címbeli verssort Áprily Lajos A fejedelemhez című ódájából idéztem, amelyet a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium fennállásának 300. évfordulójára írt, és az 1922-es ünnepségen maga a költő olvasott fel. A sorskérdéseinket ódai hangvételben megszólaltató költemény előadásával Kilyén Ilka színművésznő adta meg az alaphangot a marosvásárhelyi iskola fennállásának 460. évfordulójára szervezett ünnepségen.
Az iskola olyan örökség, amely összetartó varázserő múlt és jelen között. A találkozások révén lehetőséget teremt valós értékeink számbavételére, miközben nemzeti összetartozásunk tudatával erősít minden résztvevőt – szólt a jelenlevőkhöz Kirsch Attila, a Református Kollégium – Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Körének vezetője. A szerteágazó, gazdag program megszervezésében nyújtott hozzájárulásukért érdemoklevelet nyújtott át a baráti kör vezetőségi tagjainak. A találkozó végén képzeletben átadhattunk egy-egy oklevelet a két iskola diákjainak is, akik kedvesen, előzékenyen vettek részt az ünnepség lebonyolításában, és fellépésükkel, előadásaikkal az iskolában folyó munka minőségébe nyújtottak tartalmas betekintést.
A Schola Particulából kialakuló Református Kollégium utódintézménye 1957-ben vette fel tudós tanárának, Bolyai Farkasnak a nevét, majd viszontagságos története során 1960–2007 között vegyes tannyelvű intézményként működött. Ma Erdély legnépesebb magyar tannyelvű iskolája a legjobb tanulmányi eredményekkel – hangzott el Mátéfi István, a Bolyai líceum igazgatójának köszöntőbeszédében, aki a hagyományokon alapuló jövőépítés feltételeként az összefogás fontosságát említette. Az öröm mellett ürüm vegyült Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatójának szavaiba, aki hiányolta a nemrégiben végzett diákokat az ünnepségről. Találkozni jó, kell, fontos – zárta rövidre szavait Székely Szilárd, a Római Katolikus Teológiai Líceum helyettes igazgatója.
A Bolyai iskolát nem impozáns falai teszik naggyá, hanem a benne tanító tanárok és az ott tanuló diákok – így együtt jelent meghatározó pontot az erdélyi magyarság térképén – tolmácsolta a csíkszeredai főkonzulátus üzenetét Farkas Balázs ügyvivő konzul, aki a Bolyai sportpályájának felújításában nyújtott segítséget említette, hiszen a fizikai értelemben vett iskolaépületek hiányában nem beszélhetünk folytonosságról, az értékek továbbításáról – tette hozzá.
A testvérváros Baja és a térség országgyűlési képviselőjének üdvözletét Bedele Norbert, a Duna-parti város alpolgármestere tolmácsolta, aki egy tanmesét hozott ajándékba a közösség összetartozásának éltető erejéről.
Borka Balázs Attila, a Bolyai Közhasznú Alapítvány elnöke az elődök munkájának folytatásaként arról a feladatról beszélt, hogy a 21. századhoz méltó körülményeket kell teremteni az iskolában, és ezt a célt szolgálják például a találkozó idején szervezett sportrendezvények is.
A nyitóünnepséget a Pethő testvérpár játéka, majd a Bolyai Farkas Elméleti Líceum Harangvirág tánccsoportjának fellépése zárta mezőségi táncokkal.
Ezt követően az udvaron felállított színpadot és környékét a Református Kollégium diákjai vették át, akik villámcsődülettel indítottak, a Márton Előd vezette Refi Karaván tagjai zenéltek, majd a Márton Csilla rendezte díjnyertes Arc az álarc mögött című improvizációs produkciót láthatta az iskolaudvaron maradt közönség. Köztük voltak azok az öregdiákok is, akik diákkori élményeikből osztottak meg részleteket a hallgatósággal.
Ugyanebben az időben Buksa Éva Mária tanárnő a gazdag anyagból összeállított iskolatörténeti kiállítást nyitotta meg, Kovács Levente rendező a Marosvásárhely néhány ismert személyiségéről készült portrékiállítást ajánlotta az érdeklődők figyelmébe.
A katolikus iskola bolyais múltjáról, azaz az első katolikus teológiai osztályok befogadásáról és működéséről készült kiállítást Székely Szilárd helyettes igazgató, vallástanár mutatta be, és az iskola volt diákjainak kiadványaival ismerkedhettek az érdeklődők Csáky Károly lelkipásztor szervezésében.
Ugyancsak ebben az időben a díszteremben bemutatták a Bolyai Farkas Elméleti Líceum címerét. Mivel a hajdani Református Kollégium angyalos jelképét a jogutód iskola használja, szükségessé vált, hogy a Bolyainak is önálló címere legyen – vezette fel a bemutatót Hajdú Zoltán aligazgató, a nézőközönség figyelmébe ajánlva dr. Szekeres Attila István történészt, elismert címertani szakértőt, aki az iskola diákja volt. Rövid előadást hallhattunk a címerek keletkezésének történetéről, jellegzetességeiről, majd következett az új címer ismertetése. Az alapot jelentő háromszögű pajzs kék színe az iskola alapításának idejére jellemző, és a vármegyékre utal. A Marosvásárhelyhez való kötődést a páncélos kard jelképezi, amely egy lúdtollat tart. A pajzsot aranyszínű, nyitott könyv fedi, ami a tudomány, bölcsesség jelképe, alatta az alapítás éve, a könyv lapjain az iskola nevét adó Bolyai Farkas nevének kezdőbetűi láthatók.
A címerbemutatót a bolyais diákok ünnepi műsora követte A sokoldalú Bolyai ma is él címmel. A népes közönség Bolyai Farkas személyisége mellett megismerhette a diákok irodalmi munkáin, magyar és idegen nyelvű szavalatain, a Kájoni János furulyakör, a Bolyai Zenekör felléptén át az iskolában folyó művészi és tudományos munka színvonalát. A hallgatóság jócskán megfogyatkozott, amire már eléggé jelentős késéssel az iskola tollforgató öregdiákjait szólította a mikrofon elé Buksa Éva Mária a Szívhangok műsor keretében. Közönség híján a verset, prózát, esszét író egykori diákok magukat szórakoztatták a felolvasással. A 12 tollforgató, Gálfalvi György, Kincses Elemér, Kiss Székely Zoltán, Komán János, Kovács Levente, Nagy József Levente, Nagy Székely Ildikó, Ötvös József, Ráduly János, Szász László és e sorok írója részleteket és verseket olvasott fel köteteiből, amelyekben a komoly gondolatok mellett az érzelmek és a humor is jelen volt. A felolvasás végén kiderült, hogy a közélet, az irodalom, a történelem, az erdélyi valóság bemutatása terén mennyire szerteágazó a tollforgató öregdiákok érdeklődése. Mármint azoké, akik a 19 meghívottból jelen voltak az ünnepségen.
Fél ötkor kezdődött az udvaron levő nagyszínpadon a Kozsik József vezette Kamaszok ifjúsági színtársulat fellépésével a kulturális-zenei program, melyen bemutatkozott a Rocksuli és a későbbiekben fellépett a Mary Grace, a Kővirág, a Polifon és a Boom együttes. Ez utóbbi nosztalgiaszámai mellett visszautazhatott az iskolában töltött évek zenevilágába a sátrak alatt kitartó, vagy akkor érkező hallgatóság, amelyet nem csábított el a Borudvar vagy a Liget hangulata. A korábbi találkozók népes közönségére gondolva, többen is elmondták, hogy jobb lenne önálló rendezvényként a Forgatag előtt megszervezni a következő világtalálkozót.
Az udvaron szóló zene miatt néha nehezen lehetett hallani az iskola amfiteátrumában szervezett három fórumbeszélgetés előadóinak szavát. Pedig érdekes, gondolat- ébresztő emlékezés volt a múltra, jelenre és kitekintés a jövőre is.
Mit tehetek egykori iskolámért? – ez volt a témája a Bolyai vezetőivel tartott találkozónak, amelyen Mátéfi István beszámolt a terveikről, az iskola épületének korszerűsítésére kidolgozott elképzelésekről, amelyek elől az akadályok elhárulni látszanak. Az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonában levő épület felújítására a tulajdonos pályázhat, a támogatók számára pedig a Bolyai Kollégium Alapítvány biztosítja a törvényes keretet. Ilyen módon sikerült a sportpálya épületeinek a korszerűsítése is. Ha minden szükséges okirattal rendelkezni fognak, az egyházkerület hozzáláthat a javításhoz. Ennek kapcsán egy jelen levő öregdiák szakember ötleteit ismertette. Kérdésre válaszolva Hajdú Zoltán aligazgató megnyugtatta a jelenlevőket, hogy a felújított régi épület falára rövidesen visszakerülnek az emléktáblák.
A Római Katolikus Líceum bolyais és korábbi viszontagságos múltjáról, amikor az évszázadok folyamán kétszer kellett a teljes megsemmisítésből újra talpra állni, Székely Szilárd ügyvezető igazgató számolt be. Meghívottjai azok a személyek voltak, akiknek valamilyen szerepük volt az újraindításban. Az ötlet a katolikus öregdiákokban merült fel az iskola fennállásának 300. évfordulóján – számolt be a rendszerváltás utáni újrakezdésről. Bár Fodor Imre alpolgármester határozottan és lelkesen támogatta, és Csató Béla főesperes nagyon sokat tett az akadályok elhárításáért, a katolikus teológiai osztályra kezdetben nem kaptak engedélyt, majd nehézségek árán sikerült a jóváhagyást elérni, és diákokat toborozni. Annak ellenére, hogy az egyház két iskolaépülettel is rendelkezett, sem az Unireába, sem a Művészeti Líceumba nem fogadták be az osztályt. Albertini Zoltán akkori főtanfelügyelő-helyettes kérésére végül a Bolyai adott helyet az évről évre gyarapodó katolikus osztályoknak, amelyek 2004–15 között működtek a Bolyaiban, mindig azzal a reménnyel, hogy sikerül önállósítani az iskolát. Amikor ez 2015-ben megtörtént, az öröm közös volt, ezért szó sincs arról, hogy a DNA felszólítására a Bolyai kártérítést követeljen azért, hogy a katolikus osztályok fokozatosan az önálló iskolában indultak. Hogy mi lesz szeptember 15-én, erre pontosan Székely Szilárd sem tudott válaszolni. Bár a tanfelügyelőség honlapján léteznek az üres állások, amikor egy áthelyezését kérő tanítónő iratait akarta beadni, kemény visszautasításban részesült.
A harmadik fórumbeszélgetés Márton Előd iskolalelkész vezetésével a Református Kollégium helyzetéről szólt, és a visszaemlékezések igazolták, hogy az alapítás nem volt mentes a gondoktól, nehézségektől, hiszen az indulás évében az első kilencedik osztályt, amelybe vidéken szervezték a felvételi vizsgát, tanfelügyelőségi utasításra az akkori igazgató kivezette az épületből. Az iskola történetének leghősiesebb osztálya a kistemplomban tanult, majd a második félévtől térhetett vissza az épületbe. Hányattatásukról Csáky Károly akkori iskolalelkész számolt be. Ötvös József az iskola hovatartozásáról szóló bizonytalanságokat említette, amit református esperesként tapasztalt.
Sorra kaptak szót az egykori igazgatók, Horváth Gabriella, akit katolikus létére, a vezetésben való jártasságára alapozva Csiha Kálmán kért fel az iskola vezetésére, Csiha Kálmán püspök, Tőkés Elek, a püspökség tanügyi tanácsosa és Mártha Ivor főgondnok Dónáth Árpád és Sárpataki János nevét említette, akiktől a legnagyobb támogatás érkezett. Székely Emese bevallása szerint már készen kapta az iskolát, s bár diákjaik nem tanultak luxustermekben, a Bolyai iskolával a békés egymás mellett élést választotta. Kezdetben nem voltak nagyon jó eredmények, a református osztályokban hagyták felnőni a diákokat, akik közül sokan szép karriert futottak be a humán tudományok terén. A közös imáknak nagy szerepük volt a diákjaik biztonságérzetének a kialakításában, s az esti tagozat elindítása nagyon sok személy számára tette lehetővé az érettségi diploma megszerzését. Szembe kellett nézni sok mindennel, meg kellett harcolni a harcot – emlékezett Enyedi Csaba iskolalelkész, aki a közösségformáló tevékenységekről számolt be. Hittel közösséget építeni – összegezte a jelenlegi irányvonalat Benedek Zsolt iskolaigazgató. Céljuk a teljes iskolaszerkezet kialakítása és az asszisztensképző megtartása. Ha egy iskolában van teljesítmény, akkor lesznek diákok is – tette hozzá, miképpen azt is, hogy az egyházkerület rendszeresen támogatja a Református Kollégiumot.
Szombaton a várba költözött át a rendezvény, 11 órától Balás Árpád vezetésével tekinthették meg az érdeklődők azokat a helyszíneket, amelyeket a Bolyaiak neve is fémjelez, az iskolát, hajdani lakásuk helyét, a Teleki Tékát, ahol a két Bolyainak emléket állító múzeum látható, és a Református Kollégium egykori könyvtárának értékes darabjait őrzik, majd a temetőben fejeződött be a séta a kopjafánál és a síremlékeknél tett látogatás után. Szombaton délelőtt a Kutúrpalotában verbunkversenyt, délután a világtalálkozó gálaműsorát láthatta a közönség. Vasárnap 10 órától az 500 éves reformációra és az iskolaalapítás 460. évfordulójára emlékeztek, és közös imát mondtak a Római Katolikus Teológiai Líceumért. Az istentiszteletet újabb temetői séta követte, amelyen a kollégium egykori tanárai, városunk és az iskola nagyjai emlékére gyújtottak gyertyát a református temetőben.
BODOLAI GYÖNGYI / Népújság (Marosvásárhely)

