Hivatalos népszámlálási adatok szerint 540 ezren vannak, de 3 millióra is tehető Romániában a cigány lakosok száma, hangzott el a roma közösség integrációjáért szervezett nagyváradi konferencián. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület cigánymissziós központjának meghívására Rostás-Farkas György magyarországi cigány író, szerkesztő és dr. Dányi László újságíró, történész látogatott el, hogy őszintén megbeszéljék a nagyváradi romákat foglalkoztató kérdéseket. Magyarországon tizenöt éve létezik országos és fővárosi cigány önkormányzat, és immár saját parlamenti képviseletet is nyertek a romák. Magyarország az elsők között van Európában, ahol a kisebbségi törvény segítségével sokat javítottak a romák szociális helyzetén. Rostás-Farkas György szerint a tanulás az integráció legfőbb útja. A 2002 óta működő váradi roma misszió főleg arra ad lehetőséget, magyarázta el Nagy József Barna diakónus, hogy az iskolából kijövő gyerekeknek meleg ebédet adjanak, délután pedagógus segít tanulni a gyerekeknek. Rézműves József, a Bihar megyei Roma Párt elnöke szerint, a tanfelügyelőség segítségével beindított iskoláztatási programban 17 ezerrel nőtt az írni-olvasni tudók száma az utóbbi években, többen szakiskolában leérettségiztek, félszázan pedig idén diplomáznak a nagyváradi egyetemen. /Lakatos Balla Tünde: Hogy az integráció ne legyen asszimiláció. Cigánykérdésekről Nagyváradon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 25./

A világháló közvetítésével tartották május 26-án a nemzeti kisebbségek nyelvén zajló felsőoktatás első európai konferenciáját. A virtuális konferencia szervezői az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Bolyai Társaság és a KMDSZ, támogatója a Pro Europa Liga és a Mercator Európai Hálózat. A konferencia honlapján (www.conf.bolyai-u.ro) olvasható, a kezdeményezést neves személyiségek köszöntötték levélben, köztük Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök, George Pataki, New York kormányzója, európai parlamenti képviselők (Gál Kinga, Schöpflin György, Bauer Edit, Tabajdi Csaba, Schmitt Pál, Dobolyi Alexandra stb.), a magyar országgyűlés több képviselője (Németh Zsolt, Gedei Mihály, Pokorni Zoltán), valamint neves romániai közéleti személyiségek: Smaranda Enache, Gabriel Andreescu, Tőkés László, Markó Béla, Kötő József, Szilágyi Zsolt. Levélben köszöntötte a kezdeményezést Andreas Gross svájci ET-képviselő, valamint Christoph Pan dél-tiroli kisebbségjogi szakértő. A virtuális konferencia a következő kisebbségi nyelven oktató egyetemek képviselői vettek részt: Abo Akademi és Helsinki Egyetem (Finnország), a Bozen/Bolzanói Szabadegyetem, az Írországi Nemzeti Egyetem (Galway), a Tetovoi Egyetem (Macedónia, albán nyelvű), a Cardiffi Egyetem (welsh nyelvű), a Fribourgi Egyetem (Svájc), két baszk, egy galego és négy katalán nyelvű egyetem Spanyolországból. A magyar kisebbségek felsőoktatása a BBTE, a Partiumi Keresztény Egyetem, a komáromi Selye János Egyetem, az Újvidéki Egyetem és a beregszászi főiskola révén volt jelen. A konferencia fő célja: kisebbségi felsőoktatási charta kidolgozása, melyet a részvevők javaslatként eljuttatnának az európai oktatási minisztereknek és az Európai Parlamentnek. A konferenciára több hónapos előkészítés eredményeképp került sor, a szervezőbizottság elnöke, Bodó Barna adjunktus és alelnöke, Hantz Péter adjunktus. /Virtuális konferencia. = Krónika (Kolozsvár), máj. 27./

A nemzeti kisebbségek nyelvén zajló felsőoktatás első európai konferenciáját rendezték meg a világháló segítségével, 25 európai kisebbségi egyetem részvételével. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács tanügyi bizottsága, a Bolyai Társaság és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség szervezte a konferenciát. A rendezvény végkövetkeztetése: a romániai magyarság az egyik legkedvezőtlenebb helyzetben van azon európai kisebbségek között, amelyeknek kialakult felsőoktatási struktúrájuk van. A magyarság aránytalanul rosszul képviselt a romániai felsőoktatásban. A megoldást az önálló, anyanyelven működő egyetem jelentheti. Bodó Barna, a BBTE Politikai Tudományok Tanszékének adjunktusa, a konferencia elnöke elmondta: a jelenlegi hatalom programjában sehol nem szerepel a kisebbségi nyelvek bevezetése a felsőoktatásba. Európa-szerte közel 50, a kisebbségek nyelvén oktató önálló egyetem létezik, többségük állami finanszírozással. Hantz Péter, a BBTE Elméleti Fizika karának adjunktusa, a konferencia alelnöke és szóvivője ismertette az adatokat: a felsőfokú iskolázottsággal rendelkezők hányada Romániában 6,6 %, míg a magyar nemzetiségűek között mindössze 4,4 %, holott az ország lakosságának 6,7%-a magyar anyanyelvű. A magyar egyetemisták aránya 4,3%, közülük mindössze 1, 6% tanul anyanyelvén. A magát multikulturálisnak valló kolozsvári BBTE falain belül egyetlen kétnyelvű felirat sem található, nem használható az egyetem hivatalos nyelveként sem a magyar, sem a német. Mindazon kisebbségek, amelyeknek lélekszáma meghaladja a 200 ezer főt, rendelkeznek – legalább egy – önálló anyanyelvű felsőoktatási intézménnyel. Kivétel a dél-tiroli német kisebbség: bár csak kétnyelvű intézmények léteznek, esetükben az olasz állam biztosítja az anyagi támogatást az Ausztriában való tanuláshoz. A résztvevő egyetemek összeállították a kisebbségi felsőoktatás chartáját is. A dokumentum szerint a 200 ezer főnél népesebb kisebbségeknek joguk van anyanyelvű felsőoktatáshoz, és a kielégítő megoldás az önálló egyetem. A konferencián kiosztották a Báthory-díjat, amelyet azoknak ítélt oda az EMNT, akik a legtöbbet tették a Bolyai Egyetem újraindításáért: Sir Michael Atizah matematikust, Gál Kingát, az Európai Parlament képviselőjét, László Lajos és Kiss Ádám magyarországi egyetemi tanárokat, valamint George E. Patakit, New York állam kormányzóját tartották a díjra érdemesnek. /F. I.: Kisebbségi Felsőoktatási Konferencia: kedvezőtlen a magyarok helyzete. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./

