Dr. Engel József: A magyar nyelv gyökérszavai
Bolyai János orvosával, Engel Józseffel került a legközelebbi, baráti kapcsolatba. Ahogy már megírtam, Engel Józseftől 14 db Bolyai János részére felírt orvosi recept maradt meg.
Engel József Marosvásárhely történetébe is beírta nevét. Orvosi tevékenységéről annyi maradt meg, hogy igen közkedvelt és népszerű volt a betegei körében, elsősorban egykori lakóháza lett igazi mesélő ház, ugyanis a híres Makariás-ház 24 évig Engel József birtokában volt. A Makariás-ház arról nevezetes, hogy II. József császár Marosvásárhelyen tett látogatása alkalmából a Makariás- házban volt elszállásolva (abban a korban az lehetett a legfényesebb ingatlanja Marosvásárhelynek). Orbán János Makariás-ház, Marosvásárhely című dolgozatában a következőket írja:
"A barokk épületet 1813-ban Teleki József vásárolta meg. Az 1850-es években Engel József orvos tulajdonába került, aki a kortársak emlékei szerint felújította az épületet, csak a régi falak és rácsok őrződtek meg. 1864-ben Engeltől a helybéli református egyházközség vásárolta meg és leánygimnáziummá alakíttatta az épületet. A gimnázium három évtizedig működött itt, 1895-ben helyiségeit már bérbe adják." Tehát a házat ma akár Engel-háznak is nevezhetnénk.
De nem is ezzel, a Marosvásárhely helytörténészei által jól ismert ténnyel szeretném az olvasók figyelmét fenntartani, hanem Engel doktor életét és nyelvészeti munkásságát szeretném ismertetni.
Kezdjem személyes élményemmel. Mikor utánanéztem, hogy Engel József A magyar nyelv gyökérszavai című elsőrangú pályamunkájával (kinyomtatva: Budán, 1839) lett az MTA levelező tagja, és belenéztem ebbe a munkába, rögtön az jutott eszembe, hogy Engel az ötletet Bolyai Jánostól kölcsönözte. Ugyanis Engel József bizonyíthatóan 1837. február 25-én írta fel az első receptet Bolyai János részére, tehát két év elég volt ahhoz, hogy a pályamunkáját elkészítse. Bolyai János is nagy gyökérszófejtő, kutató volt.
Kutatásaim során rájöttem, épp ellenkezőleg történt! Bolyai János érdeklődését és figyelmét éppen Engel doktor irányíthatta a magyar nyelv gyökérszavai irányába. Szerencsére Finály Henrik, a latin nyelv és a történelem tudósa (az MTA tagja), Réthy Mór sógora 1872-ben egy emlékbeszédet tartott az akkor már két éve elhunyt Engel József levelező tag felett, és abból a nekrológból megtudhatjuk Engel életének fontosabb állomásait. A lényeg, hogy Engel József egy 1834-ben a Tudós Társaság által kiírt pályázatra készítette el a pályaművét, amikor még orvostanhallgató volt Pesten, de pályamunkáját csak 1839-ben nyomtatták ki. Tehát Engel József jóval Bolyai János megismerése előtt már gyökszókutató volt, és így Bolyai János Engeltől értesülhetett a téma fontosságáról. (Nagyon nagy a hasonlat Engel gyökszavai és Bolyai János gyökszavai között.) Életrajzát Finály Henrik nekrológjából tudjuk rekonstruálni.
Engel József 1807. május 2-án Bécsben született, Engel Keresztély János és Maucks Katalin gyermekeként. Az apja fia születésekor az erdélyi udvari korlátnokságnál udvari titkár és történelembúvár. Engel József német nyelvű környezetben nevelkedett, és hatéves korában Lőcsén kezdett német iskolába járni. 1819-ben az apja elküldte a fiát cserébe Rozsnyóra, hogy magyarul tanuljon. 1821-ben visszatért Lőcsére, és itt 1823-ban befejezte a gimnáziumot, majd a pesti egyetemen bölcsészeti tanulmányokat folytatott. De 1825-ban a szülei vagyoni helyzete arra kényszerítette, hogy a 18 éves ifjú kenyérkereset után nézzen. Ekkor Marosvásárhelyen egy rokonnál beállt gyógyszerészgyakornoknak. Három év alatt kellő gyakorlatot szerzett és pénzt spórolt ahhoz, hogy 1828-ban Pesten beiratkozzon a gyógyszerészetre és 1829-ban mesteri oklevelet szerzett. Utána beiratkozott az orvosi egyetemre, és 1830-32 között nehéz anyagi körülmények közepette elvégezte azt. Mint kész orvos és szülészmester 1836-tól Marosvásárhelyen folytatta a tevékenységét egészen 1857-ig. Akkor átköltözött Kolozsvárra, és ott "mint közkedvességű, értelmes orvos széles körökben nyújtván sikerest segélyét szenvedő embertársainak, bevégezte munkás életét 1870. június 2-án, áldozatul esvén a különben még életerős férfi egy fájdalmas és veszélyes betegség, a hólyagkő következményeinek".
A Házsongárdi temetőben nyugszik.
Most nézzük meg Engel fő művének történetét:
A Tudós Társaság (az MTA akkor megnevezése szerint) 1834-ben tartott V-dik nagygyűlésében kihirdetetett a következő nyelvtudományi jutalomkérdésére:
"Melyek a’ magyar nyelvben a’ tiszta gyökök? Számláltassanak elő, mennyire lehet, eredeti jelentéseikkel.
1836-diki március 19-ig, mint határnapig, hat pályamunka érkezett, melyek közül, az e’ végre kinevezett három, osztálybeli bíró, Balogh Pál, Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály rendes tagok előadására a’ VII-dik nagygyűlés a’ 6. és 4. számok alattiakat találván kiadásra, amazt egyszersmind jutalomra, méltónak, a’ bírálók hivatalos tudósításaikból azon helyek kivonata bocsátatik itt e’ munkák elébe, melyek a’ nagygyűlés határozataiban, vezették."
Tehát hat pályamunka érkezett be, és ebből kettő lett a nyertes, nevezetesen a 6.-nak beérkezett pályamunka: Engel József: A magyar nyelv gyökérszavai és a 4.-nek beérkezett pályamunka: Nagy János: Tiszta magyar gyökök. Ezeket a pályaműveket az MTA határozata alapján 1839-ben ki is nyomtatták.
Kölcsey Ferencnek a következő volt a véleménye Engel dolgozatáról:
"Hogy az író philosophi lélekkel bír, azt neki tagadni senki nem fogja. Nyilván van bevezetéséből az is, hogy a magyar nyelvet sokáig, és critikai tekintettel vizsgálta. Ha mind helyes-e a mit például a betűk eredeti értelmökről mond? azt oly könnyen megítélni nem lehet? De azt meg kell vallani, hogy gyökvizsgálatait elvekre alapítá; ’s hogy elveit nagy részén a dolog természetéből folyó józan következetesség tetszik ki. Óhajtottam volna, hogy állításait a nyelv régi történeteiből bővebben világosította volna fel; de a feladott kérdés talán ezt nem hozta magával. Azonban így is, mint felállítá elveit, sokaknak helyes volta, például a megforgatott betűkre nézve, minden gondolkozó philolog előtt világos; ’s ezen elv nélkül gyökeret keresni, hiában való fáradozás. Szóval, e’ szó alatti bevezetés nekem, bár értelmem nem mindenben egyez, nevezetes, fontos munkának látszik, mely az academia pártfogását érdemli."
Vörösmarty Mihály rendes tag "figyelmet és dicséretes említést érdemlő munkának" nyilatkoztatja, ’s nagy szorgalom gyümölcsének, de a szerző "nem fejti ki elég világosan szónyomozó elveit, ’s így a gyökértáblák, melyek a munka legnagyobb részét teszik, nem érthetők, a gyökök értelme az összeállítás által gyanítva, de kimondva nem lévén. Ide járul, hogy ezen táblákat nem csupa gyökök, hanem származékok ’s összetételek foglalják el, ’s ezen, a kérdéshez szorosan nem tartozó rész neveli a munkát oly roppantságra."
Szóval érdekes bírálatot kapott Engel két akkora tekintélytől, mint Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály.
A történet érdekessége, hogy közel 20 év múlva Engel Józsefet ezért az egy munkájáért az MTA levelező tagja sorába választotta. Viszont amikor 1859-ben megírta a székfoglaló értekezést, amely csak abban állt, hogy a 25 évvel korábban megírt dolgozatát kibővítette, és azt nyelvfilozófiai köntösbe ágyazva bemutatta az Akadémián, akkor az a hallgatóságból nevetést és derültséget váltott ki. Akkor már nem élt sem Vörösmarty, sem Kölcsey, így nem volt, aki Engelt védelmébe vegye. Így aztán Engel teljesen felhagyott a nyelvtudományi vizsgálataival, és visszatért a hűséges szerelméhez, a gyógyászathoz, amelyet soha el sem hagyott!
De ha mi meg akarjuk érteni Bolyai János nyelvészeti kutatásait, föltétlenül Engel József művének áttanulmányozásával kell kezdjük.
Oláh-Gál Róbert
Irodalom
Finaly Henrik: Emlékbeszéd Engel József levelező tag felett. Budapest, 1873. (Értek. a nyelv- és széptud. kör. III. 5.)
Engel József: A magyar nyelv gyökérszavai. A m. tud. társaság jutalomkérdésére előterjeszté. Első rangú pályamunka. Budán, 1839. (Nyelvtudományi pályamunkák II. kötet. Nagy János munkájával együtt.)
Orbán János: Makariás-ház, Marosvásárhely,http://lexikon.adatbank.ro/muemlek.php?id=404
* készült a Magyar Tudományos Akadémia Domus Programja által támogatott tevékenység keretében
Népújság (Marosvásárhely)

Betiltották az Erdélyi Magyar Néppárt föderalizmust javasoló kampányklipjét
A Román Televízió területi stúdiói nem hajlandók bejátszani az EMNP kampányklipjét – adta hírül a párt közleményben.
„Az Erdélyi Magyar Néppárt megdöbbenéssel értesült, hogy a Román Televízió területi stúdiói nem hajlandók bejátszani kampányklipjét” – olvasható a párt pénteki közleményében. A dokumentum szerint az RTV-stúdiók arra hivatkozva utasították el a Néppárt kampányklipjének sugárzását, hogy a közszolgálati televízió bukaresti illetékeseinek szóbeli utasítása értelmében a Néppárt anyaga alkotmányellenes. A Néppárt tűrhetetlennek és a demokrácia alapelveivel összeférhetetlennek tartja, hogy egy önmagát jogállamként meghatározó országban egy törvényesen bejegyzett, törvényes keretek között működő politikai párt választási üzenetét, politikai álláspontját cenzúrázzák.
„A helyzetet súlyosbítja, hogy jelen esetben a közszolgálati televízió egyik alkalmazottja döntött egy olyan ügyben, amely az alkotmányossági kérdésekben egyedüliként illetékes intézmény, az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik” – szögezi le a közlemény.
Az Erdélyi Magyar Néppárt az Országos Audiovizuális Tanácshoz, az Országos Választási Bizottsághoz és az RTV vezetőségéhez fordult és tett panaszt az ügyben.
Székelyföld.ro

