Értékek őrzői
Beszélgetés Vajda Andrással
A Hagyományos Kultúra Megőrzése és Terjesztése Maros Megyei Központjának tevékenysége máig is jórészt ismeretlen az átlagpolgár előtt. Fesztiválszervezés, pályázatírás, kulturális programok megrendezése – ennyiben ki is merül mindaz, amit a központról tudni véltünk. Tavalytól ideiglenesen, Vajda András néprajzkutató vezeti az intézményt idén június 24-ig – ekkor kerül sor a versenyvizsgára, majd derül fény az új igazgató kilétére. Vajda Andrással az elmúlt időszak megvalósításairól, jövőbeli terveiről beszélgettünk. De nem csak: szó esett a kutatómunkáról is, amely a központ tevékenységének gerincét kellene – ideális esetben – képeznie.
– Tavaly augusztustól, Constantin Cotârlan igazgató nyugdíjba menetelétől vagyok ideiglenes igazgatója az intézménynek. A múzeum néprajzi részlegétől helyeztek át és a versenyvizsgáig maradok, amelyre én is jelentkeztem, a menedzseri projektet megírtam.
– Mi történt igazgatósága alatt az intézményben?
– A tavaly egy már megkezdett szerkezetet vettem át. A 2009-es kulturális tevékenységekre már leadtak egy projektet, amit át kellett vennem és végig kellett koordináljam. Ez egy korábbi eseményváz volt, mely behatárolta a mozgásteremet, de marketing szempontból próbáltam rajta javítani. Átalakítottam például a műsorfüzetet, amely vizuális szempontból sokkal minőségibbé vált, szerepelnek benne a program mellett annak céljai is, az együttesek bemutatása és az év rendezvényei.
– A központot sokan csak amolyan fesztiválszervezőként ismerik, holott a nevében a megőrzés is benne foglaltatik. Tulajdonképpen mivel foglalkozik az intézmény? Vagy mivel kellene foglalkozzon?
– Itt két dologra térnék ki. Az egyik egy hosszú történet, a központ története, amelyet az ötvenes évektől évtizedeken át az Alkotások Házaként ismertek és amely jórészt fesztiválszervezéssel foglalkozott. Évente tíz, a hagyományos kultúrával kapcsolatos fesztivált rendeztek meg, túlnyomórészt a néptánc, a népzene és népszokások területén. Azonban az a törvény, amely előírja és szabályozza a hatáskörünket ennél jóval többet vár el. A központ neve tulajdonképpen egy háromlépcsős tevékenységet jelent, amelynek első foka a hagyományos kultúra megismerése. De mit jelent a hagyományos kultúra? Néprajzi szempontból azt, ami falun működött a kollektivizálás előtti időszakban. Ugyanakkor a hagyományos kultúra folyamatos változásban van, ami komoly kérdéseket vet fel. Csak falun létezik-e avagy városon ugyanúgy megtalálhatók hasonló kultúraszeletek? A faluban végbemenő modernizáció ide sorolható-e? És mi van akkor, ha a XX. század eleji Marosvásárhelyről beszélünk? A régi dolgok – szecessziós homlokzatok, tűzkutak, kanálisfedők például – csak egy réteg, a magyarság, és annak is az idősebb generációi számára léteznek. De ez is hagyományos kultúra. És megőrzése, továbbadása szintén a központ feladata kéne legyen. Az elméleti dolgok ugyanakkor nem elegendőek. Tapasztalati dolgok szükségesek: ki kell menni terepre. De ehhez szakemberek kellenek. Akik tudják, hogy hogyan kell gyűjteni, akik nem ferdítik el a dolgokat. És ha folyik a kutatás, akkor annak eredményei alapján ki lehet dolgozni azt a koncepciót, amely a megőrzést jelenti: az eszközökkel való rögzítést, a tárgyak konkrét beszerzését, tanulmányok írását cikkektől a monográfiákig. És utána jön a megjelenítés. Itt érzem, hogy az intézmény félreértette a helyzetet. Mert a megjelenítés nem feltétlenül és kizárólagosan színpadi megjelenítést jelent. A kiállítások szervezése, interaktív CD-k kiadása, filmek készítése is a megjelenítés kategóriájába tartozik. Ha összevetem, hogy mi mindent lehetne tenni és mit csináltunk, a kutatás és annak megjelenített változatai a háttérbe szorulnak. Megpróbáltam ezen változtatni: az idén, a már meglévő rendezvények mellé letettem néhány kutatási projektet is. Ezek egyike a néptánccal kapcsolatos. Maros megye érdekes néprajzi helyzetben van. Van többek között Mezőségünk, Küküllő- és Nyárádmenténk, Görgény-völgyünk és három kulturális etnikumunk, valamint a cigány kisebbség, amelynek például a néptánc terén szintén komoly hagyományai vannak. Megkértem a koreográfusunkat, hogy készítse el a Maros megyei néptáncok kataszterét. Amelyből kiderül, hogy például a verbunk mekkora elterjedésű. Vagy egy régióban hányféle tánc van. Ez első lépésben nem látványos, inkább olyan, mint egy Excel-táblázat. De utána, ha ennek alapján kimegyünk terepre, láthatóvá válnak a társadalmi mozgások. Hogy hogyan változik a népi kultúra. És a változások nagyon fontosak, érdekesek. Ez volt az első projekt. Több száz településről van szó, a kiértékelést 2-3 éven belül lehet elkészíteni. Egy másik projekt keretében vidéki települések lakóinak családi fényképeit gyűjtjük az ötvenes évek előtti időkből. Beszkenneljük és utána visszaadjuk őket. Mert van egy hétköznapi tárgy – a fénykép –, amelynek vizsgálatakor sokat megtudunk a korról, a hajviseletről, a szabadidőről, a modernizációról, az intézményekről. Ennek szintén nem ma lesz meg a végső eredménye. Egyfajta árnyalását lehet elvégezni a különböző régióknak. Saját kutatómunkám a két világháború idején írt levelek gyűjtése és tanulmányozása, mert a háború mindennapjairól nem tudunk semmit. A levelek ezt jelenítik meg, a kisember történetét. Ami például kiderül, hogy a vidéki embert jobban érdekli a portája sorsa, a hátrahagyott falu élete, mint a hangzatos politikai szövegek. És ez minden népnél így van. Mindez más szemszögből írott történelmet jelent. De volt közös kutatómunkánk Gagyi Józseffel és sapientiás diákjaival is. Nagy álmom, hogy a terepre fordított időt növeljem, ezt próbáltam eddig is kieszközölni. A terepélményeket rögzíteni, majd népszerűsíteni kell. Egy archívum tudása veszett tudás. Akkor értékes, ha él. Ezt a tudást szeretnénk visszajuttatni a Maros megyei közösséghez. Tudni kell, hogy mi az, amit ki kell emelni, meg kell vizsgálni, archiválni és visszajuttatni.
– A jelen szűkös körülményei között hogyan lehet mindezt megvalósítani?
– A kutatáshoz néprajzos szem szükséges. Erre az intézménynek, mostani állapotában nincsen kapacitása. Ezért kellenek a kiskapuk. A sapientiás hallgatók segítsége, a Néprajzi Múzeum munkatársainak közreműködése ilyen kiskaput jelent. De ezek félig-meddig kényszermegoldások. Álláshirdetésekkel, partnerségi kapcsolatokkal lehetne a helyzeten javítani. 2010-től új tervezetet léptettünk életbe: a Maros megyei néprajzi tanulmányokat népszerűsítjük oly módon, hogy a könyvbemutatókon a szerzők kapják a legtöbb szót, munkájukat, kutatásaikat vetített képes előadás keretében mutathatják be. Így a könyvbemutatóknak műhelymunka jellegük is van, ezzel is népszerűsítjük az intézményt.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)

Az erdélyi magyarságnak tartozása van Sütő Andrással szemben
Marosvásárhelyen, illetve szülőfalujában, a Kolozs megyei Pusztakamaráson emlékeztek a hét végén Sütő András íróra. A Sütő András Baráti Egyesület koszorút helyezett el a marosvásárhelyi református temetőben levő sírján, majd a Bernády-házban előadások keretében emlékeztek az íróra.
Vasárnap szülőfalujában, Pusztakamaráson a református templomban istentiszteleten idézték meg, majd az egykori barátok, pályatársak a szülői háznál koszorút helyeztek el.
– Tartozásunk van Sütő Andrással szemben, és ezt a tartozást rója le apránként áldozatos munkával a Sütő András Baráti Egyesület – hangsúlyozta beszédében Markó Béla, az RMDSZ elnöke, aki szerint az író életműve bizonyítja, nem összeférhetetlen a közéleti magatartás a legmagasabb színvonalú irodalomértéssel és életmű megalkotásával. – Tartozásunk van Sütő Andrással szemben, nemcsak az íróval, alkotóval, hanem a közéleti emberrel, a köz iránt mindvégig elkötelezett Sütő Andrással szemben. Sütő András tartása hiányzik nekünk: az az állandó érzékenység, odafigyelés, amellyel dolgaink alakulását követte – fogalmazott a szövetségi elnök, aki arra figyelmeztetett, a nagy elődök emlékét, kultuszát ápolni kell, hiszen nincs eleve hálás utókor, csak akkor, ha tudatosan éberen tartjuk nagyjaink emlékét.
Kötő József színházkritikus Sütő András és a színház viszonyáról értekezett, az író elévülhetetlen érdemeit húzva alá. Leszögezte, perújrafelvételt kezdeményezek Sütő András ügyében, „mert mostanában elsősorban nem az irodalmi értékeiről esik szó, hanem a napi politika mocsarába rángatták bele az írót”, amit méltatlannak tart egy olyan íróhoz, „akinek a nemzeti panteonban van a helye”. Kötő szerint a híres Sütő-drámák „a felemelt fő ideológiáját vitték be az erdélyi köztudatba”. Nagy Pál irodalomtörténész, aki évtizedeken keresztül munkatársa, barátja volt az írónak, Sütő András szerkesztői munkásságát vázolta, értékelte, attól az időszaktól, amikor még gyerekkorában, Pusztakamaráson lapot indított, amelyet a helyi segédjegyző lefordíttatott románra, majd megnyugodott attól, hogy nincs benne politika, egészen addig, hogy 1989 nyarán Sütő András lemondott az Új Élet című, kéthetente megjelenő lap vezetéséről, mert már nem lehetett elviselni a légkört, amiben élnie és alkotnia adatott.
(RMDSZ-sajtóiroda)
Nyugati Jelen (Arad)

Băsescu az oktatási törvény elfogadását sürgeti
Traian Băsescu államfő mai levelében arra kérte a szenátus elnökét, Mircea Geoanát, hogy fogadják el a tanügyi törvényt a szenátus jelenlegi parlamenti ülésszakában.
„Rendkívül fontos a tanügyi törvény elfogadása, amely átment a képviselőházon, és jelenleg a szenátusban vitatják meg. Ahhoz, hogy a törvényt a következő tanév kezdetekor alkalmazni lehessen, a szenátusnak parlamenti vakáció előtt el kell azt fogadnia” – áll az államfő levelében, amelyet a szenátus elnökének küldött.
A levél végén Băsescu meggyőződését fejezi ki, hogy Mircea Geoană helyt ad kérésének.
Tegnap Traian Băsescu államfő levelet küldött a szenátus és a képviselőház elnökeinek, amelyekben újból felkéri őket, hogy a parlamenti vakáció kezdete előtt hagyják jóvá a büntetőjogi perrendtartási törvénykönyvet és a polgári perrendtartási törvénykönyvet, valamint az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) működését szabályozó törvényt.
Mihail Hărdău demokrata liberális (PD-L) szenátor, a szenátus oktatási bizottságának elnöke múlt csütörtökön bejelentette, hogy a képviselőház vezetőségétől egy hét haladékot kért az oktatási törvényről szóló jelentés befejezésére, jóllehet ezt a dokumentumot június 18-án kellett volna bemutatni a plénumban.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