A múlt héten Kolozsváron megrendezték az internetes európai kisebbségi felsőoktatási konferenciát. Egyelőre csak a világháló segítségével gyűjtötték össze Európa 50 kisebbségi nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményének mintegy a felét, s remény van a folytatásra, méghozzá a valós fizikai térben. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács égisze alatt és Bodó Barna elnökletével létrejött, de tulajdonképpen Hantz Péter alelnök, szóvivő és helyi egyetemi fizika tanár kezdeményezésének köszönhető távértekezleten (http://conf.bolyai-u.ro internetes honlap) első alkalommal tanácskoztak Európa kisebbségi egyetemi, főiskolai vezetői, megszövegeztek egy chartát, amellyel immár együttes fellépéssel képviselni tudják érdekeiket kormányaik és Európa előtt, ugyanakkor megragadják az alkalmat, hogy figyelmeztessenek mindenkit: ha már a bolognai folyamat fel szeretné forgatni az összes európai nemzeti felsőoktatási rendszert, hogy azokat az amerikaival összhangba hozza, akkor ezt az átszervezést fordítsák egyúttal további kisebbségi tannyelvű felsőoktatási intézmények létesítésére ott, ahol erre szükség van. Az RMDSZ, noha soha nem adta fel az állami Bolyai Tudományegyetem újbóli megnyitásának a célkitűzését, nem ígéri rövid távon ennek a megvalósulását. Ezért a konferencia szervezői és több szakember is bírálta az RMDSZ-t. Ennek ellenére biztató, hogy mind Markó Béla RMDSZ-elnök, mind pedig Kötő József oktatási államtitkár üdvözölte a konferenciát. Gabriel Andreescu emberjogi harcos szerint minden olyan álláspont, amely egy magyar tannyelvű állami egyetemet ellenez, a kisebbségek nemzetközi jogvédelmének lábbal tiprását jelenti. Dobolyi Alexandra és Tabajdi Csaba magyar szocialista vagy Gál Kinga, Németh Zsolt és Schmitt Pál fideszes európai parlamenti képviselők egyaránt kiállnak az önálló kisebbségi tannyelvű felsőoktatási intézmények mellett. Az elfogadott chartában, amelyet Gál Kinga fog az Európai Parlament elé vinni, többek között egy olyan ajánlás található, hogy mivel minden olyan kisebbség esetében, amelynek több mint 100 ezer tagja van, az anyanyelvi felsőoktatás biztosított valamilyen szinten az Európai Unióban, a tagállamok tegyék lehetővé az egy bizonyos területen helyi többséget alkotó nemzeti kisebbségek számára az önálló állami egyetemek létét. /Balló Áron: Erősödő kisebbségi együttműködés. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./

Romániába látogatott Szanyi Tibor, a magyar Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) politikai államtitkára. Június 3-án a román kormány több miniszterével és államtitkárával folytatott megbeszéléseket, azokon számos magyar vállalat képviselője is részt vett. Borbély László területfejlesztési és középítkezési megbízott miniszterrel folytatott eszmecserén arról beszéltek, miként lehet a határokon átnyúló közlekedési folyosók fejlesztését összehangolni a magyarországi hálózatokkal, biztosítani a magyarországi kapcsolódást. Demeter Attila, a Kereskedelmi és Gazdasági Minisztérium államtitkára is fogadta a delegációt, e találkozó témája volt, hogy a magyar vállalatok milyen formában vehetnének részt az energiaszektor és a vegyipar privatizációjában, az erőmű-felújításokban. Csutak István integrációs államtitkárral a magyar küldöttség áttekintette Románia eddigi fejlődését, integrációs felkészülését. Bukarestben Szanyi Tibor találkozott Koródi Attila környezetvédelmi államtitkárral, Tánczos Barnával, a mezőgazdasági minisztériumhoz tartozó állami birtokok ügynökségének vezetőjével és Szabó Sámuellel, a romániai Sapard-ügynökség vezérigazgatójával is. /(Garzó Ferenc /MTI): Bukarestben a magyar GKM politikai államtitkára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

Elmarasztaló hangvételű nyílt levelet küldött Ciprian Dobre Maros megyei prefektusnak és Lokodi Editnek, a megyei tanács elnökének második polgármesteri mandátuma egyéves érvfordulóján Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere. Florea június 6-i sajtótájékoztatóján ugyanakkor bírálta a városi tanács tagjait és a megye parlamenti képviselőit is. Dorin Florea szerint a prefektúra elhanyagolja a városlakók legfőbb gondjait. A polgármester a hadügyminisztérium repülőterét, lövöldéjét, kaszárnyáit és sportlétesítményeit szeretné a városháza tulajdonába venni. „Engem a megye legfontosabb dolgai érdekelnek – reagált a nyílt levélre Ciprian Dobre. – Most is közigazgatási gondokkal foglalkozom, és nem kampányolok.” Lokodi Edit megyei tanácselnök szintén visszautasította a vádakat. Dorin Florea a városi tanácsot sem kímélte. A polgármester szerint a testület rendkívül gyenge, és a gáncsoskodáson kívül semmivel sem foglalkozik. „A polgármester csak azt nem veszi észre, hogy a tanács a döntéshozó, ő pedig a végrehajtó” – replikázott Kirsch Attila, az RMDSZ képviselője. Mint mondta: valóban rosszul működik a polgármester és a tanácsosok közötti kommunikáció, de ez annak tudható be, hogy a polgármester „önfejűen szeret dönteni”. /Szucher Ervin: Mindenkivel elégedetlen Marosvásárhely polgármestere. = Krónika (Kolozsvár), jún. 7./

Gyergyószentmiklóson jól kimutatható a Ceausescu-rendszert kiszolgáló néptanácsi alelnök, a néhai Barna István mai napig érvényesülő befolyása. Ezt a befolyást napjainkban az özvegye, Barna Mária, és az Egyesült Államokban megtelepedett két leánya gyakorolja. Dr. Jakab Attila szerint ezzel magyarázható, hogy Gyergyószentmiklóson a több mint harminc éve beépített és részben közművesített Rét utcát a család minden nehézség nélkül szántóterületként telekkönyveztethette, Sólyom Csilla-Mária közjegyző tevékeny közreműködésével, a saját nevére. Elképzelhető, hogy a csíkszeredai Csibi-ügy hátterében is gazdasági érdekek ütközése húzódik meg. A cikkíró szerint az etnikai alapú korrupció felszámolását célzó törvénytervezetre lenne szükség. Gyergyószentmiklóson a magyar hivatalnokok azok, akik a volt magyar nomenklatúra javára szinte szó szerint kihúzzák a területet a helyi magyar emberek lába alól. A cikkíró a polgármesteri hivatalnak a következő felirat kitételét javasolja a város bejárataihoz: Gyergyószentmiklós, a székely banánköztársasági etnikai rezervátum fővárosa, ahol nem ismerünk sem Istent, sem törvényt, hanem csakis a kapcsolati tőkét és a gátlástalan érdekérvényesítést. /Dr. Jakab Attila, jogász: Autonómia és korrupció. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 11./

