Nagy érdeklődés fogadta december 21-én Marosvásárhelyen a Száztagú Cigányzenekar előadását, ahol a magyar cigányzene ihlette világhírű zeneszerzők művei mellett magyar nótát, népdalt, népszerű operettrészleteket is megszólaltattak. A 24 éve alakult és azóta az egész világot bejáró zenekar hivatalosan is hungaricum. /Antal Erika: Magyar nóták Vásárhelyen. Először jár Erdélyben a 100 Tagú Cigányzenekar. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./

Képzőművészeti galériát avattak december 21-én a Szatmár Megyei Tanács épületének előcsarnokában. Itt ezentúl a Szatmári Alkotóház Képzőművészeinek Egyesülete szervez majd időszakos tárlatokat. Gergely Csaba, az egyesület elnöke hangsúlyozta, hogy ez immár a harmadik galériájuk Szatmárnémetiben. „Szövetségünk 41 állandó taggal rendelkezik. Romániából szatmárnémeti, kolozsvári és marosvásárhelyi művészek csatlakoztak hozzánk, de vannak magyarországi és szlovákiai tagjaink is” – tette hozzá Gergely. Az alkotóház közössége idén 49 kiállítást szervezett. /Végh Balázs: Újabb galériát avattak Szatmárnémetiben. = Krónika (Kolozsvár), dec. 22./

A Kézdiszentlélek községhez tartozó négy település közül csupán a hétszáz lelket számláló Kézdiszárazpatak dicsekedhet azzal, hogy saját, igényesen megszerkesztett honlapja van. A honlapot a Piliscsaba testvértelepülésen élő Kenéz Endre Zoltán készítette el díjmentesen a 2007-ben Bíró Levente tanító által megjelentetett falumonográfia alapján. /(Iochom): A kis falu honlapja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 22./

„Hányszor mondtam neki, életem örök társának: Te adod nekem a lélegzetet. S minden írásomban benne van gyönyörű lelke, simogató szeretete. Édes Kincsem, Egyetlenem! A Mindenható csodálatos ajándéka voltál” – ezekkel a szavakkal zárul Méhes György utolsó regénye /Egyetlenem. Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest, 2009/ A kilencvenedik életéve felé közeledő író imádott feleségének állított emléket Egyetlenem című könyvében, amely életműve egyfajta összegzéseként is értékelhető. Egy hatvanéves házasság idő szépítette, aranyozta boldog pillanatai, és az eljegyzést megelőző izgalmas események sorakoznak az oldalakon. Nagy Elek (későbbi írói nevén Méhes György) két műve, a Kolozsvári milliomosok a századforduló Erdélyéről, illetve erdélyi polgárságáról, a Gina pedig a második világháborút megelőző zűrzavaros erdélyi viszonyokról nyújt képet az olvasónak. /R. -Péter István: Könyvespolc: hatvan évig, mindörökké. = Krónika (Kolozsvár), dec. 22./

Ferenczy Miklós református lelkész nyitotta meg december 20-án Kolozsváron a Fehér Galériában Cecilia Istocaci, Károly-Zöld Gyöngyvér és Labancz-Cismasiu Ágnes kiállítását. „Ez a rendezvény nem a véletlen műve. A művészek különböző stílusa egymást kiegészítve alkot egészet”, mondta a lelkész. /(N. -H. D.): Képzőművész-barátok adventi kiállítása. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

A szilágysomlyói Báthory István Alapítvány Magyar Háza ad otthont egy hónapra Balázs László bőrplasztikai kiállításának. A bőrplasztika új műfaj, amely mindössze néhány évtizede épült be a köztudatba. Erdélyi viszonylatban Balázs László az egyetlen, aki ezt a sajátos műfajt műveli. /Takács Gábor: Balázs László bőrplasztikái a szilágysomlyói Magyar Házban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Könnyen átment december 22-én az Emil Boc miniszterelnök-jelölt által javasolt kormány valamennyi miniszterjelöltje a szakbizottsági meghallgatásokon. A legnagyobb elfogadottságnak az RMDSZ miniszterei örvendtek. Az RMDSZ minden minisztériumban szeretne egy államtitkári tisztséget. /Borbély Tamás: Laza meghallgatáson a miniszterjelöltek. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./

