Egy épület „színeváltozásai”
Valamikor Sepsiszentgyörgy ékességének szánták, aztán a megyeszékhely valóságos szégyene lett az egykori Szakszervezetek Művelődési Háza. Palota – mondták építtetői –, de nem éppen sikeredett városépítészeti relikviának, s a „tájjellegét” is csak a kopjafákat félszegen utánzó oszlopai próbálták némiképpen, nem sok sikerrel, szuggerálni. Főleg a födémmel volt baj, mert a hatalmas lapos tető csak arra volt jó, hogy lassan a használhatatlanságig áztassa–romlassza a tekintélyes méretű építményt.
Az aspektuson lehetett volna segíteni idejekorán, még a meglehetősen roskatag alapozást is meg lehetett volna erősíteni, mert a „palota” egyik fő baja éppen az, hogy töltelék-talajra építették a sebtében ledózerolt egykori polgárházak helyére. Így is lehetett volna, ha az épületnek lett volna igazi gazdája. De nem volt, s hiába nevezték „szakszervezetinek”, mert a dicső kommunista szindikátusnak az égadta világon semmi köze nem volt sem az építéséhez, sem a fenntartásához, hanem egyedül a tönkretételéhez. A „nagy változások” idején önkinevezett birtoklói valóságos bitorlóinak bizonyultak, ügyesen bérbe adogatták különböző, fölötte gyanús vállalkozásoknak, lassan, de biztosan száműztek belőle mindent, ami emlékeztetett a kultúrára, s addig gazdáskodtak háborítatlanul, amíg csaknem minden mozdíthatót elkótyavetyéltek belőle.
Az épület nagy romlását az egész tér pusztulása követte volna, ha nem telepítik oda a szentgyörgyiként teljesen ismeretlen Mihály vajda lovas szobrát, a kolozsvári Mátyás-szobor dilettáns reprízét. Ettől nemzeti üggyé vált a zsebtér dolga, s állandó cókolására többet kellett elköltenie a városnak, mint az iskolákra és a kórházakra együttvéve. Az épületre nem költhetett, mert azt besorolták a román állam magánvagyonába. S csak azért nem kótyavetyélték el valami jöttment vállalkozónak, mert nem kellett senkinek.
A sorsa egy kicsit hasonlít a Bodok szállóéhoz, a szépmezői farméhoz, a kézdivásárhelyi csavargyáréhoz, az uzoni szeszgyáréhoz, de még az említettekénél is nagyobb szélhámia. Szorítunk és szurkolunk tehát a szentgyörgyi polgármesteri hivatalnak, hogy sikerüljön végre megszerezni a tulajdonjogot, s akkor még reprezentatív épületet, igazi művelődési hajlékot is lehet teremteni a romhalmazból.
Magyari Lajos
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A román nemzeti kifutópálya
És tart tovább az a magánháború, melyet még a királyi Románia indított az erdélyi, bánsági magyarság ellen, közvetlenül az után, hogy kapott ajándékba egy nagy darab országot a nyugati nagyhatalmak erőszakában, 1920-ban. Ezt a népüldözést ismerjük, középkori hagyaték, a 20. században népirtássá dagadt.
Románia a 19. század ballasztját is cipeli sok tekintetben. Ezt is. Ma már az Európai Unió védelmében.
És kapjuk a vádat sokfelől, itthon, hogy miért kell nekünk minden gondot és bajt nemzeti síkra terelnünk? Miért eredeztetünk nyomorúságot, hátraszorítást a nemzeti elnyomatásból? Nos, azért, mert úgy van, azért nem enged a román állami (számunkra felügyeleti, diktatórikus) politika semmit fölülvizsgálni a maga teremtette állapotban. És éppen ezért nem hajlandó beszélni sem, hallani sem Székelyföld autonómiájáról, semmiféle fajta autonómiáról. Gazdaságilag visszavetve az az Erdély, amellyel a mai napig sem tud mihez kezdeni a maga javára sem a román hatalom, noha utcahosszal elébb járt ez a rész iparilag, gazdaságilag egykor, mint a Regát, a Királyság. Elemezhetnénk mai tényezőket is, de most nem arról beszélünk.
Határozottan kijelentette a hatalom egyik vezéregyénisége, hogy mindenféle autonómia rebesgetése a magyarság részéről nemzetbiztonsági kockázatként van számon tartva, tehát elvetve. Még azt sem hallhatjuk ki ebből – lásd autonómia –, hogy süljünk meg a saját zsírunkban, mert hogy se zsír erre, se tér, gazdasági lehetőség a magunk fejlesztésére.
Ha a hatalom ellenséget lát 94 év óta és után a berekesztett magyar milliókban, akkor nem várhat sem erkölcsileg, sem érzelmileg hűséget maga iránt. Ezért fordul minden megoldásra váró kérdés a magyarság autonómiája felé. A román kormányoknak, politikusoknak szellemileg még annyira sem futja, hogy saját s az ország gazdasági érdekeit tartsa az elsőrangú fontosság kategóriában. Az innen elmenekülő, mert dolgozni, élni akaró milliók közé számítgatják az oktalanok a magyar százezreket is, kárörömmel. És eközben mélyül a be nem vallott válság. Ez hát a román nemzeti „kifutópálya.” Ez ama nemzetbiztonság, és annak kockáztatása!
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Tanügyi tisztségeket kér az RMDSZ
Az oktatásügyi törvény alapján a tanfelügyelőségeknek konzultálniuk kell a kisebbségek parlamenti képviseletével a kisebbségi oktatást érintő döntések kapcsán, így az RMDSZ aktívan bele kíván szólni a szervezési kérdésekbe – jelentette ki Nagyváradon Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke.
A megyei tanfelügyelőség által a szakminisztériumhoz benyújtott javaslatok kapcsán hangsúlyozta, hogy az iskolaigazgatói és aligazgatói, illetve tanfelügyelői posztokra már legalább hat éve nem írtak ki versenyvizsgát, így négyéves mandátum helyett egy évre szóló ideiglenes kinevezések történnek. Szabó (képünkön) elmondta, amíg ezeket a vizsgákat nem írják ki, addig az RMDSZ beleszól a kinevezésekbe.
„Nyilván olyanokat fogunk javasolni, akik nem rombolják a rendszert. Annak a kinevezését viszont nem lehet elutasítani, aki megnyeri a versenyvizsgát” – szögezte le. A parlamenti képviselő érdeklődésünkre rámutatott, hogy az építő kritikát nem tekinti támadásnak, egy olyan személyt viszont már nem támogatna igazgatói posztra, aki például ellenzi az önálló magyar iskolák működését.
„Nem lehet igazgató valaki, aki nem erősíti a hálózatot, hanem gyengíti azt” – vallja. Meggyőződése, hogy a Bihar megyei magyar oktatásért sokat tett az RMDSZ az elmúlt évek során, most pedig országos szinten egyedüliként kérvényezték, hogy a magyar osztályokban román nyelvet oktató tanárok munkájáért felelős magyar tanfelügyelőt is kinevezzenek.
A tanügyi tárcához jóváhagyásra elküldött tervezetben a már jelenleg is meglévő magyar igazgatói és aligazgatói tisztségek száma bővülne, Belényesbe, Tenkére, Révre és a váradi művészeti gimnáziumba kértek magyar aligazgatót.
A már meglévő intézményvezetőket csak azok felmondása esetén cserélik le. A megyei tanfelügyelőségen a már meglévő posztok mellett igényeltek egy humán erőforrásért és a tantervért felelős magyar tanfelügyelői tisztséget, és kérték egy magyar informatikus kinevezését. A szaktárca várhatóan két héten belül dönt a Bihar megyei tanfelügyelőség által beküldött struktúráról.
Krónika (Kolozsvár)

EMI-tábor: menetelő önkormányzatok
A tavalyi nagy székely menetelés után jelenleg az „önkormányzatok nagy menetelése” zajlik – jelentette ki az EMI-tábor zárónapján elhangzott beszédében Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke.
Rámutatott: a székelyföldi önkormányzatokon a sor, hogy előterjesszenek és elfogadjanak egy olyan határozatot, amelyben kinyilvánítják, egy régióba, a Székelyföldhöz kívánnak tartozni. Mint mondta, a határozat elfogadása után minden bizonnyal bírósági eljárások fognak következni, hiszen a prefektusok várhatóan közigazgatási bíróságon fogják megtámadni a határozatokat.
„Minden lépésünkről tájékoztatjuk az Európai Uniót és az Egyesült Nemzetek Szervezetét (ENSZ), tudniuk kell a törekvéseinkről, azt pedig semmiféle bírósági ítélet nem semmisítheti meg. A közösségnek pedig szolidaritást kell vállalnia a bíróságra citált önkormányzatokkal” – fogalmazott az SZNT-elnök.
Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke az RMDSZ-szel közösen elkészített autonómia-törvénytervezetről beszélt a táborlakóknak. Elmondta, rendkívül fontosnak tartja a tervezet benyújtását megelőző nyilvános közvitát. „Tudatosítani kell, hogy a statútum nem a polgári párté, nem az RMDSZ vagy az SZNT dokumentuma, hanem a teljes székelyföldi közösségé. Az autonómia elfogadtatását azonban nem a parlamenti képviselet fogja elérni, ezt majd egy alkalmas nemzetközi politikai helyzetben lehet megvalósítani” – fogalmazott.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke leszögezte: az autonómiapárti polgári pártnak és az EMNP-nek együtt kell működnie, éppen azért, hogy azok is felsorakozzanak a kezdeményezéseik mögé, akik nem támogatják az önkrendelkezési törekvéseket. Az elnök szerint az együttműködés eredménye már a 2016-os helyhatósági választásokon meg kell mutatkozzon.
Gergely Imre
Krónika (Kolozsvár)

Fejlesztenék a Csángó Rádiót
A földfelszíni sugárzásban látja a Csángó Rádió bővítését Lőrincz Celesztin, a rádió létrehozója, aki pénteken a Kossuth Rádió műsorainak vendége volt.
A jelenleg interneten elérhető rádió főszerkesztője – aki Jónás István, a Magyar Rádió Nonprofit Zrt. vezérigazgatója meghívására érkezett Budapestre – az MTI-nek elmondta: a földi sugárzás kialakításához Csángóföldön 100 kilométeres körzetet lefedve mintegy százezer euróra lenne szükség.
Azt szeretnék, hogy minél több csángó településre jusson el a rádió adása – mondta Lőrincz Celesztin, aki reményét fejezte ki, hogy a jövő évben a jelenlegi infrastrukturális feltételeket tudják majd fejleszteni. Megjegyezte: a frekvencia elnyerését nagyban segítené ha a jogszabályi környezet megváltozna, és a kulturális, kisebbségi rádióadókra más adószabályok vonatkoznának. Ebben az esetben könnyebben tudnának fejlesztéseket megvalósítani és frekvenciát kialakítani – jelezte.
Stúdió a családi házban
A moldvai csángók első rádiója 2009. november 14-én kezdte meg adását abban a környezetben, ahol egyre ritkább a magyar szó. Azóta szerte a világon mindenütt hallgatják az interneten, és hallgatóinak száma jóval meghaladja a 300 ezret. Jelenleg hét munkatárs dolgozik, a rádiót alapvetően adományokból tartják fenn.
A rádió éjjel-nappal, a nap 24 órájában sugároz, így a világ bármely részén a helyi idők szerinti legkedvezőbb időpontokban hallgatható. A Csángó Rádió műsoridejének több mint felét a csángó népzene közvetítése teszi ki, de rendszeresen beszámol a moldvai csángók jeles eseményeiről is. Pozitív visszajelzések érkeztek többek között a Svédországban, Olaszországban, Ausztráliában és Izraelben élő magyaroktól.
A csíkfalui családi ház egyik szobájában kialakított stúdió a Moldvába látogató turisták kedvelt célpontja lett. Lőrinc Celesztin – akit 2011-ben a Magyar Újságírók Közössége Lant és Toll díjban részesített – a nap folyamán a Kossuth Rádió stúdióiban részese lehetett a közszolgálati adó népszerű műsorainak, így a Krónika, a Napközben, a Közelről készítésének.
Csángó Fesztivál Jászberényben
Amint arról korábban már beszámoltunk, keddtől vasárnapig tartották meg 24. alkalommal a hagyományos Csángó Fesztivált Jászberényben. A fesztivál főszereplői a gyimesi és moldvai csángók, akik Gyimesfelsőlokról, Gyimesközéplokról, Setétpatakáról és Csinódról, illetve Somoskáról, Klézséről, Pusztináról Lészpedről érkeztek a magyarországi településre.
Az erdélyi, felvidéki, magyarországi hagyományőrzők olyan kistelepülésekről érkeztek, mint Györgyfalva, Szucság, Türe, Budatelke, Magyarpalatka, Vesszős, Sülye, Vajdaszentivány, Nyárádselye, Bag, Elek, Ördöngősfüzes, Nagyecsed és Magyarbőd.
Krónika (Kolozsvár)

