Több mint négy évtizede szolgálja az erdélyi közművelődés ügyét Gábor Dénes, a Bolyai Tudományegyetem biológia-kémia szakának végzettje. Gábor Dénes 28 évig volt az Egyetemi Könyvtár könyvtárosa. Itt vált az ex librisek szerelmesévé. Jelenleg a legismertebb ex libris gyűjtők egyike. Napvilágot látott Gábor Dénes Erdélyi közművelődési kaleidoszkóp /Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár/ című könyve, azon írásainak gyűjteménye, amelyeket a hatvanas évektől napjainkig a sajtóban megjelentetett. A könyvjegyek alkotóiról, neves képzőművészekről írt méltatásai mellett különösen gazdag a bibliofiliával kapcsolatos anyagok választéka. Gábor Dénes kiegészítette Tóth Kálmán torzóban maradt bibliográfiai céduláit és megjelentette Romániai Magyar Könyvkiadás 1944–1949 /Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1992/ címmel. Mindezek mellett Gábor Dénes eredeti szakmájához sem lett hűtlen. Biológiai szakkönyvekhez írt bevezető tanulmányokat, tudománynépszerűsítő cikkekben felhívta a figyelmet neves évfordulókra. /N. J.: Az erdélyi közművelődés napszámosa. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./

A sepsiszentgyörgyi Európai Idő legutóbbi számában Csiby Károly írt a kolozsvári Bugakov kávéházban rendezett Méhes-estről „A Kossuth-díjas agg írócska megistenülése” címmel. A nyolcvankilenc éves Méhes Györgyről van szó. Csiby szerint az író a Kossuth-díjat az Orbán-kormány üzleti partnere révén kapta, aki nem más, mint a szerző fia, ifj. Nagy Elek. „Tegező viszonyban levelezve díjat kért Orbán Viktor miniszterelnöktől apja számára…” Az a kérdés, írta Szőcs István, ironikusan, jelezve az állítás valótlan voltát, hogy a miniszterelnök vagy Nagy Elek vezérigazgató adta oda a levelet olvasásra Csiby Károlynak. „Nem tudni, hogy a szocreál-színdarabocskák, bárgyú kisregények” szerzője miért cserélte fel eredeti nevét Méhes György írói névre? – írta Csiby Károly. De bizony tudni, írta Szőcs István. Nagy Elek 24 éves újságíró megírt valamit az akkor eltávozott román királyi kormányzatról. A negyvenes évek végén egy haragosa jelentette a pártnak ezt a cikkecskét, emiatt Nagy Eleket eltiltották a közléstől. Ekkor vette fel álnévül felmenője, a hajdani kiváló matematikus nevét. Később azután engedélyezték, hogy írjon, de csak álnéven. Szőcs István hozzátette, Méhes közönségsikert aratott művein kívül írt komoly munkákat is. Például egy izgalmas „parabola-drámát” Jerikó pusztulásáról. A rendszerváltáskor ajánlatos taktikákról szól a darab. Továbbá szól ez a dráma az irigységről is. Létezett Jerikóban ugyanis egy hadvezér, aki képes lett volna megmenteni a várost. Őt azonban szabotálták: „Az? Az az alak? Egy ilyen NEKEM NE AKARAJA MEGMENTENI AZ ÉN hazámat! Az ilyenek, az ilyen Libényi Jánosok, Moyzes Mártonok menjenek a pokolba, helyettem ők ne mentsenek…” /Szőcs István: Méhes kimittud. = Helikon (Kolozsvár), 2005. dec. 10. – 23. sz./

A 80 éves Kusztos Endre gyűjteményes grafikai tárlatának nyújt otthont Kolozsváron a Bánffy-palota. A tárlat szervezője, Székely Sebestyén György művészettörténész emlékeztetett, Kusztos Endre művészetét sokan, de elsősorban maga a művész, naplóként határozza meg. Véletlenül éppen Budapesten volt 1956 októberében, láthatta a Sztálin-szobor ledöntését. Vázlatfüzetébe a szobordöntés szimbolikus mozzanatát is lerajzolta. /Lapok Kusztos Endre naplójából a Művészeti Múzeumban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./

Kovásznán a központi református templomban megtartották a város kórusainak hagyományos találkozóját. A soros szervező Pastorala kórus meghívásának eleget tett a római katolikus egyház Tiszta Szív kórusa, a Kovászna II vajnafalvi református gyülekezet énekkara és a református férfidalárda. A találkozó alkalmat adott arra, hogy köszöntsék Csórja Ferencet, a Református Férfidalárda volt karmesterét, aki évtizedeken át zászlóvivője volt a város zenei életének, példaképe az éneklőknek, de ez év tavaszán korára való tekintettel átadta a karmesteri pálcát Antal Ernő kántornak. Csórja Ferenc 1948-ban Kolozsváron karnagyképző mesterkurzust végzett. Életét végigkísérte az énektanítás, a karéneklés. Nyugdíjba vonulás után, 1987-ben vette át a Református Férfidalárda vezetését. Egy életen át őrizgette az egyházi jellegű kórusanyagot. /Szántó István: Helyi kórusok hagyományos találkozója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 10./

