Ezüst Gyopár-díjat kapott Lezsák Sándor
A befogadó iskola – módszerek és jó példák a gyermekközpontúsághoz – ezzel a címmel szervezett konferenciát az 5–8 osztályban, magyar nyelven oktató tanárok számára november 21-23. között a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ), a külhoni magyar felsősök éve keretében.
Színes programmal, tanulságos előadásokkal várták a pedagógusokat november 22-én az Apáczai Csere János Pedagógusok Házába. A megnyitón Zsigmond Barna Pál főkonzul is köszöntötte a résztvevőket hangsúlyozva, hogy olyan értékes programok működhetnek sikerrel az RMPSZ közreműködésével, mint például a Szülőföldön magyarul, illetve a csángó magyar oktatási program. A főkonzul, utalva az RMPSZ tevékenységére és a szombati konferenciára kiemelte, rendkívül nagy szükség van egy olyan szervezetre, amely gondoskodik a pedagógustársadalom szakmai továbbképzéséről is.
Az előadások sorát Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke, a Hungarikum Bizottság tagja kezdte: magyar értékekről, Hungarikumokról, Kárpát-medencei értékőrökről, képzésekről beszélt. Előadása végén az RMPSZ Ezüst Gyopár-díjjal tüntette ki az alelnököt – a pedagógusoknak kiosztott életműdíjat a Kárpát-medencei népfőiskola-hálózat kiépítéséért ítélték oda számára.
A konferencián résztvevők előadásokat hallhattak esélyegyenlőségről iskolán belül és kívül, illetve a szerethető iskoláról is Simon Tünde pedagógiai fejlesztő, valamint Mandák Csaba, budapesti közoktatási szakértő tolmácsolásában. A tehetséggondozás egyre gyakrabban merül fel témaként a szakmai fórumokon. Ebben a témában Mező Ferenc egyetemi adjunktus tartott előadást, majd Vad Zoltán, nagyváradi élménypedagógiai tréner az élményközpontú oktatásról beszélt. A délután a szekciófoglalkozásokról szólt, a pedagógusok több területre nyerhettek betekintést: együttműködésről és tudásmegosztásról, szerethető tudományról, illetve élményközpontú oktatásról is értekeztek.
A nemzetpolitikai stratégia kerete című dokumentum alapján a Nemzetpolitikai Államtitkárság 2012-ben a 2012 a külhoni magyar óvodák évét, majd 2013-ban a 2013 a külhoni magyar kisiskolások évét hirdette meg. 2014-ben a felsős diákok igényeihez, élethelyzetéhez, érdeklődési köréhez igazodva hirdették meg a programot. A 2014 a külhoni magyar felsősök éve során kiemelten figyeltek a tehetséggondozásra, a pályaorientációra, a diákok személyiségfejlesztésére, a tudományok megszerettetésére. A program fókuszába a képességeit ismerő és kibontakoztató sikeres fiatalokat állították. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. pályázati kiírásai lehetőséget biztosítottak a külhoni magyar pedagógusok és osztályfőnökök számára magyarországi módszertani továbbképzésen való részvételre is.
A Nemzetpolitikai Államtitkárság a 2014 a külhoni magyar felsősök éve program keretében 550 darab 88 magyar találmány című könyvet és 1500 db. módszertani csomagot adományozott a romániai magyar 5–8. osztályos iskoláknak, melyet a Szövetség közreműködésével osztottak, illetve osztanak szét. Az RMPSZ részt vállalt a tematikus év módszertani anyagainak összeállításában is, javaslatára Fodor László: Neveléselmélet, Fodor László: Személyiségpedagógia, valamint Barabási és társai: Pedagógiai kézikönyvet tartalmazó módszertani csomagokat juttatnak el a romániai magyar tannyelvű oktatási intézményeihez. Az 1100 példányban kiadott módszertani csomagok az Ábel Kiadó gondozásában jelentek meg.
csikszereda.gov.hu
Erdély.ma

A művészetit is támogatja a Studium
Folytatja a tanintézetek támogatását a Studium Alapítvány Marosvásárhelyen, idén a művészeti oktatás segítését is tervbe vették.
A Studium Alapítvány a marosvásárhelyi állami magyar nyelvű felsőoktatás támogatását tűzte ki feladatául ezelőtt 15 évvel, de ma már abban is gondolkodnak, hogy az elemi magyar nyelvű oktatást is támogassák, mert innen kerül ki az utánpótlás az egyetemekre. Ezért 2013-ban nagy projektbe kezdtek – tájékoztattak: terveket készítettek a marosvásárhelyi iskolák magyar osztályainak támogatására. Első lépésként két jelentős pályázatot nyertek: az alapítvány tavaly a Bethlen Gábor Alaptól nyert támogatást a Bolyai Farkas Gimnázium elemi osztályai felszerelésének bővítésére és felújítására. A Studium Hét keretén belül tavaly októberben Budapest Bár jótékonysági koncertet szerveztek, amely alkalommal a Bolyai Farkas Gimnázium és a Marosvásárhelyi Református Kollégium taneszközeinek felújítására gyűjtöttek.
Az alapítvány képviselői arról tájékoztattak, hogy idén is folytatják a támogatói munkát a marosvásárhelyi magyar oktatásért. Ugyancsak a Bethlen Gábor Alapnál megpályázott és megnyert 600 ezer forinttal, valamint a júniusi Budapest Bár koncerten összegyűlt adományokkal segítik a marosvásárhelyi középiskolai művészeti oktatást, így ez alkalommal a Marosvásárhelyi Művészeti Gimnáziumot támogatják. A Bethlen Gábor Alaptól érkezett összegből az iskola hangszereket vásárolt: egy fuvolát, egy fagottot és 10 darab ütőt perkúciós hangszerekhez. A jótékonysági koncert alkalmával összegyűlt 2540 lejből két videóprojektort vásároltak, továbbá két asztali számítógépet is felajánlottak az iskolának. Az adományok ünnepélyes átadására kedden 13 órától kerül sor a Művészeti Gimnázium dísztermében. Jelen lesznek a Studium Alapítvány képviselői mellett Diana Sabina Grozav igazgatónő, Ávéd Éva aligazgatónő és Geréd Jolán tanárnő, aki az iskola részéről képviseli a projektet, valamint az iskola oktatói.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro

Továbbvándorolt a mesestaféta
Egy évig a csomafalvi Köllő Miklós Általános Iskola diákjai „ápolgatták”, pénteken két másik település iskolájának adták át azt a stafétát, amely által a magyar népmese egyre több vidékre jut el.
A mesemondás társasjátékába a székelyszentkirályi Szent István Általános Iskolától kapott felkérést a csomafalvi iskola, a jelképes staféta átvételével bekapcsolódva abba a folyamatba, amely által „se szeri, se száma” a mesemondásnak. Hogy eleget tettek a Meseszer című játék szabályainak, bizonyítja a pénteki rendezvényük, amelyen egyéni előadók és az iskola színjátszó csoportja elevenítették meg a magyar népmesék varázslatos világát. Bartalis Botond ötödikes és Csata Kinga hatodik osztályos tanulók meséikkel az emberségre, a kitartásra, a furfangra, a bugyutaságra, a kapzsiságra világítottak rá, a Gyopár színjátszó csoport előadása pedig a mennyekbe és a pokolra is magával vitte a nézőközönséget.
Amint azt Ambrus Ibolya angol szakos tanár, a színjátszó csoport irányítója elmondta, A bőgős fia meg az ördögök című mesét közösen dolgozták fel a csoportban, beleszőve a gyerekek ötleteit, gondolatait. A fenti és a lenti világot ízes szólásokkal jelenítették meg az előadók, ily módon igazi kikapcsolódást, kellemes időtöltést nyújtva a közönségnek.
A nézők a népzene szárnyain is mesés tájakra barangolhattak: a Köllő Miklós iskola citeracsoportjának előadása a Dunántúlra kalauzolta őket, majd a szervezők felkérésére, egy közös játékos táncba bekapcsolódva házigazdák és vendégeik együtt élhették át a népzene, a néptánc „mesésen” felszabadító hatását. A házigazda iskola továbbadta a stafétát: a Meseszer egy évig a szárhegyi Bethlen Gábor, illetve az újfalvi Elekes Vencel iskolák diákjainak életébe viszi el a varázslatot.
A Meseszer
A játékot 2009-ben indította az egri Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár azzal a céllal, hogy „se szeri, se száma ne legyen a mesemondásnak, hogy szépszerével rendszeresen összegyűljünk mesélni, mesét hallgatni, csak úgy, jól érezni magunkat. Hogy a mese legyen fűszere életünknek, gyógyszere rosszkedvünknek, ékszere nyelvünknek. Hogy népmeséink hatalmas fészerében mindenki szert tehessen a maga szerére, amivel szeretetlenségeit csillapíthatja, netán amin elméjét tornáztathatja.” A mesemondás társasjátékának szabályai: a mesemondást tovább kell adni két másik településnek meghívott képviselőik jelenlétében; magyar népmesét kell mondani, a hagyományos magyar népmesemondás rendje szerint.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro

Ajándék a Marosvásárhelyi Művészeti Líceumnak
A Studium Alapítvány jóvoltából
Tegnap délben a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum dísztermében átadták azt az ajándékot, amelyet pályázat útján és saját alapokból vásárolt és adományozott a Studium Alapítvány az oktatási intézménynek.
Tavaly az alapítvány a Bolyai Farkas Elméleti Líceum elemi osztályai felszerelésének bővítésére és felújítására pályázott. Az idén a Bethlen Gábor Alaptól érkezett összegből, amelyet kiegészítettek a líceummal közösen júniusban szervezett Budapest Bár-koncerten összegyűlt adományokkal és egy kevés önrésszel is, egy fuvolát, egy fagottot, ütőhangszerekhez tíz darab kelléket, két videoprojektort vásároltak az iskolának. Ezek mellé a Studium Alapítvány két asztali számítógépet is felajánlott.
Az átadáson dr. Vass Levente elnök többek között elmondta: a Studium Alapítvány 15 évvel ezelőtt a marosvásárhelyi állami magyar nyelvű felsőoktatás támogatását tűzte ki feladatául. Ezért 2013-ban felvállalták azt, hogy a marosvásárhelyi iskolák magyar osztályaiért is tennének valamit. Az első lépésként tavaly a Bethlen Gábor Alaptól pályázat útján nyert támogatást a Bolyai Farkas Elméleti Líceum elemi osztályai felszerelésének bővítésére és felújítására szánták. Az idén ugyancsak a Bethlen Gábor Alapnál megpályázott és megnyert 600.000 forinttal, valamint a júniusi Budapest Bár-koncerten összegyűlt adományokkal segítik a marosvásárhelyi középiskolai művészeti oktatást, így ez alkalommal a Marosvásárhelyi Művészeti Líceumot támogatták. A jótékonysági koncert alkalmával 2540 lej gyűlt össze, ebből vásárolták a két videoprojektort, majd az alapítvány kiegészítette ezt az ajándékcsomagot két asztali számítógéppel.
Az adományokat az iskola nevében Ávéd Éva aligazgató vette át, diákok és tanárok jelenlétében. Köszönetet mondott Vass Leventének, a Studium Alapítvány elnökének, hogy az idén a Művészeti Líceumra gondoltak, Kali Istvánnak, a Studium projektvezetőjének, valamint Geréd Jolán tanárnőnek, aki az iskolát képviselte a pályázatokban. A hangszerek természetesen a zene szakosokhoz kerülnek, a két videoprojektor a képzőművészetis diákoké és tanároké lesz, az egyik számítógépet a matematika katedrán, míg a másikat az iskola titkárságán fogják használni – mondta az aligazgatónő, aki a hála jeléül egyik diák festményét adta át az alapítványnak.
Geréd Jolán fuvola szakos hallgatóival minikoncerttel köszönte meg az alapítványnak az ajándékokat.
(vajda)
Népújság (Marosvásárhely)

A nagyváradi vár kutatásával foglalkozó szakemberekkel találkozott Hegedüs Csilla
„Több évtizednyi csendet kell megtörniük azoknak a szakembereknek, akik a múltunkat és a múlthoz kapcsolódó értékeinket igyekeznek napvilágra hozni Erdély- és országszerte” – hangsúlyozta Hegedüs Csilla kulturális miniszter vasárnap Nagyváradon, ahol Biró Rozália Bihar megyei szenátorral és Pásztor Sándor vízügyi államtitkárral együtt a nagyváradi vár kutatásával és felújításával foglalkozó szakemberekkel találkozott. A régészeti ásatásokat Emődi Tamás műépítész és Mihálka Nándor régész mutatta be.
Vár, Nagyvárad
A váradi palota általunk ismert díszítményei is ebben a korszakban készültek. Valószínű, hogy a déli oldalon nyílt főkapu egykori keretét rajzolta le id. Storno Ferenc a 19. század végén, s szerencsénkre ennek a keretnek egy töredéke ma is létezik. Így kimondhatjuk, hogy ez a keret szerkezetében és méreteiben is megegyezett a gyulafehérvári fejedelmi palota 1626/27-ben készült, ma is álló főkapujával.  A váradi palota együttesében is, nyugati szárnya tekintetében is Bethlen Gábor korának a kiemelkedő alkotása, melynek értékét csak emeli, hogy benne maradtak fenn egy figurális stukkó-kompozíciónak a maradványai - egyedül Európának ezeken a Bécsen inneni tájain.  A termet fedő dongaboltozat boltfiókjainak lunettáiban illetve a rövid oldalakon, a boltozat alatt nyolc [...]
A kutatások során előkerült egy középkori lakótorony, valamint az Árpád-kori székesegyház egyik szárnya, amelynek építése Szent László korához köthető. A látogatást követően Hegedüs Csilla kiemelte: fontos, hogy ezeket a Kárpát-medencében egyedi értékeket bemutassák a látogatóknak és folytatódjon a régészeti kutatás az épület udvarán, hiszen ott a Szent László által alapított püspökség még több tárgyi bizonyítékára bukkanhatnak.
A találkozó alkalmával áttekintették a kialakítandó vármúzeum helyzetét, amelyben helyet kell kapnia az 1882-es régészeti ásatás leletanyagának és a most felfedezett értékeknek is. Ugyanakkor megállapították: a városvezetés mindent meg kell tegyen annak érdekében, hogy a kutatást és a helyreállítást megfelelően felkészült szakemberek vezessék, mivel a nagyváradi vár értékei egyedülállóak Kelet-Közép-Európában. (rmdsz-tájékoztató)
Transindex.ro