Miért félnénk a győzelemtől?
Tusványos idén is hozta önmagát. Az Olt és a magas fenyők társaságában zajlott rendezvény a politikától a pénzkultúrán át a színészetig széles témaválasztékkal fogadta az érdeklődőket.
A nyári tábort szimbolizáló rövidnadrágos politika nagyszerű lehetőséget biztosított a kötetlen beszélgetésekre és a problematikus kérdések megvitatására. Persze ez nem mindig hozott áttörést, de akik megtisztelték jelenlétükkel a rendezvényt, kivétel nélkül élvezték a résztvevők bizalmát, megbecsülését. A hetedik alkalommal jelen lévő Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke szerint a találkozó kiváló lehetőséget nyújtott arra, hogy „önmagunk előtt elszámoljunk”.
A Tusványosra jellemző baráti légkört méltatta Dinu Zamfirescu is, aki javasolta, hogy a helyszín ölelje fel a magyar–román, a magyar–magyar, és román–román párbeszédet egyaránt. A bukaresti Horea Rusu Alapítvány alelnökének konstruktív gondolata nem új, és a megvalósítása eddig sem a szervezőkön múlott.
A magyar–román párbeszéd vonatkozásában most is ott tartunk, hogy néhány kivételtől eltekintve a román politikum elzárkózik a párbeszédtől. A sovinizmus otthon van Romániában, ezért a hangadók számára eretnek a nyitott gondolat, és vörös posztó a magyar igény. A román vezetők és véleményformálók ma sem értik, hogy az általuk preferált és népszerűsített „magyargyűlölő, tehát jó román” hagyomány mérgező és ártalmas az országnak (ennek egyik áldozata az a tíz éve Tusnádra költözött vonatjegyárusnő, aki a magyar városka állomásán még csak nem is köszön magyarul).
Sabin Gherman kolozsvári újságíró a ’89 előtti időket idézve „egy magyarra” hivatkozva azt állította, hogy Ceauşescu-diktatúra idején a szegénység nem tett különbséget az etnikumok között. Ez a szemlélet is alapvetően téves, hiszen az etnikai alapú diszkrimináció a kommunista rendszer alatt is virult (persze lehettek kivételek, mondjuk a besúgók).
Erről szól a történelem és a személyes tapasztalatok, a napvilágra került szekus iratok és a téma nemzetközileg elismert kutatói egyaránt, akik Románia kapcsán nacionalista kommunizmusról beszélnek. Az igazságban érdekelt román honfitársainknak mindenképpen az volna az érdekük, hogy az önáltatást kerülendő, ne a számukra kedves értelmezésekkel írassák a történelmüket. Mint ahogy a megbélyegzett, többletterhet cipelő magyaroknak is, hogy a harag és megszokás csábításainak ellenállva felnőjenek elhivatásukhoz.
Vörös utca
A tusnádfürdői szabadegyetem sikerességét jelzi, hogy a résztvevők száma minden eddigi csúcsot megdöntött. Albert Tibor polgármester szerint amíg az első tábor programja két ívpapír volt, addig az idén ez hatvan oldalt és huszonöt előadósátrat tett ki. A nagy érdeklődés mutatja, hogy a magyar, román és külföldi politikusok vagy szakemberek – angol, katalán, olasz, finn – részvételével zajló találkozóra komoly igény van.
Az összképhez azonban a hiány is hozzátartozik. A bukaresti RMDSZ-vezetők szokásuk szerint idén is elkerülték a népi párbeszéd nyári központját. Nem szép gesztus. Hasonlóan jártak el magyarországi barátaik is, a Bajnai–Gyurcsány-vonal képviselői. Távolmaradásukat nem lehet ellenzékiséggel vagy „orbánozással” indokolni. Nonszensz. Az ellenzéki Schiffer András, a Lehet Más a Politika frakcióvezetője például a saját tapasztalatára hivatkozva mondta, hogy a balliberális sajtó állításaival ellentétben Tusványoson hihetetlenül nyitott volt a közönség minden gondolatra.
Hozzáteszem, akik nem értettek vele egyet, azok is barátilag tekintettek rá, amiért eljött, és magával hozta gondolatait, melyeket közvetlenül megosztott az erdélyiekkel. Jelzésértékű nyilatkozat egy olyan ellenzékitől, aki maga is elhatárolódott Gyurcsányéktól. Nem csoda, hogy őbenne is az elhivatását komolyan vevő személyt tisztelhetjük, akárcsak a szövetség néhány jelen lévő erdélyi képviselőjében – mint Antal Árpád, Tamás Sándor, Borboly Csaba vagy Ráduly Róbert.
Bízzunk benne, hogy a „minden a hatalom” filozófia mentén kormányzó bukaresti magyar vezetés ráébred, hogy hibás úton jár. És felismerik, hogy nemcsak a filozófiájuk súlytalan, hanem a kis lépésekről szóló stratégiájuk is. Az önkritika nagy lépésekkel való elkerülése oda vezetett, hogy már a román nacionalizmust kiszolgáló politikájukat méltató románok is nyíltan prostituáltaknak nevezik őket. Mi értelme hát a látszatok erőltetésének, a hasznos munkát is maga alá temető könnyelműség további promoválásának? Szégyent hoztak a magyarságra, ezért a párt radikális megújulásra szorul. Ezt várja el a felelősségérzet és a jóérzés.
Ha pedig Erdélyben még nem is, de Magyarországon már megtörtént a váltás. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a Nyugat-mímelő érdekkörök csődbe viszik a népet és az országot, a „minden a hatalom” előtt hódoló balliberális opportunizmus megbukott. Ezért kerültek 2014-ben ismét padlóra az RMDSZ – erdélyi magyarok ellen úszító – budapesti barátai. Ha nem így lett volna, akkor ma Magyarország romokban heverne. De hála Istennek a magyarok az utolsó utáni pillanatban felismerték a veszélyt. Az ország levetette a nyakára kötött hurkot, és megpróbálja behozni óriási veszteségeit.
A felelősök tükörbenézése azonban elmaradt. Ehelyett félrevezető trükkökkel ágálnak a csődvonatot nehéz küzdelmek árán megfordító kormány ellen. Sokak szerint ez oda vezethető vissza, hogy mindig is a posztkolonialisták helytartója tisztségre pályáztak. Ezért uralkodik rajtuk a frusztráltság és felettük a programszerű rettegésre, társadalmi feszültségkeltésre utasító ukáz.
De mi más várható azoktól, akik a szúnyogot megszűrik, és a tevét elnyelik? Akik éveken át komótosan elemezgettek, miközben az ország a szakadékba rohant, majd mikor a helyzet javulni kezdett, ortodox hozzáértőkként gyűltek vissza a Júdás-kupiba, hogy klienseik gyönyörűségére világriogató kórusba szerveződjenek. Nem csoda, ha az ilyenek – legyenek Budapesten, Kolozsváron vagy Bukarestben – elkerülik Tusványost. A maguk képe szerint sajátítják ki a demokrácia fogalmát, amit aztán erkölcsi fogalomként népszerűsítenek, a liberalizmust pedig fontosabbnak tartják a szabadságnál.
Ha nem az emberek megtévesztéséről volna szó, akkor szellemi tevékenységük kabarétéma is lehetne. Tudományuk ugyanis kimerül annak felismerésében, hogy a keresztény értékeket becsülő munkatársadalom nácizmushoz vezet, a magyar miniszterelnök pedig összemosható „Putyin cárral”. Elavult nemzetállamiságról papolnak, miközben ugyanúgy összekeverik a nemzet szolgálatát a nacionalizmussal, mint nyugati és bukaresti klienseik az erényt a prostitúcióval.
Ez a könnyelműség Szodoma és Gomora (egyik neve: a „nyitott” társadalom), a szabadosság őshazájának szellemét hivatott legitimizálni. Mert a szodomizmus egyik alappillére a szabadosságot szabadságként értelmező liberalizmus. Ebből csinálnak ma politikát az önjelölt világmegváltók. Nekünk, „2010 utáni” magyaroknak – akárcsak az európaiaknak – erre nincs szükségünk. Mert sudár fenyveserdőt szeretnénk a gyermekeinkre hagyni, nem álszent magyarázatokkal fedett kopasz dombot.
Közvetíteni az emberit
Ennél ezerszer több figyelmet érdemel David Campanale-nak, a BBC újságírójának üzenete. Campanale nagyra értékeli azt az „emberit”, ami a ’89-es rendszerváltás után az itteni magyarok közt fogadta. Állítása szerint Angliában ez már akkor eltűnőfélben volt. Ezért arra buzdít minket, Kelet-Közép-Európa polgárait, hogy az eddigieken változtatva közvetítsük mi az emberi, keresztény értékeket az értékvesztett Nyugatnak.
Szép üzenet. De az elhíváshoz fel kell nőni. És tudatosítani magunkban az ágyas-szellemiség feladásának imperatívuszát, a közösségeinket szodomizáló folyamat megfordításának szükségességét. Mert a portáinkat senki sem sepri ki helyettünk. Az igaz élet úgysem onnan érkezik, ahol a fenntarthatatlan mesterséges fenntartása zajlik, és a tolerancia jegyében megbélyegzik a másságot. Váltsunk hát, mert nincs miért féljünk. Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?
Lőrinczi Lóránd
Krónika (Kolozsvár)

