"Se harangja, se hívei, nem áll messze a megsemmisüléstől a marosszentimrei református templom. A hajlékban utoljára tavaly karácsonykor tartottak istentiszteletet. Megmentésére akkor lenne esély, ha az egyház átadná az önkormányzatnak, és múzeum létesülne benne.Két templom a dombtetőn: a Hunyadiak által építtetett, ma református és az 1920 után emelt ortodox hajlék egymás mellett hirdeti Isten dicsőségét Marosszentimre központjában. A református templom kulcsa az ortodox egyház gondnokánál van. A tiszteletes - Gudor András - Gyulafehérváron él, az utolsó istentiszteletet karácsonykor tartotta a templomban.Addig havonta egyszer járt a faluba hirdetni az igét, de az is előfordult, hogy hiába ment el, mert üres volt a templom. A faluban ma egyetlen református sem él, a tavalyi istentiszteletekre is csupán a közeli téglagyári telepről járt át két-három öregember. Marosszentimre nevét többnyire Jékely Zoltán verséből ismerős: "Fejünkre por hull, régi vakolat; /így énekeljük a drága Siont; /egér futkározik a pad alatt, /s odvából egy-egy vén kuvik kiront" - írta a költő valamikor. Sokszor letörték a lakatot a templom ajtajáról. "Ez már a hetedik lakat, amit föltettem" - mondja az ortodox gondnok. A templomban utoljára az 1960-as években történt nagyobb javítás, a műemlékvédelmi hivatal támogatásával. Hunyadi János építtette át a szentimrei templomot. Padlóján van egy Bethlen-sírkő 1787-ből, alatta kripta sejthető, az északi falon pedig egy sírtábla, ugyancsak 1787-es dátummal, Wesselényi Anna nevével. Gudor András lelkipásztor egyetlen esélyt lát a templom megmentésére: ha a község átvenné, és múzeumot alakítanának ki benne, talán jutna pénz a helyreállításra. /Lukács János: Múzeum lehet a megoldás Marosszentimrén. = Krónika (Kolozsvár), júl. 29./"

"Iliescu államelnök nemrég botrányos történetbe keveredett a második világháború éveiben lezajlott zsidóüldözés félreértékelése miatt. Szakács János háború utáni, romániai román és magyar nyelvű újságokból idézett, ahol még megírták a románok szörnyű vérengzéseit. Többel között: Isopescu volt transznisztriai prefektus kivitetett 5000 zsidót a mezőre, ahol bunkósbotokkal agyonverték őket. Besszarábiában a hatóságok bevonulásával megkezdődött a elfoglalt területek románosítása, a helyi mintagazdaságot "Antonescu Marsall Mintagazdaság"-nak nevezték el. A mintagazdaságban emberhúst sütöttek. 1945-ben, a háborús bűnösök tárgyalásának első napján 28 ezer ártatlanul lekaszabolt ember életéről kell számot adnia az elsőrendű vádlottnak. Elismerte, hogy 28 ezer embert felakasztatott. Iliescu csendőrtábornok, mint a transznisztriai csendőrség vezérfelügyelője, zsidókat lövetett agyon. Pop Leonida ezredes berezovkai megyefőnök főszórakozása az volt, hogy célba lövöldözött a deportáltakra. Hergheliu Aurel és Ursuleanu Octavian csendőrőrmesterek deportáltakat végeztek ki. Terteleanu Dumitru csendőrőrmester fosztogatta, bántalmazta, majd kivégezte a deportáltakat. A 313.655 deportált közül több mint 250.000 eltűnt a gyűjtőtáborokban. Constantinescu tábornok azzal dicsekedett, hogy őmaga 80.000 zsidót pusztított el. Ion Antonescu marsall irányította a tömegmészárlásokat. Mindezek után ma már azt állítják, hogy Romániában nem is volt holokauszt. Holokauszt-szindróma. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 19./"

"Valótlanságot állított az Apáczaihoz benyújtott pályázatában a Geszti Ferenc Társaság.Új, államilag finanszírozott magyar iskolát és kollégiumot hozna létre Déván a Geszti Ferenc Társaság. Az ehhez szükséges ingatlant 2,4 milliárd lejért máris megvásárolták: egy többszintesre tervezett, félkész betonrengeteget. Déván tíz éve működik a Szent Ferenc Alapítvány, mely jelenleg közel négyszáz gyermeknek biztosít szállást és tanulási lehetőséget, ennek ellenére az új iskola kezdeményezői az Apáczai Közalapítványhoz benyújtott első pályázatukban azzal indokolták az intézmény szükségességét, hogy Déván megoldatlan a kollégiumi ellátás.Varga Károly dévai vállalkozó, a társaság elnöke úgy véli, az új létesítménnyel nem veszélyeztetik a ferences intézmény létét. "Senki nem vitatja, hogy szükség van az egyházi iskolára, de ugyanolyan szükség van a színvonalas világi iskolára is" - nyilatkozta Varga Károly. Böjte Csaba egyrészt örül annak, hogy a dél-erdélyi szórványban a magyar oktatás fejlesztését célul kitűző intézmény létesül, másrészt viszont aggályainak is hangot adott. A dévai állami iskolában jelenleg öt magyar anyanyelvű tanár dolgozik, közülük is csupán három szakképzett. "Az állásokat meghirdette a tanfelügyelőség, de senki nem jelentkezett. Mi a garancia arra, hogy a leendő iskolának lesznek szakképzett tanárai, nevelői?" - tette fel a kérdést a szerzetes. A tavaly alakult Geszti Ferenc Társaságnak Hauer Erich, a dévai Traian Gimnázium igazgatóhelyettese volt az elnöke. Hauer elhunyta után Varga Károlyt választotta elnöknek a közgyűlés. Winkler Gyula Hunyad megyei RMDSZ-képviselő azt mondta Bőjte Csabának, nem tudta, hogy a ferencesek kollégiumi ellátást is biztosítanak (ez annál is meglepőbb, mivel a ferencesek meghívására a képviselő személyesen jelen volt a kollégium megnyitóján). Winkler Gyula szerint az új állami magyar iskola két év múlva megnyithatja kapuit, addig is az intézményépítés a legfontosabb feladat. Révész Máriusz, a Fidesz országgyűlési képviselője, az Apáczai Közalapítvány kuratóriumi tagja úgy látja, az RMDSZ legmagasabb politikai körei állnak a Geszti Ferenc Társaság lobbija mögött. Ezt csupán azért furcsállja, mert a tíz éve eredményesen dolgozó Böjte Csaba intézménye nem élvez a néhány hónapja bejegyzett társasághoz hasonló támogatást, ráadásul az ingatlanvásárlás időpontja egybeesett a Szent Ferenc Alapítványnál folytatott sorozatos hatósági ellenőrzésekkel. "Összesen 450 millió forintunk volt erre az évre, ebből csupán 250 milliót osztottunk ki az első kiíráskor, 200 millió megmaradt - nyilatkozta a képviselő. - A Geszti Ferenc Társaság nem tudta bemutatni azt a telekkönyvi kivonatot, amellyel igazolhatta volna, hogy tulajdonába került a megvásárolt ingatlan, ezért nem tudtuk támogatni a pályázatát. Miután a második kiírásra sem egészítették ki a pályázatot a kért dokumentummal, Szabados Tamás, az oktatási minisztérium államtitkára levélben fordult a kuratóriumhoz. Ebben arra kérte az Apáczai Közalapítvány testületét, hogy mivel a beérkezett pályázatok "nem tükrözik az előkészületben levő projektek teljes körét", újra halassza el a megmaradt pénzösszeg teljes egészében történő odaítélését. Révész Máriusz arról tájékoztatott, hogy szeptember 4-i ülésén dönt a kuratórium egy újabb kiírásról. A képviselőnek meggyőződése, hogy a sorozatos halasztási kérések hátterében az áll, hogy az RMDSZ mindenáron szeretne támogatást kiharcolni a Geszti Ferenc Társaság pályázatának. Tavaly decemberben Hiller István, akkor határon túli ügyekkel foglalkozó oktatási államtitkár fogadta Bőjte Csabát és Révész Máriuszt, és támogatásáról biztosította a Déván létrehozandó önálló magyar középiskola gondolatát. Nem sokkal ezután Hiller Istvánt kinevezték oktatási miniszternek, és - amint azt Révész Máriusznak beismerte - azóta nem volt ideje az üggyel foglalkozni. Böjte Csaba tíz éve működő alapítványa ezzel szemben soha nem részesült olyan állami támogatásban, amelyet közvetlenül az RMDSZ-nek köszönhetne, bár eredményei szemmel láthatóak. Elég, ha azt említjük, hogy a Szent Ferenc Alapítvány által gondozott, tavaly és idén érettségizett 15 fiatalból 14-en jutottak be különböző egyetemekre. "Három intézet működik nálunk: a magániskola, a szórványkollégium és a gyermekvédelmi központ - vázolta az alapítvány tevékenységét Böjte Csaba. - Az első kettőre egyetlen lej állami támogatást sem kapunk, a gyermekvédelmi központban gondozott 130 kiskorú után havi 500 ezer lejt fizet az állam, ez viszont alanyi jogon jár. Ezenkívül a közhasznúsági törvény alapján kapunk 600 ezer lejt gyerekenként. Ezt az összeget a tavaly is, meg tavalyelőtt is megpályáztuk, sikertelenül, végül az idén megkértem Winkler Gyulát, hogy segítsen. Így végül valóban megkaptuk az - egyébként törvény által lehetővé tett - támogatást." Egy dologban mindenki egyetért: a szórványban a széthúzás nem vezet semmiféle eredményre. "Isten országát kellene építeni, nem egymást piszkálni" - zárta a beszélgetést Böjte Csaba. /Lukács János: Állami magyar iskola létesülne Déván. = Krónika (Kolozsvár), aug. 28./"

