Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
4699 tétel
2012. január 20.
Szimpátiatüntetés a Petőfi-szobornál
Január 21-én 17 órakor a marosvásárhelyi Kossuth utcában, a Petőfi- szobornál tart szolidaritási akciót a Magyar Polgári Párt Maros megyei szervezete. Bár meghívták a többi magyar szervezetet is, eddig csupán a Székely Nemzeti Tanács jelezte részvételi szándékát – hangzott el tegnap László György, az MPP megyei elnöke és Bíró Zsolt, az SZNT marosszéki elnöke közös sajtótájékoztatóján.
A magyar kormánnyal szolidarizálni kívánó eseményt a budapesti Hősök terére tervezett megmozdulással azonos időben tartják, és felolvassák a Hősök terén elhangzó üzenetet. Ugyanebben az időben hasonló szimpátiatüntetésre kerül sor Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Baróton. A marosvásárhelyi rendezvény kb. húsz percet tart, a résztvevők – mintegy 150 személyre számítanak a szervezők – nem csatlakoznak a főtéri tüntetőkhöz. Nem kampányrendezvényről van szó, mindenkit szeretettel várnak, nyilatkozta László György.
Arra az újságírói felvetésre, amely szerint a szerda esti tüntetésen első alkalommal hangzottak el Marosvásárhelyen is RMDSZ-ellenes szlogenek, László György kijelentette: – Csodálkozom, hogy a magyarság eddig nem tiltakozott a katasztrofális kormányzás ellen, amelynek részese az RMDSZ is. Az RMDSZ is ugyanolyan vétkes, sőt, mivel 16 éve kormányban van, a PDL-nél is vétkesebb az elhibázott kormányzás miatt. Megengedhetetlennek nevezte a kis lépések politikáját, s mint mondta, eljött az ideje, hogy ugyanúgy, ahogy 1989-ben rendszerváltás történt, az erdélyi magyar politikai rendszernek is meg kell változnia.
Az Erdélyi Magyar Néppártról az volt a véleménye, hogy ha valóban változást akarnak, hagyják az RMDSZ–EMNP koalíciót, “dolgozzanak velünk, alkossunk együtt alternatívát az RMDSZ ellen”.
Az RMDSZ–EMNP közös marosvásárhelyi polgármester-jelöltjéről azt mondta: “Vass Levente az egészségügyi miniszter főtanácsosa, két minisztert már megbuktatott. Nem hiszem, hogy Vásárhely ilyen polgármestert akarna”. Az EMNP-t az RMDSZ “zsebpártjának” nevezte, véleménye szerint így szerzi vissza a “hátsó kapun” az RMDSZ az elvesztett szavazatait.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)
2012. január 20.
Markó: gyorsítani szeretnénk a tanügyi reformot
Markó Béla miniszterelnök-helyettes támogatja a tanügyi reform felgyorsítását, elmondta, lassúnak tartja a tanügyi törvény előírásainak alkalmazási ritmusát, és ez elsősorban a gazdasági válság miatti költségvetési megszorításokkal magyarázható.
Markó Kolozsváron, a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatásért felelős tanfelügyelőkkel folytatott megbeszélésen mondta el, hogy nagyon kicsi a tanügy költségvetése, és ezt a jövőben növelni kell, hogy elérje a GDP hat százalékát.
„Véleményem szerint most, hogy eltelt egy év, látszik, a tanügyi törvény elfogadása után ennek alkalmazása sokkal lassabb és nehézkesebb volt, mint akartuk. Az okok ismertek, elsősorban a gazdasági válságról van szó. Az iskolák új finanszírozási módját már tavaly alkalmazni kellett volna, de csak 2012-től vezették be. Én szeretném felgyorsítani a reform alkalmazását az egész oktatási rendszerben. Az alkalmazás lassú üteme a költségvetési lehetőségek miatt van, nem elegendő és nem megfelelő a tanügy költségvetése, és ez érzékelhető a beruházásoknál, az iskolák felszereltségénél, az új tankönyveknél. Valahogy el kell érnünk a GDP hat százalékát a tanügyi költségvetésnél. Az oktatás minden társadalom számára kulcskérdés. A költségvetés szegény, ennyit lehetett, de ez nem jelenti, hogy a jövőben nem kell megpróbálnunk nagyobb költségvetést kiutalni” – fejtette ki Markó.
Markó Béla miniszterelnök-helyettes csütörtökön Kolozsváron részt vett egy találkozón a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatásért felelős tanfelügyelőkkel. A találkozót a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség szervezte. Az ülésen körülbelül 80 tanfelügyelő vett részt, és ott volt Daniel Funeriu tanügyminiszter is.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)
2012. január 20.
Egy jogállamban a problémákat a demokrácia intézményeiben kell megoldani, nem az utcán”
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke pénteki, kolozsvári sajtótájékoztatóján kijelentette: a politikai osztály egésze leléphet, de ugyancsak politikusok jönnek az előrehozott vagy soros választások után, és ugyancsak a politikusoknak kell megoldaniuk vagy nem a román társadalom problémáit.
„Az utcára vonulóknak különféle követeléseik vannak, a legfontosabbak, amelyekről szó esik, az olyan demokratikus értékek, mint az emberi méltóság, a szabadság, a méltányos élethez való jog. A tiltakozások legitimek mindaddig, amíg nem mennek át vandalizmusba. A párbeszéden kívül más megoldást nem látok. Minden politikai problémára politikai megoldást kell találni. Az emberek elégedetlenek a politikai osztállyal, mindenkivel, minden párttal, nem csak a hatalmon levőkkel. Higgadtságra szólítok fel mindenkit, a problémákat meg kell tárgyalni, megoldást kell találni azokra, de demokratikus keretek között. Mindenki hazamehet, az egész politikai osztály, de csak politikusok jönnek utánunk a választások után, legyenek azok előrehozott vagy soros választások, és csak nekik megoldást találniuk, ha sikerül, a román társadalom gondjaira” – magyarázta.
Kelemen meggyőződését fejezte ki, hogy ésszerű párbeszéd révén, őszinte és tisztességes megközelítés révén túl lehet lépni ezen a fázison.
„A parlamenten, a kormányon, az állam alapvető intézményein túl nincs megoldás, minden, ami ezen a demokratikus rendszeren és a jogállamon túl van, az anarchia. Nem hiszem, bárki is ezt akarná” – vélekedett Kelemen.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)
2012. január 20.
Kolozsvári tanácskozás a kisebbségi oktatásról
Markó Béla kormányfő-helyettes és Daniel Funeriu tanügyminiszter is jelen volt azon a kolozsvári megbeszélésen, amelyet az új tanügyi törvény által előírt, a romániai nemzeti kisebbségek oktatására vonatkozó cikkelyek életbe lépése kapcsán tartottak. A tanácskozáson hozzávetőlegesen kétszáz főtanfelügyelő, valamint a kisebbségekért felelős főtanfelügyelő-helyettes és szaktanfelügyelő vett részt.
Király András RMDSZ-es oktatási államtitkár lapunknak elmondta: a megbeszélésen három fő kérdéscsoportról tárgyaltak. – Először a romániai nemzeti kisebbségek számára készült román nyelv és irodalom tankönyvek helyzetéről értekeztünk, majd az anyanyelvi zenei oktatásról, és nem utolsó sorban az anyanyelv oktatásának új programjáról. Csütörtök délután és péntek délelőtt külön munkacsoportokban tárgyalnak ezekről a témákról – magyarázta az államtitkár.
Az államtitkár szerint a nemzeti kisebbségi tanulók román nyelv oktatása, illetve a tankönyvek kidolgozása jó úton halad. Jelenleg az V–VIII. osztály és a IX–XII. osztályos tankönyvek szerkesztése van folyamatban. Király András bízik abban, hogy a nemzeti kisebbségi tantervek és programok 2012 szeptemberéig elkészülnek, így attól az időponttól életbe is léphetnek. Ahhoz viszont, hogy ezeket az új tankönyveket és tanrendeket a következő – a 2012/2013-as – tanévtől gyakorlatba ültessék, arra van szükség, hogy az országos alaptanterv is elkészüljön. Tapasztalataim szerint a kisebbségi tantervek kidolgozásával előbbre vagyunk, mint az országos elkészítésével – összegzett az államtitkár.
Markó Béla kormányfő-helyettes az oktatási reform felgyorsításának szükségességéről értekezett, Daniel Funeriu pedig a 2012 szeptemberétől életbe lépő előkészítő osztály fontosságát ecsetelte.
Szabadság (Kolozsvár)
2012. január 20.
Új magyar osztályok lesznek
Nagyvárad – Péntek délben az RMDSZ Sas-palotabeli székházában sajtótájékoztatót tartott Kéry Hajnalka Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes. A 2012/2013-as beiskolázási tervekről is beszélt többek közt.
Kéry Hajnalka Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes kifejtette: e hét csütörtökön elküldték Bukarestbe a megyei beiskolázási tervet, melyet még jóvá kell hagyjon a tanügyminisztérium, tavaly ez márciusban történt meg. A beiratkozások a közeljövőben kezdődhetnek el, egyszerre az ország valamennyi iskolájában. A szaktárca kérdőíveket fog küldeni, melyeket helyben, a tanintézetben kell majd kitölteni, a szülők jelenlétében. Akik eddig kérvényeket tettek le, vagy érdeklődtek az iskolákban és papírokat hagytak ott, azok is még egyszer vissza kell tehát menjenek, hogy kitöltsék és aláírják a formanyomtatványt. A váradi beiskolázási tervben 15 nulladik, 15 első és 17 ötödik magyar tannyelvű osztály indítását javasolták.
Jó hírnek számít, hogy a 2012/2013-as tanévben magyar tagozatos kilencedikes osztály indul Belényesen. A Szent László Római Katolikus Iskolaközpontban az eddigi egy gazdasági osztály helyett kettőt indítanak és Nagyszalontán is két magyar szakosztályt hoznak létre, kereskedelmi, illetve közmunkálatok profillal. A Mihai Eminescu Főgimnázium ősztől átveszi az ortodox líceum épületét, a magyar és román nyelvű elemi tagozatokkal együtt, viszont Borson nem indítanak mezőgazdasági osztályt. Közben az országos RMDSZ Minden magyar számít! címmel beiskolázási tájékoztatási kampányt indított, a részletek a szervezet honlapján tanulmányozhatóak.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
2012. január 20.
Emléktáblaavató az egyetem udvarán
Bolyai János, a világhírű erdélyi matematikus tiszteletére emléktáblát helyeztek el csütörtök délután a Partiumi Keresztény Egyetem udvarán. Az ünnepélyes táblaavatót előadás követte a Bolyai-teremben.
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem udvarán gyűltek össze mindazok, akik részt kívántak venni a tanintézet és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar megyei szervezete által rendezett ünnepségen. Török Sándor, az EMNT Bihar megyei elnöke köszöntöte az egybegyülteket, s szólt arról: az egyetem udvarán, ebben a magyar panteonban, magyar tudósok, írók, művészek emléktáblája mellé helyezik el a 210 évvel ezelőtt született Bolyai János, az egyik leghíresebb magyar matematikus emléktábláját.
