Kolozsváron találkoztak a hét végén az RMDSZ két, szociáldemokrata, illetve demokratikus újbaloldali tömörülésének a képviselői, akik a Romániai Magyar Dolgozók Egyesületével (RMDE) és Kerekes Károly képviselővel, a parlament munkaügyi és szociális védelmi bizottságának titkárával folytatott beszélgetések során eldöntötték, hogy egyesítik erőiket. Az ily módon megalakult platform az RMDSZ színeiben a szociális problémák megoldása, illetve az életszínvonal javítása mellett kardoskodik. Vezetését Kerekes Károly marosvásárhelyi képviselő, gazdasági vonalon pedig Neményi József, a Versenytanács tagja vállalta el, akik szerint egy olyan modern, a nyugati mintájú szociáldemokrácia értékeit képviselő platform jött létre, amely korszerű programjával képes lesz nyomatékosabban képviselni a szegény(ebb) sorsú magyarok érdekeit. /(balázs): Megalakult az RMDSZ új platformja. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

Markó Béla az antalli nemzetpolitikát értékelő tanulmányában visszaemlékezett arra, hogy Antall Józseffel 1990. január 7-én találkozott először Kolozsváron, Romániai Magyar Demokrata Szövetség első országos tanácskozásán. Antall rendkívüli érdeklődéssel figyelte a tanácskozást. Tisztelet és szeretet volt benne a határon túli magyarság iránt. Markó ezt nem érzi azóta a magyar politikusok nagy részénél. Antall József – és a Magyar Demokrata Fórum – szerepe az önállóság elvén alapult, és ezt nem helyezte szembe az összetartozás eszméjével. Tudta, hogy a határon túli magyar közösségek a Trianon utáni kort csak úgy élhették túl, ha önálló életet éltek. A Magyar Demokrata Fórumnak és Antall Józsefnek meg kellett fogalmazni a Magyar Köztársaságnak a határon túli magyarsággal kapcsolatos alapelveit. Alkotmányos eszközöket kellett teremteni a határon túli magyarsággal való megfelelő kapcsolattartáshoz, ehhez intézményeket kellett létrehozni, megfelelő viszonyt kellett kialakítani a határon túli magyarság politikai és civil szervezeteivel, illetve az egyházakkal, tisztázni kellett a szomszédos országokkal való kétoldali kapcsolatok elvi alapjait. Ezeket a feladatokat Antall József kiválóan megoldotta. Korszakos érdeme az a felismerés, hogy a határon túli magyar közösségek önállóságát támogatni kell. A magyar alkotmányba akkor került be a következő mondat: „A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határon kívül élő magyarok sorsáért. ” Ehhez még fontos kiegészítés volt Antall kijelentése: „Törvényes értelemben, a magyar közjog alapján minden magyar állampolgárnak, ennek a tízmilliós országnak a kormányfőjeként – lélekben, érzésben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánok lenni. ” Ez a nyilatkozat dührohamot váltott ki a szomszédos országokban, de hosszú távon ez lett a mérce. Létrehozták a szükséges intézményeket: Határon Túli Magyarok Hivatala, Illyés Közalapítvány, Duna Televízió. Antall József felvetette, hogy az RMDSZ-nek az Európai Demokrata Unióba kellene kérnie a felvételét. Az RMDSZ ezt már előzőleg kérte. Antall segített abban, hogy 1993 szeptember elején, az EDU budapesti kongresszusán fölvették az RMDSZ-t teljes jogú tagként. Az Antall József által letett alapokra tartósan lehet építeni, hangsúlyozta Markó. Antall József öröksége nélkülözhetetlen. /Markó Béla, az RMDSZ elnöke: Az antalli nemzetpolitika. = Magyar Hírlap (Budapest), szept. 25./

2004-ben, a parlamenti választások előtt, az októberi kampánynyitón Markó Béla Sepsiszentgyörgyön ígérte meg, hogy a választások után a regionális átszervezésről szóló törvényt terjeszt be az RMDSZ.,,Meg kell mozdítani Székelyföldet, hogy itt legyen tervezhető jövő” ― mondotta akkor a szövetségi elnök. Eltelt három év, és előrelépés nem történt. Markó azzal hárította az érdeklődést, hogy egyelőre az EU nem engedi az átszervezést. Utóbb kiderült, ez nem igaz, a regionális felosztás Románia belügye. A sokszor megígért székelyföldi fejlesztési stratégia, sem a megyék közti együttműködés nem jött létre. Egy évvel ezelőtt létrehozták a Szövetség a Székelyföldért Egyesületet, de még a társulás hivatalossá tétele sem sikerült. Most ismét kampány van, így az RMDSZ újra ,,kiemelt célként kezeli a Székelyföldi önálló fejlesztési régió megteremtését”. Mindezt Markó Béla szeptember 22-én a kolozsvári önkormányzati konferencián jelentette ki, és ugyanott mondta el, hogy szorgalmazzák Székelyföld sajátos autonómiáját. /Farkas Réka: Be nem váltott ígéretek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 25./

