Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Archip, Mihai
1813 tétel
2002. július 15.
"A kötelező katonai szolgálat eltörlése csak fokozatosan történhet meg, jelentette ki Bukarestben Mihail Popescu tábornok, vezérkari főnök. Popescu bejelentette, hogy júl. 17-én, a Legfelsőbb Védelmi Tanács ülésén a védelmi miniszter javasolni fogja a katonai szolgálat 12 hónapról 8 hónapra történő csökkentését a sorkatonák esetében, illetve 6 hónapról 4 hónapra történő rövidítését az egyetemisták szolgálatának tekintetében. Ez évi 80 milliárd lejjel növelné a tárca költségeit. /Csökkentik a katonáskodás időtartamát. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15./ "
2002. július 19.
"A Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) júl. 18-i ülésén jóváhagyta a kötelező katonaszolgálat határidejének csökkentését 12 hónapról 8 hónaposra, az egyetemet végzett katonaköteles fiatalok hadkötelezettségét pedig fél évről 4 hónapra. A parlamentnek is el kell fogadnia a módosítási javaslatot. Bevezetik az alternatív katonaságot, valamint minden besorozás előtt álló fiatal előfelkészítését. Ennek alapján az állandó katonaállomány békeidőbeli létszámcsökkentése egyúttal a szakképzett katonák számának növekedését is jelenti a jövőben. A katonaszolgálat csökkentését leghamarabb a jövő évtől alkalmazhatják a hadseregben. A Védelmi Minisztérium végső célja nem csupán a szolgálat csökkentése, hanem annak fokozatos megszüntetése és felcserélése egy hivatásos hadseregre - fejtette ki a CSAT ülésén Mihail Popescu vezérkari főnök. Romániában jelenleg 40 ezer kiskatona teljesít kötelező szolgálatot. A CSAT elfogadta a nemzetbiztonságra vonatkozó törvénytervezetet, amelynek tárgyalását a parlament őszi ülésszakán elkezdi. Jóváhagyták az Államtitkok Országos Hivatalának létrehozását szorgalmazó dokumentumot, és az Állami Börtönigazgatásban alkalmazott hivatalnokok státusáról szóló tervezetet. Ez lehetővé teszi, hogy a börtönalkalmazottak ne csak katonai, hanem civil körökből is kikerülhessenek. /CSAT: csökkentik a hadszolgálati időt. = Krónika (Kolozsvár), júl. 19./"
2002. augusztus 3.
"Serban Mihailescu kormányfőtikár bejelentette, hogy ellenőrizni fogja azokat a sajtóinformációkat, amelyek szerint a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) lehallgatja a iasi-i újságírók telefonját. Ugyanakkor elmondta: nem látta azt a levelet, amelyet Jonathan Scheele, az Európai Bizottság bukaresti delegációjának vezetője küldött Hildegard Puwak integrációs miniszternek, amelyben kéri a hatóságok közbelépését az ügyben. /Lehallgatási botrány. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 3./"
2002. augusztus 9.
"Augusztus első napjaiban hagyományosan népünnepélyt rendeznek Szilágygoroszló mellett a Mihai Viteazul-emlékműnél. A többségi nyelven megjelenő lapok egymásnak adják a stafétabotot, ha magyarokat kell gyanúsítani, szidni s nem ritkán határon túlra küldeni. Most azt írták, hogy az emlékműre nevüket vésők legalább fele Pishto, Joji, Zolly, Enni stb. Cikkíró szerint "Attila ujjlenyomatai" láthatók a domborművön. Nem így írják a magyar neveket, ennek ellenére a román cikkíró utolsó figyelmeztetést adott: hagyják békén a román emlékműveket, mehetnek anyjukba írni, Pannóniába. Az egész országban folyik a szobrokra firkálás. Magyar emlékműveket is meggyaláztak, nemcsak monogramok felkarcolásával. /Fejér László: Pamflet helyett bujtogatás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./"
2002. augusztus 12.
"Tizenkét évvel a forradalom után egyetlen olyan személy sincs börtönben, aki felelőssé tehető a mártírhalált halt mintegy 1100 ember megöléséért. Az utolsó három elítéltnek a múlt héten kegyelmezett meg Ion Iliescu államfő. A Memorialul Revolutiei elnevezésű forradalmáregyesület elnöke, Traian Orban leszögezte: "Nem lep meg, hogy Ion Iliescu megkegyelmezett a temesvári tiszteknek, mert ezek december 22. után az új rendszer szolgálatába szegődtek. Természetesen ez nem menti fel őket az elkövetett bűncselekmények felelőssége alól." Körülbelül egy éve Ion Iliescu törvénytervezet kidolgozását javasolta, melynek értelmében - az államfő által sokat emlegetett nemzeti megbékélés jegyében - kegyelmet kaptak volna a forradalomban, illetve a bányászjárásokban érintett személyek. A kolozsvári forradalom ügyét nem sikerült az elmúlt tizenhárom év alatt megtárgyalni, az Otopeni-i és temesvári vérengzések ügyében elítélt Victor Athanasie Stanculescu és Mihai Chitac tábornokok is szabadlábra kerültek. Miron Cozma bányászvezért jelenleg is az ország legszigorúbb börtönében őrzik. /Szőcs Levente: Megbocsátottak az ellenforradalmi vérengzés elkövetőinek. = Krónika (Kolozsvár), aug. 12./"
2002. szeptember 19.
