Elutasították a nagyváradi zeneiskola magyar nyelvű külsős oktatására jelentkezők zömét – közölte Bíró Rozália alpolgármester. Több szülő is panaszkodott, hogy sikertelenül próbálták beíratni gyermeküket a zeneiskola magyar nyelvű külsős oktatására. A visszautasított gyerekek jelentkezését az RMDSZ munkatársai eljuttatják az iskolába – Bíró azt reméli, így hatni tudnak az intézmény vezetőségére, amely helyhiányra hivatkozva tagadta meg a papírok átvételét. Bíró Rozália megkereste az iskola igazgatóját, aki azt mondta, nem tud a visszautasításokról. /Lobbi a nagyváradi zeneoktatásért. = Krónika (Kolozsvár), júl. 27./

Harmincegy fiatal képzőművész munkáiból nyílt tárlat Nagyváradon a sétálóutcán található Vizuális Művészetek Galériájában. A kiállítók a freshART-pályázat résztvevői, amelyet a debreceni és a nagyváradi önkormányzat közösen szervezett. A tavasszal meghirdetett képzőművészeti pályázatra egyetemi hallgatók vagy nemrég végzettek munkáit várták. Nagyváradon és Debrecenben külön-külön hirdetett győztest és különdíjast ugyanaz a zsűri. A kiállítást Biró Rozália nagyváradi alpolgármester nyitotta meg. Jakobovits Miklós, a zsűri tagja kifejtette, a kultúra révén fejlődhet legjobban egy testvérvárosi kapcsolat. /Nagy Orsolya: Megnyílt Nagyvárad és Debrecen közös freshART-kiállítása. = Krónika (Kolozsvár), aug. 6./

A szlovák és a magyar miniszterelnök Budapesten vagy akár más helyszínen már szeptember első felében találkozhat egymással – erről egyeztetett augusztus 30-án a szlovéniai Bledben a két ország külügyminisztere, Balázs Péter és Miroslav Lajcák. A találkozó a magyar fél kezdeményezésére jön létre, és Robert Fico szlovák miniszterelnök késznek mondta magát arra, hogy bárhol és bármikor találkozzék magyar partnerével. Bajnai Gordon magyar kormányfő szerint nem szabad hagyni, hogy elmérgesedjen a két ország közötti viszony. A romániai magyarság képviselői is ott lesznek szeptember elsején Dunaszerdahelyen, hogy a szlovákiai magyarságot támogassák, és tiltakozzanak a szlovák nyelvtörvény ellen – mondta Bíró Rozália, az RMDSZ Bihar megyei választmányának elnöke, Nagyvárad alpolgármestere. Az RMDSZ Bihar megyei választmánya kezdeményezte az akciót, amelynek keretében állásfoglalást alakítottak ki, tiltakozásul a szlovák államnyelvtörvény módosított változatának bevezetése ellen. „Ezek a módosítások nagymértékben korlátozzák a magyar nemzetiségű lakosok anyanyelvének használatát, és ellentétben állnak az európai kisebbségi nyelvek chartájának szellemével is“ – mondta az alpolgármester. Ivan Gasparovic szlovák államfő szerint nem kell Pozsonynak bocsánatot kérnie Sólyom Lászlótól a múlt pénteki diplomáciai incidens kapcsán, amikor a szlovák hatóságok meghiúsították a magyar államfő révkomáromi látogatását – mondta Marek Trubac elnöki szóvivő. Kumin Ferencnek, a Köztársasági Elnöki Hivatal főosztályvezetőjének nyilatkozatára reagált, aki azt mondta: a Sólyom Lászlót augusztus 21-én ért sérelemmel a Magyar Köztársaság olyan sértést kapott a szlovák féltől, amely miatt elégtételt kell kapnia. Pozitívan fogadta viszont a szlovák fél Kumin Ferenc azon felvetését, hogy Sólyom László és Ivan Gasparovic a visegrádi négyek államfőinek két hét múlva Lengyelországban sorra kerülő találkozóján megvitatnák a kétoldalú magyar-szlovák kapcsolatokat is. Némán koszorúzott Révkomáromban augusztus 29-én a Jobbik a nemrégiben felavatott Szent István szobornál, miután a szlovákiai város rendőrkapitánya nem engedélyezte nekik a beszédek megtartását és a zászlók felmutatását. A szlovák hatóságok nem akadályozták a megemlékezést. A koszorúzás után a helyszínt biztosító egyik civil ruhás rendőri vezető megszakította a Jobbik tagjainak televíziós nyilatkozatát, és tolmács útján közölte, hogy a koszorúzásra szólt az engedély, a nyilatkozatokat tegyék meg a magyar oldalon. /Szlovák–magyar csúcs. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 31./

A nemzeti kisebbségek jogainak következetes tiszteletben tartását és kiszélesítését követelte több ezer szlovákiai magyar szeptember 1-jén Dunaszerdahelyen. A résztvevők tiltakoztak a közelmúltban elfogadott szlovák államnyelvtörvény módosítása ellen. A Kiállunk jogainkért jelszó jegyében megtartott nagygyűlést a Magyar Koalíció Pártja (MKP) valamint a civil szervezeteket tömörítő Szlovákiai Magyarok Kerekasztala (SZMK) kezdeményezte és szervezte. „Szégyen, hogy 20 évvel 1989 után újból a regnáló hatalom antidemokratikus praktikái ellen vagyunk kénytelenek tüntetni. Ez Szlovákia szégyene, de Európa szégyene is” – jelentette ki Csáky Pál, az MKP elnöke. „Egy emberként mondjuk ki: Elég volt!” – áll a nagygyűlés által elfogadott nyilatkozatban. „Elegünk van a kormánykoalíció politikusainak magyarellenes kirohanásaiból. Felháborítónak tartjuk, hogy Malina Hedvig [a sérelmet szenvedett diáklány] Szlovákiában, állampolgárként nem tudja érvényre juttatni igazát. Elfogadhatatlannak tartjuk a dunaszerdahelyi szurkolók elleni rendőri beavatkozást, valamint azt, hogy a mai napig nem hozták nyilvánosságra az ezzel kapcsolatos videofelvételeket” – olvasható a dokumentumban. A nyilatkozat leszögezte: „Nem vagyunk sem bevándorlók, sem albérlők ebben az országban, ezért követeljük, hogy az állam a kisebbségekkel történt érdemi konzultációk alapján alakítsa ki nemzeti kisebbségi politikáját... Ne játsszák ki egymás ellen a különböző nagyságú és más-más igényű szlovákiai kisebbségeket!” A tüntetők elutasították a nyelvtörvényt, mivel „sérti az alapvető emberi jogokat, nevezetesen a szólásszabadságot”. A szlovákiai magyarok követelik, hogy Pozsony „fogadja el az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának azon ajánlásait, amelyek a kisebbségi nyelvhasználati jogok bővítését szorgalmazzák, és amelyeket a szlovák kormánykoalíció felháborító módon három éve ignorál”, ugyanakkor felszólították a szlovák politikusokat, hogy hagyjanak fel a magyarokkal szembeni gyűlöletbeszéddel. /Dunaszerdahelyi tüntetés a kisebbségek jogaiért. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./ „Egy nemzet fiaként, ha egyikünket bántják, mindannyiunkat bántanak” – fogalmazta meg az erdélyi magyarok üzenetét Dunaszerdahelyen Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere a tizenkét ezer fős tüntetésen, amelynek résztvevői a szlovák államnyelvtörvény módosítása ellen tiltakoztak. „Bihar veletek van” – ez az üzenet feszített a dunaszerdahelyi stadion lelátóin a több tucatnyi magyar zászló, illetve a szlovákiai magyar falvak neveit és jelképeit tartalmazó transzparensek között. Az óriásbannert a Bihar megyei RMDSZ mintegy ötven tagja tartotta magasba, akik azért utaztak el a szlovákiai városba, hogy a szlovákiai államnyelvtörvény közelmúltban elfogadott módosítása ellen tiltakozzanak. Biró Rozália tiltakozó állásfoglalást nyújtott át a nagygyűlés szervezőinek. Ezt valamennyi területi RMDSZ-szervezet, huszonöt civil szervezet, négyezet polgár, illetve a négy történelmi egyház képviselői is aláírták. „Felszólalt még mások mellett a magyar írók nevében a Kossuth-díjas Grendel Lajos, valamint Csáky Pál, az MKP elnöke. Az egyetlen szlovák felszólaló Ondrej Dostál (Konzervatív Intézet) volt a nyelvtörvény módosításának elutasítását szorgalmazó petíció aláíróinak nevében. Dunaszerdahelyen erős rendőri jelenlét volt, rendbontásról nem érkezett jelentés. A szlovák kulturális miniszter, valamint az ellenzéki szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom provokációnak minősítette a tiltakozó nagygyűlést. A nemrégiben alakult Híd-Most nevű új szlovákiai magyar párt támogatásáról biztosította a tüntetést. A nyelvtörvény ellen szeptember 1-jén Budapesten is tüntetést szerveztek: a Civil Összefogás Fórum (CÖF) a szlovák nagykövetség épülete előtt tartott tiltakozó demonstrációt. Közfelkiáltással elfogadtak egy olyan tiltakozó nyilatkozatot, amelyben azt követelik a szlovák parlamenttől, törölje el az államnyelvtörvényt, és alkossanak egy kisebbségi törvényt. Az angol és magyar nyelvű tiltakozást eljuttatják az Európai Parlament és az Európai Bizottság elnökének is. A szónoklatokat 15 órakor harangszóval szakították félbe, a szervezők közlése szerint ugyanebben az időben több világvárosban, illetve a Felvidék és Erdély több magyarlakta falvában is félreverték a harangokat a magyar nyelv és a magyarság megmentése érdekében. /Cs. P. T. : „Erdély veletek van!” A szlovák nyelvtörvény módosítása ellen tiltakoztak tegnap Dunaszerdahelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 2./

Az idei Nagyváradi Ősz gazdag programot kínál – mondta el Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere. A rendezvénysorozaton 17 magyar nyelvű program várja az érdeklődőket, amelyből 16-ot az önkormányzat finanszírozott. Október 2-án indul a kétnapos könyvmaraton az Europrint Kiadó, a Riport Kiadó Kft, a Várad folyóirat, a Mákvirág Kiadó, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség, valamint a nagyváradi polgármesteri hivatal közös szervezésében, melynek során nagyváradi magyar szerzők műveit mutatják be, váradi színészek, zenészek és magyarországi együttesek közreműködésével. Október 7-én Ady Endre korát és hangulatát eleveníti fel a költő törzshelye, az akkori Emke, mai nevén Astoria kávéház. /Totka László: Őszi programkavalkád. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./

Bár a magyarországi, határ menti ingatlanok ára még mindig sokkal alacsonyabb a romániai áraknál, egyre kevesebben tartják vonzónak az áttelepülést. Néhány éve tömegesen vásároltak Magyarországon házat romániai lakosok, dolgozni azonban továbbra is visszajártak. Most megállni látszik a tendencia. „A ház minősége sokkal rosszabb, mint ahogy azt eredetileg felmértük: vályogházat vettünk, olcsón, amelynek viszont magasak a fűtési és a fenntartási költségei. Havi kiadásaink gyakran elérik a hatvanezer forintot (majdnem ezer lej), ezt a romániai fizetésekből nehezen tudjuk fedezni” – mondta egyikük. Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere szerint természetes ez a jelenség. Sokan átköltöztek Nagyváradról, és a Nagyvárad környéki falvakból például Biharkeresztesre, Berettyóújfalúra. /Totka László: Olcsó háznak híg a leve. Elégedetlenek a magyarországi ingatlanokkal a romániai vásárlók. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./

Együttműködési szerződést írt alá a nagyváradi székhelyű Partiumi Keresztény Egyetem a helyi önkormányzattal. Az egyetem hallgatói különböző projektekben segíthetik a várost, az önkormányzat pedig a középiskolás tanulókkal együtt díjazná a legügyesebb egyetemistákat. Az együttműködési keretszerződés alapján a felsőoktatási intézmény mindhárom kara számára találtak is feladatot a városháza illetékesei. A bölcsészettudományi és a közgazdaság-tudományi kar segít a jövőben a városfejlesztési stratégiák kidolgozásában, a művészeti kar hallgatói pedig beleszólást nyernek a városi kulturális rendezvények szervezésébe. A társadalomtudományi tanszék diákjai a város szociális térképének elkészítésében segíthetnek. A keretszerződést Horváth Gizella, az egyetem rektora a város alpolgármesterével, Biró Rozáliával közösen dolgozta ki. A Partiumi Keresztény Egyetemen november 10-én zajlott a rektorválasztás, a vezetői munkát ezentúl János-Szatmári Szabolcs korábbi egyetemi kancellár látja el. János-Szatmári volt egyébként az egyetlen jelölt, aki megpályázta a rektori tisztséget. /Nagy Orsolya: Nagyvárad: hallgatók a városért. = Krónika (Kolozsvár), nov. 11./

Huszadik születésnapját ünnepelte a hét végén a nagyváradi Varadinum Vonósnégyes – a jubileumot a Tavirózsa Fotóklub képeiből nyílt tárlattal ünnepelték, a képeket a margittai Helios Fotóklub tagjai készítették. Húsz év alatt a zenészek semmilyen anyagi juttatást nem kaptak a tárlatnyitókon való fellépésekért, Tóth, a megjelentek nagy derültségére, jelképesen egy-egy lejt adott át nekik. Biró Rozália alpolgármester példamutatónak nevezte a zenészek odaadását. A Varadinum Vonósnégyes tagjai: Tokaji Ágnes (hegedű), Marcu Sikes Ágnes (gordonka), Costin Éva (hegedű) és Thurzó Sándor József (brácsa). Utóbbi, az együttes vezetője, november 14-én ünnepelte 66. születésnapját. Az 1989-ben létrejött négyes több száz koncertet tartott Európa-szerte az elmúlt húsz évben. /Nagy Orsolya: Fennállásának huszadik évfordulóját ünnepelte a Varadinum Vonósnégyes. = Krónika (Kolozsvár), nov. 16./

