Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2010. január 9.
Támogathatja a kisszínházakat az állam
A kisebb színházak társfinanszírozását kéri a művelődési minisztériumtól Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere elmondta, méltánytalan, hogy a nagyvárosokban működő színházakat a minisztérium működteti, míg a kisebb és szegényebb költségvetésű városokban az önkormányzat tartja el a teátrumokat.
Antal Árpád e heti találkozójukon arra kérte Kelemen Hunor művelődési minisztert, hogy legalább a jövő esztendei költségvetésbe különítsenek el nagyobb összeget a vidéki színházak társfinanszírozására. A tárcavezető nyitott ebben a kérdésben, és azt javasolta a kezdeményező Antal Árpádnak, hogy vegye fel a kapcsolatot a többi hasonló helyzetben levő önkormányzati vezetővel, majd közösen dolgozzák ki a beadványt.
Ez az öszszeg az idei költségvetésbe már semmiképpen nem kerülhet be, de elő kell készíteni a szükséges dokumentumokat, hogy a jövő évtől számolni lehessen ezzel az állami támogatással, mondta Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere ugyanakkor a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház épülő stúdiótermének befejezésére kért segítséget a minisztériumtól. Az intézmény tavaly több mint 2,5 millió lejt kapott az önkormányzattól, többet, mint egy évvel korábban. A színház működtetésére mégis kevesebb jutott, mert a pénz nagy részét a beruházásra szánták.
Továbbá ebből a keretből tartották fenn a bábszínházat és a szimfonikus hangversenysorozat költségeit is ebből fedezték. A városban működő román társulat ennél háromszor kevesebb anyagi támogatást kapott. Antal Árpád azt kérte a művelődési intézményektől, hogy legalább két évig fogadják el a nadrágszíj-megszorító intézkedéseket. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy ha a művelődési minisztérium beszállna ezen intézmények támogatásába, több pénzt folyósíthatnának a színházaknak.
A társfinanszírozás ideális lenne
„Nem tudok egyből pozitívan viszonyulni ahhoz, hogy a minisztérium teljes egészében átvegye az önkormányzatoktól a színház támogatását, az viszont jó lenne, ha a minisztérium is beszállna az intézmény finanszírozásába. Ha az önkormányzat finanszírozza a színházat, annak, ha nem is gazdasági, erkölcsi haszna mindenképpen van, hiszen így egy közösség a saját intézményét tartja fenn. Ha a kulturális minisztérium átvenné ezt a feladatot, személytelenebbé válna a dolog” – fogalmazott Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója, amikor lapunktól értesült az új tervről.
Hozzátette ugyanakkor, hogy egy önkormányzatnak általában nincs annyi pénze, hogy egy színház számára elegendő támogatást biztosítson, így szerinte az lenne az ideális, ha az önkormányzati támogatás mellett „pluszként” a minisztériumtól is kapnának támogatást. „Ha sikerülne jól kidolgozni a színházak támogatásáról szóló feltételeket, akkor ez a kettős támogatási rendszer lenne véleményem szerint a legideálisabb” – hangsúlyozta Parászka. A 10 éves csíkszeredai teátrum igazgatója kifejtette, a mostani évadban mintegy 15 százalékkal kevesebb támogatást ítélt meg az önkormányzat a korábbiakhoz képest, a válságra való hivatkozással. „Próbálunk úgy dolgozni, hogy ez a gazdasági hiány ne nyomja rá bélyegét a munkánkra” – tette hozzá.
„Mindenképpen jó lenne kidolgozni egy központi támogatási rendszert a kisszínházak számára” – jelentette ki lapunknak Béres László, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház igazgatója, hozzáfűzve, hogy mindenképpen jó lenne átgondolni a kisszínházak támogatási rendszerét. Kifejtette, az is sokat jelentene, ha legalább részben támogatnák kormányalapokból a kisszínházakat, hasonló formában, mint például Magyarországon, ahol a kis teátrumok támogatási pénzalapja részben állami, részben önkormányzati és részben egy pályázható pénzösszegből tevődik össze.
Méltányosságot várnak
Erdély legfiatalabb színházát, a Kézdivásárhelyi Városi Színházat jelenleg az önkormányzat működteti. Az októberben kezdődött első évad finanszírozásának legnagyobb része az önkormányzattól származott, de magáncégek is felkarolták a kultúra ügyét. A színháznak egyelőre nincs önálló jogi státusa, a befogadó intézmény, a Vigadó művelődési ház igazgatója, Ferencz Attila a Krónika érdeklődésére elmondta: örvendetesnek tartja Antal elképzelését, hiszen az önkormányzatra jelentős anyagi teher hárul.
Az intézményvezető szerint jó lenne, ha a központi költségvetésből tudnák segíteni a színházat, viszont arra is kíváncsi lenne, hogy milyen mértékben, azaz a kisvárosi színházak esetében hogyan osztanák el a támogatást. „Nem kellene a kisszínházaknak annak hátrányát érezniük, hogy sokkal kevesebb anyagi támogatást kapnak, mint a nagyobb kőszínházak, méltányosan kell elosztani az állami pénzeket” – mondotta a Vigadó igazgatója.
A céhes város decemberi tanácsülésén Csapó György társulatvezető előterjesztett egy olyan elképzelést, miszerint a színház egy egyesület ügykezelésébe kerüljön, mert ily módon pályázati pénzforrásokat is fel tudnának kutatni, s a továbbiakban az egyesület biztosítaná a szükséges jogi keretet a színház működtetéséhez.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós és Liviu Rebreanu Társulatának támogatása a kulturális minisztérium kezében van, a színház mégis anyagi gondokkal küzd. A magyar társulat december 23-án mutatta be Ödön von Horváth Mit csinál a kongresszus? című darabjából készült előadását, amelyet a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója, Bocsárdi László rendezett. „A körülmények nem túl jók, állandóan hideg van, és bárki bejöhet, megzavarhatja a próbát.
Azonkívül sokszor bérbe adják a színház előcsarnokát különféle rendezvények számára, a színház körül pedig építkezés folyik, ennek zaja is behallatszik, szóval nem ideálisak a körülmények. Más erdélyi magyar színházakhoz képest is komoly gondok vannak” – nyilatkozta Bocsárdi a bemutató előtti sajtótájékoztatón. A nehéz körülmények ellenére a Tompa Miklós Társulat előadásainak nézettsége növekedett az elmúlt évadban, Kárp György színművész, a színház gazdasági igazgatója azonban azt reméli, hogy több támogatáshoz jutnak majd, mivel magyar politikus vezeti a kulturális minisztériumot. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
A kisebb színházak társfinanszírozását kéri a művelődési minisztériumtól Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere elmondta, méltánytalan, hogy a nagyvárosokban működő színházakat a minisztérium működteti, míg a kisebb és szegényebb költségvetésű városokban az önkormányzat tartja el a teátrumokat.
Antal Árpád e heti találkozójukon arra kérte Kelemen Hunor művelődési minisztert, hogy legalább a jövő esztendei költségvetésbe különítsenek el nagyobb összeget a vidéki színházak társfinanszírozására. A tárcavezető nyitott ebben a kérdésben, és azt javasolta a kezdeményező Antal Árpádnak, hogy vegye fel a kapcsolatot a többi hasonló helyzetben levő önkormányzati vezetővel, majd közösen dolgozzák ki a beadványt.
Ez az öszszeg az idei költségvetésbe már semmiképpen nem kerülhet be, de elő kell készíteni a szükséges dokumentumokat, hogy a jövő évtől számolni lehessen ezzel az állami támogatással, mondta Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere ugyanakkor a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház épülő stúdiótermének befejezésére kért segítséget a minisztériumtól. Az intézmény tavaly több mint 2,5 millió lejt kapott az önkormányzattól, többet, mint egy évvel korábban. A színház működtetésére mégis kevesebb jutott, mert a pénz nagy részét a beruházásra szánták.
Továbbá ebből a keretből tartották fenn a bábszínházat és a szimfonikus hangversenysorozat költségeit is ebből fedezték. A városban működő román társulat ennél háromszor kevesebb anyagi támogatást kapott. Antal Árpád azt kérte a művelődési intézményektől, hogy legalább két évig fogadják el a nadrágszíj-megszorító intézkedéseket. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy ha a művelődési minisztérium beszállna ezen intézmények támogatásába, több pénzt folyósíthatnának a színházaknak.
A társfinanszírozás ideális lenne
„Nem tudok egyből pozitívan viszonyulni ahhoz, hogy a minisztérium teljes egészében átvegye az önkormányzatoktól a színház támogatását, az viszont jó lenne, ha a minisztérium is beszállna az intézmény finanszírozásába. Ha az önkormányzat finanszírozza a színházat, annak, ha nem is gazdasági, erkölcsi haszna mindenképpen van, hiszen így egy közösség a saját intézményét tartja fenn. Ha a kulturális minisztérium átvenné ezt a feladatot, személytelenebbé válna a dolog” – fogalmazott Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója, amikor lapunktól értesült az új tervről.
Hozzátette ugyanakkor, hogy egy önkormányzatnak általában nincs annyi pénze, hogy egy színház számára elegendő támogatást biztosítson, így szerinte az lenne az ideális, ha az önkormányzati támogatás mellett „pluszként” a minisztériumtól is kapnának támogatást. „Ha sikerülne jól kidolgozni a színházak támogatásáról szóló feltételeket, akkor ez a kettős támogatási rendszer lenne véleményem szerint a legideálisabb” – hangsúlyozta Parászka. A 10 éves csíkszeredai teátrum igazgatója kifejtette, a mostani évadban mintegy 15 százalékkal kevesebb támogatást ítélt meg az önkormányzat a korábbiakhoz képest, a válságra való hivatkozással. „Próbálunk úgy dolgozni, hogy ez a gazdasági hiány ne nyomja rá bélyegét a munkánkra” – tette hozzá.
„Mindenképpen jó lenne kidolgozni egy központi támogatási rendszert a kisszínházak számára” – jelentette ki lapunknak Béres László, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház igazgatója, hozzáfűzve, hogy mindenképpen jó lenne átgondolni a kisszínházak támogatási rendszerét. Kifejtette, az is sokat jelentene, ha legalább részben támogatnák kormányalapokból a kisszínházakat, hasonló formában, mint például Magyarországon, ahol a kis teátrumok támogatási pénzalapja részben állami, részben önkormányzati és részben egy pályázható pénzösszegből tevődik össze.
Méltányosságot várnak
Erdély legfiatalabb színházát, a Kézdivásárhelyi Városi Színházat jelenleg az önkormányzat működteti. Az októberben kezdődött első évad finanszírozásának legnagyobb része az önkormányzattól származott, de magáncégek is felkarolták a kultúra ügyét. A színháznak egyelőre nincs önálló jogi státusa, a befogadó intézmény, a Vigadó művelődési ház igazgatója, Ferencz Attila a Krónika érdeklődésére elmondta: örvendetesnek tartja Antal elképzelését, hiszen az önkormányzatra jelentős anyagi teher hárul.
Az intézményvezető szerint jó lenne, ha a központi költségvetésből tudnák segíteni a színházat, viszont arra is kíváncsi lenne, hogy milyen mértékben, azaz a kisvárosi színházak esetében hogyan osztanák el a támogatást. „Nem kellene a kisszínházaknak annak hátrányát érezniük, hogy sokkal kevesebb anyagi támogatást kapnak, mint a nagyobb kőszínházak, méltányosan kell elosztani az állami pénzeket” – mondotta a Vigadó igazgatója.
A céhes város decemberi tanácsülésén Csapó György társulatvezető előterjesztett egy olyan elképzelést, miszerint a színház egy egyesület ügykezelésébe kerüljön, mert ily módon pályázati pénzforrásokat is fel tudnának kutatni, s a továbbiakban az egyesület biztosítaná a szükséges jogi keretet a színház működtetéséhez.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós és Liviu Rebreanu Társulatának támogatása a kulturális minisztérium kezében van, a színház mégis anyagi gondokkal küzd. A magyar társulat december 23-án mutatta be Ödön von Horváth Mit csinál a kongresszus? című darabjából készült előadását, amelyet a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója, Bocsárdi László rendezett. „A körülmények nem túl jók, állandóan hideg van, és bárki bejöhet, megzavarhatja a próbát.
Azonkívül sokszor bérbe adják a színház előcsarnokát különféle rendezvények számára, a színház körül pedig építkezés folyik, ennek zaja is behallatszik, szóval nem ideálisak a körülmények. Más erdélyi magyar színházakhoz képest is komoly gondok vannak” – nyilatkozta Bocsárdi a bemutató előtti sajtótájékoztatón. A nehéz körülmények ellenére a Tompa Miklós Társulat előadásainak nézettsége növekedett az elmúlt évadban, Kárp György színművész, a színház gazdasági igazgatója azonban azt reméli, hogy több támogatáshoz jutnak majd, mivel magyar politikus vezeti a kulturális minisztériumot. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
2010. január 9.
Pesztízsposztok
Ha a puszta számokat tekintjük, jogos a megállapítás, amely szerint az RMDSZ rekordmenynyiségű vezetői tisztséget alkudott ki: öt prefektusi és tíz alprefektusi tisztség tényleg jól hangzik. Hargita és Kovászna megyén kívül ugyanakkor a másik három, jelentős magyar közösséggel rendelkező megyében – Marosban, Biharban és Szatmárban – nem sikerült megszerezni a kormánybiztosi tisztséget, itt csupán alprefektusok lesznek.
Persze a Hunyad és Szilágy megyeiek is megérdemlik az odafigyelést, hiszen a szórvány rendszerint kevésbé képes érvényesíteni érdekeit, mint a tömbmagyarság. Ugyanakkor az RMDSZ érdekérvényesítésének határait is jelzi, hogy a Székelyföldön kívül magyar szempontból jelentős megyéket nem tudott megszerezni – a vaslui-i prefektusi tisztség már a nevetséges kategóriába tartozik. Érdemes elgondolkodni azon is, mekkora haszna lehet a romániai magyar közösségnek az RMDSZ-es prefektusokból.
A korábbi esetek azt jelzik, elég kevés, hiszen amikor az egyik legmagyarabb megye, Kovászna élén RMDSZ-es prefektus állt, a kormánybiztosi intézmény ugyanúgy megtámadta az autonómia-népszavazásról szóló önkormányzati határozatokat, mint a román prefektus által irányított megyékben. A prefektúra működését ugyanis az apparátus biztosítja – a prefektus politikai tisztséget tölt be, még akkor is, ha az előző kormányzati ciklusban megkísérelték közalkalmazottá nyilvánítani. Így aztán hiába állt magyar ember a hivatal élén, a prefektúra hivatalnokai úgyis azon nemzetállami törvények szellemében cselekedtek, amelyek alól amúgy a prefektus sem bújhat ki.
Éppen ezért kérdéses, hogy a presztízsen és azon túlmenően, hogy néhány hűséges pártkatonát sikerült zsíros pozícióba ültetni, valóban annyira jelentősek ezek a tisztségek. Pláne, hogy az RMDSZ korábban épp a túlközpontosított államigazgatás szimbólumának tartott prefektúrák megszüntetése mellett kardoskodott. Persze a szövetség már többször bizonyította, hogy a következetesség addig tart, amíg a pártérdek felül nem írja, ám most – ha már a koalícióba való belépés indoka az volt, hogy kormányon hatékonyabb az érdekérvényesítés – lehetőséget kapott arra, hogy birtokon belülről kezdeményezze a valós decentralizáció útjában álló prefektúrák felszámolását. Ezzel talán sikerülne visszanyernie valamit megkopott hiteléből.
Balogh Levente. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
Ha a puszta számokat tekintjük, jogos a megállapítás, amely szerint az RMDSZ rekordmenynyiségű vezetői tisztséget alkudott ki: öt prefektusi és tíz alprefektusi tisztség tényleg jól hangzik. Hargita és Kovászna megyén kívül ugyanakkor a másik három, jelentős magyar közösséggel rendelkező megyében – Marosban, Biharban és Szatmárban – nem sikerült megszerezni a kormánybiztosi tisztséget, itt csupán alprefektusok lesznek.
Persze a Hunyad és Szilágy megyeiek is megérdemlik az odafigyelést, hiszen a szórvány rendszerint kevésbé képes érvényesíteni érdekeit, mint a tömbmagyarság. Ugyanakkor az RMDSZ érdekérvényesítésének határait is jelzi, hogy a Székelyföldön kívül magyar szempontból jelentős megyéket nem tudott megszerezni – a vaslui-i prefektusi tisztség már a nevetséges kategóriába tartozik. Érdemes elgondolkodni azon is, mekkora haszna lehet a romániai magyar közösségnek az RMDSZ-es prefektusokból.
A korábbi esetek azt jelzik, elég kevés, hiszen amikor az egyik legmagyarabb megye, Kovászna élén RMDSZ-es prefektus állt, a kormánybiztosi intézmény ugyanúgy megtámadta az autonómia-népszavazásról szóló önkormányzati határozatokat, mint a román prefektus által irányított megyékben. A prefektúra működését ugyanis az apparátus biztosítja – a prefektus politikai tisztséget tölt be, még akkor is, ha az előző kormányzati ciklusban megkísérelték közalkalmazottá nyilvánítani. Így aztán hiába állt magyar ember a hivatal élén, a prefektúra hivatalnokai úgyis azon nemzetállami törvények szellemében cselekedtek, amelyek alól amúgy a prefektus sem bújhat ki.
Éppen ezért kérdéses, hogy a presztízsen és azon túlmenően, hogy néhány hűséges pártkatonát sikerült zsíros pozícióba ültetni, valóban annyira jelentősek ezek a tisztségek. Pláne, hogy az RMDSZ korábban épp a túlközpontosított államigazgatás szimbólumának tartott prefektúrák megszüntetése mellett kardoskodott. Persze a szövetség már többször bizonyította, hogy a következetesség addig tart, amíg a pártérdek felül nem írja, ám most – ha már a koalícióba való belépés indoka az volt, hogy kormányon hatékonyabb az érdekérvényesítés – lehetőséget kapott arra, hogy birtokon belülről kezdeményezze a valós decentralizáció útjában álló prefektúrák felszámolását. Ezzel talán sikerülne visszanyernie valamit megkopott hiteléből.
Balogh Levente. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
2010. január 9.
Tőkés szerint az RMDSZ túlsággal kiszolgáltatja magát
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke pénteken, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum keretében a RMDSZ-vezetőkkel való marosvásárhelyi találkozás után kijelentette, a Szövetség „túlsággal kiszolgáltatja magát a PD-L-nek”.
Tőkés elmarasztalta, hogy az RMDSZ nem konzultált az EMNT-vel az államelnöki választások kérdésében sem, és a kormányra lépés kérdésében sem. Az EMNT elnöke szerint a Szövetség mindkét esetben veszített valamit.
„Világos, hogy az RMDSZ veszített az államelnöki választások alkalmával, meggyengült választótábora. Ugyanakkor csökkent az RMDSZ politikai potenciálja is kormánypartnerként” – szögezte le Tőkés.
Mi több, az EMNT elnöke azt állította, hogy az RMDSZ „kiszolgáltatja magát a román pártok nagy érdekeinek, a többségi kormánypárt érdekeinek”.
„Véleményünk szerint korábban a PSD-nek vetette alá magát túl nagy mértékben, most pedig azt gondoljuk, hogy a PD-L-nek szolgáltatja ki magát túlsággal. Véleményünk szerint azonban egy demokráciában, melyben a szavazatok többsége számít, a kisebbség számára az egyetlen biztosítékot a törvényes alap jelenti, amely biztosítja az identitás megőrzését, a túlélést. Tehát meg kell találnunk a módozatát annak, hogy a magyar nemzeti érdekeket képviseljük intézményes és legális szinten, és ne pártpolitikát folytassunk” – mondta Tőkés.
(Mediafax) Forrás: Nyugati Jelen (Arad)
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke pénteken, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum keretében a RMDSZ-vezetőkkel való marosvásárhelyi találkozás után kijelentette, a Szövetség „túlsággal kiszolgáltatja magát a PD-L-nek”.
Tőkés elmarasztalta, hogy az RMDSZ nem konzultált az EMNT-vel az államelnöki választások kérdésében sem, és a kormányra lépés kérdésében sem. Az EMNT elnöke szerint a Szövetség mindkét esetben veszített valamit.
„Világos, hogy az RMDSZ veszített az államelnöki választások alkalmával, meggyengült választótábora. Ugyanakkor csökkent az RMDSZ politikai potenciálja is kormánypartnerként” – szögezte le Tőkés.
Mi több, az EMNT elnöke azt állította, hogy az RMDSZ „kiszolgáltatja magát a román pártok nagy érdekeinek, a többségi kormánypárt érdekeinek”.
„Véleményünk szerint korábban a PSD-nek vetette alá magát túl nagy mértékben, most pedig azt gondoljuk, hogy a PD-L-nek szolgáltatja ki magát túlsággal. Véleményünk szerint azonban egy demokráciában, melyben a szavazatok többsége számít, a kisebbség számára az egyetlen biztosítékot a törvényes alap jelenti, amely biztosítja az identitás megőrzését, a túlélést. Tehát meg kell találnunk a módozatát annak, hogy a magyar nemzeti érdekeket képviseljük intézményes és legális szinten, és ne pártpolitikát folytassunk” – mondta Tőkés.
(Mediafax) Forrás: Nyugati Jelen (Arad)
2010. január 9.
Ülésezett az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum
A nézetkülönbségek ellenére is folytatni kell a párbeszédet az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) között a romániai magyarság helyzetének javítása és a nemzetpolitikai célok megvalósítása érdekében – mondta Markó Béla és Tőkés László az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) tegnapi marosvásárhelyi ülését követően.
Az RMDSZ és az EMNT által tavaly februárban életre hívott testület keretében folytatott tanácskozás után Markó kifejtette: a legnagyobb véleménykülönbségek a kormányzati szerepvállalás kérdésében bontakoztak ki. Tőkés úgy fogalmazott: nem örül az RMDSZ kormányzati részvételének, de sok sikert kíván a szervezetnek, hogy megvalósíthassa közösségi célkitűzéseit.
Markó közölte: folytatódik a munka a két szervezet által létrehozott munkacsoportokban, többek között közösen készítenek elemzést a kisebbségi törvénytervezetről, a tanügyi reform kérdéséről és a decentralizációs problémákról is. Mint mondta, a találkozó azért is időszerű volt, mivel a legutóbbi megbeszélés óta az RMDSZ kormányzati szerepet vállalt és kormányprogramot dolgozott ki a PD-L-vel. Ennek megfelelően, a tanácskozáson kölcsönös tájékoztatásra került sor, amelynek során a szövetség képviselői ismertették a kormányprogramnak az RMDSZ és a magyarság szempontjából fontos pontjait. Arról is tájékoztatták a partnereket, hogy a kormányzati intézményekben milyen helyet, milyen súlyt foglal el az RMDSZ államtitkári, prefektusi, alprefektusi szinten, valamint a dekoncentrált intézményekben, és tárgyaltak arról is, hogy a jövőben mi módon kívánnak együttműködni.
„A magyar összefogás, mint politikai program, jól működött az EP-választások alkalmával, a politikai cselekvés a közös célok érdekében eredményes volt. A következő hónapokban azonban az együttműködés már nem volt zökkenőmentes, a székelyföldi nagygyűlés előkészületei alkalmával világosan megmutatkoztak a korlátok, azok a kompromisszumok, amelyeket egy ilyen közös cselekvés megkövetel. Végül a kölcsönös konzultáció szintjére süllyedt az RMDSZ és az EMEF viszonya, hiszen a fontos politikai döntéseket, mint az elnökjelölt-állítás, az államfőválasztás, a kormányzati szerepvállalás nem közös álláspont alapján hozta meg a szövetség, hanem saját pártérdekei szerint. Ez szerintünk aggasztó, veszélybe sodorja az összefogás politikai programját”, értékelte a találkozót lapunk megkeresésére Toró T. Tibor, az EMNT alelnöke.
Az EMNT alelnöke szerint eredménynek könyvelhető el, hogy sikerült megegyezni: a kisebbségek jogállásáról szóló törvényről közösen felvállalható álláspontot kell kialakítani, amit az RMDSZ képviselőinek érvényesíteniük kell a parlamenti vita során. A résztvevők egyetértettek abban is: ki kell használni a lehetőséget egy olyan új tanügyi törvény előterjesztésére, ami közelebb áll a magyar közösség igényeihez, nagyobb lépéseket jelent a magyar oktatási autonómia felé. Toró eredménynek tartja, hogy sikerült közös szervezőcsoport létrehozásáról dönteni, amelynek feladata a márciusi önkormányzati nagygyűlés előkészítése. Felmerült a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) kérdése is, amelynek – az RMDSZ vállalásai értelmében – január 16-ig meg kellett volna alakulnia. A jelenlévők abban maradtak: mindkét fél átgondolja még a KAT-tal kapcsolatos feladatokat.
Lapunk kérdésére Toró kifejtette: az említett egyezségek ellenére vegyes érzelmekkel távozott az EMEF üléséről, hiszen semmilyen garanciát nem kaptak az RMDSZ-től arra, hogy a konzultációból összefogás, közös cselekvés lesz. »Próbáltuk elmagyarázni az RMDSZ-es kollégáknak azt is, hogy a kormányzati szerepvállalás a politikai eszköztárnak csupán egy része, ez nem segíti túlságosan az autonómia ügyét. Az jelentené számunkra az összefogást, ha az eszközök sokféleségét valamilyen módon összehangolva együtt próbálnánk a közös cél felé haladni«, vélekedett az EMNT alelnöke. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)
A nézetkülönbségek ellenére is folytatni kell a párbeszédet az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) között a romániai magyarság helyzetének javítása és a nemzetpolitikai célok megvalósítása érdekében – mondta Markó Béla és Tőkés László az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) tegnapi marosvásárhelyi ülését követően.
Az RMDSZ és az EMNT által tavaly februárban életre hívott testület keretében folytatott tanácskozás után Markó kifejtette: a legnagyobb véleménykülönbségek a kormányzati szerepvállalás kérdésében bontakoztak ki. Tőkés úgy fogalmazott: nem örül az RMDSZ kormányzati részvételének, de sok sikert kíván a szervezetnek, hogy megvalósíthassa közösségi célkitűzéseit.
Markó közölte: folytatódik a munka a két szervezet által létrehozott munkacsoportokban, többek között közösen készítenek elemzést a kisebbségi törvénytervezetről, a tanügyi reform kérdéséről és a decentralizációs problémákról is. Mint mondta, a találkozó azért is időszerű volt, mivel a legutóbbi megbeszélés óta az RMDSZ kormányzati szerepet vállalt és kormányprogramot dolgozott ki a PD-L-vel. Ennek megfelelően, a tanácskozáson kölcsönös tájékoztatásra került sor, amelynek során a szövetség képviselői ismertették a kormányprogramnak az RMDSZ és a magyarság szempontjából fontos pontjait. Arról is tájékoztatták a partnereket, hogy a kormányzati intézményekben milyen helyet, milyen súlyt foglal el az RMDSZ államtitkári, prefektusi, alprefektusi szinten, valamint a dekoncentrált intézményekben, és tárgyaltak arról is, hogy a jövőben mi módon kívánnak együttműködni.
