„Tudom, munkám nem vész el”
Scheffler János mártír püspök emlékezete
Július 3-án Szatmárnémetiben boldoggá avatják az 1952. december 6-án Jilaván mártírhalált halt Scheffler János püspököt. Az életáldozata óta eltelt közel hatvan év igencsak megritkította azok sorát, akik személyesen ismerhették őt, azokét, akik személyes kapcsolatban voltak vele.
Ebben a kegyelemben részesült dr. Cserháti István nyugalmazott vásárosnaményi plébános, egykori szatmári egyházmegyés pap, akit anyaegyházához való hűségéért, a szatmári katolikus oktatás újraindításához való áldozatos hozzájárulásáért, hatvanéves papi jubileuma alkalmából a szatmári egyházmegye Scheffler János-díjban részesített.
A nyíregyházi papi otthonban készített interjúban Isten szolgája Scheffler János püspökhöz fűződő emlékeiről kérdeztük.
- A neves személyiségekkel való első találkozásunk mély nyomot hagynak emlékezetünkben. Kérem, idézze fel annak körülményeit!
- A szatmári Királyi Katolikus Főgimnázium növendéke voltam, amikor 1942 tavaszán a szentatya dr. Scheffler Jánost, a kolozsvári tudományegyetem kánonjogi tanárát kinevezte az újraegyesített szatmári egyházmegye főpásztorává. A szentelési szertartáson a püspöki konviktus kórusának tagjaként vettem részt.
- Kispapjelöltként 1942 karácsonyán ölthettem fel a kék reverendát, és beköltöztem a püspöki szemináriumba.
- Attól kezdve rendszeresen ministrálhattam a főpásztori ünnepi szentmiséken. A püspök úr különös figyelmet fordított a teológusok és kisszeminaristák lelki életére. Rendszeres időközönként beszélgetésre hívott bennünket, amelyek során érdeklődött a családi háttérről, a hivatásunk alakulásáról. Szülőfalum, Túrterebes plébánosa, néhai Barna József a püspök úr baráti köréhez tartozott. Kiváló tanulmányi eredményeim mellett bizonyára az ő kedvező jellemzésének is része volt abban, hogy az érettségit követően magához hivatott és közölte velem, hogy még két jelölttel együtt a budapesti Központi SzEMInáriumba küld, azzal a gondolattal, hogy annak elvégzését követően Rómába mehetek tanulni. Akkor nem gondolhattunk arra, hogy döntésének mily súlyos következményei lesznek életem, papi sorsom alakulására.
- A front, a háborút lezáró békekötés…
- Baljós idők voltak. Budapesten is utolért a háború. Miután a szovjet csapatok elfoglalták a magyar fővárost, eső félévi vizsgáimat követően hazajöttem. Kértem a püspök urat, hogy otthon folytathassam tanulmányaimat. De ő kitartott amellett, hogy visszatérjek, mondván, hogy a háború után is szükség lesz jól képzett papokra. 1947-ben még hazatérhettem, de újból visszaküldött, immár a lázári „zöldhatáron” át. A békekötést követően a határokat lezárták, én pedig kívül rekedtem. A püspök úr annak előtte még ellátogathatott az elszakított területekre, sőt, 1947. június 8-án Mátészalkán pappá szentelhette Zólyom Sándor teológust. Ezen én is jelen lehettem. Ez volt az utolsó személyes találkozásunk. Biztató szavai ismételten erőt adtak a folytatáshoz. Az újra létrehozott Csonka–Szatmár egyházmegyét apostoli kormányzóként irányító Barót Mihály vállaji kanonok-plébánost Körösbányáról levélben utasította, hogy bennünket, szatmári egyházmegyés teológusokat felszenteltessen és intézkedjen papi szolgálatunk megkezdéséről. Felszentelésünket követően Tircsi Istvánnak és nekem meleg hangú levelet írt: „Kedves Fiam! Nagyon sajnálom, hogy a kettős esküvőn nem lehetett részem. Azért ez úton kívánok mindkettőtöknek igen sok áldást. Ápoljátok szívetekben az első naptól kezdve a legszentebb szeretetet, és legyen jelszavatok: az én szerelmesem az enyém, és én az övé. Ez az igazi erőforrás az élet küzdelmeihez. Imádkozzatok, hogy hamarosan láthassuk egymást. Ez új munkakörömben is állandóan a család közt élek. Úgy érzem, a szívem összetart bennünket. Nem baj, hogy áthelyeztek. Nagybánya vidékén is aranyat bányásztunk, a Körös völgyében is azt teszem. Az itteni még tisztultabb és salaktalanabb. Jólesik, hogy a közért áldozhatom magamat – egészen a mai modern idők stílusában. Tudom, munkám nem vész el. Nektek, fiataloknak – mindnek — meg azt üzenem: sokat és alaposan tanuljatok. A szakmátokat minden vonalon alaposan sajátítsátok el… 1950. VI. 21. Atyád” Mennyi csodálatos gondolat, mennyi lelki erő, mennyi biztatás, milyen mély hit és hűség, mily emberi nagyság rejlik a lényeget virágnyelven kifejező atyai levélben! Ez volt az ő áldása nekünk. Emlékeimben Scheffler János az egyházmegyéért és híveiért bátran kiálló, ahhoz és a Szentszékhez az áldozatok árán is hű főpásztorként él, aki papjait jó atyaként szerette, akként gondoskodott róluk.
- Amíg csak tehette… Szelleme, tanításának kisugárzása viszont tovább élt. Miként s miben nyilvánult ez meg?
- Történelme során az 1804-ben megalakult szatmári római katolikus egyházmegye is kialakíthatta azokat a sajátos, rá jellemző vonásokat, amelyek a szétszakítottság ellenre is tovább éltek. Az a tény, hogy a két világháború közt, majd a második után is évtizedekig Csonka–Szatmár néven külön identitásként éltük életünket, már maga is összeforrasztott bennünket. Ezt az összetartozást valóságosan is megpecsételte püspökünk mártírhalála. Elhurcoltatásáról mi is értesültünk. Halálának időpontja sokáig titokban maradt, de annak híre megerősített hivatásunkban, elszántságunkban, erőt adott az egyházellenes intézkedések kivédéséhez, elviseléséhez. Az idők során kialakult, körvonalazódott egy bizonyos szatmári szellem, szatmári lelkiség. Miben nyilvánult az meg? Varga János szabolcsi főesperes ifjú teológusok körében hirdetett pályázatot e sajátos habitus leírására. Kutatásaik, felméréseik egyik legfontosabb következtetése: a szatmári papok testvéri közösségben élnek, a papi közösség volt/lett az ő megtartó erejük. Ennek az éltető forrása volt a mártír püspök emléke, életáldozata.
- Miként ápolhatták azt oly időben, amikor nyilvánosan még a nevét sem ejthették ki?
- Épp az említett szoros papi közösség adott erre lehetőséget és alkalmakat. 1950-ben a csonka–szatmári apostoli kormányzóság három esperesi kerületének papi testülete harminc plébánost és hét káplánt számlált. Mindannyian mélyen fájlaltuk a főpásztor halálát s azon voltunk, hogy emlékét híven ápoljuk. Sorainkban akkor még több olyan plébános működött, akik közeli munkatársai, tanítványai voltak, kiknek élő emlékeik voltak róla. Egységünk erősítését, az anyaegyházmegyéhez való kötődésünk ébren tartását szolgálta László (Franzen) Károly kéziratban maradt tanulmánya – Adatok a csonka–szatmári egyházmegyéről (1920–1952) –, amely történeti megalapozást, hátteret adott az együvé tartozás eszméjének. (Dokumentumértékű munkája nyomtatásban is megjelent a 2002-es szatmárnémeti római katolikus naptárban.) Az ő buzgólkodása és kezdeményezése révén – Tircsi István és jómagam közreműködésével – szerkesztettük meg 1960-ban a boldoggá avatásáért könyörgő imát, amelyet a debreceni nyomdában sikerült több ezer példányban kinyomtatni a vértanú püspök fényképével és titokban terjeszteni Magyarországon és az anyaegyházmegyében, az alábbi szöveggel: Mindenható Isten! Jóságos Atyánk! Te szolgádat, János püspököt arra választottad ki, hogy fiad szentséges szíve szerinti papokat neveljen. Te őt püspöki hivatalra is rendelted, hogy téged szerető népednek pásztora legyen. – Örök isteni akaratod szerint úgy rendelkeztél, hogy börtönben szenvedjen és haljon meg. Azt akartad, hogy az egyház iránti hűség és engedelmesség vértanúja legyen. — Tekints érdemeire, életének szentségére, vértanúi halálára és hallgasd meg kéréseinket. Engedd, hogy közbenjárását kérő imádságaink meghallgatása a te atyai szeretetedet és az ő égi dicsőségét hirdessék. Ki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké. Ámen! Egyszerű imaszöveg – mondhatjuk ma, de akkor a kommunista rezsim börtönében halálra kínzott főpásztorra emlékezni bizony nem volt kockázatmentes cselekedet.
Emléke ébren tartásának volt egy másik vonulata is: a máriapócsi kegykép könnyezésének 300. évfordulója alkalmából mi, római katolikus papok is elzarándokoltunk oda, amit később rendszeresítettünk, anélkül, hogy azt nagydobra vertük volna. Ennél kisebb léptékű volt ugyan, de egyazon célt – a mártír püspök emlékének ápolását, az ő tanítása szellemében folyó közösségépítést és megtartást – szolgáltak a Tircsi István kezdeményezte, névnapi összejövetelként álcázott decemberi fehérgyarmati emlékmisék, amelyeken az évek során mindinkább fogyóban levő „szatmári papi közösség” tagjai vettek részt.
- Az 1990-es politikai fordulat új irányt szabott Scheffler János püspök kultuszának ápolásának…
- Igen. Valóban lejárt a titkolózások ideje, nyíltan szólhattunk róla. 1990 után az anyaegyházmegye új főpásztora, néhai Reizer Pál kezdeményezte a boldoggá avatást. A magyarországi részeken, immár új egyházkormányzati keretben, a debrecen–nyíregyházi egyházmegyében imáinkkal támogathattuk a kezdeményezést. A fehérgyarmati emlékmiséket sem kellett névnapi összejövetelekkel álcázni. 1997. december 6-án Reizer Pál szatmári és Bosák Nándor debrecen–nyíregyházi püspök közösen celebrált szentmiséje nem csupán egy szép ünnep volt, tiszteletteljes megemlékezés, hanem azt is jelképezte, hogy a magyarországi egyházmegye is fölvállalta János püspök örökségét, mártíriumának tiszteletét, boldoggá avatásának imáinkkal való kieszközlését. A közös megemlékezés szép példája volt a 2010. május 5-én Mátészalkán, a Szent József-templomban a két egyházmegye népes papi közössége asszisztenciájával, Bosák Nándor püspök által bemutatott szentmiseáldozat. Abban a templomban, amelynek előterében bronz dombormű emlékeztet János püspök utolsó nyilvános jelenlétére, az 1947. június 8-án celebrált papszentelésre. A püspök homíliájában Scheffler János életáldozatának máig ható értékeire hívta fel a figyelmet: amikor boldoggá avatásáért imádkozunk, tulajdonképpen magunkat akarjuk bátorítani, hogy figyeljünk tanítására, a magunk feladatára, arra a külső és belső egységre, amely megerősít bennünket. Feladatunkat csak úgy tudjuk teljesíteni, ha hivatásunkat az egyház iránti hűségben, az egymásért való felelősség jegyében bontakoztatjuk ki, ha azon az úton haladunk, amelyet az ő hűsége, a szeretetből való építkezés, a cenzus ecclesiaticus elve világít meg számunkra.
Imáink meghallgatásra találtak. Ez év július 3-án Szatmárnémetiben nemcsak az anyaegyházmegye, a kiszakított részek, hanem Erdélyben, Magyarországon és a világon szétszórtságban élő magyar katolikusok együtt adnak hálát Istennek a kegyelemért, mely János püspököt a boldogok sorába iktatja. Boldog vagyok, hogy megérhettem a szentatya döntését, s ha jelen lehetek az ünnepen, életem legszebb napja lesz. Hiszem, hogy János püspök égi közbenjárása megújító erővel hat majd az egyházmegye katolikus híveire, bebizonyosodik a keresztényüldözés korában született mondás: a mártírok vére a kereszténység magva. János püspök munkája nem veszett el. Bizalommal fordulhatunk égi közbenjárásáért.
Máriás József. Vasárnap (Kolozsvár)

Miért a legnehezebb nyelv a magyar?
Miercurea Ciuc helyett a térképen is legyen újra Csíkszereda. Sokan szeretnék, hogy a város hivatalosan is visszakapja magyar nevét. A civil kezdeményezésre már elegendő aláírás gyűlt össze a népszavazás kiírásához.
A város magyar nevének hivatalossá tételét Csibi Barna kezdeményezte, aki a Csíkszeredában sosem járt személyekről elnevezett utcák névváltoztatását is szorgalmazza. Az újabb ötletét éppen egy utcanév-változtatást ellenző adta.
- Volt egy bizonyos komment melyik így szólt, ha nem vigyázunk, ezek maholnap a helységeket is kezdik visszanevezni. S mondom, hoppá, ez nem is egy rossz ötlet. Innen kezdődött – meséli Csibi.
A városban sokan támogatják az ötletet.
- Amikor a székely bácsi a magyar nyelv nehézségeiről azt mondja, hogy az semmi, hogy tinektek, hanem nekünk: Miercurea Ciuc-ot leírva úgy kell kiolvasni, hogy Csíkszereda! Na, hát ez viccnek jó, de valóságnak nem! – meséli egy közismert vicc lényegét Kovács Csaba.
De elutasításra is van példa. Csibi Barna meséli:
- Ismerősöm azt mondja nekem, hogy ez szélsőséges. Kérdem én, mi abban a szélsőséges, ha én a saját városomat a saját nyelvemen akarom elnevezni, ezt a várost az én nemzetem alapította, s az én nemzetem is nevezte el? Ez egy meghódított, ez egy behódolt város, egy meghódított város – csak egy idegen név. És hogy én vissza akarom ezt a nevet kapni?
Most 2000 támogatói aláírással támogatva kéri a helyi önkormányzattól a népszavazás kiírását. Hogy ebből lesz-e valami, erről megkérdeztük Antal Attila alpolgármestert. Ezt a választ kaptuk: - Nyilván, az önkormányzati testületnek nemcsak az a dolga, hogy igen vagy nem, legyen-e referendum, hanem amennyiben meg kívánja szervezni, akkor rendelkeznie kell ennek a szervezési, logisztikai, költségvetési vonatkozásairól is. A települések névváltoztatásáról törvénnyel rendelkezik a törvényhozás, a parlament. Törvényhozási kezdeményezéssel a kormányon kívül képviselők, szenátorok is élhetnek.
Szóval, máig semmi konkrétumot nem sikerült megtudnunk a népszavazás kiírásáról. Tény viszont, hogy több száz éves dokumentumok, kiváltságlevelek bizonyítják: alapítása óta ez a város a Csíkszereda nevet viseli. Román megnevezése, a Miercurea Ciuc, 1920-ból, erőltetett tükörfordításból származik. Trianon után az akadémikusok, nyelvészek alkotta, erdélyi toponímiákat románosító bizottságnak nemcsak Csíkszereda lefordítása jelentett gondot. A székely települések román nevei tükörfordítással, magyar nevek fonetikai átírásával, fonetikai torzítással, vagy egyszerűen „névátültetéssel” születtek.
Dr. Balázs Lajos, egyetemi tanár így vélekedik:
- Az igazságtalanul teret hódítók lelke mindig nyugtalan. Mert titkon érzik, hogy az ősök lelke ott van a talpuk alatt. Az ősök is tudják titkon, hogy az az övék./ Ezek a változatok, ezek az erőlködések mind azt bizonyítják, amit én az előbb Mircea Eliadetól idéztem. Érzik, hogy nem a sajátjuk. Keresgélnek, tapogatóznak, puhatolóznak. De nem fogják megtalálni az igazi gyökereket.”
Mert minden helység, hegy, völgy, patak és szikla neve történelmi, helytörténeti emlékhez kötődik.
- Azok az emlékek semmit sem mondanak a hódítónak. Idegenek. Nevek miatt nem tudják teljes egészében a területet átvenni. Ez probléma. S akkor ezt megpróbálták hasonítani, fonetikai torzításokhoz folyamodni, hát például Giurge – Györke, vagy Chirusu Roman, Ghipes –Gyepes és végtelen a sor. Egy másik módszer a név-transzplantáció, így neveztem. Hát mit keres Csíkban például a Vacaresti? Az regáti név. A Giulesti Bukarest egyik negyedének a neve. Mit keresnek ezek a nevek Erdélyben?
„A lopakodó módszerekkel” olyan fordítások is születtek, amelyeket sem a román, sem a magyar nem ért, nincs hozzájuk képzettársítás.
- Törvény van rá hogy a nevünket, ferdítve beírt keresztnevünket, családnevünket helyre igazíttassuk, és kérjük. Csíkszereda is a mi nevünk, a mi településünk, közösségünk neve, ferdítve- fordítva írták rögzítették, nem talál az eredetivel, kérjük a helyreigazítását, tehát ezért tartom jónak. Egyszerű logika.
És kérdés, hogy Csíkszereda erdélyi úttörőként, a közeljövőben él-e ezzel a lehetőséggel.
Csúcs Mária, Csúcs Péter
Duna Tv, TérKép, Erdély.ma