Ghymes-koncert, farsangi bál, Aczél Endre könyve – Apró gyöngyszemek a magyar kultúra napjára
Tizedik alkalommal szervezi közösen Várad és Berettyóújfalu a magyar kultúra napi ünnepségsorozatot. A részleteket tegnap sajtótájékoztatón ismertették.
A sajtóértekezleten Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere hangsúlyozta: fontos, hogy ezeken az ünnepeken mindennapi életünk kis gyöngyszemeit villantsa fel a közösség.
Szeifert Ferenc, Berettyóújfalu polgármestere néhány magyarországi programra hívta fel a figyelmet. Első ízben szerveznek helytörténeti vetélkedőt nagyváradi és berettyóújfalui, hetedikes és nyolcadikos diákok részvételével. Január 20-án a Hajdú-Bihar megyei településen lesz a nyitóesemény. Január 21-én lesz a gála, aznap este a jól ismert Ghymes együttes koncerttel örvendezteti meg az érdeklődőket.
Lévai Ágnes, a berettyóújfalui Nadányi Zoltán Művelődési Központ vezetője kifejtette: a kultúrház is méltó programkínálattal óhajtja gazdagítani az ünnepélyt. Január 20-án a Főnix Művelődési Műhely bemutatja Wass Albert A funtineli boszorkány című regényének színpadi változatát. Ugyanazon a napon a Bihari Népfőiskola megalakulásának tizedik évfordulójáról is megemlékeznek. Január 21-én bemutatják Bakó Endre Nadányi Zoltán világa című monográfiáját.
Fleisz János, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének elnöke megjegyezte: a magyar kultúra közös ünneplése együtt indult az új évezreddel. A tíz esztendő alatt volt olyan is, hogy tíznaposra sikeredett a rendezvény. Az idén is több érdekességnek ad otthont Várad. Január 18-án bemutatják S. Németh Katalin Vigyázó kövek című könyvét a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban, január 19-én kiállítás lesz a Partiumi Keresztény Egyetem előcsarnokában. 21-én az Ady Endre Gimnáziumban tartanak különféle kulturális rendezvényeket. Egyebek között előadást tart Pomogáts Béla irodalomtörténész, s a Meleg Vilmos színművész által összeállított irodalmi műsorral is kedveskednek majd. 23-án kiállítás nyílik a Tibor Ernő Galériában két, Berettyóújfaluhoz kötődő művésznek, Fenyvesvölgyi Tamásnak és Fenyvesvölgyi Tóth Zsuzsannának a munkáiból.
Lakatos Péter parlamenti képviselő két rendezvényre hívta fel a figyelmet. Január 22-én a nagyváradi városháza dísztermében bemutatják Aczél Endre újságíró decemberben megjelent, Amit megírhatok című bestsellerét. A szerzővel a képviselő beszélget. Lakatos Péter arról is szólt, a magyar hagyományok szerves része a mulatság. Ezt felelevenítendő január 23-án ejtik meg az Ady Endre Kulturális Központban a partiumi farsangi bált.
Január 22-én a nagyváradi filharmónia koncerttermében tartandó díszelőadás után kiosztják A magyar kultúráért díjakat. Három emlékplakettet ítélnek oda személyiségnek, illetve civil szervezetnek. Díszoklevelet öt jeles egyéniség vagy egyesület kap majd. Két életműdíjat is átadnak a gálán. Január 18-ig lehet beküldeni javaslatokat arra nézvést, hogy kit vagy milyen szervezetet díjazzanak. Az ajánlásokat az RMDSZ Sas-palotabeli titkárságán várják.
Minden rendezvényre díjtalan a belépés. A részletes program hétvégéig összeáll, és a sajtóban is közzéteszik azt a szervezők.
Tóth Hajnal. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Beiktatták hivatalába Várad új református püspökét
Szombaton beiktatták tisztégébe Csűry Istvánt, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület novemberben megválasztott új püspökét. A beiktatási ünnepségre a nagyvárad-újvárosi templomban került sor, nagy köz- és médiaérdeklődés közepette. A patinás istenháza megtelt, a ceremónia közel négy órán át tartott, a tervezettnél jó félórával tovább. Főtiszteletű Csűry István a trianoni határrajzolások után létrejött egyházkerület negyedik szabadon, az államhatalom beleszólása nélkül megválasztott püspöke, közvetlen elődje, a kommunista rezsim megbuktatásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Tőkés László közel húsz évig volt első őrállója a Partium reformátusságának.
Az új püspök beiktatása ünnepi közgyűlés keretében történt meg, kánoni alapokon és a hagyományokat követő szertartással. Csűry István előbb egyházközségében, annak mindmáig parókus lelkészeként találkozott a nagyvárad-őssi gyülekezet tagjaival az őssi templomban, itt fogadta Bíró Rozália váradi alpolgármester gratulációit és jókívánságait, akinek Kolozsvárra kellett utaznia az RMDSZ központi jubileumára.
Fél tizenegykor az Igazgatótanácsi Hivatalban gyülekeztek az egyházkerület tisztségviselői és lelkészei, innen indultak el a harang szavára az újvárosi templomba a meghívott jeles vendégekkel egyetemben. A fennálló ének intonálása után az ünnepi közgyűlés – amelyet Forró László közigazgatási előadótanácsos vezetett le –megnyitása következett, Kovács Zoltán egyházkerületi főgondnok köszöntötte sorra a megjelenteket, név szerint is az illusztris meghívottakat, egyházi és közéleti méltóságokat.
Igehirdetésében Tőkés László leköszönő püspök, európai parlamenti képviselő mózesi idézetekből kiindulva mutatott rá: mérföldkőhöz érkezett a kereszténység, a magyarság, a reformátusság, az egész civilizált Európa. Meg kell számláltatnunk, hogy lássuk-tudjuk, hányan és kik vagyunk, kikre és miképpen lehet számítani az előttünk álló, megvívandó harcokban, küzdelmekben. Mindvégig igei alapon maradva jelölte ki prédikációjában a követendő utat, a feladatokat, a magatartásmintákat.
Következett a püspökválasztó közgyűlési határozat felolvasása és az eskütétel. Atyai és testvéri szeretettel nemesített beiktató beszédet és imádságot Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke mondott, miután Csűry István letette a gyülekezet színe előtt a szolgai esküt és Sipos Miklós, az esperesek kollégiumának elnöke bevette azt. Az egyházkerület jelen lévő esperesei ezek után sorra megáldották választott elöljárójukat.
Az új püspök igei szolgálata következett, amely székfoglaló beszédként vonul be majd az egyháztörténetbe, lásd teljes terjedelmében a következő újságoldalon.
A köszöntések rendjén Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, a Generális Konvent elnöke kapott elsőként szót, majd Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke, Adorjáni Dezső, a Romániai Magyar Evangélikus-Lutheránus Zsinatpresbiteri Egyház püspöke, Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke, Koppelman Félix, a Nagyváradi Zsidó Hitközség elnöke (román nyelven), Ioan Codorean tanácsos, a Nagyváradi, Bihari és Szilágysági Ortodox Püspökség képviseletében (a saját egyházmegyéjük közgyűlésen rész vevő elöljáróit kimentve), Virgil Bercea, a Nagyváradi Görög Katolikus Püspökség püspöke, Kovács Gyula, a Nagyváradi Baptista Szövetség elnöke és
Ries Nieuwkoop, a Holland Református Egyházak Zsinatának küldötte próbált meg beilleszkedni a megbeszélt két perces hozzászólások rendjébe, több-kevesebb sikerrel.
Nagyváradi kántorok és zenetanárok ez alkalomra szervezett kórusának üdítő szolgálata következett. Claudin de Sermisy Míg csak az Úr megtartja életem, Ch. Uhran–Beharka Pál Szólsz hozzám, Istenem, Tarnóczy Pál 100. zsoltár című művei hangzottak el.
A közéleti személyiségek köszöntései következtek, de mindenekelőtt Orbán Viktor levelét olvasta fel a főgondnok. Barabás János kolozsvári vezető konzul a Magyar Köztársaságot és annak kormányát képviselte, de gratulációi és jókívánságai inkább személyes jellegűek voltak. Nagy Mihály, a román Vallásügyi Államtitkárság tanácsosa felettesének, Adrian Lemeni államtitkárnak a levelét olvasta fel románul, majd a maga nevében magyarul is biztosította az új püspököt együttműködési készségéről. Gavrilă Ghilea, Bihar megye prefektusa protokolláris szavakat, Radu Ţîrle, a Megyei Tanács elnöke – lévén maga is teológus – erkölcsi megújulást szorgalmazó és hitet erősítő buzdítással lepte meg a hallgatóságot, Gheorghe Carp nagyváradi alpolgármester pedig magyarul szólt és tetszést kiváltó rövidséggel. Hörcsik Richárd országgyűlési képviselő a FIDESZ – Magyar Polgári Szövetség nevében emlékeztetett és ígért további támogatást és gondoskodást, Cseke Attila egészségügyi miniszter az RMDSZ országos vezetőségének üdvözletét adta át, Kiss Sándor, az RMDSZ megyei elnöke a volt és az új püspökhöz intézett szellemesnek szánt, de kétértelműségükben intésként, elvárásként ható mondatokat, Zatykó Gyula, a Magyar Polgári Párt váradi elnöke és Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke a cselekvő együttműködés szellemében biztosította szervezetük támogatásáról Csűry Istvánt. Kovács Sándor, a Szatmár megyei Egri lelkipásztora az 1980-ban teológiai főiskolát végzett évfolyamtársak nevében üdvözölte és biztatta az egykori kollégát, aki immár püspökké emelkedett ki közülük. A meghatódottság és szeretet hangját-hangulatát csak tetézte a Partiumi Kórus szolgálata, amelyik Berkesi Sándor professzor vezényletével Kodály Zoltán Sík Sándor Te Deuma című művét adta elő az alkalomhoz illő fennköltséggel és szakmai tudással.
A püspökbeiktató ceremónia zárásaként az egyházkerület megajándékozta a sokéves eredményes szolgálatáért, bátor kiállásáért és intézményépítő törekvéseiért szombaton is nagyon sok méltatást kapott Tőkés Lászlót és méltónak remélt-hitt utódát, az egyelőre egyéves megbízatással felruházott Csűry Istvánt. Mindketten a nagybányai festőtelep egy-egy értékes alkotását kapták emlékbe.
A tartalmas, felemelő mozzanatokban bővelkedő együttlét a Himnusz eléneklésével ért végett, szinte megremegtek a szívből fakadó nemzeti imádság erőteljes hangjaira az ódon falak.
D. L. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

A magyar kultúrát ünneplik Erdélyben
Egyhetes rendezvénysorozattal emlékeznek meg az erdélyi és partiumi magyarok a héten a Magyar Kultúra Napjáról, amelyet 1989 óta ünnepel meg a magyarság január 22-én, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát.
Már ma megkezdődik a magyar kultúra napját körülvevő rendezvénysorozat Nagyváradon. A Lorántffy Zsuzsanna Református Központban (LEK) Biró Rozália alpolgármester, illetve Muraközi István, Berettyóújfalu alpolgármestere mond köszöntőt – a Hajdú-Bihar megyei város ugyanis az ünnepségek társszervezője, immár tizedik éve, majd S. Németh Katalin Vigyázó kövek című könyvét mutatják be ugyanott.
Másnap a Partiumi Keresztény Egyetemen a nagyszalontai fotóklub tagjainak munkáiból nyílik kiállítás, csütörtökön pedig a Bihar megyei és nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének (BINCISZ) elnöke, Fleisz János, illetve Pomogáts Béla irodalomtörténész tart előadást. Pénteken Aczél Endre Amit megírhatok című kötetét mutatják be a városháza nagytermében, este pedig a gálára kerül sor a filharmónia dísztermében. Szombaton LEK-ben Pomogáts Béla erdélyi magyar irodalomról szóló kötetét mutatják be, 24-én pedig váradi költők matinéjára kerül sor az újvárosi református templomban.
„A kultúra tartja egyben a nemzetet” A magyar kultúra öröksége, szeretete, birtoklása és közösen folytatni akarása tartja egyben és alkotja a magyar nemzetet – jelentette ki tegnap Sólyom László a Magyar Kultúra Napja alkalmából megtartott ünnepségen a magyarországi Szatmárcsekén.
Az államfő a község református templomában rendezett ökumenikus istentiszteleten úgy fogalmazott: Kölcsey Ferenc Himnusza nem egyszerűen a magyar irodalom kiemelkedő teljesítménye, hanem annál is több; a költeményt az egész nemzet a szívébe fogadta, a Himnusz összeforrt a magyarság történelmével, annak szimbóluma, s elválaszthatatlan lett a hazaszeretettől.
„Ezért mondhatjuk, hogy a Himnusz romolhatatlan, nem lehet vele visszaélni, mindig tiszta marad, nem válthatja le semmi, nem helyettesíthető semmilyen más zeneművel” – mondta. Az államfő kiemelte: a magyar kultúra öröksége, szeretete, birtoklása és közösen folytatni akarása tartja egyben, és alkotja a magyar nemzetet, amelynek fontos alapköve a nyelv.
Leginkább ezért kell áldozatra készen lenni – figyelmeztetett Sólyom László. „Ma a magyar nyelvért elsősorban az országhatáron kívül élő nemzetrészeknek kell naponta áldozatot hozni az asszimilációs nyomás ellenében, ezért az anyanyelv használata a határon túl általános emberi jogi, valamint létkérdés is egyben” – hangsúlyozta az államelnök.
A Magyar Kultúra Napja tiszteletére a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat, valamint a Magyar Köztársaság sepsiszentgyörgyi Kulturális Koordinációs Központja és a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár szervezésében erdélyi körutat tesz Esterházy Péter író és Dés László zeneszerző, előadóművész. Ennek az első állomása Marosvásárhely, ahol a Látó Irodalmi Színpad a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem stúdiótermében látja vendégül a jeles anyaországi vendégeket. Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány és a csíkszeredai Pallas–Akadémia könyvkiadó szervezésében szerdán író-olvasó találkozóra kerül sor a marosvásárhelyi Kultúrpalota Tükörtermében. Az esten a szerző jelenlétében mutatják be Sas Péter Kós Károly képeskönyv című művét.
Az ünnep alkalmával egész héten szerveznek rendezvényeket Háromszéken is. Sepsiszentgyörgyön kedden mutatják be Sas Péter Kós Károlyról szóló művét, illetve ide is ellátogat pénteken az Esterházy–Dés „duó”, akik előző nap Kézdivásárhelyen mutatkoznak be. A megyeszékhelyi városi művelődési házban pénteken Cseh Tamás-emlékestet tartanak, pénteken pedig a Tamási Áron Színház nagytermében a Rétyi Fúvószenekar lép fel. Ugyancsak pénteken a háromszéki és a sepsiszentgyörgyi önkormányzat vezetői hivatalosan is bejelentik, hogy 2010 a képzőművészet éve lesz Háromszéken.
Hasonló rendezvényekre számíthatnak a csíkszeredai érdeklődők is. A hargitai megyeszékhelyen ma mutatják be a helyi Pallas–Akadémia Kiadó 550 kötetét, Sas Péter Kós Károlyról szóló művét, míg Esterházy Péter és Dés László szerdán tart előadást.
Egész hetes kultúra napi rendezvénysorozat várja a székelyudvarhelyieket is. Ennek keretében előbb elemisek, majd általános iskolába járó diákok számára szerveznek népdalvetélkedőt, de a hét folyamán lesz kerámiakiállítás, nyílik tárlat gyermekek alkotásaiból, Fülöp Áron szobraiból, a székelykeresztúri táborban készült fotókból, előadások hangzanak el az udvarhelyszéki díszítőművészetről. Ugyanakkor a Quartetto vonósnégyes és meghívottai világhírű slágereket adnak elő, de fellép az Udvarhely Táncműhely, az Udvarhelyszéki Fúvószenekar, illetve a Székelyföldi Filharmónia. A Tomcsa Sándor Színház a Magyar a Holdon című előadását adja elő a kultúra napja alkalmából.
Négynapos rendezvénysorozat keretében emlékeznek meg Gyergyószentmiklóson a Magyar Kultúra Napjáról. A rendezvények sora szerdán kezdődik a Cseh Tamás-emlékkoncerttel. Másnap megnyitják Simó Ádám Történelmi arcképcsarnok című dombormű kiállítását, illetve lapunk munkatársa, Jánossy Alíz Szárhegyi beszélgetések című interjúkötetét. Január 22-én 19 órától Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke és Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere adja át a Gyergyói Magyar Kultúráért díjat. Ezt követően a Figura Stúdió Színház legújabb produkcióját, a Kövesdi István rendezte Minden jó, ha a vége jó című Shakespeare-darabot láthatja a közönség. A négynapos rendezvénysorozat zárónapján 19 órától a marosvásárhelyi Yorick Stúdió Színház Emlékszel még...? című produkcióját láthatják a művelődési ház színháztermében. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Megkezdődött a Magyar Kultúra Ünnepe
Nagyvárad – S.Németh Katalin könyvének hétfői bemutatójával megnyílt a Magyar Kultúra Ünnepe rendezvénysorozat, melynek eseményei Bihar és Hajdú-Bihar megyékben zajlanak majd.
A Magyar Kultúra Ünnepe sorozat nyitórendezvényének tekinthető hétfői könyvbemutató a nagyáradi Lorántffy központban zajlott le. Magáról a Magyar Kultúra Ünnepéről dr. Fleisz János a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek (BINCISZ) elnöke szólt, elmondva, hogy 2001 óta rendezik azt meg. „A mostani programok célja az, hogy megmutassuk értékeinket Nagy Biharországban” – jelentette ki a BINCISZ elnöke. Megnyitó beszédet tartott Biró Rozália Nagyvárad alpolgármestere, aki kiemelte, hogy mindenféle kényszerítő körülmények, nehéz gazdasági helyzet közepette az emberek kényszerítő erővel érzik azt, hogy ha csak néhány órára is, de együtt legyenek. A kultúránk az az erő, ami összehoz bennünket, hangsúlyozta Biró Rozália, és ez a magyar közösségünket összekötő erő teremtett lehetőséget a maroknyi romániai magyar közösségnek arra, hogy az országnak magyar nemzetiségű művelődési minisztere van.
Biró Rozália a továbbiakban felhívta a figyelmet arra, hogy a Magyar Kultúra Ünnepén Berettyóújfalu helyi önkormányzata és helyi közössége mindig igazi testvérként volt Nagyváraddal. „December 5-ét ugyan nem lehet elfelejteni, de a mindennapi kézszorítások bizonyítják azt, hogy együtt vagyunk. Legyen nyitottságunk arra, hogy becsüljük egymást, szeressük művészeinket, tanítsuk gyermekeinket, írjuk könyveinket, ezekből épül fel a mi erős Magyarországunk” – zárta szavait Biró Rozália. A rendezvényen felszólalt Muraközi István, Berettyóújfalu alpolgármestere is, aki köszöntőbeszédében hangsúlyozta, hogy a kultúra élő dolog, és minden részének megvan a maga feladata. „Minden közösség kultúráját az határozza meg, hogy mit gondolnak az élet nagy dolgairól” – fogalmazott az elöljáró, hozzátéve, hogy a közösségeket az anyanyelv, a kultúra, a közös múlt köti össze. Valaki akkor lehet nyitott más kultúrák iránt, ha a saját kultúráját ismeri és becsüli. Azok az emberek, akiket nem köt össze egy közös kultúra, porszemek csupán, melyeket elfúj a szél. Végezetül Muraközi István azt kívánta: ne csak porszemek legyünk, hanem közös kultúránk által megerősített közösség. Forrás: erdon.ro

