Eddig úgy volt, hogy a minisztérium nem engedélyezi a posztliceális asszisztensképzést, de most változás történt. Szept. 15-én újabb 25 fős évfolyam kezdheti el hároméves anyanyelvű tanulmányait a marosvásárhelyi Református Egészségügyi Posztliceális Iskolában. Az iskola új szakigazgatója, Ábrám Zoltán közölte, az alacsony órabér miatt rendkívül nehéz a régi tanárokat pótolni. /Szucher Ervin: Mégis indul magyar asszisztensképzés. = Krónika (Kolozsvár), szept. 7./

A Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság minden második évben megszervezi a honismereti népfőiskolát. Idén „A kommunikációs készségek fejlesztése” címmel megtartott rendezvénynek Szováta nyújtott otthont, a népfőiskola társszervezője volt az EMKE Maros megyei szervezete. Dr. Ábrám Zoltán szervező, az EMKE Maros megyei elnöke köszöntötte a résztvevőket. Haller István (Marosvásárhely) a kultúrák közötti kommunikáció zavarairól, Dósa Zoltán (Székelyudvarhely) pedig a kommunikáció szociobiológiájáról és az élővilágban tapasztalható kommunikációs hatékonyságról beszélt. A délutáni csoportos tevékenységeket a Sapientia-EMTE harmadéves marosvásárhelyi hallgatói irányították. /Dr. Ábrám Zoltán népfőiskola-szervező: VI. Honismereti népfőiskola. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 14./

Az 1902-ben a református vallású pedagógusok szakmai szervezeteként létrejött Országos Református Tanáregyesület (ORTE) idei évi közgyűlését és konferenciáját Kolozsváron tartotta. A találkozó házigazdái Székely Árpád, a Kolozsvári Református Kollégium igazgatója, dr. Juhász Tamás egyetemi tanár, a Protestáns Teológiai Intézet rektora és Kató Levente, az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi tanácsosa voltak. Szabó Dezső életéről és munkásságáról előadást tartott a magyarországi dr. Korsós Bálint igazgató és Baranyai Norbert tanár, valamint Kató Béla főjegyző, illyefalvi lelkész. Csete Örs irodaigazgató az Apáczai Közalapítványnak a határon túli egyházak számára folyósított támogatásait mutatta be. Tolnai István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tanácsosa, világi főjegyzője a partiumi református közoktatási intézmények helyzetét vázolta fel. A jelenlevők megemlékeztek a nemrég elhunyt Kovács Lajosról, a kolozsvári Református Pedagógiai Intézet igazgatójáról. /Dr. Ábrám Zoltán: Erdélyi közgyűlést tartott az Országos Református Tanáregyesület. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 30./

Megtartotta évi közgyűlését az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület (EMKE) Maros megyei szervezete. Az évi tevékenységről szóló beszámolót dr. Ábrám Zoltán megyei elnök ismertette. Sikerült rendbe tenni a székhelyet, infrastrukturális befektetésre is sor került. Az új kezdeményezések közül az EMKE Tavaszi Fesztivál bizonyult a legsikeresebbnek. Az év során az EMKE tartott Petőfi-megemlékezést, emlékezett a Don-kanyari áldozatokra, volt közművelő-képzés, a Budapesti Székely Kör estje, Nyirő József-megemlékezés. Együttműködtek a Gyöngykoszorú-találkozók megszervezésében, népfőiskolai rendezvényeken, kiadták a Bernády Kamarakórust bemutató füzetet, valamint a Cinige együttes CD-lemezét. /Nagy Botond: Továbbvinni a hagyományt. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 30./

Marosvásárhelyen az év első civil rendezvénye Petőfi Sándor születésének megünneplése volt. Petőfi szobránál – Hunyadi László alkotásánál – január 1-jén megemlékeztek a 182 éve született költőről. A költő szobránál beszédet mondott Ábrám Zoltán, a Maros megyei EMKE elnöke, Csegzi Sándor Marosvásárhely alpolgármestere és Nagy László unitárius lelkész esperes. /Az első civil rendezvény. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 4./

A Don-kanyari áldozatok tiszteletére Marosvásárhelyen állított emlékmű avatásán Ábrám Zoltán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Maros megyei elnöke ünnepi beszédében leszögezte: „ Immár nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk el, hogy helyrehoztuk az elmúlt évtizedek kényszerű mulasztását, a doni áldozatok és családtagjaik szenvedéseinek agyonhallgatását, és távlatokat nyitottunk a nyilvános megemlékezéseknek.” A történelmi egyházak és egyes civil szervezetek 2002 februárjában hozták létre az emlékbizottságot, amely összeállította a Maros megyei áldozatok névsorát. A térségből 577 honvéd és munkaszolgálatos vesztette életét, tűnt el vagy sebesült meg a Don-kanyarnál. A római katolikus temető főbejáratához állított, Bocskay Vince, Sánta Csaba és Dóczy András által alkotott emlékművet elsőnek a házigazda Csató Béla római katolikus főesperes szentelte fel a református, unitárius, evangélikus egyházak és az izraelita hitközség képviselői követték. A résztvevők hiába várták az ortodox és a görög katolikus lelkészeket, ígéretük ellenére egyikük sem jelent meg az ünnepen. Pedig az 577 áldozatnak mindössze egyharmada volt magyar nemzetiségű. /Szucher Ervin: Túlélők és emlékezők. Felavatták a Don-kanyari áldozatok emlékművét. = Krónika (Kolozsvár), máj. 30./