„Nincs mit szégyellnünk”
„Bolyai Jánosban a geometria Kopernikuszát tisztelhetjük, az erdélyi tudományosság leghíresebb képviselőjét, aki 1831-ben, Appendix című művével megalkotta a nem euklideszi geometriát, ezzel megalapozva az einsteini gravitációértelmezést szinte száz évvel korábban, minthogy megszületett volna” – mondta Török Sándor, kihangsúlyozva: akinek ilyen elődjei vannak, nincs mit szégyeljen sem európai, sem világviszonylatban. Az emléktáblát Deák Árpád neves váradi képzőművész alkotta, s felállításának gondolata néhai Toró Tibor professzor ötlete és kívánsága volt. „Így most nem csak Bolyai János, de az általunk jól ismert és tisztelt Toró Tibor (Tibi bácsi ) emléke előtt is tisztelgünk” – mondta a Bihar megyei elnök.
Közös mű
A Partiumi Keresztény Egyetem részéről dr. János Szatmári Szabolcs, az egyetem rektora szólalt fel. Elmondta: egy évvel korábban az egyetem Bolyai-termében emlékkonferenciát szerveztek Toró Tibor atomfizikus tiszteletére, s most annak a Bolyai Jánosnak a tábláját avatják, akinek a legavatottabb kutatója maga Toró professzor volt. A későbbiekben a rektor Bolyai János életéről szólt.
Ezt követően Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Párt elnöke, valamint János Szatmári Szabolcs rektor leleplezték az emléktáblát, melyen többek között az is olvasható: Bolyai János hadmérnökként 1826 és 1830 között a nagyváradi vár korszerűsítésének munkálatait irányította.
Kevéssel később a mintegy negyven jelenlévő a tanintézet Bolyai termében gyűlt össze, ahol dr. Weszely Tibor marosvásárhelyi kutató tartott előadást Bolyai Jánosról. Elhangzott: a mindössze 29 oldalas függelék Bolyai Farkas és Bolyai János – apa és fia – közös műve, „apa és fia együvé tartozásának csodálatosan szép szimbóluma”. Az Appendix a tudományok új fejezetét jelenti, hiszen ezen alapszik a modern térelmélet, e nélkül az űrkutatások is lehetetlenek lennének. Mindazonáltal Bolyai János életét a legkevesebb elismerés sem övezte haláláig, utolsó útjára három vásárhelyi civil kísérte. Viszont hét évvel halála után e munkáját franciára, majd olasz nyelvre is lefordították, s rövidesen világhírűvé vált. A világszerte elismert erdélyi matematikus életéről és munkájáról szóló előadás vetítéssel zárult.
Neumann Andrea
erdon.ro
2012. január 20.
Ünnepség: Város, kinek nem látni mását
A Magyar Kultúra Ünnepe rendezvénysorozat keretében január 19-én Berettyóújfaluban mutatták be dr. Fleisz János és Péter I. Zoltán tavaly megjelent köteteit. Az eseményt Juhász Gyula Várad című versének szavalata nyitotta meg Aranyosiné Csalánosi Csilla pedagógus előadásában, majd Pálfi Anikó, Berettyóújfalu alpolgármester köszöntötte az egybegyűlteket.
Nagyvárad történelmét, építészet történetét, valamint Ady Endre Váradon töltött éveit ismerhették meg közelebbről az érdeklődők a csütörtök délutáni könyvbemutatón Dr. Fleisz János a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének elnöke és Péter I. Zoltán helytörténész könyvein keresztül. Pálfi Anikó, Berettyóújfalu alpolgármester elmondta, hogy a Magyar Kultúra Napja már több éve rendezvénysorozattá nőtte ki magát, és ezt a közös ünnepet már tizenkét éve Nagyváraddal közreműködve szervezik. Köszöntőbeszédét Kodály Zoltán híres idézetével zárta: „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.”
Várad történelme
Sárközi Zoltán váradi tanácsos kifejtette, hogy a két ország magyarságát a közös nyelv köti össze, amelynek megőrzése az anyaországon kívül nehezebb, de Péter I. Zoltán és Fleisz János könyveiben megismerhető Nagyvárad és az itteni magyarság története.
Dr. Fleisz János három könyvét mutatta be: röviden beszélt Szacsvayról szóló, 2009-ben megjelent Egy tollvonás volt a bűne – Szacsvay Imre az Országgyűlés vértanú jegyzője című nagy monográfiájáról és Szacsvay Imre emlékezete című monográfiájáról, majd Nagyvárad várostörténete című könyvét mutatta be hosszabban. Dr. Fleisz János elmondta, hogy könyvében 1082-től a 2000-es évekig mutatja be a város történelmét. Hozzátette: a lendületes fejlődés, pusztulás, majd az újjászületés sorozatán ment keresztül a város, de mindig volt ereje az újrakezdésre. Elhangzott, hogy minden hányatottság ellenére Nagyváradnak ma is jelentős fejlődési képességei vannak.
Ady és Várad
Péter I. Zoltán több könyvét is bemutatta: Szecessziós építészet Nagyváradon; Nagyvárad városháza; Magam szeretem, ha szeretlek – Ady Endre szerelmei, regényes életrajz, valamint a Beszélgetések a fiatal Ady Endrével című köteteit. A város építészettörténetével kapcsolatban a szecessziós épületek helyzetét emelte ki. Elmondta, hogy a legtöbb szecessziós stílusú épület hálóval van lefedve, mivel jogi problémák miatt, és mivel a jelenlegi tulajdonosok nem tudnak arányosan hozzájárulni a felújításhoz, jelenleg ez a megoldást találta a város. Hozzátette:a szecessziós építészet fő alakja ifj. Rimanóczy Kálmán, aki a váradi városháza épületének tervezője. A városháza építésének az író külön könyvet szentelt, amelyben leírja az épület történetét és viszontagságait a tervezés fázisától kezdődően. Ezután Ady szerelmeiről szóló kötetét mutatta be, és az Adyval készült képzelt interjúkról is beszélt: „Első olvasatra bárki számára meglepőnek tűnhet a most publikált interjúcsokor. Valóban képzelt beszélgetések ezek, de gyorsan hozzá kell tennem, hogy hiteles válaszokkal, amelyek a fiatal újságíró nagyváradi újságcikkeiből származnak, amelyek a nagyközönséghez nehezen jutnak el.”
Új könyv
A könyvbemutató alkalmával Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság munkájáról és a Partiumi füzetek könyvsorozatról beszélt.
A bemutató után Péter I. Zoltánt arról kérdeztük, hogy milyen könyvön dolgozik jelenleg. „Ezt általában nem szokták elmondani a babonások, de én nem vagyok az. Jelenleg a Nagyvárad című napilapot kutatom, amely 1870-től jelent meg. Két-három hónappal ezelőtt kezdtem el lapozgatni. Jelenleg 1875-ig jutottam e,l és 1915-ig szeretném áttekinteni. A kutatási időszak körülbelül egy évig fog tartani. Több témában jegyzetelek: például az 1874-es váradi kolera járványról gyűjtök adatokat, amiből külön újságcikk lesz, valamint a váradi kávéházi életről a monarchiában, amelyből remélhetőleg egy könyv lesz. A kutatást több mindenre fogom felhasználni. Viszont van egy kéziratom ami tavaly készült, és amelynek címe Nagyvárad Anno 1900. Ez részben kötődik Adyhoz, mivel egy 1901-es cikkével kezdődik, amelyben arra tér ki, hogy meg kéne írni az 1900-as év krónikáját. Én erre a kérésre válaszoltam, és ígéretek szerint idén tavasszal könyv formájában is meg fog jelenni.”
Megnyitó
Ugyancsak január 19-én a berettyóújfalui Bihari Múzeum időszaki kiállító termében megnyitották A Himnusz kultuszának nyomában nevű időszaki kiállítását, amely márciusig látogatható. A kiállítást Kapornai Andrásné nyugdíjas pedagógus nyitotta meg. Közreműködött a Széchenyi-tagiskola énekkara.
Nagy Noémi
erdon.ro
2012. január 20.
Helytörténet a neten
Bihar megye – Nemrégiben indult, és ma már elérhető az az internetes oldal, melyen Érmihályfalva helytörténetéhez kapcsolódó tudnivalók, érdekességek olvashatóak.
Szerkesztője, Kovács Rozália helytörténész kérdésünkre elmondta: eddig megírt helytörténeti munkáit teszi közzé, illetve folyamatosan bővíti is a “kínálatot”. Már lehet olvasni például a római katolikus kiskápolna történetéről, a tavaly nyáron lerombolt téglahíd esetéről, az 521 éves harangról, a helyi temetőkről, nagy családokról. Akit érdekel az oldal, a http://helytortenet.hupont.hu címen találja meg.
Rencz Csaba
Egyik munkája: Kovács Rozália Érmihályfalvi temető (Partiumi Füzetek, Nagyvárad)
erdon.ro
2012. január 20.
Kormánybarát békemenet
Az előzetes felmérések alapján legalább százezer tüntetőre számítanak a holnapra meghirdetett Békemenet Magyarországért demonstráció szervezői, akik – Bayer Zsolt megfogalmazása szerint –néma, békés demonstrációval kívánnak tüntetni a kormányért és Európáért.
A tüntetők „szeretnék eloszlatni azt a tévképzetet, hogy a jelenlegi kormányt senki nem támogatja Magyarországon”. A budapesti Hősök teréről az Országházig vonulók felhívásuk szerint azt szeretnék bemutatni, hogy nem kívánnak mást, „csak békében, egyetértésben, a demokrácia keretei között, másokat tisztelve szabadon élni”. Mint korábban megírtuk, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kezdeményezésére erdélyiek is részt vesznek a Fidesz-kormánnyal szolidaritást vállaló demonstráción. Az EMNT – 50 lejes díj ellenében – autóbuszokkal szállítja a részvevőket Kolozsvárról, Nagyváradról és Sepsiszentgyörgyről.
„Politikamentes” MPP-tüntetések Székelyföldön
Hét székelyföldi városban szervez Orbán Viktor melletti szimpátiatüntetést szombaton a Magyar Polgári Párt. Felhívásukból kiderül: így kívánják kifejezni együttérzésüket a magyarországi megmozdulókkal. Mint fogalmaznak, „a Kárpát-medencében minden, magát magyarnak valló ember számára fontos a magyar nemzet függetlensége és fölemelkedése.” A szolidaritási akció valamennyi székelyföldi városban a budapesti Hősök terére tervezett megmozdulással azonos időpontban kezdődnek. A székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal tegnap engedélyezte a tüntetést. Az akció engedélyezését kérő dokumentumban 200 személy részvételét jelzi az MPP a 45 perces időtartamú eseményen. Az engedélyt „szimpátia-megmozdulás” megszervezésére kérték, de hogy kinek a javára, ki mellett, azt nem tartalmazza a beadvány. Kulcsár Terza József, az MPP Kovászna megyei elnöke szerint Sepsiszentgyörgyön politikamentes tüntetést szeretnének, amelyen azonban felszólalnak az MPP, az Erdélyi Magyar Nemzeti és a Székely Nemzeti Tanács képviselői. A politikusok a magyarországi polgárokat is türelemre intették, mivel meglátásuk szerint egy év alatt nem lehet helyrehozni azt, amit más kormányok húsz év alatt elrontottak.
