Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
2017. április 27.
Kiállítás megnyitó – hatvani képzőművészek csoportos tárlata
Időpont: 2017. április 27., csütörtök, 18 óra
Helyszín: Brassó, Reménység Háza, Moldovei u. 2 sz.
Első alkalommal mutatkoznak be hatvani képzőművészek Brassóban. Csoportos kiállításuk megnyitója április 27-én, csütörtökön, 18 órai kezdettel lesz a Reménység Házában. Az alkotásokat Vetró B. Sebestyén András képzőművész, a Reménység Háza galéria művészeti vezetője mutatja be.
A megnyitó keretében sor kerül Halász Péter: Cserefának füstje hozta ki könnyvemet...! c., a moldvai magyarokról szóló néprajzi, művelődéstörténeti tanulmánykötetének bemutatójára. A könyvet méltatja és a szerzővel beszélget dr. Balázs Lajos, a Sapientia egyetem tanára. Szervező az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület és a Reménység Háza. emke.ro
2017. április 27.
Az autonómia európai megoldás
A külhoni magyar érdekképviseleti szervezeteket tömörítő Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács képviselői 2017. április 25-26-án Brüsszelben kihelyezett ülést tartottak.
A KMAT elnökének, Tőkés Lászlónak a meghívására, az Európai Néppárt (EPP) magyar delegációjának vendégeként, tizenhét tagú küldöttség érkezett Brüsszelbe, Ausztria, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szlovákia, Szerbia, Szlovénia, Horvátország magyar szervezeteinek és pártjainak képviseletében. Ahogyan az a Kárpát-medencében tartott ülések esetében is történik, meghívást kapott Szili Katalin, Magyarország miniszterelnökének autonómiaügyi megbízottja, valamint a testület szakértői is, Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Bizottság igazgatója, Bedő Árpád jelenlegi, valamint Mécs László volt KMAT-titkár.
Tőkés László EP-képviselő, a KMAT alapító elnöke köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy legutóbb öt évvel ezelőtt jöttek a KMAT keretében a határon túli szervezetek vezetői Brüsszelbe, azóta pedig nem sokat változott a helyzet, sem az európai intézmények nem lettek érzékenyebbek ügyünk iránt, de az utódállamokban sem sokat javultak az autonómia esélyei. Kedvező fejlemény viszont, hogy az Európai Parlament új elnöke, Antonio Tajani egy kisebbségekkel foglalkozó tanácsadót nevezett ki, akivel a határon túli magyar képviselőknek már alkalmuk nyílt találkozni. A hagyományos kisebbségpolitikát ki kell szélesíteni az autonómiapolitika irányába – mondotta. A párbeszéd és az összefogás fontosságát hangsúlyozva ugyanakkor hozzátette: az autonómia ügyében csakis akkor lehet előrelépni, hogyha a magyar szervezetek határozottan felvállalják annak képviseletét, és hogyha az önrendelkezés lesz politikájuk „közös nevezője”.
A kihelyezett ülés első részében áttekintették az általuk képviselt közösségek helyzetét, majd arról egyeztettek, hogy az európai parlamentben jelen lévő, a határon túli közösségek érdekeiért küzdő képviselők miként tudják képviselni az autonómia ügyét az őshonos nemzeti közösségek gondjai iránt érzéketlen uniós intézményrendszerben. Bocskor Andrea kárpátaljai képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy az ottani magyarok az orosz helyzet foglyai, ugyanis az ukrán politika az autonómia puszta említését sem tűri, a hatóságok pedig kifejezetten ellenségesen viszonyulnak mind a kettős állampolgárság iránt, mind az autonómiát képviselő politikusokkal szemben. Deli Andor vajdasági képviselő azt hangsúlyozta, hogy Brüsszel „barátságtalan” viszonyulása ellenére a kényelmetlen témákat is fel kell vállalni. Csáky Pál felvidéki képviselő viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a petíciós bizottság konkrét esetekben nyomásgyakorló vagy éppenséggel helyzetmegoldó eszköze lehet ügyeinknek. Sógor Csaba erdélyi képviselő pedig a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés fontosságára hívta fel a figyelmet a közelgő aláírásgyűjtés vonatkozásában.
Az ülésre vendégként meghívást kapott Herbert Dorfmann néppárti EP-képviselő is, aki az 1972-től autonóm státussal rendelkező észak-olaszországi tartományt, Dél-Tirolt képviseli az európai parlamentben. Beszámolójában a dinamikusan fejlődő Dél-Tirolt mutatta be, kiemelve, hogy az egyre több országos feladatkört ellátó autonóm régiónak immár nagyon erős gazdasági önállósága van, adójuk 90 %-a helyben marad, ez tette lehetővé, hogy a negyven évvel ezelőtt nagyon szegény térség az autonómia működtetésével Olaszország leggazdagabb tartományává váljék. A migránsválság amúgy már náluk is komoly kérdés, a mintegy ötvenezer bevándorlónak ugyanis nyilatkoznia kell, hogy a német, olasz vagy a ladin közösséghez tartozónak vallja-e magát, ez pedig, úgy tűnik, szinte megoldhatatlan problémákat gerjeszt. Kérdésre válaszolva a képviselő azt mondta, hogy az uniós tagság nem oldotta meg az évtizedes kisebbségi gondokat, éppen ezért a csatlakozás előtt álló államok esetében a koppenhágai kritériumok tiszteletben tartását hangsúlyosabban kell követelni.
Kihelyezett ülésük második részében a KMAT képviselői áttekintették a szervezet által elvégzett 2016-os állapotfelmérés eredményeit, és megállapodtak abban, hogy 2017-ben is folytatják a monitoring-tevékenységet, valamint abban is, hogy az autonómia megvalósításának esélyeit növelendő szorosabbra fűzik az együttműködést a brüsszeli magyar képviselettel.
A KMAT szervezésében ősszel az önrendelkezéssel és az autonómia esélyeivel foglalkozó, reprezentatív konferenciára kerül sor, amelynek szervezéséhez máris hozzákezdtek. tokeslaszlo.eu/cikk
2017. április 28.
Adatbázis készült a történelmi Erdély lakosságának adataiból
A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem kutatócsoportja adatbázist készített a történelmi Erdély lakosságának adataiból – közölte a Mediafax hírügynökség.
Az adatbázis mintegy 400 ezer ember adatait tartalmazza az 1850 és 1914 közötti időszakból, ami Erdély korabeli 5,4 milliós lakosságának a 6,9 százalékát teszi ki. Az adatbázis elkészítéséről a projekt vezetője, Luminița Dumănescu számolt be a Mediafaxnak. Elmondta: ez az első romániai adatbázis a történelmi Erdély lakossági adataival. Megjegyezte: Erdély többnemzetiségű és többvallású volta nehezítette az adatbázis összeállítását. Ehhez az egyházi anyakönyveket használták, amelyek latin, magyar, német és román nyelven íródtak úgy, hogy a román nyelvűek egy részénél a latin, másik részénél a cirill ábécét használták.
Sokszor alaposan próbára tette a kutatókat a kézírásos bejegyzések elolvasása. A projektvezető tájékoztatása szerint voltaképpen három adatbázis készült: az adatforrások lajstroma mellett egy standard adatbázist és egy családfa-adatbázist is elkészítettek. Utóbbit a széles közönségnek szánták. Ebben bárki térítésmentesen kutathatja erdélyi felmenőinek az adatait. A 2014-ben indult projektben a BBTE a norvégiai Tromsöi Egyetemmel működött együtt. A kutatáshoz az egyetem 650 ezer eurós norvégiai támogatást kapott. MTI; Erdély.ma
2017. április 28.
Tiltott kétnyelvűség
A 75 százalékban magyarok lakta Kovászna megyében tiltott a kétnyelvűség – ez derül ki legalábbis abból a prefektusi felszólításból, mely a megyei tanács legutóbbi ülésén merült fel, s amelyben a kormánymegbízott azt kérte az önkormányzattól, kétnyelvű pályázati űrlapok helyett kizárólag román nyelvűeket bocsásson az igénylők rendelkezésére. Ha abból indulunk ki, hogy a prefektus a kormány kinyújtott karja, azt kell mondanunk: Románia kormányának legfőbb tennivalói közé tartozik, hogy minden eszközzel üldözze a magyar szót. Azon pályázati űrlapokról is, amelyeket a civil szervezetek, sportklubok, egyházat töltenek ki, igen gyakran magukra vállalva azokat a feladatokat, amelyek ellátására az állam egyszerűen képtelen.
Sebastian Cucu Kovászna megyei prefektus legújabb akciója – mely során a megyei önkormányzat által meghirdetett pályázatok űrlapjairól kíméletlenül száműzte a magyar nyelvet – egyszerre abszurd, felháborító, cinikus. És sajnos, tipikus: tökéletesen illeszkedik a prefektúra korábbi akcióinak sorába, amelyek mind-mind a magyar nyelv használatának visszaszorítását, közösségi jelképeink tiltását célozták, folyamatosan azt érzékeltetve, továbbra is másodrangú polgárokként kezel bennünket a román állam, továbbra sem bíznak bennünk, megfélemlítenének, elhallgattatnának.
Nincs tehát új a nap alatt, mondhatnánk, egy értelmetlen és értelmezhetetlen hadjárat újabb epizódjához értünk. Mégis, újra fel kell emelnünk szavunkat, jeleznünk kell a hatalmi önkény eme újabb megnyilvánulását, tiltakoznunk kell, világgá kell kürtölnünk az újabb jogsérelmet. És nem azért, mert nem tudnánk azokat a fránya űrlapokat románul is kitölteni, nem azért, mert életbevágóan fontos kérdésről van szó, amelynek rendezése nélkül nem tudunk normális életet élni – hanem elsősorban azért, mert mindez jár nekünk, nem vagyunk alsóbbrendűek a románoknál, teljes életet szeretnénk élni. És mert nyilvánvaló: a román államhatalom éppen arra játszik, hogy előbb-utóbb úgyis megunjuk. Ha pedig megunjuk, ha belefáradunk a mindennapossá váló tiltakozásba, ha elveszítjük a reményt, hogy lehetne ezt másként is, ha túllépünk a történteken, úgymond fontosabb dolgokra összpontosítva, ha elfelejtjük számon kérni azokat a – elsősorban anyanyelvhasználati vonatkozású – jogokat, amelyeket nagy nehezen sikerült kicsikarnunk, és amelyeket Románia által is ratifikált nemzetközi egyezmények, érvényes román törvények szavatolnak, nos, akkor alighanem búcsút is inthetünk azoknak. És akkor Sebastian Cucu győz, és győznek az asszimilációra törekvők, a megélhetési románok, az etnikai feszültségek szításában érdekelt sötét erők – és veszítünk mindannyian, akik a normalitásban, a kiegyensúlyozott magyar–román viszonyban, a közös munkában hiszünk.
Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. április 28.
Orvosok életútja a huszadik században (Bemutatták dr. Nagy Lajos könyvét)
A kisebbségbe rekedt erdélyi magyarság történelmének egy szeletét, a huszadik század teljes keresztmetszetét mutatja be sepsiszentgyörgyi orvosok életútján keresztül dr. Nagy Lajos Emlékezés orvosainkra című könyvében – fogalmazott Farkas Réka, a könyv szerkesztője a kötet szerdai bemutatóján. A Bod Péter Megyei Könyvtárban nagy érdeklődés mellett tartott eseményen a jelenlévők közül többen ismerték a könyv szereplőit, velük együtt maguk is átélték a múlt század második felének korántsem viharmentes időszakát.
Farkas Réka kérdésére, hogy a falumonográfia és önéletrajz után a szerző miért vállalkozott kollégái, a nagy elődök életútjának összegyűjtésére, dr. Nagy Lajos több szempontot sorakoztatott fel. Ezek az életrajzok tartalmazzák a XX. században Székelyföldnek ezen a részén élő orvosok reményét, törekvését, célkitűzését, kudarcait, megvalósításait, mindazt, amit megszereztek, megvalósítottak, amit elvettek tőlük, vagy amiről önként mondtak le – mondotta. Úgy érezte, tartozik azoknak, akikkel fél évszázadot dolgozott együtt – hisz a könyvben szereplő ötvenhat orvos közül csak dr. Fogolyán Kristófot és dr. Csulak Samut nem ismerte személyesen –, akik mindig készségesen segítették, ha tanácsot kért, akiket atyai jóbarátainak tartott. És adni akart Sepsiszentgyörgynek, annak a városnak, ahová rétyi körorvosként gyűlésekbe járt, ahol művelődött, ahol barátai éltek és élnek, ahol jelenleg van az otthona.