"Szept. 4-én kerül sor Kolozsváron a Sapientia Alapítvány alapítói közgyűlésére, amelyen a négy erdélyi magyar történelmi egyház nyolc püspöke dönteni fog az új kuratórium összetételéről és elnökéről. Ugyanekkor döntés születhet a Sapientia rektorának kinevezéséről is.A nemrég elhunyt Tonk Sándor egy személyben mindkét tisztséget betöltötte, a jövőben azonban az egyházak várhatóan különválasztják a két feladatkört. A katolikus egyház a kilenctagúra csökkenő kuratórium ötletét támogatja. A lehetséges jelöltek közül a legmagasabb tudományos fokozata Szilágyi Pálnak, a Babes-Bolyai Tudományegyetem volt rektor-helyettesének van, így sokan őt tekintik a legesélyesebbnek a rektori tisztség elnyerésére. Szilágyi Pál, aki jelenleg a katolikus egyház képviseletében van jelen a kuratóriumban, nem kívánt nyilatkozni.A Krónika szerint a kuratórium elnöki tisztségének betöltésére Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője a legesélyesebb. /Lepedus Péter, Lukács János: Nem nyilvános a jelöltek neve. = Krónika (Kolozsvár), szept. 2"

"Sikerült a működéshez szükséges valamennyi engedélyt beszerezni, így vélhetően zavartalan tanév elé néz a dévai Szent Ferenc Alapítvány kollégiuma. Böjte Csaba ferences szerzetes, az alapítvány elnöke elmondta, az engedélyek egy évre szólnak, ennek ellenére nem zárják ki a hatósági ellenőrzések lehetőségét ebben az időszakban. Déván az idén a meglévő két óvodai csoport és az I-VIII. osztály, a bentlakások és gyermekvédelmi központ mellett felnőtt fiataloknak nevelőképzőt indítanak. Az ehhez szükséges épületet, melyet egy több mint egyhektáros park vesz körül, átadta az építkezési vállalkozó az alapítványnak. A Szent Ferenc Alapítványhoz tartozó szovátai ingatlan megvásárlására magyarországi gyermekek gyűjtötték össze a pénzt, a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia kezdeményezésére. Az épületben kilenc lakrész található. A Domokos Kázmérról elnevezett szociális otthon elkészült lakrészébe két napja költözött be az első szociális család, tíz gyermekkel. /Lukács János: Minden engedélyt beszereztek. Zavartalan tanévre számítanak a dévai kollégiumban. = Krónika (Kolozsvár), szept. 18./"

"Tovább csökken a Román Televízió 1-es csatornáján sugárzott hétfői magyar adás időtartama, miután az RTV programtanácsa - elsősorban a nézettségi mutatókra hivatkozva - meghozta erre vonatkozó döntését. A rendelkezés október 6-ától lép érvénybe, eszerint a magyar adás időtartama hatvan perc lesz (az eddigi nyolcvan helyett), és a kezdési időpont is délután 16 órára módosul (az eddigi 17 óra helyett). Ezzel párhuzamosan viszont 80-ról 90 percre nő a kedden sugárzott magyar adás ideje, az RTV 2-es csatornáján pedig változatlan módon csütörtökön várják a képernyők elé a magyar nézőket, délután 3 és 4 óra között. Kacsó Sándor, a magyar szerkesztőség vezetője nehezményezi, hogy a nézettséget a román közönségen mérik. Az RTV-n sugárzott hétfői magyar adás időtartama az 1990-es újraindítás óta folyamatosan csökken. Míg a rendszerváltás után még 16 és 19 óra között sugároztak magyar nyelven, az akkori 180 percből idén tavasszal már csak 90 maradt. /Lukács János: Rövidül a hétfői magyar adás. = Krónika (Kolozsvár), szept. 27./"

"Tiltakozó levelet juttatott el a művelődési minisztériumba Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek, amelyben a Batthyaneumban található gyűjtemény informatizálása ellen emel szót, mondván, a művelettel rongálódnának a kéziratok. Világbanki támogatást kapott a gyulafehérvári Batthyaneum könyvtár, amelynek segítségével az egyedülálló gyűjteményt korszerű körülmények között tennék kutathatóvá. Az érsek szerint szkennelés során megsérülhetnek a Batthyaneum kéziratai. /Lukács János: A gyűjteményt félti az érsek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 29./"

