Színművészek segítségével idézték meg Ady Endre korát október 7-én a nagyváradi Astoria kávéházban. Az érdeklődők Boros Zoltán Nyugatosok a Holnap városában című filmjét is megtekinthették. Ady Endre kedvelt szórakozóhelye, az egykori EMKE, ma Astoria kávéház épülete zsúfolásig megtelt az időutazásra vágyó váradiakkal. A múltidézés után kortárs váradi írók és költők műveinek részletei, versei hangzottak el a Várad kulturális folyóirat munkatársainak, illetve a művek szerzőinek előadásában. /Nagy Orsolya: Múltidézés az EMKE kávéházban. = Krónika (Kolozsvár), okt. 9./

A Kolozsvári Állami Magyar Színház Visszaszületés című előadása kapcsán, a szerző, Visky András által megfogalmazott kérdésre: vajon a fogságban szocializálódott egyén lehet e szabad valaha, Varga László még úgy gondolta, hogy aki rabként nőtt fel, rabként is hal meg, ha fogva tartói karmaiból ki is szabadul. Az idei irodalmi Nobel-díj idei nyertese, Herta Müller esetében viszont ez egyáltalán nincs így. Ő is „fogolyként” nőtt fel, a romániai kommunizmus idején, a román titkosrendőrséggel való együttműködés megtagadása miatt a rendszer ellenségeként volt nyilvántartva, első két kötete csak cenzúrázva jelenhetett meg. Romániai svábként, kisebbségi sorban vészelte át a rendszer üldöztetéseit, ráadásul néhány, szintén német írótársával megalapította az Aktionsgruppe Banat nevű irodalmi csoportot, melynek kiáltványában meg merték fogalmazni: „a megrendelésre írott irodalom nem irodalom, az nem is létezik”. Herta Müllert tanári állásából kirúgták, majd a folyamatos zaklatások miatt 1987-ben kénytelen volt elhagyni az országot. Dragomán György, aki szintén Erdélyből menekült, ugyanazon okok miatt, mint Herta Müller, találóan fogalmaz, amikor azt mondja „az írónő kitüntetése sok olyan embernek jelent elégtételt, akinek el kellett menekülnie szülőföldjéről a diktatúra elől”. Herta Müller az üldöztetésben is tudott szabad lenni. /Varga László: Az üldöztetés szabadsága. = Krónika (Kolozsvár), okt. 9./

A kolozsvári színház nem játszhatta tovább a Hosszú pénteket, mivel a frankfurti kiadó, a Kertész Imre-regény, a Kaddis jogutódja nem hosszabbította meg a társulat szerződését. A most bemutatott dráma, Visky András munkája a Hosszú péntek folytatása, „ikerelőadása”. A Hosszú péntekben kialakított díszlet, a jelmezek és a színpadi mozgás nem is változtak. A szöveg változott. Már nemcsak a náci lágerben átélt borzalmakkal küzd meg a főhős, a név nélküli ember, megjelennek a kommunista lágerek, utalás van 1956-ra. Így kiterjesztve a mondanivaló érvényességét: nemcsak a holokauszt felelősei, de az összes fanatikus népirtásba kezdett, börtönöket, fogolytáborokat, lágereket építő rendszer és vezetői felelősségéről van szó. /Varga László: Rivalda: a visszaszületés esélyei. = Krónika (Kolozsvár), okt. 9./

