Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2013. március 9.
Alkotmányos nemzetállam?
„Utazás” az alaptörvény módosítása körül
Létrejött az alkotmánymódosító bizottság Crin Antonescu, a szenátus elnöke vezetésével, és ezzel hivatalosan is elkezdődött a sokat hangoztatott alkotmánymódosító folyamat, amelynek többek közt a témában kiírt népszavazás is része lesz. A lapunk által a kérdésben megszólított erdélyi magyar szakértők egyetértenek a módosítás szükségességében, a lehetőségek tekintetében azonban megoszlanak a vélemények.
Bakk Miklós politológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Politikatudományi Intézete Magyar Tagozatának oktatója szerint sem a valóságnak, sem pedig a történelmi tényeknek nem felel meg az a tézis, hogy Románia nemzetállam volna. „Ez 1923 óta tartozik a román alkotmányozók vágyképei közé. Az Európai Unió tagállamai közül csak a román alkotmány tartalmazza az állam definíciós elemeként azt, hogy nemzetállam. Vannak államok, amelyek »egységesként« (Csehország, Lengyelország) vagy »oszthatatlanként« (Franciaország, Finnország) határozzák meg magukat, esetleg mindkét jelző segítségével (Szlovákia, Olaszország). Málta és Olaszország »munkára alapozó« köztársaság, Franciaország, Németország, Spanyolország, Szlovénia »szociális állam«. Csak Románia határozza meg önmagát – a fentiek mellett – nemzetállamként, aminek legkonkrétabb következménye, hogy a nemzetállam szintagma a gyakorlati politikában a törvényhozás cenzoraként működik. Eszköz minden olyan javaslat felvetésének, napirendre tűzésének a megakadályozásában, amelyet adott pillanatban a »román vágyképpel« ellentétesnek tart a többségi elit” – érvel Bakk Miklós.
A fentiek alapján logikus következtetés, hogy igen, meg kell változtatni ezt a cikkelyt, folytatja a gondolatmenetet a politológus. Számot kell azonban vetni azzal, hogy ez nem lehetséges, míg egy többségi meggyőződés nem érik be az első cikkelyben szereplő definíciós elem elvethetőségére. „Addig két dologgal lehet kísérletezni. Az egyik: olyan alkotmányparagrafusok bevezetése, amelyek az első cikkely törlése nélkül teszik lehetővé, hogy az ország »politikai közösségét« másképp értelmezzük. A másik lehetőség: számításba venni, hogy az első cikkely alulról is »bomlasztható«. A régiók megerősödése hosszabb távon amúgy is elvégzi az első cikkely erodálását, bár ez történelmi léptékű folyamat. A megoldás egy teljesen új alkotmány elfogadása, vagy pedig a kétlépcsős alkotmánymódosítás. Vagyis először a 152. cikkelyt, az úgynevezett »örökkévalósági klauzulát« kell törölni, utána pedig sor kerülhet a módosításra nem szánt cikkelyek megváltoztatására is.” Bakk Miklós szerint ez utóbbi megoldás nehézkes, mivel két referendumnak kellene azt megerősítenie, a népszavazás pedig könnyen a politikai vétó eszközévé válhat egyes pártok kezében. A politológus az alkotmányos kisebbségi jogok katalógusának bővítését tartja lehetségesnek, szerinte alapvetően az identitáshoz való jogot kellene módszeresen, minden kulturális vonatkozásában végiggondolni.
Minden szó jogforrás
Szilágyi Zsolt politológus szerint az alkotmány első cikkelye elsősorban a nemzetállam vonatkozásában tarthatatlan. „Fel kell tenni a kérdést: a nemzetállami jelző cél, vagy a jelenlegi valóságot rögzíti? Ha 18 nemzeti közösség képviseli magát a parlamentben – tehát a román jog is elismeri létezésüket –, hogyan lehet azt mondani, hogy mindenki román? Ha viszont cél, akkor az alkotmány első cikkelye egy jövőre vonatkozó programot rögzít? Mindenki legyen román?” – teszi fel a kérdést az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke, aki szerint mindenképpen szükséges e tekintetben a módosítás, mivel az alkotmány minden szava jogforrás. „Az első cikkelyt kezdeményező jogi alapként eddig is nagyon sok törvénykezdeményezésnél használta az előterjesztő. Jogforrás tehát, nem csak szimbolikus megfogalmazás. A néppárt Románia föderális berendezkedését szorgalmazza, a történelmi régiók önkormányzati jogát rögzítő első szakasz szerkezetileg alakítaná át az országot. Németország, Ausztria és Svájc példája azt mutatja: Románia is hatékonyabb, gazdagabb állammá válhatna. A korrupció is főleg a központosított, egységesített államban virágzik” – állapítja meg Szilágyi Zsolt.
„Az alkotmánynak biztosítania kell a nemzeti közösségek saját önkormányzati jogát. Ezt a javaslatot Toró T. Tiborral megtettük 1991-ben és 2003-ban. Nem tudom, most akad-e, aki megtegye…” – fogalmaz Szilágyi, aki szerint feltétlenül szükséges, hogy széles körű párbeszéd, majd konszenzus szolgáljon az alkotmánymódosítás elfogadásának alapjául. „A párbeszéd formailag meglesz, a konszenzus viszont nem – véli az EMNP alelnöke. – Olyan többségi elit fogadja majd el ezt az alkotmányt, amely az országban létező nemzeti, vallási vagy nyelvi különbözőség létét nemzetbiztonsági kockázatnak tartja, nem pedig európai értéknek. A székely zászló használatával kapcsolatban kirobbant műbotrány is azt jelzi: akkor lesz nyugtunk, ha önmagunk dönthetünk saját sorsunkról. Ne Bukarest mondja meg, hogy a székelyeknek joguk van-e saját zászlójukhoz. Ezért kell az autonómia” – szól Szilágyi Zsolt összegzése.
Anakronisztikus cikkely
Varga Attila jogász, a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem Jog szakának oktatója szerint a nemzetállam fogalma elavult, ezért nem kellene szerepelnie az alkotmányban sem. „A nemzetállamok megjelenése adott történelmi helyzetben pozitív folyamat volt, ám a 21. század elején tarthatatlan a nemzetállam, főleg annak olyan esetleges értelmezése, ami nemzeti kizárólagosságot jelent” – állapítja meg az egyetemi docens. Mindeközben – ellentmondásos módon – az alkotmány további cikkelyei között olvashatunk a nemzeti kisebbségek identitásáról is. „Az autonómiatörekvések – mint az erdélyi magyarság jogos igénye – hangoztatásakor a nemzetállami meghatározás hátrányunkra van. Ha már nem volna semmilyen más észérv az autonómia ellen, ez még mindig felhasználható, és azon kívül, hogy ez egyszerűen anakronizmus, nincs is mit mondani rá” – tartja Varga Attila, aki a megoldást – Bakk Miklóshoz hasonlóan – a kétlépcsős alkotmánymódosításban, vagy egy teljesen új alkotmány elfogadásában látja. A jelenlegi alkotmány fő hibája a jogász szerint az, hogy egyes passzusok többféleképpen értelmezhetők. Kisebbségjogi szempontból a jogász átfogó alkotmányreformot szorgalmaz, benne a választási rendszer arányosságának alkotmány által rögzített elvével, illetve a kétkamarás parlament egyértelműbben és hatékonyabban elkülönített hatásköreivel. „Több garanciális elemet kell bevinni az anyanyelvhasználat, intézményalapítás tekintetében: alapjogként jelenjen meg – kollektív, nem pedig egyéni jogként – az autonómiához való jog. A regionalizáció kérdését a politikai elit csak uniós kötelezvényként kezeli, pedig érdemes volna a hosszú távú fejlődési lehetőségeket is figyelembe véve vizsgálni a kérdést. Megszüntetném a rosszul alkalmazott francia gyökerű félelnöki rendszert, és tisztán parlamentit javasolnék. Ennek értelmében az államfőt a parlament választaná, és ezzel automatikusan csökkenne a hatásköre is” – véli Varga Attila. Az egyik legnagyobb hazai problémának azt tartja, hogy Romániában minden intézmény a másik hatáskörét akarja gyakorolni: a kormány kormányrendeletek révén törvényeket hoz, az elnök kormányozni szeretne, ám nincs rá jogköre.
Az Erdélyi Napló kérdései
Hogyan vélekedik Románia alkotmányának első szakaszában megfogalmazott első cikkelyéről, vagyis arról, hogy „Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam”? Milyen következményekkel jár ez a cikkely? Szükséges-e a cikkely megváltoztatása, ha igen, miért és hogyan? Románia alaptörvénye 152. szakaszának első cikkelye szerint „Nem képezhetik módosítás tárgyát a jelen Alkotmánynak a román állam nemzeti, független, egységes és oszthatatlan jellegére, a köztársasági kormányformára, a terület integritására, az igazságszolgáltatás függetlenségére, a politikai pluralizmusra és a hivatalos nyelvre vonatkozó rendelkezései”. Hogyan vélekedik erről? Kisebbségjogi szempontból milyen módosításokat lát szükségesnek Románia jelenlegi alkotmányában, milyen egyéb változtatásokat javasolna? Alkotmánymódosító bizottság
A 23 fős alkotmánymódosító bizottság alelnöke Máté András Levente RMDSZ-es képviselő. A kolozsvári honatya lapunknak leszögezte: mindenképp szeretnék módosítani az alkotmány első cikkelyét, mivel a kisebbségek jelenléte okán Románia nem tekinthető nemzetállamnak. Véleménye egybecseng pártja elnökének kijelentésével is, aki a március 23-i Szövetségi Képviselők Tanácsán kifejtette: az RMDSZ azt javasolja, hogy az új román alkotmány ismerje el államalkotó tényezőkként a kisebbségben élő nemzeti közösségeket. Kelemen Hunor arra is utalt, hogy az alkotmány első cikkelyének megváltoztatását egy másik cikkely tiltja, kiegészítését viszont szerinte nem. Máté András szerint a módosított alkotmányban mindenképpen szerepelnie kell kitételeknek a Románia által ratifikált regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájából is, továbbá a nyelvhasználat és intézmények területén is előrelépésnek kell történnie: „Kulturális, hagyományaink és a jövőnk tekintetében ne kerülhessen hátrányos helyzetbe kisebbség. És nem csak a magyar.” Az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője szerint fontos kérdés, hogy a kormány milyen módon adhat ki sürgősségi kormányrendeleteket, ugyanakkor a kétházas parlament további fenntartását szorgalmazza. Oly módon kell tisztázni a kormány és az államelnök kompetenciáit, hogy az ne adhasson politikai vitákra okot – szögezi le Máté András.
Eredeti és származtatott alkotmányozó hatalom
A francia jogból eredő elmélet szerint létezik eredeti és származtatott alkotmányozó hatalom. Az eredeti alkotmányozó hatalom olyan parlament, amelynek megalakulásától fogva felhatalmazása van új alkotmány elfogadására. Ennek a típusú hatalomnak nem kell figyelembe vennie az előző alkotmányt. Ilyen alkotmányozó hatalom volt az 1990-ben választott parlament is – amelynek mandátuma két évre szólt–, feladata pedig az volt, hogy működése alatt új alkotmányt fogadjon el az 1965-ös helyett. A 2003-as alkotmánymódosítás során viszont származtatott alkotmányozó hatalomként működött a rendes, négyéves ciklusra választott parlament, amely kötve volt az 1991-ben elfogadott alaptörvényhez, vagyis nem léphette túl annak alkotmányos kereteit. A mostani módosításokat is csak származtatott alkotmányozó hatalom hozza majd. „Védhető konstrukció, van benne logika. Francia jogtudósok viszont azzal támadják ezt az elméletet, hogy nem tartható a gyakorlat, miszerint egy valamikori alkotmányozó hatalom – az eredeti – bármit is megtilthat egy jövőbeni alkotmányozó hatalomnak” – tájékoztatott Varga Attila. Egy teljesen új alkotmány elfogadásához az érvényben lévő alkotmány szinte teljes alkalmazhatatlansága kellene, erre vonatkozó érzékelhető társadalmi igénynek kell léteznie, vagy politikai rendszerváltásnak kellene végbemennie.
Dénes Ida
Erdélyi Napló (Kolozsvár),
„Utazás” az alaptörvény módosítása körül
Létrejött az alkotmánymódosító bizottság Crin Antonescu, a szenátus elnöke vezetésével, és ezzel hivatalosan is elkezdődött a sokat hangoztatott alkotmánymódosító folyamat, amelynek többek közt a témában kiírt népszavazás is része lesz. A lapunk által a kérdésben megszólított erdélyi magyar szakértők egyetértenek a módosítás szükségességében, a lehetőségek tekintetében azonban megoszlanak a vélemények.
Bakk Miklós politológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Politikatudományi Intézete Magyar Tagozatának oktatója szerint sem a valóságnak, sem pedig a történelmi tényeknek nem felel meg az a tézis, hogy Románia nemzetállam volna. „Ez 1923 óta tartozik a román alkotmányozók vágyképei közé. Az Európai Unió tagállamai közül csak a román alkotmány tartalmazza az állam definíciós elemeként azt, hogy nemzetállam. Vannak államok, amelyek »egységesként« (Csehország, Lengyelország) vagy »oszthatatlanként« (Franciaország, Finnország) határozzák meg magukat, esetleg mindkét jelző segítségével (Szlovákia, Olaszország). Málta és Olaszország »munkára alapozó« köztársaság, Franciaország, Németország, Spanyolország, Szlovénia »szociális állam«. Csak Románia határozza meg önmagát – a fentiek mellett – nemzetállamként, aminek legkonkrétabb következménye, hogy a nemzetállam szintagma a gyakorlati politikában a törvényhozás cenzoraként működik. Eszköz minden olyan javaslat felvetésének, napirendre tűzésének a megakadályozásában, amelyet adott pillanatban a »román vágyképpel« ellentétesnek tart a többségi elit” – érvel Bakk Miklós.
A fentiek alapján logikus következtetés, hogy igen, meg kell változtatni ezt a cikkelyt, folytatja a gondolatmenetet a politológus. Számot kell azonban vetni azzal, hogy ez nem lehetséges, míg egy többségi meggyőződés nem érik be az első cikkelyben szereplő definíciós elem elvethetőségére. „Addig két dologgal lehet kísérletezni. Az egyik: olyan alkotmányparagrafusok bevezetése, amelyek az első cikkely törlése nélkül teszik lehetővé, hogy az ország »politikai közösségét« másképp értelmezzük. A másik lehetőség: számításba venni, hogy az első cikkely alulról is »bomlasztható«. A régiók megerősödése hosszabb távon amúgy is elvégzi az első cikkely erodálását, bár ez történelmi léptékű folyamat. A megoldás egy teljesen új alkotmány elfogadása, vagy pedig a kétlépcsős alkotmánymódosítás. Vagyis először a 152. cikkelyt, az úgynevezett »örökkévalósági klauzulát« kell törölni, utána pedig sor kerülhet a módosításra nem szánt cikkelyek megváltoztatására is.” Bakk Miklós szerint ez utóbbi megoldás nehézkes, mivel két referendumnak kellene azt megerősítenie, a népszavazás pedig könnyen a politikai vétó eszközévé válhat egyes pártok kezében. A politológus az alkotmányos kisebbségi jogok katalógusának bővítését tartja lehetségesnek, szerinte alapvetően az identitáshoz való jogot kellene módszeresen, minden kulturális vonatkozásában végiggondolni.
Minden szó jogforrás
Szilágyi Zsolt politológus szerint az alkotmány első cikkelye elsősorban a nemzetállam vonatkozásában tarthatatlan. „Fel kell tenni a kérdést: a nemzetállami jelző cél, vagy a jelenlegi valóságot rögzíti? Ha 18 nemzeti közösség képviseli magát a parlamentben – tehát a román jog is elismeri létezésüket –, hogyan lehet azt mondani, hogy mindenki román? Ha viszont cél, akkor az alkotmány első cikkelye egy jövőre vonatkozó programot rögzít? Mindenki legyen román?” – teszi fel a kérdést az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke, aki szerint mindenképpen szükséges e tekintetben a módosítás, mivel az alkotmány minden szava jogforrás. „Az első cikkelyt kezdeményező jogi alapként eddig is nagyon sok törvénykezdeményezésnél használta az előterjesztő. Jogforrás tehát, nem csak szimbolikus megfogalmazás. A néppárt Románia föderális berendezkedését szorgalmazza, a történelmi régiók önkormányzati jogát rögzítő első szakasz szerkezetileg alakítaná át az országot. Németország, Ausztria és Svájc példája azt mutatja: Románia is hatékonyabb, gazdagabb állammá válhatna. A korrupció is főleg a központosított, egységesített államban virágzik” – állapítja meg Szilágyi Zsolt.
„Az alkotmánynak biztosítania kell a nemzeti közösségek saját önkormányzati jogát. Ezt a javaslatot Toró T. Tiborral megtettük 1991-ben és 2003-ban. Nem tudom, most akad-e, aki megtegye…” – fogalmaz Szilágyi, aki szerint feltétlenül szükséges, hogy széles körű párbeszéd, majd konszenzus szolgáljon az alkotmánymódosítás elfogadásának alapjául. „A párbeszéd formailag meglesz, a konszenzus viszont nem – véli az EMNP alelnöke. – Olyan többségi elit fogadja majd el ezt az alkotmányt, amely az országban létező nemzeti, vallási vagy nyelvi különbözőség létét nemzetbiztonsági kockázatnak tartja, nem pedig európai értéknek. A székely zászló használatával kapcsolatban kirobbant műbotrány is azt jelzi: akkor lesz nyugtunk, ha önmagunk dönthetünk saját sorsunkról. Ne Bukarest mondja meg, hogy a székelyeknek joguk van-e saját zászlójukhoz. Ezért kell az autonómia” – szól Szilágyi Zsolt összegzése.
Anakronisztikus cikkely
Varga Attila jogász, a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem Jog szakának oktatója szerint a nemzetállam fogalma elavult, ezért nem kellene szerepelnie az alkotmányban sem. „A nemzetállamok megjelenése adott történelmi helyzetben pozitív folyamat volt, ám a 21. század elején tarthatatlan a nemzetállam, főleg annak olyan esetleges értelmezése, ami nemzeti kizárólagosságot jelent” – állapítja meg az egyetemi docens. Mindeközben – ellentmondásos módon – az alkotmány további cikkelyei között olvashatunk a nemzeti kisebbségek identitásáról is. „Az autonómiatörekvések – mint az erdélyi magyarság jogos igénye – hangoztatásakor a nemzetállami meghatározás hátrányunkra van. Ha már nem volna semmilyen más észérv az autonómia ellen, ez még mindig felhasználható, és azon kívül, hogy ez egyszerűen anakronizmus, nincs is mit mondani rá” – tartja Varga Attila, aki a megoldást – Bakk Miklóshoz hasonlóan – a kétlépcsős alkotmánymódosításban, vagy egy teljesen új alkotmány elfogadásában látja. A jelenlegi alkotmány fő hibája a jogász szerint az, hogy egyes passzusok többféleképpen értelmezhetők. Kisebbségjogi szempontból a jogász átfogó alkotmányreformot szorgalmaz, benne a választási rendszer arányosságának alkotmány által rögzített elvével, illetve a kétkamarás parlament egyértelműbben és hatékonyabban elkülönített hatásköreivel. „Több garanciális elemet kell bevinni az anyanyelvhasználat, intézményalapítás tekintetében: alapjogként jelenjen meg – kollektív, nem pedig egyéni jogként – az autonómiához való jog. A regionalizáció kérdését a politikai elit csak uniós kötelezvényként kezeli, pedig érdemes volna a hosszú távú fejlődési lehetőségeket is figyelembe véve vizsgálni a kérdést. Megszüntetném a rosszul alkalmazott francia gyökerű félelnöki rendszert, és tisztán parlamentit javasolnék. Ennek értelmében az államfőt a parlament választaná, és ezzel automatikusan csökkenne a hatásköre is” – véli Varga Attila. Az egyik legnagyobb hazai problémának azt tartja, hogy Romániában minden intézmény a másik hatáskörét akarja gyakorolni: a kormány kormányrendeletek révén törvényeket hoz, az elnök kormányozni szeretne, ám nincs rá jogköre.
Az Erdélyi Napló kérdései
Hogyan vélekedik Románia alkotmányának első szakaszában megfogalmazott első cikkelyéről, vagyis arról, hogy „Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam”? Milyen következményekkel jár ez a cikkely? Szükséges-e a cikkely megváltoztatása, ha igen, miért és hogyan? Románia alaptörvénye 152. szakaszának első cikkelye szerint „Nem képezhetik módosítás tárgyát a jelen Alkotmánynak a román állam nemzeti, független, egységes és oszthatatlan jellegére, a köztársasági kormányformára, a terület integritására, az igazságszolgáltatás függetlenségére, a politikai pluralizmusra és a hivatalos nyelvre vonatkozó rendelkezései”. Hogyan vélekedik erről? Kisebbségjogi szempontból milyen módosításokat lát szükségesnek Románia jelenlegi alkotmányában, milyen egyéb változtatásokat javasolna? Alkotmánymódosító bizottság
A 23 fős alkotmánymódosító bizottság alelnöke Máté András Levente RMDSZ-es képviselő. A kolozsvári honatya lapunknak leszögezte: mindenképp szeretnék módosítani az alkotmány első cikkelyét, mivel a kisebbségek jelenléte okán Románia nem tekinthető nemzetállamnak. Véleménye egybecseng pártja elnökének kijelentésével is, aki a március 23-i Szövetségi Képviselők Tanácsán kifejtette: az RMDSZ azt javasolja, hogy az új román alkotmány ismerje el államalkotó tényezőkként a kisebbségben élő nemzeti közösségeket. Kelemen Hunor arra is utalt, hogy az alkotmány első cikkelyének megváltoztatását egy másik cikkely tiltja, kiegészítését viszont szerinte nem. Máté András szerint a módosított alkotmányban mindenképpen szerepelnie kell kitételeknek a Románia által ratifikált regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájából is, továbbá a nyelvhasználat és intézmények területén is előrelépésnek kell történnie: „Kulturális, hagyományaink és a jövőnk tekintetében ne kerülhessen hátrányos helyzetbe kisebbség. És nem csak a magyar.” Az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője szerint fontos kérdés, hogy a kormány milyen módon adhat ki sürgősségi kormányrendeleteket, ugyanakkor a kétházas parlament további fenntartását szorgalmazza. Oly módon kell tisztázni a kormány és az államelnök kompetenciáit, hogy az ne adhasson politikai vitákra okot – szögezi le Máté András.
Eredeti és származtatott alkotmányozó hatalom
A francia jogból eredő elmélet szerint létezik eredeti és származtatott alkotmányozó hatalom. Az eredeti alkotmányozó hatalom olyan parlament, amelynek megalakulásától fogva felhatalmazása van új alkotmány elfogadására. Ennek a típusú hatalomnak nem kell figyelembe vennie az előző alkotmányt. Ilyen alkotmányozó hatalom volt az 1990-ben választott parlament is – amelynek mandátuma két évre szólt–, feladata pedig az volt, hogy működése alatt új alkotmányt fogadjon el az 1965-ös helyett. A 2003-as alkotmánymódosítás során viszont származtatott alkotmányozó hatalomként működött a rendes, négyéves ciklusra választott parlament, amely kötve volt az 1991-ben elfogadott alaptörvényhez, vagyis nem léphette túl annak alkotmányos kereteit. A mostani módosításokat is csak származtatott alkotmányozó hatalom hozza majd. „Védhető konstrukció, van benne logika. Francia jogtudósok viszont azzal támadják ezt az elméletet, hogy nem tartható a gyakorlat, miszerint egy valamikori alkotmányozó hatalom – az eredeti – bármit is megtilthat egy jövőbeni alkotmányozó hatalomnak” – tájékoztatott Varga Attila. Egy teljesen új alkotmány elfogadásához az érvényben lévő alkotmány szinte teljes alkalmazhatatlansága kellene, erre vonatkozó érzékelhető társadalmi igénynek kell léteznie, vagy politikai rendszerváltásnak kellene végbemennie.
Dénes Ida
Erdélyi Napló (Kolozsvár),
2013. március 9.
Boszorkányüldözés
Avagy: meddig és miért ütik Wass Albertet és tisztelőit?
Ismét sajtótémává vált Wass Albert személye. Az első apropót egy januári gyergyószentmiklósi születésnapi megemlékezés adta, amelyen – mint utólag kiderült – jelen volt és felvételeket készített az államhatalom egyik képviselője. Ezt követően sorra hallgatták ki a megemlékezés szervezőit és résztvevőit, majd az ügyészség vádat emelt a két szervező ellen. A vádemelés jogalapjaként a 2002/31-es sürgősségi kormányrendelet szolgált. Mindenekelőtt azt kell látnunk, hogy a dolgok sajátos összemosása zajlik a hatóságok, de a közvélemény részéről is. Márpedig célszerű lenne élesen különválasztani, hogy a születésnapi megemlékezésen, illetve a felolvasóesten történt-e törvénysértés, illetve, hogy jogosan ítélte-e el 1946-ban Wass Albertet a kolozsvári népbíróság. Az ügyészség vádja szerint a két szervező megsértette az idézett sürgősségi kormányrendeletben leírtakat, ami három hónaptól három évig terjedő börtönbüntetéssel fenyeget.
Törvénysértés? Kezdjük a jogszabállyal: annak az a célja, hogy be- és megtiltsa – címe, illetve az első cikkely tanúsága szerint – a fasiszta, rasszista avagy idegengyűlölő szervezeteket vagy rendezvényeket; a háborús bűnösök kultuszát; a nemzeti, faji vagy vallási gyűlölet szítását; valamint a háborús- és emberiesség elleni bűncselekmények tiltását. Igen helyénvaló dolgok ezek, legfeljebb azon lehetne jogi szempontból elmélázni, hogy miért egy 2002-ben elfogadott sürgősségi kormányrendeletben kell ezt szabályozni. Azt megelőzően nem akadtak elítélendő dolgok? Vagy történt valami rendkívüli esemény 2002 márciusában, amire a kormánynak sürgősségi rendelettel kellett reagálnia? A születésnapi megemlékezést két kulturális egyesület szervezte, jellege nyilvánvalóan nem tekinthető fasisztának, rasszistának vagy idegengyűlölőnek. Így egyetlen lehetőség marad: a szervezők egy háborús bűnös kultuszát terjesztették. A jogszabályban szereplők alapján a helyzet világos: Wass Albertet jogerősen elítélték háborús vétségért, tehát erre a rendezvényre érvényes a jogszabály ötödik cikkelye, következésképpen törvénysértés történt. Igen ám, de a jog alkalmazóitól, főleg egy feltételezett bűncselekmény esetén joggal várható el a figyelmesség, alaposság, no, meg a román nyelv alapos ismerete. Ha ugyanis valaki figyelmesen olvassa ezt a cikkelyt, akkor észreveszi, hogy a lényeg így szól: „Promovarea cultului persoanelor vinovate de sãvârºirea unei infracþiuni contra pãcii si omenirii ... prin propaganda, ...se pedepseºte...” Azaz: a béke és emberiesség elleni propaganda révén vétők büntethetők. Márpedig a „propaganda révén” megfogalmazásnak kardinális jelentősége van. Az idézett cikkely második bekezdése meg is határozza, mit kell érteni propaganda alatt: propagandának tekinthető eszmék, felfogások, doktrínák rendszeres terjesztése és dicsőítése azzal a céllal, hogy meggyőzzön vagy új híveket szerezzen. Nincs tehát kinek-kinek a fantáziájára bízva, hogy mit tekint propagandának. Némi túlzással azt állíthatjuk, hogy a román jogszabályokra nem jellemző módon precíz definíciót tartalmaz ez a bekezdés. Koncentráljunk most csak a háborús bűnösök kultuszára. Az ugyan nincs meghatározva a jogszabályban, hogy mit is kell érteni ezen, de józan eszű ember számára világos, hogy csak úgy, önmagában nem létezik kultusz. Valakinek a kultusza azt jelenti, hogy tetteit, alkotásait, elveit dicsérjük. Következésképpen a jogszabály előírását csak úgy lehet érteni, hogy büntetendő, ha egy háborús bűnökért elítélt személyt dicsőítünk azon cselekedeteiért, amikért elítélték, vagy a törvény által inkriminált (idegengyűlölő, fasiszta, stb.) nézeteiért. Ha egy divatról szóló rendezvényen egy ilyen személy választékos öltözködéséről esik szó, nem tekinthető bűncselekménynek, hiszen csak a propaganda bűncselekmény, vagyis ha híveket akarunk toborozni elítélendő eszméinek, doktrínájának. Ennek szellemében nem bűncselekmény megemlékezni Wass Albert írói életpályájáról, dicsérni irodalmi munkásságát, még akkor sem, ha őt Romániában máig háborús bűnösként tartják nyilván. Műveiben ugyanis nyoma sincs olyan eszméknek, amelyeket bármilyen törvény inkriminálna.
Bűnüldözés? Vajon mi indokolja az ügyészség, a rendőrség fellépését, cselekedeteit? E hatóságok első perctől ellentmondásosan cselekedtek, illetve kommunikáltak. Az első hírek alapján – a megyei rendőrség szóvivője révén – arról értesülhettünk, hogy nem zajlik semmiféle kivizsgálás, csak a minden rendezvény esetében szokásos „tájékozódás”. Ezt hamar cáfolta a gyakorlat, amikor a rendőrök kézbesíteni kezdték az idézéseket, amelyeken egyértelműen egy bűnügyi iratcsomó száma szerepelt, nyilvánvalóvá téve, hogy bűnvádi eljárás van készülőben. A dolog attól válik teljesen abszurddá, hogy a hatóság egy képviselője jelen volt a rendezvényen, filmezett. Következésképp rendelkezésükre állt minden szükséges információ, gyorsan eldönthették volna, hogy történt-e ott bűncselekmény, kell-e valaki ellen eljárást indítani, s ha igen, miért, milyen bizonyítékok alapján. Ennek ellenére több résztvevőt beidéztek tanúként, s faggatták őket, hogy mi zajlott ott, kik voltak még jelen. Ez nemcsak felesleges, időt és energiát pocsékló cselekedet volt, hanem a törvénytisztelő állampolgárok zaklatása is.
Vétek? A kolozsvári népbíróság – amelynek tagjai nem bírók, jogászok, hanem politikai pártok képviselői voltak – egyes számú határozata (kelt 1946. március 13-án) vétkesnek nyilvánította Wass Albertet az 1945/312-es törvény 2. cikkelye e. betűjének megsértéséért, és halálra ítélte. A jogszabály ezt mondja: az ország tönkretételében bűnösek – háborús bűnök elkövetése révén –, akik parancsot adtak, illetve kollektív vagy magánszemély ellen irányuló megtorlást követtek el politikai vagy rasszista céllal. Wass esetében a konkrét vád az volt, hogy felbiztatott egy magyar katonatisztet több civil személy megölésére. Annak talán a feltételezését is sértőnek tarthatjuk, hogy a magyar hadseregben egy civil parancsokat osztogatott az egyik tisztnek. S hogy mi volt Wass Albert valódi bűne? Hogy nyíltan és kertelés nélkül írta és mondta az igazat a román hatóságok által Erdélyben elkövetett (vagy elnézett) atrocitásairól, visszaéléseiről. Ezért lankadatlanul üldözik őt is, tisztelőit is.
Mi azonban ne féljünk. Az igazság a mi oldalunkon van.
Árus Zsolt
Erdélyi Napló (Kolozsvár),
Avagy: meddig és miért ütik Wass Albertet és tisztelőit?
Ismét sajtótémává vált Wass Albert személye. Az első apropót egy januári gyergyószentmiklósi születésnapi megemlékezés adta, amelyen – mint utólag kiderült – jelen volt és felvételeket készített az államhatalom egyik képviselője. Ezt követően sorra hallgatták ki a megemlékezés szervezőit és résztvevőit, majd az ügyészség vádat emelt a két szervező ellen. A vádemelés jogalapjaként a 2002/31-es sürgősségi kormányrendelet szolgált. Mindenekelőtt azt kell látnunk, hogy a dolgok sajátos összemosása zajlik a hatóságok, de a közvélemény részéről is. Márpedig célszerű lenne élesen különválasztani, hogy a születésnapi megemlékezésen, illetve a felolvasóesten történt-e törvénysértés, illetve, hogy jogosan ítélte-e el 1946-ban Wass Albertet a kolozsvári népbíróság. Az ügyészség vádja szerint a két szervező megsértette az idézett sürgősségi kormányrendeletben leírtakat, ami három hónaptól három évig terjedő börtönbüntetéssel fenyeget.