"Az OTV-nek az Országos Audiovizuális Tanács általi felfüggesztése a szenátusban is vihart kavart. Frunda György szenátor politikai nyilatkozatában házbeli kollégái érveléseire reagálva a törvényes előírásokra hivatkozva utasította el azt, hogy a szenátus cenzúrázni próbálja az ügyben illetékes tanács határozatát, melyet késve hozott: az említett tv-adó /OTV/ hosszú időn át hazugságokat, erkölcstelen dolgokat sugárzott. Frunda szerint a szenátusban senki sem érvelhet azzal, hogy vannak ennél fontosabb, rendezésre váró dolgok, Paunescu szerint például az, hogy a románokat elűzték Hargita és Kovászna megyéből, hogy Marosvásárhelyen nincs Mihai Vitezau utca, hogy Segesváron a magyarok számaránya nem éri el a 20 százalékot, amit az RMDSZ szenátora azonnal cáfolt. Véleménye szerint igazságtalanság és méltánytalanság a szenátus részéről az ügy kapcsán a magyar nemzeti kisebbséget vádolni, amikor az 1990-es marosvásárhelyi események miatt csak magyarokat ítéltek el - érvelt Frunda György. /Frunda György figyelmeztet: A Szenátus nem cenzúrázhat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./ "
2002. október 3.
"A Nemzetközi Valutaalap (IMF) beleegyezett a BCR privatizációjának elhalasztásába és az egész magánosítási folyamat újraindításába - jelentette be Mihai Tanasescu román pénzügyminiszter., miután részt vett a Világbank és az IMF őszi közgyűlésén, Washingtonban. /Elhalasztják a BCR privatizációját. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 3./"
2002. október 4.
"Ünnepi rendezvénysorozattal emlékeznek meg október 11-én és 12-én Kolozsváron és Zilahon a két Fadrusz-mű, a Mátyás- és a Wesselényi-szobor leleplezésének 100. évfordulójáról. Az eseményen előreláthatóan a román és a magyar kormány képviselői, többek között Serban Mihailescu főtitkár, Cristian Diaconescu államtitkár, valamint a művelődési Minisztérium képviselője, magyar részről pedig Kiss Elemér, a miniszterelnöki hivatal vezetője, Szabó Vilmos, a miniszterelnöki hivatal politikai államtitkára, Kocsi László, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára és Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke vesz részt. Ugyanakkor legfelső szinten képviselteti magát az RMDSZ, valamint a helyi hivatalos szervek. Jelenleg a munkások a nemrég ismeretlenek által festékszóróval lefújt szobortalapzatot tisztították le. A polgármesteri hivatal képviselője kifejtette: érdeklik az esetleges UNESCO pénzek a főtéri szoborcsoport restaurálására, amelyet "a román szobrász, Ioan Fadrutiu" alkotott. Funar polgármester nem ért egyet azzal, hogy a Főtér a világörökség részét képezze. /Németh Júlia, Kiss Olivér: A világörökség részévé nyilvánítanák a belvárost. Javítási munkálatok a Mátyás-szobor környékén. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./"
2002. október 19.
"Aki azt hiszi, hogy Funar közéleti tündöklésének hamarosan vége szakad: vagy letartóztatják, nem ismeri a román néplélek rejtett titkait, amelynek egyik beágyazódása az a Funar, akit titkon Mihai vajdához vagy a román történelem más "nagy" egyéniségeihez hasonlítanak, és drukkolnak neki. A népnek cirkusz kell, amiből a kolozsváriaknak országos átlag fölött jutott. A rendőrség szinte heti rendszerességgel új bűnvádi dossziét nyit Funar számára, de egyikből sem lesz bírósági tárgyalás. Ugyanez történik Funar parancsnokával, Corneliu Vadim Tudorral is. Tucatnyi gyalázkodási meg egyéb perében elmarasztaló ítélet nem született. Sok ember szemében mindketten a nagy-román örökkévalóság élő, földi alakjai. /Makkay József: Fojtogató nemzeti mítosz. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 19./"
2002. október 31.
"Kurt William Treptow nevétől hangos immár több mint egy hónapja a román sajtó. Treptow a szept. 11-i botrányos lebukásáig Romániában nagy tekintélynek örvendett. Komoly támogatást kapott a mindenkori román hivatalos hatalomtól a kommunista időkig visszamenőleg. Ez megnyilvánult mind anyagiakban, mind a hivatalos iratokhoz való hozzáférési lehetőségben. A dupla állampolgárságú (amerikai és román) történész igazgatója volt a Román Kultúra Alapítványnak, elnöke a Román Tanulmány és Kultúráért Alapítványnak és több mint 30 kötetnek a szerzője, társszerzője, vagy a szerkesztője. Egyes jelenlegi hatalomhoz fűződő kapcsolatai is valószínűleg a diktatúra időszakába nyúlnak vissza. Ioan Talpes, Ion Iliescu jelenlegi nemzetvédelmi tanácsosa egyike volt azoknak, akik megkísérelték az amerikai történészt védelmükbe venni, ártatlanként kezelve a pedofilia és illegális pornográfia vádjával letartóztatott Treptowot. A sajtó nyomására Iliescunak, az államelnöknek kellett figyelmeztetnie Ioan Talpest kijelentéseinek felelőtlenségére. A jelenlegi elnöki tanácsos a diktátor idején a Katonai Kiadó igazgatója volt. Mihail E. Ionescu tábornok, aki most a Nemzetvédelmi Minisztériumhoz tartozó Euro-Atlanti Integrációs Igazgatóság vezetője és a Hadtörténeti és Védelmi Politikai Tanulmányok Intézetének az igazgatója Treptow a tábornokkal közösen írt 1999-ben egy könyvet, Románia és az euro-atlanti integráció címmel. 1996-ban az amerikai kongresszus vezetősége lefújt egy konferenciát, amelyet eredetileg Treptownak kellett volna megtartania. Az ok: a zsidó szervezetek tiltakoztak a Románia történelme (O istorie a Romaniei) című könyvének antiszemitizmusa ellen. A letartóztatás után egy volt társszerző, Gheorghe Buzatu nagy-romániapárti szenátor azt állította, hogy Treptow a CIA-be és a román hírszerzésbe is beférkőzött. Treptow Buzatu szenátorral a Corneliu Codreanu pere című könyvet írták együtt, amelyben a vasgárdista vezér tisztára mosásával próbálkoztak. A letartóztatását is megpróbálták titokban tartani, a botrányt eltussolni. Amikor az ügyészek szerint nem hagyhatta el Jászvásárt, akkor többen is látták Bukarestben. A Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) ingyen a használatára bocsátott egy ingatlant, ahol a történész alapítványának a székháza működött. Majd később, az általa működtetett szexipar központja is feltehetőleg itt volt. /(h): Botránysorozat Treptow amerikai történész körül. Orgiák a román hírszerzés ingatlanában? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./ Elkezdődött a Treptow és egyik barátnője, Tatiana Popovici pornósztár ellen indított per. Treptow amerikai történészt kiskorúval fenntartott szexuális kapcsolattal, szexuális perverzitással és szexuális korrupcióval vádolják. A Mediafax szerint az első tárgyalást nov. 11-én, zárt ajtók mögött tartják. Treptow az 1990-es évek elején a Babes-Bolyai Tudományegyetem Történelem Karán is oktatott. Csucsuja István, a kar dékán-helyettese emlékezete szerint Treptow 1991-1992-ben került Kolozsvárra. Csucsuja szerint a román hatóságoknak szükségük volt egy amerikai történészre, aki a legfontosabb világnyelven közvetítette a világ felé a román fél változatát. Más az, ha egy román történész megfogalmaz egy tételt, egy magyar kollégája megcáfolja azt, de teljesen más kategóriába tartozik, amikor egy amerikai történész ír le valamit. Treptow angol nyelvű kiadványait az egész világon terjesztették, tette hozzá Csucsuja. Kolozsváron Treptow a diákságnak a Vasgárdát magasztaló előadásokat tartott, a szélsőjobb alakjairól íratott dolgozatokat a hallgatókkal, a fasiszta mozgalmak prioritásáról értekezett. Treptow hozzájárult a szélsőjobb elveket valló kolozsvári Zamolxis Kulturális Egyesület megerősödéséhez. /Kiss Olivér: Tovább gyűrűzik a Treptow-ügy. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./"
2002. november 19.
