Székelykeresztúriak nyertek az ODFIE Színjátszó Találkozón
A székelykeresztúri BEMUGRI színjátszócsoport nyerte el 18. ODFIE Színjátszó Találkozó fődíját a vasárnapi díjkiosztón, és ugyancsak ők vihették haza a közönségdíjat is.
Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) ezúttal a Maros megyei Szentháromságon szervezte meg az amatőr színjátszó körök éves találkozóját július 31–augusztus 4. között. „A Magyar Unitárius Egyház ifjúsági szervezetének közművelődési csúcsrendezvényére 14 színjátszó csoport nevezett be a helyi unitárius ifjúsági egyletek képviseletében” – közölték a szervezők.
A idén a SzínHáromság alcímmel megszervezett rendezvényen Szabéd, Marosvásárhely, Kolozsvár, Homoródszentpál, Vargyas, Szentábrahám, Szentgerice, Bölön, Felsőrákos, Homoródszentpéter, Alsófelsőszentmihály és Székelykeresztúr ifjúsági szervezetei képviseltették magukat. Rajtuk kívül számos műélvező vett részt a találkozón, így a résztvevők létszáma elérte a 480-at.
A zárónapon, vasárnap Bálint Róbert mészkői lelkész tartott istentiszteletet, majd ebéd után gálaműsor keretében osztották ki a díjakat. Második lett a kolozsvári egylet szenior csapata, a dobogó harmadik fokára pedig a marosvásárhelyi csapat került. A zsűri különdíját a szentábrahámi csapat vitte haza.
Emellett a zsűri kilenc alakítási díjat, két kontraszt díjat és egy egyéni különdíjat is kiosztott. Az alakítási díjakban Csécs Sándor (Szabéd), Farkas Anna (Kolozsvár), Kondert Mátyás (Marosvásárhely), Mátyus Zsolt (Marosvásárhely), Nagy Norbert (Marosvásárhely), Nagy Zselyke Tünde (Szentábrahám), Román Eszter (Kolozsvár), Sántha Orsolya (Kolozsvár) és Szabó Gergő (Kolozsvár) részesültek. A két kontraszt díjat Pál Roland (Felsőrákos) és Réz Edina (Felsőrákos) érdemelték ki, a legjobb mesélőnek pedig Ilkei Klementina Imelda (Vargyas) bizonyult.
A vetélkedő csapatok előadásait szakemberek által vezetett műhelymunkák egészítették ki, péntek este pedig a székelyudvarhelyi Üvegfigurák diákszínjásztó csoport NEMzedék című előadását láthatták a fiatalok. A találkozón a Daltutajok együttes és a székelyudvarhelyi Face Today zenekar is fellépett. A vasárnapi díjkiosztás után a rendezvény a Vecker együttes koncertjével és zárómulatsággal ért véget.
Krónika (Kolozsvár)

Megmentenék az állagromlástól a hadadi Wesselényi-kastélyt
Megvásárolná a hadadi Wesselényi-kastélyt a helyi önkormányzat, mely kulturális és idegenforgalmi központként működtetné a műemlék épületet, de attól sem zárkózik el, hogy közösen pályázzanak a felújítási költségekre az épület jelenlegi tulajdonosával.
Balogh Ferenc polgármester lapunknak elmondta, érdeklődtek az ingatlan jelenlegi gazdájánál aziránt, hogy eladó-e a patinás épület, azonban egyelőre nem kaptak választ. Az elöljáró szerint pénzük e célra elkülönítve még nincs, azonban nagyon szeretnék megmenteni az ingatlant, és áldoznának is az ezzel kapcsolatos költségekre.
A Tövishát egyik legnagyobb községében levő kastély az 1700-as évek második felében épült, a kommunista rendszerben a helyi polgármesteri hivatal működött benne. A Wesselényi örökösök 2007-ben kapták vissza a műemlék épületet, majd áruba bocsátották.
Vevő azonban csak három év elteltével került a komplexumra, melyet Balogh Ferenc szerint egy magyarországi üzletember vásárolt meg főként a célból, hogy megmentse a további állagromlástól. A tulajdonos azonban csak igen ritkán fordul meg a környéken, felújítási munkálatokat pedig nem eszközölt, ezért az elöljáró szerint jó lenne, ha a helyi közösség venné gondjaiba az ingatlant.
Jelenleg a melléképületben működik a községi művelődési ház, a tulajdonos ugyanis csekély bérleti díj fejében átengedte ennek használati jogát az önkormányzatnak, a főépület viszont üresen áll. „Nagyon ráférne már a kastélyra a felújítás. Szeretnénk valamiképpen megvenni, de szívesen együtt is működnénk a tulajdonossal, akár közös pályázatot is készítenénk a munkálatok finanszírozására, ha sikerül megállapodnunk” – fejtette ki Balogh Ferenc.
A polgármester úgy véli, az épület igen alkalmas lenne kulturális központnak, ahol konferenciákat lehetne szervezni, továbbá turistákat is fogadhatnának itt, hisz a környék igen gazdag műemlékekben és a táj is szép. Az elöljáró szerint vonzó programokat kínálhatnának a kirándulóknak, hisz a nyári táborhelyként használt Dégenfeld-kastély, a református és az evangélikus templom, valamint a régi vár pincéjének látogatható része egyaránt érdekes lehet a turisták számára.
Babos Krisztina, Krónika (Kolozsvár)

Ingyenes érettségi felkészítők a csíkszeredai Sapientián
A Sapientia EMTE Csíkszeredai Karai a nyári időszakban is folytatják az ingyenes érettségi felkészítőket román nyelv és irodalomból. Szeretnének segítséget nyújtani azoknak a diákoknak, akik az őszi pótérettségire szeretnének felkészülni.
A felkészítőket Bogos Beáta és Kiss Csilla tartja. A csoportos foglalkozásokban pedig Bodor Anikó és Balázs Andrea mesteris hallgatók lesznek a diákok segítségére.
A felkészítők időpontja 2014. augusztus 11-15. között naponta: 09:00-11:00 – előadás, elméleti témában, 11:00-13:00 – csoportos foglalkozások. A felkészítőt a csíkszeredai Sapientia EMTE Kis Aulájában tartják, a Szabadság tér, 1.szám alatt.
maszol.ro

Az alkupozíció alkonya
A történelem folyamán minden párt eljut egyszer egy olyan politizálási szakaszba, amikor elvégzi az alapvető számtani műveleteket, és a végeredményből levonja a konzekvenciát.
Eredeti demokráciánk elmúlt huszonöt esztendeje alatt, ha az erdélyi magyar politikában volt is erre példa, a korifeusok csak fű alatt tehették, mert a szavazók nem értesültek sosem a valós helyzetről.
Azokban a megyékben, ahol még tömbben él a magyarság, az elmúlt évek furcsa helyzeteket eredményeztek a politikai palettán. A két magyar konkurens párt mellett – ha egyáltalán lehet annak nevezni a néppártot és a polgári pártot – egyre több magyar képviselteti magát független vagy román pártszínekben a helyhatósági választásokon. Ilyen felállásban a józan ész önvizsgálatot tartana, sőt a nyájnak vagdalkozások, megtorlások nélkül való összeterelését diktálná. Ennek ellenére, még mindig a jól bevált diktatórikus módszerek bevetésével próbálnak rendet vágni az elcsángáltak között.
Ha a statisztikát vesszük alapul, amelyből kiderül, hogy 1990-ben még csaknem egymillió erdélyi magyar választópolgár szavazott a demokrácia illúziójától fűtve, az uniós választáson csupán 350 ezren voksoltak. A gazdasági és politikai kilátástalanság miatt a magyarok százezrei hagyták el a szülőföldet, mert ami fontos lett volna az erdélyi közösségnek, abból nem lett semmi, vagy kimerült egy-egy zászló le-felvonogatásában.
Ma már az alkupozíció is csak üres szlogen ott, ahol egy párt csak harminc százalékára építhet. Arra alapozni, hogy a román választók csömöre sem kisebb a magyarokénál, merő hazardírozás. Mert teszem azt, ha román oldalon egyszer akad egy elfogadható politikai felhozatal, ami felkelti honfitársaink érdeklődését, onnantól kezdve nemhogy alkupozícióról, de parlamenti képviseletről se igen fog szólni a fáma. Az is szerencsének számít, hogy az elnökválasztás manapság már nem egyidejűleg zajlik a parlamentivel. Ugyanis a mai Romániában még mindig az államelnök tölti be a „cáratyuska” szerepét, mely státusz akármikor képes kimozdítani a román szavazópolgárt az érdektelenségből. Amíg ezekkel az eshetőségekkel nem számolunk, maradnak a munkahelyek – már amennyi még maradt – által zsarolt választók és azok családtagjai. A módszer magáért beszél, hisz lebontva az Érmellékre, már a traktorista is csak bizalmi ember lehet, mi több, az önkormányzati alkalmazottak állását is lehetetlenebbnél lehetetlenebb dolgok veszélyeztetik –pártvonalon.
Ez a mai magyar szavazóbázis félelmekkel telített voksolási kényszerűsége. Azé a bizonyos harminc százaléké, amely az annyit hangoztatott alkupozíció alkonyát is jelentheti egyben.
Sütő Éva, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Egyetlen háromszéki magyar a rendőrtiszti képzésben
Négy év után először jutott be Kovászna megyéből négy román és egy magyar nemzetiségű fiatal valamely rendőrtisztképzőbe – számolt be Ion Popa. A megyei rendőrfőkapitány elmondta: az összesen 21 jelentkezőből öten vették sikeresen a vizsgákat.
Négy sikeresen felvételiző, köztük a magyar, az Alexandru Ioan Cuza Rendőrakadémiára jutott be közrendészeti és közbiztonsági szakra, az ötödik pedig a Nicolae Bălcescu Katonai Akadémián fog tanulni kommunikáció és informatika szakon.
Idén öt magyar nemzetiségű jelentkező volt Kovászna megyéből a rendőrtiszti képzésre és a tapasztalat azt mutatja: a kiesettek többsége a pszichológiai felmérésen bukik ki, de ennek okát elsősorban a román nyelv ismeretének hiányosságaiban látja Popa. A felvételi másik buktatója a tényleges felvételi vizsgán van, ahol általában román nyelvtanból vagy a románok történelméből nem sikerül a vizsgájuk.
Az altiszti képzőkben még folyik az iratkozás augusztus 14-ig, oda 27 év alatti, 170 cm fölötti fiúk, illetve 165 cm fölötti lányok jelentkezését várják.
Kovászna megye rendőrségének nagy szüksége van rendőrtisztekre és altisztekre –szögezte le Ion Popa. Elmondta, hogy jelenleg félszáz rendőrbiztos és 18 tiszt helye betöltetlen a megyében.
Szabó Enikő, Székelyhon.ro

Rajt az EMI-táborban
Lehet-e Nyírő József- vagy Wass Albert-műveket nyilvánosan felolvasni? Háború zajlik Ukrajnában, hogyan érinti ez a kárpátaljai magyarokat? Autonómia – kérdések és témák, amelyek terítékre kerülnek a kedden kezdődő, 10. EMI-táborban.
Épül az előadósátor, folynak az EMI-tábor előkészületei, ezt láthattuk hétfőn Borzonton, a Dorka panziónál. A szervezőket „kézről kézre adták” máris a különböző hatóságok, a rutinellenőrzésekkel engedélyek meglétét vizsgálva. Ez korántsem meglepő, az EMI vezetői megszokták, hogy kiemelt figyelemmel tekintenek rájuk a hivatalos szervek. Minden rendben találtatott, a helyszín megfelel a tábor követelményeinek. A nagyszínpad és a sörsátrak a kezdésre a helyükön lesznek. Jöhetnek a táborozók.
Vissza- és előretekintés a nyitónapon
A tábor ezúttal is fontos közéleti-nemzetpolitikai előadásoknak, kerekasztalnak ad helyet, az előadósátorban neves történészek, politikusok, közgazdászok szólalnak majd meg. Kedd délután azonban még a „háziaké” lesz a főszerep. Az ötkor történő hivatalos megnyitó után 6-kor kezdődik az EMI-tábor – ahogy volt és ahogy lesz című kerekasztal, ahol az elmúlt tíz évre tekintenek vissza, és persze a jövő terveiről is szót ejtenek az egykori és mostani szervezők. Ha az előadósátorban kedden még nem is lesznek nagy nevek, a nagyszínpadon már igen. Az első esti bulit a Pokolgép és a Nevergreen együttes biztosítja, este 8, illetve 10 órától.
Ami a héten igazán érdekes lehet
Sorbán Attila Örs főszervező Raffay Ernő, Szántai Lajos, Vona Gábor, Hetesi Zsolt nevét említette, mint olyanokat, akik előadását valószínűleg nagy figyelem övezi majd, de minden napra jut olyan program, amelyet mindenképpen érdemes követni, amit kár lenne kihagyni.
Szerdán délután 4-től Mit tehetnek az autonómiáért önkormányzataink? címmel zajlik kerekasztal, ahol mindhárom erdélyi magyar párt tisztségviselői megszólalnak, így Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke (RMDSZ), Márton Zoltán, Makfalva polgármestere (MPP), Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere (MPP), Sorbán Attila, Hargita megye tanácsosa (EMNP).
Csütörtökön 12-től tartja előadását Vona Gábor, a Jobbik elnöke és Gyöngyösi Márton, a Jobbik országgyűlési képviselője. Pénteken délután 4-től Nemzetpolitikai kilátások és törekvések témában Kőszegi Zoltán, Dabas polgármestere (Fidesz) és Szilágyi Zsolt EMNP-alelnök előadását hallgathatják meg az érdeklődők.
Szombat „Autonómianap” lesz, amelyet idén is az SZNT szervez közösen az EMI-vel. Itt délelőtt 10-kor Az autonómiatörekvés állomásai 2014-ben címmel zajlik kerekasztal, amelyen Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke és Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke osztja meg gondolatait. Táborzáróként délután 6-tól ökumenikus istentisztelet lesz, Böjte Csaba atya, Fülöp Júlia unitárius lelkész és Krizbai Imre református lelkész hirdet igét.
Koncertek: változatos kínálat
Kedden a Pokolgép és a Nevergreen, szerdán az Ismerős Arcok és a Leander Rising, csütörtökön az Atilla Fiai Társulat: Kalapács József, Rudán Joe, Varga Miklós, valamint a Beatrice, pénteken a Hot Jazz Band és a P. Mobil, szombaton pedig a Road és a Kárpátia koncertezik. A koncertek este 8 és 10 órakor kezdődnek mindennap. Emellett a kisszínpadon is számos együttes lép fel esténként, illetve éjszakánként. Itt koncertezik például a Transylmania vagy a Bagossy Brothers Company is
Hasznos tudnivalók
Az EMI-táborba a korábbi évekhez hasonlóan menetrend szerinti járatok viszik az érdeklődőket Gyergyószentmiklósról. Fontos tudni, hogy visszafelé a városba éjfélkor és 2 órakor is indul busz a tábor helyszínéről. A táborba a napi belépő 21, a heti belépő 93 lejbe kerül, a belépés 7 év alatti gyermekeknek ingyenes, 14 év alatt pedig csak a jegy ellenértékének felét kell fizetni.
Gergely Imre, Székelyhon.ro

