Marosvécs Áprily jegyében
A marosvásárhelyi Helikon – Kemény János Alapítvány idén is megszervezi hagyományos nyári rendezvényét, a helikoni leszármazottak találkozóját. Szokás szerint kerek évforduló köré összpontosítják az eseményeket. Ezúttal az 50 éve elhunyt Áprily Lajos életműve, egyénisége elevenedik meg a marosvécsi Kemény-kastélyban július 28-29-én. A költőről emlékkonferencia zajlik pénteken, a megemlékezés első délutánján. A 17.15 órakor kezdődő tanácskozás előadói: Takaró Mihály irodalomtörténész, egyetemi tanár, Gerlóczy Márton író, Áprily egyik dédunokája és Berényi Károly. Előtte 16.15 órakor emlékkiállítás nyílik a kastélyban. Az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum anyagából rendezendő tárlat Kemény János emlékezete címmel kerül közönség elé. Beajánlója Szebeni Zsuzsa színháztörténész. A pénteki programot a Musica Humana női kamarakórus fellépése teszi élményteljesebbé. Vezényel Csiky Csaba.
Július 29-én a kastélyparkba várják az emlékezőket. A 10 órakor kezdődő ünnepségen H. Szabó Gyula alapítványi elnök, Ördög Ferenc helyi polgármester és Benkő Mihály lelkipásztor köszöntője után a fél évszázada elhunyt és 130 esztendeje született Áprily Lajosról Takaró Mihály tart emlékbeszédet. A marosvécsi iskolások műsora a lírikus írásaiból mutat be válogatást. A főhajtás koszorúzással zárul. 11.30 órától a helybeli tánccsoport lép színpadra. Ezt Kilyén Ilka színművész lemezbemutatója követi. 13 órától kerül sor a helikoni írók leszármazottainak a beszélgetésére. A múltidézés a 2017-es helikoni évfordulókhoz kapcsolódik. Népújság (Marosvásárhely)

Szerepvivő emberré lettem”*
Június 19-én Budapesten dedikálta nekem új kötetét* Szász László, jó pár nappal később jutott el hozzám a könyv, de így is örültem neki, csak azt sajnáltam, hogy amikor kissé korábban a Sütő András 90. születésnapját jelző eseményeket próbáltam egybegyűjteni, erről a kiadói újdonságról nem számolhattam be. Sietek tehát hírt adni róla, anélkül, hogy a kiadványt részletesebben méltatnám. A későbbiekben talán erre is sort keríthetünk.
A kötet címe, a régies ízeket sejtető idézet és az Esszék alcím alapján az irodalomtudományban kevésbé jártas olvasóban nem tudatosulhat, hogy a fokos könyv jelentős hányada a tizenegy éve elhunyt marosvásárhelyi íróval foglalkozik. Aki viszont valamennyire is ismeri a szerző munkásságát, tudja róla, hogy az erdélyi magyar irodalom értő és elkötelezett kutatója, Sütő András életművének is alapos, avatott ismerője. Egykori marosvásárhelyiként, aki a múlt rendszer bukása előtt nem sokkal települt át az anyaországba, és vált a Károli Gáspár Református Egyetem docensévé, esszéiben, tanulmányaiban elsősorban szülőföldje nagy egyéniségeivel, a kortárs irodalom jeleseivel s a hozzájuk kapcsolható jelenségekkel foglalkozik. Nem csak folyóiratokban, könyvekben publikálja elemző írásait, tudományos értekezéseken is mindegyre közzé teszi kutatási eredményeit. Itthon is nemegyszer hallhattuk ilyen előadását.
A mostani a hatodik kötete. Fajsúlyos, nagylélegzetű, továbbgondol(kod)ásra késztető esszéket gyűjtött egybe benne. Első lapozásra, véletlenszerű beleolvasásra is egyértelmű: nagy horderejű, időszerű kérdéseket, társadalmi, erkölcsi, teológiai, alkotói dilemmákat igyekszik körbejárni a szerző. Címmagyarázatot is találunk a hátsó borítón kiemelve. Idézzünk belőle: „A meglepően korszerűnek és elevennek ható »szerepvivő ember« fogalmát Pruzsinszky Pál magyarította 1909-ben megjelent Kálvin-monográfiájában, a reformátor egy kései levelét idézvén, aki pedig egész életútját sűríti soraiban: »Ámbár mindig az volt a célom, hogy ismeretlenül maradjak, az Isten úgy irányozta sorsomat, hogy...: szerepvivő emberré lettem«. Az évszázadok folyamán a kifejezés – mindig a korszellemhez igazodva – többlettartalmakkal gazdagszik, de lényegében az alkotó ember jellemtípusaira utal. Arra a paradoxonra, miszerint az erkölcsi értékeket valló humanista értelmiségi viselkedésmintája társadalmilag nem hatékony, a társadalmilag hatékony cselekvő ember viszont nem lehet humanista. Az európai szerepmodellek történetileg Jézus környezetében alakulnak ki, az emberek azután ismétlődő viselkedésmintákat követnek – akár a 16. századi hitújító ellentmondást nem tűrő genfi egyházában, akár a román kommunizmus közepette túlélésre berendezkedő kisebbségi magyar értelmiség soraiban. Az áruló, a bűnbak, a szent vagy a mítoszi hős szerepkörei olykor kibogozhatatlanul összefonódnak egy-egy mértékadó személyiségben, és ennek a végtelen bonyolultságnak az érzékeltetésére ma is egyedül az irodalom képes.”
Ez a tömör idézet a könyvben közölt esszékben tágan kifejtve, az irodalmár Szász László alapvető téziseit, morális alapállását is tükrözik. Fejtegetéseit gazdag irodalmi anyagra, hosszasan tanulmányozott írói életművekre, vallástörténeti és teológiai, etikai kiadványokra, dokumentumokra, titkosrendőrségi ügynökjelentésekre alapozta, és arra is, amit a romániai diktatúra évtizedeiben a saját bőrén is megtapasztalt. A reformáció 500. esztendeje számos egyetemesen is értékesíthető gondolatot vetett fel, érthető, hogy a kálvini tanok és tanulságok Sütő András-i megközelítését e jubileumi évben megjelent kötetben taglalja a szerző. A „Szerepvivő emberré lettem” Sütő András Kálvin-portréja című fejezet több esszére tagoltan beszél az íróról, „hőséről” és annak egyházi szerepéről, a hozzá való viszonyulásokról, ugyanakkor Sütő közéleti szereplését, korábbi és későbbi megítélését, a hatalomhoz való viszonyát, a kortársi értékeléseket is górcső alá veszi.
A könyv e leghangsúlyosabb, terjedelmében is legnagyobb részét Az irodalmár: tudós vagy értelmiségi? című fejezet előzi meg. Eléggé általános a téma, a szerző személyes érintettsége persze teljességgel itt sem kerülhető meg. De az esetek többségében éppen e jelzett vagy bevallatlan személyesség teszi érdekesebbé az esszét. Mint ahogy az az aránylag rövid, de velős Naplók és szerepek (Adalékok a romániai magyar irodalom „titkos” történetéhez) című fejezetből is kiderül. A Napló Sütő András kéziratos hagyatékában található kis füzet, melynek első oldalai a Magyarországra menekített unoka gyermeki bejegyzéseivel indulnak, és a nagyapa naplójegyzeteivel folytatódnak, 1988. július 8-tól kezdődően.
Tematika és attitűd tekintetében a zárófejezet szintén nagyot markol. Az erkölcstanok kudarca az írói, egyházi, filozófiai berkekben egyaránt tetten érhető. Szász László Székely Jánostól kiindulva a Biblián keresztül széles öleléssel vizsgálja ezt a problémát. Beszédes az is, ha csak sorjáztatjuk egymás után a nagyesszé alcímeit: Minden meg van írva?, Az árulószerep archetípusai, Változatok az evangéliumokra, A kételkedés botránya, Irodalmi és teológiai fikció, Az írók és az irodalom erkölcse, Filozófusok etikája, Intermezzo. Három írói attitűd (a Székely Jánosé, a Páskándi Gézáé és a Sütő Andrásé), Teológusok etikája, Teológiai etika és az együttműködés morálja.
Nem könnyű, de izgalmas olvasmány. Nyilvánvaló, hogy szellemi izgalmakra gondolok.
NAGY MIKLÓS KUND / Népújság (Marosvásárhely)

Gyengélkedő könyvpiac
Az elmúlt 5 évben folyamatosan csökkent a magyarországi könyvkiadók száma és nettó árbevételük, a trend tavaly sem fordult meg a 2016-os pénzügyi beszámolók szerint – közölte az Opten céginformációs szolgáltató szerdán az MTI-vel.
A közlemény szerint 2012-ben 1746 vállalkozás foglalkozott fő tevékenységként könyvkiadással, ezzel szemben tavaly már csak 1510. Míg 2012-ben a könyvkiadók árbevétele 57 milliárd forint volt, 2016-ban alig haladta meg a 44 milliárd forintot. Az 1 milliárd forint feletti árbevételt 2012-ben tíz kiadó érte el, 2016-ban már csak hét ilyen vállalkozás volt.
A cégek alkalmazotti létszáma a 2012-es 3918-ról 2016-ra mintegy 1291-gyel csökkent – írták.
A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének statisztikái szerint 2013 és 2015 között a kiadott könyvcímek száma és a példányszám is, ha csak kis mértékben is, de növekedett – olvasható a közleményben.
A magyar könyvkiadók gazdasági helyzetét meghatározza, hogy az ellátási láncban lévő többi szereplőhöz képest mekkora részt tudnak kihasítani az árból. Jelenleg ugyanis, egy könyv fogyasztói árának 50-60 százaléka a könyvterjesztőknél marad, a fennmaradó részen osztozik a szerző, a kiadó és a nyomda.
Az építőiparhoz hasonlóan itt is megjelentek a lánctartozások, hiszen ha a kiadó nem jut a pénzéhez, nem tudja kifizetni a szerzőt és a nyomdát. Gyakori eset, hogy a kereskedők arra kényszerülnek, hogy jelentősen leértékelve adják el kiadványokat, ami gyengíti a kiadók piaci pozícióit, bár a kiadók is alkalmazzák ezt a módszert, hogy megszabaduljanak készleteiktől – közölte az Opten. Népújság (Marosvásárhely)