„Egy nemzet, egy állampolgárság” – interjú Semjén Zsolt kormányfőhelyettessel
Személyes álláspontom szerint az állampolgárság és a szavazati jog elválaszthatatlan egymástól, és az Országgyűlés meg fogja találni azt a bölcs megoldást ebben a kérdésben, ami a leginkább kedvez az egyetemes magyarságnak – nyilatkozta a Krónikának adott interjúban Semjén Zsolt, aki a hét végén a legfőbb román közjogi méltóságokkal és erdélyi magyar politikai, egyházi vezetőkkel folytatott megbeszélést.
– Orbán Viktor Fidesz-elnök az országgyűlési választások után úgy értékelt: forradalom zajlott le a szavazófülkékben. Mivel magyarázza az áprilisi megmérettetésen szerzett kétharmados többséget a Fidesszel pártszövetséget alkotó Kereszténydemokrata Néppárt elnökeként?
– Ennek legalább három oka van. Az óriási támogatottságot alapvetően a Fidesz–KDNP-pártszövetség által képviselt keresztény-polgári-nemzeti értékrend tette lehetővé, amihez hozzájárul a két alakulat közötti szövetség politikai konstrukciója, az elmúlt időszakban folytatott politizálás. A másik oldalról nyilvánvalóan benne van, hogy a társadalom torkig volt a gyurcsányizmussal, a Magyar Szocialista Pártot jellemző korrupcióval, azzal, hogy Gyurcsány Ferenc porig rombolta az országot, és azt mondta: ebből elég volt. Politikai értelemben ez a három komponens hatott oda, hogy a magyar társadalom kétharmados, alkotmányozó többséggel ruházta fel a Fidesz–KDNP-t, ezért a mostani Országgyűlés joggal mondhatja, hogy alkotmányozó nemzetgyűlés.
Erre a szocialisták azt szokták válaszolni, hogy Horn Gyulának is volt kétharmada 1994-ben. Csakhogy a kettő között az a döntő különbség, hogy Horn Gyula kétharmadára senki nem szavazott, hanem az MSZP és a Szabad Demokraták Szövetsége kötött egy pártpaktumot, és ennek következtében jött létre egy technikai kétharmad, de e mögött nem állt a választópolgárok akarata. A mostani választásokon viszont éppen a szocialisták definiálták úgy a választások tétjét a második fordulóban, hogy lesz-e a Fidesz–KDNP-nek kétharmada, amire az emberek igennel szavaztak. Mi nem kértünk száz- vagy tíznapos türelmi időt, hanem még a kormány megalakulása előtt meghoztuk az állampolgársági és a nemzeti együvé tartozás törvényét, illetve felére csökkentettük a parlamenti képviselők létszámát, az októberi helyhatósági választások után pedig már feleannyi önkormányzati képviselő lesz, mint korábban.
– Az Orbán-kormány által meghirdetett nemzetpolitikai paradigmaváltás egyik első lépése volt a nemzeti együvé tartozásról szóló Trianon-törvény. Miként járulhat hozzá a jogszabály a békediktátum okozta sebek begyógyításához?
– Részint azért is kellett a törvény, hogy a nemzet egy jogszabály formájában is szembenézzen a trianoni katasztrófával, fejet hajtson azok előtt, akik életüket, szabadságukat áldozták azért, hogy a magyarságot megtartsák és a határon túli területeken is megőrizzék a magyar kultúrát, a történelmi sorsközösséget. A törvény lényege az, hogy a történelmi igazságot kimondva nyitott a jövő tekintetében, és a Magyarország körül létrejött országokkal való együttműködésre helyezi a hangsúlyt. Ehhez kapcsolódik értelemszerűen az állampolgársági törvény, amely lehetővé teszi, hogy a világon bárhol élő magyarok úgy lehessenek magyar állampolgárok, hogy ne kelljen elhagyni a szülőföldjüket. Az a magyar nemzet, amely nyelvében, kultúrájában, történelmében mindig is egy volt, most végre közjogi értelemben is egyesülhet az állampolgársági törvény vonatkozásában.
– A kettős állampolgárságról szóló jogszabály kapcsán éles vita folyt az országgyűlési pártok között a határon túli magyarok szavazati joga ügyében. A választójogi törvény várhatóan miként rendezi ezt a kérdést?
– Először is nagyon fontosnak tartom, hogy a magyar Országgyűlés 97,7 százaléka elfogadta az állampolgársági törvényt, ami azt jelenti, hogy a szocialisták egy része is igennel szavazott, kivéve Gyurcsány Ferencet és két tettestársát, akik nem átallottak nemmel voksolni. Mindez megmutatta, hogy a jogszabály mögött az egész Országgyűlés, az egész magyar nemzet akarata áll. Természetesen teljesen soha nem lehet jóvátenni azt a lelki Trianont, azt a sebet, amelyet kicsinyes pártpolitikai megfontolásból Gyurcsány Ferenc okozott, amikor 2004. december 5-én megint csak nem átallott a saját nemzete ellen kampányolni.
Azért fontosnak éreztük azonnal kiterjeszteni a kettős állampolgárságot, hogy amennyire lehet, jóvátegyük a népszavazás eredményét. Mármost ez a jogszabály nem a választójogi vagy a társadalombiztosítási törvény. A jelenlegi helyzet az, hogy ha egy kolozsvári magyar január után megkapja a magyar állampolgárságot, akkor pontosan ugyanaz lesz a jogi státusa, mint mondjuk egy Ausztriában élő magyarnak, vagyis akkor van teljes szavazati joga, ha van magyarországi lakcíme. A választójogi törvényhez mindenképpen hozzá kell nyúlni, hiszen az alkotmányban rögzítettük, hogy a felére csökkentjük az országgyűlési képviselők létszámát. A tekintetben, hogy az Országgyűlés pontosan milyen választójogi törvényt fog megalkotni, most nem tudok válaszolni, mivel nem vagyok próféta. Számos megoldás létezik a világban, és az Országgyűlés meg fogja találni azt a bölcs megoldást, ami a leginkább kedvez az egyetemes magyarságnak.
– Az Ön eddigi nyilatkozataiból egyértelműen úgy tűnik, hogy szavazati joggal ruházná fel a határon túl élő magyarokat. Tévedek?
– Személyes álláspontom szerint az állampolgárság és a szavazati jog elválaszthatatlan egymástól. Ennek a technikai módozata más kérdés. Mindezt nem lehet igen-nemmel megválaszolni. Ha például valakinek nincs magyarországi lakcíme, akkor nyilvánvaló, hogy nem tud szavazni valamelyik választókörzetben. Hiszen miként dönti el, hogy Siófokon vagy Esztergomban voksol? Ahhoz, hogy valakinek teljes szavazati joga legyen, nyilvánvalóan magyarországi lakcímmel kell rendelkeznie. Az egyéb módozatok tekintetében számos megoldás van, például a horvátoknál, ugyanakkor Romániában külön kontingenst tartanak fenn a határon túli románok részére. Ismert olyan rendszer is, miszerint ha egyetlen lista van, akkor arra a világon bárhol élő adott állampolgár szavazhat. Ismétlem: nincs felkentségem a tekintetben, hogy milyen lesz a választójogi törvény.
Fontos viszont kihangsúlyozni, hogy ez az állampolgársági jogszabály nem tartalmaz megszorításokat. Különben ezt a törvényt én még a választások előtt benyújtottam az Országgyűlésnek, ahol csak az időközben kiesett SZDSZ ellenezte, a szocialistákkal pedig komoly tárgyalásokat folytattunk, ők viszont olyan szabályokat akartak bevinni, amelyek korlátozták volna a határon túli magyarok teljes értelemben vett állampolgárságát. Lakcímkártya-szigorításokat és ellenőrzési módokat javasoltak, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy megakadályozzák a határon túli magyarok viszonylag könnyű magyarországi lakcímszerzését, és hogy szavazzanak. Én akkor inkább visszavontam a törvényjavaslatot, hogy ne legyen első- és másodosztályú állampolgárság. Az azóta elfogadott jogszabályban nincs magyarországi, illetve határon túli magyar állampolgárság: egy magyar nemzet van egy állampolgársággal.
– Miként kívánják fellendíteni a balliberális kormányzás idején elhanyagolt magyar–magyar intézményes kapcsolatokat?
– A magyar–magyar viszonyban még a nyáron összehívjuk a Magyar Állandó Értekezletet, és élettel töltjük meg a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát is. A Máért tekintetében 2004 végén összecsapás alakult ki Gyurcsány Ferenc és a határon túli magyar vezetők között amiatt, hogy az akkori kormányfő megpróbálta lenyomni a torkukon azt, hogy ellenzi a kettős állampolgárságot, mire Gyurcsány sértődött gyerekként többé nem hívta össze a testületet. Szili Katalinnak egyébként nagy érdemei vannak abban, hogy a KMKF valahogy átvészelte a Gyurcsány-korszakot.
– Erdélyi látogatása során többször is összefogásra, egységre szólította a magyar szervezeteket, holott a romániai magyar politikai életben már jó ideje tetten érhető a pluralizmus.
– A magyar államnak nyilvánvalóan nem feladata, hogy beavatkozzon a határon túli magyarok politikai vagy kulturális szervezeteinek belső ügyeibe. Tudomásul vesszük, tiszteletben tartjuk az erdélyi magyarok politikai döntését, és az a tárgyalópartnerünk, akit a közösség politikai bizalma támogat – akár a kormányban, a parlamentben vagy az önkormányzatokban. De a józan nemzeti önérdek azt mondja, hogy akkor tudjuk a nemzeti érdekeinket érvényesíteni, ha minél inkább összefog a magyarság. Ami persze nem jelent egyszínűséget, az összefogás lehet nagyon sokszínű, de a lényeg az, hogy minél inkább az összefogás érvényesüljön. Ezért messzemenően üdvözlöm a Markó Béla vezette RMDSZ és a Tőkés László vezette EMNT együttműködését.
– Lát-e esélyt előrelépésre az erdélyi magyarság autonómiakövetelése kapcsán most, miután Budapesten és Bukarestben egyaránt jobboldali, az Európai Néppártot erősítő pártok vannak hatalmon?
– Mi a minél szélesebb autonómia mellett vagyunk, a szórvány esetében a kulturális, a tömbmagyarság esetében pedig a területi autonómiát támogatjuk. Mindezt természetesen alkotmányos körülmények között, az európai és a nemzetközi jognak és szokásoknak megfelelően. Ha ilyen autonómiák az Európai Unióban számos népcsoportot megilletnek, akkor a magyarság sem lehet másodrangú, vagyis ami az EU-ban általános és elfogadott, az megilleti a magyarságot is.
Román barátaink vonatkozásában az a helyzet, hogy nyilván nem lehet egyetlen tárgyaláson az élet minden területét rendezni. Vannak véleménykülönbségek, de a mostani tárgyalásokon számunkra az állampolgárság kérdése és a tanügyi törvény keresztülvitele, a román fél számára pedig a schengeni övezethez való csatlakozás ügye volt nagyon fontos – tekintve, hogy jövőre Magyarország tölti be az EU soros elnökségét. Nagyon sok témában léptünk előre, és sok kérdésben nyilvánvalóan továbbra is véleménykülönbség van. De azt gondolom, hogy a pozitív előrelépésre kell helyezni a hangsúlyt, éppen ezért nagyon fontosnak vélem, hogy a legmagasabb szintű bukaresti tárgyalásokon egyetlen negatív hangot nem tapasztaltam, ami egy új, a bizalmi együttműködés kezdetének a jele, ami később jótékonyan fog kihatni az élet minden más területére.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Verespatak: újrainduló engedélyezés
A román környezetvédelmi és erdészeti minisztérium újraindítja a Verespatakra tervezett színesfémbánya-beruházás engedélyezési folyamatát – jelentette be tegnap Bukarestben Borbély László tárcavezető. Az RMDSZ-es miniszter azzal indokolta a 2007-ben felfüggesztett eljárás folytatását, hogy az erdélyi beruházásban érdekelt Roşia Montană Gold Corporation kanadai–román vegyesvállalat (RMGC) új településrendezési tervvel jelentkezett, és ennek nyomán ismét összehívják a zöld tárca műszaki vizsgálóbizottságát.
Az Erdélyi-Érchegységben nyugvó, Európa legnagyobb színesfémlelőhelyének tartott arany- és ezüsttartalékot ciántechnológiával kibányászni kívánó társaság számára májusban bocsátott ki új, sorrendben a harmadik településrendezési engedélyt a Fehér megyei önkormányzat.
A korábbi településrendezési tervet – amely földrajzi szempontból határolja körül a tervezett ipari létesítmény övezetét – három évvel ezelőtt a környezetvédelmi tárca akkori vezetője, a szintén RMDSZ-es Korodi Attila kezdeményezésére érvénytelenítette az igazságszolgáltatás, mivel a másodjára kibocsátott dokumentum azonos volt az elsővel; emiatt Korodi felfüggesztette a színesfémbánya engedélyezési folyamatát. Utódja, Borbély László tegnap rámutatott: a mostani engedély már nem azonos a korábbi kettővel, bizonyos technikai paraméterek különböznek, ezért tekinthető ez újabb jóváhagyásnak.
A miniszter különben cáfolta, hogy az egymilliárd dollárosra tervezett beruházás támogatójává lépett volna elő, és leszögezte: kizárólag abban az esetben fogja jóváhagyni a verespataki arany kinyerését, ha az RMGC „százegy százalékban” szavatolja az európai jogszabályokkal összhangban lévő romániai törvények tiszteletben tartását. Hangsúlyozta: a minisztérium mostani lépésével nem tesz egyebet, minthogy betartja az európai uniós és a romániai jogszabályokat. Ismertette azt is, hogy két héttel ezelőtt Svédországban tett látogatást, ahol több, ciántechnológiát alkalmazó bánya is működik. Borbély a bolideni bányát kereste fel, ahol – tájékoztatása szerint – biztosítják a ciánkoncentrációnak azt a minimális szintjét, amely már nem szennyező.
A miniszter közölte, hogy az Európai Parlamentnek a ciántechnológia betiltását célzó határozata kapcsán nemrég konzultált az Európai Bizottság illetékeseivel, akiktől azt a választ kapta, hogy a tagállamoknak konkrét esetekben a jelenlegi – azaz a cianidos technológiát lehetővé tévő – jogszabályokat kell alkalmazniuk. Az RMDSZ-es tárcavezető közölte, a múlt héten egyeztetett Fazekas Sándor magyar vidékfejlesztési miniszterrel is, akit arról biztosított, hogy Románia minden információt megoszt Magyarországgal. „Elkezdődnek azok a kétoldalú egyeztetési folyamatok, amelyek ilyenkor szükségesek, és újraalakul a román–magyar közös bizottság is, amely procedurális szempontok szerint vizsgálja a verespataki beruházást” – mondta Borbély László, hozzátéve: ismét meg kell rendezni a lakosság és a civil szervezetek bevonásával korábban már lezajlott közvitákat is.
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős kormányfő-helyettes különben erdélyi látogatása zárónapján, vasárnap Gyulafehérváron leszögezte: környezeti kockázata miatt a magyar állam továbbra is ellenzi a verespataki bányaberuházás megvalósítását. Mint ismeretes, a bukaresti legfelső bíróság már június 2-i jogerős ítéletében arra kötelezte a környezetvédelmi minisztériumot, hogy bocsássa ki a verespataki aranybányát tervező vállalatnak a derítőgát és a zagytározó gát megépítéséhez szükséges engedélyt. Az RMGC Európa legnagyobb külszíni aranybányáját szeretné megnyitni Verespatakon – ahol becslések szerint 330 tonna arany és 1600 tonna ezüst rejlik a földben –, a ciánalapú kitermelés beindítását célzó beruházásra eddig mintegy 400 millió dollárt költött.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Jöhetnek a székely termékek
Máris le lehet adni az igényléseket a Székelyföldi márkanév igénylésére a Hargita megyei önkormányzat Vidékfejlesztés és Programok Igazgatóságán. A tanács az országos szabadalmi hivatal engedélyével ugyan a márkanevet már 2009. július elsejétől használhatja, ám a sepsiszentgyörgyi Székelyföldi Termék Egyesület bíróságon indított eljárást arra hivatkozva, hogy a hargitai önkormányzat eltulajdonította tőlük a márkanevet. A bukaresti törvényszék azonban a napokban elutasította a felperesek keresetét, így megalakulhat a márkanevet odaítélő bizottság.
Döntött a bíróság
A bukaresti törvényszék a sepsiszentgyörgyi Gazda Zoltán vezette Székelyföldi Termék Egyesület keresetét utasította el. A háromszéki szervezet arra hivatkozva indított eljárást, hogy a Hargita megyei önkormányzat eltulajdonította az egyesülettől a Székelyföldi márkanevet. A bukaresti törvényszék június 16-i, 1052. számú határozatával elutasította a felperesek – Gazda Zoltán, Ferencz Csaba, Erőss Magdolna Cecília, Tulit Attila és Nagy Pál – keresetét, amely a Székelyföldi kollektív márkanév megsemmisítésére irányult, és 1741 lej perköltség kifizetésére kötelezte őket. Az ítélet nem jogerős. Borboly Csaba, Hargita megye közgyűlésének elnöke azonban máris közölte, a pereskedéstől függetlenül a Székelyföldi márkanevet odaítélő bizottság működtetésében a sepsiszentgyörgyi egyesület részvételére is számítanak, fel is kérte őket, hogy vegyenek részt a minősítőtestület munkájában, hiszen a céljuk közös. „Bárkit, aki ezen a területen dolgozik, otthon van ebben a témakörben, partnernek tekintünk” – magyarázta a tanácselnök.
Kisrégiós minősítőtestületek
A helyi alapanyagokból, helyi emberek által előállított, minőségi termékekre lehet kérni a Székelyföldi márkanevet – tájékoztatta tegnap a Krónikát Borboly Csaba. A bizottság többoldalas szabályzat alapján ítéli oda a márkanév viselésének jogát. Olyan termelők igényelhetik a márkanevet, akik engedélyezett ipari típusú árukat állítanak elő, mint például az Ábel mustár, vagy hagyományos terméket, mint a szentkirályi juhtúró. Borboly Csaba szerint jelenleg a legfontosabb cél a vidéki gazdák és termelők piachoz juttatása, és ezáltal a székelyföldiek jólétének biztosítása. Mint részletezte, elsősorban a családi alapra helyezett kisvállalkozásokat támogatják, ezért a hargitai önkormányzat a márkanév használatát, a Székelyföld valamennyi olyan gazdájának ingyenesen rendelkezésére bocsátja, aki tradicionális termékeket állít elő, vagy szeretne forgalmazni.
Megtudtuk, két szinten igyekeznek népszerűsíteni a márkanevet, egyrészt a termelők körében – meggyőznék őket, hogy így sikerrel be lehet törni más piacokra –, másrészt a helyi fogyasztókat próbálnák rábírni, hogy a székely termékeket vásárolják. „Ha a Székelyföldön mindenki a hazai árut választja, már nem is jut az ország többi részébe vagy a külföldi piacra” – magyarázta Borboly. A tervek szerint a három székely megyében, sőt kistérségi szinten is minősítőtestületeket hoznak létre, a márkanévigénylőknek így nem kell majd Csíkszeredába utazniuk. Ezekre a testületekre a tanácselnök szerint azért is szükség van, mert a márkanevet viselő termékeket folyamatosan ellenőrizni kell, hogy tartsák a minőséget.
Gazda Zoltán vállalja az együttműködést
Gazda Zoltán, a Székelyföldi Termék Egyesület elnöke a Krónika megkeresésére elmondta, kezdetektől nem volt híve a pereskedésnek, ám az egyesület vezető testülete így döntött. Gazda hangsúlyozta, egy szerény, alig megalakult egyesület kis eséllyel vehette fel a harcot Hargita Megyei Tanáccsal, olyan körülmények között, hogy az RMDSZ kormányon van. Az egyesület alapfokon veszített, és Gazda úgy véli, nincs is értelme a fellebbezésnek.
Azonban erről is a következő napokban összeülő vezetőtanácsnak kell határoznia. Gazda is fontosnak tartja ugyanakkor az együttműködést, hiszen elmondása szerint nem az a fontos, ki birtokolja a márkanevet, hanem hogy a székelyföldi gazdaság fellendüljön. „Tudatosítani kell a polgárságban, hogy ha az üzletben a jó minőségű székely terméket részesítik előnyben, nemcsak a Székelyföld gazdaságának, hanem saját maguknak is szolgálatot tesznek” – hangsúlyozta. Hozzátette: a felajánlott partnerségről tárgyalni fognak a hargitai önkormányzattal, mindenképp részt kívánnak venni a munkában, és örülnek, hogy ettől a másik fél sem zárkózik el.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Tojászáporral fenyegetik a szakszervetek az RMDSZ-t
„Ellenünk szavazott, meglopott. Tolvaj, keressétek!” – ez a felirat olvasható azokon a plakátokon, amelyekkel az Alfa Kartell Hargita megyei szervezete tiltakozó kampányt indított tegnap az ellen, hogy az RMDSZ Hargita megyei képviselői és szenátorai a múlt héten nem szavazták meg az ellenzék bizalmatlansági indítványát.
Sorin Badea, az Alfa Kartell megyei vezetője szerint tízezer plakátot nyomtattak, ezer–ezerötszázat mindegyik RMDSZ-es parlamenti képviselő és szenátor arcképével. Elmondta, péntekig az összes plakátot kiragasztják azokon a településeken, amelyeket az egyes honatyák képviselnek.
A Verestóy Attila szenátort és Antal István képviselőt ábrázoló plakátokat Székelyudvarhelyen, illetve Székelykeresztúron, a Pál Árpád képviselőét Gyergyószentmiklóson, Kelemen Hunor kulturális miniszterét szülőfalujában, Csíkkarcfalván, Gyerkó László szenátorét Csíkszeredában, Korodi Attiláét pedig Tusnádfürdőn függesztik ki, mondta a szakszervezeti vezető.
Az első, Csíkszeredában kiragasztott plakátokat tojással dobálták meg a tiltakozók, Badea szerint pedig ugyanerre számíthatnak az RMDSZ-es politikusok is, ha nyilvánosan mutatkoznak. A szakszervezeti vezető azt ígéri, hogy a tiltakozás erősödhet, ha az RMDSZ honatyái nem találnak megoldást a válságellenes intézkedések hatásának enyhítésére. Azt is elmondta, sorra járták a képviselők és szenátorok területi irodáit, de egyiküket sem sikerült elérniük. Hozzátette, hétfőn Korodi Attila és Pál Árpád telefonon jelezte, hogy pénteken hajlandók találkozni a szakszervezetekkel.
Marosvásárhelyen is tiltakozni készül a CNSLR Frăţia. A szakszervezetek a Kultúrpalota előtt kívánnak tüntetést szervezni, ugyanis itt zajlik szombaton az RMDSZ Szövetségi Képviselői Tanácsának (SZKT) ülése, amelyen egyebek mellett a szövetség válságellenes intézkedéscsomagjáról tárgyalnak. Călin Orlando Cociş, a szakszervezeti tömb Maros megyei elnöke közölte: azt szeretnék, ha a CNSLR küldöttsége bemehetne az ülésre, ahol elmondanák ellenvéleményüket.
Készül az RMDSZ válságellenes programja
A napokban véglegesítik az RMDSZ gazdaságösztönző javaslatcsomagját, amelyet a hétvégi Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén fogadnak majd el, és amelyről ezt követően mihamarabb egyeztetni kívánnak a kormányzati partnerekkel – jelentette be tegnap Markó Béla miniszterelnök-helyettes.
Az RMDSZ-elnök bírálta a PDL egyes minisztereit is, akik elmondása szerint a válságos helyzet dacára is halogatják a szükséges intézkedések végrehajtását. „A reformot minél határozottabban és gyorsabban kell végrehajtani, és ez a koalíció működőképességétől függ.
Rendkívül rossz benyomást keltett bennem az, ahogyan egyes miniszter-kollégák – és itt nem az RMDSZ minisztereire gondolok – nem hajlandóak kellő határozottsággal végrehajtani a szükséges lépéseket, többen azt próbálják elmagyarázni, miért nem lehetséges az átszervezés, a költségcsökkentés, miért nem valósítható meg a decentralizáció” – vélekedett. Leszögezte: az RMDSZ nem kíván részt venni egy ilyen „halogató, időhúzó politikában”.
Krónika (Kolozsvár)