Erősíteni a bihari összetartozást
Nagyvárad/Berettyóújfalu - Január 18-25. között Nagyváradon és Berettyóújfaluban tizedik alkalommal kerül megrendezésre A Magyar Kultúra Ünnepe eseménysorozat. A magyarországi nyitóünnepséget szerda délután tartották.
Január 18-25. között a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ), az RMDSZ, Berettyóújfalu Önkormányzata és a Bihari Népfőiskola immár tizedik alkalommal rendezi meg közösen A Magyar Kultúra Ünnepe elnevezésű eseménysorozatot. Ez alkalomból szerda délután sajtótájékoztatót tartottak a magyarországi kisvárosban található Nadányi Zoltán Művelődési Központban. Beszédében Szeifert Ferenc berettyóújfalui polgármester azt emelte ki, hogy az ünnepségsorozat kilenc évvel ezelőtti elindításakor a bihari összetartozás hangsúlyozása és megerősítése volt a fő cél. Ennek érdekében volt egy olyan időszak, amikor a környező kisebb településeket is bevonták a programokba. Az együttműködés gyümölcsözőnek bizonyult: elindult egy folyamat, melynek köszönhetően a határ két oldalán élő magyarok egyre inkább kötödnek egymáshoz. A sikert jelzi egyebek mellett az, hogy Berettyóújfalu közösen pályázik Belényessel és Margittával európai uniós pénzalapokra, és kerékpárút kiépítését tervezik Nagyvárad és Berettyóújfalu között. Napjainkban a programok túlmutatnak a civil szférán, a szervezők a fiatalok megszólítására is törekednek. Például helytörténeti vetélkedőt szerveznek diákok részére, melyen az idén először váradi iskolások is részt vettek, sőt, az első két helyen itteni csapatok végeztek.
Biztató a jövő
Dr. Fleisz János BINCISZ-elnök, egyetemi tanár a kezdeti időszakra tekintett vissza, amikor a román-magyar határon több mint két órát kellett várakozni, az ünnepségsorozat pedig csupán egy napos volt, és tükörprogramok várták az érdeklődőket. Az évek folyamán aztán egyre hangulatosabbá és bensőségesebbé váltak a rendezvények, “érvényesült a közösségi szellem”. A jövő is biztató, hiszen Románia közelgő schengeni csatlakozása várhatóan megkönnyíti majd a kapcsolattartást. Biró Rozália nagyváradi alpolgármester szintén az együvé tartozás érzésének, az együtt gondolkodásnak a fontosságát domborította ki. Úgy vélte: az együttlétek közös élményt jelentenek, és olyan tapasztalatokat nyújtanak, melyek által gazdagodik a közösségünk. “Hiszem, hogy az eseményeken részt vevők elégedettsége erőt ad a szervezőknek ahhoz, hogy egyre magasabb színvonalon rendezzenek programokat”, fogalmazott az elöljáró.
Ciucur Losonczi Antonius. Forrás: erdon.ro

A magyar kultúra napja – Programok Erdélyben és a Partiumban
Garzó Ferenc, az MTI tudósítója jelenti:
- Egyhetes rendezvénysorozattal emlékeznek meg az erdélyi és partiumi magyarok január 22-ről, a magyar kultúra napjáról; a kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnuszt.
Kelemen Hunor romániai kulturális miniszter a magyar kultúra napja alkalmából csütörtökön kiadott üzenetében kifejti: a Himnusz ünnepe az értékteremtés ünnepe is. "Azt az alkotómunkát kell ma értékelnünk, amely megtartja közösségünket, továbbélteti anyanyelvünket, és amelynek köszönhetően környezetünk folyamatosan alakul, változik, gazdagabb és színesebb" - áll az üzenetben.
"A kultúra az igényesség mércéje, a romániai magyarság számára pedig a tolerancia és a befogadás közege is" - állapítja meg Kelemen Hunor, aki jelentős eredménynek tartja, hogy a romániai magyarság érdekvédelmi szervezete, a fennállásának huszadik évét ünneplő Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) először látja el Románia kulturális minisztériumának vezetését.
Az évforduló tiszteletére szervezett rendezvények sorába illeszkednek Esterházy Péter felolvasói estjei is, amelyeken Dés László zeneszerző szaxofonon kísérte őt. A Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön zajló esteket a Látó szépirodalmi folyóirat a Magyar Köztársaság sepsiszentgyörgyi Kulturális Koordinációs Központjával és a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárral közösen szervezte.
Nagyváradon a Lorántffy Zsuzsanna Református Központban (LEK) Biró Rozália alpolgármester és Muraközi István, Berettyóújfalu alpolgármestere mondott köszöntőt – a Hajdú-Bihar megyei város ugyanis az ünnepségek társszervezője. A Partiumi Keresztény Egyetemen a nagyszalontai fotóklub tagjainak munkáiból nyílik kiállítás, előadást tart a Bihar megyei és nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének (BINCISZ) elnöke, Fleisz János, valamint Pomogáts Béla irodalomtörténész. Pénteken Aczél Endre Amit megírhatok című kötetét mutatják be a városháza nagytermében, este pedig a gálára kerül sor a filharmónia dísztermében. Szombaton a LEK-ben Pomogáts Béla erdélyi magyar irodalomról szóló kötetét mutatják be, vasárnap pedig nagyváradi költők matinéjára kerül sor az újvárosi református templomban.
Csütörtökön Nagyálmos Ildikó új, immár negyedik verseskönyvét mutatják be a Várad című folyóirat szerkesztőségében. A pozsonyi AB-Art Kiadó és a Várad kulturális folyóirat közös gondozásában megjelent, Randevú című könyvet a szerkesztő, Kinde Annamária ajánlja az érdeklődők figyelmébe.
Megemlékeznek az ünnepről Háromszéken is: Sepsiszentgyörgyön bemutatták Sas Péter Kós Károlyról szóló művét. A városi művelődési házban pénteken Cseh Tamás-emlékestet tartanak, pénteken pedig a Tamási Áron Színház nagytermében a Rétyi Fúvószenekar lép fel.
Hasonló rendezvényekre számíthatnak a csíkszeredai érdeklődők is. A hargitai megyeszékhelyen bemutatták a helyi Pallas-Akadémia Kiadó 550 kötetét. Egész hetes rendezvénysorozat várja a székelyudvarhelyieket is. Diákok számára szerveznek népdalvetélkedőt, lesz kerámiakiállítás, tárlat gyermekek alkotásaiból, Fülöp Áron szobraiból, a székelykeresztúri táborban készült fotókból, előadások hangzanak el az udvarhelyszéki díszítőművészetről. A Quartetto vonósnégyes és meghívottai világhírű slágereket adnak elő, fellép az Udvarhely Táncműhely, az Udvarhelyszéki Fúvószenekar és a Székelyföldi Filharmónia. A Tomcsa Sándor Színház a Magyar a Holdon című előadását adja elő.
Négynapos rendezvénysorozat színhelye Gyergyószentmiklós, ott is megtartják a Cseh Tamás-emlékkoncertet, megnyitják Simó Ádám Történelmi arcképcsarnok című dombormű-kiállítását, bemutatják Jánossy Alíznak, az erdélyi Krónika munkatársának Szárhegyi beszélgetések című interjúkötetét.
Pénteken Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke és Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere adja át a Gyergyói Magyar Kultúráért díjat. Ezt követően a Figura Stúdió Színház legújabb produkcióját, a Kövesdi István rendezte Minden jó, ha a vége jó című Shakespeare-darabot láthatja a közönség. A marosvásárhelyi Yorick Stúdió Színház Emlékszel még...? című produkcióját láthatják a helyi művelődési ház színháztermében.
Ünnepi műsort szervez a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda is. Csütörtökön a Hungarica Központban mutatkozik be a vajdasági Híd folyóirat a társszervező, Hargita Megye Tanácsának Kulturális Központja által szervezett Irodalmi Karaván keretén belül, amelyet a magyarországi Oktatási és Kulturális Minisztérium támogat. Vendégként vesznek részt a vajdasági Híd folyóirat képviselői, Faragó Kornélia irodalomkutató, egyetemi tanár és főszerkesztő, Végel László regény- és drámaíró, esszéista, Maurits Ferenc grafikus, festőművész, költő, valamint Virág Gábor prózaíró. Forrás: MTI

Budapesti támogatás a Rhédey-kápolnának
A magyarországi Műemléki Alap segítségével újítják fel a nagyváradi Rhédey-kápolnát, az alap 30 ezer lejjel támogatja a beruházást. A Rhédey-kertben található kápolnában gróf Rhédey Lajos, volt bihari főispán, mecénás és felesége nyugszik. A telket, amelyen az állatkert is működik, a 19. század elején ajándékozta a városnak.
1741-ben került Váradra, később visszaköltözött Pestre, de azt kívánta, hogy itt temessék el. A kápolnát, amelyet azelőtt az állatkert szarvasai használtak menedékként, 2004-ben kívülről már felújították, s a most kapott 30 ezer lejből, illetve a városkasszából hozzácsapott ugyanekkora összegből idén belülről is megújulhat – közölte csütörtökön Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere egy sajtótájékoztatón, amelyen dr. Kiss Katalin, Budapest főépítésze is részt vett. Mint mondta, a kápolnában egy kis emlékmúzeumot is létre kívánnak hozni. A csütörtökön aláírt szerződés értelmében márciusban megkezdődhet a munka, amelyet év végéig be kell fejezni.
A Műemléki Alap Nagyszalontán, Marosvásárhelyen, illetve a Felvidéken és Kárpátalján is segített már jelentős épületek helyreállításában, évente egyszer ugyanis résztámogatást biztosít különböző határon túli műemlék épületek felújítására. Kiss Katalin elmondta: a nagyváradi önkormányzat által benyújtott pályázat tökéletesen megfelelt az alap célkitűzéseinek.
Ilie Bolojan polgármester arra hívta fel a figyelmet, hogy a város számtalan műemlék épülete közül elsősorban azokat kell helyreállítani, amelyek olyan emberekhez kötődnek, akik tettek valamit a városért. A következő felújítandó műemlék a városi temetőben található Rimanóczy-kápolna lesz. Rimanóczy Kálmán és fia, a két neves nagyváradi építész munkája nyomán épülhetett fel egyebek mellett a városháza is, Várad egyik legjelentősebb építészeti remeke.
Nagy Orsolya. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