November 18-án tartották Marosvásárhelyen az EMKE-közgyűlését. Folytatják a hagyományos tevékenységeket – mint a Gyöngykoszorú találkozók, civil szervezetek fóruma, Mindentudás Egyeteme, részvétel a Marosvásár-helyi Napokon, emellett pedig újabb rendezvények szervezésére is lehetőség nyílik – fogalmazták meg a jövő évi teendőket. Az elmúlt év tevékenységéről dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke számolt be. A legnagyobb megvalósításként a Don-kanyarban elesett áldozatok tiszteletére felállított emlékmű felavatását említette. A Marosvásárhelyi Napokon társszervezőként szerepeltek a Kárpát-medencében fekvő Vásárhely elnevezésű települések találkozóján. A tagsággal és a szimpatizánsokkal való szorosabb kapcsolattartás, az információszolgáltatás, a megyében működő közművelődési egyesületek, csoportok feltérképezésének fontosságát emelte ki az EMKE elnöke. A közgyűlésen tisztújításra is sor került. Ábrám Zoltán elnök mellett Kilyén Ilka, Ábrám Noémi, Barabás László, Náznán B. Olga, Fazakas Ildikó, Kiss Zoltán tölt be a megyei EMKÉ-ben vezető funkciót. /Mészely Réka: Tisztújítás és jövő évi tervek az EMKÉ-nél. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 21./ Az elnök által többször felfüggesztett, majd határozatát mindannyiszor visszavont tisztújító közgyűlést tartott a hét végén az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete. A vita alapvető forrása a megyei szervezet elnöke, Ábrám Zoltán és alelnöke, Náznán Olga közötti nézeteltérés volt. Előbbi kijelentette ugyanis, nem óhajt alelnökével tovább dolgozni, az alelnökhöz viszont a közgyűlés ragaszkodott. Náznán Olga azt rótta fel Ábrámnak, hogy nincs tekintettel az alelnökök munkájára. Ábrám visszautasította a személye elleni kifogásokat. Nagy Pál közíró, miután az alapszabályhoz ragaszkodva felrótta, hogy a közgyűlés nem statutáris, továbbá: a nem volt pénzügyi beszámoló, otthagyta a közgyűlést. A távozó példáját többen követték. A maradék testület, rövid tanácskozás után, a régi vezetést közfelkiáltással új mandátummal bízta meg. /Lokodi Imre: EMKE-tisztújítás. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./

Gyakori igazgatócserék, lemondások és elbocsátások után normalizálódni látszik a marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ élete. Az elmúlt hét végén rendezett ötéves születésnapon az derült ki, hogy a ház egyre inkább kezdi betölteni eredeti szerepét. „Mára nemcsak a kálvinizmus, hanem a magyar kultúra egyik legfontosabb bástyájává nőtte ki magát” – mutatott rá a központ megálmodója és létrehozója, Csiha Kálmán nyugalmazott püspök. A diakóniai otthonban ma már három intézmény – a Református Asszisztensképző Főiskola, a most induló otthoni beteggondozó szolgálat és maga az étteremmel és szálláshelyekkel rendelkező Bod Péter Központ – működik, ezenkívül számos egyházi és világi tevékenység színhelye. A társadalmi és művelődési rendezvények, konferenciák, bálok, kiállítások szinte egymást követik. A marosvásárhelyi diakóniai és tanulmányi ház öt évvel ezelőtt a kolozsvári Bethlen Kata Diakóniai Központ mintájára készült. Az EREK akkori püspöke, Csiha Kálmán nyugat-európai és tengerentúli gyűjtőkörútra indult, abbó építették az ingatlant. A nyugalmazott püspök a ház jelenlegi igazgatója, Ábrám Zoltán Bod Péter-emlékplakettel tüntette ki. A központban Új kihívások az otthoni beteggondozó szolgálatban címmel konferenciára került sor. Előadások hangzottak el a diakónusok tevékenységéről, az egészségbiztosításnak az otthon gondozottakra vonatkozó rendelkezéseiről, a Caritas otthoni beteggondozó szolgálat tevékenységeiről és a Diakónia Keresztyén Alapítvány működéséről. /Szucher Ervin: Egyházi és kulturális bástya. Ötéves a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ. = Krónika (Kolozsvár), dec. 2./

Öt esztendeje január elsején délben Petőfi szobránál gyűlnek össze bensőséges tisztelgésre a költő marosvásárhelyi hívei. Így történt most is, kevesebben állták körül a Hunyadi László alkotta bronzalakot, de a megyei EMKE kezdeményezte megemlékezés meghitt, családias volt. Dr. Ábrám Zoltán EMKE-elnök beszéde után Bartis Ildikó színművésznő szavalt, majd a Bernády kórus Petőfi-dalaihoz a jelenlevők is csatlakoztak. A főhajtás emlékezetes mozzanata volt a Vártemplom lelkésze, Ötvös József esperes beszéde. Hangsúlyozta, hogy 2006 a Kárpát-medencei magyarság számára Bocskai-év. A Kárpát-medencében (és Svájcban – Genfben) 28 Bocskai-szobor emlékeztet a fejedelemre. Az esperes ajánlotta, hogy az EMKE kutassa fel, hány Petőfi-szobor van a Kárpát-medencében /Ötvös József: Álmai is halhatatlanok. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 4./