„A magyar összefogás, mint politikai program, jól működött az EP-választások alkalmával, a politikai cselekvés a közös célok érdekében eredményes volt. A következő hónapokban azonban az együttműködés már nem volt zökkenőmentes, a székelyföldi nagygyűlés előkészületei alkalmával világosan megmutatkoztak a korlátok, azok a kompromisszumok, amelyeket egy ilyen közös cselekvés megkövetel. Végül a kölcsönös konzultáció szintjére süllyedt az RMDSZ és az EMEF viszonya, hiszen a fontos politikai döntéseket, mint az elnökjelölt-állítás, az államfőválasztás, a kormányzati szerepvállalás nem közös álláspont alapján hozta meg a szövetség, hanem saját pártérdekei szerint. Ez szerintünk aggasztó, veszélybe sodorja az összefogás politikai programját”, értékelte a találkozót lapunk megkeresésére Toró T. Tibor, az EMNT alelnöke.
Az EMNT alelnöke szerint eredménynek könyvelhető el, hogy sikerült megegyezni: a kisebbségek jogállásáról szóló törvényről közösen felvállalható álláspontot kell kialakítani, amit az RMDSZ képviselőinek érvényesíteniük kell a parlamenti vita során. A résztvevők egyetértettek abban is: ki kell használni a lehetőséget egy olyan új tanügyi törvény előterjesztésére, ami közelebb áll a magyar közösség igényeihez, nagyobb lépéseket jelent a magyar oktatási autonómia felé. Toró eredménynek tartja, hogy sikerült közös szervezőcsoport létrehozásáról dönteni, amelynek feladata a márciusi önkormányzati nagygyűlés előkészítése. Felmerült a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) kérdése is, amelynek – az RMDSZ vállalásai értelmében – január 16-ig meg kellett volna alakulnia. A jelenlévők abban maradtak: mindkét fél átgondolja még a KAT-tal kapcsolatos feladatokat.
Lapunk kérdésére Toró kifejtette: az említett egyezségek ellenére vegyes érzelmekkel távozott az EMEF üléséről, hiszen semmilyen garanciát nem kaptak az RMDSZ-től arra, hogy a konzultációból összefogás, közös cselekvés lesz. »Próbáltuk elmagyarázni az RMDSZ-es kollégáknak azt is, hogy a kormányzati szerepvállalás a politikai eszköztárnak csupán egy része, ez nem segíti túlságosan az autonómia ügyét. Az jelentené számunkra az összefogást, ha az eszközök sokféleségét valamilyen módon összehangolva együtt próbálnánk a közös cél felé haladni«, vélekedett az EMNT alelnöke. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)
2010. január 9.
Huszadik születésnapját ünnepli az RMDSZ
1990
Április 21–22.
– Az RMDSZ I. Kongresszusa az Egységben az erő jelszó jegyében Nagyváradon. Felhívással fordul az Ideiglenes Nemzeti Egységtanácshoz és Románia kormányához, tegye haladéktalanul vizsgálat tárgyává az országban a kisebbségi kérdés kezelésében kialakult állapotokat, és haladéktalanul foglaljon állást a kisebbségek kérdésének valóban demokratikus rendezése érdekében. Megválasztják az országos elnökség tagjait: Domokos Géza elnök, Szőcs Géza főtitkár, Béres András, Markó Béla, Formanek Ferenc, Szilágyi Zsolt, Cs. Gyímesi Éva, Csutak István, Bodó Barna, Kántor Lajos, Zonda Attila, Toró T. Tibor, Erőss Péter, Nagy Béla, Verestóy Attila, Sylvester Lajos, Vida Gyula, Kolumbán Gábor, Káli Király István tagok. Tiszteletbeli elnök: Tőkés László.
Május 10.
–Az RMDSZ közleményében kijelenti, nem kívánja elkötelezni tagságát egyik államelnökjelölt személye mellett sem. Arra kéri választóit, menjenek el szavazni, és szavazzanak a visszarendezés ellen.
Május 15.
– Szőcs Géza RMDSZ-főtitkár nyilatkozatban teszi közzé a választási adatok feldolgozásával kapcsolatos aggályait.
Május 20.
– Parlamenti és elnökválasztások. Ion Iliescu a szavazatok 85,07 százalékával elnök lesz. A képviselőházban az RMDSZ 991 601 szavazatot (7,23%, 29 mandátum), a szenátusban 1 004 353 szavazatot (7,20%, 9 mandátum) kap.
Május 27.
– Az RMDSZ országos elnöksége a közvélemény tudomására hozza: a kormánynak az 1990/1991-es tanév megszervezésére vonatkozó 521/1990.05.12 Határozata ellentétes az érvényben lévő tanügyi törvénnyel. Beadvánnyal fordul az állam vezetőihez. Rámutat: ez a határozat visszalépés a diktatúra időszakához képest. A rendelet a kisebbségi jogokat korlátozó intézkedéseket vezet be az oktatásban (leszögezi, hogy az oktatás minden szinten román nyelven történik; „a nemzeti kisebbségek számára feltételeket teremtenek az anyanyelv elsajátítására és esetenként anyanyelvű képzésre”; az egyetemi oktatás fejezetében szó sincs a magyar nyelvű egyetemi oktatásról stb.).
Június 7.
– Demény Lajos tanügyminiszter-helyettest, marosvásárhelyi útja során, a helyi Nemzeti Megmentési Front és a Vatra Românească képviselői megakadályozzák abban, hogy a tanfelügyelőségen eleget tegyen hivatali feladatának.
Június 13–14.
– Bukarestben a rendőrség eltávolítja az Egyetem térről a demokratikus reformok gyorsítását több hete követelő tüntetőket, többszáz személyt őrizetbe vesznek. Miron Cozma vezetésével, Zsil-völgyi bányászok érkeznek Bukarestbe, a rend helyreállításának ürügyével behatolnak és törnek-zúznak, ártatlan járókelőket és tüntető diákokat kegyetlenül bántalmaznak.
Június 16.
– Az RMDSZ vezetősége a június 13–15-i bukaresti eseményekkel kapcsolatban tiltakozik Szilágyi Zsolt és Zsigmond László RMDSZ-képviselők indokolatlan bántalmazása ellen.
Június 20.
– Beiktatják a Petre Roman által vezetett új kormányt.
Június 27.
– Adrian Moţiu államtitkár semmisnek nyilvánítja a Demény Lajos tanügyminiszter-helyettes által kiadott rendeleteket. Deményt július elején fölmentették tisztségéből, de szenátorként alelnöke lett a szenátus oktatásügyi bizottságának.
Július 5.
– A helyi közigazgatási törvénytervezet vitája során a képviselőházban heves ellenállásba ütközik az a szakasz, amely lehetővé tenné a határozatok kisebbségi nyelven történő megjelentetését.
Július 9.
– Szatmárnémetiben, Nagyváradon, Aradon, Kolozsváron és Bukarestben a Vatra Românească szervezésében összejöveteleket tartanak a kisebbségek anyanyelvű oktatása ellen, a román tanulók „hátrányos helyzetbe” kerülése miatt.
Július 20–21.
– Az RMDSZ országos választmánya nyilatkozatban foglalkozik a marosvásárhelyi márciusi események résztvevőivel szemben indított egyoldalú büntetőjogi eljárás visszásságaival. Míg Sütő András támadói közül senkit sem azonosítanak, a büntetőeljárási szervek több magyar és cigány nemzetiségű személyt tartóztattak le és ítéltek szabadságvesztére.
Július 30.
– Domokos Géza nyílt levelet intéz Iliescu elnökhöz, amelyben ismételten kéri, hogy a prefektúrák felállításakor vegyék figyelembe a helyi magyar lakosság által beterjesztett javaslatokat
Augusztus 13.
– Marosvásárhelyen újabb magyarellenes tüntetést szervez a Vatra Românească, amelyen jelszavakat skandálnak késő éjjelig, megfélemlítve a lakosságot.
Szeptember 11.
– Az RMDSZ parlamenti csoportja interpellációban tiltakozik az oktatási miniszter azon telefonutasítása ellen, amely az érvényben lévő törvényben biztosítottak ellenére megfosztja a tanulókat az anyanyelven történő felvételizés jogától.
Szeptember 15.
– Az oktatási minisztérium magyar líceum megnyitását engedélyezte Aradon. Szept. 10-én Gheorghe Gîrbovan megyei prefektus kijelenti, hogy nem engedélyezi a líceum megnyitását. Tokay György képviselő tiltakozásul ülősztrájkba kezd. Sikerül elérnie, hogy szeptember 17-én mégis meginduljon a tanítás.
Október 4.
– A szenátus határozata értelmében a székelyföldi vonatokon rendőrségi és katonai járőrök tartanak ellenőrzést, azzal a mondvacsinált ürüggyel, hogy megvédjék a román utasokat a helybeli lakosok atrocitásaival szemben.
Október 6.
– Engedélyezik az aradi megemlékezést az 1848-1849-es magyar szabadságharc vértanú tábornokaira. Utólag a román kormány a Magyar Külügyminisztérium egy jegyzékére válaszolva úgy értékeli, hogy a rendezvény nemzeti uszításhoz, a román nép érzéseit sértő megnyilatkozásokhoz vezetett.
Október 9.
– Az RMDSZ képviselői tiltakozásul kivonulnak a parlamenti ülésről, mert a gazdasági társaságok törvénytervezete szerint ezek vezetője csak román lehet. Végül az RMDSZ által javasolt változatot fogadják el, amelyben a románt román állampolgárságúra cserélik.
November 2.
– Radu Ceontea és Adrian Moţiu (PUNR) szenátor javaslatára a szenátus napirendre tűzi egy bizottság felállítását, amely kihallgatná azokat a románokat, akik 1989. december 22. után távozásra kényszerültek Hargita és Kovászna megyéből.
December 1.
– A román nemzeti nap alkalmából Gyulafehérváron kerül sor a parlament szabadtéri, ünnepi ülésszakára. Szőcs Géza főtitkár közbekiabálással, fütyüléssel keltett hangzavarban próbálja elmondani a toleranciáról szóló beszédét. A román ellenzék sem jut szóhoz. A hangulatkeltésben részt vesz – a televíziós felvételen is láthatóan – Petre Roman miniszterelnök is.
December 2.
– Az RMDSZ nyilatkozatban tiltakozik a december 1-jei incidens ellen. Követeli, kormányfői minőségével összeegyeztethetetlen magatartásáért Petre Roman megbízatásának visszavonását.
December 5.
– A Nemzeti Megmentési Front (FSN ) frakcióvezetője, Vasile Văcaru szenátor államellenes tevékenység vádjával bűnvádi eljárást követel Sütő András és Tőkés László ellen.
1991.
Február 4.
– A közszolgálati televízió nemzetiségi nyelvű adásidejének csökkentése ellen nyilatkozatban tiltakozik az RMDSZ.
Február 22.
– Domokos Géza RMDSZ-elnök a parlamentben ismerteti a szövetség álláspontját az alkotmánytervezet első cikkelyével kapcsolatban. Kifogásolja azt a meghatározást, hogy Románia „egységes nemzeti állam”. Az RMDSZ és a többi nemzetiség parlamenti csoportja javaslatai az alkotmány tervezetéhez: a hatalom köteles biztosítani a nemzeti kisebbségek védelmét, a román állam alapja nem a román nép egysége, hanem a román nép és a nemzeti kisebbségek egysége. Több paragrafus átdolgozását kérik (pl. azt, hogy ne legyen büntetendő a nemzeti és etnikai szeparatizmusra való felhívás), és azt, hogy a kisebbségek használhassák anyanyelvüket a közigazgatási szervek előtt.
Május 24–26.
– Marosvásárhelyen megtartják az RMDSZ II. Kongresszusát. Domokos Géza marad az elnök, Tőkés László a tiszteletbeli elnök, Szőcs Géza a politikai, Kolumbán Gábor a gazdasági alelnök.
Az elnökségi tagok: Borbély Imre, Csapó József, Béres András, Patrubány Miklós, Toró T.Tibor, Beder Tibor, Takács Csaba, Tokay György. A kongresszus felhívást tesz közzé, melyben a kommunista nómenklatúra és a Securitate érdekösszefonódására és a hatalmi struktúrák továbbélésére mutat rá. Egy másik felhívást a magyarországi pártokhoz intéznek, kérve a magyar kisebbségpolitika pártérdekeken felülemelkedő stratégiájának kidolgozását.
Június 1.
– A Maros megyei prefektus, egy 1968-as törvényre hivatkozva, elrendeli, hogy a megyében szereljék le a kétnyelvű helységnévtáblákat, és cseréljék ki azokat románra.
Június 12.
– A képviselőház tanügyi bizottságában ismertetik az 1991/521. sz. kormányhatározat 1991/92-es tanévre aktualizált szövegét. Eszerint vegyes lakosságú térségekben akkor is kötelező román osztályokat indítani, ha a tanulók létszáma kevesebb tíznél. Románia földrajzát, történelmét és a műszaki tárgyakat románul kell tanítani a kisebbségi iskolákban is.
Június 25.
– A Kolozs megyei tanfelügyelőség néhány nappal a középiskolai felvételi vizsgák előtt közzéteszi a következő évi beiskolázási tervet. Ezek szerint a Báthory István, Brassai Sámuel és Apáczai Csere János líceumokban, ahol 1990-ben visszaállították a magyar nyelvű oktatást, most újból román osztályok indítását tervezik. A kolozsvárihoz hasonló gondjaik vannak a nagyváradi magyaroknak is.
Június 26.
– Iliescu elnök fogadja az RMDSZ küldöttségét. Szóvá teszik az iskolaügyben kilátásba helyezett újabb korlátozásokat, a földrajz, illetve a történelem kötelezően román nyelven való oktatásának kérdését szélsőséges nacionalista erők aggasztó térnyerését, az állambiztonsági törvény tervezetében a szeparatizmus önkényes értelmezésének veszélyét, és azt, hogy a szükségesnél kevesebb magyar nyelvű osztályt terveznek indítani. Felvetik, hogy a nagyarányú tanárhiányt csak a Bolyai Tudományegyetem visszaállításával lehetne pótolni.
Július 6.
–Kolozsváron alakuló ülését tartja az RMDSZ Küldötteinek Országos Tanácsa (KOT). Felhívást intéz az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet genfi Kisebbségi Konferenciájához, a kisebbségi kérdés egész Európára való érvényességét hangsúlyozva. Ugyancsak felhívással fordulnak a román kormányhoz és pártokhoz, egy interetnikus problémákat tárgyaló kerekasztal létrehozását szorgalmazva.
(Részletek az RMDSZ, eseménynaptárából) Forrás: Szabadság (Kolozsvár)
1990
Április 21–22.
– Az RMDSZ I. Kongresszusa az Egységben az erő jelszó jegyében Nagyváradon. Felhívással fordul az Ideiglenes Nemzeti Egységtanácshoz és Románia kormányához, tegye haladéktalanul vizsgálat tárgyává az országban a kisebbségi kérdés kezelésében kialakult állapotokat, és haladéktalanul foglaljon állást a kisebbségek kérdésének valóban demokratikus rendezése érdekében. Megválasztják az országos elnökség tagjait: Domokos Géza elnök, Szőcs Géza főtitkár, Béres András, Markó Béla, Formanek Ferenc, Szilágyi Zsolt, Cs. Gyímesi Éva, Csutak István, Bodó Barna, Kántor Lajos, Zonda Attila, Toró T. Tibor, Erőss Péter, Nagy Béla, Verestóy Attila, Sylvester Lajos, Vida Gyula, Kolumbán Gábor, Káli Király István tagok. Tiszteletbeli elnök: Tőkés László.
Május 10.
–Az RMDSZ közleményében kijelenti, nem kívánja elkötelezni tagságát egyik államelnökjelölt személye mellett sem. Arra kéri választóit, menjenek el szavazni, és szavazzanak a visszarendezés ellen.
Május 15.
– Szőcs Géza RMDSZ-főtitkár nyilatkozatban teszi közzé a választási adatok feldolgozásával kapcsolatos aggályait.
Május 20.
– Parlamenti és elnökválasztások. Ion Iliescu a szavazatok 85,07 százalékával elnök lesz. A képviselőházban az RMDSZ 991 601 szavazatot (7,23%, 29 mandátum), a szenátusban 1 004 353 szavazatot (7,20%, 9 mandátum) kap.
Május 27.
– Az RMDSZ országos elnöksége a közvélemény tudomására hozza: a kormánynak az 1990/1991-es tanév megszervezésére vonatkozó 521/1990.05.12 Határozata ellentétes az érvényben lévő tanügyi törvénnyel. Beadvánnyal fordul az állam vezetőihez. Rámutat: ez a határozat visszalépés a diktatúra időszakához képest. A rendelet a kisebbségi jogokat korlátozó intézkedéseket vezet be az oktatásban (leszögezi, hogy az oktatás minden szinten román nyelven történik; „a nemzeti kisebbségek számára feltételeket teremtenek az anyanyelv elsajátítására és esetenként anyanyelvű képzésre”; az egyetemi oktatás fejezetében szó sincs a magyar nyelvű egyetemi oktatásról stb.).
Június 7.
– Demény Lajos tanügyminiszter-helyettest, marosvásárhelyi útja során, a helyi Nemzeti Megmentési Front és a Vatra Românească képviselői megakadályozzák abban, hogy a tanfelügyelőségen eleget tegyen hivatali feladatának.
Június 13–14.
– Bukarestben a rendőrség eltávolítja az Egyetem térről a demokratikus reformok gyorsítását több hete követelő tüntetőket, többszáz személyt őrizetbe vesznek. Miron Cozma vezetésével, Zsil-völgyi bányászok érkeznek Bukarestbe, a rend helyreállításának ürügyével behatolnak és törnek-zúznak, ártatlan járókelőket és tüntető diákokat kegyetlenül bántalmaznak.
Június 16.
– Az RMDSZ vezetősége a június 13–15-i bukaresti eseményekkel kapcsolatban tiltakozik Szilágyi Zsolt és Zsigmond László RMDSZ-képviselők indokolatlan bántalmazása ellen.
Június 20.
– Beiktatják a Petre Roman által vezetett új kormányt.
Június 27.
– Adrian Moţiu államtitkár semmisnek nyilvánítja a Demény Lajos tanügyminiszter-helyettes által kiadott rendeleteket. Deményt július elején fölmentették tisztségéből, de szenátorként alelnöke lett a szenátus oktatásügyi bizottságának.
Július 5.
– A helyi közigazgatási törvénytervezet vitája során a képviselőházban heves ellenállásba ütközik az a szakasz, amely lehetővé tenné a határozatok kisebbségi nyelven történő megjelentetését.
Július 9.
– Szatmárnémetiben, Nagyváradon, Aradon, Kolozsváron és Bukarestben a Vatra Românească szervezésében összejöveteleket tartanak a kisebbségek anyanyelvű oktatása ellen, a román tanulók „hátrányos helyzetbe” kerülése miatt.
Július 20–21.
– Az RMDSZ országos választmánya nyilatkozatban foglalkozik a marosvásárhelyi márciusi események résztvevőivel szemben indított egyoldalú büntetőjogi eljárás visszásságaival. Míg Sütő András támadói közül senkit sem azonosítanak, a büntetőeljárási szervek több magyar és cigány nemzetiségű személyt tartóztattak le és ítéltek szabadságvesztére.
Július 30.
– Domokos Géza nyílt levelet intéz Iliescu elnökhöz, amelyben ismételten kéri, hogy a prefektúrák felállításakor vegyék figyelembe a helyi magyar lakosság által beterjesztett javaslatokat
Augusztus 13.
– Marosvásárhelyen újabb magyarellenes tüntetést szervez a Vatra Românească, amelyen jelszavakat skandálnak késő éjjelig, megfélemlítve a lakosságot.
Szeptember 11.
– Az RMDSZ parlamenti csoportja interpellációban tiltakozik az oktatási miniszter azon telefonutasítása ellen, amely az érvényben lévő törvényben biztosítottak ellenére megfosztja a tanulókat az anyanyelven történő felvételizés jogától.
Szeptember 15.
– Az oktatási minisztérium magyar líceum megnyitását engedélyezte Aradon. Szept. 10-én Gheorghe Gîrbovan megyei prefektus kijelenti, hogy nem engedélyezi a líceum megnyitását. Tokay György képviselő tiltakozásul ülősztrájkba kezd. Sikerül elérnie, hogy szeptember 17-én mégis meginduljon a tanítás.
Október 4.
– A szenátus határozata értelmében a székelyföldi vonatokon rendőrségi és katonai járőrök tartanak ellenőrzést, azzal a mondvacsinált ürüggyel, hogy megvédjék a román utasokat a helybeli lakosok atrocitásaival szemben.
Október 6.
– Engedélyezik az aradi megemlékezést az 1848-1849-es magyar szabadságharc vértanú tábornokaira. Utólag a román kormány a Magyar Külügyminisztérium egy jegyzékére válaszolva úgy értékeli, hogy a rendezvény nemzeti uszításhoz, a román nép érzéseit sértő megnyilatkozásokhoz vezetett.
Október 9.
– Az RMDSZ képviselői tiltakozásul kivonulnak a parlamenti ülésről, mert a gazdasági társaságok törvénytervezete szerint ezek vezetője csak román lehet. Végül az RMDSZ által javasolt változatot fogadják el, amelyben a románt román állampolgárságúra cserélik.
November 2.
– Radu Ceontea és Adrian Moţiu (PUNR) szenátor javaslatára a szenátus napirendre tűzi egy bizottság felállítását, amely kihallgatná azokat a románokat, akik 1989. december 22. után távozásra kényszerültek Hargita és Kovászna megyéből.
December 1.
– A román nemzeti nap alkalmából Gyulafehérváron kerül sor a parlament szabadtéri, ünnepi ülésszakára. Szőcs Géza főtitkár közbekiabálással, fütyüléssel keltett hangzavarban próbálja elmondani a toleranciáról szóló beszédét. A román ellenzék sem jut szóhoz. A hangulatkeltésben részt vesz – a televíziós felvételen is láthatóan – Petre Roman miniszterelnök is.
December 2.
– Az RMDSZ nyilatkozatban tiltakozik a december 1-jei incidens ellen. Követeli, kormányfői minőségével összeegyeztethetetlen magatartásáért Petre Roman megbízatásának visszavonását.
December 5.
– A Nemzeti Megmentési Front (FSN ) frakcióvezetője, Vasile Văcaru szenátor államellenes tevékenység vádjával bűnvádi eljárást követel Sütő András és Tőkés László ellen.
1991.
Február 4.
– A közszolgálati televízió nemzetiségi nyelvű adásidejének csökkentése ellen nyilatkozatban tiltakozik az RMDSZ.
Február 22.
– Domokos Géza RMDSZ-elnök a parlamentben ismerteti a szövetség álláspontját az alkotmánytervezet első cikkelyével kapcsolatban. Kifogásolja azt a meghatározást, hogy Románia „egységes nemzeti állam”. Az RMDSZ és a többi nemzetiség parlamenti csoportja javaslatai az alkotmány tervezetéhez: a hatalom köteles biztosítani a nemzeti kisebbségek védelmét, a román állam alapja nem a román nép egysége, hanem a román nép és a nemzeti kisebbségek egysége. Több paragrafus átdolgozását kérik (pl. azt, hogy ne legyen büntetendő a nemzeti és etnikai szeparatizmusra való felhívás), és azt, hogy a kisebbségek használhassák anyanyelvüket a közigazgatási szervek előtt.
Május 24–26.
– Marosvásárhelyen megtartják az RMDSZ II. Kongresszusát. Domokos Géza marad az elnök, Tőkés László a tiszteletbeli elnök, Szőcs Géza a politikai, Kolumbán Gábor a gazdasági alelnök.
Az elnökségi tagok: Borbély Imre, Csapó József, Béres András, Patrubány Miklós, Toró T.Tibor, Beder Tibor, Takács Csaba, Tokay György. A kongresszus felhívást tesz közzé, melyben a kommunista nómenklatúra és a Securitate érdekösszefonódására és a hatalmi struktúrák továbbélésére mutat rá. Egy másik felhívást a magyarországi pártokhoz intéznek, kérve a magyar kisebbségpolitika pártérdekeken felülemelkedő stratégiájának kidolgozását.
Június 1.
– A Maros megyei prefektus, egy 1968-as törvényre hivatkozva, elrendeli, hogy a megyében szereljék le a kétnyelvű helységnévtáblákat, és cseréljék ki azokat románra.
Június 12.
– A képviselőház tanügyi bizottságában ismertetik az 1991/521. sz. kormányhatározat 1991/92-es tanévre aktualizált szövegét. Eszerint vegyes lakosságú térségekben akkor is kötelező román osztályokat indítani, ha a tanulók létszáma kevesebb tíznél. Románia földrajzát, történelmét és a műszaki tárgyakat románul kell tanítani a kisebbségi iskolákban is.
Június 25.
– A Kolozs megyei tanfelügyelőség néhány nappal a középiskolai felvételi vizsgák előtt közzéteszi a következő évi beiskolázási tervet. Ezek szerint a Báthory István, Brassai Sámuel és Apáczai Csere János líceumokban, ahol 1990-ben visszaállították a magyar nyelvű oktatást, most újból román osztályok indítását tervezik. A kolozsvárihoz hasonló gondjaik vannak a nagyváradi magyaroknak is.
Június 26.
– Iliescu elnök fogadja az RMDSZ küldöttségét. Szóvá teszik az iskolaügyben kilátásba helyezett újabb korlátozásokat, a földrajz, illetve a történelem kötelezően román nyelven való oktatásának kérdését szélsőséges nacionalista erők aggasztó térnyerését, az állambiztonsági törvény tervezetében a szeparatizmus önkényes értelmezésének veszélyét, és azt, hogy a szükségesnél kevesebb magyar nyelvű osztályt terveznek indítani. Felvetik, hogy a nagyarányú tanárhiányt csak a Bolyai Tudományegyetem visszaállításával lehetne pótolni.
Július 6.
–Kolozsváron alakuló ülését tartja az RMDSZ Küldötteinek Országos Tanácsa (KOT). Felhívást intéz az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet genfi Kisebbségi Konferenciájához, a kisebbségi kérdés egész Európára való érvényességét hangsúlyozva. Ugyancsak felhívással fordulnak a román kormányhoz és pártokhoz, egy interetnikus problémákat tárgyaló kerekasztal létrehozását szorgalmazva.
(Részletek az RMDSZ, eseménynaptárából) Forrás: Szabadság (Kolozsvár)
2010. január 9.
A Pro Minoritate 1990-es romániai eseményekkel foglalkozó lapszámát mutatják be Marosvásárhelyen
Január 11-én, hétfőn 17 órától mutatják be a marosvásárhelyi Bernády Házban a Pro Minoritate folyóirat 2009. évi téli lapszámát. A szám két tematikus blokkja: a kisebbségédiatörténet és a borászat a határon túl, ugyanakkor a Lelet rovatban Virág György, a Maros megyei Tanács volt elnökének 1990 első félévi naplórészletét közlik. Ezen naplórészlet kerül fókuszba a marosvásárhelyi lapbemutató alkalmával is, az Abu Dhabiban tartózkodó Virág György skype-on kapcsolódik be.
A nyílt eseményen a lapszámot Ungvári Zrínyi Imre, a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára mutatja be, aki 1990 márciusában a MADISZ elnökeként maga is az események középpontjában volt.
Ezt követően a korszakról (1990 első féléve) titkosítás alól az elmúlt hónapokban kikerült magyarországi belügyi jelentéseinek Romániával kapcsolatos vonatkozásai kapcsán tart előadást Novák Csaba Zoltán, a Román Tudományos Akadémia marosvásárhelyi fiókjának történésze.
A lap részéről jelen lesz Kósa András László főszerkesztő, az esti beszélgetést Hadnagy Miklós, a Magyar Köztársaság sepsiszentgyörgyi Kulturális Koordinációs Központjának igazgatója moderálja.