A szlovák parlament határozatban szentesítette a felvidéki magyarok és a németek II. világháború utáni meghurcoltatását törvényesítő Benes-dekrétumok érinthetetlenségét. Magyarország elfogadhatatlannak és érthetetlennek tartja, egyben visszautasítja a Benes-dekrétumok megerősítéséről szóló szlovák parlamenti határozatot. Az 1945-ben kiadott Benes-dekrétumok a csehszlovák kormány és Eduard Benes csehszlovák köztársasági elnök intézkedései a II. világháború utáni új egységes csehszlovák nemzetállamnak a német és a magyar nemzetiségtől való megtisztítását célozták. A németek elűzése 1945. május elején kezdődött, ugyanebben az évben mintegy 660 ezer német nemzetiségű ember menekült el vagy űzetett ki (370 ezren menekültek el a visszavonuló német csapatokkal), a szervezett kitelepítés 1946. január 25-én indult meg. A Benes-dekrétumok alapján összesen 2 millió 996 ezer német kényszerült elhagyni az országot (az 1950. évi népszámlálás már csak 165 117 német anyanyelvű személyt regisztrált Csehszlovákia területén). Az első magyarellenes intézkedések egyike az ún. pozsonyi akció volt. 1945. május 5-én a Pozsonyban élő magyarok lakásaira szlovák katonák törtek, s a csomagolásra fél órát engedélyezve a magyar lakosság mintegy 90 százalékát a Duna-hídon áthajtották Ligetfaluba, ahol mintegy 20 ezren embertelen körülmények közé, internálótáborba kerültek. Az akkori pozsonyi belügyi megbízott, Gustav Husák nem vette át a pozsonyi magyarok írásbeli tiltakozását, s küldöttségüket sem fogadta. Egy ligetfalui tömegsírban 90 magyar fiatal holttestét temették el 1945 nyarán. A pozsonyi akció mintegy nyitánya volt az országszerte meginduló letartóztatásoknak, a magyar államhatáron való áttoloncolásoknak, a magyarok csehországi deportálásának és az ún. magyar-csehszlovák lakosságcserének. 1945 májusában elbocsátották a magyar közalkalmazottakat, majd a 69/45. számú SZNT (Szlovák Nemzeti Tanács) rendelet a „megbízhatatlan” magyarokat a magánalkalmazásból is menesztette. A rendeletek értelmében megszüntették a nyugdíjak folyósítását, mindennemű szociális segélyezést, az egészségügyi gondozást stb. Az 1945. október 1-jei, 88. számú elnöki rendelet értelmében a közmunka-kötelezettség a nők számára 18–45 éves korig, férfiak számára 15–55 éves korig terjedt, ennek a dekrétumnak alapján deportáltak több tízezer magyart cseh-morva területre. A nagyhatalmak nem akadályozták meg a deportálást, a magyar kormány a csehszlovák kormánynak a lakosságcseréről szóló ajánlata elfogadására kényszerült (1946. február 27.). A magyarellenes politikát betetőző lakosságcsere 1947. április 12-én kezdődött, s 1949. június 5-én fejeződött be. Ez idő alatt 73 273 szlovák hagyta el Magyarországot, és Szlovákiából 89 660 magyart űztek el. Ezután következett az erőszakos elmagyartalanítás, a reszlovakizáció. (A lakosságcsere összesített adatai egyes forrásokban eltérnek egymástól.) A Benes-dekrétumoknak halálos áldozatai is voltak. Az intézkedések közvetlen és közvetett áldozatainak számát a cseh történészek is 30–40 ezerre becsülik, a szudétanémet szövetségek ezt a számot közel negyedmillióra teszik. A szlovák szemléletből máig nem tűntek el az egykori téveszmék, miszerint „Csehszlovákiából már az első világháború után minden magyart ki kellett volna takarítani. ” – vélte Skultéty Csaba, a Szabad Európa Rádió egykori munkatársa, aki a magyar áttelepítési kormánybiztosának titkáraként élte meg a történéseket. /Érinthetetlen Benes-dekrétumok. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