Egy fontos színháztörténeti adattár – és szakmai tanulságai 1
Örvendetes fejleménye a szakmának az erdélyi magyar színházi kiadványok megjelenésének szaporodása az elmúlt másfél évtizedben. A nagyváradi színház 1948–1960 közötti történetét Nagy Béla közel 600 oldalas munkában dolgozta fel (2009), és egy év múltán jól illusztrált dokumentumtárban adta közre a színház építéstörténetének levéltári iratait (2010). A 2011-es esztendő Marosvásárhelyen a bőség éve volt: Kozsik Ildikó kötete a marosvásárhelyi Állami Bábszínház történetének első negyedszázadát dolgozta fel, és ugyanebben az évben jelent meg az az intézménytörténeti tanulmánygyűjtemény is, amelynek hat szerzője (Albert Mária, Balási András, Csép Zoltán, Kovács Levente, Lázok János, Ungvári-Zrínyi Ildikó) a marosvásárhelyi felsőfokú magyar színészképzés történetének első időszakát vizsgálta más-más megközelítésből. A temesvári színház fél évszázados jubileumára jelent meg Darvay Nagy Adrienne könyve a temesvári magyar színészetről (Állandóban változékonyan, Temesvár, 2003), és gondosan dokumentált, emlékalbum jellegű adattár örökítette meg a színház alakulásának 55. évfordulóját is (2008). Kiemelkedő szakmai teljesítmény a szatmárnémeti magyar társulat történetéhez írt kétkötetes adattár, Csirák Csaba 1250 oldalas munkája (Hatvan év krónikája. Szatmárnémeti, 2013). Bodó Ottó 2011-es keltezésű doktori értekezése az erdélyi magyar színházak művészi profiljának alakulását követi nyomon az 1990–2010 közötti időszakban (A rendszerváltás utáni erdélyi magyar színház). A szerző vizsgálódásának körébe bevonta az 1990 után alakult három székelyföldi színházat is (Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Székelyudvarhely). Értekezését a vizsgált színházak játékrendje, illetve az elnyert szakmai díjak számbavétele egészíti ki. Két évtized fesztiválszereplésre válogatott erdélyi elő- adásairól, az elnyert társulati és egyéni díjakról tájékoztat Darvay Nagy Adrienne 2008-ban megjelent könyve (A kisvárdai fesztivál 1989– 2008). 2 A szűkebb szakmának és a szélesebb olvasóközönségnek most egy új kiadványt kell elhelyeznie az erdélyi magyar színháztörténeti munkák sorában. A mutatós kiállítású, különleges formátumú kötet 3 alcíme szerint a Marosvásárhelyi Állami Színház magyar tagozatán 1961–1978 között bemutatott elő- adások történetének legfontosabb adatait tartalmazza. A mű kiadója a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Kutatóközpont, amelynek – eddigi nyilatkozatai és a kötethez írt bevezető tanulmány alapján – Gáspárik Attila igazgató a meghatározó alakja. Erre utal az a tény is, hogy a könyv bemutatója alkalmával ő helyezte el az új kiadványt a szakma és az erdélyi magyar kultúra kontextusában – meglehetősen tájékozatlanul: „Színházkutatás nem történt ebben az országban, mert nem létezik alapkutatás és nincsenek színháztörténészek” – idézi a könyvbemutatón elhangzottakat Antal Erika beszámolója (Székelyhon.ro portál. 2017. jún. 29), míg egy másik forrás szerint a szakma lesújtó véleményét így „árnyalta” a nyilatkozó: „Erdélyben az elmúlt 25 évben nagyon sok történelmi kutatás jelent meg, de színházkutatás nem történt, mert nincs alapkutatás, nincsenek alapforrások”. (K. Nagy Botond beszámolója. Népújság, 2017. júl. 1). Úgy gondolom, a recenziót bevezető felsorolás szükségtelenné teszi e kijelentések megbízhatóságának vizsgálatát. Kezdjük a könyv fellapozását a szerzői/szerkesztői előszóval. „Kötetünk méltó hivatkozási alap kíván lenni, amelyben alapvető információkat talál a színháztörténeti kutató” – szól az előszó utolsó mondata. Ezzel csak egyetérteni lehet, hiszen minden adattár szerkesztőjének ez a legfőbb ambíciója, de egy adattár méltó voltának leghitelesebb fokmérője a pontossága. Az a pontosság, amely időben kiszűri az olyan banális hibákat, mint amilyent a bevezető tanulmány szerzője követ el: „a vizsgálandó 12 évről” beszél az „1961–1978” című írása második sorában. Sajnos, ugyanez a hiba ismétlődik a szöveg angol és a román fordításában is. E bevezető tanulmány történelmi tablóvázlatának leegyszerűsítő szemléletéről sokat mond az összegező utolsó bekezdés. A szerző, Gáspárik Attila itt a vizsgált időszak abszolút jellemzőjeként a „kettősséget” [értsd: kettős beszéd4 ] határozza meg, s ezt így írja körül: „Egy párt működött és minden az ő kezében futott össze. A színházakat és általában a művészeteket az ideológia eszközének tekintették. A nézők nagy része azonban nem. Miközben a hatalom azt hitte, hogy az a sok ember a színházban éppen átalakul ideológiailag, az a sok ember valójában közösséget alkotott, önbizalmat kapott.” Hasonlóan banális leegyszerűsítéssel találkozunk a gondolatmenet befejező mondatában is: „Sok rosszat lehet elmondani arról a korról [1961–1978], de ne higgyük azt, hogy a szocializmus dolgait intéző emberek egytől-egyig gonosz, rossz ízlésű, ostoba alakok lettek volna” (14. oldal). Végiglapozva a könyvet, leginkább a gazdag képanyag ragadja meg az ember figyelmét. A kiváló minőségű, szépen tördelt képi illusztráció a kötet legnagyobb erőssége: jól érzékelhető, hogy a szerkesztési koncepciónak ez volt a középpontjában, hiszen a nagyközönséget feltehetően ez a jól lapozható színházi képes album jelleg fogja leginkább vonzani és vásárlásra csábítani. A tizenhét évad százhét produkciójának előadóit 329 felvétel villantja fel, és itt külön ki kell emelni a digitális képfeldolgozás (Vidám Horváth Beáta, Huszár Gábor) és a tördelést végző szerkesztő, Para István munkáját. A bemutatott darabok zömét sikerült olyan felvételekkel illusztrálni, amelyek érzékeltetik a színészi játék, az adott előadás atmoszféráját. Ez a gazdag képanyag azonban filológiailag nincs kellőképpen megtámogatva, s talán leginkább ebben lehet tetten érni a kötet szerkesztési koncepciójának bizonytalanságait. Egy nagyközönségnek szánt albumban megengedhető, hogy a képaláírásokban a színészek neve mellett nem jelenik meg a zárójeles szerepnév. Kutatói munka esetén azonban már zavaró, hogy a szerepneveket képenként kell visszakeresni az adott előadás szerep-osztásában. Súlyosabb probléma, hogy a képanyagban lehetetlen a színészek neve szerinti visszakeresés, a kötet névmutatója csak a szereposztásokban előforduló neveket jelzi. A statisztikai fejezet sűrű adathalmaza évadonkénti bontásban, műsorrétegek szerinti besorolásban adja meg az előadások, illetve a nézők számát, és ezeknek az adatoknak a százalékos arányát egy-egy évadban grafikailag (kördiagramokban) is megjeleníti. Ez a fejezet nyilvánvalóan nem a nagyközönségnek szól, de sajnos, a kutatás számára is csak részlegesen hasznosítható: a közölt adatokból nem rajzolódik ki átfogó kép a vizsgált időszak mutatóinak változásairól, a jellegzetes tendenciákról – ehhez nyilván a részadatokat függvénybe foglaló grafikus ábrázolásra, illetve az erre épített minimális értelmezésre lett volna még szükség. A szerkesztői munkában jobban kellett volna figyelni a műsorfüzetekben megjelent anonim előadás-ismertetések túltengő felhasználására: a kötet ezáltal a kelleténél nagyobb arányban, a szükségesnél több példát nyújt a vizsgált periódus hivatalosan „ajánlott értelmezésére” (idézőjelben a szerkesztői kifejezés). A korszak vezető színészeit bemutató Prospero-sorozat köteteiből, A Hét 1982-es, Színjátszó személyek c. évkönyvéből, a Harag György, Kovács György, Erdős Irma, Illyés Kinga emlékének szentelt interjú- és kritikagyűjteményekből, portrévázlatokból ennél sokkal élőbb, színész- és színpadközeli szövegillusztrációkat lehetett volna kiválogatni. Végül néhány megjegyzés a kötet könyvészeti apparátusáról. Tudnivaló, hogy a bemutatott darabok sajtóvisszhangja, az összegyűjtött sajtó- és fotóanyag – előadások szerint rendszerezve – évad végén az egyes produkciók archívumi gyűjtőborítékjába kerül. További kutatások kiindulópontja és támasza (lehet), ha az ily módon rendszerezett dokumentáció könyvészeti adatai szakmai nyilvánosságot kapnak. Nehéz és aprólékos filológiai munka egy ekkora terjedelmű anyag sajtó alá rendezése, de rendkívüli módon megemelte volna a kötet felhasználhatóságát (és presztízsét), ha az egyes előadásokról írt kritikák, méltatások, a színrevitelhez kapcsolódó interjúk, műhelyvallomások, előadásfotók adatait, illetve a sokkal ritkább hang- és videó-felvételek elérhetőségét is feltüntette volna az adattár. Kézenfekvő példaként kell itt jeleznem egy kihagyott lehetőséget: a marosvásárhelyi rádió archívumának színházi hangfelvételeiről deklaráltan a kutatás céljaira készült egy bibliográfiai számbavétel – összeállítója, Tompa Enikő szerkesztő felkérés esetén bizonyosan közreműködött volna, hogy munkája szakmai nyilvánosság elé kerüljön. Terjedelmi okokból hiánylistámat csupán vázlatpontokban tudom folytatni – a következő adattár megszületését és jobbítását célzó konstruktív szándékkal. Amit hiányolok: betűrendes címtár az előadások és fotók cím szerinti visszakeresésére; díjak és szakmai elismerések kronologikus felsorolása; a műszaki-adminisztratív személyzet betűrendes névsora, a társulatvezetők, igazgatók és vezérigazgatók kronologikus felsorolásával együtt; a vizsgált periódus turnéállomásainak és kiszállásainak betűrendes adattára – ez utóbbi nélkül például lehetetlen a marosvásárhelyi színház regionális kisugárzásának felmérése. A felhasznált szakirodalmat felsoroló szegényes – négy (!) címet tartalmazó – bibliográfiából érthetetlen módon kimaradtak a Szabó Duci, Mende Gaby, Lohinszky Loránd, Farkas Ibolya életútját bemutató Prospero-könyvek, a Harag György, Kovács György, Erdős Irma, Illyés Kinga emlékének szentelt interjú- és kritikagyűjtemények, illetve a színház alapításának 25. évfordulójára megjelent jubileumi kiadvány adatai. Legjobban Kovács Levente intézménytörténetét (2001) hiányolom, ebben ugyanis több fejezet foglalkozik a Székely Színház utóéletével. A forrásművek közül a Tompa Miklóssal készült életútinterjú (Bérczes László, 1996) kimaradása a leginkább szembetűnő. Minden megjelent adattár olyan közös szellemi tulajdona egy szakmának, egy-egy intézménynek, amely a jéghegy vízből kiálló csúcsaként jelzi az archívumot összegyűjtő és „felépítő” elődök nem látható, ám jóval nagyobb terjedelmű rendszerező munkáját. A kötetet bemutató Gáspárik Attila a színház eddigi irodalmi titkárainak, és kiemelten Székely Ferencnek mondott köszönetet az itt végzett áldozatos munkáért. Egy tizenöt évvel ezelőtti kutatás vezetőjeként szeretnék magam is megnevezni öt „archívumépítő” embert a közelmúltból. Egyetemi kollégáimmal, Albert Máriával és Balási Andrással, valamint Ferencz Éva, Fodor Zeno és Horváth Beáta volt és jelenlegi színházi alkalmazottakkal A marosvásárhelyi Székely Színház (1946–1962) – színháztörténeti adattár és tanulmányok című kétéves színháztörténeti projekt keretében működtem együtt a 2002–2004 közötti időszakban, a Sapientia–Kutatási Programok Intézete finanszírozásának köszönhetően. Közös munkánk részeként indult, de végül ettől függetlenített formában jelent meg a Székely Színházban bemutatott elő- adások történetének legfontosabb mutatóit összegező adattár (Horváth Bea, 2006). A kutatás végső eredményeként az adattári részt egy előadáscímek szerint visszakereshető fotó- és cikkgyűjtemény kataszterrel, valamint egy időrendben összeállított, 325 tételt tartalmazó plakátkatalógussal egészítettük ki. A projekt befejezésekor természetesnek vettem, hogy az elkészült tanulmányok és katalógusok másolatban a színház irodalmi titkárságán is ott maradnak, és szabadon felhasználhatók. Nem volt alkalmam eddig nyilvánosan köszönetet mondani a projekt résztvevőinek, most pótolom ezt. Számomra kutatásvezetői elégtételt és szakmai visszaigazolást jelent, hogy egykori munkánk alapkoncepcióját és néhány adatfeldolgozási megoldását viszontláttam nemcsak az előző, hanem ebben a frissen megjelent adattárban is.
Lázok János
1 Ferencz Éva–Keresztes Franciska: Marosvásárhelyi Állami Színház 1961–1978. Marosvásárhelyi Nemzeti Színház-Kutatóközpont, Marosvásárhely, 2017.
2 A felsorolás terjedelmi okokból nem tartalmazza a megjelent életútinterjúk, színészi és rendezői pályarajzok, alkotói önéletírások (közel harminc kiadvány) könyvészeti adatait.
3 Keménykötésű, A/4 közeli formátum, 311 oldal. Az ízléses borítóterv Hodgyai István munkája.
4 A fogalom árnyalt értelmezését lásd D. Lőrincz József írásában, A kelet-európai ambivalens diskurzusról. Elérhető: http://epa.oszk.hu/00000/00036/00044/pdf/10.pdf (2017. júl. 25) Népújság (Marosvásárhely)