RMDSZ-támogatásra számít az SZLSZ (Alkotmánymódosítás)
Az RMDSZ-től kérne támogatást az alkotmánymódosításhoz Crin Antonescu, a kormányzó Szociál-Liberális Szövetség társelnöke, ha az SZLSZ a választásokon nem szerezne kétharmados parlamenti többséget – derült ki a politikus tévéinterjújából.
„Persze az SZLSZ ragaszkodik az alkotmány első cikkelyéhez, amely leszögezi: Románia egységes nemzetállam. Ezt nem lehet összeegyeztetni az RMDSZ és más magyar politikai alakulatok föderális államberendezkedésre vonatkozó elképzeléseivel. De azt hiszem, túl tudunk lépni ezen, az RMDSZ nem egy olyan partner, amellyel ne lehetne tárgyalni. Az RMDSZ – képletesen szólva – már régóta megkapta a román állampolgárságot a politikában” – jelentette ki Antonescu. Arra a kérdésre, hogy bevennék-e az RMDSZ-t a kormányba, Antonescu azt mondta: csak akkor, ha sikerül közös programban megegyezni. Hangsúlyozta, hogy kudarc lenne a kormánypárt számára, ha nem szerezné meg a parlamenti helyek több mint felét a december 9-i választásokon. „Azért kérjük a románok voksait, hogy SZLSZ-kormányt tudjunk alakítani, és ne függjünk másoktól. Mindazonáltal körültekintően kezeljük az RMDSZ-szel való kapcsolatunkat, hiszen az SZLSZ egy nagy szövetség, és a projektünk nemcsak négy évre szól. Akkor is, ha nem maradunk együtt kormányon, egyáltalán nem ártana, ha az RMDSZ, amely bizonyos értékeket képvisel, legalább partner lenne ebben a politikai projektben” – mondta Crin Antonescu.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Miért nincs, ha van? (Erdélyi irodalomkritika a rendszerváltás után)
A reformkorban, amely az irodalmi élet intézményi rendszerének kialakulását s ezzel együtt számos elvi kérdés tisztázását is elhozta, s amikor az irodalmi termelés mennyiségben látványosan gyarapodott, Bajza József mondotta ki, hogy kritika kell közöttünk.
A rendszeres és tudományosan megalapozott elvszerű irodalomkritika igényét hirdette meg ezzel Bajza, sőt, ennek jegyében munkálkodott maga is. „A kritikának, e gyűlölve rettegett s rettegve tisztelt istenének templomot építeni, oltárt emelni közöttünk sohasem volt oly hasznos, sőt, oly szükséges, mint ma” – írta 1831-ben. Napjainkban is kihívás az intézményi rendszer helyes kialakítása, illetve a létező irodalmi intézmények fenntartása tájainkon, amikor is közvetlen módon ugyan nem állami monopólium a működtetésük, amint a pártállam idején volt, de közvetítő csatornákon ugyanabból a központi forrásból eredeztethető majd teljes mértékben a fenntartásuk. Egy kisebb forrás a privát szféra, viszont ez maga is nehézségekkel küzd, s különben tudott dolog, hogy amely vállalkozások sikeresek, profittermelők a kultúrában is, azok elsősorban szintén állami függőségűek. Az állami mecenatúra mint legfőbb fenntartó tehát ma is megkerülhetetlen, az előfizetők és egyéni támogatók szerepe viszont – ha vannak is kivételek – általában elenyésző. Ilyen körülmények között jó, ha a „piacosabb” irodalmi produkció – amely 1990 óta mennyiségben mindenképpen gyarapodott – és annak közvetítése, azaz a folyóiratok, kiadók, más kulturális médiumok, egyesületek élvezhetnek még valamilyen mértékű támogatást, a rendszer másik két részegysége, a befogadás és a feldolgozás – ahová az irodalomkritika is tartozik – vajmi keveset kaphat. Ezek nyomán mondhatni, megszállottnak kell lennie, aki ezzel foglalatoskodik. Nem véletlen, hogy alig lehetne egy-két nevet említeni, akik nemcsak a maguk, de a szakma, az irodalomtudomány képviseletében is cselekedtek 1990 után, hogy legyen közöttünk kritika...
Jellemző, hogy a rendszerváltással letűnt erős állam adott esetben odafigyelt, ha írók, művészek a szakma nevében hallatták hangjukat valamely fórumon, most viszont a gyengének mondott állam meg sem hallja a figyelmeztető szót vagy a tiltakozók kiáltását, amely olykor-olykor az alkotó értelmiség részéről felhangzik. A letűnt rendszer jelszava a régről ismert Oszd meg és uralkodj! volt, a mai pedig egy nyilvánvalóbbat és egyszerűbbet követ: Osszad és uralkodj!
Az eddig elősoroltak okán is helyénvaló helyzetértékelés, hogy ti. miért nincs, ha van irodalomkritikánk. Egy ilyen logikai manővert tükröző kérdés eleve azt a feltételezést előlegezi, hogy nem teljes értékű az az irodalomrendszer, amellyel kapcsolatban felvetődött. Ha pedig egy rendszer akármely elemében „gyengélkedik”, az az egésznek a működésére kihat, s ezt nem elég pillanatnyi „gyorssegélyekkel” kezelni, illetve jól hangzó s meggyőző (?) mentségeket keresni a megoldás helyett. Ehhez körültekintő újragondolásra és gyakorlati döntésekre lenne szükség, mégpedig nagyon gyorsan. A szakmát hozzáértéssel és áldozatok árán művelők részéről jogos elvárás lehet ez mindenekelőtt a kormányzati tényezők irányába, de nyilvánvaló, az emberi, szubjektív oldal sem vonhatja ki magát egy általános revízió alól, s ezáltal elérhető lenne talán, hogy – Bajza szavaihoz fordulva – ne az önfénynek s a bálványozásnak legyünk baráti... Mindenekelőtt nagyobb nyilvánosságot érdemel a kritika a már létező erdélyi fórumokon. Az irodalmi-kulturális folyóiratoknál (Korunk, Látó, Székelyföld) általában a megszokott szemlerovatuk hol nagyobb, hol kisebb teret kap a laptestben, szerkesztői koncepciótól meg a munkatársaktól függően. (...) A napi- és hetilapok esetében aztán elmondható, hogy a helyzet egyáltalán nem kielégítő. Ma már az egyetlen országos lap, a Krónika alig tájékoztatja olvasóját például a kortárs hazai irodalmi produkcióról, pedig történt kezdeményezés részéről, egy melléklet megjelentetése, sajnos, igen hamar abba is maradt. A megyei vagy egyes régiók napilapjaiban is rapszodikus és esetleges az új könyvek, számottevő irodalmi események és jelenségek bemutatása. A kritikának az említett fórumokon való hátrányos helyzetén viszont segíthetne valamiféle ösztönző rendszer kiépítése, ha a lapoknak kritikarovat vagy -oldal szerkesztéséhez például egy speciális forrás állna rendelkezésükre.
Szükségesnek tartom tehát, hogy legyen kritika közöttünk, illetve azt, hogy ha megszólal a kritikus, minden esetben alkalmat találjon hasznos dolgok elmondására. Megtörténhet ugyanis, hogy szava hamarabb eljut az olvasóhoz, mint az íróé, minthogy az irodalomkritika nem önmagáért készül, hanem valósággal keresi az olvasót, hiszen értelme akkor van, ha valóban befogadóra talál.
Elhangzott az Erdélyi Magyar Írók Ligájának 2012. évi táborában Árkoson
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székely Zoltán száz éve
Székely Zoltán régészre, a Székely Nemzeti Múzeum (SZNM) volt igazgatójára (1947–1990) emlékeztek születésének századik évfordulóján csütörtök este a múzeum Bartók Termében.
A múzeum fenntartója, Kovászna Megye Tanácsa nevében Klárik László volt megyemenedzser köszöntötte a termet megtöltő, több mint száz jelenlévőt. Vargha Mihály, a múzeum igazgatója kifejtette, Székelyföldön a művelődési intézmények olyanok, mint egy-egy templom: oda az emberek ünnepelni, feltöltődni, tudást szerezni járnak, áhítattal. Ilyen intézményt szolgált a múzeum történelmének legnehezebb ötven évében Székely Zoltán. Egy vezetőnek folyton kompromisszumokat kell kötnie, még békeidőben is, hangoztatta az igazgató, s reményét fejezte ki, hogy Székely Zoltánról sikerül lemosni az 1980-as években rá aggatott illetlen jelzőket, s javasolni fogják, Sepsiszentgyörgyön nevezzenek el utcát róla. Cserey Zoltán történész, nyugalmazott muzeológus, aki Székely Zoltánhoz kötődő néhány adomát osztott meg a közönséggel, a Bánki Donát utca egyenes, piac előtti részét nevezte meg, azt, ahol a régész lakott. Javasolta továbbá, hogy a múzeumalapító Cserey Jánosné Zathureczky Emília mellszobra mellé még kettőt állítsanak a múzeumkertbe: László Ferenc egykori múzeumőrnek és Székely Zoltánnak. László Attila régész, jászvásári egyetemi tanár, László Ferenc unokája Székely Zoltán több mint hat évtizedes régészeti munkásságát és annak eredményeit mutatta be.
Az intézményvezető Székely Zoltánról Boér Hunor, az SZNM könyvtárának vezetője értekezett, történelmi, művelődéstörténeti és politikai háttérbe ágyazottan ismertette a volt igazgató (1947–1990) tevékenységét. Székely Zoltán eredményeit csak valós kontextusukba visszahelyezve lehet igazán tárgyilagosan értékelni – mondotta. A volt igazgató érdemein túl nem kerülhetjük meg a sokakban felmerülő „nemzetárulás” és a rá ragasztott „Dák Zoltán” gúnynév kérdését. A dákoromán folytonosságot hangsúlyozó romániai egyenkiállítást 1981-ben Sepsiszentgyörgyön is létrehozták, Székely Zoltán igazgatósága alatt. Mi volt ennek az ára, miért vitte vásárra a bőrét? – tette fel a kérdést az előadó, s a választ is igyekezett megadni: a múzeumi intézményrendszer kiépítéséért. Kézdivásárhelyen és Csernátonban múzeumi egységek indultak, Kisbaconban a Benedek Elek-emlékház, a sepsiszentgyörgyi főépületet bővítették. Székely Zoltán munkásságának, személyiségének értékeléséhez még nem adatott meg a megfelelő távlat, de vitathatatlan érdemei már ma összegezhetőek: az SZNM történetének egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Székely Zsolt régész elmondta, azonkívül, hogy édesapja, a legjobb barátja és mestere volt Székely Zoltán. Bemutatta az általa szerkesztett, a Háromszék Vármegye Kiadónál az alkalomra megjelent két könyvet. Egyik válogatás román nyelven Székely Zoltán munkáiból. Magyarul megjelent már 2003-ban, és fia úgy gondolta, életművének keresztmetszetét a román tudományos körök számára is elérhetővé kell tenni. A másik: Emlékkönyv Székely Zoltán születésének 100. évfordulójára. Boér Hunor: Egy román államiként is magyar tudományos intézet kiteljesítője – Székely Zoltán és múzeuma című tanulmányát követően tanítványok, munkatársak visszaemlékezései olvashatóak, a kötet második részében pálya-, illetve munkatársak és sepsiszentgyörgyi kutatók tanulmányai. Az épület emeleti előterében az alkalomra kiállítást rendeztek be Székely Zoltán irataiból, munkáiból, az őt ábrázoló képzőművészeti alkotásokból.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Főhajtás 1956 erdélyi mártírjai előtt (6.)
A perek folytatódnak
Keleti Ferenc bukaresti nagykövet arról is tájékoztatta az MSZMP PB-t, hogy „az itt élő magyarság véleménye megoszlik a határok sérthetetlenségét illetően tett kijelentésről (…), több helyről hallani, hogy az említett kijelentés csalódást keltett”.
Az 1958. februári egyértelmű kudarctól, a magyar párt- és kormányvezetők megalkuvásától, rendkívül defenzív hozzáállásától nyílegyenes út vezetett a Grósz Károly és Nicolae Ceauşescu közötti 1988. évi aradi szégyenletes találkozóig. A Gheorghiu-Dej fémjelezte „nemzeti vonal” a látogatás után tovább erősödött, a magyarellenes nacionalizmus újabb lendületet kapott: 1959-ben felszámolták a romániai magyar értelmiségképzés legfontosabb központját, a Bolyai Tudományegyetemet. Makfalvi Gábor többször idézett tanulmányának végkövetkeztetése szerint: „az ötvenes években (sem) beszélhetünk önálló, nemzeti külpolitikáról. Moszkva budapesti helytartói habozás nélkül bármikor feláldozták a szomszéd országokban élő magyar kisebbséget – cserébe azért, hogy a szovjet hatalom által elvárt »jószomszédi viszony« ne sérüljön.” Mindezek ismeretében kapnak – úgymond – történelmi hátszelet azok a tervezetek, elgondolások, amelyek a román–magyar ellentétek, az erdélyi kérdés megoldását sürgették. Bár a „hazaárulási perek” hadbírósági ítéletei nyomán a tervezetek megalkotóinak egy részét kivégezték, másokat életfogytiglani kényszermunkára, vagy 4-től 25 évig terjedő fegyházbüntetésre ítéltek, a szervezkedések börtönökben sínylődő tagjait továbbra is a román–magyar kapcsolatok jobbításának szándéka vezérelte, és az 1989. decemberi rendszerváltást követően elképzeléseiknek azonnal hangot is adtak. A túlélők egy része a politizálást választotta. Varga László református lelkészt a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt, majd a mozgalom elnökévé, később tiszteletbeli elnökévé választották. Csiha Kálmán tíz éven át az Erdélyi Református Egyházkerület negyvennegyedik püspöke volt, P. Ferencz Béla Ervin jelenleg is a gyergyószárhegyi Ferenc-rendi kolostor házfőnöke, rendkívül aktív egyházi vezető. Orbán Péter volt a mozgatója annak az évekig tartó pernek, amelynek során a Szoboszlai-csoport elítélt tagjait felmentették az 1958. május 30-i, 719. számú ítélet hatálya alól. Minden túlélő elsősorban azt szorgalmazta és szorgalmazza, hogy a politikai elítélteket alanyi jogon rehabilitálják. Ugyanis a „hazaárulási perek” a mai napig nem évültek el. Az életfogytiglani kényszermunkára ítélt dr. Dobai István csak évekig tartó pereskedés után, 2010-ben kapott kárpótlást a börtönben eltöltött hét esztendőért. A határozat visszamenőleg nem hatályos, tizenkilenc évig egy fitying kárpótlást sem kapott. Dr. Dobai István 1990 után szinte teljesen vakon – imponáló tudásának és műveltségének birtokában – monumentális műveket alkotott. A jelen kötetben publikált dokumentumok, mélyinterjúk, beszélgetések nyomán kibomlik előttünk a politikai elítéltek, a Duna-delta munkatáboraiban éveken át szenvedő raboknak néha a puszta életben maradásért, a túlélésért folytatott küzdelme. Azok maradtak életben – állítják egybehangzóan –, akiknek volt kellő hitük és humorérzékük. Szolzsenyicinekre lenne szükség, hogy teljes és hiteles képet alkothassunk a romániai politikai börtönök mintegy százezer ember életét derékba törő világáról. A kötetben közölt dokumentumokból, interjúkból képet alkothatunk a román kommunista diktatúra képmutatásáról, szemfényvesztéseiről is. Nicolae Ceauşescu pártfőtitkár a nemzetközi közvéleményt arról próbálta meggyőzni, hogy 1964 után – amikor amerikai nyomásra Romániában elengedték a büntetés le nem töltött részét (ez volt a hírhedt „graţiere”) – nincsenek politikai foglyok, közben a börtönök tele voltak politikai elítéltekkel. A letartóztatottak, hónapokon át minden ítélet nélkül vizsgálati fogságban tartottak száma csak a „hazaárulási perek” esetében többszázas nagyságrendű. A Szoboszlai-csoport perében kétszáz személyt tartóztattak le és hurcoltak meg. A dr. Dobai István kolozsvári nemzetközi jogász nevével fémjelzett „ENSZ-memorandum”-perben 1957. március 22-e és július 29-e között letartóztatták Bányainé Szaniszló Ilonát, Jordáky Lajost, Molnár Dezsőt és Sipos Endrét. Tárgyalás és ítélet nélkül 1957. szeptember elejéig vallatták, majd szabadon engedték őket. Jordáky Lajost, a kiváló szociológust, történészt, politikust, írót országos Canossa-járásra is kötelezték. A Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkészhez kapcsolódó politikai per meghurcoltjaival kapcsolatosan nincsen pontos adatunk. A beidézett és kihallgatott tanúk száma alapján itt is mintegy száz személy letartóztatásával kell számolnunk. Ha egyáltalán rangsort lehet felállítani a politikai perek hierarchiájában, kijelenthetjük: ez volt a legkegyetlenebb, legkevesebb túlélőt „produkáló” politikai perek egyike. Bár a harmincegy vádlott közül egyik sem beszélt román nyelven, ez az egyetlen per, amelyben még véletlenül sincs magyar nyelvű kihallgatási jegyzőkönyv. Annak ellenére, hogy a vallatásra, kihallgatásra Nagyváradon került sor, az állambiztonsági tisztek igen jelentős része is magyar anyanyelvű volt. A periratokból az is kiderül: Wohl Zoltán nagyváradi szekus őrnagy önként jelentkezett Sass Kálmán és dr. Hollós István szamosújvári kivégzésére, mert látni akarta, hogyan múlnak ki. A Securitate részéről ezért „delegálták” őt a halálos ítéletet 1958. december 2-án 14.30 és 15 óra között végrehajtó kivégző osztagba. Szadista kéjjel vallatta, kínozta a letartóztatottakat.
Amikor a kutatást 1990 elején végre elkezdhettem, a harmincegy elítélt közül már csak öten éltek: a teljesen megvakult, életfogytiglani kényszermunkára ítélt Balaskó Vilmos érolaszi, Máramarosszigeten élő református lelkész, az 1991-ben elhunyt, a saját árnyékától is rettegő, minden beszélgetéstől elzárkózó Nagy Lajos szabómester, a teljesen visszavonult Rimay János egykori földbirtokos, Csongrádi Ferenc asztalos, Székely Gyula kárpitos, hámkészítő és szobafestő. Ez utóbbi elborult elméjével a történész számára nem nyújthatott használható információkat.
Tófalvi Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Répás Zsuzsanna: A kormány nem támogatja a vegyes pártokat – Hosszú távon asszimilációhoz és a politikai önállóság elvesztéséhez vezet, ezért a kormány nem támogatja a magyarok és a többségi nemzethez tartozók vegyes pártjait - mondta Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár szombaton, egy ifjúsági szervezetek számára rendezett bátonyterenyei konferencián.
Előadását a Külhoni óvodák éve című program ismertetésével kezdte. Elmondta, hogy a határokon túli magyarság léte szempontjából alapvető fontosságú az anyanyelven oktató intézmények rendszerének fenntartása. Korábban a középiskolák és a felsőoktatás már kapott figyelmet és támogatást, de az óvodák még soha. Idén a kisebb szórványközösségek óvodáit is feltérképezték, hiszen pontosan még az adott országban működő magyar szervezetek sem tudták, hogy hol működik ilyen. Végül összesen 3500 magyar intézményt vettek nyilvántartásba. A kormányzati szándék szerint 2013-ban a kisiskolák támogatása következik.
Répás Zsuzsanna ezután a Magyar Állandó Értekezlet működéséről, munkájáról tájékoztatta a fiatalokat, majd a határokon túl élő magyarság pillanatnyi politikai helyzetét elemezte, országról országra.
Kiemelte a Vajdaság választások utáni viszonyait. A szerb politikai viszályok ellenére is megvalósulni látszik bizonyos fokú önkormányzati autonómia: a magyar szervezetek belső választásokat rendezhetnek, intézményeket működtethetnek és vehetnek át. „A Felvidéken viszont tabukat döntöget, aki csak említi is az autonómiát” – fogalmazott.
Szlovákiával kapcsolatban elmondta még, hogy az országban két politikai erő – a Magyar Közösség Pártja és a Most-Híd számíthat a magyar választópolgárok szavazataira. A magyar kormány azonban nem támogatja a vegyes pártokat: működésük hosszú távon a politikai önállóság elvesztéséhez és asszimilációhoz vezet. Nem mindenki beszél ugyanis magyarul, a szlovák a közös nyelv, aminek az lehet a vége, hogy a magyarok csak egy nagyobb pártba tagozódva politizálhatnak, a pártfegyelemhez alkalmazkodva. Ugyanakkor pozitívan értékelte, hogy a két felvidéki magyar párt lehetőséget lát az együttműködésre. Ez Erdélyben egyelőre hiányzik a magyar politikai szervezetek között - tette hozzá.
(MTI)

