Hamis Tőkés-levelet tett közzé Markó Attila államtitkár
Tőkés László nevében aláírt, hamisítványnak bizonyult levelet tett közzé tegnap a Facebook közösségi oldalon Markó Attila államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának RMDSZ-es vezetője. Az Európai Parlament fejlécével ellátott, Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek címzett levélben Tőkés olyan kiemelkedő eredménynek nevezi a Sapientia EMTE akkreditálását, amely a közösségünk megmaradása és szellemi fejlődése szempontjából hosszú távú garanciát jelent.
„A mai napon félre kell tegyük a nézeteltéréseinket és ünnepelnünk kell. Ezúton engedje meg, hogy gratuláljak Önnek, valamint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség azon politikusainak, akik ebben a munkában részt vettek. Amennyiben a nemzetpolitika szempontjából kiemelten fontos további célok elérésében segíthetünk Önnek, kérem, jelezzék” – szerepel a Tőkés aláírásával ellátott, „baráti tisztelettel” ajánlott tegnapi keltezésű szövegben. Demeter Szilárd, az EP-képviselő sajtófőnöke azonban lapunk megkeresésére hamisítványnak és diverziónak nevezte a levelet, cáfolva, hogy azt Tőkés írta volna. „Az RMDSZ ezek szerint már ott tart, hogy nem csupán a pénzét költi el a romániai magyar adófizetőknek, hanem hálával telt leveleket is ír magának mások nevében” – kommentálta az ügyet Demeter Szilárd.
Krónika (Kolozsvár)

Teodor Meleşcanu az új kémfőnök
Jóváhagyta tegnap a parlament Teodor Meleşcanu, az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátorának kinevezését a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) igazgatói tisztségébe. A parlament két házának együttes ülésén a 463 képviselőből és szenátorból 242 volt jelen – a parlamenti sztrájkot folytató ellenzék távol maradt, akárcsak a délelőtti bizottsági meghallgatástól –, Meleşcanu kinevezését 238 honatya támogatta.
Felfelé buktatták. Teodor Meleşcanu az ellenzék soraiból került a hírszerzés élére
A liberális politikus a voksolás után azonnal le is tette a hivatalos esküt. Mint arról beszámoltunk, a SIE igazgatói tisztsége azért vált szabaddá, mert a korábbi vezetőt, Mihai-Răzvan Ungureanut kinevezték miniszterelnökké. Traian Băsescu államfő ezt követően az ellenzéki Meleşcanut jelölte hétfőn a tisztségbe, ami nagy felháborodást váltott ki a PNL-n belül. Bár Meleşcanu közölte, hogy mandátuma időtartamára felfüggeszti párttagságát, Crin Antonescu, a PNL elnöke közölte, hogy kezdeményezni fogja a politikus pártból történő kizárását.
Meleşcanu, aki eddig a szenátus védelmi bizottságának elnöke volt, a szavazás előtti bizottsági meghallgatáson többek között arról beszélt, hogy teljesíti a kinevezés feltételeit, mivel nem volt tagja az 1989 előtti elnyomó rendszer titkosszolgálatának, sem más titkosszolgálatnak. Mint kifejtette, mandátuma egyik legfőbb prioritásának a Románia számára elérhető pénzalapok felderítésének és lehívásának előmozdítását tekinti. Ezt az ország gazdasági helyzete miatt tartja fontosnak. Elmondta azt is, hogy kapcsolatot kíván teremteni a hírszerzés, valamint a parlament, illetve az egész romániai társadalom között. Fontosnak nevezte a politikai ellenőrzés növelését a SIE fölött, valamint az együttműködést a szolgálat és a többi NATO-, illetve EU-tagország hírszerzései között. Emellett a hírszerzés korszerűsítését is fontosnak nevezte.
Az 1941-ben a Hunyad megyei Brádon született Meleşcanu 1964-ben szerzett jogi diplomát a Bukaresti Egyetemen, majd 1966-tól diplomáciai pályára lépett. A Nicolae Văcăroiu vezette kormányban 1992 és 1996 között külügyminiszter volt, majd 2007 áprilisa és 2008 decembere között a védelmi tárcát irányította a Tăriceanu-kormányban. Rövid ideig, 2008 januárjában és februárjában az igazságügyi tárcát is vezette, miután a kormányfő és Băsescu államfő között vita robbant ki Norica Nicolai PNL-s politikus kinevezése kapcsán. A 90-es években a kommunista utódpárt PSDR színeiben politizált, majd 1997-ben létrehozta a Szövetség Romániáért nevű pártot, amely 2002-ben fuzionált a PNL-vel. A liberális pártban Crin Antonescu elnökké választásáig különböző vezető tisztségeket töltött be.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Bizottsági nem az anyanyelvhasználatra
A szenátus közigazgatási bizottsága elutasította, az emberjogi azonban támogatta azt a törvénymódosítást, amely megkönnyítené, hogy azon településeken, ahol valamely kisebbség számaránya meghaladja a húsz százalékot, az illető kisebbség tagjai anyanyelvükön is kommunikálhassanak a helyi hatóságokkal.
A 2011/215-ös törvény 76. cikkelyéhez az RMDSZ-es Máté András és Márton Árpád által benyújtott módosító javaslat értelmében a lakossággal közvetlen kapcsolatban lévő intézményekben nyelvenként tíz-tíz százalékos bérpótlékban részesülnének azok a tisztviselők, akik ismerik az illető kisebbségek nyelvét. A jogszabály szerint a kisebbségi lakosok a helyi önkormányzatokkal, valamint az annak alárendelt intézményekkel való érintkezés során szóban és írásban használhatják anyanyelvüket, az intézmények pedig mind magyarul, mind az illető kisebbség nyelvén kötelesek válaszolni. A törvénytervezet a bizottsági elutasítás ellenére is a szenátus plénuma elé kerül, amely a szaktestületi vélemény ellenére is megszavazhatja azt. A felsőház egyébként döntéshozó kamarai minőségben szavaz majd a javaslatról.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Turos Lóránd az új CNA-tag
Turos Lóránd az audiovizuális tanács új, RMDSZ által jelölt tagja, miután a parlament plénuma tegnap 232 igen és 1 nem szavazattal megszavazta az Országos Rádiókommunikációs Társaság eddigi kereskedelmi igazgatójának kinevezését az Országos Audiovizuális Tanácsba (CNA).
Új tag kijelölésére azért volt szükség, mert a tanács korábbi RMDSZ-es tagja, Szász Attila lemondott tisztségéről.
„Három hónap áll a rendelkezésemre, hogy megszüntessem a CNA-tagság és a Radiocomnál betöltött tisztségem közötti összeférhetetlenséget” – magyarázta az Új Magyar Szó megkeresésére Turos Lóránd. Érdeklődésünkre elmondta, nem volt nehéz eldönteni, hogy elfogadja-e a CNA-s jelöltséget vagy sem, hisz az audiovizuális tanácsnál folyamatos kihívásoknak kell eleget tennie, „ami aktív, permanens munkát jelent”. „Míg a mostani munkám technikai jellegű, az Országos Audiovizuális Tanácsnál tartalmi kérdésekkel foglalkozhatok, részt vehetek az audiovizuális törvény módosításában, ami sokkal közelebb áll a szívemhez” – fogalmazott Turos.
Amint arról lapunkban beszámoltunk, elődje, Szász Attila, azt követően hagyta ott a CNA-t, hogy február 12-én elfogadta a Marosvásárhelyi Rádió megbízott főszerkesztő-helyettesi tisztségét, amely összeférhetetlen az audiovizuális tanácsnál betöltött funkcióval. A szenátus szakbizottsága hétfőn fogadta el Szász lemondását, amely március 13-án lép érvénybe, illetve fogadta el egyhangúan Turos Lóránd delegálását – a parlamenti algoritmus szerint az RMDSZ egy tagot, illetve póttagot küldhet a CNA-hoz. A marosvásárhelyi születésű Szász Attila 2006-ban lett a CNA póttagja, majd 2008-ban, amikor Gáspárik Attila elvállalta a Művészeti Egyetem rektori tisztségét, a helyébe lépett.
Az audiovizuális törvény 11. cikkelye értelmében a CNA testülete 11 tagból áll: hármat-hármat a szenátus, illetve a képviselőház, kettőt az államfő, hármat pedig a kormány javasol. Turos mellett az audiovizuális tanács tagja lett még a Demokrata Liberális Párt jelöltje, Valentin Alexandru Jucan, akit a szociáldemokrata Grigore Zanc helyett jelölt a nagyobbik kormánypárt. Zancnak 2010 októberében járt le a mandátuma, Jucan kinevezését 233 igen szavazattal fogadta el a parlament plénuma.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Átvilágítják a volt kommunista tisztségviselőket
A parlament által elfogadott jogszabály öt évre tiltja el a közélettől azokat a személyeket, akik a Román Kommunista Pártban vezető funkciókat töltöttek be központi és megyei szinten.
A volt román kommunista tisztségviselők átvilágításáról fogadott el törvényt a román képviselőház kedden. A képviselőház 167 támogató szavazattal és négy tartózkodással fogadta el a törvényt. A román parlament már korábban megszavazta ezt a törvényt, de annak egy bizonyos részét korábban alaptörvénybe ütközőnek nyilvánította az alkotmánybíróság.
Máté András, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség parlamenti képviselőjének javaslatára a jogszabályba bekerült az a rendelkezés is, amely szerint a lusztráció az egykori kommunista ügyészekre is kiterjed. A keddi parlamenti ülésen vita tárgyát képezte, hogy a román kommunista párt ifjúsági szervezetének tagjaira is vonatkozzon-e az átvilágítás, végül ezt a javaslatot elvetette a törvényalkotó testület.
Romániában szinte mindenki egyetért azzal, hogy ezt a jogszabályt megkésve fogadta el a parlament, hiszen a törvénynek csak közvetlenül az 1989-es rendszerváltás után lehetett volna komolyabb következménye.
hirado.hu
Erdély.ma

Az erdélyi Sapientia Egyetem története – Kronológia
Elfogadta a képviselőház a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) akkreditálásáról szóló törvénytervezetet. Így a Sapientia teljes jogú felsőoktatási intézmény lett, amely államvizsgát szervezhet diákjainak, mesterképzést indíthat, ugyanakkor román állami támogatásra is jogosult. Az EMTE Erdély magyar nyelvű magánegyeteme a magyar állam támogatásából tartja fenn magát. Három oktatási helyszínén, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen és Kolozsváron négy kara működik, amelyek keretében 27 alapképzési szakon tanulhatnak magyar nyelven a hallgatók. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának összeállítása a Sapientia egyetem történetének főbb állomásairól:
2000. január 13. – Az erdélyi magyar történelmi egyházak döntöttek a Sapientia Alapítvány létrehozásáról, amelynek célja a Romániai Alapítványi Magánegyetem szervezése és kiépítése volt. A magyar országgyűlés a 2000. évre szóló költségvetésben 2 milliárd forint támogatást hagyott jóvá az erdélyi egyházi hátterű magánegyetem felállításához.
2000. március 16. – Kolozsvári székhellyel hivatalosan is bejegyezték a Sapientia Alapítványt, amelynek vezető testülete a kilenctagú Kuratórium, a kuratórium elnöke Dr. Tonk Sándor lett.
2000. április – Az alapítvány és a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) között együttműködési megállapodás született az Erdélyi Magyar Magánegyetem finanszírozásáról.
2000. október 7. – A SA kuratóriuma elfogadta, hogy az indítandó egyetemen az oktatás négy helyszínen (Csíkszereda, Kolozsvár, Marosvásárhely és Nagyvárad) folyik, s egyben döntöttek az alapítvány csíkszeredai és marosvásárhelyi fiókjainak létrehozásáról.
2000. december 6. – Kolozsváron létrehozták a Kutatási Programok Intézetét (KPI), amely az Alapítvány fiókszervezeteként működött.
2001. február – Döntöttek egy Marosvásárhely határában található telek megvásárlásáról a felépítendő egyetemi campus céljaira, majd márciusban megvásárolták a volt csíkszeredai Hargita Szálló épületét is. 2001. február – Létrejött a Sapientia Hungariae Alapítvány (SHA) az egyetemhez kapcsolódó magyarországi tevékenységek összehangolására.
2001. április l. – Arról döntöttek, hogy az Alapítvány elnöke egyben az Egyetem megbízott rektora is. 2001. május – A bukaresti Akkreditációs Bizottság megadta az ideiglenes működési engedélyt az Erdélyi Magyar Tudományegyetem első szakjainak.
2001. június 6. – Az alapítvány kuratóriumának határozata szerint a létrehozandó egyetem megnevezése Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (románul: Universitatea Sapientia) lesz. A Szenátus első ülésén elfogadta a Sapientia EMTE Chartáját, Felvételi Szabályzatát, valamint Ösztöndíjszabályzatát, s megkezdték a felvételik előkészítését.
2001. október – A hónap első napjaiban Románia négy városában: Kolozsvárott, Nagyváradon, Marosvásárhelyen és Csíkszeredán nyitotta meg kapuit az Erdélyi Magyar Tudományegyetem, amelynek központja és rektori hivatala Kolozsvárott, a fenntartó Sapientia Alapítvány székhelyén működik. Az első tanévben Nagyváradon 800, Marosvásárhelyen 165, Csíkszeredán 209 diák kezdte meg felsőfokú tanulmányait.
2001. október 8. – Elindult az oktatás Csíkszeredában az agrár- és élelmiszeripari gazdaság, könyvelés és gazdálkodási informatika, szociológia, román nyelv és irodalom, valamint az angol nyelv és irodalom szakokon. Marosvásárhelyen pedig az informatika, mechatronika, automatika és alkalmazott informatika, számítástechnika és pedagógia szakokon.
2002. január 24. – A magyar Oktatási Minisztérium hozzáférési lehetőséget biztosított a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem számára az Elektronikus Információs Szolgáltatáshoz (EISZ), amelynek használata, a mintegy 1500 tudományos szakmai folyóirat, a kutatói adatbázis jelentősen segíthetik az intézményben folyó tudományos és kutatói munkát.
2002. május 23. – A román kormány határozatában engedélyezte újabb kilenc szak működését.
2002. október 10. – Bevezették a normatív finanszírozási rendszert a Sapientia EMTE működési költségeinek fedezésére.
2002. december 6. – Tonk Sándor lett a Sapientia Alapítvány új kuratóriumának elnöke.
2003. január 17-18. – Megállapodtak a Sapientia és a Debreceni Egyetem, majd áprilisban a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem (ma: Budapesti Corvinus Egyetem) közötti együttműködésről.
2003. szeptember 4. – Kató Bélát nevezték ki a Kuratórium új elnökének, majd a kuratórium kinevezte Szilágyi Pált a Sapientia EMTE rektori tisztségébe. (Augusztus 14-én elhunyt Tonk Sándor professzor, a Sapientia Alapítvány elnöke, a Sapientia EMTE első rektora.)
2004. június 11. Együttműködési megállapodást írtak alá a Pécsi Tudományegyetemmel.
2004. szeptember 20. – Csíkszeredában két különálló kar – a Gazdaság- és Humántudományok Kar, valamint a Műszaki és Társadalomtudományi Kar – jött létre.
2004. október – Együttműködési megállapodást kötöttek a Brassói Transilvania Egyetemmel.
2004. október 21. – A magyar Informatikai és Hírközlési Minisztérium e-Magyarország pontot hozott létre a marosvásárhelyi campus diákklubjában.
2004. november 7. – Marosvásárhelyen átadták a kar új épületét.
2005. július 1. – A Sapientia EMTE első végzősei sikeresen záróvizsgáztak a Babes-Bolyai Tudományegyetemen és a Bukaresti Egyetemen.
2005. október – Együttműködési megállapodást kötöttek a Bukaresti Műszaki Egyetemmel, majd 2006 tavaszán az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel, illetve a Kecskeméti Főiskolával.
2006. október 2. – A Kuratórium kinevezte Dávid Lászlót az egyetem új rektorának, aki 2007. január 1-jén lépett hivatalba.
2007. március 6. – Együttműködési megállapodást írtak alá a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel.
2007. május 11. – Stratégiai együttműködési megállapodást kötöttek a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemmel.
2007. május 25. – A Szenátus jóváhagyta a Sapientia EMTE 2007-2011 közötti időszakra vonatkozó Fejlesztési Stratégiáját.
2007. november 5. – Együttműködési megállapodást írtak alá a szlovákiai Selye János Egyetemmel.
2008. február 22. – Együttműködési megállapodást írtak alá a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetemmel. 2008. július 8. – A Szenátus jóváhagyta az első kutatóközpontok létrehozását.
2008. október 22. – Együttműködési egyezményt kötöttek a soproni Nyugat-Magyarországi Egyetemmel. 2009. június 19. – A Sapientia EMTE kérvényezte az intézményi akkreditációt.
2010. június 11. – Együttműködési megállapodást írtak alá a Miskolci Egyetemmel, a Pannon Egyetemmel és a Budapesti Gazdasági Főiskolával.
2010. szeptember 19. – A tizedik tanévben a Budapesti Corvinus Egyetem kihelyezett képzéseként a csíkszeredai Gazdaság- és Humántudományok Kar keretében elindult a Vezetés és szervezés mesterképzés. 2011. február – A Budapesti Gazdasági Főiskola kihelyezett képzéseként Kolozsváron keresztféléves rendszerben elindult a Nemzetközi tanulmányok mesterképzés.
2011. szeptember 1. – A román kormány elfogadta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditációjára vonatkozó törvénytervezetet.
2011. szeptember 19. – A tizenegyedik tanévét megkezdő egyetemen, három helyszínen összesen 1959 diák kezdte el tanulmányait. A Budapesti Corvinus Egyetem kihelyezett képzéseként a csíkszeredai Műszaki és Társadalomtudományi Kar keretében elindult a Szociológia mesterképzés.
2011. december 1. – Együttműködési szerződést kötöttek a gödöllői Szent István Egyetemmel.
2011. december 6. – A román szenátus megszavazta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditálásáról szóló törvénytervezetet. A román kormány azután terjesztette a törvényhozói testület elé a tervezetet, hogy a román felsőoktatás minőségellenőrző és akkreditációs bizottsága elismerte, hogy az egyetem, amely Kolozsváron, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen működtet karokat, valamennyi minőségi követelménynek eleget tesz.
2012. február 15. – A magyar kormány nemzetpolitikai tárcaközi bizottságának döntése értelmében a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem felkerült a magyarság megmaradását és fejlődését szolgáló nemzeti jelentőségű intézmények listájára.
MTI
Erdély.ma

