Az RMDSZ álláspontja szerint törvényes a szövetség választási regisztrációs eljárása
„Minden törvényes feltételnek megfelel” az az eljárás, amellyel a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a felügyelete alatt működő Eurotrans Alapítvány a magyarországi választási regisztráció ügyében eljár – közölte a szövetség.
AZ RMDSZ a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció (DK) szóvivője, Gréczy Zsolt pénteki budapesti sajtótájékoztatóján elmondottakra reagált. A szóvivő szerint súlyos visszaélésekre, választási csalásra ad alkalmat, hogy Erdélyben az RMDSZ gyűjti a magyarországi országgyűlési választásra regisztrálók adatait.
Az RMDSZ állásfoglalásában hangsúlyozta: „a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és az Eurotrans Alapítvány minden törvényes feltételnek megfelel, amely az adatgyűjtést és -tárolást szabályozza, és törvényesen jár el a regisztrációs adatok és azok továbbítása esetében is. Az átláthatóság kedvéért minden törvényes jogot és kötelezettséget románul és magyarul is feltüntettünk a támogatási ív hátlapján”.
Az RMDSZ szerint a DK az Átlátszó Erdély portál cikkeire alapozta a vádjait, és szerinte a portál elferdítette, sajátosan értelmezte, és kontextusából kiragadva közölte azokat a megállapításokat, amelyeket a Nemzeti Választási Iroda közölt megkeresésére.
A portál a múlt kedden cikkezett arról, hogy az RMDSZ és az Eurotrans Alapítvány közös íven gyűjti a támogató aláírásokat a Minority SafePack európai polgári kezdeményezéshez és a magyarországi választási regisztrációhoz, amelyeket aztán az iroda munkatársai vezetnek be a két online adatbázisba. A portál közölte az NVI elnökének, Pálffy Ilonának a válaszát, melyben azt írta: „A regisztrációs kérelmet maga a választópolgár nyújthatja be, nevében más nem járhat el”, de az űrlap kitöltéséhez a választópolgár igénybe veheti általa választott segítő közreműködését.
Az RMDSZ állásfoglalásában hangsúlyozta: „tekintettel arra, hogy a támogató - regisztrációs ív részletesen leírja az ív célját, és ehhez kéri az aláíró kifejezett beleegyezését, teljesülnek az online regisztrációhoz történő megbízás feltételei”.
Azoknak a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgároknak, akik a 2018-as országgyűlési választásokon szavazni szeretnének, regisztrálniuk kell a választási névjegyzékbe. Aki korábban már sikeresen regisztrált, annak nem kell új kérelmet benyújtania, mert a korábbi tíz évig érvényes. A regisztrációra a választás előtti 15. napig lesz lehetőség. A magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok levélben és csak országos listára szavazhatnak. Szabadság (Kolozsvár)

Magyarul beszélt egy üzletben, bántalmazták a kolozsvári színészt
Bántalmazták a kolozsvári Váróterem Projekt társulatvezetőjét, Imecs-Magdó Leventét, mert magyarul beszélt egy üzletben. Az egy hete történt esetről szombaton számolt be e-mailen portálunknak a 30 éves színész, aki nem tett feljelentést az ügyben. Az üzlet alkalmazottja tagadja, hogy bántalmazták Imecs-Magdó Leventét.
A társulatvezetőtől megtudtuk: negyedmagával – többek között a budapesti unokatestvérével – sörözött egy kolozsvári központi szórakozóhelyen múlt pénteken. Az utolsó rendelés után úgy döntöttek, hogy a társaság női tagját hazakísérik, vesznek pár sört és kólát, és felmennek a színész lakására beszélgetni. Az Eroilor (Deák Ferenc) utca 35. szám alatti TopDrinks italboltba tértek be vásárolni.
„Miért beszéltek magyarul?”
Az elárusító – legalábbis az a magas férfi, aki a kiszolgálópult mögött állt – szemmel láthatóan ittas állapotban volt. Hátramentek a hűtött italokhoz, és azt tárgyalták egymás között – nyilván magyarul –, hogy mit is vásároljanak, amikor megjelent az üzlet hátsó helyiségéből egy szintén magas és szintén láthatóan ittas, kopasz férfi, s feltette a kérdést: „De ce vorbiți în limba maghiară în România?” (Miért beszéltek magyarul Romániában?)
„Viselkedésünk végig felettébb civilizált volt, pedig általában gyors dühű vagyok. Most azonban – tekintettel a valóban megnyugtató és tartalmas találkozásra rég nem látott rokonaimmal – annyit válaszoltunk, hogy unokatestvérünk magyarországi, nem tud románul, nyilván magyarul beszélünk vele” – számolt be a színész.
A férfi ismét feltette ugyanazt a kérdést, és egy eredménytelen vita alakult ki közöttük. A színész és társai próbálták – teljesen hiábavalóan – elmagyarázni, hogy joguk van az anyanyelvhasználathoz, illetve több próbálkozást tettek arra, hogy befejezzék a vásárlást és távozzanak – szintén eredménytelenül.
„Dulakodásig fajult a dolog. Időközben odajött a pultnál álló magas srác is, valamint az éjjeliőr – kezdetben úgy tűnt, hogy szándékuk az egyre hevesebb kolléga (?) megfékezése, de ez hamar ellenünk fordult, és ők is a pártjára álltak. Két dolgot emelnék ki: budapesti unokatestvéremet, akiről megtudták, hogy külföldi állampolgár, egyáltalán nem bántották, csak velünk kettőnkkel foglalkoztak, akik románul igyekeztünk szót érteni velük. Illetve a kopasz fickó szájából elhangzott egy ilyesmi mondat az éjjeliőr felé, aki egyébként egy idősebb, alacsonyabb pasas volt: én neked elnézem, hogy magyarul beszélj, de ezek itt ne beszéljenek magyarul. Ebből arra következtettünk, hogy az éjjeliőr is magyar nemzetiségű volt” – mesélte Imecs-Magdó Levente.
Kapott egy öklöst
A társulatvezető közlése szerint az unokatestvére volt mindvégig a leghiggadtabb. Azt mondta, hogy tegyék le megvásárolni szándékolt árut, és hagyják el az üzletet. Vissza is tették a kiválasztott italokat a hűtőbe, és elindultak kifelé. Ekkor már hosszabb ideje a magas kopasz férfi – aki az egészet kezdte – feléjük ütött, hadonászott, de mivel szűk volt a helyiség, sok áruval telepakolva, nem érte el őket.
„Mikor kiértünk és azt hittük, hogy ezt megúsztuk ennyivel, az éjjeliőr és a pultnál álló ittas elárusító utánunk jött, és azzal vádaskodott, hogy loptunk a boltból, majd se szó, se beszéd utánunk jöttek és ütni kezdtek. Ekkor kaptam az ökölütést az államra, amitől megtántorodva a szomszéd üzlethelyiség ajtajának csapódtam. Általában békítő szándékkal léptem fel, konkrétan emlékszem, ahogy két kezemet feltartva lépek eléjük és azt mondom „Haideți să ne calmăm!” (Gyertek nyugodjunk le!) – ekkor kaphattam az öklöst” – idézte fel a történteket.
A továbbiakban a magas, ittas elárusító felkapta az utcai terasz egyik székét, és hozzájuk akarta vágni, mire a színész unokatestvére is felkapott egyet. „Szerencsére időben le tudtuk fogni az érthetően dühös rokont, és el tudtunk menni a helyszínről, mielőtt nagyobb lett volna a baj. A korrektség és a minél nagyobb objektivitás miatt fontosnak tartom megjegyezni, hogy nyilván bennünk is volt alkohol, illetve az engem ért ökölütést leszámítva más fizikai bántalmazás nem ért bennünket” – hangsúlyozta a színész.
„Lelkiismeretem tiszta”
Imecs-Magdó Levente közölte: azért is számol be a sajtónak a történtekről, mert a lelkiismerete tiszta: nem provokáltak, nem viselkedtek civilizálatlanul, nem ütöttek vissza, semmilyen kihágást nem vétettek. „Felháborító, hogy egy non-stop üzlethelyiség alkalmazottja beszámíthatatlanul ittas állapotban végzi a munkáját, sőt, a barátait is meghívja az éjszakai, munkahelyi dorbézolásra. (…) Felháborító az éjjeliőr tette, aki magyarként magyarokat ver ki etnikai alapon. (…) A legfelháborítóbb pedig maga az etnikai alapú hátrányos megkülönböztetés, mely egyértelműen jelzi, hogy valami nagyon nincs rendben, és, hogy a politikum által generált nacionalizmus milyen káros hatással van mindennapjaink biztonságára. Ezért is döntöttem a felszólalás mellett” – fogalmazott a társulatvezető.
A színész azt is leszögezte: ügyként, és nem egyedi esetként tekintek a történtekre. Közlése szerint nem akar a „kauflandos micces eset” szintjére jutni, de ha nagyon leegyszerűsíti a dolgokat, tulajdonképpen az történt, hogy nem szolgálták ki Kolozsváron, egyértelműen azért, mert magyarul beszélt, „ráadásul ezért meg is vertek kicsit”.
Ezért nem tett feljelentést
A társulatvezető nem tett rendőrségi feljelentést, és ezt már bánja. Indoklása szerint azért nem tett feljelentést, mert:
„nem történt nagy baj”
„olyan közegből jövünk, ahol azt tanultuk, hogy ezeket a dolgokat jobb nem piszkálni”
„elfoglaltak vagyunk, sok teendővel, nincs idő ilyen apró-cseprő dolgokkal foglalkozni”
Ennek ellenére a színész úgy gondolta, hogy állampolgári kötelessége felhívni a figyelmet az ilyen ügyekre. Ugyanakkor fontosnak tartotta megjegyezni, egyáltalán nem célja az ügyet a románok ellen fordítani. „Itt kizárólag egyénekről van szó, és nem egy nemzetről. Meggyőződésem, hogy Magyarországon is vannak efféle esetek, sőt, ott a politikum részéről talán még nagyobb az elnézés az ilyen esetek iránt” – magyarázta.
„Célom sokkal inkább az lenne – még ha túlzottan idealizáló is, hogy próbáljunk meg erről nyíltan, békét keresően dialogizálni, elkerülve a gyűlöletet, a szélsőséges nacionalizmust, előtérbe helyezve a széleskörű tájékoztatást, a közinformálást, az egymás mellett élő etnikumok történelmét bevezetni az oktatásba, és eleve egy közös történelemszemlélet kialakítását. Ez nem kevés, tudom. Ennyit szerettem volna mondani” – zárul Imecs-Magdó Levente levele.
FRISSÍTÉS: Tagadja a bántalmazást az elárusító
A Krónika szombaton délután felkereste a Deák Ferenc utcai TopDrinks üzletet, ahol éppen az az eladó volt szolgálatban, akit azzal vádol a színész, hogy öklével állon ütötte. Alexandru Tiberiu a lapnak cáfolta, hogy ittas lett volna azon az éjszakán, és azt is, hogy bántalmazta a társulatvezetőt.
Az eladó azt is elmondta, Imecs-Magdó Leventéék nem az üzlet alkalmazottaival kerültek szóváltásba, hanem más vendégekkel, és nincs is éjjeliőrük. A férfi felidézte, azon az éjszakán is egyedül szolgált ki, és felfigyelt az üzlet hátsó feléből hallatszó szóváltásra. Hátrament, és felkérte a társaságot, hogy hagyják el az üzletet, ne odabent veszekedjenek. Leszögezte: akkor látta először a feltételezett agresszort és a másik férfit is, aki a színész szerint éjjeliőr lehetett.
Alexandru Tiberiu közölte azt is: a két csoport távozása után ki se lépett a boltból, hiszen ezt tiltja a szabályzat, és nemhogy ő nem ütött, nem is tapasztalt fizikai bántalmazást; szerinte ha ilyesmit lát vagy hall, azonnal megnyomja a pánikgombot.
A Maszol az esti órákban kereste telefonon Imecs-Magdó Leventét, de a társulatvezetőt nem tudtuk elérni. Ha sikerül megszólaltatni, cikkünket frissítjük. maszol.ro

Állásfoglalást adott ki a Szatmár megyei RMDSZ a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében
Állásfoglalást adott ki az RMDSZ Szatmár megyei szervezete abban az ügyben, amelyben Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere jogerősen pert nyert a Marosvásárhelyen bejegyzett Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) ellen. Utóbbi bírósági úton szerette volna a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére kötelezni a polgármestert és a város önkormányzatát. Az állásfoglalásban emlékeztetnek arra, hogy a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) 2016 márciusában egy beadvánnyal fordult Szatmárnémeti akkori polgármesteréhez abból a megfontolásból, hogy a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését tanácsi határozatban rögzítse az önkormányzat. Dorel Coica akkori polgármester a CEMO-nak adott válaszában azt írta, hogy Romániában nincs hatályban olyan törvény, amely arra kötelezné a polgármestert és az önkormányzatot, hogy kihelyezze a kétnyelvű utcanévtáblákat. „Mindez után polgármester-váltás történt Szatmárnémetiben, Kereskény Gábor lett a város polgármestere. Érthetetlen számunkra, hogy a júniusi önkormányzati választást követően miért próbált a CEMO ugyanazon év novemberében törvényszéki úton igazságot keresni ügyének, a CEMO nem Kereskényi Gábor tevékenysége miatt perelt, hanem Coica válaszát követően” – áll a közleményben. Hozzáteszik, Kereskényi egy olyan perrel találta szemben magát, amelyet elődjének tevékenységére, a Coica által kiadott válaszra alapoztak, ám amelyet megszüntetni nem tudott, hiszen a per megszüntetését csakis a felperes tehette volna meg „Felmerül tehát a kérdés: Kereskényi Gábornak, az önkormányzat hivatalos, törvény előtti felelősséggel felruházott képviselőjének szántszándékkal pert kellett volna veszítenie, hogy érvényt nyerhessen egy olyan külső követelés, amelyet elődjével szemben fogalmaztak meg?” – teszik fel a kérdést a közleményben, majd hangsúlyozzák, hogy nem a kétnyelvű utcanévtáblák szükségességét vonják kétségbe, hanem a CEMO Szatmárnémetiben elindított akciójának formai kérdéseit. Kiemelik, hogy a korábbi polgármester, Dorel Coica mandátuma alatt kihelyezett 4 kétnyelvű utcanévtábla az RMDSZ nyomására történt. Arra is kitérnek, hogy Kereskényi Gábor vezetése alatt 18 tábla kihelyezésére van tanácsi határozat, illetve az általa vezetett hivatal tervei között szerepel a történelmi város utcáinak 19-20. században használatos régi magyar neveinek a kihelyezése, valamint a további utcák kétnyelvű feliratozása. „Örvendünk annak, hogy a civil szférát is foglalkoztatja a kétnyelvű utcanévtáblák helyzete, és szívesen fogadunk bármilyen építő jellegű megnyilvánulást e téren. Közös célokat akarunk érvényesíteni, ám ezek eléréséhez olyan eszközökhöz kell folyamodnunk, amelyek nem hozzák szkizofrén helyzetbe a magyar polgármestereket, akiknek egyrészt harcolniuk kell a román törvények hiányosságaival, valamint sok esetben az állami intézmények, kormányhivatalok ellenállásával, másrészt pedig saját közösségükön belülről érkező bizalmatlan megnyilvánulásokkal kell, sajnos egyre többször, peres úton megbirkózniuk” – áll az RMDSZ Szatmár megyei szervezete által keltezett állásfoglalásban. (közlemény) Transindex.ro