A Pro Minoritate folyóirat negyedévente megjelenő magyarországi kisebbségpolitikai szakfolyóirat, melynek oldalain rendszeresen foglalkoznak a kisebbségi sorsban élő magyarok politikai és kulturális életével, a szomszédos országok, népek történelmével és aktuális politikai törekvéseivel, illetve folyamatosan törekszenek Közép- és Kelet-Európa politikai, társadalmi helyzetének elemzésére. Ugyanakkor olyan, a politikától, policy-től, politics-től távol álló területek is helyet kapjanak a lapban, mint a képzőművészet, irodalom, borászat. (hírszerk.)
Transindex.ro
Január 11-én, hétfőn 17 órától mutatják be a marosvásárhelyi Bernády Házban a Pro Minoritate folyóirat 2009. évi téli lapszámát. A szám két tematikus blokkja: a kisebbségédiatörténet és a borászat a határon túl, ugyanakkor a Lelet rovatban Virág György, a Maros megyei Tanács volt elnökének 1990 első félévi naplórészletét közlik. Ezen naplórészlet kerül fókuszba a marosvásárhelyi lapbemutató alkalmával is, az Abu Dhabiban tartózkodó Virág György skype-on kapcsolódik be.
A nyílt eseményen a lapszámot Ungvári Zrínyi Imre, a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára mutatja be, aki 1990 márciusában a MADISZ elnökeként maga is az események középpontjában volt.
Ezt követően a korszakról (1990 első féléve) titkosítás alól az elmúlt hónapokban kikerült magyarországi belügyi jelentéseinek Romániával kapcsolatos vonatkozásai kapcsán tart előadást Novák Csaba Zoltán, a Román Tudományos Akadémia marosvásárhelyi fiókjának történésze.
A lap részéről jelen lesz Kósa András László főszerkesztő, az esti beszélgetést Hadnagy Miklós, a Magyar Köztársaság sepsiszentgyörgyi Kulturális Koordinációs Központjának igazgatója moderálja.
A Pro Minoritate folyóirat negyedévente megjelenő magyarországi kisebbségpolitikai szakfolyóirat, melynek oldalain rendszeresen foglalkoznak a kisebbségi sorsban élő magyarok politikai és kulturális életével, a szomszédos országok, népek történelmével és aktuális politikai törekvéseivel, illetve folyamatosan törekszenek Közép- és Kelet-Európa politikai, társadalmi helyzetének elemzésére. Ugyanakkor olyan, a politikától, policy-től, politics-től távol álló területek is helyet kapjanak a lapban, mint a képzőművészet, irodalom, borászat. (hírszerk.)
Transindex.ro
2010. január 10.
Az elhagyott idő – 33 év a moldvai csángók között
Az elmúlt időkben a szegény országnak nagy ínsége és romlása miatt főképpen moldvába számtalan sok szegénység futott. – olvasható a 17. század elején készült marosvásárhelyi országgyűlési iratokban. Ekkor és 1764-ben a Madéfalvi veszedelem idején indultak a legtöbben Erdélyből Moldvába. Ám a legnagyobb népvándorlási hullám sokkal korábbi. A 14. század elejére-közepére tehető. Mostanság azonban nem a moldovai csángók sokasodásáról – ellenkezőleg beolvadásának veszélyeiről kell beszélnünk. Ezért is öröm, ha akad aki önkéntes krónikása, bemutatója lesz e népcsoportnak. Csoma Gergely 33 éven át készítette, s most kötetbe öltöztette életük és otthonuk képeit.
Csoma Gergely: Az elhagyott idő – 33 év a moldvai csángók között /Székelykönyv Kiadó, 2009/ Forrás: Erdély.ma
Az elmúlt időkben a szegény országnak nagy ínsége és romlása miatt főképpen moldvába számtalan sok szegénység futott. – olvasható a 17. század elején készült marosvásárhelyi országgyűlési iratokban. Ekkor és 1764-ben a Madéfalvi veszedelem idején indultak a legtöbben Erdélyből Moldvába. Ám a legnagyobb népvándorlási hullám sokkal korábbi. A 14. század elejére-közepére tehető. Mostanság azonban nem a moldovai csángók sokasodásáról – ellenkezőleg beolvadásának veszélyeiről kell beszélnünk. Ezért is öröm, ha akad aki önkéntes krónikása, bemutatója lesz e népcsoportnak. Csoma Gergely 33 éven át készítette, s most kötetbe öltöztette életük és otthonuk képeit.
Csoma Gergely: Az elhagyott idő – 33 év a moldvai csángók között /Székelykönyv Kiadó, 2009/ Forrás: Erdély.ma
2010. január 10.
Eldőlt, milyen minisztériumoknál lesznek államtitkárai az RMDSZ-nek
Értesüléseink szerint a mai koalíciós egyeztetésen eldőlt, milyen minisztériumoknál lesznek államtitkárai az RMDSZ-nek. A tárcák a következők: Mezőgazdasági Minisztérium, Gazdasági Minisztérium, Távközlési és Kommunikációs Minisztérium, Oktatási Minisztérium, Regionális Fejlesztési és Turisztikai Minisztérium valamint Külügyminisztérium. Ezen kívül a kormányfőtitkárságon is lesz egy államtitkári rangú hivatalnoka az RMDSZ-nek, és úgy tudjuk, különféle más intézményeknél még számítani lehet államtitkári rangú tisztségekre.
Az államtitkári posztokat betöltő személyeket várhatóan kedden nevesítik. Kovács Péter ügyvezető alelnök megkeresésünkre nem cáfolta az értesülést. (hírszerk.) Forrás: Transindex.ro
Értesüléseink szerint a mai koalíciós egyeztetésen eldőlt, milyen minisztériumoknál lesznek államtitkárai az RMDSZ-nek. A tárcák a következők: Mezőgazdasági Minisztérium, Gazdasági Minisztérium, Távközlési és Kommunikációs Minisztérium, Oktatási Minisztérium, Regionális Fejlesztési és Turisztikai Minisztérium valamint Külügyminisztérium. Ezen kívül a kormányfőtitkárságon is lesz egy államtitkári rangú hivatalnoka az RMDSZ-nek, és úgy tudjuk, különféle más intézményeknél még számítani lehet államtitkári rangú tisztségekre.
Az államtitkári posztokat betöltő személyeket várhatóan kedden nevesítik. Kovács Péter ügyvezető alelnök megkeresésünkre nem cáfolta az értesülést. (hírszerk.) Forrás: Transindex.ro
2010. január 10.
EMEF: az EMNT és az RMDSZ is elégedetlen
Mind az EMNT, mind az RMDSZ elégedetlenségének adott hangot azzal kapcsolatban, ahogyan az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) működött az utóbbi időszakban. Toró T. Tibor, az EMEF EMNT részéről kijelölt ügyvivője szerint a magyar összefogás a tavalyi EP-választásokig működött sikeresen, azután tavaly ősztől legfeljebb konzultációkról, de semmiképp nem összefogásról lehet beszélni a fórum keretein belül.
Toró szerint az EMNT attól fél, hogy az EMEF tartalmát veszti, és a közös célok, érdekek, eszközök beazonosítása helyett egy olyan fórum jön létre, ahol a felek pusztán csak tájékoztatják egymást álláspontjukról. Az ügyvivő a Transindex kérdésére elmondta, ennek ellenére a pénteki EMEF-ülés jó hangulatban zajlott, a munkacsoportok számára határidőket tűztek ki, így hamarosan elemzés készül az autonómiáról, a kisebbségi törvényről és a tanügyi reform kérdéséről.
Kelemen Hunor, az RMDSZ által kijelölt EMEF-ügyvivő így reagált Toró felvetésére: az RMDSZ-nek is vannak kifogásai az EMNT viselkedésével kapcsolatban.
Kelemen úgy érezte, az EMNT megorrolt amiatt, hogy az RMDSZ a kormányzást választotta, és kifogásokat keres, hogy az egyeztető fórumból kihátráljon. Az EMEF létrehozásakor nem arra vállalkoztunk, hogy mindig mindenben egyetértünk – sommázott Kelemen, elmondva, a következő időszakban a cselekvésre helyezik a hangsúlyt. A következő egyeztetésre február végén kerül sor. (hírszerk.) Forrás: Transindex.ro
Mind az EMNT, mind az RMDSZ elégedetlenségének adott hangot azzal kapcsolatban, ahogyan az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) működött az utóbbi időszakban. Toró T. Tibor, az EMEF EMNT részéről kijelölt ügyvivője szerint a magyar összefogás a tavalyi EP-választásokig működött sikeresen, azután tavaly ősztől legfeljebb konzultációkról, de semmiképp nem összefogásról lehet beszélni a fórum keretein belül.
Toró szerint az EMNT attól fél, hogy az EMEF tartalmát veszti, és a közös célok, érdekek, eszközök beazonosítása helyett egy olyan fórum jön létre, ahol a felek pusztán csak tájékoztatják egymást álláspontjukról. Az ügyvivő a Transindex kérdésére elmondta, ennek ellenére a pénteki EMEF-ülés jó hangulatban zajlott, a munkacsoportok számára határidőket tűztek ki, így hamarosan elemzés készül az autonómiáról, a kisebbségi törvényről és a tanügyi reform kérdéséről.
Kelemen Hunor, az RMDSZ által kijelölt EMEF-ügyvivő így reagált Toró felvetésére: az RMDSZ-nek is vannak kifogásai az EMNT viselkedésével kapcsolatban.
Kelemen úgy érezte, az EMNT megorrolt amiatt, hogy az RMDSZ a kormányzást választotta, és kifogásokat keres, hogy az egyeztető fórumból kihátráljon. Az EMEF létrehozásakor nem arra vállalkoztunk, hogy mindig mindenben egyetértünk – sommázott Kelemen, elmondva, a következő időszakban a cselekvésre helyezik a hangsúlyt. A következő egyeztetésre február végén kerül sor. (hírszerk.) Forrás: Transindex.ro
2010. január 10.
Az EMNT az összefogás ellehetetlenítésével vádolja az RMDSZ-t
Garzó Ferenc, az MTI tudósítója jelenti:
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetői az erdélyi magyar összefogás politikai programjának ellehetetlenítésével puszta konzultációs keretté akarják visszaminősíteni az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) intézményét - olvasható az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Elnökségének hétvégi közleményében.
A Tőkés László elnök és Toró T. Tibor ügyvezető elnök aláírását viselő, vasárnap az MTI bukaresti irodájába is eljuttatott dokumentum az EMEF pénteki marosvásárhelyi ülésére utal. A testületet az RMDSZ és EMNT tavaly februárban alakította meg közösen abból a célból, hogy közös választási listát állítson az európai parlamenti választásokra, valamint együttesen dolgozzon ki autonómiamodelleket. Időközben parlamenti választásokat is rendeztek Romániában, amelyek nyomán az RMDSZ ellenzékbe került, majd a mostani elnökválasztás után ismét kormányzati szerepet vállalt.
Az EMNT szombati elnökségi ülésén értékelte az ülés eredményeit. A közlemény aláírói megállapítják: az erdélyi magyar összefogás programja eredményes volt a 2009-es EP-választásokon és elfogadhatóan működött a székelyföldi önkormányzati nagygyűlésen nyilvánosságra hozott Székely Memorandum kidolgozása során. "A továbbiakban az RMDSZ a magyar államelnökjelölt kiválasztásánál, majd az államelnök-választással, illetve a kormánykoalíciós tárgyalásokkal kapcsolatos összes döntését kizárólag pártpolitikai szempontok szerint hozta meg", letérve a magyar összefogás nemzetpolitikai távlatokra tekintő útjáról - írja Tőkés és Toró.
Az EMEF létrehozása fontos eredménye a múlt évi együttműködésnek, és ha az ennek keretében kialakított megegyezés közös politikai cselekvéshez is vezet, az EMEF valóban műhelye marad az összefogásnak, ennek hiányában azonban csupán a kölcsönös tájékoztatás színtere marad - áll a dokumentumban. "Az RMDSZ vezetői a magyar összefogás politikai programjának ellehetetlenítésével az EMEF intézményét egyszerű konzultációs keretté akarják visszaminősíteni" - állapítja meg az EMNT elnöksége.
A Tőkés László vezette szervezet úgy határozott: folytatja munkáját az EMEF keretében, további erőfeszítéseket téve annak érdekében, hogy - mint a közlemény fogalmaz - az EMEF ne csupán a kölcsönös tájékoztatás kerete legyen. A különböző közösségi autonómiaformák megvalósítását csak magyar összefogással lehet elérni - vallja az EMNT. Szükségesnek tartja az együttműködés kiszélesítését az erdélyi magyar közélet többi szereplőjével is, ennek érdekében további egyeztetést kezdeményez a Székely Nemzeti Tanáccsal (SZNT) és a Magyar Polgári Párttal (MPP), szorosabbra fogja együttműködését eddigi partnereivel, a Magyar Ifjúsági Tanáccsal, az Erdélyi Magyar Ifjakkal és a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségével. Forrás: MTI
Garzó Ferenc, az MTI tudósítója jelenti:
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetői az erdélyi magyar összefogás politikai programjának ellehetetlenítésével puszta konzultációs keretté akarják visszaminősíteni az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) intézményét - olvasható az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Elnökségének hétvégi közleményében.
A Tőkés László elnök és Toró T. Tibor ügyvezető elnök aláírását viselő, vasárnap az MTI bukaresti irodájába is eljuttatott dokumentum az EMEF pénteki marosvásárhelyi ülésére utal. A testületet az RMDSZ és EMNT tavaly februárban alakította meg közösen abból a célból, hogy közös választási listát állítson az európai parlamenti választásokra, valamint együttesen dolgozzon ki autonómiamodelleket. Időközben parlamenti választásokat is rendeztek Romániában, amelyek nyomán az RMDSZ ellenzékbe került, majd a mostani elnökválasztás után ismét kormányzati szerepet vállalt.
Az EMNT szombati elnökségi ülésén értékelte az ülés eredményeit. A közlemény aláírói megállapítják: az erdélyi magyar összefogás programja eredményes volt a 2009-es EP-választásokon és elfogadhatóan működött a székelyföldi önkormányzati nagygyűlésen nyilvánosságra hozott Székely Memorandum kidolgozása során. "A továbbiakban az RMDSZ a magyar államelnökjelölt kiválasztásánál, majd az államelnök-választással, illetve a kormánykoalíciós tárgyalásokkal kapcsolatos összes döntését kizárólag pártpolitikai szempontok szerint hozta meg", letérve a magyar összefogás nemzetpolitikai távlatokra tekintő útjáról - írja Tőkés és Toró.
Az EMEF létrehozása fontos eredménye a múlt évi együttműködésnek, és ha az ennek keretében kialakított megegyezés közös politikai cselekvéshez is vezet, az EMEF valóban műhelye marad az összefogásnak, ennek hiányában azonban csupán a kölcsönös tájékoztatás színtere marad - áll a dokumentumban. "Az RMDSZ vezetői a magyar összefogás politikai programjának ellehetetlenítésével az EMEF intézményét egyszerű konzultációs keretté akarják visszaminősíteni" - állapítja meg az EMNT elnöksége.
A Tőkés László vezette szervezet úgy határozott: folytatja munkáját az EMEF keretében, további erőfeszítéseket téve annak érdekében, hogy - mint a közlemény fogalmaz - az EMEF ne csupán a kölcsönös tájékoztatás kerete legyen. A különböző közösségi autonómiaformák megvalósítását csak magyar összefogással lehet elérni - vallja az EMNT. Szükségesnek tartja az együttműködés kiszélesítését az erdélyi magyar közélet többi szereplőjével is, ennek érdekében további egyeztetést kezdeményez a Székely Nemzeti Tanáccsal (SZNT) és a Magyar Polgári Párttal (MPP), szorosabbra fogja együttműködését eddigi partnereivel, a Magyar Ifjúsági Tanáccsal, az Erdélyi Magyar Ifjakkal és a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségével. Forrás: MTI
2010. január 11.
Több Szeben megyei magyar iskolára vár a biztos bezárás
Pedagógusok, újságírók és közéleti személyiségek gyűltek össze meglepően nagy számban január 9-én a Szeben megyei Vizakna református gyülekezeti termében, hogy a 20.Szórványtengely-műhely keretében közösen vázolják fel a Medgyes és Nagyszeben árnyékában tengődő, maroknyi óvodást-elemistát tömörítő magyar tagozatos kisiskolák jövőképét. A kolozsvári Világhírnév Könyvkiadó által szervezett civil műhely kettős könyvbemutatóval zárult: a Brassói Lapok főszerkesztőjének, Ambrus Attilának médiaesszé-kötetét Mihály István kolozsvári rádiós szerkesztő mutatta be, az RTV bukaresti munkatársának Balázs Jánosnak szórványriport-kötetét pedig Tamási Attila nagybányai újságíró valamint Szabó Csaba mozgalomalapító méltatta.
A rendezvény első felében Kiskapus, Mihályfalva, Oltszakadát, Balázstelke, Ágota, Bürkös és Vizakna felelős pedagógusai mutatták be a parányi tagozatok jelenlegi helyzetét. A felsorolt települések zömében 2-3 éven belül „lehúzzák a rolót" (Bürkösön és Balázstelkén ez már meg is történt), viszont azon gyerekek további sorsára, akik utolsó előtti generációnak számítanak e vonatkozásban semmiféle forgatókönyv nem született még, így ezek eleve román tagozatra itéltetnek. Keresztes Kálmán megyei tanfelügyelő és Szederjesi György medgyesi iskolaigazgató hangsúlyozta: ha medgyesi iskola mikrobuszt kapna, jónéhány magyar gyereket lehetne magyar tagozatok felé irányítani. A vitába Benedek Zakariás Nagyszebeni RMDSZ-elnök is bekapcsolódott, aki a fórom túlzott borúlátását kifogásolta, majd kijelentette: a nagyszebeni magyarságnak van egy ún.tartalék iskolabusza, de ez a jármű nem jelenthet általános gyógyírt a gondokra. Varró Sándor nagyszebeni szórványbentlakás-működtető lelkész a körképet pontosította: a nagyszebeni bentlakás főleg azokat várja, akik ott lakni akarnak.
A jelenlévők egyetértettek: az ilyen jellegű, kifejezetten civil hangulatú tanácskozásokra igencsak szükség van, hiszen a szétszórt magyarlakta települések nemigen tudnak egymás gondjairól, és sok esetben olyan információk hiányában vergődnek hónapokig (lásd a szebeni „tartalékbusz" esetét), amelyek lényegesen változtathattak volna egy-egy magyar elemistacsoport sorsán.
A rendezvény második részében a kultúra került rivaldafénybe. Szabó Csaba, a Világhírnév Kiadó vezetője elmondta: olyan publicisták köteteinek kiadását és népszerűsítését vállalta fel, akiket egykoron szépirodalmi pályakezdőkként is számon tartottak.
– Az ötödik illetve hatodik kötetét mutatjuk be a Fehér Holló sorozatnak – mondta -, és mind tapasztalják, megadjuk a módját. Tudjuk, hogy az eldugott szórványtelepüléseken nemigen tartanak valódi könyvbemutatót a kiadók, ugyanis attól félnek, kevesen jönnek el, és akik betévednek kendővel-kalappal, nemigen fognak majd dedikáltatni. Mivel mi Fehér Hollók vagyunk, hát eljöttünk – mosolygott a kiadóvezető, és őszinte örömmel summázta, hogy a teremben az érdeklődők száma lassan túlhaladta a százat, és a régió református-lutheránus papsága (Zsebe Attila, Kiss Csaba, Jakab István, Varró Sándor, Molnár Endre és a házigazda Csíki Loránd) szinte testületileg vonul fel, és kapcsolódik be aktívan a rendezvénybe.
A két ünnepelt szerző – Ambrus Attila és Balázs János – meghallgatta laudációját, majd „virágcsokroktól roskadozva" vallottak szakmájukról, sajtós hivatásukról. A rendezvény a Szórványhűség-díj átadásával zárult. A díj ez egyszer vizaknai gyerekrajz-sorozat volt olyan házakról, amelyeket a gyerekek szeretnének majd a faluban építeni – ha nagyok lesznek. A téma nem volt véletlen, ugyanis a díjazott Túróczi Béla közösségépítő-vállalkozó építkező céget vezet. A közössége iránt meseszerűen elkötelezett vállalkozó „vette a lapot". – Ezek a rajzok értékes vázlatok lesznek majd akkor, ha újabb lakótelepet tervez a cég... – mosolygott a díjazott, aki Wesselényi Miklós-emlékplakettet is átvehetett.
Az egybegyűltek éltek a 12o éves vizaknai dalárda jelenléte adta lehetőséggel, és Petőfi, valamint a „Négy nap dörgött az ágyú" emlékére közösen elénekelték a Távolból-t. – Kis lak áll a nagy Duna mentében... – zúgott a dal tucatnyi és tucatnyi torokból. Sokan „haza gondoltak", hiszen olyan közösségépítők is eljöttek Vizaknára, akiknek hajnali négykor kellett indulni, hogy délire a rendezvényre érhessenek.
(A Szórványtengely-mozgalom ezennel mond köszönetet Csiki Loránd helybéli tiszteletes úrnak, a helyi szervezőknek és a dalárdának – de azoknak a média-intézményeknek is, akiknek nem derogál a mozgalom műhelyeinek rendszeres népszerűsítése).
Schneider Tamás. Forrás: erdély.ma
Pedagógusok, újságírók és közéleti személyiségek gyűltek össze meglepően nagy számban január 9-én a Szeben megyei Vizakna református gyülekezeti termében, hogy a 20.Szórványtengely-műhely keretében közösen vázolják fel a Medgyes és Nagyszeben árnyékában tengődő, maroknyi óvodást-elemistát tömörítő magyar tagozatos kisiskolák jövőképét. A kolozsvári Világhírnév Könyvkiadó által szervezett civil műhely kettős könyvbemutatóval zárult: a Brassói Lapok főszerkesztőjének, Ambrus Attilának médiaesszé-kötetét Mihály István kolozsvári rádiós szerkesztő mutatta be, az RTV bukaresti munkatársának Balázs Jánosnak szórványriport-kötetét pedig Tamási Attila nagybányai újságíró valamint Szabó Csaba mozgalomalapító méltatta.
A rendezvény első felében Kiskapus, Mihályfalva, Oltszakadát, Balázstelke, Ágota, Bürkös és Vizakna felelős pedagógusai mutatták be a parányi tagozatok jelenlegi helyzetét. A felsorolt települések zömében 2-3 éven belül „lehúzzák a rolót" (Bürkösön és Balázstelkén ez már meg is történt), viszont azon gyerekek további sorsára, akik utolsó előtti generációnak számítanak e vonatkozásban semmiféle forgatókönyv nem született még, így ezek eleve román tagozatra itéltetnek. Keresztes Kálmán megyei tanfelügyelő és Szederjesi György medgyesi iskolaigazgató hangsúlyozta: ha medgyesi iskola mikrobuszt kapna, jónéhány magyar gyereket lehetne magyar tagozatok felé irányítani. A vitába Benedek Zakariás Nagyszebeni RMDSZ-elnök is bekapcsolódott, aki a fórom túlzott borúlátását kifogásolta, majd kijelentette: a nagyszebeni magyarságnak van egy ún.tartalék iskolabusza, de ez a jármű nem jelenthet általános gyógyírt a gondokra. Varró Sándor nagyszebeni szórványbentlakás-működtető lelkész a körképet pontosította: a nagyszebeni bentlakás főleg azokat várja, akik ott lakni akarnak.
A jelenlévők egyetértettek: az ilyen jellegű, kifejezetten civil hangulatú tanácskozásokra igencsak szükség van, hiszen a szétszórt magyarlakta települések nemigen tudnak egymás gondjairól, és sok esetben olyan információk hiányában vergődnek hónapokig (lásd a szebeni „tartalékbusz" esetét), amelyek lényegesen változtathattak volna egy-egy magyar elemistacsoport sorsán.
A rendezvény második részében a kultúra került rivaldafénybe. Szabó Csaba, a Világhírnév Kiadó vezetője elmondta: olyan publicisták köteteinek kiadását és népszerűsítését vállalta fel, akiket egykoron szépirodalmi pályakezdőkként is számon tartottak.
– Az ötödik illetve hatodik kötetét mutatjuk be a Fehér Holló sorozatnak – mondta -, és mind tapasztalják, megadjuk a módját. Tudjuk, hogy az eldugott szórványtelepüléseken nemigen tartanak valódi könyvbemutatót a kiadók, ugyanis attól félnek, kevesen jönnek el, és akik betévednek kendővel-kalappal, nemigen fognak majd dedikáltatni. Mivel mi Fehér Hollók vagyunk, hát eljöttünk – mosolygott a kiadóvezető, és őszinte örömmel summázta, hogy a teremben az érdeklődők száma lassan túlhaladta a százat, és a régió református-lutheránus papsága (Zsebe Attila, Kiss Csaba, Jakab István, Varró Sándor, Molnár Endre és a házigazda Csíki Loránd) szinte testületileg vonul fel, és kapcsolódik be aktívan a rendezvénybe.
A két ünnepelt szerző – Ambrus Attila és Balázs János – meghallgatta laudációját, majd „virágcsokroktól roskadozva" vallottak szakmájukról, sajtós hivatásukról. A rendezvény a Szórványhűség-díj átadásával zárult. A díj ez egyszer vizaknai gyerekrajz-sorozat volt olyan házakról, amelyeket a gyerekek szeretnének majd a faluban építeni – ha nagyok lesznek. A téma nem volt véletlen, ugyanis a díjazott Túróczi Béla közösségépítő-vállalkozó építkező céget vezet. A közössége iránt meseszerűen elkötelezett vállalkozó „vette a lapot". – Ezek a rajzok értékes vázlatok lesznek majd akkor, ha újabb lakótelepet tervez a cég... – mosolygott a díjazott, aki Wesselényi Miklós-emlékplakettet is átvehetett.
Az egybegyűltek éltek a 12o éves vizaknai dalárda jelenléte adta lehetőséggel, és Petőfi, valamint a „Négy nap dörgött az ágyú" emlékére közösen elénekelték a Távolból-t. – Kis lak áll a nagy Duna mentében... – zúgott a dal tucatnyi és tucatnyi torokból. Sokan „haza gondoltak", hiszen olyan közösségépítők is eljöttek Vizaknára, akiknek hajnali négykor kellett indulni, hogy délire a rendezvényre érhessenek.
(A Szórványtengely-mozgalom ezennel mond köszönetet Csiki Loránd helybéli tiszteletes úrnak, a helyi szervezőknek és a dalárdának – de azoknak a média-intézményeknek is, akiknek nem derogál a mozgalom műhelyeinek rendszeres népszerűsítése).
Schneider Tamás. Forrás: erdély.ma
2010. január 11.
Csupa csapás az élet – Kapaszkodnak ezek a Markó Béláék, de nehez…
Bákóban annyira mentünk volt, hogy meg kellett alakuljon a felsőfokú iskola es. S a tanyittókiképző. Közben tavasszal majdnem készen volt, hogy az ősszel induljon. Nyár közepén csak azt kezdék sunyolni (sugdosni), hogy országot országban nem lehet építeni, s akkor evvel a jelszóval többet nem volt, amit csinálni.
Hanem az ötvenes években s az ötvenegyesben, amikor én Bákóban voltam, annyira voltunk mi, csángók, hogy május elsején felvonultunk, s lozinkáink (jelszavas tábláink) voltak három-négy, hogy éljen május elseje, s mások.