A szerző felidézte az 1900-as évek eleji békeidőket, amikor dr. Fogolyán Kristóf kórházigazgató és a város vezetésével megindult Kós Károly tervei alapján a pavilonrendszerű kórház kiépítése. Volt, ami fel sem épült, és volt, amit később lebontottak. A világháború kitörése után behívták az orvosokat és orvostanhallgatókat frontszolgálatra, a trianoni békeszerződés után megszüntették a Ferenc József Tudományegyetemet és Regele Ferdinánd Tudományegyetem lett belőle, ahová a románul nem tudó fiatalok nem igazán tudtak bekerülni. Ezért többen Magyarországra mentek tanulni, és miután hazajöttek, a jászvásári egyetemen még egy évet tanultak, hogy el tudják ismertetni diplomájukat. Aztán jött a második világháború, újabb behívások, menekülés, visszatérés, államosítás, a teljes rendszer átrendeződése, az ötvenes évek kiszorító politikája, amikor orvosokat, orvostanhallgatókat tettek ki az egyetemről, és a tisztogatás erősödött 1956 után – ismertette történelmi visszapillantójában a szerző. Dr. Simó Ferencet, dr. Darkó Zsigmondot, dr. Kocka Györgyöt említette, akik már befutott orvosok voltak az egyetemen, és áthelyezték őket Sepsiszentgyörgyre, de rajtuk kívül még sok orvos került akkor Háromszékre, akiket kitettek az egyetemről, és itt próbáltak új életet kezdeni.
Farkas Réka szerint az Emlékezés orvosainkra a kivándorlások könyve is. Több hullámban hagyták el orvosok tömegesen Erdélyt, Székelyföldet, Sepsiszentgyörgyöt, és a kivándorlás máig sem állt meg. 1989 után ötezer magyar orvos ment el Erdélyből – ismertette. A kötet szerkesztője elmondta: Nagy Lajos könyve képet nyújt a huszadik századi egészségügyi rendszer alakulásáról, az intézmények alapításáról, sorsokon keresztül mutat be érdekes szeleteket a kor orvoslásáról. A szerző nem rangsorol, nem minősíti az orvosokat, és csak azok szerepelnek a könyvben, akik a helyi kórház orvosai voltak, közülük is csak azok, akik már nincsenek közöttünk.
A lapunk mellett működő Háromszéki Magyar Sajtó Alapítvány (Hármas Alapítvány) Kaláka könyvek sorozatában megjelent orvoskönyv bemutatója zárásaként dr. Nagy Lajos saját sorait idézte a kötet hátoldaláról: „Különböző rendű-rangú, eltérő életutat járó, más-más korú és teljesítményt nyújtó orvosok kerültek itt egymás mellé. Mindezek ellenére volt bennük valami közös, amiben nagyon hasonlítottak egymáshoz: az orvosi magatartás, a morális elkötelezettség, az empátiakészség, és ebben igen magasra állított mércét hagytak maguk után.”
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. április 28.
A magyar kard napja Sepsiszentgyörgyön
A magyar kard napja ünnepségét szervezte meg a Székelyföldi Magyar Szablyavívó Iskola a Szent György Napok részeként. Az alkalomra időzítették, mivel Szent György a katonák, lovagok és a fegyverkovácsok védőszentje – mondta Imreh-Marton István, a kétéves iskola vezetője, aki hagyományteremtő szándékkal szervezte meg a magyar kardvívás hagyománya és értéke előtti tisztelgésként. A rendezvény szónoka Máday Norbert, a Magyar Szablyavívó Iskola alapítója volt.
A Magyar Szablyavívó Iskola égisze alatt Magyarországon tizenöt iskola működik, van fiókja Angliában, Máltán, Lengyelországban, Litvániában és Erdélyben is. Két éve Sepsiszentgyörgyön indult, egy hónapja Csíkszeredában is működik.
A rendezvénysorozat a Lábas Ház pincéjében kezdődött Kertai Zalán Katonavívók, vívó katonák című kiállításának megnyitójával. A magyar katonai vívómestereket bemutató nagyméretű festményeken kívül víváshoz köthető tárgyakkal egészült ki a tárlat. Máday Norbert elmondta, a katonavívó és honvéd vívómester teljesen külön világ, mint a civil vívó, nem véletlenül „irtották ki” a második világháború után a honvéd vívómesterséget. Az egyenruhán a bíbor parolival lehet beazonosítani a honvéd vívómestereket. Európa kultúrnemzetei tisztelik a magyar kardiskolát, mondotta, hozzátéve, Eugen Fillone kijelentette: ahol a magyar vív, oda más nemzet csak tanulni mehet. A legnagyobb lengyel sportcsillagok utcájában az első Kevey János őrnagy csillaga és neve magyarul. Kevesen tudják, hogy Horthy Miklós kormányzó vívó volt, és védnökségével számos vívóversenyt szerveztek. A katonai vívók olyan tiszteletnek örvendtek, hogy a testőri szolgálat és a titkos futárszolgálat jó részét ők látták el. A Toldi Miklós Vívómester-képző Intézet Európa legképzettebb szakintézménye volt. Máday Norbert beszédében mindegyre felbukkant Borsody László honvéd vívómester neve. Nem csoda, hisz ő a magyar kardiskola megteremtője, s az előadó, aki könyvet írt a mesterről, igen nagy tisztelettel, szeretettel beszélt a vívómesterről. Borsody és tanítványai 18 olimpiai bajnoki, 18 világbajnoki, 14 Európa-bajnoki, 8 katonatiszti Európa-bajnoki és 103 magyar bajnoki címet szereztek. Borsody László volt a magyar kardvívás géniusza – szögezte le a szónok, s könyvének címe is ezt mutatja.
Visszatérve a tárlathoz, Máday Norbert elmondta, a kiállított tárgyak elmesélik egy árva nemzet történetét. 1100 éven keresztül a szablya az egyetlen olyan eszköz, ami végigkísérte történelmünket a honfoglalóktól máig – hiszen újabban a ludovikás tisztavatásokon is megjelenik a tisztek oldalán. A szablya nemcsak fegyver, hanem rangjelző szerepe is van. A vívás a legmagyarabb, a legeredményesebb olimpiai sport. A múlt és jelen párbeszédben áll, ha értjük az üzenetet. Elmesélte, Szilágyi Áron olimpiai bajnokunk Gerebics Györgytől tanult, ő apjától, Gerebics Aladártól, aki viszont Borsody Lászlótól. Szász Emese olimpiai bajnokunk Kulcsár Győző négyszeres olimpiai bajnoktól, akinek mestere Vass Imre, az övé Borsody László volt.
Máday Norbert elmondta, a vívóiskolát megteremtő Borsody László legnagyobb érdemének nem a mozdulatokat tartja, hanem azt, hogy a katonavívókba belenevelte a magyarság iránti mérhetetlen szeretetet.
A Székely Nemzeti Múzeumban bemutatták a Zrínyi Katonai Filmstúdió által idén készített, Borsodyról szóló filmet, majd egy párbajt, mely a katonai vívóknak a civil vívókhoz viszonyított fölényét volt hivatott jelezni. A múzeum Bartók Béla-termében Vargha Mihály igazgató köszöntötte az egybegyűlteket, Tóth-Bartos András történész megnyitotta az intézmény gyűjteményéből válogatott stúdiókiállítást, mely négy tározóban tíz, 17. század utáni szablyát mutat be. Időszerű volt, hisz a fegyvereket Cserey Zoltán és Bordi Zsigmond Loránd történész kurátorságával szervezett időszakos tárlaton mutatták be tizenkét évvel ezelőtt. A teremben vívásbemutatót tartottak, a Magyar Szablyavívó Iskola vívómesterének vezényletére, közreműködött a Székelyföldi Magyar Szablyavívó Iskola sepsiszentgyörgyi tagozatának oktatója és négy tanítványa. Végezetül Máday Norbert az 1848–1849-es, a szabadságharchoz kötődő történeteket mesélt, melyekben a vívók mellett a magyar gyerekek, magyar nők hősiességére is rávilágított.
Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. április 28.
A Szent Korona-film Sepsiszentgyörgyön
Háromszékre érkezett a FilmLab stúdió A Szent Korona és koronázási kincseink nyomában című, tavaly készült tudományos ismeretterjesztő filmje, mely az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Történettudományi Intézetének Pálffy Géza által vezetett Lendület – Szent Korona Kutatócsoportjának eddigi legfontosabb kutatási eredményeiről és ¬felfedezéseiről számol be. A filmet a Szent György Napok rendezvényeként közönségtalálkozón mutatták be szerda este a sepsiszentgyörgyi Művész moziban.
A népes, közel félszáz érdeklődőt a szervező Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet Magyarország sepsiszentgyörgyi kulturális központjának vezetője és Farkas Balázs, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának ideiglenes ügyvivője köszöntötte. A film készítéséről a forgatókönyvíró és rendező Bárány Krisztián beszélt. A filmet testvére, Bárány Dániel fényképezte. Jelen volt Cseh István, gyergyószentmiklósi származású zeneszerző. A kutatócsoportot Katona Csaba történész képviselte. Méltatta Pálffy Géza munkáját, és a kutatásaikból osztott meg anekdotákat. Elmondta: vannak, akik támadják amiatt, hogy fimet készítettek, de hát a tudósoknak is alkalmazkodniuk kell a mai technikához, minden eszközzel ismertté kell tenni a kutatási eredményeket, legyen az film, internet, közösségi oldal. A film a mohácsi vész, 1526 és az utolsó magyar királykoronázás, 1916 közötti időszakban mutatja be a Szent Korona történetét, ugyanis a kutatóknak páratlan értékű dokumentumokat, sőt, nemzeti kincseket sikerült felfedezniük. Ezek közé sorolható a koronázási jelvények 1551-ből és 1622-ből származó leltára, valamint a Szent Korona 17. századi közszemléinek felfedezése. Ez utóbbiakra a soproni király- és királyné-koronázások (1622, 1681) alkalmával került sor. Koronázási zászlókat és a műkincspiacról beszerzett címeres koronázási pálcát is láthatunk. A főszereplő Pálffy Géza kutató, de megjelenik id. Bertényi Iván, a Szent Korona történetének korábbi kutatója, és még számos történész közreműködött. A filmet festmények, metszetek, fényképek és hagyományőrző jelenetek színesítik. A film IV. Károly 1916. december 30-i koronázását már korabeli mozgóképek segítségével mutatja be. A bemutató utáni beszélgetés még folytatódott volna – ha a műsoron levő film vetítési időpontja miatt nem kellett volna kiüríteni a termet.
Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. április 28.
Az autonómia európai megoldás
Brüsszelben tartottak kihelyezett ülést április 25–26-án a külhoni magyar érdekképviseleti szervezeteket tömörítő Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) képviselői.