A CEMO is állásfoglalást adott ki a Kereskényi-per kapcsán
Szatmár megyei RMDSZ után a CEMO is állásfoglalást adott ki annak a pernek a kapcsán, amelyben a civil szervezet a szatmárnémeti polgármestert, polgármesteri hivatalt és a helyi tanácsot perelte a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében. A CEMO ügyvezető igazgatója, Szigeti Enikő által jegyzett állásfoglalást az alábbiakban közöljük: „A szatmárnémeti kétnyelvű utcanévtábla per alapfokú tárgyalása 2017. március 2-án volt a Szatmárnémeti törvényszéken. Miután alapfokon a Bíróság elutasította kérésünket, szervezetünk fellebbezést nyújtott be, a nagyváradi fellebbviteli bíróság, november 1-én tárgyalta az ügyet. A másodfokú bíróság is elutasította kérésünket. Jelenleg még nem ismerjük a fellebbviteli bíróság teljes indoklását. Bár a pert a CEMO 2016-ban, még Dorel Coica polgármestersége alatt indította, később sem szüntette meg, mivel az új, immár magyar városvezetőség sem változtatott az általunk jogsértőnek vélt helyzeten, holott erre minden törvényi lehetősége meglett volna. Szervezetünk álláspontja szerint a kétnyelvű utcanévtáblákra vonatkozó kérelem a magyar közösség létező jogaira és Románia nemzetközi szerződésekben vállalt konkrét állami kötelezettségekre épül. 1995-ben Románia elsőként ratifikálta a Kisebbségi Keretegyezményt, melyben kötelezettséget vállalt, hogy a hagyományosan nemzetközi kisebbségekhez tartozó személyek által jelentős számban lakott körzetekben a helységneveket, utcaneveket és egyéb, a közösség számára szánt földrajzi megjelöléseket a kisebbség nyelvén is kiírják. Ugyan a 2001-ben módosított helyi Közigazgatási Törvénybe nem kerültek be az utcanévtáblákra vonatkozó Keretegyezmény cikkelyek, a román állam által ratifikált egyezmények a hazai jog részét képezik és a román állam kötelezi magát, hogy következetesen és jóhiszeműen teljesítse az általa részes félként aláírt szerződésekből fakadó kötelezettségeket (Románia Alkotmánya, 11. szakasz). 2008-ban a az Európai Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Kartája (Nyelvi Karta) is ratifikálásra került, mely szintén biztosítja ezen nyelvi jogokat. A szatmárnémeti önkormányzat nevében, Kereskényi Gábor RMDSZ-es polgármester, azzal indokolta a kétnyelvű utcanévtáblák elutasítását, hogy azok kihelyezése megterhelné a város költségvetését, továbbá azzal érvelt, hogy nem létezik törvényes szabályozás a kétnyelvű utcanévtáblák ügyének rendezésére. A releváns kisebbségi jogi nemzetközi szerződésekről, mint például a Nyelvi Kartáról, pedig azt állította, hogy az egyezmény (csak)irányadó elveket (principii orientative) tartalmaz. Valamint azt is hozzátette, hogy Románia ugyan ratifikálta a Nyelvi Kartát, azonban Írország, Franciaország, Belgium és Görögország nem ratifikálták az egyezményt. (Kereskényi Gábor válaszirata itt található) Véleményünk szerint az utcanévtáblák kihelyezése ellen felhozott érvek nem elfogadhatóak, hiszen a romániai magyar közösség anyanyelvhasználati jogainak érvényesítése szempontjából, teljes mértékben irreleváns, hogy a Nyelvi Kartát melyik más ország nem ratifikálta. Románia ratifikálta az egyezményt, ami mellesleg nem irányadó elveket, hanem kötelezettségeket fogalmaz meg, melyeket Románia Alkotmánya automatikusan beemelt a hazai jogba a szerződés ratifikálásával. Az érv mely szerint a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése többlet terheket róna az önkormányzatra szintén elfogadhatatlan, hiszen többletkiadás nem indokolhat jogsértést. A romániai magyar lakosok adófizető polgárok, és míg nyelvi jogaik érvényesítése valóban többletforrásokat jelent, ezen kötelezettségek teljesítését (és a velük járó többletköltséget) Románia vállalta, következésképpen nem tagadhatja meg. Azt pedig különösen sajnálatra méltónak tartjuk, hogy a város magyar polgármestere is túl drágának tartja a kisebbségi jogok érvényesítését. A fentiek fényében azt is kijelenthetjük, hogy akárcsak a város előző polgármestere, Dorel Coica, szatmárnémeti városának mostani magyar vezetősége sem tekinti sem jogi, sem politikai kötelezettségének a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését megkövetelő nemzetközi kisebbségi jogok érvényesítését. Ez egyértelműen rámutat a kisebbség politikai részvételének egy nagy hiányosságára: sem egy magyar polgármester,sem egy 40%-os magyar magyar frakció a helyi tanácsban nem jelent feltétlenül még garanciát vagy megoldást a kisebbségi jogok helyi szintű érvényesítésére. A közelmúltban elbukott közigazgatási törvény módosítás projekt, amely kötelezővé tette volna a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését előrelépést jelenthetett volna, azonban úgy tűnik egyhamar nem fog megvalósulni. A város mostani vezetősége megoldhatta volna a problémát és megszüntethette volna a kisebbségi jogot sértő állapotot azzal, hogy a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeknek megfelelően kiteszi a kétnyelvű utcatáblákat, hiszen azok kihelyezését egyetlen helyi törvény sem tiltja. Szintén sajnálatos, hogy több mint húsz évvel a Kisebbségi Keretegyezmény ratifikálása óta a bíróságok még nem tudják, vagy nem akarják helyesen értelmezni az ország által ratifikált nemzetközi kisebbségi jogi egyezményeket, és az állami szervekkel megfelelően érvényesítetni az azokból fakadó állami kötelezettségeket. (az elsőfokú bíróság ítélete itt érhető el) A CEMO továbbra is kiemelten fontosnak tartja a romániai magyar közösség anyanyelvhasználati jogainak alkalmazását célzó stratégiai pereket, hiszen ezekkel a folyamatokkal nemcsak tesztelni lehet a romániai igazságszolgáltatás kisebbségi jogokhoz való hozzáállását, hanem idővel érdemi változásokat is el lehet érni ezen a téren. Háttér: A Civil Elkötelezettség Mozgalom 2016. januárjában indította el a stratégiai pereskedés projektjét. Az első stratégiai pereinket a kétnyelvű utcanévtáblák hiánya miatt indítottuk Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Szatmárnémetiben. Románia azt vallja, hogy a kisebbségekre vonatkozó törvényes előírásokat betartja mégis számos, magyarok által nagyszámban lakott településen, az utcanévtáblákon mindmáig nem sikerült az utcák és terek neveit kétnyelvű formátumban kifüggeszteni. Az Európai Unióban úgy tekintenek Romániára, mint egy olyan tagállamra, amely törvényei által példás módon rendezte a kisebbségi és anyanyelvhasználati kérdést. Csakhogy ezeknek a törvényeknek az alkalmazása még mindig várat magára. Az utcanévtábla perek jogszabályi háttere: Romániai Alkotmánya, a 215/2001-es Helyi közigazgatási Törvény, a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Kartája, a Kisebbségi Keretegyezmény és a Román-Magyar alapszerződés (1996, Szerződés a Magyar Köztársaság és Románia között a megértésről, az együttműködésről és a jó szomszédságról).” Transindex.ro

Nagyköveteket kritizálnak
Külföldi nyomásgyakorlásra panaszkodnak vezető román politikusok
Éleződik a korrupcióellenes hadjárat ellenőrzéséért folyó harc Romániában. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a barikád egyik oldalán az amerikai és több nyugat-európai nagykövet is felsorakozott. A külföldi befolyás csökkentése lehetetlen feladatnak tűnik a román kormány számára.
Vezető román politikusok szerint külföldi diplomaták több ízben is megpróbáltak nyomást gyakorolni a bukaresti kormányra annak érdekében, hogy öt évvel ezelőtt Laura Codruta Kövesit nevezzék ki a korrupcióellenes ügyészség (DNA) élére. A szociáldemokrata Titus Corlatean a parlament egyik bizottsági ülésén mondta el, hogy 2012-ben, amikor az igazságügyi tárca élén állt, az akkori amerikai és holland nagykövet, Mark Gitenstein, valamint Matthijs van Bonzel befolyásolni igyekeztek őt a kinevezést illetően.
Calin Popescu Tariceanu, a szenátus elnöke is hasonló vádakat fogalmazott meg Hollandia korábbi nagykövetével kapcsolatban. „A holland nagykövet nem vette a bátorságot ahhoz, hogy azt mondja: Kövesit nevezzük ki, de megpróbált kioktatni arról, mit tegyünk az igazságszolgáltatással. Egy találkozón helyretettem a nagykövetet, és bepanaszoltam holland kollégámnál. […]
Két hét múlva hazahívták. Magyarországon is rendreutasították az amerikai nagykövetet, amikor túllépett a diplomácia szabályainak határain. Románia az egyetlen ország Európában, ahol a diplomaták így viselkedhetnek” – idézte a Főtér erdélyi portál a kormánykoalíció részét képező Liberálisok és Demokraták Szövetsége vezetőjét.
Illyés Gergely, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet erdélyi politológusa a Magyar Idők érdeklődésére elmondta: az Egyesült Államok és a nagy európai államok számára a romániai korrupcióellenes harc sikere kulcsfontosságú, ennek egyik garanciáját pedig a DNA vezetőjének, Kövesinek a pozícióban tartásában látják.
Kérdésünkre, vajon miért tartják ennyire kulcsfontosságúnak Washingtonban vagy éppen Hágában a román igazságszolgáltatás működését, az elemző kiemelte: a bukaresti politikai elit az elmúlt tizenöt-húsz évben eljátszotta a hitelét a nyugati kormányok és a nemzetközi szervezetek előtt, ezért egy elitcsere érdekében állhat ezeknek a szereplőknek.
„Többen ebbe az értelmezési keretbe helyezik a román korrupcióellenes harc intenzitását és célzott voltát is, ami mindenképpen megfontolásra érdemes valóságmagyarázat. A román igazságszolgáltatás 2007 előtt a politika játékszere volt, azóta megváltoztak az erőviszonyok és – átesve a ló túlsó oldalára – ma már inkább önálló politikai aktorként lépnek fel egyes szereplők az igazságszolgáltatási rendszer részéről” – fogalmazott a politológus.
Az amerikai nagykövet rendszeresen konzultál miniszterekkel. Miért vált elfogadottá ez a „szokás” Bukarestben? – kérdeztük Illyés Gergelyt. Mint elmondta, nem a konzultáció a gond, hanem az, hogy az amerikaiak nyilván nem egyenlő felek együttműködéseként gondolkodnak az amerikai–román kapcsolatokról. Az elemző arra hívta fel a figyelmet, hogy a mostani román kormány és a mögötte álló parlamenti többség kevésbé élvezi az amerikaiak, a nyugati politikusok bizalmát, ezért válaszként bírálatokat próbálnak megfogalmazni velük szemben.
– Ez egyelőre elég halovány próbálkozás, a román társadalom pedig az elmúlt huszonöt évben ezzel ellentétes üzenetekhez volt hozzászoktatva, ha tehát valóban mozgástér-bővítést és a közvetlen nyugati befolyás csökkenését szeretnék, előbb valamilyen alapot kell ehhez teremteni gazdasági és társadalmi téren – hangsúlyozta a politológus. A napokban a kormánykoalíció a parlament elé terjesztette az igazságszolgáltatás működését szabályozó törvények módosításáról szóló, élénk vitát kiváltó javaslatát. Pataky István, Marosvásárhely / Magyar Idők (Budapest)

Kodály-életút ápolása Gyergyószentmiklóson
Kodály Zoltánról elnevezett ének-zenei műveltségi vetélkedőt szerveztek a gyergyószentmiklósi Vaskertes iskolában. A házigazda iskola csapatai mellett Hargita megye másik két művészeti iskolájából és Békésről is érkeztek vendégek. Hat csapat vett részt a pénteki ünnepségen, versenyen.
A Vaskertes iskola díszterme adott otthont a Kodály-életút ápolása, nemzeti értékeink, hagyományaink megőrzése, felelevenítése és a népdaléneklés megszerettetése céljából szervezett vetélkedőnek. „Mivel a 2017-es év Kodály-emlékév, és művészeti iskola lévén úgy gondoltuk, hogy mindenképpen emléket állítunk a nagy zeneszerzőnek, az ének-zenei műveltségi vetélkedőt találtuk a legmegfelelőbbnek erre. Olyan intézményeket hívtunk meg, ahol szintén művészeti oktatásban részesülnek a gyerekek” – mondta Bernád Ildikó, a szervező Vaskertes iskola igazgatónője. A Vaskertes iskola három csapata mellett a székelyudvarhelyi Palló Imre Művészeti Szakközépiskola, a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola és a békési dr. Hepp Ferenc Általános és Művészeti Iskola diákjai vettek részt a rendezvényen.
„A vetélkedő feladatait teljesen játékosra terveztük, és az volt a szándékunk, hogy ne csak számon kérjük a gyerekeket, hanem mindenképpen tudást kapjanak Kodály életéről, munkásságáról, megismerkedjenek azzal a gazdag hagyatékkal, amit nekünk ápolni, továbbadni kötelességünk. Igyekeztünk olyan feladatsort összeállítani a gyerekeknek, mely szórakoztató, de ugyanakkor fontos üzenete is van” – mondta Bernád Ildikó.
Felkészültek a gyerekek
A jó hangulatú vetélkedőn hat, egyenként háromfős csapat vett részt. A zsűri tagjaként Korpos Szabolcs zenetanár, Ferencz-Mátéfi Kriszta könyvtárigazgató és Fórika Sebestyén, a művelődési központ igazgatója pontozta a csapatok munkáit.
A legjobbnak a székelyudvarhelyi lányok bizonyultak, a Pallegrettó csapat – Gyerő Luca, Lászlóffy Anna és Vajda Beáta – nyerte meg a versenyt, második díjat kapott a csíkszeredai, Botár Márta, László Kamilla és Dániel Kunigunda alkotta Laboda csapat, a harmadik helyezést pedig a Vaskertes iskola Háry János csapata – Nagy Csaba, Márton Krisztina és Fodor Péter – érdemelte ki. Dicséretben részesült a Vaskertes iskola Három olasz madrigál csapata, tagjai: Sólyom Bíró Orsolya, Csata Sebestyén és Ilyés Balázs, a Vaskertes Zenepolitikusok csapata: Kiss Nikolett, Oláh Nóra, Nády Schöndorfer Szabolcs, illetve a békési Heppkék csapata: Juhász Kitti, Aleksza Fanni és Nyeste Lilla.
„Azt tapasztaltam, hogy a gyerekek nagyon komoly hozzáállást tanúsítottak, felkészültek voltak, meglátszott, nagyon sok információt szereztek Kodály szellemiségéről, munkásságáról” – összegzett Korpos Szabolcs zenetanár. Baricz Tamás Imola / Székelyhon.ro