Nemzetpolitika és rock: EMI-tábor
Legalább ugyanannyi résztvevőre számítanak, mint amennyien egy évvel ezelőtt táboroztak. Ez tizenkétezer táborozót jelentene a borzonti Dorka panziónál zajló 10. EMI-Táborban. Az előjelek jók, a megvásárolt hetijegyek száma nagyobb, mint a 2013-as rendezvény első napján volt. Beindultak az előadások, koncertek. Sikeresnek ígérkezik a rendezvény.
A tábor megnyitóján Gáll Szabolcs, a házigazda, Gyergyóalfalu polgármestere mondott beszédet, kifejtve, az a tény, hogy a fiatalok elvándorolnak, idegenben próbálnak szerencsét, önmagában még nem jelentene veszélyt a magyarságra, hiszen régen is szokás volt, hogy a székely mesteremberek más országokban keresték meg kenyerüket. Ők azonban mindig hazajöttek. Erre biztatta a fiatalokat az alfalvi polgármester.
A népzenével, néptánccal színesített megnyitót az sem tudta tönkretenni, hogy többször is áram nélkül maradt a hangosítás. Külön tapsot érdemeltek a mezőbergenyei Kincsásó együttes táncosai, akik zenei kíséret nélkül is kitettek magukért, ropták a táncot tovább.
EMI-tábor – volt és lesz
Az előadósátor programja kerekasztallal kezdődött el, annak apropóján, hogy kerek évfordulóhoz érkezett az esemény, az idei a 10. EMI-tábor. A tábor egykori alapítói és szervezői, Soós Sándor, az EMI korábbi elnöke, Bagoly Zsolt, az EMI volt alelnöke, Vadász Szatmári Huba, a Magyar Ifjúsági Tanács alelnöke, valamint a jelenlegi főszervező, Sorbán Attila Örs EMI-elnök meséltek a kezdeti időkről, s a tíz év alatt adódott történésekről.
Soós Sándor megfogalmazta: „Hittünk benne, hogy igazunk van” – s kifejtette, ez a hit segített a szervezőknek abban, hogy a legkülönbözőbb oldalról érkező nyomások, akadályoztatások ellenére nem adták fel, s működtetni tudják a mai napig a tábort. Elhangzott, céljuk volt és maradt, hogy a jobboldal, a nemzeti beállítottságú személyiségek és szervezetek számára kínáljanak találkozóhelyeket, ahol elhangozhatnak olyan gondolatok, amelyeknek máshol nem igazán adnak teret. Fontosnak tartják, hogy legyen vita, nézetek ütközzenek. Ezt a lehetőséget mindenkinek megadják, aki a jobb oldalon áll.
Szó esett az akadályoztatások felemlegetése során, hogy a legkülönbözőbb hatóságok minden évben ismétlődő alapos ellenőrzései ellenére az EMI-t soha, egyetlen alkalommal sem büntették meg. A szervek azonban megpróbálták úgy ellehetetleníteni őket, hogy a közreműködőkre, támogatókra róttak ki büntetéseket.
A beszélgetés során felvetődött, hogy az EMI-tábor, ha alapjaiban nem is változott, céljai tíz év alatt sem módosultak, továbbra is fontos nemzetpolitikai műhelyként határozzák meg magukat, a felvetődő kérdések azonban sok esetben más súllyal jelentkeznek most, mint ahogyan elhangoztak egy évtizede. Felemlítették, például, hogy ma is vannak, akik Wass Albertre mint háborús bűnösre gondolnak, de már nem ütközik akkora hatósági ellenállásba egy Wass Albert-felolvasás, mint tíz éve, vagy hogy az autonómia szó is másként szerepel a köztudatban, mint az első EMI-tábor idején.
Az elhangzottak alapján le lehetett vonni a következtetést: EMI-tábor ezután is lesz, a lendület nem csökken. Az „alapító atyák” mára családapák lettek, s kevesebb idejük van már táborszervezési feladatokat ellátni. Mások aktívan politizálnak, s éppen ezért nem is vállalnak szerepet az EMI-tábor szervezésében, hogy megmaradjon az egyenlő távolságtartás minden politikai szervezettől, párttól.
Vannak, akiknek már csókolomot köszönnek a mai szervezők, de ők épp olyan lelkesek, mint amilyenek az alapítók voltak tíz éve. A folyamat tovább tart.
Ízelítő a szerdai programból
Az előadósátorban délelőtt 10 órától Az Igazi ősvallás, valódi kereszténység Árpád vezér korában címmel Szántai Lajos történész tart előadást.12-től egy másik történelmi tárgyú előadást hallgathat meg a közönség. Egy megtalált rováskódex s az újjáírandó magyar őstörténet és irodalomtörténet címmel Mandics György történész értekezik. 14 órakor Hetesi Zsolt fizikus Működőképes társadalom, működőképes gazdaság témában tart előadást. Nemzetpolitikai témakörben az első előadás Mit tehetnek az autonómiáért önkormányzataink? címmel zajlik, itt délután 4-től Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának elnöke (RMDSZ), Márton Zoltán, Makfalva polgármestere (MPP), Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere (MPP) és Sorbán Attila, Hargita megye önkormányzati képviselője (EMNP) vitáznak.
Számos érdekes program várja a résztvevőket a Csép Sándor-, a Művész-, a Keskeny út, vagy a gyermeksátorban is, de a legnagyobb közönséget természetesen az esti koncertekre várják. Este 8-tól az Ismerős Arcok, 10-től a Leander Rising együttes zenél.
Gergely Imre, Székelyhon.ro

Székely Lovasok Székelyföldért
Háromszéken 170 kilométeres távot tesznek meg az augusztus 15-17. között zajló székelyföldi lovas váltó résztvevői – tájékoztatott Jakab Kevend-István huszárszázados, a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület elnöke. Hozzátette: amióta a lovas hadviselések kora lejárt, nem ült ennyi székely egyszerre lóra. A staféta Székelyföld etnikai határai mentén halad majd Hargita és Kovászna megyében.
Jakab Kevend-István elmondta: rendezvény célja összefogni a székelyföldi lovas közösség minden ágában tevékenykedő magyar nemzeti érzelmű lovasokat, és körbevinni lóháton egy jelképes stafétát Székelyföld etnikai határai mentén. „Így kívánjuk megmutatni, hogy Székelyföld igenis létezik, volt és lesz, egységes és oszthatatlan, és mi székelyek, lovas nemzetként ragaszkodunk ősi földünkhöz és évezredes hagyományaikhoz és ezek védelmében képesek vagyunk összefogni minden körülmények között” – részletezte.
A stafétabotot ezúttal egy GPS-készülék és kis székely zászló helyettesíti, melyet egymásnak adnak át a kijelölt helyeken az egymást éjjel-nappal váltó lovasok. „A rendezvény erejéig összefogtak a Hargita és Kovászna megyei lovasok, akik ötszáz kilométeres távon járják körbe Székelyföldet. Jövőre azonban nagyon reméljük sikerül a Maros-mentét is körbejárnunk, hogy teljesebb legyen az utunk. Ha törik, ha szakad, jövőre beér a staféta oda is” – mutatott rá a háromszéki huszárszázados. Hangsúlyozta: ez egy civil kezdeményezés, mindenféle politikai hátszél nélkül.
A Székely Lovasok Székelyföldért elnevezésű lovasrendezvény háromszéki résztvevői hat civil egyesület tagjai: a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület, a Vargyasi Csillagkövetők, a Saggitis Siculorum Egyesület, a Háromszéki Lovas Egyesület, a Szentléleki Kassai Lovasíjász Iskola és a Torjai huszárok. A 170 kilométeres háromszéki távot hetven lovas teljesíti majd, akik már többször megtették az utat, „elpróbálták a lovaseseményt” ahogyan Jakab Kevend-István mondja.
A három napon át tartó lovagláson Kovászna megye határát szombaton érik el a lovasok, ahol a Vargyasi Csillagkövetők civil egyesület képviselői veszik át a stafétát a Hargita megyei lovasoktól és viszik azt Vargyason át Barót város Vargyas felőli bejáratáig.
A hagyományőrző tájékoztatása szerint a lovasesemény során csak nagyon ritkán haladnak főúton, a településekre sem mennek be, csak a bejáratig, hiszen az ajánlás szerint ügetve kell a ritmust tartani és az aszfalton ezt nem tanácsos tenni.
Ugyanakkor a staféta ünnepélyes fogadását több településen is megszervezik: Árkos, Sepsiszentgyörgy, Kökös, Szőrcse településeken nappal, Petőfalva, Imecsfalva, Gelence, Ozsdola, Nyújtód, Lemhény, Kézdialmás, Csomortán, Esztelnek, Bélafalva, Kézdiszentkereszt, Szentlélek, Torja községekben pedig fáklyafényben, az esti órákban.
„Mint általában a hagyományőrző és lovas események esetében történni szokott Háromszéken, a Székely Lovasok Székelyföldért esemény Kovászna Megye Tanácsának és az útvonalba eső települések önkormányzatainak támogatását élvezi” – szögezte le Jakab Kevend-István.
Szabó Enikő, Székelyhon.ro

Felavatták a kommunizmus elleni harc áldozatainak emlékművét Temesváron
A Temesvári Városnapok tiszteletére, a Vadászerdő szélén felavatták az Antikommunista Ellenállás Emlékművét, amelyet az 1990–2000 közötti időszakban állítottak és a Temesvári Polgármesteri Hivatal forrásaiból újítottak fel. A Volt Politikai Foglyok Egyesülete és a Városháza szervezésében augusztus 2-án sorra került rendezvényen részt vett Adrian Sanda államtitkár, Temesvár volt és jelenlegi polgármestere, megyei elöljárók, a kommunista lágerek túlélői és az áldozatok leszármazottai. Az Antikommunista Ellenállás Emlékművét a temesvári Vadászerdő mellett azon a helyen állították fel, ahol az 1940-es évek végén 32 ellenállót öltek meg a Securitate emberei. A Bánsági hegyekben elrejtőzött ellenállók fegyverrel harcoltak a kommunista rezsim ellen, a vezetőik közül egyeseket kivégeztek, mások a kommunista lágerekben raboskodtak az 1950-es és 60-as években.
Az 1990-es években állított emlékmű kúp formájú sírhalom, a tetején kereszttel. Az évek során teljesen tönkrement emlékművet most 300 000 lejes költséggel felújították és körben fekete gránitból készült táblákat helyeztek el rajta, amelyekre az antikommunista ellenállás kiemelkedő személyiségeinek neveit vésette fel a Volt Politikai Foglyok Egyesülete. A szombaton felszentelt emlékművet a felújítás során bekerítették és az esti megvilágítását biztosító reflektorokkal is ellátták. Pataki Zoltán
nyugatijelen.com