Tőkés László EP-képviselő, a KMAT alapító elnöke köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy legutóbb öt évvel ezelőtt jöttek a KMAT keretében a határon túli szervezetek vezetői Brüsszel¬be, azóta pedig nem sokat változott a helyzet, sem az európai intézmények nem lettek érzékenyebbek ügyünk iránt, de az utódállamokban sem sokat javultak az autonómia esélyei. Kedvező fejlemény viszont, hogy az európai parlament új elnöke, Antonio Tajani egy kisebbségekkel foglalkozó tanácsadót nevezett ki, akivel a határon túli magyar képviselőknek már alkalmuk nyílt találkozni. A hagyományos kisebbségpolitikát ki kell szélesíteni az autonómiapolitika irányába – mondotta. A párbeszéd és az összefogás fontosságát hangsúlyozva ugyanakkor hozzátette: az autonómia ügyében csakis akkor lehet előrelépni, ha a magyar szervezetek határozottan felvállalják annak képviseletét, és ha az önrendelkezés lesz politikájuk „közös nevezője”. A kihelyezett ülés első részében áttekintették az általuk képviselt közösségek helyzetét, majd arról egyeztettek, hogy az európai parlamentben jelen lévő, a határon túli közösségek érdekeiért küzdő képviselők miként tudják képviselni az autonómia ügyét az őshonos nemzeti közösségek gondjai iránt érzéketlen uniós intézményrendszerben. Bocskor Andrea kárpátaljai képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy az ottani magyarok az orosz helyzet foglyai, ugyanis az ukrán politika az autonómia puszta említését sem tűri, a hatóságok pedig kifejezetten ellenségesen viszonyulnak mind a kettős állampolgársághoz, mind az autonómiát képviselő politikusokhoz. Deli Andor vajdasági képviselő azt hangsúlyozta, hogy Brüsszel „barátságtalan” viszonyulása ellenére a kényelmetlen témákat is fel kell vállalni. Csáky Pál felvidéki képviselő viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a petíciós bizottság konkrét esetekben nyomásgyakorló vagy éppenséggel helyzetmegoldó eszköze lehet ügyeinknek. Sógor Csaba erdélyi képviselő pedig a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés fontosságára hívta fel a figyelmet a közelgő aláírásgyűjtés vonatkozásában. Kihelyezett ülésük második részében a KMAT képviselői áttekintették a szervezet által elvégzett 2016-os állapotfelmérés eredményeit, és megállapodtak abban, hogy 2017-ben is folytatják a monitoringtevékenységet, valamint abban is, hogy az autonómia megvalósításának esélyeit növelendő, szorosabbra fűzik az együttműködést a brüsszeli magyar képviselettel. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. április 28.
Diszkriminált a tanfelügyelőség
Megrovásban részesítette az Országos Diszkriminációellenes Tanács a Kolozs megyei tanfelügyelőséget, amiért nem hagyta jóvá erre a tanévre a 16 fős, képzőművészeti ötödik osztály beindítását – számolt be tegnap a Maszol portál, Asztalos Csabát, a testület elnökét idézve.
A testületet január közepén kereste meg 26 kolozsvári szülő, akik szerint a Kolozs megyei tanfelügyelőség törvénytelenül járt el, és diszkriminált, amikor visszautasította tavaly az iskola kérelmét a képzőművészeti ötödik osztály beindításáról. A szülők azt állították, hogy a vonatkozó jogszabályok szerint minimum 12 tanuló szükséges egy új osztály beindításához, a tanfelügyelőség ennek ellenére utasította el az Apáczai beiskolázási kérelmét. A tanács megállapította, hogy valóban hátrányos megkülönböztetés történt. „Kiderült, hogy más esetekben, ahol románul folyik az oktatás, a tanfelügyelőség jóváhagyta a létszám alatti osztályok beindítását” – magyarázta a portálnak Asztalos. Az elnök szerint amennyiben a tanfelügyelőség nem veszi figyelembe a tanács javaslatát a jövőben, szankciókat kaphat. A megrovást a tanfelügyelőség megóvhatja. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. április 28.
Tőkés László az EP-ben: Kommunista viszonyok a határátkelőknél
A „a szükségtelen és értelmetlen szigorított határellenőrzést” kifogásolta szerda késő esti felszólalásában Tőkés László az Európai Parlamentben. Az unió egyik legnagyobb vívmánya, a mozgás szabadsága szenved csorbát ezáltal azok esetében, akiket teljesen méltatlan módon az európai hatóságok a migránsválság miatt „büntetnek” – mutatott rá.
Mint kiderült, a magyar–román határon április elején bevezetett, fokozott mértékű határellenőrzések ügyében többen is megkeresték Tőkés László európai uniós képviselőt, közbenjárását kérve a kialakult tarthatatlan helyzet orvoslása érdekében. Hasonló panaszok érkeztek a többi „külső” schengeni magyar határról, Délvidékről és Kárpátaljáról. Ezeken a határokon, illetve határátkelőhelyeken a várakozási idő napok alatt két-három órásra emelkedett, gyakorlatilag ellehetetlenítették azok életét, akik a határok különböző oldalán laknak és dolgoznak, vagy éppen tanulnak, de az emberi és rokoni kapcsolattartást, valamint a mindennapi élettevékenységet is gátolják.
Tőkés László szerint így nem csoda, ha ezek után a schengeni övezeten kívüli EU-országok polgárai másodrendű uniós polgároknak érzik magukat. Az európai állampolgárok vegzálása ugyanakkor az euroszkeptikusok táborát növeli – ami végképp senkinek sem jó. Megállapítható, hogy a migránsválsággal és az erősödő terrorizmussal szembeni tehetetlenségében Brüsszel ilyen formális és öncélú intézkedésekkel próbálja kezelni a helyzetet és növelni a biztonságot.
Rövid felszólalását európai képviselőnk azzal a felhívással zárta, hogy a parlament és a tanács vonja vissza szigo¬rító határellenőrzési rendeletét, vagy pedig más úton – nevezetesen az ellenőrzés technikai feltételeinek javításával vagy a határátkelési kapacitás növelésével – gondoskodjon a kommunista időkre emlékeztető, lehetetlen viszonyok megjavításáról. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. április 28.
A szülők zaklatásával néhány esetben elérték a céljukat
Kincses Előd a CSM válaszáról
Április 20-án kézbesítették a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM–LBT) keretében működő Igazságszolgáltatási Felügyelet határozatát, amely szerint a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum ügyében vizsgálatot folytató ügyész nem szegte meg a szakmai/etikai és perrendtartási előírásokat, és nem követett el fegyelmi vétséget az iskolában tanuló gyermekek szüleinek beidézése és kihallgatása során. Az RMDSZ és a Római Katolikus Líceum vezetőségének panasza nyomán a Legfelsőbb Bírói Tanács az Igazságszolgáltatási Felügyeletet bízta meg az ügyészségi eljárás törvényességének a kivizsgálásával. A feljelentők álláspontja szerint a szülők kihallgatásának elrendelése és a kérdések megfogalmazása során DNA ügyészei visszaéléseket követtek el, ezért a szülők tanúként való zaklatásának betiltását kérték. A nyomozati eljárás ugyanis a líceum létrehozásának körülményeit vizsgálja, amiről a szülőknek nem volt tudomása, mivel ők a már létező iskolával kerültek kapcsolatba, jogviszonyba. Másrészt az LBT-hez benyújtott panaszban azt sérelmezték, hogy a Korrupcióellenes Ügyészség marosvásárhelyi területi szervezete által elrendelt kivizsgálás kedvezőtlenül érintette az iskola működését, mivel erre hivatkozva a tanfelügyelőség nem engedélyezte a cikluskezdő osztályok indítását. A határozat értelmezésére Kincses Előd ügyvédet kértük meg, aki a következőket válaszolta: – Az Országos Magisztrátusi Tanács keretében működő Igazságszolgáltatási Felügyelet március 29-i határozata megszüntette az eljárást a nyomozást vezető ügyész ellen. Ez a határozat, amely mindkét panaszos beadványára kitér, nem azt mondja ki, hogy nagyon helyes a szülők tanúként való meghallgatása, hanem arra az álláspontra helyezkedik, hogy az ügyésznek joga van tanúkihallgatást eszközölni, de a szakmai fel- ügyeletet ezzel kapcsolatosan nem az Országos Magisztrátusi Tanács, hanem a felettes ügyész gyakorolja. Ezzel az érveléssel bújtak ki annak vizsgálata alól, hogy menynyire indokolt azoknak a szülőknek a tanúként való kihallgatása, akik a már létező iskolával kerültek jogviszonyba, a nyomozati eljárást viszont az iskola létrehozásának kivizsgálásáért indították be 2015- ben. Válaszukban azzal indokolták az RMDSZ és az iskola vezetősége által benyújtott panasz nyomán indult vizsgálat beszüntetését, hogy az ügyész nem sértette meg a 2004. évi 303-as törvényt, amely a bírák és ügyészek jogállását szabályozza, nem követett el fegyelmi vétséget az említett törvény által szabályozott esetekben. A sorok között viszont megbújik az érvelés arról, hogy miért nincsen fegyelmi kihágásról szó: az ügyész ugyanis nem rendelte el azt, hogy a tanfelügyelőség intézkedéseket hozzon a római katolikus líceummal szemben. Ha az ügyész rendelte volna el a cikluskezdő osztályokba való beiratkozás letiltását, akkor fegyelmi vétség elkövetése miatt (hatásköri túllépés) felelősségre lehetett volna vonni. Ez az érvelés is alátámasztja azt az álláspontot, amelyet állandóan hangoztatunk, hogy mindaddig, ameddig a líceum törvénytelen létrehozásával kapcsolatosan nem születik egy jogerős bírói ítélet, addig a líceum működését nem lehet akadályozni. A határozat indokolásából az is kiderült, hogy sajnálatos módon voltak olyan szülők, akik tanúként arról nyilatkoztak, hogy polgárjogi kártérítési igénnyel lépnének fel (constituire ca parte civilă). Ezáltal mintegy megtámogatták a gyenge lábon álló vádakat, azt sugallva, hogy Someşan Ştefan, Tamási Zsolt és társaik törvénytelenül hozták létre a Római Katolikus Teológiai Líceumot, és ezért ők anyagi felelősséggel tartoznának a szülőknek, mint tettesek, valamint további kilenc gyanúsított személy, akik a megyei tanfelügyelőség vezetőtanácsának tagjai. Azért mondom, hogy gyenge lábakon áll a vád, mivel Someşan Ştefan főtanfelügyelő és Tamási Zsolt igazgató értéket teremtettek – mióta károkozás egy ilyen elismert oktatási intézmény létrehozásában való közreműködés? Ha a közigazgatási eljárás során hibákat követtek el, azt közigazgatási úton kell kijavítani – miért kell korrupciót kiáltani olyan esetben, amikor az állítólagos korruptak egy fityinget sem kaptak? Figyelembe véve a Legfelsőbb Bírói Tanács érvelését, miszerint a szülők tanúként való kihallgatásának törvényességi vizsgálata a felettes ügyész hatásköre, ismételten Laura Codruţa Kövesi DNA-főügyészhez fordulunk, ugyanis tudomásulvétel végett a Legfelsőbb Bírói Tanácsnál iktatott panaszunkat neki is elküldtem. Azt kérjük, hogy utasítsa az illetékes főügyészt a szülők jogalap nélküli tanúkihallgatásának a beszüntetésére. Nem tudom megkerülni azt a feltételezést, hogy a szülők ilyen módon való zaklatása, akiket arról is kérdeznek, hogy miért írták alá két és fél évvel a nyomozati eljárás megindítása után az iskola létét támogató jegyzőkönyvet, a megfélemlítésüket szolgálja, azzal a céllal, hogy fejezzék be az iskola megmaradásáért folytatott küzdelmüket.
(bodolai) Népújság (Marosvásárhely)
2017. április 28.
2018 a kulturális örökség európai éve
Üdvözli Winkler Gyula az Európai Parlament döntését, amely szerint 2018 a kulturális örökség európai éve lesz, annál is inkább, hogy az RMDSZ európai szinten szeretné népszerűsíteni az Örökségünk Őrei – Fogadj örökbe egy műemléket programot mint jó gyakorlatot.
„Üdvözlöm az Európai Parlament döntését, hogy a Bizottság javaslatára 2018-at a kulturális örökség európai éveként hirdetik meg. Az európai kulturális örökség közös érték, ugyanakkor közös felelősség annak megőrzése, továbbadása a következő nemzedéknek. A kulturális örökséget az Európát benépesítő különféle civilizációk kulturális kifejezéseinek szintézise és ötvözése teremtette meg az idők során. A kulturális örökség fontos szerepet játszhat a közösségek összetartozásának megerősítésében, különösen most, amikor az európai társadalmak egyre sokszínűbbekké válnak” – fogalmazott Winkler Gyula írásos hozzászólásában, amelyet a kulturális örökség európai évéről bemutatott jelentés vitáján nyújtott be. Az EP-képviselő kifejtette, hogy a tematikus év rávilágít, hogy védeni és bátorítani kell a kulturális megnyilvánulások sokszínűségét. Kitért az Örökségünk Őrei – Fogadj örökbe egy műemléket népszerűségére is, hangsúlyozva, hogy sikerült az erdélyi magyar diáktársadalmat megmozgatni.