Értékelő Király András leköszönt államtitkárral
A délutáni foglalkoztatásban rejlő lehetőségek
Király András leköszönt oktatási államtitkárral dióhéjban megpróbáljuk összefoglalni az Oktatási és Nevelési Minisztériumban eltöltött közel nyolc évet, illetve Arad megyei anyanyelvű oktatásunknak a jelenét, a jövőbeli kilátásait tesszük mérlegre.
– Pontosan mennyi ideig volt oktatási államtitkár, és az idő alatt hány miniszter „dőlt ki” ön mellől?
– 2010. február 12-én foglaltam el a hivatalomat, a 2-3 nappal korábban megszületett kinevezésem után. Sem én, de szerintem más se gondolta volna, hogy egy ilyen hivatalban hét és fél évet el lehet tölteni. Ez egyrészt elégtétel az ember számára, hogy mégsem volt annyira hülye, nem követett el akkora hibákat, amik esetünkben, az anyanyelvű oktatás kérdésében jelentkezhettek. Az államtitkárságom idején közreműködött 11 oktatási miniszter kinevezésének, illetve menesztésének a kérdései külön sorozatot érdemelne, de ezt most ne boncolgassuk. Számomra teljesen újszerű munkakör volt, mert négyévi parlamenti tevékenység, illetve a Csiky Gergely Főgimnázium igazgatói székében eltöltött félév után, volt bizonyos rálátásom a romániai magyar oktatásra. A jelzett szolgálatnak voltak jó és kevésbé jó időszakai.
– Talán kezdjük a jó időszakokkal.
– Megadatott, hogy jól kezdtünk, mert becsöppentünk egy munkának majdnem a közepébe, ami egy új tanügyi törvény kialakításával kezdődött. Merem állítani, hogy ez a törvény a mai napig az egyik legjobban összeállított jogszabály volt Daniel Funeriu miniszter részvételével. Ő olyan ember volt, aki a kollégákat hagyta dolgozni. Természetesen, voltak vitáink, ugyanakkor egy óriási előnye is volt ennek az időszaknak, hogy az RMDSZ erős kormánypozícióban volt. Markó Béla nemcsak idézőjelben volt miniszterelnök-helyettes, hanem kimondottan odafigyelt a tanügyi törvényre, ugyanakkor az RMDSZ-nek jó miniszteri csapata is volt Borbély László és Cseke Attila, továbbá sok államtitkár és vezérigazgató személyében. Tehát minden szinten érezték, hogy súlya van annak a csapatnak, amit a szövetség delegált. Egy nagyon jó tanügyi törvényt állítottunk össze, amiben két cikkely jut a kisebbségi oktatásnak, azon kívül elszórva cikkelyek vagy bekezdések, amelyek hivatottak voltak a kisebbségi oktatás fejlesztésére. Én a kisebbségi oktatás kifejezést használom, de le kell szögeznünk, hogy az a mi magyar nyelvű oktatásunkat jelenti, hiszen a kisebbségi oktatásban foglalkoztatott nagyjából 200 ezer diák közül 160-166 ezer között mozgott a magyar diákok létszáma az óvodától az érettségiig. Tehát a számokból is látszik, hogy a többi kisebbség a „futottak még” kategóriába sorolható.
– Ezzel párhuzamosan a német gazdaság vonzáskörében, a német nyelvű oktatás is felfutott.
– Az egy külön történet, ahol talán a németet tanítják németül, de a tantárgyak zömét már román nyelven oktatják. Ez a német gazdaság vezető szerepének a vonzatában lehetőséget kínál kitörni a romániai viszonyokból, illetve továbbtanulni, de ezzel most ne foglalkozzunk! Mi, természetesen, a magyar oktatásra figyeltünk oda, ezért jól láttuk, hogy a mi és a többi kisebbség oktatása között fajsúlyos eltolódások vannak. A Minisztériumban nehezen tudták felfogni, miért kell nekünk oktatási központ, miért akarunk beleszólni a tétel-összeállítás kérdésébe. Erre elmondtuk nekik, hogy nekünk komoly hagyományokkal rendelkező pedagógiai líceumaink, felsőoktatási intézményeink, egyetemeink vannak, ahol minőségi munka folyik. Funeriu ismerte a magyar rész műszaki kutatásainak az eredményeit, főként a fizika és a kémia terén, mert Lányi Szabolcsot szinte istenítette. Éppen ezért, támogatta az ilyen törekvéseinket. Elfogadtattuk velük, hogy nem csak vagyunk, hanem dolgozunk is.
Úgy táncolni a jégen, hogy kevésszer essünk el
– Sikerült-e a törvényt teljesen életbe léptetni?
– A nagy baj a törvénnyel, hogy két éve se volt, hosszú vita után, 2011 februárjában felelősségvállalással léptette életbe a kormány, mert a Szenátus bojkottálta a megtárgyalását, miközben a Képviselőház megszavazta. Félig sem igaz történet, hogy a parlament nem ismerte. A törvénynek szüksége lett volna még két évre ahhoz, hogy kiérje magát a működése. Sajnos, 2012 májusában megbukott az RMDSZ-t is magában foglaló koalíciós kormány. Utána jöttek a bal vagy bal-közép orientáltságú kormányok, amelyeknek érkeztek, illetve mentek az emberei. Én is folyamatosan vártam a miniszterelnöki „elbocsátó szép üzenetet”, amikor egy este telefonált Markó Béla, Verestóy Attila és Kelemen Hunor, akik elmondták: most jönnek a miniszterelnök úrtól, akivel megegyeztek, hogy olyan hivatalokban, mint a Tanügyi Minisztérium és a Kisebbségi Hivatal, ott maradnak az RMDSZ legmagasabb szintű emberei. Ez a felfogás bement a köztudatba, ezért a miniszterelnöktől függetlenül, továbbra is maradtak a tisztségviselőink. 2014. után az RMDSZ tartósan nem került vissza a kormányzásba, kivétel volt 6-7 hónap Victor Ponta miniszterelnöksége idején. A hatalomból való kimaradás megérződött a mi tevékenységünkön is. Végkövetkeztetésem: bárki, aki minisztériumban államtitkári tisztséget tölt be, annak szüksége van a pártjának a támogatására. Mivel a pártunk nem volt kormányon, megpróbáltunk a jégen úgy táncolni, hogy kevésszer essünk el.
– Véleménye szerint, a hét és fél évvel ezelőttihez viszonyítva, az anyanyelvű oktatásunk milyen pozícióban van?
– Történelemtanárként, folyamatosan figyelemmel kísértem a számokat és az eredményeket. Pozitívumként értékelhető, hogy a magyar oktatási hálózat szélesen kiterjedt, vagyis intézményekben nincs hiány, sőt a gyermekhiány miatt talán szűkíteni szükséges. Mert hiába van óvodánk és iskolánk bárhol, ha nincs benne gyermek. Tehát ez az egyik nagy kérdés, amit gyorsan meg kell oldani, és ami minőségileg is kihat anyanyelvű oktatásunkra. Úgy érzem, vannak előrelépéseink, mert az úgynevezett „veretes iskoláink” megerősödtek.
– A MOGYE-ügyet miért nem sikerült megoldani?
– Sok ügyet nem sikerült megoldanunk. A MOGYE ügyét minden normális államban megoldottnak tekinthettük volna, hiszen a törvény fehéren, feketén leírja, hogy melyek a kétnyelvű egyetemek, és a MOGYE benne van. A törvény tovább megy és elmondja: ahol akkreditált, tehát jóváhagyott oktatási program zajlik, ott a következő lépéseket kell betartani: az úgynevezett kutató igazgatóságokat (departamenteket) kell létrehozni, amelyek nem azért fontosak, hogy ott valaki igazgató legyen, hanem azért, mert az igazgatóság pénzügyi szervként is működik, ezért költségvetése van, meghatározza a saját tevékenységi területét, az állások meghirdetésének az időpontját vagy azt, mikor szűkítheti azokat. Ebbe a MOGYE nem ment bele. Itt Daniel Funeriu vagy kötött egy kompromisszumot vagy nem figyelt oda. Mert a törvény azt mondta, hogy az egyetemeknek meg kell szerkeszteniük kartájukat. Mi folyamatosan követtük, mindig az volt a válasz, hogy nincs karta vagy nem jött még meg, végül is túlment a 30 napon, ezért az úgynevezett hallgatólagos elfogadása következett. Akkor, újoncként érthetetlen volt számomra, miért is olyan nagy probléma, amikor vele szemben, szintén Vásárhelyen a Művészeti Egyetem külön magyar és román fakultásban dolgozott, a Babeş–Bolyain is sorozatban alakultak meg magyar vonalak. Idővel aztán kiderült, hogy Marosvásárhely akkor is, mai egy frontváros. Már Baba tanügyminiszter idején is a hajnali órákig végigültük azt a politikai egyeztetést, amely a Minisztérium és a MOGYE vezetősége között zajlott a méltányos rendezés érdekében. Ezzel együtt, zsákutcába jutott. Érdekes, hogy mennyire erős, mondhatnám a magyarellenes, de inkább azt mondom, a nemzeti vonal Vásárhelyen. Mert utána Victor Ponta miniszterelnökkel az élen, Andronescu oktatási miniszterrel, a felsőoktatásért felelős államtitkárral, RMDSZ-szel (legfelső szinten), helyben leírták a megoldásra váró 7 pontot, amelyeket a mai napig sem sikerült megoldani. Még hivatkozni sem igen akartak a 7 pontra, mert olyan válaszok érkeztek rájuk, hogy hajnali három órakor már nem tudom, mit írtam alá – mondta a rektor és a szenátuselnök. Tehát a MOGYE körül nem egészséges a hangulat. A MOGYE ügyében talán sebtapasz lehet a 2003-as miniszterelnöki rendelet, amely kimondja: a MOGYEn fele-fele arányban kerülnek be magyar, illetve román vonalra diákok, az a mai napig érvényes. Tehát 135 orvosi hely van magyar nyelven is, ahova ugyancsak anyanyelven felvételiznek, magyar nemzetiségű tanárok javítják a dolgozatokat. Hasonló a helyzet a Gyógyszerészeti és a Fogorvosi Egyetemen is. Ahol lefaragtak és ideologizálták, azok az úgynevezett fizetéses helyek, mondván: ha a diák fizet, akkor a tanulmányi eredményei döntsenek. Innen erednek azok a problémák, amelyekről senki nem beszél szívesen: vagyis, hogy a 215. román felvételizőnek jobb az átlageredménye, mint a 136. magyarnak. Tehát magyarok nem tudnak fizetős helyre bejutni, esetleg nagy ritkán 2-3-an. A fizetős helyek megállapítása és elosztása, teljesen szenátusi döntés alapján történik. Ezen úgy próbáltunk enyhíteni, hogy minden felvételi után összegyűjtik az el nem foglalt ingyenes helyeket, amelyeket országosan szétosztanak a jó egyetemek között. Így kap még 10-15 helyet a MOGYE magyar vonala is, de ugyanannyit kap a román vonal is, mert ingyenes helyek.
Nyugdíjasként is segítene
– Hogyan tovább a magánéletben?
– Nyugdíjas vagyok, az élet megy tovább. Ha igénylik, én nagyon szívesen segítem az érdekvédelmi szövetségnek azt a vonalát, amely a civilszervezetekkel foglalkozik. Úgy érzem, ehhez van egy adag tapasztalatom, amihez belföldi és külföldi ismeretségi kör is társul. Ha nem igénylik a segítséget, a Szabadság-szobor Egyesületben folytatom a munkát.
– Térjünk vissza az MKT-ülésen elhangzott kijelentésére, miszerint erdélyi szinten Arad megyében a legrosszabb a helyzet az iskolaigazgatók versenyvizsgája terén. Ezt hogyan értelmezi?
– Hosszú idő után az Oktatási Minisztérium kiírta az iskolaigazgatói versenyvizsgákat, amikre már régóta nagy szükség volt. Sajnos, éppen a technokrata kormány írta ki a versenyvizsgát, nagy helyzetismeret nélkül. A legnagyobb gond a Tanügyi Törvénynek a be nem tartásával van, ugyanis az világosan kimondja: az iskolaigazgatók versenyvizsgáját a tanfelügyelőségek szervezik meg, a helybeli polgármesteri hivatalok és tanácsok aktív segítségével. Ezúttal azonban teljesen központosították a vizsgát, amibe a szakszervezetek is többször beleszóltak. Éppen ezért, egy olyan lecsó lett belőle, hogy nem lehetett tudni, kinek, mi a szerepe. Mivel az akkori tanügyminiszter egy jó kutató, egy harmincoldalas tesztet állított össze, ami egyrészt túl összetett volt, de a mieink a román szöveg jó részét nem is értették pontosan. Az Arad megyei 12 magyar jelentkező közül egy igazgatónak és egy aligazgatónak sikerült a tesztje, ami magáért beszél, Erdély-szerte, a legrosszabb magyar eredmény. Átírták a főtanfelügyelők és a helyettesek módszertanát is, ami szintén hiba volt, mert a feltételek és a gondok ismerete hiányában történt. Mindent összevetve, jelenleg az Arad megyei magyar iskoláknak egy igazgatója és egy aligazgatója rendelkezik négyéves mandátummal. A többit kinevezték a versenyvizsgáig, ami július végén lesz. Megdöbbentő, hogy ezekre a tisztségekre nem jelentkeznek, noha nagyon fontos a nagy iskolák számára, ahol komoly magyar közösség él, hogy előrelátható tervezést lehessen készíteni.
– A mostani teszteket az előbbieknél jobban átgondolták?
– Tudtommal, még nem foglalkoznak velük. A versenyvizsga könyvészete azonban megvan, azon könnyítettek. Sajnos a Minisztériumban még most sem értik meg, hogy a tanügyben szükség lenne stabilitásra, amely jóvoltából legalább négy évre lehetne tervezni. Gimnáziumi szinten megvannak az új tantervek, már tudják, mit, hány órában fognak tanítani. Ehhez azonban olyan iskolai vezetőség szükséges, amely felkészíti a tanári karát, de a szülői közösséget is a diákokkal való foglalkozás hatékonyságának a növeléséért.
– Lesz-e komoly érdeklődés az igazgatói tisztségek iránt?
– A személyes beszélgetések alapján, nem gondolnám, hogy túl nagy verseny lenne az Arad megyei iskolákban az igazgatói tisztségekért. E hozzáállás a Csiky Gergely Főgimnázium, esetleg az erős vidéki iskoláknak a szintjén enyhén szólva megdöbbentő.
Vészes gyermekhiányban szenvedünk
– Több vidéki iskolánkban a gyermekhiány miatt az osztályok összevonásának a veszélye fenyeget. Kisperegen megszűnt a gimnáziumi rész. Hol fognak ezután tanulni a felső tagozatosok?
– A kisperegi történetbe minden évben belefolytam, mondván: addig tartjuk – és ebben támogatom is őket –, ameddig tartani akarják. Végül is, született egy olyan döntés, hogy a néhány felső tagozatos – mert az előkészítő osztálytól a nyolcadikig, talán 20 gyermek volt – Pécskára fog ingázni. Addig tartották a felső tagozatot, amíg arra igény volt. Ebben maximális támogatást kaptak, de hogy a továbbiakban milyen minőségű oktatás zajlik majd az összevont elemiben, az más kérdés. A kisperegi egy olyan esetnek a bizonyítéka, amikor a szülők nem érzik az egymásra utaltságot, hiszen azért járt oda olyan kevés gyermek, mert sok szülő Pécskára vitte a gyermekét.
– Melyik Arad megyei magyar iskola van még a kisperegihez hasonló, bizonytalan helyzetben?
– Visszakérdezek: melyik nincs? Mert ha szigorúan vesszük a törvény előírásait – amelyeken feltétlenül változtatni kell –, akkor marad a Csiky Gergely Főgimnázium és az Erdőhegyi Általános Iskola. Vegyük tudomásul: vészes gyermekhiányban szenvedünk, amit kezelni kellett volna. Sajnos, az Arad megyei nagyban hasonlít az országos helyzetképre, hiszen mindenhol drasztikusan csökkent a gyerekszám vagy túl sok az intézményünk. Erre székelyföldi példákat is hozhatnék. Példának okáért, Székelyudvarhely egy 30 ezer fős város, ahol azonban 5 líceum működik. Azokba a diákokat a környező falvakból gyűjtik be, azokban viszont diákhiány miatt veszélybe kerül az iskola. Úgy érzem, eljött az ideje, hogy őszintén beszéljünk anyanyelvű oktatásunknak az alapvető gondjairól. Egyik ilyen, hogy a vegyes lakosságú vidékeken, ha a szülő egy kicsit is elégedetlen az anyanyelvű oktatással, azonnal elviszi a gyermekét román iskolába.
– Mi lehetne az ellenszere a magyar diákok elvándorlásának?
– Amikor a legutóbbi parlamenti választáson a szenátori listán indultam, a kampányomban meghirdettem a délutáni oktatás minőségi javítását. Vagyis behozni olyan anyagi alapokat, meg kell találni olyan erőforrásokat, amelyekből nemcsak a diákok délutáni foglalkoztatását fedezzük, hanem a velük foglalkozó pedagógust is honorálhatjuk. Tehát délután minőségi munkának kell folynia, ami viszont nem a délelőtti munkának a folytatása. Felzárkóztatás, tehetséggondozás idegen-nyelv vagy számítógép kezelés terén. Tehát a szülőnek látnia kell, hogy a többlet, hasznos foglalkozást nem neki kell megfizetnie, ezért érdemes a gyereket abba az iskolába járatni.
– Hol lehetne ilyen anyagi erőforrásokat találni?
– E témában vannak megbeszéléseim, minden elismerésem a Magyar kormány erőfeszítéseiért, amelyeket a csángóoktatásért tesz. Ugyanakkor az anyaországiak is elismerik, hogy e tekintetben kissé „vizet hordunk a Dunába”. Én viszont állítom, hogy nem hiábavaló, hiszen a körülményesen beindított csángóoktatásban manapság több mint 1000 diák érdekelt, annyian tanulnak magyarul. Ha az megér ekkora erőfeszítést, ugyanúgy a szórványban is megérné a hasonló ráfordítás.
– Tegyük fel, hogy lesz pénz, de ki tudná e hatalmas munkát megszervezni, felvállalni?
– Szerintem adottak a feltételek, hiszen a Magyar Kormány az itteni helyzet felkarolásában a Pedagógus Szövetséget tekinti partnernek. Beszéltem az RMPSZ vezetőségével, ők nyitottak e munkára, mert érzik annak a halaszthatatlan szükségességét. Úgy érzem, ha e kérdésben előre tudunk lépni, akkor van perspektíva, mert a gyermekek délutáni programja, együttléte a közösségépítés szempontjából is fontos. Ha beindul, e munkában magam is szívesen részt veszek.
– Sok sikert kívánunk hozzá minden résztvevőnek, köszönöm a beszélgetést!
– Én köszönöm a lehetőséget!
Balta János / Nyugati Jelen (Arad)

Hány új kanyarós esetet jelentettek az elmúlt héten?
370 új kanyarós esetet jelentettek a múlt péntek óta, így meghaladja a 8000 ezret a diagnosztizáltak száma – közölte a járványos betegségeket megfigyelő és ellenőrző országos központ (CNSCBT).
A hivatalos statisztikák szerint máig 8107 esetben bizonyosodott be a kanyaró, és 31 beteg hunyt el, nyolcan Temes, hatan-hatan Arad és Dolj, hárman Krassó-Szörény megyében, egy-egy halálesetet jelentettek Bihar, Kolozs, Călăraşi, Szatmár, Vaslui, Galac, Maros megyéből, illetve Bukarestből.
Egy hét haladékot csütörtökön Mihai Tudose kormányfő Florian Bodog egészségügyi miniszternek, hogy dolgozzon ki egy tájékoztató programot, amivel tudatosítani lehet a lakosságban a gyermekek beoltásának fontosságát. A kérés olyan összefüggésben hangzott el, hogy jelenleg 180 ezer gyerek nincs beoltva kanyaró ellen.
„Van egy statisztikám: 180 ezer gyermek nincs beoltva kanyaró ellen, 80 ezer pedig nincs beoltva gyermekbénulás ellen. Így van?” – kérdezte Bodogot a miniszterelnök a csütörtöki kormányülés elején.
Az egészségügyi tárca vezetője igazolta a számadatokat, ezért Tudose egy hetet adott neki, hogy előterjesszen egy tájékoztató kampányt.
„A jövő héten határozzák meg, hogyan lehet elérni, hogy a románok megértsék, hogy be kell oltatniuk a gyerekeiket. Van oltóanyag, de nem tudunk eljutni az emberekhez” – fogalmazott a kormányfő.
Florian Bodog közölte, több ízben is tárgyalt az Egészségügyi Világszervezet képviselőivel, és már létezik egy cselekvési terv, amit néhány napon belül gyakorlatba ültetnek.
Medifax; Szabadság (Kolozsvár)

Románia „meghatározó szerepéről” áradozik a francia nagykövet
Románia meghatározó szerepet játszik az Európai Unió külső határainak védelmében, a terrorizmus elleni harcban, a kiberbűnözés és a különböző csempésztevékenységek elleni küzdelemben - nyilatkozta az Agerpres hírügynökségnek adott interjúban Michele Ramis, Franciaország bukaresti nagykövete.
Ami az igazságszolgáltatást illeti Michele Ramis úgy vélekedett, hogy hatalmas előrelépés történt ezen a területen, amelyet tartani kell, főleg annak fényében, hogy 2019 első félévében Románia tölti be az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztségét.
A nagykövet céljai közé tartozik a 2008-ban Románia és Franciaország között létrejött stratégiai partnerség életbeültetése.
Michele Ramis Franciaország 25. bukaresti nagykövete és az első nő, aki betölti ezt a tisztséget. Azt mondja: a hölgyek jelenléte a diplomáciában megváltoztatta a munkamódszereket, másképp közelítenek a válsághelyzetekhez, a férfiaktól eltérő módon egyesítik a határozottságot a békítő szellemmel. maszol.ro