Megnyílik a Spectrum Színház
Új színházzal, társulattal és színházépülettel gazdagodik Marosvásárhely, amely a világ városai között így is előkelő helyet foglal el a lakosság lélekszáma és a működő társulatok arányának szempontjából. A szóban forgó Spectrum Színház ugyan bemutatkozott már, de saját épülettel eleddig nem rendelkezett. Ez év decemberében azonban véget értek az intézménynek leendő otthont adó helyiség felújítási munkálatai, így e hét csütörtök estéjétől már a Mészárosok céhének főtéri épületében, az egykori Ifjúsági mozinak helyet adó teremben várják a tisztelt közönséget.
Ahogyan a szervezők írják: "Rózsák tere tizenhárom. Bejárat a Mészáros közből. Műemlék épület Vásárhely szívében, amely korszerűen felújított alternatív színházat rejteget. A tavaly alakult Spectrum Színház más, mint a többi: a megszokottól eltérő, egyedi, eredeti és független. Célkitűzése, hogy teret biztosítson a szabad művészi kibontakozásnak és kísérletezésnek. Móricz Zsigmond Boszorkány című, már-már feledésszámba ment drámájának bemutató előadásával avatják a színházat december 4-én, csütörtökön este 7 órakor. A dráma vezérfonala Báthori Anna és Bethlen Gábor szerelme. Túl a történelmi tényeken és a keringő legendákon, a szerző itt két nagyon erős egyéniség küzdelmére helyezi a hangsúlyt. Báthori Anna, a világszép, de minden társadalmi konvenciót mellőző fejedelmi dáma az Erdély-trilógiában gonosz, csábító és megrontó asszonyként szerepel. A darabban Anna nem erkölcstelen nő, akit föltétlenül el kell ítélni, hanem inkább az a fajta vadóc, titkokat kereső, független, szabad, öntörvényű asszony, aki ismeri a gyógyító füveket, virágénekeket dúdolgat, nem jár templomba, és a társadalmi kapcsolatokat is másként értékeli, mint kortársai, akik emiatt gyűlölik és boszorkánynak nevezik. Bethlen Gábor fejedelem iránti szerelme őszinte, mindent elsodró szenvedély, míg korábbi kapcsolatait, sőt még a házasságait sem vette komolyan. De nem tudni, hogy a fejedelem érzelmei őszinték- e, vagy csak Anna vagyonát akarja, amire nagy szüksége van a hadviselés szempontjából. Annát ismét a politika oltárán akarják feláldozni. Boszorkányperbe fogják. Ítélkeznek felette, megmenti a szeretett férfi, vagy valami boszorkányos praktikával szabadul a börtönből ? – erre próbál választ adni az előadás".
A színházavató ünnepséggel kapcsolatosan Török Istvánt, a VIM Spectrum gyógyszergyár igazgatóját a társulatnak otthont adó helyiségről, a felújításról, a színpadtechnikáról, valamint a formálódó társulatról is kérdeztük. – A Spectrum Színház a VIM Spectrum gyógyszergyár tulajdona, a cég a munkaadó és finanszírozó is. A főtéri termet a Mészárosok céhétől béreljük, egyelőre tíz évre, a felújítást is kizárólag magánpénzből végeztettük el. A stúdiószerű teremben száz férőhely található, nincsen külön elkülönített színpad, a nézőteret azonban úgy rendeztük be, hogy igény szerint és rendezői koncepció esetén akár az is a játéktér, illetve a díszlet részévé válhat. A színházavató bemutatón például arénaszerűen emelkednek a széksorok. Nálunk nincsenek klasszikus értelemben értendő funkciók és kinevezések – jómagam a színház szervezési kérdéseiben vagyok illetékes, a művészeti vezető Török Viola rendező. Nem külsősökkel dolgozunk, hanem állandó társulat létrehozására törekszünk. Szinte mindegyik színművészünk alkalmazotti státussal rendelkezik: Varga Brigitta, Kinda Szilárd, Kovács Károly és Szász Anna alkalmazottak, Badics Petra bedolgozik, Nagy Beáta egyetemi hallgatóként, Szélyes Ferenc pedig nyugalmazott színművészként vendégszerepel. A színházavatóra nem készülünk hosszú beszédekkel, a megnyitót a Boszorkány című előadás premierje követi.
A Móricz Zsigmond drámájának marosvásárhelyi, Török Viola által rendezett előadásában Varga Brigitta, Kovács Károly, Badics Petra, Nagy Beáta, Kinda Szilárd, Szélyes Ferenc és Szász Anna lép fel. A produkció zenei aláfestését Könczei Árpád jegyzi, a koreográfia Benő Barna és Kinda Boglárka munkája, a jelmezek Szélyes Andrea alkotásai. A premiert követő előadásra december 5-én, pénteken este 7 órakor kerül sor. Helyfoglalás a 0744-301-875-ös telefonszámon lehetséges, a jegyeket előadás előtt egy órával lehet kiváltani.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)

A KMKF is elítéli az erdélyi magyarokat ért jogsértéseket
A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) javasolja, hogy az Országgyűlés nyilvánítsa a magyar szórvány napjává november 15-ét, Bethlen Gábor fejedelem születésnapját. Egyebek között ezt tartalmazza a fórum pénteki budapesti ülésén elfogadott zárónyilatkozat, amelyben sikeresnek ítélik a külhoni magyarság részvételét a magyarországi választásokon, ugyanakkor elítélik az erdélyi magyarságot a közelmúltban ért jogsértéseket. 
Az MTI-hez eljuttatott dokumentum alapján a résztvevők azt javasolják, november 15-e legyen az a nap, amikor az összefogás jegyében a magyar nemzet jobban odafigyel a szórványmagyarságra, rendezvények, híradások, előadások, konferenciák, és közösségépítő programok révén. Jelezték: Erdélyben 2011 óta, Kárpát-medence szerte pedig 2013-től ünnepelik a magyar szórvány napját ezen a napon.
A KMKF üdvözli, hogy a május 6-án megalakult magyar parlament – Magyarország történelmében – az első képviselőház, amit az általános, titkos és egyenlő választójog alapján, a határon túli magyarság részvételével választottak meg, és az egész nemzetet képviseli. A fórum eredményesnek tartja a külhoni magyar állampolgárok részvételét a magyarországi választásokon, ami még teljesebbé teszi a magyarság közjogi egységét.
Kövér: esély nyílhat, hogy mindannyian magyarok legyünk Az Országgyűlés elnöke szerint esély nyílhat a következő esztendőkben arra, hogy alapvető nemzeti kérdésekben mindenekelőtt „mindannyian magyarok legyünk", és csak másodsorban jobboldaliak, baloldaliak, konzervatívok vagy liberálisok. Erről Kövér László a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) pénteki plenáris ülésén beszélt a Parlamentben, kiemelve: ha így lesz, annak mindenki nyertese lesz határon innen és túl egyaránt. A KMKF-nek a következő négy évben ezt a célt kell szolgálnia, miként tette azt az elmúlt tíz esztendőben is – tette hozzá. Kövér László köszöntőjében beszélt arról is, hogy a napjainkban Ukrajnában zajló történéseket sokan ukrán–orosz területi vitának tartják, és vannak akik mindezt amerikai–orosz érdekharcnak minősítik. Ő azok véleményét osztja, akik az ukrajnai geopolitikai küzdelmek egyik nagy tétjének Európa, az Európai Unió önrendelkezési joga és képessége megerősítését vagy elveszítését tartják.
A KMKF sikeresnek értékeli a magyar pártok szereplését a Kárpát-medence országaiban lezajlott parlamenti, európai és helyhatósági választásokon.
Külön értéke van annak, hogy az európai parlamenti választások eredményeként nem uniós országok magyar közösségei, így a vajdasági és a kárpátaljai nemzetrészek is képviselőt küldhettek Brüsszelbe – olvasható az ötoldalas dokumentumban.
A tíz éve létrehozott plénum üdvözli, hogy a honosítási és visszahonosítási folyamat révén immár 680 ezer honfitárssal, közülük 630 ezer esküt tett magyar állampolgárral bővült a magyar nemzet.
A KMKF üdvözli a magyar kormány azon szándékát, hogy a nemzetegyesítést a határok átjárhatóságának javításával, benne a határátkelők számának jelentős növelésével kívánja megvalósítani.
A fórum támogatja a romániai magyar közösség azon törekvéseit, hogy nemzeti és közösségi szimbólumait, anyanyelvét szabadon használhassa, ugyanakkor tiltakozik a román hatóságok hozzáállása és ismétlődő jogkorlátozó, megfélemlítést célzó intézkedései ellen.
Elfogadhatatlannak tartják, hogy a bukaresti szenátusban elfogadták azt a törvénytervezetet, amely bűncselekménynek minősítené, és magas pénzbírsággal büntetné a más államok zászlóinak „szabálytalan” kitűzését Romániában. Reményüket fejezik ki, hogy a képviselőház nem szavazza meg az erről szóló törvénytervezetet.
Elítélik a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó kollégium visszaállamosítását, amivel Románia megsértette a saját alkotmányát, a demokratikus joggyakorlatot, az Emberi Jogok Európai Egyezményét és a restitúciót szabályozó kormányhatározatában vállalt kötelezettségeit, és amivel egyszersmind fenyegeti minden romániai egyház jogi helyzetét is.
Jelezték: minden jogi és erkölcsi támogatást megadnak a Romániai Református Egyház Erdélyi Egyházkerületének és az érintetteknek, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához történt fellebbezése sikeres legyen, és jogos tulajdonát visszaszerezze.
A KMKF aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem önálló magyar tagozatának megalakítása kapcsán kialakult vita továbbra sem rendeződött. Elítéli az egyetem román vezetésének intoleráns, a megoldást ellenző megnyilvánulásait. Javasolja, hogy az erdélyi magyar tudományos világ képviselői kérjék az MTA elnökét, vizsgálja meg a közvetítés lehetőségét. Támogatják az erdélyi magyarság autonómia-törekvéseit és alkotmánymódosító szándékait.
A fórum csalódottságának ad hangot, hogy a szlovák alkotmánybíróság többszöri halogatás után ismételten nem hozott érdemi döntést a szlovák állampolgársági törvény kifogásolt rendelkezései ügyében.
Reményét fejezi ki egyúttal, hogy a szlovák törvényhozás olyan értelemben módosítja a vonatkozó jogszabályt, amely megszünteti a Szlovákiában élő nemzeti közösségek identitásának megélését gátló adminisztratív korlátozást, és lehetővé teszi számukra a nemzetiségük szerinti állampolgárság felvételét is. A KMKF külön üdvözli, hogy a Magyar Közösség Pártja országosan a harmadik legerősebb pártként zárta az önkormányzati választásokat.
Üdvözlik, hogy Szerbia január 21-én megkezdhette a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval, s hogy a magyar–szerb megbékélési folyamat újabb eredményeként a szerb kormány megszüntette a Csúrog, Zsablya és Mozsor teljes magyar lakosságát háborús bűnössé nyilvánító közigazgatási határozatok hatályát, amivel az ország jogrendjéből maradéktalanul kikerült a kollektív bűnösség elve. A fórum egyúttal kifejezi reményét, hogy a kormánydöntés a folyamatban lévő rehabilitációs eljárások felgyorsulását eredményezi.
Kiemelték: a KMKF elkötelezett a szuverén, független, európai és demokratikus Ukrajna mellett, amely garantálja a területén élő népcsoportok, köztük a kárpátaljai magyarság biztonságát, kollektív jogainak gyakorlását és anyaországi kapcsolatainak fejlesztését; ezért támogatja Ukrajna európai orientációjának erősödését és sikerét.
A fórum ugyanakkor aggodalmát fejezi ki az ukrajnai helyzet miatt, elítéli a konfliktusok megoldásában az erőszak alkalmazását, a véres konfrontáció helyett pedig a tárgyalásos rendezést támogatja. A KMKF reméli, hogy Ukrajnában rövid időn belül a háborút felváltja a béke, az ország stabil demokratikus jogállammá alakul, amelyben a nemzeti kisebbségek jogai az európai normáknak megfelelően szavatolva vannak. Továbbra is támogatják a magyar többségű választókerület visszaállítását Kárpátalján – írták.
Székelyhon.ro

November 15., a magyar szórvány napja (Budapesten ülésezett a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma)
A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) javasolja, hogy az Országgyűlés nyilvánítsa a magyar szórvány napjává november 15-ét, Bethlen Gábor fejedelem születésnapját. Egyebek között ezt tartalmazza a fórum tegnapi, budapesti ülésén elfogadott zárónyilatkozat, amelyben sikeresnek ítélik a külhoni magyarság részvételét a magyarországi választásokon.
A résztvevők azt javasolják, november 15-e legyen az a nap, amikor az összefogás jegyében a magyar nemzet jobban odafigyel a szórványmagyarságra rendezvények, híradások, előadások, konferenciák és közösségépítő programok révén. Jelezték: Erdélyben 2011 óta, Kárpát-medence-szerte pedig 2013-től ünneplik a magyar szórvány napját ezen a napon.
A KMKF üdvözli, hogy a május 6-án megalakult magyar parlament, Magyarország történelmében az első képviselőház, amit az általános, titkos és egyenlő választójog alapján, a határon túli magyarság részvételével választottak meg, és az egész nemzetet képviseli. A fórum támogatja a romániai magyar közösség azon törekvéseit, hogy nemzeti és közösségi szimbólumait, anyanyelvét szabadon használhassa, ugyanakkor tiltakozik a román hatóságok hozzáállása és ismétlődő jogkorlátozó, megfélemlítést célzó intézkedései ellen. Elfo­gadhatatlannak tartják, hogy a bukaresti szenátusban megszavazták azt a törvénytervezetet, amely bűncselekménynek minősítené és magas pénzbírsággal büntetné a más államok zászlóinak „szabálytalan” kitűzését Romániában.
Elítélik továbbá a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó kollégium visszaállamosítását, amivel Románia megsértette saját alkotmányát, a demokratikus joggyakorlatot, az Emberi Jogok Európai Egyezményét és a restitúciót szabályozó kormányhatározatában vállalt kötelezettségeit, és amivel egyszersmind fenyegeti minden romániai egyház jogi helyzetét is. Jelezték: minden jogi és erkölcsi támogatást megadnak a Romániai Református Egyház Erdélyi Egyházkerületének és az érintetteknek, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához történt fellebbezése sikeres legyen, és jogos tulajdonát visszaszerezze.
A KMKF aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem önálló magyar tagozatának megalakítása kapcsán kialakult vita továbbra sem rendeződött. Elítéli az egyetem román vezetésének intoleráns, a megoldást ellenző megnyilvánulásait. Javasolja, hogy az erdélyi magyar tudományos világ képviselői kérjék az MTA elnökét, vizsgálja meg a közvetítés lehetőségét.
A fórum csalódottságának ad hangot, hogy a szlovák alkotmánybíróság többszöri halogatás után ismételten nem hozott érdemi döntést a szlovák állampolgársági törvény kifogásolt rendelkezései ügyében.  A fórum ugyanakkor aggodalmát fejezi ki az ukrajnai helyzet miatt, elítéli a konfliktusok megoldásában az erőszak alkalmazását, a véres konfrontáció helyett pedig a tárgyalásos rendezést támogatja. Ugyanakkor továbbra is támogatják a magyar többségű választókerület visszaállítását Kárpátalján.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ifjúság, média, találkozás
Első alkalommal idén februárban zajlott az Ifjúsági Médiások Erdélyi Találkozója Sepsiszentgyörgyön, a jó hangulatú hétvége élményeitől feltöltődve az EMI csapata már akkor azon törte a fejét, miként lehetne újabb alkalmat keríteni a találkozásra, együttlétre.
Ma pedig – a Bethlen Gábor Alap támogatásának köszönhetően – elmondhatjuk, hogy javában zajlik a második kiadás. Annyiban változott csak a történet, hogy az intenzív műhelyhétvégét felváltotta egy két hétvégére nyúló rendezvénysorozat. A rendezvény első fele november utolsó napján zajlott, amikor vendégünk, Kádár Beáta, a Sapientia oktatója Civil szervezetek marketingtevékenysége címmel tartott előadást, melyet műhelytevékenység követett film-, fotó- és kiadványszerkesztés, valamint hírszerkesztés témában. A történet ma, december 13-án folytatódik, a délután folyamán két kerekasztal-beszélgetés zajlik: elsőként, 16 órai kezdettel a civil szervezetek, a politika és a média kapcsolatáról beszélgetünk, majd helyi sajtósok osztják meg velünk érdekes, esetenként vicces tapasztalataikat. A jó hangulat mindenképp biztosított, de ha valaki kételkedne benne, elég csak megnézni a februárban készült beszámoló kisfilmet az Erdélyi Magyar Ifjak sepsiszentgyörgyi szervezetének oldalán (www.emihirek.ro).
Bálint Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ezüstfenyő-díjak a szülőföld visszaszerzéséért
Ezüstfenyő-díjjal tüntette ki az RMDSZ azon 27 közszereplő munkásságát, akik az oktatásban, a kultúrában, a politikában, az önkormányzati vezetésben, az egyházban munkájukkal szerepet vállaltak a közösségi javak visszaszerzésében, az RMDSZ programjának megvalósításában.
A szövetség 2002-ben, megalakulásának 13. évfordulóján osztott először Ezüstfenyő-díjat azoknak, akik munkájukkal elősegítették a szülőföld visszaszerzését. A Szövetségi Képviselők Tanácsának idei utolsó, Marosvásárhelyen tartott ülésén szombaton 13. alkalommal került sor a díjkiosztóra.
Kelemen Hunor szövetségi elnök elmondta: a díjjal szeretnék megköszönni mindazoknak, akik az elmúlt években tettek azért, hogy „visszaszerezzük a szülőföldet lépésről-lépésre, tégláról-téglára, erdőről-erdőre, épületről-épületre. Ma itt állunk talpig ünneplőben, de talpig döbbenetben is”.
Az RMDSZ elnöke nem kívánt ünneprontó lenni, de jelezte, vannak olyan problémák, amelyek mellett 2014 decemberében nem lehet szó nélkül elmenni. Beszédében kitért a Székely Mikó kollégium visszaállamosítására, és a Markó Attila és társai felfüggesztett börtönbüntetésére. „Nem tudunk eltekinteni attól sem, hogy közben prefektusok valahonnan utasítást kaptak, és harcot indítanak a háromnyelvű fejléces papírtól a magyar himnuszig minden ellen, ami valamilyen értelemben magyar” – fogalmazott. A kérdésre, hogy volt-e értelme az elmúlt 25 év munkájának a fenti körülményeket figyelembe véve, a szövetség elnöke szerint az elkeserítő helyzetben is csakis igen lehet a válasz, igen volt értelme, jól tették, hogy ezt az utat választották, és ezen kell továbbmenniük.
A díjkiosztón kitüntetésben részesült Tamási Zsolt, az idén megalakult marosvásárhelyi önálló katolikus iskola, a Római Katolikus Teológiai Gimnázium igazgatója, Fekete Pál, Székelyvécke polgármestere, Antal Attila, Csíkszereda alpolgármestere, Antal János, Körösfő polgármestere, Benedek Zakariás, az RMDSZ Szeben Megyei Szervezetének alelnöke, a Szilágy megyei Haraklány község polgármestere, Dobrai Ferenc, Erdő Ernő, nyugdíjas, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi városi irodájának munkatársa, Fancsali János, a Farkaslaki Fiatalok Fórumának elnöke, főtiszteletű Geréd Péter pápai káplán, főesperes-plébános, Gindele Imre iskolaigazgató, Hegedüs Csilla kulturális miniszter, Kökényesdi Miháy, a Szövetség Történelmi Máramarosi Szervezetének ügyvezető elnöke, Marosán Tamás jogász, Mészár Julianna, a nagyszalontai Arany János Elméleti Gimnázium igazgatója, Nagy Gabriella, a margittai Horváth János magyar tannyelvű elméleti gimnázium igazgatója, Nádudvary György Gusztáv Jenő nyugalmazott jogász, Pásztor Gabriella, a nagyváradi Szacsvay Imre Általános Iskola igazgatója, Simori Sándor az RMDSZ nagybányai szervezetének alelnöke, Sipos György Arad megyei tanácsos, Sütő-Udvari Magdolna Ilona, az RMDSZ Nőszervezet Temes megyei szervezetének elnöke, főtiszteletű Szász János pápai káplán, kanonok, Székely Ernő, Csíkszentkirály polgármestere, Szilágyi Árpád Attila, Marosnagylak alpolgármestere, Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatója, Tamás Mónika, az RMDSZ Gyergyó Területi Szervezetének irodavezetője, Tóth János, az RMDSZ Krassó-Szörény Megyei Szervezetének ügyvezető elnöke, Tóth-Páll Miklós, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának örökös tagja.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Betlehemes előadás Nagyváradon
A Szent László Egyesület Ki tud többet Szent László királyunkról és koráról? címmel vetélkedőt szervez Nagyváradon december 19-én, pénteken a Lorántffy Központban 13.30 órától. A vetélkedő a Bethlen Gábor Alap támogatásával valósul meg. A vetélkedő után 15 órától betlehemes előadásra kerül sor margittai diákok előadásában, a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében, az Ezredévi emléktér / str. Libertăţii 40. szám alatt.
A hagyományainkat népszerűsítő betlehemes előadásra minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők. A belépés ingyenes.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Karácsonyi könyvbemutató és könyvvásár az EME-nél
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület székhelyén, Kolozsváron pénteken este könyvbemutatóval egybekötött karácsonyi könyvvásárt tartottak, ami egyben óév-búcsúztatónak is számított. A rendezvényen az EME két frissen megjelent kötetét ismertették.
S. Pataki Mózes: Poétikai gondolatok - sajtó alá rendezte Egyed Emese.
Bethlen Erdélye Erdély Bethlene – A Bethlen Gábor trónra lépésének 400. évfordulóján rendezett konferencia tanulmányai - Dáné Veronka, Horn Ildikó, Lupescu Makó Mária, Oborni Teréz, Rüsz-Fogarasi Enikő, Sipos Gábor.
Szabadság (Kolozsvár)