„Maros megyéből a don-kanyari harcokban és az azt követő visszavonulás során 577-en estek el, sebesültek meg vagy kerültek fogságba” – mondta el Ábrám Zoltán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Maros megyei szervezetének elnöke a január 8-án, a doni katasztrófa kezdetének évfordulójára való megemlékezés kapcsán. Az EMKE megyei szervezete által kezdeményezett emlékrendezvényt követően megkoszorúzták a katolikus temetőben felállított emlékművet. 1943. január 12-én kezdődött a Don mentén a szovjet támadás, mely a II. magyar hadsereg pusztulásához vezetett. A több mint kétszázezres hadseregből hozzávetőlegesen 125 ezerre tehető az áldozatok száma. Az elesettek, eltűntek, fogságba esettek között nagy számban voltak erdélyiek is. Január 8-án az unitárius egyházközség tanácstermében Benkő József gyűjteményéből rendeztek kiállítást. Ábrám Zoltán, az EMKE megyei elnöke nyitotta meg a kiállítást, utána szólt az egybegyűltekhez Nagy László unitárius esperes és Berekméri Róbert történész, majd Benkő József mesélt arról, hogy miként sikerült összegyűjtenie a kiállítás anyagát. A tárlókban fegyvereket, lőszereket, katonai egyenruhákat, -eszközöket, kitüntetéseket, háborús dokumentumokat láthatnak a látogatók. A kiállítás az akkor szembenálló feleket egyaránt bemutatja. A katolikus temető kapuja mellett álló emlékműnél veterán frontharcosok, egyesületek, ifjúsági szervezetek és magánszemélyek helyezték el a megemlékezés koszorúit. „Tavaly, a Hősök Napján felavathattuk a don-kanyari hősök és áldozatok emlékművét, és immár van egy hely, ahol koszorúzva, gyertyát gyújtva lehet emlékezni, hisz megérdemlik, hogy hosszú hallgatás után nyíltan beszéljünk róluk és emlékezzünk rájuk” – jegyzete meg Ábrám, hozzátéve, az EMKE megyei szervezete állandó kiállítást tervez a hősök tiszteletére, további tervük pedig egy veterán-küldöttséggel a csaták helyszínére látogatni. /Bakó Zoltán: Koszorúk a Don-kanyar erdélyi áldozataiért. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete és az Erdélyi Kárpát Egyesület rendezésében a zene, vers jegyében ünnepelték meg a magyar kultúra napját január 22-én, vasárnap Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában, Kilyén Ilka műsorvezetésével. Dáné Tibor Kálmán, az EMKE ügyvezető elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke beszélt a 120 éves szervezetről. Az EMKE 120 évét örökíti meg egy könyv, amelyet az ünnepségen bemutattak. /Mészely Réka: Verssel, zenével ünnepelt az EMKE. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24./

Május 15-én Marosvásárhelyen felszentelték a Diakónia Keresztyén Alapítvány marosvásárhelyi fiókszervezetének székhelyét a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban. Ábrám Zoltán, a marosvásárhelyi kuratórium elnöke elmondta, az Erdélyi Református Egyházkerület által létrehozott alapítvány elsősorban házi beteggondozást, valamint diakóniai tevékenységet vállal fel. Kató Béla püspök-helyettes hangsúlyozta: „az egyháznak mindig fontos feladata kell hogy legyen a diakónia, a szegénygondozás.” /Bögözi Attila: Szegénygondozó központ nyílt. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./

Kolcsár Sándor nyugalmazott unitárius esperest, a marosvásárhelyi civil szervezetek egyik nagy mecénását, aki az erdélyi közművelődés szolgálatában állt, alkotott, tevékenykedett, nyolcvanéves születésnapja alkalmából köszöntötték június 23-án Marosvásárhelyen a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban az intézmény vezetői, az EMKE, lelkésztársak, a szabédi gyülekezet tagjai, barátok és ismerősök. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület fél évtizede jelöl díszpolgárokat, ünnepli, tiszteli meg Marosvásárhely egy-egy neves nagy öregjét a város napjai keretében – hangsúlyozta Ábrám Noémi. Eddig Haáz Sándort, Kövesdi Kiss Ferencet, Kerekes Tóth Erzsébetet, és Széllyes Sándort köszöntötték közösen, idén pedig a nyugalmazott unitárius esperesre, Kolcsár Sándorra esett a választás. Ábrám Zoltán, az EMKE megyei elnöke átnyújtotta a születésnapi ajándékokat, emléklapot, emlékplakettet, könyvet, majd a szervezet credójával zárta a gondolatmenetét: Ki a köznek él, annak élni érdemes. Kolcsár Sándor 1926 májusában látott napvilágot Olthévízen. A teológia elvégzése után Szabédon kezdte el a lelkészi szolgálatot. Marosvásárhelyi lelkészsége, esperessége során, a közel harminc év alatt, a város megbecsült tagjává vált, aki hozzájárult ahhoz, hogy az unitárius tanácsterem a megyeszékhely egyik kulturális központjává alakulhasson, kiállítások, előadások helyszínéül szolgálva. Az ünnepség záróakkordjaként megnyílt Novák József címerkiállítása. /Mészely Réka: 80 év az erdélyi közművelődés szolgálatában. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 26./

Már több mint száz marosvásárhelyi idős, beteg vagy egyedülálló személy házi gondozását végzik a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ Református Asszisztensképző Iskola első- és másodéves hallgatói. Az iskola vezetői szerint a házi beteggondozás nemsokára elterjedt önálló szakmává válhat. Ábrám Zoltán, a központ igazgatója elmondta, a Diakónia Keresztyén Alapítvány marosvásárhelyi fiókszervezetének támogatásával beindított otthoni gondozói szolgálat Marosvásárhelyen eddig jó eredményeket hozott. /Bakó Zoltán: Új szakma: otthoni beteggondozás. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./