Törvénysértés? Kezdjük a jogszabállyal: annak az a célja, hogy be- és megtiltsa – címe, illetve az első cikkely tanúsága szerint – a fasiszta, rasszista avagy idegengyűlölő szervezeteket vagy rendezvényeket; a háborús bűnösök kultuszát; a nemzeti, faji vagy vallási gyűlölet szítását; valamint a háborús- és emberiesség elleni bűncselekmények tiltását. Igen helyénvaló dolgok ezek, legfeljebb azon lehetne jogi szempontból elmélázni, hogy miért egy 2002-ben elfogadott sürgősségi kormányrendeletben kell ezt szabályozni. Azt megelőzően nem akadtak elítélendő dolgok? Vagy történt valami rendkívüli esemény 2002 márciusában, amire a kormánynak sürgősségi rendelettel kellett reagálnia? A születésnapi megemlékezést két kulturális egyesület szervezte, jellege nyilvánvalóan nem tekinthető fasisztának, rasszistának vagy idegengyűlölőnek. Így egyetlen lehetőség marad: a szervezők egy háborús bűnös kultuszát terjesztették. A jogszabályban szereplők alapján a helyzet világos: Wass Albertet jogerősen elítélték háborús vétségért, tehát erre a rendezvényre érvényes a jogszabály ötödik cikkelye, következésképpen törvénysértés történt. Igen ám, de a jog alkalmazóitól, főleg egy feltételezett bűncselekmény esetén joggal várható el a figyelmesség, alaposság, no, meg a román nyelv alapos ismerete. Ha ugyanis valaki figyelmesen olvassa ezt a cikkelyt, akkor észreveszi, hogy a lényeg így szól: „Promovarea cultului persoanelor vinovate de sãvârºirea unei infracþiuni contra pãcii si omenirii ... prin propaganda, ...se pedepseºte...” Azaz: a béke és emberiesség elleni propaganda révén vétők büntethetők. Márpedig a „propaganda révén” megfogalmazásnak kardinális jelentősége van. Az idézett cikkely második bekezdése meg is határozza, mit kell érteni propaganda alatt: propagandának tekinthető eszmék, felfogások, doktrínák rendszeres terjesztése és dicsőítése azzal a céllal, hogy meggyőzzön vagy új híveket szerezzen. Nincs tehát kinek-kinek a fantáziájára bízva, hogy mit tekint propagandának. Némi túlzással azt állíthatjuk, hogy a román jogszabályokra nem jellemző módon precíz definíciót tartalmaz ez a bekezdés. Koncentráljunk most csak a háborús bűnösök kultuszára. Az ugyan nincs meghatározva a jogszabályban, hogy mit is kell érteni ezen, de józan eszű ember számára világos, hogy csak úgy, önmagában nem létezik kultusz. Valakinek a kultusza azt jelenti, hogy tetteit, alkotásait, elveit dicsérjük. Következésképpen a jogszabály előírását csak úgy lehet érteni, hogy büntetendő, ha egy háborús bűnökért elítélt személyt dicsőítünk azon cselekedeteiért, amikért elítélték, vagy a törvény által inkriminált (idegengyűlölő, fasiszta, stb.) nézeteiért. Ha egy divatról szóló rendezvényen egy ilyen személy választékos öltözködéséről esik szó, nem tekinthető bűncselekménynek, hiszen csak a propaganda bűncselekmény, vagyis ha híveket akarunk toborozni elítélendő eszméinek, doktrínájának. Ennek szellemében nem bűncselekmény megemlékezni Wass Albert írói életpályájáról, dicsérni irodalmi munkásságát, még akkor sem, ha őt Romániában máig háborús bűnösként tartják nyilván. Műveiben ugyanis nyoma sincs olyan eszméknek, amelyeket bármilyen törvény inkriminálna.
Bűnüldözés? Vajon mi indokolja az ügyészség, a rendőrség fellépését, cselekedeteit? E hatóságok első perctől ellentmondásosan cselekedtek, illetve kommunikáltak. Az első hírek alapján – a megyei rendőrség szóvivője révén – arról értesülhettünk, hogy nem zajlik semmiféle kivizsgálás, csak a minden rendezvény esetében szokásos „tájékozódás”. Ezt hamar cáfolta a gyakorlat, amikor a rendőrök kézbesíteni kezdték az idézéseket, amelyeken egyértelműen egy bűnügyi iratcsomó száma szerepelt, nyilvánvalóvá téve, hogy bűnvádi eljárás van készülőben. A dolog attól válik teljesen abszurddá, hogy a hatóság egy képviselője jelen volt a rendezvényen, filmezett. Következésképp rendelkezésükre állt minden szükséges információ, gyorsan eldönthették volna, hogy történt-e ott bűncselekmény, kell-e valaki ellen eljárást indítani, s ha igen, miért, milyen bizonyítékok alapján. Ennek ellenére több résztvevőt beidéztek tanúként, s faggatták őket, hogy mi zajlott ott, kik voltak még jelen. Ez nemcsak felesleges, időt és energiát pocsékló cselekedet volt, hanem a törvénytisztelő állampolgárok zaklatása is.
Vétek? A kolozsvári népbíróság – amelynek tagjai nem bírók, jogászok, hanem politikai pártok képviselői voltak – egyes számú határozata (kelt 1946. március 13-án) vétkesnek nyilvánította Wass Albertet az 1945/312-es törvény 2. cikkelye e. betűjének megsértéséért, és halálra ítélte. A jogszabály ezt mondja: az ország tönkretételében bűnösek – háborús bűnök elkövetése révén –, akik parancsot adtak, illetve kollektív vagy magánszemély ellen irányuló megtorlást követtek el politikai vagy rasszista céllal. Wass esetében a konkrét vád az volt, hogy felbiztatott egy magyar katonatisztet több civil személy megölésére. Annak talán a feltételezését is sértőnek tarthatjuk, hogy a magyar hadseregben egy civil parancsokat osztogatott az egyik tisztnek. S hogy mi volt Wass Albert valódi bűne? Hogy nyíltan és kertelés nélkül írta és mondta az igazat a román hatóságok által Erdélyben elkövetett (vagy elnézett) atrocitásairól, visszaéléseiről. Ezért lankadatlanul üldözik őt is, tisztelőit is.
Mi azonban ne féljünk. Az igazság a mi oldalunkon van.
Árus Zsolt
Erdélyi Napló (Kolozsvár),
2013. március 9.
A piros pirula
A rendszerváltás óta kevés fogalommal éltek vissza annyian és annyiszor, mint a „nemzet” előtaggal rendelkező szókapcsolatok által fedett kategóriákkal. Lásd: nemzetpolitika, nemzetstratégia, nemzetépítés. A visszaélés inkább a Trianon óta idegen uralom alatt álló területekre vonatkozik, az anyaországi polgárok szocializációja és az alapvető mindennapi létélménye is más. „Belső-Magyarországon”, ahogy Maurer Oszkár szokott fogalmazni, a fél évszázados kommunista-szocialista, majd balliberális színekben azóta is folyó öntudatmosás lehetővé tette, hogy a nemzeti politizálás ellenfelei különösebben ne csomagolják mondanivalójukat. Előfordul ugyan itt is a nemzetre, nemzeti érdekekre való farizeus hivatkozás a szocialisták és szatellitpártjaik részéről – főleg az utóbbi időben, mióta szavazatveszteséggel fenyeget a nemzetpolitikai deficit –, a jellemző évtizedeken keresztül mégis az volt, hogy a kozmopolita, a térséget gyarmatosító globális erők helyi lerakataként működő pártok aránylag nyíltan népszerűsítették a maguk kozmopolita-globalista politikai vonalvezetésüket. Erdélyben más a helyzet. A riasztó asszimiláció dacára, akik még magyarnak vallják magukat, léthelyzetükből kifolyólag elsődleges értékként kezelik a nemzeti identitást és a nemzeti politikát. Ezért azok a politikusok is bizonyos mértékben idomulnak a közeghez, akik egyébként nemzet-semleges vagy a magyar nemzeti érdekekkel kifejezetten ellentétes politikát folytatnak. Nálunk egyelőre nem lehet nyíltan hirdetni, amit a Felvidéken igen, ahol Bugár Béla pártja szépen táblázatba foglalja az MKP és a Híd Most közötti különbségként, kiugratva: az előbbi nemzetstratégiai célnak tartja a területi autonómiát, míg az utóbbi nem. Ismétlem, ez nem a Magyar Koalíció Pártjának „leleplező” szórólapja, hanem a Híd-Most propagandaanyaga volt. Itthon a Kolozsvári Nyilatkozat óta az autonómia célja ellen egyetlen politikus sem mert felszólalni. Az RMDSZ hivatalos retorikája minden szinten az, hogy autonómiát akarunk, de másként. Az autonómia érthető módon vált a meghirdetett magyar nemzetstratégia első számú céljává, hiszen többet – például határrevíziót, vagy független, szuverén Székelyföldet és magyarlakta Partium-részt – a jelen geopolitikai helyzetben nem lehet követelni. Kevesebbet viszont nem érdemes, hiszen minden más „megoldás” középtávú felmorzsoltatásunkat jelenti. Az „autonómiát, de másként” politikába sok minden belefért. Például az, hogy kiaknázatlanul hagyták azt a soha vissza nem térő politikai csillagállást, amikor Románia Európa-tanácsi, majd uniós felvétel előtt állt, és bizonyítási kényszer alatt volt. Sőt, nemhogy kiaknázatlanul hagyták, hanem segítséget nyújtottak a sovén, kriptokommunista Iliescu-féle rezsimnek, hogy demokratikus színekben tündököljön – ez volt húsz (!) esztendővel ezelőtt a hírhedt Neptun-ügy. Belefért az is, hogy Radu Vasile miniszterelnök amerikai útja előtt az RMDSZ a kormányból való kilépés helyett 1998. október 3-án visszavonta az önálló magyar egyetemre vonatkozó ultimátumát. Belefért, hogy kiaknázatlanul hagyják Koszovó függetlenedésének kontextusát, az RMDSZ akkori vezetése – ahelyett, hogy minden erejével azon lett volna, hogy a következő nemzetközi segédlettel megoldandó kérdés Erdély ügye legyen – nyugtatta a nemzetközi diplomáciát azzal, hogy mi mindent megoldunk országon belül. Belefért ebbe az autonómia célkitűzésének elsikkasztása is: vezető szenátoraink szájából ellenőrizhető módon nem hangzott el a szenátusban az autonómia szó. A többszöri vállalás ellenére belefért a Székely Önkormányzati Tanács összehívása után az ünnepélyes autonómia-nyilatkozat érintettekkel való aláíratásának elmulasztása. S belefér most a március 10-i autonómiatüntetés bojkottálása azon a címen, hogy „az RMDSZ nem lesz más szervezetek utánfutója”.
Ezt mondhatta volna a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt is a Mikó-ügyben meghirdetett sepsiszentgyörgyi tüntetés kapcsán, de e két pártban mindig több volt a nemzeti felelősség. Közösségi tragédiánk nem az, hogy az RMDSZ immár sokadszor lepleződik le autonómia-ügyben, hanem az, hogy nem sikerült olyan közhangulatot kialakítani, amelyben ez a magatartás egyenértékű legyen a politikai öngyilkossággal. Hogy miközben a Székely Nemzeti Tanács által kőkemény munkával, politikai ellenszélben megszervezett mozgóurnás népszavazáson bebizonyosodott, hogy a székelység elsöprő többsége támogatja Székelyföld területi autonómiáját, a szavazók elsöprő többsége mégis arra a pártra adta voksát a választásokon, amely eddig az autonómiához közelebb vivő történelmi lehetőségek sorozatos elmulasztásában jeleskedett. De akkor sincs más út, mint folytatni a politikai ébresztő mozgalmat, eljutni embertől emberig, ha kell, közvetlen szóval meggyőzni közösségünk tagjait. A feladat látszólag egyszerű: csak az igazságot kell elhitetnünk. Hogy a népszerű Mátrix című film metaforájával éljek: a piros pirula választására kell rávenni a szavazókat. Arra, hogy a valóságot lássák, s ne azt, amit eléjük vetítenek. Könnyebb, kényelmesebb, megnyugtatóbb abban a tudatban élni, hogy „ott fent” mindent elintéznek helyettünk, hogy méltó emberekre bízzuk voksunkat, több mint két évtizede, hogy vezetőink megfelelően sáfárkodnak bizalmunkkal. S nem könnyű belátni, hogy hosszú ideje megvezetnek bennünket, hogy eljátsszák létesélyeinket. Hogy legnagyobb érdekvédelmi szervezetünk magyar nemzeti önkormányzatból politikai pozíciókkal kifizethető román versenypárt lett, amely a politikai paletta bármely pártjával hajlandó klikkérdekű szövetséget kötni, határon innen és túl, akár még a nyíltan nemzetellenes MSZP-vel is. De ha a megmaradást választjuk, először a realitásokkal kell számot vetni. Tényleges nemzetstratégiát csak a piros pirula választása után elénk táruló valóságból kiindulva alkothatunk.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár),
A rendszerváltás óta kevés fogalommal éltek vissza annyian és annyiszor, mint a „nemzet” előtaggal rendelkező szókapcsolatok által fedett kategóriákkal. Lásd: nemzetpolitika, nemzetstratégia, nemzetépítés. A visszaélés inkább a Trianon óta idegen uralom alatt álló területekre vonatkozik, az anyaországi polgárok szocializációja és az alapvető mindennapi létélménye is más. „Belső-Magyarországon”, ahogy Maurer Oszkár szokott fogalmazni, a fél évszázados kommunista-szocialista, majd balliberális színekben azóta is folyó öntudatmosás lehetővé tette, hogy a nemzeti politizálás ellenfelei különösebben ne csomagolják mondanivalójukat. Előfordul ugyan itt is a nemzetre, nemzeti érdekekre való farizeus hivatkozás a szocialisták és szatellitpártjaik részéről – főleg az utóbbi időben, mióta szavazatveszteséggel fenyeget a nemzetpolitikai deficit –, a jellemző évtizedeken keresztül mégis az volt, hogy a kozmopolita, a térséget gyarmatosító globális erők helyi lerakataként működő pártok aránylag nyíltan népszerűsítették a maguk kozmopolita-globalista politikai vonalvezetésüket. Erdélyben más a helyzet. A riasztó asszimiláció dacára, akik még magyarnak vallják magukat, léthelyzetükből kifolyólag elsődleges értékként kezelik a nemzeti identitást és a nemzeti politikát. Ezért azok a politikusok is bizonyos mértékben idomulnak a közeghez, akik egyébként nemzet-semleges vagy a magyar nemzeti érdekekkel kifejezetten ellentétes politikát folytatnak. Nálunk egyelőre nem lehet nyíltan hirdetni, amit a Felvidéken igen, ahol Bugár Béla pártja szépen táblázatba foglalja az MKP és a Híd Most közötti különbségként, kiugratva: az előbbi nemzetstratégiai célnak tartja a területi autonómiát, míg az utóbbi nem. Ismétlem, ez nem a Magyar Koalíció Pártjának „leleplező” szórólapja, hanem a Híd-Most propagandaanyaga volt. Itthon a Kolozsvári Nyilatkozat óta az autonómia célja ellen egyetlen politikus sem mert felszólalni. Az RMDSZ hivatalos retorikája minden szinten az, hogy autonómiát akarunk, de másként. Az autonómia érthető módon vált a meghirdetett magyar nemzetstratégia első számú céljává, hiszen többet – például határrevíziót, vagy független, szuverén Székelyföldet és magyarlakta Partium-részt – a jelen geopolitikai helyzetben nem lehet követelni. Kevesebbet viszont nem érdemes, hiszen minden más „megoldás” középtávú felmorzsoltatásunkat jelenti. Az „autonómiát, de másként” politikába sok minden belefért. Például az, hogy kiaknázatlanul hagyták azt a soha vissza nem térő politikai csillagállást, amikor Románia Európa-tanácsi, majd uniós felvétel előtt állt, és bizonyítási kényszer alatt volt. Sőt, nemhogy kiaknázatlanul hagyták, hanem segítséget nyújtottak a sovén, kriptokommunista Iliescu-féle rezsimnek, hogy demokratikus színekben tündököljön – ez volt húsz (!) esztendővel ezelőtt a hírhedt Neptun-ügy. Belefért az is, hogy Radu Vasile miniszterelnök amerikai útja előtt az RMDSZ a kormányból való kilépés helyett 1998. október 3-án visszavonta az önálló magyar egyetemre vonatkozó ultimátumát. Belefért, hogy kiaknázatlanul hagyják Koszovó függetlenedésének kontextusát, az RMDSZ akkori vezetése – ahelyett, hogy minden erejével azon lett volna, hogy a következő nemzetközi segédlettel megoldandó kérdés Erdély ügye legyen – nyugtatta a nemzetközi diplomáciát azzal, hogy mi mindent megoldunk országon belül. Belefért ebbe az autonómia célkitűzésének elsikkasztása is: vezető szenátoraink szájából ellenőrizhető módon nem hangzott el a szenátusban az autonómia szó. A többszöri vállalás ellenére belefért a Székely Önkormányzati Tanács összehívása után az ünnepélyes autonómia-nyilatkozat érintettekkel való aláíratásának elmulasztása. S belefér most a március 10-i autonómiatüntetés bojkottálása azon a címen, hogy „az RMDSZ nem lesz más szervezetek utánfutója”.
Ezt mondhatta volna a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt is a Mikó-ügyben meghirdetett sepsiszentgyörgyi tüntetés kapcsán, de e két pártban mindig több volt a nemzeti felelősség. Közösségi tragédiánk nem az, hogy az RMDSZ immár sokadszor lepleződik le autonómia-ügyben, hanem az, hogy nem sikerült olyan közhangulatot kialakítani, amelyben ez a magatartás egyenértékű legyen a politikai öngyilkossággal. Hogy miközben a Székely Nemzeti Tanács által kőkemény munkával, politikai ellenszélben megszervezett mozgóurnás népszavazáson bebizonyosodott, hogy a székelység elsöprő többsége támogatja Székelyföld területi autonómiáját, a szavazók elsöprő többsége mégis arra a pártra adta voksát a választásokon, amely eddig az autonómiához közelebb vivő történelmi lehetőségek sorozatos elmulasztásában jeleskedett. De akkor sincs más út, mint folytatni a politikai ébresztő mozgalmat, eljutni embertől emberig, ha kell, közvetlen szóval meggyőzni közösségünk tagjait. A feladat látszólag egyszerű: csak az igazságot kell elhitetnünk. Hogy a népszerű Mátrix című film metaforájával éljek: a piros pirula választására kell rávenni a szavazókat. Arra, hogy a valóságot lássák, s ne azt, amit eléjük vetítenek. Könnyebb, kényelmesebb, megnyugtatóbb abban a tudatban élni, hogy „ott fent” mindent elintéznek helyettünk, hogy méltó emberekre bízzuk voksunkat, több mint két évtizede, hogy vezetőink megfelelően sáfárkodnak bizalmunkkal. S nem könnyű belátni, hogy hosszú ideje megvezetnek bennünket, hogy eljátsszák létesélyeinket. Hogy legnagyobb érdekvédelmi szervezetünk magyar nemzeti önkormányzatból politikai pozíciókkal kifizethető román versenypárt lett, amely a politikai paletta bármely pártjával hajlandó klikkérdekű szövetséget kötni, határon innen és túl, akár még a nyíltan nemzetellenes MSZP-vel is. De ha a megmaradást választjuk, először a realitásokkal kell számot vetni. Tényleges nemzetstratégiát csak a piros pirula választása után elénk táruló valóságból kiindulva alkothatunk.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár),
2013. március 9.
Pálosok székelyföldi „terepszemlén”
Megtelepednének Hargitafürdőn, ha akadna helybéli követőjük
Megtelepedésük lehetőségeit próbálják feltérképezni Hargitafürdőn az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a pálosok képviselői. Bátor Botond, a Magyar Pálos Rend tartományfőnöke és Balla Barnabás tartományi gondnok egyelőre húsvétig tartózkodik a Hargitán, ahol elmondásuk szerint el tudnák képzelni a szerzetesi életet.
Január derekától tartózkodnak Hargitafürdőn. Tiszteletükre a hegy is ünnepi arcát mutatja: hófehérben tündököl, a vastag hóréteg jótékonyan takarja el az egykori bánya környezet- és illúzióromboló maradványait, mintha szebbik énje kidomborításával maga a hely is maradásra szeretné bírni a terepszemléző pálos szerzeteseket. Úgy tűnik, a „próbálkozás” nem hatástalan: Bátor Botond atya (képünkön) lelkesen mesél arról, hogy bár többször járt már erre, télen még sosem volt Hargitafürdőn. Most viszont gyönyörködik a tájban, és bár a korcsolyapályát egyelőre nem próbálta, a síelésen már túl van.
A Magyarországról érkezett két pálos szerzetes itt-tartózkodásának első két hete a befészkelődés, a hellyel való ismerkedés ideje volt. „Az itt élők humora igen megkapó. Mikor megjöttünk, megkérdeztem az atyákat, hogy lehet itt megélni. Azt válaszolták: nagyon jól, mert nyáron az erdőben sok szedhető bogyó van, szamóca, áfonya, sőt, eső után gomba is” – mondja mosolyogva, majd komolyra fordítva a szót, hozzáteszi: élhető hely ez, mert az emberekben hihetetlenül nagy a vágy Isten után. „A Hargitafürdőn élő alig több mint 200 ember nagy szeretettel fogadott. Csíkszereda és Szentegyházasfalu közelsége is sokat számít, mert ha lelki gyakorlatot, vagy más programokat szervezünk, a két említett település között fekvő Hargitafürdő a lelki felüdülés helye is lehet. Bár ha tényleg úgy adódna, hogy ittlétünknek lenne bizonyos gyümölcse, azaz valaki, aki eleve pap vagy szerzetes szeretne lenni, általunk szerez tudomást a pálos rendről, és eljönne hozzánk, igazolná, hogy itt kellene letelepednünk” – mondja a tartományfőnök.
A megszületett gondolat
A pálos szerzetesek székelyföldi megtelepedésének gondolata nem újkeletű. Maga a rend jelenléte sem, ha számításba vesszük, hogy már az 1200-as évek végén jelen voltak Erdélyben a fehér csuhás szerzetesek. Darvas-Kozma József csíkszeredai esperes-plébános A pálos rend története Erdélyben, Partiumban, Bánságban és Kárpátalján című, tavaly megjelent kötetében az áll, hogy „1352-ben Csíksomlyó területén megtelepedett pálosok hozták létre a Natalitia Sanctissimi Salvatoris kápolna melletti remeteséget, amelyről a Salvator-hegy a nevét kapta.” Ugyanez a forrás szól a pálosok egykori jelenlétéről is a Hargita hegyén, azt állítva, hogy „a Hargitán ma is láthatók az egykori kolostorerőd három épületének romjai, közvetlenül a rádióantennák mellett.” Bátor Botond azt mondja, ezekről a dolgokról ő maga is most, Darvas-Kozma József könyvében olvasott először. Az újra megtelepedés gondolata a Székelyföldön már 2007-ben megszületett: akkor járt itt Botond atya az akkori tartományfőnökkel. Több helyen is szétnéztek: Marosvásárhelyen, Kézdivásárhelyen, Székelyudvarhelyen, a csíkdelnei Szent János templom már akkor nagyon a szívükhöz nőtt. Akkor még úgy gondolták, Botond atya költözik Székelyföldre egyedül vagy egy szerzetes társával, ám időközben kinevezték tartományfőnöknek. A szikra azonban kipattant, erre rakott most fát Darvas-Kozma József, ő szemelte ki Hargitafürdőt is a pálosok számára.
Imádkoznak, lelkipásztorkodnak
Az 1250-ben alapított pálos rend alapjában véve kicsi közösség, világszerte mindössze 550 szerzetest számlál. Ázsia és Dél-Amerika kivételével a Föld minden részén megtalálhatók, többségében lengyelek, de vannak köztük horvátok, szlovákok, ukránok, ausztrálok, afrikaiak is. A monasztikus közösségek közé tartoznak, kolostori életet élnek, a szabályzatuk szerint pedig „szemlélődő és lelkipásztorkodó közösség”. A szemlélődés a remeteségből fakad, mert a rend is a remeteségből indult el, abból szerveződött közösséggé. A viseletükön kívül egyéb sajátos vonások is megkülönböztetik a többi szerzetesrendtől. Botond atya szerint a különbségeket mindig a rend alapítójának szellemisége határozza meg. „A szerzetes közösségeket az emberek általában a külső tevékenységek alapján kategorizálják. Az egyik beteget ápol, másik tanít, harmadik szociális munkát végez, lelkipásztori szolgálatot tart, mint az egyházmegyés papok, csak más ruhában, a negyedik meg »gubbaszt« a kolostorban és egész nap csak imádkozik. Többnyire így látják az emberek. Az ilyen kategorizálás szerint mi a »gubbasztók« és az »egyházmegyés papok« kategóriájába tartozunk” – magyarázza.
A belső értékeket nézve a pálos rendet a lelkisége különbözteti meg a többi szerzetesi rendtől: Remete Szent Pálnak és Boldog Özsébnek a lelkiségét hordozzák, akik gyakorlatilag remeték voltak – Remete Szent Pál kifejezetten, ő nem is szervezett közösséget, Boldog Özséb pedig remete akart lenni, de közösséget kellett formálnia, mert egy égi látomásból ezt az utasítást kapta. „A szerzetesek alapvető feladata az Isten dicsőítése, és ez a mi dolgunk is” – fogalmazza meg Botond atya a lényeget. A nemzet mellé rendelt rend
Ha egy szerzetesközösség elmegy, és megtelepszik egy másik országban, annak természetesen missziós célja is van: azon a helyen, ahol én élek, minél többen megismerjék Istent, közelebb kerüljenek Hozzá. Esetükben Hargitafürdőn a misszió mellé társulna a lelkipásztori szolgálat is. De nem csak ennyi. „Az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrendnek van bizonyos fajta nemzetmegtartó ereje is. Egy ilyen visszatelepedés talán a múlt újbóli felidézése, a múltból fakadó erő újraélése, a gyökerekhez való visszanyúlás” – véli a tartományfőnök. Amikor egy kolostort alapítanak, a folyamat során nagyon sok olyan dolog van, amit a hétköznapi ember véletlennek nevez. De a véletlen az isteni gondviselés fedőneve. „Sok ilyen véletlen van ebben a történetben is: az, hogy összeakadtunk Darvas-Kozma József atyával, hogy ő elkezdett foglalkozni a pálos rend történetével, hogy én annak idején rengeteget jártam Erdélyben, nekem nagyon sokat jelent Szentegyházasfalu és Kápolnásfalu, és »véletlenül« e két település közelében fekszik Hargitafürdő – ezek mind-mind nem véletlenek. A történelem folyamán végigkövethető, hogy a pálos rend mindig a nemzet mellé rendelt rend volt. De nem csak a magyar nemzet mellé rendelt rend, ugyanúgy említhetjük a lengyel vagy a horvát nemzeti öntudatot is, amelynek a pálosok szintén szerves részei.
Emberként emberek között
„Mindig oda kell figyelni az idők jeleire. A gyökerek megvannak a remeteségben, ezt próbáljuk gyakorolni, de mindig azt követjük, hogy épp mire van szükség, mi az, ami a mi feladatunk” – fogalmaz a tartományfőnök. Hogy most mit tekint a rend feladatának? „Két nagyon fontos dolgot. Az egyik a szerzetesi élet programszerű megélése, az imádság, az istendicsőítés. Ezen kívül a pálosoknak mindig küldetésük volt, hogy segítsék az emberek gondolkodásmódját. Mi most semmi különlegességet nem akarunk felvállalni, egyszerűen normális emberekként akarunk élni az emberek között, és segíteni őket abban, hogy helyesen gondolkodjanak. Ma a fejekben iszonyú nagy a zűrzavar, pedig minden szép dolog ott kezdődik, és nem kívülről jön. Meg kell tudni bocsátani, különbséget kell tudni tenni a gondolataink és az érzéseink között. Az emberek úgy nőnek fel 3-4 diplomával a kezükben, hogy képtelenek normális emberi kapcsolatokat építeni, mert nem tudják kezelni az érzéseiket. Ezért mennek tönkre a házasságok, emberi kapcsolatok. Képtelenek rendezni a gondolataikat, összegabalyodnak.”
A budapesti Sziklatemplomban nagyon sokan járnak hozzájuk beszélgetni – meséli Botond atya. Ezért több pálos szerzetes lelkigondozó vagy mentálhigiénés képzést is végzett, hogy minél avatottabb módon állhassanak a hozzájuk fordulók rendelkezésére. Épp úgy, ahogy annak idején elmentek az emberek a remetékhez, és kérték: „atyám, adj egy szót!” És az atya mondott néhány gondolatot, amivel helyrerakta az őt kérdező gondolatait is. Hargitafürdőn egyelőre üres a határidőnapló, az efféle bizalmi kapcsolat kialakulásához hosszú idő kell. Az előjelek mindenesetre biztatók: ottjártunk napján is favágás volt az plébánia udvarán, helybéli férfiak segédkeztek, együtt ettek, ittak, jól érezték magukat.
Jövőfürkésző Bátor Botond nem kíván ígérgetésekbe bocsátkozni székelyföldi megtelepedésük kapcsán. Hogy min múlik a döntés? „Először is azon, hogy akad-e két-három fiatal, aki érdeklődik a rend iránt. Ha igen, elképzelhető, hogy a pálosok le tudnak itt táborozni. Ma Magyarországon 22-en élnek a rend tagjaként – 22 év alatt 12-ből fejlődtünk így fel, miközben az idősebb atyák közül többen elhunytak. A 22 szerzetes képes ellátni a meglévő négy kolostorunkat, sőt, három személyt ki is lehetne szakítani onnan, és esetleg Hargitafürdőre költöztetni, de 3-4 évnél nem hosszabb időre. A kolostorokban ugyanis többen vannak idős, 70 év fölötti szerzetesek. Ha ők elmennek, hiányuk nem lesz pótolható. Csak akkor tudunk idejönni, ha látjuk, hogy van 3-4 székely fiú, aki már tanul Magyarországon, a képzés után pedig átadható lesz nekik az itteni szolgálat” – magyarázza a tartományfőnök. A másik kérdés, hogy miként is tudnának itt megélni. Mert bár – amint viccesen említi az atya – van bogyó és gomba az erdőkben, a mindennapi élethez azonban több kell. De úgy látja, van itt munka, és ez reményt ad, hogy talán kolostort is lehetne majd ide építeni. Rövid távon sokkal beláthatóbb a jövő: a két pálos atya húsvéthétfőn hazamegy. Nagyhéten, ittlétük utolsó napjain Hargitafürdőn elcsendesedéses lelkigyakorlatot tartanak, hogy a három szent nap mélységét minél jobban átadhassák a hozzájuk látogatóknak. A lelkigyakorlat lezárása után hazamennek, de többször visszajönnek még – ígéri Botond atya. „Nem vagyok naiv, hogy azt higgyem, két hónapnyi itt-tartózkodás után naponta csengetnek majd fiatalemberek, hogy szeretnének pálos szerzetesek lenni. De ha időközönként megjelenünk, itt imádkozunk, annak meglesz a hozadéka.”
Forró-Erős Gyöngyi
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
Megtelepednének Hargitafürdőn, ha akadna helybéli követőjük
Megtelepedésük lehetőségeit próbálják feltérképezni Hargitafürdőn az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a pálosok képviselői. Bátor Botond, a Magyar Pálos Rend tartományfőnöke és Balla Barnabás tartományi gondnok egyelőre húsvétig tartózkodik a Hargitán, ahol elmondásuk szerint el tudnák képzelni a szerzetesi életet.
Január derekától tartózkodnak Hargitafürdőn. Tiszteletükre a hegy is ünnepi arcát mutatja: hófehérben tündököl, a vastag hóréteg jótékonyan takarja el az egykori bánya környezet- és illúzióromboló maradványait, mintha szebbik énje kidomborításával maga a hely is maradásra szeretné bírni a terepszemléző pálos szerzeteseket. Úgy tűnik, a „próbálkozás” nem hatástalan: Bátor Botond atya (képünkön) lelkesen mesél arról, hogy bár többször járt már erre, télen még sosem volt Hargitafürdőn. Most viszont gyönyörködik a tájban, és bár a korcsolyapályát egyelőre nem próbálta, a síelésen már túl van.