Magánkézben levő kereskedelmi rádiónak saját színháza van. Tíz éve működik a Siculus Rádió /Sepsiszentgyörgy/, tíz éve jelszava: ,,Vagyunk, létezünk, együtt a hallgatósággal. A szóért, szavunkért nemzetünkért.” A rádió felvállalta a közszolgálatiság hármas szerepkörét: tájékoztat, nevel és szórakoztat. Tíz év alatt rendszeresen, évfordulós ünnepségek alkalmával egy-két órás kabaréműsort szerkesztettek, adtak elő. Voltak nyilvános és stúdióelőadások. A szerkesztőség minden tagja aktív hódolója a műkedvelésnek. Dr. Szőcs Géza, az egyik szerkesztő vallja, tanáremberként sokat segített a színpadi szereplés. A műsorokat tíz év alatt folyamatosan rögzítették. Megmaradt dokumentumjelleggel mindegyik előadás. /Dr. Szőcs Géza: Tízéves a Siculus Rádió Kabarészínháza. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 10./

Marosvásárhelyen már ötvenkét éve működik fotóklub, amelynek tagjai a nagyon fontos dolgokat jórészt megörökítették. A számvetés is megtörtént, amikor 2003-ban megjelent az 50 éves a Marosvásárhelyi Fotóklub című könyv, benne Pálosi Ferenc vártemplomi presbiter 1988-ban készült képe: a Bivalyfogat. És most itt látható a kiállításon még 34 további felvétele. Először Szászcsáváson, a szülőfaluban mutatta be fotóit. A fényképész akarva-akaratlanul krónikás. Már ma csodálkozva állunk a szalmahordó szekerek előtt. A huszonnegyedik órában kapta lencsevégre a fotós. /Ötvös József: Egy értékőrző régió krónikása. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 10./

Kolozsváron, a Tranzit Házban a Karácsonyi Könyvvásáron több könyvet is bemutattak, így Jakabffy Elemér: Kisebbségi sorskérdések és Cs. Szabó László: Kárpát keblében című könyvét. Balázs Sándor Onisifor Ghibu álarc című könyvében azt illusztrálja, hogyan forgatta ki a nacionalizmusáról elhíresedett Onisifor Ghibu a magyar sajtótermékeket, évnyitóbeszédeket, irodalmi alkotásokat eredeti jelentésükből. A kolozsvári magyar színházat, egyetemet tönkretevő Ghiburól emléktáblát avatnak, iskolát neveznek el. Balázs Sándor véleménye szerint ez olyan cselekedet, mintha Auschwitzban Mengele doktornak állítanának emléktáblát. „Én bizton állítom, hogy Onisifor Ghibu azonosult az olasz fasizmussal” – tette hozzá a szerző. A könyv, az eredeti szövegeket a román fordításokkal összevetve, rámutatott arra, hogyan hamisította meg Ghibu egy adott szöveg tartalmát helytelenül idézve, hamisan fordítva vagy egész egyszerűen olyasmire hivatkozva, ami nem hangzott el. /Kiss Bence: A nacionalizmus ellen is felléptek a könyvvásáron. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./

Megjelent Sebestyén Péter erdőszentgyörgyi író-pap ötödik kötete, a Nézz az ég felé, amelynek bemutatóját a helyi Bodor Péter Művelődési Egyesület szervezte. A szerző az Erdőszentgyörgyi Figyelő szerkesztőségi tagja, s a Marosvásárhelyi Rádió vallási műsorainak rendszeres vendége. Öt év alatt öt kötetet adott ki. Három (Életutak – 2000, Agapétól Zsoltárig – 2001, Családi Szentély – 2004) önálló sorozatként hangzott el a rádióban. A másik kettő (Készenlétben – 2003, Nézz az ég felé – 2005) inkább apró írásainak, az Erdőszentgyörgyi Figyelőben megjelent cikkeinek, prédikációinak gyűjteményei. Mindezek időszerű témáról, a hitről és az élet hétköznapi teológiájáról szólnak. Szereti Erdőszentgyörgyöt, arra a kérdésre, hogy miért, akkor szét kellene szednie emberségét, magyarságát, katolikusságát, székelységét és hivatását – ami egyszerűen lehetetlen. Az Ószövetségben rengeteg helyen előfordul a humor, a jókedv, a belső nyugalomnak, a békének, a belső harmóniának a tükröződése. Az Úr Jézusnak a példabeszédei, ahogy a gyerekekkel játszik, a sorok közt visszacseng, hogy mennyire szereti a humort, a jókedvet. Mert aki az Istennel együtt van, szereti, nem lehet szomorú. Szomorú szentek nincsenek. /Székely Ferenc: Szomorú szentek nincsenek. Beszélgetés Sebestyén Péter erdőszentgyörgyi író-pappal. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 10./

Megjelent a hiányt pótló Román–Magyar gazdasági szakszótár a Romániai Magyar Közgazdász Társaság kiadásában. Ma Romániában a magyar anyanyelvű közgazdászok száma több ezerre tehető, öt egyetemi központ felsőoktatásában, három önálló gazdasági-pénzügyi középiskolában, több középiskola gazdasági tagozatán folyik magyar nyelvű gazdasági szakképzés. A magyar nyelvű gazdasági szakszóhasználat a médiában, a közbeszédben, a köziratok forgalmazásában messze elmarad a szakmaiságtól. Ezért volt szükség erre a szótárra. Somai József, az RMKT elnöke elmondta: közel 30 elméleti és gazdasági szakember működött közre elkészítésében. /Csomafáy Ferenc: Román–Magyar Gazdasági Szakszótár. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 10./

A 62 éves Demse Márton Csángó küzdelem /Hargita Kiadó, Csíkszereda, 2005/ c. könyvében előszóként áll a szintén csángó származású Bereczki Sándor szekus ezredes vallomása, aki megundorodva a Securitate rákényszerített munkájától, nyugdíjaztatása előtt – 1983 táján – leírta mindazt, amit a könyv szerzőjéről, és az ellene foganatosított intézkedésekről tudott. Demse könyve döbbenetes emlékezések sorozata, írta Fodor Sándor recenziójában. Demse Márton Székelyudvarhelyen tanítói diplomát szerzett, majd különböző helyeken dolgozott, végül mozdonyvezető lett. Rengeteg zaklatás után Magyarországra menekült, kimentette családját is. Demse Márton írt a helyi csángó népvezérről, aki Magyarországon tanult, két év alatt megszedte magát a Magyarországról érkező segélyekből, majd Németországba távozott, ahol állítólag a vendéglátóiparban helyezkedett el. /Fodor Sándor. Olvasónapló X. Még egy „Kiáltás”. = Helikon (Kolozsvár), dec. 10., 23. sz./ Demse Márton valószínűleg Csicsó Antalra céloz, aki valóban hirtelen távozott.

