Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2005. augusztus 1.
A fehéregyházi Ispán-kútnál újra felavatták Petőfi Sándor emlékművét. Gábos Dezső, a Fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tiszteletbeli elnöke köszöntötte a rendezvény meghívottait, résztvevőit. A 15 évvel ezelőtt ismeretlen tettesek által meggyalázott emlékművet a Magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) támogatásával felújították. Gábos Dezső elmondta, a költő kőbe faragott arcképét meggyalázták, összetörték, bizonyítja, hogy ma is félnek élő szellemétől a szabadság ellenségei. „Álljon hát ez a felújított emlékmű a helytállás, összmagyarság összetartozásának szimbólumaként a világ végezetéig” – mondta Gábos Dezső megköszönve Hunyadi László és Gyarmathy János szobrászművészeknek az alkotómunkát. Az emlékművet Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke, és Vass Lajos, a NKÖM államtitkára leplezte le. Markó Béla szerint „A múltat eltüntetni nem lehet. E gondolat jelképe az is, hogy e kövön egy helyen ott szerepel a múlt, a jelen és a jövő. A múltat nem lehet és nem is kell eltüntetni, nem kell elfelejteni, de a múlt mellé oda kell tenni a jelent, a jövőt”. /Antalfi Imola: „Az élő Petőfire emlékezünk”. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 1./
2005. augusztus 10.
Traian Basescu államelnök támadta Calin Popescu Tariceanu miniszterelnököt. Markó Béla miniszterelnök-helyettes szerint személyesen kellett volna megbeszélniük a problémát. Másrészt, az államelnök nem főnöke a kormánynak vagy a miniszterelnöknek. Az RMDSZ azt szeretné, hogy a kormánykoalíció végre tanuljon meg egyeztetni. Elfogadhatatlan, hogy sajtón keresztül üzenget a Demokrata Párt. Az RMDSZ nem akar kilépni a koalícióból, inkább szeretné megjavítani a koalíció munkáját. /Antalfi Imola: „Az államelnök nem főnöke a kormánynak vagy a miniszterelnöknek”. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 10./
2005. augusztus 20.
Augusztus 20-át, Magyarország nemzeti ünnepét Erdélyben tölti Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) elnöke. Augusztus 19-én Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában legősibb nemzeti ünnepünk jelentéséről, Szent István király nagyságáról beszélt. Kitért arra, hogy az Aranybulla 1222-ben foglalta törvénybe Szent István ünnepét: „Rendeljük, hogy a szent király ünnepét minden esztendőnként, hacsak valami nehéz ügyek gondja vagy betegségünk meg nem tilt minket, Fehérvárat tartozzunk megülni”. Dávid Antall József miniszterelnököt idézte: „Azt jelenti Szent István öröksége, hogy magyarság, kereszténység, európaiság elválaszthatatlan egymástól, s ebben gyökerezik egész szellemiségünk, európaiságunk. Minden magyar embernek augusztus 20-a azt jelenti, hogy megőrizzük múltunkat, jelenünkben mindent megteszünk a hazáért”. /Antalfi Imola: Augusztus 20. – az egyetemes magyarság jelképe. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 20./
2005. szeptember 24.
A marosvásárhelyi Parc Szálló ügye, hónapokig tartó gyanús csend után, ismét időszerű lett. A megyei önkormányzat és a prefektúra közösen szerette volna ügykezelésébe kapni a jelentős értékű ingatlant. 2004 december végén, a kománycserék zűrzavaros időszakában, egy kormányhatározat a gyulafehérvári ortodox püspökség ügykezelésébe juttatta a marosvásárhelyi Parc Szállót. Akkoriban nagy felháborodással jelentették be a megye vezetői – Lokodi Edit tanácselnök és Ciprian Dobre prefektus –, mindketten jogot végzettek, hogy minden befolyásukat latba vetik annak érdekében, hogy az ingatlant az ortodox egyháznak juttató kormányhatározat hatálytalanítását elérjék. Most kiderült, hogy az ortodox püspökség pert indított a gyulafehérvári táblabíróságon az ingatlant birtokló Állami Protokollhivatal a Kulturális Minisztérium ellen, kérve a Parc Szálló ügykezelését nekik juttató kormányhatározat alkalmazását. És megnyerték a pert. Minderről a megye két jogász vezetője a sajtóból szerez tudomást, és most egymásra mutogatnak. /Antalfi Imola: Hogyan „kell” elveszíteni egy épületet? = Népújság (Marosvásárhely), szept. 24./
2005. október 4.
Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Borbély László közmunkaügyi és területrendezési miniszter jelenlétében október 3-án hivatalosan felavatták a Parajd – Bucsin-tető – Gyergyóalfalu közötti utat. Az 55 kilométeres műút az elmúlt 15 év legjelentősebb infrastrukturális beruházásának számít Hargita megyében. Borbély László hangsúlyozta, hogy a munkálatok Maros megyében is haladnak, Balavásár és Szováta között, ugyanakkor elkezdték a Csíkszereda–Székelyudvarhely útszakasz felújítását is, mintegy 16 kilométeren. 2006-ban fognak hozzá a Szászrégen és Maroshévíz közötti út felújításának. /Antalfi Imola: Hivatalosan is átadták a Parajd – Bucsin-tető – Gyergyóalfalu közötti utat. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 4./
2005. október 8.