"Az Amerikai Erdélyi Szövetség Negyedévi Tájékoztatójának legfrissebb számában Bogdán József, Bogdán László, Koncsol László és Magyari Lajos versei találhatók. A tartalom kiemelkedő prózai anyagai: Bakk Miklós beszélgetése Jeszenszky Géza történésszel, Magyarország volt külügyminiszterével; Beke György emlékei az egykori dák főváros kapcsán; Tánczos Vilmos beszélgetése Antal Árpád irodalomtörténész professzorral; Nagy Pál visszapillantása a nagyenyedi tanítóképzés múltjára; Lukács János beszélgetése Böjte Csabával, a dévai Szent Ferenc Alapítvány elnökével; Benkő Levente pillanatképe a kőhalmi magyarság helyzetéről. Más írások: Csángó konferenciáról nyilatkozik Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke (Fekete Réka); A moldvai csángók történetisége, kultúrájának alakulása napjainkig (Bilibók Jenő); Vendégségben az aldunai székelyeknél (Sike Lajos). /Transsylvania/2003., 3. szám. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./"

"Erdélyben 1956-ban nem volt forradalom, mégis megtorlások, bebörtönzések és megaláztatások sorozatát kellett elviselniük a magyaroknak. Erről vallanak az erdélyi 56-osok.Erdélyben a szekuritáté által elképzelt forradalmat vérbe fojtották, emlékezett a brassói Lay Imre. A magyar fiatalok alakította Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségének (EMISZ) akkori titkára úgy tudja, a megtorlás során 17 romániai magyart végeztek ki, de a románok közül is többet eltett láb alól az akkori hatalom. Az EMISZ azon a napon alakult meg Brassóban, amikor a szovjet csapatok 1956. november 4-én hajnalban támadást indítottak Budapest és a magyar szabadság ellen. Az EMISZ Fehéregyházán koszorúzott és emlékezett az 1848-49-es magyar szabadságharc hőseire. A kezdeményezés Brassóból Háromszékre is átterjedt, végül 1958 augusztusától kezdődően a szekuritáté 77 EMISZ-est tartóztatott le. Összesen 1117 évnyi börtönbüntetést kapott a 77 fiatal. Átjutott a határon az a négy baróti középiskolás diák, akik november 8-án, a forradalmárokhoz való csatlakozás reményében vágtak neki a román-magyar határnak. A "túra" egyetlen túlélője, a Sepsiszentgyörgyön élő Józsa Árpád Csaba emlékezett. Október 24-én és 25-én az iskolában megjelentek a pártaktivisták, és azt magyarázták, hogy Budapesten ellenforradalom van, Moyses Márton is szót kért, és azt kérdezte tőlük: miért hazudnak, miért nem mondják meg az igazat? Moyses akkor elsős gimnazista volt, akárcsak Kovács János, akik a csíkszentdomokosi Bíró Benjaminnal és Józsa Árpád Csabával társulva indultak Budapestre. Bíró és Józsa átjutottak a határon, de Kovács és Moyses eltévedtek, végül pedig hazatértek. Józsa és Bíró Debrecenben kaptak szállást és munkát, valamint továbbtanulási lehetőséget. 1957 március 15-én azonban a magyar hatóságok átadták őket a nagyváradi szekunak. Mindkettőjüket elítélték. Moyses 1960 októberében beiratkozott a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarára. Nyíltan vallotta, hogy a két egyetem erőszakos egyesítése voltaképpen a magyar universitas beolvasztását jelentette. Versekben is megfogalmazott álláspontjáért előbb 7, majd 2 év szabadságvesztésre ítélték, 1962-ben szabadult. A különböző tudományokban egyformán járatos fiatalembert a nagyajtai kollektív gazdaságba kényszerítették napszámosnak, Moyses 1970 februárjában a brassói kommunista pártszékház előtt tiltakozásul benzinnel leöntötte, majd felgyújtotta magát. Két hónap múlva belehalt sérüléseibe. A Marosvásárhelyen élő Szokoly Eleket Moysesszel majdnem egyidőben hurcolták el, és ítélték el. A Pro Europa Liga mai társelnöke így jellemezte néhai barátját: "Kétségtelen, hogy egy lángész pusztult el benne. És egyetérthetünk mindazokkal, akik azt vallják, ő a később érvényre jutó európai és erdélyi szellemiség mártírja." A sepsiszentgyörgyi származású, Németországban élő Gyertyánosi Csaba elmondta, a Mikó Kollégium gimnazistái voltak, amikor 1956 októberében elhatározták, tenniük kellene valamit a forradalom érdekében. Összegyűltek: Szabó Ütő Lajos, Gyertyánosi Gábor, Gyertyánosi Csaba - az ítéletek csökkenő sorrendjében -, Bordás Attila, Jancsó Csaba, Sándor Csaba, Molnár Béla és Jancsó Sándor. A Székely Ifjak Társasága (SZIT) 1957. március 15-én titokban koszorút helyezett el Sepsiszentgyörgyön az 1848-as hősök emlékművénél. "Ez volt az első koszorúzásunk, az első megmozdulásunk, és megpróbáltuk elhitetni magunkkal, hogy mégis csináltunk valamit" - emlékezett Gyertyánosi Csaba. 1958-ban azonban a szekuritáté felkészülten várta a diákokat az újabb koszorúzásnál. A fiúkat letartóztatták, a marosvásárhelyi katonai törvényszéken az ügyész életfogytiglant és halálbüntetést kért a SZIT-esekre, végül Macskási Pál hadbíró "beérte" 18, 15 és 10 éves ítéletekkel. /Benkő Levente: Tizenévesektől félt a kommunista hatalom. = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./"