A határon túli magyaroknak nyújtott magyarországi támogatásokról szervezett vitát a kolozsvári Jakabffy Elemér Alapítvány. A találkozó több résztvevője is azt hangsúlyozta, hogy át kell szervezni ezt a támogatáspolitikát, mert jelenleg nem elég hatékony. Salat Levente vitaindítójában közölte: azt is megkockáztatja, hogy a jelenlegi támogatás-politika a kivándorlást segíti elő. Horváth Tamás és Ríz Ádám, a Hidvégi Mikó Intézet munkatársai szerint a kárpát-medencei magyarságnak egységes nemzeti fejlesztési stratégiára van szüksége. Ríz Ádám úgy vélte, hogy a támogatások átcsoportosítása azt is jelentené, hogy a jelenlegi gyakorlattal ellentétben a juttatások nem fednének le minden területet, csak bizonyos előre meghatározott, statisztikai adatokkal alaposan alátámasztott projekteket támogatnának anyaországi forrásokból, így az eredmény is látványosabb lenne. Horváth Tamás rámutatott, hogy uniós keretek között Magyarország nehezebben tudja majd támogatni a határon túli magyarságot, ezért éppen Erdély esetében fontosnak tartja, hogy a magyarság képes legyen pályázni uniós forrásokra. A magyarországi támogatásoknál az Unióból befolyó pályázati pénzek akár háromszor is nagyobb összeget jelenthetnek. Bodó Barna politológus hozzászólásában kifejtette, hogy az erdélyi magyar civil szervezetek kilencven százaléka nem képes eleget tenni az Európai Unió által kiírt pályázatok saját hozzájárulására vonatkozó feltételének. /B. T., K. B.: Át kell gondolni a magyarországi támogatás-politikát. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./

Szakmai műhelytanácskozásra került sor a Jakabffy Elemér Alapítvány, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézete és a Hidvégi Mikó Imre Alapítvány közös szervezésében Kolozsváron. Témája: A magyarországi támogatáspolitika jelene és jövője az Európai Unión belül és kívül, Románia – erdélyi magyarság. Salat Levente (BBTE) emlékeztetett a magyar alkotmányra, miszerint Magyarország felelősséget érez az utódállamok magyarsága iránt. E téren a kedvezménytörvény volt az egyik próbálkozás, azonban megvalósításai elmaradtak a várakozásoktól. Nagy kérdés, hogyan lehet EU-konformmá tenni a támogatáspolitikát. Mindenekelőtt le kell választani a politikai klientúra kényszerpályájáról. Salat Levente arról a dilemmájáról is szólt, hogy a támogatáspolitikában mi a cél tulajdonképpen. Szerinte egy olyan identitás-szerkezetet erősítenek meg, amely lehetetlenné tesz a romániai magyarság hatékony integrálódását a romániai politikai közösségbe, a román társadalomba. Szerinte a magyar identitás erősítésével az önámításnak az a formája, melyet a támogatáspolitika fenntart, a meg nem hirdetett kiürítésnek a stratégiája. Kiss Dénes A magyarországi támogatások számokban című előadásában, amely az MTA kutatási eredményét ismertette, a romániai magyar kulturális intézményrendszerrel, a nonprofit szervezetekkel foglalkozott. Elmondta: ezek vertikális típusú kapcsolatteremtésre törekszenek, ennek következtében horizontális kapcsolatnak nyoma sincs. A pénzt adók nagyon sokszor nem ellenőrzik, mire is adták ki a pénzt. Tüzetes vizsgálat alapján rájöttek, hogy több, magát kulturális jellegűnek valló szervezet tevékenysége nem fedi ezt a fogalmat. A kutatási adatok szerint az erdélyi intézmények nem nagyon pályáznak EU-s pénzekre. Inkább ismeretségi kapcsolatokat használnak ki. Tibád Zoltán (IKA-alkuratóriumi elnök) a szemléletmód megváltoztatását hangsúlyozta. Úgy tűnik – jegyezte meg –, hogy a magyar politikai elit nem tudja, mit kezdjen a határokon kívül élő magyarokkal. Tibád Zoltán kérte egy összmagyar magyar fejlesztési terv kidolgozását. Horváth Tamás (Hidvégi Mikó Imre Alapítvány) A romániai magyarok uniós felkészítése, közös magyar– román tervezés című előadásában kifejtette: most nagyon sokan Budapesten úgy gondolják, hogy a támogatási rendszer a régi formában nem mehet tovább. Ríz Ádám (Hídvégi Mikó Imre Alapítvány) A határon túli támogatáspolitika újabb dilemmái az EU-ban / az EU határán címmel tartott előadást arról, hogyan lehetséges valamilyen integrált forrás felhasználása. A politikai döntéshozók számára elkészítettek egy közigazgatási szemléletű ajánlatot. A határon túli politikai elit bizonyos értelemben kézben tartja a Magyarországról érkező források irányítását. Ki kell nevelni a térségfejlesztő menedzsereket. Székely István (Jakabffy Elemér Alapítvány) előadása – A magyarországi támogatáspolitika lehetséges szerepe a Romániai EU-csatlakozás után – erdélyi reflexió a szakértői javaslatokra. Az előadó arról értekezett: Magyarországon, az eddigi 15 éves tapasztalat alapján, milyen változtatásokat kell hozni a támogatáspolitikai rendszerben, illetve a támogatás konkrét programjaiban. Bodó Barna (ERMACISZA) az Erdélyi magyar civil szervezetek felkészültsége az EU-s források fogadására című előadásában elmondta: szerinte senkinek nincs tudomása arról, hogy a romániai civil szféra milyen emberi és milyen anyagi erőforrásokkal rendelkezik ahhoz, hogy magasabb, nagyobb erőforrásokat tudjon megcélozni és lehívni. Bodó Barna és csoportja már nyert EU-pályázatot. Horváth Réka (BBTE) A romániai előcsatlakozási alapok és az erdélyi magyarok; mit hozott, mit hozhat az Európai Unió című előadásában hiteles tényekkel bizonyította, hol is lehetne a romániai magyarság érdekeit a magyarországi támogatáspolitikába, pályázati rendszerbe beépíteni. /(Csomafáy Ferenc): A támogatáspolitika jelene és jövője. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./