Helyszíneken jártunk: melyik hétvégi román-magyar határátkelő állandósul?
A megnyitás óta eltelt négy és fél hónapban közel 31 ezren használták a román–magyar határon megnyitott tíz ideiglenes határátkelőt. A helybéliek hétvégenként előszeretettel közlekednek ezeken, de még mindig nem tudják, melyeket állandósítják. Ezért megkérdeztük az illetékeseket.
Bár már jócskán letelt a háromhónapos megfigyelési időszak, még mindig nem hozták nyilvánosságra, hogy a februárban megnyitott tíz ideiglenes magyar–román határátkelőhely közül melyek maradnak állandó jellegűek. Öt hónappal ezelőtt azt mondták az illetékesek, hogy a két legforgalmasabbat véglegesítik.
Az Országos Határrendészeti Felügyelőség július elején írásban feltett kérdéseinkre annyit közölt, hogy június végéig közel 31 ezren fordultak meg a tíz alkalmi határátkelőhelyen, a gépjárműforgalom pedid ez idő alatt meghaladta a 10 ezret. Az is írták, hogy a román és magyar kormányközi egyezmény alapján mindaddig mérik a forgalom intenzitását, amíg ezek a határátkelőhelyek üzemelni fognak. Hozzátették, szintén kormányközi, azon belül a két külügyminisztérium közti megállapodás dönti majd el, melyek fognak működni állandó jelleggel.
A határ két oldalán lévő szomszédos települések európai uniós támogatással építették meg, vagy építették újjá a határkeresztező utakat, hiszen ezek többségét a trianoni határok meghúzása előtt napi rendszerességgel használták az ott élők. Abban a reményben ruháztak be az utakba, hogy Románia is be fog lépni a belső határőrizet nélküli schengeni övezetbe. Ám a csatlakozás a 2012-es határidő után öt évvel is késik, ezeken az utakon tehát határőrizeti infrastruktúrát kellene kiépíteni, ami főleg a román államra róna terheket.
Beteljesült várakozás
Arad megyében négy ideiglenes határátkelő is működik. Kisvarjas és Dombegyház, Nagylak és Csanádpalota, Ottlaka és Elek, valamint a megye észak-nyugati csücskében Feketegyarmat és a Dénesmajor között. A határ két oldalán lévő települések lakói előszeretettel használják ezeket, hiszen jelentős távolságokat rövidítenek le, könnyebb a gazdasági, kulturális, de legfőképpen a rokoni és a magyar–magyar kapcsolattartás.
„Ha már európai uniós támogatással megépítettük az utat, azt szerintem használni kellene. A 21. századi Európában az utak azért vannak, hogy összekössenek bennünket, nem hogy sorompó álljon rajtuk” – mondta Papp Attila nagyiratosi polgármester, amikor arról érdeklődtünk, hogy az Iratosból, Nagy- és Kisvarjasból álló község lakosainak a hétvégéit mennyire könnyítette meg a szombatonként nyolc órán át nyitva tartó határ.
Az elöljáró szavai szerint elsősorban a rokoni kapcsolattartásban számít sokat az ideiglenes határátkelő. „Az első világháború után sok család kettészakadt, egy részük Dombegyházon maradt, a másik részük itt, a két Varjason és Nagyiratoson. Most sokkal könnyebben ráveszik magukat az emberek, hogy meglátogassák az ott maradt nagybácsit, nagynénit, mintha Tornya felé kéne kerülni, hiszen Kisvarjastól csak hat-hét kilométer a szomszédos település. De látom én szombatonként, hogy sok dombegyházi autó áll a falu központjában, tehát ők is szívesen jönnek. Olyan nagy dolog lenne állandóvá tenni ezt a határátkelőt? Úgy sem itt folyik az embercsempészet vagy a feketézés, ez tényleg csak a helyieket szolgálná” – fogalmazott Papp Attila.
A Kisvarjas- Dombegyház átkelő a legforgalmasabb
A román és a magyar kormány, illetve az Európai Unió közötti háromoldalú megállapodás több éves várakozást teljesített be. A Kisvarjas és a Békés megyei Dombegyház közötti utat 2013 decemberében avatták fel, de azóta idén februárig a sorompót csak a legritkább esetben emelték fel. A megnyitástól számított első három hónapban a tíz hétvégi határátkelőhely közül itt fordultak meg a legtöbben – erősítette meg nem hivatalos értesüléseinket Varga Lajos dombegyházi polgármester.
„A megfigyelési időszakot három hétről felemelték tizenkét hétre a román fél kérésére, és a külügyminisztériumtól tudom, hogy ez idő alatt 6600-an használták személyforgalomra – mondta. – Úgy, hogy csak az első két nyitva tartási napon volt népszerűsítve, hogy tudjanak róla az emberek, utána nem. Gondoljunk bele, heti nyolc órában tart nyitva, tehát 96 óra volt az első három hónapban, vagyis azt is mondhatnánk, hogy négy nap alatt ennyien mentek át a határok. Ragaszkodom hozzá, hogy a megállapodás alapján, ha a dombegyházi határátkelő a két legforgalmasabb egyike, akkor ezt állandósítsák. Ha a tizedikek vagyunk, elfogadom azt is, de legyen objektív a döntés”.
Csak egy ugrás…
Állítólag azzal lehet felbőszíteni a kisvarjasiakat, ha megkérdezik tőlük, melyik utcában laknak… Az Aradtól 19 kilométerre lévő település ugyanis csak egy utcából áll, párhuzamosan fekszik az országhatárral. Északi csücskében egy körforgalom található, onnan 900 méterre az államhatár, ahol a júliusi 36-38 Celsius-fokos kánikulában egyáltalán nem irigylésre méltó helyzetben dolgoztak a magyar és román határrendészek a múlt szombaton, a nyitva tartás huszadik hetében.
Árnyékot csak egy katonai sátor tartott, a számítógépek működtetéséhez szükséges áramot pedig aggregátorról biztosította a dombegyházi önkormányzat. A bemutatkozás, majd a jövetelem céljának elmagyarázása után telefonálgatás kezdődött mindkét oldalon, majd rövid időn belül – mialatt két-három autó kelt át a határon – tisztelettel közölték, hogy a magyar oldalon nem, de a román oldalon megengedik, hogy az átutazókkal interjút készítsek, amíg ők az útiokmányokat ellenőrzik. Csak az a kikötés, hogy ne fotózzak.
Elsőként Kisvarjas felől érkezett egy gépkocsi, a benne ülő hölgy rövid szabadkozás után bemutatkozott: Kiss Ildikó és a közeli Nagyvarjason lakik. „Mihelyst kinyitják a határt, én megyek, meglátogatom a volt szomszédaimat és a rokonaimat – magyarázta. – A magyarországi fürdőhelyekre is könnyebben eljutunk így, tehát nekünk nagyon jó volna, ha mindig nyitva lenne. Itt, a környéken sokan mezőgazdasággal foglalkoznak, és Magyarországon olyan növényvédő szerek, permetek kaphatók, amik nálunk nem, tehát ezért is hasznos volna…”
Még el sem tűnt a gépkocsi a szemem elől, már be is futott a határra egy másik Magyarország irányából. Arra voltam kíváncsi, milyen gyakran veszik igénybe ezt az utat, de a volánnál ülő ifjú hölgy a családfőre hárította a válaszadást. „Minden második héten jövünk – felelte a dombegyházi Kriszta Lajos. – Nekünk nagyon megfelel, közel van Arad, most is áruházba megyünk bevásárolni”.
„A dombegyházi embernek hiányzik Arad”
A határátkelőtől gépkocsival néhány perc csak a hat kilométerre lévő Dombegyház takaros központja. Egy italméréssel is foglalkozó kisboltban épp a mennyezeti ventilátort szerelték, amikor beléptem, de az egyik középkorú úr, Megyeri András készségesen válaszolt a kérdéseimre.
„Mi konkrétan nagyon várjuk, hogy végleg megnyíljon a határ! – jelentette ki. – Arad egy majdnem kétszázezres lakosú város, és ez a dombegyháziaknak egy kaput jelentene. Mezőgazdasági termelő vagyok, és gyakran aradiak veszik meg tőlünk a dorozsmai piacon a terményt. Ha ez a határ nyitva volna, itt helyben születne az üzlet, ami mindenki jó lenne. Nem beszélve arról, hogy akár mi is kimehetnénk az aradi piacokra… Nagyon sok aradi magyarnak Dombegyházon van már háza, innen járnak dolgozni Aradra. Csak Battonya felé, ami negyven kilométer, erre meg csak a fele volna”.
Egykoron Arad volt ennek a térségnek a gazdasági, szellemi és kulturális központja. Dombegyház is a vonzáskörzetébe tartozott, amit a következőképp írt le beszélgetőpartnerem: „Nekünk azt mondták a nagyapáink, hogy Arad sokat jelentett Dombegyháznak. Mert ha elvittek egy mázsa búzát az aradi vásárba, annak az árából ostorkivágásig fel tudtak öltözni. És ez ma nagyon hiányzik a dombegyházi embernek…”
Zerénd és Gyula között is felére csökkenne a távolság
A négy Arad megyei ideiglenes határátkelőhely közül a nagylaki tart nyitva vasárnap, a többi szombatonként üzemel. A leghosszabb a program Feketegyarmat és Dénesmajor között, ahol reggel tíz és este hét óra között lehet közlekedni. Ezt az utat 2012 novemberében adták át a Fekete-körös-menti településen, de azóta csak kivételes alkalmakkor használhatták.
„Ha ez állandóan nyitva lenne, ebben a térségben mintegy húszezer ember élvezhetné közvetlenül az előnyét – mondta Simándi Sándor nagyzeréndi polgármester (közigazgatásilag Zeréndhez tartozik Feketegyarmat). – Húsz-harminc éve sok zeréndi ember költözött Magyarországra, és itt laknak a környéken, Gyulán, Sarkadon, Dobozon. Nekik is megkönnyítené a hazalátogatást. Jelenleg a távolság Gyuláig, a gyulavarsándi határátkelőn át, körülbelül negyven kilométer, erre pedig csak tizennyolc”.
Simándi Sándor szerint a feketegyarmati határátkelőt két-háromezren használhatták eddig, de hivatalos adatot nem ismer. Azt viszont hozzátette, hogy tudomása szerint nem mindenütt sportszerű módon próbálták növelni a forgalmat. „Úgy hallottam, hogy az ottlakai polgármester megmondta a szociális segélyből élőknek, hogy amikor nyitva a határ Elek felé, menjenek át, oda–vissza többször is. Nos, mi ezt nem csináltunk…” – jegyezte meg.
A zeréndi elöljáró úgy értesült, hogy bármelyik kettőt is véglegesítik a tíz ideiglenes határátkelőhely közül a román–magyar határszakaszon, a hétvégi üzemmód a többin továbbra is megmarad.
Pataky Lehel Zsolt / maszol.ro

Széttépte egy 17 éves juhász combját a medve
Juhászra támadt szombat hajnalban egy medve a Retyezát-hegységben. A megsebesített fiatalembert a SMURD helikopterével szállították Marosvásárhelyre.
Az Agerpres beszámolója szerint az eset a Zlata-csúcs tövében lévő esztenánál történt. A fiú el akarta kergetni a juhok körül ólálkodó medvét, a nagyvad rátámadt és szétkaszabolta a jobb combját – nyilatkozta a hírügynökségnek a Hunyad megyei hegyimentő szolgálat vezetője.
Ovidiu Bodean elmondta, a medvetámadásról a juhász egyik társa értesítette őket hajnali fél ötkor. A fiatalembert a hegyimentő szolgálat helyszínre siető csapata részesítette elsősegélyben. Mivel a fiú sérülései súlyosak, riasztották a SMURD-ot. Az áldozatot mentőhelikopterrel szállították egy marosvásárhelyi kórházba. maszol.ro

„Románia senkit sem akar megtámadni”
A Patriot rakétavédelmi rendszerekre elköltött dollármilliárdok a „Romániában élő románok” biztonságát szolgálják – véli a Saber Guardian 2017 nevű hadgyakorlatra kilátogató Klaus Iohannis elnök.
A nagyszabású, több nemzet katonáinak részvételével zajló hadgyakorlatra kilátogató elnöktől az újságírók azt is megkérdezték, hogy az amerikai Patriot rakétavédelmi rendszerek megvásárlása nem fogja-e ingerelni Oroszországot, tovább rontva az amúgy is feszült román–orosz viszonyt.
Klaus Iohannis válaszában (akárcsak a deveselui rakétabázis esetében) azt hangsúlyozta, hogy csupán Románia védelmének erősítéséről van szó, senkit sem terveznek megtámadni: „Elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy miért döntöttünk a beszerzés mellett. Nem akarunk senkit sem megtámadni. Csupoán annyit akarunk, hogy a hadsereg modern, hatékony felszereltséggel rendelkezzen. Ezek a felszerelések arra hivatottak, hogy védjenek minket, hogy biztosítsák a Romániában élő románok biztonságát” – válaszolta Iohannis.
Mivel a hadgyakorlaton ukrán katonák is részt vesznek, ezért Ukrajna NATO-csatlakozásának a kérdése is felmerült. Iohannis szerint ez egy olyan döntés, amelyet elsősorban Ukrajnának kell meghoznia, és tárgyalásokra is akkor kerül majd sor, ha Ukrajna kéri felvételét. Agerpres; itthon.ma/erdelyorszag

