Csíki Hírlap – 2013.06.26. A Fodor család neves képviselőinek, Fodor Ignác 1848–49-es honvédszázadosnak, Fodor Pál 1956-os szabadságharcosnak, Fodor Imre és ifj. Fodor Pál adományozóknak állít emléket az a márványtábla, amelyet június 29-én, szombaton, Szent Péter és Pál napján délután hat órakor avatnak fel a csíksomlyói Fodor Háznál.
Az emléktáblát Dóczy András és munkatársai zsögödi andezitből készítették barna felirattal. A szombati ünnepségen az ünnepi beszédek, az emléktábla leleplezése és megáldása után fellép az Árvácska Együttes, Antal Imre és zenekara hazafias énekeket ad elő, majd utcabál következik.
Fodor Ignác, az építő és honvédszázados A Fodor Házat Fodor Ignác építtette nejével, kászonjakabfalvi László Annával 1875-ben. Az 1826-ban született Fodor Ignác Csíksomlyón végezte el a gimnáziumot, majd 1848-ban a huszártiszti iskolát Kézdivásárhelyen. Határőrezredének egy része, mely Csíkban állomásozott, csatlakozott Bem seregéhez. Részt vett Bem erdélyi hadjáratának sok fontos csatájában (Vámosgálfalva, Vízakna, Szászváros, Szászsebes, Piski). Bem 1849. április 19-én Lugoson kitüntette. Orsovánál százada fedezte Perczel Mórék visszavonulását. Bem seregével Vidinen keresztül emigrált az akkor török fennhatóság alatt lévő Bulgáriába. Mivel amnesztiát ígértek neki, két évre rá hazajött, mégis haditörvényszék elé állították, és legénységi szolgálatra ítélték. Később elvégezte a jogot, mint ügyvéd többször védte a gyimesi csángók erdőterületeit. Sokáig volt a Függetlenségi Párt Csík megyei vezetője, ő hozta be Csíkba az első cséplőgépet.
Fodor Pál gazdálkodó és szabadságharcos Fodor Pál 1903-ban született, Csíksomlyón nevelkedett, Budapesten szerzett út-, híd- és vasútépítő mérnöki diplomát. Mint az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület Csík megyei vezetője, Csíkban meghonosította a Gül baba-pityókát, az ozsdolai búzát, és kezdeményezésére szimentáli apaállatokat, valamint mezőgazdasági gépeket hoztak a falvakba. A második világháborúban utász századparancsnok volt, majd amerikai és végül szovjet hadifogoly. Az 1956-os magyar nemzeti szabadságharc hatására dolgozta ki a román–magyar lakosságcserére vonatkozó részletes tervét, s készítette el azt a térképvázlatot, amelynek alapján – véleménye szerint – végre megnyugtatóan és mindkét nép számára elfogadhatóan lehetett volna rendezni a magyar–román s ezáltal az erdélyi kérdést. Ezt Márton Áron püspöknek is bemutatta 1956-ban Gyulafehérváron, remélve, hogy az akkori történések lehetővé teszik az erdélyi kérdés rendezését. 1957-ben tartóztatták le, ezért az elképzeléséért és „felforgatószervezet” létrehozásáért 25 évi fogházbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. Vádlott társai voltak: Hajdu Leánder, Szőcs Izidor, Szentmártoni Odorik ferencrendi szerzetesek és Csiha Kálmán református lelkész, későbbi püspök. Őket 10 és 15 év közötti nehéz börtönre ítélték. 1994-ben post mortem ’56-os érdeméremmel tüntették ki.
Fodor Imre és ifj. Fodor Pál, az adományozók Fodor Imre és ifj. Fodor Pál 1937-ben a somlyói házban születtek mint ikertestvérek, majd Csíkszeredában érettségiztek. Édesapjuk elítélése következtében a bukaresti műegyetemről kizárták, és az elkobzott szülőházukból kitelepítették őket, csak később fejezhették a műegyetemet. Fodor Imre Marosvásárhely polgármestereként, majd mint a Székely Nemzeti Tanács elnöke következetesen és eredményesen dolgozott. Az Európai Unió előcsatlakozási alapjából Marosvásárhely 27 millió eurós támogatást kapott, amiből korszerűsítették a vízszolgáltatást. Az államosított házak visszajuttatása és a kétnyelvűség az ő idejében országos visszhangot keltett, eljárást indítottak ellene, mégis eredményes volt. Az ő elnöksége alatt bonyolították le a Székelyföld autonómiájára vonatkozó belső népszavazást, amely az első ilyen volt Trianon óta, eredménye ma is fontos hivatkozási alap. Egy sikeres, élménypedagógiával foglalkozó ifjúsági társaság alapítója, melynek nemzetközi tábora Szovátán működik. 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével, majd Wass Albert-díjjal tüntették ki. Ifj. Fodor Pál Sepsiszentgyörgyön a textilgyár főmérnökeként sok közösségi tevékenységet támogatott, például a Csíki úti templom és sípálya építését. 1989 után az RMDSZ és a Nemzeti Megmentési Front megyei vezetőségébe választották. Az elkobzott, majd visszaszerzett szülőházukat a Fodor fivérek tíz évvel ezelőtt, 2003-ban a Csibész Alapítványnak adományozták, azzal a céllal, hogy a négy erdélyi magyar történelmi egyház szellemében működő ifjúsági házat alakítsanak ki benne. A nagyon leromlott épület felújítására és a padlástér kiépítésére a Csibész Alapítvány és annak vezetője, Gergely István, Tiszti munkája révén sikerült támogatást találni, az ügyintézésben Csíkszereda önkormányzata is segített. Az épület jelenleg ifjúsági szálláshely és iroda, szociális konyha, illetve több ifjúsági találkozó, tevékenység és sok hétvégi rendezvény színhelye. A Fodor Házban híres közéleti személyiségek is szívesen tartózkodnak, legutóbb, a csíksomlyói pünkösdi búcsú idején Áder János magyar köztársasági elnök volt a ház vendége.
csibesz.ro/wordpress/hu

Újvidéki győztes, erdélyi díjözön a színházi fesztiválon
Sorsszerűség a köbön: a 25. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja programjának utolsó, ráadásul Opera ultima címet viselő versenyelőadásának, az Újvidéki Színház produkciójának ítélték oda a seregszemle fődíját. A kitüntetések túlnyomó része Erdélybe „utazott”.
Lehetne spekulálni, hogy a szervezők direkt szánták-e az újvidékiek slusszpoénját a kisvárdai fesztivál végére, de alighanem a klasszikus „gondolta a fene” választ kapnánk az érintettektől. Annál is inkább, mivel az anyagi okokból minden korábbinál „fapadosabbra” hangolt fesztivál résztvevői többnyire „forró ágyváltással” cserélték egymást. Az újvidékiek Opera ultimája mindenesetre a versenyszegmens méltó befejezése volt, s a várszínpadi előadás végén bizony sokakban megfogalmazódott: ezzel az előadással még bármi megtörténhet. Meg is történt: fődíjas lett. Nemcsak a szinte émelygést okozó tömény kérdésfelvetéssel, amelyek éppen igazságuk révén közelített vészesen a demagógiához. Szerencsére még idejében behúzta a vészféket, s így teljesen alkalmasnak bizonyult arra, hogy sokáig emésszük magunkat a hallott-felvázolt helyzeteken, amelyek térségünkben bárhol maximálisan aktuálisnak tűnhetnek.
Beaumarchais szövegei – A sevillai borbély és Figaro házassága – már történelmileg forradalminak számítanak, s mint kiderült, Gyarmati Kata dramaturg és Kokan Mladenovics rendező radikális újraértelmezésére is alkalmasak. A keretül szolgáló aktuálhelyzet ismerős: egyre inkább elharapózik az a gyakorlat, hogy a színházfenntartó beleszól a műsorpolitikába. Az intézmény válasza két, merőben ellentétes töltetű és stílusú felvonásban érkezik. Az első – a mozarti sevillai borbély – remek paródiája a történetnek és operának egyaránt, sok jó ötlettel és egyensúlyérzékkel.
Szünetben nem is sejtjük, mi vár ránk a folytatásban. A Figaro házassága csak laza keret térségünk alapvető társadalmi, művészi, szociális problémáinak kimondásához, a maradék művészi szabadsággal megfogalmazott forradalmi kiáltvány közzétételéhez. Sötét, elkeserítő üzenet, erősen határos a kocsmapolitizálással, alaposan próbára teszi befogadóképességünket. A feszes szerkezet, a remek színészi játék azonban „eladja” a talán nem is annyira túlrajzolt képet. A tapsrend után szinte szövetségesként álltunk fel helyünkről: meg kell próbálni, ellenkező esetben szinte nem érdemes színházat csinálni. És Kisvárdát játszani sem.
Kisvárdai dicsőséglista
Életmű-díj: Fülöp Zoltán (színművész, Csíki Játékszín), Hernyák György (Újvidéki Művészeti Akadémia osztályvezető tanára)
Fődíj: Ultima című (az Újvidéki Színház Opera ultima című előadása)
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának díja: Bányavakság (a marosvásárhelyi Yorick Stúdió és a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata)
Legjobb alakítás (megosztva): Nagy Dorottya és Bányai Kelemen Barna (Bányavakság – a marosvásárhelyi Yorick Stúdió és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata) Kisvárda Város Díja: Tokai Andrea (Parasztopera – temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház)
Kisvárda város polgármesterének díj: Béres Márta (szabadkai Kosztolányi Dezső Színház) A legígéretesebb fiatal színész számára alapított Teplánszky Kati-díj: Egger Géza (a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata – A nyugati világ bajnoka című előadása) A Kisvárdai Várszínház által felajánlott egyéni díj: D. Albu Annamária (sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház – Az imposztor című előadása)
A Kisvárdai Várszínház által felajánlott egyéni díj: Szakács László (Az imposztor, valamint a Bányavakság című előadásban nyújtott alakításáért)
Közönségdíj: a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Az imposztor című előadása
Csinta Samu
székelyhon.ro

Nagyváradról elszármazottak találkozója
A Szent László Napok keretében június 29-én délelőtt szervezték meg a Nagyváradról elszármazottak találkozóját a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében.
Nem csak elszármazottak, hanem váradi érdeklődők is jelen voltak a szombat délelőtti eseményen, amely közös beszélgetéssel és kávézással indult. A díszterem előtti csarnok két kiállításnak is helyet adott: szentekhez köthető bélyegterveket tekinthettek meg a találkozóra érkezők, amelyeket az egyetem hallgatói készítettek, valamint a Régi Nagyvárad című válogatott képeslap-kiállítást is. A találkozón Nagy-József Barna, a rendezvény egyik szervezője köszöntötte a szívükben mindig nagyváradinak maradó elszármazottakat, majd Zatykó Gyula főszervező osztotta meg gondolatait a Szent László Napokkal kapcsolatban: „Ez egy hiánypótló rendezvénysorozat, melyet Szent László király alakja köré és emlékének ápolásáért hoztunk létre. A programok között minden korosztály találhat kedvére valót. Ez a három nap ünnep mindannyiunknak, amely ünnepet jövőre is meg fogjuk szervezni”.
Váradi emlékek
A köszöntő beszédeket követően Boros Zoltán – zongora, Kinda Péter – nagybőgő és Trendler József – dob zenélt, majd Boros Zoltán televíziós szakember Nagyváradról szóló filmjeiből tekinthettek meg a jelenlevők egy összeállítást. A 30-40 éves filmkockák igazi kultúrtörténeti emlékek, amelyek visszarepítették a nézőket egészen a rendszerváltás előtti Nagyváradig és Romániáig. A többek között irodalmi és színházi emlékeket felelevenítő filmecskék több szereplője is jelen volt a vetítésen, akik meghatottan nézték a múlt újból életre kelő emlékeit. Boros Zoltán az 1944-es gyantai tragikus eseményekről szóló filmjéből is vetített részletet, megosztva a hallgatósággal személyes emlékeit is, hiszen a borzalmas eseményeket, mint az akkori gyantai lelkész fia élte át és élte túl. „A filmben elhangzik az is, hogy Leonard Mociulschi tábornok adott parancsot a mészárlásra, az az ember, akiről Nagyváradon mindmáig utca van elnevezve” – fejtette ki Boros Zoltán.
Zenés könyvbemutató
A filmvetítést követően zenés könyvbemutatóra került sor, melynek során Boros Zoltán Énekben hallottam című könyvéből mutatott be dalokat Kinda Péter, Trifán László és Szilágyi Ágnes. A találkozó végén Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke osztotta meg gondolatait, megköszönve Boros Zoltán szívhez szóló előadását, amely megerősítette a tudatot: több hasonló eseményre van még szükség. Ezzel a gondolattal egyetértettek a találkozón résztvevő elszármazottak is, akik mindig szívesen térnek vissza Nagyváradra. Szombat délelőtt még számos eseményen vehettek részt az érdeklődők: városnézés magyar és román nyelvű idegenvezetéssel, várlátogatás, újból levetítették a Nagyváradot és Bihar megyét bemutató Erdély nyugati ablakában című filmet, valamint Ismerd meg Szent László városát címmel kvízvetélkedő is zajlott.
Nagy Noémi
Erdon.ro