A váradi magyar feliratok kálváriája
A nagyváradi közterületek elnevezései újfent a közbeszéd tárgyát képezik. Az utóbbi hetekben, napokban kulturális eseményeken merült fel a téma, politikai és civil szervezetek beszélnek a mikéntekről, s helyenként a konkrétumok is szóba kerülnek. A realitásokról beszélgettünk SZABÓ ÖDÖNNEL, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnökével.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek az a felelősége, hogy ne csak időszakosan foglalkozzon a témával. Ne csak azért, mert az éppen aktuális, vagy netán azért, mert azzal időszakosan a figyelem középpontjába lehet kerülni. Szabó szerint ebben az ügyben is tartós eredményeket kell elérni. Sikerült kieszközölniük, hogy jelenleg a többségi nemzet részéről is létezik támogatottsága a rendezésnek.
Már az év elején megkezdődtek az egyeztetések a demokrata–liberálisokkal – avatott a részletekbe. Az együttműködési szerződésük pontjai között egyértelműen szerepel a téma. Az RMDSZ nem volt hajlandó aláírni a megállapodást konkrétumok nélkül. Talán már e héten a nyilvánosság elé tárja a két párt megyei elnöke a szerződés részleteit.
A kivitelezésen a sor – fogalmazott az ügyvezető elnök. Nem titkolta azt sem, hogy már az bizakodásra ad okot, hogy két olyan erő, amely az RMDSZ nélkül, önmagában is elégséges lenne a nyelvi kérdések átvitelére, az ügy mellé állt, hiszen létezik megállapodása az RMDSZ-nek a nemzeti–liberálisokkal is. Ha a két pártból legalább az egyik támogatni fogja az elképzeléseket a városi tanácsban, már eredmények fognak születni. Ezzel magyarázta, hogy Biró Rozália alpolgármester, frakcióvezető bizakodóan nyilatkozott múlt héten minderről, hiszen ismeri mindkét megállapodás tartalmát.
A civil kurázsi is szükséges
Az elmúlt két évtizedben az RMDSZ következetes volt ebben a kérdésben. Ennek köszönhető Szabó szerint, hogy megyeszerte, így a szórványvidéken vagy városokban magyar utcanevek léteznek. Szólt több településről is, melyekben az iskolák elnevezései magyar kötődésűek. Gratulált például az élesdi RMDSZ-szervezetnek hogy bár már húsz százalék alatti ott a magyarság részaránya, mégis a közterületek megnevezései két nyelven szerepelnek.
Amint mondta, kifejezetten örül, hogy más szervezetek is az RMDSZ mellé csatlakoznak ebben az ügyben, „hogy saját érdekek miatt vagy másért, azt nem az én tisztem eldönteni”.
Az RMDSZ szempontjából az fontos, hogy következetesen tudja érvényesíteni ezeket a jogokat. „Az elkövetkezendő időszakban egy másik lépcsőfokra szeretnénk lépni. Van egyfajta hajlandóság erre a megyeszékhely vezetésében, az elmúlt két év pozitív együttműködésének következtében. Hogy ez mit fog jelenteni konkrétan, az majd a testületen belül fog kiderülni. Azt sem kell elfelejtenünk, hogy mind a váradi, mind a megyei önkormányzatban a mi szavazataink mellé – bármennyire is jogosak is a kéréseink, bármennyire is pozitívak azok a felvetések – hét, illetve kilenc plusz szavazatra van szükségünk. Ezt a többséget, amit vidéken ki tudtuk alakítani, Nagyváradon is képesek leszünk” – mondta Szabó Ödön, majd hozzáfűzte. „Emlékezzünk arra is, hogy például többéves tárgyalássorozaton keresztül tudtunk odáig elérni, hogy az Antonescu utcanevet a Városháza megnevezésre cseréljük. Akkor nagyon sokan hallgattak erről, s az újonnan létrejött civil szervezetek egy része hajlamos mindegyre feltalálni a meleg vizet. Összességében elmondhatjuk, hogy ezzel az üggyel foglalkozunk, hogy nem olyan gyorsan, amint azt mi magunk is elvárnánk, az lehetséges, de az RMDSZ-ben létezik a teljes akarat, és minden egyes eszközzel azért harcolunk, hogy ezeket az érdekeinket érvényesíthessük. Utcát neveztek el Mottl Románról, Czárán Gyuláról, de említhetném Juhász Gyulát is, akinek a nevét váradi iskola viseli, vagy Bodola Gyulát, akiről a városi stadiont nevezték el. Ezek is bizonyítják, hogy ezek a kérdések számunkra fontosak. A Rulikovszki temetőt el tudtuk nevezni választási kampányidőben is. Nem tudtuk viszont átvinni azt az elképzelésünket, hogy a Teleki Pál utca visszakapja régi nevét, de legalább Városháza lett Antonescu helyett.
Itt kénytelenek voltunk közbevetni, hogy sem a Városháza, sem a Bodola Gyula név nem szerepel kiírva sehol, hiszen a Primăriei és a Iuliu Bodola nincs magyarul, nem is beszélve a Sf. Ladislauról, ami még csak nem is hasonlít a Szent Lászlóra. Szabó szerint az, hogy miből mi lesz és mihez mennyi idő kell, az mindig attól függ, hogy a lehetőségeket mennyire tudjuk megteremteni, illetve kihasználni. „A műemlék épületekre például háromnyelvű feliratokat tudtunk kihelyezni, ami óriási előrelépés, hiszen Erdély fővárosában, Kolozsváron mind a mai napig nem tudják elérni ezt. A színházon, a filharmónia épületén régóta szerepel a magyar megnevezés is, akár a közintézményeken, így a város- és a megyeházán. Kell persze mindehhez egyfajta plusz civil kurázsi is. Kíváncsi vagyok, hogy azok közül, aki sajtótájékoztatót tartanak ebben a témában, hánynak a házán van kint a kétnyelvű utcanévtábla. Mert azt senki sem tiltja, hogy a saját kapumra kihelyezzem, esetleg a házszámtábla mellé a közterület (utca, negyed) történeti megnevezését.”
Végül az ügyvezető elnök kijelentette: „Az RMDSZ-ben megvannak ezek a plusz tartalékok, amint az eddigieket, ezeket el is fogjuk tudni érni. Azért fontos a többségiek támogatottságát megszerezni, mert nem olyan jellegű táblákat szeretnénk, amelyek egy hatalomváltásnál vagy a demográfiai mutatók esetleges rosszabbodásánál lekerülnek. Nyilvánvalóan minden olyan eredmény, amely kölcsönösségre épül, és amelyet a másik fél is elfogad, az tartósabb. Az RMDSZ-nek pontosan az a feladata, hogy ne csak időszakosan legyenek kint a magyar feliratok, mint amiket például festékszóróval fel lehet fújni, hanem ezek az utca- és más nevek egy időtálló közigazgatási döntésnek megfelelően maradjanak fenn.”
Megyeri Tamás Róbert. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Váradi összefogás magyar utcanevekért
Nagyvárad RMDSZ-es alpolgármesterét, Biró Rozáliát kereste meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar megyei szervezetének elnöksége, hogy segítséget kérjen a város régi magyar utcaneveinek ügyében. A szervezet azt szeretné, ha a megyeszékhely közterein külön táblán tüntetnék fel a hagyományos magyar elnevezést is, de azt is megpróbálnák elérni, hogy egyes utcák és terek hivatalosan is visszakapják régi nevüket – mondta el lapunknak Török Sándor, az EMNT megyei szervezetének elnöke.
Biró Rozália alpolgármester múlt hét végén fogadta az EMNT küldöttségét, s az elnök elmondása szerint megígérte: mindent megtesz, hogy egy erről szóló határozattervezet mihamarabb a városi képviselő-testület asztalára kerülhessen. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kérései között az is szerepel, hogy a régi magyar utcaneveket műemlékké nyilvánítsa a város, illetve a nemrég parkká alakított régi temetőben emlékművet állítsanak. Mindezekről egy újabb, március hatodikára ütemezett találkozón is tárgyalni fognak – mondta Török.
Néhány nappal a találkozó előtt az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezetének vezetőségét fogadta Ilie Bolojan polgármester ugyanebben az ügyben, ám egészen mást mondott, mint Biró: az elöljáró szerint jelenleg sokkal fontosabb problémái is vannak a városnak, mint a történelmi utcanevek. „Ezt még megértettük volna, ami azonban igazán fájt, hogy Bolojan polgármester megjegyezte: aki ismeri az állam nyelvét, de szándékosan nem beszéli, az állammal szemben tanúsít tiszteletlenséget” – méltatlankodott Csomortányi István, az ifjúsági szervezet elnökségi tagja.
Az Erdélyi Magyar Ifjak helyi képviselői ugyanis nemcsak a névtáblákért, hanem a magyar ügyintézést is követelik egy ideje az önkormányzattól. Úgy vélik, a 2001/215-ös törvény alapján logikus volna intézkedéseket hozni az anyanyelven történő ügyfélfogadás megvalósítására a közintézményekben, például szerintük a hivatalokban táblával kellene jelezni, melyik pultnál beszél magyarul a dolgozó.
Nagy Orsolya. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

„Csontvázakat talált Borbély a minisztériumban
A legtevékenyebb programkezdeményező miniszterként köszöntötte Borbély László környezetvédelmi és erdészeti minisztert nagyváradi látogatásán Biró Rozália alpolgármester. Két igen zsúfolt hónap áll mögötte – mesélte Borbély –, de mára már sikerült megismerni az összes problémát, és napirendre került az aktuális kérdésekkel.
Igen komoly hiányosságokat tapasztalt a minisztériumnál, mintegy százmillió lej adósságot örökölt, amikor átvette a vezetést. Külön nehézséget jelent, hogy törleszteni kell az előd által felhalmozott tartozásokat, számos település nem tudta például kifizetni a csatornázási munkálatokat, mert nem utalták ki nekik a szükséges pénzösszeget. Egy szekrényben találtak csaknem ezer olyan pályázatot, amelyek még csak iktatva sem voltak.
A roncsprogrammal kapcsolatban Borbély megjegyezte, hogy az idei forduló sokkal sikeresebb a tavalyinál, mintegy kilenc nap leforgása alatt tizenhatezer régi autót adtak le (a múlt évi 32 ezerhez viszonyítva), és százával várakoznak az autók cseréjére. Arra is kitért, hogy két hét múlva mezőgazdasági gépekre is kiterjesztik a kedvezményes járművásárlási lehetőséget.
A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy parkosításra idén ötszázmillió lejt különítettek el. „Országszerte léteznek pillepalack- feldolgozók, a szelektív gyűjtés népszerűsítése mellett meg kell szervezni a palackok szállítását is a feldolgozókhoz. További terv az erdősítés és az erdei utak rendbetétele, védett területek kialakítása, megőrzése, vadászterületek adminisztrációs problémájának megoldása” – emelt ki néhányat a folyamatban lévő programok közül a miniszter.
Totka László. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Válasz Lakatos Péternek és elvtársainak
A Bihar-megyei RMDSZ választmánya, kiemelten Lakatos Péter parlamenti képviselő a hétvégén személyemmel és Tőkés László európai parlamenti képviselővel foglalkozott. Lakatos Péter ezen felül még egy stílustalan és gyalázkodó förmedvényt is elküldött levél gyanánt a helyi újságoknak, amelyben a volt tűzoltótiszt önviktimizálásából már kihagyja az országos sajtóban korábban sokat hangoztatott „fájdalmát”, miszerint azért távolították volna el a nyolcvanas években a tűzoltóság kötelékéből, mert magyar volt – csak tudnám, honnan jöhettek erre rá, hiszen nehezen találunk olyan nagyváradi lakost, aki a nyolcvanas évekből emlékezne arra, hogy Lakatos Péter a nyilvánosság előtt megszólalt volna magyarul. Emiatt talán ő is túlzásnak gondolta „magyar mártíromságát”, mostani verziója szerint már „feljelentették”. Lesz belőle még rendszerkritikus ellenálló is, ha így folytatja.
Kiss Sándor, Bihar megye tanácsának alelnöke egyenesen „lenullázta” parlamenti tevékenységemet. Nem illő, hogy felsoroljam tizennégy évi munkám eredményeit, azt viszont megemlítem, hogy az eleddig Románia Parlamentje elé tárt autonómia-törvénykezdeményezések mindegyikén ott szerepel a nevem. Ők mintha nem törték volna magukat ez ügyben. Kivéve a kampányeseményeket – és erre ma már Magyarországon ki is alakítottak egy jó fogalmat: „szájkarate”.
Ilyen Szabó Ödön hétvégi „figyelmeztetése” is: „A kettős beszéddel csak azt lehet elérni, hogy megmaradnak a szobraink vagy lesznek kétnyelvű utcanévtábláink, de nem lesznek magyarok, akik elolvassák ezeket”. Apropó, kétnyelvű utcanévtáblák, ugyan hány éve is „csinálják”? Továbbá, ki a felelős azért, hogy Nagyváradon olyan – a város jövőjét meghatározó – „stratégiákat” fogadnak el, amelyekben a majd’ egyharmadnyi magyarságunk a „futottak még kisebbségek” kategóriájába tartozik, amint arra kollégám, Demeter Szilárd felhívta a figyelmet?
Lakatosék „tevékenységéről” ellenben a korrupcióellenes civil koalíció állított ki bizonyítványt. Az olvasók a magyar nyelvű sajtóból is értesülhettek róla, hogy 2004 óta tizenkét civil szervezet rendszeresen felállítja a bizonyíthatóan korrupt és nem a köz szolgálatára való politikusok „feketelistáját”, és hogy, hogy nem, a bihari politikusaink valamiért mindig előkelő helyet foglalnak el ezeken.
Nézzük csak: más bihariak mellett Biró Rozália váradi alpolgármester a 2007-es EP-választások alkalmából került szégyenpadra, Kiss Sándorról pedig 2008-ban közölték a tudnivalókat, ugyanekkor elvtársa, Lakatos Petru is felkerült a „feketelistára”. (Ellenőrizhető a www.romaniacurata.ro honlapon!)
Lakatos logikájával élve: a korrupt politikusok feketelistáján való szereplés és a gyors gazdagodás között ugyan lehetne összefüggéseket keresni (felemlegetve azt, hogy a 2009-es válságévben a volt tűzoltó cégeiből egymaga annyi osztalékot vett ki, mint a Festum Varadinum összköltségvetése – kétszer!) – de, s idézem a „magyarsága” miatt „meghurcolt” honatyát, „ezt a típusú eljárást én elítélem, nem élek vele”.
Mondhatná valaki persze, hogy a tizenkét civil szervezet szintén a magyarságuk miatt pécézte ki a bihari politikusainkat – bár az elmúlt évekből nem emlékszem olyan esetekre, hogy az érintettek bírósági úton bizonyították volna ártatlanságukat és „folttalanságukat”. Ugyanígy a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) is a magyarságért végzett önzetlen tevékenységük miatt vette célkeresztbe egyiküket-másikukat? Továbbá szintén a nagyváradi magyarok életét „színesíti” a torzóvá épített (Ady Endre szülőfalujától elorzott) ún. „kulturális központ”, illetve a Léda-házat is a köz érdekében játszották át csekély 150 lejes bérleti díjért a Partium Alapítvány kezére?
A hétvégi bihari RMDSZ-ülésen Lakatos azt állította, hogy „ha ugyanis gyökeret kapnak ezek a vádaskodások, akkor megítélésében akár az is előfordulhat, hogy 2012-ben az RMDSZ kiszorul a romániai parlamentből.”
És ez a félelem valós. Nem azért, mert bárki lejáratná őket. Lejáratják ők saját magukat.
A legutóbbi választáson leadott magyar szavazatok is ezt mutatták.
És azért is, mert ahogyan szintén Lakatos állítja: „az a legnagyobb probléma, hogy a nyilatkozó úgy tekint a felnőtt bihari magyarokra, mintha azok nem emlékeznének dolgokra”.
Bizony, hogy emlékeznek.
2010. március 8., Nagyvárad
Szilágyi Zsolt
az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Nyírő Józsefre emlékeztek
Csütörtök délután a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum egyik osztálytermében tartották szokás havi találkozójukat a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének tagjai. 
Az érdeklődőket Pásztai Ottó elnök üdvözölte, majd a szépkorúakat a Biró Rozália RMDSZ-es parlamenti képviselő, nőszervezeti elnök részéről megjelent Ursuţa Éva köszöntötte, egy olyan lappal kedveskedve nekik, melynek egyik oldalán egy 2010-es naptár található, a másikon pedig egy költemény olvasható. Az októberben név- vagy születésnapjukat ünneplőket Zilahi Bertalan köszöntötte, ezután Nikolits Anna két verset olvasott fel. A továbbiakban Tóth L. Ágnes ismertette Nyirő József életét és munkásságát annak apropóján, hogy 64 éves korában 64 évvel ezelőtt, vagyis 1953. október 16-án hunyt el. A rendezvény koccintással ért véget.
Ciucur Losonczi Antonius. Forrás: erdon.ro

