Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter december 6-án Romániába érkezett, Traian Basescu államelnökkel folytatott megbeszélést. Az amerikai vendég rövid látogatásakor aláírták a megállapodást, amelynek értelmében az amerikai hadsereg Románia területét kiképzésre, felszerelésének raktározására, és szükség esetén csapatainak állomásoztatására használhatja. A szerződés szövegében hivatalosan nem katonai „bázisokról” van szó, hanem olyan amerikai katonai létesítményekről, amelyeket átmeneti jelleggel telepítenének Románia egyelőre három, távlatban pedig öt kiszemelt pontján. A román államfő bejelentette, hogy Mihail Kogalniceanu, Babadag, Cincu si Smardan ad otthont majd az amerikai létesítményeknek. A feltételezett titkos CIA-börtönök nem kerültek szóba. Traian Basescu a Rice-szal tartott közös sajtónyilatkozaton határozottan cáfolta a titkos börtönök létezését. Az ABC televízió szerint a CIA csak a múlt hónapban zárta be kelet-európai börtöneit, azt követően, hogy az ügy sajtónyilvánosságot kapott. /Négy amerikai támaszpont Romániában. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./ Condoleezza Rice újságírói kérdésre válaszolva elmondta: Washington azért választotta Romániát, mert ez az ország az Egyesült Államok egyik legaktívabb partnere a térségben, beleértve a NATO katonai reformját is. „Románia nemcsak erős és elkötelezett barátja Amerikának, hanem bajtársa is” – fogalmazott Rice, utalva ezzel a román katonák iraki és afganisztáni jelenlétére. Milyen kockázatot vállal Románia azzal, hogy beengedi területére az amerikai csapatokat? – kérdezték az újságírók Traian Basescu államfőtől. Az elnök röviden azt válaszolta, Románia kezdettől fogva tudatában volt az ezzel járó kockázatoknak, amelyek az amerikai katonák befogadásával nem nőnek jelentősen. Az aláírt megállapodásról az amerikai sajtó külön tájékoztatót kapott. Ebben olyan háttérinformációk szerepeltek, amelyek a romániai újságírókhoz nem jutottak el. A dokumentumból kiderül, hogy az Egyesült Államok 1500 katona állomásoztatását tervezi két helyszínen, a Mihai Kogalniceanu légitámaszponton és a Babadag kiképző bázison. A Cincu és a Smardan kiképző zónákat használják majd a katonák felkészítésére, kiképzésére, amelyeken Románia engedélyével más nemzetek katonái is részt vehetnek. Románia először a Konstanca melletti Mihai Kogalniceanu bázist nyitotta meg az amerikaiak előtt, itt 2003-ban majdnem 4000 különböző missziókon részt vett amerikai katona fordult meg. Az amerikai katonai támaszpontok romániai létrehozása Washington hosszú távú, tíz éves védelmi stratégiájának része. Washington Németországból 30 ezer, Dél-Koreából pedig 15 ezer katonát vezényelne át amerikai, illetve kelet-európai, közel-keleti, közép-ázsiai és afrikai területen létesített katonai bázisaira. Rice bukaresti látogatásán részt vett Nicholas Taubman az Egyesült Államok új romániai nagykövete is. /Gujdár Gabriella: Valami Amerika – katonai bázisokat hozott Romániába Condoleezza Rice. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./

Tordán a Teodor Murasanu Általános Iskolában idén is megszervezték az Imreh Lajos Anyanyelvi Vetélkedőt, melyen 63 aranyosvidéki kisdiák vett részt. Dunai Erzsébet, a rendezvény főszervezője elmondta: az idei versenyen a gyerekek kitűnően szerepeltek. Imreh Lajos magyartanára volt a tordai Mihai Viteazul Líceumnak, ő alapította meg a tordai Jósika Miklós Művelődési Kört is. Sokat tett az anyanyelv ápolásáért Tordán, méltó volt arra, hogy róla nevezzék el a vetélkedőt. Aranyosszék /Aranyosegerbegy, Aranyosgyéres, Várfalva, Bágyon, Tordaszentmihály, Harasztos, Tordatúr, Kövend, Mészkő/ érkeztek diákok. /Ladányi Emese Kinga: Imreh Lajos Anyanyelvi Vetélkedő. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

Akik a Babes–Bolyai Tudományegyetem szétválasztását akarják, még egy doktori címet sem tudtak megszerezni – jelentette ki dr. Nicolae Bocsan, az egyetem rektora. A Gandul című lapban vele készített interjúban állította: ők az intézmény szakmai hírnevét akarják öregbíteni, míg a 21-ből 11 karon tanító magyar társaik az állami magyar egyetem létrehozásával hatalmas szintzuhanást idéznének elő, hiszen a szétválás követelői nem éppen a szakma élvonalából kerülnek ki.  A Ziua című bukaresti lapban Adrian Severin, a szocdem párt európai parlamentbeli megfigyelője írta: „Ami a választási diszkriminálást illeti, a valóságban ez nem a románság és a kisebbségek viszonyára vezethető vissza, hanem a különböző kisebbségi szervezetek, főleg az RMDSZ és az MPSZ közötti viszonyra. Bár sajnálatos, de ez a diszkrimináció biztosítja a magyar kisebbségnek a parlamentben és a kormányzásban való állandó, jelentékeny részvételt. Ennek megváltoztatása egyszerűen kirekesztené az RMDSZ-t a parlamentből, ami a magyarság politikai alulreprezentálására és az etnikumok közötti viszony destabilizálására vezetne A Romania Literara lapban Mircea Mihaies azt írta, hogy a román parlamentben az RMDSZ képviselőire megint a szeparatizmus ügynökeiként, a haza szent testének szétmarcangolóiként tekintenek. /R. Gy.: Román sajtószemle. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 3./

Bár sikeresen versenyvizsgázott az Országos Rendőr-főkapitányságnál (IGP), formai okokból még késik Albert-Tóth Jakab százados beiktatása a Kovászna Megyei Rendőr-főkapitányság (IPJ) parancsnokhelyettesi tisztségébe. Személyében első ízben lesz magyar nemzetiségű vezető beosztású rendőrtiszt a megyei rendőrség élén, miután 1985 őszén a Mihai Viteazul-szoborcsoportnál bekövetkezett robbantásos merénylet nyomán Nicolae Ceausescu utasítására a belügyminisztérium leváltott két magyar nemzetiségű vezető beosztású tisztségviselőt. A 39 éves Albert-Tóth százados építészmérnöki és jogi oklevél tulajdonosa, illetve részt vett korábban két egyetem utáni továbbképzőn. /Domokos Péter: Magyar alparancsnok Háromszéken. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 4./