Tudományos konferencia a bánsági vallások együttéléséről
Az épülő Új Ezredév Református Központ gyülekezeti termében június 29-én, szombaton került sor a Vallások együttélése a Bánságban című tudományos konferenciára, jeles hazai és anyaországi előadók részvételével.
A Vallási útvonalak a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégióban című európai uniós pályázat keretén belül megszervezett konferenciát rövid áhítattal nyitotta meg Gazda István református lelkipásztor.
Szekernyés János helytörténész A bánsági reformáció és keresztyénség a hódoltságban tartott előadásában egy olyan történelmi korszak eseményeit idézte fel, amelyről rendkívül kevés információ van birtokunkban. A reformáció tanításai már Temesvár eleste előtt eljutottak a Bánság fővárosába, de a török hódoltság idején a keresztyének nagy része elvándorolt a Bánság keleti részébe vagy Erdélybe. A török uralom alól való felszabadulás után is hosszú ideig a „kuruczok és a reformátusok” nem kívánatos személyek maradtak a Bánság területén.
Dr. Zakar Péter szegedi történész Egyházi és nemzetiségi viszonyok az 1848/1849-es forradalom időszakában című előadásában arról beszélt, hogy a csanádi egyházmegye katolikus papjai az egyházi életbe is átemelték a magyar forradalom 12 pontját és többek között a nemzeti nyelv bevezetését és a papi cölibátus eltörlését követelték. A szabadságharcban részt vett számos bánsági román ortodox pap is, akik a szerb csapatok elől menekülve álltak be a honvédségbe.
Dr. Bodó Barna egyetemi tanár Interkulturalitás és multikulturalitás a Bánságban című előadásában arra a kérdésre kereste a választ, hogy létezik-e regionális identitástudat a Bánságban. A Szórvány Alapítvány elnöke kielemezte a sokat emlegetett bánsági tolerancia, multikulturalitás és interkulturalitás fogalmakat, amelyek szerinte valójában mást jelentenek, mint amilyen értelemben rendszeresen használják őket. Dr. Bodó szerint a bánsági nemzetiségek és vallások együttélési modellje addig működhetett jól, ameddig nem volt domináns nemzet a Bánságban.
Dr. Kovács Kálmán veszprémi történész A bécsi udvar vallási politikája a Temesi Bánságban című előadásában bécsi levéltárakban elvégzett kutatásai eredményéről számolt be, amelyek XVIII. századi bánsági egyházpolitikai döntések hátterére és következményeire világítanak rá.
A konferencia befejező részében Gazdáné Mátyus Melinda újmosnicai lelkipásztor mutatta be A Temesvári Református Egyházközség forradalma 1989-ben című könyvét, amely arra a „csodára” keres magyarázatot, hogyan indulhatott el a diktatúrát megdöntő, a romániai rendszerváltást elindító forradalom egy többszörös elnyomás alatt élő piciny református gyülekezetből.
A hozzászólások során dr. Higyed István ny. ref. lelkipásztor arra hívta fel a figyelmet, hogy a temesvári Piarista Líceum, amelynek diákjai valamennyi bánsági felekezethez tartoztak a két világháború közötti időszakban, kiváló példát mutatott a vallások együttélésének gyakorlatából.
A rendezvény befejező részében Gazda István református lelkipásztor elmondta: az épülő Új Ezredév Református Központ a bánsági magyarság lelki-szellemi központja szerepét tölti majd be a következő évtizedekben. „A vallási útvonalak uniós pályázat keretén belül egy ökumenikus épületet fogunk felépíteni és arra gondoltam, hogy az építkezés mellett helyet kellene teremteni a szellemi építkezésnek is” – nyilatkozta lapunknak Gazda István. „A vallások bánsági együttélésének a múltját és jelenét bemutató előadásokat hallgattunk meg ennek kapcsán a mai konferenciánkon. Szeretnénk a továbbiakban is hasonló témájú, a felekezetek egymáshoz való közeledését célzó, ökumenikus jellegű előadásokat szervezni, már most a pályázat lebonyolítása idején, ami jövő év június 30-áig fog tartani, de azt követően is, hiszen ebből a célból építjük fel ezt a létesítményt!”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Az orvosok szerint megoldott az anyanyelvű betegellátás
Nem jelent akadályt az erdélyi és partiumi egészségügyi intézményekben, ha a beteg nem tud románul, a lapunk által megszólaltatott illetékesek szerint mindenhol vannak magyar anyanyelvű szakemberek, akik szükség esetén tolmácsként is helytállnak, és a világnyelvek használata is megoldott.
A marosvásárhelyi kórházakban az idős román nemzetiségű orvosprofesszorok is készségesen megszólalnak magyarul, ha a beteg érdeke ezt kívánja, fiatalabb kollégáik azonban már nem vevők a számukra indított magyar nyelvtanfolyamra.
A Szatmár Megyei Kórházban nem gond, ha olyan páciens érkezik, aki nem beszél románul, magyarul viszont tud. Amint azt Constantin Demiantól, az intézmény szóvivőjétől megtudtuk, nincs külön tolmácsuk, hisz fordító alkalmazását nem teszik lehetővé számukra a hatályos törvények, a betegek anyanyelvhasználattal kapcsolatos jogait azonban szem előtt tartják. Mint kifejtette: sok a magyar nemzetiségű, illetve magyarul beszélő munkatársuk, minden részlegen dolgoznak olyanok, akik tudnak értekezni a románul nem tudó páciensekkel, ők segítenek, ha nyelvi problémák merülnek fel.
Demian szerint a megyei kórházban ez soha nem okozott gondot. Problémáik inkább olyankor vannak, ha nemcsak románul, de magyarul sem tud a beteg, ilyenkor nehezebben oldható meg a kommunikáció. Mint elmondta, nemrég egy olasz férfit kezeltek, de találtak olyan személyt, aki segített értekezni az illetővel.
„Vannak orvosaink, akik tudnak magyarul és olyanok is, akik nem. Utóbbiak vannak többségben, de igyekszünk úgy kialakítani a beosztást, hogy minden műszakban legyen magyarul beszélő orvos vagy asszisztens" – magyarázta lapunknak Gheorghe Carp, a nagyváradi megyei kórház igazgató-menedzsere. Elmondta, főállású tolmácsot ugyan nem tudnak alkalmazni, de tudomása szerint a nyelvi nehézségek nem okoztak fennakadást, szükség esetén mindig akadt valaki, aki fordított.
Magyarul beszélnek a román professzorok
A Maros megyei, de kiváltképpen a marosvásárhelyi kórházakban az idősebb nemzedékhez tartozó román nemzetiségű orvosok többsége is készségesen kommunikál anyanyelvükön a betegekkel. A pozitív hozzáállás annak is betudható, hogy az érintettek felfogják, nemcsak a betegnek van szüksége az orvosra, hanem az orvosnak is a betegre, vallja Konrád Judit. A Maros megyei kórház igazgatónője nem emlékszik, hogy az utóbbi években valaki is ilyen jellegű panaszt emelt volna a román nemzetiségű orvosok ellen. Mint mondta, olykor ő is meglepődött, hogy némelyik kollégája, aki a hétköznapi életben csak románul szólal meg, betegeivel milyen szépen beszél magyarul.
Aki meg nem tud magyarul, általában a nővérek segítségével próbálja megérteni a beteget, illetve megértetni magát. „Nem is az 55 és 65 év közöttiekkel van gond, hanem a fiatalabbakkal. Közülük már kevesen beszélik a nyelvet, azok, akik más régiókból érkeztek, nem is értenek magyarul. A kollégák nagy részében mégis megvan a jóindulat, van, aki legalább néhány szó erejéig próbál magyarul szólni az idősebb betegekhez. Olyan eset is volt, amikor a rezidens orvos megkért, tolmácsoljam azt, amit mond az idős magyar bácsinak" – ecsetelte a helyzetet Vass Levente urológus főorvos, a Studium Alapítvány kuratóriumi alelnöke.
A fiatalabb generáció nyelvtudását a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) próbálta pótolni, amikor meghirdette az ingyenes nyelvkurzust. „A román diákok és ifjú orvosok közül elég sokan jelezték, hogy szívesen megtanulnának magyarul, de amikor meghirdettük a kurzust, egyikük sem iratkozott be" – mondta el lapunknak Ádám Valérián, a szervezet titkára. Szerinte egyesek attól tartanak, ha megszólalnak magyarul, nacionalista társaik megbélyegzik, kiközösítik őket.
Ádám elmesélte, hogy az évfolyamtársai között volt egy olyan magyar vezetéknevű, de román nemzetiségű vásárhelyi kollégája is, aki hatodév végére egy-két káromkodásnál többet nem tudott vagy nem akart megtanulni magyarul. „Amikor több végzős diáknak is mondtam, hogy az ő érdeke lenne magyarul kommunikálni a beteggel, elvégre az idős, neves román profeszszorok is ezt teszik, azt válaszolták, hogy a korábbi nemzedékek kényszerből tanulták meg a nyelvünket" – mesélte lapunknak a RMOGYKE titkára.
Nincs panasz a szórványban és a magánkórházakban sem
A szórványban sem okoz problémát a magyar nyelv használata orvos és páciens között. Bende Barna, a vajdahunyadi kórház igazgatója a Krónikának elmondta, bár a dél-erdélyi megyében – ahol mindössze öt százalékra tehető a magyarság számaránya –, kevés a magyar nemzetiségű egészségügyi szakember, eddig nem okozott gondot a csak magyarul tudó páciensek ellátása. Mint részletezte, az általa vezetett, mintegy 850 alkalmazottat foglalkoztató vajdahunyadi kórházban csupán öt orvos és 12 aszszisztens beszél magyarul, azonban nem volt rá példa, hogy nyelvi korlátok miatt ne tudtak volna ellátni valakit.
„Ilyenkor itt vannak a magyarul tudó kollégák, de itt vagyok én is, van, akivel magyarul beszélni" – mondta a kórházigazgató. Hozzátette, a Hunyad megyei magyarok nagy része jól beszél románul, az idősek is megértik, ha az ország hivatalos nyelvén mondják el problémáikat, eddig csupán magyarországi turisták esetében volt szükség „tolmácsra". Az igazgató szerint arra az esetre, ha éppen nincs ügyeletes magyar anyanyelvű szakember, a kórház szerződést kötött egy céggel, amely szükség esetén azonnal tolmácsot biztosít, erre azonban eddig csak az angol nyelv vonatkozásában volt szükség.
A magyar nyelvű kommunikáció orvos és betege között a magánkórházakban is megoldottnak tűnik. Zsigmond István, a kolozsvári Gynia magánklinika résztulajdonosa és szakorvosa elmondta, az intézményben a gondozónők kivétel nélkül beszélnek magyarul, akárcsak az asszisztensek legalább fele, a személyzet kiválogatásakor ugyanis ez kritérium volt. „A kétnyelvűségből soha nem származott gond, hiszen a román kollégák is tudják, menynyire fontos az anyanyelvű ellátás" – hangsúlyozta a szülész-nőgyógyász, hozzátéve, hogy az intézményben a feliratok is kétnyelvűek.
A nagyváradi Pelican magánkórházban kérésre tolmácsot biztosítanak a románul nem tudó betegek számára, mondta lapunknak Angela Perneş. Az intézmény illetékese szerint ugyanis az egészségügyi személyzet csak az állam hivatalos nyelvét használja.
Jelbeszéddel is lehet majd kommunikálni
Minden téren biztosítani próbálják a betegekkel való akadálytalan kommunikációt a sepsiszentgyörgyi Fogolyán Kristóf Kórházban. András Nagy Róbert kórházigazgató lapunknak elmondta, az anyanyelven történő kommunikáció zavartalanul zajlik az intézményben, a több éve Sepsiszentgyörgyön dolgozó román orvosok megértik a magyarul megfogalmazott panaszokat, ám mindenképpen gondoskodnak róla, hogy az asszisztens tudja tolmácsolni a beteg mondanivalóját és lefordítsa az orvosi utasításokat. András Nagy Róbert elmondta, mandátuma alatt egyetlen ilyen jellegű panaszt kellett orvosolnia: a betegtájékoztatónál nem tudta magát megértetni egy idősebb férfi. Azóta megoldották a problémát, mindig teljesít szolgálatot magyarul is beszélő alkalmazott.
A betegekkel való kommunikáció másik vetülete a külföldiek egészségügyi ellátása, idén például 3–4 balesetet szenvedett külföldi állampolgárt kellett ellátni a sürgősségen. Az igazgató hangsúlyozta, ha a beteg beszél valamilyen világnyelven, akkor megértik, hiszen mindig van szolgálatban olyan alkalmazott, aki jól beszél angolul, németül, franciául vagy éppen olaszul. Gond akkor van, ha a beteg csak saját anyanyelvén, például szerbül vagy bolgárul beszél, az ilyen helyzeteket szinte lehetetlen áthidalni.
Most azon dolgoznak, hogy megoldják a sérültekkel, a süketnémákkal való kommunikációt. Szakembert keresnek, aki szolgáltatói szerződés alapján, szükség esetén a rendelkezésükre áll, és jelbeszéddel tolmácsol a süketnémák és orvosok között. Az igazgató hangsúlyozta, a szolgáltatás biztosítása a kórház akkreditálásának egyik feltétele, így minél hamarabb meg fogják oldani.
Tar Gyöngyi, a Hargita Megyei Közegészségügyi Igazgatóság vezetője lapunknak korábban elmondta: a hozzájuk tartozó intézményekben megvizsgálták a nyelvi jogok érvényesülését, és arra a következtetésre jutottak, hogy valamennyi kórházban, mentőállomáson és más szociális intézményben a magyar és német betegek anyanyelvükön részesülhetnek gondozásban. „Az egészségügy különösen érzékeny terület a kétnyelvűség szempontjából, a beteg számára már az is kommunikációs korlátot jelent, hogy rosszul érzi magát, ezért fontos, hogy anyanyelvén kapjon információt. A gyógyulása szempontjából is elsődleges, hogy a beteg megértse, mi történik vele, mik a teendői" – mondta Tar Gyöngyi.
Mint arról beszámoltunk, az Európa Tanács felkérésére az egészségügyi minisztérium számon kérte a megyei igazgatókon a kisebbségi és regionális nyelvek európai chartájának érvényesítését. A szaktárca arról kért jelentést, milyen intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy a kórházakban az ápolásukra bízott személyekkel anyanyelvükön értekezzenek. Florin Buicu, a képviselőház egészségügyi bizottságának titkára úgy nyilatkozott, az egészségügyi rendszernek sokkal súlyosabb problémákkal kell szembenéznie, mint a nyelvi jogok kérdése.
A kórházakban is vizsgálódna a CEMO
Amennyiben a budapesti Kisebbségjogvédő Intézet elfogadja a marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) pályázatát, a szervezet júliusban nekilát a Maros megyei kórházak felméréséhez. Aktivistái eddig az oktatás és a közigazgatás területén végeztek vizsgálatot. Szigeti Enikő programvezető szerint a felmérések eredménye lehangoló. „A kórházak esetében egyelőre csak egy apró előrelépést látunk: Lokodi Edit Emőke elnöksége idején valamennyi megyei érdekeltségű egészségügyi intézmény homlokzatára kikerült a kétnyelvű felirat. A falak közt viszont egészen más a helyzet" – fejtette ki Szigeti Enikő. A régebbi egységek folyosóiról és ajtóiról a 80-as évek közepén távolították el a kétnyelvű feliratokat, az új kórházba már ki sem tették. A tavaly avatott új sürgősségin a magyar felirat, az angollal együtt, kisebb méretben ugyan, azonban megjelenik a román alatt.
Krónika (Kolozsvár)

EMI-tábor
A tavaly új helyszínre költöztetett EMI-tábor idén is a Gyergyószentmiklóstól 12 kilométerre található Borzonton, a Dorka Panzió területén kerül megrendezésre. Erdély legnagyobb nemzeti fesztiválja augusztus 7-11. között színes programkínálattal várja a fiatalokat és fiatal lelkületűeket, családokat és baráti társaságokat egyaránt.
Az EMI-tábor az elmúlt években sikeres nemzetpolitikai műhellyé nőtte ki magát, így idén sem hiányozhatnak a rendezvény programjából a fontos közéleti kérdések.
A tábor második napján, augusztus 8-án, az idén húsz éves Neptun-botrány kerül terítékre, amikor Bodó Barna politológus, az RMDSZ volt ügyvezető alelnöke, Borbély Imre volt parlamenti képviselő, Borbély Zsolt Attila politológus és Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, volt parlamenti képviselő elemzi a két évtizede lezajlott találkozó közéletben betöltött szerepét. Augusztus 9-én (pénteken) az Európai Parlament kisebbségpolitikája és a 2014-es választás kapcsán Balczó Zoltán parlamenti képviselő és Szilágyi Zsolt, Tőkés László EP-képviselő irodavezetője tartanak előadást. Az EMI-tábor utolsó napján az autonómiáé lesz a főszerep, hiszen, a Székely Nemzeti Tanáccsal partnerségben, összeállított programban helyet kapott a katalán Marc Gafarot i Monjó, aki beszámol a katalán önrendelkezési harc jelenlegi állapotáról, valamint ezzel párhuzamosan elemzi a székely autonómia-törekvéseket. Délután Polgári kezdeményezések az autonómiáért címmel kerül megszervezésre egy kerekasztal-beszélgetés, melynek meghívottjai – többek között – Izsák Balázs, az SZNT elnöke, Miren Martiarena, a nemzeti régiók védelmére indított európai kezdeményezés polgári bizottságának baszk tagja, valamint az erdélyi magyar pártok képviselői.
Elmaradhatatlan történelmi előadások
Az EMI-tábor első napján, augusztus 7-én Balogh Gábor történész előadásából megtudhatjuk, hogy a két világháború között voltak-e a magyar kormányzatnak revíziós tervei. Pénteken, augusztus 9-én Raffay Ernő történész tart előadást Ady Endre és a szabadkőművesség kapcsolatáról. Szombaton És mégis élünk – Fejezetek az ezredéves magyargyűlölet történetéből címmel tart előadást Bakay Kornél történész, régész, majd Illésfalvi Péter hadtörténész Az erdélyi bevonulásról és a visszatért területeknek a honvédelem rendszerébe való integrálásáról beszél.
Gazdaság és környezetvédelem
Szerdán Dr. Lóránt Károly közgazdász tart előadást a Kárpát-medence gazdasági helyzetéről és perspektíváiról, pénteken pedig Erdély kincsei a multik kezében címmel kerekasztalbeszélgetésre kerül sor: a Schweighofer-ügy és a verespataki aranybányászat beindítása kapcsán beszélgetnek Kovács Csongor, a Zöld Erdély Egyesület elnöke, Csonta László, a Zöld Székelyföld Egyesület elnöke, az EMNP, az MPP és az RMDSZ képvielői.
A komoly témák mellett nem feledkezünk meg a szórakozásról sem, pénteken délután visszatérő vendégünk, Berecz András mesél az EMI-táborban.
Csép Sándor-sátor az EMI-táborban
Az idei évben az EMI-tábor szervezői úgy döntöttek, hogy a Szórványért és népesedés sátrat Csép Sándorról nevezik el. A sátor programjában olyan témákkal találkozhatunk, mint a gyermekvállalás kérdése, a szórványvidékek támogatása, a dél-erdélyi és a moldvai magyarság helyzete és kilátásai.
Tematikus sátrak idén is
A 9. EMI-táborban az Előadásósátor és a Csép Sándor-sátor mellett az Ifjúsági és művészsátor, a Kézműves sátor, a Keskeny út sátor és az Alfalu-sátor várja naponta változatos programokkal az érdeklődőket, a legkisebb táborozók pedig a Gyereksátorban tölthetik el hasznosan az idejüket. Nem maradnak el a délutáni borkóstolók sem, és a nap vége felé a Kisszínpadon is különleges produkciókkal találkozhatnak a táborozók.
Zenei nagyágyúk a színpadon
Esténként minőségi magyar élőzenére kapcsolódhatnak ki a látogatók, a nagyszínpad programjából idén sem hiányozhatnak a Kárpátia és az Ismerős Arcok zenekarok, de fellép az EDDA Művek, az Ossian, a Depresszió és a Dalriada is. Néhány év kihagyás után újra az EMI-tábor színpadás a Romantikus Erőszak zenekar, az erdélyi magyar zenét pedig a TransylMania és a Knock Out képviselik.
Jegyárak és kiadó szobák
Idén sem drágultak a belépők, a tavalyi évhez hasonlóan 21 RON-ba kerül a napijegy, míg 93 RON-ba az egész hétre (öt napra) szóló belépő.
2013-ban is lesz családi jegy, mely megvásárlásával kedvezményesen vehetnek részt a magyar családok: két felnőtt és egy gyerek belépőjének megváltásával a további gyerekjegyek megvásárlásától eltekintenek a szervezők. A Dorka Panzió terültének kiépítettsége megfelelő körülményeket biztosít a gyerekekkel érkező táborozóknak is. A Gyereksátor mellett a panzió játszótere is várja a játékos kedvű csemetéket.
Újdonság idén a csoportos kedvezmény, melyben azok részesülhetnek, akik 15-25 fős csoporttal érkeznek az EMI-táborba. A kedvezményes belépő így 73 RON-ba kerül. A csoportok előzetesen, július 31-ig kell jelentkezzenek a gy.szilard@yahoo.com e-mail címen egy listával, mely tartalmazza a résztvevők nevét és személyi számát.
Idén is különböző szálláslehetőségek közül válogatjatnak azok, akik nem szeretnének sátorozni az EMI-tábor öt napja alatt. A tábor környékén, illetve az EMI-tábor területén lévő kulcsos házakban és panziókban is lehet szállást foglalni, melyeknek ára 30 és 90 RON/fő/éjszaka között mozog. Érdeklődni Horváth Enikőnél lehet a +40 747 30 48 08 telefonszámon vagy a horvath.mitzi@yahoo.com e-mail címen.
Folyamatosan bővülő programkínálat
Az idő előrehaladtával a szervezők egyre inkább véglegesítik a programkínálatot és a táborral kapcsolatos egyéb információkat is, melyek megtalálhatók a www.emitabor.hu/erdely címen. Naprakész információkért érdemes az oldalt rendszeresen látogatni! Lassan már lehet az utat tervezgetni és készülődni, ugyanis alig több, mint egy hónap múlva kezdetét veszi az EMI-tábor, Erdély legnagyobb nemzeti fesztiválja.
erdon.ro