Szenvedéllyel a színházért – Interjú Nemes Levente szentgyörgyi színművésszel
„Bármilyen szerepem volt, bármilyen verset mondtam, arra kényszerített a sorsom, hogy mindent az erdélyi magyarság sorsára mintázzak. Ez el is szegényítette, de gazdagította is az előadásmódomat, mert mélységet adott neki.”
– Legutóbb azzal lepett meg, hogy a sepsiszentgyörgyi színészek Tesztoszteron zenekarában a Tankcsapda Egyszerű dalát énekelte. Kinek volt az ötlete?
– Egy kollégám kért fel, nekem is meglepetés volt, nem azért, mert olyan nagy drámai színésznek tartom magam, hanem, mert soha nem tudtam idejében belépni, miközben szerettem énekelni. Nagy Alfréd kollégám valamit meglátott bennem, megígérte, hogy segít, eljött hozzám egy gitárral, és próbáltunk keményen, aztán én is egyedül, mert ez olyan kihívás volt, ami elől nem akartam kitérni. Szeretem a kihívásokat, az ütközéseket.
Nemes Levente
Színművész, előadóművész, színházigazgató, 1939-ben született Medgyesen. Marosvásárhelyen érettségizett, a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán szerzett diplomát. Színészi pályafutását 1962-ben kezdte. Tíz évig a marosvásárhelyi Székely Színház, majd 1973 óta a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatának tagja, utóbbit 1992 és 2005 között igazgatta is. Több filmben és tévéjátékban szerepelt. Önálló előadóestjei a hetvenes–nyolcvanas évek emlékezetes művészi eseményeinek számítottak. Gyakran lép fel a bukaresti rádió magyar nyelvű adásaiban, de nemegyszer vállalja pódiumműsorok rendezési feladatát is. 1998-ban Kádár Imre-díjat, 2007-ben Jászai Mari-díjat, 2009-ben Kaszás Attila-díjat kapott. 2001-ben a Határon Túli Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján életműdíjban részesült.
Aztán nagyon kellemes élmény volt, a közönség megajándékozott a szeretetével, azért is, mert ilyen szerepben még nem nagyon láttak, de együtt is énekeltek velem. Aztán a szomszédban egyszer feltették az Egyszerű dalt, egy fiúcska elkezdte énekelni, én is bekapcsolódtam, és az unokám felkapta a fejét, hogy én ezt tudom.
Különben a humor nem idegen számomra, sokat foglalkoztam Bajor Andorral, 1985-ben összeállítottam egy önálló Bajor-estet, dal, vers és próza is volt benne, a bemutatóra a szerző is leutazott, de utolsó pillanatban letiltották, évek múltán még a műsorfüzetet is bezúzták. 1992-ben a harmadik Színházi kollokviumra felújítottam, de csak egyetlen előadást ért meg, mert éreztem, hogy sokkal több munka lenne vele, de én közben igazgató lettem. Karinthytól tanultam, hogy a humor nem ismer tréfát.
– Sokunknak Nemes Levente hangján szólal meg Székely János Dózsa című poémája, amit az Ön előadásában lemezen is rögzítettek. Mit jelentett Önnek ez a monodráma?
– Készültem arra, hogy most, az 500 éves Dózsa-évfordulón valakinek eszébe jut, hogy én ezt legalább 250 alkalommal játszottam, ezért újra elkezdtem önszorgalomból foglalkozni a szöveggel. A Dózsának országos turnét szervezett a marosvásárhelyi, majd később a sepsiszentgyörgyi színház is, Bukarestben, Temesváron, Zsombolyán és Dálnokon is bemutattam, 1970-ben az első tévéjáték a magyar adásban a Dózsa volt.
Most ötszáz éves Dózsa-évforduló van, és senkinek nem jutott eszébe ez a 250 előadás. Nekem iszonyatos munkába került volna felújítani, de arra gondolok, hogy valami hibádzik a kulturális életünkben: senki nem tartja számon, nem hangolja össze az ügyeket, a személyeket, a teljesítményeket. Senkinek nem jutott eszébe, hogy megszólaltassa Székely Jánost, aki egy remekművet írt.
A Dózsa akkor, ’64-ben robbant, az erdélyi magyarságról szólt, benne volt az is, hogy az uraink elherdálták az országot, nem gondolkodtak okosan és felelősségérzettel. Amikor először olvastam az Igaz Szóban, az erőszakos marosvásárhelyi elrománosítás miatt is sírva ömlött ki belőlem, szinte jobb volt ez az első olvasat, mint a bemutató. Akkor több színésztársammal írtunk Székely Jánosnak, hogy szeretjük a Dózsát, tiszteljük és becsüljük az íróját. Az átértékelés után félő, hogy már nem annyira húsbavágó.
– Most nincs akkora áthallás?
– Most is van egyfajta szolidaritás a közönséggel, azóta is erőteljesen figyelek saját problémáinkra. Nagy élmény volt például számomra a székelyek nagy menetelése. Nagyon drukkoltam, nagyon féltem, mert az aggodalmaskodók, a kritikák, a lenézések megpróbálják hitelteleníteni az autonómiamozgalmat. De számomra egyértelmű, ha nem lesz autonómia, a nyilvánvaló beolvadás a sorsunk.
– A rendszerváltás előtt fontosabb volt a sorok mögötti üzenet?
– Bármilyen szerepem volt, bármilyen verset mondtam, arra kényszerített a sorsom, hogy mindent az erdélyi magyarság sorsára mintázzak. Ez el is szegényítette, de gazdagította is az előadásmódomat, mert mélységet adott neki. Ezzel nagyon sok mindent lehetett hitelesíteni, mint ahogy a zsidóságnak a holokauszt borzalmas élménye minden műalkotásban ott van. Nem tudnak szabadulni tőle, de ez ad erőt.
– Sok egyéni előadása volt, például a Visky Árpáddal közös József Attila-est. Milyen a viszonyulása a versekhez?
– Visky minden ellenkező híresztelés ellenére jó barátom volt, fél mondatokból is értettük egymást, hasonlóképpen gondolkodtunk. Egyben különbözött a véleményünk: ő azt mondta rólam, hogy megalkuvó vagyok, én meg róla, hogy önpusztító. Én az ellenállás legjobb formájának azt tartottam, hogy mindenki elvégzi a feladatát. Abban viszont mélységesen egyetértettünk, hogy a költők a mi tanítómestereink. A költőknek sokkal tartozom az életben.
Ez olyan módon működik, mint a Biblia, úgy tűnik, hogy véletlenül teszem rá a kezem József Attilára, Petőfire, Székely Jánosra, de mégsem véletlen, hogy éppen az a vers kerül a kezem ügyébe, mert eligazítást kapok belőle az életre. A költőknek éppen ez a feladatuk, hogy olyan összefüggéseket és mélységeket találjanak meg, amelyekre a mi lelkünk nem kellőképpen nyitott.
– A versek révén jutott el a színészmesterséghez. Érezte valaha úgy, hogy beskatulyázták versmondónak, drámai színésznek?
– Nem. Mert ez igaz. Én nem vagyok igazi színészalkat. Nem rosszindulatúan, de azt mondták nekem, hogy olyan vagyok inkább, mint egy református pap. Azért voltam én paposabb, mert én úgy gondoltam magamra mint színészre, mint a régi görögök, Thália papjaként. Én 1948-ban a Csorgónál a székely vértanúk emlékművénél a magyar népszövetség felkérésére elszavaltam Petőfi 1848 című versét.
Éreztem a felém irányuló figyelmet, szeretetet, ez meghatározó volt egy kilencéves fiúcska számára. Nem bánt, hogy sokan versmondónak tartanak, bár sok szerepet játszottam, és egyik másikra szívesen is emlékszem. Nem, mert nagyszerű voltam, hanem mert úgy érzem, eljutottam a képességeim határára. Ez a legfontosabb, amit tehetünk az életben, hogy eljussunk a képességeink határára.
– Miért vállalta a színházigazgatást?
– Ennek előzménye volt. Néha arra gondolok, hogy tudat alatt mindig arra készültem, hogy színházigazgató leszek. Pedig ’89 előtt ez fel sem merült, hiszen akkor le kellett volna feküdjek a rendszernek, nekem pedig sokkal drágább volt a függetlenségem, eszembe sem jutott, hogy eladjam magam, és a véleményem szabadságát korlátozzam. Azt mondtam, cédulás vagyok, egy kicsit bolond, bármit mondhatok. 1962-ben megalakult a román társulat Marosvásárhelyen, és ezzel odakerült a bukaresti színházi szellemiség.
A bukaresti rendezők a Szovjetunióban tanultak Meierhold, Vahtangov égisze alatt, és hazatérve a rosszul értelmezett Sztaniszlavszkijhoz képest egy modernebb, korszerű színházat csináltak. A magyar színjátszás ötven évvel volt lemaradva tőlük. A román tagozat hozta az új szellemet, a színészek szervezkedni kezdtek, hogy Tompa Miklós már megcsontosodott, le kell váltani. Én akkor azt mondtam, ez igaz, de ki lesz az utódja. És hét évig hét igazgató állt a színház élén, miközben csúszott lefelé, míg a Csorba–Harag-páros helyrehozta.
Nekem Tompa Miklós – nem szeretem a szót, hogy példakép, inkább a lelki társam volt. Sokat tanultam tőle színházról, társadalomról, emberségről, nőkről. Kicsit én voltam a lelki szemetesládája, miután leváltották, én is kerestem a vele való találkozást, ő meg a fájdalmait mondta el nekem, általában rossz véleménye volt arról, ami a színházban történt.
De mégis meghatározó volt számomra a váltás: a későbbiekben sokat olvastam és jegyzeteltem a színházcsinálók, Meierhold, Vahtangov, Strehler könyveit, mintha valóban a színházigazgatásra készültem volna. 1989 után két hónapig a Színházi Megmentési Front elnökeként igazgattam az intézményt, de hamar visszaállt a régi status quo, akiket a közgyűlés elhajtott decemberben, februárban visszatértek. De épült le a színház, sokan elmentek, én is sikeresen versenyvizsgáztam Marosvásárhelyre, aztán újra megválasztottak igazgatónak és maradtam.
– Most miként értékeli azt a döntést, hogy 1995-ben a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház nyolc színészét és Bocsárdi László rendezőt Sepsiszentgyörgyre hívta?
– Máig csak az bizonyosodott be, érdemes arra törekedni, hogy értéket hozzunk létre. A színházi új törekvés egy kicsit mindenkit megmozgatott, az emberek vitatkozni kezdtek, kinyílt a szemük, kezdték kinőni a provinciális szemléletet. Kezdetektől provinciaellenes színház volt, ez volt a titka. Bocsárdival erre törekedtünk, és ebből nem engedtünk egy jottányit sem. Az elismerés azonban nem az lett, hogy idővel megnövekedett a nézők száma, mint ahogy én azt elvártam. Hogy meglátják, ez a színház érvényes, érdemes odafigyelni rá, megtanulják élvezni. Mert a művészetet meg kell tanulni, ha nem szereztem meg bizonyos alapokat, a szimfonikus zenét sem tudom értékelni.
Én a rendszerváltás előtt azt hirdettem, hogy falura kell menni, évente ötszáz előadás volt, gyakran napi három. Tehát nem a munkától féltem, hanem mivel lehetőség nyílt rá, szerettem volna igazi színházat csinálni. A nézők nem jöttek vissza csőstül, de a művelődési minisztérium három évvel ezelőtti felmérése szerint Sepsiszentgyörgyön pezseg a művelődési élet, a város fordít a legtöbbet kultúrára. Úgy érzem, ennek a folyamatnak az elindításában a színháznak nagy szerepe volt, és számomra ez jelent elégtételt.
– Akkor sok támadás érte. Megérte vállalni a kockázatot?
– A kollégáim sem értettek egyet, a közönség felháborodott leveleket írt, ez engem rettenetesen megkínzott, és közben meg kellett őriznem a hitemet. Az akkori városvezetésnek is mondtam, nem az a célunk, hogy ellenetekre rossz színházat csináljunk, hanem hogy meggyőzzünk az igazunkról. Volt olyan is, hogy az önkormányzat azzal akart közönségbarát előadásokra kényszeríteni, hogy nem adtak pénzt. Megvádoltak, hogy sikkasztottam az alapítványtól, de nem találtak semmit, így az ügyészség szinte bocsánatot kért. Életemben nem akartam egyebet, mint a színház ügyeit jól intézni, és jó színházat csinálni.
– És közben újra megtalálták a szerepek. Hogyan formálódtak meg Önben ezek a figurák?
– Korábban hagyományos színházi modorban játszottam. Lehettem volna korszerűbb, de ezt tanultam. Bocsárdi megpróbált rávenni, hogy az ő víziója, művészi elképzelése szerint játsszak. Nekem borzasztóan nehezen ment, hogy a korszerű színjátszást megtanuljam. Néztem a Pálffy Tibor és Bocsárdi Gabi gyönyörű kettősét a Kasimir és Karoline-ban, semmi köze nem volt a hagyományos színjátszáshoz, de láttam, hogy ez nagyszerű.
A velem egykorú kollégáim azt mondták, én vagyok a legjobb az előadásban, de én a lelkem mélyén éreztem, hogy az a jó, amit ők csinálnak, hogy érdemes lenne megpróbálni. De nem ment, megbuktam a Szeget szeggel főszerepében, az Agamemnonban, A nép ellenségében. A Szeget szeggel előadásban valójában sikerem volt, de én ereztem, hogy nem vagyok jó, ez tulajdonképpen bukás. És ennek az lett a következménye, hogy szövegzavaraim lettek, bizonytalan voltam, nem okozott örömet a játék, vagy ha mégis, elmentem valami deklamálás felé.
Míg a Romeó és Júliában, egy nyúlfarknyi szerepben megéreztem valamit, bátorságot kaptam, aztán jött az Othello, az Ilja próféta, A nyugati világ bajnoka, A csoda és mások, szép lassan araszolgatva. Nem azt mondom, hogy ugyanolyan jól játszom, mint Hobóék (Pálffy Tibor), de sikerült levetkőznöm bizonyos sallangokat. Persze vannak nézők, akik ugyanúgy, mint én, másfajta színjátszáson nevelkedtek, azt várnák el most is tőlem, de a posztmodernnel megváltozott a világunk, és én ezt megpróbáltam. Nem azért, hogy valahova besoroljam magam, hanem a megismerés vágya űzött, a kihívás: ez egy másfajta színjátszás, hadd lám, én tudom-e.
– Most hogy látja a színház szerepét és benne önmagát?
– Próbáltam utánajárni, tanulmányokat olvastam: úgy látom, most sok benne a divat, a kóklerkedés, lévén, hogy bármit szabad, teret ad olyan embereknek is, akiknek nincs igazi mondanivalójuk. De aztán ők lelepleződnek, és nézem például Radu Afrim előadásait, sok mindent megenged magának, dobál össze-vissza mindent bele a zsákba, de ez valahogy a keze alatt mégis értelmet nyer. Ő nem sajnálja a színháztól az idejét, az idegrendszerét.
Én szenvedélyesen csináltam a színházat, erre szerződtem az életben, ez volt számomra az átok és öröm, szerelem és gyalázat, és sorolhatnám az ellentétpárokat. Giorgio Strehlertől tanultam, hogy minden színházi ember munkája csak annyit ér, amennyit a mindenkori előadás érdekében tesz. Ez nem azt jelenti, hogy arrébb teszek egy széket, hanem önfeláldozást. Hogy szívemmel, lelkemmel, ösztöneimmel, idegrendszeremmel támogatom az előadást, ha kell, bármit megteszek, estétől reggelig, reggeltől estig, otthon kézállásban, szenvedélyesen dolgozom a színházért.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Újszövetség-kutatók tanácskoztak Szegeden
A világ öt kontinensének több mint 250 bibliakutatója tanácskozott péntekig Szegeden; az Újszövetséget több szempontból vizsgálták – mondta el a nemzetközi Studiorum Novi Testamenti Societas (SNTS) nevű társaság szegedi tanácskozását szervező bizottság elnöke az alkalomból tartott sajtótájékoztatón.
Benyik György, az SNTS egyetlen magyar katolikus tagja elmondta: a 69. konferenciára a világ 55 államának 131 egyeteméről érkeztek résztvevők. Az európai és amerikai vendégek mellett Indiából, Kínából, Ghánából, Mexikóból és Dél-Koreából is érkeztek kutatók.
„A konferencián nemcsak szakmai párbeszéd folyik, hanem kulturális párbeszéd is, hiszen akik az öt kontinensen tanítanak, az adott kontinensen uralkodó vallási és kulturális intézményekkel való párbeszédet is folytatnak” – mondta a szervező.
Udo Schnelle hallei professzor, a társaság most hivatalba lépett új elnöke elmondta: az ökumenikus szervezet alapgondolata mindig az volt, hogy megértessék és megbékéltessék egymással a embereket. Ebben fontos szerepe van a Bibliának, azon belül pedig az Újszövetségnek, melynek központi üzenete szintén a megértés. A vallás minden országban fontos eleme a párbeszédnek, és egyre fontosabb lesz, hangsúlyozta.
Cristopher Tuckett leköszönő elnök, az Oxfordi Egyetem professzora elmondta: az SNTS nem kimondottan vallásos szervezet, de az a törekvése, hogy „különösen a kereszténységen belül közelebb hozzuk egymáshoz az embereket, a legkülönfélébb országokból.” A konferencián három nap alatt hat főelőadást hallgattak meg a résztvevők, és 15 kisebb témáról tárgyaltak. Szó volt például az oktatás és a kereszténység kapcsolatáról, a kereszténység és a zsidóság kapcsolatáról, valamint az evangéliumokról is.
Az SNTS megalakítása J. de Zwaan professzor nevéhez fűződik. A leyden-i bibliakutató az SNTS megalapításának ötletét 1937-ben vetette fel a Hit és Rend Konferencia ideje alatt Edinburghban, melyet követően 1938-ban létrejött a szervezet. Mivel azonban egy évvel később kitört a második világháború, egy ideig szüneteltették a találkozókat. A következő konferenciát 1947-ben tartották. Azóta évente találkoznak, mindig más-más országban. Az SNTS jelenleg mintegy ezer tagot számlál a világ hétszáz egyeteméről.
MTI, Krónika (Kolozsvár)