Traian Basescu államfő elutasította az 1990. márciusi tragikus események nyomán 10 év börtönbüntetésre ítélt Barabás Ernő kegyelmi kérvényét, közölték a 15 éve Magyarországon élő Barabás Ernő védőügyvédjével, dr. Kincses Előddel. Barabás Ernő nem térhet vissza Erdélybe 2007. július 18-a előtt, ekkor évül el ugyanis az ellene hozott ítélet. Barabás Ernőt az 1990 márciusi marosvásárhelyi eseményeket követően emberölési kísérlet vádjával 10 év börtönbüntetésre ítélték. Az ítélet 1992 júniusában született meg, akkor, amikor Barabás Ernő már Magyarországon élt politikai menekültként. Ugyanennyit kapott Cseresznyés Pál, akit azonban börtönbe zártak és 5 év után szabadult. Kincses Előd elmondta el, hogy annak idején Emil Constantinescu államelnöknek is benyújtották a kegyelmi kérvényt, azonban választ nem kaptak rá. Kincses Előd megpróbálta elérni annak az ír televízió által készített videofelvételnek a szakértői elemzését, amelynek alapján Barabás Ernőt elítélték, de az igazságügyi szervek ezt a kérést nem vették figyelembe. Kincses ugyanis az akkori német sajtóra és más forrásokra hivatkozva kétségbe vonja, hogy a felvételeken látható személy a görgényhodáki Mihaila Cofariu lenne, és kijelentette, hogy e források szerint a felvételen egy Ioan Sacarea nevű személy látható, aki a későbbiekben öngyilkosságot követett el. Ioan Sacarea soha sem tett feljelentést a márciusi eseményeket követően, Márpedig ha bizonyítható lenne, hogy nem Mihaila Cofariu az áldozat, a Barabás Ernő ellen emelt vád elesne. Az ügyvéd hozzátette, hogy a román állam 1990 óta, amikor Barabás Ernő elhagyta az országot, nem kérte Magyarországtól az elítélt kiadatását. A sajtótájékoztatón Kincses kitért Dan Petru, a Marosvásárhelyi táblabíróság melletti ügyészség jelenlegi főügyészének szerepére is a marosvásárhelyi események vádlottai, a magyarok és magyar cigányok ellen folytatott nyomozásban, ezt a szerepet elítélendőnek nevezte és úgy vélte, Dan Petrunak nem kellene a főügyészi funkciót betöltenie. A marosvásárhelyi fekete márciust követően a legnagyobb büntetést, 10 év szabadságvesztést Cseresznyés Pál és Barabás Ernő kapta, 5 évet egy másik személy, míg a többieket hat hónap és 1 év közötti börtönbüntetésre ítélték. Román nemzetiségű elítéltről csupán egyről tud Kincses Előd. /Antalfi Imola: Az államelnök elutasította Barabás Ernő kegyelmi folyamodványát. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 18./

1941 januárjában, a Vasgárda államcsíny-kísérletét megelőzően, fasiszta bandák 150 zsidót öltek meg, zsinagógákat, üzleteket, lakásokat dúltak fel, fosztottak ki. A halálos áldozatokról mértékadó forrás Manfred von Killinger bukaresti német nagykövet titkos jelentése. Mihail Sebastian író (Jurnal 1935–1944. Bukarest, 1996) megörökítette Radu Gyr költő zsidóellenes szónoklatait, idézte Camil Petrescut, aki panaszkodik, hogy neki nem jutott egy kiürített zsidó lakás. A pogrom dokumentumai több helyen megtalálhatók, ennek ellenére sokan tagadják a pogromot. Corneliu Vadim Tudor szenátor, a szélsőséges Nagy-Románia Párt elnöke Romania Mare című hetilapjában 1997 novemberétől végeérhetetlen cikksorozatot közölt. Szerzője Ion Coja bukaresti egyetemi tanár, a Vatra Romaneasca Egyesület alelnöke, aki szerint a bukaresti pogrom zsidó fantáziaszülemény. A neoholokauszt néven ismertté vált tagadás új doktrínája kapóra jött a román szélsőségesek számára. Hatékonysága 2003-ban érte el tetőfokát: június 13-án az Adrian Nastase vezette kormány nyilatkozatban szögezte le, hogy 1940-1944. között Romániában nem volt holokauszt. Corneliu Vadim Tudor és Ion Coja történelemrevíziója így állampolitikai rangra emelkedett. Az izraeli kormány, a romániai Zsidó Közösségek Szövetsége, valamint az Aven Amentza roma szervezet azonnal tiltakozott. A kormány ezért már június 18-án helyesbített. 2004. november 11-én a Nobel-díjas Elie Wiesel, a Romániai Holokausztot Tanulmányozó Nemzetközi Bizottság elnöke Ion Iliescu elnöknek dokumentumokat mutatott be, amelyekből kiderül, hogy a korabeli hatóságok 280-380 ezer román és ukrán zsidó haláláért felelősek. Iliescu elnök hirtelen megvilágosodott: „A holokauszt történelmünk egyik súlyos tévedése, amelynek felelősségét a román államnak vállalnia kell.” Ezt követően a kormány október 9-ét a holokauszt napjává nyilvánította. Úgyszintén a nagy fordulat jele volt, hogy ezelőtt egy évvel, a bukaresti pogrom évfordulója alkalmából, a Nemzeti Múzeumban megnyílt a Holokauszt 1933-1945 dokumentumkiállítás. Jelen volt Ion Iliescu elnök is, aki beszédét ezzel kezdte: „Az emlékezéshez bátorság kell.” A szélsőséges erők hangadói tüntetőleg távol maradtak. /Barabás István: Pogrom és a neoholokauszt. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 20./

Másodszorra idézték be Ion Iliescut az 1990-es bányászjárások ügyében. A volt államfőnek jövő héten kell megjelennie a katonai ügyészségen vádlott minőségben. Az ügyészek újabb bizonyítékokra bukkantak, amelyek Iliescu érintettségét támasztják alá az 1990 júniusi véres bányászjárás elindításában. Az ügy újrafelvételére a Bányászhadjáratok Áldozatainak Szövetsége újabb megkeresése miatt került sor. Eddig Petre Roman exminiszterelnököt, Victor Atanasie Stanculescu, Pavel Abraham, Mihai Chitac tábornokot, Virgil Magureanu volt titkosszolgálati /SRI/ vezetőt, Gelu Voican Voiculescut, Adrian Sarbut, és több bányászvezért hallgattak ki. Az 1990-es júniusi eseményeknek hat halálos áldozata és több tucat sebesültje volt. /Kihallgatásra várják Ion Iliescut bányászjárás ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