Laurenţiu Ghilincea: Ha nem ismerjük Erdélyt (Miként lesz román–magyar megbékélés)
Telivér „regáti” vagyok. Több nemzedék óta argeşi. A déli, „balkáni” hagyományba születtem bele, és abban nevelkedtem, annak minden jó és rossz oldalával.
Sokáig teljesen közömbös voltam mindennel szemben, ami Erdéllyel kapcsolatos, és nem tudtam róla többet, mint amit a havasalföldiek és a moldvaiak többsége most is tud, nevezetesen, hogy ott nagy „román” vezérek uralkodtak: Burebista, Decebal, Gelu, Glad és Menumorut (a történelmi személyiségek nevét az eredeti szövegben tapasztalható következetlenségek ábrázolása érdekében szabálytalanul, nem magyarosított formában közöljük, a magyar személyiségek esetében sem – a szerk.), aztán a magyarok lóháton megérkeztek Ázsiából, és „meghódították” Erdélyünket. Csaknem ezer év után sikerült „visszaszereznünk” (egyedüli eset a világtörténelemben). De a magyarok revánsra vágyók és revizionisták, s alig várják a kedvező alkalmat, hogy „elvegyék” tőlünk Erdélyt. Igaz, hogy a nagy Mihai Viteazul „elsőként” megvalósította a román országok nagy politikai egyesítését, de a magyarok ezt nem fogadták el, és csellel fejét vették. És volt még néhány román, akik némi botrányt csaptak arrafelé, de a magyarok őket is megölték: Horeát, Cloşcát és Crişant. Avram Iancu volt az egyetlen, aki megúszta, és délen egyáltalán nem merül fel senkiben a kérdés, hogy „miért”. Hogyhogy megbocsátottak az akkori hatóságok egy „nagy lázadó”-nak, és végül végelgyengülésben halt meg?
Délen nagyjából ennyi Erdély története.
Ennyit tanítottak nekünk az iskolában, ez volt a kommunista állam hivatalos propagandája, és főleg erről szóltak Sergiu Nicolaescu filmjei.
A valós életben vagy a közösségi hálózatokon zajló bármilyen vitában nagyjából ezek a román szélsőségesek „érvei”.
Gyakorlatilag az egész egy Forma1-es verseny kvalifikációinak a kommentálására korlátozódik: „ki volt pole pozícióban?”
Nos, jóemberek, románok és magyarok, a Forma1-ben a kvalifikációért nem jár pont! Ott csak az igazi verseny rajtsorrendje dől el. A Forma–1-ben csak a versenyvégi sorrend számít. És elmondok egy másik titkot is: a Forma–1, bár egyéni sportágnak tűnik, valójában csapatsport. Michael Schumacherből vagy Lewis Hamiltonból sohasem lett volna többszörös bajnok, ha nem rendelkeztek volna a csapat által biztosított jó együlésessel, jó motorral és jó műszaki csapattal. Esetünkben Erdély a csapat, Európa a motor, a románok és a magyarok pedig a pilóták és a műszakiak. A csapat nagyon jó, a motor kitűnő, már csak a pilótáknak és a műszakiaknak kell a dolgukat tenniük, hogy a csapat jól teljesítsen. Persze, vannak ellenfelek is, akik mindent elkövetnek, hogy ne a mi csapatunk győzzön. Vannak román és magyar, de más nemzetiségű csapatok is, melyek nem akarják, hogy a mi csapatunk nyerjen. És itt elsősorban az orosz csapatokra gondolok.
Már mondtam, hogy a szélsőségesek fő érvei „történelmiek”. Látom, hogy mindenki ezekbe a „hivatalos” történelmi érvekbe kapaszkodik. Mert Románia iskoláiban ezt oktatják. Tapasztaltam, hogy e tankönyvek a nagy erdélyi fejedelmeket és vajdákat néhány oldalon „elintézik”, a románok pedig egyszerűen sehonnan sem értesülhetnek nagyszerű fegyvertényeikről, közép-európai külpolitikájukról, Erdély gazdasági és kulturális fejlődését szolgáló százados küzdelmükről. Nos, ha Erdély a „mienk”, akkor e hajdani vezetői nem szintén a mieinkek? Vajon hány telivér román tudja, hogy az erdélyi fejedelmi családok Magyarországot, Lengyelországot, Csehországot is irányították? Vajon hányan tudják, hogy a „mi” Erdélyünk a XVII. század környékén politikai és katonai döntőbíró volt Közép-Európában? Vajon hányan tudják, hogy a három román fejedelemség első politikai és dokumentált egyesülését nem Mihai Viteazul hajtotta végre 1600-ban, hanem Sigismund Bathory 1595-ben? Mert a középkorban ezek voltak az általánosan elfogadott szabályok: a hűbérúr–hűbéres kapcsolat. Sigismund Báthory (az ékezet megjelenése az eredeti szöveg szerint – a szerk.) volt a hűbérúr, Mihai Viteazul és Aron Răzvan (később Ştefan Răzvan) pedig a hűbéresei. A helyettesei azokon a területeken. S ha már amúgy is Sigismund Bathorynál tartunk, fölmerül egy másik dolog, amit sohasem értettem a román történelemkönyvekben: a nevek elrománosítása. Zsigmondból Sigismund lett, Dózsa Györgyből Gheorghe Doja, Ferencből Francisc és így tovább. Ez a legnagyobb pofátlanság, és azt hiszem, ennek kellene lennie az első lépésnek a kapcsolatok normalizálása felé: a történelmi nevek visszamagyarosításának.
A párhuzamos történelem arról árulkodik, hogy románok és magyarok között évszázadokig rendkívül szoros kapcsolatok voltak. És az igazság megismeréséhez a sorok között kell olvasni, vagy alternatív történelmi forrásokat kell felkutatni. Mit tudunk meg abból, ha figyelmesen olvassuk a történelemkönyveket?
Nos, azt, hogy mindkét hegyen túli román államot magyarok vagy magyar segítséggel alapították. A szájhagyomány szerint Havasalföldet Negru Vodă, az erdélyi honfoglaló alapította, és fellelhetők román dokumentumok, melyek bizonyítják, hogy a Basarabok dinasztiája, a magyar királyság hűbérese kun eredetű volt, és valószínűleg Erdélyből érkezett. És mivel a Basarabok türk eredetűek, sötétebb bőrűek voltak, ebből származik a Negru Vodă név is.
Moldva esetében a helyzet rendkívül egyértelmű: Dragoş (Drágfi) vajdát a magyar királyság küldte a hegyeken túlra egy védelmi őrvidék létrehozására (tehát Dragoşnak őrgrófi rangja volt) a mai Moldva északi részén. Később egy másik román származású máramarosi vajda fellázadt, átkelt a hegyeken, és csatlakozott a moldvai Dragoşok családjához. Utóbbiak visszatértek Erdélybe (a Dragffy hercegi család néven ismerik őket), és továbbra is hűek maradtak a magyar királysághoz, sok képviselőjük rendkívül fontos tisztséget töltve be Erdélyben.
Sok vezető tartotta fenn a baráti kapcsolatokat a három fejedelemség között, támogatásra lelve és együtt harcolva a törökök ellen. Mircea cel Bătrân, Alexandru cel Bun, Vlad Dracul, Vlad Ţepeş, Ştefan cel Mare, Iancu de Hunedoara, Matia Corvinul, Petru Rareş, Mihai Viteazul, Radu Şerban, Sigismund Bathory, Gabriel Bethlen (érdekes, hogy a szerző a történelemírásban helyes, fentebb hangoztatott elvével ellentétben a magyar uralkodók, fejedelmek nevét szintén románosította – a szerk.) csak néhány a három fejedelemség nagy vezetői közül, akiknek nagyobb ívű elképzeléseik voltak, mint az általuk adott pillanatban vezetett terület, és akik közös erőket fogtak össze az ellenséges országok elleni harcokban.
Nehéz időkben a havasalföldi vezetők az Erdéllyel közös határ felé vagy éppenséggel Erdélybe vonultak vissza, magyar partnereiktől várva segítséget. Így tett Mircea cel Bătrân, Vlad Ţepeş, Mihai Viteazul. Ştefan cel Marét Vaslui-nál 4000 székely segítette. Ez akkoriban óriási szám volt. Gondoljanak arra, hogy Mihai Viteazulnak Călugăreni-nél kb. 10 000–12 000 katonából álló hadserege volt. A 4000 székely akkoriban valószínűleg a székelység katonai fő erejét képviselte. És elmentek egy „idegen” országért harcolni. Szintén a székelyek voltak Mihai Viteazul legfőbb szövetségesei. Iancu de Hunedoara a magyarok, románok, szerbek és más keresztény népek törökök elleni közös harcát koordinálta. Mind a havasalföldi, mind a moldvai fejedelmeket jelentős erdélyi birtokokkal jutalmazták Magyarországnak és Erdélynek tett szolgálataikért.
És akkor mi ma a románok és magyarok közötti több évszázados ellenségességet alátámasztó „történelmi érvek”-ről beszélünk?! Történelmileg bizonyított tény, hogy a románok és a magyarok évszázadokig partnerek voltak, és rendkívül szoros kapcsolatban álltak egymással. Igaz, konfliktus is támadt magyarok és vlachok között, de nem hiszem, hogy ezek száma meghaladta volna a Moldva és Havasalföld közöttiekét. Ştefan cel Mare és Vlad Ţepeş egy adott pillanatban a legnagyobb ellenségei voltak egymásnak, ugyanakkor Vlad Ţepeşnek baráti kapcsolatai voltak a magyarokkal, Ştefan cel Mare pedig a törökökkel együtt támadta Havasalföldet… Most már látjuk, hogy az úgynevezett román–magyar ellenségesség csak valamikor a XVIII–XIX. század környékén jelent meg politikai érdekek miatt, amikor mindkét erdélyi nemzet voltaképpen Habsburg-uralom alatt állt. Ez utóbbi pedig rendkívül sikeresen alkalmazta az oszd meg és uralkodj elvet. Ezzel magyarázható az is, hogy Avram Iancu az 1848–49-es események után nyugodtan élhetett az Erdélyi Szigethegységben. Mert az osztrákok közvetlenül érdekeltek voltak abban, hogy a román és a magyar forradalmárok ne tudjanak megegyezni.
Erdély mindig is autonóm vagy a magyar királysággal szemben független volt (így! – a szerk.). Jó ideig a Habsburg Birodalmon belül is viszonylagos autonómiával rendelkezett. Erdélyt csak az osztrákok 1866-os katasztrofális veresége és az Ausztria–Magyarország dualista állam 1867-es létrehozása után csatolták erőszakkal Magyarországhoz. Tehát Erdély csak egy kb. 50 éves időszakban volt Magyarország integráns része, ezenkívül széles körű autonómiával, saját szabályokkal, saját elittel, hosszú ideig saját hadsereggel rendelkező tartomány volt. De még ebben az időszakban is kivel volt Romániának szoros politikai-katonai szövetsége? Nos: Románia szintén Ausztria–Magyarország és Németország szövetségese volt… Az első világháború alatt a románok és a magyarok érdekei szöges ellentétben álltak egymással. Talán először a történelem folyamán. Azt hiszem, hogy nemzeti és hazafias értelemben mindkét tábornak megvolt a maga igazsága, de a háború vége Romániának kedvezett. Magyarország és a magyarok akkor nagy drámát éltek át.
Több millió magyar és székely – bár nemzedékek óta őslakos volt –Magyarország nemzeti területén kívülre került. Nem tudom, ki a hibás… a sors? A történelem?
Tény, hogy az osztrák–magyar birodalom szétesése után megjelent új államokban nagy magyar közösségek jöttek létre. Romániában is, Csehszlovákiában is, Jugoszláviában is. Az új államok talán nem voltak ké­pesek méltányosan kezelni a helyzetet, és láthatjuk, hogy még száz év­vel később is gondok vannak Romániában is, Szlovákiában is, Ukrajná­ban is, a volt Jugoszláviában is. A kisebbségek kérdése rendkívül érzékeny, és csakis tőlünk függ, hogy ne eszkalálódjék. Az 1989 utáni új romániai rezsim hibát követett el, amikor december 1-jét jelölte ki nemzeti ünnepnek. Az államok többsége esetén a függetlenség kikiáltásának napja a nemzeti ünnep. Csak Románia választott olyan napot, amikor az egyik tartomány egyesült az anyaországgal, holott az ország lakosságának jelentős része egyszerűen nem ünnepelheti meg ezt a napot, mert a Romániával való egyesülés a Magyarországtól elszakadás napja is.
Miért fontosabb Erdély egyesülése, mint Moldva 1859-es egyesülése Havasalfölddel vagy Dobrudzsa 1877-es egyesülése, vagy a Bánság, Bukovina vagy Besszarábia egyesülése? Azt hiszem, erre senki sem tud logikus választ adni.
Május 10-e Románia függetlenségének napja. 1877-ben akkor írták alá és tették közzé az ezt kihirdető dokumentumokat. De ez volt a király születésnapja  és Románia háborúk közötti „polgári” nemzeti ünnepe is, és egyesek ezt nem akarták. A nemzeti ünnepet a magyar honfitársaink számára szomorú napra akarták tenni.
Az idők mára megváltoztak. Olyan választott elnökünk van, aki az egyik kisebbség tagja. A román többségnek érdekében kellene állnia, hogy egyetlen kisebbségi se sajnálja egyetlen pillanatig sem, hogy Romániában él.
Rendezni kell a zászlók ügyét is, mert nemcsak ésszerűtlen, de nagy igazságtalanság megtagadni egy nemzeti vagy helyi közösségtől azt a jogot, hogy kimutassa identitását. Cselekedni kell alulról felfelé is, hogy ne mindig csak a politikusoktól várjunk mindent. Le kell cserélni a jelenlegi politikai osztályt. Mind a románt, mind a magyart. A jelenlegi politikusok kimutatták korlátaikat. MEGÁLLJ-t kell parancsolnunk. Más embereket kell találnunk. Csak együtt – románok, magyarok és a többi Romániában született vagy nemrég bevándorolt nemzetiség – tudunk egy jobb világot felépíteni. Olyan világot, ahonnan már nem kell Nyugatra menekülnünk egy jobb életért.
(Forrás: Corbiialbi.ro)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szórványgondnoki program Szapáryfalván
A Szórvány Alapítvány, a Bethlen Gábor Alap támogatásával lezárta az elmúlt év őszén indított szórványgondnoki szolgálatot Szapáryfalván. Ez immár a második szórványgondnok program volt a Kárpát-medencében, az első az Arad megyei Szentpál településen működött 2013-ban. A kérdésre, hogy mit is csinál egy szórványgondnok, röviden így összegeznénk a választ: a szórványgondnok azon dolgozik, hogy újra működjön, újra életképes legyen a falu magyar közössége, pótolja mindazt, amit az intézmények hiánya okoz. Ezen célokat szem előtt tartva kerültek megszervezésre idén is a különféle események.
A szapáryfalvi szórványgondnok program keretében december 6-án, Madaras Andrea irányításával, Télapó-váró barkácsklubot szerveztek óvodások és kisiskolások számára. A műhelyeket önkéntes fiatalok és anyukák vezették, ahol a gyerekek karácsonyi díszeket, üdvözlőlapokat készítettek.
A helybéliek örömmel fogadták az eseményt, hiszen régóta nem volt ilyen jellegű, szervezett és irányított tevékenység a szapáryfalvi magyar gyerekek számára.
A karácsony előtti utolsó szombaton ajándékot kaptak a szapáryfalviak: Éder Enikő színművésznő Különjárat c. előadóestjét. A szerte a világban sok helyen bemutatott műsor egyszerre szórakoztató és elgondolkoztató, miközben a dalok röpítenek, a versek harmóniát sugallnak és figyelmeztetnek is egyszerre: utasok vagyunk mindannyian, Tamási Áronunk örök igazságával valljuk, valahol otthon kell lennünk benne. A szép számú közönség annyira átélte az előadást, hogy a ráadás után sem akaródzott elmenni, még hosszan beszélgettek a művésznővel, illetve egymással. A helyi szervezők pedig a terülj asztallal a végén szó szerint bemutatták, hogy a faluban a karácsony előtti szombat a disznóvágások ideje. A napi szorgoskodás után volt nagyon szép és megnyugtató a nagyfokú érdeklődés.
Ugyancsak a szórványgondnoki programnak köszönhetően elkészült egy szapáryfalvi falunaptár is, amely tartalmazza a falu emlékezetes mozzanatait, feleleveníti a falu múltját, ünnepeit, szokásait és nem utolsósorban a falu embereit, a közösséget. A kezdeményezők úgy gondolják, hogy a megszokott rendeltetésén túl nagyon fontos szerepe van egy ilyen naptárnak, hiszen a település virágzó múltjából erőt és ötleteket is meríthet a mai magyar közösség.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Adományok, alapítványok és ösztöndíjak a nagyenyedi Bethlen-kollégium történetében
Bethlen Gábor fejedelem halálának 385. évfordulója arra is alkalmat nyújt, hogy keretbe foglaljuk, s általános képét adjuk annak a sokrétű anyagi és szellemi támogatásnak, amelyben az enyedi kollégium részesült az évszázadok során, s amely által – Áprily szavaival élve – „az újrakezdés vakmerő reménye legyőzte itt az ostromló halált”. Mert voltak boldog idők az intézmény életében, de volt része nem kevés áldatlan, meg nem érdemelt csapásban is hosszú élete során. Az alapító fejedelem példájára mindig akadtak olyanok, akiknek szívügye volt az erdélyi magyar társadalom megmaradása, fejlődése és talpraállása. Ez a kollégium a mindenkori erdélyi magyar szolidaritásnak, önzetlen összefogásnak konkrét példája volt, s a továbbiakban is annak kell maradnia.
Bölcs fejedelmünk és iskolaalapítónk az Úrnak 1629., uralkodásának 16. évében, egészségi állapotának hanyatlása következtében elérkezettnek látta az időt arra, hogy rendezze végre rendkívül gazdag fejedelmi vagyonát. Az eljárás módozatait azon évben összeállított végrendeletében határozza meg, amelynek hitelességét testvéröccse, Bethlen István, valamint Kovácsoczy István kancellárius és Márkosfalvi Márton titkár kézaláírásával erősíti meg. Sajnálatos módon, manapság az eredeti példány ismeretlen. Az okmány második része 1827-ben jelent meg nyomtatásban Bécsben, míg első részét a Pesty Frigyes által szerkesztett temesvári Delejtű 1861-es évfolyama hozza nyilvánosságra. Utólag Kolozsváron, az Erdélyi Híradó hasábjain is napvilágot lát, ahonnan 1878-ban Koncz József marosvásárhelyi tanár gondozásában különnyomatként jelenik meg. Az első rész a fejedelem államférfiúi bölcsességére, gondolkodásmódjára, vallásosságára, politikai tisztánlátására derít fényt, míg a második a gazdag alapítványok halmazát foglalja magába. Így adakozik több ezer forinttal a gyulafehérvári kollégium számára, valamint a kassai, kolozsvári, váradi, debreceni, szatmárnémeti, marosvásárhelyi, nagybányai, dési iskolák számára. Úgyszintén a kollégiumnak adományozza a tokaji hegyen lévő Hétszőlő nevű területet, valamint Enyeden s ennek környékén lévő gazdag birtokokat is.
Szabadság (Kolozsvár)