Magyar állami kitüntetések erdélyi díjazottjai
Érdemrendet kapott Makkai János, a Népújság volt főszerkesztője
Március 15., az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc évfordulóján a Magyar Köztársaság elnöke – a miniszterelnök előterjesztésére – magas állami kitüntetésben részesítette a kulturális- tudományos élet több kiemelkedő erdélyi szereplőjét. Lapunk nyugalmazott főszerkesztőjének, Makkai Jánosnak kiemelkedő intézményvezetői, szerkesztői és újságírói tevékenysége elismeréseként Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (polgári tagozata) kitüntetést adományozták.
Kossuth-díjat kapott a magyar költészetet alapvetően gazdagító életművéért Kovács András Ferenc Babérkoszorú és József Attila-díjas költő, esszéíró, műfordító, a Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztője.
Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (polgári tagozata) kitüntetésben részesült dr. Gáspárik Attila színművész, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rektora, a minőségi média védelme és ösztönzése, valamint az egyetem nemzetközi akkreditációja érdekében végzett tevékenysége elismeréseként. Arany Érdemkeresztet kapott dr. Vass Levente urológus, a Studium Alapítvány és Szakkönyvkiadó alapító tagja. Ezüst Érdemkeresztet adományoztak Kilyén Ilka színművésznőnek. Hiller István oktatási és kulturális miniszter Díszoklevelet adományozott dr. Gagyi Zoltán dicsőszentmártoni művelődéstörténésznek.
Kovács András Ferenc és Gáspárik Attila Budapesten vette át a kitüntetéseket, a többieknek március 26-án Kolozsváron rendezett ünnepségen Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság főkonzulja adja át a kitüntetéseket.
A Maros megyeieken kívül még elismerésben részesültek: Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató, aki az erdélyi magyarság néprajzi, népművészeti és népzenei kincseinek feltárása, gyűjtése és megőrzése terén végzett munkájáért, valamint a mezőségi szórványoktatás egyik központjának megteremtéséért a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozata) kitüntetést kapta. A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozata) kitüntetésben részesült még: Demény Attila Nádasdy Kálmán-díjas zeneszerző, zongoraművész, a Kolozsvári Magyar Opera rendezője, az erdélyi és a Kárpát-medencei magyar kulturális értékek megőrzése és bemutatása érdekében végzett tevékenységéért, Gábos Zoltán, az MTA külső tagja, a Babes-Bolyai Tudományegyetem nyugalmazott egyetemi tanára, dr. Nagy Tóth Ferenc biológus, az MTA külső tagja.
A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (polgári tagozata) kitüntetést adományozták Balázs-Bécsi Attilának, a Szamosújvári Téka Alapítvány elnökének, projektmenedzsernek, Bíró Rozália Ibolyának, Nagyvárad alpolgármesterének, Hegedüs Csillának, a Transylvania Trust Alapítvány ügyvezető igazgatójának, Márton Árpád festőművésznek, nyugalmazott művészetpedagógusnak.
Cseke Péter aranytollas lett
Tizenketten vehették át a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) által alapított Aranytoll Díjat a Magyar Sajtó Napja alkalmából pénteken Budapesten; a kitüntetéseket Eötvös Pál, a MÚOSZ elnöke és Szepesi György, az Aranytoll-bizottság elnöke nyújtotta át – közölte a MÚOSZ pénteken az MTI-vel. A Magyar Újságírók Romániai egyesülete javaslatára Cseke Péter, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Média- és Kommunikáció-tudományi Szakosztályának szervezője, illetve a Kolozsvári Médiakutató Intézet megteremtője részesült Erdélyből Aranytoll Díjban. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Méltóságteljes ünneplés Nagyváradon
Nagyvárad – A nagyváradi magyarság az idén is közösen emlékezett az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulójára Szacsvay Imre szobránál. Beszédek hangzottak el, majd koszorúztak.
A télies időjárás ellenére az idei március 15-i ünnepség alkalmából is hatalmas tömeg gyűlt össze Szacsvay Imre szobránál, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 162. évfordulójára emlékezzen. Mint ahogyan az utóbbi években megszokottá vált, a rendezvényt közösen szervezte a Bihar Megyei RMDSZ a magyar történelmi egyházakkal, civil és ifjúsági szervezetekkel. Részt vettek a Magyar Polgári Párt (MPP), különböző tanintézetek, valamint a jelentősebb román politikai alakulatok, közintézmények és hivatalok képviselői is. A hagyományoknak megfelelően szentjobbi és diószegi huszárok, valamint cserkészek álltak díszőrséget, és közreműködtek a Kálmándi Fúvószenekar tagjai is. Az ünneplők kokárdát viseltek és néhány nemzeti színű zászló is feltünt a tömegben. Újdonságként a váradi George Coşbuc Általános Iskola néhány diákjai is fellépett (Tóth Zsófia, Fazekas Kriszta, Sebestyén Krisztina, Nemes Dóra és Dimény Eszter), Kiss Tünde tanárnő tanítványai Kossuth-nótákat és toborzó énekeket adtak elő.
Beöthy Ödön portré
A Himnusz elhangzását követően Szabó József helyi önkormányzati képviselő köszöntötte a sokadalmat, aki ezúttal a moderátor szerepét is elvállalta. Traian Băsescu államfő üzenetét Gavrilă Ghilea prefektus, Bajnai Gordon magyar miniszterelnök levelét Sándor Mátyás, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségének légügyi katonai attaséja, Emil Boc román kormányfő jókivánságait pedig dr. Sarkady Zsolt alprefektus olvasta fel. Ünnepi beszédet Biró Rozália alpolgármester, Zatykó Gyula, a Magyar Polgári Párt nagyváradi vezetője és Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke mondott, akik egyaránt a magyarság összefogásának fontosságát emelték ki.
Az ünnepség egyik érdekes momentumaként az RMDSZ-es politikus egy Beöthy Ödön-portrét nyújtott át dr. Sarkady Zsoltnak, arra hívva fel a jelenlevők figyelmét, hogy a főispán alakja méltatlanul marad ki a március 15-i megemlékezésekből. Arra kérte az alprefektust: a képet akassza ki a Prefektúra folyosóján lévő arcképcsarnokba, vagy ha oda nem lehet, akkor a saját irodájába.
A felszólalások után koszorúzások hosszú sora következett, majd huszárok vezette fáklyás menet indult a Fő utcán keresztül a Petőfi-szoborig. A méltóságteljes felvonulás incidensek nélkül zajlott le.
Ciucur Losonczi Antonius. Forrás: erdon.ro

Jubileumot ünnepelt a TEG
Nagyvárad – Kedd délután a tagok csoportos kiállításával ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját a nagyváradi Tibor Ernő Galéria. A jó hangulatú rendezvényt számos közéleti személyiség megtisztelte jelenlétével.
Kedd délután a jelenlegi tagok csoportos kiállításával ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját a nagyváradi Tibor Ernő Galéria. A képtárnak otthont biztosító Kanonok sori pincehelyiségben összegyűlt több tucatnyi érdeklődőt Mierluţiu Emilia tanárnő, képzőművész üdvözölte az alkotóközösség nevében. Úgy vélte: azért különleges az évforduló, mert azt bizonyítja, hogy e lelkes csoport tagjai a felmerülő adminisztratív, pénzügyi és személyes problémák dacára együtt tudtak működni és segítettek egymásnak az évek folyamán. Bányai Szabados Katalin alapító tag, művészeti vezető a galéria elmúlt két évtizedének jelentősebb mozzanait emelte ki, mely beszámoló arra világított rá: több mint 250 csoportos és egyéni kiállítást, számtalan koncertet, irodalmi estet és könyvbemutatót szerveztek. A tagok évente alkotótáborokban vesznek részt, többszörösen díjazott tevékenységükkel pedig elérték azt, hogy a TEG helyi, országos és összmagyar szinten is ismert név, látogatott kulturális hely legyen. Bányai Sz. Katalin ugyanakkor nem feledkezett meg a támogatókról és a tiszteletbeli tagokról sem, köszönetet mondott a segítségért a váradi Római Katolikus Püspökségnek, a Bihar Megyei RMDSZ-nek, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének (BINCISZ), a Nagyváradi Önkormányzatnak és a Bihar Megyei Tanácsnak.
Zenei ősbemutató
Ezután Oláh Boglárka (elsőhegedű), Cristina Mureşan (másodhegedű), Trifán László (gitár) és Kinda Péter (nagybögő) alkalmi kvartettje lépett fel, a zenészek meglepetésként Ian Alexander Stryckers flamand zeneszerző-biológusnak kifejezetten erre az alkalomra írt “TEG jubileumi keringő” című kompozicióját játszották el. S. Németh Katalin előadóművész Reményik Sándor és Lucian Blaga magyar és román nyelven előadott költeményeivel örvendeztette meg a jelenlevőket. Anca Popescu Raţiu, a Bihar Megyei Kulturális és Hagyományőrző Igazgatóság művészeti szaktanácsadója a tagok pozítiv energiáját és a szép iránti szeretetét hangsúlyozta, majd külön-külön is értékelte a kiállítók (Széll Katalin, Bányai Sz. Katalin, Egei György, Popon Krisztina, Staharóczky Júlia, Rob Ibolya, Márton Katalin, Gavrucza Tibor, Mierluţiu Emilia és Trifán László) munkásságát. Biró Rozália alpolgármester azt ígérte: megpróbálja meggyőzni Ilie Bolojan polgármestert arról, hogy a TEG tagjainak alkotásait állítsák ki a városháza dísztermében, akár rotációs alapon is. Végül Exc. Tempfli József kiérdemesült megyés püspök is felszólalt, aki aktuálpolitikai kérdéseket érintett. Az ünnepség állófogadással zárult. Az ingyenes tárlat április 10-ig látogatható, hétfő kivételével hétköznaponként 11-16 óra között.
Ciucur Losonczi Antonius
 Forrás: erdon.ma

