Ha mi, erdélyi magyar emberek nem, akkor ki?
Románia nem mintaállam
A váltakozó kihívásokkal szembesülő Európában ha mi, erdélyi magyar emberek nem beszélünk elég hangosan, érthetően és tényszerűen ügyeinkről, a bennünket ért jogsérelmekről, más nem fogja megtenni helyettünk. Az Európai Néppárt kongresszusa jó alkalom volt arra, hogy ismertessük partnereinkkel az elmúlt hónapok történéseit, a következő időszak kihívásait. Kontinensünk legnagyobb őshonos kisebbségeként pedig olyan értékekre hívjuk fel a figyelmet, amelyek révén Európa a nemzetek, a nemzetközösségek és régiók Európája lehet” – számolt be Kelemen Hunor szövetségi elnök azt követően, hogy az RMDSZ az EPP tagjaként 12 fős küldöttséggel képviseltette magát a máltai eseményen.
„A kongresszuson kétségkívül olyan témák szerepeltek, amelyek nagymértékben meghatározzák és befolyásolják Európa jövőjének alakulását. A napirenden túl kollégáimmal együtt alkalmat teremtettünk arra, hogy kétoldali találkozókon, munkamegbeszéléseken és tárgyalásokon előtérbe helyezzük a romániai magyar közösség ügyét, hogy személyesen is ismertessük azokat a problémákat, amelyekkel az elmúlt időszakban nekünk, magyar embereknek szembesülnünk kellett. A kisebbségi jogok akadályoztatása mellett a marosvásárhelyi katolikus gimnázium helyzetére is felhívtuk a figyelmet” – utalt a Manfred Weberrel, az EPP képviselőcsoportjának elnökével folytatott megbeszélésre Kelemen Hunor. Mint elmondta, a Szövetség a hamarosan benyújtandó anyanyelv-használati törvénymódosítási csomag tartalmát is ismertette, Antonio Lopez Isturiztól, az Európai Néppárt főtitkárától pedig a Minority SafePack polgári kezdeményezéshez kért támogatást, aki erről biztosította is az RMDSZ-t és a FUEN-t.
Kelemen Hunor értékelőjében úgy fogalmazott: Európa 60 millió őshonos kisebbségének – így a magyar közösségnek is – a következő egy évben az európai polgári kezdeményezés révén be kell bizonyítania, hogy elszánt törekvése mellett, és nem kerülhető meg akkor, amikor a feje felett döntenek. Az Európai Bizottság ugyanis lehetővé tette, hogy aláírásgyűjtés induljon, majd elkezdődjön a jogalkotás az európai kisebbségvédelemről. „Ha azt akarjuk, hogy az erős Európa az őshonos kisebbségek, a romániai magyar emberek otthona, ne csak lakóhelye legyen, akkor hangosan kell hallatnunk a hangunkat, olyan változásokat kell eszközölnünk, amelyektől nekünk jobb lesz Európában élni. A máltai kongresszuson is azt tapasztaltuk, ha mi, magyar emberek nem hívjuk fel a európai politika alakítóinak figyelmét a hazai jogsérelmekre, más nem teszi meg helyettünk. Az RMDSZ eltökélt szándéka, hogy elvigye Erdélyt Európába, hogy felhelyezze az erdélyi magyarok ügyét Európa térképére” – tette hozzá a Szövetség elnöke, akinek az a tapasztalata: a rendszeres tájékoztatás előbb-utóbb beérik, hiszen az amerikai külügy 2016-os országjelentése is azt bizonyítja, az Egyesült Államok ma jobban figyel a romániai magyarok ügyére, tisztában van azzal, hogy koránt sincs rendezve a kisebbségek helyzete, Románia pedig nem mintaállam. rmdsz.ro; Nyugati Jelen (Arad)

Fellángoló bosszú? – Romák házát gyújtották fel Gyergyószentmiklóson
Minden valószínűség szerint szándékos tűzokozás miatt kapott lángra pénteken este egy roma család háza Gyergyószentmiklóson. A hatóságok szerint az ügy összefügghet az egy nappal korábban a városban elkövetett nagy értékű lopással.
„Úgy tűnik, a csütörtöki nagy összegű pénzlopás következménye az eset. Gyújtogatás gyanúja áll fenn" – nyilatkozta érdeklődésünkre Filip Gheorghe, a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője a péntek esti gyergyószentmiklósi tűzesetek kapcsán. A kora esti órákban lobbant lángra a cigányok lakta Malmoknál – Gyergyószentmiklós Alfalu felé vezető határában – egy szalmabála, illetve a Kaufland melletti ház és melléképülete. A tűzoltóság és rendőrség nagy erőkkel vonult mindkét helyszínre, a lángokat sikerült megfékezni. Az égő ház lakói menekülésre kényszerültek, a tűzeseteknek nincsenek áldozatai.
Gyergyószentmiklós polgármestere higgadtságra inti a közösséget . Nagy Zoltán a pénteki tűzesetkor nem tartózkodott az országban, de telefonon tartotta a kapcsolatot késő éjszakáig a prefektúrával, illetve a rendfenntartó hatóságokkal. A Gyergyói Hírlapnak nyilatkozva kijelentette: meggyőződése, hogy a Kaufland mellett élő családok előidézői voltak a történteknek. „Rég izzik hamu alatt a parázs, ezek a családok sok bosszúságot okoznak" – jelentette ki a város első embere. Több eset volt, amikor a bevásárlóközpont parkolójában lopás történt, de mivel ezt kiskorúak követték el, a törvényes eszközök kevésnek bizonyultak a folyamat megállításához. „A kialakult helyzet sajnálatos. Ha a bűnmegelőző szerveknek több eszköz van a kezükben és hatékonyabban tudtak volna eljárni, nem jutunk el idáig" – vélekedett Nagy Zoltán.
Olyan esetről is beszámolt, amikor valaki határozottan elutasított egy kiskorú kéregetőt, a gyermek felnőtt rokonai azonban megfenyegették az adakozást megtagadó személyt. Ugyancsak az említett család támadt rá egy rendőrautóra, amikor a megfékezésükre rendőrség szállt ki a helyszínre. Betörték a járőrautó szélvédőjét, a rendőrök erősítést kellett hívjanak. A polgármester szerint a kevés következménnyel járó tettek kelthették a szóban forgó családokban azt az érzetet, hogy nekik bármit szabad. Szerinte ennek eredménye a pénteki gyújtogatás.
„A történtekből mindkét félnek le kell vonnia a következtetéseket. A lakosságot arra kérem, hogy bár megértem indulataikat, semmi olyat ne tegyenek felindulásból, aminek csak káros következményei lehetnek. Nem vezet jóra, ha családokat, illetve a teljes gyergyószentmiklósi lakosságot megbélyegzik" – összegzett a polgármester. Gyergyószentmiklóson továbbra is a hatóságok felügyelik a cigányok lakta övezeteket, hogy megelőzze a sérüléseket, újabb konfliktus kirobbanását. A kivizsgálást az ügyészség végzi a rendőrség jelentése alapján. Egyelőre csendháborítás és előre megfontolt szándékkal elkövetett rongálás tetteseit keresik.
Közösségi oldalakon megjelent hozzászólásokban felmerült, hogy a gyújtogatáshoz köze lenne a csütörtöki lopás áldozata, L. E. családjának. Az érintettek érdeklődésünkre határozottan leszögezték: elhatárolódnak ettől az esettől, nem gyújtogattak és nem buzdítottak senkit erre. Az említett lopást a rendőrség szerint két 15 éves követte el, harmincezer lejnyi készpénzt emeltek el egy autóból.
Balázs Katalin / Krónika (Kolozsvár)