Hálósok találkoztak Váradon
November 3–5. közt szervezte meg a Partiumi Háló Egyesület és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség a Kárpát-medencei Szent László találkozót, melyre körülbelül 150 résztvevő érkezett.
A Háló a katolikus egyházhoz kötődő civil kezdeményezés, amely a kapcsolatok fontosságát hirdeti. A Hálóban egymással találkozva mindenki rácsodálkozhat a másik ember életére, megláthatja az Istenhez vezető különböző utakat, amelyek elsősorban saját és mások személyiségének megismerése által fedezhetőek fel. Egy élő, folyamatosan változó, nyitott találkozópont, annak érdekében pedig, hogy olyan hellyé váljon, ahol a különféle kapcsolatok létrejöhetnek, találkozókat szervez, melyeken ismerős, vagy ismeretlen emberek vesznek részt, hogy megosszák egymással gondolataikat, és tanúságot tegyenek az életükről; közösségeket támogat és teremt, amelyekben a közösség tagjai- rendszeresen találkozva egymással- elmélyítik kapcsolataikat, életüket összefűzhetik, és segítik egymás lelki, szellemi és hitbeli növekedését, valamint különböző, kulturális, önismereti, lelki stb. programokat bonyolít le, amelyeken a résztvevők az önmagukkal, Istennel és egymással való találkozást egyszerre élhetik meg. Az elmúlt hétvégén Nagyváradon zajlott Kárpát-medencei Szent László találkozó nyitóünnepségét a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum dísztermében tartották szombat reggel, ahol Konrád Katalin igazgatónő, a Partiumi Háló Egyesület elnöke köszöntötte nagy szeretettel a Partiumból, Erdélyből, a Délvidékről, Magyarországról és Ausztriából érkezett vendégeket, azt kívánva nekik: kíváncsian és nyitott szívvel vegyenek részt a programokon, töltekezzenek fel lelkileg.
Most is
Ezután a magyarországi Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Állampolgárság képviseletében megjelent Czibolya Gábor, a Szent László-év Tanácsadó Testületének tagja kapott szót, aki felidézte, hogy január 4. óta foglalkoznak kiemelten a témával. Hangsúlyozta: Szent László egy közép-európai szent, akinek a személyisége összefonódik az egész nemzettudattal és erősíti az összefogást. Mons. Fodor József vikárius – aki egy Szent Lászlót ábrázoló stólát is kapott ajándékba – személyesebb hangvételű történetekkel érzékeltette azt: számtalan jele van annak, hogy Szent László most is velünk van, és kedves számára Nagyvárad, pártfogóként, közbenjáróként gondol ránk az örökkévalóságból. Azt is felidézte: annyira felemelő volt az idei körmenet a koponyaereklyével a Festum Varadinumon, hogy Erdő Péter bíboros is mint követendő példát szokta emlegetni. Az általános helynök ugyanakkor egy kevésbé ismert Szent László-legendát is elmesélt hallgatóságának.
A megnyitó után kiscsoportos beszélgetésekkel folytatódott az együttlét, majd az ebéd után a várba zarándokoltak a Hálósok, ahol Mihálka Nándor régész és Lakatos Attila, a püspökség kulturális referense fogadták őket és szolgáltak értékes információkkal. Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

Útjára indították Kolozsváron az erdélyi magyar politikusképzőt
A politika ma már szakma, és nem lehet cinikusan tekinteni rá – hangzott el vasárnap a Kolozsváron zajló Erdélyi Politikai Iskola ünnepélyes megnyitóján.
Kelemen Hunor szövetségi elnök kihangsúlyozta, a politika ma már szakma, és nem lehet más, mint a közjó szolgálata, kisebbségi helyzetben pedig ezen túl kifejezetten az erdélyi magyar kisebbség képviselete is. „A politikára nem lehet cinikusan tekinteni, mint a hatalom megszerzésének és megtartásának műveleti technikájára, mert különben hibát hibára fogunk halmozni” – fogalmazott.
Kiemelte, az RMDSZ etnikai alapon szerveződik és ennek így is kell maradnia, miután a román pártok semmit nem ajánlanak a magyar kisebbség számára. Ugyanakkor az Európai Néppárt mellé szegődtek, és nem kívánnak máshol dolgozni, de az erdélyi magyar közösség ideológiailag sokszínű, és feladat, hogy ennek ellenére összetartson. Ma fontos kérdésekkel kell megbirkózni, a jogállamiság problémájával, a szabadságjogokkal, amelyeket a biztonságra hivatkozva korlátoznak – amelynek komoly veszélyei vannak. Felhívta a figyelmet a román-magyar párbeszéd fontosságára is, miután a bizalom szintje alacsony a két közösség között.
Dr. Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetője kiemelte, fontos, hogy elinduljon egy folyamat, amely kinevelheti egy a megmaradáshoz szükséges elitet. 2010 óta megtörtént az anyaország és a kisebbségi magyar közösségek viszonyának átalakulása, amelyet a korrekt párbeszéd jellemez – fogalmazott Gulyás, beszélve a kettős állampolgárság és választójog jelentőségéről is.
Ez egy hiánypótló esemény, egyrész azok számára szervezték, akik RMDSZ-struktúrákban dolgoznak, és új embereknek is lehetőséget akartak teremteni – fogalmazott Oltean Csongor, a MIÉRT elnöke. „Kettős célja van egy ilyen rendezvénynek: hogy a fiatalok próbáljanak meg beleszólni a közéleti kérdésekbe, és az is, hogy minél több embert bevonjanak a folyamatba” – tette hozzá.
Beszélt arról is, a következő hónapokban kialakuló kapcsolatok is fontosak, hiszen több szakmából is érkeztek fiatalok az Erdélyi Politikai Iskolába, az ifjúsági szervezetek, az RMDSZ is szívesen várja az új jelentkezőket.
Dr. Szalai Zoltán, az MCC ügyvezető igazgatója a szervezők mellett a jelentkezőknek köszönte meg, hogy jelentkeztek.
Mint arról korábban írtunk, a Mathias Corvinus Collegium (MCC), az RMDSZ és a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) közös rendezvénye 2017 novembere és 2018 májusa között négy hétvégi képzési alkalmat (Kolozsvár, Bukarest, Budapest, Kolozsvár), valamint a képzési alkalmak között megoldandó feladatokat foglalja magában. A program első hétvégéje 2017. november 3–5. között Kolozsváron zajlott. Kustán Magyari Attila / maszol.ro

Tüntetések országszerte
Az ország több nagyvárosában, illetve több külföldi fővárosban is tüntettek tegnap este az igazságügyi törvényeket módosító tervezetek ellen.
Bukarestben a parlament elé vonultak a résztvevők, mintegy húszezren tiltakoztak a kormánypártok módosító javaslatai ellen. A mozgósítás a Facebook közösségi portálon zajlott.
„A törvénycsomag elfogadása katasztrofális következményekkel járna Romániára és lakosaira nézve. Búcsút mondhatunk a független igazságszolgáltatásnak. Nem vagyunk magunkra az e törvények elleni harcban. A bíráktól és ügyészektől kezdve az Európai Bizottság elnökségéig mindenki a jogszabálytervezetek ellen foglalt állást. Itt az idő, hogy valamennyien tegyünk az ügy érdekében, ne legitimáljuk a korruptaknak az igazságszolgáltatás ellenőrzés alá vonására irányuló kísérletét” – áll a Nem akarunk tolvaj nemzet lenni mottójú felvonulást népszerűsítő Facebook-oldalakon.
Hasonló megmozdulásokat hirdettek vasárnap estére Kolozsvárra, Marosvásárhelyre, Nagyváradra, Temesvárra, Nagyszebenbe, Brassóba, Craiovára, Galacra, Jászvásárra, Focşani-ba, Suceavára, illetve Párizsba, Berlinbe, Rómába és Zürichbe is.
A Nemzeti Liberális Párt, a Mentsétek meg Romániát Szövetség és Dacian Cioloş volt miniszterelnök Románia 100 nevet viselő platformja bejelentette, hogy csatlakozik a tiltakozásokhoz. Háromszék; Erdély.ma