A legnagyobb fegyverünk a tudás és az információ
Az RMDSZ és a MIÉRT közös politikai edzőtábora
„A mi legnagyobb fegyverünk 2017-ben a tudás és az információ. Mi mind, akik most itt vagyunk, dolgozni és tenni akarunk. Ez a tábor rólunk szól, nektek szól” – hangsúlyozta Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök az RMDSZ és a MIÉRT politikai edzőtáborának megnyitóján csütörtökön Zeteváralján. Mint mondta, a tábor megálmodásakor nem akartak más rendezvénnyel versengeni, egy olyan alkalmat kerestek, ahol a szövetségben és a MIÉRT-ben dolgozó fiatalok tanulhatnak, gyakorlati tudást szerezhetnek, persze, ahol emellett a szórakozás is főszerepet kap.
Ügyvezető elnöksége hat hónapja eredményeit áttekintve elmondta: az elmúlt fél évben munka volt elég, sokat változtattak, léptek előre. A kommunikáció egységes, egy hangon mondják azokat a dolgokat, amelyek számukra fontosak, a területi szervezeteket megerősítették.
A következő fél év feladatait megnevezve Porcsalmi Bálint az Európai védelmet jogainknak! – Minority SafePack (MSPI) európai polgári kezdeményezés kampányát említette. Elmondása szerint az interneten aláírók sora folyamatosan bővül, bár az emberek nincsenek ehhez hozzászokva, és vannak olyanok is, akik nem érzik az ügyet magukénak. „Azon kell gondolkodnunk, hogy ezt a kisebbségi javaslatcsomagot úgy artikuláljuk, hogy a Facebookon élő fiatalok is megmozduljanak, aláírjanak” – fejtette ki. Szeptember második felében door to door indul, így kérik az emberek támogatását az MSPI-hez, év végéig pedig célul tűzték ki a 250 ezer aláírás összegyűjtését. Emellett a szövetség azt is vállalta, hogy segít a magyarországi választások regisztrációjában: „nekünk az az érdekünk, hogy az, aki részt akar venni a választásokon, meg tudja ezt tenni”.
Porcsalmi Bálint meghatározó momentumnak nevezte 2018-at: „meg akarjuk mutatni, a magyar közösség mivel járult hozzá száz év alatt Románia fejlődéséhez, meg kell tanulnunk elmondani, hogy mi, a magyar közösség mit akarunk”. Szerinte létezik egy erdélyi magyar generáció, amelynek ez a dátum nem mond semmit, nem érdekli őket. Őket is meg kell szólítani, magyarázó, ismertető kampányt kell nekik szervezni.
„Folyamatosan készenlétben kell lennünk, állandó kampányban vagyunk, összemosódtak a határok: nincs békeidő, amikor építkezni lehet, és külön kampányidőszak, amikor harcolni kell. Most mindennap kell egyidejűleg dolgoznunk, de harcolnunk és védekeznünk is” – fogalmazta meg a szövetség munkájára jellemzőket az ügyvezető elnök.
„A fiatalok lendülete és tenni akarása, az idősebbek tapasztalata és bölcsessége nagyon fontos a MIÉRT és az RMDSZ viszonyában is. Bízom benne, hogy ez a hétvége a stratégiáról fog szólni, és úgy megyünk haza, hogy eredményesebb szervezetet tudunk építeni” – hangzott el Oltean Csongor, a MIÉRT elnökének köszöntőjében.
Két hónapja tartó elnökségének eredményeiről így nyilatkozott: megalakították a MIÉRT ügyvezető elnökségét, abban bízva, hogy ezáltal operatívabban és eredményesebben tudnak foglalkozni a MIÉRT és a fiatalok aktuális ügyeivel. Emellett megalakult a jogi, belügyi, gazdasági, sport-, külügyi, oktatási és kutatási, valamint mezőgazdasági és vidékfejlesztési kabinet is.
„A külügyi kollégák két héttel ezelőtt részt vettek az Európai Nemzetek Ifjúságának rendezvényén Lengyelországban, mely során kiemelt szerepet kapott a Minority SafePack aláírásgyűjtési kampánya. A MIÉRT és tagszervezetei aktívan kiveszik a részüket a munkából, minden MIÉRT-es rendezvényen és tagszervezeteink rendezvényein is gyűjtjük és gyűjteni fogjuk az aláírásokat” – fogalmazott Oltean Csongor, majd eredményként emelte ki, hogy az elmúlt időszakban a párbeszédre építve sikerült erőteljesebb kapcsolatot kialakítani a diákszervezetekkel is.
A megnyitón Tamás Ernő, Székelyvarság polgármestere és Nagy Attila, Zetelaka polgármestere is köszöntette és jó tanácsokkal látta el a fiatal résztvevőket.
A nap folytatásában a táborlakók szervezeti protokoll és etikett, személyes és szervezeti time-management témájú workshopokon vettek részt, este pedig régiók közti gasztro-megmérettetésre, majd tehetségkutatóra került sor. Népújság (Marosvásárhely)

