Átlátni a szitán
Mérsékelni kell, anélkül, hogy a kutatás mélységét ezzel aláásnók, azokat a múltat átértékelő — sok esetben átrajzoló — szellemi cifrázatokat, hogy Székelyföld egykori csonka autonómiájában csak a rosszat lássuk, azt, hogy a Magyar Autonóm Tartomány létét a szovjetek erőszakolták Romániára. Ez így igaz, de kommunista vezetés ide vagy oda, ebben az időszakban épült ki a térséget teljes egészében átfogó anyanyelvű iskolahálózat, a közművelődési mozgalom és intézményrendszer.
A Magyar Népi Szövetség történetével kapcsolatosan nemrég súlyosan terhelő dokumentumok tömkelege került elő. Ezek valóban kompromittáló tények, Erdély sorsának megpecsételői. De ezen belül ne feledjük el például, hogy a moldvai magyar oktatás tömegességét az országrész történetében először akkor lehetett megvalósítani.
A történtekből tanuljunk, vegyük át belőle, ami hasznos, határolódjunk el attól, ami ártalmas. Amennyiben Székelyföld — és egész Észak-Erdély — magyarságának önösszeszedését és megmaradását alapozta meg a „kicsi magyar világ" mindössze négyévnyi időszaka, hisz ismeretesek azok a magyarságot megsemmisítő, véglegesen beolvasztó elképzelések, amelyek életbeléptetése, ha a második bécsi döntésre nem kerül sor, csak idő kérdése volt — a MAT léte a kommunista vezetés háta mögött ugyancsak a magyar önösszeszedés eszköze volt, és egyoldalú az a megítélés, hogy Erdélynek a székelyföldinél számosabb magyarságát árulták el. Ha nincs MAT, akkor ennek a térségnek a magyarsága is szórványsorsra jutott volna, akárcsak Erdély többi térsége. Emlékezzünk vissza, hogy amikor a Magyar Autonóm Tartományt szétrúgták, mint kakas a szemetet, a Brassó tartományi vezetés mit művelt a hozzávágott Kézdi és Sepsi rajonnal. Nekem személyes tapasztalataim is vannak ebből az időszakból, amikor a féktelenül tobzódó nacionalizmus minden percben megalázott, az ártó szándék ezernyi brutális és rejtett formában jelentkezett, és a korszak kitermelt egy olyan magyar káderkategóriát, amely román kollaboránsként szorgoskodott tanügyi és kulturális intézményeink szétverésében.
Az átkozódás nem segít. Az sem, ha a „mindent vissza" ködevés szólamát fújjuk. Román barátainkat meg kell győzni az együttélés lehetséges voltáról és értékéről anélkül, hogy a magunkét feladnók. Az utóbbi időben a pártoskodó rosszmájú károgások ellenére egy lehetséges folyamat jelzése a fiatal román generációhoz tartozóknak az a törekvése, hogy a dekoncentrált intézmények élére nagyobb arányban kerülhettek vissza magyar vezetők, és — hinni merjük — folyamatot jelez az is, amiként a magyar fogamzású régiótervek a szenátuson átmentek. Románia, a románság érdeke is, hogy a másfél milliós magyarság távlati eltüntetésének ördögi terve miatt ne kerüljön az ország nemzetközi fórumok ítélőszéke elé, és ne kockáztassa annak jó hírnevét. Ebben a vonatkozásban igen tanulságos az, ami Szlovákiában történik, s ami előbb-utóbb a nyelvhasználatot korlátozó szörnytörvények eltörléséhez vezet.
A Magyar Autonóm Tartomány példájának képbehozásával sem többet, sem kevesebbet nem akarok mondani, csak annyit, hogy a dolgokat súlypontozni kell, és a múltbeli történetek tálalásával, a jelenségek egyoldalú bemutatásával ne a mások malmára hajtsuk a vizet. A Magyar Autonóm Tartomány átkos voltáról például azoknak is az a szó szerinti véleménye, mint közülünk sokaknak, akik bennünket újra Brassóhoz, vagy, ne adj Isten, Ploieşti-hez akarnának bogozni.
Tudjunk átlátni a szitán, ehhez pedig széles körű szellemi ébredés kell.
Sylvester Lajos. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nagyobb szakmaiságot vár Markó a tisztségviselőktől
Véleménykülönbségek ütköztek
Mint tegnapi tudósításunkból is kiderült, a szombati SZKT mozgalmasabb s érdekesebb is volt az utóbbi időben megszokottaknál. Ugyanis, meglepetésre, a központi vezetéssel ellenkező vélemények is elhangzottak. Ami különben normális egy valóban demokratikus szervezetben.
A felszólalások sorát Lakatos Péter nyitotta meg, aki szerint mind a belső választások előtt álló román pártok, mind a parlamenti választások előtt álló magyarországi pártok esetében a "kentaurbeszéd" a divat.
Az RMDSZ-ben nincs helye a "kentaurbeszédnek"
Ezzel szemben, véleménye szerint, az RMDSZ esetében az egyenes, egyértelmű beszéd a kívánatos. A szervezetet a magyar vízilabdacsapathoz hasonlította, amely 2000 óta négyévenként megnyerte az olimpiát, de ugyanabban a periódusban kétévente egyetlen világ- vagy Európa-bajnokságot sem. Az RMDSZ is négyévenként összeszedi magát, felnő a feladathoz, de a választások közötti időszakban nem teljesít folyamatosan jól".
Rámutatott, hogy ha a legutóbbi SZKT előtt még volt jogosultsága a "kentaurbeszédnek", a kormányra lépésről szóló döntés meghozatala után csak egy lehetőség maradt: jól összeszokott csapathoz méltó teljesítményt nyújtani. Figyelmeztette a testületet, nem lesz könnyű dolga az RMDSZ-nek, ismerve a PD-L-t, amely "tavaly ellenfélnek ugyan jó volt, lehetett bírálni, de idén partneri minőségben nehezebb nyilvánosan szóvá tenni az egyeztetés előtti kiforratlan, végig nem gondolt ötletek piacra dobását, ami gyorsan erodálja a kormány amúgy is megcsappant társadalmi támogatottságát". Ezért azt javasolta: "gondolkodásban, javaslattételben legyünk gyorsabbak, összehangolva a kormányzati, parlamenti, megyei cselekvéseket", és az RMDSZ-nek "az emberek mindennapjait érintő megszorító intézkedések hatásainak elviselhetőbbé tételében, a közigazgatási bürokrácia túlburjánzásának megelőzésében kell élen járnia".
Arra biztatott, "ne tűrjék el szó nélkül, hogy az ESZMNT-sek Tőkés Lászlóval az élen" mindenért az RMDSZ-t hibáztatják, "miközben ők egy épkézláb, kivitelezhető megoldást sem képesek javasolni", s rámutatott, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumnak akkor van értelme, ha "ésszerű egyeztetések folynak és nem vágyálmokat fogalmaznak meg ultimátum formájában. Szomorú és kiábrándító erkölcsi silányságra utal, ha egyeseknek az RMDSZ csak addig felel meg, amíg listáján európai parlamenti mandátumhoz jut valaki, majd utána az illető gátlástalanul posztkommunista utódpártnak titulálja szervezetünket. Egyeztetni csak a hozzávetőlegesen azonos irányú magyar közösségi érdekeket érdemes és szabad, az egyéni hatalomvágy és okkult államelnöki érdekek nem jöhetnek számításba".
Szemléletváltás szükségeltetik
Kira Miklós, a Szociáldemokrata Tömörülés alelnöke fogalmazott így, s a nyugdíjtörvény kapcsán hívta fel a figyelmet, hogy "az RMDSZ egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy a szociális kérdéseket szőnyeg alá seperje", mert "leghűségesebb és legnagyobb számú választói tábora érdekeinek föl nem vállalása tömegbázisának elvesztését, s ezáltal a szövetség létét sodorja veszélybe". Ezért, véleménye szerint "újra kell gondolni a prioritásokat, a szövetség elitje és a tagság közötti viszonyt".
Hangsúlyozta, hogy a szociális kérdések kiemelt kezelése jelen körülmények között legalább olyan fontos kihívást jelent, mint a kisebbségi jogokért folytatott küzdelem, és ebből a Szociáldemokrata Tömörülés részt kíván vállalni.
Össztűz a marosvásárhelyi tanácsra
Borbély László arról beszélt, jobban össze kell hangolni a tevékenységet, majd rátért a Gusa-szobor-ügyre. Elmondta, hogy a Maros megyei TKT elmarasztalta a vásárhelyi tanács RMDSZ- frakcióját, s utasította, hogy minden politikai döntésben konzultáljanak az RMDSZ vezetésével. Bejelentette, hogy dr. Benedek István lemondott a frakcióvezetői tisztségről, és "megyünk tovább".
Markó Béla szerint a marosvásárhelyi tanács RMDSZ-frakciója "köszöni szépen, jól megvolt magában, nem érdekelte az RMDSZ véleménye, és szégyenletes módon a Gusa-ügyben összevissza kenték-fenték, nyilatkoztak"... Az eset maga kivédve, mondta, de "nagyon sok helyen RMDSZ-es tanácsosok, polgármesterek úgy tekintik, hogy őket születésüktől fogva felruházta a sors azzal, hogy polgármesterek, tanácsosok, miniszterek, államtitkárok legyenek, s minden az égvilágon. Ez elfogadhatatlan. Mint ahogy az is, hogy sokan elfelejtik, az RMDSZ bizalmából és az RMDSZ megbízásából, erejéből vannak ott, ahol vannak".
Az RMDSZ nem a megélhetési politikusok szövetségeként született
Katona Ádám, az EMK elnöke ezekkel a szavakkal kezdte felszólalását, hozzátéve, hogy a valóság sajnos, "nagyon ebbe az irányba mutat". Rámutatott, az EU-csatlakozás során "iszonyatosan sokat veszítettek" azzal, hogy az RMDSZ kormányban volt. "Ez a vonat elment, mondta, de nem ment el az a vonat, az a százezres tüntetés, amellyel mozgósítani lehetett embereket, "az akkori vezetés akarata ellenére", utalva arra, "amit Domokos Géza telefonált Sütő Andrásnak", és amiről az évfordulóra kiadott könyvben egyetlen szó sem esik. Erre mondta, hogy az RMDSZ ne gyártson hamis könyveket, mert "nem becsületes dolog". Nehezményezte, hogy bár fél szó sem esik a cigányságról, akik nélkül a vásárhelyi magyarság elveszett volna, s hogy Nagyvárad azzal, hogy a koldusokat kitiltotta a városból, nem oldott meg semmit. Felemelte szavát a magyar széthúzás ellen, és a székelyföldi hőszigetelések kapcsán kérte Borbély Lászlót, találjon megoldást ezek finanszírozására.
Annyi államtitkárjelölt volt, hogy egész Európát el tudtuk volna látni
Válaszában Markó Béla a 20. évforduló kapcsán azt mondta, hogy egy ilyen esemény során "adottak a keretek és abból valakik mindig kimaradnak", s javasolta Katona Ádámnak, ha elégedetlen, "írja meg a saját RMDSZ-történetét". Bárányi Ferencnek azt válaszolta, úgy tudja, hogy Temesvár benne van a könyvben, de a szervezetalakítás egyidejűsége, a szolidaritás volt a legfontosabb. A nyugdíjtörvényt ért kritikákra reagálva "eléggé baloldalinak" nevezte a törvényt, kiemelve, hogy voltak kérdések, amelyekben történt előrelépés. Azt is mondta: "A kormányzás hátránya, hogy bizonyos dolgokat nem lehet elmondani. Nem lehet Bukarestben egyet, Vásárhelyen mást mondani".
Arról is beszélt, hogy sokan elfelejtik, az RMDSZ támogatása révén kerültek funkcióba. A vásárhelyi tanács mellett felemlegette a gyergyói, a székelyudvarhelyi problémákat, amelyek szerinte nem csak fegyelmi kérdések, majd beszélt a dekoncentrált intézményekről, hogy "adták a jelöléseket csőstül a területi szervezetek". "Annyi államtitkárjelölt volt, hogy egész Európát el tudtuk volna látni államtitkárokkal". Nagyobb felelősséget, nagyobb szakmai igényességet kért a területektől; olyan embereket tegyenek vezető tisztségbe, akik szakmailag bizonyítottak, s akik képesek a lehető legmagasabb szinten ellátni a feladatukat. Emellett a legnagyobb politikai elkötelezettségre van szükség, mondta végül az RMDSZ elnöke.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Új magyar–magyar egyeztetési mechanizmus várható?
A határon túli magyar és a magyarországi politikai szervezetek közötti egyeztetési mechanizmusnak az újjáalakítását tartja szükségesnek Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke.
A politikus Kolozsváron tartott előadást az erdélyi evangélikus-lutheránus püspökség és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kolozs megyei szervezetének meghívására. Németh Zsolt szerint az utóbbi nyolc évben megroppant az egységes határon túli magyar politika, a kormányzásra készülő polgári-nemzeti oldal számára azonban fontos kiindulási pont a Kárpát-medencei magyarság együttműködése.
Németh úgy fogalmazott, hogy az egész anyaországi államigazgatást át kell hatnia a nemzetpolitikai szemléletnek. A Kárpát-medencei magyar–magyar párbeszéd tekintetében sikertörténetnek nevezte az Orbán-kormány idején létrehozott Magyar Állandó Értekezletet (Máért), amelyet szerinte a Magyar Szocialista Párt azért szüntetett meg 2004 novemberében, mert tarthatatlannak tartotta, hogy a határon túli szervezetek támogatják a kettős állampolgárság megadását.