Vegyes érzésekkel emlékezik a Csíkszeredában töltött évekre, mondta Iancu Laura a vele készített interjúban. Alig akarták otthonról elengedni, mert a szülei féltek. Nagy szeretettel fogadták őket. A visszaemlékezéstől is gazdagodik, vallja. A legfontosabb, hogy aki segít a moldvai magyarokon, önzetlenül tegye, ne önérdekből, ne öncélból. Lehetne könyvtárat összehozni, hogy az olvasáskultúrát megteremtenek ezekben a magyarlakta falvakban. Nincs folyóirat, nincs újság ezeken a településeken. A csángók székelyföldi magyar oktatása nélkül egy csángó nem tudna Moldvában magyar értelmiségivé válni. Csíkszeredában az volt a legfontosabb, a legnagyobb segítőeszköz, hogy egy magyar közösségbe illeszkedtek be. Itt nem csak iskolába jártak, hanem egy társadalomnak a tagjai lettek. Nemes gondolkodásúak a moldvai magyarok, de elszomorító a kisebbségérzet, ami külső közvetítéssel erőltettek rájuk. Ennek leküzdése csak magyar közösségben lehetséges. /Az emlékezéstől is gazdagodom. Interjú Iancu Laurával. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 11./

„Nincs szükség szólamokra, csak szeretetre!” Ezzel a mottóval szervezték meg november utolsó hétvégéjén a VI. csíkszeredai Csángó Napokat. A csíkszeredai Tanulók Háza keretében működő Borsika néptáncegyüttes Moldovának szép lűtőind című zenés műsorával köszöntötte a résztvevőket. A moldvai csángó gyermekek csíkszeredai oktatása 1990-ben a József Attila Általános Iskolában kezdődött. 1999-ig, a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Iskola alapításáig, évente 50-60 moldvai magyar gyermek tanult Csíkban. A rendszerváltást követően ez volt az egyetlen megoldás arra, hogy azok a diákok, akik szülőföldjükön csupán családi körben beszélhettek magyarul, az iskolában anyanyelvükön tanulhassanak. Ez a munka nemcsak a gyermekek és szüleik részéről kívánt türelmet és áldozatot, hanem a pedagógusok részéről is – hangsúlyozta Borbáth Erzsébet, aki annak idején iskolaigazgatóként szervezte meg tanintézményében a moldvai gyermekek befogadását. A moldvai magyar gyermekek oktatása 1999-ben a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Líceum elindulásával újabb szakaszhoz érkezett. 2000-től a csángó falvakban is megkezdődhetett az iskolán kívüli magyar oktatás. 2003-tól a csángószövetségek ki tudták harcolni több faluban is az iskolai magyarórák bevezetését. A székelyföldi iskolákban nagyon sok olyan csángó diák tanult az elmúlt években, aki érettségizett, egyetemet végzett, végül visszament dolgozni szülőfalujába. Akik hivatásszerűen pedagógusi pályát választva visszatértek Moldvába, nagyon sokat tudnak segíteni az otthon élőknek. Bemutatták Iancu Laura Magyarfalusi emlékek című kötetét. A fiatal szerző Csíkszeredában végezte középiskolai tanulmányait. Jelenleg Budapesten él és a negyedik egyetemét végzi. Írásait több folyóirat rendszeresen közli. Könyvében a legrégebbi fotók 1929-ben készültek, de több kép az 1940-es évek pillanatait őrzi. A szentmisén gyűlt perselypénzt a Szeret-Klézse Alapítvány céljainak támogatására ajánlották fel a szervezők. /Csúcs Mária: A megmaradás feltétele: a szeretet és kapcsolattartás. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 11./

A hivatalos program szerint Vlagyimir Voronin elnök elsősorban azért jött Bukarestbe, hogy megnyissa a moldvai borok fesztiválját. Alkalmat kerített arra, hogy román kollégájával a transznisztriai helyzetről – ezzel kapcsolatban az EBESZ külügyminiszteri értekezletének múlt heti sikertelenségéről, illetve a moldáv-ukrán határ nemzetközi felügyeletéről tárgyaljon. A két ország több mint egy évtizeden keresztül meglehetősen hideg, már-már ellenséges viszonyban volt. A moldáv-román viszont hanyatlása 2001-ben kezdődött el, azután, hogy Bukarestben és Chisinauban a volt kommunisták kerültek hatalomra. A lavinát a Tarlev-kormány igazságügyi minisztere indította el, amikor az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében expanziós politikával vádolta meg Romániát. Válaszként Adrian Nastase román miniszterelnök lemondta tervezett moldovai látogatását. Az újabb vitát az váltotta ki, hogy Bukarest nem volt hajlandó aláírni az alapszerződés-tervezetet, amelyet azonos formában román, illetve „moldovai” nyelven terjesztett elő Chisinau. Voronyin kezdeményezésére nyilvánították az oroszt második hivatalos nyelvvé, illetve tették kötelezővé a Moldova Köztársaság történelmének a román történelemtől független oktatását. 2002 második felében a Voronyin-adminisztráció beszüntette a bukaresti közszolgálati televízió adásainak sugárzását. A Tarlev-kormány felmondta a diákcsere-egyezményt, amelynek alapján évente 2000 moldovai fiatal tanulhatott ösztöndíjjal román egyetemeken. Románia időközben folytatta a „testvérállam” támogatását. Egyebek mellett, a Nastase-kormány egymillió dollárt utalt ki azoknak a moldovai polgároknak, akik saját erőből nem tudták előteremteni az útlevél kiváltásához szükséges összeget. Ugyanakkor, a román állami áramszolgáltató folytatta az energiaszállítást Moldovának annak ellenére, hogy Chisinau hatalmas hátralékot halmozott fel. A hét végén a román államfő arra biztatta moldáv kollégáját, hogy forduljon bizalommal Bukaresthez, ha nehézségekkel találja magát szemben, „legyen szó bármiről, beleértve a földgáz és a villanyáram árának túlzott növekedéséről”. Az oroszbarát Voronyin és a Kreml kapcsolatai időközben megromlottak. /Szőcs Levente: Moldáv-román viszony: elolvadt a jég? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