„Felmérve, hogy közösségünk számára életbevágóan fontos a kulturális örökség, az RMDSZ öt évvel ezelőtt kezdeményezte az Örökségünk Őrei – Fogadj örökbe egy műemléket programot, amelynek célja, hogy a diákok figyelmét ráirányítsa az épített örökség megőrzésének és népszerűsítésének fontosságára. A program mára mozgalommá nőtte ki magát, egyre többen kapcsolódnak be, lelkesen, kreatívan közelítve meg az örökségvédelem kérdését. Az RMDSZ szeretné ezt a programot európai szinten is megismertetni mint bevált gyakorlatot arra, hogyan kell közösségi részvételre ösztönözni, egész fiatal korban bevonni a diákokat egy ilyen fontos kérdésbe, mint a kulturális örökségvédelem” – emelte ki Winkler Gyula.
A kulturális örökség európai éve során szervezett eseményeket az Európai Bizottság társfinanszírozza a meglévő programjain keresztül, mint a Kreatív Európa, a strukturális és beruházási alapok. (közlemény) Népújság (Marosvásárhely)
2017. április 28.
Felvételit hirdet a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Kara felvételit hirdet a következő szakokra:
Alapképzés:
– Színész szak – osztályvezető tanár: Harsányi Zsolt és B.Fülöp Erzsébet;
– Mozgásművészet, koreográfia – osztályvezető tanár: Kis-Luca Kinga;
– Audiovizuális kommunikáció – forgatókönyv- és reklámírás, média – osztályvezető tanár: Kós Anna;
– Teatrológia. Dramaturgia – osztályvezető tanár: Ungvári Zrínyi Ildikó;
– Zenepedagógia – osztályvezető tanár: Elekes Márta.
Magiszteri képzés:
– Színészképzés – osztályvezető tanár: Papp Éva;
– Alkalmazott bábművészet – osztályvezető tanár: Máthé Rozália és Bakk-Miklósi Kinga;
– Művelődésszervezés. Impresszárió – osztályvezető tanár: Kuti Csongor;
– Drámaírás – osztályvezető tanár: Albert Mária;
– Kortárs zenei koncepciók – osztályvezető tanár: Molnár Tünde;
– Művészetek és új média – osztályvezető tanár: Szász Attila.
Májusban és júniusban minden hétvégén ingyenes felvételi előkészítőket, a felvételit megelőző héten pedig intenzív felkészítőt tartunk minden szakon. Részletes információ elérhető a www.szini.ro honlapon, illetve az egyetem hirdetőfelületein, székhelyén: Marosvásárhely, Köteles Sámuel utca 6. Nyugati Jelen (Arad)
2017. április 28.
A Reformáció 500 éve
Nemzetközi konferenciát szerveztek Aradon
Az Aradi Aurel Vlaicu Egyetemnek a Kultúrák és Felekezetek Közötti Kapcsolatokat Tanulmányozó Központja, a Reformáció 500 éve címmel nemzetközi konferenciát szervez április 26–28. között.
A program szerdán 17–20 óra között, a vendégek fogadásával, elszállásolásával indult.
Tegnap, csütörtökön az Egyetem Aulájában a 9 órakor kezdődött hivatalos megnyitón az Egyetem vezetőségének a társaságában prof. dr. Ramona Lile rektor köszöntötte a hazai előadók mellett az Egyesült Államokból, Dél-Koreából, Lengyelországból, Magyarországról, Ukrajnából, Hollandiából, Németországból, Nagy Britanniából, illetve Dél-Koreából érkezett előadókat.
Ezt követően, prof. dr. Corneliu Constantineanu moderátor felkérésére a lengyelországi prof. dr. Wojciech Szczerba, az Evangélikus Protestantizmus és a civil társadalom címmel megtartott előadásával indult a román, illetve angol nyelvű konferencia. Azon az Aradi Református Egyházmegyét nt. Czégé Imre arad-gáji, illetve nt. Józsa Ferencz nyugalmazott lelkipásztor képviselte.
Amint érdeklődésünkre nt. Czégé Imre elmondta, az Egyetemtől a közelmúltban kapták a meghívást a tartalmas konferenciára. A szinkronfordítással zajló konferencián neves külföldi és hazai egyetemi tanárok tettek eleget a meghívásnak, összesen 40 értekezést tartva, több helyszínen. Az előadások rengeteg új információval szolgálnak, mert nemcsak a reformátusok és az evangélikusok vannak itt, hanem a pünkösdista, baptista és ortodoxok egyházaknak a képviselői is jelen vannak.
Ami a magyar nyelvterületet illeti, előadást tartott prof. dr. Kovács Ábrahám A magyar és a koreai reformátusság válasza a totalitárius rendszer irányába címmel. Ugyanakkor a romániai magyar előadókat dr. R. Szabó István képviselte, akik a beszélgetésünk után románul a Miről beszélünk? című előadását készült megtartani.
A marosvásárhelyi Bonus Pastor Alapítvány ügyvezető igazgatója kérésünkre el is mondta megtartandó előadásának a lényegét. Már a címe is jelzi, hogy hitvitát érint, amiben a felperes a per során nem juthat egy rosszabb határozathoz, mint ami a per előtt volt érvényben. – Vagyis, miről beszélünk? Rosszabb helyzetet teremt a reformáció, vagy teljesen megújított valamit? Alapjában én a reformációnak Erdélyben kifejtett hatására kívánok kitérni, különösen Erdély aranykorára szeretnék összpontosítani, Bethlen Gábor uralkodására, az ő politikájára. A hitéből fakadó társadalmi, politikai, szociális és mindennemű átalakításaira. Amikor a reformációra emlékezünk, annak a jegyében érdemes azt tenni, hogy az 500 évvel ezelőtt nem egyszeri esemény volt, hanem azóta is folyamatosan létező valóság. Annak mindig az a kihívása, hogy aktualizálni kell az evangéliumi alapértékeket, tanításokat, elveket, hogyan hozom be a mai politikai, társadalmi, egyházi vonatkozásokba?
A Bethlen Gábor kora kedvenc témám, amiben kérdéseket kívánok nyitva hagyni. Közöttük azt is, miért nevezzük aranykornak Bethlen Gábor korának az időszakát. Az akkori korban létezett ugyanis az Unio Trium Nationum, amiből a románokat kiszorították. Hogy helyes volt-e vagy nem, csak akkor dönthetjük el, ha belehelyezzük magunkat az akkori időszaknak a valóságába. Itt látom a nagy kihívást a történészek számára is, amikor mai fejjel, akkori helyzeteket próbálunk értékelni. Azt nem lehet csak csúsztatásokkal tenni. Nagy gondom és bele is kívánom szőni az előadásába, hogy Erdélyben és Partiumban is kialakítottunk párhuzamos társadalmakat, mert a magyar egyházak és közösségek párhuzamban élnek a románokkal, és igazából csak akkor próbáljuk a kapcsolatokat keresni, ha van közös ellenségünk. Román nyelven olyan előadás is elhangozott: a reformáció hogyan hatott a XVI–XVII. századi erdélyi román társadalomra. Az előadóval elbeszélgettem és megegyeztem, hogy nincsenek román–magyar kapcsolódási pontok teológusok, más vezető emberek között, hanem azok megmaradnak a protokolláris szinteken. Mert Bethlen Gábort annyira az erős hite irányította, hogy befogadta a kiüldözött jezsuitákat, akik kimondottan reformáció ellenesek voltak. Ő nem félt tőlük, manapság viszont a párhuzamos társadalmainkat, bizonyos mértékben a félelem motiválja, ami nem jó tanácsadó – előlegezte meg számunkra előadásának a lényegét dr. R. Szabó István, a marosvásárhelyi Bonus Pastor Alapítvány ügyvezető igazgatója.
Nt. Czégé Imre annak a reményének adott hangot, hogy a Reformáció 500. évfordulója alkalmából még számos, színvonalas előadást szerveznek idén.
Balta János / Nyugati Jelen (Arad)
2017. április 28.
Diákkórusok találkozása a Szent Mihály-templomban
Hetedik alkalommal szervezte meg a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) a karnagyok közreműködésével a Kolozsvári Magyar Egyetemista Kórustalálkozót, amelyen idén hat kórus lépett fel változatos repertoárral. Az énekkarok szakítottak a hagyományos kórusképpel, a megszokott egyházi vagy magyar kórusművek mellett megszólaltattak világi- vagy kortárs dalokat is, magyar, angol, spanyol, de akár szomáli nyelven is.
A főtéri Szent Mihály-templomban szervezett találkozón fellépett a Melodeus kórus (vezényelt: Demeter Vincze András), a Visszhang kórus (Molnár Botond), a Protestáns Teológiai Intézet Vegyeskara (Benkő Tímea), a Protestáns Teológiai Intézet Alumni Férfikara (Brian Johnston), az UniCante egyetemi kórus (Fekete Miklós) és a Kolozsvári BBTE–Református Tanárképző Kamarakórusa (Windhager-Geréd Erzsébet).
A kolozsvári magyar egyetemi kórusok tárháza nagyon változatos, színes: léteznek vegyeskarok, fellépett a találkozón egy mű erejéig egy női kar is, a Református Tanárképző kamarakórusából kiválva, sőt, a Protestáns Teológiai Intézet férfikarral büszkélkedhet.
A fellépő hat énekkar közt van olyan, amely képzett énekesekből áll, de több olyan is, amelynek tagjai közt akadnak, akik a kottaolvasással hadilábon állnak, viszont képzettségtől, zenei tudástól függetlenül mindannyian színvonalas előadásokat produkáltak. Az önerőből szerveződő kórusok, amatőr vagy profi tagokkal/karmesterekkel, szabadidejüket nem sajnálva készülnek évről-évre, hogy megörvendeztessék a kolozsvári közönséget néhány igényes, válogatott művekből összeállított koncerttel.
A kórusok zöme szakított a megszokott erdélyi kórusképpel, a hagyományos repertoárral, műválasztásban és előadásmódban egyaránt merészek voltak, és nem féltek különböző, akár szokatlan hangszereket is bevonni a produkciókba. A találkozón elhangzottak zsoltárok, Bach- és Kodály művek, de hallhatott a közönség egy válogatást huszadik századi és kortárs zeneszerzők műveiből. Felcsendültek az amerikai William Dawson vagy a Grammy-díjas Eric Whitacre szerzeményei, elhangzottak Kocsár Miklós, Csemiczky Miklós kortárs magyar zeneszerzők alkotásai is, de énekeltek a kórusok argentin, spanyol és francia szerzők által írt műveket is.
A kórustalálkozót a hat énekkar közös előadása zárta, a közel 200 kórustag együtténeklése méltó befejezése volt a koncertnek.
Sarány Orsolya / Szabadság (Kolozsvár)
2017. április 28.
Gazdag életút: a „százkezű politikusra” emlékeztek
Anyaországi kezdeményezésre valósult meg tegnap Kolozsváron az a konferencia, amely a Református Kollégium egykori neves végzettjére, Hegedűs Sándorra (1847–1906) emlékezett. Az iskola patinás dísztermében Egy gazdag életút a szülőföld és a kolozsvári alma mater szolgálatában címmel a hajdani közgazdász, publicista, kereskedelmi miniszter, parlamenti képviselő és dunántúli református egyházkerületi főgondnok sokoldalú életművét idézték fel.
Az emlékkonferenciát a magyar kormány támogatásával a Budapesti Városvédő Egyesület keretében megalakult Hegedűs Sándor Emlékbizottság szervezte, fővédnökei Kató Béla református püspök és Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja voltak. Köszöntőjében az utóbbi azt emelte ki, hogy az utókor gyakran hajlamos megfeledkezni történelmi nagyjairól, és szinte ez lett a sorsa Hegedűs Sándornak is.
Hegedűs Sándor korabeli dokumentumai, írásai öt utazóládában, hatvan év után kerültek elő egy budapesti pincéből. Hallatlan tehetségét, szorgalmát, munkabírását jelzi ötezer újságcikke, és az, hogy az utókor a „százkezű politikus” jelzővel illette. Kolozsváron született és járt iskolába, majd három évig a Széll Kálmán-kormány kereskedelmi minisztereként és más közéleti tisztségek betöltésével Budapesten élt. Akárcsak Arany János, ő is maradandó értelmiségi értékeket alkotott, miközben sosem törekedett rivaldafényre – jellemezte életművét a főkonzul.