Az idő csak illúzió
Háromszéki körútján, a hétfői kovásznai állomást követően tegnap Sepsiszentgyörgyön mutatta be a Magyarországi Kulturális Koordinációs Központ György Attila (felvételünkön) csíkszeredai író legutóbbi, sorrendben nyolcadik kötetét, a Tájképek, harcosokkal címűt.
Hogy Erdélyben erdélyi írót miért magyarországi közvetítéssel kell bemutatni, arra Lakatos Mihály, a kulturális központ vezetője már bevezetőjében választ adott: mert a magyar irodalom egy és oszthatatlan, másrészt az erdélyi magyar írók ismertsége nem éri el a kívánatos szintet. György Attila elmondta, az elmúlt húsz éve “újságok és könyvek csapdájában telt el”, beszélt hivatás és küldetés összefonódásáról, kijelentve, az alkotó embernek részt kell vennie közössége sorsának alakításában, állást kell foglalnia, mert erről szól az ember élete. A jelen és a történelmi korok “párhuzamos valóságok bennem” – mondta könyvéről, mely – tette hozzá Lakatos Mihály – azon a filozófián alapszik: az idő csak illúzió, minden most történik. (vop)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megalakult a Magyar Állampolgárok Klubja
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kezdeményezésére február 28-án Nagyváradon is megalakult a Magyar Állampolgárok Klubja.
Marosvásárhely, Brassó és Székelyudvarhely után Nagyváradon is megalakult a Magyar Állampolgárok Klubja, amelynek első ülését február 28-án, kedden tartották meg a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban. Már az első alkalomra is sokan eljöttek, a klub kezdeményezői és tagjai a következő találkozóra még több visszahonosított magyar állampolgárra számítanak. Török Sándor az EMNT Bihar megyei szervezetének elnöke már az első percekben kihangsúlyozta, hogy a klubhoz bárki csatlakozhat, politikai nézetektől függetlenül, aki magyar állampolgárságát visszakapta, vagy azt igényelni fogja. Elmondta, hogy a találkozókat kötetlen beszélgetésekként képzelték el, amelyek alkalmával a jelenlevők megoszthatják tapasztalataikat a magyar állampolgárság vagy az útlevél igénylésével kapcsolatban, ismertetik a magyar kormány határozatait, amelyekről magyar állampolgárként tudniuk kell, megbeszélik a jogokat és kötelezettségeket stb. Kavinszki András a klub vezetője kihangsúlyozta, hogy akinek kérdése van, bármikor bizalommal fordulhat hozzájuk, e mellett a klubtagok építő jellegű javaslatait is várják.
Útlevél
Orbán Mihály az EMNT gazdasági bizottságának tagja a találkozó során gyakorlati információkat osztott meg a magyar útlevél igénylésével kapcsolatban. „Miután megkapjuk a magyar állampolgárságot, körülbelül tíz nap múlva igényelhetjük az útlevelet is. A személyi igazolvány, a honosítási okirat és a lakcímkártya szükséges a kérvény kiállításához, amelyet Biharkeresztesen, de máshol is kérhetünk. A kérvény alapján egy csekket kapunk, amelyet a legközelebbi postán be lehet fizetni, öt évre 7 500, tíz évre 14 000 forint. Az illeték befizetése után már készítik a fényképet és hét-tíz napon belül kész is az útlevél”-magyarázta Orbán Mihály. Török Sándor a továbbiakban elmondta, hogy március 4-én a Nagyvárad–olaszi református templomban 10 órától szolidaritást vállaló istentiszteletet fognak tartani azokért a Szlovákiában élő magyarokért, akik elvesztették szlovák állampolgárságukat. Kassai Gyula lévai református lelkipásztor hirdeti majd az igét, tőle szintén elvették a szlovák állampolgárságot, miután igényelte a magyart. Nagy József Barna az EMNT partiumi régióelnöke elmondta, a romániai magyarok nyugodtan felvállalhatják magyar állampolgárságukat, hiszen itt a nagy számarány miatt nem történhet meg az, ami Szlovákiában.
Folytatás
Kavinszki András zárásként kijelentette, hogy a fiatalokat is be kell vonni a klub életébe, hiszen „nem csak az a magyar akinek ősei is magyarok voltak, hanem az, akinek unokái is magyarok lesznek.” A Magyar Állampolgárok Klubja továbbra is várja a nagyváradi és Bihar megyei visszahonosított magyar állampolgárokat és mindazokat, akik a magyar állampolgárságot kérik, vagy kérni fogják. Kavinszki hozzátette a következő találkozóról a tagok a sajtóból értesülhetnek majd.
Nagy Noémi
erdon.ro

Csángóföld: nem tűrték el az RMPSZ-es „főnököt” az Oktatási Program működtetői
Másodszor is lemondott a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének (MCSMSZ) vezetőségének hat tagja. Ezúttal már a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével (RMPSZ) kötött szerződést bontották fel – írja a Krónika napilap.
Lemondott szerdán az MCSMSZ vezetőségének hat tagja, akik korábban az Oktatási Program működtetésével foglalkoztak, mondta el a Krónikának Burus Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke. Ugyanis a tevékenyben felmerült problémák miatt a finanszírozókkal közösen úgy vélték, szükséges egy válságmenedzser kinevezése. A feladatra hétfőn Figula Olimpiut kérték fel – elmondása szerint Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete ajánlására. A szatmárnémeti születésű, három éve Bákóban élő férfi – aki egyébként az RMDSZ Bákó megyei szervezetének ügyvezető elnöke – a program működtetéséért, a helyszínek biztosításáért felel majd.
A leendő válságmenedzser tisztában van a körülményekkel, jól ismeri az ottani helyzetet, embereket, akik közül sokkal baráti kapcsolatot is ápol – nyilatkozta a Krónikának. Mint kifejtette, az MCSMSZ régi vezetőségének egyes tagjaival is megpróbál majd a jövőben együtt dolgozni. Figula Olimpiu szerint a tegnap lemondott MCSMSZ-vezetők az ő kinevezése miatt távoztak, nem akarták vállalni, hogy vezető legyen fölöttük, és a személye ellen is voltak kifogásaik.
Figula reméli, hogy az MCSMSZ új vezetőségében – melyet a március 10-i küldöttgyűlésen választanak meg – partnerre talál, a csángószövetség tulajdonában lévő ingatlanokat is használhatják, és nem lesznek gondok az Oktatási Program működtetésével.
Burus Siklódi Botond szerint Csángóföldön minden a legnagyobb rendben van, a gyerekek és oktatók a hétvégi bákói tantárgyversenyre, illetve szentegyházi kórustalálkozóra készülnek. Hozzátette, mivel a szolgáltatói szerződések, az oktatási helyszínek bérleti szerződései is az MCSMSZ nevén vannak, ezek helyett a továbbiakban újakat kell kötni – számol be a Krónika.
Erdély.ma