December 10-én az RMDSZ parlamentjeként működő Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésezett Marosvásárhelyen. Markó Béla RMDSZ-elnök és miniszterelnök-helyettes felszólalásában kijelentette: többször is halálosan megfenyegették bocsánatot kér a lányától „hiszen talán először is azért ütötték őt a gazemberek, mert az én lányom”, fejtette ki Markó. Az RMDSZ elnöke politikai beszámolójában leszögezte: Románia még mindig az ellentétek országa. Példaként az októberi román–magyar együttes kormányülést említette, amely után négy nappal a szenátus elutasította a kisebbségi törvénytervezetet. Markó mérleget készített az egyéves kormányzásról. A pozitívumok közé sorolta, hogy sikerült olyan jogi keretet kidolgozni a visszaszolgáltatás területén, amely példátlan a volt kommunista államokban. Eredménynek számít még több székelyföldi út megjavítása, az árvízkárosultak megsegítése és az egyházaknak juttatott több tízmilliárd lej, új iskolák létrehozása. Az észak-erdélyi autópálya kudarc, mert 2005-ben egy centimétert sem építettek az útból. Nem ment előre a kisebbségi törvénytervezet, késik a felekezeti oktatási törvény kidolgozása. Leszögezte: nem kezelhetik az RMDSZ-t a koalíció függelékeként. Kitért a Magyar Polgári Szövetség pártként való bejegyzési kezdeményezésére. A kisebbségi törvénytervezet kapcsán Szász Jenő egyre gyakrabban helyezkedik azonos álláspontra Gheorghe Funarral. Ebben a helyzetben a kérdés az, hogy folytatják-e a párbeszédre alapuló, megbékélés politikáját, vagy pedig teret engednek a szélsőséges nacionalistáknak. Toró T. Tibor, az RMDSZ-ben a maradék ellenzéket képviselő törvényhozó bírálta a szövetséget amiatt, hogy csak most terjesztették a parlament elé a kisebbségi törvénytervezetet. Szerinte a tervezet kidolgozásakor az RMDSZ sem az egyházakat, sem a civil szférát nem kezelte partnerként. Márton Árpád cáfolta, hogy ez lenne az első autonómiatörvény, emlékeztetett a kilencvenes évek elején beterjesztett tervezetre, és a Székely Nemzeti Tanács próbálkozásaira. Markó hiányolta, hogy Toró kizárólag belső okokkal próbálja magyarázni a kisebbségi törvénytervezet problémáit, és nem említi a román nacionalizmust. /B. T.: Nem a koalíció függeléke az RMDSZ Markó kategorikus üzenetet intézett Basescuhoz és a Demokrata Párthoz. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./ „Az elmúlt napokban kétszer ütötték-verték az én ragyogó lányomat, ezt a jóeszű, erős, szabad embert úgy, hogy visszhangzott tőle az ország. Ütötte egyszer két sötétben ólálkodó gazember, aztán rögtön utána ütni kezdte őt egy nekivadult politikus, több, a hírforrások versenyére hivatkozó senkiházi televíziós szerkesztő, és jónéhány, erkölcsöt és jóérzést nem ismerő újságíró. Magyarok is közöttük” – mondta az SZKT ülésén Markó Béla. „Én nem ilyen világért küzdöttem” – szögezte le Markó. Emlékeztetett: amikor az RMDSZ a jelenlegi koalíciót létrehozta, megegyezett az akkor már államelnök Traian Basescuval és a leendő miniszterelnök Calin Popescu Tariceanuval arról, hogy olyan kisebbségi törvényt fogadnak el, amely létrehozza a kulturális autonómia intézményeit. „Ennek az egyezségnek a felrúgása bizonyítja, hogy Románia továbbra is a nagy ellentétek és ellentmondások országa, amely a megbékélési politika, az integráció és a szélsőséges nacionalizmus éles alternatívái között vergődik – fűzte hozzá Markó. – Állóháború zajlik a tisztességes célok, a jogos közösségi követelések és a nacionalizmus, a szószegő politizálás között”. Markó megerősítette: az RMDSZ nem lép ki a koalícióból. „Lépjen ki az, aki az egyezséget megszegi” – fejtette ki. Rendkívül élesen bírálta Markó a romániai magyarság egységének megbontására törekvő csoportokat, főként a Magyar Polgári Szövetséget (MPSZ). Súlyos dolognak minősítette Markó azt, hogy „Szász a magyarság háta mögött Funarral fog kezet”, meg azt is, hogy a Magyar Polgári Párt felhívásban arra buzdítja a románokat, hogy írják alá minél többen az MPP-t támogató listákat, mert a párt bejegyzése esetén „az RMDSZ-nek vége”. Borbély László miniszter felhívta a figyelmet: amiatt, ami az utóbbi hónapokban a kisebbségi törvénnyel történt, megkérdőjeleződhet Románia EU-s tagsága is. A falu- és vidékfejlesztéssel kapcsolatos anyagot Kerekes Gábor gazdasági alelnök terjesztette elő. A vitában felszólalók egyetértettek abban: Románia a rendszerváltás után elmulasztotta az ország vidékfejlesztési programját kidolgozni. /Bögözi Attila: Elnöki feddések a SZKT-n – kemény hangnemben a „csörtetőkről” és a „szószegőkről”. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./ Puskás Bálint Zoltán elmondta, megalázó volt, hogy a szenátusban a kisebbségi törvénytervezet leszavazásakor örömujjongás tört ki. Abert Álmos, az alsó-háromszéki RMDSZ-szervezet elnöke kifejtette: nem működik a közintézmények vezetőinek cseréje. Konkrétan a művelődési igazgatóságot említette, ugyanis a Kovászna megyének juttatott pénzből /Szekeres Attila: Románia az ellentétek országa (Markó Béla). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./

