Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2012. június 19.
Vélemények az autonómia-elképzelések alkalmazhatósága
Az elmúlt szombaton Szovátán az Európában már létező autonómia-formákról, illetve az erdélyi magyar autonómia-elképzelések alkalmazhatóságáról nemzetközi konferenciát rendeztek.
Ez alkalommal Bakk Miklós politológus, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács tagja és különösen Tőkés László fogalmaz meg karakteres véleményt László Edit riportjában.
Kossuth Rádió. Erdély.ma
Az elmúlt szombaton Szovátán az Európában már létező autonómia-formákról, illetve az erdélyi magyar autonómia-elképzelések alkalmazhatóságáról nemzetközi konferenciát rendeztek.
Ez alkalommal Bakk Miklós politológus, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács tagja és különösen Tőkés László fogalmaz meg karakteres véleményt László Edit riportjában.
Kossuth Rádió. Erdély.ma
2012. június 19.
Vízbefúltan
Bár a történelem ismétli magát, még sincs olyan paradigma, amelyhez a nemrég történteket összehasonlításként visszamenekítsük. A Demokrata Liberális Párt mostani katarzisa nekünk, magyaroknak is köszönheti sorsát. Rossz helyen, rosszkor, rosszul döntöttek. Mi sem cselekedtünk másként. Most nem merjük kimondani, fáj kimondanunk, elrettenünk attól, amit csináltunk. A történelem azonban ezt jegyzi fel: az RMDSZ nyomására a PDL mandátumának utolsó hónapjaiban kétségbeesetten próbálta megoldani a magyar szövetségesének amúgy régen tett ígéretét, nevezetesen a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem újralétesítését, s mint a halálosan elfáradt úszó, néhány méterre a parttól vízbe fulladt.
Nem indokolatlanul, hiszen a nagy kapkodásban, mert az élet minden területén végül is ennek isszuk meg a levét, a PDL és az RMDSZ vezetősége is elfelejtett higgadtan, logikusan gondolkodni.
Mindez miért?
Mert mindkét pártban olyan belső ellentétek és viszályok keletkeztek, amelyeket csak a kulissza mögött settenkedők látták meg. A PDL belső feszültéségei a napokban kerültek felszínre, amikor a párt vezetőtanácsa zárt ajtók mögött tartott tanácskozásának „morzsáit” szórták, azaz szivárogtatták ki a napvilágra. Ekkor kerültek a felszínre az emberi jellem gyengeségei, a szervezeti fegyelem hiánya, a kéz kezet mos pászmái, az egymásnak tett szívességek: amikor szeretőt, rokont kellett álláshoz segíteni, amikor egymás személyes gazdasági érdekeit kellett megtámogatni, amikor az állam struktúráiban dolgozók mulasztottak, amikor nem teljesítettek tisztségüknek és hatalmuknak megfelelően. Azaz nem úgy, és nem azt cselekedték, amit kellett volna. S ezt az ujjal mutogatást olyan gyermekien tették, mint óvodások szokták, ha turpisságon kapják őket.
Istenem, mennyi emberi gyengeség kerül a felszínre, ha a vereségért, bármilyen elszenvedett vereségért egymást kell felelősségre vonnunk.
Az RMDSZ sem mentesült a belső viszályoktól, attól, amiről nem kell beszélnünk. Hiszen a MOGYE-kapkodás, a mindenáron teljesíteni való akarás, a mindenkori román pártpartner sarokba szorítása éppen egy átgondolt, higgadt politikai tett hiányát mutatja. A vak is látta, hogy a Ponta által felkorbácsolt, háborgó tengerbe került RMDSZ-csatahajó halálra van ítélve. Miért kellett tovább csavarni az Ungureanu-kormány nyakára tett kötél csomóját? Miért nem látta a PDL, hogy nem akkor, nem ott, nem úgy kell a régen tett ígéretet teljesíteni? Miért nem látta az RMDSZ vezetősége, hogy haláltáncba viszi a szövetség eddig megszerzett vívmányainak egy részét? Miért volt mindkét fél arrogáns, és fitogtatta erejét, amikor látni lehetett, hogy a pártszövetség hordóinak eresztékei megroppantak? Miért hiányzott mindkét pártvezetőségből a tolerancia, a távlati perspektíva, a hatalmi erő megtartásának ésszerűsége, tisztánlátása? Miért ekkor került elő az RMDSZ-en belül a fiatalok dőresége, az állami funkciókra való áhítozás? Miért akkor, a döntő pillanatokban? Nem vagyok pesszimista, nem látom a jövőnket feketének, még akkor sem, ha minden logika ezt mondatja velem. Hiszem, hogy eljön, lesz még alkalom felülkerekedni a mai kocsmán ésszel, értelemmel. Felülkerekedni a most lehetetlennek látszón.
Akarattal. Elszántan. Hideg józansággal.
Böszörményi Zoltán
nyugatijelen.com. Erdély.ma
Bár a történelem ismétli magát, még sincs olyan paradigma, amelyhez a nemrég történteket összehasonlításként visszamenekítsük. A Demokrata Liberális Párt mostani katarzisa nekünk, magyaroknak is köszönheti sorsát. Rossz helyen, rosszkor, rosszul döntöttek. Mi sem cselekedtünk másként. Most nem merjük kimondani, fáj kimondanunk, elrettenünk attól, amit csináltunk. A történelem azonban ezt jegyzi fel: az RMDSZ nyomására a PDL mandátumának utolsó hónapjaiban kétségbeesetten próbálta megoldani a magyar szövetségesének amúgy régen tett ígéretét, nevezetesen a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem újralétesítését, s mint a halálosan elfáradt úszó, néhány méterre a parttól vízbe fulladt.
Nem indokolatlanul, hiszen a nagy kapkodásban, mert az élet minden területén végül is ennek isszuk meg a levét, a PDL és az RMDSZ vezetősége is elfelejtett higgadtan, logikusan gondolkodni.
Mindez miért?
Mert mindkét pártban olyan belső ellentétek és viszályok keletkeztek, amelyeket csak a kulissza mögött settenkedők látták meg. A PDL belső feszültéségei a napokban kerültek felszínre, amikor a párt vezetőtanácsa zárt ajtók mögött tartott tanácskozásának „morzsáit” szórták, azaz szivárogtatták ki a napvilágra. Ekkor kerültek a felszínre az emberi jellem gyengeségei, a szervezeti fegyelem hiánya, a kéz kezet mos pászmái, az egymásnak tett szívességek: amikor szeretőt, rokont kellett álláshoz segíteni, amikor egymás személyes gazdasági érdekeit kellett megtámogatni, amikor az állam struktúráiban dolgozók mulasztottak, amikor nem teljesítettek tisztségüknek és hatalmuknak megfelelően. Azaz nem úgy, és nem azt cselekedték, amit kellett volna. S ezt az ujjal mutogatást olyan gyermekien tették, mint óvodások szokták, ha turpisságon kapják őket.
Istenem, mennyi emberi gyengeség kerül a felszínre, ha a vereségért, bármilyen elszenvedett vereségért egymást kell felelősségre vonnunk.
Az RMDSZ sem mentesült a belső viszályoktól, attól, amiről nem kell beszélnünk. Hiszen a MOGYE-kapkodás, a mindenáron teljesíteni való akarás, a mindenkori román pártpartner sarokba szorítása éppen egy átgondolt, higgadt politikai tett hiányát mutatja. A vak is látta, hogy a Ponta által felkorbácsolt, háborgó tengerbe került RMDSZ-csatahajó halálra van ítélve. Miért kellett tovább csavarni az Ungureanu-kormány nyakára tett kötél csomóját? Miért nem látta a PDL, hogy nem akkor, nem ott, nem úgy kell a régen tett ígéretet teljesíteni? Miért nem látta az RMDSZ vezetősége, hogy haláltáncba viszi a szövetség eddig megszerzett vívmányainak egy részét? Miért volt mindkét fél arrogáns, és fitogtatta erejét, amikor látni lehetett, hogy a pártszövetség hordóinak eresztékei megroppantak? Miért hiányzott mindkét pártvezetőségből a tolerancia, a távlati perspektíva, a hatalmi erő megtartásának ésszerűsége, tisztánlátása? Miért ekkor került elő az RMDSZ-en belül a fiatalok dőresége, az állami funkciókra való áhítozás? Miért akkor, a döntő pillanatokban? Nem vagyok pesszimista, nem látom a jövőnket feketének, még akkor sem, ha minden logika ezt mondatja velem. Hiszem, hogy eljön, lesz még alkalom felülkerekedni a mai kocsmán ésszel, értelemmel. Felülkerekedni a most lehetetlennek látszón.
Akarattal. Elszántan. Hideg józansággal.
Böszörményi Zoltán
nyugatijelen.com. Erdély.ma
2012. június 19.
Borbély László: csak semmi koalíció
Az RMDSZ hallani sem akar arról, hogy koalíciót kössön a Magyar Polgári Párttal (MPP) vagy az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP) az őszi parlamenti választások előtt – jelentette ki Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke. Elmondta továbbá, a szövetség országos és megyei szinten előrehaladott tárgyalásokat folytat a Szociálliberális Unióval (USL), de bizonyos településeken nem zárja ki azt sem, hogy a Demokrata-Liberális Párttal (PDL) kössön paktumot. „A többségek létrehozása érdekében ellenzéki pozícióból is lehet tárgyalni a kormánypárttal” – magyarázta.
„Az őszi választások előtt senkivel nem kötünk semmiféle koalíciót. Elvégre a múlt vasárnap kiderült, hogy mi vagyunk a romániai magyarság legitim képviselői. A szavazók elutasították a választás szabadsága elméletét és a megosztás ellen voksoltak” – szögezte le tegnapi sajtóértekezletét Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke.
A politikus, bár beismerte, hogy fájó, hogy a szövetség elvesztette a megyei tanácselnöki tisztséget Maros és Szatmár megyében, jelentős sikernek nevezte a június 10-én elért eredményeket. Ezek alapján az RMDSZ 184-ről 203-ra gyarapította polgármesterei számát, míg a helyi és megyei tanácsosokét 2284-ről 2355-re tornászta fel.
Azt is rendkívül örvendetesnek tartja, hogy a kormánypozícióval járó erodálás ellenére az RMDSZ 55 ezer szavazattal többet kapott, mint négy évvel korábban. A választópolgárok opcióinak köszönhetően a magyar polgármesterek 96 százalékát a szövetség adja. Kérdésünkre, hogy a megváltozott körülmények között – országszerte közel százezer magyar szavazó nem az RMDSZ-re, hanem annak vetélytársaira pecsételt – az RMDSZ szerint „a senkivel nem kötünk semmiféle koalíciót” kijelentés miként egyeztethető össze a Minden magyar számít! választási szlogennel, Borbély úgy vélekedett, hogy a szövetség eddig is nyitott volt a tárgyalásokra.
„A magyar közösség ismét bebizonyította, hogy erős képviseletet akar. Nem rajtunk múlott, hogy nem sikerült egybegyűjtenünk az összes magyar szavazatot. Lehet szó együttműködésről, de akkor ezek a szövetségnek hátat fordító személyek lássák be, hogy tévedtek és térjenek vissza az RMDSZ-be, hisz mi egy bölcs szervezet vagyunk” – fejtette ki az alakulat politikai alelnöke.
Borbély László ugyanakkor megkérdőjelezte az általunk emlegetett közel százezres számot, mondván, hogy ő nem tud ilyesmiről. A Központi Választási Iroda (BEC) honlapján szereplő adatokból azonban kiderül, hogy 46 071 személy szavazott a Magyar Polgári Párt (MPP) helyi tanácsosi listáira, 44 834 az Erdélyi Magyar Néppártéra (EMNP). A végleges adatok szerint a két kisebb magyar párt Erdély-szerte 92 642 voksot gyűjtött be. Borbély László megerősítette, az általa vezetett szervezet országos és megyei szinten előrehaladott tárgyalásokat folytat a Szociálliberális Unióval (USL), de bizonyos településeken nem zárja ki azt sem, hogy a Demokrata-liberális Párttal (PDL) kössön paktumot.
„A többségek létrehozása érdekében ellenzéki pozícióból is lehet tárgyalni a kormánypárttal” – magyarázta.
Csütörtökön tartja alakuló ülését a nagyváradi önkormányzati testület, ekkor derül ki az is, hogy kik foglalhatják el a két alpolgármesteri széket. Az USL megszerezte a kétharmados többséget a közgyűlésben, így valószínűnek tűnik, hogy az RMDSZ-szel nem köt újabb koalíciót, és alpolgármesteri helyet sem ajánl fel neki. Az illetékesek közül senki nem nyilatkozik, de már olyan pletykák is napvilágott láttak, amelyek szerint Victor Ponta miniszterelnök parancsolt volna rá az USL-re, hogy működjék együtt az RMDSZ-szel, legalábbis megyei szinten.
Egyelőre a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy sem Biró Rozália, sem más RMDSZ-es nem lesz alpolgármester Váradon, a Bihar megyei közgyűlésben azonban Kiss Sándor személyében továbbra is lesz magyar alelnök.
Uioreanu: tárgyalunk az RMDSZ-el
A Kolozs megyei önkormányzat liberális párti elnöke, Horea Uioreanu közölte: az RMDSZ-el, valamint a Dan Diaconescu populista Nép Pártjával (PPDD) együttműködve hozna létre kétharmados többséget az új tanácstestületben. Mint mondta, a tárgyalásokat már a múlt héten elkezdték. „Várhatóan péntekig, az eskűtételek idopontjáig megoldódik ez a kérdés” – tette hozzá. A 36 tagú megyei tanácstestületben 16 USL-s, 12 PDL-s, 5 RMDSZ-es és 3 PPDD-s jelölt jutott mandátumhoz.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)
Az RMDSZ hallani sem akar arról, hogy koalíciót kössön a Magyar Polgári Párttal (MPP) vagy az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP) az őszi parlamenti választások előtt – jelentette ki Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke. Elmondta továbbá, a szövetség országos és megyei szinten előrehaladott tárgyalásokat folytat a Szociálliberális Unióval (USL), de bizonyos településeken nem zárja ki azt sem, hogy a Demokrata-Liberális Párttal (PDL) kössön paktumot. „A többségek létrehozása érdekében ellenzéki pozícióból is lehet tárgyalni a kormánypárttal” – magyarázta.
„Az őszi választások előtt senkivel nem kötünk semmiféle koalíciót. Elvégre a múlt vasárnap kiderült, hogy mi vagyunk a romániai magyarság legitim képviselői. A szavazók elutasították a választás szabadsága elméletét és a megosztás ellen voksoltak” – szögezte le tegnapi sajtóértekezletét Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke.
A politikus, bár beismerte, hogy fájó, hogy a szövetség elvesztette a megyei tanácselnöki tisztséget Maros és Szatmár megyében, jelentős sikernek nevezte a június 10-én elért eredményeket. Ezek alapján az RMDSZ 184-ről 203-ra gyarapította polgármesterei számát, míg a helyi és megyei tanácsosokét 2284-ről 2355-re tornászta fel.
Azt is rendkívül örvendetesnek tartja, hogy a kormánypozícióval járó erodálás ellenére az RMDSZ 55 ezer szavazattal többet kapott, mint négy évvel korábban. A választópolgárok opcióinak köszönhetően a magyar polgármesterek 96 százalékát a szövetség adja. Kérdésünkre, hogy a megváltozott körülmények között – országszerte közel százezer magyar szavazó nem az RMDSZ-re, hanem annak vetélytársaira pecsételt – az RMDSZ szerint „a senkivel nem kötünk semmiféle koalíciót” kijelentés miként egyeztethető össze a Minden magyar számít! választási szlogennel, Borbély úgy vélekedett, hogy a szövetség eddig is nyitott volt a tárgyalásokra.
„A magyar közösség ismét bebizonyította, hogy erős képviseletet akar. Nem rajtunk múlott, hogy nem sikerült egybegyűjtenünk az összes magyar szavazatot. Lehet szó együttműködésről, de akkor ezek a szövetségnek hátat fordító személyek lássák be, hogy tévedtek és térjenek vissza az RMDSZ-be, hisz mi egy bölcs szervezet vagyunk” – fejtette ki az alakulat politikai alelnöke.
Borbély László ugyanakkor megkérdőjelezte az általunk emlegetett közel százezres számot, mondván, hogy ő nem tud ilyesmiről. A Központi Választási Iroda (BEC) honlapján szereplő adatokból azonban kiderül, hogy 46 071 személy szavazott a Magyar Polgári Párt (MPP) helyi tanácsosi listáira, 44 834 az Erdélyi Magyar Néppártéra (EMNP). A végleges adatok szerint a két kisebb magyar párt Erdély-szerte 92 642 voksot gyűjtött be. Borbély László megerősítette, az általa vezetett szervezet országos és megyei szinten előrehaladott tárgyalásokat folytat a Szociálliberális Unióval (USL), de bizonyos településeken nem zárja ki azt sem, hogy a Demokrata-liberális Párttal (PDL) kössön paktumot.
„A többségek létrehozása érdekében ellenzéki pozícióból is lehet tárgyalni a kormánypárttal” – magyarázta.
Csütörtökön tartja alakuló ülését a nagyváradi önkormányzati testület, ekkor derül ki az is, hogy kik foglalhatják el a két alpolgármesteri széket. Az USL megszerezte a kétharmados többséget a közgyűlésben, így valószínűnek tűnik, hogy az RMDSZ-szel nem köt újabb koalíciót, és alpolgármesteri helyet sem ajánl fel neki. Az illetékesek közül senki nem nyilatkozik, de már olyan pletykák is napvilágott láttak, amelyek szerint Victor Ponta miniszterelnök parancsolt volna rá az USL-re, hogy működjék együtt az RMDSZ-szel, legalábbis megyei szinten.
Egyelőre a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy sem Biró Rozália, sem más RMDSZ-es nem lesz alpolgármester Váradon, a Bihar megyei közgyűlésben azonban Kiss Sándor személyében továbbra is lesz magyar alelnök.
Uioreanu: tárgyalunk az RMDSZ-el
A Kolozs megyei önkormányzat liberális párti elnöke, Horea Uioreanu közölte: az RMDSZ-el, valamint a Dan Diaconescu populista Nép Pártjával (PPDD) együttműködve hozna létre kétharmados többséget az új tanácstestületben. Mint mondta, a tárgyalásokat már a múlt héten elkezdték. „Várhatóan péntekig, az eskűtételek idopontjáig megoldódik ez a kérdés” – tette hozzá. A 36 tagú megyei tanácstestületben 16 USL-s, 12 PDL-s, 5 RMDSZ-es és 3 PPDD-s jelölt jutott mandátumhoz.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)
2012. június 19.
Júliustól megszűnik az Új Magyar Szó
Lapunk értesülései szerint július elsejei hatállyal megszűnik az Új Magyar Szó nyomtatott változata. Az önmagát az egyetlen országos terjesztésű magyar napilapként meghatározó, RMDSZ-közeli ÚMSZ-t megjelentető váradi Scripta Kiadó Kft. anyagi helyzete ellehetetlenült, emiatt nem tudja vállalni a lap előállításához szükséges pénzügyi forrásokat.
Lányi Szabolcs, a Scripta igazgatótanácsának volt elnöke sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta információnkat.
Lányi – akinek mandátuma lejárt – a Krónikának elmondta, már nem aktív tagja a Scripta igazgatótanácsának, az ÚMSZ anyagi helyzete valóban nehéz, viszont reméli, „megszűnni éppen nem szűnik meg”.
Salamon Márton Lászlótól, az ÚMSZ megbízott felelős szerkesztőjétől megtudtuk, már csak néhány napig fungál szakmai vezetőként, és a stratégiai döntésekbe nem vonják be a tulajdonosi jogokat gyakorlók. (Az Ungureanu-kormány Románia szaloniki főkonzuljává nevezte ki Salamont, aki a tervek szerint júliusban foglalja el állomáshelyét).
Bővebb tájékoztatásért a felelő szerkesztő Pető Dalmához, a Scripta többségi részvénycsomagját birtokló Free Press Alapítvány elnökéhez irányított, ő azonban elmondta: elnöki kinevezése még nem hivatalos, ezért nem kívánt nyilatkozni.
Úgy tudjuk, egyelőre nem dőlt el, miként folytatja az ÚMSZ szerkesztősége a lap online megjelentetését. Felmerült, a nyomtatott változat piacra dobását megpróbálja biztosítani a nagyváradi Erdélyi Riport hírmagazint kiadó Riport Kiadó Kft., viszont a kiadó anyagi helyzetére tekintettel ez hamvába holt kezdeményezésnek bizonyult.
Az ÚMSZ 2005-ben jött létre az egykori kommunista pártlap, az Előre, valamint a Romániai Magyar Szó utódjaként, és négy évig Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor tulajdonában volt, aki – bevallása szerint – több mint egymillió euróval támogatta a lapot megjelentető Scripta Kiadót.
2009 májusában a nagyváradi újságírók alapította Free Press Románia Alapítvány vette át Verestóy 99,89 százalékos tulajdonrészét a Scripta Rt.-ben.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)
Lapunk értesülései szerint július elsejei hatállyal megszűnik az Új Magyar Szó nyomtatott változata. Az önmagát az egyetlen országos terjesztésű magyar napilapként meghatározó, RMDSZ-közeli ÚMSZ-t megjelentető váradi Scripta Kiadó Kft. anyagi helyzete ellehetetlenült, emiatt nem tudja vállalni a lap előállításához szükséges pénzügyi forrásokat.
Lányi Szabolcs, a Scripta igazgatótanácsának volt elnöke sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta információnkat.
Lányi – akinek mandátuma lejárt – a Krónikának elmondta, már nem aktív tagja a Scripta igazgatótanácsának, az ÚMSZ anyagi helyzete valóban nehéz, viszont reméli, „megszűnni éppen nem szűnik meg”.
Salamon Márton Lászlótól, az ÚMSZ megbízott felelős szerkesztőjétől megtudtuk, már csak néhány napig fungál szakmai vezetőként, és a stratégiai döntésekbe nem vonják be a tulajdonosi jogokat gyakorlók. (Az Ungureanu-kormány Románia szaloniki főkonzuljává nevezte ki Salamont, aki a tervek szerint júliusban foglalja el állomáshelyét).
Bővebb tájékoztatásért a felelő szerkesztő Pető Dalmához, a Scripta többségi részvénycsomagját birtokló Free Press Alapítvány elnökéhez irányított, ő azonban elmondta: elnöki kinevezése még nem hivatalos, ezért nem kívánt nyilatkozni.
Úgy tudjuk, egyelőre nem dőlt el, miként folytatja az ÚMSZ szerkesztősége a lap online megjelentetését. Felmerült, a nyomtatott változat piacra dobását megpróbálja biztosítani a nagyváradi Erdélyi Riport hírmagazint kiadó Riport Kiadó Kft., viszont a kiadó anyagi helyzetére tekintettel ez hamvába holt kezdeményezésnek bizonyult.
Az ÚMSZ 2005-ben jött létre az egykori kommunista pártlap, az Előre, valamint a Romániai Magyar Szó utódjaként, és négy évig Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor tulajdonában volt, aki – bevallása szerint – több mint egymillió euróval támogatta a lapot megjelentető Scripta Kiadót.
2009 májusában a nagyváradi újságírók alapította Free Press Románia Alapítvány vette át Verestóy 99,89 százalékos tulajdonrészét a Scripta Rt.-ben.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)
2012. június 19.
Az RMDSZ a Szociálliberális Unióval tárgyal
Csütörtökig eldől, lesz-e Marosvásárhelynek magyar alpolgármestere és a megyei tanácsnak magyar alelnöke
– Országosan 203 polgármesterünk van, 2355 helyi és megyei tanácsosunk, és 55000 szavazattal kaptunk többet, mint 2008-ban. Hét megyében növeltük polgármestereink számát. Maros megyében megtartottuk a 38 polgármesteri széket, növeltük viszont a helyi tanácsosaink számát. Tettük mindezt olyan körülmények között, amikor gazdasági válság közepette kormányon voltunk, és a lakosságot negatívan is érintő intézkedéseket voltunk kénytelenek meghozni, illetve két magyar párt is versenybe szállt a magyarok szavazataiért – nyilatkozta tegnap Marosvásárhelyen Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke.
A magyarság egyértelműen a megosztás ellen szavazott
Borbély köszönetet mondott mindenkinek, aki a választásokon az RMDSZ-t támogatta. – Ez azt bizonyította, hogy a magyarság nemcsak hogy bizalmat szavazott nekünk a következő négy évre, hanem gyakorlatilag elutasította az elméletet, amelyet az ellenünk induló két magyar párt hangoztatott a választás szabadságáról. A magyarság egyértelműen a megosztás ellen szavazott, 96%-a a magyar polgármestereknek RMDSZ-es, és több tanácsosunk van, mint ezelőtt négy évvel. Ez felhatalmaz minket arra, hogy a következő időszakban tárgyaljunk a megye jelenlegi legerősebb koalíciójával, a Szociálliberális Unióval. Ami nem azt jelenti, hogy a helyi viszonyokat figyelembe véve mindenhol velük megyünk. Nekünk az az érdekünk, hogy a 38 polgármesteren kívül minél több alpolgármesterünk legyen, és minél több helyen mi legyünk úgymond a mérleg nyelve, vagy velünk együtt alakítsanak többséget mások a tanácsokban. És erre megvan a lehetőség, mondta egyebek mellett az alelnök.
Bónusz a magyarságnak
Kifejtette, országos szinten sem zárják be a kapukat, tárgyalnak.
– Beleszólásunk kell legyen, és nagyon fontos, hogy tárgyalópartnernek tekint minket a Szociálliberális Unió, de nem kötünk semmilyen koalíciót a választásokig. Az RMDSZ készül a parlamenti választásokra, és a szervezet erejét érzékeltetendő mondom el, hogy ellenzékben is sikerült átvinni egy olyan választási törvényt, amellyel most sem értünk egyet, mert nem igazságos, de a magyarságnak egy bónuszt nyújt négy vagy öt megyében, ahol nem jutottunk volna be a 7 százalék alatti jelenléttel. Eszerint ott kap plusz képviselői helyet az illető megye, ahol az RMDSZ jelöltje nem jut be egyéni körzetekben.
"Tőkésnek önvizsgálatot kellene tartania"
A kérdésre, hogy miként egyeztethető össze a tárgyalási szándék a Szociálliberális Unióval a szlogennel, hogy Minden magyar számít, Borbély László kijelentette: – Az a százezer szavazat négy százaléka a magyarság szavazatainak. Mi nyitottak voltunk a tárgyalásra, és nem rajtunk múlott, hanem azokon, akik pártot jegyeztek be, az RMDSZ-ből kikopott emberek, és ellenünk indultak. Az RMDSZ egy bölcs és lelkes szervezet, úgyhogy megkérjük őket, hogy a választások eredményének elemzése után, ha akarnak, jöjjenek vissza az RMDSZ-be, de most ebben a pillanatban a választások felhatalmazták az RMDSZ-t arra, hogy továbbra is egységes képviselője legyen a magyarságnak az önkormányzatokban.
A szombati szovátai konferenciára utalva jelentette ki: – Ha Tőkés Lászlónak már nem maradt más, mint hogy szombaton arról nyilatkozzon, hogy az RMDSZ valamiféle titkos paktumot köt, és lemondott az autonómiáról, erre csak annyit mondhatok, hogy Tőkés László mindenekelőtt önvizsgálatot kellene tartson, hiszen az a párt, amelyet az ő neve fémjelez, megbukott a választásokon. Két polgármestere van a 203-hoz, úgyhogy ilyenkor az ember önvizsgálatot tart, önkritikát gyakorol, elnézést kér, s nem jön ilyen légből kapott, minden valóságot nélkülöző nyilatkozattal.
Népujság: Hol tartanak a helyi egyeztetésekkel, van-e más, és ki az RMDSZ jelöltje a megyei tanács alelnöki tisztségére, illetve a marosvásárhelyi alpolgármesteri funkcióra?
Borbély László: Ma is tárgyaltunk és a továbbiakban is tárgyalunk az RMDSZ tisztségviselőivel, valószínűleg szerdán, de legkésőbb csütörtökön leülünk a Szociálliberális Unióval is, hogy tárgyaljuk meg, hol tudunk együtt menni a megyében. A megyei tanácsban és a városi tanácsban is kétharmados többségünk lehet a Szociálliberális Unióval együtt. Ami a személyeket illeti, a következő három nap folyamán eldöntjük. Az RMDSZ egy demokratikus szervezet, nem egy-két ember dönt, hanem a városi frakció, a megyei frakció együtt, és ez legkésőbb csütörtökön megtörténik.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)
Csütörtökig eldől, lesz-e Marosvásárhelynek magyar alpolgármestere és a megyei tanácsnak magyar alelnöke
– Országosan 203 polgármesterünk van, 2355 helyi és megyei tanácsosunk, és 55000 szavazattal kaptunk többet, mint 2008-ban. Hét megyében növeltük polgármestereink számát. Maros megyében megtartottuk a 38 polgármesteri széket, növeltük viszont a helyi tanácsosaink számát. Tettük mindezt olyan körülmények között, amikor gazdasági válság közepette kormányon voltunk, és a lakosságot negatívan is érintő intézkedéseket voltunk kénytelenek meghozni, illetve két magyar párt is versenybe szállt a magyarok szavazataiért – nyilatkozta tegnap Marosvásárhelyen Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke.
A magyarság egyértelműen a megosztás ellen szavazott
Borbély köszönetet mondott mindenkinek, aki a választásokon az RMDSZ-t támogatta. – Ez azt bizonyította, hogy a magyarság nemcsak hogy bizalmat szavazott nekünk a következő négy évre, hanem gyakorlatilag elutasította az elméletet, amelyet az ellenünk induló két magyar párt hangoztatott a választás szabadságáról. A magyarság egyértelműen a megosztás ellen szavazott, 96%-a a magyar polgármestereknek RMDSZ-es, és több tanácsosunk van, mint ezelőtt négy évvel. Ez felhatalmaz minket arra, hogy a következő időszakban tárgyaljunk a megye jelenlegi legerősebb koalíciójával, a Szociálliberális Unióval. Ami nem azt jelenti, hogy a helyi viszonyokat figyelembe véve mindenhol velük megyünk. Nekünk az az érdekünk, hogy a 38 polgármesteren kívül minél több alpolgármesterünk legyen, és minél több helyen mi legyünk úgymond a mérleg nyelve, vagy velünk együtt alakítsanak többséget mások a tanácsokban. És erre megvan a lehetőség, mondta egyebek mellett az alelnök.