"Még nincsenek leülepedett elképzeléseink a határon túli szervezetek kapcsolatrendszere ügyében, de mindenképpen újjá kell alakítani az egyeztetési mechanizmust, mégpedig egy Máért- típusú, minden legitim magyar szervezetet befogadó fórum keretében" – mondta a fideszes politikus egy sajtónyilatkozatban.
Üdvözölte Románia és a Moldovai Köztársaság közeledését, az amerikai rakétapajzs Romániába telepítéséről pedig úgy vélekedett, hogy az erdélyi magyarság hosszú távú biztonságát is szolgálja. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Kötet a csángóoktatás támogatásáért
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) oktatási programjának a támogatására ajánlotta fel a székesfehérvári Posch Dániel Csángómagyarok Moldvában című kötete bevételének egy részét. A bejelentést maga a szerző tette a hét végén Csíkszeredában, a kötet bemutatóján. Solomon Adrián, az MCSMSZ elnöke elmondta, hogy jelenleg mintegy ezer "keresztszülőt" tartanak nyilván, akiknek mintegy fele 40 ezer forinttal, de van, aki 150 ezer forinttal járul hozzá rendszeresen "keresztgyermeke" oktatási költségeinek fedezéséhez. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

MAZA-bál ötödszörre
Tízéves a két település – Marosvásárhely és Zalaegerszeg – testvérvárosi kapcsolatát életteli eseményekkel konkretizáló baráti társaság. És jubilál a Cseh Gábor vezette lelkes egyesület egyik legnépszerűbb rendezvénye is. Múlt péntek este ötödször rendezték meg a MAZA hagyományossá vált kosaras farsangi bálját. Ezúttal a marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai Központ látta vendégül a bálozókat.
A maga során a MAZA is vendégeket fogadott, népes zalaegerszegi küldöttség mulatott együtt a vásárhelyiekkel. Nagyszerű hangulatban, természetesen, hiszen a szervezők gondoskodtak mindarról, ami egy ilyen összejövetelt élvezetessé tehet. Így aztán vidáman, pergőn, igazi családias légkörben mindenki valóban nagyszerűen érezhette magát a nem túl nagy, de a táncra is elég teret biztosító teremben. A Brüsszelből majdhogynem egyenesen a Trébely fölötti központba érkezett bálanya, Lokodi Edit Emőke megyei tanácselnök asszony adta meg a könnyed hangnemet, amely az egész estet uralta. A két zenész is mindent megtett, hogy a jelenlevők jól érezzék magukat. De a tréfa, a nevetés jegyében szólt a bálozókhoz a műsorvezetői szerepet felvállaló Nagy Miklós Kund is, meg mindenki, aki a bál folyamán mikrofonhoz jutott. A nagy attrakció persze most is a kosarak versenye, illetve a jelmezesek felvonulása, vetélkedése volt. Sok szellemes ötlet, kacagtató jelenet szerzett kellemes perceket a farsangi gyülekezetnek. A benevezők vonzó díjakban testet öltő jutalma sem maradt el. És felszabadult nóta meg féktelen tánc is jelezte, hogy sokáig emlékezetes lesz ez az ötödik MAZA-bál a résztvevők számára.
(nk) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Sokba kerül a művészeti oktatás?
A Népújságban olvasom, hogy a Marosvásárhelyi Művészeti Líceumban kevesebb magyar osztályt kell indítani, mert Matei Dumitru főtanfelügyelő szerint túl sok pénzbe kerül a művészeti oktatás az elért eredményekhez képest.
Eszembe jut két dolog: az egyik, hogy milyen jól jön a gazdasági, pénzügyi és mindenféle válság, tüstént lehet a magyar oktatáson spórolni. A másik, hogy milyen briliáns, hogy a főtanfelügyelő úr birtokában van az az algoritmus, amely segítségével ki lehet számítani a művészeti oktatásba befektetendő pénz és az elért eredmények összefüggését. Az egyik legnagyobb matematikus, Grigore Moisil akadémikus ezt nem tudta/akarta kiszámítani. Ő egy interjúban ezt mondta: akkor lesz jobb a világ, ha az ember meghallgat egy Beethoven-művet, vagy megnéz egy Shakespeare- darabot, és másnap jobban dolgozik. Ő ezt látta, tanár volt.
A történelem nagy civilizációiban (igaz, azok civilizációk voltak) tudták, hogy a fiatal szellemi, lelki, testi felneveléséhez elengedhetetlen a zene, a képzőművészetek, a színjátszás. A legmodernebb agykutatások ugyanezt igazolják. Álljon itt egy idézet az agykutató Freund Tamás akadémikustól: "Ezek az eredmények és következtetések azt igazolják, hogy az érzelemvilág gazdagsága jelentősen befolyásolja tanulási képességünket, kreativitásunkat. Ezért kell oktatási rendszerünkben, elsősorban a középiskolában, jóval nagyobb hangsúlyt kapnia az érzelemvilág gazdagítását szolgáló művészeti és erkölcsi nevelésnek."
Most az általános tantervekből inkább ezek a tárgyak vannak kigyomlálva. Fontos lenne tehát a művészeti oktatás, nem kevesebb, hanem több kellene belőle. Maros megye magyar közösségének mégis kevesebb járna, mint eddig?
Hol itt a hiba?
Mégiscsak nagyon jól tudták a gyulafehérvári nyilatkozatot megfogalmazó hazafiak, hogy mi elengedhetetlen egy közösség élete és megmaradása érdekében: "Teljes nemzeti szabadság az itt lakó nemzeteknek. Minden nemzet önmagát kormányozza saját nyelvén, saját közigazgatással, a saját kebeléből való egyének által."
Kíváncsi vagyok, lesz-e bennünk annyi közösségi igény és akarat, hogy ne apadjon, de inkább növekedjen a magyar művészeti oktatás. És van-e olyan erős érdekképviseletünk, "a saját kebeléből való egyének", aki/akik a magyar iskolaügyet hatékonyan képviselnék.
Addig is arra biztatok minden kedves gyereket, fiatalt és szüleiket, hogy olvassák el újra Freund Tamás gondolatát (pár sorral fennebb), és lépjenek.
Molnár László. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Defensio
Senkit sem vertek meg a tévedhetetlenség erényével. Kuszálik Pétert, a szorgalmas és eredményes bibliográfust, mérnököt és fáradhatatlan vitaírót sem, Tőkés László püspök urat és európai parlamenti képviselőt sem, de Molnár Györgyöt sem. Mindenki tévedhet, senki sem érinthetetlen.
A magyarság nem (ind)ok a feddhetetlenségre. A múltbeli érdemek nem írják felül a jelenben elkövetett cselekedeteinket. Molnár György hangneme nem méltó a vásárhelyi sajtó, lapunk színvonalához.
Egyebekben Kuszálik Péter barátja vagyok, és ezt akkor sem tagadom, ha Tőkés László iránti maradandó tiszteletem cseppet sem csökkent.
Szükség van a bátorságra és a bírálatra. Tekintélyérvekkel senkit sem lehet beletaposni a fagyott földbe.
Írásáért, tisztelt Molnár György, nem fog plecsnit (vagy amire gondolt) kapni, tapsot aratni. Legfennebb vihart. Hja, aki szelet vet...
Az elemi sajtóetika nevében
Sebestyén Mihály. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Boc: módosítani kell az RMDSZ régiós tervezetét
– Minden bizonnyal módosítani kell a romániai gazdasági fejlesztési régiók átalakításáról szóló RMDSZ-törvénytervezetet – jelentette ki Emil Boc miniszterelnök, a szövetség fő koalíciós partnerének, a Demokrata Liberális Pártnak (PD-L) az elnöke. A politikus a Mediafax hírügynökségnek adott interjúban kifejtette, hogy a régiók jelenlegi felosztása nem felel meg a hatékonysági követelményeknek, ezért valóban szükség van a jelenlegi „régiótérkép” átrajzolására.
Boc elmondta, hogy a képviselőházban egyeztetni fognak az RMDSZ-szel, s ezeken a megbeszéléseken a kiindulópontot az RMDSZ által a törvényhozás elé terjesztett jogszabály képezi majd. Boc hozzátette, hogy az ellenzéki pártokkal is fognak tárgyalni, hogy a lehető legjobb változatot fogadják el.
– Minden bizonnyal módosítani kell a romániai gazdasági fejlesztési régiók átalakításáról szóló RMDSZ-törvénytervezetet – jelentette ki Emil Boc miniszterelnök, a szövetség fő koalíciós partnerének, a Demokrata Liberális Pártnak (PD-L) az elnöke. A politikus a Mediafax hírügynökségnek adott interjúban kifejtette, hogy a régiók jelenlegi felosztása nem felel meg a hatékonysági követelményeknek, ezért valóban szükség van a jelenlegi „régiótérkép” átrajzolására.
Boc elmondta, hogy a képviselőházban egyeztetni fognak az RMDSZ-szel, s ezeken a megbeszéléseken a kiindulópontot az RMDSZ által a törvényhozás elé terjesztett jogszabály képezi majd. Boc hozzátette, hogy az ellenzéki pártokkal is fognak tárgyalni, hogy a lehető legjobb változatot fogadják el.
Az RMDSZ jogszabályát a múlt héten hallgatólagosan, vita nélkül fogadta el a szenátus, miután a felsőház honatyái nem kerítettek időt a tervezet megvitatására, és a megszabott határidő lejárt. A kérdésben azonban az utolsó szó a képviselőházé, amely napirendre tűzi majd a jogszabályt.
Boc az interjúban nem bírálta élesen az RMDSZ által kezdeményezett törvénytervezetet, amely felpaprikázta a román sajtó és politikusok egy részének a hangulatát. Az verte ki a biztosítékot náluk, hogy a tervezet Hargita, Kovászna és Maros megyét önálló gazdasági fejlesztési régióvá alakítaná.
A szövetséggel való kormányzati együttműködést Boc „tartalmasnak és komolynak” jellemezte, amely a koalíció megkötésekor lefektetett elvek mentén halad. Boc szerint a PD-L és az RMDSZ koalíciója jobban működik, mint a tavaly a demokratáknak a Szociáldemokrata Párttal (PSD) folytatott kormányzati együttműködése, hiszen a kormányra nem nehezedik akkora politikai nyomás, mint tavaly, amikor az európai parlamenti és az államelnök-választások törvénye miatt keletkezett feszültség a kormányon belül.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke az elmúlt másfél hónap közös kormányzásáról korábban elmondta: eddig egyetlen koalíciós viszály sem volt az RMDSZ és a PD-L között annak ellenére, hogy véleménykülönbségek vannak.
Boc az interjúban felszólította a PSD és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) vezetőit, hogy ne halogassák és akadályozzák szándékosan az alkotmányreformot. Boc azt szeretné, ha minél hamarabb összeülne a parlamentben az alkotmányozó testület, és érvényt szerezne a tavaly év végi népszavazás tárgyát képező parlamentáris reformnak, vagyis az egykamarás és a csökkentett létszámú parlament bevezetésének. Ehhez ugyanis az alaptörvény módosítása szükséges.
Túlreagálja a koalíciós partner Gombos Csaba jelölését a román állami légitársaság vezetői tisztségébe – vélekedik Markó Béla. A szövetségi elnök, akit az Agerpres idéz, tegnap úgy nyilatkozott: nem hiszi, hogy a TAROM-ügy lenne a koalíció, vagy épp az RMDSZ legfőbb gondja.
„A mi jelöltünk továbbra is Gombos Csaba marad, aki hamarosan személyesen is találkozni fog Radu Berceanu szállításügyi miniszterrel”, magyarázta Markó. Kifejtette: az RMDSZ nem a TAROM vezérigazgatói tisztségéért lépett szövetségre a PD-L-vel, hanem mert úgy véli, vannak olyan jelöltjei, akik szakértelmükkel hozzá tudnak járulni a különböző intézmények gondjainak megoldásához.
A fővárosi sajtó napok óta cikkez az RMDSZ és a demokrata-liberálisok közti nézeteltérésekről, Radu Berceanu PD-L-s szállításügyi miniszter állítólag vitatja Gombos Csabának az alkalmasságát a TAROM vezető tisztségének betöltésére. Gombos foglalkozását tekintve közgazdász, egy kábeleket gyártó vállalat vezérigazgatója, egykor világbajnoki címet szerzett a keleti harcművészetekben.
BORBÉLY TAMÁS. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Tisztázatlan az intézményvezetők helyzete Háromszéken
Jogilag nem tisztázott több Kovászna megyei intézmény igazgatójának a státusa – hívta fel a figyelmet a jelenségre György Ervin prefektus (képünkön). A kormánymegbízott tegnapi sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a kormánypártok osztozkodása után kijelölt intézményvezetők még nem kapták meg a hivatalos kinevezést, így amíg ez nem történik meg, a korábban funkcióban levő igazgatóknak kellene irányítaniuk az intézményeket.
Azonban az ő helyzetük sem tisztázott, hisz az alkotmánybíróság január végén alkotmányellenesnek nyilvánította és érvénytelenítette azt a kormányhatározatot, amellyel az első Boc-kormány lecserélte a Tăriceanu-kabinet által kinevezett igazgatókat.