Az RMPSZ-szel kötött szerződésüket is felbontották a csángó szövetség vezetői
Másodszor is lemondott a moldvai csángó magyar oktatási program működtetéséről a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének (MCSMSZ) vezetősége, amely tegnap a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével (RMPSZ) kötött szerződését is felbontotta.
Burus Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke a Krónikának elmondta, az MCSMSZ vezetőségének hat tagja, akik korábban a program működtetésével foglalkoztak, és akikkel február elején a pedagógusszövetség is szerződést kötött, tegnap testületileg felmondott. Az adminisztrációs feladatokat ellátó munkatársak nem indokolták meg lépésüket. Az RMPSZ-elnök elmondta, meglepte az MCSMSZ-esek hirtelen lépése, de úgy gondolta, biztos megvan az okuk erre, és elfogadta a döntésüket.
Válságmenedzsert neveztek ki
Mint Burustól megtudtuk, az oktatási program működtetésében januárban felmerült problémák miatt a finanszírozókkal közösen úgy vélték, szükséges egy válságmenedzser kinevezése, és a feladatra hétfőn Figula Olimpiut kérték fel. A szatmárnémeti születésű, három éve Bákóban élő férfi – aki egyébként az RMDSZ Bákó megyei szervezetének ügyvezető elnöke – a program működtetéséért, a helyszínek biztosításáért felel; oktatási felelősnek a tanári kar javaslatára Márton Attila lészpedi tanárt nevezték ki. Az MCSMSZ vezetői „nem fogadták túl nagy lelkesedéssel” a döntést, részletezte Burus Siklódi, aki szerint valószínűleg emiatt döntöttek a távozás mellett.
„Ez nem jelenti azt, hogy olyan problémák lennének, amelyek alapjaiban veszélyeztetik az oktatási programot” – hangsúlyozta a pedagógusszövetség elnöke, aki szerint Csángóföldön minden a legnagyobb rendben van, a gyerekek és oktatók a hétvégi bákói tantárgyversenyre, illetve szentegyházi kórustalálkozóra készülnek. Hozzátette, mivel a szolgáltatói szerződések, az oktatási helyszínek bérleti szerződései is az MCSMSZ nevén vannak, ezek helyett a továbbiakban újakat kell kötni, és reményét fejezte ki, hogy a moldvai magyar szervezet „megengedi”, hogy a tulajdonában lévő ingatlanokban is folytatódjék az oktatási tevékenység.
Kezdett ellehetetlenülni a helyzet
A szerződések átírása már hétfőn elkezdődik – mondta el a Krónikának Figula Olimpiu, aki szerint a jövő héten felkeresik az oktatási helyszíneket, tisztázva a helyzetet. A válságmenedzser kifejtette, kinevezése – amely elmondása szerint Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete ajánlására történt – azért vált szükségessé, mert az elmúlt hetekben kezdett ellehetetlenülni az oktatási program működtetése, anyagi gondok támadtak, az illetékesek nem fizették ki a számlákat, nem biztosították a tűzifát. Feladata a napi pénzügyi gondok rendezése lesz, megbízatása pedig arra a három hónapos átmeneti időszakra szól, amíg az RMPSZ látja el a program működtetését.
Kifejtette, mivel három éve él Bákóban, tisztában van a körülményekkel, jól ismeri az ottani helyzetet, embereket, akik közül sokkal baráti kapcsolatot is ápol. Mint kifejtette, az MCSMSZ régi vezetőségének egyes tagjaival is megpróbál majd a jövőben együtt dolgozni. Figula Olimpiu szerint a tegnap lemondott MCSMSZ-vezetők az ő kinevezése miatt távoztak, nem akarták vállalni, hogy vezető legyen fölöttük, és a személye ellen is voltak kifogásaik. „Régóta ismertem őket, és próbáltam elmondani nekik, hogyan lehetne mindezt több eredménnyel csinálni” – magyarázta lapunknak a válságmenedzser, hozzátéve, hogy meglévő, régi kollégákat bízna meg az MCSMSZ-vezetőség távozásával lefedetlenül maradt feladatokkal.
Hozzátette, reméli, hogy az MCSMSZ új vezetőségében – melyet a március 10-i küldöttgyűlésen választanak meg – partnerre talál, a csángó szövetség tulajdonában lévő ingatlanokat is használhatják, és nem lesznek gondok az oktatási program működtetésével. Lapunk a tegnap ugyancsak lemondott Solomon Adrián véleményére is kíváncsi lett volna, de a korábbi MCSMSZ-elnök nem kívánt nyilatkozni. Mint kifejtette, nem szeretné, ha az emberek azt hinnék, újabb problémák vannak a csángóföldi magyar oktatási programmal.
Mint arról beszámoltunk, február elején ideiglenesen a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) vette át a moldvai csángó magyar oktatási program felügyeletét és irányítását, miután január közepén a program addigi működtetői, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének (MCSMSZ) 12 tagú vezetősége testületileg lemondott.
Távozásukat azzal indokolták, hogy a magyar kormány egy új, Romániában létrehozandó alapítványra akarja bízni a program működtetését, miután a tavaly őszi átvilágítás során számos pénzügyi rendellenességet tapasztaltak. Az RMPSZ három hónapig, április végéig látja el a feladatot, ehhez a lemondott MCSMSZ-vezetők egy részének a segítségét kérte, akikkel február elején szerződést is kötött.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Nemet mondtak Nagyváradon a magyar utcanevekre
Tovább húzódik a nagyváradi kétnyelvű utcanévtáblák ügye, miután a helyi tanács szerdai ülésén visszautasította az RMDSZ-frakció erre vonatkozó javaslatát. A tervezet az önkormányzat jogi igazgatóságának felülbírálása után már eleve úgy került a tanácsülés napirendjére, hogy az nem az utcanév-táblák kihelyezéséről, hanem az RMDSZ indítványának visszautasításáról szólt. A szavazás előtt Biró Rozália RMDSZ-es alpolgármester szólalt fel és kijelentette: a frakció fenntartja a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését illető kérését.
Az RMDSZ a tulajdonában lévő négy körzeti székházra is felszerelte az elnevezést és a házszámot románul és magyarul is jelző táblákat
Az RMDSZ javaslata értelmében Nagyvárad utcáira kétnyelvű, a hivatalos román elnevezést és annak magyar fordítását hordozó táblák kerülhetnek ki, és meggyőződése, hogy a jogi bizottság bírálata ellenére a kérés törvényileg megalapozott. Indoklásképpen az európai Kisebbségi keretegyezményt említette, amelyet Románia 1993-ban ratifikált, és amely világosan kimondja a hasonló kezdeményezések törvényességét. Emlékeztetett: Nagyváradon 2006-ban már született olyan tanácsi határozat, amely előírná, hogy a közterek típusát (utca, tér) magyarul is ki kell írni, ám ezt a mai napig nem ültették gyakorlatba, bár ezt a verziót az RMDSZ sem támogatja, ugyanis az akkori koalíciós partner, a Demokrata-Liberális Párt fogadtatta el eképpen az eredetileg is lefordított nevekről szóló javaslatot. Ahhoz, hogy a mostani javaslat átmenjen, tehát a kétnyelvű táblák ügye elbukjon, 14 tanácsos szavazatára volt szükség, ennél eggyel több is született, így a testület 15 szavazattal, hat ellenszavazattal és egy tartózkodással visszadobta az RMDSZ indítványát.
Történelmi nevek csak később
Biró Rozália a tanácsülés után emlékeztetett: a kétnyelvű váradi utcanévtáblák ügye évek óta húzódik, és mindmostanáig nem sikerült dűlőre jutni, pedig megjegyzendő, hogy a táblák kihelyezéséhez valójában nem is volna szükség tanácsi határozatra, elegendő volna egy polgármesteri rábólintás – vagyis politikai akarat, annak azonban jelenleg nyoma sincs. Mint elmondta, a mostani koalíciós partnerrel, a Nemzeti Liberális Párttal való egyeztetések alapján 2011 eleje óta megvan az ígéret arra, hogy a javaslat napirendre kerül, de mivel ez azóta sem történt meg, most az RMDSZ egyedül kérte a tervezet felvételét – ennek viszont az lett a következménye, hogy a koalíciós partner sem támogatta a magyar frakciót. Dr. Fleisz János RMDSZ-es tanácsos, helytörténész azért tartózkodott a szavazáson, mert ő maga nem támogatja a lefordított utcanevek kihelyezését, inkább a történelmi elnevezéseket szeretné viszontlátni a házfalakon. Ezzel kapcsolatban Biró Rozália azt mondja, ebben a formában lehetetlen átvinni a tervezetet, ám az Integrált Városfejlesztési Tervben szerepel a történelmi belváros utcáinak hagyományos magyar nevekkel való ellátása is.
Az alpolgármester azt ígéri, az RMDSZ minden törvényes lehetőséget meg fog ragadni, hogy a tervezet újra napirendre kerüljön. Első körben a prefektúránál próbálnak meg közbenjárni, amelynek tíz napon belül el kell bírálnia, hogy a tervezet törvényes-e vagy sem. Amennyiben a prefektúra törvényesnek nyilvánítja a visszautasítást, az RMDSZ közigazgatási bírósághoz folyamodhat. Ilie Bolojan polgármester kérdésünkre elmondta: az önkormányzat jogi bizottsága megállapította, hogy Romániában jelenleg a törvények nem teszik lehetővé a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését.
Lesz magyar honvédemlékmű
Pozitív előrelépés viszont, hogy új helyet találtak a világháborúkban elesett magyar honvédek emlékművének a nagyváradi Rulikowski temetőben. Az emlékgúla új helyét tegnapi ülésén fogadta el a városi közgyűlés, így remélhetőleg május végén, a Hősök Emléknapja környékén felavathatják a mintegy két és fél méter magas emlékmű. Mint Sárközi Zoltán RMDSZ-es önkormányzati képviselő felidézte: az előző helyszín, amelyet a magyar Honvédelmi Minisztérium illetékeseivel közösen jelöltek ki, állítólag azért nem nyerte el Ilie Bolojan polgármester tetszését, mert szerinte akadályozta volna a temető forgalmát. Az eredeti helyszín annak a parcellának a közvetlen szomszédságában lett volna, ahol valaha a Váradon eltemetett mintegy 2800 katona és hadifogoly nyugodott, s amelyet később a román hadi veteránok kaptak meg. A zsidó temetővel szemben lévő, 68 négyzetméteres új helyszín, bár nem helyezkedik el ilyen jelentős történelmi helyszínen, bizonyos értelemben jobb is, mint az előző, ugyanis nem parcellában, hanem sétányon terül el, véli Sárközi. A tervezett emlékgúla pontos mása lesz azoknak az emlékműveknek, amelyeket a háború után állítottak fel a Doberdó-hegyen, ahol számtalan Bihar megyei és nagyváradi honvéd vesztette életét.
Alakul a statútum is
Eközben lassan elnyeri végleges tartalmát Nagyvárad statútuma is. Sárközi, aki a több éve készülő dokumentumon dolgozó bizottság tagja, azt állítja: kiegyensúlyozott, az etnikumok felé megfelelő tiszteletet mutató munkát tárnak majd a helyi önkormányzati testület elé a soron következő, március végi ülésen. Mint beszámoltunk, a 2002-es, 53-as számú kormányrendelet alapján elkészítendő dokumentumot már többször is visszavonták a helyi tanács napirendjéről, általában azért, mert formai és tartalmi hibákban is bővelkedett. Legutóbb az RMDSZ-frakció egyebek közt azért kérte a halasztást, mert a statútumtervezetben nagyon kevés magyar vonatkozású adat jelent meg, a váradi vár története például kizárólag a turisztikai fejezetben szerepelt, a várostörténetiben nem, a magyar színházról pedig egy mondatnál több nem szerepelt. Az akkori tanácsülés után héttagú bizottság alakult a tervezet átdolgozására, amelyben a román pártok képviselői, illetve Sárközi és Fleisz János mellett Dukrét Géza és Péter I. Zoltán független helytörténészek is szerepet kaptak. Sárközi Zoltán azt mondja, a most kialakult tervezet nyugodtan magáénak vallhatja majd minden váradi magyar polgár. Ahhoz, hogy a statútumot elfogadják, még a város jegyzőjének, illetve a polgármesternek is ellenjegyeznie kell azt, ám ennek Sárközi Zoltán meggyőződése szerint semmi akadálya nem lehet.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Román anyaország
Rengeteg tanulsággal szolgál a Belgrád és Bukarest között Szerbia EU-tagjelöltsége, valamint a kisebbségi kérdés rendezése kapcsán kialakult, az egész kontinensen visszhangot verő vita. Amelyből ráadásul elsősorban Romániának kell levonnia a megfelelő következtetéseket.
Az elmúlt két évtizedben Bukarest folyamatosan kikérte magának, amikor Budapest kisebbségi, oktatási, anyanyelv-használati jogokat kért az erdélyi magyarok számára. A román politikusok részéről rendszerint az volt a válasz, hogy a kisebbségek ügye kizárólag arra az országra tartozik, ahol az illető közösség él, ebbe egy másik államnak nem lehet beleszólása – és különben is, Románia nem kíván „gyakorlótereppé” válni a kisebbségi jogérvényesítés terén.
Nos, időközben változott a bukaresti retorika, és mint azt a mostani szerb–román egymásnak feszülés bizonyítja, Románia ugyanolyan intézkedéseket kér számon Szerbiától, mint amelyek ellen nemrég még rettenetesen berzenkedett – persze csak ha az erdélyi magyarokról volt szó. A román diplomácia erőfitogtatását ezúttal a schengeni csatlakozás elodázása miatti sérelmek is motiválják, tény azonban, hogy Bukarest látványos offenzívát intézett a Szerbia területén élő románok és vlachok védelmében.
Az ügy pikantériája, hogy éppen ama szomszédjával kénytelen összefejelni, amely mellett saját érdekeiből kifolyólag a végsőkig kiállt Koszovó függetlensége kapcsán, amelyet a moldovai szakadár Transznisztria, no meg a Székelyföld „szeparációjának” rémképe miatt utasít el a mai napig. Ettől függetlenül üdvözölni tudjuk a bukaresti kormány igyekezetét, ahogy az EU fősodrával is szembeszállva próbál jobbítani a határon túli románság helyzetén.
Most legalább beláthatják a román politikusok, mennyire legitim egy anyaország részéről a határain kívül élő nemzettársaival szembeni gondoskodás, ugyanakkor arra is ráébredhetnek, milyen érzéketlen a brüsszeli kormány, az EU, ha a kisebbségek ügye kerül szóba. A román baloldal ugyanakkor ismét bebizonyította, hogy számára a kisebbségek ügye egyszerűen nem létezik. Legyen szó a romániai magyarokról vagy a szerbiai románokról, a Victor Ponta-féle politikusok nem képesek nemzetben, csak internacionáléban gondolkodni.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Bukarest, a kisebbségvédő
Miközben mind külföldről, mind belföldről bírálják a román kormányt, amiért Bukarest csupán feltételekkel hajlandó támogatni Szerbia európai uniós tagjelöltté nyilvánítását, a román külügyminisztérium jelezte: azt várja Belgrádtól, hogy egyezményt írjon alá Bukaresttel a szerbiai kisebbségek védelméről.
Mint arról beszámoltunk, az EU-tagállamok külügyminisztereiből álló általános ügyek tanácsának kedden kellett döntenie arról, hogy támogatja-e a balkáni ország tagjelöltté nyilvánítását.
Románia ugyanakkor már korábban jelezte, hogy a Timok-völgyi vlachok elleni jogtiprások miatt vétót emelhet. A külügyminiszterek végül hosszasan elhúzódó ülés után javasolták a tagjelöltté nyilvánítást, de Bukarest ellenkezése miatt hivatalos álláspontot nem fogalmaztak meg.
Cristian Diaconescu román külügyminiszter közölte: Románia nem akadályozza meg a szerb EU-tagjelölti státus elfogadását, de elvárja, hogy Szerbiát is ugyanolyan szigorú megfigyelés alá vessék a kisebbségi jogok betartása terén, mint korábban Romániát. A román külügyminisztérium nyilatkozatot adott ki, amelyben tudatta: konkrét és gyors előrelépést tart szükségesnek a szerbiai kisebbségek jogállását rögzítő kétoldalú dokumentum aláírása terén.
Egyúttal szükségesnek nevezte, hogy az Európai Bizottság és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségügyi főmegbízottja is megfigyelje, hogyan tarja be Szerbia az Európai Unió kisebbségvédelmi előírásait. A szerb uniós tagjelöltségről egyébként az uniós állam- és kormányfők hétvégi ülésén születik döntés.
Az uniós partnerek közül volt aki elégedetlenségének adott hangot a román álláspont miatt: Guido Westerwelle német külügyminiszter szerint az „beárnyékolta az amúgy sem könnyű tárgyalásokat”. A bukaresti döntést európai uniós körökben annak tudják be, hogy Románia így akarja jelezni elégedetlenségét, amiért egyetlen uniós tagállam – Hollandia – ellenkezése miatt halasztódik az ország schengeni csatlakozása.
Román feltételek
Leonard Orban román Európa-ügyi miniszter ugyanakkor tegnap kijelentette: jelentős problémák vannak a szerbiai nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartásával, ezért kívánta Románia az Európai Tanácsban napirendre tűzni a témát. „Nem akadályozásról van szó. Erről a témáról az Európai Tanács szintjén tárgyalunk. Románia rendkívül fontos dolgot kér, azt, hogy Szerbia tartsa tiszteletben a nemzeti kisebbségek jogait” – jelentette ki Orban.
Eugen Tomac, a határon túli románokért felelős államtitkárság vezetője a szerbiai románok küldöttségével folytatott tegnapi találkozót követően leszögezte: Románia nagyon jól tudja, milyen a szerbiai román kisebbség valós helyzete, az általa küldött jelzés pedig világos és egyértelmű: valós garanciákat akar e kisebbség védelmében. „Nem akarjuk, hogy a román kisebbség vlachokra és románokra oszoljon. Nincs vlach nemzeti kisebbség, nem tudjuk szabványosítani a román nyelvjárásokat. A román állam álláspontja szilárd: a román nyelv hivatalos az EU-ban, ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy ahol román kisebbségek élnek, tartsák tiszteletben nemzettársaink jogait” – jelentette ki Tomac. Hozzátette: a román állam nem akar sokat, csupán anyanyelvű oktatást, a szerbiai román ortodox egyház elismerését, valamint román nyelvű televíziós és rádióműsorokat.
Viorel Badea demokrata-liberális párti szenátor, a felsőház határon túli román ügyekkel foglalkozó bizottságának elnöke rámutatott: a vita 15 éve folyik Románia és Szerbia között. Leszögezte: elfogadhatatlan, hogy valakik új nyelvet találjanak ki, majd új identitást azok számára, akik magukat kelet-szerbiai románoknak tartják. A szenátor reményét fejezte ki, hogy a Bukarest által követelt kisebbségi egyezményt még a napokban alá lehet majd írni.
Megismételte: a román parlament megvétózhatja a szerb EU-csatlakozást, ha Szerbia nem írja alá az egyezményt. Bojan Alekszandrovics szerbiai román püspök szerint nem helyénvaló, hogy a szerbiai hatóságok román és vlach közösségre akarják felosztani a szerbiai románokat. Rámutatott: a román hatóságok segítségét kérik, hogy alapvető jogaikat – az anyanyelvű oktatást és a templomi szertartást – biztosítsa számukra Szerbia. Zavişa Jurj, az Ariadnae Filum román–vlach kulturális egyesület elnöke kifejtette: a Timok-völgyi románok lojálisak Szerbiához, és támogatják annak EU-csatlakozását, azzal a feltétellel, hogy tartsák tiszteletben a jogaikat.
Tadics: nem hagyjuk zsarolni magunkat!
Nem mindenki tartja azonban megalapozottnak a román álláspontot. Borisz Tadics szerb elnök szerint országa nem fogadja el, hogy Románia „teljesíthetetlen” feltételeket szabjon, és úgy vélte, a szerbiai vlachok nem tartják románnak magukat. Leszögezte: Szerbia nem hagyja zsarolni magát. Belföldi bírálói is vannak a román álláspontnak: Victor Ponta, az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke szerint nem helyes, hogy Románia akadályozza a szerb uniós csatlakozást, Bukarestnek inkább támogatnia kellene a szomszédos országot. Szerinte Szerbiának valóban tiszteletben kell tartania a kisebbségi jogokat, azonban megjegyezte: ettől függetlenül helytelen, hogy Románia egyedüliként akadályozza a csatlakozást.
„Mit gondolunk Hollandiáról, amely az egyedüli ország, amely a schengeni csatlakozásunkat gátolja. Most pedig ugyanezt tesszük egy olyan országgal, amely rendszerint a barátunk volt” – mutatott rá. „Mit tettünk volna, ha Magyarország élt volna a vétójogával a mi EU-csatlakozásunkkor? Jogosnak találtuk volna?” – tette föl a kérdést. Azonban nem minden párttársa gondolja így: Titus Corlăţean, a szenátus külügyi bizottságának szocialista elnöke szerint Románia támogatja ugyan Szerbia uniós csatlakozását, ám a csatlakozás érdekében Belgrádnak tiszteletben kell tartania a kisebbségi jogokat. Rámutatott: a szerbiai románok jogairól szóló vita húsz éve húzódik a két ország között, eredménytelenül.
Szerbiai vlachok szerint nem éri jogtiprás őket
Nem éri jogtiprás a szerbiai vlach nemzeti közösséget – erről biztosította Radisa Dragojevic, a (szerbiai vlachok kulturális autonómiáját képviselő) Vlach Nemzeti Tanács elnöke (VNT) az újvidéki Magyar Szó című napilapot. A Magyar Szó szerdán honlapján idézte Dragojevicet, aki szerint Románia vádja alaptalan. A Vlach Nemzeti Tanács (VNT) nevében senki sem kereste fel a román szerveket, hogy jogtiprás történne, és senki sem támaszthat a nevünkben feltételeket, ultimátumokat, mint azt Románia tette Szerbiával – mondta Dragojevic. Szerbiában két közelálló nemzeti közösség van, a vlach és a román. Mindkét nemzeti közösségnek saját nemzeti tanácsa van, de míg a román nemzeti közösség Romániát tekinti anyaországának, addig a vlachok Szerbiát.
Ezért Romániának nem áll jogában, hogy a nevünkben bárkitől valamit is kérhessen – hangoztatta. Dragojevic megjegyezte, bár vannak olyan nyílt kérdések, amelyeket jelenleg a közösségen belül megvitatnak, ez közösségen belüli probléma és senki sem erőltette rájuk. A VNT például a minap alkotta meg a vlach ábécét, s készülőfélben van egy vlach értelmező szótár is. A VNT vezetője szerint azok, akik Romániában panaszkodnak, tagjai voltak az előző összetételű nemzeti tanácsnak, és a mandátumuk alatt semmit sem tettek ez ügyben. Hozzátette: az ő anyanyelvük a vlach, és aki románnak akarta vallani magát a népszámláláson, szabadon megtehette.
A 2002-es népszámlás szerint Szerbiában 40 054 polgár vallotta magát vlachnak, a tavalyi népszámlálás nem hivatalos adatai szerint ma 50 százalékkal többen, megközelítőleg 64 ezer szerbiai polgár van. Míg a vlachok többsége Kelet-Szerbiában él, a románok legnagyobb része a Vajdaságban, a Bánátban – magyarázta Dragojevic.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Kifogásolja cikkünket Markó Attila
Félretájékoztatásnak tartja azt a tegnapi lapszámunkban megjelent cikket Markó Attila államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának RMDSZ-es vezetője, amelyben arról írtunk: olyan, Tőkés László nevében írt levelet osztott meg a Facebook közösségi portálon, amelyben az áll, hogy Tőkés gratulál Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek, valamint a szövetségnek a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditálása kapcsán kifejtett tevékenységük miatt, és amelyről kiderült, hogy hamisítvány.
Markó különösen a cikk címét – Hamis Tőkés-levelet tett közzé Markó Attila államtitkár – kifogásolja. „Én nem tettem közzé semmit, hanem egy ma már vissza nem kereshető felhasználó közölt egy Moro Péter nevű felhasználó által készített fotót az „Üzenőfalra feltöltött képek” kategóriában (ennek technikai lehetőségét nem tudom megítélni, mert nem értek hozzá). Én nem szórtam világgá, hanem pusztán annyit tettem, hogy megmutattam Demeter Szilárdnak (Tőkés László EP-irodavezetőjének – szerk. megj.), hisz előtte egy ideje épp azon vitatkoztunk teljesen civilizált hangnemben, hogy az akkreditáció ebben a fázisban tényleg RMDSZ-siker, nem hal bele senki, ha megköszönné... Amikor rájöttünk, hogy nem valódi, mindketten leszálltunk a témáról” – nyilatkozta Markó.
A közösségi portál működési mechanizmusa olyan, hogy amennyiben valaki nem tiltja le ezt a lehetőséget, ismerősei láthatják, mit oszt meg vagy mit ajánl többi ismerőse figyelmébe.
Krónika (Kolozsvár)