(Baloga-Tamás Erika, Kovács Zsolt)
Új Magyar Szó (Bukarest)
2012. január 20.
Kifogyunk az orvosokból
Csúcsot döntött 2011-ben a romániai orvostársadalom elvándorlása, országos szinten közel harmincezer alkalmazott hagyta ott a hazai egészségügyet, és külföldön keresett munkát.
A hazai orvosok legkedveltebb célpontjai között szerepel Nagy–Britannia és Franciaország, a két országban az elmúlt évben mintegy négyezer egészségügyi szakembert alkalmaztak. Egy, a Mediafax által idézett tanulmány szerint a legtöbben a magasabb fizetés miatt vállalnak munkát külföldön, a kint dolgozók több mint fele soha nem is térne vissza Romániába. „Amint elvégeztem az egyetemet, vásárolom meg a repülőjegyet, és irány Franciaország” – mondta lapunknak H. Kálmán, utolsó éves orvostanhallgató. „Bolond lennék, ha 800 lejért dolgoznék itthon, amikor kint, ugyanazért a munkáért 4000 eurót fizetnek” – fogalmazott.
K. János marosvásárhelyi nőgyógyász egyelőre csak gondolkodik a külföldi munkavállaláson. Mint mondja, bár anyagilag mindenképp megérné, családos emberként nem egyszerű a külföldre költözés. „Két kisiskolás gyerekem van, megszakadna a szívük, ha itt kellene hagyniuk barátaikat, nagyszüleiket. És az sem utolsó szempont, hogy a magyar–román pedagógusi végzettséggel rendelkező feleségem nagy valószínűséggel nem tudna a szakmájában elhelyezkedni. Habár ha így folytatódik az elvándorlás, az ismerősök gyerekei lassan kiadnak egy osztályt” – teszi hozzá.
A Maros Megyei Közegészségügyi Igazgatóság adatai szerint egyébként tavaly közel négyszázan kérték okleveleik külföldön való elismertetését. A statisztika szerint az érintettek 70 százalékát orvosok teszik ki, de nagy arányban mondanak fel az egészségügyi asszisztensek, ápolók, és gyógyszerészek is. A közegészségügyi igazgatóság illetékesei szerint lassan szinte minden megyei kórház jelentős személyzethiánnyal küzd. A Maros Megyei Sürgősségi Kórházban például a megfelelő működéshez mintegy ötszáz orvosra és asszisztensre lenne szükség – leginkább az intenzív osztályon, az idegsebészeti, kardiológia, sebészeti és érsebészeti klinikákon van személyzethiány.
A Temes Megyei Közegészségügyi Igazgatóságon tavaly 900 egészségügyi alkalmazott kérvényezte a külföldi munkavállaláshoz szükséges engedélyt, miközben csak a temesvári megyei kórházban száz asszisztensre lenne szükség. A hazai egészségügyi rendszerben mintegy 35 ezer orvos dolgozik,  az orvosi kamara szerint azonban még legkevesebb ötezerre lenne szükség.
F. I.
Új Magyar Szó (Bukarest)
2012. január 20.
Erdélyi Himnusz-nap
Kölcsey Ferenc kéziratának tanúsága szerint 1823 január 22-én fejezte be a Himnusz megírását a költő. 1989 óta ezen a dátumon ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját. A jeles ünnepre ma már minden magyarlakta településen  szerveznek kulturális eseményeket. Ezekből nyújtunk ízelítőt.
Sepsiszentgyörgy: kiadóbemutatkozás
Szombaton Sepsiszentgyörgyön 17 órától a Bod Péter megyei könyvtárban kezdődik a rendezvénysorozat a Magyar Könyvkiadás – Értékteremtő hivatás előadással, amelynek keretében a szegedi Lazi Könyvkiadó mutatkozik be. Az esten fellép Fekete Vince költő. A Tamási Áron színházban szombaton délután öt órától Ránézek az életemre címmel, Kovács Levente marosvásárhelyi színházi rendező élettörténetét összefoglaló interjúkötet bemutatójára kerül sor. Kovács Leventével Bogdán László író beszélget, és színészek részleteket olvasnak fel a kötetből. Szintén szombaton 19 órától a sepsiszentgyörgyi színház nagytermében a Rétyi Fúvószenekar ad hangversenyt. Kézdivásárhely: fotótárlat nyílik
Vasárnap 12.15-kor a Vigadóban nyitják meg Kézdivásárhelyen a Varázsképek, Székelyföld című fotókiállítást, amit Csire Gabriella könyveinek bemutatója követ, 14.30-kor felolvasnak Fülöp István verseiből. A Vigadóban vasárnap 18 órakor az Osonó színházműhely mutatja be az Ahogyan a víz tükrözi az arcot című darabot, nó színházműhely lép színpadra.
Nagyvárad: a színészeké a szerep
A színtársulat Színház az iskolában, iskola a színházban nevű, középiskolásoknak szóló program adja az ünnepi rendezvények fénypontját a partiumi városban. A projekt lényege a fiatalok közelebb vonása a színházhoz és a magyar drámairodalom meghatározó műveihez – fogalmazott Szabó K. István, a Szigligeti Színház művészeti igazgatója. Ebben az évadban Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című költeményét dolgozzák fel a különböző iskolákban szerveződött diákcsoportok. A produkciót vasárnap, a Magyar Kultúra Gálaestjén mutatják be a diákok, amely során a Magyar Kultúráért díjak is átadásra kerülnek.
Szatmárnémeti: versmaraton
Szatmárnémetiben 24 órás versmondó-maratont szervez az RMDSZ Szatmár megyei szervezete. A helyi versbarátokat várják, hogy elszavalják-olvassák kedvenc verseiket. Szombat déltől vasárnap délig bárki betérhet a székházba, hogy pár percig a nagy nyilvánosság előtt hódoljon a magyar költészetnek, miközben egy csésze meleg teát vagy kávét, egy friss szendvicset is elfogyaszthat. Semmi megkötés nincs, csupán annyi, hogy az utolsó órában csak szatmári költő versét lehet szavalni.
Székelyudvarhely: kamarazene
A székelyudvarhelyi program Sas Péter: A heraldikus Köpeczy Sebestyén József élete és munkássága című kötet bemutatásával kezdődik a Haáz Rezső Múzeumban. A Művelődési Házban ugyanakkor a székelyudvarhelyi Cimbora Tanulók Házába járó gyermekek munkáiból nyílik kiállítás. Késő délután magyar kamarazene-koncertnek ad otthont a polgármesteri hivatal Szent István-terme.
Szombaton az udvarhelyszéki fúvószenekar koncertjére várják az érdeklődőket, repertoárjukon Kodály Zoltán művei szerepelnek.  A napot az Udvarhely Táncműhely előadása, a Varázsének című folklórműsor zárja. Vasárnap délelőtt Egy évtized fényképlenyomatai címmel gyűjteményes kiállítás nyílik az Orbán Balázs szemével Udvarhelyszéken dokumentációs fotótábor anyagából. Az Udvarhelyszék Kultúrájáért díjak kiosztására vasárnap délután kerül sor.
Marosvásárhely: felolvasások
Irodalmi felolvasó-maratonnal és marosvásárhelyi írókkal ünnepel a Studium Alapítvány. A rendezvény szombat éjfélkor kezdődik és vasárnap éjfélig tart, a Gh. Avramescu (volt Rigó) utca 11. szám alatti Orvosi Szakkönyvtárban. A felolvasás a marosvásárhelyi szerzőkre összpontosít, bárki jelentkezhet rá, a felolvasnivalót pedig a szervezők biztosítják. A Vártemplomban szombaton 18 órától Hűvösvölgyi Ildikó bemutatja Reményik Sándor: Csendes csodák című estjét.
A Művészeti Egyetem Stúdió Színháza szintén szombaton új bemutatóval lép közönség elé: Pintér Béla és Darvas Benedek szerzőpáros Parasztopera című darabját, amelyet Porogi Dorka vitt színre. A Tompa Miklós Társulat Székely János Hugenották című drámájával tiszteleg a Magyar Kultúra Napja előtt. Kolozsvár: ökumenikus istentisztelet
A kolozsovári ünnepi rendezvény  ökumenikus istentisztelettel kezdődik a lutheránus templomban szombaton 17 órától, majd Egyed Péter egyetemi tanár előadását hallgathatják meg Böhm Károly filozófusról. A kolozsvári színművészeti hallgatók előadásában  Heltai Gáspár: Egy nemes emberről és az ördögről című darabot nézhetik meg.
Új Magyar Szó (Bukarest)
2012. január 20.
Tőkés rohamot indít az autonómiáért
A Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) azonnali összehívását kezdeményezte Tőkés László, a testület elnöke, aki szerint elérkezett az idő arra, hogy új lendületet adjanak az autonómiaküzdelmeknek az európai állampolgári kezdeményezés révén.
Tőkés László sajtóirodája eljuttatta pénteken az MTI bukaresti irodájához azt a levelet, amelyet a KMAT elnöke a tanácsot alkotó tagok számára írt. Ebben Tőkés kifejti, hogy kisebbségpolitikai és magyar szempontból előrelépést hozhat a lisszaboni szerződésben előírt európai állampolgári kezdeményezés. Ez utóbbi lehetővé teszi, hogy legalább hét tagállamból legkevesebb egymillió európai állampolgár közvetlenül felkérje az Európai Bizottságot, terjesszen elő jogi aktusokra vonatkozó javaslatokat a hatáskörébe tartozó területeken. Ilyen állampolgári kezdeményezést tervez a KMAT az őshonos nemzeti kisebbségek státusát illetően.
Összefogás
Tőkés szerint az őshonos nemzeti közösségek és az általuk jelentős számban lakott régiók sajátos jogállásának, az Európai Unió szintjén történő rendezés sikerének előfeltétele a szigorú szakmai szempontokon túl a Kárpát-medencei magyar nemzeti összefogás, amelynek a kialakítását szorgalmazzák. Emlékeztet arra, hogy az erre irányuló törekvéseiknek már többször hangot adtak, legutóbb tavaly, a Schmitt Pál magyar államfő jelenlétében tartott KMAT-tanácskozáson.
Tőkés szerint örvendetes, hogy az őshonos nemzeti közösségekkel kapcsolatos önrendelkezési jog európai szintű rendezésének kérdése valamennyi Kárpát-medencei magyar érdekvédelmi szervezet programjában szerepel, ezért erről a közös alapról kiindulva kell összefogniuk és szorosan együttműködniük egymással.
Különutasok
A KMAT elnöke megállapítja: „a különutas kezdeményezések kölcsönösen gyengíthetik vagy éppenséggel kiolthatják egymást, ezért a magyar összefogás ebben a kérdésben parancsoló szükség”.
„Legyen szó akár a Székely Nemzeti Tanácsról, akár a Romániai Magyar Demokrata Szövetségről, senki sem engedheti meg magának, hogy mégoly kiválónak ígérkező önös elképzeléseivel is veszélyeztesse közös nemzeti céljaink eredményességét” – írja Tőkés László, aki szerint a KMAT az egyeztetésnek, valamint a közös Kárpát-medencei álláspont és cselekvési terv kidolgozásának a legfontosabb fóruma.
Forrás: MTI
MNO
2012. január 21.