Erről jut eszembe
Pénz szűke… 174 évvel ezelőtt ezen a címen jelent meg a Kossuth Lajos szerkesztette Pesti Hírlapban az első magyar "vezérczikk". Témája ma is aktuális, a pénzhiány napjainkban is rengeteg embernek okoz gondot. A sajtóműfaji megnevezés nem változott, annyi csak a módosulás, hogy a szót már nem cz-vel írjuk. Időszerű vezércikktéma különben a mai naphoz kötve bőven kínálkozik. Itt van mindjárt az, hogy zárul a Siculicidium-emlékév. Az eltelt esztendő során számos megemlékezés idézte fel a madéfalvi veszedelem tragikus eseményeit, azt a rettenetes januári hajnalt, amikor az osztrák katonaság mintegy kétszáz védtelen székelyt mészárolt le. Akárcsak a tavaly január 7-i nyitó-megnyilvánulás, a 250. évforduló központi záróünnepsége is Madéfalván zajlik ma a felújítás alatt álló emlékműnél. Délután Marosvásárhelyen is sor kerül emlékrendezvényre. Van viszont egy másik hasonlóan elborzasztó történelmi tény, amiről sokkal ritkábban írunk, beszélünk: Nagyenyed pusztulása. Vagy nevezzük, aminek akarjuk, ennek nincs olyan költőien metaforikus elnevezése, mint a székelyföldi népirtásnak. Pedig legalább négyszer annyi ártatlan magyar embert gyilkoltak le kimondhatatlan bestialitással 1849. január 8. éjszakájától kezdve több napon keresztül. Az Axente Sever és Simion Prodan pópa parancsnoksága alatt garázdálkodó móc felkelők váratlanul törtek rá az alvó városra, mindent felgyújtottak, ami az útjukba akadt, mindenkit felkoncoltak, kegyetlen kínzásoknak alávetve öltek meg otthonukban, vagy kinn az utcán, amint menekülni próbált. Kevés ereje teljében levő férfi tartózkodott akkor Enyeden, katonaként szolgáltak a szabadságharcos magyar seregben, a lakosság többségét nők, gyermekek, öregek képezték. Velük végzett az önmagából kivetkőzött csőcselék. Több mint 800 nagyenyedi magyar ember halt meg a vérengzésben. A történészek adatai szerint ugyanannyi áldozatot szedett a januári fagy, ugyanis számosan hiányos öltözékben, sebesülten menekültek a környező erdőkbe, hegyekbe, és napok múltával ott pusztultak el. A támadók a város felbecsülhetetlen értékű szellemi, kulturális kincseiből is nagyon sokat megsemmisítettek, felégettek. Bethlen Gábor kollégiuma is leégett, híres könyvtára a benne levő ősnyomtatványokkal, más értékekkel együtt a tűz martaléka lett. Hasonló sors jutott az erdélyi református egyház püspöki levéltárának is. Nem sorolom a szörnyűségeket, vannak történelemkönyvek, amelyek ezeket részletezik. Azokban a hónapokban számtalan ilyen borzalmas cselekedet tizedelte meg a magyarságot, ami utóbb meg is változtatta a térség etnikai összetételét a betelepülő románság javára. Axente Severből pedig nemzeti hős lett. Enyeden iskola viseli a nevét, mellszobra is köztéren áll 1993-tól. Kossuth nevének a puszta említése vörös posztó sokak szemében Marosvásárhelyen. Déván a minap bontották le az egykori erdélyi fejedelem, Barcsay Ákos emlékoszlopát. Valami nagyon nincs rendben ebben az országban napjainkban sem. Vajon hány vezércikkre lenne szükség, hogy nemzetiségi vonatkozásban ténylegesen normalizálódjék a helyzet Romániában? Na, ezt válaszolják meg a mostanság oly sűrűn nyilvánosságot kapó statisztikusok!
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)

Mecénások és mesterek a Korunkban
Az erdélyi mecénások és művészetpártolók jelentős alakjait mutatja be a kolozsvári Korunk folyóirat idei első lapszáma.
Régen a műalkotások létrejöttének meghatározó szereplői a megrendelők (mecénások) és a mesterek voltak. A művészettörténeti kutatás kezdeteitől fogva alapcéljául tűzte ki e szereplők azonosítását szoros összefüggésben a műalkotások elemzésével. Szegényes forrásadottságainkból adódóan a középkori, de nagyon gyakran az újkori műalkotások esetében is a kutató szerencsésnek mondhatja magát, ha sikerül mindezen vonatkozásokat kiderítenie.
Ilyen irányú törekvések legfrissebb eredményeit mutatják be a kolozsvári Korunk legfrissebb szám szerzői, akár a mecénások vagy a mesterek/művészek, akár a műalkotások elemzéséből kiindulva. Erdélyi püspökök mecenatúrájához kapcsolódnak a vistai református templom freskódíszei; igazi humanista mecénásként rajzolódik ki Verancsics Antal esztergomi érsek és a fejedelmi megrendelő, Bethlen Gábor portréja; erdélyi nemes urak hívták életre az olaszteleki Daniel-udvarházat és falképeit; de számos egyházi használatba került ötvöstárgy is viseli nemesi megrendelőinek házassági címereit.
Olasz hadiépítészek erdélyi működésének a részletei, a börtönviselt 19. századi ezermester, Bodor Péter rendkívül szerteágazó életműve és Alpár Ignác építész csíkszeredai gimnáziumterve is új megvilágításban jelenik meg az olvasók előtt. A művészettörténet alakulásában a megrendelők helyére idővel a művészetet fogyasztó közönség és a kritika lépett. Ennek a korszaknak egyik jeles hazai festőművésze Vida Árpád, akinek karrierjét meghatározó párizsi éveiről és alkotásairól is olvashatunk.
Krónika (Kolozsvár)