Hivatalos: jogutóda az EME gr. Mikó Imre tudóstársaságának
További fiatalítást szorgalmaztak az évi közgyűlésen
A hagyománytól eltérő módon a Jókai utcai székhely ülésterme adott otthont április 1-jén, szombaton délelőtt az Erdélyi Múzeum-Egyesület évi közgyűlésének, amelyen 2016 mérlegét és 2017 célkitűzéseit vették számba, továbbá díjakat adtak át, és új választmányi tagokra voksoltak a megjelent tagok. A változtatásra azért került sor, mert – amint azt megnyitójában Sipos Gábor EME-elnök közölte – a rendezvény szokásos színhelyét, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermét most renoválják. A közgyűlésen az egyik magyarországi vendég szakmai vezető tisztségviselő szájából többek között elhangzott: az anyaországgal fennálló nagyon szoros és eredményes kapcsolattartás szellemében a magyar kormánynak támogatást kell nyújtania abban, hogy a határon túl különböző akadályok között munkálkodó magyar fiatal kutatók, tanárok, diákok könnyebben hozzáférhessenek az informatikai úton elérhető tudományos tartalmakhoz.
Elnöki megnyitó beszédében Sipos Gábor átlagosnak nevezte az elmúlt esztendőt, ami szerinte a mai viszonyok között elismeréssel felérő értékelés. Jó teljesítményt mondhattak magukénak a kutatási programok, a konferenciák, a szakosztályok rendezvényei, viszont az alkalmazottak bérei változatlanul alacsony szintre kényszerültek.
Sok fiatal csatlakozott tavaly
Köszöntőt mondott Kocsis Károly, a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke, aki a tisztújítás elé néző MTA és az erdélyi magyar tudományos élet szoros kapcsolatát méltatta, melynek eredményeképp az EME teljesítménye évek óta emelkedő tendenciát mutat. Polonyi Géza, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának konzulja azt hangsúlyozta, hogy az EME nemcsak tudományos, hanem közművelődési értékeket is szolgál. Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke kiemelte, hogy 2016-ban 186 új taggal bővült az EME, köztük sok fiatallal, akik Amerika és Nyugat-Európa óriási elszívó erejének ellenállva itthon maradtak. Korábban közzétett főtitkári jelentéséből Bitay Enikő néhány adatot ragadott ki. 103 rendezvény, 47 kiadvány, 31 kutatási program, 4 szakmai képzés szerepel a tavalyi megvalósítások listáján, amit 13 főállású és 33 külső munkatárs segítségével szerveztek meg, bonyolítottak le. „Felelősek vagyunk a munkatársaink jövőjéért, kutatásaink minőségéért, működésünk átláthatóságáért, ugyanakkor a korszerű szervezet kialakításáért is. Az évek során az intézményt sokrétű tudományos tevékenységgel, minőségi tartalommal töltöttük meg, ideje, hogy intézményi rendszerünk erős bázisát és a méltányos jövedelmeket hosszú távú tevékenységre építsük ki. Ennek jegyében készült el ősszel a regionális tudásközpont tervezete, mely által stratégiai céljainkat kívánjuk megvalósítani, intézményünket stabil alapokra állítani” – mondta a főtitkár.
Új fejezet a gyűjtemények, ingatlanok visszaigénylésében
Fábián Botond gazdasági tanácsos jelentéséből kiderült, hogy az EME bevételei 4,25%-kal, kiadásai 2,28%-kal nőttek, a tételek döntő része támogatásokból valósult meg, és ez így lesz az idén is. Imecs Veronka az ellenőri jelentést ismertette, Bányai József jogtanácsos pedig arról számolt be, hogy megszületett a végleges bírósági ítélet, melynek értelmében hivatalosan elismerik, hogy az EME a gróf Mikó Imre által alapított társaság jogutódja. Ennek pozitív szerepe lehet az eltulajdonított ingatlanok és gyűjtemények visszaszerzésében.
Monok István, az MTA Könyvtár és Információs Központ főigazgatója arra figyelmeztetett, hogy kérdőjeles a digitális könyvtárak megőrizhetősége, ezért nem szabad megszüntetni a papíralapú könyvtárakat, legfeljebb csak csökkenteni azokban a példányszámot. Ő pedig javasolja a magyar kormánynak, hogy támogassa a külhoni magyar fiatalokat a digitálisan terjesztett tudományos tartalmakhoz való jobb hozzáférésben.
Ki kapott Apáthy-díjat, Mikó-emléklapot?
A jelentések és az idei munkaterv elfogadása után az EME választmányába kerültek a következők: Kis Boglárka Mercedesz, Kisfaludi-Bak Zsombor, Talpas János. Az Apáthy István-díjat az EME és a Gróf Mikó Imre Alapítvány ötévente adományozza kiemelkedő kutatómunkáért, egyfajta életműdíjként. Legutóbb anyagi okokból ez elmaradt, most viszont két személy is részesülhetett benne: Kolumbán József (laudációt mondott Kása Zoltán) a matematika, Sipos Emese (laudálta Bódis György) pedig a gyógyszerészet terén kifejtett munkájáért kapta az elismerést. Gróf Mikó Imre-emléklappal jutalmazták Egyed Emesét az irodalomtudomány terén végzett egyetemi oktatói tevékenységéért és kutatómunkájáért, Garda Dezsőt a történelemtudományban kifejtett munkájáért, és Vincze Máriát a közgazdaságtudományban végzett oktatói tevékenységéért. Külön köszöntötték a nyugdíjba vonulás előtt álló Tarnóczi Mariannt, a Határon Túli Magyarok Hivatala Titkárságának osztályvezetőjét, aki hosszú éveken keresztül lelkesen és hathatósan támogatta az EME-t. Az ünnepelt megnyugtatónak nevezte a Kárpát-medencei fiatal tudósnemzedék kapcsolattartásra irányuló törekvését, és elárulta: keresik megfelelő utódját.
Zárszavában Sipos Gábor célként említette meg a hazai tehetősebb rétegek bevonását támogatások reményében, valamint az EME ingatlanjainak jobb kihasználását. Szabadság (Kolozsvár)

Oláh Emese: csapatban tudunk érvényt szerezni a kolozsvári magyarok érdekeinek
Oláh Emesét jelöli a következő tanácsülésen az alpolgármesteri tisztségre az RMDSZ Kolozsvári szervezete – tudatja az RMDSZ helyi szervezetének szombati közleménye. A döntést a március 31-én tartott választmányi ülésen hozta meg a kolozsvári szervezet, ezt követően az RMDSZ Megyei Állandó Tanácsa egyhangúan hagyta jóvá a javaslatot.
Március 31-én, délután ült össze az RMDSZ Kolozsvári Szervezetének választmánya. Az ülést a kolozsvári szervezet elnöke, Horváth Anna hívta össze, azt követően, hogy március 21-én hivatalosan is benyújtotta lemondását Kolozsvár alpolgármesteri tisztségéről. A kongresszusi küldöttek megválasztása és a jelenlegi politikai helyzet kiértékelése mellett, a harmadik napirendi pont az alpolgármester-jelölt nevesítése volt. Ugyancsak ezen gyűlés keretében nevesítették a városi RMDSZ-frakció új tagját is, hiszen Csoma Botondnak képviselővé történt megválasztása után le kellett mondania városi tanácsosi tisztségéről.
„Horváth Anna munkabírásának és városvezetői képességeinek köszönhetően a kolozsvári magyarok visszanyerték a városvezetésbe vetett bizalmukat. Ezt a bizalmat továbbra is meg kell őriznünk. A tisztség, melyre ma megbízást kaptam, hatalmas felelősséggel és sok munkával jár. Az elmúlt öt év városházi tapasztalatai segítenek a felelősség felvállalásában és az öt tagú frakció, Horváth Annával az élen segít majd a munkában. Csak így, csapatban tudunk érvényt szerezni a kolozsvári magyarok érdekeinek” – nyilatkozta Oláh Emese az ülést követően.
Döntés született arról is, hogy Csoma Botond parlamenti képviselő helyét a városi tanácsban Nistor Dániel, a tavaly júniusi választási lista hatodik helyén szereplő fiatal építőmérnök veheti át. A városi választmány nevesítéseit a soron következő városi tanácsülésen kell jóváhagynia a megyeszékhelyi tanács testületének. Szabadság (Kolozsvár)

Nyilas Misi Tehetségnap az Unitárius Kollégiumban
V. Tehetségnapját tartotta meg április 1-jén a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban.
A Tehetségnapon az Egyesület ösztöndíjasainak biztosítottak lehetőséget a bemutatkozásra, illetve a jelenlevő tanulók, tanárok és támogatók ismerkedtek egymással. Meghívottként fellépet Kacsó Hanga Borbála népdalénekes, a 2014-es Fölszállott a Páva énekes kategória győztese. A bemutatkozó előadásokat kötetlen beszélgetés követte.
Illyés Zalán / Szabadság (Kolozsvár)

Gally Katalin meséje a csendről
Festészeti és grafikai kiállítás a Györkös-emlékházban
„Gally Katalin nyitottsággal és elemző precizitással figyeli a világ, az élet rezdüléseit, amelyeket csendes kitartással és nem szűnő következetességgel fogalmaz meg képeiben”, állapította meg Portik Blénessy Ágota a Györkös Mányi Albert Emlékház múlt heti eseményén. A fiatal művészettörténész az emlékház által szervezett tárlaton méltatta Gally Katalin képzőművész munkáit, a megnyitón közreműködött Oláh Orsolya fuvolaművész.
Portik Blénessy Ágota egy Ady Endre vers – Mesélj a csendről – részletéből kiindulva kezdte méltatását, mint mondta, ez a néhány verssor visszhangzott benne Gally Katalin legfrissebb grafikai és festészeti munkáit nézegetve. Úgy vélte, a képzőművész sajátosságához tartozik „a csendről beszélni szavak nélkül és mégis mindent elmondani... az emberről, az emberi lét nehézségeiről és apró kis örömeiről, az emberi kapcsolatokról, a múltról és jelenről, a szaladó idő könyörtelenségéről, ugyanakkor a maradandó értékekről, kultúráról”.
– Gally Katalin képei visszafogottságukkal, szűkszavúságukkal és kimértségükkel késztetnek megállásra, gondolkodásra. Személyiségéből adódó érzékenysége és visszafogottsága képein is jól nyomon követhető, de komolyságuk nem téveszthető össze a komorsággal. Annak ellenére, hogy munkáiban visszatérő tematika az idő múlása, az élet körforgása, amely sokszor elégikus hangvétellel párosul, gyakran ezt éppen a címadás vagy egy becsempészett részlet játékossága oldja fel és teszi életszerűvé. S éppen e tartalom és megfogalmazás közötti paradoxon adja művészetének sajátos hangvételét – hangsúlyozta a művészettörténész.
Gally Katalin legfrissebb grafikai és festészeti munkáiból született tárlat anyaga Unipan Helga kurátor rendezésében tekinthető meg a Györkös-emlékház székhelyén (Majális/Republicii utca 5 szám). A kiállítás április 21-ig látogatható, hétfőn, kedden és pénteken 9-13, szerdán és csütörtökön 13-17 óra között, valamint a rendezvények alkalmával.
Köllő Katalin / Szabadság (Kolozsvár)