Szimpátiatüntetés Erdélyben és Kanadában a magyar kormány mellett
A Magyar Polgári Párt felhívására kilenc erdélyi és székelyföldi város csatlakozott a budapestivel egy időben tartott demonstrációhoz.
Csíkszeredában fontosnak nevezték, hogy azok is elmondhassák véleményüket, akik hisznek a polgári demokráciában és elutasítják a kormányt ért vádakat.
Székelyudvarhelyen a szónokok köszönetet mondtak a magyar kormánynak a nemzet egységének megteremtésére tett valamennyi intézkedéséért és elítélték az anyaországot érő, szerintük méltatlan és igazságtalan támadásokat.
„Amikor Magyarországot, a nemzetileg elkötelezett kormánya, köztársasági elnöke vagy éppen kétharmados többsége nemtelen támadásokban szenved, vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy irányába nemtelen támadásokat fogalmaznak meg, akkor mi határon túli magyarok együtt érzünk velük, bátorítjuk őket és éljünk bárhol a világban, Székelyudvarhelyen, Budapesten vagy a Felvidéken, mostantól nincs külön határon túli magyar ügy, csak egy magyar ügy van, ennek a tanúságtétele a mai találkozásunk”- mondta a Duna Híradónak Szász Jenő, a Magyar Polgári párt elnöke.
A kanadai és svédországi magyarok is szimpátiatüntetést tartottak szombaton. A göteborgi magyarok felhívásukban nyomasztónak nevezték a Magyarországot ért nemzetközi támadásokat, a kanadai magyarok pedig közleményben tudatták: kiállnak a sarkalatos törvények és az új alaptörvény mellett.
Duna Tv, Híradó
Erdély.ma
2012. január 21.
Országos vendégnyilvántartó
A szállodáknak és a panzióknak kötelező módon csatlakozniuk kell a vendégnyilvántartó rendszerhez, amelynek köszönhetően bármikor kideríthető, kinek hol a szállása, ellenkező esetben 20.000 lejig terjedő bírságot róhatnak ki rájuk, derül ki egy kormányhatározat-tervezetből.
A vendégfogadó egységek tulajdonosainak a jogszabály életbe lépésétől számított 90 napon belül be kell jegyezniük egységüket a vendégnyilvántartó integrált rendszerbe (SIET) azon útmutatók alapján, amelyek a Régiófejlesztési és Turisztikai Minisztérium honlapján jelennek meg.
A szaktárca a turisztikai ágazatban tevékenykedő cégek rendelkezésére bocsát egy informatikai rendszert, amely biztosítja az azonnali adatközlést a különféle turisztikai térségekben elszállásolt turisták számáról, illetve a vendégfogadó egységek helyzetéről. Az informatikai program alkalmazása során minden pillanatban jelentést lehet kérni a szálláshelyek foglaltságáról regionális, országos és helyi szinten.
A SIET által szolgáltatott információk alapján szankcionálhatók a csalási kísérletek, az elszállásolás be nem jelentése, áll a tervezet indoklásában.
A szállodáknak és panzióknak azt követően kell bejegyezniük a turistákat a SIET rendszerébe, hogy a recepciós ellenőrizte a vendég személyi adatait és kitöltötte a bejelentkezési lapot.
Népújság (Marosvásárhely)
2012. január 21.
A kultúra lovagjai
A Falvak Kultúrájáért Alapítvány a magyar államiság millenniuma alkalmából alapított Kultúra Lovagja cím adományozására meghirdetett pályázatra társadalmi szervezetektől, alapítványoktól, önkormányzatoktól, intézményektől érkezett jelölések, valamint a Kultúra Lovagrendje tanácsadó testülete javaslata alapján az Egyetemes Kultúra Lovagja, a Magyar Kultúra Lovagja, illetve posztumusz Magyar Kultúra Lovagja elismeréseket adományoz idén is. A díjátadó gálát január 22- én, vasárnap tartják a budapesti Corinthia Hotelben. Bemutatják a díszvendég Ausztrália kulturális műsorát, Örökség serleget adnak a példamutató ifjúsági közösségeknek, majd a kultúra lovagjainak járó díjakat nyújtják át. Az Egyetemes Kultúra Lovagja címet kapja Doncsev Toso szociológus, író, műfordító, a szófiai Magyar Kulturális Intézet igazgatója, Németh Miklós államférfi, Syrokhman Mykhaylo ungvári egyetemi tanár, prof. dr. Antalóczy Zoltán budapesti orvos és sokan mások. A kultúra erdélyi lovagjai: dr. Barabás László néprajzkutató, tanár, a marosvásárhelyi Kántor- Tanítóképző Főiskola igazgatója, Simó Béla székelykeresztúri földrajztanár és Boldizsár Zeyk Imre tordaszentlászlói iskolaigazgató, művelődésszervező. Posztumusz díjban részesítik irodalmi életművéért gróf czegei Wass Albert (1908–1998) írót.
b.d.
Népújság (Marosvásárhely)
2012. január 21.
Elszántabban nemzetiségi jogainkért (Gondolatok egy következetesebb érdekképviseletről)
A nemzeti etnikai kisebbségi lét hangosabb és hatásosabb artikulálása, az asszimilációs tendenciák elleni fellépés alapvető emberi jog. Ehhez azonban nem elegendő csupán a jó akarat és bátorság, hanem az európai szintű meghallgatás érdekében tudni kell használni az európai megszólalás billentyűzetét.
Vajon mi az oka annak, hogy Szlovákiának sikerül a magyar állampolgársági törvény állítólagos veszélye miatt európai szintű riadót fújnia anélkül, hogy ők maguk kritika alá kerülnének nyílt rasszista és alapvető EU-jogot sértő saját rendelkezésük miatt, miszerint azon személyeknek, akik idegen ország állampolgárságát felveszik, szlovák személyi igazolványuk elvesztésével kell számolniuk? Ennek oka az EU-n belüli nyelvezet tökéletes ismerete. Amíg a magyar kormány és a magyar, az anyaországon túli kisebbség képviselői állandóan, precízen a jogi finomságokat kívánják hangsúlyozni, addig más körök egészen egyszerű és tudatalatti kifejezéseket alkalmaznak, melyekkel bár a szakmai vitákat nem, de a marketingszempontból oly fontos médiafennhatóságot megnyerhetik. Ezek után minden állampolgársági joggal, médiatörvénnyel, alkotmánnyal kapcsolatos tény helyreállítása ellenére nem lehet kikerülni a diszkrimináló, alattvalóvá válási folyamat szívó hatásából. Ez az ördögi kör csak akkor törhető át, ha megértjük, hogy milyen hangon kell európai szinten artikulálni a pozitív figyelemfelkeltés érdekében. Az ehhez használatos nyelvet Franciaországban és Németországban fejlesztették ki, és jelentősen különbözik a Magyarországon használatostól. Míg utóbbit az udvariasság, visszafogottság és a részletekre való túlzott törekvés jellemzi, addig előbbi plakatív leegyszerűsítésekre és nagy hatású jelszavakra épít – és ezek hatnak. Tetszik, nem tetszik, de az Európában vitatott témák hatáshatalmát tudomásul kell venni. És éppen itt nyílik nagy lehetőség az erdélyi magyar kisebbség számára. Meg kell végre tanulniuk helyzetüknek az egész kontinenssel való megismertetését. Az erdélyiek a rendszerváltás óta túlságosan sokat foglalkoztak magukkal. Sajnálatos és jellemző, hogy a húsz éve fennálló nyílt társadalmi rendszer ellenére Magyarországon és Románián kívül alig akad európai ember, kinek ismeretei lennének Erdély különleges történelmi és etnikai helyzetéről. Itt az ideje az Erdély, illetve a Székelyföld márka népszerűsítésének. A SIC védjegynek olyan tulajdonnévvé kell válnia, mely egyediséget és összetéveszthetetlenséget jelent. Hol figyelhetők meg ezzel kapcsolatos törekvések? Testvérvárosi kapcsolatok és alapítványok célzott létrehozása, valamint turisztikai programok által széles körű tudatosságot kell teremteni az európai porondon. Csak ezután állhat fenn annak lehetősége, hogy bizonyos bukaresti érdekeltségek óvatosabbak legyenek. Eme – önmagukban véve könnyű – utak bejárása érdekében Erdély magyar politikusainak is tudomásul kell venniük azt a fontos tényt, hogy ők nem szokványos román államemberek. Ők elsősorban a kisebbségvédelem képviselői. Az ő politikai karrierjük célja nem lehet Bukarestben a rosszul értelmezett megbízhatóságért kitűzött érdemrend elérése. Minden tevékenységüket az általuk képviselt kisebbség polgári és emberi jogainak védelme alá kell vonniuk. Mert egy kisebbségi párt politikusa egyidőben mindig védenceinek kulturális harcosa is. Aki közülük ezt tudatosítani képes, az érteni fogja, hogy mikor lehet fájdalommentes kompromisszumokba bocsátkozni, és mikor kell keménynek maradni. Mivel ők nem a klasszikus értelemben vett állampolitikusok, hanem úgymond védelmezők és segítők, ezért sokkal kevesebb időt és energiát kellene fektetniük olyan döntéshozatalokba, melyek nem érintik az általuk képviselt kisebbséget. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ezek a döntéshozatalok ne lennének fontosak, de megnyugodhatunk abban, hogy elegendő mennyiségű román párt és érdekeltségi kör áll rendelkezésre, melyek ezekkel a gondokkal foglalkoznak. Koncentráljanak inkább szakterületeikre, hogy keresztülvihessék az oda tartozó követeléseket. Egy politikai póker alkalmával nem szabad a befektetett munkát és vétójogokat a kisebbséget nem érintő kérdésekre elpazarolni, hanem meg kell azokat spórolni a valóban fontos témákra. Csak ilyen irányú következetességgel és szilárdsággal érhető el a nagy cél, az autonómia. Meg kell érteni azt, hogy Erdély, Székelyföld ügyein kívül eső témákban nyugodtan köthetők kompromisszumok. Túlerőltetésnek ez ügyekben helye nincs, hanem sokkal inkább minden erőt a fenti magasztos és alapvető célokba kell fektetni. Lehet, ez oda vezet, hogy eggyel kevesebbszer lehet ünnepi bankettek alkalmával a bukaresti piros szőnyegen sétálni, de éppen ezt kell elfogadni. Mert bármilyen kényelmetlen is, a sors a kisebbségi képviselőséget osztotta rájuk – mégpedig jóban és rosszban. A következmények ezek után egyszerűen fogalmazhatóak. Minden tevékenységet annak kell alávetni, hogy mi az, ami a képviselt kisebbség életét megkönnyíti és fejlődését biztosítja. A magyar nyelvű felsőoktatás és a következetes, nem csak esetenkénti magyar nyelvű táblaállítás és feliratozás csak legszembetűnőbb példák. Borzalmas tény, hogy rendészeti és jogi hivatalnokok széles köre nem beszél magyarul, és kimondottan az elbizonytalanítás céljából küldték őket Székelyföldre. Ez a diszkrimináló helyzet azonnali, európai szintű megismertetésre és megszüntetésre vár. Egyidőben utalni kell a mesterséges régiók tervezett létrehozása általi kényszerasszimilációra és kulturális alárendeltségre irányuló törekvésekre is. Ezen jelenség ellenhatásaként, a szubszidiaritás szellemében a megyék és városok felelősségét kell megerősíteni. Több feladatot, kompetenciát és mindenekelőtt hivatali hatalmat kell nekik adni – az alárendelő jellegű és egy 21. századi demokratikus országhoz nem illő prefektúrákat meg kell szüntetni. A gazdasági politikát is azon alapgondolatokhoz kell igazítani, hogy a saját régiónak mi a jó. Mert csak azok a családok vernek itt gyökeret, illetve maradnak helyben, melyeknek gazdasági biztonsága adott, hogy aztán továbbadják kulturális identitásukat és erősítsék azt az országot, melyben születtek. Ennek a gondolatnak mindent alá kell vetni. E magasztos célokat követve tudatossá válik, hogy az RMDSZ és az MPP közötti önző hatalomjátéknak nincs létjogosultsága. Amíg egy városi és megyei szintű konkurencia jó hatású és üdvözölendő, ráadásul még a választási részvételi arányt is növeli – a parlamenti választások alkalmával feltétlenül szükséges a kompromisszum megtalálása. A személyes érzelmek és csalódások ellenére: a közös sors megparancsolja a kibékülést, és ezáltal egy közös és erős magyar listát. Kisebbségi képviselőként ugyanis mindennél jobban ellen kell állni a politikai intrikák édes csábításainak. Eljött a mentalitásváltás ideje. A politikai képviselőknek jobban, mint valaha, a veszélyeztetett kisebbség megóvóinak és támogatóinak kell tekinteniük magukat. Ebben a szellemben és csakis ebben kell munkájukat végezniük. Akkor sok minden könnyebbé válik, és a közös cél, az élhetőbb és autonóm Székelyföld, is elérhető lesz.