Kijevi állomáshellyel bővül a külföldi magyar vendégoktatói hálózat
A Keleti és a Déli nyitás programjához kapcsolódóan újabb 24 stratégiailag jelentős helyszínnel bővül a magyar nyelvet külföldi egyetemeken tanító vendégoktatók hálózata a kormány hétfőn elfogadott határozata értelmében, így három év múlva már 70 oktató munkája járul hozzá Magyarország és a magyar kultúra népszerűsítéséhez – mondta el az MTI-nek Hammerstein Judit, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) külföldi magyar intézetekért és nemzetközi oktatási kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára.
A 2019/2020-as tanévben újabb állomáshelyek létesülhetnek Horvátországban (Fiume), Romániában (Nagyvárad), Szlovákiában (Kassa, Pozsony), az Egyesült Államokban (Cleveland), Egyiptomban (Kairó), Indiában (Újdelhi), Törökországban (Isztambul) és Ukrajnában (Kijev). A 2020/2021-es tanévben várhatóan Japánban (Tokió), Finnországban (Tampere), Németországban (Regensburg), Tajvanon (Tajpej), Olaszországban (Róma, Nápoly), Belgiumban (Leuven), Spanyolországban (Huelva), Tunéziában (Tunisz), Ukrajnában (Lemberg), Horvátországban (Eszék) és Oroszországban (Hanti-Manszijszk, Szamara, Ufa) indul el az oktatás. A hálózat megerősítésén túl a Vendégoktatók a magyar kultúráért program finanszírozása is emelkedik – tette hozzá. Hammerstein Judit emlékeztetett arra, hogy a vendégoktatói hálózat az elmúlt három évben 15 hellyel bővült, így jelenleg 46 vendégoktató 26 országban évente 2000-2200 diákot tanít. Mint hangsúlyozta, a hétfői kormányhatározat nem csupán a vendégoktatói hálózat megerősítését és további bővítését célozza, kiemelt célja a vendégoktatói státusz vonzerejének növelése, foglalkoztatásuk újraszabályozása és a Vendégoktatók a magyar kultúráért program kiterjesztése is. A vendégoktatók jelenleg 95 százalékban a fogadó felsőoktatási intézménnyel állnak foglalkoztatási jogviszonyban, munkabérüket az illető ország előírásai alapján állapítják meg. Az ösztöndíj-támogatási rendszer bevezetésével a KKM a vendégoktatókat az intézményközi megállapodások alapján 10-48 hónapra ösztöndíjas jogviszonyban alkalmazza majd. Ez a forma kellő rugalmasságot biztosít ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjon a helyi szakmai igényekhez, a magyar stratégia esetleges módosulásaihoz. Az ösztöndíjas jogviszonnyal megoldódik az a több évtizedes probléma, amely a vendégoktatók egészség- és társadalombiztosítási, adó- és járulékfizetési kötelezettségével, munkaviszonyban töltött éveik számával kapcsolatban jelentkezett – jegyezte meg.
Hammerstein Judit emlékeztetett arra: a vendégoktatók feladata, hogy az oktatás mellett kutatási projektekbe is bekapcsolódjanak, erősítsék a kapcsolatépítést a magyar felsőoktatási intézményekkel, egyfajta “kulturális diplomataként” aktívan részt vegyenek a magyar kultúra népszerűsítésében, helyi programok szervezésében. A kormányhatározat arra is hivatott, hogy a jövőben a korábbinál jóval szorosabb legyen az együttműködés a vendégoktatók, a külképviseletek és a külföldi magyar intézetek között.
Az elmúlt néhány évben a Vendégoktatók a magyar kultúráért program keretében csaknem száz sikeres rendezvényt sikerült megvalósítani a világ számos országában. A program célja a magyar kultúra és tudomány külföldi népszerűsítése érdekében nagyobb közönségnek szervezett projektek – kulturális rendezvények, rendezvénysorozatok, filmvetítések, hangversenyek, koncertek, kiállítások – megvalósítása, kiadványok megjelentetése. A kormányhatározat értelmében ennek a programsorozatnak is bővül a finanszírozása: a kezdeményezés további fejlesztése érdekében a költségvetés 2019-től vendégoktatónként átlag 1,5 millió forint programtámogatással számol, amelyre a vendégoktatók pályázatot nyújthatnak be – mondta helyettes államtitkár.
A kormányhatározatban kijelölt célok megvalósításához a tárca költségvetésében 2019-ben beépülő jelleggel 422,2 millió, 2020-ban beépülő jelleggel további 271,4 millió, a 2021. évtől pedig szintén beépülő jelleggel további 259,6 millió forintot rendelnek.
Kocsis Julianna / karpatalja.ma

Felkészülés a székely önrendelkezési törekvés száz éves évfordulójára
2017. július 15-én Sepsiszentgyörgyön ülésezett a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága. Az elnöki beszámoló meghallgatása után a testület kitűzte a Székely Nemzeti Tanács soron következő ülésének időpontját, amelyre 2017. október 21-én kerül sor.
Ez alkalommal napirenden lesz a Székely Nemzeti Tanács elnökének megválasztása, valamint a centenáriumi év ünnepélyes meghirdetése, hiszen 2018. november 19-én lesz száz éves a székely önrendelkezési törekvés, száz éves lesz a Székely Nemzeti Tanács.
2010. november 19-én a Székely Nemzeti Tanács a Magyar Parlamentben megtartott ülésén kimondta a történelmi folytonosságot az 1918. november 19-én Budapesten és a 2003. október 26-án a székely falvak és városok közösségeinek akaratából Sepsiszentgyörgyön létrehozott Székely Nemzeti Tanács között.
A határozat a Székely Nemzeti Tanács alapítási napjának 1918. november 19-ét nevezte meg, azt a napot, amikor Gróf Bethen István kezdeményezte az erdélyi Székely Nemzeti Tanács megalakítását. A későbbiek során elkészül a centenáriumi év esemény-naptára, a legfontosabb megemlékezésekkel és helyszínekkel, a száz év történelmét áttekintő konferenciák, kiadványok, kiállítások sorával. Mindezekben számítunk a székelység és az egész magyarság támogatására.
Az Állandó Bizottság a Gábor Áron díjat a 2017. évre dr. Dávid Lászlónak, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektorának adományozza. A gyűlés résztvevői egyetértettek abban, hogy dr. Dávid László mérnökként, alkotó tudósként, egyetemi tanérként és Székelyföld legfontosabb felsőoktatási intézményének vezetőjeként is rászolgált a kitüntetésre, de tekintettel voltak arra is, hogy a III. Székely Kongresszus megszervezésével megnyitotta az utat, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem a székely jövőépítés szellemi központja legyen.
A hagyományoknak megfelelően, a díjátadó gálára, a Székely Szabadság Napján 2018 március 10-én, Marosvásárhelyen kerül sor.
A Székely Nemzeti Tanács Sajtószolgálata; Erdély.ma

Szilágyi Zsolt levele Klaus Iohannis elnöknek
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke az alább közölt nyílt levélben hívja fel Klaus Iohannis elnök figyelmét arra, hogy milyen szempontokat érdemes megfontolnia a székelyföldi látogatása során.
Tisztelt Elnök úr!
Néhány nap múlva sor kerül első székelyföldi látogatására. Engedje meg, hogy ez úton is gratuláljak elhatározásához, nem csak azért, mert Erdély e régiójában érte el a legjobb – megyei szintű – eredményeket a 2014-es elnökválasztás alkalmával, hanem azért is, mert e térségben – ahol a magyarok többségben élnek – évtizedes, mindmáig megoldatlan, problémákkal találkozhat. Épp ezek miatt a Székelyföld lakói úgy érzik – és ebbéli érzetük valóság is –, hogy Románia leginkább diszkriminált, mellőzött és perifériára kényszerített állampolgárai.
Meggyőződésem, hogy Önnek is – az erdélyiek többségéhez hasonlóan, politikai meggyőződéstől függetlenül – szándékában áll megreformálni a romániai hatalmi viszonyokat, oly módon, hogy az erdélyiek ne úgy gondoljanak többé Bukarestre, mint egy korrupt, cselekvőképtelen hatalomra, mely nem tudja megfelelő módon hasznosítani a rendelkezésére álló lehetőségeket és forrásokat. Szeretnénk, ha Bukarest egy modern fővárossá válna, mely nyitott a vidék problémáira, s amely példát mutat az egész ország számára. Sajnos mindez, jelen pillanatban, még nehezen képzelhető el.
Az Erdélyi Magyar Néppárt nem az egyetlen – de e tekintetben talán a legkövetkezetesebb – politikai alakulat, mely vallja: egy átfogó szerkezeti reform Románia javát szolgálná. Egy olyan reformra gondolunk, mely figyelembe venné az évszázadok során kialakult történelmi régiókat, melyek képesek saját maguk önkormányzására. A német föderációs modell irányadó lehet számunkra. A föderális Románia – a mostani központosított és korrupciótól terhelthez képest – sokkal hatékonyabb lehetne.
Sajnos mindmáig nem indult el egy őszinte és szervezett párbeszéd a fentebb említett témákról, mint ahogy nem alakult ki párbeszéd az őshonos nemzeti közösségek szerepét, helyzetét és jövőjét illetően sem. A nemzeti- és etnikai közösségek Románia államalkotó nemzeti közösségei, a törvénykezés, de legfőképp a mindennapi gyakorlat mégis másodrangú polgárokként kezeli őket.
Mi, romániai magyarok, hatalmas veszteségként tekintünk a romániai német közösség drámai megfogyatkozására, mely közösség az évszázadok során nem csak megőrizte értékeit és identitását, de fejlődőképesnek is bizonyult. Mint azt bizonyára tudja, az erdélyi szászok autonóm státuszukat – mely csaknem 650 éven keresztül érvényben volt, s mely lehetővé tette számukra a széleskörű önrendelkezést és önkormányzást – 1224-ben II. András magyar királytól kapták. E jogállásnak köszönhetően sajátos terület- és etnikai alapú jogokat biztosítottak számukra – vagyis területi autonómiát.
Amikor tehát Székelyföld vagy az erdélyi magyarság autonómiájáról beszélünk, akkor olyan modellekről van szó, melyek több száz éves hagyományra tekintenek vissza térségünkben. Ez esetben egy olyan nemzeti közösség jövőjéről beszélünk, melynek tagjai román állampolgárok, akik Romániában dolgoznak, itt adóznak, betartják az ország törvényeit és békében kívánnak élni román nemzetiségű szomszédjaikkal. Az autonómiáról folytatott párbeszédet – a 90-es évek óta többször is – kezdeményezték már romániai magyar politikai- és civil szervezetek, különös tekintettel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt, mely szervezetek politikai programjukat az autonómiaigény köré építették.
Tisztelt Elnök úr!
Az általunk fentebb felvázolt problémákat a modern Európában a párbeszéd, a közös megegyezés, a kompromisszumok és a politikai-adminisztratív megállapodások útján oldották meg, melyek modern intézményes megoldást eredményeztek minden esetben.
Finnországban, Svájcban, Németországban, Belgiumban, Hollandiában, Dániában, Spanyolországban, Olaszországban, Magyarországon, de még Szerbiában vagy Mecedóniában is léteznek működő területi- és kulturális autonómiaformák. E példák is bebizonyították: az autonómia stabilitást, jólétet, a különböző nemzeti közösségek, valamint a többség és kisebbség közti egyetértést eredményez.
Az európai integrációs intézmények, különösen az Európa Tanács, támogatják abbéli törekvéseinket, hogy megtaláljuk a legmegfelelőbb autonómiaformákat őshonos közösségünknek és történelmi régióinknak. Tudatában annak, hogy az 1918-ban Gyulafehérváron összegyűlt románság kötelezettséget vállalt arra vonatkozóan, hogy biztosítják az autonómiát és az önrendelkezéshez való jogot minden olyan nemzeti- és etnikai közösségnek, melyekkel együtt kívántak élni Erdélyben, különösen érthetetlen számunkra, hogy a román elit még napjainkban sem érzi magát morális-, politikai- és jogi értelemben adósnak ennek megvalósításáért.
Meggyőződésem, hogy e helyzet csak akkor orvosolható, ha mélyreható és nem felszínes párbeszédbe kezdünk. Ennek visszautasítása minden alkalommal feszültséget szít, mi azonban azt szeretnénk, ha Románia egy fejlődő és stabil ország lehetne, ahol mindannyian otthon érezhetjük magunkat.
Tisztelt Elnök úr!
Székelyföldi látogatása alkalmából tisztelettel kérem, hogy kezdeményezze e párbeszédet, s mint a legmagasabb közjogi méltóság, alkotmányos kötelezettségének megfelelően, legyen moderátora az autonómiáról folytatott román-magyar párbeszédnek!
Sok sikert kívánok jelentőségteljes munkájához!
Megkülönböztetett tisztelettel,
Szilágyi Zsolt,
az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke / itthon.ma/erdelyorszag

Biró: mondjanak le a Maros megyei tanfelügyelőség vezetői!
Lemondásra szólította fel Ioan Macarie Maros megyei főtanfelügyelőt és Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettest Biró Zsolt. A Magyar Polgári Párt (MPP) országos elnöke a volt oktatási miniszter álláspontjára hivatkozva azt állítja: egyértelmű, hogy a tanfelügyelőség diszkriminálja a magyar diákokat.
A parlamenti képviselő korábban levelet küldött az oktatási tárca vezetőjének, melyben arra hívta fel a miniszter figyelmét, hogy a tanfelügyelőség idén sem gondoskodott arról, hogy minden nyolcadikos magyar gyermek anyanyelvén tanulhasson tovább. Ezzel szemben a román gyermekek részére több helyet irányoztak elő, mint ahányra szükségük lenne.
Pavel Năstase leköszönt miniszter válaszlevelében azt írta, nem az oktatási tárcán, hanem a Maros megyei tanfelügyelőségen múlott, hogy a magyar diákok hátrányba kerültek.
A tanfelügyelőség hivatalos magyarázata évről évre ugyanaz: a jelenlegi elosztásban sem telnek be a helyek. Én minden évben megvívom a harcomat a helyekért, hogy aztán kiderüljön: még így is több a hely, mint ahány diákunk van. Ha túl sok osztályt tervezünk, szétszóródnak a magyar gyerekek, esetleg nem jönnek létre azok az osztályok” – adott hangot álláspontjának Illés Ildikó.
A lapunk által megkeresett helyettes főtanfelügyelő hozzátette: Biró Zsolt – ha már Bukarestbe került – többet is tehetne a Maros megyei anyanyelvű oktatásért. Egyébként Illés nem érzi hibásnak magát az utóbbi időben adódott gondok miatt. Mint mondta, ő mindig is igyekezett a magyar diákok és oktatók érdekeit képviselni – a törvényes keretek betartásával. Az utóbbi öt esztendőben az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) minden évben megállapította, hogy a Biró által kifogásolt intézkedéssel – mellyel szerinte lényegében román osztályba terelik a magyar gyerekek egy részét – sérül az alkotmány és az oktatási törvény által is szavatolt anyanyelvű tanuláshoz való jog.
A volt miniszter levele birtokában Biró szerdán a CNCD-hez fordult, kérve, hogy ismét állapítsák meg a diszkrimináció tényét. Az MPP elnöke tisztában van azzal, hogy a pár ezer lejes bírság nem oldja meg a helyzetet, hisz az érintettek valószínűleg „szponzorpénzből” fogják törleszteni az összeget.
A politikus csütörtöki sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: nincs mit keresniük a tanfelügyelőség élén olyan személyeknek, akik az utóbbi időben ily módon igazgatták az intézményt. Az MPP-elnök egyébként nemcsak a legutóbbi botrány miatt neheztel a tanfelügyelőség vezetőire, hanem a rosszhiszeműen kezelt katolikus iskola ügyét, illetve a tavalyi iskolaigazgatói és aligazgatói vizsgák alkalmával megállapított diszkriminációt is felrója.
Emlékeztetett: 2016-ban Ştefan Someşan akkori főtanfelügyelő a megye 40 vegyes tannyelvű iskolájában csak aligazgatói tisztségre engedélyezte a „magyarul beszélő személy” jelentkezését. A diszkriminációellenes tanács döntése következtében a főtanfelügyelő kénytelen volt visszavonni korábbi döntését.
Szucher Ervin / Krónika (Kolozsvár)