Kolozsváron a népességcsökkenés jelentős része a természetes veszteségnek köszönhető
Kolozsváron enyhe lakosságnövekedésre utalnak a nemrég közzétett végleges népszámlálási adatok, ezáltal Románia második legnépesebb városává lépett elő. A kolozsvári metropolis-övezetben még látványosabb a pozitív változás, a térségben mintegy 27 ezer fővel nőtt az állandó lakosság. A magyarság szempontjából is a második városnak tekinthető Kolozsvár – Marosvásárhely után –, bár a magyar lakosság fogyása 2002 és 2011 között 11,5 százalékos volt, ami valamivel rosszabb, mint az országos szintű 10,4 százalékos csökkenés. A kolozsvári magyar lakosság jelentős természetes veszteséget regisztrált az utóbbi évtizedben – tudtuk meg Barna Gergő szociológustól.
– Kolozs megye lakosságának száma csökkent mind a teljes népesség, mint pedig a magukat magyarnak vallók körében, ez utóbbiak számaránya sokkal nagyobb mértékben. Ez a népességcsökkenés csak Kolozs megye esetében ennyire hangsúlyos, vagy más térségekben is hasonló jelenségek tapasztalhatók?
– Érdemes az elején leszögezni, hogy a romániai népszámlálás adatai megbízhatatlanok. A 2011-es, számlálóbiztosokkal történő összeírás is kaotikus volt. Az előzetesen publikált adatokhoz képest az eredményeket időközben kiegészítették, egy teljesen más, követhetetlen módszertan szerint. Míg az előzetes adatok szerint 19 042 936 volt Románia állandó lakossága, akiket összeírtak a biztosok, ez a végleges, letisztított adatok szerint 18 884 831 lakosra csökkent, viszont megjelent 1 236 810 fő, akit különböző regiszterekből adtak hozzá a valóban felkeresett személyekhez. Így lett Románia állandó lakossága 20 121 641 fős, holott köztudott, hogy a külföldön tartózkodó román állampolgárok száma 3 millió fő körül van, illetve 2002 és 2011 között egy 440 ezres természetes fogyás is bekövetkezett. Realista becslések szerint Románia állandó lakossága 18-18,5 millió között lehet.
Amennyiben elfogadjuk az új népszámlálás eredményeit, a lakosság csökkenése az erdélyi megyékben kisebb, mint a Regátban, elsősorban az ország keleti és déli megyéiben volt jelentősebb mértékű a népességfogyás. Kolozs megye Erdélyen belül is jól áll, a lakosság mintegy 11 ezer fővel, vagyis 1,7 százalékkal csökkent. Ennél jobb helyzetben csupán Ilfov, illetve Temes megye van, ahol nőtt az állandó lakosság 2002 és 2011 között.
Kolozsváron a végleges adatok szerint enyhén nőtt a lakosság, 318 ezer főről 324 ezer főre. Kolozsvár így a második legnépesebb városa Romániának, maga mögött hagyva Temesvárt és Iaşi-t. Valamivel látványosabb a változás, ha a kolozsvári metropolis-övezet egészét vesszük figyelembe (Kolozsvár, Szászfenes, Kisbács, Erdőfelek, Gyalu, Kajántó, Apahida, Csürülye), a térségben mintegy 27 ezer fővel nőtt az állandó lakosság.
A magyarság szempontjából is a második városnak tekinthető Kolozsvár, Marosvásárhely után itt él a legtöbb magyar nemzetiségű személy. A népszámlálási eredmények regiszter alapú kiegészítése etnikai szempontból is nehezen értelmezhetővé teszi az adatokat. Az egyetlen elfogadható megoldás, ha az etnikai arányokat a nemzetiségükről nyilatkozók körében számítjuk. Így Kolozsváron 16,4 százalékosra becsülhető a magyarság aránya. A magyarság fogyása 2002 és 2011 között így 11,5 százalékos volt, ami valamivel rosszabb, mint az országos szintű 10,4 százalékos csökkenés, de kedvezőbb, mint a nem székelyföldi nagyvárosok magyar fogyása. Jobb a helyzet tehát, mint Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Szatmárnémetiben. A metropolis-övezetben a magyar lakosság számbeli csökkenése kisebb méretű, itt mintegy 7,7 százalékos fogyás tapasztalható.
– Milyen tényezők befolyásolták Kolozsváron a népességváltozást?
– A népességváltozásnak két fő oka van. A természetes népmozgalmi egyenleg a teljes lakosság körében enyhén pozitív volt Kolozsváron, a születések és az elhalálozások száma kiegyenlített volt. Így a teljes népesség esetében a gyarapodást a migrációs nyereség magyarázza, mind a város, mind pedig a metropolis-övezetben. Egy erőteljes szuburbanizációs folyamat is nyomon követhető, a Kolozsvár vonzáskörébe tartozó községek népessége mintegy 20 000 fővel nőtt az elmúlt tíz évben.
A magyar lakosság körében viszont jelentős természetes veszteség volt megfigyelhető az utóbbi évtizedben. 2001–2010 között a születések 10 százalékát, az elhalálozásoknak pedig 25 százalékát regisztrálták magyar nemzetiségűnek. Így Kolozsváron a 7000 fős magyar népességcsökkenés jelentős része, mintegy 4000 fő a természetes veszteségnek köszönhető. Ez a mutató magába foglalja az intergenerációs asszimilációs veszteséget is, azaz a vegyes házasságokban születő, románként regisztrált csecsemők száma is növeli a magyarok természetes fogyását.
A magyarok arányának csökkenésének további magyarázata a migrációban keresendő. Míg a teljes (román) lakosság esetében migrációs nyereségnek köszönhető a város népességének enyhe növekedése, a magyarok esetében a migrációs veszteség is jelentős szerepet játszott a népesség csökkenésében, és következésképpen az arányvesztésben is.
– Milyen okok állnak e jelenség hátterében? Melyik korosztályra jellemző az elvándorlás? Milyen irányú ez a migráció – külföldre, vagy vidékre költöznek el/vissza a kolozsvári magyarok? Mennyire jelent vonzerőt Magyarország, különösen a könnyített állampolgárság bevezetését követően?
– Nincsenek arra vonatkozó adatok, hogy a kolozsvári lakhelyüket feladó magyarok, milyen korosztályt, társadalmi réteget képviselnek. Erre sem a népszámlálás, sem más felmérés nem tér ki. Feltételezhető, hogy elsősorban fiatalokról van szó. Amiről viszont bővebb információkkal rendelkezünk, az a migráció iránya. Az adatok arra utalnak, hogy az utóbbi időben jelentős változások következtek be: amíg a ’90-es években elsősorban Magyarország felé irányultak az erdélyi magyarok, most a célországok tekintetében Magyarország a második, harmadik, átadva a vezető helyet az olyan nyugat-európai országoknak, mint Németország, Nagy-Britannia. A magyar állampolgárság a nyugat-európai munkavállalásban jelentős előnyt biztosít az erdélyi magyaroknak, például a csak román állampolgárokkal szemben.
Mint említettem, Kolozsvár környékén jelentős szuburbanizációs folyamat zajlott az utóbbi tíz évben, elég csak arra gondolni, hogy Szászfenesnek, Kisbácsnak mennyire megnőtt a lakossága (Szászfenes községben 2002-ben 7470 lakost regisztráltak, 2011-ben pedig 22 813-at; Kisbács községben 2002-ben a lakosságszám 8139 volt, 2011-ben pedig 10 317 – szerk. megj.) Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a környező falvakba való migrációban a magyarok alulreprezentáltak, az említett községekben is csökkent a magyarok aránya, a 2002–2011 közötti időszakban tehát nagyobb számú román telepedett ki, mint magyar. (Szászfenesen 27 százalékról 14 százalékra, Kisbácsban pedig 34 százalékról 29 százalékra csökkent a magyarok aránya – szerk. megj.)
– Kolozsváron is nagy a nemzetiségükről nem vallók száma – ez a „felduzzasztást” követően ugyancsak megugrott. Véleménye szerint miért ilyen magas ez az arány?
– Amikor 2011-ben az összeírás zajlott, Kolozsvár volt egyike azon városoknak, ahol nagyon sokan nem nyilatkoztak nemzetiségükről. Kell tudni, hogy a felkészítés során a kérdezőbiztosok olyan információkat kaptak (ez nem csak Kolozsváron, hanem Marosvásárhelyen és Nagyváradon is gondot okozott), miszerint azoknak, akik nem tartózkodnak otthon, tehát akikkel nem sikerül személyes kapcsolatot felvenni, a nemzetiségét nem szabad regisztrálni. Ezt a félreértést sikerült végül valamilyen mértékben korrigálni, de ennek köszönhető, hogy Kolozsváron 6000 lakos nem nyilatkozott a nemzetiségéről. Ezeknek száma a kiegészítés során lényegesen megnőtt, hiszen olyan regiszterekből duzzasztották fel a népszámlálási adatokat, amelyekben nem jegyzik a nemzetiséget.
Sz. K.
Szabadság (Kolozsvár)

Milyen egy székelyföldi női vállalkozó? Négy kötetet mutatnak be a Studia Terræ Siculorum sorozatban
2013. augusztus 1-én, 17 órától kerül sor a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet székelyföldi regionális kutatásokat összegző Studia Terræ Siculorum c. könyvsorozatának bemutatójára a Csíki Székely Múzeumban. Az alábbi kötetek kerülnek bemutatásra:
Kiss Tamás – Barna Gergő – Deák Attila: Székelyföldi turisztikai régió? Kérdőíves, fókuszcsoportos és statisztikai vizsgálat a székelyföldi turizmusról. (Studia Terræ Siculorum, 1.) – bemutatja dr. Horváth Alpár;
Gergely Orsolya: Vállalkozás női módra. A székelyföldi női vállalkozók profiljának és motivációinak vizsgálata. (Studia Terræ Siculorum, 2.) – bemutatja Oláh Sándor;
Horváth Alpár: Turizmusfejlesztés a Székelyföldön. (Studia Terræ Siculorum, 3.) – bemutatja dr. Biró A. Zoltán;
Nagy Benedek: A turisztikai helymarketing Székelyföldön – az imázs- és márkahasználat tudományos megalapozása. (Studia Terræ Siculorum, 4.) – bemutatja Székedi Ferenc.
A rendezvény szervezői a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Csíki Székely Múzeum. (közlemény)
Transindex.ro

Nyelvelő háborúk Marosvásárhelyen
Nem telt el egy év azóta, hogy kirobbant Marosvásárhelyen az úgynevezett Látó botrány, amely az ismert erdélyi magyar irodalmi fórum önkormányzati átszervezését (megszüntetését) célozta. Újabb és újabb konfliktusok gyűrűznek a kilencvenes évek óta frontvárosként ismert megyeszékhelyen. Már nem csak egy magyar folyóirat, hanem az egész magyar közösség érintett. Érintettek a helyi iskolák, az itt működő Nemzeti Színház, az építészeti szempontból nemzetközileg is ismert és becsült Kultúrpalota, a szimbolikus, de napi használatban is fontos közterek: Marosvásárhely szinte minden szegletében ott a román-magyar konfliktus. Van, aki szerint nem történik más, mint az, hogy elmérgesedtek az évtizedek óta rendezetlen ügyek, más úgy látja, elsősorban – etnikai szempontoktól szinte függetlenül – csak az érdekérvényesítés, az adminisztráció hibái, a joghézagok jelentkeznek. És van, aki úgy véli, a román és a magyar közösségen belül is átrendeződnek az erővonalak, belső konfliktusokkal küzdenek a románok és a magyarok is, a hatalomváltás folyamata pedig az interetnikus térben gellert kap.
Garázs-ügyek Az események sok szempontból hasonlítanak azokhoz a konfliktusokhoz, amelyek közvetlenül a rendszerváltás után jelentkeztek, párhuzamot mégsem lehet vonni – figyelmeztet a történész, Novák Csaba Zoltán. Akárcsak 1990-ben, a nézeteltérések gócpontja most is az oktatásügy, csakhogy míg majd két és fél évtizede az önálló magyar oktatási rendszer létrehozása volt a kérdés és a feladat, most a meglévő önálló struktúrák mellett a vegyes iskolákban érvényesülő magyar érdekvédelem vált ki vitákat. Magyar érdekvédők (elsősorban az évek óta akciók sorozatát szervező Civil Elkötelezettségi Mozgalom – a CEMO) úgy vélik, hogy a marosvásárhelyi vegyes tannyelvű iskolákban a magyar közösség alulreprezentált, nem érvényesülnek a nyelvi jogok, sem az intézményes nyelvhasználatban (például a közhasznú információkat közvetítő feliratokat), sem az iskolák elnevezését illetően. Egyetlen vegyes tannyelvű iskola sem viseli például magyar személyiség nevét – figyelmeztettek évekkel ezelőtt a felszólalók. A legélesebb vita a belvárosi, nagy hagyományú 2-es számú általános iskola körül alakult ki, amelyet építtetőjéről, Bernády Györgyről szerettek volna elnevezni a magyar kezdeményezők. A kérést hosszú ideig nem teljesítette a városi önkormányzat, széleskörű vita alakult ki, a PSD helyi képviselői például azt javasolták, viselje az intézmény inkább a Ceauşescu-korszakban ismertté vált udvari költő, a rendszerváltás után a nacionalista, szélsőséges román politika által támogatott Adrian Păunescu nevét. Végül, több fordulós tárgyalássorozat után (amelynek során a magát pártfüggetlen, civil szervezetként meghatározó CEMO az RMDSZ-t elégtelen érdekképviselettel is vádolta) végül, az idei tanév végére megszületett a döntés: mégiscsak Bernády György néven működhet tovább a Dózsa György úti intézmény. Hasonló folyamat zajlott a Liviu Rebreanu általános iskolában, ahol a már említett CEMO munkatársai, illetve egy szülői kezdeményező csoport szervezett több tiltakozó akciót a kétnyelvűségért. A júniusi tanévzárón azonban sokakat megdöbbentő incidens alakult ki. A kétnyelvűséget számon kérő feliratokkal felvonuló magyar szülők és a román szülők (akiknek gyerekei román nemzeti kokárdákkal vettek részt az ünnepségen) összeszólalkoztak, sőt dulakodás is kialakult. Néhány nappal a történtek után az iskolát vezető román-magyar igazgató párost új román-magyar vezető-csapat váltotta. Adina Maria Chirilă és Demeter Erdei Zoltán helyébe Gheorghe Nistor és Péterfy Erika lépett. Bár a román-magyar konfliktus itt megoldódni látszott, váratlanul magyar-magyar konfliktus alakult ki: Kerekes Szilárd, az intézmény történelem szakos tanára Illés Ildikó megyei főtanfelügyelő-helyettest nyílt levélben azzal vádolta meg, hogy nem a tanév végi konfliktus miatt döntött a csere mellett, hanem azért, hogy „jelöltjét”, Péterfy Erikát pozícióhoz juttassa. A szülői kezdeményező csoport Illés Ildikó leváltását és olyan főtanfelügyelő-helyettes „kijelölését” kérte az RMDSZ-től (!), aki betartja a nyelvi jogokat. A főtanfelügyelő-helyettes tömören reagált a tiltakozásra, illetve a személyét érintő vádakra. Az év végi vizsgák megszervezésének fontosságára hívta fel a figyelmet. „Nekem más a munkaköri leírásom, én a vizsgákért felelek, azok most a legfontosabbak, nem ez a hisztéria” – nyilatkozta az érintett. A Bernády és a Rebreanu iskolák ügyén túl az egész várost érintette a szintén június végén kirobbant úgynevezett oklevél botrány. A helyi RMDSZ tagszervezet több mint másfél ezer kétnyelvű oklevelet bocsátott ki, egyeztetve több iskola vezetőjével is. A dokumentumokon minden információ szerepelt román és magyar nyelven is. Marius Pascan demokrata-liberális szenátor törvényszegéssel vádolta a tanfelügyelőt és lemondásra szólította fel, mert a politikus úgy tudta, Romániában csak román nyelvű okleveleket lehet kibocsátani. Helytelenül, hiszen nagyon sok hazai intézmény használt két-három nyelvű okiratot, ilyen jellegű törvényi megszorítás nincs. A Maros megyei főtanfelügyelő nem erre, a jogtévesztésre hivatkozva ragaszkodott a hivatalához, hanem úgy érvelt a szenátor felvetésére: a diplomákon nem szerepel sem a tanfelügyelőség, sem az oktatási minisztérium azonosító jele, ezek nem hivatalos okiratok, biztosan „valamilyen garázsban” nyomtatták azokat.
Kultúrpalota-kampf Ciprian Dobre, a Maros megyei önkormányzat elnöke májusban a következő javaslattal élt: kezdeményezzenek nyilvános vitát a száz éve épült, szecessziós műemléképület, a Kultúrpalota, illetve a közigazgatási palota elnevezéséről. Az önkormányzati javaslat kettős névadást szorgalmazott: a Dandea–Bernády illetve Bartók–Enescu névfelvételt. Ciprian Dobre többször értékelte nyilvánosan a Bernády életművet, a román és a magyar zeneszerző, illetve az impériumváltás utolsó magyar, illetve első román polgármesterének együttszerepeltetése azt jelezte: van önkormányzati koncepció, legalábbis szimbolikus szinten az etnikai megbékélésre. A javaslat heves tiltakozást váltott ki a magyar közösségből. Az EMNP-EMNT nyilatkozatban utasította el a kezdeményezést arra való hivatkozással, hogy az elnevezés „etnikai konfliktust” szülhet, mert mindkét épület a „magyar épített örökség része”. Az RMDSZ megyei szervezetének elnöke, Brassai Zsombor először úgy nyilatkozott a kérdésben: a névadásról valóban közvitán kellene döntsön a város. Utóbb azzal egészítette ki saját nyilatkozatát, hogy „nincs itt az ideje” a névadásnak, mert a város több hasonló jellegű problémája (mint amilyenek az iskolai konfliktusok) megoldatlanok, és csak ezek rendezése után érdemes visszatérni ehhez a kérdéshez. Nem csak a politikai pártok, magánemberek is tiltakozni kezdtek. A helybéli Lakó Péterfi Tünde a polgármesteri hivatal elé állt, hogy az általa készített tiltakozó nyomtatványok kitöltésére, és hivatali iktatására biztassa az arra járókat. Bár az akció mögött nem volt tömeges támogatás, a helyi hatóságok megbírságolták (majd egy nappal később eltörölték a büntetést) a kezdeményezőt. A nyilatkozó civil érdekvédők szerint a polgármesteri hivatal egyértelműen tart az engedetlenségi akcióktól, „nem akarnak cirkuszt”. Az iskolai botrányok, az oklevél-ügy, a névadás-konfliktus a város nagy nyilvánossága előtt zajlott, sokan állást is foglaltak. Kevésbé vált publikussá, de a város kulturális életét lényegében érinti az a beadvány, amelyben három ismert román szakember (Mihai Gingulescu színész, Zeno Fodor teatrológus, fordító, valamint Cristian Ioan rendező) fordult az oklevél ügyben is elhíresült Marius Pascan szenátorhoz. A felszólalók kifogások sorát fogalmazzák meg a Nemzeti Színház jelenlegi igazgatójával, Gáspárik Attilával szemben. Többek között azt nehezményezik, hogy az intézmény kisegítő személyzetének foglalkoztatásában nem érvényesül az „etnikai arányosság”, ezért „sérelmek, frusztrációk” születhetnek. Azt is problémaként rója fel a trió, hogy nem a román társulat megalakulásának ötvenedik évfordulóját ünnepelte tavaly a marosvásárhelyi Nemzeti Színház, hanem „ötven év multikulturalitás” címmel hirdetett programsorozatot. (Az intézményben, ahol évek óta folyamatosan feliratozzák a román és a magyar előadásokat, ahol a román és a magyar tagozaton kölcsönösen jelen van a repertoárban a román-magyar drámairodalom, egymás mellett függesztették ki Caragiale és Örkény portréját). A hosszas átirat nehezen foglalható össze – kitér a marosvásárhelyi román elit szerepére, jelentőségére, a rendszerváltás előtti és utáni időkre, a márciusi etnikai konfliktusok következményeire – de a hangulatát jól tükrözi az a megjegyzés, hogy az egykori magyar kultuszminiszter (Kelemen Hunor) mindenképp magyar igazgatót akart az intézmény élére, és ilyen pályáztatás révén juthatott pozícióhoz Gáspárik Attila. A beadvány után Marius Pascan interpellációt nyújtott be a szenátusban, amelyben kezdeményezte a magyar és a román tagozat szétválasztását. (Ugyanaz a politikus, aki a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar és román karok szétválasztását ellenezte). Ugyancsak a beadvány hatására vizsgáló bizottságot rendelt ki a Kulturális Minisztérium a marosvásárhelyi színházhoz – a vizsgálat eredményét egyelőre nem tették közzé. (Mellékszál, de fontos adalék, hogy a színházi alkalmazottak etnikai hovatartozását – illegálisan – az a Zeno Fodor firtatja, aki a Smaranda Enache által vezetett Európai Liga vezető tagjaként is ismert.) Itt tart most a történet, amelynek sem az elejét, sem a végét nem könnyű belátni. Székelyföldi minta Novák Csaba Zoltán történész úgy véli, a konfliktusok jelentős része abból ered, hogy a kilencvenes márciusi események után olyan status quo rögzült, amivel a magyar lakosság nem volt elégedett. „A véres konfliktus emléke jegelte ezt az ügyet egy ideig. A magyar közösség szimbolikus térvesztése, esetenként másodrangú polgárrá degradálása nagyon sok intézményben tetten érhető volt. Egyetlen általános iskolában sem kapott teret a magyar közösség szimbolikus módon. Nem is elsősorban a feliratokra gondolok, hanem a nemzeti jeképekre” – nyilatkozta Novák. A történész úgy véli, a két évtizeddel ezelőtti összecsapások után a román érdekképviselet olyannyira megerősödött, hogy megengedhette magának, módszeresen átnevezze az iskolákat, és – szimbolikus értelemben is – megerősödjön a román közösség. A magyar érdekképviselet az utóbbi másfél évtizedben látványosan gyengült, nem csak a polgármesteri széket nyerte több cikluson át Dorin Florea, de a teljes RMDSZ megyei és különösen városi szervezet válságba jutott, olyannyira, hogy az elmúlt hónapokban újra kellett szervezni. Most – figyelmeztet Novák – fordulat van Marosvásárhelyen, amely szerinte a „székelyföldi nemzetesítési folyamatokkal” áll összefüggésben. A marosvásárhelyiek úgy vélik, ha a tömbmagyar székelyföldi településeken sikeres lehet a radikális fellépés, akkor eredményes lehet a vegyes lakosságú Marosvásárhelyen és Maros megyében is. A radikalizálódást erősíti a civil és a politikai szféra átrendeződése, összefonódása. A Civil Elkötelezettségi Mozgalmat képviselő Horváth Kovács Ádám (a Bernády, illetve a Rebreanu iskolák ügyében érintett érdekvédő) megjelenik a Székely Nemzeti Tanács küldöttlistáján is. (Ez a szervezet állt a március tizediki autonómiatüntetés mögött is). A román közösség azonban – véli Novák Zoltán – nem olyan könnyen mobilizálható, mint a kilencvenes évek elején, amikor a román elit mindenáron meg akarta erősíteni (máig meglévő) pozícióit. Most csak lokálisan hatékony a mozgósítás, ezért lehetett botrány a Rebreanuban. A marosvásárhelyi román elit sem egységes: van egy modernizáció- és párbeszéd párti új, progresszív réteg, és egy hatalmát védő, a nacionalizmus klasszikus eszközeit használó régi. Dorin Florea tölti be a kulcsszerepet, a jelenlegi polgármester több mandátumon keresztül is sikeresen versenyzett a magyarok szavazataiért, mára arra is rájött, érdemes legfőbb ellenfelével, az RMDSZ-szel szemben az RMDSZ ellenzékével szövetkeznie. (Idén a tervek szerint részt vesz a Tusványosi nyári egyetemen is). „A politikai ösztöne, és nem az elvei működnek, felismerte, hogy a regionális átalakításról szóló vitákban meg kell őriznie azt a státuszt, amit Marosvásárhely (és a román elit) a kilencvenes évek elején megszerzett. Modernizációs ígéretekkel szólítja meg a magyarokat, ugyanakkor sakkban tartja az RMDSZ-t utóbbi ellenzékével. Eddigi megnyilvánulásai alapján, nem a román-magyar konszenzust keresi, és politikájának következményeiért nagy felelősség terheli Tusvány szervezőit.” – tette hozzá Novák.
Elterelés a minőségről Horváth Kovács Ádám úgy nyilatkozott, elégedett az eddigi eredményekkel. „Mivel a (Liviu Rebereanu iskolai – a szerk.) akció nagy visszhangot kapott, reméljük, hogy a jó példa ragadós lesz, és maximum két éven belül az összes marosvásárhelyi két tannyelvű intézményben maradéktalanul megvalósul a kétnyelvűség. Ehhez további lépések szükségesek. Ilyen lesz a többi tanintézmény elleni feljelentés az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál a CEMO részéről” – válaszolta megkeresésünkre az érdekvédő.
Koreck Mária, a szintén kisebbségi jogvédelmet ellátó Divers egyesület képviselője, és a városi RMDSZ szervezet alelnöke azt mondta, hogy a kialakult konfliktusokat jelentős részben magyarázza, hogy a döntéshozó pozícióban lévők, és az érdekvédők sem ismerik mindig maradéktalanul azokat a jogszabályokat, amelyek a vitás kérdéseket szabályozzák. A fenti ügyeket pedig a városvezetés arra használja, hogy elterelje a figyelmet a költségvetési problémákról (például a szociális rendszer alulfinanszírozásáról, a versenysport túl-, a tömegsport alulfinanszírozásáról). A radikálisan fellépő civil szervezetek a kitűzött célok érdekében szinte minden eszközt bevetnek, de nem számolnak a veszteségekkel. Az oklevél ügyben például nem tettek meg minden törvényes lépést azért, hogy a kétnyelvű dokumentumokat jogszerűen használni lehessen. Szinte mindegyik ügyről elmondható: ha a problémákat szakszerűen felmérték volna, s betartják az érdekérvényesítés legális módját, ütemét, akkor nem alakultak volna ki válsághelyzetek. A kialakult krízisekben azonban a legtöbb szereplő improvizál, és ez további problémához vezet.
Gáspárik Attila, a színházi beadvány által elmarasztalt igazgató határozottan úgy fogalmazott, a konfliktusok többsége mögött nem etnikai, sokkal inkább szakmai, emberi nézeteltérések, érdekkonfliktusok vannak. „Most minden könnyen megkóstolható, mert ebben az országban csak úgy működnek a törvények, ha a hatalom támogatja. És most az RMDSZ nincs hatalmon” – vonta le a következtetést Gáspárik Attila, aki nem vitatja: a Szövetség is felelős a kialakult konfliktusokért. A szimbolikus politizálás a „minőségi” politizálás rovására megy, tette hozzá. (Ezt illusztrálja az a tény, hogy miközben a Bernády iskola elnevezése körüli vitára figyelt a város, az intézményben gyakorlatilag zavartalanul zaklatta a diákokat egy azóta elítélt pedofil pedagógus. Ugyancsak ebben az iskolában érkeztek sorozatosan panaszok az ellen a magyar ellen, aki a tanórákon a Székely Nemzeti Tanács volt tagjaként politikai propagandát folytatott, arra is volt példa, hogy fizikailag bántalmazta diákját.)
Forró a nyár Marosvásárhelyen, egyelőre nem tudni, hogyan alakul a politikai széljárás. Konfliktusok keletkeztek, de konfliktusok oldódtak is. Nem érvényesülnek maradéktalanul a magyar nyelvi jogok, de egyre több a pozitív példa, és nem feltétlenül ott, ahol radikalizálódik a magyar érdekvédelem. Most az egyik helyi bank kirendeltségénél jelent meg az automatákon a magyar nyelvű menü – úgy tűnik, a pénznek szaga nincs, de nemzetisége van, és megéri odafigyelni erre. Nő a figyelem – legalábbis a magyar közösség felé. Abban a megyében azonban, ahol az országban a legnagyobb a romák aránya, a romákról, a romák nyelvi jogairól, a romák nem létező intézményeiről, intézményes reprezentációjáról, nagyon is létező nemzeti kultúrájáról nem esik szó. A mélyben így érik egy minden eddiginél élesebb konfliktus, amelyről konszenzusos alapon a román és a magyar közösség is jobbára csak hallgat. Minél némább most a csend, annál kevésbé tudják majd kezelni a bajt a most egymással és magukkal iszapbirkózó felek.
Parászka Boróka
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Tanulmányok Székelyföldről
A kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet székelyföldi kutatásokat összegző Studia Terrae Siculorum című könyvsorozata első négy kötetét mutatták be a csíkszeredai Mikó-várban csütörtökön.
„Könyvsorozatunkkal az a célunk, hogy közlési lehetőséget biztosítsunk a székelyföldi kutatók tudományosan elkészített munkáinak. Már előkészületben van további két kötetünk, ugyanakkor itt jelezzük, hogy a közlési lehetőség mindenki számára nyitott” – mondta üdvözlőbeszédében Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vezetője.
Elsőként Kiss Tamás – Barna Gergő – Deák Attila: Székelyföldi turisztikai régió? Kérdőíves, fókuszcsoportos és statisztikai vizsgálat a székelyföldi turizmusról című munkát ismertették. A társadalomkutatói munka a turisztikai szakma számára szükséges kutatási eredményeket összegez. A kutatásból kiderült például, hogy a Székelyföldre látogató magyarországiak számára ez a vidék rendezetlen, elhanyagolt, fejletlen térségként hat. Ezzel szemben a román vidékekről, elsősorban a román alföldről érkezők számára Székelyföld nagyon rendezett és tiszta.
A második kötetben Gergely Orsolya Hargita és Kovászna megyei kis- és középvállalkozók körében megjelenő női szereplők vállalkozásindítási, vállalkozásmenedzselési motivációinak szociológiai módszerekkel történő vizsgálatát mutatta be.
Harmadikként Horváth Alpár Turizmusfejlesztés a Székelyföldön című munkáját ismertették. Munkájában a szerző Székelyföld turizmusfejlesztését a térségi, regionális szereplők, közösségek szemszögéből próbálja megközelíteni. A négyes könyvbemutató végén Nagy Benedek munkája következett. A csíkszeredai szerző kötetének címe: A turisztikai helymarketing Székelyföldön – az imázs- és márkahasználat tudományos megalapozása. A városnapok programjaként megtartott esemény társszervezője a Csíki Székely Múzeum volt.
Kozán István
Szekelyhon.ro