Románia az Európai Bizottságtól kér engedélyt a Verespatakon tervezett aranybánya-beruházás elindításához. A beruházás fő problémáját a ciántechnológia alkalmazása jelenti. A parlament szakbizottságaiban meghallgatták az Emil Boc miniszterelnök-jelölt által javasolt kormány tagjait. A verespataki beruházás több miniszter meghallgatásán is felmerült. Adriean Videanu gazdasági miniszterjelölt kijelentette: miniszteri mandátuma alatt megpróbálja újratárgyalni a román állam és az RMGC közötti megállapodást. Borbély László szerint az RMGC projektje csak akkor valósulhat meg, ha teljes mértékben megfelel az európai szabványoknak. Kelemen Hunor kulturális miniszterjelölt leszögezte: nem híve a beruházási projektnek. /Óvatos az RMDSZ a verespataki arany ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./

Hivatalba se lépett az új kormány, a hatalomváltás máris érezteti hatását a székelyföldi közintézményekben. Benyújtotta lemondását Anda Elena Ianosi, Hargita megye főtanfelügyelője, akit a már ellenzékben lévő Szociáldemokrata Párt küldött a tisztségbe. „A főtanfelügyelő távozását hónapok óta kérjük, hiszen még a megye lakosságának nyelvét sem ismeri. Felmérte a helyzetet, s belátta, hogy kormányváltás után semmi esélye tisztségben maradni” – kommentálta Ianosi gesztusát Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke, aki más intézmények élén is váltásra számít. A kormányváltással járó igazgatócserék Háromszéken legkésőbb februárig lezajlanak. A két székely megye RMDSZ-es politikusai abban már korábban megállapodtak abban, hogy magyar prefektusokat és intézményvezetőket kérnek az új kormánytól. A háromszéki magyar ifjúsági szervezetek tagjai egyébként már a választási kampányban bejelentették, hogy az RMDSZ kormányra lépése esetén helyet kérnek maguknak a politikában és az intézmények vezetésében. A Kovászna megyei magyar ifjúsági szervezeteket tömörítő HÁRIT vezetője, Grüman Róbert szerint adatbázist készítenek fiatal szakemberekről, önéletrajzi adatokkal és diplomamásolatokkal, hogy ha szükség lesz rá, ajánlatokat tudjanak tenni. /Cs. P. T., K. Zs. : Kormányváltás Székelyföldön. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 23./

Vasile Blaga belügyminiszter-jelölt azt nyilatkozta a parlamenti meghallgatáson, hogy Románia stratégiai célkitűzése március 27-én csatlakozni a Schengen-térséghez. /Románia március 27-én csatlakozna a Schengen-térséghez. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 23./

A kormányprogram nemzeti kisebbségekre vonatkozó kitételei a dokumentum vége felé kaptak helyet, a határon túli románokra vonatkozó passzus előtt. A fejezetcím megfogalmazása – Az etnikumközi kapcsolatok politikája – bizonyos fokú óvatosságra utal. A kormányprogram a kisebbségekre vonatkozó politikai alapelvek között sorolja fel a diszkrimináció leküzdését és a tolerancia bátorítását, a változatos kulturális értékek felszínre hozását és fejlesztését, az etnikumközi párbeszéd szorgalmazását, a szélsőségesség, a sovinizmus és az antiszemitizmus bármely formájának kizárását, a romák helyzetének javítását. Megteremtik a törvényes kereteket az anyanyelv közigazgatásban való használatához. A kormányprogram leszögezi: a kabinet megfelelő (pénzügyi) támogatást nyújt a nemzeti kisebbségeket tanulmányozó intézet, a Kisebbségkutató Intézet számára. A kabinet szavatolja az anyanyelvű rádió- és tévé-műsorokat – ideértve a közszolgálati rádió és tévé adásait is. Külön pont foglalkozik a roma közösség problémáival. /Bogdán Tibor: Kisebbségpolitika az új kormány szemével. A Demokrata-Liberális Párt és az RMDSZ közös kormányprogramjában külön fejezet foglalkozik a nemzeti kisebbségekkel. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 23./