Színház és árnyoldala
Bizonyára szinte senki előtt nem ismeretlen az a történet, amiről az alábbiakban írni fogok, hiszen a Kolozsvári Állami Magyar Színházban március 24-én este történt incidens híre az elmúlt napokban, kis túlzással, körbejárt országot-világot. Úgy gondolom tehát, hogy nincs szükség az előzmények ismertetésére. Megjegyzem, eddig ódzkodtam bármit is írni az esettel kapcsolatban, vártam, hátha letisztulnak a dolgok, és érthetővé válik, mi és hogyan történt. Reméltem, hogy a szerdai televíziós (kolozsvári magyar adás) beszélgetés végre fényt derít erre a történetre. De úgy érzem, több csúsztatás is történt, ezért megpróbálom, leginkább a magam számára tisztázni azt, amit nem tudok logikusan összerakni, akármennyire is igyekszem.
Az alapot természetesen a már említett televíziós interjú szolgáltatja, amelyet Víg Emese készített a színház igazgatójával, Tompa Gáborral, hiszen, amint itt elhangzott, „ragaszkodjunk a tényekhez, ahhoz, hogy mi történt, mert eddig senki nem volt kíváncsi arra, hogy mi történt valójában... Na, most itt az igazság a következő...”.
Én is ragaszkodom tehát ahhoz, hogy az itt elhangzottak alapján megpróbáljak tisztázni néhány dolgot, vagy inkább elmondani, milyen kétségek–kérdések merültek fel bennem az elhangzott „igazságokkal, tényekkel” kapcsolatban.
Hát akkor, lássuk.
1. „Eddig senki nem volt kíváncsi arra, hogy mi történt valójában”, mondja Tompa Gábor az első pillanatokban. Ezt a kijelentést azért érzem kissé csúsztatásnak, mert a március 26-án, vasárnap este a Krónika online-, majd 27- én a lap nyomtatott változatában megjelenő cikk szerzői azt írják: „Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója megerősítette lapunknak, hogy incidens történt...” stb., stb. Ergo, valaki(k) kíváncsi(ak) volt(ak) a laptól arra, hogy „mi történt valójában”, hiszen feltételezhetően ezért keresték meg az igazgatót. Aminthogy az érintett színésznőt is, aki, mint írják, „nem kívánt nyilatkozni az ügyről... stb., stb.”.
És mivel itt jelent meg legelőször bármi is arról, hogy pénteken este incidens történt a bemutató alatt, ez lett volna az ideális alkalom arra, hogy a lap által megkérdezett igazgató elmondja az igazságot, és ezáltal elejét vegye a további találgatásoknak és ferdítéseknek. Feltételezésem szerint a cikk vasárnap készült, tehát péntek estétől vasárnap délig volt idő arra, hogy az intézményvezető aprólékosan tájékozódjon a történtekről, és elmondja a tényeket. Ehelyett azonban leginkább maszatolás folyt.
2. „Volt egy incidens, és szeretném leszögezni, hogy semmiféle agressziónak nincs létjogosultsága, nem próbálunk és nem is lehet igazolást találni”. „...semmiképpen nem fogadható el semmiféle agresszív vagy bántalmazó magatartás, erre semmiféle igazolást nem akarok, és nem kell találnunk”, hangzik el a televíziós beszélgetés elején Tompa Gábor részéről.
Ehhez képest, végighallgatva a szinte negyven perces műsort, folyton az az érzésem, hogy mégiscsak igazolásokat próbál találni, és úgy „ítéli el” az agressziót, hogy közben minduntalan felmenti az agresszivitást elkövető Andriy Zholdakot, hol azzal indokolva a történteket, hogy a rendező köztudottan „szenvedélyes megszállott”, hol felmagasztalva őt, hogy milyen nagyszerű rendező, akiről úgy hallotta, a próbafolyamatban részt vevő színészek azon része is, „akik nem maradtak a szereposztásban, azt mondták, hogy életük egyik legmeghatározóbb élménye volt” a vele való találkozás. Annak ellenére, hogy „nagyon kemény volt, és nagyon igénybe vette őket”. Hol pedig azzal, hogy hát ilyesmi, vagy ehhez hasonló dolgok máskor és másvalakikkel is megtörténtek... Például Harag György is nagyon keményen bánt a színészekkel, „Sebők Klárát minden próbán megsiratta, minden próbán meggyötörte” az Éjjeli menedékhely próbafolyamata alatt, jegyzi meg Tompa.
3. „Tehát, ő [mármint a rendező, Andriy Zholdak] bement szünetben, és az egyik színésznőt vállon ragadta, kiabált, megrázta, és fölemelte a kezét”, mondja az igazgató. Később pedig: „Nem történt semmi olyan atrocitás, vagy komolyabb testi bántalmazás, mert nem jutott el odáig... nem tudjuk, hogy eljutott volna, vagy sem, de megakadályozták”. Ez a pont kicsit kapcsolódik még az előzőhöz, hogy akkor hogy is van ezzel az agresszióval, amit elítél az igazgató. Azt ajánlom, olvassuk el még egyszer, lassan, hogy megértsük. Lássuk csak: kiderül, hogy történt ugyebár atrocitás, de nem esett „komolyabb testi bántalmazás, mert nem jutott el odáig...”. Andriy Zholdak „csak” megrázta a színésznőt, „csak” kiabált és „csak” fölemelte a kezét. (Gondolom, integetni akart). Egyéb atrocitás nem történt ugyebár. Mert megakadályozták. És nyilvánvalóan ebből kifolyólag nem tudjuk, hogy eljutott volna-e odáig a dolog, hogy „komolyabb testi bántalmazás” is megessen. A többit csak ideidézem kommentár nélkül: „azután rögtön az ott lévő színészek, később a technikai igazgató, aki ott volt és akinek szóltak, megjelent, szétválasztották, elvitték a színésznőt, Zholdákot kihozták az udvarra, lecsillapították”. „Nem tudjuk, hogy folytatódott volna-e vagy sem, mert megakadályoztuk”. „Ha valóságos agresszió lett volna...”
4. Ennél a pontnál kénytelen vagyok hosszasabban idézni Tompa Gábort, mert nem egyszerre hangzottak el ezek a dolgok a beszélgetésen, így nem biztos, hogy felfigyelnek rá azok, akik végighallgatják.
„Ez történt [mármint az incidens] háromnegyed 8-kor, az előadás szünetében...” „Nekem is szöveges üzenetem érkezett, én is kimentem az udvarra, megkérdeztem mi történt...” „Az előadás folytatódott”. „Az előadás végigment, de a rendőrséget kihívta az egyik munkatársunk háromnegyed tízkor. Két órával az incidens után. Az előadás végéhez közel”. „Nem tudtam, hogy kihívódott a rendőrség”. „Az előadás után azonnal lementem az öltözőbe, és körülbelül 40 percet töltöttem ott a színészekkel, akik ott voltak, ezért kezdődött ké- sőbb a protokoll, mert eléggé ki voltak borulva, mert lehordást kaptak és nem tudták, hogy miért...”. „Én éjjel négy órakor tudtam meg, hogy a rendőrséget kihívták, mert akkor közölte az illető személy írásban, hogy kihívta a rendőrséget”.
Vegyük tehát sorra. Az incidens háromnegyed nyolckor történt, az előadás szünetében (a bemutató 6 órakor kezdődött). Tompa Gábort szöveges üzenetben értesítik erről, ő is kimegy az udvarra. Addigra természetesen az incidens már lezajlott a kulisszák mögött, az udvaron már csak a „szenvedélyes” rendezőt csillapítják. Ezután folytatódik az előadás. Mint az igazgató mondja, a rendőrséget a munkatárs (vagyis az előadás ügyelője) háromnegyed tízkor hívta ki. A második rész szinte két órát tart, tehát a kb. nyolc órakor kezdődő második rész vége fele. Menjünk tovább. Azt mondja Tompa Gábor, hogy az előadás után azonnal lement az öltözőbe, és 40 percet töltött ott a színészekkel beszélgetve, csak azután ment fel a büfébe, ahol megtartották a protokollt. Amennyiben a rendőrséget háromnegyed tízkor hívták ki, az előadásnak pedig tíz óra körül volt vége, akkor az igazgatónak feltételezhetően találkoznia kellett volna velük, hiszen negyven percen át ott tartózkodott az öltözőkben, a rendőrfőkapitányság szóvivője szerint pedig, aki a Krónikának nyilatkozott, „a helyszínre érkezett rendőrök nem tudtak közvetlenül a sértett féllel beszélni, mivel a művész időközben a második felvonásban már ismét a színpadon játszott. A szóvivő elmondta, a riasztás nem az áldozattól, hanem annak egyik kollégájától származott, a rend- őröknek pedig ugyancsak más színészek írták le a történteket”.
Erre csak annyit lehet mondani, jelentkezzen, aki érti.
5. A beszélgetés elején Víg Emese próbál utalni arra, hogy Andriy Zholdakot „megelőzte a híre”, „van egy előtörténete”. Nincs, mondja Tompa. Nincs tekintettel a színészekre, mondja Víg Emese. Az igazgató erre azt válaszolja, hogy nem tud ilyesmiről. Később elmondja, hogy a színház „meghozta a maga lépéseit”, kivizsgálta az ügyet, és azt is megvizsgálták, hogyan lehet a rendezőt „egyfajta következmény elé állítani”. A rendező szerződésében, mondja Tompa, „van egy olyan pont, amely azt mondja ki, hogy bármilyen konfliktusos helyzetre a vezetőség közvetítésével keressen megoldást. Ezt ő megszegte, és emiatt levontunk a honoráriumából egy jelentős összeget, amit ő alá is írt, jegyzőkönyvvel”.
Nem tudom, hogy általában mi foglaltatik bele ezekbe a szerződésekbe, de meglepő ez a fogalmazás, hogy „bármilyen konfliktusos helyzetre a vezető- ség közvetítésével keressen megoldást”. Feltételezhetően valamit azért mégiscsak kellett tudniuk Zholdak „előtörténeteiről”, ha a szerződésbe foglaltatott egy ilyen kitétel.
6. A beszélgetés alatt sokszor elhangzik az igazgató részéről, hogy előbb menjenek el az emberek, nézzék meg az előadást, és azután ítélkezzenek. Ezzel teljesen egyetértek, ez elemi követelmény. Csakhogy itt nem arról kell beszélgetni, hogy milyen az előadás, hanem arról, hogy hogyan történhetnek meg ilyen dolgok, és ha már megtörténtek, akkor miért nem lehetett már a kezdet kezdetén elmondani vilá- gosan a történteket, a már említett első cikk megjelenésekor. És akkor valószínűleg elejét lehetett volna venni a „rémtörténeteknek” és „összeesküvés-elmé- leteknek”. Vagy legalábbis hivatkozási pont lehetett volna.
A „tessék megnézni, utána lehet bírálni, végezzük el a bírálatnak az érvelésen alapuló munkáját”-részhez pedig csak annyit fűznék hozzá, többször megtapasztaltam már – és más kritikus kollégáim is – ennek a kijelentésnek a következményeit az intézmény vezetője részéről.
„A párbeszédre szükség van”, mondja az igazgató. Valóban szükség van. De nemcsak ilyenkor, amikor „baj van”, hanem folyamatosan, erre alapulna a színház és közönség, színház és újságírók, kritikusok közötti kapcsolat. Ehhez azonban mindkét félnek nyitottnak kell lennie.
*
Végül még annyit, sokatmondó az a nyilatkozat, amit a társulat egy része aláírt. Ennél beszédesebb üzenetet, hogy valami nagyon nincs rendben, nem hiszem, hogy meg lehetett volna fogalmazni.
És akkor itt térnék ki ennek a történetnek a legfontosabb részére: a színészekre. Ha egy rendező csak úgy tud alkotni, hogy folyamatosan megalázza, agyongyötri, sárba tiporja, olyan lelki – vagy akár testi – agressziónak veti alá a színészt, amitől esetleg tartós sérülést is szenvedhet, és komoly következményei lehetnek, akkor engem nem biztos, hogy érdekel, hány nemzetközi fesztiválra hívták meg az előadást. Akkor csak azt tudom mondani, nem is érdekelnek az oly sokat hangoztatott „tények”. (Zárójelben megjegyzem, érdekes módon alig volt meg a bemutató, és az igazgató, mint elmondta a televíziós interjúban, már konkrétan tudja, hogy öt nemzetközi fesztiválra meghívták a produkciót. Gondoljuk vajon azt, hogy netalán előre „le volt zsírozva” a dolog?)
Láttam az előadási főpróbát. Elképzelni sem tudom, hogy a szünetbeli incidens után a szí- nészek, és különösképpen a közvetlenül érintett színésznő milyen lelkiállapotban ment(ek) vissza, lejátszani az iszonyatosan kemény, hatalmas energiákat és koncentrációt követelő szinte kétórás második részt. Ha valamiről, akkor erről kéne beszélni. A megaláztatásról. A lelki terrorról. Az igazgató hozzáállásáról. A hogyan továbbról. Mert Andriy Zholdak elment. De a színészek, a társulat marad...
Nyilatkozat
Mi, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színészei, egyöntetűen n és határozottan kiállunk egymás mellett és egymásért. Elutasítunk mindennemű agressziót. Nem tekintjük úgy, hogy az agresszió a színházi munka része, vagy, hogy létezik olyan helyzet, ami ennek jogosultságot teremt. Mélységesen aggasztónak tartjuk a nemrég történteket. Úgy érezzük, hogy ilyen helyzetben egyetlen ember elfogadhatatlan gesztusa miatt árnyék vetül a munkánkra. Elvárjuk, hogy a munkánknak otthont adó intézmény tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az ilyesmi ne fordulhasson elő. Messzemenően szolidárisak vagyunk minden egyes színpadra lépő társunkkal, és erőt, bátorságot kívánunk a továbbiakban. Aláírják: Laczó Júlia, Orbán Attila, Marosán Csaba, Varga Csilla, Imre Éva, Albert Csilla, Sinkó Ferenc, Laczkó Vass Róbert, Szűcs Ervin, Bogdán Zsolt, Csutak Réka, Kató Emőke, Kali Andrea, Buzási András, Kézdi Imola, Dimény Áron, Panek Kati, Kántor Melinda, Sigmond Rita, Györgyjakab Enikő, Bodolai Balázs, Ötvös Kinga, Vindis Andrea, Farkas Lóránd, Pethő Anikó, Kicsid Gizella, Bács Miklós, Balla Szabolcs, Árus Péter, Fogarasi Alpár, Molnár Levente. Valamint: Hatházi András, Bíró József.
Köllő Katalin / Szabadság (Kolozsvár)