Bónusz a magyarságnak
Kifejtette, országos szinten sem zárják be a kapukat, tárgyalnak.
– Beleszólásunk kell legyen, és nagyon fontos, hogy tárgyalópartnernek tekint minket a Szociálliberális Unió, de nem kötünk semmilyen koalíciót a választásokig. Az RMDSZ készül a parlamenti választásokra, és a szervezet erejét érzékeltetendő mondom el, hogy ellenzékben is sikerült átvinni egy olyan választási törvényt, amellyel most sem értünk egyet, mert nem igazságos, de a magyarságnak egy bónuszt nyújt négy vagy öt megyében, ahol nem jutottunk volna be a 7 százalék alatti jelenléttel. Eszerint ott kap plusz képviselői helyet az illető megye, ahol az RMDSZ jelöltje nem jut be egyéni körzetekben.
"Tőkésnek önvizsgálatot kellene tartania"
A kérdésre, hogy miként egyeztethető össze a tárgyalási szándék a Szociálliberális Unióval a szlogennel, hogy Minden magyar számít, Borbély László kijelentette: – Az a százezer szavazat négy százaléka a magyarság szavazatainak. Mi nyitottak voltunk a tárgyalásra, és nem rajtunk múlott, hanem azokon, akik pártot jegyeztek be, az RMDSZ-ből kikopott emberek, és ellenünk indultak. Az RMDSZ egy bölcs és lelkes szervezet, úgyhogy megkérjük őket, hogy a választások eredményének elemzése után, ha akarnak, jöjjenek vissza az RMDSZ-be, de most ebben a pillanatban a választások felhatalmazták az RMDSZ-t arra, hogy továbbra is egységes képviselője legyen a magyarságnak az önkormányzatokban.
A szombati szovátai konferenciára utalva jelentette ki: – Ha Tőkés Lászlónak már nem maradt más, mint hogy szombaton arról nyilatkozzon, hogy az RMDSZ valamiféle titkos paktumot köt, és lemondott az autonómiáról, erre csak annyit mondhatok, hogy Tőkés László mindenekelőtt önvizsgálatot kellene tartson, hiszen az a párt, amelyet az ő neve fémjelez, megbukott a választásokon. Két polgármestere van a 203-hoz, úgyhogy ilyenkor az ember önvizsgálatot tart, önkritikát gyakorol, elnézést kér, s nem jön ilyen légből kapott, minden valóságot nélkülöző nyilatkozattal.
Népujság: Hol tartanak a helyi egyeztetésekkel, van-e más, és ki az RMDSZ jelöltje a megyei tanács alelnöki tisztségére, illetve a marosvásárhelyi alpolgármesteri funkcióra?
Borbély László: Ma is tárgyaltunk és a továbbiakban is tárgyalunk az RMDSZ tisztségviselőivel, valószínűleg szerdán, de legkésőbb csütörtökön leülünk a Szociálliberális Unióval is, hogy tárgyaljuk meg, hol tudunk együtt menni a megyében. A megyei tanácsban és a városi tanácsban is kétharmados többségünk lehet a Szociálliberális Unióval együtt. Ami a személyeket illeti, a következő három nap folyamán eldöntjük. Az RMDSZ egy demokratikus szervezet, nem egy-két ember dönt, hanem a városi frakció, a megyei frakció együtt, és ez legkésőbb csütörtökön megtörténik.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)
2012. június 19.
Köszönet a Vályi Gyula- emlékmű-állítás támogatóinak
A szoborállítás megvalósításához erkölcsi és anyagi támogatásra van szükség. A többéves, a buktatókkal járó intézkedések hullámvölgyeiből való kiemelkedéshez szükséges lelki erőt, a biztatást, hogy "van tovább", köszönöm elsősorban a férjemnek, dr. Sebestyén Dénesnek, aki a Vályi Gyula Matematikai Társaság értelmi szerzője és támogatója, dr. Csegzi Sándor alpolgármesternek és Keresztes Géza mérnök úrnak. Az anyagi összköltség jóval meghaladja az 50.000 lejt. A szoboravatás alkalmával összeállított Vályi Gyula-emlékkönyvben felsoroltuk az anyagi támogatókat. Mindenkinek köszönjük a segítségét, mégis a nyilvánosság előtt külön köszönet illeti azokat, akik nagymértékben hozzájárultak az emlékmű megvalósításához. Köszönjük Miholcsa József szobrászművésznek, aki jutányos áron alkotta meg a szobrot, az Aages Ltd vállalatnak, ezen belül Kelemen György mérnök úrnak, hogy biztosították az öntéshez szükséges réztörmeléket a szoborhoz és 2005-ben a Református Kollégium falára állított Vályi Gyula emléktáblához is, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnak, személy szerint dr. Csegzi Sándor alpolgármesternek a talapzat elkészítéséért és a tereprendezésért, a Timko Kft.-nek a szobor elkészítéséhez és kiöntéséhez, az emléktábla elkészítéséhez és a Vályi Gyula Matematikai Társaság tevékenységeihez nyújtott nagyobb anyagi támogatást. Nagyobb összeggel támogatták az emlékműállítást: néhai dr. Pethő Attila és neje, Ilonka, a református egyházközségek, a római katolikus egyházközségek, az unitárius egyházközségek, dr. Sebestyén Dénes családja, Ilyés Tóth Sándor, Nemes Tamara, Balogh József, a Studium Alapítvány, a Multinvest Kft., Ilyés Kálmán, a Református Kollégium Egyesülete, a Vim Spectrum, a Multiplan Kft.-k, Bolyai Farkas Elméleti Líceum szülői bizottsága.
Köszönjük mindenkinek a hozzájárulását, azt hogy jelenlétükkel megtisztelték a szoboravatás ünnepélyét, és koszorút, virágot helyeztek a szoborhoz.
Sebestyén Júlia. Népújság (Marosvásárhely)
A szoborállítás megvalósításához erkölcsi és anyagi támogatásra van szükség. A többéves, a buktatókkal járó intézkedések hullámvölgyeiből való kiemelkedéshez szükséges lelki erőt, a biztatást, hogy "van tovább", köszönöm elsősorban a férjemnek, dr. Sebestyén Dénesnek, aki a Vályi Gyula Matematikai Társaság értelmi szerzője és támogatója, dr. Csegzi Sándor alpolgármesternek és Keresztes Géza mérnök úrnak. Az anyagi összköltség jóval meghaladja az 50.000 lejt. A szoboravatás alkalmával összeállított Vályi Gyula-emlékkönyvben felsoroltuk az anyagi támogatókat. Mindenkinek köszönjük a segítségét, mégis a nyilvánosság előtt külön köszönet illeti azokat, akik nagymértékben hozzájárultak az emlékmű megvalósításához. Köszönjük Miholcsa József szobrászművésznek, aki jutányos áron alkotta meg a szobrot, az Aages Ltd vállalatnak, ezen belül Kelemen György mérnök úrnak, hogy biztosították az öntéshez szükséges réztörmeléket a szoborhoz és 2005-ben a Református Kollégium falára állított Vályi Gyula emléktáblához is, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnak, személy szerint dr. Csegzi Sándor alpolgármesternek a talapzat elkészítéséért és a tereprendezésért, a Timko Kft.-nek a szobor elkészítéséhez és kiöntéséhez, az emléktábla elkészítéséhez és a Vályi Gyula Matematikai Társaság tevékenységeihez nyújtott nagyobb anyagi támogatást. Nagyobb összeggel támogatták az emlékműállítást: néhai dr. Pethő Attila és neje, Ilonka, a református egyházközségek, a római katolikus egyházközségek, az unitárius egyházközségek, dr. Sebestyén Dénes családja, Ilyés Tóth Sándor, Nemes Tamara, Balogh József, a Studium Alapítvány, a Multinvest Kft., Ilyés Kálmán, a Református Kollégium Egyesülete, a Vim Spectrum, a Multiplan Kft.-k, Bolyai Farkas Elméleti Líceum szülői bizottsága.
Köszönjük mindenkinek a hozzájárulását, azt hogy jelenlétükkel megtisztelték a szoboravatás ünnepélyét, és koszorút, virágot helyeztek a szoborhoz.
Sebestyén Júlia. Népújság (Marosvásárhely)
2012. június 19.
Halasztás a MOGYE- ügyben
Az RMDSZ és az MMDSZ is beavatkozott a perbe
A Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) által tavaly novemberben a Maros megyei törvényszéken indított perben tegnap a második tárgyalásra került sor, ám ezt is elhalasztotta a bíró. Az őszi egyetemi tanévkezdés előtt nem várható végleges ítélet – nyilatkozta dr. Kincses Előd, a RMOGYKE jogi képviselője.
Az egyesület a perben azt kérte a bíróságtól, hogy az egyetemi chartát a tanügyi törvény rendelkezéseinek megfelelően módosítsák, különös tekintettel az anyanyelvi oktatást szabályozó 135. szakaszra. Kincses Előd elmondta, a keresethez csatolták a Babes-Bolyai Tudományegyetemnek és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemnek a chartáját, amelyekbe ezek a rendelkezések korrekt módon be voltak vezetve. "Az első tárgyalást 2012. május 11-re tűzték ki és megtagadták az időpont előbbre hozását szemben azokkal a perekkel, amelyeket később indított az egyetem a román kormány ellen és egyetlen tárgyaláson megoldottak. Májusban kézbesítették az eredeti három beavatkozási kérelmet, amelyeket az EMNT, az EMNP és a MPP nyújtott be, a felperes mellett beavatkozva a perbe. E három alakulat az első felkérésemre azonnal hajlandó volt belépni a perbe, szemben az RMDSZ-szel, amely a tavaly novemberi felkérésemet válaszra sem méltatta. Ezt nagyon nagy hibának tartom, úgy vélem, ha Markó Béla tanügyért felelős miniszterelnök-helyettesként és az RMDSZ belépnek a perbe, egész biztos elérhették volna azt, hogy rövidítsék le a határidőt és vigyék el más megyébe az ügyet. Ezt én sajnos hiába kérelmeztem a Legfelsőbb Ítélőtáblánál, amely az áthelyezési kérelmemet elutasította, mondván, hogy a marosvásárhelyi bírák nagyon objektíven tárgyalnak a román–magyar ügyekben. Amennyiben a bírói út gyorsabban haladt volna, talán el lehetett volna kerülni akár a kormánybuktatást is, hiszen nem visíthatott volna a MOGYE szenátusa, hogy az akadémiai szférába beavatkozik a politikum, az igazságszolgáltatás hozott volna ítéletet" – jelentette ki Kincses Előd. Az RMDSZ Karácsony Erdei Etel ügyvédet bízta meg a perbeli képviselettel, aki benyújtotta a RMOGYKE melletti beavatkozási kérelmet, ugyanakkor a perbe belépett a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség is, saját nevében, az ő képviseletüket Gogolák Csongor ügyvéd látja el. Kincses szerint a magyar diákság beavatkozása üdvös dolog, hiszen nem mondhatják, hogy kizárólag olyanok léptek be a perbe, akik nem közvetlenül érdekeltek. A tegnapi tárgyaláson az újabb beavatkozási kérelmeket közölték Ioan Sabau Pop ügyvéddel, aki a MOGYE-t képviseli a perben. Sabau ügyvéd ragaszkodott a halasztáshoz, arra hivatkozva, hogy a beavatkozási kérelmeket tanulmányoznia kell és mindenféle újabb kifogásokat fogalmazott meg. A bíró szeptember 28-ra tűzte ki a következő tárgyalást, annak ellenére, hogy Kincses Előd rövid határidőt kért, hangsúlyozva, fontos lenne az ítélethozatal még az új egyetemi tanév megkezdése előtt. "Egyetemkezdés előtt 2 nappal tárgyalják a pert, de úgy vélem, az ítélet semmi esetre sem lett volna jogerős október 1. előtt, hiszen olyan döntés nem születhet ebben a perben, amelyet a pervesztes ne fellebbezzen meg. A következő tanévre lehetne tisztába tenni a dolgot" – nyilatkozta a RMOGYKE ügyvédje. Kincses szerint a román kormánynak érdeke lenne ebben a perben egy korrekt bírósági döntés, hiszen a jelenlegi charta állandó feszültséget gerjeszt a romániai magyarok és románok között, Románia és Magyarország között, ez a szenátus pedig képtelen arra, hogy a törvénynek megfelelően módosítsa a chartát.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)
Az RMDSZ és az MMDSZ is beavatkozott a perbe
A Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) által tavaly novemberben a Maros megyei törvényszéken indított perben tegnap a második tárgyalásra került sor, ám ezt is elhalasztotta a bíró. Az őszi egyetemi tanévkezdés előtt nem várható végleges ítélet – nyilatkozta dr. Kincses Előd, a RMOGYKE jogi képviselője.
Az egyesület a perben azt kérte a bíróságtól, hogy az egyetemi chartát a tanügyi törvény rendelkezéseinek megfelelően módosítsák, különös tekintettel az anyanyelvi oktatást szabályozó 135. szakaszra. Kincses Előd elmondta, a keresethez csatolták a Babes-Bolyai Tudományegyetemnek és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemnek a chartáját, amelyekbe ezek a rendelkezések korrekt módon be voltak vezetve. "Az első tárgyalást 2012. május 11-re tűzték ki és megtagadták az időpont előbbre hozását szemben azokkal a perekkel, amelyeket később indított az egyetem a román kormány ellen és egyetlen tárgyaláson megoldottak. Májusban kézbesítették az eredeti három beavatkozási kérelmet, amelyeket az EMNT, az EMNP és a MPP nyújtott be, a felperes mellett beavatkozva a perbe. E három alakulat az első felkérésemre azonnal hajlandó volt belépni a perbe, szemben az RMDSZ-szel, amely a tavaly novemberi felkérésemet válaszra sem méltatta. Ezt nagyon nagy hibának tartom, úgy vélem, ha Markó Béla tanügyért felelős miniszterelnök-helyettesként és az RMDSZ belépnek a perbe, egész biztos elérhették volna azt, hogy rövidítsék le a határidőt és vigyék el más megyébe az ügyet. Ezt én sajnos hiába kérelmeztem a Legfelsőbb Ítélőtáblánál, amely az áthelyezési kérelmemet elutasította, mondván, hogy a marosvásárhelyi bírák nagyon objektíven tárgyalnak a román–magyar ügyekben. Amennyiben a bírói út gyorsabban haladt volna, talán el lehetett volna kerülni akár a kormánybuktatást is, hiszen nem visíthatott volna a MOGYE szenátusa, hogy az akadémiai szférába beavatkozik a politikum, az igazságszolgáltatás hozott volna ítéletet" – jelentette ki Kincses Előd. Az RMDSZ Karácsony Erdei Etel ügyvédet bízta meg a perbeli képviselettel, aki benyújtotta a RMOGYKE melletti beavatkozási kérelmet, ugyanakkor a perbe belépett a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség is, saját nevében, az ő képviseletüket Gogolák Csongor ügyvéd látja el. Kincses szerint a magyar diákság beavatkozása üdvös dolog, hiszen nem mondhatják, hogy kizárólag olyanok léptek be a perbe, akik nem közvetlenül érdekeltek. A tegnapi tárgyaláson az újabb beavatkozási kérelmeket közölték Ioan Sabau Pop ügyvéddel, aki a MOGYE-t képviseli a perben. Sabau ügyvéd ragaszkodott a halasztáshoz, arra hivatkozva, hogy a beavatkozási kérelmeket tanulmányoznia kell és mindenféle újabb kifogásokat fogalmazott meg. A bíró szeptember 28-ra tűzte ki a következő tárgyalást, annak ellenére, hogy Kincses Előd rövid határidőt kért, hangsúlyozva, fontos lenne az ítélethozatal még az új egyetemi tanév megkezdése előtt. "Egyetemkezdés előtt 2 nappal tárgyalják a pert, de úgy vélem, az ítélet semmi esetre sem lett volna jogerős október 1. előtt, hiszen olyan döntés nem születhet ebben a perben, amelyet a pervesztes ne fellebbezzen meg. A következő tanévre lehetne tisztába tenni a dolgot" – nyilatkozta a RMOGYKE ügyvédje. Kincses szerint a román kormánynak érdeke lenne ebben a perben egy korrekt bírósági döntés, hiszen a jelenlegi charta állandó feszültséget gerjeszt a romániai magyarok és románok között, Románia és Magyarország között, ez a szenátus pedig képtelen arra, hogy a törvénynek megfelelően módosítsa a chartát.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)
2012. június 19.
Nem sürgős a MOGYE, ha magyar a felperes
Szeptember 28-ra halasztotta hétfőn a Maros Megyei Törvényszék annak a keresetnek az érdemi tárgyalását, amely vitatja a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) chartájának érvényességét. A pert 2011 őszén a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) indította a MOGYE ellen. Az egyesület megkérdőjelezte az intézmény felépítését és működését leíró charta érvényességét, mert úgy vélte, az nem felel meg a 2011-ben elfogadott oktatási törvény előírásainak. Kincses Előd, az egyesület ügyvédje az MTI-nek elmondta, ha az egyetemi charta érvénytelen, az annak alapján megtartott választások sem lehetnek érvényesek. – Törvény szerint a közigazgatási ügyeket sürgősséggel kell tárgyalni, de lám, Marosvásárhelyen így néz ki a sürgősség: a 2011. novemberi keresetet talán 2012 szeptemberében kezdik érdemben tárgyalni – mondta Kincses. Szabadság (Kolozsvár)
Szeptember 28-ra halasztotta hétfőn a Maros Megyei Törvényszék annak a keresetnek az érdemi tárgyalását, amely vitatja a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) chartájának érvényességét. A pert 2011 őszén a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) indította a MOGYE ellen. Az egyesület megkérdőjelezte az intézmény felépítését és működését leíró charta érvényességét, mert úgy vélte, az nem felel meg a 2011-ben elfogadott oktatási törvény előírásainak. Kincses Előd, az egyesület ügyvédje az MTI-nek elmondta, ha az egyetemi charta érvénytelen, az annak alapján megtartott választások sem lehetnek érvényesek. – Törvény szerint a közigazgatási ügyeket sürgősséggel kell tárgyalni, de lám, Marosvásárhelyen így néz ki a sürgősség: a 2011. novemberi keresetet talán 2012 szeptemberében kezdik érdemben tárgyalni – mondta Kincses. Szabadság (Kolozsvár)
2012. június 19.
A jobboldal bukása
Miért van az, hogy amikor Romániában a baloldal (vagy az, amit baloldalnak hívunk) veszít a választásokon, ez rendszerint hajszálon múlik.
Amikor pedig a jobboldali erők szenvednek vereséget, hatalmas zuhanásnak, az ellenfél megkérdőjelezhetetlen győzelmének vagyunk tanúi. Az, ami most a helyhatósági választásokon történt (ez a jelenség erőteljesebbé válik majd az őszi parlamenti választásokon) a 2000 év változásaira emlékeztet, persze más szereplőkkel: a PSDR helyett most az USL áll a győztes dobogóján, az egykori CDR szerepét most a vesztes PDL tölti be, az egyre nagyobb támogatottságnak örvendő Dan Diaconescu pedig az egykori nagyromániás vezér, Vadim Tudornak felelne meg. 2004-ben a D. A. Szövetség nem nyerte meg a választásokat, mégis ő alakíthatott kormányt Traian Băsescu manőverei következtében, emlékezzünk csak a Konzervatív Párttal köttetett szövetségre, az úgynevezett „erkölcstelen megoldásra”. 2008-ban is a PDL néhány szavazattal kevesebbet kapott a PSD-nél, de megnyerte a választásokat, mivel a szavazatok eloszlásának következtében eggyel több parlamenti képviselője volt mint a szociáldemokratáknak. A felsoroláshoz kívánkozik Traian Băsescu szintén hajszálon múló győzelme 2004-ben és 2009-ben Năstase, illetve Geoană ellen. Iliescu, amikor nyert – 1992-ben és 2000-ben (hogy 1990-et ne is említsük) – legalább nagy előnnyel tette.
Sokan azt mondják, hogy a PDL mostani veresége a korrupciónak, a politikai klientúrának, gyanús alakok támogatásának köszönhető. Teljesen igaz. De ezek a „káros szenvedélyek” jellemezték a Năstase-kormányt is, sőt százszorta jobban. Miért váltottak ki ekkora vihart Boc korruptjai, miközben Năstase korruptjai semmi hasonló válaszreakciót nem produkáltak a Szociáldemokrata Párt ellen? Másfelől: Silviu Prigoană (a PDL bukaresti főpolgármester-jelöltje – szerk. megj.) valóban nem volt szerencsés választás. De vajon az USL-színekben induló Sorin Oprescu valóban annyira értékes jelölt volt, hogy megérdemelte a voksok háromszorosát? Prigoanáról elmondható, hogy biztosan azért „járta meg”, mivel Elena Udreának volt a „választottja”. De miféle elismerésre méltó tevékenységet tud felmutatni a sajtó által kétes személyként emlegetett Robert Negoiţă, hogy megérdemelje a PDL-s Liviu Negoitára leadott szavazatok kétszeresét, aki Bukarest 3. kerületének kedvelt polgármestere volt 8 évig? Igen, a szavazat – a városokban legalábbis – elsősorban politikai szavazat volt, Boc és Băsescu ellen voksolt a dühös lakosság. (Leszámítva Kolozsvárt.)
Minden kétséget kizáróan az a jelenség, amelyről az előbb beszéltem, kapcsolatban áll a ténnyel, hogy Romániában a reformok – annyi, amennyi volt, és olyan, amilyen volt – két hajtómotorral rendelkeztek, amelyek egymást kiegészítették. Egy belső, jobb oldali motor (a 90-es években ezt a Demokratikus Konvenció és Emil Constantinescu személyesítette meg, a 2000-es években pedig a D.A. Szövetség, a PDL és Traian Băsescu); a másik motor pedig a külső, ezt az IMF, illetve az Európai Unió jelentette. A baloldal vagy meglehetősen „konzervatív” álláspontra helyezkedett a reformok ügyében, vagy kisebb mértékben kötelezte el magát irántuk. A külső hajtóerőre nem lehetett hatása a választók véleményének, reakciójának, ám a belsőt bármikor le lehet lassítani vagy éppenséggel megállítani.
Az emberek többsége nehezen fogadja el a reformokat még akkor is, amikor ezekre nem egy általános válság miatt kerül sor, mint most. Ha azonban azt a benyomást is keltik, hogy a kormányon levők között túl sok a korrupt politikus, akiknek képmutatása elképesztő méreteket ölt, akkor a frusztráltság érzése a maximumra ugrik. Főleg a városi, képzettebb választópolgárok számára tűntek rosszabbaknak „Boc korrupt politikusai” „Năstase korrupt politikusainál”. Nem azért, mintha valóban rosszabbak lettek volna, hanem azért, mert Boctól és társaikról nem feltételeztek ilyen mértékű visszaéléseket. A hibákat mintha nagyítóval nézték volna (a hírtelevíziók közötti „odaadó” versenynek tulajdoníthatóan), a jó tulajdonságok pedig szinte láthatatlanokká váltak a bérek és bérpótlékok eltörlésével, illetve csökkentésével. Azok, akik kevesebb fizetést és nyugdíjat kaptak, akiknek a vállalkozása csődbe ment, akiknek hatalmas bankadósságot kell törleszteniük, akik munkanélkülivé váltak, azok dühösen Oprescura szavaztak, habár kéréseiket ő soha sem fogja megoldani. A többiek, akiknek jobb a felfogóképességük, vagy a fentebbi intézkedések kevésbé érintettek, elbátortalanodtak az egyre rosszabbul vezetett párt láttán, amely képtelenné vált – még a jelöltállításkor is – bizonyos erkölcsi és szakmai normák tiszteletben tartására. Ezért ez a kategória vagy nem ment el szavazni (hacsak nem Nicuşor Danra voksoltak), vagy Oprescura és az USL-ra ütötték a pecsétet, mert – valljuk be, túlzott – elvárásaikban csalódtak.
A baj az, hogy mindkét kategória veszít: az USL-re voksolók közül sokak számára a Ponta-Antonescu kormányzás sem tud elégtétellel szolgálni, a többiek pedig azt veszik majd észre, hogy túl sokba kerül nekik a „Ponta-féle korruptakkal” szembeni elnézésük. Ami pedig a reformokat illeti, ezek már nem szerepelnek a napirendi pontok között (habár egyeseket diszkrétebben, de folytatni kell a külső hajtóerő nyomására).
Andrei Cornea (revista22.ro) Szabadság (Kolozsvár)
Miért van az, hogy amikor Romániában a baloldal (vagy az, amit baloldalnak hívunk) veszít a választásokon, ez rendszerint hajszálon múlik.
Amikor pedig a jobboldali erők szenvednek vereséget, hatalmas zuhanásnak, az ellenfél megkérdőjelezhetetlen győzelmének vagyunk tanúi. Az, ami most a helyhatósági választásokon történt (ez a jelenség erőteljesebbé válik majd az őszi parlamenti választásokon) a 2000 év változásaira emlékeztet, persze más szereplőkkel: a PSDR helyett most az USL áll a győztes dobogóján, az egykori CDR szerepét most a vesztes PDL tölti be, az egyre nagyobb támogatottságnak örvendő Dan Diaconescu pedig az egykori nagyromániás vezér, Vadim Tudornak felelne meg. 2004-ben a D. A. Szövetség nem nyerte meg a választásokat, mégis ő alakíthatott kormányt Traian Băsescu manőverei következtében, emlékezzünk csak a Konzervatív Párttal köttetett szövetségre, az úgynevezett „erkölcstelen megoldásra”. 2008-ban is a PDL néhány szavazattal kevesebbet kapott a PSD-nél, de megnyerte a választásokat, mivel a szavazatok eloszlásának következtében eggyel több parlamenti képviselője volt mint a szociáldemokratáknak. A felsoroláshoz kívánkozik Traian Băsescu szintén hajszálon múló győzelme 2004-ben és 2009-ben Năstase, illetve Geoană ellen. Iliescu, amikor nyert – 1992-ben és 2000-ben (hogy 1990-et ne is említsük) – legalább nagy előnnyel tette.
Sokan azt mondják, hogy a PDL mostani veresége a korrupciónak, a politikai klientúrának, gyanús alakok támogatásának köszönhető. Teljesen igaz. De ezek a „káros szenvedélyek” jellemezték a Năstase-kormányt is, sőt százszorta jobban. Miért váltottak ki ekkora vihart Boc korruptjai, miközben Năstase korruptjai semmi hasonló válaszreakciót nem produkáltak a Szociáldemokrata Párt ellen? Másfelől: Silviu Prigoană (a PDL bukaresti főpolgármester-jelöltje – szerk. megj.) valóban nem volt szerencsés választás. De vajon az USL-színekben induló Sorin Oprescu valóban annyira értékes jelölt volt, hogy megérdemelte a voksok háromszorosát? Prigoanáról elmondható, hogy biztosan azért „járta meg”, mivel Elena Udreának volt a „választottja”. De miféle elismerésre méltó tevékenységet tud felmutatni a sajtó által kétes személyként emlegetett Robert Negoiţă, hogy megérdemelje a PDL-s Liviu Negoitára leadott szavazatok kétszeresét, aki Bukarest 3. kerületének kedvelt polgármestere volt 8 évig? Igen, a szavazat – a városokban legalábbis – elsősorban politikai szavazat volt, Boc és Băsescu ellen voksolt a dühös lakosság. (Leszámítva Kolozsvárt.)
Minden kétséget kizáróan az a jelenség, amelyről az előbb beszéltem, kapcsolatban áll a ténnyel, hogy Romániában a reformok – annyi, amennyi volt, és olyan, amilyen volt – két hajtómotorral rendelkeztek, amelyek egymást kiegészítették. Egy belső, jobb oldali motor (a 90-es években ezt a Demokratikus Konvenció és Emil Constantinescu személyesítette meg, a 2000-es években pedig a D.A. Szövetség, a PDL és Traian Băsescu); a másik motor pedig a külső, ezt az IMF, illetve az Európai Unió jelentette. A baloldal vagy meglehetősen „konzervatív” álláspontra helyezkedett a reformok ügyében, vagy kisebb mértékben kötelezte el magát irántuk. A külső hajtóerőre nem lehetett hatása a választók véleményének, reakciójának, ám a belsőt bármikor le lehet lassítani vagy éppenséggel megállítani.
Az emberek többsége nehezen fogadja el a reformokat még akkor is, amikor ezekre nem egy általános válság miatt kerül sor, mint most. Ha azonban azt a benyomást is keltik, hogy a kormányon levők között túl sok a korrupt politikus, akiknek képmutatása elképesztő méreteket ölt, akkor a frusztráltság érzése a maximumra ugrik. Főleg a városi, képzettebb választópolgárok számára tűntek rosszabbaknak „Boc korrupt politikusai” „Năstase korrupt politikusainál”. Nem azért, mintha valóban rosszabbak lettek volna, hanem azért, mert Boctól és társaikról nem feltételeztek ilyen mértékű visszaéléseket. A hibákat mintha nagyítóval nézték volna (a hírtelevíziók közötti „odaadó” versenynek tulajdoníthatóan), a jó tulajdonságok pedig szinte láthatatlanokká váltak a bérek és bérpótlékok eltörlésével, illetve csökkentésével. Azok, akik kevesebb fizetést és nyugdíjat kaptak, akiknek a vállalkozása csődbe ment, akiknek hatalmas bankadósságot kell törleszteniük, akik munkanélkülivé váltak, azok dühösen Oprescura szavaztak, habár kéréseiket ő soha sem fogja megoldani. A többiek, akiknek jobb a felfogóképességük, vagy a fentebbi intézkedések kevésbé érintettek, elbátortalanodtak az egyre rosszabbul vezetett párt láttán, amely képtelenné vált – még a jelöltállításkor is – bizonyos erkölcsi és szakmai normák tiszteletben tartására. Ezért ez a kategória vagy nem ment el szavazni (hacsak nem Nicuşor Danra voksoltak), vagy Oprescura és az USL-ra ütötték a pecsétet, mert – valljuk be, túlzott – elvárásaikban csalódtak.