2009 választási kampányok miatt elveszett év volt, hangsúlyozta december 22-én évzáró dévai sajtóértekezletén Winkler Gyula EP-képviselő. Sőt, 2008-ra is rányomta a bélyeget a kétszeres választás. Winkler védte az alakuló új PD-L–RMDSZ kormányt, mondván, Romániának politikai jellegű, ideológiailag elkötelezett kormányra van szüksége. Winkler hangsúlyozta, nem tisztségek miatt, hanem program alapján csatlakoztak a kormányhoz. /Chirmiciu András: Elég volt két elszalasztott év. Politikai kormány szükséges. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 23./

Az RMDSZ kormányzati részvétele nemcsak az erdélyi magyarság alapvető célkitűzéseinek megvalósítása – többek között a területi és kulturális autonómia megteremtése, az anyanyelvhasználat kereteinek bővítése, az állami magyar egyetem létrehozása – tekintetében jelent újabb erőpróbát. Jelentős kérdés az is: létrejön-e hosszú távú együttműködés, intézményes kapcsolatrendszer az erdélyi magyar közéleti, politikai szervezetek között. Az RMDSZ-nek az elmúlt hónap során tanúsított magatartása alapján a válasz nyilvánvalóan nemleges. Az európai parlamenti választástól eltérően az államfői megmérettetés esetében az RMDSZ már nem tartotta fontosnak az év elején az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum keretében létrejött magyar összefogás folytatását, és egyoldalú döntést hozott az államfőjelölt-állítás, majd a kormányra lépés kapcsán is. Ezután a Tőkés László vezette EMNT-ben sokan szorgalmazzák az RMDSZ-szel kötött megállapodás felrúgását. Az RMDSZ-nek komolyan kell venni az EMEF-et, hiszen a Tőkés-oldalról érkező legitimáció a leendő budapesti Fidesz-kormánnyal történő együttműködést is zökkenőmentessé teheti. /Rostás Szabolcs: Szervezeti sokszínűség. = Krónika (Kolozsvár), dec. 23./

Immár hónapok óta labilis a politikai helyzet Romániában. Koalícióbomlás, kormánybuktatás, kétfordulós elnökválasztás, folyamatos erőfitogtatás, hitegetés, ígérgetés, hazudozás és lejáratás jellemezte a hatalmi tényezők egymásnak feszülését. Kölcsönökből és hitelekből él az ország, ami ideig-óráig csillapítja a társadalmi békétlenséget. A romániai magyarság – azon túl, hogy egyre fogy és egyre szegényedik a többségi nemzet derékhadához képest – valahol az örökös reménykedés és várakozás, illetve a kiábrándultság és teljes letargia között van. Választott, nyakukba ültetett és felkapaszkodott vezetőik hol ide, hol oda rángatják, tologatják őket. Egyszerű a képlet: az RMDSZ megpróbálja kihasználni a maradék érdekérvényesítő erejét, és minél több helyet próbál szerezni a húsosfazék mellett. /Dénes László: Helyet a húsosfazekaknál. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 23./