Elutasították az ötnyelvű táblákra szánt pénzt Kolozsváron
Elutasítja a kolozsvári önkormányzat azt a 60 ezer lejt, melyet a Kolozs Megyei Tanács célirányosan utalna ki a számára ahhoz, hogy ötnyelvű – román, magyar, angol, francia, német – ismertető táblákat helyezzenek el a város műemlék épületein.
Molnos Lajos RMDSZ-es tanácsos a Krónikának elmondta, a testület tegnapi ülésén a különféléknél tárgyalt a támogatásról, túl kevésnek ítélve azt. A tanácsosok úgy vélték, hogy ezt az összeget a táblák helyett inkább az egészségügyre kellene fordítani, és mivel célirányosan kapták a támogatást, tiltakozásként inkább el sem fogadják azt. Az önkormányzati képviselők megszavazták, hogy erről a városvezetőség értesíteni fogja a megyei elöljárókat.
Molnos Lajos lapunknak kifejtette, kampányhúzás a testület döntése, hiszen ha a megyei önkormányzat nem az ötnyelvű táblákra szánta volna a pénzt, biztos elfogadta volna azt. „Ez csak ürügy volt, hogy akadályozzák az ügyet” – mondta a tanácsos. Hozzátette, az RMDSZ ennek ellenére a március 13-i ülésen benyújtja a határozattervezetet, mely arról szólna, hogy a helyi tanács mennyi pénzt szán a táblákra.
Molnos arra is kitért, hogy a szövetség és a Demokrata-Liberális Párt (PDL) közötti helyi koalíció már hónapok óta nem működik, és a Megyei Képviselők Tanácsának (MKT) pénteki ülésén javasolni fogja, hogy formálisan is bontsák fel azt. Mint arról beszámoltunk, a Kolozs Megyei Tanács az RMDSZ-frakció kezdeményezésére pénteken hagyta jóvá azt a határozatot, amelynek értelmében 60 ezer lejt különítenek el a kolozsvári ismertető táblákra. Ezeket a város turisztikai-fejlesztési stratégiája szerint 149 épületre kellene kihelyezni, a beruházást a helyi és a megyei tanács közösen finanszírozná.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

EMNP: támogatást a magyar magánegyetemeknek
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kéri, hogy a román állam is támogassa a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet és a Partiumi Keresztény Egyetemet – olvasható a párt szerdai közleményében. Toró T. Tibor, a párt elnöke által az EMNP elnöksége nevében aláírt dokumentum szerint a romániai magyar párt örömmel vette tudomásul, hogy a bukaresti képviselőház kedden elfogadta a Sapientia akkreditációjára vonatkozó törvényt.
Üröm az örömben – írja –, hogy a parlament határozatára több mint másfél évet kellett várni a romániai felsőoktatás minőségét ellenőrző szakhatóság jóváhagyó döntése óta. A törvényhozási huzavona miatt fontos lehetőséget szalasztott el a Sapientia – írja Toró –, hiszen amennyiben korábban szülelett volna meg a parlamenti döntés, akkor a szakmai akkreditációt a legmagasabb osztályzattal teljesítő Sapientia magasabb rangsorolásba került volna.
Tavaly lépett ugyanis hatályba az új oktatási törvény, amely rangsorolta az egyetemeket. A Sapientia akkor még végleges akkreditálással nem rendelkező egyetemként a legalacsonyabb osztályzatú kategóriába került.
Toró emlékeztet, hogy 2005. október 20-án Románia és Magyarország kormányainak együttes ülésén szándéknyilatkozat született a Sapientia és a Partiumi Keresztény Egyetem paritásos alapon történő román és magyar állami finanszírozásáról, amennyiben elnyerik törvényi akkreditációjukat.
Szabadság (Kolozsvár)

Páratlan ismeretanyagra és tapasztalatra alapozott kötet Murádin Jenőtől
Példátlanul komplex, páratlan ismeretanyagra és tapasztalatra alapozott összegző munkának nevezte, ugyanakkor a szerző eddigi 33 könyve és több száz tanulmánya párlatának gyűjteményeként értékelte Murádin Jenő Kolozsvár képzőművészete című kötetét Tibori Szabó Zoltán, lapunk munkatársa kedden délután, a Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva termében tartott könyvbemutatón. Az igényesen kivitelezett kötet a sepsiszentgyörgyi ARTprinter Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot, amelynek képviseletében Kopacz Attila kiadóvezető volt jelen, Murádin Jenő művészettörténész pedig vetítettképes előadásban nyújtott ízelítőt a könyv gazdag képanyagából. Az est házigazdája Köllő Katalin volt.
– Évtizedek óta figyelemmel követem Murádin Jenő munkáját, azt az aprólékosságot, amellyel a számára releváns információt összecsipegeti és följegyzi, azt a hallatlan szorgalmat és kitartást, amellyel a könyvtárakban, gyűjteményekben és levéltárakban rejlő, rég elfelejtett vagy annak hitt alkotók emlékeit összeszedi és rendszerezi – magyarázta Tibori, hozzátéve: a művészettörténész, pályája során megalkotta azokat a munkákat, „amelyek a 19. és a 20. századi erdélyi magyar képzőművészet történetét az egyéni alkotói sorsok irányából és szemszögéből közelítik meg, és amelyek a különböző részletek tisztázására összpontosítanak”. Az egyenként is izgalmas részletek ezúttal egyazon kötetben kerekednek egésszé, s a kincses város kétszáz évének képzőművészete révén Erdély művészettörténetéhez is közelebb viszik az érdeklődőt. – Megkerülhetetlen kötet kerül az olvasó asztalára, olyan munka, amelynek dokumentáltságához és tudományosságához nem fér kétség. A szerzőt legteljesebb elismerésünk, őszinte gratulációnk illeti meg érte. Akárcsak az ARTprinter Könyvkiadót, a kötet míves kivitelezéséért – hangsúlyozta Tibori Szabó Zoltán.
Kopacz Attila kifejtette: megtisztelő volt a kiadó számára Murádin könyvén dolgozni, mint mondta, egyetlen szerzőtől sem kaptak korábban ennyire precíz anyagot, a szöveget és a képeket illetően egyaránt. – Élvezet volt ezt a könyvet elkészíteni, közben újra és újra átolvastuk, napi szinten egyeztettünk interneten – részletezte az ARTprinter igazgatója. Lelkiismeretes munkájukért Kopacz Attilának és feleségének, Zitának mondott köszönetet Murádin Jenő, valamint Tibori Szabó Zoltánnak is, aki „kezdetektől fogva ismerte a kéziratot, javaslatokat fogalmazott meg, és mindent megtett annak érdekében, hogy ez az összefoglaló munka elkészüljön”. – Az ember csak akkor ül le megírni egy ilyen kötetet, ha előtte már elvégezte azokat az előtanulmányokat, és megismerte a fázisokat, amelyek révén megértheti a különböző korok történéseit. Ha pedig majd nagyon öreg leszek, összegyűjtöm az eddig megjelent tanulmányaimat, és Függőhíd címen próbálom kiadni őket, pontosan arra utalva: aligha elképzelhető a Kárpát-medencében, hogy valamely nép, nemzet vagy országrész művészete – beszéljünk zenéről, irodalomról vagy akár képzőművészetről – ne kapcsolódjon a szomszéd népek, régiók művészetéhez – nyomatékosította Murádin Jenő.
Reményét fejezte ki, hogy mindazok, akik Kolozsvár képzőművészete című kötetét elolvassák, sűrített formában találják meg benne az erdélyi képzőművészetben két évszázadon át végbement folyamatokat. Befejezésül Murádin Jenő vetítettképes előadást tartott, vázolva a kötetben szereplő színes reprodukciók történetét, eredetét.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