A kormánynak vagy a parlamentnek 45 nap alatt módosítania kell az alkotmányellenes határozatot, ha ezt február végéig nem teszi meg, vissza kell állítani a korábbi állapotot, és ezáltal újra a Tăriceanu-kabinet igazgatói kerülnek tisztségbe – magyarázta György Ervin. A kormánybiztos szerint emiatt Kovászna megyében úgy döntöttek, hogy amíg a helyzet tisztázódik, a megyei intézményekben az igazgatóhelyetteseknek van aláírási joguk.
Egyébként tovább bonyolítja a helyzetet, hogy három igazgató egy évvel ezelőtti leváltása után beperelte a kormányt, és meg is nyerték a pert. Ez alapján is vissza kellene helyezni őket korábbi tisztségükbe, de mivel a bírósági végzést még nem kapták kézhez, erre még nem került sor. Tischler Ferenc például többszörösen lehetne a megyei ifjúsági igazgatóság vezetője, egyelőre azonban igazgatóhelyettesként dolgozik.
Tischlert tavaly a Boc-kabinet azóta alkotmányellenesnek nyilvánított határozatával váltotta le, és pert is nyert a kormány ellen. Ugyanakkor az RMDSZ kormányra kerülésével újra őt jelölték az igazgatói tisztségbe, de kinevezését még nem kapta kézhez. Tischler Ferenc elmondta, egyelőre még nem okoz nagy gondot az, hogy nem egyértelmű: ki az igazgató.
„Még csak a villanyszámlát kell fizetni, azt az igazgatóhelyettes is aláírhatja, viszont ha az intézménynek lesz saját költségvetése, a nagyobb összegek elköltésénél már gondot okozhat, hogy jogilag ki az igazgató” – magyarázta a Krónikának Tischler Ferenc.
Bíró Blanka. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Romani
A Romani Crissnek igaza van: a hivatalosan közel ötszázezer fős, a valóságban azonban a lakosság több mint tíz százalékát kitevő romániai roma közösség túlnyomó többségének helyzete tarthatatlan. A jobb esetben szociális segélyből tengődő, egészségügyi ellátásban nem részesülő, az iskolázottság hiánya miatt nemzedékről nemzedékre (fél)analfabetizmusra ítélt cigány közösség tengődése szégyenfolt az önmagát demokratikus jogállamnak nevező, az EU-hoz három éve csatlakozott Románia becsületén.
romák számára a kommunista diktatúra bukása sem hozta meg a reményt a nyomorból való kilábalásra, a hazai hatóságok szemináriumokon, hangzatos stratégiákon kívül nemigen járultak hozzá a közösség valós társadalmi-kulturális előmeneteléhez.
Oroszlánrészük volt azonban a romániai romakérdés „globalizálásában”, hiszen az elmúlt húsz év exodusa miatt gyakorlatilag nincs olyan nyugat-európai állam, amelynek hatóságai ne szembesülnének az innen érkező, prostitúciós és koldushálózatot működtető, fosztogatásból élő cigány bűnbandákkal. Miattuk külföldön és itthon egyaránt nő a többségi társadalom türelmetlensége, amely ha itt-ott konkrét ellenreakcióba torkoll, azonnal a rasszizmus bélyegével szembesül, és a kör bezárul. Hogy idáig fajultak a dolgok, abban vastagon benne vannak a roma jogvédő szervezet képviselői is.
A Romani Criss tavaly is tudta, hogy a Hargita megyei székelyeknek a bűnöző romákból lett elegük (és persze a bűnözőkből általában), mégis diszkriminációt, rasszizmust kiáltott, hiszen az sokkal könnyebb – és valahol önigazolásként is szolgál a szervezet számára –, mint konkrét megoldással előrukkolni. Az már sokkal érthetetlenebb, hogy hónapokkal a csíkszentkirályi, -szentmártoni incidensek után, amikor megállapodás született a békés együttélés szabályairól, a bukaresti jogvédők előállnak az összeesküvés-elmélettel, miszerint a székely „lázadást” a Magyar Gárda szította Budapestről.
Ahelyett, hogy konkrétan tenne valamit a cigányság integrációjáért, a Romani Criss ugyanúgy téved, mint a Franciaországba rendszeresen visszatérő romániai romáknak néhány száz eurós lelépési díjat fizető párizsi kormány, amely nem látja be, hogy ilyen intézkedésekkel csak ideig-óráig szabadul a problémáktól. Amelyektől sajnos a mindenki számára előnyös megoldás helyett sokan inkább szabadulnának.
Rostás Szabolcs. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Borbély László: szemléletváltásra van szükség
[INTERJÚ] A környezetvédelmi miniszter szerint mentalitásváltásra van szüksége az országnak, ami nagyon lassú folyamat. Szerinte azért van több szemét nálunk, mint külföldön, mert ott az emberek nem dobják el a hulladékot. Szükség van a szelektív hulladékgyűjtésre, ám ez még nincs megszervezve, továbbá kötelezni kellene az üzleteket a régi árú visszavételére.
Több nagyszabású környezetvédelmi projektről tudunk, amelyeket immár dűlőre kellene vinni. Évek óta hallunk arról, hogy megvalósul a műanyag flakonok begyűjtése, újrahasznosítása. E téren most hol tart az ország? Mintha ez a folyamat is akadozna…
– Tulajdonképpen 2005-től létezik az a törvény, amely előírja, hogy a nagy termelők, az ásványvíz-palackozók, az üdítőgyárak hozzá kell hogy járuljanak az általuk forgalomba hozott palackok egy részének a begyűjtéséhez. Ha nem teszik meg, tetemes büntetést kell fizetniük. De tudtommal csak 2007-től indult be a gyűjtés. Ugyanakkor, mivel nincs megszervezve a hulladék szelektív gyűjtése, csakis olyan szinten működik ez a rendszer, hogy azok a jövedelem nélküli egyének, akik ezért némi pénzhez jutnak, összegyűjtenek annyi palackot, amennyit éppen akarnak. Három-négy olyan cég létezik, amelyek átveszik ezeket, s eljuttatják a felhasználóhoz. A minisztérium felszólította a polgármesteri hivatalokat, hogy fogadják el a nagyobb térfogatú típuskonténereket, és ezekbe lehet gyűjteni majd a palackokat. Persze hozzáállás kérdése az egész. A napokban elmondtam, hogy például a Maros megyei Ákosfalva községben, ahol megértették ennek fontosságát, kétszer annyi palackot gyűjtöttek össze a közelmúltban, mint Marosvásárhelyen.
– A roncsautóprogramról is gyakran szó esett az elmúlt időszakban. Mi lesz a sorsa a régi gépkocsiknak?
– Az autóbontó cégek szétdarabolják ezeket, s értékesítik az alkatrészeket. Ugyanakkor létezik egy olyan európai direktíva, amit nálunk nemigen vesznek figyelembe: a gyártókat arra kötelezik, hogy a régi kocsik újrahasznosítható alkatrészeit gyűjtsék be, építsék be az új gépkocsikba. A Dacia üzem például foglalkozik ilyesmivel, oda is be lehet vinni az alkatrészeket. De ez a rendszer jobban is működhetne.
– Az ország több megyéjében még mindig nem léteznek EU-konform szeméttelepek, s bár arról volt szó, hogy a régi hulladéktározókat bezárják, ez sem történt meg mindenütt. Miért hanyagolta el ennyire az ország a hulladékgazdálkodás korszerűsítését?
– Egyik kedvenc viccem jutott eszembe a kérdésről: 2007. január elsején reggel az Európai Unió tagjává váltunk. De mit csinálunk délután? Mi csak akkor vagyunk hajlandók cselekedni, amikor a körmünkre ég a gyertya, amikor az utolsó száz méteren már köteleznek a munkára. Ilyenkor nyilván kapkodunk. Ezelőtt 4-5 évvel már nyilvánvaló volt, hogy ezt a dolgot meg kell oldani. Létezik az ütemterv is, ami szerint a régi tározókat be kell zárni. Szerintem a környezetvédelmi és közlekedési beruházásokat támogató ISPA-programoknak erre kellett volna fókuszálni. Ez nem történt meg, s most mindenki rohangál. Az uniós támogatással készülő első korszerű szeméttelepeket 2011-ben fogják megépíteni. Várhatóan 2015-ig megoldódik ez a probléma, csak azt nem tudom, addig mi lesz a szeméttel.
– Egyébként az uniós direktívák szempontjából környezetvédelmi téren hol vagyunk lépéshátrányban?
– A vízgazdálkodás, csatornázás terén. Minden évben konkrét lépéseket kell tenni e téren, és 2018-ig kellene országos szinten megoldódjék a szennyvíztisztítás. Most az évekre lebontott ütemtervhez képest olyan 8 százalékos a lemaradásunk. 2014-ig e célra még egymilliárd eurót kellene fordítanunk.
– Hogy halad az elektronikus hulladék begyűjtése?
– Köztudott, hogy az Unióban évente, lakosonként 4 kiló ilyen hulladékot kellene begyűjteni. Mi a másfél kilónál tartunk a felmérések szerint. Ami nincs megoldva, hogy az üzleteket kötelezzük a régi áru visszavételére. Onnan meg el kell szállítani a termékeket. Ezzel még nem volt időnk foglalkozni.
– Környezetvédelmi szempontból mostanában kiemelt téma a marosvásárhelyi Azomureş vegyipari kombinát okozta szennyezés megfékezése. A török tulajdonosok eddig is sokat ígértek, de nem sokat tettek. Mi a garancia arra, hogy ezúttal betartják az önnek írásban tett ígéreteket?
– Amit a cégtulajdonosok eddig írásban vállaltak, azt megtették. A baj az, hogy eddig egy olyan környezetvédelmi engedély alapján működött a cég, amely túlságosan elnéző volt. Ennek az újragondolására, újrafogalmazására van szükség – ezen dolgozunk.
– Bárhol járunk az országban, szemetet látunk. Mit tehet a minisztérium annak érdekében, hogy lassan mi is felzárkózzunk a nyugat-európai államokhoz?
–A nyugati országokban egyébként azért nincs ennyi szemét, mert az emberek nem dobják el a hulladékot. Sajnos a mentalitásváltás igen lassú, nehézkes folyamat mifelénk. Fontos lenne továbbá, hogy minél több szemétlerakót létesítsünk. Meg kell néznünk, milyen intézményekkel, hatóságokkal tudunk szerződést kötni a szemét felszámolása érdekében.
– Több fiatal magyar ajkú szakembert gyűjtött maga köré új munkahelyén…
– Amikor tanácsosaimmal bementünk az első gyűlésre, azt mondtam a többieknek, hogy „v-au invadat ungurii”, vagyis ellepték őket a magyarok, utalva arra, hogy nyolc magyar munkatárssal érkeztem. A minisztériumban dolgozók is elfogadják, hogy egymás között mi magyarul beszélünk. Ez természetes. A kérdésre válaszolva sajnos az a tapasztalatom, hogy nem nagy a választék a magyar ajkú potenciális munkatársak terén. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy nincsenek magyar szakértők, de ők nemigen vállalnának munkát a minisztériumban. Általában ügyes vállalkozók, jól működő céggel rendelkeznek, mások civil szervezetekben tevékenykednek, komoly projektek lebonyolításában vesznek részt. Tény és való, hogy 12 magyart vittem magammal a minisztériumba. Egy részük korábbi munkahelyemről, a fejlesztési, területrendezési minisztériumból jött át. De nyilván fiatal román szakértőket is felkértem különböző területekről.
– A minisztérium alkalmazottai hogyan fogadták, hogy ismét magyar ajkú személyt neveztek ki az intézmény élére?
– Ha egy vezető bebizonyítja, hogy szakmailag és a menedzsment tekintetében jó teljesítményre képes, akkor nem lehetnek gondok. Ez a minisztérium egy éven át le volt merevedve, különböző okok miatt nem haladtak a projektek. Látom, hogy figyelik a munkámat, próbálok maximálisan teljesíteni. Például igyekszem minden olyan aktát átnézni, ami egy nap leforgása alatt hozzám kerül. Nem tudják elképzelni a munkatársaim: miként lehetséges, hogy napirenden vagyok a dolgokkal. Hát ez úgy történik, hogy este 11-kor megyek ki a minisztériumból, magammal viszem az iratokat, elolvasom azokat, és véleményezem is. Persze ez azt jelenti, hogy fél kettő körül fekszem le. Legalább most, a kezdeti időszakban így kell dolgoznom.
Máthé Éva. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Pengeváltás nyílt levelekben – A tanácselnök válaszolt az RMDSZ-nek
Az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöksége a címzettje ezúttal a szerkesztőségünkbe is eljuttatott nyílt levélnek, amelyet Radu Ţîrle, a megyei önkormányzat elnöke látott el kézjegyével. Az irat első mondatában utal is rá, hogy a testület neki címzett nyílt levelére válaszol most. Megjegyzi ugyanakkor, hogy a pénteken kelt RMDSZ-es replikában említett nyílt levele viszont nem az ügyvezetésnek szólt, hanem az újságíróknak, főleg akik részt vettek Kiss Sándor megyei tanácsi alelnök reggelijén. „Ha úgy tetszik, nem hivatalos levél volt, mint a nem hivatalos reggeli, aminek azonban fő témája – egy csöppet sem hízelgő hangnemben – én voltam” – fogalmaz Ţîrle újabb levelében.