A napokban a Jakabffy Elemér Alapítvány szervezésében támogatáspolitikai műhelytanácskozásra került sor, ahol a vitaindítónak számító két előadást budapesti a támogatáspolitika budapesti szakértői, Ríz Ádám és Horváth Tamás tartották meg, a Hídvégi Mikó Alapítvány képviseletében. A határon túli nemzetrészeket megcélzó támogatások 1990-es elindításával az akkori magyar kormány – és azóta is mindegyik – stratégiai fontosságú szerepet tölt be. A támogatások alapján a határon túli magyarok lassan másfél évtizede pályázatban gondolkoznak, ha támogatást keresnek közösségi programjaikhoz. Ugyanakkor ez a támogatási rendszer egy ideje olyan kóros tüneteket mutat, amelyek világossá tették, újra kell gondolni a struktúrát. Bodó Barna felvetette a kérdést, hogy a megnyert pályázatot félre lehet-e söpörni, a közösséget a falugondnoki rendszer beígért és megnyert alapjaitól megfosztani, mert a támogatást megítélő közalapítványt megszüntették? Reformra van szükség az új helyzetben, mert Magyarország EU-tag. Bodó kiemelte, nem átvenni kell a külföldi mintát, hanem kigondolni és felépíteni az egyedit, a hazai sajátosat. Figyelembe kell venni a valós helyzetet, román fiatalok megvernek Székelyföldön magyar gyerekeket, a nemzetállaminak mondott egyház elveszi egy másik egyház iskolájának telkét-udvarát... Olyan támogatáspolitikát kell kialakítani, amely lakóhelyeiken tartja a kisebbségi magyarokat. Erre a javaslattevők három pilléren nyugvó rendszert gondoltak ki, amelyek közül az első a stratégiai tervezés szükségessége. A több évre szóló programdokumentum a Határon Túli Nemzeti Fejlesztési Terv. Azonban a kisebbségi közösség nem rendelkezik olyan intézménnyel, köztestülettel, amely egy közösségi fejlesztési terv gazdája lehet. A másik pillér a kisebbségi civil szervezetek felkészítése a jelentős EU-s alapok lehívására, amelyek a jelenleg létező támogatási összegek megkétszerezését tennék lehetővé. Itt azonban felvethető egy strukturális kérdés: a kisebbségi civil szervezetek által igényelt támogatások jelentős része kulturális célú. Az EU-alapokhoz tíz–húsz százalékos önrész szükséges, a legkisebb program is pár ezer eurós saját alapot feltételez. A létező 2300 erdélyi magyar civil szervezet közül hány képes ekkora terhet magára vállalni? Bodó hangsúlyozta, hogy az anyaország nemzeti fejlesztési tervének tartalmaznia kell azokat a tételeket, amelyek a határon túli nemzetrészeket illetően lehetővé teszik a stratégiai célok megvalósítását. A másik oldalon pedig a határon túli magyar civil világ fogadókészségét, teherbíró képességét fejleszteni kell. /Bodó Barna: Stratégiai támogatás – támogatási stratégia. = Krónika (Kolozsvár), júl. 8./ (A szerző politológus, a Magyar Civil Szervezetek Szövetségének elnöke.)

Markó Béla, az RMDSZ a kisebbségvédelem jogi eszközeiről kezdett vitázni, és valótlan kijelentéseket tett, állapította meg Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke. Markó úgy nyilatkozott, hogy „a kisebbségi törvény vitája arra is jó volt, hogy egyik-másik bírálónk gyatra szakmai színvonalával és gyarló szellemi képességeivel is megismerkedhessünk. Olvasom például egy megfáradt jogászunktól, hogy a nemzetiségi statútum jobb (mint a jelenlegi kisebbségi törvénytervezet – szerk. megj.) A két törvényt körülbelül úgy lehet összehasonlítani, mint ama közkeletű gyermekmondókában a két ragadozót: »Az oroszlán is egy macska, / csak egy kicsit nagyobbacska!«„ Markó Kincses Előd írására (Szabadság, 2005. április 15.) utalt. Azonban Kincses soha, sehol nem írta le azt, hogy a „nemzetiségi statútum jobb”. Kincses Előd szerint a statútumnak számos olyan hatékony kisebbségvédő rendelkezése van, amely az RMDSZ-vezetés mostani törvénytervezetéből hiányzik. Kincses Előd példákat idézett a statútumból: azok a hatóságok, »amelyek körzetében a lakosság 30 százaléka nem román ajkú, hanem egy más közös nyelvet beszél, kötelesek az illető körzet 30 százalékát kitevő lakosság tagjai által saját anyanyelvükön kiállított és benyújtott bármilyen beadványt elfogadni, anélkül hogy ezekről román nyelvű fordítást követelhetnének.«. Ma viszont Romániában nincs olyan hatóság, amely magyar nyelven elfogadna bármilyen beadványt. Ezen a helyzeten az RMDSZ tervezete nem kíván változtatni. Kincses Előd kifogása arra az elvre épül, hogy a szerzett jogokat visszavonni nem szabad. Markó valamiféle titkos kézfogást feltételezett az RMDSZ-tervezet bírálói és a Nagy-Románia Párt között. Markó megfeledkezik arról, hogy hányszor árult egy gyékényen Vadim Tudorral, a Nagy-Románia Párt elnökével, amikor a Székely Nemzeti Tanács autonómiatervezetéről volt szó. Vadim Tudor legutóbb az RMDSZ-től kapta a mentőövet, mert Csendes Lászlónak, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács RMDSZ-es tagjának támogató szavazata nélkül távoznia kellett volna a közéletből. A kisebbségi törvényről nyilvános bírálatokat fogalmazott meg: Ágoston András, Gabriel Andreescu, Bakk Miklós, Bodó Barna, Borbély Zsolt Attila, Csapó József, Smaranda Enache, Szilágyi N. Sándor, Szilágyi Zsolt, Veress László, Tőkés László, Fodor Imre és Bod Aladár, végül a cikkíró. /Izsák Balázs: Oroszlán-e a macska?Megvédi-e a szerzett jogokat az RMDSZ? = Krónika (Kolozsvár), júl. 8./