Nemzetközi felügyelettel történő helyzetrendezést kért Székelyföld autonóm státusához az ENSZ Biztonsági Tanácsától, valamint az ENSZ főtitkárától a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), a Sepsiszentgyörgyön december 10-én megszavazott küldöttgyűlési állásfoglalás értelmében. Ebben követelte az SZNT, hogy tekintse a világszervezet kiemelt fontosságúnak Székelyföld helyzetének rendezését, illetve felszólította a tanács Románia törvényhozó testületét Székelyföld autonómia statútumára vonatkozó törvénykezdeményezés elfogadására. A hozzászólók kérték az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetének visszavonását és a romániai magyarság érdekeivel ellentétes politizálás megszűntetését. A tanács egyik elfogadott nyilatkozata szerint „Románia addig ne legyen az Európai Unió tagja, amíg Székelyföldnek nincs autonómiája”. Csapó József, az SZNT elnöke tájékoztatójában ismertette, hogy Koszovóban és a Dnyeszteren-túli területen támogatják a területi autonómiát. Szerinte Székelyföld esetében is kívánatosabb lenne az ehhez hasonló megelőző megoldás, mint az utólagos helyzetrendezés. A Kovászna megyei román civil szervezetek, és pártok elnökei szerint Románia alkotmányát súlyosan sérti a Székely Nemzeti Tanácsnak a területi autonómiára vonatkozó követelése. Közzétett állásfoglalásukban felkérték az állami hatóságokat, hogy tegyenek sürgős intézkedéseket az etnikai szeparatizmust támogató kezdeményezések visszaszorítására. /Domokos Péter: Az SZNT megelőzné a konfliktusokat. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./ ,,Határozott, egységes képviselettel minden akadályt leküzdhetünk előbb vagy utóbb” – jelentette ki Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. A Székely Nemzeti Tanács 96 küldötte volt jelen. Csapó József precedens értékűnek nevezte, hogy az EP idén márciusban jelentésben szorgalmazta a romániai magyar közösség védelmére a szub­szi­diaritás és autonómia (önkormányzatiság) elveit tiszteletben tartó intézkedéseket. Az autonómiastatútum ismételt parlament elé terjesztésére azért volt szükség, mert így tudták bizonyítani az EU előtt, hogy a román parlamentben nincs meg az a demokratikus gondolkodás. A gyergyóditróiak ügye a Strasbourgi Emberjogi Bíróság előtt van, és üzenet értékű, hogy elfogadták, iktatták beadványukat. Szász Jenő egy felmérés adataira hivatkozva állította: az erdélyi magyarság 78 százaléka fontosabbnak tartja a területi és a személyi elvű autonómiát, mint az EU-csatlakozást. ,,Nagy gond, hogy Romániában a magyarság nem akar, nem tud, képtelen közös erőként fellépni Székelyföld területi autonómiája és az erdélyi magyarság személyi elvű autonómiája érdekében” – jelentette ki Gazda József, aki kérte, az SZNT szólítsa fel az RMDSZ-t, vonja vissza a kisebbségi törvényt és szüntesse meg az erdélyi magyarság ellen irányuló politizálást. Az SZNT testülete több határozatot, nyilatkozatot és állásfoglalást fogadott el. Elfogadták, hogy 2006. március 15-én Székelyudvarhelyen székely nagygyűlésen tesznek ismételten hitet az önrendelkezés mellett, és júniusban Gyer­gyóditró lesz a helyszíne egy hasonló tömegtüntetésnek. /Farkas Réka: Sikerek, kudarcok, lehetőségek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./

Aligha gondolja komolyan az RMDSZ elnöke azt, hogy a kisebbségi törvényt ellenző Demokrata Párt ki fog lépni a kormánykoalícióból, mert megszegték az egyezséget. A 6 százalék körüli súlyával az RMDSZ egy „kis párt”, amely a mérleg nyelvének szerepét eljátszhatja ugyan, de soha nem lehet „serpenyője” ennek a mérlegnek. Az RMDSZ-t csak választások közeledtével kezdi igazán komolyan venni a román politikum. Illetve akkor, amikor a magyar érdekvédelmi szervezet valamilyen formában hozzájárul a politikai színtér megváltoztatásához. A mostani helyzet megoldására is egy precendensben kellene keresni a megoldást. Valamikor 1995 februárjában az RMDSZ kilépett a Demokratikus Konvencióból. Emil Constantinescu taktikázásáról volt szó, amelynek meg is volt az eredménye: a Konvenció megnyerte a választásokat, és kormányra lépett, az RMDSZ-szel az oldalán. Ez követendő példa lehetne ma is, írta Salamon Márton László, a lap vezető szerkesztője. /Salamon Márton László: Aligha. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