Előző írása – úgy véli – nincs semmilyen kapcsolatban Kiss Sándor pihenőszabadságával, ezért meglepőnek tartja, hogy az RMDSZ ügyvezető elnökségének tagjai egy olyan párbeszédbe kapcsolódtak be, amelynek nem voltak részesei, és nem is volt róluk szó. Reméli – teszi hozzá –, hogy a szövetség megyei elnöke méltóképpen értékeli az elkötelezettséget, amivel megvédték pihenőszabadságának nyugalmát.
„Foglalkozhatnának azzal, ahogyan Kiss úr kezelte a kapcsolattartást a sajtóval, amikor tanácselnök volt, ám az a mód, ahogy én működöm együtt a sajtóval, nem tartozik magukra” – áll a levélben. Az udvariasságot rajta számon kérőknek azt tanácsolja Ţîrle, hogy olvassák újra Kiss nyilatkozatait őróla, és számolják meg a rá vonatkozó sértéseket és támadásokat a saját levelükben, majd hasonlítsák össze az ő nyilatkozataival. Egyáltalán nem tartja helyénvalónak továbbá a neki címzett, vallásos magatartásra és lelki vezetésre vonatkozó leckéket, hiszen azok politikusoktól származnak és világi témákra vonatkoznak. Szóvá teszi ugyanakkor az RMDSZ-esek levelében ejtett helyesírási hibát (egy betűcserét), amit a sietség számlájára írt.
A családtagjaira (feleségére, menyeire, unokatestvéreire) vonatkozó inszinuációk szerinte a mocskos pletykálkodás szintjére süllyeszti a levélírókat, és komolytalanságukat bizonyítja. Megjegyzi mellesleg, hogy nincs is menye, fiai nőtlenek, kettő éppenséggel kiskorú. A váltakozva egyes és többes szám első személyben megfogalmazott mondatok elbizonytalanították a címzettet, aki úgy véli, ezt a rossz beidegződést az alakíthatta ki bennük, hogy sokszor hallhatták valakitől: „A párt én vagyok”.
Ţîrle beismeri, hogy nem túl fejlett a humorérzéke, de hozzáteszi, az RMDSZ Bihar megyei vezetőségének levelén jót derült. Főleg a végén, ahol azzal vádolták, hogy megtámadott egy védtelen embert, aki azért nem tud védekezni, mert szabadságon van. „Gratulálok méltóságukhoz, udvariasságukhoz és férfiasságukhoz, amit az aláírással bizonyítanak, s ami így szól: A Bihar Megyei RMDSZ Ügyvezető Elnöksége. Ahogy Caragiale (egy román író) mondja, aláírták: névtelenül” – zárja levelét a megyei önkormányzat elnöke. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Sógor Csaba Strasbourgban a kisebbségi kérdésről
Az Európai Parlament (EP) strasbourgi februári ülésszaka alatt többször vita tárgyát képezte a kisebbségi jogi kérdése. Az Európai Unió (EU) határain belüli, a hagyományos nemzeti kisebbségek elsősorban nyelvi jogait érintő problémák áttekintésére – többek között – a Kisebbségi Munkacsoport (Intergroup for Traditional Minorities, National Communities and Languages) február 12-i ülésén adódott alkalom.
A Kisebbségi Munkacsoport, Gál Kinga társ-elnök vezetésével, első alkalommal tanácskozott a jogérvényesülés, az alapvető jogok és az uniós polgárság kérdéséért felelős biztos, Viviane Reding, kabinetjének tisztségviselőivel.
Sógor Csaba erdélyi magyar EP képviselő a megbeszélésen szóvá tette, hogy a Szlovák Államnyelvtörvény kisebbségellenes, és nemcsak az Alapjogi Chartát sérti, hanem veszélyes is. A képviselő szerint a nyelvtörvény több vonatkozásban veszélyezteti az uniós alapértéknek számító, közösségi vívmányokat, pontosabban a szolgáltatások szabadságát, magát az egységes közös piacot is. Sógor Csaba azt javasolta, ha kisebbségi szempontból nem lehet hatékony a kérdés alapjogi megközelítése, próbálják a gyakorlati következmények felől “akadálytalanítani” a problémát.
A téma iránt elkötelezett RMDSZ-es EP képviselő aktív részvételének köszönhetően, az európai döntéshozók figyelme a plénumban még aznap, az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértését érintő ügyek tárgyalásakor, a kisebbségeket érintő hátrányos megkülönböztetés világszerte tapasztalt problémájára irányult.
A burmai helyzetelemzés során Sógor Csaba arra emlékeztetett, hogy a katonai junta idénre szabad, demokratikus választásokat ígért. A képviselő véleménye szerint fontos, hogy a nemzetközi közösség és az Európai Unió (EU) fenntartsa a nyomást a juntán, azért, hogy valóban megvalósuljon a demokratikus átmenet. Biztosítani kell a Burmában élő nemzeti kisebbségek megfelelő részvételét a választásokon, mert ezzel véget lehetne vetni a sorozatos etnikai konfliktusoknak.
– Az EU is akkor lehetne hiteles és eredményes a nyomásgyakorlásban, ha minden tagállama tiszteletben tartaná a kisebbségek jogait. Amíg az Unió területén nyelvtörvények vannak, és most nemcsak Szlovákiára gondolok, amíg a kollektív bűnösséget fel lehet felmelegíteni, amíg kisebbségek létét, anyanyelvét és jogait tagadhatják tagállamok, addig Európai Unió (EU) nem lehet sem hiteles, sem eredményes – szögezte le az erdélyi magyar képviselő. Forrás: erdon.ro

Diszkriminált görög katolikusok?
Bihar megye – A Nagyváradi Görög Katolikus Egyházmegye püspöke Virgil Bercea kedden egy sajtótájékoztató keretében számolt be az ad limina látogatás keretében XVI. Benedek pápával való találkozásáról.
Mint ismeretes az ad limina a megyéspüspökök öt évenkénti kötelező látogatása az apostolok küszöbénél, Szent Péter és Pál sírjánál Rómában, amely során az egyházi vezetőknek be kell számolniuk egyházmegyéjük állapotáról a pápának. Nagyváradról Exc.Böcskei László római katolikus püspökön kívül a görög katolikus egyházfő is részt vett a vatikáni látogatáson. Virgil Bercea püspök a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a 15 perces találkozón tájékoztatta az egyházmegye problémáiról, illetve arról, hogy meglátása szerint a görög katolikusok diszkriminálva vannak Romániában. Az egyházmegyében szolgáló 186 pap közül csak kevesebb mint a fele részesül állami fizetésben, 96 lelkész bérezését saját költségvetésből kell fedezniük, melyre nem minden esetben van lehetőség. A templomok elhanyagolt állapotban vannak, sok esetben a belső freskókat tönkretették vagy nem megfelelően restaurálták.
Békétlenség
A püspök azt is szóvá tette a pápának, hogy helyi szinten nézetkülönbségek adódnak az ortodoxokkal, nem érvényesül az ökumenia szelleme. A pápa szomorúan fogadta a híreket és elmondta, hogy imádkozni fog a romániai keresztények közötti békéért. A püspök a tájékoztatón a sajtó érdeklődésére bővebben is kifejtette a görög katolikus egyház helyzetét. Kiderült, hogy a tavaly a papok és egyházi alkalmazottak bérezésével együtt 630 ezer lej kiadása volt az egyházmegyének, amiből csak 573 ezer lejt tudtak fedezni. A költségvetési hiányt külföldi alapítványok segítségével sikerült pótolni. Azt is kifejtette, hogy több településen pereskednek az ortodoxokkal, akikkel nem tudnak megegyezni a templomaik visszaszolgáltatásáról.
Mészáros Tímea. Forrás: erdon.ro

Az ortodoxok is felelősek
Bihar megye – Az ortodox egyházat nagy felelősség terheli a romániai átvilágítási folyamat hátráltatásában – jelentette ki kedden Nagyváradon Tőkés László EP-képviselő és Szabó László az egyházi átvilágítás Szakmai Egyeztető Fórumának kezdeményezője.
Tőkés László a keddi nagyváradi sajtótájékoztatón elmondta, hogy ma sem lehet tudni, hogy kik voltak a szekustisztek. „Tíz évet kellett várnunk a rendszerváltás után a Ticu féle átvilágítási törvényre, de még mindig teljes a zűrzavar.” Tőkés véleménye szerint nagy felelősség terheli az ortodox egyházat, amely az államhatalommal egyetértésben hátráltatja az átvilágítási folyamatot, „márpedig addig nem lehet szó demokratizálásról, a bizalom helyreállításáról, amíg nem történik meg az átvilágítás. Az egyházaknak az átvilágítás etikai kérdés, mert ha nincs bűnbocsánat, akkor a bűnöket nem lehet feloldani. Dühösek vagyunk amiatt, hogy a volt titkosszolgálati tisztek most magasrangú tisztségeket viselnek, vagy éppenséggel hatalmas nyugdíjakat élveznek az adófizetők pénzéből” – tette hozzá Tőkés. Szabó László unitárius lelkész, a történelmi egyházak átvilágító bizottságai Szakmai Egyeztető Fórumának kezdeményezője elmondta, hogy amennyiben a Temesvári Nyilatkozat 8. számú pontjának érvényt szereztek volna, akkor már rég túl lehetnénk az átvilágítási folyamaton. Szabó László kijelentette, hogy a tíz évvel a rendszerváltás után végre elfogadott 187/1999 számú átvilágítási törvény eleve “langyosra” sikeredett, de később az ortodox egyház hathatós közreműködésével ezt a törvényt is sikerült ‘kiherélni’. Hozzátette, hogy amíg van legalább arra lehetőség, hogy az egyházak vezetői kérhetik bizonyos esetekben az egyházi személyek átvilágítását, addig élni kell ezzel a lehetőséggel, és meg kell szerezni a lehető legtöbb dokumentumot a CNSAS-től.
Kirakatpolitika
Tőkés László jelezte, hogy sem az RMDSZ, sem a Nemzeti Liberális Párt (PNL) nem védik meg a CNSAS-ba delegált embereiket. Arra a kérdésünkre, hogy mi lehet az oka annak, hogy Traian Basescu államfő kezdeményezte a kommunizmus bűneit feltáróTismaneanu jelentés elkészítését, most pedig ugyancsak az ő elnöksége alatt politikai támadások érik Marius Opreat, a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER) elnökét, Tőkés László azt válaszolta: „nem értem Basescu államfőt; úgy látszik, hogy csak kirakatpolitikai céllal kérte a jelentés elkészítését, de itt az ideje, hogy a kirakatpolitika átadja helyét a tetteknek.” Végezetül Tőkés kifejezte felháborodását amiatt, hogy a CNSAS nem hajlandó előkeresni azoknak a személyeknek a dossziéját, akikről maga az egyház nyújt be a CNSAS-hoz bizonyítékokat, példaként említette azt, hogy a maga során a Tőkés család nyújtott be bizonyító erejű dokumentumokat a CNSAS-hoz Tőkés László egykori sógoráról a jelenleg Budapesten dolgozó Bartha Tiborról, akit a CNSAS gyakorlatilag védelmez.
Pap István. Forrás: erdon.ro

Virtuális egyezséget kötöttek
Elektronikus formátumban küldözgették egymásnak a Kolozs megyei RMDSZ és Demokrata–Liberális Párt (PD-L) elnökei tegnap azt az aláírt együttműködési egyezményt, amely lezárja a tárgyalásokat a dekoncentrált intézmények igazgatói tisztségeinek elosztásáról.
Erre a rendhagyó aláírási formára azért volt szükség, mert Daniel Buda, a PD-L megyei elnöke Bukarestben tartózkodott. „Nem volt különösebb konfliktus a megyei RMDSZ és a PD-L közt. Úgy gondolom, hogy amennyiben Vasile Soporan kissé túlzott igényeivel nem akadályozta volna több ízben is a megegyezést, hamarabb is sor kerülhetett volna a szerződés aláírására” – nyilatkozta lapunknak László Attila, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke.
A demokrata-liberálisoknak még nem sikerült megegyezniük a független Vasile Soporannal, így Buda és Soporan ismét a fővárosba vitték az ügyet. Tegnap egyikőjüket sem tudta lapunk elérni. Az RMDSZ megkapta a sokat vitatott mezőgazdasági kifizetési ügynökség igazgatói tisztségét, amelyet Vákár István tölt majd be. A további öt igazgatói poszt mellett, 23 aligazgatói és 9 főosztályvezetői tisztséget is magáénak tudhat a Kolozs megyei RMDSZ.
Sipos M. Zoltán. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Koalíció: keresik a közös nevezőt
Akárcsak a kisebbségi törvény tervezetét, az RMDSZ régióátszervezési elképzeléseit is előbb a koalíció szintjén vitatja meg a két kormányzó alakulat. Erről tegnapi ülésén döntött az RMDSZ és a PD-L vezetőt tömörítő koalíciós tanács.
„Abban megegyeztünk, hogy a jelenlegi felosztás működésképtelen, de az új régiók kialakításáról még nem tárgyaltunk” – mondta Markó Béla RMDS-elnök. Lapunk úgy tudja, a PD-L Vasile Blaga belügyminiszter bízta meg azzal, hogy egyeztessen a kisebbik kormánypárt képviselőivel.
Mielőbb közös nevezőre szeretne jutni az RMDSZ és a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) a régiók átszervezésének ügyében. Erről tegnap Markó Béla szövetségi elnök, kormányfő-helyettes nyilatkozott a két kormányzó alakulat vezető politikusait tömörítő koalíciós tanács ülését követően.
