Szárnyaló szeretet
Még alig-alig deresedtek a fák, s az égen gomolygó felhők mögül még ki-kikandikált a nap, de a gondoskodó szeretet már kopogtat az emberi szívben.
A szegények világnapján, miután gazdákra leltek az ajándékkabátok, a máltaiak karavánja továbblépett, és felkereste városunk legszegényebb negyedét, a Hidegvölgyet.
Palkó Ágoston római katolikus lelkész és máltai lelki vezető számára ismerős ez a hely, hiszen ott tartja a hittanórákat a hidegvölgyi gyermekeknek. Egy tömbház kis garzonja zsúfolásig megtelt gyermekekkel és felnőttekkel, de ott voltak a máltai önkéntesek is, hogy részt vegyenek a közös szentmisén, ahol a rászorulókért imádkoztunk.
Ezen a kis helyen az összezártság mintha az összetartozás megtartó erejét jelképezte volna, így meghitt hangulatot teremtett.
A szentmise után a máltai önkéntesek kis ajándékcsomagokkal ajándékozták meg a gyermekeket és körbekínálgatták az ízletes szendvicseket.
A Máltai Szeretetszolgálat egyik fő feladata a szegények megsegítése, ezt az év minden egyes napján valamiképpen megvalósítja, de ezen a napon különös hangsúlyt kapott Ferenc pápa indítványa alapján, mely bizonyára megmozgatta az egész keresztény világot.
Hálát adunk Istennek, hogy lehetőségünkhöz mérten mi is bekapcsolódhattunk ebbe a szeretetláncba. Radványi Hajnal / Népújság (Marosvásárhely)

Cirkusz és politika
A Temesvár Európa Kulturális Fővárosa Egyesület 2021 különleges produkcióval nyitotta meg a 2021 évi programokat előkészítő kulturális eseménysorozatát: a svéd Cirkus Cirkör három előadást tartott a Constantin Jude Sportcsarnokban. A temesvári közönség, Romániában először, ízelítőt kapott a kortárs cirkusz nyújtotta fantasztikus élményből, a Cirque Du Soleil stílusában. A Limits című előadásnak erőteljes politikai üzenete van: bontsuk le a határokat, lépjük át a saját korlátainkat és fogadjuk be a háborús menekülteket, bármiféle korlátozás nélkül.
Vegyes érzésekkel jöttem ki életem első kortárs cirkusz előadásáról. A svéd akrobaták fantasztikus teljesítménye és csapatmunkájuk egyaránt lenyűgözött. Az előadás, amelynek ötlete 2015-ban a nagy európai menekültválság idején fogant meg Tilde Björfors agyában, valóban drámai és költői jelenetekkel illusztrálta a menekültek szenvedéseit, akik egyfolytában országhatárokba és kerítésekbe ütköznek menekülésük során. ATilde Björfors rendezte előadás ugyanakkor annyira erőteljesen propaganda ízű volt, hogy ilyet csak az „átkosban” tapasztaltam, akkor se a cirkuszban. Az előadás során statisztikai adatokkal és video-bejátszásokkal bombázták a nézőt, aki megtudhatta, hogy világszerte évente 60 millió embert űznek el az otthonából, majd ezeket a számokat hónapokra, napokra, órákra lebontva azt is megtudtuk, hogy az előadás perceiben éppen hányan válnak földönfutóvá valahol a nagyvilágban. A számokat és az agresszív prezentációt egyaránt túlzásnak éreztem. A cirkusz vezetője, saját elmondása szerint, annak idején szállást biztosított bizonyos számú menekültnek, de a helyek hamar elfogytak, és akkor kellett feltenni a kérdést: hol a határ? Hány menekültet fogadjon be? Az előadás éppen erről szól: toljuk ki ezeket a határokat és fogadjunk be minden szenvedőt. Ennek érdekében a saját előítéleteinket, saját határainkat is le kell győznünk. Ezek nemes gondolatok, de az éremnek mindig két oldala van, A Limits című előadás üzenete homlokegyenest az ellenkezője annak, amit nap mint nap a magyar médiákban látunk-hallunk. Pedig érezzük, hogy abban az érvelésben is sok igazság van. Kinek van hát igaza valójában?
Talán nem is az én feladatom ezt kideríteni, de a Limits előadás felvet még egy érdekes kérdést. A Kulturális Főváros programiroda ezt a produkciót emblematikusnak, követésre méltónak szánta, mintegy jelezve, hogy ilyen produkciókat látna szívesen a 2021-es programsorozatban. Ha ennyire „EU-konform”, main-stream alkotók a követendő példák, nem biztos, hogy ebbe az elképzelésbe beleférnek majd a bánsági kisebbségek sajátos hagyományai, kulturális értékei, amelyeket mi szeretnénk megmutatni Európának. Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad)

Lélekemelő reformációi emlékünnep Lippán
Nem múltat siratni, a végvárat erősíteni
Vasárnap Református Szórványnapot szerveztek Lippán. A zsúfolásig megtelt helybeli református templomban 17 órakor kezdődött istentiszteleten nt. Vékony Zsolt József beszolgáló lelkipásztor indítványára együtt elénekelték a 90. zsoltárt.
Szívünkben hordozni az alázatot és a reménységet
Nt. Módi József, az Aradi Református Egyházmegye esperese a Heidelbergi Káté első kérdésére adott felelet közös megszólaltatására kérte a híveket. Ünnepi igehirdetésében az esperes Ezékiás próféta I. könyvének 37. fejezete, 1–14. verséből kiindulva, amelyben a próféta az Úrral együtt felkeresett völgyben látott nagy mennyiségű, fehér emberi csontot az Úr életre keltette, lelket adott nekik. Azok emberekként talpra álltak, és az Úr seregét alkotva visszavezette őket a földjükre, Izraelbe. „Akkor megtudjátok, hogy én, az Úr meg is teszem, amit megmondtam” – szólt.
Miután az esperes köszöntötte a lippai, illetve az egyházmegye számos településéről érkezett híveket, örömének adott hangot, amiért a jobb időket megért településen teltházas templomban hirdethet igét.
Ha a reformáció 500. évfordulóján, különösen Lippán visszatekintenek az elmúlt évszázadok történéseire, azok kemények, véresek voltak a helybeli híveknek a megmaradásért vívott küzdelmében. De a hitben sem volt könnyű úgy megmaradni, hogy Isten gyermekei naponta ne szenvedjenek vereséget. Az elmúlt rendszerben bizonyára sokan gondoltak arra, hogy e helybeli református templom padjai lassan teljesen kiürülnek. Elismeréssel szólt esperes elődjéről, aki még itt lakó lelkipásztorként szolgálta a vészesen fogyatkozó gyülekezetet, amelynek tagjaitól sok szeretetet kapott. Megemlékezett Szegedi Kis Istvánról is, akit Szegedről küldtek ide tanulni, Lippára, ahol a középkorban virágzó gazdasági és kulturális élet zajlott.
„De mi nem a dicső múltat jöttünk ünnepelni, nem is azért, hogy a múltnak a veszteségeit, a vereségeit elsirassuk, hanem azért, hogy a létszámban alaposan megfogyatkozott hívek érezzék: egy testhez, Krisztus anyaszentegyházához tartozunk, és testvéreik vagyunk.” – mondta. Külön hálájának adott hangot, amiért katolikus paptestvére, ft. Hiticas Macedon Valentin plébános is megtisztelte az eseményt. Irányába is hirdette: a mi megváltó Krisztusunkat csak együtt szolgálhatjuk. Ott, ahol a felekezetek között megértés van, ahol nem azt keressük, ami elválaszt egymástól, hanem azt, ami összeköt bennünket. Ahol Isten Szentlelke és igéje van, ott hisszük, hogy van jelene, de jövője is a közösségeknek.
Ezékiel próféta könyvében Isten egy olyan korban szól a népéhez, amikor a többség arról beszélt: mindennek vége van, hiszen Izrael népe babiloni fogságban él. Napról napra nő bennük a csüggedés, mert azt érzik, a fogság soha nem ér véget, talán Isten is elfeledte őket. Ekkor küldi Isten közéjük Ezékielt, aki zokszó nélkül vállalja a küldetést, noha a teljes kilátástalanságban tengődő népnek kell hirdetnie a szabadulást.
Az esperes azért is hálás Istennek, mert az egyházmegye szórványvidékeire olyan lelkipásztorokat küldött, akik Ezékielhez hasonlóan, a létszámban alaposan megfogyatkozott hívek között zokszó nélkül vállalják a szórványsorssal járó nehézségeket, hirdetik Isten megtartó igéjét. Ehhez azonban elsősorban arra van szükség, hogy mi megszólító, megszólítható eszközei legyünk Istennek.
Ez történt a reformációban is, amikor Isten megszólított embereket, akik meglátták és felismerték: az egyháznak vissza kell alakulnia a biblia tanításához, amit hirdetni is mertek az emberek között. Az Úristennek ilyen eszköze volt nagyon zaklatott életű Szegedi Kis István is, hiszen a legtöbb helyről elűzték, mégis tiszta hittel és szívvel Krisztusról prédikált ott, ahova az Úristen helyezte. Mert az isteni szó, az ige tud újjá teremteni olyan közösségeket is, ahol lélekben nagyon távol kerültek egymástól az emberek. Az ige tud közösséget formálni, Isten dicsőségére, embereket újjá teremteni. Szegedi Kis István két feleségével együtt 7 gyermekét is eltemette, mégis hű maradt megváltó Krisztusához.
Isten mindenkor gondoskodik arról, hogy legyenek olyan igehirdetők, akik nem az életkörülményeik szerint hirdetik az igéjét, hanem úgy, ahogyan Istentől kapták, és ahogyan Isten jónak látja az üzenetét eljuttatni az emberekhez.
Ha bibliabeli szanaszét dobált, megfehéredett csontrakásra gondolunk, amiből Isten csodásan feltámasztotta, visszavezette Izraelbe népét, akkor 2017-ben, szívfájdalommal szemlélhetjük a gyülekezetek fogyatkozását és talán már semmi jót nem várhatunk. Ilyen körülmények között Isten minket is megkérdezhet Lippán, az aradi egyházmegyében. Mi mit válaszolunk Isten kérdésére? Ahhoz szívünkbe kell zárnunk Ezékiel alázatát, amiben benne vannak a korlátaink, a tehetetlenségeink, de tesszük azt, amit még tehetünk, továbbadjuk az Ő igéjét, ami a legfontosabb.
Nemcsak a reformátoroknak, hanem a mai egyháznak is ez a legfontosabb feladata, mert ma nem embereknek, hanem annak az örök élő Istennek állítunk dicsőséget, aki Szegedit és még nagyon sok embert megszólított az Ő igéjének a hirdetésére. Ő ma is megszólíthat, felemelheti csüggedő fejünket és megérteti: nem a mi erőlködésünkön vagy tehetségünkön múlik a változás, hanem az csakis Isten szavára lehetséges. Mindazok által, akik Isten igéjét hallgatják, szívükbe zárják és továbbadják az embereknek. Ha Ő akarja, évszázadok múlva is élni fognak az igaz hívő gyülekezetek. Ehhez azonban a szívünkben kell hordoznunk azt az őszinte alázatot és reménységet, amivel Ezékiel is rendelkezett – zárta igehirdetését nt. Módi József esperes.
Ünnepi műsor, köszöntők
A továbbiakban együtt elmondták a Miatyánkot, majd együtt énekeltek. Simó Klára elszavalta Bogrács János: Református reformáció című versét, majd Czernák Ferenc adott hangot nagy átéléssel Tánczos Katalin: Az én miatyánkom című költeményének. Nt. Vékony Zsolt lelkipásztor gitárkíséretével a szentleányfalvi és zimándközi gyermekek, a kisperegiekkel kiegészülve énekeltek.
Ünnepi köszöntőjében nt. Vékony Zsolt lelkipásztor a több szempontból is végvárnak tekinthető Lippáról beszélt. A végvárakat minden korban meg kellett erősíteni, hogy ellenállhassanak bármilyen támadásnak. Most is a végvárat erősítik Lippán, ahol az egyházmegye egyik legkisebb gyülekezete él, élni akar, ezért örömének adott hangot, amiért együtt ünnepelhetnek. Köszönetet mondott mindenkinek a részvételért, azt kívánva nekik, maradandó emlékeket vigyenek haza. Köszönetet mondott nt. Módi József esperesnek a mély gondolatoknak hangot adott igehirdetésért, a bátorító üzenetért, amit általa Isten sugallt. Köszöntötte a jelen lévő lelkipásztorokat, kiemelve ft. Hiticas Macedon katolikus plébánost. Felekezeti hovatartozástól függetlenül köszöntött minden résztvevőt, köztük a sajtó képviselőit is. A továbbiakban nt. Ősz Elődöt, az Erdélyi Református Egyházkerület levéltárosát és egyháztörténészét méltatta, aki Szegedi Kis Istvánról készített kimerítő előadást, csakhogy betegség miatt nem tudott eljönni, kivetített képek illusztrációjával azonban hangfelvételről megtartják az előadását. Előbb azonban nt. Módi József esperessel leleplezték a Szegedi Kis István templomfalra rögzített márvány emléktábláját. A leleplezés után az esperes megáldotta a táblát és a gyülekezetet.
A továbbiakban a jelen volt református lelkipásztorok, illetve katolikus plébános egy-egy igei köszöntővel emelték az alkalom ünnepélyességét.
Szegedi Kis István életútjának a kivetített képekkel illusztrált ismertetésére helyhiány miatt nem térhetünk ki részletesen.
Az ünnepélyes alkalom nemzeti imánk közös megszólaltatásával, majd az Aradi Református Egyházmegye, illetve a lippai gyülekezet jóvoltából adott szeretetvendégséggel, baráti beszélgetéssel zárult. Balta János / Nyugati Jelen (Arad)