Az 1989-re emlékező, Tőkés László nevéhez fűződő temesvári rendezvénysorozat Aradon ért véget, december 21-én. A néhai Tóth Sándornak (az 1989. december 23-án Aradon lelőtt hódmezővásárhelyi kamionsofőrnek) emléket állító kopjafa megkoszorúzása után a belvárosi református templomban istentiszteletet tartottak, Tőkés László európai parlamenti képviselő hirdette az igét. Ezután beszélgetés következett nemzetstratégiai kérdésekről, illetve a romániai (és általában a kelet-közép-európai) rendszerváltás óta eltelt két évtized megvalósításairól, mulasztásairól. A Remény és valóság – visszatekintés húsz év távlatából címmel szervezett fórumon Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke úgy vélte, hogy nem jól sáfárkodtak a rendszerváltás óta eltelt húsz évvel, és 1989. decemberének „eufórikus, ölelkezős” hangulata mára egymással való szembenállásra mérgesedett, mind a magyar–magyar, mind a magyar–román kapcsolatokban. „Azt elértük a most befejeződött rendezvénysorozattal, hogy Temesvárt visszahelyeztük az európai forradalmak térképére. A Tőkés Lászlónak odaítélt Reagan- és Schuman-díj, a Románia Csillaga-kitüntetés azt mutatja, hogy Amerikától Strasbourgon és Brüsszelen át Bukarestig elismerik Tőkésnek és a temesvári református gyülekezetnek a kommunista diktatúra megdöntésében játszott szerepét” – fejtette ki Toró T. Tőkés László is jelentős előrelépésnek nevezte ezeket a kitüntetéseket, de nem értékelte túl; mint mondta: tovább kell haladni ezen a megkezdett úton. Vincze Gábor magyarországi történész szerint 1989-ben nem rendszer-, hanem modellváltás történ Romániában és Magyarországon is, ezzel a többi meghívott vitázott. A rendszer megváltozott, csak „a nomenklatúra és a nemzetellenes bűnszövetkezett kezébe került” – mondták. Abban egyetértettek, hogy a magyar kormányoknak nem volt, és az RMDSZ-nek sincs nemzetstratégiája. „Rengeteg történelmi lehetőséget elvesztegettünk az elmúlt húsz évben, de még vannak kitörési pontok. Minden jelenlévő, kimondva, vagy kimondatlanul egyetért abban, hogy ha nemzeti kormánya lesz jövőre Magyarországnak, akkor ez biztosíthat olyan hátszelet a határon túl is, hogy javulhatnak a pozícióink” – vont konklúziót a Nyugati Jelen kérésére Borbély Zsolt Attila aradi politológus. Tőkés László szerint azonban mielőtt nemzetstratégiát dolgoznának ki, népességstratégián kellene gondolkozni, mert vészesen fogy, beolvad, vagy elvándorol a magyar. Bírálta az RMDSZ-t, amelyről azt mondta, hogy „kicsúszott alóla a szavazóbázis”, és hogy a csúcsvezetőség érdekei szerint csapódik hol az egyik, hol a másik román hatalmi erőhöz. /Pataky Lehel Zsolt: Hogy sáfárkodtunk az elmúlt húsz évvel? Nemzetstratégia előtt népességstratégia kellene. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 23./

A Bánság és a Körösök vidéke után Szatmárt is elérte az olasz „területhódítás”: van olyan település, amelynek határában a földek egynegyede külföldi kézben van. Szatmár megyében a külföldiek által felvásárolt mintegy hétezer hektár termőföldnek (a művelhető terület öt-hat százalékának) nagyobb része olasz vállalkozók tulajdonában van. Eközben Magyarországon egy 2011-ig érvényben lévő moratórium szerint külföldieknek egyenesen tilos a földvásárlás, amelyet Jakab István, az ottani gazdaszervezet elnöke – egyben fideszes parlamenti képviselő – meghosszabbítana. „A romániai földárak igencsak el vannak maradva az ausztriaiaktól, de még a magyarországiaktól is, így nagyon megéri a külföldieknek itteni területeket felvásárolni” – mondta Tánczos Barna, az Állami Birtokok Ügynöksége volt vezetője. Számos külföldi úgy játssza ki a bürokráciát, hogy itteni barátja, üzlettársa vagy éppen rokona neve alatt bérel. Az olaszokat inkább a gabonaneműek termesztése és az állattenyésztés érdekli, a németek megjelentek a borvidékeken is. /Sike Lajos: Napszámos saját földön. Egyre több mezőgazdasági terület kerül külföldi tulajdonba Erdélyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 23./

December 22-én Románia-szerte megemlékeztek az 1989-es fordulatról. Legfőképpen a média tett ki magáért. Többen észrevették, hogy a Reggeli Újság nem szentelt teret eme „jeles évfordulónak”. Másmilyen lapot csinálnak, indokolták. Már-már történelmi távlatból szemlélve látják, hogy mi történt akkor. A nemzetközi konjunktúra mentén kirobbant temesvári forradalom addigra többé-kevésbé győzött, majd nem történt más, mint egy diverzióval levezényelt államcsíny, amely gyakorlatilag átmentette a régi rendet, megtisztította a nemzetközileg szalonképtelen elemektől. Az egykori kommunista párt és politikai rendőrsége korszerűsödött, színesedett, és immár egy demokratizálódó közéletben őrizte meg vezető szerepét úgy, hogy a néptömegek máig azt hiszik: immár nekik is beleszólásuk van a dolgok menetébe. Tagadhatatlan: az országon végigsöpört a szabadság szele, megnyíltak a határok, sokasodtak a lehetőségek, de a felzárkózás Európához még gyermekcipőben jár. /D. L. : Hét évtized. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 23./

