Simonyifalván a szokásos falunapokhoz mindig hozzájött valami jellegzetesen helyi is: a Simonyiak házának vagy a második világháborúban elhurcolt helybeli németek emlékhelyének felavatása, kopjafaállítás stb. – idén az egykori kisvasút emlékhelyének leleplezése. A művelődési otthonban tartott szimpóziumon a felszólalók az Európai Unió összefüggésében értékelték a helyi közösségek, régiók gondjait, megvalósításait. Király András Arad megyei RMDSZ-elnök azt emelte ki, hogy a Körösközben és a megyében élő és tenni akaró magyar közösségek vannak, amelyeket képviselni kell, hogy megmaradjanak és fejlődjenek. Dancs László, Gyula város volt polgármestere arról szólt, hogy a több száz éve összetartozó természetes régiókban milyen hasznos az újra egymásra találás. A simonyifalvi rendezvények vissza-visszatérő résztvevője, br. Simonyi Imre közéleti szerepéről Dancs László tartott előadást, a nagyszalontai művész, Bagosi Imre Tibor kultúrotthonban kiállított grafikáit és fotóit Miklós János festőművész értékelte. Simonyifalvára 1906-ban érkezett el a Gyuláról a Körösközbe tartó kisvasút. A falu központjában, a kisvasút egykori megállójának helyén felavatták a kisvasútra emlékező emlékművet. A kisvasút 1919-i közlekedett a településen. /Jámbor Gyula: VIII. Simonyi-napok. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 3./

Bözödújfalu egykori lakói, leszármazottaik a hétvégén ismét összegyűltek az emlékfalnál és ökumenikus istentiszteleten emlékeztek egykori lakhelyük megsemmisítésének megrázó pillanataira. – Ezek az emberek vállukra külön keresztet kaptak, többet, mint mások, de emberi méltósággal tudták és tudják hordozni azt. Példaértékű, hogy egy ekkora igazságtalanság után keresztény emberként tudnak élni, szomszédokkal jóban lenni, önmagukkal, Istennel kibékülni – csak így érdemes élni – fogalmazott Ferencz István erdőszentgyörgyi plébános. – Én itt születtem, itt végeztem a nyolcosztályt. Édesapám orosz fogságban volt és amikor hazajött, megfogadta, hogy többé nem hagyja el a falut, de mégis meg kellett tennie. Rettenetes volt, amikor el kellett mennünk– mesélte Máté Áron. /Az emlékeket nem lehet víz alá temetni. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 3./

Élettel telt meg a százlelkes falu, Székelybő augusztus 1-jén, a falu ünnepén. A kis települést pár éve még az elszigetelődés, az elöregedés fenyegette, ma már egyre többen gondolják úgy, hogy érdemes itt élni. A falutalálkozó hálaadó ökumenikus istentisztelettel kezdődött. A kultúrház előtti téren felavatták Miholcsa József szobrászművész Turulmadár című alkotását. Tófalvi Zoltán történész, író üdvözölte az összegyűlteket, majd a turulmadárról mint szimbólumról, ennek fontosságáról, közösség-összetartó erejéről beszélt. A két világháború székelybői hősi hallottjainak emlékére állított emlékoszlop tetejére került a szobor. Borbély László parlamenti képviselő fontosnak nevezte, hogy egy ilyen kis, alig százlelkes magyar közösség megtartsa hagyományait. Emlékeztetett rá, hogy Székelybőt a diktatúra idején megpróbálták beolvasztani Nyárádszeredába, de ez nem sikerült. Borbély László ellátogatott a leomlás fenyegette katolikus templomba is, és támogatást ígért az épület felújításához. Szente Kinga, a Székelybőért Egyesület elnöke Lokodi Edit megyei tanácselnök levelét olvasta fel. Az elmúlt években a megyei önkormányzat támogatásával az egyesület tagjainak sikerült közös erővel felújítani a kultúrházat, elérték, hogy iskolabusz induljon, amely Nyárádszeredába szállítja a diákokat, monográfiát adtak ki a településről, sikerült falumúzeumot berendezni, megszépíteni a református templom környékét, eléje pedig székely kaput állítani. /Antalfi Imola: Székelybő a fényt hozó madár jegyében ünnepelt. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 3./