Jövő péntektől szigorúbb határellenőrzési szabályok
Jövő péntektől Románia szigorítja a határellenőrzést valamennyi határátkelőjén az EU tavaly elfogadott, most életbe lépő új schengeni határellenőrzési kódexe alapján, ami a húsvéti forgalomnövekedés körülményei között nagyobb várakozási időt eredményezhet a határátlépésnél - közölte ma a határrendészet.
A rendelet értelmében az unióban szabad mozgási joggal rendelkező polgárok úti okmányait is ellenőrizni kell mind belépéskor, mind kilépéskor, és összevetni a Schengeni Információs Rendszerrel (SIS), illetve az Interpol lopott, vagy elveszett dokumentumainak adatbázisával (SLTD), hogy a hatóságok meggyőződjenek arról, az illető nem jelent biztonsági kockázatot, közrendvédelmi, vagy közegészségügyi kockázatot az EU-ban. A szigorítás nemcsak az unió külső határaira vonatkozik, hanem minden olyan belső határra, ahol a tagállamok még nem állapodtak meg a határellenőrzés megszüntetéséről.
A kommüniké szerint a hazai határrendészet minden tőle telhetőt megtett, hogy csökkentse a várakozási időt és az ellenőrzés gördülékeny legyen, de arra figyelmeztet: a magyar és a bolgár határon az uniós partnerszervekkel közösen kell végezniük az ellenőrzést, így a közös határátkelőkön nem nyithatnak meg több ellenőrzőpontot, mint amennyihez a magyar, illetve bolgár fél is határrendészeket mozgósít.
A közlemény szerint a 2001-2002-es időszakhoz képest az utasforgalom 280, a teherforgalom pedig 300 százalékkal nőtt Románia közúti határátkelőin. A határrendészet arra kéri az utazókat, hogy a politiadefrontiera.ro honlapon elérhető mobilalkalmazás segítségével idejében tájékozódjanak a határátkelőkön tapasztalható várakozási időről és válasszanak kevésbé zsúfolt átkelőt.
Jelenleg átlagosan két percet vesz igénybe egy-egy utas ellenőrzése, és 10-15 percet egy-egy kamion átvizsgálása, amihez még hozzáadódik a vámügyi, közútkezelő, állategészségügyi és növényvédelmi ellenőrzések ideje, így az unió külső határain naponta átlagosan 200 kamion halad át egy-egy határállomáson. Összehasonlításképpen a vámellenőrzés nélküli belső határokon napi ezer kamiont tudnak leellenőrizni egy-egy átkelőnél a román hatóságok - derül ki a határrendészet közleményéből.
MTI; Szabadság (Kolozsvár)

Egy prózaírónak nem kell sietni
Szilasi László íróval beszélgetett László Noémi az Álljunk meg egy szóra elnevezésű rendezvénysorozat legutóbbi eseményén. A moderátor a regényei születéséről, szerkesztői munkáról, szereplőiről faggatta a meghívottat.
Szilasi elmesélte, fiatal korában nem jelentek meg kötetben írásai, de mint mondta, egy prózaírónak nem kell sietni, valószínűleg szégyellni fogja azt, amit fiatalon írt. Első, Kész című regénye, amelyet Németh Gáborral közösen írt, 40 éves korában jelent meg, utána, mint megjegyezte, gyereket nevelt, így tíz évet kellett várni a következő alkotásra.
– Ha egy könyv nem csinálja meg magát, nem magyarázza meg a legnehezebb részeit, úgy mint a Szentírás, nem ér semmit – jelentette ki Szilasi, amikor László Noémi a szerkesztői munkáról kérdezte. Az író elmondta, a szerkesztő egyszer három napig nála lakott, míg ketten kijavították a regényét, majd bevallotta, nem tud mindig minden apró részletre odafigyelni, amikor írja a történeteit, de szerencsére ezért van a szerkesztő.
A beszélgetés során időben visszafele haladva kerültek szóba a regények, így először a tavaly megjelent Amíg másokkal voltunkcímű kötetről mesélt az író, amely három egyforma hosszúságú kisregényből áll össze, Babits Mihály, Jókai Mór és Bessenyei György kalandjait meséli el. Szilasi elmondta, akkor kezd el írni, amikor egy kép gyötri. Ez a regény is így született: a szegedi egyetem mellett látta Babitsot, ahogy nézi, hogyan épül a könyvtár, de nem érdekli, hazamegy Szekszárdra. Babits volt az első, akinek a története megszületett, de túl boldog lett a vége, így betette mellé Bessenyeit, akiről azt hitte, szomorú az élettörténete, ám ebből is vidám történet kerekedett. Középre beillesztette Jókait, akiről elmondta: a tájleíró részeit megtölti metafizikával, így az számára nem giccses.
– A kisregényről azt hinnénk, hogy olyan, mint a regény, csak rövid. Nem. A regény lehet unalmas, de a kisregénynek végig fent kell tartania a feszültséget – mondta el a műfajról az író, majd elárulta, a rövidebb műfajok az okos embereknek valók, nehéz nem szájbarágósan alkotni, így ő továbbra is a kisregényt fogja védeni, nem fog műfajt váltani.
Második, hajléktalanokról szóló A harmadik híd című regényről László Noémi elmondta, Szilasi Móricz és Tömörkény irányvonalát követi: meg kell hagyni a szegénységet a saját miliőjében, nem biztos, hogy a szegény boldogtalan. A regény születéséről Szilasi elmondta, egy barátja vált hajléktalanná, elvesztette családját, házát, majd az utcára került. Ez adta az ihletet, ennek akart utánajárni. Egy évig járt különböző hajléktalanszállókra, tanulmányozta őket, beszélgetett velük, majd várt még egy évet, utána kezdte el megírni a történeteiket.
Első regénye, a Szentek hárfája megírása után a szerző nagyon sok dolgot megtanult. A történet Békéscsabán zajlik, ám a regényben a várost átkeresztelte Árpádharagosnak, azt hitte, csak akkor fikció, ha nem írja le a város nevét. Rájött, ez nem így van, így második regényében már felvállalja a történések valódi helyszínét, Szegedet, de Árpádharagos is visszatér. Az első regényében rengeteg nézőpontból mutatja be a történéseket, rájött, nem kell ennyi, elég ha saját magát hasítja fel.
László Noémi az est végén arra volt kíváncsi, mit tervei vannak a meghívottnak. Szilasi elmondta, néhány éve agydaganattal kezelték, ennek a testi tapasztalatát, folyamatait akarja megírni, nevetve jegyezte meg, hogy Karinthyt is érinteni fogja benne. Emellett készül a Kész című regény folytatása, ugyancsak Németh Gáborral.
Sarány Oroslya / Szabadság (Kolozsvár)