Kézzelfogható munkaerőhiány a mezőgazdaságban
Egyre jelentősebb munkaerőhiánnyal küzdenek a mezőgazdasági profilú vállalkozások, a nyugati megyékben sokan a határon túlról toboroznak embereket. A gazdaszervezetek a szakoktatás felélesztését sürgetik.
A romániai mezőgazdaság egészét károsan befolyásolhatja az elkövetkező időszakban az ágazatban soha nem tapasztalt mértékű munkaerőhiány: az agrárvállalkozások nem találnak embert a kézimunka-igényes termények leszedésére, ráadásul szakképzett munkásokból is egyre kevesebb van.
Az aggasztó jelenségre a Mezőgazdasági Termelők Országos Szövetségének (LAPAR) elnöke, Laurenţiu Baciu hívta fel a figyelmet, aki szerint a probléma az ország nyugati megyéiben a legsúlyosabb, ahol tudomása szerint az állások alig 50 százalékát tudják betölteni. A News.ro hírportálon idézett Baciu rámutatott: a régióban egyes vállalkozásoknak határon túli – elsősorban magyarországi – szakembereket kell alkalmazniuk a termelés folytonossága érdekében, mivel hazai pályán már alig találnak megfelelő munkaerőt. Arról már nem is beszélve, hogy vannak olyan nagyobb állattenyésztő farmok az országban, ahol korábban pakisztáni és Fülöp-szigeteki munkásokat is felvettek – tette hozzá a LAPAR-elnök. Mint mondta, a kisebb vállalkozások esetében az sem ritka, hogy egyszerűen elegük lesz az állandó bizonytalanságból, és felhagynak a termeléssel. „Súlyos krízis van, amit a hatóságok még mindig nem vesznek komolyan. Nagyon sokan az ágazatban közel állnak a nyugdíjazáshoz, az utánpótlás pedig nem nagyon jelentkezik” – fogalmazott a szakember.
A szakoktatás feltámasztását sürgetik
A szakszervezeti vezető szerint a külföldi munkavállalás és az elöregedés mellett a munkaerőhiány legfőbb oka, hogy a szakmunkás- és technikusképzés mélypontra jutott, „felélesztése nélkül pedig az agrárium holtvágányra kerül”.
„A mezőgazdasági minisztérium megígérte, sürgetni fogja a mezőgazdasági profilú szakiskolák beindítását minden megyében, a problémákra azonban azonnali megoldásokat kell találni, a szakoktatás rendbetétele pedig fontos, de hosszabb távú intézkedés” – mutatott rá Laurenţiu Baciu, aki szerint az agárvállalkozók már több ízben is felajánlották, segítenek a tanintézeteknek a gyakorlati képzés megszervezésében.
A mezőgazdasági idénymunkát illetően az agrárszakember elmondta, a helyi hatóságok „gyakorlatilag támogatják a semmittevést azzal, hogy nagyvonalúan osztogatják a szociális segélyeket”, ezért is nehéz embereket találni kétkezi munkára.
Elhibázott támogatási politika
Az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetségét (EMGESZ) vezető Csomortányi István lapunk kérdésére elmondta, Bihar megyében is évek óta akut problémát jelent a munkaerőhiány az agráriumban, főként a kétkezi munkavégzést igénylő mezőgazdasági szakágazatok – a kertészek, zöldség- és gyümölcstermesztők – panaszkodnak emiatt. Példaként említette, hogy Dél-Biharban uborkaszedéskor egyre nehezebb megfelelő létszámban napszámosokat toborozni. Arról azonban nem tud, hogy a régióra jellemző lenne a külföldi munkaerő alkalmazása. „Nem újdonság, hogy a környékről sokan a nyugati országokban vállalnak munkát ebben az ágazatban, hiszen a jó esetben 18-20 eurós napidíjat ajánló itthoni gazdák nem tudnak versenyezni a kinti fizetésekkel” – jegyezte meg az EMGESZ elnöke. Szakképzett munkaerőből évek óta hiány van, és ez nemcsak a nyugati megyékre, az egész országra jellemező Csomortányi szerint, aki úgy véli, a mezőgazdasági minisztériumnak sok mindent újra kellene gondolnia az ágazati támogatást illetően. „Azt látjuk, hogy a támogatási politika elsősorban a nagyvállalkozókat segíti, és nem a kisebb, családi vállalkozásokat, pedig mindenki számára evidens, hogy az utóbbiak vannak többségben. Ugyanakkor az sem korrekt, hogy a támogatási struktúrákat a regáti viszonyokra alapozva állítják össze, hiszen az ottani lobbi jóval erősebb, mint az erdélyi. Amennyiben az erdélyi gazdák szempontjait is sikerülne hatékonyabban érvényesíteni, a fiatalok is bátrabban vállalnának szerepet az agráriumban” – mondta Csomortányi István.
Versenyképes fizetések kellenek
A Digi24 hírtelevíziónak nyilatkozó Emil Dumitru, a Pro Agro élelmiszeripari szövetség elnöke vészjóslónak nevezte, hogy az ágazat 2010 és 2015 között 400 ezer munkavállalót veszített el – a szakszervezeti vezető szerint ez a legfrissebb adat a témában –, a szám pedig várhatóan tovább növekedett az elmúlt másfél évben. Dumitru példaként említette, hogy munkaerő hiánya miatt a 7600 hektáron gazdálkodó kürtösi agráripari kombinátnál egy gépkezelő szakembernek már 2000 eurós fizetést ajánlanak azért, hogy hosszabb távon megtarthassák. „Tisztában kell lennünk vele, amennyiben nem biztosítunk versenyképes, európai fizetéseket, nem lesz, aki elvégezze a munkát, ez ilyen egyszerű” – szögezte le a Pro Agro vezetője.
Folyamatosan panaszkodnak az Arad megyei vállalatok is, sokan magyarországi szakcégekkel kötnek szerződést különböző – szakmai tudást igénylő – munkálatokra, tette hozzá Dimitre Muscă, az Aragra 2008 gazdaszervezet elnöke.
„Olyan farmról is tudok, ahol németországi mezőgazdasági profilú szakiskolákból érkező diákokat fogadnak gyakorlatra. A saját cégemmel oda jutottam, hogy négy osztályt végzett munkavállalókat taníttattam be különböző munkálatokra, mert nem találtam szakembert a környéken” – magyarázta Dimitre Muscă, aki a szakoktatás felélesztését tartja a legsürgetőbb feladatnak.
Gyergyai Csaba / Krónika (Kolozsvár)

Kulcsár-Terza őszig kapott haladékot az autonómia-tervezet beterjesztésére
Számon kérte Kulcsár-Terza József parlamenti képviselőn a Székely Nemzeti Tanács (SZKT) az autonómiastatútum parlamenti beterjesztését. A sepsiszéki SZNT-küldöttként tevékenykedő honatya őszig kapott haladékot a szervezettől.
A politikusnak Sepsiszentgyörgyön, a Sepsiszéki Székely Tanács (SszT) szerdán rendezett tisztújító ülésén „olvastak be”. Az SZNT csütörtöki közleménye szerint a küldöttgyűlésen számon kérték Kulcsár-Terza József parlamenti képviselőn az autonómiastatútum parlamenti beterjesztését. A Magyar Polgári Párt (MPP) Kovászna megyei elnöke (aki sepsiszéki SZNT-küldöttként is tevékenykedik) újabb haladékot kapott őszig – amint a közlemény fogalmaz – „a megállapodás és a bizalom jegyében ígéretének valóra váltására.
Az RMDSZ színeiben képviselői mandátumot szerzett Kulcsár-Terza legutóbb egy májusi sajtóértekezleten jelentette ki, hogy az autonómiastatútumot még az idén be kell terjeszteni a bukaresti parlamentbe.
Szerinte ugyanis ha jövőre, a román egyesülés centenáriumának évfordulójára halasztják, szerinte a románok heccként értelmezhetik. A politikus úgy nyilatkozott, prioritás a területi autonómiát célzó dokumentum beterjesztése, ugyanakkor szerinte a magyar szervezetek egyetlen, közösen elfogadott tervezet mellett kellene kiálljanak.
Mint ismert, az SZNT-nek önálló autonómiastatútuma van, az RMDSZ pedig az MPP-vel közösen dolgozott ki törvénytervezetet a Székelyföld területi autonómiájáról. Különben a sepsiszentgyörgyi tisztújítások során megerősítették a korábbi elnökök megbízatását: a sepsiszentgyörgyi szervezet élén újabb négy évre Csinta Samu áll, míg a sepsiszékit Gazda Zoltán vezeti. A SSzT küldöttei titkos szavazással a Székely Nemzeti Tanács őszi tisztújító küldöttgyűlésének Izsák Balázst jelölték az SZNT elnöki tisztségére.
Bíró Blanka / Krónika (Kolozsvár)