Budapesten a Külügyminisztériumba kérették Szlovákia magyarországi nagykövetét a Benes-dekrétumok megerősítése miatt – közölte Horváthné Fekszi Márta, a tárca államtitkára. „Juraj Migas nagykövetet a Benes-dekrétumok múlt heti pozsonyi parlamenti megerősítése miatt kérettem be és erőteljesen, határozottan leszögeztem számára a magyar álláspontot. Elmondtam, hogy ez a határozat ellentétes nemcsak a közöttünk lévő, elmúlt hónapokban lezajlott, a jövőbeli együttműködést lényegesen meggyorsító és minden területre kiterjedő, a két miniszterelnök közötti megegyezéssel, de ellentétben áll az egyetemes emberi jogokkal, értékekkel is” – mondta Horváthné Fekszi Márta. Az államtitkár emlékeztette a nagykövetet, az Európai Parlament (EP) már 1993-ban határozatot hozott a Benes-dekrétumok ügyében, és az egyebek mellett tartalmazta, hogy a határozat kerüljön ki a szlovák jogrendből. Az EP egy 2002-es tanácsadói véleménye szintén ellentétesnek minősítette a dekrétumokat az emberi jogokkal és a demokráciával – tette hozzá. A szlovák nagykövet azt hangsúlyozta, hogy Szlovákia belpolitikai ügynek tekinti a kérdést, és a döntést nem a szlovák kormány, hanem a parlament hozta. Eközben találkozót kért Hans-Gert Pötteringtől, az Európai Parlament (EP) elnökétől a szlovák küldöttség egyik képviselője, hogy „semlegesítse” a szlovák parlamentnek a Benes-dekrétumokat újraszentesítő határozata nyomán várható nyomást. /Bekérették a nagykövetet. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

Mugur Isarescu, a Román Nemzeti Bank elnöke is megjelent a múlt hét végén Debrecenben zárult, Felzárkózásunk a kibővült Európában című rendezvényt, a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) 45. és a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) 16. közös vándorgyűlésén. Érdemes felidézni, hogy a magyarországi közgazdászok mennyit tettek annak érdekében, hogy idén január elsejére Románia teljesítse az Európai Unióhoz történő csatlakozás feltételeit. Az elmúlt években Magyarország, a magyar kormány, a magyar hatóságok és a magyar közgazdász társadalom fáradságot nem ismerve utazott folyamatosan Erdélybe, Bukarestbe, ahova éppen kellett, s adta át azt a tapasztalatot, amelyet Magyarország az EU-csatlakozás során meg közvetlenül azt követően szerzett, felhalmozott. Bukarestben még ma is gyanúval tekintenek bármilyen magyarországi gesztusra, s főképpen azokra, amelyekből esetleg az erdélyi magyar közösség is nyerhet valamit. Tibori Szabó Zoltán szerint erre „mi magyarok is” adunk rá okot: „felerősödni látszanak a különböző revizionista jelszavak. ” /Tibori Szabó Zoltán: Gesztusok és érdekek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

Kerékpáros ifjúsági karavánt szervez az önálló erdélyi magyar egyetem létrehozása érdekében az Országos Magyar Diákszövetség, az Erdélyi Magyar Ifjak és a Bolyai Kezdeményező Bizottság. A biciklis fiatalok szeptember 25-én indulnak Marosvásárhelyről, hogy Kolozsvár, Nagyvárad, Debrecen, Budapest, Komárom, Győr, Bécs, München, Zürich és Genf érintésével Strasbourgig jussanak el. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének elnökét, René van der Lindent szeretnék tájékoztatni a romániai felsőoktatás helyzetéről, s át szeretnék nyújtani neki a magyar nyelvű felsőoktatást igénylő aláírásokat. Az év elején a Babes–Bolyai Tudományegyetem érintett oktatóinak 83 százaléka támogatta kézjegyével azt a követelést, hogy jöjjön létre a BBTE-n magyar tannyelvű természettudományi, illetve bölcsészettudományi kar. Júniusban a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatán tanuló diákok több mint 70 százaléka írásban kérte a tagozat helyzetének rendezését, többek között a magyar karok létrehozását. Nem ez az első kerékpáros túra az erdélyi magyar nyelvű oktatásért: a Magyar Ifjúsági Tanács 1995. szeptember 8–18. között szervezte meg az Ifjúsági Karavánt az Anyanyelvű Oktatásért, célállomásuk szintén Strasbourg volt. /Bálint B. Eszter: Kerékpárral a magyar egyetemért. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./

Egyes barátaink Budapestre, a Kossuth térre hívnak, mert „most van évadja a szarvasok bőgésének odaát a közélet terein”, „fel kell öltöznünk legszebb Árpi-sávos zsávolyruhánkba, a hideg és a vízágyúk, festékszórók ellen. ” Ott kell lennünk majd a temetőben, a 301-es parcellánál, „hogy gyűlölködhessünk, hóhérozzunk, gyalázkodhassunk teljes erőnkből. ” Ha a Kossuth térről hiányzunk, „megharagszik a kis termetű vezérhím”, megorrolnak majd reánk „a független jogászok”, a hajléktalanok. /Sebestyén Mihály: Tanácstalanul az őszben. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