A bukaresti Adevarul Ion Mihai Pacepa tábornokkal készített interjúi szerint fegyver, lőszer és kábítószerek exportjával Ceausescu 1978-ig 400 millió dollárt gyűjtött össze. A Román Külkereskedelmi Bankban nyitott, TA jelzésű, titkos számlájába egyedül Victor Nanescu ezredesnek volt betekintése, aki 1990 után váratlanul belügyi államtitkár, az akkor újjászervezett Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) aligazgatója lett, de a 400 millió dollár sorsa azóta is rejtély. Pacepa szerint a posztforradalmi Románia másik legnagyobb mulasztása: tisztázni, hogy 1989 végén, a forradalmi események teljében miért, kinek a parancsára tették el láb alól Constantin Nuta, Mihai Velicu, majd Dumitru Puiu, Nicolae Doicaru, Emil Macri securitate-tábornokokat, valamint Gheorghe Ardelean ezredest, az USLA rohamosztag parancsnokát. Pacepa szerint azért kellett elhallgattatni őket, akárcsak a Ceausescu-házaspárt is, mert túl sokat tudtak a hatalomra kerülő személyiségek múltjáról. Pacepa példaként említette Nicolae Doicaru tábornokot, a DIE (Külföldi Információs Szolgálat) volt parancsnokát, aki ismerte Virgil Magureanu múltját. Pacepa az interjúsorozatban ismertette Virgil Magureanu pályafutását, hogyan lett 1972-ben a Securitate kollaboránsa, majd Mihai Mihaila álnéven aktív tisztje, 1989. december 25-én hogyan került Targovistére, hogy szerepet vállaljon a Ceausescu-házaspár kivégzésében. Ion Iliescu államelnök ilyen érdemek alapján választotta a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ élére, ahol bebizonyította szakértelmét a diverzióban: olyan titkos adatokat szolgáltatott ki a sajtónak, de szükség esetén gyártott is, amelyek kompromittálták az Iliescu-rendszer ellenzékének vezéralakjait. (Az RMDSZ legtekintélyesebb politikusai is közöttük voltak). Végül éppen ez a túlbuzgóság lett Magureanu veszte. A SRI 1997. április 21-én sajtónyilatkozatban ítélte el a Washington Times-ot, amiért szóhoz juttatta Ion Mihai Pacepa hazaárulót. Azért, hogy a nyilatkozat ne veszélyeztesse a felfelé ívelő román-amerikai kapcsolatokat, Pacepa telefonon értesítette Adrian Severin külügyminisztert, hogy washingtoni politikai körökben nagy felháborodás fogadta a SRI lépését. Másnap este a sajtó közölte Virgil Magureanu lemondását. 1999. június 7-én pedig Bukarestben megkezdődött Ion Mihai Pacepa rehabilitálásának pere. A kulisszák mögé betekintést nyújt a Ziua 1999. június 12-i száma: leközölte a Washington Times előző nap megjelent cikkét. Ebben Michael Leeden, Ronald Reagen minisztere, Alexander Haig tábornok, NATO-főparancsnok tanácsosa kijelentette: Románia csak abban az esetben lehet NATO-tagország, ha rehabilitálja Pacepa tábornokot, aki döntő mértékben járult hozzá a kommunista rendszer összeomlásához. 1999. június 8-án a Legfelső Törvényszék 21 év után rehabilitálta Ion Mihai Pacepát, aki elnöki rendelettel visszanyerte tábornoki rangját is. /Barabás István: Akiket idegesít a tábornok. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

Traian Basescu elutasította az 1990. márciusi magyarellenes pogrom nyomán elítélt Barabás Ernő kegyelmi kérvényét. Kincses Előd elmondta, ezek után a 15 éve Magyarországon élő Barabás Ernő 2007. július 18-a előtt – ekkor évül el ugyanis az ellene hozott ítélet – nem térhet vissza Erdélybe. A marosvásárhelyi fekete március, a magyarellenes pogrom után a román igazságszolgáltatás mintegy száz személyt, magyarokat és magyar anyanyelvű cigányokat ítélt el. Maga Kincses is csak egyetlen román elítéltről tud. A legsúlyosabb büntetést, 10 év szabadságvesztést Cseresznyés Pál és Barabás Ernő, 5 évest Szabadi Ferenc kapott, míg a többieket hat hónap és 1 év közötti börtönbüntetésre ítélték. Az ítélet meghozatalakor a már Magyarországon élő Barabás Ernőt emberölési kísérlet vádjával 1992 júniusában 10 év börtönbüntetésre ítélték. Kincses Előd elmondta: első ízben még Emil Constantinescu idején folyamodtak elnöki kegyelemért, eredménytelenül. Ion Iliescu regnálása idején nem látták értelmét az újabb próbálkozásnak, abban viszont reménykedtek, hogy 15 évvel a történtek után Traian Basescu államfő megkegyelmez Barabásnak. Kincses Előd a per során az ír televízió által készített videofelvételnek – ennek alapján ítélték el Barabást – a szakértői elemzését kérte, ám az igazságügyi szervek ezt visszautasították. Kincses kétségbe vonja, hogy az ír tévések felvételein látható személy a görgényhodáki Mihaila Cofariu lenne. Az ügyvéd szerint a felvételen az időközben öngyilkosságot elkövetett Ioan Sacarea látható. Kincses feltételezését igazolja a szülőknek ama nyilatkozata is, miszerint felismerték fiukat a felvételeken. Ioan Sacarea sohasem tett feljelentést a márciusi események után, így a videofelvételek szakértői elemzése sem történt meg. „Márpedig ha bizonyítható lenne, hogy nem Mihaila Cofariu az áldozat, akkor a Barabás Ernő ellen emelt vád elesne” – jelentette ki Kincses. Cofariu azért sem lehetett a videofelvételen látható helyszínen, mert már Vásárhelyre érkezésekor, az autóbuszról leszállva megsebesült. Ezt bizonyítja Cofariu kezelőorvosának, Kisgyörgy Zoltánnak a nyilatkozata is, miszerint – tekintve a sérült kórházi felvételének időpontját – kizárt, hogy a filmen látható helyszínre eljuthatott volna. A román hatóságok 1990 óta egyetlenegyszer sem kérték Magyarországtól az elítélt kiadatását, ami azt bizonyítja, tartottak attól, hogy perújrafelvétel esetén az akkori országvezetés számára – beleértve magát Ion Iliescut is – igencsak kényelmetlen, terhelő bizonyítékok kerülhettek volna nyilvánosságra. /Szentgyörgyi László: Basescu döntött: nincs kegyelem. A román hatalom szerint agresszor és áldozat egyaránt bűnös. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 31./