Csíkszereda polgármestere szekust fogott
Több hete követi és fényképezi egy férfi Ráduly Róbert Kálmánt, Csíkszereda RMDSZ-es polgármesterét, aki pénteken este elfogta az illetőt – közölte szombaton a Szekelyhon.ro hírportál. A polgármester szerint a férfi titkosrendőr, „egy szekus”.
A honlap beszámolója szerint a polgármester testvértelepülések küldötteivel beszélgetett a szálloda halljában, amikor egy számára már nagyon ismerős „szekus” jelent meg, aki többször lefényképezte. „Látva ezt, felhívtam vendégeink figyelmét, hogy milyen világban élünk, jönnek a szekusok és fényképeznek. Magyarországi barátaink nem hitték el, azt kérdezték: ez nem szűnt meg a rendszerváltozással? Nem telt el pár perc, újra nyílt a fotocellás ajtó, megjelent ugyanaz a személy, és újból lefényképezett. Ekkor utánaszaladtam, és a parkon át a városi piac bejáratáig üldöztem, ahol elesett, én pedig megfogtam, és nem hagytam elszaladni” – idézte a portál a polgármestert. Ráduly Róbert hozzátette, ugyanez az ember nemrég Csomortánban a Kárpátok Őre-emlékműavatón, az idei Ezer Székely Leány Napján és péntek délután, a zászlófelvonásnál is folyamatosan fotózta őt. A polgármester hívta a közelben járőröző rendőröket, akik az egyik rendőrségi autóba ültették a férfit. Újságírói kérdésre, hogy hol dolgozik, a férfi nem volt hajlandó válaszolni, mindössze annyit mondott románul, hogy nem akar megjelenni egyetlen sajtótermékben sem, a rendőrség nem közölt semmit az illető személyazonosságával kapcsolatban.
Korodi Attila parlamenti képviselő egy közösségi portálon azt írta, hogy rögtön az eset után maga is a helyszínre ment. „Szomorú volt látni, ahogy egy láthatatlan intézmény emberei a társuk támogatására összecsődültek, és egész éjszaka fitogtatták hatalmukat. A polgármester feljelentést tett. Ezt nem lehet már eltussolni” – írta bejegyzésében a parlamenti képviselő.
Fülöp György, Csíkszereda testvérvárosa, Tiszaújváros alpolgármestere az MTI-nek elmondta, zaklatásnak érezte, hogy tüntető módon, közelről, vakuval fotózta őket egy idegen, akinek nem adtak erre engedélyt. Hozzátette: a polgármester feltehetően vendégei védelmében szánta el magát arra, hogy üldözőbe veszi az illetőt. Az alpolgármester hozzátette: ő is a rendőrségen töltötte az éjszakát, ahol Zsigmond Barna csíkszeredai magyar főkonzul tolmácsolását igénybe véve jegyzőkönyvet vettek fel a történtekről. A Hargita megyei rendőrség szóvivője nem válaszolt az MTI hívásaira.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Összesítették a Borbolynak gyűjtött aláírásokat
Udvarhelyszéken több mint 15 ezer ember írta alá azt a petíciót, melyet annak érdekében kezdeményeztek, hogy a hivatásából felfüggesztett Borboly Csaba újból betölthesse a megyei önkormányzat elnöki funkcióját.
Több Hargita megyei településen aláírásgyűjtést szerveztek Borboly Csabáért, akit a korrupcióellenes ügyészség vizsgálata nyomán felfüggesztettek tanácselnöki tisztségéből. Szentes Csaba, Madéfalva polgármestere kezdeményezte az akciót, mellyel jelezni szeretnék a tanácselnöknek, hogy visszavárják. „Mivel egy választott tisztségviselőről van szó, akinek ügyében nincs ítélet, nem tartjuk méltányosnak, hogy akadályozzák feladatának ellátásában, mert őt a nép választotta meg” – közölte korábban Szentes Csaba.
Udvarhelyszéken több településen is megszervezték az aláírásgyűjtést, összesen 16 357 személy támogatta az indítványt. Legtöbben Székelyudvarhelyen írták alá az ívet, de ezernél több személy támogatta a kezdeményezést Székelykeresztúron, Szentegyházán, Parajdon, Zetelakán, illetve Korondon is – tudtuk meg Bíró Barna Botondtól, az RMDSZ udvarhelyszéki területi szervezetének ügyvezető elnökétől.
Ezeket az aláírásokat elküldik a megyei szervezetnek, ahonnan majd eljuttatják Borboly Csabának. „Szolidarizálunk Borboly Csabával, megpróbáljuk így kifejezni nemtetszésünket az ügyészség eljárása ellen. Három hónapja húzzák az ügyet. Így próbálják kizökkenteni munkájából a megyei tanács elnökét. Úgy gondoljuk, ez egy irányított magyarellenes tevékenység. Láthattuk, hogy az elmúlt héten is mit leműveltek a csíkszeredai polgármesterrel is. Elég szomorú, hogy ilyen nyomást próbálnak gyakorolni a magyar köztisztviselőkre” – mondta még el Bíró Barna Botond. Információink szerint a Gyergyói-medencében több mint hatezer aláírást gyűjtöttek össze, Csíkszeredában pedig csak pénteken összesítenek.
Székelyhon.ro

EMI-tábor – A neptuni titkos tárgyalások húsz év távlatából
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
A romániai magyar politikát alapjaiban befolyásoló 1993-as neptuni titkos tárgyalásokat, és ezek hatásait vették számba a székelyföldi Borzonton zajló 9. EMI-tábor, az Erdélyi Magyar Ifjak egyesület által szervezett tábor egyik csütörtöki pódiumbeszélgetésének résztvevői.
A romániai magyar politikatörténet Neptun-ügyként vagy Neptun-gateként emlegetett fejezete, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) három politikusának, Borbély Lászlónak, Frunda Györgynek és Tokay Györgynek a román tengerpart Neptun üdülőhelyén 1993 júliusában lezajlott titkos tárgyalásait fedi. A meghatalmazás nélkül tárgyaló magyar politikusok amerikai közvetítéssel megállapodtak a román kormány képviselőivel néhány, a kisebbségeket érintő kérdésben. Az RMDSZ kisparlamentje, a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) elítélte a titkos tárgyalásokat, de a tárgyalók később fontos tisztségeket kaptak az RMDSZ-ben.
Borbély Zsolt Attila politológus, az egyik előadó a pódiumbeszélgetés után az MTI-nek elmondta, a neptuni tárgyalások logikája mindmáig meghatározza az RMDSZ politikáját. "Ekkor adta fel az erdélyi magyar érdekképviselet a nemzetközi nyomásgyakorlás politikai eszközét" – fogalmazott a politológus. Hozzátette, 1993-ban Románia várta felvételét az Európa Tanácsba, és mind a demokrácia kérdéseiben, mind a kisebbségi jogok tekintetében bizonyítási kényszer nehezedett az országra.
"A neptuni tárgyalók lehetőséget biztosítottak arra, hogy az etno-soviniszta román hatalom kisebbségbarát színben tetszelegjen a nemzetközi színtéren. Ahelyett, hogy növelték volna a Romániára nehezedő külföldi nyomást, az RMDSZ-programot messze alulmúló ígéretcsomag fejében legitimálták a román hatalmat" – értékelte a politológus, aki a húsz éves évfordulóra Neptun-gate címen szöveggyűjteményt adott ki a történtekről.
Borbély Zsolt Attila szerint a neptuni tárgyalások egyenes következménye volt az RMDSZ 1996-os bekerülése a kormányba, amelynek következtében Bill Clinton amerikai elnök kijelenthette, hogy Románia példaértékűen megoldotta a kisebbségi kérdést.
Bodó Barna politológus – a beszélgetés másik előadója – az MTI-nek elmondta, a Neptun-ügy az RMDSZ belső viszonyaira is kihatott. "Az SZKT Neptunnal kapcsolatos állásfoglalása kimondta, hogy az elnöknek van egyedül joga mandátumot adni az RMDSZ nevében tárgyalóknak; ez nyitotta meg az utat Markó Béla hatalomkoncentrációja felé, amely az érdekvédelmi szervezetként alakult RMDSZ elpártosodásához vezetett" – jelentette ki Bodó Barna.
MTI

A ’93-as neptuni tárgyalások hatásairól értekeztek az EMI-táborban
A romániai magyar politikát alapjaiban befolyásoló 1993-as neptuni titkos tárgyalásokat, és ezek hatásait vették számba a székelyföldi Borzonton zajló 9. EMI-tábor csütörtöki pódiumbeszélgetésének résztvevői.
A romániai magyar politikatörténet Neptun-ügyként vagy Neptun-gateként emlegetett fejezete, az RMDSZ három politikusának, Borbély Lászlónak, Frunda Györgynek és Tokay Györgynek a román tengerpart Neptun üdülőhelyén 1993 júliusában lezajlott titkos tárgyalásait fedi. A meghatalmazás nélkül tárgyaló magyar politikusok amerikai közvetítéssel megállapodtak a román kormány képviselőivel néhány, a kisebbségeket érintő kérdésben. Az RMDSZ kisparlamentje, a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) elítélte a titkos tárgyalásokat, de a tárgyalók később fontos tisztségeket kaptak az RMDSZ-ben.
Borbély Zsolt Attila politológus, az egyik előadó a pódiumbeszélgetés után az MTI-nek elmondta, a neptuni tárgyalások logikája mindmáig meghatározza az RMDSZ politikáját. „Ekkor adta fel az erdélyi magyar érdekképviselet a nemzetközi nyomásgyakorlás politikai eszközét\" – fogalmazott a politológus. Hozzátette, 1993-ban Románia várta felvételét az Európa Tanácsba, és mind a demokrácia kérdéseiben, mind a kisebbségi jogok tekintetében bizonyítási kényszer nehezedett az országra.
„A neptuni tárgyalók lehetőséget biztosítottak arra, hogy az etno-soviniszta román hatalom kisebbségbarát színben tetszelegjen a nemzetközi színtéren. Ahelyett, hogy növelték volna a Romániára nehezedő külföldi nyomást, az RMDSZ-programot messze alulmúló ígéretcsomag fejében legitimálták a román hatalmat\" – értékelte a politológus, aki a húsz éves évfordulóra Neptun-gate címen szöveggyűjteményt adott ki a történtekről. Borbély Zsolt Attila szerint a neptuni tárgyalások egyenes következménye volt az RMDSZ 1996-os bekerülése a kormányba, amelynek következtében Bill Clinton amerikai elnök kijelenthette, hogy Románia példaértékűen megoldotta a kisebbségi kérdést.
Bodó Barna politológus – a beszélgetés másik előadója – az MTI-nek elmondta, a Neptun-ügy az RMDSZ belső viszonyaira is kihatott. „Az SZKT Neptunnal kapcsolatos állásfoglalása kimondta, hogy az elnöknek van egyedül joga mandátumot adni az RMDSZ nevében tárgyalóknak; ez nyitotta meg az utat Markó Béla hatalomkoncentrációja felé, amely az érdekvédelmi szervezetként alakult RMDSZ elpártosodásához vezetett\" – jelentette ki Bodó Barna.
Krónika (Kolozsvár)