Gyurcsány Ferenc újra megosztaná a nemzetet
Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció (DK) elnöke, illetve pártja egyedül maradt a határon túli magyarok szavazati jogának megvonásáért indítandó aláírásgyűjtéssel – mondta Szili Katalin, külhoni autonómiaügyekben közreműködő miniszterelnöki megbízott az M1 aktuális csatornán tegnap.
Mint ismert, Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke kedden jelentette be: aláírásgyűjtést indít azért, hogy ne szavazhassanak, akik soha nem éltek Magyarországon, így nem viselik szavazatuk következményeit.  Szili Katalin szerint, aki ezek után szövetkezik ezzel a politikai erővel, annak vállalnia kell, hogy „nemzetietlenséggel” vádolják. A miniszterelnöki megbízott hangsúlyozta, a nemzet újbóli megosztását jelenti 13 évvel a 2004-es, a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról szóló népszavazás után újra előállni ezzel a kérdéssel. Szili Katalin szerint a DK akciója néhány hónappal az országgyűlési választások előtt elsősorban pártpolitikai célokat szolgál, politikai hasznot, szavazatokat szeretnének ezzel szerezni.
A miniszterelnöki megbízott leszögezte: egyféle állampolgárság van, és ehhez ugyanazok a jogok tartoznak, ebben már volt nemzeti konszenzus 2010 után. A DK javaslatára utalva a miniszterelnöki megbízott azt mondta, ilyen felvetéssel azok a politikai erők élnek, amelyek beismerik, hogy 2004 óta nem tettek meg mindent a határon túli magyarokért. Szili Katalin emlékeztetett, hogy egyéni jelöltekre a határon kívül élők nem szavaznak, csak listákra. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Feledni nem szabad (A barcaföldvári mártírok emlékezete)
Tizennyolcadik alkalommal gyülekeztek szombaton Barcaföldvár határában az emlékezők kegyeletüket leróni az egykori – a második világháború utolsó hónapjaiban a román hatalom által szovjetekkel kötött fegyverszüneti egyezmény nyomán létrehozott – haláltábor poklát átélt, illetve ott életükkel fizető magyar és német katonák, honfitársaik emléke előtt. A már hagyományosan az 1956-os nemzeti gyásznapon szervezett megemlékezésre idén is viszonylag szép számban érkeztek elsősorban az idősebb nemzedék képviselői.
A földvári fogolytáborba kerültek azt érezhették, itt most mindennek vége, és egy rövid szempillantásig még Isten is elhagyta őket. Gyakran kérdezhették, van-e még remény, lesz-e e földi életben tovább. Sokak számára Pál apostol rómabeliekhez írott levelének sorai – „az igaz ember hitből él” – az életet jelenthették – fogalmazott felszólalásában Ungvári Barna András volt hidvégi, jelenleg uzoni református lelkipásztor Nagy János hidvégi református lelkész, házigazda köszöntőszavait követően.
A barcaföldvári egykori fogolytábor utolsó nyomai már jó pár éve a földdel váltak egyenlővé. Az ott elhunytak, szenvedők emlékének feltámasztója, Ungvári Barna András az előző évektől eltérően nem az elhurcolt miklósváriak visszaemlékezéseiből idézett a szovjet katonák sírkertjében felállított andezit emlékmű árnyékában, hanem rövid történelmi áttekintést követően a feldobolyi Bacsó Lajos szavait hívta segítségül a borzalmak felvillantására. A sajnos most már csak néhai Bacsó Lajosként említhető egykori földvári fogoly részletes vallomásban hagyta hátra az utókornak a maga és hat falustársa által megélteket, a hamis csábító üzenettől, mellyel először a sepsiszentgyörgyi börtönbe csalták el őket a hatóságok, majd a fogolytáborba történő szállításuktól, illetve a szomszédos falubeli kalandjaikon keresztül egészen a kivételes szerencsével, hosszas tervezés után 1945 márciusában megvalósított szökésig, végül hazatérésükig. E sorok is kegyetlen állapotokról, betegségekről, halálról, nyomorról, hányattatásról szólnak. Van Isten, és aki hiszi Istent, annak van istene – idézte néhai Bacsó Lajosnak a Vadas-tető árnyékában a hazatérés útján elhangzott mondatát a lelkipásztor. Ahogy Bacsó Lajos számára, mások számára is ily módon van és lehet szabadulás. „Valahányszor úgy érezzük, az Úristen elfordította fejét tőlünk, lehunyta szemét, jusson eszünkbe a hit fontossága. A Szentírás tanítja, van ilyen időszak, de létezik ugyanakkor a bocsánat és a kegyelem is. Az soha nem történhet meg egy ember életében, hogy az Úristen cserben hagyja őt, mert szeretete és hűsége örökkévaló” – zárta beszédét Ungvári Barna.
„Az emlékezés, a szörnyűségek felidézése, kísérletünk, hogy a szenvedők helyzetét átéljük, elnémít minket. Nehéz bölcsességet mondani, nehéz a miértekre választ találni, és nehéz vigasztalni. Ilyenkor imában keressük a választ, a reményt, amint tették az élet és halál mezsgyéjén küzdők a földvári táborban. Mi, szabadok az emlékezés órájában döbbenünk rá, hogy sokkal felelőssebben kellene gazdálkodnunk Istentől kapott időnkkel, alaposabban kellene különbséget tennünk jó és rossz között” – mondta áldásában Nagy János. A történelmi egyházak képviselőin kívül Ambrus Izabella brassói RMDSZ-es képviselő, valamint Bedő Zoltán újságíró a vitézi rend képviseletében szólt a megemlékezőkhöz. Előbbi szerint a jajszavaktól hangos múlt lehet megerősítő és ösztönző a jelenben. Elődeink a szabadságeszményért vérüket és életüket adták, és e harc máig sem ért véget. „Fontos, hogy értékeljük szabadságunkat, de egyúttal felismerjük a jelen harcait is, nyelvünk, iskoláink, szimbólumaink megtartásáért, a magyar tisztségviselők meghurcolásáért” – fogalmazott. Bedő Zoltán felidézte: történelmünk során nemcsak messziről jött hordák mészárolták a magyarságot, hanem a területszerzési szándékkal betörő szomszéd népek is, annak ellenére, hogy a magyar királyság védőszárnyai alatt cseperedtek nemzetté. Az 1944-ben Barcaföldvárra hurcoltak egyetlen bűne a származásuk volt, de ez eléggé súlyosnak bizonyult, hogy sokuk életét aljasul kioltsák. A kommunizmus sem volt képes a gyilkosságok emlékét elmosni, majd a fordulat után pár ember áldozatos munkája révén eljöhetett a kegyeletteljes emlékőrzés ideje, és 18 éve lehetségessé vált a méltó megemlékezés. „E vérrel megszentelt helynek arra kell emlékeztetnie, hogy bármikor az itt kiszenvedett honfitársaink sorsára juthatunk. Ezt elkerülni éberséggel lehet, bátorságot, erőt és egységet mutatva fel a ránk vicsorgóknak. Szükséges a megbocsátás, de feledni nem szabad” – zárta felszólalását.
A megemlékezést az ürmösi unitárius dalárda tagjainak éneke, Szász Ferenc brassói unitárius lelkész, Ferencz Nagy Zoltán, a brassói Áprily Lajos Főgimnázium, valamint Ungvári Rebeka, a Székely Mikó Kollégium diákjainak szavalata tette ünnepélyesebbé. Az esemény zárásaként a jelenlévők megkoszorúzták az emlékművet, majd a himnuszok hangzottak fel. Ungvári Barna örömét fejezte ki, hogy több mint 150-en idén is eljöttek, és arra kérte a jelenlévőket: igyekezzenek átadni emlékeiket (tárgyiakat is) az utódoknak, hogy a sokat szenvedettek áldozata ne merüljön feledésbe. Nagy D. István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyföld nem eladó (Fórum Kézdivásárhelyen)
Székelyföld jelenéről és jövőjéről szervezett telt házas fórumot a Kézdiszéki Székely Tanács kézdivásárhelyi, illetve kézdiszéki magyar pártokkal és civil szervezetekkel – az RMDSZ-szel, az EMNP-vel, az MPP-vel, a Kézdivásárhelyi Nők Egyesületével és a Történelmi Vitézi Renddel – együttműködve szombaton Kézdivásárhelyen a Vigadó Művelődési Ház Színháztermében.
A háromórás rendezvény nyitányaként három közismert kuruc nóta hangzott el tárogatón Fórika Balázs kántor előadásában. A ceremóniamester szerepében Kónya Zita angoltanár, a Siculus Rádió főszerkesztője köszöntötte a mintegy kétszázötven résztvevőt, külön üdvözölve Gyergyó-, Udvarhely- és Csíkszék küldötteit, a környékbeli települések polgármestereit, önkormányzati képviselőit, Kézdi-Orbaiszék római katolikus plébánosait. A fórumot Fekete Miklós ny. zenetanár, a Kézdiszéki Székely Tanács elnöke, a rendezvény megálmodója és főszervezője nyitotta meg. Közölte: rövid, alig négy hónapos elnöki megbízatása alatt kétszer is végigjárta Kézdiszék településeit, és megdöbbenve tapasztalta, hogy a székely nép az önfeladás szélére sodródott. Ezért is választotta a meghívó mottójának Kossuth Lajos szavait: „Eltiport nemzet újjászülethet, de öngyilkos nemzetnek nincs feltámadás.”
Bokor Tibor kézdivásárhelyi polgármesternek a fórum résztvevőihez intézett üzenetét Kónya Zita tolmácsolta. Az első előadó Ambrus Ágnes ny. egyetemi adjunktus volt, aki az irodalmi műveltség és autonómia témában Tamási, Nyirő, Reményik, Wass Albert – avagy a székely fiatalok irodalmi műveltsége címmel tartotta meg előadását, majd Sántha Attila költő, nyelvkutató Kulyak, odor, pereszlen – honnan jövünk mi, székelyek? című, a székely nyelvjárásról szóló értekezése hangzott el. A szünet után Czirják Árpád pápai prelátus, ny. aranymisés kolozsvári plébános lépett a pulpitushoz, és megtartotta Székelyföld nem eladó! Lenni vagy nem lenni, az itt a kérdés! című előadását. A díszmeghívott felidézte azt az időszakot, amelyet Kézdivásárhelyen töltött. Negyvenkilenc évvel ezelőtt, 1968-ban érkezett a városba, ahol két évig segédlelkészként, majd egy év megszakítással plébánosként tevékenykedett 1984-ig, amikor Kolozsvárra helyezték át. Felidézte: amikor 1983-ban a temetőben felállították a kettős kopjafát, az akkori állambiztonsági szervek rászálltak, maga a megyei parancsnok jött el Kézdivásárhelyre, és megkérdezte, hogy milyen nevek szerepelnek a kopjafán (a hét vezér nevét véste rá az emlékmű készítője). Czirják Árpád válasza az volt, hogy hősi halottak, akik a kantai temetőben nyugszanak. Akkor a parancsnok ezt el is hitte – elevenítette fel az akkori eseményeket a pápai prelátus –, de később alaposabban tájékozódott, berendelte az akkori kézdivásárhelyi plébánost a megyeközpontba, és parancsba adta, hogy tüntesse el a kopjafát. Czirják Árpádnak kétnaponta kellett jelentkeznie a megyei Securitatén, de nem tudták megtörni, az volt a válasza: „nem azért tették oda, hogy onnan elvigyék, vigyék el önök, de ne tessék elfelejteni, hogy Háromszék nem alkuszik”. A végeredmény az lett, hogy a kopjafa a helyén maradt. Az előadó arra hívta fel a figyelmet, hogy városainkban, falvainkban járva egyre több ingatlanon látható az Ez a ház eladó felirat. Ha ez így folytatódik, előbb-utóbb idegenek tulajdonába kerülnek az ingatlanok, és akkor Székelyföld véglegesen gazdát cserél. „Székelyföld fennmaradásáért harcolunk, és egy székely zászlót nem merünk kitenni, a sokat emlegetett székely virtusból már csak ennyire futja” – kongatta meg a vészharangot. „A katalánok kikiáltották függetlenségüket, a skótok a szétválásért küzdenek, és a mi politikusaink az autonómia követelésébe maholnap belefulladnak” – jegyezte meg. A pápai prelátus Háromszék nagyjait – a dálnoki Dózsa Györgytől a torjai Apor Péterig – sorakoztatta fel követendő példaként a mai nemzedék számára. Felelevenítette az RMDSZ politikusainak a kolozsvári Szent Mihály-templomban tett esküjét is: „Hű magyarként szolgálni fogom népemet, mely bizalmával felhatalmazott, hogy érdekeit képviseljem, küzdjek fennmaradásáért, amelynek egyetlen szilárd biztosítéka a belső önrendelkezés. Isten engem úgy segéljen!” „Azt vártuk és azt várta minden erdélyi magyar ezek után, hogy a belső önrendelkezés, az autonómia követelésével lép a román politika színpadára az RMDSZ, de válasz helyett a marosvásárhelyi véres március után magyarázkodás következett, hogy ne borzoljuk a kedélyeket, később, majd alkalmas időben tűzik a politika napirendjére ezt a kényes kérdést. (...) Később a mérleg nyelvéről szólt a fáma. Részt vesz az RMDSZ a kormányban, vagy távol marad. Részvétel vagy távolmaradás szinte egyre ment. A kisebbségi jogok kivívásában érdemleges változás nem történt, be kellett érni apró, jelentéktelen engedményekkel. Az RMDSZ megkésve vette be programjába az autonómiát. Az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői hallathatták volna a hangjukat, de legtöbbször ők is a háttérben beérték egy-egy fejcsóválással” – ecsetelte az előadó. Nyomatékosította: ő maga nem az RMDSZ ellensége, hiszen tagja a szövetségnek, hanem az RMDSZ kritikusa, és ugyanolyan kritikusa a Magyar Polgári Pártnak és a Székely Nemzeti Tanácsnak is. „Nagy formátumú politikusokra van szükségünk, akik kilépnek árnyékukból, és nem csupán szélmalomharcot folytatnak a román parlamentben és Budapesten kilincselnek, hanem olyanokra, akik rendszeresen járják a nyugati fórumokat, kitűnő angolnyelv-tudással elpanaszolják az erdélyi, székelyföldi magyarság nyomorúságát, világgá kiáltják, hogy a legnagyobb európai kisebbséggel a román politika mit művel el” – javasolta a pápai prelátus. Leszögezte azt is: nem ért egyet azzal az egyházvezetéssel, amely szerint „a pap ne politizáljon, végezze egyházi teendőit”. Erre ellenpéldaként Márton Áron és Prohászka Ottokár püspököket hozta fel. Végezetül arra kérte a teremben levőket, hogy ismételjenek meg utána hangosan két fontos mondatot: „Székelyföld idegenek számára nem eladó! Háromszék nem alkuszik!”
Az előadás után több hozzászólás is elhangzott. Borsos Géza gyergyószéki küldött bejelentette, hogy a XVIII. Székely fórumot november 11-én 10 órai kezdettel Gyergyócsomafalván a Borsos Miklós Művelődési Házban szervezik meg, ahol a meghívott előadó ugyancsak Czirják Árpád pápai prelátus lesz. A fórumon fellépett a Cantus kamarakórus, a Református Kollégium versmondói, Fekete Dániel, Jánosi Zsolt és énekese, Babos Abigél, valamint a kézdiszentléleki Perkő Néptáncegyüttes. A rendezvény himnuszaink közös eléneklésével ért véget. Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Keresztszentelés Gelencén
Tegnap Gelencén a déli ünnepi, búcsús szentmisét megelőzően a nagyközség alszegi részében Jakubinyi György, Erdély római katolikus érseke megáldotta és megszentelte a Pakó Benedek kanonok, ny. plébános által állíttatott, 4,5 méter magas kettős fakeresztet, amelyen a Magyar Hiszekegy első két sora, a Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában olvasható.
Az emlékjelt Both László helybeli fafaragó készítette Bálint Lajos érsek emlékére a nagyszebeni plébánia támogatásával. A kereszten három életfa látható.
A keresztszentelést követően a zsúfolásig megtelt Szent Imre-nagytemplomban Bereczi István plébános meghívására a szentmiseáldozatot Jakubinyi György érsek mutatta be a környékbeli papság közreműködésével. A nem mindennapi eseményen Gelence egyik magyarországi testvértelepülése, Nagybánhegyes is képviseltette magát, és szép számban érkeztek más településekről hívő katolikusok, illetve innen elszármazottak is hazalátogattak. Az érsek szentbeszédében Szent Imre herceg alakját emelte ki követendő példaként a mai ifjúság és minden keresztény számára. A búcsús szentmise érseki áldással és himnuszaink eléneklésével ért véget. Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A forradalom vérbe fojtására emlékeztek
Többnyire az érintettek és hozzátartozóik jelentek meg szombaton a Székely Nemzeti Múzeumban az 1956-os forradalom vérbe fojtása alkalmából tartott megemlékezésen, amelyet a Volt Politikai Foglyok Kovászna Megyei Szövetsége szervezett. A délután folyamán Mohi Sándor és Nagy Ernő 1956 Erdélyben című dokumentumfilmjét tekintették meg az érdeklődők, majd az ’56-os emlékparkban folytatódott a megemlékezés.
A múzeumban elsőként az esemény házigazdája, Vargha Mihály köszöntötte az egybegyűlteket. Mint mondta, az általa vezetett intézménynek mint a háromszéki kulturális élet egyik bástyájának kötelessége, hogy az 1956-os szabadságharc és forradalom ügyét támogassa. Ezt az estet is azért szervezték, hogy ne csak az egykori forradalmárok korosztálya, a 60–70 évesek érezzék át ezeknek az eseményeknek a súlyát, hanem a fiatalabb nemzedék is. Próbálnak minél több fiatalt és tanárt bevonzani az ilyen rendezvényekre, hogy a forradalom emléke ne halványuljon el. Örömmel tapasztalja, hogy fiatal kutatók egész sora foglalkozik az ’56-os eseményekkel. A szakember szerint téves az a nézet, miszerint ez a forradalom a magyarországi magyarság ügye, aki ezt gondolja, nem tudja, hogy az anyaország határain kívül is milyen eszméletlen kegyetlenséggel csapott le a kommunista hatalom mindazokra, akiknek szívében lángra kapott a szabadság szikrája. A románság elitje is hatása alá került a budapesti eseményeknek, ’56 a nemzetek közötti összefogást is jelképezi. Török József, a Volt Politikai Foglyok Kovászna Megyei Szövetségének vezetője örömét fejezte ki, hogy itthon köszöntheti a dokumentumfilm rendezőjét, a magyarországi, valamint a gyergyói, udvarhelyi és érmelléki sorstársakat. Szerinte azért fontos, hogy a fiatalok is megismerjék ezeket az eseményeket, mert ők másképp gondolkodnak, mint az ’56-os ifjak, de a film hatására átértékelődhet bennük sok minden. Szeretnék felajánlani a film egy-egy másolatát a sepsiszentgyörgyi iskoláknak, hogy minél több diáknak levetíthessék azt. Mohi Sándor rendező vallomással kezdte köszöntőjét – mindig nagyra becsülte a székelyeket, ez a tisztelet pedig csak fokozódott benne a forgatás alatt –, majd a film készítésének ötletéről és támogatóiról beszélt, végezetül pedig röviden bemutatta azt a közönségnek. A produkció négy alapegységből áll: az első a tavalyi csíkszentdomokosi ünnepi szentmiséről tudósít, amely során a helybeli plébános szólt az ’56-osokhoz, a másodikban a nagyváradi Szabadságra Vágyó Ifjak Szövetségének vezetője, Domokos Miklós megrázó vallomásai hallhatóak, a harmadik részben az egykori szövetség további tagjai mesélnek a forradalmi és azt követő drámai eseményekről, az utolsó rész pedig a székelyek kálváriájáról szól. A vetítés végén Török József lapunknak megjegyezte, sajnálatos, hogy egyetlen tanár sem vett részt a vetítésen, nem csoda, hogy a fiatalok nem sokat tudnak ’56-ról. Nagy B. Sándor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Adómentesek a műemlék épületek
Klaus Johannis államfő kihirdette pénteken az adótörvénykönyvet módosító jogszabályt, amely szerint nem kell adót fizetni a műemlék épületek után. A törvény szerint tulajdonostól függetlenül mentesülnek az adó alól azok a műemlék épületek, múzeumok és emlékházak – a hozzájuk tartozó területtel együtt –, amelyek utcai frontját felújították, és amelyekben nem kereskedelmi tevékenység folyik. Abban az esetben, ha az épület homlokzata nincs felújítva, a helyi tanács eldöntheti, hogy kivet-e adót az épületre vagy sem. A törvénymódosítást Kelemen Hunor és Márton Árpád RMDSZ-es képviselők dolgozták ki. AGERPRES; Népújság (Marosvásárhely)