A baj az, hogy mindkét kategória veszít: az USL-re voksolók közül sokak számára a Ponta-Antonescu kormányzás sem tud elégtétellel szolgálni, a többiek pedig azt veszik majd észre, hogy túl sokba kerül nekik a „Ponta-féle korruptakkal” szembeni elnézésük. Ami pedig a reformokat illeti, ezek már nem szerepelnek a napirendi pontok között (habár egyeseket diszkrétebben, de folytatni kell a külső hajtóerő nyomására).
Andrei Cornea (revista22.ro) Szabadság (Kolozsvár)
2012. június 19.
Nyirő román „áldozata”?
Nyirő József erdélyi író ügyének „nem megfelelő kezelése” miatt váltották le Dorin Dobrincut, az országos levéltár igazgatóját.
Nyirő József erdélyi író ügyének „nem megfelelő kezelése” miatt váltották le Dorin Dobrincut, az országos levéltár igazgatóját. Ioan Rus belügyminiszter pénteken írta alá a Dobrincu felmentéséről szóló miniszteri rendeletet. A felmentett levéltári igazgató szerint a tárcavezető informális találkozón mondta el neki, hogy a levéltár nem szolgáltatott idejében információkat Nyirőről, és ezért váltotta le. Dobrincu sértőnek tartja, hogy a belügyminiszter informális találkozón, más belügyisek jelenlétében közölte ezt vele, és nem hivatalos keretek között. Szerinte a Nyirő-ügyre való hivatkozás csak ürügy az ő menesztésére. Mint mondta, május 25-én hívta fel a belügyminiszter, és kért tőle levéltári információkat Nyirő tevékenységéről. Dobrincu – állítása szerint – azonnal utasította alkalmazottait, hogy szedjék össze a levéltárban található valamenynyi információt, és még aznap este közölte a szaktárcával a levéltárban talált dokumentumokat olyan körülmények között is, hogy – az igazgató úgy véli – a belügyminisztérium levéltárában sokkal több irat található, mint az országos levéltárban. Mint ismeretes, a román hatóságok nem engedélyezték május végén Nyirő József erdélyi író székelyudvarhelyi újratemetését.
Nyirő miatt Wieselnek nem kell magyar kitüntetés
Egy Kövér Lászlónak címzett levélben mondott le magas magyar állami kitüntetéséről Elie Wiesel magyar származású Nobel-békedíjas író. Az Országgyűlés elnökének kabinetfőnöke tegnap megerősítette, az író június 7-i keltezéssel levelet küldött Kövér Lászlónak, amelyben jelezte, lemond az államfőtől 2004-ben kapott kitüntetéséről. Wiesel többek között kifejtette, megdöbbenéssel és felháborodással értesült arról, hogy a Magyar Országgyűlés elnöke is részt vett a szerinte nyilas eszméket valló erdélyi író, Nyirő József újratemetési kísérletében. Írásában a magyar származású amerikai zsidó író kitér azokra a „nyugtalanító hírekre”, amelyek szerint Magyarországon köztereket neveznek el Horthy Miklósról és rehabilitálják Wass Albertet, illetve a világháborús fasiszta kormánnyal együttműködő más közéleti szereplőket, és a tanrendbe kerülnek a szélsőjobboldali eszméket hirdető szerzők. Elie Wiesel 2004-ben Mádl Ferenc köztársasági elnöktől vette át a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét. Új Magyar Szó (Bukarest)
Nyirő József erdélyi író ügyének „nem megfelelő kezelése” miatt váltották le Dorin Dobrincut, az országos levéltár igazgatóját.
Nyirő József erdélyi író ügyének „nem megfelelő kezelése” miatt váltották le Dorin Dobrincut, az országos levéltár igazgatóját. Ioan Rus belügyminiszter pénteken írta alá a Dobrincu felmentéséről szóló miniszteri rendeletet. A felmentett levéltári igazgató szerint a tárcavezető informális találkozón mondta el neki, hogy a levéltár nem szolgáltatott idejében információkat Nyirőről, és ezért váltotta le. Dobrincu sértőnek tartja, hogy a belügyminiszter informális találkozón, más belügyisek jelenlétében közölte ezt vele, és nem hivatalos keretek között. Szerinte a Nyirő-ügyre való hivatkozás csak ürügy az ő menesztésére. Mint mondta, május 25-én hívta fel a belügyminiszter, és kért tőle levéltári információkat Nyirő tevékenységéről. Dobrincu – állítása szerint – azonnal utasította alkalmazottait, hogy szedjék össze a levéltárban található valamenynyi információt, és még aznap este közölte a szaktárcával a levéltárban talált dokumentumokat olyan körülmények között is, hogy – az igazgató úgy véli – a belügyminisztérium levéltárában sokkal több irat található, mint az országos levéltárban. Mint ismeretes, a román hatóságok nem engedélyezték május végén Nyirő József erdélyi író székelyudvarhelyi újratemetését.
Nyirő miatt Wieselnek nem kell magyar kitüntetés
Egy Kövér Lászlónak címzett levélben mondott le magas magyar állami kitüntetéséről Elie Wiesel magyar származású Nobel-békedíjas író. Az Országgyűlés elnökének kabinetfőnöke tegnap megerősítette, az író június 7-i keltezéssel levelet küldött Kövér Lászlónak, amelyben jelezte, lemond az államfőtől 2004-ben kapott kitüntetéséről. Wiesel többek között kifejtette, megdöbbenéssel és felháborodással értesült arról, hogy a Magyar Országgyűlés elnöke is részt vett a szerinte nyilas eszméket valló erdélyi író, Nyirő József újratemetési kísérletében. Írásában a magyar származású amerikai zsidó író kitér azokra a „nyugtalanító hírekre”, amelyek szerint Magyarországon köztereket neveznek el Horthy Miklósról és rehabilitálják Wass Albertet, illetve a világháborús fasiszta kormánnyal együttműködő más közéleti szereplőket, és a tanrendbe kerülnek a szélsőjobboldali eszméket hirdető szerzők. Elie Wiesel 2004-ben Mádl Ferenc köztársasági elnöktől vette át a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét. Új Magyar Szó (Bukarest)
2012. június 19.
Zavarja a magyar plakát a háromszéki prefektust
Eltávolíttatná a Nemzeti Filharmonikusok sepsiszentgyörgyi koncertjének az óriásplakátját a háromszéki kormánymegbízott. Codrin Munteanu, Kovászna megye prefektusa a Diszkriminációellenes Tanács fellépését várja a magyarországi zenekar koncertjét hirdető, kizárólag magyar nyelvű óriásplakát miatt.
A prefektus egy tegnap tartott sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatón tette fel a retorikai kérdést: „Nem követelné meg a jóérzés, hogy az óriásplakáton románul is szerepeljen a felirat, hogy mindenki megérthesse?” Codrin Munteanu hangsúlyozta: „a normalitás azt jelentené, hogy mind az állam nyelvét, mind a kisebbség nyelvét használják a törvény által megszabott viszony és a nyelvek tisztelete figyelembevételével.”
Kovászna megye prefektusa kijelentette, hogy az őt nacionalizmussal vádoló magyar elöljáróknak figyelembe kell venniük, hogy Romániában a román az állam nyelve. Hozzátette, a kisebbségeknek jogukban áll használni a nyelvüket, de csakis a hivatalos nyelv tiszteletben tartásával. „Ne leckéztessen engem olyan valaki, aki a Szent György-szobor felavatásakor csak magyarul beszélt” – utalt Antal Árpádra, Sepsiszentgyörgy polgármesterére a prefektus. Antal Árpád korábban Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnökkel közösen tartott sajtótájékoztatót, amelyen arról beszélt, hogy Ceauşescu szelleme visszatért a megyébe, a májusban beiktatott Codrin Munteanu prefektus kizárólag a magyar nemzeti identitással kapcsolatos önkormányzati határozatokat támad meg a közigazgatási bíróságon. A prefektus először azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy felszólította Antal Árpádot: viselje a törvényben előírt román nemzeti színű vállszalagot. Megtámadta ugyanakkor a sepsiszentgyörgyi tanácsnak a kétnyelvű reklámozásra vonatkozó határozatát, valamint a Kovászna város és Kovászna megye zászlójáról szóló határozatokat. A prefektus azt a határozatot is kifogásolta, amelyben a Kovászna megyei tanács Incze Lászlóról nevezte el a Kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumot. Codrin Munteanut május 13-án iktatta be a tisztségébe Mircea Duşa, a baloldali-liberális Ponta-kormány parlamenti kapcsolatokért felelős minisztere. Munteanu György Ervint váltotta a tisztségben.
MTI. Új Magyar Szó (Bukarest)
Eltávolíttatná a Nemzeti Filharmonikusok sepsiszentgyörgyi koncertjének az óriásplakátját a háromszéki kormánymegbízott. Codrin Munteanu, Kovászna megye prefektusa a Diszkriminációellenes Tanács fellépését várja a magyarországi zenekar koncertjét hirdető, kizárólag magyar nyelvű óriásplakát miatt.
A prefektus egy tegnap tartott sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatón tette fel a retorikai kérdést: „Nem követelné meg a jóérzés, hogy az óriásplakáton románul is szerepeljen a felirat, hogy mindenki megérthesse?” Codrin Munteanu hangsúlyozta: „a normalitás azt jelentené, hogy mind az állam nyelvét, mind a kisebbség nyelvét használják a törvény által megszabott viszony és a nyelvek tisztelete figyelembevételével.”
Kovászna megye prefektusa kijelentette, hogy az őt nacionalizmussal vádoló magyar elöljáróknak figyelembe kell venniük, hogy Romániában a román az állam nyelve. Hozzátette, a kisebbségeknek jogukban áll használni a nyelvüket, de csakis a hivatalos nyelv tiszteletben tartásával. „Ne leckéztessen engem olyan valaki, aki a Szent György-szobor felavatásakor csak magyarul beszélt” – utalt Antal Árpádra, Sepsiszentgyörgy polgármesterére a prefektus. Antal Árpád korábban Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnökkel közösen tartott sajtótájékoztatót, amelyen arról beszélt, hogy Ceauşescu szelleme visszatért a megyébe, a májusban beiktatott Codrin Munteanu prefektus kizárólag a magyar nemzeti identitással kapcsolatos önkormányzati határozatokat támad meg a közigazgatási bíróságon. A prefektus először azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy felszólította Antal Árpádot: viselje a törvényben előírt román nemzeti színű vállszalagot. Megtámadta ugyanakkor a sepsiszentgyörgyi tanácsnak a kétnyelvű reklámozásra vonatkozó határozatát, valamint a Kovászna város és Kovászna megye zászlójáról szóló határozatokat. A prefektus azt a határozatot is kifogásolta, amelyben a Kovászna megyei tanács Incze Lászlóról nevezte el a Kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumot. Codrin Munteanut május 13-án iktatta be a tisztségébe Mircea Duşa, a baloldali-liberális Ponta-kormány parlamenti kapcsolatokért felelős minisztere. Munteanu György Ervint váltotta a tisztségben.
MTI. Új Magyar Szó (Bukarest)
2012. június 19.
Vesszőfutás az adatokért
A magyar történelmi egyházak fölött fenyegető felhők vannak. Érdemi restitúciós törvény kellene, s nemcsak kellene, érvényesítése, új formába öntése is igényeltetik. Az igény azonban meghatározatlan, félszekkel és legyintésekkel körülvett. Már lényegében mindenki lemondott a magyar (és feledni nem érdemes: egyúttal a kisebbségi, vagyis európai normák és alkotmányos jogok által védett!!) egyenlő érdekérvényesítési, méltósághoz való joggyakorlati, felekezeti szabadságot biztosító elveket követő magatartások segítéséről, netán megszervezéséről.
Restitúciós felhőzóna
A magyar történelmi egyházak fölött fenyegető felhők vannak. Érdemi restitúciós törvény kellene, s nemcsak kellene, érvényesítése, új formába öntése is igényeltetik. Az igény azonban meghatározatlan, félszekkel és legyintésekkel körülvett. Már lényegében mindenki lemondott a magyar (és feledni nem érdemes: egyúttal a kisebbségi, vagyis európai normák és alkotmányos jogok által védett!!) egyenlő érdekérvényesítési, méltósághoz való joggyakorlati, felekezeti szabadságot biztosító elveket követő magatartások segítéséről, netán megszervezéséről.
Az alábbi témajavaslat egy évvel ezelőtt született, de bábái, névadója, pártfogója, respektálója mindmáig nem akadt. Igaz, csupán egy év …semmi az, ha európai időben mérjük, s még kevesebb, ha a kereszténység évezredes históriáját tekintjük. Eközben ugyan megszületett a magyarországi alaptörvény, melyben kőbe vésték a Szent István-i örökséget, de a határon túliság immár Európán túliságot is eredményezett, így ennek eszmei határokon átívelő érvénye halotthalvány maradt.
Mint ismeretes, a húszas-harmincas években csendőrségi segédlettel írattatott, bírói csalafintasággal megítélt történelmi vagyonfosztás áldozatául odalökött piarista, minorita, premontrei, rendi tulajdon, erdélyi státus, illetve szilágysomlyói és máramarosszigeti református gimnáziumok ügye oly dicstelen véget ért. Mert ha érdemi végét nem látta is senki, a „határon túliakat” megsegítő áldó kezek nem érnek el a román „igazság”szolgáltatás mai magasságáiig. Onisifor Ghibu kolozsvári pedagógus román nacionalista eszmekészlete kiváló alapanyag volt és máig az is maradt az egyházi vagyonvisszaszolgáltatás terén – reá hivatkozva ültetnek a korrupció-ellenes ügyészség (DNA) várószobájában órákig, legyen időm meggondolni, valóban akarom-e büntetőügyi feljelentésemet kézbesíteni a korrupt bírák ellen. Mert hát nem úgy megy az, leadsz egy okiratot, s halad a maga útján az érdemi eljárás felé…, hanem a panaszlevélen meg is ágyazhatsz akár, az irodába cövekelt kerti pad s a vidéki állomás várótermére hajazó környezet inkább megfontolásra késztetne… Szemben a két méretes egyenplakáttal, melyek az igazságügyi reform 2005–2007-es kampányából maradtak itt a magvas szlogennel: Ne adj csúszópénzt! Justitia bekötött szemmel, kezében patikamérleggel és az igazság gyíklesőjével áll a Dâmboviţa ívelt hídján, mi több, Ő maga a középső tartópillér, ezzel is igazolva, hogy a demokratikus államiság moccanthatatlan tartópillére az igazságszolgáltatás. Akik még hiszik a Grimm-mesék andalítóságát, s nem merengenek el azon, miért és ki kötötte be az úrhölgy szemét, ne kelljen látnia a csúszópénzek átutalásait, talán el sem gondolkodnak azon, miért kell(ett?) a bírák függetlenségét kiemelten is hangoztatni, sőt néhány vétkest még le is buktatni… A legfelsőbb szinteken egy méltó lélek felkenése ugyanis 100 ezer eurónál kezdődik, ezt már csak úgy kápéban átadni nem elegáns.
A kérdés tehát az, telik-e a visszaszolgáltatásra azoknak, akik vissza (!) akarnak kapni?! A román politikai elitben (s talán a romániai felsőmagyar elitet sem elkülönítve) ugyanakkor aligha gondolta végig bárki is, hogy a csalafinta bürokrácián bárki is átverekedheti magát, ha jogai érvényesítésébe fogna. A bizottsági, közintézményi, miniszteriális szinteken nap mint nap sértik vérig az állampolgárok közérdekű adatmegismeréshez való jogát, módod sincs bizonyítani, mikor és mit vettek el jogtalanul, mert nem hozzáférhetőek a rekvirálási, államosítási rendeletek, törvények, szabályozási és végrehajtási utasítások. Keresd csak a 2001. évi 544-es törvény alapján, amit tudhatnál a közérdekű adatok nyilvánosságáról…, próbáld meg a 2002. évi 182-es törvényt átlátni, mely az adatminősítések feltételeit tartalmazza (titkos, bizalmas vagy korlátozott elérhetőségű változatokkal, tartalmi garanciákkal)…, s ezzel úgy korlátozzák bármely megismerési és érdekérvényesítési jogodat, ahogy csak eszükbe jut. Hogy a szabályzat nem átlátható, az alapjog-korlátozással szembeni alkotmányos követelményeknek nem felel meg, azt csak kevesen fedezik föl, ennek hátterében a bizalmas minősítőrendszer így ellenőrizhetetlen, beláthatatlan. S aki éppen odabentről fogalmazza meg mindezt, lásd Gabriel Catalan esetét a Belügyminisztériumnál, az „államtitoknak” minősülő létszámleépítési adatközléssel érdemli ki az elbocsátást… Pedig talán fölértékelték a „bűnét”: a 2002. évi 182-es törvény 17. bekezdése szerint többek közt „az adatok államtitoknak minősülnek, ha az nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség alapján minősített adat, továbbá, ha honvédelmi, nemzetbiztonsági, bűnüldözési vagy bűnmegelőzési, központi pénzügyi vagy devizapolitikai érdekből, külügyi kapcsolatokra, nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatokra, bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárásra tekintettel korlátozza”. Az átláthatóság kedvéért: az információ-szabadság viszont „az alkotmányos korlátok megítélésével összefüggésben – legalább annyi alkotmányos védelmet élvez, mint az »anyajog«, a véleménynyilvánítás szabadságjoga”. Akkor hát találd ki, lehet-e véleményed, ha hivatalnok vagy, lehet-e információd, ha állampolgár vagy…?!
Mi sem egyszerűbb, mint Európára áttekinteni…, majd ott megvan a megoldás! Hiszen ugyanezt az elvet támasztja alá az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: EEJE) szövege is. Az egyezményt az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyvvel együtt az 1994 évi 30. törvény hirdette ki. Az egyezmény 10. cikkének 1. pontja szerint „mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson”. A 2. pont a következő korlátozást engedi meg: „e kötelezettségekkel és felelősséggel együtt járó szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott, olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása, vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából”.
Tekintélypártatlanság Méltó és decens mindez. A román Alkotmány 20. szakaszának (1.) bekezdése szerint „Az állampolgárok jogaira és szabadságaira vonatkozó alkotmányos rendelkezéseket az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával és a Románia által részes félként aláírt paktumokkal és más szerződésekkel összefüggésben értelmezik és alkalmazzák”. Ám az, mit is vélnek paktumokkal összefüggésben állónak, immár nem a mezítlábas polgári pereskedő, hanem a hatóság magánjoga. A hétköznapi tapasztalat azt mutatja, hogy csak nagyon korlátozott körben létezik az államigazgatási titkosítás feletti bírói kontroll. Habár az alapjog érvényesülése érdekében evidensen biztosítani kell a nyilvánosságkorlátozás feletti érdemi és hatékony bírói jogorvoslati lehetőséget – ennek a formai kritériumok vizsgálatán túlmenően ki kell terjednie a nyilvánosságkorlátozás indokoltságának tartalmi vizsgálatára is –, de az indoklás alkalomszerűen titokzatossá tud lenni, amint opponálnál hozzáférésed nehezítése ügyében.
Észre sem veheted, hogy a közérdekű adatok nyilvánosságához való jog szükséges és arányos korlátozása akkor garantálható, ha a nyilvánosságkorlátozás indokoltságának tényleges tartalmi felülvizsgálata is biztosított… Ezzel szemben a román bírósági gyakorlat az, hogy hiába van szoftveres alapú bírói kiszignálás, valahogy a „rázós ügyek” mindig azokhoz a bírákhoz vagy bírói tanácsokhoz kerülnek, amelyek képesek lehetnek hatékonyan védeni a szigorúan titkos, illetve titkos vagy bizalmas minősítésű adattal összefüggő „közérdekeiket”. Magyarán: nem tudsz, s nem is tudhatsz meg semmit, alkotmányosan és paktumosan felszerelkezve sem.
A titokfejtés közben a tájékozódáshoz való jogod mégsem szűnik meg tökéletesen… Keresgélsz, közlönyök, jogtárak, weboldalak… A Centrul Resurse Juridice honlapján www.crj.ro illusztrációs készlet hasonló esetekre, ahol minősítés feletti bírói kontroll hiányáról olvashatunk a központ maga által kezdeményezett próbaperei kapcsán. A 2011-es évi beszámolójuk szerint: a minősített adattal kapcsolatos próbapereiknél az esetek többségében a bíróságok nem a minősítés megszüntetését kezdeményezték és nem az adatok kiadását állapították meg. Holott egy „normális” demokráciában azt kellett volna megállapítaniuk, hogy jogellenesen nem adták ki az adatot…, azaz el kellett volna rendelniük azok kiadását. Kevéssé csodálnivaló ezután, hogy a Strasbourgi Emberjogi Bíróságot a restitúciós ügyekkel miért árasztották el, s miért állt módjukban moratóriumot kiadni a román hatóságok számára… – tegyük hozzá: mindmáig „EU-intelem” maradt csupán, érvénybe léptetés vagy kényszerítő erejű befolyás nélkül…
Coo-per-ráció Románia maradt az egyetlen, amely ezidáig nem volt képes európai jogi normáknak megfelelően, törvényes úton rendezni a volt egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdését. Míg a polgári demokratikus országokban Nyugat-Európában a teljes oktatási rendszernek meghatározó részét alkotják a felekezeti iskolák, addig korunk Romániájában még az 1990 után kialakított vagy revitalizált magyar egyházi iskolai intézmények is többnyire jogfosztottak, tulajdonukból konstans módon kiforgatottak, állami szintű szabályozás és egyházi érdekű kezdeményezések összhangjának hiánya miatt lényegében mindmáig működésképtelenek. Az állapotok változása és a román állam következetesen vonakodó, a restitúciót nyíltan megnehezítő vagy ellentétes egyházpolitikai együttműködési szándéka miatt annó a magyar történelmi egyházak vezetői közös indítványban kezdeményezték, hogy Románia állami hatóságai juttassák vissza birtokunkba mindazokat az ingó és ingatlan javakat, melyeket önkényesen elkoboztak tőlünk.
Ehhez elsődleges feladat az egyházi-felekezeti vagyonok leltárának elkészítése lehet, amihez nemcsak jogos információkhoz való hozzáférés szükséges, hanem szinte speciálisan szakavatott kutatójogászi felkészültség is, mellette történeti és jogi forrásbázis kialakítása, nemzetközi együttműködés megformálása és nemzetközi jogi normákat követő érdekérvényesítési lobbi megalapozása is, mely képes egyszerre kezelni a felmerülő ügyek tudományos háttéranyagát és elősegíteni a jogérvényesítés sikerét is. E programos cél szinte mellőzhetetlen eredménye lenne a restitúciós feladatok harmonizálása az uniós kötelező érvényű ajánlásokkal, a nemzetközi konvenciókra épülő levéltári és adatnyilvánossági jogelvekkel, mindezeken túl a magyar kulturális örökség kezelésének állami garanciákra épülő védelmével, fejlesztésével, bővítésével és digitalizálásával is. (...) E feladattudat föltehetően nem hiányzik a politikai akarat szintjén, de hatástalan marad mindaddig, amíg érdemi, pontos, célirányos és jogi garanciákkal is alátámasztott leltár nem készülhet az elveszett (vagy éppen most elveszni látszó) egyházi vagyonok teljes lajstromával.
Ma már nem vitatható: a magyar történelmi egyházak fölött vonuló és mindegyre vastagodó, fenyegető felhők semmi jót nem ígérnek. A politikai idő és időjárás más időzónában zajlik, mint a szimpla állampolgároké, ez talán igaz lehet. Arról dönteni azonban, hogy vagy most összefognak az érdekelt és küzdőképes felek a még menthetőt menteni, vagy pár száz évre előre lebetonozzák előttük a mozgáspályákat, köztük a levéltárak, adattárak, titkos gyűjtemények és minősített okiratok felmérhetetlen adatbázisait is.
Sokpárti egyeztetés, titokmentes alku, elszánt összefogás kéne most jellemezze a magyarságot, nem pedig a széttartás, motiválatlanság, önként vállalt vakság, belenyugvó tutyiság. Megannyi megkezdett ügyben ugyanis ma már kétségtelen, hogy peres ügyirati anyagok raktára, eredménytelenül lefolytatott eljárások sora, szakmai vétségekkel terhes vagy jogi perfekcióval nem ellátott kezdeményezések sorozata bizonyítja, milyen folyamatosan romló kondíciók veszik körül a magyar egyházi vagyonok visszaszerzésének folyamatát. A szaklevéltári ismeretek hiánya, vagy a politikai érdekérvényesítés eszközeinek párhuzamossága, megkísérelt egyedi restaurációs játszmák és alkuk elveszített esélyei jelzik azt, hogy az érdemi feltárás és az adatokhoz hozzáférés garantálása (esetenként a nyilvánosság vagy a szakjogászi érdeklődés számára sem elérhető források megközelítési nehézségeit legyőzve) nem nélkülözhető ebben a változó feltételrendszerű jogérvényesítési folyamatban. Az adatok, források, dokumentumok, peranyagok, ítéletek, peres vagy peren kívüli eljárási megoldások, a jogszabályok idői és érvényességi kondícióinak feltételei (nem kellő meglétük) nemcsak érvényteleníti az elszigetelt törekvéseket, de egymás ellen hangolja, a vetélytárs félnek is kiszolgáltatja az érdekelteket. Ennek egyetlen ellenszere lehetséges: prekoncepció-mentes helyzetfeltárás és jogszerűen érvényes érték-összeírás (vagyonleltár, hiányleltár, összehasonlító kimutatások, jogi és történeti dokumentáció) elkészítése, s kitartó együttműködés azok között, akik még nem adták fel örökre. Ugyanis nem azt, nem csak azt adják fel, ha cselekvésben bénultak maradnak, amihez joguk volna, ami jussuk lehetne. Hanem föladnák mindazt, ami nem egyedi örökségük, hanem köztulajdon, nem egyéni infójuk, hanem közérdekű adat, s nem zsebcselekkel folyó kis üzletecske, hanem vagyonbirodalmak elherdálásának folyamata. Ehhez pedig sem joguk, sem fölhatalmazásuk, sem erkölcsi méltóságuk nem adatott meg…
Jogi forrásháttér az egyházi tulajdonok elsajátítás-történetéhez
Fontos megjegyezni, hogy 1948–1989 között, a kommunista államigazgatási rendszer idején Romániában (a román törvények derogációjával foglalkozó parlamenti bizottság 1997. december 7-i jelentése alapján) hozzávetőleg 3077 államigazgatási törvény keletkezett, 131 törvényerejű döntés, 1954 államtanácsi rendelet (ebből 312 nem is jelent meg hivatalos közlönyben), 205 elnöki rendelet (ebből 143 nem jelent meg hivatalosan), így tehát az igazgatás vonatkozó törvényi háttere is roppant nehezen megragadható, peres úton még nehezebben érvényesíthető ezért anullálásuk is. Sajnálatos, hogy többek között csak a 175/1948-as rendeletet derogálták 1997-ben, amelyik törvényileg tiltotta az egyházi iskolák létét, de ami az egyházak tulajdonvesztésének valódi alapját szolgálta: az 176/1948-as felekezeti iskolák tulajdonára vonatkozó rendelet, az még mindezidáig érvényben van.
A jogtalanságról összegyűlt forrásanyag, a dokumentációk feltárása, feldolgozása, nyilvánosságra hozatala, jogi háttéranyag visszamenőleges megismerése, mai jogszabályok szellemében történő átértékelés, jogi szintű képviselet garanciáinak kidolgozása korszakos kötelezettség lenne tehát. Ma még javarészt hiányzik, pontatlan vagy nem teljesség-értékű, aminek birtokában vagyunk, s nem kevésbé kérdéses az érdekek védelmében megszólalók kiléte, vállalásuk mikéntje, hangjuk vagy érdekérvényesítő képességük sikere sem. Nem egészen lehetetlen, de fölöttébb időigényes egy vagy több ilyen restitúciós pert végigvinni, nemcsak a jogi procedurális folyamat időtlensége miatt, hanem a hatósági ellenállás miatt is: ha egy megkeresésre éppen az igazságügyi tárca (mind jogos iratgazda) nem ad méltó választ, ha kivonja magát a jogszabály-alkotási folyamat múltidejéből azzal, hogy mai kapacitása nem elegendő a múltbéli jogtalanságok felszámolására – akkor nem véletlen, hogy lepusztulnak közben az egyházi ingatlanok, eltűnnek vagy visszavonulnak emlékezetükkel még élő bizonyságot adni képes személyiségek, s az adott állapot mint „örökkétig” tartó és megváltoztathatatlan lesz elkönyvelhető. Vagy olyan „múlt időként”, amelyre a jelennek már nem lehet visszahatása.
Varga Andrea. Új Magyar Szó (Bukarest)
A magyar történelmi egyházak fölött fenyegető felhők vannak. Érdemi restitúciós törvény kellene, s nemcsak kellene, érvényesítése, új formába öntése is igényeltetik. Az igény azonban meghatározatlan, félszekkel és legyintésekkel körülvett. Már lényegében mindenki lemondott a magyar (és feledni nem érdemes: egyúttal a kisebbségi, vagyis európai normák és alkotmányos jogok által védett!!) egyenlő érdekérvényesítési, méltósághoz való joggyakorlati, felekezeti szabadságot biztosító elveket követő magatartások segítéséről, netán megszervezéséről.