Kelemen: elismerem, veszélyben van az RMDSZ parlamenti jelenléte
A december 9-i választás meglepetést okozhat a romániai politikai színpadon. Az RMDSZ-t az fenyegeti, hogy 22 év után nem jut be a parlamentbe. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök az adevarul.ro-nak elmagyarázta, milyen tényezők vezettek ehhez a helyzethez, de azt is, milyen szövetségesek lehetségesek december 9-e után. Kelemen felhívja a figyelmet annak veszélyére, hogy az USL abszolút többséget szerezhet a parlamentben, de megjegyezte, hogy Traian Băsescunak a kormányfő kinevezésekor figyelembe kell majd vennie ezt a tényt.
- Mi a véleménye Vasile Blaga javaslatáról egy PDL–PNL és RMDSZ közötti szövetségről? - Volt már ilyenfajta szövetség, valójában Romániában már minden lehetséges szövetséget kipróbáltak. A jövőben sem lesz másképp, mint most. De találni kell majd egy megoldást. Választás előtt semmilyen szövetséget nem szeretnénk kommentálni. Egy dolog világos: mindenki együttműködött mindenkivel, a Romániában demokratikusnak tekintett pártokról beszélek. Nem beszélek Dan Diaconescuról, a Nagy-Románia Pártról (PRM), vagy mit tudom én milyen csodabogarakról. E tekintetben nincs semmilyen újdonság. Továbbra is a mostani keretek között fogunk mozogni: PSD, PDL, PNL, RMDSZ. Most persze számításba kell vennünk a PC-t, a Polgári Erőt (PFC), vagy más járulékosan érintett pártokat is. A választásig semmilyen szövetséget nem fogok kommentálni, mert pillanatnyilag más elsődlegességeink vannak. Azután majd bármilyen változatról beszélhetünk. - Crin Antonescu azt mondta, nem akar szövetséget az RMDSZ-szel? - Rendben, azután mást is mondott. Azt hiszem, a választási kampányok alatt olyan kijelentéseket kell tenni, melyek a kampány után nem ártanak bizonyos jövőbeni konstrukcióknak. Láttam én már pártelnököt bibliára tett kézzel esküt tenni, hogy soha nem fog együttműködni az RMDSZ-szel (Emil Boc – RS). Nos, a választás után leültünk, még együtt is kormányoztunk. A kampányokban szoktak ilyeneket nyilatkozni. Az a fontos, hogy ne lépj át egy bizonyos határt, ahonnan már nincs visszaút.
- Ez az első alkalom, amikor az RMDSZ jelentős versenyben van. Mi a véleménye erről a csatáról? - Ez az egyik fontos aspektus, az, hogy versenyben vagyunk ugyanazokért a választókért. Ez e pillanatban nagyon súlyos dolog. Ezt nagyon világosan, nagyon egyértelműen ki kell mondjam. A helyhatósági választás alkalmával volt alkalmunk nagyon világosan megmutatni, ki támogat kit. A magyarok 86 százaléka ránk szavaz, 14 százalék pedig a másik két pártra (EMNP és MPP – a szerz.). Persze, ha nem csak 6,5 százaléknyi magyar lenne Romániában, ha 15-20 százalék lenne, akkor egy ilyenfajta verseny nem zavarna bennünket. Nem veszélyeztetné a magyarok erős parlamenti képviseletét. Jelen pillanatban pontosan ez a cél van veszélyben. Ők nem fognak egyetlen mandátumot sem szerezni, ezzel a támogatottsággal nem szerezhetnek, de veszélyeztetik a mi parlamenti jelenlétünket, vagy veszélyeztetik az erős jelenlétünket. Ez újdonság, de ezért vagyunk kampányban, hogy meggyőzzük a választókat, folytassuk ugyanazt az utat, amin 23 éve haladunk. - Ha fennáll ennek a veszélye, az RMDSZ aránya pedig kisebb lesz, akkor miért lenne az USL-nek szüksége egy RMDSZ-szel létrehozandó szövetségre? - Fennáll annak a veszélye, természetesen idézőjelben, hogy olyan nagy többségük lesz, amivel már senkire nem lesz szükségük. Nem hiszem, hogy ez jó lenne. Nem hiszem, hogy Európa ezen részében, beleértve Romániát is, jó dolgok lennének az abszolút többségek, a kétharmadhoz közeli többségek. Itt az intézmények és főleg a demokratikus értékek nincsenek megszilárdulva. Egy abszolút hatalom, amiben senkit sem kell figyelembe venni, egy ilyenfajta hatalom kisiklásokra hajlamos. Ezért mondom, hogy ami a 90-es évek elején történt, amikor a Nemzeti Megmentési Frontnak (FSN) nagy többsége volt, sok rossz dolog történt és közép- és hosszú távú következményei voltak. Meggyőződésem, hogy a 20 év a demokratikus értékek és elvek megerősödését jelentette, de még mindig nem jött el az ideje annak, hogy valakinek abszolút többsége legyen. - Egy sor fontos döntésről beszélt. Mire utalt? - Románia jövőre olyan döntéseket fog meghozni, melyeknek nemcsak egy mandátumra, hanem sokkal több évre lesz hatásuk. Az alkotmány módosításáról van szó, ami nem egy négyéves mandátumra történik, a regionalizálásról, ami nem egy mandátumra történik, hanem 20–30 évre. Olyan dolgokról van szó, melyek hozzá távra befolyásolják a társadalmat. - Victor Ponta kormányfő egy nyolcrégiós felosztást javasolt. Mi az RMDSZ véleménye a regionalizálásról? - Ez a nyolcrégiós nem működik. Ez azt jelenti, hogy semmilyen változtatást nem végzünk, mert most is nyolc régió van. Nem hiszem, hogy a dolgok javításához elég úgy hagyni őket, ahogy vannak és más nevet adsz nekik. Mi továbbra is úgy hisszük, ahhoz, hogy életképes régióink legyenek, a hangsúlyt a történelmi régiókra kell helyezni és mindegyiknek rendelkeznie kell az összes komponenssel: társadalmival, gazdaságival, történelmivel. Minden régióban koherenciának kell lennie. Mi olyan felosztást tudunk elképzelni, amiben minden régiónak kb. 1,2–1,5 millió lakosa van. Mi 13–14 régiót tartunk elképzelhetőnek. Volt egy 16 régiós kezdeményezésünk, de semmi sincs kőbe vésve. - Sokat beszéltek egy etnikai kritériumok szerinti regionalizálásról. - Vannak, akik állandóan etnikai konnotációt adnak neki, Isten őrizz, mit csinálnak a magyarok Romániával. Uram, a magyarok nem csinálnak semmit Romániával. A magyarok adót fizetnek, örülnek az életnek, a sorsukon siránkoznak, élnek, pont úgy, mint a románok. Nem akarják ellopni sem Erdélyt, sem a Bánságot, semmit. Aki etnikai konnotációt ad a gazdasági fejlesztési régiók reformjának, az valójában nem akar semmit sem csinálni. Ő a jelenlegi formát akarja rögzíteni. Ez nagyon jó érv, sajnos, még a XXI. században is, az etnikai kritériumra hivatkozás. Ha valaki még mindig azt hiszi, hogy van valami veszély a román államra nézve, ha alegységek jönnek létre, akkor azt úgy hiszem, hogy egy klinikába, pszichológushoz kell küldeni. - Traian Băsescu elnök azt mondta, olyan kormányfőt fog kinevezni, aki a nemzeti érdeket fogja szolgálni. Ön szerint, kire gondolt? - Valószínűleg rám. Rendben, viccen kívül. Nem kommentálom az elnök nyilatkozatait. Ha a választás tisztességes és becsületes lesz, akkor lehet bármilyen véleményed. Ha valakinek többsége van és ahogy az a felmérésekben látszik, az USL közelít a 60 százalékhoz, akkor nagyon sok változaton gondolkodhatsz, de figyelembe kell venned a román társadalmon belüli valóságot. Ez nem jelenti azt, hogy ellentmondunk az elnöknek, vagy bárki másnak. Először is szeretném megtudni a nemzeti érdek meghatározását. - Alacsony részvétellel is számolnak. Az RMDSZ számára mit jelentene egy erős részvétel? - Ne legyen kisebb, mint az országos szintű arány. Ez erős részvételt jelent. A gondok akkor jelentkeznek, ha a magyarok kisebb számban jelennek meg, mint a románok. Ha országos szinten 50 százalékos részvételünk van, akkor ilyennek kell lennie a magyaroké is. És ha 80 százalékos, akkor a magyaroknál is legyen 80 százalékos. - Az RMDSZ számára ellenzéki időszak következhet. Miként értelmezi ezt a szerepet az RMDSZ? - A politikában mindig fel kell legyél arra készülve, hogy ellenzékbe is kerülhetsz és arra is, hogy kormányra. Bármely párt, bármely választásokon elinduló politikai erő kormányozni akar. A döntéshozó hatalom oldalán akar lenni. Aki azt mondja, hogy ő nem, akkor üdvözöljék és mondják neki, viszontlátásra! Ezt akarjuk mi is, de ellenzékiségre is fel kell készülnünk. És ha ellenzékbe kerülünk, akkor az nem világvége. Ha bekerülünk a kormányba, akkor az még jobb. Nem tudom megmondani, mi lesz december 9-e után. A két változat bármelyikére fel vagyunk készülve.
Lucian Negrea
eurocom.wordpress.com/adavarul.ro
Erdély.ma