A szankciók és az orosz kisebbségek
A hidegháború vége óta nem látott mértékben durvult el – az ukrán válság és a maláj gép lelövése miatt – Oroszország és az Európai Unió, illetve az Egyesült Államok viszonya.
Az EU-nagykövetek ugyanis komoly szankciókról döntöttek: a nyugati hitelfelvétel tilalma finanszírozási problémákat okozhat, de mélyebb sebet üthet az orosz gazdaságon az olajipari technológiák nyugati exportjának leállítása is. Az orosz energiaipar most olyan fázisba jutott, hogy lépnie kellene, tengeri fúrásokba kezdeni vagy a földgáz cseppfolyósításának irányába elmozdulni. Az oroszoknak erre nincs saját technológiájuk, ezért szükségük van a nyugatira, a műszaki tudásra, más országból pedig – például Kínából – nem tudják beszerezni. Az orosz válaszlépések is körvonalazódnak, a moszkvai fogyasztóvédelem beperelte a McDonald’s gyorsétteremláncot, a lengyel zöldségek importját pedig a minőségbiztosítási tanúsítványokkal kapcsolatos problémák miatt augusztustól megtiltották.
A nagy kérdés, persze, hogy betartják-e a nagy nyugati, főként német és francia cégek a tilalmat, hiszen csak a hadiipar esetében több tízmilliárd eurós beruházásokról van szó. Az augusztus 1-je előtt megkötött szerződésekre a szankciók nem vonatkoznak, a berlini kormány ennek ellenére visszavonta egy nagy német cég engedélyét, amely már megkezdte Nyizsnij Novgorod térségében egy modern lövészeti központ építését. Ez a felszín, kérdéses, hogy a látványos és durva szankciók elérik-e a kívánt hatást, és egyáltalán mi lenne az? Oroszország jobb belátásra térítése? A Nyugat a kilencvenes évek eleje, a Szovjetunió, a sátán birodalma gyors, „mesebeli” szétesése után nem számolt azzal, hogy a volt szovjet tagállamokba hozzávetőleg 30 millió orosz rekedt! Vagy több? A népszámlálási adatok nyilván torzítanak és pontatlanok, de ettől a tény még tény marad. Az erősödő putyini Oroszországnak lépnie kellett, Európa legnagyobb számú kisebbsége némely volt tagországban igen mostoha körülmények között él. A hihetetlen nyomor mellett éppen ez áll az ukrán polgárháború hátterében: a kijevi „forradalom” után felálló új ukrán kormány éppen a nyelvtörvénnyel kezdte tevékenységét, mintha ki akarták volna provokálni mindazt, ami azóta történt, s még történni fog.
Mert, ami beindult, nehéz megállítani, s ezzel eljutottunk a mai európai kisebbségvédelem gyenge pontjához, a közösségi jogokhoz, amelyekkel a liberális jogfelfogás nem nagyon tud mit kezdeni. Gazdasági szankciókat hozni mindenesetre könnyebb, ám ezek nemhogy megoldanák, inkább elmélyítik a válságot.
Bogdán László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Petíció az autonómiáért (Sepsiszentgyörgy)
Sepsiszentgyörgy is csatlakozott az autonómiapárti határozatokat elfogadó székelyföldi önkormányzatok mostanára negyedszázat meghaladó táborához, bár nem a korábban elindított formában, hanem petícióként fogadva el a különleges státussal majdan rendelkező területi egységhez való csatlakozás szándékát.
A tegnapi tanácsülés a kulturált vita jegyében zajlott, ugyan már az ülés elején egyik szociáldemokrata önkormányzati képviselő a „határozattervezet bizonyos intézkedésekről Sepsiszentgyörgy municípium polgárai jogos érdekei tiszteletben tartása céljából” megnevezésű előterjesztés visszavonását kérte, annak alkotmányellenességére, valamint a jegyzői ellenvéleményezésre hivatkozva, végül a tervezet utolsó napirendi pontként vitára és elfogadásra került. A tegnapi tanácsülés kezdetén Rodica Pârvan, a Szociáldemokrata Párt képviselője kérte a határozattervezet levételét a napirendről, de Antal Árpád polgármester tájékoztatta, a város jegyzőjének véleményezése csupán konzultatív jellegű, a tervezetet benyújtó Bálint József (MPP) meg ismertette, egy tervezetet csak az előterjesztő vonhat vissza, ő meg nem él ezzel a joggal. Bálint József közölte, ez a harmadik alkalom az évek során, hogy autonómiával kapcsolatos beadvány kezdeményezője, az első kettőt alkotmányossági okokra hivatkozva utasították el. De mit jelent az alkotmányosság, tette fel a kérdést, alkotmányos volt-e 1918. december 1-je, vagy alkotmányos volt-e az 1989-es romániai rendszerváltás? Az alkotmányt kellene igazítani az emberek igényéhez, hiszen a társadalom előbbvitelét a túlhaladott törvények módosításával lehet elérni, nem az igények elfojtásával – mondta Bálint József. A határozattervezet arról szól, hogy Sepsiszentgyörgy választott vezetői véleményüket nyilvánítsák ki arról, a város tartozzon-e az autonóm Székelyföldhöz, így hát nem is alkotmányos és nem is demokratikus, hogy már az ülés elején szociáldemokrata kollégája a véleménynyilvánítási szándékot próbálta megakadályozni – fejtette ki Bálint. Antal Árpád polgármester a Székely Nemzeti Tanács vezetőségének kérését tolmácsolva javasolta, ne autonómiapárti határozatot hozzon a testület, hanem petíciót fogadjon el, melyet Románia kormányának, parlamentjének, a megye prefektusának, az Európa Tanácsnak, az ENSZ testületeinek küldenek el, a petíció lényege pedig, hogy Sepsiszentgyörgy is felszólítja a kormányt, hozza létre a különleges jogállású autonóm Székelyföld régiót. Azért is ajánlott a formai változtatás, ismertette a polgármester, mert a petíció elfogadásával demokratikus jogot gyakorol a testület, azt megtámadni nem lehet, azon túl pedig nemsokára a parlamentben az RMDSZ képviselői benyújtják az autonómiastatútumot, és akkor jó lesz látniuk a román pártok honatyáinak, hogy az önkormányzatok is támogatják kezdeményezésüket. Az ellenvélemények sorozatát Rodica Pârvan felszólalása nyitotta meg, a határozattervezet megnevezésére utalva úgy vélte, már megint a hátsó ajtón akarnak valamit becsempészni. Azon kívül a tervezetben leírtak közt nem találja meg az ő érdekeit – tette hozzá. Rámutatott, a beterjesztés alkotmányellenes, mert az alaptörvény szerint az önkormányzatoknak nem áll jogukban felszólítani a kormányt a területi átszervezésre, épp ezért nem szabadna beterjeszteni sem, de mert úgy véli, még ellenszavazatával is megszegné az alkotmányt, ezért nem fog részt venni a voksoláson – mondta. Felszólalására Antal Árpád válaszolt, kifejtve, a törvényeket, így az alkotmányt is emberek hozzák meg, az alaptörvény sem szentírás, hogy ne lehessen változtatni rajta. „Nem vagyunk egyformák, másként gondolkodunk, de nekünk, választott vezetőknek az a kötelességünk, hogy a félelem falait, a kommunizmusban felépített falakat leromboljuk. Akik nem ezt akarják, azok Ceauşescu álmát folytatják, aki úgy akart nemzetállamot létrehozni, hogy a zsidókat elüldözte, a németeket kiárusította, a magyarokat megpróbálta beolvasztani. Az országnak csak előnyére válik, ha itt marad a magyar közösség, és jól érzi magát szülőhazájában, a magyarság törvényes érdekei pedig egyáltalán nem sértik a román közösség érdekeit. Mi maradni akarunk, éppen ezért van szükségünk védelemre, és úgy véljük, a különleges jogállású régió biztosíthatja nekünk csak identitásunk, kultúránk, hagyományaink megmaradását. Ebben a kérdésben egyetlen kulcsszó van: a tolerancia” – fogalmazott a polgármester. A liberális Mădălin Guruianu kifejtette, hasznos bármiféle párbeszéd az autonómia kapcsán, de elege van abból, hogy az autonómia mindig csak választási kampányokban válik beszédtémává. Miként a Ceauşescu-féle „sokoldalúan fejlett társadalom” sem mond semmit számára, úgy az autonómia sem, míg el nem magyarázzák, érvekkel alá nem támasztják szükségességét – tette hozzá, felszólítva Bálint Józsefet, amennyiben valós párbeszédet akar, vonja vissza a határozattervezetet, különben – elfogadása esetén – „holnap már tépi a száját Vadim, hogy íme, mi történik Kovászna megyében”. Felemlítette Victor Ponta hétvégi nyergestetői látogatását is, annak a reményének adva hangot, hogy változás következik be a szociáldemokraták viszonyulásában, ezentúl ők is részt vesznek a magyar közösség ünnepein, miként a polgármester is a románok nemzeti ünnepén. Felszólalására előbb Antal Árpád válaszolt, elmondva, Ponta látogatása egyáltalán nem kötelezi a december 1-jéhez való viszonyulása megváltoztatására. „Mindig azt mondtam, és soha nem kerestem kibúvót: adják meg, amit Gyulafehérváron megígértek, és akkor én is részt veszek az ünnepükön” – mondta a polgármester. Bálint József arra hívta fel Guruianu figyelmét, az ellenkezés nem vezet párbeszédhez. A városi tanács másik szociáldemokrata képviselője, Palela Rădiţă szintén bejelentette, nem vesz részt a szavazáson, és felhívta a figyelmet, a törvénytelen tervezetek helyett azoknak kellene figyelmet szentelni, amelyek a nagyobb jóléthez vezetnének. Antal Árpád válaszában kifejtette, ez idáig az autonómia Európa-szerte jólétet eredményezett, a jelenlegi helyzet hátrányára példát is mondott: a 2014–2020-as időszakban a központi fejlesztési régió részeseként Kovászna, Hargita és Maros megye hatszázmillió eurótól esik el. Párttársa gondolatmenetét folytatva, Rodica Pârvan annak a véleményének adott hangot, a választók azt várják el választottjaiktól, hogy munkahelyeket teremtsenek, hogy a fiatalok ne menjenek Nyugatra a jobb megélhetés reményében. Ha fejlett gazdasággal rendelkeznénk, fel sem vetődne az autonómia kérdése – vélte a képviselő, aki értetlenségének is hangot adott: nem tudja felfogni, a magyarok miért érzik másodrangúaknak magukat Romániában. Válaszában Antal Árpád kifejtette, a fiatalok Nyugatra való távozása kelet-európai jelenség, ebben a régióban viszont – mert immár hetven esztendeje gazdasági bojkott alatt tartják – a románok és magyarok szociális gondjai egyformák, a magyarságot viszont nyomasztják az identitási problémái is. A hosszúra nyúlott vitát végül a szavazás zárta le, a négy román képviselő nem voksolt, az RMDSZ, az MPP és az EMNP jelen levő képviselői mindannyian a petíció elfogadása mellett szavaztak.
Váry O. Péter, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyföldi szabadegyetem Csomakőrösön
Színes kínálattal, közel félszáz szakmai és szabadidős programmal várja az érdeklődőket a Sic Feszt – Székelyföldi Szabadegyetem, melynek otthona ezúttal Csomakőrös lesz csütörtöktől vasárnapig. 2009-ben még háromszéki rendezvénysorozatként indították útjára a szabadegyetemet, a szervező Háromszéki Ifjúsági Tanács mára székelyföldivé terjesztette ki kezdeményezését azzal a céllal, hogy a régió fiataljai számára kommunikációs lehetőséget biztosítson. Közel háromszáz állandó résztvevő előtt nyitja meg csütörtök délután kapuit a Sic Feszt, a napi látogatókkal együtt azonban mintegy félezer érdeklődőre számítanak a szervezők, akik tegnap a szabadegyetem programajánlatát ismertették. Az idei négynapos rendezvényt közel húsz civil és ifjúsági szervezet hívta életre, de munkát vállalt benne a középiskolások megyei szövetsége és a sepsiszentgyörgyi művészeti és népiskola egyaránt. Csapatvetélkedők, szakmai, gazdasági, pedagógiai, közéleti, ifjúsági előadások és beszélgetések mellett műhelymunkákra és szabadidős tevékenységekre egyaránt várják a fiatalokat. Fehér János művészettörténész festett templomi berendezések és készítőik, Gazda Enikő muzeológus pedig a csíki festett bútorok világába kalauzolja az érdeklődőket, az előadásokhoz kapcsolódóan a bútorfestés és nemezelés technikáit is elsajátíthatják az érdeklődők. A napi tevékenységeket koncertek zárják, pénteken a Zanzibár, szombat este a Bagossy Brothers Company szórakoztatja a táborlakókat és a látogatókat, de fellép a Harmónia Kamarakórus is. A szabadegyetem péntek délelőtti hivatalos megnyitóját követően Székelyföld jövőképe és autonómiája lesz annak a közéleti előadásnak a témája, melynek meghívottjai Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki, Borboly Csaba, a csíki területi szervezet vezetője, valamint Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke. Kisebbségvédelemről és autonómiáról szombaton Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke és Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere beszél a fiataloknak, a nap folyamán azonban önkormányzati vezetők és képviselők, illetve a szövetség honatyái is bekapcsolódnak a közéleti előadásokba. Grüman Róbert, az RMDSZ háromszéki területi szervezetének ügyvezető elnöke tegnap úgy fogalmazott, szeretnék, ha a rendezvény Székelyföld jövőjét meghatározó műhellyé nőné ki magát a következő években.
Demeter Virág Katalin, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A román ortodox egyház elhatárolódott a román pártoktól és az államelnök-választási kampánytól
Elhatárolódott az elnökválasztási kampánytól a román ortodox egyház, amely felkérte a politikusokat, ne használják fel kampánycélokra az egyházat és a hit kérdéseit – írta kedden a média.
Az államelnök-választási kampányban a jelöltek vallásáról és etnikai hovatartozásáról alakult ki vita az elmúlt napokban. Mégpedig azután, hogy Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök a legesélyesebbnek tartott lehetséges ellenjelöltjére, az evangélikus vallású, szász nemzetiségű Klaus Johannisra utalva a múlt héten kijelentette: semmi gondja azzal, ha egy elnökjelölt nem román és nem ortodox vallású, de azt sem szeretné, hogy valaki a saját hazájában azzal vádolja vagy hibaként tüntesse fel, hogy ő román és ortodox. "Így születtem, így fogok meghalni, büszke vagyok erre, és azt hiszem, tiszteletet érdemlek ezért" – jelentette ki a román Szociáldemokrata Párt (PSD) államfőjelöltje.
Ezt követően Ponta számos bírálatot kapott a jobboldal politikusaitól. Petre Roman, Románia volt miniszterelnöke, aki jelenleg a Nemzeti Liberális Párt (PNL) képviselője, kijelentette: Ponta részéről "roppant csúnya és erkölcstelen volt", hogy szóba hozta Johannis vallását és etnikai hovatartozását. Roman úgy vélte, a hagyományok szerint éppen a szociáldemokratáknak kellene küzdeniük az előítéletek lebontásáért, elsősorban a vallási jellegű előítéletek megszüntetéséért.
Catalin Predoiu, a Demokrata Liberális Párt (PDL) államelnök-jelöltje úgy vélte, hogy a kormányfőnek ez a megnyilatkozása "elmaradott szemléletét" igazolja. Predoiu szerint Ponta kijelentése a hátrányos megkülönböztetés határát súrolta, és úgy vélte, "veszélyes vita" bontakoztathat ki a román társadalomban, amely toleráns, ráadásul az emberi jogok – mint Predoiu fogalmazott – biztosítva vannak Romániában.
Mihai Razvan Ungureanu volt miniszterelnök, a PDL első alelnöke szerint Ponta elérte a célját, hiszen nyilatkozatával Johannis vallásáról indított vitát, de "mérgezett győzelemnek" nevezte, amit Ponta és "korlátolt" tanácsadói elértek, mert nem lesznek képesek megállítani a román ortodox egyháznak a kampányba való bevonását.
Cristian Diaconescu, a Traian Basescu államelnök védnöksége alatt álló Népi Mozgalom Pártja (PMP) államelnök-jelöltje szintén veszélyesnek nevezte a vallási alapon való megkülönböztetést. Leszögezte: a protestánsok, az ortodoxok és a katolikusok egyaránt keresztények.
A román ortodox egyház ezt követően állásfoglalást adott ki. Kifejtette, hogy a jelöltek politikai meggyőződésétől, etnikai származásától, vallási meggyőződésétől függetlenül az ortodox klérusnak nem szabad pártokat és jelölteket támogatnia, ezt ugyanis tiltja a román ortodox egyház zsinatának döntése, és a hívek is elítélik.
Az egyház felhívta a politikusok figyelmét, hogy a választási kampányban kerüljék a vallási indíttatású vitákat. Leszögezte, hogy az ortodox egyház egyetlen pártot és politikust sem támogat még burkoltan sem. Romániában a lakosság 86 százaléka ortodox vallású.
Népújság (Marosvásárhely)