A VIII. Erdőhegy Napjának a sikere
Kiváló hangulat, szíves vendéglátás
Szombaton VIII. alkalommal szervezték meg az Erdőhegyi Nap rendezvénysorozatot, aminek a programja a székudvari út melletti telken délben, a bográcsfőző versenyre benevezett 5 csapat tűzgyújtásával indult. A szabadtéri színpadon tervezett kultúrműsor azonban a színpad szerelési munkálatainak az elhúzódása miatt több mint egy órát késett.
14 óra után Apáti Adél műsorvezető köszöntötte az egybegyűlt nagyszámú közönséget, ismertette a további programot. Az Erdőhegyi Általános Iskola műsorát levezető nevelési igazgató, Gál Éva Gabriella szólásra kérte Sime Judit iskolaigazgatót, aki Erdőhegy Napja alkalmából ugyancsak köszöntött minden résztvevőt, felkérve őket: fogadják nagy szeretettel a gyermekek műsorát. Megköszönte a pedagógusoknak és családtagjaiknak a szervezési, felkészítő munkában tanúsított helytállást, mindenkinek jó szórakozást kívánt.
Az iskolások műsora
Az erdőhegyi iskola műsorát Gál Éva Gabriella vezette. Az V. osztályos lányok mazsorett tánca, a III. osztályosok Csáky Margit tanítónő által betanított moderntánca, a II. és IV. osztályosok Apáti Adél és Szilasi Ildikó tanítónők által betanított moderntánca, majd újra a III. osztályosok moderntánca kapott vastapsot. Az I., illetve felkészítő osztályosok sem maradtak le, ugyanis Hevesi Laura tanítónő irányításával ők is bemutatták moderntáncukat. Ezt követően az erdőhegyi iskola frissen alakult zumba csoportjának a ritmikus mozgása, majd a Sime Judit és Gál Éva Gabriella irányította Fáy Szeréna Kórus énekei arattak osztatlan sikert. Az iskola programjának a levezetője minden osztály produkcióját megdicsérte, majd megköszönve a figyelmet, visszaadta a mikrofont az Erdőhegy Napja programvezetőjének, Apáti Adélnak.
Néptánc
Először a Kiss Csilla vezette, ifj. Szilágyi András által koreografált nagyzerindi Ibolya tánccsoportot kérte a színpadra – a tőlük megszokott nagy fegyelemmel, alaposan kidolgozott koreográfiára előadott táncaik újra nagy sikert arattak. Utánuk az ágyai Tőzike tánccsoport Erdős Márta vezetésével, Nagy Rozália és Haász Endre koreográfiájára előadott palóc tánca kapott vastapsot. Ezt követően újra az Ibolya, majd a Tőzike kalocsai táncát tapsolta a közönség. A továbbiakban Erdőhegy büszkeségének, az iskola néptánccsoportjának Kiss Csilla vezetésével, ifj. Szlágyi András koreográfiájára előadott táncát ünnepelte a közönség, miután Sime Judit iskolaigazgató röviden ismertette a csapat megszületésének, fejlődésének a folyamatát. Ugyanakkor köszönetet mondott Szilágyi Andrásnak és Kiss Csillának az oktatásukért, illetve azoknak is, akik támogatják a csoportot, az iskola és a VIII. Erdőhegy Napja támogatóinak, a Kisjenői Polgármesteri Hivatalnak és Tanácsnak, az RMDSZ helyi és megyei szervezetének, az Erdőhegyért Civilszervezetnek, a szülőknek és a hozzátartozóknak.
A néptánc programot a zimándújfalui Kankalin néptánccsoport Nagy Rozália és Haász Endre koreográfiájára, Ménesi Melinda vezetésével előadott tánca zárta.
Színes szórakoztató program
A néptánccsoportok után könnyűzenével lépett fel Copce Alisia és Angelica Bontău zenetanár.
A meghirdetett Tied a mikrofon műsorban Prodan Andrei, Kiss Kitti és Hotăran Bernadett adtak elő könnyűzene-, rock- és rock and roll-számokat magyarul, románul és angolul. A téren a helybeli Íjász Egyesület tagjai íjászbemutatót tartottak, illetve célba lehetett lőni.
A bográcsfőző versenyen a zsűri két első és három második díjat osztott ki. Az első díjat Osváth András és csapata osztotta meg az Erdőhegyi Iskola csapatával.
19 órától Tarnai Kiss László lépett fel, Budai Béla zongoraművész kísértével nagy sikert aratva a népdalkedvelők körében.
Tarnai után a szabadtéri színpadról köszöntőt mondott Biró Zoltán RMDSZ helybeli elnök, városi tanácsos, aki üdvözölte, bemutatta magas rangú vendégeit, Faragó Péter RMDSZ megyei elnököt, parlamenti képviselőt és Török László nagyszalontai polgármestert. A vendégek örömüknek adtak hangot, amiért meghívták a VIII. Erdőhegy Napjára, a helybeli magyarság legrangosabb programjára. A nap folyamán gyakran szerveztek tombolasorsolást, így közel 50 ajándéktárgy, köztük a fődíj, az MP3-as zenegép is gazdára talált.
21 órától az United együttes lépett fel Mudzsahid Zoltánnal, csúcsra járatva a hangulatot.
A tűzijáték 23.30 órakor kezdődött, de már előtte és utána is 1 óráig a helybeli DJ Live Set keverte a magyar, a román és az angol nyelvű zenét.
A VIII. Erdőhegy Napjának az osztatlan sikeréért köszönet jár a szervezőknek, a támogatóknak, illetve mindazoknak, aki a munkájukkal, a vendégek ellátásában segédkeztek.
Balta János / Nyugati Jelen (Arad)

A centenárium elfogadásától, tiszteletben tartásától a megünnepléséig hosszú az út
Nekünk a párbeszédet kell keresnünk a román többséggel. Ennek a párbeszédnek pedig őszintének kell lennie. Lehet, ettől dühösek lesznek egyesek, de szükséges, hogy kimondjuk azt, amit az elmúlt száz évről gondolunk, hogy a többség is elmondja, mitől fél. Ha ki tudjuk beszélni félelmeinket, ha biztosítják azokat a jogi kereteket, amelyeknek köszönhetően jó lesz magyarként élni Romániában, sokkal nagyobb lesz a bizalom a két közösség között. Bizalom hiányában ugyanis nem lehet tervezni, nem lehet közös jövőt építeni – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök augusztus 25-én Zeteváralján, az RMDSZ és a Magyar Ifjúsági Értekezlet Edzőtáborában.
A három héttel ezelőtt megjelent Szabadságos interjú következményeiről elmondta: tulajdonképpen egy, a közbeszédben folyamatosan visszatérő témáról fejtette ki álláspontját. Arra mutatott rá, amelyről az RMDSZ már régen kialakította a véleményét, és amelyet következetesen kommunikált az elmúlt években is: a romániai magyar közösségnek nincs mit ünnepelnie 2018. december 1-jén. „Száz év alatt folyamatosan olyan tendenciákkal találkoztunk, amelyek asszimilációs törekvésként határozhatók meg, a két világháború közötti időszakban, a királyi diktatúrában, de a kommunizmusnak a sztálini, majd Ceaușescu-féle időszakában is a kisebbségek felszámolása zajlott.” A nyolcvanas évek utolsó felében nem lehetett önálló iskolákat működtetni, magyar helységnévtáblákat kitenni, az identitás minden olyan elemét, amely fontos – nyelv, kultúra, egyház –, folyamatosan szűkítették, afelé terelték, hogy az asszimiláció gyors és hatékony legyen: „természetesen, ez más kisebbségeket is érintett, zsidókat, németeket, akiket kiárusítottak. Ceaușescu emberkereskedő is volt egyben, hiszen megpróbált megszabadulni azoktól az etnikumoktól, amelyek értékeikkel nyomot hagytak az elmúlt évszázadban Románián.”
Mint kifejtette: a modern állam infrastruktúrában sem volt képes olyat alkotni, amely összekötné a történelmi régiókat, nemhogy felgyorsult a mobilitáshoz szükséges infrastruktúra kiépítése, ezzel ellentétben: ma több időbe telik az ország egyik végéből a másikba eljutni, mint ezelőtt száz évvel. „Reálisan kell megvizsgálnunk, hol volt, hova jutott az ország. Amit mondtam, azt a bántás, a sértés szándéka nélkül mondtam” – emelte ki.
Az elmúlt időszak uszításaihoz már hozzászokott a Szövetség, ahhoz viszont nem, hogy ebbe a Román Tudományos Akadémia, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem rektora is bekapcsolódik. Ennek hihetetlen súlyos kockázatai vannak, annak a radikális nacionalizmusnak, amelynek a végét még nem igazán lehet látni – véli Kelemen Hunor.
Az RMDSZ elnöke – aki 2018 és a deep state címmel tartott előadást – meghatározása szerint a deep state rejtőzködő, de nagyon erős szereplője a politikának: nem romániai sajátosság, minden országban megvan a maga szerepe, a kérdés pedig az, hogyan lehet ezt kontroll alatt tartani. „A Minority SafePack európai polgári kezdeményezés aláírásgyűjtési fázisában tartunk jelenleg. Azt mondtuk, s most is folyamatosan azt hangoztatjuk, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek védelmét európai uniós szintre kell emelni. Románia most is, mint legutóbb, megtámadta a kezdeményezést, azt kéri: függesszék fel Európa tagállamai az aláírásgyűjtést. Arra hivatkoznak, hogy ez a kezdeményezés veszélyezteti a multikulturalizmust. Politikai döntés arról, hogy meg kell támadni a MSPI-t, tulajdonképpen sosem volt itthon. A parlamenti többség vezetői sosem ültek le, döntötték el, hogy ezt a kezdeményezést meg kell akadályozni. A volt miniszterelnök azt állítja, ilyen döntés nem született a kormányban. A külügy is hárít, a keresetet mégis valaki, valahogy benyújtotta” –vázolta az RMDSZ elnöke, aki szerint mégiscsak léteznie kell egy olyan láthatatlan struktúrának, amely a politikai döntésektől független képes eljárni nemcsak olyan kérdésekben, amelyek a magyar közösség ellen irányulnak, hanem 60 millió más EU-s kisebbség ellen is.
A restitúciós ügyek is hasonló cipőben járnak – véli Kelemen Hunor: a mély állam keze, az igazságszolgáltatás egy része olyan folyamatokat állít le, amelyeket maga a román állam indított el néhány évvel ezelőtt, a Szövetség nem találja annak módját, hogy hogyan lehet ebből a helyzetből kitörni: „olyan eszközöket használnak, amelyekhez a politika nem tud hozzáférni. Ilyen körülmények között a nagy kérdés, hogy hol is tart az állam a hatalmi ágak egyensúlyával, a feladat pedig az, hogy meggyőzzük a román társadalmat, nem jó, hogy a két párhuzamos állam versenyzik egymással, hogy a láthatatlan államot nem lehet felelősségre vonni. Ennek nem kell a választó bizalmát kérnie ahhoz, hogy hasson az emberek életére.”
A megoldás szerinte az, ha az emberek nem hunynának szemet e felett, ha nem generálnának olyan közhangulatot egyesek egy igazságügyhöz kapcsolódó törvény kapcsán, amitől felrobban az ország. „Csak akkor tudunk változtatni, ha pontosan látjuk, hogy a mély állam a szabadságunkat veszélyezteti, a parlamentáris demokráciát kezdi ki” – adott hangot határozott meggyőződésének. Nyugati Jelen (Arad)