Román civil szervezet tiltakozik az EMNP választási hirdetésének letiltása ellen
Egy, a közérdekű nyilvánosság szabadsága felett őrködő román civil szervezet közleményben ítélte el vasárnap a román közszolgálati televíziót (TVR), mert az megtagadta az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) választási hirdetésének sugárzását.
A bukaresti székhelyű ActiveWatch Sajtófigyelő Ügynökség felszólította a televíziót, hogy vizsgálja felül döntését.
Az EMNP pénteken jelezte, hogy a TVR területi stúdiói – a választási műsor producerének szóbeli utasítására hivatkozva – nem hajlandóak műsorra tűzni a párt román nyelvű választási hirdetését, amely autonóm régiókat és föderációs államberendezkedést sürget Romániában.
Az ActiveWatch visszaélésnek minősítette a TVR eljárását, amely szerinte a választási törvényt is sérti azáltal, hogy a magyar nemzeti kisebbség egy részének választási üzenetét cenzúrázza.
A civil szervezet szerint az EMNP választási kampányából egyértelműen kiderül, hogy a párt „békés és demokratikus" eszközökkel akarja a végső célt, az autonómiát elérni. Így egyértelmű, hogy a választási klip nem „az alkotmányos rend megsértésére" uszít, hanem alkotmánymódosítást sürget törvényes eszközökkel.
Az EMNP cenzúrának minősítette a köztelevízió illetékes producerének intézkedését, és jelezte, hogy az Országos Audiovizuális Tanácsnál (CNA), az Országos Választási Bizottságnál (BEC) és a TVR vezetőségénél panaszt tett az ügyben.
Ion Stavre, a TVR választási műsorainak producere korábban az MTI-nek elmondta, hogy nem vállalhatta a közlés felelősségét az EMNP klipjének esetében, mert a törvények a médiumot is felelőssé teszik a sugárzott tartalomért. Hozzátette: ő maga ajánlotta az EMNP-nek, hogy forduljon a CNA-hoz, és ha a médiahatóság úgy dönt, hogy a választási hirdetés sugározható, akkor az akár hétfőtől bekerülhet a köztelevízió választási műsoraiba.
MTI
Erdély.ma

Mircea Dusa eltávolítaná az autonómiás plakátokat
Mircea Dusa román belügyminiszter úgy véli, hogy a választási irodáknak el kellene távolíttatniuk azokat a propagandaanyagokat, amelyek Székelyföld területi autonómiájára utalnak.
Az Agerpres hírügynökség jelentése szerint az újabb Hargita megyei képviselői mandátumra pályázó Mircea Dusa egy gyergyótölgyesi kampánygyűlésen elmondta: az emberek azt várják el a képviselő- és szenátorjelöltektől, hogy a munkahelyekről, a fizetésekről beszéljenek, nem pedig az autonómiáról. A belügyminiszter megjegyezte, mind a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), mind az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) választási plakátjai sértőek a térség románsága számára. „Mindkét párt jelöltjeinek meg kell érteniük, hogy román parlamenti mandátumra pályáznak, nem pedig az úgynevezett Székelyföld parlamentjébe” – jelentette ki a belügyminiszter.
Mircea Dusa hozzátette, hogy a magyar képviselők is arra az alkotmányra esküsznek fel, amelynek első cikkelye kimondja: Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam. „Be kell tartaniuk az esküjüket” – nyomatékosította Mircea Dusa. Azt is megemlítette, hogy már csak pár nap van hátra december elsejéig, Románia nemzeti ünnepéig, és „meglehet, a Hargita és Kovászna megyei románok azt a kérdést teszik fel maguknak, szükséges-e tiltakozó megmozdulásokat szervezniük az autonomista megnyilvánulások ellen”.
Válasz Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere egy csütörtöki sajtótájékoztatón éppen az autonómiatörekvések vélt alkotmányellenességének vádjára adott választ. A polgármester kijelentette, az autonómia emlegetése éppen annyira lépi túl az alkotmány kereteit, mint amikor Crin Antonescu, a szenátus liberális elnöke a monarchia visszaállításáról, Traian Basescu államfő az egykamarás parlamentről, Victor Ponta miniszterelnök pedig a regionalizálásról beszél. Antal Árpád hozzátette, ezek a fogalmak ugyanúgy nem szerepelnek az alkotmányban, mint az autonómia vagy a föderalizmus fogalma, mégsem vádolják alkotmányellenességgel az ezeket emlegető politikusokat. Szombaton ezrek tüntettek Erdélyben az autonómiáért. A tüntetésen felszólaló Tőkés László szerint az autonómia kérdésének nem megosztania, hanem éppen összekapcsolnia kellene az erdélyi-partiumi magyarságot.
MTI
Erdély.ma

Honosítás, és az érmelléki öntudat erősítése
Együttműködési megállapodás két éves évfordulójának megünneplésére, illetve a “Szülőföldünk: Bihari Érmellék” című kiadvány bemutatására került sor szombat délután az érmihályfalvi Padlás Galériában, az EMNT megyei szervezetének rendezésében.
Mintegy százan vettek részt a szombat délutáni eseményen, az érkezőket a honosítási eljárás során előkerült érdekes kordokumentumokból összeállított kiállítás falakra helyezett darabjai “irányították” a Padlás Galériába. A megjelenteket Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) partiumi régióelnöke köszöntötte, azzal, hogy “újabb idegeninvázió van Érmihályfalván” – utalva a helyi polgármesternek egy korábbi rendezvényük kapcsán tett kijelentésére. Dr.Wetzel Tamás, a Magyar Köztársaság Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumának miniszteri biztosa szólt a továbbiakban, felelevenítve, hogy “mintha tegnap lett volna” az, amikor a minisztérium együttműködési megállapodást írt alá az EMNT-vel az egyszerűsített honosítási eljárás lebonyolítására. Ami ellenben az azóta lezajlott hatalmas munkát illeti, akár 20 évnek is tűnhet a két esztendő, tette hozzá, adatokat is sorolva: 330 ezren kérelmezték az állampolgárságot, közülük 220 ezren Erdélyből, 90% pedig túl van az eskütételen, 150 ezren névmódosítást is kérelmeztek. Később, kérdésre adott válaszból azt is megtudtuk, hogy az anyakönyvi iratok kiadásával mintegy egy éves késében vannak.
Nemzetegyesítés
Idén mindössze 10%-kal kevesebb a kérelmező mint tavaly, a legtöbb kérelmet pedig Létavértesen iktatták. A biztos egyúttal köszönetet mondott a munkában részt vevő polgármestereknek és jegyzőknek, közülük jelen volt a szomszédos Nyírábrányból Nyíri Béla polgármester, és Kiss Edit jegyző, illetve a “csúcstartó” létavértesi jegyző, Dezső Angéla. Dr. Nagyhajú Béla, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) igazgatója azt emelte ki, hogy a honosítás a nemzetegyesítés fontos feladata, de kiemelkedő szerepe van a testvértelepülési kapcsolatoknak is. Ugyanakkor cáfolta azt a híresztelést, hogy a könnyített honosítási eljárást bárki is meg akarná szüntetni. Szilágyi Zsolt, az EMNP alelnöke köszönetet mondott azoknak, aki részesei a honosításnak, és kiemelte az Orbán-kormány érdemeit ebben a kezdeményezésben, emlékeztetve, hogy például Románia már 10 évvel korábban tett hasonló lépéseket az övéi érdekében. Zatykó Gyula, aki két éve az EMNT vezetője volt, visszaemlékezett a megállapodás előkészítésére, megkötésére, a Demokrácia Központok alapítására, majd a “közhasznú munka” beindulására. Nyíri Béla nyírábrányi polgármester kötelességnek és megtiszteltetésnek nevezte, hogy részt vehetnek a honosítási eljárásban.
Helytállás
Bár a rendezvény végén került sor rá, de itt említjük meg, hogy a honosításban kifejtett munkájukért az EMNT Magyar Helytállás Díját vehette át dr.Wetzel Tamás, dr. Nagyhajú Béla, Nyíri Béla, Kiss Edit, Dezső Angéla és Czeglédi Júlia, a helyi Demokrácia Központ irodavezetője. A rendezvény második részében könyvbemutatóra került sor, Szilágyi Ferenc-Czeglédi Júlia-Molnár Zsolt: Szülőföldünk Bihari Érmellék című albumát vehettük kézbe. A szerzők nevében dr.Szilágyi Ferenc mondta el, hogy a kiadvány célja, erősíteni a partiumi, érmelléki öntudatot. A kiadvány három részből áll: az első az Érmellék “önmeghatározása” földrajzi, néprajzi, közigazgatási, történelmi szempontok alapján; a második rész egy úgynevezett településtár, mely fontos épületek, emlékhelyek fotóival mutatja be a régió településeit; a harmadik pedig egy dokumentumtár, hely 25 család iratait, tárgyi emlékeit mutatja be, melyek a honosítási eljárás során, vagy kapcsán kerültek előtérbe (az érintett családok is meghívót kaptak az eseményre). Az albumot minden jelenlévő ingyen megkapta, az a továbbiakban 35 lejért vásárolható meg az EMNT-irodákban (Demokrácia Központokban). Jövő pénteken, november 30-án 17 órától Raffay Ernő: Politizáló szabadkőművesség című új kötetének bemutatóját tartja az EMNT az érmihályfalvi Padlás Galériában.
Rencz Csaba
Erdon.ro

Egységes gazdasági térség a Kárpát-medencében
A Kárpát Régió Üzleti Hálózat nagyváradi irodája és a Kárpátia Magyar-Román Kereskedelmi és Iparkamara közös szervezésében nyílt meg a Partiumi Keresztény Egyetem földszinti aulájában a Magyar Termék Nagydíj vándorkiállítás, melynek célja a régió kis- és közepes vállalkozásai termékeinek népszerűsítése.
A kiállítást Radetzky Jenő, a Nemzetgazdasági Minisztérium által augusztusban elindított Wekerle-terv miniszteri biztosa, a Kárpátia Magyar-Román Kereskedelmi és Iparkamara tiszteletbeli elnöke nyitotta meg jeles meghívottak, köztük Glattfelder Béla EP-képviselő részvételével.
Köszöntő beszédet mondott Szilágyi Zsolt, Tőkés László brüsszeli kabinetfőnöke, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke, aki a Kárpát-medence egységes gazdasági térségében való elgondolását hangsúlyozta. Mint mondotta, ennek a gondolatnak a mentén fejti ki tevékenységét a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara is, és ezt veszi figyelembe a Wekerle-terv, illetve az ehhez szervesen kapcsolódó, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által kidolgozott Mikó Imre Terv is. Szilágyi Zsolt rámutatott arra, hogy a földrajzi értelemben egységes régiót múltja is összeköti, ezért a jövőjét is ennek jegyében kell építeni. „Össze kell fűzni a régiót egy egységes szerves, hatékony, az embereknek jólétet, lehetőséget biztosító régióvá, ahol az egyéni vállalkozó ugyanúgy megtalálja az érvényesülését mint az a közösség, amihez tartozik” – hangzott el.
Az éppen zajló rendkívüli uniós csúcstalálkozó kapcsán Szilágyi Zsolt kijelentette: az Unióban meg kell harcolni a kelet-közép európai érdekekért, illetve a kohéziós alapokért. Amint azt annak idején a magyar uniós elnökség is szorgalmazta, tudatosítani kell, hogy a kelet-közép európai országok nem másodrangú partnerei, hanem szerves, meghatározó részei az Európai Uniónak.
A megnyitót követően „A vidéki települések jövője a Kárpát-medencében” címmel vidékfejlesztési és turisztikai konferenciára került sor az egyetem Bartók Béláról elnevezett termében.
Az Erdélyi Magyar Néppárt partiumi sajtószolgálata
erdon.ro

Csökken Romániában a magyarok száma, de az országos arány alig változik
Csökken Romániában a magyarok lélekszáma, de mivel ugyanilyen negatív trend érvényesül az ország összlakosságának számát illetően is, a magyarok részaránya alig változik – derült ki Veres Valér kolozsvári szociológus hétfő esti brüsszeli előadásából, amelyet az erdélyi magyarság asszimilációja témakörének szentelt.
A kutató Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő és a brüsszeli Balassi Intézet meghívására tartott előadást a Magyar Nemzeti Kisebbségek Európai Érdekképviseleti Irodájának, a HUNINEU-nak a székházában.
A 2011-es romániai népszámláláson az ország lakosságából 16 millió 870 ezren (88,6 százalék) vallották magukat románnak, 1 millió 238 ezren (6,5 százalék) magyarnak, 619 ezren pedig (3,2 százalék) romának, illetve cigánynak. Emellett számos más nemzetiség él Romániában, így például ukránok, németek, törökök.
Az előző, 2002-es népszámlálás óta a magyarok száma közel 197 ezer fővel csökkent. A magyarok részaránya azonban csak 0,1 százalékponttal volt alacsonyabb 2011-ben, mint közel egy évtizeddel korábban. 1992-ben a romániai magyarok részaránya még az ország lakosságának 7,1 százalékát tette ki, 2002-ben 6,6, 2011-ben pedig 6,5 százalékát.
A Veres Valér által ismertetett adatok szerint a román-magyar vegyes házasságok 27,5 százalékában lesz magyar az ilyen házasságból származó közös gyermek. A „normális", vagyis asszimilációmentes állapot az lenne, ha ezen családok 50 százalékában nevelnének magyar nemzeti identitású gyermekeket.
A kutató beszámolt az erdélyi magyarok identitáselemeinek változásairól, a regionalitás tudatának erősödéséről is. Míg 2007-ben a válaszadók 16,6 százaléka vallotta magát „erdélyinek", 27 százaléka „erdélyi magyarnak", 29 százaléka pedig „magyarnak", a 2010-es felmérés alapján 29,6 százalékra emelkedett a magukat „erdélyiként" meghatározók aránya, és eközben 24,4 százalékra csökkent mind az „erdélyi magyar" definíciót választók aránya, mind pedig azok aránya, akik „jelző nélküli" magyarnak vallották magukat. 2007-ben 7 százalék, 2010-ben 9 százalék mondta magát „székelynek". 2007-ben még a válaszadók 61 százaléka teljesen egyetértett azzal az állítással, hogy magyarnak született, és ez büszkeséggel tölti el, 2010-ben azonban már csak 39,1 százalék értett teljesen egyet ezzel a kijelentéssel.
A válaszadók közel 60 százaléka nem gondolja azt, hogy magyar származása hátrányt jelentene számára. 2007-ben a megkérdezettek 4,6 százaléka, 2010-ben már csak 3,3 százaléka értett egyet maradéktalanul azzal az állítással, hogy magyarsága hátrányt jelent.
A 2007-es adatfelvétel során a válaszadók 46,6 százaléka Romániát, 31 százaléka pedig Erdélyt tekintette hazájának, míg Magyarországot mindössze 3,7 százalék. 2010-ben a hazájukként Romániát megjelölők aránya 40 százalékra csökkent, ám lényegesen megemelkedett – 45,5 százalékra – az Erdélyt válaszolók aránya. Más, lényeges elmozdulás e tekintetben nem történt.
„Bár létezik az egységes kárpát-medencei magyar nemzettudat, (...) ez nem a Magyarországgal való azonosulás útján történik" – olvasható a kolozsvári szociológus által a rendezvény résztvevőinek kiosztott összegző tájékoztatóban.
MTI
Erdély.ma