A Magyarországról érkezett két pálos szerzetes itt-tartózkodásának első két hete a befészkelődés, a hellyel való ismerkedés ideje volt. „Az itt élők humora igen megkapó. Mikor megjöttünk, megkérdeztem az atyákat, hogy lehet itt megélni. Azt válaszolták: nagyon jól, mert nyáron az erdőben sok szedhető bogyó van, szamóca, áfonya, sőt, eső után gomba is” – mondja mosolyogva, majd komolyra fordítva a szót, hozzáteszi: élhető hely ez, mert az emberekben hihetetlenül nagy a vágy Isten után. „A Hargitafürdőn élő alig több mint 200 ember nagy szeretettel fogadott. Csíkszereda és Szentegyházasfalu közelsége is sokat számít, mert ha lelki gyakorlatot, vagy más programokat szervezünk, a két említett település között fekvő Hargitafürdő a lelki felüdülés helye is lehet. Bár ha tényleg úgy adódna, hogy ittlétünknek lenne bizonyos gyümölcse, azaz valaki, aki eleve pap vagy szerzetes szeretne lenni, általunk szerez tudomást a pálos rendről, és eljönne hozzánk, igazolná, hogy itt kellene letelepednünk” – mondja a tartományfőnök.
A megszületett gondolat
A pálos szerzetesek székelyföldi megtelepedésének gondolata nem újkeletű. Maga a rend jelenléte sem, ha számításba vesszük, hogy már az 1200-as évek végén jelen voltak Erdélyben a fehér csuhás szerzetesek. Darvas-Kozma József csíkszeredai esperes-plébános A pálos rend története Erdélyben, Partiumban, Bánságban és Kárpátalján című, tavaly megjelent kötetében az áll, hogy „1352-ben Csíksomlyó területén megtelepedett pálosok hozták létre a Natalitia Sanctissimi Salvatoris kápolna melletti remeteséget, amelyről a Salvator-hegy a nevét kapta.” Ugyanez a forrás szól a pálosok egykori jelenlétéről is a Hargita hegyén, azt állítva, hogy „a Hargitán ma is láthatók az egykori kolostorerőd három épületének romjai, közvetlenül a rádióantennák mellett.” Bátor Botond azt mondja, ezekről a dolgokról ő maga is most, Darvas-Kozma József könyvében olvasott először. Az újra megtelepedés gondolata a Székelyföldön már 2007-ben megszületett: akkor járt itt Botond atya az akkori tartományfőnökkel. Több helyen is szétnéztek: Marosvásárhelyen, Kézdivásárhelyen, Székelyudvarhelyen, a csíkdelnei Szent János templom már akkor nagyon a szívükhöz nőtt. Akkor még úgy gondolták, Botond atya költözik Székelyföldre egyedül vagy egy szerzetes társával, ám időközben kinevezték tartományfőnöknek. A szikra azonban kipattant, erre rakott most fát Darvas-Kozma József, ő szemelte ki Hargitafürdőt is a pálosok számára.
Imádkoznak, lelkipásztorkodnak
Az 1250-ben alapított pálos rend alapjában véve kicsi közösség, világszerte mindössze 550 szerzetest számlál. Ázsia és Dél-Amerika kivételével a Föld minden részén megtalálhatók, többségében lengyelek, de vannak köztük horvátok, szlovákok, ukránok, ausztrálok, afrikaiak is. A monasztikus közösségek közé tartoznak, kolostori életet élnek, a szabályzatuk szerint pedig „szemlélődő és lelkipásztorkodó közösség”. A szemlélődés a remeteségből fakad, mert a rend is a remeteségből indult el, abból szerveződött közösséggé. A viseletükön kívül egyéb sajátos vonások is megkülönböztetik a többi szerzetesrendtől. Botond atya szerint a különbségeket mindig a rend alapítójának szellemisége határozza meg. „A szerzetes közösségeket az emberek általában a külső tevékenységek alapján kategorizálják. Az egyik beteget ápol, másik tanít, harmadik szociális munkát végez, lelkipásztori szolgálatot tart, mint az egyházmegyés papok, csak más ruhában, a negyedik meg »gubbaszt« a kolostorban és egész nap csak imádkozik. Többnyire így látják az emberek. Az ilyen kategorizálás szerint mi a »gubbasztók« és az »egyházmegyés papok« kategóriájába tartozunk” – magyarázza.
A belső értékeket nézve a pálos rendet a lelkisége különbözteti meg a többi szerzetesi rendtől: Remete Szent Pálnak és Boldog Özsébnek a lelkiségét hordozzák, akik gyakorlatilag remeték voltak – Remete Szent Pál kifejezetten, ő nem is szervezett közösséget, Boldog Özséb pedig remete akart lenni, de közösséget kellett formálnia, mert egy égi látomásból ezt az utasítást kapta. „A szerzetesek alapvető feladata az Isten dicsőítése, és ez a mi dolgunk is” – fogalmazza meg Botond atya a lényeget. A nemzet mellé rendelt rend
Ha egy szerzetesközösség elmegy, és megtelepszik egy másik országban, annak természetesen missziós célja is van: azon a helyen, ahol én élek, minél többen megismerjék Istent, közelebb kerüljenek Hozzá. Esetükben Hargitafürdőn a misszió mellé társulna a lelkipásztori szolgálat is. De nem csak ennyi. „Az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrendnek van bizonyos fajta nemzetmegtartó ereje is. Egy ilyen visszatelepedés talán a múlt újbóli felidézése, a múltból fakadó erő újraélése, a gyökerekhez való visszanyúlás” – véli a tartományfőnök. Amikor egy kolostort alapítanak, a folyamat során nagyon sok olyan dolog van, amit a hétköznapi ember véletlennek nevez. De a véletlen az isteni gondviselés fedőneve. „Sok ilyen véletlen van ebben a történetben is: az, hogy összeakadtunk Darvas-Kozma József atyával, hogy ő elkezdett foglalkozni a pálos rend történetével, hogy én annak idején rengeteget jártam Erdélyben, nekem nagyon sokat jelent Szentegyházasfalu és Kápolnásfalu, és »véletlenül« e két település közelében fekszik Hargitafürdő – ezek mind-mind nem véletlenek. A történelem folyamán végigkövethető, hogy a pálos rend mindig a nemzet mellé rendelt rend volt. De nem csak a magyar nemzet mellé rendelt rend, ugyanúgy említhetjük a lengyel vagy a horvát nemzeti öntudatot is, amelynek a pálosok szintén szerves részei.
Emberként emberek között
„Mindig oda kell figyelni az idők jeleire. A gyökerek megvannak a remeteségben, ezt próbáljuk gyakorolni, de mindig azt követjük, hogy épp mire van szükség, mi az, ami a mi feladatunk” – fogalmaz a tartományfőnök. Hogy most mit tekint a rend feladatának? „Két nagyon fontos dolgot. Az egyik a szerzetesi élet programszerű megélése, az imádság, az istendicsőítés. Ezen kívül a pálosoknak mindig küldetésük volt, hogy segítsék az emberek gondolkodásmódját. Mi most semmi különlegességet nem akarunk felvállalni, egyszerűen normális emberekként akarunk élni az emberek között, és segíteni őket abban, hogy helyesen gondolkodjanak. Ma a fejekben iszonyú nagy a zűrzavar, pedig minden szép dolog ott kezdődik, és nem kívülről jön. Meg kell tudni bocsátani, különbséget kell tudni tenni a gondolataink és az érzéseink között. Az emberek úgy nőnek fel 3-4 diplomával a kezükben, hogy képtelenek normális emberi kapcsolatokat építeni, mert nem tudják kezelni az érzéseiket. Ezért mennek tönkre a házasságok, emberi kapcsolatok. Képtelenek rendezni a gondolataikat, összegabalyodnak.”
A budapesti Sziklatemplomban nagyon sokan járnak hozzájuk beszélgetni – meséli Botond atya. Ezért több pálos szerzetes lelkigondozó vagy mentálhigiénés képzést is végzett, hogy minél avatottabb módon állhassanak a hozzájuk fordulók rendelkezésére. Épp úgy, ahogy annak idején elmentek az emberek a remetékhez, és kérték: „atyám, adj egy szót!” És az atya mondott néhány gondolatot, amivel helyrerakta az őt kérdező gondolatait is. Hargitafürdőn egyelőre üres a határidőnapló, az efféle bizalmi kapcsolat kialakulásához hosszú idő kell. Az előjelek mindenesetre biztatók: ottjártunk napján is favágás volt az plébánia udvarán, helybéli férfiak segédkeztek, együtt ettek, ittak, jól érezték magukat.
Jövőfürkésző Bátor Botond nem kíván ígérgetésekbe bocsátkozni székelyföldi megtelepedésük kapcsán. Hogy min múlik a döntés? „Először is azon, hogy akad-e két-három fiatal, aki érdeklődik a rend iránt. Ha igen, elképzelhető, hogy a pálosok le tudnak itt táborozni. Ma Magyarországon 22-en élnek a rend tagjaként – 22 év alatt 12-ből fejlődtünk így fel, miközben az idősebb atyák közül többen elhunytak. A 22 szerzetes képes ellátni a meglévő négy kolostorunkat, sőt, három személyt ki is lehetne szakítani onnan, és esetleg Hargitafürdőre költöztetni, de 3-4 évnél nem hosszabb időre. A kolostorokban ugyanis többen vannak idős, 70 év fölötti szerzetesek. Ha ők elmennek, hiányuk nem lesz pótolható. Csak akkor tudunk idejönni, ha látjuk, hogy van 3-4 székely fiú, aki már tanul Magyarországon, a képzés után pedig átadható lesz nekik az itteni szolgálat” – magyarázza a tartományfőnök. A másik kérdés, hogy miként is tudnának itt megélni. Mert bár – amint viccesen említi az atya – van bogyó és gomba az erdőkben, a mindennapi élethez azonban több kell. De úgy látja, van itt munka, és ez reményt ad, hogy talán kolostort is lehetne majd ide építeni. Rövid távon sokkal beláthatóbb a jövő: a két pálos atya húsvéthétfőn hazamegy. Nagyhéten, ittlétük utolsó napjain Hargitafürdőn elcsendesedéses lelkigyakorlatot tartanak, hogy a három szent nap mélységét minél jobban átadhassák a hozzájuk látogatóknak. A lelkigyakorlat lezárása után hazamennek, de többször visszajönnek még – ígéri Botond atya. „Nem vagyok naiv, hogy azt higgyem, két hónapnyi itt-tartózkodás után naponta csengetnek majd fiatalemberek, hogy szeretnének pálos szerzetesek lenni. De ha időközönként megjelenünk, itt imádkozunk, annak meglesz a hozadéka.”
Forró-Erős Gyöngyi
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2013. március 10.
Tízezrek tüntettek a székely autonómiáért Marosvásárhelyen
Józan becslések szerint is több mint húszezren tüntettek Marosvásárhelyen a Székely Vértanúk emlékműve előtt.
Március 10-ét, a székely vértanúk kivégzésének évfordulóját a Székely Nemzeti Tanács a Székely Szabadság Napjának nyilvánította.
A délután öt órára hirdetett rendezvényre szerte az országból, de Magyarországról is érkeztek, hogy szolidaritásukat fejezzék ki a székely autonómiaigénnyel.
A tüntetők zászlókkal, esernyőkkel és a településeik neveivel feliratozott táblákkal érkeztek.
Az esemény a himnusz elmondásával kezdődött.
Felszólalt a katalán Mark Gafarotti, felolvasták Dél-Tirol kormányzójának, Luis Durnwaldernek, Euzko Alderdinek, a Baszk Nemzeti Párt elnökének és Berényi Józsefnek, a szlovákiai Magyar Közösség Pártja elnökének a levelét.
Felszólalt Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, aki szerint Székelyföld autonómiája nem más, mint a székely nép törvények által szavatolt szabadsága.
Izsák Balázst Tőkés László EP-képviselő követte a szónoki emelvényen. Szerinte a trianoni sebek gyógyulására van szükség, és az autonómia létfeltétele nemzeti közösségünk életének, amihez számít a románok szolidaritására is.
Tőkés László után Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke beszélt a tüntetőkhöz, és elmondta, hogy szerinte árulók sajnos ma is élnek közöttünk: Bukarestben. Szerinte lobognia kell a székely zászlóknak, hadd lássa ország-világ, mert az egységes Székelyföld megteremtése a cél.
Az Erdélyi Magyar Néppárt részéről a főszervezőjük, Sánta Imre beszélt. Szerinte a Székely Szabadság napján méltóképpen kell fejet hajtani azokért, akik 1854-ben életükkel fizettek a székely szabadságért, és hittel, kitartással, egy akarattal kell vallani az önrendelkezést. Szabadságot a székelységnek! Autonómiát a Székelyföldnek, mondta, majd a tömeggel együtt imádkozta a Miatyánkot. Izsák Balázs felolvasta a nagygyűlés román kormányhoz címzett beadványát, amely Székelyföld területi autonómia igényét, a székely jelképek üldözésének abbahagyását, teljes és tényleges szabadság követelését tartalmazta.
A tüntető tömeg közfelkiáltással fogadta el a kiáltványt.
A szónokok után a székely vértanúk emlékművére koszorúkat helyeztek, majd a tömeg együtt énekelte nemzeti imánkat és a székely himnuszt.
A szónokokat többször megszakította az autonómiát skandáló tömeg.
A tömeg a prefektúra elé indult, hogy átadja Románia kormánya képviselőjének az elfogadott kiáltványt.
Erdély.ma,
Józan becslések szerint is több mint húszezren tüntettek Marosvásárhelyen a Székely Vértanúk emlékműve előtt.
Március 10-ét, a székely vértanúk kivégzésének évfordulóját a Székely Nemzeti Tanács a Székely Szabadság Napjának nyilvánította.
A délután öt órára hirdetett rendezvényre szerte az országból, de Magyarországról is érkeztek, hogy szolidaritásukat fejezzék ki a székely autonómiaigénnyel.
A tüntetők zászlókkal, esernyőkkel és a településeik neveivel feliratozott táblákkal érkeztek.
Az esemény a himnusz elmondásával kezdődött.
Felszólalt a katalán Mark Gafarotti, felolvasták Dél-Tirol kormányzójának, Luis Durnwaldernek, Euzko Alderdinek, a Baszk Nemzeti Párt elnökének és Berényi Józsefnek, a szlovákiai Magyar Közösség Pártja elnökének a levelét.
Felszólalt Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, aki szerint Székelyföld autonómiája nem más, mint a székely nép törvények által szavatolt szabadsága.
Izsák Balázst Tőkés László EP-képviselő követte a szónoki emelvényen. Szerinte a trianoni sebek gyógyulására van szükség, és az autonómia létfeltétele nemzeti közösségünk életének, amihez számít a románok szolidaritására is.
Tőkés László után Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke beszélt a tüntetőkhöz, és elmondta, hogy szerinte árulók sajnos ma is élnek közöttünk: Bukarestben. Szerinte lobognia kell a székely zászlóknak, hadd lássa ország-világ, mert az egységes Székelyföld megteremtése a cél.
Az Erdélyi Magyar Néppárt részéről a főszervezőjük, Sánta Imre beszélt. Szerinte a Székely Szabadság napján méltóképpen kell fejet hajtani azokért, akik 1854-ben életükkel fizettek a székely szabadságért, és hittel, kitartással, egy akarattal kell vallani az önrendelkezést. Szabadságot a székelységnek! Autonómiát a Székelyföldnek, mondta, majd a tömeggel együtt imádkozta a Miatyánkot. Izsák Balázs felolvasta a nagygyűlés román kormányhoz címzett beadványát, amely Székelyföld területi autonómia igényét, a székely jelképek üldözésének abbahagyását, teljes és tényleges szabadság követelését tartalmazta.
A tüntető tömeg közfelkiáltással fogadta el a kiáltványt.
A szónokok után a székely vértanúk emlékművére koszorúkat helyeztek, majd a tömeg együtt énekelte nemzeti imánkat és a székely himnuszt.
A szónokokat többször megszakította az autonómiát skandáló tömeg.
A tömeg a prefektúra elé indult, hogy átadja Románia kormánya képviselőjének az elfogadott kiáltványt.
Erdély.ma,
2013. március 10.
Székely autonómia – A marosvásárhelyi tüntetők petíciót intéztek a román kormányhoz
Székelyföldnek autonómiát követelő petíciót adtak át a vasárnapi marosvásárhelyi tüntetés szónokai – Tőkés László, Izsák Balázs, Bíró Zsolt és Sánta Imre – a román kormány helyi képviselőjének.
A tüntetők az „Autonómiát!", „Székelyföld", „Itthon vagyunk!" jelszavakat harsogva, fáklyák és gyertyák fényénél tették meg a székely vértanúk emlékművétől a Főtérig vezető másfél-két kilométeres utat.
A szervezők 30 ezer főre becsülték a tüntetők számát. A demonstrációt a Székely Nemzeti Tanács szervezte, társszervező volt az Erdélyi Magyar Nemzeti tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt. Ez utóbbi kettő a legnagyobb romániai magyar erő, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) riválisa. Az RMDSZ tartózkodott a marosvásárhelyi tüntetés támogatásától.
A bukaresti kormányt helyi szinten képviselő prefektusi hivatal szolgálatos tisztviselője átvette a tüntetés szószólóitól a demonstráción közfelkiáltással elfogadott beadványt, de az ajándékba hozott székely zászlót már nem.
A demonstráció résztvevői a dokumentum szerint területi autonómiát követelnek a Székelyföldnek. Követelik továbbá, hogy a Székelyföld alkosson önálló fejlesztési régiót az uniós források hatékony felhasználása érdekében, s hogy a Székelyföld legyen önálló közigazgatási régió.
Követelik, hogy a román hatóságok „szüntessék be a székely jelképek üldözését, a magyarul beszélő emberek zaklatását és fenyegetését", és tiltakoznak minden olyan közigazgatási átszervezés ellen, amely a Székelyföldet román többségű régiókba tagolná.
A beadvány arra emlékezteti a bukaresti kormányt, hogy Románia az Európa Tanácshoz való csatlakozásakor egyoldalú kötelezettséget vállalt a tanács 1201/1993 számú ajánlásának teljesítésére, amelynek 11. cikke kimondja: „azokban a körzetekben, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, ezen személyeknek jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő és az állam nemzeti törvénykezésével összhangban álló helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel, vagy különleges státusszal rendelkezzenek".
A petíció szerint az eltelt közel két évtizedben Románia ezt a kötelezettségvállalását sem teljesítette, az ezzel kapcsolatos párbeszédet hatóságai elutasították. A dokumentum szerint Románia megszegné a Kisebbségi Keretegyezményben és a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartájában foglalt kötelezettségeit, amennyiben Székelyföldet egy román többségű közigazgatási régióba tagolja be.
„Felhívjuk az illetékes hatóságok és a nemzetközi közvélemény figyelmét arra, hogy a Székelyföld közösségének akarata ellenére végrehajtott regionális reform beláthatatlan következményekkel járna a romániai demokráciára nézve, ugyanakkor ellehetetlenítené a többség, illetve a számbeli kisebbségben élő, de itt helyi többséget alkotó székely közösség közötti viszony normalizálását" – olvasható a beadványban.
A dokumentum leszögezi: Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi integritását és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román nemzetiségű polgárok érdekeit, sem Románia alkotmányát.
A petíció átadása után a demonstráció helyi idő szerint este fél kilenckor véget ért, az Erdély egész területéről összesereglett tüntetők beszálltak a prefektusi hivatal előtt felsorakozott több tucatnyi buszba. A székely szabadság napja a Kultúrpalotában rendezett ünnepséggel zárult, amelyen a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) átadta a Gábor Áron-díjakat. Az SZNT elismerését idén Pál-Antal Sándor történész-levéltáros és a HSC Csíkszereda jégkorongcsapat kapta.
A tüntetést biztosító helyi rendőrség igazgatója, Valentin Bretfelean az MTI-nek azt mondta, a marosvásárhelyi demonstráció során semmilyen rendbontás nem történt. MTI
Erdély.ma,
Székelyföldnek autonómiát követelő petíciót adtak át a vasárnapi marosvásárhelyi tüntetés szónokai – Tőkés László, Izsák Balázs, Bíró Zsolt és Sánta Imre – a román kormány helyi képviselőjének.
A tüntetők az „Autonómiát!", „Székelyföld", „Itthon vagyunk!" jelszavakat harsogva, fáklyák és gyertyák fényénél tették meg a székely vértanúk emlékművétől a Főtérig vezető másfél-két kilométeres utat.
A szervezők 30 ezer főre becsülték a tüntetők számát. A demonstrációt a Székely Nemzeti Tanács szervezte, társszervező volt az Erdélyi Magyar Nemzeti tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt. Ez utóbbi kettő a legnagyobb romániai magyar erő, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) riválisa. Az RMDSZ tartózkodott a marosvásárhelyi tüntetés támogatásától.
A bukaresti kormányt helyi szinten képviselő prefektusi hivatal szolgálatos tisztviselője átvette a tüntetés szószólóitól a demonstráción közfelkiáltással elfogadott beadványt, de az ajándékba hozott székely zászlót már nem.
A demonstráció résztvevői a dokumentum szerint területi autonómiát követelnek a Székelyföldnek. Követelik továbbá, hogy a Székelyföld alkosson önálló fejlesztési régiót az uniós források hatékony felhasználása érdekében, s hogy a Székelyföld legyen önálló közigazgatási régió.
Követelik, hogy a román hatóságok „szüntessék be a székely jelképek üldözését, a magyarul beszélő emberek zaklatását és fenyegetését", és tiltakoznak minden olyan közigazgatási átszervezés ellen, amely a Székelyföldet román többségű régiókba tagolná.
A beadvány arra emlékezteti a bukaresti kormányt, hogy Románia az Európa Tanácshoz való csatlakozásakor egyoldalú kötelezettséget vállalt a tanács 1201/1993 számú ajánlásának teljesítésére, amelynek 11. cikke kimondja: „azokban a körzetekben, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, ezen személyeknek jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő és az állam nemzeti törvénykezésével összhangban álló helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel, vagy különleges státusszal rendelkezzenek".
A petíció szerint az eltelt közel két évtizedben Románia ezt a kötelezettségvállalását sem teljesítette, az ezzel kapcsolatos párbeszédet hatóságai elutasították. A dokumentum szerint Románia megszegné a Kisebbségi Keretegyezményben és a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartájában foglalt kötelezettségeit, amennyiben Székelyföldet egy román többségű közigazgatási régióba tagolja be.
„Felhívjuk az illetékes hatóságok és a nemzetközi közvélemény figyelmét arra, hogy a Székelyföld közösségének akarata ellenére végrehajtott regionális reform beláthatatlan következményekkel járna a romániai demokráciára nézve, ugyanakkor ellehetetlenítené a többség, illetve a számbeli kisebbségben élő, de itt helyi többséget alkotó székely közösség közötti viszony normalizálását" – olvasható a beadványban.
A dokumentum leszögezi: Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi integritását és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román nemzetiségű polgárok érdekeit, sem Románia alkotmányát.
A petíció átadása után a demonstráció helyi idő szerint este fél kilenckor véget ért, az Erdély egész területéről összesereglett tüntetők beszálltak a prefektusi hivatal előtt felsorakozott több tucatnyi buszba. A székely szabadság napja a Kultúrpalotában rendezett ünnepséggel zárult, amelyen a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) átadta a Gábor Áron-díjakat. Az SZNT elismerését idén Pál-Antal Sándor történész-levéltáros és a HSC Csíkszereda jégkorongcsapat kapta.
A tüntetést biztosító helyi rendőrség igazgatója, Valentin Bretfelean az MTI-nek azt mondta, a marosvásárhelyi demonstráció során semmilyen rendbontás nem történt. MTI
Erdély.ma,
2013. március 10.
Izsák Balázs: Székelyföldért megmozgatjuk a világot
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke a székely szabadság napján tartott marosvásárhelyi demonstráción kijelentette: a vasárnapi autonómiatüntetésnek azt kell üzennie Románia kormánya számára, hogy Székelyföldért képesek megmozdítani az egész világot.
Izsák Balázs a tüntető tömeg skandálásai közepette kijelentette: a székely szabadság napján ezentúl évről évre ki akarják nyilvánítani, hogy nem félnek, de azt is, hogy másnak sincsen oka félni a székelyektől. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert idézve nyomatékosította: félelemre nem lehet jövőt építeni.
Az SZNT elnöke szerint a székelység számára ma az autonómia jelentené a szabadságot. Hozzátette, a székelységnek ki kell nyilvánítania tiltakozását Románia tervezett közigazgatási átalakítása kapcsán. Hozzátette, a székelységnek nem azt kell keresnie, hogy mi a legtöbb, amit megengednek számára. „Székelyföld határairól csak az érintett helyi közösségek dönthetnek helyi népszavazáson" – jelentette ki az SZNT elnöke.
Izsák Balázs szerint az 1990 márciusában történt véres marosvásárhelyi román-magyar összecsapás óta sokat változott a világ. „Ma már lehetséges felelős román emberekkel őszinte párbeszédet folytatni, az akaratnyilvánításra pedig Marosvásárhely ugyanúgy alkalmas, mint bármely más város". Az SZNT elnök beszédét a tömeg „Nem félünk!", „Nem, nem soha!" és „Vesszen Trianon!" skandálásokkal szakította többször is félbe.
MTI
Erdély.ma,
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke a székely szabadság napján tartott marosvásárhelyi demonstráción kijelentette: a vasárnapi autonómiatüntetésnek azt kell üzennie Románia kormánya számára, hogy Székelyföldért képesek megmozdítani az egész világot.
Izsák Balázs a tüntető tömeg skandálásai közepette kijelentette: a székely szabadság napján ezentúl évről évre ki akarják nyilvánítani, hogy nem félnek, de azt is, hogy másnak sincsen oka félni a székelyektől. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert idézve nyomatékosította: félelemre nem lehet jövőt építeni.
Az SZNT elnöke szerint a székelység számára ma az autonómia jelentené a szabadságot. Hozzátette, a székelységnek ki kell nyilvánítania tiltakozását Románia tervezett közigazgatási átalakítása kapcsán. Hozzátette, a székelységnek nem azt kell keresnie, hogy mi a legtöbb, amit megengednek számára. „Székelyföld határairól csak az érintett helyi közösségek dönthetnek helyi népszavazáson" – jelentette ki az SZNT elnöke.
Izsák Balázs szerint az 1990 márciusában történt véres marosvásárhelyi román-magyar összecsapás óta sokat változott a világ. „Ma már lehetséges felelős román emberekkel őszinte párbeszédet folytatni, az akaratnyilvánításra pedig Marosvásárhely ugyanúgy alkalmas, mint bármely más város". Az SZNT elnök beszédét a tömeg „Nem félünk!", „Nem, nem soha!" és „Vesszen Trianon!" skandálásokkal szakította többször is félbe.
MTI
Erdély.ma,
2013. március 10.
Izsák Balázs: az autonómiatüntetés nem bal- vagy jobboldali
Fontos Székelyföld területi autonómiája, és a Marosvásárhelyen megrendezendő tüntetésnek nincs ideológiai behatárolódása – mondta el az MNO-nak Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. Beszélt arról is, Szanyi Tibor tájékozatlan, jobb lenne, ha nem nyilatkozna többet a határon túli magyarokról.
– Békés autonómiatüntetést tartanak vasárnap Marosvásárhelyen a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kezdeményezésére. A cél, hogy az erdélyi–partiumi magyarság Románia vezetésének és a nemzetközi közösségnek egyaránt jelezze igényét az autonómia különböző formáira. A Románia föderalizálását ellenző csoport ellentüntetését a hatóságok nem engedélyezték. Hány embert várnak? – Sokan leszünk, nagy számban el fognak jönni az emberek, hiszen megértik: fontos megmutatnunk a világnak, hogy a közösség igényli Székelyföld területi autonómiáját. Elégedetlenek azzal a közigazgatási átalakítási tervvel, amelyet Victor Ponta kormánya készül kétharmados többség birtokában végrehajtani.
– Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke szerint az erdélyi magyar politikai elit egyik nagy hibája, hogy az elmúlt húsz évben leszoktatta a közösséget arról, hogy tömegmegmozdulásokon nyilvánuljon meg és részt vegyen saját sorsának alakításában. – A közvetlen demokrácia – az állampolgárok közvetlen megnyilvánulása – pont annyira fontos, mint a közvetett avagy képviseleti. A jól működő demokrácia kettős pilléren áll. Valóban volt nálunk egy olyan szándék, hogy tudatosítsuk az emberekben, hogy a parlamenti képviselet önmagában és egyedül mindent meg tud oldani. Már látjuk, hogy ez nem így van. Rendkívül fontos és szükséges az emberek véleménynyilvánítása, akaratnyilvánítása, ami nem ellentétes a képviseleti demokráciával, sokkal inkább annak kiegészítője, ha úgy tetszik: segítője.
– Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára nemrég egy rádióinterjúban azt mondta, a magyar kormány kötelessége, hogy támogassa az olyan célokat, mint amit a határon túli magyarok kitűztek maguk elé: a területi, kulturális autonómiát. Megfogalmazása szerint jelenleg Romániában 42 megyéből kettő és félben gyakorolhatja a közigazgatási funkciókat a határon túli magyarság. Elegendő ez annak fényében, hogy készülőben a Ponta-féle közigazgatási reform? – Mi Székelyföld területi autonómiáját tűztük ki célul, ez a terület jelenleg három megye között van megosztva. Ebből kettőben viszonylag jó a helyzet, Hargita megyében 85 százalékos, Kovászna megyében 75 százalékos többséget alkotnak a magyarok. Victor Ponta közigazgatási reformnak nevezett kísérlete éppen arra vonatkozik, hogy ezeket a magyar többségű megyéket beolvassza egy-egy román többségű régióba. Fontosnak tartom, hogy az anyaország támogassa a törekvéseinket, és tökéletesen egyetértek Németh Zsolt kijelentésével. Tavaly tartottunk az államtitkárral közös sajtótájékoztatót, ahol a nyilvánosság előtt mondta el, hogy Magyarország kormánya támogatja Székelyföld területi autonómiatörekvését. Emlékeztetnék arra is, hogy az osztrák külügyminiszter tavaly nyáron bejelentette: szükséges Dél-Tirol autonómiájának bővítése. Ezt Európában mindenki természetesnek tartja, hiszen olyan kérdésekről van szó, amelyek nem tekinthetők már valamelyik uniós tagállam belügyének, hanem nemzetközi együttműködés tárgyát képzik.
– A marosvásárhelyi Pro Európa Liga történelmi régiók alapján alakítaná át Romániát, szerintük a magyar közösség különleges státusát úgy lehetne garantálni, ha egy Marosvásárhely központú Székelyföld–Felső-Maros régiót hoznának létre. – Székelyföld 13 500 négyzetkilométeren fekszik, ahol 75 százalékos többséget alkot a magyar közösség – ennek történelmileg és hagyományilag is Marosvásárhely a központja. Ha erre gondol Smaranda Enache (A Pro Európa Liga elnöke – a szerk.), akkor azt gondolom, egy dologról beszélünk. – „Készségesen költözünk át az örök nyilatkozatháborúk, a kölcsönös erőfitogtatások színteréről a szóvirágok lagymatag világába, amely nem vonzza a kiszipolyozó szájhősöket” – ezt Martonyi János külügyminiszter bukaresti látogatásával kapcsolatban írta Páva Adorján, az erdélyi Krónika publicistája. A magyar politikus szenzációmentes, ám a közhangulatnak kedvező találkozásról számolt be. Mit éreznek ebből a határon túli magyarok? – Martonyi János megnyilvánulása korrekt, én inkább a Krónika újságírójáról gondolom úgy, hogy szóvirágokat gyárt. A magyar diplomácia kiállása mellettünk fontos és szükséges dolog. Bízom benne, hogy ez meg fog mutatkozni a székelyföldi autonómiatüntetésen is.
– A magyar külügyér Titus Corlatean romániai külügyminiszterrel egyetért abban, hogy a szócsaták helyett diplomáciai útra kell terelni az ellentéteket, ugyanakkor Corlatean egy tévéinterjúban ezt kiegészítette azzal: a tüntetések sem jelentenek megoldást. – Nyilvánvaló, hogy a tüntetések nem jelentenek megoldást, a Székely Nemzeti Tanács nem is a tüntetést tekinti a fő tevékenységi területének. Van egy törvénytervezetünk, amely kirajzolt egy világos jövőképet Székelyföld számára, ami Romániának is jó, és demokratikus. Összhangban van továbbá azzal a közigazgatási átalakítástervezettel, amelyet egy szakértői bizottság készített. Szó sincsen tehát arról, hogy mi pusztán tüntetéssel akarnánk megoldani bármit is. A hétvégén megrendezendő esemény annak a koncepciónak a támogatására indult, amelyet Székelyföld autonómia-statútuma kifejez, és amelyet eddig kétszer terjesztettünk be Románia parlamentje elé. Nemcsak az utcai tüntetés az eszközünk, hanem egy pontos, világos jövőkép, amellyel szemben alternatívát máig nem állított senki.