Szeptember 25-én kezdődik a Biennálé – a Külhoni Magyarok Kulturális Fesztiválja Budapesten, Gyulán és Szegeden. A határokon túli magyar kulturális élet bemutatása céljából idén első ízben rendezik meg a Kortárs Művészeti Fesztivált, mely az augusztusban lezajlott háromnapos rendezvény – Biennálé, a Külhoni Magyarok Kulturális Fesztiválja – második része. A szeptember 25-e és október 13-a között a színház, a film, a tánc és a képzőművészet műfaját is bemutatja. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Felkarolt” határon túli művészek. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

A Kolozsváron zajló XII. Kárpát-medencei Kulturális Napok keretében szeptember 22-én bemutatkozott a kárpátaljai Intermix Kiadó. Dupka György, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK) elnöke, aki egyben a kiadó igazgatója is, elmondta: a szovjet hatalom ideje alatt egyetlen magyar könyvkiadó létezett, és mindössze 30 magyar könyvet adtak ki Kárpátalján. Ő maga 1986-tól lett a kiadó szerkesztője, amely aztán 1992-ben, anyagi gondok miatt megszűnt. – Megkaptuk a szabadságot, de elvették a kiadót – foglalta össze röviden a pénzhiány miatt megszüntetett kiadó 1989 utáni történetét. Magyarországon élő barátaik adták az induló tőkét az új kiadóhoz, a névadás is tőlük származik. Megindították a Kárpátaljai Magyar Könyvek sorozatot, közben pedig, az EMKE mintájára megalakították a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségét. Létrehozták a szerkesztőbizottságot és meghirdették a teljes szerzői szabadságot. 1992-től napjainkig 200 könyvet adtak ki. A kiadó 1996-ig működött ebben a formában, ettől kezdve magyarországi barátaik „elengedték” őket, azóta csak a sorozatot működtetik, s mondhatni hobbiból, szeretetből jelentetnek meg könyveket – magyarázta az igazgató. A kiadó térítésmentesen adja át kiadványait a kárpátaljai magyar könyvtáraknak, tanintézményeknek és civil szervezeteknek. Ugyancsak a MÉKK gondozásában jelenik meg az EGYÜTT, a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának folyóirata. /Köllő Katalin: Bemutatkozott az Intermix. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

Jogerős ítélet hiányában szállt ki szeptember 24-én a Szatmár megyei gencsi parókiára a bírósági végrehajtó kilakoltatni Szomor Attila református lelkészt. A szatmárnémeti bíróság döntése ugyanis – amely helyt adott Szomor elődje, Bátori Gyula keresetének, és elrendelte a lelkész hivatalába való visszahelyezését, valamint megítélte a jogot számára, hogy újra a parókián lakhasson – még nem jogerős. A döntés ellen az egyházkerület fellebbezett a nagyváradi ítélőtáblánál. A hivatalából sikkasztás miatt másfél éve felfüggesztett Bátorit a nyár folyamán kilakoltatták az épületből, helyét pedig elfoglalta az új lelkész, Szomor Attila. Bátori Gyula munkaügyi pert indított a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ellen, amelyet első fokon megnyert. A világi bíróság határozata ellen írásban is tiltakozott a nagykárolyi egyházkerület lelkészi kara. Az események idején – akárcsak Tőkés László püspök vasárnapi igehirdetésekor – több rendőrautó is kivonult a faluba. „A szatmárnémeti bíróság megsértette a felekezeti törvényt, ugyanis ez a jogszabály szavatolja az egyházak autonómiáját. Ez azt jelenti, hogy a világi bíróságok nem szólhatnak bele az egyházak belügyeibe, nem semmisíthetik meg az egyházi határozatokat – magyarázta Máté Edit. – Mindemellett olyan embert akarnak visszahelyezni a gencsi lelkészi állásba, aki már nem pap, mivel a református egyház augusztus 3-án megvonta Bátori Gyulától a palástviselés jogát, ezzel kizárva őt a papságból. ” /Babos Krisztina: Két lelkész egy lakban. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./