Megéri folytatni a Sic Fesztet
Vasárnap zárta kapuit a hatodik Székelyföldi Szabadegyetem, azaz az első Sic Feszt Háromszéken. A rendezvényen több ezer fiatal fordult meg a négy nap alatt, akik közel ötven programba kapcsolódtak be. A szervezők már a következő tábor időpontját is leszögezték.
Idén a székelyföldi fiatalok találkozásának központja Csomakőrös volt, a rendezvényen pedig több mint háromszáz állandó táborlakó ötven programon vett részt, az esti koncerteken ezer fölötti létszámban buliztak. A három nap alatt a táborban több, mint ötven előadó, közéleti személyiség, pedagógus, vállalkozó fordult meg. A szervező Hárit elnöke Oltean Csongor elmondta: az idei szabadegyetem volt eddig a legsikeresebb, és kiderült, hogy van igény az ilyen jellegű táborokra. „A továbbiakban az a cél, hogy a Sic Feszt egy olyan szabadegyetem legyen, amely viszi előre a térség hírnevét, ahol a székelyföldi fiatalok, a fiatal pedagógusok, gazdák, önkormányzati képviselők, népi mesterséget kedvelők kikapcsolódhatnak, tanulhatnak. Fontos, hogy legyen Székelyföldön egy olyan rendezvény, amelyik csak a miénk, saját erőnkből, saját elképzeléssel” – mondta az elnök.
A táborban különböző tematikájú sátrakat rendeztek be, így volt gazdasági, pedagógiai, szórakoztató és kvíz sátor is.
Túlélési praktikák táborozás idején
Ezzel a címmel tartott előadást Dali Csongor és tizenkét éves unokaöccse Dali Mátyás. A táborlakók megtanulhatták, hogyan készíthetnek csalánból kötelet, tamponból morzsolás során szikrát, miként használhatják tűzszállítónak a tőkegombát, hogyan használhatják a cigaretta filterét szűrőnek, valamint hogy készíthetnek faágakból menedéket éjszakára. A meghívottak ismertették azt a négy legfontosabb és elengedhetetlen dolgot is, amire a vadonban szükség van. Ezek a víz, az élelem, a menedék és a tűz, melynek rövidítése a V.É.M.T.
Csongor, előadása során többször felhívta a figyelmet a forrásvíz fogyasztására, mivel a szűretlen víz kiválthatja az egészségi állapot romlását. Tudatosította, hogy végszükség esetén élelemként szolgálhat a madarak tojása, a sáska, a gyík, vagy akár a kígyó. Mivel a medve emésztése rendkívül gyors, ürülékében is találhatunk számunkra életmentő táplálékot, energiaforrást. A diákok azt is megtanulhatták, hogy a menedék építésénél, az egyik legfontosabb dolog a többréteges szigetelés, ami hőszigetelő hiányában lehet akár a moha, vagy leveles ágak. Mindez, azért, mert a föld a víznél és a levegőnél háromszor gyorsabban vonja el a hőt a testtől. Előadásaikat túrázásai alatt készített képekkel, a tűzcsiholás legegyszerűbb technikájának bemutatásával színesítették.
Táborok a kommunizmus idején
A táborozáshoz szükséges különböző technikák elsajátítása mellett a fiatalok a régi idők táborozásaiba is betekinthettek Markó Attila parlamenti képviselő előadása során. A képviselő felelevenítette emlékeit a nyolcvanas évektől, a kommunizmuson át, egészen napjainkig. Mint mondta, akkor teljesen mást jelentett a táborozás, főleg a székelyföldi fiatalok számára, hiszen nem volt szabad „magyarkodni”, nem volt lehetőség közel kerülni a magyar kultúrához, de a fiatalok mégis suttogtak egymás között, míg hátuk mögött pedig mások „suttogtak” róluk. Markó azt is hozzátette, hogy a régi korok ifjúsága nem különbözött jelentősen a mai kor diákságától pusztán a mai kommunikációs eszközök hiánya kényszerítette őket arra, hogy a beszélgetések útján, és a személyes kapcsolatok által alakuljanak ki baráti körök vagy szélesebb társaságok. A parlamenti képviselő elmondta, hogy akkoriban a gitár elengedhetetlen kelléke volt minden tábornak.
Házi feladat a szükséges rossz?
Az iskolai házi feladatok fontosságáról is szó esett a pedagógus sátorban, a témát Bugyor Izabella, pedagógus, pszichológus dolgozta fel közösen a diákokkal. A fiatalok egy bemelegítő feladatot kaptak, melyben néhány szóval kellett jellemezzék az iskola és a házi feladat fogalmakat. Ezt követte egy összetettebb játék: a résztvevőket csoportokra osztották, majd a csoportok külön-külön össze kellett gyűjtsék a pro, kontra és a jó valamint az öncélú érveket, ami a házi feladat mellett és ellen szól.
A legfontosabb érvek között szerepelt, hogy a diák a házi feladatok által tudja rögzíteni a megszerzett ismereteket, valamint nem elhanyagolható, hogy így a képességeit is tudja fejleszteni a tanuló. A kontra csoport tagjai úgy vélték, hogy a házi feladat által fölösleges hatásoknak vannak kitéve a diákok, mint például a stressz, a „muszáj” érzés, emellett pedig a sok fölösleges feladat a gyerek szabadidejét is elveszi. Felhozták még azt is kontra érvnek, tapasztalatokra alapozva, hogy vannak olyan esetek, amikor a diák a nem tudásszintjének megfelelő házi feladatot kapja, így e miatt szorongás alakul ki vagy rosszabb esetben a szülőnek kell megoldania a feladatot.
A következő csoport feladata kicsivel összetettebb volt és már a személyes tapasztalatokra alapoztak a résztvevők. A tanárok és a diákok is külön-külön hoztak fel példákat és személyes tapasztalatokat is meséltek. Ők úgy vélték, hogy a jó házi feladat az, amely által a gyerek, a tanuló fejlődni tud, motiválja is a diákot. Bugyor Izabella elmondta: találkozott már olyan esettel is, mikor a tanárok azzal fenyegettek a diákokat, hogy ha nem ülnek csendben, akkor házi feladatot kapnak. Nagyon rossz büntetőnek tartja, hiszen ez által a diák csak még ellenszenvesebbnek tartja ezt a plusz feladatot, amivel akár fejlődni is tudna.
A sikeres fiatalok titkai
A gazdasági sátorban is zajlott az élet hétvégén, ugyanis a Junior Business Club elnöke, Karácsony Zsolt tartott előadást Titok címmel. Ennek során az érdeklődők a JBC tevékenységéről informálódhattak, továbbá személyes tapasztalatokat hallhattak arról, hogy milyen előnyei vannak annak, ha szervezetbe tömörülnek a fiatalok. Az előadó szerint a szervezetebe való tömörülésnek számos előnye van, hiszen ezáltal pályázati lehetőségek nyílnak és számos munkalehetőség is adódik. Karácsony Zsolt az önkéntességre és diákmunkára buzdította a fiatalokat, hiszen ezáltal is tapasztalatokat szerezhetnek. Kihangsúlyozta: fontos, hogy a fiatalok a kapcsolatok építésére fektessenek nagy hangsúlyt, amelynek első és talán legfontosabb írott és íratlan szabálya, a kezdeményezés. „Ha nem kezdeményezünk, nem lépünk, kapcsolataink nem lesznek.A kapcsolatépítés pedig ifjúsági, civil szervezetekben mozogva, tevékenykedve sokkal könnyebb, hatékonyabb”– mondta.
Az idei Sic Feszt vasárnap zárult, a szervezők pedig már decemberben elkezdik a következő szabadegyetem szervezését. A következő fesztivált több előadóval, színesebb programokkal tervezik 2015 augusztus 6 és 9 között. A helyszín egyelőre még titok – tették hozzá a szervezők.
Bús Ildikó
Székelyhon.ro

Meneszthetnek két iskolai aligazgatót
A Hargita Megyei Tanfelügyelőség költségcsökkentő intézkedései révén két csíkszéki iskolában is megszűnhet szeptembertől az aligazgatói állás. Ugyanakkor ősztől öt százalékkal csökkentik a tanintézet-vezetői bérpótlékokat.
Azokban a Hargita megyei iskolákban szűnhetnek meg az aligazgatói állások, amelyekben kevesebb mint húsz osztály működik – tudtuk meg Waczel Ferenctől, a Hargita Megyei Tanfelügyelőség humánerőforrásért felelős tanfelügyelőjétől. Csíkszéken két tanintézet lehet érintett: a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium, valamint a tusnádi Imets Fülöp Jákó Általános Iskola.
Nehéz lenne aligazgató nélkül
Tamás Levente, a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium igazgatója a hírre reagálva elmondta, hivatalos értesítést nem kapott erről, de tekintettel arra, hogy az elemi, illetve a középiskolai oktatás mellett kollégium is működik az iskolában, nem tartja valószínűnek, hogy megszüntetnék az aligazgatói állást. A gimnáziumban egyébként 16 osztályban folyik tanítás.
A másik érintett tanintézet, a tusnádi Imets Fülöp Jákó Általános Iskola is különleges helyzetben van. Mint Albert Gábor Árpád igazgató magyarázta, ugyan 20-nál kevesebb, azaz 19 osztállyal működnek, de öt különböző épületben zajlik az oktatás. „Nehéz egy embernek, szükség van ebben az iskolában aligazgatóra. Ez az intézkedés a tanítás rovására mehet” – fogalmazott az igazgató. Hozzátette: még hivatalosan nem erősítették meg, hogy megszűnne az igazgatóhelyettesi állás, de ha megkapják az értesítést, akkor az iskola vezetőtanácsa kérni fogja, hogy hagyják meg az aligazgatót állásában.
Címzetes tanárokká válnak
A 25 osztállyal vagy annál többel működő iskolák igazgatóinak heti 4-6 órát, az aligazgatóknak pedig 6-8 órát kell tanítaniuk. A kisebb tanintézetekben az igazgatóknak 6-8, az aligazgatóknak pedig 8-10 óra a kötelező heti óraszám. Waczel a téma kapcsán elmondta, azok az aligazgatók, akik elvesztik tisztségüket, címzetes tanárok lévén óraadó pedagógusként dolgozhatnak tovább. Az állások megszűnéséről véglegesen a Hargita Megyei Tanfelügyelőség vezetőtanácsa, illetve Bartolf Hedvig főtanfelügyelő dönt.
Költségcsökkentés a cél
Országos szinten Hargita megyében regisztrálták a legnagyobb bérköltség-túllépéseket, ez pedig többek között a megyében zajló kétnyelvű oktatással magyarázható. A kiadások lefaragásának érdekében költségcsökkentő intézkedéseket kellett kidolgoznia a Hargita Megyei Tanfelügyelőségnek. A kisebb iskolák aligazgatói állásának megszüntetése mellett minden igazgatónak és igazgatóhelyettesnek öt százalékkal csökkentik ősztől a tanintézet-vezetői bérpótlékát.
Barabás Hajnal
Székelyhon.ro

Mi változott a budapesti támogatáspolitikában?
Az idei évben a gazdaságpolitika erősítése lesz a legnagyobb feladat a határon túli magyar közösségek támogatáspolitikájában – nyilatkozta a maszol.ro-nak adott interjúban az új Orbán-kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkára. Potápi Árpád szerint 2014-ben 20,5 milliárd forintot fordítanak határon túli célokra.
A nemzetpolitika területén, a végrehajtás szintjén nem csak személyi, hanem "strukturális" változás is történt az új Orbán-kormány beiktatásával, így ezentúl helyettes államtitkár mellett már államtitkár is felel a területért. Mi az oka ennek a változásnak?
A nemzetpolitika felértékelődését jelenti, hogy a Miniszterelnökség keretében folytathatja az államtitkárság a munkáját. A két vezető kinevezése is ezt támasztja alá, hiszen így sokkal hatékonyabban és magasabb szinten tudják képviselni a külhoni magyarok ügyét. A legfelsőbb szinten nem történt változás, Semjén Zsolt maradt a nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter és miniszterelnök-helyettes.
Mi a nemzetpolitikai államtitkár hatásköre és mi a helyettes államtitkáré ezen a területen? Hogyan egészítik ki egymás munkáját?
A helyettes államtitkár, Wetzel Tamás korábban a honosítási eljárásokban dolgozott mint miniszteri biztos, és mindenkivel összeköttetésben állt. Most a tevékenységi köre kibővült, viszont a korábbi területet is viszi tovább.
Mi történt Répás Zsuzsannával, miért kellett leváltani? Kap-e a jövőben valamilyen kormányzati funkciót?
Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár asszonynak rendkívül sokat köszönhet a magyar nemzetpolitika, hiszen az elmúlt ciklusban nagyon határozottan képviselte a külhoni magyarság érdekeit. A nemzetpolitika a kormány egyik legsikeresebb területei közé tartozott az elmúlt négy évben – gondoljunk csak az egyszerűsített honosításra. Most a „finomhangolás”, a kevésbé szem előtt lévő területek felé fordulás következik. Ez legalább annyira nehéz lesz, mint az elmúlt négy évben volt, de ebben a munkában mindenkire, határon túli és magyarországi civil és társadalmi szervezetekre, egyházakra egyaránt számítunk.
Mekkora büdzséből gazdálkodik idén a nemzetpolitikai államtitkárság? Hogyan változott az összeg a tavalyihoz képest?
A Nemzetpolitikai Államtitkárság több mint 5 milliárd forinttal gazdálkodhat az idei évben. Ez nagyjából megegyezik a tavalyi év költségvetésével.
Általában mennyit fordít határon túli szervezetek, programok fordítására a magyar kormány ebben az évben? Nagyobb vagy kisebb-e az összeg mint a tavalyi?
Kormányzati szinten több mint 19 milliárd forint áll rendelkezésre határon túli célok támogatására – ez mintegy 1 milliárd forinttal több, mint az előző évben. Ehhez kapcsolódik még a Határtalanul! program, aminek költségvetése 1,5 milliárd forintra emelkedett.
Változtatott-e valamit a támogatáspolitikában az új Orbán-kabinet? Melyek a prioritásai az új kormánynak?
A korábbi évek támogatáspolitikai gyakorlatát folyamatosan felülvizsgálja a kormányzat, és évről évre meghatározza a prioritásokat. Az idei évben kormányzati és nemzetpolitikai szinten is a gazdaságpolitika erősítése lesz a legnagyobb feladat, hiszen rendkívül fontos a határon túli kis- és középvállalkozások megerősítése. A Kárpát-medencei szakképzés lehet a következő év központi programja az óvodák, kisiskolások és a felsősök éve után, hiszen nagyon fontos, hogy az eddig elkezdett tematikus programok folytatódjanak, az eddig elért sikereinket kamatoztatni tudjuk.
Köztudott, hogy a pénzek egy részét a Bethlen Gábor Alap osztja szét, a pályázatok elbírálásáról egy szűk, négyfős testület dönt. Több bírálat is érte emiatt a kormányt, mert az elbíráló testületbe nem vonják be a határon túli szervezetek képviselőit is. Hogyan vélekedik erről?
A Bethlen Gábor Alap négyfős testületének összetételét törvény határozza meg, ami szerint testület tagja a nemzetpolitikáért felelős miniszter, a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter által kijelölt személy, az államháztartásért felelős miniszter által kijelölt személy, valamint a nemzetpolitikáért felelős miniszter irányítása alatt álló helyettes államtitkár. Ez a testület a külhoni magyar szervezetek által a MÁÉRT ülésein meghatározott prioritások mentén hozza döntéseit. Ilyen alapelv például a kiszámítható, biztonságos és hosszú távú finanszírozás a nemzeti intézmények esetében. Ugyanakkor a források egy másik részét a határon túli lebonyolítók osztják szét.
Hogyan definiálná Ön a nemzetpolitika kifejezést?
A szűkebb értelemben vett nemzetpolitika a külhoni magyarság politikai, gazdasági, társadalmi megerősítését jelenti számomra, tágabb értelemben azonban ennél sokkal többet. Kitűzött célunk, hogy a külhoni magyarságot, éljen akár a Kárpát-medencében, Dél-Afrikában vagy Ausztráliában, megerősítsük, mind abbéli hitében, hogy az anyaország nem mondott le róluk és törődik velük, mind abban, hogy érezzék: Magyarország támogatja őket.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

Nyergestetői beszédéért támadja Pontát egyik ellenjelöltje
A székelyföldi nyergestetői csata évfordulóján a minap mondott beszédéért támadta Victor Ponta miniszterelnököt kedden Cristian Diaconescu, az ellenzéki Népi Mozgalom Párt (PMP) államfőjelöltje. Diaconescu a határon túli román közösségek vezetői számára szervezett Marosfői Nyári Egyetemen tartott előadásában „egyes politikusok tudatlanságáról, hiányos műveltségéről" beszélt Victor Ponta nyergestetői beszédére utalva. Hiányolta a beszédből az 1848-49-es szabadságharcban „a földdel egyenlővé tett román templomok és falvak" említését.
A Traian Basescu leköszönő államfő bizalmát élvező elnökjelölt azt is kifogásolta, hogy a megemlékezésen rezesbanda játszotta a magyar himnuszt, és felvételről, hiányos változatban játszották le a román himnuszt. „Ha ezt a román állam képviselőjeként elfogadja valaki, annak vagy kulturális vagy még súlyosabb problémái vannak" – jelentette ki Diaconescu.
Úgy vélte, a székelyföldi Hargita és Kovászna megyében jelenleg is korlátozzák a románok munkához, kultúrához és nemzeti önkifejezéshez való jogát, s a térségben ugyanúgy sikeres „a román küldetés elleni manipuláció és propaganda", mint a határon túli román közösségekben. „Az itteni románok a saját hazájukban érzik kisebbséginek magukat, mint önök" – hangoztatta a határon túli románok képviselői előtt Cristian Diaconescu.
A Marosfői Nyári Egyetem második napján a székelyföldi településsel szomszédos hegyre 150 méteres román zászlót feszített ki egy civil szervezet annak a kifejezésére, hogy a román fiatalok Románia és Moldova egyesülését akarják.
Diaconescu kijelentette, semmi nem állhat Románia és Moldova egyesülése útjába. „Nem élhet hosszú ideig megosztottan egy nép, ez nem természetes egy nemzet fejlődése számára" – tette hozzá az elnökjelölt.
A nyergestetői csata évfordulóján augusztus 3-án tartott megemlékezésen Victor Ponta miniszterelnök, a kormánykoalíciót vezető Szociáldemokrata Párt (PSD) államfőjelöltje az önfeláldozó székely csapatok hősiességét méltatta. Elismerését fejezte ki amiatt, hogy Nyergestető hősei olyan ideálokért adták életüket, amelyek közösek minden nemzet és minden ország számára. Ezek sorában a szabadságot és az önrendelkezés jogát külön is megemlítette.
Romániában novemberben tartanak államfőválasztást, amelynek kampányában – a jelek szerint – a kisebbségi témák is szerepelnek.
MTI, Erdély.ma