Huszonkét év
Elég volt! – a sepsiszentgyörgyi autonómiapárti tüntetés e felkiáltásban összegezhető egyik tanulsága történelmi távlatba helyezi a ma küzdelmeit.
Gondoljuk meg, a korábbi diktátor 25 évig uralgott – mondotta nemrég egy szónok egy másik rendezvényen, és a kijelentés egybecseng a néphangulat egy mára kiérlelt felismerésével: korszakhatárhoz közeledünk, történelmi léptékkel is mérhető időszak telt el a rendszerváltás óta. Az eltelt két évtized kisebbségvédelmi eredményei nem annyira önmagukban véve jelentéktelenek, hanem pontosan a viszonylag nagy, szinte egy emberöltőnyi időszakkal mérve, „megszámolva” találtatnak könnyűeknek.
Mert mit is ért el az erdélyi magyarság e két viharos évtized hepehupás terepén, e sokszor kilátástalan bukdácsolásban a román belpolitika minduntalan zavarossá és viharossá váló vizein? A Székelyföldön a kisebbségi jogok vonatkozásában bizonyos értelemben még mindig alatta vagyunk annak, amit a korábbi totalitárius rendszer első korszakában nyújtott, amikor itt a bíróságtól a kormányhivatalig magyar szó járta, és még az autonómia egy, igaz, eleve gúzsba kötöttnek szánt változatával is kísérleteztek, betelepítésekről pedig szó sem volt. Azt nevezzük eredménynek, hogy még ott sem tartunk? Ma pedig pontosan a kisebbségvédelmi hozzáállás elégtelensége az, ami kiviláglik megfáradt és lendületet vesztett képviselőink tevékenységéből, hiszen ahogy telik életünk és erőnk apad, érezzük: ennél jóval többre lenne szükség, a teljes értékű emberi lét megélésére, normalitásra, a védelmi pozíciókból való kilépésre. Közösségi és egyéni létünk polgári kiteljesedésére vágyunk valamennyien, ahelyett, hogy a múlt folyton feltámadó démonaival, a többségi sovinizmussal, a jogokat kiskanállal mérő nemzetállammal kelljen a végkimerülésig hadakoznunk.
Logikus és történelmi léptékű javulását sorsunknak az elprédáltnak érzett két évtized után az önrendelkezés egy magasabb fokának birtokában remélhetjük. Ennek a felismerésnek adott hangot a sepsiszentgyörgyi sokaság, melynek erejét, lélekszámon innen vagy túl, pontosan a tiszta hang adja, ennek jogán jegyzi-jegyezheti fel a történelem.
B. Kovács András
Háromszék
Erdély.ma

Sepsiszentgyörgy: tüntetés az autonómiáért
Az autonómiát tartja az egyedüli megoldásnak a Székelyföld gondjaira az a közös nyilatkozat, amelyet a Sepsiszentgyörgyön szombaton rendezett tüntetés résztvevői háromszoros igen felkiáltással fogadtak el. A szervezők szerint mintegy 3 ezer résztvevő jelenlétében lezajlott tüntetésen Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, európai parlamenti képviselő hangsúlyozta, azok vádolják őt megosztással, akik letértek az autonómia útjáról. Meggyőződése szerint az autonómia kérdésének nem megosztania, hanem összekapcsolnia kellene az erdélyi magyarságot. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke úgy nyilatkozott, ilyen jellegű rendezvényeket nem választási kampány idején kell szervezni. Hozzátette, a tüntetést meghirdető Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) „szerencséje”, hogy a szövetség is mozgósította embereit.
A hatóságok nem engedélyezték, hogy felvonják a székely zászlót. A lobogót a tilalom miatt a tüntetés egész ideje alatt fiatalok tartották kézben a szónokok emelvénye előtt.
Szabadság (Kolozsvár)

Autonómiatüntetés: közös nyilatkozatot fogadtak el résztvevők
Az autonómiát tartja az egyedüli megoldásnak Székelyföld gondjaira az a közös nyilatkozat, amelyet a szombaton Sepsiszentgyörgyön rendezett tüntetés résztvevői fogadtak el, háromszoros igen felkiáltással. A Sepsiszentgyörgyi nyilatkozat címmel felolvasott dokumentumban leszögezték: a központosított bukaresti hatalom eddig több problémát okozott, mint ahányat megoldott. „Nincs további 22 évünk várni arra, hogy Bukarestben rendeződjenek közös dolgaink” - áll a dokumentumban.
Leszögezték: azt akarják, hogy saját dolgaikban maguk dönthessenek, és az autonómia követeléséből nem engednek. „Küzdelmünket békés, demokratikus eszközökkel mindaddig folytatjuk, míg célunkat el nem érjük” - áll a nyilatkozatban.
A szöveg arra szólítja fel az erdélyi magyar politikai pártokat, hogy dolgozzanak ki egy közös cselekvési tervet az autonómia elérése érdekében, és attól el ne térjenek. Partneri együttműködést ajánlottak ugyanakkor az Erdély méltóságát visszakérő románságnak.
A több ezer résztvevő jelenlétében lezajlott tüntetésen Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke arra figyelmeztetett, azok vádolják őt megosztással, akik letértek az autonómia útjáról. Hozzátette, meggyőződése szerint az autonómia kérdésének nem megosztania, hanem éppen összekapcsolnia kellene az erdélyi magyarságot.
A volt püspök kijelentette, az erdélyi magyarság megelégelte, hogy választottai elmennek Bukarestbe, majd hazajönnek, és elmagyarázzák, hogy mit miért nem lehet megcsinálni. Hozzátette, egy haláleset és egyes politikusok „felbuktatása” után jelenleg kevesebb magyar ül a bukaresti parlamentben, mint ahányan 2008-ban mandátumot szereztek. „Ki vette észre, hogy néggyel kevesebben vagyunk Bukarestben?!” - tette fel a kérdést. Azt a következtetést vonta le: „a mennyiség semmire sem garancia; minőségi képviseletre van szükség”.
Méltányolta ugyanakkor, hogy az RMDSZ képviselői is jelen vannak az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) által meghirdetett tüntetésen.
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke egyebek között arról beszélt, hogy az erdélyi magyarság „parlamenti képviseletének a monopóliumát féltve őrző” RMDSZ aprópénzre váltotta az autonómia ügyét. Toró úgy vélte: bár az erdélyi magyarság parlamenti képviselői húsz évvel ezelőtt felesküdtek az autonómiára, „a jövőt adták el a jelen - szavazatra váltható – eredménymorzsáiért”.
Toró emlékeztetetett: a székely önkormányzás hagyományát sem a török, sem a Habsburg, sem a kommunizmus, sem a román nemzetállam nem tudta teljesen kiölni. Az elnök a Székelyföld belső önrendelkezésének határozott képviseletére buzdított. Hozzátette: elég volt a tétlen csodavárásból.
A tüntetésen Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke emlékeztetett arra, hogy októberben a román szenátus anélkül utasította el a Székelyföld autonómiastatútumának a törvénytervezetét, hogy az RMDSZ szenátorai felszólaltak volna a tervezet mellett, és a szövetség vezető politikusai részt sem vettek az ülésen. Hozzátette, téved, aki azt gondolja, hogy ezzel a témát lezárták. „A küzdelem csak most kezdődik!” - jelentette ki Izsák Balázs.
Az SZNT-elnök felszólítására a tömeg háromszoros igen kiáltással szavazta meg, hogy a decemberi választások után megalakuló új parlamentbe is beterjesszék a székelyföldi autonómiastatútum tervezetét, és azt is, hogy a székelyföldi önkormányzatok ismét határozatban tegyenek hitet az autonómia mellett.
A tüntetés résztvevőit a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása elleni két hónapos tüntetésével ismertté vált Sánta Imre lelkész, az EMNP sepsiszentgyörgyi képviselőjelöltje arról tájékoztatta: a román hatóságok nem engedélyezték, hogy egy zászlórúdra felvonják a székely zászlót.
A több négyzetméteres lobogót a tilalom miatt a tüntetés egész ideje alatt fiatalok tartották kézben a szónokok emelvénye előtt.
Krónika (Kolozsvár)

Erdélyi költősors – a visszatérés
Bár Bartis Ferenc (1936–2006) író, költő Gyergyószárhegyen született, Marosvásárhely joggal tartja a saját fiának, hiszen itt tanult és dolgozott éveken át, innen települt át 1984-ben Magyarországra a sok zaklatás elől, amit részben 1956-os szereplése, részben pedig későbbi tevékenysége, magatartása váltott ki a román kommunista hatóságok részéről.
Dénes László
Az egykori székely főváros legfiatalabb irodalmi körének alapítója, Bölöni Domokos ki is fejezte ama szándékát, hogy ha már Bartis Ferencről nevezték el körüket, minden egyes összeüléskor valaki olvassa fel a névadó legendás versét, az Utószó (És mégis élünk...) címűt, amit amaz 1956. november elsején a kolozsvári Házsongárdi temetőben mint egyetemi hallgató elszavalt az erdélyi szellemi nagyok, Brassai Sámuel, Dsida Jenő és Kriza János sírjánál. Egyebek mellett ez a felolvasás adott ürügyet a magyarországi forradalommal és szabadságharccal rokonszenvező erdélyi fiatalok későbbi tömeges letartóztatására. Bartis hét évi szigorított börtönbüntetést kapott, de a román titkosrendőrség szabadulása után, évek múlva is vegzálta az Összmagyar Testület későbbi elnökét. Nem véletlenül emlegetjük az akkor történteket, ugyanis a Bartis Kör csütörtöki ülésén az a Pethő László Árpád volt az íróvendég, aki maga is megjárta – Bartisék nyomában szinte – a román nemzetállami diktatúra bugyrait. A Kolozsváron született költő Marosvásárhelyen érettségizett 1967-ben, folyóiratokban és antológiákban publikált először, Forrás-kötete jelent meg a Kriterionnál Pethő László név alatt (Visszatérés, 1983), igaz, majdnem egy évtizedig feküdt a kézirat a kiadónál, mert közben a „szocialista államrend felforgatásának” vádjával három év börtönre ítélték a „szubverzív írásokat” produkáló költőt, amiből hét hónapot le is töltött. Megbélyegzettként ő is Magyarországra települt 1987-ben, ahol vidéki újságíróként élt és dolgozott, s azóta több kötete jelent meg. Ezek közül most a Bálban bál című versválogatást, valamint a Kinek kezében a lámpás? és Földreszálltan című, interjúkat és önvallomásokat tartalmazó kötetecskéket hozta el az unitárius egyház Bolyai téri tanácstermébe. A jó kéttucatnyi érdeklődőnek a körvezető Bölöni Domokos ajánlotta be a szerzőt és műveit, ezek közönség általi fogadtatásáról, kritikai recepciójáról is faggatva Pethő László Árpádot, aki pedig nemcsak örömének adott hangot e futólagos „hazatérés” fölött, de félelmeinek, aggodalmainak is népünk, nemzetünk és saját sorsának alakulását illetően, mert a múlt fenyegető árnyai ma is a nyomunkban koslatnak. De hogy az összejövetel emelkedett hangulatban ért véget, az elsősorban Seprődi József dicsőszentmártoni borásznak köszönhető, aki a Küküllő-menti pincék idei nedűiből hozott el ínyenceket is kielégítő kóstolni valót, nem is egyet. Beszélt is róluk, nem mulasztva el rámutatni: az irodalom és a bor édes testvérek a magyar kultúrában.
Krónika (Kolozsvár)

Megnyílt az Erdélyi Művészeti Központ bemutatkozó kiállítása
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum lovagtermében nyitotta meg első kiállítását szombaton az októberben létrehozott Erdélyi Művészeti Központ.
Kelemen Hunor, volt kulturális és örökségvédelmi miniszter, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke a megnyitón elmondta, az erdélyi magyarság elmúlt 23 éve az intézményépítésről szólt, de a kortárs képzőművészeti múzeum eddig hiányzott az intézmények közül. Korábban kolozsvári, marosvásárhelyi helyszínben is gondolkoztak, de kiderült, hogy csak olyan helyen lehet életre hívni az intézményt, ahol ehhez megvan az önkormányzat támogatása. Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója arról számolt be, hogy az intézményt létrehozó októberi adminisztratív döntés után a szakmát is meg kívánták nyerni a múzeumalapítás gondolatának. Ezért szervezték a kiállítást azokból az alkotásokból, amelyek máris az intézmény rendelkezésére állnak. Az igazgató hozzátette, a most kiállított anyagot kibővítik, elkészítenek egy katalógust, és a tárlatot Erdély más nagyvárosaiban is kiállítják.
Kántor Lajos irodalomtörténész, a Kolozsvár Társaság elnöke a kiállítás megnyitóján elmondta: a mostani válogatás rendezőelve az volt, hogy a már nem élő, vagy az elszármazott erdélyi magyar művészektől mutassanak be egy-két alkotást. „Sokkal gazdagabbak vagyunk, mint ahogy ez a köztudatban él” – vonta le a következtetést Kántor Lajos. A kiállítás az erdélyi alkotók közül mások mellett Nagy Albert, Mattis-Teutsch János, Baász Imre, Plugor Sándor, Gergely István, Jecza Péter, Nagy Pál, Sükösd Ferenc, Gazdáné Olosz Ella, Hervai Zoltán, Bocz Borbála, Kós András munkáit mutatja be.
Szabadság (Kolozsvár)

