Jövőre születhet ítélet a Székely Nemzeti Tanács luxemburgi perében
Várhatóan 2015 első felében ítélet születhet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) régiók Európájáról szóló polgári kezdeményezésének elutasítása miatt indított luxemburgi perben. Erről csütörtöki budapesti sajtótájékoztatón beszéltek az SZNT képviselői.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és partnerei által indított európai polgári kezdeményezés azt javasolta, hogy az Európai Unió kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól. A kezdeményezést az Európai Bizottság elutasította, mert a testület úgy ítélte meg, hogy nem tartozik a jogalkotási hatáskörébe a szabályozásra javasolt kérdés. Így a kezdeményezők el sem kezdhették az egymillió aláírás összegyűjtését hét különböző államból, amellyel jogalkotást kezdeményező lépésre késztethették volna az Európai Bizottságot. Az SZNT ezt követően indított pert.
Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára azt mondta: ha az eljárás pozitívan végződik, azt mutathatja, hogy az unió polgárai témát tudnak adni az Európai Bizottságnak.
Bíznak benne, hogy sikeres lesz a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése, a magyar kormány minden segítséget megadott, amikor beavatkozott, és igyekeznek ezt a szerintük előnyös kezdeményezést továbbra is támogatni - jelezte.
Hangsúlyozta: a kormány számára fontos, hogy európai szinten kiálljon a magyar kisebbségeket érintő kérdésekben, és gazdasági téren ugyanolyan jogosítványokkal rendelkezzenek, mint Nyugat-Európa más közösségei.
Az államtitkár hangsúlyozta: nem pusztán magyar ügyről van szó, más országokban is fontosak ezek a fejlesztéspolitikai kérdések.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke kiemelte: az alapgondolat a székelyföldi helyzetből indult ki. Megszokták, hogy a hátrányos megkülönböztetés egyik eszköze a gazdaságpolitika volt, és a mindenkori román hatalom "alulfejlesztéssel" az elvándorlást ösztönözte. Abban bíztak, hogy Románia uniós csatlakozása után a gazdaságfejlesztés nem lehet az erőszakos asszimilációnak még a közvetett eszköze sem. A gyakorlat azonban nem ezt igazolta - állapította meg. Azt szeretnék, ha a Székelyföld megmaradna székelynek és magyarnak - fogalmazott.
Sobor Dávid, az SZNT ügyvédje hozzátette: a szervezőbizottság két tagja az unió törvényszékéhez fordult és kérte a határozat hatályon kívül helyezését. Több tagállam is beavatkozóként jelentkezett a perbe, Szlovákia, Görögország és Románia a bizottság oldalán, míg az ő oldalukon Magyarország, Kovászna megye, a franciaországi Breton Kulturális Intézet és a felvidéki Debrőd község.
Az írásbeli szakasz lezárult, további beavatkozásra már nincs mód, egy vagy két szóbeli bírósági tárgyalás következik. Arra számítanak, hogy 2015 első félévében születhet ítélet - jelezte az ügyvéd.
(MTI), Budapest

Vincze: az európai kisebbségeknek közösen kell cselekedniük a jogsérelmek elleni fellépés ügyében
A múlt hét végén Berlinben került sor az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) elnökségi ülésére és a Német Kisebbségek Munkacsoportjának éves találkozójára. Az elnökségi ülésen jelen volt Vincze Lóránt, a FUEN alelnöke is. Vele beszélgettünk a tanácskozások részleteiről. – Az elnökségi ülésen általában áttekintjük a legfrissebb fejleményeket a különböző kisebbségi közösségekben, így fölvetettem a Mikó-ügyben született bírósági döntést. Korábban a FUEN kifejezte már szolidaritását a magyar közösséggel és az elítéltekkel, ismerték a helyzetet. Elmondtam, hogy sajnos megszületett a végleges bírósági ítélet, amely ártatlan embereket ítélt el, másrészt pedig egy, a magyar közösségnek visszajuttatott ingatlant ismét államosít. Az, hogy a református egyház tulajdonába visszakerült Mikó kollégium most ismét a román állam kezébe juthat, arra mutat rá, hogy a tulajdonjog még mindig nem szent és sérthetetlen Romániában. És azt is mutatja, hogy egy megszerzett jog tulajdonképpen egészen könnyen elveszíthető. Ez rögtön kapcsolódik is ahhoz az alaptételhez, ami miatt mi az európai szintű összefogást létrehoztuk a kisebbségekkel, és létrehoztuk a polgári kezdeményezést.
Ennek egyik része éppen az volt, hogy a meglévő kisebbségi jogokat biztosítsa az Európai Unió, legyen az őre és szavatolója a megszerzett jogoknak. Az egy dolog, hogy megpróbálunk új jogokat kivívni, minden közösség szeretne előrehaladni, de alapvető feltétel, hogy legalább a meglévő jogokat biztonságban tudjuk, hiszen akkor tudunk előrelépni új közösségi jogok felé. Tudjuk, milyen fogadtatása volt az Európai Unió intézményeiben a polgári kezdeményezésnek, éppen a romániai bírósági döntés mutatja azt, hogy nem adhatjuk fel, és az európai kisebbségeknek továbbra is közösen kell cselekedniük a hasonló és a más jogsérelmek elleni fellépés ügyében.
– Az elnökségi ülésen merültek-e fel más kisebbségek esetében hasonló jogsértések? – Bár az elnökségnek nincs tagja Franciaországból, a breton közösségből, de fölmerült az a sajnálatos tény, hogy Franciaországban átrajzolták a régiókat oly módon, hogy a közepes méretű franciaországi régiók beolvadtak sokkal nagyobb régiókba, ami a helyi és regionális identitást és nyelveket veszélyezteti. Így a bretonok beolvadtak egy nagyobb régióba, amelyben a számarányuk még jelentősebben feloldódik. Ugyanez történt Elzásszal is, azt egy másik nagy régióhoz csatolták. Ez aggasztó, hiszen az Európai Unió egyik alapító tagállamában történt, és, bár mindenféle tiltakozás, több százezres aláírásgyűjtés, utcai tüntetések voltak Franciaországban, a francia kormány regionalizációs tervét nem sikerült megakadályozni. A francia nemzetgyűlés, úgy tudom, már döntött is ebben az ügyben. Tehát vannak még hasonló nehéz helyzetben levő közösségek. De ismerjük a görögországi törökök helyzetét, ők vannak talán a legnehezebb helyzetben Európában, ezért a FUEN úgy döntött korábban, hogy a jövő évi kongresszus Görögországban lesz.
– A francia regionalizáció precedens-, illetve jelzésértékű lehet számunkra is, mert Románia is készül a régiós átalakításra.
– Mi rögtön éreztük ebben a párhuzamot. Azt hiszem, eléggé hatásosan és eléggé hangosan tudtuk az álláspontunkat ismertetni Brüsszelben, Európában, és ezt folytatnunk kell mindenképpen, hogy ne legyünk részesei egy franciaországihoz hasonló forgatókönyvnek.
– Ami nagyon könnyen előfordulhat…
– Pillanatnyilag nem tudunk arról, hogy lennének olyan tervek, amelyek most átalakítanák a romániai régiókat. Egyelőre egy új elnök lép hivatalba, nem tudjuk pontosan, hogy ebben az ügyben milyen tervei vannak, illetve a parlamenti többség helyzete is labilis jelenleg. Tehát nem lehet azt mondani, hogy van egy olyan többség, amely ilyen vagy olyan irányba mozdítaná el a regionalizációt. Még nem súlyos a helyzet, csak várjuk ki, hogyan alakul.
– Annyit máris tudunk, hogy az elnök a választási kampányban többször is hangoztatta, nem ért egyet az etnikai alapú régiókkal.
– Az elnök egymaga nem tud dönteni ebben a kérdéskörben. Ha lesz egy parlamenti többség, amely tervezetet tesz az asztalra, és közvitára kerül, akkor látjuk meg, hogy mi a javaslat, és hogyan viszonyuljon ehhez az erdélyi magyarság.
– A német munkacsoportban a FUEN elnöke felvetette a Minority SafePack helyzetét. – A német munkacsoport ülésén természetesen felmerült a polgári kezdeményezés. Nálunk, Közép-Kelet-Európában az Európai Bizottság elutasítása nem váltott ki különösebb visszhangot, mert, úgymond, hozzá vagyunk szokva az elutasításokhoz, de Németországban például kormányzati tisztségviselők és a törvényhozás tagjai is figyelnek erre a témára. Meglehetősen érzékenyen viszonyultak hozzá, megértően, és elfogadva, hogy ez az európai kisebbségeknek egy olyan fölvetése, amit nem lehet a szőnyeg alá söpörni vagy elutasítani azzal, hogy nem illeszkedik az európai szerződések valamelyik cikkelyébe.
Viszont alapot jelenthet egy folyamat elindításához, amelynek a vége mindenki szerint az kellene legyen, hogy a tagállamok megértést, elfogadást tanúsítsanak a kisebbségekkel szemben, és biztosítsák a jogok bővítését. Az Európai Uniónak intézményként ugyanezt kellene cselekednie: beilleszteni a kisebbségi jogokat az alapvető jogok csomagjába, és őre, szavatolója lenni a kisebbségi jogoknak. Azt gondolom, hogy Németországban vannak szövetségeseink, ebben a tekintetben a német szövetségi kormány kisebbségi biztosa folyamatosan ott volt a tárgyalásokon, régi barátunk, ismeri a kezdeményezéseinket, és felajánlotta a segítségét. Ha pedig Németország támogat egy ilyen kezdeményezést, akkor természetesen jóval nagyobb esélyünk van itt Brüsszelben beszélni róla.
A FUEN részéről mi természetesen folytatjuk a párbeszédet az Európai Bizottsággal, hiszen túl azon, hogy most a bíróságon van a polgári kezdeményzés, elkezdődne egy valós párbeszéd kisebbségügyben. Az első találkozó már megvolt, és a felek abban állapodtak meg, hogy el kell kezdeni a párbeszédet az európai kisebbségi jogokról, úgy hogy ez mindenképpen biztató. Partnereket kell keresnünk, lobbizni kell.
Tulajdonképpen a jó személyes kapcsolatok révén mozdulhatnak előbbre a kisebbségi ügyek.　
Mózes Edith
e-nepujsag.ro
Erdély.ma

Grafikai Szemle – Lezajlott az előzsűrizés – Megvannak a továbbjutó munkák
Lezárult a Grafikai Szemle, III. Székelyföldi Grafikai Biennále pályázási fázisa, és megtörtént a beérkezett pályamunkák előzsűrizése. A szervezők ennek kapcsán tartottak csütörtökön sajtótájékoztatót az Erdélyi Művészeti Központban, Sepsiszentgyörgyön.
A sajtótájékoztatón Imreh Marton István, a Kovászna Megyei Művelődési Központ igazgatója, Siklódi Zsolt garfikusművész, a biennále kurátora és Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője beszélt az eddigi fejleményekről.
Siklódi Zsolt kurátor elmondta, hogy a szemlére összesen 336 művész nevezett be 783 alkotás reprodukciójával. Pályázatok a világ 32 országából érkeztek, a legtöbb Magyarországról és Romániából, de a nevezési palettán olyan távoli országok is képviseltették magukat, mint Egyiptom, Korea, Kína, Indonézia vagy Irán.Értékelése szerint ez a változatosság, illetve területi szórás a két évvel ezelőtti biennáléhoz képest mindenképp előrelépést jelent. Jelezte azt is, hogy a két meghirdetett pályázati kategóriát hasonló érdeklődés övezte: hagyományos grafika kategóriába 166-an, kísérleti grafika kategóriába 170-en neveztek be, de voltak olyan alkotók is, akik mindkét szekcióba küldtek be pályamunkát. Az előbbibe szám szerint 387, az utóbbiba 396 alkotás érkezett be. Elhangzott az is, hogy a beérkezett és a nevezési kritériumoknak megfelelő digitális reprodukciókat a zsűri az elmúlt hétvégén, 2014. november 26–27–28-án értékelte. Ennek során 228 továbbjutó pályamunkát választott ki, amelyek majd kiállításra kerülnek az Erdélyi Művészeti Központban és bekerülnek a biennále katalógusába. A kiállítás egyébként2015.január22-én, a Magyar Kultúra Napján nyílik majd meg, a biennále záróakkordjaként.
Vécsi Nagy Zoltán kiemelte, hogy a zsűri, amely nemzetközi szcénán elismert grafikusművészekből, egyetemi tanárokból állt, a pályázatban kiírt tartalmi és formai követelmények teljesítése mellett olyan szakmai szempontok szerint értékelt, mint például az alkotás minősége, eszmei mondanivalója, jellege. A zsűri álláspontját közvetítve elmondta: „Az összbenyomás az, hogy a minőség lényegesen javult az előző biennáléhoz képest. Ez azt jelenti, hogy jól működik a minőségi zsűri és a kiállításon viszontlátott munkák diktálnak az alkotóknak egy bizonyos színvonalat.” Hozzátette, ez szerinte azt jelzi, a biennále jó irányba halad.
A szervezők még felhívták a figyelmet arra, hogy a beválogatott pályamunkák eredetijének a beküldési határideje módosult. E szerint a 2014.december 17-ei dátumot nem a beérkezés, hanem a postabélyegző határidejeként kezelik. E munkák listája egyébként a biennále honlapjára, www.grafikaiszemle.ro is felkerült.
Ugyanitt érhetők el a rendezvénnyel kapcsolatos további információk.
Erdély.ma