Keresztszülő találkozó és szoboravatás Nagyenyeden
Méltó helyre került a Magyar Mártírok Emlékműve
Alig érkezett vissza a múlt hétvégén Nagyenyedre a Bethlen-kollégium ötven tanulója a torockói Duna-ház Sütő András íróról szóló emlékműsoráról, és iskolájuk máris újabb jelentős esemény színhelye volt. Sorba érkeztek a keresztszülő program támogatói, akik adakozásukkal sok diák anyanyelvi oktatását biztosítják. Az éjszakába nyúló szoborállítás pénteken, november 23-án, majd a másnapi szoboravatás – szombaton, november 24-én –, továbbá a kulturális műsor szintén jelentős mozzanatai voltak a keresztszülő találkozásnak. A gazdag programban helyet kapott kiállítás megnyitó, színielőadás, kórusmű, az egymással való ismerkedésre pedig kiránduláson került sor. Magyarországi vendégek is megtisztelték jelenlétükkel a rendezvényt, és reményre adtak okot a megígért ösztöndíj-támogatással.
Késő délután lett pénteken, mire megérkezett Nagyenyedre, a Bethlen Gábor Kollégiumba a szobor, a Magyar Mártírok Emlékműve: alkotója Győrfi Sándor karcagi szobrász, Munkácsy-díjas érdemes művész, aki később művészként iskolát teremtett a viaszelveszejtéses szoboröntés alkotói módszerével. Ma a mezőtúri „Homo et Natura” képzőművészeti alkotótelep művészeti vezetője. Méltó helyre került az alkotás a kollégium déli szárnya és a Bagolyvár között, nem messze az iskolaalapítók és sorstársainak a szobraitól (Bethlen Gábor, Apafi Mihály és Pápai Páriz Ferenc). A tardosi márványkőből készült obeliszk (emlékoszlop) csúcsán egy „tűzmadár” van, amely a monda szerint képes arra, hogy hamvaiból is feltámadjon. A szobor hátsó oldalán elkorhadt, régi kopjafa-maradványok másolatai vannak. Ez is a régi emlékekre, de a mai emlékezőkre és támogatókra is utal. 2022-ben lesz az iskola 400 éves évfordulója. A többször is újjáépült iskola ma is él, és mindvégig megőrizte erdélyi jellegét, amit többen is hagsúlyoztak. Ezt pedig csak a keresztszülő programmal lehetett igazán fenntartani.
A keresztszülő program legfőbb támogatója a kollégium hűséges barátja, Szőcs Gyula Kálmán orvos és felesége, Kajtor Márta, egyben tőlük származik a szobor elkészítésének és felállításának ötlete, továbbá ők a határon túli szervezők is. A szobor szállítása, helyére igazítása majd rögzítése egy sor érdekes műszaki megoldást igényelt. Több bennlakó diák sokáig nem tért nyugovóra a rendkívüli látvány miatt.
Másnap, szombat délben 12 órakor hullt le a lepel az alkotásról, a Magyar Mártírok Emlékművéről, amelynek felirata így kezdődik: „Akikért harangok nem szóltak! E világban bárhol is éltek, a magyarságukért mártíriumot szenvedettekért”. (…) A sétatéri diákemlékmű jut eszünkbe, ahol a nevek is ott sorakoznak azokról a hős diákokról, akik a Rákóczi szabadságharc idején puszta kézzel támadták meg a pusztító, öldöklő labancokat. Még sok mártírja van a kollégiumnak.
Mindannyiuk emlékét hirdeti az új szobor. Az ünnepséget Turzai Melán magyar szakos aligazgató moderálta. Köszöntések hangzottak el: Szőcs Gyula, Szalay Bobrovniczky Alexandra, Budapest főpolgármester-helyettese, Sógor Csaba Európai Parlamenti képviselő, Szabó Béla Budapest újpesti önkormányzata képviselője, Temerini Ferenc soltvadkerti alpolgármester, Fekete Ilona a Kossuth Lajos nevét viselő soltvadkerti testvériskola volt aligazgatója, Major Etel részéről. Köszönetet mondott az erkölcsi és anyagi támogatásokért Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója, majd elismerő okleveleket adott át tizenöt olyan személynek, akik támogatták a keresztszülő programot. Az igazgatónak döntő szerepe volt a találkozó szellemi arculatának a kialakításában. Elhangzott, hogy Budapest Főváros Önkormányzata a következő években ötven ösztöndíjjal támogatja a kollégium diákjait. Újpest önkormányzata eddig is évente két ösztöndíjjal járult hozzá a diákok anyanyelvi tanulásához. A szobor mögött felsorakozott kórust Szabó Zsombor zenetanár vezényelte. Bakó Botond / Szabadság (Kolozsvár)

A román-magyar történészi barátságról
Manapság, a Nagy Egyesülés száz éves évfordulójához közeledve a sajtó és a politikum mást sem hangoztat, mint a két tábor sérelmeit, a centenáriumi ünneplés okait vagy épp a nemünneplés legitimitását. A témához rengeteg negatív érzelmet, évszázados kollektív frusztrációt társítunk, amelyet nem sikerült még levetkőzni – és ahogy a jövő évre való idei felkészülés mutatta, messze van még az mifelénk, hogy történelemről érzelmek nélkül, távolságtartónak tudjunk beszélni mindkét oldalról. Különösen így látja ezt a közember, ha a román és magyar történészek közötti ádáz vitát figyeli. A Ioan Aurel Pop akadémikus és csapata, valamint az Ablonczy Balázs és csapatához fűződő szinte bárbajhoz hasonlatos történészi perpatvaron túl azonban van egy olyan, immár több évtizede létező közös történészi bizottság és együttműködés, amelynek hírét elhalványítják a nagy port kavaró akadémiai viták.
A közös román-magyar történészbizottság története 1971-ig vezethető vissza, bár kezdeményezések és próbálkozások azelőtt is voltak a XX. század folyamán. Az 1971-ben egy politikai nyitás révén – ugyanannak köszönhető talán a Hét, a Kriterion, az RTV magyar adásának vagy a Nicolae Iorga Intézet nemzetiségtörténeti osztályának a létrehozása is – megalakult a Román-Magyar Vegyes Történészbizottság. A vegyesbizottság megalakulása az 1968-as Ceaușescu féle nyitás egyik következménye volt, nagyban annak is köszönhető, hogy 1968 novemberében Paul Niculescu-Mizil, a Román Kommunista Párt egyik propagandáért felelős titkára, majd oktatásügyi minisztere Budapestre látogatott, ahol Óvári Miklós, az MSZMP központi bizottsági titkárának javaslatára elfogadta a magyar-román vegyes történészbizottság ötletét. A tervet Aczél György 1971. május 3–5. közötti bukaresti látogatásán is megerősítették, melyet követően megalakult a bizottság. Ennek célja az volt, hogy a magyar és román történetírás vezető tagjai kétévente találkozzanak (hol Romániában, hol Magyarországon) és a közös kutatási témákon túl, a vitás, nemegyszer súlyos konfliktusokat okozó kérdésekben – etnikai kontinuitás, etnogenézis, honfoglalás kora, kora-Árpád kori viszonyok, demográfiai adatok a XVIII. század előtt, településtörténet, jogtörténet – közeledjenek egymáshoz.
A vegyesbizottság létrejöttét mindkét részről pozitívan fogadták, ám 1975 után Kádár Helsinkiben elmondott, Trianonról szóló paradigmatikus beszéde és Ceaușescu egyre növekvő dákomániája és nacionálkommunista ideológiája oda vezetett, hogy 1982-ben a bizottság megszűnt. Újraindulásáig tíz évet kellett várni, ám azóta szinte töretlenül – igaz, jóval kisebb visszhanggal – él és működik. A bizottság magyarországi „lelke” és népszerűsítője sokáig Szász Zoltán történész volt, akinek – többek között – az 1986-os, nagy botrányt kavart Erdély története című monumentális, háromkötetes munka Romániába csempészése is köszönhető.
A vegyesbizottság kétévente egy-egy sajátos tematikára fókuszálva találkozik hol Romániában, hol Magyarországon. A bizottság jelenlegi magyarországi elnöke Miskolczy Ambrus történész, míg a román rész elnöke Nicolae Edroiu akadémikus. Legutóbb, 2016 szeptember 21–22-én találkozott a bizottság Gyulafehérváron, az 1918. december 1 Egyetemen. Az előadásokat nemrég adták ki egy kötetben Kolozsváron „Istorie, genealogie. Transferuri culturale. Történelem, geneológia. Kulturális transzfer (Mega Kiadó, Kolozsvár, 2017)” címmel. A bizottság megújhodni látszó tevékenysége sajnos továbbra sem kap ugyan megfelelő sajtófigyelmet és támogatást sem az erdélyi magyar sajtó, sem a két kormány és az akadémiai intézmények oldaláról, ám szívós túlélése és jelenléte úgy gondolom, a 2018-as eseménysorozathoz köthető negatív felhangok és hírek forgatagában alapvető fontosságú és megérdemli, hogy ennek a nagy múltra visszatekintő együttműködésnek élénk figyelmet biztosítsunk.
Mi, magyarok és erdélyi románok is talál túlságosan hozzászoktunk ahhoz, hogy a mindennapokban alig érzékelt etnikai feszültséget és „levegőben” lévő végveszélyt elhiggyük a politikusoktól és a jólfizetett akadémiai könyvekből, történészi szólamokból. A valósághoz azonban talán közelebb áll – és a száz éves egyesülés lényegét mi sem fogja meg jobban – a román és magyar történészek kis csoportjának békés konferenciája az egyesülés városában, Gyulafehérváron. Talán ha az erdélyi magyar és román sajtó és a politikum a két nép több évszázados együttélésének pozitív hozadékait sorolná fel és egy éven keresztül propagandaszerűen csak pozitív mantrát ismételgetne, akkor máris gazdagabbak lennénk és elmondhatnánk, hogy úgy telt el a 2018-as év, hogy valamivel mi is gyarapodtunk. T. Szabó Csaba / Szabadság (Kolozsvár)

Felavatták a Fehér Hollók Román-Magyar Könyvtárát
Felavatták a hétvégén Kolozsváron a Fehér Holló Román-Magyar Könyvtárat. A rendezvényen a George Barițiu Elméleti Líceum román diáklányai elszavalták Arany János Walesi bárdok és Petőfi Sándor Szeptember végén című verseinek román változatát megadva ezzel a rendezvény alaphangját.
A maroknyi jelenlévő meghatódva hallgatta a román szavalatokat, közben önkéntelenül mormolva a magyar eredeti egy-egy jól ismert sorát, mintha a román változat hűségét próbálgatná. Nagy érdeklődést váltott ki Horia Picu máramarosszigeti olvasó beszámolója Karácsony Benő (Cu ochii în soare/Napos oldal) és Kemény Zsigmond (Văduva și fiica ei/Özvegy és leánya) regényeiről. Horia Picu bevallotta, hogy még ma is könnyek gyűlnek a szemébe, ha Nemecsekre és társaira gondol.
– A Pál utcai fiúk meghatározta az egész életemet. Ahányszor Budapesten járok, keresem Molnár Ferenc Pál utcáját, hogy újraéljem Ács Feri, Boka és Geréb történetét – fogalmazott a máramarosszigeti fizikatanár. Bogosavliev Vladimir történelemtanár arról beszélt, hogy román diákjait helytörténetre tanítja. – A diákjaimnak meg kell érteniük, hogy a magyar kultúra nélkül Kolozsvár nem lenne az, ami – mutatott rá.
H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó méltatta a Fehér Holló Médiaklub munkásságát, kiváltképpen a teljes újdonságnak számító román-magyar könyvtárat. – A Kriterion kiadó bizalommal adja át ennek az új könyvtárnak a román-magyar tematikájú könyveit, amelyek közül jónéhány valódi ritkaságnak számít – fogalmazott. Szabó Csaba, a Fehér Holló Médiaklub Egyesület elnökeként a civil szervezet munkáját mutatta be, külön hangsúlyt fektetve a román olvasók beszervezése sikerének titkára.
– Nem hittem volna, hogy valaha románul fogok vitatkozni Zsigmond Keményről meg Mór Jókairól. De azt sem hittem volna, hogy jómagam is nagyot változom, és Panait Istratit fogom kedvenc írómnak tekinteni. Remélem, hogy a könyvtár által újra rivaldafénybe kerülnek a fordítók is, és hogy a könyvbarátok továbbra is támogatni fognak minket könyvadományokkal, vagy polcaink örökbefogadásával – zárta a családias jellegű avatóünnepséget Szabó Csaba. Szabadság (Kolozsvár)

