Arrogáns kijelentést tett a kormányfő a székely zászlóról
Nem áll szándékában a kormánynak olyan jogszabályt elfogadni, amely lehetővé teszi a székely zászló kitűzését középületekre. „Ilyen jogszabályt legfennebb a magyar kormány fogadhat el, Románia kormánya nem” – idézte szombaton a Mediafax a miniszterelnököt.
Victor Pontát egy újságíró reagáltatta Frunda György péntek esti kijelentésére. A miniszterelnök tanácsadója az Antena3 televízióban azt mondta, hogy a helyi közösségek zászlajainak középületekre történő kitűzését rendeletben kellene szabályozni.
Frunda György felidézte, hogy a rendelet elfogadására Victor Ponta ígéretet is tett az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén. Az RMDSZ volt szenátora emlékeztetett arra, hogy a székely zászló kitűzését a jelenlegi törvények sem tiltják Romániában. Ennek ellenére a székelyföldi prefektusok bepereltek több polgármesteri hivatalt, mert elhelyezték a közintézményékre a kék-sárga lobogót.
Victor Ponta egyébként az RMDSZ tavalyi kongresszusán tisztelettel beszélt a székely zászlóról, és Csíkszeredában is megígérte, hogy kitűzését rendeletben szabályozni fogják. A módosított alkotmány idén szakbizottságban már elfogadott szövegtervezete szintén szavatolja a közösségi szimbólumok használatát.
Maszol.ro

Újabb külhoni hallgatók a Collegium Talentum programban
A Collegium Talentum program az idei tanévben harminc külhoni magyar felsőoktatási hallgatóval bővült. A program idei ünnepélyes megnyitóját ma tartják a fővárosban.
A tatabányai székhelyű Edutus Főiskola részeként működő tehetséggondozó program kiemelt feladata, hogy olyan speciális minőségi tudást adjon a határon túli egyetemistáknak és doktoranduszoknak, amellyel megállják a helyüket a nemzetközi tudományos életben. Az a cél, hogy a határon túli mintegy harmincezer magyar egyetemista közül évente kiválasszák a legjobbakat, és hat féléven keresztül átfogó szakmai és anyagi támogatást nyújtsanak nekik.
A Collegium Talentum keretében a felvett határon túli fiataloknak ösztöndíjat, konferencia-részvételi támogatást, nyelvvizsga-támogatást és félévenként két alkalommal háromnapos továbbképzéseket (személyiségfejlesztő tréningek, műveltségi előadások, kulturális programok, közösségépítés) biztosítanak. A doktoranduszaik közül belső pályáztatás útján a legjobbakat versenyeztetik, és a győztes tudósjelölteket nyugat-európai tanulmányútra küldik.
A 2010-ben induló kollégiumba az idén őszi tanévkezdésig több mint száz, határon túli mesterképzős vagy doktorandusz nyert felvételt. Erdélyből 43-an, Kárpátaljáról 15-en, a Felvidékről 10-en, a Délvidékről nyolcan kapnak támogatást, a mostani tanévben 30 új doktoranduszt vettek fel. A kollégisták közül 53 PhD-hallgató vagy doktorjelölt.
A támogatottak tudományterülete a mikrobiológiától az orvostudományig, az atomenergiától az informatikáig, a politikatudománytól a teológiáig számos diszciplínát felölel. A hallgatók tanulmányaikat a Kárpát-medence 15 városának egyetemein végzik.
A Collegium Talentum működését és támogatásait a Bethlen Gábor Alap biztosítja
MTI

Újabb elnöki mandátumot kapott Tőkés László
Egyedüli jelöltként újabb kétéves elnöki mandátumot kapott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) küldöttgyűlésén Tőkés László. Javaslatára a küldöttgyűlés megerősítette Sándor Krisztinát az ügyvezető elnöki tisztségben. A küldöttgyűlés módosította az EMNT alapszabályát is, tizenegyről kilenc tagúra szűkítve az elnökséget.
Partiumi alelnöknek Nagy József Barnát, közép-erdélyinek Gergely Balázst, székelyföldinek pedig Nagy Pált választották. Az elnökség tagjai lesznek továbbá Mátis Jenő, Borbély Zsolt Attila és Tiboldi László, valamint a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) által jelölt Sorbán Örs.
A küldöttgyűlés zárónyilatkozatában az EMNT megerősítette a Tőkés László által szorgalmazott stratégiaváltást. Ebben leszögezte, hogy a vélelmezett többségi érzékenység helyett a magyar érdekek képviseletét és védelmét kell előtérbe helyezni. Ennek szellemében erősíteni kell külpolitikai érdekérvényesítő tevékenységet, és mindent meg kell tenni a „modellértékű romániai kisebbségpolitika” hamis mítoszának leépítéséért, a nemzetközi fórumok valós adatokon alapuló, tényszerű informálásáért.
A zárónyilatkozat kitér arra is, hogy külföldön és belföldön egyaránt tudatosítani kell: „a magyarellenesség a xenofóbia egyik alesete, mely nem kevésbé elítélendő, mint a rasszizmus, antiszemitizmus vagy cigányellenesség”. Az EMNT kinyilvánította, határozottan ellenzi a Verespatakot veszélyeztető bányászati beruházást, a káros hatású törpe-vízerőművek létrehozását, valamint a székelyföldi Rétyre tervezett fafeldolgozó óriásüzem megépítését. „Erdélyt nem gyarmatként, kirablásra alkalmas területként, hanem az ország ékköveként kellene fejleszteni, úgy, hogy természeti, kulturális adottságai ne tűnjenek el, hanem előtérbe kerüljenek” – olvasható a zárónyilatkozatban.
Tőkés László zárszavában emlékeztetett arra, hogy a két évvel ezelőtti küldöttgyűlésén döntött az EMNT az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) létrehozásáról. Kijelentette: „a párt nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket és elvárásokat”. Az eseményt követő sajtótájékoztatón az MTI kérdésére elmondta, az EMNP eredményeit a körülményeknek tulajdonítja, és továbbra is szövetségesként tekint a pártra. „Az EMNT továbbra is mozgalmi és civil hátteret biztosít a néppártnak” – fogalmazott Tőkés .
Újságírói kérdésre cáfolta azt a hírt, miszerint az RMDSZ listáján indulna a következő európai parlamenti választásokon. Az EMNT-elnök szerint a legideálisabb egy közös magyar koalíciós lista lenne. „Nem a jelölésem vagy az én megválasztásom a fontos, hanem hogy a magyar közösségnek hiteles képviselete legyen az Európai Parlamentben. Ha az RMDSZ továbbra is elutasítja az együttműködés, veszélyeztetni fogja a képviseletet” – mutatott rá.
MTI

Felavatták Kós Károly szobrát Sztánán
„Kós Károly szobra előtt magabiztosan kijelenthetjük, egy olyan személyiség előtt tisztelgünk, aki a XX. századi erdélyiség, a transzilván szellemiség kiemelkedő képviselője. (...) Nemzeti kisebbségi létben, akkor, amikor úgy ér véget valami, hogy arra nincs felkészülve a társadalom, és olyasmi veszi kezdetét, amire még a legrosszabb álmainkban sem reménykedtek, ilyen hely- zetből kiutat keresni és irányt mutatni csak a legkiválóbbak tud- tak. Kós Károly közéjük tartozott” – jelentette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke vasárnap Sztánán, Kós Károly szobrának ünnepi felavatásán.
A kiemelkedő erdélyi magyar író, építész, politikus emlékműve a Sztánai Református Egyházközség, a Kós Károly Akadémia Alapítvány és a Szilágy megyei RMDSZ kezdeményezésére, az RMDSZ és a Communitas Alapítvány támogatásával készült. A mellszobor Gergely Zoltán kolozsvári szobrászművész alkotása. Az ünnepi istentiszteletet követően a nagyszámú közönséget Seres Dénes, az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének elnöke és Papp Hunor sztánai református esperes köszöntötte. Az eseményen Kós Károly leszármazottjai is jelen voltak.
Beszédében Kelemen Hunor úgy értékelte, Kós Károly egy olyan kor hírnöke volt, amely a legnehezebb kihívások elé állította a magyarságot, és ő volt az, aki a legkorábban felismerte, nincs idő csodára várni, cselekedni, építkezni kell: tervezni és közösséget építeni, megteremteni egy kvázi önálló társadalom intézményeit. Kós Károly egy olyan eszmeiség, a transzilvanizmus továbbgondolására vállalkozott, amelynek az új politikai, társadalmi kontextusban, az új román nemzetállami keretek között kellett utat találnia. Kós Károly és társai munkája sorsdöntőnek bizonyult: ez az öneszmélés, ez a társadalmi építkezés ugyanis nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az erdélyi magyarság nem az önfeladást, nem az asszimilációt választotta: ebben Kós Károlynak óriási szerepe volt – hangsúlyozta Kelemen Hunor.
Kós Károly az erdélyi magyarok egyik legfontosabb főemberévé vált, akinek élete máig szóló tanulság mindannyiunk számára: vállald Erdélyt, ahol élned adatott, vállald erdélyi magyar népedet, de vállald azokat is, románokat, szászokat, akikkel együtt kell ezt a földet megművelned. Voltak még zseniális eleink itt Erdélyben, de merem állítani, hogy erdélyibb Kós Károlynál egy sem volt. Minden bizonnyal ő volt a legerdélyibb erdélyi magyar” – jelentette ki a rendezvényen Markó Béla. A Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke úgy fogalmazott: Kós Károly azáltal vált az erdélyi magyarok egyik legfontosabb főemberévé, hogy felismerte: ami itt van, jó is, rossz is, az sehol másutt nincsen, és ami itt megteremthető, az másutt még csak meg sem álmodható. Úgy vélte, bár Kós Károly számos területen, építészként, íróként, grafikusként, szerkesztőként, könyvkiadóként, és politikusként is maradandót alkotott, legnagyobb alkotása mégis maga az élete volt. „Egy igazi erdélyi ember élete, aki azáltal lett naggyá, hogy nem futott el a sorsától, hanem vállalta azt, és ezzel maradandó mintát adott nekünk – mutatott rá.
Kós Károly nem politikus volt, hanem államférfi, állam nélkül, egy kilátástalannak tűnő helyzetben keresve a kiutat, amit a munkában, az erdélyi magyar szolidaritásban és önállóságban vélt meglelni. És igaza volt. Ennek a képzeletbeli, ám egykor valóságos országnak, Erdélynek 1921 óta van alkotmánya, a Kiáltó Szó – szögezte le Markó Béla. Kós Károly azt hirdette, amihez ma is igazodnunk kell: építés, egység, önállóság, itt ezen a földön, amelyet úgy hívnak: Erdély, Ardeal, Siebenbürgen, Transsylvania. (…) Ez a példa mindvégig itt volt a szemünk előtt, tiszteltük is, de talán nem figyeltünk rá eléggé, és nem emlegettük elég sokszor. Itt az ideje, hogy adjuk meg Kós Károlynak az erdélyi közéletben azt a súlyt, amit megérdemel – mondta a rendezvényen Markó Béla.
Kós Károlyt nem lehet elfelejteni, és nem lehet megkerülni sem Magyarországon, sem Erdélyben. Egy polihisztor volt, de nemzetépítő is egyben, aki mindig azt csinálta, amire szükség volt – mondta Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja. Kántor Lajos irodalomtörténész Kós Károly kevésbé ismert műveiből, leveleiből idézve kiemelte, Kós Károly haláláig hű maradt meggyőződéséhez, azt vallva: az erdélyi magyar művészeknek, az értelmiségnek mindenkori kötelessége saját népének hűséges szolgálata, és ezt maga is messzemenően teljesítette.
Anthony Gall építész, egyetemi docens azt hangsúlyozta, Kós Károly megelőzte korát, hiszen nemcsak épített, de egyben olyan intézményeket teremtett magyar nyelvterületen, amelyek előzménytelenek voltak, és ma is működnek. – Az ő építészete nem divat, hanem életfelfogás: ezért Kós Károly az építész szakma számára is nagy példakép – zárta beszédét a meghívott.
Az ünnepségen fellépett Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója és Moldován Blanka, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatója, akik Kós Károly műveiből olvastak fel részleteket. A megemlékezés a debreceni Kós Károly Középiskola diákjainak előadásával és a szobor megkoszorúzásával zárult. Ezt követően a résztvevők meglátogatták a Kós Károly által épített Varjúvárat és a kolozsvári műépítész-hallgatók itt megnyílt fotókiállítását, amelyet Guttmann Szabolcs építész, műemlékvédelmi szakértő mutatott be.
RMDSZ közlemény
Erdély.ma