Borbély „félévet értékelt”
Traian Băsescu marosfői nyilatkozata túllépett minden olyan szabályt, amit a nemzetközi diplomácia elismer – mondta Csíkszeredában Borbély László. Az RMDSZ politikai alelnöke a jövő évi magyarországi választásokról is szót ejtett.
Csíki RMDSZ-es községi polgármesterekkel találkozott Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke szerdán Csíkszeredában, ahol az idei év RMDSZ-t is érintő témáiról beszélgettek. Az ínséges esztendőről „Ínséges év elé nézünk, ezt már ez a fél év is bebizonyította. Megemlíteném, hogy a 2010-es és 2011-es esztendők is nehezek voltak, amikor az RMDSZ kormányon volt, mert fizetéseket kellett levágni, és más megszorító intézkedések is voltak, de az infrastrukturális beruházások tekintetében most fele annyi költségvetési háttér sincs, mint akkor volt” – mondta az eseményt követő sajtótájékoztatóján Borbély, aki a téma kapcsán megjegyezte, jelenleg ugyan ellenzékként politizálnak, de konkrét elképzeléseik vannak arra a 2014–2020-as időszakra, amikor az Európai Uniótól hatalmas összegeket lehet megpályázni. Borbély véleménye a politikai nyilatkozatokról A politikai alelnök kitért Vona Gábor Jobbik-elnök és Traian Băsescu államfő napokban tett nyilatkozatára is. „Úgy látom, hogy a román politikusok, és nemcsak a nacionalisták, megpróbálják a magyarellenes kártyát előhúzni a tarsolyból. Én úgy tudom, hogy az idei Tusványoson egyetlen olyan információ sem hangzott el, beleértve a magyar miniszterelnök előadását, amely sértené Romániában akármelyik politikus önérzetét. A borzonti EMI-táborba többek között jobbikos politikusokat is meghívtak, akik kötelességüknek érzik olyan nyilatkozatokat tenni, amelyek felborzolják a közvéleményt. Az RMDSZ egyértelműen elhatárolja magát ettől a nyilatkozattól, mert akárhogyan is tettek fel egy kérdést Vona Gábornak, az nem vezet sehova, ha úgy válaszol, hogy abból a két állam között bármiféle konfliktus lehet” – fogalmazott Borbély, majd a Băsescu-féle marosfői kijelentésekről is szót ejtett. „Túldimenzionáltnak tűnt a román elnök reakciója egy magyarországi ellenzéki pártelnök kijelentésére, és meggyőződésem, hogy politikai, nem pedig államelnöki nyilatkozat volt, hiszen túllépett minden olyan szabályon, amit a nemzetközi diplomácia elismer. Egyik nyilatkozat sem használt senkinek.” A régiósításról A területátszervezés kapcsán az alelnök azt mondta, úgy néz ki, hogy halasztás lesz, „hiszen a romániai politikai élet most nem tudná az urnák elé szólítani azt az ötven százalékot, akik szavaznának az alkotmánymódosításról. Valószínű, hogy ezt a referendumot összekapcsolják a jövő évi államelnöki választással.” „Az én legnagyobb problémám, hogy jelen pillanatban az RMDSZ az egyetlen politikai alakulat, amelynek van elképzelése arról, hogy hogyan nézzenek ki az új gazdasági régiók. Egyetlen párttól sem tudnak önök sem, mások sem felmutatni egy koherens elképzelést, maga a kormány sem tud” – állította Borbély László. Hozzátesszük, az Erdélyi Magyar Néppárt március 26-án Csíkszeredában mutatta be regionalizációs javaslatát, amely szerint Romániát tizenkét régióra és három metropolisz-övezetre osztanák. A jövő esztendei magyarországi választásokról A Székelyhon.ro kérdésére, hogy az RMDSZ-nek van-e már álláspontja a jövő esztendei magyarországi választásokkal kapcsolatban, Borbély László a következőt válaszolta: „a személyes álláspontom egyértelmű, megkérem nagy tisztelettel a magyarországi politikusokat, hogy a kampányukat és a belharcaikat ne hozzák be Romániába. Azon túl, ismét személyes véleményem, hogy mi 1990 óta nagyjából mindig azt mondtuk a romániai magyaroknak, hogy éljenek szavazati jogukkal, ez gondolom, érvényes lesz most is. Amúgy még nincs kialakult álláspontunk.” Tánczos a rossz kormányzati döntésekről Az eseményen a házigazda Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke mellett Tánczos Barna szenátor is jelen volt. Utóbbi azt mondta, az idei gazdasági mutatókból világosan látszik, hogy milyen hatásai vannak a kormány által meghozott döntéseknek. „Megnyirbálták a gazdasági beruházásokra fordítható pénzeket, ezért az állam megrendelőként visszalépett a piacról, tehát nem igényel beruházásokat, így a magánszektorban megnövekedett a munkanélküliek száma. Közben csökkentek az állam bevételei is, ezért új adók jelentek meg” – magyarázta a szenátor, aki a régióátszervezés kapcsán kijelentette: „felszólítjuk a kormányt, hogy azonnal intézkedjen, és tárgyalja újra a jelenlegi fejlesztési régiókat, mert felelőtlenség ezekkel a régiókkal még egy hétéves uniós ciklust elkezdeni”.
Kozán István
Székelyhon.ro

A politikai elit felelőssége
Korunk globalista zsarnoksága abban különbözik a történelem eddigi autokratikus rendszereitől, hogy tagadja önmaga létét. Önfenntartását célzó eszmei pillére nem az emberek meggyőzésén alapul, mint a liberalizmus, a konzervativizmus vagy a szociáldemokrácia/szocializmus, hanem azok félrevezetésén. Valamennyi – amúgy rég idejétmúlt – ideológia képviselői közé beférkőznek a globalizátorok, akik lényegében színjátékot játszanak, amikor úgy tesznek, mintha még mindig e letűnt politikai ellentétek határoznák meg a világ folyamatait és a nemzetek jövőjét. A meg nem vásárolt lényeglátók egy része is belemegy a játékukba, mert esélytelennek érzi a tiszta beszédet, fél a periferizálódástól, a szalonképtelenné nyilvánítástól vagy egyszerűen a választási vereségtől.
Ebben az orwelli rendszerben igazi felüdülés egy olyan rendezvény, ahol az előadók nyíltan beszélnek globalizmusról, nemzetellenes látszatmagyarokról, az erdélyi magyarság létkérdéseiről. S teszik ezt a nemzet sorsa iránti felelősségtől áthatva. Miként 2006-ban az akkor négyéves fiam megállapította: az EMI táborban „magyar a levegő”.
Neptun: akkor és ma
Az EMI-tábor idei programjának keretében megszólalók tovább vitték a valódi szólásszabadság e nemes hagyományát, legyen szó Ady Endre szabadkőműves kötődéseiről, az autonómiáról, a sajtószabadságról vagy a Neptun-ügyről, amely kerek húsz esztendeje kavarta fel az erdélyi politikum állóvizét.
A Neptun-problematikát elemző kerekasztal kapcsán a Magyar Távirati Iroda is kiadott egy hírt, amire Borbély László, az egyik egykori részvevő fontosnak tartotta reagálni. Az MTI által közzétett „válaszban” foglalt állításokat a következőképpen rendszerezhetjük: az e sorok írója által szerkesztett Neptun-gate című könyv, amely összefoglalja a húsz évvel ezelőtti polémia legfőbb dokumentumait, „tele van valótlanságokkal”. A következő mondatot pontosan idézném, mert nem teljesen világos a tartalma: „Szerzőinek pedig nincs már más lehetőségük a megszólalásra, és ez is azt bizonyítja, igazuk volt azoknak, akik a román féllel való tárgyalás lehetőségeit keresték.” Továbbá: ha a neptunosok nem jártak volna el helyesen, akkor is, utána is, a magyarság eláll mellőlük, nem élvezték volna a magyarság bizalmát. „Nem lehet két évtizeden keresztül félrevezetni a romániai magyarságot.” A külpolitikainyomásgyakorlás eszközét feladta az RMDSZ.
Valótlanságok?
Ami a valótlanságokat illeti, jó lenne, ha Borbély László megnevezné azokat. Egy dokumentumgyűjteménynek, amely módosítás nélkül közli egy adott kérdésben megnyilatkozók interjúit és esszéit, nem feladata a korrekció, ettől függetlenül a kötet szerkesztése és végső korrektúrája során nem találkoztam valótlan állításokkal.
A külpolitikai nyomásgyakorlás eszközét 1996-ban az RMDSZ feladta, mint ahogy az autonómiáért való tényleges küzdelmet is. Az RMDSZ-politika legfőbb haszonélvezője a román nemzetállam volt: úgy integrálódhatott az európai struktúrákba, hogy az erdélyi magyarság sorsának rendezése érdekében semmit nem tett az RMDSZ kormányba emelésén kívül. Az RMDSZ pedig – miniszteri, államtitkári és igazgatói pozíciókért cserébe – a Neptun-ügy mintájára vállalta az etnodiszkriminatív román politika legitimálását.
Nem várhatjuk a magyar érdeket súlyosan sértő politikai paktum egyik illusztris szereplőjétől, hogy ezt elismerje és ne beszéljen mellé. A modern politikai kommunikáció legfőbb problémája, hogy a választópolgár előtt a valós szándékokat leplező, az egyéni érdekmotiváltságot elfedő, a közösségi érdeket sértő álláspont éppoly racionális felvértezettséggel jelenik meg, mint a valóságot tükröző, a nemzeti érdekekkel ténylegesen konvergens, jövőbe mutató álláspont, s csak igen kevesen képesek elválasztani az ocsút a búzától.
Közösségi érdekek és azok felismerése
Érdemes részletesen górcső alá venni azt az álláspontot is, hogy meg lehet-e téveszteni egy nemzeti vagy politikai közösséget hosszú távon a saját érdekeit illetően. E kérdés átvezet egy másik problémához is: a választók milyen mértékben képesek felismerni saját érdeküket? Helytálló-e a liberális demokrácia azon alaptétele, hogy a politikai testet alkotó állampolgárok zöme racionális, döntőképes, tisztában van saját érdekeivel, s így felelős döntést tud hozni a választásokon? Ha e tétel igaz lenne, nem kellene kivenni a népszavazási kérdések közül az adóval kapcsolatos ügyeket.
Az egyéni érdekkövetés nem mindig mutat a közösségi érdekérvényesítés irányába. Jó példa erre 1918 késő ősze, amikor az lett volna a közösségi érdeknek megfelelő magyar politikai cselekvés, ha az ütőképes, zömmel harcedzett katonákból álló, az ellenség földjén állomásozó csapattesteket átszervezik az ország történelmi határainak védelmére. A szabadkőműves dominanciájú Károlyi-kormány mégis a leszerelés mellett döntött, a tömeg ujjongása közepette. Innen egyenes út vezetett az ország két harmadának elvesztéséhez.
Alois Schumpeter osztrák közgazdász-politológus írja, hogy a közakarat nem a demokratikus politikai folyamat hajtóereje, hanem annak végterméke. Más szóval: a közakaratot a pártok teremtik meg politikai marketing útján. S miként a mosóporok közül is azt választja a fogyasztó, amelynek meggyőzőbb a reklámja, tehát amely mögött jellemzően nagyobb tőke áll, nem pedig azt, amely hatékonyabban mos, a választók zöme is azt a politikai gárdát választja, amelynek reklámja, marketingje ügyesebb, rafináltabb, erőteljesebb.
Az elit felelőssége
A nemzetek egymás közti vetélkedésében azon közösségek jutnak versenyelőnyhöz, amelyek politikai elitje elkötelezett a közösségi célok érvényesítésének kérdésében, és képes is rá. Amelynek elitje akár politikai kockázatot is vállal szükség esetén a köz érdekében, a népszerűtlen intézkedésektől sem riad vissza, s cselekvéseit elsősorban nem a négyévenkénti választás motiválja, hanem a nemzetszolgálat.
Az RMDSZ-vezetés előtt két út állt 1996-ban. Az egyik a könnyű népszerűség- és pozíciószerzés útja, a Neptun-logikájú kormányzati szerepvállalás. A másik a nehezebb, de távlatosabb: az autonómia útján való megmaradás. Miként Eva Maria Barki, Csapó József és Borbély Imre mellett a borzonti EMI-táborban Bodó Barna is kifejtette: kormányon belül képtelenség autonómiát kivívni, hiszen épp a kormány által is képviselt és gyakorolt államhatalomból kíván közösségünk részesedni.
Az autonómia útját járni, megszervezni a közösséget, az erdélyi magyar társadalmat, elérni a mindennapi életben a többségtől való minél kisebb függési fokot, s emellett minden politikai energiát az erdélyi kérdés nemzetköziesítésére fordítani: nehezebb lett volna és népszerűtlenebb is. De lett volna távlati esélyünk a fogyatkozásunk megfékezésére. Az autonómiapolitika mellett álltak a történelmi egyházak, a civil társadalom, a sajtó egésze és az akkor még egységes politikum.
Ehelyett az elit engedett politikai szirénhangoknak, s a jó esetben az erdélyi magyar társadalom morális állóképességének megőrzését, az értékiránytűk nemzedékek közötti átörökítését, a többségi elnemzetlenítő, tudatmosó törekvések ellensúlyozását szolgálótájékoztatáspolitikátátépítette a legfontosabb közösségi célokat feladó, önsorsrontó politikájának legitimálására.
Ahogy könnyebb volt 1918-ban a „béke” mellett szónokolni, amikor három oldalról fenyegette ellenséges támadás az országot, ahogy Európa-szerte ma is népszerű és könnyű a globalizmus, a fogyasztói társadalom jelszavait szajkózni a politikai korrektség idiómáját követve, úgy könnyű a hatalommal való megegyezés mellett síkra szállni a lassan száz éve a többség által nyomorgatott közösségben is. A választók nagy része vevő erre, lásd a Bugár Béla-féle felvidéki szörnypártot, a Híd-Most nevű szlovák–magyar képződményt, amelynek elnöke odáig megy az önfeladásban, hogy nyíltan kimondja: nem lát problémát abban, ha magyar szülők szlovák iskolába íratják a gyermekeiket, s azzal kampányol, hogy az MKP-vel ellentétben ők NEM akarnak autonómiát.
Az erdélyi magyar politikai elit közös felelőssége, hogy a pártcsatározások közepette mi ne juthassunk ide. Ehhez viszont közös nemzeti minimumra, közös múltértelmezésre és jövőképre lenne szükség. Nem pedig arra, hogy egy többszázezres lélekszámfogyással járó, közösségi szempontból megbukott politikai kurzus origóját, a Neptun-ügyet ma is mintának állítsuk be.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Nemzethalál elhalasztva
A román kormány el akarja lehetetleníteni az erdélyi magyarokat – legalábbis ettől félnek azok a székelyek és erdélyi magyar politikusok, akik az elmúlt hónapokban tüntetéseket szerveztek, és hamarosan helyi népszavazásokat is indítanak a közigazgatás átszervezése ellen. A magyaroknak létkérdés, hogy egyben tartsák a megyéiket, és megőrizzék a hatalmukat, mert ez lehet az alapja a székelyföldi autonómiának, amitől a legtöbb ember azt várja, hogy egy csapásra megoldja a problémáikat.
Frissen vágott fűvel megrakott szekér zötyög gyalogtempóban a kanyargós úton, egy férfi a bakon ül, egy másik mögötte ballag kezében nagy alumíniumkannával, így gyorsan beéri őket a következő jármű: egy újabb szekér. A fával megrakott járművet két ló is húzza, a bakon két férfi, a rakáson két fiatal fiú ül kapucnis pulcsiban. A szűk utcán kisebb forgalmi dugó alakul ki, amikor a két kocsi egymás mellé ér, és még egy szippantós tartályt vontató traktor is beéri őket. Legalább van egy kis élet, mert az utca aprócska boltjának kapuját támasztó eladó egyébként legfeljebb csak azt nézheti, ahogy a szemben lévő roskatag fakerítésre ragasztott plakátokat tépi a többnapos hőséget hirtelen kisöprő szél.
„Az autonómia a megoldás!" – hirdetik a kifakult, félig leszakadt plakátok a Székelyföld déli határához közel fekvő Maksa utcácskáján azt több tucat székely faluba meghirdetett tüntetést, amit az Erdélyi Magyar Néppárt rendezett még július végén a román kormány régiósítási tervei ellen, iletve Székelyföld autonómiája mellett. A plakátokat látva és a romániai magyar sajtót olvasva úgy tűnhet, hogy Erdélyben, de legalábbis a Székelyföldön az elmúlt hónapokban mindenki ezzel a két témával, a régiók átszervezésével és az autonómia óhajával kelt-feküdt.
Ehhez képest a kapuban álldogáló idős asszony csak a vállát vonogatja, amikor megkérdezzük, volt-e a tüntetésen, és mennyire fontos neki a téma. „Tudja, mi Sepsiszentgyörgyön lakunk, nem itt, csak hétvégére járunk ki ide. Építettük ezt a kulipintyót, jöjjenek, nézzék meg, milyen aranyos" – invitál a kertjébe.
Hiába feszegetjük a székelyföldi autonómia kérdését, vagy azt, hogy mit szólnak a kormány régiósítási terveihez, csak azt ismételgeti, hogy nem foglalkoznak ilyesmivel, megvan nekik a maguk baja: a városi lakásban drága a közös költség, ketten kell megélniük 800 lej (kb. 56 ezer forint) nyugdíjból. Még az a szerencséjük, hogy van ez a kert a kis házzal, amiben ugyan nincs víz, villany is csak akkumulátorról, de a kertben megterem sok minden – már ha nem olyan száraz a nyár, mint most. Nézzük csak meg, minden senyved, nem győznek elég vizet húzni a kútból. Ők még csak elvannak a férjével, viszont a fiuk hiába járta ki az iskolákat, nem talál munkát, kilátástalan az élete. Hogy a politikusoknak van-e válaszuk ezekre a problémákra? Az asszony szerint nincs. „Elvannak az autonómiával, ami lehet, hogy jó lenne, talán tényleg könnyebb lenne az élet" – mondja bizonytalanul. Hogy ez pontosan mit jelentene számukra, arra nem tud válaszolni.
Nagyobb a fagy, nem csúszik a hó
Alig egy órával később és néhány kilométerrel odébb, Sepsibesenyőn, a Háromszéki Ifjúsági Tanács szabadegyetemén a legnagyobb romániai magyar párt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetője, Kelemen Hunor és Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád meghirdette, hogy helyi népszavazásokat indítanak a közigazgatási átszervezés ellen.
A cikkünkhöz pont kapóra jött a bejelentés, mert éppen azért utaztunk Erdélybe, hogy megvizsgáljuk, miért fáj az erdélyi magyaroknak a román kormány régióátalakítási terve – bár épp most dőlt el, hogy ezekből a bonyolult belpolitikai csatározások miatt biztos, hogy egy éven belül nem születik róla döntés.
Egy év a román politikában nagyon hosszú idő, közben teljesen megváltozhatnak az erőviszonyok, úgyhogy a halasztás valószínűleg azt jelenti, hogy a tervekből már nem lesz semmi – mondta több interjúalanyunk is. Az RMDSZ azonban nem ilyen bizakodó. „A kérdés nem kerül le a napirendről. A lavinaveszély nem múlt el, csupán kicsit nagyobb a fagy, és nem csúszik a hó, de bármelyik pillanatban olvadhat, és akkor jön a lavina" – indokolta a népszavazásokat Kelemen Hunor. Az átszervezéstől azért félnek ennyire az erdélyi magyar politikusok, mert úgy gondolják, hogy azok veszélybe sodorhatják az egyébként is kiszolgáltatott magyar közösségeket. Romániában jó tíz évvel ezelőtt, az EU elvárásainak megfelelően, a lakosságot lélekszáma alapján nagyjából egyforma részekre osztva, nem túlságosan átgondoltan alakítottak ki nyolc régiót. Ezeknek valós funkciójuk és hatáskörük nem volt, a magyarországi régiókhoz hasonlóan főleg arra kellettek, hogy az uniós fejlesztési pénzeket meg tudják pályázni. A pénzeket viszont mechanikusan osztották el, egyáltalán nem figyeltek arra, hogy az elmaradottabb régiókba több jusson, így csak tovább növelték az országban amúgy is meglévő egyenlőtlenségeket – magyarázta Horváth Anna, Kolozsvár magyar alpolgármestere, aki éppen nemrég fejezte be doktori értekezését a régiók átalakításának problémájáról. A nemzethalálig is eljutottak
A régiók átalakításának az lenne az elsőrendű tétje, hogy ezeket a problémákat kiigazítsák, ezzel azonban már elkéstek, mert a következő uniós költségvetési ciklusra már semmiképp sem készül el – mondta Horváth. Ráadásul az átszervezés ötlete nem is ezért, hanem politikai okokból merült fel. Még az előző kormányzati ciklusban vetette fel az államelnök, Traian Basescu, hogy új régiókat alakítana ki, és azoknak hatásköröket is adna, hogy így próbálja meg a nagyhatalmú, de a többségében ellenzéki megyei vezetőket ellehetetleníteni. A tervből a Basescuval együtt kormányzó RMDSZ ellenállása miatt a kormányváltásig nem lett semmi. A jelenlegi kormánynak már se politikai, se egyéb racionális oka nincs a régiók átalakítására, mégsem tettek le erről a tervről – foglalta össze a lényeget Székely István politológus.
Konkrét tervekig azonban egyik kormány sem jutott el, legfeljebb elnagyolt tervezetek jelentek meg arról, hogyan osztanák fel az országot régiókra. Ezek között volt olyan is, amely a három nagy, többségében magyarok lakta megyét – Hargita, Kovászna és Maros megyét, tehát a Székelyföldnek is nevezett tömböt – szétszabdalta volna, és több régió között osztotta volna el. Ez pedig azt jelentené, hogy a magyaroknak egyetlen régióban sem marad többségük. „Erre azonnal beindult a magyar hiszti, ha nem is sokan, de volt, aki a nemzethalálig is eljutott" – mondta Székely.
„Én már nem tudok jóhiszemű lenni a román politikusokkal, és azt gondolni, hogy ez nem tudatos, ellenünk irányuló lépés volt. Ezzel ők több legyet is ütnek egy csapásra. A nyilatkozataikból az derül ki, nagyon zavarja őket, hogy a többségében magyarok lakta megyékben erősek vagyunk az önkormányzatokban. Sokféleképpen próbáltak ez ellen tenni, de választásokon nem tudtak minket legyőzni. A közigazgatási reform viszont jó alkalom lehet erre: ha olyan régiókat hoznak létre, ahol kisebbségben vagyunk, akkor előbb-utóbb kiszorulunk a hatalomból" – mondta Kelemen Hunor.
Marosvásárhelyen már megtapasztalták, hogy mit jelent, ha nincs többség: folyamatosan vesztik el a pozíciókat, megcsappannak az anyagi források, és beszűkülnek a magyar közösség lehetőségei. A kormányzati tervekre válaszul ezért az RMDSZ és a kisebb magyar pártok is elkezdtek olyan régiófelosztási tervezeteket készíteni, amelyek egyben tartották volna a magyarok lakta részeket. Ezeket azonban a román politikusok csípőből utasították el azzal, hogy Romániában nem lesz etnikai alapon régiófelosztás – és ezzel elindult a hónapokig tartó nyilatkozatháború.
„Annak ellenére, hogy a nacionalizmusnak már egyre kisebb a közönsége és a felhajtóereje Romániában, egy magyar többségű régió létrehozása elég meredek ötlet. De az is természetes, hogy a magyar politikusok reflexszerűen úgy gondolják, hogy ha már át kell szabni valamit, akkor úgy tegyék, ahogy az nekik a lehető legjobb" – mondta Székely. Horváth Anna úgy látja, hogy a román tervek sem feltétlenül lennének végzetesek – „rosszabb, mint most, nem biztos, hogy lehet, hiszen ennél kevesebben nem leszünk" -, de ha már hozzányúlnak a régiókhoz, a magyar politikusoknak kötelességük, hogy minimálisan képviseljék azt, ami a székelyföldi autonómia alapja lehet a későbbiekben. „Az autonómiának ennél teljesebb formáját biztosan nem lehet mostanában elérni, úgyhogy arra kell törekedni, hogy legalább ez meglegyen" – mondta.
A mindent megoldó varázsszó
A székelyföldi autonómia kérdése évtizedek óta sarokpontja a romániai magyar politikának, a kérdés a kilencvenes években és a kétezres évek elején többször a parlament elé is került, de a román többség mindig határozottan leszavazta. Amikor az RMDSZ kormányra került, az autonómia helyett inkább a kulturális jogokra koncentrált, viszont az ellenzékükként alakult magyar pártoknak mindig egyik legfontosabb céljuk volt a székelyföldi autonómia kivívása, és ez az a kérdés, amellyel az anyaországi politikusok is a legtöbbet foglalkoznak.
„Középtávon a közösség fennmaradása szempontjából az autonómia kulcskérdés, de semmi jele annak, hogy az erdélyi magyar eliten belül bárki is komolyan foglalkozna azzal, hogy pontosan miről szól az autonómia, és hogyan lehetne elérni, hogyan lehetne erről meggyőzni a román politikusokat és a román közvéleményt. Az autonómiát minden politikus csak szlogenként használta az elmúlt években, mozgósításra és az egymás elleni küzdelmekben" – mondta Kiss Tamás szociológus, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója és Barna Gergő, a kolozsvári Kvantum Research szociológusa.
Szerintük ezért egy időben kicsit hitelüket is vesztették az autonómiatörekvések. A választók felismerték, hogy ez egy olyan szlogen, amivel négyévente az urnák elé citálják őket, „látták, hogy na, jönnek a választások, megint teszik ki a fiúk a Székelyföld-táblákat", de aztán semmi nem történik. Az elmúlt években azonban valami változik: az önkormányzatok élére került vezetők is elkezdtek tudatosan építkezni, és a fogyasztási termékekben már kezd működni a „Székelyföld-brand". És az emberek is megint nyitottabbak lettek. „Nemrég volt egy vizsgálatunk, ami meglepő eredményt hozott. Azt kérdeztük a Székelyföldön élőktől, hogy mi áll hozzájuk közelebb, a székely vagy a magyar zászló, mire több mint hetven százalék a székely zászlót választotta. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire felfut ez a dolog. Látszik, hogy elindult valami" – mondta Kiss Tamás. Az autonómia egyetemleges mantra lett, amibe az összes vágyunkat és pozitív jövőképünket kivetítjük, de ennek a realitása nagyon-nagyon messze van – mondja Székely. A két szociológus is hasonló okokat lát a megerősödött autonómiatörekvések mögött. „Kiürültek a jövőképek. Sokáig az Európai Unió volt a hívószó, mindenki azt hitte, hogy ha belépünk az EU-ba, akkor azon a szinten fogunk élni, mint Franciaország. Ez persze nemcsak a magyarokra volt jellemző, hanem az egész román társadalomra, de a magyarok még abban is bíztak, hogy az EU-tagsággal itt is eljön majd a kisebbségek közötti harmónia, mint Svájcban. Ez a jövőkép megdőlt, és Székelyföldön az autonómia vette át a helyét, ettől várják az emberek, hogy a sorsuk jobbra forduljon."
Popzene és székely csizma
A sepsibesenyői szabadegyetem fiatal, a napok óta tartó táborozásban már láthatóan megfáradt hallgatósága pénteken reggel tíz órakor csak akkor élénkült fel kicsit, amikor a hangszórókból megszólalt Carly Rea Jepsen Call me maybe című száma, egyből énekelni és táncolni kezdtek a padokon ülve, egész addig, amíg le nem halkították a zenét. Kelemen Hunorék bejelentését, ami alapjaiban érintheti a jövőjüket, már egykedvűen hallgatták. Ahogy később kérdezgettük őket, kiderült, sokan azt sem tudták, miről szól az egész régiós átszervezés, és az autonómiáról sem volt sok mondanivalójuk.
Így egészen megörültünk, amikor egy laptopon dolgozó fiú nagyon határozottan válaszolt a kérdéseinkre. „Szerintem a régiós átszervezés miatti hangoskodás a székelyföldi autonómiának kedvez, ez a válasz arra, hogy az átszervezéssel földbe akarták tiporni a magyarok elképzelését. Én a Partiumban élek, engem nem érint az autonómia, de azt gondolom, jó lépés lenne az erdélyi magyarság számára. Szerintem a legkedvezőbb a gazdasági és önkormányzati autonómia lenne. Ugyanúgy Románia területéhez tartozna Székelyföld, de saját önkormányzata lenne, saját törvényeket hozhatna, és gazdaságilag is külön állna, vámolhatna és a többi" – mondta határozottan, a két társaságában lévő lány pedig csillogó szemekkel nézett rá: hű, megmentetted a becsületünket, ehhez nem tudunk mit hozzátenni.
Sokkal nehezebben tudunk szóra bírni egy idősebbnek tűnő, a klasszikus Ray-Ban szemüveg rikító zöld másában álldogáló fiatalt. „Ha az embernek fáj valami, nem beszél róla. Egy székely férfi nem panaszkodik" – indokolja később. De azért sem akart beszélni, mert ő székelyként nem tartja jó ötletnek a székelyföldi autonómiát. „Nagyon szép, nagyon jó, hogy nekünk lesz autonómiánk, de nem csak Székelyföldből áll a romániai magyarság. Ha kapunk itt egy kis autonómiát, mi megesszük egymást bent, azokat a magyarokat meg, akik kint maradnak, megeszik a románok" – mondja. Szerinte az egész felhajtást csak a politikusok gerjesztik. „Rájöttek már régen, hogy olyan dolgokkal kell elterelni az emberek figyelmét, amik érdeklik őket. Most szépen elvan itt mindenki a székely zászlóval, a székelységgel meg a magyarsággal, és közben megy tönkre az ország. Én egy kulturális intézetben dolgozom, annyit, mint egy süket, minimálbérért, ami olyan nettó 40 ezer forint körül van. Szeretem, de nem tudunk megélni belőle. A székelyföldi autonómiához erősen kötődnek érzelmileg az emberek, a politikusok meg kihasználják, hogy ezzel elfedhetik a konkrét problémákat". „Én azt mondom, hogy a székelységet nem zászlóval kell megmutatni. Az én székelységem nem abban kell, hogy megnyilvánuljon, hogy a székely zászlót tetoválom a vállamra, vagy kirakom az ablakba és az autóba. Isten őrizz! Én székely vagyok, a menyasszonyom székely, és lesz nekünk székely gyerekünk. Ezt tudjuk magunkról, s ez elég, nem kell, hogy verjük a mellünket, hogy mi székelyek vagyunk."
Ha problémája van, inkább megoldja. „Soha nem nézem azt, hogy nekem nincsen pénzem arra, hogy készíttessek magamnak székely csizmát, mert az belekerül ezer lejbe. Az egy vagyon. Vagy így, vagy úgy, de megoldjuk. Én ezt látom, hogy mindenhez optimistán kell hozzáállni. Lesz csizmám, mert van egy fél székelyruha-készletem, amit be kéne fejezni, mert lehetőleg viseletben szeretnék esküdni. Csak kifizessük majd valahogy."
A csizma sem azért kell, hogy mutassa, mekkora székely, mondja, hanem azért, mert néptáncol, és ahhoz nem árt, ha van az embernek egy viselete. „Adidas cipőben vagy szandálban elég nehéz csattogtatni a lábadat, az fájdalmas. A székely csizma meg azért lett kitalálva, mert abban nem fáj az embernek a lába."
Vorák Anita
origo.hu
Erdély.ma