Merre forog a sors kereke?
Egy könyv, amely arról szól, amiről a hivatalos történetírás nem beszél
A nyár elején, az első világháború kitörésének századik évfordulójára időzítve mutatták be Marosvásárhelyen, a Bernády Házban Koszta István bölcsész- újságírónak A sors kereke a végzetre forog? – Erdély a Nagy Háborúban című könyvét, amely egy háromkötetes mű első része. A szerzővel beszélgettünk a könyvről.
– A könyv címe kérdés és idézet egyben: a sors kereke a végzetre forog?
– Az idézet Burján István közös külügyminiszterünktől származik, aki naplót és sok feljegyzést hagyott hátra, amelyeket a budapesti református zsinati levéltár hagyatékában lehet megtalálni.
Azért érdekes ez a cím, mert július 25-én írta be a naplójába, amikor arra vártak, hogy a szerb kormány válaszoljon arra a diplomáciai jegyzékre, amit 23-án kézbesített a monarchia belgrádi követe. Rövid, 48 órás határidő volt a válaszra, mindenki azt várta, hogy visszautasítják, de fennállt az a lehetőség is, hogy elfogadják. És erre a Monarchiának nem volt válasza. Lényeg, hogy a kérdés arról szól, vajon mi lesz ennek a vége? A könyv egy trilógia első része, amelynek a címe Sodrásban. A sodrás azt jelenti, hogy ahogy a Balkánon teret vesztett a török birodalom, megindultak az etnikai mozgalmak, több állam alakult, közöttük Bulgária és Románia, és ez elindított egy megállíthatatlan folyamatot, és elvezetett az első világháborúig. Áldatlan helyzetek sora követte egymást, amit sem Oroszország, sem az Osztrák–Magyar Monarchia nem tudott elfogadni.
– Azt mondod, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia presztízskérdést csinált ebből, mert gyakorlatilag nem volt esélye beleszólni a balkáni alakulásba, miközben az oroszok bizonyos mértékig befolyásolhatták az eseményeket, mert a szerbek oldalán támogatták ezt a folyamatot…
– Pontosan így van. A könyv tulajdonképpen fölvezet az első világháború kezdetéig. Ez azt jelenti, hogy 1914. augusztus 6-án a Monarchia hadat üzent Oroszországnak. Nem eseménytörténet, olyan írás, amely utólag legombolyítja és újragombolyítja az aktacsomókat és levéltárakból összegyűjtött dokumentumokat. 1918 októberében az utolsó magyar királyi országgyűlésen Tisza István közzétette azokat a dokumentumokat, amelyek 1914. augusztus 6-án a császárnak fölvezették, hogy mi következik a szarajevói merénylet után diplomáciai és politikai szempontból. A lényeg mindkét oldalon az volt, hogy megvédhető-e a Monarchia egysége, mert a Monarchián kívül Magyarországnak nem volt esélye, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a Monarchia országaiban a magyarság több mint 43 százalékos kisebbségben volt. Tehát egyben kellett tartani. Ez magyarázatul szolgál bizonyos eseményekre. Többek között arra az egy hónapos huzavonára, amit forró júliusnak szoktunk nevezni, amikor találtak lehetőséget, esélyt arra, hogy esetleg egy Szerbia elleni büntetőhadjárattal korrigálható a Monarchia presztízs- és nem utolsósorban piaci vesztesége. Nem így sikerült, a végét már tudjuk. Tehát erről szól a cím.
– A második kötet Erdély védelméről szól…
– Az első volt a felvezető kötet: mi történt, hogyan történt és hogyan sodródott bele a Monarchia, illetve a magyar királyság, Magyarország, Erdély ebbe a háborúba. Érdekes lehet az olvasónak, hogy nem eseménytörténet, hanem a levéltárakból, minisztériumi archívumokból stb. előásott dokumentumok alternatívája. Több variánst teszek az asztalra. Ami lényeges, hogy benne van két-három legenda. Egyik az, hogy Tisza István nem akart háborút. Ez a százéves legenda így nem igaz. Hanem volt A és B variáns, mind a kettő háborúhoz vezetett volna. Az A változat lett volna a jobb. A B, a Tisza-féle variáns diplomáciai úton próbált pert nyerni a szerbekkel szemben. Ennek vannak motivációi is, amit most nem akarok kifejteni, többek között pénzügyi vagy a felkészületlenség, a hadsereg gyakorlatlansága, a hadsereg vezetésének a dilettantizmusa. A lényeg, hogy ez nem volt a mi háborúnk. Amiért tulajdonképpen háborúzni akartunk, az a szerbek megfegyelmezése, illetve a térségben az Osztrák-Magyar Monarchia súlyának a visszaállítása volt. Ez a háború 14 hónappal később, 1915 októberétől lett a mi háborúnk, addig kényszerpálya volt, aminek a sodrásából nem tudtunk kiválni. Ez a második kötet.
– A harmadik kötet címe 1916, Erdély nagy háborúja. Csupán egyetlen évet foglal magába?
– Igen, 1916-ot, amikor bejött a határon a szövetséges hadsereg és a románok. Ez a történet ismert. Itt a lényeg az, hogy mi történt Székelyföldön és Szászföldön, ahová bevonultak a románok. Nagyon sok tanulmány jelent meg arról, hogy mi lett a menekültekkel. Engem nem ez érdekelt, hanem az, hogy mi lett azokkal, akik ott maradtak. Erről szól a történet.
– Mi késztetett arra, hogy megírd ezt a könyvet?
– Az indíték tulajdonképpen egy családtörténeti megbízás volt, ebből lett aztán hadtörténeti munka, amit most kézikönyvként használnak. Megalakult Szerbia a címe, ez egy 700-nál több oldalas könyv, a marosvásárhelyi 9. honvéd huszárezred története. Nagyapám tagja volt ennek a huszárezrednek, megtaláltam a szamosújvári negyedik század naplóját, és így bontakozott ki az egész.
– Ezeket a könyveket nézegetve – 200, 300, 700 oldal –, kissé úgy tűnik, mintha a szerző grafomániás volna. Ki fogja elolvasni?
– Nem vagyok grafomániás, sőt, nagyon gazdaságosan bánok a szöveggel. Azon egyszerű oknál fogva, hogy elvszerűen nem foglalok állást. Csak eligazítom az olvasót. Ha belenézel, láthatod, majdnem ezer lábjegyzet van benne, mert ezek az adatok és anyagok kvázi ismeretlenek. Viszont a könyvből kiderül egy másik dolog is: mi egyszerűen nem ismerjük a történet szereplőit. Akiket mi ismerünk, nem azok az igazi szereplők: nem II. Vilmos osztrák császár, ő volt a császár persze, Ferenc Jóska volt a másik császár, de nem ők voltak a főszereplők. A könyvemben a főszereplők azok, akik elképzelték, kidolgozták, hogyan fog történni ez az egész dolog, vagy például annak az államügyésznek az emlékirata – ami abszolút ismeretlen a magyar történetben –, akit kiküldtek Szarajevóba anyagot gyűjteni, hogy nemzetközi jogi érveket lehessen föltenni a szerb kormány implikációjáról a Ferenc Ferdinánd elleni merényletben.
– Tehát azért ez a betűrengeteg, mert vannak dolgok, amiket meg kell magyarázni?
– Azért, mert vannak bizonyos részletek, amelyek abszolút ismeretlenek, amiket ki kell fejteni, meg kell magyarázni, hogy az olvasó megértse, miről van szó. Mert különben nem világos, hogy mi történt. Például, mindenki úgy tudja, hogy Románia hátba támadott minket, az a hivatalos álláspont 100 éve, hogy megszegte a hármas szövetséget. A valóság az, hogy Románia nem volt tagja a hármas szövetségnek. Volt egy véd- és dacszövetsége a Monarchiával, amit Bismarck indíttatására I. Károly végül megkötött, és aláírt egy titkos szerződést. Senki nem tudott róla 1914. augusztus 4-ig. Mindenki sejtette, hogy van egy ilyen, de csak akkor, amikor a koronatanács volt, került az asztalra. Vannak dolgok, amit meg kell érteni.
– Kiknek, milyen olvasóközönségnek szól ez a könyv?
– Jó kérdés. A királynő párizsi követségéről írt könyvemből például kiderül, hogy mi nem is voltunk ott, csak beszélünk erről. És ez a történész számára kellemetlen. A közolvasó inkább méltányolja, amit írok, mint a szakember. Nem tartom történésznek például azt az embert, aki háromszor egymás után megjelenteti ugyanazzal a címmel 17 év távlatából a disszertációját Trianonról, és ugyanazt a hibát ejti háromszor, nem korrigálja.
Tehát a könyv arról szól, amiről nem szól a hivatalos történetírás. Ennek többféle magyarázata van. Az egyik az, hogy nincs kutatótörténész, hanem egyik a másikat idézgeti, a másik pedig az, hogy a magyar történetírók nem tudnak románul, nem tudnak franciául. A forrásokat nem tudják elolvasni, nem fordították le azokat magyar nyelvre, holott a legalapvetőbb forrás közkézen kellene forogjon.
Arról szól tehát, amiről nem szól a hivatalos történetírás.
Mózes Edith, Népújság (Marosvásárhely)