Na most eljött ez az új világ, ez a nyolcvankilenc után való. Most a magyarság egy kicsit esent (ismét) megindult, de a nép elrományosodott. Mert Ceausescu idejében a fiatalság felfutott a városokra, s akkor rományul kezdtek beszélleni, a kicsiket kezdték tanyíttani rományul, és mikor a falura visszajőnek, az, amelyik innét kiment, még beszél magyarul, de amelyik ott maradt, az rományul beszél, mert a szomszédja es így szól hezza.
Akkor erősödjünk meg. A Magyar Népi Szövetség, na, hogy híjják most? Udemere. (RMDSZ) Többet úgy nem ment. Nem értük el azt a fokot, amit én elértem 1951-ben. Úgyhogy most ezek a vezetőségek irigyebbek. A rományok. Nem es tudunk haladni eléfelé. A tegnapelőtt este hallottam, még azt es hangsúlyozták, amikor az egyik felkőt (felállt) ott a parlamentben, hogy a csángó gyermekeknek mennyit fizet Magyarország, hogy az országot magyarosítsák el? Még oda es felért ez a hangsúly, hogy csángó gyermekek es vannak magyar iskolákban. S akkor láttam meg, hogy az irigység megvan.
Kapaszkodnak ezek a Markó Béláék, de nehez. Nehez, hogy bár odaérjünk, ahol voltunk ötvenkettőben.
Ez lett volna az első esetem, amelyiket játszottam politikai téren, mert ez politika.
Na, a mostani időszakról beszéljek egy keveset. Az iskolák hogy mennek? Az iskolák azóta, hogy a Magyar Népi Szövetség megszűnt volt ötvennégyben, Lészpeden, mert ez volt az utolsó. Többet aztán nem alakult. De közben aztán nyolcvankilenc után esent (ismét) akartak magyar iskolát. Kezdték adni a gyermekeket Csíkszeredába. Négy-öt gyermeket minden évben s leánykákat. Hogy ott járják a hetet s a nyolcat. Közben aztán vannak, akik elébb léptek.
Sylvester Lajos. Forrás: Erdély.ma
Bákóban annyira mentünk volt, hogy meg kellett alakuljon a felsőfokú iskola es. S a tanyittókiképző. Közben tavasszal majdnem készen volt, hogy az ősszel induljon. Nyár közepén csak azt kezdék sunyolni (sugdosni), hogy országot országban nem lehet építeni, s akkor evvel a jelszóval többet nem volt, amit csinálni.
Hanem az ötvenes években s az ötvenegyesben, amikor én Bákóban voltam, annyira voltunk mi, csángók, hogy május elsején felvonultunk, s lozinkáink (jelszavas tábláink) voltak három-négy, hogy éljen május elseje, s mások.
Na most eljött ez az új világ, ez a nyolcvankilenc után való. Most a magyarság egy kicsit esent (ismét) megindult, de a nép elrományosodott. Mert Ceausescu idejében a fiatalság felfutott a városokra, s akkor rományul kezdtek beszélleni, a kicsiket kezdték tanyíttani rományul, és mikor a falura visszajőnek, az, amelyik innét kiment, még beszél magyarul, de amelyik ott maradt, az rományul beszél, mert a szomszédja es így szól hezza.
Akkor erősödjünk meg. A Magyar Népi Szövetség, na, hogy híjják most? Udemere. (RMDSZ) Többet úgy nem ment. Nem értük el azt a fokot, amit én elértem 1951-ben. Úgyhogy most ezek a vezetőségek irigyebbek. A rományok. Nem es tudunk haladni eléfelé. A tegnapelőtt este hallottam, még azt es hangsúlyozták, amikor az egyik felkőt (felállt) ott a parlamentben, hogy a csángó gyermekeknek mennyit fizet Magyarország, hogy az országot magyarosítsák el? Még oda es felért ez a hangsúly, hogy csángó gyermekek es vannak magyar iskolákban. S akkor láttam meg, hogy az irigység megvan.
Kapaszkodnak ezek a Markó Béláék, de nehez. Nehez, hogy bár odaérjünk, ahol voltunk ötvenkettőben.
Ez lett volna az első esetem, amelyiket játszottam politikai téren, mert ez politika.
Na, a mostani időszakról beszéljek egy keveset. Az iskolák hogy mennek? Az iskolák azóta, hogy a Magyar Népi Szövetség megszűnt volt ötvennégyben, Lészpeden, mert ez volt az utolsó. Többet aztán nem alakult. De közben aztán nyolcvankilenc után esent (ismét) akartak magyar iskolát. Kezdték adni a gyermekeket Csíkszeredába. Négy-öt gyermeket minden évben s leánykákat. Hogy ott járják a hetet s a nyolcat. Közben aztán vannak, akik elébb léptek.
Sylvester Lajos. Forrás: Erdély.ma
2010. január 11.
Merjünk tovább nézni
Öt esztendővel ezelőtt ugyancsak ilyen idő tájt, január első napjaiban heves román tiltakozást váltott ki a magyar prefektus kinevezése. Fenyegetőztek a román pártvezérek, és tüntetően távol maradtak a beiktatásról. Idén nem váltott ki semmilyen látványos ellenreakciót György Ervin kinevezése, a román pártok vezetői megjelentek az eskütételen, koccintottak, és jó munkát kívántak.
Mindez a helyzet normalizálódását jelzi, lassan a székelyföldi románság, sőt, nacionalista hangokat megütő vezetői számára is természetessé válik, hogy a román kormányt képviselheti egy magyar ember itt, Székelyföldön, a miniszterelnök magyar helyettese kezdheti a hivatalos üzenet tolmácsolását a helyben többségben élők anyanyelvén. Tulajdonképpen ez nem kevés, hozzájárulhat közérzetünk javulásához, egyik és nem az egyetlen pozitív hozadéka az RMDSZ-es kormányzati szerepvállalásnak.
Az RMDSZ igen nehéz helyzetben vállalt feladatot az ország irányításában, megszorító intézkedések egész sora következik, vezetői mégis bizakodóak, úgy vélik, az igen szűkre szabott költségvetéssel is fejleszthető Erdély, Székelyföld, és a törvénykezést sikerül a magyar közösség szempontjából kedvező irányba alakítani.
Nem véletlen azonban Tőkés László kijelentése a csetlő-botló magyar összefogás igen feszült hangulatú pénteki találkozóján. Az EMNT elnöke úgy fogalmazott: „az RMDSZ olcsón szabta meg a liba árát". Lehet, sikerül majd eredményeket felmutatnia, de a jelentős, nagy célkitűzések mintha hiányoznának a prioritások közül. Az előző négyéves mandátum egy sokkal szavahihetőbb partner oldalán már bebizonyította, a hatalmi szerepvállalás a normalitás meghonosítására elegendő: a román közösség számára is elfogadhatóvá váltak a magyar vezetők, és sikerült megszerezni az erdélyi, székelyföldi megyéknek az adófizetői révén amúgy is kijáró finanszírozást. A magyarság megmaradásához azonban ennél sokkal többre van szükség, ismételgessük csak: megfelelő oktatási rendszerre, magyar egyetemre, no meg személyi elvű és területi autonómiára. Mindennek csak halovány nyoma a mostani egyezségben. Marad a régi kérdés: merjünk-e nagyobbakra is nézni? Valamint Adyval tovább: mi lesz ebből, tekintetes úr?
Farkas Réka. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Öt esztendővel ezelőtt ugyancsak ilyen idő tájt, január első napjaiban heves román tiltakozást váltott ki a magyar prefektus kinevezése. Fenyegetőztek a román pártvezérek, és tüntetően távol maradtak a beiktatásról. Idén nem váltott ki semmilyen látványos ellenreakciót György Ervin kinevezése, a román pártok vezetői megjelentek az eskütételen, koccintottak, és jó munkát kívántak.
Mindez a helyzet normalizálódását jelzi, lassan a székelyföldi románság, sőt, nacionalista hangokat megütő vezetői számára is természetessé válik, hogy a román kormányt képviselheti egy magyar ember itt, Székelyföldön, a miniszterelnök magyar helyettese kezdheti a hivatalos üzenet tolmácsolását a helyben többségben élők anyanyelvén. Tulajdonképpen ez nem kevés, hozzájárulhat közérzetünk javulásához, egyik és nem az egyetlen pozitív hozadéka az RMDSZ-es kormányzati szerepvállalásnak.
Az RMDSZ igen nehéz helyzetben vállalt feladatot az ország irányításában, megszorító intézkedések egész sora következik, vezetői mégis bizakodóak, úgy vélik, az igen szűkre szabott költségvetéssel is fejleszthető Erdély, Székelyföld, és a törvénykezést sikerül a magyar közösség szempontjából kedvező irányba alakítani.
Nem véletlen azonban Tőkés László kijelentése a csetlő-botló magyar összefogás igen feszült hangulatú pénteki találkozóján. Az EMNT elnöke úgy fogalmazott: „az RMDSZ olcsón szabta meg a liba árát". Lehet, sikerül majd eredményeket felmutatnia, de a jelentős, nagy célkitűzések mintha hiányoznának a prioritások közül. Az előző négyéves mandátum egy sokkal szavahihetőbb partner oldalán már bebizonyította, a hatalmi szerepvállalás a normalitás meghonosítására elegendő: a román közösség számára is elfogadhatóvá váltak a magyar vezetők, és sikerült megszerezni az erdélyi, székelyföldi megyéknek az adófizetői révén amúgy is kijáró finanszírozást. A magyarság megmaradásához azonban ennél sokkal többre van szükség, ismételgessük csak: megfelelő oktatási rendszerre, magyar egyetemre, no meg személyi elvű és területi autonómiára. Mindennek csak halovány nyoma a mostani egyezségben. Marad a régi kérdés: merjünk-e nagyobbakra is nézni? Valamint Adyval tovább: mi lesz ebből, tekintetes úr?
Farkas Réka. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. január 11.
Ünnepi istentisztelet a Vártemplomban
A húsz évvel ezelőtti istentisztelet emlékére január 10-én ismét Tőkés László püspök, EP- képviselő hirdetett igét a marosvásárhelyi Vártemplomban. A volt temesvári lelkipásztort az egyházközség vegyes kara a Psalmus kórusművel köszöntötte.
Tőkés László ennek kapcsán, miután kegyelettel megemlékezett az áldozatokról, a húsz évvel ezelőtti örömről és a szabadság megtapasztalásáról elevenítette fel emlékeit. Az emlékezés önmagában semmit sem ér, mondta az EP-képviselő, ha nem eredményez cselekvést, ha nem jelenti a múltunkkal való őszinte szembenézést, akkor öncélúvá válik. Márpedig az emlékezésnek erőt kell adnia a jelenünkre és a jövőnkre nézvést is.
A húszéves ünnepségsorozatra árnyékot vet, hogy mindmáig nem tudjuk, kik voltak az ún. "terroristák", akik másfél ezer szabadságszerető állampolgárt gyilkoltak meg, mai napig "nem tudjuk", kik voltak a marosvásárhelyi események kitalálói és forgatókönyvírói, nem vonták felelősségre azokat sem, akik Sütő Andrást bántalmazták; nem beszélünk a kommunista diktatúrák több tízmillió áldozatáról, Recskről, Jilaváról, Duna- csatornáról, százmilliók megnyomorított életéről.
Tőkés László rámutatott: sokkal reménytelenebb és esélytelenebb helyzet volt az 1989-es: akkor mégis volt bátorságunk és hitünk kiállni igazunk mellett. Ma hol van ez a hit, amely alapján megélhetnénk azt, hogy mi tényleg nem vagyunk a meghátrálás emberei? – tette fel a kérdést. A harcot végig kell harcolni, ne legyünk a "hőkölő harcok népe" – idézte Adyt a püspök.
A húsz évvel ezelőtti istentisztelet emlékére január 10-én ismét Tőkés László püspök, EP- képviselő hirdetett igét a marosvásárhelyi Vártemplomban. A volt temesvári lelkipásztort az egyházközség vegyes kara a Psalmus kórusművel köszöntötte.
Tőkés László ennek kapcsán, miután kegyelettel megemlékezett az áldozatokról, a húsz évvel ezelőtti örömről és a szabadság megtapasztalásáról elevenítette fel emlékeit. Az emlékezés önmagában semmit sem ér, mondta az EP-képviselő, ha nem eredményez cselekvést, ha nem jelenti a múltunkkal való őszinte szembenézést, akkor öncélúvá válik. Márpedig az emlékezésnek erőt kell adnia a jelenünkre és a jövőnkre nézvést is.
A húszéves ünnepségsorozatra árnyékot vet, hogy mindmáig nem tudjuk, kik voltak az ún. "terroristák", akik másfél ezer szabadságszerető állampolgárt gyilkoltak meg, mai napig "nem tudjuk", kik voltak a marosvásárhelyi események kitalálói és forgatókönyvírói, nem vonták felelősségre azokat sem, akik Sütő Andrást bántalmazták; nem beszélünk a kommunista diktatúrák több tízmillió áldozatáról, Recskről, Jilaváról, Duna- csatornáról, százmilliók megnyomorított életéről.
Tőkés László rámutatott: sokkal reménytelenebb és esélytelenebb helyzet volt az 1989-es: akkor mégis volt bátorságunk és hitünk kiállni igazunk mellett. Ma hol van ez a hit, amely alapján megélhetnénk azt, hogy mi tényleg nem vagyunk a meghátrálás emberei? – tette fel a kérdést. A harcot végig kell harcolni, ne legyünk a "hőkölő harcok népe" – idézte Adyt a püspök.
2010. január 11.
Messze ható üzenet
Gazdára találtak a Báthory István-díjak
Tizenkét személy illetve szervezet vehette át az idén a Báthory István-díjat, amellyel azoknak a személyeknek, illetve szervezeteknek a munkáját jutalmazzák, akik a legtöbbet tettek, tesznek a romániai, állami finanszírozású magyar felsőoktatás megteremtése érdekében. Az elismerést, amelyet a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) javaslatára az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) oktatási szakbizottsága adományoz, szombaton délután a marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban nyújtották át ünnepélyes keretek között az idei kitüntetetteknek.
Mikor lesz a sok jó szándékból egy akarat a romániai magyar felsőoktatás ügyének egységes rendezésére – tette fel a kérdést nyitóbeszédében Tőkés László, az EMNT elnöke, EU-képviselő, aki szerint le kell szokni a provinciális kisebbségi gondolkodás szűk korlátairól és egyetemes összefüggésbe kell helyezni a romániai magyar felsőoktatás ügyét, amelynek jogosságát ily módon meg sem lehet kérdőjelezni. Az EMNT bővített elnökségének tanácskozásán napirendi pontként szerepel a stratégia kidolgozása, amelynek megvalósítására teljes körű összefogásra van szükség – tette hozzá.
Manapság akkora a csend mintha e téren minden rendben volna, holott "növesztik titkon szőrüket már a hatalmas meszelők" – idézte Kányádi Sándor sorait Hantz Péter tudományos kutató, a BKB alelnöke, akit határozott kiállásáért távolítottak el a Babes–Bolyai Egyetemről. Azok az egyetemi tanárok, akik az idei díjakat kapják, sikeres emberek, annak ellenére, hogy nem váltak a hatalom zsoldosaivá – hangzott el beszédében.
Az öt éve kiosztásra kerülő díj történetét Kovács Lehel, a díjazottak gazdag munkásságát Ördög Miklós Levente műsorvezető olvasta fel.
Az idei díjazottak: Bács-Várkuti Emőke, a Pro Kárpátia Alapítvány ügyvivője, aki a nemzetközi kapcsolattartás terén támogatta a Bolyai Kezdeményező Bizottság tevékenységét; a dél-tiroli Dolomiten című napilap, amely számos fényképekkel illusztrált cikket közölt a Babes- Bolyai Tudományegyetemen a magyar feliratok kapcsán történtekről; Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI), amely szervezet tüntetéseket, imaest-láncokat szervezett a Bolyai Kezdeményező Bizottság támogatása érdekében; Cornelius Hell, irodalomtörténész, újságíró, aki a Die Furche cmű osztrák napilap szerkesztőjeként rendszeresen beszámolt a romániai magyarság valós helyzetéről, a Babes–Bolyai Tudományegyetem "hamis multikulturalizmusáról"; a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), amely rendszeresen kiállt a Bolyai Egyetem újraindítása érdekében; Kiss Olivér újságíró, a Szabadság című napilap volt főszerkesztője, aki a lap hasábjain közölte azoknak az egyetemi oktatóknak a listáját, akik a magyar karok ellen foglaltak állást; Pálfalvi Attila egyetemi tanár, volt oktatási miniszterhelyettes, aki a rendszerváltáskor elősegítette, hogy anyanyelvén tanulhasson az a sok ezer diák, akiket a diktatúra kényszerített román osztályokba, s aki részletes tervet készített a Bolyai Egyetem újraindítása érdekében; Páskándiné Sebők Anna kultúr- történész, aki filmet készített a Bolyai Egyetem erőszakos felszámolásáról; Somai József, aki létrehozta a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesületét, és újabb vállalásként az egyetem ügyét nemzetközi joghatóságok elé terjeszti.
Marosvásárhelyről három egyetemi tanárt tüntettek ki Bárthory-díjjal, Béres András professzort, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem volt rektorát, akinek "oroszlánrésze volt annak kiharcolásában", hogy 1990 januárjában az intézményben magyar kar létesüljön, amelynek jogait egy autonómia-nyilatkozat szentesítette; Brassai Zoltán orvosprofesszort, akadémikust, aki orvosként, kutatóként, orvos szakíróként impozáns életművet alkotott úgy, hogy nem hódolt be a hatalomnak és nem lépett be a Román Kommunista Pártba, és pályafutása során következetesen harcolt az önálló erdélyi magyar egyetem ügyéért; Péter Mihály orvosprofesszor, aki tudós egyetemi tanárként a rendszerváltáskor többször kiállt a magyar nyelvű felsőoktatás helyreállításáért, s az 1990 márciusában elszenvedett súlyos fizikai bántalmazás ellenére tovább folytatta oktatói és orvostörténeti szakírói tevékenységét.
Béres András professzortól azt kérdeztük: 1989-ben remélte-e, hogy sikerül ilyen mértékben kibővíteni a színművészeti egyetemen folyó tevékenységet?
– 1989-ben még nem, de 1990-ben, amikor elvállaltam a rektorságot, már gondoltam, hogy idáig eljut a "színi", s reménykedem, hogy tovább fog fejlődni.
– Az élet egy befejezetlen kísérlet, ahogy Salvador Luria Nobel-díjas tudós mondta. Ilyen a magyar nyelvű felsőoktatás kérdése is, soha nincs teljesen befejezve, mindig valamire törekszünk, de véleményem szerint a dolgok jó irányba haladnak, …csak ki kell várni – jegyeztük Brassai Zoltán orvosprofesszor szavait.
A harmadik vásárhelyi kitüntetett, Péter Mihály egyetemi tanár a következőket válaszolta:
– Elvégeztem az egyetemet, tanítottam is román nyelven, de, ha el kellene az orvosnak árnyaltan mondanom, hogy hol mi fáj, ma is zavarba jönnék. A papjával, a tanítójával és az orvosával minden embernek anyanyelvén kell beszélnie, s erre mindenkinek meg kell teremteni a lehetőséget. A magyar felsőoktatás ezért volt a szívügyem, az ma is, s az lesz, amíg élek.
– Erdélyben adott a kellő potenciál, erő, de húsz év alatt szinte semmire nem jutottunk, ami egy tarthatatlan állapot, ezért kísérletet kell tennünk az ügyben érintett és érdekelt felek összehozására, s egy közös stratégia melletti felsorakoztatásra. Jelentse ez az esztendő ennek a tervnek a megvalósítását – mondotta Tőkés László, aki szerint Báthory István, az első erdélyi magyar egyetem alapítójának a neve komoly súlyt, messze ható üzenetet kölcsönöz a díjnak.
Európa nem zárkózhat el egy sikeres közigazgatási modelltől, az autonómiától, amelynek alapját a föderalizáció és a decentralizáció jelenti, mivel az egyes régiók lakói jobban tudják, hogy mire van szükségük – hangzott el a dél-tiroli Dolomit című lapot képviselő Hatto Schmidt beszédében, aki azzal fejezte be szavait, hogy lapja az erdélyi magyarság küzdelmei után a sikeréről szeretne tudósítani.
A szellemi tőke, a tudás fontosságát hangsúlyozta Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia Báthory-díjas volt elnökének üzenete, amelyet Kincses Ajtay Mária egyetemi tanár olvasott fel.
(bodolai) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)
Gazdára találtak a Báthory István-díjak
Tizenkét személy illetve szervezet vehette át az idén a Báthory István-díjat, amellyel azoknak a személyeknek, illetve szervezeteknek a munkáját jutalmazzák, akik a legtöbbet tettek, tesznek a romániai, állami finanszírozású magyar felsőoktatás megteremtése érdekében. Az elismerést, amelyet a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) javaslatára az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) oktatási szakbizottsága adományoz, szombaton délután a marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban nyújtották át ünnepélyes keretek között az idei kitüntetetteknek.
Mikor lesz a sok jó szándékból egy akarat a romániai magyar felsőoktatás ügyének egységes rendezésére – tette fel a kérdést nyitóbeszédében Tőkés László, az EMNT elnöke, EU-képviselő, aki szerint le kell szokni a provinciális kisebbségi gondolkodás szűk korlátairól és egyetemes összefüggésbe kell helyezni a romániai magyar felsőoktatás ügyét, amelynek jogosságát ily módon meg sem lehet kérdőjelezni. Az EMNT bővített elnökségének tanácskozásán napirendi pontként szerepel a stratégia kidolgozása, amelynek megvalósítására teljes körű összefogásra van szükség – tette hozzá.
Manapság akkora a csend mintha e téren minden rendben volna, holott "növesztik titkon szőrüket már a hatalmas meszelők" – idézte Kányádi Sándor sorait Hantz Péter tudományos kutató, a BKB alelnöke, akit határozott kiállásáért távolítottak el a Babes–Bolyai Egyetemről. Azok az egyetemi tanárok, akik az idei díjakat kapják, sikeres emberek, annak ellenére, hogy nem váltak a hatalom zsoldosaivá – hangzott el beszédében.
Az öt éve kiosztásra kerülő díj történetét Kovács Lehel, a díjazottak gazdag munkásságát Ördög Miklós Levente műsorvezető olvasta fel.
Az idei díjazottak: Bács-Várkuti Emőke, a Pro Kárpátia Alapítvány ügyvivője, aki a nemzetközi kapcsolattartás terén támogatta a Bolyai Kezdeményező Bizottság tevékenységét; a dél-tiroli Dolomiten című napilap, amely számos fényképekkel illusztrált cikket közölt a Babes- Bolyai Tudományegyetemen a magyar feliratok kapcsán történtekről; Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI), amely szervezet tüntetéseket, imaest-láncokat szervezett a Bolyai Kezdeményező Bizottság támogatása érdekében; Cornelius Hell, irodalomtörténész, újságíró, aki a Die Furche cmű osztrák napilap szerkesztőjeként rendszeresen beszámolt a romániai magyarság valós helyzetéről, a Babes–Bolyai Tudományegyetem "hamis multikulturalizmusáról"; a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), amely rendszeresen kiállt a Bolyai Egyetem újraindítása érdekében; Kiss Olivér újságíró, a Szabadság című napilap volt főszerkesztője, aki a lap hasábjain közölte azoknak az egyetemi oktatóknak a listáját, akik a magyar karok ellen foglaltak állást; Pálfalvi Attila egyetemi tanár, volt oktatási miniszterhelyettes, aki a rendszerváltáskor elősegítette, hogy anyanyelvén tanulhasson az a sok ezer diák, akiket a diktatúra kényszerített román osztályokba, s aki részletes tervet készített a Bolyai Egyetem újraindítása érdekében; Páskándiné Sebők Anna kultúr- történész, aki filmet készített a Bolyai Egyetem erőszakos felszámolásáról; Somai József, aki létrehozta a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesületét, és újabb vállalásként az egyetem ügyét nemzetközi joghatóságok elé terjeszti.
Marosvásárhelyről három egyetemi tanárt tüntettek ki Bárthory-díjjal, Béres András professzort, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem volt rektorát, akinek "oroszlánrésze volt annak kiharcolásában", hogy 1990 januárjában az intézményben magyar kar létesüljön, amelynek jogait egy autonómia-nyilatkozat szentesítette; Brassai Zoltán orvosprofesszort, akadémikust, aki orvosként, kutatóként, orvos szakíróként impozáns életművet alkotott úgy, hogy nem hódolt be a hatalomnak és nem lépett be a Román Kommunista Pártba, és pályafutása során következetesen harcolt az önálló erdélyi magyar egyetem ügyéért; Péter Mihály orvosprofesszor, aki tudós egyetemi tanárként a rendszerváltáskor többször kiállt a magyar nyelvű felsőoktatás helyreállításáért, s az 1990 márciusában elszenvedett súlyos fizikai bántalmazás ellenére tovább folytatta oktatói és orvostörténeti szakírói tevékenységét.
Béres András professzortól azt kérdeztük: 1989-ben remélte-e, hogy sikerül ilyen mértékben kibővíteni a színművészeti egyetemen folyó tevékenységet?
– 1989-ben még nem, de 1990-ben, amikor elvállaltam a rektorságot, már gondoltam, hogy idáig eljut a "színi", s reménykedem, hogy tovább fog fejlődni.
– Az élet egy befejezetlen kísérlet, ahogy Salvador Luria Nobel-díjas tudós mondta. Ilyen a magyar nyelvű felsőoktatás kérdése is, soha nincs teljesen befejezve, mindig valamire törekszünk, de véleményem szerint a dolgok jó irányba haladnak, …csak ki kell várni – jegyeztük Brassai Zoltán orvosprofesszor szavait.
A harmadik vásárhelyi kitüntetett, Péter Mihály egyetemi tanár a következőket válaszolta:
– Elvégeztem az egyetemet, tanítottam is román nyelven, de, ha el kellene az orvosnak árnyaltan mondanom, hogy hol mi fáj, ma is zavarba jönnék. A papjával, a tanítójával és az orvosával minden embernek anyanyelvén kell beszélnie, s erre mindenkinek meg kell teremteni a lehetőséget. A magyar felsőoktatás ezért volt a szívügyem, az ma is, s az lesz, amíg élek.
– Erdélyben adott a kellő potenciál, erő, de húsz év alatt szinte semmire nem jutottunk, ami egy tarthatatlan állapot, ezért kísérletet kell tennünk az ügyben érintett és érdekelt felek összehozására, s egy közös stratégia melletti felsorakoztatásra. Jelentse ez az esztendő ennek a tervnek a megvalósítását – mondotta Tőkés László, aki szerint Báthory István, az első erdélyi magyar egyetem alapítójának a neve komoly súlyt, messze ható üzenetet kölcsönöz a díjnak.
Európa nem zárkózhat el egy sikeres közigazgatási modelltől, az autonómiától, amelynek alapját a föderalizáció és a decentralizáció jelenti, mivel az egyes régiók lakói jobban tudják, hogy mire van szükségük – hangzott el a dél-tiroli Dolomit című lapot képviselő Hatto Schmidt beszédében, aki azzal fejezte be szavait, hogy lapja az erdélyi magyarság küzdelmei után a sikeréről szeretne tudósítani.
A szellemi tőke, a tudás fontosságát hangsúlyozta Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia Báthory-díjas volt elnökének üzenete, amelyet Kincses Ajtay Mária egyetemi tanár olvasott fel.
(bodolai) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)
2010. január 11.