A szerző, Vida Péter német-magyar állampolgár, 1983-ban az egykori NDK-ban született. Több évet élt szüleivel a Zala megyei Nagykanizsán. 2003-óta egy Berlin közeli városnak, Bernaunak városi képviselője. 2008 óta megyei képviselő Barnim megyében. A Brandenburgi Egyesült Polgári Mozgalmak (BVB / Freie Wähler) regionális párt elnöke. Nagy előszeretettel és minden lehetőségét kihasználva lép fel a Kárpát-medencei magyar kisebbségek érdekében. Ezt elősegítendő és az ottani állapotok németországi politikai körökben és sajtóban történő ismertetése végett évente különböző régiókba utazik. 2010 óta ügyvédként ténykedik Berlinben
Vida Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. január 21.
Csökkenő erővel, de folytatódtak a tüntetések
Kilenc nap után tegnap először csappant meg jelentős mértékben a tüntetések ereje, amit valószínű, hogy a főleg Erdélyt érintő téli időjárás befolyásolt. Így tegnap este az erdélyi városokban már csak néhány százan vonultak utcára, de elemzők nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy a tiltakozások a hétvégén ismét felerősödnek.
A tüntetések számát illetően nem volt különösebb változás az előző estéhez képest, hiszen pénteken este is húsz megyében zajlottak tiltakozások. Bukarestben is kivonultak az emberek az Egyetem térre, de számbelileg már sokkal kevesebben, mint csütörtökön este, amikor az ellenzék megszervezte a nagyszabású fővárosi tüntetését.
Csütörtökön este az ellenzék tiltakozó megmozdulásáról a tömeg egy része az Egyetem térre ment, ahol az úgynevezett pártsemleges tiltakozókhoz csatlakoztak. A megmozdulás nagyrészt békés volt, de röviddel éjfél előtt néhány tüntető provokálni kezdte a csendőröket, akik könnygázt használtak, és határozottan léptek fel a rendbontókkal szemben. A csendőrség szerint összesen száz személyt állítottak elő, közülük néhány futballhuligánt, akikkel már volt baja a csendőrségnek. Eddig négy személy tett feljelentést az ügyészségen a karhatalmisok fellépése miatt, a hatóságok pedig 32 személy ellen indítottak ügyészségi vizsgálatot. Ez utóbbiak között egy piteşti-i, a többi pedig bukaresti tüntető.
Tegnap általános felháborodást váltott ki, hogy Mircea Munteanu, a Maros megyei prefektus kabinetigazgatója a Facebookon a zsidó haláltáborokon szereplő jelmondattal, az Arbeit macht frei!-jal üzent a tüntetőknek. A bejegyzés számos bíráló megjegyzést kapott a közösségi oldalon, aminek hatására Munteanu törölte üzenetét. Marius Paşcan, Maros megye prefektusa úgy nyilatkozott, hogy őt Munteanunak a prefektúrán kifejtett tevékenysége érdekli, és nem foglalkozik azzal, hogy magánéletében mit csinál. A Szociálliberális Szövetség (USL) tegnap a prefektus és a kabinetigazgató leváltását követelte. Szerintük a náci jelmondattal Munteanu súlyosan megsértette a romániai zsidó közösséget, akárcsak a több ezer tüntetőt, akik kilencedik napja vonulnak utcára.
A tüntetők ismét sokféleképpen fejezték ki elégedetlenségüket. Miután egyebek között koporsóval vonultak fel, és keresztre írták az államfő nevét, tegnap Nagyszebenben a tüntetők Băsescut, Bocot és a kormányt jelképező narancsokat húztak karóba a Demokrata Liberális Párt székháza előtt.
Tegnap több demokrata párti politikus is értékelte a tüntetéseket. Elena Udrea regionális fejlesztési miniszter szerint teljesen indokoltak a tiltakozások, de nem ért egyet azzal, hogy az utcai megmozdulásokat „átpolitizálták”. Udrea szerint nem jelent megoldást, ha „Boc helyét Victor Ponta veszi át. Cristian Preda demokrata párti európai parlamenti képviselő szerint Băsescu ugyan hallgat a tüntetésekről, de szerinte mindenki másnál jobban megértette az utca üzenetét, és bátran fog cselekedni. Tegnap este lapzártakor az államfő Emil Bockal egyeztetett, sajtóértesülések szerint arról, hogy a PD-L milyen kommunikációs stratégiát kövessen a napokban.
Szabadság (Kolozsvár)
2012. január 22.
Mintegy kétszázan vettek részt Erdélyből a budapesti Békemeneten
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szervezésében közel kétszáz erdélyi magyar vett részt a budapesti Békemeneten – közölte vasárnap az EMNT sajtóirodája.
Az erdélyi résztvevők helységnévtáblákkal és mécsesekkel vonultak a Hősök terétől az Andrássy úton át a Kossuth térre.
A népes küldöttséget az érkezés pillanatától kezdve magyarországi felvonuló csoportok több alkalommal is hangosan, tapssal üdvözölték.
Az EMNT által szervezett autóbuszok Zaboláról, Kézdivásárhelyről, Kovásznáról, Barótról, Sepsiszentgyörgyről, Csíkszeredából, Gyergyószentmiklósról, Székelyudvarhelyről, Marosvásárhelyről, Nagybányáról, Szatmárnémetiből, Kolozsvárról, Bethlenből, Zilahról és Nagyváradról is szállítottak résztvevőket.
MTI
Erdély.ma
2012. január 22.
Kádár Gyula: Székely Hazát Akarunk! – Könyvbemutató Kézdivásárhelyen
A Kézdiszéki Székely Tanács partnerként a Vigadó Művelődési Háznak szervezésében került sor 2012. január.20-án, pénteken 18 órától Kádár Gyula író, szerkesztő könyvbemutatóra „Székely Hazát Akarunk!”. A könyvet bemutatja Ruszka Sándor, református lelkész. Közreműködtek Darvas László és Piroska Klára színművészek. Nagy érdekeltséggel figyelték az író előadását nyolcvan személyiség jelenlétében.
– Kik a székelyek? 
Lélekszámuk hétszázötvenezer főt tesz ki. Az önmagukat székelynek vallók mindig büszkék voltak a történelmükre, szabad emberi státusukra, hun származásukra. A krónikák a magyarokhoz csatlakozott népként ismerik őket. A székelyek, amióta rólunk a történelemben az oklevelek szólnak, mindig magyarul beszéltek. A köztudat szerint a székelyek a magyar nemzet legmagyarabb csoportját alkották.
– Mit nevezünk Székelyföldnek? 
A székelyek által lakott területet nevezik Székelyföldnek, ahová a székelyek a 12-13. században telepedtek le. Ez egy olyan történelmileg és etnikailag kialakult régió, történelmi táj, ahol magyarul beszélnek. Székelyföld soha nem volt„ősi román föld”! Közigazgatásilag és államjogilag 1920-ban csatolták Romániához. Székelyföld a székelyek szűkebb hazája, szülőföldje. Nevének használatát akadályozók egy népcsoportot gyaláznak, sértenek, amely nem szolgálja a román-magyar együttélést!
A székely nép egy olyan hazát akar,ahol egyenes gerinccel és nem megtűrt kisebbségként, másodrangú állampolgárként élhet. A székely olyan hazát szeretne, amelyben nyelve hivatalos nyelv, ahol szimbólumai a középületeken, a közintézményeken a román államéval egyforma méretben láthatók. Olyan hazát akar, ahol nem idegenek diktálnak, a döntések helyben születnek. 
Péter János, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke 
Kézdivásárhely
Erdély.ma
2012. január 22.
Antipátiára szimpátia
Az utóbbi időben Magyarországot érő megsokasodott bírálatra reagálva szombaton Békemenet Magyarországért címmel szimpátiatüntetést szerveztek a magyar fővárosban.
A békemenet a Hősök teréről indult Közép európai idő szerint délután négy órakor, de már órákkal a kezdés előtt a magyar fővárosban sok helyen lehetett látni a tüntetésre igyekvő, ünneplőbe öltözött, kokárdát viselő embereket. Sokan buszokkal jöttek vidékről, és Romániából is. A menet elején a Magyar Hírlap tulajdonosa, Széles Gábor, valamint a lap főszerkesztője, Stefka István, munkatársa, Bayer Zsolt, a Magyar Demokrata főszerkesztője, Bencsik András, Pataki Attila popzenész és mások haladtak egy piros-fehér-zöld zászló mögött, amire ez volt írva magyar, valamint angol nyelven: „Nem leszünk gyarmat” Amikor a menet elérte a Parlament főbejárata előtti teret, a már ott korábban összegyűltek tapssal köszöntötték az érkezőket. Bayer Zsolt közíró, a Fidesz alapító tagja a Kossuth téren arról beszélt, hogy tüntetésük azt üzeni: “ez a kormány nincs egyedül”. Széles Gábor nagyvállalkozó szerint ez az évtized legnagyobb megmozdulása, és lehet, hogy 1956 óta nem volt ekkora tüntetés Magyarországon. A civil demonstrációt követően a Magyar Szocialista Párt (MSZP) közleményt adott ki, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy a kormány elhibázott gazdaságpolitikáját, a költségvetés hiányát növelő igazságtalan adórendszerét, az árakat növelő és a forintot értéktelenítő szabadságharc károkozásait nem semlegesíti “pár tízezer ember” demonstrációja.