Megtartotta harmadik közgyűlését a Székelyek Fóruma
Megtartotta harmadik közgyűlését a Székelyek Fóruma nevű kezdeményezés. A gyergyócsomafalvi Borsos Géza köré csoportosult székely atyafiak a Székely Nemzeti Tanács „puhasá- gát", a hatalommal szemben használt szűkös eszköztárát kifogásolják.
A 2006. június 18-án „összesereglett minden székelyek Nemzet- gyűlésére” hivatkoztak (Ditrói Székely Nemzetgyűlés – szerk.), amely kinyilvánította, hogy „a magyar nemzet részét képező székely nép élni akar önrendelkezésre való jogával, és ezen jog alapján követeli Székelyföld államon belüli önkormányzását” – írja az Erdély.mának elküldött közleményében a Fórum. Emlékeztetnek, hogy akkor közfelkiáltással eldöntötték, hogy a Székely Nemzeti Tanács 2006. őszén hívja össze a Székely Nemzetgyűlést, hogy az döntsön a székely nép önrendelkezési jogának érvényesítési módjáról
Emlékeztetnek, hogy ebben az ügyben ez év júliusában Nagy Pál, az EMNT székelyudvarhelyi elnöke, és Bíró Edith, a Székelyudvarhelyi Székely Tanács elnöke nyílt levelet címezett Tőkés Lászlóhoz, az EMNT, és Izsák Balázshoz, az SZNT elnökéhez. Megállapítják, hogy székelység mint önszerveződésre és önigazgatásra képes, cselekvő közösség végveszélyben van. A román hatalom régiósítási tervével Székelyföld Trianonját készíti elő, a szórványosodás útjára taszítva a székely népet.
A III. Székely Fórum kijelenti, hogy a döntéshozatalt az önrendelkező székely nép kezébe kell adni. Kijeletik, hogy elérkezett az idő az önrendelkezési jog gyakorlatba ültetésére, azaz az önrendelkező gazdasági, társadalmi és kulturális élet kiépítésére.
A Fórum javaslatot tett a Székely Nemzetgyűlés összehívásának módozatára és annak összetételére vonatkozóan. A Székely Nemzetgyűlést pártpolitikai megfontolásból összehívni nem lehet, sőt, a pártoskodást teljes egészében ki kell zárni a nemzetgyűlési munkából, mert egy Nemzet önállóságát csak a Nemzet egésze (annak képviselői) nyilváníthatják ki.
A Székely Nemzetgyűlésen jelen kell lennie a Székelyföld összes települése küldöttének, a történelmi egyházak képviselőinek, a szakmák és az élethivatások képviselőinek, a székelység kíválóságainak, a tudományos-művészeti-gazdasági-pénzügyi-sportélet reprezentánsainak, az intézmények vezetőinek, mindazoknak, akik közösségi megbízatást, felhatalmazást teljesítenek, vagy annak alapján nyerték el tisztségüket, akikről köztudomású és ezt nyilatkozatban is megerősítik, hogy vállalják székely identitásukat és kinyilvánítják népükkel szembeni elkötelezettségüket.
A Székely Nemzetgyűlést, a Ditrói Székely Nemzetgyűlés határozata értelmében a Székely Nemzeti Tanács hívja össze.
A Fórum szerint a Székely Nemzetgyűlésre meghívást kell kapjanak:
Jeles székely költők, írók, Jeles székely népművészek, Jeles székely tudósok, kutatók, Jeles székely zeneművészek, Jeles székely élsportolók, A Székelyföldön mandátumot nyert és itt élő parlamenti képviselők Összesen 50 személy
A Fórum arra is javaslatot tett, hogy kik legyenek tisztségviselők a Székely Nemzetgyűlés ideje alatt:
A Sapientia Egyetem rektora és két tanszékvezetője, 3 fő A Székely Levéltár igazgatója, 1 fő A Széki múzeumok igazgatói, 1 fő A Székely Népi Együttesek igazgatói A Székelyföldi színházak képviselői, 5 fő A katolikus egyház, 20 fő A református egyház, 12 fő Az unitárius egyház, 6 fővel A bírói kar, 6 fő Az ügyészi kar, 3 fő A Magyar Polgári Párt elnöke és széki elnökei, 8 fő Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke és széki elnökei, 8 fő RMDSZ széki elnökei, 8 fő A Székely Nemzeti Tanács elnöke és ÁB tagjai, 15+1 fő Rangidős székely katonatisztek, 3 fő Összesen:101 személy A Fórum szerint küldöttek útján a Székely Nemzetgyűlés tagja:
Minden székely község Települési Székely Tanácsának elnöke és 3 tagja, Minden székely város Települési Székely Tanácsának elnöke és 5 tagja, Minden székely szék Széki Tanácsának elnöke, Minden székely község és város megválasztott polgármestere ?fő Az oktatási intézmények képviselői 8 fővel, A művelődési központok képviselői 8 fővel, A múzeumok, levéltárak képviselői 8 fővel, Az önkormányzatok jegyzőinek képviselői 8 fővel, A helyi rendőrség képviselői 8 fővel, Az önkéntes tűzoltóság képviselői 8 fővel, A közjegyzők képviselői 4 fővel, Az ügyvédek képviselői 8 fővel, A könyvkiadók és könyvterjesztők képviselői 4 fővel, Az orvostársadalom képviselői 8 fővel, A gyógyszerészek képviselői 8 fővel, A kis és nagykereskedelem képviselői 8 fővel, A szállítók képviselői 8 fővel, A közlekedés képviselői 8 fővel, Az gazdaszövetségek képviselői 16 fővel, A vadásztárságok képviselői 8 fővel, Az ipar képviselői 8 fővel, Az ifjúság képviselői 16 fővel, A sport képviselői 16 fővel, A média képviselői 8 fővel, A szakszervezetek képviselői 8 fővel, A román nemzetiség 6 fővel, A cigány nemzetiség 6 fővel, A szász nemzetiség 6 fővel, A csángómagyarság 16 fővel, Az örmény nemzetiség 6 fővel, A Vitézi Rend 8 fővel, Összesen : 186 fő
A III. Székelyek Fóruma azt is meghatározta, hogy a Székely Nemzetgyűlésre kit kell vendégként meghívni: A Román Parlament küldötteit, A Román kormány küldötteit, A román pártok küldötteit, A romániai magyar pártok küldötteit, A romániai magyar szervezetek , szövetségek, egyesületek küldötteit, A Magyar Parlament küldötteit, A Magyar kormány küldötteit, A magyarországi parlamenti pártok küldötteit, A kárpát medencei magyar pártok küldötteit, A Székelyföld testvér településeinek küldötteit, Az Európai Unió tagállamainak küldötteit, Az Európai Néppárt küldötteit, Az Európa Parlament küldötteit, Az Európa Bizottság küldötteit, Az Európai Szabad Szövetség tagországait, Az Európai Régiók Gyűlése vezetését, A Közép-Európai Emberjogi Bizottság vezetését A Vatikán képviselőit, A magyarországi történelmi egyházak képviselőit, A székelyföldi és a nemzetközi írott és elektronikus sajtó képviselőit. A Székely Nemzetgyűlés, mint a Nemzet képviselete az a testület, amely által a Székely Nép (Nemzet) részt vesz az államhatalom gyakorlásában.
A Székely Nemzetgyűlés népképviseleti alapon, az ősi székely nemzetgyűlési hagyományok tiszteletben tartásával jön létre.
A Székely Nemzetgyűlés fő feladata a Nemzet akaratának kifejezése, vagyis a törvényalkotás.
Törvény formájában bármiféle akarat-kijelentés történhet. Jogi korlát nincsen.
A törvényhozó szerv az állam legmagasabb rangú, szuverén szerve; az állami szuverenitás letéteményese.
A Székely Nemzetgyűlés a parlamentáris kormányzat révén a végrehajtói hatalom gyakorlására is befolyással van.
A Székely Nemzetgyűlés tagjait különleges jogi helyzet illeti meg: fokozott büntetőjogi védelem, mentelmi jog.
A Székely Nemzetgyűlés tagjainak alkalmasságát az összeférhetetlenségi szabályok biztosítják.
A Székely Nemzetgyűlésnek a törvényhozói jogkör mellett törvénykezési jogkört is be kell töltenie.
A Székely Nemzetgyűlésen csak az a személy vehet részt, aki a Székely Nemzetgyűlést Előkészítő Bizottság megbízólevelével rendelkezik.
A székelyföldi községek, városok, székek, a székek székvárosai küldöttségét a települési székely tanácsok által összehívott állampolgári gyűlések választják és hatalmazzák fel küldötti mandátummal.
A küldöttek létszáma: községenként 4 fő, városonként 5 fő, székvárosonként 6 fő. A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottságának tagjai a Székely Nemzetgyűlés küldöttei.
Erdély.ma

Az Autonomy for Transylvania képviselő-jelöltet indít az EP-választásokon – Közlemény
Az Autonomy for Transylvania közösség önálló képviselőjelöltet állít a 2014-es európai parlamenti választáson. Fontos, hogy az Európai parlamentben Erdély régió is képvisel- tetve legyen. Habár az előző ciklusban kilenc erdélyi származású képviselő ült a parlamentben mégsem értek el átütő eredményeket. A magyar képviselők kivételével nem is foglalkoztak a régiót érintő kérdésekkel.
Az erdélyi autonómia nem csak magyar vagy román ügy, ez minden Erdélyben élő ember érdeke. Éppen ezért itt az ideje, hogy minden erdélyi autonomistának legyen képviselete az Európai parlamentben.
Szervezeti háttér hiányában az Autonomy for Transylvania független jelöltet fog támogatni a jövő májusában esedékes EP választásokon. A közösség kész összegyűjteni az induláshoz szükséges aláírásokat. Az Autonomy for Transylvania felkéri az erdélyi autonómiában gondolkodó szervezetek, hogy támogassák a kezdeményezést.
Az Autonomy for Transylvania közösség nevében
Fancsali Ernő,
Kolozsvár
Erdély.ma

Ki a magyarokkal az országból?
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt zilahi irodájának munkatársait szokatlan látvány fogadta székházuk kapujában, amikor szerda reggel a megszokott időben munkába érkeztek. Ismeretlen tettesek a helyi, és – minden túlzás nélkül – az egész erdélyi magyar közösséget sértő matricákat ragasztottak fel az iroda nyitvatartási órarendjére.
Amint a mellékelt fotó is igazolja, a matricákon a magyarok számára rossz emlékű Avram Iancu arcképe látható a nyomdafestéket nem tűrő „Muie Ungaria” (kb. Leszophatsz Magyarország) és „Afara cu ungurii din tara” (Ki a magyarokkal az országból) feliratokkal.
Püsök Ferenc, az Erdélyi Magyar Néppárt zilahi elnöke ismeretlen tettes ellen feljelentést tesz a Szilágy megyei rendőrségen.
Zilahon mindeddig nem voltak hasonló megnyilvánulások, a különböző nemzetiségek mindig békében éltek egymás mellett, ezért is érthetetlen számunkra, hogy mi sarkallta a tetteseket a sértő ragaszok kihelyezésére. Az Erdélyi Magyar Néppárt partiumi sajtószolgálata
Erdély.ma