Célok és eredmények
Sajtótájékoztatón a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem új vezetősége
Sajtótájékoztatót tartott szerda délelőtt a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem új vezetősége. A román és magyar fakultás saját intézetekkel gazdagodott, ezeknek vezetői szintén ott voltak a tájékoztatón – dr. Sorin Crisan rektor, egyetemi professzor és dr. Balási András prorektor, egyetemi adjunktus, valamint a magyar művészeti kar dékánja, dr. Kós Anna egyetemi adjunktus, illetve a román művészeti kar dékánja, dr. Oana Leahu egyetemi docens mellett ők is fogadták a megjelenteket. A magyar karhoz tartozik a Színház-, Vizuális Művészetek és Kommunikáció Intézet (igazgatója drd. Harsányi Zsolt egyetemi adjunktus), valamint a Zeneintézet (igazgatója dr. Elekes Márta egyetemi docens), a román karhoz a Színház- és Vizuális Művészetek Intézet (igazgatója dr. Daniela Lemnaru egyetemi adjunktus), valamint a Zeneintézet (igazgatója dr. Ramona Preja, ugyancsak egyemi adjunktus). A Doktoriskola megbízott igazgatója dr. Jákfalvi Magdolna professzor. Mint azt az egyetem közleményében olvashattuk, az egyetem szerkezete és vezetősége a 2011. november 4–2012. február 22. közötti időszakban lezajlott választások eredménye, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem választási szabályzatának megfelelően és a felsőfokú intézmények szerkezetét jóváhagyó 2011. szept. 29-i 966-os kormányhatározat alapján.
A sajtótájékoztatón dr. Sorin Crisan elmondta: a magyar és a román tagozat dékánjait versenyvizsga alapján választották.
– Mi vagyunk az a csapat, amely a következő négy évben megpróbálja tovább vinni az elődök munkáját. Fő célunk továbbra is minőségi oktatást biztosítani hallgatóinknak és ha csak az UNITER-jelöléseket, díjakat nézzük, fáradozásaink nem hiábavalóak. Balási András hozzátette: a választások véget értek, a döntések véglegesek. Az új vezetőség elsődleges célja az elért eredmények konszolidációja. Nagy eredmény az intézmény összes szakára megszerzett A kategóriás akkreditáció, továbbra is fontosnak tartják a fesztiválszerepléseket, az átláthatóságot, az egyetem arculatának jobbítását, presztízsének növelését. A honlapot újra kell alkotni, mert sokáig hackertámadás alatt állt, továbbá összes közlönyüket angol nyelven is megjelentetik. Igyekeznek együttműködni minél több külföldi felsőoktatási intézménnyel, a Connecticuti Művészeti Egyetemmel már aláírták a megállapodást és tárgyalások kezdődtek a Harvard Drama Schoollal is.
Koós Anna elmondta, a Művészeti Egyetemen teljesen észrevétlenül zajlott a strukturális átalakulás. – A mi diákjaink nem vonultak ki az utcára, az egyetem vezetőségével nem volt konfliktus, nem úgy, mint egy másik vásárhelyi felsőfokú tanintézet esetében. A titok: a tárgyalási kommunikációs kapcsolatokban alkalmazott győztes–győztes helyzetre való törekvés, ami ez esetben azt jelenti, hogy nem egymás kárára cselekszünk, hanem a közös érdekeket nézzük, és ez a hallgatók minél magasabb szintű képzése. Mi ezt emeltük a középpontba, és kihagytuk a napi politikát. Ez nagyon nagy megvalósítás.
– Meghatároztuk a célkitűzéseinket és azok nyomán indultunk el. A két fakultás közös érdekeinket szolgálja, összes szakunkra A szintű akkreditációt szereztünk, ez a legtöbb, amit elérhettünk. Ezenkívül az ARACIS nemzetközi, magas megbízhatósági szintűnek nyilvánította az intézményt – tette hozzá a rektor. Oana Leahu több, jövendőbeli műhelymunkát ismertetett és elárulta, közös projektajánlatot kaptak a brüsszeli művészeti egyetemtől egy angol nyelvű musical megvalósítására, amelyet nagy örömmel fogadtak el. Az anyagiakat illető újságírói kérdésre Sorin Crisan válaszolt. – Egyelőre le tudjuk fedni a kiadásainkat, hamarosan Bukarestbe utazom, hogy aláírjam a minisztériumban a költségvetéssel kapcsolatos dokumentumokat. A fizetéses helyek esetében a hallgató tandíja csak egyharmad–egynegyed részben fedi taníttatásának költségeit, a fennmaradó részt mi biztosítjuk.
Mint az továbbá elhangzott, nagy hiány van képzett zenetanárokban és zenekutatókban, ezt igyekeznek mérsékelni a zenetagozaton végzett hallgatók képzésével, azok jövendőbeli munkája által, az intézmény vezetőségének további célja megőrizni és növelni az egyetem országos és nemzetközi nívóját, ismertségét – e cél elérése érdekében produkcióikat nemzetközi fesztiválokon is meg kívánják mérettetni.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)

Történelmi lehetőség az oktatásban – Valóra vált egy nagy álom
Ezekkel a mondatokkal illette dr. Hollanda Dénes professzor, a Sapientia EMTE alapító tagja, a marosvásárhelyi campus megálmodója és volt rektora azt a képviselőházi döntést, amelynek alapján hivatalossá vált az egyetem akkreditációja. Ebből az alkalomból tartottak sajtótájékoztatót tegnap az egyetem szenátusi termében: dr. Hollanda Dénes volt rektor mellett Kató Béla lelkipásztor, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke, dr. Dávid László, az egyetem rektora és Székely Gyula dékán. Mindenekelőtt Kató Béla kifejtette, „normális országban” nem kellett volna abba a „kényszerhelyzetbe” kerüljön a kisebbség, hogy egy hosszú folyamat során önálló magánoktatási intézményt kelljen létrehozni. Amint a jelen események is tanúsítják, a többség továbbra sem fogékony a romániai magyarság jogos igényeire, arra, hogy anyanyelven tanuljon minden szinten. Jó döntés volt az, amikor 11 évvel ezelőtt több marosvásárhelyi egyetemi oktató elhatározta, hogy önálló felsőfokú intézményt hoz létre, bölcs döntés volt a magyar kormány részéről, amikor felvállalta ennek támogatását. S az is igazolást nyert, hogy a történelmi egyházak teremtették meg az intézményes hátteret, amely az intézményi és a tulajdonképpeni építkezést biztosította. S ehhez kellett a dr. Hollanda Dénes neve által fémjelzett szakmai, tanári közösség, amely a szellemi erőt jelentette a hosszú folyamat alatt. Az elmúlt időszakban voltak sikerek, kudarcok és az anyaországi, meg a hazai politikai élet szereplői megpróbálták kisajátítani maguknak érdemeiket –, de mindezektől eltekintve egy a lényeg: összefogás nélkül nem jött volna létre Sapientia, nem jutott volna el ehhez a történelmi pillanathoz. A küzdelmet megnyertük! – jelentette ki Kató Béla, s az elkövetkezendő időszak fontos feladata lesz az erdélyi értelmiség nevelése és itthontartása.
Dr. Dávid László tényszerű információkkal egészítette ki mindazt, ami Kató Béla elmondott. Kifejtette, 11 évvel ezelőtt négy magyar tannyelvű műszaki szak beindításával próbálkoztak a Petru Maior Egyetemen, ezt az akkori egyetemi vezetőség nem tette lehetővé, ez indította el azt a folyamatot, amelynek a keddi képviselőházi döntés jelentette a végét, amikor jogerőre emelkedett az akkreditáció a 2010. július 22-i szakmai döntést, illetve a szenátusban 2011. augusztus 31-én hozott jóváhagyást követően. Ez új fejezetet nyit az intézmény építésében is, hiszen ezentúl kibővíthetik a szakokat és beindíthatják a mesterképzést is, ami egyben romániai premier lesz, hiszen külföldi egyetemekkel közösen folyik majd az oktatás, ami azt jelenti hogy a diák egy évet Erdélyben, egyet pedig a partneregyetemen tanulhat majd. A Sapienta EMTE mindenképpen arra fog törekedni, hogy szolgáltató oktató intézmény szintjéről a kiváló kutatói státust nyerje el. Erre megvannak a feltételek, hiszen a 27 hektáros campus lehetővé teszi, hogy újabb, az említett rendeltetésnek megfelelő épületeket is felhúzzanak és sikerült egy olyan tanári gárdát kialakítani, amelynek segítségével a diákok méltan vehetik fel a nemes küzdelmet bármely nyugati egyetemmel. Ehhez azonban továbbra is számítanak a román állam jogos támogatására – mondta a rektor.
Székely Gyula dékán fontosnak tartotta az oktatás minőségének a folyamatos javítását. Kihelyezett mesterkurzusok lesznek Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is. Ugyanakkor az is elhangzott, hogy egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a középiskolai jelenlétre is. Különböző közkapcsolati rendezvényekkel próbálják népszerűsíteni majd az egyetemet, hogy a potenciális diákokat céltudatosan irányítsák a szakok fele. S legjobb lenne, ha a Sapientia Nobel-díjas professzort „nevelne ki”, hiszen ez már garantálná a világhírnevet is.
Dr. Hollanda Dénes az elhangzottakhoz hozzáfűzte, hatalmas dolgokat lehet megvalósítani, ha van akarat. „Merjünk nagyot álmodni és hinni azt, hogy ez meg is valósulhat” – mondta, majd hozzáfűzte, az erdélyi magyarság úgy teremthet jobb jövőt, ha kezébe veszi a sorsát és addig küzd, kínkeservesen is, míg eléri a célját. A Sapientiának példamutató értéke van.
A továbbiakban a professzorok az újságírók kérdéseire válaszolva, az oktatás minőségéről, a további tervekről szóltak. Ezekre még visszatérünk a későbbiekben.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Csökkent a megye lakossága
80 településen vannak kevesebben
Tegnap a prefektúra kollégiumának ülésén ismertette a 2011. októberi népszámlálás részleges eredményeit a megyei statisztikai hivatal ügyvezető igazgatója, Matei Ioan. A népszámlálási adatokból ismertetünk néhányat az alábbiakban.
Eszerint 2011. október 20-án Maros megye stabil lakosságának száma 531.380 volt, országos szinten a 12. helyet foglalja el. Összehasonlítva az 1992-es, illetve a 2002- es adatokkal, 1992-höz képest, amikor a megye lakóinak száma 610.053 volt, 12,9%-kal, a 2002-es adatokhoz képest (lakosság száma 580.851) 8,5%-kal csökkent a megye lakóinak száma.
2011-ben csökkent a városon lakók száma is 52,9%- ról 49,6%-ra, ezzel szemben a vidéken élők száma 47,1%-ról 50,4%-ra nőtt. Jelenleg városon 263.812, falun 267.568 lakos él.
A megye 102 közigazgatási egységéből 80-ban csökkent az állandó lakosok száma, 22 településen mutatott csupán növekvő tendenciát. Jelentős népességcsökkenés mutatkozott Bükkösön (-24,7%), Dicsőszentmártonban (-22,4%), Kutyfalván (-18,0%), Segesváron (-18,4%), Balán (-18,0%), Ádámoson (-16,1%).
A lakosság száma Jedden (+57,5%), Koronkában (+56,5%), Marosszentannán (+31,7%), Marosszentkirályon (+16,1%), Marosszentgyörgyön (+14,1%) nőtt.
A városokban és municípiumokban az összlakosság száma 2002-ben 307.495 volt, 2011-ben 263.812, a községekben és falvakon élők száma 2002- ben 273.356 volt, 2011-ben 267.568-ra csökkent.
Marosvásárhelyen 2002-ben 150.041-en éltek, 2011-ben ez a szám 127.849-re csökkent. Szászrégen: 2002 – 36.126, 2011 31.657, Segesvár: 2002 – 32.304, 2011 – 26.370, Dicsőszentmárton: 2002 – 26.654, 2011 – 20.685, Radnót: 2002 – 9.523, 2011 – 8.373, Marosludas: 2002 – 17.497, 2011 – 14.775, Nyárádszereda: 2002 – 5.824, 2011 – 5.359, Erdőszentgyörgy: 2002 – 5.492, 2011 – 5055, Nagysármás: 2002 – 7.493, 2011 – 6.833, Szováta: 2002 – 9.987, 2011 – 10.234, Nyárádtő: 2002 – 6.554, 2011 – 6.622.
Háztáji, lakás
A megyében 194.864 gazdaságot számoltak össze, amelyekben 527.785 személy él. 2002-höz viszonyítva a gazdaságok száma 5.187-tel csökkent.
Ezzel szemben nőtt a lakások száma (+179), a lakószobák száma (+ 56.048). A lakófelületek nagysága egy személyre számítva 2011-ben 4,3 négyzetméterrel nőtt a 2002-es éviekhez képest.
Etnikai megoszlás
A megye etnikai összetétele – összehasonlítva a 2002-es adatokkal –, a következőképpen alakult:
Összlakosság: 2002 – 580.851, 2011 – 531.380
Román: 2002 – 309.375 (53,+%), 2011 – 279.488 (52,6%).
Magyar: 2002 – 228.275 (39,3%), 2011 – 200.989 (37,8%).
Roma: 2002 – 40.425 (7,00%), 2011 – 46.637 (8,8%).
Német: 2002 – 2.045 (0,4%), 2011 – 1471 (0,3%).
Más: 2002 – 122, 2011 – 792 (0,1%).
Nem nyilatkozott: 2002 – 88, 2011 – 2003 (0,4%).
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Sapientia: ünneprontó EMNP
Erdélyi és magyarországi politikusok is üdvözölték, hogy kedden a képviselőház megszavazta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditációjára vonatkozó törvényt, így – ha az államfő kihirdeti a jogszabályt – létrejön a jogi személyiséggel rendelkező, magyar tannyelvű, alapítványi felsőoktatási intézmény.
„Az erdélyi magyar közösség számára olyan intézményt sikerült hivatalosan elfogadottá tennünk, amely hosszú évtizedekre meghatározza jövőnk alakulását. Az eredményért köszönettel tartozom az RMDSZ minden tisztségviselőjének, aki ezzel a nemzeti jelentőségű üggyel foglalkozott éveken keresztül” – értékelte Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a döntést, aki hangsúlyozta: a szövetség számára évek óta kiemelten fontos cél volt az önálló, magyar nyelvű romániai tanintézmény akkreditálása. Mint arról tegnapi lapszámunkban hírt adtunk, a képviselőház 161 igen és 7 nem szavazattal, két tartózkodással fogadta el a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditációjára vonatkozó törvénytervezetet, az ellenzék nem vett részt az ülésen.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, Toró T. Tibor tegnapi közleményében „örömtelinek”, ugyanakkor viszont elkésettnek nevezte az akkreditációra vonatkozó döntést. „Üröm az örömben, hogy a parlament határozatára a Romániai Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottság (ARACIS) jóváhagyó döntése után 2010 júliusától több mint másfél évet kellett várnunk” – fogalmaznak Toróék, akik szerint ha az akkreditációs jogszabály még az új tanügyi törvény érvénybe lépése előtt megszületik, a szakmai akkreditációt a legmagasabb osztályzattal teljesítő és a romániai magánegyetemek között piacvezető Sapientia magasabb rangsorolásba kerül. Az EMNP-közlemény ugyanakkor sürgeti a kormányt, hogy döntsön a Sapientia és a Partiumi Keresztény Egyetem román állami finanszírozásáról, hivatkozva a 2005 október 20-i román–magyar együttes kormányülésen elfogadott, ilyen irányú szándéknyilatkozatra.
A Sapientia akkreditálását a Lehet Más a Politika (LMP) magyar ellenzéki párt is üdvözölte, amely tegnapi sajtóközleményében „az erdélyi magyarság közös sikerének” nevezte a döntést.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Régi viccek
Az megvan, hogy a Magyar Királyság egyszerre üzent hadat az Amerikai Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak? És az megvan, hogy Orbán Viktor megharagudott a Világbankra meg az Unióra? És az elrugaszkodás éve? Meg: tessék mondani, ez már a szocializmus (konszolidáció), vagy lesz még rosszabb? Plusz mennyivel látványosabb szaltókat fogunk bemutatni, ha egyszer végre lesz víz is a medencében?
Most a nagy kilátástalanságban, egy depressziós tél végén, talán kibújik a remény zöld fűszála a méteres hó alól. Az öreg székely javítja a tetőt, aztán megcsúszik. Kapaszkodik mindenbe és mindenkibe, de csak csúszik reménytelenül lefelé. Foggal, körömmel fékezné, lassítaná a sebességet, ám csak gyorsul, és egyre közelebb a mélység. Hosszas küzdelem és egyensúlyozás végén lezuhan, eltörik keze, lába, csigolyája, mindene. De csak mosolyra, sőt vigyorra húzódik a góbé szája: Na, hálisten, mert a bizonytalanságot nagyon nem bírom!
Bántják Magyarországot! Elnyomnak, világméretű az összeesküvés New Yorktól Tel-Avivig, a bankvilággal szövetkezett a finánctőke, beleszólnának a legbensőbb magánügyeinkbe, visszakérik a kölcsönadott pénzt, megvonják a támogatást, szaglászó bizottságokat küldenek ránk… Oda a függetlenségünk! Pedig csak az maradt nekünk, amire még büszkék lehetünk. Trükkök százait vetettük be, csaltunk, ahol tudtunk, és most nem adnak a becsületszavunkra. Azért úri társaságban ez nem volt szokás eddig.
Félretéve a vicceket, sajnos azt kell mondanunk, tekinthető örömhírnek is, hogy semmi nem változott. A kurucos hangvételű, vallásos tisztelettel övezett, mélyen a magyar hagyományba ágyazott karakán kormányozás pont oda vezet, mint a nemzetközi élvonallal parolázó, felvilágosult liberális szakszerűségnek eladott böszmeség. Gyakorlatilag csak a retorika változik, a játéktérben elfoglalt helyünk és a lehetőségeink ugyanazok. Még keményebben fogalmazva: tényleg annyira pitiáner kicsi ország vagyunk ezen a tájon a globális világgazdaságban, hogy már csak azt a néhány politikust választjuk meg, akik lenyúlják a maradék pénzeket, és elosztják a rokonok közt az állásokat. És csak azért nem vagyunk kollektíven az adósok börtönében, mert vasárnap zárva vannak a tőzsdék, és nem tudunk államadósságot csinálni.
Nosztalgikusan gondolunk vissza a diktatúra egyenlőségére, mert akkor éppen nem voltunk egyenlők. Arra emlékszünk még, hogy Brezsnyev, Kádár és Ceauşescu együtt utaznak a repülőn? Szereplőcsere megvolt, de mi még ugyanazon a repülőn (viccben) vagyunk.
Krebsz János
Új Magyar Szó (Bukarest)