Izsák: tévedés, hogy ez nem az unió ügye
Az Európai Bizottság rosszul értelmezte a Régiók Európájáról szóló polgári kezdeményezést – mondta a Székely Nemzeti Tanács elnöke a Lánchíd Rádióban, miután lezárult az EB elleni per írásbeli szakasza.
Izsák Balázs hangsúlyozta: tévedés az, hogy az ügy nem az unióra tartozik, ugyanis alapvetően a kohéziós politikát érinti, amely brüsszeli hatáskör, még ha van is kisebbségi vonatkozása.
mno.hu / Lánchíd Rádió
Erdély.ma

Vetélkedő a székelység történetéről (Civil összefogás)
Két esztendő alatt sem sikerült népszerűvé tenni az iskolákban a Kovászna és Hargita megye tanácsa által 2012-ben kiadott, Hermann Gusztáv Mihály történész főszerkesztésében több ezer példányban megjelent A székelység története kézikönyvet, amelyet a szakemberekből álló szerzőcsoport elsősorban (de nem csak) VI. és VII. osztályosoknak ajánl – emiatt, valamint a diákok körében a témával kapcsolatban tapasztalt ismerethiány okán kezdeményezte a Székely Mikó kollégium Alapítvány kétfordulós vetélkedő szervezését a háromszéki gimnazisták számára.
A decembertől jövő márciusig tartó vetélkedőről Keresztes László, említett alapítvány titkára és a kezdeményezés mellé álló helyi történészek tájékoztatták lapunkat. A székelység története a kezdetektől 1849-ig című vetélkedőre olyan négy főből álló csapatokat várnak a VI–VIII. osztályos gimnáziumi diákok köréből (a felhívást egy következő lapszámunkban közöljük), akik szeretnék játékos formában jobban megismerni a székelység múltját. A vetélkedő két tematikus egységből áll, amit külön két fordulóban hirdetnek meg. Az első forduló, amely levelező jellegű, a székelység történetét kíséri végig a kezdetektől 1848-ig, a második szakasz az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Székelyföldhöz kapcsolódó eseményeihez kötődik. A második forduló döntőjére, amelyet a szervezők jövő márciusra Sepsiszentgyörgyre terveznek, a legjobb tíz csapatot hívják meg, ahol a történészekből álló zsűri értékeli az írásbeli és szóbeli feladatok megoldását, illetve a kreatív alkotásokat. A feladatok összeállítását a Pénzes Lóránt történelemtanár vezette szakmai csoport vállalta. A kezdeményezők tudatában vannak annak, hogy egy vetélkedő nem pótolhatja azt, amit a diákok nem kapnak meg az iskolában, de bíznak abban, akik részt vesznek, jobban megismerik a székelység történelmét.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírsaláta
ERDÉLYI ADOMÁNY KÁRPÁTALJÁRA. Több mint 34 ezer euró gyűlt össze a kárpátaljai reformátusok támogatására az Erdélyi Református Egyházkerület tizenöt egyházmegyéjében.
A egyházkerület vezetősége szeptemberben küldte ki a gyűjtésre vonatkozó felhívását, miután a Kárpátaljai Református Egyház a politikai instabilitás és az országban uralkodó háborús körülmények miatt azt kérte a magyar református testvér-egyházkerületektől, hogy segítsenek a téli fűtésgondok megoldásában. A támogatásból a Kárpátalján működő magyar intézmények számára vásárolnak kazánokat és tűzifát, hogy a tél folyamán zavartalanul folytathassák tevékenységüket. (MTI) DRÁGÁN TANKOLUNK. A vásárlóerőhöz képest Romániában jegyzik az egyik legmagasabb üzemanyagárat, míg az abszolút értéket figyelembe véve az ország a huszonkilencedik helyen áll – tájékoztatott a Bloomberg hírügynökség felméréséről a Krónika. Egy gallon – csaknem 4 liter – benzin Romániában 4,92 euróba kerül (literenként 1,3 euró), míg a napi átlagjövedelem 22,5 euró, vagyis napi négy liter üzemanyagra egy állampolgár a bevétele 22 százalékát költi, egy liter esetében pedig az arány 5,82 százalék. A vizsgált államok közül a benzin Norvégiában a legdrágább (1,96 euró/liter), ezt követi Törökország (1,79 euró) és Hongkong (1,72 euró). Romániához képest Horvátországban (1,31 euró), Csehországban (1,33 euró), Görögországban (1,5 euró), Szlovákiában és Szlovéniában (1,42 euró) magasabb az üzemanyag ára, ezzel szemben Litvániában (1,29 euró), Chilében (1,26 euró) és Észtországban (1,21 euró) olcsóbb.
ADÓLOTTÓ INDUL. Elektronikus naplóval kell ellátniuk a cégeknek pénztárgépeiket, a rendszer pedig összeköttetésben lesz az adóhatóság nyilvántartásával – az erre vonatkozó tervezetről Ioana Petrescu számolt be. Az intézkedés célja az adócsalás csökkentése. A pénzügyminiszter szerint Románia az egyetlen európai ország, ahol még papíralapú kasszaszalagok alapján ellenőrzik, adtak-e nyugtát a kereskedők. Az elektronikus regiszter beszerzésére másfél év a határidő, a nagyobb cégeknek kevesebb, a kis- és középvállalkozásoknak több idejük lesz az átállásra. Ugyanakkor adólottó elindítását is tervezi a kormány: akik vásárláskor nyugtát kérnek, regisztrálhatják egy online rendszerben, és minden hónapban pénznyereményekkel gazdagodhatnak. (Transindex) ÜNNEP JANUÁRBAN IS. Újabb szabadnapról döntött a képviselőház, elfogadta a január 24-ét hivatalos munkaszüneti nappá nyilvánító tervezetet. A román fejedelemségek egyesülésének napján a helyi hatóságok kulturális programokat szervezhetnek, illetve támogathatnak. Az újabb munkaszüneti nap mellett 276 honatya voksolt. (Ziare.com)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kőbe vésett múlt Szárazajtán
Néhai Mihály Gábor tanító Szárazajtáról Monológ a múltról címmel 1984. február 2-án megjelent könyvének előszavában írja: emléktábla és kopjafa emlékeztet minket és a vidéket az 1944-es véres eseményekre. Tervezzük egy obeliszk emelését a falu központjában a két világ­háború és a ’44-es események áldozatainak emlékére. Reméljük, lesz annyi erő a faluban, hogy ez megvalósuljon...
A ’44-es véres eseményekre emlékeztető 13-as emlékkő 1994 óta áll a falu központjában, 2014. november 23-án pedig felavattuk a templom kerítésén belül a falu minden áldozatáért felállított emlékművet. A nagybaconi fúvószenekar és az imára hívó harangszó mellett vonultunk be a templomba. A bátorítás, a vigasztalás igéjét Kántor Csaba, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője hirdette. Az istentisztelet nemzeti imánk eléneklésével zárult.
Az emlékművet a gondnok és egy ifjú leplezték le. Berszán István erdővidéki esperes ünnepi beszédében a világháború borzalmaira emlékeztetett. Simon András polgármester köszöntője után rövid ünnepi műsor következett. Felolvasták a kőbe vésett névsort: 1848-ban 2 áldozat, az első világháborúban 37 áldozat, a II. világháborúban 37 áldozat, összesen 76 ismeretlen sírban pihenő szomorú névsora. Milyen nagy veszteség, felmérhetetlen. Igen dicséretes volt a helyi lelkipásztor bizonyságtétele, kihangsúlyozta, hogy az elesettek temetésekor nem szólott a harang, és a hozzátartozók nem sirathatták szeretteiket, akik ismeretlen helyeken pihennek. Most közösen hallgattuk meg a temetéseken elhangzó vigasztalás evangéliumát. Végül megköszönte az adományokat és a szolgálók beszédeit. Kántor Csaba püspökhelyettes áldásával és a székely himnusz eléneklésével zárult az emlékmű avatása. Fájó szívvel emlékeztünk, és hiányoltuk, hogy nagyon sokan nem jöttek el (akiknek nagyapjuk vagy bátyjuk, véreik nem írattak fel a kőoszlopokra?!).
Végül úgy érzem, köteles vagyok Bartalis Sz. Pál lelkipásztornak köszönetet mondani a küzdelmes munkáért. 26 éve szolgál a gyülekezetben, és 2014. december végén nyugdíjba vonul. A jó Isten adjon számára minden áldást és békességes nyugdíjaséveket.
Köszönjük mindenkinek, aki eljött emlékezni és imádkozni. Legyen a szívükben az igei üzenet: a szeretet soha el nem fogy...
Incze SÁNDOR nyug. ref. esperes
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kit véd az igazságszolgáltatás?
Kincses Előd ügyvéd tegnapi sajtótájékoztatóján érdekesnek nevezte, hogy az igazságszolgáltatás "a szekus generálisokat jobban védi, mint a miniszterelnököt".
Ezt annak kapcsán mondta, ami abban a perben történik, amelyet Tőkés László indított az Antena 3, illetve Filip Teodorescu és Ioan Talpes ellen. Ugyanis a népesség-nyilvántartó hivatal két másik ügyben – amelyekben szintén Tőkés László volt a felperes, és Victor Pontát, illetve Radu Tudort és Dana Grecut perelte – nem kérte tőlük az alperes magánszemélyek adatait, ezeket az adatokat direkt a bírósággal közölte, illetve Victor Ponta esetében a Victoria téri idézés után ő maga közölte a válasziratban, mondta az ügyvéd.
– Eléggé furcsa hozzáállás – jelentette ki –, nem tudom, hogy Tőkés László személyének szól-e, vagy pedig azoknak a szekus generálisoknak a védelmét szolgálja, akiket bepereltünk, hiszen Filip Teodorescu a Ceausescu-korszakban a kémelhárítás alparancsnoka volt, és Ioan Talpes néhány évig a külföldi kémelhárításnak volt a vezetője. Furcsa, hogy a szekus generálist jobban védik, mint a miniszterelnököt.
A következőkben az Európai Emberjogi Egyezmény 6. szakaszát, valamint az Emberjogi Bíróság gyakorlatát idézte, amely szerint mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogaival és kötelezettségeivel kapcsolatos jogvitában. Illetve, hogy a bírósági eljáráshoz fűződő jognak a hozzáférhetőség lényeges eleme.
A beadványt október 3-án postázták. Ebben kérelmet fogalmaztak meg Filip Teodorescunak 30 ezer euró, Ioan Talpesnek 15 ezer euró és Mihai Gâdeának, együtt az Antena 3-mal, tízezer euró kifizetésére való kötelezésére vonatkozóan, mert a 2014. szeptember 15-i, A nap szintézise (Sinteza zilei) adásban azt állították Tőkés Lászlóról, hogy hazaáruló, Magyarország kéme, illetve hogy a magyar biztonsági szolgálat fizeti.
– Természetesen azt is kértük, hogy ennek a hazug állításnak a cáfolatára kötelezzék A nap szintézise adást – tette hozzá Kincses, rámutatva, hogy a dokumentum, amire hivatkoztak, a Securitate irattárában van, úgyhogy tulajdonképpen törvényesen nem is lehetett volna előszedni, és arról szól, hogy Tőkés László egy elismervényt írt alá aznap, amikor a temesvári bíróság elrendelte a kilakoltatását, hogy húszezer lejt átvett, és isten áldását kérte az adományozókra. Az átadókról nem lehet tudni, kik voltak: az egyik meghalt, a másik eltűnt Amerikában, úgyhogy sose derült ki, hogy ez a Securitate beugratása volt, vagy lehallgatták Tőkés lakását.
Kincses Előd szerint az egész "szekusművelet", így próbálták lehetetlenné tenni Tőkés Lászlót. Egyébként mind a Securitate Dossziéit Vizsgáló Bizottságnak, mind a Bukaresti Táblabíróságnak van egy olyan határozata, hogy Tőkés nem volt ügynök.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Jogilag gyenge lábakon áll a vád
– jelentette ki Kincses Előd ügyvéd, aki felháborítónak és jogsértőnek nevezte azt, ami a múlt nap Markó Attilával történt. Véleménye szerint olyan körülmények között, amikor nincs bizonyítva, hogy pénzt kapott volna azért, hogy hogyan szavazzon, szó sem lehet korrupcióról.
Kincses kijelentette, nem elfogult Markó Attilával szemben, hiszen nagyon rossz személyes tapasztalata volt vele, amikor az RMDSZ Etikai Bizottsága elnökeként ő is hozzájárult ahhoz, hogy törvénytelenül felállítsák az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöki székéből. Kincses szerint azért, mert nem volt hajlandó meghamisítani az előválasztás eredményét, és amelynek egyik következménye a polgármesteri szék elvesztése is volt.
– Ilyen előzmények ellenére, rendkívül felháborítónak tartom azt, ami Markó Attilával történt. A restitúciós bizottság ominózus határozata 2011. március 15- én született meg, amikor Markó Attila Négyfaluban koszorúzott, a március 15-i ünnepségen. De ha nem is koszorúzott volna, és esetleg részt vett volna a bizottság ülésén, akkor sem várható el, hogy egy több száz visszaszolgáltatást tartalmazó táblázatból ki tudja valaki szűrni, hogy hol történik törvénytelenség.
– Mert volt egy, a bizottság által kinevezett értékelő, ezt az értékelést az apparátus ellenőrizte, és utána táblázatba foglalták. Ha nincs bizonyítva, hogy pénzt kapott azért, hogy hogyan szavazzon, akkor szó sem lehet korrupcióról. Tehát jogilag a vád nagyon gyenge lábakon áll, hogy ne mondjam, fenntarthatatlan. Ilyen körülmények között előzetes letartóztatást kezdeményezni sérti az Európai Emberjogi Bíróság gyakorlatát – jelentette ki az ügyvéd.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely)