A testület napirendjére azután került a régiók átszervezésének kérdése, hogy a szenátus a múlt héten hallgatólagosan elfogadta az RMDSZ vonatkozó törvénytervezetét, majd az ellenzéki pártok kereszttüzébe került. A leggyakrabban hangoztatott kifogás az volt, hogy a tervezet „etnikai alapon” rajzolná meg az új régiók határait.
Markó tájékoztatása szerint a koalíciós partnerek „az elkövetkező napokban” egyeztetik elképzeléseiket az ország új régióinak kialakításáról. „Abban már megegyeztünk a koalíciós partnerrel, hogy a jelenlegi felosztás működésképtelen, de az új régiók kialakításáról még nem tárgyaltunk” – mondta az RMDSZ elnöke.
Emil Boc miniszterelnök megerősítette: a PD-L is úgy látja, hogy a jelenlegi fejlesztési régiók sem méretükben, sem számukban nem felelnek meg az ország – elsősorban gazdasági – érdekeinek. „Azonban az RMDSZ javaslata sem tűnik számunkra megfelelőnek. Éppen ezért előbb koalíciós, majd parlamenti szinten is tárgyalnunk kell arról, hogyan rajzoljuk át a régiók határait” – nyilatkozta a Mediafaxnak a kormányfő.
Koalíciós bizottságok
A közös nevező megkeresésében az erre a célra létrehozott pártközi bizottság segít, melyben az RMDSZ és a PD-L megbízott politikusai együtt elemzik a lehetséges elképzeléseket, elsősorban a kisebbik koalíciós alakulat javaslatait.
„Előbb a koalíció szintjén tárgyalunk a régiók átszervezéséről, s azt szeretnénk, hogy a törvénytervezet képviselőházi vitája előtt konzultáljunk a kérdésről a többi parlamenti párttal is” – vázolta tegnap lapunknak Olosz Gergely, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője. Tájékoztatása szerint az egyeztetés folyamata tulajdonképpen már tegnap, a koalíciós tanács ülésén megkezdődött.
„Az már jó kiindulópont, hogy a PD-L is 15-16 régiót képzelne el a jelenlegi 8 helyett” – mondta a politikus. Lapunk úgy tudja, az RMDSZ fő tárgyalópartnere régióügyben Vasile Blaga belügyminiszter lesz.
Mint ismert, korábban a kisebbségi törvény előmozdítására szintén egyeztető bizottságot hozott létre a koalíció. Ebben RMDSZ részről Márton Árpád és Varga Attila, a PD-L részéről pedig Daniel Buda, a képviselőház jogi szakbizottságának vezetője vesz részt.
A testület célja egyeztetni a tervezet szövegét a Velencei Bizottság ajánlásaival. A nemzetközi véleményezést az RMDSZ korábban éppen azért kérte, hogy eloszlassa a PD-L aggályait a kisebbségi törvénnyel kapcsolatban. A bizottság tudomásunk szerint még egyszer sem ült össze.
Nem lesz könnyű
A két testület munkája nem ígérkezik könnyűnek. A PD-L egyik, név nélkül nyilatkozó poltikusa a România liberă napilapnak azt mondta: pártja hallani sem akar az RMDSZ régiókkal kapcsolatos elképzeléseiről. Valamivel óvatosabban nyilatkozott erről Daniel Buda a Ziua de Cluj napilapnak.
„Az RMDSZ-el való koalíciós kormányzás nem jelenti azt, hogy bármit elfogadunk, amit a partnereink javasolnak. Semmiképpen nem fogadhatjuk el például azt, hogy az ország regionális vagy közigazgatási felosztása etnikai alapon történjen” – vette át az ellenzéki érveket a képviselő. Korábban a kisebbségi törvényről Daniel Buda megjegyezte: pártja „csakis az uniós jogrendhez igazítva” képzeli el kidolgozását.
Emil Boc dicséri a koalíciós partnert
Akárcsak Markó Béla RMDSZ-elnök, Emil Boc, a PD-L vezetője is úgy látja, a közös kormányzás elmúlt másfél hónapjában nem voltak jelentősebb viszályok a koalícióban.
„Bízom a koalíciós partnerünkben. Jobb lábbal kezdtük a közös kormányzást. Az RMDSZ-szel könnyebb együttműködni, mint korábbi koalíciós parnerünkkel” – jelentette ki a Mediafaxnak a miniszterelnök. Boc úgy látja, a viszálymentes együttműködést az is elősegítette, hogy idén már nem lesznek választások Romániában, „így kevesebb a politikai feszültség”.
Cs. P. T. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Albert Álmos pert nyert Románia ellen Strasbourgban
Az Emberi Jogok Európai Bírósága Albert Álmosnak, a többségében magyarok lakta romániai Sepsiszentgyörgy volt polgármesterének, az RMDSZ szenátorának adott igazat egy évek óta húzódó peres vitát lezárva kedden.
Albert Álmos 2002-ben, amikor Sepsiszentgyörgy polgármestere volt, levetette a városháza tornyáról a román nemzeti lobogót. Egy másik román vád szerint - meg nem határozott időpontban - pedig arra adott utasítást, hogy a hivatalos fejléces levélpapírokon tüntessék fel a város nevét magyarul is. Az illetékes megyei hatóságok jegyzőkönyvet vettek fel a történtekről, és átszámítva 2755 eurós pénzbírsággal sújtották Albert Álmost.
A polgármester azonban megtámadta a jegyzőkönyv tartalmát és formáját is. Hiányolta, hogy a dokumentumban nem utaltak arra: mikor rendelte el a hivatalos levélpapírokon a városnév magyar fordításának a feltüntetését. A román igazságszolgáltatás a későbbiekben indoklás nélkül utasította el a polgármester jogi kereseteit. Albert Álmos ezt követően fordult a strasbourgi székhelyű bírósághoz.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága egyhangúlag a volt polgármesternek adott igazat, arra hivatkozva hogy az ítéletek megindokolásának hiánya egyenlőtlenné tette a pereskedést. A bíróság ezért arra kötelezte a román államot, hogy térítse meg a volt polgármesternek a korábban rá kiszabott bírság összegét. Forrás: NOL

Tőkés közzétette a papokat megfigyelő securitatésok névsorát
A romániai kommunista titkosszolgálat, az egykori Securitate református papokat megfigyelő tisztjeinek a névsorát hozta nyilvánosságra kedden Tőkés László romániai európai parlamenti képviselő, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület (KREK) volt püspöke.
Az EP-képviselő és családja megfigyelési aktájából származó adatok szerint összesen 154 securitatés tisztet azonosítottak, akik a református egyház papjait és a velük kapcsolatban álló személyeket figyelték meg, illetve szervezték be. Tőkés Nagyváradon tartott sajtótájékoztatóján ismét a romániai egyházak átvilágítását szorgalmazta. Forrás: MNO

Az Emberi Jogok Európai Bírósága Albert Álmosnak, a többségében magyarok lakta romániai Sepsiszentgyörgy (Sfantu Gheorghe) volt polgármesterének, az RMDSZ szenátorának adott igazat egy évek óta húzódó peres vitát lezárva kedden.
Albert Álmos 2002-ben, amikor Sepsiszentgyörgy polgármestere volt, levetette a városháza tornyáról a román nemzeti lobogót. Egy másik román vád szerint - meg nem határozott időpontban - pedig arra adott utasítást, hogy a hivatalos fejléces levélpapírokon tüntessék fel a város nevét magyarul is. Az illetékes megyei hatóságok jegyzőkönyvet vettek fel a történtekről, és átszámítva 2755 eurós pénzbírsággal sújtották Albert Álmost.
A polgármester azonban megtámadta a jegyzőkönyv tartalmát és formáját is. Hiányolta, hogy a dokumentumban nem utaltak arra: mikor rendelte el a hivatalos levélpapírokon a városnév magyar fordításának a feltüntetését. A román igazságszolgáltatás a későbbiekben indoklás nélkül utasította el a polgármester jogi kereseteit. Albert Álmos ezt követően fordult a strasbourgi székhelyű bírósághoz.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága egyhangúlag a volt polgármesternek adott igazat, arra hivatkozva hogy az ítéletek megindokolásának hiánya egyenlőtlenné tette a pereskedést. A bíróság ezért arra kötelezte a román államot, hogy térítse meg a volt polgármesternek a korábban rá kiszabott bírság összegét. Forrás: NOL.hu

Szó sincs közigazgatási átalakításról
Látszólag az RMDSZ elégedetten ül a kormányban. Érdekes, hogy mind ez idáig csak az igazán szélsőséges pártok — mint a Nagyrománia vagy az Új Generáció — üvöltöztek az úgynevezett román—magyar kormány ellen, a többség elismerte, hogy a szövetségnek jó és megbízható szakemberei vannak, s csak az ország javára szolgál munkájuk.
Nem így, mióta a múlt héten a szenátus hallgatólagosan elfogadta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség által kidolgozott, a romániai gazdasági fejlesztési régiók átalakításáról szóló törvénytervezet. Akkor elszabadult a pokol, megkezdődött a haza- és Erdély-féltés újabb hulláma, a liberálisoktól a fiatal szocdemekig mindenki árulást ordított, s az aggodalom már-már eszüket vette a politikusoknak. Az RMDSZ meg mintha nem tudta volna, hogy a törvénytervezetét a képviselőházban — mely ügydöntő e kérdésben — aprópénzre szedik, s az eredeti elképzelésükből annyi marad, amennyit a Băsescu—Boc páros elfogadhatónak tart.
És ezt megerősítendő színre lépett Emil Boc miniszterelnök is. No meg azért is: nehogy nacionalista hívei rosszat gondoljanak róluk és pártjukról. A kormány feje, a magyar párt partnere különösebb óvatoskodás nélkül közölte koalíciós partnerével, az RMDSZ-szel, hogy jó lesz, ha a kérdésen még gondolkoznak, mert a javaslatot ebben a formában ők sem fogadják el. Miközben sietett leszögezni, hogy jelen pillanatban az alkotmány értelmében Romániának nem áll módjában olyan területi-közigazgatási egységeket létrehoznia, amelyeknek jogi statútumuk lenne, csupán újabb, kisebb fejlesztési régiókat, melyek lehetőséget teremtenek, hogy minél több uniós pénzt hívhasson le az ország.
És az RMDSZ törvénytervezete szerint éppen ezeket a fejlesztési régiókat szerveznék újra. Eszerint 8 helyett 16 lenne Romániában. Ennyi. Szó sincs közigazgatási átszervezésről, tehát az RMDSZ-nek most még az égadta világon semmi oka elégedettségre.
Különben Boc érthetően és a maga szempontjából megnyugtatóan közölte a románokkal, hogy nem eszik a kását olyan forrón, a tervezetről még egyeztetni fognak, s a képviselőházban majd érvényesítik politikai akaratukat. Reméljük, nem sikerül.
Simó Erzsébet. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szembe kell néznünk a kommunista rémtettekkel és elkövetőikkel
Az egyházak átvilágítása volt a témája annak a sajtótájékoztatónak, amit Tőkés László EP-képviselő, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke és Szabó László, az Erdélyi Unitárius Egyház képviselője, az erdélyi történelmi magyar egyházak között létrehozandó Szakmai Egyeztető Fórum kezdeményezője tartott tegnap.
Bevezetőjében Szilágyi Zsolt, Tőkés László kabinetfőnöke tudatta, amit az EP-képviselő az Európai Parlamentben is reprezentál, és amiért immár két évtizede harcol, mégpedig hogy „nem zárhatjuk le a kommunista múltat anélkül, hogy ne néznénk szembe a kommunizmus rémtetteivel, illetve hogy ne ismerhessük meg a rendszer kiszolgálóinak, működtetőinek a listáját”.
Tőkés László kifejtette, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) munkáját nagymértékben korlátozzák, és megtorpanni látszik egy húsz évvel ezelőtt kezdődött folyamat. Egy adott pillanatban már majdnem meg is szüntették a tanácsot. A 2008. évi 293-as törvénnyel kimondták, hogy az egyházi tisztviselőket kizárólag csak az egyházvezető kérésére világíthatják át. Ezt a törvényt ugyanabban az évben megelőzte a 24-es számú kormányrendelet, amelyet akkor adtak ki, amikor a CNSAS 2008 januárjában Bortolomeu Anania kolozsvári román ortodox metropolitát azonosította az Apostol nevű titkosügynökkel. A január 22-ei bejelentés után a kormány alkotmányellenesnek nevezte a tanács munkáját, és kiadta sürgősségi határozatát „kedvezésképpen a román ortodox egyháznak”.
Az EP-képviselő munkájának gerincét képezi a kisebbségek, a kereszténység védelme, a kommunizmus bűneinek feltárása. Ehhez kapcsolódik az a február 24–26. között zajló prágai nemzetközi konferencia is, amelynek egyik védnöke és előadója is Tőkés László.