Országszerte folytatódtak a megemlékezések az 1989-es forradalomról és az akkori események halálos áldozatairól. Brassóban, a Hősök temetőjében katonai és egyházi szertartás keretében tisztelegtek a húsz évvel ezelőtti véres megtorlások hősi halottjai előtt. A Brassó megyei tanács szimpóziumot szervezett Húsz évvel az 1989. decemberi forradalom győzelme után címmel; a résztvevők közül többen kifogásolták, hogy az illetékes hatóságok még mindig nem derítették ki, kik lőttek az akkori tüntetőkbe. /Ki lőtt 1989 decemberében? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 23./

Az 1989-es forradalomra és az akkori események halálos áldozataira emlékeztek december 22-én a román parlamentben. Az RMDSZ részéről Borbély László szólalt fel. A képviselő elmondta, 20 év telt el a kommunizmus megbuktatása óta, és azokért a forradalmi napokért megérte élni mindenkinek, hiszen azok a decemberi napok biztosítják a demokráciát. Marosvásárhelyen december 21-én lőttek a tüntető tömegbe, hat áldozata volt a forradalomnak, négy magyar és két román nemzetiségű forradalmár. A rákövetkező év márciusában pedig a város történetének legszomorúbb eseményei zajlottak, amikor egymásnak ugrasztották az addig békésen együtt élő román és magyar marosvásárhelyieket. A képviselő megengedhetetlennek tartja, hogy 20 évvel a forradalom után – éppen Marosvásárhelyen – a helyi tanács megszavaz egy olyan határozatot, amelynek értelmében szobrot emelnének Gusa volt tábornoknak, akit perbe fogtak és többrendbeli emberöléssel vádoltak, de meghalt, mielőtt a per befejeződött volna. /A forradalomra emlékezett Borbély László. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 23./

Aradon emlékeztek a forradalom 20. évfordulóján, a 24 egykori forradalmár az Aradon elesett 24 áldozat emlékére egy-egy embert formázó táblán egy-egy jelmondat volt, ilyenek: Hiába haltak meg?; Ne hagyjátok magatokat, harcoljatok tovább!; Uram, őrizz meg minket!; Ellopták a demokráciát, mint ahogy a szavazatokat is!; Anyám, nem volt hiábavaló! Delaman asszony, az aradi forradalomban elesett hősök és sebesültek utódai egyesületének elnöke arról beszélt, hogy a mai napig sem tudták meg az igazságot, azt, hogy „ki lőtt gyermekeinkre”. A program szerint kezdődött volna a koszorúzás, de akkor Valentin Voicila, az aradi forradalom egykori vezéralakja, akit kihagytak a programból, a mikrofonhoz lépett, miközben a forradalmárok csoportjából ilyen megjegyzések hangzottak: „Mit jelent ez a disznóság?!” (mármint hogy a forradalmárokat kihagyták a programból), „Ez a jóérzés teljes hiánya”. Voicila arról beszélt: ha húsz évvel ezelőtt a mostaniak csinálták volna a programot, most nem lehetnének itt. /Jámbor Gyula: Ünneplés és emlékezés. „Most se tudjuk, ki lőtt a gyermekeinkre!” = Nyugati Jelen (Arad), dec. 23./

Az 1989-es forradalomra emlékeztek Szatmárnémetiben. Márványtáblát avattak, koszorúztak, valamint emléklapokat és -plaketteket osztottak ki. Az emléklapot 67 személynek adta át Erdős Miklós, a ‘89-es Forradalmárok Szövetségének szatmári elnöke. Az egyik márványtábla a megyeháza előcsarnokában, a másik az épület külső falán kapott helyet. /Végh Balázs: A ‘89-es forradalomra emlékeztek Szatmárnémetiben. = Krónika (Kolozsvár), dec. 23./