Ami a történelem könyvekből kimaradt: a nagyenyedi magyarok kiirtása
Nagyenyed legnagyobb pusztulása a magyar szabadságharc idején, 1849. január 8-án volt, amikor a város leégett, és több mint 800 ember halt meg, amikor román “népfelkelők” lerohanták a várost.
Mai napig kérdés, hogy az 1848 márciusában békésen kezdődött forradalom hogyan alakult át véres, pusztító polgárháborúvá. Miként az közismert, az 1848. évi VII. törvény kimondta Magyarország és Erdély unióját. A problémát az jelentette, hogy az 1848. május 15-17. között tartott balázsfalvi gyűlésükön a románok is megfogalmazták saját igényeiket, így önálló nemzeti parlamentet követeltek és létrehozták a Román Nemzeti Bizottságot, melyet afféle erdélyi román kormánynak tekintettek.
Az erdélyi románok szövetkeztek az ellenséges osztrák erőkkel és fegyverkezni kezdtek a magyarok ellen. Ennek hírére Alsó-Fehér vármegye számos településéről megindult a magyarok áradata Nagyenyed felé, a város megtelt menekülőkkel, összesen mintegy 4000 fő, értelemszerűen főként nők, öregek, gyermekek, betegek zsúfolódtak össze Enyeden, hiszen az egészséges férfiak a honvédség kötelékében harcoltak.
Így érkezett el 1849. január 8-ának gyászos éjszakája. Az Enyedtől mintegy 5 km-nyi távolságra fekvő Csombordon táborozó Axente Sever és Prodan Simion pópa feleskette gyülevész haramiahadát, majd megindultak a város felé. Szilágyi Farkas majdani református lelkész, aki gyermekként élte meg a szörnyűségeket, utóbb így emlékezett vissza az enyedi Szent Bertalan éjszakára: amint a román csőcselék betört a városba és felgyújtotta az első épületeket, „kezdetét vette a lövöldözés, az ablakok és kapuk betörése, a rablás és ordítozás, a megtámadottak rémes sikoltozásai és jajveszékelései, olyan pokoli lárma, melynek hallatára az ember testében a vér megfagyott”. Jellemző, hogy az iszonyat kiáltásai és a dúlás eszeveszett alvilági hangjai még a Nagyenyedtől 22 km-re fekvő Mihálcfalván is hallhatóak voltak
Akit nem vertek agyon saját házában vagy nem szenvedett ott azonnal tűzhalált, rémülten rohant hiányos öltözetben az utcára a mintegy mínusz 20 fokos hidegben, és kétségbeeséssel próbált üldözői elől menekülni.
A fosztogatás és vérontás látványától megrészegülő oláh csőcselék kit doronggal vert agyon, kit lándzsával szúrt keresztül, kit eltaposott, kit agyonlőtt – a gyilkolás módszerei nagyon változatosak voltak. A lakóházak kifosztásán és felgyújtásán túl nem kímélték a szent helyeket, a templomokat sem. A híres református templomban összetörték az úrasztalát, az orgonát, a padokat, a karzatot – egyszóval mindent, sőt, belovagoltak a templom épületébe.
A fosztogató söpredék elpusztította a Bethlen Gábor által 1622-ben alapított református kollégium épületét annak híres könyvtárával együtt, valamint elhamvasztotta az erdélyi református egyház püspöki levéltárát is. Számos felbecsülhetetlen értékű ősnyomtatvány lett semmivé. Nem járt jobban a katolikus minorita templom és rendház épülete sem. Ugyanazt az őrült pusztítást vitték végbe a mócok, mint a református egyház épületében.
Az a szörnyűség pedig, amelyet a minorita házfőnök, Viskóczi Henrik elszenvedett, még a legképtelenebb horror regényeket kieszelő szerzők fantáziáját is bőségesen felülmúlja. S az egészben az a leghihetetlenebb, hogy e borzalmakat a házfőnök túlélte. Ő maga később így emlékezik vissza kálváriájára: „ Magam valék első áldozata a gyilkosoknak, kik is fejemen öt halálos sebet ejtvén, két ujjamat levágva és két szuronyszúrással az oldalamat majd’ halálosan kilyukasztva, félholtan a földre hirtelen leterítettek, és minden ruhától levetkőztetve, hét lövéssel idvezlettek”. Papjai vitték a derék atyát vissza a rendházba.
Azonban a felfegyverzett csőcselék oda is betört, további tortúra várt még Viskóczi atyára: újból ütlegelni kezdték a haldokló embert, majd a „biztonság kedvéért” még egy újabb, nyolcadik golyót is beléeresztettek. Csodával határos módon a rendházfőnök mégis életben maradt, Tordára menekítették és később felépült sebeiből. A nagyenyedi szörnyű események 1849. január 8-ának éjszakáján kezdődtek, általánossá másnap, január 9-én váltak, tetőpontjukat pedig január 10-én érték el, de a fosztogatás és gyilkosságsorozat csak 17-én fejeződött be.
A magyarirtásnak mintegy 800-1000 főnyi halálos áldozata volt, ám legalább ugyanennyien fagytak halálra a kegyetlenül hideg téli időben. Az agyonvertek, meggyilkoltak, kibelezettek földi maradványait a várfal előtti sáncokba hányták, illetve a korábban mészégetőgént használt gödrökbe kerültek. Egyidejűleg a szomszédos Alsó-Fehér és Torda megyei településeken is folyt a magyarság kiirtása, ennek következtében végleg megváltoztak e térségben az etnikai arányok a románok javára. Román részről a mai napig nem kértek bocsánatot az általuk ekövetett szörnyűségekért, Silviu Dragomir történész később elismerte a barbárság tényét. 1993-ban pedig a főkolomposnak, Axente Severnek a bűntett színhelyén, Nagyenyeden szobrot állítottak. Talán ehhez a tényhez már nem is szükséges semmiféle kommentár.
Emlékezzünk a 160 éve meggyilkolt 800 nagyenyedi magyarra1848. szeptember 29-én, a pákozdi győztes csatával világossá vált a bécsi kormányzat számára, hogy nem számolhat a magyar szabadságharc azonnali elfojtásával. Az osztrák kormányzat a szerbek és románok fellázításával próbálta a magyarokat többfrontos háborúra kényszeríteni.
Egy erdélyi román ügyvéd, Avram Lancu vezetésével 1848 októberében megfélemlítő hadjárat indult az Erdélyi-szigethegység környékén található magyar települések ellen.
Az egyik legvéresebb román akció a zalatnai mészárlás volt, ahol 700 fegyvertelen magyart mészároltak le 1848. október 24-én. A férfiak a magyar szabadságharc seregében szolgáltak, így nem harc volt ez, hanem közönséges, aljas mészárlás. A vérengzések 1849 tavaszáig folytatódtak, a gyilkosságokat rendkívül kegyetlenül hajtották végre: nem volt ritkaság a végtagok lefűrészelése, elevenen megégetés, földbe ásás, eke elé fogás, megvakítás, karóba húzás, nők, lányok megerőszakolása és halálra kínzása.
Bem erdélyi hadjáratát követően, miután sikerült 1849 márciusára a császáriak csapatait Erdélyből kiűzni, a magyar hadvezetés viszonylag kis létszámú haderő átcsoportosításával a románok vérengzéseinek gátat tudott szabni.
A vérengzések egyik különösen borzalmas csúcspontja az 1849. január 8-i nagyenyedi népirtás volt.
A várost az Axente Sever és Prodan Simion muzsnaházi pópák vezette román felkelők támadták meg. Az ortodox karácsony másnapján, éjszaka elszabadult a pokol. 800-1000 védtelen embert mészároltak le helyben, nem kímélve csecsemőt, nőt, aggastyánt sem. Közel ugyanennyien, akik mezítláb a környező hegyekbe menekültek, megfagytak a huszonnégy fokos dermesztő hidegben.
A Kollégium évszázados szellemi értékei a sárban végezték, a haramiák által többre becsült holmik kocsiszámra a támadókat gazdagították. A halottak egy részét a vársáncba, másik felét az addig mészoltónak használt, a vár sáncai melletti gödörbe temették, ahol, bokroktól takarva, csak a dátumra és az áldozatok számára emlékeztető tábla áll. A borzalmas halálnemek kiagyalóinak nem büntetés járt, hanem Erdély-szerte szobrok és utcanevek hirdetik “dicső tetteiket”. További vérengzések.Az első mészárlásra 1848 október 19-én került sor, Kisenyeden.
Ezt a települést a magyarok annyira biztonságosnak gondolták, hogy még a szomszédos településekről is ide jöttek védelmet keresni. A románok ostromolni kezdték a falut, de a magyarok több napig kitartottak. Végül aztán letették a fegyvert, mire a románok 140 embert – férfit, nőt, gyermeket – lemészároltak.
Pár nappal később Székelykocsárdot pusztította el egy felkelő csapat, itt összesen 60 magyart végeztek ki, állítólag olyan kegyetlenséggel, hogy a falu három lakosa, aki elbújt a románok elől, látva a borzalmakat felakasztotta magát.
Gerendkeresztúron 200 magyart gyilkoltak meg.
Zalatna és Abrudbánya bányavárosokat felgyújtották, a menekülő lakosságot Ompolygyepü határában lemészárolták. 1700 magyar esett itt áldozatul.
Október 23.-án Boroskrakkó és a környező települések magyarjait végezték ki. A lemészároltak száma 200.
Október 28.-ról 29.-re virradó éjszaka Borosbenedek 400 magyar lakosát végezték ki.
Október 29.-én Magyarigen 200 magyar lakosát ölték meg.
Borosbocsárdon megközelítőleg 40 magyart végeztek ki.
Marosújvárra a környékről 90 magyar nemest toboroztak össze, akiket Balázsfalvára akartak hurcolni. Azonban alig hogy elindultak Marosújvárról, a csoportot egy román pap megimádkoztatta, majd mindannyiukat legyilkolták, holttesteiket a Marosba dobva.
A székely lakosságú Felvincet a személyesen Avram Iancu által vezetett sereg dúlta fel, itt 30 magyart öltek meg, az elmenekült lakosságból további 170 halt éhen vagy fagyott meg a téli hidegben. Következzen egy lista az 1848-49-ben a román ‘felkelők’ által erdélyi magyar falvakban elkövetett vérengzésekről:
Dátum – Település – Magyar áldozatok száma 1848. október 12. Kisenyed (Sangatin) 140 1848. október Magyarigen (Ighiu) 176 család 1848. október Asszonynépe (Asinip) ? 1848. október Boklya (Bochia) 30 1848. október Borosbocsárd (Bucerdea Vinoasa) 73 1848. október Bugyfalva (Budesti) ? 1848. október Csáklya (Cetea) ? 1848. október Forrószeg (Forosig) ? 1848. október Mikeszásza (Micasasa) ?szinte mind 1848. október Zám (Zam) ? 1848. október 20. körül Balázsfalva (Blaj) térsége 400 1848. október Alvinc (Vintu de Jos) 2 békeküldött 1848. október Sárd (Sard) környéke 300 1848. október Algyógy (Geoagiu) 85 1848. október 24. Ompolygyepüi (Presaca Ampoiului) vasúti megállóhely – 700 zalatnai magyar 1848. november 13. Felvinc (Unirea) 200 1849. január 8. Nagyenyed (Aiud) 800 1849. január 18. Marosnagylak (Noslac), Hari (Heria), Marosdécse (Decea), Inakfalva (Inoc), Felvinc (Unirea) (100?) 1849. január Marosújvár (Ocna Mures) 90 1848 december 9. Köpec 51 1848. december 14. Kővárhosszúfalu (Satulung), Bácsfalva (Bacea), Türkös (?), Alsócsernáton (Cernat)?, Tatrang (Tarlungeni), Zajzon (Zizin), Pürkerec (Purcareni) ? Gerendkeresztúr (Grindeni) 200 1848. október 28. Borosbenedek (Benic) a teljes falu 1848. október Székelykocsárd (Lunca Muresului) 60 1848. Gyulafehérvár (Alba Iulia) ? 1848. október Naszód (Nasaud) ? 1848. október Borbánd (Baraban?) ? 1848. október 25. Kőrösbánya (Baia de Cris) és Cebe (Tebea) között a teljes Brády-család 1848. október Radnót (Iernut) környéke majdnem teljes falvak lakossága 1849. május Abrudbánya (Abrud) 1000 1849. május Bucsesd (Buces) 200 Szerző : József Álmos
szekelyfold.ma

Oktatás – Régi elnök, új elnökség a Kolozs megyei RMPSZ-ben
– Az elmúlt négy évben sokrétű feladatokat láttunk el. Ebben a periódusban igyekeztünk hatékonyabban kialakítani a kapcsolatot a körzeteinkkel, új tagokat bekapcsolni, vidéken s Kolozsváron egyaránt. 2011-ben az újonnan alakult magyarországi Bethlen Gábor Alap (BGA) ismét az RMPSZ-t kérte fel a Szülőföldön Magyarul pályázat lebonyolítására.
Ennek munkájában már tapasztalatra tettünk szert, igyekeztünk a pályázati adatlapok szétosztását időben megszervezni, az érdeklődőket megfelelően tájékoztatni. Amennyiben idén is minket bíznak meg ezzel a tevékenységgel, örömmel vállaljuk. Az országos pedagógusszövetség felhívásának eleget téve a megyei RMPSZ 2012-től bekapcsolódott a BGA által hirdetett programokba. Így lett 2012 a Külhoni Magyar Óvodák Éve, 2013 a Külhoni Magyar Kisiskolások Éve, majd 2014 a Külhoni Magyar Felsősök Éve. Szívesen bekapcsolódunk a BGA 2015-ös évre meghirdetett a Külhoni Magyar Szakoktatás évének rendezvényeibe is – fogalmazott az elnök.
Szabadság (Kolozsvár)

Kultúraformáló erő, világpolgári érzés – Jó évet zárt a Teleki-Bolyai Könyvtár
A Teleki-Bolyai Könyvtár számára a 2014-es év a konkrét mutatókban mérhető növekedés éve volt: majdnem 25 százalékkal nőtt az olvasóterem forgalma és 10 százalékkal volt több a múzeum látogatóinak száma az előző évhez képest.
Lázok Klára igazgató szerint mindez annak tudható be, hogy nyitottak a diákság felé, külföldi ösztöndíjasokat fogadtak, másrészt pedig az új programjaiknak köszönhetően a helyiek közül is többen (újra) ellátogattak a Téka múzeumába.
Lázok Klárától megtudtuk, étkezéstörténeti időszakos kiállításuk a látogatók számából ítélve egyike volt az elmúlt évek legsikeresebb tárlatainak. Májusig látogatható első világháborús emlékkiállításuk külön érdekessége az, hogy felhívásuk következtében a marosvásárhelyi és környéki lakosok nagyszámú tárgyi emlék kölcsönadásával gyarapították a kiállítást, hozzájárulva ennek élőbbé tételéhez.
„A kutatók minél teljesebb kiszolgálása érdekében tavaly elkezdtünk egy hosszú távú digitalizálási programot is. Egyrészt nekiláttunk a magyar vonatkozású unikumok digitalizálásának, másrészt a sokat használt, rossz állapotban lévő marosvásárhelyi hírlapgyűjtemény digitalizálásánek láttunk neki” – számolt be.
A könyvtár vezetősége a kutatók, diákok és turisták mellett az elmúlt években a helyieket is igyekezett megszólítani. „Gyerekprogramjainkat tavaly kivittük külső helyszínekre is, mintegy 300 gyereket sikerült elérnünk ekképpen: részt vettünk az Iskola másként programban, illetve karácsonyi kézművesprogramunkkal is népszerűsítettük a Tékát a vásárhelyiek körében. A tavalyi év nagy sikerének számít a könyvtár kultúrtörténeti érdekességeiről szervezett talk-show-szerű előadássorozatunk, a felnőtteknek szóló Beszélő könyvek, melynek látogatószáma folyamatosan 100 körül mozgott” – fogalmazott a könyvtárigazgató.
Mint kifejtette, azért tartja nagyon fontosnak ezt a közönség felé való nyitást, mert ennek az intézménynek kultúraformáló ereje van, amit nem kihasználni mulasztás lenne a 21. század konjunktúrájában. „Maga a gyűjtemény a világ bármelyik fővárosában sem vallana szégyent, és programjaink ezt a világpolgári érzést szeretnék nyújtani minőség és hangulat tekintetében is a vásárhelyieknek” – összegzett Lázok Klára.
A Teleki Téka programjaival részt vett a vásárhelyi könyves, illetve civil rendezvényekben, a magyar kultúra napi felolvasómaratonon, a Civil Vásáron és a Forgatagon, a Múzeumok Éjszakáján, valamint a mikházi középkori fesztiválon. „Lényegesnek tartom azt is, hogy munkatársaink több nemzetközi és hazai régikönyves- illetve könyvtári konferenciába, képzésbe kapcsolódtak be, hisz ez egyrészt újabb együttműködések előtt nyitott utat, másrészt pedig a további szakmai fejlődés biztosítéka” – fogalmazott az igazgató.
Az anyagi háttérről szólva elmondta, a könyvtár fenntartását – számlák, bérek – a megyei tanács fedezi, viszont a felszerelések egy részét, illetve programjaik szinte teljes költségeit mindeddig a Teleki Téka Alapítvány által megpályázott pénzalapokból finanszírozták. Főtámogatójuk a Bethlen Gábor Alap, de minden évben nyernek támogatást a Communitas Alapítványtól és a megyei tanácstól is, illetve a Teleki Téka barátai (magánszemélyek és intézmények) is hozzájárultak működésük sikeressé tételéhez.
Vass Gyopár
Krónika (Kolozsvár)