Az identitás definíció nélküli evidencia – fogalmazhatták meg a következtetést a július 10-én zárult IV. Torockói Diáktáborban, amely az Identitás, nemzet, etnopolitika a 21. században címen zajlott. A több mint 20 politológia és újságíró szakos hallgató részvételével a Politeia – Romániai Magyar Politikatudományi Egyesület és a Kolozsvári Magyar Politológushallgatók Társasága (KoMPoT) által szervezett nyári egyetem négy napja alatt előadást tartottak hazai és magyarországi meghívottak. Bodó Barna politológus, a tábor „atyja” az identitásról mint önmegvalósítási programról beszélt, majd azt a kérdést is feltette hallgatóságának, hogy mikor válik a politika etnobiznisszé. Gabriel Badescu, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem politológia karának tanszékvezetője szerint az interetnikus kapcsolatok vesztettek látványosságukból és mélységükből Európában, ugyanakkor az etnikai környezet befolyásolja a politikai szerepvállalást. Egy nemrég elvégzett felmérés eredményeit ismertetve elmondta, hogy a románok nem tesznek különbséget erdélyi és magyarországi magyar között. Ezzel szemben egy magyarországi felmérés adataiból kiderül, hogy az ottani magyarok igenis megkülönböztetik magukat a határon túliaktól. Amint azt Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója kifejtette, a magyar–magyar párbeszéd elakadt, aminek több oka is van. A Trianon utáni magyar közösségek és az országhatáron belül maradt magyarok egyre kevesebbet tudnak egymásról, ami az oktatás hiányosságára is visszavezethető, illetve az, hogy ma sem Bukarest, sem Budapest nem tud viszonyulni az erdélyi magyarokhoz. Jövőre a közéleti etika lesz a torockói diáktábor témája – jelezte Bodó Barna. /Soó Éva: Torockói Diáktábor: identitás és etnopolitika. = Krónika (Kolozsvár), júl. 11./

Temes megyében az RMDSZ “stratégiai fontosságúnak” tartotta a megyei művelődésügyi igazgatói tisztség megszerzését Jelöltje, a politikai, közösségszervezői és a civil szférában folytatott tevékenysége alapján egyaránt elismert Bodó Barna pályázatát formai okokra hivatkozva elutasították. A kormány bejelentett lemondásával le fog lassulni a megyei közintézmények élén az igazgatócserék amúgy sem gyors folyamata, jósolta Marossy Zoltán alprefektus. /P. L. Zs.: Lassuló igazgatócserék. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 11./

„Identitás, nemzet és etnopolitika a XXI. században” témával kapcsolatos előadásokra érkezett egyetemisták és előadók népesítették be a torockói Tóbiás-házat július 5–10-e között. Eljöttek a budapesti Kommunikációs Főiskola hallgatói is, a rendezvény az I. Kárpát-medencei Kommunikációs Nyári Egyetem nevet viselte. A Kolozsvári Magyar Politológus-hallgatók Társasága (KoMPoT) is szervezett vitabemutatót, majd a Politeia (Romániai Magyar Politikatudományi Egyesület) programsorozata kezdődött. Bodó Barna és Szász Zoltán vitája kapcsán az asszimiláció és multikulturalizmus fogalmát is bevonták a beszélgetésbe. /Enyedi Sarolta: IV. Torockói Diáktábor. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 23./

Július 29-én ünneplik Romániában a román himnusz napját. Andrei Muresanu brassói dilettáns költő (1816–1863) Desteapta-te romane (Ébredj, román) kezdetű tizenegy szakaszos verse törvény szerint 1990 januárjában vált állami himnusszá. A parlament 1998-ban szavazta meg, hogy július 29. legyen a születésnapja, ugyanis akkor volt 150 éve, hogy a makedón Anton Pann dallamával első ízben csendült fel egy népünnepélyen. Romániának az utóbbi ötven év alatt hat himnusza volt, és most készül a hetedik változata: Adrian Paunescu június elején törvénytervezetet nyújtott be a szenátusba, hogy a himnuszként szolgáló szöveg eddigi négy szakasza csökkenjen kettőre, hogy könnyebben lehessen megtanulni, éneklése kevesebb időt vegyen igénybe, és katonák, tengerészek, iskolások minden hétfőn ezzel kezdjék a hetet. A javaslatra Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt szenátora rálicitált azzal, hogy a községi, városi, megyei tanácsok üléseiket szintén ezzel kezdjék. A legrégebbi román himnuszt Eduard Hübsch német karmester dallamára énekelték az iskolában: Traiasca Regele... – tehát királyi himnusz, amely utolsó négy sorában brit mintára Isten áldását kéri a koronára. Ez himnusz 66 évet élt. A köztársaság kikiáltása után, 1948-ban ezt követte Aurel Baranga költeménye, a „Zdrobite catuse in urma raman”, ezt magyarul is lehetett énekelni, benne volt korabeli tankönyveinkben: „Lehulltak a láncok, a régi igák, /A munka s a munkás az élen. /Most fölfele, a csúcs felé dobban a láb, /A végzet nem úr már a népen. /Hogy éljen, kívánjuk a Köztársaságunk, /Előre, előre tovább, /Közös utat a dolgozók alkotó, hű keze vág” stb. Dallamát Matei Socor, a bukaresti zsidó hitközség tagja szerezte. Hat évig énekelték ezt, akkor a párt felfedezte a súlyos fogyatékosságot, hogy nem szerepel benne a Szovjetunió, ezért új himnuszt kellett rendelni. Dan Desliu és Eugen Frunza megírta a szöveget: „Te slavim Romanie, pamant parintesc,” dallamát komponálta ugyanaz a Matei Socor. Később éppen az lett a baja, amiért született: hogy szerepelt benne a felszabadító szovjet nép. Akkor ugyanis kimondták, hogy az országot a román hadsereg szabadította fel. 1977 júniusában ezért új himnusz született: Ciprian Porumbescu (eredeti családnevén Golembiovschi) „Trei culori cunosc pe lume” kezdetű dalába Nicolae Ceausescu saját kezűleg a szocialista köztársaságot éltető sorokat plántált. Ez három hónapig élt, ugyanis – bizonyára moszkvai figyelmeztetésre – módosították olyan értelemben, hogy a kommunista internacionalizmus szellemét is tükrözze. – Ezt váltotta fel a Desteapta-te romane. /Barabás István: Kinek ébredjünk? = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 23./