Romák által elkövetett lopások tartják rettegésben a Kovászna megyei Előpatak lakosságát és elöljáróit. Dumitru Marinescu polgármester a hatóságok segítségét kérte. Beszámolt arról, hogy egyes lakók termését teljes egészében a tolvajok „takarították be”, mások pedig inkább parlagon hagyják földjeiket a sorozatos lopások miatt. A polgármester közölte, a rendőrség nem lép közbe, sőt a romák már a hatóság székhelyének ablakait is betörték. „A gond a községhez tartozó Árapatakon a legsúlyosabb: az itteni romák erőszakoskodnak, attól tartok, hogy odajutunk, mint az apácaiak” – idézte fel Marinescu a négy személy sérülésével végződő konfliktust, amely a Brassó megyei Apáca magyar és roma lakosai között robbant ki augusztus végén. Hozzátette, az árapataki romák esetében volt már példa arra, hogy a rendőr szeme láttára tépték szét a bírságot. „Azzal fenyegettek, hogy felgyújtják a házamat” – panaszolta a polgármester. A legtöbb lopást kiskorúak követik el azért, hogy ne lehessen őket felelősségre vonni. Háromszéken Előpatak községben él a legnagyobb létszámú, a lakosság 70 százalékát kitevő roma közösség. /A romák miatt rettegnek Előpatakon. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./

Szeptember 24-én emlékeznek meg Szent Gellértről Nagycsanádon a templomban, a kőkoporsó köré gyűlve papok és hívők. Az egykori csanádi római katolikus egyházmegye alapításának 977., és első püspöke, Szent Gellért halálának 961. évfordulóján zarándokoltak ide a temesvári és szeged-csanádi egyházmegyei plébániák papjai és hívei, Temesvártól Apátfalváig, Makótól Aradig s a bánsági hegyvidékig. Minden évben szeptember 24-én gyűlnek Szent Gellért kőkoporsója köré, hogy megemlékezzenek a mártírhalált halt főpásztorról. A szertartást Roos Márton temesvári megyés püspök vezette, koncelebrált Gyulay Endre nyugalmazott szeged–csanádi püspök. A német, magyar és román nyelvű prédikációt Kovács István buziásfürdői plébános mondta. Az ősi egyházmegye története majdnem ezeréves, de egy emberöltő óta háromfelé szakadt, Magyarország, Szerbia és Románia mai területén terül el. “Hitben azonban egységes maradt. A kapcsolat nagyon jó a három egyházmegye között, ráadásul most a határok sem olyan »gorombák«, mint régebben, s ez megkönnyíti a kapcsolattartást. Lélekben és szellemiségben Szent Gellért összeköt bennünket” – mondta a Nyugati Jelennek Gyulay Endre. /Pataky Lehel Zsolt: Az őscsanádi egyházmegye és első főpásztorának ünnepe. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 25./

Szeptember 22-én Aradon a katolikus karizmatikus megújulás erdélyi találkozóján közel 400 személy gyűlt össze az aradi színházban. Bereczki Béla arról a veszélyről beszélt, amelyet a mai kor szelleme hordoz: a rohanás, az űzetés veszélyéről. /Sidó Éva: Telt ház dicsőítette Istent. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 25./

Sikeres volt az Aradi Kamaraszínház megnyitója: pótszékeket kellett elhelyezni, az előadás végén pedig hosszasan zúgott a vastaps. Az előadáson megjelent Gheorghe Falca aradi polgármester, aki kiemelte a városi tanács támogatását az évad létrejöttéhez. Bognár Levente alpolgármester jelenléte megszokott az előadásokon. A bemutatóra eljött Pozsgai Zsolt, a darab szerzője és rendezője is. A darabot a budapesti Madách Színház (és az Aranytíz Teátrum) mutatta be. /Jámbor Gyula: Nagy sikerrel indult az Aradi Kamaraszínház. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 25./

A Csongrád Megyei Bíróság szeptember 24-én helybenhagyta a Szegedi Városi Bíróság Zuschlag János előzetes letartóztatásáról szóló döntését. Zuschlag János, az MSZP Bács-Kiskun Megyei Területi Szövetségének ügyvezető elnöke. Az MSZP felszólította a politikust, függessze fel párttagságát és mondjon le választott tisztségeiről. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kommunikációs főtanácsadója arra próbált rávenni egy-két médiumot, hogy ifjúságpolitikával foglalkozó fideszes képviselőket is keverjenek bele a Zuschlag-ügybe – jelentette ki Szijjártó Péter, a Fidesz szóvivője. Szerinte mindez annak jele, hogy „látszik is a pánik a túloldalon”. /Zuschlag fogdában marad. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