Gazda József: az autonómia a szülőföld megtartását jelentené
A magyar szétszórattatás lelki térképét rajzolta meg Gazda József művészeti közíró. A székely értelmiségi az utóbbi évtizedekben 54 országban járt magyarokat keresve, Új-Zélandtól Brazíliáig a földkerekség sok szögletében jegyezte föl a világban hagyott nyomainkat. Ma is Háromszéken éli a félrelökött magyarság sorsát, mondja a Székelyek Nagy Menetelésre készülve a 77 éves alkotó a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában.
Hol vagytok magyarok: – kiáltja a közíró, a háromszéki Kovásznán élő Gazda József kétkötetes, hatalmas ívű munkájában, amelyet a héten mutattak be az Írószövetségben. A Harmadik ág című alkotás a világban szétszóródott magyarság múltjáról és jelenéről szól.
Az első könyvben a hazátlanná válás kényszerű körülményeiről, a politikai elnyomás, megtorlás, az országcsonkolás, a diktatúra, majd a jobb megélhetés, a karrier reményének folyamatairól ír a szerző.
Az emigráció történetét nézve az első hullám a Rákóczi szabadságharc után következett be, majd folytatódott 1848-49-ben, a 20. század fordulóján az ambiciózusabb szegények áradata özönlött ki, aztán Trianon következett, 1944-ben majd egymilliós nemzetrész sodródott a szovjet invázió előtt a fronttal, majd az 1956-os emigráció következett, a 60-as években Délvidéket, a 80-as években Erdélyt hagyták el sokan, sorolta Gazda József. Majd következik a mai idők egész magyar nemzetet érintő leszorítottsága, amelyben a világmaffia a szegényebb országokat prédának tekinti, s az emberek a munkanélküliség elől menekülnek.
A második, Félszáz ország című kötet a szerző találkozásairól szól. Gazda József ezer embert kérdezett meg a világ 54 országában a megmaradás esélyeiről, mert, ahogy írja „ennyi helyen szóródtak szét levelei a magyar fának. E könyvvel és a benne megszólalók szavaival üzenem, kiáltom minden magyarnak, éljen bárhol is a nagyvilágban, sorsunk a saját kezünkben van.”
A szerző szerint általánosságban elmondható, hogy a magyar egy nagyon individuális, hihetetlenül tehetséges nép, amelyet akár hová dobnak is, mindig talpra tud állni, és képes utcaseprőből is főnökké válni, ugyanakkor a beolvadásban is élen járunk.
Gazda József hangsúlyozta: a reményt nem szabad feladni. Ennek is eszköze az autonómia megszerzésére, a szülőföld megtartásáért szervezett Székelyek Nagy Menetelése október 27-én. „Az autonómia a szülőföld és önmagunk megtartását jelentené, mert minden erő célpontja vagyunk, hogy bennünket el tudjanak pusztítani”, fogalmazott Gazda József.
hirado.hu / Kossuth Rádió, Vasárnapi Újság
Erdély.ma

Valóban 900 éves Nagyvárad, ahogy ezt egyesek állítják?
Ebben az évben a nagyváradi önkormányzat több rendezvényt is szervez Nagyvárad első írásos említésének 900. évfordulója alkalmából. Természetesen örvendetes az, hogy a román városvezetés felvállalja városunk tekintélyes történelmi múltját és az arról való megemlékezést, hiszen nem olyan régen még csak az 1918 utáni események iránt volt tapasztalható nagyobb érdeklődés.
Az évforduló mégis hiányérzetet kelt, főleg a nagyváradi magyar közösségben, hiszen városunk a magyar történetírás eredményei szerint ennél is régebbi gyökerekkel rendelkezik.
A 900 éves évforduló alapját egy Könyves Kálmán által kiadott 1113-ban készült oklevél adja, amelyben a magyar király összeíratta a zobori bencés apátság (ma Nyitra város része, Szlovákiában) birtokait. Ennek szövege említi a kiváltságlevelet megerősítő püspökök között Sixtus váradi püspököt is: „Sixtus Vvaradiensis” formában, illetve Saul bihari ispánt: „comes Saul de Bychar” formában. Ezt tekinti a román történetírás Nagyvárad város nevének első okleveles említésének. E rövid írás nem engedi meg a részletek kifejtését, azonban pontosítanunk kell, hogy az egyébként hiteles máig fennmaradt oklevél előtt már két évvel 1111-ben, egy hasonló zobori oklevél, mint „Sixtus Bichariensis” említi a váradi püspököt, viszont létezik egy azt megelőző, 1102-re datált, de egy évvel későbbi másik oklevél is, amely ugyancsak „Sixtus Varadiensist” említ, igaz ezt vannak, akik hamisnak tartják.
Miért 1113-tól?
Az 1113-as említés már a szocialista időkben is használatos volt a román történetírásban főleg azzal a céllal, hogy a város kezdeteit későbbre tolják és elszakítsák I. (Szent) László magyar király idejétől és korabeli megalapításától. Mivel az 1113-as eredeti dokumentum ma is létezik, ezért nem lehetett még későbbre tenni a város kezdeteit, viszont a korábbi történelmi források által szolgáltatott bizonyítékokat mind figyelmen kívül hagyták. Az 1113-as dokumentumot a román történetírás mai felfogásában is, a város egyfajta alapító okiratának tekinti, tehát innen számolja Nagyvárad eredetét és kezdeteit. Ezt veszi alapul a jubileumhoz a nagyváradi önkormányzat is, ami azért is meglepő, mert például a Városi Tanács által 2012 áprilisában elfogadott és nemrég kinyomtatott hivatalos Nagyvárad Municípium Statútuma is miután tisztázza, hogy a monostor 1082 körüli megalapítása a település kezdeteit is jelentik a következőket írja: „Egy katolikus püspök első biztos említése a térségben 1111–1113-ból származik, amikor a zobori benedekrendi apátság oklevelében megemlítik Syxtus Varadiensis püspököt és Saul de Bichar ispánt.”
Sajnos a nagyváradi polgármesteri hivatal honlapjának magyar nyelvű változatában, magyar helytörténészek által összeállított Nagyvárad történelme is átveszi a román történetírásban elterjedt hibás nézetet, ráadásul egy mondatban több tévedést is elkövet: „Várad első írásos említése is innen ismert – mint civitas Waradiensis – (a valóságban ez egy 1374-es dokumentumban megjelenő említés!), 1113-ból maradt fenn a zólyomi (a valóságban zobori!) Benedek-rendi apátság egyik oklevelében”. Az tény, hogy a szóban forgó eredeti dokumentum fontos történeti forrás, amely okot adhatna a 900 éves megemlékezésre, azonban nem a várost, hanem Várad első ismert püspökének a nevét említi. (Van egy olyan felfogás is, hogy Várad első püspöke megkoronázásáig Könyves Kálmán volt, azonban ezt máig egyetlen dokumentummal sem sikerült bizonyítani). Ebből persze az is következik, hogy akkor már régebben létezett egy hely, település, ahol a püspökséget megszervezték, amely addigra már olyan jelentőségre tett szert, hogy püspöke az Esztergomból ide helyezett Sixtus, a többi magyarországi (pécsi, veszprémi, kalocsai, egri stb.) püspökökkel együtt erkölcsi garanciát jelentett a fontos dokumentum hitelességére. Természetesen Nagyvárad történetében vannak bőven más események, amelyek jobban megérdemlik az ünneplést, mint ahogy ezt 1892-ben vagy akár 1992-ben tették.
Nagyvárad kezdeteiről
Nagyvárad kialakulásának körülményei homályba vesznek. A kevés történelmi forrás miatt a város kezdetei megértéséhez gyakran a legendákat és hagyományokat is segítségül kell hívni. Várad első említése az írott forrásokban nehezen követhető nyomon. A váradi káptalanra, illetve püspökségre már 1068-ra és 1071-re is találunk hivatkozást, magának a településnek az első említése az 1091–93 közötti időkből származik „populum Varadyensem de Byhor” formában, azonban ezt a kutatók nem tartják hitelesnek. Egyéb említései általában az 1077–1095-ös időszakra, vagyis I. László király uralkodásának idejére és a monostorra vonatkoznak: „locum Varad nominavit”, 1095-ben pedig: „in suo monasterio Uaradin”. Az tény, hogy eredeti és hiteles levelekben I. (Szent) László 14 alkalommal is említi Váradot. A bizonytalanságok ellenére tehát kijelenthető, hogy a váradi káptalan, püspökség, illetve a város gyökerei a 11. század második felébe nyúlnak vissza és az írott forrásokban való – természetesen későbbi – említés már kialakult szerkezetekre utal.
A magyar történetírás I. (Szent) László királynak (1077–1095) tulajdonítja Várad megalapítását, utóbbi vált általánosan elfogadottá, így a köztudatba Várad, mint Szent László városa került be. A Körös bal partján, a mai vár helyén épült fel a monostor, amely a középkorban az egyházi intézmények és épületek együttesét is jelentette. Mivel a társaskáptalanok a nép művelésében is fontos szerepet játszottak, nyilvánvaló, hogy I. László a keresztény egyház megerősítése mellett egyúttal egy város létesítését is célozta. Ez vezérelte a püspökség 1092 körüli idehelyezésében is, hiszen csak a társaskáptalan által Nagyvárad nem válhatott volna később az ország egyik legfontosabb városává. A román történetírás viszont bizonyítottnak véli, hogy Várad nem megalapítás által jött létre, hanem a város hosszú fejlődés eredményeként alakult ki. Az utóbbi időben a város kezdeteit inkább a püspökség Váradra való áthelyezésével azonosították, viszont a várostörténet a település kezdeteit a monostor megalapításához köti. (létezik több olyan város is, ahol püspökség nem volt, csak társaskáptalan, mint Arad vagy Nagyszeben, s mégis jelentős városokká váltak.) Nagyvárad város kezdeteit tehát 1082-re tehetjük. Ilyen értelemben városunk ma 931 évesnek tekinthető.
Dr. Fleisz János

erdon.ro

Kommentár: Amilyen a múlt, olyan a jövőkép
A román történészek a tökélyig fejlesztették azt a módszert, amellyel fából vaskarikát, azaz a magyar történelemből román történelmet tudnak fabrikálni. Ha van még valaki, aki kételkedik ebben, az elmulasztott ellátogatni a nagyváradi önkormányzat által szervezett kétnapos történelemtudományi szimpóziumára, amelyet Nagyvárad kilencszáz éves múltja apropóján szerveztek meg, túlnyomórészt román történészek részvételével.
A váradi városházán tegnap délelőtt kezdődött konferencia hangulatát akaratán kívül is pompásan felvezette az az idős, ősz szakállas bácsi, aki az esemény ünnepélyes megnyitása előtt egy dokumentumot osztogatott a sajtó képviselőinek, amelyiknek már a címe is sokatmondó volt, magyar fordításban körülbelül ez: Az etnikai kisebbségek visszaélnek a mássághoz való joggal és meghamisítják a kulturális értékeket és a történelmi hagyományokat. A Ioan Ieremia rendező nevével szignált papíros öt pontba szedve szapulta az etnikai kisebbséghez tartozónak nevezett Daniel Vulcu városi tanácsost, a Mária Királyné Színház igazgatóját, aki az „udemerével” kötött politikai alkuval meggyalázta a helyi román nemzeti színházat. Az irományt nem ismertetem teljes terjedelmében, csak annyit ragadnék még ki belőle, hogy az úriember fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a Szigligeti Ede-szobrot a „Horti Miklos” rezsim idején állították fel a színház elé, meg azt, hogy el van keseredve, amiért Nagyvárad napján magyar nemzeti színű bannerek lobognak a Bémer téren, amelyekkel mást ünnepelnek, mint amit ünnepelni illene.
Ilyen előzmény után szinte üdítő volt meghallgatni dr. Nicolae Erdoiunak, a kolozsvári George Baritiu Történelemtudományi Intézet tagjának az előadását a román-cirill írásról azon a szimpóziumon, amelyet tulajdonképpen egy latin nyelven írt dokumentum apropóján rendeztek meg. Hogy a cirill betűs írásnak mi köze van a Könyves Kálmán királyunk által 1113-ban kiadott oklevélhez, az Erdoiu előadásából nem derült ki, de legalább a megjelentek megtudhattak egyet s mást a Nagymorva Birodalomról, Cirillről és Metódiuszról, és persze a román identitásról. Nem kevésébé figyelemre méltó előadást tartott Șerban Turcuș, a Babeș-Bolyai Egyetem professzora. Az ő mondandójának lényege az volt, hogy ha valamit ért is a középkori magyar királyság, abban vajmi kevés érdeme van a magyar etnikumnak. Turcuș nyomatékosította, hogy a magyar királyi hatóság alig volt valami az egyházhoz képest, sőt, a királyi hatóságot az egyház csak amolyan minisztériumnak tekintette, és különben is, a magyar királyságnak két évszázadon át nem volt kancelláriája. És azt se higgyük, hogy a magas egyházi méltóságok, a püspökök magyarok voltak a magyar királyságban. Nem magyarok voltak. Továbbá a magyarországi klérus tagjai közül nagyon kevesen tudtak írni, és akik tudtak, azok az országba behívott idegenek voltak. Nem magyarok. A klérus nyolcvan százaléka írástudatlan volt a XI–XII században; na ők magyarok voltak. És miután Turcuș eloszlatott minden kételyt afelől, hogy ki volt magyar és ki nem volt magyar a középkorban, előállt az aduásszal, ami rávilágít arra is, miért hangsúlyozta beszédében annyira az egyházi hatalom elsőbbrendűségét a magyar királyi hatalommal szemben: a váradi püspökség feltehetőleg egy korábbi, görög-szláv rítusú püspökség volt, azt változtatták át latin rítusú püspökséggé. Azt pedig a hallgatóság kellett továbbgondolja, hogy ez mit is jelent. A város történetének kezdeteit felidéző szimpózium első részében Szent László neve egyetlenegyszer hangzott el, amikor Turcuș kijelentette, hogy szerinte Szent László idejében még nem létezett a váradi püspökség.
Dr. Fleisz János történész megadja azokat a támpontokat, amelyeket ajánlatos szem előtt tartani, amikor román történészek előadásait hallgatjuk Nagyvárad múltjáról. Egy fél mondatot azért átemelnék ide a tanár úr szövegéből, azt amelyik szerint örvendetes az, hogy a román városvezetés felvállalja városunk tekintélyes történelmi múltját és az arról való megemlékezést. De végül az ő cikkéből is az derül ki, amit nekem is tapasztalnom kellett a helyszínen: a román városvezetés egyáltalán nem vállalja fel Nagyvárad múltját, ehelyett a történelemtudomány paravánját felhasználva kreál egy olyan szellemi-érzelmi légkört, amelyben csupán a román nacionalisták érzik és érezhetik jól magukat. Ez a paraván azonban nem tudja eltakarni a jelenlegi városvezetés szándékait, még akkor sem, ha Mircea Malan alpolgármester a konferencia megnyitóján ilyen szép mondattal bájolta el a hallgatóságot: „azért kell tanulmányozni a múltat, hogy megértsük a jelenünket, és erre alapozva tudjuk felépíteni a jövőnket.” A szimpózium első két előadásából kirajzolódó múlt alapján nem lehet kétség afelől, hogy a jelenlegi városvezetés milyen jövőt képzel el a Nagyváradot alapító szent király utódainak. Még szerencse, hogy valamelyest rajtunk is múlik, hogy valóra válik-e az általuk megálmodott jövő.
Pap István
erdon.ro