Könyv a négyes honvédekről
Nagyvárad- Péntek este az Ady Endre Középiskola dísztermében mutatták be Péter I. Zoltán Nagyváradi négyes honvédek a Nagy Háborúban című könyvét, mely az Europrint kiadó gondozásában jelent meg.
Sok érdeklődőt vonzott Péter I. Zoltán legújabb, a Bethlen Gábor Alapítvány támogatásával megjelent könyvének a bemutatója. Az egybegyűlteket Sárközi Zoltán helyi tanácsos, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető alelnöke köszöntötte, aki arra hívta fel a figyelmet: a több mint negyven kötetes szerző nem a slágertémák száguldó riportere, a bulvár diktálta konzumigények kiszolgálója, most mégis egy centenáriumi témát dolgoz fel: egy jó értelemben vett, Európa-szerte divatossá vált kutatási időszakot, az első világháborút. Kevesen tudják ugyanis, hogy a váradi négyes honvédegység volt az a katonai alakulat, melynek emlékét a legtöbb, a mai napig álló, illetve helyreállított emlékmű, valamint emléktábla őrzi Szlovéniában és Olaszországban. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy ugyancsak innen indult el a frontra a 37. tüzérezred is, de ennek nem volt olyan jó a „PR-menedzsmentje”. A háborús évek (cenzúrázott) helyi sajtóját segítségül hívva, Péter I. Zoltán az akkori kor társadalmi hangulatát igyekszik hűen bemutatni, az emberek viszonyulását a háborús cselekményekhez, illetve ezzel párhuzamosan olvashatunk helyszíni tudósításokat a front közeléből, a harcterekről, mindenhonnan, ahol a négyes gyalogezred megfordult (melynek parancsnoka a legendás Kratochwill Károly volt), és haditettet hajtott végre. Megismerhetjük még a 20. hadosztály összetételét, egy alig néhány évig létező múzeum történetét, és az Isonzó őrének mostanáig agyonhallgatott sorsát. Érdemes emellett átböngészni a kitüntetettek, és az elesett tisztek névsorát is, hiszen megtalálható köztük sok egykori prominens váradi család tagja is, a veszteséget pedig a máig láthatóan megnyirbált statisztikai életfa mutatja. Derzsi Ákos, az Europrint kiadó vezető kiemelte a kitűnő együttműködést a Pro Liberta Partium Alapítvánnyal, Pintér Tamás szaklektorral, történész-levéltárossal, hadszíntérkutatóval, és köszönetet mondott a képek tulajdonosainak, vagyis Nagy Bélának, Sárközi Zoltánnak, néhai Kordics Imrének, és a szerzőnek. Érdekességként két dolgot említett: a kötethez tartozó tábori levelezőlapot, valamint azt, hogy a borítón látható fehér pont nem nyomdahiba, hanem Várad a korabeli Európa térképén.
Agyagemberek
Pintér Tamás felvezetőjében azt nyomatékosította: a Magyar Királyságot nem csak jelentős területi veszteség érte, hanem máig ható következményekkel járó emberi is, hiszen a bevonuló 3,5 millió katonából 660 ezer soha sem tért vissza. A szakember ezután vázlatosan és lényegre törően ismertette azokat a főbb csatákat, melyekben a négyes gyalogezred hősei részt vettek. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy visszatérő harci eszközként milyen nagy szerephez jutott az alakulat életében a buzogány, valamint azt is, hogy Muhitól, Mohácstól, vagy a Don-kanyartól eltérően a doberdói csata nem volt vesztes, hiszen az olaszok sohasem tudták elfoglalni. Nem a váradiak veszítették el tehát az első háborút, hanem más frontokon dőlt el a végkimenetel.
Péter I. Zoltán több közt arról beszélt: a négyes honvédek agyagember megnevezésének ezúttal nincs pejoratív jelentése, hanem arra utal, hogy milyen embertelen körülmények közt harcoltak. Megjegyezte: 2010-ben végigjárta a helyszíneket, és tulajdonképpen akkor került a hatása alá a száz évvel ezelőtti eseményeknek. Utána a könyvtár egészen más témában folytatott kutatásokat, és feltűnt neki, hogy milyen sokszor van említve Kratochwill neve, ahonnan aztán egyenes út vezetett a kötet megírásához.
A rendezvényen közreműködött Molnár Júlia színművésznő. A kiadvány megvásárolható a váradi magyar könyvesboltokban.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Asszonysorsok Erdélyben
Ugron Zsolna: A nádor asszonyai – Libri Kiadó, Budapest, 2014
A tavalyi irodalmi sikerlista regénye, Ugron Zsolna Erdélyi menyegző című könyvének folytatása, A nádor asszonyai karácsony előtt már a könyvesboltokban volt, éppen jókor, hogy a karácsonyfa alá kerülhessen. A szerző megígérte – be is tartotta ígéretét –, hogy elkészül a trilógia második része. Kíváncsian vártuk, hogyan alakul a szerencsétlen sorsú, szépségéről, eszességéről híres Báthory Anna története, mellette, körülötte a békére áhítozó, de örökösen hadakkal viaskodó Erdély és a Felvidék várainak, népének élete a 17. században. A történet szálai a határokon túlra is elvezetnek, Isztambul szultáni háreme, a belgrádi padisah asszonyainak kincsesházai, híres szerája, a lengyel királyi udvar is színhelye a történetnek. Ebben a forrongó világban a bécsi udvar, az erdélyi fejedelem, a havasalföldi vajda és a mindenható török szultán küzdőterén mit tehetnek, hogyan fonják, szövik a hálót az uralkodó házak, a gyorsan és gyakran gazdát cserélő várak falai közt az anyává lett lányok és megözvegyült asszonyok? Miképpen ragyog fel és lesz mind fényesebb Esterházy Miklós csillaga? Ő, a valahai hadnagyocska nádor lesz, Magyarország legnagyobb méltósága. Talán nemcsak vitéz, hanem boldog is lehetne, Báthory Anna mellett élete teljesebbé válna, olyan asszony mellett, aki haláláig szerette, akinek ő is támasza lehetett volna.
De a másik asszony, a rendtevő, a nevelő és mindent előre látó Várday Katalin nem az érzelmek szálait, hanem a vagyon, a feltörekvés, az országvezetés gondjait, érdekeit követi céltudatosan. Így lesz az ő akaratából Esterházy Miklós felesége a megözvegyült Nyáry Krisztina, a Thurzó-vagyonnal együtt. Nyáry Krisztina a három asszony közül a legkevésbé termett arra, hogy nádori udvart vezessen, hogy férje oldalán tündökletes asszony legyen, őt jó szíve, meggondoltsága, gyermekei iránti szeretete teszi sok szenvedés árán nagyasszonnyá.
A második kötet szerkezete követi az előzőt, a fejezetek sorsdöntő évek és helyszínek szerint következnek.
Olykor sokszínű világban, Sztambul meseszerű, de furfangosan csalárd életében találjuk Annát és hűséges kísérőjét, a rendkívül szívós, patikárius tudós asszonnyá érett valahai rabnőt.
Ugron Zsolna elbeszélő írásmódja, a szereplők külön-külön előadott, naplószerű története, hasonlóképpen érdekes levelei, amelyek mindig elárulják céljaikat, igazi érzelmeiket, korrajzok is, színpompás, napokig tartó esküvők, fejedelmi látogatások, temetések lezajlásának beszámolói.
A férfiak: fejedelmek, a királyságig felmenő erős várurak, a csatákat vesztő vagy megnyerő főurak sietnek megtérni otthonaikba, ha szerencséjük van, hívő és szépséges asszonyok várják, hogy hazatérjenek, hogy vigadjanak. De ők, a megviselt férfiak azok, akik hamar halnak: Báthory István, az ecsedi nagyúr, lengyel király, Báthory Gábor, nagy tervek megcsúfolt fejedelme, Bethlen Gábor, a Tündérkert megálmodója, Thurzó Imre, a tanult, tehetséges ifjú, vagy a békesség keresője, Bánffy Diénes, Anna első férje mind korán itt hagyják asszonyaikat. Ők pedig a sokszor megsarcolt ország várainak népét a maguk gondoskodásában megtartva, erős kézzel, két vallás közt megosztva, hitüket védelmezve, más-más útra kényszerítve, hűségesek szülőföldjükhöz, az országhoz.
Szerzőnk első kötetében Báthory Anna tévúton keresi a boldogulást, a folytatásban merész léptekkel járja be egy birodalom, egy szétesett ország útjait. A boldog szerelmet alighogy meglelve, gazdagságáért megfizetve, járatlan utakra kényszerül. A nádor asszonyainak méltóságát viselő Várday Katalin és Nyáry Krisztina, törvényeket félve, családot tisztelve, más utakon keresik a boldogságot. ("Az Isten, akiket valamire tart, meg is próbálja…" "A test nyavalyája a lélek nyavalyája…" – ilyen igazságokkal élnek.)
Ugron Zsolnát új könyve bemutatóján és azóta is sokan vallatják a történelmi regényről, az erdélyi történelmi regény hagyományairól. Válaszaiból kihallani, hogy nem esik nehezére beleélnie magát a korszakba, a gyöngyös főkötők, a rubintos násfák viselőinek életébe. Könnyedén átalakítja Báthory Annát Smokowska grófnővé. Ha már minden fellelhetőt elolvasott a korabeli Erdélyről, a padisah asszonyairól, a Vág-völgyi főúri házakról, bátran és gyorsan rója a sorokat – nem tudom, hogy tollal vagy billentyűzettel –, azaz könnyedén mesélte el ezt a történetet is.
Hogy mit gondol az olvasó a könyv szereplőiről, a minden szenvedést, várbörtöni kínzatást elviselő, túlélő Báthory Annáról, arra mindenkinek saját válasza lehet. Ugron Zsolna könyvét a jelen olvasójának írta. A mai asszonyok értsék meg belőle a XVII. század magyar asszonyainak üzenetét. Anna beutazza a közeli országokat, királyi udvarokat, álruhát ölt és nyelveket tanul, a lengyel trónörökös kedveltje lesz, és közben sűrűn írja leveleit a nádornak, úgy érzi, így szolgál az egész országnak. A fiát biztonságban akarja tudni, nem akar védtelenül kilátástalan küzdelmet folytatni hatalmas birtokaiért. A szétszakadt ország megmentőjét egyetlen emberben, a nádorban látja. "Kár ilyen időkben még több bajt keresni, mint amivel a Jóisten próbál" – mondja neki társául fogadott hűséges szolgálója, amikor látnivaló, hogy tetteivel mozgatni akarja a szétszakadt szálakat, egyensúlyt próbál keresni az országrészek között. Az első regény véget ér 1643-ban, de a történet újrakezdődik 1624-ben.
Reméljük, hogy készül a folytatás.
Rózsa Mária
Népújság (Marosvásárhely)

Elhunyt Kötő József
Életének 76. évében, súlyos betegségben elhunyt január 20-án hajnalban Kötő József dramaturg, színháztörténész, egykori parlamenti képviselő, az Oktatási és Kutatási Minisztérium egykori államtitkára.
Kötő József 1939. augusztus 8-án született Kolozsváron. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban érettségizett 1956-ban, magyar szakos tanári oklevelet a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett; ugyanott doktorált 1984-ben.
Zsobokon általános iskolai tanár volt, majd húsz éven át a Kolozsvári Állami Magyar Színház irodalmi titkára, 1986-1990 között igazgatója. 1991-től egyetemi előadótanár, a Magyar Tudományos Akadémia Testületi tagja volt.
Az RMDSZ társadalomszervező titkára, majd művelődési-, oktatási-, vallásügyi ügyvezető alelnöke; 2005-től az Oktatási és Kutatási Minisztérium államtitkára volt. 1998 és 2008 között elnöki tisztséget töltött be az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület élén.
Kötő József temetése szombaton lesz Kolozsváron.
maszol.ro

Vásárhely-formáló Téka-erő
Fiatalok alakíthatják a Bolyai-múzeum virtuális arcát
A Teleki Téka az elmúlt pár esztendőben egyre hangsúlyozottabban jelen volt a marosvásárhelyiek életében. Rendszeres hétvégi gyerekprogramok, a felnőtt közönségnek szánt Beszélgető könyvek című előadás-sorozat, az Iskola másként – Tudj többet, légy jobb! hét, illetve a nagyszabású rendezvények – Civil vásár, Múzeumok éjszakája, Vásárhelyi Forgatag, Mikházi római fesztivál – programjában vállalt szerep egyértelművé tette, hogy a 213. évébe lépett könyvtár nem csak a kutatók szűk körének lehet szellemi otthona. Valószínűleg ennek (is) tudható be, hogy tavaly a könyvtár olvasótermének forgalma 25 százalékkal, a múzeum látogatottsága 10 százalékkal növekedett. A magyar kultúra napjára hangolódva Lázok Klárát, a Teleki Téka vezetőjét az idei tervekről kérdeztük.
– Nemrég felröppent a sajtóban a hír, hogy ebben az évben nagy hangsúlyt fektettek a digitalizálásra.
– A tavaly a XVI. századi unikumokat, illetve a XVII. századi egyedi kiadványok egy részét digitalizáltuk (például Apáczai Magyar Logikácskáját), a hírlapok közül pedig a Székely Napló évfolyamait kezdtük digitális formában rögzíteni. Ezek az anyagok várhatóan az év végére válnak majd hozzáférhetőkké. Mivel nincs meg az ehhez szükséges személyzeti apparátusunk, nagyon lassan megy a munka, azonkívül ez nem egy automatizmusokon alapuló művelet, hanem egy nagyon aprólékos munkát igénylő folyamat. 2015-ben az állományunkban lévő 19. századi, 20. század eleji vásárhelyi hírlapok digitalizálásával foglalkozunk. Az elmúlt két évben sok olvasónk kereste ezeket a hírlapokat, ugyanakkor digitalizálásuk az állományvédelem szempontjából is prioritásnak számít. E kiadványok ritkaságértéke, illetve a kutatói munka megkönnyítése is szükségessé teszi, hogy az elektronikus formátum létrehozásakor a hírlapokat részesítsük előnyben.
– Mi a helyzet a médiateremmel, amelyről 2012-ben, a felújított Téka megnyitásakor beszélgettünk?
– Az elmúlt két évben bebizonyosodott, hogy a turistacsoportok nem igénylik ezt a szolgáltatást, a gyermekprogramoknak viszont hasznos kiegészítőjévé vált. Az iskolások egy negyedórás kisfilmet nézhetnek itt meg a könyvtárról, és a tapasztalat azt mutatja, hogy ezáltal intenzívebbé, maradandóbbá válik a látogatás élménye.
– Beszéljünk egy kicsit az idei gyerekprogramokról.
– Folytatjuk a minden hónap utolsó szombatjára időzített foglalkozásokat. Ugyanakkor különböző rendezvények alkalmával ezúttal is ki fogunk lépni a Téka falai közül.
– A tavalyi év nagy sikere a Beszélő könyvek sorozat volt, mint említetted, minden rendezvényen száz körül alakult a résztvevők száma. Idén újra megszólalnak a Téka könyvei?
– Az első előadásra február 23-án kerítünk sort, akkor FóNagy Zoltánnal, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársával az időről, az idő fogalmának változásairól beszélgetünk, nyilván a Téka könyveitől elindulva. De az év folyamán lesz még szó Teleki Samu utazásairól, gyermekkorkutatásról, angyalokról és démonokról, illetve számos más olyan témáról, amely kiemelkedően jelen van a Téka könyvállományában, és számot tart a nagyközönség érdeklődésére. Ezzel, illetve a gyerekprogramokkal igyekeztünk és igyekszünk folyamatosan nyitni a vásárhelyiek felé. Az olvasóterem a kutatókat és történészeket, a múzeum a turistákat szolgálja ki, de a különféle rendezvényeinkkel a városlakókat és a környékbelieket kívánjuk megszólítani. Meggyőződésem, hogy a Teleki Tékának olyan ereje van, amellyel a saját társadalmi mikrokörnyezetünket is formálni lehet.
– Milyen kiállításokban gyönyörködhetünk idén?
– Még nyáron is látogatható lesz az I. világháború vásárhelyi emlékeit bemutató kiállítás, amely azért is érdekes, mivel a megtekinthető írásos és tárgyi anyag gyarapításához a vásárhelyiek is hozzájárultak. Éppen ezért ez nem egy pusztán tudományos szempontból létrehozott, hanem egy fokozottan élő kiállítás, amely több szemszögből is megmutatja az egykori város háborús mindennapjait. A következő kiállításunkat a nyár végén nyitjuk meg. A ponyváról szól majd ez a kiállítás, a 16-19. század ponyvairodalma kerül be az időszakos tárlókba, fontos tudni azonban, hogy történeti perspektívában ez a fogalom egészen mást fed, mint ma, hisz az egykori kalendáriumok, históriás énekek, széphistóriák (pl. Árgirus királyfi széphistóriája), pamfletek, különböző vásárokon terjesztett, a népnek szóló kiadványok mind ide tartoztak.
– Melyek az idei évre vonatkozó további tervek?
– Nagy hangsúlyt fordítunk a kutatók rendelkezésére bocsátható tudományos segédanyagok, katalógusok elkészítésére és kiegészítésére. Ugyanakkor a Téka munkatársainak könyvtörténeti és történeti tárgyú, illetve a Teleki Tékával kapcsolatos kutatásait is nagyon fontosnak tartom. A korábbi évekhez hasonlóan élni fogunk a szakmai továbbképzők lehetőségével, a minél felkészültebb munkatársak ugyanis mind az intézmény, mind a célközönségünk számára nyereséget jelentenek. Ami pedig a különféle programjainkat illeti, fontos megemlítenem, hogy a megvalósításhoz szükséges összegekre a Teleki Téka Alapítványon keresztül a Bethlen Gábor Alapnál, a Communitas Alapítványnál, illetve a megyei tanácsnál pályázunk, a felsoroltak számítanak legfőbb támogatóinknak.
– Mi lesz az idei legelső "tékás" kezdeményezés?
– Éppen ma, a magyar kultúra napján indítjuk el a Légy a Bolyai-múzeum guide-fejlesztője! című, 15-25 éveseknek szóló versenyt. Célunk az, hogy egy kicsit interaktívabbá tegyük a Bolyai-múzeumot, illetve behozzuk azokat a gondolatokat, amelyeket egy, a múzeum iránt érdeklődő fiatal fontosnak tart. Mindezt egy múzeumvezető szoftver készítésével kívánjuk megvalósítani, amely egy Samsung Galaxy táblagépen, illetve egy érintőképernyős számítógépen fut majd. A szoftver a két Bolyai életútját, az ehhez kötődő érdekességeket és a Bolyai-geometriát mutatja majd be érthető, sőt élvezhető formában. A résztvevőktől ehhez várunk pályamunkákat, ismeretterjesztő anyagokat. A tartalmi anyagot, könyvészetet, kis ismeretterjesztő filmeket a könyvtár biztosítja, a többit a versenyzők fantáziájára bízzuk. A pályamunkák lehetséges formái: androidos alkalmazások, powerpointos, prezis bemutatók, Bolyaiakra vonatkozó kvízek. Az elektronikus adathordozókon tárolt munkákat április 15-ig lehet behozni a Teleki Tékába, kapcsolattartó: Kovács Gorboi György (tel: 0265-261857). A legjobb munkákat szakértőkből álló zsűri választja majd ki, az eredményhirdetésre a Múzeumok éjszakáján kerül sor. A fődíj egy Samsung Galaxy táblagép lesz.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Búcsúzunk Kötő József színháztörténésztől
Életének 76. évében elhunyt Kötő József színháztörténész, egyetemi oktató, egykori államtitkár és parlamenti képviselő. Kötő József 1939-ben született Kolozsváron, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban érettségizett 1958-ban. Magyar szakos tanári oklevelet a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen szerzett; ugyanott doktorált. Zsobokon általános iskolai tanár, majd húsz éven át a Kolozsvári Állami Magyar Színház irodalmi titkára, 1986–1990 között igazgatója.
A Hét kolozsvári szerkesztője (1990), az RMDSZ országos társadalomszervezési titkára, majd közművelődési, oktatási alelnöke. 1998-tól 2008-ig volt az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke, később főtanácsosa. Az RMDSZ parlamenti képviselője, oktatásügyi államtitkárként is tevékenykedett. A BBTE Színház karának oktatója volt, számos tanulmánya és színháztörténeti kötete jelent meg. A Játéktér című erdélyi magyar színházi lap alapító tagja. A búcsúztató szövegek a 3. oldalon olvashatók.
Szabadság (Kolozsvár)