Románia
Több mint ezren vettek részt Erdély városaiban a Magyar Polgári Párt (MPP) által szervezett szimpátiatüntetéseken, amelyeket a budapesti Hősök teréről indult megmozdulással egy időben szerveztek. Az MPP szombati közleménye szerint Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Kovászánán, Baróton is elhangzott a Hősök terének üzenete, amit a budapesti megmozduláson is felolvastak. Az Agerpres román hírügynökség szerint Hargita, Kovászna és Maros megyében több mint ezren vettek részt a megmozdulásokon. Az MPP szerint növekvő aggodalommal figyelik Erdélyből és Székelyföldről, hogy a nemzetközi nyilvánosságban megjelenő hazug és elfogult híradások miként teremtettek olyan hangulatot, amely “méltatlan és igazságtalan” színben tünteti fel Magyarországot. Úgy vélik, hogy a keresztény hagyományokra és a Szent Koronára hivatkozó új alaptörvény egyben a nemzet egységének okmánya, a választójog kiterjesztése pedig a kölcsönös bizalom és a közös felelősségérzet garanciája.
Lengyelország
Ugyancsak Magyarországot támogató szimpátiatüntetéseket tartottak szombaton a varsói magyar nagykövetség és más lengyel nagyvárosok külképviseletei előtt is több száz ember részvételével. A varsói tüntetésben a jobboldali és nemzeti radikális pártok képviselői vettek részt. A “Szabad Lengyelország, szabad Magyarország” és unióellenes felkiáltások mellett elhangzott a magyar és a lengyel himnusz is. A felszólalók “a nemzetközi baloldal támadásai ellen” tiltakoztak, és szolidaritásukat fejezték ki “a nemzetek Európájának eszméjét támogató Magyarországgal”. Felolvasták a “drága magyar barátoknak” címzett levelet, amelyet egyebek közt Marek Jurek, a szejm volt elnöke, a Lengyel Köztársaság Jobboldala párt elnöke és Zbigniew Ziobro EP-képviselő, a Szolidáris Lengyelország frakció vezetője írt alá. Ebben elismerésüket fejezték ki a magyaroknak “a haza újjászületéséért tett kezdeményezéseiért” és hangsúlyozták, hogy az új alaptörvény “mindenki számára fontos alapelvekre hívja fel a figyelmet”.
erdon.ro
2012. január 22.
Köszönjük, hogy jöttetek!
A szombati budapesti „béketüntetést” sokan nem tudták hová tenni. A megállapodni még résztvevők számában sem tudó elemzők egyetlen dologban értettek egyet: hogy „ilyen még nem volt”…
Antipátiára szimpátia
Ragyogó napsütésben érkeztek meg Budapestre a szombat délutáni rendezvényen részt venni kívánók autóbuszai a „Kárpát-haza” minden tájáról. Már jószerével egy tűt nem lehetett leejteni a Hősök terén az erdélyi, partiumi, felvidéki, vajdasági meg egyéb, közöttük az anyaország különböző településeiről folyamatosan áradó tömegben, akik meglepő csöndben és fegyelmezetten vártak a szervezők egyetlen szavára. Majd megindult a menet: minden csoport készségesen tagozódott be a mintegy négy kilométeres emberkígyó számára kijelölt „testrészébe”. Közben bőven jutott idő meggyújtani a gyertyákat, fáklyákat, meginni egy jó szívvel kínált forró teát vagy kávét. S az inkább jó hangulatú vasárnapi sétára mint a régi rendszer felvonulásaira hasonlító — milliós? négyszázezres? mindkét tábor másként számolta— emberfolyam egymásba torkolló hullámaiban rég nem látott rokonként üdvözölni a többieket.
Valami összeforrt…
Senki nem értette ugyan, miért érzi egyszerre annyira közelinek, szinte lelke másik felének az addig soha nem látott, ugyanazért a célért ugyanoda tartó többieket, de a különös folyamat már beindult. S mire elértek az Andrássy útig, a faltól falig hömpölygő, egymásba folyó, laza soraival is méltóságteljes tömeg mintha egy másik dimenzióba került volna át. Az egymással lépten–nyomon kapcsolatot kereső, kedves szavakat váltó emberek arcán öröm, szeretet és leírhatatlan belső béke. A különböző nézeteket vallók közötti feszültségeket mintha a tavaszias szél fújta volna el. Szemlátomást vigyáztak, meg ne bántsák egymás érzékeny pontjait, könnyítsenek a kisgyermeket cipelő szülők terhén, óvják az időseket. Az anyaországiak ragyogó, meghatott mosollyal fordultak a határokon kívül szorultak sorai felé:
— Köszönjük, hogy jöttetek!
— Köszönjük, hogy jöhettünk! — válaszolták azok. Valaki belekezdett a Himnusz éneklésébe, a többiek csatlakoztak hozzá. Majd jött a Szózat, a Székely–, illetve a Mária– himnusz, egyházi énekek, népdalok. Mindegyik mindenkié volt. Hangok, lelkek forrtak össze egyetlen érzéssé, vággyá, akarattá. Véletlenül sem valami ellen, hanem valamiért.
Nem félünk, megvédünk!
A menetben táblák, rajtuk helységnevek, jelszavak. Olyanok, hogy „Ez itt jogállam, nem EU–gyarmat!”, „Elég volt a rágalmakból, mocskolódásból, gyűlöletkeltésből!” „1956 — 2012. Akkor a tankok, most a bankok?” A Parlament elé érve, idős asszony kiált fel: „Hajrá Orbán Viktor, hajrá Magyarország!” Százezrek erősítik fel a szavát. Utána egy férficsoport kiáltásával — „Nem félünk! Megvédünk!” — történik ugyanaz. Majd a szervezők jelenlétet megköszönő, a tömeg elejét a Kossuth térről tapintatosan kifelé terelő szavai. Hiszen azoknak is kell a hely, akik még az Oktogonnál vonulnak… Este kilenc körül kezdenek szállingózni az emberek autóbuszaik felé. Útközben még elérik őket politikusok és újságírók kérdései. Hogy kik és miért jöttek. A határozott, méltóságteljes válaszokban még érezhető a közös élmény bizalma, derűje. Emberek, akiken annyiszor keresztülgázolt a történelem, most úgy érzik: hazataláltak. És készek kiállni egy kormányért, amelyik bebizonyította: értük dolgozik.
Báthory Éva
erdon.ro
2012. január 22.
A kultúra és a magyarság
Nagyvárad- Szombat délután A Kultúra hányatott sorsa és a magyar nemzet címmel szerveztek rendezvény a váradi Ady Endre Középiskola dísztermében.
A Magyar Kultúra Ünnepe 2012 keretében zajlott rendezvényt a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) és a debreceni székhelyű Megyei Népfőiskolai Egyesület rendezte, a berettyóújfalui Bihari Népfőiskola, az Ady Endre Középiskola, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) és a Sapientia Varadiensis Alapítvány együttműködő partnerségével.
Katolikus intézetek
A megjelenteket Porkoláb Lajos, a Megyei Népfőiskola Egyesület elnöke köszöntötte, majd az öt évvel ezelőtt alakult Stadler klarinét kamarazenekar (Székely István együttesvezető, Varga Imre, Babos Dénes, Ary Jonathán, Ioana Ianc és Deák Szabolcs) lépett fel. Elhangzott Weiner Leó Rókatánca, a Monti-csárdás és Brahms 5. Magyar tánca. Ezt követően dr. Szigeti Tóth János szociológus, tanszékvezető főiskolai docens, a budapesti Magyar Népfőiskolai Társaság elnöke tartott előadást Az ember küzdelme, hogy lehetőségeihez méltó legyen címmel. Expozéjában az Orbán-kormány készülő közművelődési stratégiájával (Németh László Terv) kapcsolatos gondolatait fejtette ki, melyből kitünt, hogy egyetért az író azon elképzelésével, hogy a magyar irodalmat és művészetet világszínvonalra kell emelni. Ezután Dukrét Géza, a PMBET elnöke ismertette a Partiumi füzetek sorozat 68. kiadványaként megjelent Római katolikus intézetek Nagyváradon című könyvet, majd az ebben található írások többségének szerzője, Mons. Fodor József általános helynök beszélt röviden a Szent Orsolya-rend és az irgalmas nővérek váradi történetéről, a Szent Vince és az Immaculata Intézetről, valamint Nogáll János püspökről és nagyprépostról.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
2012. január 22.
Távoznak a váradi orsolyiták
Nagyvárad - A párizsi anyaház döntése alapján 2012. január 1-től megszüntették az Orsolya-rend váradi működését, az alapítása után 240 évvel- hangzott el egy könyvbemutatón az Ady Endre Líceumban.
Szombat délután a magyar kultúrát ünnepelték az Ady Endre Középiskola dísztermében, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) és a debreceni székhelyű Megyei Népfőiskolai Egyesület szervezésében. A megjelenteket üdvözlő dr. Fleisz János egyetemi tanár, BINCISZ-elnök arra hívta fel a figyelmet: immár tizenkettedik alkalommal ünnepel együtt Nagyvárad és Berettyóújfalu. Egy közös ötlet alapján 2001. január 22-én zajlott le a sorozat akkor még egynaposra sikeredett első kiadása. Egy újszerű kezdeményezés volt, azonban megtörtént az egymásra találás, és a közös társadalmi összefogásnak köszönhetően az idén már tizennyolc programmal várják az érdeklődőket, A Magyar Kultúra Ünnepéhez köthető, mennyiségileg bizonyára legnagyobb kárpát-medencei eseménykinálattal. A résztvevőket a bihari és újabban a nemzeti összetartozás köti egymáshoz, illetve köszönet jár a civil szervezeteknek is azért, amiért „meg tudjuk mutatni, hogy a magyar kulturális jelenlét erőteljesebb a világban, mint a gazdasági vagy számbeli hozzájárulás”.
A BINCISZ vezetője ugyanakkor is arra is kitért, hogy több mint 200 meghatározása létezik a kultúrának, ő ezek közül azt emelte ki, mely szerint gondolkodásra és cselekvésre késztet, nélküle nem létezik nemzeti öntudat. Értékét egyedisége jelenti, ami egyúttal fejlődésünket is megmutatja, és amelyet nem pénzben, hanem alkotásokban lehet kifejezni.
Könyvbemutató
A köszöntés után dr. Szigeti Tóth János szociológus, tanszékvezető főiskolai docens arról beszélt, hogy mennyire volt modern Németh László. Az író napjainkban is aktuális gondolatai közül egyebek mellett megemlítette a tantárgyak átjárhatóságának megteremtését, a közművelődés támogatását, a tanügy szerepét, az alapkészségek hiányának megszüntetését, az élethosszig tartó tanulást és a határon túli magyarok kérdésével való foglalkozást.
Meleg Vilmos színművész nagy sikert arató előadóestje után- a Magyarnak lenni című összeállításból hangzottak el részletek- Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke mutatta be a Partiumi füzetek sorozat 68. kiadványát (Római katolikus intézetek Nagyváradon), mely a Bihar Megyei Tanács, az RMDSZ-frakció és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség támogatával jelent meg. Elhangzott: bár ezekről az intézményekről sokan írtak már, Mons. Fodor József általános helynök más szemszögből ismerteti őket. Mivel e nagynevű intézmények megalapítása dr. Nogáll János püspök nevéhez fűződnek, külön fejezet foglalkozik a főpásztor életével és munkásságával. A könyvben Kolozsvári István tb. kanonok részletesebben ír a Szent Orsolya-rend történetéről, illetve a hozzá tartozó Szent Anna-templomról, Ocskay Etelka Ferdinánda, Polmann Mária Lucianna és Peczkó Zsuzsanna Kinga vizitátor nővéreknek köszönhetően pedig az irgalmas nővérekről tudhatunk meg többet.