A Petőfi Sándorra emlékezők közül hiányzott Markó Béla, az RMDSZ országos elnöke. Furcsa, mert Markó Béla fehéregyházi beszédeinek sikerültebbjei kötetek hasábjaira kívánkoznak. Annál nagyobb számban jöttek Fehéregyházára a magyarországi szülő- és bölcsőhelyek és diákkori színhelyek településeinek képviselői, akik mind szükségesnek tartják a tisztelgést, csakúgy, mint az erdélyiek, reggel az Ispán-kúti mementónál, később a turulmadaras emléknél Fehéregyházán. Bálint-Benczédi Ferenc unitárius püspök, Segesvár szülötte mondott beszédet a millenniumi unitárius templomban. A Bács-Kiskun megyei Emlékbizottság, az önkormányzat határozatával Kiskunfélegyháza város Petőfi Sándor emléknapjává nyilvánította minden év július 31-ét. Követendő példa lehet minden intézmény, egyesület, helység számára! A Magyar Művészetért (MM) díját a kuratóriuma nevében Gubcsi Lajos, a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesületnek és elnökének, Kiss Józsefnek nyújtotta át. – Úgy gondolom, hogy az egyesület közel húszesztendős tevékenységét díjazták ezzel – mondja Kiss József. /Bölöni Domokos: Petőfi halála – halhatatlansága. Fehéregyházi pillanatkép. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 3./

„Jöhet idő, hogy emlékezni / bátrabb dolog lesz, mint tervezni – / bátrabb új hont a mult időkben / fürkészni, mint a jövendőben – ?” – kérdezhették Illyés Gyulával a 25. Petőfi-emlékhelytalálkozó résztvevői augusztus 1-jén Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában. A magyarországi Petőfi Sándor Társaság másodszor választotta Erdélyt a negyed évszázados múltidézés színhelyéül. Tagjai először tíz évvel ezelőtt Segesváron rótták le kegyeletüket a fehéregyházi csatában elesett költőóriás előtt. Lokodi Edit, a Maros Megyei Tanács elnöke hangsúlyozta: – 160 év hangja hívott ma össze minket, erdélyi és magyarországi magyarokat Marosvásárhelyre és a Nyergestetőre, ahol 1949. augusztus elsején 200 székely próbálta meg a lehetetlent. 160 év múlva nemcsak erdélyi és magyarországi, hanem elsősorban európai magyarokról kell beszélnünk, akiknek létfontosságú feladata biztosítani, hogy az egyesült Európában Petőfi szerelme és szabadságharca magyar nyelven adódjék tovább. Szabó Levente irodalomtörténész A megszelídített Petőfi címmel tartott előadást az 1870-es évek legnagyobb irodalmi vitájáról, amely az első Petőfi-díszkiadás körül keletkezett, majd Dávid Gyula Petőfi-kutató, irodalomtörténész a szabadságharcos lírikus erdélyi emlékhelyeit térképezte fel. Reményik Sándor 1922–ben írta: „Az ország elvétetett tőlünk, / Elvétetett a hatalom / és a dicsőség is elvétetett, / Felbontatott és eltöröltetett / Közöttünk minden földi kötelék. / Térdig porban és övig hamuban / Mi mégis a te nemzeted maradtunk/ Petőfi nemzete” 1956-ban magyar–román akadémiai együttműködéssel ásatások kezdődtek Fehéregyházán, azon a helyen, ahol utoljára látták Petőfit, két év múlva azonban börtönbe vetették a költőre emlékező fiatalokat. Egy politikai fordulat révén az ispánkút Hunyadi László féldomborművével ékesített emlékhellyé válhatott, 1973-ban Székelykeresztúron egész alakos Petőfi-szobrot állíttattak, majd egy újabb politikai fordulat következtében, a ‘80-as évek második felében ugyanaz a hatalom nem kívánatos személlyé nyilvánította Petőfit. 1989 után jött el az az idő, amikor végre szabadon kinyilváníthatták kötődésüket Petőfihez, újraindulhattak a költő nevét viselő egyesületek és a hagyományos emlékhelyek száma kevésbé ismertekkel bővült – emlékezett Dávid Gyula. /Nagy Székely Ildikó: „Mégis a te nemzeted…” Emlékdélelőtt a Kultúrpalotában. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 3./