Hibát hibára halmoznak a vásárhelyi iskolaügyekben
Vaklármának bizonyult, hogy a marosvásárhelyi Református Kollégium léte is veszélybe került. Az illetékesek nyilatkozata alapján úgy tűnik, ismét a városháza iskolákért felelős igazgatósága hibázott.
Nincs veszélyben a marosvásárhelyi Református Kollégium, vaklárma volt az információ, miszerint a megszüntetés vagy összevonás kockázata fenyegeti a tanintézetet – állítja Benedek Zsolt igazgató és Illés Ildikó Maros megyei főtanfelügyelő-helyettes. Az aggasztó hír annak nyomán terjedt el, hogy a tanfelügyelőség vezetőtanácsa múlt kedden, március 28-án döntött az önkormányzat által elküldött iskolahálózatról, ez alapján pedig nyolc tanintézet, köztük a Római Katolikus Teológiai Gimnázium és a Református Kollégium sem kapta meg a jóváhagyási nyilatkozatot.
Az illetékesek azonban érdeklődésünkre cáfolták, hogy a református iskola léte veszélybe került volna, ehelyett úgy tűnik, ezúttal is a városháza tanintézetekért felelős igazgatósága „kavart be”. A marosvásárhelyi tanács RMDSZ-es frakciója ugyanakkor jövő hétre rendkívüli tanácsülés összehívását kezdeményezte, mivel az iskolahálózatra vonatkozó végleges döntést az önkormányzatnak kell meghoznia, az idő pedig sürget.
„Hibáktól hemzsegő listát állítottak össze”
Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes igyekezett megnyugtatni a feleket, mondván, félreértésről van szó. „Nincs veszélyben a Református Kollégium léte, mint ahogy nincs szó az érintett nyolc tanintézet összevonásáról, sem megszüntetéséről. Csupán annyi történt, hogy a polgármesteri hivatal iskolákért felelős igazgatósága egy hibáktól hemzsegő listát állított össze, ezt pedig nem fogadhattuk el” – magyarázta lapunknak.
Illés Ildikó ígéretet tett arra, hogy miután az önkormányzat korrigálja a tévedéseket, a tanfelügyelőség újabb döntést hoz az ügyben. A főtanfelügyelő-helyettes a római katolikus gimnázium ügyére kitérve hangsúlyozta: ismételten felkérik az önkormányzatot, hogy a minisztérium utasításai szerint jelöljék meg a felekezeti tanintézet működési formáját, az iskola csak ennek nyomán kerülhet be a város iskolahálózatába. „Amint ezt megtették, folytatjuk a tárgyalásokat – remélem, eredményesen. Azzal mindenki egyetért, hogy a helyzetet meg kell oldani, a több száz gyerek nem maradhat az úton” – fogalmazott.
„Alaposan ránk ijesztettek”
Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója szerint is vaklármáról van szó, amit a városháza illetékes osztályának tévedése okozott. Példaként azt a hibát említette, hogy a dokumentumban külön struktúraként szerepel a kollégium óvodája, holott az része a tanintézetnek. A város legrégebbi iskolájában egyébként jelenleg 492 diák tanul, ha pedig az összes évfolyamon betelnek a helyek, a tanulók száma elérheti a hatszázötvenet. A fejlemények a további hat érintett iskola vezetőségét is megrémítették. Boczog Szabolcs, a Tudor lakónegyedi Tudor Vladimirescu Általános Iskola aligazgatója például úgy fogalmazott: „alaposan ránk ijesztettek”. Attól tartottak, a tanfelügyelőség véghezviszi az évek óta érlelt tervét, vagyis a tanintézetet összevonja a szintén lakónegyedi Mihai Viteazul iskolával. Az elmúlt években többször volt már erre kísérlet, azonban a szülők – és részben a helyi tanácsosok – ellenezték az elképzelést.
Elmaradt a városházi igazgató újabb „meglepetése”
Nem ez az első alkalom egyébként, hogy a városháza iskolákért felelős igazgatósága indulatokat kiváltó hibát követ el. Horaţiu Lobonţ, a szakosztály vezetője másfél évvel ezelőtt – amikor megkezdte a gyermeknevelési szabadságra távozó korábbi igazgató helyettesítését – azzal „mutatkozott be”, hogy az Alexandru Ioan Cuza (egykori 8-as számú) Általános Iskolában eltávolíttatta a magyar szülők és a civilek támogatása nyomán készült kétnyelvű feliratokat.
Király András oktatási államtitkár korábban a lapcsaládunknak adott interjúban arról beszélt, hogy a városháza a Római Katolikus Teológiai Gimnázium esetében is egy törvénytelen procedúrát próbált szentesíteni, holott a minisztérium elküldte a részletes módszertant. Később a prefektus is tájékoztatta arról, hogy lépésről lépésre mit kell tenniük, az illetékesek azonban mindezt figyelmen kívül hagyták.
Értesüléseink szerint Horaţiu Lobonţ újabb „meglepetéssel” készült a csütörtöki tanácsülésre, amelyen az RMDSZ-frakció „a magyar közösség jogos igénye melletti kiállásként” nem vett részt. Úgy tudjuk, kihasználva a szövetség tíz tanácsosának távolmaradását, az iskolákért felelős igazgatóság olyan határozattervezetet készült sürgősségi napirendi pontként szavazásra bocsátani, amellyel a Római Katolikus Teológiai Gimnáziumot „a helyzet rendezéséig” a Bolyai Farkas Gimnáziumnak rendelik alá. Nem sokkal a gyűlés megkezdése előtt azonban Lobonţ lemondott erről, és visszavonta a tervezetet.
Időközben a szaktárca is igyekszik segíteni, csütörtökön ugyanis Király András államtitkár lapunknak arról számolt be: remélhetőleg ezen a héten minisztérium döntés születik a gimnázium ügyében. Rámutatott: Gabriel Liviu Ispas közoktatásért felelős államtitkár bekért minden olyan dokumentumot, amelyek alapján a tanfelügyelőség leállította a beiratkozást. „Reményeim szerint a minisztérium megadja azokat a lehetőségeket, amelyekkel a tanfelügyelőség feloldja az előző határozatát. Mert nem a minisztérium állította le a beiratkozást, hanem a tanfelügyelőség” – emlékeztetett az RMDSZ szakpolitikusa.
Szucher Ervin / Krónika (Kolozsvár)

Száz erdélyi magyar értelmiségi kéri a „lex CEU" visszavonását
Száz erdélyi magyar oktató, kutató, véleményformáló írta alá azt a levelet, amelyben a magyarországi felsőoktatási törvény tervezett módosításának visszavonására szólítják a budapesti kormányt. Szerintük ellehetetlenedhet a Közép-Európai Egyetem (CEU) budapesti működése.
A nemzetközileg elismert tudás érték Erdélyben című levél címzettje Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője. Az aláírók emlékeztetnek, hogy az előző évszázadokban számos fiatal diák megfordult nyugati egyetemeken, és tért haza Erdélybe tudásban, lélekben gazdagodva, jelentős mértékben hozzájárulva a magyar tudományosság fellendüléséhez; de erdélyiségünk, illetve magyarságunk megőrzéséhez, megmaradásához is.
Megemlítik, hogy az 1990-es rendszerváltást követő időkben a budapesti Közép-Európai Egyetemről (CEU) hazatérő fiatalok hasonló értéket képviselnek az erdélyi magyar társadalomban. A száz értelmiségi szerint különösen a társadalomtudományi szakok képviselői profitálhattak sokat ennek az intézménynek a létéből; elsősorban azok, akik diákjai voltak, vagy doktori címet szereztek ott.
„De sokan mások is: akik konferenciákon, nyári egyetemeken, tanterv-fejlesztési vagy más posztgraduális képzéseken vettek részt. A páratlan könyvtárának olvasóiként is elmondhatjuk, hogy a Közép-Európai Egyetem szakmai fejlődésük igen fontos állomását jelentette. A hazahozott tudás – akárcsak elődeink esetében – közösségi létünk garanciája, és úgy gondoljuk ez a megállapítás a XXI. századi történelmi körülmények között nemcsak az erdélyi, hanem a többi határon túli magyar közösségre is érvényes a szóban forgó oktatási intézmény vonatkozásában is" – olvasható a szerkesztőségünkhöz eljuttatott levélben.
Az erdélyi értelmiségiek szerint a magyar kormánynak a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény módosításáról szóló javaslata olyan helyzetet teremt, amelyben ellehetetlenedik a Közép-Európai Egyetem budapesti működése. Éppen ezért arra kérik Balog Zoltán minisztert, vizsgálja felül és vonja vissza törvénymódosítási javaslatát. „Meggyőződésünk, hogy ezzel jó ügyet támogat, hiszen nekünk létfontosságú érdekünk, hogy benne maradjunk a nemzetközi tudományos vérkeringésben, amelynek fontos központja a budapesti székhelyű Közép-Európai Egyetem" – állapítja meg a felhívás.
Az aláírók között szerepel a Sapientia EMTE, valamint a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem számos oktatója, ugyanakkor többek között Bakk Miklós politológus, docens, Barabási Albert László hálózatkutató, Csata Zsombor szociológus, Csoma Botond jogász, parlamenti képviselő, Demény Péter író, a Látó szerkesztője, Eckstein-Kovács Péter ügyvéd, Gáspárik Attila, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója, Horváth István szociológus, Lupescu Radu történész, Magyari Tivadar egyetemi tanár, volt CEU-hallgató (az RMDSZ ügyvezető alelnöke), Szilágyi N. Sándor nyelvész, Sándor D. Attila biológus, Szabó Á. Töhötöm néprajzkutató, Szabó Levente irodalomtörténész. Krónika (Kolozsvár)