"Erdélyi magánlátogatásra érkezik okt. 25-én Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök.A Krónikának adott interjújában kifejtette, a romániai magyarság vezetői nem kérték Magyarországtól, hogy vizsgálja meg az itt élő magyarok kettős állampolgárságának lehetőségét. Az államfő szerint, ha a romániai magyarság szervezetei ugyanazon célokért harcolnak, természetesnek kell venni, hogy a cél eléréséhez szükséges eszközökben, a napi politizálásban lehetnek eltérő vélemények. Útjával kapcsolatban leszögezte: "Államfői ténykedésem egyik sarokkövének a kisebbségi ügyek fokozott figyelemmel kísérését tekintem. Ez vonatkozik a magyarországi kisebbségek és a határon túl élő magyarok életére egyaránt. Ezért örültem különösen a történelmi egyházak és Tonk Sándor, a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem nemrég elhunyt rektora meghívásának." Mádl Ferenc nemrég bejelentette, hogy szakértői bizottság létrehozását tervezi annak megvizsgálására, milyen módon nyújthatna Magyarország kettős állampolgárságot a határon túli magyarok számára. " A romániai magyarság legitim vezetői nem kérték Magyarországtól, hogy vizsgálja meg az itt élő magyarok kettős állampolgárságának lehetőségét. A szakértői bizottság így ezzel a kérdéssel természetesen nem foglalkozik." Mádl Ferenc az Aradon újraállítandó Szabadság-szobor ügyében levelet intézett Ion Iliescu államfőhöz, amelyben felkérte román kollégáját, járuljon hozzá az emlékmű felállításához. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a székelyföldi autonómiatörekvésekről, rámutatott arra, hogy ez belpolitikai jellegű kérdés, amiben nem tiszte állást foglalni. "Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a romániai magyarság szervezetei ugyanazon cél elérését tartják fontosnak, ez pedig a magyar közösség boldogulása. Amennyiben ez így van, s én hiszem, hogy így van, természetesnek kell venni, hogy a cél eléréséhez szükséges eszközökben, a napi politizálás részleteiben lehetnek eltérő vélemények. Ez teljesen normális, ez a demokrácia lényege.""Magyarország jövőre az Európai Unió teljes jogú tagjává válik, s bár Romániának erre még várnia kell, hiszem, hogy a két ország viszonyának stratégiai, partneri jellege nem változik. Az együtt fölemelkedő közép- és délkelet-európai régiónak egymásra épülő regionális, szubregionális és kétoldalú együttműködési formák színes mozaikjaként kell összeállnia." Magyarország messzemenően támogatja Gozsdu Manó szellemi hagyatékának ápolását, ezért is javasolták, hogy egy magyar-román vegyes bizottság dolgozzon, gondolkodjon együtt ennek a szellemi hagyatéknak a méltó ápolásán. A magyar kormány egy budai ingatlant ajánlott fel, a Gozsdu Manó szellemi örökségét fenntartó közös alapítvány számára. Gozsdu Manó román diákok tanulását támogatta Budapesten, ez az alapítvány pedig román és magyar diákok képzését segíti majd. /Lukács János, Rostás Szabolcs: "A megbékélés idejét éljük". Interjú Mádl Ferenccel, a Magyar Köztársaság erdélyi látogatásra készülő elnökével. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./Gazda Árpád szerint Mádl Ferenc köztársasági elnök a Krónikának adott interjúban nyomatékosította: az erdélyi magyarság legitim vezetői nem kérték Magyarországtól, hogy vizsgálja meg a magyar állampolgárság kiterjesztésének lehetőségét, a magyar illetékesek pedig nem lépnek fel azokban a kérdésekben, amelyeket az érintettek még csak fel sem vetnek. E nyomatékosítással szinte felszólította az erdélyi magyarság képviselőit: kérjék a magyar állampolgárság kiterjesztését, hogy foglalkozhassanak a kérdéssel. Az erdélyi magyar közvélemény úgy tudta: az RMDSZ felvetette az erdélyi magyarság állampolgárság-igényét. A Krónika aug. 6-i számában Markó Béla RMDSZ-elnök szinte sértőnek a kérdést, tett-e le a szövetség erre vonatkozó írásos kérést a magyar kormány asztalára? A válasza: "Mindenki tudja, aláírást is gyűjtöttünk ebben az ügyben. Ez nem bumeráng, hogy visszajöjjön hozzánk. A kérés ma is érvényes. Az RMDSZ semmit sem mulasztott el, megtette a kötelességét."A Mádl Ferenc által megfogalmazott felszólítás persze korántsem jelenti a magyar állam azonnali hajlandóságát az állampolgárság kiterjesztésére. Ezt a korábbi magyar kormány sem tartotta időszerűnek, helyette pótszerként a státustörvényt ajánlotta, a jelenlegi budapesti kabinet pedig az erőfeszítésbe belevörösödve próbál kifogásokat találni. A kérés nélkül azonban a téma érdemi vitája sem kezdődhet el. Az autonómia sem foglalkoztatja a bukaresti politikát mindaddig, amíg az igényt az erdélyi magyarság képviselete meg nem fogalmazza, és a lehető leghatározottabban nem képviseli. /Gazda Árpád: RMDSZ-bumeráng. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./"

"Levélben fordult a székelyudvarhelyi RMDSZ Mádl Ferenc köztársasági elnökhöz, amelyben tudomására hozza, hogy a polgármesteri hivatal törvénytelenül, a helyi tanács döntése nélkül nevezte el a városháza dísztermét Szent Istvánról az elnöki látogatás alkalmával. Az RMDSZ-tanácsosokból álló frakció azt is nehezményezi, hogy a Mádl Ferenc tiszteletére adott fogadásra a tanácsosokat nem hívta meg a városháza. A tanács nem kívánja visszavonni a Szent István nevet. Az RMDSZ arra kéri Mádl Ferencet, fogalmazza meg álláspontját a kialakult helyzetről.A polgármesteri hivatalnál elmondták, hogy a tanácsosok által felvetett ügy eltörpül az államelnöki látogatás jelentősége mellett, ezért a hivatal nem foglal állást ebben a kérdésben./Lukács János, Zilahi Imre: Távol tartották Mádltól az RMDSZ-t. = Krónika (Kolozsvár), nov. 8./"

"Szakács János tiszteletes öt éve szolgálja híveit a Beszterce-Naszód megyei Bethlenben. Ezalatt nőtt a hívek száma; növelni kellett a templomban a férőhelyek számát. A templom tavaly megkezdett javítása során egy román stílusú ajtó- vagy ablakkeret került elő, valószínűleg egy korábbi, kisebb templomból. Minden bizonnyal azt bővítették, emelték meg az 1700-as években. Bethlen 30 éve város, ma ezer református él benne. Számuk nem csökkent, mert a környező falvak magyarjai is beköltöztek a városba. A templom felújításnak tervezését - ingyenesen - Murádin Katalin műépítész végezte. A padokat egy Bethlenből elszármazott székelyudvarhelyi faragó-vállalkozó, Tóth Attila vállalta, kedvezményes áron. A karzat is az ő munkája. Kérték a román állam támogatását a műemlék templom helyreállítására, de választ nem kaptak. Jövőre a külső vakolás és egy hangosító berendezés beszerzése a cél, ami majdnem félmilliárd lej. A vallás- és kátéórákra a helyi I-VIII. osztályos magyar tagozat majdnem minden tanulója eljár. /Ferencz L. Imre: Megújul a műemléktemplom. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./ "

"Nem tartották be a nov. 30-i határidőt a Szabadság-szobor helyzetét rendező megoldás kidolgozására. A Dorel Popa aradi polgármester által említett újabb, decemberi terminus Razvan Theodorescu miniszter és Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke számára is ismeretlen.Razvan Theodorescu művelődési miniszter őszi aradi látogatását követően nov. 30-át jelölték meg a román és a magyar fél számára is elfogadható megoldás kidolgozására a Szabadság-szobor ügyében, a határidőt azonban nem tartották be. Razvan Theodorescu a Krónikának úgy nyilatkozott, a határidőt nem a minisztérium szabta meg, így sem annak betartása, sem újabb terminus megállapítása nem a minisztérium feladata. "Mi november 15-e körül adtuk át a PSD-nek meg az RMDSZ-nek a Szabadság-szobor helyzetének rendezésére vonatkozó javaslatainkat, a többi már a két politikai alakulat közötti egyeztetés során dől el" - közölte a miniszter. Mintegy két hónappal ezelőtt a PSD és az RMDSZ vezetősége három-három szobrászművészből álló szakbizottságot kért fel a Szabadság-szobor felállításához szükséges újabb térrendezési terv elkészítésére. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke azt nyilatkozta, a művészek még dolgoznak a tervezeten, az RMDSZ egyelőre csak a művelődési minisztérium javaslatait kapta meg. "A művészek még dolgoznak a terveken, nem zavarhatjuk őket minden félórában" - jelentette ki Takács, aki ezzel indokolta a határidő csúszását is. Hozzátette, folyamatosan tárgyalnak a kérdésről a kormánypárttal. Az RMDSZ ragaszkodik a Szabadság-szobornak a Tűzoltó téren történő elhelyezéséhez. Király András, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke szintén úgy tudja, hogy a Szabadság-szobor sorsának rendezéséről szóló terv már elkészült, részletei azonban még nem hozhatók nyilvánosságra. /Gujdár Gabriella, Lukács János: Tovább késik a rendezési terv. = Krónika (Kolozsvár), dec. 3./"