Double Bind
Ősbemutató – erdélyi magyarokról és románokról
Új, igencsak érdekesnek ígérkező bemutatóra kerül sor szombaton este 7 órától a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban. Olyan előadást láthat első alkalommal a közönség, amelyben ismét együtt szerepelnek a Tompa Miklós és a Liviu Rebreanu társulat művészei, akik a Kincses Réka író, rendező és Alina Nelega drámaíró által jegyzett szöveg létrejöttéhez is tevékenyen hozzájárultak. Mert a Double Bind című előadás ősbemutató: két nyelven zajló dokumentum-színházi produkció, amely az erdélyi, marosvásárhelyi román-magyar viszonyról, nacionalizmusról, individualizmusról, helyi öntudatról és európaiságról szól. Ahogy az alkotók ígérik: nyersen, őszintén, az egymás elfogadásába, elismerésébe vetett hittel.
A közelgő premierrel kapcsolatosan csütörtök délben tartottak sajtótájékoztatót az előadásnak is helyet adó Underground teremben. Az érkezőket a darab szerzői és játszói körében Gáspárik Attila vezérigazgató fogadta, aki elmondta: olyan előadással készülnek, amelyről valószínűleg nagyon sokat fognak írni. – Úgy gondoltuk, hogy ha nem találunk olyan szöveget, amely rólunk, erdélyi, vásárhelyi magyarokról és románokról szól, akkor írunk egyet. A produkció nem Az igazságot mondja ki, hiszen mindkét félnek megvan a maga igazsága. Azt próbáltuk inkább elérni, hogy a közönség, illetve a művészek az alkotó szerepében elgondolkodjanak azon, hogy mit jelent az az interkulturális zóna, amelyben élünk. Ennek a hatásairól próbálunk beszélni. Olyan állomás ez a színház életében, amelyet szándékosan kerestünk: ez a programpont nagyon pontosan benne volt a terveinkben, repertoár- stratégiánkban. Hiszen benne élünk a román- magyar kérdéskörben, és a színház egyik feladata, hogy a világot megismerje, megismertesse. Mi az együttélés és a problémák megoldásának kérdéskörét tárgyaljuk, és azt a second life-ot provokáltuk, amelyben nem viselkedünk, hanem megjegyzéseket teszünk egymásról. Az előadásnak ugyanakkor nem az a dolga, hogy megoldja ezeket a problémákat, és valószínűleg nagyon sokan szidni fognak érte majd minket. De úgy éreztük, hogy kell ezekről a dolgokról beszélni.
Kincses Réka hozzátette, a nyelv szerepe központi kérdése a produkciónak. – Nagyon örvendtem az ötletnek és annak, hogy Alina Nelega meghívott, mert mindez teljes mértékben abba a vonalba illeszkedik, amely szerint én dolgozni szeretek. Ugyanakkor engem is nagyon érdekel az erdélyi közösségek sorsa, és szeretem Alina őszinte, szókimondó drámáit is. A munka nagyon jól ment, sikerült találni egy olyan közös utat, amely nem kompromisszumot jelent. Dokumentum-színházi előadásról van szó, amelynek megírását a színészek saját történeteikkel, érzéseikkel is elősegítették. Nagyon nyílt kártyákkal játszottunk, igencsak kínos érzéseket is hajlandóak voltunk beilleszteni, mert meggyőződésünk, hogy a sok kimondatlan dolog képezi azt a falat, amely a két közösséget elválasztja egymástól. És közben nagyon sokat megtudtam saját magunkról is. Nagy élmény volt belenézni a másik tükrébe. Ebből a lelki folyamatból, a csoportdinamika lekövetéséből született meg az előadás. A dramaturgia egy bizonyos felszínről indul és eljut a mélységekig. Én azt szeretném, ha a produkció segítségével rés ütődne azon a falon, amely elválaszt minket egymástól.
Alina Nelega elárulta, nagyon régóta szerette volna színpadra vinni ezt a projektet. – Évek óta szerettem volna írni valamit a szülővárosomról és a benne élő román és magyar közösségről, de mindig akadályokba ütköztem. Végül rájöttem, hogy ameddig nem áll mellém egy magyar társszerző, addig ez nem sikerül. Én is nagyon sokat tanultam a közös munkából, a próbafolyamatból. Ez az első dokumentumszínházi előadásom, és ez teljesen más technikát, színpadra vitelt követel meg. Remélem, sikerült olyan produkciót alkotnunk, amelynek kapcsán hajlandóak vagyunk elfogadni egymást, és amelyből mások is, mi is megérthetjük, hogy a valóságnak több rétege van. És hogy melyik realitást tükrözi az előadás, azt a közönség dönti el.
A produkcióban részt vevő színészek közül többen megosztották gondolataikat, egyöntetű véleményük szerint olyan dolgokat érintett meg az előadás, amelyeket eddig némiképp szándékosan figyelmen kívül hagytak. Nagyon őszinte és nagyon személyes a produkció, amely egyrészt ezért kockázatos vállalkozás, másrészt közelebb hoz bennünket egymáshoz. Egyformán igazságos, avagy igazságtalan magyarral és románnal egyaránt, nincsen kivételezés, durván a képünkbe mondja a maga igazát. Nem arról szól, hogy feladjuk az identitásunkat, épp ellenkezőleg: tudjuk és vállaljuk fel azt, de közben fogadjuk el a másikat.
Végül Alina Nelega szavai zárták a sajtótájékoztatót. – Az előadás nagyon egyszerű. Nincsenek díszletek, a színészek hétköznapi ruhákban játszanak. Mindezt azért vállaltuk fel, mert számunkra a hitelesség a legfontosabb. Az a hitelesség, amely a ma emberéhez szól, hozzánk, marosvásár.helyiekhez, akik itt élünk, Erdély közepén.
A Double Bind bemutatójára december 6-án, szombaton 19 órakor kerül sor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Underground termében.
A premiert követően az érdeklődők december 7-én (vasárnap), illetve december 20-án (szombat) nézhetik meg az előadást. Mindkét alkalommal 19.00 órai kezdettel, ugyanott. Szereposztás: Claudiu Banciu, Barabási Tivadar, Bartha László Zsolt, Berekméri Katalin, Andrei Chiran, Csíki Szabolcs, Cristian Iorga, Laura Mihalache, Pál Emőke, Elena Purea és Monica Ristea. Zene: Ada Milea. Szövegek fordítása: Kacsó Judit-Andrea és Florentina Váry. Rendezte Kincses Réka és Alina Nelega. Román és magyar nyelven játszott, kölcsönösen feliratozott előadás.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)