Markó: nem előnyöket, hanem felelősséget jelent a kormányzás
Markó Béla RMDSZ-elnök, miniszterelnök-helyettes állítása szerint nem volt könnyű meghoznia az RMDSZ-nek a döntést a kormányra lépést illetően, rámutatva, nem előnyöket, hanem felelősséget jelent a kormányzás ebben az időszakban.
Markó kifejtette, a Szövetség egy rendkívül nehéz időszakban vállalta a kormányzást, egy olyan időszakban, amikor a kormányzás nem előnyöket, hanem felelősséget jelent.
„Önök is láthatják, hogy ez a költségvetés szigorú, és hogy mennyi vita van körülötte. Ez a költségvetés megszorításokat jelent. Nagy felelősség vár ránk, olyan szigorú intézkedéseket kell meghoznunk, melyekkel sikerül fellendíteni a gazdaságot, és meggyőződésem, hogy ez sikerülni fog. Ezt azonban úgy kell véghez vinnünk, hogy ezek nyomán ne elsősorban a nélkülözök szenvedjenek. Ez nem lesz könnyű, de mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy mindezt elérjük” – mondta Markó.
Az RMDSZ elnöke hozzátette, a Szövetség prioritását elsősorban a gazdaság fellendítése jelenti, de „természetesen” tovább akar vinni néhány, „rendkívül fontos” általános projektet, mint például a decentralizálás folyamata, az infrastruktúra korszerűsítése, beleértve az erdélyi és székely megyéket is. Ugyanakkor azonban „megoldásokat akar találni az etnikumok közötti kapcsolatok esetében is”.
„Nem volt könnyű az RMDSZ számára meghozni a döntést a kormányra lépést illetően, de úgy véltük, hogy a nehézségek ellenére hozzá kell járulnunk a nagy problémák megoldásához” – sommázta Markó. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)
Markó Béla RMDSZ-elnök, miniszterelnök-helyettes állítása szerint nem volt könnyű meghoznia az RMDSZ-nek a döntést a kormányra lépést illetően, rámutatva, nem előnyöket, hanem felelősséget jelent a kormányzás ebben az időszakban.
Markó kifejtette, a Szövetség egy rendkívül nehéz időszakban vállalta a kormányzást, egy olyan időszakban, amikor a kormányzás nem előnyöket, hanem felelősséget jelent.
„Önök is láthatják, hogy ez a költségvetés szigorú, és hogy mennyi vita van körülötte. Ez a költségvetés megszorításokat jelent. Nagy felelősség vár ránk, olyan szigorú intézkedéseket kell meghoznunk, melyekkel sikerül fellendíteni a gazdaságot, és meggyőződésem, hogy ez sikerülni fog. Ezt azonban úgy kell véghez vinnünk, hogy ezek nyomán ne elsősorban a nélkülözök szenvedjenek. Ez nem lesz könnyű, de mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy mindezt elérjük” – mondta Markó.
Az RMDSZ elnöke hozzátette, a Szövetség prioritását elsősorban a gazdaság fellendítése jelenti, de „természetesen” tovább akar vinni néhány, „rendkívül fontos” általános projektet, mint például a decentralizálás folyamata, az infrastruktúra korszerűsítése, beleértve az erdélyi és székely megyéket is. Ugyanakkor azonban „megoldásokat akar találni az etnikumok közötti kapcsolatok esetében is”.
„Nem volt könnyű az RMDSZ számára meghozni a döntést a kormányra lépést illetően, de úgy véltük, hogy a nehézségek ellenére hozzá kell járulnunk a nagy problémák megoldásához” – sommázta Markó. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)
2010. január 11.
Tizenegy pedagógus vehetett át életmű-díjat a szaktestülettől – A kétévente átnyújtott elismerési lehetőség az Ezüstgyopár-díj odaítéléséhez
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) Kolozs megyei szervezete szombaton, a Báthory István Elméleti Líceum dísztermében, adta át a 2009-es évi érdemes oktató-nevelő díjat tizenegy Kolozs megyei pedagógusnak, több évtizedes pedagógusi tevékenységük méltánylása céljából. Az 1996-ban létrehozott díjat eleinte évente, majd 2000-től kezdődően kétévente adják át nyugdíjas vagy nyugdíjhoz közel álló pedagógusoknak. Az esemény Tárkányi Erika Tímea, Kolozs megyei RMPSZ-elnök beszédével kezdődött, majd a laudációk felolvasása következett. Az idei díjazottak a következők: Almássy Mária tanár, Halmágyi Endre és Halmágyi Gizella tanító, Jakab-Medvéssy Erzsébet tanár, Jancsik Edit óvónő, Kassai István és Karsay József tanár, Kovács Valéria tanító, Lendek Erzsébet és Szabó Bertalan tanár, valamint Szekerán István tanító. A rövid műsorban közreműködött a Báthory-líceum és a S. Toduţă Zenelíceum néhány diákja.
„Nagy öröm számunkra, hogy ezen a napon a figyelem és az érdeklődés középpontjába kerülnek azok a pedagógusok, akiket méltónak talált erre a díjra a pedagógusszövetség megyei választmánya – a volt tanítványok és pedagógus kollégák javaslatai alapján. Az érdemes oktató-nevelő díj egy küzdelmes, a pedagógusi szakmát hivatásnak tekintő életpálya elismerése. Ezt az életutat nemcsak a magas szintű szakmaiság jellemzi, hanem túlmutat az oktatás keretein, fontosnak tartva a közösségépítő szerepkört is, ahol a megtartó erő a hűség: egy nemzethez, egy közösséghez, a vállalt hivatáshoz” – hangzott el Tárkányi Erika – Tímea RMPSZ-elnök beszédében.
„Almássy Máriának, a dési Andrei Mureşanu Líceum kémiatanárának szívügye volt a minőségi oktatás. Pontosan felmérte minden diák képességét, de azt is tudta, hogyan kell értékké tenni azt, ami minden diák szívében ott van. Ő volt számomra az ideális tanár és a példakép”, tudtuk meg Bentia Annamária laudációjából.
A tanítóházaspár Halmágyi Endréről és Gizelláról elfogultság nélkül vélekedett a laudációban lányuk, Jakab Gizella: „Édesapám dinamikus és jó szervezőként rengeteg tevékenységben vett részt, a tanulók tudásának gyarapítása érdekében állandóan vetélkedőket szervezett az osztályok, illetve a szomszéd falvak tanulói között is. Író-olvasó találkozók lebonyolításában is részt vállalt: neki köszönhetően maradt meg bennem gyerekkori emlékként Kányádi Sándor és Banner Zoltán előadása. Édesanyám tanítóképzőt végzett, ám volt, amikor óvónőként dolgozott. Varrottasai több országba eljutottak. Nőtársait varrásra és hímzésre tanította”.
„Az iskolában sikernek számít, ha a tanulónak nem rándul görcsbe a gyomra, amikor elkezdődik az óra, és otthon arról mesél: milyen érdekes dolgokat tanult aznap. Valahogy így voltam én Jakab-Medvéssy Erzsébet matematika óráival. A tanárnőt szaktanárként és osztályfőnökként egyaránt szerették. Tanárkollégáival is megtalálta a közös hangot” – így vélekedett laudációjában Kaupert Melinda.
„Az emlékek tárában megkeresni harmincnyolc dolgos év értékeit úgy, hogy az aktív kolleganők számára tanulságos legyen, nehéz feladat. Jancsik Edit óvónő elsősorban a gyermekek szépérzékét fejlesztette. Ugyanakkor növendékeinek kifejezőkészségét verstanítással és meséléssel fejlesztette olyan szintre, hogy később a tanítónők elismeréssel adóztak munkájának”, hangsúlyozta a laudációban Pálffi Éva.
„Engem Kassai István tanár biztatott arra, hogy a pedagóguspályát válasszam. Amikor növendéke voltam, csodálattal figyeltük, ahogy a tanár úr mindenki arcára mosolyt varázsolt. Köszönöm a sorsnak, hogy megismerhettem és tanulhattam tőle” – mondta Németh Margit tanító, majd arra buzdította Kassai Istvánt, hogy a tordai magyarság körében még sokáig tevékenykedjen.
„Karsay József földrajztanár hozzájárult a Györgyfalvi-negyed 1-es számú Általános Iskola arculatának kialakításához. Huszonhat éven át látta el az említett tanintézet aligazgatói tisztségét. Volt diákjai nem felejtették el, és ma is megkérdezik tőlem: hogy van, mit csinál Karsay tanár úr, volt aligazgatónk? Erre én csak annyit válaszolok, hogy jól van, és ma is az iskoláról álmodik”– vélekedett Lőrincz Ernő. Ezt követően Karsay József kifejtette a kolozsvári lakónegyedi iskolák elnéptelenedése miatti aggodalmát.
„Kovács Valéria tanító harminc éven át dolgozott a Báthory-líeumban úgy, hogy igazgatói mindig meg voltak elégedve a munkájával. Lehettek is, hiszen munkáját az igényesség, pontosság és ötletesség jellemezte. Nagy odaadással, teljes erőbedobással dolgozott, mindig a tökéletességre törekedve. Szeretett bennünket és bízott bennünk, akár egy édesanya. A mai napig az én szeretett tancim volt és marad” – közölte Káptalan Erna.
„Lendek Erzsébet matematikatanár tevékenységét a hivatástudat, az odaadás és a következetes munka jellemezte. Osztályfőnökként igazságos volt, és nagy hangsúlyt fektetett diákjai magyarságtudatának fejlesztésére, a hit, a tisztelet és szeretet megszilárdítására” – tudtuk meg Kerekes Andrea laudációjából. Válaszképpen a díjazott kifejtette: a pedagógusi pálya volt a hivatása és a feladata, de nagyon örül tanítványai sikereinek. „Meglepetés számomra ez a díj, és talán nem is érdemlem meg”, mondta szerényen Lendek Erzsébet.
„Szabó Bertalan matematikatanár óráin mindig csendben, fegyelmezetten dolgoztak a gyerekek. Nyugdíjasként is számíthatnak rá a Brassai-líceumban: ha szükséges, szívesen segít. Nem csak tudást, hanem erkölcsi értékeket is kaptunk tőle, és számomra Berci bácsi ma is példakép” – mondta Farkas Mónika, aki visszaemlékezett a Szabó Bertalan által szervezett kirándulásokra is.
Virág Erzsébet az utolsó díjazottról, Szekerán István tanítóról mondott laudációt, aki családi okok miatt nem vehetett részt az ünnepségen. „Gyermekkori emlékem: harmadikos vagyok, és a szilágyfőkeresztúri kultúrotthon színpadán állok varázslónak öltözve. A hátam mögött csodálatos palota, amelyet a tanító bácsi készített, és ő állította színpadra a tanév végi mesejátékot is”, emlékezett vissza Virág Erzsébet, majd miután felsorolta a tanító életútjának fontosabb állomásait, kitért arra is, hogy Szekerán István volt az, aki 2006-ban – 45 évi kihagyás után – újraindította a Beszterce-Naszód megyei Óradnán a magyar nyelvű oktatást Bauer-Madarász Ilonával közösen.
A tizenegy díjazott mellett most adták át Halmos Katalin zenetanárnak az októberben Szovátán neki ítélt Ezüstgyopár díjat is, mivel a tanárnő objektív okok miatt nem vehetett részt azon az ünnepségen.
Az ünnepi eseményen Udvary Tímea és Szabó Brigitta, a Báthory-líceum diákjai szavaltak, valamint hangszeren közreműködött Túrós Klára, Gombás Brigitta, Müller Márta és Fodor Ilka Borbála, a S. Toduţă Zenelíceum diákjai.
A díjazottak emléklapot és könyvjutalmat kaptak. A laudációk felolvasása után Tárkányi Erika Tímea Kolozs megyei RMPSZ-elnöktől megtudtuk: a most átadott érdemes oktató-nevelői díj birtokosait Ezüstgyopár díjra jelölhetik. Ezt az országos szintű kitüntetést kétévenként adják át Szovátán, a pedagógusszövetség ottani székhelyén.
NAGY-HINTÓS DIANA. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) Kolozs megyei szervezete szombaton, a Báthory István Elméleti Líceum dísztermében, adta át a 2009-es évi érdemes oktató-nevelő díjat tizenegy Kolozs megyei pedagógusnak, több évtizedes pedagógusi tevékenységük méltánylása céljából. Az 1996-ban létrehozott díjat eleinte évente, majd 2000-től kezdődően kétévente adják át nyugdíjas vagy nyugdíjhoz közel álló pedagógusoknak. Az esemény Tárkányi Erika Tímea, Kolozs megyei RMPSZ-elnök beszédével kezdődött, majd a laudációk felolvasása következett. Az idei díjazottak a következők: Almássy Mária tanár, Halmágyi Endre és Halmágyi Gizella tanító, Jakab-Medvéssy Erzsébet tanár, Jancsik Edit óvónő, Kassai István és Karsay József tanár, Kovács Valéria tanító, Lendek Erzsébet és Szabó Bertalan tanár, valamint Szekerán István tanító. A rövid műsorban közreműködött a Báthory-líceum és a S. Toduţă Zenelíceum néhány diákja.
„Nagy öröm számunkra, hogy ezen a napon a figyelem és az érdeklődés középpontjába kerülnek azok a pedagógusok, akiket méltónak talált erre a díjra a pedagógusszövetség megyei választmánya – a volt tanítványok és pedagógus kollégák javaslatai alapján. Az érdemes oktató-nevelő díj egy küzdelmes, a pedagógusi szakmát hivatásnak tekintő életpálya elismerése. Ezt az életutat nemcsak a magas szintű szakmaiság jellemzi, hanem túlmutat az oktatás keretein, fontosnak tartva a közösségépítő szerepkört is, ahol a megtartó erő a hűség: egy nemzethez, egy közösséghez, a vállalt hivatáshoz” – hangzott el Tárkányi Erika – Tímea RMPSZ-elnök beszédében.
„Almássy Máriának, a dési Andrei Mureşanu Líceum kémiatanárának szívügye volt a minőségi oktatás. Pontosan felmérte minden diák képességét, de azt is tudta, hogyan kell értékké tenni azt, ami minden diák szívében ott van. Ő volt számomra az ideális tanár és a példakép”, tudtuk meg Bentia Annamária laudációjából.
A tanítóházaspár Halmágyi Endréről és Gizelláról elfogultság nélkül vélekedett a laudációban lányuk, Jakab Gizella: „Édesapám dinamikus és jó szervezőként rengeteg tevékenységben vett részt, a tanulók tudásának gyarapítása érdekében állandóan vetélkedőket szervezett az osztályok, illetve a szomszéd falvak tanulói között is. Író-olvasó találkozók lebonyolításában is részt vállalt: neki köszönhetően maradt meg bennem gyerekkori emlékként Kányádi Sándor és Banner Zoltán előadása. Édesanyám tanítóképzőt végzett, ám volt, amikor óvónőként dolgozott. Varrottasai több országba eljutottak. Nőtársait varrásra és hímzésre tanította”.
„Az iskolában sikernek számít, ha a tanulónak nem rándul görcsbe a gyomra, amikor elkezdődik az óra, és otthon arról mesél: milyen érdekes dolgokat tanult aznap. Valahogy így voltam én Jakab-Medvéssy Erzsébet matematika óráival. A tanárnőt szaktanárként és osztályfőnökként egyaránt szerették. Tanárkollégáival is megtalálta a közös hangot” – így vélekedett laudációjában Kaupert Melinda.
„Az emlékek tárában megkeresni harmincnyolc dolgos év értékeit úgy, hogy az aktív kolleganők számára tanulságos legyen, nehéz feladat. Jancsik Edit óvónő elsősorban a gyermekek szépérzékét fejlesztette. Ugyanakkor növendékeinek kifejezőkészségét verstanítással és meséléssel fejlesztette olyan szintre, hogy később a tanítónők elismeréssel adóztak munkájának”, hangsúlyozta a laudációban Pálffi Éva.
„Engem Kassai István tanár biztatott arra, hogy a pedagóguspályát válasszam. Amikor növendéke voltam, csodálattal figyeltük, ahogy a tanár úr mindenki arcára mosolyt varázsolt. Köszönöm a sorsnak, hogy megismerhettem és tanulhattam tőle” – mondta Németh Margit tanító, majd arra buzdította Kassai Istvánt, hogy a tordai magyarság körében még sokáig tevékenykedjen.
„Karsay József földrajztanár hozzájárult a Györgyfalvi-negyed 1-es számú Általános Iskola arculatának kialakításához. Huszonhat éven át látta el az említett tanintézet aligazgatói tisztségét. Volt diákjai nem felejtették el, és ma is megkérdezik tőlem: hogy van, mit csinál Karsay tanár úr, volt aligazgatónk? Erre én csak annyit válaszolok, hogy jól van, és ma is az iskoláról álmodik”– vélekedett Lőrincz Ernő. Ezt követően Karsay József kifejtette a kolozsvári lakónegyedi iskolák elnéptelenedése miatti aggodalmát.
„Kovács Valéria tanító harminc éven át dolgozott a Báthory-líeumban úgy, hogy igazgatói mindig meg voltak elégedve a munkájával. Lehettek is, hiszen munkáját az igényesség, pontosság és ötletesség jellemezte. Nagy odaadással, teljes erőbedobással dolgozott, mindig a tökéletességre törekedve. Szeretett bennünket és bízott bennünk, akár egy édesanya. A mai napig az én szeretett tancim volt és marad” – közölte Káptalan Erna.
„Lendek Erzsébet matematikatanár tevékenységét a hivatástudat, az odaadás és a következetes munka jellemezte. Osztályfőnökként igazságos volt, és nagy hangsúlyt fektetett diákjai magyarságtudatának fejlesztésére, a hit, a tisztelet és szeretet megszilárdítására” – tudtuk meg Kerekes Andrea laudációjából. Válaszképpen a díjazott kifejtette: a pedagógusi pálya volt a hivatása és a feladata, de nagyon örül tanítványai sikereinek. „Meglepetés számomra ez a díj, és talán nem is érdemlem meg”, mondta szerényen Lendek Erzsébet.
„Szabó Bertalan matematikatanár óráin mindig csendben, fegyelmezetten dolgoztak a gyerekek. Nyugdíjasként is számíthatnak rá a Brassai-líceumban: ha szükséges, szívesen segít. Nem csak tudást, hanem erkölcsi értékeket is kaptunk tőle, és számomra Berci bácsi ma is példakép” – mondta Farkas Mónika, aki visszaemlékezett a Szabó Bertalan által szervezett kirándulásokra is.
Virág Erzsébet az utolsó díjazottról, Szekerán István tanítóról mondott laudációt, aki családi okok miatt nem vehetett részt az ünnepségen. „Gyermekkori emlékem: harmadikos vagyok, és a szilágyfőkeresztúri kultúrotthon színpadán állok varázslónak öltözve. A hátam mögött csodálatos palota, amelyet a tanító bácsi készített, és ő állította színpadra a tanév végi mesejátékot is”, emlékezett vissza Virág Erzsébet, majd miután felsorolta a tanító életútjának fontosabb állomásait, kitért arra is, hogy Szekerán István volt az, aki 2006-ban – 45 évi kihagyás után – újraindította a Beszterce-Naszód megyei Óradnán a magyar nyelvű oktatást Bauer-Madarász Ilonával közösen.
A tizenegy díjazott mellett most adták át Halmos Katalin zenetanárnak az októberben Szovátán neki ítélt Ezüstgyopár díjat is, mivel a tanárnő objektív okok miatt nem vehetett részt azon az ünnepségen.
Az ünnepi eseményen Udvary Tímea és Szabó Brigitta, a Báthory-líceum diákjai szavaltak, valamint hangszeren közreműködött Túrós Klára, Gombás Brigitta, Müller Márta és Fodor Ilka Borbála, a S. Toduţă Zenelíceum diákjai.
A díjazottak emléklapot és könyvjutalmat kaptak. A laudációk felolvasása után Tárkányi Erika Tímea Kolozs megyei RMPSZ-elnöktől megtudtuk: a most átadott érdemes oktató-nevelői díj birtokosait Ezüstgyopár díjra jelölhetik. Ezt az országos szintű kitüntetést kétévenként adják át Szovátán, a pedagógusszövetség ottani székhelyén.
NAGY-HINTÓS DIANA. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)
2010. január 11.
Huszadik születésnapját ünnepli az RMDSZ
FOLYTATÁS LAPUNK JANUÁR 9-I SZÁMÁBÓL
1991.
Szeptember 7.
– A KOT kolozsvári ülésén tiltakozik az igazságügyi szervek „etnikai elfogultsága és nemzetiségi diszkriminációja”ellen. Közleményük hangsúlyozza, autonóm helyi önkormányzatokra van szükség, biztosítani kell a nemzetiségek számarányának megfelelő képviseletet. Szükség van egy Nemzetiségi Minisztériumra is.
Szeptember 10.
– A Parlament megkezdi az alkotmánytervezet vitáját és jóváhagyja az első szakaszt, amely szerint Románia nemzetállam. Az RMDSZ és a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNŢCD) ellene szavaznak.
Október 3.
–Az RMDSZ-küldöttség Theodor Stolojannal tárgyal a kormányalakításról. Az RMDSZ igényli a nemzetiségi minisztériumot és jogot formál a miniszteri tisztségre, ezenkívül a tanügyi, művelődési és igazságügyi tárcákban kér egy-egy államtitkárt.
Október 5.
– Aradon ülést tart a KOT. Nagy vita folyik a kormányban való részvétel esetén igénylendő tisztségek betöltése körül. Elhatározzák a rendkívüli kongresszus összehívását decemberig. Állásfoglalás születik az önrendelkezési jogról és a területi autonómia igényéről.
Október 9.
– A (Roman-kormány bukását követő) kormányalakítási tárgyalások során a nemzetiségi minisztérium létrehozását Stolojan és az ellenzéki pártok képviselői egyaránt elutasítják. A tárgyalások megszakadnak.
Október 17.
– Élő tv- és rádióadás közvetíti a Kovászna és Hargita megyéből „elűzött” románok meghallgatásával megbízott parlamenti bizottság jelentését. A jelentés elüldözöttnek tünteti fel azokat a tanárokat, akik kényszerkihelyezésük után hazatértek szülőföldjükre. Az RMDSZ képviselői és szenátorai kivonulnak a parlament együttes üléséről, mert a jelentés az egész magyar nemzeti kisebbség kollektív bűnösségét fogalmazza meg. (Később a Har-Kov-jelentés néven emlegetik.)
Október 28.
– A parlament két háza folytatja a Har-Kov-jelentés vitáját. Az RMDSZ továbbra is adatokkal cáfolja a jelentés állításait, a román szenátorok és képviselők, csakúgy, mint a korábbi vitanapokon, indulattal és gyűlölettel válaszolnak.
November 8.
– Budapesten Antall József miniszterelnök fogadja az RMDSZ küldöttségét; megtörténik a hivatalos kapcsolatfelvétel az RMDSZ és a magyar politikai élet vezető erői között.
November 12.
– A parlament leszavazza, hogy az ország alkotmányában rögzítsék a kisebbségek arra vonatkozó jogát, hogy anyanyelvüket a helyi közigazgatásban is használhassák. Az RMDSZ képviselőit megakadályozzák beszédük elmondásában.
November 21.
– Theodor Stolojan kormánya nyilatkozatot fogad el a kisebbségekről, amelyben kifejti, hogy elítéli és visszaveri a nemzeti gyűlöletet és az antiszemitizmust. A kormány őrködni fog a kisebbségek jogai fölött, elősegíti önazonosságuk megőrzését, biztosítja az anyanyelvű oktatáshoz való jogot, az anyanyelv szabad használatát. Ugyanakkor kijelenti, hogy figyelemmel követi, hogy az etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek elidegeníthetetlenül elismert és szavatolt jogaik gyakorlása ne vezessen a kisebbségeknek a lakosság többi részétől való elszigetelődéséhez.
November 23.
– Az Alkotmányozó Gyűlés megszavazza az Alkotmányt. Az RMDSZ szenátorai és képviselői az Alkotmány ellen szavaznak, mert – többek között – nem értenek egyet azzal, hogy Románia egységes nemzetállam.
December 4.
– Az RMDSZ felhívja tagjait: „polgári kötelezettségeinek eleget téve, tanulmányozza Románia alaptörvényét, vegyen részt a népszavazáson és saját belátása és lelkiismerete szerint szavazzon”.
December 12.
– Király Károlyt megfosztják szenátori mandátumától, mert nem vett részt az Alkotmány parlamenti megszavazásán és megírta az Európa Tanácsnak a román alkotmányozási vita eseményeit.
December 27.
– Az RMDSZ országos elnöksége nyílt levélben fordul a Központi Népszámlálási Bizottsághoz. Felhívja a figyelmet, hogy nem létezik sem székely nyelv, sem székely nemzetiség, ezért kéri ezeknek a jegyzékből való törlését.
1992
Január 7–14.
Népszámlálás. Az adatfelvétel és -feldolgozás hitelességét az RMDSZ kétségbe vonja. Külön népszámlálást szorgalmaz az egyházakkal együttműködve, a romániai magyarok összeírására.
Február 9.
A helyhatósági választások első fordulójának eredményeként az RM DSZ-nek 117 polgármestere, 2616 helyi és 121 megyei tanácsosa lesz.
Február 23.
A helyhatósági választások második fordulója. Az RMDSZ polgármestereinek száma 131-re nő.
Kolozsváron a PUNR polgármesterjelöltje, Gheorghe Funar kapja a legtöbb szavazatot.
Február 24.
Romulus Vulpescu szenátor a parlamentben internáló táborok létrehozását sürgeti magyarok számára.
Március 19.
Névtelen feljelentés alapján a rendőrség házkutatást tart több Kolozs megyei helységben a helyi RMDSZ-elnök, valamint a református lelkészek lakásain és a templomokban.
Március 26.
Funar polgármester felszólítja a kolozsvári magyar líceumokat és a református lelkészi hivatalt, 48 órán belül távolítsák el a magyar névtáblákat.
Április 11.
A Nemzeti Liberális Párt kilép a Demokratikus Konvencióból, mert elfogadhatatlannak tartja az RMDSZ törekvéseit. Az RMDSZ Kolozs megyei elnöksége tiltakozik az újabb polgármesteri határozat ellen, amely szerint bármilyen közlemény, hirdetmény, beleértve a színház- és operaplakátokat is, kizárólag román nyelvű lehet.
Május 5.
Domokos Géza – bukaresti sajtóértekezletén – bejelenti, hogy nem jelöli magát a szövetségi elnöki tisztségbe és parlamenti mandátumért sem indul, hanem korábbi döntésének megfelelően befejezi politikai tevékenységét. Visszavonulásának egészségügyi és politikai okai vannak.
Mivel 1984-ig az RKP KB póttagja volt, visszavonulásával hozzá kíván járulni ahhoz, hogy az RMDSZ ettől a tehertől megszabaduljon.
Június 10.
Minden magyar eredetű emlékművet meg kell semmisíteni – jelenti ki Gheorghe Funar kolozsvári polgármester.
Június 22.
Ion Iliescu elnök fogadja az RMDSZ kolozsvári küldöttségét. Tagjai közlik: Kolozsváron a polgármester sorozatos magyarellenes intézkedései miatt pattanásig feszült a helyzet. Az elnök kifejti, hogy nincs hatalma a helyhatóság fölött.
Július 4–5.
Az RMDSZ úgy dönt: támogatja a DK elnökjelöltjét, Emil Constantinescut.
Szeptember 4.