Erdélyi magyar politikai vezetők az államfőválasztásról
Először fordulhat elő, hogy két magyar jelölt indul a romániai államfőválasztásokon, ugyanis Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) egyik alelnöke személyében kihívója akadt Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének.
Amennyiben mindkét jelöltnek sikerül összegyűjteni az induláshoz szükséges 200 ezer aláírást, magyar-magyar viszonylatban újrarajzolódhatnak az erővonalak, vagy legalábbis reális kép alakulhat ki az erdélyi magyar pártok támogatottságáról. Ugyanakkor a két irányba leadott magyar szavazatok kevésnek bizonyulhatnak egy esetleges román-magyar alkuhelyzetben.
Szilágyi Szabolcs előbb Szilágyi Zsoltot, az EMNP alelnökét kérdezte. Szilágyi Zsolt szerint a két magyar jelölt ugyanazzal az eséllyel, illetve ugyanazzal az esélytelenséggel indul a választáson, hiszen nincs az 5 százalékos „görcs”, nincs olyan tét, amely megfoszthatná a magyarságot valamitől, ebből a kampányból az erdélyi magyarok csak nyerhetnek. Hozzátette: az a feladatunk, hogy lebontsuk az autonómia kapcsán létező gátakat, félelmeket.
Az EMNP alelnöke úgy véli elhibázott az elmúlt 25 év romániai magyar politikája, mert keményebben, és következetesebben kellett volna fellépni, az a tény pedig nagyon sokat elmond, hogy az autonómia tervezetét csak néhány képviselő adta be – 10 évvel ezelőtt – és a az elmúlt 25 évben a hivatalos magyar képviselet egyetlen autonómiatervezetet sem nyújtott be a bukaresti parlamentbe. Szilágyi Zsolt azt mondta: ők azt szeretnék, ha az erdélyi magyar közösségen belül meglenne a politikai sokszínűség mellett az összefogás esélye is, ez a választás pedig a nemes verseny lehetőségét adná.
A Kossuth Rádió munkatársa ezután Kovács Péterrel, az RMDSZ kampányfőnökével beszélgetett, aki szerint korai még két magyar jelölt indulásáról beszélni, mert szerinte kétséges, hogy az EMNP-nek sikerül összegyűjteni a Szilágy Zsolt indulásához szükséges 200 ezer támogató aláírását. A kampányfőnök azonban egészen biztos abban, hogy az RMDSZ a rutinjával, az országos struktúrájával, és szervezettségével 2-3 hét alatt sikerül összegyűjtse a Kelemen Hunor indulásához szükséges szavazatszámot.
Kovács azt is elmondta: ő nem tudja elképzelni, hogy Tőkés László asszisztense hitelesen felléphet ebben a kampányban, ez a próbálkozás azonban megossza az erdélyi magyar közösséget, felaprózza a közösség erejét.
Kelemen Hunor egy komoly, és kiegyensúlyozott vezető, aki jól ismeri a közösségünk értékeit és gondjait, a magyarok ismerik és bíznak benne, a román politikusok pedig tisztelik, és meghallgatják őt, ezért van szükség egy ilyen jelöltre – hangsúlyozta Kovács Péter.
Benkei Ildikóval beszélgetve, Toró T. Tibor, az EMNP elnöke azt mondta: még nem jött el ideje annak, hogy Romániának magyar államelnöke legyen, viszont a választási kampányban érdemes majd megnyitni a néppárt által 2012-ben elindított vitát a föderális államról, mert ebben minden benne van: az erdélyi magyarság sorsa, a jövőképe, és a tervei.
Ugyancsak Benkei Ildikónak, Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke így nyilatkozott: az MPP mindegyik államfőjelölttel párbeszédet kezdeményez, hogy megtudja, miként viszonyulnak a Székelyföld autonómiájának kérdéséhez, mindegyiknek elküldi az öt pontos alkotmánymódosító csomagját, ettől teszik függővé, melyik jelöltet fogják támogatni.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke Benkei Ildikónak azt mondta, hogy bár az elmúlt államfőválasztásokon is volt magyar jelölt, az semmit nem hozott az autonómiaküzdelemnek. Viszont most amennyiben lesz rá esély, hogy a magyar jelölt, vagy jelöltek megjelenítsék az autonómia ügyét, annak kifejezetten örülni fognak, mert ez egy jó lehetőség elmagyarázni a románoknak mi is az autonómia.
Kossuth Rádió, Erdély.ma

Majláthfalván fejezi be turnéját a Bánsági Tanyaszínház
Lehúzta a függönyt a Bánsági Tanyaszínház. A vándortársulat háromhetes próbafolyamat után három hétig járta a Temes és Arad megyei településeket, mindennap más és más helyszínen mutatva be előadását.
A Vajdasági Tanyaszínház mintájára alapított alkalmi társulat tagjai belekóstolhattak a vándorszínész életmódjába: bár nem echós szekérrel közlekedtek, hanem kisbusszal, a színpadállítástól a díszletek és a kellékek szereléséig mindent maguknak kellett megcsinálniuk.
A néhány hivatásos, de jórészt főiskolás színészekből álló társulat Plautus ókori drámaíró Casina című darabját mutatta be Mátyás Zsolt Imre rendezésében, augusztus 12-én, ma este az Arad megyei Majláthfalván lesz a záró előadás, ami után szétszéled a társaság, de abban a reményben, hogy a Bánsági Közösségért Egyesület jövőre ismét megszervezi a Tanyaszínházat.
Pataky Lehel Zsolt az augusztus 11-i, hétfői aradi előadás után szólaltatta meg a vándortársulat néhány tagját.
aradihirek.ro, Erdély.ma

Téglajegyek a nagyváradi Szacsvay-szobor felújítására
Érmihályfalván is megvásárolhatóak azok a téglajegyek, melyekkel a nagyváradi Szacsvay Imre szobor talapzatának felújítását lehet támogatni.
Az RMDSZ Bihar megyei szervezete adománygyűjtést szervez a nagyváradi Szacsvay Imre szobor talapzatának felújítására.
Az adománygyűjtés módja: téglajegyeket bocsátottak ki, melyek 5 és 10 lejes „címletekben" vásárolhatóak meg. Ezt a vásárlást meg lehet ejteni a szervezet érmihályfalvi irodájában is (régi Városháza), hétfőnként 15 és 19, a többi hétköznapokon 9 és 13 óra között.
Az 1848-49-es magyarországi szabadságharc kiemelkedő alakjának szobrát 1907. március 15-én emelték, ám 1937-ben lebontották és csak öt évvel később, a bécsi döntést követően állították vissza eredeti helyére, a Sebes Körös-parton található Ezredévi emléktérre (Piaţa Libertăţii).
Az egykori országgyűlési képviselő alakját Margó Ede szobrász formázta meg, most magyarországi szakemberek szerint közel 50 ezer lejre lenne szükség ahhoz, hogy a budapesti parlament épületénél is használt süttői mészkővel renoválják.
ermihalyfalva.ro, Erdély.ma

Közel 1000 fontot gyűjtött a londoni magyarság a csángó magyar gyermekekért
2014. augusztus 3-án a londoni Szent István Házban az Egy nap a csángókért jótékonysági nap keretében 960 ₤ adomány gyűlt össze a Lészpedi Oktatási Központ fenntartására, a moldvai csángó magyar nyelvoktatás megerősítésére. Az adománygyűjtő rendezvény a Londoni Magyar Főlelkészség, az Angliai Római Katolikus Magyarok Egyesülete, valamint a Magyarok Angliai Országos Szövetsége támogatásával, illetve a Kőrösi Csoma Sándor Program angliai munkatársainak szervezésével és közreműködésével valósult meg, több mint két hónapos előkészítő munka után.
A program délelőtt szentmisével indult, melynek perselypénzét Csicsó János főlelkész és a gyülekezet adományként ajánlotta fel. A misét finom, magyaros ebéd követte, ennek bevétele az ARKME jóvoltából szintén az adomány összegét gyarapította.
A rendezvény alapötlete az volt, hogy a londoni magyarság a minden korosztályt megmozgató színes programokon keresztül közelebb kerülhessen Csángóföldhöz, megismerhesse az ottani kultúrát, tradíciót és körülményeket, különös tekintettel Lészpedre. Ezért délután 13 órától, míg a gyermekek a kézműves sarokban mártottak gyertyát, írtak mézeskalácsot, addig a Moldvai Csángómagyar Oktatási Központ önkéntesei, Tanczár Gergely és Tremmel Ákos adtak elő a csángók eredetéről, mindennapjairól, nyelvállapotuk érdekességeiről, valamint a programon belüli munkájukról és gazdag élményeikről.
Bemutatták jelenlegi bázisuk, a Lészpedi Oktatási Központ működését, elmagyarázták annak stratégiai szerepét, fenntartásának elengedhetetlen fontosságát, személyes jelenlétükkel pedig hitelesítették, hogy az adomány biztos kézbe, jó helyre kerül.
Az előadást csángó guzsalyas követte, moldvai népdalok hangzottak el Csige Ildikó remek előadásában, majd Nagy Péterrel, a londoni magyar néptánccsoport egyik mozgatórugójával közösen mutatták be a moldvai és gyimesi népzene főbb hangszereit, különböző típusú furulyákat és az ütőgardont. A közönséget is megmozgatták, a Mindszenty-teremben összegyűlt gyermekek és felnőttek közösen fakadtak csángó népdalokra.
Természetesen a tánc sem maradt el, az éneklés után Herman Imre és Panka néptáncoktatók vezetésével élő zenére 3-tól 60 éves korig ropták a páros és körtáncokat. Az öves, a kecskés, a hoina, az ördög útja és a pálmácska közben a hangulat igazán a tetőfokára hágott.
A nemes célért összefogó, közel 80 fős londoni közönség rengeteg szép élménnyel és azzal a felemelő gondolattal távozhatott e vasárnapról, hogy a Lészpedi Oktatási Központ jóvoltukból legalább fél évig biztonságban van. Köszönünk minden egyes felajánlást!
Gyolcsos Mária
nemzetiregiszter.hu, Erdély.ma