Összefogást hozott Marosvásárhelyen a szerdán megnyílt magyar kulturális fesztivál
Olyan összefogás valósult meg Marosvásárhelyen a Vásárhelyi Forgatag elnevezésű, első alkalommal megszervezett magyar kulturális fesztivál alkalmából, amelyre rég nem volt példa az erdélyi városban – jelentette ki szerdán Portik Vilmos főszervező a fesztivál megnyitóján.
A magyar kulturális fesztivál nyitógáláját, amelyen fellépett a Tiberius vonósnégyes és a Maros Művészegyüttes, a marosvásárhelyi Kultúrpalotában tartották szerda este. Mint Portik Vilmos fogalmazott, az elmúlt napokban sok magyar embernek együtt dobbant a szíve, és sokan álltak be abba a csapatba, amely egy irányba húzott. Soós Zoltán fesztiváligazgató szerint ez a rendezvény arról szól, hogy össze tudott zárni a marosvásárhelyi magyarság, és nem hagyták magukat megosztani. Emlékeztetett arra, hogy a forgatag szervezésében valamennyi magyar civil és politikai szervezet részt vett, és megtanultak bízni egymásban, megtanulták tisztelni egymást. Peti András, Marosvásárhely alpolgármestere beszédében arról szólt, hogy a magyar kultúra nélkül elképzelhetetlen Bernády György városának jövője. A rendezvényt levélben üdvözölte Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja. A Vásárhelyi Forgatag vasárnapig tart az erdélyi városban, kilenc helyszínen összesen 171 program lesz. A szervezők azt a célt tűzték ki, hogy bemutassák a térségben élő magyarság kulturális értékeit. A rendezvény megszervezését akadályozta a marosvásárhelyi városvezetés, amely ellenrendezvényt is szervezett. Ennek ellenére a szervezők bíznak abban, hogy a forgatag népes közönséget vonz.
MTI

Petőfi-szobrot avatnak Marosludason
A nemzet költője mellszobor állítási ünnepségére szeptember 1-én, vasárnap kerül sor. Az avatóünnepségen részt vesz Kelemen Hunor RMDSZ elnök, Borbély László a szövetség politikai alelnöke, Brassai Zsombor a Maros megyei szervezet elnöke valamint Zsigmond Barna Pál Magyarország csíkszeredai főkonzulja.
„A szoborállítást a helyi RMDSZ kezdeményezte és finanszírozta. A rendszerváltást követően ez a legfontosabb kulturális esemény, a marosludasi magyarok életében. A vasárnap felavatandó Petőfi szobor kétségkívül közösségünk megmaradását, megerősödését szolgálja, hiszen a költő a megújulás, újjászületés és magyarságtudat mintaképe” ‒ mondta Kiss István, Marosludas alpolgármestere.
„Nagyon fontosnak tartom azt, hogy Segesvár után Marosludason is Petőfi szobrot avathatunk, hiszen a megye szórvány magyar térségeiben van leginkább szükség a biztatásra”‒ hangsúlyozta Brassai Zsombor megyei elnök.
A szeptember 1-i ünnepség, 12 órától kezdődik Marosludas központjában.
Erdély.ma

Petőfi-szobrot avatnak Marosludason
Ünnepélyes keretek közt leplezik le vasárnap délután Petőfi Sándor mellszobrát Marosludas központjában, a Maros híd közelében, az adventista Betel imaház melletti parkban.
Kiss István, Marosludas alpolgármestere elmondta, a szoborállítást a helyi RMDSZ kezdeményezte és finanszírozta. "A rendszerváltást követően ez a legfontosabb kulturális esemény a marosludasi magyarok életében. A vasárnap felavatandó Petőfi-szobor kétségkívül közösségünk megmaradását, megerősödését szolgálja, hiszen a költő a megújulás, újjászületés és magyarságtudat mintaképe" – mondta. "Nagyon fontosnak tartom, hogy Segesvár után Marosludason is Petőfi-szobrot avathatunk, hiszen a megye szórvány magyar térségeiben van leginkább szükség a biztatásra" – hangsúlyozta Brassai Zsombor megyei RMDSZ-elnök.
Kiss István kiemelte: a szoborállításra több mint másfél évet kellett várni. A Maros-híd mellett kialakított zöldövezetben már tavaly megépült a talapzat, azonban formai okok be nem tartására hivatkozva, a hatalomra kerülő balliberális koalíció megakadályozta a szobor tavalyi felavatását. A szoborállításra Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt és Zsigmond Barna Pált, Magyarország csíkszeredai főkonzulját is várják.
Erdély.ma

Otthon a napsütésben
Elkezdődött a Vásárhelyi Forgatag!
Szerda estére mondhatni megtestesült a Forgatag: akkora forgatag színhelyévé vált a Kultúrpalota, amelyet ritkán láttunk az elmúlt években Marosvásárhelyt! Felemelő érzés volt a vásárhelyi magyar napok megnyitóünnepségének kezdete előtt végignézni, ahogyan a mélyen tisztelt birtokba veszi a Bernády építtette hajlékot – még a kakasülőn sem jutott ülőhely a pontosan érkezőknek, és sokan az előcsarnokból kényszerültek végignézni a gálaestet.
Pár perccel este 7 után nemzeti imánk és a székely himnusz eléneklésével vette kezdetét a többnapos rendezvénysorozat, majd az est ceremóniamestere, Bokor Barna színművész lépett a nagyterem színpadára. – Ünnepel a vásárhelyi magyarság. Csaknem egy éve alakult a szervezők csapata azért, hogy legyen Marosvásárhelyen egy olyan rendezvénysorozat, ahol megmutathatjuk magunkat, ahol egymásra találnak azok, akik hosszú évek óta más városokban avagy külföldön élnek. A cél a helyi magyarság kultúrájának, hagyományainak megismertetése, felelevenítése, értékeinek bemutatása. A programsorozatban a kicsiktől a nagyokig, a fiataloktól az idősekig mindenki talál neki megfelelő eseményt. A szervezők háttérintézményeként idén márciusban alakult meg a Marosvásárhelyért Egyesület, a Forgatag időpontja pedig szimbolikus jelzés – 1482. augusztus 28-án, napra pontosan 531 évvel ezelőtt Mátyás király vásártartási kiváltságlevéllel ajándékozta meg a várost: "Minden esztendőben ugyanazon szabadságok kiváltságaival, amelyekkel más szabad városoknak vásárai vagy évi sokadalmai tartatnak, úgy találtuk, hogy mindörökké vásárok tartassanak" – idézett Hunyadi Mátyás leveléből Bokor Barna, majd Portik Vilmos főszervező és Soós Zoltán fesztiváligazgató szólt a közönséghez.
– Nem készültem előre leírt gondolatokkal, mert az elmúlt egy év arról szólt, mindent másképp kellett csinálnunk, mint ahogy leírtuk. Ezért azt mondom el, ami a szívemben van. Megilletődötten állok önök előtt. Hosszú utat jártunk be, néhol akadályokat állítottak elénk, volt, ahol megtorpantunk, volt, ahol kikerültük őket, de sohasem hátráltunk meg. Tovább haladtunk azon az úton, amelyet senki sem jelölt ki számunkra, de úgy gondoltuk, érdemes rajta végigmenni. Becsülettel, tartással. Az elmúlt egynéhány nap küzdelmes volt, de ezt a küzdelmet nem mi választottuk. Mi csak az idővel állunk háborúban, nem mással, ahogyan azt egy román nyelvű portál állította. Úgy érzem, az utóbbi napokban sok magyar embernek együtt dobbant a szíve, és büszke vagyok arra, hogy ilyen közösségi élményben lehet részünk. A hősök közül, akik mindezt lehetővé tették, sokan itt ülnek önök között, az előtérben állnak, avagy épp máshol a terepet készítik elő. Köszönjük nekik, és köszönjük a vállalkozóknak, akik nélkül a Forgatag nem jöhetett volna létre, a sajtó képviselőinek, akiknek szolidaritását igencsak éreztük, és a sok-sok marosvásárhelyi magyar embernek, polgárnak, akik megkerestek minket, és jelezték: szeretnének segíteni. Olyan összetartó erőt érzek, amilyen rég nem volt Marosvásárhelyen.
– Össze tudtunk zárni, amikor kritikussá vált a pillanat, és nem hagytuk, hogy megosszanak minket! – tette hozzá Soós Zoltán. – A Forgatag nagy lehetőség a helyi közösség számára, olyan eseménysorozat, amelyen minden olyan politikai alakulat és civil szervezet, amely úgy érzi, a város az elsődleges célja, megtalálja a helyét. A szervezési folyamatok közepette megtanultunk bízni egymásban, és megtanultunk tisztelni egymást. És az a megtiszteltetés ért, hogy a város magyarsága összezárt körülöttünk. Nem adtunk fel semmit, és nem kötöttünk olyan kompromisszumot, amit később megbántunk volna. A Maros-partot is ez okból választottuk.
Az ezúttal trióként fellépő Tiberius vonósnégyes játéka után dr. Csige Sándor, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának vezető konzulja dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul üdvözletét tolmácsolta, és kifejtette: Marosvásárhely polgárai teljes életet akarnak élni itt, a szülőföldjükön. – Kiváló gondolat volt a Forgatag megszervezése!
Vetési Orsolya, a Maros Művészegyüttes énekese népdalokat adott elő, ezt követően Peti András alpolgármester, a Forgatag önkormányzati felelőse szólt a teljes telt házas közönséghez. – A marosvásárhelyi magyarság gyakran választásoknak van kitéve, így történt most is. De kezünkbe kell vennünk a sorsunkat, hiszen jogunkban áll megválasztani egy rendezvény programját és helyszínét Marosvásárhelyen! A magyar kultúra gazdagsága megkérdőjelezhetetlen. Fontosnak tartjuk, hogy ezt megmutassuk mindenkinek. Ez a Forgatag rólunk, marosvásárhelyi magyarokról szól: a kultúránkról, a hagyományainkról, az irodalmunkról, gasztronómiánkról, néptáncainkról. Érezzük jól magunkat és bízzunk a jövőben! Süssön fel a nap Marosvásárhely felett, és mi leljünk mindörökké otthonra benne! – mondta Peti András, majd a kilenc helyszínen 161 rendezvényt kínáló Forgatag nyitógálájának második részeként a Maros Művészegyüttes mutatta be a Szót a táncnak, legények… című, nagy sikernek örvendő előadását.
Kaáli Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)