Gyergyószárhegyen a Veterán Tábor záróünnepségén Zöld Lajos, az egykori Barátság Tábor alapítója beszélt. Banner Zoltán művészettörténész, műkritikus elmondta, a képzőművészetben is beszélni kell transzszilvanizmusról. „Mi nem vettük le a szemünket Európáról, követtük, mi zajlik ott, de a képek mutatják: ezek sehol máshol, csak Szárhegyen készülhettek. Mi őrizzük az értékeket. Mert a földön maradás kulcsa az értékőrzés, ami viszont nem zárja ki az újítást. S egyszer Európa meg fogja köszönni azt az értékőrzést, amit a XX. században Erdély végzett az emberiség számára. ” /Balázs Katalin: Értékőrző óceánjáró. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 25./

Újabb galériával gazdagodott Marosvásárhely. Szeptember 22-én, az avatón népes közönség vett részt a Bolyai tér 5. szám alatti műteremházban. Az első kiállító a Marosvásárhelyről Magyarországra települt Chilf Mária volt. A galéria gondolata Bartha József festőművészben, az ARTeast Alapítvány vezetőjében merült fel. Műterméből választottak le és alakítottak ki egy kisgalériát. Chilf Máriát a szintén Budapesten élő, Marosvásárhelyről elszármazott író és műkritikus, Ágoston Vilmos ajánlotta a jelenlevők figyelmébe. /(nk): Megnyílt a B5 Stúdió. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 25./

Megnyílt Czirjék Lajos marosvásárhelyi festőművész kiállítása Kolozsváron, a Gy. Szabó Béla Galériában. A megnyitón a házigazda Ferenczy Miklós lelkész a kiállító mezőmadarasi gyökereire utalt, amelyek visszaköszönnek alkotásaiban. /Ö. I. B. : Mezőségi tájak Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

Kettős kiállítás nyílt a múlt héten Székelyudvarhelyen. A kiállító művészek fiatalok. Kövecsi-Kovács Imre szobrász és Tar Loránd festőművész a temesvári képzőművészeti akadémián végeztek. Tar festményein a klasszikus festészet alapos ismeretét és a modern művészet kötetlenebb formahasználatát egyaránt megfigyelheti az érdeklődő, míg Kövecsi-Kovács szobrain, a sajátos formavilágú aktokon és kompozíciókon azonnal látszik, hogy nagy tehetsége és tudása van. /Kudelász Nóbel: Klisék nélkül. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 25./

Marosvásárhelyen bemutatták Ambrus Lajos Korondi fazekasalbum című munkáját. – A székely-magyar fazekasságnak Korond lett a menedéke – fejtette ki a szerző. Stílszerűen kerámiatárlat gazdagította a bemutatót: özv. Páll Antalné Kovács Rozália EMKE-díjas fazekasmester hozta el munkáit és mesélt azokról. /Nagy Botond: Bóvlik és eredeti alkotások. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 25./

Szitakötéssel régen városi kisiparosok foglalkoztak. Erdély legjelentősebb szitakötőközpontja Székelykeresztúr volt – régi nevén Szitáskeresztúr. A szitakötés hagyományairól írt könyvet a székelykeresztúri Sándor Zsigmond Ibolya, a helyi múzeum munkatársa. A kötetet múlt héten mutatták be. Az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület a könyv kiadásának jogi hátterét vállalta. /Bágyi Bencze Jakab: Könyv a székelykeresztúri szitakészítésről. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 25./

Száz éve halt meg Kőváry László történész /Torda, 1819. júl. 17. – Kolozsvár, 1907. szept. 25.), nevét még utca őrzi Kolozsváron. Kőváry Lászlót a kolozsvári unitárius kollégiumban többek között Brassai Sámuel is oktatta, aki nagy hatással volt szellemi fejlődésére. Kőváry Székelyhonról (1842) és Erdélyország statisztikája című köteteivel megalapozza írói hírnevét. Fontosabb munkái: Györke-könyvtár (gyermekkönyvek, 1843–1854), Erdély nevezetesebb családjai (1854), Száz történelmi rege, Történelmi adomák (1857), Erdély történelme (hat kötet 1859–1866), Magyar családi és közéleti részletek és szokások a nemzeti fejedelmek korából (1860), Erdély története 1848–49-ben (1861) Erdély építészeti emlékei (1866), Erdély régiségei és történelmi emlékei (1892), A száz évet élt Brassai Sámuel pályafutása és munkái (1897), A milleneum lefolyásának története és a millenaris emlékalkotások (1897), Visszaemlékezések a forradalom derűsebb napjaira (1898). Sokféle feladatot látott el Kolozsváron, többek között a kolozsvári kereskedelmi és iparkamara titkára, a statisztikai bizottság elnöke, Kolozsvár közgazdasági előadója, a Sétatér igazgatója, a temetői és befásítási bizottság elnöke, az Unitárius Főgimnázium gondnoka volt. Gergely Istvánné, a kolozsvári Házsongárd Alapítvány elnöke elmondta: Kőváry László történetíró sírját évekkel ezelőtt az erdélyi unitárius egyház váltotta meg. /(N. -H. D.): Száz éve halt meg Kőváry László. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