Két jelölt, egy kockázat
Két államelnökjelöltje is lehet az erdélyi magyarságnak az őszi választásokon, úgy tűnik, az RMDSZ és az EMNP egyaránt beszáll a nagy téttel bíró román belpolitikai hadakozásba. Naiv, ki azt képzeli, hogy a sikerben bíznak a magyar pártok, sokkal inkább a lehetőséget kívánják kihasználni, hogy gondjainkat, bajainkat, vágyainkat megismertessék a többségi nemzettel.
Az RMDSZ már több ízben indított államfőjelöltet, hozta a magyarok százaléka okán becsült arányt. Legutóbb is Kelemen Hunor szövetségi elnök szállt versenybe, s őrá ruházták most is e feladatot. Csakhogy kényes helyzetben indul csatába, hisz a kormánykoalíció tagjaként partnerének, Victor Pontának közvetlen vetélytársa, érvrendszerét azzal szemben kell felépítenie, kire – mint nyilatkozta – maga is szívesen szavazna, s erre biztatja támogatóit is. Nagy kérdés, a hatalom részeseként miként tud majd szót emelni annak visszaélései ellen, hogyan beszél autonómiáról, a közösségi jogok bővítéséről, mikor ez ma államellenes cselekedetnek számít Romániában. Terítékre kerülhetnek-e az igazán fontos kérdések, hisz maga is azt mondta indulása bejelentésekor, hogy ez lenne a cél.
Az Erdélyi Magyar Néppárt korábban bejelentette szándékát, hétvégén nevesítette is jelöltjét, Szilágyi Zsoltot. Célja megjeleníteni, mit vár a magyar közösség a román államtól, de az is, hogy végre érdemi vita induljon el többség-kisebbség viszonyáról, és minden bizonnyal népszerűsíteni kívánja a pártja által kidolgozott, Románia regionális átszervezéséről, Székelyföld területi autonómiájáról szóló törvényeket. Ellenzékben lévén, nyíltabban, merészebben sorjázhatja bajainkat, ám kevésbé ismert, mint Kelemen Hunor, így kérdés, mily messzire hallatszik majd hangja. S bár a bejelentések szerint mindkét jelölt elsősorban a román közvélemény felé igyekszik majd kommunikálni, megtörténhet, mégis magyar versenyhelyzet alakul ki, s ugyan valós tétje nincs, de fontosabbá válik, melyikük hány magyar szavazatot szerez. Veszélyes helyzet jöhet létre, ha ez válik a romániai magyar kampány vezérmotívumává, ha nem egymást kiegészítve, akár egyeztetve próbálnak üzeneteket megfogalmazni, egyértelműsítve az erdélyi magyarság autonómiaigényének üzenetét. Megtörténhet, az egymással szembeforduló kétféle retorika nem erősíti, hanem kioltja egymást, és még zavarosabbá válik a románság számára, hogy mit is akarunk mi, magyarok. A belső háborúskodásban a jó szándékú, nemes célú jelöltállítás csúfos kudarccá válhat.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Johannist indítják az államfőválasztáson
Klaus Johannist, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) elnökét indítja jelöltként az államfőválasztáson a két legnagyobb ellenzéki párt – az NLP és a jobbközép Demokrata Liberális Párt (DLP) – összefogásával létrejött Keresztény–liberális Szövetség (KLSZ).
A tegnap bejelentett döntést a két, fúzióra készülő párt közvélemény-kutatásokra alapozva hozta meg. A felmérések megerősítették, hogy Johannisnak nagyobb esélye van legyőzni a szociáldemokrata Victor Ponta kormányfőt, mint a DLP által javasolt Cătălin Predoiu volt igazságügyi miniszternek. Vasile Blaga, a DLP elnöke közölte, hogy Predoiu lesz a jobboldali összefogás miniszterelnök-jelöltje. Johannis szerint egy évtizednyi botrány és konfliktus után a románoknak azt kell eldönteniük, hogy a képmutatás és korrupció évtizedét óhajtják-e, vagy szívesebben élnének egy, az állampolgárait tisztelő, nyugati elkötelezettségű jogállamban. „Kevesebb lármát és több komolyságot akarok az államfői feladatok ellátásában” – szögezte le Johannis. Elmondta: feltett szándéka, hogy államfővé választása esetén megváltoztassa a politikai játékszabályokat Romániában, ugyanakkor folytonosságot ígért a nyugati irányultságú román külpolitikában és az igazságszolgáltatás függetlenségének garantálásában. „Nagyszeben polgármestereként bebizonyítottam, hogy botrány nélkül is lehet politizálni, lehet konszenzust építeni, munkahelyeket teremteni, befektetőket vonzani és fejlődni, igenis, lehetséges a szolidaritás és tolerancia a különbözőségben. És ha Nagyszebenben lehet, akkor Románia egészében is lehet” – jelentette ki Klaus Johannis, aki 2013-ban a Romániai Német Demokrata Fórum éléről igazolt át a Nemzeti Liberális Pártba. Kiemelte: először történik meg, hogy jelentős politikai erőt képviselő román pártszövetség etnikai kisebbséghez tartozó politikust jelöl a legmagasabb állami tisztségre. Úgy vélte, az államfői posztra való jelölése a román demokrácia érettségét bizonyítja és azt, hogy Románia „egy liberális társadalommá, polgári nemzetté” kezd válni.
Romániában november 2-án rendeznek elnökválasztást. Amennyiben senki sem szerzi meg a választók több mint felének támogatását, november 16-án második fordulót tartanak az első két helyen végzett jelölt részvételével. A közvélemény-kutatások szerint most Victor Ponta szociáldemokrata kormányfő a legesélyesebb, hogy Románia következő elnöke legyen. A felmérések júliusban 53–47 arányú győzelmet jósoltak Pontának, amennyiben Johannisszal kerül szembe a második fordulóban.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Asszimilációtól tartanak az ukrajnai románok
Az erőteljes asszimilációra, a háborút vívó ukrán hadseregbe való besorozásokra, valamint a román kormányzat közömbösségére panaszkodtak az ukrajnai románok képviselői a Marosfőn zajló nyári egyetem első napján.
Anatol Popescu, az Odessza környéki románok Besszarábia Nemzeti Kulturális Egyesületének elnöke előadásában elmondta, egyre nehezebb a Moldovai Köztársaságtól délre élő, mintegy 80 ezer fős román közösség önazonosságának megőrzése. A „szláv tengerben” csökkenőben a román lakosság száma, sorra szűnnek meg a román iskolák. A román közösség képviselője szerint a román fiatalokat is érintő mozgósítások szintén aggodalomra adnak okot. „Kár lenne, hogy meghaljanak a román ifjak nem tudni, kinek az ügyéért” – jelentette ki a közösségi vezető. Anatol Popescu hevesen bírálta a román államot, amiért az sorsára hagyta az ukrajnai román közösséget. Kijelentette, Emil Constantinescu román elnök 1997-es látogatását leszámítva Románia nagykövetei sem keresték fel az odesszai román közösséget. A román állam hozzáállására jellemző példaként hozta fel, hogy a helyi román közösség vezetőjeként orosz nyelven írott meghívót kapott a Románia nemzeti ünnepe alkalmából szervezett rendezvényre.
Vasile Tărâţeanu, a Román Nyelv Háza kulturális alapítvány elnöke a román nyelvű oktatás kérdését tartotta a legaggasztóbbnak. Elmondta, Észak-Bukovinában évente megszűnik egy román iskola, mert a román szülők ukrán iskolába adják gyermekeiket. A román fiatalok sorozásáról és a keleti hadszínterekre való vezényléséről elmondta, lojális polgárai kívánnak lenni Ukrajnának, de azt szeretnék, hogy béke legyen, és se a román, se az ukrán fiatalok ne haljanak meg a háborúban. A határon túli románok képviselői felháborodással vették tudomásul, hogy a marosfői nyári egyetemről hiányoznak a román állam illetékesei. A határon túli románok seregszemléjének számító, 12. alkalommal zajló tábor szervezői mind Traian Băsescu államfőt, mind Victor Ponta miniszterelnököt meghívták Marosfőre.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdélyi magyar könyvtár születik Budapesten (Levelet hozott a posta)
Régi kedves ismerősünk, B. Kis Béla, a magyarországi Erdélyi Magyarok Egyesületének (EME) vezetője keresett meg azzal a céllal, hogy már csírázó tervükről szólnánk: az Erdélyi Könyvtár létrehozásának, gyarapításának ügyében.
Kinek nincs otthon felajánlható erdélyi vonatkozású könyve, újságja vagy egyéb dokumentuma, amitől megválna, avagy több példánnyal is rendelkezik belőle? A Háromszék szerkesztősége készséggel segít az EME nemes törekvésében, szívesen átveszi és elraktározza olvasóink vagy bárki adományait, amíg az EME azokat budapesti székhelyére szállítja. Elsőként szerkesztőségünk és e sorok írója készít jelképes közös adománycsomagot, példát állítva arra, hogy Háromszék nem felejt, nyitott minden magyarságmegtartó felhívásra, készséggel szemmel tartja és közli az induló mozgalom fejleményeit.
„Ünnepélyes keretek között avattuk fel több tízezres könyv- és periodika-állományunk szakszerű tárolására szolgáló új polcrendszerünket, melynek elkészültét a Gyarapodó Magyarországért Alapítvány, a Jobbik pártalapítványa támogatta. A tágan vett Erdélyből Budapestre menekülteket, költözötteket tömörítő EME a rendszerváltás hajnalán, 1988 márciusában alakult, 1990-től pedig önálló székhellyel is rendelkezik a belváros szívében, az V. kerületben. Az egyesület legfőbb feladatának a Magyarországon élő erdélyiek érdekképviseletét és identitásának megőrzését tartja, ennek érdekében pedig évente mintegy 100–150 rendezvényt szervez, többek között felolvasóesteket, filmklubokat, író-olvasó találkozókat, bálokat, kirándulásokat, táborokat. A színes, közösség-összetartó, közösségkovácsoló rendezvényeken túl kiadói tevékenységet is folytat, többek között öt éven keresztül adta ki az Elszármazott Erdélyiek Névjegyzékét. Eddigi munkánk kiemelt részeként említhetjük azt a gyakorlatilag anyagi támogatás nélkül létrehozott könyvtárat, amely kb. 30 000 kötetet és több tízezer sajtóterméket, képi dokumentumokat, hangfelvételeket tartalmaz, amely célzottan, ilyen értelemben pedig egyedülállóan a határon túli magyar kiadványok gyűjtésével foglalkozik” – írta hozzánk címzett levelében B. Kis Béla, a szervezet elnöke, majd beszámolt arról: „A polcok minden jelenlévő számára túlmutatnak anyagi valójukon, hisz egy jövőbeni erdélyi magyar könyvtár alapjául szolgálnak azok számára, akik az erdélyi identitást Budapesten is megőrizni kívánják. Kívánom, hogy tartsák ezt a közösséget, leljék örömüket e polcok között egy-egy könyv vagy folyóirat után kutatva – zárta beszédét az avatóünnepségen felszólaló Szávay István, a Jobbik alelnöke.”
Kisgyörgy Zoltán, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Háborgó világban sziget a megnyugvásnak: Keresd
Megelevenedett, élettel telt meg vasárnap az erdélyi kastélyépítészet legszebb alkotásának tartott keresdi kastély udvara. Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője szentmiseáldozattal kezdte azt a nemes munkát, amelyet a nagy múltú Bethlen családtól 50 évre kapott ajándék felújítása és hasznosítása érdekében vállalt. Az örökösök nagylelkű ajándékát kissé félve, de nagy alázattal vették át – nyilatkozta Böjte Csaba, aki elmondta, hogy szeretnék úgy felújítani, mint a dévai kolostort, Marosillyén Bethlen Gábor szülőházát, s az épületet a béke házává, lelki otthonná, képzési központtá alakítani. A szentmisével kezdődő ünnepi összejövetelen a Bethlen családot Bethlen Anikó grófnő képviselte.
Dánosról letérve már maga a völgy is olyan szép, mintha a megnyugvás útjára térne az arra járó. A nyolc kilométerre levő egykori szász falu központjában a domboldalra épült kastély is a béke hangulatával fogad. A belépő először az öregtoronnyal néz szembe, amely a XV. század óta áll. Utolsó szintjén alabárdos vitézek őrzik az épületegyüttest, a keskeny csigalépcsőn elérhető kilátóból a környező erdős dombokra, s a kastélykertre látni, tetejét színes, mázas cserepek fedik. A torony első szintje adott helyet hajdan a Bethlenek könyvtárának és levéltárának. A toronyhoz kapcsolódik a XVII. században épült kőoszlopokra támaszkodó loggia, amely a sárospataki vár Lorántffy Zsuzsanna által építtetett oszlopos feljárójára emlékeztet. A Bethlen Márk által elkezdett munkát (I.) György, (II.) Mihály, (II.) Elek folytatta, s a reneszánsz elemek, faragott ablak- és ajtókeretek általuk gazdagodtak új elemekkel. Elődei munkáját (II.) Elek (1643–1696) fejezte be, aki a keleti szárnyat építtette az olasz bástyás védőövvel, s az ő idejében készült a "késő reneszánsz kastélykápolna", az erdélyi építészet gyöngyszeme. A kastély utolsó tulajdonosát, Bethlen Bálintot 1945-ben internálótáborba vitték, ahol súlyosan megbetegedett. A kastélyt első házasságából való fiára, Gáborra hagyta, akitől 1949-ban államosították, majd a rendszerváltást követően hosszas huzavona után három lányának: Anikónak, Ágnesnek és Évának szolgáltatták vissza az apai örökséget.
– Együtt imádkozzunk, hogy Isten áldását kérjük tervünkre – kezdte a szentmisét Böjte Csaba, aki annak fontosságát hangsúlyozta, hogy a múltat a jövő érdekében kell felvállalni. Aztán arról beszélt, hogy háborúk dúlnak körülöttünk, keresztény emberek ezreit ölik meg, templomokat égetnek fel, nagyvárosokat bombáznak, feszült, ideges, ellenséges a világ. Ilyen körülmények között vagy közömbös marad az ember, vagy fegyvert fog valamelyik fél oldalán, vagy Krisztus útját, a párbeszédet választja. Mivel a jóság evangéliuma hiányzik az emberekből, a gyönyörű keresdi kastélyt arra szeretnék felhasználni, hogy a katolikus egyház által vállalt szociális karitatív tevékenységek mellett egy újfajta szolgáltatást indítsanak be, abból kiindulva, hogy az ember életében minden a fejben kezdődik. Ez a tapasztalat erősödött meg benne húsz év alatt, amelyek során a Szent Ferenc Alapítvány 500 gyermek gondozását vállalta és látta el. Az alapítvány nevelési és képzési központját, a Béke Házát (Domus Pacis) tervezik Keresden berendezni, ahol az örömhírt szeretnék hirdetni, a lelki nyugalmat, a tisztánlátást, s a lélek dolgaiban való elmélyülést biztosítani azok számára, akik rászorulnak. Azokra a fiatalokra is gondoltak, akik egymás után végzik az egyetemeket, mégsem tudnak mit kezdeni magukkal, s a tervezett keresdi központban utat mutatnának számukra is.
Böjte Csaba köszönetet mondott Bethlen Anikónak, aki felmenői mindenkori jószándékát hangsúlyozva reményét fejezte ki, hogy az árva és nehéz helyzetben levő gyermekek gyámolítójának munkáját siker kíséri.
Sok szép dolgot gyűjtött össze élete során, s felajánlotta, hogy azokból egy kis múzeum nyíljon a kastélyban, majd azzal zárta szavait: hisz abban, hogy amit a történelem vihara széthordott, azt a szeretet és a jóság összefogja.
Kérdésemre, hogy miért gondolt a család Böjte Csaba ferences szerzetesre, egyszerű kérdéssel válaszolt: ki másra gondolhattak volna? Aztán egy régi élményt mesélt el, hogy miért hatotta meg Böjte Csaba neveltjeinek magatartása, miért zárta őket annyira a szívébe.
– Úgy éreztem, mintha a nyugalom völgyébe érkeztem volna, s ez csak fokozódott, amikor a kastély udvarára értem. Békességgel tölt el, jó érzés itt lenni – osztotta meg benyomásait a hallgatósággal Márton Judit, a gyulafehérvári főegyházmegye műépítész szakembere, aki a felújítási terveket készíti, s bemutatta a hallgatóságnak a kastélyt.
A már említett adatok mellett beszélt a kastélyegyüttes négy sarkán levő füles bástyákról, amelyek nagy vívmányt jelentettek olyan szempontból, hogy minden irányban lehetett látni és lőni, s a felső szinten levő szurokkiöntők is a védelmet szolgálták.
Az épület annyira szép volt, hogy a bukaresti műemlékvédelmi hivatal a hetvenes években nekifogott, hogy felújítsák, majd 1977-ben, amikor a hivatal megszűnt, az átadásra kész épületből szinte mindent széthordtak. Az 1990-es években visszatértek a tervre, és a ’90-es években luxusszállóvá akarták alakítani, de időközben a család visszaigényelte és -kapta az épületet.
– A kastélyon az 1667-es évszám olvasható, ami azt jelzi, hogy az 1661-es nagy tartárjárás után erősítették meg az épületet. Ebben a nehéz korban gyűjtötte össze Kájoni János Ferenc-rendi szerzetes a kor vallásos énekeit, amelyekből jó néhányat a csíkszeredai Role együttes dolgozott fel és szólaltatott meg az ünnepség alatt – ajánlotta az együttest a közönség figyelmébe Böjte Csaba. Majd elmondta: tudatában van annak, hogy nagy feladatra vállalkozott, ezért örömmel fogadnak minden tanácsot és főleg minden segítséget, önkénteseknek és tehetősebb embereknek a hozzájárulását ahhoz, hogy a központ felújítása elkezdődhessen, majd Isten áldását kérte az elkövetkező 50 évre vállalt munkára. Ha a téglákat elkezdjük egymásra rakni, én hiszem, hogy sok minden megvalósul – válaszolta kérdésünkre a mise végén, miután hosszú sorokban kanyarogtak a résztvevők, hogy áldozzanak, majd a szovátai Szent József Gyermekotthon vendégelte meg a közönséget.
Végül zárjuk a tudósítást Szőcs Bélának, a keresdi otthon jövendő munkatársának a szavaival, amelyek az épület elképzelt rendeltetéséről szólnak: Ha nem találod a helyed – akkor Keresd!/ Ha üresnek, céltlannak érzed életed – akkor Keresd!/ Ha megállnál, kiszállnál a mindennapok pörgéséből – akkor Keresd!/ Ha valós, értelmes, előrevivő célokra vágysz – akkor Keresd!/ Ha kipróbálnád magad – akkor Keresd!/ Ha csak elhúzódnál, hogy találkozz "vele" – akkor Keresd!
Remélhetőleg sokan megtalálják!
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Augusztus végén nyílik Katanga lakóinak „cigányfürdője”
Hosszú évekre nyúlik vissza Szilágynagyfalu holland partnersége
A környéken egyedülálló vállalkozásba fogott az elmúlt időszakban Szilágynagyfalu önkormányzata: hathatós holland segítséggel, a célközönség bevonása révén, zuhanyozókkal, vécékkel, öltözőkkel, mosó- és szárítógépekkel felszerelt tisztálkodási helyszínt alakítottak ki a helyi romák számára. A Katanga negyed lakói már most fürdenének, türelmetlenül várják, hogy elérkezzen augusztus 30-a, amikor birtokukba vehetik a maguk között cigányfürdőként emlegetett létesítményt. Új külsőt nyer addig az udvaron a játszótér, ahol fürdés után csúszdázhatnak, lipinkázhatnak majd a gyerekek. Az elöljárók reménykednek, hogy a közösség tagjai gondját viselik mindannak, amit ajándékba kaptak. Terepszemlénk során meglátogattuk a helyi baptista templomot – amelynek nagy szerepe volt abban, hogy mostanság jobb a közhangulat a tanyán és a faluban –, ugyanakkor a holland–román barátság történetét is feltérképeztük.
Szelektív hulladéktároló a háromezres faluban
Közel húszfős küldöttség látogatott június közepén Hollandiába, a polgármesteri hivatal képviselői mellett helyi állattenyésztők, mezőgazdászok, zöldövezettel foglalkozók ismerkedtek az ottani körülményekkel. Nem meglepő az ilyesmi a nagyfalusiak körében, a rendszerváltás óta eltelt huszonöt évben többször ellestek, eltanultak már ezt-azt a hollandoktól, hogy aztán hazatérve tovább építsék-szépítsék községüket. A különböző eszme- és tapasztalatcserék, no meg a jól működő kapcsolatból is származó támogatás révén modern, a környéken egyedülálló ravatalozót építettek, felújították az óvodát, szelektív hulladéktárolót hoztak létre, zöldövezetet alakítottak ki pompás rózsafélékkel. Sok szempontból fejlődött tehát a 3200 lelkes Szilágy megyei település. 2001-ben malmot nyitottak, közben pedig a Németi házaspár által alapított gombatermesztő telep is
A mostani vizit alkalmával különböző vállalatokat látogattak meg a résztvevők; az állattartó gazdák például a tehéntej értékesítése terén próbáltak új ismeretekre szert tenni, ha minden jól megy, hamarosan hűtőtárolót helyeznek üzembe a faluban – magyarázza régi barátunk, Katona-Farnas Sándor, aki viccesen megjegyzi: holland módszer szerint zajlott a program, vagyis reggeltől estig. A látottak alapján úgy tűnik, már csak az emberek hozzáállásán kell kicsit változtatni, hogy több bizalommal legyenek egymás és az összefogás iránt, úgy mindenki számára gyümölcsöző lehet az elképzelés. Mint ahogyan a cigányfürdő is, vetem közbe, mint aki tud már néhány részletet az új projektről, s Szilágynagyfaluban is járatos, de még mielőtt jövetelünk eredeti szándékára térnénk, a holland barátság kezdeteiről ejtünk szót.
Megérkezik közben Erzsike Zonnebeld, a Nijverdal és Szilágynagyfalu közötti kapcsolat egyik kulcsfigurája is, aki immár tizenhárom éve él Hollandiában. A bürgezdi születésű asszony szerint elkél még a segítség errefelé: a sírás környékezi, amikor végigmegy a falun, és látja, mennyire siralmas körülmények között élnek az idősek. Vannak, akik súlyos betegségük miatt kezelésre, műtétre szorulnának, viszont inkább sehova nem mennek, túl messze van, túl drága, mondják. Ezzel szemben a hollandiai idősek mintha a mennyországban élnének… De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk csak szépen, sorjában a dolgokat!
Szabadság (Kolozsvár)