"Hitelkeretek átcsoportosításával megoldható a működésképtelenné lett udvarhelyi polgármesteri hivatal helyzete - fejtette ki tegnap Mihai Sarca, a Hargita megyei prefektúra jogi osztályának igazgatója. Szász Jenő polgármester múlt heti bejelentésével ellentétben mégsem került lakat az udvarhelyi városházára, mert elfogyott a polgármesteri hivatal működésére jóváhagyott pénz. Szász Jenő elmondta, háromszor terjesztette a tanács elé az eleve alulméretezett költségkeret kiegészítésére vonatkozó határozattervezetet. A tanács mindannyiszor elnapolta a helyzet megoldását. /Zilahi Imre: A tanács térfelén a labda. = Krónika (Kolozsvár), nov. 19./"
2002. november 25.
"Nov. 23-án a 125 éve született Adyra neves meghívottak jelenlétében emlékeztek Érmindszenten, a hagyományos zarándoklaton. Tőkés László és Tempfli József püspökök tartottak ökumenikus istentiszteletet. Az Ady-emlékház udvarán Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke, a főszervező nyitotta meg az ünnepi megemlékezést. Pomogáts Béla irodalomtörténész, Szabó Vilmos államtitkár, Kósáné Kovács Magda, magyar országgyűlési képviselő, Bálint-Pataki József, Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke beszélt, Dudás Károly (Szabadka) a délvidéki magyar írók üdvözletét hozta el. Érdekes színfoltja volt az ünnepségnek a magyar országgyűlés tagjaiból álló SZENÁ-TOROK nevű kórus fellépése. Tőkés László püspök szerint az elhangzott felszólalások, a jelenlévők pártállástól független együttállása azt tükrözi, hogy határokon átívelő kérdésekben a magyarság mégiscsak egyet tud érteni. Draveczky Károly tanácsos átnyújtotta a tanács és a megyei múzeum által erre az alkalomra kibocsátott Ady-emlékplakettet és díszoklevelet a következő személyiségeknek: Szabó Vilmos, Pomogáts Béla, Kósáné Kovács Magda, Bálint-Pataki József, Gazda László, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés elnöke, Gyulai Ferencné, a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés alelnöke, Cseh Áron, Magyarország kolozsvári főkonzulja, Tőkés László, Tempfli József és másoknak. A zarándoklat végén letették a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által építendő Ady Művelődési és Gyógyfürdőközpont alapkövét. /Fodor István: Ady próféciáinak időszerűségét hangsúlyozták. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 25./ A leendő Ady-központ a Királyhágómelléki Református Püspökség tulajdona lesz. Ady Endre évtizedek óta pusztuló szülőfaluját szeretné fellendíteni a Királyhágómelléki Református Egyházkerület azzal a 40 személy befogadására alkalmas szállóval, illetve gyógyvízfürdővel, amelynek alapkövét most elhelyezték Érmindszenten. A beruházás körülbelül 520 millió forintba kerül, amelyből 320 milliót a Széchenyi-terv keretében már jóvá is hagytak. Az Ady-emlékév zárórendezvénye nov. 24-én Csucsán volt, ahol Sorskérdéseink: Ady szavával - az Ige tükrében címmel tartottak nemzetpolitikai fórumot. A ma Octavian Goga nevét viselő múzeum, a volt Boncza-kastély kapcsán Milan Kundera cseh írót idézve Tőkés László püspök kifejtette, nem szabad hagyni, hogy egy nemzettől elvegyék emlékeit. Ady Endre munkásságát Koncsol László, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke, Szilágyi István író és Indig Ottó irodalomtörténész méltatta. - Tordán is megemlékeztek a költőről, Ady Endre - a humánumőrző költő üzenete című rendezvénnyel emlékeztek a költőre a tordai Mihai Viteazul Gimnáziumban. /Lepedus Péter, Simon Levente: Ady-központ épül Érmindszenten. = Krónika (Kolozsvár), nov. 25./"
2002. november 27.