Teljesültek a gyulafehérvári ígéretek a székelyföldi románok szerint
A romániai magyar pártoknak és civil szervezeteknek címzett, az interetnikus kapcsolatok normalizálására vonatkozó határozatot fogadtak el szombaton Székelyudvarhelyen a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma közgyűlésének résztvevői.
A határozatban egyebek mellett rámutatnak: „a románok és magyarok számára egyaránt káros, komoly gazdasági veszteségeket okoz, hogy Kovászna, Hargita és Maros megyéről az a kép alakult ki, miszerint ez potenciális konfliktuszóna". Éppen ezért a román szervezetek szerint időszerű, hogy a három megye stabil régióvá alakuljon. A dokumentum szerint eljött az ideje, hogy a magyar közösség politikai és civil vezetői elismerjék, Románia a nemzetközi szerződésekben vállalt valamennyi kötelezettségét teljesítette a kisebbségekkel szemben.
„99 évvel a nagy egyesülés után a romániai magyar közösségnek joga van ahhoz, hogy saját soraiból származó egyének által anyanyelvén éljen a közoktatásban, közigazgatásban és igazságszolgáltatásban (fordítók biztosításával), hogy az egyének számarányának megfelelően képviseleti jogot kapjon a törvényhozásban és az ország kormányzásában. Teljesült az ország valamennyi felekezetének szabadsága is. Tehát a gyulafehérvári kiáltvány nemes lelkű szellemisége teljes egészében érvényesül. Itt az ideje, hogy a területi követelésekre épülő, Székelyföldnek nevezett kezdeményezés támogatói megértsék, hogy azt a románok soha nem fogadják el" – idézi az Agerpres hírügynökség a határozatot.
A dokumentum szerint a régióban többségben élő magyaroknak „minden lehetőségük adott ahhoz, hogy kifejezzék és megőrizzék kulturális és etnikai identitásukat", és éppen a számbeli kisebbségben lévő románoknak van szükségük segítségre, hogy identitásukat megőrizzék.
„Tiszteljük és értékeljük székely-magyar polgártársaink örökségét, hagyományait, kultúráját és történelmét, de ugyanakkor kitartunk azon igazság mellett, hogy a Kovászna, Hargita és Maros megye helyi történelme nem teljes a régióban élő románok öröksége, történelme és kultúrája nélkül" – zárul a határozat.
A székelyudvarhelyi találkozón részt vettek Andrei, Kovászna és Hargita ortodox püspöke, Sebastian Cucu és Adrian-Jean Andrei, Kovászna, illetve Hargita megye prefektusa, parlamenti képviselők, polgármesterek, ortodox papok, román kulturális egyesületek és román tannyelvű iskolák igazgatói, megyei tanácsosok, dekoncentrált intézmények vezetői, a három megye több politikusa. A Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumát, amelyhez jelenleg 36 szervezet tartozik, 2005-ben hozták létre azzal a céllal, hogy hozzájáruljon a három megyében élő románság nemzeti identitásának megőrzéséhez és fejlődéséhez. Krónika (Kolozsvár)

Irodalomóra volt a színházban
A pénteki bemutató keretében a nagyváradi Szigligeti Színház színművészei úgy beszéltek Arany Jánosról a főként középiskolás gyermekekből álló közönségnek, ahogyan előttük még valószínűleg senki nem tette.
A Bolond Istók – Nagyszalontától a Margitszigetig című produkció egy pályázat eredményeként jött létre, amelyben irodalomtanárokat és dramaturg szakos hallgatókat kértek fel arra, hogy állítsanak össze a 13–16 éves korosztály számára vonzó anyagot Arany János életéről és költészetéről, melyet aztán a színészek Hargitai Iván rendező vezetésével megkapó és interaktív produkció formájában vihettek színpadra.
A végeredmény a spontaneitás látszatát keltő, mégis mesterien megkomponált, nyelvi játékokban és humorban bővelkedő előadás lett, amelynek a gyermekek nem pusztán nézői, hanem aktív részesei is voltak. Nemcsak hallgattak, hanem meg is oszthatták véleményüket, meglátásaikat, melyekre a váradi színészek – Csatlós Lóránt, Gajai Ágnes, Jerovszky Tímea, Pitz Melinda és Sebestyén Hunor – kiváló pedagógiai érzékkel reagáltak.
A gyermekek gyakorlatilag a színészekkel közösen „gyúrtak” össze egy mindannyiuk számára elfogadható képet Arany Jánosról, amely épp elég ironikus volt ahhoz, hogy fenntartsa a gyermeki érdeklődést, mégis határozottan megvédte az aranyi értékeket és azok időszerűségét.
Az előadást követően Novák Eszter művészeti vezető elmondta, hogy a darabot a leginspirálóbb pályamű, Lőrincz Enikő magyartanár, Kémenes Mónika történelemtanár és Búzási Andrea művészetpedagógus által beküldött AranyÓra című anyag alapján állították össze.
A pénteki premier közönségét elsősorban a Fürkész helyesírási és nyelvhelyességi verseny országos döntőjén részt vevő diákok tették ki, akik bátran és okos hozzászólásokkal vállaltak szerepet a darabban, az előadás végén pedig többször is visszatapsolták a színészeket a színpadra. A sikeres fogadtatás pedig előrevetíti, hogy a jövőben sok osztály és iskola fogja még élvezni ezt a rendhagyó produkciót.
Sz. G. T. / Reggeli Újság (Nagyvárad)

Megünnepelték a gyermekkönyvek napját
Folyamatos volt a jövés-menés a nagyváradi R&R könyvszalonban és kávézóban, ahol a gyermekkönyvek nemzetközi napját ünnepelték az Ovisuli Egyesület és a könyvesbolt szervezésében. A kellemes időben nemcsak benn, de kinn is futkostak, játszottak az apróságok, akiket szüleik, nagyszüleik hoztak el erre az alkalomra. Több program is zajlott egyszerre, volt, aki a kézműves-műhelyben szorgoskodott a Nagyváradi Zabhegyezők segítségével, mások Tibi kalóztól (Lélek Sándor Tibor, bábművész) kapott, lufiból hajtogatott kardokkal „csatáztak”. Gyermekkönyveket is csereberélhettek a nagyobbak, Stefán Mária (bábművész) gyermekdalokkal, Herman Ferenc színművész pedig meseolvasással szórakoztatta a kisebbeket.
Pető Dalma, az Ovisuli Egyesület vezetője elmondta, tavaly hagyományteremtő szándékkal indították el a rendezvényt, és örül az érdeklődésnek. A könyvesboltot azért választották, mert az egyike Várad valóban családbarát helyszíneinek. Herman Ferenctől a rendezvény elején azt is megtudtuk, hogy a gyermekek választhatják ki, melyik mesét hallgatják meg, és elképzelhető, hogy egy előadást is rögtönöznek belőle, hiszen a játéknak, a könyvnek, a színháznak, a fantáziának mind-mind helye van ezen a napon.
F. N. L. / Reggeli Újság (Nagyvárad)