Sajtótájékoztatót tartott az EMKE Maros megyei szervezete, Ábrám Zoltán elnök a hétvégi kolozsvári közgyűlésről, a szervezet jövő évi terveiről beszélt. Országos szinten az EMKE 66 társszervezettel és 18 saját szervezettel működik együtt, ezek mindegyike jogi személy. Feltett céljuk létrehozni az Erdélyi Magyar Művelődési Intézetet, hogy intézményes keretet is biztosíthassanak a működésüknek, rendezvényeiknek. Ezt az EMKE hozná létre, de a későbbiekben önállóan működne. A Maros megyei EMKE székházgondjai továbbra sem oldódtak meg, nincs normatív támogatás. 2007-ben lesz többek között mezőségi szórványprogram, Gyöngykoszorú, vásárhelyi Mindentudás Egyeteme, Vártemplomi esték, emlékező rendezvény a Don-kanyari áldozatokra, magyar kultúra napja, Bod Péter-napok, Rákóczi-megemlékezés, EMKE Tavaszi Fesztivál és Maros megyei Civil Fórum. /Nb.: EMKE-tervek, EMKE- díjak. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 29./

Február 1-jén ünnepelte a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban működő kolozsvári központú Diakóniai Keresztyén Alapítvány marosvásárhelyi fiókszervezete egy éves fennállását. Dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár, a kuratórium elnöke és Kántor Attila esperes, a kuratórium titkára tartott sajtótájékoztatót. Az otthoni betegápolásban a Caritas rendelkezik a legelterjedtebb hálózattal. Megyeszerte kilenc hasonló profilú alapítvány működik, de ez sem elegendő, ezért jött létre ez a szervezete, amelynek célja a város és a Maros megyei házi beteggondozó hálózat kiépítése. Kántor Attila esperes elmondta, hogy marosvásárhelyi egyházközségek diakónusokat alkalmaztak, akik egyenként 45-50 idős személy gondozását vállalják fel. /Mezey Sarolta: Egyéves a marosvásárhelyi Diakóniai Keresztyén Alapítvány. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 2./

A marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ idén az Áldás, népesség mozgalom által kezdeményezett Beszéljünk a népességről című konferencia köré építette kétnapos /február 21-22./ rendezvénysorozatát, melyen egyházi és civil szervezetek, intézmények képviselői vettek részt. A nagycsaládok csak az egyházra számíthatnak – mondta Csép Sándor, az Áldás, népesség mozgalom kezdeményezője. Két nyárádmagyarósi családot, a 11 gyerekes György Gézáét és a 10 gyermekes Nagy Béláét, egyenként 2500 lejes pénzadománnyal jutalmazta meg az Erdélyi Református Egyházkerület. A Beszéljünk a népességről konferencia Csép Sándor előadásával kezdődött, majd Kovács Istvánt, az egyházkerület diakóniai ügyosztályának tanácsosát, Csató Béla római katolikus főesperest, Peták Istvánt, a Magyar Televízió kurátorát, Bornemissza Esztert, az MTV Magyar Ház műsorának vezetőjét, Benkő Ágotát, a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének elnökét, Csíki Sándort, az Erdélyi Nagycsaládosokért Egyesület elnökét, Fülöp Dénesnét, a vártemplomi Diakóniai Otthon ügyvezetőjét és dr. Ábrám Zoltánt, a MOGYE egyetemi tanárát hallgathatták meg a jelenlévők. Csép Sándor két filmjét mutatták be. Az egyik 1975-ben a gazdag Kalotaszegen készült /Egyetlenem/, a másik 2000-ben, a szerényebb Szilágy megyei Désházán. Az első filmben a pompás, jó móddal épített házakban élő párok egy szem gyerek nevelésére vállalkoztak, arra is nehezen, mert a vagyont fontosabbnak tartották a gyermekáldásnál. A második film a désfalviak életét mutatta be, ahol a családok – kevesebb földi jóban dúskálva – bátran vállalták a 3-4 gyermeket. Menni vagy maradni? címmel pályázatot hirdettek a Református Asszisztensképző Iskola diákjai számára. A díjazottak pénzjutalomban is részesültek, amelyet a dr. Csiha Kálmán nyugalmazott püspök által működtetett alapítvány ajánlott fel. /Mezey Sarolta: Bod Péter Napok másodszor. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./

A félreeső, kiöregedő falvak hiányos egészségügyi ellátásán az egyházi alapítványok az önkormányzatokkal együttműködve próbálnak javítani. A katolikus egyház által működtetett Caritas mellett az Erdélyi Református Egyházkerület Diakónia Keresztyén Alapítványa is beindította házi beteggondozó hálózatának kiépítését. A marosvásárhelyi fiókszervezet a Sárpatak községhez tartozó Pókában – a Bod Péter Központban és a Szászrégenben működő után –felavatta első falusi munkapontját. Pókán a négyszáz lelket számláló falu lakóinak fele idős ember, akik közül sokan betegségük miatt kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. A családorvosi ellátás nem vállalhatja fel gondozásukat. A dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár által vezetett alapítványi kuratórium és az önkormányzat együttműködése tette lehetővé, hogy beindulhatott a szeretetszolgálat. A helybeli Juhász Zsuzsa ápolónő 40 idős, beteg embert lát el, a közeljövőben újabb tíz személy kerül az ápoltak listájára. /Mezey Sarolta: Otthoni beteggondozás Pókában. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 13./

Az Erdélyi Református Egyházkerület Diakóniai Keresztény Alapítványa április 19-án felavatta második vidéki beteggondozóját Nagyernyében. Dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár, az alapítvány kuratóriumi elnöke elmondta, a község hat településén sok az idős, beteg, magányos személy, akik kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. /Berekméri Ildikó: Diakóniai szolgálat Nagyernyében. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 21./