Kolozsvár volt az utolsó helyszíne annak a rendezvénysorozatnak, amelynek keretében rendkívüli hangversennyel emlékeztek az 1989-es kelet-európai változásokra. Az Európai Unió Kultúra programjának támogatásával létrejött rendezvény helyszínei Miskolc, Kassa és Kolozsvár, mindhárom városban Beethoven művei szólaltak meg. A kolozsvári Magyar Opera emeleti előcsarnokban ugyanakkor megnyílt Essig Józsefnek az 1989-es eseményeket felidéző fotókiállítása. /Emlékezés Beethovennel az 1989-es eseményekre. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./

A román elnöki palotában ezúttal a Magyar Polgári Párt (MPP) ünnepelt december elsején, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elsiratta az összefogás elmulasztását, míg az RMDSZ a szociáldemokrata jelölt mellett tette le voksát, határozottan erre biztatva választóit is. Jelenleg az MPP várja bérét a támogatásért, az EMNT hallgat, az RMDSZ pedig újra kormányozni készül. A dolgoknak ez az állása „a demokráciába vetett hitünket teljesen romba dönti” – írta Boldizsár Zeyk Zoltán. Félő, hogy a politika ügyeskedései mögül elfogynak a választók. Egyre több magyar és nem magyar veszíti el hitét és türelmét, és néma tiltakozásként nem megy többet szavazni. /Boldizsár Zeyk Zoltán: Párttalanság. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./

Házon belül rögzítették Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök hírhedt balatonőszödi beszédét; azonban a nemzetbiztonsági vizsgálat után sem nyilvános, hogyan jutott el a sajtóhoz, számolt be az MTV december 22-i esti Híradója. Belső embertől került nyilvánosságra az őszödi beszéd, nem hallgatták le a szocialista frakció ülését 2006 májusában. A kormányszóvivő nem akart válaszolni a konkrét személyekre vonatkozó kérdésekre. Az már a vizsgálat elején kiderült, hogy a beszédet a balatonőszödi kormányüdülő hangtechnikai rendszerével rögzítették. Demeter Ervin, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának fideszes tagja elmondta, válaszolni kell arra az alapvető kérdésre, hogy használták-e pártpolitikai manipulációra a Nemzetbiztonsági Hivatalt. A hírműsorban emlékeztettek, Gyurcsány Ferenc akkori kormányfő többször is cáfolta, hogy neki köze lenne a kiszivárogtatáshoz. A Magyar Rádió 2006. szeptember 17-én honlapján tette közzé a birtokába jutott hangfelvételt, amely a május 26-án Balatonőszödön tartott MSZP-frakcióülésen készült. /”Házon belüli” az őszödi beszéd. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 23./

Húsz éve jelent meg a Népújság első száma. Arra nem számított, írta Nagy Miklós Kund főszerkesztő, hogy két évtized teltével jóval nagyobb bizonytalansággal kell szembesülniük. Most nem a diktatúra, hanem a gazdasági válság kérdőjelezheti meg a sajtó létét. Van kire támaszkodniuk, az elmúlt húsz évben mindvégig kitartott mellettük hűséges olvasóik közössége. /Nagy Miklós Kund: Születésnapon reménykedőn. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 23./