Korunk, 2017. november
Az erdélyi magyarság az elmúlt századok értékteremtő munkája során számtalan kiemelkedő alkotással gazdagította szűkebb és tágabb környezetét. A hungarikumok európai regesztrumában ott a helyük a sajátos erdélyi magyar értékalakzatoknak is. A tizenegy civil szervezet összefogásával Kolozsváron létrejött Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság vállalkozott az értékek beazonosítására, valamint ezek felterjesztésére. Az értékkategóriák átfogják az épített környezet, a kulturális örökség, az agrár- és élelmiszer-gazdaság, az egészséges életmód, az ipari és műszaki megoldások, a sport, a természeti környezet, a turizmus és vendéglátás területeit.
Az Erdélyi értéktár című lapszám ennek a regisztrációs munkának a folyamatát (annak nehézségeit) igyekszik bemutatni. A történelmi távlatot az Ezer éve Erdélyben, száz éve Romániában (Hegedüs Csilla – Újvári Dorottya), illetve a Szent László király útja (Kádár Magor) jelzi, az örökségvédelem és közösségépítés témáját Furu Árpád tárgyalja, ezek Kárpát-medencei összefüggéseiről Muhi Sándor értekezik. Péntek János nyelvészprofesszor megörökíti a néprajzoktatás és -kutatás harmadik újrakezdését. Irodalomtörténeti vonatkozásban ugyancsak „értékgyarapító” a Korunk értéktára, hiszen itt jelzi először Kántor Lajos az új „Kántor-Láng” (1918-2018) elkészültét, Cseke Gábor pedig az 1967-es Vitorla-ének „újratöltött” kiadását. Népújság (Marosvásárhely)

Ahol egy magyar is számít
Szórványsors
Alighogy elhagyjuk Szászrégent Beresztelke irányába, nyugatnak tartva a mezőségi kietlen dombok között kanyarog az út. Bármerre tartunk, ugyanaz a táj fogad. Valamikor erdő borította a vidéket, de annak még a történelmi emléke is halovány. Pedig itt hajdanában járt besenyő, kun, honfoglaló magyar, tatár, aztán az évszázadok során letelepedett és elment, vagy maradt szász, román és roma. Feltűnik a faragói tó, amelynek partja helyenként a Duna-delta sásrengetegére emlékeztet. Erdőtaréjjal tarkított domb alatt visz a köves út Nagyercsébe, ahonnan egy domb választ el a községközponttól, Balától. Ide azonban könnyebben jutunk el arról a megyei útról, amely Sárpatakig, s onnan vissza a Maros völgyéig vezet.
A Baláról szóló első hivatalos dokumentumot 1327-ben keltezték. A falu nevét egykori lakójáról kapta. Ercsét először 1439-ben említik az okiratok. A község hivatalos honlapján a 2011-es népszámlálási adatok szerint 756 lakosa van Balának, ebből 86,9%-a románnak, a 7,01%-a cigánynak, míg 1,98%-a magyarnak vallotta magát, és 4,1%-uk nem tartozott egyik etnikumhoz sem. A vallásfelekezeti eloszlást illetően: 92,33% ortodox, 1,59%-a református, 1,06%-a görögkatolikus, míg 4,37%-a nem hívő.
Nagyercse a magyarfülpösi református egyházközséghez tartozik. Ady István lelkipásztor 1984-ben vette át a gyülekezetet. Ekkor a faluban négy református volt. 1998 márciusában a Népújság (Lokodi Imre) riportban számolt be az utolsó magyarokról, Nagy Ilonáról és fiáról, Györgyről. Ő mesélt arról, hogy valamikor az 1960-as években több mint száz magyar volt Nagyercsében. Aztán mind elmentek, a pap is elköltözött, közel 40 éve filiálé lettek. 2016 januárjában eltemették az utolsó református magyart is, a templom árván maradt. Vagy mégsem?
2002. április 12-én Marosvásárhelyről kiköltözött egy vegyes ajkú család, Oprea Bulat Gheorghe és felesége, Emese. Elmondásuk szerint a férfi kőműves volt a hajdani állami építkezési vállalatnál (TCM), a nő a Rotecom Rt.-nél elárusító. Mindkét cég csődbe ment, munka nélkül maradtak. Meggyesfalván laktak egy garzonban, nem bírták fizetni a közköltséget, a lakásfenntartást, ezért eladták. Ebből a pénzből vásároltak házat Nagyercsében, és kiköltöztek. A férfi ortodox, a nő római katolikus, amikor meghalt az utolsó református, ő maradt az egyetlen magyar a faluban.
Ady István lelkipásztorral egy falcsempével kicifrázott kicsi ház előtt állunk meg. Az udvarról visszaköszön a szegénység. Bulat Emese fogad, de nincs ahova leülni a házban. Mindenük össze van zsúfolva egy szobába, talán azért, hogy ne kelljen a másikat is fűteni. Ez a konyha, a hálószoba, nappali, kamra s minden. Nem időzünk. A templomba megyünk. Közben előkerül a férj is, és vele együtt a templomkulcs. Menet közben mondja Emese, hogy most sincs jövedelmük, csak a segély, amit a gyerek után kapnak. Az egyikért, a negyedikes fiúért, mert van egy 29 éves fiuk is, de ő Konstancán van, ahol őrként dolgozik. Még néha idénymunkából csurran-cseppen nagy ritkán.
– Amikor ideköltöztünk, megkérte a tiszteletes úr az uramat, hogy harangozzon, ha valami történik Nagy Károllyal, mert ő volt az utolsó gondnok és harangozó is egyben. Így amikor Károly elment a mezőre az állatokkal, volt aki harangozzon – mondta Emese.
A templom felé tartunk, amely egy domboldalon van, mintha uralná azt a kis völgyet, ahol szerényen meghúzódnak a házak. Különálló fa harangláb áll az udvaron, ahova egy szerényen faragott kapun lehet bejutni, rajta bevésve egy évszám: 1946. Felérünk, nyikorogva nyílik a kapu, majd a templomajtó is kitárul előttünk. Csodálatos kazettamennyezetes, hajdanában festett mellvédes karzattal, csipkézett barokk díszítésű padokkal, kopott, de így is remekmívű szószékkoronával berendezett helyiségben vagyunk. Egykor egyhajós katolikus templom lehetett, amelynek oltára helyén két igen jó állapotban megmaradt címer áll, alatta kőbe vésett latin felirat az 1762-es évszámmal.
Megtudom, hogy a XV. század előtt már állt itt középkori templom. Sajnos, oklevél nem maradt fenn róla. A már említett Toldalagi- és Losonczi–Bánffy-címer alatti felirat az 1762-es átépítésről tanúskodik. Nem véletlenül, hiszen a koronkai kastélyt is építtető nagyercsei és nagyiklódi Tholdalagi család Erdély régi mágnás családjainak egyike, nevét a család Toldalag helységről kapta, ősi birtokaikhoz tartozott a település. Az egyik kazettában az 1772-es évszám olvasható. 1924-ben felújították, azóta csak kisebb javításokat, karbantartási munkát végeztek az épületen. Legutóbb idén a Teleki László Alapítvány támogatásával a Römer-program keretében járt kint három marosvásárhelyi szakember, akik, a tancsi templomhoz hasonlóan, a kazettamennyezetet megszabadították a szútól. Mivel műemlék templomról van szó, bármilyen javítási, állagmegőrzési munkálatot csak különleges engedéllyel lehet végezni.
A templomban folytatjuk a beszélgetést a Bulat családdal.
– Miután meghalt Károly, mondtam az uramnak, álljunk át a reformátusokhoz, úgyis már több mint 10 éve ő húzza a harangot. Azért tartjuk fontosnak, hogy reformátusok legyünk, mert nekem nincs templomom. A férjem ortodox, de katolikus templomban esküdtünk. Amikor Nagyercsébe költöztünk, megkérdezte a férjemet az ortodox pópa, hogy beáll-e a közösségbe. Nem akart. Nekem pedig nagyon jólesik, amikor magyar szót hallok az istentiszteleten. Azt mondtam a református tiszteletesnek, hogy ha már nem tudok áldozni és gyónni, akkor legalább egy évben kétszer vehessek úrvacsorát. Aztán, ameddig élek, egyedüli magyarként gondját viselem a templomnak – magyarázza Emese.
Kimegyünk az istenházából, megtekintjük a haranglábat. A harangon gr. Toldalagi Ferenc és gr. Bánffy Kata neve áll. A faépítmény gerendázata szűk lépcsőt zár körbe. Fentről messze lehet ellátni, s jó, hogy szombaton délután még van aki meghúzza a harangokat, s a messzi völgyekbe is eljuttatja az üzenetet.
Az udvaron lovak, tehenek legelnek. A tiszteletes megjegyzi, azért ezt nem kellene engedni. Bulát Emese románul szólítja fel a férjét, intézkedjen, mert hát szomszéd ide vagy oda, azért mégse lehet, hogy a helyet legelőnek tekintsék.
Útközben Bala polgármesterével, Vlad Marianával találkozunk, aki 2000-től áll a falu élén. Pályázati támogatásnak köszönhetően újjáépítik a nagyercsei kultúrotthont, egy óriási tábla hirdeti, hogy vidékfejlesztési alapból a községi utat is felújítják. Ady István lelkész megemlíti, hogy a református műemlék templom is főjavításra szorul. A polgármester megígéri, amennyiben lehet, támogatja a kezdeményezést. Majd büszkén mondja: nem hagyja magát, tisztában van a templom értékével.
Miután elköszönünk a polgármestertől, a tiszteletes hozzáteszi:
– Benépesítjük az elárvult templomot. Eddig háromszor szerveztünk kihelyezett istentiszteletet, amikor az egyházközségből egy nagy autóbusznyi magyarfülpösi atyafival jöttünk ide. November 8-án újra készülünk, s addig, remélem, nagyercsei „gazdája” is lesz a templomnak. S ha Isten megsegít, sikerül felújítani és az utókor számára megőrizni örökségünk.
Amint a gépkocsival Marosvásárhely felé tartunk, azon gondolkodom, hogy talán nem ártana szórványmentő programként Erdélyben támogatni azokat, akik kihalófélben levő – hajdanában magyarok által lakott – faluba költöznének. Mert lehet, hogy egy ember vagy egy család ilyen helyen többet tehet a közösségért, mint sokan mások, akik máshol keresik a boldogságot, s házat, hazát feladva talán sohasem lelik meg. Vajda György / Népújság (Marosvásárhely)

Jubileumi unitárius zarándoklat Déva várában
Szellemi megújulás örök értékek alapján
Mint minden év novemberében, szombaton több száz erdélyi magyar unitárius zarándokolt el magas Déva várába, hogy lerója kegyeletét Dávid Ferenc egyházalapító sírjánál. Erdély minden részéről érkeztek, Kolozsvárról, Torockóról, Brassóból, a Zsil-völgyéből és természetesen Székelyföldről. Szellemi feltöltődésért jöttek, erőt meríteni a nagy reformátor tanaiból, meríteni abból a történelmi örökségből, melyet e várfalak őriznek. És az Erdély sorsát is lényegesen megváltoztató egyetemes reformációt ünnepelni.
A szombati ünnepség a kettős jubileum jegyében zajlott, ez volt ugyanis 20. modernkori zarándoklat, a reformáció 500. évfordulóján.
Új bor új tömlőben
A tizenhatodik század elején érési folyamat teljesedett be Európában, a hit szabad megélésének óhaja, az Istennel való közvetlen kapcsolat eszméje ért be. A hitbéli reformáció eszmeáradata futótűzként terjedt el a kontinensen, noha a kommunikációs eszközök meglehetősen kezdetlegesek voltak. Az új bor azonban kiforrt, az új szellemiség kibontakozott, már nem lehetett megállítani.
Új borhoz pedig új tömlő kell – erre építette ünnepi igehirdetését Rácz Mária kolozsvári lelkész asszony. Az új tömlő meg is lett, akár a nagy reformátorok elképzelése ellenére is. Az isteni akarat rendelte el, az új vallási szemlélet nem tudott kibontakozni az akkori egyház kereteiben. Új felekezetek keletkeztek. Új, rugalmas tömlők az új bor tárolására. A bor ugyanis átveszi az edény alakját, olyan, mint a lélek az emberben. A különféle protestáns egyházak is a reformáció különféle irányzatainak alakját vették fel. Mint a magyar unitárius egyház Erdélyben, amely Dávid Ferenc tanainak biztosít keretet.
A megújulás azonban nem lezárt dolog, hanem egy állandó folyamat. Néha gyorsabb, néha lassabb ütemű, de mindig is jelen van, mindig is szükség van rá. Mindkét vonatkozásban, szellemi és formai szempontból egyaránt. A lelket, a hitet ugyanúgy kell feltölteni szellemi frissességgel, mint annak keretét, az egyházat – erről szól a reformáció szellemisége.
Mindezt megfontolt óvatossággal, bölcsességgel kell megvalósítani, a régiből is meg kell tartani a jót. Az új bor is a régi eljárással készül. A keresztény hit is örök értékekből, örök igazságokból áll, ezek jelentik az alapot, amire építeni, újítani kell. A szertartást többi részét a szónok asszony férje, Rácz Norbert szintén kolozsvári lelkész végezte.
Erdély szellemiségének üzenete
Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke örömét fejezte a zarándokok nagy száma kapcsán, ami nagyszerű bizonyíték, hogy Erdély legkisebb magyar nemzeti egyházában is milyen sokan zarándokolnak el Dévára, a tiszta forráshoz, az egyházalapító sírjához, hogy bölcsességgel és szellemi erővel töltődjenek fel.
A reformációnak köszönhetően manapság már természetes az, ami korábban nem volt. Mindenekelőtt a lelkiismeret szabadsága és a kölcsönös tolerancia, üzente az unitárius zarándokoknak Rátoni Csaba dévai református lelkipásztor. A reformáció minden protestáns egyház közös ünnepe, a vallási tolerancia pedig Erdély jellegzetessége, a világon először a tordai országgyűlés nyilvánította ki azt 1568-ban. Olyan közös örökség, amelyre valamennyi felekezet híve büszke.
Kettős kisebbségből sem vagyunk kevesebbek, mint mások, üzente házigazdaként Koppándi Zoltán, a dévai unitárius gyülekezet lelkipásztora. Itt, a szórványban is erős a hit összetartó ereje, Déva vára biztos pont, a történelmi gyökerek és ugyanakkor a megújulás helye, az isteni gondviselés jelképe.
Dávid Ferenc öröksége nemcsak az unitárius magyaroknak fontos, hanem Déva számára is, üzente az egybegyűlteknek Răzvan Mareş alpolgármester, azt ígérvén, hogy a városvezetés igyekszik a jövőben még méltóbb körülményeket biztosítani a zarándoklatnak, konkrétan a belső udvar felújítását. A 2008 és 2016 közötti nagy renoválás nem érintette a belső udvart, az továbbra is zárva van a látogatók számára, csak az unitárius zarándoklat alkalmával nyitják meg.
Az ünnepi felszólalások után a kolozsvári teológia ifjú unitárius hallgatói rövid, de roppant érdekes várjátékot adtak elő, majd fáklyákkal és virágokkal a zarándokok és a szervező Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet képviselői lerótták kegyeletüket az egyházalapító emlékművénél. A várbéli ünnepség után a zarándokok a dévai templomhoz vonultak, ahol a kis létszámú, ámde roppant lelkes dévai unitárius gyülekezet meleg teával és aprósüteményekkel fogadta a vendégeket. A fiatalokat az azzal szemben lévő Melite református házban várta hasonló fogadtatás, a két erdélyi magyar protestáns felekezet testvérisége megtestesítőjeként. Chirmiciu András / Nyugati Jelen (Arad)