Elhunyt Kötő József író, színháztörténész, dramaturg
Életének hetvenhatodik évében elhunyt Kötő József, író, színháztörténész, dramaturg, a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja – közölte a teátrum.
Kötő József Kolozsváron született 1939. augusztus 8-án, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban végezte a középiskolát. Magyar szakos tanári oklevelet szerzett 1961-ben a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen, majd 1984-ben ugyanott doktorált. Pályáját Zsobokon, általános iskolai tanárként kezdte (1961–65). Érdeklődése, ahogy többször ő maga is megvallotta, Janovics Jenő a Farkas utcai kőszínházról írt könyvének hatására fordult a színház felé.
Húsz éven át volt a Kolozsvári Állami Magyar Színház irodalmi titkára (1965-től 1985-ig, Senkálszky Endre, majd Bisztrai Mária igazgatása alatt). Úgy tartotta, a kolozsvári színháznak a legkeményebb cenzúra éveiben is az eredeti dráma műhelyének kell lenni és a sajátos erdélyi kultúrát is ápolnia kell.
E törekvés megvalósítása érdekében elmélyülten tanulmányozta az Erdélyben született drámairodalmat, melyről később Fejezetek a románai magyar dráma történetéből címmel könyvet is írt. 1986-1990 között az intézmény igazgatója volt, igazgatása alatt többször rendezett a színházban Harag György és Tompa Gábor.
1990-től tevékenyen részt vállalt az erdélyi magyar kulturális élet szervezésében, A Hét kolozsvári szerkesztője volt, valamint az RMDSZ országos társadalomszervezési titkára, közművelődési alelnöke. 1998-tól 2008-ig volt az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke, majd a szervezet főtanácsosaként működött haláláig.
Az RMDSZ kötelékében az oktatási és kutatási minisztérium államtitkáraként dolgozott 1998-tól 2000-ig, illetve 2005-től 2007-ig, majd 2008-tól 2012-ig a 4-es számú, külföldi választókerület RMDSZ-es parlamenti képviselője volt. 1991-től színháztörténetet tanított a Babeş-Bolyai Tudományegyetem színházi tanszékén.
Számos színháztörténeti kötetet, valamint több mint száz színházi és drámatörténeti cikket, tanulmányt publikált. Színházelméleti, dramaturgiai cikkeivel a romániai magyar színjátszás megújulásához, a hagyományok korszerű színházelméletben való feloldásához kívánt hozzájárulni.
Munkásságáért 1994-ben Julianus-díjjal, 1999-ben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület életműdíjával tüntették ki. 2000-ben megkapta a Román Köztársasági Érdemrend Nagy Tisztikeresztjét, 2001-ben Magyarország Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Wlassics Gyula-díját. Ezüstfenyő díjas, Magyar Örökség díjas és a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja volt.
„Akkor érzek elégtételt, ha igénybe vesznek, és ha az igénybevétel révén még használhatok is. Megpróbálva egy mondatban aforisztikusan megfogalmazni (...) én azt mondom, hogy az elégtétel, a kiegyensúlyozott, hasznos élet titka az, hogy igénybe vegyenek, te válaszolhass erre az igénybevételre, és ez végül mindkét fél számára hasznos cselekedetben, minőségi munkában és olyan cselekedetsorban kulmináljon, ami közhasznú” – vallotta a nyugdíjasként is aktív életet élő Kötő József.
Krónika (Kolozsvár)