Jogod van eldönteni: vallásos vagy civil temetést akarsz
Lezárhatnák a Házsongárdot az új temetőtörvény szerint
A parlament már elfogadta, a Hivatalos Közlönyben július 11-én jelent meg, de érvénybe csak október közepétől lép az új temetőtörvény.
Ennek két érdekessége és újdonsága, hogy amennyiben egy szakvélemény megállapítja, hogy a köztemető teljes egészében (vagy csak egy része) megtelt, akkor a temetőt teljesen vagy az illető részét lezárhatják, miután a temetőt adminisztráló hatóság – azaz a helyi önkormányzat – ezt a szándékát közzétette. A Házsongárd Alapítvány vezetői szerint a törvénycikkely jó, de alkalmazása kivitelezhetetlen. A másik érdekességet a 16-os cikkely tartalmazza: ha valaki még életében úgy rendelkezik, hogy nem kíván egyházi temetést, akkor ezt a végakaratot a hozzátartozóknak tiszteletben kell tartaniuk, és pap nélkül elhantolniuk szerettüket. Az általunk megkérdezett egyházi méltóságok szerint ez az intézkedés középtávon felgyorsíthatja a híveknek az egyháztól való elidegenedését.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Határon túliak is jelentkezhetnek a Neumann-pályázatra
Idén először határon túli filmkészítők is jelentkezhetnek a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsának online filmeket támogató Neumann-pályázatára.
Az NMHH Médiatanácsa által koordinált, Magyar Média Mecenatúra programon belül huszonöt millió forintos keret áll rendelkezésre az online közszolgálati műsorszámok gyártásának támogatására, ebből húszmillió forintig belföldi, a további ötmillió forintból pedig határon túli alkotásokat támogatnak – közölte a szervezet az MTI-vel.
Szabadság (Kolozsvár)

Máris megrongáltak egy vásárhelyi magyar utcanévtáblát
Alig került ki Marosvásárhely néhány épületére pár valós kétnyelvű utcanévtábla, máris megrongáltak egyet közülük. Kedden a Mátyás király téren, a Turbina-árok mellett akadtunk olyanra, amelyen a magyar nyelvű felirat egy részét piros-sárga-kék alapú lehúzós képpel takarták le.
A matricán az „Uniţi sub tricolor” (Egyesülve a trikolór alatt) felirat olvasható. Huszonöt évvel ezelőtt, 1990 véres márciusát megelőzően szintén a Corvin Mátyás nevét hirdető táblát mázolták le elsőként a városban.
A Turbina-híd mellett lévő kiskocsma kerítésén található tábla mostani megcsúfolásáról nem tudtak az illetékesek, sem az italozóban üldögélők. Peti András alpolgármester viszont megígérte, hogy akárcsak a folyamatosan lefestett helységnévtáblákat, az utcanévtáblákat is letisztítják vagy kijavítják.
A csere folyatódik, de milyen iramban?
Mint arról beszámoltunk, az önkormányzat illetékesei múlt héten több olyan egynyelvű táblát cseréltek ki, melyeken a magyar személyiségek neve mindössze románosított vagy németesített változatban jelent meg. Néhány napja a Strada Gheorghe Doja alatt a Dózsa György utca felirat is olvasható; hasonlóan jártak el a Paul Chinezunak átkeresztelt Kinizsi Pállal, a Matei Corvinnak nevezett Mátyás királlyal, valamint a Franz Lisztként írt Liszt Ferenccel.
Kérdésünkre, hogy mikor olvashatjuk magyarul szentjeink, például István király, valamint a 19. századi mócvidéki bányászmozgalom vezetőjének, Varga Katalinnak a nevét, Peti András azt ígérte: hamarosan.
„Naponta két-három utcába kerül ki új, kétnyelvű tábla” – fejtette ki az alpolgármester, aki szerint várhatóan szeptember derekára az összes vásárhelyi köztéren kétnyelvű táblák tájékoztatják majd a járókelőket.
Ezzel szemben a táblacserével megbízott városházi igazgató, Florian Moldovan azt állítja, hogy jóval hosszabb folyamatról van szó, amely csupán 2015-ben ér véget. „Mindez költségvetésfüggő” – adott hangot a hivatal álláspontjának a lapunk által megkérdezett Aurel Trif városházi szóvivő is.
A kétnyelvűséget szorgalmazó Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) vezetője, Szigeti Enikő attól tart, hogy néhány kicserélt utcatábla után az önkormányzat, forráshiányra hivatkozva, lezárja az ügyet.
„Tapasztalataink azt mutatják – például a kétnyelvű iskolanévtáblák ügye –, hogy a városháza egyik időhúzó érvelése a kétnyelvűség témakörben a forráshiányra való hivatkozás” – fejtette ki lapunknak Szigeti. A Cemo-aktivista szintén cáfolta Peti András állítását, miszerint naponta több feliratot is lecserélnek: mint mondta, információik szerint a táblákat készítő cég nem kapott több rendelést.
RMDSZ-siker idegen hátszéllel
Miközben a valós kétnyelvű utcanévtáblák megjelenését múlt héten saját sikereként tálalta az RMDSZ helyi vezetősége, kiderült, hogy Dorin Florea polgármestert az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) kötelezte az ügy mielőbbi intézésére.
A Cemo a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen! elnevezésű civil érdekérvényesítő csoport szakmai tanácsadójaként májusban feljelentette Marosvásárhely polgármesterét és Maria Cioban jegyzőt, mivel diszkriminatívnak tartotta a csak román nyelven kiírt utcaneveket. A CNCD július 31-én meghozott döntése értelmében az egynyelvű marosvásárhelyi utcanévtáblák sértőek a marosvásárhelyi magyar közösségre nézve.
A diszkriminációellenes testület figyelmeztetésben részesítette Floreát és Ciobant, továbbá hat hónapos határidőt szabott ki a valós kétnyelvű utcanévtáblák kifüggesztésére. A tanács ugyanakkor felszólította a polgármesteri hivatalt, hogy amennyiben az utcanévtáblák elkészítése nincs befoglalva a kiadások közé, mielőbb módosítsa az idei költségvetést.
Egyébként a Strada Gheorghe Doja – Dózsa György utca felirat kihelyeztetésére még 2012 őszén az Erdélyi Magyar Néppárt tett egy nem mindennapi kísérletet. A szervezet vezetői, Portik Vilmos, Jakab István és Boros Zoltán egy kész táblával állítottak be az RMDSZ Dózsa utcai székházába, és félbeszakítva a szövetség sajtótájékoztatóját, arra kérték a párt szenátor-, illetve képviselőjelöltjét, Frunda Györgyöt és Kerekes Károlyt, hogy mielőbb helyezzék ki azt az iroda külső falára.
A néppárti küldöttséget ingerült hangnemben kitessékelő Frunda György akkor úgy vélekedett, hogy „az EMNP táblája nem helyes, ugyanis a törvény azt írja elő, hogy az utcanév csak azon a nyelven legyen kiírva, amilyen a névadó nemzetisége”.
„A következetesség szép erény: akkor nem tetszett ez a kompromisszumos változat az RMDSZ-nek, most meg ezzel dicsekszik” – fogalmazott a szövetség múlt heti nyilatkozataira reagálva Portik Vilmos, a néppárt megyei elnöke.
Szucher Ervin, Krónika (Kolozsvár)

Székely kongresszust javasol Darvas-Kozma József
Az 1902-es tusnádfürdői gyűlés mintájára egy új székely kongresszus összehívását javasolta Darvas-Kozma József csíkszeredai főesperes vasárnap a nyergestetői csata 165. évfordulója alkalmából elhangzott beszédében. Az elgondolás részleteiről az ötletgazdától érdeklődtünk.
– Ön vasárnap a Nyergestetőn a következőket mondta: „Most is a kivándorlás és a munkanélküliség a fő baj, mint akkor. A kongresszusba be kell vonni valamennyi politikai és érdek-képviseleti, kulturális, gazdasági egyesületet, szervezetet, együtt a felekezetekkel, és helyzetfelmérést kell készíteni a hogyan tovább, a szubszidiaritás, az autonómia érdekében”. Honnan jött az ötlet egy új kongresszus megtartására?
– Az utóbbi időszakban azt tapasztaltam, hogy a székely népen is egyfajta politikai kiábrándultság és tétlenség, egymásra mutogatás, letargia vett erőt. Amikor meghívtak a Nyergestetőre, imádkoztam magamban, hogy mit is mondhatnék ott. Valami olyat kellene mondani, ami eltér az eddigiektől, a múltbeli események felidézésétől. Valami olyanra lenne szükség, ami a jelenről is szól, és a jövőbe is tekint. Ekkor eszembe jutott – ez volt az isteni sugallat – az 1902. augusztus 28–30. közötti tusnádfürdői székely kongresszus. Az ott elhangzottak egyébként mindenki számára elérhetők, mert a Székelyföld kulturális folyóirat is közzétette.
– Egyfajta párhuzamot vont az akkori és a mostani időszak között, mondván, hogy most is a kivándorlás és a munkanélküliség jelenti a legégetőbb problémát, mint akkor.
– Pontosan. Már a 19. század második felétől kezdve elkezdődött a székelyek kivándorlása, sokan többek között a Regátba költöztek. Akkor ezt még tetézte az 1871-es úgynevezett arányosítási és tagosítási törvény, aminek következtében a székely népet majdnem földönfutóvá tették. 1895-ben létrehozták a kivándorlást szabályozó bizottságot.
1901-ben már a magyar kormány kezdett foglalkozni a kivándorlás ügyével, majd az év nyarán eldöntötték, hogy Tusnádfürdőn szervezzenek székely kongresszust. A gyűlés után tulajdonképpen elindult egy székely akció: gazdakörök alakultak, hogy felvilágosítsák a gazdákat az állattenyésztéssel és földműveléssel, erdőgazdálkodással kapcsolatos fejlesztésekről. Elindult tehát egyfajta kibontakozás, amit az első világháború megtört, majd a román hatalom teljesen leállított.
– Egy ahhoz hasonló kibontakozásra lenne most szükség?
– Igen. Illyés Gyulát idézve az a magyar, aki a magyarság múltjáért, jelenéért és jövőjéért felelősséget vállalt. Ennek mentén most ne azt nézzük, hogy ki melyik pártban van, hanem közösen kell cselekednünk a székelységért, a székely autonómiáért, önrendelkezésért, a fiataljainkért.
– Kik lehetnének a kongresszus résztvevői?
– A politikai alakulatok – az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt –, a Székely Nemzeti Tanács, a közbirtokosságok, a különböző gazdasági és kulturális szervezetek, egyesületek, valamint a történelmi egyházak vezetői. Fontos és alapos előkészítésre van szükség. Meg kell hallgatni, hogy mit kíván a nép. Ezt tudjuk tenni a székely népért, ezek a lehetőségeink. Kezünkbe kell vennünk a jövőnket.
– A pártok részéről van-e készség egy ilyen kongresszus megszervezésére?
– Még vasárnap, talán a nyergestetői ünnepség hatása alatt, Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke azt mondta nekem, hogy nagyon jó gondolatnak tartja az ötletem. A jelen lévő polgármesterek is gratuláltak azért, hogy megmutattam egy irányt. Kezdésként azokra az önkormányzatokra gondoltam, amelyek már helyi határozatot hoztak egy önálló székely régióba való tartozásról, de a többi is felzárkózhat. Fontos, hogy amit meg tudunk tenni, azt ne Bukarest határozza meg, szubszidiaritásra van szükség. Ez tulajdonképpen autonómiát jelent, erre a szóra viszont a románok begerjednek, ezért vigyáznunk kell a használt kifejezésekre.
Kozán István, Krónika (Kolozsvár)