Több ezren tüntettek az országban és Kolozsváron
Az igazságszolgáltatási jogszabályok tervezett módosítása, továbbá más törvénytervezetek, a politikusok és a kormányzó pártok ellen tüntettek vasárnap délután és este Bukarestben valamint az ország több nagyvárosában. A hírügynökségek jelentése szerint a fővárosban este nyolc órakor már húszezres tömeg tiltakozott a kormány ellen, és követelte az igazságügyi minister lemondását, majd a tüntetők elindultak a kormány épületétől a parlament épülete felé.
Szintén sok embert sikerült mozgósítani az ország több más nagyvárosában: Nagyszeben központjában körülbelül kétezren gyűltek össze és a Szocáldemokrata Párt elleni jelszavakat skandáltak; több százan tiltakoztak a „tolvaj kormány” ellen Ploiesti és Jászvásár központjában, előrehozott választásokat követelve; Konstancán körülbelül 200, Besztercén néhány tíz tüntető gyűlt össze, Temesváron pedig már közel 700 személy, a felszólalók pedig azt hangoztatták, értse meg a kormány, hogy Romániában az erőt a nép képviseli.
Kolozsváron egyes becslések szerint körülbelül négyezer ember gyűlt össze, kezdetben a Főtéren, majd a tavalyi téli tüntetésekhez hasonló útvonalat járták be. Délután hat órakor kezdtek gyülekezni a tiltakozók, a Facebook közösségi portálon szervezett esemény iránt több mint 12 ezer ember mutatott érdeklődést, és közel négyezren jelezték részvételi szándékukat. A szervezők arra buzdítottak, hogy senki ne várjon csodákat vagy változást egyik napról a másikra, épp ezért ne csüggedjenek el hamar, és ne veszítsék szem elől a tiltakozás célját valamint okát: az igazságszolgáltatási törvénymódosítás már a parlament előtt van, meg kell tehát akadályozni, hogy korrupt politikusok ellenőrizzék az igazságszolgáltatást. A törvénymódosítással az is lehetővé válna, hogy akár egy köztörvényes bűnöző is államelnök lehessen – írták a szervezők. Hasonló tiltakozást november 9-ére és 12-ére is szerveznek. Szabadság (Kolozsvár)

Útjára indult az Erdélyi Politikai Iskola
Minél többen vegyenek részt a közéletben
Az Erdélyi Politikai Iskola megnyitóját tartották vasárnap, november 5-én Kolozsváron, a képzést a Mathias Corvinus Collegium (MCC) szervezi a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) partnerségében – olvasható az RMDSZ és a MIÉRT sajtóközleményében. Az Erdélyi Politikai Iskola idén november és jövő év májusa között négy hétvégi képzési alkalmat (Kolozsvár, Bukarest, Budapest, Kolozsvár), valamint a képzési alkalmak között megoldandó feladatokat foglal magában, a program első hétvégéje most zajlott le, Kolozsváron.
A megnyitón Kelemen Hunor RMDSZ-elnök arról beszélt, hogy minden nemzedéknek újra kell kezdeni a párbeszédet a többséggel: ez nemcsak politikai, de kulturális kérdés is. Annak a magyar embernek, aki ma közéleti szerepet vállal, képesnek kell lennie a párbeszédre, feladatszerűen kell megszólítania a többséget, világosan és egyenesen kell elmondani, mit akar a magyar közösség – fogalmaznak a közleményben. A szövetségi elnök szerint nagyon fontos, hogy a továbbképzés, a szakképzés lehetőségét keressék azok, akik közéleti és politikai szerepre vállalkoznak – ez egy olyan létkérdés politikai értelemben, amely abban segít, hogy a politikusi és közéleti szakma művelhetővé váljon, amellyel az RMDSZ az elmúlt évtizedekben is foglalkozott, és amelyet ezután sem kíván megkerülni. Hozzátette: a szövetségnek etnikai alapú szervezetként a következő évtizedekben is azon a pályán kell maradnia, amelyen eddig is járt, hiszen egyetlenegy román pártnak sincs ajánlata a magyar közösség számára, nem kíván a magyar üggyel foglalkozni. Meggyőződése, hogy a politikára egy pillanatig sem szabad cinikusan tekinteni, mint a hatalom megszerzésének-megtartásának technikájára. „Vannak olyan alapértékek, amelyek hiányát egy társadalmon belül mindig a kisebbségi közösségek éreznek meg a leghamarabb. Ma is szükségszerű feltenni a kényelmetlen kérdéseket, amelyekre ha válaszolunk, megtudjuk, hogyan is áll 28 évvel a rendszerváltást követően a jogállamiság. Azt látjuk, szinte mindenki jogállamról beszél, de mindenki mást ért ez alatt. Egyesek úgy gondolják, hogy a bűnüldözésnek és a titkosszolgálatnak kézen fogva kell járni egymással, mások nem így vélik. A hatalmi ágak szétválasztásának kérdésében is megoszlanak a táborok. Mi van akkor, ha egymásra csúsznak a hatalmi ágak, ha a kormány eszméletlenül gyakran visszaél a sürgősségi kormányrendeletekkel? Miért gondolják azt egyesek, hogy az igazságszolgáltatás területén csak az önszabályozás a járható út, hogy támadásként kell értelmezni minden, a parlament részéről érkező korrekciót? Kik hozzák ma a politikai döntéseket, azok, akiket az állampolgárok ruháztak fel, vagy azok, akiket a társadalom nem tud felelősségre vonni?”– Kelemen Hunor szerint ha nem tudunk jó válaszokat adni ezekre a kérdésekre, az egyensúlyok nagyon hosszú időre elcsúsznak a társadalmon belül, rossz irányba halad majd az ország.
A szabadságjogok-biztonság összefüggéséről elmondta: amikor az állam ma – a hibridháború és terrorizmus idején – korlátozni akarja a szabadságjogokat, mindig a biztonságra hivatkozik. A biztonságot értékesebbnek tekinti a szabadságjogok gyakorlásánál, tulajdonképpen elfogadhatóvá teszi, hogy korlátozzák a szabadságjogokat: „ha nem találjuk meg a megfelelő egyensúlyt a két tényező között, rendőri államot építünk ki. Azzal szembesülünk majd, amelyet már ma is érzünk: az állam bizonyos része, az erőszakszervek és a titkosszolgálatok kontroll alatt tartják társadalmat. Ez pedig nem helyes”
Azoknak, akik közéleti szerepet vállalnak, oda kell figyelniük a román-magyar párbeszéd kérdésére – véli az RMDSZ elnöke. A két közösség között ma alacsony a bizalom szintje, egy társadalom sem lehet sikeres akkor, ha gyanakodva néznek egymásra az együtt élő nemzetek.
Az RMDSZ elnöke köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a képzés létrejöttéhez, a résztvevőknek pedig azt kívánta: soha se adják fel azt, hogy kérdezzenek, soha se tekintsenek semmit adottnak. Oltean Csongor MIÉRT-elnök felszólalásában kiemelte, hiánypótló rendezvényről van szó, hiszen nemcsak az RMDSZ-es struktúrákban jelen lévő fiatalok számára szervezték, hanem a kívülről érkezőnek is – a jelentkezők pedig fele-fele arányban vannak. Elmondta, egy ilyen rendezvénynek kettős célja van: az, hogy a fiatalok minél inkább bele tudjanak szólni a közéleti kérdésekbe, illetve, hogy minél többen legyenek, akik részt vesznek ebben a folyamatban. Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetője annak fontosságáról beszélt, hogy kineveljék azt az elitet, amely a kisebbségi magyarok megmaradását szavatolja. Szólt az anyaországi és kisebbségben élők viszonyának javulásáról is, 2010 óta. Szalai Zoltán, az MCC ügyvezető igazgatója a jelentkezőknek is köszönetet mondott, amiért hajlandók többet tenni a társaiknál. Szabadság (Kolozsvár)

Újra magyarokat vertek szájba
Lehet-e érv az anyagiak hiánya a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése ellen egy olyan városban, ahol elegendő magyar él ahhoz, hogy a rendszerváltás után immár több ízben is sikerült polgármesterré választani az RMDSZ jelöltjét?
Ez a kérdés cikázott át az agyamon először, amikor Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere reakcióját olvastam a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) beadványa kapcsán. (Arra, hogy kívülről ne szóljanak be egy város életébe, inkább nem is reagálnék, hiszen az a jelen kontextusban inkább egy szélsőséges román politikus által vezetett városra illene, nem Szatmárnémetire.)
A kérdésre a válasz pedig egyértelműen nem. Mint ahogy egyértelműen nem lenne a válasz akkor is, ha nem Szatmárnémetiről lenne szó, hanem Kolozsvárról, ahol jelenleg a magyar lakosság számaránya nem is éri el a hatályos törvény által rögzített 20 százalékot.
Kereskényi kijelentéséről óhatatlanul Kelemen Hunor október 6-ai aradi sajtótájékoztatójának fő üzenete jutott eszembe, amikor az RMDSZ-elnök arról beszélt, rossz üzenetnek tartja, hogy a román pártok még a párbeszédet is elutasították az anyanyelvhasználati jogok bővítéséről; szerinte ezt csak úgy lehet értelmezni, hogy a „magyarokat szájba verték”.
Az elmúlt héten újra magyarokat vertek szájba, csak ezúttal egy magyar elöljáró tette, aki ráadásul magát az anyanyelvhasználat nagykövetének tartja. Értjük mi, hogy a per nem ellene, hanem elődje, Dorel Coica román nemzetiségű polgármester ellen irányult, a Cemo azonban folytatta a kétnyelvűség kikövetelésének jogi útra terelését azután is, hogy azt tapasztalta, a közben megválasztott magyar elöljáró sem tesz sokat a közterek kétnyelvű feliratozása érdekében. A friss reakció pedig a civil mozgalmároknak adott igazat.
„Románia következetesen ideális képet fest a kisebbségek helyzetéről, nem veszi komolyan a saját törvényeit, sem a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeit. Igaz ez a közigazgatásban az anyanyelvhasználatot előíró törvényre is” – fogalmazott nemrég egy interjúban Laczikó Enikő.
Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának államtitkárrangú RMDSZ-es vezetője akkor arra hívta fel a figyelmet, hogy „nekünk is jobban kell figyelnünk arra, hogy a törvényes jogainkat érvényesítsük. Fontos, hogy a döntéshozatalban és állampolgárként is igényeljük a minket megillető jogosultságokat, mert ha mi nem élünk a nyelvi jogainkkal, akkor fölöslegessé válik minden törvény és szankció”. „Azt kell alapul venni, hogy nekünk milyen igényeink vannak, mit szeretnénk elérni, és ezt úgy kell megvalósítanunk, hogy ezek érvényessége ne a helyi vagy magasabb szintű politikai önkénytől függjön” – hangsúlyozta az államtitkár.
Ezekhez a kijelentésekhez azt hiszem, nem szükséges különösebb kommentár. Így csak azt kívánjuk, hogy minden helyi vagy megyei magyar elöljáró és a döntéshozatal közelében levő magyar alpolgármester, megyei közgyűlési alelnök, önkormányzati képviselő tegyen meg mindent annak érdekében, hogy ne érezzünk magunkat másodrendű állampolgároknak azokon a településeken, amelyeknek becsületes adófizető polgárai vagyunk. Ezt a jelenleg hatályos törvények is lehetővé teszik.
Ha pedig azokat mi sem tartjuk be, és olyan banális kifogásokra hivatkozunk, hogy nincs pénz, meg amúgy sem kötelező érvényű a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája – ez egyébként valótlanság, erősítette meg a napokban Horváth Anna, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke is, amikor leszögezte, a romániai törvényszékeknek ki kellene mondaniuk: a nyelvi kartát ratifikáló törvény ugyanolyan értékű jogszabály, mint a közigazgatási törvény –, ráadásul magyar elöljárók szajkózzák azt, hogyne szóljanak bele „kívülről” a városvezetés dolgaiba, akkor milyen alapon várnánk el román többségű önkormányzatoktól az anyanyelvhasználat teljes körű biztosítását? Bálint Eszter / Krónika (Kolozsvár)

Cemo: ha akarná, Szatmárnémeti polgármestere már megoldotta volna az utcanévügyet
Elfogadhatatlannak tartja a szatmárnémeti kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése ellen felhozott érveket a Cemo. A szervezet szerint még egy magyar polgármester sem feltétlenül jelent garanciát vagy megoldást a kisebbségi jogok helyi szintű érvényesítésére.
A marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) azután bocsátott ki állásfoglalást, hogy elveszítette Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere ellen azt a pert, amelyben a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére szerette volna kötelezni az elöljárót és a város önkormányzatát. Mint ismert, az ügy kapcsán Kereskényi leszögezte: a kétnyelvű feliratozás élharcosának tekinti magát, de nem fogadhatja el, hogy kívülről kényszerítsék erre. Az MTI-nek nyilatkozva az RMDSZ-es elöljáró megemlítette, hogy 2010-ben egy önkormányzati képviselőtársával maga nyújtott be határozati javaslatot arról, hogy a város valamennyi utcájára írják ki magyarul is az utcanevet, ezt azonban akkor a testület elvetette. „Jó lenne, ha legalább nem ártanának azok, akik nem tudnak segíteni a szatmárnémeti problémák megoldásában” – nyilatkozta a távirati irodának Kereskényi. Kereskényi a törvényszéknek panaszkodott a kétnyelvűsítés magas költségeire Védelmébe vette az RMDSZ Kereskényi Gábort, Szatmárnémeti polgármesterét az utcanévtábla-ügyben. Csakhogy az elöljáró olyan érveket sorakoztatott fel a táblabíróságon a Cemo által indított perben, amelyek szembemennek a szövetség által hangoztatott elvekkel.
A Cemo fontosnak tartotta pontosítani: azért nem szüntette meg a 2016-ban, még Dorel Coica előző polgármester mandátuma alatt indított pert, mivel a partiumi megyeszékhely új, immár magyar vezetőség sem változtatott az általuk jogsértőnek vélt helyzeten, holott erre a szervezet szerint minden törvényi lehetősége meglett volna.
A szervezet álláspontja szerint a kétnyelvű utcanévtáblákra vonatkozó kérelem a magyar közösség létező jogaira és Románia nemzetközi szerződésekben vállalt konkrét állami kötelezettségekre épül.
1995-ben Románia elsőként ratifikálta a Kisebbségi Keretegyezményt, melyben kötelezettséget vállalt, hogy a hagyományosan nemzetközi kisebbségekhez tartozó személyek által jelentős számban lakott körzetekben a helység- és utcaneveket és egyéb, a közösség számára szánt földrajzi megjelöléseket a kisebbség nyelvén is kiírják.
„Ugyan a 2001-ben módosított helyi közigazgatási törvénybe nem kerültek be a Keretegyezménynek az utcanévtáblákra vonatkozó cikkelyei, a román állam által ratifikált egyezmények a hazai jog részét képezik és a román állam kötelezi magát, hogy következetesen és jóhiszeműen teljesítse az általa részes félként aláírt szerződésekből fakadó kötelezettségeket (Románia Alkotmánya, 11. szakasz). 2008-ban a az Európai Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Kartája (Nyelvi Karta) is ratifikálásra került, mely szintén biztosítja ezen nyelvi jogokat” – állapítja meg a Cemo.
A szervezet emlékeztet, hogy Kereskényi Gábor RMDSZ-es polgármester a Szatmár megyei törvényszékhez beterjesztett átiratában azzal indokolta a kétnyelvű utcanévtáblák elutasítását, hogy azok kihelyezése megterhelné a város költségvetését, továbbá azzal érvelt, hogy nem létezik törvényes szabályozás a kétnyelvű utcanévtáblák ügyének rendezésére. A releváns kisebbségi jogi nemzetközi szerződésekről – mint például a Nyelvi Kartáról – pedig azt állította, hogy az egyezmény csak irányadó elveket (principii orientative) tartalmaz. Kereskényi nem kér a kioktatásból: pert vesztett a szatmárnémeti utcanévtáblák ügyében a Cemo Jogerősen pert nyert Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) ellen, mely bírósági úton szerette volna a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére kötelezni a polgármestert és a város önkormányzatát.
A Cemo szerint elfogadhatatlan az az érv, amely szerint a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése többletterheket róna az önkormányzatra, hiszen többletkiadás nem indokolhat jogsértést. „A romániai magyar lakosok adófizető polgárok, és míg nyelvi jogaik érvényesítése valóban többletforrásokat jelent, ezen kötelezettségek teljesítését (és a velük járó többletköltséget) Románia vállalta, következésképpen nem tagadhatja meg. Azt pedig különösen sajnálatra méltónak tartjuk, hogy a város magyar polgármestere is túl drágának tartja a kisebbségi jogok érvényesítését” – hangsúlyozta a szervezet állásfoglalása. A Cemo szerint akárcsak a megyeszékhely előző polgármestere, Dorel Coica, Szatmárnémeti mostani magyar vezetősége sem tekinti sem jogi, sem politikai kötelezettségének a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését megkövetelő nemzetközi kisebbségi jogok érvényesítését.
Mindez a Cemo szerint egyértelműen rámutat a kisebbség politikai részvételének egyik nagy hiányosságára: sem egy magyar polgármester, sem a helyi tanács 40 százalékos magyar frakciója nem jelent feltétlenül garanciát vagy megoldást a kisebbségi jogok helyi szintű érvényesítésére. A szervezet úgy véli, Szatmárnémeti jelenlegi vezetősége megoldhatta volna a problémát és megszüntethette volna a kisebbségi jogot sértő állapotot azzal, hogy a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeknek megfelelően kiteszi a kétnyelvű utcatáblákat, hiszen azok kihelyezését egyetlen helyi törvény sem tiltja. Krónika (Kolozsvár)