„Remeték” utóélete
Huszonöt esztendő különbséggel ugyanazon a napon – február 24-én – hunyt el az újkori magyar irodalom két meghatározó egyénisége, a két „remete”: Bessenyei György (balra) 1811-ben Pusztakovácsiban, Berzsenyi Dániel (jobbra) 1836-ban Niklán. Mindketten a megújulás, a felvilágosodás eszméi, a nemzeti öntudatra ébredés jegyében igyekeztek változtatni a magyarság sorsán, mindketten néhány lépéssel kortársaik előtt jártak, és mindkettejük utóélete is sok hasonlóságot mutat. Leginkább abban, hogy a valamikori eszmei rokont, gyökereket-elődöket kereső legújabb kori alkotók rájuk bukkantak.
Vigyázzban vigyázni
Mária Terézia okos asszony volt: tudta, hogy bármennyire is rebellisek legyenek, a magyar nemesek mindenekelőtt udvarias-gáláns férfiak. Akik biztosan segíteni fognak annak a fiatal anyának, aki hozzájuk fordul elpanaszolni gondját-bánatát. Segítettek is, amikor 1741-ben Pozsonyban azt kellett hallaniuk, hogy az – amúgy sem szeretett – osztrák főurak hallani sem akarnak a leányági örökösödést biztosító Pragmatica sanctióról. Egyhangúlag kiáltották: damus vitam et sanguinem! Életünket és vérünket! – még manapság is ki-kiváltva ezzel az odaadó vállalással a dorgáló kritikát. A császárnő viszont nemhogy dorgált volna, épp ellenkezőleg: a magyarok föltétel nélküli odaadásával előbb megzsarolta a nőt trónon látni nem akaró osztrák nemességet, majd hálából a lovagias megvédelmezésért megalapította a testőrséget. Magyar kis- és középnemes ifjak számára. Szó sem volt a mai értelemben vett, gyilkos golyók elé vetődő, csípőből tüzelő izompacsirta-képezdéről, hanem olyan lehetőségről, amihez addig csak az amúgy is Bécsben telelő főnemesek jutottak: művelődve szórakozni, szórakozva tágítani agyat és látókört.
Bessenyei György tizennyolc évesen kerül a testőrséghez, s rövid, felhőtlen ifjonti időtöltés után döbben rá, hogy olyan esélyt kapott, amit nem szabad elszalasztania. Olvasni kezdi az angol és francia kortársak – „mellesleg” a felvilágosodás legkiemelkedőbb egyéniségeinek – műveit, majd maga is írni kezd. Hosszú időn át elmélkedő hangú, a drámai sodrást majdnem teljesen mellőző darabja, az Ágis tragédiája (1772) jelentette az újkori magyar irodalom kezdetét. Tulajdonképpen máig sem értem, miért a dögunalmas Ágist kiáltotta ki valamikor valaki mérföldkőnek, és nem a mesterének tekintett Voltaire szatirikus államregényeit követő, nagyon szellemes, ironikus Tariménes utazását, esetleg a természettudományos gondolkodás asszimilálásáról árulkodó Holmit, esetleg A természet világát. (Igaz, Voltaire-nek is van néhány tragédiája, amit talán ma már a Comédie Française is levett a műsoráról, lévén, hogy nagyon lemaradnak a Racine-tragédiákkal szemben.) Bessenyei Bécsben döbben rá az itthoni kultúra állapotának siralmas voltára, s írásainak nagy részével épp ezen próbál meg változtatni. „Olyan szánakozásra s egyszersmind köpedelemre való csekélységgel kicsinylik némelyek magokat, hogy magyarul nem lehet, mondják, jól írni, okoskodni, mivel sem ereje, sem elégsége nincsen a nyelvnek, melyekkel a tudományok szépségeket és mélységeket elő lehetne adni. Olybá venném, ha mondanád egy nagy hegynek, mely aranykővel tele volna, hogy semmit nem ér, mivel nincsen bánya s bányász benne. Mit tehet arról a drága hegy, ha kincseit belőle nem szedik, mit tehet róla a magyar nyelv is, ha fiai őtet sem ékesíteni, sem nagyítani, sem felemelni nem akarják. Egy nyelv sem származott a föld golyóbisán tökéletes erőbe, de azért mégis sok van már erős és mély közöttük. Ha az anglusok soha nem kezdettek volna nyelveken írni, azon okbul, hogy gyenge, nem volna most sem fényes, sem oly mély, melyhez egy nyelv sem hasonlíthat már e részbe, noha gyengébb volt sokkal, mint most a magyar. (…) Jegyezd meg e nagy igazságot, hogy soha a földnek golyóbisán egy nemzet sem tehette addig magáévá a bölcsességet, mélységet, valameddig a tudományokat a maga anyanyelvébe bé nem húzta. Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem…” – írja például a Magyarság című röpiratában, habár jól tudja, hogy bizonyos körülmények között az írott szó ugyanolyan visszhangtalan maradhat, mint a kimondott figyelmeztetés. „Vigyázzban álló költő is gondolkozik/néha./Szép ruhában s tompa karddal,/Hogy még gondolatban se sebesítsen. // (…)Vigyázzban hogy lehet vigyázni?/Rátok, kik azt sem értitek, hogy a kín/akkor kezdődik, amikor tudod,/hogy semmit sem ér az önfeláldozás.//(…)Életem és vérem mása úgy világít/e prémes, pástétomos Európára, hogy/még otthon sem értenek meg./Fáj.” Hogy annak idején Bécsben az író így gondolta, vagy nem így gondolta?! Szőcs Kálmán a Bessenyei Mária Terézia udvarában című versében így gondolt rá vissza.
Amit Bessenyei röpiratában leír, azt egy jó emberöltő múltán Széchenyi fogja majd felkarolni, s vele valamelyest kilendíteni a holtpontról a magyar nemességet, két emberöltő után pedig Vörösmarty mondja majd ki ismét – ma már szólássá vált gondolatát, hogy mi is a közéletnek élés igazi értelme. Bessenyei 1780-ban a következőket mondja Tudós társaság című írásában: „Én csak annyiban tartok valakit okosnak, amennyibe az hazájának s magának javára egyenlőül dolgozni nemcsak elégséges, de ezt minden tőle kitelhető módon megtenni sem mulasztja el, mert nincsen e világon kárhozatosabb bolondság, mint az olyan tudomány vagy okosság volna valakibe, melynek sem haza, sem különös emberek hasznát nem vehetnék. Az éppen úgy látszana, mintha egy orvos találtatna olyan, ki felette sok veszedelmes gyakran járvány nyavalyákat, kínlódó embereket tudna gyógyítani, de ő azért vagy restség, vagy makacsságból gyógyítani senkit sem akarna. Bolondházba kellene vinni, s minden pénteken verni, hogy emberi nemzetnek használjon, melynek, hogy tagja legyen, nem érdemli.” 1785-ben költözik a Bihar megyei kovácsi birtokára, 1804-től abbahagyja az írást, mivel a szigorú cenzúra miatt nem jelenhettek meg művei. A birtokával foglalkozik, egyre inkább rászolgálva az egyik röpiratának címével való azonosításra: ő lesz a bihari remete. Utolsó éveit Áprily Lajos Bessenyei című verse idézi fel: „Egy park a vágyak tündér-városából,/gáláns ünnep, bizalmas öblű páholy,/s egy gárda-bál, meleg hullámra ringó: // esték, amikor költő volt s király –/Künn megszólalt a mélabús tilinkó/s lassan beballagott az esti nyáj.”
„A szavak forrani kezdenek”
Berzsenyi már a következő nemzedék, ő már beleszületik a változásokba: a felvilágosodás, illetve a még gyerekkorában lezajlott francia forradalom eszméi megállíthatatlanul terjednek Nyugatról Kelet felé. Ahogy a nemzetek önmagukra találó dominóhada is sorra dől(ne) rá a nagy birodalmakra. Berzsenyinek csak rá kell(ene) lépnie az előtte járók – például a Bessenyei vezette testőrírók – kitaposta ösvényre?! Igen, ha a korabeli magyar valóság egyszerű fekete-fehér képlet volna. De nem az. Mert van már ugyan járható ösvény, de azon szembejön a „felszabadító” napóleoni sereg. Jelszavuk gyönyörű, szándékuk átlátszó. A magyar nemesség reménykedik, de hamar rá kell döbbennie, hogy hiába. Ilyen értelemben telitalálat Berzsenyi Napóleonhoz címzett 1814-es keltezésű verse: „Nem te valál győző, hanem a kor lelke: szabadság,/Melynek zászlóit hordta dicső sereged./A népek fényes csalatásba merülve imádtak,/S a szent emberiség sorsa kezedbe került. // Ámde te azt tündér kényednek alája vetetted,/S isteni pálmádat váltja töviskoszorú./Amely kéz felemelt, az ver most porba viszontag,/Benned az emberiség ügye boszulva vagyon.” Két szakasz: az igen és a nem, a fehér és a fekete tökéletes, romantikus ellentéte. Romantikust mondtam, holott Berzsenyi mindvégig Horatiust követő klasszicistaként határozza meg önmagát. De hát nem ő az egyetlen, akinél nem fedi egymást az elképzelt/vágyott, illetve a megteremtett/megélt attitűd. Berzsenyi verseinek erejét nem utolsósorban éppen a szigorúan szikár klasszicista formákba szorított hatalmas romantikus indulatok robbanótöltete adja. „Romlásnak indult hajdan erős magyar!/Nem látod, Árpád vére miként fajul?/Nem látod a bosszús egeknek/Ostorait nyomorult hazádon?” – indítja A magyarokhoz (II.) ódáját. Ez esetben is meg van győződve arról, hogy „csupán” mesterének, Horácnak a rómaiakkal szemben használt versformáját és hangvételét használja, nem tudja, hogy versével ő maga válik mesterré – a 19. század első felében divatos közéleti (politikai) líra mesterévé. Őt követi majd – részben – Kölcsey a Himnuszban, Vörösmarty és Petőfi pedig egyértelműen a Szózatban, illetve a Nemzeti dalban.
Egyszóval meglepődött volna Berzsenyi, ha mesternek titulálják – őt, aki falusi magányából olyan ritkán és olyan nehezen moccant ki. Már fiatalkorában hajlamos volt a bezárkózásra, a kontemplatív elvonulásra. Harminc év körüli, amikor két gyönyörű elégiáját írja. A Búcsúzás Kemenes-aljától címűben úgy vesz búcsút szülőhelyétől (valójában egy közeli másik birtokára költözve), mintha aggastyánként az élettől búcsúzna, A közelítő télben pedig az ősi külső-belső természet párhuzamára építi mondandóját. „Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom./Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!/Sem béhúnyt szememet fel nem igézheti/Lollim barna szemöldöke!” Közhely a „szárnyas idő” repülése, de Berzsenyi úgy írja meg ezt a közhelyet, hogy másfél száz év után Palocsay Zsigmond erre a záró szakaszra építi A játszótér című versét. Íme – mutatóban – az egyik szakasz: „Itt hágy s vissza se tér. Szép vala-é? Szentség?/Szó, szó. Mennyire ó? Mennyi hitelt ad rá/könyvkiadó? Mit is ér – ér valamit talán! –/Lollim barna szemöldöke.”
Berzsenyi gazdálkodik, s a napi teendők végeztével kerít időt a bosszankodásra, mérgelődésre, kevéske örömre vagy az elvont elmélkedésre. A „helyzetjelentést” a Levéltöredék barátnémhoz című versből tudjuk: „Leplembe burkolva könyökömre dűlök,/Kanócom pislogó lángjait szemlélem,/A képzelet égi álmába merülök,/S egy szebb lelki világ szent óráit élem.” A „szebb lelki világot” legrészletesebben talán A pesti magyar társasághoz címzett episztolájában festi meg: „Hol van tehát a józan értelem,/Hol a tudósok annyi izzadása?/Remélhetünk-e vajjon jobb világot?/Gyaníthatunk-e olly időt, mikor/Az ész világa minden népeket/Megjózanít és öszveegyesít,/S kiirt közülünk minden bűnt s gonoszt? // Reménylek. Amit század nem tehet,/Az ezredek majd megteendik azt.” Termett mára gyümölcse Berzsenyi reményének? Nézőpont, illetve a szemlélő természetének függvénye a válasz. Sütő István elégikusan nézi, így hát válasza is elégikus lesz a Könyökre dőlve című versben: „De nem!/Ott ülsz most is/A világ egyetlen diófája alatt,/Asztalodon/Telt, ihatatlan pohár,/Köves kenyér/– Az idő nem múlik, csak sűrűsödik –,/S mondod, mondod könyöködre dőlve:/Az ember a nyűgeit önmaga vállalja!” Igaza van? Biztosan. De igaza van Balla Zsófiának is, aki viszont Tél közelít című versében ódai emelkedettséggel emlékezik Berzsenyire: „Himnusz kellene, ám érdemesebb a mély/főhajtás. A szavak forrani kezdenek./Szégyenünk odalett, végre fölállhatunk/lelkünk s Isten elébe is.”
Molnár Judit, Krónika (Kolozsvár)

Honosítás: nem mindennapi élettörténetek az erdélyi külképviseleteken
Több filmforgatókönyvnek is témául szolgálhatnak azok az élettörténetek, amelyekkel a Magyar Köztársaság erdélyi külképviseleteinek, illetve a szükséges iratcsomók összeállításában segédkező demokrácia-központok munkatársai találkoztak januártól, amikortól igényelhető a könnyített honosítás. Nem kevésbé érdekesek a magyar származást igazoló okiratok sem.
Filmbe illő esetnek lehettünk tanúi néhány héttel ezelőtt, amikor Ibi néni, aki 1930-ban született, papírjaival együtt behozott egy régi fényképet” – idézte fel a Krónika megkeresésére Balogh György, a Magyar Köztársaság csíkszeredai főkonzulátusának ügyvivője, akit arról faggattunk, hogy milyen érdekes, vidám, illetve szomorú élettörténetekkel találkoztak, amióta beindult a könnyítetthonosítás-igénylési roham a külképviseleten. A Balogh által említett fényképen Ibi néni (Szabó Ibolya) szerepel 10 éves korában egy bevonuló, ragyogó arcú magyar katona ölében. „Rendkívül spontán fotó, olyan érzése van az embernek, ha ránéz, mint a II. világháború után elhíresült Csók című képet nézve – az a fotó akkor készült, amikor az amerikai tengerészgyalogosok, meghallva a hírt, hogy véget ért a háború, spontán módon megcsókoltak fiatal lányokat az utcán. – Ezen a képen is ez az érzés látszik” – mesélte az ügyvivő.
A történet csattanója azonban az, hogy az Ibi néni papírjait újra áttekintő Böhm Dávid konzul jobban megvizsgálva a fényképet rácsodálkozott, hogy a fotó saját nagyapját ábrázolja, aki Erdélyben tartózkodott a bevonuláskor. A felismerést követően Böhm felhívta édesanyját, elkérte a létező összes korabeli fényképet, nagyapja katonakönyvét, amelyek mind azt igazolták, hogy a székely ruhás kislányt valóban Böhm Dávid konzul nagyapja tartotta a kezében. „Ez egy olyan történet, ami azt jelzi, hogy itt személyes találkozások is vannak, nem csak akkor, most is. Most összenő az, ami összetartozik – erről szól ez a történet, s akik egyszer találkoztak, újra találkozhatnak” – összegezte Balogh György ügyvivő. Noha a hivatalos ügycsomóhoz nem kötelező régi iratokat, fényképeket csatolni, Ibi néni a magyarországi munkatársaknak küldte a fotót. „A fénykép hátán ez a felirat szerepelt: sok szeretettel küldöm Budapestre azoknak a köztisztviselőknek, akik ezzel az üggyel foglalkoznak, hogy lássák, mi volt itt ezelőtt” – mesélte Balogh.
Az ügyvivő elmondta, nap mint nap hoznak be az emberek korabeli dokumentumokat, fényképeket, bizonyítványokat, amelyeket csak úgy lehetne méltóképpen archiválni, ha ezzel egy külön apparátus foglalkozna. „1916-os népfelkelési igazolványok, 1861-ből katonaelbocsátó irat, ami bizonyítja, hogy az illető 12-13 évig katona volt, tehát biztos, hogy 1848-ban is szolgált. Emellett számos megható levél és levélrészlet is érkezik be” – ecsetelte az ügyvivő.
Regényes sorsok Kolozsváron is
Nagyon sok különleges esettel, élethelyzettel találkoznak a kolozsvári főkonzulátus alkalmazottai is, a megható történetek gyakran megpróbáltatások elé állítják a hivatalnokot, hogy a törvény adta lehetőségek között, de a legnagyobb empátiával végezze feladatát – fogalmazta meg a Krónika megkeresésére Szűcs Zoltán konzul, aki egy nyolcvanas éveiben járó tanár megindító történetét osztotta meg lapunkkal. Az idős férfi Budapesten született, a szüleinek nyoma veszett a világháború forgatagában, ő árva maradt és a jelenlegi Románia területére sodródott. Utcagyerekként kóborolt, majd nevelőotthonba került. Magyarországról örökbe fogadó szülők jelentkeztek érte, ám végül mégsem került a magyar családhoz. A hatvanas években Romániában anyakönyvezték, az irataiban az szerepel, hogy apja-anyja és születési helye ismeretlen. A korábban magyar, valamint román nyelvet és irodalmat tanító férfi a konzulátus tájékoztató fórumán vetette fel első alkalommal, hogy ilyen körülmények között nem tudja teljesíteni a honosítási törvény által támasztott feltételeket. Szűcs Zoltán elmondta, hosszasan beszélgettek, a kolozsvári férfi hangsúlyozta, hogy szimbolikusan, érzelmi okokból igényelné a magyar állampolgárságot, hogy mint annyian a korosztályából, ő is magyarként haljon meg, viszont úgy tűnt, erre nem lesz lehetőség. Végül a családi iratok között előkerült egy budapesti örökbefogadási szándéknyilatkozat, ennek az okmánynak a hátán szerepelt egy mondat, hogy mikor és hol született az örökbe fogadandó kisgyerek. Ez alapján bizonyított, hogy az idős tanár Budapesten született, a honosításának tehát nincs semmilyen akadálya – mondta el a konzul.
Kiállítás készül
Eközben a csíkszeredai demokrácia-központ munkatársaiban már meg is született az ötlet, miszerint kiállítást szerveznek azoknak az iratoknak a másolataiból, amelyekkel a hozzájuk fordulók igazolják magyar származásukat. Fénymásoltak már korabeli cserkészigazolványt, esküigazolványt, 1938-ban kiadott jogosítványt, zsold-, illetve cselédkönyvet, 1956-os vitézilovagrend-igazolványt, állampolgársági bizonyítványt is – részletezte lapunknak György László, a központ önkéntese.
Félnek a csángók
Szomorú és vidám történetekkel egyaránt találkoznak a sepsiszentgyörgyi demokrácia-központ munkatársai is a honosításhoz szükséges iratcsomó összeállítása során. Nemes Előd, a sepsiszentgyörgyi központ ügyvezetője elmondta, számukra a legmegdöbbentőbb az volt, amikor kiderült, Csángóföldön még mindig félnek a hatóságoktól, attól hogy megtorlásban lesz részük, ha magyarságukat vállalják. A Forrófalváról származó, Sepsiszentgyörgyön élő család minden tagja igényelte a magyar állampolgárságot, azonban a szülőfaluban maradt testvérek közül csak egy élt a lehetőséggel, ő is csak egyedül, a felesége és gyereke számára már nem kérte a honosítást. A forrófalvi férfi felhívta a figyelmet, hogy a magyar anyakönyvi iratait nehogy hazaküldjék a falujába, mert akkor megtudja a postás, a pap és a rendőr, hogy magyar állampolgárságot kapott. A dokumentumokat a sepsiszentgyörgyi testvérnek fogják postázni. Nemes Előd elmondta, kiderült, hogy a kilencvenes évek elején már nagyon sokan próbálkoztak, hogy visszaszerezzék a magyar állampolgárságot, összeállították a dokumentumokat, majd megkapták az elutasító választ, hogy lakhely nélkül nem jár az állampolgárság. Ezeket „a sokszor pimasz hangvételű” elutasításokat viszik be most a demokrácia-központba, elpanaszolják, hogy húsz évet kellett várniuk, amíg most végre megkaphatják az őket megillető magyar dokumentumokat. Általában régi magyar keresztlevelekkel, magyar iskolai értesítőkkel igazolják a magyar eredetet, kevés a honvédkönyv, de például egy 1943-ban kiállított nyilas elismerő oklevél is előkerült, amit elfogadtak, hiszen rajta volt a magyar hivatalos pecsét, tájékoztatott Nemes Előd. Megható a nyolcvan év feletti idős emberek hozzáállása, akik azért igénylik a magyar állampolgárságot, hogy „magyarként haljanak meg”. Aki már nem tud bemenni a demokrácia-központba, a gyerekét küldi, hogy intézze helyette a honosítási papírokat. Egy 1943-ban született hölgy a demokrácia-központban tudta meg, hogy ő élete első két évében már volt magyar állampolgár, ettől annyira meghatódott, hogy azután ötpercenként sírva fakadt, mesélte a központ ügyvezetője. Egy másik hölgy – arra utalva, hogy a demokrácia-központokban is alá lehet írni az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését támogató íveket – „Hol lehet aláírni Tőkést?” felkiáltással rohant be, meglehetősen zavarba hozva a központ munkatársait. Nemes Előd elmondta, január óta több mint háromezer kérelmező fordult meg a demokrácia-központban, ötszáz iratcsomót véglegesítettek.
Csabából Decebal
A marosvásárhelyi irodában már hetek óta nem számít különlegességnek az, amikor egy-egy román ajkú, de magyarul is beszélő személy fordul tájékoztatásért. Olyan román nemzetiségű személy is akadt, akit a nagymamája kísért el a Klastrom utcai demokrácia-központba, mert ő nem beszéli a magyar nyelvet. „Az ilyeneket kénytelenek vagyunk eltanácsolni, hisz nem jogosultak az állampolgárságra” – mondta el lapunknak Kali István irodavezető. Volt viszont arra is példa, amikor a Decebal keresztnévre hallgató középkorú férfi kikérte magának: apja-anyja magyar, és ő is annak született, becsületes neve pedig Csaba, csak hát annak idején az anyakönyvi hivatalban így románosították. „Természetesen ez a személy is, mint sok más, élni kíván az állampolgársági törvény adta viszszamagyarosítás lehetőségével” – számolt be az esetről Kali. A vásárhelyi EMNT statisztikájában az állampolgárságot igénylő legidősebb személy 94 éves, a legfiatalabb alig kéthetes.
Magyarab igénylő
Sok érdekes vagy megható esettel találkoztak a nagyváradi demokrácia-központ vezetői is az utóbbi néhány hétben – mondta el a Krónikának Nagy József Barna, a központ irodavezetője. Legutóbb például egy 91 éves nénihez szálltak ki otthonába Biharra, mivel ő maga már nem tud utazni. A hölgy most harmadjára lesz magyar állampolgár, 1920-ban ugyanis annak született, majd Észak-Erdély ideiglenes visszacsatolásakor néhány évre újra az lett, 1945-ig. Most azt mondja, szeretne magyar állampolgárként meghalni – meséli az irodavezető. Egyébként, mint mondja, elsősorban az idősebbek kérnek náluk segítséget a honosítás kérelmezéséhez, ezért leggyakoribb, hogy valaki az 1940 és a 45 közötti állampolgársági igazolványával bizonyítja jogosultságát. Ám a spektrum igen tág, és mint Nagy József Barna megjegyzi, most kezd kiderülni, milyen sokan megtartották a magyar világból származó családi dokumentumaikat. Az iskolai bizonyítványokból, ellenőrzőkből, vasúti igazolványokból, katonakönyvekből kiállítást is szeretnének nyitni később – persze csak akkor, ha a dokumentumok tulajdonosai szívesen kölcsönadnák ezeket. Olyan is volt már, aki pálinka- vagy bormérési engedélyével igazolta magyar származását – meséli az irodavezető.
Az eddigi legkülönlegesebb eset, amivel a nagyváradi demokrácia-központban találkoztak, egy olyan házaspáré, amelyben a feleség csángó, a férj pedig Szíriából érkezett, és az úgynevezett magyaráb törzsből származik – ez a népcsoport mintegy 500 évvel ezelőtt vándorolt ki Észak-Afrikába, és bár magyar identitását nem őrizte meg az évszázadok alatt, sokan közülük sejtik, hogy rokonai a magyar nemzetnek – magyarázza az irodavezető. A férfi Nagyváradon végezte el az orvosi egyetemet, és itt is dolgozik, most pedig honosítását kérné. A nemzetpolitikai államtitkárság közlése értelmében csak egy igazoló okiratra van szüksége arról, hogy valóban magyaráb származású, és el is indulhat a procedúra – azóta a férfi a dokumentumot meg is szerezte. Román nemzetiségűek is szép számmal jelentkeztek Nagyváradon – mondja Nagy József Barna. Kifejti: természetesen ők is kérhetik honosításukat, de csak akkor, ha valamenynyire beszélnek magyarul, ezt azonban nem a demokrácia-központ, hanem az illetékes hivatal ellenőrzi majd. A vegyes házasságok esetében persze általában ez nem probléma, hiszen ott a román fél is sok esetben többé-kevésbé beszéli a magyart.
„Olyan többméteres díszoklevelekkel is találkoztunk, amelyeket anno az Osztrák–Magyar Monarchia hivatalnokai állítottak ki. Volt például egy 2×3 méteres, díszített, főerdészi kinevezés, vagy olyan katonai kitüntetés is, amelyet maga Nagybányai Horthy Miklós láttamozott” – tájékoztatott Veres-Kupán Enikő, a szatmárnémeti központ vezetője. Emellett számtalan katonakönyv, első világháborús hadikitüntetés, rendfokozat, csendőrigazolvány, kinevezés, megbízólevél, iskolai oklevél kerül elő a szatmári otthonokból, amelyekkel a kérelmezők az őseik vagy saját maguk magyar származását kívánják bizonyítani. A szatmári irodában a legfiatalabb kérelmező pár hónapos kisbaba, a legidősebb 90 éves bácsi volt. „Olyan idős személyek is igénylik az állampolgárságot, akik már súlyos betegek, és nehezen mozdulnak ki otthonról. Hozzájuk a múlt héten a kolozsvári konzul személyesen látogatott el átvenni az okiratokat. Megható, hogy az idős emberek is ilyen komolysággal kezelik az állampolgárság megszerzésének kérdését. Az idős Jékel házaspár például díszmagyarban fogadta a konzult, aki otthonukban látogatta meg őket” – tette hozzá a szatmári központ vezetője.
A Mikó utca 6. szám alatt található – a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemhez tartozó – Sebészeti és Műtéttani és Urológiai Klinika 1944. május 15-én keltezett sportorvosi igazolása a legkülönlegesebb irat, amellyel a felmenői egykori magyar állampolgárságát igazolta az egyik kérelmező – tudtuk meg Szabó Lillától, a kolozsvári demokrácia-központ irodavezetőjétől. Mint részletezte, a legtöbben a korabeli anyakönyvi kivonattal igazolják felmenőik magyar állampolgárságát, de hetente legalább egyszer ritka, különleges iratokkal érkezik valaki. A kérelmezők beleegyezésével fénymásolatot készítenek ezekről az okmányokról. A fent említett sportorvosi igazolást a Bástya Sportegyesület egyik játékosának állították ki, akit véglegesen eltiltottak a sportolástól. Az egyik legrégebbi okmány, amellyel jelentkeztek, 1908-as keltezésű, magyar és francia nyelven kiállított, Ferenc József korabeli útlevél. Az úti okmányt egy 23 éves rettegi (jelenleg Beszterce-Naszód megyei település) segédkereskedő nevére állították ki. Az útlevélből kiderül a segédkereskedő Romániába utazott, a Brassói Magyar Királyi Határrendészet Predeáli Kirendeltségének pecsétje legalábbis ezt tanúsítja. Szabó Lillától megtudtuk, meglehetősen gyakran fordulnak elő a beérkező iratok között az oktatási intézmények oklevelei. Ezek közül az egyik legérdekesebb iratott egy kislány nevére állították ki, amiért önként lemondott jutalomkönyvéről a „bombatámadást ért Református Kórház javára”.
Nem fél a csíki szlovák hokis
Könnyített honosítással kért magyar állampolgárságot egy szlovák jégkorongozó, aki jelenleg a HSC Csíkszereda csapatában játszik, és a magyar válogatott tagja szeretne lenni – írja a Magyar Nemzet. Ladislav Sikorcin a lépéssel vállalja azt is, hogy elveszíti szlovák állampolgárságát. Jelenleg a magyar nyelvet tanulgatja, miután azt családi körben nemigen beszélik. Édesanyja szlovák ugyan, de beszél magyarul, anyai nagyanyja viszont magyarként született.
Krónika (Kolozsvár)