Legkésőbb 2004. febr. 15-ig vissza kell fizetnie az Illyés Közalapítvány (IKA) számlájára a Székelyudvarhelyért Alapítványnak azt a 163 ezer eurót, amelyből két évvel ezelőtt egy kétszobás ingatlant vásárolt a városban működő civil szervezetek részére. Az IKA január 5-i döntését azután hozta meg, hogy kiderült: a pályázati cél nem teljesült. A Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester által elnökölt alapítvány politikai leszámolást sejt a döntés mögött, mivel a pályázat elszámolását az IKA még tavaly márciusban elfogadta. A pénzből a Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester elnökölte szervezet egy kétszobás házat vásárolt, melyben a városban működő négy civil szervezet számára létesítettek volna irodákat. Az összeg elköltéséről elszámolást juttattak el az IKA budapesti irodájába, ahonnan 2003. március 21-én levelet küldtek a Székelyudvarhelyért Alapítványnak: ebben arról értesítik őket, hogy elszámolásukat elfogadták, a pályázó alapítványnak pedig a továbbiakban elszámolási kötelezettsége nincs. Miután az Erdélyi Riport hetilap tavaly terjedelmes tényfeltáró riportban számolt be arról, hogy az ingatlant a reális ár tízszereséért vásárolta meg a Székelyudvarhelyért Alapítvány, az IKA bizottságot küldött a helyszínre, hogy a pályázati cél megvalósulását ellenőrizze. Ekkor kiderült, hogy a pályázati cél nem teljesült, az ingatlanban nem működnek irodák. „A döntés ellen fellebbezésnek helye nincs. A kuratóriumnak joga van ilyen döntést hozni akkor is, ha az elszámolás már megtörtént” – nyilatkozta Laborczi Géza, az Illyés Közalapítvány kuratóriumának titkára. Arra a kérdésre, hogy mit tesznek abban az esetben, ha a Székelyudvarhelyért Alapítvány nem tesz eleget a felszólításnak, Laborczi azt válaszolta, hogy a kuratórium mérlegelni fogja a további lépések megtételét. „Elképzelhetőnek tartom, hogy a kuratórium ebben az esetben az IKA felügyeletét ellátó politikai államtitkárhoz fordul” – tette hozzá a kuratórium titkára. Orbán Attila, a Székelyudvarhelyért Alapítvány igazgatója a Krónika laptól értesült a döntésről. „A pénzt visszafizetni nem lehet, hiszen azt a pályázatnak megfelelően elköltöttük, az elszámolásunkat pedig elfogadták” – nyilatkozta. Orbán Attila jóhírnév-rontás vádjával indítana pert az IKA ellen. A pályázat szerint a megvásárolandó ingatlanban négy, „Székelyudvarhely és környéke civil életében meghatározó szerepet betöltő szervezetnek” kellett volna helyet kapnia: a Székelyudvarhelyért Alapítványnak, a CIVITAS Alapítványnak a Polgári Társadalomért, az Udvarhelyszéki Magánvállalkozók Szövetségének és a SZINFÓ Ifjúsági és Tanácsadó Irodának. A központnak ezenkívül egy tárgyaló- és egy szemináriumteremmel kellett volna a térség mintegy 65 működő civil szervezetének rendelkezésére állnia. Az Erdélyi Riport hetilap szerint a négy szervezet nehezen fér el a tárgyaló- és szemináriumteremmel együtt 120 négyzetméteren, két szobában. A lap sejtetni engedte, hogy a reális érték megvásárolt ingatlan vételárának csak töredéke jutott az eladóhoz; ily módon – állítják – Szász Jenő alapítványa csalás gyanújába keveredett. /Lukács János: Vissza kell fizetni a 163 ezer eurót. = Krónika (Kolozsvár), jan. 6./

Aradon az Irodalmi Jelen Könyvek legújabb kötetét veheti kézbe az olvasó. Karmazsin Ferenc Kovács János és a többiek c. műve a Szovjetunióba történt deportálásról szól. Az ártatlan áldozatok fiatalemberek, akik átélik az elhurcoltatás, a munkatábor szörnyűségeit. A szerző saját emlékeit írta meg. /A legújabb IJK-könyv. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 16./

Csíkszeredában mégsem keresztelik Kossuth Lajos nevére a székely város főutcáját, mert az ott lakóknak túl sokba kerülne a személyes iratok kicserélése. Marosvásárhelyen létezik egy érvényes tanácshatározat a Calarasilor utca Kossuthra való visszakereszteléséről, amelyet azonban Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester nem hajt végre. Kolozsváron a magyarság aránya 19 százalék, Marosvásárhelyen 50, Csíkszeredában 85 – a három erdélyi város lakóinak bizonyára nagyobb gondjaik is vannak annál, hogy van-e Kossuth utcájuk, e tény szimbolikus jelentősége mégsem elhanyagolható, írta Lukács János. Marosvásárhelyen a román hatalmat képviselő prefektus vétózta meg a magyar utcanevet, Csíkszeredában maga a magyar közösség. Az utóbbi megütközést kelt. Kossuth Lajosnak igaza volt, amikor a regiment fogyására panaszkodott. /Lukács János: Fogyóban a regiment? = Krónika (Kolozsvár), jan. 29./

Az erdélyi magyar televíziót működtető Janovics Jenő Alapítvány bejegyzése folyamatban van. A Krónika értesülései szerint az alapítók között Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Gálfalvi Zsolt, a Román Televíziótársaság igazgatótanácsának aligazgatója, Gáspárik Attila, az Audiovizuális Tanács alelnöke, valamint Csép Sándor, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke szerepel. Az öttagú alapítói testület mellett az alapítvány munkájában – információk szerint – egy 13 tagú kuratórium vesz részt. Az operatív döntéseket hozó kuratórium tagjai közül eddig csak Jakab Gábor kolozsvári római katolikus pápai káplán és Vetési László református szórványmissziói előadó neve került nyilvánosságra. A magyar állami pénzekből létrehozott erdélyi intézmények közül a státusirodák esetében három pillérre – RMDSZ, egyházak, civil szféra – helyezték a döntéshozatalt, míg a Sapientia Tudományegyetem alapítói között kizárólag az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői szerepelnek. /Lukács János: Egyházi igény... = Krónika (Kolozsvár), febr. 14./

Levélben fordult az Illyés Közalapítvány (IKA) kuratóriumához a Székelyudvarhelyért Alapítvány, amelyben arra kérte a testületet, tekintsen el a 163 ezer euró visszafizetésétől. A Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester által elnökölt alapítványt ugyanis 163 ezer euró pályázati pénz visszafizetésére kötelezte az IKA, miután kiderült: a pályázati cél nem teljesült. Először az IKA titkársága elfogadta elszámolásukat, ezért a mostani döntést Szász Jenő ellen irányuló politikai leszámolásnak tekintik. Laborczi Géza, az IKA titkára kifejtette: „A legjobb lenne, ha Szász Jenő alapítványa valamiféle megegyezést javasolna a kuratóriumnak”. /Lukács János: Pénz helyett levél az IKA-nak. = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./