Szerzetes rendek
Mons. Fodor József vikárius arra hívta fel hallgatósága figyelmét: a szerzetesi életformák a II. században jelentek meg, gondoljunk a pusztába elvonult remetékre, a stilétákra az aszkétákra, vagy az oszloposokra. Később keleten Nagy Szent Vazul, nyugaton pedig Szent Benedek írták meg a szerzetesi életformák szabályzatát. 1772-ben Szenczy István váradi őrkanonok alapította meg a váradi Szent Orsolya rendi kolostort és gimnáziumot, mely rend idén januárban szüntette be váradi működését, a párizsi anyaház döntése alapján. Az irgalmas nővérek 1878-ban kerültek Grazból a Körös-parti városba, nagyváradi tartományuk tavaly október 1-jén szünt meg, így az itteni nővérek ismét Grazhoz tartoznak.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
2012. január 23.
Fellélegezhetnek az iskolaigazgatók: húszezerrel több diák szeptembertől
Daniel Funeriu oktatási miniszter szerint ez annak köszönhető, hogy az új tanügyi törvény előírja az előkészítő osztályok bevezetését, így ősztől azoknak a gyerekeknek, akik 2012. szeptember 1-jéig betöltik a 6 évet, kötelező lesz előkészítő osztályba járniuk, ami átmenetet biztosít az óvoda és az iskola között. Azok a gyerekek viszont, akik 2012. szeptember elseje és december 31-e között töltik be a hat évet, választhatnak az óvoda, illetve az előkészítő osztály között.
Az oktatási miniszter szerint Románia egyike azoknak az országoknak, ahol a legkésőbb kezdenek el iskolába járni a gyerekek, ezért volt szükség arra, hogy bevezessék az előkészítő osztályokat.
Erdély.ma
2012. január 23.
Nem hagyta jóvá a MOGYE chartáját a tanügyminisztérium
Nem hagyta jóvá az oktatásügyi minisztérium a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Chartáját – jelentette be a Konzervatív Párt Maros megyei szervezetének első alelnöke, dr. Silviu Morariu, aki egyben az intézmény tanácsának tagja.
Közölte, késve érkezett a minisztérium átirata ugyanis lejárt az engedélyezési határidő, így a felsőoktatási intézmény a jelenlegi Charta alapján működhet. 
Dr. Szabó Béla professzor elmondta, az ő szemszögükből ez a szabályzat nem érvényes. Hasonlóan nyilatkozott Király András oktatásügyi államtitkár is.
Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma
2012. január 23.
Van-e esélyünk a megmaradásra?
Székelyföld magyar anyanyelvű lakossága a kommunista diktatúra bukása óta eltelt 22 év alatt saját bőrén tapasztalhatta, hogy a hatalom továbbra is szülőföldje elrománosítására törekszik. A módszerek változtak ugyan, de a cél maradt. A lehető legrövidebb idő alatt meg kell szabadulni az itt még mindig számottevő és egy tömbben élő magyarságtól. Ennek elérése érdekében több fronton elindított, álcázott hadműveletek folynak ellenünk, melyek fel akarják lazítani, ezáltal pedig sebezhetővé és védtelenné tenni a székelységet. Közéjük tartozik a magyar tannyelvű állami egyetem újraindításának megtagadása, a vidék elszegényítése és az őslakosság állami intézményekből való kiszorítása épp úgy, mint a hívek nélküli ortodox templomok százainak a felhúzása, túlméretezett csendőrkaszárnyák építése és a jelképeink ellen irányuló támadássorozat. A felsorolt példákkal csak ízelítőt adtunk a számunkra hátrányos intézkedésekből, sérelemlajstromunk ugyanis ennél, sajnos, sokkal hosszabb.
Mindezt észlelve úgy tenni, mintha mi sem történt volna, botorság, szó nélkül hagyni pedig felér a nemzetárulással, mégis aggasztóan kevesen vannak azok, akik nyilvánosan is felemelik a hangjukat a beolvasztásunkra és szülőföldünkről való elűzésünkre törekedő, Bukarestből irányított politika ellen. Pedig mára már bizonyosságot nyert a tény, hogy a közömbösség vagy belenyugvás az erdélyi magyarság és ezen belül a székelység végleges eltűnéséhez vezet. Ezen állításom bizonyítására elég, ha a népszámlálások adataira tekintünk, melyek a rosszindulatú ferdítések és zsugorítások számításba vevése mellett is riasztó képet tárnak elénk létszámunk alakulásáról. Ezek tükrében 1992–2002. között 190 262 személlyel fogyott a magyarság lélekszáma, s az elmúlt évi számbavevés előzetes adatai sem kecsegtetnek semmi jóval.
Ilyen körülmények között óhatatlanul feltevődik a keserű kérdés, hosszú távon vajon van-e esélyünk a megmaradásra? Ha őszinték akarunk lenni, be kell látnunk, hogy erre csak bizonyos feltételek teljesülése, elsősorban az autonómia bevezetése esetén adhatunk igenlő választ. Ennek eléréséhez viszont a magyar néptömegek önazonosságtudatának felélesztése szükséges, mely a pedagógusok, politikusok, újságírók, általában a közvélemény-formálók hozzájárulása nélkül elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó
Erdély.ma
2012. január 23.
Az igazi Magyarország
Amikor a nemrégiben a Nézőpont intézet nyilvánosságra hozta legutóbbi felmérést, mely szerint, ha most lennének a választások, ismét fölényesen győznének a kormányerők, sokan még a nemzeti oldalon is kétségbe vonták a közvéleménykutatás hitelességét, mondván, hogy ez nem tükrözi az ország hangulatát. Merthogy válság van, mindenkinek meg kell húzni a nadrágszíjat, ÁFA-emelés történt, a külföldi sajtó és a politikum körbeugatja Magyarországot, amit a globális világhatalom belső ágensei felerősítenek stb., stb.. S volt, aki azt is hozzátette, hogy a közhangulatot inkább azok képviselik, akik összeverődtek január 2-án az Opera előtt, hogy belerondítsanak mások ünnepébe.
A csendes többség nem hallatta hangját, viszont, hogy a hajlandóság erre megvolt benne, az érezhető volt. Ezt igazolja a fergeteges sikerű civil rendezvény, a Békemenet, mely hitet kívánt tenni a magyar szuverenitás, az önálló, magyar érdekek mentén megfogalmazódó kormánypolitika, ha úgy tetszik, a magyar szabadság mellett.
Rendkívül fontos volt, hogy a Békemenet nagyságrenddel nagyobb tömeget vonultasson fel, mint a kormányellenes megmozdulások, hogy a legnagyobb rosszindulattal se lehessen a komolyan vétel igénye mellett elhazudni a fölényt. Hát így történt. S ennek hatalmas jelentősége van még akkor is, ha elindult az ellenséges oldalról a lekicsinylés, a balliberálisok és az ellenséges külföldi sajtó százezer emberről beszél, a tényekre fittyet hányók – az MSZP és a Kleine Zeitung – képes tízezreket emlegetni.
Aki ott volt, az tudhatja, hogy soha nem látott hatalmas tömeg gyűlt össze múlt szombaton, egy civil kezdeményezés eredményeképpen. S jöttek a Kárpátaljáról, a Felvidékről, Közép-Erdélyből, a Partiumban, a Székelyföldről és a Délvidékről. Jöttek a megmaradt Magyarország nagyvárosaiból és kicsiny falvaikból, a helység nevét jelző kis táblácskákkal, transzparensekkel, zászlókkal és fáklyákkal. Apró kis személyes tapasztalat, de sokatmondó: a tömegben találkoztam Nyugat-Ausztriában élő Temesvárról elszármazott barátaimmal, akiket rögvest arról kérdeztem, hogy mikor érkeztek s meddig maradnak: kiderült, hogy csak azért tették meg ezt a nem kis utat, hogy hitet tegyenek az önálló Magyarország szabadon megválasztott kormánya mellett s tiltakozzanak a külföldi rágalmak ellen. A rendezvény támogatottságáról mi sem beszél hívebben, mint az, hogy amikor a Kossuth téren már jelentős tömeg gyűlt össze, a Hősök tere még nem ürült ki. A tömeg végigkígyózott a teljes Andrássy úton, a Bajcsy Zsilinszky úton és az Alkotmány utcában.
A bajkeverők, a hangulatkeltők, az ünneprontók láthatták: komoly erők szunnyadnak a mélyben, melyek, ha kell, megmozdulnak. Tudjuk: a „nagy” tömeg önmagában nem tükrözi a közhangulatot. Viszont egy példátlanul hatalmas tömeg bizony a közhangulatról is mesél, s ami nagyon fontos: közhangulatot alakít. Az emberek szeretnek a győztessel, az erőssel tartani, mint azt a modern szociológia ki is mutatta számtalan esetben. A bizonytalan polgár látja a magabiztos tömeget, fáklyák és zászlók erdejével méltóságteljesen felvonulni, az óhatatlanul is kihatással van a politikai értékválasztására. Felemelő volt az a türelem és fegyelmezettség, amivel a szeretet ereje által összetartott, a jelenlegi szorongatottságunkban is mosolygó emberekből álló tömeg vonult egy egyetlen céllal: fellépni az országot, a nemzetet és a kormányt ért rágalmak ellen, hitet tenni a törvényesen megválasztott kormány s az ország szabadsága mellett. Itt nem voltak politikai beszédek, népszerű sztárok hakniprodukciói, semmi show, csak több mint két órás vonulás, a Himnusz közös éneklése az elején s Szózaté a végén.
A Békemenet politika- és közhangulat alakító, letagadhatatlan jelentőségű, az igazi Magyarországot képviselő rendezvény volt, mely meggyőző válasz adott mind a külföldnek, mint a nemzet ellenségeinek, mind a kétkedőknek.
Borbély Zsolt Attila
Erdély.ma
2012. január 23.
A szubszidiaritás elvének következetes alkalmazása a helyes út!
A Székely Nemzeti Tanács, mint a székely nép autonómia-törekvésének közképviselete, önálló testület, nem fogadhat el alárendeltséget sem egyének, sem testületek részéről, ám az empátia és a nemzeti szolidaritás jegyében, az erdélyi magyarság és a nemzet egésze iránti felelősséggel kész az együttműködésre mindazokkal, akik támogatják Székelyföld autonómiájának elnyerését, a székely nép önrendelkezését.
Természetesnek tartjuk, hogy magyar emberek sokasága kész támogatni a székelyek szabadságtörekvését, ám azt, hogy milyen legyen a jövőben a székelyek hazája, Székelyföld, maguknak a székelyeknek kell eldönteniük, de a székelyek joga és lehetősége megválasztani az autonómia-törekvésük eszközeit is. Nemcsak az autonómia létjogosultságának, de minden önmagát becsülő közösség önálló cselekvéshez való jogának igazolása a szubszidiaritás elve, ahogyan azt XI. Pius pápa a Quadragesimo anno pápai enciklikában megfogalmazta:
„…amit egy kisebb és alacsonyabb szinten szerveződött közösség képes végrehajtani és ellátni, azt egy nagyobb és magasabb szinten szerveződött társulásra áthárítani jogszerűtlenség, és egyúttal súlyos bűn, a társadalom helyes rendjének fölforgatása, mivel minden társadalmi tevékenység lényegénél és benne rejlő erejénél fogva segíteni – szubszidiálni – köteles a társadalmi egész egyes részeit, ellenben soha nem szabad bomlasztania vagy bekebeleznie azokat.”