Az EMNT Bihar megyei Demokrácia Központjába látogatott Semjén Zsolt
2011. február 26-án, délelőtt, Tőkés László európai parlamenti alelnök nagyváradi irodájába látogatott Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Pelczné dr. Gáll Ildikó a Fidesz alelnöke, európai parlamenti képviselő, valamint Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár.
A küldöttséget Toró T. Tibor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, Orbán Mihály, az EMNT partiumi régióelnöke, Török Sándor, az EMNT Bihar megyei elnöke, Zatykó Gyula a partiumi Demokrácia Központok régióelnöke és az EMNT Bihar megyei elnökségének tagjai fogadták.
A találkozón szó volt a magyar nemzetpolitikai aktuális kérdéseiről, a magyar-román együttműködés lehetőségeiről.
A magyarországi delegáció ellátogatott az EMNT nagyváradi Demokrácia Központjába is. Itt Nagy József Barna, a Központ irodavezetője fogadta a vendégeket, majd beszámolt az irodában végzett honosítási munkáról. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nagyra értékelve a Demokrácia Központok tevékenységét, a magyar állampolgárság törvényi hátteréről, a nemzeti összetartozás fontosságáról szólt a jelen lévő sajtónak és az iroda munkatársainak.
Erdély.ma

Zsigmond Barna az új csíki főkonzul
Félhivatalosan” már ismert az új csíkszeredai magyar főkonzul neve: a tavaly, mandátuma lejártával távozó Szabó Béla helyére hamarosan Zsigmond Barna Pál (képünkön) érkezik. Az új főkonzul már ebben a minőségében vett részt a hétvégén Bukarestben megtartott üzleti konferencián; információink szerint Zsigmondot a román fővárosban, a külügyminisztériumban is fogadták.
A jogász végzettségű Zsigmond Barna Pál 1972-ben született Marosvásárhelyen, a Magyar Kisebbség folyóirat alapítója, korábban a kolozsvári Krónika napilap kiadójának igazgatótanácsi tagja és az Újpesti TE jégkorong-szakosztályának elnöke volt.
Új Magyar Szó (Bukarest),

Elkezdte munkáját Magyarország új csíkszeredai főkonzulja
Szerda délelőtt a csíkszeredai magyar főkonzulátuson a sajtó képviselőivel találkozott dr. Zsigmond Barna Pál, Magyarország frissen beiktatott főkonzulja. A külképviselet jogi végzettségű vezetője Marosvásárhelyen született 1972-ben, 1990-ben telepedett át Magyarországra. Ott végezte el a budapesti ELTE jogi karát, majd Svédországban tanult nemzetközi jogot. Versenyszférában is dolgozott, a közigazgatásban is több éven át tevékenykedett. Publikációi jelentek meg kisebbségügyi témában.
A sajtóbeszélgetésen Zsigmond Barna elmondta, hogy Erdélyben nőtt fel, és új tisztsége nagyon nagy kihívást jelent számára, nagy felelősség és szép feladat, amelynek igyekszik mindenben megfelelni, megszerzett közigazgatási, gazdasági tapasztalatait ebben a feladatkörben is felhasználni. Fontos szervezési, kapcsolatépítési feladatok várnak rá kulturális és gazdasági területen. Legfőbb célja, hogy az állampolgársági ügymenet zökkenőmentes legyen. Folytatódik a honosítási kérések átvétele, ami január 3-tól zavartalanul történik, ezért köszönet illeti az együttműködő román hatóságokat is, és nemsokára beindul a következő szakasz, az eskütételi eljárás is. A csíkszeredai egy kis kapacitású, kis áteresztőképességű külképviselet, de megpróbálnak minél több kérelmezőt kiszolgálni. A főkonzulátus az eltelt hetek folyamán szépszámú, mintegy öt-hatezer állampolgársági kérelmet fogadott el. Emellett nagy súlyt fektetnek a regionális kapcsolatépítésre. Politikai kérdésekkel a bukaresti nagykövetség foglalkozik, konzulátusuknak a térségben létrejövő gazdasági és kulturális kapcsolatok élénkítésére vonatkozóan vannak szép tervei. Igyekeznek részt venni kiemelkedő rendezvényeken, és esetenként a lehetőségeikhez mérten támogatni is bizonyos művelődési, művészeti eseményeket, kezdeményezéseket. Mindebben természetesen ezután is számítanak a média együttműködésére is.
Lapunk olvasói nevében egy-két személyesebb vonatkozású kérdést is feltettünk a főkonzulnak, mindenekelőtt a szülővárosát, Marosvásárhelyt illetve az ennek szentelt figyelmet hozva szóba.
– Büszke vagyok a szülővárosomra – mondotta Zsigmond Barna. Azt gondolom, hogy Marosvásárhely eddig is megkapta azt a figyelmet, amit egy Csíkszereda központú konzulátus adni tudott. Nyilván én azon leszek, hogy ez a figyelem még nagyobb legyen, hiszen Marosvásárhely nagyon kedves számomra, és biztos vagyok benne, hogy sok érdekes és hasznos kulturális és gazdasági vonatkozású eseményt lehetne szervezni vagy azokhoz kapcsolódni, és természetesen külön elégtételt jelentene nekem, ha magam is hozzá tudnék járulni ezek sikeréhez.
– Tudjuk, hogy Ön a Magyar Jégkorongszövetség alelnöke is. Biztos hallott róla, hogy a nagy múltú marosvásárhelyi jég-hokisport kezd feléledni, a gyerekek versenyszerűen kezdenek korongozni. Persze Csíkszereda ebben sokkal előbbre tart. Ilyen tekintetben igazán jó helyre került.
– Igen, remélem, hogy Vásárhely is magára talál, főleg ha használatba adják majd a műjégpályát. Itt viszont, a jéghoki romániai fellegvárában tényleg örömmel kapcsolódhatom ehhez a sporthoz. És ez szó szerint értendő, hiszen négy fiam van – tizenhárom, tizenegy, kilenc- és hétéves – és mind a négy jégkorongozik, hárman közülük már beilleszkedtek a helyi korosztályos csapatokba. Én pedig szintén nagyon kedvelem ezt a sportot, egy amatőr csapatban próbálom formában tartani magam. Valaki az előbb megkérdezte, hogy talán csak nem lesz valamelyik fiamból csíkszeredai profi jégkorongozó. Nem tudhatom, de a diplomatapálya olyan, hogy egyelőre négy évre tervezgethetünk, elvileg ilyen időszakra szól a mandátumom. Utána lehet, hogy visszamegyünk Budapestre, esetleg máshova. Amíg ide szól a megbízatásom, minden szempontból igyekszem megfelelni az elvárásoknak.
N.M.K., Népújság (Marosvásárhely)

Interjú Zsigmond Barna Pállal, Magyarország új csíkszeredai főkonzuljával
A kettős állampolgárság tárgyában 2004. december 5-én rendezett népszavazás szerencsétlen történet volt, amelyet el kell felejteni, és a jövővel kell foglalkozni. A nemzetpolitikai kérdések többségével kapcsolatban mára konszenzusos álláspont alakult ki Magyarországon – nyilatkozta a Krónikának adott interjúban Zsigmond Barna Pál, Magyarország új csíkszeredai főkonzulja. A 39 éves, erdélyi származású diplomata fő feladatának tekinti a kulturális, gazdasági kapcsolatok élénkítését, emellett a honosítási eljárás zökkenőmentes lebonyolítását.
– Ama kevés erdélyi magyarok közé tartozik, akik az elmúlt évtizedek során diplomataként tértek vissza szülőföldjükre Magyarország képviseletében. Mit jelent ez az ön számára: új kihívást, megtiszteltetést?
– Ez érdekes érzelmi kötődést, viszonyulást jelent számomra, hiszen kétségtelenül kötődöm ehhez a régióhoz. Emellett a főkonzuli feladatkör keretében egy külképviseletet vezetek, tehát ez érdekes kettősség, amelynek igyekszem megfelelni. Tevékenységem fő területeit a szervezési feladatok elvégzése, illetve a kulturális, gazdasági kapcsolatok élénkítése képezi. Főkonzulként célom, hogy zavartalanul működtessük a honosítási kérelmezések ügymenetét, továbbá megfelelően bonyolítsuk le az állampolgársági eskütételeket. A csíkszeredai főkonzulátus egyébként január 3-ától mintegy 6000 állampolgársági kérelmet fogadott, és ezek elbírálási ideje háromtól öt hónapig terjedhet.
– Jogászként behatóan foglalkozott a kisebbségi jogi kérdésekkel is. Milyen lényeges változások történtek ön szerint az erdélyi magyar közösséggel azóta, hogy 1990-ben elhagyta szülővárosát, Marosvásárhelyt?
– Lényeges változások történtek gazdasági téren, valamint a demokratikus átalakulás vonatkozásában, hiszen 1990-ben egy diktatúra ért véget, és új demokratikus rendszer következett. Ez ma kiteljesedett – és ez mindenképpen lényeges változás. Azok az alapvető szabadságjogok, amelyekre 1990 előtt csak gondolni mertünk, ma már valóságok. A gazdasági helyzet ma mindent meghatároz, és ez talán érzékeny változásnak nevezhető. A kisebbségi jogok terén nagyon sok pozitív változás történt, ezekkel én is ismerkedem, és próbálom föltárni a helyzetet.
– Huszonegy évvel ezelőtt a román–magyar kapcsolatok terén még a kommunizmus örökségén igyekezett túllépni a két ország, ma már stratégiai partnerségről beszélnek a felek. Hogyan látja a kétoldalú kapcsolatok alakulását, kilátásait egy karrierje kezdetén lévő magyar diplomata?
– Ez alapvetően politikai kérdés, amellyel a bukaresti magyar nagykövetség foglalkozik. Mi a regionális gazdasági, kulturális kapcsolatok élénkítésében vagyunk érdekeltek. Idézni tudom Németh Zsoltnak, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkárának a Krónikában megjelent nyilatkozatát, miszerint kiválóan alakulnak a román–magyar kapcsolatok, és a kérdések nagy százalékában azonos válaszokat ad mind a magyar, mind a román fél.
– Hogyan éli át a magyar nemzetpolitikában végbemenő hangsúlyos változásokat? Gondolunk itt arra, hogy Erdélyből elszármazott magyarként kellett átélnie az anyaországban a kettős állampolgárságról 2004. december 5-én rendezett népszavazás kudarcát, most pedig csíkszeredai főkonzulként „menedzselheti” a könnyített honosítási eljárást.
– Előre kell tekinteni. Az akkori népszavazás szerencsétlen történet volt, el kell felejteni, és a jövővel kell foglalkozni. A nemzetpolitikai kérdések többségével kapcsolatban Magyarországon kialakult egy konszenzusos álláspont.
– A Magyar Jégkorongszövetség alelnökeként nem is kerülhetett volna megfelelőbb helyre a romániai hokisport fővárosánál, Csíkszeredánál. Hogyan vélekedik a sportág székelyföldi helyzetéről, a román–magyar MOL Liga színvonaláról, jövőjéről? Elképzelhető, hogy gyermekeiből profi jégkorongozó válik Csíkszeredában?
– Hogy hol válik belőlük profi jégkorongozó, az nagy kérdés, mert elvileg egy ilyen mandátum négy évre szól, és amire profik lennének, mi valószínűleg visszamegyünk Budapestre. Négy gyermekem közül hárman máris játszanak a helyi jégkorongcsapatban, jómagam pedig egy amatőr csapatban korongozom. A MOL Liga sikeres történet, amit erősíteni, fejleszteni kell, hiszen a magyar és a román jégkorong fejlődését szolgálja. Jó lenne, ha minél több magyar és román csapat, de minél több külföldi csapat is bekapcsolódna. A jégkorongban ez egyébként nagyon népszerű, nagyon sok regionális liga létezik, amelyek keretében több ország csapata szerepel egy bajnokságban. Remélem, lesz folytatása.
Forró Gyöngyvér, Krónika (Kolozsvár)