Lovas ünnep Maksa fölött (Hetedik Székely Vágta)
A lovassport iránt elkötelezettek, futamokon indulók, hagyományőrző huszárok, szervezők vonultak fel szombat délben immár hetedik alkalommal az Óriáspince-tetőn kialakított körpályán. Az idén jubiláló Nemzeti Vágta hivatalos előfutamán, a Székely Vágta megnyitóján hatalmas székely zászlót vontak fel, s az első napon egyebek mellett megtartották két versenyszám előfutamait, este pedig A csillagösvény népe eredettörténeti táncköltemény ősbemutatóját is. Tegnap délután a nézők két döntőn is szurkolhattak, a Góbé futam, illetve a Székely Vágta legjobbjainak. Az előbbit a csíkkozmási Bálint András, utóbbit a kézdivásárhelyi Berde Loránd nyerte.
Barátságtalanul indult ugyan a szombat, ám az Óriáspince-tetőre folyamatosan érkeztek az érdeklődők, akiket elsőként a rétyi fúvósok rövid műsora fogadott, s készültek a lovas ünnepre a két éve felújított emlékmű körül gyülekező vásárosok, lacikonyhák, gyermekfoglalkozások szervezői egyaránt. „Székelyföldet mi a lelkünkben hordozzuk” – fogalmazott köszöntőjében Tamás Sándor megyei önkormányzati vezető, aki hangsúlyozta: sokan még nem tudják, hogy éppen ezért nem lehet tőlünk elvenni. „Amit a földrajzi Székelyföldtől idegen hatalmak elvettek, az a lelki Székelyföldnek mindig része maradt” – mondta. Péter Ferenc, Maros Megye Tanácsának elnöke kifejtette: Székelyföldön a nagyközönség számára a Székely Vágta méltán a legismertebb lovasverseny, emellett azonban fontos a hagyományos lovassportok fennmaradására is figyelni. Az előfutamok előkészületeit és első köreit már számos látogató követte, közben a körpálya fölötti tér, valamint a kézművesvásár is benépesülni látszott. Bőrművesek, fafaragók, gyöngyfűzők hozták el portékáikat, s kínáltak lószerszámokat, kiegészítőket, kerámiatárgyakat, játékokat, könyveket, a levendula és hagyományos népviselet mellett szőnyegeket, varrottasokat, mézeskalácsot, szalmakalapot és dísztárgyakat is felsorakoztattak a kézművesek. Közelükben három sátorban fogadták a gyermekeket különféle foglalkozásokra, és nagy sikert aratott, főként a fiúk körében, a kisvasút: többen kézbe is vették a távirányítót, próbálkoztak a szerelvények mozgatásával. Az idei Székely Vágta programjai közt érdekes színfoltot jelentett a Balassi Intézet kiállítása, mely annak a ménesnek állít emléket, amelyet 1689-ben Bánffy György, a későbbi gubernátor alapított, s amelyet 1944-ben a szovjet hadsereg a menekítés ellenére elpusztított. Szebeni Zsuzsa igazgató, A Varázslatos-Bánffy-ménes című tárlat kurátora lapunknak elmondta: régi álma valósult meg azzal, hogy a Székely Vágtán jelen lehetett az erdélyi ménesek egyik legjelentősebbikének és legrégebbikének emléket állító kiállítás. Az anyaggyűjtés kapcsán megjegyezte: felfigyelt arra, hogy a Bánffy-dokumentumok szinte mindegyike magában foglal a lovakra vonatkozó valamilyen információt. A gazdagon illusztrált kiállítás révén az érdeklődők gróf Bánffy Miklós lovas és lótenyésztő elköteleződését is megismerhetik. Akinek pedig nem nyílt alkalma a Székely Vágtán betérni a tárlatot befogadó sátorba, az augusztusban tájékozódhat a Bánffy-ménesről, Sepsiszentgyörgyön immár kibővített változatban mutatják be történetét.
Demeter Virág Katalin / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Törvényszegők pártfogói
Nagy gondjuk van a törvényhozóknak a börtönben ülőkre: a Klaus Iohannis államfő által pénteken aláírt büntetés-végrehajtási törvény módosítása jelentősen lerövidíti az elítéltek rabságának idejét, ha a körülmények rosszak – hol nem azok? – és ha a bűnöző dolgozik. A kedvezmények összeadhatók, így az ügyesebbek akár félidőre is szabadulhatnak a rács mögül.
A jogszabályt már május elején elfogadta a parlament, amelynek tagjai között jó néhány korrupciós ügyben érintett személy is díszeleg, kezdve a kormánykoalíció vezetőitől: a választási csalásért már elítélt Liviu Dragnea képviselőházi és SZDP-elnöknek a folyamatban levő pere mellett újabbak is indulhatnak, Călin Popescu Tăriceanu szenátusi elnököt hamis tanúzással vádolják, és mögöttük hosszú sorban állnak azok, akik szintén aggódva néznek az igazságszolgáltatás elé. Nem csupán a törvényhozásban, hanem sok központi és vidéki intézményben is. Elsősorban nekik van szükségük enyhébb törvényekre – nem a tyúktolvajok, csencselők és késelők sorsán kívánnak javítani –, ezért próbálkoztak a 13-as sürgősségi kormányrendelettel is, és mivel a büntető törvénykönyv saját céljaikat szolgáló módosítása, illetve a kegyelmi törvénytervezet a lakosság és az államfő ellenállásán megbukott (legalábbis egyelőre), most másik oldalról próbálkoznak, a bezártságot próbálják a lehető legjobban lefaragni és megkönnyíteni. Milyen kapóra jön a strasbourgi emberjogi bíróság: lehet azzal takarózni, hogy elmarasztalták Romániát, mert nem európai polgárhoz illő szűk, sötét, kényelmetlen helyen huzamosan tartózkodni. Persze a honatyák legkevésbé a kifizetendő kártérítéseket bánják: fizetünk már a politikai üldözöttekért, az elmaradt visszaszolgáltatásokért, újabban még a szemétért is, és senki nem tesz ellene semmit. Mennyivel jobb lenne, ha minden EU-s előírást és ajánlást ilyen jó tanuló módra alkalmazna Bukarest, vagy legalább néhány olyant, ami a lakosságnak is előnyös, nem csak a magas polcon ülő törvényszegők szűk csoportjának kedvezne! Van orvosolnivaló épp elég, leginkább a kórházakban, ahol többnyire szintén túlzsúfolt, rosszul szellőztetett, kánikulában izzasztókamraként szolgáló, esőben beázó, sokszor hámló vakolatú termekben fekszenek a betegek, és jobb időtöltés híján az elvonuló bogarakat számolják. A konyha szegényes, az illemhelyek állapota méltatlan a civilizált emberhez, a levegőzési lehetőségek ott sem mindig adottak, ahol udvar és kert is van. A falusi iskolák, óvodák jelentős része nem EU-konform, de mindez nem számít. Csak a börtönben legyen hajszárító, mert Elena Udrea volt fejlesztési miniszter azt hiányolta, és a képviselőházban légkondicionáló, akkor is, ha csak négy rövid nap a munkahét (már annak, aki bejár), és nyáron egyáltalán nem dolgoznak. Vajon ráérnek valamikor arra, hogy a törvénytisztelő polgárokra is odafigyeljenek?
Demeter J. Ildikó / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A színházi ember (Sylvester Lajos-emléknap)
A csernátoni községi könyvtárban a névadó Sylvester Lajosra (1934–2012) emlékeztek tegnap. Az író, drámaíró, újságíró, művelődésszervező, volt színházigazgató, a Háromszék főmunkatársa nevét 2013-ban vette fel a szülőfalu könyvtára Haszmann Pál muzeológus javaslatára.
A zsúfolásig telt központi teremben Ágoston János könyvtáros köszöntötte a közönséget, kiemelve, Sylvester Lajos annyi terhet vett vállára, amennyit három-négy ember nem bírt volna el, mindenütt ott volt. Váry O. Péter újságíró, író, Sylevester Lajos veje, hagyatékának gondozója felelevenítette, a névadás után igény mutatkozott arra, hogy évente emlékezzenek Sylvester Lajosra. 2014-ben a szobor- és emlékműállító, utána a historizáló Sylvester Lajosra emlékeztek, tavaly objektív okokból szüneteltek, idén a színházi ember került előtérbe. Éppen ezért – az előadások mellett – az épület alagsorában a témához illő kiállítást, állandó tárlatot rendeztek be. Váry O. Péter kurátor elmondta, annak első része a csernátoni népi színjátszást mutatja be, a második Sylvester Lajos színházigazgatói tevékenységét eleveníti fel. Fülöp Margit nyugalmazott tanítónő a csernátoni népszínjátszás korszakát elevenítette fel, hiszen Sylvester Lajos 1957–1958-ban ott tanított, és az iskola oktatóiból álló színjátszó csoport tagja volt. Bródy Sándor A tanítónő című darabjában szerepelt, mégpedig kiválóan, mondotta az előadó, hozzátéve, Sylvester párja későbbi felesége, Kacsó Teodóra volt. László Károly színművész, mindenki Puki bácsija a színházigazgató Sylvester Lajosra emlékezett. Ugyanis a szoborállító megyei kultúrbizottsági vezetőt, aki kényelmetlen volt az akkori rendszer számára, fölfelé buktatták, meglehet azért, hogy civilként a színházi világ kikészítse. De nem ez történt. Sylvester Lajos 1973 és 1985 között állt a színház élén, addig, amíg ténylegesen kihúzták a talajt a lába alól. László Károly személyes élményekről számolt be, verseket dalolt Sylvester Lajos emlékére. Mint fogalmazott, Sylvester rendetlenség helyett viselkedésbeni mértéktartást hozott, mellébeszélés helyett őszinte szót, hatalmas kultúrát, kitekintése volt a hazai és a világirodalomra, belelátott az ember lelkébe, megbecsülte azt az embert is, aki őt nem szerette, ez nagyon fontos, hangsúlyozta Puki bácsi, kiemelve, nem volt megalkuvó, de bölcs humorral és toleranciakészséggel a székely virtust úgy tudta fékezni, hogy minden közegben megtalálta a megfelelő hangot ahhoz, hogy célját elérje. Nemzetiségi színházi kollokviumot szervezett, ennek harmadik kiadását már nem engedték megtartani. Ő nyitotta meg a színház számára a kaput Európába – hangsúlyozta László Károly. Nagy B. Sándor dramaturg, a Háromszék munkatársa a sepsiszentgyörgyi színház történetét elevenítette fel, Sylvester Lajos igazgatóságának idejére fókuszálva. Kiemelte szervezőkészségét, társulatépítő szerepét, műsorpolitikáját, mely az identitásmegőrzésen alapult. A nemzetiségi színházi kollokviumok fontosságát ecsetelve ezeket a mai Reflex színházi fesztivál előképeként jellemezte. Nagy B. Sándor szólt a külföldi előadásokról, a veszprémi színházzal ápolt testvéri kapcsolatról. Kiemelte a színház által játszott Tamási-ciklust – talán ezért is nevezték el Tamási Áronról a színházat, tette hozzá. Szólt még Sylvester Lajos művészi alkotómunkájáról, a drámaírásról is.
Az előadások végeztével, a kiállítás megtekintése előtt megkoszorúzták a könyvtár utcai homlokzatán elhelyezett Sylvester Lajos-emléktáblát, Vargha Mihály alkotását.
Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tusványos, a biztos pont
A 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) sajátos keveréke a fesztiválnak és a szabadegyetemnek – mondta az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke az M1 aktuális csatorna szombat esti műsorában. Németh Zsolt úgy fogalmazott, Tusványos a legkomolyabb fesztivál és a leglazább szabadegyetem a Kárpát-medencében. Mint mondta, a rendezvénnyel kapcsolatban magasak az elvárások, több tízezer vendéget várnak.
Számos miniszter és Orbán Viktor miniszterelnök is elmegy majd a rendezvényre, de a szellemi, gazdasági, társadalmi élet meghatározó szereplői, határon túli vezetők, pártelnökök, nemzetközi meghívottak is ellátogatnak Tusnádfürdőre – tette hozzá. Németh Zsolt jelezte, a rendezvény idei mottója A biztos pont. A hosszú vita után választott mottó arra utal, hogy „egy recsegő-ropogó világban” nagyon fontos a politika számára is, hogy megtalálja azt a biztos pontot, amelyből „ki lehet fordítani a megoldást”. „A magyar egy megosztott nemzet, és fontos, hogy a határon túli magyarok és Magyarország is tudatában legyenek a megosztottságnak és az ebből fakadó feladatoknak. Az elmúlt években képesek voltunk arra, hogy felépítsünk egy olyan határokat átívelő nemzetegyesítő politikát, amely megkülönböztethetővé tett bennünket, hogy elkötelezettek vagyunk a nemzetegyesítés és az ehhez szorosan kapcsolódó autonómia ügye mellett” – fogalmazott Németh Zsolt. A politikus azt mondta, bízik abban, a határon túli magyarok is tudatosítják, hogy a jövő évi választásoknál „nem babra megy a játék”, és magyar állampolgárként alakítaniuk kell a magyarországi politikát is.
A „28 éves intézményt” bemutató pénteki sajtótájékoztatón Németh Zsolt megemlítette, Tusványoson első alkalommal lép fel a Skorpió, illetve felhívta a figyelmet a népzenei sátorra, és arra, hogy a rendezvény vendége lesz Fa Nándor vitorlázó. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke a rendezvényt közéleti inkubátornak nevezte. Jó látni – mondta –, hogy amiről úgy gondolták, csak egy jó buli lesz, már a harmincadik évéhez közeledik, átívelve pártpolitikán, pártokon. Tusnádra csak az nem jön el, aki nem akar eljönni – jelentette ki, közölve: idén is jelen lesznek RMDSZ-es politikusok. Véleménye szerint mára politikai presztízsnek számít a részvétel. Jelezte: Orbán Viktor mellett ott lesz Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter, Süli János tárca nélküli miniszter, több államtitkár, helyettes államtitkár, és erdélyi magyar politikusok, határon túli magyar vezetők is részt vesznek a programokon. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírsaláta
EGYHÁZI BOTRÁNY. A pátriárka hivatalának szóvivője elismerte: Huşi püspöke, Corneliu Bârlădeanu szerepel azon a média birtokába került videón, amelyen egy papi ruhát viselő férfi más férfiakkal enyeleg. A szóvivő valószínűsítette, hogy a román ortodox egyház vezetése eltanácsolja egyházi tisztség viselésétől a püspököt. Korábban a moldvai püspökség képviselője, illetve a püspök ügyvédje még azt állította, valótlanok és meghamisították a felvételeket zsarolási céllal, amiért büntetőeljárás is folyik. Június végén a korrupcióellenes ügyészség vádat emelt három ortodox pap ellen, mert megzsarolták Corneliu Bârlădeanut: tisztségeket és pénzt kértek azért, hogy ne hozzák nyilvánosságra a felvételt. Főtér; Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Jó hangulatban zárult a marosszéki tábor
A szokásos számban, de több külföldivel
Vasárnap zárta kapuit a tizenkilencedik alkalommal megrendezett marosszéki népzene- és néptánctábor Jobbágytelkén. Idén is számos tánc, ének, hangszer várt a tanulni vágyókra, még több kézműves-foglalkozás, népi mesterség a gyerekekre. Esténként pedig fergeteges táncházba és folkkocsmába vártak mindenkit.
Nyár közepén szinte megkétszereződik a népesség Jobbágytelkén, népzenét és néptáncot kedvelő hazaiak és külföldiek lepik el az utcákat, vernek sátortábort a Nyíri utcában, de a tánctábor idején szinte minden helyi családhoz is jönnek vendégek, hazatérnek a rokonok, érkeznek a barátok, akik az oktatáson kevésbé vesznek részt, de esténként szívesen betérnek a kultúrotthonba megnézni egy táncot, esetleg részt venni a táncházban, elbeszélgetni ismerősökkel, falubeliekkel a kocsmában. A máskor csendesebb települést egy héten át ének- és zeneszó, jókedv és fergeteges tánc uralja, a napi munkában megfáradt helyieknek pedig választaniuk kell: esténként vagy a kultúrotthonban nézik végig, élik meg a jó hangulatot, vagy otthon párnára hajtva fejüket hallgatják elalvásig a zene taktusát, a tácos lábak dobbantását, a felszabadult éneklés ihaj-csuhaját. A szervező marosvásárhelyi Folk Center Alapítvány két jelszóval hirdeti a tábort: „Ha pihenni jöttél, rossz helyre érkeztél” és „A pihenésre vágyók tartózkodjanak a táborban való részvételtől”.
Tanulni, szórakozni, tanulni
Egy héten át nyílt alkalmuk tanulni az ide érkezőknek. A kultúrotthonban és az iskolában László Csaba, László Ildikó, László Zsolt, Fazakas János, Molnár Rozália nyárádselyei és marossárpataki táncokat oktattak, és újdonságként idén a jobbágytelki táncokat helyi fiatalok – Orbán Csaba, Orbán Kálmán, Simó Rita, Bereczki Hajnal, Orbán Rita, Dániel Kinga, Bereczki Szilárd, Mosoni Csongor – tanították a kezdőknek és a haladóknak. A hangszeres oktatás is bővült az idén, a hegedű, brácsa, bőgő mellé a cimbalom is felsorakozott: a kezdőket Sinkó András, a haladókat a már 80 esztendős Csiszár Aladár által vezetett magyarpéterlaki cigány zenészek okították. Népdalokat ezúttal is Kásler Magda tanított az érdeklődőknek. Esténként a napi „táncmenü” egy többlettel bővült, „ínyencségként” mezőkölpényi táncokat is oktattak egy-egy órán át nemcsak haladóknak, hanem idéntől kezdőknek is, ugyanennyi időt szántak arra is, hogy a tanult vagy tanulandó táncrendet egy-egy pár bemutassa minden este. Majd kezdődhetett a fergeteges táncház, ahol a moldvaitól a nyárádmentin át a székiig, kalotaszegiig egyaránt ropni lehetett hajnalig, a folkkocsmában pedig nemcsak a sör, hanem a zenészek ereje és hangszereik húrjai is fogyatkozni kezdett hajnalra.
A tábor nemcsak a felnőtteknek szól, hanem a velük érkező gyerekeket is lefoglalják, a táncoktatás mellett megismerkedhetnek a falu számos jellegzetességével: a tóskerti vagy templom-közi csűrökben számos kézműves-foglalkozást tart számukra Szakács István és Szakács Júlia: sarlót, cséphadarót készítettek, ostort fontak, a három kismalac meséje példájára szalma-, fa- és kőházikókat építettek, agyagoztak, üveget díszítettek fonallal, különböző eljárásokkal festegettek, majd ellátogattak a kalapos és kovácsmesterek műhelyeibe, és kenyérsütést is tanultak. Délután a felnőtteknek is járt egy kis pihenő, de az sem tétlenkedésre, hanem beülhettek egy-egy előadásra: Kádár Elemér Marosszék táncairól, Csíki Emőke indiai barangolásairól, Györfi Zalán a mikházi ferences kolostorról mesélt nekik. Csütörtök este az Öves együttes tartott színpadi koncertet, szombaton délután pedig az esztenára kirándultak a táborozók, volt vetélkedő, tábortűz, hazatérve a gálaműsort a marossárpataki táncosok biztosították számukra, majd vasárnap kora reggelig még egy utolsó fergeteges táncháznak és mulatozásnak örülhettek mindannyian.
Sokan visszatérnek
Egy ilyen nyári táborban nagyon sokat lehet tanulni, de nyilván nemcsak tanulni érkeznek a résztvevők, hanem a vidékkel is ismerkednek, sokan elviszik csemetéiket kirándulni, ezért például a gyerekoktatáson részt vevők száma sem állandó – mondta el Fazakas János (Fazi), aki néhány évnyi szünetet leszámítva állandó oktató a táborban –, s hogy változatos legyen, idén nem jobbágytelki táncokat tanított a környékbeli és a táborbeli gyerekeknek, hanem gyermekjátékokat és csíki táncokat. Czerán Csaba szervező pedig azt emelte ki, hogy az előző évektől eltérően a mostani táborban a résztvevők meglepően nagyon pontosan és rendszeresen megjelennek az oktatáson, és ugyanezt elvárják társaiktól és az oktatóktól is. Puskás Attila szervező szerint idén is kétszáz körüli volt a táborozók száma, ami egy picivel kevesebb az elmúlt évekhez képest, de ők sosem a létszámot szándékoztak duzzasztani, inkább kicsi és hangulatos, mintsem nagy és élménytelen táborokra törekednek. Idén a résztvevők kevesebb mint fele hazai; legtöbben Magyarországról érkeztek, de egytizede nyugati vagy még távolabbi, hiszen jöttek résztvevők Németországból, Franciaországból, Finnországból, az Amerikai Egyesült Államokból, de a távoli Ausztráliából, Új-Zélandról és Hongkongból is. Ugyanakkor a Vajdaságból érkezők száma is megnőtt, hiszen eddig csak „Csalókáék” jártak ide, ők az első marosszéki táborokban voltak kitűnő hangulatzenészek, amikor a szerbiai háború idején Erdélyben dolgoztak. A tábor értéke a kultúra és a tanulás mellett a hangulatban rejlik, ennek köszönhetően járnak vissza évente az emberek, és jönnek újabbak is. Olyan nincs, aki mind a 19 táborban részt vett volna, hiszen néhány év után mást is kipróbálnak, de azért egy idő után szinte mindenki visszatér ide – részletezte a szervező.
Messze földről érkeztek
A hét forgatagában számos érdekes emberrel lehet itt találkozni, idén a távolabbról érkezőket kérdeztük meg. A finn és magyar szülőktől származó Heiler István harmadszor érkezett Jobbágytelkére, ahol nagyon jól érzi magát, nagyon jó a hangulat, az oktatók és az, hogy nincs zsúfoltság. Finnországban van egy kis magyar néptáncközösség, 2015-ben kezdett járni oda, s mivel kedvet kapott a táncoláshoz, azóta ide is eljön tanulni, szórakozni – mesélte. A kaliforniai John Rand (a „Doki”) viszont már hatodszor érkezett a magát „árnyéknak” nevező Debbyvel („Dokiné”). Ez már a huszonötödik alkalom, hogy erdélyi tánctáborban járnak, a zenéért és táncért jönnek ide, bár az étel is nagyon jó. Hazájukban sok magyar van, így járt magyar táncházban, és kétszer is szerveztek egyhetes tánctáborokat, ahová erdélyi és magyarországi táncoktatókat hívtak. Hasonló a Hongkongból érkező kínai John Yau esete is: először amerikai magyarokat hívtak Hongkongba táncot oktatni, később a marosvásárhelyi Fazakas János („Fazi”) és a budapesti Farkas Zoltán („Batyu”) is járt náluk, így került kapcsolatba és nagyon megszerette az erdélyi néptáncokat. Évente két néptánctáborba jön el a már nyugdíjas kínai férfi, járt már Válaszúton, Kalotaszentkirályon, Széken és Vajdaszentiványon, Jobbágytelkére viszont először érkezett. Az idénre három tánctábort tervezett be, így nem sok idő marad kipihenni a hét fáradalmait, hiszen várják az alsósófalvi és a kalotaszentkirályi néptánctáborokba is.
GLIGOR RÓBERT LÁSZLÓ / Népújság (Marosvásárhely)

Bútorfestő tábor Szászrégenben
Másodszor szerveznek bútorfestő tábort Szászrégenben, ahol a hagyományos székelyföldi motívumvilágból építkező bútorfestés alapjaival ismerkedhetnek az érdeklődők, felnőttek és gyermekek egyaránt. Az idei tábort két egyesület közösen szervezi: a For Move Egyesület, mely a Bethlen Gábor Alaptól nyert támogatást népviseleti ruhák és íjak vásárlására, illetve a festőtábor faanyagának beszerzésére, valamint a Csillag Egyesület, mely a Communitas Alapítványtól kapott támogatást a szükséges faanyagokra és a szervezés egyéb költségeire fordítja. A tábor július 17-21. között zajlik az Alexandru Ceuşianu Általános Iskola épületében. Érdeklődni és jelentkezni a 0745-259-798-as telefonszámon, a szervezőknél, az esemény közösségi oldalán és a helyszínen lehet – tájékoztatott Kiss Andor programfelelős. Népújság (Marosvásárhely)