Leginkább az elmúlt fél évszázad feltáratlan és tragikus eseményei, folyamatai (1956, Szárazajta, a földvári haláltábor) foglalkoztatják történészként Benkő Leventét. Benkő Levente feleségével, Papp Annamáriával nemrég közösen impozáns munkát tettek le az asztalra, Fogolysors címmel. Levéltári források segítségével megpróbálták megvilágítani az elhurcolások jogi hátterét, az oral history révén pedig azt, hogy mindez mit eredményezett, s azt hogyan élték meg az emberek. Benkő Levente hangsúlyozta, „a magyarság ma egyetlen és nagy tabutémával szembesül, mégpedig azzal, hogy nem mer vagy nem akar szembenézni saját közelmúltjával, azaz önmagával. ” A rendszerváltást követően el kellett telnie jó néhány évnek, amíg a kommunizmust feltáró intézmények létrejöttek. – Vannak még feldolgozatlan témák. 1956 csak részben feltárt fejezet. És akkor hol van a kulákosítás, az államosítás, a kollektivizálás? Benkő Levente /sz. Nagyajta, 1961. jún. 13./ 2003-tól a kolozsvári Krónika riportere, rovatvezetője, a Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem szakán végzett. Kötetei: Szárazajta (1995), Volt egyszer egy ‘56 (1998), Fogolykönyv (1999), Hova mennek a bányászok? (1999), Muszáj volt élni valahogy (2001), Bűn volt a szó (2002), Székely golgota (2003), Magyar fogolysors a második világháborúban I–II. (Papp Annamáriával, 2007), Az őszinteség két napja (2007). /Papp Attila Zsolt: Párbeszéd a kor tanúival – Beszélgetés Benkő Levente történésszel, közíróval. = Helikon (Kolozsvár). szept. 25./

Aradon szeptember 28-án mutatják be Ujj János: Arad megye híres szülöttei című könyvét. A szerző az Arad megyében született nevezetes személyek lexikonát nyújtja át, mely rövid életrajzokat, a főbb művek felsorolását tartalmazza. A kötetet dr. Zakar Péter szegedi történész mutatja be, aki az előszót is jegyezte. /Alma Mater Napok. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 25./

A Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) szeptember 25-én lezajlott idei ötödik ülésén csak külpolitikai kérdésekről tárgyaltak, elsősorban Románia energiastratégiai helyzetéről – jelentette ki Traian Basescu államfő a CSAT ülése után. Basescu szerint jó, ha az állam tulajdonában maradnak a legnagyobb energiatermelő vállalatok, de a stratégiának tekintetben kell vennie a privatizálási lehetőségeket is. Az államfő kijelentette: Tudor Chiuariu igazságügyi miniszter egyaránt diszkreditálja magát, a kormányt és az igazságügyet a DNA által folytatott kivizsgáláshoz való hozzáállásával. /CSAT: Több figyelmet az energiagazdálkodásra! Basescu: Chiuariu diszkreditálja magát. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./

Traian Basescu államfő nyilvánosan megrótta szeptember 25-i sajtónyilatkozatában Tudor Chiuariu igazságügyi minisztert a korrupcióellenes ügyészséggel (DNA) folytatott háborúskodása miatt. Az államfő kijelentéseire reagálva Chiuariu azt mondta: a DNA visszaélések sorozatát követi el. A DNA és az igazságügyi miniszter közötti háborúskodásról beszélt Markó Béla is. „Reméltem, hogy a választási programok versenye következik, de sajnos, csak egy újabb dossziéharc körvonalazódik” – jelentette ki az RMDSZ-elnöke. /Elnöki fejmosás Chiuariunak. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./

Szeptember 24-én Budapesten tárgyalt a harmadik román-magyar együttes kormányülést előkészítő romániai bizottság. Román részről Cseke Attila államtitkár, magyar oldalról pedig Gémesi Ferenc államtitkár vették számba az előző két közös kormányülés megvalósításait, és tárgyaltak az idei, újabb együttes ülés napirendjére vonatkozó javaslatokról. Cseke Attila elmondta: a legtöbb infrastrukturális projekt a határ menti régiókat érinti. Szó lesz várhatóan a két országban ledolgozott évek utáni nyugdíjak folyósításának rendezéséről, valamint mezőgazdasági együttműködési megállapodás aláírásáról. Tervezik a kulturális és az oktatási együttműködés folytatását, támogatják a gyergyószárhegyi Lázár-kastély és a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport felújítását, de az alkotóműhelyek közös kiállításának ötlete is felmerült. Még mindig gondok vannak a diplomák elismerésével, az együttes ülésen ezeket is rendeznék a felek. Aláírásra vár az egyezmény a világháborús hadisírok ápolásáról. Körvonalazódik a román-magyar ifjúsági iroda megnyitása: Bukarestben még idén, jövő év elején Budapesten is. /Gazdagabb lesz a román-magyar kormányülés napirendje. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./