Felakasztották Avram Iancut Csíkszeredában
Százharminckilenc évvel a halála után Csíkszeredán jelképesen felakasztották Avram Iancut, az 1848-49-es magyar forradalom alatt a magyar csapatok ellen támadó erdélyi románok vezetőjét.
A „kivégzés" végrehajtója, Csibi Barna, a Székely Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület egyik vezetője a magyar szabadságharc margóján arra az „állati kegyetlenségre" szerette volna felhívni a figyelmet, amellyel a Iancu, Petru Dobra és Axente Sever által vezetett román szabadcsapatok a védtelenül maradt magyar polgárok ellen követtek el. Csibi akciója során bemutatott egy helység-és névtáblát, amelyek „a román csapatok által elkövetett népirtás" helyszínei és áldozatai olvashatók.
„Avram Iancu, a Nagyenyeden, Zalatnán, Abrudbányán és a többi településeken elkövetett minősített emberölés, gyilkosság, gyilkossági kísérlet, gyilkosságra való felbujtás és hazaárulás vádjában bűnösnek találtatik és halálra ítéltetik" hallható az akcióról készült videón a „rögtönítélő bíróság egyhangú ítélete".
„Isten legyen irgalmas lelküknek. Így jár az, aki a magyar és a székely ember ellen vét", zárta a ceremóniát Csibi.
Az eset különlegessége, hogy Csibi minderre engedélyt kapott! Dan Iamandi, a helyi csendőrség vezetője a sajtónak elmondta: kérelem érkezett az 1848-49-es forradalomra való megemlékezésre és ők ezt engedélyezték, de fogalmuk sem volt arról, hogy az akció mit takar. Hozzátette: mivel az „előadás" elsősorban gyerekek érdeklődését keltette fel, ezért Csibi ellen a gyermekvédelmi hivatalnál tesz feljelentést.
Avram Iancu a Fehér megyei Felsővidrán (most már „természetesen" Avram Iancu nevét viseli a település) született és a magyar szabadságharc idején az osztrákok által támogatott román szabadcsapatok egyik vezetője volt. A wikipedia.hu szerint az általa vezetett román szabadcsapatok a védtelen maradt magyar településeket sanyargatták: Zalatnán hétszáz, Nagyenyeden kilencszáz ember haláláért felelősek, de véres portyákat vezettek Hari, Nagylak, Borosbenedek és Jára ellen. Kocsis Zoltán, Impulzus. Erdély.ma

Elkezdődött a nemzetegyesítés
Letették az esküt az egyszerűsített honosítás első kérelmezői Csíkszeredában és Kolozsváron. A Magyar Köztársaság csíkszeredai főkonzulátusán tegnap tizenkét személy ünnepélyes keretek közt vehette át a honosítási okiratot, az eskü-, illetve fogadalomtétel meghívott vendégei között jelen volt Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Füzes Oszkár, Magyarország romániai nagykövete is. A frissen magyar állampolgárságot szerzettek között volt Csíkszeredában Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke is, Kolozsvárott pedig Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, valamint a Magyar Ifjúsági Tanács által szervezett Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezőcsapata.
Az első magyar állampolgársági eskütétel nem volt nyilvános, keretében kapta meg a honosítási okiratot Csíkszeredában a 80 éves Szabó Ibolya is, aki néhány héttel ezelőtt egy olyan fényképre bukkant, amely őt ábrázolta 10 évesen, illetve egy magyar katonát, akiről később kiderült, a korábban Csíkszeredába kihelyezett konzul, Böhm Dávid nagytatája volt. „Minden magyar ajkúnak – függetlenül attól, hogy van-e állampolgársága, vagy nincs – azt üzenem, hogy ez csodálatos érzés” – mondta Ibolya néni az eskütételt követően.
Tegnap délelőtt lett másodjára magyar állampolgár Szilágyi Árpád, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének elnöke is. „Számomra ez egy örömünnep. 1940–1945 között még nem tudtam felmérni, mi a jelentősége annak, hogy magyar állampolgár vagyok, ma már tudom, érzem” – nyilatkozta Szilágyi. Szász Jenő, az MPP elnöke úgy nyilatkozott, az eskütételt követően úgy érezte, hogy másodszor született meg. „Hasonlóképp érezheti magát az a sportoló, aki célba ér. Én azt gondolom, megért minden erőfeszítést” – hangsúlyozta.
Kövér: történelmi pillanatokat élünk
Kövér László, az Országgyűlés elnöke szerint nemcsak a magyar állampolgárságot igénylők, hanem a magyar nemzet számára is történelmi pillanat volt a Csíkszeredában megtartott első állampolgársági eskütételi ünnepség.
A házelnök szerint ez az ünnepélyes rendezvény egyrészt lezár néhány szomorú fejezetet a magyarság történelmében, másrészt viszont új fejezetet nyit. „A választások nyomán alakult parlament elfogadta a nemzeti összetartozásról szóló törvényt, amellyel szimbolikusan, erkölcsi-politikai értelemben lezárta a Trianon óta eltelt kilencven esztendőt” – emlékeztetett Kövér László. Szerinte ezáltal a magyarság a jövő felé tekinthet, így nem kell jóvátehetetlen tragédiaként megélnie azt, ami 1920-ban történt. „Inkább abból merítsünk erőt, hogy azóta is megmaradtunk, azóta is együvé tartozunk, a megváltozott körülmények között most már képesek vagyunk összeadni erőinket” – mondta.
Az új korszak részének nevezte a honosítási törvény elfogadását is, akárcsak azt, hogy az Országgyűlés új alkotmányt készül megtárgyalni és elfogadni, hitet téve az egységes nemzet mellett. Ez állásfoglalás lesz amellett – tette hozzá –, hogy a mindenkori magyar állam és a mindenkori magyar kormány a jövőben már nem csupán felelősséget érez, hanem felelősséget visel azok iránt a magyar közösségek iránt, amelyeket a történelem elszakított a magyar államtól.
Dr. Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul ünnepélyes, felemelő eseményként értékelte az első „külhoni eskütételt”. Az eddig benyújtott állampolgársági kérelmekkel kapcsolatosan a főkonzul elmondta, amint a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal feldolgozza a kérelmeket és visszaküldi Csíkszeredába, igyekeznek minél hamarabb megszervezni az eskütételeket. Ma további eskütételekre kerül sor Csíkszeredában, ezeken egyebek közt részt vesz Semjén Zsolt kormányfőhelyettes is.
Ünnepélyes eskütétel Kolozsváron is
„Valóban történelmi pillanatokat élünk, most már nemcsak kultúrnemzet vagyunk, hanem közjogi értelemben is összetartozunk” – jelentette ki tegnap Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes a kolozsvári főkonzulátuson, ahol ünnepélyes keretek közt vehette át a honosítási okiratot Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, valamint a Magyar Ifjúsági Tanács által szervezett Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezőcsapata.
Tőkés László a sajtó konzulátus előtt várakozó képviselőinek bemutatta a Magyar Köztársaság által kiállított, a személyi azonosítót és a lakcímet igazoló hatósági igazolványát. Semjén Zsolt közölte, az igazolvány semmiben sem különbözik bármelyik magyar állampolgár személyazonossági iratától, „nincs többé belföldi meg külföldi magyar”.
Tőkés László is élete egyik legemlékezetesebb napjaként élte meg az eskütételt. Mint mondta, a kedvezményes honosítással megvalósul a ’48-as forradalom kiáltványának 12. pontja, azaz Magyarország uniója Erdéllyel, és mindez úgy, hogy nem sérültek a jelenlegi államhatárok. „Köszönjük a magyar kormánynak, hogy helyrehozta a 2004. december 5-i katasztrófát, amikor elbukott a kettős állampolgárságról szóló népszavazás. A határok tiszteletben tartása mellett, de közjogilag egyesült a nemzet” – nyilatkozta Tőkés László. Az Európa Parlament alelnöke hozzáfűzte, a kedvezményes honosítással a magyar kormány a trianoni békeszerződés okozta sebeket is gyógyítja. Tőkés Lászlón kívül tegnap mintegy negyvenen tették le a magyar állampolgársági esküt a kolozsvári főkonzulátuson.
Állampolgársági irodát nyitott Székelyudvarhelyen tegnap a Magyar Polgári Párt (MPP). Az irodaavató díszvendége Kövér László, az Országgyűlés elnöke volt. Az egyszerűsített honosítást kérelmezőknek tájékoztatást nyújtó irodahálózat kiépítését februárban kezdte el az MPP, eddig tíz településen működtetnek ilyen hivatalt – számolt be a megnyitón Orbán Balázs ügyvezető elnök. Szász Jenő MPP-elnök kifejtette, a polgári párt kötelességének érezte, hogy útjára indítsa a szolgáltatást, amely segít az állampolgársági törvény beteljesítésében. Kövér László pozitívan értékelte, hogy bár nem egy hivatalos kapcsolat alapján jött létre az iroda, a polgáriak tenni kívánnak azért, hogy minél több ember igényelhesse a magyar állampolgárságot. Az ünnepélyes irodaavatón jelen volt Albert Levente, az állampolgársági irodák koordinátora is. A székelyudvarhelyi állampolgársági iroda két alkalmazottal működik a Kossuth utca 20. szám alatt.
Kövér: a határon túliak is delegáljanak képviselőket. Kövér László a Duna Televízió Heti Hírmondó című vasárnapi műsorában a határon túli magyarok választójogával kapcsolatban azt mondta: számára szimpatikusabb megoldás lenne, ha saját képviselőket delegálnának a magyar parlamentbe. Az Országgyűlés elnöke kiemelte: a két alternatíva közül, miszerint vagy csak pártlistára adhassanak le voksot azok a magyar állampolgárok, akiknek nincs állandó magyarországi lakcímük, vagy saját képviselőket delegáljanak, neki az utóbbi a szimpatikusabb. Ezzel a módszerrel nem „engednék be” a magyar belpolitikába a nem magyarországi lakhellyel rendelkező külhoni magyarokat – tette hozzá. Kifejtette: mindkét elképzelés mellett és ellen vannak komoly érvek, de az első, a listás szavazásról szóló verzió azt a látszatot keltené, mintha a kormányoldalnak az lenne a fontos, hogy a magyar belpolitikát a határon túl élő magyarok szavazataival döntsék el. A második elképzelésben számára az a szimpatikus, hogy a közösségek a maguk sajátos képviseletét tudnák megteremteni a magyar parlamentben. Kövér László kiemelte: az új alkotmányban megszűnik a diszkrimináció, hogy aki nem rendelkezik állandó lakhellyel Magyarországon, azt kirekesztik a választójogból. Ezt a passzust eltörli az alkotmány, és ez automatikusan azt jelenti: akinek nincs állandó lakhelye Magyarországon, de magyar állampolgár, részt vehet majd valamilyen formában magyar választásokon.
Dénes Emese, Forró Gyöngyvér, Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)

Jogos jussukat kapták vissza
Kövér László, a magyar parlament elnöke és Füzes Oszkár nagykövet jelenlétében Zsigmond Barna Pál főkonzul előtt tegnap Csíkszeredában letette az állampolgársági esküt az első tizenkét személy, aki megkapta a magyar állampolgárságot.
Negyvenezer fölött van azoknak a száma, akik az elmúlt két és fél hónapban benyújtották kérésüket a magyar állampolgárság elnyeréséért. Tegnap a Magyar Köztársaság Csíkszeredai Főkonzulátusán tizenkét személy vehette át a honosítási okiratot és tette le az állampolgársági esküt. Az eseményen jelen volt Kövér László házelnök, Füzes Oszkár bukaresti nagykövet, valamint dr. Kelemen András elnöki tanácsadó is.
Kövér László, bár gyakran jár Erdélybe, házelnökként, hivatalosan most utazott első alkalommal ide. Amint mondta, meghatottan vett részt az ünnepségen, amelyen jogos jussukat kapták vissza a honosítottak, amit nagyszüleik, szüleik hagyományoztak rájuk. Dr. Kelemen András az esemény kapcsán Adyt idézte: Minden Egész eltörött. „Most pont a fordítottja van: minden eltörött elindul egésszé válni” – mondta.
Az első honosított személyek között volt Szabó Ibolya is, akinek történetéről február elején beszámolt a Hargita Népe: kérelméhez csatolt, az 1940-es bevonuláskor készült fényképén Böhm Dávid konzul felismerte nagyapját, aki abban az időben a bevonuló katonák között volt. Ibolya néni meghatódva, ugyanakkor elégtétellel vette át a honosítási okiratot, és mint mondta, most tudja csak megbocsátani a magyarországiaknak azt a bizonyos december ötödikét. Az elmúlt héten Ibolya néni Magyarországra utazott, ahol filmet forgattak látogatásáról. Személyesen is megismerte ez alkalommal Böhm Dávid családját, ellátogatott Német József egykori magyar katona ozorai sírjához, ahol elszavalta azt a verset, amelyet 1940-ben, a közös fénykép készítésekor gyerekként elmondott. Böhm Dávid konzul a fénykép történetének emberi oldalát tartja fontosnak: találkozott két család, akik az első pillanattól úgy közeledtek egymáshoz, mintha régóta ismernék egymást. Visszajött most Csíkszeredába, hogy a házelnök, a nagykövet és a főkonzul társaságában átadhassa a honosítási okiratot. Ibi néni múlt heti látogatásáról úgy vélekedik, hogy szimbolikus értelemben több dolog összefonódik, sok szép pillanatot élt meg mindkét család, és bízik benne, hogy a jövő is tartogat számukra szép találkozásokat. – Amikor átadtam az okiratot, legkevésbé konzulnak éreztem magam, inkább unokának. Amikor Székelyföldre jövök, hazajövök. Lett egy családom Székelyföldön – mondta Böhm Dávid.
Az elsőként honosított személyek között volt Szilágyi Árpád volt politikai fogoly és Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke is. Balogh György konzul elmondta, hogy letette az esküt egy fiatal házaspár is, akik Angliában dolgoznak ugyan, de amikor megtudták, hogy március 14-én átvehetik a honosítási okiratot, azonnal repülőjegyet vettek és Csíkszeredába utaztak. Ma Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes jelenlétében ismét eskütételre és újabb honosítási okiratok átadására kerül sor a csíkszeredai főkonzulátuson.
Takács Éva. Hargita Népe (Csíkszereda),

Együtt ünnepelt Kelemen Hunor és Tőkés László
Az összefogás szükségességére, a könnyített honosítás megadásának fontosságára, az első állampolgári eskük által szerzett boldogságra reflektáltak az erdélyi és a partiumi városokban megszervezett március 15-i megemlékezések szónokai. Szinte kivétel nélkül történelminek nevezték az idei ünnepet, s további együttes fellépést sürgettek. „Amennyire lehet lemosva 2004 szégyenét, megharcolunk minden magyarért, éljen a világ bármely pontján” – hangsúlyozta csíkszeredai beszédében Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes.
A székely zászló ünnepélyes felvonásával kezdődött a március 15-i megemlékezés Csíkszeredában. Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes, Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár, Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete, Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, Borboly Csaba Hargita, Tamás Sándor Kovászna, illetve Lokodi Edit Emőke Maros megyei tanácselnök, Korodi Attila képviselő, Gyerkó László szenátor jelenlétében vonták fel a Székely Mózes családjától származó zászlót a megyeházára. Az eseményre Tamás József, római katolikus püspök adta áldását, majd beszédében összetartásra buzdította a magyar nemzetet.
Az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulójára szervezett megemlékezés a Petőfi Sándor Általános Iskolánál folytatódott. Kiss Ernő, az intézmény vezetője beszédében hangsúlyozta, a március 15-ei ünnepség hivatása, hogy „erőt adjon, tanítson, felemeljen és irányt mutasson a mai világban. Március 15. nemzetté változtatott egy népet”. Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere Csík vármegye szemszögéből ismertette az 1848-as történéseket, és arra buzdította a tanítókat, alapítsanak „nemzetvédő köröket” – a mai, divatos környezetvédő körök mintájára –, hogy a gyerekek és felnőttek egyaránt megismerhessék saját történelmüket.
A nagyszabású megemlékezésre és koszorúzásra délután került sor a Mikó-vár előtti téren rangos vendégek jelenlétében. Kisebb felzúdulást okozott, hogy az ünnepség a román himnusszal kezdődött, de rögtön utána felcsendült a magyar nemzeti ima is, ami megnyugtatta a kedélyeket. Csíkszereda polgármestere ünnepi beszédében azt hangsúlyozta, hogy új nemzeti létminimumra van szükség, illetve olyan helyi és önkormányzati képviselőkre, akik felesküdtek a területi autonómiára.
„Kivettük mi is a részünket a szabadságharcból, a csíksomlyói gimnázium tanulói mind bevonultak honvédnek, de egyik sem jött vissza. Sötétség borult akkor ránk. És mit csinál az ember a sötétben? Álmodik. Éjszaka ma is, akár csak 1849 után, álmodunk, az anyanyelvünkön. Sajnos sok helyen akkor van baj, amikor felébredünk” – mondta Ráduly. A polgármester hozzátette, szükség van arra, hogy ne csak éjszaka, álmainkban, hanem nappal, a valóságban is egyenlők legyünk. „Siculi sunt omnes nobili – a székelyek nemes emberek, ugyanakkor szabadok és egyenlők is, tegyünk róla, hogy mindenhol így legyen, ahol magyarok élnek” – zárta gondolatait Ráduly Róbert.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, kulturális miniszter úgy vélekedett, a szabadságharc a 19. század legnagyobb magyar teljesítménye volt, hiszen a nemzet a szabadság nevében összefogott és együtt mozdult. Kelemen hangsúlyozta, bár ma már természetes, hogy szabadon emlékezhetünk, szabadon ünnepelhetünk és mondhatunk beszédet, 21 évvel ezelőtt Marosvásárhelyen egyetlen felirat lángba borította a várost.
„A dolgok mindig visszafordíthatóak, így nem szabad feladnunk a vágyat, hitet, akaratot, reményt, hogy szabadon éljünk” – szögezte le az elnök. Kelemen hozzátette, a jövőben a kollektív jogok, az önrendelkezés kerül majd terítékre, így akkor is szükség lesz az öszszefogásra, a márciusi ifjak példájára. „A nemzeti identitásunkért folytatott harc csak összefogással, tisztánlátással és célkövető magatartással lesz eredményes.
Ehhez minden magyar emberre szükség van. Az idősekre, akiktől nemzeti történelmünket, hagyományaink tiszteletét tanulhatjuk meg, a felnőttekre és fiatalokra, akik életerejükkel táplálják közösségünket és a gyerekekre, akik a magyar jövőt biztosítják a szülőföldön. Csak így lesz erős közösség az erdélyi magyar közösség. Csak így tudjuk közösen megszabni azt az irányt, amely a múltból jön, és a jövőbe vezet” – fejtette ki.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes beszédében úgy fogalmazott, magyarokként hitet kell merítenünk őseink példájából, illetve le kell vonnunk a történelmi tanulságokat. „Csak akkor van megmaradás, ha az egész népben benne él a történelem és a büszkeség, hogy érdemes ehhez a nemzethez tartozni” – mondta. Semjén kifejtette, a történelem során mindig ugyanaz volt a megmaradás parancsa: Szent István korában a szuverén állam megteremtéséért és a keresztény Európához való csatlakozásért küzdöttek, 1848–49-ben a haza és a haladás volt a jelszó, 1956-ban pedig azt skandálták, vonuljanak ki az oroszok, legyen független Magyarország.
A miniszterelnök-helyettes kiemelte, a megmaradáshoz azonban arra is szükség van, hogy együtt cselekedjünk, ahogy annak idején a különböző elveket valló Széchenyi, Kossuth és Deák is összefogott. Az első állampolgársági eskütételekre reflektálva Semjén elmondta, 2004-ben fekete gyertyát küldtek az Országházba, most azonban fehéret kaptak. „Amennyire lehet lemosva 2004 szégyenét, megharcolunk minden magyarért, éljen a világ bármely pontján” – hangsúlyozta.
A beszédek sorát Tőkés László, az EMNT elnöke, az Európai Parlament alelnöke zárta. „163 esztendővel ezelőtt a márciusi ifjak forradalmi kiáltványának 12. pontja uniót hirdetett Erdéllyel. A 12. pont ritka gyorsasággal a beteljesülés útjára lépett: igazi 21. századi megoldásként, a határok fölötti nemzetegyesítés politikájának megfelelően, a nemzet közakaratából megvalósulóban a magyar unió – az Európai Unióban” – hangzott el. Tőkés az EMNT által működtetett demokrácia-központok szlogenjét ismételte beszédében: „Magyarnak lenni jó!” Majd kiegészítve zárta gondolatait: „Magyarnak, székelynek lenni jó!” Az ünnepséget koszorúzás követte, majd az egybegyűltek fáklyákkal vonultak a Gál Sándor-szoborhoz, ahol szintén koszorúkat helyeztek el.
Forró Gyöngyvér. Krónika (Kolozsvár)