Az RMDSZ és az SZNT is december 10-én ülésezett. Két érdekvédelmi csoport kisebb vagy nagyobb tömegháttérrel, de mindenképp a közösség feje felett egymástól teljesen különböző, a valóságtól kellő mértékben elrugaszkodott programmal jelentkezik a szélsőséges nacionalizmust uraló román politikai életben. A román politikai szereplők magyarságfóbiája pártállástól függetlenül létezik. A nacionalista érzelmeket kavaró román politikusok így akarják megőrizni másfél évtizede tartó privilégiumaikat. A DA Szövetség, mely indulásakor progresszív erőnek tűnt, a kormányzás súlya alatt eltorzult, megtorpant. Mintha az RMDSZ is kicsit felhőjáró lenne, mikor kijelenti, nem távozik a koalícióból, menjen az, aki nem tartja be még az írásos egyezségeket. Lát valaki esélyt erre? A Székely Nemzeti Tanács konfliktusmegelőzésként területi autonómiát követelő, a román parlamenthez intézett ilyen irányú felhívása és a nemzetközi fórumok, egyebek közt az ENSZ Biztonsági Tanácsához és főtitkárához, Javier Solanához intézett felkérése dicséretes elképzelés. A két érdekképviselet között mély szakadék és bevallott rivalitás van. Amíg asztalhoz nem ülnek, a közösség jövője bizonytalan marad, figyelmeztetett Simó Erzsébet, a lap munkatársa. /Simó Erzsébet: Külön nem lehet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./

A Hírszerzési Közösség (CNI) fő célja a lakosság jobb és teljesebb tájékoztatása kellene hogy legyen, így gondolja Románia lakosságának 53 százaléka, derül ki a közvélemény-kutatás eredményéből. Huszonhét százalék úgy véli, hogy a CNI létrehozásának legfontosabb eredménye a titkosszolgálatok eredményességének növekedése kellene hogy legyen, a nemzetbiztonság megóvása érdekében. Az ország lakosságának negyedének az a véleménye – derül ki a kutatásból -, hogy a Hírszerzési Közösségnek az elnök jobb hírellátását kellene szolgálnia, húsz százalék pedig a titkosszolgálatok közötti jobb összehangolást jelölte meg, mint a CNI létrehozásának legkívánatosabb eredményét. A lakosság tizenegy százaléka úgy érzi, hogy egy ilyenszerű hatóság létrehozása veszélyezteti az állambiztonságot. /A Hírszerzési Közösség növeli a titkosszolgálatok eredményességét. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala Kolozs megyei szervezete december 11-én Nemzeti kisebbségek – Európai kisebbségek című rendezvény keretében ünnepelte a kisebbségek napját, amely december 18-án lesz. A nyilvános vitára került sor, amelyen felszólalt Vasile Dancu szenátor (SZDP) és Kónya-Hamar Sándor (RMDSZ) képviselő, mindketten európarlamenti megfigyelők, Máté András (RMDSZ), a képviselőház jogi bizottságának tagja, illetve László Attila, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke. A vita témája a kisebbségi törvény volt. Ne lépjünk be az Európai Unióba megoldatlan problémákkal – mondta Kónya-Hamar Sándor. – Megoldatlan etnikumközi problémákkal az ország ugyanis nem lehet az EU tagja. Máté András képviselő hangoztatta, hogy a Velencei Bizottság nem mondott nemet a törvénytervezetre, hanem módosító javaslatokat tett. Vasile Dancu szenátor szerint a törvénytervezetet a koalícióban részt vevő pártok elé kellett volna terjeszteni, hogy megvitassák és véleményezzék. /D. I.: Nemzeti kisebbségek – Európai kisebbségek. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./

Az Egyesült Államok minden eddiginél erőteljesebb nyomást gyakorol a román kormányra a nemzetközi örökbefogadások ügyében. Az amerikai külügyminisztérium „aggodalmát” fejezte ki amiatt. Az ügy szálai a rendszerváltásig nyúlnak vissza. Az első éveiben bárki örökbe vehetett egy romániai gyereket, ha sikerült megállapodnia a családdal. 1996-ig a kiskorúakat mindenféle bürokratikus akadályok nélkül szabályosan adták-vették. Ekkor létrejött az örökbefogadási hatóság, a helyzet azonban nem javult számottevően. Adrian Nastase akkori miniszterelnök 2002 szeptemberében azt nyilatkozta, hogy a román árvákat interneten 20 és 50 ezer dollár közötti összegért „vesztegették”. Az évek során Románia számos nemzetközi bírálatot kapott a visszaélések miatt. A leghangosabb Emma Nicholson bárónő, Románia Európai parlamenti raportőre volt, aki felemelte szavát a „gyermekkereskedelem” ellen. A nyomásnak engedve, 2001. májusában az Országos Gyermekjogvédő Hatóság úgy döntött, a felmerült korrupciós vádak tisztázásáig felfüggeszti a külföldi örökbeadásokat. A hatóság rendeletét egy örökbefogadásokkal foglalkozó alapítvány kérésére a bíróság hatálytalanította. A kormány közbelépésére volt szükség. A miniszterelnök kijelentette, az örökbeadások ügye politikai kérdés, ezért a bíróság döntésére adott válasz is politikai lesz. A következő héten újabb tiltó rendelet látott napvilágot. Főként amerikai politikusok tiltakoztak, de akadt néhány európai vezető is – Lionel Jospin francia, Silvio Berlusconi olasz kormányfő -, akik saját állampolgáraik jogainak csorbításaként értékelték a bukaresti zárlatot. A román örökbefogadási törvény nagy késéssel, 2004-ben született meg. A moratórium mindvégig érvényben maradt, ennek ellenére – egyes források szerint – a nemzetközi örökbefogadások folytatódtak. A mostani kormány tovább szigorította a szabályokat. Ezek szerint romániai árva csak akkor hagyhatja el az országot, ha a pótszülőkkel másodfokú rokoni kapcsolatban áll. Azonban egyre erőteljesebb amerikai nyomás. /Uncle Sam román gyereket akar. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