Újjávarázsolták az emlékművet Barátoson
Régi pompájában díszeleg a barátosi Erzsébet-kertben az országzászló talapzata. Legnagyobb ékessége, a magyar zászló ott lobogott tegnap az árbocon, a nemzeti címer is visszakerült. Közel hetvenévnyi enyészet után tegnap avatták újra a restaurált emlékművet. Az ünnepségen a barátosiak mellett ott volt testvértelepülésük, Pálmonostora küldöttsége, Csige Sándor csíkszeredai magyar vezető konzul, Tamás Sándor megyeitanács-elnök. A zászlót a magyar küldöttség vezetője, Rádiné Gémes Ildikó polgármester adta át a barátosiaknak, Pálmonostora ajándéka a kőbe faragott címer is.
Az emlékmű történetét Kerestély Csaba polgármester elevenítette fel ünnepi beszédében. 1942. október 4-én avatták, Kispest ajándékaként épülhetett meg a háborús hősök emlékműve. Most három emléktábla hirdeti a világégésekben és az 1848–49-es szabadságharcban hősi halált halt 62 barátosi nevét. Az emlékmű felújítását a megyei tanács és a Székely Nemzeti Múzeum támogatta helybeliek közreműködésével – mondta a polgármester. Tamás Sándor köszöntőjében elismerését fejezte ki Kerestély Csabának, Vargha Mihály múzeumigazgató és munkatársai munkáját külön kiemelte, mint mondta: „újravarázsolták az emlékművet”. A leleplezés és zászlófelvonás után Bóné Sándor Barna lelkész mondott áldást, rövid beszédében – akárcsak az azt megelőző igehirdetésen – a nemzeti összefogás szükségességét hangsúlyozta. Ne csak régi hőstettekre emlékeztessen, az eljövendő küzdelmekre is erősítsen az emlékmű – mondta. Rádiné Gémes Ildikó a barátosi kapcsolat kialakulásáról beszélt. Tavaly ismerték meg egymást, azóta a testvértelepülési szerződést mindkét helység tanácsa elfogadta. Pálmonostora 1800 lelkes település, lakossága több mint negyede tanyákon lakik. Az ottaniak üdvözletének tolmácsolása mellett a polgármester nyilvánosan hívta meg a barátosiakat a jövő heti faluünnepükre. Az ünnepségen a pákéi Kádár Izabella népdalokat énekelt, Nagy Antónia szavalt – oktatójuk Bagoly Antónia tanítónő. Az emlékmű leleplezése a hagyományos barátosi fúvóstalálkozó részeként zajlott. A Kelemen Szilárd vezette Ferenc Ernő Református Fúvósegyelet idén 42. alkalommal szervezte meg a találkozót. A vendégek között volt az uzoni Atlantisz fúvószenekar és mazsorettcsoport, az étfalvi, borszéki, székelykeresztúri fúvószenekar.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vásárhelyiek világtalálkozója
"Marosvásárhelynek lelke van"
Leginkább a gálaműsor vonzotta azokat, akik eljöttek a marosvásárhelyiek első világtalálkozójára, amelyet méltó helyen – a Forgatag keretében –, a Kultúrpalotában tartottak meg. A rendezvény 9 órakor kezdődött az ún. élő könyvtárral, ahol – igen találóan – a szervezők a Tükörteremben lehetőséget teremtettek arra, hogy azok, akik távolról jöttek, betekintést nyerjenek a város életébe. Majd következett a gálaműsor és Életutak többszólamúsága cím alatt az elszármazottak beszámoltak arról, hogyan sikerült marosvásárhelyiekként megállniuk a helyüket a nagyvilágban.
Igazán kellemes fogadtatásban volt részük azoknak, akik szombaton délelőtt beléptek a Kultúrpalota előcsarnokába, ahol népviseletbe öltözött fiatalok egy szál szegfűvel fogadták az érkezőt és a regisztrációhoz irányították, ahol a nyilvántartásba vétel után mindenkinek kalligrafikus írással szignált emléklapot adtak. Aki korábban érkezett, azt a Tükörteremben a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete képviseletében több újságíró, televízió- és rádiószerkesztő fogadta. Egy másik asztalnál Dr. Dávid László, a Sapientia EMTE jelenlegi és dr. Hollanda Dénes, a korábbi rektor várta. Sebestyén Spielmann Mihály kis előadást tartott a városról, míg Németh-Jakab Imola és Szabadi Ernő Loránd a fiatalok jelenjéről, jövőjéről provokálta volna beszélgetésre az érdeklődőket, Cseh Gábor pedig a sportélet iránt érdeklődőket fogadta.
Közben egy kis incidens is történt. Míg a szervezők korábban meghívták dr. Csegzi Sándor volt alpolgármestert, hogy az élő könyvtárban a jövőtervezésről beszéljen, a rendezvény előtt két nappal a főszervezők (Soós Zoltán és Portik Vilmos) úgy döntöttek, nem adnak lehetőséget a polgármester tanácsosának az előadása megtartására. Soós Zoltán elmondta, ha a polgármesteri hivatal a rendezvény partnere maradt volna, nem lett volna ellenvetésük. Mivel azonban a városvezetés ellenrendezvényt szervezett, a hivatal képviselője kompromittálta volna a rendezvényt előadásával. Mi több, Soós Zoltán szerint a konfliktus alatt Csegzi Sándor nem tett semmit azért, hogy a polgármestert jobb belátásra bírja a Forgataggal kapcsolatban. Ugyanakkor nem zárkóztak el attól, hogy Csegzi Sándor "egyszerű" városlakóként jelen legyen a rendezvényen. Csegzi Sándor rögtönzött sajtótájékoztatót hívott össze, ahol többek között elmondta, hogy meglepetésként érte ez a döntés, hiszen a rendezvény szervezésekor mind Soós Zoltán, mind Portik Vilmos jelen volt, akik akkor beleegyeztek abba, hogy megtartsa az előadást, ezért is érte meglepetésszerűen a letiltás. A világtalálkozóra egy bemutató anyagot is előkészített.
A Sebestyén Aba színművész által rendezett gálaműsorra zsúfolásig megtelt a Kultúrpalota nagyterme, és annak ellenére, hogy igen hosszúra sikerült a produkció, a közönség mindvégig kitartott és vastapssal jutalmazta a fellépőket.
Kirsch Attila főszervező az előadást megelőző ünnepi beszédében – amelyet rendhagyó módon jeltolmács is kísért – elmondta, a világtalálkozóval a határokon átívelő nemzettudatot szeretnék erősíteni azokban is, akik itthon maradtak, azokban is, akik elmentek, de lelkükben marosvásárhelyiek maradtak. Kirsch Attila felsorolta mindazt, amire a város büszke lehet: a Teleki Tékára, a Magyar Tudományos Akadémia ősére, a Magyar Nyelvművelők Társaságára, amely szintén e városban jött létre. Megemlítette Bodor Péter székely ezermester, a két Bolyai munkásságát s nem utolsósorban a városépítő dr. Bernády Györgyöt. – A közelmúlt és a jelen alkotói azok, akik ezt a szellemiséget továbbviszik, a város hírnevét öregbítik. A múltra alapozva építjük a jövőt, s ez minket kötelez. Ma is e városban mindennap meg kell küzdenünk magyarságunkért, a megmaradásunkért, ezért szükségünk van arra, hogy erős, egységes nemzet legyünk, s nekünk – a világtalálkozó szervezőinek is – kötelességünk az összetartozást erősíteni, ezért teremtettünk lehetőséget a találkozásra, az egymásra találásra. S ezt kell nekünk évente megismételnünk – mondta többek között Kirsch Attila, majd szép gesztusként egy gyertyát gyújtottak meg a színpadon, és egy perc néma csenddel emlékeztek mindazokra a marosvásárhelyiekre, akik eltávoztak az élők sorából.
A Nagy István színművész által ezúttal is profi módon vezetett műsorban felléptek: Kilyén Ilka lányával, Ritziu Ilka Krisztinával virágénekeket adott elő. Molnár Tünde csodálatosan szólaltatta meg a Kultúrpalota nagytermének orgonáját, Boros Emese, Trózner Kincső, Szabó Levente közismert operettslágereket adott elő Ávéd Éva zongorakíséretében, megzenésített versekkel minikoncertezett a Kővirág együttes, az Öves együttes és Kásler Magda csángó népdalokkal állt a közönség elé, Szabadi Nóra, Ördög Miklós Levente, Sebestyén Aba, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művészei musicalrészleteket adtak elő, Vizi Imre két nemzetközi sláger mellett az első – az alkalomhoz igazított – magyar nyelvű szerzeményét is előadta.
Közben Kovács Levente – a műsor összeállításánál bábáskodó rendező – rövid előadásában többek között arról beszélt, hogy milyen színházi múltja van Marosvásárhelynek, majd a jelennel kapcsolatosan megjegyezte: jelenleg öt színházi helyszín is van, és örvendetes, hogy a hivatásos társulatok mellett (ide értve a Maros Művészegyüttest, a Művészeti Egyetemet is) számos színjátszó csoport, civil szervezet is létezik, amelyek színvonalas produkciókat mutatnak be. S példaként említette a Művészkuckó legutóbbi előadásában a Valahol Európában musicalben igen nagy sikerrel szereplő párost is, Nemes Tibort és Vajda Borókát, akik – amint Kovács Levente mondta – a szakmában a jövő letéteményesei lehetnek.
Az előadás díszmeghívottja Keresztes Ildikó volt, aki, bár közel 30 éve nem él Marosvásárhelyen, innen indult el életpályáján és mindig is marosvásárhelyi maradt. A közismert előadóművész hangulatos koncertje zárta a több mint háromórás műsort, amelynek végén a Himnusz is elhangzott.
Ezt követően az Életutak többszólamúsága címen korábban meghirdetett élménybeszámolók következtek. A szervezők lehetőséget adtak bárkinek arra, hogy előzetes bejelentkezés után 3 – 5 perc alatt mondja el a városhoz fűződő élményeit. Öten iratkoztak fel, akikkel a színpadon Sebestyén Mihály és Kirsch Attila beszélgetett. A hosszúra sikeredett gálaműsor miatt alig 50-en voltak kíváncsiak az életutakra.
A marosvásárhelyiek első világtalálkozója programjának részeként délután a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Underground termében Sebestyén Aba színművész előadta Kocsis István A tér című monodrámáját.
Vasárnap délelőtt a főtéri Keresztelő Szent János-plébániatemplomban ökumenikus imát tartottak Marosvásárhelyért, amelyen részt vett dr. Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul is, és a találkozó szellemiségében az összetartás gondolatát foglalták bele a hálaadó istentiszteletekbe a Vártemplomban, a Bolyai téri unitárius templomban és a Régi Kórház utcai evangélikus templomban is.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Az RMDSZ is reagált Dorin Florea kijelentéseire
Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete határozottan elutasítja dr. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármesterének azon kijelentéseit, amelyekkel egyrészt etnikailag megkülönbözteti a város lakosságát, másrészt figyelmen kívül hagyja a kisebbségekre vonatkozó nyelvi és kulturális jogok gyakorlását.
Az RMDSZ ismételten kihangsúlyozza, hogy a Vásárhelyi Forgatag egy színvonalas kulturális rendezvényt nyújtott Marosvásárhely minden lakosa számára. Öt nap alatt, kilenc helyszínen, 160 program zajlott le. A Vásárhelyi Forgatag felkeltette a marosvásárhelyiek érdeklődését. A rendezvények minden esetben telt ház előtt zajlottak (nem csak a Maros parton), hozzávetőleg 35.000 magyar és román anyanyelvű résztvevővel.
A szervezet felhívja a polgármester úr figyelmét arra, hogy a multikulturalitás adott tény térségünkben, ahol különböző nemzetiségű közösségek élnek együtt. E közösségek tagjai saját nyelvükön beszélnek és saját kulturális hagyományaikat ápolják, tiszteletbe tartva a többiek hasonló értékeit. A multikulturalitás éppen a kulturális sajátosságok, értékek elismeréséről szól és e sokszínűség megőrzését ösztönzi világszerte, nem pedig ezek önnön hatalmi érdekek alá helyezését.
„Pontosan ez történt a Vásárhelyi Forgatagon is, ahol a magyar kultúra értékei nyilvánultak meg és közben felcsillantak a román kultúra gyöngyszemei is, hiszen a Kultúrpalotában a megnyitó gálaműsor Ciprian Porumbescu „Balada pentru vioară” művével kezdődött, a Tiberius vonósnégyes előadásában, a Szentegyházi Gyermekfilharmónia az ismert Eminescu románcot „Pe lângă plopii fără soţ” is előadta. A Nemzeti Színház román és magyar társulata közösen mutatta be a Carmina Burana c. darabot, szintén a Forgatag keretén belül. Vasárnap este Koszika és a Hot Shots modern zenei feldolgozásban román népdalokat adtak elő. Ezen kívül minden helyszínen biztosítva volt a magyar-román nyelvű fordítás. A Forgatag programjának összevont ismertetőjét, a hasonló magyar nyelvű ismertetővel együtt, a román nyelvű sajtó a rendezvény kezdete előtt, sajtóközleményben román nyelvű fordításban is megkapta. Úgy véljük, a marosvásárhelyieket sokkal jobban megzavarta a polgármesteri hivatal támogatásával szervezett, kimondottan a Forgatag ellehetetlenítését megcélzó ellenrendezvény és a köré épített hamis vádaskodás.” – áll a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményben.
„A Vásárhelyi Forgatag egy, a marosvásárhelyi civilek által kezdeményezett kulturális rendezvény, amely köztéren kívánt megnyilvánulni és ebben jogtalanul megakadályozta az a bizottság, melynek elnöke maga a város polgármestere. Miközben a város polgármestere egy magyar jellegű kulturális rendezvényt igyekezett megakadályozni, folyamatosan rágalmazva a kezdeményezőket és magát a rendezvényt, jogi, erkölcsi és minden valószínűség szerint anyagi támogatásban részesített egy ad hoc megszervezett ellenrendezvényt. Ez a tény is világosan mutatja, hogy a polgármester úr önös érdekek alapján felállított kritériumok alapján megkülönbözteti a város lakosait. Ez és más típusú megkülönböztetések hosszú távon a város összes polgárait is negatívan érinthetik nemzetiségi hovatartozástól függetlenül, rányomva bélyegét a gazdasági fejlődésre is. Mindezt egy városvezetőhöz nem méltó viselkedésként értelmezzük, ami ellen, minden jogi és más rendelkezésünkre álló eszközt felhasználva, a továbbiakban határozottan fellépünk.” – áll az RMDSZ közleményében.
marosvasarhelyi.info
Erdély.ma