Február 17-én Marosvásárhelyen, a Bernády Házban bemutatták Karmazsin Ferenc nyugdíjas közgazdász Kovács János és a többiek /Irodalmi Jelen Kiadó, Arad/ című kötetét. A szerző Kovács János életének bemutatásával mesélte el az orosz hadifogság, a lágerek megpróbáltatásait. Hasonló témájú Kovács István Őrmester úr, nincs puskám /Mentor, Marosvásárhely, 1997/ és Kilyén Károly Fennmaradni /Mentor, Marosvásárhely, 1997/ című munkája. /Nagy Botond: Hadifogság és szerelmi történet. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 19./

Fenntartja a Székelyudvarhelyért Alapítvánnyal szembeni követelését az Illyés Közalapítvány (IKA) kuratóriuma – döntött hétvégi ülésén a testület. A kuratórium megkapta Szász Jenő udvarhelyi polgármester, a Székelyudvarhelyért Alapítvány elnökének levelét, amelyben arra kérte a testületet: tekintsen el a 163 ezer euró visszafizetésétől. Laborcz Géza, az Illyés Közalapítvány titkára beszámolt arról, hogy a kuratórium az ülésen jelenlevő Szabó Vilmost, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárát kérte fel a további intézkedésre. /Lukács János: Fenntartja álláspontját az IKA. = Krónika (Kolozsvár), febr. 23./

Erdélyben a magyar szobrok és emlékhelyek rongálása, meggyalázása nem csak mostanában jellemző cselekedet. Erről tanúskodnak azok a cikkek, tudósítások, melyek a Brassói Lapok hasábjain jelentek meg 1925 és 1934 között. Ebből idézett az Erdélyi Napló. Az aradi Szabadság téren 1925-ben lebontották a tizenhárom aradi vértanú szobrát. Akkor Barabás Béla dr., volt országgyűlési képviselő kijelentette: A magyar kormány sajnos elhanyagolta ezt a kérdést, vagyis nem nézte azzal a kötelességtudattal, melyet ez az ügy megérdemelt volna, és az emlékművet a tűzoltólaktanya udvarán felépítendő deszkaketrecben helyezik el. (1925. júl. 5.) Románia csak ellenértékért hajlandó átadni Magyarországnak a ledöntött erdélyi szobrokat. A román hatóságok, mint ismeretes, egy csomó emlékművet lebontottak: Aradon így a tizenhárom vértanú szobrát, a segesvári Petőfi-szobrot és egyéb emlékművek közül a millenniumi oszlopot is. Eddig a román kormány a békeszerződés értelmében átadta Magyarországnak az eltávolított emlékműveket. Most azonban elhatározta, hogy ezeket a szobrokat csak akkor adják ki, ha cserébe kiszolgáltatja Romániának az ott őrzött román vonatkozású műkincseket. Homan Bálint, a Nemzeti Múzeum igazgatója kijelentette, hogy a budapesti Nemzeti Múzeumban egyetlen román vonatkozású ereklye vagy műkincs sincsen, így a Nemzeti Múzeum semmit sem tud kiszolgáltatni. Ezért a magyar kormány erélyesen visszautasít minden román követelést. (1926. jan. 13.) Eltűnnek a magyar szobrok és emlékművek. Egy rövid kimutatás a pusztításokról. 1. Aradon: a Kossuth Lajos-szobor mellékalakjait hat tüzérkocsihoz kötve rántották le, majd az egész szobrot összetörték. Ugyancsak itt megcsonkították Csiki Gergely szobrát, Zala György remeke, a Vértanú-szobor pedig a városi lovarda raktárában található. 2. Nagyszalontán: Kossuth Lajos életnagyságú szobrának nyakához kötelet erősítettek és lovakkal lerántották. 3. Nagyváradon: Szigligeti Ede és Szent László szobrait rejtekhelyre szállították. 4. Zsombolyán: Kossuth Lajos szobrát dinamittal felrobbantották. 5. Nagyszentmiklóson: Révai Miklós mellszobrát leszerelték s helyére Eminescu költő szobrát helyezték el. 6. Karánsebesen: Erzsébet királyné szobrát megcsonkították. A következő helységekben is tűnnek el a szobrok: Kolozsváron, ahol az Erzsébet-szobor fejét leütötték, Marosvásárhelyen a szobor fejét egy nyirkos pincében helyezték el, Temesváron a hadapródiskola udvaráról vitték el a szobrot, eltávolították még Ferencz József szobrát is. 7. Buziásfürdőn: A Trefort-szobor tűnt el. 8. Déván: A vértanúhalált halt első unitárius püspöknek, Dávid Ferencnek szobrát ledöntötték és darabokra törték. 9. Szinérváralján: Kossuth Lajos szobrát megcsonkították. 10. Boksabányán: A honvédemléket megrongálták, a főalakok fejét letörték. 11. Nagykárolyban: A hat méter magas Kossuth-szobrot pusztították el. Hurkot kötöttek nyakába és lovakkal lerántották. 12. Szatmáron: Elpusztították a 22 láb magas Kölcsey-szobrot és a humanista Kiss Gedeon szobrát. 13. Kolozsváron: A fából faragott Kárpátok őrét a katonák széjjeldarabolták. Egyedül Mátyás király szobrának kegyelmeztek meg azzal, hogy Mátyás román származású volt, aki csak kalandos diplomáciával akadályozta meg, hogy Erdélyt Romániához csatolják. 14. Nagyenyeden: A labancok ellen harcoló tíz nagyenyedi diák emlékoszlopát megcsonkították. 15. Marosvásárhelyen: Kossuth Lajos, Bem apó, II. Rákóczi Ferenc és a Szabadság-szobrot ledöntötték. A kultúrpalota remek mozaikjait, magyar tárgyuk miatt, kikaparták. A 48-as hazafiak emlékét megcsonkították. 16. Nyárádszeredán: A Bocskai-szobrot döntötték le. 17. A fehéregyházi csatatér honvédemlékét megcsonkították, mely alatt Petőfi Sándorral együtt 150 honvéd alussza örök álmát. 18. Sepsiszentgyörgyön: A honvédemlékeket lebontották, Gábor Áron szobrát megcsonkították. 19. Nagyszebenben: A Bem-szobrot eltávolították, a Petőfi-reliefet megrongálták. 20. Baróton: A szabadságharc emlékoszlopát megcsonkították. 21. Madéfalván: A székely emlékoszlopot megcsonkították. 22. Székelyudvarhelyen: A Vasszékely-szobrot elpusztították. És így lehetne tovább folytatni a rombolásokat. (1930. aug. 15.) Szilágysomlyón a Hősök emlékoszlopáról lerombolták a turulmadarat. A szilágysomlyói hősök emlékművén egy turulmadár van. Ezt a szobordíszt február 23-án éjszaka ismeretlen tettesek a szoborral lerombolták. Reggelre a megcsonkított szobron ott lengett a román lobogó. (1933. júl. 28.) Nagykárolyban ismeretlen tettesek lefűrészelték a nagykárolyi Kölcsey-szobor fejét. (1934. szept. 1.) Désen a lebontott Turul-emlékmű helyén a város szobrot akar emelni Mihali Tivadarnak. (1934. aug. 8.). /Szakács János: Az erdélyi szobrok sorsa. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 24./