Pál Norbert maradt az AMISZ élén
Július 15-én megtartotta küldöttgyűlését az Aradi Magyar Ifjúsági Szervezet, ahol az egyik napirendi pont az elnökválasztás volt.
Pál Norbert mellett Wager Evelyn jelölt indult a címért, a titkos szavazás végeredménye alapján Pál Norbert 22 szavazattal megnyerte a választást. Ellenfele, Wager Evelyn 15 szavazatot kapott.
A régi-új elnök a tisztújítás után azt nyilatkozta: „Köszönöm szépen a bizalmat! Megyünk tovább! Hajrá AMISZ!”
Pál Norbert 2014. február 24-étől van az Aradi Magyar Ifjúsági Szervezet élén.
Takáts D. Ágnes / Nyugati Jelen (Arad)

Tusványos: találkozók és témák
Július 18. és 23. között a székelyföldi Tusnádfürdőn rendezik meg a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort, közismert nevén Tusványost, amelynek idei jelmondata A biztos pont. Melyek voltak a témák az évek során?
A Fidesz Pro Minoritate Alapítványa, a romániai Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ), a marosvásárhelyi székhelyű Pro Europa Liga, valamint más romániai és magyarországi társadalmi csoportok által kezdeményezett tanácskozás a román-magyar történelmi megbékélést kereső folyamat részeként indult. A rendezvény az 1990-es évek végére a román-magyar politikai párbeszéd jelentős, nem hivatalos fórumává vált. A hely és az időpont tudatos választás volt, hiszen az 1970-80-as években a Kovászna megyei Bálványosfürdőn rendezett nyári búcsú a magyarság egyfajta tiltakozását fejezte ki az akkori bukaresti vezetéssel szemben. A tábor 1997-ben átköltözött a közeli Tusnádfürdőre, a két helységnév összevonásából a rendezvényt azóta Tusványosnak is nevezik. Az eddigi találkozók és tematikájuk: 1990. július 21-29. - Az 1. Bálványosi Nemzetközi Ifjúsági Tábort fiatal romániai politikusok és a Fidesz vezetői - köztük Orbán Viktor és Németh Zsolt - részvételével rendezték meg, napirendjén a régió politikai szereplőit leginkább foglalkoztató kérdések szerepeltek. 1991. július 20-27. - A 2. bálványosi összejövetelen a román és más közép-kelet-európai társadalmakat megosztó kérdések lehetséges megoldása állt a középpontban. 1992. július 19-26. - A 3. szabadegyetem résztvevői a privatizáció, a jogbiztonság, az igazságtétel, a kisebbségvédelem, az oktatáspolitika, az állam-egyház viszonya és a média szerepének kérdéseit vitatták meg. 1993. július 20-24. - A 4. találkozó a Románia Kelet és Nyugat között, a Demokratikus Konvenció és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), Közép- és Kelet-Európa gazdasága és a prioritások Magyarország külpolitikájában témaköröket járta körül. 1994. július 20-24. - Az 5. nyári egyetem napirendjén a privatizáció, a helyi közigazgatás és önkormányzat, az oktatás, a kultúra, valamint az egyház és a vallás kérdései szerepeltek. 1995. július 16-23. - A 6. rendezvény kiemelt témája "A baloldali nosztalgia Közép- és Kelet-Európában" volt. 1996. július 21-28. - A 7. szabadegyetemen előadások hangzottak el a román-magyar kapcsolatok az euroatlanti integráció nézőpontjából, valamint a román és a magyar jogrendszer az emberi jogok szemszögéből témákban. 1997. július 21-25. - A Tusnádfürdőre költözött szabadegyetem nevében megtartotta a bálványosi jelzőt. A 8. összejövetelen "A posztkommunizmus nyomorúsága" gyűjtőcím alatt kerültek terítékre a NATO-bővítés, a romániai és a magyarországi polgárosodás, az oktatási reform és a kisebbségi oktatás kérdései. 1998. július 20-25. - A 9. szabadegyetemet "Kelet-Közép-Európából Európa felé" címmel tartották meg. 1999. július 19-24. - A 10. rendezvényen a regionalizmusról és az integrációról tanácskoztak. 2000. július 23-29. - A 11. nyári egyetem résztvevői a térség centrumpártjainak együttműködési lehetőségeiről, a román-magyar kapcsolatok időszerű kérdéseiről, a moldvai csángók helyzetéről cseréltek eszmét. 2001. július 23-28. - A 12., "Kényszerek és lehetőségek" átfogó címet viselő találkozón a schengeni határ és a státustörvény kérdése állt a viták középpontjában. 2002. július 22-28. - A 13. összejövetel fő témája "A polgári kibontakozás Európában" volt. 2003. július 20-27. - A 14. találkozó résztvevői az európai integráció világpolitikai vetületeit elemezték. 2004. július 18-25. - A 15. találkozó témája "Kelet-Közép-Európa az EU-bővítés után - országok, nemzetek, régiók Európája" volt. 2005. július 17-24. - A 16. találkozót "Összetartozunk - Az Európai Unió kihívása és lehetősége" címmel rendezték meg. 2006. július 18-23. - A 17. szabadegyetem fő témája a rendszerváltozás volt "Így is lehet - Egy másik Románia, egy másik Magyarország" mottóval. 2007. július 17-22. - A 18. rendezvénysorozaton Koszovó helyzetéről, az erdélyi magyar-magyar párbeszédről, valamint a regionalizmus politikájáról volt szó. 2008. július 15-20. - A 19. Tusványos főbb témái a nemzeti és társadalmi szolidaritás, az emberi jogok és a kisebbségvédelem Európában, továbbá gazdaságpolitikai és nemzetpolitikai kérdések voltak. 2009. július 14-18. - A 20. évfordulóját ünneplő szabadegyetemen a leghangsúlyosabban a gazdasági válság kérdése szerepelt, de szó esett az energiabiztonságról, az EU jövőjéről, az autonómia megvalósíthatóságáról is. 2010. július 21-24. - A 21. Tusványost a Kárpát-medencei magyarság összefogása, az Erdély-kép erősítése, a határon átnyúló gazdasági kapcsolatok megszilárdítása jegyében tartották meg. 2011. július 20-23. - A 22. találkozót a magyar-magyar párbeszéd és a megújuló magyar nemzetpolitika jegyében rendezték meg. 2012. július 24-29. - "Tusványos a világ közepe" címmel szervezték meg a 23. szabadegyetemet, amelynek Magyarország és Közép-Európa megújulása volt a fő témája. 2013. július 23-28. - "A mi időnk" mottójú 24. szabadegyetemen a kiemelt témák között szerepelt a romániai régiósítás terve, az erdélyi magyar orvosképzés, a magyarországi és európai parlamenti választások, a székely jelképek használata. 2014. július 22-27. - A 25. Tusványoson a nemzetben gondolkodó közmédia szerepéről, a nemzetpolitikai és nemzetstratégiai célkitűzésekről, a nemzetpolitikáról, az autonómiáról és a válságkezelésről esett szó. 2015. július 21-26. - A 26. találkozó "Több mint fesztivál" mottója Tusványos "kettős identitására", a közéleti mellett a szórakoztató, fesztivál jellegű programokra helyezték a hangsúlyt. 2016. július 19-24. - A 27. szabadegyetemet Itthon voltunk, vagyunk, leszünk Európában címmel rendezték meg.
MTI; Szabadság (Kolozsvár)

Minority Safe Pack? Kelemen Hunor is aláírta
Ma elkezdődött az on-line aláírásgyűjtés a Minority Safe Pack ügyében. Az első aláíró Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke volt, aki a Skype segítségével jelentkezett be, s töltötte ki az internetes formanyomtatványt.
Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta: az on-line aláírásgyűjtés könnyű és biztos. Hozzátette: a papír alapú aláírásgyűjtést szeptembertől kezdik, és remélik, hogy év végéig meglesz az RMDSZ által felvállalt 250 ezer aláírás.
Rohonyi D. Iván / Szabadság (Kolozsvár)

Kövesi: senkit nem zárattam be
Soha semmilyen minőségemben nem kértem arra ügyészt, hogy valakit tartóztasson le, vagy hogy bizonyos módon járjon el egy bűnvádi dossziéban – jelentette ki egy interjúban Laura Codruţa Kövesi.
Ha ilyesmit kérek, az elmúlt tíz évben számtalanszor feljelentettek volna a Legfelsőbb Igazságszolgáltatásai Tanácsnál – jelentette ki a Ziare.com hírportálon vasárnap megjelent interjúban Laura Codruţa Kövesi.
Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) vezetője úgy nyilatkozott: nem eredeti az a neki tulajdonított hangfelvétel, amelyet nemrég hozott nyilvánosságra egy román hírtelevízió.
Mint ismert, ezen a beosztottai teljesítményével elégedetlen Kövesi hatékonyabb munkát és több „fontos” ügyet követel a DNA ügyészeitől, az azóta leváltott Sorin Grindeanura utalva pedig állítólag kijelenti: azt szeretné, ha a DNA „eljutna a miniszterelnökig” egy gyanús ingatlan-visszaszolgáltatási ügyben. A DNA vezető ügyésze közölte, a Liviu Dragnea PSD-elnöknek tulajdonított Tel Drum cég dossziéját vádemelési javaslat nélkül 2010-ben lezárták, ám indokolt esetben újraindulhat a nyomozás. Krónika (Kolozsvár)

Visszacsalogatná a kivándorolt románokat a kormány
Komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a külföldre vándorolt románok jelentős része hazatérjen Romániába, nyilatkozta szombaton Andreea Păstîrnac, a külhoni románokért felelős miniszter.
„Fontos, hogy az elvándorolt emberek vagy a második, harmadik generációs kivándorlók közül sokan visszatérjenek Romániába.Tíz napja indítottuk el a Start-up Diaszpóra programot, amely egy 76 millió eurós program. És reméljük, hogy a távol élők közül egyre többen fogják úgy gondolni, hogy Románia befektetési lehetőségekkel is rendelkezik” - nyilatkozta az Agerpres hírügynökségnek a miniszter, aki Sulinán vett részt az ARC kormányzati programon.
Andreea Păstîrnac ugyanakkor elmondta, hogy az oktatási minisztérium lehetőséget biztosít a külhoni román egyetemi hallgatók számára, hogy több tanulmányi programban is részt vehessenek az ország felsőoktatási intézményeiben már az első tanévtől kezdődően. Krónika (Kolozsvár)

A külhoni magyar kultúrát támogató pályázatokat hirdet az Emmi
Meghívásos pályázatokat hirdet Irodalmi Karaván és Művészeti Karaván elnevezéssel a külhoni magyar kultúra támogatására az Emberi Erőforrások Minisztériumának Kultúráért Felelős Államtitkársága.
Az államtitkárság szombati közleménye szerint a tízmillió forint keretösszegű pályázatok célja a nemzeti összetartozás és a határon túli, magyarok lakta régiók egymás közötti kapcsolatainak erősítése, a külhoni magyar írószervezetek, közművelődési intézmények, egyesületek programjainak bővítése. Célja továbbá a kulturális értékekhez való hozzáférés szempontjából hátrányos helyzetű területek, a határon túli magyar irodalom, képző-, ipar- és fotóművészet, továbbá filmes műhelyek értékeinek megjelenítése, népszerűsítése, a kortárs irodalom és művészetek értékeinek széles rétegekhez történő eljuttatása, valamint a határon túli művészeti műhelyek megmutatkozási lehetőségeinek bővítése.
Az Irodalmi Karaván határon túli magyar írócsoportok, irodalmi műhelyek felolvasókörútjainak, irodalmi rendezvénysorozatainak megszervezéséhez és lebonyolításához nyújt támogatást. Pályázásra jogosult az Erdélyi Magyar Írók Ligája, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet, a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet (Lendva), a Szlovákiai Magyar Írók Társasága és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet. A Művészeti Karaván a határon túli magyar képző-, ipar- és fotóművészeti kiállítások, valamint filmszakmai programok megszervezéséhez és lebonyolításához nyújt támogatást. Pályázat benyújtására jogosult az EMKE – Közép-Erdélyi Művelődési Intézet, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, a Kovászna Megyei Művelődési Központ, a beregszászi Pro Cultura Subcarpathica Egyesület, a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet, valamint a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet. Mindkét pályázaton 300 ezer és egymillió forint közötti összeget nyerhetnek el a pályázók. Az elbíráláskor előnyt élveznek azok a pályázók, amelyek programjaik közül legalább egyet a szórványmagyarság által lakott térségekbe terveznek. Krónika (Kolozsvár)

Elindult a Minority SafePack polgári kezdeményezés online aláírásgyűjtése
Elindult hétfőn a Minority SafePack polgári kezdeményezés online aláírásgyűjtése Romániában – jelentette be Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök Kolozsváron.
A Skype-on bejelentkező Kelemen Hunor elmondta, amikor a Minority SafePacket elindították, az érdekelte őket, hogy arra kényszerítsék az EU-t, találjanak megoldást a kisebbségek védelmére. Szavai szerint van olyan állam, ahol rendezték ezt a kérdést, de számos országban problémák vannak, még ha azt is állítják a döntéshozóik, hogy saját polgáraikat megvédik. „Az EU-nak valóban meg kell védenie azokat a kisebbségeket, akik értéket teremtettek és értéket akarnak teremteni, és nem akarnak asszimilálódni” – fogalmazott a politikus.
Kelemen emlékeztetett: a kisebbségügyi javaslatcsomag kiterjed a szabad anyanyelv- és szimbólumhasználatra, az egyenlő bánásmódra, a nemzeti kisebbségi kultúrák megőrzésére. A kezdeményezést április első napjaiban regisztrálta a bizottság, jövő év április 3-ig kell összegyűjteni az egymillió aláírást. Ennek negyedét gyűjtenék össze Romániában – mondta el az RMDSZ elnöke.
Kelemen beszélt arról is: el kell érni az EU-s döntéshozókat és meggyőzni őket arról, hogy a fő cél az értékmegőrzés. „Ez azért fontos, mert a döntés a kormány- és államfők tanácsában születik majd meg” – tette hozzá. Ezt követően szövetségi elnök kitöltötte a támogató nyilatkozat formanyomtatványát ezen a honlapon.
Porcsalmi arra kér mindenkit, írja alá
„Azért fektetünk hangsúlyt az online aláírásgyűjtésre, mert egy egyszerű formanyomtatványt kell kitölteni ahhoz képest, hogy ez egy EU-s kezdeményezés – fogalmazott Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke. – Romániában negyedmillió, Magyarországon félmillió, Szlovákiában 50-70 ezer, Németországból százezer aláírást kell összegyűjteni, de Hollandiából is húszezer, Olaszországból 120 ezer aláírásra van szükség.”
A romá hatóságoknak az online aláírásokat is kell hitelesíteniük, így vélhetően a szerverről egy táblázatba viszik ki az adatokat, és a lakosságnyilvántartó hivatal végzi el az aláírók azonosítását. Ez azt jelenti, hogy csak egyszer kell aláírni a kezdeményezést, és csak egyetlen országban, kettős állampolgárként is.
Szeptemberben egy fizikai aláírásgyűjtés is elindul – közölte az ügyvezető elnök. Erdélyben már az év végéig befejeznék a gyűjtést, de vélhetően csak tavaszra fogják majd. Az adatokat legkésőbb július másodikáig kell leellenőrizni, majd az EB három hónapig tehet fel tisztázó kérdéseket, ellenőrizhet újra adatokat.
„Ez azt jelenti, hogy szeptemberben, de legkésőbb október másodikán el kell kezdődnie a jogalkotásnak” – fogalmazott Porcsalmi, aki arra kér mindenkit, írják alá, osszák meg, népszerűsítsék a kezdeményezést.
Az aláírásgyűjtést a FUEN Kolozsváron tartott májusi kongresszusa keretében indították el. A kongresszuson felszólaló Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár kijelentette, Magyarország és a határain kívül élő nemzetrészek kiveszik a részüket az egymillió aláírás összegyűjtéséből.
Kustán Magyari Attila / maszol.ro