Herta Müller romániai származású német írónő kapta meg az idei irodalmi Nobel-díjat. Az írónő egy Temesvárhoz közeli sváb faluban, Niczkyfalván született 1953-ban, majd több sikertelen emigrálási kísérlet után Németországba vándorolt ki 1987-ben. Irodalmi pályafutását a temesvári bölcsészkaron kezdte. „Ha annak idején itthon marad, ma nem lenne Nobel-díjas, az államhatalom elnémította volna. A 60-as 70-es években Temesváron több irodalmi kör működött sok tehetséges alkotóval, de köztük is a legtehetségesebbnek Müller bizonyult” – mondta Ferencz Zsuzsanna. Herta Müller az elsők között volt, akik nyíltan szembeszálltak a Ceausescu-diktatúrával. A román írótársadalomban úgy fogadták a Herta Müller díjazását, mintha az elismerést egy született román író kapta volna. „Ez a Nobel-díj tulajdonképpen a miénk is, hiszen Herta Müller könyvei, publicisztikai munkái is a román valóságra építenek” – jelentette ki Mircea Mihaies író és műkritikus. Hasonlóan nyilatkozott Razvan Theodorescu volt kulturális miniszter is: szerinte a román irodalmárok egy ilyen elismerésre várnak Lucian Blaga óta. Hertha Müller a kommunista diktatúrával való szembehelyezkedése miatt sokáig tiltólistán szerepelt Romániában, de a rendszerváltás után is elhallgatott írónőnek számított. Először magyar nyelven a Rókák csapdába esnek című könyve jelent meg 1995-ben. /Sipos M. Zoltán: Romániai Nobel-díjas. Herta Müller bánsági születésű írónő kapta a Svéd Királyi Akadémia elismerését. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

Megjelent az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár 13. kötete. A kötet része annak a sorozatnak, Szabó T. Attila kolozsvári nyelvészprofesszor hatalmas művének, amelynek első kötete 1976-ban jelent meg a Kriterion Kiadónál. A kötet szócikkei elsősorban a nyelvészek és a történészek munkáját könnyíti meg. /Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár új kötete. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

Wittner Máriát 1957-ben halálra ítélte az akkori magyarországi kommunista hatalom. A rendszerváltás óta, ígéretéhez híven, minden alkalmat megragad, hogy megmondja az igazat a szabadságharcról. Hazudtak több mint harminc éven keresztül a kommunisták – mondta Wittner Mária a Kézdivásárhelyen tartott előadásában. – Wittner Mária, gyakran párhuzamot vont az akkori és a mostani rendszer között: Sokan átvedlettek, akad, aki a pufajkát zakóra, nyakkendőre cserélte, de attól még nem lett úriember. /Kocsis Cecília: A hősökről beszélni kell. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 9./

Zorkóczy Zenóbia színművésznő Incze-Gergely Katalin zeneszerzővel közösen az 1849. október 6-i gyásznap 160 éves évfordulójára időzítette az először 2001-ben bemutatott, Kiálts Arad felé… című előadás színpadra vitelét. Október 6-án a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Házban mutatta be műsorát. Mindketten vallják, hogy az előadás üzenete mit sem változott nyolc év alatt. „Akkor is ajándék volt a számunkra, ha megmutathattuk magunkat, hogy hitet tehettünk magyarságunk mellett, és most is az. ” /Dimény H. Árpád: Kiálts Arad felé. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 9./

Óriási érdeklődés mellett nyitották meg a Kolozsváron Művészeti Múzeumban (Bánffy-palota) Valovits László A lét tanúi című grafikai kiállítását. /Köllő Katalin: A fák lelkébe belelátó művész. Megnyílt Valovits László grafikai kiállítása a Bánffy-palotában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./

Október 7-én azonos időpontban zajlott két fontos esemény: Valovits László kiállításának megnyitója és a Kolozsvár Társaság által meghirdetett, Kolozsvár térben és időben című rendezvénysorozat megnyitója. A Kolozsvár Társaság székhelyén pedig zajlott a Híres kolozsvári sportolók témájú rendezvény, ahol Uray Zoltán, Guráth Béla, Ráduly-Zörgő Éva és Tasnádi István meséltek olimpiai élményeikről. /Értékeink. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./

Szatmárnémetiben megnyílt Talpos Erzsébet festőművész kiállítása. /Talpos Erzsébet tárlata. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 9./

Október 9-én nyitja meg kapuit Csíkszeredában az Egyiptom művészete a fáraók korában című kiállítás. A rendkívüli tárlat a budapesti Szépművészeti Múzeum és a Csíki Székely Múzeum együttműködésének köszönhető, közölte Gyarmati Zsolt múzeumigazgató. Az eddigi nagy sikerű kiállítások – a Munkácsy-kiállítás, a nagybányai festőművészek remekműveit bemutató tárlat és az interaktív A Tatárjárás 1241–1242 régészeti-történelmi kiállítás – után a Szépművészeti Múzeum segítette a kiállítás létrejöttét. /Darvas Beáta, Kánya Gyöngyvér: Egyiptomi kaland Székelyföldön. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