A szervezők részéről Kovács László elnökletével lezajlott előadás-sorozatot Szász Zoltán (történész, MTA-tag) vezette be, aki Hegedűs Sándor pályafutásának történelmi hátterét részletezte. Az 1867-es kiegyezés meghozta a mindenki számára hasznos alkotmányosságot, viszont az etnikai megosztottság bomlási folyamatot indított el. Ausztria a Monarchia költségeinek 70 százalékát, Magyarország a 30 százalékát biztosította, ami később, állandó torzsalkodás közepette, a magyar fél kárára változott. A dualizmus nem kedvezett az anyaországnak, mint ahogyan napjainkban az EU-ban is a szegényebb tagállamok húzzák a rövidebbet. Akkoriban a népesség kétharmada írástudatlan volt, a birodalomból másfél millióan (köztük 400 ezer magyar) vándoroltak ki, mégis 2014-ig Magyarország párját ritkító gazdasági fejlődésnek ment keresztül. „Az első világháború kitöréséig Magyarország közelebb állt Nyugat-Európához, mint 2000-ben” – jelentette ki az előadó. Ilyen körülmények között járta végig Hegedűs Sándor a politikusok életútját, főleg a gazdasági és kulturális fejlesztésből vette ki a részét.
Tóth Szilárd (egyetemi adjunktus, BBTE) a 19. század végi erdélyi gazdasági fejlődést elemezte, amikor a vasúthálózat kiépítése, akárcsak jelenkorunkban az autópályáké kulcsszerepet játszott, és ehhez Hegedűs Sándor sokban hozzájárult.
Az egykori miniszter családja az udvarhelyszéki Magyarzsákodról származott. Ennek a kis falunak a református lelkésze, Balázs Sándor, a náluk uralkodó keresztény szeretetet méltatta a háromféle egyházi felekezeti tagok között, a vele érkezett gyermekek pedig Mikszáth Kálmánnak a Hegedűs Sándorhoz intézett írását olvasták fel. A konferencia hangulatát színezte még Dinnyés József kobozművész, aki reformáció korabeli énekeket adott elő.
Az emlékkonferencia további előadásokkal folytatódott. Az érdeklődök hozzájuthattak a Katona Tamás, Szász Zoltán által szerkesztett Hegedűs Sándor, a százkezű politikus című kötethez. Hasonló tanácskozást március 2-án tartottak Budapesten. Szabadság (Kolozsvár)
2017. április 28.
Első protestáns országos olimpia Nagyenyeden
Nagyenyeden tartották az első protestáns tantárgyverseny országos szakaszát. Korábban az iskolai vallásolimpia ökumenikus jelleggel zajlott, az idén viszont két csoportban, külön került sor az országos megmérettetésre. Kolozsváron éppen a napokban találkoztak a hittanvetélkedő versenyzői, a református, evangélikus és unitárius vetélkedőre pedig a hét első napjaiban Nagyenyeden gyűltek össze a diákok, 13 megyéből több mint százan. A díjakban sem fukarkodtak a szervezők, összesen hatvan díjat osztottak ki a legügyesebbeknek.
Nem is lehetett jobb választás a szervezők részéről, mint 2017. április 24. és 26. között, 500 évvel a reformáció után Nagyenyeden szervezni a protestáns felekezetek I. országos tantárgyversenyét. Abban a városban, amelyben teljes pompájában áll a majdnem 400 éves Bethlen Gábor nevét viselő református kollégium, és amely mindig is fontos szerepet játszott a protestantizmus életében, mert fogékony volt a megújulás szellemére. Igazolja ezt a tény, hogy a reformáció elveinek Erdélybe érkezésekor Enyed városa csatlakozott a reformációhoz, még ha nem is volt nyilvánvaló a különbség a lutheri és a kálvini konfessziók között. Nagyenyed protestáns várossá lett. A két reformátori irány szétválásakor szintén Nagyenyed ad helyet annak a zsinatnak, amely a szétválást kimondta 1564-ben és ezzel szervezetileg is létrejött az Erdélyi Református Egyház. Nagyenyed ma sem maradhatott ki a protestáns felekezetek életének fontos pillanataiból…
Erdély 13 megyéjéből 112 diák érkezett Nagyenyedre, hogy a vallás tantárgyversenyen megmérettessen. A protestáns egyházakat képviselő református, evangélikus és unitárius felekezetű fiatalok vetélkedőjét az Oktatási Minisztérium, a Fehér Megyei Tanfelügyelőség és a Nagyenyedi Református Kollégium szervezte. A rendezvény ünnepi megnyitójára április 24-én hétfőn délután került sor a BGK dísztermében, a tulajdonképpeni versenyt keddre, a díjkiosztó záróünnepséget szerdára tűzték ki. Az ünnepélyes megnyitón meghívottak, szervezők, lelkészek, diákok hallgatták a buzdító ünnepi beszédeket. Az igehirdetési szolgálatot Gudor Kund Botond, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese végezte az olimpia vezérgondolataként megfogalmazott bibliai ige alapján: „Célegyenest futok Isten felülről való elhívásának jutalmáért, amely Krisztus Jézusban van.” (Fil 3, 14) A résztvevőket köszöntötte Nagy Éva, az Oktatási Minisztérium Kisebbségi Nyelveken folyó oktatásért felelős kabinetjének igazgatója, Nagy Gabriella, az Oktatási Minisztérium Kisebbségi Nyelveken folyó oktatásért felelős kabinetjének tanácsosa, Eugenia Marcela Dărămus, Fehér megyei főtanfelügyelő, Nicolae Bolea szaktanfelügyelő, Nagy Tímea kisebbségi tanfelügyelő, Gáll Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi tanácsosa. Püsök Sarolta, az olimpia országos bizottságának elnöke ünnepi beszédében ez a vezérgondolat 1Kor 14, 13 volt: „Hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt”. Ennek alapján kifejtette, hogy a nevelésnek a teljes személyiségre ki kell terjednie: érzelmi, értelmi és akarati nevelésről beszélt. A jelenlevőket köszöntötte Iulia Adriana Oana Badea, Nagyenyed polgármestere is, és végül Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója, a rendezvény házigazdája. Az ünnepi megnyitón fellépett a Bethlen Gábor Kollégium Collegium Gabrielense nevű régizene-együttese, vacsora után pedig a marosvásárhelyi Gordonka zenekar koncertje zárta a napot. Kedden a verseny izgalmai után a diákok Torockóra kirándultak, meglátogatták a torockószentgyörgyi várat, este megnézték a Ficfa Zenekar és a Fügevirág Néptánccsoport előadását, majd a táncházban mulatoztak. A szerdai eredményhirdetés és díjkiosztó között Mit jegyeztél meg az ittléted alatt? címmel tudásbörzét és kvízt szerveztek. Bízunk abban, hogy a diákok és tanárok számára nemcsak vetélkedő, hanem tartalmas együttlét volt a Nagyenyeden töltött három nap.
Lőrincz Ildikó, vallástanár / Szabadság (Kolozsvár)
2017. április 28.
Indul az ötödik évad a Codespring Mentorprogramjában
Ahol mindenki nyer: diákok tapasztalatot, tanárok támogatást, a cég jó munkatársakat
A Babeş–Bolyai Tudományegyetem Informatika Tanszéke és a Farkas Gyula Szakkollégium meghívására a Codespring csapata nagy örömmel mutatta be idén is Mentorprogramját körülbelül száz érdeklődő diáknak – tájékoztat a cég közleményében. A terem zsúfolásig megtelt első- és másodéves diákokkal, olyan nagy volt az érdeklődés, hogy egyeseknek csak a földön jutott ülőhely.
Brem Walter, a cég ügyvezető igazgatója bemutatta az 1998-ban Kolozsváron alapított, 2009 óta Székelyudvarhelyen is jelen lévő Softechet, a Codespring tulajdonosát. Röviden vázolta a fontosabb mérföldköveket, és bemutatta a piaci trendeket és rendeket. Többek között arra biztatta a diákokat, hogy ne adják fel a tanulást egy vonzónak tűnő állás miatt, hanem használjanak ki minden olyan lehetőséget, mint a Mentorprogram, hisz ennek keretében elméleti tudásuk is gyarapodik, és a gyakorlatban is megtapasztalhatják, hogyan működik a csapatmunka egy szoftverfejlesztő cégnél.
Simon Károly projektmenedzser a Mentorprogram szintjeit, eddigi eredményeit foglalta össze néhány mondatban. A képzések a fejlesztési módszerekre, eszközökre és technológiákra fókuszálnak, összesen körülbelül 150 órában, több szinten: szakmai gyakorlatok, csoportos projektek, államvizsga dolgozatok, illetve magiszteri disszertációk megírásában nyújtott támogatás.
A Mentorprogram kiemelkedő hozadéka, amelyre a diákok mellett a cég is, a projektet irányító pedagógusok is rendkívül büszkék, néhány piacképes szoftver. Ezek közül az Argus félautomata fotózási alkalmazást, a Legendárium navigátort és a nagyon népszerű FestivApp okostelefonos alkalmazást emelnénk ki.
Az ötödik éve működő Mentorprogram keretében több mint 80 diák vett részt eddig. Sok 10-es záróvizsga és sikeres projekt mellett a tudományos diákköri konferenciákon is bemutatott projekteket díjazták, többet publikáltak is. Nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy a Codespring fiatal munkatársai közül több mint húszan a Mentorprogram kedvezményezettjei voltak diákkorukban.
Szabó Zoltán és Nagy Roland mesteris diákok a mentorprogramban résztvevő veteránok szemszögéből mesélték el, hogy számukra miért volt jó részt venni a projektben. Kelemen Bálint, a Mentorprogram koordinátora bemutatta azt a három projektet, amely az elmúlt félévben született, majd a jelentkezési feltételeket, elérhetőségeket, határidőket ismertette, hogy mindazok, akik kedvet kaptak a Codespringnél gyakornokoskodni, megtehessék. Az esemény folytatásaként diákok, mentorok és a cég jelenlegi vezető szoftverfejlesztői a Bulgakovban folytatták a beszélgetést, illetve a diákok számára kiírt, jelentős díjakkal honorált kvízjátékra is sor kerül.
A Mentorprogram működtetésével, a szoftverprojektek kivitelezéséhez biztosított infrastruktúrával és a tapasztalt szakemberek bevonásával a Codespring folytatni szeretné tehetséggondozó munkáját. Az együttműködésből minden fél nyer: a diákok tapasztalatot, gyarapodó szakmai életrajzot, a pedagógusok támogatást komplex oktatómunkájukhoz, a cég pedig kreatív és felkészült, gyakorlati tapasztalattal is rendelkező fiatal szoftverfejlesztőket. (További részletek a Mentorprogramról: https://edu.codespring.ro/) Szabadság (Kolozsvár)
2017. április 28.
Magyar akciócsoport a román egyesülési centenárium aláásására?
Biztonságpolitikai és kommunikációs szakemberekből álló csoportot hozott létre a Román Akadémia, amelynek az orosz propaganda felderítése és kielemzése mellett az állítólagos románellenes magyar „információs hadviselés" leleplezése is a feladata lesz.
Kutatócsoportot hozott létre a Román Akadémia az orosz és az állítólagos magyar propaganda ellen. Az Információs Hadviselést és a Stratégiai Kommunikációt Elemző Laboratórium (LARICS) névre keresztelt, szerdán bemutatott testület élére Dan Dungaciu marosvásárhelyi születésű szociológust, geopolitikust, volt külügyi államtitkárt nevezték ki, aki az akadémia politikatudományi és nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó intézetét is vezeti.
A kutatócsoport tagjai közé biztonságpolitikai és kommunikációs szakértőket is beválogattak, többek között Cristian Diaconescu és Sergiu Celac volt külügyminisztereket, Iulian Chifu volt államfői biztonságpolitikai és külügyi tanácsadót, Antonia Colibăşanut, a Stratfor korábbi elemzőjét, illetve újságírókat is. Feladatuk az Oroszország által Romániában és Európában alkalmazott kommunikációs propaganda feltérképezése, elemzése és leleplezése lesz. Ioan Aurel Pop történész, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora ugyanakkor a rendezvényen kijelentette: a Magyarország által alkalmazott propaganda ellen is fel kell lépniük.
Bár a propaganda-hadviselést elsősorban Oroszországhoz kötik, a rendezvény résztvevői szerint Magyarország is alkalmazza Románia ellen, hogy ezáltal valósítsa meg Erdéllyel kapcsolatos elképzeléseit. Dan Dungaciu szerint a destabilizációt célzó propaganda ott a leghatékonyabb, ahol csekély az intézményekbe és a vezetőkbe vetett bizalom. Megjegyezte ugyanakkor, hogy legalábbis kezdetben nem az úgynevezett „fake news", azaz álhírek felderítésével foglalkoznak majd, mivel az igencsak homályos fogalom. Ioan Aurel Pop, a BBTE rektora felszólalásában a Magyarország által Románia ellen terjesztett állítólagos propagandával foglalkozott. Szerinte Budapest „kommunikációs és információs hadviselést" folytat Románia ellen, amely jövőre készül megünnepelni az erdélyi románok által 1918-ban megszervezett gyulafehérvári nagygyűlés századik évfordulóját.
Pop szerint Magyarországon állami hivatalt – ő osztályként (departament) emlegette – hoztak létre a trianoni diktátum századik évfordulója alkalmából megtartandó rendezvények megszervezésére. A történész azt állította, hogy ez a budapesti „különleges főosztály" kampányt kezdeményez a nagy román egyesülés közelgő 100. évfordulója megünneplésének aláásására. A rektor arról beszélt, hogy Magyarország az erdélyi identitásra, illetve az egykori létező autonóm Erdélyi Fejedelemség létezésének kihangsúlyozására építi kommunikációját, és az általa „információs háborúnak" nevezett állítólagos műveletek mibenlétéről is beszélt.
A történész szerint ennek a propagandastratégiának a része az autonómia történelmi megalapozottságának a hangoztatása, illetve annak a hangsúlyozása, hogy a történelmi Magyarország „szent föld." Pop szerint a magyar „propaganda" azt terjeszti, hogy a románok nem rendelkeznek ősi történelemmel, a vlah népnév pedig nem azonos a románnal.
A rektor az általa Budapestnek tulajdonított kommunikációs panelek között megemlítette azt is, amely szerint Erdély nem Románia, hiszen még száz éve sem tartozik Romániához, miközben történelme teljes időtartama alatt Magyarországhoz tartozott, így a Magyarországhoz fűződő történelmi kötelékei is erősebbek, mint a Romániához fűződő kapcsolatok.
Pop szerint a magyar „propaganda" része az is, hogy románul Hunyadi Jánost Ioannak kellene nevezni, nem pedig Iancunak, hiszen az eredeti neve János volt, de Budapestnek tulajdonítja azt a kezdeményezést is, hogy Kolozsvár román elnevezéséből tüntessék el az 1974-ben Ceaușescu által odabiggyesztett Napoca elnevezést. A BBTE rektora szerint Magyarország nemzetközi szinten azt terjeszti: az erdélyiek 1918-ban valójában nem is akartak Romániával egyesülni. Mindennek ellensúlyozására szükségesnek nevezte a „komoly oktatást", amely azonban szerinte mára már hiánycikké vált.
Különben a Pop által hivatkozott „kormányhivatal" nem más, mint a Magyar Tudományos Akadémia Lendület Trianon 100 néven tavaly létrejött kutatócsoportja, amelynek célja monográfiákkal, konferenciákkal, dokumentumközlésekkel, idegen nyelvű publikációkkal hozzájárulni ahhoz, hogy a tudományos közösség és a magyar közvélemény jobban megismerje az 1920-as trianoni békeszerződés pontos körülményeit. Lapunk úgy tudja, a kutatócsoport levélben ismertette valós tevékenységét a kolozsvári rektorral, felhívva a figyelmét, hogy számos állítása nem felel meg a valóságnak.
Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)
2017. április 28.
Akadémiai szintű ostobaság
A Román Akadémia a tőle már megszokott, kérlelhetetlen precizitással ismét megtalálta, mi a legfontosabb probléma Románia számára, amelynek az orvoslása nélkül elképzelhetetlen az ország és a polgárok boldogulása.
A tudós társaság szerdán olyan kutatócsoportot hozott létre, amelynek feladata a Romániában és Európában terjesztett orosz és magyar propaganda felkutatása és leleplezése. A többek között nemzetbiztonsági szakértőket is felvonultató, Dan Dungaciu vezette csoport létrehozásának szerdai bejelentésekor Ioan Aurel Pop, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem rektora, az akadémia tagja is felszólalt, értékes hozzászólásában mindvégig Magyarországot pocskondiázva.
A történész végzettségű rektor arról tájékoztatta a nagyérdeműt, hogy Magyarország kommunikációs és információs hadviselést folytat Románia ellen, amely jövőre ünnepli a gyulafehérvári román nagygyűlés századik évfordulóját. Pop szerint ezen információs hadviselés részeként Budapesten olyan állami hivatalt hoztak létre, amelynek célja a trianoni diktátum századik évfordulója alkalmából megtartandó rendezvények megszervezése. Pop szerint ezen hivatal feladata többek között az önálló erdélyi identitás hangsúlyozása, az autonómia támogatása, a román történelemszemlélet cáfolata, illetve annak nemzetközi szinten történő hirdetése, hogy az erdélyiek 1918-ban valójában nem is akarták az egyesülést Romániával.
Nos mi utánanéztünk, de nem találtuk nyomát ilyen állami hivatalnak. Sőt a magyar kormányoldal azt a javaslatot sem támogatta, hogy 2020-at nyilvánítsák Trianon-emlékévvé. A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjában viszont Lendület Trianon 100 névvel valóban létrehoztak egy történészekből álló kutatócsoportot, amelynek feladata a trianoni diktátum körülményeinek vizsgálata, a még fel nem tárt tények, meg nem vizsgált események feltérképezése és megismertetése – magyar nyelvterületen és külföldön, idegen nyelveken egyaránt. Mindazonáltal ezen kutatócsoportot a románellenes „információs hadviselés” letéteményeseként beállítani már csak azért is problémás, mivel vezetője, a fiatal történész, Ablonczy Balázs Trianon-legendák című könyvében épp hogy arra tett kísérletet, hogy eloszlassa a diktátum kapcsán meglevő mítoszokat és tévhiteket. És ugyanez a kutatócsoport célja is.
Persze nincs miért csodálkozni a BBTE rektorának Magyarországgal kapcsolatos fixációján, hiszen februárban többek között ő kezdeményezett durván nacionalista hangvételű nyílt levelet, amelyet számos akadémikus aláírt. Ebben az akkor zajló tüntetések kapcsán a román nemzeti identitás és az ország szuverenitásának védelmére hivatkozva többek között a területi autonómia ellen próbáltak hangulatot kelteni, és az erre irányuló törekvések elleni fellépésre szólították fel az állami hatóságokat.
Ahogy a nyílt levél, úgy az akadémia mostani kezdeményezése kapcsán is elmondható: az nem több pótcselekvésnél. Ahelyett, hogy igazi tudósokhoz méltóan megpróbálnák azonosítani Románia valódi társadalmi és gazdasági problémáit, és megkísérelnének megoldási javaslatokat találni, a kezdeményezők nem képesek egyébre, mint hogy különböző – például a magyarokkal szembeni – frusztrációkat azzal próbálják kompenzálni, hogy a ceauşescui fasiszta kommunizmus retorikájának legszebb hagyományait idéző, bombasztikus hangvételű, hagymázas kezdeményezéseket indítsanak útjukra, ezzel próbálva igazolni a saját fontosságukat.
Pedig – ha már a történelemről, hamis hírekről és propagandáról van szó – talán nem ártana a saját portájuk előtt kezdeni a söprögetést. Hiszen a romániai diákoknak még mindig a dákoromán kontinuitással tömik a fejét, meg azzal, hogy a románok mindig is Erdélyben voltak, annak ellenére, hogy ezt sem történelmi dokumentumok, sem régészeti leletek nem igazolják minden kétséget kizáróan, miközben a magyarokat hazug módon az „őslakosok” barbár elnyomóiként állítják be. Márpedig ez nagyjából olyan, mintha a magyar történelemkönyvekben az állna, hogy a magyar nép eredete Hunor és Magor, valamint az őket kísérő száz vitéz vadászkiruccanására, illetve egy csodaszarvassal való találkozásukra vezethető vissza.
A Román Akadémiát tehát most ismét lejáratta néhány túlbuzgó tagja. Az új kezdeményezés bemutatóján elhangzott nyilatkozatok pedig nem csupán a romániai felsőoktatás és tudományos kutatás helyzetéről adnak szomorú képet, hanem általában véve a román társadalom mentális állapotáról is.
Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)
2017. április 28.
Cél: a magyar is legyen hivatalos nyelv Székelyföldön
Csütörtökön kifüggesztette Kovászna megye tanácsa az áprilisi soros ülésen kétnyelvűről egynyelvűre módosított pályázati űrlap magyar fordítását is, azzal a céllal, hogy a megyei önkormányzathoz pályázni szándékozó civil és egyházi szervezetek képviselői anyanyelvükön is elérhessék a legfontosabb információkat.
Mint ismeretes, Kovászna Megye Tanácsa a sport, egyházi, kulturális, ifjúsági és szabadidős pályázatokra vonatkozó önkormányzati határozat mellékletében szereplő pályázat beadásához és az elszámoláshoz szükséges űrlapot eredetileg kétnyelvű dokumentumként fogadta el. Azonban a prefektúra átiratban jelezte, hogy ellenzi a kétnyelvű űrlapok használatát, jelezve, amennyiben így hagyják, megtámadja a határozatot.
„Szeretnénk minél szélesebb körben népszerűsíteni pályázati lehetőségeinket, és ez azt is jelenti, hogy magyarul is hozzáférhetővé tesszük. Nem értünk egyet a prefektus szándékával, hiszen jogunk van az anyanyelvhasználathoz, és ezzel a jogunkkal élni is fogunk, még akkor is, ha a prefektúra mindig megpróbál elgáncsolni ebben a kérdésben. Az a célunk, hogy Székelyföldön a magyar is hivatalos nyelv legyen a román mellett, és a mindennapok normalitásához tartozzon például egy kétnyelvű pályázati űrlap" – fogalmazott az ügy kapcsán Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke.
Az önkormányzat csütörtöki közleménye szerint Kovászna Megye Tanácsához évente közel hatszáz pályázatot adnak le, idén közel 3 millió lejes keret áll a sport, egyházi, kulturális, ifjúsági és szabadidős projektek megpályázására. Krónika (Kolozsvár)
2017. április 28.
Ismétlődő és új dallamok a Szent György Napok fesztiválhétvégéjén
Gazdag kulturális és szórakoztató programsorozatot kínál a Szent György Napok fesztiválhétvégéje. A háromszéki városünnepen zene, irodalom, színház, képzőművészet is várja a közönséget.
Helyi közösségek parádéjával kezdődik pénteken a Szent György Napok vásári és fesztiválhétvégéje. A 26. alkalommal megszervezett városünnep kultúrhete már szombat óta zajlik Sepsiszentgyörgyön, több tucat helyszínen több száz programot kínálnak, klasszikus, dzsessz-, blues- és világzenei koncertek, színházi és bábelőadások, író-olvasó találkozók, filmvetítések és képzőművészeti kiállítások közül válogathatnak a sepsiszentgyörgyiek. A civil és szakmai szervezetek, kisközösségek pénteken 19 órától a Lábas Ház elől indulnak, megkerülik a központot, majd az új főtéren sajátosságaikat, „lovagi jelképeiket" bemutatva néznek szembe a sárkánnyal.
Albert Levente és Vargha Mihály szobrászati kiállításának megnyitójára várják a közönséget pénteken 17 órakor. A tárlat címe a zenei szakszótárból kölcsönzött Ostinato, ami makacsul ismétlődő, de mindig kicsit másként hangzó visszatérő dallamot jelent. Albert grafikai frottázsai, nyomatai, Vargha nagy méretű szoborkompozíciói konokul ismétlődő formakombinációkkal hökkentik meg a látogatót. A tárlatot Muladi Brigitta budapesti művészettörténész nyitja meg az Erdélyi Művészeti Központban.
A Beszélő Irodalom elnevezésű rendezvényen Kemény István József Attila-díjas íróval, költővel beszélget Szegő János magyarországi kritikus, szerkesztő pénteken 18 órától a Bod Péter megyei könyvtárban. Kemény Istvánnak a napokban látott napvilágot Lúdbőr című kötete, melyben esszéit, visszaemlékezéseit, tárcáit olvashatjuk. Ezekben kedvenc alkotóiról, életét meghatározó műveiről ír, illetve felidézi, miképpen élte meg a rendszerváltást. A Szent György Napok keretében sorra kerülő életútbeszélgetés sorvezetője is ez a kötet lesz, de közben szóba kerülnek legújabb versei is.
A fesztiválhétvégén négy helyszínen lesznek koncertek: a főszínpad visszakerült a főtér megyei tanács előtti részére, a Sugás áruház előtt állították fel a közösségi színpadot, megnyit a Múzeumkert és az ifjúsági udvar is. Idén is belakja a rendezvény a teljes belvárost. Pénteken a főszínpadon a Kállay Saunders Band kezd, majd Molnár Ferenc Caramel és a világzene forrásaiból építkező, azokat a legkorszerűbb tánczenékké ötvöző bécsi Ulf Lindemann alias [dunkelbunt] koncertezik. A romániai elektronikus zene királya, a Șuie Paparude zárja a pénteki főszínpadi programot.
Szombaton Luppinger Attila, a 13 éves gitáros Wings od Hope együttesének fellépésével kezdődik a koncertsorozat, ezt követően az ugyancsak sepsiszentgyörgyi, ritmusos kelta zenét játszó Selfish Murphy koncertezik. A két zenei nagyágyút felvonultató Póka-Tátrai reGeneráció 20 órakor kezd, majd a titokzatos moldovai csapat, a Carla's Dreams lép a közönség elé. Szombaton a programot Pannonia Allstars Ska Orchestra zárja.
Vasárnap az erdélyi zenei palettán sajátos hangot képviselő Koszika & The HotShots kezd a főszínpadon, majd a legendás skót hardrockegyüttes, a Nazareth tart koncertet. A zárókoncertet 21 órától Bródy János adja, aki a Ráadás című műsorával áll a sepsiszentgyörgyi közönség elé, amelyben néhány régebbi dal újraértelmezése mellett vadonatúj szerzemények szerepelnek és felcsendülnek a közönség kedvenc slágerei is. A városnapok a nemzetközi díjnyertes Pyro Events Team – Fireworks Design által bemutatott tűzijátékkal zárul. A részletes program a www.szentgyorgynapok.ro oldalon található.
Bíró Blanka / Krónika (Kolozsvár)
2017. április 28.
Bevarrná az egész világot
Annyira különleges, hogy azt hittem udvarhelyi. Nyolc évesen már elkezdte a munkát, amiben most is megállíthatatlan.
Fannival és a párnáival a Facebookon találkoztam először, és érdekes módon már első látásra ismerősnek tűnt az alkotásainak, munkájának a stílusa.
Amikor elhatároztam, hogy felkeresem, és megbeszéltük az időpontot, meg a helyszínt, meglepődtem, és jót nevettem magamon, kiderült ugyanis, hogy az én (fogalmam sincs honnan eredő) meggyőződésem, miszerint Fanni Udvarhelyen él és dolgozik, teljesen téves. András Franciska textildizájner ugyanis csíki.
Hogy mit csinál egy textildizájner? Ő éppen varr: párnákat, szatyrokat, ékszereket, sőt, még portrékat is. Elmondása szerintreggeltől estig, ha valamelyik barátja nem nem hívja el valahova, vagy nincs beszerzőúton, esetleg vásárban valamelyik környező településen.
Nekem így az igazi
− állítja. Fanni a temesvári egyetemen végzett tavaly textildizájn szakon, amit magyarul szőnyegszaknak hívnak, de nem sok köze van a szőnyeghez. Aztán úgy döntött, hazaköltözik, hogy minél többet dolgozhasson azzal, amit szeret: a varrógéppel. A nagyvárosi élet amúgy sem jött be neki annyira: én az a kicsi csíki vagyok, szeretek itthon lenni − mondja.
A varrás iránti szenvedélye az édesanyjáról ragadt át, nyolcévesen már készített rongybabát, és megpróbálkozott egy takaróval is. Komolyabban pedig a művészeti középiskola utolsó éveiben foglalkozott ismét a dologgal, egy versenyen elért első helyezése pedig egyenes út volt a megfelelő egyetemre.
Úgy emlékszik, nem is volt kérdés, hogy hol fog továbbtanulni. Az osztálytársai már akkor csodálkoztak, hogy lehet ilyen céltudatos.
- Iskolás koromban, a szendvicsben, amit anyum pakolt, nem hajszál volt, hanem cérna. Most meg rólam lóg, ha kimegyünk a városba, a barátaim szedegetik le a ruhámról a szálakat – meséli, hogy milyen volt cérnák és anyagok között felnőni.
Fanni alkotásain, főleg a párnákon egy külön világ van: kacskaringózó vonalak, sűrű, aprólékos minták, növényi motívumok, kedves állatok és nagy hajú királylányok. Azt mondja, az utóbbi időben sokat vigyázott a kisöccsére, így a mesékből jött a legtöbb inspiráció, de az utcán sétálva is úgy néz a házakra, kutyákra, macskákra, hogy hogyan lehetne megvarrni őket.
Nyaraláskor a tengeri hullámokat figyelve is arra gondolt, milyen mintát tudna kihozni belőlük cérnával.
Ilyenkor fejben varrok
– mondja. Ha pedig teheti, akkor a rendeléseken kívül próbál új dolgokat és mintákat kitalálni, mert idővel egy kiállítást szeretne létrehozni, amire szintén készül már „fejben is".
Szerinte a varrást nem lehet megunni. Csak egy idő után elkezd fájni az embernek a háta. Vagy elromlik a varrógép az egész napos hajtástól, de szerencsére jó ismerős már a varrógépjavító bácsi.
Az ötletek soha nem fogynak el, egyikből születik a másik, vagy a megrendelők igényei hozzák magukkal a további inspirációt. Inkább az a probléma, hogy túl sok az ötlet, és kevés az idő.
Macska van, Kitty nincs
A vásárlók a személyre szabott tárgyakat szeretik a legjobban Franciska tapasztalatai szerint, ezért még nem utasított el egyetlen kérést sem, de Hello Kitty-t valószínűleg nem hímezne senkinek. A Micimackó még belefér − magyarázza, amikor azt kérdezem, hogy mi az, amit soha nem varrna fel egy párnára.
A párnavarrás ötlete egyébként egy olyan nyári napon született, amikor Fanni a saját szórakoztatására elkészítette az első cicás darabot. Akkor még egy egész napot rááldozott, ma már szinte csukott szemmel, 1-2 óra alatt elkészül.
A lényeg, hogy minél aprólékosabb legyen a minta, valamiért ez okozza neki a legnagyobb örömet – vallja be. Emlékszik, hogy már gyerekkorában ilyen stílusban rajzolt. Úgy érzi, az emberekhez nincs annyi türelme, mint a varráshoz: az mindig megnyugtat, és teljesen kikapcsol, úgy, ahogy semmilyen más tevékenység nem.
A párnák mellett bevásárlószatyrot, alvómaszkot, és filcből ékszereket is készít a csíki lány, természetesen varrással díszítve. Azt mondja, a divat- vagy ruhatervezés nem vonzza annyira, de nem kizárt, hogy majd kísérletezni fog azzal is.
Addig is felvarrja a nadrág szárát, de csak ha nagyon muszáj. Előfordul néha, hogy ilyen gyakorlatias munkát is rábíznának, főleg a rokonok, ismerősök. Ilyenkor próbálja elmagyarázni, hogy amit ő csinál, nem épp a szakadt nadrág megfoltozásáról szól.
Na és a pénz?
Muszáj volt megkérdeznem, hogy meg lehet-e ebből a profi szinten űzött hobbiból élni? A jó hír, hogy Fanni szerint igen. Sokat segít az internet, és az, hogy az elégedett vásárlók ismerősei is rendelnek tőle. A jövőbeli tervek között szerepel, hogy külföldi vásárokra is eljussanak a varrott királyok és királylányok, vagy a kisrókák, illetve a Púposok.
Ők azok a játékok, amelyeket Fanni szándékosan nem készített szokásos formára. Többen is voltak, de már elkeltek. Ők itt a polcon csak a háziak.
Varrógépgyilkos
A varrógép, amivel Fanni jelenleg dolgozik, egy új, több mint 2 ezer lejes darab. Egy időben gyilkoltam a varrógépeket – vallja be nevetve – folyton elromlottak. Ez az első olyan gép, amit úgy tudtam megvenni, hogy megkerestem az árát.
Az alapanyagok Budapestről egy kis méteráru-paradicsomból származnak. Franciska szerint ott szebb és olcsóbb anyagokat lehet kapni, mint itthon. Legutóbb fehér-feketéket vásárolt, így ezekből készültek a legújabb darabok, ezek mellett a kék színűek az örökös kedvencek.
Azt mondja, bár tudatosan nem követi a divatot, mégis valamilyen szinten hatással van a munkájára. Az állatos trend miatt kezdett például rókákat varrni. De szerinte fontos a kézművespiacon, hogy ne legyenek giccsesek a termékek, úgyhogy ő is próbálja ehhez tartani magát.
Fannira rá van varrva a varrás, szó szerint. Egyik karján egy varrógép alakú tetoválás van, a mintát természetesen ő tervezte. Ez az én soha ne add fel típusú tetkóm − magyarázza. A másik karján pedig egy hajós motívum, amit Pán Péter inspirált, akárcsak Franciska államvizsgáját.
Azt mondja, nem tudná elképzelni, hogy ne magának dolgozzon, vagy hogy teljesen más szakmában legyen: nehéz lenne úgy leülni varrni, hogy más mondja meg, hogyan csináljam. És szerintem sokkal többet dolgozom itthon, mintha valahol nyolc órában tenném. Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)
2017. április 28.
Dabasiak látogatása Baróton
Jó kapcsolatok
Azt, hogy Barót és magyarországi testvérvárosa, Dabas nagyon jó kapcsolatot ápol, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy idén is megszervezték Dabas és Barót szakembereinek találkozóit. Három egymást követő héten három különböző szakmai összetételű csoport érkezett Barótra, tapasztalatcserére.
Az első héten 22 iskolai pedagógus látogatott ide, akik a Gaál Mózes Általános Iskolát keresték fel. Itt óralátogatáson vettek részt, megismerkedhettek az itteni körülményekkel, egy megbeszélésen baróti tanárok segítségével betekintést nyerhettek a romániai tanügyi rendszerbe.
Második héten 23 dabasi óvónéni érkezett, először a felsőrákosi óvodába tettek látogatást, ezt követően a baróti Cimbora napközi otthont keresték fel. A csoport tagjai a két óvodalátogatás során összehasonlíthatták a vidéki-, valamint városi óvodákat. Jelenleg a harmadik csoport látogatása zajlik, amelynek egészségügyi és szociális dolgozók a tagjai. A 29 tagot számláló csoport előbb a városi kórházat látogatta meg, azok különböző osztályait, majd tapasztalatcserés megbeszélés következett helybéli orvosokkal, asszisztensekkel és más kórházi-, illetve szociális dolgozókkal.
Böjte Ferenc / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. április 28.
Amatőr képzőművészek a kultúrházban
Szent Györgynek tisztelegtek
Hatéves hagyomány, hogy a Kónya Ádám Művelődési Házban Szent György-napi közös tárlaton jelentkeznek a Gyárfás Jenő Amatőr Képzőművészek Szövetségének tagjai. Szerdán 16 alkotó műveit szemlélhették meg az érdeklődők, a kiállítást Péter Sándor magyartanár méltatta.
Igen sokféle műfajúak a kiállított művek az előadóterem falán: van köztük fafaragás, grafika, textilkép, olajfestmény és kollázs is, ezért Péter Sándor nem is vállalkozott arra, hogy egységes véleményt mondjon azokról. Inkább azt az alkotói lelkületet, emberi hozzáállást tisztelte meg figyelmével, amely az öntevékeny alkotókra jellemző: a szépnek az éhségét, az alkotásnak a szeretetét, az abban megnyilvánuló őszinte kitárulkozást.
Ezzel még a hivatásos művészek előtt is járnak, vélte a méltató, aki 20. századi erdélyi magyar költők verssoraival adott nyomatékot gondolatainak: Olosz Lajost, Bartalis Jánost, Dsida Jenőt, Horváth Imrét idézte, például: „Egyetlen erényem, hogy akarom a szépet s szeretem a jót”.