Emlékeztető Lakatos Péternek – Az MPP bihari szervezetének közleménye
Emlékeztető Lakatos Péternek
a Temesvári Kiáltvány 8-as pontja és a szekus vagy nem szekus dilemma tárgyában
Március 15-e előtt a nagyváradi magyar körökben egy húsz évet késett vita borzolta a kedélyeket. Középpontjában az a Lakatos Péter állt, akit aránylag későn, „csak” 1999-ben kooptált az RMDSZ a megyei vezetésbe, de aki azután „meghökkentő, egyben gyanús” RMDSZ-es karriert futott be rövid idő alatt: 2001-ben a megyei szervezet elnöke, 2004-ben parlamenti képviselő, majd 2008-ban ismét parlamenti képviselő lett, immáron egyéni választó kerületben. Egyik emblematikus figurája, valóságos „brand”-je ő a Bihar megyei RMDSZ-nek. A vita azt követően robbant ki, hogy Tőkés László, EP-parlamenti képviselő a közelmúltban egyik, a kommunista múlttal való szembenézés fontosságáról tartott sajtótájékoztatóján azt „merészelte” mondani, helyi példával élve, hogy Lakatos Péter RMDSZ-es parlamenti képviselő tisztsége összeegyezhetetlen a Temesvári Kiáltvány 8-as pontjával. Lakatos Péter kikérte magának, pro és kontra vélemények záporoztak ismét vele kapcsolatban, névvel és név nélkül, helyreigazítás címén illetlen mocskolódással és sértegetésekkel körítve, és van olyan internetes félbulvár portál is, amely hatékonyan válogatott, gyomlált (egyoldalúan persze, és bizonyára külső útmutatásra) az elhangzó vélemények között. A gusztustalan „felhajtás” annyit biztosan jelez, hogy egy közérdekű, ámde elvarratlan, a helyi kereteken jóval messzebbre mutató problémáról van szó. 
A Lakatos Péterrel szembeni, mondhatni állandósult „méltatlankodások” annak tudhatóak be, hogy Bihar megyében már a látszatra sem adtak abban a posztkommunista restaurációban, amely egyébként az egész RMDSZ-ben végbement valamilyen formában. Itt ugyanis 2002-ben egyenesen Ceauşescu egyik volt belügyis tisztjét „kérték meg” arra, hogy „áldozza fel magát”, és fogadja el a Bihar megyei RMDSZ elnöki tisztségét. A jogos méltatlankodások nem késtek elhangzani, többek között azt kifogásolván, hogy Lakatos Péter személyében egy volt szekus dirigálja a bihari magyarokat. 
A legújabb erőteljes média kampányra való tekintettel, de megvárva a március 15. ünnepségek elteltét, bekapcsolódunk a vitába, mivel úgy véljük, hogy ma már rendelkezünk az ahhoz szükséges rálátással, hogy tárgyilagosan, indulatoktól mentesen, tisztázó, nem pedig lejáratási szándékkal, érdemben fejtsük ki véleményünket. 
MPP kontra Lakatos – Parlamenti választások 2008.
A mostan zajló vitát megelőzően szervezett formában utoljára a Magyar Polgári Párt Bihar megyei szervezete mondott véleményt Lakatos Péterről, 2008. november 20-án, a romániai parlamenti választások előtt, amikor is egy Felhívás keretében arra szólítottuk fel a magyar választókat, hogy alkalmatlansága miatt ne szavazzanak Lakatos Péterre. Szó szerint idézzük a vonatkozó részt:
„Ne szavazzunk LAKATOS PÉTER-re, aki az RMDSZ parlamenti képviselő jelöltje a kettes számú (Székelyhíd-Szentjános-Telegd) egyéni választási körzetben, mivel: 
- Nincs kötődése az Érmellékhez, az RMDSZ vezetése ejtőernyőzte be ebbe a befutónak számító körzetbe. - Kifogásoljuk, hogy 2002-ben megyei RMDSZ-elnökként az Orbán-kormánytól Érmindszentnek megítélt, egy Ady-emlékhely kiépítésére pályázaton elnyert 320 millió forintot a Medgyesy-kormány segédletével, az eredeti szándékkal szemben egy jellegtelen nagyváradi gyűlésterem felépítésére, részben ismeretlen célokra használta. Etikátlan eljárásával súlyos kárt okozott a sorvadó Érmindszentnek, az Ady-kultusznak, és az Érmelléknek. 
- 2002-ben érmelléki szervezetek (Érmihályfalva, Székelyhíd, Margitta, Berettyószéplak) kezdeményezték a Szövetségi Képviselők Tanácsában az RMDSZ Érmelléki Területi Szervezetének létrehozását, a már működő székelyföldi modell (történelmi székek szerinti felosztás) alapján. Megyei RMDSZ-elnöki minőségében akkor ezt megakadályozta, a kezdeményezők ellen pedig retorziót alkalmazott. Akciójával meggátolta, hogy ez a tájegység – a Székelyföld mellett az egyedüli, amelyben a magyarok még számbeli többségben vannak – mikrorégióként fogalmazhassa meg magát, és kihasználhassa ezáltal a magyar identitás megőrzésében és gazdasági téren azokat a lehetőségeket, amelyekre az időközben EU-taggá vált Romániában ma már lehetősége lenne.
- Belügyis múltja közismert. Sajnálatos és aggasztó, hogy a 180000 bihari magyar között Lakatos Péter helyett most sem találtatott egy olyan jelölt, aki mentes egy ilyen múlttól.” 
A politikai cinizmus „megkapó példája”, hogy pontosan abban az érmelléki egyéni választókerületben nyerte el második parlamenti képviselői mandátumát, amelynek „önállósodását” „tűzzel-vassal”, saját kezűleg hiusított meg. Amint a Felhívás is utal rá, belügyis múltján kívül vannak ám egyéb, „frissebb” „sötét foltok” is pályafutásában.
De maradjunk egyelőre a belügyis múltnál. Az erre vonatkozó eddigi hivatkozások (részünkről is) lakonikusak voltak, mintegy megelőlegezve az olvasók jártasságát a témában. Tévedtünk, a kérdés bonyolúltabb annál, mintsem, hogy „szekus volt-e, vagy sem Lakatos Péter? „ zsánerű leegyszerűsített és provokativ kérdésekkel tisztázni lehetne. A tisztázáshoz abból kell kiindulni, hogy mi is volt a valóságban Ceauşescu Belügyminisztériuma.
Ceauşescu Belügyminisztériuma
Nem lenne érdektelen a Groza-kormánnyal kezdeni, a kommunista diktatúra belügy, és titkosszolgálati gyakorlatát, időbeni változásait akkor követhetnénk nyomon igazán. Elégedjünk meg most az 1968-as kezdettel, amikor is az 1965-ben hatalomra került Ceauşescu, birodalma kiépítésének fontos állomásához érkezett, ekkor szervezi át első ízben egyidejűleg a Gheorghiu Dej-től örökölt két alapvető erőszak szervezetet: a 294/1968 számú törvényerejű rendelettel a Belügyi Tevékenységek Minisztériumát (Ministerul Afacerilor Interne), a 295/1968 számúval pedig az Állambiztonság Országos Tanácsát (Consiliul Naţional al Securităţii Statului), „ saját képmására” alakítva őket. Ma már tudjuk, hogy 1971-es kínai útja után, Ceauşescu elégedetlen volt ennek a két intézménynek a hatékonyságával (az általa közben „megálmodott” új típusú román állampolgár „létrehozása” hatékonyabb ráhatási rendszert követelt meg), ezért 1972-ben egy huszárvágással, a 130/1972 számú törvényerejű rendeletével (amelyet aztán törvénnyel erősített meg) a két intézményt összevonta, (sutba dobva az addig formálisan csak-csak megtartott jogállami látszatot). A létrehozott „új” Belügyminisztérium (Ministerul de Interne) lényege, hogy a politikai rendőrség, közismert nevén a Szekuritáté beköltözött (szó szerint értendő) az addig viszonylag önálló milíciákra, börtönökbe, levéltárakba, útlevél és személyi igazolványokat kibocsátó hivatalokba, és a tűzoltó alakulatokba, az addigi körülményesebb, közvetett parancskiadás és követés egyszerűsödött, közvetlenné vált. Ezt kiegészítve a Belügyminisztérium által szervezett, mozgatott, és felügyelt, az addiginak sokszorosára duzzasztott besúgói hálózattal (és a belügyminisztériumon kívüli többi hálózattal) összeállt az a diabolikus rendszer, amely lehetővé tette, hogy mindenről és mindenkiről mindent megtudjanak, és azok ellen, akikről úgy gondolják, hogy nem a rendszer által meghatározott irányba haladnak, a legváltozatosabb módon felléphessenek. Egy pillanatra sem szabad elfeledni, hogy ennek a rendőrállami rendszernek a központja az 1972-ben létrehozott Belügyminisztérium volt, amelyen 1989-ig csak lényegtelen módosításokat eszközöltek. Humán erőforrás szempontjából (mai kifejezéssel élve) a rendszer alapját a Belügyminisztérium tiszti és altiszti állománya képezte. A különféle tevékenységi körök által meghatározott munkamegosztástól függetlenül „egy bogban tartott”, egységes elvek szerint mozgatott társaságról van szó, ez volt tulajdonképpen a rendszer működőképességének az alapja. Hamis az a félrevezetési szándékkal hangoztatott érvelés, miszerint volt belügyis tiszt, de volt annál belügyisebb tiszt is. A rendszer gerincét képező tiszti/altiszti állomány minden tagjának maradéktalanul, habozás nélkül (fără şovăire) kellett teljesítenie a kapott parancsot, annak milyenségétől függetlenül (másképp megnézhették volna magukat). Minőségileg homogén emberi közegről van szó (ahogyan a román szólás mondja: „au fost o apă şi un pământ”), amely alapos szelekció révén a rendszer iránt leginkább elkötelezett káderekből állt össze (cadre îndoctrinate). Az elnyomó gépezet kigondolói gondoskodtak arról, hogy a működési mechanizmusok, forgatókönyvek révén utólag lehetetlen legyen rekonstruálni az egyébként minőségileg homogén tiszti/altiszti közeget alkotó személyek mennyiségi részesedését az emberi jogok megsértésében. A felelősségre vonás elkerülése, az egyéni bűnök pontos meghatározásának lehetetlenné tétele volt a fő mozgató rugója annak is, hogy az 1989-es fordulat ellenére, a volt belügyis állománnyal összefüggő minden fajta adat, információ mai napig titkosítva van. A posztkommunista román hatalomnak maradéktalanul sikerült az elmúlt húsz éven át az ismeretlenség homályában tartani mindent, ami ezzel az intézménnyel kapcsolatos, elodázva ezáltal nemcsak a kommunizmus bűneinek feltárását, de a vétkesek felelősségre vonását is. Mindaddig, amíg ez a helyzet fennáll, mindazok, akik a rendőrállam fenntartásának, a 23 millió román állampolgár „kézbentartásának” legfőbb biztosítékát képező intézmény hivatásos tagjaként ennek kivitelezésében közvetlenül részvettek, erkölcsi értelemben legalábbis bűnösöknek számítanak.
De hogy a mi témánknál maradjunk, köztudott, hogy a tűzoltóságokat a szigorúan vett tűzrendészeti tevékenységük mellett leginkább információszerzésre, és különféle technikai eszközök telepítésére használták fel, kihasználva azt az adottságukat, hogy feltűnés nélkül bárhol terepszemlét tarthattak, ellenőrizhettek, bárhova bejuthattak, gyakorlatozhattak, mindig ott lehettek feltűnés nélkül, ahol kellett, beleértve nemcsak az intézményeket, ipari és mezőgazdasági objektumokat, de a civil lakosságot is. Tömegmegmozdulások leverésének forgatókönyvében a tűzoltó egységek bevetése természetesen szerepelt. És rendelkezésükre állt a polgári tűzrendészet szám szerint sem elhanyagolható személyi állománya is (sokatmondó, hogy a polgári tűzvédelmi alakulatok vezetőinek (şef formatie civila PSI) kinevezése csak belügyis jóváhagyással történhetett. Az, hogy ennek a „sajátos” belügyminisztériumnak a keretében (1972-1990), egy tűzoltó tisztnek írásban és szóban kiadott parancsoknak mekkora hányada is lehetett nem a tűzrendészethez közvetlenül kötődő, „más jellegű”, azt csak az érintettek tudnák „felbecsülni”, nekik viszont elemi érdekük volt és az ma is, hogy tagadják, hogy 1972-1989 között „mást” is csináltak volna.
Amit az akkori törvény betűjére és szellemére alapozva teljes biztonsággal állíthatunk, az az, hogy kaphattak, kaptak más természetű parancsokat is, és amikor kaptak, ezeket végre is hajtották, vagy másképpen fogalmazva: egy tűzoltó tiszt olyan mértékben volt „szekustiszt”, amilyen mértékben szekus-jellegű (alapvető emberi jogok elleni) parancsok teljesítésében részvett.
Temesvári Kiáltvány 8-as pontja, Átvilágítási törvény, CNSAS
Mivel lehetetlen megállapítani utólag, hogy a szóban forgó csoportok, az azokat alkotó személyek közük ki mennyire „sáros”, kiről milyen mértékben bizonyítható be az alapvető emberi jogok megsértése, 1990-ben a legtermészetesebb az lett volna, ha a rendszert váltott társadalom egészséges önvédelmi reflexből törvény alkot a Temesvári Kiáltvány 8. pontja alapján, amelyben nyilvánosságra hozza a teljes belügyi állomány névsorát, megtiltva egyúttal nekik, hogy bizonyos ideig közszereplést vállaljanak. Ezt követően pedig, azok fölött, akikről bebizonyosodik, hogy bűnöket követtek el, az igazságszolgáltatásnak kellett volna ítélkeznie. Sajnos nem így történt, tudatosan nem így történt, az ún. rendszerváltás ezért is sikeredett felemásra, ennek a levét issza most is a román társadalom, amelynek nolens-volens mi is tagjai vagyunk. A Ticu Dumitrescu nevéhez kötött, nagy késéssel megszületett átvilágítási törvény az előbbiekben vázolt természetes szándékból semmit sem tudott megvalósítani, abból a „főbűnös” hivatásos belügyis tiszti (és altiszti) állományt szándékosan és teljesen kihagyták, az elővetett bűnökért a felelősséget a sok ezer, többnyire zsarolással és megfélemlítéssel beszervezett „besúgó”-ra hárították, de ezt is nagyon felemás, álságos formában. Így fordulhatnak elő azok a nagy média-felhajtást kiváltó anakronisztikus esetek, amikor közismerten kirívó szekusmúlttal bíró személyek simán megkapták a CNSAS-tól a feddhetetlenségi bizonyítványt (lásd például az egyik legkirívóbbat, Dan Voiculescu esetét, de sokatmondó a milicista őrnagy Aurel Agache esete is, akiről a fia éppen a közelmúltban kérte ki magának, hogy az apja a Szekuritátéval együttműködött volna).
A Temesvári Kiáltvány kisiklatása annyira „jól” sikerült, hogy a főbűnösök nemcsak hogy mindeddig mentesültek a leleplezéstől és az elszámoltatástól, de hatalmukat jórészt át is menthették és pénzzé, tőkévé konvertálhatták, hiszen most ez jelenti igazán a hatalmat. És azáltal, hogy „bogban, egy csoportban” tartva rejtegetik őket a leleplezés elől, azt is elérték, hogy objektív kritériumok alapján differenciálni lehessen őket. Ez nyilván a főbűnösöknek kedvez első sorban.
Teljes mértékben érthető és indokolt a Temesvár Társaság minapi, 20 éves évfordulós megemlékezésén elhangzott újabb Felhívása egy, a kommunizmus bűneinek leleplezését és megbüntetését ténylegesen szabályozó tényleges törvény megalkotására, amely végre normális mederbe terelhetné a kommunizmus idején elkövetett bűnök megítélését. Erre ma is, 1989 után húsz ávvel, nagy szükség lenne. De térjünk vissza Lakatos Péterhez! 
Lakatos Péter 1970-1989 között
Lakatos Pétert a nagyszebeni katonai főiskola (1970-1973) elvégzése után, 1973-ban az előbbiekben ismertetett Belügyminisztérium szerves részét képező Bihar megyei tűzrendészeti alakulathoz helyezték. Tudni kell róla, hogy nagyon fiatalon, már húsz évesen (1972-ben), mondhatni rendhagyóan korán, a Román Kommunista Párt tagja lett, Nagyváradra kerülése után pedig nem sokkal, szintén rendhagyó módon a nagyváradi tűzoltóság alparancsnoki tisztségébe nevezték ki. Mindkét „életrajzi adat” egy tehetséges, becsvágyó, a parancsokat habozás nélkül teljesítő, foglalkozását hivatásnak tekintő, elöljáróinak elismerését bíró fiatal belügyis tiszt alakját jelenítik meg, teljesen összhangban egyébként akkori ismerőseinek visszaemlékezéseivel. Az, hogy az itt eltöltött éveiről csak közvetetten terhelő adatokkal rendelkezünk, az előbbiekben elmondottak fényében magától értetődő. Nem azért volt az akkori Belügyminisztérium a politikai rendőrség által uralt csúcs-szerve Ceauşescu rendőrállamának, hogy onnan terhelő adatok szivároghattak volna ki, az 1989 utáni posztkommunista rezsimnek pedig nem hiába volt egyik legfőbb foglalatossága annak megakadályozása, hogy ennek a Belügyminisztériumnak a viselt dolgai nyilvánosságra kerülhessenek. De az említett közvetett „bizonyítékok” ahhoz mindenképpen elegendőek, hogy rávilágítsanak, hogy Lakatos Péter személyében Ceauşescu Belügyminisztériumának egyik meggyőződéses, hithű, a mundérhoz ragaszkodó tisztjével állunk szemben. Ezen a helyen kell vitába szállnunk egyik minapi kijelentésével, amikor is belügyis múltját kisebbítendő, azzal érvelt, hogy több nyugati (értsd: demokratikus) országban is a tűzoltóság ma is a belügyi tárcához tartozik. Ez így igaz, de (bizonyára szándékosan) elfelejtette azt hozzátenni, hogy az „ő” belügyével ellentétben ezeket nem a politikai rendőrség, hanem jogállami rendszerbe ágyazott civilek vezetik, a kettő között pedig legalább akkora a távolság, mint Makó és Jeruzsálem között.
Lakatos Péter következő, 1985 utáni munkahelyéről, a Sintezáról már többet tudunk. Tudjuk, hogy nem mond igazat, amikor azt állítja, hogy magyar nemzetisége miatt kellett megválnia az általa annyira szeretett nagyváradi tűzoltó laktanyától. Az az állítása sem igaz, hogy „elbántak volna” vele, amikor megvonták parancsnokhelyettesi tisztségét, és „elölről kellett mindent kezdenie”. A valóság az, hogy egyik családtagja „elfelejtett” visszatérni Magyarországról, amit a rezsim nemcsak neki, de egyetlen hozzá hasonló tisztségben levőnek sem bocsátott meg. De főnökei iránta táplált „nagyvonalúságát” mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a valóságban nem „lefokozták”, hanem „előléptették“ akkor, amikor a Sinteza vegyipari vállalatnál a tűzvédelem irányításával bízták meg (coordonator PSI). Erről, anélkül, hogy a részletekbe belemennénk, tudni kell, hogy szigorúan bizalmi, a belügytől függő beosztás volt, és nem is mondvacsinált főnökségről volt szó, hiszen 100 beosztott dolgozott itt a keze alatt. Ha baj lett volna a laktanyában magyar mivoltával, szóba sem kerülhetett volna ez a beosztás a Sintezában sem, és valójában semmit sem kellett újrakezdenie, mert gyakorlatilag a szakmájában maradt, azt folytatta tovább. Egykori munkatársai elmondásából világosan következik, hogy ebben a beosztásában, ha lehet még „megbízhatóbb és együttműködőbb” volt. Köztudott, hogy nem szerette, ha környezetében magyarul beszélnek, és gyakran előfordult, hogy ezt egyenesen megtiltotta. 
Ha igaz az, amit itt elmondtunk, akkor felvetődik a kérdés, hogyan lehetséges, hogy ilyen „előélettel” Lakatos Péter is „simán” megkapta a CNSAS-tól 2002-ben a feddhetetlenségi bizonyítványt (amit úton-útfélen lobogtat, és amely amúgy megérdemelne egy tartalom-elemzést, de lényege az, hogy a CNSAS birtokába került dokumentumok egyike sem tanúsítja, hogy szekusügynök lett volna, vagy hogy együttműködött volna a politikai rendőrséggel). Szegény CNSAS! Hogyan is mondhatna mást Lakatos Péter esetében is, amikor a nyilvántartásában egyetlen egy hivatásos belügyis tiszt vagy altiszt sem szerepel (sarkítva: a Ceauşescu-belügy verőlegényei is simán megkapnák, ha kérnék a feddhetetlenségi bizonyítványt, a jelenlegi átvilágítási törvény szerint, hiszen ők sem szerepelnek a Hivatal (CNSAS) nyilvántartásaiban).
„Restauráció" a Bihar megyei RMDSZ-ben 2001-ben
A Temesvári Kiáltvány már régen a süllyesztőbe került, amikor Lakatos Péterrel kapcsolatban először vetődött fel nyilvánosan, 2001 áprilisában az a „költői kérdés”, hogy vajon szekus volt-e, vagy pedig egy munkáját becsületesen végző tűzoltótiszt csupán? Az alkalmat az RMDSZ Bihar megyei szervezetének Küldöttgyűlése szolgáltatta, amikor is a küldötteknek arról kellett dönteniük, hogy Kapy István után Lakatos Péter, vagy pedig Szilágyi Zsolt legyen-e az elkövetkezőkben a megyei szervezet elnöke. Nem térünk ki a küldöttgyűlés „nyalánkságaira”, tényként mondjuk el, hogy a többség akkor úgy vélekedett, nincsen abban kivetni való, ha a megyei érdekvédelmi szervezet élére a Ceauşescu-rendszer egyik volt belügyis tisztje kerül. Ha a tisztázó vitára nem ma, 2010-ben került volna sor, hanem tíz évvel korábban, valószínű, hogy sokan másképpen szavaztak volna, és az is lehet, hogy Markóék eleve nem mertek volna rábólintani Lakatos Péter jelölésére. De ilyesmi fel sem merült akkor: a szekus-téma még tabutémának számított, másrészt pedig Markóék Bihar megyében egy Tőkés Lászlóval határozottan szembeforduló RMDSZ elnököt akartak. Erre a célra – az azóta eltelt események ismeretében nem nagy kunszt kijelenteni – alkalmasabb személyt Lakatos Péternél keresve sem találhattak volna. Takács Csabának (aki az országos elnökséget képviselte) könnyű dolga volt, a „restauráció” minden nehézség nélkül megtörtént, a Lakatos Péter belügyis múltját kifogásoló felszólalások ellenére is. A tárgyilagos visszatekintés azt mondatja velünk, hogy Lakatos Péter megkoronázásáért legnagyobb „történelmi bűne” a látszat ellenére nem Markó Bélának, Takács Csabának, Kiss Sándornak és Bíró Rozáliának van, hanem Kapy Istvánnak (aki paradox módon akkor „áldozat” is volt egyben), hiszen megyei RMDSZ-elnökként 1999-ben ő „csempészte be” Lakatos Pétert a megyei szervezet vezetésébe. Egy kis rosszindulattal mondhatjuk úgy is, hogy „ő engedte be a farkast a juhakolba”(meg is bánta ezt sokszor azóta). De azok véleményében is lehet igazság, akik állítják, hogy nem Kapy István a „vétkes”, mivel a „ becsempészés” „külső” erők műve volt.
Lakatos Péter elvtársai
Tévednek azok, akik „mondva csinált” ügynek tekintik az egész Lakatos problematikát. Ez kiviláglik abból is, ahogyan a minap Kiss Sándor, a Bihar megyei RMDSZ másik tótumfaktuma képes volt egy egész választmányi ülést szentelni a témának, azt követően, hogy Tőkés László EP-képviselő a kommunista bűnökkel való szembenézés szükségességét szorgalmazó sajtótájékoztatójának keretében azt az egyszerű és logikus kijelentést „merészelte” tenni, miszerint Lakatos Péter RMDSZ-es közszereplése ellentmond a Temesvári Kiáltvány 8-as pontjának. Ha nem lenne egy komoly problémáról szó, mi indokolná azt a meglepő vehemenciát, amellyel „hősünk elvtársai”, nem csak Kiss Sándor, de Bíró Rozália, Szabó Ödön és Földes Béla is védelmükbe vették Lakatos Péter múltját, úgy állítva be a dolgot, mintha az nem is egy rendőrállami elnyomó szervezetnek, hanem egy angol üdvhadseregnek lett volna a kiszolgálója. De végeredményben ez sem meglepő, hiszen ezek az elvtársak is „ugyanannak a mundérnak” a becsületét védik, ha figyelembe vesszük, hogy ők is, Lakatos Péterhez hasonlóan, ugyanannak a posztkommunista román hatalomnak a „boszorkánykonyháiban” kotyvasztott RMDSZ-nek a kreatúrái, még akkor is, ha életkoruk különbözőségéből eredően, a kommunista „értékek” létrehozásában különböző mértékben vettek részt. Összegzés Az eddigieknél részletesebben foglalkoztunk Lakatos Péter belügyis múltjával, remélve, hogy minden érdeklődő számára érthetővé válik, hogy közszereplése erkölcsileg miért is elfogadhatatlan számunkra. Tiltó jogi szankciókat is megfogalmazó jogszabály hiányában és az „ugyanabban a hajóban úszó”, elvtársainak támogatását még mindig élvezve, egyedül csak a magyar választó polgárok vonhatják meg tőle a bizalmat a soron következő parlamenti választásokon, 2012-ben. 
Nem tértünk ki Lakatos Péter egyéb, már az RMDSZ-ben elkövetett „megvalósításaira”, mivel ezek áttételesen kapcsolódnak csak belügyis múltjához (ott szerzett tapasztalatainak felhasználása révén), annyit viszont tudnunk kell, hogy akár a Bihar megyei RMDSZ restaurációjában, akár az érmindszenti, Ady Endréhez kötődő projekt meghiúsításában, akár az érmelléki területi RMDSZ-szervezet létrehozásának megakadályozásában, akár sok más, kimondottan belügyis módszerekkel végrehajtott akcióban játszott áldatlan szerepe miatt is nagyon sok okunk van annak kijelentéséhez, hogy Lakatos Péter „visszavonultatása” a Bihar megyei magyar közéletből nagyon sokat segítene a tisztulási folyamat elindulásában, fölöslegessé téve a méltatlan töprengést olyan dilemmákon, mint: (1) „Szekus volt-e, vagy sem Lakatos Péter? „, (2) „Volt-e szerepe külső erőknek Lakatos Péter RMDSZ-be való telepítéséhez, vagy sem?”, (3) „Aktív-e Lakatos Péter ma is, vagy sem? „
Reményeink szerint végül csak megszületik Romániában is a kommunizmus bűneit az igazság és a jogállamiság szellemében elbíráló törvény, amely egy egészen más megvilágításba fogja helyezni a Lakatos-affért is.
Nagyvárad, 2010. március 15. 
A Magyar Polgári Párt Bihar megyei és nagyváradi szervezetének elnökségei. Forrás: Erdély.ma