A magyar személyiségek szerepét, jelentőségét évtizedekig tudatosan elhallgatták, róluk manapság is szándékosan megfeledkeznek tudományos ülésszakokon. Ujj János Arad megye neves szülötteiről írt hézagpótló kisenciklopédiájában /Arad megye neves szülöttei. Összeállította Ujj János. Alma Mater Alapítvány, Arad, 2007/ találóan jegyezte meg: legalább félezer olyan személyiség látta meg a napvilágot tájainkon, akinek nevét illene ismerni. Köztük van például Eckhardt Ferenc és Sándor, Lóczi Lajos, Asbóth Oszkár, Baász Imre, Jávor Pál, Kuncz Aladár, Réz Ádám és Pál, Simonyi Imre, Szentimrei Jenő, Tóth Árpád, Klebelsberg Kunó, Ormós Zsigmond és Cziffra Géza filmrendező, Bánság is adott értékeket, közöttük volt Temesvári Pelbárt, a középkori magyar irodalom ismert alakja, a nagyszentmiklósi születésű Révai Miklós nyelvész, az 1848-as idők három kiválósága Temesváron született, Fiala János, Kiss Ernő és Klapka György. Nagyjécsáról indult Abafi Lajos irodalomtörténész, Temesvár szülötte Kerényi Károly klasszikus-filológus, vallástörténész, Hauser Arnold és Kós Károly. Hunyad megyében kevés nyom őrzi a vidék nagy szülötteinek emlékét. A „legidősebb”, ma is számon tartott neves szülöttje a megyének a Szászváros közeli Romoszon 1422 körül született György Mester, Kis-Ázsia első magyar, sok szempontból első európai feltárója, akit az irodalomban a Szászsebesi Névtelen vagy Georgius de Hungaria néven emlegetnek. Művei már élete során, illetve közvetlenül azután 14 latin és kilenc német nyelvű kiadást értek meg. A megye másik nagy szülöttje, az 1500 körül Déván napvilágot látó Dévai Bíró Mátyás. 1580. november 15-én Marosillye várában született Bethlen Gábor fejedelem. Kevésbé ismerős viszont az a tény, hogy 1610-ben szintén Hunyad megyében született meg az 1658 és 1660 között Erdélyt török támogatással kormányzó Barcsay Ákos fejedelem. A felvilágosodás korából említésre méltó az 1793-ban Déván született Ponori Thewrewk József író, régiséggyűjtő, a nyelvújítás híve. Neki köszönhető, például, a honvéd, úrbér szavak használatának az elterjedése is. 1803-ban, a család algyógyi birtokán látott napvilágot az Erdélyi Közművelődési Egylet, az EMKE nagy alapítója, gróf Kún Kocsárd. Elvállalta a szászvárosi kollégium főgondnokságát, és hamarosan saját költségén megépítette a kollégium új épületét. Az EMKÉ-nek ajándékozta 1700 holdas algyógyi birtokát a 33 gazdasági épülettel. A XIX. század végének két nagy Hunyad megyei szülöttje báró Nopcsa Ferenc és Maderspach Viktor. A Hátszeg környéki dinoszaurusz-maradványokat Nopcsa Ferenc fedezte fel. Maderspach Viktor vadászati szakíró, katonatiszt 1875 februárjában született a Hátszeg közeli Vaspatakon. 1918-ban részt vett a Kratochvill Károly vezette Székely Hadosztály megszervezésében. 1921-ben menekülnie kellett Romániából. Maderspach Viktor 1941. október 3-án halt meg. /Puskel Péter, Szekernyés Irén, Gáspár-Barra Réka: Elszármazott nagyjaink I. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 10/

Jelenleg nem folynak tárgyalások a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) és az RMDSZ között egy új kormány létrehozása érdekében, Emil Boc pártja azonban nem zárja ki ennek lehetőségét. /Udvarol a PD-L az RMDSZ-nek? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