Restitúciós felhőzóna
A magyar történelmi egyházak fölött fenyegető felhők vannak. Érdemi restitúciós törvény kellene, s nemcsak kellene, érvényesítése, új formába öntése is igényeltetik. Az igény azonban meghatározatlan, félszekkel és legyintésekkel körülvett. Már lényegében mindenki lemondott a magyar (és feledni nem érdemes: egyúttal a kisebbségi, vagyis európai normák és alkotmányos jogok által védett!!) egyenlő érdekérvényesítési, méltósághoz való joggyakorlati, felekezeti szabadságot biztosító elveket követő magatartások segítéséről, netán megszervezéséről.
Az alábbi témajavaslat egy évvel ezelőtt született, de bábái, névadója, pártfogója, respektálója mindmáig nem akadt. Igaz, csupán egy év …semmi az, ha európai időben mérjük, s még kevesebb, ha a kereszténység évezredes históriáját tekintjük. Eközben ugyan megszületett a magyarországi alaptörvény, melyben kőbe vésték a Szent István-i örökséget, de a határon túliság immár Európán túliságot is eredményezett, így ennek eszmei határokon átívelő érvénye halotthalvány maradt.
Mint ismeretes, a húszas-harmincas években csendőrségi segédlettel írattatott, bírói csalafintasággal megítélt történelmi vagyonfosztás áldozatául odalökött piarista, minorita, premontrei, rendi tulajdon, erdélyi státus, illetve szilágysomlyói és máramarosszigeti református gimnáziumok ügye oly dicstelen véget ért. Mert ha érdemi végét nem látta is senki, a „határon túliakat” megsegítő áldó kezek nem érnek el a román „igazság”szolgáltatás mai magasságáiig. Onisifor Ghibu kolozsvári pedagógus román nacionalista eszmekészlete kiváló alapanyag volt és máig az is maradt az egyházi vagyonvisszaszolgáltatás terén – reá hivatkozva ültetnek a korrupció-ellenes ügyészség (DNA) várószobájában órákig, legyen időm meggondolni, valóban akarom-e büntetőügyi feljelentésemet kézbesíteni a korrupt bírák ellen. Mert hát nem úgy megy az, leadsz egy okiratot, s halad a maga útján az érdemi eljárás felé…, hanem a panaszlevélen meg is ágyazhatsz akár, az irodába cövekelt kerti pad s a vidéki állomás várótermére hajazó környezet inkább megfontolásra késztetne… Szemben a két méretes egyenplakáttal, melyek az igazságügyi reform 2005–2007-es kampányából maradtak itt a magvas szlogennel: Ne adj csúszópénzt! Justitia bekötött szemmel, kezében patikamérleggel és az igazság gyíklesőjével áll a Dâmboviţa ívelt hídján, mi több, Ő maga a középső tartópillér, ezzel is igazolva, hogy a demokratikus államiság moccanthatatlan tartópillére az igazságszolgáltatás. Akik még hiszik a Grimm-mesék andalítóságát, s nem merengenek el azon, miért és ki kötötte be az úrhölgy szemét, ne kelljen látnia a csúszópénzek átutalásait, talán el sem gondolkodnak azon, miért kell(ett?) a bírák függetlenségét kiemelten is hangoztatni, sőt néhány vétkest még le is buktatni… A legfelsőbb szinteken egy méltó lélek felkenése ugyanis 100 ezer eurónál kezdődik, ezt már csak úgy kápéban átadni nem elegáns.
A kérdés tehát az, telik-e a visszaszolgáltatásra azoknak, akik vissza (!) akarnak kapni?! A román politikai elitben (s talán a romániai felsőmagyar elitet sem elkülönítve) ugyanakkor aligha gondolta végig bárki is, hogy a csalafinta bürokrácián bárki is átverekedheti magát, ha jogai érvényesítésébe fogna. A bizottsági, közintézményi, miniszteriális szinteken nap mint nap sértik vérig az állampolgárok közérdekű adatmegismeréshez való jogát, módod sincs bizonyítani, mikor és mit vettek el jogtalanul, mert nem hozzáférhetőek a rekvirálási, államosítási rendeletek, törvények, szabályozási és végrehajtási utasítások. Keresd csak a 2001. évi 544-es törvény alapján, amit tudhatnál a közérdekű adatok nyilvánosságáról…, próbáld meg a 2002. évi 182-es törvényt átlátni, mely az adatminősítések feltételeit tartalmazza (titkos, bizalmas vagy korlátozott elérhetőségű változatokkal, tartalmi garanciákkal)…, s ezzel úgy korlátozzák bármely megismerési és érdekérvényesítési jogodat, ahogy csak eszükbe jut. Hogy a szabályzat nem átlátható, az alapjog-korlátozással szembeni alkotmányos követelményeknek nem felel meg, azt csak kevesen fedezik föl, ennek hátterében a bizalmas minősítőrendszer így ellenőrizhetetlen, beláthatatlan. S aki éppen odabentről fogalmazza meg mindezt, lásd Gabriel Catalan esetét a Belügyminisztériumnál, az „államtitoknak” minősülő létszámleépítési adatközléssel érdemli ki az elbocsátást… Pedig talán fölértékelték a „bűnét”: a 2002. évi 182-es törvény 17. bekezdése szerint többek közt „az adatok államtitoknak minősülnek, ha az nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség alapján minősített adat, továbbá, ha honvédelmi, nemzetbiztonsági, bűnüldözési vagy bűnmegelőzési, központi pénzügyi vagy devizapolitikai érdekből, külügyi kapcsolatokra, nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatokra, bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárásra tekintettel korlátozza”. Az átláthatóság kedvéért: az információ-szabadság viszont „az alkotmányos korlátok megítélésével összefüggésben – legalább annyi alkotmányos védelmet élvez, mint az »anyajog«, a véleménynyilvánítás szabadságjoga”. Akkor hát találd ki, lehet-e véleményed, ha hivatalnok vagy, lehet-e információd, ha állampolgár vagy…?!
Mi sem egyszerűbb, mint Európára áttekinteni…, majd ott megvan a megoldás! Hiszen ugyanezt az elvet támasztja alá az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: EEJE) szövege is. Az egyezményt az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyvvel együtt az 1994 évi 30. törvény hirdette ki. Az egyezmény 10. cikkének 1. pontja szerint „mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson”. A 2. pont a következő korlátozást engedi meg: „e kötelezettségekkel és felelősséggel együtt járó szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott, olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása, vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából”.
Tekintélypártatlanság Méltó és decens mindez. A román Alkotmány 20. szakaszának (1.) bekezdése szerint „Az állampolgárok jogaira és szabadságaira vonatkozó alkotmányos rendelkezéseket az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával és a Románia által részes félként aláírt paktumokkal és más szerződésekkel összefüggésben értelmezik és alkalmazzák”. Ám az, mit is vélnek paktumokkal összefüggésben állónak, immár nem a mezítlábas polgári pereskedő, hanem a hatóság magánjoga. A hétköznapi tapasztalat azt mutatja, hogy csak nagyon korlátozott körben létezik az államigazgatási titkosítás feletti bírói kontroll. Habár az alapjog érvényesülése érdekében evidensen biztosítani kell a nyilvánosságkorlátozás feletti érdemi és hatékony bírói jogorvoslati lehetőséget – ennek a formai kritériumok vizsgálatán túlmenően ki kell terjednie a nyilvánosságkorlátozás indokoltságának tartalmi vizsgálatára is –, de az indoklás alkalomszerűen titokzatossá tud lenni, amint opponálnál hozzáférésed nehezítése ügyében.
Észre sem veheted, hogy a közérdekű adatok nyilvánosságához való jog szükséges és arányos korlátozása akkor garantálható, ha a nyilvánosságkorlátozás indokoltságának tényleges tartalmi felülvizsgálata is biztosított… Ezzel szemben a román bírósági gyakorlat az, hogy hiába van szoftveres alapú bírói kiszignálás, valahogy a „rázós ügyek” mindig azokhoz a bírákhoz vagy bírói tanácsokhoz kerülnek, amelyek képesek lehetnek hatékonyan védeni a szigorúan titkos, illetve titkos vagy bizalmas minősítésű adattal összefüggő „közérdekeiket”. Magyarán: nem tudsz, s nem is tudhatsz meg semmit, alkotmányosan és paktumosan felszerelkezve sem.
A titokfejtés közben a tájékozódáshoz való jogod mégsem szűnik meg tökéletesen… Keresgélsz, közlönyök, jogtárak, weboldalak… A Centrul Resurse Juridice honlapján www.crj.ro illusztrációs készlet hasonló esetekre, ahol minősítés feletti bírói kontroll hiányáról olvashatunk a központ maga által kezdeményezett próbaperei kapcsán. A 2011-es évi beszámolójuk szerint: a minősített adattal kapcsolatos próbapereiknél az esetek többségében a bíróságok nem a minősítés megszüntetését kezdeményezték és nem az adatok kiadását állapították meg. Holott egy „normális” demokráciában azt kellett volna megállapítaniuk, hogy jogellenesen nem adták ki az adatot…, azaz el kellett volna rendelniük azok kiadását. Kevéssé csodálnivaló ezután, hogy a Strasbourgi Emberjogi Bíróságot a restitúciós ügyekkel miért árasztották el, s miért állt módjukban moratóriumot kiadni a román hatóságok számára… – tegyük hozzá: mindmáig „EU-intelem” maradt csupán, érvénybe léptetés vagy kényszerítő erejű befolyás nélkül…
Coo-per-ráció Románia maradt az egyetlen, amely ezidáig nem volt képes európai jogi normáknak megfelelően, törvényes úton rendezni a volt egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdését. Míg a polgári demokratikus országokban Nyugat-Európában a teljes oktatási rendszernek meghatározó részét alkotják a felekezeti iskolák, addig korunk Romániájában még az 1990 után kialakított vagy revitalizált magyar egyházi iskolai intézmények is többnyire jogfosztottak, tulajdonukból konstans módon kiforgatottak, állami szintű szabályozás és egyházi érdekű kezdeményezések összhangjának hiánya miatt lényegében mindmáig működésképtelenek. Az állapotok változása és a román állam következetesen vonakodó, a restitúciót nyíltan megnehezítő vagy ellentétes egyházpolitikai együttműködési szándéka miatt annó a magyar történelmi egyházak vezetői közös indítványban kezdeményezték, hogy Románia állami hatóságai juttassák vissza birtokunkba mindazokat az ingó és ingatlan javakat, melyeket önkényesen elkoboztak tőlünk.
Ehhez elsődleges feladat az egyházi-felekezeti vagyonok leltárának elkészítése lehet, amihez nemcsak jogos információkhoz való hozzáférés szükséges, hanem szinte speciálisan szakavatott kutatójogászi felkészültség is, mellette történeti és jogi forrásbázis kialakítása, nemzetközi együttműködés megformálása és nemzetközi jogi normákat követő érdekérvényesítési lobbi megalapozása is, mely képes egyszerre kezelni a felmerülő ügyek tudományos háttéranyagát és elősegíteni a jogérvényesítés sikerét is. E programos cél szinte mellőzhetetlen eredménye lenne a restitúciós feladatok harmonizálása az uniós kötelező érvényű ajánlásokkal, a nemzetközi konvenciókra épülő levéltári és adatnyilvánossági jogelvekkel, mindezeken túl a magyar kulturális örökség kezelésének állami garanciákra épülő védelmével, fejlesztésével, bővítésével és digitalizálásával is. (...) E feladattudat föltehetően nem hiányzik a politikai akarat szintjén, de hatástalan marad mindaddig, amíg érdemi, pontos, célirányos és jogi garanciákkal is alátámasztott leltár nem készülhet az elveszett (vagy éppen most elveszni látszó) egyházi vagyonok teljes lajstromával.
Ma már nem vitatható: a magyar történelmi egyházak fölött vonuló és mindegyre vastagodó, fenyegető felhők semmi jót nem ígérnek. A politikai idő és időjárás más időzónában zajlik, mint a szimpla állampolgároké, ez talán igaz lehet. Arról dönteni azonban, hogy vagy most összefognak az érdekelt és küzdőképes felek a még menthetőt menteni, vagy pár száz évre előre lebetonozzák előttük a mozgáspályákat, köztük a levéltárak, adattárak, titkos gyűjtemények és minősített okiratok felmérhetetlen adatbázisait is.
Sokpárti egyeztetés, titokmentes alku, elszánt összefogás kéne most jellemezze a magyarságot, nem pedig a széttartás, motiválatlanság, önként vállalt vakság, belenyugvó tutyiság. Megannyi megkezdett ügyben ugyanis ma már kétségtelen, hogy peres ügyirati anyagok raktára, eredménytelenül lefolytatott eljárások sora, szakmai vétségekkel terhes vagy jogi perfekcióval nem ellátott kezdeményezések sorozata bizonyítja, milyen folyamatosan romló kondíciók veszik körül a magyar egyházi vagyonok visszaszerzésének folyamatát. A szaklevéltári ismeretek hiánya, vagy a politikai érdekérvényesítés eszközeinek párhuzamossága, megkísérelt egyedi restaurációs játszmák és alkuk elveszített esélyei jelzik azt, hogy az érdemi feltárás és az adatokhoz hozzáférés garantálása (esetenként a nyilvánosság vagy a szakjogászi érdeklődés számára sem elérhető források megközelítési nehézségeit legyőzve) nem nélkülözhető ebben a változó feltételrendszerű jogérvényesítési folyamatban. Az adatok, források, dokumentumok, peranyagok, ítéletek, peres vagy peren kívüli eljárási megoldások, a jogszabályok idői és érvényességi kondícióinak feltételei (nem kellő meglétük) nemcsak érvényteleníti az elszigetelt törekvéseket, de egymás ellen hangolja, a vetélytárs félnek is kiszolgáltatja az érdekelteket. Ennek egyetlen ellenszere lehetséges: prekoncepció-mentes helyzetfeltárás és jogszerűen érvényes érték-összeírás (vagyonleltár, hiányleltár, összehasonlító kimutatások, jogi és történeti dokumentáció) elkészítése, s kitartó együttműködés azok között, akik még nem adták fel örökre. Ugyanis nem azt, nem csak azt adják fel, ha cselekvésben bénultak maradnak, amihez joguk volna, ami jussuk lehetne. Hanem föladnák mindazt, ami nem egyedi örökségük, hanem köztulajdon, nem egyéni infójuk, hanem közérdekű adat, s nem zsebcselekkel folyó kis üzletecske, hanem vagyonbirodalmak elherdálásának folyamata. Ehhez pedig sem joguk, sem fölhatalmazásuk, sem erkölcsi méltóságuk nem adatott meg…
Jogi forrásháttér az egyházi tulajdonok elsajátítás-történetéhez
Fontos megjegyezni, hogy 1948–1989 között, a kommunista államigazgatási rendszer idején Romániában (a román törvények derogációjával foglalkozó parlamenti bizottság 1997. december 7-i jelentése alapján) hozzávetőleg 3077 államigazgatási törvény keletkezett, 131 törvényerejű döntés, 1954 államtanácsi rendelet (ebből 312 nem is jelent meg hivatalos közlönyben), 205 elnöki rendelet (ebből 143 nem jelent meg hivatalosan), így tehát az igazgatás vonatkozó törvényi háttere is roppant nehezen megragadható, peres úton még nehezebben érvényesíthető ezért anullálásuk is. Sajnálatos, hogy többek között csak a 175/1948-as rendeletet derogálták 1997-ben, amelyik törvényileg tiltotta az egyházi iskolák létét, de ami az egyházak tulajdonvesztésének valódi alapját szolgálta: az 176/1948-as felekezeti iskolák tulajdonára vonatkozó rendelet, az még mindezidáig érvényben van.
A jogtalanságról összegyűlt forrásanyag, a dokumentációk feltárása, feldolgozása, nyilvánosságra hozatala, jogi háttéranyag visszamenőleges megismerése, mai jogszabályok szellemében történő átértékelés, jogi szintű képviselet garanciáinak kidolgozása korszakos kötelezettség lenne tehát. Ma még javarészt hiányzik, pontatlan vagy nem teljesség-értékű, aminek birtokában vagyunk, s nem kevésbé kérdéses az érdekek védelmében megszólalók kiléte, vállalásuk mikéntje, hangjuk vagy érdekérvényesítő képességük sikere sem. Nem egészen lehetetlen, de fölöttébb időigényes egy vagy több ilyen restitúciós pert végigvinni, nemcsak a jogi procedurális folyamat időtlensége miatt, hanem a hatósági ellenállás miatt is: ha egy megkeresésre éppen az igazságügyi tárca (mind jogos iratgazda) nem ad méltó választ, ha kivonja magát a jogszabály-alkotási folyamat múltidejéből azzal, hogy mai kapacitása nem elegendő a múltbéli jogtalanságok felszámolására – akkor nem véletlen, hogy lepusztulnak közben az egyházi ingatlanok, eltűnnek vagy visszavonulnak emlékezetükkel még élő bizonyságot adni képes személyiségek, s az adott állapot mint „örökkétig” tartó és megváltoztathatatlan lesz elkönyvelhető. Vagy olyan „múlt időként”, amelyre a jelennek már nem lehet visszahatása.
Varga Andrea. Új Magyar Szó (Bukarest)
2012. június 19.
Öngyilkosság a Kárpát-medencében – szembenézés az ördöggel
Két évtizedes kitartó vizsgálódás és búvárkodás után, a jeles szerzőpár: a pécsi Vadas Gyula szociológus és a csíkszeredai dr. Veress Albert pszichiáter, annyi megismételt részfelmérés és résztanulmány után, végre többé-kevésbé összefüggő, a kérdéskört több irányból és különféle szinteken feszegető szintézisét nyújtja az elemzett témának: az öngyilkosságoknak és mai társadalmi kihatásaiknak, illetve visszaszorításuk orvosi és társadalmi esélyeinek. Az ördög cimborája.
Két évtizedes kitartó vizsgálódás és búvárkodás után, a jeles szerzőpár: a pécsi Vadas Gyula szociológus és a csíkszeredai dr. Veress Albert pszichiáter, annyi megismételt részfelmérés és résztanulmány után, végre többé-kevésbé összefüggő, a kérdéskört több irányból és különféle szinteken feszegető szintézisét nyújtja az elemzett témának: az öngyilkosságoknak és mai társadalmi kihatásaiknak, illetve visszaszorításuk orvosi és társadalmi esélyeinek. Az ördög cimborája. A felcsíki öngyilkosságokon túl... (Státus Kiadó, Csíkszereda, 2012) című tanulmánykötetük eszembe juttatja azokat az éveket, amikor a még éppen csak úttörőként beindított kutatásuk első eredményeivel a Romániai Magyar Szónál kopogtattak, s szándékuk szerencsésen találkozott a szerkesztői szándékkal: az életüket önkezükkel eldobók problematikája, oly hosszú időn át tartó elhallgatás, szőnyeg alá söprés vagy egyszerűen hamisítás után, végre vita és elemzés tárgya lehetett – éppen azért, hogy szembenézhessünk vele.
A szerzőpár azóta – a múlt század kilencvenes éveitől kezdve – többször is megteremtette magának, anélkül hogy ezt valaki hivatalból leosztotta volna a számukra, a tudományos lehetőséget, a hozzá szükséges eszközökkel együtt, hogy mindenekelőtt a csíki (székelyföldi) öngyilkossági statisztikák elemzésével, elkövetési módok, motivációk, öröklődések, kihatások stb. figyelembe vételével a tendenciák mögé nézhessen és mind a terápiában, mind a megelőzésben konkrét fogódzókat nyújthasson. Ebből a szempontból dicséretes a törekvésük, hogy nem csupán „megélhetési kutatókként”, hanem aktív, a társadalmi cselekvésre visszaható szerepet vállaltak fel, annak a kockázatával együtt, hogy esetleg tévedhetnek is.
Mostani tanulmánygyűjteményük, amelynek érdemi bemutatására a napokban, az V. Román–Magyar Pszichiátriai Konferencián kerül sor Csíksomlyón (június 21–24 között), nem kevesebbet tűzött maga elé, mint azt, hogy az időben megismételt, továbbfejlesztett, sőt a nemzetközi vonatkozásokat és összehasonlításokat is figyelembe vevő vizsgálatok fényében megfogalmazhassák a szentenciát, amely igazolhatja vagy éppen hogy megcáfolhatja azt a sokat hangoztatott közhiedelmet – amelyhez olykor a látszat is szolgáltat némi muníciót –, miszerint a magyar öngyilkos nemzet.
Mindaddig nincs is baj a kréta körül, amíg a tények beszélnek, és a szerzők értelmeznek. Még az is elnézhető, hogy bizonyos esetekben a felmérési módszerek eléggé nehézkesek, a mintavételek sok helyütt nem elég reprezentatívak, a következtetések nem mutatnak túl meszszire. Ám ha mozaikként képzeljük el s fogadjuk is el a szerzők által felmutatott, időben más-más síkot leképező valóságszeletet, akkor eredményesebben közelíthetünk ahhoz az állapothoz, amelyben a fő kérdésre adandó válaszok is némi kockázattal ugyan, de megfogalmazhatók. A kérdés csak az, hogy a társadalmi mozgástér megváltoztatásának felvázolásában meddig megyünk-mehetünk el.
Az ördöggel való effajta cimborálás, mint amilyen az öngyilkosság gyakorlata és időnként-helyenként fejét felütő divatja mindig foglalkoztatta az emberiséget, s nem csupán abban a régióban, ahol élünk. Ennek ellenére, máig nem alakultak ki, nem tisztultak le azok a mechanizmusok, amikkel az életből való – amúgy természetes – eltávozásnak a váratlan, ellenőrizhetetlen és szeszélyesen önkényes útját ellenőrizni és úgy-ahogy kezelni tudjuk. A szerzők igyekeztek térben és időben perspektivikus mélyfúrást készíteni a jelenség kezeléséről és a jelen felé haladása evolúciójáról. Megállapítják: a szuicid-magatartás és gyakorlat szakaszos felerősödése vagy visszaszorulása a körülmények és az okok egymásra hatásának, szövevényhálója működésének a függvénye, s gyakorlatilag ugyanazzal a társadalmi elutasítással bélyegződik meg szinte egész Európában. Természetesen a különbségekre is oda kell figyelni. Ilyen értelemben, bármennyire hozzávetőleges értékeket elemezhetünk akár ma is az öngyilkos magatartásról a Kárpát-medencében, a vizsgálódások során kitetszik, hogy például az erdélyi társadalom magyar közegében ez a praktika hangsúlyozottabban „divatozik”. S látszólag marad a kérdés: akkor tehát öngyilkos nemzet-e a magyar?
Miért foglalkoztatja enynyire következetesen a pszichiátriát, a szociológiát az életnek egy ilyen sajnálatosan tragikus, de kiiktathatatlan árnyoldala? Talán van rá megfelelő gyógymódja? Esetleg a társadalomtól vár behatóbb odafigyelést és törődést e társadalmilag káros jelenség visszaszorításában? Mindkettőre igennel és nemmel is egyformán válaszolhatnánk. De az igazi válasz maga a tanulmánykötet.
A témához nyúló szakember két malomkő között őrlődik, amennyiben felvállalja az öngyilkosságokkal való foglalkozás ódiumát. Vagy ottmarad a kezében a téma, és egyedül kell boldogulnia vele – hiszen a potenciális öngyilkosok számos esetben, anélkül hogy tudnák, ideig-óráig ott lehetnek a pszichiátriai osztályok kezelőiben –, így viszont nem sokra megy, hiszen az orvosi kezelés képtelen kihatni a veszélyeztetett egyén társadalmi viszonyaira, elkeseredésének környezeti tényezőire, az igen sokszor szakadozott vagy éppen teljességgel hiányzó védőhálóra; vagy pedig, szakemberként is gondol egy nagyot és széles fronton elképzelt össztársadalmi cselekvéssel, a jól működő több generációs nagycsaládok gyakorlatához való visszavezetéssel, egy közösség-orientált, egymásra figyelő, a természeti életmódhoz visszataláló, szeretetteljes és szerethető társadalom szorgalmazásával kívánja minimálisra csökkenteni az „ördögi befolyást”.
Létezik a könyvben egy fejezet (A többnemzedékes nagycsalád, avagy a nemzeti bajok megelőzése), amelyben ez utóbbi gondolatok szélesen kifejtve, ideologikus megközelítésben is fontos helyet kapnak. Nem tisztünk vitatni az elképzelés érvényességét és helyességét, azt viszont bizton állíthatjuk, hogy a felvázolt társadalmi modell legalább olyan bonyodalmakat és buktatókat jelent, ha megvalósításra kerülne a sor, mint az osztálynélküli társadalom elvének a szemünk előtt és nemzedékek életén kitörölhetetlen, negatív nyomokat hagyó gyakorlatba ültetése. A szerzők kimutatják, hogy a történelemben felgyorsuló gazdasági-társadalmi fejlődési tendenciák kedvezőtlenül befolyásolták az egyén lelki tűrőképességét, felkorbácsolták az öngyilkossági vágyat. Ha ez így van, s miért ne lenne?, úgy egy ideologikusan elképzelt társadalmi modell frontális rákényszerítése a létező valóságra – legyen az bármilyen ellentmondásos, káros és emberellenes – éppen olyan feszültségekkel, lelki traumákkal, frusztrációval és a pszichiátriából jól ismert tünetekkel jár, mint a tanulmány által elítélt urbanizáció vagy fogyasztói társadalmak globalizálódása. Az értékes tanulmánygyűjtemény amúgy éppen gazdag dokumentációs és tényanyagával győz meg arról, hogy az emberiség öngyilkos magatartása szerencsére nincs összefüggésben a nemzeti karakterrel – ahogy a közhiedelemben ez rögzült, azáltal is, hogy pl. a magyart számos esetben öngyilkos népnek titulálják, de nem csak őt –, ami nem jelenti azt, hogy egy népesség keretén belül ne állnának be olyan társadalmi körülmények, amelyekben a suicid-magatartás multiplikálódik, már-már „fertőző” minták révén terjed. El kell fogadnunk, hogy az öngyilkosság mint jelenség az élet velejárója, s leküzdésében, visszaszorításában minden érte felelős tényezőnek megvan a maga sajátos feladata, felelőssége. A könyv nagyon sok tényezőjét és megközelítési módját tárta fel annak a jelenségnek, amelytől különben mindenki borzong, s amely annyi személyes tragédiára próbál fátylat borítani. Jó jel, hogy bemutatására és vitára bocsátására egy jól bejáratott, román–magyar vegyes szakemberfórumon kerül sor. Kizárólagos nemzeti vizsgálódásoknál jóval többet ér az, s az „ördöggel” való szembenézés szintén esélyesebb talán, ha közben az összefogás és a közös cselekvés útjait is megkeressük.
Cseke Gábor. Új Magyar Szó (Bukarest)
Két évtizedes kitartó vizsgálódás és búvárkodás után, a jeles szerzőpár: a pécsi Vadas Gyula szociológus és a csíkszeredai dr. Veress Albert pszichiáter, annyi megismételt részfelmérés és résztanulmány után, végre többé-kevésbé összefüggő, a kérdéskört több irányból és különféle szinteken feszegető szintézisét nyújtja az elemzett témának: az öngyilkosságoknak és mai társadalmi kihatásaiknak, illetve visszaszorításuk orvosi és társadalmi esélyeinek. Az ördög cimborája.
Két évtizedes kitartó vizsgálódás és búvárkodás után, a jeles szerzőpár: a pécsi Vadas Gyula szociológus és a csíkszeredai dr. Veress Albert pszichiáter, annyi megismételt részfelmérés és résztanulmány után, végre többé-kevésbé összefüggő, a kérdéskört több irányból és különféle szinteken feszegető szintézisét nyújtja az elemzett témának: az öngyilkosságoknak és mai társadalmi kihatásaiknak, illetve visszaszorításuk orvosi és társadalmi esélyeinek. Az ördög cimborája. A felcsíki öngyilkosságokon túl... (Státus Kiadó, Csíkszereda, 2012) című tanulmánykötetük eszembe juttatja azokat az éveket, amikor a még éppen csak úttörőként beindított kutatásuk első eredményeivel a Romániai Magyar Szónál kopogtattak, s szándékuk szerencsésen találkozott a szerkesztői szándékkal: az életüket önkezükkel eldobók problematikája, oly hosszú időn át tartó elhallgatás, szőnyeg alá söprés vagy egyszerűen hamisítás után, végre vita és elemzés tárgya lehetett – éppen azért, hogy szembenézhessünk vele.
A szerzőpár azóta – a múlt század kilencvenes éveitől kezdve – többször is megteremtette magának, anélkül hogy ezt valaki hivatalból leosztotta volna a számukra, a tudományos lehetőséget, a hozzá szükséges eszközökkel együtt, hogy mindenekelőtt a csíki (székelyföldi) öngyilkossági statisztikák elemzésével, elkövetési módok, motivációk, öröklődések, kihatások stb. figyelembe vételével a tendenciák mögé nézhessen és mind a terápiában, mind a megelőzésben konkrét fogódzókat nyújthasson. Ebből a szempontból dicséretes a törekvésük, hogy nem csupán „megélhetési kutatókként”, hanem aktív, a társadalmi cselekvésre visszaható szerepet vállaltak fel, annak a kockázatával együtt, hogy esetleg tévedhetnek is.
Mostani tanulmánygyűjteményük, amelynek érdemi bemutatására a napokban, az V. Román–Magyar Pszichiátriai Konferencián kerül sor Csíksomlyón (június 21–24 között), nem kevesebbet tűzött maga elé, mint azt, hogy az időben megismételt, továbbfejlesztett, sőt a nemzetközi vonatkozásokat és összehasonlításokat is figyelembe vevő vizsgálatok fényében megfogalmazhassák a szentenciát, amely igazolhatja vagy éppen hogy megcáfolhatja azt a sokat hangoztatott közhiedelmet – amelyhez olykor a látszat is szolgáltat némi muníciót –, miszerint a magyar öngyilkos nemzet.
