„A politikum, a közbeszéd és az akadémiai diskurzusok túlnyomó többsége a szegénységet (illetve az elszegényedés folyamatát) a rendszerváltás fő negatív következményének tekinti. A gazdasági szerkezetváltozás az átmenet első évtizedében inflációt, gazdasági recessziót, munkanélküliséget generált, aminek következtében a reáljövedelmek drasztikusan lecsökkentek, és az életszínvonal rohamosan romlott, a vásárlóerő erodálódott, miközben a társadalmi egyenlőtlenségek és a szegénység mértéke folyamatosan növekedett.”
Oláh Norbert Sándor – Péter László: „Lecsúsztunk és egyszerre mindent elveszítettünk”. Szociológiai tanulmány a szegénységről és az elszegényedési pályákról egy kolozsvári esettanulmány kapcsán. Korunk, 2006/11, (13–22) 13.
“A szegénység kérdése 1989 után Romániában is, akárcsak a térség többi volt szocialista országában, a politikai diskurzusok, a közbeszéd, az akadémiai mezőny, valamint a társadalomtudományos érdeklődés egyik központi témájává vált. Az érdeklődést a hazai gazdasági átalakulások negatív, sokszor nem-szándékolt következményei, perverz effektusai fokozták, hiszen az átalakulások eredményezték a viszonylag hamar látható szegénységet. Azonban jogosan tevődik fel a kérdés, hogy csupán csak a rendszerváltás után beszélhetünk-e szegénységről? A kérdésre adható válasz természetesen: nem. Szegénységről minden társadalomban, és minden időben beszélhetünk – legfennebb mást kell értenünk alatta.”
Péter László: Vázlatok a szegénység szociológiájához. Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár, 2006, Ötödik fejezet: Mi a szegénység? (129–150) 129.