A Kolozsvári Állami Magyar Színház vendégjátékával kezdődik az Égtájak Határon Túli Magyar Kulturális Rendezvényszervező és Szolgáltató Iroda idei Vendégségben Budapesten című rendezvénysorozata. A kolozsváriak három előadást hoznak Budapestre, Tompa Gábor két rendezését: Visky András Tanítványok című drámáját és Caragiale Az elveszett levél című vígjátékát, valamint Büchner Woyzeckjét Mihai Maniutiu rendezésében. Az Égtájak Iroda 11 évvel ezelőtt a budapesti ifjúsági találkozóból nőtte ki magát és tevékenysége hamarosan a színházi sorozat és az Égtájak Fesztiválok szervezésével bővült ki. Az Égtájakat 2003-ig a Fővárosi Önkormányzat tartotta fenn, majd 2003-ban a NKÖM-hoz került és a Hungarofest Kht-ba integrálódott. 2006. január elsejétől az Égtájak Irodát a Balassi Bálint Magyar Kulturális Intézethez sorolták. A Vendégségben Budapesten rendezvényeinek sora a kolozsváriak vendégjátéka után több határon túli magyar színház bemutatkozásával folytatódik, majd márciusban kerül sor a Határon Túli Régiók Napjai című programsorozat keretében a Barangolás Székelyföldön című eseményre. A székelyföldi régió március 13. és 19. között színházi, táncszínházi, zenei, kortárs képző- és fotóművészeti, valamint irodalmi programokkal mutatkozik be a magyar fővárosban. Ezenkívül júniusban ismét megrendezik a Határon Túli Magyar Fiatalok Találkozóját. /Takács Nóra (www.kontextus.hu): Folytatja működését az Égtájak Iroda. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./

Másodszor is felmentették tisztségéből Száva Istvánt, a csíkszeredai Venczel József Szakközépiskola igazgatóját. Az előzmények 2004-re nyúlnak vissza, amikor a megyei tanfelügyelőség fegyelmi kérdések miatt – melyek között okirathamisítás, hasból, meg nem írt dolgozatokra adott jegyek és sorozatosan meg nem tartott órákért felvett fizetés szerepelt – felmentette igazgatói tisztségéből. Száva István beperelte a tanfelügyelőséget, és a pert megnyerte, ezért 2005 novemberében miniszteri rendelettel visszahelyezték tisztségébe a volt igazgatót. Az iskola munkaközösségének egy része azonban nem fogadta el a régi igazgató visszatérését, ők továbbra is Mara Zsuzsannával, az ideiglenesen kinevezett igazgatóval szeretnének dolgozni. Szerintük Száva István erkölcsi tisztaságát a bírósági döntés nem tudja visszaadni. Bondor István főtanfelügyelő bizottságot jelölt ki a helyzet tisztázására. Az iskola tanárai 28 aláírással levélben arról értesítették a tanfelügyelőséget, hogy nem zárják le a félévet, amennyiben továbbra is Száva István marad az igazgató. Végül Mihail Hardau tanügyminiszter aláírta a Száva István menesztéséről szóló rendeletet. A tanfelügyelőség a Venczel József Szakközépiskola élére más igazgatót nevez ki. /Takács Éva: Menesztették az iskolaigazgatót. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 2./

Traian Basescu elnök ukrajnai látogatása során több ízben napirendre került az ottani, mintegy 500 ezer főnyi román kisebbség helyzete. Cernauti-i beszédében rámutatott: a román kormány rendelkezik a határon túli nemzetrészek támogatásához szükséges pénzalapokkal. Hrusauti község lakossága román nemzeti zászlókkal várta vendégét, aki rögtönzött beszédében kijelentette: „Mikor Cernauti és Chisinau nevét kiejtjük, lelkünk egy darabja szólal meg.” A cernauti-i egyetemen tartott előadásában Basescu elnök sokallta az ukrajnai románok 24 szervezetét, mondván, hogy ha egyetlen érdekvédelmi szövetségbe tömörülnének, sokkal nagyobb szavuk lehetne, és az anyaország is jobban segíthetné őket. 2000-ben Mihai Razvan Ungureanu (jelenleg külügyminiszter, akkor államtitkár) 35 tagú küldöttség élén Ukrajnába látogatott. Hazatérte után interjújában rámutatott: „Ottani nemzetrészünk révén jószomszédsági kapcsolatokat építünk ki Ukrajnával. Másfél tonna román könyvet és néhány számítógépet vittem ajándékba nekik. Arra kértük az ottani hatóságokat, hogy növeljék meg az ungvári rádió és televízió román nyelvű műsorának adásidejét, az ukrajnai románok kitehessék nemzeti jelképeiket, kértem egy állami finanszírozású román újság beindítását. Örülnék, ha Bukovina helységei, Cernauti utcái visszakapnák eredeti román nevüket.” Közben 2000. április 14-én Kovászna megyei románok egy csoportja tüntetést szervezett Sepsiszentgyörgyön, hogy a háromszéki utcák ne kapjanak magyar elnevezést. 2005. december 12-én Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt szenátorának törvénytervezete be akarta tiltani az erdélyi helységek és utcák magyar elnevezését azzal az indokkal, hogy ez a Horthy-korszak öröksége. A javaslatot mind a szenátus, mind a képviselőház leszavazta. A Ziua bukaresti lap 1998. szeptember 11-i száma szerint az ukrajnai románság helyzete tarthatatlan. Iskoláiból hiányzanak a román nemzeti jelképek, a gyermekeknek reggelenként az ukrán himnuszt kell énekelniük. Egyre kevesebb az önálló román iskola, ukrán tagozatok létesítésével a hatóságok fokozatosan felszámolják ezeket. A Jurnalul National lap 2005. november 11-i száma megállapította, hogy Ukrajnában az önálló román iskolák rendre megszűnnek azáltal, hogy ukrán osztályok indulnak be. 1997. novemberében Valeriu Tabara képviselő, a PUNR elnöke bizalmatlansági indítványt nyújtott be Hargita-Kovászna románságának „súlyos helyzetével” kapcsolatban. Eszerint az önálló magyar iskolák létrehozása súlyos tévedés volt, csakis az RMDSZ agresszív, szeparatista politikájának eredménye, ezért ezt a szélsőséges pártot ki kell iktatni a politikai életből. A tervezetet a parlament leszavazta. /Barabás István: Ukrajnai leckék. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./