Kolozsváron is bemutatkozik a nagyenyedi XXII. Inter-Art nemzetközi alkotótábor
Az Inter-Art a hunyadi várban
23 ország 39 művésze vett részt idén az augusztus 10-26 között zajló rangos nemzetközi alkotótáborban, az általuk készített munkákból szervezett kiállításra szeretettel várják a kincses városból is az érdeklődőket. Kolozsváron a megnyitó hétfőn lesz, augusztus 28-án délután 6 órakor a művészeti múzeumban.
A két héten át tartó esemény ezúttal is a hazai művészeti élet fókuszába állította Nagyenyedet, hiszen nincs még egy ekkora méretű alkotótábor az országban. Az Inter-Art Alapítvány gazdag tevékenységéről, nemzetközi elismertségéről többször is beszámoltunk lapunkban. A Maros-parti kisváros művészei már szinte mindenik kontinensen megfordultak- Washington, New York, Genf, Bombay, Peking csak néhány találomra kiválasztott világváros a hosszú listáról-, és számtalan rangos elismerésben részesültek.
Az enyedi táborok alkalmával a nagyvilág jön haza az Inter-Arthoz, idén például Albánia, Bulgária, Kanada, Dánia, Németország, Egyiptom, Franciaország, Haiti, Magyarország, India, Olaszország, Malájföld, Mexikó, Hollandia, Lengyelország, Korea, a Moldvai Köztársaság, Szerbia, Szlovénia, Törökország, Ukrajna, az Amerikai Egyesült Államok és Románia művészeivel találkozhattunk.
A külföldi alkotók közül sokan visszajáró vendégek, hiszen a két hetes tábor alatt nem csak a műterem falai között töltik az időt, hanem sokat kirándulnak, változatos kulturális programokon vesznek részt, több erdélyi nagyvárossal is megismerkednek, néhány helyen kiállítást is szerveznek. Egészen hangulatosra sikeredett például az augusztus 16-i vajdahunyadi kastélyban történő bemutatkozás, ahol az Inter-Art gyűjteménye mellett a törökországi Özlem Kalkan Erenus egyéni tárlatát csodálhatta meg a közönség, Ali & Buse Erenus pedig egy különleges zenei produkcióval lepte meg az érdeklődőket. A török zenészek egyébként az enyedi közönségnek is bemutatkoztak, mégpedig a hangulatos sétatéren, ahol Emilia és Marius Moga valamint a gyulafehérvári Silvan Stâncel társaságában koncerteztek.
A változatos programok egyébként már a tábor első napján elkezdődtek. A hivatalos tábornyitást két kiállítás követte: egy Art vs. Pokémon elnevezésű mail-art illetve a gyulafehérvári Anca Sas egyéni kiállítása.
További jelentős eseménynek számított augusztus 18-án Oriola Kureta Semenescu (Albánia) és Gerd Messmann (Németország) Gyulafehérváron rendezett tárlata valamint augusztus 20-án Susie Veroff (Kanada) egyéni bemutatkozása az Inter-Art Galeriákban. A nagyenyedi Lixandru Róbert kiállítására augusztus 25-én került sor, közvetlenül a tábor zárókiállítását megelőzően.
A két hét tevékenységét bemutató , magas művészi színvonalon megvalósított ünnepélyes kielemzés ezúttal is az idei év kiemelkedő eseményei közé sorolható a városban, remélhetőleg Kolozsváron is felkelti az érdeklődők figyelmét.
Basa Emese / Szabadság (Kolozsvár)

Osztatlan közönségsiker az első kolozsvári drónversenyen
Premierszámba ment a hétvégén a Román Repülőmodellező Egyesület által Kolozsváron megrendezett drónverseny, amely korunk műszaki beállítottságát tükrözi, de amely az ember ügyességét, reflexét, gyors határozathozatali képességét és nem utolsósorban a pénztárcáját is próbára teszi. A Liberty Technology Parkban szombaton és vasárnap az augusztus végi nagy hőségben tizennégy helybeli „pilóta” mérte össze tudását, a hektárnyi – bekerített – területen kialakított, kapukkal, zászlókkal, akadályokkal teletűzdelt légi pályán, de ugyanakkor „szabadfogásban”, előre összeállított műsorral is versengtek. A Liberty Multirotor Racing 2017 elnevezésű vetélkedőn látottak-hallottak főleg a közönség fiatal tagjait kerítették hatalmukba, bizonyára többen kedvet kaptak kipróbálni ezt a nem olcsó mulatságot. Kiegészítésként a szervezők bemutatót tartottak néhány távirányítású autó- és helikoptermodell képességeiről is.
A pályán – mind a nézőknek, mind a stábnak fenntartott részen – szüntelenül műszaki zsargonkifejezések röpködtek, drónokról nem is beszélve... A rendezvény főszervezője, Babos András Sándor, a Román Repülőmodellező Egyesület (ARA) elnöke még a szombat délutáni verseny előtt, az edzésre szánt egy órában is megállás nélkül irányított, telefonált, intézkedett, mikrofonba konferált. Annyit mégis elmondott lapunknak, hogy eddig Brassóban, Bukarestben és a tordai sóbányában tartottak hasonló versenyt, amelyek célja nem más, mint népszerűsíteni nálunk ezt a szerinte nemes és nyugaton már elterjedt technikai sportágat és a modellezés egyéb ágazatait.
A hivatalos elnevezésük szerint „távolból irányított légi járművek”, közismert nevükön drónok hivatásszerűen filmezésre, természeti katasztrófák felszámolására, eltűnt személyek vagy állatok felkutatására, de a mezőgazdaságban, erdőgazdálkodásban, hírszerzésben is használhatók. Ugyanakkor sporteszközöknek minősülnek, verseny idején a pilótáik két joystick révén utasítják a földről négymotoros, négy légcsavarú járműveiket. Videokameráján keresztül a drón kapcsolatban áll működtetője FPV (’First-person view’) szemüvegével, amelybe továbbítja azt a képet, amit repülés közben „lát”. Így az a képzet áll elő a pilóta agyában, mintha ő maga is rajta lenne a kis drónon, és annak megfelelően irányítja azt.
Az ilyen vetélkedő szabályzata nagyon precíz, minden eshetőségre kiterjed, külön-külön a selejtezőkre, nyolcad/negyeddöntőkre, majd a már kieséses rendszerben zajló elődöntőre, döntőre is. Egyszerre ketten versenyeznek, a selejtezőben például a két-három forduló mindegyike 3–4 röptetésből áll, s a legjobb köridők összege ér továbbjutást – ha valaki nem teljesít mérhető köridőt egy fordulóban, attól még nem feltétlenül esik ki. A kieséses szakaszban már nem számít az időeredmény, csak az, hogy ki teljesíti a pályát, illetve ki ér célba hamarabb. Külön szabályok vonatkoznak arra, hogy mi történik, ha a drón nem tud „bevenni” egy kaput, vagy hozzáér az azt jelző zászlóhoz – általánosságban: vissza kell mennie az illető akadályhoz és újra kell próbálkoznia, ellenkező esetben 10 másodperces büntetést kap; ugyanakkor, ha egy fordulóban három ilyen büntetést kap, kizárják. Arra is van szabály, ki a „győztes”, ha mindkét drón leesik. Másfelől, a „freestyle” versenyben fejenként 3 perc áll a résztvevők rendelkezésére, hogy „elbűvöljék” a zsűrit; ilyenkor a versenyző által választott zeneszám szól a hangfalakból, miközben akrobatamutatványokat végez a drónjával.
A szombati versenyen bizony előfordult, hogy a drónok diófákba vagy a védőhálóba csapódtak, de ez nem csoda, ha figyelembe vesszük elképesztő sebességüket: 100–140 km/h-t is elérhetnek. Emiatt egyébként olyan élesen „vinnyogtak”, hogy a környék madárrajai pánikszerűen menekültek, az egyik néző, egy fiúcska pedig meg is jegyezte: „úgy zümmögnek, mint valami óriási darazsak.”
A versenyt kivetítőn lehetett követni, pontosabban azt a mozgóképet láthattuk a nagyméretű vásznon, amit villámgyors cikázásaik közben a kis gépek pilótáiknak közvetítettek. Olykor izgalmat jelentett, hogy „civilek” is kerültek a bekerített pályára – hiszen adott esetben nem veszélytelen az ilyen sebesen haladó tárggyal való találkozás.
Az egyik versenyző, Adam Bogdan lapunknak elmondta, hogy ilyen pályához hétköznapokon természetesen nincs hozzáférésük, az edzéseket városon kívüli zöldövezetben, fák között lehet csak végezni. Több száz órai gyakorlás kell ahhoz, hogy valaki ennyire jártas legyen az irányításban. A drónját ő maga tervezte és készítette el, alkatrészeit az interneten szerezte be. Fontos, hogy nagyteljesítményű legyen benne az elem, mondta, s azt is elárulta, a teljes felszerelés bizony nem olcsó: 700–800 euróba kerül.
Ördög Béla / Szabadság (Kolozsvár)

Több városban is tüntettek az igazságügy tervezett reformja ellen
Temesváron, Kolozsváron, Brassóban, Iaşi-ban, Craiován és Bukarestben is tüntettek vasárnap este az igazságügyi törvények tervezett módosításai ellen, amelyeket Tudorel Toader miniszter jelentett be az elmúlt héten.
Bukarestben a hivatalos becslések szerint mingtegy 1.600 személy gyűlt össze a Victoriei téren vasárnap este. A tiltakozók Románia, valamint az Európai Unió zászlaját lengették, és a következő jelszavakat skandálták: „Tolvajok!”, „Románia nem akar közkegyelmet!”.
A fővárosi tüntetés mintegy három órán át tartott, adta hírül az Agerpres hírügynökség.
Temesváron körülbelül kétszázan, Kolozsváron és Brassóban mintegy 150-en, Iaşi-ban és Craiován néhány tucat személy gyűlt össze vasárnap este, hogy kifejezze felháborodását az igazságügyi miniszter által kilátásba helyezett törvénymódosítások ellen.
„Le a mancsokkal az igazságszolgáltatásról!”, „Le a korrupt maffiával!”, „Tudorel, te mintaszolga!”, „ALDE és PSD, ti hazaárulók!” - ezeket és ezekhez hasonló jelszavakat skandáltak a tüntetők.
Vasárnap este az Antena 3 televíziócsatornának interjút adó Liviu Dragnea azt üzente a tüntetőknek, hogy meg kell próbálni „higgadt közvitát tartani Romániában a legérzékenyebb kérdésekről, talán sikerülni fog.”
A Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke leszögezte, még csak „egy folyamat kezdetén” tartanak. „Látja Ön, milyen helyzetben vagyunk? Valaki tesz néhány javaslatot. Már az egyszerű felvetés, egyszerű gondolat is támadásokat, szóbeli agressziót és rengeteg kritikát szül” – mondta Dragnea az igazságügyi miniszter javaslatai által kiváltott reakciókról.
Hozzátette, hogy a tüntetőkön kívül van egy „óriási, egyre nagyobb és nagyobb, hallgatag tömeg Romániában”, amely viszont nagyon várja a bejelentett módosításokat. Dragnea kifejtette, minden kockázatot vállal annak érdekében, hogy véghezvigye a „rendszer egészségessé tételének folyamatát”. Krónika (Kolozsvár)

Generációkat egyesítő koncertek a Partiumi Magyar Napokon
Szombaton már a délelőtti órákban megtelt élettel a Kossuth-kert: a főzőverseny résztvevői a bográcsok és üstök körül serénykedtek, a kert egy másik szegletében pedig a mezőpetri és a bogdándi asszonyok dagasztották a tésztát.
Vajda Pierre ételkritikus a Szatmári Rotyogók csapatának marhalábszár-levesét ítélte a legjobbnak, a második helyet két csapat is kiérdemelte: a Csütörtöki Focis Fiúk egy kapros-túróscsuszás marhapörkölttel, valamint a Csini Csinosak csapata birkagulyása. A harmadik helyen a mezőny egyetlen román csapata, a Team Shut végzett egy finom csorbával.
Szombaton a Pokolgép együttes koncertezett, felcsendültek a régi nagy slágerek: Itt és most, Ítélet helyett, A háború gyermeke. Ezt követően egy más stílus, egy másik kor és egy másik legenda emléke lépett a színpadra az Ed Philips and the Memphis Patrol zenekar képviseletében, akik az 50-es évek Amerikáját és Elvis Presley szellemét hozták magukkal. A zenekar tagjainak keze alatt szinte „lángolt” a nagybőgő és a gitár, Ed Philips pedig Elvist meghazudtoló módon énekelte szívből a legnagyobb rockabilly slágereket.
A pénteki est fénypontja a Tarr Beton színpadon a Geszti Péter Létvágy nevet viselő koncertje volt, amely teljesen megtöltötte Szatmárnémeti új központját. A több ezer nézőt magával ragadó produkció energikussága igazi bulihangulatot teremtett, de a komolyabb hangvételű dalokat is nyitottan fogadta a közönség. „Benne van minden, ami én vagyok, egyszerre retró és egyszerre mai. Annyiban retró, mint amennyi évvel idősebb vagy, mint akkor voltál. És annyira mai, mint amennyire fiatalnak érzed magad” – nyilatkozta előzőleg Geszti Péter a produkcióról.
Vasárnap minden idők egyik legnépszerűbb magyar zenekara, a Republic lép fel a Kossuth-kertben, majd a legendás Omega együttes koncertje zárja a Partiumi Magyar Napokat. Krónika (Kolozsvár)