Mindaddig nincs is baj a kréta körül, amíg a tények beszélnek, és a szerzők értelmeznek. Még az is elnézhető, hogy bizonyos esetekben a felmérési módszerek eléggé nehézkesek, a mintavételek sok helyütt nem elég reprezentatívak, a következtetések nem mutatnak túl meszszire. Ám ha mozaikként képzeljük el s fogadjuk is el a szerzők által felmutatott, időben más-más síkot leképező valóságszeletet, akkor eredményesebben közelíthetünk ahhoz az állapothoz, amelyben a fő kérdésre adandó válaszok is némi kockázattal ugyan, de megfogalmazhatók. A kérdés csak az, hogy a társadalmi mozgástér megváltoztatásának felvázolásában meddig megyünk-mehetünk el.
Az ördöggel való effajta cimborálás, mint amilyen az öngyilkosság gyakorlata és időnként-helyenként fejét felütő divatja mindig foglalkoztatta az emberiséget, s nem csupán abban a régióban, ahol élünk. Ennek ellenére, máig nem alakultak ki, nem tisztultak le azok a mechanizmusok, amikkel az életből való – amúgy természetes – eltávozásnak a váratlan, ellenőrizhetetlen és szeszélyesen önkényes útját ellenőrizni és úgy-ahogy kezelni tudjuk. A szerzők igyekeztek térben és időben perspektivikus mélyfúrást készíteni a jelenség kezeléséről és a jelen felé haladása evolúciójáról. Megállapítják: a szuicid-magatartás és gyakorlat szakaszos felerősödése vagy visszaszorulása a körülmények és az okok egymásra hatásának, szövevényhálója működésének a függvénye, s gyakorlatilag ugyanazzal a társadalmi elutasítással bélyegződik meg szinte egész Európában. Természetesen a különbségekre is oda kell figyelni. Ilyen értelemben, bármennyire hozzávetőleges értékeket elemezhetünk akár ma is az öngyilkos magatartásról a Kárpát-medencében, a vizsgálódások során kitetszik, hogy például az erdélyi társadalom magyar közegében ez a praktika hangsúlyozottabban „divatozik”. S látszólag marad a kérdés: akkor tehát öngyilkos nemzet-e a magyar?
Miért foglalkoztatja enynyire következetesen a pszichiátriát, a szociológiát az életnek egy ilyen sajnálatosan tragikus, de kiiktathatatlan árnyoldala? Talán van rá megfelelő gyógymódja? Esetleg a társadalomtól vár behatóbb odafigyelést és törődést e társadalmilag káros jelenség visszaszorításában? Mindkettőre igennel és nemmel is egyformán válaszolhatnánk. De az igazi válasz maga a tanulmánykötet.
A témához nyúló szakember két malomkő között őrlődik, amennyiben felvállalja az öngyilkosságokkal való foglalkozás ódiumát. Vagy ottmarad a kezében a téma, és egyedül kell boldogulnia vele – hiszen a potenciális öngyilkosok számos esetben, anélkül hogy tudnák, ideig-óráig ott lehetnek a pszichiátriai osztályok kezelőiben –, így viszont nem sokra megy, hiszen az orvosi kezelés képtelen kihatni a veszélyeztetett egyén társadalmi viszonyaira, elkeseredésének környezeti tényezőire, az igen sokszor szakadozott vagy éppen teljességgel hiányzó védőhálóra; vagy pedig, szakemberként is gondol egy nagyot és széles fronton elképzelt össztársadalmi cselekvéssel, a jól működő több generációs nagycsaládok gyakorlatához való visszavezetéssel, egy közösség-orientált, egymásra figyelő, a természeti életmódhoz visszataláló, szeretetteljes és szerethető társadalom szorgalmazásával kívánja minimálisra csökkenteni az „ördögi befolyást”.
Létezik a könyvben egy fejezet (A többnemzedékes nagycsalád, avagy a nemzeti bajok megelőzése), amelyben ez utóbbi gondolatok szélesen kifejtve, ideologikus megközelítésben is fontos helyet kapnak. Nem tisztünk vitatni az elképzelés érvényességét és helyességét, azt viszont bizton állíthatjuk, hogy a felvázolt társadalmi modell legalább olyan bonyodalmakat és buktatókat jelent, ha megvalósításra kerülne a sor, mint az osztálynélküli társadalom elvének a szemünk előtt és nemzedékek életén kitörölhetetlen, negatív nyomokat hagyó gyakorlatba ültetése. A szerzők kimutatják, hogy a történelemben felgyorsuló gazdasági-társadalmi fejlődési tendenciák kedvezőtlenül befolyásolták az egyén lelki tűrőképességét, felkorbácsolták az öngyilkossági vágyat. Ha ez így van, s miért ne lenne?, úgy egy ideologikusan elképzelt társadalmi modell frontális rákényszerítése a létező valóságra – legyen az bármilyen ellentmondásos, káros és emberellenes – éppen olyan feszültségekkel, lelki traumákkal, frusztrációval és a pszichiátriából jól ismert tünetekkel jár, mint a tanulmány által elítélt urbanizáció vagy fogyasztói társadalmak globalizálódása. Az értékes tanulmánygyűjtemény amúgy éppen gazdag dokumentációs és tényanyagával győz meg arról, hogy az emberiség öngyilkos magatartása szerencsére nincs összefüggésben a nemzeti karakterrel – ahogy a közhiedelemben ez rögzült, azáltal is, hogy pl. a magyart számos esetben öngyilkos népnek titulálják, de nem csak őt –, ami nem jelenti azt, hogy egy népesség keretén belül ne állnának be olyan társadalmi körülmények, amelyekben a suicid-magatartás multiplikálódik, már-már „fertőző” minták révén terjed. El kell fogadnunk, hogy az öngyilkosság mint jelenség az élet velejárója, s leküzdésében, visszaszorításában minden érte felelős tényezőnek megvan a maga sajátos feladata, felelőssége. A könyv nagyon sok tényezőjét és megközelítési módját tárta fel annak a jelenségnek, amelytől különben mindenki borzong, s amely annyi személyes tragédiára próbál fátylat borítani. Jó jel, hogy bemutatására és vitára bocsátására egy jól bejáratott, román–magyar vegyes szakemberfórumon kerül sor. Kizárólagos nemzeti vizsgálódásoknál jóval többet ér az, s az „ördöggel” való szembenézés szintén esélyesebb talán, ha közben az összefogás és a közös cselekvés útjait is megkeressük.
Cseke Gábor. Új Magyar Szó (Bukarest)
2012. június 19.
Összefogás a szórványban élőkért (Adományok a türi magyar házért)
Szórványban élő magyarok megmaradásáért szólt az ének és ima vasárnap este a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király római katolikus templomban. A Fehér megyei Tür fiatal plébánosa 230 km-es út megtétele után érkezett Háromszékre a dél-erdélyi település Magyar Házának megújulása érdekében szervezett adománygyűjtő körúton. Tettével ébresztőt fúj: nem elég ápolni, értékeinket meg is kell élni. A közép-dél-erdélyi, közigazgatással nem rendelkező Tür beolvadt Balázsfalvába, Kémenes Lóránt plébános (felvételünk) szerint utóbbi kisugárzása a mai napig érezteti hatását – az 1700 főnyi településen a magyarok száma alig háromszáz. Ezen belül az átlagéletkor, mint fogalmazott: jobbára „hetven és a sír között”, az általános iskolás korú, magyar fiatalok száma húsz. „Arra szeretném biztatni a türi magyarokat, hogy önmagukat keressék, mert itt már nem beolvasztásról, hanem önként vállalt beolvadásról van szó” – mondta a Háromszéknek Kémenes Lóránt. „Különösen az idős generáció érzi nagyon a mai napig, azt a sok megaláztatást, verést amit kapott, csak azért, mert magyar. És ez kihat” – fűzi hozzá. A türi Magyar Házat elsősorban kalákával, közmunkával kívánja helyreállítani a gyergyói származású plébános, a kezdeményezéshez Erdély-szerte többen társultak, Kovászna Megye Tanácsa például másfél éve indított szórványprogramja révén támogatja. Örömmel újságolja: múlt hét végén, egy székelyszenterzsébeti csoport segítségével megkezdődött annak a romos épületnek a helyreállítása, mely a türi magyarság szellemi-lelki otthona lesz a jövőben, a sepsiszentgyörgyiek vasárnap este saját adományukkal járultak hozzá a költségekhez. „Óriási nagy munka, de ez egy oázis lesz, a magyar szó bölcsője. A templomon kívül nincs olyan hely, ahol ezek az emberek megszólalhatnak magyarul. És nem is akarnak” – mondja Kémenes Lóránt. Kérdésünkre hozzáfűzi: a szentmise teljes menete magyar, egy olvasmány románul hangzik el, s a prédikációnak van egy román, rövidített változata is, a miatyánkot a magyar után románul is elmondják. Előbbiek kapcsán elhangzó példája önmagáért beszél: olyan társalgásban, amelyben egy román és húsz magyar ember vett részt, azt kérték, ne kínlódjon két nyelven, mondja csak románul, úgy is megértik. Végül pedig nyugtázták: azért olyan jó, hogy mégis két nyelven mondja. Mert: „magyarul meghallgatjuk, s románul megértjük”.
Demeter Virág Katalin. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Szórványban élő magyarok megmaradásáért szólt az ének és ima vasárnap este a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király római katolikus templomban. A Fehér megyei Tür fiatal plébánosa 230 km-es út megtétele után érkezett Háromszékre a dél-erdélyi település Magyar Házának megújulása érdekében szervezett adománygyűjtő körúton. Tettével ébresztőt fúj: nem elég ápolni, értékeinket meg is kell élni. A közép-dél-erdélyi, közigazgatással nem rendelkező Tür beolvadt Balázsfalvába, Kémenes Lóránt plébános (felvételünk) szerint utóbbi kisugárzása a mai napig érezteti hatását – az 1700 főnyi településen a magyarok száma alig háromszáz. Ezen belül az átlagéletkor, mint fogalmazott: jobbára „hetven és a sír között”, az általános iskolás korú, magyar fiatalok száma húsz. „Arra szeretném biztatni a türi magyarokat, hogy önmagukat keressék, mert itt már nem beolvasztásról, hanem önként vállalt beolvadásról van szó” – mondta a Háromszéknek Kémenes Lóránt. „Különösen az idős generáció érzi nagyon a mai napig, azt a sok megaláztatást, verést amit kapott, csak azért, mert magyar. És ez kihat” – fűzi hozzá. A türi Magyar Házat elsősorban kalákával, közmunkával kívánja helyreállítani a gyergyói származású plébános, a kezdeményezéshez Erdély-szerte többen társultak, Kovászna Megye Tanácsa például másfél éve indított szórványprogramja révén támogatja. Örömmel újságolja: múlt hét végén, egy székelyszenterzsébeti csoport segítségével megkezdődött annak a romos épületnek a helyreállítása, mely a türi magyarság szellemi-lelki otthona lesz a jövőben, a sepsiszentgyörgyiek vasárnap este saját adományukkal járultak hozzá a költségekhez. „Óriási nagy munka, de ez egy oázis lesz, a magyar szó bölcsője. A templomon kívül nincs olyan hely, ahol ezek az emberek megszólalhatnak magyarul. És nem is akarnak” – mondja Kémenes Lóránt. Kérdésünkre hozzáfűzi: a szentmise teljes menete magyar, egy olvasmány románul hangzik el, s a prédikációnak van egy román, rövidített változata is, a miatyánkot a magyar után románul is elmondják. Előbbiek kapcsán elhangzó példája önmagáért beszél: olyan társalgásban, amelyben egy román és húsz magyar ember vett részt, azt kérték, ne kínlódjon két nyelven, mondja csak románul, úgy is megértik. Végül pedig nyugtázták: azért olyan jó, hogy mégis két nyelven mondja. Mert: „magyarul meghallgatjuk, s románul megértjük”.
Demeter Virág Katalin. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. június 20.
Letöltendő börtönbüntetésre ítélték Adrian Nastase volt miniszterelnököt
A román legfelső bíróság két év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Adrian Nastase volt miniszterelnököt. A román legfelső bíróság – megerősítve az első fokon hozott ítéletet – két év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Adrian Nastase volt miniszterelnököt, akit befolyással való visszaélésben találtak vétkesnek. Az ítélet jogerős.
A román legfelsőbb bíróság háromtagú tanácsa január végén ítélte két év letöltendő szabadságvesztésre Nastasét, akit vétkesnek találtak abban, hogy 2004-es választási kampányára illegálisan gyűjtött pénzt vállalkozóktól.
Szerdán a legfelsőbb bíróság öttagú bírói tanácsa elutasította a volt román miniszterelnök fellebbezését, akinek 24 órán belül börtönbe kell vonulnia büntetésének letöltésére.
Míg a januári ítélet többségi szavazattal született, és az egyik bíró különvéleményt fogalmazott meg (Nastase felmentését kérve), a fellebbezést tárgyaló öt bíró egyhangúlag hozta meg döntését. Nastase nem jelent meg az ítélethirdetésen.
A „Minőség trófeája" néven ismert korrupciós perben – ezt a címet viselte a konferenciának álcázott kampánypénzgyűjtő rendezvény – több mint három évvel ezelőtt emeltek vádat Nastase ellen, befolyással való visszaélésért. Az ügyészség szerint a rendezvényen 1,6 millió euró gyűlt össze „részvételi díjakból". Magánszemélyektől 125, a cégektől pedig 400 eurós belépődíjat szedtek. A szerdai jogerős ítélet indoklását a bíróság később teszi közzé. Az elsőfokú ítélet indoklásában a bíráság azt írta: Adrian Nastase személyesítette meg 2004-ben a román politikai élet korruptságát, amit a román társadalom nem tűrhet meg, az igazságszolgáltatásnak pedig határozott választ kell adnia erre a jelenségre.
Másik három vádlott esetében a másodfokú bíróság megváltoztatta a büntetési tételeket. A legsúlyosabb büntetést a konferenciát szervező Irina Paula Jianu, az építkezési szakhatóság akkori főfelügyelője kapta, akit hat év letöltendő börtönre ítéltek.
Nastase ellen másik két korrupciós is per folyamatban van. A „Tamara néni" néven ismertté vált perben első fokon felmentették, miután az ügyészeknek nem sikerült bizonyítaniuk, hogy Nastase azért nevezte volna ki 2000-ben Ioan Melinescut a pénzmosás elleni hivatal élére, hogy az megakadályozhassa a felesége elleni vizsgálatot egy vitatott örökség kapcsán. Nastase felesége négyszázezer dollárt örökölt egyik távoli rokonától, Tamara nénitől, akiről szomszédjai úgy tudták, szerény nyugdíjából él.
A „Zambaccian" néven ismert harmadik perben Nastase első fokon három év felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Ebben az ügyben nem korrupciós bűncselekmény, hanem zsarolás miatt ítélte el a legfelsőbb bíróság.
A Zambaccian dossziéban (ez annak az utcának a neve, ahol Nastase egyik háza található) az ügyészek azzal vádolták a volt kormányfőt, hogy 630 ezer euró értékben fogadott el kenőpénzt, egyebek mellett lakása felújítására. A bírák azonban felmentették a kenőpénz elfogadásának vádja alól, és zsarolás miatt szabtak ki rá és feleségére három-három év felfüggesztett börtönbüntetést.
MTI. Erdély.ma
A román legfelső bíróság két év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Adrian Nastase volt miniszterelnököt. A román legfelső bíróság – megerősítve az első fokon hozott ítéletet – két év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Adrian Nastase volt miniszterelnököt, akit befolyással való visszaélésben találtak vétkesnek. Az ítélet jogerős.
A román legfelsőbb bíróság háromtagú tanácsa január végén ítélte két év letöltendő szabadságvesztésre Nastasét, akit vétkesnek találtak abban, hogy 2004-es választási kampányára illegálisan gyűjtött pénzt vállalkozóktól.
Szerdán a legfelsőbb bíróság öttagú bírói tanácsa elutasította a volt román miniszterelnök fellebbezését, akinek 24 órán belül börtönbe kell vonulnia büntetésének letöltésére.
Míg a januári ítélet többségi szavazattal született, és az egyik bíró különvéleményt fogalmazott meg (Nastase felmentését kérve), a fellebbezést tárgyaló öt bíró egyhangúlag hozta meg döntését. Nastase nem jelent meg az ítélethirdetésen.
A „Minőség trófeája" néven ismert korrupciós perben – ezt a címet viselte a konferenciának álcázott kampánypénzgyűjtő rendezvény – több mint három évvel ezelőtt emeltek vádat Nastase ellen, befolyással való visszaélésért. Az ügyészség szerint a rendezvényen 1,6 millió euró gyűlt össze „részvételi díjakból". Magánszemélyektől 125, a cégektől pedig 400 eurós belépődíjat szedtek. A szerdai jogerős ítélet indoklását a bíróság később teszi közzé. Az elsőfokú ítélet indoklásában a bíráság azt írta: Adrian Nastase személyesítette meg 2004-ben a román politikai élet korruptságát, amit a román társadalom nem tűrhet meg, az igazságszolgáltatásnak pedig határozott választ kell adnia erre a jelenségre.
Másik három vádlott esetében a másodfokú bíróság megváltoztatta a büntetési tételeket. A legsúlyosabb büntetést a konferenciát szervező Irina Paula Jianu, az építkezési szakhatóság akkori főfelügyelője kapta, akit hat év letöltendő börtönre ítéltek.
Nastase ellen másik két korrupciós is per folyamatban van. A „Tamara néni" néven ismertté vált perben első fokon felmentették, miután az ügyészeknek nem sikerült bizonyítaniuk, hogy Nastase azért nevezte volna ki 2000-ben Ioan Melinescut a pénzmosás elleni hivatal élére, hogy az megakadályozhassa a felesége elleni vizsgálatot egy vitatott örökség kapcsán. Nastase felesége négyszázezer dollárt örökölt egyik távoli rokonától, Tamara nénitől, akiről szomszédjai úgy tudták, szerény nyugdíjából él.
A „Zambaccian" néven ismert harmadik perben Nastase első fokon három év felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Ebben az ügyben nem korrupciós bűncselekmény, hanem zsarolás miatt ítélte el a legfelsőbb bíróság.
A Zambaccian dossziéban (ez annak az utcának a neve, ahol Nastase egyik háza található) az ügyészek azzal vádolták a volt kormányfőt, hogy 630 ezer euró értékben fogadott el kenőpénzt, egyebek mellett lakása felújítására. A bírák azonban felmentették a kenőpénz elfogadásának vádja alól, és zsarolás miatt szabtak ki rá és feleségére három-három év felfüggesztett börtönbüntetést.
MTI. Erdély.ma
2012. június 20.
Elhalasztották az ítélethirdetést Nyirő József temetési engedélyének ügyében
Június 27-ére halasztotta a Hargita Megyei Törvényszék az ítélethirdetést a Nyirő József hamvainak eltemetését engedélyező székelyudvarhelyi polgármesteri okmány ügyében.
A törvényszék illetékese az MTI-nek nyilatkozva elmondta: a törvényszék megtárgyalta az ügyet, az ítélet kihirdetését azonban egy héttel elhalasztotta. A tárgyaláson a felperes prefektusi hivatal képviselője nem jelent meg, csak az alperes székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal képviseltette magát. Nyirő József hamvainak május 27-ére tervezett székelyudvarhelyi temetése azért hiúsult meg, mert a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal által május 25-én kibocsátott temetési engedély formai hibát tartalmazott. Amint azt Augusta-Cristina Urzica prefektus közölte, az iratban egy 2012-ben kiállított dokumentumra (vélhetően a hamvasztás dokumentumára) hivatkoztak, és nem az 1953-ban kiállított halotti anyakönyvi kivonatra, amint azt a törvény előírja.
A prefektus a Hargita Megyei Törvényszék közigazgatási osztályán kérte az engedély érvénytelenítését. A román törvények értelmében a közigazgatási bíróságon megtámadott határozatok hatályát mindaddig felfüggesztik, míg ítélet nem születik azokról. A prefektusi intézkedés mintegy eleget tett a Nyirő József újratemetését ellenző kormánypárti román politikusok nyilatkozatainak. Székelyudvarhelyen május 27-én nem temették el az író hamvait, csak ökumenikus áhítatot tartottak emlékére.
MTI. Erdély.ma
Június 27-ére halasztotta a Hargita Megyei Törvényszék az ítélethirdetést a Nyirő József hamvainak eltemetését engedélyező székelyudvarhelyi polgármesteri okmány ügyében.
A törvényszék illetékese az MTI-nek nyilatkozva elmondta: a törvényszék megtárgyalta az ügyet, az ítélet kihirdetését azonban egy héttel elhalasztotta. A tárgyaláson a felperes prefektusi hivatal képviselője nem jelent meg, csak az alperes székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal képviseltette magát. Nyirő József hamvainak május 27-ére tervezett székelyudvarhelyi temetése azért hiúsult meg, mert a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal által május 25-én kibocsátott temetési engedély formai hibát tartalmazott. Amint azt Augusta-Cristina Urzica prefektus közölte, az iratban egy 2012-ben kiállított dokumentumra (vélhetően a hamvasztás dokumentumára) hivatkoztak, és nem az 1953-ban kiállított halotti anyakönyvi kivonatra, amint azt a törvény előírja.
A prefektus a Hargita Megyei Törvényszék közigazgatási osztályán kérte az engedély érvénytelenítését. A román törvények értelmében a közigazgatási bíróságon megtámadott határozatok hatályát mindaddig felfüggesztik, míg ítélet nem születik azokról. A prefektusi intézkedés mintegy eleget tett a Nyirő József újratemetését ellenző kormánypárti román politikusok nyilatkozatainak. Székelyudvarhelyen május 27-én nem temették el az író hamvait, csak ökumenikus áhítatot tartottak emlékére.
MTI. Erdély.ma
2012. június 20.
Megalapozatlanok a kisebbségpolitikával kapcsolatos aggodalmak
Megalapozatlanok azok az aggodalmak, amelyek a román kormány kisebbségpolitikájával kapcsolatosak – olvasható Andrei Marga külügyminiszter szerdán közzétett nyilatkozatában.
Az MTI bukaresti irodájához eljuttatott dokumentum szerint a román diplomácia vezetője úgy véli, hogy valamennyi román párt elfogadta a kisebbségpolitika alapvető elveit, ami szavatolja a jogi keret stabilitását. A román kormány elkötelezett a kisebbségekkel való európai, modern, felelős bánásmód alkalmazása mellett – olvasható a dokumentumban.
Románia az 1989-es forradalom után bebizonyította, hogy méltányos bánásmódot biztosít a nemzeti kisebbségek tagjainak, összhangban az európai mércével – írta Marga, aki szerint a nemzeti kisebbségek stabilitási tényezők, tudatosan szerepet vállalnak a XXI. század Románia felépítésében.
A külügyminiszter szerint „a jelenlegi politikai és történelmi nehézségek ellenére" Románia rendelkezik olyan intézményes kerettel, amely lehetővé teszi a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok identitásának védelmét, az identitás kinyilvánítását, valamint részvételüket a politikai döntésekben, a társadalmi, a gazdasági és a kulturális életben. Úgy véli, hogy a nemzeti kisebbségek szervezeteinek véleménye nemcsak meghallgatásra talál, hanem azt folyamatosan tiszteletben tartják, így a román kisebbségpolitikát külföldön „követendő modellnek" tekintik.
Marga szerint az elmúlt évtizedekben a jelenlegi kormánypártok járultak hozzá a legnagyobb mértékben a nemzeti kisebbségek jogait szavatoló törvényi keret kidolgozásához. Elismerését fejezte ki a nemzeti kisebbségek tagjainak, mert, mint fogalmazott, lojálisan részt vesznek a romániai demokratikus rendszer tökéletesítésében, valamint a román állam érdekeinek népszerűsítésében. Az MTI érdeklődésére, hogy milyen alkalomból fejtette ki álláspontját a román külügyminiszter országa kisebbségpolitikájáról, a bukaresti külügyminisztérium sajtóosztálya azt válaszolta: Andrei Marga kedden a szenátus külügyi bizottságának ülésén vett részt, és az ott jelen lévő újságíróknak a kisebbségi tematikát firtató kérdéseire válaszolt utólag írásban. MTI. Erdély.ma
Megalapozatlanok azok az aggodalmak, amelyek a román kormány kisebbségpolitikájával kapcsolatosak – olvasható Andrei Marga külügyminiszter szerdán közzétett nyilatkozatában.
Az MTI bukaresti irodájához eljuttatott dokumentum szerint a román diplomácia vezetője úgy véli, hogy valamennyi román párt elfogadta a kisebbségpolitika alapvető elveit, ami szavatolja a jogi keret stabilitását. A román kormány elkötelezett a kisebbségekkel való európai, modern, felelős bánásmód alkalmazása mellett – olvasható a dokumentumban.
Románia az 1989-es forradalom után bebizonyította, hogy méltányos bánásmódot biztosít a nemzeti kisebbségek tagjainak, összhangban az európai mércével – írta Marga, aki szerint a nemzeti kisebbségek stabilitási tényezők, tudatosan szerepet vállalnak a XXI. század Románia felépítésében.
A külügyminiszter szerint „a jelenlegi politikai és történelmi nehézségek ellenére" Románia rendelkezik olyan intézményes kerettel, amely lehetővé teszi a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok identitásának védelmét, az identitás kinyilvánítását, valamint részvételüket a politikai döntésekben, a társadalmi, a gazdasági és a kulturális életben. Úgy véli, hogy a nemzeti kisebbségek szervezeteinek véleménye nemcsak meghallgatásra talál, hanem azt folyamatosan tiszteletben tartják, így a román kisebbségpolitikát külföldön „követendő modellnek" tekintik.
Marga szerint az elmúlt évtizedekben a jelenlegi kormánypártok járultak hozzá a legnagyobb mértékben a nemzeti kisebbségek jogait szavatoló törvényi keret kidolgozásához. Elismerését fejezte ki a nemzeti kisebbségek tagjainak, mert, mint fogalmazott, lojálisan részt vesznek a romániai demokratikus rendszer tökéletesítésében, valamint a román állam érdekeinek népszerűsítésében. Az MTI érdeklődésére, hogy milyen alkalomból fejtette ki álláspontját a román külügyminiszter országa kisebbségpolitikájáról, a bukaresti külügyminisztérium sajtóosztálya azt válaszolta: Andrei Marga kedden a szenátus külügyi bizottságának ülésén vett részt, és az ott jelen lévő újságíróknak a kisebbségi tematikát firtató kérdéseire válaszolt utólag írásban. MTI. Erdély.ma
2012. június 20.
A posztkommunista visszarendeződésnek az erdélyi magyarok a kárvallottjai
Elismerésre méltó az, a politikai pártokon felülemelkedő, együttes fellépés az aggasztó méreteket öltött romániai magyarellenesség ügyében, melynek rendjén nem csupán Gyürk András, Gál Kinga és alulírott ragadtunk tollat az EP magyar néppárti delegációja nevében, hanem Winkler Gyula és Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselők, valamint Tabajdi Csaba MSZP-s delegációvezető is levelet intéztek az EP szocialista és liberális frakcióvezetőihez, az erdélyi magyarság védelmében.
Annál sajnálatosabb azonban, hogy Tabajdi képviselő úr elvbarátai, illetve Hannes Swoboda szocialista és Guy Verhofstadt liberális frakcióvezetők hozzánk intézett válaszlevelükben gyakorlatilag védelmükbe vették a szocialista vezetésű román kormány magyarellenes politikáját.
Szintén elismerésre méltó az, hogy a testület társelnökeként Tabajdi Csaba az EP Kisebbségügyi Frakcióközi Munkacsoportjának (Intergroup) napirendjére tűzte a romániai magyarság helyzetét. Az intergroup június 14-i ülésének meghívottjaiként Borbély László RMDSZ-alelnök, valamint Stelian Stoian nagykövet, Románia brüsszeli állandó képviseletének vezetője voltak az előadói a vitás kérdéseknek.
Az elismerésre méltó erőfeszítések mellett viszont fonák és már-már cinikus, ahogyan Tabajdi képviselő úr újbólcsak pártos előítéletei hangoztatására lyukad ki, amikor is „a Fidesz erdélyi tevékenységének, a Nyirő-újratemetés ügyének, vagy Kövér László erdélyi kampánykörútjának” az emlegetésével próbálja relativizálni a nacionalista román kormányzat felelősségét. A szocialista kisebbségpolitikus csak azt felejti el kimondani, hogy a magyarellenességben jeleskedő Szociálliberális Szövetség (USL) vezető politikai ereje nem más, mint a román Szociáldemokrata Párt (PSD), az MSZP testvérpártja, a Hannes Swoboda vezette szocialista EP-frakció pártcsaládjának tagja. Becsületére váljék tehát Tabajdi Csaba szocialista delegációvezetőnek, hogy ahelyett, hogy Mesterházy Attila pártelnökkel együtt örvendezne a Victor Ponta vezette román szocialisták választási győzelmének – inkább az általuk diszkriminált erdélyi magyaroknak fogja pártját. Örömünk azonban még így sem lehet teljes, mivel Tabajdi Csaba ugyanakkor kommunista-típusú egypárti logikával jelenti ki, hogy „a romániai magyar nemzeti közösség – egyetlen – legitim politikai képviselőjének az RMDSZ tekinthető”, melynek „folyamatos párbeszédet kell folytatnia a kormányzattal”… „A problémákat Románián belül kell megoldani” – teszi hozzá, a rossz emlékű „be nem avatkozás elve” értelmében egyben azt is kikötve, hogy „a magyar politikai erőknek… tartózkodniuk kell az etnikumközi feszültség további kiélezésétől”.
Száz szónak is egy a vége: világosan kell látnunk, hogy Romániában a legutóbbi kormányváltáskor, majd a helyhatósági választások rendjén posztkommunista visszarendeződés történt, melynek az erdélyi magyarok csak kárvallottjai lehetnek – hasonlóképpen ahhoz, ahogyan a Medgyessy–Gyurcsány-féle utódpárti országlásnak is vesztesei voltunk. – Jelenlegi gondjaink „kezelésekor” ebből az alaphelyzetből kell kiindulnunk.