A szilágysomlyói Báthory István Alapítvány ifjúsági csoportja által létrehozott Szederinda citeracsapat harmadik alkalommal vesz részt zenei táborozáson. Az eddigi szilágyperecseni és somosdi tábor után idén Tiszaföldváron nyílt lehetőség erre. A Szederinda tíz tagján kívül tizenegy perecseni kezdő citerás is velük tartott a táborozáson. A házigazdák, Szentgáli Angéla és dr. Szőllősi Gusztáv erdélyi gyermekek táboroztatási lehetőségeit teremtették meg. Alig öt percnyi járásra volt a termál strandfürdő. A református nőszövetség tagjai, valamint a Nagy Sándor református lelkész vezette alapítvány napi ellátásukhoz járult hozzá. A Városi Galéria szép előadást szervezett, amelynek során a helybéli citerások is felléptek, és a Szederinda is bemutatkozhatott. /Széman Rózsa, a Szederinda Hagyományőrző csoport vezetője: Szilágysági gyerekek Tiszaföldváron. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./

Több mint egy éve kezdődtek el a Dr. Urmánczy Nándor Egyesület létrehozásának az első lépései Maroshévízen. Azóta már hivatalosan is bejegyeztették az egyesületet. Alapítói között az egész Gyergyói-medence képviselteti magát. A hivatalos bejegyzést követően, a múlt héten tartották az első közgyűlést, ahol vezetőséget is választottak. Elnök Czirják Károly, alelnökök Borsos Géza, Bodor Attila, Hámos Mihály, Blénessy Zoltán, tiszteletbeli elnök Szabó Kálmán. Az egyesület programjában többek között szerepelnek a kulturális- és sportrendezvények szervezése és támogatása, az autonómiatörekvések támogatása, Urmánczy Nándor eszméjének a folytatása, a hagyatékának a megőrzése és ápolása. Ugyanakkor fiókegyesületek létrehozása más településeken is szerepel a célkitűzéseik között. /Dr. Urmánczy Nándor Egyesület alakult. = Új Kelet (Gyergyószentmiklós), 2009. aug. 3./

Színvonalas műsorok kaptak helyet a Millenniumi év rendezvény-sorozatban, és a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye júliusban meglepetéssel is szolgált híveinek. Az érseki palotában megnyitották azt a kiállítást, amely válogatást mutat be az évszázadok értékes egyháztörténeti és egyházművészeti emlékeiből. A kiállítás tárgyai, dokumentumai a Főegyházmegye, a történelmi Erdély területéről származnak. Az érdeklődők láthattak értékes Madonna szobrokat, középkori Szent Mihály-szobrot, szebbnél szebb kelyheket, monstranciákat (úrmutatókat), oltárt, Szervátiusz-szobrot, misekönyvet, csodálatos miseruhákat, sárgult okleveleket, évszázados jegyzőkönyveket, prédikációs könyvet, késő középkori táblatérképet, értékes dokumentumokat. Dr. Jakubinyi György érsek a kiállítás megtekintése után a következőket nyilatkozta: „Ha nem beszélnénk ezeréves történelmünkről, akkor a kiállítás tárgyai szólalnának meg…” /B. B. : Gyulafehérvár. Millenniumi kiállítás az Érseki Palotában. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./

Nyírő József (1889. július 18., Székelyzsombor – 1953. október 16., Madrid) írónak, aki egy kis székely faluban született és egy spanyol kolostorban hunyt el, még a nevét is tilos volt sokáig kiejteni-leírni a Kárpát-medencében. Szókimondó, a korabeli politikának nem tetsző magatartása miatt menekülnie kellett Romániából. A kommunista rendszer idejének és tiltásának szerencsére ma már vége van. /120 éve született Nyírő József. = Reggeli Újság (Nagyvárad), aug. 3./

Traian Basescu nemrég hitet tett a helyi autonómia mellett. „Hiszek a helyi autonómiában, és azt ajánlom, hogy önök se féljenek ettől a kifejezéstől, amelytől mindannyian tartottunk évek óta”, hirdette. Ez a merész kaland magát Basescut is megijeszthette, mert hirtelen otthagyott csapot, papot, még a feleségét is, elsietett az esetleges kérdések elől. Pedig lett volna néhány. A tusványosi táborban még azt bizonygatta, hogy autonómiáról nincs is fogalma a népnek, ezt csak ezek a ravasz politikusok csepegtetik a fülébe. Basescu nem a magyar, vagy a román szavazatokért ment le Tusnádra, hanem a Nép szavazataiért, írta Székely Kriszta, a lap munkatársa. A szabadegyetem meghívottai közt volt Valentin Stan politikai elemző is. Előadásában felelevenített néhány epizódot az elnöki képmutatásból. Basescunak az európai fórumokon való egyik fellépéséről volt szó, amelynek alkalmával a fideszes Németh Zsolt, a magyar küldöttség tagja másfél millió erdélyi magyar nevében tette fel a kérdést: miért szabotálják a kisebbségi törvényt a román parlamentben? Basescu akkor azzal indokolta azt, hogy a törvénytervezetben megfogalmazott autonómia-forma, nevezetesen a kulturális autonómia, hallatlan és elfogadhatatlan, amire egész Európában nincs kézzel fogható példa. Kis idő múlva ugyanez a Basescu megjelenik az RMDSZ kongresszusán, ahol kulturális autonómiát ígér Erdély magyarságának. Hozzá lehet tenni, idén március 15-e előtt diplomáciai botrány kerekedett abból, hogy a magyar fél a Hargita megyei önkormányzathoz (autoguvernare) címezte a Sólyom László látogatási szándékáról tájékoztató levelet, nem pedig a megyei tanácshoz (consiliul judetean). Alig néhány hónapra rá Basescua helyi autonómia mellett kardoskodott. /Székely Kriszta: Basescu és az autonómia. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