Perbe fogva
Bő egy hét múlva többek között 445 diák képviselőjét várják a Maros megyei törvényszékre, ahol elkezdődik a tárgyalássorozat a vásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum perében. Az elmúlt hónapokban több száz tanuló családját rángatták bele egy olyan ügybe, amely alaposan felforgatta az életüket, pedig mindvégig, mindenki számára egyértelmű volt, hogy az iskolások és a szülők semmiben sem hibáztak, egyetlen törvény ellen sem vétettek. Ennek ellenére korrupcióellenes ügyészek elé citálták őket, ügyvédek, jogászok, politikusok számtalan tanácsától, ígéretétől lettek hangosak mindennapjaik, miközben hosszú heteken keresztül azt sem tudták, tanévkezdéskor hová mehet a gyerek. Hogy aztán kiderüljön: a velük szemben foganatosított érthetetlen, felháborító eljárás azt a célt szolgálja, hogy elhitessék velük, a vád gyakorlatilag őket akarja képviselni, mint károsult feleket. Azaz annak a pártján kell állniuk, aki meghurcoltatásuk kiváltója, fenntartója. A vásárhelyi iskolaügy jól példázza, mekkora méreteket ölthet egy leszámolási kísérlet, ha kiötlői nagyon komolyan gondolják, és nyugodtan, senkitől sem zavartatva túllőhetnek a célon. Természetesen alájuk játszik, alattuk feszül a félreértelmezhető, egymásnak ellentmondó törvények kibogozhatatlan hálója; a különböző intézmények, hatóságok, felügyelőségek, bizottságok, illetve a helyi, megyei és központi irányítás közti feladat- és hatáskörleosztás átláthatatlan szövevénye. Biztosak vagyunk benne, hogy a katolikus iskola megalapítását átvizsgálók „szakértő szemei” országszerte jó néhány másik tanintézet létrehozásában is találnának kivetnivalót, ha arra irányítanák vigyázó figyelmüket. Csak hát ugye miért ne éppen a magyar közösség egyik iskoláját szúrjuk ki és miért ne éppen Marosvásárhelyen? És miért ne az Országos Korrupcióellenes Ügyosztályt (DNA) uszítsuk rá az ügyre, hogy kicsináljon egy szerencsétlen főtanfelügyelőt és iskolaigazgatót, és hogy – jobb dolga híján – ártatlan szülők százainak beidézésével, meg-kihallgatásával szórakozzék? December 6-án elkezdődik a kirakatper, amelynek bármi is lesz a végkimenetele, a nyertest hivatalosan nem a vád és nem a védelem képviseli. Az igazi kárvallottak pedig már most érzik, tudják, hogy mit veszítettek. Páva Adorján / Krónika (Kolozsvár)

Lebontották a kirekesztés jelképeként emlegetett őrkői falat Sepsiszentgyörgyön
Útjavítási munkálatok során lebontották Sepsiszentgyörgyön az őrkői romanegyedet elválasztó „berlini falat”, amely a jogvédők szerint a kirekesztés jelképe volt.
Évek óta tartó huzavona után lebontották a többségében romák lakta sepsiszentgyörgyi Őrkő negyed közelében azt a sokat vitatott, diszkriminatívnak nevezett falat, amely elválasztotta a romák otthonait a tömbháznegyedtől. A Váradi József utcában már tavasz óta munkálatok zajlanak: első lépésben kicserélték a vezetékeket, és nemrég jutottak el oda, hogy a területrendezési terv alapján elkezdik az úttest felújítását is. Tóth Birtan Csaba alpolgármester a Krónikának elmondta, ezt megelőzően a kivitelezővel megállapodtak arról, hogy eltüntetik az utca egy részét mintegy kétszáz méteren kettéválasztó, betonelemekből álló, két méter magas választófalat, erre a napokban került sor.
A tervek szerint az utat szabványméretűre kiszélesítik, az egykori fal helyére pedig élősövényt ültetnek, amellyel elválasztják a gyalogos és az autós forgalmat. A helybeliek által „berlini falként” emlegetett építmény a ’80-as években készült, s a jogvédők szerint a kirekesztés jelképévé vált. Tavaly az Európa Kulturális Fővárosa 2021 projekt kapcsán az Active Watch civil szervezet rótta fel a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalnak a választófal meglétét. Az Őrkő negyed roma lakói korábban évekig kérték a fal lebontását, azzal érvelve, hogy az a diszkrimináció jelképe. A fal egy részét apránként már el is hordták korábban az ott élők. Az év elején, amikor kiderült, hogy már elkészült a területrendezési terv, és annak részeként eltűnik az építmény, sokan meggondolták magukat, és tiltakoztak a kivitelezés ellen.
Ottjártunkkor többen is úgy nyilatkoztak, hogy a kicsi gyerekeik állandóan az utcán szaladgálnak, a fal pedig védi őket az építménnyel párhuzamosan haladó autóktól. Mint mondták, már csak azt szeretnék, hogy végre fejezzék be a munkálatokat, aszfaltozzák le az utat, hogy megszabaduljanak a sártól és a latyaktól.
Egyébként nem valószínű, hogy a tél beállta előtt sikerül leaszfaltozni az utat, a munkálatokat várhatóan tavasszal folytatják, tudtuk meg a polgármesteri hivatal illetékeseitől.
Tischler Ferenc önkormányzati képviselő – aki a Máltai Szeretetszolgálat országos főtitkáraként is több szociális programot koordinál Őrkőn – lapunknak elmondta, a többéves tapasztalat azt mutatja, hogy a romák nem kifejezetten kedvelik a szabályokat, de úgy tűnik, hogy a változásokat sem, viszont ha elmagyarázzák nekik, hogy mit miért tesznek, elfogadják. Antal Árpád polgármester több ízben is úgy nyilatkozott, hogy a közösségek közötti láthatatlan falakat kell lebontani a romák felzárkóztatásával. Az Őrkő negyedben mintegy kétezer roma lakik, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársai által készített korábbi felmérés szerint a felnőttek csupán egynegyedének van munkahelye, a többség pedig mélyszegénységben él.
A sepsiszentgyörgyi Őrkő negyeddel szomszédos utcák lakói az elmúlt időszakban többször is panaszkodtak a hatóságoknak, kérve, hogy fékezzék meg a romák által elkövetett rendbontásokat. A környéken gyakoriak a lopások, a romák belekötnek a sétáló gyerekekbe, de az éjszakai randalírozások is rendszeresek.
Tavaly egyébként a nép ügyvédje hivatala egy másik, a sepsiszentgyörgyi szociális tömbházegyüttes köré épített kerítés lebontását követelte, mert meglátása szerint hátrányosan megkülönbözteti az ott lakókat. Az ombudsman egy újságcikk nyomán indított tavaly kivizsgálást abban az ügyben, és visszautasította a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal érveit, miszerint a kerítés a szociális tömbházak intézményjellegét erősíti, védi az ott élőket, kiszűrve a hangoskodó, dorbézoló látogatókat. A városvezetés épp az ott lakók panaszai miatt döntötte el, hogy körbekeríti az épületegyüttest, és kapus ellenőrzi a ki- és belépőket.
Amint arról beszámoltunk, Nagybányán ugyancsak rengeteg bírálatot kapott a jogvédő szervezetektől a Horea utca, illetve roma családok lakásai mellett felhúzott, 100 méter hosszú betonfal, amely miatt az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) is eljárást indított. Bíró Blanka / Krónika (Kolozsvár)

Miről is van itt szó?
Vajon kik azok, akik utánam jönnek? Nagyon sokszor feltevődik a kérdés, hogy ki vagyok én? És ki az, aki utánam jön? Szoktam erről beszélni máskor is: jövök-megyek otthon, a faluban, ha nagy ritkán hazavetődöm. Járom az utcákat, keresem az embereket, akik gyermek- és ifjúkorom meghatározó figurái voltak. Hentes, kovács, asztalos, gépész, méhész volt köztük, s úgy működtek a számukra kirendelt térben, mintha róluk mintázta volna a sors az örökkévaló helytállást és az időtlenséget. Úgy ülték körül a vasárnap délutáni kártyaasztalokat, mintha ott zajlanának az ötbanis alapon játszott ferbli-csaták közepette a világot rengető és megváltó, megváltoztató folyamatok, azok a Nagy Dolgok.
Soha nem tartotta senki számon, nem nevesítette, de maga volt a működő, az élő és a lélegző falu, a létezés esszenciája.
Gyakran jut eszembe, ha régi fényképeket nézegetek, főleg, amikor élethelyzeteket bemutató csoportképek kerülnek a kezembe, amelyeken munka közben, iskolában vagy valamilyen ünnepségen láthatom az elődöket. Például az, amelyiken ott van Lajos bátyám, aki egyszer regruta volt, s bokrétával a kalapjában érkezik a sorozásról. 1913-at írunk – ott a szálkás betűkkel a tintaceruzás feljegyzés, hogy „mü a 894 beli legények”. Arra gondolhatott, hogy az örökkévalóság kezdete ez a pillanat. Ugyanúgy bevette az idő csalétkét, mint én kisfiú koromban, amikor a nyári vakáció kezdetekor azt reméltem, hogy a három hónapnyi vakáció sosem fog eltelni, hiszen akkora ez a szabadság, olyan hosszú, amennyi nem lehet senki másnak… Évek óta fényképezem az egyik házat az utcánkban. Tavalyelőtt ősszel szakadt be a teteje. Végigvonult rajta vagy hat évszak, s most tél jön újra, de változatlanul pusztul. Emberi kéz nem matatta, nem közeledett feléje, s az egykori kis virágoskertben kidőlni készül a keresztfa is. Mint a nótában.
Ha egymás mellé montírozom az ugyanabból a szögből készült fotókat, akkor bemozdul majd a képsor, s látni fogjuk, hogy miként múlik el egy élet közönyös pillantásaink látóterében. Egyébként évek óta terveket dédelgetek magamban, mert nekünk is van restanciánk a házfelújítás terén. Ilyenre, olyanra, amolyanra építeném, konzerválnék, példát mutatnék… Töprengek a részleteken, de a körmömet nem tettem rá, s a fülem botját sem mozdítottam. Csak a szöveg folyik. És pereltem egyet idén is.
Billentyűket nyomogatok, és reménykedem, bízom az élet elviselhető könnyűségében. Itt telik az időm. Múlik jóvátehetetlenül a perc, az óra, a nap, a hét, az esztendő. Maholnap vége. És közben nem voltam itthon, otthon sem, csak szolgáltam. Vajon kit? Vajon mit? Néha arra gondolok, hogy vajon hasznosabb lehettem így a társadalom számára? És arra, hogy cselekedeteimmel a megmaradást szolgáltam-e? Miféle megmaradást? És mindez nem egyéb az önámításnál. Mert tudom jól, hogy így nem szokás megmaradni. Simó Márton / Hargita Népe (Csíkszereda)

Szent László legendáját ábrázoló falképre bukkantak az erdélyi Somogyom szász evangélikus templomában
Az októberben tett felfedezésről Kiss Lóránd erdélyi falkép-restaurátor számolt be az MTI-nek.
Elmondta: néhány társával évek óta önkéntesként járnak vissza a Szeben és Maros megye határán fekvő település középkori templomába kisebb karbantartási munkákat elvégezni, az eltörött tetőcserepeket kicserélni, és amikor lehetőség van rá, falkutatást is végeznek. Így állapították meg néhány héttel ezelőtt, hogy a középkori templom belső falain a fehér mészréteg alatt található Erdély egyik legösszefüggőbb középkori falképegyüttese, melynek egyik regisztere a Szent László-legendát ábrázolja.
Ennek egyelőre csak az üldözési jelenetét sikerült láthatóvá tenni, a legenda ábrázolásának mintegy négyötödét még a későbbi mészrétegek borítják. Hozzátette: a somogyomi templomban megmaradt falképek összfelülete meghaladja a száz négyzetmétert.
Kiss Loránd elmagyarázta: Somogyomban a teljes szentély falfestése megőrződött a mészréteg alatt, és a hajó északi falán négy egymás fölötti regiszterben láthatók figurális falképek. A legfelsőbb regiszter ábrázolja Szent László legendáját. Hozzátette, hogy egy regiszterben – a képregényekhez hasonlóan – egy legenda, történet főbb jeleneteit ábrázolták.
Az MTI kérdésére kifejtette: a Szent László-legenda képsora általában a szent királynak a nagyváradi várból való kivonulását, a magyar lányt elraboló kun vitéz üldözését, a kun vitézzel vívott csata jelenetét, a legyőzött vitéz lefejezését és a pihenés jelenetét ábrázolja. Hozzátette: a legenda jelenetei szinte valamennyi ismert ábrázoláson ugyanazok, a falképek csak a részletekben és a festő stílusában térnek el egymástól.
Ezért is gondolják, hogy lehetett egy korai ábrázolás, előkép, amit a későbbi festők utánozni próbáltak. Azt is megjegyezte, hogy a legtöbb Szent László-legendát ugyanabban az időszakban, 14. század második és a 15. század első felében festették.
Kiss Loránd elmondta: kevéssé ismert tény, hogy több szász evangélikus templomban is maradtak meg Szent Lászlót ábrázoló falképek. Somogyom húsz kilométeres körzetében Szászivánfalva (Ighisul Nou) és Ecel (Atel) evangélikus templomában találhatók hasonló falképek. A restaurátor megjegyezte: a szászivánfalvit három évvel ezelőtt sikerült teljesen feltárni, konzerválni, és részben a restaurálása is megtörtént. Az eceli Szent László-ábrázolás rendhagyó módon a középkori templom szentélyének az északi külső falát díszítette, és ma a templomhoz később hozzáépített sekrestye padlásterén látható.
A falkép-restaurátor szerint a szász templomokban őrzött képek azt igazolják, hogy Szent László kultusza nemcsak Székelyföldön volt hangsúlyos, hanem a történelmi magyar királyság más területein is. Megjegyezte: Erdélyben arra is van példa, hogy a magyar szenteket, középkori görög-keleti templomok belső falára is felfestették. Példaként a Hunyad megyei Kristyor (Criscior) és Ribice (Ribita) ortodox templomait említette. szatmar.ro