Szőkefalva lakossága vissza akarja szerezni a település önazonosságát, ezért kezdeményezte az önálló faluvá való visszaalakulására vonatkozó törvénytervezetet. Szőkefalvához hasonlóan önálló akart lenni a Nyárádkarácsonhoz tartozó Csiba, Folyfalva és Káposztásszentmiklós is. Egyik törvénykezdeményezés sem kapta meg a jóváhagyáshoz elegendő szavazatszámot csütörtökön a szenátusban. Az 1356 lakost számláló Szőkefalva falu önállóságát 1968-ban felszámolták, jelenleg csupán Vámosgálfalva község egyik utcája. Van elemi iskolája, vegyes, magyar–román óvodája, kultúrotthona, családorvosi rendelője és négy különböző temploma. Jelenleg tábla jelzi Szőkefalvát, bár törvénytelenül tették ki, de a turistaáradat miatt muszáj volt. Ugyanis Szőkefalvára a Mária-jelenés miatt számos hívő érkezett, akik nem tudtak eligazodni. A Nagy-Románia Párt (PRM) szenátusi frakciója arra hivatkozva, hogy a magyar települések számának gyarapításáról van szó, kijelentették, hogy nem szavazzák meg a tervezetet. Ezután a szőkefalvi ortodox egyház képviselője levélben közölte mind a Nagy-Románia Párt, mind a Szociáldemokrata Párt (PSD) szenátoraival, hogy a településen 485 görögkeleti hívő él, és a törvénykezdeményezés egyáltalán nem a magyar falvak számának gyarapítására irányul. A végső szavazáson, a szenátusban nagy botrány kerekedett az ügyből. Gheorghe Funar PRM-szenátor egyszerűen hamisítványnak titulálta a Gabor Cornel görögkeleti pap által aláírt levelet. /Antalfi Imola: Szőkefalva – egy 1356 lakosú utca. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 8./
2005. november 5.
November 4-én ülésezett az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsa (OÖT). – A decentralizációs törvénycsomagnak olyannak kell lennie, hogy valóban többletlehetőségeket biztosítson számunkra – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök- helyettes, az RMDSZ elnöket. Markó a koalíció teljesítményét jónak minősítette, azt viszont elfogadhatatlannak nevezte, hogy míg Európának azt üzenik, minden rendben van, a szenátusban, az egyik koalíciós partner elutasításával, a másik partner sunyításával leszavazzák a kisebbségi törvénytervezetet. Veszélyesnek nevezte, hogy egyre magyarellenesebb hangokat ütnek meg a parlamentben. Ellentmondásosnak tartotta azt a két állásfoglalást, amelyek egyikét a Hargita megyei román civil szervezetek írtak alá, tiltakozva a kisebbségi törvénytervezet ellen, alkotmányellenesnek, veszélyesnek nevezve azt, másikat pedig az EMNT, az MPSZ, az SZNT, a MIT és az Erdélyi Magyar Ifjak fogalmazták meg, e szervezetek pedig ugyanazt hozták fel a kisebbségi törvénytervezet ellen, mint a szélsőségesen nacionalista román szervezetek. Seres Dénes parlamenti képviselő hangsúlyozta, hogy a decentralizációs törvénycsomag felemásra sikeredett, „nem tudtunk érvényt szerezni 15 év alatt követeléseinknek”. A tanácskozás végén megválasztották az OÖT alelnökeit, Lokodi Edit, Molnos Lajos, Ladányi László, Vajda Lajos, Bognár Levente, Pop Imre, Ludescher István és Baka Mátyás személyében. /Antalfi Imola: Ülésezett az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsa. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 5./
2006. január 18.
Traian Basescu államfő elutasította az 1990. márciusi tragikus események nyomán 10 év börtönbüntetésre ítélt Barabás Ernő kegyelmi kérvényét, közölték a 15 éve Magyarországon élő Barabás Ernő védőügyvédjével, dr. Kincses Előddel. Barabás Ernő nem térhet vissza Erdélybe 2007. július 18-a előtt, ekkor évül el ugyanis az ellene hozott ítélet. Barabás Ernőt az 1990 márciusi marosvásárhelyi eseményeket követően emberölési kísérlet vádjával 10 év börtönbüntetésre ítélték. Az ítélet 1992 júniusában született meg, akkor, amikor Barabás Ernő már Magyarországon élt politikai menekültként. Ugyanennyit kapott Cseresznyés Pál, akit azonban börtönbe zártak és 5 év után szabadult. Kincses Előd elmondta el, hogy annak idején Emil Constantinescu államelnöknek is benyújtották a kegyelmi kérvényt, azonban választ nem kaptak rá. Kincses Előd megpróbálta elérni annak az ír televízió által készített videofelvételnek a szakértői elemzését, amelynek alapján Barabás Ernőt elítélték, de az igazságügyi szervek ezt a kérést nem vették figyelembe. Kincses ugyanis az akkori német sajtóra és más forrásokra hivatkozva kétségbe vonja, hogy a felvételeken látható személy a görgényhodáki Mihaila Cofariu lenne, és kijelentette, hogy e források szerint a felvételen egy Ioan Sacarea nevű személy látható, aki a későbbiekben öngyilkosságot követett el. Ioan Sacarea soha sem tett feljelentést a márciusi eseményeket követően, Márpedig ha bizonyítható lenne, hogy nem Mihaila Cofariu az áldozat, a Barabás Ernő ellen emelt vád elesne. Az ügyvéd hozzátette, hogy a román állam 1990 óta, amikor Barabás Ernő elhagyta az országot, nem kérte Magyarországtól az elítélt kiadatását. A sajtótájékoztatón Kincses kitért Dan Petru, a Marosvásárhelyi táblabíróság melletti ügyészség jelenlegi főügyészének szerepére is a marosvásárhelyi események vádlottai, a magyarok és magyar cigányok ellen folytatott nyomozásban, ezt a szerepet elítélendőnek nevezte és úgy vélte, Dan Petrunak nem kellene a főügyészi funkciót betöltenie. A marosvásárhelyi fekete márciust követően a legnagyobb büntetést, 10 év szabadságvesztést Cseresznyés Pál és Barabás Ernő kapta, 5 évet egy másik személy, míg a többieket hat hónap és 1 év közötti börtönbüntetésre ítélték. Román nemzetiségű elítéltről csupán egyről tud Kincses Előd. /Antalfi Imola: Az államelnök elutasította Barabás Ernő kegyelmi folyamodványát. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 18./
2006. február 9.