A Székely Nemzeti Tanács ennek szellemében döntött úgy már 2007-ben, hogy élni kíván Székelyföld javára, a területi autonómia előmozdítása céljából az uniós polgári kezdeményezés lehetőségével. Ezek fényében elfogadhatatlan, hogy Tőkés László külön-utasnak nevezi a Székely Nemzeti Tanácsot, holott az út, amelyen közel egy évtizede jár a székelyek közképviselete nem külön út, hanem a helyes út! Ezen túlmenően érthetetlen is a minősítés, hiszen nem jelölt ki Székelyföld számára más célt, más utat senki, amelytől el lehetne térni, mi több a magyar szervezetek között teljes az egyetértés arra vonatkozóan, hogy Székelyföldet megilleti az autonómia. Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert a külön-utas kifejezés nézetkülömbséget, konfliktust sejtet, ezzel szemben viszont az uniós polgári kezdeményerzés vonatkozásában a jó együttműködés feltételei adottak és együttműködési szándékunknak többször is hangot adtunk.
A Székely Nemzeti Tanács nem párt, döntéseit nem befolyásolja a közelgő választási kampány, és nem engedheti meg, hogy a székelység jogérvényesítésének nemzetközi porondon használható új eszköze a választási évben a politikai pártok szavazatszerző éhségének áldozatául essen.
Hangsúlyozzuk: szövetségeseket és partnereket keresünk, és készek vagyunk az együttműködésre mindenkivel, beleértve Tőkés László pártját is, készek vagyunk a párbeszédre, ám ennek előfeltétele az érdemi javaslat, tartalmi kérdésekkel foglalkozó műhelymunka.
Nyomatékosan megismételjük január 3-i levelünkben tett javaslatunkat: lehetséges partnereink tekintsék munkaanyagnak a Székely Nemzeti Tanácsnak az uniós polgári kezdeményezés tárgyában hozott határozatait, a tanulmányokat, amelyek ezen határozatok ismertetése, népszerűsítése érdekében nyilvánosságot láttak. Örömmel fogadjuk a jobbító szándékú javaslatokat, és meggyőződésünk, hogy a Székely Nemzeti Tanács küldöttei is el fogadnak majd minden olyan kiegészítést, módosító indítványt, amely a kezdeményezést Székelyföld, a székely nép javára teljesebbé és hatékonyabbá teszi.
Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke 
Erdély.ma
2012. január 23.
A nemzet tartalékosai
A kormánypárti sajtóról azt tartják, hogy az amolyan fából vaskarika. Mert az igazi sajtó minden körülmények között kritikus, figyelmet, arányérzéket ébren tartó, azaz ellenzéki. Ahogy a szakirodalom kissé közhelyszerűen fogalmaz: a demokrácia házőrzője.
Nagyjából hasonló volt eddig a helyzet a kormánypárti tüntetésekkel is. Mert, ugyebár, akkor vonulnak ki tüntetni az emberek, amikor valamivel elégedetlenek. Olyan országban, ahol többnyire rendben mennek a dolgok, legfeljebb amolyan jópofa látványosságnak, performansznak számít az ügy. A szombati budapesti, négyszázezer embert megmozgató felvonulás – és az azt támogató, több erdélyi városban szervezett rendezvény – azonban felülírta az eddigi kánonokat, egyenesen új műfajt teremtett. Minden bizonnyal az egész nem történt volna meg a közelmúlt Magyarország-gyalázó megnyilvánulásai nélkül. Éppen azért, mert a normalitás állapota szóra sem, nemhogy tüntetésre lenne érdemes. A veszélyeztetettség érzése azonban kiragadta komfortjukból az embereket. Többségük érzékeli a magyar kormány által elkövetett technikai, türelmetlenségből vagy a kétharmados többségi bódulatból fakadó hibákat, de további türelemre, bizalomra méltónak tartja az elvi szilárdságából nem engedő vezetést. A múlt koloncával és a jelen globális lobbiérdekeket szolgáló kiszorítósdijával küszködő magyar kormány szombaton olyan mértékű megerősítést kapott, amilyenről a mandátumuk közepéhez közeledő kormánypártok nem is álmodnak. A legitimációerősítő felvonulás azonban nemcsak léptéke, célja, fegyelmezettsége révén tekinthető precedensértékűnek, hanem a nemzetegység, a nemzettudat létének imponáló bizonyítékaként is. Az anyaország határain kívül rekedtek utódainak budapesti jelenléte, szerep- és áldozatvállalása fényes visszaigazolása annak, hogy a nemzet fogalma nem ismer országhatárokat, figyelmen kívül hagyja a pénzügyi internacionalizmus diktátumait, és összezár, ha méltánytalanságot tapasztal. Ők nem a sajnálatosan megszokott magyarországi lövészárokharc keretében pattantak autóbuszra, hanem az egészséges nemzetféltés jegyében. A magyar kormány szombaton hatalmas feladatot kapott: az egységesen fellépő nemzet érdekeinek feltétel nélküli képviseletét. Rövid távon az anyaország világválság által is súlyosbított gazdasági állapotának javítását, középtávon pedig az elszakadt nemzetrészek integrálását. Erdélyben ma százezrek élnek egyre hangsúlyosabbá váló nemzettudattal, arccal változatlanul Budapestnek, és ezt a folyamatot csak erősítheti, hogy egyre többen válnak “voksérettekké” is. A nemzet tartalékosai szombaton jelezték: számíthatnak rájuk
Csinta Samu
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. január 23.
Elvek alapján működhet partnerség az állam és az egyház között
Az állam és az egyházi alapítványok, egyesületek közötti szoros együttműködést szorgalmazza a Teodor Baconschi volt külügyminiszter által vezetett Kereszténydemokrata Alapítvány, a Holger Dix által vezetett Konrad Adenauer Alapítványnak a Romániáért és Moldova Köztársaságért felelős fiókszervezetei, valamint az ortodox egyház képviselői. Az állam és egyház közötti partnerség a szociális egészségügyi ellátásban című, Segesváron megszervezett szeminárium résztvevői azt kérték, hogy a kormány a hazai bruttó össztermék 5 százalékát fordítsa egészségügyi ellátásra és a majdani magán egészségbiztosítók vessék alá magukat a Román Nemzeti Bank szabályainak.
A kétnapos konferencia során több munkaműhely keretében tanácskoztak a szociális egészségügyi ellátás jogi és szakmai vetületeiről. A résztvevők által megfogalmazott következtetésekben elsősorban azokat az alapelveket fogalmazták meg, amelyek mentén létrejöhet egy korrekt partnerség az állam és az egyházi alapítványok között a szociális egészségügyi ellátást illetően. Dr. Radu Carp, a Kereszténydemokrata Alapítvány alapító tagja, a Bukaresti Egyetem professzora elmondta, negyedik alkalommal szervezték meg a szemináriumot a fenti témakörben. „Az állam és az egyházi alapítványok, egyesületek között az elmúlt 20 év alatt kialakult együttműködésnek kétségtelenül vannak látható eredményei, de ennek a partnerségnek szorosabbá kell válnia a jövőben. Léteznek közös, az állam által finanszírozott projektek, amelyekhez az egyház, az egyházi alapítványok biztosították az emberi erőforrásokat, esetleg ingatlanokat. Az egyházi civil szervezetek elsősorban azokat a szociális egészségügyi szolgáltatásokat nyújtják, amelyeket az állam – pénz és emberi erőforrás hiányában – képtelen önerőből megszervezni, fenntartani. Ilyen a palliatív ellátás és egyéb, gondozói, ápolói tevékenységek” – jelentette ki dr. Carp Radu.
Hangsúlyozta, az új egészségügyi törvénytervezettel az a gond, hogy „az eddigi, szűkös költségvetésre épít új egészségpolitikákat”, ami nem vezet eredményre. „A régi költségvetés kényszerzubbonyában nem lehet reformot csinálni” – jelentette ki, ezért van szükség arra, hogy a hazai bruttó össztermék legkevesebb 5 százalékát fordítsák az egészségügyre, időben ennek az aránynak el kell érnie az európai átlagot, azaz a GDP 8 százalékát. Ezt a gondolatot egyébként a résztvevők a szeminárium végén kiadott következtetésekben megfogalmazták. „A különböző társadalmi rétegek a válság időszakában még inkább eltávolodtak egymástól, ez is indokolttá teszi, hogy felvetődjön az állam új elvek mentén történő közbelépése. Ezek az elvek a versenyképesség, szubszidiaritás és egyéni felelősség. A szociális egészségügyi ellátás területén történt kezdeményezéseket az új egészségügyi törvénytervezet tartalmazta. 
Függetlenül attól, hogy ez érvénybe lép vagy sem, reális vitára van szükség a betegegyesületek, a szakszervezeti képviselők, a szakmai testületek között, amelyben fő szempont a betegek érdekeinek szem előtt tartása. Az egészségügy nem ingyenes, és egy egészségügyi rendszer akkor működőképes, ha mindenki befizeti a biztosítási járulékot. Még a legszegényebbek is hozzájárulnak az aktív lakosság szolidaritása eredményeként a rendszer működéséhez. A kötelező vizitdíjnak el kell tűnnie, ez csak fakultatív jelleggel maradhat meg, és az összegyűlt összeget az ellátás minőségének javítására használhatják fel a kórházi menedzserek, akik számára speciális – a betegellátásra, a személyzet bérének kiegészítésére felhasználható – pénzalap létesülhet az önkéntes adományokból. Pénzügyi intézkedésekkel kell érdekeltté tenni a vállalkozókat, hogy közvetlenül nyújtsanak anyagi támogatást az egészségügyi intézeteknek. A Romániában működő keresztény – ortodox, görög katolikus, katolikus és protestáns – egyházak által nyújtott szociális egészségügyi szolgáltatásokra a szubszidiaritás elve legyen érvényes. 
A majd létrejövő magán egészségbiztosítási pénztáraknak alá kell vetniük magukat a Román Nemzeti Bank szabályainak” – csupán néhány gondolat a résztvevők állásfoglalásából. Amelyben arra is történik utalás, hogy az egészségügyi rendszernek jót tesz a konkurencia, hiszen az ellátás minőségének javulását, felelősebb döntéseket eredményez. Holger Dix, a Konrad Adenauer Alapítvány romániai vezetője szerint az állami egészségügyi intézményekben a konkurencia hiánya vezet oda, hogy nem átlátható módon, csúszópénzek ellenében történnek a közbeszerzések, a közpénz elköltése nem átlátható. Kijelentésével dr. Carp Radu is egyetértett, aki szerint a következő egészségügyi törvény olyan mechanizmusokat kell tartalmazzon, amelyek lehetővé teszik a közpénz felhasználásának követését.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)