Opera Omnia-életműdíj Pongrácz Máriának!
„Az egész életemet az irodalomban és az irodalomért éltem!”
Az Írószövetség temesvári szervezetének Szent György téri székházában december 4-én, csütörtökön adták át a 2013-as évre szóló Irodalmi díjakat. A tíz díjazott között van Pongrácz P. Mária író, műfordító, újságíró, lapunk munkatársa, aki ez alkalommal a zsűri nagydíját, az Opera Omnia-életműdíjat vehette át Cornel Ungureanu írószövetségi elnöktől. Az Írószövetségi Irodalmi díjakhoz járó pénzjutalmakat a temesvári Polgármesteri Hivatal biztosította.
A Marian Odangiu írószövetségi titkár elnökölte zsűri öt irodalmi díjat és három különdíjat adott át a tavalyi év legjobbnak ítélt kötetek szerzőinek. A zsűri elnöke tréfásan megjegyezte, hogy a kisebbségi nyelveken író szerzők jártak a legjobban, mert az életműdíjas magyar Pongrácz P. Mária mellett a szerb Stevan Bugarski „Monasti o monastirima” kötetéért megkapta a legjobb irodalomtörténeti, illetve esszékötetért járó díjat, a Németországban élő bánsági költő, Ilse Hehn pedig a zsűri különdíjában részesült „Csalóka fények. A Securitate, a gondolat rendőrsége” című, látványos kivitelezésű verseskötetéért. „Nálunk nincsenek külön kisebbségi szerzőknek járó díjak – hangsúlyozta Marian Odangiu írószövetségi titkár – csak a könyvek értéke számít a megmérettetés során!”
Pongrácz P. Máriának Cornel Ungureanu írószövetségi elnök adta át az Opera Omnia-nagydíjat, kiemelve, hogy az írónő a nagy elődök, Franyó Zoltán, Endre Károly és a többi nagy bánsági magyar író életművének az őrzője és folytatója. „Pongrácz Mária a temesvári irodalmi élet kiemelkedő alakja, a román, magyar, német és szerb írók közötti barátság éltetője” – mondta Cornel Ungureanu.
Az író kollégák nevében dr. Bárányi Ferenc gratulált Pongrácz Máriának az irodalmi nagydíjhoz. „Fiatal újságíró korából ismerem Pongrácz Máriát – mondta köszöntője során dr. Bárányi Ferenc – egész életében rólunk, bánságiakról írt, attól függetlenül, hogy ki milyen nyelven beszélt. Marika a miénk, a bánságiaké és nagy öröm a számunkra, hogy megkapta az Opera Omnia-nagydíjat!”
A megtisztelő irodalmi nagydíj átvétele után Pongrácz P. Mária az alábbiakat nyilatkozta a Nyugati Jelennek: „1967-ban jelent meg az első könyvem. Az egész életemet az irodalomban és az irodalomért éltem. Ez a díj elismerése nem csak az én irodalmi tevékenységemnek, de úgy érzem, hogy aki ennek szenteli az egész életművét, azt előbb utóbb elismerik.” Pongrácz Mária végül azt is hozzátette: „Tulajdonképpen a novelláskötetemért, A kopasz városért szerettem volna díjat kapni, de amikor meglátták, hogy milyen életművem van, kivettek a prózai kategóriából és a nagydíjra jelöltek.”
Befejezésül még csak annyit: a bánsági román, magyar, német és szerb írók közötti barátság hangoztatása nem üres szólam csupán, de minden írótalálkozón tetten érhető valóság, és bármilyen meglepő, ők őszintén örülnek egymás sikerének, a többiek kiemelkedő eredményeinek. Pongrácz Mária, az Opera Omnia-díj friss tulajdonosa immár egy fél évszázada kiemelkedő személyisége és katalizátora ennek a sokszínű bánsági irodalmi életnek.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Csiky-napok a főgimnáziumban
A Csiky Gergely Főgimnázium december 4-én tartotta meg a Csiky-napot, ennek alkalmából a szervezők rendezvénysorozattal készültek. Voltak meghívottak magyarországi (Szeged, Pécs, Debrecen, Makó és Hódmezővásárhely), temesvári és megyei (Erdőhegy, Nagyiratos, Kisiratos, Pécska és Simonyifalva) iskolákból egyaránt.
A nyitóünnepséget Csiky Gergely – a tanári szoba és az igazgatóság között elhelyezett – mellszobra előtt tartották meg, ahol beszédet mondott Hadnagy Éva, az iskola igazgatója, Bognár Levente, az Arad megyei RMDSZ-elnöke, és Pellegrini Miklós megyei főtanfelügyelő-helyettes. Ezt követően Pálfi Kinga 12. osztályos diák szavalt, míg Pásztor Anna, a makói Szent István Egyházi Iskola, Gimnázium és Kollégium szintén 12. osztályos tanulója népdalt énekelt.
Az ünnepségen sor került a Csiky-díjak átadására is, melyet idén három diák kapott: Kovács Henrietta, Kis Zsuzsanna és Pálfi Kinga. Szintén hagyomány, hogy ilyenkor megkoszorúzzák az iskola névadójának szobrát. A főgimnázium koszorúját Hadnagy Éva és Spier Tünde, az iskola aligazgatónője helyezte el. Az RMDSZ Arad megyei szervezetének nevében Bognár Levente elnök és Cziszter Kálmán városi tanácsos koszorúzott. A diákság nevében a diáktanács vezetőségének tagjai, Nagy Szilvia Hajnalka és Miculan Vlad helyezte el a koszorút. Az EMKE nevében Matekovits Mária elnök és Khell Levente, míg az aradi Magyar Pedagógusok Szövetségének nevében Matekovits Mihály elnök és Kiss Anna koszorúzott.
Végezetül Jakab István evangélikus lelkipásztor áldását adta az iskolára és a jelenlevőkre, majd közösen elénekeltük nemzeti imánkat.
11 órakor kezdődött a Jelen Ház nagytermébe a Mesevarázs és a Népdalvetélkedő, általános iskolásoknak szánt mesemondó és énekverseny. Két kategóriában összesen tizennégy versenyző volt, akik közül az 5–6. osztályosoknál Tóthpál Eszter és Torma Alex kerültek ki győztesen. Harmadik helyen végzett Lacsán Zsófia. A 7–8. osztályosok kategóriájában Köteles Nicolett végzett a harmadik helyen, Dani Adél Brigitta a második helyen és Kovács Krisztián Ervin lett a győztes.
Ezzel párhuzamosan folyt a középiskolásoknak megszervezett Tóth Árpád Versmondó Verseny, mely az iskola róla elnevezett termében zajlott. A zsűri tagjai Éder Enikő színésznő, Tapasztó Ernő, az Aradi Kamaraszínház igazgatója és Nagy Gizella nyugdíjas tanárnő voltak. Ők olyannyira komolyan vették a versenyt, hogy élőben ment a pontozás: az elhangzott verset rögtön értékelték egy tízes skálán. Itt mindenkinek két verset kellett elmondania, egy választottat és egy kötelezőt. A kötelező vers a 9–10. osztályosoknak Tóth Árpád Boldog csönd című költeménye volt, míg a 11–12. osztályosoknak a Gesztenyefa-pagoda, szintén Tóth Árpádtól. Ezenkívül mindenkinek egy-egy szabadon választott költeményt kellett előadnia.
Előzetes információk szerint a fiatalabbak kategóriájában Horváth Petra nyert, Kovács Korina és Olexa Péter második helyen végeztek, mindketten 51 ponttal. Az idősebbeknél is hasonló helyzet állt elő, de itt a harmadik helyért versenyeztek: Sisa Rihárd és Gulyás Ábel küzdött meg a bronzért. Második helyen Kis Zsuzsanna végzett, a győztes Kovács Boglárka lett.
A nap további részében betlehemes maketteket és Tóth Árpád életéről és munkásságáról készült rajzokat, festményeket lehetett megtekinteni. 
Gál Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Az EMNP üdvözli a felvidéki magyarság autonómia koncepcióját
Testvérek és sorstársak vagyunk, mi, erdélyi és felvidéki magyarok. Ugyanazokkal a gondokkal és veszélyekkel küzdünk: elvándorlás és beolvadás. A megoldás is ugyanaz: ahogy azt a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) 2011-ben megfogalmazta, „megmaradásunk és fejlődésünk egyedüli garanciája a területi, perszonális és sajátos jogállású autonómiaformák biztosítása”.
Minden nemzeti közösség alapvető joga, hogy döntsön saját jövőjéről. Ennek fényében üdvözöljük, hogy a Magyar Közösség Pártja kidolgozta és közvitára bocsájtotta a felvidéki magyarok önrendelkezésére vonatkozó koncepcióját. Meggyőződésünk, hogy csak ez a közvita által megerősített koncepció lehet az alapja az érdemi szlovák-magyar párbeszédnek, amelynek végső eredménye – az Európai Unió keretei között és a jogállamiság szellemében – a felvidéki magyarság fennmaradása és gyarapodása lesz.
Bízva a Kárpát-medencében élő magyar közösségek összefogásának erejében, valamint a magyar állam erre vonatkozó nemzetpolitikai felelősségvállalásában, kitartásra és autonómiatörekvéseik melletti következetes kiállásra buzdítjuk felvidéki sorstársainkat. Ebben bármikor számíthatnak az Erdélyi Magyar Néppárt szolidaritására, valamint szakmai és politikai partnerségére.
Toró T. Tibor elnök
Zakariás Zoltán
az Országos Választmány elnöke
Nyugati Jelen (Arad)

Jövőre tovább nő a szakosztályok száma Kolozs megyében
Még idén megérkezik a tanárok bérhátraléka
A Kolozs Megyei Tanfelügyelőség már elkezdte a 2015/2016-os évi beiskolázási terv elkészítését, amelyet jövő év január végéig kell elküldeni jóváhagyás végett az oktatási minisztériumba. Valentin Cuibus főtanfelügyelő elmondta: az új tanévban még több hároméves szakosztályt indítanak, mint a jelenlegiben, de ez nem lesz az elméleti osztályok kárára, hanem az eddig is akadozva működő négyéves technológiai líceumok osztályainak a számát csökkentik. A magyar szakoktatásban nem várható semmilyen változás: megmaradhat a Református Kollégiumban a három szakosztály és a Szállításügyi Líceumban a magyar autószerelő osztály. A főtanfelügyelő közölte: minisztériumi rendelet értelmében a pedagógusok már idén decemberben megkapják azt a bérhátralékot, amelyekre a korábbi bírósági ítéletek alapján jogosultak, s amelyek törlesztését 2015-re ígérte a kormány. Megtudtuk: az I. és II. osztályos digitális tankönyvek átadása is folyamatban van.
– A tanévkezdés óta több munkáltatóval tárgyalt a tanfelügyelőség, és arra a következtetésre jutottunk, hogy a 2015/2016-os tanévben tovább növeljük az idén szeptemberében beindított hároméves szakoktatási osztályok számát. Jelen tanévben 25 ilyen osztályt indítottunk; a következőben ez a szám 30–35-re fog nőni. Ezzel pedig elérjük azt, hogy az elméleti és a szakoktatás aránya 50–50%-os legyen – magyarázta Valentin Cuibus tanfelügyelő, majd azt is elmondta, hogy az 50%-os szakoktatásba jelenleg még a négyéves technológiai líceumi oktatás is beletartozik. A tanfelügyelőségen eredetileg 618 helyet hirdetettek meg a szakosztályokban, de végül 718 gyereket vettek fel, jövőre pedig a szakosztályokba járó tanulók száma elérheti az 1000-et – összegzett, hozzátéve: a tanfelügyelőségnek a 2015/2016-os tanévre vonatkozó beiskolázási tervet január 23-ig kell elküldenie az oktatási tárcához, jóváhagyás végett.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Irodalmi pezsgés ezután is a megújult Bulgakovban
Remek szórakozást ígér minden korosztály számára Méhes György vidám családregény-sorozata, amelynek első két kötetét (Micsoda társaság!, Tatárok a tengeren) tegnap délelőtt mutatták be a Bulgakov irodalmi kávézóban, az intézmény megújulása apropóján szervezett sajtóreggelin. Mint kiderült, az első kötetben például Apu (Nagyfőnök), Anyu, Krisztinka és a jámbor Öcsi nyaral együtt egy másik családdal – Vilmos atyával, Pindur nénivel, Bogárkával és a jó kis Vilikivél –, de ugyanígy a többi részben is olvashatunk a főszereplők viszontagságairól. Az esemény hangulatát jámbor Öcsi és a jó kis Vilike „színrelépése és színvallása” emelte, akik immár Nagy Elekként és Dáné Tibor Kálmánként elevenítettek fel egy-két hasonlóan izgalmas élményt az ötven évvel ezelőtt történtekből.  
A 2007-ben elhunyt Kossuth-díjas erdélyi magyar író emlékét őrző könyvek mellett arról is szó esett a találkozón, hogy milyen újdonságokkal várja vendégeit mostantól a Bulgakov kávézó.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

Pörgettyű a Tékában, családi perpatvarral
Immár tizedik éve szervezik meg Szamosújváron a Pörgettyű kreatív anyanyelvi vetélkedőt.  A szervező Téka Alapítvány munkatársai fontosnak tartják a diákok anyanyelvi nevelését, a magyar nyelv helyes szóbeli és írásbeli használatára való biztatást, de mindezt úgy, hogy az egyben élmény legyen a diákok számára. A környékbeli magyar gyerekek az évek során megszerették a rendezvényt, a pedagógusok partnerek lettek ebben, így évről évre egyre több korosztályt és települést sikerül bevonni.
Szabadság (Kolozsvár)

In memoriam Vermesy Péter (1939–1989)
Vermesy Péter emlékhangversenyre került sor a zeneszerző születésének 75. és halálozásának 25. évfordulója alkalmából.
A Romániai Magyar Dalosszövetség és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület szervezésében november 29-én, az Egyetemiek Háza nagytermében sorra kerülő emlékezés meghívottjai közül elsőként a Kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Kar Zenepedagógiai Szakának Kamarakórusa állt pódiumra, Windahager-Geréd Erzsébet vezényletével, hogy az Ipa, Iva páva című fiúkari népdalfeldolgozással köszöntse az egybegyűlteket. Utánuk a lányok következtek a Pimpimpáré néhány különböző színekben játszó miniatűrjével, alkalmanként Miklós Noémi zongorakíséretével. Az énekes remekművek csokrában a vidám, humoros, játékos dalok mellett, nekem legjobban az Őszi levél tetszett, amelyen egy bánatos fuvola-szellő suhant át.
KULCSÁR GABRIELLA
Szabadság (Kolozsvár)