Kerek évforduló Olasziban
A nagyvárad-olaszi református templom felépítésének 230. évfordulóján ünnepi istentisztelet, könyvbemutató és emléktábla avatás zajlott.
Amint Veres-Kovács Attila lelkipásztor a vasárnapi istentiszteleten bevezetőként elmondta, többszörösen is ünnepelnek vasárnap délelőtt a nagyvárad-olaszi református templomban, hiszen 230 éve épült meg a templom, s ennek alkalmából bemutatták Dr. Pálfi József nagyvárad-réti lelkipásztor, a Partiumi Keresztény egyetem rektorának Keresztesi József templomépítő prédikátorról írt könyvét, továbbá azt a három emléktáblát is felavatták, mely a templom összes tiszteletesének nevét megörökíti. A nagyvárad-réti lelkipásztor rendhagyó igehirdetése következett, melynek során Keresztesi Józsefnek, a várad-olaszi templom egykori tiszteletesének 1786-ban írt igehirdetését olvasta fel, melyben csak az archaikus kifejezéseket helyettesítette.
Noéról szólt
Az ige Noéról szólt, akinek Isten szólt – akkor az orákulumok ideje volt, most viszont Isten a Szentírás által tudatja velünk akaratát, s az ő döntését csak az nem látja, aki nem akarja. Isten nem rekesztette ki a többieket, hiszen ők is építhettek volna bárkát Noé után, de ehelyett kinevették intéseit, s így ők maguk tették magukat menthetetlenné. Lett volna idejük, hiszen a bárka száz évig épült, de elvesztek, mert bezárták füleiket minden jótanácsra. Hasonlóság van közöttünk és e történet szereplői között, hangzott el, hiszen az eklézsia is egy bárkácska, mely azért épül, hogy Isten tiszteltessék és az ő szava prédikáltassék. Mégis, vannak, akik a templom építését akadályozzák – s akiknek a képmutatása nem is derült volna ki másképp. S ez a templom még többeket fog kárhoztatni. „Ne keményítsétek meg szíveteket, meg ne csaljátok magatokat, ha földi bíró nem is vádol benneteket, ne gondoljátok, hogy nincs okotok a félelemre” – hangzott a több mint két évszázaddal ezelőtti igehirdetés szövege. Az ünnepi istentisztelet könyvbemutatóval folytatódott.
A kötet címe „Bátor szívvel és okos ésszel Isten nyája körül…”, s annak a Keresztesi Józsefnek az életét mutatja be, aki a várad-olaszi templomot felépíttette. Mint elhangzott, az 1748-ban született templomépítő prédikátor polihisztor volt, nemcsak teológus, hanem történész, nyelvész is, aki a numizmatikát is művelte, e mellett egyben költő és író. Élete során rengeteget alkotott, kéziratait Kolozsváron, Budapesten, Debrecenben, Sárospatakon, Prágában őrzik. Nagyon sok munkája maradt kézirat formában, s ezek értelmezése, megjelentetése nagy munka lenne.
Nehéz időszak
Dr. Baráth Béla Levente szólt a korszakról is, melyben Keresztesi József élt, s arról, hogy – amint a kötetből is kiderül – a tehetséges fiatalember Veszprém mellett született, Miskolcon járt gimnáziumba, s a Debreceni Református Kollégiumot végezte el, majd Hajdúböszörményen volt tanító, de Hollandiában is járt egyetemre. 1784-ben fogadta el a nagyváradi állást, s egy nehéz, bonyodalmas időszakot élt át itt, melynek eredményeként felépült a várad-olaszi templom; azonban a lelkipásztor életének sikertelenségei is voltak, például kevéssel a templom felépülése előtt összeveszett a presbitériummal, s Szalacsra távozott, ahol további két évtizeden át volt lelkipásztor. Ő indította el a születési és elhalálozási anyakönyvek vezetését Váradon, de hosszútávon nem ő vezette ezeket. A kötet első része Keresztesi József életét mutatja be: naplóíró ember volt, ezenkívül latin és magyar verseket egyaránt írt. A róla szóló könyv széles, áttekintő munka, mely a források szintjén mutatja be a prédikátort.
A későbbiek során felolvasta néhány versét is – a tiszteletes Váradról való elmenetelét is versben örökítette meg, de korábban annak kapcsán is verset írt, hogy a Habsburg hatalom megszüntette a debreceni diákok hagyományos, a magyar nemzeti függetlenséget is jelképező öltözetét. Ezért a verséért utóbb majdnem kirúgták az egyetemről.
A könyv megjelenését többek között a Szalacsi, a Nagyvárad-Olaszi, valamint a Nagyvárad-Réti Református Egyházközség támogatta. Amint a kötet elején olvasható: a szerző ezzel a kötettel tiszteleg az 500 éves reformáció emléke előtt.
Három emléktábla
A könyvbemutatót követően Veres-Kovács Attila parókus lelkész elmondta: a lelkipásztorok szolgálata nélkül a 230 éve felépített templom csak lakatlan ház lett volna, épp ezért fontosnak tartották, hogy a gyülekezetek közreműködésével begyűjtsék az emlékeket, s összeállítsák a Nagyváradon valaha szolgált református lelkészek névsorát. A sehol másutt fel nem lelhető névsort három emléktáblán örökítették meg: ezeken, merített papírra írva sorakoznak az 1557-től 1660-ig, azaz a török-vészig szolgáló lelkészek nevei, illetve az 1696-tól napjainkig az olaszi gyülekezetben szolgáló lelkészek nevei. Egyúttal köszönetet mondott a szentendrei Vinczemill tulajdonosának, Vincze László mérnöknek, aki önzetlenül, ajándékba készítette el a nagy értékű emléktáblákat.
Ezt követően a parókus lelkész átadta a Czeglédi György-díjat a nagyvárad-olaszi nőszövetség képviselőjének. Mint elhangzott, a Reformáció 500. évfordulója alkalmából tartott közös ünnepi istentiszteleten jutalmazták a nőszövetséget eddigi munkájáért. Neumann Andrea / erdon.ro

Sepsiszentgyörgyön vendégszerepel a Harag György Társulat
A Tamási Áron Színház meghívására november 6–9. között Sepsiszentgyörgyön vendégszerepel a Harag György Társulat a Tévedések vígjátéka című előadással.
A társulat négy alkalommal lép színpadra a rendkívül sikeres produkcióval, amelyet már több rangos fesztiválon – mások mellett a Gyulán tartott nemzetközi Shakespeare Fesztiválon, a nagyváradi Varadium Fesztiválon és a gyergyószentmiklósi Kisebbségi Színházi Kollokviumán – is bemutattak, november 20-án pedig a budapesti Nemzeti Színház színpadán játsszák.
Az előadás szereplői Kovács Nikolett, Rappert-Vencz Gábor, Diószegi Attila, Nagy Csongor Zsolt, Orbán Zsolt, Bodea Tibor, Bessenyei István, Nagy Orbán, Frumen Gergő, Varga Sándor, Nagy Tamás, Méhes Kati, Moldován Blanka, Budizsa Evelyn, Keresztes Ágnes, valamint: Ferenczik György, Kecskés Szabolcs, Varga Gyula és Budai József.
Rendezője a kétszeres UNITER- és Jászai-díjas rendező, Bocsárdi László, dramaturgja Benedek Zsolt, zeneszerzője Boros Csaba. A produkció jelmezeit Kiss Zsuzsa, díszleteit pedig Bartha József UNITER-díjas tervező, vizuális művész, egyetemi oktató készítette. Az előadás fénytervezője Bányai Tamás, Jászai-díjas light-designer volt, rendező- és tervezőasszisztensekként pedig Poszet Nándor, Fornvald Gréti és Szabó Anna segítették a stáb munkáját. Az előadás létrejöttében ügyelőként és súgóként Fábry Zoltán és Nagy Anikó vett részt.
A sepsiszentgyörgyi vendégszereplés bérletcsere keretében történik, a Tamási Áron Színház társulata pedig november végén játssza Szatmárnémetiben a Vízkereszt, vagy amire vágytok című előadást, amelynek szintén Bocsárdi László a rendezője. szatmar.ro

A forradalom áldozataira emlékeztek
1956 Erdélyben
Az 1956-os forradalom vérbefojtására emlékezett szombaton a Volt Politikai Foglyok Szövetsége (VPFSZ). Ebből az alkalomból a Székely Nemzeti Múzeumban levetítették Mohi Sándor és Nagy Ernő 1956 Erdélyben című dokumentumfilmjét.
A Székely Nemzeti Múzeumnak, mint a „háromszéki kultúra bástyájának” kötelessége ápolni az 1956-os forradalom emlékét – hangoztatta Vargha Mihály igazgató, aki célként azt fogalmazta meg, hogy a fiatal generációba is beoltsák 61 évvel ezelőtt történtek fontosságát. Török József, a VPSZ elnöke szintén a fiatalokról beszélt, Mohi Sándor rendező pedig felajánlott egy-egy DVD-t minden tanárnak, aki jelen van, hogy vigye el iskolájába és mutassa be a filmet.
A dokumentumértékű alkotásra, amely Nagyváradtól Barcaságig veszi sorra az 1956-os eseményekbe bekapcsolódó erdélyi fiatalokat, akikre több ezer év börtönt rótt ki a román elnyomó gépezet pusztán csak azért, mert szimpatizálni merészeltek a forradalommal, egyetlen aktív tanárember sem volt kíváncsi. Így aligha ér el a fiatalokhoz a sepsiszentgyörgyi Zsók László volt politikai fogoly által megfogalmazott üzenet: „becsüljék meg azt a szabadságot, amit az 56-osok áldozata révén kaptak”. Erdély András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Gyakran egyoldalú harc a pszichiátereké
Az öngyilkosságok megelőzésének világnapja alkalmából harmadszor tartottak konferenciát neves pszichiáterek közreműködésével. A csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban a csíkszeredai székelyű, dr. Veress Albert pszichiáter által létrehozott Cry For Help Alapítvány, valamint a kolozsvári Román Öngyilkosság-megelőzési Szövetség közös hétvégi rendezvényén másodszor adták át a Pro Vita Veress-díjat.
A múlt hétvégén, pénteken és szombaton zajló nemzetközi konferencián a hazai neves pszichiáterek mellett magyarországi és moldáviai szakemberek is tartottak előadásokat. A konferenciát először szervezték meg Csíkszeredában, az első két alkalomnak Kolozsvár adott otthont.
A mentálhigiéné terjedését elősegítő törvényekre van szükség
Az ünnepélyes megnyitón Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere köszöntötte elsőként a résztvevőket. Beszédében a pszichiátereknek üzenve elmondta, hogy hivatásuk még az orvos szakmán belül is sajátságos. Hozzátette, érti és érzi a küldetéstudatukat, amely arra ösztönzi őket, hogy a kilátástalan helyzetbe került emberek sajátos állapotára gyógyírt találjanak, illetve erősítsék vagy újraélesszék bennük az élet iránti vágyat, még akkor is, ha néha egyoldalú harcnak érzik törekvéseiket.
Dr. Demeter Ferenc, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház menedzsere elöljáróban elmondta, hogy az öngyilkosságok aránya Dél-Európában jóval kisebb, mint Észak-Európában, furcsamód az emberek többsége mégis az utóbbiba vágyik. Hozzátette, az öngyilkosságok megelőzésével foglalkozó szervezetek munkája hatékony: 2010 óta – amióta egyre több ilyen csoport működik – jelentősen csökkent az ifjúkori öngyilkos cselekedetek száma. Ezután dr. Veress Albert pszichiáter főorvoshoz fordulva elmondta, hogy ő mindig is humorral végezte a munkáját, amely ebben a szakmában kiemelkedően fontos. A kórházmenedzser is humorral viszonyult ehhez: bohócos nyakkendőjét Veress Albertnek ajándékozta, és kinevezte őt comicus maximusszá.
Dr. Doina Cozman kolozsvári pszichiáter, egyetemi tanár, a Román Öngyilkosság-megelőzési Szövetség elnöke kijelentette, hogy a halál demokratikus, nem válogat életkor és nemek között. – Nagyobb gond azonban, hogy az öngyilkosság is demokratikus, ezért rendkívül nehéz munka a megelőzés, de meg kell ragadnunk minden alkalmat, hogy a kockázati tényezőkről beszéljünk. Az országban gondot jelent, hogy nem létezik mentálhigiénére vonatkozó törvény, ennek megváltoztatása érdekében szántuk el magunkat arra, hogy az öngyilkosságok megelőzésével foglalkozó civil szervezeteket az ügy mellé állítjuk – részletezte Doina Cozman. Dr. Rihmer Zoltán pszichiáter, a budapesti Semmelweis Egyetem tanára elmondta, hogy a román és magyar pszichiátriai társaságok között egyre szorosabb kapcsolat alakult ki. Az általa később tartott előadására utalva néhány szóban beszámolt új kutatási eredményeiről is, amely azt hivatott bizonyítani, hogy egyes földrajzi régiókban a vízben található megnövekedett arzénmennyiség magyarázat lehet az öngyilkosságok magasabb arányára. Ez Székelyföldön is befolyásoló tényező lehet.
A köszöntőbeszédek után Veress Albert átadta a Pro Vita Veress-díjat, amelyet olyan személynek adományoznak, aki sokat tett az öngyilkosságok megelőzéséért. A másodszor kiosztott, 500 euró értékű elismerést idén Simó Irma, az Áradat Egyesület elnöke kapta meg, elsősorban a telefonos Lelkisegély-szolgálat 2005-ben történt létrehozásáért és fenntartásáért, amellyel elsődleges célja a Hargita megyei öngyilkosságok megelőzése volt.
Megelőzi vagy elősegíti a média az öngyilkosságot?
A pénteki előadásokat követően kerekasztal-beszélgetés zajlott újságírók és pszichiáterek részvételével, akik a média öngyilkosságok elkövetésében, illetve megelőzésében betöltött szerepéről osztották meg gondolataikat. A beszélgetést dr. Doina Cozman kolozsvári pszichiáter, egyetemi tanár moderálta asszisztense, Herţa Dana-Cristina segítségével. Részt vett továbbá dr. Gabriela Costea pszichiáter, a Mina Minovici Országos Törvényszéki Orvostani Intézet munkatársa, dr. Mălinescu Bogdan, az Ilfov Megyei Törvényszéki Orvostan igazgatója, dr. Lavinia Duică Nagyszebenben oktató egyetemi tanár és pszichiáter, dr. Veress Albert, valamint helyi újságírók.
A bukaresti szakemberek saját, többnyire negatív, sajtóval kapcsolatos tapasztalataikat osztották meg: mint mondták, a bukaresti kereskedelmi televízióadók munkatársai hajlamosak arra, hogy ott is szenzációt sejtessenek, ahol nem kellene. A törvényszéki orvos elmondta, hogy a televízió híradóiban gyakori, hogy az ismert emberek kapcsán, akik saját kezükkel vetnek véget az életüknek, különböző összeesküvés-elméleteket gyártanak, hogy azt sejtessék, gyilkosság történt.
Doina Cozman hozzátette, hogy a televíziók igyekeznek szakértői véleménynek is teret adni a műsorukban, ezért elhívják a pszichiátereket is az adásba, azonban a műsor következtetéseiben ritkán érvényesül a tudományos magyarázat.
Sarány István, a Hargita Népe főszerkesztője ismertette az Országos Audiovizuális Tanács, valamint a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének azon ajánlásait, amelyek az öngyilkosságok mediatizálására vonatkoznak. Ezek megegyeznek a pszichiáterek által javasoltakkal: a sajtó lehetőleg minél kevesebb részletet közöljön a tett körülményeiről, ne ismertesse az indokokat vagy adott esetben a búcsúlevél tartalmát, ne közöljön képet sem az elkövetőről, sem pedig a helyszínről, ahol az öngyilkosság történt. A kerekasztal-beszélgetés egyik legfontosabb következtetése az volt, hogy a médiában dolgozók és a pszichiáterek között párbeszédnek kell kialakulnia annak érdekében, hogy a média partner legyen az öngyilkosságok megelőzésében, nem pedig ötletadó, „követendő” mintát szolgáltató felület. Márk Boglárka / Hargita Népe (Csíkszereda)