A Szülőföld Alap a külhoni magyarok pályázati úton történő támogatásának legjelentősebb fórumává nőtte ki magát – jelentette ki Kolber István területfejlesztési államtitkár szeptember 25-én Budapesten, a Parlamentben az alap 2005–2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló előterjesztőjeként. Tavaly változott a támogatási összeg felosztása az egyes kollégiumok között. Míg 2005-ben 800 millió forint támogatás jutott az oktatási, kulturális, szociális, egyházügyi és médiakollégiumok számára, addig ez az összeg 2006-ban 600 millió forint volt. Ennek okaként Kolber István azt nevezte meg, hogy 2006-ban nagyobb részesedést kapott a keretösszegből a másik két szakmai terület. Hangsúlyozta azt is, hogy a szolidaritás jegyében minden magyar állampolgárnak lehetősége volt felajánlani személyi jövedelemadójának egy százalékát az alap számára. Így az alap 2005-ben 110 millió forinthoz, míg 2006-ban 88 millió forinthoz jutott. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke szerint az alap csak politikai bazár, a nemzeti összetartozás politikája pedig nem redukálható pénzosztásra, mert ez méltatlan a magyar államhoz és a legitim határon túli szervezetekhez. Németh kevésnek tartotta az egymilliárd forintos támogatást, és komolytalannak nevezte a miniszterelnök által a napokban bejelentett majdnem 700 millió forintos többlettámogatást. A magyar nemzetpolitika nyomorúságos állapotát jól tükrözi a Szülőföld Alap – fogalmazott. /Vita a Szülőföld Alapról. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./ „Olyan valódi támogatásokra nyílt lehetőség a határon túli magyarság számára, mely az anyagi és szellemi gyarapodást, a nyelv és a kultúra megőrzését, az anyaországgal való kapcsolatok ápolását segítette” – emelte ki a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) nevében felszólaló Geberle Erzsébet. Az alap 2007-ben több mint kétmilliárd forintból gazdálkodhat. „A valódi tettek és valódi támogatások többet érnek a nemzeti melldöngetésnél” – jelentette ki Geberle. A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) képviselője, Szászfalvi László hangsúlyozta: a parlamentben hosszú éveken keresztül konszenzus volt a határon túli magyar közösségek segítése érdekében. Hozzátette: a kettős népszavazás után ez a konszenzus megrendült, megrendült a bizalom az anyaország és a határon túli magyar közösségek között. Az ellenzéki képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy megszűnt a Máért, a Határon Túli Magyarok Hivatala, az Illyés Közalapítvány és „általában jelentősen csökkennek a források a határon túli magyar közösségek támogatására”. A KDNP azt hiányolja, hogy az alap nem egy kormányzati aktuálpolitikától független nemzetstratégiai alapként működik. Csapody Miklós (MDF) kiemelte: olyan személyek testesítik meg a kormány határon túli politikáját, „akiknek a tevékenysége rosszul cseng”. Rámutatott arra, hogy minden magyar kormánynak alkotmányos kötelezettsége a határon túli magyarok támogatása. Az ellenzéki politikus közölte: az MDF az új támogatási rendszerrel már 2005-ben sem értett egyet, ezért a beszámolót nem fogadja el, csak tudomásul veszi. Az MDF javasolta, hogy az Országgyűlés törvényben rögzítse a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) jogi státuszát, azaz mondja ki: a KMKF az Országgyűlés szerve. Kolber István területfejlesztési államtitkár szerint a Szülőföld Alap nem átpolitizált. /”Alapozás”-vita a szülőföldre. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./

A román–magyar közös ifjúsági iroda megnyitása volt az egyik fő téma Borbély Károly államtitkár, az Országos Ifjúsági Hatóság elnöke és Rauh Edit, a magyarországi Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium szakállamtitkára közötti megbeszélésen. A közös iroda működésére vonatkozó különböző elképzelések ellenére is – a magyar fél egy ifjúsági szervezet kezébe helyezné az iroda működését, míg a román fél állami intézményrendszeren keresztül működtetné – sikerült megegyezni abban, hogy 2008-ban a közös iroda működőképes lesz. /Román–magyar közös ifjúsági iroda jön létre 2008-ban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./