Elsősorban az ember érdekel, akihez aztán hozzárendeljük a témát”
Sinkó Ferenc volt az interferenciás Livingroom vendége
Sinkó Ferenc szeret emberek között lenni, mindig is közösségben tudott jól dolgozni. Hisz a pozitív világlátásban – szavajárása, a „ne búsulj, mert jó lesz” szállóigévé vált a környezetében –, ugyanakkor a visszajelzések is nagymértékben motiválják. A színész, koreográfus, rendező 2002 óta tagja a Kolozsvári Állami Magyar Színháznak, tanít a BBTE Színház és Televízió Karán, feleségével, Kelemen Kingával, valamint Jakab Melinda koreográfussal 2004-ben alapította meg a GroundFloor Group Egyesületet. 2006-ban szervezték meg először a Trans-Contact Fesztivált, majd azóta újabb hat alkalommal, lehetőséget teremtve előadóművészeknek és amatőröknek egyaránt, hogy világhírű szakemberek képzésein vegyenek részt.
– Eddig még egyik munkám sem ütközött a másikkal, inkább mindegyik résznek megvolt a helye a puzzle-ben, sőt még a család is belefért. Ez az egyik nagy fejezet az életemből – magyarázta a művész a Livingroom elnevezésű sorozat hétfő esti beszélgetésén, ahol az eddigi két alkalomhoz hasonlóan ezúttal is jó zenével és finom falatokkal várták az érdeklődőket. Előbbiről Farkas Loránd (ének, basszusgitár), Balla Szabolcs (szaxofon), Ferencz Áron (dob), Menyhárt Tibor (gitár) és Enyed Károly (zongora) gondoskodott, Laczó Júlia és kuktája, Orbán Attila pedig Cézár-salátát készített.
Az apropót, hogy az Interferenciákra időzítették a Sinkó Ferenccel való találkozást, egyrészt a fesztivál témája szolgáltatta: színészi és koreográfusi tevékenysége során folyamatosan kapcsolatba kerül a test történeteivel, ugyanakkor két olyan előadás is szerepel a tizenkét napos rendezvénysorozat programjában, amelyek elkészítésében része volt (színészként a Caravaggio Terminal, rendezőként pedig a Parallel elkészítésében működött közre) – magyarázta bevezetőjében Bodolai Balázs, aki Kántor Melindával közösen faggatta a meghívottat.
Előbb a gyermekkoráról, amelyet legkisebb családtagként a szülők óvó gondoskodása jellemzett. Bánffyhunyadon született, Zilahon nőtt fel, egy ideig tájfutott, majd 5-6 évig cserkészkedett, mint mondja, ez utóbbi volt a legjobb dolog akkortájt az életében, mind a mai napig szívesen gondol vissza arra a közösségre, sok mindent tanult tőlük. Egy ideig román óvodába is járt, adott pillanatban még gesztenyével is megdobálta a magyar tagozatosokat. Később aztán, a cserkészcsapat mókamestereként vicceket mondott a tábortűz körül, máskor szavalóversenyre ment, vagy március 15-i ünnepségek lebonyolításában segédkezett, a színházzal viszont nem nagyon volt kapcsolata gyermekkorában. A színire édesapja biztatására jelentkezett, azelőtt mindössze két előadást látott: a Lear királyt és egy másik produkciót, amikor a nagyváradi társulat Zilahon vendégszerepelt.
A főiskola révén új irányt vett az élete, egyfajta újraszületéssel ért fel megérkezni oda. Hatházi András és Szilágyi Palkó Csaba osztályába járt, ahol jól érezte magát, jó volt hallgatni a tanárokat, figyelni rájuk, s tenni azt, amit tőlük kértek. Az egyetem befejezése után, egy kéthónapos bécsi mesterkurzuson ismerkedett meg a kontakt improvizációval, úgy érzi, sokat fejlődött azáltal, ahogyan ott foglalkoztak velük. Mivel szükségét érezte egy intézményes keret megteremtésének, amely által alkalom nyílik ezen a téren alkotni, a feleségével már hazafelé úton megbeszélték, miről kellene szólnia az egyesületnek; itthon aztán hamarosan létre is hozták a GroundFloor Groupot, egy évre rá pedig már nemzetközi kontakt improvizációs fesztivált szerveztek Trans-Contact címmel.
Sok mindenről szó esik még a beszélgetésen, például, hogy elsősorban a testtudatot fejleszti a kontakt improvizáció, s hogy bécsi tapasztalatai nyomán kezdett el foglalkozni ennek oktatásával, valósággal lenyűgözte, hogy ennyire emberközpontú ez a táncforma. Ugyanakkor a munkamegosztással kapcsolatban is elárul néhány dolgot: ő inkább ötletekkel, tervekkel járul hozzá az egyesület működéséhez, fejlődéséhez, minden, ami konkrétum, az a feleségének, Kelemen Kingának a hatáskörébe tartozik, akivel ily módon a magánéletben és a munkában is jól kiegészítik egymást.
A GroundFloor Group produkciói közül a Parallelre terelődik aztán a figyelem, amelynek világát Sinkó Ferenc és Leta Popescu rendezők a két szereplő, Lucia Mărneanu és bodoki-halmen kata történeteiből, általuk megélt élethelyzetekből kiindulva, azoktól elrugaszkodva alkották meg. – Találkozásokból születnek az ötletek; emberek inspirálnak, többnyire barátok, hozzám közel álló személyek, ez pedig egyfajta biztonságot ad, hogy belevágjak dolgokba. Eddig minden rendezésem nagyon személyes volt, ami összefüggés azzal, hogy elsősorban az ember érdekel, akihez aztán a témát rendeljük. A Parallel is így kezdődött: ránéztem Katára, és mondtam neki, hogy színpadon a helye, majd sokat beszélgettünk – részletezi.
Mint kiderült, januárban a színházban is rendez, Csehov Hattyúdalát viszi színre Keresztes Sándorral. Amikor Tompa Gábor igazgató felkérte, rögtön igent mondott, és az is egyértelmű volt, hogy kivel dolgozna, mint mondja, őt is inspirálja, és példaértékű számára, ahogyan kollégája a fiatalokkal kommunikál.
S hogy Sinkó Ferenc szerint lehet-e tanítani a diákokat a színész mesterségre? Úgy véli, akkor a legjobb, ha motiválják, biztatják őket, hogy haladjanak előre, legyenek nyitottak, és keressék meg a saját útjukat. – Nincs receptem, viszont nagyon is kétirányú ez a dolog: közben én is nyitott vagyok, és megpróbálok minél több ötletet, inspirációt befogadni tőlük, majd ezeket visszafordítani az ő javukra – összegzi.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

Újabb feljelentések
Tovább gyűrűzik a december 1-jei balhé
A rendőrségen tett feljelentést Mădălin Guruianu a december elsejei eseményekkel kapcsolatban. A Nemzeti liberális Párt (PNL) sepsiszentgyörgyi elnöke mind a Noua Dreaptă ellen, mind a kézdivásárhelyi „zászlósok” ellen panaszt emelt.
Guruianu azt mondja: ha a jóérzés kiveszett az emberekből, akkor más módon kell megakadályozni azt, hogy a hét eleji események megismétlődjenek.
– Teljesen elfogadhatatlan, hogy hívatlan, bandába szerveződött csőcselék árassza el a megyeszékhely utcáit, és sovinista, idegengyűlölő jelszavakkal bántsák az itt élő magyarokat. Ugyanakkor megengedhetetlen az is, hogy fekete zászlók kitűzésével sértegessék a románokat nemzeti ünnepük alkalmával – foglalta össze álláspontját.
A liberális politikus szerint a Noua Dreaptă evidens módon, verbálisan uszított, a kézdivásárhelyi fekete zászló pedig „vizuális uszításnak” tekinthető. Meglátása szerint azzal, hogy a fekete zászlóra piros–fehér–zöld szalagot tűztek, ez elveszítette a gyászt szimbolizáló jellegét, és egy eszközzé „lépett elő”, amelyet egyértelműen a nemzeti ünnep elleni támadásra használtak fel. Guruianu arra számít, hogy a rendőrség hatékonyan és gyorsan felgöngyölíti mindkét ügyet.
E. Á.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A pattogó mérce
Kies hazánkban már nem csak különböző mércék működnek azonos cselekedetek megítélésére, de a sokfajta mérce is kalimpálhat kedvére, ha a földkerekség legfelelőtlenebb hon­atyái kezébe kerül. Itt van az alsóház sepsiszentgyörgyi képviselőjének, Markó Attilának az ügye. Miután felháborító módon felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték az elhíresült Mikó-ügyben, most újra bíróság elé kerül, lévén, hogy tagja volt egy visszaszolgáltatási-kártérítési testületnek, mely – állítólag! – egy fővárosi ingatlanért úgy állapított meg jóvátételi összeget, hogy mértéktelenül felértékelte azt.
Az alulértékelés és a túlbecslés bevett szokás nálunk felé, az egyiket akkor alkalmazzák, ha a cimboráknak kell elkótyavetyélni köztulajdonokat, a másik a kártérítések esetében működik. Ennek az áldozata lett most Markó Attila, akinek bűnéül nem tudnak egyebet felróni, mint azt a tényt, hogy ott ült ebben a restitúciós testületben.
A Mikó-ügyben Markó „járulékos áldozatnak” érezheti magát, és még így is örvendezhetne, hogy felfüggesztettel megúszta, de ott nem az ő bezáratása volt a cél, hanem a Mikó visszaállamosítása. Ezt az újabb históriát viszont egyáltalán nem biztos, hogy megússza, holott semmilyen konkrét vádról nem tudunk, melyet személyesen ellene lehetne felhozni, sem csúszópénzről, sem befolyással való üzérkedésről, sem hivatali visszaélésről. Annyi történt, hogy valószínűleg ő is rábólintott egy olyan kárpótlási tételre, melynek részleteit talán nem is ismerte. 
Amit a „pattogó” mércéről mondtam, az – lám-lám! – fényesen beigazolódott a román képviselőházban, amely ugyanabban az ügyben nem vonta meg Cătălin Teodorescu képviselő mentelmi jogát, tehát ő nem vonható bűnvádi eljárás alá. Markó igen! Pedig a bizottságban még pont fordítva történt, ott Teodorescut elmarasztalták, Markó Attilát nem. De azóta az RMDSZ bejelentette szándékát, miszerint kilép a kormányból.
Ennek az egész Markó-ügynek, sajnos, van egy kellemetlen itthoni kihatása is. Háromszék újabb magyar nemzetiségű képviselőt veszít el – reményeink szerint csak időlegesen! –, s a megválasztott felsőháromszéki szenátor, Olosz Gergely visszalépése, majd a mostani történet után, csaknem felére csökken itteni magyar képviseletünk a bukaresti törvényhozásban. Ezen kell gondolkodni!
Magyari Lajos
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Házról házra „jár” a honosítás
Jelentősen csökkent a könnyített honosítás iránti érdeklődés az elmúlt időszakban, ezért az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által működtetett demokrácia-központok munkatársai házról házra járva népszerűsítenék az eljárást – jelentette be Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke. 
Mint elmondta, a központok munkatársai ezentúl házról házra járva próbálják népszerűsíteni a könynyített honosítást, ugyanakkor lehetővé teszik, hogy az igénylők saját településükön is benyújthassák a szükséges iratokat.
Sándor Krisztina hozzátette: az elmúlt négy évben az erdélyi vonatkozású igénylések közel hatvan százalékát az EMNT demokrácia-központjaiban bonyolították le, így megközelítőleg 215 ezer kérelmezőnek segítettek a magyar állampolgárság megszerzésében.
Újságírói kérdésre kifejtette, a csökkenő érdeklődés azt jelenti, hogy míg korábban a demokrácia-központok irodáit havi 1000-1500 személy kereste fel, jelenleg havonta 500-an nyújtják be kérelmüket, ráadásul ez a szám a nyári szabadságolások ideje alatt még kisebb volt. Mint részletezte, a Partiumban és Közép-Erdélyben a csökkenő érdeklődés már korábban érzékelhető volt, most azonban már a Székelyföldön is hasonló a tendencia.
„Ami biztató lehet a kérelmezők számára, hogy a kezdeti nagy érdeklődés után most sokkal gyorsabban halad az ügyintézés, nyugodtan jöhet mindenki, akit eddig a várakozás, a hosszas sorban állás riasztott el” – fűzte hozzá Sándor Krisztina.
Az EMNT ügyvezetője ugyanakkor bejelentette: egész hetes rendezvénysorozatot szervez az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács az 1989-es forradalom kitörésének 25. évfordulója alkalmából. December 15–21. között Budapesten, Temesváron, Nagyváradon és Menyőben konferenciára, előadásokra, megemlékezésekre és könyvbemutatókra kerül sor, valamint egy temesvári emlékműsor keretei között rangos hazai és külföldi vendégek és közjogi méltóságok is felszólalnak.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár

Tiltakozik a szatmárnémeti zsidó hitközség
A szatmárnémeti zsinagóga mellett építendő négyemeletes ingatlan ellen tiltakozik a helyi zsidó hitközség, amely szerint a környék amúgy is túlzsúfolt, ráadásul műemlékké nyilvánított kegyhelyük a magas épület takarásában végleg eltűnne szem elől.
Az elképzelés szerint a Várdomb utcai 121 éves zsinagóga közvetlen szomszédságában álló, használaton kívüli kazánház helyén építtet az új tulajdonos, Denisa Popdan négyemeletes ingatlant. Décsei Miklós, a szatmári zsidó hitközség vezetője lapunknak elmondta: semmiképp sem egyeznek bele az építkezésbe, hiszen a kazánház túlságosan közel van a zsinagógához.
Érvelése szerint az amúgy is zsúfolt városközpontba nem hiányzik még egy nagy épület, ráadásul a műemléképületek védelmére vonatkozó jogszabályok előírják, hogy tíz méteres körzetben tilos más ingatlanokat felhúzni, a kazánház pedig mindössze nyolc méterre van a kegyhelytől. Emlékeztetett: Bukarestben a római katolikus Szent József templom mellett felhúzott harminc emeletes plázát is le kell bontania az építtetőnek, mivel a kegyhelyek közvetlen szomszédságában levő területekre speciális szabályok vonatkoznak.
A szatmárnémeti önkormányzattól egyelőre nem kaptunk tájékoztatást az ügyben, Mircea Drăgan, a megyei műemlékvédelmi igazgatóság szakértője azonban lapunknak elmondta: az önkormányzatnak mindenképpen figyelembe kellene vennie a zsidó hitközség álláspontját. Rámutatott: az ügy abban az esetben kerül hozzájuk elbírásra, amennyiben a város megadja az építkezési engedélyt. Hozzátette: a kérdést ugyan a műemlékvédelmi szakértőkből álló bizottság dönti el, de a maga részéről elfogadhatatlannak tartja az építkezést.
A vonatkozó városrendészeti tervezet kapcsán nemrég közvitát szervezett a szatmárnémeti önkormányzat, amelyen mind a szatmárnémeti, mint az országos zsidó hitközség írásban nyújtotta be kifogásait, emellett a Szatmár megyei kereskedelmi és iparkamara is ellenezte a jóváhagyást, mivel az ő székházuk szintén alig pár méterre esik a tervezett építménytől.
A nyilvános közvitán Denisa Popdan kifejtette: bírósági végzés révén jutott a romos fűtőházhoz, amelyet kártalanításként kapott olyan magánlakásokért cserébe, amelyeket az állam eladott. Hangsúlyozta: ebben az esetben nem érvényes a kazánházakat megvásárló vagy azokat bérleti szerződéssel használó személyekre vonatkozó önkormányzati korlátozás, miszerint az ingatlanok használói nem bővíthetik ezeket sem fölfelé, sem oldalirányban a felújítások során.
A nyilvános meghallgatás során a tulajdonos személyeskedő hangnemre váltott, ezért a zsidó hitközség képviselői elhagyták a termet. A tervezet ismertetőjéből nem derült ki, hogy az épületben lakrészeket, irodákat vagy üzleteket alakítanak ki.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár

Sürgetik a romastratégiát – Szemet szúrtak a kilakoltatások
A Romániában élő romák társadalmi beilleszkedését szolgáló stratégia kidolgozását sürgeti legfrissebb jelentésében az Amnesty International.
A világ legnagyobb emberjogi szervezete rámutat: annak ellenére, hogy Románia elkötelezte magát a romák diszkriminációja ellen folytatott küzdelemben, az ország nem tud látványos eredményeket felmutatni az Európai Unióhoz való csatlakozás óta.
A jelentés megállapítja, a roma közösségeknek a munkahelyekhez, az oktatáshoz, a lakhatáshoz, valamint egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférése elengedhetetlen a társadalmi beilleszkedésükhöz, ezeken a területeken azonban Románia nem teljesítette azokat a vállalásait, melyeket az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) keretében elfogadott, gazdasági, szociális és kulturális jogokra vonatkozó egyezménybe rögzítettek.
Az Amnesty International azt kérte a román kormánytól, hogy vessen véget a romák kilakoltatásának. Az emberjogi szervezet szerint egyetlen törvény sem bünteti az erőszakos kitelepítéseket, mi több, a kormány szemet huny az önkormányzatok döntései fölött, amikor ezek kitelepítik városaikból a roma közösségeket. Romániában az elmúlt öt évben több százan vesztették el otthonukat kilakoltatás miatt – állítják a szervezet képviselői. Az Amnesty International elemzése szerint Romániában a roma lakosság mintegy 75 százaléka él szegénységben.
A szervezet egyébként korábban elmarasztalta a csíkszeredai polgármesteri hivatalt, mert nem biztosított a Tavasz utcai cigányoknak emberhez méltó lakhatási körülményeket. Felszólította ugyanakkor a nagybányai polgármesteri hivatalt is, hogy szüntesse meg a mintegy 1100 roma kilakoltatását. Az Amnesty diszkriminációt kiáltott akkor is, amikor a nagybányai önkormányzat betonfallal kerítette körbe a romák által lakott tömbházakat a megyeszékhely területén. Úgy vélték, az önkormányzat egyértelműen megalázta a roma közösséget.
Krónika (Kolozsvár

Coming out.
Előre leszegezem: nem hiszek az autonómiában, és nem hiszek a Romániában való együttélésben sem. Meg lehet tenni: mi mást tehetnénk, egyelőre? Egyszerűen csak nem hiszek benne.
Az autonómiában azért nem, mert az számomra, ahogy mindenki számára, erdélyi magyarok és románok, bárki számára: csak ugródeszka lenne. Fontos ugródeszka, az biztos. Ezt nyilván, Bukarestben is tudják, ne áltassuk magunk. És ez így helyes.
Autonómiát, függetlenséget, szecessziót nem kérünk: kikövetelünk. Na, itt még van, amit tanulni.
Még egy pillanatig visszatérek: a Romániában való együttélésben azért nem hiszek, mert nem. Mert ez bizonyította be az elmúlt majdnem évszázad: nem, és kész. Aki ezt nem érti, annak az apja sem itt született, nem hogy a nagyapja.
Huszonöt év óta eljátszottuk kártyáink nagy részét. A rossz hír az: az összes ászt, politikai képviseletünkkel. A jó hír az: hamiskártyásokkal játszunk, annyi ász van, amennyit nem szégyell előhúzni az ember a kabátujjból.
Mindig van új esély. Nemzeti érdekképviselettel, sőt, ami számomra is szimpatikus: interetnikai érdekképviselettel Erdélyért. A nemlétező szászokkal, a létező Székelyfölddel, és a kétség kívűl legerősebb erdélyi románsággal. A kérdés nem az, lesz-e Erdély: az mindig lesz. A kérdés az: milyen lesz? És kinek mekkora szelet, hogyan? Ne higgyük, ha egyszer létrejön – és remélem, létrejön – nem lesz ez késélre menő harc.
Hát jól gondoljuk át az esélyeket. A puskapor szárazon, de az agyak is.
Jobb előre megbeszélni, mint utána.
És: hajrá Erdély!
György Attila
Facebook
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Pályakezdés öregdiákok szemével
A Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) Alumni központja pályaorientációs találkozót szervezett szerda délután az egyetem nagyváradi székhelyén.
A PKE Bartók termében megrendezett eseményre az Alumni központ az egyetem öregdiákjainak egy csoportját hívta meg, akik beszéltek az érdeklődő egyetemi hallgatóknak élettapasztalataikról, az egyetem elvégzése után előttük felmerült lehetőségekről, kihívásokról. A Bartók termet zsúfolásig megtöltő közönségnek Szakács Zsuzsa a PKE ifjúsági referense, az Alumni Központ titkára bemutatta az általa képviselt szervezetet. Elmondta, hogy mind a diákság, mind pedig az egyetem vezetősége körében megfogalmazódott annak szükségessége, hogy szorosabb kapcsolat létesüljön az egyetem és a végzett hallgatók között. E célkitűzés megvalósítására jött létre az Alumni központ, melynek missziója, hogy az egyetem és a végzős hallgatók között egy olyan kölcsönösségen alapuló kapcsolat alakuljon ki, melynek hozadékaként minden partiumos diák megtartó közösség tagja maradhat a diplomaátadó után is. Az ifjúsági referens kifejtette, hogy az Alumni központ közösségépítő, szakmai és támogató programokat bonyolít le. A mostani esemény a szakmai programok pályaorientációs tevékenységi körébe illeszkedett, melynek keretében a PKE egykori diákjai osztották meg tapasztalataikat az egyetem jelenlegi hallgatóival. Az egyenként mintegy nyolc perces expozék során a hat felszólaló – Németh László és Ercsei Zsolt grafikusok, Horváth István, a Partiumi Magyar Művelődési Céh programkoordinátora, Farkas Kinga, a Vacsifészek projekt kitalálója és működtetője, Mike Szomor Abigél lelkipásztor és Szabó Csaba Zoltán doktorandusz – elmondták, milyen módon tudták a gyakorlatban hasznosítani az egyetemen elsajátított tudást, majd a beszámolók után a hallgatók tették fel nekik kérdéseiket. Pap István
erdon.ro