Emlékjel a jelennek és a jövendőnek
A márciusi nemzeti ünnepségek sorában Nagyszántó is különleges helyszínnek számított, hiszen ez év tavaszán kopjafát avattak a ’48–49-es szabadságharc emlékére és tiszteletére. Az alkotást Sipos Béla fafaragó művész készítette el az Erdélyi Vitézi Rend részéről. A faanyagot Kiss István szentjobbi huszár hagyományőrző adományozta a nemes célra.
Az ünnepi istentiszteleten Gellért Gyula nyugalmazott érmelléki esperes hirdette Isten igéjét, majd Fábián Tibor nagyszántói lelkipásztor köszöntötte az igehirdetőt, valamint a sokfelől érkezett vendégeket és a helybéli híveket. Hangsúlyozta, hogy a kopjafaavatással a jövő nemzedékek számára is helyszínt teremtenek az ünneplésre, az elődök előtti tisztelgésre. Hozzátette, a nagyszántói templom tornyában 73 év után lengő magyar zászló is azt üzeni, mindannyian örömünnepre gyűltek össze. Ezután Meleg Vilmos színművész szavalóműsora következett, aki igazi ünnepi hangulatot teremtett. Veres Ilona szentjobbi vendég szavalatával vette kezdetét az avató ünnepség. Az emlékjel előtt beszédet mondott az esemény díszvendége, Cseke Attila szenátor, az RMDSZ Bihar megyei elnöke, őt követte Bátori Géza, Bors község polgármestere, valamint a szántói közösség részéről Fábián Tibor lelkipásztor. Utóbbi hangsúlyozta, hogy ez az ünnepség a barátság jegyében fogant, hiszen előző szolgálati helyéről szinte teljes létszámban díszőrségre sorakoztak a szentjobbi huszárok, akik családtagjaik kíséretében érkeztek, Szentjobb RMDSZ-elnöke és alpolgármestere: Zatykó Jácint, valamint az Erdélyi Vitézi Rend is képviseltette magát.
A kopjafa leleplezésére Cseke Attilát és Bátori Gézát kérték fel a szervezők, majd a teljes szépségében feltárult alkotásról, illetve annak szimbólumairól az alkotó, Sipos Béla szólt. A koszorúzás méltóságteljes perceit követően Dénes Károly egykori nagyszántói, jelenlegi borsi lelkipásztor mondott áldást. A Himnusz eléneklése zárta a nagyszántói reformátusok márciusi ünnepét. Az együttlét kötetlenebb formában a helyi művelődési házban terített asztalnál folytatódott. Az ebédet követően nótázással búcsúztak a szentjobbi vendégek, amelybe a vendéglátók is bekapcsolódtak. A viszontlátás öröme és a ritkán hallható katonadalok sokak szemébe könnyeket csaltak, egyben az ünnep méltó zárszavának bizonyultak.
Fábián Tibor / Reggeli Újság (Nagyvárad)

Tanácskozás az erdővidéki turizmus lehetőségeiről
Van még, amit tenni
Az erdővidéki turizmus lehetőségeit beszélték meg a helyi panziósok és a turisztika fejlődésében, fejlesztésében érdekelt személyek a pénteken, Baróton a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület, valamint az iparkamarán belül működő turisztika és panziós tagozatok vezetői jelenlétében. A Goodwill Consulting pályázatíró cég részéről Bartis Botond regionális igazgató tartott tájékoztatót.
A megjelenteket László Endre, a megyei kereskedelmi és iparkamara alelnöke köszöntötte, mondván, a megyén belül Erdővidék a kedvenc turisztikai célpontja, és úgy látja, a turizmus szempontjából a kistérség lényeges fejlődésen ment át az utóbbi években. Majd néhány statisztikai adatot ismertetett. Például, hogy a megye tavalyi összbevételeinek mindössze 1,8%-a származott a turizmusból, ami 0,3%-kal így is magasabb az országos átlagnál, továbbá, hogy a Háromszékre érkező vendégek átlagosan öt éjszakánál többet töltöttek el itt, amiből az következtethető, hogy vannak jó turisztikai csomagjaink, melyekkel sikerül megfogni, itt tartani őket.
A jelenlevő panziósokat arra biztatta, legyenek tagjai a kereskedelmi és iparkamarának, mert ez számos előnnyel jár: biztosítják a panziósok érdekvédelmét, naprakészen megkapják azokat a törvényeket, melyek működésüket szabályozzák. Szólt az ún. idegenforgalmi adóról, mely nem kötelező jellegű, az önkormányzatoktól függ, hogy bevezetik-e.
– Mi szorgalmazni fogjuk a bevezetését, mert az abból származó pénz egy adott térségben a turizmus népszerűsítésére fordítható – mondta.
Rácz Lilla, az olaszteleki kastélyszálló tulajdonosa azt fejtette ki, hogy Erdővidéken nagy lehetőségek rejlenek még a turizmusban, legalábbis ők, a kastélyszálló két és félévnyi működtetése után ezt tapasztalják. Fontos lenne ilyen tekintetben az erdővidéki összefogás, a turisztikai szolgáltatások bővítése, hangsúlyozta, hozzáfűzve, Erdővidék sehol sincs Románia turisztikai térképén, egy teljesen ismeretlen vidék, amin csak maguk az erdővidékiek változtathatnának, elsősorban azzal, ha a helyi értékeket a turizmus, a turisták szolgálatába állítanák.
Jánó Szabolcs, a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület igazgatója a hamarosan Sepsiszentgyörgyön nyíló turisztikai iroda és a háromszéki turizmust népszerűsítő, ugyancsak rövidesen új adatbázissal bővülő iranyharomszek.ro honlap jelentőségéről beszélt, Bartis Botond, a Goodwill Consulting cég regionális igazgatója pedig pályázati lehetőségeket ismertetett, részletesen beszélve a Start-up Nation Romania kormányprogramról, mint elsősorban a most induló kis- és középvállalkozásoknak szánt nagy- és újszerű lehetőségről.
Böjte Ferenc / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

„Ne féljetek!”
A szavak nem tudnak félni. Legalább a szavaink. Azért kell nekünk magunknak vigyáznunk rájuk. Tudós nyelvészünk, Szabó T. Attila mondta és írta le, hogy minden idegen szó egy magyar szócsoportot kerget halálba.
Azért is közelítek óvatosan a nacionalizmus, nacionalista fogalomhoz, mert sokkal nagyobb terhet, több szemetet szórtak rá száz esztendő alatt, mint amennyit fogalmi tartalma elviselhetne. Szabó T. kolozsvári professzor után idézném a kérdésben Illyés Gyula költő, író fejtegetését is; szerinte nacionalista az, aki nemzeti jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért. Ehhez máris illesztem a fasizmus jogsértéseit is, hátha érthetőbb lesz a múlt és a jelen. Ha a szónok vagy politikus egy elnyomott népcsoport törvényes jogait kéri számon a nagyon is illetékes hatalomtól, az nem nacionalizmus. Ha az elnyomó hatalom – ma is vannak ilyenek Európában bőven és bántatlanul – a nemzeti(-ségi) jogokat nyesegeti, gyökereit elmetszi a maga hasznára, az olyan távol áll a védekező nacionalizmustól, mint Makó Jeruzsálemtől, mint a Fokföld Kujbisevtől.
Bizony hazabeszélünk ezzel a kurta szófejtegetéssel is. Ahol nemzeti, hazai jogot védő iskolaigazgatókat, védtelen és ártatlan magyar vezetőket préselnek fogságba, börtönbe, a milliárdokat sikkasztó „többségiek” mellé, ott aligha kell szómagyarázat. Csak futólag említem, hogy Páskándi Géza jeles költőnk, írónk hat esztendőt töltött román börtönökben magyarsága miatt, az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc román utórezgésében. Maga a terror volt az az idő. És a Bolyai Tudományegyetem, a marosvásárhelyi, magyar nyelvű Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem halálos tavasza. Oly könnyen veti felénk a román sajtó a „nacionalista” jelzőt, hogy visszavetni alig sem tudjuk már. Pedig csak jogot, egyetemesen elfogadott jogunkat védjük, túl-túl bávatagon, riadtan a sovinizmus fasisztoid mindennapjaiban. Sirattuk nagyon II. János Pál pápát. Sosem felejtem mosolygó arcát, amikor mondotta: ne féljetek!
Czegő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Orbán Balázsról szóló könyvet mutatnak be
Könyvbemutatót tartanak szerdán délután a Művelődési Házban, Buksa-Éva Mária kötetét méltatják.
elenvaló Múlt címmel jelent meg Buksa-Éva Mária könyve, ami dramatizált élettörténeteket mutat be. Az eseményre, április 5-én 17 órakor a Művelődési Házban kerül sor, ahol Szakács István Péter író ismerteti a könyvet. Az eseményt Sarkadi Zoltán, Dunkler Róbert és Antal Csaba színművészek teszik ünnepélyessé. Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

Soha nem költöttek ennyit magyar könyvekre a megyei könyvtárban
A 2016-os évben az új kötetek vásárlására szánt összeg 38 százalékát, azaz a megyei magyarság számarányának megfelelően vettek magyar kiadványokat, amelyek mostanában kerültek a kölcsönző-részleg polcaira.
Vadonatúj, népszerű magyar nyelvű regényekkel bővült a Szatmár Megyei Könyvtár választéka. A kötetek nemrég érkeztek meg, regisztrációjuk folyamatosan zajlik, ezt követően kerülnek fel a kölcsönző-részleg polcaira. Az új, kikölcsönözhető könyvek között éppúgy megtalálhatók Nyirő, Márai, Coelho vagy Rejtő művei, mint Swen Hasses háborús regényei, Tom Clancy vagy éppen Stephen King izgalmas írásai. Kölcsönözhető A tetovált lány és A szürke ötven árnyalata, valamint Frei Tamás sikerkönyve, A bankár is. A fiatalabb olvasókat a Szent Johanna Gimi tinisorozattal és Harry Potter regényekkel várják a könyvtárba, a gyermekkönyveket kölcsönző részlegen is sok a magyar nyelvű újdonság. "Természetesen minden új címet és szerzőt nehéz lenne felsorolni, ezért azt tanácsoljuk mindenkinek, hogy ha egy könyvre kíváncsi, keressen rá a megyei könyvtár honlapján, így kiderül, hogy megvan-e a kollekcióban, kölcsönözhető-e, vagy mikor hozzák vissza" - mondja Veres István, a könyvtár felnőtt-részlegének vezetője.
"A tavalyi évben a Szatmár Megyei Könyvtár 95.640 jelt költött új könyvek vásárlására - ennek az összegnek pedig a 38 százalékából lett magyar könyv vásárolva" - magyarázza György Ildikó, a könyvtár főkönyvelője. A Könyvtár-törvény kimondja, hogy a kisebbség számarányának megfelelően kell kisebbségi nyelven írt könyveket beszerezni, ezt úgy tűnik, hogy 2016-ban tartották be először. A magyar nyelvű kötetetek további 11 ezer lej értékben bűvültek a Márai Könyvtárellátó Programnak köszönhetően és a magányszemélyektől adományként kapott kiadványok között is sok a magyarul írott.
A kollekcióban egyébként 53 százalék román, 29 százalék magyar és 18 százalék más nyelvű kiadvány szerepel. A látogatók rendelkezésére összesen 423.318 könyvtári egység, azaz kötet, dokumentum, újság, stb. állt. szatmar.ro