Szándékos ferdítéssel vádolja Cseke Attila RMDSZ-szenátor a kormányt, amely szerinte csak azt emelte ki egy, a referendumok szervezésére vonatkozó nemzetközi dokumentumból, ami az ő álláspontját támasztja alá. A kormány nemrég elfogadott egy sürgősségi kormányrendeletet, amelyben módosította a referendumtörvényt: 20 napos határidőt szabott meg a parlamentnek az államfő által javasolt referendum-javaslat véleményezésére. Ha ez nem történik meg, akkor a népszavazás e véleményezés nélkül is kiírható. Cseke módosító indítványt nyújt be a referendumtörvényhez, amely kényszerítené a kabinetet a jelentés elkészítésére. Előírja még, hogy fordíttassák le valamennyi romániai kisebbség nyelvére, és küldjék el a választópolgároknak. Cseke emlékeztetett arra is, hogy a velencei bizottság javasolja: a referendumtörvényt ne módosítsák a népszavazás előtti évben, amit szintén figyelmen kívül hagyott a kormány. /Cseke ferdítéssel vádolja a kormányt. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

Bogdán László bevallotta, sokáig nem olvasta Horváth István verseit, néhány, ötvenes évek eleji csasztuskája, s mindenekelőtt a román–magyar barátságot nemes pátosszal hirdető versezete, amelyben az elhíresült sor is szerepel, hogy ,,Add a kezed, Muntyán testvér!”, elvették a kedvét a Horváth István-poézis teljesebb megismerésétől. Azután a hetvenes évek elején Illyés Kinga átélt, nagy erejű előadásában hallgathatta a Tornyot raktam című korai versét. Bogdán László akkor vette a kezébe a Romániai Magyar Írók sorozatban megjelent összegyűjtött verseinek vaskos, 678 oldalas gyűjteményét. Hamar rájött, hogy Horváth Istvánt egyszerűen becsapták. Ő elhitte, hogy a nép tényleg hatalomra jutott, hogy mától másképpen lesz, hogy érvényesül az igazságosság. Miután rádöbbent, hogy a párt és a népi demokrácia nem éppen az irányban munkálkodik, melyet ő helyesnek vél, beszüntette harcos versei, proletkultos regényei írását, és visszatért gyökereihez, emlékeihez, a természethez, majd szülőfalujához, és öregkorában volt ereje megírni végső számvetését, fő művét, a Magyarózdi toronyalját. A Pallas-Akadémia Kiadónál napvilágot láttak Horváth István Tiszta vizek sodra címmel válogatott versei. /Bogdán László: Horváth István száz esztendeje. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 10./

Az idei Csíkszeredai Városnapok kiemelkedő eseménye volt a Márton Ferenc képzőművész születésének 125. évfordulója alkalmából július 31-én megnyílt, emlékkiállítás. Az 1884. december 15-én Csíkszentgyörgyön született és 1940. június 8-án Budapesten elhunyt Márton Ferenc képviselte Magyarországon a szecessziós-szimbolista és népies jellegű – székely – plasztikai kifejezésmódot. A tárlat több mint 120 alkotása: főiskolai tanulmányrajzok, vászonra készült olajképek, portrék (politikusok, országgyűlési képviselők, katonai és tiszti portrék), faliképek, bélyegek, plakáttervek, rajzok, pasztellek. A kiállítást Szabó András művészettörténész és Turcza László festőművész rendezték és válogatták, a Csíki Székely Múzeum és magánszemélyek tulajdonában lévő alkotásokból. A látogatók a képzőművészt bemutató dokumentumfilmet is megtekinthették (rendező: Becze Zoltán). Az emléknapon vittek közönség elé két olyan munkát is, amelyek szerzői a Márton Ferenc- életmű feltárásán fáradoznak: Murádin Jenő–Sümegi György–Zombori István: Márton Ferenc című könyvét, és Szabó Andrásnak A maszk. Márton Ferenc grafikus, festő és szobrászművész /Tipographia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009/ című kismonográfiáját. Utóbbi dolgozat lektora, Banner Zoltán művészettörténész számára külön öröm, hogy az első jelentős lépést a Hargita megyei, pontosabban a csíki művészeti múlt emlékeinek, gyűjteményének a kurátora, Szabó András teszi meg. Szabó András Zsögödi Nagy Imre életművének az őrzésében, leltározásában és kutatásában máris nagy érdemeket szerzett. /Damján B. Sándor: Csíki könyv egy csíki művészről. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 10./