Írói üzenetek nyomában a Vigadóban
Legyen kritika közöttünk!
Csütörtökön, a kézdivásárhelyi Vigadó dísztermében író–olvasó találkozót rendeztek dr. Borcsa János kritikus–irodalomtörténész–könyvkiadóval az Írói üzenetek nyomában című tanulmánykötete és az általa szerkesztett Szentkatolnai Bálint Gábor Válogatott művek megjelenése apropóján.
Ferencz Éva tanárnő köszöntötte a szép számban megjelent érdeklődőket, majd miután ismertette az est főszereplőjének eddigi életútját, az Írói üzenetek nyomában című kötetet méltatta. A három fejezet közül az elsőben tizenhat kritika és recenzió kapott helyet, amelyekben verskötetek, költői pályakép, esszéregény, karcolat, haiku, aparegények, bukolikák és alkotóik tárulnak ki és fejtődnek meg.
„Borcsa János kritikáiban, tanulmányaiban egyaránt helyet kap a hazai tájakon honos és jól ismert Fekete Vince, Markó Béla, Bogdán Vilmos vagy Bogdán László, a 19. századi naplóíró Kozma Katinka és Szentkatolnai Bálint Gábor”, hangzott el. Jelen kötetben az erdélyi irodalom kortárs klasszikusai (Bogdán László, Ferenczes István, Kántor Lajos, Ferencz Imre, Kenéz Ferenc, Lőrincz György), a középnemzedékbeliek (Fekete Vince, Molnár Vilmos, Lövétei Lázár László, Zsidó Ferenc, Tompa Andrea, László Noémi) és a fiatalabbak (Bálint Tamás, Muszka Sándor) is jelen vannak.
A második részben két nagyobb lélegzetvételű tanulmány, illetve egy szakmai tanácskozáson elhangzott előadás szerkesztett változata olvasható Legyen kritika közöttünk! címmel, míg a harmadik rész – a jegyzetek mellett – jeles vagy tragikus évfordulók kapcsán született írásokat tartalmaz. Az egyetemes értékek mentén (becsület, erkölcs, haza, szabadság) írt jegyzetek kiállták az idő próbáját, fogalmazott a méltató. „Bár lehet, hogy sokunk számára már az első közléskor megszívlelendő üzenete volt minden írásnak, így, egy kötetbe gyűjtve érik egységes egésszé, sajátos ívű gondolatfüzérré, következetesen felépített, erős pilléreken nyugvó értékrenddé”. Végezetül a Legyen kritika közöttünk! című írásból idézett: „Szükségesnek tartom tehát, hogy legyen kritika közöttünk, illetve azt, ha megszólal a kritikus, minden esetben alkalmat találjunk hasznos dolgok elmondására.”
A folytatásban Gazda József író a Szentkatolnai Bálint Gábor válogatott műveit tartalmazó kötetet (erről bővebb beszámolót csütörtöki lapszámunkban olvashattak) ismertette, majd a szerző dedikált. Daczó Hodor Barna / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Veszélyes-e az autonómia?
Nem számít terrorizmusnak
Nem számít terrorizmusnak az, ha valaki az autonómiáért harcol – ezt a választ kapta kérdésére Kulcsár-Terza József. A Magyar Polgári Párt Kovászna megyei elnöke a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) illetékeseinél érdeklődött, hogy „mi a terrorizmus, s mi nem”.
Az RMDSZ színekben mandátumhoz jutott képviselő abból az alkalomból érdeklődött a SRI-nél, hogy ennek képviselői megjelentek az Emberjogi Bizottságban, amelynek Kulcsár-Terza József is tagja. Azt mondja: „nem árt tudni”, hogy terroristának tekint-e minket a hatalom vagy sem.
– Azt a választ kaptam, miután az illetékes elvtárs még a törvénybe is belenézett, hogy az autonómiaharc nem meríti ki a terrorizmus bűntényét – nem másért, csak hogy tudjuk, hogy vajon minek alapján próbálják az erdélyi magyarságot „nemzetbiztonsági kockázatként” megjeleníteni – nyilatkozta Kulcsár-Terza, aki elfogadhatatlannak tartja a kereskedelmi televízióban napi rendszerességgel jelentkező magyarellenes kampányt.
A képviselő lapunk kérésére vállalta, hogy megérdeklődi azt is, hogy tulajdonképpen hány embert foglakoztatnak és fizetnek közpénzből a titkosszolgálatok, rendőrség, csendőrség és más erőszakszervezetek. Erdély András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Köznapi, fájdalmas történeteket hoztak
Önvallomás-könyvek
Meghitt légkör és családias hangulat jellemezte mindvégig a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár olvasótermében az elmúlt hét közepén lezajlott író–olvasó találkozót, melynek során a Szávai házaspár – Ilona és Géza – vallott fájdalmas fordulatokkal és megrázó eseményekkel tűzdelt életéről és pályájáról.
Nemcsak szerencsés, hanem boldog embernek mondhatja magát, aki a gondviselő különös kegyéből földi léte során betöltheti a rá szabott szerepet, főleg ha a gondolataival és érzelmeivel rezonáló társra is talál. Éppen ezért a Budapestről Székelyföldre újból hazaérkezett Szávai Ilona és Szávai Géza boldog emberek. Az időnként lelkükbe nyilalló megrázkódtatások ellenére is. Mert igaz ugyan, hogy két alkalommal is a szülőföldjük elhagyására kényszerültek, és elvesztettek egy gyereket, de a hitükből és egymás szeretetéből erőt merítve ismét újraépítették romba dőlt világukat.
A Pont Kiadót, melynek legfrissebb kiadványait Sepsiszentgyörgyön is bemutatták, 1994-ben alapították. Eddig több mint hatszáz szerző nyolcszáz művét sikerült az olvasóknak átnyújtani tucatnyi nyelven. Közülük ez alkalomból a Szávai Ilona által összeállított és szerkesztett, családtagjai önvallomását tartalmazó Egyke, valamint Szávai Géza régebbi és újabb prózáiból ízelítőt nyújtó Harmincdekás Pistike színházi ruhája című kötetek kerültek terítékre. Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A „második honalapító” szobra Várasfenesen
A várasfenesi református templom kertjében, a világháborús áldozatok turulmadaras emlékművétől karnyújtásnyira avatták fel november 26-án, vasárnap kora este a „második honalapítónak” nevezett IV. Béla király mellszobrát. Neki tulajdonítják a falu határában állt vár építtetését.
„A romok egy viszonylag nagy kiterjedésű vár létezésére utalnak, amelynek szabálytalan négyzet alaprajza volt. (…) Az a legenda született róla miszerint IV. Béla alapítása lett volna és ezért Bélavárnak nevezik.” Ezt olvashatjuk az egyik internetes lexikonban a Várasfenes határában található várrommal kapcsolatban, és a helyiek nemzeti öntudatát tovább erősítheti, hogy november 26-án, vasárnap délután ünnepi istentisztelet keretében avatták fel IV. Béla király (1206–1270) mellszobrát a református templomkertben. A helyszínre igyekezve, a megyét gyakorlatilag átautózva Érmihályfalvától Várasfenesig tapasztalhattuk, hogy mindenütt esős, hűvös idő volt domborzattól függetlenül. A kellemetlen időjárás ellenére megtelt a református templom, ahol Dénes István Lukács, a Bihari Egyházmegye esperese hirdetett igét a Krónikák könyvéből vett alapige mentén, Ezékiás júdai király történetéből példázva az örök érvényű intelmet, miszerint Isten mellett a nehéz időkben is ki lehet, ki kell állni. A szolgálatot a helyi gyülekezet élére alig pár hete került Fazakas Ildikó lelkész köszönte meg, köszöntve az egyházközség tagjai mellett a számos vendéget is, közöttük a később szót kapottakat, illetve Deák Árpád szobrászművészt, aki kézzel foghatóvá tette IV. Béla alakját, illetve a Belényesi-medence lelkipásztorait: Boros István nyugalmazott, korábbi belényesújlaki és Petrucz János jelenlegi belényesújlaki, Sebestyén László Ede köröstárkányi, Filep Attila kisnyégerfalvi, Nagy Brigitta belényessonkolyosi, és Réman István belényesi tiszteleteseket.
A gyepűk védelme
A helyi iskola I-IV. osztályosainak műsora következett. Elsőként azt a jelenetet láttuk, melyet Boros Gyöngyi tanítónő írt, s melyet 3 generáció előadott már, most pedig illett az alkalomhoz, hiszen IV. Béla korát idézi meg, ide értve Julianus barát hírhozatalát a közelgő tatát-veszedelemről, a tatárdúlást, az ország újraszervezését. Boros Annamária tanítványai versekkel, énekekkel csatlakoztak a műsorhoz, valamennyiük ruháját az Árpád-házi királyok címere díszítette. Mivel odakint a már említett esős idő volt, a szoboravatáshoz kapcsolódó beszédek is a templomban hangzottak el. Miután Molnár Szabolcs elmondta a helyi Csukás-Fenesi János: IV. Béla című versét, Miklós Mihály történelemtanár adott áttekintést a király életéről, arról, ahogyan a válságos körülmények között megerősítette az országot. A helyi vonatkozásra térve egyebek mellett megemlítette, hogy a király a gyepűk (határvonalak) védelmére építtetett várakat, ezek sorába illeszkedhet a fenesi is, melyet a település 1291-es első írásos említésekor már jegyeznek, tehát az előtt épült. Legendák máig élnek faluban, például, hogy föld alatti alagút vezetett a várba. Borsi Imre Lóránd, a megyei RMDSZ társadalmi szervezését felelős ügyvezető alelnöke beszédében hangsúlyozta: a szövetség az egyházakkal és a civil szervezetekkel karöltve igyekszik erősíteni a közösségeket „a végeken” is. Ezt szolgálják a szoborállítások, ahogyan Petőfi-szobor áll már Belényesben, Bartók-szobor Tárkányban, immár IV. Béla-szobor Fenesen, a későbbiekben Szt. László-szobor lesz Magyarremetén, II. Rákóczi Ferenc-szobor Belényesújlakon. Saját versét is felolvasta, melynek címe Bátor magyarok.
„Szent béke virult”
Szabó Ödön képviselő szerint „a sokszor szétszórt fenesieket” összehozta a szoborállítás ügye, mint közös cél, a kérdés, hogy egyszeri alkalomról van-e szó? IV. Béla kora történelmi tanulságának nevezte, hogy ne örökítsük a perlekedést, tanuljunk mások hibájából, tudjunk áldozatot hozni, és ne engedjük magunkat rossz eszközként felhasználni. Intésül ő is idézte (ahogyan az előtte beszélt két szónok is), IV. Béla sírfeliratát: „Csalfa lapult, szent béke virult, becsület vala ottan”, úgy vélve, hogy ennek a szellemiségnek kell tovább élnie. Az ugyancsak helyi Pantea Erzsébet is felolvasta az alkalomhoz illő saját versét, ezzel zárult a bő kétórás templomi esemény, mely után sor kerülhetett a szobor leleplezésére. A már kora esti szürkületben Dénes István Lukács esperesre és Szabó Ödön képviselőre hárult a feladat. Az esperes meg is áldotta az alkotást, mely tövébe koszorúk is kerültek,s melyet később, a sokadalom eloszlása után, többen mobiltelefonok fényénél tekintettek meg tüzetesebben, egy személy meg is jegyezte: nagyon szép szobor, erőteljes vonásokkal, ahogyan egy erőt sugárzó királyhoz illik. A programnak még nem volt vége, hiszen a kultúrházban mindenkit terített asztalhoz vártak, ugyanott népviseletbe öltözött fiatalok Benedek Judit által betanított táncot adtak elő. A vendégek még javában beszélgettek, koccintgattak, mikor Szőcs Lőrinc és zenekarának tagjai már hangoltak, hiszen nótaest kezdődött, melyet Borsi Imre Lóránd nyitott meg, s mely az RMDSZ szervezte közösségi eseménysorozat rész volt. Rencz Csaba / erdon.ro