Avram Iancu akasztása – Csibi Barna ízléstelen akciózása miatt tiltakoznak
Egy Avram Iancut jelképező szalmabábut „ítélt halálra” és akasztott fel hétfőn a csíkszeredai Petőfi utcában Csibi Barna, a Székely Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület alelnökeként ismert csíkszeredai férfi.
A fekete ruhába és sapkába, bakancsba öltözött Csibi Barna „akciójáról” videót készített, majd feltöltötte a YouTube videómegosztó portálra. Kedden délután a YouTube eltávolította a felvételt, mivel az sérti a videomegosztó gyűlöletbeszédet tiltó szabályzatát.
A közel három perces felvételen az látható, amint Csibi kötelet teker az Avram Iancu román nemzeti hős arcképével ellátott bábu nyakára, majd „ítéletet mond” fölötte.
„Avram Iancu Nagyenyeden, Zalatnán, Abrudbányán és a többi helyiségekben elkövetett minősített emberölés, gyilkossági, gyilkossági kísérletre való felbujtás, nemzetárulás, hazaárulás vádjában bűnösnek találtatik, és halálra ítéltetik. Büntetése kötél általi halál. Az ítélet azonnal végrehajtandó” – mondja a felvételen Csibi Barna, majd felakasztja a bábut.
„Isten legyen irgalmas a lelkéhez. Így jár mindenki, aki a magyar és a székely nemzet ellen vét” – teszi hozzá a videón Csibi.
Körülötte néhány rajzokat és feliratokat tartalmazó tábla látható, az egyik felirata szerint „Az 1848-49-es magyarellenes móc népirtás civil áldozatainak számáról” szól.
Dan Iamandi, a Hargita megyei csendőrség főfelügyelője szerint Csibi Barna megemlékező rendezvényre, illetve az 1848-as történelmi események elmagyarázására kért és kapott engedélyt a csíkszeredai polgármesteri hivataltól.
A megyei csendőrparancsnok azt mondta: intézkedni fognak Csibi Barna ellen, aki megsértette a köztéri rendezvényekről szóló 1991/60-as törvényt, mivel a bejelentettől eltérő rendezvényt tartott.
Iamandi azt is elmondta, a gyerekjogvédelmi hatóságot is értesítik, mivel az „akasztáshoz” kisgyerekek is asszisztáltak.
Csibi Barna akciója ellen tiltakozott a Konzervatív Párt (PC), amelynek elnöke, Bogdan Diaconu keddi közleményében azt írja: a magyar szélsőségesek erőszakot próbálnak kiprovokálni Avram Iancu nyilvános felakasztásával.
„Meddig ülnek tétlenül az állami hatóságok? Amíg a Hargita, Kovászna és Maros megyei románok is Avram Iancu sorsára jutnak?” – teszi fel a kérdést a PC vezetője, aki azonnali vizsgálatot sürget Csibi Barna ellen.
Bogdan Diaconu azt is kéri, hogy a Köztisztviselők Országos Egyesülete zárja ki soraiból Csibit, aki közalkalmazott, a Hargita Megyei Közpénzügyi Hivatal tisztviselője.
Csibi Barnát legutóbbi akciója miatt ezer lejes pénzbírság kifizetésére kötelezte a csendőrség. Csibi idén januárban két táblával tüntetett egyedül Csíkszereda központjában a Mihai Eminescu utca Attilára való átnevezése mellett, a román nemzeti klöltő magyarellenes tevékenységére kívánva felhívni a figyelmet. Krónika (Kolozsvár)

Helyén marad a kormány
Nem fogadta el a parlament az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítványt szerdán, így helyén marad az Emil Boc vezette kormány. Az ellenzéknek 236 igen szavazatot kellett volna összegyűjtenie a kormány megbuktatásához, ám nemhogy ez nem sikerült, de még a voksolásban is csak 216 honatya vett részt. A kormánypártok törvényhozóinak többsége nem élt szavazati jogával. Az este 23 órakor véget ért ülést egy Orbán Viktornak tulajdonított nyilatkozaton való heves vitatkozás jellemezte, mely szerint a magyar miniszterelnök március 15. üzenetében állítólag arról beszél, hogy Erdélyt elvették Magyarországtól, ugyanakkor autonómia-törekvéseket támogató kijelentéseket tett.
A Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt politikusai hevesen bírálták a kormányt, hogy az nem határolódik el a magyar kormányfő kijelentéseitől. Az ülést többször is megszakították, amikor az ellenzéki politikusok az üzenetbe foglaltak közös nyilatkozatban való elítélését követelték.
A vitán Emil Boc kormányfő higgadtságra intette a honatyákat, mint mondta nem szabad első felindulásból hitelt adni a téves információknak, majd egy dokumentumot lobogtatva közölte: a magyar üzenet semmi olyasmit nem tartalmaz, amit az ellenzéki politikusok állítanak. Ugyanakkor azzal vádolta meg az ellenzéket, hogy mindössze így akarják összeugrasztani a kormányzó a Demokrata Liberális Pártot az RMDSZ-el a kormány megbuktatása érdekében.
Orbán Viktor ünnepi üzenetében egyébként a román média tájékoztatásával ellentétben nincs szó autonómia-törekvésekről, sem pedig Erdély elveszítéséről.
A dokumentum szerint a kormányfő úgy fogalmazott: „A nemzet ünnepe mindig alkalom arra is, hogy számvetést készítsünk a nemzet állapotáról. Mit értünk el? Jó úton haladunk-e? Az elmúlt években kétségek között ünnepeltük. Hosszú idő után most ismét felszabadultan köszönthetjük a tavaszt”. Továbbá: „Magyarország nagyot változott, és most a megújulás hónapjait éli. Sok még a teendőnk, örökségünk embert próbáló feladatok elé állított valamennyiünket. Voltak olyan teendőink, amelyekkel nem tudtunk és nem is akartunk várni. Megalapítottuk a nemzeti összetartozás napját, és lehetővé tettük a határon túl élő magyarok számára a magyar állampolgárság megszerzését a szülőhely elhagyása nélkül.”
A bizalmatlansági indítvány vitáján heves indulatokat gerjesztett az is, hogy március 15-én Csíkszeredában Csibi Barna felakasztott egy Avram Iancut ábrázoló szalmabábút. Emil Boc erre azzal reagált, hogy az ügyben a hatóságok kell a dolgukat tegyék. Az „akasztás” miatt egyébként eljárás indult diszkriminációra való uszítás miatt.
Az ellenzéki indítvány a szavazáson mindössze 216 szavazatot kapott, így a kormány a helyén marad, a munkatörvény pedig elfogadottnak tekinthető.
A Boc-kabinet kevesebb mint egy év alatt immár az ötödik bizalmi szavazást élte túl. A kormány álláspontja szerint a módosított munkatörvénykönyv - amelyet a Nemzetközi Valutaalap szorgalmazott - egyebek mellet rugalmasabbá teszi a munkaerőpiacot és visszaszorítja a feketemunkát, a tervezet azonban az ellenzék és a szakszervezetek elégedetlenségét váltotta ki, a többi közt amiatt, hogy a munkáltatók könnyebben elbocsáthatják alkalmazottjaikat és határidős munkaszerződéseket is bevezethetnek. Krónika (Kolozsvár)

Az autonómia forradalma
Az önrendelkezés fontosságát hangsúlyozták a március 15-i ünnepségek szónokai
„Az erdélyi magyarság számára a következő esztendők az önrendelkezésről, a régiókról, az autonómiáról szólnak, a magyarságnak ma ugyanúgy össze kell fognia, mint az 1848-as forradalom és szabadságharc idején” – jelentette ki tegnapi, március tizenötödikei ünnepi beszédében Kelemen Hunor RMDSZ-elnök.
A székely zászló felvonásával kezdődtek tegnap a csíkszeredai főtéren az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 163. évfordulója alkalmából szervezett erdélyi központi ünnepségek. A megyeháza előtt tartott rendezvényen részt vett többek között Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes, Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, valamint a történelmi Székelyföldet alkotó három megye – Hargita, Kovászna és Maros – tanácsának elnöke.
A következő évek az autonómiáról szólnak
Az erdélyi magyarság számára a következő esztendők az önrendelkezésről, a régiókról, az autonómiáról szólnak, a magyarságnak ma ugyanúgy össze kell fognia, mint az 1848-as forradalom és szabadságharc idején – mondta ünnepi beszédében Kelemen Hunor RMDSZ-elnök.
A művelődésügyi miniszteri tisztséget is betöltő politikus hangsúlyozta: ma már természetes, hogy Székelyföldön szabadon lehet ünnepelni március 15-ét, de huszonegy évvel ezelőtt ez nem volt természetes. Felhívta a figyelmet, hogy a magyarságnak folytatnia kell harcát az autonómiáért, nem valaki ellen, hanem saját jövője érdekében. „Nem a vesztesek, hanem a győztesek útját akarjuk választani, hogy mi magunk mondhassuk meg, milyen legyen a jövő” – fogalmazott Kelemen.
„A nemzet iránti hűségben nincs különbség köztünk”
Létezhet számtalan véleménykülönbség, lehetnek személyes ütközéseink, különböző felfogásaink, de a nemzet szolgálatában, a nemzet iránti hűségben nem lehet különbség köztünk – fogalmazott Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes.
Kifejtette, csak akkor van megmaradás, ha a nemzetépítés, az országépítés gondolata a közösségépítéssel együtt jár. „Csak akkor van megmaradás, ha Magyarországon és Erdélyországban is építjük a magyar közösséget, mindazt, amit a magyar élet jelent” – hangoztatta.
Tanácselnöki eskütételek
A három székelyföldi megye vezetői ezután együtt vonultak a főkonzulátushoz, ahol családjukkal együtt letették a magyar állampolgársági esküt. „Azzal, hogy mi, a székelyföldi önkormányzati vezetők egyszerre kértük a magyar állampolgárságot, jelezni akartunk. Az állampolgárság számunkra elsősorban érzelmi kérdés: a magyar himnusz hallatán mindig elszorul az ember torka, ma ez a szorítás kicsit erősebb volt. Mi, székelyek mindig egy kicsit arccal Budapest felé éltünk: ez a kapcsolat most már hivatalos formát is kapott. Az a fontos, hogy magyar állampolgárként is Székelyföldön és Székelyföldért éljünk és dolgozzunk” – fogalmazott Tamás Sándor, Kovászna megyei tanácselnök.
Főhajtás Nyerges-tetőn
A déli órákban Nyerges-tetőre vonult az emlékező gyülekezet, hogy az 1849. augusztus elsejei harcokban elhunyt székely forradalomárok tiszteletére felállított kőoszlopnál elhelyezzék a kegyelet koszorúit. „Az összefogás szükségessége és a kishitűség legyőzése az 1848–49-es magyar szabadságharc és forradalom legfontosabb tanulságai” – vont párhuzamot ünnepi beszédében Kelemen Hunor RMDSZ-elnök.
Hozzátette: a romániai magyaroknak 1989-ben kezdődött a huszonegy éve tartó szabadságharca. Utalt arra, hogy 1990-ben még elképzelhetetlen volt a románok számára, hogy egy gyógyszertáron magyar felirat jelenjen meg. Hangsúlyozta, hogy azóta természetes a magyar feliratok jelenléte Romániában, akárcsak a szabad nyelvhasználat.
Megvalósult az „Unió”
Délután a csíkszeredai Vár térre költöztek az ünnepségek, melyeken Kelemen Hunor és Semjén Zsolt melett felszólalt Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke is. „Egy a múltunk, a jövőnk is egy legyen!” – hangsúlyozta a szónok, aki felszólította a Kárpát-medencei magyarságot, hogy legyen hű önmagához, vállalja sorsát, önazonosságát.
Kifejtette: az anyaország és Erdély egykori „uniója” a nemzeti közakarat révén ismét megvalósulóban van azáltal, hogy „Erdélyország” az Európai Unió része lett, és Magyarországon nemzetpolitikai fordulat következett be.
Felakasztotta Avram Iancut a Székely Gárda alapítója
Sajátosan ünnepelte március 15-ét egy nappal korábban, hétfőn Csíkszeredában a Székely Gárda egyik alapítótagja. Csibi Barna ellen tegnap vizsgálódni kezdett a csendőrség, amiért egy általa tájékoztató jellegűnek nevezett akció keretében Avram Iancu-szalmabábot akasztott fel a városközpontban. Elmondása szerint az erdélyi falvakban elkövetett magyarellenes mészárlások miatt népirtás vádjával „kötél általi halálra ítélte” a móc vezért, majd szimbolikusan végre is hajtotta az ítéletet.
A jelenetet csak néhány járókelő nézte végig, ám mivel gyerekek is voltak köztük, a csendőrség a gyermekvédelmi hatósághoz fordult az ügyben. A Konzervatív Párt tegnap közleményben követelte, hogy a hatóságok indítsanak vizsgálatot Csibi ellen, illetve fosszák meg a köztisztviselői állásától. A Székely Gárda alapítója ugyanis „civilben” az adóhatóság alkalmazottja.
Boc az RMDSZ-t dicséri március 15-i üzenetében
A nemzeti kisebbségek általában, így az erdélyi magyarság is szellemi gazdagság forrását jelentik Románia számára, amit értékesíteni kell az ország kulturális kincsének kiteljesítése érdekében – írta március 15-i köszöntő üzenetében Emil Boc miniszterelnök.
Szerinte a román-magyar kapcsolatoknak az elmúlt években való megerősítése bölcsességről, nyitottságról tanúskodik, és az idén is románok és magyarok együtt fejezik ki közös óhajukat, hogy egyetértésben építsék az európai jövőt. Rámutatott: az RMDSZ megbízható és komoly partnerként járult hozzá romániai szerkezeti reformok elfogadásához és végrehajtásához. Új Magyar Szó (Bukarest)

Elítélte Kelemen Hunor és Tőkés László az Avram Iancu-bábu akasztását
Elítélte Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és Tőkés László EMNT elnök, az Európai Parlament alelnöke az Új Magyar Gárda Mozgalom Győri Wass Albert Zászlóalj Székely Szakasza vezetőjének, Csibi Barnának magánakcióját, aki gárdista egyenruhában tegnapelőtt "kivégezte" Avram Iancut, a román felkelők vezetőjét mintázó bábut.
Tőkés László kijelentette, ez a stílus az arab országokra jellemző. Hangsúlyozta, a magyarság nem mások ellenében ünnepel március 15-én.
Kelemen Hunornak nem volt tudomása a történtekről, azonban hangsúlyozta, amennyiben ez valóban megtörtént, úgy sajnálatosnak tartja az esetet.
Az ügyet jelenleg a Hargita megyei csendőrség vizsgálja ki, amely értesíti a Gyermekvédelmi Hatóságot is, mivel az "akasztást" gyermekek is végignézték. (realitatea) Transindex.ro

Vizsgálat Csibi Barna ellen
Diszkriminációra való felbujtás miatt a Hargita Megyei Törvényszék Ügyészsége hivatalból indít vizsgálatot Csibi Barna ellen, aki március 15-én Csíkszereda központjában ,,felakasztotta" Avram Iancut.
Csibi a múlt héten kért engedélyt Csíkszereda Polgármesteri Hivatalától egy március 15-i rendezvényre, amelynek célja ,,felhívni a csíkszeredai lakosság figyelmét az 1848—1849-es eseményekre". Akciójában az Avram Iancut ábrázoló szalmabábot ,,kötél általi halálra" ítélte egy ,,bíróság" ,,népirtás és emberség elleni bűntettek" miatt. Kedden Csibi Barna személyes blogján a következőket írta: ,,Isten legyen könyörületes a lelkéhez. Így járnak mindazok, akik a magyar és székely nemzet ellen vétenek."
Csibi Barna a Hargita Megyei Pénzügyi Igazgatóság alkalmazottja. Az intézményen belüli források szerint tegnap a hivatal fegyelmi bizottsága elé idézték. A bizottság keddi megnyilvánulásait elemzi, főként egy televíziós műsorban tett kijelentéseit. A műsorban Csibi a következőt nyilatkozta: ,,Figyelemfelkeltési és történelmi tájékoztatási akciót kezdeményeztem az erdélyi magyar szabadságharc kapcsán, felhívtam a figyelmet az Avram Iancu parancsára behozott mócok által a magyar lakosság ellen elkövetett mészárlásokra."
Alkotmányos joga kifejteni véleményét az 1848—49-es szabadságharcról — állította —, nem szegte meg a köztisztviselői kódexet, mivel a rendezvényt engedélyezték, és az munkaidőn kívül zajlott. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és Tőkés László EP-alelnök elítélte Csibi Barna gesztusát. Az RMDSZ elnöke szerint ami történt, sajnálatos, és tisztelet hiányáról tanúskodik. Csibi Barna és további két csíkszeredai fiatal, Szőcs Tibor és Puskás András Miklós ellen egy másik bűnvádi eljárás is zajlik a Hargita Megyei Törvényszéken diszkriminációra való felbujtás, fasiszta, rasszista vagy xenofób jellegű szervezet alapításának vádjával. Nevezettek egy csíkszeredai szupermarket elé magyar feliratú hirdetőtáblát helyeztek el, amelyen ez állt: ,,Szégyelld magad, már megint zsidónál vásároltál!"
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Helyén marad a kormány – magyar-román vita a bizalmi szavazáson
Nem fogadta el a parlament az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítványt szerdán, így helyén marad az Emil Boc vezette kormány. Az ellenzéknek 236 igen szavazatot kellett volna összegyűjtenie a kormány megbuktatásához, ám nemhogy ez nem sikerült, de még a voksolásban is csak 216 honatya vett részt. A kormánypártok törvényhozóinak többsége nem élt szavazati jogával. Az este 23 órakor véget ért ülést egy Orbán Viktornak tulajdonított nyilatkozaton való heves vitatkozás jellemezte, mely szerint a magyar miniszterelnök március 15. üzenetében állítólag arról beszél, hogy Erdélyt elvették Magyarországtól, ugyanakkor autonómia-törekvéseket támogató kijelentéseket tett.
Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt politikusai hevesen bírálták a kormányt, hogy az nem határolódik el a magyar kormányfő kijelentéseitől. Az ülést többször is megszakították, amikor az ellenzéki politikusok az üzenetbe foglaltak közös nyilatkozatban való elítélését követelték.
A vitán Emil Boc kormányfő higgadtságra intette a honatyákat, mint mondta nem szabad első felindulásból hitelt adni a téves információknak, majd egy dokumentumot lobogtatva közölte: a magyar üzenet semmi olyasmit nem tartalmaz, amit az ellenzéki politikusok állítanak. Ugyanakkor azzal vádolta meg az ellenzéket, hogy mindössze így akarják összeugrasztani a kormányzó a Demokrata Liberális Pártot az RMDSZ-el a kormány megbuktatása érdekében.
Orbán Viktor ünnepi üzenetében egyébként a román média tájékoztatásával ellentétben nincs szó autonómia-törekvésekről, sem pedig Erdély elveszítéséről.
A dokumentum szerint a kormányfő úgy fogalmazott: „A nemzet ünnepe mindig alkalom arra is, hogy számvetést készítsünk a nemzet állapotáról. Mit értünk el? Jó úton haladunk-e? Az elmúlt években kétségek között ünnepeltük. Hosszú idő után most ismét felszabadultan köszönthetjük a tavaszt”. Továbbá: „Magyarország nagyot változott, és most a megújulás hónapjait éli. Sok még a teendőnk, örökségünk embert próbáló feladatok elé állított valamennyiünket. Voltak olyan teendőink, amelyekkel nem tudtunk és nem is akartunk várni. Megalapítottuk a nemzeti összetartozás napját, és lehetővé tettük a határon túl élő magyarok számára a magyar állampolgárság megszerzését a szülőhely elhagyása nélkül.”
A bizalmatlansági indítvány vitáján heves indulatokat gerjesztett az is, hogy március 15-én Csíkszeredában Csibi Barna felakasztott egy Avram Iancut ábrázoló szalmabábút. Emil Boc erre azzal reagált, hogy az ügyben a hatóságok kell a dolgukat tegyék. Az „akasztás” miatt egyébként eljárás indult diszkriminációra való uszítás miatt.
Az ellenzéki indítvány a szavazáson mindössze 216 szavazatot kapott, így a kormány a helyén marad, a munkatörvény pedig elfogadottnak tekinthető.
A Boc-kabinet kevesebb mint egy év alatt immár az ötödik bizalmi szavazást élte túl. A kormány álláspontja szerint a módosított munkatörvénykönyv - amelyet a Nemzetközi Valutaalap szorgalmazott - egyebek mellet rugalmasabbá teszi a munkaerőpiacot és visszaszorítja a feketemunkát, a tervezet azonban az ellenzék és a szakszervezetek elégedetlenségét váltotta ki, a többi közt amiatt, hogy a munkáltatók könnyebben elbocsáthatják alkalmazottjaikat és határidős munkaszerződéseket is bevezethetnek.
Krónika (Kolozsvár)