Selyem Zsuzsa nagy hévvel tud beszélni kortárs irodalomról, szerzőkről. De ugyanolyan hévvel tud kritizálni is. Tájainkon a vitakultúra nem igazán fejlett. Előkerültek Szilágyi Domokos ügynöki jelentései. Felmerült a kérdés: mit tehet egyetlen ember egy nagyon erős, gátlástalan hatalommal szemben? Nem elég azt mondani, külön kell választani a művet és a személyiséget, akkor ugyanis a művészet a legnagyobb gengszterségeket legitimálhatja. Erdei politika címmel jelent meg Selyem Zsuzsa publicisztikáit tartalmazó kötet. Selyem Zsuzsa szerint az erdélyi magyar társadalom nagyon zárt, a nyilvános beszédnek nincsenek meg a terei. /(Köllő Katalin): Mivel foglalkozik mostanában... Selyem Zsuzsa író, irodalomtörténész. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

A szászrégeni Gavrila Olteanu parancsnok vezette Maniu-gárda 1944. szeptember 26-i vérengzésének tizenhárom helybeli magyar áldozatára emlékeztek két hete a 600 lelket számláló erdővidéki Szárazajtán. A több áldozatot követelő észak-erdélyi magyarellenes menetelés első állomásán 65 évvel ezelőtt meggyilkolt személyekről a gárdisták azt tartották: ők a felelősek a falu határában 1944. szeptember 4-én lezajlott román–német fegyveres összecsapásban elesett 13 román katona haláláért. Ez mondvacsinált vád, véli másokkal együtt Benkő Levente újságíró, történész. Többnyire a korabeli eseményekkel foglalkozott a század ‘40-es éveiben élt személyek visszaemlékezéseiből összeálló, 1995-ben megjelent Szárazajta című kötetében; levéltári források és élettörténetek szolgáltatták a második világháborús magyar hadifoglyok és internáltak sorsáról írt könyveinek alapját. Benkő Levente Az őszinteség két napja című legújabb kötetét három hete Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában, a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhelyen mutatták be. A románok közül néhányan azt állították, hogy a magyarok ásóval és kapával bántalmaztak és öltek meg Szárazajta határában állomásozó román katonákat. Elképzelhetetlen ásóval és kapával nekimenni egy állig felfegyverzett hadseregnek. Levéltári források szerint maguk a román csapatokat vezető katonatisztek jelentették: nincs tudomásuk arról, hogy civilek támadták volna meg katonáikat. A rosszindulatú történetkutatók a kollektív bűnösség voltát hangoztatják, egyesek hirdetik valamely nemzet, például a magyar kollektív bűnösségét. Ezt a nézetet vissza kell utasítani. Ahogy az 1944. őszi szárazajtai, csíkszentdomokosi, egeresi, magyarremetei, gyantai stb. magyar-gyilkosságok miatt nem a román nemzet felelős, hanem néhány forrófejű román katonatiszt vagy önjelölt szabadcsapat-parancsnok, ugyanúgy az ippi és ördögkúti vérengzésekért és az 1940. szeptemberében Székelyföldön elcsattant pofonokért sem hibáztathatók kollektíven a magyarok. A Szárazajta szomszédságában található Középajtán például egy román ember védte meg a falut a Maniu-gárdától. Hasonló eset történt Nagybaconban, ahol román ember bírta jobb belátásra a gárdistákat. 1990-ben nyílt először lehetőség arra, hogy Szárazajtán nyíltan megemlékezzenek a történtekről. A település lakói annyi év távlatából végre egyházi szertartással temethették el a meggyilkoltakat. Az 1944. szeptember 26-i mészárláskor ugyanis Gavrila Olteanu, a Maniu-gárdák parancsnoka megparancsolta: szállítsák el a dögöket – így idézték fel a történteket a szemtanúk; tehát mindenféle gyászszertartás nélkül. A kommunizmus idején nemhogy megemlékezni, de még beszélni sem volt szabad a történtekről. A magyar egyházi források világosan rögzítik: a szárazajtai áldozatokat a Maniu-gárdisták meggyilkolták, a román közigazgatás forrásai szerint a kivégzettek háborús balesetet szenvedtek. /Ferencz Zsolt: A levéltár a megismerés helye, nem a titoktartásé. Beszélgetés Benkő Levente történész-újságíróval. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