A képviselő egy nyilatkozatot is közzétett tegnap, amelyben tudatja: „Szintén aggasztó az a körülmény, hogy – az olasz La Republica értékelése szerint – Románia húsz évvel a diktatúra bukása után fölényesen vezeti a titkosszolgálatok európai mezőnyét. Míg Ceauşescu Szekuritátéjának »mindössze« 11 ezer ügynöke volt, a számos hazai titkosszolgálat jelenleg mintegy 12 ezer titkosszolgát foglalkoztat, ezenközben pedig – a súlyos gazdasági válság ellenére – költségvetésük évről évre dagad, olyannyira, hogy nyolc év alatt nyolcszorosan növekedett.” Tőkés képviselő ugyanakkor elmondta, a kommunizmus idején a besúgók nagy része karhatalmi nyomás miatt kezdett el jelenteni. Mára nagyjából azt is tudni lehet, hogy kik voltak azok a szekuritátés tisztek, akik a református egyház szolgáinak és a velük kapcsolatban álló személyeknek a megfigyelésével és beszervezésével foglalkoztak. Az EP-képviselő egy 102 nevet tartalmazó listát is kiadott az Erdély-szerte tevékenykedő szekus tisztek névsorával. Az említettek közül néhányan – minden bizonnyal – időközben már elhaláloztak, mások nyugdíjba vonultak és busás nyugdíjat éveznek. Ám az is valószínű, hogy a listán szereplő ügynökök egy rész ma is aktív, és a Román Hírszerző Szolgálat keretében tevékenykedik.
Szabó László arról számolt be az erdélyi magyar történelmi egyházak közötti Szakmai Egyeztető Fórum létrehozásának kezdeményezőjeként, hogy a Királyhágómelléki és az Erdélyi Református Egyházkerület, valamint a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház és az Erdélyi Unitárius Egyház már beleegyezett abba, hogy megalakítsák a tanácsot, melybe minden felekezet két-két képviselőt jelöl ki, hogy megvitassák, segítsék az egyházi átvilágítás folyamatát. Sajnálatos azonban, hogy csak négy egyház egyezett ebbe bele. A Szatmári és a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökség nem kíván részt venni a fórumban, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség pedig még nem küldött visszajelzést a kezdeményezők meghívására. Szabó kiemelte, fontos addig lépniük, ameddig törvény adta lehetőségük van az átvilágításra. Megtörténhet, hogy az 1999-ben keltezett, majd 2006-ban és 2008-ban módosított, „kiherélt” törvényt újra megváltoztatják, netán semmissé teszik, és minden papot „politikailag szentté nyilvánítanak”.
Az átvilágítási folyamatban a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt az úttörő, az egyházaknak pedig zászlóvivőknek kell lenniük a múlttal való leszámolásban, miközben a nacionalista-kommunista hatalom a saját érdekét próbálja érvényesíteni, a múlt feltárásának elodázását.
Borsi Balázs. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Megvalósult kétnyelvűség marosvásárhelyi közintézményekben
Sorra kerülnek ki a magyar feliratok a marosvásárhelyi közintézményekre: az őrző-védő szolgálat után a megyei kórház és a prefektúra is kihelyezte az új „cégért”. Vannak azonban, akik nem tettek eleget a felszólításnak.
Húsz év után először került magyar nyelvű felirat a Maros megyei prefektúra épületére. A kétnyelvűsítést évekkel ezelőtt Bárczi Győző korábbi és jelenlegi alprefektus kezdeményezte, ám kísérlete eddig alprefektus kollégája ellenkezésébe ütközött.
„A magyar nyelvű tábla kifüggesztését Marius Paşcan prefektus is támogatta. Igaz, a felirat már évekkel ezelőtt kikerülhetett volna az épület három bejárata fölé, merthogy Ciprian Dobre egykori kormánymegbízottnak sem volt semmi ellenvetése. Akkoriban viszont Zamfira Pora alprefektus akadályozta meg, félremagyarázva a helyhatósági törvényt” – részletezte a Krónikának Bárczi. Pora, akit a Boc-kormány távolított el tisztségéből, az idők során számos magyar jellegű kezdeményezést akadályozott meg vagy próbált gátolni.
A földosztó bizottságban például ő volt azoknak a hangadója, akik a törvényekkel és kormányrendeletekkel dacolva vétózták meg a Maros menti erdők visszaszolgáltatását a nemesi családok leszármazottainak. Bárczi Győzőnek Zamfira Pora hiányában sem volt azonban könnyű keresztülvinnie akaratát: a hivatal alkalmazottai előbb csak az egyik homlokzatra kerülő felirat dokumentációját készítették elő.
Ezzel egyidőben az utóbbi napokban több, a megyei önkormányzat hatáskörébe tartozó intézmény homlokzatára is felkerült a magyar nyelvű felirat. Elsőnek a Kossuth (Călăraşilor) utcában működő megyei őrző-védő szolgálat vezetősége lépett, majd a megyei kórház következett. Ezzel szemben ígéretük ellenére sem cseréltek „cégért” a lakosság-nyilvántartási hivatal és a sürgősségi kórház illetékesei. Amint arról beszámoltunk, a Krónika ezelőtt egy hónappal fordult az ügyben Lokodi Edit Emőke megyei önkormányzati elnökhöz, aki azonnal utasította Dombi Károlyt és Florin Gomotîrceanut a táblák kicserélésére.
Mindketten egy hetet kaptak a kérdés megoldására, amire szavukat is adták. A tanácselnök januárban elmondta, hogy már több ízben küldött átiratot a 2001/215-ös közigazgatási törvényt megszegő intézményvezetőknek, azonban valamennyien hajthatatlanok maradtak. Kérdésünkre, hogy egy hónap után mi történik azokkal a vezetőkkel, akik négyszeresen túlszárnyalták az egyhetes ultimátumot, Lokodi Edit Emőke tegnap elmondta, ha lassan is, de jó irányba halad az ügy.
„A sürgősségi kórház igazgatója, Florin Gomotîrceanu a napokban teteti ki a táblákat, a lakosság-nyilvántartási hivatalban viszont nem tudom, mi a helyzet, ugyanis a napokban igazgatóváltás történt” – mondta Lokodi Edit Emőke, remélve, hogy hamarosan sikerül lezárni ezt a kérdést.
Szucher Ervin. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Az értelmiség erkölcsi felelősségét vitatták meg Kolozsváron
Követhet-e el egyáltalán árulást az írástudó? – tette fel a kérdést Demeter Szilárd író az Írástudók árulása? című kolozsvári kerekasztal-beszélgetés bevezetőjében. A hétfő este az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában rendezett eszmecsere vendége Szőcs Géza és Egyed Péter volt. A moderátor szerepét betöltő Demeter elmondta, szerinte a 70–80-as évek Erdélyében a legnyomasztóbb az értelmiség számára a gondolat szabad áramlásának hiánya volt.
Az irodalmi Nobel-díjas Herta Müller férje, Richard Wagner egyik írásából idézett, aki feleségével együtt megtapasztalta a romániai kommunizmust. Wagner szerint az egyetlen komolyabb magyar nyelvű szamizdat Erdélyben az Ellenpontok című folyóirat volt, amely csupán kilenc lapszámot érhetett meg (ezeket írógéppel, majd stencillel sokszorosították) 1981 decemberétől, ’82 novemberében azonban a Szekuritáté letartóztatta a lap szerkesztőit, többek között Szőcs Gézát, és csak a Nyugat nyomására tették lehetővé számukra az emigrációt. „Ezt követően mély depresszióba zuhant az erdélyi értelmiség” – áll Wagner írásában.
Igény az értelmiségi diskurzusra
Szőcs Géza elmondta: a lap nem volt előzmények és következmények nélküli. Az alapító Ara-Kovács Attila személyes kapcsolatban állt olyan magyarországi lapok szerkesztőivel, mint a Beszélő vagy a Demokrata, amelyek ötletet adtak az Ellenpontok létrehozásában, majd a lap megszüntetése után létrejött a Kiáltó Szó, amelyet Magyarországon jelentettek ugyan meg, de erdélyiek szerkesztették. „Voltak próbálkozások, számos magányos kísérletről tudunk, de a legfontosabb az volt, hogy éreztük: igény volt rá, hogy egy értelmiségi diskurzus tárgya legyen a diktatúrában senyvedő Erdély helyzete. Az Ellenpontok inkább abban volt egyedülálló abban az időben, hogy viszonylag sok ember szervezett együttgondolkodásának adott keretet” – fogalmazott Szőcs Géza.
Egyed Péter Demeter Szilárd kérésére a Bretter-iskoláról is beszélt, arról, hogy Bretter György irányításával hogyan indulhatott el egy magasabb filozófiai gondolkodás a diktatúrában. Demeter Szilárd rákérdezett, hogy milyen igényt is szolgált ki a Bretter-iskola és az Ellenpontok. „Ez nem elvárás kérdése, sokkal inkább arról van szó, hogy az emberi morál előbb-utóbb feltör, akármilyen vastag vasbeton fedi” – fogalmazott Szőcs Géza.
Egyed Péter hozzátette: türelmetlenség, általános várakozás jellemezte az értelmiséget, tudták, hogy történnie kell valaminek, és ez a hangulat szülte az ilyen kezdeményezéseket. Egyed Péter arról is beszélt, hogy később egyre erőszakosabban akarta a hatalom a kezében tartani a kultúrát. Visszaemlékezett arra, hogy ’85-ben egy héten át ellenőrizte a Kriterion Könyvkiadó munkáját egy felügyelőbizottság, melynek nyomán több regényt visszavontak.
Demeter Szilárd visszaterelte a beszélgetést a fő témához, és feltette a kérdést: volt-e az értelmiségnek erkölcsi felelőssége a diktatúrában?
„A közösség által kiválasztott elit kell hogy meghozza azokat a döntéseket, amelyek az egész közösség túlélését biztosítják” – fogalmazott Szőcs Géza, hozzátéve, hogy ez az elit nem csak a politikai vezetőket jelenti, az írástudóknak is van felelősségük. Példaként az erdélyi szászokat hozta föl, akik évszázadokon át ragaszkodtak vezetőikhez, követték azok útmutatását, ami a történelem során segítette is túlélésüket.
Egyed Péter szerint is volt felelőssége az értelmiségnek, példaként többek között Márton Áron püspököt említette, akinek útmutatásait nagyon sokan követték.
A beszélgetés folytatásában Demeter Szilárd azt kérdezte a meghívottaktól, hogy a rendszerváltást követően és a demokrácia kialakításában milyen szerepe volt az írástudóknak Erdélyben. Szőcs Géza elmondta, a rendszerváltást követően a frissen megalakult RMDSZ-ben sokféle ember volt: írók, humán értelmiségiek, mérnökök, csak olyanok nem, akik tudatosan készültek volna erre a politikai szerepre. „Akkor azt gondoltam, hogy ez most lesz, ahogy lesz, majd ezt a sok hályogkovácsot felváltja a következő generáció, akik már tudatosan készülnek erre a szerepre. Sajnálatos módon azt kellett tapasztalnom, hogy az elmúlt 20 év alatt nem változott semmi. Azok, akik a rendszerváltás után vállalták ezt a politikai szerepet, cseppet sem voltak felkészületlenebbek, mint a mostaniak” – értékelt Szőcs.
Az értelmiség „piaca”
Egyed Péter arról beszélt, hogy a ’90-es években a szabad légkörben elkezdtek létrejönni a civil szervezetek, és az értelmiség nagyon gyorsan és mohón próbálta visszaszerezni mindazt, amit évtizedekig elvettek tőle. „Nagyon sokan mentek Budapestre tanulni, hogy kiegészíthessék hiányos ismereteiket, ez az út azonban nem volt könnyű, elég ha arra gondolunk, hogy a rendszerváltás utáni évtizedben négy bányászjárás is volt” – mutatott rá. Ugyanakkor Bibó István Értelmiség és szakszerűség című tanulmányának gondolatát idézte, miszerint a rendszerváltás utáni első generációs értelmiségi csak akkor független az őt létrehozó hatalomtól, ha nagyon magas szinten képviseli szakirányát, jó az önértékelése, így nincs kiszolgáltatva a politikának. Egyed Péter szerint az erdélyi értelmiség elindult ezen az úton, próbálja elég magas színvonalon művelni szakmáját, a feladat az, hogy megfelelő piacot teremtsenek ezen értelmiség munkái számára, ahol a „szakszerűséget értékén lehet eladni”.
Szőcs Géza az 1940-ben kiadott Írók a viharban című kötetet vette elő, amelyben 13 magyar író közölte gondolatait azzal kapcsolatban, hogy Magyarország mire számíthat, ha belép a háborúba. Szőcs Kassák Lajos írásából idézett gondolatokat, amely szerint az írónak egyetlen erkölcsi feladata, hogy létrehozza a művet. Szőcs kifejtette: nem akkor követ el az írástudó árulást, amikor nem vállal politikai szerepet, hanem akkor, ha nem hozza létre a műveit.
A beszélgetés végén az egybegyűltek tehették fel kérdéseiket. Arra a kérdésre, hogy mi a helyzet azon írókkal, akik tehetségesek voltak ugyan, de egyben besúgók is, Szőcs azzal válaszolt, hogy különbséget kell tenni egy író magánéleti árulása és a közösség elárulása között. Kifejtette: volt rá példa, hogy valaki magánemberként makulátlan, de közösségi szerepében áruló volt, és fordítva is. „Szét kell választani a két szerepet” – hangsúlyozta Szőcs.
Varga László. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Kormánypénz az RMDSZ-nek, mint kulturális szervezetnek
Az RMDSZ mintegy 15 millió lejt kap a 2010-es évre a kormányfőtitkárságtól – derül ki egy, a Hivatalos Közlönyben szerdán megjelent kormányhatározatból. A szövetség mindezt a pártfinanszírozási törvény által számára megszabott összegen felül kapja, kulturális szervezetként.