Polgármesterekkel találkozott Kelemen
Gyurcsány kérjen bocsánatot!
Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke felháborítónak tartja Gyurcsány Ferenc azon bejelentését, miszerint aláírásgyűjtést indít azért, hogy ne szavazhassanak, akik soha nem éltek Magyarországon. Szerinte a Demokratikus Koalíció (DK) elnökének bocsánatot kellene kérnie az erdélyi magyaroktól.
Tamás Sándort azon pénteki zártkörű találkozóról kérdeztük, amelyen háromszéki polgármesterekkel és a területi RMDSZ Állandó Tanácsának tagjaival folytatott megbeszélést Kelemen Hunor szövetségi elnök. „A találkozón egyrészt megköszöntük a polgármestereinknek azt a munkát, amit a Minority SafePack polgári kezdeményezés aláírásgyűjtése során fejtettek ki, hiszen 31 ezer aláírás gyűlt össze Háromszéken a vállalt 30 ezerrel szemben. Másrészt áttekintettük az elkövetkező időszak tennivalóit, és ezek közül az egyik legfontosabb a magyarországi választásokat megelőző regisztrációs kampányra vonatkozik”, mondta el.
A határon túli magyarok szavazati jogának megvonására vonatkozó javaslatról is kérdeztük: „Már korábban is láttuk, hogy mire képes Gyurcsány Ferenc és társasága, tehát nincsenek illúzióink ebben a tekintetben. Én azt hiszem, hogy a szava nem hallatszik az égben, és egészen biztos vagyok benne, ha Gyurcsány Erdélyben élne, nem a magyar ügyet képviselné egyetlen szervezetben sem, hanem mások ügyét. Azonban felháborító az a cinizmus, hogy letegezte a határon túli magyarokat. Még élnek azok az emberek, akik a második világháborúban a magyar hazáért harcoltak, és őket is letegezte. Ezúttal felkérem Gyurcsány Ferencet, kérjen bocsánatot az erdélyi magyar emberektől”, nyomatékosította az RMDSZ területi elnöke. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Újabb bűnvádi eljárás indul a marosvásárhelyi katolikus gimnázium ügyében
Több személyt is beidézett hétfőn a korrupcióellenes ügyészség (DNA) a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium létrehozásával kapcsolatban kezdeményezett újabb bűnvádi eljárás keretében – tudta meg az Agerpres vádhatósági forrásokból.
A DNA-hoz a Romániai Közoktatás Minőségét Ellenőrző Ügynökség (ARACIP) elnökét, Constantin-Şerban Iosifescut, az oktatási minisztérium korábbi államtitkárát, Monica Cristina Anisiét és néhány minisztériumi igazgatót idézték be.
Az ügyészséghez közel álló források szerint az újabb bűnvádi eljárást a katolikus gimnázium megalapításával kapcsolatos bűnvádi dossziéból választották le, amelynek Ştefan Someşan volt Maros megyei főtanfelügyelő és Tamási Zsolt-József, a gimnázium volt igazgatója a vádlottjai.
Az ügyészek szerint az ARACIP annak ellenére javasolta a katolikus gimnáziumban induló képzések minisztériumi engedélyezését, hogy nem teljesültek a tanintézmény megalapításának feltételei. Az oktatás minősége ellenőrzésének időpontjában ugyanis az iskola létrehozásának jogalapjául mindössze a Ştefan Someşan főtanfelügyelő vonatkozó rendelete szolgált – állítja a vádhatóság. Agerpres; maszol.ro

Román képviselő: Székelyek nem léteznek és Székelyföld sem
Székelyek nem léteznek és Székelyföld sem – állította hétfőn közreadott közleményében Răzvan Rotaru, a bukaresti kormány vezető erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD) Botosani megyei képviselője, hozzátéve, hogy pártja számára kizárólag Románia létezik, és a PSD sosem támogatná valamely régió autonómiáját.
A képviselőház külügyi bizottságának tagja a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) jelöltlistáján parlamenti mandátumhoz jutott Biró Zsolt képviselőnek, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökének egy múlt heti Facebook-bejegyzésével szállt vitába, amelyről az Agerpres hírügynökség is beszámolt. A magyar képviselő a katalán függetlenedési kísérletre érkezett reakciókból azt a következtetést vonta le, hogy Európa nem támogatja az elszakadást, de az autonómiát igen. Hozzátette: a kisebbségek ügyét a nemzetállamok keretében kell rendezni, a megoldás pedig az autonómia, a romániai magyarság is száz éve erre vár.
„Az európai nemzetállamok viszonyulását figyelve megállapítható, hogy azt, amit mi Erdély és különösen Székelyföld tekintetében mindig is hangsúlyoztunk, most az európai politika szereplői is egyre nyíltabban hangoztatják, nevezetesen azt, hogy az autonómia legitim, pozitív, és biztonságpolitikai szempontból stabilitást jelent; az egyoldalú területi elszakadás pedig negatív, illegitim és biztonságpolitikai szempontból instabilitást generál” – írta közösségi oldalán az MPP elnöke.
Răzvan Rotaru a PSD által közreadott állásfoglalásában arra emlékeztet: Románia nem szövetségi állam, nem régiók alkotják, mint más európai államokat.
„Azt üzenem Biró Zsoltnak és kollégáinak, hogy Erdély azonos Romániával, és Románia azonos Erdéllyel. Székelyek nem léteznek és Székelyföld sem. Romániában csak – különböző etnikumú – román állampolgárok léteznek” – szögezte le a PSD képviselője.
Hozzátette: az Egyesült Államoktól az Európai Unió valamennyi tagjáig minden állam Spanyolország részének tekinti Katalóniát, és nem ismeri el függetlenségét, Románia pedig mindig is egységes, oszthatatlan, szuverén és független nemzetállam marad.
„Arra kérem az országunk történelmében jártas RMDSZ-eseket: magyarázzák el Biró Zsolt képviselő kollégának, hogy nem létezik semmilyen Székelyföld, csak Hargita és Kovászna megye, valamint magyar etnikumú román állampolgárok” – írta közleményében Rotaru, felhívást intézve az RMDSZ-hez, hogy ne szítson mesterséges vitát az autonómiáról a román és magyar etnikumúak között a többségében magyarok alkotta közösségekben. MTI; itthon.ma/erdelyorszag

Határon túli ifjúsági konferenciát szerveztek nagyváradon
A Nagyváradi Ifjúsági Napok keretében, a Partiumi Keresztény Egyetem új szárnyának amfiteátrumában, november 3–5. között szervezte meg az Erdélyi Magyar Néppárt és a MINTA ifjúsági szervezet a II. Határon túli Ifjúsági Konferenciát, mely során a közélet számos területén tevékenykedő politikusok és szakértők előadásait hallgathatták meg a résztvevők.
A szombat délelőtti program Csizi Péter országgyűlési képviselőnek (FIDESZ) és Szilágyi Zsoltnak, az Erdélyi Magyar Néppárt elnökének előadásával kezdődött, mely során nemzetközi és belföldi aktuálpolitikai kérdésekről beszéltek. Csizi Péter felszólalásában kitért az európai migrációs válság és az elhibázott brüsszeli bevándorlás-politika következményeire, majd hozzátette: nem véletlen, hogy a szemünk előtt zajló folyamatokban sokan összefüggést vélnek felfedezni, hiszen az európai balliberális oldal felmérte, hogy a zömében jobboldali és keresztény értékrend mentén szerveződő pártokkal szemben csak úgy tudnak előnyhöz jutni, ha a szavazók többsége zsigerből elutasítja a keresztény európai értékrendet. „Számunkra az a kérdés, hogy elfogadjuk és beletörődünk e folyamatba, s így igent mondunk a kötelező betelepítési kvótára is, vagy mint a történelemben már oly sokszor, megvédjük országunkat, s ezzel együtt a kárpát-medencei térséget is?” – tette fel a kérdést az országgyűlési képviselő.
Szilágyi Zsolt a magyar kormány külpolitikáját elemezve elmondta: Magyarország szomszédságpolitikájának egyik erőssége, hogy a vagy-vagy elvét felváltotta az is-is elve, mely értelmében a magyar külpolitika szereplői – a nemzeti érdek szem előtt tartásával – megpróbálnak a lehető legszélesebb körben tárgyalni. A Néppárt elnöke rámutatott: e széles körű párbeszéd és kapcsolatépítés az EU-s érdekérvényesítés során is kiemelt jelentőséggel bírhat. Az autonómiaküzdelem jelenlegi állapota kapcsán Szilágyi elmondta: az RMDSZ képviselői, bár kisebb megszakításokat kivéve szinte folyamatosan kormányon voltak, s számos alkalmuk lett volna rá, soha nem teremtettek olyan tárgyalási helyzetet, mely során egy-egy megállapodás feltételévé tették volna az önrendelkezést. „Látnunk kell, hogy célkitűzéseink megvalósításához román partnereket is szerezhetünk, hiszen az erdélyi románság sem elégedett Bukarest túlközpontosított politikájával. A rendszerváltás óta közel félmillió magyarral lett kevesebb Erdélyben, s belátható közelségbe került kultúránk és közösségünk teljes eltűnése. E folyamat mihamarabbi megállítása érdekében kell végeznünk munkánkat” – jelentette ki Szilágyi. A Néppárt elnöke ismertette az Európai Szabad Szövetség munkáját, a katalán helyzet kapcsán pedig elmondta: a spanyol többségnek és a madridi vezetésnek komoly felelőssége van a történtekben, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a Néppárt álláspontja szerint kizárólag a békés párbeszéd jelenthet megoldást.
A testvérvárosi kapcsolatok témakörében Decsi Istvánnal, Pécs város alpolgármesterével Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Néppárt országos alelnöke, nagyváradi polgármesteri tanácsadó beszélgetett. Decsi felszólalásában röviden ismertette városa kulturális és gazdasági sajátosságait, majd kijelentette: egyik testvérvárosuk, a horvátországi Eszék, példája is jól mutatja, hogy a hamarosan a két város között létrejövő autópályás összeköttetés előnyeit a magyarországi és a horvátországi magyarok is megérezhetik. Az alpolgármester kitért a Pécs—Kolozsvár testvérvárosi kapcsolatra is, melynek gyökerei a 1990-es évekre nyúlnak vissza, amikor azonban – a Funar-érának köszönhetően – ez csakhamar el is hidegült, s csak azt követően, a Néppárt helyi szervezetének hathatós közbenjárására, normalizálódhatott újra e kapcsolat. „A helyi néppártosok motorjai voltak ennek a mára már gyümölcsöző együttműködésnek, melyet mi sem bizonyít jobban, mint hogy az elmúlt években többször is részt vehettünk a Kolozsvári Magyar Napokon, ifjúsági csereprogramokat bonyolítottunk le, az elkövetkezendőkben pedig a kolozsvári és pécsi egyetemek műszaki és informatikai tanszékeinek együttműködését is meg szeretnénk valósítani” – mondta Decsi István.
Az ebédet követően az ifjúság kárpát-medencei helyzetéről tartottak kerekasztal-beszélgetést a jelenlévő ifjúsági szervezetek vezetői, majd Bogár Ildikó Nyolcszázezer – elhallgatott történelem, interjúk a Gulág túlélőivel című kötetét mutatták be. Varga Csaba nagyváradi hegymászó legutóbbi nepáli expedíciójáról tartott vetítéssel egybekötött beszámolót. Az esemény a nagyváradi Polgármesteri Hivatal tanácstermében ért véget, ahol Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke köszönte meg a résztvevők jelenlétét. Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája; Erdély.ma