Visszhang
Mint az sejthető volt, Orbán Viktor tusványosi beszédének hatalmas visszhangja volt külföldön és belföldön egyaránt. Az expozé talán legtöbbet idézett kifejezése az „illiberális állam”, amibe természetesen azt próbálták magyarázni, hogy ez maga a demokratikus jogállam, és Orbán valójában a demokrácia felszámolását hirdette meg; hogy a fékeknek és ellensúlyoknak üzent hadat; hogy az állampolgári jogok finom szövetét akarja felvagdosni; s hogy a totális állam mellett tette le a garast. Ezt ráadásul némi csúsztatással összekötötték azzal, hogy Orbán beszéde elején megemlítette, lám, mely „illiberális” államok sikeresek: Kína, India, Szingapúr, Törökország, melyek gazdasága a nemzeti protekcionizmus, más szóval a nemzetépítés filozófiája mentén működik.
Még Orbán korábbi hívei között is akadt, aki vélhetően félreértésből, de meglehetősen szélsőséges hangnemben határolódott el a miniszterelnök szavaitól. Elek István, aki az első Fidesz-kormány ideje alatt Orbán egyik főtanácsadója, s a ciklus félidejében alapított Heti Válasz nevű hetilapnak meghatározó alakja volt, nem kevesebbet állít, mint azt, hogy szerinte Orbán Viktor „csak összefoglalta, hogy épp hol tart. Hogy itt tart, az persze szánalmas, illetve szégyen és gyalázat; hazánknak meg katasztrófa.”
Holott Orbán világosan fogalmazott és teljességgel érthetetlen, hogy például Elek, de nemcsak ő, mit képes kiolvasni a beszédből. Hiszen Elek, és minden ember, aki nem vesztette el józan ítélőképességét, akit nem korlátoznak ideológiai dogmák, aki nem visel pártszabta eszmei szemellenzőt, csak egyetérthet azzal, hogy mi is a baj Orbán szerint a liberális állammal: az, hogy nem védte meg a nemzeti vagyont, hogy nem volt képes megakadályozni az ország és a polgárok eladósítását.
S mit javasol a miniszterelnök? Nem a demokratikus játékszabályok újrarajzolását, hanem egy olyan állam megteremtését, mely versenyképessé igyekszik tenni a magyarságot, mely a magyar nemzetet nem egyének halmazának tekinti, hanem erősítendő közösségnek, mely védi a sajátlagost az idegennel szemben.
Borbély Zsolt Attila, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Tőkés László: üres szavazatvadászat Ponta nyergestetői látogatása
Üres szavazatvadász gesztusnak nevezte Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke Victor Ponta román miniszterelnöknek a hétvégi nyergestetői látogatását.
Az EMNT elnökének szerdai közleménye szerint a marosvásárhelyi orvosi egyetem „végleges elrománosítási kísérlete”, valamint a székely szimbólumok ügyében „folyamatban lévő hajtóvadászat” teljes mértékben hiteltelenné teszik a román kormánykoalíciós partnerek „nyergestetői mutatványát”.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc székely honvédjeinek hősiességét méltatta vasárnap, a nyergestetői csata 165. évfordulója alkalmából a csata helyszínén tartott megemlékezésen Victor Ponta román miniszterelnök, aki Kelemen Hunornak, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökének meghívására vett részt a rendezvényen.
Tőkés élesen bírálta az RMDSZ elnökét, úgy vélte, „Kelemen Hunor és elvtársai szégyentelenségét tanúsítja az a körülmény, hogy a román utódkommunista miniszterelnökkel szívélyes módon együttműködnek a székely történelmi örökség politikai manipulációra való felhasználásában, valamint a magyar- és székelyellenes nacionalista román politika legitimálásában.”
Az EMNT elnöke szerint Ponta népszerűségszerző székelyföldi „nyitása” nem egyéb, mint Traian Băsescu államfő atyáskodó „székely politikájának” utánzása a székelyföldi szimbolikus politikai tér elhódítása céljából – olvasható a közleményben.
Székelyhon.ro

Az új tankönyvek tragikomédiája
A tantervváltozás miatt új tankönyvekre van szükségük az első és másodikos diákoknak, azonban már az első versenytárgyalás időpontja is elcsúszott. Ezen huszonegy tankönyvből csupán kilencet fogadott el az Oktatási Minisztérium, ezért újabb versenytárgyalásra kerül sor. A magyar tagozat számára egyetlen tankönyvet engedélyezett a szaktárca, úgyhogy az ABC-s könyv kivételével a magyar gyerekeknek még mindig nem garantált minden tankönyv iskolakezdésre.
Nem csak azzal van gond, hogy késnek az első és második osztály számára készítendő tankönyvek, emellett a pályázati feltételek is többértelműek, és érdekek szerint értelmezhetőek. A kiadók fel vannak háborodva a körülmények miatt, a pedagógusok pedig egyszerűen tanácstalanok.
Nem egyértelműek a feltételek
A kiadók képviselői szerint a a meghirdetett pályázatokban gyakorlatilag teljesíthetetlen feltételeket szab a szaktárca, ráadásul a visszautasítások indoklása sem állja meg a helyét. Az Ábel Kiadó vezetősége úgy döntött, hogy idén nem is vesz részt a versenytárgyaláson – tudtuk meg Szikszai Ildikó ügyvezető igazgatótól.
„Előre sejtettük, hogy ez lesz a helyzet. Volt már egy negatív tapasztalatunk pár évvel ezelőtt, ehhez pedig hozzájárult az idei komolytalanság is. Zavarosak voltak a pályázati feltételek, sok mindent az érdekek alapján értelmeztek. Magyar nyelvű matematika tankönyvvel elméletileg lehetett jelentkezni, de a gyakorlatban ez másként volt. A román nyelvű matematika könyvet több százezres példányokban kell előállítani, s míg a magyar nyelvűt csupán 12 ezerben, nem lehet ugyanolyan feltételeket szabni. Ráadásul az következne, hogy két hét alatt állítsuk elő a tankönyveket, a nyomtatott és a digitális formát is. Óriási befektetés, nagyon sok munka van vele, ezért a kiadó úgy döntött, hogy nem éri meg ilyen körülmények között ebbe belefogni” – mondta az ügyvezető igazgató.
Sok tankönyvet visszadobtak a versenytárgyaláson, ám a kiadók képviselői úgy vélik, az indoklások nem állják meg a helyüket. Az Országos Tankönyvkiadó igazgatója, Dáné Károly elmondta, ők óvást nyújtottak be, ahogyan még sokan tették. „Nagyon furcsálltuk az indoklásokat, olyanokba kötöttek bele, hogy például a digitális változatban néhány kép mérete nagyobb a kelleténél. Ez nem okozna semmilyen problémát, de ha mégis, le lehetne kicsinyíteni ezeket” – magyarázta az igazgató.
Egy tankönyve van a magyar tagozatnak
Még az egyetlen nyertes kiadó vezetője is elégedetlen. Varga Károly, a Corvin Kiadó igazgatója elmondta, óriási áldozatba került az ABC-s könyv előállítása ilyen feltételek mellett. „Ez a versenytárgyalás egy komédia, amely a kiadók számára tragédiává alakul. Teljesíthetetlen feltételek vannak, mi például hat könyvvel jelentkeztünk, és ebből egy ment át a tárgyaláson. Ennek az egynek is nagyon örülök, hiszen az a célom, hogy a magyar gyerekek tankönyvhöz jussanak, de pont ezért felháborító, hogy a többit nem fogadták el. Rengeteg munkát fektettünk az elfogadott tankönyvbe, a magyar ABC-s könyvet román nyelvre is le kellett fordítanunk. Magyar nyelvű matematika könyvünk is volt, azt figyelembe sem vették. A többit illetően olyan indoklást kaptunk, hogy a digitális változat mérete túl nagy. Mivel idén először kell ilyent készíteni, senki sem tudja, hogy pontosan hogy is kell ennek kinéznie, így mindenki szubjektív” – mondta Varga Károly. A kiadó vezetője hozzátette, mindenképpen részt fog venni a második versenytárgyaláson, nem hagyja annyiban, de arra a kérdésre, hogy mikor lesz tankönyv a kisiskolások padján, úgy véli, lehetetlen választ adni.
Természetesen ez végső soron a tanítóknak és a gyerekeknek a legrosszabb. Karp Ágnes tanítónő elmondta, ők is örülnek, hogy legalább ABC-s könyv van, de a többi tárgyat nem tudják, miből tanítják majd. „Ez az egyetlen tankönyv eddig a magyar tagozatosok számára, és már csak egy hónap van hátra. Valószínűnek tartjuk, hogy a román nyelvű matematika könyvet lefordítják majd magyarra, de ezt nem tehetik meg a többivel, főleg nem a románnal, ugyanis a magyar tagozat azt teljesen másként tanítja. Tanácstalanok vagyunk. Az biztos, hogy nagyon kellemetlen lesz, ha a régi tankönyvekből tanítunk majd, de az új tanterv szerint” – hangsúlyozta a pedagógus.
Becze Dalma, Székelyhon.ro

Magyarságmegtartó bibliaóra
Fáklya, kürt, özönvíz – számunkra teljesen természetes szavak, nem úgy a mezőméhesi gyerekeknek. Hamar kiderül, miért: gyakorlatilag csak a templomban, s bibliaórán beszélnek magyarul. Amúgy Csaba, Annamari, Kinga és társai román iskolába járnak, az utcán román gyerekekkel játszanak, s ha a pap bácsi nem figyel, egymás közt is románul beszélnek.
Vakációs Bibliahét majdnem minden református egyházközségben van, a mezőméhesi azonban azért különleges, mert amellett, hogy bibliaismeretre és erkölcsre okítja a gyerekeket, a magyarság megtartásában is fontos szerepe van. A négyezres településen papíron 120 református van, ez jelentené a magyarok számát is, de a lelkipásztor szerint valójában nincs annyi. Sokan Vásárhelyen élnek, csak a mezőméhesi egyházközségbe fizetnek, mert itt szeretnének majd temetkezni. Vasárnaponként istentiszteletre átlagban tizenöt ember jár, huszonöt fő csak ünnepekkor gyűl össze.
Amikor románul egyszerűbb
A bibliahét negyedik napjába csöppentünk bele a mezőméhesi református templom parókiáján. Kilenc szép magyar nevű gyerek ismételgette, hogy mit tanultak egész héten a bibliaórán. Noé bárkája, valamint Dávid és Góliát történetének elmesélése közben kiderül, ezeknek a magyar családból származó gyerekeknek már jóval egyszerűbb románul beszélni, mint magyarul. Keresgélik a szavakat, gondolkodnak a következő mondaton, s az olyan, nem hétköznapi szavak, mint fáklya, kürt vagy özönvíz, bizony eszükbe sem jutnak. Ráadásul, ha egymás közt beszélnek, már jóval egyszerűbb románul tenni azt.
A mezőméhesi református egyházközség lelkésze, Kovács-Szabó Levente is tudja, mekkora szerepük van a magyarság megőrzésében akkor, amikor ezek a gyerekek gyakorlatilag csak vallásórán beszélnek magyarul. „Egymás között románul beszélnek, s sokszor vallásórán én is úgy vagyok, hogy ha nem is az egészet, de bizonyos részét el kell mondjam románul is, mert különben nem értik. Például amikor tartottam a kovásztalan kenyerekről a történetet, hiába mondtam, hogy élesztő, nem tudták, hogy mi az, ha azt mondom, drojdie, rögtön megértik” – magyarázza a lelkész.
Korán kelni és buszozni kellene a magyar iskolába
Kovács-Szabó Levente hozzáteszi: bár a helyzet siralmas, nem meglepő. Mezőméhesen ugyanis nincs magyar osztály csak román, a tíz kilométerre lévő Nagysármásra tudnának magyar iskolába járni 1-8. osztályba a gyerekek, de az első osztályost nem akarják a szülei hajnalban buszra ültetni és más településre ingáztatni, amikor itt is tudnak tanulni. Igaz, csak románul. „Nagysármáson is csak nyolcadik osztályig tudnának járni magyar iskolába, kilencediktől van a baj, mert akkor már csak Marosvásárhelyre, vagy Válaszútra mehetnének. De hát nem jutnak el odáig, ezeknek a gyerekeknek már a szüleik sem jártak magyar iskolába” – panaszolja a lelkész, miközben mutogatja, hogy arra a táblára, hogy miért hálásak a gyerekek, az anya, apa szó mellé felkerült a sănătate (egészség) is. Románul, mert csak így tudták leírni.
A 36 éves lelkész nem először szolgál szórvány közösségben, Mezőméhes előtt egy brassói, még kisebb egyházközség lelkésze volt, így van tapasztalata. Feleségével együtt a bibliaórák mellett magyar órát is tartanak a gyerekeknek minden héten a vakációt leszámítva. „Hol egy gyerek jön, hol kettő, hol tíz. Attól függ, melyik szülőnek jut eszébe. Pedig minden vasárnap hirdetem a templomban a szószékről, hogy lesz magyar óra” – mondja a lelkipásztor.
Szász Cs. Emese, Székelyhon.ro

Szülőföldi szakmai gyakorlat ösztöndíj külhoni magyar hallgatóknak
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Balassi Intézet közösen pályázatot hirdet külhoni magyar hallgatók részére szülőföldi szakmai gyakorlat ösztöndíjazására. Jelentkezési határidő augusztus 18. éjfél. A pályázatra olyan felvidéki hallgatók jelentkezhetnek, akik a 2013/2014-es tanévben a magyarországi felsőoktatási intézményekben folytatták tanulmányaikat. A pályázat célja elősegíteni az anyaországban tanuló külhoni magyar hallgatók gyakorlati tapasztalatainak a bővítését. Fontos célkitűzésük továbbá a diploma megszerzése után a szülőföldjükre történő hazatérésük támogatása. A pályázatban azon hallgatókat részesítik támogatásban, akik 2014. július 1. és augusztus 31. között a felsőoktatási intézmény által tantervi követelményként előírt kötelező, vagy fakultatív (nem kötelező) szakmai gyakorlaton vesznek/vettek részt szülőföldjükön. A szakmai gyakorlat elismerhető időtartama két, illetve négy hét. A pályázaton ösztöndíjban részesíthető hallgatók száma várhatóan 40-45 fő (a nyertes pályázók gyakorlati időtartama arányának függvényében), a pályázat keretösszege 1,5 millió Ft. Az ösztöndíj összege személyenként 20 000,- Ft/fő (2 hét esetén), vagy 40 000,- Ft/fő (4 hét esetén). A beküldési határideje 2014. augusztus 18., éjjel 24.00 óra. Az elektronikusan már benyújtott adatlap kinyomtatott és aláírt formájának és a kötelezően csatolandó mellékletek postai beérkezésének és személyes benyújtásának határideje: 2014. augusztus 19., 15.00 óra. Személyes benyújtás a Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégiumaiban (BI MÁSZ kollégiumok) lehetséges.
Felvidék.ma