Leváltják Horváth Andort, az egyetlen magyar nemzetiségű államtitkárt, azzal, hogy a művelődési minisztériumban megszüntetik tisztségét.
Szeptember 27.
Parlamenti és elnökválasztás. Az RMDSZ-nek 12 szenátort és 27 képviselőt sikerül bejuttatni a román Parlamentbe. Az elnökválasztáson Ion Iliescu vezet.
Október 9.
A román külügyminisztérium körlevele megtiltja az Erdély szó használatát hivatalos iratokban, az ilyen tartalmú levelek fogadását és azt is, hogy a kormány helyi szervei a külügyminisztérium előzetes engedélye nélkül külföldieket fogadjanak.
Október 11.
Az elnökválasztás második fordulójában Iliescu és Constantinescu mérkőzik meg; 73,2%-os részvétel mellett Iliescu nyer, 61,43-38,57% arányban.
November 30.
Kolozsvárott újabb feszültséget provokál Gheorghe Funar, azzal, hogy a Mátyás-szobor talapzatára fölszereltet egy Iorga-idézettel ellátott bronztáblát, amely a király román eredetét hivatott igazolni. Domokos Géza az RMDSZ Elnöksége nevében levélben fordul az ország elnökéhez, kéri, állítsa le Kolozsváron a Mátyás-szobor körül történő törvénytelenségeket.
December 1.
Románia nemzeti ünnepén, nagy rendőri felügyelet mellett, hivatalosan fölavatják a Mátyás szoborra tett táblát. Az RMDSZ tiltakozásként távol marad minden aznapi megnyilvánulástól. Román értelmiségiek is magyarellenes provokációnak tartják, hogy hozzányúltak Fadrusz János művéhez. Másnap a város mintegy 300 magyar lakosa körmenettel és gyászszertartási énekekkel tiltakozik.
December 6.
Kolozsváron a Szent Mihály-templomban a város magyar lakossága ökumenikus istentiszteleten tiltakozik a Mátyás-szobor meggyalázása ellen. Az istentisztelet után a több ezres tömeg néma csendben megkerüli a templomot. A menethez több ellenzéki román értelmiségi is csatlakozik.
December 22.
Az Országos Műemlékvédő Bizottság határozatban tiltja meg a Kolozsvár főterén található emlékművek és azok környezetének módosítását, elrendeli a Mátyás-szobor eredeti állapotának visszaállítását. Az intézkedést nem támasztja alá politikai akarat, ezért hatástalan marad. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)
FOLYTATÁS LAPUNK JANUÁR 9-I SZÁMÁBÓL
1991.
Szeptember 7.
– A KOT kolozsvári ülésén tiltakozik az igazságügyi szervek „etnikai elfogultsága és nemzetiségi diszkriminációja”ellen. Közleményük hangsúlyozza, autonóm helyi önkormányzatokra van szükség, biztosítani kell a nemzetiségek számarányának megfelelő képviseletet. Szükség van egy Nemzetiségi Minisztériumra is.
Szeptember 10.
– A Parlament megkezdi az alkotmánytervezet vitáját és jóváhagyja az első szakaszt, amely szerint Románia nemzetállam. Az RMDSZ és a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNŢCD) ellene szavaznak.
Október 3.
–Az RMDSZ-küldöttség Theodor Stolojannal tárgyal a kormányalakításról. Az RMDSZ igényli a nemzetiségi minisztériumot és jogot formál a miniszteri tisztségre, ezenkívül a tanügyi, művelődési és igazságügyi tárcákban kér egy-egy államtitkárt.
Október 5.
– Aradon ülést tart a KOT. Nagy vita folyik a kormányban való részvétel esetén igénylendő tisztségek betöltése körül. Elhatározzák a rendkívüli kongresszus összehívását decemberig. Állásfoglalás születik az önrendelkezési jogról és a területi autonómia igényéről.
Október 9.
– A (Roman-kormány bukását követő) kormányalakítási tárgyalások során a nemzetiségi minisztérium létrehozását Stolojan és az ellenzéki pártok képviselői egyaránt elutasítják. A tárgyalások megszakadnak.
Október 17.
– Élő tv- és rádióadás közvetíti a Kovászna és Hargita megyéből „elűzött” románok meghallgatásával megbízott parlamenti bizottság jelentését. A jelentés elüldözöttnek tünteti fel azokat a tanárokat, akik kényszerkihelyezésük után hazatértek szülőföldjükre. Az RMDSZ képviselői és szenátorai kivonulnak a parlament együttes üléséről, mert a jelentés az egész magyar nemzeti kisebbség kollektív bűnösségét fogalmazza meg. (Később a Har-Kov-jelentés néven emlegetik.)
Október 28.
– A parlament két háza folytatja a Har-Kov-jelentés vitáját. Az RMDSZ továbbra is adatokkal cáfolja a jelentés állításait, a román szenátorok és képviselők, csakúgy, mint a korábbi vitanapokon, indulattal és gyűlölettel válaszolnak.
November 8.
– Budapesten Antall József miniszterelnök fogadja az RMDSZ küldöttségét; megtörténik a hivatalos kapcsolatfelvétel az RMDSZ és a magyar politikai élet vezető erői között.
November 12.
– A parlament leszavazza, hogy az ország alkotmányában rögzítsék a kisebbségek arra vonatkozó jogát, hogy anyanyelvüket a helyi közigazgatásban is használhassák. Az RMDSZ képviselőit megakadályozzák beszédük elmondásában.
November 21.
– Theodor Stolojan kormánya nyilatkozatot fogad el a kisebbségekről, amelyben kifejti, hogy elítéli és visszaveri a nemzeti gyűlöletet és az antiszemitizmust. A kormány őrködni fog a kisebbségek jogai fölött, elősegíti önazonosságuk megőrzését, biztosítja az anyanyelvű oktatáshoz való jogot, az anyanyelv szabad használatát. Ugyanakkor kijelenti, hogy figyelemmel követi, hogy az etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek elidegeníthetetlenül elismert és szavatolt jogaik gyakorlása ne vezessen a kisebbségeknek a lakosság többi részétől való elszigetelődéséhez.
November 23.
– Az Alkotmányozó Gyűlés megszavazza az Alkotmányt. Az RMDSZ szenátorai és képviselői az Alkotmány ellen szavaznak, mert – többek között – nem értenek egyet azzal, hogy Románia egységes nemzetállam.
December 4.
– Az RMDSZ felhívja tagjait: „polgári kötelezettségeinek eleget téve, tanulmányozza Románia alaptörvényét, vegyen részt a népszavazáson és saját belátása és lelkiismerete szerint szavazzon”.
December 12.
– Király Károlyt megfosztják szenátori mandátumától, mert nem vett részt az Alkotmány parlamenti megszavazásán és megírta az Európa Tanácsnak a román alkotmányozási vita eseményeit.
December 27.
– Az RMDSZ országos elnöksége nyílt levélben fordul a Központi Népszámlálási Bizottsághoz. Felhívja a figyelmet, hogy nem létezik sem székely nyelv, sem székely nemzetiség, ezért kéri ezeknek a jegyzékből való törlését.
1992
Január 7–14.
Népszámlálás. Az adatfelvétel és -feldolgozás hitelességét az RMDSZ kétségbe vonja. Külön népszámlálást szorgalmaz az egyházakkal együttműködve, a romániai magyarok összeírására.
Február 9.
A helyhatósági választások első fordulójának eredményeként az RM DSZ-nek 117 polgármestere, 2616 helyi és 121 megyei tanácsosa lesz.
Február 23.
A helyhatósági választások második fordulója. Az RMDSZ polgármestereinek száma 131-re nő.
Kolozsváron a PUNR polgármesterjelöltje, Gheorghe Funar kapja a legtöbb szavazatot.
Február 24.
Romulus Vulpescu szenátor a parlamentben internáló táborok létrehozását sürgeti magyarok számára.
Március 19.
Névtelen feljelentés alapján a rendőrség házkutatást tart több Kolozs megyei helységben a helyi RMDSZ-elnök, valamint a református lelkészek lakásain és a templomokban.
Március 26.
Funar polgármester felszólítja a kolozsvári magyar líceumokat és a református lelkészi hivatalt, 48 órán belül távolítsák el a magyar névtáblákat.
Április 11.
A Nemzeti Liberális Párt kilép a Demokratikus Konvencióból, mert elfogadhatatlannak tartja az RMDSZ törekvéseit. Az RMDSZ Kolozs megyei elnöksége tiltakozik az újabb polgármesteri határozat ellen, amely szerint bármilyen közlemény, hirdetmény, beleértve a színház- és operaplakátokat is, kizárólag román nyelvű lehet.
Május 5.
Domokos Géza – bukaresti sajtóértekezletén – bejelenti, hogy nem jelöli magát a szövetségi elnöki tisztségbe és parlamenti mandátumért sem indul, hanem korábbi döntésének megfelelően befejezi politikai tevékenységét. Visszavonulásának egészségügyi és politikai okai vannak.
Mivel 1984-ig az RKP KB póttagja volt, visszavonulásával hozzá kíván járulni ahhoz, hogy az RMDSZ ettől a tehertől megszabaduljon.
Június 10.
Minden magyar eredetű emlékművet meg kell semmisíteni – jelenti ki Gheorghe Funar kolozsvári polgármester.
Június 22.
Ion Iliescu elnök fogadja az RMDSZ kolozsvári küldöttségét. Tagjai közlik: Kolozsváron a polgármester sorozatos magyarellenes intézkedései miatt pattanásig feszült a helyzet. Az elnök kifejti, hogy nincs hatalma a helyhatóság fölött.
Július 4–5.
Az RMDSZ úgy dönt: támogatja a DK elnökjelöltjét, Emil Constantinescut.
Szeptember 4.
Leváltják Horváth Andort, az egyetlen magyar nemzetiségű államtitkárt, azzal, hogy a művelődési minisztériumban megszüntetik tisztségét.
Szeptember 27.
Parlamenti és elnökválasztás. Az RMDSZ-nek 12 szenátort és 27 képviselőt sikerül bejuttatni a román Parlamentbe. Az elnökválasztáson Ion Iliescu vezet.
Október 9.
A román külügyminisztérium körlevele megtiltja az Erdély szó használatát hivatalos iratokban, az ilyen tartalmú levelek fogadását és azt is, hogy a kormány helyi szervei a külügyminisztérium előzetes engedélye nélkül külföldieket fogadjanak.
Október 11.
Az elnökválasztás második fordulójában Iliescu és Constantinescu mérkőzik meg; 73,2%-os részvétel mellett Iliescu nyer, 61,43-38,57% arányban.
November 30.
Kolozsvárott újabb feszültséget provokál Gheorghe Funar, azzal, hogy a Mátyás-szobor talapzatára fölszereltet egy Iorga-idézettel ellátott bronztáblát, amely a király román eredetét hivatott igazolni. Domokos Géza az RMDSZ Elnöksége nevében levélben fordul az ország elnökéhez, kéri, állítsa le Kolozsváron a Mátyás-szobor körül történő törvénytelenségeket.
December 1.
Románia nemzeti ünnepén, nagy rendőri felügyelet mellett, hivatalosan fölavatják a Mátyás szoborra tett táblát. Az RMDSZ tiltakozásként távol marad minden aznapi megnyilvánulástól. Román értelmiségiek is magyarellenes provokációnak tartják, hogy hozzányúltak Fadrusz János művéhez. Másnap a város mintegy 300 magyar lakosa körmenettel és gyászszertartási énekekkel tiltakozik.
December 6.
Kolozsváron a Szent Mihály-templomban a város magyar lakossága ökumenikus istentiszteleten tiltakozik a Mátyás-szobor meggyalázása ellen. Az istentisztelet után a több ezres tömeg néma csendben megkerüli a templomot. A menethez több ellenzéki román értelmiségi is csatlakozik.
December 22.
Az Országos Műemlékvédő Bizottság határozatban tiltja meg a Kolozsvár főterén található emlékművek és azok környezetének módosítását, elrendeli a Mátyás-szobor eredeti állapotának visszaállítását. Az intézkedést nem támasztja alá politikai akarat, ezért hatástalan marad. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)
2010. január 11.
Folytatódik a párbeszéd az RMDSZ és az EMNT között
A romániai magyarság helyzetének javítása és a nemzetpolitikai célok megvalósítása érdekében a nézetkülönbségek ellenére is folytatni kell a párbeszédet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) között – mondta pénteken Marosvásárhelyen Markó Béla és Tőkés László, az RMDSZ, illetve az EMNT elnöke abból az alkalomból, hogy a városban ülésezett az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF).
Az RMDSZ és az EMNT által életre hívott testület célja korábban az európai parlamenti választásokra vonatkozó közös választási lista összeállítása, valamint az autonómiamodellek kidolgozása volt. Az országos parlamenti választások nyomán az RMDSZ ellenzékbe került, majd a közelmúltban lezajlott elnökválasztás után ismét kormányra.
Jelenleg az EMEF elsődleges célja az utóbbi időben tett ellenséges nyilatkozatok tisztázása, illetve az együttműködési lehetőségek feltérképezése.
Az RMDSZ kormányra kerülése után feszült légkör alakult ki az EMEF két szervezete között. Tőkés László bírálta az RMDSZ-t, amely szerinte kiszolgáltatja az erdélyi magyarokat a román pártpolitikának, mert – mint fogalmazott – 180 fokos fordulatot végrehajtva az új román kormány „húsosfazekai körül tolong”. Markó Béla kifogásolta az EMNT részéről elhangzott nyilatkozatokat.
Az EMEF marosvásárhelyi ülése után Markó Béla a sajtó képviselői előtt leszögezte: bár vannak véleménykülönbségek, abban egyetértés van a két szervezet között, hogy keresni kell az együttműködés útjait. Ennek szellemében közösen készítenek elemzést a kisebbségi törvénytervezetről, a tanügyi reform kérdéséről és a decentralizáció problémáiról is.
Markó szerint a legnagyobb véleménykülönbségek a kormányzati szerepvállalással kapcsolatosak. Amikor egy kisebbségi szervezet úgy dönt, hogy cselekvően részt vesz a román belpolitikában, természetesen számol a kormányzás lehetőségével és eszközeivel is – mondta Markó, aki szerint az RMDSZ kormányzati szerepvállalása a sajátos közösségi célkitűzések megvalósításához is hozzájárul.
„E tekintetben nem értünk egyet az EMNT-vel, ők ellenzékben szeretnének látni minket, míg meggyőződésem, hogy az erdélyi magyarok túlnyomó többsége támogatja az RMDSZ kormányzati részvételét” – szögezte le az RMDSZ elnöke.
Tőkés László is fontosnak nevezte az együttműködést. Az RMDSZ közleménye szerint úgy foglalt állást, hogy erősíteni kell a magyar összefogást, a nézetkülönbségek ellenére folytatni kell a párbeszédet a nemzetpolitikai célok megvalósítása érdekében. Mint fogalmazott, nem örül az RMDSZ kormányzati részvételének, de sok sikert kíván a szervezetnek ahhoz, hogy megvalósíthassa közösségi célkitűzéseit. Az EP-képviselő közölte: a két szervezet képviselői februárban folytatják az egyeztetést. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
A romániai magyarság helyzetének javítása és a nemzetpolitikai célok megvalósítása érdekében a nézetkülönbségek ellenére is folytatni kell a párbeszédet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) között – mondta pénteken Marosvásárhelyen Markó Béla és Tőkés László, az RMDSZ, illetve az EMNT elnöke abból az alkalomból, hogy a városban ülésezett az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF).
Az RMDSZ és az EMNT által életre hívott testület célja korábban az európai parlamenti választásokra vonatkozó közös választási lista összeállítása, valamint az autonómiamodellek kidolgozása volt. Az országos parlamenti választások nyomán az RMDSZ ellenzékbe került, majd a közelmúltban lezajlott elnökválasztás után ismét kormányra.
Jelenleg az EMEF elsődleges célja az utóbbi időben tett ellenséges nyilatkozatok tisztázása, illetve az együttműködési lehetőségek feltérképezése.
Az RMDSZ kormányra kerülése után feszült légkör alakult ki az EMEF két szervezete között. Tőkés László bírálta az RMDSZ-t, amely szerinte kiszolgáltatja az erdélyi magyarokat a román pártpolitikának, mert – mint fogalmazott – 180 fokos fordulatot végrehajtva az új román kormány „húsosfazekai körül tolong”. Markó Béla kifogásolta az EMNT részéről elhangzott nyilatkozatokat.
Az EMEF marosvásárhelyi ülése után Markó Béla a sajtó képviselői előtt leszögezte: bár vannak véleménykülönbségek, abban egyetértés van a két szervezet között, hogy keresni kell az együttműködés útjait. Ennek szellemében közösen készítenek elemzést a kisebbségi törvénytervezetről, a tanügyi reform kérdéséről és a decentralizáció problémáiról is.
Markó szerint a legnagyobb véleménykülönbségek a kormányzati szerepvállalással kapcsolatosak. Amikor egy kisebbségi szervezet úgy dönt, hogy cselekvően részt vesz a román belpolitikában, természetesen számol a kormányzás lehetőségével és eszközeivel is – mondta Markó, aki szerint az RMDSZ kormányzati szerepvállalása a sajátos közösségi célkitűzések megvalósításához is hozzájárul.
„E tekintetben nem értünk egyet az EMNT-vel, ők ellenzékben szeretnének látni minket, míg meggyőződésem, hogy az erdélyi magyarok túlnyomó többsége támogatja az RMDSZ kormányzati részvételét” – szögezte le az RMDSZ elnöke.
Tőkés László is fontosnak nevezte az együttműködést. Az RMDSZ közleménye szerint úgy foglalt állást, hogy erősíteni kell a magyar összefogást, a nézetkülönbségek ellenére folytatni kell a párbeszédet a nemzetpolitikai célok megvalósítása érdekében. Mint fogalmazott, nem örül az RMDSZ kormányzati részvételének, de sok sikert kíván a szervezetnek ahhoz, hogy megvalósíthassa közösségi célkitűzéseit. Az EP-képviselő közölte: a két szervezet képviselői februárban folytatják az egyeztetést. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
2010. január 11.
Beszűkül a magyar összefogás
Veszélybe került az RMDSZ és a többi erdélyi magyar politikai-közéleti szervezet együttműködése a szövetség kormányzati részvétele és partnereit mellőző magatartás miatt – hangzott el az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum hét végi ülésén, amelynek résztvevői mégis úgy váltak el egymástól, hogy a nézetkülönbségek ellenére is folytatni kell a párbeszédet a romániai magyarság helyzetének javítása és a nemzetpolitikai célok megvalósítása érdekében.
A kölcsönös sérelmek felsorolása közepette zajlott pénteken az RMDSZ és az önmagukat a romániai magyar nemzeti erőknek nevező szervezetek alkotta Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) idei első ülése, amelyen hangsúlyosan felmerült a két tábor közötti együttműködés jegelésének a lehetősége.
A Marosvásárhelyen rendezett tanácskozás feszült párbeszédének alaphangját a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) képviselői ütötték le, felsorolva az RMDSZ kormányra kerülésével kapcsolatos kifogásaikat, de elvárásaikat is. A megbeszélést követően az európai parlamenti képviselő a Krónikának elmondta, noha a Markó Béla vezette alakulat és az erdélyi magyar nemzeti erők közötti összefogás egy évvel ezelőtt, az EMEF megalakulásakor jól indult – márciusban közösen rendeztek önkormányzati nagygyűlést a székelyföldi autonómiaigény kinyilvánításáról, júniusban pedig a magyar összefogás listája három mandátumot szerzett az európai parlamenti választásokon –, az együttműködés kerete mára beszűkült.
„Az RMDSZ megkérdezésünk nélkül nevezte meg államfőjelöltjét, nem kérte ki a véleményünket akkor sem, amikor a szociáldemokrata Mircea Geoană államfőjelölt támogatása mellett döntött, majd a kormányra lépés során sem volt kíváncsi álláspontunkra” – sérelmezte Tőkés László. Az EMNT elnöke fontosnak nevezte az együttműködést, és úgy értékelte, erősíteni kell a magyar összefogást, és a nézetkülönbségek ellenére folytatni kell a párbeszédet a nemzetpolitikai célok megvalósítása érdekében. Tőkés nem rejtette véka alá: nem örül az RMDSZ kormányzati részvételének, de sok sikert kívánt a szövetségnek ahhoz, hogy megvalósíthassa közösségi célkitűzéseit. Markó Béla úgy nyilatkozott: a két szervezet közötti legnagyobb véleménykülönbségek valóban a kormányzati szerepvállalás mentén bontakoznak ki, pontosabban annak kapcsán, hogy melyek azok a politikai eszközök, amelyek eredményesek lehetnek a magyar érdekvédelmi politikában.
„Meggyőződésünk, hogy az RMDSZ kormányzati szerepvállalása nemcsak az általános országos célok, hanem a sajátos közösségi célkitűzések megvalósításához is hozzájárul, hiszen a közösen kidolgozott kormányprogramban számos, az etnikumközi kapcsolatok javítására vonatkozó célkitűzés szerepel. E tekintetben nem értünk egyet az EMNT-vel, ők ellenzékben szeretnének látni minket, míg meggyőződésem, hogy az erdélyi magyarok túlnyomó többsége támogatja az RMDSZ kormányzati részvételét” – szögezte le az RMDSZ elnöke. A két fél végül abban állapodott meg, hogy folytatódik a munka a két szervezet által létrehozott munkacsoportokban, a következő, februári EMEF-ülésig közösen készítenek elemzést a kisebbségi törvénytervezetről, a tanügyi reform kérdéséről és a decentralizációs problémákról, márciusban pedig ismét megrendezik a területi önrendelkezést tematizáló székelyföldi nagygyűlést.
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke szerint kevés konkrét eredmény született az EMEF-ülésen, az viszont pozitívum, hogy nem zárt le utakat, vagyis megmaradt az összefogás működésének a perspektívája.
„Mi olyan elemzést hoztunk Marosvásárhelyre, miszerint a fórum létezésével még nem biztos, hogy a valódi összefogás is működik. Ez az összefogás viszonylag jól működött a tavalyi EP-választásokon, biztatóan indult a másik nagy erőpróba, a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés is, bár kiderült, hogy az összefogás nem sétagalopp. Az ezt követő hónapokban az összefogás egyáltalán nem működött, az RMDSZ vezetői nem támaszkodtak az egyeztető fórumon kialakult álláspontokra. Meglehet, a szövetségnek nincs is szüksége összefogásra, csak arra, hogy az EMEF keretében egymással konzultáljanak a felek” – húzta alá Toró. Lapunk információi szerint a tanácskozáson az RMDSZ vezetői felrótták az EMNT-nek, hogy miközben most az együttműködés felrúgását fontolgatja, a Tőkés László újabb, ezúttal RMDSZ-es színekben elnyert brüsszeli mandátumát eredményező tavalyi EP-választás előtt nem voltak aggályai az összefogás kapcsán.
Szóba került Szász Jenő december elsejei cotroceni-i látogatása is, amelynek kapcsán Tőkés megjegyezte: az MPP elnöke az RMDSZ vezérkarától „tanult politizálni”. Különben szombati ülésén az EMNT bővített elnöksége úgy határozott, a magyar összefogás politikai programját a következő elvek és célok mentén képzeli el: a demokratikus rendszerváltás folytatása a kisebbségpolitikában is, a kulturális autonómia közjogi kereteinek törvény általi szavatolása, alkotmányos és közigazgatási reform a decentralizáció, szubszidiaritás és az önkormányzatiság elvei alapján és ennek keretében az autonóm közigazgatási formák, kiemelten a Székelyföld sajátos jogállásának biztosítása, oktatási autonómia, anyanyelvünk regionális hivatalos nyelvi státusának kivívása, egységes és méltányos erdélyi magyar támogatáspolitika kialakítása.
Máthé Éva, Rostás Szabolcs. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
Veszélybe került az RMDSZ és a többi erdélyi magyar politikai-közéleti szervezet együttműködése a szövetség kormányzati részvétele és partnereit mellőző magatartás miatt – hangzott el az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum hét végi ülésén, amelynek résztvevői mégis úgy váltak el egymástól, hogy a nézetkülönbségek ellenére is folytatni kell a párbeszédet a romániai magyarság helyzetének javítása és a nemzetpolitikai célok megvalósítása érdekében.
A kölcsönös sérelmek felsorolása közepette zajlott pénteken az RMDSZ és az önmagukat a romániai magyar nemzeti erőknek nevező szervezetek alkotta Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) idei első ülése, amelyen hangsúlyosan felmerült a két tábor közötti együttműködés jegelésének a lehetősége.
A Marosvásárhelyen rendezett tanácskozás feszült párbeszédének alaphangját a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) képviselői ütötték le, felsorolva az RMDSZ kormányra kerülésével kapcsolatos kifogásaikat, de elvárásaikat is. A megbeszélést követően az európai parlamenti képviselő a Krónikának elmondta, noha a Markó Béla vezette alakulat és az erdélyi magyar nemzeti erők közötti összefogás egy évvel ezelőtt, az EMEF megalakulásakor jól indult – márciusban közösen rendeztek önkormányzati nagygyűlést a székelyföldi autonómiaigény kinyilvánításáról, júniusban pedig a magyar összefogás listája három mandátumot szerzett az európai parlamenti választásokon –, az együttműködés kerete mára beszűkült.
„Az RMDSZ megkérdezésünk nélkül nevezte meg államfőjelöltjét, nem kérte ki a véleményünket akkor sem, amikor a szociáldemokrata Mircea Geoană államfőjelölt támogatása mellett döntött, majd a kormányra lépés során sem volt kíváncsi álláspontunkra” – sérelmezte Tőkés László. Az EMNT elnöke fontosnak nevezte az együttműködést, és úgy értékelte, erősíteni kell a magyar összefogást, és a nézetkülönbségek ellenére folytatni kell a párbeszédet a nemzetpolitikai célok megvalósítása érdekében. Tőkés nem rejtette véka alá: nem örül az RMDSZ kormányzati részvételének, de sok sikert kívánt a szövetségnek ahhoz, hogy megvalósíthassa közösségi célkitűzéseit. Markó Béla úgy nyilatkozott: a két szervezet közötti legnagyobb véleménykülönbségek valóban a kormányzati szerepvállalás mentén bontakoznak ki, pontosabban annak kapcsán, hogy melyek azok a politikai eszközök, amelyek eredményesek lehetnek a magyar érdekvédelmi politikában.
„Meggyőződésünk, hogy az RMDSZ kormányzati szerepvállalása nemcsak az általános országos célok, hanem a sajátos közösségi célkitűzések megvalósításához is hozzájárul, hiszen a közösen kidolgozott kormányprogramban számos, az etnikumközi kapcsolatok javítására vonatkozó célkitűzés szerepel. E tekintetben nem értünk egyet az EMNT-vel, ők ellenzékben szeretnének látni minket, míg meggyőződésem, hogy az erdélyi magyarok túlnyomó többsége támogatja az RMDSZ kormányzati részvételét” – szögezte le az RMDSZ elnöke. A két fél végül abban állapodott meg, hogy folytatódik a munka a két szervezet által létrehozott munkacsoportokban, a következő, februári EMEF-ülésig közösen készítenek elemzést a kisebbségi törvénytervezetről, a tanügyi reform kérdéséről és a decentralizációs problémákról, márciusban pedig ismét megrendezik a területi önrendelkezést tematizáló székelyföldi nagygyűlést.
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke szerint kevés konkrét eredmény született az EMEF-ülésen, az viszont pozitívum, hogy nem zárt le utakat, vagyis megmaradt az összefogás működésének a perspektívája.