Gazdag évet zár a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület
A legutóbbi támogatási év eredményeiről, a következő ciklus terveiről számoltak be a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület képviselő kedden, Kolozsváron.
A nehéz sorban levők felemelése, támogatása nemcsak fontos, de szinte megható is – fogalmazott Mile Lajos kolozsvári főkonzul a beszámoló megnyitóján.
Péntek János, az egyesület elnöke kiemelte, román nyelven tanulókat is támogatnak, mert a magyar szakok nem fedik le a teljes spektrumot. A támogatott diákokkal való együttműködés nemcsak egy évig tart: ugyan első lépésben egy évre kötnek velük szerződést, de ha az eredmények jók, a diploma megszerzéséig kaphatnak támogatást.
Péntek elmondta, az a szakadék, ami a társadalomban van, egyre mélyül, pedig a tehetség egyformán van szétosztva függetlenül attól, hogy ki minek és hová születik, milyen anyagi helyzetbe és körülmények közé. Ráadásul nekünk Erdélyben nem szabad pazarolnunk a tehetségekkel, hiszen nem tudunk „felvásárolni” külföldi tehetségeket, mint máshol – tette hozzá. Beszélt arról is, a diszkriminatív rendszer nem magától lett ilyen, a politikum alakította olyanná, hogy az oktatási rendszer az elit felé mozduljon el, ne a teljes lakosság irányába.
Várják a tehetségeket
Cseke Zsófia, az egyesület ügyvezető elnöke elmondta, a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület a 14. támogatási évében Erdély egész területéről 232 ösztöndíjast támogatott az alapprogrammal, a Barátság Programban pedig egyetemi hallgatóként 92 személyt. Az ösztöndíjak összértéke 728 ezer lej volt.
Oplatka András előző évi jelentős, 7,5 millió forintos adománya lehetővé tette a kiemelt Bánffy Miklós Ösztöndíj létrehozását. Ezt segítette a dr. Korponai Erzsébet negyvenezer eurós hagyatékából az egyesülethez eljuttatott rendkívüli adomány. A díja már át is adták első ízben.
A Nemzeti Tehetség Program pályázati támogatásával több programot is megvalósítottak: öt alkalommal zajlott Tehetségnap, első ízben szerveztek anyanyelvi tehetségfejlesztő tábort, sokadjára szervezték meg a pályaválasztási tájékoztatót az érettségi előtt álló ösztöndíjasaik számára, illetve jelenleg is zajlik a mentorálási programjuk matematikából. Megszületett ugyanakkor a Tanítvány Ösztöndíj is a Kőszikla Baptista Gyülekezet kezdeményezéséből és támogatásából. A Kolozsvári Magyar Napok keretében koncertező Bogányi Gergely és Boros Misi zongoraművészek a bevételt szintén az egyesület egyik ösztöndíjasának támogatására ajánlották föl.
A következő támogatási évre 95 ösztöndíjkérelem futott be az egyesülethez, ezt azonban kevésnek tartják, többre volna szükség – bátran lehet tehát jelentkezni. A programban összesen 309 ösztöndíjast számlálnak.
Berszán István kuratóriumi tag arról beszélt, hogyan születnek a támogatások, milyen megkeresések, az anyagi segítségen túli lehetőségek nyílnak meg előttük. Az említett baptista közösség tagjaként is elmondta, nem az a fontos, hogy a saját felekezetükhöz tartozókat támogassák, hanem, hogy segíthessenek.
Kustán Magyari Attila maszol.ro

A kolozsvári karácsonyi vásár hiányzó magyar feliratait kéri számon a Musai-Muszáj csoport
A civil szervezet Facebook bejegyzésben szólította meg a város magyar alpolgármesterét, az önkormányzati képviselőket, és a megyei RMDSZ elnököt, számon kérve a kétnyelvűség hiányát.
A szervezet keményen megfogalmazott kérdések formájában rója fel, hogy a karácsonyi vásáron egyáltalán nincs semmilyen magyar felirat, és megemlíti a kétnyelvű helységnévtáblák ügyét is. Ez ügyben azt is kilátásba helyezik, hogy ha a hiányzó 12 darab helységnévtáblát nem szerelik fel az év végéig, akkor ismét a civilek veszik a kezükbe a dolgot. Mint az ismeretes, jogerős bírósági döntés nyomán indult meg a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezése, de a folyamat „valamiért" megszakadt. itthon.ma/erdelyorszag

Hazám-díjban részesült Egyed Ákos akadémikus, az EME* volt elnöke
A XXI. Század Társaság 2017. november 25-én, szombaton 17. alkalommal adta át a Hazám-díjat a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
„Egyed Ákos történész a kuratórium indoklása szerint a magyar és az erdélyi történetírás gazdagításával, különösen a ’48-as szabadságharcról írott monográfiájával, és a szülőföldjén kifejtett tudományszervezői munkájával érdemelte ki a Hazám-díjat.”
A XXI. Század Társaságot – a történelmi jelentőségű XX. Század Társaság példáját, értékelveit és hagyományait fölelevenítve – 2001. január 31-én alapította meg 35 tudós és közéleti személyiség. Eltökélt szándéka, hogy független társaságként aktív és innovatív fóruma legyen a gyökeresen új kérdések és kihívások elemző, megoldást ígérő megvitatásának egy igazságosabb társadalom megteremtése elkötelezett híveként. A XXI. Század Társaság mindezek szellemében 2001. október 31-én megalapította József Attila szonettkoszorújának címéről: a Hazám-ról elnevezett díjat, amit az arra érdemes hét személyiségnek adományoz évente hét tagú kuratóriuma javaslatára értékőrző és értékteremtő életművük elismeréseként.
*EME = Erdélyi Múzeum-Egyesület eme.ro

Stefano Bottoni pozsonyi előadása: Miért nem ért meg minket a Nyugat?
POZSONY
Miért maradtunk le? Hol a várva várt nyugati felzárkózás? Ki a hibás? Stefano Bottoni, magyar-olasz történész tartott előadást a Pozsonyi Magyar Szakkollégiumban.
Bottoni hétfői előadásának fő témája az 1989 után kialakult kaotikus helyzet bemutatása volt. A helyzeté, ami felvet néhány érdekes és eddig még megválaszolatlan kérdést pl.: Beszélhetünk-e az 1989 utáni korszakról, mint történelemről? Milyen reményekkel indult az egész változás?
Az idősebb generáció még vakon hitt és biztosnak vélte, hogy a Kelet-Európa országai képesek lesznek felzárkózni a Nyugathoz. „De nem azt kaptuk, amire vártunk” – mondja Bottoni. 1999-ben még ünnepelték a rendszerváltás 10. évfordulóját, s remélték a jólétet, a fejlett országok luxusát, ezzel szemben mára átestünk a ló túloldalára és katasztrófáról beszélünk.
Bottoni a rendszerváltás időszakát 4 különböző korszakra osztotta. Az első fázisban a teljes csőd szélén álló államok a Szovjetunió támogatására szorultak, ami saját magától vonta meg az alapanyagot, s később részben ebbe rokkan bele. A következő korszak már 1989 után lép fel, az első évek komoly gazdasági visszaesést mutattak. Bekövetkezett a fájdalmas átmenet magánosítással, külföldi tőkével és adózással. Az lett a lényeg, mennyit keresel, ellentétben a szocializmussal, mikor is a sikert a korrupciós készségek jelentették.
A 2000–2008 közötti időszak számított egyfajta virágzásnak. Megtörtént a legtöbb európai ország EU-s és NATO-s csatlakozása, az euro-atlanti integráció. Viszont a visszafordíthatatlannak tekintett felzárkózás zátonyra futott, mivel kizárólag hiteleken alapult. Megindult egy brutálisnak vélt emigráció, például Romániából csaknem 3 000 000-an költöztek el a jobb élet reményében.
2009-től bekövetkezett a mimetikus felzárkózás próbája, ami szintén megbukott. Az utánzáson alapuló váltás nem bizonyult működőképesnek. „Most mindenkinek van egy elmélete arról, hogy ki szúrta el. – véli Bottoni. – Látszik egy törésvonal, ami tartós és ezután még erősödni fog.”
Előadását a rendszerváltás társadalmi szempontjának bemutatásával folytatta. Az ’89-ben végbement folyamatokat túlélő populációk erőszakmentesen tudták megváltoztatni az addigi rendszert. Csak Csehszlovákiában történt egy gyors átmenet, amiben volt egyfajta bosszús töltet a sok felgyülemlett sérelem miatt. Viszont a lakosság és az elit is tisztán látta a kommunizmussal ellentétes társadalom képét.
Az előadó ezt követően bemutatta a nyilvánvaló bukásokat, a 30 évet tele fekete lyukakkal. Az első nagy pofont a véres balkáni háború jelentette. Továbbá a változás utáni maffia államok kialakulása Koszovóban és Moldovában is. Ezek az államok nem kaptak lehetőséget, ők lettek a vesztesek karöltve Bulgáriával, Szerbiával stb. S a Nyugat lezárta kapuit – jelenti ki Bottoni.
A kutató ezután feltette a kérdést: Milyen is a nyugati szerepvállalás? Hol van a mi Marshall-tervünk? Kelet-Európában 89 után vártuk a segélyt, de az sajnos nem jött, mivel addig még nem tudtuk, hogy a nyugati-jóléti társadalom tudatos lebontása folyik, amiből mi nem kaptunk mást, mint egy fapados változatot.
Az árnyékoldalak mára már szinte kézzel tapinthatóak. Lezárultak a mobilitási lehetőségek, a regionális különbségek egyre nőnek. Bekövetkezett egy demográfiai katasztrófa, Kelet- Európából folyamatosan áramlik a munkaerő Nyugatra, nálunk pedig egyre fokozódik a hiány. A nyugati közvélemény eközben cinizmussal áll a krízishez és nem érti Közép-Európát. Ezért Bottoni könyvének célját abban látja, hogy ezt a cinizmust megpróbálja kizökkenteni.
Eközben Keleten nő a depresszió, egyre nagyobb az oligarcha pártok hatalma, ellenmozgalmak vannak, de megoldásokat senki sem kínál: így nehéz egy pozitív változást létrehozni. Ha nem érted ki az ellenséged, akkor nem tudod felvenni vele a harcot – fejtette ki Bottoni.
Az EU nehéz időszakot tudhat maga mögött, de a jövőre nézve még több a megválaszolatlan kérdés – zárta előadását a történész. hirek.sk

Cinkos magyarellenesség
Az ünneplés természetes emberi szükséglet, ezért egyénnek és közösségeknek egyaránt jogában áll, mint ahogy az erre okot adó esemény kiválasztása is. Ez utóbbi során viszont tekintettel kellene lenni mások érzékenységére is.
A román hatalom birtokosai azonban ezt figyelmen kívül hagyták, amikor december 1-jét jelölték meg állami ünnepeként, hiszen ez a nap Magyarország feldarabolásának, valamint az erdélyi magyarság kisemmizésének és szolgasorsba taszításának a kezdete.
Egyénnek és közösségnek egyaránt jogában áll ünnepelni, de nincs joga mások ellen fenekedni, uszítani és gyűlöletet kelteni. Márpedig az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) immár párttá alakult újfasiszta szervezet tagjai a román állami ünnep alkalmából Sepsiszentgyörgyön most már hagyományosan ezt teszik. Méghozzá a csendőrség, rendőrség és titkosszolgálatok védőszárnyai alatt, a máskor oly éber prefektus tudtával és hallgatólagos beleegyezésével. Aki ráadásul nem szégyelli azt állítani, hogy szervezőként nem hibáztatható az ünnepségen elhangzottakért és az esetleg bekövetkező nemkívánatos eseményekért.
És teszi ezt annak ellenére, hogy a közrendezvényekre vonatkozó 1991/60-as törvény 12. szakaszának h. pontja kimondja, hogy a szervező köteles eltávolíttatni mindazon résztvevőket, akik megnyilvánulásaikkal zavarják a közrendet. A 9. szakasz a. pontja pedig többek között azt is leszögezi, hogy tilos a fasiszta és soviniszta eszmék terjesztése, valamint a nemzeti gyűlölködésre való uszítás. Úgy látszik azonban, hogy a „Ki a magyarokkal az országból!, Románia a románoké!, Székelyföld nem létezik!” és ehhez hasonló, az Új Jobboldal tagjai által üvöltött jelmondatok a szervezők megítélése szerint nem tartoznak ezek közé.
Tekintetbe véve a felsoroltakat, Sepsiszentgyörgy magyar lakossága december 1-jén akkor cselekszik helyesen, ha otthon marad. Így ugyanis keresztülhúzhatja a városunkba provokálni készülő fasiszta hordák terveit. A média képviselőinek viszont jelen kell lenni, és dokumentálni a történteket. Ezúttal ugyanis nem maradhat el a felelősség számonkérése a magyarellenes kirohanásokért. Bedő Zoltán / Székely Hírmondó; Erdély.ma

A bíróság elutasította Dan Tanasă keresetét
A bukaresti táblabíróság elutasította azt a keresetet, amelyben bírósági úton kötelezte volna a kormányt Románia Hivatalos Közlönye magyar nyelvű kiadásának beszüntetésére a Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC). A per részleteiről tegnap tájékoztatta a táblabíróság sajtóosztálya az MTI-t.
A Dan Tanasă blogger által vezetett egyesület 2015-ben perelte be Románia miniszterelnökét, a kormányt, a kormányfőtitkárságot és a kormányfőtitkárt a Romániában elfogadott törvények, kormányhatározatok, elnöki rendeletek szövegét magyarul is publikáló hivatalos közlöny kiadásának megszüntetését kérve.
A táblabíróság a november 9-én kimondott ítéletében formai okokra hivatkozva utasította el a keresetet. Az ítélet nem jogerős, a kézbesítés utáni 15 napon belül fellebbezni lehet ellene.
Az egyesület többek között azzal érvelt keresetében, hogy Románia egyetlen hivatalos nyelve a román, és ebből fakadóan a kormány semmilyen más nyelven nem adhatja ki a hivatalos közlönyt, csak románul. Az egyesület álláspontja szerint az állami költségvetésből törvényesen nem finanszírozható a nem román nyelvű hivatalos közlöny kiadása. Válaszában a kormány főtitkársága amellett érvelt, hogy sem a miniszterelnök, sem a kormány, sem a kormányfőtitkárság nem perelhető ebben az ügyben, hiszen a felperes nem ezen intézmények által kibocsátott közigazgatási intézkedés érvénytelenítését, hanem „egy törvény cenzúrázását” kéri.
A kereset tartalmára válaszolva a kormányfőtitkárság többek között azzal érvelt, hogy Románia 2007-ben ratifikálta a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját, és ebben kötelezettséget vállalt arra, hogy elérhetővé teszi a kisebbségek nyelvén a legfontosabb törvényszövegeket, elsősorban azokat, amelyek a kisebbségi nyelvek használóira vonatkoznak.
Az MTI által levélben megkeresett Dan Tanasă nem kívánt nyilatkozni a perről. A Dan Tanasă blogger által 2014 júniusában alapított és vezetett Méltósággal Európában Polgári Egyesület – a romániai bírósági ügyeket összesítő portálon elérhető adatok szerint – mintegy hatvan pert indított elsősorban székelyföldi önkormányzatok, intézmények ellen a magyar nyelv és szimbólumok használata miatt. Háromszék; Erdély.ma