– Miután Szanyi Tibor MSZP-s politikus Gyulán lerománozta a határon túli magyarokat, a Facebookon a borsodi cigányokat hozta fel példának a székelyföldi autonómia kapcsán. Úgy látja, Románia helyesen teszi, ha nem ad területi autonómiát egy olyan „lakossági csoportnak”, amelynek tagjai szerinte egyre nagyobb számban más állam polgárai is. – Szanyi úr tájékozatlan, ami a mi helyzetünket, akaratunkat és a nemzetünkhöz való viszonyunkat illeti. Aki nem ismeri, hogy mi hogy élünk, mit akarunk, jobban teszi, ha nem nyilatkozik. A magyar állampolgárság az egyes egyének és Magyarország viszonyára vonatkozik, ami nem érinti az itt élő közösség életét. Az autonómiát pedig azért akarjuk, hogy a székelység mint közösség fenn tudjon maradni szülőföldjén. Nem releváns, hogy a közösség egyes tagjainak milyen a viszonya Magyarországhoz. Ha úgy akarja valaki, hogy Magyarország polgára is legyen – hiszen a magyar nemzet része –, akkor erre legyen lehetősége, joga megtenni, de ennek semmi köze az autonómia igényéhez. A szocialista politikusok jobban tennék, hogy ha nem kavarnák össze az össze nem tartozó dolgokat – erről illene leszokni.
Ugyancsak Szanyi Tibortól hallottam azt, hogy szélsőjobboldali tüntetésekre nincsen szükség. Akkor is elmondtam azt, hogy az autonómiatüntetésnek nincs ideológiai behatárolódása, nem jobb- vagy baloldali. Az autonómia annak az intézményi garanciáját jelenti, hogy egy adott területen élő közösség demokráciában élhet, a helyi közigazgatás szerveiben pedig megválaszthatja saját soraiból a vezetőit, akik bármilyen ideológiai kötődésűek lehetnek. Egy autonómiában egy regionális kormányzat lehet baloldali is, jó lenne, ha ezt is megtanulnák a magyar szocialisták. Németh Tamás
mno.hu
Erdély.ma,
Fontos Székelyföld területi autonómiája, és a Marosvásárhelyen megrendezendő tüntetésnek nincs ideológiai behatárolódása – mondta el az MNO-nak Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. Beszélt arról is, Szanyi Tibor tájékozatlan, jobb lenne, ha nem nyilatkozna többet a határon túli magyarokról.
– Békés autonómiatüntetést tartanak vasárnap Marosvásárhelyen a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kezdeményezésére. A cél, hogy az erdélyi–partiumi magyarság Románia vezetésének és a nemzetközi közösségnek egyaránt jelezze igényét az autonómia különböző formáira. A Románia föderalizálását ellenző csoport ellentüntetését a hatóságok nem engedélyezték. Hány embert várnak? – Sokan leszünk, nagy számban el fognak jönni az emberek, hiszen megértik: fontos megmutatnunk a világnak, hogy a közösség igényli Székelyföld területi autonómiáját. Elégedetlenek azzal a közigazgatási átalakítási tervvel, amelyet Victor Ponta kormánya készül kétharmados többség birtokában végrehajtani.
– Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke szerint az erdélyi magyar politikai elit egyik nagy hibája, hogy az elmúlt húsz évben leszoktatta a közösséget arról, hogy tömegmegmozdulásokon nyilvánuljon meg és részt vegyen saját sorsának alakításában. – A közvetlen demokrácia – az állampolgárok közvetlen megnyilvánulása – pont annyira fontos, mint a közvetett avagy képviseleti. A jól működő demokrácia kettős pilléren áll. Valóban volt nálunk egy olyan szándék, hogy tudatosítsuk az emberekben, hogy a parlamenti képviselet önmagában és egyedül mindent meg tud oldani. Már látjuk, hogy ez nem így van. Rendkívül fontos és szükséges az emberek véleménynyilvánítása, akaratnyilvánítása, ami nem ellentétes a képviseleti demokráciával, sokkal inkább annak kiegészítője, ha úgy tetszik: segítője.
– Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára nemrég egy rádióinterjúban azt mondta, a magyar kormány kötelessége, hogy támogassa az olyan célokat, mint amit a határon túli magyarok kitűztek maguk elé: a területi, kulturális autonómiát. Megfogalmazása szerint jelenleg Romániában 42 megyéből kettő és félben gyakorolhatja a közigazgatási funkciókat a határon túli magyarság. Elegendő ez annak fényében, hogy készülőben a Ponta-féle közigazgatási reform? – Mi Székelyföld területi autonómiáját tűztük ki célul, ez a terület jelenleg három megye között van megosztva. Ebből kettőben viszonylag jó a helyzet, Hargita megyében 85 százalékos, Kovászna megyében 75 százalékos többséget alkotnak a magyarok. Victor Ponta közigazgatási reformnak nevezett kísérlete éppen arra vonatkozik, hogy ezeket a magyar többségű megyéket beolvassza egy-egy román többségű régióba. Fontosnak tartom, hogy az anyaország támogassa a törekvéseinket, és tökéletesen egyetértek Németh Zsolt kijelentésével. Tavaly tartottunk az államtitkárral közös sajtótájékoztatót, ahol a nyilvánosság előtt mondta el, hogy Magyarország kormánya támogatja Székelyföld területi autonómiatörekvését. Emlékeztetnék arra is, hogy az osztrák külügyminiszter tavaly nyáron bejelentette: szükséges Dél-Tirol autonómiájának bővítése. Ezt Európában mindenki természetesnek tartja, hiszen olyan kérdésekről van szó, amelyek nem tekinthetők már valamelyik uniós tagállam belügyének, hanem nemzetközi együttműködés tárgyát képzik.
– A marosvásárhelyi Pro Európa Liga történelmi régiók alapján alakítaná át Romániát, szerintük a magyar közösség különleges státusát úgy lehetne garantálni, ha egy Marosvásárhely központú Székelyföld–Felső-Maros régiót hoznának létre. – Székelyföld 13 500 négyzetkilométeren fekszik, ahol 75 százalékos többséget alkot a magyar közösség – ennek történelmileg és hagyományilag is Marosvásárhely a központja. Ha erre gondol Smaranda Enache (A Pro Európa Liga elnöke – a szerk.), akkor azt gondolom, egy dologról beszélünk. – „Készségesen költözünk át az örök nyilatkozatháborúk, a kölcsönös erőfitogtatások színteréről a szóvirágok lagymatag világába, amely nem vonzza a kiszipolyozó szájhősöket” – ezt Martonyi János külügyminiszter bukaresti látogatásával kapcsolatban írta Páva Adorján, az erdélyi Krónika publicistája. A magyar politikus szenzációmentes, ám a közhangulatnak kedvező találkozásról számolt be. Mit éreznek ebből a határon túli magyarok? – Martonyi János megnyilvánulása korrekt, én inkább a Krónika újságírójáról gondolom úgy, hogy szóvirágokat gyárt. A magyar diplomácia kiállása mellettünk fontos és szükséges dolog. Bízom benne, hogy ez meg fog mutatkozni a székelyföldi autonómiatüntetésen is.
– A magyar külügyér Titus Corlatean romániai külügyminiszterrel egyetért abban, hogy a szócsaták helyett diplomáciai útra kell terelni az ellentéteket, ugyanakkor Corlatean egy tévéinterjúban ezt kiegészítette azzal: a tüntetések sem jelentenek megoldást. – Nyilvánvaló, hogy a tüntetések nem jelentenek megoldást, a Székely Nemzeti Tanács nem is a tüntetést tekinti a fő tevékenységi területének. Van egy törvénytervezetünk, amely kirajzolt egy világos jövőképet Székelyföld számára, ami Romániának is jó, és demokratikus. Összhangban van továbbá azzal a közigazgatási átalakítástervezettel, amelyet egy szakértői bizottság készített. Szó sincsen tehát arról, hogy mi pusztán tüntetéssel akarnánk megoldani bármit is. A hétvégén megrendezendő esemény annak a koncepciónak a támogatására indult, amelyet Székelyföld autonómia-statútuma kifejez, és amelyet eddig kétszer terjesztettünk be Románia parlamentje elé. Nemcsak az utcai tüntetés az eszközünk, hanem egy pontos, világos jövőkép, amellyel szemben alternatívát máig nem állított senki.
– Miután Szanyi Tibor MSZP-s politikus Gyulán lerománozta a határon túli magyarokat, a Facebookon a borsodi cigányokat hozta fel példának a székelyföldi autonómia kapcsán. Úgy látja, Románia helyesen teszi, ha nem ad területi autonómiát egy olyan „lakossági csoportnak”, amelynek tagjai szerinte egyre nagyobb számban más állam polgárai is. – Szanyi úr tájékozatlan, ami a mi helyzetünket, akaratunkat és a nemzetünkhöz való viszonyunkat illeti. Aki nem ismeri, hogy mi hogy élünk, mit akarunk, jobban teszi, ha nem nyilatkozik. A magyar állampolgárság az egyes egyének és Magyarország viszonyára vonatkozik, ami nem érinti az itt élő közösség életét. Az autonómiát pedig azért akarjuk, hogy a székelység mint közösség fenn tudjon maradni szülőföldjén. Nem releváns, hogy a közösség egyes tagjainak milyen a viszonya Magyarországhoz. Ha úgy akarja valaki, hogy Magyarország polgára is legyen – hiszen a magyar nemzet része –, akkor erre legyen lehetősége, joga megtenni, de ennek semmi köze az autonómia igényéhez. A szocialista politikusok jobban tennék, hogy ha nem kavarnák össze az össze nem tartozó dolgokat – erről illene leszokni.
Ugyancsak Szanyi Tibortól hallottam azt, hogy szélsőjobboldali tüntetésekre nincsen szükség. Akkor is elmondtam azt, hogy az autonómiatüntetésnek nincs ideológiai behatárolódása, nem jobb- vagy baloldali. Az autonómia annak az intézményi garanciáját jelenti, hogy egy adott területen élő közösség demokráciában élhet, a helyi közigazgatás szerveiben pedig megválaszthatja saját soraiból a vezetőit, akik bármilyen ideológiai kötődésűek lehetnek. Egy autonómiában egy regionális kormányzat lehet baloldali is, jó lenne, ha ezt is megtanulnák a magyar szocialisták. Németh Tamás
mno.hu
Erdély.ma,
2013. március 10.
Csíkszeredában járt Vasile Blaga
A Demokrata Liberális Párt (PDL) országos elnöke, a párt elnöki tisztségére ismét pályázó Vasile Blaga Csíkszeredában is bemutatta szombaton választási programját.
A március 23-i belső választásokra készülő elnökjelöltet több parlamenti és európai parlamenti képviselő kísérte, a Kossuth utcai galériában a párt Hargita megyei tagjaival, vezetőivel találkoztak. Blaga szerint a szociálliberális kormány hibát hibára halmoz, elképzelések nélkül, felelőtlenül vezeti az országot, és nem tartja be ígéreteit. Úgy vélte, a PDL most ismét erős, egységes, alapvető értékekre építő és hiteles párttá kell váljon, és ennek már a 2014-es európai parlamenti választásokon eredménye lesz, a 2016-os helyhatósági és parlamenti választásokon pedig meg kell szereznie a győzelmet.
Hozzátette, pártja célja a teljes európai integráció, beleértve a schengeni csatlakozást és az euró bevezetését, a mezőgazdasági termelőkre és kisvállalkozókra kivetett átalányadót pedig büntetésnek nevezte. „A hazai helyzetet példázza az is, hogy Európában ebben az évben Romániában a legnagyobb az infláció, és a legnagyobb mértékű az áremelkedés” – hívta fel a figyelmet.
A Székelyföld autonómiájára, a székely zászlóra, a magyar nyelv használatára vonatkozó újságírói kérdésekre a pártelnök egyértelmű választ adott, szerinte a román alkotmány első cikkelye, az, hogy Románia egységes nemzetállam, nem lehet vita tárgya. Hozzátette, a magyaroknak előnyére válik, ha megtanulnak románul, ő is szeretne megtanulni magyarul. Leszögezte azt is, hogy az ország hivatalos és kötelező nyelve a román, a törvények betartását pedig az erre hivatott intézményeknek kell felügyelniük.
Székelyföld.ro,
A Demokrata Liberális Párt (PDL) országos elnöke, a párt elnöki tisztségére ismét pályázó Vasile Blaga Csíkszeredában is bemutatta szombaton választási programját.
A március 23-i belső választásokra készülő elnökjelöltet több parlamenti és európai parlamenti képviselő kísérte, a Kossuth utcai galériában a párt Hargita megyei tagjaival, vezetőivel találkoztak. Blaga szerint a szociálliberális kormány hibát hibára halmoz, elképzelések nélkül, felelőtlenül vezeti az országot, és nem tartja be ígéreteit. Úgy vélte, a PDL most ismét erős, egységes, alapvető értékekre építő és hiteles párttá kell váljon, és ennek már a 2014-es európai parlamenti választásokon eredménye lesz, a 2016-os helyhatósági és parlamenti választásokon pedig meg kell szereznie a győzelmet.
Hozzátette, pártja célja a teljes európai integráció, beleértve a schengeni csatlakozást és az euró bevezetését, a mezőgazdasági termelőkre és kisvállalkozókra kivetett átalányadót pedig büntetésnek nevezte. „A hazai helyzetet példázza az is, hogy Európában ebben az évben Romániában a legnagyobb az infláció, és a legnagyobb mértékű az áremelkedés” – hívta fel a figyelmet.
A Székelyföld autonómiájára, a székely zászlóra, a magyar nyelv használatára vonatkozó újságírói kérdésekre a pártelnök egyértelmű választ adott, szerinte a román alkotmány első cikkelye, az, hogy Románia egységes nemzetállam, nem lehet vita tárgya. Hozzátette, a magyaroknak előnyére válik, ha megtanulnak románul, ő is szeretne megtanulni magyarul. Leszögezte azt is, hogy az ország hivatalos és kötelező nyelve a román, a törvények betartását pedig az erre hivatott intézményeknek kell felügyelniük.
Székelyföld.ro,
2013. március 10.
Megrongálták a Jézus-hágó emlékműveit
Összesen hét réz domborművet feszítettek le és vittek magukkal ismeretlen tettesek a csíksomlyói Kissomlyó-hegy nyugati oldalán lévő Jézus-hágó keresztútjáról.
A búcsús csoportok hitét és áldozatkészségét hirdető emlékművek rongálását vasárnap délután egy fiatalember jelentette Urbán Erik ferences szerzetesnél, a csíksomlyói kegytemplom igazgatójánál. A szerzetes először azt hitte, valami félreértés történhetett, később személyesen ment ki a hegyoldalba.
„A keresztút első három stációjának domborművét nem rongálták meg, viszont azon kőkeresztekről, amelyek az erdőben találhatók, összegyűjtötték a fémtáblákat” – tájékoztatott Erik atya, hozzátéve, hogy szerinte nincs összefüggés az épp vasárnap tartott marosvásárhelyi autonómiatüntetés és a II. világháború után egy csíkzsögödi kőfaragó által készített műemlékek károsítása között.
„Nem lehet pontosan tudni, mikor történt az eset. Szerintem egyszerűen a fémgyűjtögetők vitték el, hiszen egy-egy ilyen domborműnek jó súlya van” – fejtette ki.
Nem ez az első eset, hogy kárt tesznek a fenyőerdő közötti csapáson, egészen a hegy csúcsán emelt Salvator-kápolnáig tartó keresztút állomásaiban. Tavaly ősszel az ezek köré egyfajta kerítésként emelt fémrudakat távolították el.
Urbán Erik elmondta, már megtörtént a feljelentés, hétfő reggel pedig bekapcsolódik a rendőrség a nyomozásba. „Olyannyira friss ez az egész, hogy még nem gondolkodtunk, miként pótolhatjuk a domborműveket. Reméljük, hogy megkerülnek” – közölte a templomigazgató.
Pinti Attila
Székelyföld.ro,
Összesen hét réz domborművet feszítettek le és vittek magukkal ismeretlen tettesek a csíksomlyói Kissomlyó-hegy nyugati oldalán lévő Jézus-hágó keresztútjáról.
A búcsús csoportok hitét és áldozatkészségét hirdető emlékművek rongálását vasárnap délután egy fiatalember jelentette Urbán Erik ferences szerzetesnél, a csíksomlyói kegytemplom igazgatójánál. A szerzetes először azt hitte, valami félreértés történhetett, később személyesen ment ki a hegyoldalba.
„A keresztút első három stációjának domborművét nem rongálták meg, viszont azon kőkeresztekről, amelyek az erdőben találhatók, összegyűjtötték a fémtáblákat” – tájékoztatott Erik atya, hozzátéve, hogy szerinte nincs összefüggés az épp vasárnap tartott marosvásárhelyi autonómiatüntetés és a II. világháború után egy csíkzsögödi kőfaragó által készített műemlékek károsítása között.
„Nem lehet pontosan tudni, mikor történt az eset. Szerintem egyszerűen a fémgyűjtögetők vitték el, hiszen egy-egy ilyen domborműnek jó súlya van” – fejtette ki.
Nem ez az első eset, hogy kárt tesznek a fenyőerdő közötti csapáson, egészen a hegy csúcsán emelt Salvator-kápolnáig tartó keresztút állomásaiban. Tavaly ősszel az ezek köré egyfajta kerítésként emelt fémrudakat távolították el.
Urbán Erik elmondta, már megtörtént a feljelentés, hétfő reggel pedig bekapcsolódik a rendőrség a nyomozásba. „Olyannyira friss ez az egész, hogy még nem gondolkodtunk, miként pótolhatjuk a domborműveket. Reméljük, hogy megkerülnek” – közölte a templomigazgató.
Pinti Attila
Székelyföld.ro,
2013. március 10.
Szigorúan ellenőrzött magyarok
Megdöbbentő volt látni a héten a Duna TV által műsorra tűzött, a tavalyi Tusványoson bemutatott Szigorúan ellenőrzött életek című dokumentumfilmben azt az elképesztő gonoszságot és eme gonoszságot kiszolgáló, olajozott gépezetet, amivel a román államhatalom és annak eszköze, a Szekuritáté nevű politikai rendőrség behálózta az egész erdélyi magyar társadalmat, ahogyan beszerezték az információkat és mire hasznosították ezeket. A filmben Márton Áron és Tőkés László megfigyelési iratcsomóinak megelevenítése által kézzel tapinthatóvá válik a valóság. Nem csak arról van szó, hogy levéltári dokumentumok által visszaidézhetővé válnak a történelmi tények: a filmnek köszönhetően részesévé válik az ember a történelemnek, felidéződik a történelmi korok hangulata, s az az egész pszichózis, aminek következtében ez az őrült rendszer, a kommunizmus évtizedekig működhetett.
De a történelmi tényekről is többet tudunk meg vagy fogunk fel így, hogy (szinte) főműsoridőben szembesülünk a besúgók, ügynökök kilétével polgári név, foglalkozás és fedőnév szerint, miközben a képernyőről az érintett fotója néz szembe velünk. Jobban el tudjuk képzelni, micsoda megrázkódtatás bárki számára, ha kiderül, hogy az a személy, akit közel engedett magához, befogadott családjába, tulajdonképpen ellene dolgozik és ártani akar. Márton Áronnak gyakorlatilag az egész környezete be volt szervezve a titkosszolgálatba, beleértve a gyóntatópapját is. Tőkés Lászlónak is a közvetlen környezetébe férkőzött be az államhatalom, amelynek képviselője napi szinten küldött jelentéseket a Szekunak, miközben részt vett a családi ünnepségeken, a születésnapokon, sőt: elvette feleségül a család egyik tagját.
A levegő is beleszorul az emberbe, mikor ezek a tények egy ilyen dokumentumfilm segítségével igazán tudatosulnak benne. Mert más dolog találkozni egy száraz információval, s más dolog látni a besúgó vigyorát Tőkésék családi videofelvételén.
Ezekkel a bűnökkel, aljasságokkal társadalmunk még mindig nem számolt el sem saját maga, sem az áldozatok előtt. Azok, akik megpróbálják felvenni a harcot, rövid úton marginalizálva vagy diszkreditálva találják magukat. Mintha a Szekuritáté még mindig dolgozna a háttérben...
S e dokumentumfilmet nézve tulajdonképpen ez tudatosul bennünk: igen, a mára átkeresztelt Szeku még mindig ott dolgozik a háttérben. Hallva az 1989 előtt jelentések bikkfanyelvű szövegében minduntalan előforduló sablonokat, a „soviniszta, nacionalista, revizionista” magyarokra és „köreikre” történő állandó utalást, furcsa kontinuitást vélhetünk felfedezni az államhatalom titkos tevékenységeinek akkori és mostani mozgatórugói között. Vajon ha elénkbe kerülne egy mostani titkosszolgálati jelentés egy Wass Alberttel kapcsolatos rendezvényről, az autonómiatüntetésekről, vajon nem fedeznénk-e fel benne ugyanezeket a fordulatokat? S miközben a felszínen állítólag lezajlott egy rendszerváltozás, a titkos háttérben nem még mindig tőlünk, „soviniszta” magyaroktól féltik a román nemzetállamot?
A filmet nézve jobban látjuk azt is, hogy mennyire megosztottak és gyengék vagyunk mint nemzeti közösség. A román államhatalomnak különböző érdekektől vezérelve egyre-másra feküdtek le az értelmiségiek: tanárok, mérnökök, papok és püspökök. S tudjuk: az árulók ma is itt vannak. Megdöbbenve hallottam például a minap, hogy miképpen volt bevett szokás még néhány évvel ezelőtt is Székelyföldön tevékenykedő, helyi vállalkozásokba románokat behozni amúgy haszontalan munkaerőnek, „főnöknek” a céghez azért, hogy megszabaduljunk a román állami szervek „túlzott figyelmétől”. Amikor ezt tettük, akkor is árulást követtünk el a nemzeti közösség ellen, hiszen hozzájárultunk a mindenkori román hatalom által hivatalosan soha be nem ismert, de soha meg nem cáfolt nemzetiségi politikájához: Románia magyarok által lakott területeinek elrománosításához.
Meggyőződésem, hogy a mai napig ez az igazi tét. S jusson ez mindig eszünkbe, amikor a látszólagos közvitában régiósításról, autonómiáról hallunk.
Rédai Attila
Székelyföld.ro,
Megdöbbentő volt látni a héten a Duna TV által műsorra tűzött, a tavalyi Tusványoson bemutatott Szigorúan ellenőrzött életek című dokumentumfilmben azt az elképesztő gonoszságot és eme gonoszságot kiszolgáló, olajozott gépezetet, amivel a román államhatalom és annak eszköze, a Szekuritáté nevű politikai rendőrség behálózta az egész erdélyi magyar társadalmat, ahogyan beszerezték az információkat és mire hasznosították ezeket. A filmben Márton Áron és Tőkés László megfigyelési iratcsomóinak megelevenítése által kézzel tapinthatóvá válik a valóság. Nem csak arról van szó, hogy levéltári dokumentumok által visszaidézhetővé válnak a történelmi tények: a filmnek köszönhetően részesévé válik az ember a történelemnek, felidéződik a történelmi korok hangulata, s az az egész pszichózis, aminek következtében ez az őrült rendszer, a kommunizmus évtizedekig működhetett.
De a történelmi tényekről is többet tudunk meg vagy fogunk fel így, hogy (szinte) főműsoridőben szembesülünk a besúgók, ügynökök kilétével polgári név, foglalkozás és fedőnév szerint, miközben a képernyőről az érintett fotója néz szembe velünk. Jobban el tudjuk képzelni, micsoda megrázkódtatás bárki számára, ha kiderül, hogy az a személy, akit közel engedett magához, befogadott családjába, tulajdonképpen ellene dolgozik és ártani akar. Márton Áronnak gyakorlatilag az egész környezete be volt szervezve a titkosszolgálatba, beleértve a gyóntatópapját is. Tőkés Lászlónak is a közvetlen környezetébe férkőzött be az államhatalom, amelynek képviselője napi szinten küldött jelentéseket a Szekunak, miközben részt vett a családi ünnepségeken, a születésnapokon, sőt: elvette feleségül a család egyik tagját.
A levegő is beleszorul az emberbe, mikor ezek a tények egy ilyen dokumentumfilm segítségével igazán tudatosulnak benne. Mert más dolog találkozni egy száraz információval, s más dolog látni a besúgó vigyorát Tőkésék családi videofelvételén.
Ezekkel a bűnökkel, aljasságokkal társadalmunk még mindig nem számolt el sem saját maga, sem az áldozatok előtt. Azok, akik megpróbálják felvenni a harcot, rövid úton marginalizálva vagy diszkreditálva találják magukat. Mintha a Szekuritáté még mindig dolgozna a háttérben...
S e dokumentumfilmet nézve tulajdonképpen ez tudatosul bennünk: igen, a mára átkeresztelt Szeku még mindig ott dolgozik a háttérben. Hallva az 1989 előtt jelentések bikkfanyelvű szövegében minduntalan előforduló sablonokat, a „soviniszta, nacionalista, revizionista” magyarokra és „köreikre” történő állandó utalást, furcsa kontinuitást vélhetünk felfedezni az államhatalom titkos tevékenységeinek akkori és mostani mozgatórugói között. Vajon ha elénkbe kerülne egy mostani titkosszolgálati jelentés egy Wass Alberttel kapcsolatos rendezvényről, az autonómiatüntetésekről, vajon nem fedeznénk-e fel benne ugyanezeket a fordulatokat? S miközben a felszínen állítólag lezajlott egy rendszerváltozás, a titkos háttérben nem még mindig tőlünk, „soviniszta” magyaroktól féltik a román nemzetállamot?
A filmet nézve jobban látjuk azt is, hogy mennyire megosztottak és gyengék vagyunk mint nemzeti közösség. A román államhatalomnak különböző érdekektől vezérelve egyre-másra feküdtek le az értelmiségiek: tanárok, mérnökök, papok és püspökök. S tudjuk: az árulók ma is itt vannak. Megdöbbenve hallottam például a minap, hogy miképpen volt bevett szokás még néhány évvel ezelőtt is Székelyföldön tevékenykedő, helyi vállalkozásokba románokat behozni amúgy haszontalan munkaerőnek, „főnöknek” a céghez azért, hogy megszabaduljunk a román állami szervek „túlzott figyelmétől”. Amikor ezt tettük, akkor is árulást követtünk el a nemzeti közösség ellen, hiszen hozzájárultunk a mindenkori román hatalom által hivatalosan soha be nem ismert, de soha meg nem cáfolt nemzetiségi politikájához: Románia magyarok által lakott területeinek elrománosításához.
Meggyőződésem, hogy a mai napig ez az igazi tét. S jusson ez mindig eszünkbe, amikor a látszólagos közvitában régiósításról, autonómiáról hallunk.
Rédai Attila
Székelyföld.ro,
2013. március 10.
Székely autonómia - Európai autonómiák képviselői üdvözölték a székelyeket Marosvásárhelyen
Az olaszországi Dél-Tirol kormányzója, a katalán és a baszk autonómiát képviselő pártok képviselői is köszöntötték vasárnap a székely autonómiatörekvéseket.
A Marosvásárhelyen tartott, székely szabadság napja elnevezésű autonómiatüntetésre küldött üzenetében Luis Durnwalder dél-tiroli kormányzó arra emlékeztetett, hogy a dél-tiroli németek és a székelyek egyaránt az első világháború után kerültek az Osztrák-Magyar Monarchiából kisebbségi sorba. Az 1972-ben elfogadott autonómiastatútummal Dél-Tirolban sikerült olyan kisebbségvédelmi rendszert kialakítani, amely a gazdasági fejlődést és a békés együttélést is garantálta.
A kormányzó szerint a dél-tiroli autonómia sikere, hogy németajkúak, olaszok és ladinók közelebb kerültek egymáshoz, jobban megismerték egymást, "és a kezdeti egymás elleni életből eljutottak az egymással való együttélésig" - fogalmazott a dél-tiroli kormányzó.
A baszk nemzeti párt elnöke, Andoni Ortuzar levélben fejezte ki a baszk nép szolidaritását. Szerinte Székelyföld példa arra, hogy a nemzeti méltóság képes ellenállni az erős kultúrák beolvasztó hatásának, valamint a globalizáció uniformizálásának.
Mark Gafarott Monjo, a Katalán Demokratikus Konvergencia párt képviselője személyesen mondta el a katalánok üzenetét a tüntetőknek. Arra biztatta a székelyeket, legyenek büszkék identitásukra, hiszen Európa éppen a különbözőségek által vált azzá, ami.
A tüntetésen Szlovénia bukaresti nagykövetének köszöntő levelét is felolvasták.
Marosvásárhely, 2013. március 10., vasárnap (MTI)
Az olaszországi Dél-Tirol kormányzója, a katalán és a baszk autonómiát képviselő pártok képviselői is köszöntötték vasárnap a székely autonómiatörekvéseket.
A Marosvásárhelyen tartott, székely szabadság napja elnevezésű autonómiatüntetésre küldött üzenetében Luis Durnwalder dél-tiroli kormányzó arra emlékeztetett, hogy a dél-tiroli németek és a székelyek egyaránt az első világháború után kerültek az Osztrák-Magyar Monarchiából kisebbségi sorba. Az 1972-ben elfogadott autonómiastatútummal Dél-Tirolban sikerült olyan kisebbségvédelmi rendszert kialakítani, amely a gazdasági fejlődést és a békés együttélést is garantálta.
A kormányzó szerint a dél-tiroli autonómia sikere, hogy németajkúak, olaszok és ladinók közelebb kerültek egymáshoz, jobban megismerték egymást, "és a kezdeti egymás elleni életből eljutottak az egymással való együttélésig" - fogalmazott a dél-tiroli kormányzó.
A baszk nemzeti párt elnöke, Andoni Ortuzar levélben fejezte ki a baszk nép szolidaritását. Szerinte Székelyföld példa arra, hogy a nemzeti méltóság képes ellenállni az erős kultúrák beolvasztó hatásának, valamint a globalizáció uniformizálásának.
Mark Gafarott Monjo, a Katalán Demokratikus Konvergencia párt képviselője személyesen mondta el a katalánok üzenetét a tüntetőknek. Arra biztatta a székelyeket, legyenek büszkék identitásukra, hiszen Európa éppen a különbözőségek által vált azzá, ami.
A tüntetésen Szlovénia bukaresti nagykövetének köszöntő levelét is felolvasták.
Marosvásárhely, 2013. március 10., vasárnap (MTI)
2013. március 10.
A Magyar Ifjúsági Konferencia támogatja a székely nép önrendelkezésének kinyilvánítását
A Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK) támogatásáról biztosította a székely nép önrendelkezésének kinyilvánítását az MTI-hez vasárnap eljuttatott közleményében.
Mint írták, hisznek abban az Európában, mely a szabad, független, szuverén népek és nemzetek közössége, keresztény gyökereit híven őrzi, társadalmait ezen elvek és értékek mentén építi fel és újítja meg időről időre. Ebből fakadóan pedig hisznek abban, hogy ez az Európa teljes tisztelettel övezi az emberi életet és emberi méltóságot, ennél fogva a népek és nemzetek önrendelkezési jogát is, amelyet tevőlegesen is támogat. Kiemelték: támogatják a székely nép önrendelkezésének kinyilvánítását, hiszen azt elvitathatatlan jogának tartják és üdvözölik, hogy ennek békésen kíván hangot adni. Hozzátették: a nemzet, és az összmagyarság iránti szeretetből a szolidaritást kifejező tüntetéseken jelen lesznek, hogy támogatásuknak hangot adjanak. A Magyar Ifjúsági Konferencia a határon túli magyar ifjúsági szervezeteket tömöríti, évente kétszer tart ülést, egyet Magyarországon, egyet pedig a határon túl. ?;;;:Budapest, 2013., március 10., vasárnap (MTI)
A Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK) támogatásáról biztosította a székely nép önrendelkezésének kinyilvánítását az MTI-hez vasárnap eljuttatott közleményében.