„Mi olyan elemzést hoztunk Marosvásárhelyre, miszerint a fórum létezésével még nem biztos, hogy a valódi összefogás is működik. Ez az összefogás viszonylag jól működött a tavalyi EP-választásokon, biztatóan indult a másik nagy erőpróba, a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés is, bár kiderült, hogy az összefogás nem sétagalopp. Az ezt követő hónapokban az összefogás egyáltalán nem működött, az RMDSZ vezetői nem támaszkodtak az egyeztető fórumon kialakult álláspontokra. Meglehet, a szövetségnek nincs is szüksége összefogásra, csak arra, hogy az EMEF keretében egymással konzultáljanak a felek” – húzta alá Toró. Lapunk információi szerint a tanácskozáson az RMDSZ vezetői felrótták az EMNT-nek, hogy miközben most az együttműködés felrúgását fontolgatja, a Tőkés László újabb, ezúttal RMDSZ-es színekben elnyert brüsszeli mandátumát eredményező tavalyi EP-választás előtt nem voltak aggályai az összefogás kapcsán.
Szóba került Szász Jenő december elsejei cotroceni-i látogatása is, amelynek kapcsán Tőkés megjegyezte: az MPP elnöke az RMDSZ vezérkarától „tanult politizálni”. Különben szombati ülésén az EMNT bővített elnöksége úgy határozott, a magyar összefogás politikai programját a következő elvek és célok mentén képzeli el: a demokratikus rendszerváltás folytatása a kisebbségpolitikában is, a kulturális autonómia közjogi kereteinek törvény általi szavatolása, alkotmányos és közigazgatási reform a decentralizáció, szubszidiaritás és az önkormányzatiság elvei alapján és ennek keretében az autonóm közigazgatási formák, kiemelten a Székelyföld sajátos jogállásának biztosítása, oktatási autonómia, anyanyelvünk regionális hivatalos nyelvi státusának kivívása, egységes és méltányos erdélyi magyar támogatáspolitika kialakítása.
Máthé Éva, Rostás Szabolcs. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
2010. január 11.
Többszáz állást szünetnek meg a Hargita megyei tanügyben
Több mint háromszáz állást kell megszüntetni a Hargita megyei tanügyben. A leépítésekről szóló sürgősségi kormányrendeletet szeptembertől alkalmazzák.
Kálmán Ungvári Zsófia megyei főtanfelügyelő szerint megyeszerte 328 állást szüntetnek meg, ez azonban nem egyenlő az elbocsátás előtt álló oktatók számával, utóbbi ugyanis jóval kisebb ennél. "Egyelőre vizsgáljuk ezt az ügyet, vélhetően csak feleannyi oktatót kell elbocsássunk, mint a megszűnés előtt álló állások száma" - nyilatkozta hétfőn Kálmán Ungvári Zsófia. A tanfelügyelő tájékoztatása szerint nem csak oktatókról van szó, a kisegítő személyzet közül is sok alkalmazottól meg kell válniuk.
A Hargita megyei főtanfelügyelőség egyelőre az oktatási intézmények vezetőivel illetve a szakszervezetekkel egyeztet az elbocsátásokról. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
Több mint háromszáz állást kell megszüntetni a Hargita megyei tanügyben. A leépítésekről szóló sürgősségi kormányrendeletet szeptembertől alkalmazzák.
Kálmán Ungvári Zsófia megyei főtanfelügyelő szerint megyeszerte 328 állást szüntetnek meg, ez azonban nem egyenlő az elbocsátás előtt álló oktatók számával, utóbbi ugyanis jóval kisebb ennél. "Egyelőre vizsgáljuk ezt az ügyet, vélhetően csak feleannyi oktatót kell elbocsássunk, mint a megszűnés előtt álló állások száma" - nyilatkozta hétfőn Kálmán Ungvári Zsófia. A tanfelügyelő tájékoztatása szerint nem csak oktatókról van szó, a kisegítő személyzet közül is sok alkalmazottól meg kell válniuk.
A Hargita megyei főtanfelügyelőség egyelőre az oktatási intézmények vezetőivel illetve a szakszervezetekkel egyeztet az elbocsátásokról. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
2010. január 11.
Mondják a magukét – Egymással az EMNT és az RMDSZ is elégedetlen
A pénteki marosvásárhelyi egyeztetés után mind az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), mind az RMDSZ elégedetlenségének adott hangot azzal kapcsolatban, ahogyan az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) működött az utóbbi időszakban.
Toró T. Tibor az EMNT részéről kijelölt ügyvivője szerint a magyar összefogás a tavalyi EP-választásokig működött sikeresen, azután tavaly ősztől legfeljebb konzultációkról, de semmiképp nem összefogásról lehet beszélni a fórum keretein belül. Toró szerint az EMNT attól fél, hogy az EMEF tartalmát veszti, és a közös célok, érdekek, eszközök beazonosítása helyett egy olyan fórum jön létre, ahol a felek pusztán csak tájékoztatják egymást álláspontjukról. Ennek ellenére a pénteki EMEF-ülés jó hangulatban zajlott, a munkacsoportok számára határidőket tűztek ki, így hamarosan elemzés készül az autonómiáról, a kisebbségi törvényről és a tanügyi reform kérdéséről.
Kelemen Hunor, az RMDSZ által kijelölt EMEF-ügyvivő így reagált Toró felvetésére: az RMDSZ-nek is vannak kifogásai az EMNT viselkedésével kapcsolatban. Kelemen úgy érezte, az EMNT megorrolt amiatt, hogy az RMDSZ a kormányzást választotta, és kifogásokat keres, hogy az egyeztető fórumból kihátráljon. Az EMEF létrehozásakor nem arra vállalkoztunk, hogy mindig mindenben egyetértünk – sommázott Kelemen, elmondva, a következő időszakban a cselekvésre helyezik a hangsúlyt. A következő egyeztetésre február végén kerül sor.
Az ülés után egyébként mind az RMDSZ, mind az EMNT kiadott egy-egy közleményt. A szövetség a saját elektronikus hírlevelében Markó Bélát idézte, aki azt próbálta megértetni Tőkés Lászlóékkal, hogy milyen fontos és lényeges és komoly eredmény a kormányba lépés, mivel az sokat hoz majd a konyhára. Utóbbiak viszont inkább azt feszegetik, hogy vajon kinek? Az egész erdélyi magyarságnak, vagy csupán az RMDSZ-vezetőknek és tisztségviselőknek hoz a konyhájára az, hogy ismét alapos garanciák nélkül adat össze magát a szövetség a többségi hatalommal.
Az udvariassági formulák mögül felsejlik, hogy a felek kénytelenek voltak beismerni: a pénteki találkozónak egyetlen valós eredménye az, hogy még szóba állnak egymással. A párt közleménye úgy fogalmaz: „folytatja az együttműködést az RMDSZ és az EMNT: bár vannak véleménykülönbségek, abban egyetértés van a két szervezet között, hogy keresni kell az együttműködés útjait” – magyarán egyelőre még csak az együttműködés útjainak a keresése folyik, nem maga az együttműködés.
Az EMNT közölhetetlenül hosszú kommünikéje nyíltabban fogalmaz: „Az elmúlt hónapok történései és az EMEF legutóbbi ülésén elhangzottak azt mutatják, hogy az RMDSZ vezetői a Magyar Összefogás politikai programjának ellehetetlenítésével az EMEF intézményét egyszerű konzultációs keretté akarják visszaminősíteni.” Tőkés László azt mondta a vásárhelyi sajtónak az ülés után, hogy az RMDSZ kormányba lépése óta nehezebb együttműködniük, mint ezelőtt egy hónappal. „Az erdélyi magyar összefogás veszélybe került” – jelentette ki az EMNT elnöke. Ez nyilván azt is jelenti, hogy az RMDSZ a bukaresti ügyeskedés révén nyeregben érzi magát, és továbbra is csak saját embereinek osztja a posztokat és a pénzt. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)
A pénteki marosvásárhelyi egyeztetés után mind az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), mind az RMDSZ elégedetlenségének adott hangot azzal kapcsolatban, ahogyan az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) működött az utóbbi időszakban.
Toró T. Tibor az EMNT részéről kijelölt ügyvivője szerint a magyar összefogás a tavalyi EP-választásokig működött sikeresen, azután tavaly ősztől legfeljebb konzultációkról, de semmiképp nem összefogásról lehet beszélni a fórum keretein belül. Toró szerint az EMNT attól fél, hogy az EMEF tartalmát veszti, és a közös célok, érdekek, eszközök beazonosítása helyett egy olyan fórum jön létre, ahol a felek pusztán csak tájékoztatják egymást álláspontjukról. Ennek ellenére a pénteki EMEF-ülés jó hangulatban zajlott, a munkacsoportok számára határidőket tűztek ki, így hamarosan elemzés készül az autonómiáról, a kisebbségi törvényről és a tanügyi reform kérdéséről.
Kelemen Hunor, az RMDSZ által kijelölt EMEF-ügyvivő így reagált Toró felvetésére: az RMDSZ-nek is vannak kifogásai az EMNT viselkedésével kapcsolatban. Kelemen úgy érezte, az EMNT megorrolt amiatt, hogy az RMDSZ a kormányzást választotta, és kifogásokat keres, hogy az egyeztető fórumból kihátráljon. Az EMEF létrehozásakor nem arra vállalkoztunk, hogy mindig mindenben egyetértünk – sommázott Kelemen, elmondva, a következő időszakban a cselekvésre helyezik a hangsúlyt. A következő egyeztetésre február végén kerül sor.
Az ülés után egyébként mind az RMDSZ, mind az EMNT kiadott egy-egy közleményt. A szövetség a saját elektronikus hírlevelében Markó Bélát idézte, aki azt próbálta megértetni Tőkés Lászlóékkal, hogy milyen fontos és lényeges és komoly eredmény a kormányba lépés, mivel az sokat hoz majd a konyhára. Utóbbiak viszont inkább azt feszegetik, hogy vajon kinek? Az egész erdélyi magyarságnak, vagy csupán az RMDSZ-vezetőknek és tisztségviselőknek hoz a konyhájára az, hogy ismét alapos garanciák nélkül adat össze magát a szövetség a többségi hatalommal.
Az udvariassági formulák mögül felsejlik, hogy a felek kénytelenek voltak beismerni: a pénteki találkozónak egyetlen valós eredménye az, hogy még szóba állnak egymással. A párt közleménye úgy fogalmaz: „folytatja az együttműködést az RMDSZ és az EMNT: bár vannak véleménykülönbségek, abban egyetértés van a két szervezet között, hogy keresni kell az együttműködés útjait” – magyarán egyelőre még csak az együttműködés útjainak a keresése folyik, nem maga az együttműködés.
Az EMNT közölhetetlenül hosszú kommünikéje nyíltabban fogalmaz: „Az elmúlt hónapok történései és az EMEF legutóbbi ülésén elhangzottak azt mutatják, hogy az RMDSZ vezetői a Magyar Összefogás politikai programjának ellehetetlenítésével az EMEF intézményét egyszerű konzultációs keretté akarják visszaminősíteni.” Tőkés László azt mondta a vásárhelyi sajtónak az ülés után, hogy az RMDSZ kormányba lépése óta nehezebb együttműködniük, mint ezelőtt egy hónappal. „Az erdélyi magyar összefogás veszélybe került” – jelentette ki az EMNT elnöke. Ez nyilván azt is jelenti, hogy az RMDSZ a bukaresti ügyeskedés révén nyeregben érzi magát, és továbbra is csak saját embereinek osztja a posztokat és a pénzt. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)
2010. január 11.
Felrendelve Bukarestbe
Markó Béla szövetségi elnök ma délelőtt 11 órára Bukarestbe rendelte az RMDSZ megyei szervezeteinek vezetőit. A Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa nevű központi bizottság az RMDSZ képviselőházi frakciójának gyűléstermében fog ülésezni a pártvezetés irányításával. A szűkszavúan meghirdetett napirend: 1. tájékoztatás a kormányzati tevékenységről; 2. a megyei koalíciós együttműködéssel kapcsolatos konzultáció. Az elsőről csak találgatni lehet, hogy mit takarhat, hiszen az RMDSZ-nek a kormányzati tevékenysége a most megalakult Boc-kormány tagjaként még értékelhetetlen, valószínűleg a posztosztozkodás kerül szóba. Ami a második napirendi pontot illeti, abban számos dolgot tisztázni kell, vélhetően már feszültségek is kialakultak, ugyanis felröppent, hogy Băsescu államfő pártja az RMDSZ segítségével kíván ütni megyei és települési önkormányzati szinten a szociáldemokratákon és a nemzeti liberálisokon. Ennek érdekében a magyar pártnak fel kellene mondania egyes helyi egyezségeket, hátat fordítva az eddigi partnereknek, hogy a Demokrata-Liberális Párt megszerezhessen több megyei alelnöki, városi és községi alpolgármesteri posztot, egyéb olyan tisztségeket, amelyek az önkormányzati választások utáni helyi koalíciók révén jutottak a riválisoknak. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)
Markó Béla szövetségi elnök ma délelőtt 11 órára Bukarestbe rendelte az RMDSZ megyei szervezeteinek vezetőit. A Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa nevű központi bizottság az RMDSZ képviselőházi frakciójának gyűléstermében fog ülésezni a pártvezetés irányításával. A szűkszavúan meghirdetett napirend: 1. tájékoztatás a kormányzati tevékenységről; 2. a megyei koalíciós együttműködéssel kapcsolatos konzultáció. Az elsőről csak találgatni lehet, hogy mit takarhat, hiszen az RMDSZ-nek a kormányzati tevékenysége a most megalakult Boc-kormány tagjaként még értékelhetetlen, valószínűleg a posztosztozkodás kerül szóba. Ami a második napirendi pontot illeti, abban számos dolgot tisztázni kell, vélhetően már feszültségek is kialakultak, ugyanis felröppent, hogy Băsescu államfő pártja az RMDSZ segítségével kíván ütni megyei és települési önkormányzati szinten a szociáldemokratákon és a nemzeti liberálisokon. Ennek érdekében a magyar pártnak fel kellene mondania egyes helyi egyezségeket, hátat fordítva az eddigi partnereknek, hogy a Demokrata-Liberális Párt megszerezhessen több megyei alelnöki, városi és községi alpolgármesteri posztot, egyéb olyan tisztségeket, amelyek az önkormányzati választások utáni helyi koalíciók révén jutottak a riválisoknak. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)
2010. január 11.
Trabant és reform
Kötetnyi politológiai értekezés tárgya lehetne Traian Băsescu győzelme a múlt év végi elnökválasztásokon. Bizonyos azonban, hogy nem csak ellenjelöltje baklövéseinek köszönheti államfői mandátuma megőrzését, hanem a kampányban tett ígéreteinek – többek között az államreform sürgetésének – is.
Ismert, hogy Băsescu tavalyi kampányában az öt évvel ezelőtt bevált korrupcióellenes jelmondatait a korszerű Romániáról szóló üzenettel váltotta fel. A választóknak karcsú, átlátható államot, kevesebb bürokráciát, hatékonyabb közigazgatást, decentralizációt s mindenekelőtt – az egykamarás parlamentről szóló referendummal megerősítve – alkotmányreformot ígért.
Mindennek megvalósítása nem pénz, hanem politikai akarat kérdése; azaz a pártokon – elsősorban a kormányzó alakulatokon –, politikusokon múlik. Ezért keltett felhördülést, amikor kiderült: választási győzelme után Traian Băsescu az állam beígért reformját többek között Elena Udreára, Radu Berceanura, Gabriel Opreára bízta.
A Demokrata–Liberális Párt pedig úgy mutatott példát a megújulásra, hogy az egyik bukaresti körzetben tartandó választásokra Honorius Prigoanát, az alakulatot pénzelő Silviu Prigoană üzletember-képviselő fiát jelölte.
A nepotizmus jelensége az államfő pártjában nem új, hiszen maga Traian Băsescu is támogatta lánya indulását az európai parlamenti választásokon. Az újdonság az, hogy az eddig monolitikusnak hitt, cotroceni-i vezérlésűnek mondott alakulat egyik „kívülről jött értelmiségije” is felháborodott azon, ami a PD-L-ben történik.
Cristian Preda EP-képviselő a múlt héten előbb blogján, majd tévés szerepléseken tette szóvá: az állam reformja elképzelhetetlen az alakulat megújulása nélkül. Băsescu volt tanácsadója bírálta a PD-L rekrutációs politikáját, a párt oligarchizálódásáról beszélt, és hasonlattal is élt: szerinte betokosodott, kompromittált politikusokra bízni az államreformot éppen olyan kudarcra ítélt próbálkozás, mint Trabanttal versenyezni egy Forma–1-es futamon.
„Egy fecske nem csinál tavaszt Băsescu pártjában” – legyinthetnek azok, akik szkeptikusan figyelik Preda kísérleteit a PD-L feltuningolására. Ám ha igaz a hír, miszerint az államfő maga is egyetért az EP-képviselő felvetéseivel, akkor a Cotroceni-nek történő alárendeltség a demokrata-liberálisok esélye is lehet a megújulásra.
Băsescu ugyanis nemcsak lánya politikai karrierjét karolta fel, hanem – feltuningolásként – maga nyitotta meg tavaly a párt kapuit Cristian Preda, Sever Voinescu, Monica Macovei és mások előtt.
Az államfő egyelőre hallgat. Ám Preda – s vele egy ország – még reménykedhet: Cotroceni ura van annyira hiú, hogy a Trabantot Ferrarira vagy Hondára cseréltesse.
Cseke Péter Tamás. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)
Kötetnyi politológiai értekezés tárgya lehetne Traian Băsescu győzelme a múlt év végi elnökválasztásokon. Bizonyos azonban, hogy nem csak ellenjelöltje baklövéseinek köszönheti államfői mandátuma megőrzését, hanem a kampányban tett ígéreteinek – többek között az államreform sürgetésének – is.
Ismert, hogy Băsescu tavalyi kampányában az öt évvel ezelőtt bevált korrupcióellenes jelmondatait a korszerű Romániáról szóló üzenettel váltotta fel. A választóknak karcsú, átlátható államot, kevesebb bürokráciát, hatékonyabb közigazgatást, decentralizációt s mindenekelőtt – az egykamarás parlamentről szóló referendummal megerősítve – alkotmányreformot ígért.
Mindennek megvalósítása nem pénz, hanem politikai akarat kérdése; azaz a pártokon – elsősorban a kormányzó alakulatokon –, politikusokon múlik. Ezért keltett felhördülést, amikor kiderült: választási győzelme után Traian Băsescu az állam beígért reformját többek között Elena Udreára, Radu Berceanura, Gabriel Opreára bízta.
A Demokrata–Liberális Párt pedig úgy mutatott példát a megújulásra, hogy az egyik bukaresti körzetben tartandó választásokra Honorius Prigoanát, az alakulatot pénzelő Silviu Prigoană üzletember-képviselő fiát jelölte.
A nepotizmus jelensége az államfő pártjában nem új, hiszen maga Traian Băsescu is támogatta lánya indulását az európai parlamenti választásokon. Az újdonság az, hogy az eddig monolitikusnak hitt, cotroceni-i vezérlésűnek mondott alakulat egyik „kívülről jött értelmiségije” is felháborodott azon, ami a PD-L-ben történik.
Cristian Preda EP-képviselő a múlt héten előbb blogján, majd tévés szerepléseken tette szóvá: az állam reformja elképzelhetetlen az alakulat megújulása nélkül. Băsescu volt tanácsadója bírálta a PD-L rekrutációs politikáját, a párt oligarchizálódásáról beszélt, és hasonlattal is élt: szerinte betokosodott, kompromittált politikusokra bízni az államreformot éppen olyan kudarcra ítélt próbálkozás, mint Trabanttal versenyezni egy Forma–1-es futamon.
„Egy fecske nem csinál tavaszt Băsescu pártjában” – legyinthetnek azok, akik szkeptikusan figyelik Preda kísérleteit a PD-L feltuningolására. Ám ha igaz a hír, miszerint az államfő maga is egyetért az EP-képviselő felvetéseivel, akkor a Cotroceni-nek történő alárendeltség a demokrata-liberálisok esélye is lehet a megújulásra.
Băsescu ugyanis nemcsak lánya politikai karrierjét karolta fel, hanem – feltuningolásként – maga nyitotta meg tavaly a párt kapuit Cristian Preda, Sever Voinescu, Monica Macovei és mások előtt.
Az államfő egyelőre hallgat. Ám Preda – s vele egy ország – még reménykedhet: Cotroceni ura van annyira hiú, hogy a Trabantot Ferrarira vagy Hondára cseréltesse.
Cseke Péter Tamás. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. január 11.
;;;?Újratöltenék az EMEF-et – Kölcsönösen tájékoztatták egymást az RMDSZ és az EMNT vezetői
Elsősorban kölcsönös eszmei, politikai kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatásra használták az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) Marosvásárhelyen megtartott hétvégi ülését az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetői.
A megbeszélést követő sajtótájékoztatón az EMEF két társelnöke, Markó Béla és Tőkés László elmondta: februárban egy újabb találkozóra kerül sor, ahol a közeljövő konkrét feladatait fogják leosztani a különböző munkacsoportok számára.
Közös elemzéseket készítenek
Markó Béla elmondta, az EMNT-t elsősorban az RMDSZ kormányzati szerepvállalásáról, a Demokrata–Liberális Párttal (PD-L) közösen kidolgozott kormányprogramról tájékoztatták, arról, hogy a szövetség mit tart fontosnak ebben a kormányprogramban, úgy az általános társadalmi érdekek tekintetében, mint a sajátos magyar ügyekkel kapcsolatban.
„Arról is tájékoztattuk partnereinket, hogy a kormányban és állami intézményekben milyen súlyt foglal el az RMDSZ az elkövetkező időszakban, kitérve az államtitkári, prefektusi, alprefektusi tisztségekre és a dekoncentrált intézmények vezetőire” – fogalmazott Markó, hozzátéve, hogy az együttműködés további módozatairól is tárgyaltak.
Az RMDSZ szövetségi elnöke szerint bár a két szervezet között vannak véleménykülönbségek, keresni kell az együttműködés útjait, módjait. Közösen készítenek például elemzést a kisebbségi törvénytervezetről, a tanügyi reform kivitelezéséről, decentralizációs problémákról és más fontos kérdésekről.
Szétzilálódott az egység?
Tőkés László azzal kezdte mondanivalóját, hogy a húsz évvel ezelőtti egyetértés mára már nem jellemző, az egység szétzilálódott. „Most nehezebb szót érteni, mint ezelőtt negyedévvel” – utalt a közelmúlt eseményeire Tőkés, aki szerint az elnökválasztás után nehezebb egyetérteni az RMDSZ-szel, mint előtte.
„Az erdélyi magyar összefogás veszélybe került, nagyon jól indultunk az európai parlamenti választásokon, ami folytatódott az EMEF megalakulásával, megrendeztük a székelyföldi önkormányzati nagygyűlést, együtt tudtunk működni különböző kérdésekben. Az RMDSZ mostani politikájával azonban mi nem tudtunk egyetérteni – tulajdonképpen nem is igényelték egyetértésünket –, ezért a mostani helyzetben nagyon problematikussá vált az összefogás folytatása” – fogalmazott az EMNT elnöke.
Vita az eszközökről
Markó Béla úgy értékelte, a két szervezet közötti legnagyobb véleménykülönbségek valóban a kormányzati szerepvállalás mentén bontakoznak ki, pontosabban annak kapcsán, hogy melyek azok a politikai eszközök, amelyek eredményesek lehetnek a magyar érdekvédelmi politikában.
„Az RMDSZ álláspontja szerint, amikor egy kisebbségi szervezet a román belpolitikában cselekvő részvétel mellett dönt, természetszerűen számol a kormányzás lehetőségével és eszközeivel is. Meggyőződésünk, hogy az RMDSZ kormányzati szerepvállalása nemcsak az általános országos célok, hanem a sajátos közösségi célkitűzések megvalósításához is hozzájárul, hiszen a közösen kidolgozott kormányprogramban számos, az etnikumközi kapcsolatok javítására vonatkozó célkitűzés szerepel. E tekintetben nem értünk egyet az EMNT-vel, ők ellenzékben szeretnének látni minket, míg meggyőződésem, hogy az erdélyi magyarok túlnyomó többsége támogatja az RMDSZ kormányzati részvételét” – szögezte le az RMDSZ elnöke.
Antal Erika. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)
Elsősorban kölcsönös eszmei, politikai kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatásra használták az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) Marosvásárhelyen megtartott hétvégi ülését az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetői.
A megbeszélést követő sajtótájékoztatón az EMEF két társelnöke, Markó Béla és Tőkés László elmondta: februárban egy újabb találkozóra kerül sor, ahol a közeljövő konkrét feladatait fogják leosztani a különböző munkacsoportok számára.
Közös elemzéseket készítenek
Markó Béla elmondta, az EMNT-t elsősorban az RMDSZ kormányzati szerepvállalásáról, a Demokrata–Liberális Párttal (PD-L) közösen kidolgozott kormányprogramról tájékoztatták, arról, hogy a szövetség mit tart fontosnak ebben a kormányprogramban, úgy az általános társadalmi érdekek tekintetében, mint a sajátos magyar ügyekkel kapcsolatban.
„Arról is tájékoztattuk partnereinket, hogy a kormányban és állami intézményekben milyen súlyt foglal el az RMDSZ az elkövetkező időszakban, kitérve az államtitkári, prefektusi, alprefektusi tisztségekre és a dekoncentrált intézmények vezetőire” – fogalmazott Markó, hozzátéve, hogy az együttműködés további módozatairól is tárgyaltak.
Az RMDSZ szövetségi elnöke szerint bár a két szervezet között vannak véleménykülönbségek, keresni kell az együttműködés útjait, módjait. Közösen készítenek például elemzést a kisebbségi törvénytervezetről, a tanügyi reform kivitelezéséről, decentralizációs problémákról és más fontos kérdésekről.
Szétzilálódott az egység?
Tőkés László azzal kezdte mondanivalóját, hogy a húsz évvel ezelőtti egyetértés mára már nem jellemző, az egység szétzilálódott. „Most nehezebb szót érteni, mint ezelőtt negyedévvel” – utalt a közelmúlt eseményeire Tőkés, aki szerint az elnökválasztás után nehezebb egyetérteni az RMDSZ-szel, mint előtte.
„Az erdélyi magyar összefogás veszélybe került, nagyon jól indultunk az európai parlamenti választásokon, ami folytatódott az EMEF megalakulásával, megrendeztük a székelyföldi önkormányzati nagygyűlést, együtt tudtunk működni különböző kérdésekben. Az RMDSZ mostani politikájával azonban mi nem tudtunk egyetérteni – tulajdonképpen nem is igényelték egyetértésünket –, ezért a mostani helyzetben nagyon problematikussá vált az összefogás folytatása” – fogalmazott az EMNT elnöke.
Vita az eszközökről
Markó Béla úgy értékelte, a két szervezet közötti legnagyobb véleménykülönbségek valóban a kormányzati szerepvállalás mentén bontakoznak ki, pontosabban annak kapcsán, hogy melyek azok a politikai eszközök, amelyek eredményesek lehetnek a magyar érdekvédelmi politikában.