A minap állítólag a sajtó nyomására napolta el a Maros megyei tanács művelődési szakbizottsága a Maros Művészegyüttes szétválásával kapcsolatos napirendi pont megvitatását. Az egyik PUNR-s önkormányzati képviselő már jó előre beharangozta a „szeparatista” kezdeményezést. A Maros Művészegyüttes évi 16 milliárd lejt „fogyaszt”, és ennek egynegyed részét sem „termeli ki”. Az is egyértelmű, hogy a magyar tagozat hozza a bevételt. Sokakat zavar, ha létrejön egy különálló, magyar társulat. /Antalfi Imola: Ki csinál „ügyet” a Maros Művészegyüttesből? = Népújság (Marosvásárhely), febr. 9./
2006. február 15.
Egyre feszültebb a viszony Marosvásárhelyen a Polgármesteri Hivatal és a Megyei Tanács vezetője között. Dorin Florea polgármester legutóbbi sajtótájékoztatóján súlyos vádakkal illette Lokodi Edit megyei tanácselnököt, többek között azzal, hogy ellopta a város vagyonát, hogy „felületes és infantilis közigazgatást” folytat, ami nem más, mint „nyilvános bohóckodás”. Szükség lenne beavatkozásra. A megbeszélést a megye önkormányzati életében a legnagyobb súlyt képviselő RMDSZ-nek kellene kezdeményeznie. A megyei RMDSZ szervezet gyengeségéről tesz tanúbizonyságot, ha nem meri kézbe venni ezt az ügyet. /Antalfi Imola: Ingyencirkusz a köz kárára. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 15./
2006. február 17.
Tizenötödik évfordulóját ünnepli a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány. Borbély László, a kuratórium elnöke emlékeztetett, az alapítvány első nagy kihívása a Bernády-szobor felállítása volt a Bernády téren, akkor egyesek Antonescu-szobrot akartak állítani Marosvásárhelyen. Utána a Bernády Ház megvásárlása és berendezése következett. 2001-ben az Illyés Alapítvány segítségével sikerült befejezni a Bernády Ház kibővítését, átépítését. Azóta látványosan megnövekedett a rendezvények száma. Tervezik a Bernády-szoba megnyitását. Amikor a szobrot felavatták /1994. okt. 29./ megjelentettek egy szép könyvet Bernády emlékére /Marosi Barna: Bernády György városa/. A könyv hamar elfogyott. Idén valószínűleg újranyomatják. /Antalfi Imola: Ünnepel a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 17./
2006. április 29.
Két évvel a választások után április 28-án az RMDSZ megyei önkormányzati konferenciát tartott Marosvásárhelyen. Markó Béla miniszterelnök-helyettes kijelentette: az elmúlt két évben, a kormánykoalícióban levő viszálykodások ellenére, az RMDSZ jól teljesített. „Erdély felemelését, decentralizációt, autonómiát, a magyar közösség sajátos gondjainak megoldását ígértük” – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök. A kormánykoalíció nem teljesített úgy, ahogy kellett volna, a folyton viszálykodó koalícióban az RMDSZ is kevesebbet tudott tenni – hangsúlyozta. Markó a legnagyobb eredménynek az észak-erdélyi autópálya építési munkálatainak folytatását nevezte. Az elnök úgy vélte, az EU-ba való belépés nagy esélyt kínál számos kérdés megoldására. Frunda György szenátor hangoztatta, hogy a parlament ki van téve a sajtó, az elnöki hivatal, a kormány egy részéről érkező támadásoknak. Elfogadhatatlannak nevezte az igazságügyi miniszter RMDSZ ellen irányuló támadásait. Dr. Kelemen Atilla parlamenti képviselő megállapította, hogy a 630 meghívott önkormányzati tisztségviselő mindössze fele jött el. Borbély László közmunkaügyi és területfejlesztési miniszter hangsúlyozva, hogy Romániában 16 éve nem fogalmaztak meg területfejlesztési koncepciót, ennek viszont ez év végéig meg kell történnie. Az önkormányzati tisztségviselők egyöntetűen a pénzhiányra panaszkodtak. Dászkel László, Nyárádszereda polgármestere az infrastrukturális gondokat, az orvoshiányt emlegette Szász Movila István a pályázatírás-oktatási tanfolyamok szervezését szorgalmazta. /Antalfi Imola: Számvetés félúton. Megyei RMDSZ Önkormányzati Konferencia Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 29./
2006. május 3.