Megalakult Nagyváradon a Magyar Állampolgárok Klubja – Ismerni kell jogainkat és kötelességeinket
Mintegy száz érdeklődőt vonzott kedd délután az a találkozó, amelynek során Nagyváradon is megalakult a Magyar Állampolgárok Klubja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményezésére. A Lorántffy-központban megtartott alakuló ülésen kiderült, a közeljövőben valószínűleg még többen iratkoznak majd be a klubba, akik már igényelték, várják, esetleg megkapták a magyar állampolgárságot, vagy csak ezután szeretnének élni a lehetőséggel, amit a magyar kormány biztosít az anyaországtól elcsatolt területeken élő magyarok számára.
A Bihar megyei EMNT több vezetőségi tagja, így Török Sándor, Nagy József Barna, Orbán Mihály és Kavinszki András is jelen volt, s valamennyien felszólaltak, elmondták véleményüket, elképzelésüket az újonnan alakult klub lényegéről, tevékenységéről. Erdélyben már több helyen megalakult a Magyar Állampolgárok Klubja, s az eddigi tapasztalatok azt igazolják, van igény rájuk. A magyar állampolgárság megszerzése ugyanis nem csupán erkölcsi, lelki elégtétel, hanem olyan jogi állapot, amely az állampolgárnak lehetőségeket biztosít, ugyanakkor kötelezettségekkel is jár. Ezekről és a magyar kormány munkájáról folyamatosan tájékoztatják a klub tagjait, és természetesen a felvetődő kérdésekre is válaszolnak majd. Az első klubtalálkozón arról esett szó, milyen hivatalos procedúra során lehet igényelni a magyar útlevelet. A nagyváradi magyar állampolgároknak legegyszerűbb Biharkeresztesen kérni az okmányt. A hivatalban kérhető és kitöltendő nyomtatványokon kívül fel kell mutatni a honosításról szóló igazolást, a román személyigazolványt, valamint 14 500 forint befizetését igazoló nyugtát. A kezelési költség a 14 éven aluliaknak, illetve a 70 éven felülieknek 7250 forint. Az útlevelet két héten belül megkapják az igénylők.
A nagyváradi klub elnöke Kavinszki András lett, aki elmondta, társaival azon lesznek, hogy valóban hasznos és kellemes találkozásokká váljanak ezek a délutánok. Legközelebb (a találkozó időpontját a magyar sajtón keresztül tudatják majd) arról beszélgetnek, milyen orvosi ellátásra van lehetőségük Magyarországon a honosított állampolgároknak, és hogyan lehetséges ezeket igénybe venni. A magyar állampolgársággal kapcsolatos bármilyen kérdésekre a továbbiakban is választ lehet kapni minden munkanapon a váradi Demokrácia Központ irodájában (Széles, ma Menumorut utca 23 szám).
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Sík mezőben hármas út…
Lehetetlen szemet hunyva vagy szemlesütve elmenni amellett, ami az Erdélyi Magyar Néppárt csíkszeredai küldöttgyűlése és az RMDSZ szövetségi küldötteinek marosvásárhelyi tanácsa után egyre inkább láthatóvá válik...
Nemcsak a hazai magyarság képviselete lett háromutassá a helyhatósági választásokon, hanem súlyosan sérül és megbomolhat a romániai magyar és a magyarországi pártok, ezek képviselőinek személyi viszonya is. A Fidesz és az RMDSZ kapcsolata létezésük egyetlen időszakában sem volt felhőtlen. A folyamatosan romló kapcsolatok ágyát az RMDSZ–MSZP viszony alakulása vetette meg, amelyet a magyarhoni balliberális áramlatokkal való kapcsolat párnázott magasra. Miközben az erdélyi magyarság tömegei törvényszerűen a magyar nemzeti oldallal szimpatizáltak, az RMDSZ csúcsvezetésének tagjai még azokban a kritikus pillanatokban sem foglaltak egyértelműen állást például a magyar nemzetrészek határokon kívül szakadt részeinek kitagadása, a nemzetről való leválasztása ügyében, amikor ez 2004 decemberében tetőzött. Az MSZP bukása után a kettős állampolgárság jogi megalapozása is fintorgást váltott ki, ismeretesek és emlékezetesek Markó Béla vonatkozó nyilatkozatai is ebben a témakörben. A bálványosi folyamatban való hezitáló RMDSZ-es részvétel is beszédes történet. A további példálózást abbahagyom, mert anélkül is világos, hogy a személyi kapcsolatokban, a nyilatkozatháborúkban is nyomon követhetők a kölcsönös ellenszenv alakulásának markáns vonalai. A Fidesz kétharmados győzelme után ennek Erdély-politikája verte ki – nem is egyszer – a biztosítékot. Legelőbb a Demokrácia Központok létrehozása és működtetése jelezte, hogy a magyar kormányzat meg akarja törni az RMDSZ egyeduralmát. Az RMDSZ-nek hiábavaló volt minden erőlködése, hogy a Demokrácia Központok működtetését maga vállalja. A magyarországi támogatások sorsa mindig is vitatéma volt. Frissiben egyik mostani ügyet, a moldvai magyar oktatás támogatását említem, amely újfent vitatémává vált. A Fidesz romániai magyar pártpreferenciáit sem nézte jó szemmel az RMDSZ. Az MPP nyüzsgését sem, ami – főleg az utóbbi időben – a magyar nemzeti jellegű rendezvények széksorainak és páholyainak látványos elfoglalásában nyilvánult meg. Summa summarum: itt van ezekről az állapotokról a nyugta: a csíkszeredai küldöttgyűlésre az MSZP képviselőit meg sem hívták, Toró T. Tibor EMNP-elnök kerek perec ki is jelentette, hogy a Magyar Szocialista Párttal nem látják az együttműködés lehetőségét. Nem képviseltette magát az RMDSZ sem – ugyanabban az időszakban ülésezett Marosvásárhelyen az SZKT –, és nem volt jelen az MPP csúcsvezetéséből sem senki. (Alsóbb szinteken szerencsére létezik kommunikáció az említett politikai alakulatok között. Sőt, sokáig úgy tűnt, hogy a közös marosvásárhelyi polgármesterjelölt állításával is egyetértenek, ami még mindig nem késő.) Nemcsak durvák, egyenesen sértőek voltak azok a pengeváltások is az RMDSZ és a Fidesz között – például a magyarországi támogatások új rendjével kapcsolatosan –, amelyeket elsősorban Kovács Péter főtitkár képviselt. Mindezek ellenére Csíkszeredában az új pártelnök kijelentései között az is elhangzott, hogy az EMNP-től az erdélyi magyar politika megújulása várható, amely az erdélyi magyar politikai erők összefogását eredményezheti. Az RMDSZ – ismerte el – továbbra is pályán marad, ezért nem lehet egymás ellenében menni, hanem össze kell fogni vele. Fordítva is igaz: az EMNP nélkül sincs összefogás. Az is tény, hogy Tőkés László harcias kijelentései, ha van is a kiegyezésre hajlam, ennek keresztbe tesznek. Amíg Németh Zsolt, a Fidesz egyik főembere Kelemen Hunorban a kapcsolatteremtésre alkalmas személyt véli felfedezni, addig az EP-képviselő továbbragozza, hogy nincs “jó” és “rossz” RMDSZ – ergo: rossz az egész csúcsvezetés. Közben az is elhangzik, hogy az erdélyi magyarság demokratikus alapon való együttműködésének, illetve Székelyföldön a szabad versenynek az elkötelezett híve. Adja Isten, hogy így legyen. Másképp nemcsak Marosvásárhelyt veszítjük el. Pillanatnyilag – Vörösmartyval szólva – a “Sík mezőben hármas út / Jobbra, balra szertefut, / A középső célra jut” állapotában vagyunk. Összefogás nélkül nem mi és nem a mieink jutnak célra. És ebben az anyaországi normális állami, párt- és civil kapcsolatoknak rendkívüli szerepük van és lesz.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Enache: a MOGYE-t érdemes kétnyelvűvé és igazságossá tenni
Pro Europa Liga csütörtöki sajtótájékoztatóján elhangzott: a Liga támogatja a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kétnyelvűségét, hiszen egy demokratikus országban természetes, hogy a nemzeti kisebbségek saját anyanyelvükön tanulhatnak.
Antal Erika, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa Smaranda Enache asszonnyal, a Pro Európa Liga társelnökével beszélgetett.
Az új oktatási törvény szerint tisztán adott az a lehetőség, hogy a MOGYE keretén belül az önálló magyar tagozat létezzen – jelentette ki Smaranda Enache. Ezt az egyetemet érdemes kétnyelvűvé és igazságossá tenni, mert ez az intézmény 1948-ban magyar nyelvű egyetemként jött létre, az erdélyi magyarság érdekében – folytatta Smaranda Enache.
Az egyetemi autonómiát tiszteletben kell tartani, de az autonómia is tartsa tiszteletben a törvényeket, illetve az európai értékeket – tette hozzá Enache asszony.
Vesztesei a történelemnek azok, akik a Ceauseşcu asszimilációs politikáját folytatják, az a mi feladatunk, hogy szakítsunk ezzel a hagyománnyal – mondta a liga társelnöke. Smaranda Enache szerint azok a román diákok, akik úgymond magyar társaik érdekeiért tüntetnek, nem ismerik az egyetem történelmét.
Marosvásárhelynek adódott a lehetősége, amely a románok számára is értékes, hogy itt sok magyar tanuljon, ez európai szinten is egy modern egyetem kell legyen, ezt meglehet valósítani, ezért tenni kell, ide román-magyar összefogás szükséges – fejtette ki a liga vezetője. Smaranda Enache saját családját említette példaként, a szülei román nemzetiségűek lévén magyar nyelven tanultak annak idején a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen.
Smaranda Enache asszony végül arról beszélt, hogy nagyon reméli létre fog jönni a MOGYE magyar tagozata, amire majd büszkék leszünk.
Forrás: marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem okkal igényel költségvetési támogatást
Dávid László rektor szerint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem okkal igényel román költségvetési támogatást, hiszen olyan közfeladatokat lát el, amelyek az államra hárulnának.
Noha Romániában jelenleg egyetlen magánegyetem sem részesül költségvetési támogatásban, a Sapientia tudományegyetem az akkreditálás után okkal igényelhet állami támogatást – jelentette ki Dávid László.
Az egyetem rektora az MTI-nek elmondta, azért tartják indokoltnak a költségvetési támogatást, mert a Sapientia hiánypótló szakokat is működtet. Emlékeztetett rá, hogy tíz évvel ezelőtt a román kormány kötelezettséget vállalt a magyar nyelvű képzés bevezetésére a műszaki egyetemeken. Ez a szándék akkor meghiúsult, és a romániai állami egyetemeken azóta sem képeznek mérnököket magyar nyelven. „A csíkszeredai és marosvásárhelyi műszaki képzés beindításával a Sapientia átvállalta a román állam kötelezettségét” – hangsúlyozta Dávid László. Megítélése szerint ez különbözteti meg őket a többi romániai magánegyetemtől. Hozzátette, a Sapientia bizonyította, hogy képes a magas színvonalú képzésre, most a román államon a sor, hogy besegítsen a tőle átvállalt kötelezettségek teljesítésébe. A rektor a magyar nyelvű képzés egy másik szeletét is említette, amelyben szerinte megilletné a Sapientiát a román költségvetési támogatás. Utalt arra, hogy szakemberek híján az állami magyar jogászképzésben többnyire román nyelven folyik a képzés. „Ha mi azt bizonyítjuk, hogy van elegendő szakemberünk, itt is hiánypótló a szerepvállalásunk, és ez esetben is az állammal közösen kell vállalnunk a költségeket” – jelentette ki az MTI-nek a rektor.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditálását kimondó törvényt kedden fogadta el a román parlament alsóháza. A törvény az államfő kihirdetésére vár. MTI
Erdély.ma