Idén is lesz Partiumi Híd Fesztivál
Július 15 és 18 között második alkalommal kerül megrendezésre a Partiumi Híd Fesztivál Szárazberek határában a Szatmári Híd Egyesület szervezésében. Krakkó Rudolf, az egyesület elnöke számolt be lapunknak az idei rendezvényről.
A tavaly első alkalommal megrendezett fesztivál célja elsősorban a nemzet-tudat erősítése a magyar fiatalok körében, a magyar hagyományok ápolása, emelte ki Krakkó.– A tavalyi rendezvény után sokan jelezték, szeretnék, hogy a fesztivált a jövőben is megrendezzék, többségében fiatalok, a 14 és 40 év közötti korosztály körében fogalmazódott meg ez az igény. Az idei helyszín a Sándorhomok és Szárazberek közötti legelő, a Vármegye árka partján. Az idén is színes, és változatos programokat kínálunk az igényesség jegyében. Tudományos, történelmi, aktuálpolitikai előadások fognak elhangzani, de akárcsak a tavaly, az idén is meg szeretnénk őrizni a pártpolitikai semlegességet, nem akarunk politikai pártoknak kampányt csinálni, ami nem jelenti azt, hogy nem lesznek aktuálpolitikai meghívott előadók, mint például Witner Mária, Fideszes képviselő, az 56-os forradalom hőse, vagy Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke.
Értékteremtő programok
A fiatalok válogathatnak majd a hagyományőrző programok között, lesznek lovas-íjász, történelmi, középkori harci bemutatók, népzene és néptánc, de helyet kap a baranta, és a karate is. A koncertek száma ugyanannyi lesz, mint a tavaly, színvonalas előadókat hívtak meg, amelyek tágabb zenei stílust, mint rock, rapp, folk, jazz, funk, képviselnek. A magyarországi együttesek mellett Erdélyből fellép majd a Knock Out, a Nemez. A szervező csapatba az idén a szatmáriak mellé magyarországiak és székelyföldiek is bekapcsolódnak, utóbbiak a gyermekprogramokat biztosítják. Több magyarországi közeli település is jelezte részvételi szándékát, idén először a fesztivál keretében határ menti települések találkozójára is sor kerül majd. –Bízunk abban, hogy az idén több helyi támogatója lesz a fesztiválnak, hiszen elsősorban helyieknek szól, és értékteremtő szándékkal szervezzük, hangsúlyozta Krakkó.– Szerda délután hat órára Szatmárnémetiben a Casual teraszára várjuk azokat, akik a szervező csapatban részt kívánnak venni, tette hozzá.
erdon.ro

Csalódott az erdélyi MPP, hogy Semjén Zsolt nem találkozott a párt vezetőségével
Csalódással és rosszallással vette tudomásul az erdélyi Magyar Polgári Párt (MPP), hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes romániai látogatásának programjából kimaradt a találkozás az MPP országos vezetőségével - olvasható a párt keddi nyilatkozatában.
Az MPP Kolozs megyei szervezetének vezetői, Csép Sándor elnök és Simon Csaba ügyvezető elnök által aláírt dokumentum szerint érthetetlennek és sértőnek tartják, hogy az MPP-re nem terjedt ki a politikus figyelme akkor, amikor politikai és társadalmi szervezetek képviselőivel, egyházi vezetőkkel is találkozott Erdélyben. "Mindez méltatlan és megalázó volt számunkra, mert a két párt eszmei-erkölcsi alapja és politikai programja igen közel áll egymáshoz" - olvasható a nyilatkozatban.
Semjén Zsolt a hétvégén tett háromnapos látogatást Romániában. Megbeszéléseket folytatott Bukarestben Traian Basescu román államfővel, Emil Boc miniszterelnökkel és Markó Bélával, a román kormány miniszterelnök-helyettesével, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökével. A politikus részt vett Kolozsváron az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által alapított Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum ülésén, ahol Tőkés László európai parlamenti képviselővel, az EMNT elnökével is tárgyalt, majd egyházi vezetőkkel is találkozott.
A nyilatkozat aláírói emlékeztetnek arra, hogy a 2008. évi romániai helyhatósági választásokon az MPP százezer voksot gyűjtött, így 29 polgármester és alpolgármester, valamint 508 önkormányzati képviselő nyerte el a párt színeiben a szavazók bizalmát.
Az aláírók értetlenségüket fejezték ki amiatt, hogy Semjén Zsolt nem találkozott az MPP országos vezetőségével. "Nem hinnénk, hogy Semjén Zsolt osztaná a politikai ellenfeleink által hangoztatott érveket, miszerint az MPP jelentéktelen alakulat" - vélik az aláírók, hiszen szerintük tagadhatatlan, hogy a Traian Basescu román államfőnek a 2009-es újraválasztásához szükséges szavazattöbbletet az MPP adta.
MTI