Az RMDSZ Maros megyei vezetője, dr. Kelemen Atilla nehezményezte, hogy a 630 meghívott RMDSZ-es polgármester, alpolgármester és tanácsos mindössze fele mutatott érdeklődést a múlt heti megyei önkormányzati tanácskozás iránt. Az észrevétel jogos, de a nagyobb tömeg csak nagyobb közönséget jelentett volna a szövetség politikusainak. Az önkormányzatok súlyos problémákkal küszködnek, az önkormányzati képviselőknek kevés alkalmuk van arra, hogy párbeszédet folytassanak az RMDSZ vezetőivel. A konferencián közel négy órán át beszámolók hangzottak el a kormánykoalíció helyzetéről, az Európa Tanács és az EU viszonyáról, a szenátusi munkáról, az igazságügy-miniszter asszony és Markó Béla közötti ellentétekről stb. A szót kérő polgármestereket felszólították, foglalják össze mondandójukat 3-3 percben. A tanácskozás tehát nem volt reális alkalom, hogy az önkormányzatok képviselőinek problémáit megbeszéljék. Panaszkodnak a megye polgármesterei, tanácsosai, hogy az önkormányzatok infrastrukturális beruházásokra és egyéb tevékenységekre vonatkozó pályázatai vastag dossziékban porosodnak, hogy hiába készítették el ezeket, nem kaptak rájuk pénzt. Az utak lassacskán járhatatlanokká válnak, a vízellátás, csatornázás megoldatlan, a szociális, a kulturális terület elhanyagolt, nincs pénz európai szintű öregotthonok építésére, nincs pénz az otthoni beteggondozásra, nincs pénz fesztiválok megszervezésére. /Antalfi Imola: Ez lenne az önkormányzatiság? = Népújság (Marosvásárhely), máj. 3./
2006. május 23.
A Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának (KMÚEK) A külhoni magyar újságíróképzés jelene és jövője című, a Határon Túli Magyarok Hivatalának védnöksége alatt május 19-21. között Szegeden megtartott tanácskozására erdélyi, vajdasági, felvidéki, kárpátaljai, horvátországi és szlovéniai magyar újságírók, magyarországi szakértők részvételével került sor. A rendezvényt a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) valamint a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete szervezte meg. A KMÚEK zárónyilatkozatában szorgalmazza, hogy az anyaországban és a külhoni magyar közösségekben egyaránt nemzetstratégiai ügyként kezeljék a kisebbségi magyar újságíróképzést. Ambrus Attila, a MÚRE elnöke megállapította, hogy e szövetségre már a magyar állam is odafigyel, szerepe van a magyar–magyar párbeszédben. Komlós Attila, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke alapvető és stratégiai fontosságú mozzanatnak nevezte, hogy a határon túli újságok, újságírók a legmagasabb szakmai szinten, a legjobb infrastrukturális ellátottsággal működjenek. Ötvös Pál, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke a sajtószabadság határairól, kritériumairól, értekezett. A külhoni régiókban sajátosak a gondok, az újságíróképzést pedig közelebb kell vinni a szerkesztőségi igényekhez, nagyobb figyelmet kell fordítani az oktatás gyakorlati részére – fogalmazta meg Makkai János, a Népújság főszerkesztője. A KMÚEK zárónyilatkozatában hangsúlyozza, hogy elsőrendű fontosságú a külhoni magyar újságíró-iskolák illetve újságíró-műhelyek létrehozása, a már meglevő ilyen intézmények munkaterveit a fentebb megfogalmazott stratégiai céllal kell összehangolni. /Antalfi Imola: A kisebbségi magyar újságíróképzés mint nemzetstratégiai ügy. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 23./
2006. június 22.
A X. Marosvásárhelyi Napok rendezvénysorozat keretében június 21-én a Kultúrpalotában adták át a díszpolgári címeket és a Pro urbe-kitüntetéseket. Idén a díszpolgári címet két magyar /Szalman Lóránt, Kiss Elemér/ és két román, illetve post mortem Szabó György Pálnak és egy románnak adományozták, Pro urbe-kitüntetést Sepp Rieder, Eric Hayes és dr. Gyimesi Endre vehetett át. Szalman Lóránt /sz. Kolozsvár, 1929. szept. 11./ Kolozsváron végezte a zenekonzervatóriumot. Marosvásárhelyen kezdetben kórusvezető, majd a Marosvásárhelyi Székely Ének- és Táncegyüttes igazgatója. Karvezetőként folytatta tevékenységét, majd a marosvásárhelyi Állami Filharmónia igazgatója, számos hazai és külföldi turnén vett részt zenekarával. 1989. december 1-től nyugdíjas, megalapította a Musica Humana női kórust. Kiss Elemér Kolozsváron végzett matematika-fizika szakon, 1974-ben doktorált matematikából. 1951-1961 között a Bolyai Farkas Elméleti Líceum matematikatanára, 1961-1978 között a marosvásárhelyi Pedagógiai Intézet tanára, 1978-1990 között a marosvásárhelyi almérnöki intézet előadótanára, 1990-1999 között pedig a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem professzora. 2001-től a marosvásárhelyi Sapientia Erdélyi Tudományegyetemen előadótanár, jelenleg is itt tanít. 2001-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Több könyvet és egyetemi jegyzetet adott ki. Szabó György Pál /Marosvásárhely, 1930. okt. 18. – Marosvásárhely, 2005. jan. 9./ a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem matematika-fizikát végezte el. 1952-1955 között a bukaresti Pedagógiai Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott, majd hazatért, általános iskolákban tanított. Nyugdíjazása után gazdag szociális és kulturális tevékenységet fejtett ki, tíz éven át töltötte be az EMKE elnöki tisztségét, 2001-től az EMKE tiszteletbeli elnöke. A népzene- és néptáncmozgalom kezdeményezője Maros megyében. 1995-ben Kun Kocsárd-kitüntetést kapott. Dr. Gyimesi Endre /Keszthely, 1952. okt. 20./ az ELTE irodalom szakán doktorált, Keszthelyen a könyvtár igazgatója, 1988-tól pedig a megyei levéltár igazgatója. 1994-ben választották a Marosvásárhellyel testvérváros Zalaegerszeg polgármesterévé, majd országgyűlési képviselővé. /Antalfi Imola: X. Marosvásárhelyi Napok. Díszpolgárok és Pro urbe-kitüntetettek. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 22./
2006. július 13.