Egyre jobban kiéleződik a helyzet Nagyváradon az RMDSZ és a Magyar Polgári Szövetség között a polgármesterjelölt-állítás ügyében. Február 23-án Hétfő az nagyvárad-olaszi RMDSZ-választmány feloszlott, miután miután a dr. Kóródi László vezette kilenctagú testület hat tagja az elnökkel együtt lemondott eddigi tisztségéről; a többi három tag tartózkodott a szavazástól. Kóródi László szerint a mostani RMDSZ immár nem ugyanaz a szervezet, amelyikbe 1990-ben beiratkoztak. Kóródi a nagyváradi Magyar Polgári Egyesületnek is alapító tagja. Egy másik nagyváradi körzetben pedig ultimátumot adott az RMDSZ megyei vezetőségének: amennyiben február 27-ig nem egyeznek meg egy közös polgármesterjelölt állításáról az MPSZ-szel, testületileg lemondanak. A bihari megyeközpontban mindeddig csak az MPSZ nevezte meg polgármesterjelöltjét, Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő személyében. A többi nagyváradi RMDSZ-körzetben már megtörténtek a jelölések. /Lukács János: Ultimátum a közös polgármesterjelöltért. = Krónika (Kolozsvár), febr. 25./

Kötő József EMKE-elnök elmondta, hogy a szervezet egykori kolozsvári székházában ma a vasúti igazgatóság található. Lukács János, Erdélyi Kárpát Egyesület /EKE/ országos elnöke közölte: a legtöbb menedékházat, amelyről a közvélemény úgy tudta, hogy az egyesület tulajdona, az EKE csak bérelte. A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) az Erdélyi Gazdák Egyesülete jogutódjának tartja magát, három székházat is visszaigényel, tájékoztatott Farkas Zoltán elnök. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) számára az 1999-ben kibocsátott sürgősségi kormányrendelet már visszaadta Kolozsváron a főtéri Wass Ottilia házat. Funar polgármester megfellebbezte a döntést a közigazgatási bíróságon, ezért nem kaphatták vissza a házat. Az EMÉ-nek továbbra sem áll módjában visszaigényelni az egykori Ferenc József Tudományegyetem által bérelt (ma a BBTE tulajdonát képező) ásvány-, növény- és állattani gyűjteményeket, vagy az Egyetemi Könyvtárban fellelhető 300 ezer kötetét, régi nyomtatvány- és kézirattárát. /Székely Kriszta: Államosított közösségi ingatlanok nyomában. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

Magyar iskola hiányában elesnek a magyar állami oktatási-nevelési támogatástól a mezőségi kisdiákok. A pusztakamarási és a mezőzáhi gyermekeket a református templomban hetente vallás- és bibliaórák után tanítják magyar betűvetésre a lelkészek. Pusztakamaráson 2000-ben szűnt meg a magyar nyelvű oktatás, mert nem volt annyi gyermek, hogy működtetni lehessen a magyar tagozatot. A 2800 lelkes községben 140 magyar él; a 14 magyar gyermek pedig román osztályokban tanul román nyelven. Kulcsár János Levente református lelkész megpróbálta összegyűjteni a gyermekeket, hogy a magyar oktatás újraindulhasson, azonban a magyar szülők inkább román iskolába íratják gyermekeiket. A 3600 lelkes Mezőzáh községben 250 magyar él. Barát István református lelkész elmondta, hogy tavaly ősszel a faluból elméletileg öt, a Záhon működő gyermekotthonból pedig további öt magyar gyermeket írathattak volna a szülők a magyar első osztályba, gyakorlatilag azonban csak két gyermek szülei vállalták ezt. A gyermekotthonban azt válaszolták, hogy egyetlen magyar sincs a kicsik között, holott legkevesebb öt magyar gyermeket gondoznak az otthonban. Mezőzáhon 2003 őszéig (a teljes megszűnésig) is csak I–IV. osztályos magyar oktatás működött. /Benkő Levente, Lukács János: Magyarnak lenni Pusztakamaráson. = Krónika (Kolozsvár), márc. 29./ Egyelőre valóban nincs arra lehetőség, hogy a mezőségi magyar gyerekek, akik a református lelkészektől tanulják a magyar betűvetést, részesüljenek a támogatásból, ez ugyanis nemcsak tőlünk függ – nyilatkozta Kelemen Hunor, a támogatások elosztását felügyelő Iskola Alapítvány elnöke. „A szabályok alól az egyetlen kivételt mindeddig a csángók jelentették, speciális helyzetükre való tekintettel. Remélem, hogy sikerül találni egy megoldást a mezőségiek problémájára is, talán már ebben a tanévben” – fejtette ki az alapítvány elnöke. /L. J.: Kelemen Hunor: megpróbálunk megoldást találni. = Krónika (Kolozsvár), márc. 29./

Lehet csodálkozni azon, hogy az összmagyar érdekképviselet ügyét zászlajára tűző RMDSZ miért nem lát legalább ugyanolyan tárgyalópartnert a Magyar Polgári Szövetségben, mint a román Szociáldemokrata Pártban. Azonban az is furcsa, hogy Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke visszautasította Markó Béla meghívását. /Lukács János: Párhuzamos párbeszéd. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 21./

Magyar oktatási minisztériumi berkekből röppent fel a hír: megszűnik a határon túli oktatással foglalkozó Apáczai Közalapítvány. Ez az állapot jellemző arra, ahogyan a határon túli magyarság ügyeihez a budapesti hivatalokban viszonyulnak, írta Salamon Márton László. A Draskovics-csomag néven elhíresült költségvetés-megszorító intézkedések révén drasztikusan csökkent az az összeg, amellyel az Apáczai Közalapítvány gazdálkodhat. /Salamon Márton László: Lóverseny. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 27./ A minisztérium egyik tervezete szerint a határon túli magyar oktatás támogatására létrehozott Apáczai Közalapítványt öt másik – magyarországi oktatást finanszírozó – közalapítvánnyal együtt egy új struktúrába olvasztják be. Ezt látszik bizonyítani az is, hogy az Apáczai honlapján egyetlen idei pályázati kiírás sem található. Zilahi László, az OM határon túli ügyekkel foglalkozó osztályának vezetője nem kívánta kommentálni az Apáczaira vonatkozó értesüléseket. – Folyamatban van egy tervezet kidolgozása, amely az EU-csatlakozás után egy újfajta struktúrában fogná közre a magyarországi közalapítványokat, és az Apáczai helyzetét is újra elemeznék – nyilatkozta Kötő József, az RMDSZ oktatásügyi ügyvezető alelnöke. „Határozott ígéretet kaptunk, hogy az átszervezés folyamatában konzultálni fognak velünk” – nyilatkozta Kötő József. Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány budapesti irodavezetője megdöbbenéssel fogadta a hírt. „A határon túli magyarságra nézve kifejezetten hátrányos lenne, ha a jövőben egy szászrégeni pályázónak a pécsi és szolnoki pályázatokkal kell versenyre kelnie” – fogalmazott. Csete Örs elmondta, a magyarországi közalapítványok közül az Apáczai az egyetlen, amely megszerezte a döntés-előkészítés és -végrehajtás vonatkozásában az ISO 9001:2001, Brüsszelben kiállított tanúsítványt. Az Apáczai Közalapítvány máj. 6-án ünnepli fennállásának ötödik évfordulóját. Ez idő alatt mintegy négymilliárd forint támogatást juttatott a határon túlra, több mint felét Romániába. /Lukács János: Megszűnik az Apáczai-alapítvány? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 27./