Ezt figyelembe véve, Tabajdi Csaba erőfeszítései nem sok eredménnyel kecsegtetnek. Legfeljebb még azt tehetné meg, hogy Hannes Swoboda frakcióvezető úrnak egy háromoldalú szocialista konzultációt javasolna, a román és a magyar szocialisták részvételével. Hasonló egyeztetés a szlovákiai magyarok ügyében is elkelne…
Tőkés László
Brüsszel. Erdély.ma
Elismerésre méltó az, a politikai pártokon felülemelkedő, együttes fellépés az aggasztó méreteket öltött romániai magyarellenesség ügyében, melynek rendjén nem csupán Gyürk András, Gál Kinga és alulírott ragadtunk tollat az EP magyar néppárti delegációja nevében, hanem Winkler Gyula és Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselők, valamint Tabajdi Csaba MSZP-s delegációvezető is levelet intéztek az EP szocialista és liberális frakcióvezetőihez, az erdélyi magyarság védelmében.
Annál sajnálatosabb azonban, hogy Tabajdi képviselő úr elvbarátai, illetve Hannes Swoboda szocialista és Guy Verhofstadt liberális frakcióvezetők hozzánk intézett válaszlevelükben gyakorlatilag védelmükbe vették a szocialista vezetésű román kormány magyarellenes politikáját.
Szintén elismerésre méltó az, hogy a testület társelnökeként Tabajdi Csaba az EP Kisebbségügyi Frakcióközi Munkacsoportjának (Intergroup) napirendjére tűzte a romániai magyarság helyzetét. Az intergroup június 14-i ülésének meghívottjaiként Borbély László RMDSZ-alelnök, valamint Stelian Stoian nagykövet, Románia brüsszeli állandó képviseletének vezetője voltak az előadói a vitás kérdéseknek.
Az elismerésre méltó erőfeszítések mellett viszont fonák és már-már cinikus, ahogyan Tabajdi képviselő úr újbólcsak pártos előítéletei hangoztatására lyukad ki, amikor is „a Fidesz erdélyi tevékenységének, a Nyirő-újratemetés ügyének, vagy Kövér László erdélyi kampánykörútjának” az emlegetésével próbálja relativizálni a nacionalista román kormányzat felelősségét. A szocialista kisebbségpolitikus csak azt felejti el kimondani, hogy a magyarellenességben jeleskedő Szociálliberális Szövetség (USL) vezető politikai ereje nem más, mint a román Szociáldemokrata Párt (PSD), az MSZP testvérpártja, a Hannes Swoboda vezette szocialista EP-frakció pártcsaládjának tagja. Becsületére váljék tehát Tabajdi Csaba szocialista delegációvezetőnek, hogy ahelyett, hogy Mesterházy Attila pártelnökkel együtt örvendezne a Victor Ponta vezette román szocialisták választási győzelmének – inkább az általuk diszkriminált erdélyi magyaroknak fogja pártját. Örömünk azonban még így sem lehet teljes, mivel Tabajdi Csaba ugyanakkor kommunista-típusú egypárti logikával jelenti ki, hogy „a romániai magyar nemzeti közösség – egyetlen – legitim politikai képviselőjének az RMDSZ tekinthető”, melynek „folyamatos párbeszédet kell folytatnia a kormányzattal”… „A problémákat Románián belül kell megoldani” – teszi hozzá, a rossz emlékű „be nem avatkozás elve” értelmében egyben azt is kikötve, hogy „a magyar politikai erőknek… tartózkodniuk kell az etnikumközi feszültség további kiélezésétől”.
Száz szónak is egy a vége: világosan kell látnunk, hogy Romániában a legutóbbi kormányváltáskor, majd a helyhatósági választások rendjén posztkommunista visszarendeződés történt, melynek az erdélyi magyarok csak kárvallottjai lehetnek – hasonlóképpen ahhoz, ahogyan a Medgyessy–Gyurcsány-féle utódpárti országlásnak is vesztesei voltunk. – Jelenlegi gondjaink „kezelésekor” ebből az alaphelyzetből kell kiindulnunk.
Ezt figyelembe véve, Tabajdi Csaba erőfeszítései nem sok eredménnyel kecsegtetnek. Legfeljebb még azt tehetné meg, hogy Hannes Swoboda frakcióvezető úrnak egy háromoldalú szocialista konzultációt javasolna, a román és a magyar szocialisták részvételével. Hasonló egyeztetés a szlovákiai magyarok ügyében is elkelne…
Tőkés László
Brüsszel. Erdély.ma
2012. június 20.
A Balassi Intézet és az EMM pályázata csángó-magyar nemzetiségű személyek számára
A Balassi Intézet és az Emberi Erőforrások Minisztériuma közös, a 2012/2013-as tanévben a Balassi Intézet magyarországi felsőoktatási előkészítő képzésében történő ösztöndíjas részvételre vonatkozó pályázati felhívásai.
A pályázatok címei:
A Balassi Intézet és az Emberi Erőforrások Minisztériuma közösen pályázatot hirdet román állampolgárságú, csángó-magyar nemzetiségű személyek számára a Balassi Intézet magyarországi felsőoktatási előkészítő képzésében történő ösztöndíjas részvételre a 2012/2013-as tanévben.
A Balassi Intézet és az Emberi Erőforrások Minisztériuma közösen pályázatot hirdet szlovák állampolgárságú, magyar nemzetiségű személyek számára a Balassi Intézet magyarországi felsőoktatási előkészítő képzésében történő ösztöndíjas részvételre a 2012/2013-as tanévben.
A Balassi Intézet és az Emberi Erőforrások Minisztériuma közösen pályázatot hirdet horvát, vagy középiskolai tanulmányaikat Horvátországban végző szerb állampolgárságú, magyar nemzetiségű személyek számára a Balassi Intézet magyarországi felsőoktatási előkészítő képzésében történő ösztöndíjas részvételre a 2012/2013-as tanévben.
A Balassi Intézet és az Emberi Erőforrások Minisztériuma közösen pályázatot hirdet ukrán állampolgárságú, magyar nemzetiségű személyek számára a Balassi Intézet magyarországi felsőoktatási előkészítő képzésében történő ösztöndíjas részvételre a 2012/2013-as tanévben.
A Balassi Intézet és az Emberi Erőforrások Minisztériuma közösen pályázatot hirdet szlovén állampolgárságú, vagy valamely más külföldi (Horvátország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna kivételével) ország állampolgárságával rendelkező, magát magyar nemzetiségűnek valló személyek számára a Balassi Intézet magyarországi felsőoktatási előkészítő képzésében történő ösztöndíjas részvételre a 2012/2013-as tanévben.
A Balassi Intézet és az Emberi Erőforrások Minisztériuma közösen pályázatot hirdet szerb állampolgárságú, magyar nemzetiségű személyek számára a Balassi Intézet magyarországi felsőoktatási előkészítő képzésében történő ösztöndíjas részvételre a 2012/2013-as tanévben.
A pályázati felhívásokat csatoltuk, továbbá megtalálhatók a Dokumentumok – Pályázatok között.
Oktatásért Felelős Államtitkárság
kormany.hu
Erdély.ma
A Balassi Intézet és az Emberi Erőforrások Minisztériuma közös, a 2012/2013-as tanévben a Balassi Intézet magyarországi felsőoktatási előkészítő képzésében történő ösztöndíjas részvételre vonatkozó pályázati felhívásai.
A pályázatok címei:
A Balassi Intézet és az Emberi Erőforrások Minisztériuma közösen pályázatot hirdet román állampolgárságú, csángó-magyar nemzetiségű személyek számára a Balassi Intézet magyarországi felsőoktatási előkészítő képzésében történő ösztöndíjas részvételre a 2012/2013-as tanévben.
A Balassi Intézet és az Emberi Erőforrások Minisztériuma közösen pályázatot hirdet szlovák állampolgárságú, magyar nemzetiségű személyek számára a Balassi Intézet magyarországi felsőoktatási előkészítő képzésében történő ösztöndíjas részvételre a 2012/2013-as tanévben.
A Balassi Intézet és az Emberi Erőforrások Minisztériuma közösen pályázatot hirdet horvát, vagy középiskolai tanulmányaikat Horvátországban végző szerb állampolgárságú, magyar nemzetiségű személyek számára a Balassi Intézet magyarországi felsőoktatási előkészítő képzésében történő ösztöndíjas részvételre a 2012/2013-as tanévben.
A Balassi Intézet és az Emberi Erőforrások Minisztériuma közösen pályázatot hirdet ukrán állampolgárságú, magyar nemzetiségű személyek számára a Balassi Intézet magyarországi felsőoktatási előkészítő képzésében történő ösztöndíjas részvételre a 2012/2013-as tanévben.
A Balassi Intézet és az Emberi Erőforrások Minisztériuma közösen pályázatot hirdet szlovén állampolgárságú, vagy valamely más külföldi (Horvátország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna kivételével) ország állampolgárságával rendelkező, magát magyar nemzetiségűnek valló személyek számára a Balassi Intézet magyarországi felsőoktatási előkészítő képzésében történő ösztöndíjas részvételre a 2012/2013-as tanévben.
A Balassi Intézet és az Emberi Erőforrások Minisztériuma közösen pályázatot hirdet szerb állampolgárságú, magyar nemzetiségű személyek számára a Balassi Intézet magyarországi felsőoktatási előkészítő képzésében történő ösztöndíjas részvételre a 2012/2013-as tanévben.
A pályázati felhívásokat csatoltuk, továbbá megtalálhatók a Dokumentumok – Pályázatok között.
Oktatásért Felelős Államtitkárság
kormany.hu
Erdély.ma
2012. június 20.
Könyvbemutató Abafája történetéről
A szászrégeni Humana Regun Egyesület szervezésében ma délután 6 órától könyvbemutató lesz a radnótfájai új református templom közösségi termében. A könyvbarátok megismerhetik Barta Zoltán helytörténész Abafája története című, nemrég megjelent kötetét. A szerzővel Nagy F. Atilla történelemtanár beszélget. Népújság (Marosvásárhely)
A szászrégeni Humana Regun Egyesület szervezésében ma délután 6 órától könyvbemutató lesz a radnótfájai új református templom közösségi termében. A könyvbarátok megismerhetik Barta Zoltán helytörténész Abafája története című, nemrég megjelent kötetét. A szerzővel Nagy F. Atilla történelemtanár beszélget. Népújság (Marosvásárhely)
2012. június 20.
VIDEÓINTERJÚ - Egyesítenék az erdélyi és a magyarországi unitárius egyházat
Egyháztörténelmi és nemzetpolitikai jelentőségű pillanat
Létrejön a Magyar Unitárius Egyház, amennyiben az Erdélyi Unitárius Egyház Képviselő Tanácsának, illetve a Magyarországi Unitárius Egyházkerület Képviselő Tanácsának tagjai megszavazzák a két egyházrész újraegyesítését a június 28-i kolozsvári zsinati ülésen. Az új alaptörvényt megalkotó és az erről döntő ülésen 268 egyházi és világi személy vesz részt – tudtuk meg Bálint Benczédi Ferenctől, az Erdélyi Unitárius Egyház püspökétől. A kolozsvári belvárosi unitárius templomban sorra kerülő ülésen a tervek szerint elfogadják az egyesülési határozatot, megalkotják a Magyar Unitárius Egyház alaptörvényét, valamint elfogadnak néhány hatályba léptetési határozatot, illetve a szükséges átmeneti rendelkezéseket. Az újraegyesülésre az is lehetőséget teremtett, hogy 2010 júniusában Rázmány Csaba elhalálozását követően a Magyarországi Unitárius Egyházkerület nem választott új püspököt.
„A Jóisten segítségével jövő csütörtökön meg tudjuk tartani azt a zsinati ülésünket, ahol elfogadásra ajánljuk, s merem hinni, hogy a zsinat tagjainak a nagy része el is fogadja azt az alaptörvényt, amelyet a magyarországi unitárius egyház vezetőivel szerkesztettünk meg. Ezáltal szeretnénk újra megteremteni a magyar unitárius egységet, hiszen a négy és fél évszázad történelme azt igazolja, hogy az alföldi unitárius egyházrészek mindig is ide tartoztak” – nyilatkozta a Szabadságnak Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke.
Az egyházi főméltóság arról számolt be, hogy az új Magyar Unitárius Egyháznak két központja lesz: egyrészt a bölcső, azaz Kolozsvár, másrészt pedig Budapest, amely az Alföldön élő közösségeknek lesz a központja.
Ez a vágy és ez a kívánság a híveink részéről az elmúlt 15-20 év alatt nagyon sokszor megfogalmazódott. A lelkészi kar és az egyház lelkészi vezetői jogosnak tartották ezt az igényt, így létrehoztunk egy közös bizottságot, amelyben világiak és egyháziak egyaránt részt vettek. Ez a testület dolgozta ki az új, közös alaptörvényt. Június 28-án egy új történelmet kezdünk, amikor elfogadjuk az alaptörvényt. A következő napon tartjuk a főtanácsi üléseket, ahol a működési-szervezeti szabályzatot tárgyalják meg – fogalmazott a püspök.
Bálint Benczédi Ferenc szerint kimagasló pillanata lesz ez az unitáriusok történelmének. – Visszatekintve az elmúlt ötven-száz év viharos időszakára, azt láthatjuk, hogy az unitárius közösség szétesett darabokra. Ezt szeretnénk revideálni, s megteremteni azt a történelmi egységet, amit az elmúlt évszázadokban az unitáriusság itt, a Kárpát-medencében hordozott. Az unitárius eszme Erdélyben született, itt tudott gyökeret ereszteni, itt tudott intézménnyé, egyházzá szerveződni, innen „költözött ki”, illetve terjedt el az unitárius gondolat – jegyezte meg Bálint Benczédi Ferenc.
Hozzátette: bár mind Magyarország, mind Románia 1945 után a szocialista táborban volt, mégsem sikerült megőrizni az unitárius egyház egységét, ezért van most szükség arra, hogy egy szervezetben, egy működési szabályzattal tudják rendezni dolgainkat akár itt, Erdélyben, akár Magyarországon.
Bálint Benczédi Ferenc arról is beszámolt, hogy 2010 őszén a Magyarországi Unitárius Egyházkerület Képviselő Tanácsa levélben fejezte ki óhaját az egyesülés iránt. Egyébként az Erdélyi Unitárius Egyház 2011–2015-ös stratégiai tervében, amelyet kiadványban foglaltak össze, már szerepel az egyesülésre vonatkozó passzus.
Az erdélyi országgyűlés 1568. évi vallásügyi határozata a világon először foglalta törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot. Mindez az egyetlen erdélyi alapítású magyar történelmi egyház állami elismeréséhez vezetett, ugyanakkor e törvénynek köszönhetően Erdély a korabeli vallásszabadság és felekezeti türelem földjévé vált – áll az Erdélyi Unitárius Egyház meghívójában.
„Miután unitárius egyházunkat évszázadokon át sorvasztották, majd a trianoni diktátum következtében maradék egyházszervezetünket is feldarabolták, a XXI. század eleje új lehetőséget teremtett a Kárpát-medencei magyar unitáriusok egyházi egységének helyreállítására.
A kedvező nemzeti és nemzetközi lehetőségekkel élve, a közel 450 éves történelmi hagyományaink alapján a két magyar unitárius egyházrész, az Erdélyi Unitárius Egyház és a Magyarországi Unitárius Egyház illetékes főhatóságai elhatározták a teljes körű egyházszervezeti egység helyreállítását, amely a Magyar Unitárius Egyházban testesül meg.
A jövőbeli működésében, szervezeti felépítésében, belső jogrendjében, valamint istentiszteleti és szertartási rendjében egységes egyházszervezet az Erdélyi Unitárius Egyház és a Magyarországi Unitárius Egyházkerület újraegyesülése által jön létre 2012. június 28-án az egyházrészek együttes zsinati ülésén” – áll a közleményben.
KISS OLIVÉR. Szabadság (Kolozsvár)
Egyháztörténelmi és nemzetpolitikai jelentőségű pillanat
Létrejön a Magyar Unitárius Egyház, amennyiben az Erdélyi Unitárius Egyház Képviselő Tanácsának, illetve a Magyarországi Unitárius Egyházkerület Képviselő Tanácsának tagjai megszavazzák a két egyházrész újraegyesítését a június 28-i kolozsvári zsinati ülésen. Az új alaptörvényt megalkotó és az erről döntő ülésen 268 egyházi és világi személy vesz részt – tudtuk meg Bálint Benczédi Ferenctől, az Erdélyi Unitárius Egyház püspökétől. A kolozsvári belvárosi unitárius templomban sorra kerülő ülésen a tervek szerint elfogadják az egyesülési határozatot, megalkotják a Magyar Unitárius Egyház alaptörvényét, valamint elfogadnak néhány hatályba léptetési határozatot, illetve a szükséges átmeneti rendelkezéseket. Az újraegyesülésre az is lehetőséget teremtett, hogy 2010 júniusában Rázmány Csaba elhalálozását követően a Magyarországi Unitárius Egyházkerület nem választott új püspököt.
„A Jóisten segítségével jövő csütörtökön meg tudjuk tartani azt a zsinati ülésünket, ahol elfogadásra ajánljuk, s merem hinni, hogy a zsinat tagjainak a nagy része el is fogadja azt az alaptörvényt, amelyet a magyarországi unitárius egyház vezetőivel szerkesztettünk meg. Ezáltal szeretnénk újra megteremteni a magyar unitárius egységet, hiszen a négy és fél évszázad történelme azt igazolja, hogy az alföldi unitárius egyházrészek mindig is ide tartoztak” – nyilatkozta a Szabadságnak Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke.
Az egyházi főméltóság arról számolt be, hogy az új Magyar Unitárius Egyháznak két központja lesz: egyrészt a bölcső, azaz Kolozsvár, másrészt pedig Budapest, amely az Alföldön élő közösségeknek lesz a központja.
Ez a vágy és ez a kívánság a híveink részéről az elmúlt 15-20 év alatt nagyon sokszor megfogalmazódott. A lelkészi kar és az egyház lelkészi vezetői jogosnak tartották ezt az igényt, így létrehoztunk egy közös bizottságot, amelyben világiak és egyháziak egyaránt részt vettek. Ez a testület dolgozta ki az új, közös alaptörvényt. Június 28-án egy új történelmet kezdünk, amikor elfogadjuk az alaptörvényt. A következő napon tartjuk a főtanácsi üléseket, ahol a működési-szervezeti szabályzatot tárgyalják meg – fogalmazott a püspök.
Bálint Benczédi Ferenc szerint kimagasló pillanata lesz ez az unitáriusok történelmének. – Visszatekintve az elmúlt ötven-száz év viharos időszakára, azt láthatjuk, hogy az unitárius közösség szétesett darabokra. Ezt szeretnénk revideálni, s megteremteni azt a történelmi egységet, amit az elmúlt évszázadokban az unitáriusság itt, a Kárpát-medencében hordozott. Az unitárius eszme Erdélyben született, itt tudott gyökeret ereszteni, itt tudott intézménnyé, egyházzá szerveződni, innen „költözött ki”, illetve terjedt el az unitárius gondolat – jegyezte meg Bálint Benczédi Ferenc.
Hozzátette: bár mind Magyarország, mind Románia 1945 után a szocialista táborban volt, mégsem sikerült megőrizni az unitárius egyház egységét, ezért van most szükség arra, hogy egy szervezetben, egy működési szabályzattal tudják rendezni dolgainkat akár itt, Erdélyben, akár Magyarországon.
Bálint Benczédi Ferenc arról is beszámolt, hogy 2010 őszén a Magyarországi Unitárius Egyházkerület Képviselő Tanácsa levélben fejezte ki óhaját az egyesülés iránt. Egyébként az Erdélyi Unitárius Egyház 2011–2015-ös stratégiai tervében, amelyet kiadványban foglaltak össze, már szerepel az egyesülésre vonatkozó passzus.
Az erdélyi országgyűlés 1568. évi vallásügyi határozata a világon először foglalta törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot. Mindez az egyetlen erdélyi alapítású magyar történelmi egyház állami elismeréséhez vezetett, ugyanakkor e törvénynek köszönhetően Erdély a korabeli vallásszabadság és felekezeti türelem földjévé vált – áll az Erdélyi Unitárius Egyház meghívójában.
„Miután unitárius egyházunkat évszázadokon át sorvasztották, majd a trianoni diktátum következtében maradék egyházszervezetünket is feldarabolták, a XXI. század eleje új lehetőséget teremtett a Kárpát-medencei magyar unitáriusok egyházi egységének helyreállítására.
A kedvező nemzeti és nemzetközi lehetőségekkel élve, a közel 450 éves történelmi hagyományaink alapján a két magyar unitárius egyházrész, az Erdélyi Unitárius Egyház és a Magyarországi Unitárius Egyház illetékes főhatóságai elhatározták a teljes körű egyházszervezeti egység helyreállítását, amely a Magyar Unitárius Egyházban testesül meg.
A jövőbeli működésében, szervezeti felépítésében, belső jogrendjében, valamint istentiszteleti és szertartási rendjében egységes egyházszervezet az Erdélyi Unitárius Egyház és a Magyarországi Unitárius Egyházkerület újraegyesülése által jön létre 2012. június 28-án az egyházrészek együttes zsinati ülésén” – áll a közleményben.
KISS OLIVÉR. Szabadság (Kolozsvár)
2012. június 20.
Újabb Magyar Örökség-díjak
Hét alkotó, intézmény, illetve szakmai műhely életművét, munkáját ismerik el a Magyar Örökség-díjjal, az elismerést tanúsító okleveleket szombaton adják át Budapesten.
Elismerésben részesül a Ferenczy-család alkotóművészete, a martonvásári Óvodamúzem és létrehozója, Harcsa Tiborné, a Ciszterci Diákszövetség kilenc évtizedes szolgálata, a Hitel nemzetpolitikai szemle kolozsvári (1935–1944), illetve a folyóirat 1988-tól működő budapesti műhelye, Bálint Márta egyszemélyes színháza és Molnár V. József néplélekrajz-kutatói munkássága. A kitüntetést posztumusz ítélték oda Szabó Zoltánnak, a népi írók kiemelkedő képviselőjének.
A Magyar Örökség és Európa Egyesület által felkért bírálóbizottság 67. alkalommal döntött az elismerés odaítéléséről. A díjjal korunk, valamint a II. világháborút megelőző időszak legjelentősebb magyar teljesítményeit jutalmazzák.
A testület 17. esztendeje – évente négy ízben – állampolgári javaslatok alapján, titkos szavazással hozza meg döntését. Elnöke Hámori József neurobiológus, agykutató, a Magyar Tudományos Akadémia volt alelnöke, volt kulturális miniszter. Szabadság (Kolozsvár)
Hét alkotó, intézmény, illetve szakmai műhely életművét, munkáját ismerik el a Magyar Örökség-díjjal, az elismerést tanúsító okleveleket szombaton adják át Budapesten.
Elismerésben részesül a Ferenczy-család alkotóművészete, a martonvásári Óvodamúzem és létrehozója, Harcsa Tiborné, a Ciszterci Diákszövetség kilenc évtizedes szolgálata, a Hitel nemzetpolitikai szemle kolozsvári (1935–1944), illetve a folyóirat 1988-tól működő budapesti műhelye, Bálint Márta egyszemélyes színháza és Molnár V. József néplélekrajz-kutatói munkássága. A kitüntetést posztumusz ítélték oda Szabó Zoltánnak, a népi írók kiemelkedő képviselőjének.
A Magyar Örökség és Európa Egyesület által felkért bírálóbizottság 67. alkalommal döntött az elismerés odaítéléséről. A díjjal korunk, valamint a II. világháborút megelőző időszak legjelentősebb magyar teljesítményeit jutalmazzák.
A testület 17. esztendeje – évente négy ízben – állampolgári javaslatok alapján, titkos szavazással hozza meg döntését. Elnöke Hámori József neurobiológus, agykutató, a Magyar Tudományos Akadémia volt alelnöke, volt kulturális miniszter. Szabadság (Kolozsvár)
2012. június 20.
Csontokról a mozgólépcsőn
Kántor Lajos Konglomerát (Erdély) című, a Kossuth Kiadó által megjelentetett kötetét mutatják be a Kós Károly Akadémia Alapítvány és Minerva Művelődési Egyesület szervezésében június 21-én, csütörtökön délután 6 órakor Kolozsváron a Minerva Művelődési Egyesület Cs. Gyimesi Éva termében (Jókai/Napoca utca 16 szám). A könyvről a szerzővel beszélget Demény Péter és Markó Béla. A kötet bevezető írását az alábbiakban közöljük.
– Vannak csontjai?
– Tessék?
– Vannak csontjai?
Ez meg miféle őrület? Sebestyén nem érti, ki szólította meg, honnan jön a hang. Jó ideje üldözik a hangok, de nem ilyen agresszíven szokták megszólítani. Most tulajdonképpen nem is hang jön, csak kép, képről a szöveg, ahogy halad fölfelé, a kijáratnak. Egyszerű Sandoz-reklám, reklámok a mozgólépcső két oldalán, a kalciumhiány pótlását sulykolják beléd. Egymást érik, most már a belső képernyőn is.
Csontok, csontok… Párhuzamosan a reklámmal, egy vers sorai motoszkálnak Sebestyénben, persze nem a sajátjai, egy barátja írta, a híres kolozsvári ortopéd professzornak ajánlotta őket; a saját csontjait szólította meg, még abban az időben, amikor biztatta magát: „hogy: előre! – vagy csak tovább!” Azt is leírta, ami tulajdonképpen mindenkire érvényes, ha nem vesszük is tudomásul: „Időm egyre kevesebb”, viszont hozzátette: „s ez nem keresztény misztika”. Vajon hogyan reagálta le a dedikáció címzettje, jó emlékű dr. Fazakas János (valamikor Sebestyén is járt nála a klinikáján) a Sandoz-reklámot? Ó, dehogy, most nem a Sandoz szól az aluljáróban, hanem Szisz verse.
Csontok, csontjaim, csikorogtok,
amíg élek, amíg éltek.
S ha a halál késes angyalai
húsomból kiheréltek:
ti őriztek engem tovább,
évszázadoktól meggyötörten.
Tanúm leszel, ásványi váz.
Hogy nem hajlottam. Hogy csak törtem.
Végül is miben segít a Sandoz? Hogy ne törjünk, hanem csak hajoljunk? Mit válaszolna erre Fazakas professzor? Vagy mai utódja, akinél Sebestyén épp mostanában járt? És mit ők hárman, ahogy kezdik befészkelni magukat Sebestyén agyába? Most már SzGSz, vagyis az idősebb és a fiatalabb Sz, meg évtizedek óta vitafelük, főleg az idősebbik Sz-é, a híres szerkesztő, G. Sebestyén szerint még annyira sem fognák fel a mozgóbeli kérdést, mint ő. És mégis, mintha együtt válaszolnának, Szisszel.
– Csak csontjaink, csak csontjaink.
Már ha azok is el nem porladtak. Jóllehet mind a hárman fiatalabbak Sebestyénnél. Bizonyára valamennyien kalciumhiányban – de élnek. De élnek? Sebestyén László rögeszmésen ragaszkodik hozzá, hogy együtt kérdezze őket, hogy együtt válaszoljanak. Ők négyen együtt élnek. Négyen most már, a mozgólépcsőn haladó túlélővel, egyben-másban utóddal. Akinek ugyancsak elszámolni valója van. Velük.
Mi az, hogy él? Nehéz erre válaszolni. Él a celeb, a világ ura. Él „a világ bajnoksága”, Dél-Afrikától Kolozsvárig. Élnek a labdarúgás hősei. Él a mikrofonba hangját beeresztő énekes, a vele dübörgő zenekar. Él a mindenütt jelen lévő politikus. A tévésztár. A celeb, mindenekelőtt.
És mi az, hogy celeb? SzGSz ezt még nem hallotta.
Ha le akarná fordítani a benne, Sebestyénben sajátosan élő hármast, többé-kevésbé pontosan így nevezné őket: Szabédi László, Gaál Gábor, Szilágyi Domokos, a 20. századi Erdélyből, a Kárpát-medencéből. Főképpen Szabédi, ő nem hagyja nyugton Sebestyént, már évtizedek óta. De a szerkesztő előd G.G. és a fiatalon távozott Szisz (nem csak mint ellensúly). Ki ismeri még őket? Celebritások? Az ő, mármint SzGSz idejében (hármuk idejében) híres volt a költő, de akár a szerkesztő, a professzor, pláne ha akadémikus. Tévé? Internet. Csak nézi(k) Sebestyént. A sajtó, az más. Bulvár? SzGSz-szel nem illik, nem kellene viccelni. Bár ifjabbik Sz értette a viccet. Tervezett közös szemináriumaik előtt Sebestyén mai kortárs költő (nem parlamentbe választott celeb) mondatából idéz, most olvasta egy hetilapban: „…a tömegnyilvánosság, ez a celebidióta látványhomály a művészi megnyilvánulások zömével nem tud mit kezdeni”.
Akkor hát menekülni kellene a látványhomályból. Távol a metró reklám- és embersűrűjétől, keresni egy helyet, ahol Sz, G és a náluk nemzedéknyivel fiatalabb Sz vitatkozhat, Sebestyén pedig kihallgathatja, illetve faggathatja őket. A két idősebb erősen hitt, fiatalon, a világmegváltó eszmékben, később is kereste a világmagyarázatot. Az ifjú Sz-nek a kételkedés maradt. A mesternek választott Sz, az előd, huszonévesen a század, a huszadik betegségéről akart könyvet írni. De ő írta le a naplójában, hogy az igazság igen általános fogalom, s ha jól utánajársz, nem takar semmit; vagy nagyon is sok mindent takar, de csak úgy, mint a szekér ponyvája: olyan dolgokat, amik nem tartoznak együvé. Hát most erről kellene beszélni. Tőle olvasta Sebestyén azt is, hogy nem az eszet s a szívet kell magyarrá tenni, hanem az életet; lehet szép a magyar élet, és mindenki irigyelni fogja, nem gyűlölni. Létezhet ilyesmi? G egészen másokat gondolt. Legalábbis másként. Ő egész életében azt próbálta magyarázni, tanítani, hogy mindenütt előbújik a rosszul tanított múlt. És mint a valóságirodalom teoretikusa figyelmeztetett, ha úgy ítélte meg: mindennapjaink elköltőiesítve, elfabulázva ködlenek fel egy-egy lírai futamban. Ő a magyar életet, a kisebbségit különösen, internacionalista mértékkel mérte. De tudta: a kisebbségi élet nem teljesség, nem valódi és őseredeti egyetemesség; tartozéka volt egykor az egésznek, melyben, ha zavartalanabb egyéni vérkeringése volt is, rész és függelék jellege sosem volt eltagadható. Ifjú Sz már ebbe a nem-teljességbe született bele.