Vita alakult ki a Kolozsváron a műemlékek ötnyelvű feliratozása kapcsán
László Attila, Kolozsvár alpolgármestere szerint nem veszélyezteti a kolozsvári műemlékek ötnyelvű feliratozását az a vita, amely a városi önkormányzati testületben alakult ki a téma kapcsán.
A kolozsvári sajtó beszámolója szerint a városi tanács szerdai ülésén a román tanácsosok kifogásolták, hogy a Kolozs megyei önkormányzat felcímkézve osztott vissza a városnak 60 ezer lej (4,3 millió forint) támogatást. A megyei tanács határozata szerint az összeget célirányosan a kolozsvári műemlékekre kitűzendő ötnyelvű – román, magyar, angol, francia, német – ismertető táblák elkészítésére szánják. A Krónika online változatán közölt hír szerint a városi tanácsosok úgy vélték, ezt az összeget inkább az egészségügyre kellene fordítani, és mivel célirányosan a táblákra kapták a támogatást, inkább el sem fogadják azt.
László Attila, Kolozsvár alpolgármestere az MTI-nek elismerte, a megyétől visszautalt pénzzel az RMDSZ tanácsosai szerették volna kimozdítani a holtpontról a műemléképületek feliratozásának az ügyét. A városi tanács magyar képviselői csütörtökön határozattervezetet iktattattak a polgármesteri hivatalban, amelyben azt kérik, a város is különítsen el egy ugyanakkora összeget a feliratozás céljára, mint amekkorát a megye szánt e célra. A javaslat a március 13-án tartandó tanácsülésen kerül napirendre.
László Attila hozzátette, ha a tanácsosok leszavaznák a javaslatot, akkor sincs veszve az ügy, hiszen Kolozsvár jelentős összeget pályázott és nyert a Regionális Fejlesztési és Turisztikai Minisztériumtól a város turisztikai stratégiájára, amelynek a műemlékek több nyelvű feliratozása is részét képezi. „Ha nem történik meg a feliratozás, nem tudunk elszámolni a támogatással, és félő, hogy a minisztérium visszafizetteti a támogatást” – nyilatkozta az MTI-nek László Attila, Kolozsvár alpolgármestere. MTI
Erdély.ma

Kárpát-medencei középiskolás vezetőképző Budapesten
A Rákóczi Szövetség MTI-hez eljuttatott tájékoztatója szerint a péntek és vasárnap között tartandó vezetőképzőt azzal a céllal rendezik meg, hogy a középiskolai szervezeteknek, illetve azok tagjainak lehetőséget biztosítsanak a kapcsolatépítésre, elősegítsék a középiskolai szervezetek munkáját, hatékonyságát. A rendezvény központi témája hagyományosan az érték és ifjúság, a rendezvény előadásai különböző megközelítésekből ezt ölelik fel.
A program előadói között szerepel: Pozsgay Imre egyetemi tanár, Takaró Mihály irodalomtörténész, Csaba László közgazdász és Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár. A vezetőképzőn 40 középiskolából 118-an vesznek részt, közülük 25 magyarországi, 9 erdélyi, 4 felvidéki, egy délvidéki és egy horvátországi középiskolából, iskolánként egy tanár és két diák.
A Rákóczi Szövetség – a szervezet honlapja szerint – 1989-ben azért jött létre, hogy a Magyarország szomszédos országaiban élő magyar kisebbségek nemzeti, kulturális, szellemi, közművelődési és érdekképviseleti tevékenységét segítse és hatékonyan részt vállaljon identitástudatuk megőrzésében.
MTI
Erdély.ma

Magyar utcanevek: elutasítva
A román többségű Nagyváradi Helyi Tanács szerda délutáni ülésén ezúttal is elutasította azt a kezdeményezést, hogy a város utcaneveit magyar nyelvű fordításban is feltüntessék.
A magyar nyelvű utcanevekre vonatkozó határozatjavaslatot kezdeményezett a nagyváradi RMDSZ frakció. A javaslathoz szakjelentést is csatolt, melyben alátámasztják a tervezet törvényességét. A Polgármesteri Hivatal azonban ezt a szakjelentést kicserélte a saját szakjelentésével, amelyben törvénytelennek minősíti az RMDSZ beterjesztését, és ilyen formában is került a javaslat a tanácsülés napirendjére. A napirendi pont vitáján Biró Rozália kifejtette, hogy az általuk kezdeményezett tervezetet az RMDSZ törvényesnek tekinti, hiszen a 33/1995 számú törvénnyel ratifikált, a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó keretegyezmény biztosítja azt, hogy a nemzeti kisebbségek ilyen formában is élhessenek nyelvi jogaikkal. Megemlítette továbbá, hogy precedens is van már az országban erre, példaként említve a Szilágy megyei Kraszna település helyi tanácsi határozatát, melynek alapján kikerültek az utcákra a magyar utcanevek. Az érvek ellenére mind a koalíciós partner, a PNL tanácsosai, mind az ellenzéki Szociáldemokrata Párt tanácsosai, valamint két PD-L-s tanácsos is megszavazták az RMDSZ javaslat elutasítását. Hat RMDSZ-es képviselő az elutasítás ellen szavazott, és volt öt tartózkodás is, köztük Fleisz János RMDSZ-tanácsosé, aki az ülés végén lapunknak elmondta, hogy az utcanevek tükörfordításának kihelyezése nem európai megoldás: „Hogy lehet az, hogy a Szent László teret Egyesülés térnek hívják magyarul?” – tette fel a kérdést Fleisz.
Román nem a magyar nevekre
A tanácsülés után Biró Rozália a helyi magyar nyelvű sajtóval folytatott megbeszélés során elmondta, hogy az RMDSZ a 33/1995 számú törvényre és az országban már létező precedensre hivatkozva nyújtotta be határozattervezetét. A polgármesteri hivatal jogi bizottsága azonban ezeket a szempontokat figyelmen kívül hagyva a 215. számú közigazgatási törvény alkalmazására vonatkozó 1206/2011 és 1414/2002 számú törvényekre hivatkozott, amikor törvénytelennek minősítette az RMDSZ javaslatát. Csakhogy az említett törvények csak a helységnevek fordításaira vonatkoznak, utcanevekről nem tartalmaznak rendelkezéseket, így Biró Rozália véleménye szerint ezek alapján a jogszabályok alapján nem lehet törvényellenesnek minősíteni az RMDSZ javaslatát. „Mi kezdeményeztük a javaslat napirendre tűzését, de arra nem számítottunk, hogy törvénytelennek minősítik, hiszen számunkra egyértelmű, hogy a javaslatunk törvényes” – fogalmazott az alpolgármester asszony.
Ígéretszegés
Kérdésünkre válaszolva az alpolgármesterasszony elmondta, hogy 2011 januárja óta folyamatosan tájékoztatták a koalíciós partnert, vagyis a Nemzeti Liberális Pártot (PNL) erről a tervezetről, és már hivatalosan is kérték a liberálisoktól, hogy tűzzék napirendre a javaslatot. „Mi ígéretet kaptunk arra is, hogy napirendre tűzik, és arra is, hogy megszavazzák a javaslatot, de azóta csak huzavona folyt, és mi most jutottunk odáig, hogy nincs már mire várni” – mondta Biró. Minden helyi tanácsi javaslatról, így erről is a prefektúrának tíz napon belül törvényességi láttamozást kell kibocsátania. Ha a prefektúra elutasítja a döntést, akkor azt a városi tanács vissza kell vonja, míg ha a prefektus törvényesnek mondja ki a határozatot, akkor az RMDSZ a közigazgatási bírósághoz fordulhat.
Az alpolgármesterasszony elmondta, hogy az RMDSZ és a PNL viszonyában következményekkel fog járni a tegnapi döntés. „Sajnos nem egyedülálló példa az, hogy egy koalíciós partnerünk ígéretet tesz, és azt megszegi. Ennek mindenképpen lesz következménye a következő hónapokban, de hogy konkrétan mi, az az adott helyzetektől függ majd. Mi a továbbiakban is bízunk abban, hogy talán jobb belátásra bírjuk őket” – fogalmazott Biró Rozália, aki nem tartotta kizártnak, hogy a helyi politikában ez az eset akár gyökeres változást is előidézhet, bár hozzátette: „nem szeretnénk, ha kenyértörésre kerülne sor, hiszen kisebbségben vagyunk”.
Európa nincs közel
Ezt követően Biró Rozália hozzátette: „Egyszer csak eljutunk odáig, hogy Európában érezhetjük magunkat, mert Európában az nem kérdés, hogy kétnyelvű feliratok legyenek. Ma meggyőződhettünk arról, hogy egy dolog az Európai Unió tagjának lenni, és más dolog, hogy akkor amikor a többség minimális nyitottságára van szükség, hiszen a törvényes keret létezik, akkor ezt a minimális nyitottságot megadják-e a magyar közösség számára.” Kérdésünkre válaszolva Biró Rozália kifejtette azt is, hogy az RMDSZ javaslata az utcanevek tükörfordításainak kihelyezésére vonatkozott, a történelmi utcanevek kihelyezésére még nincs az országban törvényes precedens. Az alpolgármesterasszony azonban hozzátette, hogy a Szent László és a Bémer tér felújítási tervébe belefoglaltatta azt is, hogy információs táblákat helyezzenek ki, és szerepel a tervben az is, hogy a történelmi városrészben helyezzék ki kronológiai sorrendben, mintegy emléktáblaként a történelmi utcaneveket. „Mivel ez a pályázat nagy valószínűséggel nyert, abba benne lesz a tábláknak a költségvetése is” – mondta, bár hozzátette, hogy a polgármester azt is megteheti, hogy az emléktáblákra előirányzott pénzt nem költi el. „Az utcanévtáblák kicserélésére a megyei tanácstól minden évben kapunk költségvetési kiegészítéseket, és minden évben meg is kaptuk a pénzt, csak éppen nem költjük el” – érzékeltette Ilie Bolojan polgármester hozzáállását az utcanevek kérdéséhez Biró Rozália.
Pap István
erdon.ro