Érvényt szerezni a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés döntéseinek
A márciusban megtartott, második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés (SZÖN) által elfogadott határozatok érvényesítéséről tárgyalt tegnap Sepsiszentgyörgyön a fórum ugyanakkor megválasztott vezetőtestülete, a Házbizottság.
Farkas Csaba elnök elmondta, döntöttek, az önkormányzatokhoz fordulnak, és kérik, fogadjanak el határozatot arról, melyek azok a tisztségek, melyek esetében kötelező a magyar nyelv ismerete. Az ősz folyamán szórólapokon, plakátokon népszerűsítik a SZÖN által elfogadott kezdeményezést a magyar nyelv székelyföldi hivatalossá tételéről. Szintén a helyi tanácsoknak kellene határozatot elfogadniuk március 15. hivatalos helyi ünneppé nyilvánításáról, ehhez joguk van, és a település saját ünnepével közös határozatba foglalhatják a márciusa 15-i szabadnapot — véli a Házbizottság. Elképzelésük szerint minden székelyföldi önkormányzatnak csatlakoznia kellene a kezdeményezéshez, és szeptember folyamán el kellene fogadniuk az erről szóló határozatokat. Az autonómiastatútum beterjesztésének támogatására aláírásgyűjtést kezdeményeznek, a több mint kétezer székelyföldi választott tisztségviselőnek kellene kézjegyével megerősítenie azt a dokumentumot, amellyel alátámasztva kérik a székelyföldi területi autonómia alapdokumentumának parlamenti jóváhagyását.
A Házbizottság csak remélni tudja, hogy a székelyföldi önkormányzatok nemzetiségi és politikai hovatartozástól függetlenül támogatják kezdeményezéseiket, belátják, hogy csatlakozniuk kell minden olyan elképzeléshez, amely a régió javát szolgálja.
Erdély.ma

Székelyföld mint „anyaország”
Egyesülettel, kulturális programokkal próbál hozzájárulni a Kovászna és Hargita megyei önkormányzat a szórványban élő magyarság megmaradásához, identitásuk megőrzéséhez, valamint létszámapadásuk megállításához.
„A székely megyék és a székelyföldi települések virágzó kapcsolatokat építettek ki magyarországi megyékkel és településekkel, miközben azt sem tudjuk, hogyan élnek a magyarok például Temes megyében” – jelentette ki Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke a Krónika kérdésére, hogyan született az ötlet, hogy a Kovászna Megyei Tanáccsal közösen felkarolják a szórványmagyarokat, különböző programokat szervezzenek egyebek mellett Beszterce-Naszód, Szilágy, Temes vagy Hunyad megyében. Mint részletezte, a Székelyföldnek mint egy belső anyaországnak kell működnie a szórványban élő magyarság számára.
Borboly – mint elmondta – igazából azt szeretné, ha emberek közötti kapcsolatok jönnének létre, ha barátságok, illetve akár házasságok kötődnének a szórványban élő magyarok és a székelyek között. „Úgy lenne az igazi, ha egy idő után nem a megyei önkormányzat szervezne különféle programokat, hanem a települések, illetve főleg az itt élő emberek kezdenének járni egymáshoz látogatóba és szerveznének közös programokat” – hangoztatta Borboly, kifejtve, hogy megyei szinteken a művészetek, az oktatás, a közös történelem és a hagyományápolás terén igyekeznek kialakítani kapcsolatokat. Mint mondta, a Hargita Megyei Tanácsnál már idén pluszpontot ért a pályázatok elbírálásánál, ha egy civilszervezet vagy önkormányzat olyan programra kért támogatást, amelybe bevonta valamelyik, a szórványban élő magyar közösséget is.
„A magyarországi testvér-települési kapcsolatokat is át szeretnénk alakítani hármas alapokon nyugvóra” – magyarázta Borboly, aki azt szeretné, ha valamennyi székelyföldi településnek a számos magyarországi testvér-települési kapcsolat mellett a szórványvidéken élő magyarsággal jó viszonyt ápolna. Megtudtuk, legközelebb a július első szombatján sorra kerülő Ezer Székely Leány Napjára várják a szórványból érkező magyar lányokat a vidéküknek megfelelő népviseletben, illetve a szárhegyi művésztáborba is várnak a szórványból művészeket. Ezenkívül továbbra is mennek tánccsoportok többek közt Mezőségre, hogy az ottani magyaroknak megtanítsák a vidékükön gyűjtött táncokat. Ugyanakkor a hét végén a Beszterce-Naszód megyei Magyardécse cseresznyefesztiváljának a szervezésébe is aktívan bekapcsolódott a Hargita megyei önkormányzat, illetve a megye kulturális központja. Megállítanák a magyarság apadását
Borbolyhoz hasonlóan látja a szórványmagyarság felkarolásának fontosságát Tamás Sándor, a Kovászna megyei közgyűlés elnöke is. A Krónika kérdésére elmondta, a székely–szórvány testvérkapcsolat legfontosabb hozadéka az lenne, ha sikerülne megállítani, vagy éppen megfordítani a szórványban élő magyarok riasztó fogyását. Mint részletezte, Hunyad megyében tíz év alatt 25 százalékkal csökkent a magyarok száma, 1992-ben 36 ezren, 2002-ben már csak 25 ezren vallották magukat magyarnak. „A jövő esztendei népszámlálásra reméljük, a csökkenő tendencia megáll, néhány év után pedig megfordul” – fogalmazta meg a háromszéki elöljáró.
Mint emlékeztetett, tavaly Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármesterrel és Winkler Gyula Hunyad megyei származású európai parlamenti képviselővel közösen kezdeményezték a Székelyföld–szórvány partnerséget, hogy az erdélyi magyar közösségen belül erősítsék a szolidaritást. Idén februárban írták alá a Kovászna–Hunyad-testvérmegyei szerződést. „Sokan kételkedtek az együttműködés sikerében, de azt néhány hónap alatt sikerült valós tartalommal megtölteni” – szögezte le Tamás Sándor. Mint tájékoztatott, a projektre a megyei önkormányzat idén 50 ezer lejt különített el, de valójában ennek kétszeresét fordítják a szórványban beütemezett programokra.
Egyesület a szórványért
Nemes Előd, az önkormányzat munkatársa, a program felelőse a Krónikának elmondta, legutóbb a Hunyad megyei magyar napokon vettek részt a háromszékiek, olyan falvakba jutott el például a gyereknéptánc-együttes, ahol már csupán néhány tucat magyar él, és ahol emberemlékezet óta nem volt magyar előadás. A nyáron közös táborok zajlanak, összesen hat székely–szórvány táborozásra kerül sor. Ugyanakkor megtudtuk, bejegyezték a székely–szórvány kapcsolatoknak alárendelt Kun Kocsárd Egyesületet.
Az egyesület bejegyzéséről a bírósági végzést a napokban kapták kézhez az alapítók, a civil szervezet egy hónapon belül működőképes lehet, ezalatt kiváltják a számlatömböt, megrendelik a pecsétet. Kun Kocsárd Hunyad vármegyei főispánról, EMKE- és iskolaalapító grófról elnevezett egyesület a Háromszék–Hunyad megyei kapcsolatokat fogja szervezni, erősíteni, pályázatokkal finanszírozást szerez a közös programokra, rendezvényekre. Ez a civil szervezet lesz a biztosítéka annak, hogy a székely–szórvány együttműködés ne függjön a politikumtól. Nemes Előd elmondta, reményeik szerint jövőre Szeben megyével is sikerül kialakítani testvérkapcsolatokat. Kitekintő/Krónika
Krónika (Kolozsvár); Erdély.ma

Késik az oktatási reform
Markó Béla tegnapi sajtótájékoztatóján bírálta az oktatási törvény szenátusi vitájának lassú ütemét, szerinte nagyon kevés az esélye annak, hogy a jogszabályt jelenlegi ülésszakában elfogadja a szenátus, az pedig az oktatási reform nem egy-két hónapos csúszását, hanem egyéves késését jelenti.
Traian Băsescu államfő a Mircea Geoană szenátusi elnöknek küldött hétfői levelében kéri, hogy az oktatási törvényt a felsőház a jelenlegi ülésszakában fogadja el, a késedelem egyik oka, hogy Mihail Hărdău demokrata-liberális szenátor, a felsőház oktatási bizottságának elnöke csütörtökön közölte: a felsőház vezetésétől egy hét haladékot kért az oktatási törvényről szóló jelentés elfogadására, jóllehet a dokumentumot június 18-ig kellett volna a plénum elé terjeszteni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Pusztakamarási etűdök
Sütő András 85 éves lenne
A pusztakamarási református templom harangszava még elidőz egy kicsit a mezőségi dombok hátán, aztán a torony némán szemléli, ahogy fekete kendős nénik, hajlott hátú bácsik csendben, sorban bevonulnak az istentiszteletre. Ma valamivel többen vannak, mint máskor, mivel a falu egyik nagy szülöttére, Sütő András íróra emlékeznek volt barátai, tisztelői, munkatársai, jó ismerősei: 85 éves lenne. 2006 óta nélküle tartják meg születésnapját a pusztakamarási családi háznál, ahova máskor oly szívesen jött el a barátaival. Az istentisztelet azért is különleges, mert a Sütő András Baráti Egyesületnek köszönhetően ezen a vasárnapon megtelt a templom.
Az igehirdetés sem szokványos: Tamásné Demeter Orsolya lelkipásztor unokabátyjáról, Sütő Andrásról beszél. A tőle hallott történetet eleveníti fel. Gyerekkorában édesapja – volt barátai megőrzött leveleinek újraolvasásakor, hajdan készült fotók megtekintésekor – az emlékezés gyógyító és megtartó erejére tanította az írót, abban a házban, amely ma már neki állít emléket. Olyan környezetből indult el pályájára, amelyben az 1930-as évek elején sem volt könnyű megmaradni a szegénység, a kisebbségi lét miatt. S bár mondtak róla jót és rosszat is eleget, kétségkívül nagyjaink közé nőtte ki magát. Értéket hagyott ránk, nemcsak könyveiben, hanem ahogyan élt és szólt kisebbségi sorsunkról – hangzott el, többek között, a megemlékező istentiszteleten.
A szószék elé felhúzott vetítővásznon időutazást teszünk a közelmúltba. Vetési László lelkipásztor, szórványtanácsos évekig barangolt a Mezőségen. Sütő András szülőföldjéről mesélnek képei. Aztán a 75. születésnap derűs fotóit láthatjuk. Az írót pályatársai köszöntik a családi ház udvarán. Majd erőfeszítéseit örökítik a felvételek azért, hogy a modern technika eszközeivel a magyar nyelvet megszólaltassák az itthon maradt pusztakamarási magyarok otthonaiban. Televíziós vevőkészüléket ajándékoztak néhány magyar családnak. A templombeli előadás ráadása a jó barát Bálint Zsigmond mezőségi felvételeinek bemutatása.
Amint Sütő András papírra vetette az Anyám könnyű álmot ígér című művében, a Mezőségen megállt az idő. Erre utal Pomogáts Béla irodalomtörténésznek a naplójegyzetekről szóló írása is, amelyet Nagy Pál irodalomkritikus olvasott fel. Holt-tengeri utazás ez, ahogy írta, s sajnos azt tapasztalhatjuk, hogy jóslata egyre inkább valóra válik. A falu "negyedrésze", amelytől "élmény- világát, a küszködő nyelvet" kapta igencsak megcsappant. Több mint 10 éve nincs magyar tagozat a falu iskolájában. A gyerekek Sármásra, Válaszútra, Kolozsvárra ingáznak. A harangozó mondja, alig 80 magyar család él a faluban, nagyrészük vegyes házasságban, sokan csak hétvégén térnek haza, mert aki tehette városba vagy külföldre költözött. A román óvodába járó gyerekek identitástudattal küszködnek, azt kérdezgetik: otthon miért beszélnek másként, mint a tanintézetben? A harangok mostanában inkább a temetésre hívják össze a közösséget. Az ajándék parabolaantennán bejövő magyar adókról egyre gyakrabban másra kapcsolnak.
A Sütő András-emlékházhoz a faluban nemrég kihelyezett irányítótáblák vezetnek. A baráti egyesület kezdeményezését felkarolta Fekete Emőke, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke és Mocean Iancu Marcel Pusztakamarás polgármestere is, aki a templomban elmondta, büszke arra, hogy ápolják az író – a falu szülötte – emlékét. Kérdésével Demeter József lelkipásztor, az egyesület elnöke "sarokba szorítja": lesz-e Sütő András utca Pusztakamaráson? A községvezető megígéri: megtesz mindent annak érdekében, hogy az utcanév- változtatás ne okozzon gondot az ott lakóknak. Nincs ellenvetése, csak le kell küzdenie a bürokrácia akadályait – hallhattuk a diplomatikus választ.
Az emlékház rendbe van téve, erről Orbán Ilus gondoskodik, aki házigazdaként fogad mindenkit. A porta az öreg kúttal, a csűrrel és a fáskamrával együtt olyan, mintha csak azért lenne üres, mert a gazda kiballagott a jószágok után a közeli legelőre. A homlokzatra és a bejárat fölé helyezett feliratok sajnos már másról árulkodnak:"ebben a házban ígért könnyű álmot András fiának a jó édesanya". Hunyadi László féldomborműve a tornácra került. Mintha a hazatérő András nézne ránk, házba híva az idelátogatókat. Vasárnaptól újabb dombormű került az épület falára. Simon Attila 29 éves autodidakta szobrász ajánlotta fel a baráti társaságnak az író portréját úgy, ahogy ő képzelte el irodalmi tanulmányainak tükrében. Ez már az ifjabb nemzedék ajándéka…
Az ünnepi ebédre az iskola udvarán felállított fedett színpadon kerül sor. Néhány pohár vörös és fehér bor után népdal fakad a társaság ajkán. Sütő András volt barátai mondják:"ez így van rendjén, hiszen Andris is rázendítene, ha itt volna köztünk…"A magyar nóta hangja bejárja a környéket, végigsimítva a bokrok közt rejtőző, alig fellelhető Kemény-sírokat, a földfelszínig lerombolt kastélyt, a néhai kastélykertből konokul kitartó évszázados fákat, a romosodó téesz-épületeket, egy kicsit elidőz az emlékház portáján, aztán belecsitul a mezőségi "nagy Semmibe".
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