Kárpát-medencei gazdák támogatása
A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) közleményben üdvözli a magyarországi Földművelésügyi Minisztérium Nemzetközi Kapcsolatok Főosztálya nevének és tevékenységének „Kárpát-medencei”-vel történő kiegészítését, és bízik abban, hogy közös ügyük, a Kárpát-medencei gazdák ügye jó kezekben lesz, közösen megtalálják a módját egy olyan fajta együttműködésnek, amelynek nemcsak a határon túli, de a magyarországi gazdák és agráriumi szereplők is haszonélvezői lesznek.
Szabadság (Kolozsvár)

Megyezászló Lisznyónak
Megújultak a több száz éves harangok
Többszörösen ünnepeltek Lisznyóban vasárnap: a református műemlék templomban megtartott ünnepi istentisztelet keretében Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke megyezászlót adományozott az egyháznak, amely a közelmúltban kicserélte a templom csatornarendszerét, és felújította a harangokat, ugyanakkor a település ünnepén sportpályát és játszóteret is avattak.
Derzsi György lelkipásztor igehirdetésében az egymásra való odafigyelésre buzdította az egybegyűlteket: „utakat kell építeni egymás felé, a lélek és béke útját, alapot helyezve a jövő nemzedékének.”
Ezt követően Tamás Sándor, a zászlóátadáson kifejtette: „Évekkel ezelőtt néhányan úgy döntöttünk, hogy újjáépítjük Székelyföldet, amely nemcsak utak, kultúrotthonok, játszóterek építéséről szól, hanem az ember–ember közti kapcsolatok újraépítéséről is.” A 14. században épült lisznyói református műemlék templom Erdély-szerte egyedinek számít, amelynek tetején nem a betlehemi csillag, hanem a székely nemzeti szimbólum: a nap és a hold van.
Vasárnap sportpályát is avattak Lisznyóban, a 28 ezer lejes összértékű beruházásnak köszönhetően 50 év után ismét jól felszerelt pályán focizhatnak a helybéliek. Ráduly István, Uzon község polgármestere szerint nagy hasznára válik a helyi iskolásoknak és fiataloknak.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Pártérdek és nemzetérdek
A gyergyószéki EMI-tábor koncertprogramjának legnagyobb tömeget mozgató eseménye a Kárpátia zenekar koncertje, a borkóstolók előadói közül a legtöbb érdeklődőt évről évre Kaló Imre vonz, miközben mellette más és más borászok szerepelnek, a közéleti műsornak pedig legnagyobb attrakciója évről évre Vona Gábor előadása. Ami nem véletlen.
Az EMI-tábor azokat szólítja meg elsősorban, akik nemzetben gondolkodnak, akik számára a magyarság történelmi sorsalakulása az egyik legfontosabb kérdés az életben. Így nem csoda, hogy a hazafiságot a negyvennyolcas katonanóták nemes és tiszta egyszerszerűségével megéneklő Kárpátia együttes viszi a prímet, és így áll ez a borász szaktudás mellett kivételes retorikai képességekkel megáldott Kaló Imre esetében is, aki a magyar értékteremtés, a nemzeti megmaradás, a hit, a remény és a szeretet igéit hirdeti borkóstolóin. No de hogy kerül ebbe a sorba egy pártelnök egy pártsemleges rendezvényen?
Úgy, hogy a Jobbik nem egy ideológiai párt, ami előny és hátrány egyszerre. A Jobbik azoknak ad politikai otthont, akik egyik oldalról a magyar nemzeti érdekérvényesítést tartják a legfőbb céljuknak, másik oldalról vagy belefáradtak a hivatalos politika szólamaiba, mely a dolgoknak a néven nevezését gyűlöletbeszédnek, antiszemitizmusnak, fasizmusnak, rasszizmusnak, nácizmusnak bélyegzi, vagy egyszerűen irtóznak a köntörfalazástól, a mellébeszéléstől, a kettős beszédtől, a szemforgatástól, a lényegi mondanivaló ránk erőltetett kötelező csomagolásától. És „cukiságkampány” ide vagy oda, a tiszta beszéd műfajában a Jobbik ma is élenjáró – bár a magyar miniszterelnök idei tusnádfürdői beszéde e tekintetben komoly kihívás e pártnak, nem csoda, hogy a globális főhatalom olyan sajtóorgánumai követeltek e beszéd hatására súlyos EU-s szankciókat Magyarország ellen, mint a New York Times és a The Economist.
A Jobbik csoportérdek-mentes nemzetpolitikáját a legtisztábban a határon túli magyarok választójogához való hozzáállása mutatja meg, amit Vona idén is kifejtett. Ennek lényege, hogy a párt attól függetlenül kiáll minden magyar választójoga mellett, hogy ennek esetleg kárvallottja lesz, mint az egyébként történt is az idei választáson. Ennek fényében nem csoda, hogy Vona Gábor az az előadó, akit már előadása előtt megtapsol a közönség.
Borbély Zsolt Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ha vagyunk, legyünk! – Beszélgetés Berecz András énekes-mesemondóval
A Gyergyóremetén harmadik alkalommal megtartott és hétvégén zárult Gyergyói Tánc- és Zenetábor vendége volt Berecz András Kossuth-díjas magyarországi mesemondó, énekes. Nem csoda, hisz ő „kísérte haza” a gyergyói dalokat, ő késztette arra a táncosokat, hogy felidézzék a régi emlékeket. Budapestiként lelt rá a régi anyagokra, és hozta vissza oda, ahonnan ezek származnak. A harmadik tánctáborban előadóként, bábaként volt jelen. Ő beszél a gyergyói „újdonsült régiségekről”, a tánc fontosságáról és arról is, hogy ha vagyunk, legyünk.
– Ön „hozta vissza” a régi gyergyói dalokat, majd segített visszaidézni a gyergyói táncokat, és íme, már a harmadik gyergyói tánctáborban találkozunk. Milyen érzésekkel van most itt?
– Nagyon örvendek, és várom a fejleményeket. Sok ember azt hiszi, hogy büszke vagyok valamire. Nekem a büszkeség a világnézetembe nem fér bele.
A büszkeségnek a helyét az öröm foglalja el. Én végül is semmit nem csináltam, csak véletlenszerűen olyan helyekre kerültem, ahol az újdonsült régiségek az ölembe estek.
Például a gyergyói zenék. Mert fent volt a világhálón, de mások nem a gyergyói fonográffelvételeket hallgatták. Nekem megakadt a fülemben, s így kicsit közöm van ahhoz, hogy az öregek újra elővették, megmutatták a régi táncot annak a nemzedéknek, amelyik ezt elfelejteni hajlamos volt. A régi gyergyói dal egyszer csak egy széles úton találta magát, és ez lett belőle: megindult a hangszeres zene, a tánc.
Új történetek tapadnak ehhez a gyergyói hagyománykutatáshoz, mint például a bottal táncoló ember, akinek a túlsó domboldalról furulyáznak a talpa alá. Gyönyörű emberi sorsok villannak fel, és azt is tudom, hogy ez egy végtelen történet. A gyergyóremeteiek valamiért – mert jó hallásuk van, jó szervezők, vagy talán mert összetartanak az itteniek –, nem tudom, mi a titkuk, de ráharaptak a régi dalokra. Tény, megszervezték a népdal- és néptáncoktatást, és tanítják az iskolában is. Ha gyenge vagy is, de erőidet összegyűjtöd, még csatát nyerhetsz. Itt meg tudtuk nyerni: azt a kevés fellelhető gyűjtést, ami ma van, összesepertük, és íme, fel tudjuk mutatni.
– Sokan kétkedve teszik fel a kérdést: a ma emberének szüksége van-e egyáltalán ezekre a régi dalokra, táncokra. Ön szerint hogy van ez?
– A mesélő, éneklő és táncoló ember tulajdonképpen maga az ember. Amikor az embernek gondolatai, érzései támadnak, s már nem fér a fejében, elkezd beszélni. Amikor érzi, hogy kevés az emberi szó, előveszi a száraz fát, s amit érez, azzal mondatja el. Mikor már az is kevés, énekbe fogja. Aztán úgy érzi, elég volt az üldögélésből, kirúgja maga alól a széket, és mindezeket az érzéseket eltáncolja. Sőt még vegyíteni is tudja az énekkel.
Tehát maga az ember jelenik meg ezekben a régi dolgokban úgy, ahogy valamikor összerakták a gyergyói embert: a szerelmest, a bánatost, a jókedvűt, a tusakodót, a hazátlant, aki mégis tudja, hogy hazája van. Aki néha útra kel, néha hazatalál, teli van bánattal és reménnyel. Aztán a dalból barátságok, szerelmek születnek, újra vannak kérdéseink az öregekhez, akiket sokszor meg sem hallgattunk. Mert gyakran előfordul, hogy az idős embert még a rokonsága sem kérdezi meg semmiről. Most a régi dalok kapcsán itt van millió kérdés, meg lehet rohamozni az öregeket.
– Idős adatközlő csoportok váltották egymást Remete színpadán a tábor estéin. Öregek, akik minél tovább táncoltak, annál érdekesebb figurákat mutattak, egyre inkább mosolyogtak. Mintha fiatalodtak volna közben...
– Ez igaz. Meg is értem őket. Elővehették a legény- és leánykorukat. Ha csak le-föl jártak volna a színpadon, már azt is megköszönhetnénk, hogy velünk megosztották, de ők ráadásul gyönyörűen táncoltak. A tánc egy nagyon okos, nagyon emberséges vívmány. Régen táncba üldözték a szülők a gyermekeket. Amelyik nem akart táncolni, annak a fenekét jól elverték. Táncolni egy rendes közösségben kötelező. A legszebb alkalom arra, hogy egymást megismerjék a fiatalok. Törvényesen lehet tapogatni a leánykát: a húsát megkóstolgatni, megcsípni a „csípejit”. Lám, milyen szép a magyar nyelv, még segít is, ha nem tudnád, hol csípd meg a leányt, hát a csípőjénél. Oda talál be a kezed. A medencecsont nem könnyen engedi, hogy lejjebb csússzon. Ahhoz már erősebb akarat kell.
A tánc arra való, hogy megpróbáljátok, a ritmus milyen együtt. Aztán, amikor elkezdtek forogni, tiétek a világ. A forgásban elmosódik a háttér, csak ti ketten maradtok. Csak forogsz, és egyetlenegy személy arca marad ebből az árva világból élesen látható: akivel táncolsz. Olyanok lesztek, mint két égitest, melyek azzal, hogy elmozdulnak együtt, tulajdonképpen ők maradnak egy helyben, s a világ elkezd forogni körülöttük. S ha még tánc közben el is kezdenek énekelni – üzennek. Vagy annak, akivel táncolnak, vagy annak, aki három párral odébb van. Olyan gyönyörűen bonyolult ez az egész. És amelyik társaság ebben összegyúródik, az nagy reménnyel később is összetart, mert bőven van, mire emlékezni.
– A táborban tartott előadásán többször is idézett egy gondolatot, amit frissen jegyzett meg itt, Remetén egy idős embertől: „Ha vagyunk, legyünk!”
– A takarékos beszéd fogyatkozóban van. Az okoskodó emberek egyik címere, hogy értelmetlenül beszélnek és sokat. Ez egy korszerű betegség, így ebben a világban csoda, provokáció, ha egy ember okosat, szépet tömören tud mondani, és Isten bocsássa meg, érthetően is. Ma Madarász Gyuri bácsitól hallottam ezt a mondatot, ez cseng a fülemben.
Ez a mondat nekem olyan, mint gyámkő a kupolának: ez tartja össze ittlétemet. Ugyanezt más csak nagyon körülményesen tudja mondani: ne félig csinálj valamit, tedd oda magad, mert úgy éri meg! Mert ez az egész élet, s a félig élt életnek nincs értelme. Ha eléd került valami, állj belé! Ne légy félember, ne hümmögj, ne keresd a kibúvót! Ha belépsz a színházba, ne az utolsó sorba ülj, csak mert onnan könnyebb kimenni! Akkor be se ülj. Ha beszélsz egy emberrel, ne félig figyelj oda, ne edd közben a mogyorót, hanem nézz a szemébe! Ne nyomkodd a kütyüdet, emeld meg a fejedet, és amiben benne vagy, vedd tudomásul, hogy az a tiéd!
Minderre Gyuri bácsi csak annyit mond: ha vagyunk, legyünk! Én erre azt mondanám: ha vagy, légy! És akkor még takarékosabb a szótagszám, és még mélyebbre leszalad az emberben. Én ezt biztosan hazaviszem, és hánykolódok vele.
Balázs Katalin
Krónika (Kolozsvár)