II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem háromszáz évvel ezelőtti beiktatására emlékezve történelmi tanácskozást tartottak Marosvásárhelyen neves hazai és határon túli szakemberek részvételével. A rendezvény a Szatmárnémetiben évről évre április végén megrendezésre kerülő Az élő Rákóczi elnevezésű megemlékezés része volt. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ és a marosvásárhelyi Vártemplom által szervezett tanácskozáson Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei elnöke köszöntötte a jelenlévőket, majd Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke beszélt. A tanácskozáson marosvásárhelyi, csíkszeredai, gyergyószentmiklósi, székelyudvarhelyi, kolozsvári és budapesti történészek tartottak előadást. Másnap a rendezvénysorozat istentisztelettel és ünnepi műsorral folytatódott, majd a fejedelem Vár sétányi szobránál a közönséghez szólt Ábrám Zoltán és Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke, Tamás Edit főmuzeológus pedig a Sárospatak és Marosvásárhely közötti kapcsolatról beszélt. /Menyhárt Borbála: Rákóczira emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 2./

Székely László (Sáromberke, 1907. május 7. – Kolozsvár, 1959. április 19.) erdélyi magyar költő, újságíró, műfordító, nyelvész 1933-tól választott faluja nevét vette fel, így lett Szabédi László. Az ő emlékét idézték május 20-án, vasárnap Szabédon. A költő Kolozsváron az unitárius kollégiumban és Strasbourgban a teológián tanult. Aradon tisztviselőként dolgozott, majd Kolozsváron lett színházi dramaturg. 1931 – 1938 között a kolozsvári Ellenzék belső munkatársa volt. 1940 után Báréban tanított. 1942-ben csatlakozott a helikoni közösséghez, 1943-ban ott volt a szárszói találkozón. 1943-ban Baumgarten-jutalmat kapott. 1945 – 1947 között Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója volt, közben a Világosság munkatársaként dolgozott. 1947-től haláláig esztétikát tanított a kolozsvári Bolyai Egyetemen. A Bolyai Egyetem beolvasztásakor tanúsított magatartása miatt a rendőrség zaklatta, amit nem tudott elviselni és Szamosfalvánál a gyorsvonat elé vetette magát. Sírja a Házsongárdi temetőben található. Szabéd a székely Mezőség „utolsó bástyája, Szabédi László pedig a magyarságért való küzdelem jelképe, hangzott el Szabédon, az emlékezésen. Dr. Ábrám Zoltán, az EMKE megyei elnöke európaiság és erdélyiség összefonódását emelte ki Szabédi László sorsában, munkásságában és tragédiájában. Nagy Pál szerkesztő, tanár szerint Szabédi „a józan – és kijózanító – ráció megszállottja volt – kiemelkedő tehetségekben oly gazdag nemzedékének élvonalában. Példakép lehetett, neve nem pusztán fejezetcím irodalmunk modern kori történetében, ennél sokkal több: történelmi fogalom. Tragikus sorsa, életpályája és a gerincropogtató küzdelem mélyen összefügg az erdélyi magyar értelmiség közelmúltjának megpróbáltató eseményeivel, azokkal a drámai történésekkel, melyek több nemzedék életében kitörölhetetlen emléket hagytak. Elismerésre méltó napjainkban a magyar feliratokért vívott bátor küzdelem, ám nyilvánvaló: nem csupán ilyen és hasonló látszatengedményekre van nekünk szükségünk Kolozsvárt (és másutt) valamely multikulturálisnak becézett intézmény folyosóin, hanem igenis, államilag fenntartott, önálló magyar egyetemet akarunk – az ország magyar adófizetőinek számarányára való tekintettel!” Szabédon az ünnepség szervezésében fontos részt vállalt a gyülekezet és a falu vezetősége, segített számos helyi és megyei támogató. Külön színfoltja volt a napnak dr. Makkai Gergely kiselőadása (Az Erdélyi-Mezőség tájökológiája című könyve alapján), tájtörténet és történelem, természet és kultúra kapcsolatáról. /Bölöni Domokos: Emlékezés Szabédon. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 22./

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete kezdeményezésére Székesen a faluból származó gróf Bercsényi Miklósra és fiára, Bercsényi Lászlóra emlékeztek. A református templomban tartott ünnepségen jelen voltak Székes és a szomszédos Csejd testvérgyülekezetei is. A közel háromszáz lelket számláló falu életében rendkívüli esemény ez, hiszen kevésszer adatik meg, hogy a Kárpát-medence három országából öt református gyülekezet találkozzon itt. Az istentiszteletet követő előadásokban – dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke, László Márton történész, Miholcsa József szobrászművész, Bíró László helybeli lelkész – a két Bercsényi nagyságát méltatták. A család legkiemelkedőbb alakja, Miklós, II. Rákóczi Ferenc főtábornoka, számos katonai hadműveletben vett részt. /Mezey Sarolta: Székes nagy ünnepén a Bercsényiekre emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 4./

Június 14-én ballagott a marosvásárhelyi Református Asszisztensképző Posztliceális Iskola huszonhat végzőse, ők csatlakoztak a református asszisztensképzőben eddig végzett 300 diákhoz, felvállalva a rászorulók testi-lelki gondozását, ápolását. Dr. Ábrám Zoltán iskolaigazgató az itthonmaradásra szólította fel a végzősöket, mert fontos, hogy a betegekhez anyanyelvükön szóljanak a nővérek, asszisztensek. /Berekméri Ildikó: „Itthon vagyunk a legfontosabbak”. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 15./