"Ioan Mircea Pascu védelmi miniszter kijelentette: korszerűsíteni kell a román hadiipart, mivel hatalmas, ám ósdi fegyverkészlettel rendelkezik az ország. Kolozsvárra látogatott Pascu miniszter, akit útjára Mihail Popescu országos vezérkari főnök, Constantin Gheorghe, a légierők, valamint Eugen Baragau, a szárazföldi erők vezérkari főnöke is elkísért. Mihail Popescu kifejtette: 2007-re a hadsereg hivatásosai számának el kell érnie a 90 ezret, ezenkívül szükség van még 70 ezer műszaki katonai alkalmazottra és 15 ezer civilre is. A védelmi kiadások következő évi költségvetése 1,2 milliárd dollárra emelkedik az idei 1,06 milliárdról. A légierőről Constantin Gheorghe elmondta, az elkövetkező időszakban a IV. Erdélyi Hadtest NATO-kompatibilis légi támaszpontot épít ki Aranyosgyéresen, a Kolozs megyei település ugyanis "stratégiai elhelyezkedését tekintve ideális választásnak tűnik". /Lázár Lehel: Ósdi fegyverek a raktáron. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./"
2002. november 29.
"Szép rendezvénnyel búcsúzott a marosvásárhelyi Mihai Eminescu Tanítóképző utolsó középfokú, tanítónői és óvónői képesítést szerzett évfolyama. A tudományos ülésszakon a végzettjeik közül öten mutatták be tanáraik, a meghívottak és osztálytársaik előtt diplomadolgozatukat, majd kisebb szakcsoportokra osztva társaik következtek. Maros menti népviseletbe öltözve, babákon, illetve video-felvételeken mutatta be a jellegzetes erdélyi viseleteket, illetve népi táncokat Tavaszi Ibolya. Idén egy oktatási forma véget ér, a következő nemzedék már az érettségit követő főiskolai tanulmányok során nyerheti el a tanítói és óvónői képesítést. /(bodolai): Bizonyítottak a tanító- és óvónőjelöltek. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 29./"
2002. december 3.
"Minden jel arra mutat, hogy még magát a népnyomorító politikai rendőrség múltját átvilágítani hivatott testületet is a régi Securitate mai utódai ellenőrzik. Csakis az kerülhet napvilágra, amit a régi és az új rezsim titkosszolgálatai akarnak. A valahai szekusok (fizetett kémek, verőlegények, ügynökök, besúgók stb.) mindenütt jelen vannak. Van, akiből nagyhatalmú politikus lett, mások újgazdag vállalkozókká váltak, de közülük sokan a mostani a kormányberkekben, állami intézmények vezetőségeiben ténykednek. Sok volt szekus üzletet nyitott, vállalkozást, bankot, export-import céget alapított. Mint Hristea Priboi szekustiszt, aki a brassói munkások 1987-es kommunistaellenes felkelésének leverésekor vallató volt, most a képviselőház és a kormánypárt oszlopos tagja. Vagy Dumitru Jude, akinek az Amerikába menekült kémfőnök Ion Mihai Pacepát kellett volna eltennie láb alól, jelenleg pedig ismert cégvezető. Volt úgy, hogy a román főváros üzleti negyedében szinte csak kvietált tisztek voltak a cégtulajdonosok. Ők tudták, hogy milyen számlákon vannak a fegyverkereskedelemből származó valutaösszegek, hol vannak elrejtve a különböző titkos vagyonok, párt- és állami pénzek: el is osztogatták szépen egymás közt. Mind a mai napig nem tudja senki, hogy mennyi volt és hova lett az RKP, a KISZ, a szakszervezetek vagyona meg a különböző titkos és féltitkos számlákról a pénz. Romániában nem számolnak el az újsütetű multimilliárdosok. A Securitatéhoz valaha igencsak közel álltak a Paunescu-fivérek. Kétséges Sorin Ovidiu Vantu vagy Viorel Catarama vagyona is. Sokan állítják, hogy a kormánypárttal összefonódva haladó Román Humanista Párt nevű szervezet vezére, Dan Voiculescu sem keresztényi módon hozta össze a vagyonát. Végig kell futni a száz leggazdagabb romániai közkézen forgó listáján. Az első Iosif Constantin Dragan, a valahai vasgárdista. Ilie Ilascu szenátor, akit egy köztörvényes bűnözőknek fenntartott transznisztriai börtönből importált Románia a honatyai székbe, azért nem kaphat vízumot az Egyesült Államokba, mert a szovjet Vörös Hadsereg tisztjeként a robbanóanyagok gyártására és bevetésére szakosodott. A román közigazgatás kiskirálya, Octav Cozmanca valamikor a Ceausescu családot szolgálta. A kilencvenes évek elején Petre Roman miniszterelnök megkérdezte: ki ez a fickó? Cozmanca, Nicu Ceusescu volt fullajtára - jött a válasz. Azonnal menesszék! - zengte a kormányfő. Nem lehet, replikáztak a tanácsadói, ő ismeri a kódokat, telefonszámokat és irodakulcsokat. Hát akkor maradjon, de semmi tisztsége ne legyen - egyezett bele a miniszterelnök. És Cozmanca maradt. Annyira, hogy Petre Roman mára nincs sehol, Cozmanca viszont teljhatalmú miniszterként uralkodik. Romániát meghívták a NATO-ba. Egy olyan országot, amelyben virágzik a korrupció, a kulcspozíciókban pedig a diktatúra második vonalából jövő "pártkáderek" és egykori szekusok ülnek. /Román Győző: Szekusék a NATO-ban. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 3./"
2002. december 11.
"Megjelent Corneliu Mihai, a bukaresti Országos Levéltár vezérigazgatója munkája: Román-osztrák-magyar kapcsolatok 1875-1900 között címmel a bukaresti Silex Könyvkiadónál. /Román-osztrák-magyar kapcsolatok 1875-1900 között. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 11./"
2003. február 17.
"Amerikai katonai szakértők vizsgálják, hogy a Konstanca melletti Mihail Kogalniceanu katonai repülőtér használható-e egy Irak elleni katonai támadáshoz - közölte febr. 16-án Bukarestben Ion Iliescu államfő szóvivője. Az amerikai hadsereg európai parancsnokságának szakértői azt követően érkeztek a katonai repülőtérre, hogy a román parlament jóváhagyta az Egyesült Államok Irak elleni katonai fellépésének támogatását. /Az amerikai hadsereg a Kogalniceanu repülőteret vizsgálja. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./"
2003. február 21.