Kelemen Hunor: visszaköszön a nacionalizmus
Megválasztásakor tett ígéretéhez híven, miszerint kéthetente Kolozsváron tart sajtótájékoztatót, Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, tegnap délután ismertette és kommentálta a kongresszus után történt legfontosabb hazai eseményeket.
Az elnök csütörtökön megbeszélést folytatott a szövetségen belüli ideológiai platformok képviselőivel, majd a területi elnökökkel konzultált. Április másodikára a kolozsvári magyar színházba hívják össze a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülését, amelyen megalakítják a döntéshozatalokra felhatalmazott 18 tagú Szövetségi Elnökséget. Napirendi pontként szerepel az alelnök (erre a tisztségre Borbély László esélyes), és főtitkár megválasztása (ezt a személyt még keresik). A találkozó után megrendezik a Mátyás király szoborcsoport hivatalos újraavatását. Az ezt követő 2-3 hónapban, a tervek szerint, a területi szervezetek révén társadalmi konzultációt tartanak 200 000–300 000 személlyel, hogy feltérképezzék a különböző régiókban élő magyarok sajátos elvárásait, és azok ismeretében kidolgozhassák a közép-, illetve hosszútávra szóló politikai stratégiát.
Kelemen Hunor elgondolkoztatónak tartja, hogy március 15-ével kapcsolatban, Orbán Viktor félreértelmezett, eltorzított üzenete miatt, alig fél nap alatt a román parlamentben egyesek képesek lennének az utóbbi huszonegy év kiegyezésre törekvő munkájának eredményeit lábbal tiporni, és a magyar kártyát ismételten uszító szándékkal felhasználni. Haşoti szenátor politikai nyilatkozatát szerencsére a kormánykoalíció visszaverte, és amikor a tévedésre fény derült, a honatyák közül egyre többen higgadtak le. Ugyanakkor az RMDSZ elítéli a csíkszeredai Csibi Barna nyilvános felelőtlen akcióját, mert a magyar–román párbeszédhez nélkülözhetetlen a kölcsönös tisztelet megkövetelése. A parlamentben a nacionalista hang feltámasztása minden esetre zavaró tényező – mondta a szövetségi elnök. És még hozzátette: az RMDSZ helye ott van a parlamentben, mert azzal biztonságérzetet szavatol a romániai magyarság számára
Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár)

Román hackertámadás a Magyar Hírlap ellen
Magyarellenes gyűlöletkeltés Avram Iancu szellemében
Órákon át nem lehetett hozzáférni lapunk online kiadásához tegnap, miután egy román hackercsoport megtámadta a Magyarhirlap.hu honlapot. Írások és fotók helyett Románia trikolórral színezett térképét, alatta pedig a Romanian National Security csoport üzenetét láthatták a képernyőn. Kora délután honlapunk helyreállítása órákat vett igénybe. Vélhetően Orbán Viktor múlt heti félreértelmezett üzenete, valamint a Székely Gárda alapítójának performance-a miatt feszültté vált román-magyar viszony áll a támadás hátterében. „Itt nem egy országos napilapról van szó, hanem annak az üzenetnek a tartalmáról, amely megjelent, és amelyben egy egész nemzetet fenyegetnek meg” – mondta Kocsis Máté, a törvényhozás nemzetbiztonsági bizottságának tagja az Echo Tv-nek. Hozzátette: a bizottság is összeülhet a kérdésben.
Orbán Viktor március 15-i üzenetét a bukaresti magyar nagykövet felesége tolmácsolta Marosvásárhelyen. Bajtai Erzsébet ezután saját gondolatait mondta el, ám azokat a román állami hírügynökség a kormányfő üzeneteként közvetítette. Így olyan mondatot is Orbánnak tulajdonítottak, ami például Erdély elvesztéséről szól.
Az ügy nyomán Bukarestben bekérették a magyar nagykövetet, és a törvényhozásban is vita indult. Lapunk kiderítette, a félreértésért egy amatőr tolmács a felelős, aki a hírügynökséget tévesen tájékoztatta. A feszültséget fokozhatta, hogy Csibi Barna, a Székely Gárda alapítója Csíkszereda központjában felakasztott egy Avram Iancut – az 1848-49-es erdélyi magyarellenes akciók vezérét – ábrázoló bábut, majd az erről készült filmet feltöltötte a világhálóra. Csibi Barna ellen vizsgálat indult, akcióját magyar politikusok is elítélték.
„Mindannyian úgy éreztük a szerkesztőségben, hogy a legsötétebb törzsi szellem költözött pár órára honlapunkra – mondta Szentesi Zöldi László, lapunk főszerkesztő-helyettese. – A Magyar Hírlap azt üzeni a tetteseknek, ha ennyire fáj nekik Marian Cozma halála, a magyarság helyett inkább a gyilkosokkal levelezzenek. Egyébként az ember akkor szokott ennyit filozofálni becsületről, nemzeti kincsekről, megbecstelenített sírokról, amikor pattanásos arcú, frusztrált, tizenhat éves gyerekember. Ezzel együtt, sajnos, sokan gondolkodnak így Romániában, és ezt nem szabad szem elől tévesztenünk” – tette hozzá.
Az RNS honlapja csak regisztrált tagok számára érhető el, vasárnap azonban ezt a lehetőséget is korlátozták. A csoport Facebook-adatlapja szerint magukat nem tartják rasszistának. „Büszkék vagyunk arra, hogy fehérek és románok vagyunk, de… gyűlöljük a cigányokat!” A társaság azt állítja magáról, tevékenységük nem az ellenállásban, a tiltakozásban vagy a lázadásban merül ki. „Az RNS az egész román nép kiáltása. Szervezetünk azokat próbálja megszólítani, akik elfelejtették, hogy ereinkben román vér folyik” – folytatódik a csoport bemutatkozása, amely újabb cigányozásba csap át: „A cigányok nem románok! Nem ők írták történelmünket!”
Az RNS tagjai, akik az egyik román napilap szerint húszan lehetnek, és átlag életkoruk is húsz év körüli, korábban már feltörték a brit Daily Telegraph, a francia Le Monde honlapját is. A társaság akkor is a románok cigányoknak nevezése és Franciaországból való hazatoloncolása miatt tiltakozott, ezért hivatkoznak a közösségi portálon arra, hogy „mi tiszteletben tartottuk Franciaországotokat, ti pedig Romániánkat fogjátok megbecsülni!”
Az internetes országimázsvédők lazán osztogatják a jelzőket a franciáknak. „Megelégeltük, hogy hozzátok hasonló szemetek csúfot űzzenek hazánkból. Ha volt pofátok feldühíteni egy egész országot, tudjátok meg, nem állunk itt meg!”
Végezetül, a csoport adatlapján megismerhetjük mottójukat is: „Megtörténhet, hogy a sasok alacsonyabban szállnak a tyúkoknál, de a tyúkok soha nem emelkedhetnek a felhők fölé.” Magyar Hírlap

Főtitkárt keres Kelemen – Míg Borbély László politikai alelnöksége már biztos, a főtitkári tisztség még kiadó
Kovács Péter mellett Nagy Zsolt és Tánczos Barna neve is szerepelt azon a „rövid listán”, amelyet a nagyváradi kongresszust követően Kelemen Hunor szövetségi elnök állított össze az RMDSZ főtitkári tisztségének lehetséges várományosairól – értesült lapunk.
A művelődési miniszter tíz nap múlva, a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) kolozsvári ülésén terjeszti elő javaslatait a politikai alelnöki és a főtitkári posztra.
Az előbbi tisztségre – Borbély László környezetvédelmi miniszter személyében – Kelemen Hunornak már megvan a jelöltje, az utóbbi posztra esélyes személyek nevét azonban csak találgatni lehet – a „rövid listát” az szövetségi elnök egyelőre „lakat alatt tartja”.
Kovács Péter területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnök már korábban megerősítette lapunknak, hogy esélyes „az RMDSZ harmadik embere” címre, konzultált már erről a szövetségi elnökkel. A kolozsvári Majális utcai ügyvezető elnökség – a majdani főtitkárság – lapunknak nyilatkozó alkalmazottai is szinte biztosra vették, hogy Kovács lesz az „új főnök”.
Lapunk információi szerint azonban előfordulhat, hogy Nagy Zsolt az RMDSZ főtitkáraként tér vissza a „nagypolitikába”. A jelenleg a versenyszférában tevékenykedő volt informatikai miniszter, a Janovics Jenő Alapítvány vezetője legutóbb a nagyváradi RMDSZ-kongresszuson került ismét reflektorfénybe. A Szakszervezeti Művelődési Ház termében minden szem rá szegeződött, amikor a küldötteket üdvözlő beszédében Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt elnöke kijelentette: „Románia kormányának egyetlen miniszterét sem szabad etnikai alapon hazaárulással vádolni”.
Az ellenzéki politikus szavait nagy taps fogadta, ugyanis kijelentésével arra utalt: Nagy Zsoltnak azért kellett visszavonulnia a közélettől, mert 2007 szeptemberében a korrupcióellenes ügyészség hazaárulás gyanújával bűnvádi eljárást indított ellene. A volt minisztert két éve küldték bíróság elé, pere azóta is tart.
„Én ezt sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom” – jelentette ki tegnap Nagy Zsolt arra a kérdésünkre, valóban felmerült-e, hogy az RMDSZ főtitkára legyen. Korábban egyébként a volt miniszter az ügyvezető elnökségen kezdte politikai karrierjét, egy ideig a területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnöki tisztséget töltötte be.
Tánczos nem vállalja
Tánczos Barna mezőgazdasági államtitkár ellenben lapunknak megerősítette: valóban rajta volt a szövetségi elnök „rövid listáján”. Azért csak volt, mert úgy döntött, a főtitkári tisztséget nem vállalja el. „Ez a poszt teljes embert kíván, ráadásul a főtitkárság Kolozsváron van. Én a kétlaki életet csak Csíkszereda és Bukarest között tudom elképzelni” – mondta lapunknak a fiatal székelyföldi politikus, aki egyébként jelenleg az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke. Tánczos hangsúlyozta, nem politikai alkudozások során merült fel a neve, hanem Kelemen Hunor kereste meg azzal a kéréssel, hogy vállalja el a tisztséget.
„Átbeszéltük ezt a kérdést a szövetségi elnökkel. Megtisztelőnek tartottam az ajánlatot, de sajnálattal kellett közölnöm, hogy nem tudom vállalni a feladatot” – jelentette ki az államtitkár.
Az alapszabályzat értelmében a kongresszus utáni első SZKT-ülésen választják meg a főtitkárt, akinek első feladata az új intézmény működési szabályzatának kidolgozása lesz. Erről, illetve a főtitkárhelyettesek személyéről egy következő SZKT-ülés dönt. Áprilisig az ügyvezető elnökség a jelenlegi formájában működik, Takács Csaba vezetésével.
Bukarestben lesz a politikai alelnöki iroda
Ami a politikai alelnöki tisztséget illeti, nyílt titoknak számít hónapok óta, hogy a pozíció várományosa Borbély László környezetvédelmi miniszter. „Kelemen Hunor szövetségi elnök már akkor felajánlotta a politikai alelnöki tisztséget nekem; amikor eldöntötte, hogy indul az elnöki tisztségért. Én azt hiszem, hogy jó, ha egy csapatban ezeket a dolgokat előre megbeszéljük – nyilatkozta az Új Magyar Szónak Borbély. – Nem falrengető újdonság számomra ez a tisztség, kormányzati kapcsolatokért felelős ügyvezető alelnökként eddig is ezt csináltam, ezután is ezt fogom csinálni, pluszban csak bizonyos külpolitikai feladatok lesznek.”
Kérdésünkre a miniszter kifejtette, a politikai alelnöki iroda Bukarestben működik majd, az egyik RMDSZ-székházban, két-három alkalmazottal. „Soha nem volt szó arról, hogy Kolozsváron működjön ez az iroda” – szögezte le Borbély felvetésünkre, miszerint a sajtóban erre utaló hírek is megjelentek már.
Cseke Péter Tamás, Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)

Román történész 1848–49-ről
Becsületükre legyen mondva a Kamikaze szatirikus hetilap szerkesztőinek: amellett, hogy maguk is bolondnak tartják az Avram Iancut felakasztó Csibit, feltették maguknak a kérdést, vajon miről is beszél ez a fickó?
Így érvelnek: 50 évnyi Sergiu Nicolaescu-filmek után arra gyanakszunk, hogy Románia igazi történelme talán más is lehet, mint a tankönyvekben lévő, vagy amit a tévében látunk. Alex Vărzaru provokálta tehát Avram Iancunak a magyarok ellen elkövetett bűnei ügyében Marius Diaconescu történész doktort, a bukaresti egyetem docensét és kollégáját, a volt román külügyminisztert, Adrian Cioroianut. Riporter: Csibi Barna trikóján Románia térképe van, amiről ki van vágva Erdély. Plakátokat szegez ki, amelyeken azt írja, hogy „Vigyázat, ne vásároljatok a zsidóktól”, szélsőséges, eszement. De mondott egy érdekes dolgot: azért akasztja fel Avram Iancut, mert 1848-ban a hadserege kegyetlenkedett és mészárolt három magyar városban. Igaz ez?
Marius Diaconescu: Igaz. 1849-ben, a magyar forradalom és a román ellenforradalom idején, mert tulajdonképpen erről volt szó, mindkét oldalon voltak kegyetlenkedések. Vagyis nemcsak a magyarok gyilkoltak, hanem a románok is, ahol csak tudtak. A nemzeti gyűlöletnek a feltörése volt az, ami abban az időben létezett. Miért? Gondoljanak bele, az egész XVIII. században a románok vezetői azért harcoltak, hogy politikai jogokat harcoljanak ki népük számára. Azonban volt egy nagy problémájuk: a románokat nem ismerték el létező politikai nemzetként. 1848. március 15-én, amikor Kossuth és a többiek proklamálták Budán a magyar nemzet szabadságát, létrehozván az osztrákoktól független államot, mit akaratak azzal? Visszaállítani a Mohács előtti magyar királyságot, amelyben a magyar legyen az uralkodó nemzet, és a többi népet asszimilálják. Ez váltotta ki az erdélyi románok és horvátok ellenkezését. A románok a magyar nemzetállam ellen keltek fel. Vagyis a románokat kihasználták. Erdélyben ők voltak az ellenforradalom fegyveres karja. A történelemkönyvekben mi azt tanultuk, hogy volt 48-as román forradalom, ami nem igaz. Erdélyben ellenforradalom volt. Mi a magyar forradalom ellen harcoltunk, saját érdekeinket védve.
Marius Diaconescu szerint nem lehet tudni, mi történt 48–49-ben, mert mindegyik fél azt publikálta, ami neki megfelelt. A románok csak a magyarok atrocitásairól, és fordítva. Vagyis hazudtak. „Raboltunk, gyilkoltunk, erőszakoltunk, felgyújtottuk a magyarok házait, akasztottunk. Ez volt az 1848-as forradalom az erdélyi románok számára. A magyarok hasonlóképpen cselekedtek”, egészíti ki. Adrian Cioroianu azt mondja: „1848-ban a románokat az osztrák kormány felhasználta a magyarok ellen, az oszd meg és uralkodj elv alapján. De nem lehet beszélni erdélyi magyar vagy erdélyi román holokausztról sem”, állítja a történész.
Székely Hírmondó. Erdély.ma

Sepsiszentgyörgyön újra fellángolt az utcanévháború
Tiltakozik a Kovászna és Hargita Megyei Románok Civil Fóruma a sepsiszentgyörgyi önkormányzat utcanév-változtatása ellen, és sérelmezi, hogy a 36 utcát érintő döntést a prefektúra sem támadta meg. A tavalyi önkormányzati határozat felfüggesztését bíróságon kérte a civil szervezet, a folyamodványnak az illetékes hatóság helyt adott.
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester sajtótájékoztatóján elmondta: „rosszul érintette” a bírósági döntés. A polgármester hozzátette: ez a fórum úgy próbálja beállítani az ügyet, mintha a teljes civil szféra ellenezné, hogy utcát kapjon Petőfi Sándor vagy Mihai Eminescu. Az elöljáró abban bízik, hogy több civil szervezet az önkormányzat mellett foglal állást, és a névváltoztatás mégis érvénybe léphet.
A polgármester úgy véli, a felfüggesztést kérők nem a helyi közösséget képviselik. „Az önkormányzat feladata, hogy az utcanevekről döntsön. Ha nem tetszik ez a hatáskör, az elégedetlenkedők változtassák meg az önkormányzati törvényt” – üzente a tiltakozóknak Antal Árpád. A sepsiszentgyörgyi polgármester elmondta, arra törekszik, hogy a városban nyugodtan éljenek a magyarok és a románok, de egyeseknek érdeke az etnikai feszültség fenntartása.
A Fórum ugyanúgy szítja az ellentétet a románok és magyarok között mint ahogyan a csíkszeredai Csibi Barna is ezt teszi – emlékeztetett a politikus „Elutasítok minden szélsőséget!” – hangsúlyozta Antal Árpád.
Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)