Nem engedték be Romániába a HVIM elnökét, Toroczkai Lászlót
A román hatóságok nem engedték be a hét végén Romániába Toroczkai Lászlót, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) elnökét. Erről a szélsőséges szervezet vezetője maga számolt be vasárnap a Facebook-oldalán.
Mint írta, erdélyi fiatalok hívták meg Torockóra, a HVIM helyi tagszervezetének alakuló ülésére. A román állampolgárságú feleségével és kislányával együtt a nagyszalonta-méhkeréki határátkelőn szeretett volna bejutni Romániába, ahol azonban „kellemetlen meglepetés” érte: autóját a román határőrök félreállítottak egy olyan sávba, ahol a sorompót lecsukták előttük, majd elvitték okmányait.
„Végül hoztak egy papírt, s közölték, hogy kitiltottak Romániából, csak a román állampolgárságú feleségem léphet be” – írta Toroczkai. Beszámolója szerint nem törődött bele a román hatóságok döntésébe, telefonon hívta a magyar külügyminisztériumot, Zagyva Gy. Gyula és Szávay István országgyűlési képviselőket (Jobbik), a bukaresti magyar nagykövetet, ám senki sem tudott semmit tenni érte.
„Végül már annyira elfajult a helyzet, hogy az egyik román a fegyvertáskájához nyúlkált, így a családomra való tekintettel végül beleegyeztem a távozásba. (…) Természetesen a magyar nagyköveten keresztül megteszem a panaszt, de ezt a magyar diplomata is tudja, hogy nem sokat érünk vele, mert Románia egyszerűen egy ilyen frusztrált, kisstílű műállam. (…) Engem ki lehet ugyan a jogállamisági normákat sárba tiporva tiltani a megszállt területekről, de minket, ahogy eddig, úgy ezután sem lehet megállítani” – fogalmaz a HVIM elnöke.
Torockzainak nem először gyűlik meg a baja a román hatóságokkal: 2005-ben és 2009-ben sem engedték be az országba. A Wikipédia szerint HVIM elnökét 2006-ban öt évre kitiltották Szlovákiából, 2008-ban pedig két évre Szerbiából is. Kanadában 2008-ban a hatóságok kilátásba helyezték: vagy elhagyja az országot, vagy terrorista-gyanús személyként eljárást indítanak ellene. Többször őrizetbe vették Magyarországon, nevéhez erőszakos cselekmények fűződnek; 2012-ben jogerős ítélet született arról, hogy Toroczkai László felelős a 2006 őszi MTV-ostrom során a rendőrségi eszközökben okozott 10 millió forint értékű károkért.
Gyergyai Csaba
Maszol.ro

Váratlan felkérést kapott a MÚRE volt elnöke
Nyílt levélben kérte fel a hét végén a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) három volt elnöke a szakmai szervezet legutóbbi tisztújításán leváltott vezetőjét, Karácsonyi Zsigmondot, hogy vállalja el a MÚRE ügyvezető elnöki tisztségét.
„Véleményünk szerint a MÚRE nem tud rendesen működni, szervező és érdekképviseleti, szakmai munkát végezni egy rátermett, tapasztalt és korrekt ügyvezető elnök nélkül, akinek a helyzet természetéből adódóan marosvásárhelyinek kell lennie. Egy olyan vezetőre, amilyen Te voltál!” – írta a Népújság főszerkesztőjének Hecser Zoltán, Kántor Lajos és Ágoston Hugó.
A levél aláírói szerint nem csak a legitimitása és a tekintélye, hanem a tevékenysége szempontjából is nagyon fontos, hogy a MÚRE-nek minél több tagja legyen, a szervezet legnagyobb gondjaink egyike a taglétszám lecsökkenése. „Biztosak vagyunk benne, hogy ugyanazzal a jóakarattal és segítőkészséggel fogsz Egyesületünkhöz viszonyulni, mint tetted elnökként és előtte több mandátumos ügyvezető elnökként” – fogalmaznak Hecserék.
Karácsonyi Zsigmond a maszol.ro-nak elmondta: tisztelettel el kell hárítania a nyílt levél megfogalmazóinak felkérését. Már csak azért is – emlékeztetett –, mert a MÚRE alapszabályzatából az ügyvezető elnöki tisztséget 2010-ben már törölték.
„Számomra megtiszteltetés, hogy a MÚRE volt elnökei így értékelik a munkámat. Én a szeptemberi tisztújítás után is kijelentettem, hogy mindenben támogatom az új elnököt, és segítségére leszek abban, hogy megújuljon, erős szervezetté váljon az egyesület. Szívesen vállalok feladatot abban, hogy a területekről építsük fel újra a MÚRE-t” – mondta a Népújság főszerkesztője.
Karácsonyi felidézte, hogy maga javasolta a legutóbbi közgyűlésen a területi szervezetek létrehozását. Azt tartaná kívánatosnak, hogy az adott területen tevékenykedő szerkesztőségek mindegyike képviselve legyen a megalakulandó szervezetben. „Eddig csak megbízott területi elnökök voltak, akiknek háta mögött nem állt tagság. Ennek megváltoztatásában tudnék segíteni” – jelentette ki. Hozzátette, a MÚRE mellett létrehozott Spectator Alapítványt – amelynek elnöke – a továbbiakban több tartalommal szeretnék megölteni.
Mint ismert, a MÚRE szeptember közepén váltott elnököt: a tisztújító közgyűlésen Rácz Éva, a Kolozsvári Rádió munkatársa 31 szavazattal győzte ellenjelöltjét, Karácsonyi Zsigmond addigi elnököt, aki 24 támogató szavazatot szerzett.
Maszol.ro

Több mint százezer aláírást gyűjtött az RMDSZ a székely megyékben
Több mint százezer aláírást gyűjtött bő két hét alatt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Hargita, Kovászna és Maros megyében a székelyföldi fejlesztési régióról szóló megyei népszavazások kiírására. Az RMDSZ hétfői közleménye szerint Maros megyében közel 40 ezer, Hargita megyében 28 ezer, Kovászna megyében pedig 33 ezer aláírás gyűlt össze. Kelemen Hunor, a szervezet elnöke közölte, több mint kétszer annyi aláírást sikerült összegyűjteni, mint amennyi szükséges volt ahhoz, hogy kikényszerítsék a népszavazás napirendre tűzését a megyei önkormányzatokban.
Kelemen Hunor bejelentette, hogy nem állnak le az aláírásgyűjtéssel, hiszen az akciónak tájékoztató jellege is van. A közlemény szerint az aláírásgyűjtés egy időben folyt az RMDSZ-irodákban, a polgármesteri hivatalokban, emellett az önkénteseik ajtóról ajtóra is jártak a székelyföldi településeken. Kelemen Hunor szerint a számok egyértelműen azt igazolják: a közösségek támogatják, hogy megyéik együtt alkossanak gazdasági fejlesztési régiót.
A székelyföldi megyék mellett az RMDSZ a partiumi Bihar, Szatmár és Szilágy megyében is aláírásgyűjtést kezdett a partiumi fejlesztési régió kialakításáról szóló megyei népszavazások kikényszerítésére. Kelemen Hunor közölte, a Partiumban egy bő héttel később kezdődött az aláírásgyűjtés, mert alapos egyeztetésekre volt szükség a román pártokkal. „Két napon belül itt is meglesz a szükséges aláírásszám, és iktatni lehet a népszavazási kezdeményezéseket" – idézte az RMDSZ elnökét a szövetség közleménye. Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára az MTI-nek elmondta, a partiumi megyékben – ahol az RMDSZ kisebbségben politizál – az aláírásgyűjtés előtt szóbeli megállapodás született a román pártokkal arról, hogy a megyei tanács közgyűlésén megszavazzák majd a népszavazás kiírását. „Bő két héten át több körben is volt mindhárom megyében egyeztetés. Az majd a szavazás pillanatában derül ki, hogy tartják-e a szavukat" – jelentette ki a főtitkár.
Az RMDSZ szeptember 26-án kezdte gyűjteni az aláírásokat a december 8-ára tervezett megyei népszavazások kiírása ügyében. A székelyföldi Kovászna, Hargita és Maros megye lakosságától a népszavazáson azt kérdeznék meg: akarják-e hogy a három megye egyetlen fejlesztési régiót alkosson Marosvásárhely központtal? A partiumi Bihar, Szatmár és Szilágy megyében a kérdés a Nagyvárad központú régióra vonatkozna. A román törvények értelmében az aláírók csupán kezdeményezik a népszavazás kiírását. A döntést a megyei tanácsoknak kell meghozniuk, azok el is utasíthatják a lakossági kezdeményezést. MTI
Erdély.ma