Frunda György RMDSZ-szenátor szerdán elmondta, az RMDSZ ezt a 15 millió lejt a romániai magyar kisebbség reprezentatív kulturális szervezeteként kapja. „Az RMDSZ-nek kettős minősége van: kulturális tevékenységet folytató szervezet, emellett pedig politikai alakulat is. Ennek nyomán kisebbségi szervezetként is kap pénzt, akárcsak a többi Romániában élő nemzeti kisebbséget képviselő szervezet, amely parlamenti képviselettel is rendelkezik” – közölte Frunda.
A kormányfőtitkárság összesen 70 millió lejt osztott ki a kisebbségi szervezetek között. A Pro Európa Roma Szervezet mintegy 9,8 millió lejt kap, a Romániai Ukránok Szövetsége 5,7 milliót, a Német demokrata Fórum pedig 5,5 millió lejt. Az összesen 19 reprezentatívként elismert kisebbségi szervezet közül a Romániai Rutének Kulturális Szövetsége kapja a legkisebb összeget, valamivel több, mint egymillió lejt. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

A tanügyi átszervezés hatásai Arad megyében – Apránként morzsolódik a magyar oktatás
Több mint valószínű, hogy bezárják a bélzerindi és a nagyvarjasi iskolát, megvonják a gáji Neuman Fivérek Általános Iskola jogi személyiségét, a magyar 5–8. osztályokat beköltöztetik az Aurel Vlaicu Iskolába, és minden bizonnyal ingázniuk kell majd a zimándközi tanulóknak is.
Ezek a legfontosabb változások, amely az Arad megyei magyar oktatást érintik a 2010–2011-es tanévtől, nem beszélve az összevonásokkal járó, illetve a kormány által diktált tanügyi létszámleépítésekről. Pellegrini Miklós aradi főtanfelügyelő-helyettes bízik benne, hogy minél kevesebb pedagógustól kell megválni, és kijelentette, hogy a kevésbé rossz megoldást fogják választani. Minden körülmény között a gyerekek érdekeit kell szem előtt tartani – szögezte le a tanügyi átszervezés kapcsán.
– A múlt hétvégén Marosvásárhelyre hívott össze tanácskozást Markó Béla miniszterelnök-helyettes az RMDSZ oktatási szakembereinek. Miről volt ott szó? – kérdeztem Pellegrini Miklóstól.
– A fő cél az volt, hogy felleltározzuk azokat a problémákat, amelyek általában a tanügyet, azon belül a kisebbségi, még közelebbről a magyar oktatást érintik, mert gyökeres változások elé nézünk.
– A szóbeszéd szerint szeptembertől 320-330 tanügyi állás szűnik meg Arad megyében. Lehet-e tudni, tényleg hány, és hogyan vonják össze az iskolákat?
– Pontosan nem, csak elképzelések vannak. Az iskolahálózatot kell kialakítanunk, és ha megszűntetésekre kerül sor, át kell gondolni a beiskolázási tervet, s csak utána beszélhetünk arról, hogy ez hány személyt érint, hogy lesznek-e olyan kollégák, akik kénytelenek távozni a tanügyből, vagy akik egyik iskolából a másikba kerülnek, netán több helyen kell munkát vállalniuk. A változások kivédhetetlenek, de megpróbáljuk a kevésbé rosszat választani. A következő tanévtől bevezetik a fejkvótát, tehát az iskolák és az önkormányzatok kiszámolhatják, hogy mennyi pénz fog befolyni, és abból hány intézményt lehet fenntartani. A tanulók száma után kapott pénzből a fizetéseket kell fedezni, a fenntartási és működtetési költségek eddig is az önkormányzatokat terhelték. Arad megyében valószínűleg megszűntetünk néhány alsó tagozatos, kis létszámú iskolát. A gyerekek ingázni fognak, de nem túl nagy távolságokra. Például a bélzerindi iskolában négy gyerekünk lesz a következő tanévben – őket Simonyifalvára fogjuk utaztatni, a tőzmiskei polgármesteri hivatal vállalta ennek a költségeit. Abban bízunk, hogy a gyerekek jobb környezetben tanulhatnak majd. Minden esetben szimultán osztályokról van szó, amelyekben a gyerek a ráeső foglalkozási időnek csak egy hányadát kaphatja meg. Ilyen sors vár a nagyvarjai iskola összevont 1–4 osztályára is: a román és a magyar tagozatos gyerekek egyaránt Nagyiratosra fognak járni. Elképzelhető, hogy Zimándköz is erre a sorsra jut. A diákok a közeli Zimándújfalun tanulhatnak majd, mondanom sem kell, hogy milyen kis távolságra… Remélem, hogy a szülők, és az egész közösség elfogadja ezt. Ha a gyerekek érdekeit nézzük, és nem a tanárokét, vagy az iskoláét, akkor az előmenetel szempontjából jobb, ha nem osztatlan osztályban tanulnak, hanem olyanban, amelyikben versenyhelyzet van, ugyanakkor alkalom nyílik a társakkal való együttműködésre is.
– Ön személy szerint jónak tartja ezt az egész változtatást?
– Is-is. Vannak olyan iskolák, amelyek nem gazdaságosak – tudom, hogy az iskola nem biznisz, nem jövedelmet kell termelnie, de az önkormányzat sem szórhatja ki az ablakon a pénzt. Ha létezik egy racionálisabb megoldás, ami pedagógiai szempontból elfogadható és a gyerek érdekei nem sérülnek, azt kell választani. Másrészt a szimultán oktatás nem elvetendő, mert vannak országok, ahol ez jól működik. Nem a harmadik világra gondolok, hanem Svájcra, Finnországra, vagy más olyan országokra, ahol a települések távol vannak egymástól, és kevés a gyerek. De ott a tananyag más, mint nálunk. Ha nálunk a tanárnak lenne annyi szabadsága, mint ott, és nem lenne ennyire tantárgyiasított a rendszer, lenne jövője a szimultán oktatásnak, de így, ahogy mi csináljuk, nem.
– Nem túl nagy felelősség hat-, hét-, nyolcéves kisgyerekeket utaztatni?
– Fűtött iskolabusszal 10-15 percet utazni jobb, mint a falu széléről begyalogolni a központba. De nincs általános képlet erre, minden egyes település esetében ezt külön végig kell gondolni. Ez az új tanév kísérleti év lesz, és szerintem nem olyan merev a rendszer, hogy ha gondok adódnak, ne lehessen visszacsinálni.
– A „temesvári példa” mintájára Aradon is beolvasztanak magyar tagozatokat más iskolákba, mondjuk a Csikybe?
– Arra a döntésre jutottunk, hogy a Mosóczy-telepi és a mikelakai összevont elemi osztályokat tartsuk meg, ne utaztassuk a gyerekeket a Csikybe, vagy máshová, mert nagy a távolság. Mindkét iskola igazgatója azt mondta, hogy vállalják a létszám alatti osztályok fenntartását, remélem, ez sikerülni fog. Viszont kénytelenek vagyunk átszervezni a gáji Neuman Fivérek Általános Iskolát. A magyar tagozat elemistái, az 1–4. osztály ott marad, viszont az 5–8. osztály átköltözik az Aurel Vlaicu általános iskolába, oda fognak járni a magyar gyerekek…
– Ha a szülők nem íratják át őket román osztályba…
– Bízom benne, hogy nem, hogy megértik a helyzetet, és felfogják, milyen fontos, hogy magyar osztályban maradjon a gyerekek. Amúgy is, Gájban olyan kevés a tanuló, hogy az iskola elveszíti önálló jogi személyiségét, és beolvad az Aurel Vlaicu-iskolába.
– Akkor, gondolom, néhány tanárnak is mennie kell.
– Elvileg igen, de gyakorlatilag nem biztos. Amint az iskolahálózat végleges formát kap, meglátjuk, hány pedagógusra van szükség. Előfordulhat, hogy valakinek nem marad meg a kötelező óraszáma, vagy egyáltalán nem tudunk ott órát biztosítani, de a címzeteseket feltétlenül el kell helyeznünk más iskolákban, esetleg többfelé oszlik a katedrájuk. Nagy problémák nem lesznek, és arra számítok, hogy minden kolléga álláshoz fog jutni, lehetőleg a szakjának megfelelőhöz.
– Másutt nem szűnik meg iskola?
– A magyar, vagy magyar tagozatos iskolákat, például Pécska, Kisiratoson, Ágyán, Szapáryligeten, Simonyifalván vagy Zerinden nem érinti a változás. Egyrészt megvan a létszám, másrészt a miniszteri rendelet előírja, hogy egy közigazgatási egységen belül egy jogi személyiséggel rendelkező iskolának maradni kell. Ha az történetesen magyar iskola, mint Kisiratoson, nem lesz gond, még ha a létszám kisebb is a minimálisnál. A minisztérium pótlékot ad kisebbségi osztályok, vagy művészeti iskolák esetében, mert ezeket nem lehet az átlaggal összehasonlítani.
– Az elmúlt négy-öt évben szinte mindenütt felújították az iskolaépületeket. Mi lesz azokkal az ingatlanokkal, amelyekben megszűnik a tanítás?
– Az önkormányzatoknak kötelességük fenntartani ezeket, de a minisztérium tulajdonában vannak – hacsak nem egyházi vagy magántulajdon –, és a rendeltetésüket nem lehet megváltoztatni engedély nélkül. Az önkormányzatoknak korábban meg kellett volna gondolniuk, hogy mire fordítják az államtól kapott közpénzt, mert a fejkvótás rendszerről régóta szó van, számíthattak arra, hogy előbb-utóbb ez lesz.
Vélemények a normatív támogatásról, az összevonásokról, a párhuzamos osztályokról
Király András, a tanügyminisztérium kisebbségi oktatásért felelős aradi illetőségű államtitkára kinevezésekor a következőképp nyilatkozott a Nyugati Jelennek a fejkvóta-rendszerről és az iskolák összevonásáról: „A tanügyi törvényben és az Országos Oktatási Paktumban is vannak kitételek, amelyek a kisebbségi oktatás esetében pozitív megkülönböztetést alkalmaznak, és azon leszünk az RMDSZ-szel, hogy ésszerű, elfogadható változások legyenek. Még parlamenti képviselői mandátumom alatt volt egy törvényjavaslatom – amit most is fenn fogok tartani –, hogy az elszigetelt, tömegközlekedéssel nehezen megközelíthető helységekben lévő iskolákat működtessék a létszámtól függetlenül, mert mindenkinek joga van a közoktatáshoz és az anyanyelvű oktatáshoz. Természetesen, ha az utaztatás, az étkeztetés és a felügyelet megoldható, akkor jobb, ha nagyobb közösségben tanul a gyerek, több pedagógus ügyel rá. Előbb-utóbb a napközis programot is be fogják vezetni, hiszen a karcsúsítás mellett valós reformra is szüksége van már a tanügynek.”
Matekovits Mihály, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége aradi szervezetének elnöke, a tanügyminisztérium nemrég nyugalmazott kisebbségi vezérigazgató-helyettese: „Lehetetlen megmondani, hogy mi lesz szeptember elsejétől. Míg régebb fontosabb volt a jóindulat, és kevésbé számított a pénz a kisebbségi oktatás esetében, most hiába a jóindulat, ha nincs rá pénz. Örülök, hogy nem leszek a döntések aktív részese, de ütjük a vasat, amíg meleg, hogy a legkisebb faluban is megmaradjon a magyar oktatás.”
Kiss Anna tanítónő, az RMPSZ aradi szervezetének titkára a szimultán oktatásról: „Nem kell idegenkedni tőle, mert a gyerek fejlődését szolgálja az, hogy állandóan számon kérik tőle a tananyagot, ugyanakkor folyton ismétel. Már első osztályban is hallja akár a negyedikes leckét, de negyedikben is, mondjuk a másodikos anyagot. Naponta aktívnak kell lennie, míg egy nagyobb közösségben ritkábban kerül rá a sor a felelésnél.”
Gájban beletörődtek
A Neuman Fivérek Általános Iskola magyartagozat-felelőse, Nagy Gizella magyartanár azt nyilatkozta, hogy beletörődéssel vették tudomásul intézményük önálló jogi státusának megszűnését. „Sajnos számítani lehetett arra, hogy előbb-utóbb bekövetkezik ez. A gyerekek tudják, bizonyára a szüleik is, bár ezt még hivatalosan nem közöltük velük. Az elemi tagozat egy tanerővel itt marad, de az 5–8. osztály elköltözik. Mi azon leszünk, hogy minden diák, aki magyar osztályba jár, magyarul is folytassa a tanulmányait. A többség az Aurel Vlaicu Általános Iskolában, de a távolabbról ingázók, mint a fazekasvarsándiak a Csiky Gergely Iskolacsoportban, amelynek bentlakása is van” – nyilatkozta.
Pataky Lehel Zsolt. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Szekusokat fedett fel Tőkés
Százötvenkét szekustiszt nevét tartalmazó listát tett közzé tegnap Tőkés László EP-képviselő. A volt református püspök szerint a leleplezett titkosszolgálatiak feladata az volt, hogy a református egyház papjait és a velük kapcsolatban álló személyeket megfigyeljék.
Nyilvánosságra hozta tegnap az egykori Szekuritáté református papokat megfigyelő tisztjeinek névsorát Tőkés László romániai európai parlamenti képviselő, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) volt püspöke. Az EP-képviselő és családja megfigyelési aktájából származó adatok szerint összesen 152 szekustisztet azonosítottak, akik a református egyház papjait és a velük kapcsolatban álló személyeket figyelték meg, illetve szervezték be.