A Román Tudományos Akadémia február 6-án megünnepelte Gabriel Tepelea születésének 90. évfordulóját. A román lapok azonosan írtak életútjáról. Gabriel Tepelea tizenhét évesen lépett be a Nemzeti Parasztpártba, ahol csakhamar Iuliu Maniu elnök közeli munkatársa lett. “A kommunista diktatúra kezdetén, politikai tevékenysége miatt nehézbörtönre és vagyona elkobzására ítélték.” Innen az életrajzírók 1990-be vezérlik az olvasót, amikor Gabriel Tepelea akadémikus, számos egyetem díszdoktora, könyvtárnyi filológiai értekezés szerzője, parasztpárti parlamenti képviselő lett. A Maniu-bandák 1944 őszén Észak-Erdélyben mintegy 1500 magyart mészároltak le. A háromszéki Szárazajtáról, ahol fejszével fejezték le áldozataikat, Benkő Levente részletes dokumentumriportot közölt /Szárazajta, Kaláka Könyvek, Sepsiszentgyörgy, 1995/, de annak idején a román sajtó is írt erről: a Scanteia 1944. októberi lapszámaiban (a bandák bukaresti pere), valamint Mihai Fatu Sfarsit fara glorie (Dicstelen vég) című, a Parasztpárt történetéről szóló könyvében (Bukarest, 1972.). Úgyszintén könyvet írt Petre Turlea, a PUNR volt parlamenti képviselője, Vatra-ideológus, jelenleg a Nagy-Románia Párt házi történésze is. Ebben – Monumente non grata cím alatt (Bukarest, 1996.) – igyekezett tisztára mosni a Maniu-bandákat, mondván, hogy ezek a hazafias zászlóaljak valójában a rendet állították helyre Erdélyben. Bemutatta vezérüket, Gavrila Olteanut, aki a korabeli vádiratokban mint szadista pribék szerepelt. A vérszomjas különítményeket egy bukaresti agytröszt irányította. Ma is élő tagjainak nevét Petre Turlea gondosan elhallgatta. Azonban könyvének 26. lapján elszólta magát: a magyar vérre szomjas haditanács alelnöke Gabriel Tepelea volt. Mihai Pelin levéltári kutatásai alapján készült munkájában (Cartea alba a Securitatii) szintén fel-felbukkan Gabriel Tepelea neve. Gavrila Olteanu “parancsnok” 1946-ban öngyilkos lett a börtönben, Telepelát pedig most ünnepelte a Román Tudományos Akadémia. /Barabás István: Foltos történelmi dicsfény. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./

Helyesbítést közölt a Washington Post február 9-én a január 6-án megjelent Basescu-interjúval kapcsolatban. Eredetileg a lap azt írta, hogy Basescu elismerte, CIA-gépek landoltak a Konstanca melletti Mihail Kogalniceanu repülőtéren. A lap hibajavítása szerint az interjú során a román államfő nem nevezte nevén az amerikai titkosszolgálatot, és a katonai bázis nevét sem említette, ahogy az az interjúban megjelent. „A román államfő csupán annyit mondott, hogy az országban elég sok, különböző amerikai intézményekhez tartozó gép szállt le” – korrigált a lap. /Helyesbít a Washington Post. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./

Február 10-én tartott sajtótájékoztatót Marosvásárhely dr. Kincses Előd ügyvéd. A Marosvásárhelyi Bíróság döntése szerint nem büntetendő Molnár Józsefnek azon kijelentése, hogy „Magyarország lépésről lépésre második Izrael lesz…” Az Országos Diszkriminációellenes Tanácsot szerint ez etnikai diszkrimináció, ezért a Marosvásárhelyi Bíróság 5 millió lej pénzbírságra ítélte Molnár Józsefet. Kincses Előd a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozva fellebbezett, ennek helyt adott a bíróság. A másik döntés a nagyváradi premontrei szerzetesrend ügyében született. A katolikus rend több mint tíz ingatlannal, földterülettel és egy mészkőbányával is rendelkezett. A kérést elutasították, Kincses Előd közbenjárásával a pert újraindították. A mészkőbánya esetében hosszas tárgyalássorozat után megszületett a bírósági határozat: semmisnek nyilvánította az államosítást. – A premontrei szerzetesrend ügyében precedens értékű döntés született, így lehetőség nyílik más hasonló helyzetben levő intézményeknek is visszakérni jogtalanul elkobzott ingatlanjaikat, hangsúlyozta dr. Kincses Előd. Dr. Kincses Előd egy héten belül benyújtja a bírósághoz Barabás Ernő kegyelmi kérvényét, remélve, hogy az 1990-es márciusi események miatt elítélt 55 éves férfi büntetését eltörlik. Barabás Ernőt 1992-ben távollétében, a Mihaila Cofariu ellen elkövetett emberölési kísérlet miatt 15 év börtönbüntetésre ítélték. Kincses hivatkozni fog az ügy elévülésére, s arra, hogy nem tudták bebizonyítani egyértelműen Barabás Ernő gyilkossági szándékát. /(vajda): Precedens értékű jogi döntések. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 11./

Erőteljes kampányba kezdtek az elmúlt napokban az ortodox egyházhoz és a nacionalista román pártokhoz közel álló erők annak érdekében, hogy az októberi bukaresti közös román–magyar kormányülésen a budapesti Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról aláírt egyezményt a törvényhozás ne hagyja jóvá. A megállapodás szerint a felek évente legalább 200 ezer eurós állami költségvetési támogatást juttatnának az alapítványnak, amely Gozsdu Manó (Emanoil Gojdu) emlékének ápolását és a magyar–román kapcsolatok erősítését szolgálná. A magyar fél az egyezményt tavaly ősszel ratifikálta, a román kormány november végén nyújtotta be a törvényhozásnak a ratifikáláshoz szükséges törvénytervezetet. A román kabinet a Gozsdu-megállapodást sürgősségi kormányrendelettel ratifikálta. Ezt a parlamentnek meg kell erősítenie. A bukaresti képviselőház jogügyi szakbizottsága a tervezet megvitatását a múlt héten elnapolta, s erre a hétre a bizottság elé kérette Mihai Razvan Ungureanu külügyminisztert, akitől részletes magyarázatokat vár. A Román Ortodox Egyház szinódusa az elmúlt napokban úgy döntött, hogy elöljáróinak szorgalmazniuk kell Godzsu végrendeletének tiszteletben tartását, aki vagyonát a magyarországi és erdélyi ortodoxokra hagyta. Emanoil Gojdu, akit a magyar kortársai Gozsdu Manóként ismertek, hatalmas vagyonát 1870-ben bekövetkezett halála előtt végrendeletileg „a tanulni vágyó ortodox román fiatalokat” segítő alapítványra hagyta. A Gozsdu Alapítvány 1870-ben kezdte meg működését Budapesten, az Erdélyi Ortodox Nemzeti Kongresszus (a későbbi erdélyi ortodox mitropólia) védnöksége alatt, majd székhelyét az első világháború után Nagyszebenbe tette át. Az alapítvány 1918-ig mintegy ötezer erdélyi román ortodox diáknak nyújtott ösztöndíj formájában támogatást. Román törvények értelmében a húszas évek elején Erdélyben olyan magyar alapítványi vagyonokat – például a Tanítók Házát Kolozsváron, a nagyszebeni Mária Terézia Árvaházat, vagy a Háromszéki Tanalapot – államosítottak, amelyek visszaköveteléséről később – akár a Gozsdu-vagyonért cserében – a román fél hallani sem akart. 1926-ig a románok szabadon rendelkezhettek a Gozsdu-alapítvány jövedelmével, de azt követően a magyar fél az alapítvány számláit zároltatta. A Gozsdu-vagyon rendezetlensége 1946-ban ismét felvetődött. Akkor a magyar fél álláspontja az volt, hogy mivel 1944. augusztus 23-án beállt a hadiállapot, a nemzetközi joggyakorlat szerint, a korábban kötött egyezmények semmissé váltak, s az egész kérdést újra kell tárgyalni. A románok a párizsi béketárgyalásokon komoly vagyoni követelésekkel álltak elő, s ezek között szerepelt a Gozsdu-vagyon visszaszerzése is. Ezeket a követeléseket azonban az oroszok sem támogatták. Miután 1948-ban Romániában megtörtént a teljes államosítás, a magyar fél szorgalmazta azt, hogy az államosított magyar vállalatokért és pénzintézetekért Románia fizessen kárpótlást. Ettől kezdve a románok a Gozsdu-vagyon kérdését nem erőltették, hiszen tudták: Magyarországnak sokkal nagyobb kártérítendő vagyona van, mint a román félnek. A két ország 1953. július 7-én pénzügyi egyezményt kötött. Ebben mindkét fél lemondott a másikkal szemben korábban támasztott valamennyi követeléséről. Az egyezményben a Gozsdu-vagyon név szerint ugyan nem szerepel, de a magyar fél teljesen egyértelműnek tartotta, hogy a románok ekkor a Gozsdu-vagyonról is lemondtak. Magyarország ekkor nagyságrenddel nagyobb vagyonkövetelésről mondott le, mint a románok. A két kormány 1997 után számtalan alkalommal tárgyalt a Gozsdu-örökségről. E tárgyalások nyomán született meg a tavaly októberben aláírt magyar–román egyezmény. /Tibori Szabó Zoltán: Gozsdu-vita újra, végkimerülésig? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./