"Napvilágot látott a kisjenői Mihai Veliciu iskolacsoporthoz tartozó erdőhegyi iskola Diákszó című "sulilapja" első évfolyamának első száma. Van benne Erdőhátról szóló természetföldrajzi jellemzés is. /(balázs): Megjelent az erdőhegyi Diákszó. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 21./"
2003. február 22.
"Febr. 20-án amerikai repülőgépek és helikopterek érkeztek Konstanca Mihail Kogalniceanu repülőterére. A repülőgépek és helikopterek katonai felszerelést és személyzetet hoztak. Románia nem áll háborúban. A Kogalniceanu repülőtéren egy ideiglenes amerikai bázis működik, egy esetleges Irak elleni katonai beavatkozásra történő felkészülés keretében - közölte a honvédelmi tárca képviselője. /Amerikai haderő Konstancán. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 22./ "
2003. február 25.
"Az Egyesült Államok nem veszi igénybe egy Irak elleni támadáshoz a Konstanca melletti román katonai repülőteret, ahol az amerikai katonák csak átmeneti időt töltenek el, útban Törökország felé - jelentette ki febr. 24-én Mircea Geoana külügyminiszter. Geoana közölte, hogy a Mihail Kogalniceanu repülőtér használatán túl Románia további kéréseket nem kapott az Egyesült Államoktól. A külügyminiszter közölte: Bukarest jelenleg nem tartja szükségesnek, hogy a NATO biztonsági garanciákat nyújtson Romániának az iraki háború kitörése esetén. A román vezetés úgy tekinti, hogy az Egyesült Államok és a NATO egyértelműen Románia oldalán áll. /Romániának nincs szüksége garanciákra. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 25./ "
2003. február 27.
"Febr. 26-án első ízben kaphattak a sajtó képviselői hivatalos tájékoztatást a múlt héten Romániába érkezett amerikai kontingenssel kapcsolatosan. Ira Queen alezredes, az amerikai nagykövetség védelmi együttműködési irodájának vezetője a Mihail Kogalniceanu repülőtérre szállított hadifelszerelés jellegéről, illetve a katonai személyzet számáról nem mondott pontos adatokat. Nem született döntés arról, hogy meddig maradnak az amerikaiak a kogalniceanui bázison. /Balogh Levente: Kérdés, meddig maradnak. Hivatalos információk az amerikai kontingensről. = Krónika (Kolozsvár), febr. 27./"
2003. március 5.
"1964. augusztusában szabadulhattak a szamosújvári börtön politikai foglyai, köztük volt Puskás Attila. A szabaduló rabok a szocializmus fáját akarták kivágni (ahogy Fábián Márton, a Szekuritáté kihallgatótisztje mondta). Puskás Attila a 411-es, 1964. július 24-én kibocsátott közkegyelmi rendelet alapján szabadul. Ezt megelőzte három kegyelmi rendelet. Az első 1962. szeptember 27-én kelt 772-es (néhány társuk ennek alapján szabadult, akárcsak a bánáti szerbek), majd a 176-os 1964. áprilisában és a 310-es 1964. június 16-án, melyek alapján végre teljesen kiürültek a politikai foglyokat sanyargató börtönök. Puskás Attilát 1959. máj. 12-én tartóztatták le a csíkdánfalvi hétosztályos iskolában. Innen kísérték lakásába, s amint a házkutatási jegyzőkönyvből kitűnik - megírta Suciu Mihai hadnagy, a marosvásárhelyi 0421-es Szekuritáté-egység bűnügyi vizsgálótisztje -, találtak egy versesfüzetet is. Valójában nem találták meg versesfüzetét és naplóját, mert azt előzőleg elrejtette /és mai is megvan/. Puskás Attila fiatal csíkszeredai tanárként színdarabokat rendezett, megemlékezett március 15-ről stb. 1956-ban megírta az Október 23. című versét. Eltelt három év. 1958-ban Puskás Attilát büntetésből Csíkdánfalvára ,,száműztek", amikor Sántha Imre utolsó éves diák eljött Sepsiszentgyörgyre, hogy színész legyen, hátrahagyva magyarkodó verseit. Ezeket a verseket megtalálták a szekusok, s ezzel megindult a lavina. Sorra tartóztatták le a diákokat, tanárokat. Így került össze a tizenegy emberből álló vádlottcsoport: hat tanár, öt diák. Puskás Attila lett a fő vádlott. Húsz évet kapott a Büntetőtörvénykönyv 209-es paragrafusának 1. pontja alapján, megtoldva 10 évvel a 325-ös cikkely 3-as bekezdése c pontja alapján. Az első ,,államellenes felforgató tevékenységet", a második ,,tiltott írások terjesztését" rótta fel . Puskás Csaba, megtudva, hogy testvérét letartóztatták, Csíkszeredára sietett, egyenesen a Szekuritátéra ment, hogy számon kérje: miért tartóztatták le a bátyját? A válasz helyett ígéretet kapott: nem fognak róla sem elfelejtkezni! Őt 18 évre ítélték. Szamosújvár börtönében volt 1960. január 23.-1964. augusztus 3-a között. Ezekről az évekről többeknek is beszélt, az ismertebb interjúk: Balogh László: A fővádlott - megjelent a Romániai Magyar Szóban 1993 őszén -, majd és Te hol voltál, Szent György? című kötetében (Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2001), továbbá Benkő Levente Volt egyszer egy 56 című, 1998-ban a sepsiszentgyörgyi Kaláka-sorozatban, a H-Press Kiadónál megjelent könyvében. Legalaposabban néhai Gagyi-Balla István interjúja fogja át úgyszólván egész életútját, amelyet az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete rendelt meg, s amely az Oral History Életutak annotált jegyzékében a 97. oldalon szerepel. A katalógust 1996-ban adták ki. Kisebb részletek, versek más magyarországi és romániai lapokban láttak napvilágot. Tótfalvi Zoltán magyarországi támogatással megszervezte az Utak a Duna-deltába emlékező túrát 1996-ban, s az erről készült filmet 1997. februárjában