Születésnapot ünnepelt a Studium
Az Őszintén egy jobb egészségügyi ellátásért témával megtartott VIII. Menedzserképző Konferencián elhangzó előadásokat és a témához kapcsolódó vitákat hallgatva két napon át a marosvásárhelyi Studium Alapítvány tudásépítő tevékenységének lehettünk tanúi. Október 11-én délután a Tanári Lakások Szakkollégium udvarán az építő, közösségszervező munka eredményét ünnepelték az ottlakók, a konferencia résztvevői és a meghívottak. Tíz évvel ezelőtt ezen a napon avatták fel a Trébely utca 85. szám alatti épületet és a Rigó utcai szakkönyvtárat, mint a marosvásárhelyi állami magyar felsőoktatás háttérintézményeit. Az 1065 négyzetméter felületű tanári lakások és szakkollégium, amely azért épült, hogy jutányos áron hozzáférhető lakással támogassák azokat a fiatalokat, akik az alacsony kezdő fizetés ellenére az egyetemi pályát választották, beváltotta az elképzeléseket. Ezt bizonyítja a 88 felnőtt, akiknek az otthona volt vagy még ma is az a Trébely utcai épület, és a 15 kisgyerek, akik ott születtek, és társaikkal együtt kíváncsian figyelték, hogy mi történik körülöttük. A tanári lakásokkal egy nap felavatott Rigó utcai szakkollégium az évfordulóra egy emeletet kapott, ahol a Studium Alapítvány központi hivatalát rendezik be. A Tanári Lakások Szakkollégium földszintjén működő Studium Kiadót, amely azért jött létre, hogy a magyar oktatók egyetemi jegyzeteit a megfelelő minőségben jelentesse meg, az évfordulóra egy rendkívül korszerű digitális nyomdagéppel szerelték fel.
A születésnapra összegyűlt vendégeket az ottlakók nevében Lukács Márton Réka, majd dr. Kentelky Endre, a Sapientia kertészmérnöki tanszékének adjunktusa köszöntötte, aki gyakornokként hat évig volt lakója és három évig igazgatója a kollégiumnak. Bevallása szerint elismeréssel tekintett az akkor 28 éves dr. Vass Leventére, s arra gondolt, hogy a vele egyidős fiatalok közül vajon hányan mondhatják el, hogy megálmodtak és meg is valósítottak egy ilyen tervet a közért. Majd elmondta, hogy kertészmérnökként hogyan tervezte meg az épület környezetét, s hogyan kivitelezték, ültették el az 56 gyümölcsfát közösen, orvosok, gyógyszerészek, mérnökök és színészek, akikkel együtt úgy érezték, hogy a védőernyőt jelenti számukra a kollégium.
Erőbe öltöztünk! – a Studim Alapítvány jelszava a lendületes fiatalokra utal, de ugyanakkor azokra az erős gyökerekre is, amit azok az idősebb tanárok jelentettek, akik a lelkes és szorgalmas diákszövetségi vezetők mellé álltak. Az alapítvány létrehozásának körülményeiről, kitartó munkájáról, az együttműködésről dr. Jung János egyetemi tanár, a Studium kuratóriumának elnöke beszélt, majd hozzátette, hogy mindezt csak a hazai és elsősorban magyarországi alapítványok, intézetek, szervezetek támogatásával lehetett megvalósítani, amiért köszönetet mondott a jelen levő államtitkárnak.
A Studium kiemelt támogatója, a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nevében Répás Zsuzsánna helyettes államtitkár értékelte az alapítvány 15 éves tevékenységét.
– Mindannyian tudjuk, hogy a Studium nélkül ma sokkal szegényebb lenne a vásárhelyi magyar felsőoktatás, és talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy hiánya közös magyar hiány lenne. Beszédében hangsúlyozta, hogy a nemzetpolitikai célok többé nem rendelődnek alá semmilyen más érdeknek. A Magyar Állandó Értekezlet által elfogadott nemzetpolitikai stratégia alapvető célja a gyarapodó közösségek támogatása. A számbeli, szellemi, gazdasági és jogi gyarapodásban kulcsszerepe van az anyanyelvű oktatásnak, amire mint a nemzeti szocializáció kiemelt területére nagyon oda kell figyelni. Az iskolákba, egyetemekbe vetett bizalom, a rájuk fordított támogatások a jövőbe vetett hitet jelentik – mondta Répás Zsuzsánna, aki az együttműködés, az összefogás fontosságáról s a polgári kormánynak az alaptörvényben rögzített felelősségéről szólva további támogatást ígért a Studiumnak és a vásárhelyi magyarságnak.
Dr. Egyed Imre egyetemi tanár, az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) Orvosi és Gyógyszerészeti Szakosztályának elnöke, kuratóriumi tag a korosztályok közötti együttműködés mellett az egészséges oktatás jelentőségének a felismeréséről szólt, amit a Studium mindenkori vezetőinek a figyelmébe ajánlott.
Az alapítvány a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem legfontosabb stratégiai partnere az EME és a diákszövetség (MMDSZ) mellett. A Sudium az elmúlt 15 évben rengeteget tett az 1700 magyar hallgatóval működő egyetem működéséért, egyrészt a szakkönyvtár és a szakkönyvkiadó létrehozásával, másrészt a tanársegédek lakásgondjainak a megkönnyítésével, az eszköztámogatással, az otthonteremtő szándékkal – emelte ki dr. Szilágyi Tibor, a MOGYE rektorhelyettese. Mivel a Studium rég túlnőtte eredeti szándékát, meg kell találnia a fejlődésnek azt a kiegyensúlyozott menetét, ami lehetővé teszi a folytatást – tette hozzá.
Végül dr. Vass Levente, a Studium Alapítvány alelnöke emlékezett vissza arra, hogy tíz évvel ezelőtt, a beköltözésük után egy hónppal megszületett fia volt az első kollégiumi gyermek, s a tanári lakások felépítésének egyik legnagyobb hozadéka az, hogy az ott élő szülőknek gyermekei születtek, s ma is szívesen költöznek oda az új lakók az épület, a kert, a csend miatt. A Studium-modellt, ami lelkes fiatalok s meggondolt idősebb tanárok együttműködése során kristályosodott ki, ma már más városokban is követik. Elmondta, hogy a diákszövetségi munkában elődei és utódai ma is biztatják, mellette állnak, a felgyűlt energiát és tapasztalatot pedig arra fordítják, hogy a kört kitágítva egy hálózatot hozzanak létre, amibe beletartozik a sepsiszentgyörgyi és a szatmári lakásépítés is a kezdő orvosoknak. A támogatásért köszönetet mondott az Igazságügyi Minisztériumnak és a Bethlen Gábor Alapítványnak illetve a Studium állandó támogatóinak abban a reményben, hogy az elkövetkező öt évben is számíthat a segítségükre. Ezt követően Kelemen Hunor, az RMDSZ elnökének üzenetéből olvasott fel egy részletet. Az ünnepségen elhangzott, hogy az évforduló kapcsán a Studium Alapítvány felvállalta a marosvásárhelyi Bolyai Farkas középiskola és a Református Kollégium támogatását, amihez a legnagyobb mértékben a Procardia cég járult hozzá.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Díjátadások a Studium gálaestjén
A Studium Alapítvány létrehozásának 15. évfordulójára szervezett rendezvénysorozat pénteki gálaestéjén rövid kulturális műsort követően díjátadásra került sor: a Studium Egészségügyi Sajtó- és Kommunikációs Díját, az alapítvány Kiemelt Támogató Díját és a Studium Rezidensdíjat vehették át a kitüntetettek. Az ünnepi rendezvényen különdíjjal tüntették ki a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem alapkőletételénél jelen levő, 95 éves dr. Kovács Endre professzort.
A Marosvásárhelyi Filharmónia vonósnégyesének rövid előadását követően idén is átadták a Studium Alapítvány díjait. A Studium Egészségügyi Sajtó- és Kommunikációs Díjának elnyerésére idén nemcsak az írott sajtó, hanem rádiós kategóriában is meghirdették a pályázatot. A beérkezett pályámunkákat zsűri értékelte, az írott sajtó kategóriában Bodolai Gyöngyi, a Népújság szerkesztője (sajtó), a rádiós kategóriában a Kolozsvári Rádió munkatársai: Papp-Zakor András, Nagy Pál és Székely Balázs osztoztak a díjon. Karácsonyi Zsigmond, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) leköszönt elnöke, a sajtós pályamunkákat értékelő zsűri tagja kiemelte a Studium Alapítvány és a MÚRE közötti, több évre visszatekintő jó együttműködést, majd hangsúlyozta, fontosnak tartja, hogy a MOGYE háttérintézményeként működő alapítvány partnernek hívta maga mellé a sajtót, az egészségügyre szakosodott újságírókat, hiszen ők a kapocs a gyógyítók és a társadalom között. "Mindkét fél érdeke, hogy egészségesebb társadalomban éljünk. Az egészségügy valós problémáit, szociális vetületeit felvető pályamunkákat értékelve az alapítvány által létrehozott Egészségügyi Sajtó- és Kommunikációs Díj jó kezekbe került, a díjakon kívül pedig dicséret kiosztását is kérjük, hiszen számos kitűnő, kiváló szakmaisággal megírt pályamunka érkezett be" – jelentette ki Karácsonyi Zsigmond. A sajtó kategóriában a zsűri Nagy Székely Ildikót a szociális érzékenységéért, míg Forró- Erős Gyöngyit elmélyült, tudatos munkássága miatt részesítette dicséretben. A Kolozsvári Rádió szerkesztői a díjat Agyagási Leventétől, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársától vették át, érdemoklevelet Lengyel Noémi, az Erdély FM szerkesztője kapott. A Studium Alapítvány alelnöke, dr. Vass Levente köszönetet mondott a pályázóknak, a zsűrinek valamint a MÚRE képviselőjének, ismertette az alapítvány Reziko elnevezésű programját, majd ezt követően dr. Száva Hunor, az alapítvány ügyvezető igazgatója a rezidensvizsgán legjobb eredményt elért hallgatónak átadta a Studium Rezidensdíjat: idén a rezidensvizsgán 897 pontot elért Koncz Szabolcs kardiológiarezidens kapta a kitüntetést. A rendezvény keretében dr. Brassai Attila professzor méltatta a MOGYE alapkőletételénél jelen levő, immár 95 éves Kovács Endre professzor rendkívüli személyiségét, életútját, akinek Répás Zsuzsanna államtitkár-helyettes asszony adta át az alapítvány különdíját. A Studium Kiemelt Támogató Díját az alapítvány 15. évfordulóján Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára vette át dr. Vass Leventétől.
(antalfi)
Népújság (Marosvásárhely)

Bukovinai székelyek és a zene hatalma
Csíkfalvi kulturális nap
Szombaton a testvértelepülések küldöttei és a vendégkórusok részvételével kulturális napot szerveztek Csíkfalván. A rendezvényen testvértelepülési szerződést írtak alá a magyarországi kakasdiakkal, átadták a Pro Csíkfalva-díjakat és érdemokleveleket és sor került a jobbágyfalvi férfikar névadó ünnepségére. Nagy Ferenc karnagy tiszteletére emlékoszlopot avattak és dr. Székely Mihály munkásságának elismeréseként emléktáblát lepleztek le az orvosi rendelő homlokzatán.
Az ünnepség az általános iskola előtt felállított emlékoszlop leleplezésével kezdődött. Nagy Ferenc karnagy közösségszervező tevékenységének méltatása után került le a lepel az ősi motívumokkal díszített oszlopról. Szakács- Mátyási Endre alkotó úgy álmodta meg az emlékművet, hogy az szemléltesse Nagy Ferenc konok hitvallását: zene nélkül, magyar zene nélkül élni lehet, de nem érdemes. Az oszlop öt csiszolatlan sziklából emelkedik ki, jelképezve az ötfelé szakadt nemzetrészeket, azokat kovácsoltvasból készült kottarészlet köti össze. Az oszlopot tartó vasgyűrűn a csodaszarvas, a fehér ló és magyaros virágmotívum látható. A kopjamotívumokból építkezve az alkotó a nagy tudású székely kitartó, küzdő jellemét ábrázolta. Az oszlop tetején levő griffmadár, amely a mindenhatóhoz való kötődést jelképezi, csőrében karmesteri pálcát tart. Mintegy jelképezve a zene egyetemes hatalmát.
Az iskola tornatermében folytatódott az ünnepség. Itt került sor a magyarországi Kakasd településsel megkötött szerződés aláírására. Ebben a felek arra vállalkoztak, hogy településeik fejlesztése érdekében együttműködnek. Közvetlen gazdasági kapcsolatot építenek ki, termékbemutatókat, szakmai konferenciákat tartanak. Az idegenforgalom fellendítéséért közös pályázatokat készítenek. A kapcsolatépítés részesei lesznek a fiatalok, az egyházi és civil szervezetek is. Kakasd településen nagyszámú bukovinai székely él. A küldöttség felszólalói hangsúlyozták ennek az erdélyi kötődésnek a jelentőségét is. A csíkfalviakat köszöntötték a Dabas, illetve a felvidéki Deáki képviselői is.
A jobbágyfalvi férfikar névadását követően leleplezték a dr. Székely Mihály munkásságának szentelt emléktáblát. Este szüreti bált tartottak Nyárádszentmártonban.
(k)
Népújság (Marosvásárhely)