Nem szűnik meg az Apáczai Közalapítvány önállósága, a magyar oktatási tárca elvetette azt az elképzelést, hogy a szervezet egy másik közalapítvány részeként működjék a jövőben, jelezte Medgyes Péter nemzetközi helyettes államtitkár. A Krónika korábbi cikke nyomán, amely az esetleges beolvasztás tervéről szólt, több határon túli magyar politikus is felemelte szavát az Apáczai védelmében, az Országgyűlésben pedig Révész Máriusz fideszes képviselő kérte számon a terveket. Csete Örs, az alapítvány titkára a Krónikának elmondta a közalapítvány szervezete és a kuratórium 2005. máj. 31-éig a jelenlegi keretek között működik tovább. A közalapítvány idén az Oktatási Minisztériumtól 170 millió forintos támogatásban részesül, ehhez várják még a munkaügyi tárca hozzájárulását, és a szakképzési alapból 500 millió forint jut a szervezetnek, amelynek „költségvetése a tavalyihoz képest jelentősen nem csökken”. Tavaly a közalapítvány összesen mintegy egymilliárd forintból gazdálkodott. Az ülésen átvették az auditortól a nemzetközi ISO minősítést tanúsító okleveleket. /Lukács János: Önálló marad az Apáczai Közalapítvány. = Krónika (Kolozsvár), máj. 7./ Medgyes Péter bejelentette, hogy „a kuratórium mandátumának egy év múlva történő lejártakor újra kell gondolni a testület összeállításának alapelveit". Szerinte „jelenleg a pártpolitika erősen rányomja a bélyegét a közalapítványra", nem tartják szerencsésnek, hogy országgyűlési képviselők ülnek benne, s ráadásul csak egyetlen párt képviselői. „Szintén nyomós ok – mondta –, hogy az Apáczai költségvetésének forrásai bizonytalanok.” Pokorni Zoltán korábbi oktatási miniszter, az alapítvány létrehozásának kezdeményezője és alapítója vádaskodásnak minősítette azt a kijelentést, hogy „jelenleg a pártpolitika erősen rányomja a bélyegét a közalapítványra". Elfogadhatatlannak nevezte, hogy azért rekesszenek ki valakit a határon túli ügyekből, mert politikai szerepet is vállal. Vitatta az oktatási tárcának azt a szándékát, hogy egységes oktatáspolitikai rendszert akar létrehozni, és ennek letéteményeseként egységes oktatási közalapítványt. Szerinte egységes nemzetstratégia kell, és ebből fakadó, de a különböző területek igényeinek megfelelően – elkülönített forrással gazdálkodó – differenciált intézményrendszer. Berényi Dénes akadémikus, a közalapítvány alapító elnöke hangsúlyozta a felvidéki Selye János elitképző kollégiumhoz hasonló intézmények működtetésének fontosságát, megjegyezve, hogy Délvidéken és Kárpátalján is van már, viszont Erdélyben, ahol a legfontosabb volna, ott nincs. Csete Örs irodaigazgató jelezte, az interneten nyilvánossá tették Forrástérkép adatbázisukat (www.forrasterkep.apalap.hu), amely részleteiben tartalmazza az alapítvány 1999 és 2002 közötti valamennyi támogatását, magyarországi viszonylatban egyedülálló módon – dokumentumokkal és fényképekkel illusztráltan. /Guther M. Ilona: Újragondolják az Apáczai Közalapítványt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

Az érmihályfalvi Nyíló Akác Napok idén is húszezer embert vonzott a határ menti településre. Torda Imre polgármester büszkén emlegette a településen működő 13 kulturális csoportot. Idén tizenkettedik alkalommal szervezték meg a Nyíló Akác Napokat. Érmihályfalva 11 ezer lakosú kisváros, a néhány száz román családot leszámítva magyar többségű, alig nyolc kilométerre Magyarországtól. Az ünnepség máj. 14-én kezdődött. Kirakodtak a vásárosok, zsúfolásig megtelt a Bartók Béla Művelődési Ház, amikor a Gaudeamus gyermekszínjátszó-társulat „A dzsungel könyvét” adta elő. A néptáncgálán a vajdaságiak és a nagyváradiak kapták a legtöbb tapsot. /Lukács János: Háromszorosára nőtt Érmihályfalva. = Krónika (Kolozsvár), máj. 17./

Négy évvel ezelőtt még magyar térhódításról írhatott a sajtó a választásokat követően, most azonban a teljes visszaszorulás tényéről adhatott hírt Máramaros megyében. Az RMDSZ mindenütt veszített képviselőiből, a nagybányai magyar választók kétharmadát továbbra sem sikerült megszólítania. Máramaros megyében 6 magyar polgármesterjelölt indult az RMDSZ színeiben, egy pedig függetlenként, MPSZ támogatással. Közülük Koltó polgármesteri székét Incze Zoltán már első körben elnyerte, a többi máramarosi RMDSz-es polgármesterjelölt már az első körben kiesett a versenyből, Lemák Rudolf független jelöltnek pedig a Demokrata Párt román nemzetiségű jelöltjével kell újra versenybe szállnia a hosszúmezeiek voksaiért. /2000-ben az RMDSZ 13 településen indított polgármesterjelöltet, ebből négy került be a második fordulóba/. Máramaros megyében összesen 270 helyi tanácsosjelölt indult 17 településen az RMDSZ színeiben az első fordulóban, közülük 36 főnek sikerült elnyerni a tanácsosi mandátumot. /2000-ben 44 mandátumot sikerült szereznie. A megyei tanács 35 fős, ebből az RMDSZ 3 helyet nyert el: Szentgyörgyi Sándor (Nagybánya), Takács János Attila (Máramarossziget), Vicsai János (Szamosardó). /2000-ben az RMDSZ még 4 főt juttatott be a döntéshozó testületbe/. Nagybányán az RMDSz helyi önkormányzati képviselői Virág Árpád, Simori Sándor és Kovács Richárd lesznek a 2004-2008. közötti időszakban. Máramaros megyében szembetűnő az RMDSZ, s ezen belül nagybányai szavazótáborának folyamatos csökkenése. 1996-ban még 8462-en, 2000-ben 6754-en, 2004-ben pedig már csak 5929-en szavaztak az RMDSZ városi képviselőjelöltjeire. Ugyanez a számsor a polgármesterjelöltek esetében: 6024 (1996-ban), 5183 (2000-ben) és 4066 (2004-ben). /Dávid Lajos: Országos siker – máramarosi kudarc. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 11./

Két kézen meg lehet számolni a magyarigeni református gyülekezet tagjait. A Kolozs megyei Bonchidán szolgáló katolikus pap több mint száz kilométert utazik vasárnaponként, hogy Kidében, Válaszúton, Bálványosváralján és Récekeresztúron megtartsa a szentmisét. Récekeresztúron a liturgia magánháznál zajlott, a misén az egyik alkalommal összesen három hívő vett részt. A példákat tovább lehetne sorolni. A magyar kormány intézkedésének köszönhetően ezek a lelkészek – szórványban munkálkodó társaikkal együtt – ezentúl évente százezer forintos juttatásban részesülnek. Összesen 370 lelkészt érint a rendelkezés, Erdélyben, Kárpátalján, a Vajdaságban és Montenegróban. A támogatás csepp a tengerben. Igazi szórványprogramra lenne szükség, nem látszatintézkedésre. /Lukács János: Csepp a szórványban. = Krónika (Kolozsvár), jún. 18./