Mint írták, hisznek abban az Európában, mely a szabad, független, szuverén népek és nemzetek közössége, keresztény gyökereit híven őrzi, társadalmait ezen elvek és értékek mentén építi fel és újítja meg időről időre. Ebből fakadóan pedig hisznek abban, hogy ez az Európa teljes tisztelettel övezi az emberi életet és emberi méltóságot, ennél fogva a népek és nemzetek önrendelkezési jogát is, amelyet tevőlegesen is támogat. Kiemelték: támogatják a székely nép önrendelkezésének kinyilvánítását, hiszen azt elvitathatatlan jogának tartják és üdvözölik, hogy ennek békésen kíván hangot adni. Hozzátették: a nemzet, és az összmagyarság iránti szeretetből a szolidaritást kifejező tüntetéseken jelen lesznek, hogy támogatásuknak hangot adjanak. A Magyar Ifjúsági Konferencia a határon túli magyar ifjúsági szervezeteket tömöríti, évente kétszer tart ülést, egyet Magyarországon, egyet pedig a határon túl. ?;;;:Budapest, 2013., március 10., vasárnap (MTI)
2013. március 10.
Tőkéssel együtt énekelte a tömeg: éljen a magyar szabadság!
Tőkés Lászlóval, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökével közösen énekelte el a székely szabadság napján megrendezett autonómiatüntetésen Marosvásárhelyen vasárnap összegyűlt, a szervezők által 30 ezer fősre becsült tömeg, hogy "éljen a magyar szabadság, éljen a haza!"
Tőkés László egy bekiabálás keltette derültség közepette kezdte el beszédét. A bekiabáló azt kérdezte, hol van Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke. Tőkés köszönetet mondott azoknak az RMDSZ-es politikusoknak, akik vezetőik "tiltása" ellenére eljöttek a tüntetésre. "Minden pártérdeket felül kell múlnia a nemzeti érdeknek" - jelentette ki a volt püspök.
A vasárnapi marosvásárhelyi megmozdulást a Székely Nemzeti Tanács szervezte, társszervező volt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt, ez utóbbi kettő az RMDSZ riválisa.
Tőkés László úgy vélte, a marosvásárhelyi demonstráció "a sereggyűjtés napja" kell, hogy legyen. Hozzátette, az autonómia olyan a székelység számára mint a növények számára a víz vagy a napfény.
Tőkés László Kádár János 1958-as romániai látogatására emlékeztetett, amikor az egykori magyar pártfőtitkár "kiszolgáltatta az erdélyi magyarságot a román nacionalista hatalom kényére-kedvére". Utalt arra, hogy "Kádár János örökösei" szombaton Markó Béla volt RMDSZ-elnökkel és Victor Ponta román miniszterelnökkel együtt ünnepeltek a Magyar Szocialista Párt (MSZP) budapesti rendezvényén.
A volt püspök megbotránkoztatónak tartotta, hogy Mesterházy Attila MSZP-elnök igaz, bátor hazafiságról beszélt a rendezvényen. "Igaz, bátor hazafiság meghívni Budapestre Victor Pontát, aki újraélesztette Romániában az agresszív magyarellenességet?" - tette fel a kérdést.
Tőkés László románul is elmondta, arra kéri a románokat, hogy az ország szuverenitását tiszteletben tartva közösen keressék a megoldást Székelyföld autonómiájára.
A szónokok beszédei után a tömeg közfelkiáltással fogadott el egy a román kormánynak címzett petíciót. A magyar és a székely himnusz eléneklése után a tömeg már sötétben indult el mintegy másfél kilométeres útjára, hogy Marosvásárhely főterén áthaladva átadja a petíciót a kormány Maros megyei képviselőjének.
Marosvásárhely, 2013. március 10., vasárnap (MTI) -
Tőkés Lászlóval, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökével közösen énekelte el a székely szabadság napján megrendezett autonómiatüntetésen Marosvásárhelyen vasárnap összegyűlt, a szervezők által 30 ezer fősre becsült tömeg, hogy "éljen a magyar szabadság, éljen a haza!"
Tőkés László egy bekiabálás keltette derültség közepette kezdte el beszédét. A bekiabáló azt kérdezte, hol van Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke. Tőkés köszönetet mondott azoknak az RMDSZ-es politikusoknak, akik vezetőik "tiltása" ellenére eljöttek a tüntetésre. "Minden pártérdeket felül kell múlnia a nemzeti érdeknek" - jelentette ki a volt püspök.
A vasárnapi marosvásárhelyi megmozdulást a Székely Nemzeti Tanács szervezte, társszervező volt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt, ez utóbbi kettő az RMDSZ riválisa.
Tőkés László úgy vélte, a marosvásárhelyi demonstráció "a sereggyűjtés napja" kell, hogy legyen. Hozzátette, az autonómia olyan a székelység számára mint a növények számára a víz vagy a napfény.
Tőkés László Kádár János 1958-as romániai látogatására emlékeztetett, amikor az egykori magyar pártfőtitkár "kiszolgáltatta az erdélyi magyarságot a román nacionalista hatalom kényére-kedvére". Utalt arra, hogy "Kádár János örökösei" szombaton Markó Béla volt RMDSZ-elnökkel és Victor Ponta román miniszterelnökkel együtt ünnepeltek a Magyar Szocialista Párt (MSZP) budapesti rendezvényén.
A volt püspök megbotránkoztatónak tartotta, hogy Mesterházy Attila MSZP-elnök igaz, bátor hazafiságról beszélt a rendezvényen. "Igaz, bátor hazafiság meghívni Budapestre Victor Pontát, aki újraélesztette Romániában az agresszív magyarellenességet?" - tette fel a kérdést.
Tőkés László románul is elmondta, arra kéri a románokat, hogy az ország szuverenitását tiszteletben tartva közösen keressék a megoldást Székelyföld autonómiájára.
A szónokok beszédei után a tömeg közfelkiáltással fogadott el egy a román kormánynak címzett petíciót. A magyar és a székely himnusz eléneklése után a tömeg már sötétben indult el mintegy másfél kilométeres útjára, hogy Marosvásárhely főterén áthaladva átadja a petíciót a kormány Maros megyei képviselőjének.
Marosvásárhely, 2013. március 10., vasárnap (MTI) -
2013. március 10.
A marosvásárhelyi tüntetők petíciót intéztek a román kormányhoz
Székelyföldnek autonómiát követelő petíciót adtak át a vasárnapi marosvásárhelyi tüntetés szónokai - Tőkés László, Izsák Balázs, Bíró Zsolt és Sánta Imre - a román kormány helyi képviselőjének.
A tüntetők az "Autonómiát!", "Székelyföld", "Itthon vagyunk!" jelszavakat harsogva, fáklyák és gyertyák fényénél tették meg a székely vértanúk emlékművétől a Főtérig vezető másfél-két kilométeres utat.
A szervezők 30 ezer főre becsülték a tüntetők számát. A demonstrációt a Székely Nemzeti Tanács szervezte, társszervező volt az Erdélyi Magyar Nemzeti tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt. Ez utóbbi kettő a legnagyobb romániai magyar erő, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) riválisa. Az RMDSZ tartózkodott a marosvásárhelyi tüntetés támogatásától.
A bukaresti kormányt helyi szinten képviselő prefektusi hivatal szolgálatos tisztviselője átvette a tüntetés szószólóitól a demonstráción közfelkiáltással elfogadott beadványt, de az ajándékba hozott székely zászlót már nem.
A demonstráció résztvevői a dokumentum szerint területi autonómiát követelnek a Székelyföldnek. Követelik továbbá, hogy a Székelyföld alkosson önálló fejlesztési régiót az uniós források hatékony felhasználása érdekében, s hogy a Székelyföld legyen önálló közigazgatási régió.
Követelik, hogy a román hatóságok "szüntessék be a székely jelképek üldözését, a magyarul beszélő emberek zaklatását és fenyegetését", és tiltakoznak minden olyan közigazgatási átszervezés ellen, amely a Székelyföldet román többségű régiókba tagolná.
A beadvány arra emlékezteti a bukaresti kormányt, hogy Románia az Európa Tanácshoz való csatlakozásakor egyoldalú kötelezettséget vállalt a tanács 1201/1993 számú ajánlásának teljesítésére, amelynek 11. cikke kimondja: "azokban a körzetekben, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, ezen személyeknek jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő és az állam nemzeti törvénykezésével összhangban álló helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel, vagy különleges státusszal rendelkezzenek".
A petíció szerint az eltelt közel két évtizedben Románia ezt a kötelezettségvállalását sem teljesítette, az ezzel kapcsolatos párbeszédet hatóságai elutasították. A dokumentum szerint Románia megszegné a Kisebbségi Keretegyezményben és a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartájában foglalt kötelezettségeit, amennyiben Székelyföldet egy román többségű közigazgatási régióba tagolja be.
"Felhívjuk az illetékes hatóságok és a nemzetközi közvélemény figyelmét arra, hogy a Székelyföld közösségének akarata ellenére végrehajtott regionális reform beláthatatlan következményekkel járna a romániai demokráciára nézve, ugyanakkor ellehetetlenítené a többség, illetve a számbeli kisebbségben élő, de itt helyi többséget alkotó székely közösség közötti viszony normalizálását" - olvasható a beadványban.
A dokumentum leszögezi: Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi integritását és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román nemzetiségű polgárok érdekeit, sem Románia alkotmányát.
A petíció átadása után a demonstráció helyi idő szerint este fél kilenckor véget ért, az Erdély egész területéről összesereglett tüntetők beszálltak a prefektusi hivatal előtt felsorakozott több tucatnyi buszba.
A székely szabadság napja a Kultúrpalotában rendezett ünnepséggel zárult, amelyen a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) átadta a Gábor Áron-díjakat. Az SZNT elismerését idén Pál-Antal Sándor történész-levéltáros és a HSC Csíkszereda jégkorongcsapat kapta.
A tüntetést biztosító helyi rendőrség igazgatója, Valentin Bretfelean az MTI-nek azt mondta, a marosvásárhelyi demonstráció során semmilyen rendbontás nem történt.
Marosvásárhely, 2013. március 10., vasárnap (MTI) -
Székelyföldnek autonómiát követelő petíciót adtak át a vasárnapi marosvásárhelyi tüntetés szónokai - Tőkés László, Izsák Balázs, Bíró Zsolt és Sánta Imre - a román kormány helyi képviselőjének.
A tüntetők az "Autonómiát!", "Székelyföld", "Itthon vagyunk!" jelszavakat harsogva, fáklyák és gyertyák fényénél tették meg a székely vértanúk emlékművétől a Főtérig vezető másfél-két kilométeres utat.
A szervezők 30 ezer főre becsülték a tüntetők számát. A demonstrációt a Székely Nemzeti Tanács szervezte, társszervező volt az Erdélyi Magyar Nemzeti tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt. Ez utóbbi kettő a legnagyobb romániai magyar erő, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) riválisa. Az RMDSZ tartózkodott a marosvásárhelyi tüntetés támogatásától.
A bukaresti kormányt helyi szinten képviselő prefektusi hivatal szolgálatos tisztviselője átvette a tüntetés szószólóitól a demonstráción közfelkiáltással elfogadott beadványt, de az ajándékba hozott székely zászlót már nem.
A demonstráció résztvevői a dokumentum szerint területi autonómiát követelnek a Székelyföldnek. Követelik továbbá, hogy a Székelyföld alkosson önálló fejlesztési régiót az uniós források hatékony felhasználása érdekében, s hogy a Székelyföld legyen önálló közigazgatási régió.
Követelik, hogy a román hatóságok "szüntessék be a székely jelképek üldözését, a magyarul beszélő emberek zaklatását és fenyegetését", és tiltakoznak minden olyan közigazgatási átszervezés ellen, amely a Székelyföldet román többségű régiókba tagolná.
A beadvány arra emlékezteti a bukaresti kormányt, hogy Románia az Európa Tanácshoz való csatlakozásakor egyoldalú kötelezettséget vállalt a tanács 1201/1993 számú ajánlásának teljesítésére, amelynek 11. cikke kimondja: "azokban a körzetekben, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, ezen személyeknek jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő és az állam nemzeti törvénykezésével összhangban álló helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel, vagy különleges státusszal rendelkezzenek".
A petíció szerint az eltelt közel két évtizedben Románia ezt a kötelezettségvállalását sem teljesítette, az ezzel kapcsolatos párbeszédet hatóságai elutasították. A dokumentum szerint Románia megszegné a Kisebbségi Keretegyezményben és a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartájában foglalt kötelezettségeit, amennyiben Székelyföldet egy román többségű közigazgatási régióba tagolja be.
"Felhívjuk az illetékes hatóságok és a nemzetközi közvélemény figyelmét arra, hogy a Székelyföld közösségének akarata ellenére végrehajtott regionális reform beláthatatlan következményekkel járna a romániai demokráciára nézve, ugyanakkor ellehetetlenítené a többség, illetve a számbeli kisebbségben élő, de itt helyi többséget alkotó székely közösség közötti viszony normalizálását" - olvasható a beadványban.
A dokumentum leszögezi: Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi integritását és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román nemzetiségű polgárok érdekeit, sem Románia alkotmányát.
A petíció átadása után a demonstráció helyi idő szerint este fél kilenckor véget ért, az Erdély egész területéről összesereglett tüntetők beszálltak a prefektusi hivatal előtt felsorakozott több tucatnyi buszba.
A székely szabadság napja a Kultúrpalotában rendezett ünnepséggel zárult, amelyen a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) átadta a Gábor Áron-díjakat. Az SZNT elismerését idén Pál-Antal Sándor történész-levéltáros és a HSC Csíkszereda jégkorongcsapat kapta.
A tüntetést biztosító helyi rendőrség igazgatója, Valentin Bretfelean az MTI-nek azt mondta, a marosvásárhelyi demonstráció során semmilyen rendbontás nem történt.
Marosvásárhely, 2013. március 10., vasárnap (MTI) -
2013. március 11.
Romba dőlt a félelem fala
Nem félünk! – skandálta tegnap több tízezer magyar Marosvásárhelyen. Teli torokból, félsz nélkül, erőt merítve abból a csodából, amit az összetartozás élménye és tudata nyújt.
Nem, tegnap este Marosvásárhelyen senki nem félt. Tegnap este Marosvásárhelyen az volt a legnagyobb gond, hogy hol a sor eleje – oly hosszan kígyózott a Postarétről, az emlékezés helyszínéről az előttünk álló kihívásokat, harcot is megtestesítő kormányhivatal elé vonuló tömeg. Vagy a találkozások, hogy mindenkivel legalább két szót, mert ni, sietős léptekkel érkező helyiek, a sepsiszentgyörgyiek, amott az erdővidékiek, de lám, Nagykárolyból is érkeztek, Máramaros-táblát emelnek a magasba, ott vannak az anyaországiak – s ezek után az már csak természetes, hogy például Kolozsvárról eljöttek diákok, fiatalok, szülők gyermekeikkel. No meg a nóták és skandálások összehangolása, merthogy mire hátul felcsendült a Gábor Áron rézágyúja – elöl bizony már ott tartott az Erdély és a Kárpát-medence minden szegletéből verbuválódott kórus, hogy Édes rózsám, a hazáért...
Ha volt – márpedig volt, jól érzékelhetően magasodott a marosvásárhelyi magyarság mindennapjaiban és ünnepeiben – fala a félelemnek, nos, akkor az ott, tegnap este porrá lett. És ez már önmagában megérte. Csak arra kell vigyáznunk, hogy főnixmadárként fel ne éledjen hamvaiból! És nekünk tovább kell harcolnunk. Mert rengeteg az előttünk tornyosuló akadály. Ott a magyarellenes román hatalom, mely megkérdezésünk nélkül kíván dönteni sorsunkról, hovatartozásunkról. Ott vannak aztán a hamis prófétáink. Akik óva intenek attól, hogy saját kezünkbe vegyük sorsunkat, mert jól tudják, tegnap is meglátszott: kiderülhet, nincs szükségünk olyan vezetőkre, akik gőgösen elfordulnak, amikor az összetartozásnak van rendelt ideje. Ott vannak álszent prédikátoraink, akik nem átallnak cimborálni azokkal, akik megtagadtak bennünket, és akik nyíltan dicsérik mindazokat, akik jogainkat lábbal tiporják.
De legfőképp a bennünk felhalmozódott csalódással, közönnyel, kiábrándultsággal szemben kell újra és újra síkraszállnunk. Tegnap este Marosvásárhelyen csatát nyertünk. Hiszen bebizonyítottuk: nem félünk. Megmutattuk: vagyunk, tévednek azok, akik nem számolnak velünk. Hiszen bebizonyosodott: sokan vagyunk. És mind többen leszünk. Farcádi Botond
Háromszék
Erdély.ma,
Nem félünk! – skandálta tegnap több tízezer magyar Marosvásárhelyen. Teli torokból, félsz nélkül, erőt merítve abból a csodából, amit az összetartozás élménye és tudata nyújt.
Nem, tegnap este Marosvásárhelyen senki nem félt. Tegnap este Marosvásárhelyen az volt a legnagyobb gond, hogy hol a sor eleje – oly hosszan kígyózott a Postarétről, az emlékezés helyszínéről az előttünk álló kihívásokat, harcot is megtestesítő kormányhivatal elé vonuló tömeg. Vagy a találkozások, hogy mindenkivel legalább két szót, mert ni, sietős léptekkel érkező helyiek, a sepsiszentgyörgyiek, amott az erdővidékiek, de lám, Nagykárolyból is érkeztek, Máramaros-táblát emelnek a magasba, ott vannak az anyaországiak – s ezek után az már csak természetes, hogy például Kolozsvárról eljöttek diákok, fiatalok, szülők gyermekeikkel. No meg a nóták és skandálások összehangolása, merthogy mire hátul felcsendült a Gábor Áron rézágyúja – elöl bizony már ott tartott az Erdély és a Kárpát-medence minden szegletéből verbuválódott kórus, hogy Édes rózsám, a hazáért...
Ha volt – márpedig volt, jól érzékelhetően magasodott a marosvásárhelyi magyarság mindennapjaiban és ünnepeiben – fala a félelemnek, nos, akkor az ott, tegnap este porrá lett. És ez már önmagában megérte. Csak arra kell vigyáznunk, hogy főnixmadárként fel ne éledjen hamvaiból! És nekünk tovább kell harcolnunk. Mert rengeteg az előttünk tornyosuló akadály. Ott a magyarellenes román hatalom, mely megkérdezésünk nélkül kíván dönteni sorsunkról, hovatartozásunkról. Ott vannak aztán a hamis prófétáink. Akik óva intenek attól, hogy saját kezünkbe vegyük sorsunkat, mert jól tudják, tegnap is meglátszott: kiderülhet, nincs szükségünk olyan vezetőkre, akik gőgösen elfordulnak, amikor az összetartozásnak van rendelt ideje. Ott vannak álszent prédikátoraink, akik nem átallnak cimborálni azokkal, akik megtagadtak bennünket, és akik nyíltan dicsérik mindazokat, akik jogainkat lábbal tiporják.
De legfőképp a bennünk felhalmozódott csalódással, közönnyel, kiábrándultsággal szemben kell újra és újra síkraszállnunk. Tegnap este Marosvásárhelyen csatát nyertünk. Hiszen bebizonyítottuk: nem félünk. Megmutattuk: vagyunk, tévednek azok, akik nem számolnak velünk. Hiszen bebizonyosodott: sokan vagyunk. És mind többen leszünk. Farcádi Botond
Háromszék
Erdély.ma,
2013. március 11.
Székely autonómia – A román kormányfő szerint konfrontációval semmit sem lehet elérni
Konfrontációval és szélsőséges megnyilvánulásokkal semmit sem lehet elérni – hangoztatta Victor Ponta román miniszterelnök egy vásárnap esti tévéműsorban a székely szabadság napja elnevezésű marosvásárhelyi autonómiatüntetésre reagálva.
Ponta kifejtette, ő a párbeszédben hisz, szerinte ez vezethet egyedül eredményre a román kormánynak az országban élő magyar közösség legitim képviselőihez, illetve Magyarországhoz mint szomszédos államhoz fűződő kapcsolatában.
A székely zászlóval kapcsolatban kijelentette, hogy a „központi hatalmat jelképező" intézményeken csak a román és az uniós zászlónak van helye.
„Egyébként ha találunk megoldást – de nem erőszakkal, hanem párbeszéddel – arra, hogy minden helyhatóságnak lehessen saját jelképe, amelyet helyi szinten használ, én ebben nem látok kivetnivalót" – mondta a román kormányfő.
MTI
Erdély.ma,
Konfrontációval és szélsőséges megnyilvánulásokkal semmit sem lehet elérni – hangoztatta Victor Ponta román miniszterelnök egy vásárnap esti tévéműsorban a székely szabadság napja elnevezésű marosvásárhelyi autonómiatüntetésre reagálva.
Ponta kifejtette, ő a párbeszédben hisz, szerinte ez vezethet egyedül eredményre a román kormánynak az országban élő magyar közösség legitim képviselőihez, illetve Magyarországhoz mint szomszédos államhoz fűződő kapcsolatában.
A székely zászlóval kapcsolatban kijelentette, hogy a „központi hatalmat jelképező" intézményeken csak a román és az uniós zászlónak van helye.
„Egyébként ha találunk megoldást – de nem erőszakkal, hanem párbeszéddel – arra, hogy minden helyhatóságnak lehessen saját jelképe, amelyet helyi szinten használ, én ebben nem látok kivetnivalót" – mondta a román kormányfő.
MTI
Erdély.ma,
2013. március 11.
Autonómiát! – skandálták ezrek a marosvásárhelyi tüntetésen
Szimpátia-demonstráció több európai városban és az Egyesült Államokban
A marosvásárhelyi székely vértanúk emlékművénél tartott vasárnap délután autonómiatüntetést a Székely Nemzeti Tanács és a társszervezői szerepet vállaló Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt. A 17 órakor kezdődött, a székely szabadság napja elnevezésű demonstrációra az egész Székelyföld területéről érkeztek tüntetők, akik a székelység autonómiaigényét kívánták nyomatékosítani. A hatóságok szerint körülbelül 5 ezer, a szervezők szerint 30 ezer személy vett részt a rendezvényen. Ezzel egy időben több magyarországi, nyugat-európai és észak-amerikai nagyvárosban is demonstrációkat tartottak – elsősorban a román külképviseletek előtt – helyi magyar csoportok. A tüntetők a prefektusi hivatal elé vonultak, ahol petíciót adtak át a kormány képviselőjének. Egy közösségi portálon jelentkező csoport ellentüntetésre hívta a marosvásárhelyi románokat.
Szabadság (Kolozsvár),
Szimpátia-demonstráció több európai városban és az Egyesült Államokban
A marosvásárhelyi székely vértanúk emlékművénél tartott vasárnap délután autonómiatüntetést a Székely Nemzeti Tanács és a társszervezői szerepet vállaló Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt. A 17 órakor kezdődött, a székely szabadság napja elnevezésű demonstrációra az egész Székelyföld területéről érkeztek tüntetők, akik a székelység autonómiaigényét kívánták nyomatékosítani. A hatóságok szerint körülbelül 5 ezer, a szervezők szerint 30 ezer személy vett részt a rendezvényen. Ezzel egy időben több magyarországi, nyugat-európai és észak-amerikai nagyvárosban is demonstrációkat tartottak – elsősorban a román külképviseletek előtt – helyi magyar csoportok. A tüntetők a prefektusi hivatal elé vonultak, ahol petíciót adtak át a kormány képviselőjének. Egy közösségi portálon jelentkező csoport ellentüntetésre hívta a marosvásárhelyi románokat.
Szabadság (Kolozsvár),
2013. március 11.
MARTONYI: ERDÉLY MAGYARORSZÁGHOZ VALÓ VISSZACSATOLÁSA TELJES KÉPTELENSÉG
Erdély Magyarországhoz való visszacsatolása teljes képtelenség – mondta Martonyi János külügyminiszter szombaton a Digi24 hírtelevízióban.
Martonyi János arra a felvetésre válaszolt így, hogy Romániában sokan attól tartanak: Budapest az autonómiatörekvések támogatásával Erdélyt szeretné visszaszerezni. A külügyminiszter szerint ez olyan képtelenség, hogy nem is kíván reagálni rá. Ugyanakkor rámutatott, a közösségi autonómiaformák elismerése nem gyengíti, hanem erősíti az adott államot, mert növeli a közösség otthonosságérzetét, és hozzájárul az ország stabilitásához.
A televíziós csatorna Diplomata-útlevél című félórás külpolitikai műsorát a magyar–román kapcsolatoknak szentelte: ennek keretében tűzték műsorra a magyar külügyminiszterrel bukaresti látogatása alkalmával kedden készített interjút.
Szabadság (Kolozsvár),
Erdély Magyarországhoz való visszacsatolása teljes képtelenség – mondta Martonyi János külügyminiszter szombaton a Digi24 hírtelevízióban.
Martonyi János arra a felvetésre válaszolt így, hogy Romániában sokan attól tartanak: Budapest az autonómiatörekvések támogatásával Erdélyt szeretné visszaszerezni. A külügyminiszter szerint ez olyan képtelenség, hogy nem is kíván reagálni rá. Ugyanakkor rámutatott, a közösségi autonómiaformák elismerése nem gyengíti, hanem erősíti az adott államot, mert növeli a közösség otthonosságérzetét, és hozzájárul az ország stabilitásához.
A televíziós csatorna Diplomata-útlevél című félórás külpolitikai műsorát a magyar–román kapcsolatoknak szentelte: ennek keretében tűzték műsorra a magyar külügyminiszterrel bukaresti látogatása alkalmával kedden készített interjút.
Szabadság (Kolozsvár),
2013. március 11.
KLMT-közgyűlés – a műemlékvédelmi díjtól Désy Károly pasztellkiállításáig
Névadója halálának 50. évfordulójára alapítja meg a Kelemen Lajos műemlékvédelmi díjat a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT) – jelentette be a szombat délelőtti közgyűlésen Gaal György elnök, kifejtve: a díjjal olyan személyeket tüntetnek ki, akik a műemlékek helyreállításában, gondozásában, védelmében vagy népszerűsítésében, művészettörténeti értékelésében kimagasló eredményeket értek el.
Azok is esélyesek továbbá, akik jelentős támogatással járultak hozzá a műemlékek megóvásához, restaurálásához, illetve hivatali úton elősegítették az ilyen jellegű tevékenységeket. Megtudtuk: a kitüntetettek a Kelemen Lajos portréját ábrázoló plakettet vehetik át, valamint egy diplomát, amelyben megjelölik, hogy szakmai vagy tiszteleti alapon kapta az illető a díjat. A KLMT választmánya által odaítélt elismerést minden évben a műemlékvédelmi világnapon, április 18-án adják át, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusával együttműködve. Egy évben legtöbb két díjat osztanak ki, kivételt képez az idei, első alkalom, amikor több elismerést is átadhatnak.
A Kelemen Lajos műemlékvédelmi díj megalapításával megszűnik a társaság eddigi kitüntetéseinek (Debreczeni László, Kós Károly, Veress Ferenc) odaítélése. A közgyűlés résztvevői egyhangúlag fogadták el az újonnan létrehozott díj szabályzatát, akárcsak a pénzügyi jelentést, amelyet Maksay Ádám ügyvezető alelnök ismertetett. Az elkövetkező időszakra vonatkozóan úgy fogalmazott: az erdélyi műemlékvédelem hatékonyabb működése érdekében szükségét érzi egy egységes prioritásjegyzék kidolgozásának, emellett mihamarabb létre kellene hozni egy erdélyi műemlék-gondnokságot, az egyházak és a szakmai szervezetek bevonásával. Maksay szerint elengedhetetlen továbbá az örökségvédelmi stratégia kidolgozása, valamint egy átfogó dokumentációs központ kialakítása.
Pasztellek az egyházközség tanácstermében
A közgyűlés második részében Takács Gábor, a KLMT irodavezetője nyitotta meg a szovátai születésű Désy Károly akvarellkiállítását. Méltatásában hangsúlyozta: a művész eredetileg festőnek készült, már a marosvásárhelyi képzőművészeti középiskolában kitűnt kiváló rajztudásával és színérzékelésével, az érettségi előtt mégis a szobrászatot választotta. – Saját bevallása szerint döntésében nagymértékben befolyásolta Michelangelo egyik rövid szonettje, amely valahogy ekképpen hangzik: „Itt minden semmi, a művészet örök, a többi por, s a képet túléli a szobor”. 1969-ben felvételizett a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrászati szakára, ahol Vetro Artur, Kós András és Mircea Spătaru is tanára volt – mondta Takács Gábor, hozzáfűzve: a főiskola elvégzése után eleinte tanárként dolgozott, majd különböző műhelyekben fejtette ki tevékenységét, az ötvösség és az iparművészet területén. A szobrászattal párhuzamosan kitartóan fest: olaj, tempera, gouache képek kerülnek ki műterméből.
– Elsősorban az akvarellt műveli, ami leginkább megfelel érzékeny lelkivilágának. Ez azonban nem könnyű műfaj, a világos színek és a lágyan egymásba simuló tónusok művészete. Désy Károly valójában két különböző technikát alkalmaz, a vizes és a száraz technikát. A vizes technikával éri el a finom, leheletszerű színfoltokat, az erős formákat, a rajzosabb képsíkokat viszont mindig száraz technikával készíti – avatott be a részletekbe a méltató. Az alkotások szakszerű elemzése után, zárásként megjegyezte: a tárlat hangulata egészében véve lírai, híven tükrözik az alkotó személyiségét. A Désy Károly 29 akvarelljéből szervezett kiállítás két hétig látogatható a Belvárosi Unitárius Egyházközség tanácstermében (Brassai u. 6. szám).
Szabadság (Kolozsvár),
Névadója halálának 50. évfordulójára alapítja meg a Kelemen Lajos műemlékvédelmi díjat a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT) – jelentette be a szombat délelőtti közgyűlésen Gaal György elnök, kifejtve: a díjjal olyan személyeket tüntetnek ki, akik a műemlékek helyreállításában, gondozásában, védelmében vagy népszerűsítésében, művészettörténeti értékelésében kimagasló eredményeket értek el.
Azok is esélyesek továbbá, akik jelentős támogatással járultak hozzá a műemlékek megóvásához, restaurálásához, illetve hivatali úton elősegítették az ilyen jellegű tevékenységeket. Megtudtuk: a kitüntetettek a Kelemen Lajos portréját ábrázoló plakettet vehetik át, valamint egy diplomát, amelyben megjelölik, hogy szakmai vagy tiszteleti alapon kapta az illető a díjat. A KLMT választmánya által odaítélt elismerést minden évben a műemlékvédelmi világnapon, április 18-án adják át, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusával együttműködve. Egy évben legtöbb két díjat osztanak ki, kivételt képez az idei, első alkalom, amikor több elismerést is átadhatnak.
A Kelemen Lajos műemlékvédelmi díj megalapításával megszűnik a társaság eddigi kitüntetéseinek (Debreczeni László, Kós Károly, Veress Ferenc) odaítélése. A közgyűlés résztvevői egyhangúlag fogadták el az újonnan létrehozott díj szabályzatát, akárcsak a pénzügyi jelentést, amelyet Maksay Ádám ügyvezető alelnök ismertetett. Az elkövetkező időszakra vonatkozóan úgy fogalmazott: az erdélyi műemlékvédelem hatékonyabb működése érdekében szükségét érzi egy egységes prioritásjegyzék kidolgozásának, emellett mihamarabb létre kellene hozni egy erdélyi műemlék-gondnokságot, az egyházak és a szakmai szervezetek bevonásával. Maksay szerint elengedhetetlen továbbá az örökségvédelmi stratégia kidolgozása, valamint egy átfogó dokumentációs központ kialakítása.
Pasztellek az egyházközség tanácstermében
A közgyűlés második részében Takács Gábor, a KLMT irodavezetője nyitotta meg a szovátai születésű Désy Károly akvarellkiállítását. Méltatásában hangsúlyozta: a művész eredetileg festőnek készült, már a marosvásárhelyi képzőművészeti középiskolában kitűnt kiváló rajztudásával és színérzékelésével, az érettségi előtt mégis a szobrászatot választotta. – Saját bevallása szerint döntésében nagymértékben befolyásolta Michelangelo egyik rövid szonettje, amely valahogy ekképpen hangzik: „Itt minden semmi, a művészet örök, a többi por, s a képet túléli a szobor”. 1969-ben felvételizett a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrászati szakára, ahol Vetro Artur, Kós András és Mircea Spătaru is tanára volt – mondta Takács Gábor, hozzáfűzve: a főiskola elvégzése után eleinte tanárként dolgozott, majd különböző műhelyekben fejtette ki tevékenységét, az ötvösség és az iparművészet területén. A szobrászattal párhuzamosan kitartóan fest: olaj, tempera, gouache képek kerülnek ki műterméből.