A Demokrata Párt ismét úgy érzi, hogy szövetségese, a Nemzeti Liberális Párt csapdát állít neki. A liberálisok ugyanis eldöntötték: a kormányhivatalokban csökkenteni kell a köztisztviselők, magas rangú hivatalnokok számát, mégpedig 30 százalékkal. A rendeletet állítólag maga a miniszterelnök írta alá, anélkül azonban, hogy a két párt előzetesen konzultált volna. A csapdahelyzet abban áll, hogy ha a DP ellenkezik a „karcsúsítással”, akkor a reform akadályozásával vádolják meg, így aztán kénytelen beadni a derekát. Államtitkárok és intézményvezetők menesztését követeli a Tariceanu liberális párti kormányfő, ugyanakkor Traian Basescu elnök máris két elnöki tanácsadói hivatalt létesített. /Antalfi Imola: Csapda a demokratáknak? = Népújság (Marosvásárhely), júl. 13./
2006. augusztus 8.
Tófalvi Géza plébános 2004 szeptemberében került Segesvárra, a Szent József római katolikus plébániatemplomba. Közepes egyházközség a segesvári, közel 2000 a hívek száma, többnyire magyar nemzetiségűek a tagok. A plébániához jó pár filia is tartozik, hat templommal és két imaházzal. Tavaly a keresztelések száma (11) fele volt az elhalálozásokénak, és sokan külföldről is hazatérnek megkeresztelni a gyereket, tehát nem a segesvári egyházközség tagjainak számát gyarapítják. A fogyás érezhető, főleg a szórványmagyarságban rosszak a kilátások. Tíz évvel ezelőtt a keresztelések száma a mostaninak kétszerese, 20 volt. De nem hagyják magukat, rendezvényeket szerveznek, vallásos előadásokat, jótékonysági koncerteket (legutóbb az árva gyerekek megsegítésére), a Kolping mozgalmat éltetik. A tavaly felújított Kolping-ház otthonos, kellemes termeiben szemináriumokat lehet szervezni. Könyvbemutatókat, előadásokat, továbbképzőket, havi találkozókat, farsangi bált szerveznek. A katolikus egyház Segesváron még mindig nem kapta vissza ingatlanjait. A jelenleg Miron Neagu néven működő zeneiskola épületéről van szó, amely 1948-ig katolikus felekezeti iskolaként működött. Marossárpatakon a földek egy részét visszakapta az egyház, de egy omladozófélben levő iskola visszaszolgáltatása még várat magára. Almakeréken szeptember 8-án áldják meg a felújított templomot. Bár itt csak két híve van a katolikus egyházközségnek, a Charles brit trónörökös által patronált Mihai Eminescu Trust Alapítvány vállalta a renoválás költségeit. Ugyancsak az alapítvány újíttatja fel az Apafi-kúriát, annak fejében, hogy a mellette levő kis plébánia ingyenes használati jogát 25 évre megkapták. /Antalfi Imola: Segesvári vendégoldal. Fogy a magyar – főleg szórványvidéken. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./
2006. augusztus 12.
„Nem voltam ügynök, besúgó, a Szekuritáté vagy más hazai, külföldi titkosszolgálat beépített embere. Soha nem írtam alá ilyen jellegű kötelezettségvállalást a Szekuritáté, a SRI vagy egyéb román vagy külföldi titkosszolgálatnak, soha nem írtam egyetlen nyilatkozatot, jelentést vagy bármilyen iratot, ami a Szekuritátéhoz jutott volna” – jelentette ki augusztus 11-én sajtótájékoztatón Frunda György RMDSZ-szenátor. A szenátor kifejtette, hogy 1996-ban és 2000-ben megkapta azt az igazolást, amelyből kiderül, hogy nem volt titkosszolgálati ügynök. Édesapját az ’56-os forradalom idején kifejtett politikai tevékenysége miatt ítélték halálra, majd ezt az ítéletet életfogytiglani börtönre változtatták. Mindez rányomta bélyegét a szenátor további életére, egyetemistaként, ügyvédként is zaklatta a Szekuritáté. Mindössze két nyilatkozatot tett, mindkettőt akkor, amikor két külföldi útjáról visszatért, amiben elmondta, hogy nem folytatott senkivel beszélgetést Romániáról. Frunda szerint a támadások célja egyrészt az, hogy a közvéleményben fenntartsák a magyarveszélyt, másrészt az RMDSZ elismert, hiteles és népszerű csúcsvezetői – Markó Béla, Borbély László, Verestóy Attila és személye – ellen irányulnak. Frunda úgy látja, Cosmin Gusa „megkapja a témákat, információkat és pontosan tudja, mikor kell támadni”. /Antalfi Imola: Frunda György cáfol: nem jelentett a Szekuritáténak! = Népújság (Marosvásárhely), aug. 12./
2006. szeptember 2.