Sólyom László köztársasági elnök közleménye szerint a kisebbségi nyelvhasználat korlátozása Szlovákiában összeegyeztethetetlen a kisebbségeket védő nemzetközi törvényekkel és az Európai Unió értékrendjével. A Balázs Péter külügyminiszterrel és Németh Zsolttal, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnökével folytatott megbeszélésen elhangzott: az anyanyelv használatának ilyen szigorú szankciókkal fenyegetett korlátozása nem csupán a szlovákiai magyarság érdekeit és eddig gyakorolt jogait sérti, de több két- és többoldalú nemzetközi megállapodás szellemével, egyes esetekben betűjével is ellentétes. „Többnemzetiségű állam homogén nemzetállammá alakítása erőszakos nyelvi asszimiláció, az Európai Unió értékrendjével összeférhetetlen, és a kisebbségeket védő mai nemzetközi jogrenddel ellentétes” – olvasható a közleményben. A köztársasági elnök a találkozón nagyra értékelte, hogy a parlamenti pártok és a történelmi egyházak ritkán tapasztalható egységben álltak ki a szlovákiai magyarság nyelvhasználati jogainak védelmében. Balázs Péter külügyminiszter kiemelte, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet után Magyarország az Európa Tanácshoz és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsához fordul a nyelvtörvény miatt. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke kiemelte: európai látogatássorozatot terveznek a magyarországi parlamenti pártok és a házelnök a szlovák nyelvtörvény miatt. /Sólyom: a nemzetközi joggal ellentétes a szlovák nyelvtörvény. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

Balázs Péter külügyminiszter szerint a kettős állampolgárságot csak egyénileg lehet elbírálni, emiatt nem a legjobb eszköz tömeges problémák kezelésére. Szerinte amikor a szomszédos országokban élő határon túli magyarokról beszélünk, akkor a belpolitikai szempontok háttérbe szorítják a lényeget: „itthoni szavazatszerzésre megy a dolog, olykor a versengésre”. „Mi azzal tudunk a határon túli magyarokon segíteni, ha józanul értékeljük a célt, amit el akarunk érni a szlovákiai vagy a szerbiai magyarok esetében – mondta a külügyminiszter, hozzáfűzve: ez lehet az, hogy „boldog legyen a szülőföldjén, hogy ott tudjon maradni, ne érje őt ott hátrány, gyarapodjon anyagilag, kapcsolatot tudjon tartani a külvilággal”. Kijelentette, ha például „az igazolványokkal vagy bármi egyébbel” az egyéneket célozzuk meg, akkor ezzel itthonról mondjuk meg, „sokszor elég sértőn, hogy ki a magyar”. Ezáltal leszűkítjük a kört, mert „olyanokra már nem figyelünk, akiknek a neve esetleg nem magyar, de a lelke az igen, a nyelve félig magyar, az egyik szülője magyar” – fogalmazott. /Balázs Péter a kettős állampolgárságról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

Már az őszi ülésszakon az Országgyűlés elé kerülhet a kettős állampolgárság ügye – mondta Németh Zsolt, a Fidesz szakpolitikusa. „Lassan megfelelő formában vitatkoznak a politikai erők a kettős állampolgárságról” – hangsúlyozta. „A Fidesz szerint is alapvetően egyéni kérelem alapján kellene megadni a kettős állampolgárságot” – mondta Németh Zsolt arra reagálva, hogy a külügyminiszter kijelentette: a kettős állampolgárságot csak egyénileg lehet elbírálni, emiatt nem a legjobb eszköz tömeges problémák kezelésére. /Vegyes házasságok és kettős állampolgárság. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