Eddig 51 magyarországi és romániai magyar művész, közéleti személyiség, egyetemi tanár, politikus írta alá azt a felhívást, amelynek címe Temesvártól Brüsszelig, és amellyel Tőkés László EP-képviselővé választását támogatják. Felhívták a figyelmet, történelmi lehetőség előtt áll az erdélyi magyarság, ,,Tőkés László személyében olyan világszerte ismert és megbecsült személyiséget küldhetnek képviselőként az Európai Parlamentbe, akinél hitelesebben senki nem jeleníti meg Európában a határokon átívelő összmagyar nemzeti integráció programját”. A felhívás hangsúlyozta, hogy Tőkés bátor kiállása már alakított történelmet 1989 decemberében, a püspök azóta következetes szószólója az erdélyi magyar önrendelkezésnek.,,Szavára figyelnek Bukarestben, Budapesten és Brüsszelben egyaránt. ” – áll a felhívásban, melynek aláírói közt van Csoóri Sándor, Gál Kinga, Jakó Zsigmond, Jókai Anna, Lohinszky Loránd, Makovecz Imre, Melocco Miklós, Nemeskürty István, Szőcs Géza és Vizy E. Szilveszter. /Farkas Réka: Történelmi lehetőség (Értelmiségi felhívás Tőkés támogatására). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 26./; A dokumentum szövege és történt aláírók névsora /október 25-ig/:Temesvártól Brüsszelig – értelmiségiek felhívása Történelmi lehetőség előtt állnak az erdélyi magyarok: Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke személyében olyan világszerte ismert és megbecsült személyiséget küldhetnek képviselőként az Európai Parlamentbe, akinél hitelesebben senki nem jeleníti meg Európában a határokon átívelő összmagyar nemzeti integráció programját. Tőkés László bátor és következetes kiállása már alakított történelmet: 1989 decemberében rést ütött a hallgatás falán és megbontotta Közép-Kelet Európa legsötétebb diktatórikus rendszerét, esélyt teremtve Románia európai felzárkózásának és az erdélyi magyar feltámadásnak. Azóta a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, az erdélyi magyarok belső önrendelkezésének, ezen belül a Székelyföld autonómiájának következetes szószólója. Mindeközben folyamatosan szót emelt a romániai demokrácia megszilárdulásáért is, mind a demokratikus elvek posztkommunista korlátozásai, mind pedig az erdélyi magyar politika demokráciadeficites, torz szerkezete ellen. Szavára figyelnek Bukarestben, Budapesten és Brüsszelben egyaránt. Neki van leginkább esélye átlépni a dolgaink iránt sokszor közömbös vagy érzéketlen Európa politikai ingerküszöbét. Mi, alulírottak, a nemzetünk iránti felelősség jegyében ennek a történelmi esélynek a valóra váltásáért állunk Tőkés László mellé. Meggyőződésünk, hogy európai parlamenti jelenlétével az erdélyi magyar összefogáshoz is közelebb kerülünk, amely nélkül a közösségi autonómiák közjogi kereteinek megteremtése elképzelhetetlen. Hisszük, hogy – ahogyan egykor Temesváron – Tőkés László Brüsszelben is képes kovásza lenni olyan folyamatoknak, amelyek révén Európa visszatalál keresztény gyökereihez, nemzetei közötti szolidaritáshoz, és egy új – igazságosabb és méltányosabb – rend keretében az Unió esélyt teremt a nemzeti közösségek önrendelkezésének. dr. Ábrám Zoltán orvos, egyetemi tanár;Bakk Miklós politológus, egyetemi tanár;Balázs Éva színművész, egyetemi tanár;Bánffy György színművész;Bíró András közgazdász, egyetemi tanár;Bodó Barna politológus, egyetemi tanár;Boros Zoltán szerkesztő, filmrendező ;dr. Brassai Attila orvos, egyetemi tanár;dr. Brassai Zoltán orvos, egyetemi tanár, az MTA külső tagja;Csép Sándor közíró;Csetri Elek történész, egyetemi tanár, az MTA külső tagja;Csiki Sándor tanár, a Nagycsaládosok Szövetségének elnöke;Csíky Csaba zeneszerző;Csoóri Sándor költő, író;Demény Attila zeneszerző;dr. Dudutz Gyöngyi orvos, egyetemi tanár;Farkas Árpád költő;Földváry Attila építészmérnök, egyetemi tanár;Gábos Zoltán fizikus, egyetemi tanár, az MTA külső tagja;Gál Kinga jogász, Európa parlamenti képviselő;Gazda József író;Geréb Zsolt teológus, egyetemi tanár, a PKE rektora;Gergely András történész, egyetemi tanár, az MTA doktora, volt nagykövet;Gergely István szobrászművész;György Attila író;Hámori József kutató biológus, egyetemi tanár, az MTA alelnöke, volt oktatási és kulturális miniszter;Hankiss Ágnes pszichológus, író;Herczegh Géza jogász, volt alkotmánybíró;Jakó Zsigmond történész, egyetemi tanár, az MTA tiszteletbeli tagja;Jókai Anna író, költő;dr. Kincses Ajtay Mária orvos, egyetemi tanár;Kincses Elemér színházi rendező;Kincses Előd ügyvéd;Kovács Béla matematikus, egyetemi tanár, a PKE volt rektora;Kristófi János festőművész;Lászlóffy Zsolt zeneszerző, egyetemi tanár;Lohinszky Lóránd színművész, érdemes művész;Makkay József újságíró, főszerkesztő;Makovecz Imre műépítész;Martonyi János jogász, volt külügyminiszter;Melocco Miklós szobrászművész;Murádin Jenő művészettörténész;Nagy-Tóth Ferenc biológus, egyetemi tanár, az MTA külső tagja;Neményi Ágnes szociológus, egyetemi tanár;Nemeskürty István író, irodalom- és filmtörténész;Pálinkás József atomfizikus, egyetemi tanár, volt oktatási miniszter;Péntek János nyelvész, egyetemi tanár, az MTA külső tagja;Péterffy Lajos színművész;Pillich László közíró, a Heltai Alapítvány elnöke;Schöpflin György politológus, egyetemi tanár, Európa parlamenti képviselő;Somai József közgazdász, az RMKT elnöke;Szakáts Béla szobrászművész;Szilágyi Györgyi szociológus, egyetemi tanár, a PKE rektor-helyettese;Szőcs Géza költő;Szűrös Mátyás diplomata, volt köztársasági elnök;Tolnay István filológus, egyetemi tanár, a KREK tanügyi előadótanácsosa;Toró Tibor atomfizikus, egyetemi tanár, az MTA külső tagja;Tőkéczki László történész, egyetemi tanár;Tőkés Béla fizikus, egyetemi tanár;Vizi E. Szilveszter orvos-biológus, az MTA elnöke/Temesvártól Brüsszelig. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 31./