A szórványok szórványa
Június 26-a az abrudbányai magyar közösség napja. Még élnek itt magyarok? – tenné fel a kérdést, aki keveset tud, vagy keveset hallott a szórvány szórványáról, a Nyugati-Érchegységben található, egykor virágzó bányavárosról. Élnek itt még magyarok. Olyanok, akik ragaszkodnak hagyományaikhoz, nyelvükhöz, s akik büszkén vallják magukat magyarnak, akik egyesületet hoztak létre azért, hogy szervezett keretek között tehessenek a beolvadás ellen, a megmaradásért, a továbblépésért.
Kétszer jött a veszedelem
"1784. esztendőben 9bernek 3dik napján jöve a hír Abrud Bányára, hogy edj Horja nevezetű oláh pap vezérlése alatt igen teméntelen nép pusztittya, öli a nemességet … felmentek Topánfalvára, ottan a Magyarságot el pusztitották, a házokat mind el rontották, vagyonokat elhordták. Másnap Abrudbánya felett a Verespatak felé való hegyet mint a felleg el borította, kiáltván, megöllyük mind edj lábig a magyarokat. A református templomba bémenvén, az orgonát porrá verték, a pap feje felett való koronát el rontották, oda le tett véghetetlen kincset el vitték, aki oda recipialtak volt magokat, sullyok bottal a templom közepén mind főbe verték. Ezen pusztittásban akik megöltettek, harangszó nélkül edj gödörbe lehányattak" – ezt írta Szabó Pál református lelkész az első veszedelmről. A második 1849 májusában volt, amikor két és félezer védtelen magyar esett a borzalmas mészárlások áldozatául. A templomokat felégették, a házakat kifosztották. Ezekre a traumákra ma is emlékeznek.
Aztán jött a következő veszedelem, a kommunizmus, amely bár működtette a kenyeret adó bányákat, a nemzetiségeket beolvasztó eszközök minden formáját alkalmazta.
Együttműködve van jövőnk
Mindezeket túléve, az abrudbányai magyarok, körülbelül nyolcvanan, próbálnak helytállni a hétköznapok sűrűjében.
– Úgy jönnek ide a magyarországiak, mint a rezervátumba. Megvallom, nem tetszik ez nekünk. Eléneklik a magyar himnuszt, aztán a székely himnuszt, filmezik az egészet, otthon mutogatják, hogy Abrudbányán találtak még magyarokat. Őszintén mondom, nem erre van szükségünk, hanem arra, hogy segítsenek, tanácsokkal lássanak el, felhívják ránk a figyelmet, hiszen akkor létezünk igazán, ha tudnak rólunk. Azért hoztuk létre az egyesületünket is. Egyet meg kell érteni: nekünk jóban kell lenni a többségi románsággal, nekünk csak velük együttműködve lehet továbblépni. Ezért döntöttünk úgy, hogy megszervezzük az abrudbányai magyar közösség napját, melynek célja a város interkulturális viszonyainak ápolása, hagyományaink kölcsönös tisztelete, a példás együttélés fontossága – mondta Kopenetz Loránd, az egyesület elnöke, a település gyógyszerésze.
Felújították a református templomot
Az Apafi Mihály fejedelem által 1672-ben adományozott tanulmányi ház után a református templomot is felújítják, amelynek elődjét feltehetően 1625-ben építették. Erre azért kerülhetett sor, mert a templom körül több üzlethelyiség van, s a bérleti díjakból származó összegekből állni tudták a költségeket – mondta Gábor Ferenc református lelkész, aki küküllőszéplaki születésű, s azért választotta az 50 lelkes abrudbányai gyülekezetet, mert felesége enyedi, s így idővel esélye lehet Fehér megyén belül Enyed környékére kerülni. Ottjártunkkor a padlózaton dolgoztak, a falak már frissen meszelve fehéren álltak. A restaurálás szakszerűen folyt, csak természetes anyagot használtak, hogy ne nedvesedjen a fal. A közösségi napnak a templom ad otthont, 11.30 órától itt tartják az istentiszteletet. A város épített örökségéről Kiss Loránd restaurátor és Berindei ortodox lelkész tart előadást. Ugyanitt orgonakoncert lesz, Suteu Ruth előadásában.
Fák nőttek ki az unitárius templom omladozó falából
Nem messze a reformátustól a katolikus templom áll, ide Lukács Róbert beszolgáló plébános jár misét tartani. Ünnepekkor többen vannak a templomban. – Még a román ortodoxok is betérnek, és pénzt tesznek a Szent Antal-perselybe. Nemrégiben, a meszelés alatt évszázados freskókat fedeztek fel, ezeket restaurálni kellene – mondta Kopenetz Loránd, aki szívesen kalauzolt végig a katolikus templomon is. A katolikus templommal szemben erősen romos állapotban áll még az unitáriusok egykori barokk hajléka. A katolikus templom a XIII. században épült, az unitáriuson 1796-os feljegyzés áll. Tetején karvastagságú fák nőttek ki. Siralmas, ahogy kinyílik az ajtó, a tiszta kék eget látni. A verespataki bányaterv tulajdonosa, az RM Gold Corporation segített abban, hogy a beszakadt mennyezetet, a többkamionnyi gerendát és gazt elhordják, s ők ajánlottak anyagi támogatást a templom helyreállítására. Ha az épületet sikerül megmenteni, itt fog működni a magyar kulturális központ.
– Magyar vagyok, nem tudok magyarul, de szeretnék megtanulni – mondta Szőcs Attila, akit nagymamája és ügyvéd édesapja tanított gyerekkorában magyarul. – A feleségem román, a kislányom már egy szót sem beszél magyarul. Szeretném, ha jönne valaki, aki magyarórát tartana nekünk – folytatta. A lelkész, a gyógyszerész gyerekei is román óvodában, iskolában tanulnak, ők is igénylik a magyar nyelvű oktatást. Erre kell majd megoldást találni, ezt szeretnénk kivitelezni minél előbb – mondták az abrudbányaiak.
Erre kellene odafigyelniük az érdekképviseletet felvállalóknak.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

Telekonferencia a szakoktatásról
A szaknyelvhasználat dilemmái a határon túli magyar nyelvű szakképzésben – e témával tartottak kedden tanácskozást két ország négy városának képviselői Schindler Rózsa, a Székesfehérvári Képző Központ igazgatójának vezetésével. Érdekessége, hogy a három helyszínről videokonferencia során hangzottak el az előadások, a vendéglátó pedig a Sapientia EMTE marosvásárhelyi kara volt.
A tanácskozásra a TÁMOP európai uniós pályázati program keretében került sor, amely kidolgozta az 5-LET-et, pontosabban az öt lehetőséget arra, hogy miképpen lehet a magyarországi szakmai felnőttoktatás tapasztalatait átadni a határon túli három megye magyar nyelven oktató intézményei számára – hangzott el Petróczy Ferenc programvezető előadásában. A projekt keretében romániai szakemberek és diákok vettek részt magyarországi képzésen. A téma a felnőttképzés módszertana, a modern technológiák bemutatása, a foglalkozási rehabilitáció, a pályaalkalmasság, pályaválasztás felmérésének módszertana volt. A projekt jelentős megvalósítása az a háromnyelvű szakszótár, amelyet a szakoktatásban dolgozó kollégák hozzájárulásával a marosvásárhelyi Pedagógusok Házának szakemberei készítettek el, s amelynek használatát Gál Péter informatikus mutatta be.
A www.ccdmures.ro/dictionary honlapon négy szakterület, a gépgyártás, az elektronika, a faipar, az üzleti és gazdasági élet valamint az oktatás módszertanának szakszavai, kifejezései kereshetők ki román, magyar és angol nyelven, s a magyarázatok mellett képek és animációk is láthatók. A felületet bárki használhatja, és az e területen működő pedagógusok ezentúl nem mondhatják, hogy nincs honnan dokumentálódni a magyar szakszavakat illetően. A szótárat a jövőben bővíteni is lehet, de ezt csak azok tehetik, akik erre jogosultak – egészítette ki a Gál Péter által elmondottakat Kálmán Ferenc, a Pedagógusok Házának metodistája.
A tanácskozáson dr. Dávid László rektor mutatta be a Sapientia egyetemet és fogalmazta meg a hallgatók felzárkóztatásának fontosságát a minőségi oktatás érdekében, valamint a középiskolákkal való kapcsolat építését. Fontos lenne a magyar nyelvű egyetemi oktatás állami támogatásának a kiterjesztése – hangzott el Szép Sándor, a csíkszeredai Sapientia EMTE dékánjának az erdélyi magyar nyelvű felsőoktatásról szóló előadásában. Kerestély Irma, Kovászna megyei főtanfelügyelő a magyar nyelvű szakképzés helyzetét ismertetve jelentette ki, hogy anyanyelven lehet elsajátítani azt a versenyképes szaktudást, amely a munkaerőpiacon érvényesíthető. Csakhogy nem minden esetben megfelelő e téren az oktatók felkészültsége, sokan maguk is románul tanulták a szakmát, az iskolák, a szakmai laboratóriumok felszerelése pedig hiányos, nincsenek tankönyvek nemcsak magyar, helyenként román nyelven sem. Vannak gondok a pályaorientáció terén, nehéz követni a munkahelypiac változásait, s a felnőttképzés sem történik mindig anyanyelven, fogalmazták meg a további előadók a kifogásokat, hiányosságokat.
Jó hír viszont, hogy az idéntől kreditpont jár a Bolyai Nyári Akadémián való részvételért – hangzott el Siklódi-Burus Botondnak a tanártovábbképzés lehetőségeiről szóló előadásában.
A Kovászna és Hargita megyei szakképzési hálózat bemutatása kapcsán a résztvevők elgondolkozhattak azon, hogy Maros megyében milyen hiányosságai vannak a szakoktatásnak, és hány népszerű szakon nem működik magyar tannyelvű osztály.
A délután során a résztvevők az anyanyelvi oktatást a diákok szemszögéből vizsgálták, a segédeszközökkel való tapasztalatokról, az internet használatáról és a tanártovábbképzés igényeiről mondták el véleményüket.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Református Kántor-Tanítóképző Intézet Marosvásárhely Felvételi tájékoztató 2010
A Károli Gáspár Református Egyetem marosvásárhelyi kihelyezett tagozata az Erdélyi Református Egyházkerülettel közösen a 2010/2011-es tanévben a következő szakokat indítja:
1. Nappali tagozaton
– Tanító–óvodapedagógus szak. 20 tandíjmentes hely. A képzés időtartama 3 év, amelyet egy gyakornoki év követ. Az alapképzés mellett lehetőség van iskolai ének–zene műveltségterületi és egyházi, kántor–énekvezéri szakosodásra (református, római katolikus, evangélikus, unitárius felekezet).
2. Levelező tagozaton
– Tanító–óvodapedagógus szak. 20 költségtérítéses hely. Erre a szakra különösen a középfokú pedagógiai végzettséggel rendelkező, valamint szakképzettség nélkül oktató pedagógusok jelentkezését várják. A képzés időtartama 3 és fél év, kéthetenként sorra kerülő hétvégi konzultációkkal.
– Egyházi zene (kántor) szak. 10 költségtérítéses hely. Ez a szak a szakképesítés nélkül kántorizáló vagy egyházzenésznek készülő jelentkezőket várja. A hallgatók képesítést nyernek református kántori szolgálatra és általános iskolában az ének–zene oktatására.
A beiratkozás és a felvételi időpontja:
Előiratkozás: 2010. július 3-ig.
Tényleges beiratkozás: 2010. július 5–10.
Az alkalmassági vizsga ideje: 2010. július 12.
Az alkalmassági vizsga tematikája nappali tagozaton: beszéd- és kifejezőkészség, ének–zenei alkalmasság. A levelező tagozat tanító-óvodapedagógus szakán magyar és román nyelvteszt, az egyházi zene szakon egyházi elbeszélgetés és zenei alkalmasság.
Bővebb információ a tanintézménytől kapható:
Kántor–Tanítóképző Intézet; Institutul Superior de Cantori si Învatatori
Levélcím: 540043 Târgu Mures, str. Revolutiei nr. 6. telefonszám/fax: 0265/215-278 email cím: kantortanito@gmail.com, honlap: www.ktkf.ro
Népújság (Marosvásárhely)