Tisztújítás, alapszabály-módosítás az EMNT Küldöttgyűlésén
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) 2013. október 12-én, szombaton Nagyváradon tartotta Országos Küldöttgyűlését, amelynek keretében az elnökség és a jelen lévő 129 küldött az elmúlt két év eredményeit összegezte, továbbá tisztújításra és az Alapszabály módosítására is sor került.
A küldöttgyűlés Herman M. János igei köszöntőjével vette kezdetét, majd Török Sándor házigazdai minőségében köszöntötte a küldötteket és a meghívottakat.
Az EMNT elnöke, Tőkés László a Nemzeti Tanácsok megalakulása óta eltelt elmúlt tíz év eredményeiről és kudarcairól szólva – a „külső elnyomás” és a „belső bomlasztás” körülményei között – a közös felelősség fontosságát hangsúlyozta. A tőle elvitatott Románia Csillaga érdemrend jelmondatát idézte: „hitben van a szabadulás”. Mint mondotta: „1989-ben ebben a hitben reméltünk és cselekedetünk, negyed század után azonban csőd lett a vége”.
A napokban Zilahon megjelent magyarellenes falragaszokra utalva az EMNT elnöke fölvetette a kérdést: „Ez jelentené a többségi román nemzet jövőképet és demokratikus ideáját? A csillagtalan vak gyűlölet lenne a szabadságeszmény alternatívája?”
A Kárpát-medencei magyarság helyzetének általános kiértékelője rendjén Tőkés László rámutatott azokra a negatív folyamatokra, amelyek Európa hallgatólagos hozzájárulásával a nemzet „leépüléséhez” vezetnek. Nincs időnk a halogatásra, stratégiaváltásra van szükség, és az EMNT jövőbeli szerepe ennek megvalósításában mutatkozik meg. A stratégia elemeit részletezve Tőkés László elmondta: nem erdélyi, felvidéki, kárpátaljai vagy délvidéki magyar ügy, hanem Kárpát-medencei ügy van, amelyet képviselni kell. Európa szintjén kisebbségi, és ezen belül pedig magyar kisebbségi stratégiára van szükség. Az EMNT elnöke teljes körű autonómia-rendszer kidolgozását, a jogsegélyszolgálat kiterjesztését, valamint a sok helyütt állampolitikai rangra emelkedett magyarellenesség tilalom alá helyezését szorgalmazta. Ugyanakkor megismételte a Tusnádfürdőn tett kijelentését, miszerint Magyarország, sőt Európa védhatalmi státuszt kellene vállaljon az erdélyi magyarok felett. Beszéde végén az európai parlamenti képviselő az erdélyi magyar összefogást sürgette, akár az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum, akár más intézményi keretek között.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár köszöntő beszédében elmondta: küzdelmes és eseménydús évet tudhat maga mögött az erdélyi magyarság, gondoljunk csak a Székelyföldet kedvezőtlenül érintő regionalizációs tervekre, a verespataki bányaberuházásra, vagy a nemzeti szimbólumok szabad használata elleni törekvésekre. Az EMNT ebben a küzdelemben helyt tudott állani, mint amiképpen nagy a szerepet játszik abban, hogy az autonómia kérdése folyamatosan napirenden legyen a közvéleményben – vélekedett a helyettes államtitkár. Hozzátette: a magyar kormány támogatja a határon túli magyar közösségek autonómiatörekvéseit, de nem cselekedhet a külhoni magyarok helyett. Az erre irányuló stratégiákat a közösségeknek kell kidolgozniuk, ugyanakkor el kell oszlatni az autonómiával kapcsolatos félelmeket és tévhiteket – fogalmazott Répás Zsuzsanna.
„A mi nagy közös ügyünk a honosítás” – utalt Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja arra, hogy az EMNT demokrácia-központjai segítenek a magyar állampolgárság megszerzéséhez szükséges dossziék összeállításában. Ez a hálózat sokat segített a magyar konzulátusoknak a könnyített honosításban, ezért köszönet illeti mindazokat, akik ebben a munkában részt vesznek – mondta a főkonzul. Hangsúlyozta: a honosításnak nincs határa, és a következő években is folytatódni fog, hiszen az eddigi adatok azt mutatják, hogy a kedvezményesen honosítottak száma nem érte el a lehetséges maximumot. Magdó új feladatként említette a magyarországi parlamenti választásokra történő regisztrációt, amelyben a konzulátusok segítenek, és ismét számítanak az EMNT segítségére, hiszen az erdélyi magyaroknak lehetőséget kell adni, hogy élhessenek szavazati jogukkal, hogy ezáltal véleményt nyilváníthassanak a jelenlegi magyar kormány teljesítményéről.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke szerint az EMNT mögött két nehéz év áll, miután a legutóbbi Küldöttgyűlésen stratégiai jelentőségű döntéssel létrehozta a Néppártot abból a megfontolásból, hogy a civil politikai eszköztár nem elég gazdag így pártpolitikai eszközökkel kell dolgozni a kitűzött cél – az autonómia – eléréséért. Toró szerint a Néppárt felnőtt a feladathoz, hiszen két nehéz kampány és választás után is életben maradt, ebben pedig az EMNT-nek is nagy szerepe volt, például befogadta székházaiba a pártot.
A politika szempontjából 2012 háborús év volt, és a kampányokban a civil mozgalmak háttérbe szorulnak, a pártoknak jut a főszerep. Ámde 2013 az autonómia éve, és az EMNT bebizonyította, hogy képes építkezni, és egy sor hasznos eseményt rendezett ennek jegyében – mondta a Néppárt elnöke.
Toró elmondta, a 2014-magyarországi választások előtt a Néppárt és az EMNT szerepet vállal abban, hogy megkönnyítsék a magyar állampolgárságot szerzett erdélyiek részvételét. Az erdélyi magyarok számára újdonság a levélben szavazás, és a választásokat megelőző regisztráció, ezért a két szervezet segíteni fog – szögezte le. Azt is elmondta, hogy a Néppárt által a magyar közösség számára kedvező régiósítás érdekében indított aláírásgyűjtés folytatódni fog addig, ameddig a kellő számú ember megérti, hogy mi a tétje, hogy mi a különbség a fejlesztési, illetve a közigazgatási régió között. Ez egy alapos és hosszú folyamat, amelyben a Néppárt számít az EMNT segítségére is – tette hozzá Toró T. Tibor.
Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke az elmúlt két év tevékenységét értékelte beszámolójában. Röviden összefoglalta a szervezet elnökségének, választmányának és szakbizottságainak munkáját. Említést tett az erdélyi magyar közösség gazdaságfejlesztési tervéről, a Mikó Imre tervről, szólt az EMNT külkapcsolatairól, a területi szervezetekkel való kapcsolattartásról, az EMNT rendezvényeiről, valamint az Erdélyi Magyar Néppárttal való viszonyról is.
Nagy József Barna, Bardocz Csaba és Szabó László régióelnökök után Borbély Zsolt Attila, Boros Zoltán, Mátis Jenő és Szilágyi Ferenc alelnökök számoltak be eddigi munkájukról, majd Tiboldi László ismertette az EMNT-irodák honosításban vállalt tevékenységét.
Szili Katalin magyar országgyűlési képviselő, a Szociális Unió elnökének üzenetét Kerényi György főtanácsadó tolmácsolta.
***
A tisztújítás során a Küldöttgyűlés újabb kétéves elnöki mandátummal bízta meg Tőkés Lászlót, aki egyedüli jelölt volt az elnöki tisztségre. Megválasztása után Tőkés László Sándor Krisztinát javasolta az ügyvezető elnöki tisztségbe, a Küldöttgyűlés pedig szavazással jóváhagyta a jelölést.
A három régióelnöki tisztségbe a Küldöttgyűlés Nagy József Barnát (Partium), Gergely Balázst (Közép-Erdély) és Nagy Pált (Székelyföld) választotta.
Az Alapszabály egyik módosítása értelmében ötről háromra csökkent az EMNT alelnökeinek száma, a tisztségekbe Mátis Jenőt, Borbély Zsolt Attilát és Tiboldi Lászlót választották.
Az ülés végén a küldöttek zárónyilatkozatot fogadtak el.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács sajtóirodája
Nagyvárad
Nyugati Jelen (Arad)

„Kós Károly legnagyobb alkotása maga az élete”
Felavatták Sztánán a XX. századi erdélyi polihisztor mellszobrát
Felállni a csüggedésből, úrrá lenni a reményvesztettségen, a semmiből életet teremteni a helyzetét kilátástalannak érző kisebbségi nemzeti közösségben, a nehézségek dacára „a magyar életet elölről kezdeni, új utakat vágni” – többek között ezt üzeni a jövőért a Trianon utáni Erdély nemzetépítője, Kós Károly, akinek tegnaptól mellszobor őrzi az emlékét kedvenc Varjúvárának falujában, Sztánán. Több százan érkeztek tegnap Sztánára ünnepelni: a szónokok sorra méltatták a polihisztor érdemeit, idézték kiapadhatatlan életpéldáját. Részletek hangzottak el műveiből, versműsorral tisztelegtek, a Kós-rezidencia toronyszobájában kolozsvári műépítész-hallgatók fotókiállítása nyílt meg. A templomkertben vistai típusú, mérai kőből készített talapzaton álló bronzszoborban Gergely Zoltán szobrászművész a negyvenes éveiben járó Kós Károlyt örökítette meg, aki éppen hazatért Budapestről Erdélybe építkezni: házat, templomot, folyóiratot, közösséget, nemzetet.
Szabadság (Kolozsvár)

Aprópénzre váltott alapjog
A marosvásárhelyi Lakó Péterfi Tünde neve október 3-án egycsapásra (el)ismertté vált határon innen és túl, amikor megtörtént vele az a bizonyos eset: a rendőrség azért büntette meg, mert városa egyik zöldségpiacán az árusoknak kétnyelvű árcédulákat osztogatott, amihez előzetesen nem kért engedélyt.
A buzgó hatóság 1500 lejes bírságot szabott ki, aminek felét kell kifizetni akkor, ha a jegyzőkönyv kézbesítésétől nem telik el negyvennyolc óra. A talpraesett hölgy megszívlelte egyik ismerősének ötletét, és jelképes tüntetésként gyűjtést hirdetett meg azért, hogy a hétszázötven lejt egybanisokban fizethesse ki. A vártnál jóval nagyobb visszhang azonnal széles tömegeket mozgatott meg: Erdély-szerte, így Kolozsváron is, a magyarok ipari mennyiségű aprópénzt adakoztak össze, hogy szolidaritásukat fejezzék ki egy közös ügyben. Több mázsányi egy-, öt- és tízbanis lett a civil összefogás eredménye. A furfangos szervezők bevallása szerint azért kerültek egybanisnál nagyobb érmék is a zsákokba, hogy a hatóság ne számolhasson kilogramokban, hanem kényszerüljön egyenként átvenni valamennyi darabot.
Végre történt valami, ami összehozta ezt a pártérdekektől és helyi egyéni érvényesülési szándékoktól felaprózott közösséget. Normális körülmények között anyanyelvünk használatának olyan alapjogként kellene szerepelnie mindennapjainkban, mint a légzésnek. Még a mai Romániában is, ahol a közigazgatási törvény szerint a települések lakosságának húsz százalékát meghaladó magyarság élhet ezzel a jogával. Marosvásárhelyen pedig a mi arányunk negyvenöt százalék. De azt is tudjuk, hogy ebben az országban mást jelent a leírt törvény, és mást a valóság. Amihez gyakran adódik hozzá még a félelemből, tunyaságból, rossz szokásból eredő nemtörődömségünk.
Ne felejtsük el, hogy az 1990-ben szintén Marosvásárhelyen került sor arra a pogromra, amelyhez egy, a mostani piaci ügyhöz hasonlóan bagatell kétnyelvű gyógyszertári cégtábla szolgáltatott ürügyet. Azóta két évtized telt, és immár törvény szavatolja a kétnyelvű feliratokhoz való jogot. Úgy tűnik azonban, hogy a törvény életbeléptetéséhez, a jogaink érvényesítéséhez szükséges a mentalitásváltáshoz ez az idő nem volt elég, sem a románok körében, sem a magyarok öntudatában.
Lakó Péterfi Tünde megmozgatta az erdélyi magyarságot. Kiderült, hogy milyen sokan érzünk, gondolkodunk hozzá hasonlóan, csak esetleg a civil kurázsi hiányzik belőlünk, vagy a tájékozatlanság, tunyaság az oka passzivitásunknak? Pedig nem aprópénzre megy a játék…
Reméljük ugyanakkor, hogy ez az eset kissé megszeppentette azokat is, akik eddig az ilyen apró hétköznapi ügyek szintjén is természetesnek vették, hogy bennünket a szőnyeg alá söpörjenek.
ÖRDÖG I. BÉLA
Szabadság (Kolozsvár)