a 28. Magyar Filmszemle alkalmával Sorsod sötétlő árnyak közt címmel mutatták be. Tófalvi Zoltán évek óta elkötelezte magát az erdélyi 1956 eseményeinek és következményeinek felkutatására. Puskás Attila börtönéletének arra a részére tért ki, amelyet akkor tudott meg, miután Bukarestben elolvasta a 19 kötetnyi, 2200 lapon átkígyózó rémséget,Szamosújváron előbb tizenkét órát, majd tízet, 1964-ben nyolcat dolgoztak a bútorgyárban. A leghitványabb börtönőr Gábor Tibor magyar cigány volt, akinek szadizmusával csak a börtönparancsnok, Goiciu és a gyár igazgatója, Mihalcea vetekedett. Az állandó zaklatás, váratlan kutatások, szigorú büntetések a legcsekélyebb ,,fegyelmezetlenségért" az 1964-es évben ritkábbá váltak. Miután a román politika a nemzetiszocializmus irányába fordult, nagy felháborodást váltott ki egyrészt a Historia Mundi néven elhíresült világtörténelmi kiadvány, de az Erdélyre vonatkozó magyarországi történelmi könyvek is. Beindultak tehát a román nép kétezer éves történelmét ismertető tanfolyamok, s ezzel párhuzamosan a vasárnapi nyilvános ,,meaculpázások". Ezeken egyesek elmondták az egybegyűjtötteknek ,,vétkeiket", majd ,,leleplezték" a még mindig megátalkodottan reakciósokat. Puskást is felkérte az EMISZ elnöke, néhai Orbán László, aki viszont egy Ady László nevű volt belügyi tiszt (kegyvesztett és elítélt lett) utasítását hajtotta végre. Puskás nem vállalta. A börtönbeli besúgás példájára néhány mondat a szeku irattárából kimásoltatott anyagból: ,,Ez év januárjában számot vetettem a múltammal, azzal, amit elkövettem. Puskás Attilával az élen minden "híve" elítélt engem, és megtagadtak. Addig sem volt velem jóban (mármint P. A.), de azután egyáltalán nem. (...) Nemegyszer álltam szóba vele helytelen álláspontja miatt. Mindig visszavert nacionalizmusával, azt a benyomást keltve bennem, hogy megátalkodott, sőt, bigott, fanatikus vagy éppenséggel agybeteg..." Más: ,,A következőket nyilatkozom, mivel a kulturális-nevelő tevékenységem során a szamosújvári börtönben megállapítottam, hogy létezik egy nacionalista magyar csoport, s ezúton jelentem azt, hogy kik ennek a csoportnak a tagjai: Puskás Attila, 57-es cella (továbbiakban felsorol még tíz nevet más cellákból). /Ezeket a neveket a szekusdossziékat vizsgáló bizottság, a CNSAS kihúzta./ (...) Ismert Puskás Attila esete a börtönadminisztráció előtt, amikor az adminisztráció egyes intézkedéseit (azt, hogy csak románul beszélhetünk a cellában - P. A. megj.) megsemmisítette azáltal, hogy úgy állította be, mint ami a magyar rabok ellen irányul. Más alkalommal, 1962. október 23-án P. A. néhány magyar ifjat gyűjtött maga köré, és 1956. október 23. jelentőségéről beszélt nekik..." (jelenti Ady Ladislau valamikor 1964-ben, dátum nélkül - P. A. megj.) És még egy: ,,...Megengedte magának, hogy ő, mint a magyar elit egyik képviselője, úgy minősítsen minket, vagyis alulírottat (A. F. - nem adom meg a teljes nevét, mert megyénkben él, az elszámolást lelkiismeretére bízom) és másokat, akik megértettük azt, hogy hibáztunk, és állást foglaltunk ezekkel szemben, hogy elárultuk a magyar ügyet, a magyar nép ügyét. (...) Azt mondtam neki, hogy valóban ellensége vagyok, s mindazoknak, akik a nép érdekeinek ellenségei, azokkal vagyok, akik új életet alkottak, akik a szocializmust építik..." (Sohasem mondta, hogy ellenségem - P. A. megj.) - A szekus tisztek azt mondták Puskás édesanyjának, hogy rossz magaviselete miatt csak akkor szabadulhat, ha meggyőzi fiát a javulásról, ami azt jelentette, hogy szolgálja a szekut. Édesanyja azonban egyetlen ilyen szót sem szólt neki.Az ismert író és publicista, Stelian Tanase Gheorghiu-Dej uralmának éveit kutatva megállapította, hogy 1957 decemberében 8578 tiszt, 3375 altiszt, 5816 civil és 11 193 ,,segédszemélyzet" alkotta a szeku állományát. De a hozzáférhetetlen A szekuritáté fehér könyve (Cartea alba a securitatii, megjelent az Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ kiadásában 1994-ben) már a ,,hiteles" számokat közölte: 9884 tiszt, 3488 tovább szolgáló altiszt, 5284 civil. Ezeken kívül a Szekuritáté operatív egységei 5633 tiszttel, 4108 tovább szolgáló altiszttel, 1416 civillel, valamint 42 028 sorköteles katonával duzzadtak fel 1958-ban. 1955-57 vége között 6214 politikai rab volt. Ez egy év alatt, 1958-ban 10 125-re, majd 1960. januárra 17 613-ra ugrott a létszámuk. További adat: letartóztatva 1958-ban 47 643 politikai ,,bűnöző", ez a csúcs, mivel 1959-ben ,,csak" 37 893 személy kerül vizsgálótiszt elé. Újabb esés: 1960-ban mindössze 21 176 embert tartóztatott le a szeku. 