Thalia atlétája. In memoriam Kötő József
Szinte élete utolsó pillanatáig úgy tűnt: Kötő József szavatartó ember. Alig öt hónap elteltével viszont az ellenkezőjét bizonyította: egy, a háromnegyed évszázados jubileuma táján készült interjúban arra az újságírói kérdésre, hogy készül-e önéletrajzot írni, a Tőle megszokott határozottsággal felelte: „nem készülök meghalni”…
Pedig Neki, aki megannyi kismonográfiát írt az erdélyi színházak történetéről, aki megannyi „színjátszó személy” pályaképét rajzolta meg, rendkívül gazdag, fordulatos és tartalmas életművel – élettel és művel – a tarsolyában bőven lett volna mit felidéznie a saját múltjából. Mivel ezt nem tette meg, több kutatónak való munkát hagyott örökül, akár színházi, színháztörténészi, akár közéleti-politikai tevékenységére nézvést.
Immár nyugdíjba, de nem nyugalomba vonulását követően pontos, mondhatni racionális mondatokba foglalta önnön krédóját: „Akkor érzek elégtételt, ha igénybe vesznek, és ha az igénybevétel révén még használhatok is. Megpróbálva egy mondatban aforisztikusan megfogalmazni (...) én azt mondom, hogy az elégtétel, a kiegyensúlyozott, hasznos élet titka az, hogy igénybe vegyenek, te válaszolhass erre az igénybevételre, és ez végül mindkét fél számára hasznos cselekedetben, minőségi munkában és olyan cselekedetsorban kulmináljon, ami közhasznú.”
A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium országos bajnokságot nyert diákatlétája futását nehéz időkben, 1956-ban folytatta, igen nehéz körülmények között, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem már aláaknásított, majd két és fél év múltán szétrobbantott terepén. A még „ép” tanintézmény bölcsészkarának képviseletében, egy tudományos diákkonferencián másodéves „benjáminként” az ötödéves Lászlóffy Aladár, Láng Gusztáv illetve Kántor Lajos oldalán alkotott kitűnő szellemi „váltócsapatot”. Mint nemrégiben nyilatkozta, „már akkor eldőlt, hogy szabadidőmet a tanórákon kívüli kutatómunkára, a magam képzésére szánom”. És ugyanabban a tanévben érte az az impulzus, amelyik néhány év múltán meghatározó erővel szabott irányt pályája alakulásának: szemináriumi dolgozatként elvállalta Janovics Jenő a Farkas-utcai színházról írt könyvének bemutatását. „Akkor bontakozott ki bennem a színház intézménye iránti csodálat” – vallotta. Mivel 1959-ben egy, a Babeş és a Bolyai egyesítése táján fogalmazott jelentésben három tanára és két diáktársa mellett Őt is „nevesítették”, mint „irredenta, nacionalista” elemet, startja a tanári pályán nem sok jóval kecsegtetett.
Voltaképpeni félresiklatása, a zsoboki iskolában eltöltött öt esztendő nem tűnhetett túl keservesnek, annál inkább nem, mert már 1965-ben megpályázta a kolozsvári magyar színház megüresedett irodalmi titkári állását, és a két, esélyes, egymással élet-halál harcot folytató aspiráns helyett az Övé lett a poszt. Atlétánknak – bár már lehetett némi rálátása a színházi terepre – talán sejtelme sem volt arról, hogy a következőkben titkárként, dramaturgként majd igazgatóként mennyire nem a „megnyugvás ösvényein” kell haladnia, hanem egy áthatolhatatlan drótakadályokkal, átugorhatatlan árkokkal és áthághatatlan falakkal bővelkedő pályán kell kiutat találnia a kulturális életet is ellehetetlenítő, fokozódó diktatúra útvesztőiből. Hogy csapata mégis célba ért, hogy mégis átszakította a célszalagot, azt a hetvenes-nyolcvanas évek kolozsvári színházának időnkénti nagy teljesítményei bizonyítják.
Baj- és kortársai vélhették volna, hogy 1990-től errefelé Kötő József – ha nem is dől hátra, hiszen sosem volt a kényelem embere – immár csupán a teátrum dolgainak és a színháztörténeti kutatásoknak szenteli az életét. De nem így történt, hiszen – amellett, hogy kiteljesítette elméleti, teatrológiai és kultúrtörténeti munkásságát – az EMKE, az RMDSZ, időnként a kormány, illetve a parlament keretében belevetette magát a közélet és a politika sűrűjébe.
Kötő József a napokban pihent meg. Tusája befejeztével, a célegyenes végén bizton vallhatja, vállalhatja Pál apostol szavait: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája…”
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Berde Mózsa itthon
Az 1848–49-es háromszéki önvédelmi harc jeles alakjának emlékévébe léptünk. Laborfalva nagy szülöttjére, Berde Mózsára (1815–1893) emlékeztet lapunk ez évi falinaptára is. Berde Mózsát a székely katonaság választotta meg népképviseleti országgyűlési követének, részt vett a kolozsvári országgyűlés jobbágyfelszabadítási törvénytervezetének összeállításában, s küzdelme eredményeként a képviselőház kimondta a határőrrendszer megszüntetését. Kormánybiztosként résztvevője volt az Agyagfalvi Nemzeti Gyűlésnek, szervezője Háromszék önvédelmi harcának, jótevője egyházának.
Barangolás a bölcsőhelyen
Egymást követik a rohanó gépkocsik a Laborfalvát átszelő nemzetközi úton. Rohan a nagyvilág, pereg az egyre gyorsuló jelen, s mi ebben a zajban keressük Berde Mózsa emlékét. Segítségül hívtuk életrajzíróit, néhai Benczédi Gergely unitárius főgimnáziumi tanárt, Jakab Eleket, a maiak közül pedig Egyed Ákost.
A kicsi Mózsa szülei, Berde Mózes és Márkos Krisztina a laborfalvi szájhagyomány szerint az unitárius templom mögötti régi temetőrészen pihennek, sírhalmukat tumba, a régiek nevén haskő, fedi. Tavasz keltével védelemre szorul. Az apa idős fejjel állt be a szabadságharcba. A gyerek Mózsa hétévesen ment a falusi iskolába, húszéves korában küldik szülei a Székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumba (az intézmény ma az ő nevét viseli). Gyermekként és serdülőként volt alkalma, hogy megismerje, lelkileg is kötődjön szülőfalujához. Nyáron hozzászokott a munkás vakációkhoz, szülei takarékosságra nevelték: tudnia kellett, hogy csak a munka hozhat eredményt, csak dolgozva lehet javakat teremteni. Kilenc évig szívta magába a tudományt, s lelkébe a neves gimnázium szellemét. Családja székely nemes volt, oklevelüket a nagy református fejedelem, Bethlen Gábor adta „harci szolgálataik elismeréseként.” Két évszázad távlatából nem könnyű feladat Berde emlékét keresni szülőfalujában. Egykori lakóháza helyére a Sükösd család emelt új házat, ennek a családnak kell megköszönni az egykori régi Berde-udvarházról készített fényképfelvételt is. Az új ház előtt néhány éve még állt a két régi eredeti kapuláb, mára már csak Berde Mózsa cserefája maradt.
„Koránál fogva még láthatta az alatta játszadozó kicsi Mózsát. Mi úgy tartjuk, hogy olyan háromszáz éves lehet ez a fa – tájékoztatott 2008-ban az ott lakó Sükösd Gábor. – Ez a hely a Labor völgyétől fel a Seethal-tagig és ki egészen a Magyarok útja kanyarulatáig – mind Berde-birtok volt. Ők adták el a Bedőknek, s tőlük mi vásároltuk meg. Amikor a régi házat bontottuk, megtaláltuk azt a rejtekhelyet, ahol Berde a kincseit tartotta. Itt, az udvaron található még egy kőből rakott kút. Egy háromszögű kőre, lenn a kőrakatban, az 1837-es esztendő van bevésve, és egy W betű, lehet, hogy a kőfaragó monogramja” – mesélte e sorok írójának az azóta elhunyt Sükösd Gábor falutudós. Tőle tudjuk az anekdotává szentesült Berde Mózsa-történetet, miszerint egy nyári napon lovasfogatával bekocsikázott dolgait intézni Brassóba. Mikor hazajött, összegyűjtette udvarnépét, akiknek azt mondta: No ezt tegyétek ti meg, két kiflivel mejártam Brassót! Berde Mózsa emlékét keresve az egykori funduson Sükösdné Szőcs Erzsébet fogadott, aki elmondta: az emlékfát menteni-gyógyítani, nyesni kellene, az említett eredeti kapuláb pedig a vízvezeték lefektetésének lett az áldozata.
Berde Lenke és első unokatestvére, Kóródi Sándor (229. szám) segítségével összeállítottuk a jelenlegi szentivánlaborfalvi Berdék névsorát, akik közül néhány család Uzonban és Sepsiszentgyörgyön él. Családtörténeti adatok szerint a ma élő laborfalvi Berdék Berde Mózsa első unokatestvérének, a főiskolai tanár Berde Áronnak (1819–1891) lehetnek a leszármazottai. Hihető, mert ezen a falurészen, Laborfalva északi felében állt Berde Mózsa udvarháza, körülötte mind Berde nevű családok laktak s laknak ma is. Itt, a Kicsivíz utca 329. szám alatt állt a tudós-tanár Berde Áron kúriája. Innen egy dobásnyira nyílik a Berde utca, ahol ma is Berdék élnek. Élő tehát ma is, de számában apadó a laborfalvi Berdék nemzetsége.
A forradalom forgatagában
Berdét képességei, nem utolsósorban egyfajta aszketizmussal társuló szigora és mértéktartása miatt választotta fia, Daniel Gábor tanítójául báró Daniel Elek unitárius főgondnok. Egyházához és a valláshoz való ragaszkodását édesanyja famíliájának is köszönhette, amelyből az egyház egykori jeles püspöke, Szentiványi Márkos Dániel is származott.
Berde kolozsvári ügyvédként, jogászként mint katonacsalád sarja került a forradalom forgatagába. Agyagfalva után Háromszéken egyike az önvédelem megszervezőinek. A Sepsiszentgyörgyön székelő Kormányzó Hivatal, az ún. Berde–Horváth-féle Bizottmány vezetője, s kormánybiztosi minőségében is példátlan bizonyítékát adta a hazafiúi szolgálatnak.
„Az önvédelmi harc társadalmi-politikai hátterének kialakítója volt. Az egységfront érdekében küzdő Berde Mózsa révén Háromszéken csak azután válhatott teljessé a haladó erők szövetsége, összefogása a külső ellenség ellen, miután a szabadelvű nemesség csatlakozott e szövetséghez. Ez pedig Berde Mózes politikájának gyümölcse volt” – írja Egyed Ákos. 1848 tavaszán a katonarend követévé választották Háromszéken, mint katonaivadék, élvezte a katonarend bizalmát, szerették benne a nemes embert, a katonafiút. Ő élesztette újra az akkori nép- és falugyűléseket. Egyed Ákos szerint „a nemesség Háromszéken csak egy személyre volt hajlandó hallgatni: ez a személy Berde Mózsa volt!” Politikai bölcsessége abban állt, hogy látta: a sikerhez nem elég a lelkesültség, harci felszerelés is kell, ebben segítette a háromszékieket. Törekvéseit, eredményeit Orbán Balázs is méltatta. Berde Mózsa már Agyagfalván találkozott Gábor Áronnal, s itthon közösen tárgyaltak a lőszer- és ágyúgyártásról, megbízta Szacsvait, hogy szervezze meg a puskaporgyártást, s ekképpen szökkent szárba a székely hadiipar. Forradalmi tevékenysége eléggé ismert, most inkább „bűnhődéséről” szólunk, ugyanis a Habsburg-hatalom halálbüntetést rótt ki rá, melyet később várfogságra változtattak. A négyesztendei súlyos várfogság a josefstadti börtönben megviselte, s az isteni gondviselésnek tudható be, hogy megmenekült a haláltól. A Kincses városban és a laborfalvi birtokon pihente ki börtönéveit. Csak a kiegyezés után volt alkalma folytatni jogászi tevékenységét. 1872 után Sepsi- és Miklósvár-szék országgyűlési képviselőjének választották Sepsiszentgyörgyön. Ekkor huzamos ideig újra szeretett Háromszékjének volt a lakója. Ebből az időből Kádár Lajos korabeli laborfalvi tanító és rokona, Berde Ferenc adatai alapján Kiss Sándor akkori laborfalvi unitárius lelkész közölt adatokat.
A Berde-cipó
Illő, hogy röviden szóljunk „a legnagyobb jótevő” egyházi tevékenységéről. 1845-ben beválasztották az unitárius egyházi főtanácsba, a forradalom előestéjén az egyház jogtanácsosa volt. Fukar természetéről szóló szájhagyományok ellenére nemcsak egyházának volt jótevője, hanem egy sor korabeli közületnek, intézménynek, köztük az Erdélyi Múzeum, EKE, EGE, Székely Nemzeti Múzeum, Kézdivásárhelyi Erzsébet Leányárvaház és Szentkereszti Stefánia Menház, amelyeket pénzadományokkal segített. Végrendeletében jelentős vagyonát az unitárius egyházra hagyományozta. Hagyatékának felhasználásával épült fel a háromszéki származású neves műépítész, Pákéi Pakey Lajos tervei alapján a kolozsvári Unitárius Gimnázium, majd 1914-ben a székelykeresztúri Unitárius Gimnázium új épülete. Birtokainak jövedelméből a kolozsvári, tordai és székelykeresztúri iskolák diákjainak naponta egy-egy ingyencipót juttattak. Ez volt az a bizonyos híres Berde-cipó, melyet diákok nemzedékei, szegény sorsú és arra érdemes tanulók vehettek igénybe. Berde előrehaladott kora okozta, hogy elborult elmével hunyt el életének 78. évében 1893. szeptember 22-én egy budapesti magánklinikán. Kívánsága szerint a Házsongárdi temetőben, földije, az unitárius Bölöni Farkas Sándor sírja mellé helyezték örök nyugalomra. Temetésén a háromszéki származású unitárius püspök, a kilyéni Ferencz József mondott gyászbeszédet. Az unitárius egyház 1901-ben mellszobrot állított Berde Mózsának a Kolozsvári Unitárius Kollégium épületében. Margó Ede (1872–1946) budapesti szobrász alkotása. Háromszéken nincs emlékszobra.
Emlékezete Berde nem feledkezett meg szülőfaluja iskolájáról sem, amely a rendszerváltás utáni időktől az ő nevét viseli. Támogatta a laborfalvi unitárius eklézsiát, amiért az utókor, de a jelenkor is hálás. A laborfalvi unitárius templomban és az iskola falán emléktábla őrzi emlékét. A bécsi döntés előestéjén Szentiványi Gábor (1888–1950) jogász, közgazdász, Háromszék vármegye főispánja, állíttatott emléktáblát a laborfalvi unitárius templomban ezzel a felirattal:
E község hallhatatlan szülöttje
a legnagyobb unitárius jótevő
laborfalvi Berde Mózsa
emlékére Dr. Szentiványi Gábor 1939
1993. október 30-án, néhai Szalad Sándor iskolaigazgató idején, a szentivánlaborfalvi iskola felvette a Berde Mózsa nevét, s az egykori unitárius felekezeti iskola épületének falára elhelyezték Petrovits István sepsiszentgyörgyi szobrászművész Berdét ábrázoló bronz domborművét. Jeles szülöttjére halálának 120. évfordulója alkalmával is emlékezett a szülőfalu, a helybeli unitárius egyházközség 2013 novemberében. Ekkor állítottak Berde-emlékkopját a laborfalvi unitárius templom előterébe (Bálint Zoltán alkotása).
– Születésnapjához közeledve mi is ünnepi istentiszteleten emlékezünk Berde Mózsára – tájékoztatott Buzogány-Csoma István szentivánlaborfalvi unitárius lelkész –, s ez alkalommal szeretnénk átadni a szentivánlaborfalvi iskolában berendezett Berde-emlékszoba szomszédságába tervezett állandó jellegű falutörténeti kiállítást. Berde, mint a forradalmi események szervezője és aktív résztvevője megszámlálhatatlan alkalommal fordult meg Sepsiszentgyörgyön, örömmel-reménységgel fogadott személyisége volt a városnak. Éppen ezért lapunk úgy gondolja, hogy az egykori szabadságharcosok utódai, akik ma Háromszék székely-magyar közösségét alkotják, megye- és városvezetésünk, az unitárius egyház és helybeli egyházközség egy Berde-mellszoborral tudna méltó módon tisztelegni az önvédelmi harc jeles személyisége előtt születésének 200. évfordulója alkalmával.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az űrlap alja
Magyar regék
Az MM Pódium Színház február 11-én, szerdán 18 órai kezdettel a Pro Universitate Partium Alapítvánnyal közösen egy különleges estre hívja kedves nézőit a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermébe.
Magyar regék… avagy A csodaszarvastól városalapító szent királyunkig… címmel egy rendhagyó történelemidézésre kerül sor Meleg Vilmos rendezésében Móra Ferenc mondafeldolgozásai alapján. Felvillantják Nimród, Enéh, Hunor és Magyar, Attila hun király és Csaba királyfi, Álmos és Árpád vezér, valamint Szent László király alakját, amint a regékben szerepelnek és amint azt Móra, Arany János segítségével átörökítette. Mintegy bevezetőként – és ez teszi különlegessé az estet – fellépnek a Pusztai Farkasok Ordas Nemzetség, a nagyváradi hagyományőrző íjászegyesület tagjai, egy kisebbfajta bemutatót tartva a honfoglaláskori harcművészetből és történelmünk, múltunk megismerésének fontosságáról.
Az előadásra, amely a Bethlen Gábor Alap támogatásával jött létre, szeretettel várnak minden érdeklődőt, felnőttet és gyermeket egyaránt, valamint pedagógusokat, hisz nem titkolt szándék, hogy az iskolákba is eljusson ez az előadás, erősítve nemzeti érzéseinket, nemzettudatunkat, önazonosságunk vállalását.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Totális háború vagy érdekorientált béke?
Mintha bomba robbant volna az elmúlt hétvégén a magyarországi politikában, amikor Simicska Lajos sorra adta interjúit a kormány legmegveszekedettebb sajtóbeli ellenfeleinek, útszéli stílusban gyalázva a kormányfőt és követőit. Azt már sejteni lehetett, hogy lazulófélben van a magyar miniszterelnök és a párt gazdasági háttérbázisát felépítő üzletember közötti harmonikus, személyes barátságra épülő viszony. A reklámadó ellen a Simicska-portfólió tagjai együtt tiltakoztak a ballib tévékkel és újságokkal, majd következett a veszprémi választáson való indulás – végül valóra nem váltott – kilátásba helyezése Simicska részéről. Az sem ígért túl sok jót, amikor Orbán Viktor bejelentette: elengedi a kormánypárti sajtó kezét, s a továbbiakban a közmédiára kíván támaszkodni üzeneteinek célba juttatásában. Értsd: ezeknek a médiaorgánumoknak gazdasági szempontból meg kell állniuk a saját lábukon.
Simicska célkeresztje
A múlt hétvégi vihar közvetlen kiváltója az volt, hogy lelkiismereti okokra hivatkozva lemondtak a Magyar Nemzet, a Hír Tv és a Lánchíd Rádió legfelsőbb vezetői, s ezt a tulajdonos a sajtóból tudta meg. Az első hírek szerint a lemondás oka az volt, hogy Simicska kiadta az utasítást: a továbbiakban a kormányt és személyesen Orbán Viktort kell támadni, a Magyar Hírlap publicistája, Bayer Zsolt információi szerint pedig a célpontok között az Orbán család is meg volt jelölve. A tulajdonos a leghatározottabban tagadta mindezt a Magyar Nemzet internetes felületén, mint ahogy azt is, hogy a továbbiakban változna a lap politikai orientáltsága és értékrendje.
Tény viszont, hogy Simicska Lajos néhány nappal előtte a Népszavában totális médiaháborúval fenyegette meg a kormányt, az egysávos, 5 százalékos reklámadó tervezett bevezetése miatt. Abban a Népszavában, amely az egyik legvehemensebb balliberális napilap, s amely Simicskától kapott mentőövet 2012-ben, amikor a csőd szélén állt. Akkor a baloldalon belső feszültséget okozott, hogy Németh Péterék „nem ugrottak el a pénz elől”, s közölték a Közgép hirdetéseit, a jobboldalon pedig értetlenséget. A történtekből G. Fodor Gábor a Századvég stratégiai igazgatója azt a következtetést vonta le, hogy Simicska Lajos áll az utóbbi hónapok kormánypárti politikusok elleni támadássorozat mögött, ami meredek, de nem kizárható feltételezésnek tűnik.
Interjúiban Simicska eszmei okokat is említett az Orbánnal való szakítás kapcsán, többek között azt, hogy ők Orbánnal a kommunista diktatúra és a posztkommunista rendszer lebontására szövetkeztek, s nem arra, hogy felépítsenek egy másik diktatúrát. Íme, a balliberális média kedvenc vesszőparipája a Fidesz korábbi korszakának legjelentősebb háttéremberének előadásában. A vád persze az ő szájából is abszurd, és aligha vehető komolyan.
A bizalom hordozója
A pártelvű versenydemokrácia oligarchiák versenyén alapul. Orbán semmivel nem „diktátorabb”, mint balos vetélytársai, a különbség hozzájuk képest abban áll, hogy jobb szónok, jobb stratéga, van jövőképe, nemzetben gondolkodik és a politikai taktika területén is otthon van. Simicska mindaddig, míg haszonélvezője volt a fideszes hatalmi rendszernek, nem emlegetett diktatúrát. Ugyanez vonatkozik a másik eszmei-ideológiai kifogásra, a keleti nyitás és az orosz kapcsolat intenzívebbé válásának elítélésére. Ráadásul ez az érv még gyengébb lábakon áll. Akár van különbség az oroszok és a szovjetek között, akár nincs, mint ahogy Simicska állítja, jelenleg nem Putyin és nem az oroszok sértik rendszeresen a magyar szuverenitást. Nem ők fenyegetik Magyarország függetlenségét, nem ők dolgoznak Orbán Viktor eltávolításának tervén, nem ők indítanak ismételt médiaoffenzívát a kormány, az ország és a magyar nemzet ellen, hanem a globalista háttérhatalom, s annak nyílt színi megjelenítői, az Egyesült Államok és az Európai Unió. Putyin Oroszországa egyfajta ellensúly velük szemben. Ha Orbán megtalálja a librációs pontokat a komplex nemzetközi erőtérben, ő lehet korunk Bethlen Gábora.
Nagy kérdés, hogy változik-e bármi is a nemzeti oldalon Simicska Lajos ámokfutása után. Vélhetően nem sok, amit az MNO már idézett visszafogott írása is igazol. A modern politikai sajtó eszmei-ideológiai tömbökre épül. Különösen igaz ez Magyarországra, s azon belül a magyar jobboldalra, amely nemcsak eszmeileg köti a támogatókat, hanem a karizmatikus vezérelv mentén is. Nem véletlenül nyilatkozta több meghatározó magyar közéleti személyiség a 2010-es választást megelőzően Wittner Máriától Dörner Györgyön keresztül Makovecz Imréig, hogy bizalmuk nem a Fideszben, hanem annak vezetőjében, Orbán Viktorban van. Az utóbbi idők belső torzsalkodásai ellenére a Fideszt voltaképpen az tartja össze, hogy mindenki tudja: Orbán egymaga sokkal több szavazót mozgat meg, mint az alvezérek együtt.
Új modus vivendi
Egy Orbán- és kormányellenes Magyar Nemzet vagy Hír Tv egyszerűen életképtelen lenne olvasók és nézők híján. Különösen akkor, ha nem támaszkodhat állami hirdetésekre. Simicska kirohanása pedig feledésbe merül, még idézgetik egy ideig, élcelődnek rajta – megjegyzem: a témába vágó Simicskás mémek az internetes humor gyöngyszemei –, de a Fidesz és Simicska Lajos közös érdeke fátylat borítani a történtekre. S ha nem találják meg a modus vivendit, a mindkét félnek előnyös egymás mellett élés szabályait, az adok-kapok visszahúzódik a színfalak mögé, ahol viszont, ha elmarad a tartós béke, számítani lehet kemény dolgokra. Persze nem arról van szó, amit Simicska vizionált, hogy elüti egy autó vagy lelövik, hanem arról, hogy mindkét félnek elég muníció és fegyver van a kezében a másik életének megnehezítésére. Talán épp ez akadályozza meg a Simicska által kilátásba helyezett totális háborút. Hogy is mondta Orbán Viktor a román–magyar viszonyról Traian Băsescu elnökségének idején? Barátságuk őszinte, mert érdekeken alapszik.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár),