Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
2016. június 28.
Pásztor Sándor lett a Bihar megyei tanács elnöke
Az RMDSZ-es Pásztor Sándor választotta meg elnöknek keddi alakuló ülésén a Bihar megyei tanács. A két alelnök a szociáldemokrata párti (PSD) Ioan Mang és a Demokraták és Liberálisok Szövetsége (ALDE) színeiben megválasztott Traian Bodea lett. A liberálisok (PNL) megjelentek az ülésen, de az elnök megválasztása előtt botrányosan kivonultak.
Verekedés éppen nem tört ki, de lökdösődés és ordibálás volt a Bihar megyei tanács keddre harmadjára összehívott alakuló ülésén. Claudiu Pop prefektus köszöntése után az ülést a korelnök RMDSZ-es Szabó István vezette. A mandátumigazolás során kiderült, hogy a PNL-s Florina Şchiop visszalépett, helyét a listán következő Ovidiu Bezi foglalta el. A mandátumigazolás, a frakcióvezetők megválasztása – az RDMSZ Pásztor Sándort választotta – és az eskütétel gond nélkül lezajlott.
A tanácselnök megválasztása következett. Szabó István az RMDSZ-s Pásztor Sándor, Ionel Avrigeanu a liberális Mircea Mălant jelölte. Utóbbi szívhez szólónak szánt szavakkal mondta, hogy a választóik miatt fogadja el a jelölést, bár tudja, nem választják meg.
Ordibálás, lökdösődés
A botrány a szavazólapok kiosztását követően kezdődött. A liberálisok azzal vádolták a PSD-s Stela Babăut, hogy már az asztalnál voksolt, és szavazatát megmutatta, így sérült a szavazás titkossága. Dacian Foncea PNL-s tanácsos ordítva, az ülésvezető és a megyei tanács jegyzője, Carmen Soltănel szavába is többször kérte új szavazás elrendelését, majd, mikor ez nem sikerült, és a tanácsosok az urnához vonultak, lökdösődés alakult ki.
Emiatt később Anamaria Tiron tanácsos panaszt is tett, mint mondta, Foncea egy adott pillanatban el akarta vinni az urnát. Látva, hogy az ordítozásuk nem jár eredménnyel, a PNL-sek kivonultak a teremből, ezzel kiváltva ott lévő szimpatizánsaik tapsát.
Az ülés ezt követően folytatódott. Pásztor Sándor megválasztását a 18 jelen lévő tanácsos támogatta. Az ülésvezetést átvevő RMDSZ-es tanácselnök elmondta, sajnálja a kialakult helyzetet, és mindent megtesz a normalizálásáért. Ezt később nyilatkozatban is elismételte. Azt is hangsúlyozta: fontos nyereség, hogy hosszú kihagyás után ismét magyar ember vezetheti Bihar megyét.
Pásztor Sándor az RMDSZ ötödik tisztségviselője, akit megyei önkormányzati elnökké választottak. A két magyar többségű megyén - Hargitán és Kovásznán - kívül a román pártokkal kötött egyezségek alapján az RMDSZ Szatmár, Maros és Bihar megyében szerezte meg a megyei önkormányzati elnöki tisztséget.
Az alelnököket, Ioan Mangot és Traian Bodeát szintén 18-18 szavazattal választották meg, a szakbizottságok összetételének jóváhagyását azonban Pásztor Sándor javaslatára elnapolták a következő tanácsülésre.
Miért álltak össze a PSD-vel?
Kelemen Hunor szövetségi elnök korábbi nyilatkozata szerint azonban a PNL "nem sok választási lehetőséget hagyott" az RMDSZ-nek. "A liberálisok 70 százalékos többséggel nyertek Nagyváradon, ott nincs igazán szükségük ránk, csak dekoratív szerepünk lehetne. Ilie Bolojan polgármester mellett nagyon nehéz lenne dolgozni úgy, hogy nincs szüksége ránk. Biztos vagyok benne: csak azért ajánlották fel az alpolgármesterséget, hogy megszerezzék a megyei tanácselnöki posztot, de a kollégáim inkább abban voltak érdekeltek, hogy megszerezzék a megye vezetését, mert egy megyei tanácselnök már egyenrangú félként tárgyalhat a város polgármesterével" - magyarázta a Bihar megyei RMDSZ döntését Kelemen Hunor a Mediafax hírügynökségnek.

maszol.ro
2016. június 28.
Johannis: az 1941-es jászvásári pogrom nemcsak a zsidóság, hanem Románia tragédiája is volt
A zsidók ezreinek halálát eredményező 1941-es jászvásári pogrom nemcsak a zsidóság, hanem Románia tragédiája is volt - írta Klaus Johannis államfő üzenetében, amelyet a román területen elkövetett legnagyobb zsidóellenes vérengzés 75. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen olvastak fel Jászvásáron.
"Az állam nevében kegyelettel adózom azok emléke előtt, akik 75 éve a pogrom, a zsidóellenes, faj- és idegengyűlölő cselekmények áldozataivá váltak, és tisztelgek a kevés túlélő előtt" - fogalmazott Johannis.
Kifejtette: emberek ezreit, köztük időseket és gyerekeket támadtak meg saját házaikban, semmisítettek meg Jászvásár utcáin, vagy hagytak megfulladni a halálvonatokon, meggyilkolásukban pedig a német csapatok mellett a román hatóságok is részt vettek. Egyszerű emberek, az áldozatok szomszédai és régi ismerősei is bűnsegédekké vagy gyilkosokká váltak, és olyanok is áldozatul estek a jászvásári pogromnak, akiket az első világháborúban kitüntettek a Románia szolgálatában tanúsított hősiességükért - mutatott rá az elnök.
"A mai fiataloknak szerencsére nem kellett a nemzet ilyen szégyenletes pillanatait átélniük, de mindent meg kell tennünk, hogy ők és a következő nemzedékek tudatosítsák és felvállalják ezt a sötét múltat, ami pedig még fontosabb, levonják a tanulságot, és vonakodás nélkül tiszteletben tartsák a tolerancia eszméjének egyetemes értékeit" - írta üzenetében Johannis.
Megerősítette: támogatja egy romániai holokausztmúzeum mielőbbi felállítását, és a jászvásári pogrom, a romániai holokauszt emlékének ápolására bátorította a hatóságokat, amit a nemzeti emlékezetet erősítő hazafias cselekedetnek nevezett.
Az államfő előző nap a jászvásári pogrom három túlélőjének a Hűséges Szolgálat Érdemrendet adományozta példás erkölcsi tartásuk elismeréseként, a holokauszt emlékezetének ébrentartásáért és a második világháború során átélt megrázó szenvedéseik előtti tisztelet jeléül.
Jászvásáron kedden kétnapos megemlékezéssorozat kezdődött a bukaresti székhelyű Elie Wiesel Nemzeti Holokausztkutató Intézet szervezésében, amelyen az elnöki hivatal, a kormány és a külképviseletek küldöttei is részt vesznek.
1941 júniusában Ion Antonescu, Hitler szövetségese, a Szovjetunióval frissen hadba lépett Románia akkori Kondukátora parancsot adott arra, hogy Jászvásárt "tisztítsák meg" a zsidóktól, akik akkor a moldovai város lakosságának több mint egyharmadát tették ki. A június 28-án kezdődött pogromnak több mint tizenkétezer zsidó áldozata volt.
maszol.ro
2016. június 28.
Magyarországi vis maior alapból épül a védőtető a viharverte kutyfalvi templomra
Már épül a védőtető a Maros megyei Kutyfalva gótikus templomának tornyára, amely egy viharban rongálódott meg - mondta el Puskás Imre magyar kulturális örökségvédelemért felelős helyettes államtitkár az M1 aktuális csatornán kedden.
A határon túli magyar épített kulturális örökség megóvását szolgáló Rómer Flóris-terv vis maior keretéből állítják helyre a 15. században épült gótikus templomot, mely kiemelt jelentőségű műemléknek számít, középkori részletei a mai napig megvannak.
A templom súlyosan megrongálódott a június 19-i viharban, az épület teljesen beázott, a torony szerkezete védtelenné vált, ezért gyors beavatkozásra volt szükség.
"Láttam a felvételeket, melyek azt mutatják, hogy a védőtető épül, sőt talán már el is készült. Az volt a legfontosabb, hogy megakadályozzuk, hogy az esőzések óriási pusztítást tegyenek az épületben" - mondta Puskás Imre.
A Rómer Flóris-program része az értékek feltárása is, tehát lehetséges, hogy a templom tüzetesebb átvizsgálásával újabb fontos részletek kerülnek elő - tette hozzá a helyettes államtitkár.
A keret elosztásáról elmondta, hogy egyrészt készítettek már egy listát a megóvandó műemlékekről, ez 53 helyszínt tartalmaz, másrészt pályázatot írtak ki, a határidő lejártáig erre 90 jelentkezés érkezett, a következő hetekben bírálják el őket.
Mint felidézte, a Rómer Flóris-tervet a magyar kormány 2015 októberében indította el, gazdája a Miniszterelnökség Kulturális Örökségvédelemért és Kiemelt Kulturális Beruházásokért Felelős Államtitkársága. A terv lebonyolítását a Teleki László Alapítvány segíti, a döntések előkészítését a terv bíráló bizottsága támogatja, amelynek elnöke Puskás Imre.
A külhoni magyar vonatkozású épített örökség feltárására, megóvására és megismertetésére elindított program évi 200 millió forintos kerete mellett rendelkezésre áll egy négymillió forintos vis maior keret is, ebből nyílt lehetőség a súlyos viharkárt szenvedett műemlék templom megmentésére.
Közben megkezdődik az új toronysisak tervezése, majd 2017 elején az újjáépítése - mondta a helyettes államtitkár.
A Rómer Flóris-terv nemrégiben meghozott idei egyedi döntésének köszönhetően több mint félszáz helyszínen valósul meg értékmentés, 117 millió forint támogatásból.
Az egyedi döntések körében egyebek között 5 millió forint jut a kiszsolnai evangélikus templom állagmegóvására, a templom kiemelkedő jelentőségű freskóinak megóvására, 2,7 millió forint az énlakai, 15. századi, unitárius templom festett famennyezetének restaurálására, továbbá 7 millió forint támogatásból valósulhat meg a kárpátaljai Tiszabökény görög katolikus templomának tartószerkezeti megerősítése és homlokzat-helyreállításának első üteme is. (MTI)
transindex.ro
2016. június 28.
Gyorsan jött a vihar, de a segítség is
Feltették az ideiglenes védőtetőt a vihar által megrongált kutyfalvi református templomra – tudtuk meg Lukács Vilmos István helyi lelkésztől.
Mindenképpen be kellett fedni a kutyfalvi református templom tornyát, miután a június 19-i vihar letépte az istenháza védősisakját, fedő nélkül hagyva a tornyot. Az épület az akkori erős szélt követő záportól beázott, s a további károkat megelőzendő vált sürgőssé a beavatkozás.
Helyi, Maros megyei és anyaországi segítség érkezett Kutyfalvára, Magyarország kulturális örökségvédelemért felelős helyettes államtitkára, Puskás Imre megígérte, hogy az Erdélyi Református Egyházkerülettel közösen a legrövidebb időn belül kiutalják a védőtető elkészítéséhez és felszereléséhez szükséges összeget.
Lukács Vilmos István helyi lelkész örömmel jelezte, hogy a védőtető hétfőn elkészült, így a sárga viharriasztás előtt sikerült befedni az istenházát, és megóvni a beázástól a műemlék templomot.
Simon Virág
Székelyhon.ro
2016. június 28.
Csűrszemináriumok Csíkfalván
Szerdán kezdődik a Nyárádmente egyetlen állandó tudományos rendezvénye, a Csíkfalvi Csűrszemináriumok.
A szakmai és tudományos berkekben egyaránt elismert nyári előadás-sorozatot idén immár tizedik alkalommal szervezi meg a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Kara, azon belül az Alkalmazott Társadalomtudományi Tanszék, valamint Csíkfalva önkormányzata és a Tündér Ilona Vendégház, továbbá a PR Alpha Egyesület és a Fókusz Öko Központ.
Idén a kommunikáció és helyi közösség lesz a három este beszélgetéseinek témája, azaz mit beszélnek a helyi közösségről belső berkekben, önmagukról, és mit ismernek a külső körökben, a közösségről mit beszélnek mások. Szerda este az előadók arról vitáznak, hogy mit és hogyan kommunikál egy közösségről, annak identitásáról egy monográfia, tájház, emlékmű vagy épp egy falunap. Csütörtökön környezetvédelmi szempontból vitatják meg egy közösség fejlődését, hogy az harmóniában vagy harcban áll-e a természettel, míg pénteken különböző művészek, írók beszélnek arról, hogy munkájukban hogyan ihleti őket a vidéki közösség.
A rendezvény főszervezőjétől, Gagyi József docenstől megtudtuk, a helyi, megyebeli és kolozsvári előadók mellett Magyarországról is érkeznek előadók: a Pécsi Egyetem kommunikáció és médiatudományi szak két munkatársa és egy doktorandusz hallgató, illetve ugyancsak Pécsről egy környezeti és vízgazdálkodási szakértő.
Mivel ez már a tizedik kiadása a rendezvénynek, csütörtök este Balogh István polgármester és Gagyi József az elmúlt időszak eseményeit, eredményeit is áttekinti, értékeli.
Az elmúlt évekhez hasonlóan a Csűrszemináriumokkal egybeesik a marosvásárhelyi hallgatók nyári gyakorlata, amelyet évek óta ebben a községben végeznek. Amint Gagyi József elmondta, a korábbi években elkezdett témát, a helyi mobiltelefon-használatot vizsgálják. Azoknál a családoknál tesznek látogatást a diákok, ahol fiatalok is élnek, ugyanis idén az érdekli a kérdezőket, hogy mi az az információ, amit ténylegesen az otthoni számítógépen keresgélnek a fiatalok, és mi az, amit a zsebükben hordozott okostelefonok segítségével. „Ez már a mobilitásnak egy egészen más formája, amikor a számítógép már ott van a fiatalok zsebében” – véli a szakember, aki arra is kíváncsi, hogy az okostelefon hogyan változtatja meg a fiatalok viselkedését, kapcsolattartását, kommunikációs szokásait.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
2016. június 28.
Boldog románságom rövid története
Egy rövid verseci látogatás, szerb ízekkel, magyar nótázással, egymásra találó románokkal, megoldott nyelvi kérdésekkel. Szűcs László jegyzete.
Ahogy a Bánát romániai részén, úgy a vajdasági oldalon is gyakran emlegetett fogalom a multikulturalitás, különböző nemzetiségek sok század óta tartó együttélése. E sokszínűség vonzó és érdekes, még akkor is, ha tudjuk, a történelem gyakran rondított bele az etnikai és felekezeti sokféleség tarka szőttesébe.
Néhány napja egy zentai újságíró tanácskozás kiegészítő programjaként buszoztunk át a Temesvártól délre, Resicabányától délnyugatra, a szerb-román határ közelében fekvő Versecre, e jó harmincezres városba, ahol a többségi szerbség mellett ma alig öt százaléknyi magyar, s nagyságrendileg ugyanennyi román él. Nem volt ez mindig így, jó hetven esztendeje még német többségű volt a város, de negyvennégyben elüldözték vagy legyilkolták szinte valamennyiüket.
A vidék etnikai sokféleségét híven jelzik a települések névtáblái, a cirill és latin betűs szerb névváltozat mellett a falvak, városok határában magyar és/vagy román, német, horvát nyelvű feliratok árulkodnak arról, hol, milyen kisebbségek fogyatkozó maradékai élnek még az adott helyen.
A verseci magyarok találkozóhelye a Petőfi kultúregyesület székháza, amit ezúttal a helyi érdeklődők mellett a Kárpát-medence legkülönbözőbb helyeiről érkezett újságíró kollégák töltöttek meg élettel egy est erejéig. Érdekes látvány a kis előadóterem: az aprócska színpad előtt két oldalon a névadó Petőfi mellszobra és a város szülöttének, Herczeg Ferenc írónak egész alakos képe látható. A környék jelenét és múltját megörökítő riportkötet bemutatása után a társalgóban derűs poharazgatásba kezdenek házigazdák és vendéglátók, majd a beszélgetést az utcára is kiszűrődő nótázás váltja fel. Érdekes színfoltja a társaságnak a Romániából ide helyezett görög-katolikus pap, aki természetesen ma már románul, szerbül és magyarul egyaránt szót tud érteni híveivel. Jelen vannak barátságos és rokonszenves kollégái is: a római-katolikus esperes, és a helybéli plébános.
Közben néhányan megszökünk, úgymond belevetjük magunkat a verseci éjszakába. A kellemes főtéren rengeteg terasz, az egyiknél csalogató illatok, nem is tudunk ellenállni. Szolidárisak vagyunk diabéteszes kollégánkkal, akinek meghatározott időben kell ennie. Az utcára nyíló pultnál idősebb asszony a tűzhelynél, a rekkenő hőségben nem irigyeljük. Szerbül szót se tudva előbb a magyarral próbálkozunk, de a fejét rázza, s angolra vagy németre váltva sem boldogulunk. Kérdő tekintetünkre azt mondja: rumunszkij, s boldogan mosolyog, amikor románra fordítjuk a szót. Látszik, nem gyakori eset itt a bánáti román szórványban, hogy a vendég az ő anyanyelvén rendeli meg a scsevabot vagy a pleskavicát. Immár felszabadult örömmel sorolja a román testvéreknek – nem leplezzük le, hogy vásárhelyi, kolozsvári, váradi magyar firkászokkal akadt dolga –, hogy mi a kínálat. Szépen, érdekes szlávos lágysággal beszél, ha nem tudnánk, hol járunk, moldovainak gondolnánk.
Még nincs vége a nyelvi félreértések estjének, visszafelé sétálva a Petőfi kultúrotthonhoz, egy fehér autó fékez le mellettem. Az Arad megyei rendszámú kocsiban hatvanas házaspár kérdezi reménykedve, hogy ugye értek kicsit románul. Mondom, persze, hiszen mi is Romániából jöttünk. Kimondhatatlanul boldogok, segítségre van szükségük, már egy órája keringenek, képtelenek kitalálni a városból. Mondom, sokra nem mennek velem, ma járok itt először magam is, de szerencsére közel a buszunk, a sofőr szerbül elmagyarázza, merre kell menniük, azt egy zentai kolléga lefordítja nekem magyarra, majd én – az ideiglenes román – tolmácsolom az útirányt az eltévedt utazóknak. Mindenki boldog, mindenki indulhat bele a multikulturális éjszakába.
erdelyiriport.ro
2016. június 28.
SZENT LÁSZLÓ NAPOK: MINDENKIT VÁRT A KÖNYV-VÁR IS
Számos könyvbemutató is színesítette a június 18–26. között negyedik alkalommal megszervezett Szent László Napok programját, a nagyváradi vár belső udvarában kialakított Könyv-Várban pedig minden korosztály talált kedvére való olvasmányt.
Akárcsak a vár, a Könyv-Vár is péntek reggeltől várta az érdeklődőket, és aznap tartották meg az első könyvbemutatót is. Benkő László szombathelyi születésű író történelmi témájú könyveit ismertette, különös tekintettel a Szent Lászlóról eddig megjelent két műre (Szent László – A lázadás parazsán, Szent László – A korona ára), valamint említést tett az előkészületben lévő harmadik kiadványról is. Benkő elmondta: a műfaj megköveteli az alapos dokumentálódást, s feladatának tekinti, hogy a sokszor száraz, tudományos kutatási eredményeket olvasmányos formában közvetítse a szélesebb közönség felé.
Kiállítással egybekötött könyvbemutatóval indult a szombati nap a Könyv-Várban, Balázs D. Attila 2017-es Nagy Magyarország Anno és Torockó és környéke régi képeslapokon című kiadványát ismerhették meg az egybegyűltek, a könyvsátor falán pedig gyönyörű régi képeslapok kinagyítva várták a betérőket. A kiadványokat Mihálka Nándor régész mutatta be. Mint elhangzott, Balázs D. Attila a Kárpát-medence egész területéről gyűjti a képeslapokat, a 2017-es kiadvány címoldalára pedig egy szimbolikus helyszínt választottak: a képeslap Esztergomot és Párkányt ábrázolja a Mária Valéria híddal. „Remélem, hogy a naptár is kapocs lesz az elcsatolt országrészek között” – hangsúlyozta a szerző.
A bemutatón kiderült ugyanakkor, hogy a képeslapok helytörténeti adalékokkal is szolgálnak, például a nagyváradi Sas-palota passzázsának nemrég lezárult belső restaurálásakor is képeslapokat használtak fel. Kuriózum ugyanakkor a tárlaton is megtekinthető, a váradi várat ábrázoló képeslap, amin királyszobrok is szerepelnek, ám azt még nem tudni, hogy kiket ábrázolnak. A Torockóról szóló kiadvány kapcsán kiemelte, hogy eddig többnyire néprajzi munkák láttak napvilágot a gyönyörű Fehér megyei településről, ez az első olyan könyv, ami a képanyagát dolgozza fel. És máris készül a második kötet, egyik vásárlója ugyanis egy kiadványra való képeslapot ajánlott fel neki. „Mindez arra inspirál, hogy Váradról is készüljön egy hasonló kiadvány” – avatott be Balázs D. Attila, aki szerint nincsenek minőségi albumok a Pece-parti Párizsról.
György Attila íróval folytatódott délben a Könyv-Vár programja, a székelyföldi szerző a Harminchárom és a Bestiarium Siculorum köteteit hozta magával Váradra. Előbbiről megtudhattuk, hogy a családregénynek álcázott történelmi mű, ami harminchárom generációt követ nyomon Krisztus előtt 50-től a 20. század derekáig. A Bestiarium révén huszonnégy különleges állatfajjal ismerkedhetünk meg, ott találjuk között a szeszmacskát, a részeges disznyót, a medvét, ami nem játék, a fába szorult férget, de megtudhatjuk azt is, hogy milyen a székely mintaférj és a székely fehérnép. Utóbbi kettőt a felolvasások révén behatóbban is megismerhette a könyvbemutató közönsége, és mindenki jól derült a humoros részleteken.
A délután folyamán két könyvbemutatóra is sor került: elsőként Molnár János Most és mindörökké című könyvét ismerhették meg a Könyv-Várba érkezők, ezt követően pedig Csinta Samu erdélyi író, újságíró eddig megjelent köteteit mutatták be. A nagyszalontai születésű Molnár teológusként, egyházi íróként, költőként és prózaíróként is ismert, bemutatott munkáját pedig dr. Szász László, a Károli Gáspár Református egyetem irodalmi tanszékének nyugalmazott egyetemi docense méltatta. A bemutatón elhangzott: Molnár János regénye nem csak Magyarország ezidei szociális térképét nyújtja, de elmélyülten, és magas művészi színvonalom beszél bűnről, bűnhődésről és büntetésről, vagyis alapvető emberi dilemmákról is.
Csinta Samu erdélyi újságíró, író köteteit Dénes László újságíró mutatta be. A szerző három művét is megismerhették az érdeklődők, így a Plakátballada – Mikós diákok 1975-ös „forradalma” című tényregényt, a Kallós Zoltán munkásságával foglalkozó Lélekmentőt, valamint az erdélyi nemesség múltját és jelenét bemutató Erdély újranemesítői címűt. A szombat délután megszervezett beszélgetésből kiderült: Csinta munkássága nyomán fontos erdélyi történeteket és megkerülhetetlen személyiségeket örökít meg az utókor számára, s úgy végez értékmentő munkát, hogy közben olvasmányos, a széles közönséghez szóló műveket hoz létre.
Az ábécé betűi elevenednek meg Tóth Ágnes ABC parádé című verseskötetében, amelyet a Szent László Napokon is bemutatott, vasárnap délelőtt. A gyerekek körében ismert és szeretett nagyváradi költőnő kedves, ritmikus és dallamos versei játékosan és könnyeden segítenek a kisiskolás korosztálynak megismerni az betűket. „Még az ly-ról is írtam, pedig az nem volt könnyű” – jegyezte meg tréfásan a könyvbemutatón Tóth Ágnes. A versek mellett a kötet azonos fontosságú elemei a színes, plasztikus illusztrációk, Kovács Klaudia nagyváradi képzőművész munkái, aki Tóth Ágnes előző gyerekvers-kötetét, a Macskadombi verseket is képekbe álmodta. Az illusztrátor azt mondta, mielőtt nekifog a rajznak, megpróbál a sorok közé látni, és a szövegben meg sem jelenő részleteket odaképzelni a papírra, mint a gyermek, aki szárnyaló fantáziájával egész kis világot lát a versek köré. Az illusztrációk vegyes technikával készültek, akvarellel és temperával, majd számítógépes utómunka révén nyerték el végső formájukat.
Tóth Ágnes mind az ABC parádéból, mind a Macskadombi versekből szavalt a jelen lévőknek – ez utóbbi kötetben a színekre írt egy-egy verset. A költő kedves történetekben mesélte el, hogyan születtek a versek, például megtudhattuk, hogy egyszer egy üveg régi tinta ömlött a ruhájára, ebből lett a Kék vers, amelyet aztán, hogy „árván” ne maradjon, további színes költemények követtek. Aniszi Kálmán szerkesztő, újságíró munkásságáról, és a Csillagösvényeken. Életutak a változó időben című interjúkötetéről is esett szó vasárnap délután a Szent László Napok keretében felállított Könyv-Várban. Dénes László újságíró kérdezte a Nagyváradról elszármazott szerzőt, aki őszintén beszélt Bihar megyei emlékeiről, karrierjének személyes vetületeiről. Aniszi a 90-es években költözött Magyarországra, és hagyta fel korábbi tanári pályáját az újságírásért. A Csillagösvényekben az élet különböző területein tevékenykedő neves interjúalanyait szólaltatta meg. A közönségtalálkozón Meleg Vilmos olvasott fel a szerző műveiből.
Balázs Attila
A Szent László Napok sajtószolgálata
szentlaszlonapok.ro
2016. június 28.
MIT TUDTUNK HAJDANÁN
KRIZA JÁNOSÉ TIPIKUSAN TIZENKILENCEDIK SZÁZADI MAGYAR ÉRTELMISÉGI SORS
A 205 éve született Kriza János néprajzkutató, költő, műfordító és unitárius püspök volt, valamint tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. Gyönge egészségű ember lévén szinte hihetetlen, hogy bírt ennyi elvárásnak megfelelni. Faragó József kissé fennkölt szavait idézném a Vadrózsák című, immár hivatkozási és viszonyítási pontként szolgáló kötet előszavából: „Kriza népies-demokratikus költészete, amellyel Petőfi útját egyengette, sokfelé ágazó műfordítói, közírói és szerkesztői-kiadói tevékenysége, a régi erdélyi irodalmi emlékek felkutatására és megmentésére irányuló fáradozásai, népnevelő munkája s nem utolsósorban tükörtiszta emberi jelleme egyaránt megérdemli, hogy emlékezetünkben megőrizzük…”
A „számtalan foglalatosság” fárasztó lehetett Kriza János számára, erről maga a szerző is beszámol önéletírásában: „Hivatalom csoportos és folytonos foglalkozásai miatt legfeljebb esti s éjjeli órákat szentelhetek olykor irodalmi dolgokra. Hogy valamit produkáljak, egyházi, sőt házi zajos nyughatatlan életem miatt sem volt arra módom s érkezésem. Egyedül a népköltészeti gyűjtések tették pihenő óráimnak soha félbe nem szakadó foglalkozását s szerezték legédesebb élveimet is. Ez érdekből, e célból levelezni sok meghitt barátimmal már életem kedves megszokásává, nélkülözhetetlen gyönyörévé lett – ezzel pepecselni, a gyűjtelékeket rendezni, szerkeszteni nekem mindennapi üdülés, amikor csak ezzel is lehet élnem.”
Márpedig a „gyűjtelékeket” húsz éven keresztül rendezgette: Kriza sorsa tipikusan tizenkilencedik századi magyar értelmiségi sors – 1842-ben előfizetési felhívást tesz közzé „Vadrózsa című népköltési gyűjteményre” („mely mintegy nyolc ívre volt számítva”), de a pénz ugyancsak vékonyan csordogál, arról nem is beszélve, hogy a korszak sem túl szerencsés a népköltészeti gyűjtőmunka szempontjából: először a szabadságharc, majd a megtorlás éveit kellett túlélni, és csupán a konszolidáció időszakában, húsz évvel a felhívás megjelenése után tudott megjelenni az anyag.
Márpedig a „gyűjtelékeket” húsz éven keresztül rendezgette: Kriza sorsa tipikusan tizenkilencedik századi magyar értelmiségi sors – 1842-ben előfizetési felhívást tesz közzé „Vadrózsa című népköltési gyűjteményre” („mely mintegy nyolc ívre volt számítva”), de a pénz ugyancsak vékonyan csordogál, arról nem is beszélve, hogy a korszak sem túl szerencsés a népköltészeti gyűjtőmunka szempontjából: először a szabadságharc, majd a megtorlás éveit kellett túlélni, és csupán a konszolidáció időszakában, húsz évvel a felhívás megjelenése után tudott megjelenni az anyag.
Ez a kényszerű érés viszont jót tett a gyűjteménynek. Krizának ugyanis elegendő ideje volt kikristályosítani a gyűjtés szempontjait: arra kérte például kollégáit és barátait, akik segítették a gyűjtést, és akikkel kiterjedt levelezést folytatott – név szerint: Gálfi Sándor, Kiss Mihály, Marosi Gergely, Nagy Lajos, Péterfi Sándor, Tiboldi István és Ürmösi Sándor –, hogy ragaszkodjanak a szövegi és hangtani hűséghez, jóllehet akkoriban az volt a divat, hogy az elhangzottakat egy „profi” írónak át kell írnia, irodalmi köntösbe kell öltöztetnie – tulajdonképpen sikeresen megvalósította tehát az első igazán szakmai népköltészeti gyűjtést.
És arra is volt ideje, hogy rendezgesse, jegyzetekkel, szómagyarázatokkal és tanulmányokkal lássa el az anyagot (még úgy is, hogy azért marad benne némi esetlegesség, némi „hát ennyin múlott?”-érzet: ugyanis például Kriza János, unitárius vallású lévén, a székelykeresztúri unitárius kollégiumban folytatta tanulmányait, ahova – Versényi György szavaival – „a székelység egész területéről jártak az unitárius tanulók… Csak Gyergyóból, Csíkból voltak kevesen Keresztúron is, Kolozsváron is, mivel ezekben a székekben kevés, szórványosan lakó unitárius élt. Innen van az, hogy Krizának a fülében voltak az összes székely dialektusok, csak a gyergyói és csíki kevésbé. És az is innen van – tegyük hozzá –, hogy a Vadrózsákból a gyergyói, csíki népköltészet majd teljességgel hiányozni fog”).
A már említett, tipikusan és tragikusan tizenkilencedik századi értelmiségi sors továbbra is megmutatja magát: Kriza János felhívása nem bizonyult elegendőnek, Gyulai Pálnak és gróf Mikó Imrének a segítségére is szükség van a Vadrózsák első kötetének megjelentetéséhez, de még így is valóságos anyagi csőd a vállalkozás: rengeteg adósság marad hátra a halálát követően, mely két hónappal a második kötetről szóló akadémiai döntés (mely szerint az újabb kötet költségeit a szervezet magára vállalja) után következett be. Kriza egészsége végleg megtört, rengeteg mellékfoglalkozása közepette felőrlődött, de mégis ott munkált benne az a zsenimegszállottság, amelynek minden nagy mű köszönheti a létrejöttét.
A Vadrózsák is lassan elveszítette regionális jellegzetességeit, és a magyar népi kultúra későbbi irodalmi műveket és magát a kultúrát is megtermékenyítő, a korabeli nyelvről, állapotokról és egyáltalán: életről hírt adó, felbecsülhetetlen értékű dokumentumává változott. Szívesen idéznék belőle, hiszen a gyermekjátékok leírásától a csúfolódókon keresztül a míves balladákig, a szólásoktól a népmesékig, a család- és állatnevekig minden megtalálható benne – de inkább arra biztatnám az olvasót, lapozza fel a gyűjteményt, és ámuljon el maga is, mit tudtunk hajdanán, és örüljön velünk együtt, amiért a népnyelvnek ez a gazdag tárháza még viszonylag teljes szépségében fennmaradhatott, hiszen mára már csak töredékeiben gyűjthető – ha még egyáltalán.
Nagy Koppány Zsolt
Magyar Idők (Budapest)
2016. június 29.
Pályázati felhívás az I. Csángóföldi Nyári Egyetemen való részvételre
A Partiumi Michiel de Ruyter Tudományos Társaság, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége, a Klebelsberg Kuno Szakkollégium, valamint a Z Generációért Alapítvány pályázatot hirdet az I. Csángóföldi Nyári Egyetemen való részvételre, melyre Romániában, a Bákó megyei Kosteleken kerül sor.
A nyári egyetem célja, hogy Csángóföldön közösségépítő műhely-helyszínt hozzunk létre a régió fiatal értelmisége számára, összekössük Csángóföldet és a Kárpát-medence többi régióját az ifjúsági konferenciák, ifjúsági együttműködések területén. Ezen cél érdekében rendezzük meg idén július 24-29. között az I. Csángóföldi Nyári Egyetemet a csángóföldi Kostelken. Csángóföldön az infrastrukturális és logisztikai problémák miatt nincs számottevő felsőoktatási műhelymunka, gyenge az ifjúsági szervezetek közötti kárpát-medencei szintű együttműködés, a Kárpát-medencében oly népszerű és hasznos nyári egyetem (szabad egyetem) ismeretlen a régióban. Ezen a szervező csapat változtatni szeretne és az idei évtől kezdődően minden év nyarán nyári egyetemet szeretne rendezni Csángóföldön. A tervezett rendezvény egy olyan hat napos találkozó melynek célcsoportját csángóföldi, székelyföldi, partiumi és magyarországi egyetemisták alkotják, de partnerszervezeteinken keresztül meghívást kapnak a Kárpát-medence más régióinak fiataljai is. A nyári egyetemek felépítését követve szekcióülések, előadások, ifjúsági kerekasztal-beszélgetések, szabadidős és kulturális programok képezik a rendezvény programpontjait. Társadalomtudományi és természettudományi szekciókon keresztül szeretnénk megvizsgálni az idei év két alaptémáját: (1.) a rurális mezőgazdaság Kárpát-medencei helyzetét és társadalmi vonatkozásait valamint (2.) a Kárpát-medencei fiatalság gazdasági migrációját.
Jelentkezési határidő: július 1, éjfél.
A jelentkezések elbírálása július 5-ig történik meg, ezen a napon értesítünk ki mindenkit a jelentkezésének elbírálásról. Ezt követően további hasznos információkkal látjuk el a sikeresen pályázókat.
Erdély.ma
2016. június 29.
Pásztor Sándor lett a Bihar megyei tanácselnök
Az RMDSZ jelöltjét, Pásztor Sándort választotta elnökévé keddi alakuló ülésén a Bihar megyei tanács. A korábban vízügyi államtitkári tisztséget betöltő politikus a magyar érdekképviselet ötödik tisztségviselője, akit megyei önkormányzati elnökké választottak. A két magyar többségű megyén – Hargitán és Kovásznán – kívül a román pártokkal kötött egyezségek alapján az RMDSZ Szatmár, Maros és Bihar megyében szerezte meg a megyei önkormányzati elnöki tisztséget.
A testületben relatív többséggel rendelkező jobbközép Nemzeti Liberális Párt (PNL) korábbi bojkottja miatt a Bihar megyei tanács csak a harmadik összehívásra tudta megtartani alakuló ülését. Pásztor Sándort a Szociáldemokrata Párt (PSD) és szabadelvű szövetségese, az ALDE támogatásával választották meg. Ha a PNL tanácsosai a harmadik összehívásnál sem jelentek volna meg, elveszítették volna mandátumukat. A keddi ülést ezért már nem bojkottálták, ám a szavazáson tiltakozásképpen nem vettek részt.
A 35 tagú Bihar megyei tanácsban a PNL 17, a PSD 9, az RMDSZ 7, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) 2 mandátummal rendelkezik. A PNL, amelynek egyetlen szavazat hiányzott ahhoz, hogy maga állítson elnököt, a választói akarat megcsúfolásának minősítette, hogy a kisebb támogatottságú pártok összefogtak ellene.
Kelemen Hunor szövetségi elnök korábbi nyilatkozata szerint azonban a PNL „nem sok választási lehetőséget hagyott" az RMDSZ-nek.
„A liberálisok 70 százalékos többséggel nyertek Nagyváradon, ott nincs igazán szükségük ránk, csak dekoratív szerepünk lehetne. Ilie Bolojan polgármester mellett nagyon nehéz lenne dolgozni úgy, hogy nincs szüksége ránk. Biztos vagyok benne: csak azért ajánlották fel az alpolgármesterséget, hogy megszerezzék a megyei tanácselnöki posztot, de a kollégáim inkább abban voltak érdekeltek, hogy megszerezzék a megye vezetését, mert egy megyei tanácselnök már egyenrangú félként tárgyalhat a város polgármesterével" – magyarázta a Bihar megyei RMDSZ döntését Kelemen Hunor a Mediafax hírügynökségnek.
A június 5-i önkormányzati választások után az RMDSZ nem kötelezte el magát országos szinten a román jobb- vagy baloldal mellett: a Szövetségi Állandó Tanács a területi szervezetekre bízta a koalíciós egyezmények megkötését a helyi igények és lehetőségek függvényében. Az RMDSZ nyolc megyei tanácsban lett része a helyi többségnek.
A települési önkormányzatokban kötött megállapodások nyomán első ízben választottak magyar alpolgármestert Temesváron Farkas Imre személyében, megerősítették alpolgármesteri tisztségében Bognár Leventét Aradon, és magyar alpolgármestert választottak a Maros megyei Szászrégenben, Márk Endre, illetve Marosludason Kis István személyében.
MTI
Erdély.ma
2016. június 29.
Újabb támadás a székely zászló ellen ( Kézdiszentléleken a sor)
A Méltóságért Európában Polgári Egyesület elnöke, a szolgálatos feljelentőként ismert, jelenleg Spanyolországban élő blogger, Dan Tanasă a múlt héten magánindítványt intézett Kézdiszentlélek Polgármesteri Hivatalához, illetve helyi tanácsához, amelyben a 2004/554-es törvény 7. cikkelyére hivatkozva arra szólította fel a község vezetőit, hogy maradéktalanul távolítsák el a Szent István-szobor két oldalán található székely zászlókat.
A felszólítás azután született meg, hogy a kormányhivatal munkatársai a községben jártak. Véletlen egybeesés lenne, vagy ők hívták fel a blogger figyelmét a székely zászlókra, nem tudhatjuk. Dan Tanasă beadványában többek között arra hivatkozik, hogy Románia példaértékűen oldotta meg a kisebbségi kérdést, de az érvényben lévő jogszabályok szerint közterületen csak az ország és az Európai Unió hivatalos zászlóját lehet kitűzni, a székely zászlót semmiképpen. Balogh Tibor polgármester tegnap érdeklődésükre elmondta: egyelőre nem tesznek eleget Tanasă felszólításának, és nem veszik le a székely zászlókat, de ha végleges bírósági ítélet születik, alá kell majd vetniük magukat a döntésnek. Annak nem lesz semmi akadálya, hogy magán- vagy egyházi területre ismét felvonják a zászlókat – mondotta a polgármester, de álláspontja szerint a székely község közösségét megilletné az az alapvető jog, hogy jelképe továbbra is a helyén, a főtéren maradjon, és ne egy félreeső falurészen kelljen elhelyezni. A magát a székelyföldi románok megmentőjének kikiáltó Tanasă Hargita megyében sorra nyeri meg a pereket, s végleges bírósági ítéletek nyomán távolítják el a Községháza feliratokat, illetve a közterületekről és -intézményekről a székely zászlókat.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. június 29.
Alkuk idején
Az RMDSZ a politikai alkudozás nagymestere – ezt most, az önkormányzati választások után ismét bebizonyította. A szövetség nem szerepelt fényesen a nagy júniusi megmérettetésen – ez tény, még akkor is, ha vezetői az ellenkezőjét hirdetik –, ám ennek dacára majdnem annyi megyében társultak a többségi koalícióhoz, mint a 30 százalékot elérő Nemzeti Liberális Párt. Nyolc megyében részesei a hatalomnak, és ez hárommal több, mint négy évvel korábban. Örömteli a hír, ám jó volna tudni, nekünk, magyaroknak mit hoz e remek lehetőség.
Hargita és Kovászna megye „magyar kézben” volt és maradt – ez senki számára nem meglepő, RMDSZ-es vezetője lesz Maros, Bihar és Szatmár megyének is, és alelnöki tisztséget nyertek Arad, Brassó és Szilágy megyében. Volt, ahol a szociáldemokratákkal, máshol a liberálisokkal sikerült kiegyezniük, minden bizonnyal a jobb ajánlat billentette a két nagy politikai vetélytárs egyikéhez vagy másikához a mérleg nyelvének szerepében tetszelgő szövetséget. Csakhogy azt már megtapasztalhattuk a hasonló kormányzati alkuk során: egyik román párt sem híres szavatartásáról, és a vidéken papírra vetett egyezségek megvalósításának esélye semmivel sem nagyobb, mint a bukarestieké. Néhány helyen, például a Kolozs megyei Szászfenesen már meg is szegték a megállapodást, a titkos szavazás kibuktatta a magyar alpolgármester-jelöltet.
Egyelőre elsősorban tisztségekről szól a fáma, arról tudni, hol, hány vezetőfunkciót sikerült megkaparintani. Ahol mégis kiszivárgott valami, az nem túl kecsegtető, Kolozs megyében például máris kiderült, hogy a magyar feliratokat szavatoló megállapodás a gyakorlatban egész másról szól, nem vállalják ezek kirakását a felek, csak ígérik, hogy szorgalmazzák, és határidő sem szerepel, így egy-két-tíz vagy akár ötven év is eltelhet, amíg a kincses város bejáratánál magyarul köszönti az érkezőt a település neve. Ismerjük az ilyen jellegű egyezményeket, hozadékukat, s megtapasztaltuk az RMDSZ többszöri kormányzati próbálkozásai során, hogy a magyar szempontból legfontosabb kitételek valahogy mindig a halogatás és feledés homályába vesztek. Politikai alkukat kötni fontos és szükséges. Jó az is, hogy az RMDSZ nem központilag határozta meg, melyik párttal egyezkedhetnek a helyiek, rájuk bízta, akik jobban ismerik tárgyalópartnereiket és a lehetőségeket. Csakhogy az is jó volna, ha ezek a paktumok nemcsak vezető tisztséget hoznának néhányaknak, hanem pontot tennénk két és fél évtizede húzódó magyar ügyek végére, beruházásokhoz juttatnák a mostohagyerekként kezelt magyar településeket, normalitást hoznának a szórványban, illetve tömbben élő magyarok számára. És akkor nemcsak az RMDSZ, nemcsak magas hivatalba került emberei, de a magyar közösség is nyertese lehetne a júniusi választások utáni alkuknak.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. június 29.
Közelebb a helyi értékekhez
A vidékfejlesztés új kihívásaira válaszokkal szolgáló második kiadványánál tart a Háromszéki Kutatási és Fejlesztési Központ, ez utóbbit a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai tagozatával közösen hívták életre. A Sárosi-Blága Ágnes szociológus, valamint Székely Kinga Katalin kommunikációs szakértő által összeállított, összesen tíz szerző tanulmányát tartalmazó kötetet tegnap mutatták be egy kerekasztal-beszélgetés során a megyei önkormányzatnál.
A kötet szerkesztőin kívül Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai egyetem oktatója, társadalomkutató, illetve Pozsony János Csaba, a háromszéki központ munkatársa vett részt a szerzőgárda képviseletében, továbbá Olosz Szabolcs az intézet vezetőjeként, Ördög Melinda ügyvéd, a központ munkatársa, házigazdaként pedig Grüman Róbert, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke. Amint Olosz Szabolcs felvezetőjéből kiderült, a kiadvánnyal – amelynek első kötete hét évvel ezelőtt látott napvilágot – elsősorban azokat a vidékfejlesztést jellemző, új irányvonalakat szerették volna ismertetni a település- és térségfejlesztésben tevékenykedő fiatal szakemberekkel (szintén fiatal szakértők elemzései, tanulmányai révén), amelyek alapjait az idén húszéves Corki Nyilatkozatban fektettek le a dokumentum akkori megfogalmazói, elfogadói. E dokumentum akkor még elvárási szinten fogalmazta meg a helyi értékekre, erőforrásokra épített, fenntartható vidékfejlesztés alapelveit, tíz pontba sorolva azokat. Ezek az alapelvek bármely vidékfejlesztési stratégiának meghatározó összetevői lehetnek, hiszen egyebek mellett utat nyitottak annak a mára már egyre szélesebb körben elfogadott nézetnek, amely szerint egy térség – vagy egy közigazgatási egység – fejlesztése esetén ne csak a beruházások mérete, pénzben kifejezhető értéke legyen a fő mutató, hanem a helyi közösségre kifejtett hatásai is meghatározóak legyenek. Olosz Szabolcs szerint Székelyföld olyan térség, ahol a fejlesztés minden módozata fontos, így a helyi értékekre alapozó, alternatív, innovatív, több lábon álló megoldások is.
Sárosi-Blága Ágnes szerint Székelyföld településfejlesztése kapcsán megfigyelhető, hogy többszereplős folyamatról van szó, több szakmai ágazat együttállása feltételezi a haladást. Noha egyebek mellett az uniós támogatási rendszerek révén több innovatív megoldást sikerült alkalmazni, összességében a különböző elemek összeegyeztetését továbbra sem sikerült megvalósítani. Emellett egy általános jellemvonás Székelyföldre is érvényes: globális trendek érvényesülése zajlik. Ezzel szemben a kötet tanulmányai egyebek mellett olyan fogalmakat vezetnek be, mint az endogén – helyi értékekre, erőforrásokra alapuló – fejlesztések, konkrét példákkal erősítve meg a leírtakat. Székely Kinga Katalin a kötetnek a kommunikációra, marketingre, eseményszervezésre vonatkozó tanulmányai kapcsán megjegyezte: noha első látásra ezek kívülállónak tűnhetnek egy térség fejlesztése szempontjából, viszont, ha például csak a turizmust nézzük, máris kiderül, komoly hatásai lehetnek ezek elhanyagolásának, nem megfelelő alkalmazásának. A kötet ebben is egyfajta segítséget nyújt. Az új, a helyi értékekre alapuló vidékfejlesztési paradigma pontosabb ismertetése végett a kötet tanulmányai mélyrehatóan foglalkoznak a lokális, térségi identitással, a szimbolikus értékek és jelképek kérdéskörével, egyebek mellett a fiatalok itthon maradása szempontjából is. Az alkalmazott kutatás eredményeinek gyakorlati, helyi alkalmazása kérdéskörét a zárótanulmány járja körbe.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. június 29.
Fiataloknak fiatalosan (A Turulmadár Ifjúsági Iroda programjai)
A Turulmadár Ifjúsági Iroda az elmúlt időszakban két új programot indított a sepsiszentgyörgyi fiatalok számára: a The Duke of Edinburgh’s Award (DOFE) nevűt, amely a fiatalok kitartásának fejlesztését célozza, és a Youth Education Program (YEP) nevű kezdeményezést, amely során szentgyörgyi középiskolások harminc mikroprojektet valósítanak meg pár hónap alatt.
A DOFE-program tavaly szeptembertől működik, célja, hogy a fiatalok saját képességeiket túlszárnyalva próbálják megvalósítani álmaikat, elképzeléseiket különböző szinteken: a bronz három hónapos, az ezüst hat hónapos, az arany pedig tizenkét hónapos tevékenységet ölel fel. A program fővédnöke Romániában Margit főhercegnő, Háromszéken pedig a zabolai gróf Gregor Roy Chowdhury-Mikes és gróf Alexander Roy Chowdhury-Mikes. A foglalkoztatások a szellemi (pl. nyelvi, zenei, képzőművészeti) és fizikai (különböző sportágak) képességek fejlesztése mellett az önkéntességen alapulnak, minden szintet kalandtúra zár le, amelyet felkészítő túrák előznek meg. A 14–24 év közötti fiatalokat a felkészülési folyamatokban két mentor segíti, akik sok önkéntes oktatóval, trénerrel, edzővel működnek együtt. Az első csoport tavaly szeptember-októberben indult, jelenleg tizenhat fiatal fejezi be a bronz szintet. A második csoport idén áprilisban indult, ebbe 120 fiatal kapcsolódott be. A program fejlesztésére a kezdeményezők önkéntes mentorokat keresnek Sepsiszentgyörgyről, Kovásznáról, Kézdivásárhelyről és Barótról, akik képzésen vesznek részt, mielőtt elkezdik a fiatalokkal való munkát. Jelentkezni a szervezet önkéntes platformján, a Platz.ro honlapon lehet.
A YEP a Civil Innovációs Alap támogatásával januárban indult, és az ötlet életképességét bizonyítja, hogy 725 projekt közül választották ki és tartják támogatásra méltónak. A program célja innovatív tanulási folyamat megvalósítása 14–18 éves fiatalok részvételével. Jelenleg ötven fiatal vesz részt benne, akik ötfős csoportokban dolgoznak. Minden csoportot egy-egy mentor irányít, akik az iroda önkéntesei közül kerülnek ki, ők vezetik a projekteket, ugyanis minden csapatnak három mikroprojektet kell megvalósítania az elkövetkező időszakban. Miután a mentorok és a fiatalok is különböző képzéseken vettek részt, megalakultak a csapatok, rendszeresen zajlanak a csapattalálkozók, és már folyamatban az első projektek megvalósítása: önkéntes munka öregotthonban és beteg gyerekek mellett, meteorológiai állomás kialakítása a Kós Károly Elméleti Líceumban, reklámfilmkészítés, szabadtéri rendezvények a központban stb. A programban harminc mikroprojekt valósul meg október közepéig.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. június 29.
Kórusvezetői képzés Sepsiszentgyörgyön
Első alkalommal tart kihelyezett kórusvezetői szemináriumot Székelyföldön a szegedi Kardos Pál Alapítvány és a Bartók Béla Női Kar. A Sepsiszentgyörgyön szervezett egyhetes képzés két rendkívüli hangversennyel zárul a Krisztus Király-templomban: szombaton Márton Áron emlékére koncertezik a budapesti Monteverdi Kórus, vasárnap a szegedi Bartók Béla Női Kar és a debreceni Bárdos Lajos Leánykar mutatja be műsorát.
A hazai karvezetői oktatás tulajdonképpen alapképzés, ezért van különös jelentősége annak, hogy a nemzetközi szinten is elismert szegedi szeminárium Sepsiszentgyörgyre érkezett – hangsúlyozza Lőfi Gellért, a Plugor Sándor Művészeti Líceum igazgatója, aki a Krisztus Király-templom mellett működő Vox Caelestis Orgona Egyesület képviseletében házigazdája és szervezője a karnagyképzésnek, társszervező a Románia Magyar Dalosszövetség. Lőfi lapunknak elmondta, a szép formavezetés elsajátításában, a magyar művek megszólaltatásában nyújt nagy segítséget Rozgonyi Éva Liszt- és Bartók–Pásztory-díjas karnagy, valamint Ordasi Péter, a Debreceni Zeneegyetem tanára, Liszt-díjas kórusvezető. A szemináriumon sepsiszentgyörgyi, Hargita megyei és kolozsvári zenetanárok, kántorok vesznek részt, egy japán résztvevője is van a képzésnek, a szegedi és a debreceni vendégkarok pedig kiszolgáló kórusként segítik a tanfolyamot. (fekete)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. június 29.
Elfogadta a képviselőház az RMDSZ szövetkezetbarát törvénymódosítását
A képviselőház döntő házként fogadta el kedden a mezőgazdasági szövetkezetek működésére és szabályozására vonatkozó törvény módosítását. A tervezet pontosítja a mezőgazdasági szövetkezetek tevékenységi körét, az elsődleges mezőgazdasági termékek feldolgozásának és/vagy forgalmazásának a lehetőségeit, és tisztázza az adózási rendszert is.
„Mivel Romániában a mezőgazdasági termelés évről évre növekszik, hatékonyabb szervezésre van szükség ahhoz, hogy ezen termékek a lehető legrövidebb úton és a lehető leghozzáférhetőbb áron eljussanak a fogyasztókhoz. Azon termelők pedig, akik szövetkezetekbe kívánnak szerveződni, vagy már szövetkezetek tagjai, nemcsak a termelést oldhatják meg közösen, de a feldolgozást, illetve a piaci értékesítést is” – fogalmazott Tánczos Barna, az RMDSZ szenátusi frakciójának vezetője, a tervezet kezdeményezője. Hozzátette: a tervezet bizonyos adókedvezmények bevezetésére is kitér azon gazdák számára, akik termékeiket szövetkezeteken keresztül értékesítik. Elmondta: a 2014–2020-as Országos Vidékfejlesztési Program (PNDR) tartalmaz olyan európai uniós pénzalapokat 90 százalékos vissza nem térítendő támogatások formájában, amelyek kifejezetten mezőgazdasági szövetkezetek létrehozására vonatkoznak.
„Fontosnak tartom ezt a módosító javaslatot, hiszen fellendíti a különböző társulási szövetkezeteket, adókedvezményeket biztosít, így a helyi feldolgozó üzemek is gyorsabban fognak fejlődni” – mutatott rá Fejér László Ödön parlamenti képviselő.
A tervezet értelmében az első 5 évben nem kell nyereségadót fizetniük azoknak a szövetkezeteknek, amelyek mezőgazdasági termékek feldolgozásával foglalkoznak, valamint amelyeknek az évi forgalmuk nem haladja meg a 2 millió eurót. Emellett a mikrovállalkozás jellegű szövetkezeteknek nyereségadót kell fizetniük, és nem jövedelemadót.
Népújság (Marosvásárhely)
2016. június 29.
Palacsinta és gulyás – köszönöm, szívesen, egészségedre...
Amerikai magyar fiatalok, látogatóban őseik földjén
Magyarországról vagy Erdélyből Észak-Amerikába emigrált személyek második-harmadik generációs utódai érkeztek Kolozsvárra hétfőn este, a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (Hungarian Human Rights Foundation – HHRF) szervezésében, egy olyan program keretében, amelynek célja, hogy a magyar származású fiatalok a felmenőik földjére látogassanak, és ezáltal megerősödjenek magyarságtudatukban.
A csoport a tegnap délelőtti városnézés után „agytágítón” vett részt, amelyen a város politikai, kulturális, szociális és természetesen kisebbségi vonatkozásairól tudott meg többet – többek között Horváth Anna alpolgármestertől. Moldován Árpád Zsolt, a HHRF kolozsvári munkatársa a Szabadságnak elmondta: az amerikai egyesült államokbeli és kanadai fiatalok egy hétig tartózkodnak Erdélyben. A program résztvevőitől pedig azt kérdeztük, angolul: milyen szavakat ismernek magyarul…
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)
2016. június 29.
Mentor – „Ez így egyelőre eléggé tucatszöveg: az öné is, az enyém is.”
Színmű Hatházi András színésszel, rendezővel, egyetemi tanárral három felvonásban
„Ha korábban kezdtük volna, nem is lett volna érdektelen a párbeszéd!” – írta harmadik levélváltásunkban Hatházi András, a BBTE Színház és Televízió Karának oktatója, akivel rendhagyó módon e-mailben készült az interjú. A kérdéseket és válaszokat meghagyjuk időrendi sorrendjükben, így élethűen bontakozik ki a dialógus dinamikája, a drámai feszültség. A „felvonások” az egyes levélváltások során keletkezett kérdés- és válaszsort tartalmazzák. Egyre merészebben gördülnek fel a függönyök, és lepleződik le egyfajta lényeg.
Első felvonás
– Matematikát tanult, majd a színészpályát választotta. Mi a története ennek a fordulatnak?
– Fordulatnak látszik, és én is akként éltem meg, mert azt hittem, hogy döntésem valóban egy fordulat. De most úgy érzem, semmi más nem történt, mint eszközt cseréltem az önmagamhoz vezető utamon. Mert nem az van belül, amit az elme lát.
– Nemcsak színészkedik, darabot ír és rendez, hanem oktató is a BBTE Színház és Televízió Karán. Tanulható a színészet, vagy általában véve a művészet?
– Remélem, nem színészkedek. Legalábbis nem szeretném azt csinálni, amit ekként neveznek meg. A színészkedés persze tanítható, vannak, akik tanítják is, én nem. Én nem is tudom, hogy mit tanítok. Semmit. De tényleg. Talán zavarba is ejtem azokat, akikkel együtt dolgozom, akik azt hiszik, hogy most el fogok árulni valamit a színészetről. Nem tudom, hogy mi a színészet. Azt sejtem, hogy én miként próbálom felfedezni magamban magamat és ezzel együtt a színészetet, de ez nem mérhető, nem rögzíthető, nem adatolható, nem lehet idézni. Ez akkor, abban a pillanatban létezik, a következőben nincs. A forma lehet, hogy tanítható, de én nem a formával foglalkozom. A lényeget pedig kinek-kinek magának kell felfedeznie. Talán ebben vagyok társ.
– Kutatási és oktatási tevékenységének egyik kulcsfogalma az improvizáció. Doktori disszertációját is Improvizáció és személyiségfejlesztés címmel védte meg. Milyen módon járulhat hozzá az improvizáció a személyiségfejlesztéshez?
– Az említett munkám számomra már nem érvényes. Ugyanis most ott tartok, hogy azt gondolom: Isten őrizzen attól, hogy fejlesszük a személyiséget! A személyiség nem mi vagyunk. És, ha én magamhoz szeretnék eljutni, akkor nekem épp ellenkezőleg, le kell hámoznom magamról a személyiségem. Tehát ma úgy látom: az improvizáció a személyiség lebontásában lehet eszköz, nem pedig annak gazdagításában.
– Számtalan előadáson, darabon és szerepen van túl. Izgul előadások előtt? Hogyan készül fel egy előadásra?
– Igen, izgulok, mért ne izgulnék? Ha szerencsés vagyok, találkozhatok egy olyasvalakivel, aki lehetnék, aki vagyok, és aki megmutat nekem valamit magamból. Az előadásokra pedig sehogy sem készülök fel. Nincs semmilyen rituálém. Egyszerűen elkezdem, és kész. Mondjuk talán annyi, hogy levegőt veszek, mielőtt színre lépek.
– Közeledik az egyetemi felvételi. Milyen szempontok szerint válogatják ki a jelentkezők közül a leendő egyetemistákat, színészeket? Milyen tippet adna egy színművészetire felvételiző diáknak?
– Nincs egy egységes rendszer, én legalábbis nem tudok róla. Azt sem tudom, hogy milyen szempontok szerint válogatnak a társaim. Számomra a jelenlét a legfontosabb. Persze, nem árt, ha a jelölt tudja a szöveget, de elnézem az ebből adódó hibákat, ha azt érzem, az előttem álló: önmaga. Nem akar másnak látszani, mint ami. Nem akar becsapni, és önmagának sem akar hazudni. Ha tehát nem akarja elrejteni magát, akkor a fogadási tippem: Jelölt – Színi Kar: 1.
– Mit tart a színészet legnehezebb részének?
– Lehet, hogy először azt kéne tisztáznom, hogy mit jelent számomra a színész? De ezzel a tisztázási folyamattal küzdök jónéhány éve. Egyelőre ott tartok, hogy, ha a színészet eszköz az önmagam keresésében és megismerésében, akkor a legnehezebb megszabadulni az önmagamról alkotott képtől.
– Mi a véleménye az alternatív színházakról?
– Jelen pillanatban nagyobb örömet jelent számomra abban a közegben dolgozni. Igaz, megélni nem lehet belőle.
– Színház az élet?
– Én azt hiszem, más értelemben használom az élet szavunk. Nekem az élet inkább a természet, mintsem az emberek által alkotott mesterséges világ. Az élet nem az, amit az emberi elme gondol róla. Tehát ebben a megközelítésben az élet nem színház.
Második felvonás
– [Az első felvonás] első kérdéséhez kiegészítés: Mi van legbelül?
– Épp ezt kéne felfedezni. Ezért dolgozom, erre használom a színházat, az irodalmat. Mert nem tudom. Csak azt, hogy nem az, amit az elme gondol. Tudom, ez így egy semmitmondó általánosság, de mindaddig, amíg nem bukkan elém egy tényleges, kézzelfogható jelenség, csak üres feltételezésekkel vagdalkozom. És ilyesmi – az előbb említett jelenség – munkám során kerül elő, mindig a legváratlanabb pillanatban.
– Egy korábbi interjúban azt mondta, hogy nincs kifejezetten példaképe. Ennek ellenére bizonyára voltak olyanok, akik jelentős hatással voltak az életére. Kik voltak ezek és miben formálták személyét?
– Úgy érzem, Matthias Langhoff volt az, akinek hatására elkezdtem merészebben kísérletezni. Legutóbbi olvasmányélményeim is segítettek ebben. Uszpenszkij, Gurdjieff, Krishnamurti, Eckhart Tolle, dr. Máté Gábor vagy Csíkszentmihályi Mihály, Doc Childre és Howard Martin. És még várnak rám Sogyal Rinpoche és Iain McGilchrist. De minden bizonnyal számítottak a Tom Dugdallel, Marian Crişannal, Cosmin Matei-jel, Tompa Gáborral, Vlad Mugurral, Mihai Măniuţiuval vagy az Andrei şerbannal, esetleg a Patrick LeMauffal való találkozásaim. Ám az is lehet, hogy anyai nagyanyám hatása a legjelentősebb, ő volt ugyanis az, akivel – emlékeim szerint – a legtöbb időt töltöttem gyermekkoromban.
– Milyen a színészhallgatókkal a munka?
– Olykor jó, olykor nem jó. Teljesen szabályos, hétköznapi.
– Miben látja a mostani színészhallgatók, Y, Z generációk erősségét? És mi az, amiben fejlődniük kell?
– Én az embert keresem. Az, amitől egy adott korosztályt X, Y vagy netán Z betűvel jeleznek, számomra nem releváns. Csak egy felszín, ami az ember válasza egy adott korra. Éppen ezért azt sem tudom, hogy miben kell fejlődniük? Nem hiszem, hogy abban, amitől őket X, Y vagy Z-nek tartják.
– Ha egy oktatással kapcsolatos élményét kellene felidéznie, mi lenne az?
– Nincs egyetlen élményem. Maga az oktatás egyetlen élmény. Na, ez jó hangzatosra sikeredett…
– Amikor nézőként ül be egy előadásra, filmre, milyen szempontok szerint választ?
– Ez mindig változik. De legtöbbször nincs lehetőségem a választásra. Egyszerűen lehetőségem adódik, és én élek vele.
– Hogyan szokott kikapcsolódni?
– Nem tudom. Néha csak nézek ki a fejemből. Máskor csak olvasok. Van, amikor játszom. Vagy iszom. Nincs semmi különös.
– Kiegészítés az alternatív színházakról szóló kérdéshez: Miért jelent nagyobb örömöt számára abban a közegben dolgozni?
– Mert ott merészebben kísérletezünk.
Harmadik felvonás
[A második levélváltásban szerepelt a címben szereplő mondat, azzal a kiegészítéssel, hogy „hátha még vannak merészebb kérdések”. Így harmadik ízben is megfogalmaztam néhány kérdést, ezek következnek:]
– A színpadon bármi lehetséges következmények nélkül: testvérgyilkosság, házasságtörés, forradalom, halál, szerelem, romantika, szenvedély… Ez a „szabadság” hogyan befolyásolja a „hétköznapi”, valódi életet?
– Csíkszentmihályi Mihály Kamasznak lenni című könyvében írja, hogy körülbelül kétszáz éve választjuk külön a munkát a magánélettől. Amióta kimozdulunk otthonról és elmegyünk a gyárba. Ez alatt a kétszáz év alatt kialakult egy, a munkáról és a magánéletről való másként gondolkodás. Aminek következtében természetesnek vesszük, hogy van a munka, amit az esetek többségében kényszernek tekintünk, és külön van a magánélet, amit a lazítással, a kikapcsolódással társítunk. Ez a különválasztás azt is eredményezi, hogy az említett szerző által leírt áramlatélmény egyre ritkábbá válik. A munkába nem tudunk belefeledkezni, mert azt magunkra erőltetjük, a lazítás pedig nem fejleszt minket, és nem nyújt számunkra kihívást, márpedig – nagyon egyszerűen és bután fogalmazva – legalább e két elemnek jelen kell lennie ahhoz, hogy létrejöhessen az úgynevezett flow élménye, jelensége. Én sokszor érzem magam így. Hogy nem hagynám abba, hogy nem fáradok el, hogy nem akarok mást. A színpadon sem történik más, mint egy ember élete. Azé az emberé, aki lehetnék. Hiszen a mindennapokban is csak egy bizonyos lehetőségem mutatkozik meg. Említettem, a személyiség nem én vagyok. Az nem az enyém. Az bármikor elvehető tőlem, bármikor újat hozhatok létre túlélésért és a szeretetért való küzdelmemben. Az említettek (testvérgyilkosság, házasságtörés, forradalom, halál, szerelem, romantika, szenvedély) nincsenek jelen a hétköznapokban? Dehogynem! Ezeknek a „szabadsága” hogyan befolyásolja a színpadi életet?
– Hogyan öntené szavakba egy katartikus élményét?
– Sehogy. Egy ilyen élmény, ha úgy tetszik, zene is, kép is, mozgás is, tehát nem csak szó. Egy ilyen élmény a mindent jelenti, tehát nem csak az elme privilégiuma beszámolni róla. Egy ilyen élményben benne kell lenni. Beszélni róla: szócséplés, pletyka.
– Mitől fél a legjobban?
– Félhetnék mindentől és semmitől is. Krishnamurtit olvasva ismertem fel, hogy a félelem sosincs most. Abban a pillanatban, ahogy meg akarom ragadni, nem félek tőle. Ebben segített Eckhart Tolle is – a jelenlétnek azon szempontjából, amiből olvastam! A félelem sosincs jelen. A félelem a jövőben és a múltban van. És végeredményben semmi más nem történhet velem, mint olyasvalami, ami bárkivel megeshet.
– Mit tart élete értelmének?
– Ez mindig változik. Talán azt, amit éppen teszek. Most az, hogy válaszoljak ezekre a kérdésekre.
– Milyen kérdés foglalkoztatja jelenleg leginkább az életben? Eddig milyen választ talált rá?
– Ki vagyok én? És eddig semmilyen választ nem találtam rá.
– A jó válasznál csak a jó kérdés nehezebb. Milyen kérdést tartana elég merésznek? Mondjon egy példát, válaszolja is meg.
– Az a kérdés, ami az őt megelőző válaszból született. Nem tudom. Egyébként is a különválasztás, amely igenre és nemre, jóra és rosszra oszt, azt a látszatot kelti, mintha az élet megragadható lenne. Most valóban vannak dolgok, amelyek valamilyen minőséggel rendelkeznek, de mire megismerném őket, máris más minőséget vesznek fel. A dolgok tartalma érdekel, és a tartalom, ami közelebb van talán a lényeghez, egyidőben jó és rossz, igen és nem.
Hadházi András
•• színész, rendező, irodalmár, egyetemi tanár, a Babeş– Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karának oktatója, ahol a színész mesterségével és a színpadi improvizációval foglalkozik
• doktori fokozatát 2003-ban szerezte meg a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen az Improvizáció és személyiségfejlesztés témakörében
• munkássága több mint 100 színházi- és filmszerepből, több tucat színházi-, bábszínházi- és filmrendezésből, a színész mesterségével kapcsolatos cikkekből valamint színdarabokból és forgatókönyvekből áll
• egyéni kötetei: Daniló (2004), A hetérák tudománya (2006), Improvizáció és személyiségfejlesztés (2007), valamint David Zinder Body-Voice-Imagination című angol könyvének fordítása (Test-Hang-Képzelet, 2009)
• tevékenységét hazai és nemzetközi szinten eddig több mint 50 egyéni és közös díjjal jutalmazták, többek között Jászai Mari díj (2011), Gábor Miklós díj (2011), UNITER díj (2008, 2014), Legjobb színész díja (ex aeguo, Nemzetközi Filmfesztivál, Thesszaloniki, 2011), a Román Írószövetség debüt-díja (2005), Látó-nívódíj (2004), Legjobb régióbeli filmalkotó (ALTERNative, 2003), Rendezői debüt-díj (Nemzeti Báb- és Marionett Színházak Fesztiválja, 2002), a Babeş–Bolyai Tudományegyetem által felajánlott művészi-, valamint pedagógiai kíválóság-díjak (2005, 2006, 2007, 2008, 2009, 2010)
SZÁSZ ISTVÁN SZILÁRD
Szabadság (Kolozsvár)
2016. június 29.
Bukaresti helyszínnel indul az Inter-Art vándorkiállítás
Húsz év Inter-Art címmel nyílik kiállítás ma, június 29-én, a bukaresti Országos Könyvtárban a nagyenyedi Inter-Art Alapítvány húszéves évfordulója alkalmából.
A nyolcvan országból származó művész 130 munkáját tartalmazó kiállítás az Inter-Art Alapítvány, a Román Kulturális Intézet, a bukaresti Országos Könyvtár, az enyedi polgármesteri hivatal, illetve helyi tanács, valamint az enyedi Liviu Rebreanu Kulturális Központ szervezésében jött létre, olvasható a Román Kulturális Központ közleményében.
A festményeket, grafikákat, fotókat, és szobrokat felsorakoztató tárlatot az alapítvány húszéves működésének összegzéseképpen állították össze, bemutatva az alapítvány gyűjteményét.
Szabadság (Kolozsvár)
2016. június 29.
Operagálával zárja évadát a Kolozsvári Magyar Opera
Évadzáró operagálára várja az érdeklődőket június 30-án, csütörtökön este fél 7 órától a Kolozsvári Magyar Opera. Az ifjú művészek hangversenyének sztárvendége Szabó Bálint és Nagy Zoltán, vezényel: Horváth József és Jankó Zsolt. Az est folyamán első alkalommal lép fel önálló hangversennyel Kolozsvár Magyar Gyermekkórusa, amelyet Kovács Dalma vezényel. A Kolozsvári Magyar Opera örökös tagja címek mellett átadják az intézmény legendás szopránjának emlékére alapított Albert Annamária-emlékgyűrűt; az elismerést fiatal, tehetséges női énekművészek kapják meg évente.
Évadzáró operagálára várja az érdeklődőket június 30-án, csütörtökön este fél 7 órától a Kolozsvári Magyar Opera. Az ifjú művészek hangversenyének sztárvendége Szabó Bálint és Nagy Zoltán, vezényel: Horváth József és Jankó Zsolt. Az est folyamán első alkalommal lép fel önálló hangversennyel Kolozsvár Magyar Gyermekkórusa, amelyet Kovács Dalma vezényel. A Kolozsvári Magyar Opera örökös tagja címek mellett átadják az intézmény legendás szopránjának emlékére alapított Albert Annamária-emlékgyűrűt; az elismerést fiatal, tehetséges női énekművészek kapják meg évente.
A gyermekkórus műsora után a következő művek hangzanak el (vezényel: Horváth József): Di Provenza il mar il suol (Verdi:Traviata – Nagy Zoltán), Vien, diletto (Bellini: A puritánok – Gebe-Fügi Renáta), Son pochi fiori (Mascagni: Fritz barátunk – Chiuariu Lívia), Questa o quella (Verdi: Rigoletto – Barta Lóránt), Ah guarda sorella ( Mozart: Così fan tutte – Starmüller Hilda, Cormoş Viktória), Podrugi Milie (Csajkovszkij: A pikk dáma – Duffner Melinda), Se fiato in corpo avete (Cimarosa: A titkos házasság – Molnár Zoltán, Köpeczi Sándor). A szünet után Donizetti Szerelmi bájitalából hangzanak el részletek (Come Paride vezzoso – Peti Tamás Ottó; Quanto amore – Fülöp Tímea, Gergely Arnold), majd Az ezred lánya című vígoperából Marie áriája csendül fel (Csomai Cecília).
Szabadság (Kolozsvár)
2016. június 29.
Nagyenyed: felújított közösségi tér, restaurált kápolna
Jelentős beruházások a református egyházközségben
Az utóbbi évtizedben több jelentős beruházás és sürgősségi beavatkozás történt az enyedi vártemplom épületállaga megőrzésének érdekében: fedélszékjavítás, új héjazat, szellőzővakolat felvitele, vonórudak beépítése, orgonaátépítés, karzati pillérek aláfalazása, fűtésrendszer beszerelése.
Aki valamennyire is jártas az építészetben, tudja, hogy nem apró toldás-foldásokról van szó. Említett munkálatokat követően egy közel 3 millióeurós uniós pályázatot nyert az egyházközség, amely a hátralevő teljes külső-belső szakszerű felújítást foglalta magába, de utolsó száz méteren a bürokrácia megtalálta az ügy kerékkötőjét: egy banális 30 centiméteres telekviszony-bonyodalmat, amely zátonyra futtatta az egész nagy pályázatot. Voltaképpen a református és az evangélikus templomok közötti közös területről van szó (1/3-a evangélikus, 2/3-a református), és csak utólag derült ki, hogy az unió csak 100%-os tulajdonú ingatlant támogat.
Tóth Tibor lelkipásztornak viszont van lelki ereje elölről kezdeni az egészet. Ahhoz, hogy újból megpályázhassa az aktuális kiírásokat, első feltétel az előző, nyertes, teljes műszaki terv felfrissítése. Ez több lépésből tevődik össze, amelynek első szakaszához Magyarországról, az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával elkészült már a megvalósíthatósági előtanulmány. Egy kívülálló számára talán egyszerűnek tűnik a procedúra, viszont annak, akinek a szükséges anyagi erőforrásokat elő kell teremtenie, valódi oroszlánharcot kell megvívnia az ügyintézés bonyodalmával. No meg tetemes összegre is szüksége van, hiszen nálunk a temérdek papír nem csak fontos, hanem drága is. A templom felújításának körülményes története mellett vannak más bíztató bátorítások is, például az enyedi közösség két másik álma válik valóra: a vár területén található, úgynevezett Áprily-ház közösségi termének kialakítása, illetve a temetőben levő ravatalozó teljes külső-belső felújítása, szintén a fentebb említett intézmény támogatásának köszönhetően.
BASA EMESE
Szabadság (Kolozsvár)
2016. június 29.
Bojkottálták a körösfői tanács megalakulását?
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) szerint törvénytelenül, az RMDSZ álláspontja alapján viszont a jogszabályoknak megfelelően alakult meg hétfőn Körösfőn a helyi tanács. A 11 községi tanácsos közül csak hét jelent meg az alakuló ülésen: az öt RMDSZ-es és a két román tanácsos, míg a néppárt színeiben tanácsosi mandátumhoz jutott személyek hiányoztak.
Az EMNP szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében leszögezi: „törvénytelenül alakították meg a körösfői tanácsot, mivel a Néppárt négy képviselője az RMDSZ cinizmusa és tárgyalásoktól való elzárkózása miatt, figyelemfelhívásból, nem vett részt az alakuló ülésen, s így nem volt meg az alakuláshoz szükséges minimális – kétharmados – tanácsosi jelenlét”.
Szabadság (Kolozsvár)
2016. június 29.
Csűry István püspök: nem voltam besúgó
„A valóságot nem ismerő ember szubjektivizmusával szemben nagyon nehéz győzni" – kommentálta kedden Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke elődje vádjait.
Mint arról beszámoltunk, Tőkés László hétfőn ismét „a hatalomhoz való dörgölőzéssel" és ügynökmúlttal vádolta meg utódját. Csűry István erre reagálva a Krónikának rámutatott, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke rendre ugyanazokat az érveket hozza fel, holott szerinte az egyházkerület éppen az ő idejében működött pártegyházként. „Csűry nem a pártérdek, hanem a magyarság érdekében politizál. Fölvállaljuk és ki is követeljük ezt a lehetőséget. Élünk a véleményszabadsággal, nyíltan, tiszta szívvel akarunk beszélni" – fogalmazott a püspök.
Leszögezte, a KREK már hat éve arra törekszik, hogy megvalósuljon az összefogás, Tőkés pedig elfelejti, hogy a helyhatósági választások előtt az önkormányzatiság jegyében biztatták a partiumi magyarságot arra, hogy járuljanak az urnák elé, és ugyanúgy megszólították az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) szimpatizánsait, mint az RMDSZ-pártiakat. „A nagy probléma, hogy amikor megtámadjuk az egyházat, az távol tartja az urnáktól a szavazók 65 százalékát, azokat, akik megcsömörlöttek attól, amit Tőkés terjeszt" – véli Csűry.
Szerinte Tőkés azt az RMDSZ-t kezdi ki, amelyik még ha nem is szerepelt sikeresen a választásokon, de „egy rossz helyzetből is kihozta a legjobbat", polgármestereket, megyei tanácselnököket és tanácsosokat adott az önkormányzatokba. „Aki úgy áll elénk, mint az autonómia szószólója, az miért kezdi ki a helyi autonómia akármilyen eredményét?" – tette fel a kérdést a református püspök. Úgy véli, a Tőkés-pártiak autonómiaeredményei a „nullán mozognak", az RMDSZ-éi akadályokba ütköznek, koalíciós téren pedig azért kényszerült „két rossz" közül választania, mert az EMNP nem tud partnere lenni.
Csűrytől megtudtuk, pályázni fog újabb mandátumra a novemberi egyházi választáson, de jelölést és voksot kizárólag azoktól akar kapni, akik valóban „építő" püspöknek tartják. „Nem ragaszkodom a székemhez" – tette hozzá. A püspök elmondta, belső ügyeiket ezentúl sem szeretné „kiteregetni", mint ahogyan a szentírás tanítása szerint a világi bíróságot is elutasítja. Emiatt nem is fontolgat rágalmazási pert elődje ellen, holott szerinte „semmitmondó" lehallgatási szövegek alapján hozott hamis ügynökvádakkal kell választásra készülnie.
„Tőkés László két évet nem tud igazolni az átvilágítási bizottságnál, de ezt nem piszkáltam, mert mind a kettőnknek van arról igazolásunk, hogy nem voltunk besúgók" – mutatott rá a református püspök. Kérdésünkre válaszolva elmondta, nem bánná, ha lenne kihívója a püspökválasztáson, de jelenleg szerinte nincs alternatíva. Tőkés László egyébként nem indulhat püspöki mandátumért, mert az egyház belső szabályzata szerint a református lelkészeknek 65 éves korukban nyugdíjba kell vonulniuk. Csűry 2021-ben éri el ezt a korhatárt.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)
2016. június 29.
Egyszerűbb ügyintézés: megszűnik az erkölcsi bizonyítvány
MTI - A bürokráciát egyszerűsítő sürgősségi rendeleteket készül elfogadni a kormány, amely arra ösztönzi a hivatalokat, hogy a papíralapú ügyintézésről térjenek át az elektronikus megoldásokra – jelentette be Dacian Cioloș miniszterelnök.
A kormányfő az erkölcsi bizonyítványt hozta fel példaként, amelyet eddig számtalan személyes irat kiállításához megköveteltek a hatóságok. „Ezentúl ha egy hivatal a kérvényező priuszára kíváncsi, magának kell beszereznie azt, és nem szabad arra kényszerítenie az ügyfelet, hogy bizonylatokat sétáltasson egyik hivataltól a másikig" – magyarázta Cioloș.
Számos kérvény benyújtásánál az állam lemond a közjegyzői hitelesítés igényéről: az átvett másolatokat a hivatalnokok fogják hitelesíteni az eredeti iratok felmutatása alapján. Azoknak az állami intézményeknek, amelyek a kérvényező személyazonossági igazolványának másolatát kérik, ezentúl e-mailen is be kell fogadniuk az igényelt dokumentumokat, ennek érdekében pedig 30 napon belül közzé kell tenniük az ügyintézésre használható internetes címüket.
A kedden elfogadott csomag több illetéket is eltöröl, továbbá arra kötelezi az állami hivatalokat – amelyek eddig kincstárhoz küldözgették az ügyfeleket különböző illetékek miatt –, hogy tegyék lehetővé az illetékek bankkártyával történő kifizetését.
A szakértői kormány fontos célkitűzése volt, hogy a rendelkezésre álló egy év alatt az állami hivatalokat a polgárok szolgálatába állítsa – magyarázta Dacian Cioloș. A miniszterelnök azt ígérte, hogy kormánya a polgárok és hivatalok kapcsolatát javítani hivatott mostani intézkedés
Krónika (Kolozsvár)
2016. június 29.
Bemutatták a Székelyföld története című monográfiát Budapesten
Bemutatták a Székelyföld története című, hiánypótló háromkötetes monográfiát kedden Budapesten. A tudományos munka első kötete a kezdetektől 1562-ig, a második az 1562-től 1867-ig, a harmadik az 1867-től 1989-ig tartó időszakot ismerteti – mondta el Fodor Pál, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója.
Kiemelte: olyan, a nagyközönségnek is szóló munkát akartak létrehozni, amely tudományos igénnyel, megalapozottan szól a régióról és népéről. Mint mondta, terveik között szerepel a monográfia rövidített, angol nyelvű fordításának elkészítése is.
Fodor Pál emlékeztetett arra, hogy Bunta Levente, Székelyudvarhely akkori polgármestere 2012-ben látogatta meg a magyar történettudomány fontos műhelyeit, így többek között az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontját, a Magyar Nemzeti Múzeumot, a Magyar Nemzeti Levéltárat és az Országos Széchényi Könyvtárt azzal az ötlettel, hogy az Erdély története mintájára hozzanak létre egy művet a Székelyföld történetéről. Székelyudvarhelyen 2012. március 15-én gyűlt össze a szerkesztőbizottság Egyed Ákos, az MTA külső tagjának a vezetésével.
A több mint húsz szerző munkáját 2200 oldalon összegző műről Zsoldos Attila történész elmondta: a könyv legnagyobb erénye, hogy nem bocsátkozik találgatásokba, számot vet a jelenlegi tudás határaival és nagyon szilárd, biztos útmutatást ad a további kutatásokhoz a szakembereknek és az érdeklődő olvasóknak egyaránt. Horn Ildikó történész elmondta, a második kötet két nagy részben ismerteti az 1562-től 1867-ig tartó időszakot mintegy 700 oldalon, a székely társadalom bemutatásától az alkotmány változásain és a mentalitás történetén keresztül a polgárosodásig. Az 1848-49-es forradalom történetével a mű 100 oldalon foglalkozik.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja, valamint a Haáz Rezső Múzeum közös kiadásában megjelent könyvben nagy és új, eddig kevéssé ismert képanyag, valamint informatív térképek is láthatók. Borhi László történész azt hangsúlyozta, hogy ez a kiadvány a magyar történetírás kiemelkedő produktuma az utóbbi évtizedekben. Olvasmányos, stílusa egységes, a tudományosság rovására mégsem tesz kompromisszumokat.
Krónika (Kolozsvár)
2016. június 29.
Máris tárgyalt Hargita megye és Udvarhely vezetősége
Együttműködésről egyezett meg Hargita Megye Tanácsának elnöke és Székelyudvarhely polgármestere az inkubátorház működtetése, illetve a Bányai János Szakközépiskola által tervezett, számítógépes vezérlésű (CNC) marógép kezelését oktató szakosztály elindításával kapcsolatban.
A megye, valamint a városvezetés nyitott arra, hogy az Udvarhelyszéki Kis- és Középvállalkozások Szövetsége (UKKSZ) által támogatott programokat folytassa, ez pedig nagy előrelépésnek számít – jelentette ki szerdai sajtótájékoztatón Nagy György, az UKKSZ elnöke, aki kitért a szakoktatás, illetve az inkubátorház működtetésének kérdésére is. Barabás Csaba, a megyei tanács beruházási irodájának vezetője hangsúlyozta, a CNC-marós szakosztály elindítása azért is kiemelt, mert az ilyen képzettségű dolgozók magasabb bérezésre számíthatnak. Általánosságban fontosnak tartja olyan képzések támogatását, ahol a diákok már a diplomaosztó előtt állásajánlatokat kapnak.
A megyei tanács – a vállalkozók kérésének eleget téve – létrehozott egy olyan weboldalt, ahol nyilvánosságra hozzák az ezer euró feletti direkt vásárlásaikat, amelyekre bármely cégvezető adhat le ajánlatot. Barabás Csaba reményét fejezte ki, hogy ehhez a kezdeményezéshez csatlakozni fog az udvarhelyi önkormányzat és alintézményei is. Hangsúlyozta, igyekeznek minél több projektet kidolgozni azoknak a cégeknek, amelyek munkahelyeket teremtenek. Példaként az adókedvezmények bevezetését is említette.
Gálfi Árpád székelyudvarhelyi polgármester kijelentette, fontos számára az olyan projektek támogatása, amelyek előremozdíthatják a várost és a környező településeket, így ilyen kérdésekben szívesen együttműködik a megyei tanáccsal. Hangsúlyozta, továbbra is a szakmaiságot tartja a legfontosabbnak, ennek fényében alakítja a hivatal vezetőségét. „Mindannyian tudjuk, hogy az elmúlt tizenöt év nem az együttműködésről szólt Udvarhelyen. Én azt szeretném, hogy ne tekintsünk a múltba, hanem nézzük meg, mit tudunk tenni a továbbiakban azért, hogy a város és a vidéki települések közösen dolgozhassanak” – fogalmazott.
Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke örömét fejezte ki, amiért együttműködési hajlandóság van az új udvarhelyi városvezetésben. Külön gratulált az UKKSZ tevékenységéért, hangsúlyozva, hogy egy jól működő vállalkozói szervezetet a politikusoknak is komolyan kell venniük. Borboly hozzátette, hogy a korábbi városvezetés június 16-án egy beadvánnyal fordult a megyei tanácshoz, amelyben azt állították, hogy az udvarhelyi helyzetet figyelmen kívül hagyták az áfavisszaosztáskor. Arra kérte Gálfit, hogy az új önkormányzat ne bíróságon keresse az igazságot, hiszen „egy kávé mellett” hamarabb megtalálják.
Orbán Árpád alpolgármester úgy értékelte, jelzésértékű, hogy nem sokkal a választások után már tárgyalni kezdett a megye és a város vezetősége.
Borboly Csaba arról is beszélt, hogy bár van még tennivaló, ősszel már beüzemelnék az inkubátorházat. Péli Levente, az inkubátorház projektfelelőse hangsúlyozta, az épületet még nem adták át, de ez július végéig megtörténik. Mint kiderült, a bebútorozás elkezdődött, illetve az árambekötés kivételével a közművesítés is megtörtént. Noha erről nincs hivatalos szerződés, elvileg öt év múlva az udvarhelyi polgármesteri hivatalra szállna át az inkubátorház tulajdonjoga – mondta Péli.
Szakács-Paál István, a Bányai János Szakközépiskola igazgatója azt a termet mutatta be, amelyet a CNC-marós szakosztály számára készítenek majd elő. Mint mondta, az induláshoz számítógépek, illetve egy CNC-marógép megvásárlására van szükség, ami nagyjából 50 ezer euróba kerül. Az anyagiak biztosításához segítséget kértek a városházától, illetve a megyei tanácstól is, amelyek képviselői ezt pozitívan fogadták. A teljes összeg előteremtéséért a magyar államnál is pályázni fognak. Hosszabb távú terveik között szerepel egy második CNC-maró megvásárlása is, ezt európai uniós pályázatból valósítanák meg.
Fülöp-Székely Botond
Székelyhon.ro
2016. június 29.
Az elmúlt száz esztendő egyik legnagyobb áradása Dicsőben
Huszonkét személyt kellett kimenteni az elárasztott övezetekből Dicsőszentmártonban, miután a keddi esőzést követően a megáradt Botorka-patak vize elöntötte a város nagy részét. Száz tűzoltó dolgozott a mentésnél.
A kedd délutáni felhőszakadás nem csak a városban, de a környéki falvak egy részében is gondot okozott. Ádámoson, Magyarsároson és a Szeben megyei Balázstelkén is elárasztott a víz lakásokat, pincéket, udvarokat. Dicsőszentmártonban tizenhat felnőttet és hat gyereket kellett kimenteniük a tűzoltóknak a víz által elszigetelt házakból. Ádámoson egy 92 éves asszonyt mentettek ki, aki a tűzoltók érkezéséig már életveszélyesen átfázott.
Sorin Megheşan dicsőszentmártoni polgármester úgy nyilatkozott, hogy ilyen áradás nem volt az elmúlt száz esztendőben, talán csak az 1970-es és '75-ös mérhető ehhez. Az Omega üveggyár, a Gecsat szigetelőanyag-gyár és a Lukoil üzemanyagtöltő-állomás egyméteres vízben állott. A megáradt Botorka-patak autókat vitt el – köztük a vészhelyzetiek Cielóját is –, elárasztotta a Dicsőszentmárton és Medgyes közötti 14A jelzésű országutat, továbbá a 107-es Balázsfalva felé vezető megyei út jelentős részét Ádámos területén.
Összesen 200 lakóházat érintett az áradás, a Vasile Moldovan Általános Iskolában szerdán nem tudtak vizsgázni a nyolcadikos diákok, így a matematika szintfelmérőt az Avram Iancu-iskolában írták meg. A város nyolc utcája és az Őrhegy (Botorca) lakónegyed szigetelődött el az árvíz miatt, a legtöbb beavatkozásra ezeken a részeken volt szükség. Szerdán délelőtt még sok helyen volt víz az épületek alagsori részeiben. Ugyancsak szerdán délelőtt 11 órakor összehívták a helyi vészhelyzeti bizottságot.
Lucian Goga prefektustól úgy értesültünk, hogy az esőzés okozta károk felmérése folyamatban van a megye 17 érintett településén, egyelőre az előzetes összesítések alapján úgy tűnik, hogy az anyagi kár értéke eléri a két és fél millió lejt. Dicsőszentmártonban mintegy 200, június 19-én Kutyfalván 353 házat érintettek az áradások (itt az anyagi kár értéke eléri a 835 ezer lejt). Maros megyében Ádámoson, Szásznádason, Csatófalván és Szovátán adódtak még gondok az eső miatt.
A megyei vészhelyzeti felügyelőség vezetője, Dorin Oltean mérnök-ezredes elmondta: több mint száz tűzoltó segédkezik a mentésnél, a víz kiszivattyúzásánál. A saját motorosszivattyúik mellett felhasználták (és használják jelenleg is) a környező városok által felajánlott pumpákat is. Néhány személygépkocsit elkapott az áradat az ország- és megyei utakon, ezek kimentésére egy markológépet küldtek a helyszínekre.
Bakó Zoltán
Székelyhon.ro
2016. június 29.
Már több mint kétezren jelentkeztek be az Ezer Székely Leány Napjára
Székelyföld legrangosabb kulturális rendezvényének tartják a szombati Ezer Székely Leány Napját a szervezők, akik szerdai sajtótájékoztatójukon ismertették a rendezvény részletes programját.
Az Ezer Székely Leány Napjának szervezői a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, Csíkszereda Polgármesteri Hivatala és az Ezer Székely Leány Napja Alapítvány, továbbá Hargita Megye Tanácsa is hozzájárul a rendezvény lebonyolításához. A szerdai sajtótájékoztatón Lőrincz Csilla megyei önkormányzati képviselő elmondta, 20 ezer lejjel járulnak hozzá a költségekhez.
Mivel tavaly a csíkszentimreiek vettek részt legtöbben népviseletben a rendezvényen, idén Csíkszentimre lesz a tiszteletbeli házigazda. Fülöp Kinga, a település alpolgármestere elmondta, már május óta zajlanak az előkészületek. A nyitótáncon a legkisebbektől az idősebbekig mindenki fel fog lépni, a településről három néptánccsoport érkezik majd. Az ő feladatuk továbbá megépíteni azt a regisztrációs kaput, amelyen áthaladnak majd a népviseletbe öltözött résztvevők, akiket így össze tudnak számolni.
A szervezők arra kérik a népviseletben érkezőket, hogy mindenképp regisztráljanak, még akkor is, ha nincsenek tetőtől talpig székely ruhába öltözve, csak valamilyen népi elem, például egy mellény van rajtuk. Szombaton egyébként a csíkszentimrei Zöld Fák Fúvószenekar ébreszti Csíkszeredát.
András Mihály, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatója a sajtótájékoztatón kifejtette, vannak aggályaik a rendezvénnyel kapcsolatosan. Elsősorban az időjárás okoz fejtörést számukra, de aggódnak a lovak és a szekerek jelenléte miatt is. Bár azok csak a kijelölt útvonalon haladhatnak, és végig a háttérben lesznek, arra kérik a résztvevőket, hogy figyelmesen és körültekintően vegyenek részt az eseményen. A hétvégére több önkormányzat és helyi közösség is szervezett programot, de az igazgató azt szeretné, ha július első szombatja elsősorban az Ezer Székely Leány Napjáról szólna.
A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes rendezvényszervezője, Gábos Rozál elmondása alapján szerdáig több mint kétezren jelentkeztek be, ebből 1636-an Hargita megyéből, de érkezik egy-egy csapat Magyarországról és Szerbiából is. Huszonöt néptánccsoport fog fellépni, továbbá színpadra lép majd a Szentegyházi Gyermekfilharmónia, a Zöld Fák Fúvószenekar és a rendezvény díszvendége, a Magyarországról érkező, erdélyi születésű Fábián Éva népdalénekesnő is.
Az Ezer Székely Leány Napja Alapítvány jóvoltából idén újra felajánlanak egy székely ruhát annak az újszülött kislánynak, aki elsőként jön világra szombaton, az ajándékot személyesen viszik el a kórházba.
Iszlai Katalin |
Székelyhon.ro
2016. június 29.
Hármasfalu: levették, de visszahelyezik a falunévtáblákat
Eleget téve a jogerős bírósági ítéletnek, a mai Hármasfalut alkotó, a kommunista diktatúra által felszámolt három település – Csókfalva, Székelyszentistván és Atosfalva – nevét jelző táblákat leszerelte az önkormányzat. A lakók azonban nem adják fel a harcot.
„Nem volt mit tennünk, másodfokon is elveszítettük a prefektus által indított pert. Ha nem teszünk eleget a jogerős ítéletnek, napi ezer lejes büntetést kellett volna fizetnünk” – indokolta meg a döntést Vass Imre, a település frissen megválasztott polgármestere. Maros megye egyetlen polgárpárti elöljárója azonban tudja, miként lehetne úgy szentesíteni a három történelmi nevet – Csókfalvát, Székelyszentistvánt és Atosfalvát –, hogy azon sem a jelenlegi, sem a következő prefektus ne találjon fogást.
Mivel a magyarellenes lépéseiről elhíresült kormánybiztos, Lucian Goga azt kifogásolta, hogy a fehér alapon, zöld betűkkel feltüntetett falunevek megtévesztik a gépkocsivezetőket, az önkormányzat más megoldáshoz folyamodik. „Ha csakugyan megtévesztő volt a helységnévtáblára hasonlító felirat, elkészítjük más formában. Szépen, díszesen, fakeretbe helyezzük, hogy még véletlenül se zavarja meg a sofőröket, mint ahogy a prefektus úr kifogásolta” – mondta el Vass.
Szucher Ervin |
Székelyhon.ro
2016. június 29.
Közösen mulatni, muzsikálni
A hidegségi Fatányéros és Csángó Panziónál tartják július 2-án és 3-án a második TatrospArt Fesztet. Vásárral, gyerekfoglalkozásokkal, kerekasztal beszélgetéssel, valamint sok-sok muzsikával és tánccal várják a szervezők az érdeklődőket.
„Régóta ismerjük egymást Diószegi László koreográfussal, és úgy gondoltuk, szervezzünk Gyimesben egy olyan fesztivált, amelynek keretében meg tudjuk mutatni a mi kultúránkat. Az ő táncosai elhozzák a Kárpát-medence tánckultúráját, énekkultúráját, amelyekkel a gyimesi fiatalokat is megismertetjük, ugyanakkor visszatanítjuk a saját táncaikat. Értékeljék ők is, vegyék észre, hogy ha külföldi táncosok, zenészek így értékelik ezt a gyimesi kultúrát, akkor ők is értékeljék jobban a sajátjukat” – mutatott rá a rendezvény egyik célkitűzésére Antal Tibor, gyimesi zenetanár, a fesztivál szervezője. A fesztivál megszervezésének másik célja, hogy mivel mindenki szeret táncolni, énekelni, lehetőséget nyújtson a közös mulatságra.
Fókuszban a hagyományőrzés
Július 2-án, szombaton 11 órától kezdődik a Bánd-pataki búcsús szentmise. 12 órától a gyimesi hagyományos helyi termékek vásárát, kiállítását lehet tartják. 13 órától a gasztronómiai sátrakban Ízek vetélkedése címmel különböző tájegységek ízvilágával ismerkedhetnek, 17 órától az Idegen földre ne siess című kerekasztal-beszélgetésen vehetnek részt az érdeklődők. „A beszélgetés témája, mivel tudnánk segíteni, hogy a fiatalok itthon találják meg a boldogulásukat, mit tudunk tenni, hogy ne ragadjanak kint külföldön, jöjjenek rá, hogy itthon kell jövőt teremtsenek maguknak” – hangsúlyozta a szervező. 18 órától gyermekeknek tartanak foglalkozásokat. Este nyolc órától kezdődik a szabadtéri búcsús bál.
Vasárnap 11 órától ünnepi szentmise lesz, 13 órától viseletekből és népies ruhákból tartanak „divatbemutatót”. 14 órától a fesztivál egyik kiemelt programpontja Gyimes-völgye zenészeinek találkozója. „Tavaly is több mint száz zenész gyűlt össze. Minden olyan gyimesi embert meghívtunk, aki valamilyen hangszeren muzsikált. Nyomon lehet követni, hogy a gyimesi muzsikálás a furulyán, a hegedűn, a gardonon keresztül hogy ment át a modernebb hangszerek felé. Ezt is be akartuk mutatni. Idén is, aki valamikor muzsikált valamilyen hangszeren, vagy énekelt, táncolt, eljön vasárnap. Eljönnek olyan zenészek, akik már húsz-harminc éve nem muzsikálnak, de valamikor zenéjükkel szórakoztatták a gyimesi embereket lakodalmakon, keresztelőkön, katonavacsorákon, bálokon.”
19 órától a budapesti Válaszút táncegyüttes mutatja be műsorát, 20 órától a Hargita Állami Székely Népi Együttes lép színpadra. 21 órától Szalonna és bandája koncertezik. Ezt követően hétfő reggelig tartó mulatság kezdődik.
„Ez, ami itt Gyimes-völgyében létrejött, egészen különleges, nem szabad eltűnnie”– fogalmazott korábban Diószegi László a rendezvény kapcsán. „Itt még a hagyományos megélhetési formák vannak, éppen ezért értékelődik fel az a hagyományos világ, amit ez a fesztivál is be akar mutatni.”
Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap, Bethlen Gábor Alapítvány Szervezők: Tatros Part Egyesület, Csángó Fatányéros Panzió, Gyimesvölgyi Vendéglátók Turisztikai Egyesülete, Gyimesközéplok Polgármesteri Hivatala
Péter Beáta
Székelyhon.ro