„Az RMDSZ álláspontja szerint, amikor egy kisebbségi szervezet a román belpolitikában cselekvő részvétel mellett dönt, természetszerűen számol a kormányzás lehetőségével és eszközeivel is. Meggyőződésünk, hogy az RMDSZ kormányzati szerepvállalása nemcsak az általános országos célok, hanem a sajátos közösségi célkitűzések megvalósításához is hozzájárul, hiszen a közösen kidolgozott kormányprogramban számos, az etnikumközi kapcsolatok javítására vonatkozó célkitűzés szerepel. E tekintetben nem értünk egyet az EMNT-vel, ők ellenzékben szeretnének látni minket, míg meggyőződésem, hogy az erdélyi magyarok túlnyomó többsége támogatja az RMDSZ kormányzati részvételét” – szögezte le az RMDSZ elnöke.
Antal Erika. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. január 11.
Hét poszt vár gazdára
Ma dönti el a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT), kit jelöl arra a hat államtitkári, illetve egy kormányfőtitkár-helyettesi posztra, amelyek a Demokrata– Liberális Párttal (PD-L) folytatott egyezkedések nyomán az RMDSZ-nek jutottak.
A felek korábban már megállapodtak, hogy az RMDSZ a gazdasági, a mezőgazdasági, a régiófejlesztési és az oktatási minisztériumban kap tisztségeket. Emellett sikerült kialkudni egy-egy államtitkári posztot a távközlési és a külügyi tárcánál is – tudtuk meg Kovács Pétertől. Az ügyvezető alelnök tájékoztatása szerint nagy a versengés az RMDSZ-en belül a hét posztra.
A tisztségekre a megyei szervezetek és a platformok javasoltak személyeket, a névsort az ügyvezető elnökség a hétvégén megrostálta, így ma közel negyven jelölt közül kell választania a SZÁT-nak. „Politikai és szakmai szempontok alapján terjesztettünk elő posztonként öt-hat jelöltet. A SZÁT szintén szakmai és politikai alapon dönti el, kikből lesznek államtitkárok” – magyarázta lapunknak a procedúrát Kovács Péter.
Lapunk úgy tudja, hogy az esélyes jelöltek között szerepel Gáti István a kormányfőtitkár-helyettesi, Pásztor Gabriella az oktatási, Somodi Zoltán a távközlési és Niculescu Tóni a külügyi államtitkári posztra.
Folytatódik a posztozkodás
Az RMDSZ nagy reményeket fűz ahhoz, hogy sikerül kialkudni egy hetedik államtitkári posztot is a PD-L-től. „Súlyunk a kormányban 12,8 százalékos, ezt az összesen 42 államtitkárra vetítve 6,6 államtitkárt kapunk. Szeretnénk ezt a számot felfele kerekíteni” – fejtette ki a politikus. Az RMDSZ emellett további két alprefektusi tisztséget is igényel a már meglévő öt prefektusi és nyolc alprefektusi poszt mellett.
„Még zajlanak a tárgyalások arról, hogy melyik két Kárpátokon túli megyében juthatnánk ezekhez a tisztségekhez” – tájékoztatott Kovács.
A tisztségek elosztása a koalíciós partnerek közt ezzel távolról sem ért véget: hátra van még az országos ügynökségek vezetőiről és a kormány fennhatósága alá tartozó intézmények igazgatóiról történő alkudozás. Ez utóbbi az RMDSZ és a PD-L megyei szervezetei közti helyi megállapodások függvényében zajlik. A koalíciós felek ezen a héten kezdik el a helyi együttműködési egyezségek aláírását.
Barátkoznak a helyi vezetők
Ennek érdekében mára Bukarestbe hívták az RMDSZ és a PD-L megyei szervezeteinek vezetőit. A találkozón részt vesznek a pártelnökök is, akik ismertetik a két alakulat közti országos szintű megállapodást.
„A cél az, hogy megszülessenek a helyi megállapodások a koalíciós partnerrel, ám egyetlen területi szervezetünket sem kényszeríthetjük arra, hogy szakítson eddigi szövetségeseivel. Nem lehet egy országos megállapodást az utolsó településre is kiterjeszteni” – mondta lapunknak Kovács Péter, aki elismerte: a PD-L több vezetőjének elvárása, hogy az RMDSZ területi szervezetei bontsák fel a liberálisokkal vagy szociáldemokratákkal kötött helyi megállapodásaikat.
A Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, Szabó Ödön már korábban kijelentette lapunknak: nem bontják fel a liberálisokkal kötött helyi szövetséget. Csehi Árpád Szatmár megyei RMDSZ-elnök ezzel szemben egy sajtóértekezleten jelezte: bár nem szeretnének a választók szabad akarata nyomán kialakult helyzeten változtatni, az RMDSZ kormányra kerülése miatt megeshet, hogy feladják partnerségüket a szociáldemokratákkal.
Prefektusok, alprefektusok tették le az esküt
Beiktattak hivatalába a hétvégén több olyan RMDSZ által javasolt prefektust és alprefektust, akiket a legutóbbi kormányülésen nevezett ki tisztségükbe a miniszterelnök. Így szombattól átvehette új posztját Kovászna megye kormányhivatalának új vezetője, György Ervin, aki Markó Béla szövetségi elnök, kormányfő-helyettes jelenlétében tette le az esküt.
A beiktatáson Markó arra kérte az új háromszéki prefektust, hogy pártatlanul képviselje a törvényességet. A ceremónia után György Ervin elmondta, a megye gazdasági fellendülését, illetve a föld- és erdő-visszaszolgáltatások befejezését tartja legfontosabb feladatának. Dézsi Attila Hunyad megyei prefektus tegnapi beiktatásán Cseke Attila egészségügyi miniszter, Végh Sándor Szilágy megyei prefektus szombati eskületételén pedig Kelemen Hunor kulturális tárcavezető, az RMDSZ ügyvezető elnöke vett részt.
Kelemen Hunor jelen volt Pataki Csaba Szatmár megyei alprefektus szombati beiktatásán is. Pénteken – Cseke Attila jelenlétében – beiktatták hivatalába Böndi Gyöngyike Máramaros megyei alprefektust is. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)
Ma dönti el a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT), kit jelöl arra a hat államtitkári, illetve egy kormányfőtitkár-helyettesi posztra, amelyek a Demokrata– Liberális Párttal (PD-L) folytatott egyezkedések nyomán az RMDSZ-nek jutottak.
A felek korábban már megállapodtak, hogy az RMDSZ a gazdasági, a mezőgazdasági, a régiófejlesztési és az oktatási minisztériumban kap tisztségeket. Emellett sikerült kialkudni egy-egy államtitkári posztot a távközlési és a külügyi tárcánál is – tudtuk meg Kovács Pétertől. Az ügyvezető alelnök tájékoztatása szerint nagy a versengés az RMDSZ-en belül a hét posztra.
A tisztségekre a megyei szervezetek és a platformok javasoltak személyeket, a névsort az ügyvezető elnökség a hétvégén megrostálta, így ma közel negyven jelölt közül kell választania a SZÁT-nak. „Politikai és szakmai szempontok alapján terjesztettünk elő posztonként öt-hat jelöltet. A SZÁT szintén szakmai és politikai alapon dönti el, kikből lesznek államtitkárok” – magyarázta lapunknak a procedúrát Kovács Péter.
Lapunk úgy tudja, hogy az esélyes jelöltek között szerepel Gáti István a kormányfőtitkár-helyettesi, Pásztor Gabriella az oktatási, Somodi Zoltán a távközlési és Niculescu Tóni a külügyi államtitkári posztra.
Folytatódik a posztozkodás
Az RMDSZ nagy reményeket fűz ahhoz, hogy sikerül kialkudni egy hetedik államtitkári posztot is a PD-L-től. „Súlyunk a kormányban 12,8 százalékos, ezt az összesen 42 államtitkárra vetítve 6,6 államtitkárt kapunk. Szeretnénk ezt a számot felfele kerekíteni” – fejtette ki a politikus. Az RMDSZ emellett további két alprefektusi tisztséget is igényel a már meglévő öt prefektusi és nyolc alprefektusi poszt mellett.
„Még zajlanak a tárgyalások arról, hogy melyik két Kárpátokon túli megyében juthatnánk ezekhez a tisztségekhez” – tájékoztatott Kovács.
A tisztségek elosztása a koalíciós partnerek közt ezzel távolról sem ért véget: hátra van még az országos ügynökségek vezetőiről és a kormány fennhatósága alá tartozó intézmények igazgatóiról történő alkudozás. Ez utóbbi az RMDSZ és a PD-L megyei szervezetei közti helyi megállapodások függvényében zajlik. A koalíciós felek ezen a héten kezdik el a helyi együttműködési egyezségek aláírását.
Barátkoznak a helyi vezetők
Ennek érdekében mára Bukarestbe hívták az RMDSZ és a PD-L megyei szervezeteinek vezetőit. A találkozón részt vesznek a pártelnökök is, akik ismertetik a két alakulat közti országos szintű megállapodást.
„A cél az, hogy megszülessenek a helyi megállapodások a koalíciós partnerrel, ám egyetlen területi szervezetünket sem kényszeríthetjük arra, hogy szakítson eddigi szövetségeseivel. Nem lehet egy országos megállapodást az utolsó településre is kiterjeszteni” – mondta lapunknak Kovács Péter, aki elismerte: a PD-L több vezetőjének elvárása, hogy az RMDSZ területi szervezetei bontsák fel a liberálisokkal vagy szociáldemokratákkal kötött helyi megállapodásaikat.
A Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, Szabó Ödön már korábban kijelentette lapunknak: nem bontják fel a liberálisokkal kötött helyi szövetséget. Csehi Árpád Szatmár megyei RMDSZ-elnök ezzel szemben egy sajtóértekezleten jelezte: bár nem szeretnének a választók szabad akarata nyomán kialakult helyzeten változtatni, az RMDSZ kormányra kerülése miatt megeshet, hogy feladják partnerségüket a szociáldemokratákkal.
Prefektusok, alprefektusok tették le az esküt
Beiktattak hivatalába a hétvégén több olyan RMDSZ által javasolt prefektust és alprefektust, akiket a legutóbbi kormányülésen nevezett ki tisztségükbe a miniszterelnök. Így szombattól átvehette új posztját Kovászna megye kormányhivatalának új vezetője, György Ervin, aki Markó Béla szövetségi elnök, kormányfő-helyettes jelenlétében tette le az esküt.
A beiktatáson Markó arra kérte az új háromszéki prefektust, hogy pártatlanul képviselje a törvényességet. A ceremónia után György Ervin elmondta, a megye gazdasági fellendülését, illetve a föld- és erdő-visszaszolgáltatások befejezését tartja legfontosabb feladatának. Dézsi Attila Hunyad megyei prefektus tegnapi beiktatásán Cseke Attila egészségügyi miniszter, Végh Sándor Szilágy megyei prefektus szombati eskületételén pedig Kelemen Hunor kulturális tárcavezető, az RMDSZ ügyvezető elnöke vett részt.
Kelemen Hunor jelen volt Pataki Csaba Szatmár megyei alprefektus szombati beiktatásán is. Pénteken – Cseke Attila jelenlétében – beiktatták hivatalába Böndi Gyöngyike Máramaros megyei alprefektust is. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. január 11.
Székelyföldi turisztikai ügynökséget hoznak létre
Egy közös turisztikai ügynökség létrehozásáról döntöttek Hargita és Kovászna megye elöljárói hétvégi, Madarasi Hargitán zajló találkozójukon. Az ügynökség fő feladata Székelyföld promoválása lesz, illetve lehetőségek keresése a régió turisztikai adottságainak kihasználására, továbbá források felkutatása, valamint koordinációs és tanácsadási szerep a turisztikában tevékenykedők számára. (sajtóközlemény) Forrás: Transindex.ro
Egy közös turisztikai ügynökség létrehozásáról döntöttek Hargita és Kovászna megye elöljárói hétvégi, Madarasi Hargitán zajló találkozójukon. Az ügynökség fő feladata Székelyföld promoválása lesz, illetve lehetőségek keresése a régió turisztikai adottságainak kihasználására, továbbá források felkutatása, valamint koordinációs és tanácsadási szerep a turisztikában tevékenykedők számára. (sajtóközlemény) Forrás: Transindex.ro
2010. január 12.
Államtitkári és kormányfőtitkár-helyettesi tisztségek az RMDSZ-nek
Előzetes konzultációt tartott hétfő délelőtt az RMDSZ képviselőházi frakciójának gyűléstermében a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa (TEKT), amelyet megbeszélés követett a Demokrata Liberális Párt (PDL) vezetőségével és erdélyi megyei elnökeivel. A TEKT-ülést követő nyilatkozatában Markó Béla szövetségi elnök kifejtette, az egyeztető beszélgetésen többek között a két szervezet közötti helyi-megyei szintű együttműködésről lesz szó. Fontosnak tartotta azt is, hogy megegyezés szülessen a magyar szakemberek jelenlétéről a dekoncentrált intézményekben.
Az RMDSZ elnöke azt is elmondta, a Szövetségi Állandó Tanács hétfői ülésén elkezdődött az államtitkári tisztségekkel kapcsolatos döntések meghozatala. Tánczos Barnát a Regionális Fejlesztési és Turisztikai Minisztériumba, a szatmári Gáti Istvánt a kormányfőtitkár-helyettesi tisztségbe, Borbély Károlyt pedig a Gazdasági Minisztérium államtitkári tisztségébe jelölte az RMDSZ döntéshozó testülete.
Az RMDSZ és a PDL erdélyi megyei elnökei és a két párt vezetőinek megbeszélésén a felek megállapodtak abban, hogy holnaptól elkezdődnek a megyei szintű koalíciók megalakítására irányuló tárgyalások, és, hogy tíz napon belül eredmény születik a dekoncentrált intézmények vezetését illetően – tájékoztatott a szövetségi elnök az ülést követően.
RMDSZ-tájékoztató. Forrás: Erdély.ma
Előzetes konzultációt tartott hétfő délelőtt az RMDSZ képviselőházi frakciójának gyűléstermében a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa (TEKT), amelyet megbeszélés követett a Demokrata Liberális Párt (PDL) vezetőségével és erdélyi megyei elnökeivel. A TEKT-ülést követő nyilatkozatában Markó Béla szövetségi elnök kifejtette, az egyeztető beszélgetésen többek között a két szervezet közötti helyi-megyei szintű együttműködésről lesz szó. Fontosnak tartotta azt is, hogy megegyezés szülessen a magyar szakemberek jelenlétéről a dekoncentrált intézményekben.
Az RMDSZ elnöke azt is elmondta, a Szövetségi Állandó Tanács hétfői ülésén elkezdődött az államtitkári tisztségekkel kapcsolatos döntések meghozatala. Tánczos Barnát a Regionális Fejlesztési és Turisztikai Minisztériumba, a szatmári Gáti Istvánt a kormányfőtitkár-helyettesi tisztségbe, Borbély Károlyt pedig a Gazdasági Minisztérium államtitkári tisztségébe jelölte az RMDSZ döntéshozó testülete.
Az RMDSZ és a PDL erdélyi megyei elnökei és a két párt vezetőinek megbeszélésén a felek megállapodtak abban, hogy holnaptól elkezdődnek a megyei szintű koalíciók megalakítására irányuló tárgyalások, és, hogy tíz napon belül eredmény születik a dekoncentrált intézmények vezetését illetően – tájékoztatott a szövetségi elnök az ülést követően.
RMDSZ-tájékoztató. Forrás: Erdély.ma
2010. január 12.
Jöhetek a magyar intézményvezetők
Tíz napon belül minden erdélyi megyében elosztják a dekoncentrált intézmények vezetői tisztségeit — többek között ebben állapodtak meg a Demokrata-Liberális Párt és az RMDSZ erdélyi szervezeteinek vezetői tegnap Bukarestben, így mától elkezdődnek a megyei koalíciók létrehozásáról szóló helyi szintű tárgyalások is.
Kívánatos az lenne, ha az etnikai arányok tükröződnének az intézményvezetői funkciók elosztása során, a háromszéki RMDSZ azonban hajlandó beérni kevesebbel, ha ezzel más megyékben javíthat a magyarság képviseletén — számolt be a tegnapi megbeszélés eredményeiről a Háromszéknek Tamás Sándor, a szövetség Kovászna megyei szervezetének elnöke. Mint mondta, hosszú távon az az RMDSZ célja, hogy a magyarság számarányának megfelelően legyen jelen az országos és helyi adminisztrációban, rövid távon azonban az a célkitűzésük, hogy a 2004—2008-as időszakhoz képest lényegesen több hivatalt szerezzen meg, a jelek szerint pedig erre reális az esély. Mint ismeretes, az említett időszakban Háromszéken a hivatalok 46 százalékának élén állt magyar vezető.
Nem hivatalos beszélgetések, egyeztetések már voltak ez ügyben a demokraták Kovászna megyéért felelős alelnökével, George Scripcaru brassói polgármesterrel és Dan Manolăchescuval, az alakulat sepsiszentgyörgyi szervezetének elnökével, a tárgyalások mától folytatódnak.
A tegnapi találkozó egyébként nem volt feszültségektől mentes: a demokrata-liberálisok több megyei vezetője — például a szatmáriak vagy Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester — nemtetszésének adott hangot, húzni próbálták az időt, az alakulat országos vezetősége azonban határozottan utasította az elégedetlenkedőket, hogy fogadják el a párt döntését.
Farcádi Botond. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Tíz napon belül minden erdélyi megyében elosztják a dekoncentrált intézmények vezetői tisztségeit — többek között ebben állapodtak meg a Demokrata-Liberális Párt és az RMDSZ erdélyi szervezeteinek vezetői tegnap Bukarestben, így mától elkezdődnek a megyei koalíciók létrehozásáról szóló helyi szintű tárgyalások is.
Kívánatos az lenne, ha az etnikai arányok tükröződnének az intézményvezetői funkciók elosztása során, a háromszéki RMDSZ azonban hajlandó beérni kevesebbel, ha ezzel más megyékben javíthat a magyarság képviseletén — számolt be a tegnapi megbeszélés eredményeiről a Háromszéknek Tamás Sándor, a szövetség Kovászna megyei szervezetének elnöke. Mint mondta, hosszú távon az az RMDSZ célja, hogy a magyarság számarányának megfelelően legyen jelen az országos és helyi adminisztrációban, rövid távon azonban az a célkitűzésük, hogy a 2004—2008-as időszakhoz képest lényegesen több hivatalt szerezzen meg, a jelek szerint pedig erre reális az esély. Mint ismeretes, az említett időszakban Háromszéken a hivatalok 46 százalékának élén állt magyar vezető.
Nem hivatalos beszélgetések, egyeztetések már voltak ez ügyben a demokraták Kovászna megyéért felelős alelnökével, George Scripcaru brassói polgármesterrel és Dan Manolăchescuval, az alakulat sepsiszentgyörgyi szervezetének elnökével, a tárgyalások mától folytatódnak.
A tegnapi találkozó egyébként nem volt feszültségektől mentes: a demokrata-liberálisok több megyei vezetője — például a szatmáriak vagy Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester — nemtetszésének adott hangot, húzni próbálták az időt, az alakulat országos vezetősége azonban határozottan utasította az elégedetlenkedőket, hogy fogadják el a párt döntését.
Farcádi Botond. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. január 12.
Segíteni, és ne akadályozni az önkormányzatokat
Tíz hónapos alprefektusi tevékenység után tért vissza a kormánybiztosi székbe György Ervin, aki 2004—2008 között, a liberális—RMDSZ kormányzás idején már betöltötte ezt a tisztséget. Leváltása után utódja, az SZDP által támogatott Codrin Munteanu számos vádat fogalmazott meg ellene, és most mandátumától búcsúzva saját eredményeit sorjázva ismét elmondta: végre sikerült kimozdítania a holtpontról a föld- és erdő-visszaszolgáltatást, több mint hetven, elődje által törvényesnek ítélt dokumentumot támadott meg a közigazgatási bíróságon. György Ervint, a megye régi-új prefektusát az ellene megfogalmazott vádakról, no meg terveiről kérdezte a Háromszék.
— Több ízben hangsúlyozta Codrin Munteanu, neki köszönhető, hogy felgyorsult a birtoklevelek kibocsátása, és ugyanezt a vádat a román prefektus védelmében az MPP megyei elnöke, Kulcsár Terza József is megfogalmazta.
— Ez az állítás két ponton sántít. Egyrészt nem igaz, mert 2009-ben 564 birtoklevelet állítottunk ki, korábban pedig majd minden évben jóval többet (2005-ben 1182-t, 2006-ben 799-et, 2007-ben 555-öt, 2008-ban 600-at). A másik szépséghiba, hogy nem a prefektus, hanem jómagam foglalkoztam a földek visszaadásával, és az eredmény, amely valóban jó — hisz már a bonyolultabb ügyek maradtak megoldatlanul —, elsősorban az én érdemem. Az utolsó fél évben főként ezzel a kérdéssel foglalkoztam, volt időm elmélyülni a témában, és ha békés a viszonyunk a prefektussal, nem a folytonos konfliktus jellemzi, még ennél jobb eredményt is elérhettünk volna. Hasznos volt ez az időszak, mert sikerült rájönnöm dolgokra. Elkezdtük a terepmunkát, a helyszínen ellenőrizzük a polgármestereket, akik nem minden esetben közölnek valós adatokat. Ezzel a helyszíni munkával elértük, hogy a polgármesterekkel közös határidőt állapítunk meg, ameddig bizonyos számú ügyet megoldanak, és ha teljesítik ezt, nem büntetjük meg őket. Így sikerült rákényszerítenünk, hogy amit vállaltak, azt teljesítsék. Ez a módszer eredményes, és szeretném, ha folytatnánk: az alprefektus kiszáll terepre, és a polgármesterekkel, jegyzőkkel közösen keresi egy-egy ügy megoldását.
— Elődje más vádakat is megfogalmazott, több kivizsgálást tartottak, a térfigyelő kamerák ügyében büntetést is kiróttak, és sajtóhírek szerint a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) is vizsgálódik ön ellen.
— A térfigyelő kamerák ügyében éppen ma kaptam meg a dokumentumot a Közbeszerzéseket Ellenőrző Országos Hatóságtól, melyből kiderül, apró hiányosságok történtek, ezért a bírságot kifizettük, de az eljárás törvényes volt, az ügyet lezártnak tekintik. A DNA vizsgálatáról én is a sajtóból értesültem, egyelőre senki nem hívott semmilyen ügyben kihallgatásra, így nem is tudom, miért vizsgálódnak, állítólag valamilyen visszaszolgáltatás miatt jelentettek fel. Tény az is, hogy a sokat emlegetett hetven önkormányzati határozat többsége — melyeket én nem támadtam meg, de Codrin Munteanu igen — az autonómia-népszavazásra, a Székelyföld Egyesületre, a megyezászlóra s más ilyen jellegű kérdésekre vonatkozott.
— Hogyan tervezi most kezdődő mandátumát? Mit szeretne elérni?
— Egyetlen szóban megfogalmazható: normalitást. Ez az intézmény végezze a munkáját a törvényesség ellenőrzése szempontjából, a föld-visszaszolgáltatás területén, és igyekezzék jó kapcsolatot fenntartani minden önkormányzattal. Döntéseivel segítse, és ne akadályozza az önkormányzatok működését. Remélem, sikerül megértetnem velük, hogy amikor határozatot hoznak, kérdezzék meg, amit nem értenek, jogászaink szívesen segítenek, és elejét lehet venni a törvényszéki igazságkeresésnek. Ezt szeretném elérni: hogy ez az intézmény azt tegye, ami a dolga.
Farkas Réka. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Tíz hónapos alprefektusi tevékenység után tért vissza a kormánybiztosi székbe György Ervin, aki 2004—2008 között, a liberális—RMDSZ kormányzás idején már betöltötte ezt a tisztséget. Leváltása után utódja, az SZDP által támogatott Codrin Munteanu számos vádat fogalmazott meg ellene, és most mandátumától búcsúzva saját eredményeit sorjázva ismét elmondta: végre sikerült kimozdítania a holtpontról a föld- és erdő-visszaszolgáltatást, több mint hetven, elődje által törvényesnek ítélt dokumentumot támadott meg a közigazgatási bíróságon. György Ervint, a megye régi-új prefektusát az ellene megfogalmazott vádakról, no meg terveiről kérdezte a Háromszék.
— Több ízben hangsúlyozta Codrin Munteanu, neki köszönhető, hogy felgyorsult a birtoklevelek kibocsátása, és ugyanezt a vádat a román prefektus védelmében az MPP megyei elnöke, Kulcsár Terza József is megfogalmazta.
— Ez az állítás két ponton sántít. Egyrészt nem igaz, mert 2009-ben 564 birtoklevelet állítottunk ki, korábban pedig majd minden évben jóval többet (2005-ben 1182-t, 2006-ben 799-et, 2007-ben 555-öt, 2008-ban 600-at). A másik szépséghiba, hogy nem a prefektus, hanem jómagam foglalkoztam a földek visszaadásával, és az eredmény, amely valóban jó — hisz már a bonyolultabb ügyek maradtak megoldatlanul —, elsősorban az én érdemem. Az utolsó fél évben főként ezzel a kérdéssel foglalkoztam, volt időm elmélyülni a témában, és ha békés a viszonyunk a prefektussal, nem a folytonos konfliktus jellemzi, még ennél jobb eredményt is elérhettünk volna. Hasznos volt ez az időszak, mert sikerült rájönnöm dolgokra. Elkezdtük a terepmunkát, a helyszínen ellenőrizzük a polgármestereket, akik nem minden esetben közölnek valós adatokat. Ezzel a helyszíni munkával elértük, hogy a polgármesterekkel közös határidőt állapítunk meg, ameddig bizonyos számú ügyet megoldanak, és ha teljesítik ezt, nem büntetjük meg őket. Így sikerült rákényszerítenünk, hogy amit vállaltak, azt teljesítsék. Ez a módszer eredményes, és szeretném, ha folytatnánk: az alprefektus kiszáll terepre, és a polgármesterekkel, jegyzőkkel közösen keresi egy-egy ügy megoldását.
— Elődje más vádakat is megfogalmazott, több kivizsgálást tartottak, a térfigyelő kamerák ügyében büntetést is kiróttak, és sajtóhírek szerint a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) is vizsgálódik ön ellen.
— A térfigyelő kamerák ügyében éppen ma kaptam meg a dokumentumot a Közbeszerzéseket Ellenőrző Országos Hatóságtól, melyből kiderül, apró hiányosságok történtek, ezért a bírságot kifizettük, de az eljárás törvényes volt, az ügyet lezártnak tekintik. A DNA vizsgálatáról én is a sajtóból értesültem, egyelőre senki nem hívott semmilyen ügyben kihallgatásra, így nem is tudom, miért vizsgálódnak, állítólag valamilyen visszaszolgáltatás miatt jelentettek fel. Tény az is, hogy a sokat emlegetett hetven önkormányzati határozat többsége — melyeket én nem támadtam meg, de Codrin Munteanu igen — az autonómia-népszavazásra, a Székelyföld Egyesületre, a megyezászlóra s más ilyen jellegű kérdésekre vonatkozott.
— Hogyan tervezi most kezdődő mandátumát? Mit szeretne elérni?
— Egyetlen szóban megfogalmazható: normalitást. Ez az intézmény végezze a munkáját a törvényesség ellenőrzése szempontjából, a föld-visszaszolgáltatás területén, és igyekezzék jó kapcsolatot fenntartani minden önkormányzattal. Döntéseivel segítse, és ne akadályozza az önkormányzatok működését. Remélem, sikerül megértetnem velük, hogy amikor határozatot hoznak, kérdezzék meg, amit nem értenek, jogászaink szívesen segítenek, és elejét lehet venni a törvényszéki igazságkeresésnek. Ezt szeretném elérni: hogy ez az intézmény azt tegye, ami a dolga.
Farkas Réka. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)