KISEBBSÉGBEN: Túlélés 1956, helyi geopolitika, titokgépezet
Sajátos benyomás, mondhatni kíméletlen fölismerés is, hogy a rendszerváltások története hol feledi, miközben máskor meg túlzottan fölértékeli a história meghatározó jelentőségű évfordulóit, egyes személyek perszonális memóriájának hatásait, belátási horizontját is.
Az 56-os emlékvilágból ma már jubileumi évtizedenként messzire kivilágít a nemzetpolitikai emlékezet-alkotás hatása, sőt célzatos törekvés is erre, de még mindig kevéske az érdeklődés a hazai szaktudományokban is a romániai magyarság körében a pesti és magyarországi eseményekkel egyidőben zajló tüntetések, felkelés, tiltakozások és megtorlások irányában. Az emlékező jelen és a szaktudományi elhivatottság egyik fontos lenyomatává lett éppen ezért az Erdély emlékezete sorozatban megjelent kötet, Tófalvi Zoltán munkája: 1956 erdélyi mártírjai. V. Az erdélyi kérdés, ahogy a túlélők látják.[1] A könyv címe is jelzi: ötödik kötet lévén előzményei is vannak, melyek hitelt érdemlő levéltári források alapján mutatják be a korszak leghírhedtebb romániai „hazaárulási” pert,[2] melyeknek forrásközlési jelentőségét kevesen volnának, akik túlértékelhetnék. A legutóbbi könyv ugyanakkor szerves része a korábbi négynek, a feltáró kutatás nyomán megismert és megtalált túlélőkkel folytatott beszélgetések ugyanis nemcsak a források értelmezésében segítenek, hanem tükrözik egyfelől a kollektív emlékezet cseleit, kihagyásait, hangsúlyos túlzásait, választékos trükkjeit is, ugyanakkor hangsúlyosan hitelesítik a tudnivalókat, tudatosítják a jelentéstartalmak árnyalatait, föloldják vagy tovább-bonyolítják az eljárásmódok, megismeréstechnikák problematikáit. Tófalvi évtizedes munkája immár nemcsak a helytörténet, erdélyi tudományosság, 56-os emlékezetkutatás, a sajátlagos zsarnoksági mentalitástörténet, a proletárdiktatúrák valódi diktatórikus karaktere, s egyúttal a határon túli, nemzetpolitikai szempontból is jelentőségteljessé vált kutatás tekintetében kiemelkedő, hanem abból fakadóan is, hogy mindezt helytörténeti—levéltár kutatási téren pótolhatatlanná tette a CNSAS és SRI titkosszolgálati levéltárak dossziéi közötti értékmentéssel. Az 56-os történések szempontjából is kulcsfontosságú eseménymenetben az „erdélyi kérdés” nem igazán ismert a mai történettudomány szűkebb szféráján túl, holott a földrajzi dimenziók, gazdasági terek, társadalmi csoportrétegződési problematikák, etnikai tagolódás és represszió, vallási konfrontációk és mindezek „Erdély lehetséges elszakításának feltételezett szándékára” visszavezetett megtorlási következményei ma már ugyanúgy részét kellene képezzék a hazai 56-os emlékezetpolitikának, mint a határokon túli magyarok, az 56-os diaszpóra, a láger- és börtönperek, ellenszegülések köztes-európai historikumának roppant sokféle más összefüggése is.[3]
Tófalvi könyve, s nemcsak interjúi, hanem a börtön-visszaemlékezések, hazaárulási koncepciós perek, mártírsorsok és „Erdélykérdés-megoldások” is kompakt egységben láthatók e kötetekben, igényes forráskritikával kezelt szövegekkel, a vallomástevők és emlékezők személyes jóváhagyásával, s túl az irattárak poros méltóságosságán, adatféltő bizalmatlanságán, történeti oktalanságán is.
Történeti számtan, 56 a 89-ben
Ötvenhat és nyolcvankilenc – ha nem is aránypárok, belső ritmusuk mellett tartalmi összefüggésük is közel evidens, amennyiben történelemről, rendszerváltozások évfordulóiról van szó. Molnár Adrienne önkényuralmi játszmákban bővelkedő kötete puszta számtani párhuzam helyett historikus kapcsolódást kínál, lehessen szó a kormány- és államváltás megannyi sajátlagos aspektusáról: hogyan vallanak az ötvenhatosok a nyolcvankilences rendszerváltásról, mikró- és családtörténeti meglátásokban, a tényleges ötvenhatos emlékezet és a rendszerátalakulás reményeinek 56-os időkbe kapcsolási percepcióiról. Molnár Adrienne könyve 89:56 Ötvenhatosok a rendszerváltásrólcímmel[4] három nagyobb fejezetbe szedi a rendszerváltó napok, hetek, évek, idők fontosabb tematikus történésmenetét, a kulcsjelenségeket és korszakfordító jeleneteket is mind egyfajta „ötvenhatos” aspektusból láttatja, miképpen a változásban érdekelt korosztályok is előképként, emlékezet-építő eszközként, szimbolikus szervezőerőként gondolnak a forradalom történéseire, jelentőségére, örökségére. A könyv az 1988–1992-ig felölelt időszak előzményi és utóhatási együttesét is magába foglalóan mintegy korjellemző interjú- és riportválogatással a historikus másképpgondolkodás előképét is megteremti. A megkérdezettek önvallomásai (példaképpen Hegedüs B. András, Forgách Pál, Andorka Rudolf, Donáth László, Ember Judit, Fejtő Ferenc, Göncz Árpád, Hann Endre, Karátson Gábor, Kuklay Antal, Szűrös Mátyás, Schiffer Péter, Vásárhelyi Miklós, Sárközi Mátyás, Pákh Tibor, Gyenes Judith, Horváth Ádám, összesen 89 interjú) egyfelől csupán csekély hányada az 56-os Intézet mintegy ezernél is több interjú-anyagából, másfelől ha nem is teljes létszámmal, de azok megidézését szolgálja, akik a politikai változásban ’56 szerepét látták valamiképpen, s akiknek 56-os szereplése szereptudatot adott akkor is, midőn a 89-es fordulat végbement. (Innen a kötetcím 89:56 tükörképzete is.) A múltértékelés és az Emlékbizottság (TIB), a gyászmunka feladata és az emlékezetközösség fennmaradásának életvezetési, hangulati, világnézeti megmaradási törvényei együttes hatásukkal ülnek ezen a köteten, beleértve a kritikai máskéntgondolás aspektusait is, például Litván György kérdését: „…hoz-e áttörést ezen a téren a félévszázados évforduló?”, vagy Mécs Imréét, aki nehezményezi, hogy az emlékezések egysíkúsága nemcsak a hatalmi gépezet kitermelte történeti kép, hanem a 89-es „ötvenhatozás” is sérelmet szenved, ha nem emlékezünk Rácz Sándor beszédére, de idézgetjük az ugyanott felszólalt Orbán Viktorét kultuszformálóan sokszor is.
A kötet mégis fontos, s ma már, a forradalomtól ismét egy évtizeddel később, de a rendszerváltás éveit még épp csak előkészítően, egészen más jelentésűvé válik, magára öltve az időközben elhunytak, az azóta pártoskodásba fulladók, az átírók, a lépésváltók vagy lépésváltási parancsot kiadók társas közegét. Molnár Adrienne munkája, ha nem is közvetlenül az ’56-ra emlékezést, de az életút-interjúk egyre nagyobb tömegének földolgozási aspektusai közül az egyiket idézik meg, kétségtelen dokumentáló erővel, az 56-os Intézet eredendő vállalásának szolgálatában.[5] Világok és korszakok között, átmenet-köztességben és értelmezésköziségben
Munkás, munkáslét, munkástanács.
Munkavilágok emlékező mozaikokban
Ha a történész gyűjtő és közlő munkája kellő távlatból (is) érdemes, értelmes egészet alkothat, s ha egy „munkás évekkel” eltöltött életút lehet többre érdemes, mint valami hétköznapi „meló”, akkor bizony alapkérdéssé válik, mitől is másabb—kevesebb, értéktelenebb vagy hőstelenebb a proletársors, a gyári meló, a „munka világa” és mindennapjai Csepelen, Ózdon, Ikarusban vagy a Rudabányai Vasércben…?
Három nagyobb blokkban jelenítette meg az Eszterházy Károly Egyetem Történettudományi Doktori Iskolája, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és az 1956-os Intézet (OSZK) multidiszciplináris kötetében azt a tematikus konferenciát, ahol egyetemi oktatók és diákjaik prezentálják sorban a munkáslét és a történeti emlékezés viszonyát 1956 kapcsán. A Munkások ’56 című kötet, mely egyúttal az 56-os Intézet 2016–2017-es évkönyve is (XXII.),[6] az évforduló kapcsán „a XX. századi magyar történelem egyik legjelentősebb eseményéről” szól, „amely világosan jelezte a szovjet típusú rendszerek válságát. 1956 októbere után már nemigen lehetett azt gondolni a szocializmusról, mint előtte. Ezzel párhuzamosan átalakultak a szocialista diktatúrákhoz való hétköznapi viszonyulás módjai is. A magyar 1956 nem elszigetelt esemény: része egy hosszabb, Sztálin halálával kezdődő és még évekig tartó nemzetközi folyamatnak” (jelzik a szerkesztők, 7. old.). A három nagyobb gondolati egységben azután a „Közelítések” fejezet munkáslét, munkásság, munkástanácsok magyarországi korszakolását és történésrendjét összegzi Varga László és Valuch Tibor két áttekintő írásban (13—54. old.). A második nagyobb blokkban a forradalom pesti és vidéki történéseit, majd közvetlen következményeit járja körül Papp Andrea, Bódy Zsombor, Nagy Péter, Kiss András és Rainer M. János (57—153. old.). A befejező fejezet a munkástanácsok és a munkásönigazgatási kísérletek 1956 utáni időszakát fogja össze (157—259. old.) Bartha Eszter, Alabán Péter, Somlai Katalin és Szegő Iván Miklós írása révén.[7]
Mindezek körvonalai mentén persze szinte lehetetlen az egyes írások részletes bemutatása, bár megérné… Az alapvonalak mentén szinte az előadók—szerzők mindvégig azt kérdezik, taglalják, s tartják szem előtt, lehetséges-e a munkáslét és munkáshelyzet e korszakra, a 20. század mintegy jó felére—háromnegyedére jellemző időszakára vonatkoztatott alapkérdés, miszerint mit ígérhetett a nem kapitalista típusú fejlődés, az egyenlőtlenségek rendszerével szembeszegülő, a párt vezette bolsevik programosságra épülő társadalomszervezeti modell, mely a mindennapokban és hétköznapi életben a szociológiai, történeti, helyi életformában és társadalomfilozófiai stratégiában egyaránt a munkást, a munkásságot és munkáslétet tünteti ki stratégiai győztes szereppel. Az előadások kivonata, visszhangja is megtalálhatók az egri egyetemi és az 56-os intézeti weboldalakon, de itt az eredeti 258 jelentkezőből (javarészt hazai, de részint határokon túli diákokból, előadókból) válogatott tematikus írásokat találjuk meg, melyek fókuszában nemcsak az 56-os események vagy körülmények, hanem kifejezetten a társadalomtörténeti értelemben kiemelt fókuszba emelt munkásság tűnt fel főszereplőként. Ebben is külön rangot kapott, hogy a 60-as/80-as évek (elsősorban persze külföldi) monografikus feldolgozásai között bár feltűnt néhány szempont, de valójában a sejtelmes szocializmus évei alatt valójában fokozatosan elhalványult az a szempont, mely a munkásságot a munkástanácsok, az önigazgatás, a totalitárius rendszerrel szembeni attitűd mentén volt hajlamos figyelembe venni, s ez a szempont 1989 után szinte teljesen föl is számolódott. Ez utóbbi időponttól napjainkig „nem a radikális cselekvés, hanem a nemzeti vereség, a megtorlás és az ezért viselt felelősség játszotta a fő szerepet. A társadalmi s ezen belül a munkás-részvétel és annak sajátos, például intézményi formája néhány magányos kutató ügyévé vált” (9. old.). E magányosak egyike éppen a kötet vezető írását komponáló, összefoglaló „közelítést” alkotó kutató, Varga László volt, akinek 2016 végi halálakor még nem lehetett tudni, hogy utolsó írását közli e kötetben, amit azután a szerkesztők mint kollégának, pályatársnak s e témakör egyik kitartó kutatójának emlékére is ajánlottak.
A kötet két-és-félszáz oldala sűrűn megpakolt a szakirodalmi hivatkozásokkal, nézőpontokkal, tudományos hipotézisekkel, forrásközlésekkel, fotókkal, ábrázolási és értelmezési, feltárási és ideologikus részletkérdésekkel, sőt interferenciákkal is, vagyis a rokon tudásterületek (demográfia, valóságirodalom, emlékezéstörténet, állambiztonsági iratok, visszaemlékezések, helytörténet, mozgalomkutatás, filmszociográfia, munkásönigazgatási felfogásmódok, gyártörténetek, stb.) részletes fölidézésével, mint olyannal, ami ezt az ’56 előtti és utáni társadalomhistóriát széleskörűen jellemzi. Kevés, fölöttébb kevés ilyen tematikájú, munkáskultúra és munkáséletmód kutatási szakkönyv létezik, s főképp ebből a kritikai historiográfiai szempontból meg alig… Ezért is, a tanulmányok kiválasztott témaköreinek, a munkássá válásra következő életmód-csődök históriáinak, majd az életvilágok folyamatát is ábrázolni képes szemléletmódoknak hiánypótlása miatt is sajátlagos többletértékkel bír a kötet, tipográfiai színvonala és gyakorlatias tördelési megoldásai meg amúgy is az elegáns könyvritkaságok közé emelik. S ha már nem követhettem végig az összes írást (mind a tizenegyet), legalább kiemelhetném itt röviden Varga László nyomatékos áttekintését „Munkás – munkásság – munkástanácsok, történelmi távlatban” címmel, Valuch Tibor hosszú időtávú folyamatot leíró „Munkáslét Magyarországon” dolgozatát, az 56-os jelenségek kontinuitását és diszkontinuitását körvonalazó tanulmányt Bódy Zsombortól „Az 1956-os forradalom és következményei az Ikarus gyárban” témakörrel, valamint a több kiváló írás között Rainer M. János „horthysta” személyek és 56-os bűnösök állambiztonsági iratok alapján „burzsoá ellenforradalom” támogatásában részt vevő „elemek” ürügyén írott családi memoárját, továbbá Alabán Péter ózdi és domaházi munkavilágokat fölidéző, ezeknek dokumentumfilmekben követhető megjelenésmódjaiból komponált „Emlékező mozaikok” írását.
A kötet fontosságát többszörösen aláhúzhatnám itt…, de mi tagadás, nem az én minősítésem vagy besorolásom, hanem a könyv és szerzőinek erényei igazolják ezt sokkalta érzékletesebben… Többször juthatnánk az Intézet évkönyveihez, bizonnyal nemcsak az 56-os évforduló teszi, hogy fajsúlyos mű, valódi oral history-indíttatású és korrajz-szemlélető opusz született idén is.
[1] Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2012., 215 oldal.
[2] A megjelent kötetek: A Szoboszlai-csoport (2007); Az érmihályfalvi csoport(2007); A Dobai-csoport (2009); A Fodor Pál-csoport (2010).
[3] Lásd még a kötet bevezetőjét ehhez, 5-26. old.
[4] kiadta az 1956-os Intézet, Budapest, 2009., 286 oldal.
[5] munkássága, cikkei, s e kötet előszava is letölthető az 56-os Intézet weboldaláról! http://www.rev.hu/ords/f?p=600:2:::::P2_PAGE_URI:kiadvanyok/89_56
[6] szerkesztette Rainer M. János és Valuch Tibor, Országos Széchényi Könyvtár – 1956-os Intézet Alapítvány, Budapest, 2017., 260 oldal
[7] A kötet tartalomjegyzéke és előszava elérhető az OSZK weboldalán,http://www.rev.hu/hu/evkonyv_2017
A.Gergely András / maszol.ro