– Elsősorban az akvarellt műveli, ami leginkább megfelel érzékeny lelkivilágának. Ez azonban nem könnyű műfaj, a világos színek és a lágyan egymásba simuló tónusok művészete. Désy Károly valójában két különböző technikát alkalmaz, a vizes és a száraz technikát. A vizes technikával éri el a finom, leheletszerű színfoltokat, az erős formákat, a rajzosabb képsíkokat viszont mindig száraz technikával készíti – avatott be a részletekbe a méltató. Az alkotások szakszerű elemzése után, zárásként megjegyezte: a tárlat hangulata egészében véve lírai, híven tükrözik az alkotó személyiségét. A Désy Károly 29 akvarelljéből szervezett kiállítás két hétig látogatható a Belvárosi Unitárius Egyházközség tanácstermében (Brassai u. 6. szám).
Szabadság (Kolozsvár),
2013. március 11.
Egy tüntetés üzenetei
A marosvásárhelyi autonómiatüntetés több kérdést vet fel.
A napokban sokan kérdezték, hogy jogos-e a tüntetés, szabad-e ilyen jellegű megmozdulást tartani, ami potenciálisan provokatív üzenetet hordozhat a románság irányába. Erre a válasz egyszerű, minden demonstráció jogos, senki nem vitathatja el egy közösségnek – még nemzetinek sem – a jogát, hogy kifejezze óhajait. Legitim követelés-e az autonómia bármely formája vagy nem – fogalmazódik meg a következő kérdés. Szerintem nagyon kevesen vannak, akik ezt megkérdőjelezik a romániai magyarok közül. A kételyek annak kapcsán merülnek fel, hogy mit is jelent az autonómia, konkrétumokra lebontva miből áll, mi szükséges hozzá, hogyan lehet megvalósítani, életképes lenne-e az autonóm Székelyföld, és persze nem utolsósorban, mely vidékek tartozhatnának ehhez a székelyföldi autonómiaprojekthez. Ezek a kételyek is jogosak, hiszen nagyon kis mértékben tisztázódott a romániai magyar társadalomban, hogy mit jelent az autonómia.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár),
A marosvásárhelyi autonómiatüntetés több kérdést vet fel.
A napokban sokan kérdezték, hogy jogos-e a tüntetés, szabad-e ilyen jellegű megmozdulást tartani, ami potenciálisan provokatív üzenetet hordozhat a románság irányába. Erre a válasz egyszerű, minden demonstráció jogos, senki nem vitathatja el egy közösségnek – még nemzetinek sem – a jogát, hogy kifejezze óhajait. Legitim követelés-e az autonómia bármely formája vagy nem – fogalmazódik meg a következő kérdés. Szerintem nagyon kevesen vannak, akik ezt megkérdőjelezik a romániai magyarok közül. A kételyek annak kapcsán merülnek fel, hogy mit is jelent az autonómia, konkrétumokra lebontva miből áll, mi szükséges hozzá, hogyan lehet megvalósítani, életképes lenne-e az autonóm Székelyföld, és persze nem utolsósorban, mely vidékek tartozhatnának ehhez a székelyföldi autonómiaprojekthez. Ezek a kételyek is jogosak, hiszen nagyon kis mértékben tisztázódott a romániai magyar társadalomban, hogy mit jelent az autonómia.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár),
2013. március 11.
Ponta: fontos a békés együttélés
A magyarok és a románok közötti békés együttélés fontosságát hangsúlyozta Victor Ponta miniszterelnök szombaton Budapesten, az MSZP évértékelő rendezvényén elmondott beszédében.
A kormányfő szerint a magyaroknak és a románoknak is látniuk kell, „tudunk együtt élni, lehetünk barátok, és tudunk együtt dolgozni a közös jövőnkért”. Lehet, hogy a múlt megosztotta a két országot, de a jelennek és a jövőnek közösnek kell lennie – tette hozzá. Victor Ponta hangsúlyozta azt is, hogy a populizmus, a szélsőségesség és a demagógia egyaránt rossz a két népnek. Mint mondta, meggyőződése, hogy mind a Romániában élő magyar kisebbség, mind a Magyarországon élő román kisebbség jogait a lehető legnagyobb tiszteletben kell tartani. Balczó Zoltán, a Jobbik alelnöke szerint a Magyar Szocialista Párt hazaárulást követ el azzal, hogy szombati évértékelő nagygyűlésére meghívta Victor Ponta miniszterelnököt. A Jobbik alelnöke a párt által az MSZP, illetve a román kormányfő magyarországi látogatása ellen meghirdetett fővárosi tüntetéses felvonulás előtt azt mondta a Dózsa Györgyút ésa Kerepesi út kereszteződésénél várakozó tömegnek, hogy a román miniszterelnök minden megnyilvánulásával a magyarság ellen lép fel.
Kifejtette: az MSZP a rendezvény időzítésével is hazaárulást követ el, mivel vasárnap Marosvásárhelyen autonómiatüntetést tartottak a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke érthetetlennek nevezte, hogy a Magyar Szocialista Párt (MSZP) azzal a Victor Ponta szociáldemokrata pártelnök-kormányfővel barátkozik, akinek hatalomra kerülése óta – Tőkés megítélése szerint – magyarellenes hangulat alakult ki Romániában.
Tőkés László szombaton Marosvásárhelyen tartott sajtóértekezletén arra utalt, hogy a miniszterelnök aznap részt vett az MSZP évértékelő rendezvényén.
„Az az MSZP barátkozik ezzel a Szociáldemokrata Párttal, amely most új nemzetpolitikát hirdet, de ugyanakkor szem elől téveszti azt, hogy tavaly a demokrata-liberális kormányt, amelynek az RMDSZ is tagja volt, ez a Ponta-féle politika buktatta meg, és azóta erősödtek fel a magyarellenes megnyilatkozások Romániában” – mondta Tőkés László.
Szabadság (Kolozsvár),
A magyarok és a románok közötti békés együttélés fontosságát hangsúlyozta Victor Ponta miniszterelnök szombaton Budapesten, az MSZP évértékelő rendezvényén elmondott beszédében.
A kormányfő szerint a magyaroknak és a románoknak is látniuk kell, „tudunk együtt élni, lehetünk barátok, és tudunk együtt dolgozni a közös jövőnkért”. Lehet, hogy a múlt megosztotta a két országot, de a jelennek és a jövőnek közösnek kell lennie – tette hozzá. Victor Ponta hangsúlyozta azt is, hogy a populizmus, a szélsőségesség és a demagógia egyaránt rossz a két népnek. Mint mondta, meggyőződése, hogy mind a Romániában élő magyar kisebbség, mind a Magyarországon élő román kisebbség jogait a lehető legnagyobb tiszteletben kell tartani. Balczó Zoltán, a Jobbik alelnöke szerint a Magyar Szocialista Párt hazaárulást követ el azzal, hogy szombati évértékelő nagygyűlésére meghívta Victor Ponta miniszterelnököt. A Jobbik alelnöke a párt által az MSZP, illetve a román kormányfő magyarországi látogatása ellen meghirdetett fővárosi tüntetéses felvonulás előtt azt mondta a Dózsa Györgyút ésa Kerepesi út kereszteződésénél várakozó tömegnek, hogy a román miniszterelnök minden megnyilvánulásával a magyarság ellen lép fel.
Kifejtette: az MSZP a rendezvény időzítésével is hazaárulást követ el, mivel vasárnap Marosvásárhelyen autonómiatüntetést tartottak a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke érthetetlennek nevezte, hogy a Magyar Szocialista Párt (MSZP) azzal a Victor Ponta szociáldemokrata pártelnök-kormányfővel barátkozik, akinek hatalomra kerülése óta – Tőkés megítélése szerint – magyarellenes hangulat alakult ki Romániában.
Tőkés László szombaton Marosvásárhelyen tartott sajtóértekezletén arra utalt, hogy a miniszterelnök aznap részt vett az MSZP évértékelő rendezvényén.
„Az az MSZP barátkozik ezzel a Szociáldemokrata Párttal, amely most új nemzetpolitikát hirdet, de ugyanakkor szem elől téveszti azt, hogy tavaly a demokrata-liberális kormányt, amelynek az RMDSZ is tagja volt, ez a Ponta-féle politika buktatta meg, és azóta erősödtek fel a magyarellenes megnyilatkozások Romániában” – mondta Tőkés László.
Szabadság (Kolozsvár),
2013. március 11.
Autonómiatüntetés Marosvásárhelyen
Szabadságot a székely népnek! Autonómiát Székelyföldnek!
Rég nem látott annyi embert egy helyen a Postarét, mint tegnap délután, a székely szabadság napja alkalmából szervezett autonómiatüntetésen, amikor a zord idő ellenére több ezren gyűltek össze autonómiát követelve a Székelyföldnek. A rigófüttyel színesített rendezvény Kossuth-dalokkal indult, koszorúzással és a magyar, illetve a székely himnusz eléneklésével zárult, majd a tömeg a városháza elé vonult, ahol átadták a prefektúra képviselőjének a közfelkiáltással elfogadott petíciót Székelyföld területi autonómiájáról.
Ezt követően a Kultúrpalotában kiosztották az idei Gábor Áron-díjakat.
Félelemre nem lehet jövőt építeni!
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke kijelentette: A székely szabadság napja legyen a jövőben is ez a nap, amikor Székelyföld lakói kinyilvánítják a szabadság iránti igényüket, s elszántságukat. "Nem fogunk sem lemondani a célról, sem letérni az útról, amelyen elindultunk. Tudja meg ország és világ, hogy a székelység töretlen ragaszkodása olyan közösségi erő, amely világi hatalom számára elérhetetlen erkölcsi magasságban van. A törvényes, szabad, nemzeti kiállás itt és most a Székelyföld területi autonómiáját jelenti. Ez elemi jogunk, amit békességgel és félelem nélkül kérünk itt, Marosvásárhelyen, a székelyek örök fővárosában", jelentette ki.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármesterének szavait idézte, aki szerint "félelemre nem lehet jövőt építeni". Nem lehet Románia közigazgatási reformját úgy végrehajtani, hogy közben a magyaroktól, a székelyektől való félelem gátolja meg a tartós társadalmi békét, az egész ország érdekét szolgáló megoldást, a Székelyföldnek az elismerését, és államon belüli önkormányzását, mert félelemre nem lehet jövőt építeni. A székely szabadság napja legyen a jövőben is az a nap, amikor mi, székelyek felmutatjuk a világnak, hogy egyedül a teremtő Istent féljük, de másnak sincs oka félni tőlünk. A jobb életet a törvény rendjével akarjuk, igényeljük a szabadságot, a Székelyföld autonómiája nem más, mint a szabadság törvényi és intézményi garanciája, mutatott rá az SZNT elnöke.
Minden érdeket felülmúl a nemzeti érdek
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke köszönetét fejezte ki az egybegyűlteknek, a szervezőknek, és azoknak a résztvevőknek, akik az RMDSZ felső vezetésének döntése ellenére "vették a bátorságot és eljöttek ide", mert minden érdeket felülmúl a nemzeti érdek. Tőkés László élesen bírálta a Magyar Szocialista Párt elnökének egy nappal korábban elhangzott beszédét, az RMDSZ csúcsvezetését és a román miniszterelnököt, aki "fel akarja darabolni és be akarja olvasztani a Székelyföldet". Kós Károlyt idézte: Autonómiát akarunk, önrendelkezést! Más alternatíva nincs, a Székelyföld területi-közigazgatási régióból sem engedünk! Megköszönte a Pro Európa Liga elnökének, hogy kiállt a székelyföldi autonómia ügye mellett, illetve az "első argesi székelynek", hogy felkarolta a székelység ügyét. "Nem akarunk a szlovákiai magyarok sorsára jutni, akiknek polgári és egyházi megyéiket is szétdarabolták, hogy mindenütt kisebbségbe szoruljanak". Román nyelven szólva hangsúlyozta, hogy "számítunk a románok szolidaritására".
Románia szuverenitását tiszteletben tartva a szeretet szellemében keressünk közösen megoldást az erdélyi önrendelkezésre – Székelyföld területi autonómiája ügyében, mondta egyebek mellett Tőkés.
Lobogjanak csak azért is azok a zászlók!
Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke kijelentette: – Lobogjanak csak azért is azok a zászlók! Hadd lássa ország-világ! – mert Ady Endre szavaival élve, ma, idehaza Erdélyben, a "seregszámla" idejét éljük. És hívjunk mindenkit magunk mellé, akiknek értékrendje közénk való, de taszítsuk ki saját árulóinkat. Majd Kós Károlyt idézte: "Aki fél, aki gyáva, aki nem bízik, aki nem hisz, aki gyenge, az lépjen ki a sorból. Az menjen. Az nekünk bajt csinál, az a mi munkánkat akadályozza, az a mi lábunk elé gáncsot vet, a mi árulónk az!". Következetesség szükségeltetik és az elvek melletti rendületlen kiállás. Ma Székelyföldért, városainkért és falvainkért kell küzdenünk. Az életben maradásért: orvosi rendelőkért, iskolákért, intézményekért, munkahelyekért, hogy legyen megélhetés, hogy itthon lehessen tisztességes életet élni, hogy a fiatalok ne külföldön tervezzék a jövőt., jelentette ki az MPP elnöke.
Nem mások ellen, hanem gyermekeink jövőjéért
Sántha Imre az Erdélyi Magyar Néppárt képviseletében arról beszélt, hogy a székelyeknek megmaradásuk érdekében arra van szükségük, hogy saját maguk rendelkezhessenek önnön sorsuk felett. Nem mások ellen, hanem magunkért, gyermekeink jövőjéért, a minket megillető önrendelkezés kivívásáért a kitartás fegyverével kell síkra szállnunk, jelentette ki, hozzátéve, "közös harcunk csak akkor lesz eredményes, ha egységesek vagyunk. És akkor vagyunk erősek, ha együtt vagyunk. Ettől félnek azok, akiknek rossz a lelkiismerete, akik huszonkét év alatt le akartak szoktatni minket arról, hogy éljünk az utcai véleménynyilvánítás eszközével. Le kell bontanunk azokat a falakat, amelyeket mi magunk építettünk saját magunk köré, le kell bontanunk a félelem falát, és hallatnunk kell a hangunkat, mondta egyebek között Sántha Imre.
A rendezvényen jelen volt Marc Garafat i Monjo, a Katalán Demokratikus Konvergenciapárt elnöke, aki magasztosnak nevezte az eseményt, és sikert kívánt az autonómia- küzdelemhez.
Luis Durnwalder, Dél-Tirol kormányzója, Andori Ortuzar, a Baszk Nemzeti Párt elnöke, Berényi József, a szlovákiai Magyar Közösségért Párt elnöke, Jadranka Sturm Kocjan, Szlovénia bukaresti nagykövete levélben üdvözölte a rendezvényt.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),
Szabadságot a székely népnek! Autonómiát Székelyföldnek!
Rég nem látott annyi embert egy helyen a Postarét, mint tegnap délután, a székely szabadság napja alkalmából szervezett autonómiatüntetésen, amikor a zord idő ellenére több ezren gyűltek össze autonómiát követelve a Székelyföldnek. A rigófüttyel színesített rendezvény Kossuth-dalokkal indult, koszorúzással és a magyar, illetve a székely himnusz eléneklésével zárult, majd a tömeg a városháza elé vonult, ahol átadták a prefektúra képviselőjének a közfelkiáltással elfogadott petíciót Székelyföld területi autonómiájáról.
Ezt követően a Kultúrpalotában kiosztották az idei Gábor Áron-díjakat.
Félelemre nem lehet jövőt építeni!
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke kijelentette: A székely szabadság napja legyen a jövőben is ez a nap, amikor Székelyföld lakói kinyilvánítják a szabadság iránti igényüket, s elszántságukat. "Nem fogunk sem lemondani a célról, sem letérni az útról, amelyen elindultunk. Tudja meg ország és világ, hogy a székelység töretlen ragaszkodása olyan közösségi erő, amely világi hatalom számára elérhetetlen erkölcsi magasságban van. A törvényes, szabad, nemzeti kiállás itt és most a Székelyföld területi autonómiáját jelenti. Ez elemi jogunk, amit békességgel és félelem nélkül kérünk itt, Marosvásárhelyen, a székelyek örök fővárosában", jelentette ki.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármesterének szavait idézte, aki szerint "félelemre nem lehet jövőt építeni". Nem lehet Románia közigazgatási reformját úgy végrehajtani, hogy közben a magyaroktól, a székelyektől való félelem gátolja meg a tartós társadalmi békét, az egész ország érdekét szolgáló megoldást, a Székelyföldnek az elismerését, és államon belüli önkormányzását, mert félelemre nem lehet jövőt építeni. A székely szabadság napja legyen a jövőben is az a nap, amikor mi, székelyek felmutatjuk a világnak, hogy egyedül a teremtő Istent féljük, de másnak sincs oka félni tőlünk. A jobb életet a törvény rendjével akarjuk, igényeljük a szabadságot, a Székelyföld autonómiája nem más, mint a szabadság törvényi és intézményi garanciája, mutatott rá az SZNT elnöke.
Minden érdeket felülmúl a nemzeti érdek
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke köszönetét fejezte ki az egybegyűlteknek, a szervezőknek, és azoknak a résztvevőknek, akik az RMDSZ felső vezetésének döntése ellenére "vették a bátorságot és eljöttek ide", mert minden érdeket felülmúl a nemzeti érdek. Tőkés László élesen bírálta a Magyar Szocialista Párt elnökének egy nappal korábban elhangzott beszédét, az RMDSZ csúcsvezetését és a román miniszterelnököt, aki "fel akarja darabolni és be akarja olvasztani a Székelyföldet". Kós Károlyt idézte: Autonómiát akarunk, önrendelkezést! Más alternatíva nincs, a Székelyföld területi-közigazgatási régióból sem engedünk! Megköszönte a Pro Európa Liga elnökének, hogy kiállt a székelyföldi autonómia ügye mellett, illetve az "első argesi székelynek", hogy felkarolta a székelység ügyét. "Nem akarunk a szlovákiai magyarok sorsára jutni, akiknek polgári és egyházi megyéiket is szétdarabolták, hogy mindenütt kisebbségbe szoruljanak". Román nyelven szólva hangsúlyozta, hogy "számítunk a románok szolidaritására".
Románia szuverenitását tiszteletben tartva a szeretet szellemében keressünk közösen megoldást az erdélyi önrendelkezésre – Székelyföld területi autonómiája ügyében, mondta egyebek mellett Tőkés.
Lobogjanak csak azért is azok a zászlók!
Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke kijelentette: – Lobogjanak csak azért is azok a zászlók! Hadd lássa ország-világ! – mert Ady Endre szavaival élve, ma, idehaza Erdélyben, a "seregszámla" idejét éljük. És hívjunk mindenkit magunk mellé, akiknek értékrendje közénk való, de taszítsuk ki saját árulóinkat. Majd Kós Károlyt idézte: "Aki fél, aki gyáva, aki nem bízik, aki nem hisz, aki gyenge, az lépjen ki a sorból. Az menjen. Az nekünk bajt csinál, az a mi munkánkat akadályozza, az a mi lábunk elé gáncsot vet, a mi árulónk az!". Következetesség szükségeltetik és az elvek melletti rendületlen kiállás. Ma Székelyföldért, városainkért és falvainkért kell küzdenünk. Az életben maradásért: orvosi rendelőkért, iskolákért, intézményekért, munkahelyekért, hogy legyen megélhetés, hogy itthon lehessen tisztességes életet élni, hogy a fiatalok ne külföldön tervezzék a jövőt., jelentette ki az MPP elnöke.
Nem mások ellen, hanem gyermekeink jövőjéért
Sántha Imre az Erdélyi Magyar Néppárt képviseletében arról beszélt, hogy a székelyeknek megmaradásuk érdekében arra van szükségük, hogy saját maguk rendelkezhessenek önnön sorsuk felett. Nem mások ellen, hanem magunkért, gyermekeink jövőjéért, a minket megillető önrendelkezés kivívásáért a kitartás fegyverével kell síkra szállnunk, jelentette ki, hozzátéve, "közös harcunk csak akkor lesz eredményes, ha egységesek vagyunk. És akkor vagyunk erősek, ha együtt vagyunk. Ettől félnek azok, akiknek rossz a lelkiismerete, akik huszonkét év alatt le akartak szoktatni minket arról, hogy éljünk az utcai véleménynyilvánítás eszközével. Le kell bontanunk azokat a falakat, amelyeket mi magunk építettünk saját magunk köré, le kell bontanunk a félelem falát, és hallatnunk kell a hangunkat, mondta egyebek között Sántha Imre.
A rendezvényen jelen volt Marc Garafat i Monjo, a Katalán Demokratikus Konvergenciapárt elnöke, aki magasztosnak nevezte az eseményt, és sikert kívánt az autonómia- küzdelemhez.
Luis Durnwalder, Dél-Tirol kormányzója, Andori Ortuzar, a Baszk Nemzeti Párt elnöke, Berényi József, a szlovákiai Magyar Közösségért Párt elnöke, Jadranka Sturm Kocjan, Szlovénia bukaresti nagykövete levélben üdvözölte a rendezvényt.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),
2013. március 11.
Szimpátiatüntetések Európában...
Több mint ezren gyűltek össze Budapesten
Több mint ezren gyűltek össze vasárnap délután Budapesten, a román nagykövetség épülete előtt a Székelyföldért Társaság által szervezett, a székely autonómiatörekvéseket támogató tüntetésen. A magyar idő szerint délután négy órakor tartott rendezvény harangszóval, majd a Székely himnusszal vette kezdetét.
Londonban nem engedték a tüntetőket a román nagykövetség elé
Londonban a rendőrség nem engedte a román nagykövetség elé a székely autonómiáért tüntetőket. A mintegy 120 résztvevő némi vita után tudomásul vette, hogy nem vonulhat a román képviselet elé, és a kijelölt kis utcában tartotta meg az egyórás rendezvényt. A tüntetők magyar és székely, valamint rovásírással ellátott árpádsávos lobogókat emeltek a magasba.
A MIK támogatja a székely nép önrendelkezésének kinyilvánítását
Budapesten a Magyar Ifjúsági Konferencia támogatásáról biztosította a székely nép önrendelkezésének kinyilvánítását az MTI-hez vasárnap eljuttatott közleményében. Mint írták, hisznek abban az Európában, mely a szabad, független, szuverén népek és nemzetek közössége, keresztény gyökereit híven őrzi, társadalmait ezen elvek és értékek mentén építi fel és újítja meg időről időre. Ebből fakadóan pedig hisznek abban, hogy ez az Európa teljes tisztelettel övezi az emberi életet és emberi méltóságot, ennél fogva a népek és nemzetek önrendelkezési jogát is, amelyet tevőlegesen is támogat.
Magyarországon Budapest mellett Szolnokon, Keszthelyen és Sárospatakon, Európában ezen kívül Londonban, Bécsben, Helsinkiben, Hágában, Münchenben, Stockholmban és Zürichben szerveztek szolidaritási tüntetéseket helyi csoportok, elsősorban a román külképviseletek előtt.
...és Észak-Amerikában
Észak-Amerika több nagyvárosában tartottak vasárnap megmozdulásokat a székely autonómia ügye melletti szolidaritás jegyében.
Clevelandben, a Vatikán által tavaly újranyittatott Szent Imre magyar katolikus templom területén mintegy másfél százan gyűltek össze, hogy támogassák Székelyföld autonómiájának ügyét. Az Egyesült Államokban még Los Angelesben, New Yorkban, Washingtonban, illetve Kanadában Ottawában és Torontóban hirdettek meg hasonló megmozdulásokat.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely),
Több mint ezren gyűltek össze Budapesten
Több mint ezren gyűltek össze vasárnap délután Budapesten, a román nagykövetség épülete előtt a Székelyföldért Társaság által szervezett, a székely autonómiatörekvéseket támogató tüntetésen. A magyar idő szerint délután négy órakor tartott rendezvény harangszóval, majd a Székely himnusszal vette kezdetét.
Londonban nem engedték a tüntetőket a román nagykövetség elé
Londonban a rendőrség nem engedte a román nagykövetség elé a székely autonómiáért tüntetőket. A mintegy 120 résztvevő némi vita után tudomásul vette, hogy nem vonulhat a román képviselet elé, és a kijelölt kis utcában tartotta meg az egyórás rendezvényt. A tüntetők magyar és székely, valamint rovásírással ellátott árpádsávos lobogókat emeltek a magasba.
A MIK támogatja a székely nép önrendelkezésének kinyilvánítását
Budapesten a Magyar Ifjúsági Konferencia támogatásáról biztosította a székely nép önrendelkezésének kinyilvánítását az MTI-hez vasárnap eljuttatott közleményében. Mint írták, hisznek abban az Európában, mely a szabad, független, szuverén népek és nemzetek közössége, keresztény gyökereit híven őrzi, társadalmait ezen elvek és értékek mentén építi fel és újítja meg időről időre. Ebből fakadóan pedig hisznek abban, hogy ez az Európa teljes tisztelettel övezi az emberi életet és emberi méltóságot, ennél fogva a népek és nemzetek önrendelkezési jogát is, amelyet tevőlegesen is támogat.
Magyarországon Budapest mellett Szolnokon, Keszthelyen és Sárospatakon, Európában ezen kívül Londonban, Bécsben, Helsinkiben, Hágában, Münchenben, Stockholmban és Zürichben szerveztek szolidaritási tüntetéseket helyi csoportok, elsősorban a román külképviseletek előtt.
...és Észak-Amerikában
Észak-Amerika több nagyvárosában tartottak vasárnap megmozdulásokat a székely autonómia ügye melletti szolidaritás jegyében.
Clevelandben, a Vatikán által tavaly újranyittatott Szent Imre magyar katolikus templom területén mintegy másfél százan gyűltek össze, hogy támogassák Székelyföld autonómiájának ügyét. Az Egyesült Államokban még Los Angelesben, New Yorkban, Washingtonban, illetve Kanadában Ottawában és Torontóban hirdettek meg hasonló megmozdulásokat.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely),
2013. március 11.
Tízezrek a marosvásárhelyi tüntetésen
Marosvásárhelyen esőben kezdődött meg vasárnap délután a székely szabadság napja elnevezésű autonómiatüntetés, amelyen a szervezők szerint mintegy 30 ezer személy vett részt. A tüntetés szónokai Székelyföldnek autonómiát követelő petíciót adtak át a prefektúra képviselőinek, melyben a demonstráció résztvevői a dokumentumban területi autonómiát követelnek a Székelyföldnek. Követelik továbbá, hogy a Székelyföld alkosson önálló fejlesztési régiót az uniós források hatékony felhasználása érdekében, s hogy a Székelyföld legyen önálló közigazgatási régió.
A Maros megyei prefektusi hivatal szolgálatos tisztviselője átvette a tüntetés szószólóitól a demonstráción közfelkiáltással elfogadott beadványt, de az ajándékba hozott székely zászlót már nem.
Petícióban követelik Székelyföld autonómiáját
A demonstráció résztvevői a dokumentum szerint területi autonómiát követelnek a Székelyföldnek. Követelik továbbá, hogy a Székelyföld alkosson önálló fejlesztési régiót az uniós források hatékony felhasználása érdekében, s hogy a Székelyföld legyen önálló közigazgatási régió.
Követelik, hogy a román hatóságok „szüntessék be a székely jelképek üldözését, a magyarul beszélő emberek zaklatását és fenyegetését”, és tiltakoznak minden olyan közigazgatási átszervezés ellen, amely a Székelyföldet román többségű régiókba tagolná.
A beadvány arra emlékezteti a bukaresti kormányt, hogy Románia az Európa Tanácshoz való csatlakozásakor egyoldalú kötelezettséget vállalt a tanács 1201/1993 számú ajánlásának teljesítésére, amelynek 11. cikke kimondja: „azokban a körzetekben, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, ezen személyeknek jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő és az állam nemzeti törvénykezésével összhangban álló helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel, vagy különleges státusszal rendelkezzenek”.
A petíció szerint az eltelt közel két évtizedben Románia ezt a kötelezettségvállalását sem teljesítette, az ezzel kapcsolatos párbeszédet hatóságai elutasították. A dokumentum szerint Románia megszegné a Kisebbségi Keretegyezményben és a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartájában foglalt kötelezettségeit, amennyiben Székelyföldet egy román többségű közigazgatási régióba tagolja be.
„Felhívjuk az illetékes hatóságok és a nemzetközi közvélemény figyelmét arra, hogy a Székelyföld közösségének akarata ellenére végrehajtott regionális reform beláthatatlan következményekkel járna a romániai demokráciára nézve, ugyanakkor ellehetetlenítené a többség, illetve a számbeli kisebbségben élő, de itt helyi többséget alkotó székely közösség közötti viszony normalizálását” - olvasható a beadványban.
A dokumentum leszögezi: Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi integritását és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román nemzetiségű polgárok érdekeit, sem Románia alkotmányát.
A marosvásárhelyi megmozduláson a demonstráció nyitányaként elszavalt Szózat után a tömeg hosszasan skandálta az „autonómiát!” jelszót, és „Katalónia” skandálással köszöntötte Mark Gafarott Monjót, a Katalán Demokratikus Konvergencia párt képviselőjét, aki a katalánok szolidaritásáról biztosította a tömeget.
Izsák Balázs: az autonómia jelentené a szabadságot
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke a demonstráción kijelentette: az autonómiatüntetésnek azt kell üzennie Románia kormánya számára, hogy Székelyföldért képesek megmozdítani az egész világot.
Izsák a tüntető tömeg skandálásai közepette kijelentette: a székely szabadság napján ezentúl évről évre ki akarják nyilvánítani, hogy nem félnek, de azt is, hogy másnak sincsen oka félni a székelyektől. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert idézve nyomatékosította: félelemre nem lehet jövőt építeni.
Az SZNT elnöke szerint a székelység számára ma az autonómia jelentené a szabadságot. Hozzátette, a székelységnek ki kell nyilvánítania tiltakozását Románia tervezett közigazgatási átalakítása kapcsán. Hozzátette, a székelységnek nem azt kell keresnie, hogy mi a legtöbb, amit megengednek számára. "Székelyföld határairól csak az érintett helyi közösségek dönthetnek helyi népszavazáson" - jelentette ki az SZNT elnöke.
Izsák Balázs szerint az 1990 márciusában történt véres marosvásárhelyi román-magyar összecsapás óta sokat változott a világ. "Ma már lehetséges felelős román emberekkel őszinte párbeszédet folytatni, az akaratnyilvánításra pedig Marosvásárhely ugyanúgy alkalmas, mint bármely más város".
Az SZNT elnök beszédét a tömeg "Nem félünk!", "Nem, nem soha!" és "Vesszen Trianon!" skandálásokkal szakította többször is félbe.
Tőkés: pártérdeket felül kell múlnia a nemzeti érdeknek
Tőkés László köszönetet mondott azoknak az RMDSZ-es politikusoknak, akik vezetőik "tiltása" ellenére eljöttek a tüntetésre. „Minden pártérdeket felül kell múlnia a nemzeti érdeknek” - jelentette ki a volt püspök.
Az EP-képviselő úgy vélte, a marosvásárhelyi demonstráció „a sereggyűjtés napja” kell, hogy legyen. Hozzátette, az autonómia olyan a székelység számára mint a növények számára a víz vagy a napfény.
Emlékeztetett Kádár János 1958-as romániai látogatására, amikor az egykori magyar pártfőtitkár „kiszolgáltatta az erdélyi magyarságot a román nacionalista hatalom kényére-kedvére”. Utalt arra, hogy „Kádár János örökösei” szombaton Markó Béla volt RMDSZ-elnökkel és Victor Ponta román miniszterelnökkel együtt ünnepeltek a Magyar Szocialista Párt (MSZP) budapesti rendezvényén.
A volt püspök megbotránkoztatónak tartotta, hogy Mesterházy Attila MSZP-elnök igaz, bátor hazafiságról beszélt a rendezvényen. „Igaz, bátor hazafiság meghívni Budapestre Victor Pontát, aki újraélesztette Romániában az agresszív magyarellenességet?” - tette fel a kérdést.
Tőkés László románul is elmondta, arra kéri a románokat, hogy az ország szuverenitását tiszteletben tartva közösen keressék a megoldást Székelyföld autonómiájára.
Több mint ezren gyűltek össze a budapesti tüntetésen
Több mint ezren gyűltek össze vasárnap délután Budapesten, a román nagykövetség épülete előtt a Székelyföldért Társaság által szervezett, a székely autonómiatörekvéseket támogató tüntetésen.
A budapesti demonstráción minden korosztály képviselői - idősek és kisgyermekek egyaránt - megjelentek. A tömegben számos székely zászlót látni, több magyar zászló is van, sokan árpádsávos zászlóval érkeztek.