Magyar Nemzeti Kereskedőház: a szülőföldön boldogulást segítik elő a határon túli gazdaságfejlesztési programok
A külhoni magyarok szülőföldön való boldogulásának elősegítése a célja a határon túli területeken indított gazdaságfejlesztési programoknak, s ezt a célt a Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH) Kárpát-medencei irodahálózata is segíti – jelentette ki Oláh Zsanett, a Magyar Nemzeti Kereskedőház vezérigazgatója szerdán magyar újságíróknak nyilatkozva a felvidéki Gútán (Kolárovo), ahol látogatást tett a Figyelő Top200 díjátadóján az év határon túli magyar vállalata díjat elnyert Vitaflóra Gúta Malomipari Vállalatnál.
„A kereskedőház tevékenysége fontos kiegészítő eszköze a külhoni területeken indított gazdaságfejlesztési programoknak” – mutatott rá Oláh Zsanett. Kifejtette: ahhoz, hogy a fejlesztési források felhasználása fenntartható gazdasági fejlődést eredményezzen, szükségszerű, hogy a gazdaságfejlesztési programban részt vevő vállalkozások segítséget kapjanak termékeik piacra helyezése során, s így ezek a források a lehető leghatékonyabb eredményekhez segítsenek hozzá.
Az MNKH két éve kezdte megnyitni Kárpát-medencei irodahálózatát, amelynek 22 irodája van a szomszédos országok magyarok lakta területein és Lengyelországban, illetve 13 Magyarországon. Irodáik létrehozásával stratégiai célkitűzését, a határokon átívelő magyar-magyar gazdasági kapcsolatok erősítését támogatja az MNKH. A hálózatnak több feladata is van, ezek közül kiemelt fontosságú, hogy az irodák segítségével partnereket találjanak magyarországi székhelyű vállalkozások számára, másrészt pedig, hogy feltérképezzék a külhoni magyar vállalkozásokat, s közben segítsék őket a piackeresésben.
Az MNKH vezérigazgatója rámutatott: két év után számot vetnek az eddigi eredményekkel, illetve végigjárják azokat a területeket, ahol sikereket értek el, és találkoznak azokkal a vállalkozókkal, akikkel együttműködnek.
„Az első iroda megnyitása óta azok a cégek, amelyekkel elkezdtünk együttműködni, 4 és fél milliárd értékű üzletet kötöttek, ez nagyon szép eredmény” – mondta Oláh Zsanett. Kifejtette: az üzletkötések között volt olyan, amikor magyarországi vállalkozásnak sikerült külhoni piacon megvetnie a lábát, illetve fordítva is, de arra is volt példa, hogy külhoni magyar vállalkozás egy másik külhoni magyar régióban tudott üzletet kötni. Hozzátette: a vállalkozókkal folytatott tapasztalatcsere a régiónként változó sajátos igények és lehetőségek felmérését is szolgálja. Ebből az szűrhető le, hogy a Felvidéken a helyi magyar vállalkozók tekintetében a mezőgazdaság, az élelmiszeripari termelés és a szolgáltatás szegmensében kínálkozik a legtöbb lehetőség.
A magyar kormány 2015-ben hirdette meg azt a mintegy 150 milliárd forint értékű gazdaságfejlesztési programot, amelynek fő célkitűzése a Kárpát-medence magyarok lakta területei gazdasági versenyképességének növelése, a magyarság életszínvonalának javítása, a régió megtartó erejének erősítése. Ennek részeként elsőként a Vajdaságban indult el a program 2016-ban, majd azt idén márciusban a Felvidéken is meghirdették, mintegy 5 milliárd forint keretösszeggel.
Az MNKH-nak a Felvidéken 7 irodája működik, segítségükkel csak az idén már mintegy 250 millió forintnak megfelelő értékben sikerült üzletet kötni, az első képviselet megnyitása óta pedig ez az összeg már az 1 milliárd forintot közelíti. Starovic Tibor / MTI; Erdély.ma

Ukrán oktatási törvény – EU-s vezetők arról biztosították Kövér Lászlót, figyelemmel kísérik az ügyet
Az Európai Parlament (EP) és az Európai Bizottság elnöke is arról biztosította levélben Kövér László házelnököt, hogy figyelemmel kíséri az új ukrán oktatási törvény ügyét.
Szilágyi Zoltán, az Országgyűlés sajtófőnöke szerdán tájékoztatta az MTI-t a Kövér Lászlónak küldött válaszlevelekről.
A házelnök még októberben, az ukrán oktatási törvényt elítélő országgyűlési határozat elfogadása után, fordult levélben Donald Tuskhoz, az Európai Bizottság és Antonio Tajanihoz, az Európai Parlament elnökéhez, kifejtve, hogy Magyarország megdöbbenéssel fogadta az új ukrán oktatási törvényt, mert az diszkriminálja az ott élő nemzeti kisebbségeket, köztük a magyart.
A nemzetközi egyezményeket sértő jogszabály megakadályozza a kisebbségi nyelveken folyó anyanyelvi oktatást, és ellehetetleníti a kisebbségi nyelvek bármelyikén oktató alap-, közép- és felsőfokú oktatási intézmények működését – hívta fel a figyelmet Kövér László.
Donald Tusk válaszában – amelyet politikai és kommunikációs főtanácsadója jegyez – azt írta: az Európai Unió szorosan nyomon követi az Ukrajnában élő kisebbségek jogait, és az ukrán hatóságoknak is hangsúlyozták, hogy a vonatkozó jogszabálynak összhangban kell állnia az Ukrajna által vállalt nemzetközi kötelezettségekkel, különös tekintettel az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményére és a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartájára.
„Az oktatási törvény elfogadásával kapcsolatban is ezt az üzenetet közvetítettük” – közölte, hozzátéve: tudomásul vették a jogszabály egyes rendelkezései miatti aggályokat, és felkérték az ukrán hatóságokat, hogy kérjék ki a nemzetközi szervezetek, így különösen az Európa Tanács véleményét, amit Kijev meg is tett.
„Továbbra is szoros figyelemmel fogjuk kísérni az ügyet, beleértve majd a Velencei Bizottság ajánlásaira adott ukrán reakciókat is, amikor a vélemény elkészül. Folytatjuk a fejlemények szoros nyomon követését, és továbbra is készek vagyunk együttműködni Ukrajnával a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak teljes biztosítása érdekében” – olvasható az Európai Bizottság elnökének levelében.
Antonio Tajani válaszában arról tájékoztatta Kövér Lászlót, hogy az üggyel kapcsolatban számos EP-képviselőtől érkezett hozzá megkeresés, és biztosította a magyar házelnököt arról, hogy az EP nagyon komolyan veszi ezeket az aggályokat, ezért levélben fordult Petro Porosenko ukrán elnökhöz.
Az Európai Parlament a továbbiakban is szorosan figyelemmel kíséri az ügyet – hangsúlyozta a testület elnöke.
A Petro Porosenko által szeptember 25-én aláírt új oktatási törvénynek az oktatás nyelvéről szóló 7. cikke több ország, köztük az Ukrajnával szomszédos Magyarország, Románia és Lengyelország heves tiltakozását váltotta ki. A jogszabály ezen része – amely egyébként 2020 szeptemberétől lép életbe – kimondja: Ukrajnában az oktatás nyelve az ukrán. Ennek megfelelően a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatása – az ukrán mellett – csak az első négy osztályban lesz engedélyezett, és csupán az önkormányzati fenntartású tanintézetek külön osztályaiban vagy csoportjaiban. Az 5. osztálytól felfelé minden tantárgyat ukránul oktatnak majd. Engedélyezi viszont a törvény egy, két vagy több tantárgy oktatását bármely európai uniós tagország nyelvén. MTI; Erdély.ma

Tízéves az erdélyi magyar többpártrendszer – lakossági fórumot tartanak Tőkés Lászlóval Sepsiszentgyörgyön
Az erdélyi magyar többpártrendszer kialakulása annak a lakossági fórumnak a témája, amelyet szombaton Tőkés László EP- képviselő jelenlétében szerveznek Sepsiszentgyörgyön.
Bálint József, az Erdélyi Magyar Néppárt Kovászna megyei elnöke keddi sajtótájékoztatóján emlékeztetett, hogy november 25-én volt tíz éve, hogy Tőkés László független jelöltként indult az Európa Parlamenti választásokon, és megszerezte a romániai magyarok szavazatának 40 százalékát.
„Tíz éve vált nagykorúvá az erdélyi magyarság, a rendszerváltás után 18 év kellett elteljen, hogy számunkra is valósággá váljon a választás szabadsága, a magyarság kiszabaduljon saját egypártrendszere béklyójából – fogalmazott Bálint József. A politikus rámutatott, sok egyeztetés, mérlegelés után döntötték el, hogy Tőkés László független jelöltként megméretkezik, mert az „egységbontó szerepét” mindenki nehezen vállalta.
A szombaton 17 órakor a Székely Nemzeti Múzeumban sorra kerülő lakossági fórumon Tőkés László jelenlétében veszik számba, hogy a tíz évvel ezelőtti elvárásokhoz képest mit sikerült megvalósítani és mit miért nem. Azért is Sepsiszentgyörgyön tartják a rendezvényt, mert tíz évvel ezelőtt a város lakói kivették a részüket a kampányból, a szervezésből, és nagy számban támogatták Tőkést, aki első EP-képviselői irodáját is Sepsiszentgyörgyön nyitotta meg.
Szintén szombaton lesz az Erdélyi Magyar Néppárt választmányi ülése, ugyanakkor néppártos önkormányzati képviselőknek szerveznek képzést. Bíró Blanka / Székelyhon.ro

Az iskola, ahol a fazekasmesterség alapjait lehet elsajátítani
„A cél az volt, hogy a műterem felszereltségét bővítsük, a foglalkozásokat változatosabbá tegyük, és a kellemest a hasznossal összekötve, egy népi mesterséget tudjunk megismertetni a gyermekekkel” – fogalmazott Bíró Zsuzsanna, a gyergyószentmiklósi Vaskertes Általános Iskola tanárnője, annak apropóján, hogy fazekas-kerámia előállításához szükséges eszközökkel bővült a tanintézet eszköztára.
Az iskola kézműves műhelye fazekas-kerámia előállításához szükséges eszközökkel gazdagodott egy pályázat révén. Elmondták, az eszközbeszerzést két hónapos kutatómunka előzte meg. A Tarisznyás Márton Múzeumban Borsos Gyöngyi néprajzkutató-muzeológus és Szőcs Levente néprajzkutató megismertette az intézményben található néprajzi tárgyakat, eszközöket, beszéltek ezek funkciójáról, a díszítésükhöz használt motívumokról, ahol elsősorban a cserépedényeken volt a hangsúly.
A városi könyvtárban folytatták a tudásgyarapítást, a művészettörténet órán tanultakat egészítették ki, azt keresve, a görög művészeti alkotásokhoz képest a népi kultúrákban még milyen agyagedények találhatóak. Voltak korondi tanulmányúton is, ellátogattak egy ottani fazekasműhelybe, megnézték, hogyan készül az agyagedény, hogyan mázazzák, díszítik, égetik ki azokat.
A korondi műhelytől huszonöt kerámiatányért kaptak ajándékba, amelyek festésével „elkezdhették a fazekasmesterséget” a tanulók.
A Vaskertes iskola műteremébe, a pályázat jóvoltából, egy agyagprés, öt darab festő- és egy agyagozókorong került, ezt már ki is próbálták a gyerekek. Ami még hiányzik, az egy égetőkemence. Remélik, a későbbiekben lehetőség lesz ennek beszerzésére is. Gergely Imre / Székelyhon.ro