Nesze semmi, fogd meg jól! Előrelépés utcanévtábla-ügyben?
Sem vitát, sem feszültséget nem kívánnak teremteni a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésével a városi és megyei RMDSZ-szervezetek vezetői. Ám a kétnyelvűség gyakorlatba ültetésének folyamatában újabbat előrelépésre van szükség. Ennek mikéntjéről tényleges indítványuk is van – erről számolt be BIRÓ ROZÁLIA alpolgármester, a városi szervezet elnöke és SZABÓ ÖDÖN, a megyei filiálé ügyvezető elnöke tegnap.
Nagyvárad bejáratainál kihelyezték a kétnyelvű táblákat, majd a vasútállomásokon lévő feliratokon feltüntették a magyar megnevezéseket, később ugyanezt elérték az önkormányzati és állami intézményeknél, illetve a műemlék épületeken – vázolták a folyamatot. Ennek újabb lépcsőfoka az, hogy a közigazgatási megnevezések (utca, tér stb.) anyanyelvünkön is fel legyenek tüntetve. Erről immár négy éve született is határozata a városi tanácsnak, azonban ennek végrehajtását azóta sem sikerült kilobbiznia a váradi RMDSZ-frakciónak. Az okokat frappánsan az egymást váltó polgármesterek és tanácstagok vállvonogató magatartásában jelölték meg. A város lakossága pedig akarja, fontosnak érzi a kétnyelvű köztér-megnevezéseket – mutattak rá. Így az ügyvezető elnök ötlete nyomán kidolgozták a járható utat. Mindenki helyezze ki a saját ingatlanjának a falára, kertjére stb. a magyarra fordított feliratot.
Javaslatukkal egyben túl is lépnek azon, amit annak idején sikerült megszavaztatniuk a határozathozó testülettel, hiszen – amint hangoztatták – a magyarra átültethető hivatalos elnevezéseket le is fordítanák. Így lenne a strada Primăriei felirat alatt a Városháza utca. Természetszerűleg jó példát is mutatnak: húsvét után rögvest az összes az RMDSZ tulajdonában lévő székházukra ki is helyezik az ilyen táblákat. Továbbá megkeresik a történelmi egyházakat, a civil szervezeteket stb., és a kihelyezésre buzdítják ezeket. A bátorítás nyilvánvalóan a lakosságnak is szól. Az Ideart Kft. önköltségi áron – a csak a házszámot jelölő táblát alig több mint 10 lejért, a nagyobb, a kereszteződésekbe is kihelyezhető utcanévtáblákat pedig 22 lejért – készíti el. A vállalkozói réteget is igyekeztek(nek) megmozgatni, felkérve őket, járuljanak hozzá ahhoz az alaphoz, amelyből azon táblák előállításának és kihelyezésének költségeit fedeznék, amelyeket olyanok igényelnek, akiknek anyagi lehetősége ezt az áldozatot sem bírja el. Persze más cégekkel is elő lehet állítatni a táblákat – mondták, ám hangsúlyozták, hogy csak a szabványnak megfelelőket támogathatják, illetőleg javallhatják.
Az utcák történeti megnevezéséről is szó esett. Szerintük azok kihelyezése lesz az újabb stáció. Mégpedig a belváros rehabilitációja során lehet elérni, hogy például a „Teleki utca” is fel legyen tüntetve. Kérdésünkre elmondták, hogy a javaslatukat bonyolult megvalósítani például a tömbházakban lakóknak vagy egyéb közös tulajdonú ingatlanok esetében. Ezekben a tulajdonosok felénél több rábólintás szükségeltetik.
Amennyiben sokan élnek a lehetőséggel, azon túl, hogy „terhet” vesznek le a helyhatóság válláról, ösztönzik is a kétnyelvű utcanévtáblák „elszaporodását”, illetőleg elősegítik, hogy azokat idővel városszerte mindenhol kihelyeztesse az önkormányzat.
Tartós, időtálló megoldásnak nevezték javaslatukat. Hogy mennyire az, tehát mennyire illik ide a címbeli mondás igazságmagva, arról a váradi magyarság azon része dönt, amely magánházban lakik, illetve az olyan társasházakban élők, amelynek a többi tulajdonosa valóban toleráns városban élőnek érzi magát.
Kétségtelen, ha sok kétnyelvű tábla megjelenik, azzal elfogadottá válik mindez, s a nem magyar tanácstagok is vállszélességgel állnak majd a toleranciát is jelképező ügy mellé...
Megyeri Tamás Róbert. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Váradi magyar utcanévtáblák ingyen
Nagyvárad – Történelmi magyar utcaneveket – azaz nem tükörfordításokat – tartalmazó utcanévtáblákat készíttet az érdeklődőknek Váradon az EMI, mégpedig ingyen – emlékeztettek mai sajtótájékoztatójukon.
Reagált az erdélyi Magyar Ifjak (EMI) arra, hogy az RMDSZ bejelentette: rajta keresztül némi térítés ellenében magyar megnevezést tartalmazó utcanévtáblát lehet rendelni, amely azonban a román elnevezés fordítását tartalmazza, történelmi magyar utcanevet nem. Az EMI-sek mai, váradi tájékoztatóján Csomortányi István elmondta: hasonló ötletük nekik volt, mégpedig 2007 szeptemberében, ráadásul pont olyan dizájnú táblákat javasoltak akkor, mint most az RMDSZ, s a meghirdetett akciójuk azóta is él. „De végül is nem az a fontos, hogy kié volt az első ötlet, hanem az, hogy végre jó irányba kerültünk. Ez némi elégtétel. Ugyanakkor kérjük az RMDSZ-t, ne ijesztgesse a lakosságot azzal, hogy a történelmi magyar utcanevek feltüntetése illegális, hiszen az általuk javasolt tükörfordításos megoldás sem teljesen hivatalos”. Barta Béla hozzátette: Váradon senkit nem büntettek meg eddig magyar utcanévtáblák kihelyezéséért, az EMI kezdeményezésére eddig mintegy 30-an rendeltek ilyen feliratot.
Folytatják
Emlékeztettek viszont, hogy amikor ők pár éve felszereltek ilyen táblákat, akkor a városvezetés leszereltette azokat, „az RMDSZ pedig azt mondta, hogy ez nem megoldás, s illegális”. Csomortányi jelezte: „örülünk, hogy az RMDSZ immár elismeri, hogy az ilyesmi mégsem illegális”. Nagy József Barna ugyanakkor feltette a kérdést, ha csak a tükörfordításos eljárást alkalmazzák, akkor mi lesz például a román személyekről elnevezett utcák fordítása (pl. Vasile Alecsandri), vagy az olyanokkal mint a Stânişoarei (Esztenácska?).
Emlékeztettek, hogy az EMI révén változatlanul lehet magyar utcanévtáblákat rendelni, mégpedig olyanokat, amelyekben a történelmi magyar elnevezések szerepelnek, s ezekért fizetni sem kell. Az igénylési formanyomtatványokat az Illyés Gyula könyvesboltban lehet kérni, s az igényléseket 30 napon belül teljesítik, de hívhatóak telefonon is, a 0740-256790-en.
Barta Béla egyébként azt szorgalmazta, hogy mindennek dacára rendezzék hivatalosan a magyar utcanevek ügyét, hogy ne a polgároknak kelljen ilyesmikkel foglalkozni. Ugyanakkor újságcikkekre hivatkozva azt mondta, „Kiss Sándor annak idején 100 millió lejt ígért ilyesmire, ha valaha lesz táblakihelyezési akció”…
Szoborügy
Az EMI tájékoztatójának másik témájaként bejelentették, hogy levelet küldenek Biró Rozália váradi alpolgármesternek. Lapunkban is megírtuk, hogy a Szent László térre több román személyiség szobrát tervezik elhelyeztetni az illetékesek, az RMDSZ pedig végül azt javasolta, hogy ott a Holnaposoknak álló szoborcsoport is helyet kapjon. Az EMI mostani levelében arra emlékezteti az alpolgármestert: „Nagyváradon már létezik Ady Endre-szobor, utca, líceum, emlékmúzeum” – viszont kiszorulnak nagyjaink, mint például Pázmány Péter, Vitéz János, Rómer Flóris, Bunyitai Vince”. Az EMI azt javasolja, hogy a Szent László téren szent Lászlónak állítsanak szobrot, főleg, hogy a középkorban már volt Váradon lovasszobra. Elismerik, hogy Szent Lászlónak is van már szobra Váradon, de szerintük a reprezentativitás megkíván egy további ilyen alkotást, főleg hogy ez a személyiség alapította a várost, s itt is temették el. Mindezért az alpolgármester asszonytól konkrét lépéseket kérnek.
erdon.ro