A Bolyai Társaság vezető tanácsa 2005-ben határozott a Virtuális Bolyai Egyetem című rendezvénysorozat megszervezéséről, rendszeresítéséről. Tudományos eredményeket összegező, ismertető, népszerűsítő előadások sorozata, az önálló magyar nyelvű egyetemi oktatás megalapozását szolgáló tudományos alkotókészség és eredményesség széleskörű megjelenítésének a fórumává kíván válni. Legközelebb december 14-én az Apáczai Líceumban dr. Egyed Emese Bolyai Farkas drámái, valamint dr. Kiss Elemér Bolyai Farkas és Bolyai János kapcsolatáról című előadása hangzik el. /Folytatódik a Virtuális Bolyai Egyetem. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./

December 10-én volt a Kós Károly Egyesülés Erdélyi Tagozatának alakuló ülése, Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban. A régió minden részéről összesereglett építészek megvitatták a Kolumbán Gábor elkészítette alapszabályzat-tervezetet. Az alakuló ülésen betegség miatt nem vehetett részt Makovecz Imre. Az az egyesülés működési területe kiterjed az egész Kárpát-medencére, az erdélyi tagozat elsőnek alakult meg. Mostantól negyedévente megjelenő kiadványukat, az Országépítő folyóiratot erdélyi résszel egészítik ki. Az egyesülés véglegesíteti a csíkszeredai városrevitalizációs szerződést, a munka dandárját az erdélyi építészek végzik majd el. Siklósi József elnök az egyesülés vándoriskoláját említette, melyet már négy erdélyi építész elvégzett, s melynek tagjai az eljövendőkben Erdélybe is eljönnek tanulni. /(vop): Megszületett az erdélyi tagozat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./

Tizenharmadik alkalommal osztották ki a Julianus Alapítvány díjait december 10-én Csíkszeredában. A kisebbségi sorsban élő magyarság védelmében, nemzeti önazonosságunk megőrzésének szolgálatában tett mun­­kásságáért idén Nemeskürty István budapesti irodalomtörténészt, Lés­tyán Ferenc nyugalmazott gyula­fehérvári vikáriust, Makovecz Imre magyarországi építészt, Kasza József vajdasági politikust, Mézes Rudolf felvidéki írót és Perka Mihály csángóföldi történelemtanárt tüntették ki. /(sz.): Julianus-díjak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./ Beder Tibor, a Julianus Alapítvány elnöke a számok tükrében ismertette a Julianus-díjak eddigi, 13 éves történetét. 1993 óta 74 cselekvő magyart tüntetett ki az alapítvány, közülük 57-en a történelmi Magyarország területén élnek és dolgoznak: 36-an Erdélyben, 15-en Magyarországon, 4-en Felvidéken, 1-1 kitüntetett pedig Kárpátalján és Délvidéken. 17 kitüntetett szétszórtan él a világban. Perka Mihály szabófalvi történelemtanár és néprajzkutató laudációját Deáky András mondta el. A díjátadás után egy perc néma felállással adóztak a résztvevők a tavalyi díjkiosztás óta elhunyt két kitüntetett, Atzél Endre és Jan Mulder emlékének. A díjkiosztó ünnepséget a Szentegyházi Gyermekfilharmónia nagysikerű előadása zárta. /Takács Éva: Kiosztották az idei Julianus-díjakat. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 12./

Kulturális esttel egybekötött közgyűlést szervezett a Partiumi Magyar Művelődési Céh /PMMC/ Nagyváradon. Barabás Zoltán költő, a Partiumi Közlöny főszerkesztője köszöntötte a megjelenteket. Bemutatták Pomogáts Béla Magyar Régiók /Lilium Aurum, Dunaszerdahely/ című könyvét. A közgyűlésen Szilágyi Zsolt, a Mikecs László Baráti Társaság elnöke bejelentette, hogy ők is belépnek a PMMC-be. Tőkés László püspök kérte, lépjenek be azok, akik elhivatottságot éreznek. Végül műsort láthattak a megjelentek. Fellépett a Csillagocska néptánccsoport. Megnyitották Vassy Erzsébet nagyváradi képzőművész festményeinek tárlatát. /Gálolvits Zoltán: Három felvonás a művelődés jegyében. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 12.