Végre felébredt a magyar diplomácia, és immár úgy viszonyul a szlovák nyelvtörvényhez, ahogy az megérdemli: minden lehetséges nemzetközi fórumon össztüzet nyit rá. A budapesti külügyminisztérium – az elmúlt években rá egyáltalán nem jellemző szívóssággal – előbb az EBESZ, most pedig az ENSZ és az Európa Tanács elé viszi a kirekesztő, sovén nyelvhasználati jogszabályt, amelyet júniusban fogadott el a pozsonyi törvényhozás. Azok után hogy Brüsszel nem érzi magát kompetensnek a témában, Leonard Orban, az EU többnyelvűségért felelős biztosa a mai napig nem foglalt állást a magyar–szlovák viszonyt történelmi mélypontra juttató nyelvi elnyomás ügyében. /Rostás Szabolcs: Elrettentés. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

A helyi decentralizáció első számú felelősévé lép elő Gáti István volt Szatmár megyei alprefektus, miután megjelent a Hivatalos Közlönyben a Belügyi és Közigazgatási Minisztérium közigazgatási-reformügyi igazgatói tisztségébe való kinevezése. A kinevezés hat hónapra szól, és Emil Boc kormányfő jóváhagyta. A korábbi RMDSZ-es tisztségviselő annak az – RMDSZ és a kormánykoalíció egyik pártja között létrejött – egyezségnek a nyomán kerül a központi kormányzati kulcspozícióba, amelynek részeként többek közt Szatmár, Maros és Bihar megyékben a napokban magyar tanfelügyelő-helyetteseket neveztek ki. „Szakemberként, de egy politikai alku nyomán kerültem a tisztségbe, és képesítésem, valamint a közigazgatásban szerzett eddigi tapasztalataim alapján úgy érzem, alkalmas is vagyok rá” – fogalmazott Gáti kinevezésével kapcsolatban. Előzőleg néhány hónapig alprefektusként dolgozott. Günthner Tibor szenátor jelen volt azon a bukaresti beszélgetésen, amelyet az RMDSZ felső vezetői ebben az ügyben a kormánykoalíció felét adó Szociáldemokrata Párttal (PSD) folytattak. Sikerült kialkudni, hogy visszakerüljön Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettesnek Kónya László, s így lett a megyei pénzügyőrség aligazgatója Solcz Béla. Az RMDSZ a másik kormánypárttal is tárgyalt a napokban: az RMDSZ a kormánykoalíciós partnerek közt egyre inkább megromló viszonyok kapcsán „került ismét képbe”. Sorin Rosca Stanescu újságíró, a Ziua publicistája szerint az RMDSZ és a demokrata–liberálisok, néhány „dezertőr” szociáldemokrata miniszterrel együtt, új PD-L– RMDSZ kisebbségi kormány alakításáról tárgyalt. Napok kérdése a nagykoalíció felbomlása, állítja több elemző, miután újabb nyilatkozatháború robbant ki a két kormánypárt között. /Sike Lajos, Moldován Árpád Zsolt: Gáti a fő decentralizáló. Magyar belügyis igazgatót nevezett ki a szakadás előtt álló kormánykoalíció. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./

Az RMDSZ szerint a kormány politikai hovatartozás alapján osztja az uniós pályázati pénzeket a vidéki településeknek, ezért az Európai Bizottsághoz fordulnának a pályázatok objektív elbírálása érdekében, mondta Klárik László, a Kovászna megyei önkormányzat menedzsere. Klárik arra is felhívta a figyelmet, hogy néhány órával a határidő előtt Ilie Sarbu tárcavezető miniszteri rendelettel megváltoztatta a községek rászorultsági besorolását, ami nagy pontkülönbséget eredményezhet az elbírálásnál. Eddig a besorolást a statisztikai hivatal végezte, a mezőgazdasági miniszter rendelete ezt írta felül. Ennek alapján például Kolozs megyében 16 nagyon szegény kategóriába tartozó község lett, holott eddig nem volt egy sem. Kovászna megyében viszont hat község a közepesen szegény besorolásból a módosabba került, és így elveszítik az ezért járó pontokat. /Bíró Blanka: Klárik László: a kormány politikai alapon bírálja el az önkormányzatok pályázatait. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