Az EMI sokallja az Ady-kultuszt
Szent László lovas szobrot állítana az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezete a város főterére. A tagok nyílt levelet készülnek eljuttatni Biró Rozália alpolgármesterhez, amelyben azt szorgalmazzák, hogy a megyei RMDSZ által tervezett, a holnapos költők némelyikét, köztük Ady Endrét ábrázoló szoborcsoport helyett inkább a városalapító szentnek állítsanak emléket.
„Tudva azt, hogy Szent László egészalakos, a bazilika előtt álló szobrának művészi ereje és monumentalitása már az 1940-es években sem elégítette ki Várad magyar közösségét, a következő javaslattal élünk: teljesítsük be a város magyarságának régi óhaját, amely 1944-ben történelmi okok miatt nem valósulhatott meg, és állítsunk a város főterén egy méltó emléket Szent Lászlónak, konkrétan egy lovas szobrot” – fogalmaz a levélben Lovassy Cseh Tamás, a városi szervezet elnöke.
Az ifjak szerint Adynak többféleképpen is emléket állítottak már a városban, nincs szükség a nevét viselő gimnázium, utca, emlékmúzeum és az őt ábrázoló mellszobor mellett újabb emlékműre. Úgy látják ugyanakkor, hogy a városalapító király személyét az utóbbi időben méltatlanul mellőzték, és az Ady-kultusz eltúlzása azt sugallja, hogy Váradnak nincs más jelentős, történelemformáló személyisége.
Az EMI ugyanakkor újra felhívta a váradi lakosság figyelmét arra, hogy tőlük jelenleg is bárki kérhet olyan utcanévtáblát, amelyen – az RMDSZ egy friss ötletével ellentétben, amelyről lapunk is beszámolt – a város történelmi magyar utcanevei szerepelnek. Csomortányi István elnökségi tag felszólította a megyei RMDSZ-szervezetet: „ne ijesztgesse a város magyarságát azzal, hogy ilyesmit a falra tenni illegális volna”. A román elnevezésből lefordított nevet feltüntető táblákat egyébként mintegy két éve maguk is kitették a város két utcáján, de akkor ezeket a városvezetőség néhány óra leforgása alatt eltávolította, mondván: illegális. Az EMI-sek azt mondják, „örülnek, hogy legalább az RMDSZ mostanra rájött: ez nem törvénybe ütköző”, és úgy vélik, a mostani kezdeményezéssel jó irányba állt az ügy.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Egy csapat munkáját ismeri el az érdemrend
Bihar megye – A Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje a nagyváradi és a Bihar megyei RMDSZ munkájának elismerése, mondta lapunknak adott interjújában a kitüntetett, Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere.
– Hogyan értékeli azt, hogy megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét? – Ezeket a különböző fokozatú érdemrendeket március 15-e tiszteletére alapították, és a mindenkori magyar államfő adományozza. A nem Magyarországon élő polgárok esetében a külügyminiszter tesz javaslatot arra vonatkozóan, hogy egy országból kit javasolnak. Nagyon nagy megtiszteltetést, de sokkal inkább felelősséget érzek, ami egy ilyen kitüntetéssel jár: egyrészt azért, mert egy elismerés kötelezi az embert arra, hogy az addig felvállaltakon túl, ha teheti, még többet adjon a lelkéből, hogy a közösségben kifejtett tevékenysége eredményesebb legyen. Másrészt úgy érzem, hogy bár az érdemrendeket személyek kapják, mégis, az én esetemben legalábbis, az elismerés nem kimondottan a személyemhez fűződik, mert az általam kifejtett tevékenység egy csapatnak a munkája. Lehet, hogy én vagyok a csapat legláthatóbb, első vonalban lévő embere, és ezért kaptam én ezt az elismerést, de azt hiszem, hogy a Bihar megyei RMDSZ munkája volt az, amely kivülről nézve lecsapódhatott úgy, hogy azt érdemrenddel kell jutalmazni. Mondom ezt annak a tudatában, hogy nyolc évi alpolgármesteri tevékenységemben az elért eredmények zöme nem az én nevemhez, hanem annak a csapatnak a nevéhez fűződik, amelynek tagjai a városi tanácsban, vagy vezérigazgatóként, igazgatóként aligazgatóként a közigazgatásban dolgoznak. Ilyenformán mindazok az eredmények, amelyeket mindenki elér a maga területén, összegeződnek ebben az elismerésben, így elmondható hogy Nagyváradon és Bihar megyében az a fajta érdekképviselet kapott elismerést a magyar államtól, amelyet mi, az RMDSZ-ben dolgozók kifejtettünk. Tehát nemcsak személy szerint rám nézve, de a nagyváradi és a Bihar megyei RMDSZ-re nézve is kötelező érvényű, hogy ezt a munkát hatékonyabban, szélesebb körben és még több odaadással kell végezni. Mivel úgy érzem, hogy ez az elismerés sokkal inkább egy csapatnak szól, és sokkal inkább azok érdemelnének érdemrendet, akik húsz, vagy közel húsz éve tevékenykednek az RMDSZ-ben, és akikről soha senki még egy újságcikket sem írt, ezért szeretném jelképesen megosztani velük ezt az érdemrendet.
– Saját megítélése szerint mely eredménye volt az, ami a legtöbbet nyomott a latban az érdemrend odaítélésekor? – Egy ilyen pillanat mindig mérlegkészítésre kényszerít. Én a mérleget úgy készítettem el, hogy mit tettem én, és mit tett az RMDSZ. Az elmúlt húsz esztendőben az RMDSZ elsősorban a hagyományőrzés, az intézményesített anyanyelvhasználat, a kultúra, a történelmi nagyjainknak való tiszteletadás, a civil szféra kifejlesztése terén végzett átfogóbb tevékenységeket. Mostmár nem kérdés az, hogy tanulhatunk-e magyar nyelven, az más kérdés, hogy az államilag finanszírozott magyar nyelvű egyetem ügye nincs megoldva; a közigazgatásban anyanyelvhasználatunk megoldott, csak élnünk kell ezzel a joggal.
– Mi az amit a határon túli magyar érdekképviseletben még mindenképpen el szeretne érni? – Lehet, hogy 2010-ben és 2011-ben a Bihar megyében élő magyar prioritása az, hogy munkahelye legyen, hogy gyermekeinek olyan lehetőségei legyenek, hogy ne kényszerüljenek elmenni innen. A húsz év lezártával újra kell értékelnünk azt, hogy mi az, amit az RMDSZ-nek vállalnia kell annak érdekében, hogy valóban a Romániában élő magyarság érdekeit képviselje. Mert sajnos a jelenlegi gazdasági helyzet megkérdőjelezi a kulturális szomjunknak és a civil szervezetek továbbfejlesztésének a prioritását. Ezért az RMDSZ az elmúlt húsz évben kifejtett tevékenységétől eltérően valószinűleg más eszközöket kell találjon annak érdekében, hogy a jelenlegi igényekre válaszolni tudjon. Azt kell mondanom, még ha adott esetben ez a lelkünknek egy kicsit rosszul is esik, hogy az elvárások sokkal inkább a megélhetés, a megmaradás felé mutatnak, és csak utána a hagyományápolás, kultúra, stb. felé. A következő két év arról kell szóljon, hogy az itt élő magyar ember otthon érezze magát Nagyváradon, de megfelelő körülmények között is tudjon élni, értem ezalatt a megélhetést, a város rendezettségét, civilizáltságát.
Pap István
erdon.ro

Ez magyar utcanévtábla?
Magyar nyelvű utcanév- és házszámtáblákat szereltetett fel négy székházának falára tegnap az RMDSZ nagyváradi szervezete. Szokatlanul csendben, különösebb felhajtás nélkül tették mindezt. BIRÓ ROZÁLIA, a városi szervezet elnöke és SZABÓ ÖDÖN, a megyei filiálé ügyvezető elnöke a múlt hónapban már bejelentette, hogy az RMDSZ tulajdonában lévő váradi körzeti székházakra kitetetik ezeket a táblákat.
Ezzel pedig mintegy ösztökélnék a megyeszékhely helyhatóságát, hogy az immár négy éve meghozott határozatát – miszerint a közterületek megnevezései magyarul is szerepeljenek a táblákon – ültesse gyakorlatba. Mi több, a magyarra átültethető hivatalos megnevezéseket le is fordítanák. Így szerepelne a feliraton (például) a „str. Primăriei” alatt a „Városháza utca” is. A történelmi megnevezések kiírását nem javasolják, szerintük azok kihelyezését majd a belvárosi teljes felújítása során lehet elérni. A cél addig is: bebizonyítani a város nem magyar lakosságának, illetőleg választott képviselőinek, hogy a kétnyelvű utcanévtábla nem ördögtől való.
Az „ügy” természetesen évek óta foglalkoztatja a váradiakat, az utóbbi hónapokban okkal, ok nélkül újabb virágzását élte a téma. A felfokozott várakozásban az RMDSZ-szervezet javaslatára sokan reagáltak a „nesze semmi, fogd meg jól!” mondással. Láthatólag a filiálé is a közvélemény nyomására foglalkozik az üggyel. Tegnap például majd minden magyar nyelvű média képviseltette magát a ma Ady Endréről elnevezett egykori Szent János utcán. A szűk, rendkívül forgalmas utcában várakozniuk kellett, hiszen az olaszi körzet székháza elé késéssel érkezett meg Biró Rozália, akár a márciusi sajtótájékoztatóra.
Miközben az Ideart Kft. munkásai kihelyezték az épület (amelyben a Nagyváradi Naplónak volt a szerkesztősége, ahol Ady Endre is dolgozott) falára az utcanév- és a házszámtáblát, az alpolgármester az intézkedés hasznosságáról szólt. Bizonyítja ezt az is, hogy eddig majdnem százan jelezték, ki szeretnék tetetni ők is ingatlanjaik falára az ilyen táblákat. Ígéretükhöz híven a történelmi magyar egyházakat és a civil szervezeteket is megkeresték, arra buzdítva azokat, hogy épületeikre helyeztessék ki a kétnyelvű megnevezéseket. Természetesen továbbra is várják a lakossági igényléseket, s azokon is igyekeznek segíteni, akiknek anyagi helyzetük nem teszi lehetővé a feliratok megrendelését.
A következő helyszín az újvárosi RMDSZ-körzet székháza volt. Az egykoron Damjanich János nevét viselő utcán lévő épület falára kikerültek a „str. Simion Bărniţiu” – „Simion Bărniţiu utca” feliratú táblák. A csillagvárosi körzet székházának falára a Dimitrie Cantemir felirat került; az utcát a váradi magyarok ma is Ghillányiként emlegetik. A szőllősi székház ablakában már régóta ki volt helyezve egy „Liszt Ferenc utca” feliratú papír. Amint a körzeti elnök, Fodré Gabriella kérdésünkre elmondta, ezt praktikus okok miatt tették, ugyanis sokan nem találták az épületet. Tegnaptól még könnyebb meglelni, mivel oda is kihelyezték a táblákat.
A városi RMDSZ-szervezet elnöke tudatta, hogy az önkormányzat honlapjának magyar változatán és saját weboldalán megtalálhatók mától a hivatalos fordítások, amelyek kihelyezését ajánlják.
A történeti az igazi
Az utcanév- és házszámtáblák 26,94, illetve 10,1 lejbe kerülnek. Az RMDSZ-filiálé egy céget is megnevezett a múlt hónapban, amelyiknél el lehet készíttetni a feliratokat. Az Ideart Kft lassan két évtizede foglalkozik reklámdekorációval – tudtuk meg Kozma Csabától, a vállalat eladási felelősétől. Ők természetesen bármilyen felirattal elkészítik a táblákat, így a történelmi megnevezéseket is feltüntetik, ha azt a megrendelő igényli. Hogy az utóbbi időben mennyi kétnyelvű feliratú házszám- és utcanévtáblát rendeltek meg tőlük, azt nem mondhatta el, hiszen az cégtitok. A tábláik tartósak, speciálisan kezelt anyagot és kültéri fóliát helyeznek fel azokra. Akár még a megrendelés napján, de másnapra bizonyosan elkészítik a táblákat.
Az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezete is megszólalt ismét az ügyben. Amint arról beszámoltunk, ők továbbra is a történelmi megnevezést szorgalmazzák, mi több, azokat ingyen biztosítják az igénylőknek. Szerintük az RMDSZ saját szegénységi bizonyítványát állította ki. „A Simion Bărniţiu utca magyar utcanévtábla?” – kérdezte az ifjúsági szervezet elnökségi tagja, Csomortányi István. Ugyanolyan magánakciót kezdeményezet az önmagát érdekképviseletinek nevező párt, mint ők, a civil szervezet. A váradiakat arra kérik, hogy a történelmi megnevezést is tartalmazó utcanévtáblákat helyezzék ki. Egyébként szerintük azokat az önkormányzatnak kellene kitetetnie... Az utóbbi egy-két hétben tucatnyian igényelték tőlük az általuk javallt táblákat. Tőlük is lehet továbbra is igényelni a feliratokat, mégpedig az Illyés Gyula Református Könyvesboltban megtalálható magyar nyelvű formanyomtatványokkal, vagy személyesen tőlük, s továbbra is ingyen.
Megyeri Tamás Róbert
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Magyarként és muszlimként élni
A napokban BOLEK ZOLTÁN, a Magyar Iszlám Közösség elnöke járt a bihari megyeszékhelyen. A nagyváradi magyar muszlimok érdekében érkezett lobbizni: OSMAN MOHAMED doktorral keresték fel BIRÓ ROZÁLIA alpolgármestert. A városházán beszélgettünk a vallási vezetővel.
– Erdélyben nagyjából 200-300 magyar nemzetiségű muszlim él. Nagyváradon is van harminc család. Azzal kerestek meg minket, magyarországi muszlimokat, hogy ők is az anyaországi közösséghez akarnak tartozni.
Természetesen megörültünk ennek, hiszen befogadók vagyunk. Továbbá a határon túli magyarokra mindig is felnéztünk, mert magyarságukat a nehéz körülmények között is megtartják. A magyarországi kettős állampolgárságról szóló csúfos népszavazáskor is mindenkit arra buzdított a közösségünk, hogy álljon ki a határokon kívülre rekesztettekért. A nemzettestvérekért.
– Az erdélyi magyarok szándékát hogyan fogadja a romániai iszlám egyház?
– Mi testvérek vagyunk a vallásunkban. Ugyanakkor nemzettestvériségünket is meg kell élnünk. Tehát nem gond az, ha tatárul, törökül vagy románul éljük a hitünket. Így az is természetes, ha az erdélyi magyar muszlimok magyarok szeretnének maradni.
– Önök, magyarországiak miben segíthetnek nekik?
– Jelenleg nincsen egy önálló imaházuk, ezért egy termet kell bérelniük. Nem akarnak sem a román, sem más gyülekezethez tartozni. Már csak azért sem, mert anyanyelvükön szeretnék a tanítást hallani, a hitéletet élni. Ez kétségtelenül nagyon fontos. Eleve hogyan tarthatnák meg magyar mivoltukat, ha más nyelvi közegben kellene imádkozniuk? Nyilvánvalóan elvesztenék magyarságukat.
Ezt a gyökeret, ezt a kapaszkodási szándékot érezzük és igyekszünk támogatni is. Ezért jöttünk ide. Megkerestük az alpolgármestert, hogy segítsen szereznünk az önkormányzattól egy helyiséget. Azt természetesen rendbe hozzuk majd, ha kell, kétkezi munkával.
– Módjában áll segíteni a helyhatóságnak?
– Nagyon pozitívan reagált az alpolgármester. Kérvényeznünk kell a termet. A váradi muszlim közösség érdekében Osman Mohamed jár majd el. Meg fogja nézni, hogy a szóba jöhető helyiségek közül melyik az, amit fel tudnak használni. És akkor az Isten segítségéből felújítjuk, s lesz a váradi magyar muszlimoknak imahelyük. Ott majd magyarul tudják élni-tanulni a hitet. Hadd mondjam még el, hogy tavaly voltam a csíksomlyói búcsún. Muszlim vagyok, viszont számomra az a hely a nemzet zarándokhelye. Elővettem a nemzetiszín zászlómat, fölballagtam a többiekkel, és ott imádkoztunk a Jóistenhez (aki szerintem ugyanaz, mint a keresztényeké). Kértük, hogy nemzetünket tartsa meg, és ne fogyjunk tovább.
Megyeri Tamás Róbert
Reggeli Újság (Nagyvárad)