„Ahol a színpad csak ürügy a találkozásra”
Napkeltétől virradatig ünnepeltek a néptáncosok és népzenészek közönségükkel a Diákművelődési Házban és a Heltai Alapítvány székhelyén szombaton, a IX. Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozón. A kilencedik alkalommal megrendezett találkozó hosszú utat járt be, míg egyszerű születésnapi mulatságból színvonalas rendezvénnyé nőtte ki magát. – Az Ördögtérgye Néptáncegyüttest 1999-ben alapítottuk feleségemmel, Zsuzsával. Az ötödik születésnapon arra gondoltunk, hogy ha már úgyis itt működünk Kolozsváron, meghívhatnánk a város és a környék együtteseit, hogy közösen ünnepeljünk. A lényeg ma is ugyanaz: hogy mulassunk, jól érezzük magunkat. A színpad csak eszköz, ürügy a találkozásra – magyarázta lapunknak Both József, a rendezvény házigazdája, a szervező csapat vezetője.
Évről évre több odafigyeléssel és fejfájással jár együtt a Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozó megszervezése. A háttérben lelkes, fáradságot nem ismerő csapat áll, amelynek tagjai saját költségekből önként gondoskodnak arról, hogy az egynapos rendezvény minden évben zökkenőmentesen haladjon, és minden korosztály figyelmét felkeltsék.
Erről árulkodik az idei színes program is, amelynek első felében a legkisebbeket invitálták a Diákművelődési Házba. A kézműves-foglalkozásra, gyerektáncházra számos kíváncsiskodó ellátogatott, az örökmozgókat már kevesebb sikerrel tudta lekötni a Nagyvárad Táncegyüttes Bambuc Ördög című gyerekelőadása.
A délutáni órákban kiürült a gyerekzsivajtól hangos előtér, kerekasztal-beszélgetésre került sor táncházakról és arról, hogy vajon érdemes-e leragadni a ’60-as, ’70-es évekből ránk maradt, fejlődésükben megállt táncoknál, berögzült mozdulatoknál, avagy bátran lehet újítani, hozzátenni a sajátunkat. Hiszen ez nem csak dédapáink tánca, hanem ugyanúgy a miénk is, akik tovább örökítjük a néphagyományokat.
Both József elmondása szerint ez az igen aktuális és fontos téma megérdemelne egy külön rendezvényt. Továbblépésként a kosteleki Szellő Néptánccsoport táncosainak, a Zerkula zenekarnak és Ferencz András oktatónak adták át a terepet, valamint azoknak a felnőtteknek, akik ugyan csak egy rövid óra erejéig, de ízelítőt kaphattak a gyimesi táncokból, elsajátítva néhány lépést, mozdulatot.
A gálaest hagyományosan a rendezvény egyik fő mozzanatának számít, nem csoda, hogy ezúttal is telt ház fogadta a több mint tíz fellépő együttest. A kissé talán hosszúra nyújtott műsort a közönség nem csak türelemmel, de őszinte érdeklődéssel követte végig. A szervezők a műsort három részre tagolták, így az első részben a környékbeli ifjúsági tánccsopor- tok mutatkozhattak be: a kolozsvári Bogáncs, Zurboló, Kalotaszeg, Szarkaláb, Ördögtérgye, a szamosújvári Kaláka, valamint a Szegedről érkezett Cuháré és Délikert Napsugár.
– Minden alkalommal az adott évi tevékenységünk szolgáltatja a gála témáját. Mivel ez közös szervezés, az együttesből mindenki a magáénak érzi, sokszor a táncosok találják ki a témát. Idén a Ki mint veti táncát című előadásunk egyik jelenete szolgált alapként, amelyben bihari és gyimesi ritmusokat helyeztünk egymás mellé. Ezt a részletet vágtuk be a gálaműsor második részébe, és a két tájegységről hívtunk hagyományőrző táncosokat, Körösbánlakáról és Kostelekről – avatott be a házigazda a gála megszervezésének hátterébe, majd hozzátette: az amatőr táncegyüttesek és hagyományőrzők mellett fontosnak tartják, hogy minden évben egy-egy hivatásos együttes is színpadra lépjen. A délelőtti gyerekelőadás után a Nagyvárad Táncegyüttes a Fekete sáfrán című felnőttmesével állt közönség elé.
A gálán nem volt helye a fölösleges szócséplésnek, a szavak helyett inkább a tánc és zene beszélt. A közönség a gálát követően még utoljára körülnézhetett a kézművesvásáron, vagy hamar a Heltai Folk-kocsmába siettek, hogy időben kapjanak sört, zsíros kenyeret és a legjobb helyről hallgassák a Csereklye, a Harmadik, a Heveder és a Zerkula zenekar muzsikáját, s virradatig táncoljanak, mulassanak együtt.
SIMÓ HELGA
Szabadság (Kolozsvár)

Egy teljes napon át imádkoztak
Élő imalánc Marosvásárhelyen
Rózsafüzérrel a kezükben, hangosan imádkozó kis csoportra lettek figyelmesek szombaton Marosvásárhely utcáin a városlakók. A katolikus vallás szokásvilágát idéző rózsafüzér-zarándoklatra Marosvásárhelyen első alkalommal került sor, a Máltai Segélyszolgálat kezdeményezésére. A szombati zord, hideg időjárás ellenére a hívek élő imaláncot alkotva körbejárták a város katolikus plébániáit, és mindenhol imádkoztak.
A rózsafüzér-zarándoklat résztvevői szombaton reggel 8 órakor indultak el az Egyesülés negyedbeli nemrég felavatott Szent Család templomból, majd a Szt. Imre, a medgyesfalvi Szt. Erzsébet, a kövesdombi Szt. Miklós- templom, a Tudor negyedbeli Szt. Kozma és Damján, a Köteles utcai minoriták temploma következett, majd a főtéri Keresztelő Szent János-plébánia volt a zarándoklat végső állomása. Az ötven- hatvan fős csapat végigjárta a várost, mindenik templomban imádkoztak, és mindenik helyszínen újabb hívek csatlakoztak hozzájuk. Mindenütt szinte teljesen sikerült megtölteni Isten szent hajlékát, a főtéri plébánián is több mint százan vettek részt a szentmisén – tudtuk meg Tulit Viktóriától, a Máltai Segélyszolgálat marosvásárhelyi vezetőjétől, aki sikeresnek könyvelte el a szombati kezdeményezést, mint mondta, nem is gondolták, hogy ilyen sokan csatlakoznak hozzájuk. Tulit János, a segélyszolgálat illetékese hozzátette, jóleső érzés volt megtapasztalni, hogy az imádkozó kis csoportot látva sok járókelő kalapot emelt és keresztet vetett, valamint az, hogy a hét plébánia hívei között sikerült kapcsolatot teremteni a közös ima által. A máltaiak úgy érzik, elérték céljukat, hogy a plébániák hívei a várost körbejárva élő imaláncot alkossanak, és a Szűzanya oltalmába ajánlják a várost és lakóit.
– A célunk az volt, hogy az imádság hatására leomoljanak a város lakóit egymástól és Istentől elválasztó falak – fogalmazott Tulit János. A Máltai Segélyszervezet hagyományt szeretne teremteni a rózsafüzér-zarándoklat megszervezéséből Marosvásárhelyen is, így várhatóan jövő októberben ismét lehetőségük adódik a híveknek, hogy rózsafüzérrel a kezükben, imádkozva végigjárják a város utcáit és katolikus plébániáit.
(menyhárt)
Népújság (Marosvásárhely)

Megalakult a KAT felsőoktatás és tudomány szakbizottsága
Megtartotta alakuló ülését a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) felsőoktatás és tudomány szakbizottsága. Az eseményre a Romániai Magyar Demokrata Szövetség központi, kolozsvári székházában került sor pénteken, november 23- án. A felsőoktatási szakbizottság létrejöttével tovább bővült a KAT, hiszen, mint ismeretes, korábban már összeállt a testület művelődési és közoktatási szakbizottsága is. A KAT-ban a reprezentatív civil szervezetek képviselői, a történelmi egyházak által delegált személyek, valamint oktatási-kulturális intézmények vezetői vesznek részt: a felsőoktatási bizottság munkájába azok kapcsolódnak be, akik a KAT megalakulásakor jelezték, e szakterület kérdéseinek megoldásában kívánnak szerepet vállalni.
Székely István, a KAT elnöke, a szövetség főtitkárhelyettese az ülést követően arról tájékoztatott, hogy a szakbizottság tagjai megvitatták a romániai magyar felsőoktatás előtt álló kihívásokat, kiemelt hangsúlyt fektetve a csökkenő demográfiai tendenciákra, valamint az elmúlt évek érettségi eredményeinek következményeire.
Egyetértettek Magyari Tivadarnak, a szövetség oktatási kérdésekért felelős főtitkárhelyettesének megállapításával, miszerint az egyetemek, civil szervezetek, egyházak, önkormányzatok közötti folyamatos egyeztetések révén elkerülhetők lennének a szükségtelen párhuzamosságok, ugyanakkor kialakítható lenne egy olyan oktatási kínálat, amely összhangban áll mind a munkaerőpiac, mind a hallgatók elvárásaival.
A testület tagjai megegyeztek abban, hogy jövő év tavaszára egy több szempontot figyelembe vevő munkaerő- piaci felmérést kezdeményeznek: teszik ezt annak érdekében, hogy az egyetemek kínálata minél nagyobb mértékben megfeleljen a munkaerőpiac igényeinek.
Dr. Benedek József professzor kitért arra, hogy az erdélyi egyetemi központokban egyre több olyan szakterület van, amely fokozatosan vonzza a magyarországi egyetemi hallgatókat. Példaként említette a pszichológia és a néprajz szakot, valamint a színház kart. Ez, a szaktestület tagjai szerint, mindenképpen pozitívumként értékelhető, hiszen így kétirányúvá vált az a folyamat, amelynek során az erdélyi diákok magyarországi egyetemeket választották felsőfokú tanulmányaik helyszínéül. Ez pedig egy olyan jelenség, amelyre az elkövetkezőkben nagyobb hangsúlyt kell fektetni – mutattak rá.
A felsőoktatás tömegessé válásával egy időben kiemelt figyelmet kell szentelni az oktatás színvonalának megőrzésére. Erre dr. Markó Bálint egyetemi adjunktus hívta fel a figyelmet. Úgy fogalmazott: mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az egyetemi hallgatók számának növekedése eredményeként ne csorbuljon az oktatás minősége.
Népújság (Marosvásárhely)