Élet a cigánysoron: útlevéltől a bőrszínig
Az utóbbi időben egyre gyakoribb roma–magyar konfliktusok eltávolították az erdélyi „magyar cigányokat” a magyarságtól, ezért – bár tudnak a lehetőségről – nem igénylik az egyszerűsített eljárással számukra is elérhető magyar állampolgárságot.
Az utóbbi időben egyre gyakoribb roma–magyar konfliktusok eltávolították az erdélyi „magyar cigányokat” a magyarságtól, ezért – bár tudnak a lehetőségről – nem igénylik az egyszerűsített eljárással számukra is elérhető magyar állampolgárságot. A gyakorlatias megközelítés az uralkodó: román útlevéllel ugyanúgy szabadon járhatnak-kelhetnek Európában, és minthogy „hiába van román vagy magyar útlevelük, látszik rajtuk, hogy romák, és úgy is kezelik őket”, nem sokat érnének a magyar útlevéllel.
Így is, úgy is: romák
„Én inkább románul beszélek, anyósom inkább magyarul. Egy a közös bennünk: hogy romák vagyunk, és a roma szabályokat szigorúan betartjuk.” A Nyárád-mentén élő Fűrészes Mândrát láthatóan meglepi kérdésünk, miszerint családja kéri-e a magyar állampolgárságot, és rövid gondolkodás után kitérő választ ad. Negyvenes évei elején járó anyósa és apósa Maros megyéből költözött Brassó mellé a rendszerváltáskor, öt éve mindannyian visszaköltöztek eredeti lakhelyükre. Három fiuk azonban ott nőtt fel, és ott is talált magának párt: Brassóból gáborcigánylányokat hoztak „vissza”, Maros megyébe.
Az „idős” generáció magyarul beszél otthon. Az új családokban születő unokák azonban már román nevet kaptak, és a fiatalok egymás között is gyakran beszélnek románul, annak ellenére, hogy kitartóan romának vallják magukat, és ragaszkodnak hagyományaikhoz.
A gáborcsaládokban gyakori, hogy egy lánygyermek a „büszke”, azaz Mândra nevet viseli, és ez kötelez: a méltóság együtt jár a konfliktusok kompromisszumkész kezelésével. „Sokszor van vita abból, hogy az öregek inkább a magyarokhoz húznak, mi pedig nem. De aztán csak arra jutunk, hogy mi romák vagyunk, így kell boldoguljunk” – von mérleget a fiatalasszony.
„Hallottunk a magyar állampolgárságról, mert a férfiak nálunk sokat utaznak. Nekik talán jól jöhetne, de hiába van román vagy magyar útlevelük, akárhol járnak, látszik rajtuk, hogy romák. És úgy is kezelik őket” – magyarázza a 22 éves fiatalasszony, aki a többi asszonyhoz hasonlóan nem kel útra, hanem várja haza az urát. „Én gondoltam arra, hogy jó volna utazni, el is kezdtem az autós iskolát, de az uram még azt se engedte befejezni. Hát hogy jutna eszembe magyar útlevelet kérni?” – teszi hozzá a lányos alakú, de férfi erejű nő.
„Állampolgárság? Mi az?”
„Magyar állampolgárság? Nem tudom, mi az” – értetlenkedik egy, szintén a Nyárádmentén élő, harmincas éveiben járó nő. Rózsika öt gyermeket nevel, románul is, magyarul is jól beszél és ért, csak őt nem akarja sose megérteni senki a „primarián” (polgármesteri hivatalban).
„Mi egyszer azért nem kaptuk meg a „szocsiált” (szociális segélyt), mert az uram bement a városba a szekérrel, és megbüntették. Máskor meg azért nem kaptuk a gyermekpénzt, mert nem volt keresztlevele a legkisebb leánykámnak. Még azt sem tudtuk elintézni, mert nem volt pénz” – avat be mindennapi gondjaiba a nő, aki láthatólag fél mindentől, ami hivatalba járással jár.
„Az a fontos, hogy az embernek legyen buletinje (személyazonosságija), a gyermekeknek keresztlevele, s amikor kell, akkor adjuk őket iskolába, mert ha nem, megbüntetnek. Mi ilyesmivel nem foglalkozunk, hogy román vagy magyar állampolgárság, itt a cigánysoron más az élet” – teszi hozzá Rózsika.
Az udvarhelyi romáknak „kéne, de elhajtanák” őket
A leggyanakvóbbak az emberek Székelyudvarhelyen, ahol nehezen találunk interjúalanyt. A legtöbben azt hiszik, gúnyolódunk, amikor azt kérdezzük: hallottak-e már arról, hogy magyar állampolgárságot lehet kérni, és élnek-e a lehetőséggel.
„Én megmondom őszintén, hogy szeretnék kérni, mert én a gyermekeimnek magyar nevet adtam, mi magyarul beszélünk, s nekem eszembe se jutna, hogy cigány vagyok, ha nem vágnák mindig a fejemhez – fakad ki kérdésünkre egy középkorú férfi. – Az utóbbi időben azonban a gyermekek is sokat hallják, hogy cigányok, sok a veszekedés, a verekedés. A végén már akkor azt mondja az ember, na jól van, akkor legyek cigány”.
A roma férfi motivációiról sokat elárul az, ahogyan a kérdéshez viszonyul. „Én nemcsak azért kérném a magyar állampolgárságot, hogy adjanak útlevelet. Nem is tudom, hogy adnak-e hozzá magyar nyugdíjat vagy ilyesmit. Egyszerűen csak jó volna, hogy ha az utcában többen kérik, akkor mi is kérhessük, hogy lehessünk olyanok, mint más” – teszi hozzá. Mint bevallja, egyelőre nem érdeklődött erről senkinél, mert attól tart, hogy „elhajtanák”.
Messzire mennének
„Nekem anyukám tíz éve Magyarországon él, onnan küld haza forintot, és mi abból élünk. Neki biztosan jól jön majd, hogy felveszi a magyar állampolgárságot, de hogy mi kérjük-e, azon megmondom őszintén, nem gondolkoztam – vallja be a marosvásárhelyi Bíró Erzsébet, akinek két gyermeke magyar iskolába jár. – Minket cigányként tartanak számon, és cigánynak is látszunk, habár mindig tisztán, rendesen mennek a lányok iskolába.
De barna a bőrük, és amikor a többiek kaptak pénzt azért, mert magyar iskolába járnak, akkor senki se kérdezte meg tőlünk, hogy mi nem kérnénk-e ezért?” Erzsébetéknek pedig igencsak jól jönne a két gyermek után járó oktatási-nevelési támogatás, és az anyagi hátrány mellett – mint mondja – sokszor rosszul esett a szóbeli „lecigányozás” is.
A magyar állampolgársággal kapcsolatban a marosvásárhelyi roma nőnek sajátos gondolatai ébrednek. „Gondoltam már arra, hogy kimegyünk mi is Magyarországra, de ott – ahogy anyám meséli – még rosszabb, mint itt, több a vita a cigányok és a magyarok között. Legszívesebben nagyon messzire mennék innen, messze Romániától és Magyarországtól. Oda, ahol fel sem tűnik, hogy barnább a bőrünk másokénál. És akkor nem érdekelne se a román, se a magyar állampolgárság” – sóhajt fel Erzsébet.
Örülne nekik a konzul
Balogh György csíkszeredai konzul az ÚMSZ megkeresésére kifejtette, „örömmel veszik”, ha magyar állampolgárságért folyamodnak az erdélyi, székelyföldi romák. Mint hangsúlyozta, a könnyített állampolgárság nem etnikai alapon jár. Balogh azonban nem tudott pontos számot mondani arra vonatkozóan, hány roma származású személy kérelmezte a magyar állampolgárságot, és meg is jegyezte: „nem lenne szerencsés ilyen nyilvántartást vezetni.”
Fosztó László szociálantropológus lapunk kérdésére úgy vélte: nem az etnikai identitástól vagy annak vállalásától függ, hogy az erdélyi romák kérik-e a magyar állampolgárságot a jövőben. „A hasonló döntések mögött praktikus megfontolások vannak” – fejtette ki a szakértő, aki szerint a roma közösség mindennapjait szociális helyzete határozza meg, és nem a szimbolikus-adminisztratív lépések.
Fosztó emlékeztetett: az úgynevezett státustörvény életbelépésekor is történt felmérés arra vonatkozóan, élnek-e az erdélyi romák az erdélyi magyaroknak szóló kedvezményekkel. „Az akkori tapasztalat azt mutatja, sokkal többen nyilatkozták azt, hogy élni fognak a lehetőségekkel, mint ahányan ténylegesen igényelték azokat” – állapította meg az ÚMSZ-nek a szociálantropológus. Új Magyar Szó (Bukarest)

Nacionalista nyomásgyakorlás miatt nem lesz Kossuth utca Vásárhelyen?
A craiovai táblabíróság engedett a román nacionalista szervezetek hangulatkeltésének, és úgy hozott ítéletet a marosvásárhelyi Kossuth Lajos utca ügyében, melynek értelmében a 2005-ben Călăraşilorra keresztelt utca mégsem viselheti a magyar forradalmár nevét – nyilatkozta a Krónikának az önkormányzat ügyvédje, Kerekes Károly. Az RMDSZ-es parlamenti képviselő szerint már csak egy esetleges semmisségi beadvánnyal lehetne fordítani az ügyön.
Bár az ügyvéd szerint a craiovai tárgyalás korrekt körülmények között zajlott le, nem adva lehetőséget Kossuth-ellenes kirohanásokra és magyargyalázásra, Kerekes mégis úgy érzi, a felperesek képviselőinek nyomásgyakorlása – mint ismert, az Avram Iancu Kulturális Egyesület, a Vatra Românească Szövetség, a Nagy-Románia Párt több tízfős hangoskodó csapattal képviseltették magukat a tárgyalóteremben – hozzájárult a per kimeneteléhez. „Ellenfeleim minden lehető nyomásgyakorlási eszközt igénybe vettek nemcsak Marosvásárhelyen vagy Craiován, hanem az egész országban. Nyomást gyakoroltak a bírákra a médián keresztül, illetve személyes jelenlétükkel és megnyilvánulásukkal a tárgyalóteremben is.
Számos honlapon, így az ortodox egyházhoz közel álló körök, a tartalékos katonatisztek érdekvédelmi szervezetek, újságírói szövetségek és sok más egyesület és alapítvány internetes oldalán a tárgyalás előtti napokban készítették elő a hangulatot” – magyarázta Kerekes. Szerinte valamelyest érthető is, hogy ilyen körülmények között a táblabíróság képtelen volt objektív döntést hozni. Az önkormányzat jogi képviselője szerint a csíkszeredai székely gárdás Csibi Barna bábuégetése, illetve a március 15-i beszédek körül kialakult félreértések is jócskán hozzájárultak a magyarellenes hangulatban hozott döntéshez. „Akkor, amikor a román közvélemény március 15. óta Kossuth Lajos és Avram Iancu ellenséges viszonyáról is beszél, ember legyen a talpán az a román bíró, aki igazságosan, elfogulatlanul dönt ebben az ügyben” – látta be Kerekes Károly.
Ennek ellenére jogilag mégiscsak megengedhetetlennek tartaná, ha az ítélőtábla azzal indokolná döntését, hogy az utcanév-változtatás román érdekeket vagy jogokat sért. Ha viszont azért találná jogszerűtlennek a marosvásárhelyi tanács határozatát – mint ahogy egyébként tette a Maros megyei törvényszék –, mert az önkormányzat azt sürgősségi eljárással fogadta el, akkor ezzel lényegében megsértené a helyhatóságok önrendelkezési jogát.
Politikai lépést fontolgatnak
Csegzi Sándor alpolgármester szerint, amennyiben az önkormányzat nem tehet több jogi lépést, és kénytelen elfogadni a bíróság ítéletét, ismét közigazgatási és politikai útra kellene terelnie a kérdést. „Mi korábban már kétszer megszavaztuk az utcanévcserét. Amennyiben román kollégáink között szerzünk legalább két támogatót, harmadszorra is megtehetjük. De ahhoz, hogy a határozatot életbe is tudjuk léptetni, a kérdést magas szintű politikai síkon kellene kezelni, mert a marosvásárhelyi Kossuth utca körüli hercehurca rég túlhaladta a jogi kereteket” – fejtette ki az alpolgármester.
Hasonlóan látja a helyzetet Kerekes Károly is, aki szerint Kossuth személye nem véletlenül éppen Marosvásárhelyen vált ki ellenérzést bizonyos román körökből. „Az senkit nem zavar, hogy a magyar forradalom kiemelkedő személyisége szobrot kapott Nagyszalontán, a román többségű Zilahon pedig utcát neveznek el róla. Ennek a kérdésnek Marosvásárhelyen van tétje, és ez sok mindent elárul” – vélekedett Kerekes Károly.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

EMNT: Reagálás a reagálásra
Személyeskedéssel és szándékos csúsztatással vádolják a Bihar megyei RMDSZ egyes képviselőit, akik a múlt héten egy sajtótájékoztatón reagáltak dr. Szilágyi Ferenc a Bihar megyei szakoktatásra vonatkozó statisztikai munkájára.
Személyeskedéssel és szándékos csúsztatással vádolják az EMNT és az EMI megyei szervezetének elnökségi tagjai az RMDSZ Bihar megyei szervezetének azon képviselőit, akik a múlt héten egy sajtótájékoztatón reagáltak dr. Szilágyi Ferenc a Bihar megyei szakoktatásra vonatkozó statisztikai munkájára. Pető Csilla, parlamenti képviselő, a Bihar Megyei
RMDSZ-szervezet oktatásért felelős ügyvezető alelnöke, Szabó Ödön, a Bihar Megyei RMDSZ ügyvezető elnöke és Kéry Hajnal főtanfelügyelő-helyettes a múlt héten tartottak sajtótájékoztatót a témában. A személyes érintettség okán tartotta fontosnak újra összehívni a sajtót dr. Szilágyi Ferenc egyetemi adjunktus, az EMNT elnökségi tagja, hangzott el ma. Mint mondta, örömükre szolgál, hogy felhívták a megyei RMDSZ figyelmét a magyar szakoktatás helyzetére. Az érdekvédelmi szervezet képviselői vehették volna a fáradtságot, hogy elkérjék az EMNT témában tartott első sajtótájékoztatóján bemutatott A bihari magyar középiskolai oktatás helyzetképe 2010 című bemutatót. Ehelyett ennek egy nyers változatát szerezték meg és azt alapul véve reagáltak a benne szereplő adatokra.
Epés üzengetés
Szilágyi többek között arról szólt, hogy akkor, amikor Pető Csilla „informális jellegű tájékoztatónak” minősíti a tanulmány egyik forrását képező, nyolcadikosok számára összeállított felvételi útmutatóját „saját”, hatezer példányszámban megjelenő kiadványát húzza le, mely egyébként sajnálatos módon a tanfelügyelőség honlapjához hasonlóan kizárólag román nyelven érhető el. Ugyanakkor elmondta, hogy az első alkalommal levetített prezentáció csak egy szemléltető eszköz volt, és nem egy teljesértékű tanulmány, ahogy ezt az RMDSZ-sek kezelik. Így értelmetlen Pető Csilla arra vonatkozó megállapítása, hogy a prezentációban Szilágyi az intézmények féltüntetésénél nem mellékeli a teljes elnevezést. Szilágyi egyebek mellett sérelmezte Pető Csilla epés „üzenetét” is, miszerint mindenki csak azzal foglalkozzon, amihez ért, rohanó világunkban nem kell mindennel foglalkozni. Erről Mátyás király és a bolond című népmese jutott az eszébe és ajánlotta a jelenlévők figyelmébe, a mondat második felét pedig RMDSZ-es ars poeticának nevezte.
Következetlenség
A továbbiakban Csomortányi István, az Bihar megyei EMI elnöke Kéry Hajnal főtanfelügyelő-helyettes szavaira reagált. Elmondta, hogy Kéry következetesen keveri a magyar tagozatos és a magyar nemzetiségű diákok számát. Ez a két kategória nem mosható egybe, hiszen sok kilencedikes magyar ajkú diák – Csomortányi szerint mintegy ötszáz – román nyelvű oktatásban részesül az oktatási hálózat hiányossága miatt, illetve amiatt, hogy mind területileg, mind a választható szakmákat illetően aránytalanság tapasztalható a magyar kisebbség kárára. A 2002-es népszámlálási adatok használhatósága is szóba került és ezzel kapcsolatosan hibás adatsort sorolt fel a főtanfelügyelő-helyettes – mondta Csomortányi. Nincs pontos kimutatásaik az ötödikesek számáról, és ezeknek az adatoknak a hiányában oktatási stratégiával dolgozni nem lehet. A teendők sorában Csomortányi újra elmondta, hogy közép és hosszú távú stratégiát kell kidolgozni az önálló magyar oktatásra, új magyar szakosztályokat kell indítani és megfelelően tájékoztatni ezekről. Szabó Ödön megyei ügyvezető elnök szavaira általánosságban reagáltak. Elfogadhatatlan az, hogy az oktatási szakemberré avanzsált Szabó Ödön arról akarja meggyőzni a nyilvánosságot, hogy nincsen szükség több magyar osztályra. Az Andrei Şaguna középiskola igazgatónőjének, Man Antiananak a Bihari Napló hasábjain közzétett álláspontját is szóvá tették. Elhangzott, hogy ne egy román igazgatónő szóljon bele a magyar közösség önrendelkezésébe. Végül Nagy József Barna, a megyei EMNT ügyvezető elnöke azt tett szóvá, hogy egy olyan „megélhetési bűnöző”, mint Szabó Ödön ne mondja meg, hogy mivel foglalkozzon egy szervezet, illetve egy egyetemi adjunktus.
Mészáros Tímea. erdon.ro