Megmozdulások észak-amerikai nagyvárosokban
Észak-Amerika több nagyvárosában tartottak vasárnap megmozdulásokat a székely autonómia ügye melletti szolidaritás jegyében.
Clevelandben, a Vatikán által tavaly újranyittatott Szent Imre magyar katolikus templom területén mintegy másfél százan gyűltek össze, hogy támogassák Székelyföld autonómiájának ügyét - tájékoztatta telefonon azt MTI-t a Csíkszeredából származó Csibi Lóránt, az esemény szervezője, a városban működő Bocskai Rádió főszerkesztője. Csibi Lóránt az összegyűltek előtt, akik elénekelték a magyar és a székely himnuszt, egyebek mellett ismertette a közigazgatás átszervezésére irányuló román kormányzati szándékot. Az eseményen támogatási nyilatkozatot olvastak fel, aláírásokat gyűjtöttek.
Az Egyesült Államokban Los Angelesben, New Yorkban, Washingtonban, illetve Kanadában Ottawában és Torontóban hirdettek meg hasonló megmozdulásokat, több helyen a városban működő román képviselet elé.
Londonban nem engedték a tüntetőket a román követség elé
Londonban a rendőrség nem engedte a román nagykövetség elé a székely autonómiáért tüntetőket. Románia londoni nagykövetsége egy kerítéssel elzárt kis utcában van, a vasárnap délutáni demonstrációra érkezőket azonban a rendőrök egy szemközti szűk sétálóutcába terelték, ahol a résztvevőknek egy rácsokkal körülvett, kijelölt részen kellett gyülekezniük.
A rendőrség szerint az intézkedést nem a román képviselet kérte, a nagykövetségnek otthont adó utca magánterületnek minősül, ezért ott nem lehet demonstrációkat tartani.
A vasárnapi londoni megmozdulásra összegyűlt mintegy 120 résztvevő némi vita után tudomásul vette, hogy nem vonulhat a román képviselet elé, és a kijelölt kis utcában tartotta meg az egyórás rendezvényt. A tüntetők magyar és székely, valamint rovásírással ellátott árpádsávos lobogókat emeltek a magasba. Az egyik transzparensen a „Székelyföld nem Románia része” felirat volt olvasható.
A tüntetők többször elénekelték a magyar és a székely himnuszt, és több alkalommal felhangzott a „Vesszen Trianon” jelszó is.
A demonstráción felolvastak egy nyilatkozatot, amely szerint Székelyföld autonómiája nem sértené Románia területi integritását és szuverenitását, sem a Székelyföldön élő román nemzetiségű polgárok érdekeit és a román alkotmányt sem. A nyilatkozat követelte, hogy Székelyföld alkosson önálló fejlesztési régiót az EU-források hatékonyabb felhasználása érdekében. A nyilatkozat szerzői Székelyföld területi autonómiájának megteremtését is követelték. A demonstráció rendbontás nélkül ért véget.
Krónika (Kolozsvár),
Marosvásárhelyen esőben kezdődött meg vasárnap délután a székely szabadság napja elnevezésű autonómiatüntetés, amelyen a szervezők szerint mintegy 30 ezer személy vett részt. A tüntetés szónokai Székelyföldnek autonómiát követelő petíciót adtak át a prefektúra képviselőinek, melyben a demonstráció résztvevői a dokumentumban területi autonómiát követelnek a Székelyföldnek. Követelik továbbá, hogy a Székelyföld alkosson önálló fejlesztési régiót az uniós források hatékony felhasználása érdekében, s hogy a Székelyföld legyen önálló közigazgatási régió.
A Maros megyei prefektusi hivatal szolgálatos tisztviselője átvette a tüntetés szószólóitól a demonstráción közfelkiáltással elfogadott beadványt, de az ajándékba hozott székely zászlót már nem.
Petícióban követelik Székelyföld autonómiáját
A demonstráció résztvevői a dokumentum szerint területi autonómiát követelnek a Székelyföldnek. Követelik továbbá, hogy a Székelyföld alkosson önálló fejlesztési régiót az uniós források hatékony felhasználása érdekében, s hogy a Székelyföld legyen önálló közigazgatási régió.
Követelik, hogy a román hatóságok „szüntessék be a székely jelképek üldözését, a magyarul beszélő emberek zaklatását és fenyegetését”, és tiltakoznak minden olyan közigazgatási átszervezés ellen, amely a Székelyföldet román többségű régiókba tagolná.
A beadvány arra emlékezteti a bukaresti kormányt, hogy Románia az Európa Tanácshoz való csatlakozásakor egyoldalú kötelezettséget vállalt a tanács 1201/1993 számú ajánlásának teljesítésére, amelynek 11. cikke kimondja: „azokban a körzetekben, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, ezen személyeknek jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő és az állam nemzeti törvénykezésével összhangban álló helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel, vagy különleges státusszal rendelkezzenek”.
A petíció szerint az eltelt közel két évtizedben Románia ezt a kötelezettségvállalását sem teljesítette, az ezzel kapcsolatos párbeszédet hatóságai elutasították. A dokumentum szerint Románia megszegné a Kisebbségi Keretegyezményben és a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartájában foglalt kötelezettségeit, amennyiben Székelyföldet egy román többségű közigazgatási régióba tagolja be.
„Felhívjuk az illetékes hatóságok és a nemzetközi közvélemény figyelmét arra, hogy a Székelyföld közösségének akarata ellenére végrehajtott regionális reform beláthatatlan következményekkel járna a romániai demokráciára nézve, ugyanakkor ellehetetlenítené a többség, illetve a számbeli kisebbségben élő, de itt helyi többséget alkotó székely közösség közötti viszony normalizálását” - olvasható a beadványban.
A dokumentum leszögezi: Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi integritását és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román nemzetiségű polgárok érdekeit, sem Románia alkotmányát.
A marosvásárhelyi megmozduláson a demonstráció nyitányaként elszavalt Szózat után a tömeg hosszasan skandálta az „autonómiát!” jelszót, és „Katalónia” skandálással köszöntötte Mark Gafarott Monjót, a Katalán Demokratikus Konvergencia párt képviselőjét, aki a katalánok szolidaritásáról biztosította a tömeget.
Izsák Balázs: az autonómia jelentené a szabadságot
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke a demonstráción kijelentette: az autonómiatüntetésnek azt kell üzennie Románia kormánya számára, hogy Székelyföldért képesek megmozdítani az egész világot.
Izsák a tüntető tömeg skandálásai közepette kijelentette: a székely szabadság napján ezentúl évről évre ki akarják nyilvánítani, hogy nem félnek, de azt is, hogy másnak sincsen oka félni a székelyektől. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert idézve nyomatékosította: félelemre nem lehet jövőt építeni.
Az SZNT elnöke szerint a székelység számára ma az autonómia jelentené a szabadságot. Hozzátette, a székelységnek ki kell nyilvánítania tiltakozását Románia tervezett közigazgatási átalakítása kapcsán. Hozzátette, a székelységnek nem azt kell keresnie, hogy mi a legtöbb, amit megengednek számára. "Székelyföld határairól csak az érintett helyi közösségek dönthetnek helyi népszavazáson" - jelentette ki az SZNT elnöke.
Izsák Balázs szerint az 1990 márciusában történt véres marosvásárhelyi román-magyar összecsapás óta sokat változott a világ. "Ma már lehetséges felelős román emberekkel őszinte párbeszédet folytatni, az akaratnyilvánításra pedig Marosvásárhely ugyanúgy alkalmas, mint bármely más város".
Az SZNT elnök beszédét a tömeg "Nem félünk!", "Nem, nem soha!" és "Vesszen Trianon!" skandálásokkal szakította többször is félbe.
Tőkés: pártérdeket felül kell múlnia a nemzeti érdeknek
Tőkés László köszönetet mondott azoknak az RMDSZ-es politikusoknak, akik vezetőik "tiltása" ellenére eljöttek a tüntetésre. „Minden pártérdeket felül kell múlnia a nemzeti érdeknek” - jelentette ki a volt püspök.
Az EP-képviselő úgy vélte, a marosvásárhelyi demonstráció „a sereggyűjtés napja” kell, hogy legyen. Hozzátette, az autonómia olyan a székelység számára mint a növények számára a víz vagy a napfény.
Emlékeztetett Kádár János 1958-as romániai látogatására, amikor az egykori magyar pártfőtitkár „kiszolgáltatta az erdélyi magyarságot a román nacionalista hatalom kényére-kedvére”. Utalt arra, hogy „Kádár János örökösei” szombaton Markó Béla volt RMDSZ-elnökkel és Victor Ponta román miniszterelnökkel együtt ünnepeltek a Magyar Szocialista Párt (MSZP) budapesti rendezvényén.
A volt püspök megbotránkoztatónak tartotta, hogy Mesterházy Attila MSZP-elnök igaz, bátor hazafiságról beszélt a rendezvényen. „Igaz, bátor hazafiság meghívni Budapestre Victor Pontát, aki újraélesztette Romániában az agresszív magyarellenességet?” - tette fel a kérdést.
Tőkés László románul is elmondta, arra kéri a románokat, hogy az ország szuverenitását tiszteletben tartva közösen keressék a megoldást Székelyföld autonómiájára.
Több mint ezren gyűltek össze a budapesti tüntetésen
Több mint ezren gyűltek össze vasárnap délután Budapesten, a román nagykövetség épülete előtt a Székelyföldért Társaság által szervezett, a székely autonómiatörekvéseket támogató tüntetésen.
A budapesti demonstráción minden korosztály képviselői - idősek és kisgyermekek egyaránt - megjelentek. A tömegben számos székely zászlót látni, több magyar zászló is van, sokan árpádsávos zászlóval érkeztek.
Megmozdulások észak-amerikai nagyvárosokban
Észak-Amerika több nagyvárosában tartottak vasárnap megmozdulásokat a székely autonómia ügye melletti szolidaritás jegyében.
Clevelandben, a Vatikán által tavaly újranyittatott Szent Imre magyar katolikus templom területén mintegy másfél százan gyűltek össze, hogy támogassák Székelyföld autonómiájának ügyét - tájékoztatta telefonon azt MTI-t a Csíkszeredából származó Csibi Lóránt, az esemény szervezője, a városban működő Bocskai Rádió főszerkesztője. Csibi Lóránt az összegyűltek előtt, akik elénekelték a magyar és a székely himnuszt, egyebek mellett ismertette a közigazgatás átszervezésére irányuló román kormányzati szándékot. Az eseményen támogatási nyilatkozatot olvastak fel, aláírásokat gyűjtöttek.
Az Egyesült Államokban Los Angelesben, New Yorkban, Washingtonban, illetve Kanadában Ottawában és Torontóban hirdettek meg hasonló megmozdulásokat, több helyen a városban működő román képviselet elé.
Londonban nem engedték a tüntetőket a román követség elé
Londonban a rendőrség nem engedte a román nagykövetség elé a székely autonómiáért tüntetőket. Románia londoni nagykövetsége egy kerítéssel elzárt kis utcában van, a vasárnap délutáni demonstrációra érkezőket azonban a rendőrök egy szemközti szűk sétálóutcába terelték, ahol a résztvevőknek egy rácsokkal körülvett, kijelölt részen kellett gyülekezniük.
A rendőrség szerint az intézkedést nem a román képviselet kérte, a nagykövetségnek otthont adó utca magánterületnek minősül, ezért ott nem lehet demonstrációkat tartani.
A vasárnapi londoni megmozdulásra összegyűlt mintegy 120 résztvevő némi vita után tudomásul vette, hogy nem vonulhat a román képviselet elé, és a kijelölt kis utcában tartotta meg az egyórás rendezvényt. A tüntetők magyar és székely, valamint rovásírással ellátott árpádsávos lobogókat emeltek a magasba. Az egyik transzparensen a „Székelyföld nem Románia része” felirat volt olvasható.
A tüntetők többször elénekelték a magyar és a székely himnuszt, és több alkalommal felhangzott a „Vesszen Trianon” jelszó is.
A demonstráción felolvastak egy nyilatkozatot, amely szerint Székelyföld autonómiája nem sértené Románia területi integritását és szuverenitását, sem a Székelyföldön élő román nemzetiségű polgárok érdekeit és a román alkotmányt sem. A nyilatkozat követelte, hogy Székelyföld alkosson önálló fejlesztési régiót az EU-források hatékonyabb felhasználása érdekében. A nyilatkozat szerzői Székelyföld területi autonómiájának megteremtését is követelték. A demonstráció rendbontás nélkül ért véget.
Krónika (Kolozsvár),
2013. március 11.
Tőkés: érthetetlen az MSZP, Victor Ponta és az RMDSZ barátkozása
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke érthetetlennek nevezte, hogy a Magyar Szocialista Párt (MSZP) azzal a Victor Ponta pártelnök-kormányfővel barátkozik, akinek hatalomra kerülése óta - Tőkés megítélése szerint - magyarellenes hangulat alakult ki Romániában.
Tőkés László szombaton Marosvásárhelyen tartott sajtóértekezletén arra utalt, hogy Victor Ponta miniszterelnök aznap részt vett az MSZP évértékelő rendezvényén.
„Az az MSZP barátkozik ezzel a Szociáldemokrata Párttal, amely most új nemzetpolitikát hirdet, de ugyanakkor szem elől téveszti azt, hogy tavaly a demokrata-liberális kormányt, amelynek az RMDSZ is tagja volt, ez a Ponta-féle politika buktatta meg, és azóta erősödtek fel a magyarellenes megnyilatkozások Romániában” - mondta Tőkés László.
Az EMNT elnöke az RMDSZ vezetőit is bírálta, amiért olyanokkal épít kapcsolatokat, akik szemben állnak a magyarországi kormánnyal. Az EMNT elnöke Mesterházy Attilát, az MSZP elnökét, Bajnai Gordon volt miniszterelnököt, az Együtt 2014 párt elnökségi tagját és Bugár Bélát, a szlovákiai Híd-Most párt elnökét nevesítette, akikkel a közelmúltban találkozott Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
„Az RMDSZ felső vezetése szocialista-liberális irányba hajlott el... nem figyel oda a nép hangjára, amire nincs is szüksége, csak a választásokkor tart igényt reájuk. Az erdélyi magyarság idegenkedik attól a politikai vonaltól, amely nemcsak Magyarországot vitte a cső szélére, hanem ráadásul megtagadott bennünket a 2004-es népszavazáskor” - jelentette ki Tőkés.
Tőkés László szerint az RMDSZ tömegbázisa és székelyföldi tagsága abban sem ért egyet a szövetség vezetőivel, hogy elhatárolódtak a március tizedikére Marosvásárhelyre meghirdetett autonómia-tüntetéstől. Az EMNT elnöke úgy vélekedett: még mindig nem késő, hogy az RMDSZ vezetői felülvizsgálják döntésüket, és csatlakozzanak a Székelyföld autonómiájáért meghirdetett vasárnapi megmozduláshoz.
Krónika (Kolozsvár),
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke érthetetlennek nevezte, hogy a Magyar Szocialista Párt (MSZP) azzal a Victor Ponta pártelnök-kormányfővel barátkozik, akinek hatalomra kerülése óta - Tőkés megítélése szerint - magyarellenes hangulat alakult ki Romániában.
Tőkés László szombaton Marosvásárhelyen tartott sajtóértekezletén arra utalt, hogy Victor Ponta miniszterelnök aznap részt vett az MSZP évértékelő rendezvényén.
„Az az MSZP barátkozik ezzel a Szociáldemokrata Párttal, amely most új nemzetpolitikát hirdet, de ugyanakkor szem elől téveszti azt, hogy tavaly a demokrata-liberális kormányt, amelynek az RMDSZ is tagja volt, ez a Ponta-féle politika buktatta meg, és azóta erősödtek fel a magyarellenes megnyilatkozások Romániában” - mondta Tőkés László.
Az EMNT elnöke az RMDSZ vezetőit is bírálta, amiért olyanokkal épít kapcsolatokat, akik szemben állnak a magyarországi kormánnyal. Az EMNT elnöke Mesterházy Attilát, az MSZP elnökét, Bajnai Gordon volt miniszterelnököt, az Együtt 2014 párt elnökségi tagját és Bugár Bélát, a szlovákiai Híd-Most párt elnökét nevesítette, akikkel a közelmúltban találkozott Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
„Az RMDSZ felső vezetése szocialista-liberális irányba hajlott el... nem figyel oda a nép hangjára, amire nincs is szüksége, csak a választásokkor tart igényt reájuk. Az erdélyi magyarság idegenkedik attól a politikai vonaltól, amely nemcsak Magyarországot vitte a cső szélére, hanem ráadásul megtagadott bennünket a 2004-es népszavazáskor” - jelentette ki Tőkés.
Tőkés László szerint az RMDSZ tömegbázisa és székelyföldi tagsága abban sem ért egyet a szövetség vezetőivel, hogy elhatárolódtak a március tizedikére Marosvásárhelyre meghirdetett autonómia-tüntetéstől. Az EMNT elnöke úgy vélekedett: még mindig nem késő, hogy az RMDSZ vezetői felülvizsgálják döntésüket, és csatlakozzanak a Székelyföld autonómiájáért meghirdetett vasárnapi megmozduláshoz.
Krónika (Kolozsvár),
2013. március 11.
Hogyan tovább?
Újabb autonómiatüntetésen vagyunk túl. A romániai magyar közösség ismét több ezres megmozduláson jelezte a bukaresti hatalom felé, hogy a román állam területi épségének megkérdőjelezése nélkül ugyan, de saját ügyeiben, az általa többségben lakott régióban önrendelkezést követel.
Ugyanakkor remélhetőleg senki sem hiszi azt, hogy ez elegendő volt a célok eléréséhez. Mint ahogy azt sem, hogy néhány további, Erdély vagy a Partium valamely pontján megtartott tömegmegmozdulás eredményes lehet. A tüntetések ugyanis önmagukban óhatatlanul rutinszerűvé válnak, és devalválják a közvetíteni kívánt üzenetet.
Vagyis nem szabad engedni, hogy az autonómiaküzdelem néhány száz vagy néhány ezer idealista ábrándképének tűnjék, fel kell kelteni és ébren kell tartani a magyar tömegek érdeklődését iránta. Világosan meg kell fogalmazni a célokat, valamint azt, hogy azokat milyen eszközökkel lehet elérni.
A célokat az eddigiek alapján így lehetne összefoglalni: területi autonómia a Székelyföldnek, és lehetőleg a partiumi tömbmagyarságnak is, a szórványvidékeken pedig kulturális önrendelkezés. Nem győzzük hangsúlyozni: ezek eléréséhez akárhány utcai tüntetés kevés lesz. Először is komoly, életképes autonómiakoncepciók kidolgozása szükséges, majd a többségi társadalom ezekre fogékony része támogatásának megszerzése. És a saját, jól kiépített „diplomáciai hálózat” is elengedhetetlen, hogy a jogaiért küzdő közösség helyezetéről, életéről, követeléseiről a mérvadó külföldi sajtó és politikum is naprakész információkkal bírjon, és akár nyomásgyakorlásra is hajlandó legyen. Ha erre képtelen a romániai magyar közösség, akkor tüntetgethet mindaddig, amíg már csak néhányan maradunk. Az elsődleges cél most a magyar közösség számára hátrányos regionalizáció megakadályozása – akár polgári engedetlenség révén is. Mindezekhez azonban a célokban való megegyezés és egységes fellépés kell – a hivatalos RMDSZ-vezetés például máris óriási károkat okozott az ügynek azzal, hogy csak azért, mert a politikai riválisok szervezték, illetve hogy ne szerezzen rossz pontokat Bukarest előtt, nem volt hajlandó kiállni a tegnapi megmozdulás mellett.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),
Újabb autonómiatüntetésen vagyunk túl. A romániai magyar közösség ismét több ezres megmozduláson jelezte a bukaresti hatalom felé, hogy a román állam területi épségének megkérdőjelezése nélkül ugyan, de saját ügyeiben, az általa többségben lakott régióban önrendelkezést követel.
Ugyanakkor remélhetőleg senki sem hiszi azt, hogy ez elegendő volt a célok eléréséhez. Mint ahogy azt sem, hogy néhány további, Erdély vagy a Partium valamely pontján megtartott tömegmegmozdulás eredményes lehet. A tüntetések ugyanis önmagukban óhatatlanul rutinszerűvé válnak, és devalválják a közvetíteni kívánt üzenetet.
Vagyis nem szabad engedni, hogy az autonómiaküzdelem néhány száz vagy néhány ezer idealista ábrándképének tűnjék, fel kell kelteni és ébren kell tartani a magyar tömegek érdeklődését iránta. Világosan meg kell fogalmazni a célokat, valamint azt, hogy azokat milyen eszközökkel lehet elérni.
A célokat az eddigiek alapján így lehetne összefoglalni: területi autonómia a Székelyföldnek, és lehetőleg a partiumi tömbmagyarságnak is, a szórványvidékeken pedig kulturális önrendelkezés. Nem győzzük hangsúlyozni: ezek eléréséhez akárhány utcai tüntetés kevés lesz. Először is komoly, életképes autonómiakoncepciók kidolgozása szükséges, majd a többségi társadalom ezekre fogékony része támogatásának megszerzése. És a saját, jól kiépített „diplomáciai hálózat” is elengedhetetlen, hogy a jogaiért küzdő közösség helyezetéről, életéről, követeléseiről a mérvadó külföldi sajtó és politikum is naprakész információkkal bírjon, és akár nyomásgyakorlásra is hajlandó legyen. Ha erre képtelen a romániai magyar közösség, akkor tüntetgethet mindaddig, amíg már csak néhányan maradunk. Az elsődleges cél most a magyar közösség számára hátrányos regionalizáció megakadályozása – akár polgári engedetlenség révén is. Mindezekhez azonban a célokban való megegyezés és egységes fellépés kell – a hivatalos RMDSZ-vezetés például máris óriási károkat okozott az ügynek azzal, hogy csak azért, mert a politikai riválisok szervezték, illetve hogy ne szerezzen rossz pontokat Bukarest előtt, nem volt hajlandó kiállni a tegnapi megmozdulás mellett.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),
2013. március 11.
A jobbikos ellentüntetőkhöz hasonlította Ponta a székelyeket
Konfrontációval és szélsőséges megnyilvánulásokkal semmit sem lehet elérni - hangoztatta Victor Ponta miniszterelnök egy vasárnap esti tévéműsorban a székely szabadság napja elnevezésű marosvásárhelyi autonómiatüntetésre reagálva.
Ponta kifejtette, ő a párbeszédben hisz, szerinte ez vezethet egyedül eredményre a kormánynak az országban élő magyar közösség legitim képviselőihez, illetve Magyarországhoz mint szomszédos államhoz fűződő kapcsolatában.
Utalt arra, hogy szombaton Budapesten járt, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) rendezvényén, ahol - mint mondta - megtapsolták, amikor a párbeszéd mellett és a konfrontáció ellen érvelt. Kiemelte, hogy míg a budapesti eseményen a teremben tízezren voltak, kint "voltak vagy háromszázan olyanok, mint ezen a marosvásárhelyi tüntetésen", akik ellene demonstráltak.
A kormányfő szerint a tüntetők a konfrontáció és a szélsőséges megnyilvánulások útját járják, ezt Tőkés László elképzeléseivel azonosítja. Ponta szerint erővel, csapdosva az asztalt, a román kormányt fenyegetve, "ahogy Tőkés László teszi", nem lehet semmit sem elérni.
A székely zászlóval kapcsolatban kijelentette, hogy a "központi hatalmat jelképező" intézményeken csak a román és az uniós zászlónak van helye.
"Egyébként ha találunk megoldást - de nem erőszakkal, hanem párbeszéddel - arra, hogy minden helyhatóságnak lehessen saját jelképe, amelyet helyi szinten használ, én ebben nem látok kivetnivalót" - mondta a román kormányfő.
Arra a műsorvezetői kérdésre: van-e információja a titkosszolgálatoktól vagy más forrásokból, hogy a marosvásárhelyi tüntetők között hányan voltak külföldiek, Victor Ponta csak annyit mondott, voltak magyarországiak, mert a szervezők bizonyára szerették volna növelni a létszámot.
A miniszterelnök ugyanakkor méltányolta, hogy a Románai Magyar Demokrata Szövetség vezetői bejelentették: nem vesznek részt a tüntetésen. Hozzátette, az RMDSZ-nek van legitimitása, mert a romániai magyarok rábízták képviseletüket, és a szervezet 23 év alatt megtanulta, hogy csak tárgyalással lehet az általa képviselt közösség számára jogokat elérni.
A műsorvezető megkérdezte: el tudja-e képzelni, hogy Székelyföldnek valaha olyan autonómiája lesz, amilyet a marosvásárhelyi petíció aláírói kívánnak. A román miniszterelnök azt mondta, nem látta még a beadványt, és majd tanulmányozza, ha eljut hozzá. "Én egy olyan dologban hiszek, ami nem irányul sem a magyarok, sem a romák vagy bárki más ellen: a regionális fejlődést kell beindítanunk, minél több bukaresti hatáskört kell átruházni az ország térségeire, de nem etnikai alapon. Gazdasági alapon kell önfenntartó régiókat létrehoznunk. Nem lehet egyeseknek jobb szabályokat kidolgozni, mint másoknak. Közös szabályozás kell, amelyet mindenki alkalmaz" - mondta a román kormányfő.
A szervezők szerint mintegy 30 ezren vettek részt vasárnap a székely szabadság napja elnevezésű autonómiatüntetésen Marosvásárhelyen. Budapesten körülbelül ezren vonultak a román nagykövetség elé. Európa-szerte több nagyvárosban is tüntettek Székelyföld autonómiájáért: Münchenben mintegy 250-en vonultak utcára, Londonban pedig több mint százan. Amerikában Clevelandben, Los Angelesben, New Yorkban, Washingtonban, illetve Ottawában és Torontóban is hasonló megmozdulásokra került sor.
Kovács Attila
Maszol.ro,
Konfrontációval és szélsőséges megnyilvánulásokkal semmit sem lehet elérni - hangoztatta Victor Ponta miniszterelnök egy vasárnap esti tévéműsorban a székely szabadság napja elnevezésű marosvásárhelyi autonómiatüntetésre reagálva.
Ponta kifejtette, ő a párbeszédben hisz, szerinte ez vezethet egyedül eredményre a kormánynak az országban élő magyar közösség legitim képviselőihez, illetve Magyarországhoz mint szomszédos államhoz fűződő kapcsolatában.
Utalt arra, hogy szombaton Budapesten járt, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) rendezvényén, ahol - mint mondta - megtapsolták, amikor a párbeszéd mellett és a konfrontáció ellen érvelt. Kiemelte, hogy míg a budapesti eseményen a teremben tízezren voltak, kint "voltak vagy háromszázan olyanok, mint ezen a marosvásárhelyi tüntetésen", akik ellene demonstráltak.
A kormányfő szerint a tüntetők a konfrontáció és a szélsőséges megnyilvánulások útját járják, ezt Tőkés László elképzeléseivel azonosítja. Ponta szerint erővel, csapdosva az asztalt, a román kormányt fenyegetve, "ahogy Tőkés László teszi", nem lehet semmit sem elérni.
A székely zászlóval kapcsolatban kijelentette, hogy a "központi hatalmat jelképező" intézményeken csak a román és az uniós zászlónak van helye.
"Egyébként ha találunk megoldást - de nem erőszakkal, hanem párbeszéddel - arra, hogy minden helyhatóságnak lehessen saját jelképe, amelyet helyi szinten használ, én ebben nem látok kivetnivalót" - mondta a román kormányfő.
Arra a műsorvezetői kérdésre: van-e információja a titkosszolgálatoktól vagy más forrásokból, hogy a marosvásárhelyi tüntetők között hányan voltak külföldiek, Victor Ponta csak annyit mondott, voltak magyarországiak, mert a szervezők bizonyára szerették volna növelni a létszámot.
A miniszterelnök ugyanakkor méltányolta, hogy a Románai Magyar Demokrata Szövetség vezetői bejelentették: nem vesznek részt a tüntetésen. Hozzátette, az RMDSZ-nek van legitimitása, mert a romániai magyarok rábízták képviseletüket, és a szervezet 23 év alatt megtanulta, hogy csak tárgyalással lehet az általa képviselt közösség számára jogokat elérni.
A műsorvezető megkérdezte: el tudja-e képzelni, hogy Székelyföldnek valaha olyan autonómiája lesz, amilyet a marosvásárhelyi petíció aláírói kívánnak. A román miniszterelnök azt mondta, nem látta még a beadványt, és majd tanulmányozza, ha eljut hozzá. "Én egy olyan dologban hiszek, ami nem irányul sem a magyarok, sem a romák vagy bárki más ellen: a regionális fejlődést kell beindítanunk, minél több bukaresti hatáskört kell átruházni az ország térségeire, de nem etnikai alapon. Gazdasági alapon kell önfenntartó régiókat létrehoznunk. Nem lehet egyeseknek jobb szabályokat kidolgozni, mint másoknak. Közös szabályozás kell, amelyet mindenki alkalmaz" - mondta a román kormányfő.
A szervezők szerint mintegy 30 ezren vettek részt vasárnap a székely szabadság napja elnevezésű autonómiatüntetésen Marosvásárhelyen. Budapesten körülbelül ezren vonultak a román nagykövetség elé. Európa-szerte több nagyvárosban is tüntettek Székelyföld autonómiájáért: Münchenben mintegy 250-en vonultak utcára, Londonban pedig több mint százan. Amerikában Clevelandben, Los Angelesben, New Yorkban, Washingtonban, illetve Ottawában és Torontóban is hasonló megmozdulásokra került sor.
Kovács Attila
Maszol.ro,
2013. március 11.
Tízezrek Székelyföld autonómiájáért
Autonómiáért még nem vonultak utcára ennyien az elmúlt húsz évben, az óvatos becslések szerint legalább harmincezren tüntettek Marosvásárhelyen a Székely Szabadság Napján. A tömeg másfél kilométeren, tömött sorban hömpölygött a Székely vértanú emlékművétől a prefektúráig, újra és újra felharsantak a már jól ismert jelszavak: Autonómiát!, Vesszen Trianon!, Itthon vagyunk!, Vásárhely nem Románia!
Gyakran skandálta a tömeg az utca szélén álldogálóknak, ablakokból nézelődőknek: Gyertek velünk! Rendbontás nélkül, emelkedett hangulatban, nyolc óra után ért véget a nagygyűlés, tegnap este valóban leomlottak a félelem falai, s amint a tömegben is elhangzott, Marosvásárhely központja, ha csak néhány órára, de ismét „a magyaroké lett”. Sokan utaztak autóbuszokkal Marosvásárhelyre, s a rendőrség gondoskodott a ráhangolásról, Marosvásárhely 60 kilométeres körzetében sorra állították meg, ellenőrizték a járműveket, volt olyan busz is, amelyet négyszer intettek le az egyenruhások. Ez azonban csak kisebb kellemetlenséget okozott, időben megérkeztek a járművek, négy óra után már gyülekezett a tömeg a Postarét felső részében, számos csoportban, települési táblák alatt ott voltak a háromszékiek is, s maradtak annak dacára, hogy többször nekieredt az eső. Öt óra előtt már nagyon sokan összegyűltek az emlékmű körül, s ekkor már bizonyos volt, nagy számban megmozdultak a marosvásárhelyiek is, nemcsak az idősek, középkorúak, de rengeteg fiatal is kivonult. A kék-arany zászlók sem hiányoztak, az elmúlt időszakban egyre megszokottabbá váló székelyzászló-tenger elborította az emlékmű környékét. Helyben is lehetett vásárolni, a kisebb lobogót 25, a nagyobbat 35-ért kínálták.
Európai szolidaritás
A 159 évvel ezelőtt kivégzett székely vértanúk előtti tisztelgés öt óra után néhány perccel kezdődött Kölcsey Himnuszának elszavalt változatával. Katalónia üzenetét Mark Gafarott Monjo tolmácsolta: múltjukból jól ismerik az ilyen megmozdulásokat, egy olyan nemzet tagjaként, amelynek nyelvét, kultúráját üldözték, közel érzi magához a székelyek ügyét. „A székelyek és katalánok közösen fognak egy jobb Európát teremteni” – zárta angolul elmondott felszólalását. Dél-Tirol kormányzója levelében több évtizedes autonómiaharcuk állomásait vázolta, majd kiemelte: a nemzeti kisebbségek arra rendeltettek, hogy hidat építsenek a népek, államok között. A Baszk Nemzeti Párt elnöke szintén levélben üzent, ő arra hívta fel a figyelmet, hogy „olyan korban élünk, amikor a kulturális önazonosságok újabb virágzását tapasztaljuk, és Székelyföld példa arra, hogy a nemzeti méltóság képes ellenállni az erős beolvasztó hatásnak”. Berényi József, a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának elnöke rámutatott, autonómia nélkül beolvadásra ítéltetik az anyaország határain kívül élő magyarság, Felvidék példája mutatja, hogy egy kedvezőtlen közigazgatási átszervezés milyen hatással lehet, a 2008-as szlovákiai átalakítás után folyamatos a magyar beolvadás, elvándorlás. Szlovénia bukaresti nagykövete szintén üzenetét küldte: országa kiáll a nemzeti közösségek jogai mellett.