Halmos György zeneakadémiai tanárra és előadóművészre emlékeztek volt tanítványai december 10-én Kolozsváron, a rádióstúdió koncerttermében. Ezt követően a tanítványok a Házsongárdi temetőben virágot helyeztek mesterük sírjára, este pedig a zeneakadémia stúdiótermében hangversenyre került sor. Selmeczi György – a találkozó ötletének elindítója –hangsúlyozta: Halmos György még most is elképesztő jelentőséggel bír életünkben. Rónai István az 1956-os magyarországi forradalmat követő „nehéz” időszakban volt Halmos György tanítványa. A tanár úr óráin viszont sikerült elfelejtenie a környező valóságot, hiszen nem csak zongoratudását tökéletesíthette, hanem zenei és általános műveltségét is. Papp Tibor Halmos fenomenális emlékezőtehetségére, humorára és óráinak interdiszciplináris jellegére emlékezett. Radó Judit is a bukaresti zeneakadémián volt Halmos-növendék. Halmos Györgyre emlékezett még többek között Grossmann Péter Marius Tabacu ismertette Halmos György életútját: a nagyváradi polgári családból hosszú volt az út a kolozsvári zeneakadémiai tanárságig: magába foglalta a bécsi egyetemi tanulmányokat, a második világháború alatt Ukrajnában eltöltött munkaszolgálat megpróbáltatásait, és az ezt követő csodálatos karriert. Ezt követően a volt tanítványok színvonalas hangversenyt adtak. /Nagy-Hintós Diana: Halmos György-emlékünnepség. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./

Békés megye közgyűlésének hozzájárulásával épült házat avattak december 9-én Farkaslakán, Székelyudvarhelyen pedig átadták a Magyar Televízió ötvenötezer kötetes könyvajándékát a székelyföldi árvízkárosultak számára. A Farkaslakán átadott új családi ház volt az első, amelyet magyarországi önkormányzatok támogatásával építtetett Hargita megye önkormányzata, a Hargita Megyéért Egyesület révén. A segélyként érkezett pénzösszeg felhasználásával a Hargita Megyéért Egyesület öt ház építését kezdhette meg. Az ötvenötezer kötetnyi könyvszállítmányt Kozma Huba, az MTV kuratóriumának alelnöke adta át a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium aulájában szervezett ünnepségen Ambrus Attilának, a MÚRE elnökének. /Házavatás és könyvajándék. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 12./

A Magna 2002 Kft-t Marosvásárhelyen jegyezték be, a felnőttoktatási tevékenységét 2003-ban indította el. Ma Gyergyószentmiklóson 4, Szentegyházán 2, Nyárádszeredában 2, Szovátán 1, Marosvásárhelyen 2 csoportban összesen 288-an részesülnek turisztikai képzésben. Nagy László Mihály, a Magna Oktatási Központ (MOK) igazgatója tevékenységük meghatározására a műhelymunka kifejezést használja. A MOK a Munkaügyi és Oktatásügyi Minisztérium égisze alatt folytatja tevékenységét. Ez azt jelenti, hogy például a panzióvezető-tanfolyam elvégzése után a sikeresen vizsgázó hallgató a Munkaügyi és Oktatásügyi Minisztérium által láttamozott hivatalos oklevelet szerez, amelyet Európa bármely országában elismernek. Az elmúlt három évben Maros és Hargita megyében 300-an szereztek panzióvezetői oklevelet. – A MOK felnőttképző tanfolyamain az alapképzés ideje 4, a szakképzés ideje 8 hónap. Körülbelül 2 nap elméletre 3 nap gyakorlat számítható. Célunk, hogy rövid idő alatt megfelelő szintre emeljük az Erdély régiós turisztikai oktatást, ennek révén pedig a faluturizmust – mondotta Nagy László Mihály. /Kilyén Attila: Szakszerű faluturizmus a vidékfejlesztéshez. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 12./

Dr. Indig Ottó, a Nagyváradi Ady Társaság elnöke, a jeles irodalom- és művelődéstörténész, kritikus, publicista és tanár 69 esztendős korában elhunyt /Gertyámos, 1936. okt. 18. – Nagyvárad, 2005. dec. 9./. Több évtizedes középiskolai és főiskolai pedagógusi munkája mellett a Kelet-Nyugat, a Bihari Napló, az Erdélyi Napló, majd a Várad folyóirat szerkesztőjeként tevékenykedett. Irodalom-, sajtó- és színháztörténeti szerzőként tizenegy kötetet jelentetett meg, képzőművészeti kritikusként és műgyűjtőként is nagyra becsült tagja volt a város polgárságának. /A Nagyváradi Ady Társaság: Elhunyt dr. Indig Ottó. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 12./

Kolozsváron a Phoenix Könyvesházban a négy történelmi magyar egyház által kijelölt gyermekek népes csoportja számára rendezett adventi estet a kolozsvári magyar főkonzulátus. Szilágyi Róbert lelkész mondott beszédet, majd Magyari Eszter, a könyvesbolt vezetője, kiosztotta a gyermekeknek az ajándékcsomagokat. /Ö. I. B.: Előkarácsony a Phoenixben. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./

Közösségkovácsoló erővel bírt az a szavalóverseny, melynek a mikefalvi református templom adott otthont december 10-én és melynek központi témája az adventi ünnepkör. Harmincöt szavaló gyűlt össze a Dicsőszentmárton környéki Kis-Küküllő menti településekről a Takács lelkészházaspár meghívására. A szavalóversenyt évente meg szeretnék rendezni, úgy, hogy mindig egy-egy jeles naphoz kötődne. A versenyre benevezett általános iskolás diákoknak Reményik Sándor Kegyelem című verse mellett egy szabadon választott költeményt is magukkal kellett hozniuk. A küküllőszéplaki, gógáni, gógán-váraljai, bonyhai, mikefalvi, szászcsávási, désfalvi, haranglábi, szőkefalvi, dicsőszentmártoni, királyfalvi szavalók ünnepi hangulatot varázsoltak. /Mészely Réka: Karácsonyról, csillagokról…Adventi szavalóverseny Mikefalván. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 12./