1958 júliusától már halálos ítéletet is hozhatnak. Pacepa tábornok valamennyi könyvében igyekezett ,,hazafi" lenni, az ötvenes-hatvanas évek embertelenségeit a szovjet KGB abszolút befolyásának tulajdonította. S ezt bőven illusztrálja a hírhedt besszarábiai orosz, akit Gheorghe Pintilienek keresztelnek át (alias Pintilie Bodnarenko ukrán NKVD-ügynök). A Szovjetunió által ,,felszabadított" valamennyi közép-kelet-európai ország állambiztonságát minden szinten szovjet ügynökök ellenőrizték és irányították. Így tehát Romániában a Szekuritáté megalakulásának évében (1948. augusztus 30., az alapító törvényrendelet száma: 211.) a koncepciós perek főrendezője (szabotázs és kémkedés vádakkal) Alexandru Nicolski, a kihallgatótisztek főnöke. A DGSP (Directia Generala a Securitatii Poporului) Nemzetbiztonsági Főigazgatóság főnöke pedig Gheorghe Pintilie (Pantyusának hívják bizalmasan). Virgil Magureanu 1998-ban úgy tudta, hogy még 1989 lázas napjaiban nyomban eltűnt 100 000 szekusdosszié, de még mindig van 1 267 384 (!), amiből 81 295 a volt politikai elítélteké, 35 305 a ,,felszabadulás" előtt elítélteké (legionáriusok, kommunisták, nemzetiségiek), és 603 333 dosszié azé a 425 000 informátoré, akik a szekunak dolgoztak. Más források - pl. Pacepa is - ennek a számnak legkevesebb kétszeresére teszik az informátorok (és együttműködők) számát. Persze, a büntető törvénykönyv vonatkozó fejezete tulajdonképpen 1936-tól az 1949-es éven át egészen a jelenlegi 1968-asig, amelyet 1975-ben, majd 1990-ben s ezt követően is módosítottak, egyaránt tartalmazza más és más cikkelyben, más és más megfogalmazásban az állam biztonsága elleni bűncselekményeket - most már enyhébb büntetésekkel. Puskás elhatározta, hogy megismeri a vele kapcsolatos szekusdossziékat, ezért a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Nemzeti Tanácshoz fordult. Végül jelezte a hivatal, hogy tizenkilenc dossziéban 2200 oldal vár áttekintésre. Elutazott Bukarestbe, átnézte az 1964 decemberétől 1989 decemberéig született besúgó jelentést, ezek róla szóltak. Megdöbbentő volt a sok jelentés.Mindegyik fedőnevén szerepelt, de egyiküket felismerte, Németh Ernő doktort, aki most Magyarországon él. Volt, aki azzal az ürüggyel jött, hogy szakkönyvet kér. Puskás őt a konyhában fogadta, holott neki a dolgozószobát kellett volna szemügyre vennie. Le is tolta érte a kapcsolattartó tiszt. A jelentések szerint Magyarországon 22 millió forintot örökölt, amit az Erdélyt felszabadító csapatokra akar költeni. Puskás az iratokból megtudta, hogy sok tisztet állítottak rá. Az egyik vaskos dosszié levelezésének kivonatát tartalmazza. /Puskás Attila: Kisemberek a vörös pók hálójában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4., folyt.: márc. 5./"
2003. március 7.
"Az amerikai és a román szárazföldi alakulatok jelenleg az iraki beavatkozáshoz szükséges akcióterv előkészítésén dolgoznak - jelentette ki Eugen Badaila szárazföldi vezérkari főnök, a Burwell B. Bell tábornokkal, az Európában állomásozó amerikai szárazföldi alakulatok főparancsnokával való márc. 6-i tanácskozást követően. Az amerikai és a román alakulatok közös felkészülési programokban külön kiképzésben részesülnek - állapodott meg az Európában állomásozó amerikai csapatok főparancsnoka és Mihail Popescu vezérkari főnök. Burwell B. Bell tábornok meglátogatott néhány romániai katonai gyakorlóteret, ahol az amerikai és a román alakulatok közös felkészülési műveleteket hajthatnak végre. Tervek szerint a Mihail Kogalniceanu katonai repülőtérhez közeli Cincu, Smirdan és Babadag településeken létező katonai gyakorlóterek jöhetnek számításba lehetséges virtuális "hadszínterekként"./Incze Ferenc: Román-amerikai akcióterv készül. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./"
2003. március 17.
"Jövőre Magyarország, Románia és Szerbia részvételével indul az első Interreg-PHARE-CBC program, amelynek keretében a három ország határvidékén hajtanak végre közös fejlesztési terveket. Az elvégzendő feladatokról Mihai David, a fejlesztési ügyekben illetékes román minisztérium államtitkára elmondtta: a program első fázisát 2004-2006 között hajtják végre, a munkák finanszírozására Románia vissza nem térítendő támogatást kap, amit a fizikai és a gazdasági infrastruktúra fejlesztésére kell fordítania. Alapokat kívánnak teremteni a három ország határkörzetének kiegyensúlyozott fejlesztéséhez, az oda irányuló tőkebefektetésekhez és a körzet munkaerőpiacának stabilizálásához. A pályázatot a román fél fogja kidolgozni, és még ez év őszén beterjeszti az Európai Bizottsághoz. /Magyar-román-szerb határ menti program. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 17."
2003. március 19.
"Márc. 13-án Kolozsváron, a Györkös-Mányi Albert Emlékházban a Szociológia Nyílt Estek előadását Veres Valér szociológus tartotta. Egy 1997 őszén végzett kutatás, a Kárpát-projekt eredményeit mutatta be. Az összegzett tanulmány, a Nemzeti identitás és társadalmi rétegek Erdélyben az előadó doktori disszertációjának legfontosabb része. A kutatást végzők az erdélyi magyar és román nemzetiségűek nemzeti identitástudatát vizsgálták. Veres Valér szerint a Kelet-Európában élők közösségi önazonosság-tudatát elsősorban kultúrnemzeti és államnemzeti identitástudatuk határozza meg. Az erdélyi magyarok esetén az előző kettőt erős kisebbségi identitástudat egészíti ki. A magyarok és a románok egyaránt büszkék a saját hovatartozásukra, ugyanakkor mindkét csoport kisebb része úgy érzi, hátrányban van, mivel Romániában él. Az erdélyiek nemzeti szimbólumai között vezető helyen áll a magyar, illetve a román zászló, a történelmi személyiségek közül pedig Petőfi Sándor és Szent István király, illetve Mihai Viteazul és Stefan cel Mare a legnépszerűbb. A románok sokkal optimistábban vélekednek a magyarság számának növekedéséről, mint a magyarok ugyanerről. /Kónya Klára: Porlik, mint a szikla. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./"
2003. március 20.