Romaháború tört ki Gyergyóban
Tizenöt személyt őrizetbe vett szombatról vasárnapra virradóra a gyergyószentmiklósi rendőrkapitányság, és összesen 24 személy ellen indult eljárás, miután szombaton délben a városban, a nyílt utcán csapott össze két romacsoport.
A konfliktus szombaton délben robbant ki, a rendőrség közlése szerint egy korábbi nézeteltérés miatt. Az előzetes nyomozás eredményei szerint az egyik csoport tagja felelősségre vont egy férfit a mások csoportból, amiért az ellopott tőle egy lovat. A két csapat tagjai furkósbotokkal, baltákkal és kaszákkal voltak felfegyverkezve, végül azonban személyi sérülés nem történt, tizenegy ház ablaka – ebből kettő romák tulajdonában állt, a többi más gyergyószentmiklósi polgárokéban – azonban betört.
Az összetűzés kirobbanását követően hamarosan a helyszínre érkeztek a rendőrség és a csendőrség különleges erői, és a konfliktusban részt vevő mind a 41 személyt előállították. A helyszínen egy ideig még a rendfenntartó egységek járőröztek.
Gheorghe Filip, a Hargita megyei rendőr-főkapitányság szóvivője elmondta, a kihallgatásra előállított 41 személy között nők és gyerekek is voltak. A rendőrség rendzavarás, rongálás és jogtalan hidegfegyver-birtoklás miatt indított eljárást. A 24 személy közül, aki ellen eljárás indult, tizenötöt azért vettek őrizetbe, mert agresszívak voltak vagy a többieknél jelentősebb szerepet játszottak a konfliktus kirobbantásában. Az őrizetbe vett személyek életkora 19 és 45 év közötti, és egy nő is van közöttük.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Avató engedély nélkül: megkoszorúzták a váradi honvédemlékművet
Civil átadást szervezett az RMDSZ Bihar megyei szervezete a Rulikowski köztemetőben felállított magyar honvédemlékműnek. Bár eredetileg nem akartak engedélyt kérni az ünnepségre, a rendezvény előtt mégis bejelentették, hogy megkapták a szükséges engedélyeket.
A helyszínen ezzel ellentétben mégis kiderült, hogy a polgármesteri hivatal nem hagyta jóvá ez irányú kérésüket, így a felszólalásokat egy, már korábban felállított világháborús emlékműnél tartották meg, s csak koszorúzni vonult át a mintegy 150 fős csapat az új emlékgúlához.
Ez a honvédemlékmű ugyanis magyar–román kormányközi megegyezés alapján lett felállítva, ezért hivatalos avatást csak a két ország védelmi minisztériuma szervezhet majd neki – erre azonban valószínűleg csak jövőre kerülhet majd sor. Az RMDSZ-es átadáson felszólalt Biró Rozália önkormányzati képviselő, Nagyvárad korábbi alpolgármestere, illetve Sárközi Zoltán önkormányzati képviselő, a gúla felállítását kezdeményező Pro Liberta Partium Egyesület alapítója. Köszöntötték az egybegyűlteket az egyesület magyarországi partnerei is, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör delegációja.
Az emlékgúla annak a négy emlékműnek a pontos mása, amelyeket az első világháború után a váradi lakosság adakozásából állítottak fel a doberdói és isonzói véres csaták helyszínein.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Nagyváradon tartották meg a Délvidéki Szolidaritás Napját
A Délvidéki Szolidaritás Napját tartották tegnap Nagyváradon. A Várad-Újvárosi Református Templom délelőtti istentiszteletén Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke hirdette az igét, majd délvidéki vendégek szólaltak fel.
Tőkés László igehirdetésében arra hívta fel a figyelmet, hogy bár Pál apostol kolossébeliekhez írt könyvének születésekor még igen elterjedt volt a rabszolgaság, és az emberek szigorú hierarchiákban éltek, ez mára ebben a formában nem jellemző, ugyanakkor az elnyomás és a kiszolgáltatottság a modern kori történelemben is valós jelenség.
Emlékeztetett: épp a Délvidéken, az 1944–1945-ös vérengzések idején, illetve a balkáni háborúban eshetett meg, hogy az elnyomó hatalom magyarok tízezreivel végzett, ám meglátása szerint ez ma már elképzelhetetlen volna. Sándor Lajos újvárosi lelkipásztor a gyülekezeti hirdetések után átadta a szót a délvidéki vendégeknek.
Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke köszöntötte a gyülekezetet, felidézve, mekkora vihart kavart a szerbiai politikában a bejelentés, hogy – mintegy válaszképpen a temesvári eseményekre – 1989. december 18-án megalakult a vajdasági magyarság Trianon utáni első érdekképviselete. Pál Károly, a Vajdasági Magyar Szövetség ügyvezető alelnöke szólalt fel, aki azt mondta, pártja készül Szerbia Európai Uniós csatlakozására, bár a romániai és a felvidéki példából világos, hogy a kisebbségi problémákra az sem nyújt megnyugtató megoldást, ám jelenleg jobb út nincs.
A templomi ünnepség után a meghívottak egy része sajtótájékoztatót tartott Tőkés László európai parlamenti irodájában. Az értekezleten Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke felidézte: Tőkés László közbenjárásával több petíciót is benyújtottak az Európai Parlamentnek, amelyek közül az egyikben a szlovákiai magyar állampolgárokkal szemben elkövetett, a szlovák alkotmánynak is ellentmondó visszaélésekre, a másikban pedig a mindmáig befejezetlen romániai restitúciós folyamat hiányosságaira hívják fel a figyelmet.
Lomnici elmondta: a legutóbbi magyar–szerb államelnöki találkozón azt kérték Tomiszlav Nikolics elnöktől, bírálja el pozitívan az igazságtalanul hosszú börtönbüntetésre ítélt temerini fiúk kegyelmi kérelmét. Lomnici Zoltán azt is kilátásba helyezte, hogy Magyarország és Szerbia kapcsolata megromolhat, amennyiben ez a kérdés nem rendeződik, másfelől szerinte Magyarország nem támogathat EU-s csatlakozási törekvéseiben olyan országot, amelyben nem érvényesül a jogbiztonság. Tőkés László azt mondta, hogy nem kifejezetten bizakodó az EP-nek benyújtott petíciók ügyében, de az igaz ügyért akkor is harcolni kell, ha azok megoldására nem mutatkozik valós esély.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Kétéves a könnyített honosítási eljárás
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Magyar Köztársaság Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériuma, valamint Külügyminisztériuma kereken két évvel ezelőtt kötötte meg megállapodását az egyszerűsített honosítási eljárással kapcsolatos ügyintézés lebonyolítására.
Ezt a történelminek nevezhető egyezséget ünnepelték szombat délután Érmihályfalván Wetzel Tamás miniszteri biztos, Nagyhaju Béla, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal igazgatója, valamint az érmellékiek honosításának intézésében élen járó személyek részvételével. Wetzel Tamás köszöntőbeszédében úgy fogalmazott: az állampolgársági törvény elfogadásával történelmet írt a magyar kormány, amelyre száz év múlva is emlékezni fognak.
A jogszabálynak köszönhetően mintegy 330 ezer külhoni magyar válhatott magyar állampolgárrá, tette hozzá a politikus. Nagyhaju Béla beszédében arra világított rá, hogy a honosítási eljárás miképpen szolgálja a nemzet fennmaradását. Fontosnak találta elmondani, hogy egyes, szárnyra kapott rémhírekkel ellentétben a magyar kormány nem szünteti meg az eljárást, sőt tovább egyszerűsíti, hogy még több külhoni magyar válhasson magyar állampolgárrá.
Szilágyi Zsolt, Tőkés László brüsszeli kabinetfőnöke, érmelléki szenátorjelölt kifejtette: kilencven éve keressük a megoldást arra, hogyan tudunk otthon lenni és megmaradni szülőföldünkön. Az ismert körülmények között fontos, hogy rendezzük viszonyunkat az anyaországgal, és rendezzük viszonyunkat annak az országnak a fővárosával, amelybe a történelem kényszerített bennünket – fogalmazott. Az egyszerűsített honosítási eljárás a nemzet összekapcsolásának eszköze, ezért is érthetetlen, miért támadják egyes választott vezetőink.
Zatykó Gyula néppárti alelnök, Nagyvárad szenátorjelöltje – aki annak idején a partiumi demokrácia-központok hálózatának kiépítését vezette – az eljárás beindításának első napjait idézte fel. Mint mondotta, élete meghatározó élménye volt, látni azt a nagyfokú érdeklődést, ami már az első napokra jellemző volt. Szilágyi Ferenc, a néppárt helyi vezetője bemutatta a Szülőföldünk: Bihari Érmellék című képes albumot, amelyet az EMNT azzal a szándékkal adott ki, hogy erősítse az érmellékiek öntudatát, és az egy közösséghez való tartozás érzését.
A könyvben nemcsak az érmelléki településeket mutatják be, hanem az itt élők múltját is felelevenítik korabeli családi fotók, világháborús tárgyi emlékek, katonai kitüntetések és okiratok stb. bemutatásával. A rendezvény keretében az EMNT a Helytállás díját osztotta ki azoknak, akik érdemben tettek az érmellékiek honosításáért. Díjban részesült Wetzel Tamás miniszteri biztos, Nagyhaju Béla főosztályvezető, Nyíri Béla, Nyírábrány polgármestere, Kiss Edit nyírábrányi anyakönyvvezető, Dezső Angéla létavértesi anyakönyvvezető, valamint Czeglédi Júlia, az érmelléki EMNT-iroda munkatársa. Wetzel Tamás és Nagyhaju Béla a szatmárnémeti EMNT-iroda vendégei voltak, ahol ünnepélyes keretek között zárták az iroda által összeállított tízezredik honosítási dossziét.
Krónika (Kolozsvár)