Mátyás László csíkszentmártoni tanácsos szerint nem volt szerencsés a Romani Criss roma emberjogi szervezet csíkszerdai tüntetése, mert az elmélyíti az etnikai feszültségeket. Hasonló szellemben nyilatkozott Gergely András, Csíkszentmárton polgármestere. Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök körlevele szerint maguk a csíkszentmártoni romák is helytelennek tartják a nevükben és érdekükben eljáró nem kormányzati szervezet tüntetését. Székely Ervin kifejtette, egyik oldalon áll egy okvetetlenkedő civil szervezet, amelyik tüntetget Bukarestben, Csíkszeredában, a másik oldalon pedig a béketábor, „amelyik csak a békétlenséget meg a romákat utálja”. Székely Ervin elítéli a Hargita Megyei Tanács túlzott toleranciáját a Jobbik vezetőjével szemben. /Székely Ervin: Béketábor a Hargitán. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./

Bihar megyébe, az 1920-ban vagy az 1946-ban hivatalosan is megvont határ sávjában álló romániai magyar falvakba nagyarányú román beköltözés folyik, éppen úgy Nagyváradról, mint Vaslui megyéből – panaszkodott a Duna tévé. A Duna tévé arról is tudósít, hogy a magyarországi falvakba, akár közel Szlovákiához, akár Békésbe és Hajdú-Biharba vagy Szabolcs-Szatmárba is folyik a beköltözés, szintén a román és szlovák házvásárlások révén. Ezen sopánkodni botorság, írta Sebestyén Mihály történész. Amikor a határsáv román és csehszlovák oldali magyartalanítása állampolitika volt, azt a korabeli nyomtatott sajtóban, valamint a parlamentben gyakorta szóvá tették. A sajtó a kommunizmus alatt hallgatott e népmozgalomról, internacionalista módon a magyar oldal is hallgatott, közben folyt az etnikai viszonyok erőszakos megváltoztatása. Azután 1990-ben ez leállt. Mert az előző korszak nagyon sikeres volt. Jól tudták az elvtársak, megy az már magától. Megindult a trianoni határon inneni és túli magyar lakosság kihúzódása nyugatra, Budapestre New Yorkba vagy Ausztriába. Jelenleg a magyar lakosság önként adja el házait a jobban fizető románnak, szlováknak. Aki hajlandó az ő falujába, házába, hazájába betelepedni. /Sebestyén Mihály: Aki adja – és aki veszi. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./

Az újságíró egyik ismerőse, aki jó negyven évvel ezelőtt gyerekként került Aradra, valahonnan a Kárpátokon túlról, újságolta: négyezer ötszáz euróért igen jó állapotban lévő, teljesen közművesített házat vásároltak Magyarországon, Dombiratoson. Készülnek az átköltözésre. A falu jelentős részét áttelepült románok lakják. A gyökértelenek házat, hazát képesek cserélni. Igazuk van, a történelem megmutatta, hogyan lehet betelepüléssel, békésen hazát szerezni. Miközben mi az itt- és megmaradásunkért vívjuk mindennapos küzdelmeinket, keressük a gyökereinket, de nem leljük sem a házunkat, sem a hazánkat, írta Balta János. /Balta János: Házat, hazát. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 4./

Csűry István, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület megbízott püspöke a november 20-i püspökválasztói közgyűlésig vezeti egyházkerületét. Csűry István jelezte, a szlovákiai nyelvtörvény kapcsán közleményt adtak ki. Augusztus 30-án a szegedi dómban közösen fognak a szlovákiai nyelvtörvény ellen megszólalni, vélhetően valamennyi történelmi egyház vezetőinek közösségében. Csűry fontosnak tartja, hogy Magyarország és a világ reformátusai földrajzi távolságok és határok nélkül egymáshoz közelebb kerüljenek. /Lokodi Imre: Nem kenyerem a meghátrálás” Beszélgetés Csűry Istvánnal, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület megbízott püspökével. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./

Nem fellebbezték meg a székelyudvarhelyi önkormányzat feloszlatását kimondó július 2-i törvényszéki ítéletet a testületet alkotó pártok, így várhatóan időközi helyhatósági választásra kerül sor a városban. A székelyudvarhelyi tanácsban kilencen képviselik az RMDSZ-t és nyolcan az MPP-t, illetve két zöld párti tanácsos is van. Az RMDSZ-frakció februárban közös lemondásra szólította fel a tanácsosokat, arra hivatkozva, hogy az MPP-frakció nem hajlandó a városért dolgozni – ezt a polgáriak visszautasították –, majd beadványban kérte a feloszlatást a törvényszéktől, arra hivatkozva, hogy két egymást követő hónapban – februárban és márciusban – nem hozott érvényes határozatokat a testület. /Kovács Csaba: Ősszel új képviselő-testületet választ Székelyudvarhely lakossága. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