Szeptember 1-jén Marosvásárhelyen megtartott sajtótájékoztatóján mutatta be Markó Béla miniszterelnök-helyettes az 1218 oldalból álló, az 1987–1989 közötti időszakban történt telefonbeszélgetéseinek, valamint a lakásában elhelyezett lehallgatókészülékek által rögzített beszélgetéseinek szövegeit tartalmazó megfigyelési dossziéjának másolatát. Markó néhány héten belül könyvet akar kiadni a dosszié által tartalmazott szövegekből. Az RMDSZ prioritásairól szólva a Feddhetetlenségi Ügynökség létrehozására vonatkozó törvénytervezet, valamint a kisebbségi törvénytervezet parlamenti elfogadtatását nevezte meg. Markó úgy látja, hogy nincs megfelelő akarat a kisebbségi kérdés megoldására. A szlovákiai magyarellenes atrocitásokra utalva az RMDSZ elnöke kijelentette, hogy ezek bizonyítják: e térségben a nemzetiségek közötti megbékélés folyamata nem visszafordíthatatlan. A szekusdossziék nyilvánosságra hozatala Markó Béla szerint a „közélet megtisztítását” szolgálja, és elsősorban a magas rangú tisztségviselők, a különböző szinteken döntési helyzetben levők dossziéit kell nyilvánosságra hozni. „Nem tudom, hogy ki fog bocsánatot kérni amiatt, hogy éveken át tudtunk nélkül jelen volt a magánéletünkben” – jelentette ki Markó Béla. Markó jelezte, a jövő héten már megkezdik a civil társadalommal, az ifjúsági illetve egyházi szervezetekkel való tanácskozásokat. „Mind a Székely Nemzeti Tanács, mind az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács képviselőit meghívom a párbeszédre, tudni szeretném, hogyan képzelik el az RMDSZ működését” – tette hozzá. /Antalfi Imola: Megfigyelési dossziéjából inspirálódva könyvet ír Markó Béla. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 2./
2006. november 4.
A Maros megyei RMDSZ Területi Képviselők Tanácsának november 3-i ülésén elhatározták: munkacsoportok alakulnak, amelyek iskolanévadások ügyében, a dicsőszentmártoni magyar iskola beindítása érdekében valamint az iskolabuszok méltányos elosztása érdekében próbálnak megoldásokat találni. Benedek Imre TKT-elnök javaslata, miszerint még a megyei elnök politikai beszámolója előtt emlékezzenek az 1956-os forradalom áldozataira, egy perces felállásra korlátozódott, Kelemen Atilla megyei RMDSZ-elnök szerint ugyanis akinek fontos volt az esemény, az RMDSZ által szervezett megemlékezéseken részt vehetett. Kelemen Atilla kitért a koalíciós pártokkal való országos és megyei szintű együttműködési zavarokra. Az iskolabuszok ügye felháborodást váltott ki, ugyanis a megye 18-at kap, ebből csak 7 jut magyar településekre. Lokodi Edit szerint a lista összeállítása a prefektúra és a tanfelügyelőség hatásköre, és nem volt beleszólásuk. /Antalfi Imola: Ülésezett a TKT. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./
2006. november 17.
Két év után, október 25-én a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusi ülésén módosították az egyetemi chartát. A szenátus nem fogadta el a magyar oktatással kapcsolatos, Kincses Ajtay Mária professzor által tett javaslatokat. Constantin Copotoiu rektor szerint Kincses Ajtay Mária „álproblémákat” vet fel, amelyeket a szenátus magyar nemzetiségű tagjai – akikről Kincses Ajtay Mária azt állította, hogy nem képviselik a magyarságot – nem támogattak. A rektor szerint nem megvalósítható sem a kétnyelvű feliratok elhelyezése az épületben és a homlokzaton, sem pedig a magyar nyelvű gyakorlati oktatás bevezetése, ugyanakkor támogatja az angol nyelvű oktatás indítását az általános orvosi és a fogorvosi karokon. Dr. Kincses Ajtay Mária október 24-én nyújtotta be javaslatait a charta módosítására. Javasolta, hogy töröljék el azt a tiltást, miszerint a gyakorlati oktatás csak román nyelven folyhat, hiszen ez a magyar nyelv kizárását jelenti a gyakorlati oktatásból. A javaslatok összefoglalták azokat a követeléseket, amelyeket a Bolyai Kezdeményező Bizottság marosvásárhelyi tagozata nevében fogalmazott meg dr. Kincses Ajtay Mária. Ezek között szerepel: a széles körű döntéshozási és pénzügyi önállóságot élvező magyar általános orvosi, gyógyszerészeti és fogorvosi karok létrehozása a MOGYE-n; a magyar nyelvű képzés bevezetése a laboratóriumi gyakorlatok, illetve a klinikai gyakorlati oktatásban, amivel párhuzamosan lehetővé kell tenni a román szaknyelv elsajátítását; a magyar nyelvű képzés kiszélesítése a hároméves kollégiumi oktatásban (jelenleg az öt kollégiumi szakirányból csak a bábaképzőn van magyar nyelvű oktatás); a magyar tagozat számára fenntartott tandíjmentes helyek számának megduplázása, tekintettel arra, hogy az Általános Orvostudományi Karra magyar nyelven felvételiző diákok évek óta magasabb jeggyel esnek ki a felvételi vizsgán; külön állások meghirdetése a magyar oktatók számára, akiknek felvételét az egyetem vezetősége szándékosan akadályozza, és akik aránya az intézmény tanári karában mindössze 29%; az egyetemi szenátus magyar tagjai arányának a jelenlegi 30%-ról 50%-ra való növelése, a magyar oktatók arányos képviselete a vezető tisztségekben is. (Jelenleg az intézmény egyetlen dékánja sem magyar nemzetiségű, a 14 tanszékvezetőből csak három, az egyetemi szenátus bürójának 7 tagja közül pedig mindössze egy magyar); a magyar nyelv használatának bevezetése az