Őszi Sokadalom: zenével, tortával ünnepelt Kézdivásárhely
Születésnapi meglepetésekkel, koncertekkel, ifjúsági programokkal várták az érdeklődőket a vasárnap záruló, Őszi Sokadalom elnevezésű kézdivásárhelyi rendezvénysorozaton.
A városünnep koncertsorozatát vasárnap este a magyarországi Magna Cum Laude együttes zárja, előtte Vastag Csaba és zenekara, valamint az Ego Sum koncertezik az utolsó napon. A rendezvényen fellépett többek között a Napoleon Boulevard, az Intim Torna Illegál, a Karthago.
Idén fontos évfordulókat ünnepel a város:
610 évvel ezelőtt született az első írásos dokumentum a településről, valamint 590 éve emelték városi rangra. A dupla évforduló tiszteletére és a szervezők felkérésére a Süti Éden megálmodta a város tortáját, amelyből 590 szeletet szolgáltak fel a rendezvény csütörtöki megnyitóján. A torta – amely már megvásárolható a cukrászdában – a Dupla Csábítás (Double Desire) nevet kapta, alapja gluténmentes belga csokoládéból készült, amelyhez málnát és bronte pisztáciát adagoltak.
A kézműves- és hagyományostermék-vásáron mintegy 120 kiállító kínálta portékáját. Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is a központi parkban kapott helyet a „gyermekváros”, a kicsiknek szervezett programok lebonyolításában több mint hatvan önkéntes vett részt. Az Incze László Céhtörténeti Múzeum több rendezvénnyel is bekapcsolódott az Őszi Sokadalom programjaiba. Az ifjúsági programokért a Kézdivásárhelyi Ifjúsági Szervezet felelt, a kínálatban helyet kapott többek között a technika világa, az irodalom, a slam poetry, a sport. Idén is megrendezték a hagyományossá vált pityókafesztivált, a borudvarban pedig ezúttal is igényes népzenei és néptáncműsorral várták az érdeklődőket. Krónika (Kolozsvár)

Bővítenék a lovagkirály kultuszát bemutató Szent László-utat
Új helyszínekkel bővítenék a Szent László-örökségút hálózatát a projekt lebonyolítói, akik ehhez a helyi közösségek javaslatait is várják.
A jelenlegi 44 helyszínen kívül újabb 15 települést szeretnének bevonni a Szent László-örökségút projektbe, egy újabb pályázat keretében – jelentette be Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke egy, a témában a Kolozsvári Magyar Napok keretében tartott beszélgetésen.
„Egy olyan személyiséget kerestünk, aki össze tud minket fogni, és akinek a neve hallatán mindenkinek mi, Kárpát-medencei magyarok jutunk eszébe” – mondta az illetékes az Iskola Alapítvány által indított, az RMDSZ szakmai és a magyar kormány anyagi támogatásával zajló projektről.
A járjuk végig a Szent László-örökségutat című projektbemutatón Kádár Magor és Benedek István a települések márkázási lehetőségeiről, az útvonal turisztikai jellemzőiről, míg Újvári Dorottya az értékekről beszélt. Hegedüs Csilla szerint október 13-án indítják a körutat, megnyitója várhatóan Nagyváradon lesz.
A januárban indult kezdeményezés célja, hogy Szent László történeti és kulturális hagyatékának felhasználásával kialakuljon a Kárpát-medencei magyarságot összekötő örökségútvonal. Ez eddig 44 olyan észak-magyarországi és erdélyi helyszínt foglal magában, ahol a lovagkirályról szóló legendát megjelenítő falkép, mondavilág vagy településnév van.
Újvári Dorottya művészettörténész, a kultúráért felelős főosztály munkatársa emlékeztetett, hogy a Szent László-kultusz az Anjou királyok korában kezdődött, akiknek szükségük volt valamire, amivel legitimizálhatják hatalmukat. Mint mondta, elsőként azokat a településeket vonták be a projektbe, ahol a Szent László-legendákat ábrázoló falképek vannak, de olyan helységeket is találtak – mint például a Kolozs megyei Ördöngösfűzes –, ahol most derült ki, hogy a falfestmény az atributumok alapján a lovagkirályt ábrázolja. Az ismert székelyföldi falképek mellett azok az ábrázolások érdekesek, melyekről keveset tudni, például a nagyon korainak számító boroskrakkói, mely ráadásul olyan templomban található, melyet már nem használnak.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)

Az ima nem elég, mindenkinek cselekednie kell
Munka még van, de szépen kerekedik – összegezte a boldoggá avatási eljárás állását Mons. Kovács Gergely posztulátor a szombaton tartott csíkszentdomokosi Márton Áron-konferencián. A helybéli Márton Áron Múzeum és Egyesület által immár hatodik alkalommal szervezett megemlékezésen idén is számos érdeklődő hallgatta meg a rangos előadókat.
Isten szolgája Márton Áron az erdélyi püspökök sorában – ezt a címet viseli az a Csíkszentdomokoson bemutatott kötet, amelyet dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek állított össze, és amely adalékokat tartalmaz Áron püspök életrajzához. A könyv szerzője elmondta, hogy Áron püspök halála óta gyűjti a jeles elődre vonatkozó adatokat, például a róla született verseket, filmeket, számba vette a püspököt ábrázoló műalkotásokat, szobrokat, az általa keresztelt papokat, vagy a máramarosszigeti börtönben raboskodó főpásztorokat és papokat is, és gyűjtőmunkája eredményeként közöl ezúttal 34 különböző lajstromot.
Seres Attila történész varsói levéltári kutatásainak eredményeiről beszámolva villantotta fel Márton Áron kolozsvári éveit és Tadeusz Stapiński lengyel diplomatával való kapcsolatát. Benkő Levente újságíró-történész személyes okokból nem lehetett jelen: kutatásaiból – amelyek az Áron püspök ellen irányuló 1949-es sajtóhadjáratot mutatják be – Lövétei Lázár László nyújtott ízelítőt. A lejáratásnak az volt a fő célja, hogy a püspököt elszigeteljék a papságtól és a hívektől, és ebbe a lejáratásba bizony a korszak értelmisége is bekapcsolódott – derült ki a bemutatott anyagból. Ugyanezt támasztotta alá Oláh Sándor társadalomkutató előadása is, aki az állam 1949 és 1952 közötti egyházüldözési politikájáról beszélt, többek között az állambiztonságnál fennmaradt iratok segítségével szemléltetve, hogyan viszonyultak a hívek vallásuk üldözéséhez.
Lehetséges és életképes alternatívát talált
Nagy Mihály Zoltán történész a börtönből szabadult püspök dilemmáiról szólt, kiemelve, hogy 1955–57 között Áron püspök volt az egész romániai római katolikus egyház feje, az egyetlen szabadlábon lévő főpásztor, akit a pápa elismert.
– Nem működött püspöki kar, nem volt felekezetek közötti szolidaritás – mondta az előadó. – Egyedül volt. De sosem kellett önigazoló retorika mögé bújnia. Lehetséges és életképes alternatívát mutatott fel arra vonatkozóan, hogyan kell az állammal tárgyalni és az egyház működését biztosítani.
Virt László szociológus, hittanár Tamási Áron és Márton Áron „erdélyiséghez” és a „cselekvő fiatalsághoz” való igen hasonló viszonyulását mutatta be.
A magunk helyén, a magunk erejéből
Mons. Kovács Gergely posztulátor a boldoggá avatási folyamat helyzetéről számolt be, hangsúlyozva, hogy, annak ellenére, hogy a közelmúltban Ferenc pápa új szentté avatási kategória létrehozását jelentette be – amely olyan személyekre vonatkozhat, akik életüket áldozták mások életének megmentése érdekében – ez az újítás Márton Áron ügyét semmilyen formában nem érinti.
– Én elsősorban azon dolgozom, hogy a Szentszék által kért kiegészítéseket, pontosításokat összegyűjtsem, összeállítsam. Vannak olyan szakértői összegzések, amelyeket már két éve megkaptam, de további tanúk kihallgatására van szükség. Ez október-novemberig lezajlik. Ezután fordítások, további összegzések következnek. Munka még van bőven, de szépen kerekedik – tette hozzá, hangsúlyozva, az állítólagos csodák kivizsgálása csak azután következik, miután minden szükséges dokumentumot benyújtanak a Szentszékhez. – Magától nem megy az ügy, és nagyon fontos feltétel, hogy Áron püspök tisztelete töretlen legyen. Nem elég az ima, tenni, cselekedni kell érte, mindenkinek a maga helyén, a maga ereje szerint, legyen az imakönyv- vagy DVD-vásárlás, de akár Facebook-megosztás is. Volt olyan bejegyzés ugyanis, amit 800-an megnéztek, de csak ketten osztottak meg. Mindannyian feltehetjük magunknak a kérdést: ott vagyunk azok között, akik egy mustármagnyit is teszünk érte?
A konferencia előtt dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek mutatott be szentmisét a csíkszentdomokosi templomban, a tanácskozás zárásaként pedig A püspök reggelije. Márton Áron első ötven éve című film tesztvetítését kísérhették figyelemmel a jelenlévők. A Zágoni Balázs által rendezett film (vágója és operatőre Tóth Orsolya) emberközeli püspököt láttat családtagok, szemtanúk, közeli munkatársak, illetve történészek révén, és zárásként archív mozgóképet is felvillant Márton Áronról – ami mint kiderült, igen nagy ritkaság.
Daczó Katalin / Hargita Népe (Csíkszereda)

A Csoma-tárlat záróünnepsége
Közönségdíjat adtak át
Péntek délután a kovásznai Kádár László képtárban az idei Fény és árnyék című Csoma-tárlat zárórendezvényén adták át a kiállítás látogatóinak szavazata alapján megítélt közönségdíjat. A tárlatot Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke méltatta, gitárjátékkal közreműködtek Kurta Béla tanítványai.
Azt a néhány embert, akik jelenlétükkel megtisztelték a Csoma-tárlat záróünnepségét, Konnát Rita köszöntötte. A képtárvezető sajnálatát fejezte ki a gyér érdeklődés miatt, hiszen mint elmondta, idén 95 képzőművész – köztük Kárpát-medenceiek és határon túliak egyaránt – válaszolt a felhívásra, küldött munkákat a tárlatra. A tiszteletbeli meghívott Deák M. Ria képzőművész volt, aki több munkájával nevezett be a kiállításra.
Az áprilisban nyílt Csoma-tárlaton egy képzőművészek alkotta szakmai zsűri két díjat ítélt oda a legjobb munkákért. A Kőrösi Csoma Sándor-díjat Kákonyi Csilla marosvásárhelyi alkotó kapta, a Szentimrei Judit-díjat pedig Bugyi István József érdemelte ki. Az idei tárlaton összesen 249 látogatói szavazatot összesítettek, ezek alapján a közönségdíjat a sepsiszentgyörgyi Simó Enikő kapta meg.
Szőke Zsuzsa / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Dragnea: Romániában küszöbön áll a politikai rendőrség létrehozása
Románia nagyon közel áll ahhoz, hogy „politikai rendőrsége” legyen – közölte vasárnap este az Antena 3 televízióban Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke, aki hozzátette: „nagyon bízik” abban, hogy Eduard Helvig, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) vezetője „nem dől be semmilyen csábításnak”.
„Romániában még nincs, de már nagyon közel állunk ahhoz, hogy arra ébredjünk, hogy ismét működik a politikai rendőrség. Nehéz szavak. Nincs még politikai rendőrségünk, de már nagyon közel állunk ahhoz, hogy valami ehhez hasonló létrejöjjön. Nagyon bízom abban, hogy Eduard Helvig, a Román Hírszerző Szolgálat vezetője, akinek nagyon is modern felfogása van a dolgokról, nem dől be semmiféle csábításnak, mert a csábítás az nagyon erős. Abból, amit eddig tett, úgy tűnik, rendben vannak a dolgok” - nyilatkozta Dragnea, aki hozzátette: Romániában nagyon sok olyan intézményt manipulálnak, amelyek függetlenek kellene hogy legyenek.
„Nagyon sok olyan intézményt manipulálnak, amelyeknek függetlennek kellene lenniük, és amelyeknek biztosítaniuk kellene minden állampolgárt arról, hogy Romániában, ha nem hibázol, ha nem szegsz meg egyetlen törvényt sem, ha nem lopsz, akkor nyugodtan alhatsz” - fejtegette Dragnea.
Agerpres / maszol.ro