A Kálvin János szórvány-gyermektábort szeptember 12–13-án szervezték meg Nagyszebenben. A gyermektábor célja volt: közelebb hozni Kálvin János életét és munkásságát a gyermekekhez. Varró Sándor lelkész Kálvin János életéről és munkásságáról tartott előadást /Varró Sándor, a Kálvin János szórvány-gyermektábor főszervezője: Kálvin gyermekei táboroztak együtt Nagyszebenben. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

Megnyílt a Szépség című sepsiszentgyörgyi kortárs képzőművészeti kiállítás, melyen tíz alkotó e témakörhöz kötött műve látható. A kiállítás időzítése egybeesik az Altus Kortárs Művészklub újraindulásával. /Mózes László: Szépség, szombat este. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 10./

A gyulafehérvári főegyházmegye alapításának ezredik évfordulóján dr. Jakubinyi György érsek kitüntetésben részesítette a szerzeteseket és laikusokat – összesen 22-en, és hárman post mortem – kapnak millenniumi különdíjat. A díjazottak képviselik a főegyházmegye hitvalló híveit. Érdemes odafigyelni tanúságtevő életvitelükre. Bíró Mária szociális testvér a kommunista rezsim idején titokban élte szerzetesi hivatását. Akkor hagyta el a tanári pályát (1976-ban) és vállalta a püspöki kancellária irodavezetői feladatát, amikor az egyházellenes években a „legkockázatosabb” volt. Testvérével, a szintén titokban szerzetesi fogadalmat tett Teréziával, aki az érsekség főkönyvelője, évtizedeken keresztül a főegyházmegyei hivatal hűséges munkásaként dolgozott. Az 1989-es decemberi fordulatot követően a Szociális Testvérek Társulata erdélyi kerületének elöljárója volt. Dénes Anna Szeréna szociális testvér fiatalon került börtönbe. Tízéves börtönélet után a kolozsvári Szent Mihály-templom gondozója volt, ugyanakkor az egyetemisták lelki támasza, a szerzetesi hivatások ápolója, 1985-től 2004-ig a megbénult Erőss Lajos nagyprépostot gondozta. Egyed Mária Lénárda ferences nővér évtizedeken keresztül vezette a gyulafehérvári nagy- és kisszeminárium konyháját. Felelős beosztása miatt a Szekuritáté zaklatásait is el kellett viselnie. Ferenczi Attila tanár hitvalló keresztény ember. A laikusok számára beindított teológiai képző levelező tagozata csíkszeredai központjának szervezője, besegítő tanára. Gál László tanfelügyelő, hittanár, a Majláth Gusztáv Károly teológiai líceum igazgatója a gyulafehérvári magyar nyelvű oktatás megmentője. Gáspár Mária Petronella ferences szerzetes negyven éven át dolgozott a marosvásárhelyi klinikán. A kórházba kerülő és gondozásra szoruló, több esetben haldokló papokat ápolta és gondozta. Sokszor kellett szembesülnie a Szekuritáté zaklatásaival. Geréd Vilmos székesegyházi karnagy, ötgyerekes családapa negyven éve kántori szolgálatot tölt be a gyulafehérvári főegyházmegyében. Dr. Kun Imre orvosprofesszor, a Keresztény Orvosok Egyesületének elnöke a Sapientia EMTE kuratóriumának tagja. /Világi krisztushívők a gyulafehérvári főegyházmegye szolgálatában. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 11./

Optimistán várja az ellenzékivé alakult Szociáldemokrata Párt (PSD) a Nemzeti Liberális Párt és az RMDSZ közös bizalmatlansági indítványáról szóló parlamenti szavazást. /Cs. P. T. : Boc utolsó napja a kormány élén? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./