Szobor a „legerdélyibb erdélyinek”
Kós Károly emléke előtt tisztelegtek vasárnap Sztánán, ahol felavatták az élete jelentős részét a Szilágy megyei településen eltöltő építész-író-polihisztor-politikus mellszobrát, Gergely Zoltán szobrászművész alkotását. Az ünnepségen az erdélyi magyar közélet számos kiemelkedő személyisége vett részt.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy Kós Károly örökségének a 21. században is helyet kell teremteni, ezen belül az erdélyi életre ma is kiható transzilván eszmeiséget emelte ki. Hozzátette, Kós Károly és kortársai munkája később sorsdöntőnek bizonyult az erdélyi magyarság számára. "Az öneszmélés, a társadalmi építkezés, az önszerveződő mozgalmak mindegyike nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az erdélyi magyarság nem az önfeladást, a menekülést és nem az asszimilációt választotta" – fogalmazott Kelemen Hunor.
Markó Béla, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke erdélyi alkotmánynak nevezte a Kós Károly 1921-ben megfogalmazott Kiáltó szó című röpiratát, amelyben a szerző az erdélyi magyarságot önálló társadalom és az autonómia kiépítésére buzdította. "Ha Erdély más népei a Kiáltó szónak fontos passzusaiban a magyar jelzőt behelyettesítenék a sajátjukkal, a némettel vagy a románnal, nyugodtan a magukénak vallhatnák ők is. Kós Károly azt hirdette, amihez ma is igazodnunk kell: építés, egység, önállóság itt ezen a földön, amelyet úgy hívnak, Erdély" – mutatott rá Markó Béla. Az RMDSZ volt elnöke szerint a Kós Károly "nem a nyers, nehéz erdélyi élet ellenében" lett az egyik legfontosabb erdélyi személyiség, "hanem éppen azáltal, hogy felismerte: ami itt van, jó is, rossz is, az sehol másutt nincsen, és ami itt megteremthető, az másutt még csak meg sem álmodható". Markó Béla a legerdélyibb erdélyi magyarnak titulálta Kós Károlyt. Az ünnepségen mintegy hatszázan vettek részt az alig 120 lakosú településen.
Az ünnepség részeként ugyanakkor Kós Károly saját tervezésű sztánai házának, a magántulajdonban levő Varjúvárnak a kapuit is megnyitották a látogatók előtt. Az eredetileg hétvégi háznak szánt épületet Kós 1909-ben tervezte és 1910 őszén-telén építtette, majd 1925-ben bővítették kétszintes toldással. Az emeleten dolgozó-, a földszinten cselédszoba volt, míg a középső épületrészben a földszinten konyha, az emeleten hálószoba, illetve 1925-ig dolgozószoba volt. A jellegzetes toronyban alul az ebédlő, társalgó, felül a gyerekszoba, illetve 1925-ig a hálószoba kapott helyet. Többek között Dsida Jenő és Móricz Zsigmond is megfordul a falai között. A második világháborúban feldúlták, ezért Kós már nem költözött vissza, bár 1977-ig élt.
Krónika (Kolozsvár)

Elévült az Agache-ügy
Közel 24 évvel az 1989-es romániai forradalom után született jogerős ítélet a Kézdivásárhelyen meglincselt Aurel Agache milicista őrnagy perében: a bírói testület elévültnek nyilvánította az ügyet, egyben elutasította az Agache-család kártérítési igényét a halált okozó ütlegeléssel vádolt Paizs Ottó leszármazottaival szemben.
A legfelsőbb bíróság honlapján október elsejei keltezéssel közölt ítéletről a Háromszék napilap számolt be pénteki számában. Frunda György ügyvéd-politikus, aki korábban közel egy évtizeden át védte az Agache-per kézdivásárhelyi vádlottjait, az MTI-nek elmondta: noha a legfelsőbb bíróság „ködben hagyta” az ügyet, az időközben elhunyt Paizs Ottó mégis ártatlannak tekinthető, hiszen a végső ítéletben nem állapították meg a bűnösségét.
A több mint két évtizedes pereskedés során a román legfelsőbb bíróság 2001 márciusában már hozott egy jogerős ítéletet. Akkor öt személy számára szabott ki halált okozó ütlegelés miatt börtönbüntetést. Az elítéltek közül Héjja Dezsőt és Reiner Antalt börtönözték be, a többiek külföldre menekültek. Mind az elítéltek, mind az Agache család képviselői (ez utóbbiak a per elhúzódása miatt) az Európai Emberjogi Bírósághoz fordultak az ítéletet követően. A strasbourgi testület mindkét kereset alapján elmarasztalta és kártérítés fizetésére kötelezte a román államot. A strasbourgi ítélet nyomán az időközben Magyarországon elhunyt Paizs Ottó leszármazottai kérték a perújrafelvételt. Ennek a pernek a végén született az október elsejei jogerős ítélet, amely elévültnek tekinti az ügyet.
A román média az évtizedek során az Agache-ügy etnikai jellegét hangsúlyozta, Aurel Agachét többnyire a székelyföldi magyarok által kegyetlenül meggyilkolt román hősként mutatták be. A Ceauşescu-diktatúra rettegett milicista őrnagyát a román állam post mortem alezredessé léptette elő.
Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)

Összegyűltek Lakó Péterfi Tünde egybanisai
Alig hat nap alatt több egybanist gyűjtöttek össze az erdélyi városokban, mint amennyi a kétnyelvű terméknévtáblák piacon való osztogatásáért megbüntetett marosvásárhelyi aktivistának szükséges 750 lejes bírsága kifizetéséhez.
Amint arról beszámoltunk, hétfőn Erdély-szerte elkezdték az egybanisok gyűjtését, miután a megbírságolt Lakó Péterfi Tünde elhatározta, pénzérmékkel fizeti ki a rendérség kiszabta bírságot. A rendőrség amiatt szabott ki bírságot, mert a nő nem rendelkezett szórólapozáshoz szükséges engedéllyel. A bírság összege 1500 lej.
Lakó Péterfi Tünde blogján egy felhívást is közzétett, amelyben jelezte, a bírság felét fogja kifizetni a jegyzőkönyv kézhezvételétől számított 48 órán belül, így 75 ezer egybanis érmét kell kigyűjtenie, ezért számít a közösség segítségére. Szombat estére 490 kilogramm fémpénz gyűlt össze. Kolozsvárról, Temesvárról, Gyergyószentmiklósról, Korondról, Csíkszeredából érkeztek a banik, és ezután következnek a Nagybányán, Szatmáron és Nagyváradon összegyűjtött érmék – tudtuk meg Lakó Péterfi Tündétől. Hozzátette, Marosvásárhelyre a legbüszkébb, itt 215 kiló gyűlt össze.
Krónika (Kolozsvár)

Székely Ervin: Összefogás vagy zsarolás?
Borboly Csaba szerint Tőkés Lászlót ismét az RMDSZ-listán kellene indítani a jövő évi EP-választásokon. A Hargita megyei tanácselnök ezt a véleményét két érvvel támasztja alá. Az egyik a Szövetség társadalmi támogatottságának folyamatos csökkenése, a másik a magyar összefogás fölöttébb szükséges volta.
Ami az előbbit illeti, az vitathatatlan, de következmény és nem ok. Az okokról a politikus csak keveset és homályosan ír. Sejtetni engedi, hogy a szervezeten belül gáncsoskodnak a feltörekvő politikusokkal (vélhetően vele), és baj lenne az úgynevezett káderpolitikával is: olyanok kapnak felfutási lehetőséget, akiknek kizárólagos „érdemük” az, hogy nem kedvelik őt (mármint Borbolyt).
Meglehetősen felszínesnek tetsző elemzés a Borbolyé az RMDSZ szavazatvesztéséről. Megítélésem szerint a Szövetségnek nagyobb gondjai is vannak, mint az, hogy egyesek megpróbálnak keresztbe tenni Borboly Csabának. Jómagam sokkal inkább hajlok arra, hogy a gondok okát a képviseltek valós prioritásai és az RMDSZ retorikája közötti egyre nagyobb különbségben lássam. A jól hangzó, de megvalósíthatatlan projektek (Minority SafePack, autonómia) uralják az RMDSZ közbeszédet, miközben a tagság jelentős részének a szociális, oktatási, egészségügyi problémák okozzák a legtöbb gondot. Nem segíti az RMDSZ megítélését az sem, ha lényeges, országos kérdésekben, mint például a régiósítás, az RMDSZ vezetői egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tesznek (például épp a hivatkozott politikus vizionált egy Hargita, Kovászna, Maros, Beszterce-Naszód régiót, miközben az RMDSZ már évek óta benyújtotta saját elképzelését a gazdasági-fejlesztési régiók kialakításáról), de ide sorolhatnám a Hargita Megyei Tanács elnökének javaslatát arról, hogy Tőkés esetlegesen az RMDSZ-listáján induljon, s annak hanyadik helyét foglalja el.
Ez utóbbinak olyan taktikai és elvi döntésnek kellene lennie, amely a Szövetség belső fórumain lefolytatott viták eredményeként születhetne meg. Meglehetősen visszatetsző, ha valaki a legitim szervezeti fórumokat megkerülve profitálni kíván a választók egy körében bizonyosan népszerű gondolat felvetéséből.
Tartok tőle tehát, hogy a szavazatvesztésnek az igazi oka a minden bizonnyal létező gáncsoskodások és kontraszelekciós mechanizmusok mellett elsősorban a Szövetség belső nyilvánosságának, demokráciájának a sérülése, a politikai program reális alapokra helyezésének késlekedése, a populista jelszavaknak tett engedmények – ezen a helyzeten Tőkés felvétele a listára nem segítene, hanem épp ellenkezőleg, rontana.
Ami pedig az összefogás szükségességét illeti, annak a szavazatok maximálásán túl tartalmi elemei is kellene hogy legyenek. Ennek hiányában 2009-ben pontosan az történt, amit most Borboly javasol, a következmény pedig az lett, hogy az RMDSZ három EP-képviselőjéből kettő a Szövetségért, egy pedig ellene politizált az Európai Parlamentben. És bár a politikában nincs sok helye a morális megfontolásoknak, nem tartható sem etikus, sem célravezető megoldásnak, hogy miközben Winkler Gyula erején felül teljesítve képviselte az RMDSZ érdekeit, most azért kellene kampányolnia, hogy Tőkés még öt évig „ciánosbélázhasson” az EP-ben.
Tőkés felvétele a listára az RMDSZ aktíva és a tagság számára azt bizonyítaná, hogy a politikai karriernek a Szövetségben a szorgos és elkötelezett munkán kívül van egy másik útja is, nevezetesen a zsarolás.
Azzal a taktikai megfontolással kapcsolatban, miszerint ha Tőkés nincs a listán, akkor elképzelhető, hogy az RMDSZ nem jut be az EP-be, arra szeretnék figyelmeztetni, hogy a kérdés kétélű. Mert ő valóban megmozdíthatja az EMNP néhány százalékát, de könnyen eltávolíthatja az RMDSZ hagyományos szimpatizánsait, akik nem éreznék magukat képviselve a Tőkés által fémjelzett listán. Amit az RMDSZ nyerne a réven, azt – ha nem jóval többet – elveszítené a vámon. Maszol.ro

OGY: Elfogadták a Bethlen Gábor Alap tavalyi működéséről szóló beszámolót.
Az Országgyűlés hétfőn 227 szavazattal, 87 nem ellenében és egy tartózkodás mellett elfogadta a határon túli magyarság támogatását koordináló Bethlen Gábor Alap tavalyi működéséről szóló beszámolót.
A kormánypárti szavazatokkal elfogadott beszámoló rögzíti, hogy a Bethlen Gábor Alap bevételi előirányzata 13,94 milliárd forint, kiadási előirányzata 11,67 milliárd forint volt, amiből 10,8 milliárd forint támogatási célra, 810 millió forint pedig az alapkezelő működtetésére szolgált.
A 2011/12-es tanévre vonatkozóan 248 715-en kaptak oktatási-nevelési támogatást. A nemzeti jelentőségű intézmények egyedi támogatásként 5,5 milliárdhoz jutottak.
A dokumentum kitér arra, hogy a diákok külhoni magyar területekre utazását és külhoni magyar tanulók magyarországi látogatását biztosító Határtalanul! program keretében a nyertes pályázatokból megvalósult 370 projektben több mint 14 ezer magyarországi és külhoni diák vett részt.
Az oktatási intézmények mintegy 30 ezer diák utazásához igényeltek támogatást, közülük 6 417 külhoni fiatal érkezett Magyarországra.
Az alapkezelő a Dr. Szász Pál-ösztöndíjprogram keretében tanulmányi ösztöndíjat hirdetett a szülőföldjükön felsőfokú, nappali tagozatos jogászképzésben részt vevő, román, szlovák, szerb, ukrán, horvát és szlovén állampolgárságú, magyar nemzetiségű hallgatóknak. Évente 25 ösztöndíjat osztanak ki, összege havi 50 ezer forint.
A Bethlen Gábor Alap koordinálta a külhoni magyar óvodák éve programot is, amelynek célja a határon túli, magyar nevelési nyelvű óvodai oktatás minőségének emelése, a magyar tannyelvű óvoda és iskola közti átmenet segítése.
A központi és regionális nyílt pályázati eljárásrendben nyújtott támogatások a határon túli magyar közösségek civil társadalmának, kulturális, oktatási és egyházi programjainak megtartását szolgálták. A támogatások keretösszegét 600 millió forintban állapították meg tavaly.
(MTI)