Ezek az RMDSZ törvényhozási prioritásai a pénteken kezdődő parlamenti ülésszakban
A közigazgatási törvény nyelvi jogokat maximalizáló módosítása, illetve az emberek mindennapi problémára megoldást nyújtó tervezetek jelentik az RMDSZ törvényhozási prioritásait a pénteken kezdődő parlamenti ülésszakban – tudtuk meg Korodi Attila képviselőházi frakcióvezetőtől.
A politikust az RMDSZ két frakciójának hétvégi kihelyezett ülése után kerestük meg. Beszámolója szerint a kétnapos zeteváraljai találkozó eredményes volt. „Volt egy jó tavaszi ülésszakunk, számos szakmai, illetve kisebbségvédelmi témában voltak jó törvénykezdeményezéseink vagy vitáink. A frakcióülést azért tartottuk, mert ezt a lendületet meg akartuk őrizn. Most a kollégák úgy jönnek Bukarestbe, hogy mindenki tudja a dolgát, és melyek az elvárások” – mondta Korodi Attila.
A frakcióvezető elmondta, a pénteken kezdődő ülésszakban a közigazgatási törvény nyelvi jogokat maximalizáló módosítása, illetve a magyar diákok differenciált román vizsgáját lehetővé tévő törvény újbóli elfogadtatása jelenti az egyik prioritást. Ez utóbbi jogszabályt ugyanis az államfő a nyáron visszautalta a parlamentnek megfontolásra. A frakcióvezető úgy tudja, hogy Klaus Johannis nem a magyar diákok jogainak bővülése ellen emelt kifogást.
Az igazságszolgáltatás működését szabályozó törvényeket módosító tervezetről Korodi elmondta: az RMDSZ-frakciók egyetértenek a Tudorel Toader miniszter által megfogalmazottelvi javaslatokkal. „Úgy gondoljuk, hogy a bírák függetlenségét biztosítani kell, a politikumot visszább kell szorítani az igazságügyben” – mondta a frakcióvezető. Hangsúlyozta azonban: nem tudni még, hogy ez a megelőlegezett nyitottsága az RMDSZ-nek a javaslatok iránt megmarad-e akkor is, amikor a miniszter által ismertetett tervezet a parlamentbe kerül. „A törvénytervezetet ugyanis még nem láttuk” – jegyezte meg.
Korodi Attila elmondta, a kisebbségi jogokat bővítő törvények mellett olyan szakmai területeken kíván az RMDSZ az őszi ülésszakban törvénytervezeteket kezdeményezni, ahol meglátásuk szerint hiányosságok vannak, vagy elavultak a jogszabályok. Tájékoztatása szerint olyan törvénycsomag előkészítésén dolgoznak, amely kiemelten támogatná a nagycsaládokat, és felülvizsgálná az adózási politikát.
A vadkároktól közmunkát szabályozó törvényig
Az RMDSZ hétfői hírlevele részletezte is ezeket a törvénycsomagokat. A közlemény szerint az őszi parlamenti ülésszak prioritásai között az oktatás, mezőgazdaság, gazdaság, munkaügy, egészségügy és közigazgatás területein fontos törvénykezdeményezések kidolgozásában állapodtak meg a képviselők és szenátorok.
Az oktatás területén a szövetség szakpolitikusai olyan kezdeményezéseken dolgoznak, amelyek fejkvótát határoznának meg az állami és magán bölcsődéknek egyaránt, valamint támogatásokat írnának elő a bölcsődékkel is rendelkező oktatási intézményeknek, valamint az iskolákban történő egészséges étkeztetésre való tekintettel, konkrét javaslattal készülnek, hiszen a többség által kezdeményezett kísérleti program nem járt nagy sikerrel.
A frakcióvezetők úgy értékelték, hogy a mezőgazdaság szakterületén első körben a birtokviszonyok rendezésére fordítnának kiemelt figyelmet, hiszen elindult a telekkönyvezés, de számos problémába ütköznek az érintettek, valamint ezen folyamat eredményeként újra kell gondolni az adásvételre vonatkozó hatályos törvényeket: az RMDSZ azt javasolná, hogy csak magánszemély vásárolhasson mezőgazdasági földterületeket.
A vadkárok által eredményezett vitákból kiindulva felgyorsítanák a kártérítés kifizetését, ezt a megyei környezetvédelmi intézmények hatáskörébe utalva. A helyi mezőgazdaság fellendítésének céljából, a helyi termékek forgalmazására is nagyobb figyelmet fordítanának, szorgalmaznák a nagy bevásároló központokban ezen termékek nagyobb mértékben történő árusítását, valamint a családi gazdaságok támogatását.
Az RMDSZ parlamenti csoportja továbbá letisztázná a köz- és magánpraxis közötti átjárhatóságot az egészségügyben, és törvény által biztosítaná a különböző szolgáltatások elszámolását a járóbeteg rendelőkben függetlenül ennek szervezési formájától, valamint törvényi szintre emelne egy olyan jogszabályjavaslatot, amely lehetővé tenné minden végzős orvos részére, hogy ingyen receptet, orvosi küldő papírt és betegszabadságot írhasson elő.
Az RMDSZ frakciói továbbá a munkaügy területén felülvizsgálnák a közmunkát szabályzó törvényt, hiszen jelen pillanatban nem hatékony ennek gyakorlatba ültetése és a magyarországi példák mentén szándékozzák módosítani az érvényben levő jogszabályt. Ugyanakkor a munkabiztonságra vonatkozó törvénybe foglalnák azt, hogy az szakképzést anyanyelven sajátíthassák el, és a nyugdíjtörvénybe belefoglalnának egy olyan előírást, amely lehetővé tenné, hogy a katonaságban eltöltött időszakot minden esetben számolják bele a nyugdíjkorhatár kiszámításakor.
Cs. P. T. / maszol.ro

Így állnak a pártok és a politikusok egy friss felmérés szerint
Klaus Johannis államfő a legnépszerűbb politikus és továbbra is a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) a legnagyobb a támogatottsága az Avangarde friss felmérése szerint.
A PSD a szavazatok 46 százalékával nyerne, ha most vasárnap lennének a választások. A Nemzeti Liberális Pártra (PNL) a választók 25, a Liberálisok és Demokraták Szövetségre (ALDE) 7, a Mentsétek meg Romániára (USR) 6, az RMDSZ-re 5 százalék szavazna – derül ki a felmérésből.
A legnépszerűbb politikusok toplistája a következő (a számadat azoknak az arányát jelzi százalékban, akiknek jó véleménye van az illetőről):
Klaus Johannis - 54
Mihai Tudose - 48
Călin Popescu Tăriceanu - 46
Adrian Năstase - 39
Mugur Isărescu - 39
Emil Constantinescu - 36
Dan Voiculescu - 34
Ion Iliescu - 29
Traian Băsescu - 23
Nicuşor Dan – 16
Az Avangarde telefonos felmérése az Antena3 megrendelésére augusztus 11-23. között készült 710 választókorú személy megkérdezésével.
antena3.ro; maszol.ro

Szeptembertől a Duna Palotában folytatja működését a Magyarság Háza
A budai várból a Duna Palotába költözik a Magyarság Háza, amely szeptembertől filmklubbal, a magyar népmese napján családi programokkal, valamint sorozatokkal is várja az érdeklődőket Budapesten.
A Magyarság Háza közel hat év után költözik át a Szentháromság térről a belvárosi rendezvényközpontba. Az intézmény céljai változatlanak maradnak: az összmagyarság értékeinek megőrzése, a nemzettudat erősítése, a magyarság szülőföldjén való boldogulásának elősegítése – hangsúlyozta Csiba Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója az M1 aktuális csatorna hétfői adásában.
"Az idén megtöbbszöröztük a programjainkat, 10-14 programot szervezünk havonta, de folytatjuk a már elindított programsorozatokat is" - hívta fel a figyelmet.
Szeptember 6-án a Vasgyökerek című film vetítésével indul el a Magyarság Háza filmklubja. A film után beszélgetést tartanak az alkotókkal. Hangsúlyozta: a programban szereplő játék- és dokumentumfilmek olyan problémákkal foglalkoznak, amelyek a jelen és a közelmúlt történéseit segítik feldolgozni a nézők számára. Folytatódik a Rendhagyó történelemórák elnevezésű sorozat is egy-egy kiemelt történelmi emléknaphoz kötődően.
Hangsúlyozta, hogy a sorozatokon túl csak külhoni magyar résztvevők, közreműködők és szereplők lesznek láthatóak a Duna Palotában.
Szeptember 30-án, A magyar népmese napján egésznapos családi programokkal várják a látogatókat. Csángóföldről, Felvidékről, Délvidékről és Kárpátaljáról érkeznek majd olyan fiatalok, akik egy-egy kárpát-medencei legendáriumnak a helyszínén élnek. Ezen a napon kézműves foglalkozásokkal, színpadi bemutatókkal és zenei programmal várják a gyerekeket.
Kiemelt rendezvény lesz ebben a fél évben a magyarság szórványnapja is november 15-én.
"Az intézmény amellett, hogy bemutatkozási lehetőséget ad a külhoni magyarságnak, megerősíti őket abban is, hogy amit őriznek, az érték és továbbőrizendő. Mi egyfajta motor szeretnénk lenni, hogy találkozóhelyet biztosítsunk a Kárpát-medencében élő magyarság számára" – mondta Csiba Krisztina. (MTI)