Nevelőszülők kerestetnek
Csökkent az elmúlt évben a hivatásos nevelőszülők aránya egyes erdélyi városokban, az illetékesek szerint ez főként a felelősség mértékéhez képest alacsony állami bérezésnek tudható be. Holott az árvák pótszülőknél történő elhelyezéséhez lényegesen egyszerűbb és rövidebb ideig tartó eljárás szükséges, mint az örökbefogadás esetében, a nevelőszülői programon keresztül ugyanakkor közvetlenebb és családiasabb környezetet biztosíthatnak a szüleiket elveszített gyermekeknek, mint a családi típusú árvaházakban.
A gyermekvédelmi igazgatóság által kibocsátott tanúsítvánnyal rendelkező, hivatásos nevelőszülőként tevékenykedő magánszemélyeknek számos követelménynek eleget kell tenniük a kormány által 2001-ben összeállított stratégia, illetve az ennek kapcsán elfogadott határozatok alapján.
Számos követelménynek meg kell felelni
A pótszülőknek jelentkező magánszemélyeknek például olyan társadalmi pozícióval, illetve fizikai és pszichikai erőnléttel kell rendelkezniük, amivel biztosítani tudják, hogy teljes mértékben képesek ellátni a rájuk bízott gyermekek felneveléséhez, gondozásához és tanításához szükséges szülői feladatokat. Emellett egyebek mellett igazolniuk kell, hogy olyan ingatlannal rendelkeznek, amely megfelel a kiskorú mindennemű igényének kielégítésére.
A hatályos jogszabályok szerint nem lehetnek hivatásos pótszülők a büntetett előéletű és a fertőző betegségben szenvedő polgárok. A tanúsítvány megszerzéséhez a jelentkezőknek részt kell venniük az illetékes megyei gyermekvédelmi igazgatóság által szervezett felkészítőkön, a szakképzésen való részvétel ingyenes.
A nevelőszülőknek a kiskorú nevelésén és gondozásán kívül az is feladatuk lehet, hogy felkészítsék a gyermeket a biológiai családjába való visszatérésre, illetve az örökbe fogadó szülők közé történő beilleszkedésre. A pótszülők havi nettó bére 800–900 lejtől indul, emellett az állam többek között az étkezés, az üdülés, az iskolai felszerelések költségének egy részét is megtéríti – a pluszjuttatások arányát a nevelt gyermekek számától és korától függően számítják ki.
Népszerűsítik az állásokat
A szükségesnél kevesebb hivatásos pótszülőt tartanak nyilván Maros megyében, ahol az árva gyermekek száma alapján legalább 320 szakemberre lenne szükség, de a gyermekjogvédelmi igazgatósággal csak 250-en állnak munkaviszonyban.
Mint kiderült, 2007-ben még háromszázan vállalták, hogy hivatásos pótszülőként tevékenykednek, de számuk évről évre csökkent. Schmidt Loránd, az igazgatóság vezetője lapunknak elmondta: nagyon sokféleképpen népszerűsítették ezeket az állásokat, mégis egyre kevesebben jelentkeztek nevelőszülőnek.
Schmidt szerint ez elsősorban annak tudható be, hogy az állam mindössze havi 900 lejes juttatást biztosít a pótszülőknek, ez az összeg ugyan esetenként nőhet, de alig néhány százalékkal, ezért a pénzért pedig egyre kevesebb személynek éri meg elvállalni a munkát. Az intézményvezető hozzátette: emellett az is problémát jelent, hogy nagy a lemorzsolódás aránya a már munkaviszonyban álló pótszülők között is – egyesek nyugdíjba vonulnak, de az is előfordul, hogy valakiről kiderül, nem felel meg a követelményeknek.
„Szerencsére az elmúlt években jelentősen csökkent a kórházakban felejtett újszülöttek száma is. Míg nyolc évvel ezelőtt egy év alatt csaknem száz kisbabáról mondott le az anyja, a tavaly harminc kismama távozott csecsemője nélkül” – fejtette ki Schmidt Loránd. Az igazgató ugyanakkor rámutatott: negatívum, hogy egyre több magyar és román nemzetiségű anya hagyja a kórházban csecsemőjét – az igazgatóság által nyilvántartott 43 örökbe fogadható gyermek közül huszonheten roma származásúak.
Schmidt elmondása szerint nagyjából ugyanekkora az adoptálni kívánó szülők száma is, jelenleg 31-en szeretnének gyermeket örökbe fogadni, probléma viszont, hogy legtöbben néhány hónapos, legfeljebb egy- vagy kétéves kisbabát vinnének otthonukba.
„A legtöbb árva gyermekünk azonban már elmúlt háromesztendős, de akad köztük majdnem tizenkét éves is” – magyarázta az intézményvezető. Az örökbe fogadó szülőkhöz képest egyébként a hivatásos nevelőszülők előnyöket élveznek: esetükben például nem szükséges a három hónapos próbaidő, és amennyiben ugyanazt a gyermeket szeretnék felnevelni, mint az adoptáló pár, elsőbbséget élveznek.
Az örökbefogadás bonyolultabb
Bihar megyében közel négyszáz hivatásos nevelőszülő áll munkaviszonyban az illetékes intézménnyel, az elmúlt öt évben számuk nagyjából csökkent főként a nyugdíjazások, illetve az állami szektorban befagyasztott állások miatt. A Bihar megyében állami gondozásban élő kiskorúak közül 650-en vannak nevelőszülőknél elhelyezve.
Szarka Árpád, a megyei gyermekvédelmi igazgatóság vezetője lapunknak kifejtette: az általa vezetett intézménynek az is gondot okoz, hogy az örökbefogadási eljárás ennél jóval nehézkesebb és személytelenebb.
„Miután az érdeklődő családot egy első felmérés után megfelelőnek találják, bekerül az országos adatbázisba, amelyet összevetnek az örökbe fogadható gyermekek listájával. Ilyenkor az elméleti összeférhetőség alapján párosítanak, és ha a szülőjelölt nem lép vissza, akkor törvényszéki határozattal elindíthatják a 90 napos hitelesítési időszakot, amely során a gyakorlati összeférhetőséget elemzik. Az örökbefogadást ismételten törvényszéki határozat véglegesíti, ám ezt követően a gyermekvédelmi szakemberek még két évig figyelemmel követik a családot” – magyarázta Szarka.
Hozzátette: az elméleti összeférhetőség komplex felméréssel jár, és a gyermekek érdekeit szolgálja. Tapasztalata szerint nagyjából egy év szükséges a problémamentes örökbe adásokhoz, előfordul azonban, hogy a törvényszéki határozatokra várni kell, vagy éppen a biológiai szülő előkerülése gátolja a folyamatot.
Kolozs megyében 745 gyermek várja nevelőszüleit, év eleje óta pedig mindössze tizenkét árvát fogadtak örökbe. Daniel Tămaş, a Kolozs megyei gyerekvédelmi igazgatóság vezetője korábban a Monitorul de Cluj napilapnak úgy nyilatkozott: a tényleges örökbefogadások aránya rendkívül alacsony, ennek pedig számtalan oka van.
Egyrészt az örökbefogadási eljárás rendkívül bürokratikus, a jelentkező családoknak sokféle feltételnek kell eleget tenniük. „Érdeklődésben nincs hiány, több család fogadna örökbe gyermeket, mint ahány árva van a megyében, de sokan az eljárás közben feladják” – magyarázta Tămaş.
Szucher Ervin, Kiss Előd-Gergely, Kőrössy Andrea, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Az egységes román nemzetállam híve Klaus Johannis
Nem ért egyet az etnikai alapú régiósítással és az egységes román nemzetállam híve a Keresztény-Liberális Szövetség (ACL) államfőjelöltje. Erről Klaus Johannis a jelöltként történő hivatalos nevesítése utáni első tévéinterjúban beszélt hétfő este.
„Nem vezet eredményre, ha a közigazgatási régiók határai egybeesnek az etnikai határokkal. Az egységes román nemzetálla híve vagyok. Nem hiszek az etnikai alapú régiósításban” – jelentette ki újságírói kérdésre válaszolva Nagyszeben szász polgármestere.
Az államfőjelölt ezzel megerősítette egy korábbi interjúban adott nyilatkozatait. Akkor arról is beszélt, hogy a nemzeti kisebbségekkel szembeni bánásmód területén mindig lehet javítani, de korrektnek kell lenni a román állammal szemben, és el kell ismerni, hogy Románia pozitív modell Európában abban, ahogyan bánik nemzeti kisebbségeivel.
maszol.ro

Tőkés László felhívásban kérte államelnökjelölt támogatását
Tőkés László európai parlamenti képviselő felhívásban kérte Erdély magyar választópolgárait és a magyarság „transzilván felfogású román, német és más nemzetiségű szövetségeseit", hogy aláírásukkal támogassák az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) által jelölt Szilágyi Zsolt államelnök-jelöltségét. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöki tisztségét betöltő Tőkés László az MTI-hez eljuttatott szerdai nyilatkozatában abbéli meggyőződésének adott hangot, hogy „kellő elkötelezettséggel és mozgósítással" az „erdélyi magyar autonomista oldal" képes lesz összegyűjteni a 200 ezer aláírást, amely ahhoz szükséges, hogy Szilágyi Zsoltot benevezzék a választási versenybe. Arra emlékeztetett, hogy 2007-ben „a nemzeti oldalnak" szervezeti háttér nélkül sikerült közel 150 ezer aláírást összegyűjtenie az európai parlamenti választások előtt.
Tőkés László megjegyezte, ha nincs is valós esélye annak, hogy az erdélyi magyarság saját jelöltjét juttassa a román államfői székbe, a novemberi választáson való céltudatos részvétellel meghatározó szereplőjévé válhat a romániai belpolitikának, és új irányt szabhat a romániai magyar politikának.
Úgy vélte, a romániai Német Demokrata Fórumtól a román Nemzeti Liberális Párthoz (PNL) átigazolt Klaus Johannis, és „a román Szociáldemokrata Párt (PSD) kormánykoalíciójának a foglyaként Kelemen Hunor" a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke egyaránt alkalmatlanná váltak arra, hogy elnökjelöltként hitelesen képviseljék az erdélyi magyarok és németek érdekeit.
Kelemen Hunor közelmúltban tett nyilatkozatára hivatkozva – amely szerint a jelenlegi alkotmányos keretek között nincs realitása az RMDSZ által elkészített autonómia-statútumnak – megállapította, hogy az RMDSZ ismét csak „szavazatvadászatra kívánja használni az autonómiát".
Tőkés László szerint Szilágyi Zsolt választási részvétele azért indokolt, mert az EMNT, az EMNP és szövetségesei „továbbra is megalkuvás nélkül kiállnak Románia regionális önrendelkezésen alapuló átszervezése, az erdélyi magyarság több szintű autonómiája, ezen belül pedig Székelyföld és Partium területi önrendelkezése mellett".
Romániában novemberben tartják az elnökválasztást, amelyen az RMDSZ Kelemen Hunornak, a szövetség elnökének, az EMNP pedig Szilágyi Zsoltnak, a párt alelnökének az elindítását jelentette be. A román választójogi törvény értelmében a jelöltek akkor vehetnek részt a választási versenyben, ha szeptember 23-ig 200 ezer támogató aláírást gyűjtenek.
MTI, Erdély.ma

Megkezdődött a CSIT
„A hívők sokaságának egy volt a szíve–lelke” (ApCsel 4,32), ezzel a jelmondattal nyitotta meg kapuit a 2014-es Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó, a CSIT, augusztus 12-én. A rendezvénynek a Szent István Kollégium és a hozzá tartozó Mária-kert ad otthont.
A 38-ik alkalommal megszervezett CSIT-re mintegy hétszáz fiatal érkezett. A 14-30 év közötti korosztálynak gazdag programot állítottak össze a szervezők. A Találkozó ideje alatt a fiatalok részt vehetnek előadásokon, csoportfoglalkozásokon és tanúságtételeken is. A programból az idén sem marad ki az imádságos együttlét, a sok játék és a több, mint 30 műhelyfoglalkozás.
A CSIT főszervezője a Gyulafehérvári Érsekség Ifjúsági Főlelkészsége. Tamás Barna ifjúsági lelkész elmondta, egy nagyszerű találkozót készítettek elő. Munkájukat egy húsz fős szervezőcsapat, és több mint száz önkéntes fiatal segíti. A szervezők nagyon fontosnak tartják, hogy a fiatalok felfedezzék, hogy a hit, a vallás egy járható út, hogy Isten létezik és megtapasztalható. Ugyanakkor a keresztények az öröm emberei, tudnak és szeretnek is szórakozni, idejüket tartalmasan eltölteni.
A regisztráció után mindenki elfoglalta a helyét a kollégium épületében, vagy felállították sátrukat a kollégiumhoz tartozó Mária-kertben. Az ünnepélyes megnyitón a szervezők nevében Tamás Barna és Veress Sándor ifjúsági lelkészek, házigazdaként Böjte Csaba ferences atya és a rendezvény egyik támogatójaként Hargita megye Tanácsának elnöke, Borboly Csaba köszöntötte a résztvevőket. Az előadók is bemutatkoztak, majd az első napot zenés program és képes beszámoló zárta.
A szervezők a következő napokban is várják azokat, akik csak egy napra tudnak eljönni a CSIT-re.
Részletes információk, illetve fényképek a www.csitinfo.ro oldalon és a CSIT Facebook oldalán találhatóak. Közlemény
Erdély.ma