Fő, hogy ünnepeljenek
Hallgatólagos elfogadásra került – azaz elfogadási határideje lejártáig nem tűzték napirendre – a szenátusban a Nemzeti Liberális Pártnak az a törvényjavaslata, mely szerint 2018. november 26.–december 9. között a Romániában tartózkodó román állampolgárok ingyenes menettérti vonatjegyet kapnának, hogy részt tudjanak venni az egyesülés centenáriumára szervezett ünnepségeken, a külföldön tartózkodó romániaiaknak pedig menettérti repülőjegyet finanszírozna az állam a Tarom légitársaságnál ugyanebben az időszakban. A törvényjavaslat „kivitelezhetősége is kérdéses, ugyanakkor költségvetési források tekintetében is nagy gondot okozna”, mondta Cseke Attila, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője, aki fel is rótta a felsőházban, hogy ne csak akkor legyen fontos a hallgatólagos eljárás elkerülése a törvényhozásban, amikor a magyar közösséget érintő kezdeményezésekről van szó. RMDSZ-tájékoztató; Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Még a korona másolata is bántja őket
Múlt pénteken Coronatus in Regem Hungariae címmel kiállítás nyílt Kolozsváron az Erdélyi Történeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum közreműködése eredményeképpen, amely a magyar koronázások alkalmával kibocsátott arany-, ezüst- és bronzérmeket, valamint a magyar Szent Korona eredeti technikával készült másolatát mutatja be. Több se kellett a hős, hazafi, nemzetvédő románoknak, azonnal nekiestek a múzeumnak, a szervezőknek, a magyar kormánynak, mindenkinek, aki épp eszükbe jutott, hogy a kiállítással besározzák a nagy egyesülés közelgő ünnepét. Hat, sokak számára talán teljesen ismeretlen kulturális egyesület tiltakozó kiáltványt tett közzé, mely szerint a kiállítás megalázó sértés a románokra nézve, ezért a szentséggyalázó tárlat eltávolítását követelik, továbbá egy új, a nagy román egyesülés dicsőségét bemutató kiállítás megszervezését. Főtér; Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gróf Bánffy Miklós, a sikeres külügyminiszter
Egy erdélyi arisztokrata a magyar külügyek élén – Bánffy Miklós címmel tartott előadást erdélyi körútja sepsiszentgyörgyi állomásán dr. Vizi László Tamás történész. A székesfehérvári Kodolányi János Főiskola rektorhelyettese az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vendégeként turnézott. Témajavaslatai közül a háromszékiek ezt választották. Mottóul egy Bánffy-idézetet jelölt meg az előadó: „...feladatunk az, hogy a nemzet külpolitikai horizontját emeljük”.
Vetített képes előadásában Vizi László Tamás a külügyminiszterre összpontosított, hisz ez az oldala a kevésbé ismert – mondotta. Vázolta a történelmi hátteret, Trianont és előzményeit, érintőlegesen szólt losonci gróf Bánffy Miklós sokoldalúságáról, és beágyazta külügyminiszteri tevékenységét a bethleni gróf Bethlen István vezette kormány politikájába. Bánffy Miklós 1873. december 30-án született Kolozsváron 60 ezer holdas birtok örököseként. Jogi tanulmányait Budapesten végezte. 1901-től szabadelvű országgyűlési képviselő, 1906–1910 között Kolozs vármegye főispánja, 1912–1918 között a Nemzeti Színház és az Operaház intendánsa, kormánybiztosként az utolsó magyar király, IV. Károly 1916-os koronázási ünnepségének főszervezője. 1918. december 31-én a Székely Nemzeti Tanács megbízottjaként nyugati körútra indult – Bécs, Berlin, Koppenhága, Hága. Céljának tekintette a nyugati közvélemény felvilágosítását a magyarországi helyzetről, ugyanis a nyugati sajtóban csak negatív cikkek jelentek meg Magyarországról. Útja csekély sikerrel járt. 1920 elején Bánffy Angliában tárgyalt, ugyanis január 15-én átnyújtották Apponyi Albertnek, Magyarország képviselőjének a trianoni békeszerződés-tervezetet. A párizsi tárgyalásokon érezhető volt, hogy Lloyd George brit miniszterelnök fogékony a magyarkérdésre, a nemzetiségi arányok szerinti felosztásra, ezért Bánffy informális tárgyalásokat folytatott Londonban. 1920 őszén felmerült, hogy londoni nagykövetté nevezik ki. Végül nem nagykövet, hanem külügyminiszter lett a Trianon utáni, szintén egy erdélyi arisztokrata, gróf Bethlen István által vezetett kormányban.
Külpolitikai célok
Bethlen István a nemzetgyűlésben (parlamentben) 1921. április 19-én tartott miniszterelnöki bemutatkozó beszédében meghatározta a külpolitikai célokat és megnevezte a külügyminiszter feladatkörét. „Magyarországnak bele kell helyezkednie abba a helyzetbe, amelyet a reánk kényszerített trianoni béke alkotott. Magyarország a legutóbbi időkben olyan tanúságát adta belső erejének, higgadtságának és hazafias egységének, hogy mindenki előtt kétségtelen az, hogy az az erő és az a higgadtság lényeges biztosítéka a békének Európa keletén. Elleneink minden rágalmaival szemben bizonyság ez és cáfolat.”
A kormány nyugalommal és önérzettel tekint a jövőbe. A béke végrehajtását az adott szó erejénél fogva kötelességének tartja, de a béke, amely a győzők abszolút kényszerével jött létre, nemcsak kötelességeket ró reánk, hanem számunkra is tartalmaz jogokat – hangsúlyozta a miniszterelnök. Reményét fejezte ki, hogy e jogok érvényesítésében a szerződők ugyanazt a lelkiismeretességet fogják tanúsítani, amellyel Magyarország lép e kérdések elé. „Abban a feltételezésben, hogy szomszédaink azoknak a rendkívüli előnyöknek élvezetében, amelyeket nekik a béke biztosít nem fognak megfeledkezni azokról a kötelességekről sem, amelyeket velünk szemben szerződésileg vállaltak. Itt eleve hangsúlyoznom kell, hogy egy pillanatra sem feledhetjük el azt a belső szellemi és kulturális kapcsot, amely minket más uralom alá került véreinkkel elválaszthatatlanul összefűz. Ez álláspontunk annál kétségtelenebb, minthogy éppen a béke a nemzetiségi elv széles hangoztatásából keletkezett. A természet adta gazdasági és kereskedelmi szükségességek megjelölik azt az utat, amely a legközelebbi szomszédainkkal való viszonyaink rendezéséhez szükséges” – hangoztatta a kormányfő. Bethlen István kijelentette, egy irányultsága lehet csak külügyi politikánknak, amelyet rendíthetetlenül követni akarunk: orientációnk egyedül magyar lehet. Emlékeztetett, hogy megszűnt a királyi hatalom, valamint Magyarországnak az osztrák tartományokkal elválaszthatatlan és együttes birtoklása, ami az 1867. évi kiegyezés hozadéka volt. Ezek következményeit a békekötés után fogja levonni a kormány, mivel a béke a nagyhatalmak ratifikációja után válik érvényessé, tehát addig az időpontig nem is volt lehető, hogy a kormány ezzel a kérdéssel foglalkozzék.
A külügyi tárca felelőse
Bánffy Miklós, a „mindenkivel egy nyelven tudó” külügyminiszter 1921. április 14. és 1922. december 19. között töltötte be a tisztséget.
A politikus úgy vélte, a diplomáciai eljárás nem rejtélyes boszorkánykonyha, nem különbözik semmiben a borjúvásártól, az eladó magas árat kér, a vevő alacsonyat kínál, az eladó dicséri a borjút, a vevő pedig ócsárolja. Bánffy megjelölte a magyar külpolitika prioritásait: a győztes hatalmakkal, az utódállamokkal és a Nemzetek Szövetségével való viszony javítása. Ennek érdekében Bánffy szerint mérsékelt, türelmes és kíméletes külpolitikát kell folytatni, „őszinte jóakarattal és minden hátsó gondolat nélkül”.
Elutasította az irredenta hangoskodást. Mérsékelt, higgadt politikáját számos bírálat érte. Bánffy külügyminiszteri ars poeticája így fogalmazható meg: „Aki felelős állásban van, az felelős a békéért és a békés fejlődésért, mert csak úgy fejlődhetünk, ha a reálpolitika és a rajongás a nemzet szolgálatára összefognak és egyetértenek”. Ha csak a rajongók és a kalandorok vezetnék a nemzetet, akkor ez meg nem érdemelt megalázáshoz és pusztuláshoz vezetne, jelentette ki. A románok történelmi lehetőséget szalasztottak el a magyar–román viszony konszolidálására, ugyanis 1919-ben, a Tanácsköztársaság bukása után felszabadítóként ünnepelte volna őket az ország, ha nem kezdenek fosztogatni és nem lekezelőek a lakossággal. Ez a lélektani pillanat azonban elmúlt. „Pedig a lélektani erők döntik el a nemzetek külpolitikáját, az anyagi érdek eltörpül mellette” – vélte.
Bánffy szerint a cseh elnökkel, Masarykkal lehetett egyezkedni, és ekkoriban Felvidéken volt a legkevesebb probléma, mert Masaryk a kisebbségvédelmi törvények szellemét is be kívánta tartani. A revízió kérdésében azt vallotta, ha barátságos viszonyt akarunk valamelyik szomszéddal, ez másként el nem képzelhető, mint úgy, hogy irányában a „nem, nem, soha” álláspontjáról le kell mondani. Ezzel kapcsolatban viszont tudta, hogy a magyar gondolkodás nem ítéli meg ezt az álláspontot pozitívan, hanem jogfeladással fogja vádolni.
Meggyűlt a baja a régi vágású, dualista gyökerű adminisztrációval. Ez egy lenéző, birodalmi diplomácia, ami Bánffy szerint már a dualista monarchia idején is káros volt, mert nem barátságot épített, nem békülni akart például a balkáni nemzetekkel, hanem elidegenítette őket. De akkor legalább még volt birodalmi alapja, míg egy kis közép-európai országként már nevetséges is és minden alap nélküli, ha fennhéjázunk és packázunk a szerbekkel és más környező országokkal, mondotta.
Sopron és környéke
Vizi László Tamás vázolta a Bánffy Miklós külügyminisztersége idején történt külpolitikai eseményeket. 1921-ben június 10–23-a között csehszlovák–magyar tárgyalásokat folytattak Bruckban és Marienbadban. Magyarországot Teleki Pál és Bánffy Miklós, Csehszlovákiát Edvard Beneš képviselte. Előtérben gazdasági kérdések álltak. Augusztus 8-án aláírták Rigában a szovjet–magyar fogolycserére vonatkozó egyezményt. Augusztus 20-áról 21-ére virradó éjjel a magyar csapatok bevonultak a szerb megszállás alatt levő Újszegedre, augusztus 22-én Baranyába, Pécsre. 1921. augusztus végén Prónay Pál és Héjjas Iván különítményei bevonultak a trianoni békeszerződésben Ausztriához csatolt nyugat-magyarországi területekre. Augusztus 29-én az Amerikai Egyesült Államok különbékét kötött Magyarországgal. 1921. szeptember 3-án Magyarország és Bulgária kereskedelmi megállapodást kötött. Szeptember 24-én Apponyi Albert, a magyar kormány főmegbízottja a Népszövetségben kérte, hogy a közgyűlés halassza el a döntést Magyarország felvétele ügyében a következő ülésszakig, Nyugat-Magyarország Ausztriához csatolása végrehajtása körül támadt viszály miatt. Szeptember 26-én Bánffy Miklós Edvard Benešsel tárgyalt Brünnben. Beneš közvetítőként lépett fel Magyarország és Ausztria közt, támogatta Magyarország igényét Sopronra és környékére. Október 11–13-a között olasz közvetítéssel osztrák–magyar tárgyalások zajlottak Velencében. A magyar küldöttséget Bethlen István miniszterelnök és Bánffy Miklós külügyminiszter vezette. Megegyeztek abban, hogy Sopron és környékének hovatartozásáról népszavazás döntsön. December 14–16-a között népszavazást tartottak Sopron és környékén. 24 072 szavazatból 15 343 a Magyarországhoz, 8227 az Ausztriához való tartozást támogatta, 502 érvénytelen volt.
Az október 20–24-e közötti napokat 2. királypuccsként tartják számon: akkor zajlott IV. Károly második visszatérési kísérlete. Október 23-án az antanthatalmak tiltakoztak Károly visszatérése ellen, Csehszlovákia és Jugoszlávia részleges mozgósítást rendelt el. December 16-án Ausztria és Csehszlovákia ötéves szerződést kötött. Kötelezték magukat a saint-germaini és a trianoni békeszerződés határozatainak maradéktalan végrehajtására. 1922. február 8-án Magyarország és Ausztria kereskedelmi egyezményt kötött. Augusztus 31-én Csehszlovákia és Jugoszlávia kölcsönös segélynyújtási szerződést kötött egy esetleges magyar támadás elhárítására. Szeptember 18-án Magyarországot felvették a Népszövetségbe. Október 19-én Magyarország és Észtország kereskedelmi szerződést kötött. November 22-én Magyarország és Csehszlovákia kereskedelmi szerződést kötött. 1922. szeptember 9-én a török hadsereg elfoglalta Szmirnát. Bekövetkezett Lloyd George brit miniszterelnök bukása. Októberben Mussolini hatalomra jutott Olaszországban. Repedezni kezdett a Párizs környéki békék rendszere, háttérbe szorult a teljesítési politika. Bánffy ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy ha barátságos viszonyt akarunk valamelyik szomszéddal, irányában a „nem, nem soha” álláspontjáról le kell mondani. Felfogását éles bírálatok érték. 1922. december 19-én benyújtotta lemondását.
Epilógus
A számbavétel után nagyot ugorva Bánffy igen beszédes megnyilvánulásával zárta előadását Vizi László Tamás történész. A II. bécsi döntést követő napon, 1940. szeptember 1-jén Bánffy Miklós a kisebbségi sorsból megszabaduló honfitársaihoz írt kiáltványában megfogalmazta: „Legyünk bölcsen megértők azok iránt, akiknek szintén otthona Erdély. Csak így maradhatunk méltók Erdély földjéhez.” Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Péntek János: nem pazarolhatjuk el tehetségeinket
Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusán tartott sajtótájékoztatón ismertették tegnap délben a kolozsvári Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület képviselői a 2016/2017-es év eredményeit, illetve a 2017/2018-as év újdonságait. Cseke Zsófia ügyvezető elnök az egyesület tevékenységét mutatta be a sajtó képviselőinek, míg Péntek János, az egyesület elnöke arról beszélt, miért egyre nagyobb a szakadék a hátrányos helyzetű és az előnyösebb helyzetben élő tanulók között.
A sajtótájékoztatót a Kolozsvári Magyar Napok során szervezett Boros Misi és Bogányi Gergely zongoraművészek jótékonysági koncertjén befolyt összegből támogatott Ferenczi Zsófia, a székelyudvarhelyi Palló Imre Művészeti Szakközépiskola diákjának fuvolaelőadása nyitotta meg.
A rövid előadást követően felszólalt Mile Lajos főkonzul, aki a program három fő jellemzőjét részletezte. A főkonzul szerint az egyesület célkitűzése tiszteletet érdemel, ugyanakkor szerinte ugyanennyire fontos a programok személyessége is, az ösztöndíjas és támogatója közti személyes kapcsolat, amelyre az egyesület lehetőséget teremt. Emellett kiemelte az egyesület függetlenségét is, amely működésének, tartósságának záloga.
Péntek János szerint számos szegregációs szakadékkal kell leszámolni a romániai oktatásban: a románok és nem románok közötti különbségekkel, a roma és nem roma ellentétekkel, a városi és falusi iskolák, elit és nem elit iskolák közti különbségekkel. Elmondta: ez a helyzet nem csak Romániára jellemző, de, míg más közösségek igen, az erdélyi magyar közösség nem pazarolhatja el tehetségeit.
Kifejtette, a szakadékok kialakulásának és mélyülésének számos oka van, ezek közül a legfontosabb a rendszer, a környezet, amelyben a gyermek felnő, és a pénz. Az egyesület vezetője szerint, ahogy ezt Mile Lajos főkonzul is kiemelte, a politikai, értelméségi és gazdasági elit nagy része nem érez felelősséget a hátrányos helyzetűekkel szemben, így például az ösztöndíjasokat támogatók zöme is civil, és nem a nagyon gazdag társadalmi réteg tagja.
A Nyilas Misi Tehetségátmogató Egyesület hátrányos helyzetben lévő, tehetséges diákokat és egyetemistákat támogat, idén tizenötödik éve pályázhatnak a tanulók a támogatásokra. Ha valaki bekerült az ösztöndíjprogramba, tanulmányai befejezéséig részesülhet támogatásban, ha nem változik szociális helyzete és iskolai eredménye. Cseke Zsófia az egyesület tevékenységét ismertette részletesen, illetve az ösztöndíjasokra vonatkozó számadatokat. Tavaly 324 tanuló részesült támogatásban: a Tehetségtámogató Program keretében 232 általános iskolás és a Barátság Program keretében 92 egyetemista számára összesen 160 ezer euró értékű támogatást folyósítottak.
Idén 307 ösztöndíjasa van az egyesületnek, 95 új ösztöndíjkérelem érkezett, amely kérvényező diákok közül 59-nek már találtak is támogatót. Cseke Zsófia kiemelte: a kérvényezők száma nagyon alacsony, remélik, az év folyamán még többen részesülhetnek majd támogatásban. Az egyesület idén egy új támogatási programot vezetett be, a Tanítvány Ösztöndíjat, amelyet a sajtótájékoztatán Berszán István egyetemi oktató mutatott be.
Az eseményen számos ösztöndíjas diák is részt vett, akik arról meséltek, hogyan befolyásolta tanulámányaikat, továbbtanulási lehetőségeiket a támogatás. Többen kiemelték, a Nyilas Misi nélkül nem részesülhettek volna oktatásban. Sarány Orsolya / Szabadság (Kolozsvár)