Bodor Tünde / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. április 28.
A székely öröme
Húsvét elteltével az erdélyi magyarságot is megfeszítették. Megint! Azt, hogy mennyire kell komolyan venni ezt a lekezelő nyűszítást, az már lélektani kérdés. Az a bizonyos december 5-i nemes megtagadás után talán mi, székelyek tudjuk a legjobban átlátni a mostani anyaországi helyzetet. Nem vitás: akkor is fájt, most is fáj. Kívülről-belülről megtagadva, hazátlan határőrként védtük az ősi földet. Most meg üveggyönggyel veszünk magunknak vérvonalat.
A mai pesti, esőfélő hősök erkölcsi értékrendje maga a megvilágosodás. Attól lesznek magyarabbak a székelynél, hogy húsvétkor templom helyett hangos tüntetésre mennek, utcákat bénítanak le, és akasztani vágynak. Mitől rettegnek ennyire, ha nem Istentől? Hülye kérdés, tudom, de hát erdélyi vagyok. S ez a mi fajtánk jelzője, mint kiderült a Jobbik egyik politikusának megítéléséből.
De biztosan másképp gondolná, ha most valamennyi székely – nem öltözvén ugyan indiánoknak, de nyeregbe pattanva – kivágtatna Pestre egy lovas tüntetésre. Mert ott trendi manapság a tüntetés. Most, hogy már magyar állampolgárok lehettünk, jogunk van követelőzni – mindenfélét. Nem maradnánk csendben, jó, zajos bulit csapnánk a „tüncizésből”, ellovagolnánk a Hősök terére, ahol akasztanánk… egy-egy „több füvet akarok” táblát lovaink nyakába, valamint síppal, dobbal és nádi hegedűvel húznánk el a nótáját mindenkinek a „táncjárása” szerint. Okot keresve a másnapi felvonuláshoz, kiderítenénk, hogy Orbán táltosai idézték elő eme áprilisi havat, hogy fagyhalált hozzon a migránsokra. Ilyen mentalitással talán megérdemelnénk az ölelésüket.
Csakhogy az erdélyi két lábbal áll a valóság talaján. Ha nem elég a fű, maga húzza az igát. Azonban valaki tényleg menjen fel Pestre, és az efféléknek adjon egy-egy kötelet, de nem az általuk annyira hangoztatott akasztás miatt (keresztény emberként nem kérnék ilyet), hanem hogy kössenek rá kisautókat, és úgy húzzák maguk után, mintha ők kormányoznának. Közben burrogjanak szájukkal, hogy addig is ne tudják szavaikkal gyalázni az igazi magyarságot. Mi pedig szánakozva mosolygunk, hogy vannak nálunknál hülyébbek is.
Ilyés András Zsolt / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. április 28.
Egy kalandregény főszereplője is lehetne
A Szent Korona rejtélyeiről
A magyar koronázási kincsekről készült dokumentumfilm keddi bemutatóján alkotói is jelen voltak, és izgalmas beszélgetésben volt részük azoknak, akik a filmvetítés utáni közönségtalálkozóra ott maradtak.
A Szent Koronát vizsgáló Lendület csoport 2012-től zajló kutatása eredményét rendhagyó módon, a digitális kor kihívásaihoz igazodva filmen tárta a nagyközönség elé. A csíkszeredai magyar főkonzulátus meghívására a FilmLab stúdió munkatársai, az alkotók, a forgatókönyvíró és rendező Bárány Krisztián, illetve a gyergyói származású zeneszerző, Cseh István és a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének képviseletében Katona Csaba osztották meg, miért fontos számukra ez a mű, amely korábbi írott források híján 1529-től dokumentálja elsősorban a korona történetét 1916-ig, az utolsó magyar király, IV. Károly megválasztásáig.
A filmben dr. Pálffy Géza ismerteti a korona fordulatos életútját, miután kitartó levéltári kutatását szerencse is koronázta, mert véletlenül bukkant rá rendkívüli fontosságú iratokra. Ötször fel is kellett törni a koronát őrző ládát, valószínűleg egy ilyen alkalommal ferdült el a kereszt is rajta – mondta.
Bodor Tünde / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. április 28.
Költő, író és kávéház tulajdonos
Beretvált fenegyerek
Az erdélyi magyar irodalom egyik fenegyereke, Orbán János Dénes költő, prózaíró volt a vendége annak a közönségtalálkozónak, melynek az Árkosi Művelődési Központ Olt utcai székháza adott otthont szerda este. Egykori mentora, Sántha Attila költő vele folytatott beszélgetése során arra is fény derült, hogy miként lett vendéglőtulajdonos, és miért van szükség az Íróakadémiára.
Kopacz Attila intézményvezető köszöntő szavai után a két alkotó elárulta, Orbán János Dénes költői tehetségét Sántha Attila fedezte fel, és első verseit is ő közölte a kolozsvári Echinox általa szerkesztett magyar oldalain. A továbbiakban pedig más, eddig nem ismert részletek is nyilvánosságot kaptak az irodalmi pályafutásának 25. évfordulóját ünneplő Orbán életéből. Így többek között megtudhattuk, hogy a számára 2002-re nyomasztóvá vált siker és elismerés hatására ideiglenesen hátat fordított az irodalmi szereplésnek, és Kolozsváron létrehozta a mára már fogalommá vált Bulgakov irodalmi kávéházat, amit 2014-ig irányított.
Janus Pannonius (1434–1472) megkedvelése egy újabb fordulatot váltott ki belőle, ennek nyomán olyannyira beleásta magát első költőnk életébe, hogy hamarosan könyvet fog írni. A nagy műveltségű férfiú ugyanis nem csak alkotó, pécsi püspök és az ország egyik leggazdagabb főura volt, hanem Mátyás király bizalmasa, és tíz éven keresztül híres titkosszolgálatának vezetője is. Az általa Budapesten vezetett Íróakadémia létét viszont azért vállalta és tartja fontosnak, mert esélyegyenlőséget próbál teremteni, áthidalni a távolságokat, és legyűrni a szociális helyzetből adódó akadályokat a Kárpát-medencei magyarság körében.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. április 28.
Eljárást kezdeményezett az EB Románia ellen, mivel nem tett eleget az országos hulladékgazdálkodási tervvel kapcsolatos kötelezettségeinek
Eljárást kezdeményezett az Európai Bizottság (EB) Románia ellen az Európai Unió Bíróságán, mivel nem tett eleget az országos hulladékgazdálkodási terv, valamint a hulladékmegelőzési program felülvizsgálatára, illetve elfogadására irányuló kötelezettségének, ahogyan azt az EB 2008/98-as keretirányelve előírja.
Az EB közleménye emlékeztet: Romániának 2013-ban kellett volna felülvizsgálnia országos hulladékgazdálkodási tervét és a hulladékmegelőzési programot. Mivel ez nem történt meg, 2015 szeptemberében az EB elindította a kötelezettségszegés megállapítására irányuló előzetes eljárást, 2016-ban elküldött indoklásában pedig felszólította az országot, hogy haladéktalanul pótolja a mulasztást.
Hulladékgazdálkodás tekintetében Románia továbbra is sereghajtó az Európai Unió országai között: 2015-ben itt volt a legmagasabb – 72% – a települési hulladékok lerakásának aránya, ami csaknem háromszorosa a 25,6%-os EU-s átlagnak.
Az Európai Bizottság 2008/98-as irányelvének célja a környezetre és az emberek egészségére nézve ártalmatlan hulladékkezelés elősegítése. A tagállamoknak 2010. december 12-éig kellett elfogadniuk országos hulladékgazdálkodási tervüket, 2013. december 12-éig pedig a hulladékmegelőzési programot, ugyanakkor kötelességük ezeket hatévenként felülvizsgálni. erdon.ro
2017. április 28.
Ha mindene a könyv, akkor jövő héten érdemes lesz Csíkszeredába látogatnia
Második alkalommal is megszervezik Csíkszeredában a nemzetközi könyvvásárt, ezúttal új helyszínre költöztetve a rendezvényt. Május 4-7. között mintegy negyven romániai és magyarországi kiadó, terjesztő kínálatából válogathatnak a látogatók.
Az Erőss Zsolt sportarénában tartják idén a Székelyföldi Nemzetközi Könyvvásárt, mivel – a szervezők szerint – átláthatóbb lesz a rendezvény és a bejelentkező kiadók száma is nőtt a tavalyihoz képest. Ugyanakkor az is előnye a rendezvény mostani helyszínének, hogy a személygépkocsikkal érkező látogatók könnyen találnak parkolóhelyet. A vásárt a csíkszeredai Expo-Har szervezi, karöltve Csíkszereda Polgármesteri Hivatalával, társzervező Hargita megye tanácsa és a Hargita Megyei Kulturális Központ. „Már a tavaly úgy gondoltuk, hogy Csíkszereda és környéke megérdemel egy ilyen rendezvényt. Szerettünk volna valami olyant, ami még nem volt, és ami értéket képvisel. Tavaly nem tudtuk biztosra, hogy lesz-e második alkalom, de a támogatásoknak köszönhetően sikerült nyélbe ütni. Ezúttal sokkal több magyarországi kiadó, könyvterjesztő, kiállító lesz, mint tavaly, és sokkal nagyobb számban képviseltetik magukat a román kiadók is. Mivel minden évben szeretnénk még egyedibbé, még nagyobbá, értékesebbé tenni a kiállítást, úgy gondoltuk, hogy szükség van egy nagyobb helyszínre – mutatott rá Földi Zsuzsa, az Expo-Har ügyvezető igazgatója.
A rendezvény célja, hogy bemutatkozhassanak a kiadók, hogy a csíkiak is hozzáférjenek a könyvújdonságokhoz, és kedvezményes áron tudjanak könyveket vásárolni. Ugyanakkor a kiadók is megismerik, látják egymás termékét. Minden a könyvről szól A II. Székelyföldi Nemzetközi Könyvvásár hivatalos megnyitóját május 4-én délután négy órától tartják, ezt követően a Sebő együttes koncertezik. Május 4-én, 5-én és 6-án délelőtt tíz és este hét óra között, május 7-én délelőtt tíz és délután négy óra között várják a látogatókat. Az érdeklődők nem csak könyvmustrára, hanem a kiadók által kínált különböző programokra is számíthatnak: könyvbemutatókra, író-olvasó találkozókra ülhetnek be. Lesz gyereksarok, szombaton pedig gyerekeknek foglalkozás. A szervezők igyekeznek megszólítani minden korosztályt, a Grundban szombat este kilenc órától slam poetryt tartanak, György Ádám, Bájer Máté, Irlanda Máté, André Ferenc és Horváth Benji közreműködésével. De lesz a könyvvásárhoz kapcsolódó rendezvény a Csíki Moziban és a Kriterion Galériában is. Próbálunk minden korosztályt megszólítani, szeretnénk, hogy a fiatalok és a gyerekek is minél jobban bekapcsolódjanak a könyvek világába. És szeretnénk, hogy ismét hozzuk irodalmi lázba Csíkszeredát – hangsúlyozta Földi Zsuzsa.
Hozzátette, a vásár ideje alatt a város különböző helyein lehet majd könyveket találni, amelyeket nyugodtan lehet ott a helyszínen forgatni. Aki pedig olvas, még meglepetésben is részesül. A rendezvény teljes programja hamarosan elérhető lesz a II. Székelyföldi Nemzetközi Könyvvásár Facebook-oldalán, valamint az Expo-Har honlapján.
Az Expo-Harról Rendezvényszervező, kiállításszervező cég, amely műszaki kivitelezésű standok építésével, valamint koncertek, turnék szervezésével is foglalkozik. A tavaly elhunyt Csipor Attilának köszönhetően már 27 éve működik a cég, az Expo-Har által szervezett Csík Expot is 27-ik alkalommal tartják május végén. „Az a célunk, hogy továbbra is megszervezzük azokat a rendezvényeket, amelyek ilyen sok évet kibírtak, de szeretnénk újítani is, mert úgy gondoljuk, van elég erőnk, kitartásunk, hogy minél több színes rendezvényt hozzunk a városba” – fogalmazott az ügyvezető igazgató.
Péter Beáta / Székelyhon.ro