Három helyzet. Együtt: SzGSz. Több, mint három név, több, mint három élet külön-külön.
Sebestyén úgy gondolja, a csontokat össze kell rakni*. És azt, ami a csontoknál is fontosabb.
Egy korszak. A múltunk.
A jelenünk?
* A csontok összerakásához Sebestyén a Szabédi László, Gaál Gábor és Szilágyi Domokos leírt (tehát ellenőrizhető) szövegeit használta fel, megőrizve a három szerző – helyenként pedig a barátaik – eredeti fogalmazását
Kántor Lajos. Szabadság (Kolozsvár)
Kántor Lajos Konglomerát (Erdély) című, a Kossuth Kiadó által megjelentetett kötetét mutatják be a Kós Károly Akadémia Alapítvány és Minerva Művelődési Egyesület szervezésében június 21-én, csütörtökön délután 6 órakor Kolozsváron a Minerva Művelődési Egyesület Cs. Gyimesi Éva termében (Jókai/Napoca utca 16 szám). A könyvről a szerzővel beszélget Demény Péter és Markó Béla. A kötet bevezető írását az alábbiakban közöljük.
– Vannak csontjai?
– Tessék?
– Vannak csontjai?
Ez meg miféle őrület? Sebestyén nem érti, ki szólította meg, honnan jön a hang. Jó ideje üldözik a hangok, de nem ilyen agresszíven szokták megszólítani. Most tulajdonképpen nem is hang jön, csak kép, képről a szöveg, ahogy halad fölfelé, a kijáratnak. Egyszerű Sandoz-reklám, reklámok a mozgólépcső két oldalán, a kalciumhiány pótlását sulykolják beléd. Egymást érik, most már a belső képernyőn is.
Csontok, csontok… Párhuzamosan a reklámmal, egy vers sorai motoszkálnak Sebestyénben, persze nem a sajátjai, egy barátja írta, a híres kolozsvári ortopéd professzornak ajánlotta őket; a saját csontjait szólította meg, még abban az időben, amikor biztatta magát: „hogy: előre! – vagy csak tovább!” Azt is leírta, ami tulajdonképpen mindenkire érvényes, ha nem vesszük is tudomásul: „Időm egyre kevesebb”, viszont hozzátette: „s ez nem keresztény misztika”. Vajon hogyan reagálta le a dedikáció címzettje, jó emlékű dr. Fazakas János (valamikor Sebestyén is járt nála a klinikáján) a Sandoz-reklámot? Ó, dehogy, most nem a Sandoz szól az aluljáróban, hanem Szisz verse.
Csontok, csontjaim, csikorogtok,
amíg élek, amíg éltek.
S ha a halál késes angyalai
húsomból kiheréltek:
ti őriztek engem tovább,
évszázadoktól meggyötörten.
Tanúm leszel, ásványi váz.
Hogy nem hajlottam. Hogy csak törtem.
Végül is miben segít a Sandoz? Hogy ne törjünk, hanem csak hajoljunk? Mit válaszolna erre Fazakas professzor? Vagy mai utódja, akinél Sebestyén épp mostanában járt? És mit ők hárman, ahogy kezdik befészkelni magukat Sebestyén agyába? Most már SzGSz, vagyis az idősebb és a fiatalabb Sz, meg évtizedek óta vitafelük, főleg az idősebbik Sz-é, a híres szerkesztő, G. Sebestyén szerint még annyira sem fognák fel a mozgóbeli kérdést, mint ő. És mégis, mintha együtt válaszolnának, Szisszel.
– Csak csontjaink, csak csontjaink.
Már ha azok is el nem porladtak. Jóllehet mind a hárman fiatalabbak Sebestyénnél. Bizonyára valamennyien kalciumhiányban – de élnek. De élnek? Sebestyén László rögeszmésen ragaszkodik hozzá, hogy együtt kérdezze őket, hogy együtt válaszoljanak. Ők négyen együtt élnek. Négyen most már, a mozgólépcsőn haladó túlélővel, egyben-másban utóddal. Akinek ugyancsak elszámolni valója van. Velük.
Mi az, hogy él? Nehéz erre válaszolni. Él a celeb, a világ ura. Él „a világ bajnoksága”, Dél-Afrikától Kolozsvárig. Élnek a labdarúgás hősei. Él a mikrofonba hangját beeresztő énekes, a vele dübörgő zenekar. Él a mindenütt jelen lévő politikus. A tévésztár. A celeb, mindenekelőtt.
És mi az, hogy celeb? SzGSz ezt még nem hallotta.
Ha le akarná fordítani a benne, Sebestyénben sajátosan élő hármast, többé-kevésbé pontosan így nevezné őket: Szabédi László, Gaál Gábor, Szilágyi Domokos, a 20. századi Erdélyből, a Kárpát-medencéből. Főképpen Szabédi, ő nem hagyja nyugton Sebestyént, már évtizedek óta. De a szerkesztő előd G.G. és a fiatalon távozott Szisz (nem csak mint ellensúly). Ki ismeri még őket? Celebritások? Az ő, mármint SzGSz idejében (hármuk idejében) híres volt a költő, de akár a szerkesztő, a professzor, pláne ha akadémikus. Tévé? Internet. Csak nézi(k) Sebestyént. A sajtó, az más. Bulvár? SzGSz-szel nem illik, nem kellene viccelni. Bár ifjabbik Sz értette a viccet. Tervezett közös szemináriumaik előtt Sebestyén mai kortárs költő (nem parlamentbe választott celeb) mondatából idéz, most olvasta egy hetilapban: „…a tömegnyilvánosság, ez a celebidióta látványhomály a művészi megnyilvánulások zömével nem tud mit kezdeni”.
Akkor hát menekülni kellene a látványhomályból. Távol a metró reklám- és embersűrűjétől, keresni egy helyet, ahol Sz, G és a náluk nemzedéknyivel fiatalabb Sz vitatkozhat, Sebestyén pedig kihallgathatja, illetve faggathatja őket. A két idősebb erősen hitt, fiatalon, a világmegváltó eszmékben, később is kereste a világmagyarázatot. Az ifjú Sz-nek a kételkedés maradt. A mesternek választott Sz, az előd, huszonévesen a század, a huszadik betegségéről akart könyvet írni. De ő írta le a naplójában, hogy az igazság igen általános fogalom, s ha jól utánajársz, nem takar semmit; vagy nagyon is sok mindent takar, de csak úgy, mint a szekér ponyvája: olyan dolgokat, amik nem tartoznak együvé. Hát most erről kellene beszélni. Tőle olvasta Sebestyén azt is, hogy nem az eszet s a szívet kell magyarrá tenni, hanem az életet; lehet szép a magyar élet, és mindenki irigyelni fogja, nem gyűlölni. Létezhet ilyesmi? G egészen másokat gondolt. Legalábbis másként. Ő egész életében azt próbálta magyarázni, tanítani, hogy mindenütt előbújik a rosszul tanított múlt. És mint a valóságirodalom teoretikusa figyelmeztetett, ha úgy ítélte meg: mindennapjaink elköltőiesítve, elfabulázva ködlenek fel egy-egy lírai futamban. Ő a magyar életet, a kisebbségit különösen, internacionalista mértékkel mérte. De tudta: a kisebbségi élet nem teljesség, nem valódi és őseredeti egyetemesség; tartozéka volt egykor az egésznek, melyben, ha zavartalanabb egyéni vérkeringése volt is, rész és függelék jellege sosem volt eltagadható. Ifjú Sz már ebbe a nem-teljességbe született bele.
Három helyzet. Együtt: SzGSz. Több, mint három név, több, mint három élet külön-külön.
Sebestyén úgy gondolja, a csontokat össze kell rakni*. És azt, ami a csontoknál is fontosabb.
Egy korszak. A múltunk.
A jelenünk?
* A csontok összerakásához Sebestyén a Szabédi László, Gaál Gábor és Szilágyi Domokos leírt (tehát ellenőrizhető) szövegeit használta fel, megőrizve a három szerző – helyenként pedig a barátaik – eredeti fogalmazását
Kántor Lajos. Szabadság (Kolozsvár)
2012. június 20.
Beleszólt a tanfelügyelőség az ünnepségbe
Ünneprontással vádolja Tőkés László „volt 11-es diák” a Kolozs Megyei Tanfelügyelőséget, mivel az nem engedte meg, hogy Tellmann Jenő nyugalmazott fizikatanár az egykori 11-es líceum, azaz a Báthory István Elméleti Líceumban vegye át az Eötvös József Díjat.
Mint ismeretes, a kiváló pedagógusnak június 14-én, a kolozsvári Szent Mihály-plébánia Katolikus Nőegyletének Szentegyház utcai tetőtermében nyújtotta át Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete a magyar állami kitüntetést. Mint az EP-képviselő tegnapi, Brüsszelben keltezett közleményéből kiderül, a jeles tanár személyes kívánságának megfelelően, valamint a Báthory-líceum igazgatóságának előzetes beleegyezésével az átadó ünnepélyre az ősi Schola épületében került volna sor. Ezzel szemben két nappal a rendezvény napja előtt a folyamatban lévő érettségi vizsgákra való hivatkozással a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség megtiltotta a díjkiosztásnak az iskola területén való megrendezését. „A letiltás ténye és módja nyilvánvalóan politikai okokra vezethető vissza” – véli Tőkés László, aki méltatlannak tartja, hogy „a Tanfelügyelőség – annak magyar nemzetiségű helyettesi szintű képviselete ellenére – ünneprontó módon megakadályozta az Eötvös József Díjnak a Báthory István Líceumban való átadását, és emiatt ezúton követjük meg Tellmann Jenő tanár urat, Iskolánk nagy tanáregyéniségét”. Szabadság (Kolozsvár)
Ünneprontással vádolja Tőkés László „volt 11-es diák” a Kolozs Megyei Tanfelügyelőséget, mivel az nem engedte meg, hogy Tellmann Jenő nyugalmazott fizikatanár az egykori 11-es líceum, azaz a Báthory István Elméleti Líceumban vegye át az Eötvös József Díjat.
Mint ismeretes, a kiváló pedagógusnak június 14-én, a kolozsvári Szent Mihály-plébánia Katolikus Nőegyletének Szentegyház utcai tetőtermében nyújtotta át Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete a magyar állami kitüntetést. Mint az EP-képviselő tegnapi, Brüsszelben keltezett közleményéből kiderül, a jeles tanár személyes kívánságának megfelelően, valamint a Báthory-líceum igazgatóságának előzetes beleegyezésével az átadó ünnepélyre az ősi Schola épületében került volna sor. Ezzel szemben két nappal a rendezvény napja előtt a folyamatban lévő érettségi vizsgákra való hivatkozással a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség megtiltotta a díjkiosztásnak az iskola területén való megrendezését. „A letiltás ténye és módja nyilvánvalóan politikai okokra vezethető vissza” – véli Tőkés László, aki méltatlannak tartja, hogy „a Tanfelügyelőség – annak magyar nemzetiségű helyettesi szintű képviselete ellenére – ünneprontó módon megakadályozta az Eötvös József Díjnak a Báthory István Líceumban való átadását, és emiatt ezúton követjük meg Tellmann Jenő tanár urat, Iskolánk nagy tanáregyéniségét”. Szabadság (Kolozsvár)
2012. június 20.
Feloszlathatják a Magyar Polgári Pártot?
Kovács Péter szerint megszűnés fenyegeti a Magyar Polgári Pártot (MPP), miután az alakulat sem a 2008-as parlamenti, sem az idei helyhatósági választáson nem szerzett 50 ezernél több szavazatot. „Az MPP két egymás utáni választáson (2008. parlamenti, 2012. önkormányzati) nem ért el egyenként 50 000 szavazatot, ezért a párttörvény értelmében az Igazságügyi Minisztérium kezdeményezi a párt feloszlatását” – vélekedett az RMDSZ főtitkára kedden a Facebook-lon közzétett bejegyzésében, azt is firtatva: a tanácsok megalakulása előtt ez azt jelenti, hogy elvesznek az MPP mandátumai?
politikai alakulatok tevékenységének megszűnéséről a 2003/14-es számú párttörvény 7. fejezete rendelkezik, amely felsorolja azokat az okokat és tényállásokat, amelyek a pártok feloszlatását vonják maguk után. A jogszabály kimondja például, hogy inaktívnak nyilvánítható egy alakulat, ha nem állított jelölteket – önállóan vagy más párttal szövetkezve – két egymást követő parlamenti választáson, legkevesebb 18 választókerületben. Hasonlóképpen törölhető egy párt a politikai alakulatok jegyzékéből, ha két egymást követő megmérettetésen nem szerez országos szinten legkevesebb 50 ezer szavazatot a megyei és helyi tanácsosi, valamint a szenátusi és parlamenti jelöltlistáján. A politikai alakulatok megszűntetését célzó indítványt valamennyi esetben a főügyészség (és nem az igazságügyi minisztérium) kezdeményezi a Bukaresti Törvényszéknél, amely dönteni hivatott az ügyben.
A Krónika kedden a bukaresti főügyészség sajtóirodájához fordult tájékoztatásért annak kapcsán, kezdeményezték-e az MPP felszámolását, az intézménynél beállt egész napos áramszünet miatt azonban Dana Tiţian szóvivő leghamarabb szerdára ígért választ.
Az MPP egyébként a 2008-as helyhatósági választáson teljesítette a törvény által megszabott voksküszöböt: helyi tanácsosi listája 79 238, megyei tanácsi listája pedig 84 620 voksot gyűjtött. A négy évvel ezelőtti parlamenti megmérettetésen nem indult az alakulat, az idei önkormányzati választáson ugyanakkor a fenyő színeiben indult települési képviselőjelöltek összesen 46 071, míg a megyei tanácsosjelöltek 36 671 szavazatot szereztek, miközben a polgármester-jelöltekre leadott 49 884 voks is alulról súrolja az ötvenezres határt. Különben a párttörvény nem szabja meg egyértelműen, hogy a kellő számú szavazat hiánya esetén a főügyészség hivatalból köteles-e elindítani a jogszabály szabta feltételeket nem teljesítő alakulatok felszámolását, vagy feljelentés alapján. Ha hivatalból járna el, akkor ez idén is több tucat „pártocska” megszűnését vonná maga után, mivel a helyhatósági választások végleges eredményeinek tanúsága szerint számos olyan alakulat teljesített jócskán 50 ezer voks alatt, amely a korábbi megmérettetéseken sem szerzett több szavazatot.
Egyébként a pártok működését szabályozó törvény kimondja azt is, hogy a politikai alakulatok kötelesek frissíteni tagjaikat sorjázó listájukat a helyhatósági vagy parlamenti választások előtt, mégpedig az azt megelőző év végéig. Eme rendeletbe kapaszkodva támadta meg idén többek között az RMDSZ, az EMNP és az MPP választási indulását a Bukaresti Törvényszéken Cătălin Stoichiţă, Bukarest 5. kerületének független polgármesterjelöltje, kérve egyúttal az alakulatok feloszlatását; a keresetet azonban a törvényszék arra hivatkozva utasította el, hogy a felperesnek nincs minősége a perben.
Szász Jenő MPP-elnököt egyelőre nem sikerült megszólaltatnunk az ügyben.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)
Kovács Péter szerint megszűnés fenyegeti a Magyar Polgári Pártot (MPP), miután az alakulat sem a 2008-as parlamenti, sem az idei helyhatósági választáson nem szerzett 50 ezernél több szavazatot. „Az MPP két egymás utáni választáson (2008. parlamenti, 2012. önkormányzati) nem ért el egyenként 50 000 szavazatot, ezért a párttörvény értelmében az Igazságügyi Minisztérium kezdeményezi a párt feloszlatását” – vélekedett az RMDSZ főtitkára kedden a Facebook-lon közzétett bejegyzésében, azt is firtatva: a tanácsok megalakulása előtt ez azt jelenti, hogy elvesznek az MPP mandátumai?
politikai alakulatok tevékenységének megszűnéséről a 2003/14-es számú párttörvény 7. fejezete rendelkezik, amely felsorolja azokat az okokat és tényállásokat, amelyek a pártok feloszlatását vonják maguk után. A jogszabály kimondja például, hogy inaktívnak nyilvánítható egy alakulat, ha nem állított jelölteket – önállóan vagy más párttal szövetkezve – két egymást követő parlamenti választáson, legkevesebb 18 választókerületben. Hasonlóképpen törölhető egy párt a politikai alakulatok jegyzékéből, ha két egymást követő megmérettetésen nem szerez országos szinten legkevesebb 50 ezer szavazatot a megyei és helyi tanácsosi, valamint a szenátusi és parlamenti jelöltlistáján. A politikai alakulatok megszűntetését célzó indítványt valamennyi esetben a főügyészség (és nem az igazságügyi minisztérium) kezdeményezi a Bukaresti Törvényszéknél, amely dönteni hivatott az ügyben.
A Krónika kedden a bukaresti főügyészség sajtóirodájához fordult tájékoztatásért annak kapcsán, kezdeményezték-e az MPP felszámolását, az intézménynél beállt egész napos áramszünet miatt azonban Dana Tiţian szóvivő leghamarabb szerdára ígért választ.
Az MPP egyébként a 2008-as helyhatósági választáson teljesítette a törvény által megszabott voksküszöböt: helyi tanácsosi listája 79 238, megyei tanácsi listája pedig 84 620 voksot gyűjtött. A négy évvel ezelőtti parlamenti megmérettetésen nem indult az alakulat, az idei önkormányzati választáson ugyanakkor a fenyő színeiben indult települési képviselőjelöltek összesen 46 071, míg a megyei tanácsosjelöltek 36 671 szavazatot szereztek, miközben a polgármester-jelöltekre leadott 49 884 voks is alulról súrolja az ötvenezres határt. Különben a párttörvény nem szabja meg egyértelműen, hogy a kellő számú szavazat hiánya esetén a főügyészség hivatalból köteles-e elindítani a jogszabály szabta feltételeket nem teljesítő alakulatok felszámolását, vagy feljelentés alapján. Ha hivatalból járna el, akkor ez idén is több tucat „pártocska” megszűnését vonná maga után, mivel a helyhatósági választások végleges eredményeinek tanúsága szerint számos olyan alakulat teljesített jócskán 50 ezer voks alatt, amely a korábbi megmérettetéseken sem szerzett több szavazatot.
Egyébként a pártok működését szabályozó törvény kimondja azt is, hogy a politikai alakulatok kötelesek frissíteni tagjaikat sorjázó listájukat a helyhatósági vagy parlamenti választások előtt, mégpedig az azt megelőző év végéig. Eme rendeletbe kapaszkodva támadta meg idén többek között az RMDSZ, az EMNP és az MPP választási indulását a Bukaresti Törvényszéken Cătălin Stoichiţă, Bukarest 5. kerületének független polgármesterjelöltje, kérve egyúttal az alakulatok feloszlatását; a keresetet azonban a törvényszék arra hivatkozva utasította el, hogy a felperesnek nincs minősége a perben.
Szász Jenő MPP-elnököt egyelőre nem sikerült megszólaltatnunk az ügyben.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)
2012. június 20.
Indulnak a kultúrtáborok
Nyáron a természetbe költöznek a zene-, színház- és más művészeti ágazatok fiatal kedvelői. Erdély egyre több tematikus táborozási, fesztiválozási lehetőséget kínál, így aztán júniustól szeptemberig többször is összeverődhetnek az azonos érdeklődésűek, más-más helyszíneken, de mindig tábori „díszletek” között.
Nyáron a természetbe költöznek a zene-, színház- és más művészeti ágazatok fiatal kedvelői. Erdély egyre több tematikus táborozási, fesztiválozási lehetőséget kínál, így aztán júniustól szeptemberig többször is összeverődhetnek az azonos érdeklődésűek, más-más helyszíneken, de mindig tábori „díszletek” között. Az Erdélyi Gitártábort és az Erdélyi Színháztábort idén összevonják, és új – Komplex – néven szervezik meg a közös rendezvényt augusztus 6–12. között Zsögödfürdőn, Csíkszeredában.
A Komplex név és a közös szervezés ötlete nem új, a főszervező PanArt Egyesület és a tábor partnere, a Váróterem Projekt két rendezvényének összeolvadásából született. Célja a változatosabb program, a népesebb tábornak köszönhető jobb hangulat és a színvonal növelése. „Több mint tíz év gitártábor és két év színháztábor tapasztalata, a visszajáró táborozók, a számtalan közös zenélés és buli meggyőzött arról, hogy felnőttünk. Többet tudunk nyújtani egymásnak, és ezt az új tábor, a Komplex keretében teszszük. Mindezt a résztvevők valósítják majd meg, mi csupán a körülményeket biztosítjuk” – szögezte le Crăcea Ádám, a tábor főszervezője. A Komplex programjában a specifikus műhelyek (zene, gitár, színház) mellett koncerteken, előadásokon, kurzusokon vehetnek részt, színpadtechnikáról, művészetelméletről és menedzsmentről folytathatnak eszmecserét, és természetesen színpadra is léphetnek. „Azon 14 év fölötti fiatalok jelentkezését várjuk, akik aktívan érdeklődnek a gitár- és/vagy színházművészet iránt, akár ismerik az eddigi gitártáborok, színháztáborok hangulatát, akár nem” – összegzett a főszervező. A táborról tudni kell, hogy az oktatók párhuzamosan, különálló csoportfoglalkozásokat vezetnek majd, így minden résztvevő ízlése és érdeklődése szerint döntheti el, hogy mit és kivel szeretne tanulni az egy hét alatt. A táborról minden információ megtudható a http://www.komplex.ro/ honlapon és a tábor Facebook oldalán: http://www.facebook.com/komplex.ro.
Tóparti Tóparty – készül a 4. fiERD Tábor
A Fiatalok Erdélyét (fiERD) egyesület idén is „Tópartyt” szervez augusztus 2–5. között, a Maros megyei Bözödi-tó partján. A három különböző színpaddal és megnövekedett táborterülettel készülő idei 4. fiERD Táborról a szervezők azt ígérik, hogy itt „a legendák újra élnek” majd. A három színpad nevet is kapott. A nagyszínpad a Rockstage nevet viseli idén, ugyanis a magyar rockbandák legjava lép fel ott: a Nevergreen, a Pokolgép, a Leander, a Rocktenors. A nagy színpad mellett helyet kap a táborban a Lecsó és Művészsátor, amely igazi zenei kavalkádot ígér, klasszikus zenét, népzenét és paródiazenét is. Utóbbit a csíkszeredai Open Stage szolgáltatja majd, míg a gyergyószentmiklósi Damned népdalokat ad elő metálos feldolgozásban, de a Lecsó fellépője lesz a marosvásárhelyi Tiberius Kvartett vonósnégyes is. Ugyanebben a sátorban esténként táncház is lesz. A harmadik, a Colosseum tent az elektronikus zene kedvelőinek terepe lesz, számos népszerű lemezlovas szolgáltatja majd ott a zenét. A Colosseum tent lesz a helyszíne ugyanakkor az egyre divatosabbá váló Becherovka Silent Dance-nek. A program folyamatosan bővül, részletekért érdemes a www.fierd.ro oldalra látogatni. Új Magyar Szó (Bukarest)
Nyáron a természetbe költöznek a zene-, színház- és más művészeti ágazatok fiatal kedvelői. Erdély egyre több tematikus táborozási, fesztiválozási lehetőséget kínál, így aztán júniustól szeptemberig többször is összeverődhetnek az azonos érdeklődésűek, más-más helyszíneken, de mindig tábori „díszletek” között.
Nyáron a természetbe költöznek a zene-, színház- és más művészeti ágazatok fiatal kedvelői. Erdély egyre több tematikus táborozási, fesztiválozási lehetőséget kínál, így aztán júniustól szeptemberig többször is összeverődhetnek az azonos érdeklődésűek, más-más helyszíneken, de mindig tábori „díszletek” között. Az Erdélyi Gitártábort és az Erdélyi Színháztábort idén összevonják, és új – Komplex – néven szervezik meg a közös rendezvényt augusztus 6–12. között Zsögödfürdőn, Csíkszeredában.
A Komplex név és a közös szervezés ötlete nem új, a főszervező PanArt Egyesület és a tábor partnere, a Váróterem Projekt két rendezvényének összeolvadásából született. Célja a változatosabb program, a népesebb tábornak köszönhető jobb hangulat és a színvonal növelése. „Több mint tíz év gitártábor és két év színháztábor tapasztalata, a visszajáró táborozók, a számtalan közös zenélés és buli meggyőzött arról, hogy felnőttünk. Többet tudunk nyújtani egymásnak, és ezt az új tábor, a Komplex keretében teszszük. Mindezt a résztvevők valósítják majd meg, mi csupán a körülményeket biztosítjuk” – szögezte le Crăcea Ádám, a tábor főszervezője. A Komplex programjában a specifikus műhelyek (zene, gitár, színház) mellett koncerteken, előadásokon, kurzusokon vehetnek részt, színpadtechnikáról, művészetelméletről és menedzsmentről folytathatnak eszmecserét, és természetesen színpadra is léphetnek. „Azon 14 év fölötti fiatalok jelentkezését várjuk, akik aktívan érdeklődnek a gitár- és/vagy színházművészet iránt, akár ismerik az eddigi gitártáborok, színháztáborok hangulatát, akár nem” – összegzett a főszervező. A táborról tudni kell, hogy az oktatók párhuzamosan, különálló csoportfoglalkozásokat vezetnek majd, így minden résztvevő ízlése és érdeklődése szerint döntheti el, hogy mit és kivel szeretne tanulni az egy hét alatt. A táborról minden információ megtudható a http://www.komplex.ro/ honlapon és a tábor Facebook oldalán: http://www.facebook.com/komplex.ro.
Tóparti Tóparty – készül a 4. fiERD Tábor
A Fiatalok Erdélyét (fiERD) egyesület idén is „Tópartyt” szervez augusztus 2–5. között, a Maros megyei Bözödi-tó partján. A három különböző színpaddal és megnövekedett táborterülettel készülő idei 4. fiERD Táborról a szervezők azt ígérik, hogy itt „a legendák újra élnek” majd. A három színpad nevet is kapott. A nagyszínpad a Rockstage nevet viseli idén, ugyanis a magyar rockbandák legjava lép fel ott: a Nevergreen, a Pokolgép, a Leander, a Rocktenors. A nagy színpad mellett helyet kap a táborban a Lecsó és Művészsátor, amely igazi zenei kavalkádot ígér, klasszikus zenét, népzenét és paródiazenét is. Utóbbit a csíkszeredai Open Stage szolgáltatja majd, míg a gyergyószentmiklósi Damned népdalokat ad elő metálos feldolgozásban, de a Lecsó fellépője lesz a marosvásárhelyi Tiberius Kvartett vonósnégyes is. Ugyanebben a sátorban esténként táncház is lesz. A harmadik, a Colosseum tent az elektronikus zene kedvelőinek terepe lesz, számos népszerű lemezlovas szolgáltatja majd ott a zenét. A Colosseum tent lesz a helyszíne ugyanakkor az egyre divatosabbá váló Becherovka Silent Dance-nek. A program folyamatosan bővül, részletekért érdemes a www.fierd.ro oldalra látogatni. Új Magyar Szó (Bukarest)
2012. június 20.
A magyarellenesség visszaüthet
Nem az a gond az RMDSZ-szel, hogy részt vett az ország kormányzásában, s most is úgy képzeli el jövőjét, hogy jön majd egy új hatalom, mely keblére öleli, hanem az, hogy hosszú és viszonylag nyugalmas országlása során nem sikerült törvényes alapokra helyezni a kisebbségek, jelesen a magyarság politikai jogainak érvényesítését.
Mert az egyszer hopp, máskor kopp politika lassan agyunkra megy, s unjuk a ciklikusan ismétlődő játékot, miszerint ha új hatalom veszi kezébe Románia irányítását, s ha abból az RMDSZ kimarad, a kisebbségi jogok lebegővé válnak, s attól függetlenül, hogy jó vagy rossz a teljesítménye egy-egy magyar vezetőnek, veheti kalapját, s mehet. Természetesen óriási hátrányt jelentett, hogy az RMDSZ nem tudta kiharcolni, törvény szabályozza a kisebbségek, esetünkben a magyarság számarányának megfelelő képviseletet az állami hivatalokban és intézményekben, s huszonkét évvel a rendszerváltás után is a hatalom kényének-kedvének, jelen esetben bosszújának van kitéve a magyarság. Ennek eredménye az is, hogy az új hatalom kormánymegbízottjai nemcsak a régi vezetés embereit akarják eltüntetni a politika színpadáról, de szálka szemükben minden magyar jelkép, zászló, címer, plakát. Pontáék, még úrfi korukban, azaz a hatalom megszerzése előtt, azt ígérték, hogy csakis a szakmai teljesítményre lesznek tekintettel. Igaz, bosszút esküdtek az RMDSZ ellen, mert nem állt át pártjukra, de hatalmas politikai vakság jele, hogy eme érzelmüket kiterjesztették a magyar lakosság egészére. A Ponta–Antonescu páros nem tudja legyőzni az RMDSZ-szel szembeni averzióját, s ha egy-egy magyar nevet felfedeznek közép- vagy alsó szinten, beindulnak, mint a bika a vörösre, s egykettőre eltüntetik azt. A liberális Antonescu bosszúállóbb, mint illenék, s Ponta – aki azt állítja magáról, benne nincs magyarellenesség –, hogy szövetségesi hűségét bizonyítsa, szabadjára engedi a közel nyolcéves ellenzékiségben a megyékben hatalomra kiéhezett embereit, s dúl a harc a székekért, pozíciókért, funkciókért. Mifelénk lassan írmagja sem marad egyetlen középszintű magyar vezetőnek, s félő, ha majd pénzügyi-gazdasági tekintetben is érvényesíteni fogják kizárólagos pártos hevületüket, újra hátrányos helyzetbe kerülnek a magyar megyék. A bosszú rossz tanácsadó, a magyarellenes politika is visszaüthet. Ha nem veszik idejében észre, hogy a magyar nemzeti közösségnek alanyi jogon biztosítani kell a számarányának és tehetségének megfelelő helyet az állam- és közigazgatásban, s gazdasági eszközökkel támogatni kell további fejlődését, nem különbek, mint azok, akik évtizedek óta a tiszta román állam megteremtését tűzték zászlójukra.
Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Nem az a gond az RMDSZ-szel, hogy részt vett az ország kormányzásában, s most is úgy képzeli el jövőjét, hogy jön majd egy új hatalom, mely keblére öleli, hanem az, hogy hosszú és viszonylag nyugalmas országlása során nem sikerült törvényes alapokra helyezni a kisebbségek, jelesen a magyarság politikai jogainak érvényesítését.
Mert az egyszer hopp, máskor kopp politika lassan agyunkra megy, s unjuk a ciklikusan ismétlődő játékot, miszerint ha új hatalom veszi kezébe Románia irányítását, s ha abból az RMDSZ kimarad, a kisebbségi jogok lebegővé válnak, s attól függetlenül, hogy jó vagy rossz a teljesítménye egy-egy magyar vezetőnek, veheti kalapját, s mehet. Természetesen óriási hátrányt jelentett, hogy az RMDSZ nem tudta kiharcolni, törvény szabályozza a kisebbségek, esetünkben a magyarság számarányának megfelelő képviseletet az állami hivatalokban és intézményekben, s huszonkét évvel a rendszerváltás után is a hatalom kényének-kedvének, jelen esetben bosszújának van kitéve a magyarság. Ennek eredménye az is, hogy az új hatalom kormánymegbízottjai nemcsak a régi vezetés embereit akarják eltüntetni a politika színpadáról, de szálka szemükben minden magyar jelkép, zászló, címer, plakát. Pontáék, még úrfi korukban, azaz a hatalom megszerzése előtt, azt ígérték, hogy csakis a szakmai teljesítményre lesznek tekintettel. Igaz, bosszút esküdtek az RMDSZ ellen, mert nem állt át pártjukra, de hatalmas politikai vakság jele, hogy eme érzelmüket kiterjesztették a magyar lakosság egészére. A Ponta–Antonescu páros nem tudja legyőzni az RMDSZ-szel szembeni averzióját, s ha egy-egy magyar nevet felfedeznek közép- vagy alsó szinten, beindulnak, mint a bika a vörösre, s egykettőre eltüntetik azt. A liberális Antonescu bosszúállóbb, mint illenék, s Ponta – aki azt állítja magáról, benne nincs magyarellenesség –, hogy szövetségesi hűségét bizonyítsa, szabadjára engedi a közel nyolcéves ellenzékiségben a megyékben hatalomra kiéhezett embereit, s dúl a harc a székekért, pozíciókért, funkciókért. Mifelénk lassan írmagja sem marad egyetlen középszintű magyar vezetőnek, s félő, ha majd pénzügyi-gazdasági tekintetben is érvényesíteni fogják kizárólagos pártos hevületüket, újra hátrányos helyzetbe kerülnek a magyar megyék. A bosszú rossz tanácsadó, a magyarellenes politika is visszaüthet. Ha nem veszik idejében észre, hogy a magyar nemzeti közösségnek alanyi jogon biztosítani kell a számarányának és tehetségének megfelelő helyet az állam- és közigazgatásban, s gazdasági eszközökkel támogatni kell további fejlődését, nem különbek, mint azok, akik évtizedek óta a tiszta román állam megteremtését tűzték zászlójukra.
Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. június 20.
Júniusban lehet oktatási támogatás
Több mint 157 ezer romániai magyarul tanuló gyermek számára pályáztak idén a szülők a magyar állam által biztosított oktatási-nevelési, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatásra a Szülőföldön magyarul programban. A pályázatot lebonyolító Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége befejezte a határidő előtt benyújtott 2012-es pályázatok feldolgozását, és megtette a javaslatot a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. számára a támogatandó személyekre vonatkozóan. Burus Siklódi Botond RMPSZ-elnök szerint a korábbi ígéret értelmében a pályázók zömének már június végéig meg kell kapnia a támogatást.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke szerint az április 30-i határidő előtt 108 488 pályázatot iktattak, ezekben 157 646 óvodás és iskolás számára igényelték a program keretében nyújtott oktatási-nevelési, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatást a szülők. Jelenleg a hiányos pályázatok kiegészítése zajlik, és az alapkezelő bizottság döntését várják. A támogatást igénylő gyerekek 26,13 százaléka óvodás, 28,2 százaléka elemi iskolás, 26,18 százaléka általános iskolás, 19,48 százaléka pedig középiskolás. A kérelmek csaknem hatvan százaléka a Székelyföldről érkezett. A pályázatok több mint felében egy gyermek számára igényeltek támogatást a szülők, de három olyan család is pályázott, amely kilenc gyermek számára kérte a segélyt. A Szülőföldön magyarul program keretében a magyar oktatási intézményekben tanuló gyermekek után pályázhatnak a családok 20 ezer forintnak megfelelő oktatási-nevelési, valamint 2400 forintnak megfelelő tankönyv- és taneszköz-támogatásra. A nyertes pályázók levélben kapnak értesítést, a kifizetések pedig, miként tavaly, idén is az OTP Bankon keresztül zajlanak. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Több mint 157 ezer romániai magyarul tanuló gyermek számára pályáztak idén a szülők a magyar állam által biztosított oktatási-nevelési, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatásra a Szülőföldön magyarul programban. A pályázatot lebonyolító Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége befejezte a határidő előtt benyújtott 2012-es pályázatok feldolgozását, és megtette a javaslatot a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. számára a támogatandó személyekre vonatkozóan. Burus Siklódi Botond RMPSZ-elnök szerint a korábbi ígéret értelmében a pályázók zömének már június végéig meg kell kapnia a támogatást.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke szerint az április 30-i határidő előtt 108 488 pályázatot iktattak, ezekben 157 646 óvodás és iskolás számára igényelték a program keretében nyújtott oktatási-nevelési, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatást a szülők. Jelenleg a hiányos pályázatok kiegészítése zajlik, és az alapkezelő bizottság döntését várják. A támogatást igénylő gyerekek 26,13 százaléka óvodás, 28,2 százaléka elemi iskolás, 26,18 százaléka általános iskolás, 19,48 százaléka pedig középiskolás. A kérelmek csaknem hatvan százaléka a Székelyföldről érkezett. A pályázatok több mint felében egy gyermek számára igényeltek támogatást a szülők, de három olyan család is pályázott, amely kilenc gyermek számára kérte a segélyt. A Szülőföldön magyarul program keretében a magyar oktatási intézményekben tanuló gyermekek után pályázhatnak a családok 20 ezer forintnak megfelelő oktatási-nevelési, valamint 2400 forintnak megfelelő tankönyv- és taneszköz-támogatásra. A nyertes pályázók levélben kapnak értesítést, a kifizetések pedig, miként tavaly, idén is az OTP Bankon keresztül zajlanak. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. június 20.
Hírsaláta
JÚLIUSTÓL MEGSZŰNIK AZ ÚJ MAGYAR SZÓ. Lapértesülések szerint július elsejei hatállyal megszűnik az Új Magyar Szó nyomtatott változata. Az önmagát az egyetlen országos terjesztésű magyar napilapként meghatározó, RMDSZ-közeli ÚMSZ-t megjelentető váradi Scripta Kiadó Kft. anyagi helyzete ellehetetlenült, emiatt nem tudja előteremteni a lap előállításához szükséges pénzügyi forrásokat.
Lányi Szabolcs, a Scripta igazgatótanácsának volt elnöke sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta a hírt. Salamon Márton László, az ÚMSZ megbízott felelős szerkesztője sem adott bővebb felvilágosítást. Pakol, mert az Ungureanu-kormány Románia szaloniki főkonzuljává nevezte ki, és júliusban kell elfoglalnia állomáshelyét, hacsak Pontáék másként nem döntenek. Különben évek óta az RMDSZ Communitas Alapítványa sajtótámogatásra szánt pénzének jelentős hányadát az ÚMSZ-nek adta. (Idén például a legmagasabb összeget, 34 000 lejt kaptak, míg a Háromszék 0 lejt.) (Krónika) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
JÚLIUSTÓL MEGSZŰNIK AZ ÚJ MAGYAR SZÓ. Lapértesülések szerint július elsejei hatállyal megszűnik az Új Magyar Szó nyomtatott változata. Az önmagát az egyetlen országos terjesztésű magyar napilapként meghatározó, RMDSZ-közeli ÚMSZ-t megjelentető váradi Scripta Kiadó Kft. anyagi helyzete ellehetetlenült, emiatt nem tudja előteremteni a lap előállításához szükséges pénzügyi forrásokat.
Lányi Szabolcs, a Scripta igazgatótanácsának volt elnöke sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta a hírt. Salamon Márton László, az ÚMSZ megbízott felelős szerkesztője sem adott bővebb felvilágosítást. Pakol, mert az Ungureanu-kormány Románia szaloniki főkonzuljává nevezte ki, és júliusban kell elfoglalnia állomáshelyét, hacsak Pontáék másként nem döntenek. Különben évek óta az RMDSZ Communitas Alapítványa sajtótámogatásra szánt pénzének jelentős hányadát az ÚMSZ-nek adta. (Idén például a legmagasabb összeget, 34 000 lejt kaptak, míg a Háromszék 0 lejt.) (Krónika) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. június 20.
Magyar napok bánsági módra
Temesvár többségi és kisebbségi népei májusban felébredtek hosszú téli álmukból, egymást érik a rendezvények, az ember azt sem tudja, hová kapja a fejét. Az első héten egyszerre zajlott a Temesvári Nemzeti Színház Román Drámafesztiválja, a spanyol hét, illetve a XVII. Bánsági Magyar Napok. Utóbbinak az eseményeit Tasnádi-Sáhy Péter összegezte.
Május 3-án immár tizenhetedik alkalommal süthette el a Bánsági Magyar Napok közművelődési seregszemle képzeletbeli startpisztolyát Szász Enikő színművésznő, a Bánsági Magyar Nőszövetség elnöke, a rendezvénysorozat életre hívója és mindenkori főszervezője a Helios Galéria Identitás című, temesvári magyar képzőművészek munkáit bemutató tárlatának megnyitóján. A városban élő hivatásos alkotók munkáit Szekernyés János műkritikus, a Képzőművészeti Szövetség Temes megyei elnöke méltatta, kiemelve a művek technikai változatosságát, sokrétűségét, magas színvonalát. Nem rótta fel hibaként azt sem, hogy az alkotók egy része nem ragaszkodott mereven az identitás fogalmának etnikai vonatkozásaihoz, hanem inkább a személyes hangvételű önkifejezést helyezte előtérbe. Az ítész hozzáértő szavait Kiss Attila színművész zenés fellépése követte. Egy órával később dr. Zétényi Zsolt Az Aranybullától az Alaptörvényig című előadását hallgathatta meg a nagyérdemű; az előadó e sorok írójának felfogóképességét meghaladó logikával jutott el addig a végkövetkeztetésig, hogy a tavaly április 25-én elfogadott új magyar alaptörvényt „a történelmi alkotmányosság irányába tett jelentős lépésként” értelmezze, de ez bizonyára az újságíró és nem a képzett veszprémi jogász képességeit minősíti.
Másnap újabb kiállítás nyílt, ezúttal a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előcsarnokában. Itt – a civil szervezetek közti együttműködés jó példájaként – az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) természetjáróinak 64 természetfotóját mutatták be a szervezők. A kiállított képeket a víz és halmazállapotai, az élővilág és fa a néprajzban kategóriákban díjazták. A tagok munkásságának ilyen jellegű bemutatása – amint azt Illés Mihály, a Bánsági Kárpát Egyesület elnöke megjegyezte – százhúsz éves hagyomány az EKE történetében, mivel már 1892-ben is közöltek fotókat.
Műválasztás bekötött szemmel Május 5-én, szombaton a Zeneakadémia Contertino terme adott helyet a bánsági írók és olvasók találkozásának, s a rendszerváltás óta megjelent több száz kötetből vásárt is rendeztek a szervezők. Azt nehéz lenne megállapítani, hogy a jelenlevők közül kik voltak a szerzőket felsorakoztató 81 fős lista tagjai és kik pusztán csak mezei olvasók, de a kérdés talán nem is feltétlenül releváns, mivel a termet az utolsó székig megtöltötték. Először Eszteró István költő emelkedett szólásra. A bánsági költészet jelentősebb alkotóinak felsorolása mellett a Szabolcska Mihályt, Endre Károlyt, Franyó Zoltánt és Anavi Ádámot követő mai költőnemzedék sanyarú sorsára is felhívta a figyelmet: a versszeretők táborának apadása mellett a támogatások hiánya is sújtja őket. A próza-szekciót dr. Bárányi Ferenc képviselte, s bár ő igyekezett vidámabb hangot megütni, a bánsági írók helyzetéről mégsem sikerült a rímfaragókénál sokkal rózsásabb képet festenie. Szekernyés János a helytörténeti munkák fontosságáról beszélt, örömmel kijelentve, hogy ezek iránt, az egészséges lokálpatriotizmusnak köszönhetően, ma is töretlen az érdeklődés. Dr. Bodó Barna a társadalomtudományok képviselőinek munkásságát méltatta, felhíva a figyelmet arra, hogy a szórványlét nem csak hátrányokkal jár: ezen tudományterületek képviselő a Bánságban olyan folyamatokat vizsgálhatnak testközelből, amelyek máshol nem tapasztalhatók. Végezetül dr. Jánosi Endre a románul publikáló, Temesváron élő magyar oktatóknak és kutatóknak a város és a térség tudományos életében betöltött fontos szerepéről beszélt. A rendezvénnyel kapcsolatban, az ott kapott rengeteg értékes információ mellett, „az olyan kevesen vagyunk, nehogy megsértsük egymást” hangulat késztetett némileg töprengésre, melynek jegyében a felolvasó szerepét magára vállaló Mátray László színművész bekötött szemmel választott a kiállított kötetek közül, hogy senkinek a munkásságát se kelljen külön kiemelni, ezzel megbántva másokat, így kénytelen volt egy egyébként remek helytörténeti alkotásból a Rékást bemutató, valljuk be: némileg száraz szócikket primavisztázni. Abban bizonyos vagyok, hogy ez a mentalitás rövid távon nagyban szolgálja egy egymásra utalt emberekből álló, drámai tempóban fogyó kisközösség olajozott, súrlódásmentes működését, viszont az objektív – vagy legalábbis kollektíven elfogadott – mérce megőrzését esetleg akadályozhatja. Szerencsére a súlyos gondolatokat hamar kimosta a fejemből a két év szünet után újra összeálló temesvári rocklegenda, a Quo Vadis koncertje. A RockHouse-ban fergeteges műsorral nyűgözte le régi és új rajongóit az együttes.
A haza-vita elmaradt
A május 7-i program honismereti vetélkedővel indult a Bartók Béla Elméleti Líceum tanulóinak részvételével, a Szórvány Alapítvány szervezésében. Az estére meghirdetett Menni vagy maradni? A haza fogalma című vitaest, sajnos, érdeklődés hiányában elmaradt. Érdemes lenne utánajárni, hogy ezért csak a kellemes tavaszi este okolható-e, amely orgonaillatú szoknyáját meglebbentve maga után csábította az ifjúságot a Béga-partra, vagy a kérdést kellene-e esetleg valahogy trükkösebben megfogalmazni… Kedd este Florin Iepan temesvári rendező Lugosi Béla, a bukott vámpír című dokumentumfilmjét vetítették az Adam Müller-Guttenbrunn Házban, az érdekfeszítő alkotáshoz méltatlanul kis számú néző előtt. A film a Lugosról elszármazott, Blaskó Béla néven született kalandos életpályájú hollywoodi sztárt körüllengő misztérium boncolgatására vállalkozott, számottevő sikerrel. Az eseményen maga a rendező is részt vett, és a vetítés után készséggel válaszolt a kérdésekre. A szervezők az Európa-tudat erősítéséről sem feledkeztek meg, így május 9-én, az Unió hivatalos születésnapján (62 évvel ezelőtt Robert Schuman francia külügyminiszter ezen a napon kezdeményezte Európa országainak szorosabb együttműködését) a bartókos diákok az Integratio Alapítvány és a Diákönkormányzat által szervezett EU-MOZAIK című vetélkedőn tehettek játékos formában tanúbizonyságot unióval kapcsolatos ismereteikről, miközben természetesen gyarapították is őket.
Csütörtökön újabb kiállítás megnyitóján vehettek részt a fotózás kedvelői: Orbók Ildikó Budapesten élő újszentesi művész Erdély, ahogy bennem él című gyűjteményével örvendeztette meg a temesváriakat. Komoly mögöttes tartalommal bíró munkáinak a Temes Megyei Önkormányzat épülete adott időlegesen otthont.
Délután Szerbhorváth György De ki viszi haza a biciklit? című monodrámáját tekinthette meg a színházszerető közönség. A kisebbségi lét 21. századi mindennapjait hol vidáman, hol keserűen bemutató darabot Krizsán Szilvia, az Újvidéki Színház színművésze adta elő. A sokrétűségre törekvő rendezvénysorozat színházi kínálata természetesen nem ebből az egy produkcióból állt: a Temesvári Csiky Gergely Színház a Praht Lugoson és Zsombolyán is előadta, kihelyezett program keretében, a szegedi Kövér Béla Bábszínház pedig a Merlin Bábszínházban vendégeskedett a Mesemondók című előadással. A Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet (TEMISZ) is igyekezett a fiatal bánsági képzőművészek munkásságára felhívni a figyelmet, méghozzá sikerrel: A fejlődés világában témamegjelöléssel versenyt és kiállítást hirdetett hivatásos és amatőr képzőművészek részére; 18, a legkülönbözőbb technikákkal készült festmény, grafika, textilmű, illetve fotó érkezett. Szekernyés Jánosnak a bánsági képzőművészet történetét és jelentős alakjait bemutató rendkívül informatív előadása után maguk az alkotók is bemutatkozási lehetőséget kaptak: ki bátrabban, ki félénkebben beszélt saját eddigi munkásságáról és a versenyre nevezett művéről.
A hétvége nyitóeseményét szintén az egyetemistakorú ifjúságnak szánták: önéletrajzíró tréninget, illetve állásbörzét szerveztek számukra a Kós Károly Házban, Temes megyei vállalkozók bevonásával. A rendkívül hasznos program viszont messze elhalványult a valószínűleg az egész hét fénypontját jelentő néptáncgála, illetve az azt megelőző felvonulás mellett, amikor is a műsorban részt vevő együttesek tagjai – mintegy 300 fő – népviseletbe öltözve vonultak az Opera térről az eseménynek helyet adó Diákházig, természetesen zenés kísérettel. A több mint három óra hosszat tartó műsor szerencsére nem vette el a szereplők táncos kedvét, így a hivatalos esemény után jókedvűen ropták hajnalig a színház előterében rendezett táncházban.
A rendezvénysorozatot vasárnap majális zárta Újszentesen, ahol kispályás focibajnokság, történelmi magyar harcművészeti bemutató, rovásírás-oktatás, illetve gulyásparti kínált könnyed szórakozási lehetőséget azoknak, akik a hidegfront ellenére is a szabadba merészkedtek. A komolyzene kedvelői pedig a temesvári Bartók Béla vegyes kar Én mindig bíztam benned című, egyházi kórusművekből álló műsorával búcsúzhattak a Bánsági Magyar Napoktól. erdelyiriport.ro
Temesvár többségi és kisebbségi népei májusban felébredtek hosszú téli álmukból, egymást érik a rendezvények, az ember azt sem tudja, hová kapja a fejét. Az első héten egyszerre zajlott a Temesvári Nemzeti Színház Román Drámafesztiválja, a spanyol hét, illetve a XVII. Bánsági Magyar Napok. Utóbbinak az eseményeit Tasnádi-Sáhy Péter összegezte.
Május 3-án immár tizenhetedik alkalommal süthette el a Bánsági Magyar Napok közművelődési seregszemle képzeletbeli startpisztolyát Szász Enikő színművésznő, a Bánsági Magyar Nőszövetség elnöke, a rendezvénysorozat életre hívója és mindenkori főszervezője a Helios Galéria Identitás című, temesvári magyar képzőművészek munkáit bemutató tárlatának megnyitóján. A városban élő hivatásos alkotók munkáit Szekernyés János műkritikus, a Képzőművészeti Szövetség Temes megyei elnöke méltatta, kiemelve a művek technikai változatosságát, sokrétűségét, magas színvonalát. Nem rótta fel hibaként azt sem, hogy az alkotók egy része nem ragaszkodott mereven az identitás fogalmának etnikai vonatkozásaihoz, hanem inkább a személyes hangvételű önkifejezést helyezte előtérbe. Az ítész hozzáértő szavait Kiss Attila színművész zenés fellépése követte. Egy órával később dr. Zétényi Zsolt Az Aranybullától az Alaptörvényig című előadását hallgathatta meg a nagyérdemű; az előadó e sorok írójának felfogóképességét meghaladó logikával jutott el addig a végkövetkeztetésig, hogy a tavaly április 25-én elfogadott új magyar alaptörvényt „a történelmi alkotmányosság irányába tett jelentős lépésként” értelmezze, de ez bizonyára az újságíró és nem a képzett veszprémi jogász képességeit minősíti.
Másnap újabb kiállítás nyílt, ezúttal a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előcsarnokában. Itt – a civil szervezetek közti együttműködés jó példájaként – az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) természetjáróinak 64 természetfotóját mutatták be a szervezők. A kiállított képeket a víz és halmazállapotai, az élővilág és fa a néprajzban kategóriákban díjazták. A tagok munkásságának ilyen jellegű bemutatása – amint azt Illés Mihály, a Bánsági Kárpát Egyesület elnöke megjegyezte – százhúsz éves hagyomány az EKE történetében, mivel már 1892-ben is közöltek fotókat.
Műválasztás bekötött szemmel Május 5-én, szombaton a Zeneakadémia Contertino terme adott helyet a bánsági írók és olvasók találkozásának, s a rendszerváltás óta megjelent több száz kötetből vásárt is rendeztek a szervezők. Azt nehéz lenne megállapítani, hogy a jelenlevők közül kik voltak a szerzőket felsorakoztató 81 fős lista tagjai és kik pusztán csak mezei olvasók, de a kérdés talán nem is feltétlenül releváns, mivel a termet az utolsó székig megtöltötték. Először Eszteró István költő emelkedett szólásra. A bánsági költészet jelentősebb alkotóinak felsorolása mellett a Szabolcska Mihályt, Endre Károlyt, Franyó Zoltánt és Anavi Ádámot követő mai költőnemzedék sanyarú sorsára is felhívta a figyelmet: a versszeretők táborának apadása mellett a támogatások hiánya is sújtja őket. A próza-szekciót dr. Bárányi Ferenc képviselte, s bár ő igyekezett vidámabb hangot megütni, a bánsági írók helyzetéről mégsem sikerült a rímfaragókénál sokkal rózsásabb képet festenie. Szekernyés János a helytörténeti munkák fontosságáról beszélt, örömmel kijelentve, hogy ezek iránt, az egészséges lokálpatriotizmusnak köszönhetően, ma is töretlen az érdeklődés. Dr. Bodó Barna a társadalomtudományok képviselőinek munkásságát méltatta, felhíva a figyelmet arra, hogy a szórványlét nem csak hátrányokkal jár: ezen tudományterületek képviselő a Bánságban olyan folyamatokat vizsgálhatnak testközelből, amelyek máshol nem tapasztalhatók. Végezetül dr. Jánosi Endre a románul publikáló, Temesváron élő magyar oktatóknak és kutatóknak a város és a térség tudományos életében betöltött fontos szerepéről beszélt. A rendezvénnyel kapcsolatban, az ott kapott rengeteg értékes információ mellett, „az olyan kevesen vagyunk, nehogy megsértsük egymást” hangulat késztetett némileg töprengésre, melynek jegyében a felolvasó szerepét magára vállaló Mátray László színművész bekötött szemmel választott a kiállított kötetek közül, hogy senkinek a munkásságát se kelljen külön kiemelni, ezzel megbántva másokat, így kénytelen volt egy egyébként remek helytörténeti alkotásból a Rékást bemutató, valljuk be: némileg száraz szócikket primavisztázni. Abban bizonyos vagyok, hogy ez a mentalitás rövid távon nagyban szolgálja egy egymásra utalt emberekből álló, drámai tempóban fogyó kisközösség olajozott, súrlódásmentes működését, viszont az objektív – vagy legalábbis kollektíven elfogadott – mérce megőrzését esetleg akadályozhatja. Szerencsére a súlyos gondolatokat hamar kimosta a fejemből a két év szünet után újra összeálló temesvári rocklegenda, a Quo Vadis koncertje. A RockHouse-ban fergeteges műsorral nyűgözte le régi és új rajongóit az együttes.
A haza-vita elmaradt
A május 7-i program honismereti vetélkedővel indult a Bartók Béla Elméleti Líceum tanulóinak részvételével, a Szórvány Alapítvány szervezésében. Az estére meghirdetett Menni vagy maradni? A haza fogalma című vitaest, sajnos, érdeklődés hiányában elmaradt. Érdemes lenne utánajárni, hogy ezért csak a kellemes tavaszi este okolható-e, amely orgonaillatú szoknyáját meglebbentve maga után csábította az ifjúságot a Béga-partra, vagy a kérdést kellene-e esetleg valahogy trükkösebben megfogalmazni… Kedd este Florin Iepan temesvári rendező Lugosi Béla, a bukott vámpír című dokumentumfilmjét vetítették az Adam Müller-Guttenbrunn Házban, az érdekfeszítő alkotáshoz méltatlanul kis számú néző előtt. A film a Lugosról elszármazott, Blaskó Béla néven született kalandos életpályájú hollywoodi sztárt körüllengő misztérium boncolgatására vállalkozott, számottevő sikerrel. Az eseményen maga a rendező is részt vett, és a vetítés után készséggel válaszolt a kérdésekre. A szervezők az Európa-tudat erősítéséről sem feledkeztek meg, így május 9-én, az Unió hivatalos születésnapján (62 évvel ezelőtt Robert Schuman francia külügyminiszter ezen a napon kezdeményezte Európa országainak szorosabb együttműködését) a bartókos diákok az Integratio Alapítvány és a Diákönkormányzat által szervezett EU-MOZAIK című vetélkedőn tehettek játékos formában tanúbizonyságot unióval kapcsolatos ismereteikről, miközben természetesen gyarapították is őket.
Csütörtökön újabb kiállítás megnyitóján vehettek részt a fotózás kedvelői: Orbók Ildikó Budapesten élő újszentesi művész Erdély, ahogy bennem él című gyűjteményével örvendeztette meg a temesváriakat. Komoly mögöttes tartalommal bíró munkáinak a Temes Megyei Önkormányzat épülete adott időlegesen otthont.
Délután Szerbhorváth György De ki viszi haza a biciklit? című monodrámáját tekinthette meg a színházszerető közönség. A kisebbségi lét 21. századi mindennapjait hol vidáman, hol keserűen bemutató darabot Krizsán Szilvia, az Újvidéki Színház színművésze adta elő. A sokrétűségre törekvő rendezvénysorozat színházi kínálata természetesen nem ebből az egy produkcióból állt: a Temesvári Csiky Gergely Színház a Praht Lugoson és Zsombolyán is előadta, kihelyezett program keretében, a szegedi Kövér Béla Bábszínház pedig a Merlin Bábszínházban vendégeskedett a Mesemondók című előadással. A Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet (TEMISZ) is igyekezett a fiatal bánsági képzőművészek munkásságára felhívni a figyelmet, méghozzá sikerrel: A fejlődés világában témamegjelöléssel versenyt és kiállítást hirdetett hivatásos és amatőr képzőművészek részére; 18, a legkülönbözőbb technikákkal készült festmény, grafika, textilmű, illetve fotó érkezett. Szekernyés Jánosnak a bánsági képzőművészet történetét és jelentős alakjait bemutató rendkívül informatív előadása után maguk az alkotók is bemutatkozási lehetőséget kaptak: ki bátrabban, ki félénkebben beszélt saját eddigi munkásságáról és a versenyre nevezett művéről.
A hétvége nyitóeseményét szintén az egyetemistakorú ifjúságnak szánták: önéletrajzíró tréninget, illetve állásbörzét szerveztek számukra a Kós Károly Házban, Temes megyei vállalkozók bevonásával. A rendkívül hasznos program viszont messze elhalványult a valószínűleg az egész hét fénypontját jelentő néptáncgála, illetve az azt megelőző felvonulás mellett, amikor is a műsorban részt vevő együttesek tagjai – mintegy 300 fő – népviseletbe öltözve vonultak az Opera térről az eseménynek helyet adó Diákházig, természetesen zenés kísérettel. A több mint három óra hosszat tartó műsor szerencsére nem vette el a szereplők táncos kedvét, így a hivatalos esemény után jókedvűen ropták hajnalig a színház előterében rendezett táncházban.
A rendezvénysorozatot vasárnap majális zárta Újszentesen, ahol kispályás focibajnokság, történelmi magyar harcművészeti bemutató, rovásírás-oktatás, illetve gulyásparti kínált könnyed szórakozási lehetőséget azoknak, akik a hidegfront ellenére is a szabadba merészkedtek. A komolyzene kedvelői pedig a temesvári Bartók Béla vegyes kar Én mindig bíztam benned című, egyházi kórusművekből álló műsorával búcsúzhattak a Bánsági Magyar Napoktól. erdelyiriport.ro