Beszterce magyarsága kivonult a temetőjében emelt emlékműhöz, hogy fölidézze a napot, mikor Giorgio Basta kardélre hányatta a várvédőket és családjukat. A 400. évforduló alkalmából, 2002. június 9-én a történelmi egyházak és az RMDSZ emlékművet avattak. Jellemző, hogyan értékelt a Románia Mare hetilap: 2005. október 14-i számának szalagcíme: Az RMDSZ Besztercén emlékművet emelt Basta tábornoknak, Mihai Viteazul gyilkosának. Az újság egy teljes oldalon részletezte ezt a „provokációt”. A lap szerint amióta az emlékmű áll, az RMDSZ szónokai évente fölidézik Basta hősiességét, amelyet azzal bizonyított, hogy Torda mezején lemészároltatta Mihai Viteazult. A lap szerint a román vajda 1601-ben Nagy-Románia néven egyesítette az összes román országrészeket, ezért kellett elpusztulnia, ezért kapott emlékművet Basta. A cikk szerzője, bizonyos Flore Matei azt is megírta, hogy az RMDSZ Budapestről beszerzett számítógépen adatbankot létesített az összes román személyiség megfigyelésére, miközben a Magyar Kulturális Alapítvány nehéz pénzekkel megvesztegeti, lekötelezi őket. A szerző személyes emlékeket is idéz: a 70-es években (!) a Magyar Autonóm Tartomány területén élt, a magyarok olyan elképzelhetetlen barbár bánásmódban részesítették a román lakosságot, hogy az még a külföldi turistákat is elborzasztotta. Mindezek után a szerkesztőség felhívta a figyelmet az autonómia veszélyére, amellyel az RMDSZ Erdélyt Magyarországhoz akarja csatolni. Az oldalt a besztercei inkriminált emlékmű fényképe uralja, el lehet olvasni a fekete márványba vésett szöveget: „Az 1602. február 24-én, vasárnap Basta generális vallon és hajdú zsoldosai által Besztercén lemészárolt, több száz magyar várvédő és családja hősi halála emlékének...” stb. Közben a Romania Mare szerint az RMDSZ dicsőíti Basta tábornokot. /Barabás István: Basta tábornok az RMDSZ szolgálatában. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./ Emlékeztető: az emlékmű felavatásáról: (Kresz Béla): Beszterce fekete vasárnapja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2002. jún. 11./

Dr. Lucian Turcescu (született 1966-ban, Pitesti-en) montreali teológus professzor az Adevarul bukaresti lapban március 4-én megjelent interjújában egyház, politika, nacionalizmus összefüggéseit taglalta kutatómunkája alapján, amelyet a kanadai Centre for Post-Communist Studies igazgatójaként végzett. Az interjúból: A kommunizmust megelőző időszakban a Román Ortodox Egyház /ROE/ viszonylagos kényelemben élt, mert az 1923-as alkotmány nemzeti egyháznak nyilvánította. A kommunisták uralomra jutása után azonban addigi igényei veszélybe kerültek, mígnem Iustinian Marina pátriárka révén a rendszer támogatójává váltak. A nacionalizmus kérdésében a ROE és Ceausescu sokszor ugyanazt a nyelvet beszélték. Egykori tisztek beismerték, hogy a Securitate 1960-tól kezdett együttműködni az ortodox egyházzal. – A fejlemények igazolták a Turcescu professzort. Például a Icoana din Adanc, a ROE lapja, 1997/1-es száma a románságra és az ortodox „nemzeti vallásra” veszélyes jelenségek közé sorolja a kisebbségeknek nyújtott olyan privilégiumokat, mint az anyanyelvű oktatás, egyetem, kétnyelvű feliratok stb. Evenimentul zilei, 1997. november 4. – cím: Papok ezrei a Securitate szolgálatában. Fényképpel és rövid életrajzzal az ortodox hierarchia hat személyisége szerepel a listán. Köztük van Bartolomeu Anania, a múlt hónapban Erdély metropolitájává választott főpap is. 1958-1964 között politikai elítéltként börtönben ült, ahol egykori cellatársai szerint besúgó volt. Szabadulása után egy évvel, a Ceausescu-rezsim őt küldte ki az Egyesült Államokba, hogy elfoglalja a detroiti ortodox püspökség székét. – Evenimentul zilei, 1997. november 19.: A Ceausescu-rendszer idején a ROE nem lépett fel műemléképületei védelmében, sőt szolgalelkűségében odáig ment, hogy Scornicesti-ben (a diktátor szülőfaluja) a templom falán megörökítették Ceausescu portréját is. – 22 (a Társadalmi Dialógus Csoport hetilapja), 1997. november 4.: Ion Moisin szenátor papokat sorolt fel, akik besúgókként börtönbe juttatták társaikat: „Teoctist pátriárka négy évtizeden keresztül a kommunista rendszer kollaboránsa volt.” – Romania libera, 1998. március 23.: Bogdan Ficeac főszerkesztő-helyettes: „Helyet adtunk a ROE és a Securitate együttműködését leleplező írásoknak, az egyháznak meg kell tisztulnia erkölcsileg.” – Romania Literara, 2002. április 10.: Mircea Mihaies: „Ha a mai őszentségek és őboldogságok nem volnának tegnapi securitate-rangokat viselő, alázatos közhivatalnokok, hajlamos lennék hinni a harácsoló-bürokrata ROE méltósággal vállalt küldetésében. De mióta ezek a politikai aktivistákká vedlett papok kezdtek kulcspozíciókat megkaparintani a román társadalomban, jön, hogy odakiáltsam nekik: Vade retro!” /Barabás István: A tömjénfüst árnyékában. Román Ortodox Egyház (ROE) kollaborálása a kommunista rendszerrel? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