Sepsiszentgyörgyön az akkori lap, a Megyei Tükör főszerkesztője, Vasas Ferenc keményen kézben tartotta a lapot, s űzte az újságírókat az üzemekbe, beszámolni a szigorúan ellenőrzött közhangulatról. A szerkesztőség egyik hátsó szobájában – melyet az újságírók maguk között Kelet-Európai Klubnak neveztek – szabadon beszéltek, vitatkoztak. Akkoriban úgy gondolták, ha már le nem írhatják, legalább szóban mondják el véleményünket. Utólag kiderült, jól gondolták: lehallgatókészüléket szereltek a szobába. Később – többszöri kérelmezés után -, máig sem szerelték azt le. 1989 decemberében készültek az ünnepekre. Beszerezték a névsor szerint osztott fejenként fél kilogramm sertéshúst, feketén kávét szereztek. Az újságírók lakásán is voltak lehallgatókészülékek. Amikor győzött a forradalom, Sepsiszentgyörgyön az akkori párttitkár, Rab István társaival a hátsó kapun elmenekült. Az újságírók rohantak a szerkesztőségbe, lapot kell csinálni. Jecza Tibor, leváltás előtt álló főszerkesztő-helyettes már megérkezett. Percek alatt összefutott a társaság kevésbé gyáva része, Áros Károly, Kisgyörgy Tamás, Gajzágó Márton, Sylvester Lajos, Incze Ibolya, Páljános Mária, B. Kovács András, Albert Levente, Tompa Ernő és Torma Sándor, akit az előző hónapokban főszerkesztő-helyettesnek készítettek elő Jecza Tibor helyett. Új lapot indítunk – döntötték el. Bejött a megyei pártbizottságtól az első titkárral együtt menekülő főszerkesztő, Vasas Ferenc is. Szokásával ellentétben csendes volt, kiment, telefonálgatott, újra visszatért. Vasas megszólalt: vegyék kicsit vissza az iramot! B. Kovács András megkérdezte: Te azt hiszed, hogy ezt a lapot veled fogjuk csinálni? Vasas hitetlenkedve szétnézett, majd sértődötten elment. Megegyeztek, Háromszék lesz a lap címe. Megérkezett Magyari Lajos. Akkoriban jó formában volt, hónapok óta nem ivott, tehetségét mindenki tisztelte, úgy határoztak, ideiglenesen irányítsa Magyari Lajos a lapot, majd sort kerítenek a vezetőségválasztásra is. Magyari Lajos két és fél évig vezette az újságot (1992-ben elment szenátornak), s el kell ismerni, a nehéz időkben végzett munkájával, napi politikai kommentárjaival beírta magát a romániai magyar sajtótörténetbe. Az első szám Győzött a nép akarata szalagcím alatt jelent meg. Az első oldalra került Magyari Lajos Kérdések című verse, Páljános Mária kis gazdasági beszámolója. A belső két oldalon Gajzágó Márton, Sylvester Lajos, Matekovics János, Áros Károly publicisztikái sorakoztak. Gyorsan elfogyott az első szám, s hónapokig 25–30 000-es példányszámban jelent meg a napilap. /Simó Erzsébet: Volt egyszer egy nap, született egy lap (Húszéves a Háromszék). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 23./

December 21-én ismét kooperációs értekezletet tartottak a Mátyás-szoborcsoport restaurálásával foglalkozó szakemberek. Sólyom László köztársasági elnök kifejezte abbéli szándékát is, hogy részt vegyen a helyreállított szobor hivatalos átadási ünnepségén. Szabó Bálint, az Erdélyi Műemlék-restaurátorok Egyesületének elnöke úgy véli: amióta Kolozsi Tibor, az ország egyetlen megfelelő tapasztalattal rendelkező bronzszakembere bekapcsolódott a restaurálási munkába, a dolgok rendben haladnak. /Kiss Olivér: Sólyom Lászlót is érdekli a Mátyás-szobor sorsa. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./

A gyulafehérvári Caritas az idén is bekapcsolódott a Cipősdoboznyi szeretet akcióba, amelynek keretében közel 6000 gyerek fog karácsonyi ajándékot kapni Erdély-szerte. A szervezet munkatársai és a plébánosok juttatják el a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekekhez a bajorországi gyerekektől érkezett cipősdobozba pakolt ajándékokat. /Cipősdoboznyi szeretet. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 23./

Az Erdélyi Magyar Televízióban Szenteste a Hitélet című magazinműsor különkiadással jelentkezik, József Attila megzenésített versei és Szentpéteri Csilla zongorakoncertje is szerepel az ETV műsorán. A nótakedvelőkről sem feledkezett meg az ETV. /Az új műsort az angyal hozza. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 23./

Zenés vígjáték ünnepi előadásával zárja az esztendőt és köszönti az újévet Csíkszeredában a Csíki Játékszín társulata, a kitűnő angol szerző, Somerset Maugham Imádok férjhez menni című komédiájával, melyhez a magyar színpad kedvéért írt zenét Nádas Gábor és dalszövegeket Szenes Iván. Az előadást december 30-án és január 3-án tekinthetik meg a színházbarátok, mindkét alkalommal 19 órától kezdődően. Rendező: Parászka Miklós. /Imádok férjhez menni. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 23./