Mentalitásváltásra van szükség Romániában a kisebbségek helyét és szerepét, a többség és kisebbség viszonyát illetően: a tulajdonos és albérlő mentalitásról át kell térni a társtulajdonosi mentalitásra. Az erdélyi magyarság nem albérlője, hanem – csaknem 7 százalékos részesedéssel – társtulajdonosa Romániának, és ezt a szemléletet érvényesítenünk kell a közélet minden területén – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke Marosvásárhelyen, a Bernády György Alapítvány által szervezett Nemzeti identitás és a nemzeti kisebbségek jelenléte a politikában címet viselő szemináriumon. Bár Franciaország nem írta alá a kisebbségi nyelvek chartáját, Strasbourg utcái kétnyelvűek – mondta Frunda György, aki azt a törvénytervezetet ismertette, amely 15 százalékban szabná meg az anyanyelvhasználatra feljogosító nemzetiségi arányt a településeken. Frunda arra kérte a Maros Megyei Tanács elnökét, az alpolgármestert és a marosvásárhelyi tanácsosokat, hogy éljenek a törvény adta jogukkal: használják a magyar nyelvet. /Antal Erika: Markó: nem vagyunk albérlők. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./

Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke, államfőjelöltje Aradon, október 5-én a színházban nem volt meggyőző. Többszörösen átfűzött, „agyonragozott” összetett mondatokkal állt ki a színpadra, ráadásul a szöveg hemzsegett a közhelyektől. Olvasta az ólomnehéz szöveget, rettegett, hogy belebukik a szövegbe. Másnap délelőtt a sajtótájékoztatón pergő, tartalmas szöveget zongorázott végig románul, papír nélkül. Érződött, most van igazán elemében. Kelemen Hunornak október 5-én este kellett belopni magát a magyar jelenlévők szívébe. Fölösleges volt a zömében román újságírók előtt brillírozni, azok nem fognak az RMDSZ jelöltjére szavazni. /Irházi János: Kampánybakik. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 12./

A Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) a hét végén tartotta XVIII. vándorgyűlését Szatmárnémetiben „Kiút a válságból a közép-kelet-európai országok számára” címmel. A megnyitón Coltea Tibor, az RMKT elnöke, valamint Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere köszöntötte a résztvevőket. Az előadók között szerepelt dr. Nagy Ágnes, a Román Nemzeti Bank Igazgatótanácsának tagja, a kolozsvári BBTE docense; Angyal G. Ádám, a budapesti Corvinus Egyetem tanára; dr. Duray Miklós, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának parlamenti képviselője; dr. Geréb László a székelyudvarhelyi MÜTF ügyvezető igazgatója; Coltea Tibor; Piricsi Alpár, a kolozsvár Tipo Offset Kft. Igazgatója; dr. Pete István számvevőszéki tanácsos, a kolozsvári BBTE docense; Csata Zsombor, a kolozsvári BBTE szociológia tanszékének docense; László Péter szociológus; valamint Pogány Erzsébet, a felvidéki Szövetség a Közös Célokért társulás igazgatója. /Közgazdász vándorgyűlés. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 12./

A térség fejlesztésének lehetséges stratégiáit mutatták be Sepsiszentgyörgyön a „Sikeres Székelyföld. Település-arculat – turizmus” nevű konferencián, amelyet a két székely megye önkormányzata és a Székelyföld Fejlesztési Intézet szervezett. Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök szerint a jelen legnagyobb vállalkozása, hogy szakmai fórumokon megalkotják Székelyföld jövőképét. Olosz Szabolcs, a Székelyföld Fejlesztési Intézet ügyvezető igazgatója kifejtette: a fórumsorozat olyan témákkal foglalkozik, mint a településarculat, a tudáshasznosítás, a környezettudatosság, a felnőttképzés és a vízhasználati kultúra. Az ez irányú tanulmányokat kötetben kiadó Biró A. Zoltán csíkszeredai egyetemi tanár szerint Székelyföldön létezik sok sikeres egyéni vagy helyi kezdeményezés, és ezeket kellene egy működő rendszerbe kapcsolni. Olosz Szabolcs rámutatott: a gyógyturizmus sikere nagymértékben függ az adott település arculatától. A székelyföldi gyógyturizmus fejlesztéséhez tett javaslatot Lőrincz Zsigmond Kovászna város polgármestere is, aki egy balneo-turisztikai hálózat létrehozását kezdeményezte. /Kovács Zsolt: Székelyföldi sikerstratégiák. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./