A Magyar Tudományos Akadémia Kőrösi Csoma Sándor Archívuma és Bolyai János Appendix című műve is felkerült az UNESCO Világemlékezet listájára, amely idén a világ szellemi örökségének 35 különlegesen értékes darabjával – köztük a Magna Chartával, a Nibelung-énekkel, Anna Frank naplójával és a Népszövetség archívumával – bővült. Kőrösi Csoma Sándor hagyatéka Duka Tivadar – Indiában működő hadiorvos – közvetítésével 1885-ben került az MTA tulajdonába. Bolyai János (1802-1860) 1832-ben adta ki huszonhat oldalas Appendix, scientiam spatil absolute veram exhibens címmel írt művét, mely atyja, Bolyai Farkas kétkötetes monumentális összefoglaló munkája, a Tentamen első kötetének függelékeként jelent meg. A Bolyai fő művének tartott, latin nyelven megírt mű a matematikai irodalom legtökéletesebb munkái közé tartozik, amelyet napjainkig minden jelentősebb nyelvre lefordítottak. Bolyai János ezzel a munkájával valóban világraszólót alkotott, létrehozta az úgynevezett nem euklideszi geometriát, megoldva a geometria leghosszabb ideig, több mint 2000 évig ellenálló, úgynevezett párhuzamosok problémáját. /A Világemlékezet része a Csoma archívum és Bolyai János Appendixe. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 4./

Száznegyvenhat állás szűnik meg szeptember 1-jétől a háromszéki tanügyben, amit a megyei tanfelügyelőség átszervezéssel kíván áthidalni, leépítésre csak ott kerül sor, ahol a karcsúsítást nem tudják megoldani. Meg kell szüntetni a csoportos idegennyelv-oktatást (kivéve a kétnyelvű osztályokban), meg kell szabadulni a nyugdíjas pedagógusoktól, fel kell számolni a csoportokban tartott szakoktatást és csökkenteni kell a választható tárgyak óraszámát heti egyre. Gyermekhiány miatt megszűnik a bibarcfalvi iskola V–VIII. osztályos tagozata, a gyermekek a baróti Gál Mózes Általános Iskolában kezdi az új tanévet, Málnásfürdőn pedig felszámolják az egyetlen gyermekkel működő román tagozatos elemit. /Fekete Réka: Számolnak az iskolaigazgatók (Leépítés a tanügyben). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 4./

Marosvásárhelyi csapat nyerte el a fődíjat az augusztus 3-án zárult XIII. ODFIE Színjátszó-találkozón, amelyet az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyesület (ODFIE) rendezett Ürmösön. A rendezvényre több mint 400 fiatal gyűlt össze. A versenyen részt vevő 18 csapat röviden ismertette a bemutatásra választott színdarabot. /Véget ért a XIII. ODFIE Színjátszó-találkozó Ürmösön. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

Idén kilencedik éve, hogy a dicsőszentmártoni ALKISZ (Alsó-Kis-Küküllőmenti Magyar Ifjúsági Szövetség) megszervezi a hagyományos ádámosi szórványtábort, ahol ezúttal Dicsőszentmártonból és környékéről, Medgyesről, a Szilágyságból, Marosszentgyörgyről és Marosvásárhelyről érkező 3-8. osztályos gyerekeket láttak vendégül. Gagyi Zoltán főszervező, a szövetség elnöke elmondta, Vinczi Hajnal kilenc éve „főszakácskodik” a táborban. Idén kevés volt a támogató, a pályázat útján nyert összegek pedig elenyészőek voltak, így a gyerekeknek fejenként 120 lejbe került a táborozás. /Menyhárt Borbála: Sok nyolc óra munka, pihenés és szórakozás. Véget ért az ALKISZ-tábor. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 4./

A napokban ért véget Sepsiszentgyörgyön a hetedszer megrendezett mozgássérült tábor. A válság itt is éreztette hatását. Míg az elmúlt esztendőkben 4–5 országból érkeztek mozgássérültek Sepsiszentgyörgy melletti Benedek mezei táborba, addig idén csak Romániából és Magyarországról jöttek kerekes székben élők és kísérőik a Máltai Szeretetszolgálat által szervezett táborba. /Kovács Zsolt: Sepsiszentgyörgyi tábor a mozgássérültekért. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./