Nagy körültekintést igényel az egyházi átvilágítás
Szekuritátés dossziék nyomában 6.
Az Erdélyi Unitárius Egyház a napokban tette közzé az Egyházi Átvilágítási Folyamatot Koordináló Bizottság első vizsgálati eredményeit. A 2009-ben létrejött bizottság feladata több mint száz egyházi szolgának az átvilágítása. Az átvilágítás eddigi tapasztalatairól Szabó László unitárius lelkésszel, a bizottság ügyvezetőjével beszélgettünk.
– Az erdélyi protestáns egyházakban, közöttük az unitárius egyházban már a rendszerváltást követően felmerült az egyházi átvilágítás szükségessége. Milyen út vezetett a kezdeti próbálkozásoktól az átvilágítási bizottság megalakulásáig?
– Az Erdélyi Unitárius Egyházban az 1989-es népfelkelést követően sajnos bő egy évtizedig kellett arra várni, hogy a belső átvilágítás enyhébb fajtájának bevezetésére sor kerüljön. Az Egyházi Főtanács 2001-ben fogadta el azt a határozatot, ami kötelezővé tette az úgynevezett jelöltségi nyilatkozatok megtételét.
Ennek értelmében az egyházi tisztségekre és hivatalokra jelölt személyeknek, lelkészeknek és világiaknak arról kellett nyilatkozniuk, hogy együttműködtek-e vagy sem a volt államvédelmi szervekkel. 2002-től kezdődően minden egyházi választáson felolvasták ezeket a nyilatkozatokat, és a választótestületek tagjai figyelembe vehették a nyilatkozatok tartalmát. Abban az időszakban még nem álltak rendelkezésünkre a Szekuritáté Irattárait Vizsgáló Országos Tanács (román rövidítése: CNSAS) által kezelt iratgyűjtemények, amelyek tartalmával össze lehetett volna hasonlítani a szóban forgó nyilatkozatokat, ezért a választókra volt bízva, mennyire veszik figyelembe a jelöltek állításait. Hosszú éveknek kellett eltelnie ahhoz, amíg egyházunkban is megérett az idő arra, hogy bevezessük az átvilágítás érdemibb formáját. A 2008 decemberében tartott főtanácsi ülésen szinte egyhangú szavazattal fogadták el azokat a határozatokat, amelyek kiszélesítették az átvilágítási folyamatot. Ennek jegyében született döntés az úgynevezett történész kutatócsoport létrehozásáról is, amelynek elsődleges feladata a különböző állami szervek 1945 és 1989 közötti egyházi életbe való beavatkozásának feltárása tudományos igényességgel.
– A 2008-ban elkezdődött intézményesített átvilágítás előtti időszakban volt-e olyan egyházi szolga, aki bevallotta azt, hogy együttműködött a kommunista állambiztonsági szervekkel?
– Az 1989 és 2001 közötti időszakban alig történt ilyesmi. A 2002-től kezdődően megírt és felolvasott nyilatkozatok között is kevés olyat találunk, amelyben az érintettek őszintén bevallották együttműködésüket az államvédelmi szervekkel, és ismertették volna az együttműködés tartalmát és jellegét. Többnyire olyan nyilatkozatok születtek, amelyekben az érintettek elhallgatták, vagy nem az eset súlyosságához mérten vallottak együttműködői múltjukról.
– Mennyire működik olajozottan az átvilágítási bizottság?
– Az egyéni iratgyűjtemények kérvényezése a bizottság létrejöttének évében, 2009-ben kezdődött. A Szekuritáté Irattárait Vizsgáló Országos Tanács 2009–2010-ben közel félszáz egyéni iratgyűjtemény másolatát adta át. Működési szabályzata alapján a bizottság hozzálátott az egyéni iratcsomók vizsgálatához, és személyes meghallgatásokat is elrendelt azokban az esetekben, amikor feltételezhető volt az érintett személyek együttműködése a szekuritátéval. Olyan esetekben is kötelezővé vált a személyes meghallgatás, amikor a bizottság különbséget állapított meg a kötelező nyilatkozatokban foglaltak és az egyéni iratgyűjtemények tartalma között, tehát amikor kiderült, hogy valaki valótlanságot állított.
– Múlt héten tették közzé az első vizsgálati eredményeket. Milyenek a tapasztalatai az elmúlt három év munkájáról?
– Az átvilágítási bizottság és a közelmúlt-kutatócsoport elsődleges célja nem az, hogy a volt együttműködőket vadássza, vagy megalázó módon pellengérre állítsa őket. Az együttműködés kérdéskörét átfogóbban vizsgáljuk. Amint tudjuk, 1945-től kezdődően a kommunista rendszer gyökeret vert: megkezdődött a társadalom tekintélyes részének a megfigyelése és megfélemlítése, ami a következő évtizedekben egyre erősödött a nacionál-kommunista diktatúra kiépülésével és keményebbé válásával. A társadalom kiemelt fontosságú részeként egyházaink az állambiztonsági szervek célkeresztjében álltak, az elnyomó hatalom részéről fokozott figyelem irányult rájuk, ezért az akkori viszonyok közepette sokkal több egyházi embert próbáltak beszervezni, mint a társadalom más rétegeiből. Nem meglepő tehát, hogy nagyon sok lelkészt megkörnyékeztek. Amikor ezt a korszakot vizsgálva az egyéni iratgyűjteményekből következtetéseket vonunk le, mindezt behelyezzük az adott társadalmi és politikai összefüggésekbe. A kutatócsoport és a bizottság elsődleges megállapítása az, hogy a fő bűnösök a kommunista rendszer létrehozói, fenntartói, azok a párt- és államvédelmi szervek, akik ezt működtették. Fő bűnösnek minősíthető minden olyan szekuritáté-alkalmazott, hivatásos államvédelmi személy és pártaktivista, aki közvetlenül is részt vett a rendszer működtetésében. Úgyszintén vétkesnek tartjuk azokat az egyházi és világi személyeket is, akik besúgóként kisebb-nagyobb mértékben elősegítették a rendszer fennmaradását. – Mennyire nehéz megbízható ítéletet kimondani egy-egy besúgó esetében?
– Bizottságunk nem ítélkezik, hanem határozatszerű megállapításokat fogalmaz meg. Természetesen különbséget teszünk besúgó és besúgó között is: minden esetet egyénre szabottan, a lehető legtöbb körülmény figyelembevételével elemzünk. Az elemzések nyomán többféle megállapításra jutunk. Hála Istennek szép számban vannak olyan személyek, akik ellenálltak a szekuritáté beszervezési kísérleteinek. Vannak olyanok, akik egyértelműen a korszak áldozatai voltak, és sajnos olyanok is léteznek, akik nem tudtak ellenállni. A rendszerrel együttműködők kategóriája sokrétű, amit árnyalni kell, ezért a bizottság különböző együttműködői típusokat állapított meg. Azokat tartjuk súlyos esetűeknek, akik kimerítik a szekuritátéval való együttműködés következő formáit: amikor az együttműködés indoka a rosszindulat volt; amikor az együttműködés kárt okozhatott másoknak; amikor az együttműködés az államhatalmi rendszer iránti meggyőződéses lojalitásból fakadt; amikor az együttműködés jutalmaként az együttműködő anyagi juttatásokat vagy előnyöket élvezett.
Az ilyen esetekben – kötelező személyes meghallgatás nyomán – a bizottság fenntarthatja vagy elvetheti feltételezéseit.
– A személyes meghallgatás milyen mértékben befolyásolhatja a bizottság döntését?
– Az még nem történt meg, hogy valaki megpróbálta volna bebizonyítani, hogy a fekete fehér, vagyis, hogy teljesen tisztázta volna magát a feltételezések alól. Ellenben a bizottság tisztánlátását nagyban segítette a személyes beszélgetések eddigi sorozata, hiszen olyan háttéradatokat tudtunk meg, amelyek nem voltak kiolvashatóak az egyéni iratcsomókból. Ilyenkor árnyaltabbá vált az eset, azonban a fő megállapításokat általában nem befolyásolta érdemben. A személyes meghallgatások közül egynéhány elősegítette azt, hogy az illető személy töredelmesen beismerje hibáit, emberi gyarlósága miatti együttműködési készségét.
– Más egyházi átvilágító bizottságokból származó információk szerint volt olyan lelkész, akiért „beszólt” a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) magas rangú bukaresti tisztje. Volt-e ilyen eset az unitárius egyházban?
– Nincs tudomásom ilyen esetről, ami természetesen nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az unitárius egyház jelenlegi lelkészei között is elméletileg lehet aktív bedolgozója a mai titkosszolgálatnak. Remélem, hogy ez csak elméletileg áll fenn, azonban a hatályos rendelkezések szerint amúgy sem juthatunk hozzá az ilyen személyek iratcsomójához. Ilyen esetekben a hivatalos értesítés szerint az illető nevén nem szerepel múlt rendszerbeli titkosszolgálati iratcsomó. – Ha valaki a hetvenes, nyolcvanas években lelkészként dolgozott, az Átvilágító Bizottság ugyanakkor nem kap felőle semmiféle iratot, ez mennyire hihető körülmény?
– Eddigi tapasztalatunk szerint a lelkészek megfigyelésének mértéke szinte teljes körű volt. A belügyminisztérium 1963-ban kiadott egy olyan rendeletet, amiben kötelezővé tette a Protestáns Teológiai Intézet minden diákjának és végzettjének a megfigyelését. A rendelet magyarázó szövegében szerepel, hogy az államvédelmi szervek sajnos még nem érték el a százszázalékos beszervezettségi szintet, ezért a megfigyelési kör kiteljesítését szorgalmazták. Ez volt a pártvezetés és a belügyminisztérium kérése. Ha figyelembe vesszük a belügyminisztériumi határozatot, valamint a személyes iratcsomókból, illetve a személyes vallomásokból származó adatokat, bizonyossággal állíthatjuk, hogy a nyolcvanas években az államvédelmi szervek megkísérelték a lelkészek százszázalékos beszervezését. Amikor a Szekuritáté Irattárait Vizsgáló Országos Tanács kérésünkre nem ad át semmiféle iratcsomót, ebből többféle következtetést vonunk le: az illető személy a szekuritáté szemében annyira jelentéktelennek tűnt, hogy esetleges megfigyeléséről nem indítottak a neve alatt egyéni iratgyűjteményt; a másik változat szerint az iratgyűjtemény megsemmisült, vagy elkallódott – az 1989-es népfelkelés napjaiban a valódi és az álforradalmárok a szekuritáté épületeibe behatolva sok iratot elégettek, szétszórtak, de ez mégis az esetek törtrészét jelenti; a harmadik következtetés szerint a szekuritáté jogutódja, a Román Hírszerző Szolgálat az adott iratcsomót még nem adta át a Szekuritáté Irattárait Vizsgáló Országos Tanácsnak. Nem hivatalos adatok szerint másfél évvel ezelőtt még az egyéni iratcsomók felét sikerült átvenniük. Ez az arány mára valószínűleg jóval ötven százalék fölött van. Várható, hogy a következő hónapokban, illetve egy-két évben újabb iratcsomó kerülnek elő olyan személyekre vonatkozóan is, akikről eddig nem volt semmiféle adatunk.
– Sokan attól tartanak, hogy az átvilágítás során manipuláció áldozatai lehetünk. Mennyire lehet megbízni a szekuritáté munkájában, illetve az utód titkosszolgálatok „pártatlanságában” a tekintetben, hogy nem vettek el, vagy nem toldottak az anyaghoz?
– Sokan feltették ezt a kérdést a bizottságnak, mások pedig leegyszerűsítve azzal próbálják elintézni, hogy bezzeg a szekuritáté azt jegyzett fel a dossziékba, amit akart. Ezt a hozzáállást mindenképpen árnyalnám. A szekuritáté valóban bármit megtehetett, hiszen a rendszerváltás után húsz évvel még mindig nincs átfogó képünk a működéséről, ellenben hozzá kell fűzni, hogy ők sem rendelkeztek végtelen erőforrásokkal és idővel, éppen ezért a manipulációs kísérleteket olyan személyek esetében használták, akik fajsúlyosak voltak, a rendszer szemében megsemmisítendő személyeknek minősültek, akiket meg akartak hurcolni, be akartak börtönözni. Esetükben feltételezhető az egyéni iratcsomók szándékos és feltételezett manipulációja. Az egyszerű közembereknél – beleértve a lelkészek nagy részét is – kevésbé feltételezhető, hogy a szekuritáté eleve megtévesztő célzattal állított össze és kezelt iratcsomókat. A hatvanas évektől a nyolcvanas évek végéig a szekuritáténak nem volt oka arra következtetni, hogy elközelgett a leszámolás ideje, és hogy emiatt menteni kellene a menthetőt, vagy külön céllal be kéne feketíteni valakiket az utókor számára. A kezünkbe került dokumentáció alapján nem lehet azt állítani, hogy az iratcsomókat nagymértékben és tervszerűen manipulálták volna. Az iratgyűjtemények képezik az átvilágítás fő forrását, azonban nem ez az egyetlen forrás. Száz százalékban természetesen nem bízhatunk meg bennük. – A bizottság közzétett vizsgálati eredményeiben azt olvasom, hogy külön kiemelik egy-egy átvilágított ellenálló érdemeit. A hetvenes, nyolcvanas években milyen lehetőség volt az ellenállásra, illetve ez milyen következményekkel járt?
– Nehéz ezekről az esetekről általános érvényű véleményt alkotni. Tudjuk, hogy az államvédelmi szervek mi mindenre voltak képesek. Az 1956-os magyar forradalmat követően egyházunk legjobbjait zárták börtönbe – papságunkat gyakorlatilag megtizedelték –, ezek után joggal feltételezhette bárki, hogy az ellenállásnak hasonló következményei vannak. A bizottság senki esetében nem kérheti számon, hogy miért nem állt ellen, mert nem tudhatjuk, hogy milyen körülmények között félemlítették meg, milyen nyomás nehezedett rá. Dicséretre méltónak tartjuk azokat, akik ellenálltak, mások esetében pedig nem ítélkezünk, hanem megállapításokat fogalmazunk meg. Ezeket a megállapításokat az érintett személy vallomásai alapján készek vagyunk árnyalni, amennyiben az érintett személyek hihető módon bizonyítják, hogy kényszerítő körülményeket is figyelembe kell vennünk. Ezek megértésére és figyelembe vételére fogékonyabbá tesznek a vonatkozó személyes „élményeink”. Ilyenként említem, hogy 1989 őszén, középiskolás diákként engem is hívattak a szekuritáté Hargita megyei szervezetének hivatalába. Nem kívánom senkinek, hogy átélje azt a félelmet, amit akkor átéltem a szekuritáté csíkszeredai irodájában, holott még gyermek voltam. El tudom képzelni, milyen többletterhet jelentett egy családos lelkésznek, egy családapának az ilyen megpróbáltatás, milyen kilátásokkal mehetett a kihallgatásokra, éppen ezért távol álljon tőlem – és a bizottságtól – az általánosítás, vagy az ítélkezés. – Az átvilágításnak az az értelme, hogy az együttműködői múlttal rendelkező egyházi vagy világi személy ne tölthessen be vezetői tisztséget. Miként kivitelezhető ez az unitárius egyházban?
– Az átvilágításnak nem ez a fő célja, hanem a közelmúltunkkal való őszinte szembenézés és az erkölcsi jóvátétel az áldozatok irányába. Amennyiben az átvilágított személyek kimerítik a szekuritátéval való együttműködés valamelyik súlyos formáját, ezt a bizottság tételesen nyilvánosságra hozza. Ez az egyik következménye az átvilágításnak. Ha valaki a 2001 óta kötelező jelöltségi nyilatkozatában hamisan nyilatkozott, és ez az átvilágítás során kiderül, az így szerzett tisztsége megszűnik.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)