Január 12-én Marosvásárhelyen Maros megyei Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület a római katolikus temetőben a bejáratnál felállított emlékműnél a Don-kanyari áldozatokra emlékezett, az 1943. január 12-i offenzíva 65. évfordulója alkalmából. – Kevés olyan tragédiája van a magyar hadtörténelemnek, amely akkora létszámú halott, eltűnt és sérült katonát eredményezett, mint az 1943. január 12-én kezdődött doni áttörés. Akkor és ott, a megindított nagy erejű szovjet ellentámadásnak nem tudtak ellenállni a magyar hadosztályok, emlékezett dr. Ábrám Zoltán. Az elesett hősökre való emlékezést öt éve kezdeményezte az EMKE, amikor Marosvásárhelyen létrejött a szoborbizottság, kiállításokat kezdtek szervezni és kutatómunkába kezdtek. Két éve állították fel a római katolikus temetőben az áldozatoknak szentelt emlékművet. Ábrám Noémi, aki többek között Nemeskürty István Rekviem egy hadseregért című, 1972-ben megjelent művéből idézett. Figyelmeztetett arra, hogy egy nemzet nem feledkezhet meg halottairól, emlékük megőrzése mindannyiunk számára fontos. Az a nemzet, amely nem temeti el hőseit, nem siratja halottait, nehezen várhatja el az utókor megbecsülését. A koszorúzást követően az „Ott, ahol zúg az a négy folyó…” – kezdetű dal csendült fel. A megemlékező ünnepség a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult. /Berekméri Ildikó: A Don-kanyari áldozatok emléke ma is él. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 14./

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szervezésében január 12-én Marosvásárhelyen is megemlékeztek a Don-kanyar áldozatairól. A 65 évvel ezelőtt megsemmisült második magyar hadseregben több ezer Észak-Erdélyből besorozott honvéd szolgált. Marosvásárhelyen fiatal történészek kutatják: hány erdélyi veszett oda a Don-kanyarban és voltak-e itteni túlélői az 1943-ban bekövetkezett tragédiának. ”577 olyan emberről tudunk jelenleg, akik Maros megyéből kerültek ki a doni hadszíntérre, ennek körülbelül 60 százaléka eltűnt és elesett, a többiek megsebesültek és hazakerültek” – mondta Berekméri Árpád-Róbert történész. A román hatóságok évtizedekig megfigyelés alatt tartották őket, amiért a magyar hadseregben szolgáltak. ”Erről itt, Erdélyben még inkább hallgatni kellett hosszú évtizedeken át, mint az anyaországban, és ezért indítványoztuk, hogy a 60. évforduló kapcsán megemlékezéseket szervezzünk. Azóta minden évben megtesszük ezt” – nyilatkozta Ábrám Zoltán, a Marosvásárhelyi EMKE elnöke. Az EMKE marosvásárhelyi szervezete két éve emlékművet emelt a Don-kanyarban eltűnt erdélyi honvédek tiszteletére. Gyergyószentmiklóson Garda Dezső képviselő az Erdélyi Múzeum-Egyesület helyi vezetője szervezte meg a gyergyóiak emlékezését a Salamon Ernő Líceum dísztermében. A rendezvényen Blénessy Jenő 92 éves egykori honvéd osztotta meg hallgatóságával a Don-kanyar borzalmait. /Odaveszett erdélyi honvédek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 16./

Harmadszor rendezték meg a Bod Péter Napokat Marosvásárhelyen. Az idei rendezvény központi témájául a szeretetszolgálat kérdését választották. Az első napon, február 20-án előadások hangzottak el, majd bemutatták a Bod Péter önéletírása című kötetet és fényképkiállítást nyitottak meg. A szervező, dr. Ábrám Zoltán, a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ igazgatója három előadót hívott meg, akik az egyházon belüli diakóniáról beszéltek. A 18 évvel ezelőtti változás után romjaiból kellett újraépíteni a szeretetszolgálati hálózatot, emelte ki dr. Bustya Dező nyugalmazott lelkész. Megnyílt Pálosi Ferenc fényképkiállítása. A Bod Péter Napok február 21-én a jelent számomra a szeretetszolgálat? című pályázat nyerteseinek díjazásával zárultak, amit dr. Dienes Sándor előadása, a Református Asszisztensképző Iskola tanárainak műsora és farsangi mulatsága követett. /Mezey Sarolta: Bod Péter Napok harmadszor. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 23./