Huszonkét év
Elég volt! – a sepsiszentgyörgyi autonómiapárti tüntetés e felkiáltásban összegezhető egyik tanulsága történelmi távlatba helyezi a ma küzdelmeit.
Gondoljuk meg, a korábbi diktátor 25 évig uralgott – mondotta nemrég egy szónok egy másik rendezvényen, és a kijelentés egybecseng a néphangulat egy mára kiérlelt felismerésével: korszakhatárhoz közeledünk, történelmi léptékkel is mérhető időszak telt el a rendszerváltás óta. Az eltelt két évtized kisebbségvédelmi eredményei nem annyira önmagukban véve jelentéktelenek, hanem pontosan a viszonylag nagy, szinte egy emberöltőnyi időszakkal mérve, „megszámolva” találtatnak könnyűeknek.
Mert mit is ért el az erdélyi magyarság e két viharos évtized hepehupás terepén, e sokszor kilátástalan bukdácsolásban a román belpolitika minduntalan zavarossá és viharossá váló vizein? A Székelyföldön a kisebbségi jogok vonatkozásában bizonyos értelemben még mindig alatta vagyunk annak, amit a korábbi totalitárius rendszer első korszakában nyújtott, amikor itt a bíróságtól a kormányhivatalig magyar szó járta, és még az autonómia egy, igaz, eleve gúzsba kötöttnek szánt változatával is kísérleteztek, betelepítésekről pedig szó sem volt. Azt nevezzük eredménynek, hogy még ott sem tartunk?
Ma pedig pontosan a kisebbségvédelmi hozzáállás elégtelensége az, ami kiviláglik megfáradt és lendületet vesztett képviselőink tevékenységéből, hiszen ahogy telik életünk és erőnk apad, érezzük: ennél jóval többre lenne szükség, a teljes értékű emberi lét megélésére, normalitásra, a védelmi pozíciókból való kilépésre. Közösségi és egyéni létünk polgári kiteljesedésére vágyunk valamennyien, ahelyett, hogy a múlt folyton feltámadó démonaival, a többségi sovinizmussal, a jogokat kiskanállal mérő nemzetállammal kelljen a végkimerülésig hadakoznunk. Logikus és történelmi léptékű javulását sorsunknak az elprédáltnak érzett két évtized után az önrendelkezés egy magasabb fokának birtokában remélhetjük. Ennek a felismerésnek adott hangot a sepsiszentgyörgyi sokaság, melynek erejét, lélekszámon innen vagy túl, pontosan a tiszta hang adja, ennek jogán jegyzi-jegyezheti fel a történelem.
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az autonómia az egyetlen megoldás (Ezrek tüntettek Sepsiszentgyörgyön)
Az autonómia az egyetlen megoldás a székelyföldi magyarság számára – háromszoros igen kiáltással erről fogadtak el nyilatkozatot a szombati sepsiszentgyörgyi tüntetés résztvevői. Több ezren gyűltek össze, s a szónokok beszédeiben visszatérő motívum volt, hogy elérkezett az idő, cselekedni kell, mind többen és többen összegyűlni, világgá kiáltani akaratunkat, igényünket, ha azt akarjuk, ez a föld a miénk maradjon, és száz év múlva is magyarok lakják be.
A 11 órára meghirdetett TransylMania-koncert késve kezdődött, és lassan szivárogtak a Szabadság térre az ünneplőbe öltözött, székely zászlós tüntetők. 12 óra előtt tíz perccel még csak pár százan álldogáltak a színpad előtt, de aztán egyre többen és többen érkeztek. Bevonultak a lovasok – mintegy húszan öltöztek ünneplőbe, pattantak paripára –, majd megérkeztek a politikusok, a színpaddal szemben jobboldalt a Néppárt, baloldalt az RMDSZ elöljárói, jelöltjei kaptak helyet. Hatalmas székely zászlót feszítettek ki a színpad előtt – azt a lobogót, amelynek felvonására nem kaptak engedélyt a szervezők, előző este a zászlórúd felállítását megakadályozta a román hatalom.
Cél és eszköz
A székely himnusz eléneklése és Székely Kinga lelkész áldása után Sánta Imre, az EMNP sepsiszentgyörgyi képviselőjelöltje nyitotta a felszólalók sorát. „Szabadságot a székely népnek! Autonómiát Székelyföldnek!” – dörögte a bikfalvi református lelkész. Sokan megkérdőjelezték e tüntetés időszerűségét, ám véget kell vetni a folyamatos halogatásnak – mondotta. „Ugyanabban a posványban tocsogunk, amelybe belerántottak minket egy diktátum által. Míg szerte Európában az eltelt száz év alatt, de a közelmúltban is országhatárokat írtak át, autonómiák jöttek létre, addig mi csak tétlenül és tehetetlenül álltunk az idő múlásában” – hangsúlyozta. „A létünk a tét, honfitársaim! És megmaradásunk záloga az autonómia, amely még elérendő cél ugyan, de amelyet elérve eszközzé válik önazonosságunk megőrzésére” – emelte ki Sánta Imre, aki szerint hittel és kitartással el lehet érni, hogy mind többen és többen legyünk, hogy szavunk, kiáltásunk egyre erőteljesebb legyen.
A székely széki tanácsok nevében felszólaló Bíró Levente kitért arra, hogy Háromszék ezúttal az összefogásban is példát mutat, „pártpolitikai hovatartozástól függetlenül jelen vannak politikusaink, felekezeti egyházaink, civil szervezeteink és mindazok, akiknek szívügye a székelység jövője, a székelység felemelkedése” – mondotta. Ő is arról beszélt, hogy hitre van szükségünk, s kifejtette: a magyarság történelme során mindig lázadó volt, nem tűrte az elnyomást, és ebben a székelység meghatározó szerepet vállalt. Leszögezte: a mai autonómiatüntetés egy állomása az autonómiaküzdelemnek, folytatni kell a harcot december 9-e után is, „ki kell vinnünk küzdelmünket az utcára, és egyre többen kell csatlakoznunk, egészen addig, amíg kivívjuk Székelyföld területi autonómiáját” – zárta beszédét.
Pártpolitika fölé emelni a nemzetpolitikát
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke felidézte: 1989 decembere óta, 23 esztendeje mondják barátaival következetesen, hogy „autonómiára van szükség, mert ez a megoldás”, és huszonhárom éve támadják őt, őket emiatt. Az autonómia útjáról letért korábbi harcostársak megosztással vádolják őket, „márpedig az autonómia ügyének nem megosztania, hanem összekötnie kellene bennünket. Jó példa erre, hogy ma itt találjuk az RMDSZ megyei és helyi vezetőit” – hangsúlyozta. Tőkés László számba vette azt is, hogy ma a román parlamentben négy magyar honatyával – két képviselővel és két szenátorral – kevesebb ül, mint ahányan 2008-ban bejutottak, vannak, akiket felbuktattak más állásokba, egy képviselő elhunyt, Bokor Tibort pedig Kézdivásárhely polgármesterévé választották, és helyüket senki nem foglalta el. „Ki vette észre, hogy néggyel kevesebben vagyunk Bukarestben?!” – tette fel a kérdést, majd folytatta: „Lám, önmagában a mennyiség semmire sem garancia. Minőségi képviseletre van szükségünk. Olyan politikusokra, akik az autonómia ügyéből egy tapodtat sem engednek (...). Akik még akkor is felemelik szavukat érettünk, amikor ez értelmetlennek tűnik.” Tőkés László kitért arra is, hogy a baszk, katalán, dél-tiroli autonóm régiók nem szenvedték meg annyira a válságot, mint a központtól függő országrészek. „Ha összekapaszkodunk, hogyha egymásnak veti a hátát a tömbmagyarság és a szórvány, Székelyföld és a Részek, hogyha egységes magyar nemzetként lépünk fel, akkor lesz jövőnk” – hangsúlyozta. Új egység kell, amelyben a pártpolitikának fölébe emelkedik a nemzetpolitika. „Vannak közös ügyeink. Közös nyelvet beszélünk. Közös a célunk. És ez a célunk nem más, mint amit Kós Károly már kilencvenegy esztendővel ezelőtt tisztán és világosan megfogalmazott: a magyarság nemzeti autonómiája” – mondotta az EMNT elnöke,
Háromszoros igen a folytatásra
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke felidézte: októberben a román szenátus anélkül utasította el a Székelyföld autonómiastatútumát, hogy az RMDSZ szenátorai felszólaltak volna a tervezet mellett, és a szövetség vezető politikusai részt sem vettek az ülésen. Hozzáfűzte: téved, aki azt gondolja, hogy ezzel a témát lezárták. „A küzdelem csak most kezdődik!” – jelentette ki. Felszólítására a tömeg háromszoros igen kiáltással szavazta meg, hogy a decemberi választások után megalakuló új parlament elé is beterjesszék a székelyföldi autonómiastatútum tervezetét, és azt is, hogy a székelyföldi önkormányzatok ismét határozatban tegyenek hitet az autonómia mellett. Toró T. Tibor, az EMNP elnöke, erdővidéki-sepsiszéki szenátorjelöltje arról beszélt, hogy „elég volt a tétlen csodavárásból”. Székelyföld és annak „régi, kemény népe” él és élni akar! „Nem engedhetünk tovább teret a romlásnak, a csüggedésnek, a beletörődésnek, a fásultságnak, a reménytelenségnek” – mondta. Szólt arról, hogy a „parlamenti képviselet monopóliumát féltve őrző” RMDSZ aprópénzre váltotta az autonómia ügyét, s bár húsz évvel ezelőtt felesküdtek az autonómiára, és 1996 óta majdnem folyamatosan hatalmon vannak, „a jövőt adták el a jelen – szavazatra váltható – eredménymorzsáiért”. Toró szerint az autonómia hatékony közigazgatási eszköz, amellyel okosan élve nemcsak nemzeti szimbólumaink szabad használatát és ünnepeink méltóságát tudjuk biztosítani, hanem megoldást kínál a dolgos mindennapok gondjaira-bajaira is. „Az autonómia nem egy megoldás a sokból, hanem a megoldás” – hangsúlyozta. „Jelenünk feladata és jövőnk felelőssége tehát egy föderális Románián belüli önálló európai Erdély, azon belül pedig a Székelyföld autonóm régió megteremtése. Harcunkat békésen, demokratikus eszközökkel vívjuk, de elszántan és kitartóan” – mondotta, és vázolta: a célhoz közelebb csak a politikum, a civil társadalom és az egyházak harmonikus együttműködése vihet.
Toró T. Tibor szavai után Sánta Imre olvasta fel a sepsiszentgyörgyi tüntetés nyilatkozatát. Egyebek mellett követelték anyanyelvünk, nemzeti szimbólumaink szabad használatát, önálló oktatási rendszert bölcsődétől az egyetemig, hogy adónkat itt költhessük el Székelyföld fejlesztésére, mi gazdálkodhassunk természeti kincseinkkel, hogy saját dolgainkban mi dönthessünk. A nyilatkozat megszólítja mindazokat, akikre szükség van az autonómiaküzdelemben: az egyházakat, civil szervezeteket, írástudókat, tudósokat, művészeket, az időseket, ifjakat, a politikai pártokat, hogy dolgozzanak ki egy közös cselekvési tervet az autonómia elérése érdekében. „Ha egymillió aláírást kell összegyűjteni, hogy Európa végre felfigyeljen ügyünkre, összegyűjtjük. Ha százezer aláírás kell ahhoz, hogy a Románia parlamentjébe választott képviselők számára nyomatékot adjunk jogos követeléseinknek, összegyűjtjük” – áll a szombaton közfelkiáltással elfogadott dokumentumban. A bő másfél órás tiltakozó nagygyűlés a magyar himnusszal zárult. A hideg miatt a tömeg már korábban oszladozni kezdett, a tüntetés végét körülbelül 1500-an várták meg.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Élet a közművelődés szolgálatában
Az Erdővidéki Közművelődési Napok szombati zárómozzanataként Deák Vilmának átadták az Erdővidék Kultúrájáért-díjat. A laudálók Deák Vilma több évtizedes önzetlen munkáját és helytállását emelték ki, mondván: bármerre is sodorta őt az élet, nemcsak helytállt, de – bár ez nem mindig volt egyszerű és mindenki számára egyértelmű – szülőföldje érdekében cselekedni is mert, közben pedig közösséget épített, kulturális életet szervezett.
A Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnöke, Demeter László a kitüntetés létrehozásának szükségességéről szólt: jól döntöttek nyolc esztendővel ezelőtt, amikor a díjat megteremtették, hiszen így évről évre olyan személyekre vagy éppen családokra irányíthatták a figyelmet, akik hosszú ideig önzetlenül tettek a közművelődés érdekében. Ezt a gondoskodást kívánták nyilvánosan megköszönni – mondotta.
Deák Vilmát méltatva Barót polgármestere, Lázár-Kiss Barna András a Rozmaring kórus megszervezéséről beszélt, Vargyas elöljárója, Ilkei Ferenc pedig a Daniel-kastély megmentésében játszott szerepéről, az óvodát, iskolát és kultúrházat segítő és a falurombolás ellen is kiutat kereső cselekvőkészségéről szólt elismerően. Tatár Zsuzsanna nyugalmazott magyar szakos tanárnő a díjazott kultúrház-vezetői és könyvtárosi munkáját emelte ki: az ő idejében báb- és színjátszó kör működött, rendszeresen állítottak ki a megyei és a székelyföldi festőművészek, költők, írók hozták el műveiket a barótiaknak. Deák Vilma meghatódottan köszönte meg barátai és tisztelői szavait, majd úgy fogalmazott: semmi különöset nem tett, csak munkáját próbálta minél jobban, szívében hittel végezni, így a kitüntetés nemcsak az övé, hanem egyenlő mértékben azoké is, akik mellette álltak. Az eseményen fellépett Tatár Ágnes Tekla diáklány, aki szavalatával köszöntötte a díjazottat, a Deák Vilma által alapított Rozmaring kórus pedig dalokat adott elő.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kegyelmet kérnek a temerini fiúk számára
Tőkés: A z ítélet jogosságához nem fér kétség, csak a súlyossága miatt tekinthető a magyar közösség megfélemlítését szolgáló diszkriminációnak – A délvidéki szolidaritás napja Nagyváradon
A magyarság lélekben, öntudatban, önazonosságban együvé tartozik, és hite segíti szembeszállni az igazságtalansággal, amikor alárendeltségbe próbálják kényszeríteni – jelentette ki Tőkés László európai parlamenti képviselő Nagyváradon, ahol vasárnap megtartották a Délvidéki Szolidaritás Napja rendezvényt.
A délvidéki magyarság emberi és kisebbségi jogai melletti kiállásként, a méltánytalanul súlyos – összesen 31 éves – börtönbüntetésre ítélt öt temerini magyar fiú ügyének felkarolásaként rendezett megmozdulást az EP-képviselő Lomnici Zoltánnal, az Emberi Méltóság Tanácsának elnökével közösen kezdeményezte. „Mi, magyarok csak azt kérjük, hogy tartsák tiszteletben jogainkat, emberi méltóságunkat” – mondta Lomnici Zoltán, hozzátéve: az Emberi Méltóság Tanácsa is kegyelmet kér a szerb államfőtől a temerini fiúk számára.
A délvidéki szolidaritás napjának szentelt, a nagyvárad-újvárosi református templomban tartott istentisztelet után tartott sajtóértekezleten Lomnici Zoltán hangsúlyozta: az Emberi Méltóság Tanácsa a jogbiztonságot kéri számon az EU-tag vagy az unióhoz csatlakozni kívánó szomszédos országoktól. Lomnici Zoltán szerint a temerini fiúk esetében tudomásul kell venni a bíróság döntését, de a nyilvánosság segíthet abban, hogy kegyelmi kérelmüket kedvezően bírálja el Tomislav Nikolić szerb államfő.
Kérdésre válaszolva Tőkés László úgy vélekedett: nem lehet a temerini fiúk kegyelmi kérelméhez kötni a magyar támogatást Szerbia uniós csatlakozását illetően, mert az ítélet jogosságához nem fér kétség, csak a súlyossága miatt tekinthető a magyar közösség megfélemlítését szolgáló diszkriminációnak. Azt viszont elképzelhetetlennek nevezte, hogy Szerbia az 1944–45-ös délvidéki atrocitásokat elismerése nélkül csatlakozzék az EU-hoz.
A Délvidéki Szolidaritás Napja rendezvényen részt vettek a vajdasági magyar pártok vezető tisztségviselői is: Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, Pál Károly, a Vajdasági Magyar Szövetség ügyvezető alelnöke és Tari István, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének alelnöke. Ők nagy eredménynek nevezték a november 13-án Budapesten megszületett magyar–szerb államfői megállapodást. Akkor Áder János magyar és Tomislav Nikolić szerb államfő megegyezett abban, hogy közösen emlékeznek meg jövőre az 1944–45-ös titói megtorlások vajdasági áldozatairól. A magyar államfő felajánlotta Nikolićnak, hogy ezután – akár már másnap – egy másik helyszínen méltó módon megemlékeznek az 1942-es újvidéki „hideg napok” áldozatairól is.
magyarszo.rs/hu

Egy tüntetés hozadékai
Áltathatjuk magunkat ideig-óráig, de valós összefogás továbbra sincs az autonómia ügyében. A szombati tüntetésen még ennek ellenkezőjét látszott igazolni az RMDSZ-es felvonulás, az utóbbi nyilatkozatok, kiszivárgott hírek azonban bizonyították: sokan, nagyon sokan pártpolitikai propagandának tekintették és használták a székely önrendelkezési harc újabb állomását.
Kivonultak és első sorban álltak az RMDSZ-es elöljárók, jelöltek, de hiányoztak a szövetség kezdeményezte megmozdulásokon sűrűn jelen levő hivatalnokok, tisztségviselők – kiszivárgott hírek szerint egyenesen megtiltották részvételüket –, s bár kiállításmegnyitóra Sepsiszentgyörgyre érkezett Kelemen Hunor szövetségi elnök is, valahogy számára sem volt fontos, hogy megmutassa magát a székelyföldi autonómiát követelő tiltakozáson. Délután már azt nyilatkozta: legalább 700 embert ők mozgósítottak, de Borboly Csaba, a szomszéd és szintén székely megye tanácselnöke előbb elítélte a megmozdulást, amely szerinte lejáratja és hiteltelenné teszi az autonómia ügyét, aztán azt fejtegette: „csak a 250 néppárti jelöltnek sikerült megmozgatnia még 2–3 embert”. A háromszéki RMDSZ-esek halkan fanyalogtak, „fontos az autonómia, de azért mindennap dolgozni kell” – mondogatták, s lám, ők ezt teszik. Tamás Sándor megyei elnök vívmányokat emlegetett, például az elmúlt 23 év legnagyobb székelyföldi diadalát, a nemrég befejezett 220 kilométer aszfaltutat.
Ez volt a válasza arra, amit Tőkés László fogalmazott meg: „Székelyföld és az erdélyi magyarság önrendelkezése olyan ügy, amelyet sem tornatermekkel, sem 64 kilométer erdélyi autópályával nem lehet kiváltani.”
Kampányban szervezték a tüntetést, ennek minden előnyével és hátrányával. Nagyobb figyelmet irányított rá, és jelenlétre kötelezte a más politikai táborba tartozókat is – ugyanakkor élesítette az utólagos nyilatkozatokat, mindenki saját hasznára igyekszik fordítani a történteket. Parlamenti bársonyszékekért folyik a harc, s a majdani hatalomért, amelyhez az RMDSZ-esek nem titkoltan mind közelebb érzik magukat. Míg Sepsiszentgyörgyön az autonómiáért tüntetett majd négyezer ember, az RMDSZ vezetői már arról álmodoztak és nyilatkoztak, hogy december 9. után miként lépnek szövetségre az új román hatalommal.
Nincs egyetértés az autonómia ügyében, és ez jól tükröződik a most ismét egyértelművé váló, nagyon különböző politikai nézetekben. A néppártiak azt hirdetik, amit többen is megfogalmaztak a tüntetésen: az autonómia az egyetlen megoldás Székelyföld számára, és elérése érdekében haladéktalanul cselekedni kell. Az RMDSZ ezzel szemben szép lassan lépegetne nem is annyira az önrendelkezés, mint inkább a hatalom irányába.
Mi pedig választhatunk, s két hét múlva voksunknak értéke, értelme lesz.
Farkas Réka
Háromszék
Erdély.ma