Régmúlt nyár, s tovatűnt pipacs
Nem akármilyen társaság koptatta egykor az udvarhelyi gimnázium padjait. A múlt század hatvanas éveinek elején költővé lévendők ballagtak el a vén falak közül, hogy messzire jussanak a tudás által, s szavaik által majd visszatérjenek. Pontosabban, az akkor igen határozottan a reáliák felé elmozduló középiskolában egy olyan erős irodalmár-társaság verődött össze, amely hasonszőrű, egyívású társakkal kiegészülve aztán a későbbiekben, Kolozsváron, igencsak fontos irodalomtörténeti eseményeknek lett a kiváltója. Ezt a négyesfogatot Farkas Árpád (1944), Magyari Lajos (1942), Molnos Lajos (1941) és Balázs András (1943-1978) alkotta. Molnos visszaemlékezése szerint a „gimiben” már szerkesztettek egy kizárólag irodalmi „töltetű” faliújságot, amelyen egymást, egymás költészetét igyekeztek bemutatni az iskola diákságának, de ugyanakkor olyan esteket is szerveztek, amelyekkel kivitték ezt a fajta irodalmat a városba.
A kis társaság nagy szerencséje, hogy 1961 őszétől – kisebb magánéleti gondokat és egy-két sikertelen felvételit leszámítva – mind a négyen a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen találják magukat, a Bölcsészkaron, sőt, ugyanabban a csoportban, hiszen mindannyian magyartanári képesítést kívántak szerezni. Ez a kis udvarhelyi csoport hamarosan két kollégával egészült ki, a brassói Apáthy Gézával (1943-1976) és a sóváradi Király Lászlóval (1943). A „hatok” hamarosan megkerülhetetlenekké váltak, ha szépirodalmi próbálkozásokról, bemutatkozásról, vitaestről volt szó, de kiválóan megállták a helyüket együtt a focipályán, sőt – emlékszik vissza Molnos – udvarolni is testületileg vonultak fel, hogy a hatás még frenetikusabb legyen.
Példaképekként, „nagy elődökként” lebegett előttük az a költészeti eszmény, az a proletkulttól szabaduló, neoavantgárd literatúra, amelyet a néhány évvel idősebb Lászlóffy Aladár, Szilágyi Domokos, Veress Zoltán és Jancsik Pál képviselt. Ezt a hatos-fogatot együtt lehetett viszontlátni a Gaál Gábor Körben, amelyet 1963 őszétől Bodor Pál (1930) „felügyelt”, aki az Irodalmi Könyvkiadó nemzetiségi osztályán dolgozva előkészítette mindnyájuk számára a költői indulást. A debüt klasszikus útja akkortájt az Utunk, az Igaz Szó, a Korunk, az Ifjúmunkás című lapokban és az Előre című bukaresti napilap hétvégi mellékleteiben való megjelenésen át vezetett az antológiában való szereplés, majd az önálló kötet irányába. A hatok mindannyian benne vannak az 1967-ben napvilágot látott Vitorlaének című lírai antológiában. A második Forrás-nemzedék néven „nyilvántartott” társaság – ekkor már nem haton vannak, hanem tízen-tizenketten, hiszen Csiki László, Kenéz Ferenc, Palocsay Zsigmond, Czegő Zoltán, Pusztai János, Györffi Kálmán és Kocsis István is ide sorolható – Forrás-kötetei annak rendje-módja szerint szép sorban napvilágot is látnak. Mire a közigazgatási átszervezés (1968) bekövetkezik, s lehetőség van a vidéki lapok szerkesztőségeiben való elhelyezkedésre, ezek a fiatal írók és költők igyekeznek a tanügyinél nagyobb mozgásteret és alkotói szabadságot kínáló szerkesztőségi műhelyekben elhelyezkedni. Dali Sándor főszerkesztő valóságos költő-hadat gyűjt a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör köré, de hasonló kirajzás figyelhető meg Csíkszeredában, a frissen alakult Hargita című napilapnál is. A költői pályák törvényszerűen és jól alakulnak. E fiatalemberek közül többen is – például Farkas Árpád, Magyari Lajos – harmincéves korukra érettségi-tétellé nemesednek. Hírnevüknek, befogadottságuknak jót tesz a közéleti szereplés, hiszen költészetük is olyan, hogy – túl az általános emberin -közösségi kérdéseket, azon belül pedig egy igen erős és meghatározó székely identitást vállalnak fel.
Az ugyancsak nagyon fiatalon elhunyt brassói Apáthy és alig megkezdett költői pályáját tragikus körülmények közt záró, harmincöt évesen elhunyt székelyudvarhelyi Balázs András számára azonban nem adatott meg a lehetőség, hogy több évtizedes pályán futva hagyjon látható és maradandó nyomot az irodalomban és a közéletben.
Balázs András 1968-tól a Hargitához szegődik, ahol színvonalas publicisztikai írásaival hívja fel magára a figyelmet, hamar megérezi, hogy milyen pászmán lehet és szabad haladni egy olyan korban, egy olyan rendszerben, amely az emberarcúság leple alatt zsarnoki és embertelen is ugyanakkor. Ez az újságírói munka négy esztendeig tart, 1972-től – máig tisztázatlan körülmények között – kiszorítják a „szocialista” sajtóból. Érdekes, hogy ekkortól kezdődően már nem tanárként, hanem gyári munkásként tevékenykedik. Ekkortájt készül el a Cicoma nélkül című kötet terve, amely azonban soha nem lát napvilágot. Molnos Lajos, amikor ezt a Tetők magasából című kötetet összeállította, ebből a kéziratból, illetve a hagyatékban maradt kiadatlan és kéziratos versekből válogatott. „Nem tudhatom, hogy másoknak, a mai olvasóknak mit mondanak ezek a versek (…)? Nem vagyok szakavatott ítész, viszont igencsak elfogult, részrehajló vagyok mind a költő személyét, mind a verseit illetően. Az én álmaim, hangulataim, bánataim, lelkesedéseim is ott vannak (…) a versekben, amelyek, hiszem, sok mai olvasót is megérintenek. (…) Király László szavaival élve, valamikor mi is pipacsok voltunk. A nyár, a mi nyarunk is elmúlt, de verseinkben továbbélnek a pipacsok, akik mi is voltunk. Aki Balázs András is volt, s maradt a verseiben, örökkétigre. Szeressük hát ezeket a verseket, bennük a pipacsokat szeretjük…”
A fiatalon elhunyt költő emlékét, a posztumusz megjelent, késői „Forrás-kötet” bemutatóján Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője, Lőrincz György író és Oláh István költő, az egykori Hargita című napilap munkatársa idézte fel. Balázs Éva, a költő unokahúga, néhány vers elmondásával bizonyította, hogy üde, naprakész, de a hatvanas évek „hanghordozását” őrző alkotásokról van szó, amelyek a nyilvánosságra-kerülés jóvoltából betölthetik azt a szerepet, amelyért létrejöttek.
Balázs András, a költő érvényes „idézeteket” írt. Sokan voltak a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár Látvány- és Hangzóanyag tárában tartott rendezvényen, köztük a Balázs-család több generációból származó tagjai is. Ilyenkor látszik igazán, hogy egy Erdély-, sőt Kárpát-medence szerte ismert nemzetségről van szó, amely jelentékenyen szolgálta és szolgálja ma is a magyar tudományosságot és a kultúrát.
Simó Márton, Székelyhon.ro

Változatos műsorkínálat a Csíki Játékszínnél
Négy nagyszínpadi bemutatóval, fesztiválokkal, gyerekelőadásokkal várja a Csíki Játékszín a 2014/2015-ös évadban nézőit.
A legszélesebb nézői rétegeket próbálják megszólítani, hangsúlyosan odafigyelnek a fiatalokra, és megpróbálnak kedvezményekben részesíteni mindenkit, aki erre rászorul. Műfajilag és tematikailag egyaránt változatos műsorkínálattal jelentkeznek a következő színházi szezonban is – véli Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója. „Színházunk másfél évtizedes kipróbált hagyományait és törekvéseit folytatjuk, ugyanakkor érzékenyen figyelve a kor szellemére. Arra, amire a színháznak mindig figyelnie kell, hogy itt és most mi történik az emberrel, az emberi létnek, az emberi boldogulásnak milyen esélyei vagy éppenséggel milyen akadályai vannak. Továbbra is kitartunk azon művészi program mellett, amely a színház hármas funkciójára épül. Nevezetesen az, hogy létfilozófiai műhely, a társasági élet helyszíne és a rekreációnak, a szellemi, lelki felüdülésnek, a szórakozásnak a helye.”
Négy bemutató a nagyszínpadon
A csíki teátrum október elején Kosztolányi Dezső Édes Anna című regényének színpadi adaptációjával nyitja az évadot, az előadást Lendvai Zoltán rendezi. „Az Édes Anna egy olyan korban íródott, amikor egy emberi krízist élt át a világ. Az első világ háború végén, után íródott, és mindaz a feszültség, ami a szerzőben felhalmozódott a történelem láttán, az első világháború és az azt követő forradalmak és ellenforradalmak egy emberi sorsra vetítve jelennek meg ebben a műben. És ezzel együtt mi ily módon idézzük fel ezt a korszakot, aminek most éppenséggel a megemlékezését éljük át, amikor a száz évvel ezelőtti eseményekre gondolunk” – mutatott rá Parászka.
Decemberben Huszka Jenő-Szilágyi László operettjét, a Mária főhadnagyot viszik színre Somogyi Szilárd rendezésében, aki harmadik ízben rendez zenés előadást Csíkszeredában. „Ennek a műfajnak a széleskörű támogatottsága, a vágy arra, hogy az emberek átéljék és megtapasztalják azt az élményanyagot, amit az operett kínál, teljesen egyértelművé teszi. Minden kérkedést félretéve, a mi társulatunk már van annyira felkészült, hogy ezeket a műveket énektudással, tánctudással, a műfajban való jártassággal magas szinten tudja megjeleníteni, színpadra vinni.”
Jövő év elején az orosz drámairodalom kiemelkedő darabját, Makszim Gorkij Éjjeli menedékhely című művét láthatja a közönség Victor Ioan Frunză rendezésében. A következő bemutató Tersánszky Józsi Jenő Kakuk Marci regényének Örkény István által írt színpadi változata lesz, ezt Parászka Miklós állítja színpadra. „Ehhez már nem is kell sok magyarázat, hogy látszódjon a sokszínűségre való törekvés. Valami mégis összekapcsolja ezeket a műveket, különösen az Édes Annát, az Éjjeli menedékhelyet és a Kakukk Marcit. Mindháromban – bár tematikailag és műfajilag egymástól távol álló közegben – arra összpontosítanak, hogy mi történik a perifériára, a társadalom aljára szorult emberekkel. És a mai világunkra tekintve nagyon fontosnak érzem, hogy figyeljünk ezekre a kérdésekre, hogy a színház eszközeivel intellektuális és érzelmi tartalékokat szabadítsunk fel erre vonatkozóan” – hangsúlyozta az igazgató.
Tavasszal mesejátékkal jelentkezik a színház, és a tervek között szerepel egy kamaratermi előadás bemutatása is. Az előző évadból az Özönvíz előtt és a Viktória című előadásokat tartják műsoron.
Fesztivál gyerekeknek és felnőtteknek is
A színház igazgatója elmondta, javában zajlik az Interetnikai Színházi Fesztivál szervezése, melyre október 20. és 27. között kerül sor Csíkszeredában. A kétévente megtartott vándorfesztivál a hetedik kiadásához érkezett, két évvel ezelőtt a nagyváradi Szigligeti Színház szervezte. Az Interetnikai Színházi Fesztivál a romániai kisebbségi színházak, társulatok seregszemléje. „Ennek a szervezése már előrehaladott fázisban van, és ha minden jól alakul, igazi színházi dömpingre lehet számítani október második felében.” Az igazgató biztosított arról, hogy a soron következő évadban is lesz Lurkó Fesztivál. „Szeretnénk fejleszteni és továbbvinni ezt a fesztivált, annyi mosolygó gyerekarcot láttunk, hogy ez már mindenképp kötelez bennünket.”
Kiss Bora távozik a csíki színháztól
A következő évadra Kiss Bora Marosvásárhelyre szerződött, bár a csíki színház vezetősége szeretné, ha végleg nem köszönne el a társulattól. „Nagyon megszerette a közönségünk, hiányozni is fog. A színész életében is vannak olyan magánéleti fejlemények, amelyek eldöntik egy-egy karriernek az irányváltásait, nem haraggal válunk el egymástól, és úgy gondolom, hogy Bora itt három évadon keresztül szép és hasznos munkát végzett. Minden változás egyben magában hordozza az újnak a lehetőségét, hogy új arcok jelennek meg a társulatunkban, és friss, új hangulatot, új lehetőséget hoznak magukkal. Nagy szerkezeti átalakulás a társulatban nem lesz. Ez a társulat egy összeszokott, összeforrott együttes.”
Bérleteket tessék!
A színház jegypénztára augusztus elsején kinyitott, ettől az időponttól számolva két hónapon keresztül vásárolhatók színházbérletek az új évadra. A tavalyi bérletesek helyét szeptember 20-ig tartja fenn a színház. A kínált felnőttbérlet négy nagyszínpadi előadásra érvényes, ennek ára 50 lej, diákoknak és nyugdíjasoknak 30 lej. A premierekre érvényes Bánk bán bérlet 65 lejbe kerül. A kisiskolásoknak kínált mesebérlet az elmúlt évadhoz hasonlóan három gyerekelőadást tartalmaz 15 lejes áron, illetve választható módon 20 lejért a Lurkó Fesztivál egy előadására is belépést biztosít. A jegypénztár munkanapokon 10-13, valamint 17-19 óra között tart nyitva, telefonszáma: 0266-314472.
„Az önkormányzat a színházunkat támogatja, ezért az árakat alacsonyan tudjuk tartani, hogy minél több embernek adjunk lehetőséget színházba járni. Ez egy intézményvezetési filozófia, egy kultúramenedzselési technika, eljuttatni a színházat minél több emberhez, hogy az anyagiak a legritkább esetben jelenthessenek akadályt a színház látogatásában. Ez nem egy kereskedelmi alapon szerveződő színház, hanem az önkormányzatnak az elkötelezettsége a színházkultúra és a város közönsége iránt. Itt az önkormányzat, a színház, mint intézmény és a közönség hármas összefogására van szükség, hogy a színházkultúránkat meg tudjuk tartani és fejleszteni tudjuk itt a városban. A város tartsa fent ezt a finanszírozási koncepciót, lehetőleg fejlessze ezt a koncepciót, a színház törekedjen a maximális kulturális rentabilitásra, a nézők pedig minél nagyobb számban jöjjenek színházba! Ha ez megvalósul, akkor fejlődni fog itt ez a helyzet és a városnak a színházi helyzete, gondolom, hogy mindannyiunk örömére” – fejezte ki reményeit az igazgató.
Péter Beáta, Székelyhon.ro