A Kézdivásárhelyhez tartozó kis településen, Kézdisárfalván Balázs Barna kezdeményezésére az iskolával szemben emlékkeresztet állítottak. Az életfával díszített, töviskoronát viselő Jézust ábrázoló keresztet a sárfalvi születésű, Magyarországon, Százhalombattán élő Szabó Ottó faragta, Szabó Gyula helybeli nyugdíjas tervező közreműködésével. /Iochom István: Emlékkeresztet avattak (Kézdisárfalva). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 26./

Molnár Tünde orgonaművész a bukaresti Ciprian Porumbescu Zeneakadémia elvégzése óta számtalan hazai és külföldi fellépést tudhat maga mögött. A művésznő július 7-től Marosvásárhelyen nyáresti hangversenyekkel lép fel. Kiváló elődjének, Kozma Mátyásnak, a Marosvásárhelyi Filharmónia egykori orgonistájának köszönhető, hogy sikerült az orgonát restaurálni. – Molnár Tünde szerint Terényi Ede a huszadik század egyik legjelentősebb erdélyi zeneszerzője, szívesen játszik műveiből. Legjobban azokra az ősbemutatókra büszke, melyeken itthon vagy külföldön a neki dedikált műveket játszotta. Molnár Tünde nemrég doktorált, doktori tézisének témája: A huszadik századi orgona Erdélyben. Két könyve megjelent, most készül harmadik kötete. Molnár Tünde Nagyváradon, a Partium Egyetemen orgonát tanít, de az előadóművészet sohasem fog háttérbe szorulni életében. /Mészely Réka: A marosvásárhelyi orgona lelke tartotta itt – interjú Molnár Tünde orgonaművésszel. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 6./

Megrendezte hagyományos Szent István-napi programját Buziásfürdőn a temesvári Szórvány Alapítvány. Bognár Levente aradi alpolgármester a humánerőforrás-menedzsment fontosságát emelte ki. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke szerint a diaszpórában működő civil szervezetek révén a magyarságukat is meg tudják élni. Kása Zsolt jogász és Bodó Barna a pályázatokról és pályázatírásról tartott előadást, délután Toró T. Tibor parlamenti képviselő a vállalkozói szféra és a politikum együttműködési lehetőségeiről beszélt. Megkoszorúzták a helyi Református Központban Trefort Ágoston (1817–1888) mellszobrát. A “föld alól visszaállított” Trefort-szobornál és Deák Ferenc pihenőjénél (a több mint másfél évtizede eltüntetett kőpad mása előtt) Fazakas Csaba református egyházmegye esperese mondott ünnepi beszédet. /P. L. Zs.: Szent István-napok Buziásfürdőn. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 22./

Szeptember 9-10-én Kolozsváron hetedik alkalommal szervezték meg a Civil Fórumot, a magyar civil szervezeteknek találkozóját. A rendezvény központi kérdése a támogatási rendszer és a politikum összefüggésének elemzése volt. – Bár idén az elmúlt évekhez viszonyítva alig egynegyednyi volt a rendelkezésünkre álló anyagi keret, sikerült eredményes munkát folytatni – fogalmazott Egri István a szervezők nevében. Közel kétszáz regisztrált résztvevő volt a Civil Fórumon, és legalább ötven további érdeklődőt vonzott a rendezvény. Parázs vitákat szült a jelenlegi formájában nem megfelelő támogatási rendszer. Felmerült: feltétlenül szükség volna a magyarországi mintára itt is létrehozni a Nemzeti Civil Alapprogramot, lényeges volna már a középiskolai, illetve egyetemi képzés alatt megismerkedniük a fiataloknak a nonprofit szakismeretekkel, hogy civilként aktívan részt vehessenek a társadalom életében, alakításában. Szeptember 10-én tartották a MACISZE 2. közgyűlését, amelyen öt szakcsoport alakult: művelődési, oktatási-tudományos, szociális, mezőgazdaság- és vidékfejlesztési, gazdasági. Nyolctagú bizottság fogja kidolgozni a szervezet saját támogatáspolitikai programját. Bodó Barna elnök elmondta: szükséges a támogatási rendszer reformja. A szervezők Elvek és szabályok a hazai támogatási rendszerben címmel tanácskozást kezdeményeztek, amelyen Kelemen Hunor az Illyés Alapítvány, Szép Gyula a Communitas Alapítvány, Dáné Tibor pedig az NKÖM támogatásáról számolt be. A kilenc szakmai szekcióülés mindegyike érintette a konferencia fő témáját. /Farkas Imola, Stanik Bence: Erősödő civil szféra. Módosítandó a támogatási rendszer. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./

A marosvásárhelyi Parc Szálló ügye, hónapokig tartó gyanús csend után, ismét időszerű lett. A megyei önkormányzat és a prefektúra közösen szerette volna ügykezelésébe kapni a jelentős értékű ingatlant. 2004 december végén, a kománycserék zűrzavaros időszakában, egy kormányhatározat a gyulafehérvári ortodox püspökség ügykezelésébe juttatta a marosvásárhelyi Parc Szállót. Akkoriban nagy felháborodással jelentették be a megye vezetői – Lokodi Edit tanácselnök és Ciprian Dobre prefektus –, mindketten jogot végzettek, hogy minden befolyásukat latba vetik annak érdekében, hogy az ingatlant az ortodox egyháznak juttató kormányhatározat hatálytalanítását elérjék. Most kiderült, hogy az ortodox püspökség pert indított a gyulafehérvári táblabíróságon az ingatlant birtokló Állami Protokollhivatal a Kulturális Minisztérium ellen, kérve a Parc Szálló ügykezelését nekik juttató kormányhatározat alkalmazását. És megnyerték a pert. Minderről a megye két jogász vezetője a sajtóból szerez tudomást, és most egymásra mutogatnak. /Antalfi Imola: Hogyan „kell” elveszíteni egy épületet? = Népújság (Marosvásárhely), szept. 24./

Szeptember 9–10-én Kolozsváron zajlott a VII. Civil Fórum. A közeledő európai uniós csatlakozások kölcsönhatásait elemezték, majd az ezt követő vitafórumon dr. Bodó Barna irányításával kiegészítették az elhangzottakat. A szekcióüléseken próbáltak közös erővel megoldást találni az esetleges problémákra. A média szekcióban Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke megállapította, hogy a civil szervezetek és a sajtó közötti szakadás csakis a kommunikáció hiányának tudható be. A környezetvédelmi szekcióban Kovács Zoltán Csongor, a Zöld Erdély Egyesület elnöke Korody Attilát (a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium államtitkárát) faggatta. Szóba hozták azt is, hogy a civil szervezetek számára a minisztériumtól megpályázható pénz gyakorlatilag hozzáférhetetlen: a minisztérium elvárja, hogy a projektre áldozott pénz maradék 60%-át „saját zsebből” állja a civil szervezet, holott az nem profitorientált. Hasznos volt az egyházi, építészeti örökségvédelmi, gazdasági, ifjúsági, művelődési, oktatási, szociális, valamint szórvány szekciókban folyó vita is. /Enyedi Sarolta: A civilek összefogtak. Civil szervezetek és a közösségi önrendelkezés az EU-s csatlakozás folyamatában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 5./