Az élet szolgálatában (Százéves a baróti kórház)
Összefogásból, sok fáradozással és számtalan akadályt legyűrve épült száz esztendeje a baróti kórház. Hogy az áldozatvállalás megérte, nem kétséges: falai közt betegek tízezreinek életét mentették meg, a szenvedők fájdalmára írt találtak, s nemzedékek sorát segítették a világra a jól felkészült orvosok és az odaadóan dolgozó ápolók. A száz év önzetlen munkáját köszönték meg az eseményen felszólalók s a Barótról és Erdővidék csaknem minden szögletéből összegyűlt több száz fős ünneplő sereg. Az elhangzott jókívánságok közt leggyakrabban az szerepelt: a következő százesztendős születésnapját is élje meg.
Az ünnepi beszédek sorát Huszár Hajnalka szülész-nőgyógyász kórháztörténeti kiselőadással kezdte. Szólt a Baróti Takarékpénztár Részvénytársaság 1887-es kórházépítési indítványáról, az Erdővidéki Kórházegylet 1892-es létrehozásáról, az éveken keresztül folyó adománygyűjtésről és a lelkesen végzett munkáról, melynek eredményeképp 1913 őszére elkészült az ingatlan. Georgeta Gheorghiu kormánymegbízott-helyettes elismerően szólt a kórház- és a városvezetésről, amely a gazdasági válság ellenére működtetni tudta az intézményt, mi több, a modernizáláshoz szükséges pénzt is elő tudták teremteni. A megyei tanács alelnöke, a baróti Nagy József a kórház érdekében oly sokat tevő elődöket idézte meg, de úgy vélte, az elmúlt évek önkormányzati összefogását is méltányolni kell, hiszen az tette lehetővé az intézmény megmaradását. Barót polgármestere, Lázár-Kiss Barna András az építőknek és az elmúlt évszázadban fenntartóknak mondott köszönetet, majd úgy fogalmazott: a mai nemzedékre fontos feladat hárul a kórház további működtetésével. Kovászna megye közegészségügyi igazgatója, Ágoston László az orvosok, ápolók és kiszolgáló személyzet a köz érdekében kifejtett munkáját emelte ki, a megyei egészségbiztosítási pénztár vezetője, Ghiţă Drăgoiu a kórházat pénzügyileg folyamatosan támogató önkormányzatokat méltatta: nélkülük sokkal bizonytalanabb lenne az intézmény helyzete. Dávid György, a baróti kórház orvos igazgatója az elmúlt bő két évtizedben oly sokat segítő holland és német egyesületeknek mondott köszönetet. Szerinte nem kétséges, hogy a kórház megmarad, sőt, bővítésére és korszerűsítésére is akad majd pénz, s nem maradnak szakembergárda nélkül sem. Áldást mondott Krizbai Imre baróti református lelkész, Andorkó Ferenc vargyasi unitárius tiszteletes és Tóth József baróti plébános, leleplezték a kórház falára felerősített, az esemény emlékét őrző és a támogatóknak köszönetet mondó táblákat, majd a főnővérek osztályuk nevében ajándékot vehettek át. A délutáni órákban a baróti temetőben nyugvó Bíró András és Lőrincz Béla sebész, Demeter Jenő és Bartha Gábor belgyógyász, Gajdos Gyula nőgyógyász és Szántó Lajos gyermekorvos sírjánál tisztelegtek.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Több támogatást kérnek a székelyek
Az idei közmeghallgatások alapján hozott döntések és politikák határozzák meg, hogy mi történik a hazai mezőgazdaságban a következő hét évben, a következő európai uniós költségvetési ciklus alatt – jelentette be csütörtöki Kovászna megyei látogatásán Daniel Constantin mezőgazdasági miniszter, aki a Kovászna, Hargita és Brassó megyei gazdákkal találkozott, több helyi farmot meglátogatott.
A találkozás kezdeményezője Ötvös Mózes, a Kovászna Megyei Szarvasmarha-tenyésztők Egyesületének elnöke, aki a megbeszélésen arra hívta fel ismételten a figyelmet, hogy a mezőgazdasági átalányadó megterheli a gazdákat, közben pedig fele annyi támogatást kapnak, mint a nyugat-európai országokban gazdálkodók. Daniel Constantin azonban válaszában elmondta, ezen nem tudnak változtatni, mivel az EU-s szabályozás a szubvenció összegét az egy hektáron megtermelt termény mennyiségétől tette függővé.
A tárcavezető azonban megígérte, próbálnak módosítani a hegyvidéki, hátrányos helyzetű területek besorolásán, hiszen már tárgyalnak az EU-ban a kritériumok megváltoztatásáról. „Románia számára ez jó is meg rossz is, jó, mivel ugyan növekedhetnek a szubvenciók, ám rossz, mert az országban van a legtöbb hegyvidéki, hátrányos helyzetű terület" – szögezte le a miniszter.
„A Székelyföld sajátos helyzetben van, a kritériumok újratárgyalása mindenképpen előnyös lehet az itt gazdálkodók számára" – fogalmazta meg a témában Klárik László. A háromszéki szenátor felhívta a szaktárcavezető figyelmét, hogy a hegyvidéki, hátrányos helyzetű területek besorolása roszszul érinti a székelyföldi termelőket, az egyetlen kritérium ugyanis, amit az EU és Románia eddig figyelembe vett, a tengerszint feletti magasság, azaz 600 méter felett a területalapú támogatás háromszorosa a normálisnak. „A hegyközi medencékben az éghajlat sokkal zordabb, mint ugyanolyan magasságban a Kárpátok déli lejtőin, ezért ezekben medencékben 400 méterre kellene csökkenteni az alsó szintet, így az egész Székelyföld jogosult lenne a nagyobb támogatásra" – mutatott rá Klárik László.
Ügynökség a növényvédelemért
Daniel Constantin figyelmét a termelők és a kézdivásárhelyi kutatóállomás vezetői ugyanakkor arra is felhívták, hogy diszkriminálják a burgonyatermesztőket. Romulus Oprea, a Burgonyatermesztők Kovászna Megyei Szövetségének elnöke elmondta, a burgonyát nem lehet összehasonlítani a gabonával, hiszen sokkal nagyobbak a termelési költségek, télen sincs megállásuk, folyamatosan válogatni és csomagolni kell a termést.
A szakemberek felrótták továbbá, hogy „a lengyelek rengeteg állami támogatást kapnak, például biztosították az ingyenszállítást a krumplit exportálóknak", így juthat Romániába 10 banis kilogrammonkénti áron a lengyel burgonya. A feketézők is ellehetetlenítik ugyanakkor a termelőket. „Újra kell alakítani a növényvédelmi rendőrséget, ellenőrizni kell a határon behozott krumplit, hogy az olcsón importált, de fertőző vetőmag ne betegíthesse meg a hazai kultúrákat" – hangzott el a találkozón. Daniel Constantin ígéretet tett, még ebben a hónapban létrehozzák az országos növényvédelmi ügynökséget, amely orvosolja a felvetett gondok egy részét.
Otthon tartanák az átalányadót
A találkozón az agrártémákban szervezett beszélgetéseken az elkerülhetetlenné vált átalányadó kérdése is felmerült. Mint elhangzott, bár a mezőgazdasági átalányadó a személyi jövedelemadó kategóriájába sorolandó, így a adótörvény értelmében el kellene osztani a befolyt összeget a központi, megyei és helyi költségvetés között, bevezetésekor a pénzügyminisztérium úgy határozott, hogy az egészet a nagy közös kasszába gyűjtik.
Tánczos Barna Hargita megyei szenátor, korábbi mezőgazdasági államtitkár viszont most arra kérte a minisztert, támogassa, hogy az önkormányzatok kapják meg a nekik járó részt, hiszen az adó behajtásának nagy részét éppen a polgármesteri hivatalokkal végezteti el a pénzügyminisztérium. Tánczos ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy a támogatási rendszerek egy része diszkriminatív, például a termelés ellenőrzésére vonatkozó 70 százalékos támogatást csak a jogi személyiséggel rendelkezők kapják. „Ha a magánszemélyeket is könyörtelenül megadózzák, akkor ugyanazok a jogok kell hogy megillessék, mint a jogi személyeket" – szögezte le a szenátor.
A miniszter megígérte, hogy ez utóbbi kérdést rendelettel rendezi, az önkormányzatok adórészére vonatkozó felvetésre azonban nem válaszolt. Tánczos szerint egyébként azért nem adott választ, mert ahhoz politikai akarat kell, és elsősorban a pénzügyminisztériumot kell meggyőzni, ám kérdésünkre a szenátor leszögezte, bízik abban, hogy a 2014-es költségvetésben ezt a kivételt eltörlik, és az önkormányzatok ebből az adóból is megkapják a részüket.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Román-magyar – A román sajtó a magyarok elleni győzelmet ünnepli
A magyar labdarúgó válogatott elleni román győzelmet ünnepelte szombaton a román sajtó, amely szerint „megkérdőjelezhetetlen” volt a román csapat fölénye Bukarestben világbajnoki selejtezőmérkőzésen.
A Gazeta Sporturilor legnagyobb példányszámú román sportújság szerint a péntek esti meccset Románia már az öltözőben megnyerte, utalva ezzel Ciprian Marica korai góljára, amellyel a román válogatott a 2. percben vezetést szerzett. Az újság címlapján a Ria-Ria-Hungária rigmusra utaló szójáték olvasható úgy, hogy a Hungária szót a román „öröm" szóval (bucuria) helyettesítették.
A lap megállapítja, hogy 41 ezer néző által biztatott román válogatott „robbanékonyan” kezdett, és már a második percben vezetéshez jutott, majd Pintiliinek a 20 méterről vinklibe célzott bombalövése gyakorlatilag megpecsételte a találkozó sorsát, és Románia a pótselejtezőt érő második helyre lépett elő. A lap szerint a magyar szurkolók azzal a céllal jöttek Bukarestbe, hogy szétverjék a román fővárost, de végül megszelídítve távoztak.
A Pro Sport című újság azt emeli ki a mérkőzés kapcsán, hogy Victor Piturca román szövetségi kapitány „zseniálisan” választotta ki kezdő játékosait, akárcsak a cseréket, megállapítva, hogy péntek este Piturcának „minden összejött”. A lap szerint Románia „három lépésből adott sakk-mattot” Magyarországnak. Mindkét román szaklap megemlíti, hogy máris elkezdődtek a találgatások, kivel kell majd Romániának megmérkőznie az esetleges pótselejtezőn, és megállapítják, hogy Franciaország mindenképpen elkerülendő. Az Adevarul című napilap szerint a románok simán legyőzték a magyarokat, és a hazaiak ellenfele egyetlen említésre méltó helyzetet sem hozott össze. Az Evenimentul Zilei szerint Marica, Pintilii és Tanase, a három gólszerző „megalázta” Magyarországot. A Romania libera tudósítása címében azt írta, hogy Románia „térdre kényszerítette” Magyarországot.
MTI
Erdély.ma

Párbeszéd és kiegyezés jegyében – Székelyföldi családok gyűltek össze a szárhegyi Tatárdombnál
A Böjte Csaba ferences szerzetes által meghirdetett párbeszéd és kiegyezés éve jegyében szervezték meg a Székelyföldi Családok Napját Gyergyószárhegyen, a Tatárdombnál szeptember 7-én, szombaton. Az egész napos kulturális programmal szolgáló rendezvényen felszólaló Böjte Csaba atya és Borboly Csaba megyeelnök egyaránt az erdélyi magyarok összefogásának időszerűségét hangsúlyozta.
A szikrázó napsütésnek is köszönhetően sikerrel zajlott le szombaton, a Gyergyószárhegy melletti Tatárdomb emlékműnél a Székelyföldi Családok Napja rendezvény, amelyen szép számban jelentek meg az érdeklődők.
A szervezők – a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, Gyergyószárhegy Község Polgármesteri Hivatala, Hargita Megye Tanácsa, valamint a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ – rendhagyó ünnepi istentisztelettel nyitották a programot, amely a csíkszeredai Role együttes élő zenés együttműködésével áthangolta a templomi rítus énekeit.
Prédikációjában Csaba testvér úgy fogalmazott: mind igazságtalanul, mind jogosan napjainkban mindenütt feszültség tombol, civakodnak, veszekednek az emberek. Jézus, valamint Szent László példáját felhozva arra biztatta a jelenlévőket, tegyék fel a kérdést önmagukban: hogyan állnak a „befogadással”, „integrálással”.
– Gyergyószárhegynek az egyik legnagyobb fia itt nőtt fel: elhoztuk Bethlen Gábor zászlóját. Négyszáz évvel ezelőtt egy ilyen őszi napon Kolozsváron Erdély fejedelmévé választották, polgárháborús világban került hatalomra, feszültség volt mindenütt, a Bethlenek és székelyek között is, a felekezetek között is. Bethlen Gábor nagysága az volt, hogy szóba tudott állni az emberekkel – mondotta az atya a kiegyezés és béke kulcsszavak történelmi fejlődést hozó példázataival.
Csaba testvér zárszavában azt kívánta: merjünk leülni egyeztetni mind a közéletben, mind magánéleti feszültségek kezeléséhez, „adja az Isten, hogy fejedelmünk zászlaja ebben az évben szemünk előtt, szívünk előtt lobogjon, és mi is a magunk zászlajára tudjuk felhímezni a feleségünk, a gyermekünk, szomszédunk, a plébánosunk, a polgármesterünk jelképeit.”
Borboly Csaba megyeelnök az atyától kapott útravaló kapcsán a maga számára levont tanulságot osztotta meg a jelenlévőkkel a megbékélés, a törődés, a szeretet és az úgynevezett pártoskodásnak a befejezésére biztatva. – Nincs szükség magyar–magyar harcra, bosszúállásra, nem hiszek abban, hogy vannak jó magyarok, meg vannak annál még jobb magyarok, és nekik meg kell vetniük a kevésbé magyarokat. Nem hiszek abban, hogy Erdélyben a magyarság jobb- vagy baloldali. Én abban hiszek, hogy mi itt ebben a térségben meg akarunk maradni, és talán éppen a beszédben hallott Bethlen Gábor-i vagy Deák Ferenc-i mód az, amivel gyarapodni tudunk – jelentette ki Borboly Csaba.
– Abban bízom, hogy egyre inkább rájövünk arra: Erdélyben nem magyar pártokat kellene erősíteni, hanem ezeket a pártokat valamilyen szempontból felszámolni, hiszen a latin „pars” szóból származó megjelölés csak „részt” jelent. Én nem hiszem, hogy közösségünk részeinek egymás ellen kell harcolniuk.
A megyeelnök kifejtette, hogy a cél az: a rendezvényen is jelen lévő gyermekek úgy nőjenek fel, hogy érdemes legyen nekik itthon maradniuk, ehhez pedig a jelentős összetartó erőt az egyház jelenti. Borboly Csaba szerint az egyházak együttműködésével kell a megbékélés útjára vinni a közéletben keletkező magyar–magyar feszültségeket.
– Fel kell fognunk végre, hogy nem mi vagyunk itt egymás ellenségei. Az ellenség kívül van. Le kell építenünk egypár hiedelmet, akadályt, falat, amiket – talán parancsra – mi magunk építettünk fel, és merjük azt mondani a vezetőinknek és az erősnek vélt embereknek, hogy legyen már egyszer elég – szögezte le a megyei elöljáró.
A Székelyföldi Családok Napján hagyományosan díjazták a térség nagycsaládosait. Idén az emléklapot és ajándékcsomagot a következő családok vették át: Gyergyószentmiklósról az ikreket váró, négygyerekes Vetési Antal Zoltán és Emese családja, Gyergyócsomafalváról a Bartalis Imre és Rozália, valamint hét gyerekük alkotta család, Alfaluból Baricz István és Irén hétgyerekes családja, Vaslábról a Mezei Attila és Sztoika Elena, illetve öt gyerekük alkotta család, továbbá Újfaluból Ferenczi Vilmos és Vilma meg öt gyerekük. Az ajándékcsomagokat a települések elöljárói és Barti Tihamér megyei tanácsos nyújtotta át.
Különdíjat adott át Sógor Csaba Európai Parlamenti képviselő is. A rendezvényen jelen volt Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Zsigmond Barna Pál, a program moderátora Danguly Ervin megyei tanácsos volt. Tisztségviselők és civilszervezetek a szentmisét követően hagyományosan koszorúzással tisztelegtek a Tatárdombon lévő emlékműnél.
A szintén hagyományos kenyérszelés szertartását Csaba testvér és Ervin atya végezték. A programban a Role-koncert mellett szerepelt lovas felvonulás, zenés műsorok, lovasíjász- és lovastorna-bemutató, gyerekfoglalkozások, továbbá szakelőadáson emlékeztek meg a Szárhegyen felnövekvő Bethlen Gáborról.
A Székelyföldi Családok Napja része a megyei tanács Családprogramja keretében megrendezett eseménysorozatnak.
Erdély.ma

Az Alma Mater Alapítvány felhívása
Az aradi Alma Mater Alapítvány – egy, a Szórvány Alapítvánnyal közösen futtatott szórványgondnoki projekt keretében – állást hirdet szórványgondnoki munkakör betöltésére.
A szórványgondnoki munkakörbe tartozó alapellátási feladatok: iskoláskorú (V–VIII. osztályos) gyermekek intézménybe történő szállítása, egyéb gyermekszállítás (szakköri foglalkozás, sporttevékenységek, nyelvoktatás, iskolai rendezvények stb.); az anyanyelvű kultúrához (előadások, színház, kiállítások, múzeumok stb.) való hozzáférés elősegítése; szabadidős tevékenység szervezése, segítése (kirándulás, helyi rendezvények, könyvtári kölcsönzés stb.); a hitélet elősegítése és fenntartása (a szórványlelkész utaztatása, a gyülekezetek közötti kapcsolatok ápolása stb.).
A szórványgondnok bizonyos szociális feladatok ellátását is biztosítja, éspedig az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutást, egyéb szolgáltatási igények, illetve közvetíthet a községközpontban székelő önkormányzat és a községhez tartozó falu lakossága között.
A munkavégzés helye: Szentpál falu, Arad megye. Munkaidő: rugalmas, heti 40 óra. Jelentkezés: 2013. szept. 22-ig az Alma Mater Alapítványnál postai vagy elektronikus levélben.
Levélcím: Arad, Kálvin János utca 22. szám. E-mail cím: iroda@almamaterarad.ro
A jelentkezők közül állásinterjú révén választjuk ki a munkavállalót.
Kedves szentpáliak, kedves aradiak!
Nyílt levélben fordulok szentpáli és aradi magyar testvéreinkhez.
A szórványaink iránti felelősség jegyében fordulok Hozzátok.
A szórványról mindannyian tudjuk, hogy olyan közösség, amely a saját kultúrájában, nyelvében, hitében való megmaradás érdekében támogatásra szorul. A támogatás mindannyiunk érdeke, hiszen a szórvány a nemzet határa, s ha a sors fura összjátékaként beolvad, eltűnik, felszámolódik, a határ odébb kerül, mások kerülnek határszerepbe.
Ki nem védi a nyelvi határait? Minden természetes ösztön és józan eszünk is a védelemre ösztönöz, mindenkinek lehetővé kell tenni az övéi körében való megmaradást.
Ennek a gondolatnak, sőt: parancsolatnak a jegyében fogadta el a Magyar Állandó Értekezlet Szórvány Bizottsága saját szórvány stratégiáját, amelynek egyik kiemelt szórványtámogató programja a szórványgondnokság.
A szórványgondnokság intézményének közvetlen előzményeiként a magyar falugondnoki szolgálat és az erdélyi szórványlelkészségi gyakorlat szolgál. A falugondnok olyan apró közösségek szolgálatát végzi, ahol nincsenek helyi intézmények, ahol az intézmények hiánya veszélyezteti a közösségek létét. A szórványlelkész pedig a kis, elszigetelt közösségek lelki gondozását végzi, nem egy nagyobb, hanem több kisebb hitbéli közösség lelki, emberi támogatója.
Szórványgondnokság bevezetésére pályázott a temesvári Szórvány Alapítvány, az a civilszervezet, amelynek keretében az említett szórványstratégia elkészült. A Bethlen Gábor Alap pályázatunkat támogatásra érdemesnek ítélte, így 2013 őszén elindulhat az első szórványgondnoki szolgálat a Kárpát-medencében. Arad megyében kívánjuk elindítani és társul a program végrehajtásában felkértük az aradi Alma Mater Alapítvány csapatát. A Szórvány Alapítvány javaslatára Szentpál lesz az első szórványgondnoki szolgálat helyszíne.
A jó szórványgondnok minden helyi problémát észrevesz, amin tud, segít, amit nem tud megoldani (idő, benzin, tudás hiányában), annak megoldását mások megkeresésével igyekszik szorgalmazni. Érdeklődik, információt keres, kér, közvetít, bátorít, ötletet ad, véleményt formál. Röviden: azon dolgozik, hogy újra működjön, újra életképes legyen a falu magyar közössége. A szórványgondnoki szolgáltatás továbbá biztosítja a helyi adottságokhoz és sajátosságokhoz igazodó egyéni és közösségi szintű igények kielégítését is. Ezt a gondnok személye és a munkaeszközét jelentő személygépkocsi fogja szolgálni.
Mi, a szórványgondnoki program tehát segíteni fog megerősíteni a helyi intézményeket, segíteni fog jobban rákapcsolódni az aradi magyar kulturális kínálatra, közelebb hozza az anyaországi lehetőségeket.
Levelem tehát beharangozó. A jó hírnek kijáró örömmel írom. Bizonyos vagyok abban, hogy mindannyian örülni fogunk az új programnak.
Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke
Nyugati Jelen (Arad)

A magyarság Maros megyei helyzetéről tájékozódnak az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának vezetői
Szeretnék megismerni a Maros megyei magyar közösséget és más kisebbségeket érintő kérdéseket, és az illetékesekkel megvitatni a jogérvényesítés lehetőségeit. Így Marosvásárhelyen találkoznak az RMDSZ országos, Maros megyei és marosvásárhelyi vezetőivel, civil szervezetek képviselőivel, valamint Ciprian Dobréval, a Maros Megyei Tanács elnökével is. A marosvásárhelyi magyar közösséget ért sérelmekről az RMDSZ külügyi titkára, Vincze Loránt tájékoztatta a kisebbségvédelmi szervezetet, amelynek alelnöke is egyben, és kezdeményezte, hogy az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója jelenlétével támogassa a marosvásárhelyi magyar közösséget és az RMDSZ jogkövetelését.

Mediatica.ro