Klaus Johannis nem híve az etnikai autonómiának
Klaus Johannis soha nem volt híve az etnikai alapú autonómiának, és most sem támogatja, hogy a régiókat etnikai határok mentén alakítsák ki. A jobboldal egyik lehetséges államelnökjelöltje kijelentette, ha valaha lesznek régiók Romániában, akkor ezeket nem etnikai szempontok szerint kell kialakítani, és úgy véli, a decentralizációt csak „bizonyos mértékben” kell etnikai kritériumok szerint végrehajtani.
A Nemzeti Liberális Párt jelenlegi elnöke, korábban a német kisebbség politikai vezetője a román kisebbségpolitikáról úgy véli, „el kell ismerni, hogy Románia pozitív modell Európában abban, ahogyan bánik nemzeti kisebbségeivel”, hozzátéve, a nemzeti kisebbségekkel szembeni bánásmód területén mindig lehet javítani, de korrektnek kell lenni a román állammal szemben.
Pozitív diszkriminációnak nevezte, hogy a nemzeti kisebbségeknek hivatalból jár egy parlamenti képviselői hely, amennyiben nem érik el az ötszázalékos bejutási küszöböt. A kedvező bánásmódra példaként említette, hogy az állam támogatja a kisebbségek szervezeteit, és anyanyelvű iskolákkal is rendelkeznek a nemzeti közösségek. „Összességében elmondhatjuk, hogy Romániában korrektül és jól bánnak a kisebbségekkel” – mondta Johannis.
MTI

Homoródmentén szervezik meg az Élő Erdély Egyesület diáktáborát
Homoródmentén szervezi meg második alkalommal az Erdély elvarázsol című diáktáborát az Élő Erdély Egyesület.
Az elsőt Csíkszeredában tartották tavaly, nagy sikerrel. Idén Homoródszenmártonba, a Dávid Ferenc Ifjúsági Központba várják azokat a fiatalokat, akik egy egyhetes, bentlakásos jellegű nyári tábor keretében megismerkednének a Homoródmente kulturális kincseivel, hagyományos életformáival. Az augusztus 26-31. között zajló tábor programját a tájegység jellegzetességeit, építészetét, hagyománykincsét, népművészetét, jellegzetes mesterségeit bemutató előadások, vetítések, kézműves- és alkotó tevékenységek, közösségi foglalkozások, barangolások, kerékpáros- és gyalogtúrák, néprajzi gyűjtés képezik. A táborba 24, 14 és 18 év közötti diákot várnak, itthonról és Magyarországról is lehet jelentkezni. Részletes információ és jelentkezési lap az office@eloerdely.ro e-mail címen igényelhető.
Asztalos Ágnes, marosvasarhelyiradio.ro

A nyergestetői csoda
Azért azt sajnálhatjuk, hogy nincs Romániában olyan hangos és agilis baloldal, az emberi jogokért, a demokráciáért, a jogállamiságért olyan eszeveszettül aggódó társaság, mint Magyarországon.
Pedig csudajó dolgunk lenne, egyszeriben minden gondunk megoldódna, nem kellene mindenféle eszközzel jogsértéseink ellen harcolnunk, mint most. A világsajtó csak rólunk cikkezne, és ha valamilyen csoda folytán valamely román párt kilátásba helyezné jogaink csorbulását, Európa és a világ nagyurai azonnal aggódva ráncolnák homlokukat, mindenféle szankciókkal fenyegetnék a bukaresti kormányt, nem kellene nekünk Strasbourgtól Brüsszelig felszólalnunk, Luxemburgban pereskednünk. Csak hát nincs nálunk ilyen hangos és agilis balliberális tábor, a demokráciáért, a jogállamiságért, a szólásszabadságért eszeveszettül aggódó társaság – így aztán csend van és rend és liberális demokrácia. Senkinek nem sérti a fülét, hogy az ország – amúgy baloldali – miniszterelnöke azzal indította a hivatalosan még el sem kezdődött elnökválasztási kampányt, hogy a hivatalosan még nem is jelölt Klaus Iohannis orra alá dörgölte: ő bizony román és ortodox. Értsd: nem holmi tisztátalan, lutheránus vallású szász ivadék, aki gyanús származása folytán tán még idegen érdeket is szolgálhat. De az sem ütötte ki a biztosítékot – sem itthon, sem a putyinizálódásra oly módfelett érzékennyé vált nyugati elit köreiben –, hogy a titkosszolgálat vezetője nyíltan beismerte: az intézmény beavatkozik a politikai életbe, feladatának tekinti a területi autonómia megakadályozását. Mit nekünk hatalmi ágak szétválasztása, jogállamiság! Nagyúri flanc, örüljünk, hogy adólejeinkből ily éberen őrködik fölöttünk, liberális demokráciánk és tiszteletben tartott kisebbségi jogaink fölött a titkosszolgálat.
Persze, ha lenne is nálunk ily hangos és agilis tábor, akkor sem tehetné szóvá ezen csekélységeket – hisz elfedi mindezt a kiváló együttműködés, mely lám, a Victoria-palotában is mindennap megvalósul, és a békés együttélés szelleme, amely valósággal belengi e tájat. Legutóbb éppen a Nyergestetőre szállt alá, és ímhol csodák történtek: együtt valának mindannyian, románok és magyarok egy akarattal, nyelveken szólt a miniszterelnök – magyarul is köszöntötte a résztvevőket –, a székely zászló pedig ott loboghatott szabadon. Mint minden magára valamit is adó liberális demokráciában. Ahol azért beperelik ám a lobogókat kitűző önkormányzatokat, és leszedetik a jelképeket, mert mindennek van határa. A liberális demokráciának is.
Farcádi Botond, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elkészült az autonómiastatútum
Elkészült az RMDSZ MPP-vel közösen kidolgozott autonómiastatútum-tervezete – jelentette be Kulcsár-Terza József, a polgári párt háromszéki elnöke.
Az egyezség értelmében az RMDSZ augusztus 10–15. között mutatja be, majd bocsátja közvitára a javaslatot, és szeptemberben beterjesztik a parlamentbe. Kulcsár-Terza elmondta, az általuk kidogozott tervezet a Székely Nemzeti Tanács statútumának javított változata, a történelmi Székelyföldre vonatkozik, de tartalmaz egy gazdasági, pénzügyi fejezetet, és külön részben tárgyalja az itt élő románoknak biztosított jogokat. A közvita lebonyolításának módjáról Kulcsár-Terza József nem tudott bővebben tájékoztatni, arról sem, hogy lesz-e népszerűsítő kampány, tartanak-e vitafórumokat. Mint mondta, erről a két párt vezetősége egyeztet majd.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székölykök a Katrosában
Immár negyedszer szervezik meg holnaptól vasárnapig a Katrosában Erdély egyetlen kimondottan családoknak szóló fesztiválját, a Székölyköket. Gáspár Csongor és Szabó Melinda főszervező házaspár és lelkes önkéntes csapatuk már építi a hercegek birodalmát a katrosai Evita központban. A szervezők a herceGhurca névre keresztelt programról és a várható különlegességekről sajtótájékoztatón számoltak be.
A szervezők elmondták: úgy válogatták a fellépőket, előadókat, hogy több korosztályt is megszólítsanak, ugyanakkor sátorozásra bátorítják a részt vevő családokat. Az elmúlt években szerzett jó hírnévnek köszönhetően sikerült gazdag műsort összeállítani, és olyan helyzetek is adódtak, amikor az előadók választották ki a fesztivált, eltekintettek az őket megillető magas tiszteletdíjtól, és kevesebb összegért is vállalták a fellépést. A hercegbirodalom létrejöttét idén hatvan önkéntes segíti, akik az építkezési munkálatokon túl műhelyeket és játékokat vezetnek. A három nap programjából kiemeltek néhányat: itt lesz a budapesti Mikropódium Családi Bábszínház és a magyarországi Tűzmadár tűzzsonglőr csapat, napközben pedig foglalkozást tartanak a gyermekeknek. Új műsorral lép fel a Mesehetes, ők visszatérő vendégek, mert töretlen sikernek örvendenek, fellép a Mini-Snaps és zenél a baróti Kelekótya is. A fesztivál egyik érdekessége, hogy ezúttal a napközben folyamatosan működő táncházban a zágoni tizenéves testvérek, Dezső Attila, Dezső István és Dezső László zenészek húzzák a talpalávalót. Pénteken a Scholastic fellépését követően Haraiék eredeti népdalestet tartanak, ezután közös éneklésre buzdítják a táborozókat. Ugyancsak nekik szól szombaton a Black Betty-koncert, amely a jelen levő zenészek közreműködésével nagy közös zenéléssé alakul át. Idén a műhelymunkákban való részvétel feltétele, hogy a gyermekek utazó hercegekként és hercegkisasszonyokként különböző mesebeli próbákat álljanak ki, ezáltal segítve a bajba jutott kézműves hercegpárokat. A nagy herceGhurca változatos tevékenységeknek ad otthont, többek közt lesz teakészítő műhely, melyet a Demmers Teaház működtet, első ízben vesz részt a Tanulók Háza repülőmodellező csapata, a Tega Rt. újrahasznosító műhellyel rukkol elő. A felnőttek kikapcsolódását színesíti a könyvsarok, a bábkészítés, a varróműhely, különböző kozmetikai krémeket készíthetnek, lesznek előadások, családi csillagnézés. Hogy a kulturált hangulatot és a sátorozók nyugalmát biztosítsák, 22 óra után már csak karszalaggal rendelkezők léphetnek be a tábor területére. A rendezvény programjai elsősorban az 5–14 éves gyermekeknek szólnak, de babamegőrző is működik. Legalább ugyanolyan fontos szerep hárul a szülőkre, hiszen a fent felsorolt értékek családi rendszerbe való beépítése, továbbadása az ő feladatuk – így válik valódi családi fesztivállá a Székölykök. Idéntől a szülőmegőrzőben is állandó programokat kínálnak: a kézművesműhelyektől az előadásokig. Aki meg díjmentesen szeretne részt venni a fesztiválon, csupán annyit kell tennie, hogy beküld egy fotót hercegnek, hercegnőnek öltözött, kifestett arcú gyermekéről, és ingyenes családi belépőt nyerhet a negyedik Székölykök fesztiválra. A fesztivál szervezője a kézdivásárhelyi Next Egyesület, társszervező a Kovászna Megyei Művészeti és Népiskola.
Iochom István, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)