Az RMDSZ a koalíció elé viszi az 1940-es években az „ellenséges vagyonokkal” kapcsolatban született törvények következményei orvoslásának ügyét. A CASBI (Casa de Administrare si Supraveghere a Bunurilor Inamice – Ellenséges Vagyonokat Kezelő és Felügyelő Pénztár) néven ismert intézmény annak idején sok erdélyi magyar ember vagyonát is zár alá vonta, s ezekre a javakra az 1989-es változás után elfogadott restitúciós törvények mindmáig nem vonatkoznak. Markó Béla kormányfő-helyettes kijelentette, hogy az RMDSZ támogatja azt a tervezetet, amelyet erre vonatkozóan Puskás Zoltán szenátor dolgozott ki, s amely a szenátuson vita nélkül jutott át. Mihai Ungheanu nagy-romániás szenátor a múlt héten kifogásolta, hogy a szenátus hallgatólagosan elfogadta a jogszabályt. /Napirenden a CASBI-vagyonok sorsa. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

Beszolgáltatták fegyvereiket az SZDP bűnvádi eljárás alatt álló volt kormánytisztviselői. Köztük Adrian Nastase volt kormányfő, Miron Mitrea volt közlekedésügyi miniszter, Serban Mihailescu volt kormányfőtitkár. A politikai támogatás nélkül maradt Antonie Iorgovan azt állította, hogy a homoszexualitás olykor előléptetési kritérium volt az SZDP-ben. Szerinte ez nem lenne gond, ha az érintettek nyíltan vállalnák másságukat, akár szabadkőművességüket is. /Fegyvertelenül. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 23./

Traian Basescu államfő vett azon ünnepségen Kolozsváron, amelyen Bartolomeu Anania érseket beiktatták a metropolita tisztségbe, az új, nyolc megyét magába foglaló Kolozs és Fehér megyei körösvidéki, bihari és máramarosi egyháztartomány élére. Szükséges, hogy a görögkeletiségnek újabb támpontjai legyenek Erdélyben – nyilatkozta az elnök. Székfoglaló beszédében az új metropolita Erdély ortodox gyökereit méltatta, amelyeket a nyolcadik századig vezetett vissza, ugyanakkor, tekintettel arra, hogy Kolozsvár multikulturális környezet, ökumenikus törekvésekre tett felszólítást. A ceremónián részt vett a képviselőház friss elnöke, Bogdan Olteanu, több szenátor és képviselő, a megyei és a helyi hatóságok, valamint a többi keresztény egyház képviselői. Elkészült a májusra esedékes országjelentés előzetes változata, és annak kitételei igencsak kedvezőek Romániára nézve – újságolta sajtóértekezletén az államfő. Az elnök kijelentette: nem teszi magáévá azokat az érveket, amelyek szerint Erdélyben hasonló helyzet alakulhat ki, mint Koszovóban. Hozzátette: a román kül- és belpolitika egyik hagyományos célkitűzése továbbra is ugyanaz: az egységes nemzetállam összetartása. Az Adevarul című bukaresti napilap közölte Bartolomeu Anania, az új metropolita életrajzát. Ebből kiderült, hogy tagja volt a legionárius mozgalomnak, ezért a kommunisták bebörtönözték. Szabadulásának áraként az új hatalmat kiszolgálta, így kerülhetett az Egyesült Államokba. A román titkosszolgálat volt főnöke, Ion Mihai Pacepa könyvében azt írta róla: Ceausescu megbecsülte besúgói tevékenységéért, aminek célja a bukaresti vezetésű ortodox egyháznak behódolni nem akaró amerikai román közösség bomlasztása volt. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Basescu: az új egyháztartomány a nemzetállamot erősíti. Az államfő szerint az erdélyi helyzet nem olyan, mint Koszovóban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./

Nagyváradon a Mihai Eminescu Gimnázium mellett újabb két ingatlan visszaigénylésének jogosságát kérdőjelezték meg a helyi és megyei hatóságok. „A visszaigénylések vitathatók” – jelentette ki Ilie Bolojan prefektus az iskolára, a megyei kórház egyik részlegére és a járványkórház épületére vonatkozó restitúciós kérésekről. Ioan Campean, a prefektus tanácsosa a járványkórházról azt állította, hogy nem adták vissza, ennek ellenére a megyei egészségügyi igazgatóság elrendelte a kilakoltatást. A másik épület esetében pedig szerinte csak a terület volt korábban az egyházé. „Ez merő rosszindulat, miután elvették, és 50 évig használták, most sem akarják visszaadni. Bosszúhadjáratot indítottak ellenünk, csak rosszindulatot tapasztalunk a helyi és megyei elöljárók részéről” – jelentette ki Fodor József általános helynök. /Pap Melinda: Folytatódik a restitúciós vita. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 28./

Április 2-án lesz Szophoklész Oidipusz király című művének bemutatója Kolozsváron, az Állami Magyar Színházban, Mihai Maniutiu rendezésében. /Oidipusz király. Bemutató a Kolozsvári Magyar Színházban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./

Nem ért egyet az új önálló magyar egyetem létrehozásával Mihail Hardau oktatási miniszter, aki szerint a magyar nyelvű oktatás tekintetében semmilyen korlátozás nem létezik. „A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) a multikulturális egyetem mintapéldája, ezért szerintem az oktatás kettészakítása nem célszerű” – mondta a miniszter. A magyarul tanuló diákok esetében a román állam által nyújtott fejenkénti finanszírozás értéke 20 százalékkal nagyobb a román diákoknak biztosított támogatáshoz képest – magyarázta a miniszter. Előzőleg Markó Béla, az RMDSZ elnöke, aki egyben oktatásért is felelős miniszterelnök-helyettes, kifejtette: egyszerre kell küzdeni a BBTE-n létrehozható magyar karokért és az erdélyi magyar önálló állami egyetemért. Markó szerint az önálló magyar egyetemet nem a BBTE szétválasztásával kell megalapítani, hiszen a többnemzetiségű Erdélyben szükség van ilyen intézményre. Az RMDSZ-szel együtt kormányzó Demokrata Pártot képviselő Mihail Hardau miniszter nyilatkozata akkor hangzott el, amikor a magyar érdekképviseleti szervezet nyílt konfliktusban áll a demokratákkal a kisebbségi törvénytervezet akadályoztatása miatt. /B. T.: Miniszteri „nem” az önálló magyar egyetemre. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./