„Hat még a propaganda” - interjú Tőkés Lászlóval, az EP újonnan megválasztott alelnöke
A nyugati baloldal ma is fogékony a posztkommunista propagandára – véli Tőkés László, az Európai Parlament újonnan megválasztott alelnöke. A Krónikának adott interjúban elmondta, ennek tulajdonítható, hogy személyével kapcsolatban a román lobbi szinte a teljes szocialista frakciót meggyőzte. Úgy vélte, ennek ellenére, az újonnan csatlakozott országok lassan a helyükre kerülnek az Unióban.
– Az Európai Parlament honlapján megnézhető az ön alelnökké választásának a filmje. Az látható, hogy először közfelkiáltással akarták megválasztatni, aztán Corneliu Vadim Tudor felszólalása után elektronikus szavazást hirdettek, de ez hosszasan elhúzódott, a képviselők nem tudták, hogyan kell szavazni. Mi történt?
– Az elnökség a gyakorlatnak megfelelően arra készült, hogy közfelkiáltással választanak meg, hiszen a megüresedett tisztségre a parlamenti egyezség szerint a néppárt állíthatott jelöltet, és én voltam az egyedüli jelölt. Nem voltak felkészülve arra, hogy Corneliu Vadim Tudor él az ellenvetés jogával, ami egy másik procedúra alkalmazását vonja maga után. Az elnökség nem tudta, hogy a procedúra szerint ilyen esetekben csak a támogató szavazatokat kell összeszámolni. Ezek száma pedig magasabb kell hogy legyen 186-nál, a legkevesebb szavazattal megválasztott alelnök szavazatai számánál. Én végül 334 szavazatot kaptam.
– A román lobbi arra építette az ellenkampányát, hogy ön megkérdőjelezi az európai határok rendszerét. Mennyire fogékonyak az EP képviselői ma az efféle érvekre?
– Ijesztő mértékű a félrevezetési potenciál. Adrian Severinék szinte teljes egészében meg tudták nyerni maguknak a szocialista frakciót, pedig Tabajdi Csaba és a magyar szocialista képviselők is mindent megtettek, hogy jobb belátásra bírják kollégáikat. Elvonatkoztatva ettől a konkrét esettől nagyon szomorú, hogy az igazinak tekintett nyugati baloldal adott esetben mennyire foglya lehet a posztkommunista baloldali propagandának. A megválasztásomat megelőző este Joseph Daul néppárti frakcióelnök egyeztetett Martin Schulz szocialista frakcióelnökkel, aki azt helyezte kilátásba, hogy a szocialisták is ellenvetéssel élnek, ha nem jelentem ki, hogy Románia határviszonyait sérthetetlennek tartom. Én ezt elutasítottam, mert úgy véltem, az ártatlanság vélelme engem is megillet. A vádlóknak kell bizonyítaniuk a vélt bűneimet, nem pedig nekem, hogy ártatlan vagyok.
– Jerzy Buzek házelnök többnyire lengyelül vezette az ülést, ön viszont angolul szólalt fel a szavazás előtt. Van üzenete annak, hogy ki milyen nyelven szól az EP-ben?
– Én általában magyarul szólalok fel, de esetenként románul és angolul is, ahogy a helyzet megkívánja. Adódhatnak egyébként nézeteltérések abból, ha nem a világnyelvek valamelyikén beszél az ember. Vadim Tudor például levette a fülhallgatóját, és nem értette meg, hogy a lengyelül beszélő Jerzy Buzek megvonta tőle a szót, amiért eltért a napirendtől.
– Milyen nyelven fogja majd vezetni az EP üléseit?
– Kedden választottak meg, és szerdán már vezettem is az esti ülést, akkor is váltogattam a nyelveket, a románoknak románul adtam szót, a magyaroknak magyarul.
– Találkozott-e a román néppártiakkal megválasztása óta?
– Még aznap este bementem a román néppárti csoport ülésére, ahol Theodor Stolojan azon melegében gratulált a tisztséghez. Én megköszöntem a támogatást.
– Szóba került, hogy másfél éve ők akadályozták meg a néppárti frakciótagságát?
– Nem akarnak szembesülni ezzel. Úgy tesznek, mintha semmi nem történt volna.
– Az Antena 3 tévé nemrég bemutatott egy statisztikát, amely szerint az RMDSZ három képviselője közül Winkler Gyula rendszerint a román néppárti csoport álláspontját támogatja szavazatával, ön és Sógor Csaba pedig a magyar néppártiakét. Van egyáltalán egyeztetés az RMDSZ képviselői között a szavazások előtt?
– Én mindig kapok egy néppárti szavazólistát és egy magyar néppárti szavazólistát. Általában minimális az eltérés a kettő között.
– És Winkler Gyula nem kapja meg ugyanezeket a listákat?
– De megkapja ő is. Ő ezek szerint kap egy román szavazólistát is. Engem eddig ilyen listával nem kerestek.
– 2011 első fél évében is EP-alelnök lesz, amikor Magyarország tölti majd be az EU soros elnökségét. Számítanak önre valamiben Orbán Viktorék?
– Páratlan lehetőség kínálkozik most arra, hogy egy irányba haladjunk a magyar kormánnyal, ami azért előrelépés, mert a Gyurcsány-érában két irányba húztuk a szekeret. A mostani helyzetre konkrét terveket kell kidolgozni, például kisebbségpolitikai szempontból. Olyan magyar összefogás körvonalazódik, amely az erdélyi magyar szervezetek összefogásától a magyarországi együttműködés rendszerén át az európai uniós magyar összefogásig terjed. Utóbbin a 14 magyarországi, két felvidéki és három erdélyi néppárti képviselő összefogását értem.
– Érezheti-e valamilyen hasznát a romániai magyar közösség annak, hogy Tőkés László az EP alelnöke?
– Nagyon kedvező üzenete van annak, hogy a volt kommunista Lengyelországból származik az Európai Parlament elnöke. Ha van egy romániai kisebbségi alelnöke is, ez azt mutatja, hogy az egységes Európában lassan-lassan az újonnan csatlakozottak is a helyükre kerülnek, és a tekintélyes tisztségeik által megnövekszik a mozgásterük. Ha jól végzem a munkámat, ennek az iránynak leszek az egyik úttörője.
Gazda Árpád
Krónika (Kolozsvár)

Már csak ősszel lesz Törzsasztal – Évadzáró Balla Zsófiával
A Várad folyóirat Törzsasztal című rendezvénysorozata keretében jobbára magyarországi, ritkábban nyugaton vagy Erdélyben élő írók, költők látogatnak el Nagyváradra, minden esetben az innen Budapestre származott Kőrösi P. József költő, író, könyvkiadó meghívására és közreműködésével. Általában ő maga hozza el autójával a magyar fővárosból a vendégeket, akik többnyire egy bizonyos irodalmi-szellemi körhöz tartoznak, s azon belül a balliberálisnak mondott Szépírók Társaságához. (A Szépírók Társasága 1997-ben jött létre. A tagság nagy része az Magyar Írószövetségből kivált írók közül került ki. A változás nagy viharokat váltott ki, mert az új társaság az addigi gyakorlattól eltérő működést vállalt fel, elhatárolta magát a nép- és nemzetszolgálattól, urbánus és internacionalista diskurzussal tüntetett a politikai jobboldallal szimpatizáló pályatársak ellen.) A „törzsasztalhoz” invitáltak nagy része ugyanakkor kiadói-üzleti szempontból is közel áll Kőrösihez, a váradi író-olvasó találkozókat a szerzők és műveik népszerűsítése is motiválja, amiben aligha találni kivetnivalót. Az más kérdés, hogy az elmúlt években többen is felvetették (inkább csak suttogva, mint nyíltan), hogy a Bihar Megyei Tanács, az RMDSZ Communitas Alapítványa és a Szülőföld Alap által támogatott, közpénzen fenntartott Várad kulturális folyóirat miért csak egy bizonyos, politikailag is determinált körhöz tartozó vagy sorolható írókat lát vendégül és népszerűsít. Ennek az ellenérzésig fajuló kérdésfelvetésnek volt kicsúcsosodása tavaly a botrányos, köpködéssel kísért Demszky-ügy, amikor a Törzsasztalhoz íróként invitálták meg a politikusként igen-igen népszerűtlen budapesti főpolgármestert.
A 2009-2010-es évadban ilyesmire már nem került sor, igaz, az idén már egyre kevesebb érdeklődőt vonzottak a Törzsasztal-rendezvények. Olyannyira, hogy az évadzáró eseményre érkezett irodalombarátok bővel elfértek pénteken a Várad egyszobányi Nagyvásártéri szerkesztőségében is. Bár korábban egy vajdasági írónőt harangoztak be vendégként, objektív okokból végül Balla Zsófia vállalta a találkozót, aki szülővárosába, Kolozsvárra utaztában tudott időt szakítani a Körös-parti fellépésre. A házigazda Szűcs László főszerkesztő előbb a Várad legfrissebb, idei 4. számáról ejtett néhány szót, majd Kőrösi P. József köszönt meg a költőnőnek a „beugrást”. Akiről aznap este az is kiderült, hogy nemcsak verseket ír, hanem más, főleg színházi és rádiós műfajokban is otthonosan mozog. Emlékezetes társszerzője volt Bodor Ádám A börtön szaga című könyvének, az író ebben neki vallott életéről. Balla Zsófia viszont pénteken saját életéről, pályafutásáról és munkásságáról vallott szeretetteljes közvetlenséggel és szerénységgel, de kellő önérzettel is ugyanakkor. Nem kerülte meg a választ arra a kérdésre sem, hogy noha már Erdélyben is sikeres költőnek számított, mégis miért telepedett ki, már a rendszerváltás után. Döntésének előzményeiről szólva beszélt a szegény kolozsvári zsidó családban töltött gyermekéveiről, meggyőződéses kommunista (eleinte illegalista, majd sztálinista) szüleiről, akiket a nácik deportáltak, majd a lágerekből hazatérve a saját elvtársaik is meghurcoltak, s miután csalódtak a rezsimben, a rendszerellenesség vádját is „kiérdemelték”. Zsófia korán félárva maradt (tízévesen vesztette le apját, Balla Károlyt, aki maga is író volt), de szerencsére sikerült továbbtanulnia, zenei képzettségével éveken át volt rádiós szerkesztő a kincses városban, majd riportere az Előrének. Újságíróként és irodalmárként sok szállal kötődött Biharhoz, Váradhoz és Szalontához, erről is mesélt, közismert személyiségekhez fűződő barátságáról nemkülönben. Kéttucatnál is több önálló kötetéről kevesebb szó esett, de a két legutóbbiból (A harmadik történet, 2002, A nyár barlangja, 2010) fel is olvasott több, különböző hangulatú és üzenetű verset. A közel kétórás nyilvános interjú végén a Budapesten élő Balla Zsófia a szabadúszó író helyzetéről és megbecsültségéről, a magyarországi szellemi életben kialakult válaszfalról (művészet és boldogulás között), a díjakról és ösztöndíjakról, az irodalmi karrierizmusról és Arany János mesejátékának adaptálásáról is beszélt, majd dedikálta is könyveit. Amelyekből néhány még kapható talán a Libris Antica könyvesboltban, a Garasos híd mellett.
D. L.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Felvételi a tanítóképzőbe
A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kar Szatmárnémeti Kihelyezett Tagozata felvételit hirdet a 2010/ 2011-es egyetemi évre.
A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kar Szatmárnémeti Kihelyezett Tagozata felvételit hirdet a 2010/ 2011-es egyetemi évre a következő szakokra: óvoda- és iskolapedagógia szak – nappali tagozat; óvoda- és iskolapedagógia szak – távoktatás; óvoda- és iskolapedagógia szak – kiegészítő képzés. A képzés időtartama 3 év, a helyek száma nappali tagozaton 11 államilag támogatott hely, 30 fizetéses hely, távoktatáson 30 hely, kiegészítő képzés 30 hely. Beiratkozás: július 14, 15, 16, 17, 19, 20. Szükséges iratok: a beiratkozási (120 lej) és eljárási díj (30lej) kifizetését igazoló elismervény, kitöltött beiratkozási lap, érettségi átlag, és a líceumi évek átlaga. A helyek visszaigazolása és a tandíj első részletének kifizetése július 22-24 között történik. A beiratkozáshoz szükséges adatokról érdeklődni lehet munkanapokon 9 –től 12 óráig a Főiskola titkárságán a következő címen: Szatmárnémeti, Petőfi Sándor utca, 47 szám, és a 0261-711789-es telefonszámon. Bővebb információ a BBTE Lélektan és Neveléstudományi Karának honlapjain található: http://www.psiho.ubbcluj.ro, www.pszichologia.ro, www.ubbcluj.r, www.bbtepedsm.ro.
erdon.ro

Tusnádfürdő kitüntette Orbán Viktort és Németh Zsoltot
Pro Urbe-díjjal tüntette ki a tusnádfürdői önkormányzat Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét és Németh Zsolt külügyi államtitkárt. A két magyar vezető politikus a határokon átívelő magyar kapcsolatok ápolásáért és a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor létrehozásáért kapta a kitüntetést – írta keddi számában a Krónika című erdélyi napilap.
A település városnapja alkalmából rendezett ünnepségek keretében ismertetett önkormányzati döntés szerint az erdélyi település fejlődéséért és hírnevéért sokat tett személyek közül hasonló kitüntetésben részesült még többek között Kristó Katalin, a város szülötte, háromszoros olimpikon rövidpályás gyorskorcsolyázó és Böjte Csaba ferences szerzetes, aki Tusnádfürdőn is működtet hátrányos helyzetű gyereket befogadó gyermekotthont.
MTI
Új Magyar Szó (Bukarest)