"Marosvásárhely tizenhárom évvel ezelőtti fekete márciusának legismertebb áldozatai, a megnyomorított Mihaila Cofar és a koncepciós per nyomán bebörtönzött Cseresznyés Pál anyagi gondokkal küszködve, betegen tengetik napjaikat. Az előbbi visszahúzódottan, görgénymenti falujában ücsörög, az utóbbi többnyire Magyarországon dolgozgat. Még senki nem kísérelte meg összeszámlálni a tizenhárom évvel ezelőtti marosvásárhelyi magyarellenes pogromkísérlet áldozatait. Pedig lennének jócskán - innen is meg onnan is. Ha pedig a nyomban bebörtönzött cigányokra gondolunk, mondhatnánk, hogy amonnan is. A tragikus események két kiemelkedő figurája és szenvedő alanya kétségtelenül az erdőlibánfalvi Mihaila Cofar és a marosvásárhelyi Cseresznyés Pál volt. Cseresznyés a börtönben a verés tízszeresét kapta vissza ellene felbujtott rabtársaitól, család nélkül maradt, most egyedül tengeti életét. Cofar kijelentette: Ha hívnak, ismét bemegyek Vásárhelyre! Cseresznyés Pál még bírja a kétkezi munkát. Néha kijár az anyaországba a létminimumhoz szükséges kevéske forintot összekuporgatni. Most arra készül, hogy könyv formájában is megismertesse a nagyvilággal történetét, hogy megtudja mindenki, hogyan bántak vele a romániai börtönökben. Van egy másik kézirata is, egy dalos-gyűjtemény. /Szucher Ervin: Tizenhárom év után is megtört emberek. = Krónika (Kolozsvár), márc. 20./"
2003. március 21.
"Románia támogatja az Egyesült Államokat és szövetségeseit az iraki válságban, osztja azt az álláspontot, hogy az erő alkalmazása az elmúlt hetekben elkerülhetetlenné vált - jelentette ki márc. 20-án Ion Iliescu államfő szóvivője. Corina Cretu szóvivő szerint ezzel a támogatással Románia csak annyit tesz, hogy elismeri: szükség van azoknak a fegyvereknek a megsemmisítésére, amelyek veszélyeztetik a térség békéjét és biztonságát. - Az iraki háború elhúzódása leállítja Románia térségbeli kereskedelmi tranzakcióit, ez pedig mintegy kétmilliárd dolláros veszteséget eredményezhet - jelentette ki Mihai Ionescu, a Romániai Exportőrök és Importőrök Országos Egyesületének főtitkára. /Kétmilliárd dolláros veszteség. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 21./"
2003. március 26.
"Ion Iliescu államfő kijelentette, hogy Mihail Kaszjanov orosz miniszterelnök hétvégi bukaresti látogatásán várhatóan átadja Vlagymir Putyin üzenetét a román-orosz alapszerződés aláírásának időpontjával kapcsolatban. A román elnök szerint Kaszjanov romániai látogatása önmagában pozitív jelzés a kétoldalú kapcsolatok fellendítése tekintetében. Ion Iliescu még 2002 elején bejelentette, hogy Moszkvába látogat a román-orosz alapszerződés aláírása végett. Noha a román vezetés szerint elkészült az alapszerződés, valamint a Ribbentrop-Molotov paktumra, illetve a román műkincsre vonatkozó kiegészítő nyilatkozat szövege, a két dokumentumot máig nem írták alá. /Iliescu az orosz kormányfő látogatásáról. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./"
2003. március 28.
"Az iraki háború befejezése után is a Konstanca melletti román katonai repülőtéren maradnak az amerikai katonák - jelentette ki Ioan Mircea Pascu védelmi miniszter. Ugyanakkor azt nem tudta megerősíteni, hogy a Mihail Kogalniceanu repülőtéren kialakított ideiglenes amerikai támaszpontot állandó amerikai katonai támaszponttá alakítják át. A miniszter szerint erről a kérdésről Bukarest még nem tárgyalt az Egyesült Államokkal, de Mircea Geoana külügyminiszter legutóbbi németországi látogatása során szó volt a katonai támaszpontokról is. /Tartós berendezkedés Konstancán? = Népújság (Marosvásárhely), márc. 28./"
2003. március 28.
"Mihail Kaszjanov orosz miniszterelnök márc. 27-én hivatalos látogatásra Romániába érkezett. A látogatás alkalmából Alekszandr Tolkacs bukaresti orosz nagykövete terjedelmes interjút adott az Evenimentul Zilei című napilapnak. - Az iraki válság ügyében Románia téved, de ez szuverén joga, s ez a tévedés nem befolyásolja az orosz-román kapcsolatokat - jelentette ki. Az orosz diplomata szerint az iraki háború humanitárius katasztrófát okoz majd, másrészt radikalizálni fogja az iszlám csoportokat, szaporítani fogja az izraeli-palesztin konfliktussal kapcsolatos problémákat. A Romániával való gazdasági kapcsolatokat illetően az orosz nagykövet hangsúlyozta, hogy a kétoldalú kereskedelmi forgalomban mutatkozó, egymilliárd dollárt meghaladó román passzívum csökkentése elsősorban Románia dolga. Felhívta a figyelmet arra, hogy az Oroszországba irányuló román kivitel rendkívül alacsony, évi 40 millió dollárt mutató szintje nem felel meg a valóságnak, mivel sok román termék harmadik ország közvetítésével jut el Oroszországba. /Román-orosz kapcsolatok. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 28./"