Mintegy ezren vettek részt Nagyváradon október hatodikán a Nagysándor József utcai koszorúzáson. A váradi születésű honvédtábornokra emlékeztető márványtábla előtt ezúttal közösen hajtott főt az RMDSZ, az MPSZ, a történelmi egyházak, a civil szervezetek és a magánszemélyek. Több magyar osztályt is kivezényeltek a megemlékezésre. A baj csak az volt, hogy a gyerekek kis híján a műsorvezető szerepét betöltő Szabó Ödön megyei RMDSZ-vezetőt is túlhangoskodták. Fel kellett volna készíteni a gyerekeket arra, hová mennek, és ott hogyan kell viselkedni. Szembeötlő volt a nemzeti lobogók hiánya. A váradi magyarok becsületét végül egy fiatalember, bizonyos Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Ifjak helyi tagja mentette meg. Amikor a koszorúzások rendjén az EMI következett, Barna bőségesen fellobogózott koszorúval lépett az emléktáblához. Messze ő kapta a legnagyobb tapsot. Ma már nem kell szégyellni, inkább használni kellene nemzeti jelképeket. /Fábián Tibor: És hol vannak a zászlóink? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 11./

Mintegy ötszáz résztvevő jelenlétében zajlott október 17-én Kolozsváron a Babes–Bolyai Tudományegyetem épülete előtt a tüntetés. A résztvevők transzparensein „Magyar egyetemet a mi adónkból”, „Szabadságot az egyetemünknek” felirat volt olvasható, de a hét végén Szabadkán az erdélyi egyetem ügyével való szimpatizálás viszonzásaképpen „El a kezekkel a vajdasági magyarokról” nevű felirat is megjelent. A civil szervezetek nevei mellett földrajzi településneveket tartalmazó táblák is voltak, a résztvevők Aranyosszéket, Szamosújvárt, Széket, Kalotaszeget is képviselték. Ellenpropaganda is volt a helyszínen, néhány román nyelvű szórólap, amelyen az állt, hogy nemet a Bolyai Egyetemnek, és igent a Dacia Superior Egyetemnek. A felszólalók közül elsőként Hantz Péter lépett mikrofonhoz, aki bejelentette: a tüntetések szervezői követelik, hogy a jövő tanévtől kezdődően induljon be a Bolyai Egyetem, az október 20-i román–magyar kormányülésen pedig döntsenek a Babes–Bolyai Tudományegyetemen tervezett önálló magyar karok létrehozásáról. Felszólalt még, többek között, Juhász Tamás, a Protestáns Teológiai Intézet rektora, Bodó Barna, a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöke. A tüntetésen felolvasták Toró T. Tibor és Kónya-Hamar Sándor RMDSZ-es parlamenti képviselők, illetve Tőkés László EMNT-elnök üdvözlő levelét. Bodó Barna szerint az RMDSZ képviseli az egyetem ügyét, de sajnos ennek eredménye nem látszik. Az egyetem oktatója elismerte, hogy az idei tanévnyitó is előrelépés volt, viszont a mostani ütem szerint csak évtizedek múlva sikerülne visszaállítani az önálló magyar egyetemet. A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) meglepetéssel vette tudomásul a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Akadémiai Tanácsának és Igazgatótanácsának nyilatkozatát, amelyben „a magyar közösség jogos igényeinek kivívása érdekében indult kezdeményezéseket kritizálja”. A BKB véleménye szerint BBTE vezetőségének „nyilatkozat helyett inkább az egyetemen belüli magyarellenes állapotok felszámolásával kellene törődnie”. Szerintük az ami jelenleg létezik a BBTE-n, megalázó, elfogadhatatlan, ha figyelembe veszik, miként néz ki egy multikulturális egyetem Finnországban, Dél-Tirolban, Walesben vagy Baszkföldön. A romániai magyar egyetemi oktatók jelentős hányadát tömörítő Bolyai Társaság közleményében leszögezte, hogy továbbra is maradéktalanul támogatja az önálló erdélyi magyar felsőoktatási intézményrendszer megteremtésére és a kolozsvári székhelyű, magyar tannyelvű, állami finanszírozású Bolyai Egyetem visszaállítására irányuló törvényes kezdeményezéseket. /B. T.: Több százan tüntettek a Bolyai Egyetemért. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./

Megközelítőleg száz részvevője volt Nagyváradon annak a tiltakozó akciónak, amelyet ugyanazon a napon több erdélyi városban is megrendeztek. Nagyváradon a fiatalok kezükben égő gyertyákkal és könyvekkel a vármegyeháza előtti téren kiálltak a közös ügyért. Csűry István református püspök-helyettes elmondta: a román diáknak román egyeteme, a magyar diáknak viszont magyar egyeteme kell hogy legyen. A tüntetésen Tőkés László Brüsszelből küldött üzenetét is felolvasták a szervezők. Az MPSZ részéről Csuzi István megyei elnök kifejtette: alkotmányos jog a magyar oktatás. Nagy József Barna diakónus az Erdélyi Magyar Ifjak nevében elmondta: a magyar tannyelvű Sapientia- és Partiumi Egyetem helyzete egyedülálló /G. Z.: Az önálló állami magyar egyetemért tüntettek. = Reggeli Újság (Nagyvárad), okt. 18./

Az E-meló Munkaközvetítő Hálózat kétnapos rendezvényét október 20-án nyitották meg Kolozsváron, az Országos Ifjúsági Hatósággal közösen, a Diákművelődési Házban. Kerekes Sándor, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke hangsúlyozta, minden eddiginél erőteljesebb gazdasági fejlődés érezhető a megyében. Barna Katalin projektmenedzser elmondta, az E-meló adatbázisában pillanatnyilag 2300 személyt tartanak nyilván, de ez a szám nagyon változó, hiszen bárki bármikor aktívvá vagy passzívvá teheti elküldött önéletrajzát. Másfél éves tevékenységük során több mint 700 munkaadóval, céggel tartották a kapcsolatot, és eddig összesen 2000 személy helyezkedett el a segítségükkel. A most megrendezésre került állásbörzén 40 cég ajánlott fel 200 munkahelyet. /(i): Álláskeresés az E-meló közvetítésével. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