Egymásnak feszült Antal Árpád és a Románok Fóruma
A Ioan Selejan ortodox püspök által vezetett román szervezet újabb támadásba lendült, és kiadott egy közleményt, amely szerint, Antal Árpád szítja a feszültséget a nemzetiségek között. Amint arról beszámoltunk, korábban Sepsiszentgyörgy polgármestere fogalmazta meg, hogy a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Fóruma minden lehetséges eszközzel támadja a székelyföldi magyarokat.
Antal Árpád: számunkra teljességgel érthetetlen az a magatartás, mely egyébről sem szól, csak arról, hogyan lehet a magyarokat abban megakadályozni, hogy az anyanyelvüket beszéljék, vagy hogy a szimbólumaikat használják. Antal emlékeztetett, hogy románok fóruma belépett a város zászlója ellen indított perbe a prefektúra oldalán, és hogy azelőtt az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz fordultak, mert a sepsiszentgyörgyi önkormányzat több pályázati pénzt ítélt a magyar civil szervezeteknek, ám a testület visszautasította a diszkrimináció vádját.
A Románok Civil Fóruma azzal vágott vissza, hogy szerintük Antal Árpád szítja a feszültséget, azzal hogy magyar nyelven tartja a beszédeit, megváltoztatta az 1918 december 1 sugárút egy szakaszának a megnevezését. A románok fóruma szerint, Antal Árpád – Werbőczy Hármaskönyvének szellemét képviseli, amikor a románokat kihagyták Erdély közéletéből.
Kovács Blanka
www.slagerradio.ro
Erdély.ma

Nem kell a történelemoktatás
Olvasom, hogy bár lehetne oktatni, Székelyföldön alig van, aki A székelység történetét tanulná. A tankönyv megvan, jól van, akár a könyvtárakban is meg lehet találni. Az ember és a szegény tanulók feje nem káptalan, hogy mindent belegyömöszöljünk.
A tudás megvan, jó helyen, a történelemkönyvekben. Úgy látszik, a múlt megismerésére nem mutatkozik túl nagy igény. Lám, Kádár Gyula Történelmi magazinjának is be kellett szüntetnie megjelenését, érdeklődés hiányában. Ettől még igazi székelyek vagyunk! Különben is, annak bizonyítására, hogy székely vagy, egyáltalán nem szükséges vizsgát tenned A székelység története című tantárgyból. Nem baj, ha nem ismered őseid történetét, attól még lehetsz büszke rá. Ki kérdezi, hogy mit tudsz a székelyekről, miközben fél téglával vered a melled, ismételgetvén, hogy igenis székely vagy?! Senki. Ha a csíksomlyói búcsúban bicskával eszed a vattacukrot, rögtön látják, hogy az vagy. Történelemtudásból bőven elég, ha tudod, hogy Csaba királyfi vitézkötéses lován felverte a port a csillagösvényen. Bár az is lehet, hogy nem is volt por, mivel a Tejút azért lehet tejút, mert sepréskor tejjel locsolják, hogy ne porozzék. Azóta viszont a technika annyit fejlődött, hogy most már Csaba királyfi sem lóháton közlekedik, hanem űrhajóval fog eljönni, hogy minket győzelemre vezessen. Aztán azt is minden magát székelynek valló tudja, hogy Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva, mint a lányok kapuja május elsején, zöld ággal. Arról is hallott mindenki, hogy Kossuth Lajos azt üzente... És mindnyájunknak el kell menni. De ki tudja merre, merre?… Aztán honvéd áll a Hargitán, lóháton. Ennyi elég is a székelyeknek történelemtudásból. Különben is, nagyon jól meg tudjuk tanulni a hazai tankönyvekből Románia történelmét, amelyben benne vagyunk mi is. Számunkra annyi legyen elég, hogy eléggé el nem ítélhető módon leigáztuk az őslakosokat. És ráadásul ezt az elnyomó politikát máig folytatjuk. Szerencsére, román honfitársaink harcosan lépnek fel minden ilyen kísérlet ellen, és megvédik magukat. Most is, amikor Marosvásárhelyen felforgató elemek irredenta feliratokat osztogattak, amelyeken magyarul is fel volt tüntetve a zöldségek neve, így próbálván elnyomni az ottani zöldségek román nevét, hogy megvédték a román pityókát, hagymát, murkot! A Románok Fórumának is állandó megelőző csapásokat kell mérnie a magyarokra, mert jól tudják ők, legjobb védekezés a támadás. Mert a székely magyarok is folyamatosan alantas harcot vívnak kétnyelvű feliratok óhajtásával, székely zászlókkal, városzászlóval. A román államnak állandó éberségben kell tartania nagy honvédőit, mert – szerintük például – a székelyeknek állítólag félkatonai alakulataik vannak, amelyek tagjai állandóan lovas kiképzéseket tartanak, mint legutóbb is a Székely Vágtán. Később ezek továbbképzésre mennek Budapestre, a Nemzeti Vágtára. Aztán nagy titokban, ki tudja, nem fegyverkeznek-e, fenvén fakardjaikat és bicskáikat?
Kuti János
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Újra perrel fenyeget a prefektus (Nagybacon)
A kormánymegbízotti hivatal arra szólította fel Nagybacon polgármesterét, távolítsa el székházáról a Községháza feliratot és a székely zászlót. Dumitru Marinescu prefektus szerint Székelyföld nem létezik, így zászlója sem lehet, ezért úgy véli, a polgármesteri hivatal homlokzatán nincs mit keresnie a kék-arany lobogónak.
Simon András polgármester szerint a prefektus bármit mondhat, Székelyföld létezik, zászlaja volt és van. „A zászló a miénk, használatának korlátozásával sem értek egyet. Ám okulva abból, hogy a prefektus már nyert meg hasonló pereket, kiskaput kerestem és találtam: a homlokzatról levesszük, de az önkormányzat székhelyétől néhány méternyire található világháborús hősők emlékét örző emlékművön helyezzük el, ebbe nem szólhatnak bele” – nyilatkozta Simon András. A Községháza feliratot sem tartja törvényellenesnek Simon: a községben mindenki által beszélt és értett nyelven készült, kivitelezése ízléses, ráadásul már 1905-ben is volt hasonló felírat az ingatlanon – ezt fényképek is bizonyítják. „Beszéltem jogtanácsossal és a megyei tanács elnökével, akik arra bátorítottak, tartsak ki. Helyzetünket erősíti, hogy a felirat ténylegesen nem is a hivatal, hanem a szomszédos kultúrház homlokzatán van elhelyezve – a két intézmény nincs egy fedél alatt – ráadásul nem új feliratról van szó, hanem egy régi felújításáról. Ha a harmincnapos határidő után ezért beperelnek, állunk elébe.”
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Folytatódik a Kőrösi Csoma Sándor program
Folytatódik a diaszpóra magyarságát segítő Kőrösi Csoma Sándor program a jövő évben is, finanszírozását a költségvetés biztosítani fogja – jelentette be a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a programot értékelő konferencián tegnap Budapesten.
Semjén Zsolt kiemelte: fantasztikus munkát végeztek az ösztöndíjasok, „briliánsan megoldották” a feladatot, és abszolút pozitív visszajelzések érkeztek kinti tartózkodásukról. Rámutatott: a magyarság megtartása tekintetében nem elegendő, ha Magyarországon jól mennek a dolgok. Fontos, hogy megerősödjön a Kárpát-medence magyarsága „az elszakított területeken”, és a diaszpóra a harmadik terület, amely a magyarság megmaradása szempontjából kulcsfontosságú – hangsúlyozta, hozzátéve: eddig az emigráció, a diaszpóra magyarsága háttérbe szorult a Kárpát-medencei kérdésekhez képest. A program márciusban indult 47 ösztöndíjas részvételével, akiket öt-hat hónapos időtartamra küldött a kormány a diaszpóra területeire. Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár akkor elmondta: a Kőrösi Csoma Sándor program célja, hogy minél jobban megismerjék a diaszpórában élők hétköznapjait és segítsék életüket.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Soha nem adtak helyet
Ilyen mértékű cinikus törvénytelenségre, mint ami a volt II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium épülete körül történik, amelyben jelenleg az Egyesülés Nemzeti Kollégium működik, tágabb kitekintésben ritkán találni példát. Ezért tartjuk időszerűnek, hogy a katolikus egyházat képviselő Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány végre nyilvánosságra hozta a háttérben zajló eseményeket. 2005-ben a kormány melletti restitúciós bizottság visszaszolgáltatta ugyan a volt tulajdonosnak az épületet, de azóta sem tudták még részlegesen sem birtokukba venni. A Klastrom utcai szecessziós épületet a múlt század elején (1903–05) építtette a Római Katolikus Egyház. A főgimnáziumot, ahol egy időben tanítókat is képeztek, 1948-ban államosították. Utódját a jól bevált romániai forgatókönyv szerint 1962-ben egyesítették a román tannyelvű lánylíceummal, majd a román oktatás térnyerésével fokozatosan a minimálisra csökkentették a magyar osztályok számát. Az öregdiákokból alakult Sanctus Emericus Egyesület (Bányász Sándor, Péter Mihály akadémikus, Ávéd Ervin és társaik Kiss Dénes jogtanácsos vezetésével) sokéves küzdelmet folytatott a visszaszolgáltatás és a katolikus oktatás újraindítása érdekében, s rendszeresen támogatták a 2005/06-os tanévben beindult katolikus középiskolai osztályokat. Ezeknek azonban az egyház tulajdonába visszakerült, 1.200 négyzetméter összfelületű és 5.000 négyzetméter beépített hasznos felületű iskolaépületben soha nem adtak helyet, s a zsúfolt Bolyai középiskolába szorították be őket. Eközben az iskolaépületet, amelyet a katolikus egyház 15 évre bérbe adott a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnak, egy szebeni egyetemnek is bérbe adták. A restitúcióról szóló kormányhatározatot Marosvásárhely polgármestere a Táblabíróságon támadta meg, ahol nyert ügye volt, de mivel a perindításra nem kapott felhatalmazást a helyi tanácstól, jogi minőség hiányában a Legfelsőbb Bíróságon elveszítette a pert.
A bérbe adott épületre, amelyből az albérlet révén jövedelme is származott a főbérlőnek, a helyhatóság folyamatosan elmulasztotta kifizetni a kormány által megállapított bérleti díjat az egyháznak, annak ellenére, hogy a szerződés szerint ez pénzbüntetéssel és a bérlő azonnali kilakoltatásával járt. Az udvaron levő kisebb épületre a szerződés már a múlt évben lejárt, a főépületre szólót pedig a bérleti díj törlesztésének elmaradása miatt a katolikus egyház augusztusban jogerősen hatálytalanította. A Római Katolikus Státus Alapítvány által kidolgozott tervezetet, amelynek értelmében az önálló katolikus iskola újraindulhatna, s ezzel párhuzamosan az Egyesülés Nemzeti Kollégium román tannyelvű osztályai is az épületben maradhatnának, a sokszorosan eladósodott polgármesteri hivatal visszautasította. Erre hivatkozva a megyei tanfelügyelőség is. A döntéshozókat, az ellenőrző szerveket láthatólag továbbra sem zavarja, hogy szerződés hiányában az Egyesülés kollégium jelenleg teljesen törvénytelenül működik, és bármelyik percben kilakoltatható.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Közel negyvenezer aláírás már a megyei tanácsnál van
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöksége október 14-én 39.400 aláírást iktatott a megyei tanácsnál. Az alig tíz nap alatt összegyűlt aláírások nagy száma igazolja, hogy a megye polgárai fontosnak tartják a régiósítás ügyét, a megye és Marosvásárhely jövőjét. Az RMDSZ aláírásgyűjtő kampányát a történelmi egyházak és a Magyar Polgári Párt is támogatja. "Büszkék vagyunk a Maros megyeiekre, tíz nap leforgása alatt majdnem negyvenezren írták alá kezdeményezésünket, ami figyelmeztetés kell legyen mindenki számára, hogy a polgárok igényt tartanak arra, hogy létfontosságú kérdésekben közvetlenül, népszavazás útján megkérdezzék őket" – hangsúlyozta Brassai Zsombor megyei elnök.
Az aláírásgyűjtés folytatódik a november 14-re tervezett megyei tanácsülésig. Mivel a román pártok sajnálatos módon etnikai kérdéssé torzították a kezdeményezést, és ennek megfelelően elhatárolódtak az ügy támogatásától, az RMDSZ saját felelősségeként vállalja át a román polgárok megkeresését is. Az RMDSZ helyi szervezetei, önkéntesei Marosvásárhelyen és vidéken is folytatják
Népújság (Marosvásárhely)