intézményi adminisztrációban, magyar adminisztratív személyzet alkalmazása; kétnyelvű feliratok elhelyezése az intézmény egész területén; a magyar diákok számára a magyar nyelvű államvizsga biztosítását, valamint a magyar szakdolgozat elkészítésének és megvédésének lehetősége. Kincses Ajtay Mária elmondta, hogy a jelenlegi charta bizonyos pontokon, az anyanyelvű oktatás szempontjából, diszkriminatív elemeket tartalmaz. Kincses Ajtay Mária javaslatait nem tárgyalták a szenátus ülésén, ezért írásban fogja kérni a rektor válaszát, a végeredményt és a megfelelő jegyzőkönyv csatolását, amely bizonyítja, hogy elvetették javaslatait. Dr. Nagy Örs rektor-helyettes nem volt jelen a szóban forgó szenátusi ülésen, úgy vélte, Kincses Ajtay Mária javaslatai közül sok minden megvalósítható, de ehhez valóban le kell ülni tárgyalni. Nagy Örs szerint a széles körű döntéshozási és pénzügyi önállóságot élvező magyar általános orvosi, gyógyszerészeti és fogorvosi karok létrehozásához kormányhatározat kell. A gyakorlati magyar nyelvű oktatással kapcsolatban fenntartásai vannak a rektor-helyettesnek, mondván, hogyan fognak elmenni a román nyelven tartott rezidensi vizsgára, szakvizsgára, főorvosi vizsgára? Nagy Örs szerint a kétnyelvű feliratok elhelyezése megvalósítható. A MOGYE másik rektor-helyettese, Branzaniuc Klára szerint a minőségi követelményeket kell elsősorban szem előtt tartani, a Kincses Ajtay Mária által felvetett egész problémakör „hamis”. Ő maga is magyar, annak ellenére, hogy románul tanít. „Álproblémát jelent az EU-csatlakozás küszöbén ilyen pitiáner ügyekkel előállni” – hangoztatta a rektor. Constantin Copotoiu szerint, ha magyar nyelven oktatnák a gyakorlatot, mi történne mintegy 50 román oktatóval? Kinek használ ez a különválás? A rektor megmondta Kincses Ajtay Máriának: mondhat, amit akar, de felelnie kell kijelentéseiért. A szakdolgozatokat románul kell elkészíteni, mert a vizsgáztató bizottság tagjai meglehet, nem tudnak magyarul. A kétnyelvű feliratokat nem támogatja. Ugyanakkor a rektor szorgalmazza a szaktárcánál az angol nyelvű karok létrehozását. /Antalfi Imola: A magyar nyelvű oktatás kibővítését kérik a MOGYE-n. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 17./
2006. december 16.
Soós Zoltán archeológus versenyvizsgával lett a Maros Megyei Múzeum új igazgatója. A megyei közgyűlés december 15-én jóváhagyta kinevezését. A 33 éves archeológus 1995-től dolgozik e szakterületen, kutatómunkát végzett Magyarországon és Németországban. Soós Zoltán prioritásként nevezte meg a múzeum adatbázisának elkészítését, a lerakatok átalakítását, kiállítások szervezését, és elmondta, hogy a múzeum költségvetésének kidolgozásakor elsősorban pályázati úton próbálnak pénzt szerezni. /Antalfi Imola: Kinevezték a Megyei Múzeum igazgatóját. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 16./
2006. december 19.
December 18-án beiktatták Maros megye új alprefektusát, Bárczi Győzőt, aki eddig Marosvásárhely alpolgármestere volt. Bárczi Győző ideiglenes kinevezést kapott, a tisztség végleges betöltésére versenyvizsgát szerveznek. Bárczi Győző a nyugdíjba vonuló Burkhardt Árpádot váltja fel tisztségében. Burkhardt Árpád kijelentette, hogy visszatér műépítészi szakmájához. /Antalfi Imola: Beiktatták tisztségébe az új alprefektust. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 19./
2006. december 19.
December 17-én Marosvásárhelyen bemutatták Váry Florentina Idol című első verseskötetét. A 28 éves költő teatrológia szakot végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetemen, Jedden él. A kötet illusztrációit Vincze László készítette. /Antalfi Imola: Jedden is él költő. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 19./
2006. december 23.
Kerekes Károly képviselő elmondta, a marosvásárhelyi Kossuth utca ügyében megfellebbezték a megyei törvényszék döntését. Kerekes Károly előzőleg beadott törvénykezdeményezését a parlament elfogadta, így példaként a 118-as dekrétum módosítását, a tavalyi 148-as sürgősségi kormányrendelet módosítását (amelynek értelmében a gyermeknevelésért járó szabadság is régiségnek számít), valamint azt a javaslatot, amit az RMDSZ szorgalmazott és amely egy nyugdíjpontnak 508 lejt állapítana meg 2007-től. A kormány által javasolt nyugdíjpontérték 396,2 lej volt. A marosvásárhelyi Kossuth Lajos utca ügyével kapcsolatban Kerekes Károly, aki a Calarasilor utca Kossuth Lajossá való „visszakeresztelését” elhatározó városi tanácsot képviseli, elmondta, hogy megkapta a megyei törvényszék döntésének indoklását. A döntés néhány román „hazafias” szervezet (a Vatra Romaneasca, az Avram Iancu Egyesület, a Nagy-Románia Párt) és Ioan Sita közgyűlési képviselő követelését hagyta helyben, hatálytalanítva a tanácsi határozatot. Kerekes szerint a Simona Pojar bírónő által felhozott indokok – miszerint ha az utca ismét felvenné a Kossuth Lajos nevet, veszélyeztetné a demokratikus jogállamiságot, a polgárok jogait illetve a fent említett pártok és szervezetek létét és működését – arra engednek következtetni, hogy a bírónő „politikai pártok befolyása alatt áll”. /Antalfi Imola: A jogállamiságra leselkedő veszély? = Népújság (Marosvásárhely), dec. 23./
2007. január 9.