Ungvári Barna András uzoni református lelkész tartott beszédet a földvári haláltábor felszámolásának 60. évfordulóján a diplomáciai tiszteletadással lezajlott megemlékezésen. A Brassó megyei Barcaföldvár mellett 1942 és 1945 között működött haláltábor utolsó fennmaradt közös sírdombján álló emlékműnél emlékeztek arra, hogy 1945 novembere elején felszámolták a lágert. 1942–44-ben szovjet katonák százait, majd Románia átállása után 1944–45-ben magyar és német hadifoglyok, de nagyrészt Erdélyből internált civil magyarok és német ajkúak ezreit tartották fogva embertelen körülmények között a több tucat láger egyikeként számon tartott Földváron. Az éheztetés és a különféle járványok során eddig feltárt források szerint legkevesebb 350 fogoly halt meg Földváron, a haláltáborból kiszabadult túlélők visszaemlékezése szerint viszont az áldozatok száma ezernél is többre tehető. Valamennyien jeltelen és ismeretlen közös sírokban nyugszanak. A kegyhely megjelölését még 1998-ban, a hagyományossá vált november eleji megemlékezéseket pedig 2000-ben kezdeményező volt hídvégi, jelenleg uzoni lelkész elismerően szólt mindazon történészek és újságírók munkájáról, akik a haláltábor történetének feltárásán fáradoznak. /Benkő Levente: Hatvan éve számolták fel a földvári haláltábort. = Krónika (Kolozsvár), nov. 8./

A támogatási időzítés miatt összevont kötetben jelent meg a 2004-re és 2005-re vonatkozó Romániai Magyar Évkönyv. A kiadványsorozat ötödik tagját november 9-én Kolozsváron, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság székhelyén Horváth Réka politológus mutatta be. A több mint nyolcszáz oldalas évkönyv követi elődeinek célját: ízelítőt ad a romániai magyar társadalomtudományokat foglalkoztató témákból. Az első fejezet a politikatudományoké, a második: adatok gazdasági kérdésekről, a regionális fejlesztésről, az ifjúsági szervezetekről, állam és egyház viszonyáról. A harmadik részt a szerkesztők az oktatásnak szentelték. A negyedik fejezetben esettanulmányok szerepelnek (pl. ipari parkokról, az aradi Szabadság-szoborról, a romániai privatizációról stb.). Az utolsó rész kronológiát, dokumentumokat tartalmaz 2004 és 2005 hazai közéletére vonatkozólag. Bodó Barna, a sorozat mindenese és egyik szerkesztője szerint ez az évkönyv, elődeitől eltérően, már nem csak az egyszerű számbavételt szolgálja, hanem elemez is. A kiadvány 32 szerzője 37 témát dolgozott fel a politikatudományok, gazdaság, oktatás, kutatás, kultúra, műemlékvédelem, szociológia, ifjúság és sport területéről. /Ördög I. Béla: Megjelent a Romániai Magyar Évkönyv 2004–2005. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

November 19-én felavatták a gátaljai e-Magyar Pontot, a magyar Informatikai Minisztérium, valamint a romániai Progress Alapítvány támogatásával létrehozott számítógépes központot. A temesvári Szórvány Alapítvány pályázott meg két számítógépet a városkának, amit meg is nyert, a hozzá tartozó nyomtatóval, fény- és távmásolóval. Az e-Magyar Pont a Gorove László Társaskör székhelyén fog működni, az ünnepélyes avatón megjelent Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke, Toró T. Tibor parlamenti képviselő és Nász Julianna helyi RMDSZ-elnök. A rendezvényen részt vett Kiss Károly, a megyei magyar gazdaegyesületek elnöke is, ugyanis szintén ezen a napon tartotta alakuló ülését és táblaavatóját a (Gorove-társaskörrel egy székházban működő) Gátaljai Szent István Gazdakör. A nap harmadik rendezvénye a kultúrotthonban tartott Erzsébet-napi bál volt. /P. L. Zs.: Hármas rendezvény Gátalján. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 21./

Az Erdélyi Disputa Egyesület nyilvános vitasorozatot szervezett arról, hogy milyen szerepet vállalhatnak a fiatalok a korrupció elleni harcban. Az Egyesült Államok nagykövetsége által támogatott projekt öt városban, összesen tíz iskolában zajlik augusztustól jövő év áprilisáig. Magyarul két helyszínen, Székelyudvarhelyen, illetve Kolozsváron tartottak megbeszélést. A kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceumban november 23-án került sor a találkozóra, amelynek meghívottja volt Boros János alpolgármester, Bodó Barna egyetemi tanár, és a Krónika vezető szerkesztője, Csinta Samu. Bodó Barna szerint egyértelmű: ahol megjelenik a korrupció, ott megszűnik a szabad verseny. Boros János alpolgármester arról szólt, hogy bizonyítékok hiánya, illetve az áldozatok félénk magatartása jócskán megnehezíti a jelenség elleni küzdelmet. Csinta Samu felvázolta azokat a módszereket, amelyeknek segítségével nagyobb vállalatok és kisebb politikusok időnként megpróbálják megvesztegetni az újságírókat. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Fiatalok a korrupció ellen. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./

November 30-án tartotta ülését a Sepsiszéki Székely Tanács. A küldöttek beszámolót hallgattak meg az autonómiatörekvések aktuális fejleményeiről, a helyi népszavazások kezdeményezéséről saját határozatot fogadtak el, amelyben leszögezik: ,,ha a felkérés benyújtásától számított harminc napon belül az önkormányzatok nem határoznak a népszavazás kiírásáról, akkor polgári kezdeményezésekkel igyekeznek nyomást gyakorolni a döntéshozókra, hogy a tanácstagok legalább egyharmada éljen a törvény adta lehetőséggel, és kezdeményezze a népszavazási határozat elfogadását”. Az autonómiatörekvések ismertetése érdekében minden településen lakossági fórumokat, tájékoz­tatókat szerveznek. A testület Balla Barna lemondása után a Sepsiszéki Székely Tanács elnökévé Benedek Barna málnásfürdői küldöttet választotta, akit az eddigi alelnök, Kovács István és titkár, Gazda Zoltán segít munkájában. /(Dánél): Benedek Barna az új elnök. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 2./