Van megoldás - kereszténydemokrata szakértők a magyar külpolitikáról
Egy a nemzet, s e szemlélet jegyében a mindenkori magyar kormánynak kötelességei vannak és cselekednie kell - mondta Bába Iván, a külügyi tárca közigazgatási államtitkára a Van megoldás - Külpolitikai tanulmányok címmel megjelent kötet bemutatóján szerdán a fővárosban.
Bába Iván - aki mint elmondta, kisebbségi magyarként született - hangsúlyozta: a kötet azért értékes, mert azt a szemléletet tükrözi hiteles módon, hogy "egy a nemzet". Ez a felfogás összhangban van a mai magyar kormány szemléletével - jelentette ki az államtitkár.
A szomszédos országokban élő magyarság soha nem fogadta el - mutatott rá -, hogy ne ugyanahhoz a nemzethez tartozna. Ezt csak "bizonyos politikai körök vallják" - jegyezte meg.
A Trianon-szindróma a lelkekben mindig benne volt és most is benne van, s hosszú idő kellett, hogy a magyar politika megértse, erre megfelelő választ kell adnia: azt, hogy ugyanolyan üzenetet küldjön a határon túli magyarságnak, mint "amilyen érzelmi töltettel a szomszédos országokban élő magyarság fordul felénk" - fejtette ki Bába Iván. Hangsúlyozta: "a határokat átrajzolni nem tudjuk", de a helyzet mégis más, mint a hatvanas-hetvenes években, amikor a határon "órákon át gyötörték" az embereket egy-egy beléptetéskor.
A kötet a Barankovics István Alapítvány Van megoldás sorozatának újabb kiadványaként látott napvilágot. A tanulmányok a magyar külpolitika aktuális témáival, az európai és magyar kisebbségvédelem időszerű kérdéseivel, az európai autonómiatörekvésekkel foglalkoznak.
Mészáros József, a Barankovics alapítvány kuratóriumi elnöke, a kötet egyik szerkesztője kiemelte: a kötet jól illeszkedik a korábbi könyvek sorába. Fontos - mondta -, hogy Magyarország égető bajaira kereszténydemokrata válaszok szülessenek.
A kereszténydemokrata politikus a könyv előszavában úgy fogalmazott: "külpolitikánknak a nemzet egészének megmaradását kell szolgálnia." Az elmúlt hét év kormányzásának külpolitikai kudarcai után olyan politika alapvetését fogalmazzák meg - írta -, amely egy emelkedő nemzet sikeres nemzetközi szerepléséhez szükséges teendőket mutatja be.
A három éve indított sorozatban eddig megjelent könyvek többi között a családi adózás, a nyugdíjreform és földreform kérdését járták körül.
MTI

Markó: a bürokrácia visszaszorítása nélkül hiábavaló a nyugdíjcsökkentés
Az RMDSZ álláspontja szerint a kormánynak mihamarabb és minél határozottabb módon végre kell hajtania az államigazgatás, az állami intézmények reformját, és csökkentenie kell ezek költségeit, az állami bürokrácia visszaszorítása nélkül ugyanis teljesen hiábavalóak lesznek a fizetések és nyugdíjak csökkentését célzó intézkedések - jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes kedden, bukaresti sajtóértekezletén.
A szövetségi elnök közölte: az RMDSZ a hétvégi SZKT-n fogadja el azt a gazdaságösztönző intézkedés-csomagot, amely a többek között a kis- és közepes vállalkozások adóterheinek csökkentését, kedvezményes hitelezését, és a válság dacára is jelentős profitot termelő romániai bankrendszer többlet-adóztatását irányozza elő.
Markó Béla leszögezte: a megszorító intézkedéseknek csak akkor lesz tényleges hatása, ha eközben végbemegy az államreform és határozott gazdaságösztönző intézkedések is születnek. A szövetségi elnök arra is figyelmeztetett: ez annál is inkább sürgős, mivel a fizetés- és nyugdíjcsökkentésre vonatkozó döntés ideiglenes, és december 31-ig szól, az RMDSZ pedig határozottan elutasítja a megszorítások érvényességi idejének esetleges meghosszabbítását. "Az elmúlt időszakban többféle értelmezése is hallható volt ezeknek az intézkedéseknek. A mi álláspontunk azonban egyértelmű: az RMDSZ nem hajlandó elfogadni a lakosság, és főleg a szegényebb társadalmi rétegek újabb anyagi áldozatvállalására vonatkozó elképzeléseket" – szögezte le.
A miniszterelnök-helyettes közölte: a napokban véglegesítik a Szövetség gazdaságösztönző javaslatcsomagját, amelyet a hétvégi Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén fogadnak majd el, és amelyről ezt követően az RMDSZ mihamarabb egyeztetni kíván a kormányzati partnereivel.
Markó Béla ugyanakkor bírálta a PD-L egyes minisztereit is, akik elmondása szerint a válságos helyzet dacára is halogatják a szükséges intézkedések végrehajtását. "Többen azt próbálják elmagyarázni, miért nem lehetséges az átszervezés, a költségcsökkentés, miért nem valósítható meg a decentralizáció. Ez történt az elmúlt 20 évben is, és azt kell mondanom, hogy az RMDSZ nem kíván részt venni egy ilyen halogató, időhúzó politikában" - figyelmeztetett Markó Béla.
A szövetségi elnök elégedetlenségének adott hangot az oktatási törvény elfogadásának késlekedése miatt is. Mint mondta, a parlamenti szakbizottságok túlságosan is elhúzták a tervezet vitáját, és csökken az esélye annak, hogy még ebben a parlamenti ülésszakban el lehessen fogadtatni a jogszabályt, holott alapvetően fontos lenne, hogy akárcsak az egészségügyben, az oktatás terén is végbemenjen a várt decentralizáció. Ez annál is inkább fájó, hogy ez nem csupán egy-két hónapos, hanem legalább egy éves csúszást eredményezne a törvény alkalmazásában – tette hozzá az RMDSZ elnöke. Ennek kapcsán bírálta az ellenzéki pártokat is, amelyek álláspontja szerint hátráltatják a decentralizációs folyamatot, annak ellenére, hogy van közöttük olyan párt is, amely nemrég még teljes mellszélességgel támogatta ezt. (rmdsz-tájékoztató)
Transindex.ro

Kopjafa emlékeztet a lemészárolt csángókra
Türkösön a Nemzet Televíziója barcasági csángó hősök és ártatlan áldozatok emlékére állított kopjafát. 1848 decemberében Hétfaluban félszáz határvédő csángót mészároltak le a román népfelkelők.
Aki foglalkozik egy kicsit a helytörténelemmel, és az itteni emberekkel beszélget, rögtön tapasztalja, hogy a negyvennyolcas forradalom idején ártatlanul lemészárolt 51 ember a halála a mai napig megrendíti a barcaságiakat. Emellett a televíziónál múlékonyabb műfaj nincs, ugyanis az együtt pereg el az élettel, az idővel. Persze mi is szeretünk nyomokat hagyni, úgyhogy ezért hagytuk itt emlékezetül ezt a kopjafát, de ennél egyébként mindenki számára fontosabb az, ami a templom mögött folyik, a kertben. Az az ünnepség, ahol az emberek boldogan vannak együtt velünk – jelentette ki Cselényi László elnök.
Magyarország bukaresti nagykövete is ott volt a Duna Televízió által állított kopjafánál. Azt mondta: ha csak teheti, nem használja a szórvány kifejezést.
- Én úgy gondolom, hogy bármekkora lehet egy magyar közösség, ha magyar és közösség, akkor nem annyira fontos a létszám. Azon kívül mindig bízom benne, hogy ez a létszám gyarapodik. Az utóbbi időben több, úgynevezett szórványtelepülésen láttam, hogy több a gyerek, több a magyarul tudó, több a magyar iskolába járó. Jó, legyen szórvány, de a szórványból idővel lehet erős, masszív közösséget csinálni – vélekedett Füzes Oszkár nagykövet.
Duna TV
Erdély.ma

A „Székelyföld" mint fogalmi tűréshatár
Amikor a regionalizáció kerül szóba, a Székelyföld fogalmánál valamennyi romániai párt lecövekel, jelentette ki Vasile Blaga belügyminiszter egy mai vitán.
Mind a románoknak, mind a magyaroknak le kellene mondaniuk a választási retorikáról és egyességre kellene jutniuk, mondta. Sem a közigazgatási felaprózás, sem a szélsőséges megerősítés nem kívánatos. Az európai tapasztalat azt mutatja, hogy a régiók eszményi méretének a három millió lakos körül kell járnia, ahhoz, hogy az illető regió képes legyen teljes egészében megtervezni beruházásait. Ehhez azonban a régiókat közigazgatási jogosítványokkal is fel kell ruházni, mondta a belügyminiszter. 
Kolozsvári Rádió
Erdély.ma

Tervezni könnyű
Élő embernek látszott kedden estefelé egy televíziós vitaműsorban Markó Béla, az RMDSZ elnöke.
Beszélt, néha még mosolygott is, bírálta kormánya lassúságát, elismerte, hogy a megszorító intézkedések parlamenti megszavazása elidegenítette választóik nagy részét, igaz, elengedhetetlenségükről majdnem ugyanazt a verset mondta fel, mint bármely demokrata liberális politikus: más lehetősége nem volt a kormánynak a nagy költségvetési hiány kiegyenlítésére. Újra bejelentette, amit hetek óta hajtogatnak a szövetség emberei: ha december 31-én nem kapják vissza a nyugdíjasok jelenlegi járadékaikat, kilépnek a kormányból. Az azért kellemetlen volt, hogy a miniszterek pillanatnyi intézkedéseiről, például Adriean Videanu ama bejelentéséről, hogy ősztől a központi fűtésre szoruló városlakók a jelenlegi költségek kétszeresét fogják fizetni, semmit nem tudott, mi több, cáfolni igyekezett azt, de ma már senki számára nem titok, hogy a miniszterek egy része öntörvényű, nem nagyon akaródzik nekik végrehajtani az átszervezést és költségcsökkentést, a tervezett közigazgatási és államreformot. A miniszterelnök-helyettes és RMDSZ-elnök úgy érzi, a magyarok jelenléte a kormányban hasznos és eredményes volt. Innen, lentről másképp látszik, ám megeshet, hogy a kis lépések politikájához szokott szövetségnek nem túl nagyok az igényei.
De szép és merész terveik vannak, a szombati SZKT-n például gazdaságösztönző intézkedéscsomagot fogadnak el, amely többek között a kis- és középvállalkozások adóterheinek csökkentését, kedvezményes hitelezését és a válság dacára is jelentős profitot termelő romániai bankrendszer többletadóztatását irányozza elő. Lehet, hogy nyitott kapukat döngetnek, erről beszélnek naphosszat a demokrata liberális képviselők is, a baj nem az elképzelésekkel, hanem azok kivitelezésével van. A tanügyi törvény körüli huzavona is élő bizonyíték erre.
Egy szó, mint száz, Markó bírta a csatát a nem túl barátságos újságírókkal, szinte dacosan jelentette ki, hogy kitartanak egyfajta, inkább kulturális, gazdasági, mint politikai területiautonómia-igény mellett.
Sajnos, választóikban mégis az a kép rögzült, amikor a parlamentben a szövetség szenátorai és képviselői szótlanul és jobb ügyhöz méltó fegyelemmel megszavazták a fizetések és nyugdíjak csökkentését.
Simó Erzsébet, Háromszék
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Felvidéki szólamok Erdélyben – Hogyan tovább etnopolitika?
A Magyar Koalíció Pártjának (MKP) veresége, valamint a transzetnikus, Híd-Most nevű, magyar–szlovák párt sikere a szlovákiai választásokon bizonyos reflexiókra kötelez bennünket, akik az etnopolitika porondján fejtjük ki tevékenységünket, és sokszor a rutin megszokott bűvkörébe esünk.
Sokfélét mondtak és írtak az MKP választási fiaskóját kiváltó okokról, és általában – ahogyan ez megszokott a politika és sokszor a publicisztika világában is – a vélemények az ideológiai és aktuálpolitikai törésvonalak mentén fogalmazódtak meg. Az egész kérdéskört meglehetősen szubjektív lepel borítja. Az esemény óta eltelt idő rövidsége miatt a mélyebb, tárgyilagosabb és empirikus elemzésekre még várnunk kell.
Első látásra úgy tűnik, hogy a kizárólag védekező álláspontú, igencsak az anyaországra tekintgető, etnikai alapú politikai üzenet talajt vesztett a felvidéki magyarok körében, még egy olyan miliőben is, amely nem éppen a különböző nemzetiségek közötti toleranciáról vált híressé az utóbbi időben. Ficoék primitív, magyarellenes nacionalizmusa – különösen a választási kampány során – komoly feszültséget keltett Szlovákia határain kívül és belül. Ennek ellenére az MKP által előtérbe állított, történelmi elemeket tartalmazó, szimbolikus politizálás nem hozta meg a várt eredményt.
A jelentős különbségek dacára, a felvidéki példa elgondolkodtató kell, hogy legyen a romániai magyar politikum számára is, annál is inkább, mert a hazai magyar politikai üzenet egységes jellege és koherenciája elé meglehetősen komoly akadályokat gördít az a tény, hogy teljesen más élethelyzet van a Székelyföldön, Közép-Erdélyben és a Partiumban. Az évek során, ha arányaiban nem is, de abszolút számokban jelentősen csökkent az itthoni magyar politikai alakulatokra leadott szavazatok száma. Ennek összetett okai vannak, és nem teljesen világos, hogy melyik járult nagyobb mértékben hozzá a szavazatszám csökkenéshez. Közhelyszámba megy, hogy létezik egy általános apátia a választók részéről a politikummal szemben, és ez magyar berkekben is megnyilvánul, de ezen túlmenően, nyitott kérdés az, hogy például Kolozsváron és a megyében mi is volt az igazán hangsúlyos oka a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által elszenvedett szavazatszám-csökkenésnek. A markáns és határozott kiállás, valamint a közbeszéd tematizálásának hiánya bizonyos etnikai kérdések kapcsán, vagy egyszerűen, egy heterogén, kozmopolita interetnikus közegben, főleg egy olyan kulturális és gazdasági központban, mint Kolozsvár, a magyar választók egy jelentős hányada már nem az etnikai határvonalak mentén fejezi ki politikai szimpátiáit. Egy biztos, az etnopolitika terén már rég nem elegendő az, hogy valaki „jó magyar legyen”.
A magyar politikai erőtér tekintetében jelentős különbségek és hasonlóságok vannak Szlovákia és Románia között. Mindkét országban több magyar politikai alakulat létezik. Amíg Szlovákiában mind a Híd, mind az MKP teljes körű politikai tevékenységet folytat, teljes értékű szereplőként lépnek fel a politikai életben és meg is méretkeznek a választásokon, nálunk ez egy kicsit másképpen alakult ki. Kimondottan politikai tevékenységet csak az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) végez, ami magába foglalja a választásokon való részvételt is, még akkor is, ha az MPP esetében ez csak az önkormányzati választást jelenti. A másik politikai aktor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), kvázi-politikai alakulat, civil-politikai szerveződésként definiálja önmagát, ugyan jelen van a politikai életben, hangsúlyos politikai kérdésekben véleményeket fejt ki, kifejezetten jó kapcsolatokat ápol a magyarországi kormánypárttal, viszont eddig nem vett részt a választásokon. A romániai magyar politikai élet érdekessége és sajátossága, hogy az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumba (EMEF) – amely funkcionálisan egy politikai egyeztető grémium szerepét tölti be – az RMDSZ mellé csak az EMNT került be – amely csak félig-meddig politizál – és az MPP kimaradt. Ezt a tényt a gyakorlati pragmatizmusra lehet visszavezetni, amely egy, a mindkét fél számara előnyös politikai egyezségben öltött testet. Az RMDSZ-nek számolni kellett az EMNT elnökének, Tőkés Lászlónak relatív, személyes népszerűségével, ugyanakkor Tőkésnek is kapóra jött a kiegyezés, mert így biztosra vált az Európai Parlamentbe való bejutása 2009-ben.
Az elmúlt években, Felvidéken és Erdélyben is, a politika fő áramvonalába tartozó magyar politikai alakulatoknak, az MKP-nek és az RMDSZ-nek is voltak kihívói, viszont ezek teljesen ellentétes irányból érkeztek. Szlovákiában a Híd-Most úgy gondolta, hogy az a kisebbségi politizálási modell, amit az MKP képviselt, amely az együttműködést a szlovákokkal kizárólag a közös kormánykoalíciókban határozta meg, nem tudja megfelelően kezelni a szlovák–magyar viszonyt, és ennél többre és másra van szükség, nevezetesen egy közös magyar–szlovák pártra. Amennyiben ideológiai kategóriákra oszthatjuk a kisebbségi politizálást, elmondhatjuk, hogy Felvidéken a kihívás liberális irányból érkezett, és felülkerekedett az MKP-n. Más kérdés, hogy ez a közös pártmodell mennyire lesz sikeres a kisebbségi kérdések orvoslásában. A jövő majd eldönti.
Ezzel ellentétben, Erdélyben az RMDSZ politikai ellenzéke, az EMNT és az MPP „jobbról” akart előzni, kritizálták az érdekvédelmi szervezet kormányzati szerepvállalását, a magyar érdekek érvényesítését teljesen konfrontatív módon képzelték el, a teljes ellenzékiség felvállalásával. Diskurzusukat majdnem kizárólag az autonómia és az önálló állami magyar egyetem köré építették fel, bizonyos szimbolikus történelmi elemekkel fűszerezve ezt, amely meglehetősen behatárolta a politikai mozgásteret.
Természetesen a szlovákiai politikai folyamatokat és a jelen helyzetet nem lehet mechanikusan átültetni erdélyi környezetbe, viszont érdemes elgondolkodni azon, hogy a romániai magyar politikai retorika beszűkülése növeli-e az etnopolitika esélyeit a politikai színtéren, vagy ellenkezőleg – figyelembe véve a gazdasági válság és a megszorító intézkedések etnikumokra való tekintet nélküli általános hatását is – a magyar választók egy részének politikai nézeteit az etnikai törésvonalak fölé emeli.
CSOMA BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)