Aranka György vetélkedő Szamosújváron
A Szamosújvári Magyar Tannyelvű Elméleti Líceum volt a házigazdája az V-VIII. osztályosoknak szervezett Aranka György Nyelv- és Beszédművelő versenynek. November 25-én a megye 11 iskolájának 140 diákja érkezett a megye legújabb oktatási intézményébe. Timsa Ildikó, a vendéglátó iskola igazgatója köszöntötte a vendégeket, majd Tárkányi Erika, a kisebbségekért felelős szakfelügyelő szólt a diákokhoz és a kísérő tanárokhoz.
A verseny három kategóriájában V-VI és VII-VIII. osztályosok mérhették össze tudásukat. A versenyszámok után a diákok kipróbálhatták a műfüves focipályát, cserkészjátékokat játszhattak, illetve filmeket nézhettek. Az ebédet, mind a 180 részvevő számára a szamosújvári Téka Alapítvány biztosította, a könyvjutalmakat a Gál Kelemen Oktatási Központ illetve a Szamosújvári Magyar Tannyelvű Elméleti Líceum.
A gördülékeny szervezés a Szamosújvári Magyar Tannyelvű Elméleti Líceum magyartanárainak munkája, dicséret illeti érte Debreczeni Orsolyát, Székely Melindát, Schuller Hajnalt illetve Papp Erzsébetet. Természetesen az iskola tanítói és más szakos tanárai is besegítettek, annak érdekében, hogy az iskolánkban szervezett vándorvetélkedőn mindenki jól érezze magát. Szabadság (Kolozsvár)

Patthelyzet az Unirea és a katolikus gimnázium székhelye körül, perrel fenyegetőzik Florea
Feloldhatatlannak tűnik a nézetkülönbség a marosvásárhelyi Unirea Főgimnázium és a katolikus gimnázium székhelyének bérleti szerződése ügyében a Státus Alapítvány és a polgármesteri hivatal között. A patthelyzet miatt a városvezetés nem tudta kifizetni a bérleti díjat. Dorin Florea polgármester perrel fenyegetőzik
Patthelyzet alakult ki a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal által az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítványtól bérelt ingatlanok körül, miután az egyház érvénytelennek, a városvezetés pedig továbbra is érvényesnek tekinti a 2014-ben kötött bérleti szerződést. Az Unirea Főgimnázium és a bírósági úton megszüntetett II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium Bolyai-gimnáziumhoz utalt osztályai számára otthont adó épületekre a városháza legutóbb nem tudta kifizetni a bérleti díjat, mivel az egyház nem állított ki számlát.
Míg az alapítvány új szerződést kötne, számára megfelelő feltételekkel, a polgármesteri hivatal tárgyalásos úton, saját álláspontját érvényesítve rendezné a helyzetet. A Státus Alapítvány felbontottnak tekinti a két marosvásárhelyi ingatlanra vonatkozó bérleti szerződést, így nem is fogad el bérleti díjat a polgármesteri hivataltól – vázolta a jelenlegi helyzetet a Krónika kérdésére Holló László. A Státus Alapítvány elnöke emlékeztetett: még szeptemberben döntöttek arról, hogy érvénytelennek tekintik a szerződést, miután annak három cikkelye vonatkozásában sem teljesülnek a feltétek. „Mi, amikor bejelentettük a szerződés három artikulusa alapján annak felbontását, akkor javasoltuk a polgármesteri hivatalnak, keressenek meg egy újabb szerződés ügyében” – mondta Holló László, aki szerint erre azóta sem került sor. A városvezetés ugyanis rögtön másnap jelezte, hogy meglátásuk szerint a szerződés továbbra is érvényben van. Vásárhelyi iskolaügy: a polgármesteri hivatal érvényesnek tekinti az iskolabérlési szerződést A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal érvényesnek tekinti azt a szerződést, amellyel a római katolikus egyház vagyonkezelőjétől bérli az egykori II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium épületeit.
A Státus Alapítvány ennek ellenére nem változtatott álláspontján, és egy 30 napos átmeneti időszak után már nem fogadnak el bérleti díjat a városvezetéstől a két épület használatáért, magyarázta a Krónikának Holló László.
Kivár az egyház
Nekünk terveznivalónk ebben a helyzetben nincsen. Amikor a szerződéses partner nem kíván tárgyalni, akkor esetleg törvényes útra lehetne terelni az ügyet, de egyelőre ez nem áll szándékunkban, mert az túlságosan elhúzódna” – mondta a jövőre vonatkozó kérdésünkre az egyház képviselője. Hozzátette, egyelőre úgy látják, az idei év így fog eltelni, és úgy vélik, a polgármesteri hivatal következő évben kénytelen lesz rendezni a helyzetet, ugyanis érvényes bérleti szerződés hiányában nem fog tudni pénzkeretet elkülöníteni a költségvetésből a bérelt épületek közüzemi számláinak fedezésére.
„Gyakorlatilag nem lesz törvényes lehetőségük ezt a gazdasági manővert megtenni” – mondta Holló László. Kérdésünkre hozzátette, az egyház „természetesen, megfelelő feltételek mellett” kész lenne új szerződést kötni a polgármesteri hivatallal. Mivel már két szerződésünk volt és mindkettőt kénytelenek voltunk felbontani, ezt alaposan meg kell beszélnünk” – fogalmazott az egyház képviselője, nem tagadva, hogy az említett feltételek között a katolikus gimnázium is szerepelne.
„Feloldanák” a patthelyzetet
Teljesen másként látja a helyzetet a marosvásárhelyi városvezetés, amely továbbra is fenntartja álláspontját, miszerint a bérleti szerződés érvényes. Mi azt mondjuk, hogy a mi álláspontunk szerint a szerződés érvényes, ugyanis valamennyi, általuk említett cikkely vonatkozásában teljesülnek a feltételek” – fogalmazott a Krónikának Cosmin Blaga, a polgármesteri hivatal sajtószóvivője. Kifejtette, álláspontjukat ismertették az egyházzal, azonban levelükre nem kaptak választ. Hangsúlyozta: hiába akarná az egyház, a városvezetés álláspontja szerint nem lehet új szerződést kötni, ha a régi érvényes. Ugyanis úgy vélik, a megállapodást nem lehet egyoldalúan felbontani, ahhoz mindkét fél beleegyezésére szükség van.
A szóvivő elismerte, hogy a polgármesteri hivatal nem tudta kifizetni a bérleti díjat, mivel nem kapta meg az ehhez szükséges számlát. „Mit tegyünk, ha nem kaptunk számlát?” – tette fel a kérdést Blaga, aki szerint ennek hiányában nem tudták volna bevezetni a költséget a könyvelésbe. Hozzátette, hogy a bérleti szerződés körüli patthelyzet ellenére a közüzemek irányába rendezni tudják a számlákat, hiszen ezek a polgármesteri hivatal nevére érkeznek. „Az épület üzemeltetése biztosított, nincsenek gondok. Van villany, gáz, minden ami kell” – fogalmazott.
Blaga is elismerte, hogy a jelenlegi helyzet tarthatatlan, hiszen „nem lehet az, hogy az egyik fél egyet mond, a másik mást”. Az lenne mindenki számára a jó, a kívánatos, ha létrejönne egy találkozó, ahol feloldanánk a jelenlegi helyzetet. Úgy értettem, hogy a parlamentben egy új törvény révén újra akarják alapítani a katolikus líceumot” – tette hozzá a szóvivő az esetleges megoldásra utalva.
Az Unirea diákjait félti és perrel fenyegetőzik Florea
A marosvásárhelyi Unirea Főgimnáziumért, illetve az ott tanuló diákokért aggódik Dorin Florea polgármester, aki azt kifogásolja, hogy az RMDSZ által a Római Katolikus Teológiai Líceum újraalapítása érdekében benyújtott törvénytervezetben egy szó sem esik a főgimnáziumról, amely az egyházi ingatlanban működik. Az elöljáró keddi sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: az Unirea és a felekezeti gimnázium eddig jól megfért az épületben, ezért aggodalommal tölti el, hogy a szövetség törvénytervezetében nem foglalkoznak a főgimnáziummal. Florea azt is fontosnak tartja, hogy az Unirea továbbra is kétnyelvű, román és magyar tagozattal rendelkező tanintézet legyen. „Levelet írtam a szakminisztériumnak, hogy figyeljenek oda erre a problémára, s olyan döntéseket hozzanak, amelyek mindenkinek megfelelnek” – hangsúlyozta az elöljáró. A városvezető nem mondott le arról a tervéről, hogy megvásárolja a katolikus egyháztól a szóban forgó épületet. Ugyanakkor továbbra is érvényesnek tartja az egyházzal kötött bérleti szerződést. Novák Csaba Zoltán RMDSZ-es szenátor elmondta: a törvénytervezetben valóban nincs szó az Unirea Főgimnáziumról, hiszen az a római katolikus gimnázium újraalapításáról szól. „A magyar fél eddig is betartotta a városházával kötött szerződést, a tantermek beosztását, ezután is így lesz. Az Unirea maradhat a nagy épületben, a katolikus iskola a B épületet használja majd. Nincs ok aggodalomra, a polgármester nyilatkozata nem más, mint fölösleges hírkeltés” – fogalmazott a Maros megyei honatya.
Mint ismeretes, az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány kuratóriuma szeptember 16-i csíksomlyói ülésén állapította meg, hogy a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal nem tartotta be az iskolaépületek bérlésére vonatkozó, 2014-ben kötött szerződést, ezért a szerződés jogilag érvényét veszíti. A szerződés rögzíti, hogy az egykori II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium épületein 2014 és 2019 között miként osztozik az Unirea Főgimnázium és a katolikus gimnázium. A szerződés 2. cikkelye rögzíti: „Ha a Római Katolikus Gimnázium nem alakul meg, vagy a bérleti időszakban megszűnik, a szerződés érvényét veszti.”
A korrupcióellenes ügyészség (DNA) tavaly októberben kezdte el vizsgálni a római katolikus gimnázium 2014-es létrehozásának körülményeit. Az ügyészségi vizsgálat és az iskola létrehozásának részleteit rögzítő tanfelügyelőségi határozat bírósági felfüggesztése oda vezetett, hogy a tanintézet az idei tanévtől megszűnt önálló intézményként működni. Diákjai és tanárai ugyan továbbra is az egyházi épületben maradtak, de az osztályokat a Bolyai Farkas Elméleti Líceumhoz rendelték. Pap Melinda, Simon Virág / Krónika (Kolozsvár)