Ismeretlen tettesek december közepén betörtek Tófalvi Zoltán újságíró, tévészerkesztő, történész marosvásárhelyi lakásába, ahonnan fontos dokumentumokat, elektronikai cikkeket loptak el. A betörés – három év alatt immár a második – célja Tófalvi Zoltán szerint a megfélemlítés, valamint olyan iratok megszerzése volt, amelyek az 1956-os forradalommal kapcsolatosak, hiszen köztudott, hogy az ‘56-os események kutatásával foglalkozik. 2004. november 4-én éjszaka egy terepjáró három sávon átvágva, a nyílegyenes útszakaszon tette totálkárossá Tófalvi Zoltán személyautóját. Első alkalommal 2003. december 13-án, ezúttal pedig a 18- ról 19-re virradó éjjel törtek be Tófalvi Zoltán újságíró lakásába, aki ezen az utóbbi éjszakán Budapesten tartózkodott. Papírhalmok hevertek nagy összevisszaságban a dolgozószobában, látszott, hogy a helyiséget alaposan felforgatták. Ellopták a laptopot, a modemet, a zeneszekrényt, iratokat, mágneses lemezeket, tévékazettákat, fényképezőgépet, még a Bálint Károly által készített Petőfi-szobrot is elvitték. Számos perirat, kézirat is eltűnt, hiányoznak a New York-i Kossuth- szoborról készített fényképekből is, a többit összetaposták, pedig jól el voltak téve. A Tófalvi család 2003-ban megépíttette az emeleti lakrészt, és még abban az évben, decemberben beszereltette a kiskazánt is. „A kazán másfél napig működött. December 12-ről 13-ra virradó éjjel ismeretlen tettesek leszerelték az ajtózárat és betörtek, ellopták a kazánt. /Antalfi Imola: Újabb betörés Tófalvi Zoltán lakásába. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 9./
2007. február 23.
Március 22-ére halasztották a tárgyalást a marosvásárhelyi Kossuth utcanév ügyében indított fellebbezési perben. A helyi tanácsot képviselő Kerekes Károly ügyvéd szerint az alperesek célja az időhúzás. A február 22-re kitűzött tárgyalás immár a második, amit a bíróság elhalasztott. /Antalfi Imola: Halasztás a Kossuth utca ügyében. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 23./
2007. február 28.
Tizenhét évvel a marosvásárhelyi „fekete március” után a Maros Megyei Törvényszék európai elfogatási parancsot adott ki az akkori események következtében elítélt Barabás Ernő ellen. A tíz év szabadságvesztésre ítélt Cseresznyés Pál mellett a márciusi eseményeket követően Magyarországra távozott Barabás Ernőt is ugyanennyi ideig tartó börtönbüntetésre ítélték, a magyar állam azonban egyszer már elutasította kiadatását. Barabás Ernőt Kincses Előd ügyvéd képviseli, aki kijelentette, hogy jogi és politikai hibának tartja a törvényszék eljárását a Barabás-ügyben. Barabás Ernő kegyelmi kérvényét az államelnök elutasította. Kincses Előd szerint furcsa, hogy a Maros Megyei Törvényszék, noha azt is vizsgálja egy párhuzamos perben, hogy a büntetés végrehajtható-e vagy sem, még mielőtt megszületett volna az erről szóló döntés, európai elfogatási parancsot bocsátott ki. Ugyanakkor úgy véli, hogy az RMDSZ vezetősége nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy a márciusi eseményekről kiderüljön az igazság. Ugyancsak Kincses Előd képviseli Szoboszlay Aladár családját abban a perben, amelynek célja rehabilitálni az 1958-ban tizedmagával kivégzett Szoboszlay Aladárt. /Antalfi Imola: Kegyelem helyett európai elfogatási parancs Barabás Ernő ellen. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 28./
2007. március 30.
A Marosvásárhelyi Táblabíróság március 29-én semmissé nyilvánította a Megyei Törvényszék Kossuth utca ügyében hozott határozatát, ugyanakkor elrendelte az ügy újratárgyalását alapfokon. Kerekes Károly elmondta, nem kommentálja a bírák döntését, amíg nem kapja meg a végzés indoklását. /Antalfi Imola: Újratárgyalják a Kossuth utca ügyét. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 30./
2007. április 7.
Smaranda Enache, a Pro Európa Liga (PEL) elnöke felháborítónak tarja azt a magyarellenes hangulatot, amelyet a Nagy-Románia Párt és más, magukat demokratikusnak tartó politikai alakulatok keltenek az RMDSZ kormányzati szerepvállalása miatt. A PEL ugyanakkor elhatárolódik az Egy Tiszta Kormányzatért Koalíció álláspontjától annak a hét miniszternek az esetében, akiket Smaranda Enache szerint ugyanúgy megillet az ártatlanság vélelme, mint bárki mást. Smaranda Enache pozitívumnak nevezte a minisztériumok számának csökkentését valamint azt, hogy az új Tariceanu-kabinet elkötelezte magát a reformok felgyorsítása mellett. /Antalfi Imola: A Pro Európa Liga ártalmasnak tartja a magyarellenes hangulatot. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 7./