Ülésezik a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma
December ötödikén tartja soros plenáris ülését a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma. A tanácskozásra - melyről hírportálunkon részletesen is beszámolunk - reggel 9 órától kerül sor a magyar Országgyűlés Vadász termében.
Kövér: Az önrendelkezési igény és jog olyan alapérték, amely érdekazonosságot teremthet számbeli kisebbségben élő európai nemzeti közösségek, az európai nemzetállamok és a Európai Unió között Az Országgyűlés elnöke szerint esély nyílhat a következő esztendőkben arra, hogy alapvető nemzeti kérdésekben mindenekelőtt "mindannyian magyarok legyünk", és csak másodsorban jobboldaliak, baloldaliak, konzervatívok vagy liberálisok.
Erről Kövér László a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) pénteki plenáris ülésén beszélt a Parlamentben, kiemelve: ha így lesz, annak mindenki nyertese lesz határon innen és túl egyaránt. A KMKF-nek a következő négy évben ezt a célt kell szolgálnia, miként tette azt az elmúlt tíz esztendőben is - tette hozzá.
Utalva a rendszerváltozásra rámutatott: a huszonöt esztendő alatt "elveszített illúzióink egyenes arányban állnak a megszerzett tapasztalatainkkal".
"Magas összegű gazdasági, társadalmi és demográfiai tanulópénzen valamennyien megtanulhattuk, hogy a centrum és periféria nem pusztán elvont politikatudományi fogalmak, hanem létező politikai valóság, létező politikai gyakorlat: egy negyedszázad alatt Kelet-Európa országai politikai és gazdasági értelemben a Szovjetunió perifériájából az Európai Unió perifériájává váltak" - fogalmazott. Hangsúlyozta: minden illúzióvesztés ellenére a Kárpát-medence országai és népei civilizációs minőségi váltásként élték meg az elmúlt negyedszázadot. Nem puskatussal terelték őket, hanem önként választották ezt az utat, kérve a csatlakozás lehetőségét, bízva abban, hogy a perifériális lét ellenére, kitartó és demokratikus politikai küzdelmek révén bővíthetők az önrendelkezési jogok, érvényesíthetők a nemzeti érdekek. Most viszont az a veszély, hogy maga az Európai Unió is politikai és gazdasági perifériává válhat - állapította meg a házelnök.
Kövér László köszöntőjében beszélt arról is, hogy az önrendelkezési igény és jog olyan alapérték, amely felelősen és megfelelő keretek között gyakorolva érdekazonosságot teremthet számbeli kisebbségben élő európai nemzeti közösségek, az európai nemzetállamok és a Európai Unió között. A magyar célkitűzésnek annak kell lennie, hogy a térségben meghaladják azt az állapotot, hogy az államközi kapcsolatokban a racionális gazdasági és politikai együttműködés követelményét felülírják az eddig irracionálisan kezelt etnikai szempontok. Szerbia vonatkozásában ez a folyamat elindult, vannak biztató előjelek Szlovákiában is, és a Romániában bekövetkezett politikai fordulat is hordozza ennek az esélyét - jegyezte meg Kövér László.
Kiemelte: a magyar nemzetpolitikának, határon innen és túl, az elmúlt negyedszázadban kialakult egy meghatározó versenyelőnye és egy meghatározó versenyhátránya. Az előny az, hogy kiszámítható, a hátrány pedig az, hogy nem állt mögötte a magyar politikai osztály teljes nemzeti egyetértése. A következő esztendőkben jó esély nyílik arra, hogy az előnyt növeljék, a hátrányt pedig csökkentsék - jelentette ki.
Szili Katalin korábbi házelnök a KMKF kezdeményezőjeként felidézte a szervezet tíz évvel ezelőtti megalapítását, és azt mondta: nem az vezérelte, hogy kipipálják, tettek valamit a nemzetpolitika területén. Fontos döntésnek nevezte az állampolgárság kiterjesztéséről szóló jogszabály 2010-es elfogadását, és azt mondta, hogy a KMKF asztala körül ülők mindig meg tudták teremteni a minimumot és képesek voltak az együttműködésre. Azt kívánta, hogy a KMKF kormányzati ciklusokon átnyúlva sokáig fennmaradjon, a résztvevők egy erős nemzet tagjaként cselekedjenek, és tegyék félre a politikai kicsinyességet.
Az ülés a tervek szerint zárónyilatkozat elfogadásával zárul.
(Később: köszönti a résztvevőket és beszámol a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszterhelyettese is, majd a Nemzeti összetartozás bizottságának beszámolója következik a bizottság munkájáról. Beszámolnak a KMKF munkacsoportjainak társelnökei is, valamint kiértékelik a 2014. évi választásokat illetve a 2015-ös kilátásokat. Ezt követően a KMKF magyarországi tagszervezeteinek hozzászólásai következnek, de felszólalnak az európai parlamenti képviselők is. Az MKP-ból heten vannak jelen a plenáris ülésen: Berényi József elnök, Szigeti László OT-elnök, Farkas Iván, Németh Gabriella alelnökök, Bárdos Gyula elnökségi tág, Furik Csaba, Kassa megye önkormányzatának képviselője, valamint Csáky Pál európai parlamenti képviselő.) A KMKF megalakulásának körülményei
A KMKF tulajdonképpen a gyurcsányi nemzetpolitikai ámokfutás szülötte. Akkor hívták életre, amikor a magyar-magyar kapcsolatok a magyarországi balliberális kormányzatnak "köszönhetően" a mélyponton voltak. Noha hivatalosan a Magyar Állandó Értekezlet mellett, annak kiegészítéseként alakították meg, végül hosszú évekig utóbbi helyett működött. Szili Katalin, az Országgyűlés akkori MSZP-s elnöke 2004. szeptember 10-re hívta össze a KMKF alakuló ülését, melynek Statútumát másnap fogadták el (ezt azóta több alkalommal is kiegészítették, módosították). Az alapkoncepció az volt, hogy a kormányzati együttműködés (MÁÉRT) mellett létrejöjjön a törvényhozó hatalmi ág szintjén működő, intézményesített magyar-magyar kapcsolatrendszer is. Csakhogy a 2004-es Magyar Állandó Értekezletre már igencsak nyomasztó légkörben került sor: egy hónappal a december ötödiki népszavazás előtt az anyanyelven kívül más nem sok közös volt az ott megjelent felekben (kormány - határon túli magyar képviselők). A hagyományoktól eltérően már zárónyilatkozatot sem fogadtak el a 2004-es értekezleten, aztán 2010-ig össze sem hívták többé. Az egyensúly 2010-ben megtörtént helyrebillentésével azonban a KMKF nem vált feleslegessé, okafogyottá, hiszen a kormányzati szintű nemzetpolitika mellett e törvényhozói szint megfelelően kiegészíti előbbit.
Szlovákia parlamenti határozatban ítélte el a KMKF-t
Szlovákia mindig is gyakorlott versenyző volt a bicskanyitogató parlamenti határozatok meghozatalában, gondoljunk csak a 2007-es, Beneš-dekrétumokat megerősítő törvényhozási aktusra. 2008-ban pedig már a KMKF regionális politikát és társadalmi fejlődést veszélyeztető hatásaira figyelmeztetett. Amint annak idején beszámoltunk róla, Dušan Caplovič akkori miniszterelnök-helyettes tárta a nyilvánosság elé a határozatot, mely szerint a KMKF, mint a magyar Országgyűlés égisze alatt működő szervezet veszélyt jelent Közép-Európa politikai és társadalmi fejlődésére. Mégpedig azért, mert annak tagjai szlovákiai (magyar) parlamenti képviselők is, ez pedig a sajátos szlovák logikából fakadóan sérti az ország szuverenitását.
A KMKF hivatása
A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának hivatását, célkitűzéseit alapdokumentuma, a Statútum rögzíti. Ennek értelmében a KMKF a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) kiegészítése a parlamenti együttműködés dimenziójával. Létrehozásával a végrehajtó szerv, a Kormány mellett a másik hatalmi ág, a törvényhozás szintjén is rendszeressé, következésképpen eredményesebbé válik az együttműködés a magyarországi parlamenti pártok és a magyar nemzeti közösségek szervezeteinek képviselői között. A KMKF olyan hasonló problémákkal, egybeeső érdekekkel is rendelkező magyar szervezetek képviselőinek konzultációs fóruma, akik között a legfőbb összekapcsoló erő a magyarsághoz tartozásuk, illetve a térség népei és országai közötti együttműködés előmozdításának szándéka. A KMKF ajánlásokat fogalmazhat meg magyarországi intézmények számára, így létrehozásának és működésének nincs nemzetközi jogi relevanciája. A KMKF feladatai közé tartozik az Európai Unión kívül maradó magyar kisebbségi közösségek támogatása, és ezáltal eredeti állampolgárság szerinti államaik csatlakozásának elősegítése az európai, illetve euro-atlanti szervezetekhez.
Tagjai, szervezete és működése
A KMKF munkájában teljes jogú és tiszteletbeli tagok, valamint szakértők vesznek részt. Teljes jogú tagok a határon túli magyar közösségek parlamenti, vagy ennek hiányában regionális jogalkotó testületbe megválasztott képviselői. A KMKF-nek alanyi jogon tagja valamennyi parlamenti képviselő, ilyenek hiányában országonként maximum 6 regionális képviselő vehet részt a munkában a KMKF elnökének meghívására. A parlamenti képviselettel nem rendelkező pártok is részesei lehetnek a fórumnak, amennyiben a legutolsó választásokon eredményesen szerepeltek: minden megszerzett 1 % után 1 képviselőt delegálhatnak, továbbá szervezetenként 1 képviselőt delegálhatnak azok, amelyek nem indultak el országos parlamenti választásokon, de regionális szintű képviselettel rendelkeznek.
A KMKF magyarországi tagjai a Magyar Országgyűlés képviselői, minden pártból három személy; tagokat az egyes pártok jelölnek. Tagok továbbá az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának tagjai (3 fő), a KMKF elnöke által felkért független képviselő. A magyarországi pártok, illetve valamely szomszédos országban magyar szervezet képviselőjeként megválasztott európai parlamenti képviselők maguk közül országonként legfeljebb négy tagot delegálnak. A tiszteletbeli tagokat a KMKF elnöke kéri fel, akik felszólalhatnak a plenáris ülésen és a munkacsoportokban is. Szintén az elnök kéri fel a szakértőket is - őket a nyugati magyarság soraiból, hogy munkájukkal segítsék a KMKF tevékenységét.
A KMKF háromszintű szervezeti szerkezetben működik. Az egyik szint a plenáris ülés, melyet az Országgyűlés Elnöke hív össze és elnököl évente legalább egy alkalommal, és emellett amennyiben a tagok legalább fele ezt kéri. Ennek napirendjére az összmagyarságot érintő stratégiai kérdések kerülnek. Az ülések tartalmi előkészítésének, illetve a munkacsoportok működtetése céljából létre kell hozni egy Állandó Bizottságot – ez a második szint –, melynek tagjai a küldő szervezettől kapott mandátumuk birtokában lefolytatják a vitákat és előkészítik a plenáris üléseket, esetleges dokumentumokat. A KMKF harmadik szintjeként a munkacsoportok működnek. Ilyen pl. a Regionális önkormányzati munkacsoport, a Társadalmi szervezetek munkacsoportja, a Szórvány-diaszpóra munkacsoport és a Szakpolitikai munkacsoport.
SZD
Felvidék.ma

Băsescu lemondásra szólította fel Pontát
Traian Băsescu államfő felszólította Victor Pontát, hogy mondjon le a miniszterelnöki tisztségről, és a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökeként alakítson olyan kormányt, amelyben ő maga nem vesz részt.
A hivatalából három héten belül távozó elnök csütörtök esti sajtónyilatkozatában úgy vélekedett: Ponta elvesztette hitelét az Európai Unióban, és ha az ő vezetésével alakul új kormány Romániában, az az országot is hitelteleníti. Szerinte Európában senki sem hiszi el, hogy a Ponta-kabinet nem szándékosan korlátozta a hagyományosan jobbra húzó román emigrációt abban, hogy éljen választójogával a novemberi elnökválasztáson.
Băsescu kijelentette: Európa nem felejtette el Ponta plágium-ügyét, az államfő 2012-es felfüggesztésekor elkövetett szabálytalanságokat és a kormányfő állítólagos ügynökmúltját, ezért Ponta „mérhetetlen károkat okoz Romániának”, ha nem távozik sürgősen a kormány éléről.
Az államfő szerint Ponta azóta ügyködik „izgatottan” egy új kormányzati struktúra kialakításán, amióta az RMDSZ bejelentette, hogy távozik a kabinetből. Băsescu megjegyezte, az RMDSZ biztosan nem azért lép ki a kormányból – ha ez egyáltalán bekövetkezik – mert a szövetség politikusai annyira érzékenyek lennének a választók által megfogalmazott üzenetre, mert szerinte „nagyon sokszor” bebizonyították, hogy ez nem érdekli őket.
A román államfő azonban nem kérdőjelezte meg, hogy a legnagyobb parlamenti frakcióval rendelkező PSD-nek kellene továbbra is kormányoznia, ugyanakkor felszólította Pontát: értse meg, hogy további jelenléte a kormányban sérti Románia érdekeit.
Băsescu kimondatlanul is Victor Ponta múlt pénteken tett kijelentésére utalt, aki azt állította: hajlandó lenne távozni a kormány éléről, ha az államfő garantálná, hogy a jelenlegi kormánykoalícióból bíz meg másvalakit kormányalakítással.
Traian Băsescu december 21-én adja át az államfői tisztséget Klaus Johannis megválasztott elnöknek. Băsescu tíz év után távozik az elnöki hivatalból, de állítása szerint nem vonul vissza a politikai életből, hanem belép a védnökségével idén alakult Népi Mozgalom Pártba.
MTI
Székelyhon.ro