A szabadságot az autonómia jelenti
A marosvásárhelyi autonómiatüntetést szervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, Izsák Balázs egy bejelentéssel kezdte felszólalását: tárgyilagos becslések szerint legalább harmincezren vagyunk. A Székely Szabadság Napja ezután a jövőben is azt idézi majd, hogy a székelyek kinyilvánítják a szabadság iránti igényüket. „Ma a szabadság igénye Székelyföld területi autonómiáját jelenti” – mondotta, hozzáfűzve: ezért a célért békésen tüntetni elemi jogunk, itt, Marosvásárhelyen is, félelem nélkül. Idézte Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester szavait: félelemre nem lehet jövőt építeni, éppen ezért nagyon fontos megüzenni román honfitársainknak, illetve azoknak, akiket az 1990-es fekete márciussal riogatnak, hogy nem félünk. „De másnak sincs oka félni tőlünk, a jog népeként, a törvény rendjével akarjuk, igényeljük a szabadságot, mert Székelyföld autonómiája nem más, mint a szabadság törvényi és intézményi garanciája” – hangsúlyozta Izsák Balázs. Kiemelte: tiltakozunk Románia tervezett közigazgatási átalakítása ellen, bármennyire kétharmados többség vezeti is az országot, nemzetközi vállalásai korlátozzák, bármit nem tehetnek meg. De hozzáfűzte azt is: „sem a nemzetközi jog, sem a közösségi jog nem védi meg azt, aki önszántából lemond azokról a jogokról, amelyek megilletik”. Felidézte, hogy a nap folyamán a világ számos pontján tartottak tüntetéseket, Székelyföldért meg tudtuk mozgatni az egész világot – mondotta. „Az igazságot elhallgatni, a jogos követeléseket elhallgattatni sem most, sem a jövőben nem lehet” – zárta beszédét Izsák Balázs.
Fekete márciustól a szeretet márciusáig
Tőkés László beszédét azzal kezdte, hogy Brüsszelben a Székelyföldért tiltakozókhoz csatlakoztak a flamandok képviselői, majd minden bizonnyal elsősorban a román sajtó számára lefordította a tömeg által skandált Vesszen Trianon! jelszót: meg kell szüntetni Trianon következményeit, végre be kell gyógyítani a trianoni diktátum okozta sebeket. Vázolta: a mostani nagygyűlés egy folyamat része, a tavalyi Igazság Napja, majd a novemberi sepsiszentgyörgyi autonómiatüntetés folytatása. „Az autonómia, a nemzeti önrendelkezés előfeltétele, lételeme, kerete és közege nemzeti közösségünk életének, olyan, mint a természet számára a víz, a levegő a napfény. Bejelentette: az SZNT és az EMNT nyomába lépve rövid időn belül megalakul a Partiumi Autonómia Tanács, ezzel szélesítve ki az autonómia intézményes kereteit. Tőkés László szerint ezek a nagygyűlések a „sereggyűjtés” alkalmai, majd a tömeggel együtt énekelte: Kossuth Lajos azt üzente... éljen a magyar szabadság, éljen a haza! Ugyanaz a szabadság, ugyanaz az önrendelkezési jog illet meg bennünket, mint bármelyik európai nációt, mondotta, majd hozzáfűzte: „nem engedünk a 48-ból, nem engedünk a 89-ből”. Ő is felidézte 1990 véres, fekete márciusát, s hangsúlyozta, annak rossz emlékét szeretnék eltörölni. Tőkés felszólalásában románul is megszólalt, szolidaritást kért „román testvéreinktől”, itt az ideje, hogy a fekete márciust a szeretet márciusa váltsa fel, és „Románia szuverenitását tiszteletben tartva, ebben a szellemben keressünk közösen megoldást az erdélyi önrendelkezés, Székelyföld területi autonómiája ügyében”.
Székelyföld egységes
A Magyar Polgári Párt nevében Bíró Zsolt jelentette ki: „Székelyföldet a jó Isten is egységes egésznek teremtette, a nyolc székely szék egy közigazgatási egység. (…) Forradalmaink és hőseink emléke kötelez.” Az Erdélyi Magyar Néppárt üzenetét Sánta Imre tolmácsolta: a magunk harcát meg kell vívnunk, nem a csatatereken, hanem a hit és a szavak fegyverével – hangsúlyozta, majd ő is kitért arra, hogy a félelem falait le kell bontani. Felidézte az erdélyi szászok sorsát, akik évszázadokon át autonómiát élveztek, és addig fejlődő, virágzó közösség voltak, autonómiájuk elvesztése után pár évtized alatt eltűntek. Nem dőlhetünk hátra akkor sem, ha Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen viszonylagos biztonságban érezhetjük magunkat – mondotta. „Nem kérünk többet, de kevesebbet sem, mint amihez Isten adta jogunk van: szabadságot a székely népnek, autonómiát Székelyföldnek” – zárta beszédét.
Izsák Balázs felolvasta a nagygyűlés petícióját, amelyet a jelenlevők közfelkiáltással elfogadtak, majd a jelen levő szervezetek, pártok koszorút helyeztek el az emlékműnél. Az RMDSZ nem koszorúzott, csak a háromszéki parlamenti képviselet és önkormányzati vezetők nevében helyezte el a kegyelet virágait Antal Árpád és Tamás Sándor.
A magyar és a székely himnusz eléneklése után, fél hét után néhány perccel indult meg hosszú sorban a tömeg a prefektúra elé. Rendbontás nem történt, a főtéren egypár fős román tiltakozó csoport bukkant fel, de a rendfenntartóknak sikerült távol tartaniuk őket a több tízezer magyartól. A tömeg nyolc óra után, a tüntetés végének bejelentését követően oszlott szét. Eközben a Kultúrpalotában átadták az SZNT kitüntetését, az idei Gábor Áron-díjakat. Az elismerést idén Pál-Antal Sándor történész, akadémikus és a HSC Csíkszereda jégkorongcsapat kapta.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),
Autonómiáért még nem vonultak utcára ennyien az elmúlt húsz évben, az óvatos becslések szerint legalább harmincezren tüntettek Marosvásárhelyen a Székely Szabadság Napján. A tömeg másfél kilométeren, tömött sorban hömpölygött a Székely vértanú emlékművétől a prefektúráig, újra és újra felharsantak a már jól ismert jelszavak: Autonómiát!, Vesszen Trianon!, Itthon vagyunk!, Vásárhely nem Románia!
Gyakran skandálta a tömeg az utca szélén álldogálóknak, ablakokból nézelődőknek: Gyertek velünk! Rendbontás nélkül, emelkedett hangulatban, nyolc óra után ért véget a nagygyűlés, tegnap este valóban leomlottak a félelem falai, s amint a tömegben is elhangzott, Marosvásárhely központja, ha csak néhány órára, de ismét „a magyaroké lett”. Sokan utaztak autóbuszokkal Marosvásárhelyre, s a rendőrség gondoskodott a ráhangolásról, Marosvásárhely 60 kilométeres körzetében sorra állították meg, ellenőrizték a járműveket, volt olyan busz is, amelyet négyszer intettek le az egyenruhások. Ez azonban csak kisebb kellemetlenséget okozott, időben megérkeztek a járművek, négy óra után már gyülekezett a tömeg a Postarét felső részében, számos csoportban, települési táblák alatt ott voltak a háromszékiek is, s maradtak annak dacára, hogy többször nekieredt az eső. Öt óra előtt már nagyon sokan összegyűltek az emlékmű körül, s ekkor már bizonyos volt, nagy számban megmozdultak a marosvásárhelyiek is, nemcsak az idősek, középkorúak, de rengeteg fiatal is kivonult. A kék-arany zászlók sem hiányoztak, az elmúlt időszakban egyre megszokottabbá váló székelyzászló-tenger elborította az emlékmű környékét. Helyben is lehetett vásárolni, a kisebb lobogót 25, a nagyobbat 35-ért kínálták.
Európai szolidaritás
A 159 évvel ezelőtt kivégzett székely vértanúk előtti tisztelgés öt óra után néhány perccel kezdődött Kölcsey Himnuszának elszavalt változatával. Katalónia üzenetét Mark Gafarott Monjo tolmácsolta: múltjukból jól ismerik az ilyen megmozdulásokat, egy olyan nemzet tagjaként, amelynek nyelvét, kultúráját üldözték, közel érzi magához a székelyek ügyét. „A székelyek és katalánok közösen fognak egy jobb Európát teremteni” – zárta angolul elmondott felszólalását. Dél-Tirol kormányzója levelében több évtizedes autonómiaharcuk állomásait vázolta, majd kiemelte: a nemzeti kisebbségek arra rendeltettek, hogy hidat építsenek a népek, államok között. A Baszk Nemzeti Párt elnöke szintén levélben üzent, ő arra hívta fel a figyelmet, hogy „olyan korban élünk, amikor a kulturális önazonosságok újabb virágzását tapasztaljuk, és Székelyföld példa arra, hogy a nemzeti méltóság képes ellenállni az erős beolvasztó hatásnak”. Berényi József, a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának elnöke rámutatott, autonómia nélkül beolvadásra ítéltetik az anyaország határain kívül élő magyarság, Felvidék példája mutatja, hogy egy kedvezőtlen közigazgatási átszervezés milyen hatással lehet, a 2008-as szlovákiai átalakítás után folyamatos a magyar beolvadás, elvándorlás. Szlovénia bukaresti nagykövete szintén üzenetét küldte: országa kiáll a nemzeti közösségek jogai mellett.
A szabadságot az autonómia jelenti
A marosvásárhelyi autonómiatüntetést szervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, Izsák Balázs egy bejelentéssel kezdte felszólalását: tárgyilagos becslések szerint legalább harmincezren vagyunk. A Székely Szabadság Napja ezután a jövőben is azt idézi majd, hogy a székelyek kinyilvánítják a szabadság iránti igényüket. „Ma a szabadság igénye Székelyföld területi autonómiáját jelenti” – mondotta, hozzáfűzve: ezért a célért békésen tüntetni elemi jogunk, itt, Marosvásárhelyen is, félelem nélkül. Idézte Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester szavait: félelemre nem lehet jövőt építeni, éppen ezért nagyon fontos megüzenni román honfitársainknak, illetve azoknak, akiket az 1990-es fekete márciussal riogatnak, hogy nem félünk. „De másnak sincs oka félni tőlünk, a jog népeként, a törvény rendjével akarjuk, igényeljük a szabadságot, mert Székelyföld autonómiája nem más, mint a szabadság törvényi és intézményi garanciája” – hangsúlyozta Izsák Balázs. Kiemelte: tiltakozunk Románia tervezett közigazgatási átalakítása ellen, bármennyire kétharmados többség vezeti is az országot, nemzetközi vállalásai korlátozzák, bármit nem tehetnek meg. De hozzáfűzte azt is: „sem a nemzetközi jog, sem a közösségi jog nem védi meg azt, aki önszántából lemond azokról a jogokról, amelyek megilletik”. Felidézte, hogy a nap folyamán a világ számos pontján tartottak tüntetéseket, Székelyföldért meg tudtuk mozgatni az egész világot – mondotta. „Az igazságot elhallgatni, a jogos követeléseket elhallgattatni sem most, sem a jövőben nem lehet” – zárta beszédét Izsák Balázs.
Fekete márciustól a szeretet márciusáig
Tőkés László beszédét azzal kezdte, hogy Brüsszelben a Székelyföldért tiltakozókhoz csatlakoztak a flamandok képviselői, majd minden bizonnyal elsősorban a román sajtó számára lefordította a tömeg által skandált Vesszen Trianon! jelszót: meg kell szüntetni Trianon következményeit, végre be kell gyógyítani a trianoni diktátum okozta sebeket. Vázolta: a mostani nagygyűlés egy folyamat része, a tavalyi Igazság Napja, majd a novemberi sepsiszentgyörgyi autonómiatüntetés folytatása. „Az autonómia, a nemzeti önrendelkezés előfeltétele, lételeme, kerete és közege nemzeti közösségünk életének, olyan, mint a természet számára a víz, a levegő a napfény. Bejelentette: az SZNT és az EMNT nyomába lépve rövid időn belül megalakul a Partiumi Autonómia Tanács, ezzel szélesítve ki az autonómia intézményes kereteit. Tőkés László szerint ezek a nagygyűlések a „sereggyűjtés” alkalmai, majd a tömeggel együtt énekelte: Kossuth Lajos azt üzente... éljen a magyar szabadság, éljen a haza! Ugyanaz a szabadság, ugyanaz az önrendelkezési jog illet meg bennünket, mint bármelyik európai nációt, mondotta, majd hozzáfűzte: „nem engedünk a 48-ból, nem engedünk a 89-ből”. Ő is felidézte 1990 véres, fekete márciusát, s hangsúlyozta, annak rossz emlékét szeretnék eltörölni. Tőkés felszólalásában románul is megszólalt, szolidaritást kért „román testvéreinktől”, itt az ideje, hogy a fekete márciust a szeretet márciusa váltsa fel, és „Románia szuverenitását tiszteletben tartva, ebben a szellemben keressünk közösen megoldást az erdélyi önrendelkezés, Székelyföld területi autonómiája ügyében”.
Székelyföld egységes
A Magyar Polgári Párt nevében Bíró Zsolt jelentette ki: „Székelyföldet a jó Isten is egységes egésznek teremtette, a nyolc székely szék egy közigazgatási egység. (…) Forradalmaink és hőseink emléke kötelez.” Az Erdélyi Magyar Néppárt üzenetét Sánta Imre tolmácsolta: a magunk harcát meg kell vívnunk, nem a csatatereken, hanem a hit és a szavak fegyverével – hangsúlyozta, majd ő is kitért arra, hogy a félelem falait le kell bontani. Felidézte az erdélyi szászok sorsát, akik évszázadokon át autonómiát élveztek, és addig fejlődő, virágzó közösség voltak, autonómiájuk elvesztése után pár évtized alatt eltűntek. Nem dőlhetünk hátra akkor sem, ha Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen viszonylagos biztonságban érezhetjük magunkat – mondotta. „Nem kérünk többet, de kevesebbet sem, mint amihez Isten adta jogunk van: szabadságot a székely népnek, autonómiát Székelyföldnek” – zárta beszédét.
Izsák Balázs felolvasta a nagygyűlés petícióját, amelyet a jelenlevők közfelkiáltással elfogadtak, majd a jelen levő szervezetek, pártok koszorút helyeztek el az emlékműnél. Az RMDSZ nem koszorúzott, csak a háromszéki parlamenti képviselet és önkormányzati vezetők nevében helyezte el a kegyelet virágait Antal Árpád és Tamás Sándor.
A magyar és a székely himnusz eléneklése után, fél hét után néhány perccel indult meg hosszú sorban a tömeg a prefektúra elé. Rendbontás nem történt, a főtéren egypár fős román tiltakozó csoport bukkant fel, de a rendfenntartóknak sikerült távol tartaniuk őket a több tízezer magyartól. A tömeg nyolc óra után, a tüntetés végének bejelentését követően oszlott szét. Eközben a Kultúrpalotában átadták az SZNT kitüntetését, az idei Gábor Áron-díjakat. Az elismerést idén Pál-Antal Sándor történész, akadémikus és a HSC Csíkszereda jégkorongcsapat kapta.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),
2013. március 11.
Victor Ponta az MSZP évértékelőjén
A Magyar Szocialista Párt (MSZP) szombaton a Papp László Budapest Sportarénában tartotta évértékelőjét. Mesterházy Attila pártelnök tízezer párttag és szimpatizáns előtt mondta el csaknem egyórás beszédét. A rendezvényen részt vett Victor Ponta román kormányfő is.
Az MSZP a kormányváltásért
Az MSZP megtette az első lépést a kormányváltás felé – hangoztatta Mesterházy Attila a szocialista párt szombati fővárosi nagygyűlésén a Papp László Budapest Sportarénában tízezer szocialista párttag és szimpatizáns előtt. Programjuk alappilléreinek az erős demokráciát, a felelős gazdaságpolitikát és az igazságos társadalompolitikát nevezte, és szólt arról is, hogy a szocialista kormányok mindegyike jobban teljesített Orbán Viktor kabinetjénél. A nyolc évig tartó MSZP-kormányzás eredményeit sorolva azt mondta: a Medgyessy-, a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány is jobban teljesített a jelenleginél. Szerinte a miniszterelnök nem okolhat mást az ország állapotáért, azért Orbán Viktor a hibás. Hozzátette: a Fidesz nem teljesítette 2010-es ígéreteit, „hazudtak, nem reggel, délben és este, hanem folyamatosan”. Kitért arra, hogy megújították az MSZP nemzetpolitikáját, belátva: jobban oda kell figyelniük, segíteniük kell a határon túl élő magyarokat, ehhez pedig jószomszédi viszonyra van szükség a környező országokkal. Ennek alapján hívta meg Victor Ponta miniszterelnököt – jelezte. A pártelnök az erős demokráciát, a felelős gazdaságpolitikát és az igazságos társadalompolitikát nevezte az MSZP-program három alappillérének. A fejlődés és a szabadság programja erős demokráciát teremt erős jogállammal, új alkotmánnyal és független igazságszolgáltatással, erős civil szervezetekkel és sajtóval, erős önkormányzatokkal – mondta. A gazdaságpolitikai feladatok között a növekedés beindítását és a munkahelyteremtést említette Mesterházy Attila, aki szerint ehhez először helyre kell állítani a bizalmat tiszta szabályokkal, kiszámítható kormányzással. Mesterházy Attila az MSZP-t a legerősebb, legszervezettebb, legfelkészültebb és legnagyobb ellenzéki pártként határozta meg. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy programjukhoz még meg kell szerezniük a társadalom többségének támogatását, rá kell venniük a csalódott, politikából kiábrándult embereket is, hogy tegyenek a változásért, menjenek el szavazni, és húzzanak „egy bazi nagy X-et” az MSZP neve mellé.
Ponta a békés együttélésért
A magyarok és a románok közötti békés együttélés fontosságát hangsúlyozta Victor Ponta miniszterelnök az MSZP nagygyűlésén. Szerinte a magyaroknak és a románoknak is látniuk kell, „tudunk együtt élni, lehetünk barátok, és tudunk együtt dolgozni a közös jövőnkért”. Lehet, hogy a múlt megosztotta a két országot, de a jelennek és a jövőnek közösnek kell lennie – tette hozzá, jelezve: Mesterházy Attila, az MSZP elnöke és ő ugyanahhoz a politikusgenerációhoz tartoznak, és kötelességüknek tartják, hogy együtt dolgozzanak a békés együttélésért. Victor Ponta hangsúlyozta azt is, hogy a populizmus, a szélsőségesség és a demagógia egyaránt rossz a két népnek. Pártja, a Szociáldemokrata Párt és az MSZP is azt üzeni, hogy mindenfajta diszkrimináció és kirekesztés ellen fel kell lépni, minden ember egyenlő, azonos jogokkal rendelkezik – mutatott rá. Mint mondta, meggyőződése, hogy mind a Romániában élő magyar kisebbség, mind a Magyarországon élő román kisebbség jogait a lehető legnagyobb tiszteletben kell tartani. Nem a zászlókon vagy a szélsőségeseken múlnak a lényegi dolgok – fogalmazott. Ponta közölte, azért látogatott Budapestre, hogy kifejezhesse, barátjának tartja az MSZP-t és Magyarországot, valamint azt is, hogy Mesterházy Attila jó vezetője lesz Magyarországnak.
Az MSZP hazaáruló
A Jobbik az MSZP, illetve a román kormányfő magyarországi látogatása ellen tüntetett és vonult fel a fővárosban. Balczó Zoltán, a Jobbik alelnöke szerint az MSZP hazaárulást követ el azzal, hogy szombati évértékelő nagygyűlésére meghívta Victor Ponta miniszterelnököt. Hozzátette, az MSZP a rendezvény időzítésével is hazaárulást követ el. Balczó elmondta: azért vannak itt, hogy Székelyföld megkapja jogos területi autonómiáját. A felelősségvállalás az egyetlen módja annak, hogy legyen magyar feltámadás – tette hozzá. Sorbán Attila Örs, az Erdélyi Magyar Ifjak elnöke felszólalásában azt mondta: a szocialisták olyan embert fogadnak, aki a székely autonómiatörekvések legnagyobb ellensége. A tömeg a Papp László Budapest Sportaréna elé vonult. A résztvevők a Kerepesi úton két forgalmi sávot kétszáz méter hosszan töltöttek meg, és a rendezvény elnevezésére utaló, Mindannyian székelyek vagyunk, illetve Ponta, csak irigy vagy, mert nem lehetsz székely feliratú táblákat tartva vonult. Gaudi-Nagy Tamás országgyűlési képviselő szerint az MSZP „a nemzetgyalázás újabb példáját mutatja be” azzal, hogy meghívta Victor Pontát. Kijelentette: „a szabadság nem úri adomány, kegy, hanem minden közösségnek járó természetes és elidegeníthetetlen jog”. Szávay István, a Jobbik nemzetpolitikai kabinetjének elnöke hangsúlyozta: a demonstráció nem a román nép ellen szól, hanem „azon vezetők ellen, akik a nemzeti érdekeket elárulják”.
A román Gyurcsány
Rogán Antal szerint üzenetértéke van annak, hogy az MSZP kongresszusának díszvendége Victor Ponta miniszterelnök, s ez azt jelenti, hogy a szocialisták vissza akarnak térni Gyurcsány Ferenc megbukott politikájához. A Fidesz parlamenti frakcióvezetője kijelentette: az a politika, amit a román miniszterelnök folytat, Magyarországon már megbukott. A Fidesz frakcióvezetője szerint Victor Ponta nem szereti az Erdélyben élő magyarokat, és fellép velük szemben, így az ő meghívása az MSZP-hez lenullázza Mesterházy Attila kolozsvári szereplését. „Victor Ponta a román Gyurcsány Ferenc” – mondta a politikus, és hozzátette: azzal, hogy ő a szocialista párt seregszemléjének díszvendége, azt üzeni, hogy az MSZP vissza akar térni a megszorítások és a magyarellenesség politikájához. „Ezt nem fogadjuk el, ezt az üzenetet és ezt a típusú szocialista politikát a magyarok egyszer már leszavazták és megbuktatták” – jelentette ki Rogán Antal, hozzáfűzve: Gyurcsány Ferenc régi politikájára más arcokkal ma nincs szükség.
Nem vezet, hanem félrevezet
Az MSZP szerint az Orbán-kormány nem vezeti, hanem félrevezeti Magyarországot, és ezzel ma már minden józanul gondolkodó állampolgár tisztában van. A párt közleménye szerint Rogán Antalnak nincs erkölcsi alapja bírálni a szocialista pártot, mert ami rossz történik ma Magyarországon, az mind a kétharmados felhatalmazással kormányzó Fidesz politikájának következménye, hiába próbálják elfedni ezeket a súlyos következményeket és hibákat.
Érthetetlen az MSZP, Ponta és az RMDSZ barátkozása
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke érthetetlennek nevezte, hogy az MSZP azzal a Victor Ponta pártelnök-kormányfővel barátkozik, akinek hatalomra kerülése óta megítélése szerint magyarellenes hangulat alakult ki Romániában. Tőkés az RMDSZ vezetőit is bírálta, amiért olyanokkal épít kapcsolatokat, akik szemben állnak a magyarországi kormánnyal. Az RMDSZ felső vezetése szocialista-liberális irányba hajlott el, nem figyel oda a nép hangjára, amire nincs is szüksége, csak a választásokkor tart igényt reájuk. Az erdélyi magyarság idegenkedik attól a politikai vonaltól, amely nemcsak Magyarországot vitte a csőd szélére, hanem ráadásul megtagadott bennünket a 2004-es népszavazáskor – jelentette ki az EMNT elnöke.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),
A Magyar Szocialista Párt (MSZP) szombaton a Papp László Budapest Sportarénában tartotta évértékelőjét. Mesterházy Attila pártelnök tízezer párttag és szimpatizáns előtt mondta el csaknem egyórás beszédét. A rendezvényen részt vett Victor Ponta román kormányfő is.
Az MSZP a kormányváltásért
Az MSZP megtette az első lépést a kormányváltás felé – hangoztatta Mesterházy Attila a szocialista párt szombati fővárosi nagygyűlésén a Papp László Budapest Sportarénában tízezer szocialista párttag és szimpatizáns előtt. Programjuk alappilléreinek az erős demokráciát, a felelős gazdaságpolitikát és az igazságos társadalompolitikát nevezte, és szólt arról is, hogy a szocialista kormányok mindegyike jobban teljesített Orbán Viktor kabinetjénél. A nyolc évig tartó MSZP-kormányzás eredményeit sorolva azt mondta: a Medgyessy-, a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány is jobban teljesített a jelenleginél. Szerinte a miniszterelnök nem okolhat mást az ország állapotáért, azért Orbán Viktor a hibás. Hozzátette: a Fidesz nem teljesítette 2010-es ígéreteit, „hazudtak, nem reggel, délben és este, hanem folyamatosan”. Kitért arra, hogy megújították az MSZP nemzetpolitikáját, belátva: jobban oda kell figyelniük, segíteniük kell a határon túl élő magyarokat, ehhez pedig jószomszédi viszonyra van szükség a környező országokkal. Ennek alapján hívta meg Victor Ponta miniszterelnököt – jelezte. A pártelnök az erős demokráciát, a felelős gazdaságpolitikát és az igazságos társadalompolitikát nevezte az MSZP-program három alappillérének. A fejlődés és a szabadság programja erős demokráciát teremt erős jogállammal, új alkotmánnyal és független igazságszolgáltatással, erős civil szervezetekkel és sajtóval, erős önkormányzatokkal – mondta. A gazdaságpolitikai feladatok között a növekedés beindítását és a munkahelyteremtést említette Mesterházy Attila, aki szerint ehhez először helyre kell állítani a bizalmat tiszta szabályokkal, kiszámítható kormányzással. Mesterházy Attila az MSZP-t a legerősebb, legszervezettebb, legfelkészültebb és legnagyobb ellenzéki pártként határozta meg. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy programjukhoz még meg kell szerezniük a társadalom többségének támogatását, rá kell venniük a csalódott, politikából kiábrándult embereket is, hogy tegyenek a változásért, menjenek el szavazni, és húzzanak „egy bazi nagy X-et” az MSZP neve mellé.
Ponta a békés együttélésért
A magyarok és a románok közötti békés együttélés fontosságát hangsúlyozta Victor Ponta miniszterelnök az MSZP nagygyűlésén. Szerinte a magyaroknak és a románoknak is látniuk kell, „tudunk együtt élni, lehetünk barátok, és tudunk együtt dolgozni a közös jövőnkért”. Lehet, hogy a múlt megosztotta a két országot, de a jelennek és a jövőnek közösnek kell lennie – tette hozzá, jelezve: Mesterházy Attila, az MSZP elnöke és ő ugyanahhoz a politikusgenerációhoz tartoznak, és kötelességüknek tartják, hogy együtt dolgozzanak a békés együttélésért. Victor Ponta hangsúlyozta azt is, hogy a populizmus, a szélsőségesség és a demagógia egyaránt rossz a két népnek. Pártja, a Szociáldemokrata Párt és az MSZP is azt üzeni, hogy mindenfajta diszkrimináció és kirekesztés ellen fel kell lépni, minden ember egyenlő, azonos jogokkal rendelkezik – mutatott rá. Mint mondta, meggyőződése, hogy mind a Romániában élő magyar kisebbség, mind a Magyarországon élő román kisebbség jogait a lehető legnagyobb tiszteletben kell tartani. Nem a zászlókon vagy a szélsőségeseken múlnak a lényegi dolgok – fogalmazott. Ponta közölte, azért látogatott Budapestre, hogy kifejezhesse, barátjának tartja az MSZP-t és Magyarországot, valamint azt is, hogy Mesterházy Attila jó vezetője lesz Magyarországnak.
Az MSZP hazaáruló
A Jobbik az MSZP, illetve a román kormányfő magyarországi látogatása ellen tüntetett és vonult fel a fővárosban. Balczó Zoltán, a Jobbik alelnöke szerint az MSZP hazaárulást követ el azzal, hogy szombati évértékelő nagygyűlésére meghívta Victor Ponta miniszterelnököt. Hozzátette, az MSZP a rendezvény időzítésével is hazaárulást követ el. Balczó elmondta: azért vannak itt, hogy Székelyföld megkapja jogos területi autonómiáját. A felelősségvállalás az egyetlen módja annak, hogy legyen magyar feltámadás – tette hozzá. Sorbán Attila Örs, az Erdélyi Magyar Ifjak elnöke felszólalásában azt mondta: a szocialisták olyan embert fogadnak, aki a székely autonómiatörekvések legnagyobb ellensége. A tömeg a Papp László Budapest Sportaréna elé vonult. A résztvevők a Kerepesi úton két forgalmi sávot kétszáz méter hosszan töltöttek meg, és a rendezvény elnevezésére utaló, Mindannyian székelyek vagyunk, illetve Ponta, csak irigy vagy, mert nem lehetsz székely feliratú táblákat tartva vonult. Gaudi-Nagy Tamás országgyűlési képviselő szerint az MSZP „a nemzetgyalázás újabb példáját mutatja be” azzal, hogy meghívta Victor Pontát. Kijelentette: „a szabadság nem úri adomány, kegy, hanem minden közösségnek járó természetes és elidegeníthetetlen jog”. Szávay István, a Jobbik nemzetpolitikai kabinetjének elnöke hangsúlyozta: a demonstráció nem a román nép ellen szól, hanem „azon vezetők ellen, akik a nemzeti érdekeket elárulják”.
A román Gyurcsány
Rogán Antal szerint üzenetértéke van annak, hogy az MSZP kongresszusának díszvendége Victor Ponta miniszterelnök, s ez azt jelenti, hogy a szocialisták vissza akarnak térni Gyurcsány Ferenc megbukott politikájához. A Fidesz parlamenti frakcióvezetője kijelentette: az a politika, amit a román miniszterelnök folytat, Magyarországon már megbukott. A Fidesz frakcióvezetője szerint Victor Ponta nem szereti az Erdélyben élő magyarokat, és fellép velük szemben, így az ő meghívása az MSZP-hez lenullázza Mesterházy Attila kolozsvári szereplését. „Victor Ponta a román Gyurcsány Ferenc” – mondta a politikus, és hozzátette: azzal, hogy ő a szocialista párt seregszemléjének díszvendége, azt üzeni, hogy az MSZP vissza akar térni a megszorítások és a magyarellenesség politikájához. „Ezt nem fogadjuk el, ezt az üzenetet és ezt a típusú szocialista politikát a magyarok egyszer már leszavazták és megbuktatták” – jelentette ki Rogán Antal, hozzáfűzve: Gyurcsány Ferenc régi politikájára más arcokkal ma nincs szükség.
Nem vezet, hanem félrevezet
Az MSZP szerint az Orbán-kormány nem vezeti, hanem félrevezeti Magyarországot, és ezzel ma már minden józanul gondolkodó állampolgár tisztában van. A párt közleménye szerint Rogán Antalnak nincs erkölcsi alapja bírálni a szocialista pártot, mert ami rossz történik ma Magyarországon, az mind a kétharmados felhatalmazással kormányzó Fidesz politikájának következménye, hiába próbálják elfedni ezeket a súlyos következményeket és hibákat.
Érthetetlen az MSZP, Ponta és az RMDSZ barátkozása
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke érthetetlennek nevezte, hogy az MSZP azzal a Victor Ponta pártelnök-kormányfővel barátkozik, akinek hatalomra kerülése óta megítélése szerint magyarellenes hangulat alakult ki Romániában. Tőkés az RMDSZ vezetőit is bírálta, amiért olyanokkal épít kapcsolatokat, akik szemben állnak a magyarországi kormánnyal. Az RMDSZ felső vezetése szocialista-liberális irányba hajlott el, nem figyel oda a nép hangjára, amire nincs is szüksége, csak a választásokkor tart igényt reájuk. Az erdélyi magyarság idegenkedik attól a politikai vonaltól, amely nemcsak Magyarországot vitte a csőd szélére, hanem ráadásul megtagadott bennünket a 2004-es népszavazáskor – jelentette ki az EMNT elnöke.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),