Április 12-én a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartotta meg évi közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE). Arról határoztak, hogy megreformálják az egyesület elnökségi összetételét és munkáját, a visszavonuló Kötő József elnök helyébe megválasztották Dáné Tibor Kálmánt, és április 12-ét erdélyi magyar közművelődési napnak nyilvánították. Kiosztották az EMKE 2008-as díjait. Kötő József elnöki beszámolójában áttekintette az EMKE tevékenységét, amely több ezer magyar civil szervezetet koordinál. Tavaly magyarországi alapítványi támogatásokból 10 millió forintot osztott ki a magyar házak kiépítésére (Nagyenyeden, Zilahon, Besztercén, Vajdahunyadon, Szilágysomlyón, Visón, Désen stb.). Fontos megvalósítás volt Kolozsváron a Szabédi-ház újjáépítése, ahol az Erdélyi Magyar Irodalom Kézirattára működik, valamint a Györkös-Mányi Albert Emlékház korszerűsítése. Az alapszabály módosítása nyomán megszűnt az ügyvezető elnöki funkció, és létrehozták a tanácsosi tisztséget. Dáné Tibor Kálmán ügyvezető elnöki beszámolójában a tavalyi év eredményei közé sorolta a Pusztinai Csángó Kulturális Központ megteremtését, a www.emke.ro honlap beindítását, a hazai és magyarországi civil szervezetekkel kialakított kapcsolatokat. Idén július végén a Kolozsvár Társasággal megrendezik a kincses városból elszármazottak találkozóját, októberben pedig Kárpát-medencei konferenciát tartanak. A Szabédi-házban fog működni a Közép-erdélyi Magyar Művelődési Intézet. Matekovics Mária (Bánság) a szórványsorsban élő 120 civil szervezet munkáját dicsérte. Muzsnay Árpád (Partium) az országhatáron átívelő együttműködés fontosságát hangsúlyozta. Kiss Jenő (Székelyföld) szerint tavalyi legnagyobb eredményük az uniós pályázatok számbavétele volt. Pozsony Ferenc (Kriza János Néprajzi Társaság) arra hívta fel az EMKE vezetőségének figyelmét, hogy lobbizzon a hazai múzeumokban jelentkező magyar szakemberhiány pótlása érdekében. A tisztújítás során a következőket választották meg: elnök – Dáné Tibor Kálmán; régiói tanácsosok – Matekovics Mária (Bánság), Muzsnay Árpád (Partium), Ábrám Zoltán (Közép-Erdély), Kiss Jenő (Székelyföld), Szép Gyula (társadalomszervezés); főtanácsos – Kötő József, elnökségi tagok – Széman Péter, Guttman Mihály, Házy Bakó Eszter, Beder Pál. Megjutalmazták az erdélyi magyar közművelődésben jeleskedőket. Az EMKE 2008-as díjazottjai: Szilágyi Aladár (Spectator-díj), Háromszék Zenekar (Kacsó András-díj), dr. Bárth János (Bányai János-díj), dr. Széman Péter (Kun Kocsárd-díj), Öllerer Ágnes (Nagy István-díj), Székely Szabó Zoltán (Bánffy Miklós-díj), Balázs Attila (Kovács György-díj), Balázs Éva (Poór Lili-díj), Fazakas Mihály (Szentgyörgyi István-díj), Soó Zöld Margit (Szolnay Sándor-díj), Györffi Dénes (Monoki István-díj), Calepinus Alapítvány (Balázs Ferenc-díj), Irsay Miklós (gr. Mikó Imre-díj), Bálint Lajos (életműdíj), Laskay Adrienne (életműdíj). /Ördög I. Béla: Erdélyi magyar közművelődési számvetés. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./

Július végén hagyományőrző néptánctábort tartottak, augusztus 9-én pedig tizenharmadszorra kerítettek sort a Gyöngykoszorú táncos-dalos találkozóra Holtmaroson. Felvonulással kezdődött a főutcán, lovasokkal, mazsorettekkel, népviseleti parádéval. Megyei szinten ez a 78. volt, jelezte dr. Ábrám Zoltán EMKE-elnök, aki Bartha József lelkész áhítatát követően megnyitotta a rendezvényt. /(b. d.): Gyöngykoszorú Holtmaroson. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 11./

A Maros Művészegyüttes, az EMKE Maros megyei szervezete és a Folk Dancing and Music Egyesület szervezte december 20-án a Gyöngykoszorúk gyöngye néptánctalálkozót és a Szombat este nem jó citerázni… elnevezésű, közös citerásműsort Marosvásárhelyen, a Maros Művészegyüttes székházában. Az év művelődési mérlegét dr. Ábrám Zoltán megyei EMKE-elnök és Barabási Attila-Csaba, az együttes aligazgatója vonták meg. Az előcsarnokban régi hangszereket tekinthetett meg a közel félezernyi résztvevő, a táncosok és nézősereg. Kilyén Ilka EMKE-vezető, színművésznő mély átérzéssel adta elő Kányádi Sándor Fekete-piros című költeményét. Több együttes fellépett, a marosvásárhelyi Napsugár, a marosludasi Hajdina, a kibédi Madaras Gábor néptánccsoport, a holtmarosi együttes, a marosfelfalui Bíborka, a jeddi Benedek Elek iskola táncosai, a dicsőszentmártoni Kökényes, a segesvári Kikerics, a backamadarasi Kincses, az erdőcsinádi Árvácska, a vásárhelyi 10-es iskola csoportja, a mezőpaniti Kádár Márton iskola gyermekjátékköre és Muskátli tánccsoportja, a vajdaszentiványiak hagyományőrző együttese, a sámsondiak citerás és népdaléneklő csoportja. /Bölöni Domokos: Gyöngykoszorúk gyöngye. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 22./