A KMKF is elítéli az erdélyi magyarokat ért jogsértéseket
A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) javasolja, hogy az Országgyűlés nyilvánítsa a magyar szórvány napjává november 15-ét, Bethlen Gábor fejedelem születésnapját. Egyebek között ezt tartalmazza a fórum pénteki budapesti ülésén elfogadott zárónyilatkozat, amelyben sikeresnek ítélik a külhoni magyarság részvételét a magyarországi választásokon, ugyanakkor elítélik az erdélyi magyarságot a közelmúltban ért jogsértéseket. 
Az MTI-hez eljuttatott dokumentum alapján a résztvevők azt javasolják, november 15-e legyen az a nap, amikor az összefogás jegyében a magyar nemzet jobban odafigyel a szórványmagyarságra, rendezvények, híradások, előadások, konferenciák, és közösségépítő programok révén. Jelezték: Erdélyben 2011 óta, Kárpát-medence szerte pedig 2013-től ünnepelik a magyar szórvány napját ezen a napon.
A KMKF üdvözli, hogy a május 6-án megalakult magyar parlament – Magyarország történelmében – az első képviselőház, amit az általános, titkos és egyenlő választójog alapján, a határon túli magyarság részvételével választottak meg, és az egész nemzetet képviseli. A fórum eredményesnek tartja a külhoni magyar állampolgárok részvételét a magyarországi választásokon, ami még teljesebbé teszi a magyarság közjogi egységét.
Kövér: esély nyílhat, hogy mindannyian magyarok legyünk Az Országgyűlés elnöke szerint esély nyílhat a következő esztendőkben arra, hogy alapvető nemzeti kérdésekben mindenekelőtt „mindannyian magyarok legyünk", és csak másodsorban jobboldaliak, baloldaliak, konzervatívok vagy liberálisok. Erről Kövér László a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) pénteki plenáris ülésén beszélt a Parlamentben, kiemelve: ha így lesz, annak mindenki nyertese lesz határon innen és túl egyaránt. A KMKF-nek a következő négy évben ezt a célt kell szolgálnia, miként tette azt az elmúlt tíz esztendőben is – tette hozzá. Kövér László köszöntőjében beszélt arról is, hogy a napjainkban Ukrajnában zajló történéseket sokan ukrán–orosz területi vitának tartják, és vannak akik mindezt amerikai–orosz érdekharcnak minősítik. Ő azok véleményét osztja, akik az ukrajnai geopolitikai küzdelmek egyik nagy tétjének Európa, az Európai Unió önrendelkezési joga és képessége megerősítését vagy elveszítését tartják.
A KMKF sikeresnek értékeli a magyar pártok szereplését a Kárpát-medence országaiban lezajlott parlamenti, európai és helyhatósági választásokon.
Külön értéke van annak, hogy az európai parlamenti választások eredményeként nem uniós országok magyar közösségei, így a vajdasági és a kárpátaljai nemzetrészek is képviselőt küldhettek Brüsszelbe – olvasható az ötoldalas dokumentumban.
A tíz éve létrehozott plénum üdvözli, hogy a honosítási és visszahonosítási folyamat révén immár 680 ezer honfitárssal, közülük 630 ezer esküt tett magyar állampolgárral bővült a magyar nemzet.
A KMKF üdvözli a magyar kormány azon szándékát, hogy a nemzetegyesítést a határok átjárhatóságának javításával, benne a határátkelők számának jelentős növelésével kívánja megvalósítani.
A fórum támogatja a romániai magyar közösség azon törekvéseit, hogy nemzeti és közösségi szimbólumait, anyanyelvét szabadon használhassa, ugyanakkor tiltakozik a román hatóságok hozzáállása és ismétlődő jogkorlátozó, megfélemlítést célzó intézkedései ellen.
Elfogadhatatlannak tartják, hogy a bukaresti szenátusban elfogadták azt a törvénytervezetet, amely bűncselekménynek minősítené, és magas pénzbírsággal büntetné a más államok zászlóinak „szabálytalan” kitűzését Romániában. Reményüket fejezik ki, hogy a képviselőház nem szavazza meg az erről szóló törvénytervezetet.
Elítélik a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó kollégium visszaállamosítását, amivel Románia megsértette a saját alkotmányát, a demokratikus joggyakorlatot, az Emberi Jogok Európai Egyezményét és a restitúciót szabályozó kormányhatározatában vállalt kötelezettségeit, és amivel egyszersmind fenyegeti minden romániai egyház jogi helyzetét is.
Jelezték: minden jogi és erkölcsi támogatást megadnak a Romániai Református Egyház Erdélyi Egyházkerületének és az érintetteknek, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához történt fellebbezése sikeres legyen, és jogos tulajdonát visszaszerezze.
A KMKF aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem önálló magyar tagozatának megalakítása kapcsán kialakult vita továbbra sem rendeződött. Elítéli az egyetem román vezetésének intoleráns, a megoldást ellenző megnyilvánulásait. Javasolja, hogy az erdélyi magyar tudományos világ képviselői kérjék az MTA elnökét, vizsgálja meg a közvetítés lehetőségét. Támogatják az erdélyi magyarság autonómia-törekvéseit és alkotmánymódosító szándékait.
A fórum csalódottságának ad hangot, hogy a szlovák alkotmánybíróság többszöri halogatás után ismételten nem hozott érdemi döntést a szlovák állampolgársági törvény kifogásolt rendelkezései ügyében.
Reményét fejezi ki egyúttal, hogy a szlovák törvényhozás olyan értelemben módosítja a vonatkozó jogszabályt, amely megszünteti a Szlovákiában élő nemzeti közösségek identitásának megélését gátló adminisztratív korlátozást, és lehetővé teszi számukra a nemzetiségük szerinti állampolgárság felvételét is. A KMKF külön üdvözli, hogy a Magyar Közösség Pártja országosan a harmadik legerősebb pártként zárta az önkormányzati választásokat.
Üdvözlik, hogy Szerbia január 21-én megkezdhette a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval, s hogy a magyar–szerb megbékélési folyamat újabb eredményeként a szerb kormány megszüntette a Csúrog, Zsablya és Mozsor teljes magyar lakosságát háborús bűnössé nyilvánító közigazgatási határozatok hatályát, amivel az ország jogrendjéből maradéktalanul kikerült a kollektív bűnösség elve. A fórum egyúttal kifejezi reményét, hogy a kormánydöntés a folyamatban lévő rehabilitációs eljárások felgyorsulását eredményezi.
Kiemelték: a KMKF elkötelezett a szuverén, független, európai és demokratikus Ukrajna mellett, amely garantálja a területén élő népcsoportok, köztük a kárpátaljai magyarság biztonságát, kollektív jogainak gyakorlását és anyaországi kapcsolatainak fejlesztését; ezért támogatja Ukrajna európai orientációjának erősödését és sikerét.
A fórum ugyanakkor aggodalmát fejezi ki az ukrajnai helyzet miatt, elítéli a konfliktusok megoldásában az erőszak alkalmazását, a véres konfrontáció helyett pedig a tárgyalásos rendezést támogatja. A KMKF reméli, hogy Ukrajnában rövid időn belül a háborút felváltja a béke, az ország stabil demokratikus jogállammá alakul, amelyben a nemzeti kisebbségek jogai az európai normáknak megfelelően szavatolva vannak. Továbbra is támogatják a magyar többségű választókerület visszaállítását Kárpátalján – írták.
Székelyhon.ro

Erőre van szükség
Most, hogy alábbhagyott picit a román elnökválasztás eredménye körüli lelkendezés, s a dolgok nagyjából visszatértek Romániához mérten normális kerékvágásukba, nézzük meg higgadtabban, milyen helyzetbe kerültünk. A szavazás másnapján-harmadnapján sokan voltak azon magyarok, akik elítélő szavakkal illették a székelyföldi és erdélyi magyarság relatív távolmaradását az urnáktól. Én most azt mondom, nem volt igazuk: nem baj az, hogy a magyarság nem mutatott épp akkora érdeklődést a szavazás iránt, mint a románok, ismételten jelét adva egy politikai törésvonalnak.
A magyarság tekintélyes része azért elment szavazni, s elsöprő hányaduk Klaus Johannisra voksolt. Egy fecske azonban nem csinál nyarat, s egyetlen elnökválasztás nem fogja átformálni azt a Romániát, amelyben a magyar nemzeti közösség egyre kevésbé érzi otthon magát, s egyre alacsonyabb mértékben tudnak a magyarok hű, vagy ha úgy tetszik, lojális állampolgárai lenni az országnak.
Mert mi történt az ominózus elnökválasztás óta eltelt alig három hétben az úgynevezett magyar ügyekben? Soroljuk, a teljesség igénye nélkül: újraállamosították a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégiumot, elvették az épületet a református egyháztól, s jogerősen elítélték a restitúciós bizottság tagjait, akik annak idején odaítélték az épületet az egyháznak. Markó Attila képviselő, a bizottság tagja ráadásul most parlamenti mentelmi jogát is elvesztette egy másik restitúciós ügyben, amelyhez bevallása szerint tulajdonképpen köze sem volt, s akármikor rács mögé kerülhet. Vasile Liviu Oprea Maros megyei prefektus a visszaszolgáltatott, több mint kilencezer hektárnyi egykori Bánffy-erdőről szóló bírósági ítéletet szeretné mondvacsinált okokra hivatkozva megsemmisíttetni, perújrafelvételi kérelmében gyakorlatilag a kollektív bűnösség érvrendszerének felhasználásával a magyarságot, mint „a grófok leszármazottjait” kockázati tényezőnek nevezi a szászrégeni, amúgy színromán bíróság pártatlanságát illetően. A perújrafelvételhez szükséges tizenötezer lejes illetéket egyébként mindannyiunk adólejeiből a Közigazgatási- és Belügyminisztérium fedezi, amely ezek szerint egyetért a prefektus által felhozott szempontokkal, a magyarságot veszélyforrásként fogadja el, de a tőlük is beszedett adót ellenük felhasználja. Oprea Kovászna megyei kollégája, Marius Popică nem látott semmilyen magyarellenes megnyilvánulást az Új Jobboldal szélsőséges szervezet december 1-jei háromszéki felvonulása alkalmából, ahol pedig dokumentáltan elhangzottak a szokásos magyarellenes rigmusok. A szenátusban hallgatólagosan elfogadtak egy olyan törvényt, amelyet éppen Klaus Johannis liberális pártja nyújtott be, s amely gyakorlatilag bűncselekménnyé nyilvánítaná a romántól eltérő nemzeti szimbólumok használatát. Ha ez a törvény életbe lép, azt kívánjuk majd, hogy tényleg reklámzászlónak minősüljön a székely lobogó, mint ahogy a Marosvásárhelyi Helyi Rendőrség által kiállított ominózus jegyzőkönyvben szerepelt.
Mintha az elnökválasztás óta még jobban megerősödött volna a román államapparátus magyarellenes igyekezete. A megválasztott elnök pedig nyilvánosan a nemzetiségi kérdésben semmilyen állást nem foglal azon kívül, hogy váltig hangoztatja, ő „német etnikumú románnak” tartja magát.
Amikor az RMDSZ felső vezető testülete, a Szövetségi Állandó Tanács az elnökválasztást követően úgy döntött, hogy kilép a kormánykoalícióból, Kelemen Hunor elnök azt mondta: megértették választóik üzenetét, s felfogták, hogy a kormányzás nem prioritás, az elkövetkezendő időben a közösségépítésre fognak nagyobb hangsúlyt helyezni. Ez a kijelentés a legnagyobb romániai magyar politikai szervezeten belüli, sokak által remélt paradigmaváltást készítheti elő: nem az a fontos, hogy Bukarestből könyöradományokat járjunk ki, pár száz méteres aszfaltcsíkokra kolduljunk össze pénzeket, beszállva egy erkölcstelen politikai cserekereskedelembe. Arra van szükség, hogy az erdélyi magyarságot a bukaresti hatalom magyarellenes érdekeivel nyíltan szembefordulva, belülről erősítsük, elkerülve a „magyar származású románság” felé vezető asszimilációt, megállítva vagy legalább lassítva a történelem beolvasztó kerekét. Mert mi magyar nemzetiségű, magyar tudatú, sok esetben magyar állampolgárságú polgárai akarunk lenni Romániának, megmaradva nagyszámú, kultúráját megélő, önerőből gyarapodó, független közösségként. S ha nem megy ez szép szóval, menni fog erővel. De ahhoz erőre van szükség.
Rédai Attila
Székelyhon.ro

Felhívás kussolásra
A jelek szerint egyelőre semmi foganatja annak, hogy az „etnikai együttélés normalizálására” szólították fel a romániai magyar civil, illetve politikai szervezetek vezetőit. Nem is csoda.
A Csíkszeredában megjelenő román nyelvű lap szerint fiatalok és idősek Bukarestből, Nagyszebenből, Buzăuból, Târgovișteből és Brassóból, valamint más helységekből, illetve a Hargita, Kovászna és Maros megyei civil szervezetek képviselői az ortodox érsek áldásával fogalmazták meg ezt a bizonyos felhívást. A dokumentumot a december elsejei nemzeti ünnepük alkalmából olvasták fel Sepsiszentgyörgyön.
Bukaresttől Târgovișteig úgy látják a fiatalok és öregek, Hargita, Kovászna és Maros megyéknek nagy károkat okoz, hogy a régió egy „potenciális konfliktusövezet” látszatát kelti, ez pedig nem jó sem a románoknak, sem a magyaroknak. Némi szelektív történelmi emlékeztetőt követően aztán az öregek és fiatalok belecsapnak a lecsóba, és leszögezik: itt az ideje, hogy a magyar civil és politikai szervezetek vezetői beismerjék, a nemzetközi szerződésekben rögzített, a nemzeti kisebbségekkel szembeni kötelezettségeit Románia maradéktalanul teljesítette. Sőt, azt is kijelentik igen határozottan, hogy az 1918-as Gyulafehérvári Nyilatkozatban megfogalmazott elvi vállalásokat is teljesítette Románia. Nem, nincs itt semmi félreértés, ugyanis szerintük a 96 évvel ezelőtti dokumentumot nem szó szerint kell érteni, hanem történelmi kontextusba kell helyezni.
Aha, persze, nem úgy kell érteni, hogy autonómiát adunk a nemzeti kisebbségeknek, hanem hogy kapjátok be. Kontextussal együtt. Világos, értjük ezt. Volt időnk megérteni, éppen ezért szoktunk morogni.
A felhívás szerzői egyúttal követelik, hogy a magyar közösség legitim vezetői ítéljék el a magyar szélsőségeseket. A „Vesszen Trianon” és a „Székelyföld nem Románia” lózungok szerintük nem alkalmasak arra, hogy szimpátiát ébresszenek a románságban. Hát ezeket általában nem szimpátiakeltés céljából szokták hangoztatni. Mint ahogy a „Kifelé a magyarokkal az országból” és hasonlókat sem azért szoktak emlegetni a román szélsőségesek, hogy mi megkedveljük őket. Szó, ami szó, ez a kezdeményezés, pontosabban mondva felhívás egy centit sem visz előre. Hiába van rajta püspöki áldás, mit sem ér az egész, ha annyi az üzenete, hogy legyen nekünk elég az, ami van, és kussoljunk.
Pedig igencsak szükség volna megbékélésre, normális viszonyokra, vagy ha úgy jobban értik, normalizálódásra. Az egyébként akkor lesz, amikor majd a magyar közösség Bukaresttől Târgovișteig őszintén azt hangoztatja, hogy bőven elég az, ami van.
Szüszer-Nagy Róbert
Székelyhon.ro