Április 1-jén került sor a Tordai Állami Színház nagytermében a Magyar Kulturális Napra. A műsor keretén belül a tordaiak mellett számos aranyosszéki település is képviseltette magát; a terem zsúfolásig megtelt. Míg tavaly József Attila 100 éves születésnapját ünnepelték, idén az 1956-os forradalomra emlékeztek Aranyosszéken. A tordai Petőfi Társaság és a helybéli RMDSZ által szervezett műsorban fiatalok is voltak. Fellépett a 130 éves múltú Tordai Magyar Dalkör, az aranyosegerbegyi Árvalányhaj vegyes kórus, a szentmihályi vegyes kórus, végül a várfalvi Aranyosszék Népi Táncegyüttes járta a táncot. A műsort követően a Suba László tordai képzőművész által szervezett Színes tintákról álmodom című rajzversenyre beérkezett munkákból álló kiállítást is megnézhették a jelenlévők, valamint megvásárolhatták a Mihai Viteazul Főgimnázium független diáklapját, a MI-t. /Ladányi Emese Kinga: Kicsitől nagyig. Aranyosszék kitett magáért. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./

Felmondott állásából a tavaly Irakban elrabolt Ovidiu Ohanesian, a Romania Libera című napilap immár volt munkatársa. Az újságíró azzal indokolta döntését: a lap vezetősége sorozatosan megakadályozta, hogy a jelenlegi hatalmat bíráló cikkeket közöljön. A vitatott cikk szerint a három frissen kiszabadított újságíró a titkosszolgálatok felügyelete alá került, és luxusfoglyokká váltak néhány napig. Gyakori látogatójuk volt Traian Basescu államfő és vele Radu Timofte, a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) vezetője is. Catalin Harnagea, a Külügyi Hírszerző Szolgálat egykori elnöke megerősítette, hogy jelenleg az RHSZ kötelékében 12 ezer személy dolgozik. Ion Mihai Pacepa, az egykori Szekuritáté vezetője szerint ez kétszer több, mint ahány alkalmazottja van a francia titkosszolgálatnak, miközben Romániában csak 21 millió, Franciaországban pedig 61 millió ember él. /Felmondott állásából az Irakban tavaly elrabolt Ovidiu Ohanesian. A román sajtó Basescu és a titkosszolgálatok érdekszövetségéről cikkezett. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./

A szaktestület elfogadta a kisebbségi törvénytervezetnek azt a részét, amely tiltja a közigazgatási határok módosítását a hagyományosan az adott területen élő nemzeti kisebbségek etnikai részarányának hátrányára. “Ezt azt jelenti, hogy a magyarok megmaradhatnak kompakt közösségnek, ahol élnek. Tehát megszűnik az az eddigi állampolitika, hogy a megyehatárok ide-oda tologatásával változtattak az adott közigazgatási egység etnikai arányain” – magyarázta Máté-András Levente, a képviselőház jogi bizottságának RMDSZ-es tagja. Antal Árpád András képviselő április 4-i parlamenti felszólalásban reagált Mihail Hardau oktatási miniszter nyilatkozatára, amelyben elutasította a magyar tannyelvű állami egyetem létrehozását. “Valóban nem tudja, hogy a magyarok is adófizetők, és ha négyszáz ezer lakosra jut egy egyetem, akkor nekünk legalább három egyetemhez lenne jogunk?” – tette fel a kérdést a képviselő. /Cseke Péter Tamás: Kisebbségi törvény: még egy lépés. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 5./

Április 4-án adták át Bukarestben a legjelentősebb romániai színházi kitüntetéseket, az UNITER-díjakat. Két kitüntetés jutott az erdélyi magyar színházak tulajdonába: a legjobb női mellékszereplőnek kijáró díjat Péter Hilda, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művésznője kapta, a Tompa Gábor által rendezett Godot-ra várva című előadásban nyújtott alakításáért, a legjobb előadás díját pedig a Kolozsvári Állami Magyar Színház Woyzeck című produkciójának ítélték oda, Mihai Maniutiu rendezésében. /(k): UNITER-díjas a Woyzeck. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./

A magyarországi országgyűlési választások két fordulója között Orbán Viktor, az ellenzék vezére, lemondott miniszterelnök–jelöltségéről, hogy személye ne legyen akadálya a jobboldali összefogásnak. Veres István emlékeztetett, hogy a rendszerváltás meghatározó egyéniségei rendre kikerültek az élvonalból. Hol van ma a köztársaságot kikiáltó Szűrös Mátyás, vagy annak elnökségére is pályázó Pozsgay Imre, az ellenzéki kerekasztalt összehívó Kónya Imre, vagy a harcos liberális Kis János? Romániában is hasonló a helyzet. És hol van Lech Walesa vagy Mihail Gorbacsov? Orbán Viktor jóformán az utolsó, aki az említett rendszerváltók közül mostanáig a középpontban maradt. „Megtette kötelességét, tehát mehet. Sajnos” – írta Veres János. /Veres István: A mór megtette kötelességét... = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), ápr. 14./

A költségvetési kiegészítések során az oktatás százmillió eurót kap, de ezzel csak életképes fejlesztési projekteket támogatnak – jelentette ki április 17-én Temesváron Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök, a Romániai Egyetemi Rektorok Tanácsa képviselőivel tartott találkozó után. Az összeg negyven százaléka a felsőoktatásnak jut. A találkozóra a miniszterelnököt elkísérte Mihail Hardau tanügyminiszter és Sebastian Vladescu pénzügyminiszter is. „A pénzmennyiséget a létező projektek után igazítjuk, eddig nem nagyon voltak projektek, a Tanminisztérium elkölthette volna az egész évi költségvetését, pótoltuk volna” – állította Tariceanu. Erre a kijelentésre a sajtótájékoztatón szintén részt vevő Mihail Hardau tanügyminiszter azt válaszolta, hogy az általa vezetett minisztériumban szinte az összes pénzt felhasználták már, ebben a hónapban kimerítik az előirányzott forrásokat. „Ön nem érti a dolgok lényegét, miniszter úr”, mondta a kormányfő távozóban. /Kioktatta a tanügyminisztert Tariceanu. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./