A lista 99 tiszt nevét tartalmazza, akik a román átvilágító bizottság szerint többnyire az erdélyi megyékben figyelték a református egyház tevékenységét. „Közülük néhányan időközben valószínűleg elhunytak, nagy részük nyugdíjba vonult és kiemelt nyugdíjat élvez, vagyis a romániai öregségi átlagjárandóságnak a többszörösét kapja” – hangsúlyozta Tőkés, hozzátéve: valószínű, hogy a listán szereplő tisztek egy része ma is aktív, és a Román Hírszerző Szolgálatnál (SRI) tevékenykedik.
Az EP-képviselő Nagyváradon tartott sajtótájékoztatóján ismét a romániai egyházak átvilágítását szorgalmazta. Kifogásolta, hogy a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Tanács (CNSAS) munkája ellehetetlenült az elmúlt évben, mivel jelentősen csorbították hatáskörét. Tőkés bírálta a román ortodox egyházat is, amely „az államhatalommal egyetértésben hátráltatja a titkosszolgálati múlt feltárását”.
Úgy vélte, hogy a romániai református egyházban váltakozó intenzitással halad a titkosszolgálati múlt feltárása. Emlékeztetett arra, hogy mind az Erdélyi Református Egyházkerület, mind a KREK igazgatótanácsa létrehozta egyházkerületi átvilágító bizottságait.
Tőkés örömmel nyugtázta, hogy a reformátusoknak a múlt tisztázására irányuló szándékai találkoztak a romániai magyar protestáns testvéregyházak törekvéseivel, így az erdélyi unitárius és a romániai evangélikus-lutheránus egyházakkal együtt életre hívták az egyházközi Szakmai Egyeztető Fórumot.
A testület kezdeményezője, Szabó László unitárius lelkész az 1999-ben elfogadott átvilágítási törvény „kiherélése” fölött sajnálkozott. Mint mondta, jelen pillanatban ott tartunk, hogy csak az egyházi vezetők kifejezett kérésére lehet átvilágítani az egyházi embereket – és ebben sajnálatos módon a román ortodox egyháznak nagy felelőssége van, ugyanakkor a magyar történelmi egyházak tisztségviselői között is találhatunk olyanokat, akik haszonélvezői a törvény gyengítésének. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Iliescu háttérbe vonul
Ion Iliescu volt államfő, a Szociáldemokrata Párt (PSD) tiszteletbeli elnöke tegnap bejelentette lemondását minden pártbeli tisztségéről. A 80 éves politikus az utóbbi időben több alkalommal is kritizálta a PSD jelenlegi vezetőségét a szombati tisztújító kongresszus előkészítése miatt.
Iliescu szerint rossz irányváltást jelent Mircea Geoană pártelnök javaslata, miszerint nem külön kell majd voksolni a vezetőségi tagokra, hanem egységes elnöki stábot választanak. Álláspontja szerint ez káros, mivel ahelyett, hogy minden tisztségre kiválasztanák a legmegfelelőbb embert, minden elnökjelölt mellé odakapcsolják a csapatát is.
Ezt azért tartja veszélyesnek, mert így nem egyének, hanem csoportok vetélkedése zajlik, ez pedig végzetes szakadáshoz vezethet. Iliescu közölte, lehet, hogy már a kongresszuson sem vesz részt, ugyanakkor úgy vélte, a kongresszus még módosíthatja az elnökválasztás kritériumait.
Ion Iliescu alapítóként évekig volt a párt elnöke, 1990–1996 és 2000–2004 között pedig az államfői feladatokat is ellátta. A 2005-ös PSD-s elnökválasztáson alulmaradt Geoanával szemben, 2006 óta Geoană javaslatára a PSD tiszteletbeli elnöke
M. Á. Zs. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Régiósorvasztás etnikai alapon
A jelenlegi fejlesztési régiókkal senki sem elégedett, és bár mindenki tudja, hogy a megoldás a régiótérkép átrajzolása lenne, eddig egyetlen román párt sem mert lépni, nehogy ellenfelei a „magyarveszélyt” kihasználva előnyre tegyenek szert. Az RMDSZ bízik abban, hogy a jelenlegi koalíciós társ mer lépni.
Háromévi uniós tagsága alatt Románia a strukturális alapoknak mindössze a tizedét használta fel. Ez annak ellenére történt, hogy a csatlakozáskor az érintett hatóságok meglehetősen derűlátók voltak. Optimizmusukat mindenekelőtt arra alapozták, hogy az elsők között készült el a román támogatási keretszerződés, amely a nemzeti fejlesztési terv alapján a források felhasználásáról rendelkezik. Ma megállapítható, hogy az akkori lelkesedésből csak a kezdőlépésekre futotta.
December végén a benyújtott projektek értéke három és félszer meghaladta a teljes keretet, sőt a jóváhagyott projekteké is felülről súrolta a támogatás határát. Ezzel szemben a tényleges finanszírozás helyzete rendkívül rossz.
A projektek jóváhagyása csak az első lépés az európai források lehívásában, és innen még jócskán van visszaút. Ezt mi sem igazolja inkább, mint az hogy a finanszírozásra elfogadott projektek teljes értéke már csupán a fele, az elszámolható költség értéke pedig – az előfinanszírozással együtt – mindössze a 10,26 százaléka a Románia számára elkülönített támogatási összegnek.
Rossz felosztás
Az alacsony felhasználási aránynak több oka van, az első a fejlesztési régiók rossz kialakítása. A 315. számú 2004. évi törvényben meghúzott határok túlságosan nagy és túlságosan heterogén régiókat eredményeztek. „... a legtöbb forrást a legfejlettebb/legnagyobb népességű megyék szerezték. (...) A három erdélyi régióban a magyarok lakta megyék jellemzően vesztesek” – összegzi Csutak István egykori integrációs államtitkár az előcsatlakozási alapok lehívásának tapasztalatait 2006 végén megjelent tanulmányában.
A RMDSZ szakpolitikusa a diagnózis alapján kezelést is javasolt, új régiós felosztást, amely tiszteletben tartaná a célt: a régiókon belüli és az azok közötti egyenlőtlenségek csökkentését. A tanulmány kitér arra is, hogy a jelenlegi régiók „gazdasági, környezeti, méretbeli és nem utolsó sorban kulturális különbözősége” gyakorlatilag lehetetlenné teszi az összefüggő, következetes fejlesztési elképzeléseket. A legkirívóbb példaként a szubkárpáti Vrancea és a tengerparti Konstanca megyét említette.
Soha senki nem magyarázta meg, hogyan és miért alakultak úgy a fejlesztési régiók határai, ahogyan ma is látjuk. Azonban a több mint egy évtizeddel korábban kezdődött folyamatra visszatekintve elmondható, hogy arra mindvégig rányomta bélyegét a „magyarveszély”, amelyet a román pártok és a sajtó a Székelyföld régió létrehozásában felfedezni véltek.
A Csutak-féle tanulmány alapján törvénytervezet is készült, amelyet az RMDSZ honatyái tavaly júniusban terjesztettek elő a szenátusban. Eszerint a jelenleginél kisebb, tizenhat régió egyikét a három székely megye alkotná. Az alkotmányos határidő lejártával a dokumentum a napokban átkerült a képviselőházhoz, anélkül hogy a felsőház szavazott volna róla. Az ellenzék és a sajtó egy része a nagyobbik kormánypárt „cinkosságát” sejti a veszélyesnek titulált tervezet elfogadása mögött.
Nemcsak a méret probléma
A régiók helytelen kialakítása mellett az uniós támogatások felhasználása ellen hat a régiók jogállása is, amelyet úgyszintén a „magyarveszély” alakított.
A regionális fejlesztésről a 315. számú 2004. évi törvény rendelkezik. E szerint a régió amolyan önkéntes alapon szerveződő, jogi személyiség nélküli – jobb híján – intézmény, amelyet a megyei tanácsok képviselői hoznak létre kölcsönös megállapodás alapján. A régiót a megyei önkormányzatok vezetőiből álló tanács irányítja, hatáskörei meglehetősen korlátozottak, gyakorlatilag hiányoznak.
A hatásköröket úgy alakították ki, hogy elhárítsák a „politikai veszélyt”. A Nagy-Románia párti frakcióvezető fogalmazott így a parlamenti vitában, és bár nem fejtette ki, mit ért politikai veszély alatt, mindenki értette.
Az ülés jegyzőkönyvének tanúsága szerint Hildegard Puwak integrációs miniszter, a kormány nevében a tervezet előterjesztője biztosította az aggályoskodó honatyát, hogy a régiók fejlesztésével kapcsolatos meghatározó döntések továbbra is Bukarestben születnek – annak ellenére, hogy a törvény elvileg a szubszidiaritásra épül.
Jogi úttorlasz
Szintén elvileg a támogatások útja rendkívül egyszerű, az EU-tól a végfelhasználóig a politika – program – projekt hármas biztosítja. A politikát az Európai Unió, vagyis a tagországok együttese határozza meg. Ezen a szinten dől el, hogy az uniós költségvetésnek mekkora hányadát fordítják a különböző területekre, mennyi jut a mezőgazdaságra, oktatásra-képzésre stb.
A programok kidolgozása a nemzeti hatóságok feladata, és hatékonyságuk abban mérhető le, hogy mennyire „vonzzák” az életképes projekteket. Amint a fentebb idézett adatok mutatják, a vonzás meglehetősen gyenge. Az ok abban keresendő, hogy – noha a törvény elvben a szubszidiaritásra épül – a döntéseket nem az érintettekhez legközelebb eső szinten hozzák, a hatáskörök jelentős része a nemzeti fejlesztési ügynökségnél és az operatív programok lebonyolításával megbízott minisztériumoknál maradt.
Az RMDSZ tervezete nem alakítaná át a régiók hatáskörét, talán mert a Szövetség nem akar egyszerre két frontot nyitni. A fejlesztést gátoló problémákra ugyanis a végleges megoldást a régiók jogi státusának és az ország területi felosztásának az átalakítása jelentené, ez pedig alkotmánymódosítás nélkül lehetetlen.
Szőcs Levente. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Kormánysiker az alsóházban
A kormányprogramban szereplő jogszabályok – köztük a kisebbségi törvény – elfogadását is segítheti az a házszabály-módosítás, amelyet tegnap szavazott meg a képviselőház plénuma – erősítette meg lapunknak több RMDSZ-es politikus.
A határozat a jelenlegi legtöbb 33-ról legtöbb 35-re bővíti a szakbizottságok taglétszámát, így helyet szorít a testületekben a függetleneknek is. Mint ismert, a függetlenek az ellenzéki pártokból léptek ki, s a kormányt támogatják. „Így az erőviszonyok a szakbizottságban a kormány javára billenhetnek” – mondta tegnap az ÚMSZ-nek Olosz Gergely RMDSZ-frakcióvezető.
Tájékoztatása szerint a testületekben már korábban sajátos helyzet alakult ki a függetlenek megjelenésével. „A különböző szakbizottságok függetlenek által betöltött helyeire korábbi pártjaik – joggal – igényt tartottak. Ám mivel már nem tartoztak egyetlen alakulathoz sem, nem is hívhatták vissza őket a testületből. Ezt a dilemmát oldottuk fel a házszabály módosításával” – magyarázta a frakcióvezető.
Olosz szerint így „a kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt”. A politikus azonban úgy véli: korai lenne még arról beszélni, hogy a tegnapi határozat alapján a kormányzati erők valamennyi bizottságban felülkerekedtek. „Meg kell várnunk, hogy alakul a testületek összetétele a módosítás révén” – jelentette ki.
Hasonlóan óvatosan optimista Seres Dénes, a házbizottság RMDSZ-es tagja is. Mint ismert, e testület feladata napirendre tűzni a kisebbségi törvény vitáját, amely a képviselőház szakbizottságaiban akadt el.
„Meg kell várnunk, hogy a módosítás nyomán miként alakulnak az erőviszonyok. A kormánykoalíció addig nem is javasolná napirendi pontnak a kisebbségi törvényt, amíg ez a kérdés nem tisztázódik” – mondta Seres. A politikus nem zárja ki, hogy a kisebbségi törvény támogatókra lel az ellenzéki pártokban is.
„A liberálisok és a szociáldemokraták jelenleg kongresszusra készülnek, politikusaik emiatt hajlamosabbak a nacionalista kirohanásokra. Megvárjuk a tisztújítást a két pártban, utána már cselekedhetünk” – jelentette ki a képviselőház háznagya.
Az RMDSZ és a Demokrata– Liberális Párt (PD-L) addig is egyeztetni készül a kisebbségi törvény tervezetéről. „Várjuk a koalíciós partnert, hogy álljon elő kifogásainak listájával. Abban már elvi egyezség született köztünk, hogy a törvény vitáját ott folyatjuk, ahol abbahagytuk, azaz az oktatási fejezet végénél. A szöveg egyeztetésénél a Velencei Bizottság ajánlásait tartjuk irányadónak” – tájékoztatta lapunkat Márton Árpád képviselő, aki az RMDSZ megbízásából Varga Attila kollégájával együtt egyeztet a PD-L honatyákkal a törvény szövegéről.
Márton Árpád nem rejtette véka alá: a román pártok számára a törvény legkényesebb fejezete a Kulturális Autonómia Tanácsról szóló. „Várhatóan a koalíciós partnerrel is erről vitázunk majd a legtöbbet” – mondta a politikus.
Cs. P. T. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)