A Háromszéki Ifjúsági Tanács találkozót szervezett az árkosi Európai Tanulmányi Központban fiatal pedagógusok részvételével. A rendezvény célja felhívni a fiatal oktatók figyelmét arra, milyen nagy szükség van rájuk a közösségi és közéletben. Ezt hangsúlyozta Keresztély Irma főtanfelügyelő. A találkozón olyan pedagógusok mutatták be iskolán kívüli sikeres tevékenységüket, akik civil szervezetben sokat tesznek a település fejlődéséért. /Fekete Réka: Szükség van a fiatalokra. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 12./

Nagyzerénd községben október 10-én az Olosz Lajos Művelődési Ház nagytermében Nagyanyáink kincses tára − Nagyzeréndi kincses bánya címmel népművészeti kiállítás nyílt. A közönséget citerazene fogadta. Szénási Ferenc, a kiállítás ötletgazdája és egyedüli kivitelezője kimondta: Nagyzerénd, az egykor a környék nemcsak adminisztratív és gazdasági, hanem kulturális központja is napjainkra a névtelenségbe süllyedt. Az apátiába került színmagyar közösséget kívánta ezzel a tárlattal felrázni. Arra, hogy van helybeli tartalék is, példa a Pro Zerind Kulturális Egyesület immár hagyományos tavaszi hagyományőrző népdal- és nótaestje. /Kiss Károly: Népművészeti kiállítás Nagyzerénden. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 12./

Nemzetközi energetika-elektrotechnika- és számítástechnika-konferenciát szervezett Marosvásárhelyen, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT). A rendezvénynek közel 100 résztvevője volt, 6 tagozat és egy plenáris szekció keretében 60-70 tudományos dolgozatot mutattak be. Dr. Sebestyén-Pál György, az EMT Számítástechnika Szakosztályának elnöke elmondta, ezt a rendezvényt közel 20 éve szervezik, 1990-ben kezdték. Idén úgy gondolták, fontos a Sapientián szervezni a konferenciát, mivel az itteni egyetem számítástechnikában, automatikában képez végzősöket és elérték azt a szintet, ami biztosítja a minőséget. Ezzel is szerették volna hangsúlyozni a Sapientia Egyetem szerepét az erdélyi környezetben, informatika, automatika szempontjából. /Antalfi Imola: „Sokszor a kutatás nem csak a pénzen múlik…” Marosvásárhelyen tartotta konferenciáját az EMT. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 12./

Október 9-én ünnepelte huszadik évfordulóját a Korondon szerkesztett Hazanéző művelődési, kulturális és hungarológiai folyóirat. A Sóvidék-központú lap évente kétszer jelenik meg, ingyenes közéleti melléklete, a Tűzhely viszont havi rendszerességgel. A Hazanéző és a Tűzhely a Firtos Művelődési Egylet köré csoportosuló értelmiségieknek, helytörténészeknek, fazekasmestereknek, vállalkozóknak köszönhetően érhette meg a kerek születésnapot, a székelyudvarhelyi Infopress Group támogatásával. A korondi művelődési házban csipketányérjait állította ki Józsa László helybeli keramikus. Munkásságáról Majla Sándor beszélt. Március 21-én Budapesten, az Írószövetség Bajza utcai székházában mutatták be a jubiláló lapot. Az október eleji ünneplésen a közönség kézbe vehette a Hazanéző könyvsorozat huszadik darabját, egy daloskönyvet (Álomjáró – Megzenésített gyermekversek). A korondi születésnapi ünnepségen ott volt a lap csaknem teljes munkatársi közössége. Ambrus Lajos köszöntőjét követően Bölöni Domokos méltatta a folyóiratot. /–dbs–: Két évtized a magyarság szolgálatában. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 12./