Mentalitások
Románia és Magyarország közötti bizalmatlanság jeleként tekinthető, hogy a Legfelső Védelmi Tanács (CSAT) által jóváhagyott országos védelmi stratégia tervezetében szerepel az a kitétel, miszerint Románia számára veszélyt jelentenek a külföldi radikális, szélsőséges és irredenta megnyilvánulások. A CSAT által elfogadott dokumentum tartalma tegnap került nyilvánosságra, miután a tervezet eljutott a parlamenthez, hiszen a törvényhozói testületnek is el kell még fogadnia a védelmi stratégiát. A dokumentum külön tárgyalja a Romániát fenyegető külső veszélyeket és kockázatokat, valamint az országot belülről sebezhetővé tevő tényezőket. Ez a dokumentum azért fontos, mert Traian Băsescu államfő javaslatára fogadta el a CSAT, és a nemzetbiztonsági intézményeknek ennek alapján kell kidolgozniuk a Romániát fenyegető veszélyek és kockázatok megelőzése érdekében szükséges konkrét intézkedéseket.
A tervezet hatodik fejezete tartalmazza a Romániát fenyegető külső veszélyeket. Ezek között említik a radikális, irredenta és szélsőséges megnyilvánulások elszaporodását, amelyek következtében sérülhetnek az állampolgári jogok és szabadságjogok, akárcsak a társadalmi kohézió, valamint az etnikumok közötti viszony. A tervezet a külső veszélyek között említi még például a drogfogyasztást és -kereskedelmet, a szervezett bűnözést, a terrorizmus terjedését, valamint a nemzetközi pénzügyi rendszer törékenységét.
Ez a kockázati lista azt mutatja, hogy Bukarest szemében még mindig nem jelent elegendő garanciát az, hogy Románia és Magyarország teljes jogú tagja az Európai Uniónak és a NATO-nak. A régi reflexek még működnek, és a „magyarveszély” a román nemzetbiztonsági elképzelések szerint még mindig reális kockázati tényezőként lappang a háttérben. A Jobbik megerősödése és a magyar parlamentbe való bejutása is minden bizonnyal nagyobb odafigyelésre ösztönzi a román nemzetbiztonsági intézményeket, de nem kizárt, hogy a magyarországi kormányváltás is befolyásolta a CSAT döntését. Ezek a megalapozatlan félelmek csak megerősítik, hogy a bukaresti politika mentalitása még távol áll az európai közösség és az egységes katonai védelmi szövetségi rendszer meghirdetett eszmeiségétől.
A tervezetnek egy másik nagyon fontos alfejezete az, amely a Romániát belülről sebezhetővé tevő tényezőkkel foglalkozik. Ezek között említik például az állami intézmények ellen irányuló szervezett sajtóhadjáratokat, amelyek keretében az intézmények tevékenységéről hamis adatokat terjesztenek, a médiavállalatok pedig nyomást gyakorolnak a politikai döntéshozatali mechanizmusra anyagi előnyök szerzése érdekében.
Valeriu Ţurcan, az államfő szóvivője meglehetősen cinikus választ adott arra a kérdésre, hogy miért szerepel a kockázati tényezők között a sajtóra vonatkozó kitétel. Szerinte ez nem jelenti azt, hogy a hatalom korlátozni szeretné a média tevékenységét, hanem mindössze égetően szükségessé vált ennek a kérdésnek a közvitára való bocsátása. Ez is sokat elárul a hatalomnak a sajtóhoz való viszonyulása tekintetében kialakított mentalitásáról. A hatalom általában eleve problémának tartja a sajtó puszta létét, és minél szűkebb keretek közé szorítaná mozgásterét.
Ugyanakkor a médiának is megvannak a maga bűnei, hiszen az elmúlt években a román tőkéjű médiavállalkozások többsége valóban lezüllesztette az újságírói szakmát – ami egyébként világméretű jelenség –, és számos médiaintézmény – főleg a televíziók – valóban vastagon manipulálja a közvéleményt, ami ellen érthető módon berzenkednek a politikusok. Csakhogy a megoldást nem a médiának nemzetbiztonságot veszélyeztető szereplőként való kezelése jelenti, hiszen ez előbb-utóbb hatalmi visszaélésekhez és a demokrácia, valamint a szabad véleménynyilvánításhoz való jog sérüléséhez vezet. Sokkal hatékonyabb lenne megtanítani az embereket a helyes médiafogyasztásra, ugyanis ennek a fogyasztási formának is van kultúrája, ami nálunk igencsak fejletlen. Ha viszont ez megerősödne, akkor önmagukat számolnák fel a rendszeres és tudatos manipulációhoz folyamodó médiaintézmények.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)

Új vezetőséget kapnak a közmédiumok
Megszűnhet a bizonytalanság a közszolgálati rádió és televízió háza táján, miután a parlamenti pártok a jelek szerint jövő héten dűlőre viszik a két intézmény új igazgatótanácsának és elnökének megválasztását.
A parlament két házának állandó bizottságai tegnap együttes ülésükön eldöntötték, hogy kedden határoz a parlament a két intézmény igazgatótanácsának összetételéről. A pártok jelölhetnek személyeket a posztokra, ugyanis korábban a szenátusban elbukott az a törvénytervezet, amely csökkentette volna a két közszolgálati médiaintézmény vezetőségének kiválasztásában a politikum által eddig betöltött döntő szerepet. A tervezet ugyanis azt javasolta, hogy a civil szféra jelölheti az igazgatótanácsi tagokat. Mivel a felsőházban elbukott a tervezet, a parlamenti pártok a régi, már bevált gyakorlat szerint ők maguk javasolják és szavazzák meg az igazgatótanácsi tagokat.
A kérdést azért is kell sürgősen rendezni, mert a televíziónak jelenleg nincs vezetősége, miután Alexandru Sassut, a Román Televízió igazgatóját a parlament leváltotta az intézményt irányító igazgatótanáccsal együtt, a rádió vezetőségének mandátumát pedig csak ideiglenesen hosszabbította meg már kétszer is a törvényhozó testület.
A legtöbb párt hétfőn jelöli ki hivatalosan a két intézmény igazgatótanácsi posztjaira javasolt személyeket. Az RMDSZ várhatóan szombaton, a Marosvásárhelyen ülésező Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) fórumán határozza el, hogy a szervezet részéről kik lesznek igazgatótanácsi tagok. A televíziónál eddig Stanik István, a rádiónál pedig Ágoston Hugó töltötte be az igazgatótanácsi tisztséget.
Szabadság (Kolozsvár)

Magyar nemzetpolitikai államtitkárság: sajnálatos, hogy az MPP képviselői nem fogadták el a meghívást
A nemzetpolitikai államtitkárság sajnálatát fejezte ki az MTI-hez szerdán eljuttatott közleményében, hogy a Magyar Polgári Párt (MPP) képviselői nem fogadták el a meghívást, ami a magyar miniszterelnök-helyettes sepsiszentgyörgyi egyeztetésére szólt.
A Magyar Polgári Párt kedden közleményében azt írta, hogy csalódással és rosszallással vették tudomásul, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes romániai látogatásának programjából kimaradt a találkozás az MPP országos vezetőségével. Az MPP Kolozs megyei szervezetének vezetői, Csép Sándor elnök és Simon Csaba ügyvezető elnök által aláírt dokumentum szerint „érthetetlennek és sértőnek tartják”, hogy az MPP-re nem terjedt ki a politikus figyelme akkor, amikor politikai és társadalmi szervezetek képviselőivel, egyházi vezetőkkel is találkozott Erdélyben.
A nemzetpolitikai államtitkárság szerdai közleménye szerint értetlenül állnak a Kolozs megyei MPP-s politikusok tegnapi nyilatkozata előtt.
Sajnáljuk, hogy az erdélyi Magyar Polgári Párt elnöke nem fogadta el azt a meghívást, ami a magyar miniszterelnök-helyettes erdélyi - sepsiszentgyörgyi - egyeztetésére szólt - olvasható a dokumentumban. Mint írták, az MPP vezetőjének ott lett volna alkalma találkozni a magyar küldöttséggel.
Mint írták, sajnálatukat fejezik ki amiatt is, hogy Szász Jenő csak a képviselőjét küldte el, és személyesen nem vett részt ezen a találkozón. A Székely Nemzeti Tanács vezetője, Izsák Balázs szintén meghívást kapott, aki más irányú kötelezettsége miatt nem tudott megjelenni, viszont a napokban Budapesten találkozik a magyar nemzetpolitika irányítóival - áll a kommünikében.
MTI/Transindex

Lehetett volna MPP-Semjén találkozó
A Magyar Polgári Párt (MPP) vezetői is találkozhattak volna múlt hétvégi erdélyi látogatásán Semjén Zsolt kormányfőhelyettessel, azonban erre objektív okokból nem került sor – közölte tegnap Bálint József, az MPP sepsiszentgyörgyi elnöke.
Mint mondta, Szász Jenő és a párt több mint kétszáz elöljárója, önkormányzati képviselője június 18-án Hargita megyei küldöttgyűlésen vett részt Gyergyóalfaluban, ahol Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója tartott előadást a szervezetépítésről.
Az egy hónappal korábban egyeztetett programot az MPP vezetősége nem tudta lemondani. Hozzátette, bár a vendéglátó háromszéki RMDSZ-es elöljárók „piócaként tapadtak” Semjénre, Kovács István Kovászna megyei MPP-s önkormányzati képviselőnek Árkoson sikerült „tartalmas beszélgetést folytatnia” a miniszterelnök-helyettessel. Bálint szerint ha nagyon akarták volna, a párt több vezetője számára is meg tudták volna szervezni a találkozót.
Mint beszámoltunk, az MPP Kolozs megyei vezetősége csalódással és rosszallással vette tudomásul, hogy Semjén programjából kimaradt az MPP országos vezetőségével való találkozás. Csép Sándor elnök és Simon Csaba ügyvezető érthetetlennek és sértőnek nevezte, hogy az MPP-re nem terjedt ki a Kereszténydemokrata Néppárt elnökének figyelme, amikor politikai és társadalmi szervezetek képviselőivel, egyházi vezetőkkel is találkozott.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)