Vita a megye magyarokat érintő tanügyi gondjairól – Suszterek, akik nem maradtak a kaptafánál?
Nyilatkozatháború zajlik napok óta a Bihar megyei RMDSZ tanüggyel foglalkozó vezetői és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) megyei vezetősége között, derült ki azon a tegnapi sajtótájékoztatón, amelyet a Bihar megyei EMNT két vezetőségi tagja, Nagy József Barna és ifj. Szilágyi Ferenc, illetve az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi elnöke, Csomortányi István tartott.
Szilágyi, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa nemrég egy részletes felmérést készített (ezt két hete egy sajtótájékoztatón be is mutatták), amelyben a népszámlálási adatokat alapul véve rámutatott arra, hogy egyre kevesebb magyar osztályt indítanak a megye szakközépiskoláiban. Biharban a legutóbbi népszámlálás szerint 600 ezer lakos él, ezek 27 százaléka vallotta magát magyarnak. Viszont a 2010/2011-es tanévben indított 243 kilencedikes szakközépiskolai osztálynak csak 15 százaléka magyar tannyelvű. Hogy a helyzet nem vált még kritikusabbá Biharban, az a két nagyváradi felekezeti magyar iskolának, a Szent László Római Katolikus Gimnáziumnak és a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumnak köszönhető. Ezeken kívül csak az Ady Endre Líceumban folyik kizárólag magyarul a középiskolai oktatás. (Árnyalja a képet, hogy néhány vegyes tannyelvű középiskolában is vannak magyar osztályok.)
Az egyetemi adjunktus által ismertetett statisztikákból az derül ki, hogy Biharban kétszer ennyi magyar középiskolai osztályra lenne szükség – jelentették ki, hozzáfűzve, hogy valótlan és álságos az az érv, amit gyakran előrántanak a tanügyet kormányzó hatalmasságok (köztük esetenként RMDSZ-es politikusok is), miszerint nincs igény a magyar osztályokra, nem jelentkezik kellő számú gyerek ezekbe. Az RMDSZ megyei vezércsapatából többen reagáltak az elmúlt napokban a sajtón keresztül a fentiekre, így véleményének adott hangot Pető Csilla képviselő, Kéry Hajnal főtanfelügyelő-helyettes és Szabó Ödön ügyvezető elnök. Az EMNT-sek tegnap elmondták, meglátásuk szerint ezek az RMDSZ-es reagálások kivétel nélkül személyeskedő, a valós gondokat figyelembe nem vevő hárítások. Az RMDSZ állandóan hangoztatott, nagy reklámhadjárattal fitogtatott sikerpropagandáját ugyanis zavarják azok a tények, amelyeket Szilágyi Ferenc nyilvánosságra hozott a megye magyarjait érintő tanügyi gondokkal kapcsolatban. Személyeskedni, szerecsent mosdatni persze lehet, de ettől a valóság még valóság marad, sommáztak az EMNT-sek, s tény, hogy a magyar nyelven folyó szakközépiskolai oktatás nem felel meg a Bihar megyei magyarság igényeinek. Arról már nem is beszélve, hogy a magyar tannyelvű osztályokban is sok tantárgyat románul oktatnak magyarul nem is értő-beszélő tanárok.
Visszatetszőnek vélik azokat a kijelentéseket is, amelyek a nyilatkozatháborúban a tulipánosoktól elhangzottak, többek között, hogy „suszter maradjon a kaptafánál”, azaz a tanügyi gondokba a tanügyben járatos személyek szóljanak csak bele. Nagy József Barna szerint ha Szilágyi Ferenc mint egyetemi adjunktus, gyakorló pedagógus mond véleményt az oktatásról, elfogadhatóbb, mintha ezt az agresszív pártpropaganda szintjén Szabó Ödön megélhetési politikus – papíron muzeológus – teszi. Márpedig a Bihar megyei magyaroknak joguk van kellő számú magyar osztályra és valóban magyar nyelven tanító pedagógusokra, s az RMDSZ azon ügyködjön inkább, hogy Nagyváradon a meglévő tizenegy szakközépiskolából legalább egyetlen egy legyen tiszta magyar nyelvű intézmény.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Lakatos Péter beszéde miatt kivonultak a magyar diplomaták az SZKT üléséről
Tovább mélyül az RMDSZ, valamint az Orbán Viktor vezette magyar kormány és a Fidesz közötti szakadék. Az RMDSZ miniparlamentjeként emlegetett Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) szombati, Kolozsváron rendezett ülésén a Magyar Köztársaság Romániában szolgálatot teljesítő diplomatái kivonultak a testület munkálatairól, tiltakozásképp a szövetség egyik politikusának a magyar kormányt bíráló, gunyoros hangvételű beszéde miatt. Lakatos Péter parlamenti képviselő fiktív WikiLeaks-kiszivárogtatásba csomagolva bírálta az Orbán-Kormányt.
A magyar-magyar kapcsolatok terén precedensnek számító közjátékot Lakatos Péter parlamenti képviselőnek a Kolozsvári Állami Magyar Operában rendezett SZKT-ülésen elhangzott felszólalása váltotta ki. Az RMDSZ Bihar megyei honatyája beszédében azt ecsetelte, mit tartalmazhatnak a Wikileaks oknyomozó portál által 2020-ban, az Egyesült Államok budapesti és bukaresti nagykövetségének jelentései alapján nyilvánosságra hozandó kiszivárogtatásai Orbán Viktor kormányfőnek a határon túli magyarokhoz intézett március 15-i üzenete, illetve a miniszterelnöknek tulajdonított kijelentések nyomán kirobbant bukaresti politikai vita kapcsán.
Lakatos fiktív eszmefuttatása szerint a bukaresti amerikai nagykövetség majdani helyzetelemzése arra a következtetésre juthat, hogy „gyorsabban és simábban megoldódott volna a magyar nemzeti ünneppel kapcsolatos botrány, ha a magyar kormány hazahívja nagykövetét, és nem hagyja, hogy az a képviselőház külügyi bizottságbeli meghallgatásán belebonyolódjon felesége idézeteinek magyarázgatásába”. (Mint ismeretes, a román ellenzéki pártok az Agerpres állami hírügynökség téves tudósítása alapján összekeverték Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet felesége, Bajtai Erzsébet saját ünnepi hozzászólását Orbán Viktor üzenetével).
A továbbiakban Lakatos Péter a következőképpen idézett az általa kitalált Wikileaks-jelentésből: „Orbán Viktor a holland-magyar focimeccsre sietve elfelejtette megköszönni Kelemen Hunornak, hogy rá tudta venni Victor Pontát arra, hogy a PSD legalább egy képviselője ne szavazza meg a parlamentben a magyarországi vezetőket nacionalista nyilatkozataik miatt elítélő határozatot, így azt nem fogadta el a képviselőház”.
Ebben a pillanatban Füzes Oszkár nagykövet, Szilágyi Mátyás kolozsvári és Zsigmond Barna csíkszeredai főkonzul testületileg kivonult az SZKT üléséről. Noha Füzes nemmel válaszolt a Krónika kérdésére, miszerint gesztusuk a Lakatos-beszéddel áll-e összefüggésben, lapunk információi szerint a három diplomata egyértelműen az Orbán-kormány bírálata miatt hagyta el a miniparlament munkálatait.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök később kérdésünkre úgy kommentálta a történteket: Lakatos Péter „ironikus, parodizáló kijelentésére diplomatának nem kell megsértődnie”, és a felszólalás nem az RMDSZ, hanem a bihari honatya álláspontját képviseli.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Oktatási-nevelési támogatás: hamarosan kiírják a pályázatot – „Aki sokáig kíván élni, alapítson szórvábyiskolát”
Az erdélyi szórványkollégiumok jövőjével foglalkozó konferenciát szerveztek az elmúlt hétvégén Válaszúton, a Kallós Zoltán Alapítvány székhelyén. Bevezető beszédében Balázs Bécsi Gyöngyvér, a Kallós Zoltán Alapítvány elnöke azt hangsúlyozta: az erdélyi szórványkollégiumok megtartják a közösséget, és erősítik a magyarságtudatot. A konferencián előadást tartó Répás Zsuzsanna magyarországi helyettes államtitkár a szórványkollégiumok további anyaországi támogatásáról biztosította a jelenlévőket, de azt is elmondta, hogy az idén sem marad el a határon túli magyarok oktatási-nevelési támogatása. Ezt erősítette meg tegnap a magyarországi nemzetpolitikai államtitkárság is, amely közölte az MTI-vel: néhány héten belül megjelennek az oktatási-nevelési támogatások pályázati kiírásai, ráadásul már nem csak az iskolások, hanem az óvodások is részesülhetnek a 20 ezer forintos támogatásban.
Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának vezetője a magyar kormány új szórványtámogatási stratégiájáról kijelentette: az erdélyi szórványkollégiumok továbbra is számíthatnak a magyar kormány támogatására. „Az elmúlt években elhanyagolták a szórvány kérdését, habár a szórványban élő magyarság is része a magyar nemzetnek és kultúrának. A szórványkollégiumok egyik előnye az, hogy magába foglalják a különböző közösségek egymás mellett élésének technikáit, amelyekből mi is tanulhatunk. Átlátható és kiszámítható támogatási rendszert kell kidolgoznunk. Az erre vonatkozó átfogó, tudatos és gyakorlati stratégia még nem készült el, az adatgyűjtési szakasz viszont már befejeződött” – mondta.
Az oktatási-nevelési támogatások kapcsán megtudtuk: az azzal foglalkozó Bethlen Gábor Alap működéséhez szükséges Alapkezelő Zrt. még nem jött létre, most zajlik a bíróságon való bejegyzése. „Ahogy ez a szakasz lezárul, előkészítjük a pályázati kiírást. Idén a támogatottak körébe bevonjuk az anyaország határain kívül magyar oktatásban részt vevő óvodásokat is. A moldvai csángók külön kategóriát alkotnak a támogatottak sorában; számukra külön programokat kell létrehozni” – hangsúlyozta a helyettes államtitkár.
A nemzetpolitikai államtitkárság tegnap közleményben reagált a határon túl megjelent sajtóhírekre, kifejtve: néhány héten belül megjelennek az oktatási-nevelési támogatások pályázati kiírásai. Ismételten hangsúlyozták, hogy bővül a támogatottak köre, hiszen a legutóbbi törvénymódosítások nyomán lehetővé vált, hogy az óvodások is részesülhessenek a támogatásokból.
A kedvezménytörvény 2002-es hatálybalépése óta biztosított oktatási-nevelési támogatások pályáztatása és odaítélése tanéves periódusban történik. A rendelkezések értelmében a támogatás összege a kiskorúak nevelési-oktatási támogatására fejenként 20 ezer forint, tankönyv és taneszköz támogatására 2400 forint. E két támogatást a határon túli alap- és középfokú oktatási intézményben magyar nyelven vagy a magyar kultúra tárgyában tanulmányokat folytató tanuló együttesen igényelheti.
2009-ben és 2010-ben a kedvezménytörvény alapján járó oktatási-nevelési támogatás, valamint a szórványoktatás és a csángó magyarok támogatására 3,475 milliárd forintot irányoztak elő (a teljesítés tényleges adata nem ismert). A 2011. évi költségvetési előirányzat szerint ez az összeg több mint 5 milliárd forintra növekedett.
Politikai akarat van, pénz kevésbé
Répás Zsuzsannától megtudtuk: a különböző országban élő szórványközösségek kapcsolatát is bátorítani kell, mert egyik közösség a másik példájából tanulhat. A Románia és Magyarország között létrejött alapszerződés nem jelenti a felmerülő gondok megoldását, mert erre politikai akaratra van szükség. A helyettes államtitkár úgy vélte, hogy a határmenti szórványtelepülések akár uniós pályázatok által is megoldást találhatnak gondjaikra. „A jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor mind a két országban komoly gazdasági gondok vannak, a magyar költségvetésből csak kevés pénzt fordíthatunk a határon túli magyarok, és ezen belül a szórványközösségek támogatására. A politikai akarat megvan, de a gazdasági potenciál kevésbé” – magyarázta Répás Zsuzsanna.
Kiss Tamás, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója az ezredforduló utáni Erdély demográfiai folyamatairól értekezett. „2011-ben megáll a románság és a magyarság közötti arányvesztés, a számbeli csökkenés viszont nem. A demográfiai folyamatokat három tényező határozza meg: a természetes szaporulat, a migráció és az asszimiláció. Az erdélyi magyarság kockázati tényezői a szórványlét és a vegyes házasságok, mivel ez utóbbiak esetében nagyobb esély arra, hogy a román szülő adja át identitását a házasságból származó gyerekeinek” – közölte a szakember, majd érdekes tényre hívta fel a hallgatóság figyelmét: a közvélemény-kutatások alapján a magyar értelmiségi családok jelentős része 2008-ban három gyereket tervezett, míg a román értelmiségi házaspárok csak egyet.
Érték a szórvány
Bodó Barna, a Szórványtanács képviselője a megmaradás esélyeiről beszélve kifejtette: a szórványt hungarikumnak tartja. „A szórványlétre értékként kell tekintetnünk, mivel ez a közösség a kontaktus-zónában él, amely lehetővé teszi a két nép közötti értékcserét. A szórványban élő magyar közösségnek pedig egészséges önismerettel és önbecsüléssel kell rendelkeznie. Ugyanakkor az anyanemzetnek felelősséget kell vállalnia mind a szórvány, mind a tömbben élő magyarságért – összegzett Bodó, majd azt javasolta, hogy november 15-e, Bethlen Gábor születésnapja legyen a szórvány napja. Szorgalmazta továbbá a szórványszolgálati díj megalakítását.
Vetési László szórványkutató a Mezőségben 2009. októbere és 2010. májusa között teológus hallgatók által lefolytatott oktatási felmérés eredményeit ismertette. „Eredetileg 160 települést mértünk volna fel, ám pénzhiány miatt végül 76 településen valósítottuk meg a felmérését, amelynek eredménye 2356 (14 év alatti) gyermek összeírása” – mondta Vetési. Ennek a felmérésnek a tanulságai a következőek voltak: folyamatosan el kell végezni a gyerekek összeírását; meg kell találni az oktatáshoz szükséges helyi humán erőforrást, az oktatási támogatást normatív alapra kell helyezni. Szóba került még az is, hogy magyarországi pedagógusok elindították már a Vasárnapi Iskola mozgalmat, amelynek keretében 50 tanár 30 településen oktatja a magyar nyelvet. „Ezt erdélyi pedagógusok is felvállalhatnák” – hívta fel a figyelmet Vetési.
Honlap a szórványról
Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány igazgatója egy új honlapról számolt be. „A www.szorvany.hu-t a kényszer és a szükség szülte. Az a kényszer hozta létre, hogy mi magunk továbbra is tegyünk valamit a külhoni magyar szórványmagyarságért. Pénzt adni – jelen állás szerint – nem áll módunkban, de ki tudunk alakítani egy felületet, amely róluk, a szórványról szól. Ennyit tudunk tenni értük és nekik. Másrészt a szükség hozta létre ezt a honlapot, mert a nemzeti összetartozáshoz szükség van arra is, hogy minél többen megismerjék e szó jelentését akkor, amikor minden ötödik magyar szórványhelyzetben él, távol a tömbmagyarságtól, az Anyaországtól. Működtetni kell egy olyan internetes felületet, amely segít abban, hogy minél több magyarországi értse meg e szó valódi jelentését, és fedezze fel maga is a szórványt, átkelve a határokon, kimerészkedve olyan területekre, ahol korántsem természetes, hogy az első járókelő magyarul ad eligazítást a helyes útirányról. Honlapunkon a szó szoros értelmében az útirányról adunk eligazítást: a szórványba vezető utakról, olcsó szálláshelyekről, hogy bátran induljanak minél többen felfedezni a szórványt, az egykori magyar falvak, városok mai valóságát. Mert lelkigondozás ez is. A szórványban élők meglátogatása egyfajta üzenet a számukra: tudunk róluk, érdeklődünk felőlük, számon tartjuk őket. Honlapunkon a szórványról szóló szakirodalom mellett térképekkel is segíteni igyekszünk a tájékozódást, és úgy tervezzük, hogy rendszeresen hírt adunk a jelentősebb szórványeseményekről, elsősorban az oktatásra, a magyar iskolákra, megmaradásunk bástyáira fókuszálva. Mert ma nem diófát kell ültetni annak, aki sokáig kíván élni, hanem iskolát alapítani. Szórványiskolát” – zárta beszédét Csete Örs.
Figyelembe kell venni a helyi sajátosságokat
A Szülőföld Alap támogatásával lezajlott tanácskozás következtetéseit záródokumentumban foglalták össze a szervezők, résztvevők. Ebben kifejtik: a szórványban tevékenykedő kollégiumok működésének fenntartásához elengedhetetlenül szükséges a normatív támogatások életbeültetése, illetve a legalább négyéves oktatási ciklusra érvényben maradó, kiszámítható támogatási rendszer működése.
Az aláírók hangsúlyozzák: bármilyen támogatási rendszert csak a helyi sajátosságok figyelembevételének lehetőségével lehet hatékonyan működtetni. Szorgalmazzák az iskolák, a partner civil szervezetek és a magyar egyházak közötti együttműködés fontosságát, javasolják az erre vonatkozó kezdeményezések erkölcsi és anyagi támogatását. „Támogatunk minden olyan törekvést, amely az óvodások és a kisiskolások magyar nyelvű oktatására irányul. Támogatjuk a helyi igényeket kielégítő magyar nyelvű szakoktatási hálózat megszervezését és működését. A román oktatási törvény szellemének megfelelően, az oktatási folyamatot segítő partnerintézmények kapják meg szolgáltatásaik ellenértékét. Javasolják egy évente kiosztásra kerülő díj alapítását, amely a szórványközösségekben dolgozó, valóságos missziós munkát vállaló személyek erőfeszítését jutalmazná” – olvasható a szerkesztőségünkben eljuttatott dokumentumban.
Szabadság (Kolozsvár)

Magyarellenes fellépés a Székelyföldön
Akciócsoportot hoz létre a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma, hogy megakadályozzák a kisebbségek jogállását szabályozó törvény elfogadását és az ország régióinak újrafelosztását. Ioan Sălăjan érsek, a Hargita és Kovászna megyei ortodox püspökség vezetője elnökölte azt a gyűlést, amelyen a magyarok „románellenes” tetteit elemezték, köztük Csibi Barna március 15-i „Iancu-akasztását”, és elhatározták a csoport létrehozását. Az akciót azonban sem a székelyföldi román, sem pedig a magyar politikusok szerint nem kell komolyan venni.
Ioan Lăcătuşu, a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának alelnöke a Krónikának elmondta, az akciócsoportba bevonnak civileket és politikusokat, s minden erejükkel megpróbálják meggyőzni a Demokrata-Liberális Párt honatyáit, hogy ne a politikai érdeket, hanem a román nemzeti érdeket tartsák szem előtt, amikor ezekről a törvényekről szavaznak. „A jelenlegi kormánykoalíció mulandó, de Románia örök, ezért meg kell akadályozni, hogy az ország szívében etnikai enklávó jöjjön létre” – szögezte le a fórum alelnöke. Lăcătuşu szerint a nemzeti kisebbségek jogállást szabályozó törvényre nincs semmi szükség, valójában a Hargita és Kovászna megyei románok szorulnak védelemre, hiszen például Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen évek óta nincs képviselőjük a helyi tanácsban. Az új oktatási törvénnyel szemben is komoly fenntartásaik vannak, s mint mondják, nem szabad engedniük, hogy ahhoz hasonlóan a PDL–RMDSZ-koalíció más, „a román népre veszélyes törvényeket” megszavazzon.
Elhatárolódnak a románok
A Kovászna megyei román politikusok azonban nem tartják hitelesnek Ioan Lăcătuşut arra, hogy képviselje a Maros, Kovászna és Hargita megyében élő románok érdekeit. Dan Manolăchescu, a Demokrata-Liberális Párt Kovászna megyei elnöke lapunknak elmondta, ha a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma meghívná a rendezvényeire a kormánypártok képviselőit, akkor tudná, hogy a kisebbségi törvény és a régiók átszervezése nem szerepel a kormány napirendjén. (Az RMDSZ és a Demokrata-Liberális Párt között a közelmúltban megkötött paktum tételesen tartalmazza, hogy a folyó parlamenti ülésszak végéig a döntéshozók elfogadják a kisebbségi törvényt. – szerk. megj.)
Manolăchescu ugyanakkor leszögezte, a kisebbségek jogállását szabályozó törvény sorsát vagy annak tartalmát nem Kovászna és Hargita megyében kell megvitatni, hiszen ebben a térségben nem lesz szükség annak alkalmazására.
„Ez a törvény nem jelent semmilyen veszélyt az országra nézve, a szellemiségével nincs semmi baj, viszont még javítani kell rajta, mert ellentmondásokat is tartalmaz” – közölte Dan Manolăchescu. A demokrata-liberális politikus szerint a civil fórum megmozdulása valójában az ellenzék kormány elleni támadása, hiszen a fórum a pártkönyvek nélküli szociáldemokraták szószólója. Mădălin Guruianu, a Nemzeti Liberális Párt Kovászna megyei elnöke megkeresésünkre leszögezte, Ioan Lăcătuşu „kommunista múltú vad nacionalistaként ismert”, ezért nincs joga a román–magyar kérdésekben állást foglalnia a Kovászna és Hargita megyei románság nevében. „Nem a törvényektől kell félnünk, nem a törvények elfogadását kell megakadályoznunk, hanem mindannyiunknak arra kell törekednünk, hogy olyan törvények szülessenek, amelyek elsősorban a helyi közösségek érdekeit szolgálják” – szögezte le a liberális politikus.
A magyarok sem veszik komolyan
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, az RMDSZ városi elnöke lapunk megkeresésére mintegy válaszként Ioan Lăcătuşu kijelentésére úgy fogalmazott, „az ő magyarellenes eszméi mulandók, a Székelyföld viszont örök”. „Az idő nekünk dolgozik” – szögezte le a háromszéki politikus. Hozzátette: a kisebbségek jogállását szabályozó törvény által szavatolt kulturális autonómiára nem a székelyföldi magyaroknak, hanem éppen a székelyföldi románoknak van szükségük. „Ha nincs kulturális autonómia, egy csúnya székelyföldi polgármester a román közösség megkérdezése nélkül nevezhet ki igazgatót például a Mihai Viteazul Főgimnázium vagy az Andrei Mureşanu Színház élére” – replikázott.
Antal Árpád kifejtette, meggyőződése, hogy az egész országban senki nem veszi már komolyan Ioan Lăcătuşut, ezért nem kíván ennél mélyrehatóbban foglalkozni az általa felvetettekkel vagy a tervezett akciócsoporttal. Hasonlóképpen vélekedik Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere. Mint a Krónikának elmondta, nem hajlandó foglalkozni a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumával, viszont megismételte, amit az RMDSZ kongresszusán is megfogalmazott, hogy ha a kisebbségek jogállását szabályozó törvényt és a régiók átszervezését júniusig nem rendezi a kormány, akkor az RMDSZ-nek ki kell lépnie a Boc–kabinetből. „Kelemen Hunor szövetségi elnöknek jelenleg ez a két legfontosabb feladata” – összegzett Ráduly Róbert.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)