Fél normával fog továbbműködni a Nagyváradi Állami Filharmónia kórusa a megyei tanács döntése értelmében. közölte Sarkady Zsolt, a filharmónia volt igazgatója, aki több tényezőre, személyes okokra, valamint belső konfliktusokra hivatkozva lemondott tisztségéről. Az intézményt ideiglenesen Tódor Albert volt nagyszalontai polgármester vezeti. A megyei tanács nyolcszázalékos leépítést kért a filharmóniától. Ez azért érinti elsősorban a kórust, mert a kollektív munkaszerződés szerint „ha bármilyen leépítésre kerül sor, akkor először azokat kell elbocsátani, akiknek ez a második munkahelye”, az énekkarnak pedig több mint fele máshol van főállásban. Lászlóffy Zsolt karvezető korábban elmondta, hogy a kórus majdnem tíz éven keresztül fél normával működött, míg végül 2008. április elsejétől emelték fel a kar négyórás részmunkaidejét nyolcórás, teljes munkaidőre. A költségcsökkentés révén azonban visszafordulni látszik ez a folyamat. /Totka László: A kórus viszi el a balhét. A filharmónia költségcsökkentésének első áldozatai Váradon. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./

Sztrájkra készülnek az egyetlen szerbiai magyar napilap, az újvidéki Magyar Szó dolgozói – augusztus 17-én beszüntetik a munkát, ha addig nem fizetik ki elmaradt béreiket. Kabók Erika, a lap szerkesztője és sztrájkbizottságának tagja elmondta, az érintettek, akik átlagosan havi 33 ezer dinárt keresnek, már az áprilisi bérüket is késve kapták meg. A gazdasági nehézségekre való hivatkozással 15 százalékkal csökkentették az összeget, s három részletben fizették ki júniusban és júliusban. Augusztus elejéig a májusi – ugyancsak csökkentett fizetés – egyharmadát vehették kézhez a Magyar Szó alkalmazottai. A 75 szerkesztőségi alkalmazott azt követeli, hogy két héten belül maradéktalanul fizessék ki elmaradt bérét. /Sztrájkra készül a Magyar Szó. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./

Az idei Koinónia-tábor bizonyult az utóbbi évek legsikeresebb hasonló rendezvényének – nyilatkozta a Hidegszamoson megrendezett 20. Koinónia-tábort értékelve Visky András, a Koinónia Kiadó igazgatója, drámaíró, költő. Idén 157 résztvevő volt, de sokkal többen voltak a naponta kilátogató érdeklődőkkel együtt. A legsikeresebb rendezvénynek M. Tóth Géza rajzfilmkészítő estje, valamint Forgács Péter másfél napos filmvetítései, portrébeszélgetése és rendezői estje bizonyult. A legtöbb résztvevő a Sapientia, valamint a Babes–Bolyai Egyetem hallgatóiból került ki. /Sipos M. Zoltán: Sikerekkel zárult idén is a Koinónia-tábor. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./

A micskei Sámuel Ház azoknak a szegény, általában többgyermekes családoknak segít, akik nem tudják megfelelőképpen nevelni, iskoláztatni csemetéiket. A szociális központban nyáron sem áll meg az élet. A 2003 szeptembere óta működő intézmény bentlakásában jelenleg tizenöt hátrányos helyzetű gyermek szállásáról, ellátásáról, neveléséről gondoskodnak. Megálmodója Bertalan Lajos közgazdász, az alapítvány ügyvezetője, és felesége, Bertalan Csilla szociális munkás, a bentlakás igazgatója. Védenceik tanév közben a Sámuel Házban laknak, csak hétvégére mennek haza. Nyáron szabadidős programokat szerveznek számukra. Ez a harmadik nyár, amikor a Sámuel Ház-beli gyerekek részt vesznek a nagyváradi Júlia gyermekotthon által a Lesi-tó völgyében szervezett táborban. A vakációzást régi támogatójuk, egy írországi finanszírozza. Július derekán hollandiai csoport látogatott el Micskére, segítenek a szociális internátus felújításában. Ez a szervezet nyújtott segítséget abban is, hogy létrehozzanak egy farmot, amely hozzájárul a központ fenntartásához. A hollandok minden nyáron küldenek egy csapatot Micskére, hogy elvégezzenek bizonyos teendőket. A Sámuel Ház hónapról hónapra él, de valahogy mindig megjön a segítség. Sokszor mindez csodának tűnik. Érzik, hogy áldás van a Sámuel Házon, fontos a gyerekek megmentése, oltalmazása, ugyanakkor a szülőket nem szakítják el csemetéiktől. /Tóth Hajnal: Ahol a csoda mindennapos. = Reggeli Újság (Nagyvárad), aug. 4./