FEGYVERT HASZNÁLTAK A ROMÁN HATÁRRENDÉSZEK
Fegyvert használtak a román határrendészek hétfőn hajnalban egy illegális bevándorlókat szállító jármű megállítására, az incidensben két migráns és egy rendőr megsebesült.
A román határrendészet közleménye szerint a határrendészek az éjszaka folyamán a Temes megyei Denta közelében úttorlaszt képeztek a Belgrádot Temesvárral összekötő E70-es országúton, megállásra kényszerítették és ellenőrizték a Temesvár felé tartó járműveket.
Két gépkocsi azonban nem állt meg az úttorlasznál. Nekihajtottak a hatóság több gépkocsijának, és egy határrendészt megsebesítve továbbszáguldottak. A határrendészek ezt követően használták a fegyverüket. Az egyik gépkocsi egyik kerekét sikerült kilőniük, ám a lövedékek a jármű két utasát is megsebesítették.
A közlemény szerint az akció során a megállított gépkocsi szerb sofőrjét és 12 „afro-ázsiai” bevándorlót vettek őrizetbe. A sebesült rendőrt és a „felpattanó golyók által megsebesített” határsértőket kórházba szállították. A rendőrség megerősítette a Temesvár közelében levő utak ellenőrzését, és nagy erőkkel keresik az incidens valamennyi résztvevőjét. A hatóságok a szerb sofőrt embercsempészet gyanújával, az utasokat pedig illegális határátlépés gyanújával vizsgálják.
A Pressalert.ro temesvári hírportál szerint a hatóságok mindkét gépkocsi utasait őrizetbe vették, és a torlaszon áttörő másik gépkocsi sofőrjét is sikerült azonosítaniuk, de egyelőre nem tudták elfogni. A portál szerint a rendőr és az egyik bevándorló könnyebb sérüléseket szenvedett, a másik eltalált bevándorló életéért azonban még küzdenek a temesvári orvosok.
A Digi24 hírtelevízió szerint a két gépkocsi afganisztáni és pakisztáni származású bevándorlókat szállított.
Gazda Árpád / MTI; Erdély.ma

Létrejöhet a kulturális intézmény Csíkszereda központjában
Átadja a beruházásokhoz szükséges, a csíkszeredai művészeti iskola melletti területet Hargita Megye Tanácsa Csíkszereda város ügykezelésébe, hogy ott kialakíthassanak egy kulturális központot a város szívében – döntött Hargita Megye Tanácsa hétfői soros ülésén.
A megyei önkormányzat sajtószolgálatának közleménye szerint az ülésen Veress Dávid csíkszeredai önkormányzati képviselő üdvözölte a megyei tanács döntését, amellyel hozzájárulnak a zenei és a művészeti oktatás fejlesztéséhez. Mint az eseményen elhangzott, több évtizedes hányatott múltra tekint vissza a Nagy István Művészeti Középiskola, és még ma sincs torna- és előadóterme. A tervek készen vannak, de nyolc éve folyik a vita a tulajdonjog miatt - – ismertette Veress Dávid. A mostani döntéssel erről a holtpontról mozdították ki az ügyet, így létrejöhet egy komplex kulturális intézmény a város központjában. Az ülésen döntöttek arról is, hogy véglegesítik a szerződést Csíkszeredával a helikopter-leszállópálya felé vezető Erdőalja utca munkálatainak folytatásához. Ugyanakkor új impulzust adnának a Mária-útnak – fogalmazott Barabás Csaba, a megyei tanács elnökének kabinetvezetője, és felhívással fordulnak ennek érdekében azokhoz az önkormányzatokhoz, amelyeknek településein áthalad valamelyik útvonal. Mivel az út Hargita megyében csak részleteiben van kiépítve, ezt fejlesztenék tovább partnerségben helyi önkormányzatokkal, civilszervezetekkel vagy az egyházzal. Barabás Csaba ismertette: számításaik szerint körülbelül 2500 lejre lenne szükség településenként, ez az anyagi hozzájárulás pedig eltörpül az útépítés gazdasági hozadéka mellett. Székelyhon.ro

Magyarországi orvosokkal pótolják a hazai egészségügy hiányosságait
Kecskeméti orvosok végeznek szűrővizsgálatokat a háromszéki Gidófalván. Az ingyenes egészségügyi program szeptember 4-én kezdődik Kovászna és Bács-Kiskun megyék együttműködése révén.
„Kovászna Megye Tanácsa azzal a céllal indította ingyenes szűrőprogramjait, hogy a romániai egészségügyi rendszer hiányosságát valamelyest pótolja, az elmúlt évek tapasztalata pedig egyértelműen megmutatta, milyen nagy szükség van az egészségügyi szűrésekre.
A hazai egészségügyi ellátás nagy gondokkal küszködik, a háziorvosi rendszer akadozik, megelőzésre alig van keret, holott az életmentő lehet, mint az többször kiderült a szűréseken. Jász-Nagykun-Szolnok testvérmegyével és Bács-Kiskun partnermegyével közösen indítottuk a szűrőprogramokat, nyáron a szolnokiak voltak, most a kecskemétieket várjuk” – tájékoztatott Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke.
Szeptember 4–8. között naponta 9 és 16 óra között a gidófalvi Czetz János Általános Iskolában belgyógyászati, bőrgyógyászati, fül-orr-gégészeti, gasztroenterológiai, gyerekgyógyászati, ideggyógyászati, kardiológiai, nőgyógyászati, sebészeti, tüdőgyógyászati, valamint EKG-, ultrahang- és laborvizsgálatokat végeznek a Bács-Kiskun megyei kórház szakorvosai és asszisztensei Gidófalva és a hozzá tartozó falvak – Étfalvazoltán, Angyalos és Fotosmartonos – lakói számára.
A program szakmai partnere a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf-kórház. A 2013-ban indult programnak köszönhetően a Szolnok megyei kórház szakorvosai és asszisztensei eddig tíz háromszéki faluban végeztek egészségügyi szűrést, míg a kecskeméti megyei kórház szakemberei hat település lakóinak egészségi állapotát mérték fel.
Bíró Blanka / Székelyhon.ro

Könyvek százai között lehet „turkálni”
Az olvasást szeretnék népszerűsíteni a fiatalok körében, ezért különböző rendezvényekkel igyekszik felhívni a figyelmet a könyvek, az olvasás fontosságára az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Ifjúsági Szervezete. Csíkszeredában szombaton tartanak könyvturit a Szakszervezetek Művelődési Házában.
Kolozsváron már három alkalommal tartott könyvturit az EMKISZ, ezek sikerén felbuzdulva szeretnék több városra is kiterjeszteni a rendezvényt: Szilágysomlyón, Gyergyószentmiklóson és Csíkszeredában is megszervezik.
A célunk, hogy a fiatalok körében terjesszük a könyvalapú olvasást. Előzményként könyvgyűjtést szerveztünk, Csíkszeredában egy hónaposat, Kolozsváron két hónapig tartott a gyűjtés. Ott nagyon sok érdeklődő volt, bementek az emberek, kiválogattak nekik tetsző könyveket és meglepődtek azon, hogy ingyen elvihetik – magyarázta László Tímea, az esemény egyik szervezője.
A csíkszeredai gyűjtés augusztus másodikától 31-éig tart – a Nagymama Cukrászda (Szabadság tér 13. szám), Grund (Petőfi Sándor u. 38. szám), Renegade Pub-ba (Piac utca 1. sz.) lehet bevinni olyan könyveket, amelyekre már nincs szüksége valakinek. Ez idáig mintegy ötszáz könyv gyűlt össze, többnyire szépirodalmi művek – tudtuk meg a szervezőtől. Mint mondta, a csíkszeredai rendezvényre – amely délelőtt tíz órától este nyolc óráig tart – is lehet könyvet vinni. Ugyanakkor, nem feltétlenül cserealapon működik egy-egy könyv beszerzése, hiszen bármennyi könyvet el lehet ingyen venni, a lényeg, hogy valaki örvendjen neki és olvassa.
„A könyvturi keretében a megunt, nem használt könyveket cserélhetik le a látogatók olyan kötetekre, amelyet szívesen forgatnának. A turi nem feltétlenül cserealapon működik, az is elvihet könyveket, aki nem hozott, a lényeg az, hogy minden könyv megtalálja a helyét valakinek a könyvespolcán” – mutatnak rá a szervezők. A szombati rendezvény egy másik programja az élőkönyvtár, amely keretében az olvasók „kikölcsönözhetnek” egy személyt egy rövid időre, hogy „lapozgassa”, azaz beszélgessen vele.
Meghívottként jelen lesz Kozán István újságíró, a Csíki Hírlap főszerkesztője, Roseti Bruno fotós, valamint Miklós Réka, gyergyószentmiklósi író. „Csíkszeredában ismertebb személyeket hívtunk. Kolozsváron volt például pincér és portárs meghívottunk, és egy cigány is – ő kérte, hogy így hirdessük – akikkel szóba lehetett állni” – mondta el László Tímea. Hozzátette, amennyiben a csíki rendezvényen maradnak meg könyvek, azt a gyergyói könyvturira viszik majd.
Péter Beáta / Székelyhon.ro

Akik ritkán táborozhatnak
A fogyatékkal élőknek is fontos, hogy közösségben legyenek, és aki ezt fizikai állapota miatt ritkán teheti meg, annak különös jelentőséggel bír, hogy részt vehet egy táborban – hangsúlyozza Kovács Zsuzsanna, aki huszonegy éves sérült fiát kísérte el a sepsikőröspataki Írisz-táborba, ahol a Diakónia Keresztyén Alapítvány kovásznai csoportjának hátrányos helyzetű fiataljai töltöttek el néhány napot. Deák Judit, a csoport szíve-lelke nem tudott részt venni a vasárnap zárult táborban, ezért Kovács Zsuzsanna önkéntesen vállalta a tizennégy táborozó felügyeletét.
A nap áhítattal kezdődött, amit ottjártunkkor Apor Zsuzsa tartott, és arra figyelt, hogy az elcsendesedésben mindenki megtalálja lelki békéjét. A kézműves-foglalkozásokat Egyed Edit irányította, aki olyan tevékenységeket szervez, amelyek fejlesztik a finommotorikát, az egy dologra való összpontosítást, a logikát. Pénteken fonalgrafikával próbálkoztak, néhányan igen ügyesen követték a kartonpapírra szurkált mintát. A résztvevők közül egyesek a Diakónia által Kovásznán nyitott Írisz bolt alkalmazottjai, és vannak, akik naponta azért járnak be a turkálóba, hogy tartozzanak valahová. Minden egyéni sors más, kinek könnyebb, kinek nehezebb az élete, de mindannyian azt érzik, nem elég elfogadó a társadalom irányukban – véli Kovács Zsuzsanna. Elmondta, huszonegy évvel ezelőtt fia vízfejűként született, a szakemberek hamar megbélyegezték, hogy nincs mit tenni. A gyermek két és fél éves volt, amikor kapcsolatba kerültek egy olyan orvosnővel, aki a budapesti Pető Intézetben tanulta a konduktív pedagógia módszerét, és segítségével évek alatt sikerült elérni, hogy fia megtanult járni, beszélni, de a finommozgások nem fejlődtek annyira, hogy írni is megtanuljon. Iskolába nem járt, jelenleg számítógépen ír, és autodidakta módon fejleszti tudását. Férje két évvel ezelőtti halála után Zsuzsanna egyedül maradt fiával és teológushallgató leányával. Nehéz évek vannak mögötte, a betegsége alatt házastársa átesett vese- és szívátültetésen, fia pedig továbbra sem önálló. Az édesanya nevelőként dolgozik a Szent Ferenc Alapítvány által működtetett Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központban, azt mondja, ottani neveltjei nagyon sokat segítenek abban, hogy elviselje a mindennapok megpróbáltatásait. A kovásznai fogyatékkal élők tábora vasárnap bezárta kapuit, de az Írisz táborhely továbbra is nyitva marad azok előtt, akik csendes környezetben szeretnék jól érezni magukat. Az pedig külön erénye a helynek, hogy az itteni létesítmények mozgássérültek számára is kényelmesek, a táborszervezők pedig lelki táplálékot is biztosítanak a táborozóknak.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)