Úgy néz ki, bele kell nyugodniuk a brassaisoknak, hogy nem indul elméleti 9. osztályuk
Nem változtatta meg a Kolozs megyei tanfelügyelőség a korábbi döntését, miszerint jövő tanévtől az elméleti 9. osztályáról le kell mondania a Brassai Sámuel Elméleti Líceumnak - tájékoztatott Török Zoltán. A főtanfelügyelő-helyettes elmondta, a vezetőtanács pénteken ült össze, hogy az oktatási minisztérium kérésére döntsenek az ügyben.
A szülők és a tanári kar februárban fordult az oktatási minisztériumhoz, hogy bírálják felül a tanfelügyelőség januári határozatát, miszerint az iskolában jövő tanévtől csak a szakosztály maradhat meg kilencedikben.
Az iskola azt szeretné, ha már mindenképp le kell mondaniuk az egyik kilencedik osztályukról, akkor az a szakosztály legyen, és ne az elméleti. Kérésüket azzal indokolták, hogy így elkerülhető annak veszélye, hogy az iskola kikerüljön az elméletiközépiskola-besorolásból. A tanfelügyelőség vezetőtanácsa februárban már egyszer elutasította a Brassai Sámuel Elméleti Líceum beiskolázási tervének módosítását, nem adva helyt sem a tanári kar, mint a szülők kérésének. Az iskola ekkor fordult a minisztériumhoz.
Király András oktatási államtitkár a Maszolnak korábban elmondta, a közoktatásért felelős vezérigazgatóság felvette a kapcsolatot a főtanfelügyelővel, Valentin Cuibusszal, aki megerősítette, nem akar változtatni az eredeti beiskolázási terven. Ezt írásban is közölték.
A kisebbségi oktatásért felelős igazgatóság a Kolozs megyei tanfelügyelőség válaszára átiratban reagált. „A kisebbségi oktatásért felelős igazgatóság igazgatója, Szőcs Domokos és jómagam közöltük a dokumentumban, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a szülők kérését, akik az elméleti osztály megtartásáért állnak ki. Azt kértük a szülők, a módszertan és az iskola vezetőtanácsának kérése nyomán, hogy bírálják felül korábbi döntésüket, amely szerintünk nem korrekt. A tanügyi törvény is kimondja, hogy a szülő választja meg az iskolát” - közölte Király András.
Az átirat kézbesítése után ült össze a Kolozs megyei tanfelügyelőség vezetőtanácsa pénteken, és tartott ki korábbi álláspontja mellett ugyanazon érvek mentén, amelyekre korábban is hivatkoztak.
Februárban a tanfelügyelőség arra alapozta döntését, hogy drámaian csökkent a magyar diákok száma, a román tagozaton működő szaklíceumi osztályokhoz képest pedig nagyon kevés a magyar tagozaton működő ilyen profilú kilencedik osztályok száma. "Magyar tagozaton mindössze három szaklíceumi kilencedik osztály működik: a Brassaiban a turizmus, az Apáczai Csere János Elméleti Líceumban a könyvelői osztály, és még egy a Báthoryban. A cégvezetők jelezték, sok szakmunkásra van szükség. A román tagozaton, ha hozzányúltak a szakközépiskolai osztályokhoz, akkor ezeket szakiskolai osztályokká alakították át" - mondta Török Zoltán főtanfelügyelő-helyettes.
Arra a kérdésre, hogy a tanfelügyelőség pénteki döntése mennyire vehető véglegesnek, Török Zoltán elmondta, Valentin Cuibus főtanfelügyelő ezen a héten Bukarestben tartózkodik, és „egészen biztos, hogy a minisztérium képviselőivel is találkozik”. maszol.ro

Évtizede „kipipált” jogok megsértéséről tájékoztatták erdélyi jogvédők az ET szakértőit
Évtizede "kipipált" jogok megsértéséről tájékoztatták erdélyi magyar civil jogvédők az Európa Tanács (ET) szakértőit, akik a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásakor tett romániai vállalások tiszteletben tartásáról tájékozódtak Kolozsváron.
A civil jogvédők és az ET szakértők hétfői megbeszéléséről Szigeti Enikő, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) elnöke, Bethlendi András, az Advocacy Group for Freedom of Identity (AGFI) vezetője, valamint Toró Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) szakértője számolt be egy hétfői kolozsvári sajtótájékoztatón. A CEMO és az AGFI, valamint az EMNT és az SZNT is árnyékjelentést nyújtott be a keretegyezménnyel kapcsolatos román kormányjelentéshez.
Amint a civil jogvédők hangsúlyozták, olyan témákat ajánlottak a kisebbségvédelmi szakértők figyelmébe, amelyeket az ET több mint egy évtizede "kipipáltnak tekint", és amelyeket az RMDSZ a politikai hatalom részeseként nem vethetett fel.
Szigeti Enikő elmondta: az ET a nyelvi jogokat először rögzítő közigazgatási törvény 2001-es elfogadása óta megoldottnak tekinti a többnyelvű feliratozás kérdését. Hozzátette, most arra világítottak rá, hogy a keretegyezménnyel kapcsolatos legutóbbi ajánlás ellenére Marosvásárhelyen a hatóságok megakadályozzák a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését, és a bíróságok az ET erre vonatkozó ajánlása ellenére sem tekintik úgy, hogy a többnyelvűséget az utcanevek és az egyéb földrajzi nevek területén is érvényesíteni kell.
Bethlendi András a kolozsvári többnyelvű helységnévtábla példáját hozta fel arra, hogy immár 15 éve tagadnak meg olyan jogokat a magyarságtól, amelyek teljesítését Románia vállalta a keretegyezményben. Amint elmondták, ezekben az ügyekben azért hitelesebb a civil fellépés, mert mind Marosvásárhelyen, mind Kolozsváron az RMDSZ is részese volt annak az adminisztrációnak, amely a jogok érvényesítését megtagadta.
Toró Tibor hozzátette: a politikatudományban erősen él az a nézet, hogy a kisebbségi jogok kezelésére a legjobb megoldás, ha a kisebbség reprezentatív szervezete része a hatalomnak. "Azt mutattuk be, hogy nem biztos, hogy ettől megoldódnak a problémák. A kormány jelentésében feldolgozott három évből az RMDSZ kettőt kormányon töltött, és ez idő alatt csak gyűltek a problémák" - jelentette ki.
A politológus úgy vélte, hogy a szakértők megértették: sokszor a magyar polgármesterek is "öndiszkriminációt hajtanak végre", mert rajtuk is múlik, hogy településükön nem érvényesülnek a kisebbségi jogok.
A civil jogvédők elmondták: az ET szakértői júniusra készítik el a jelentésüket a kisebbségvédelmi keretegyezmény romániai tiszteletben tartásáról. A dokumentum az év második felében kerül az ET miniszteri tanácsa elé, és az ET körülbelül egy év múlva fogalmazza meg a Romániának szánt ajánlásait. Hozzátették, mind a jelentés, mind az ajánlások fontos eszközei lehetnek az erdélyi magyar jogérvényesítésnek.
A kormány 2016 márciusában, mintegy két és fél év késéssel nyújtott be az Európa Tanácshoz jelentést arról, hogy miképpen teljesítette a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásakor, 1995-ben tett vállalásait. A 270 oldalas kormányjelentés a 2010 és 2013 közötti időszakot öleli fel, és a nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak a kiterjesztéséről számol be. A jelentéshez az RMDSZ és erdélyi magyar jogvédő szervezetek is árnyékjelentést csatoltak. maszol.ro

Dragneának már nem célja, hogy miniszterelnök legyen
Már nem szeretne miniszterelnök lenni, bármit is döntsön ezen a héten az Alkotmánybíróság - jelentette ki Liviu Dragnea, a PSD elnöke vasárnap a România TV műsorában. "Ami történt, az már történelem. (...) Már nem célom, hogy kormányfő legyek. Most már az a célom, hogy képességeimhez mérten vezessem a képviselőházat és Călin Popescu Tăriceanuval együtt a parlamentet, és minden erőmmel támogassam a kormány tevékenységét, függetlenül attól, hogy mit mond az Alkotmánybíróság" - jelentette ki az alsóház elnöke. Az Alkotmánybíróság április 4-re halasztotta a döntést azzal a kifogással kapcsolatban, amelyet a Nép Ügyvédje nyújtott be a 2001/90-es törvény ellen. Az említett jogszabály kimondja, hogy csak azok a személyek lehetnek a kormány tagjai, akik nincsenek jogerősen elítélve büntetőjogi perben és nem áll fenn esetükben összeférhetetlenség. agerpres; Transindex.ro

„A nemzetközileg elismert tudás érték Erdélyben”: nyílt levelet küldtek CEU-ügyben erdélyi értelmiségiek
Nyílt levelet írt Balog Zoltán magyar emberierőforrás-miniszternek száz erdélyi értelmiségi, azt kérve, hogy vizsgálja felül és vonja vissza azt a törvénymódosítási javaslatát, amely következtében ellehetetlenülne a Közép-Európai Egyetem (CEU) működése. "Kétségtelen, hogy a gazdag hagyományokra visszatekintő peregrinációk történetéből Ön is tudja: az előző évszázadokban számos fiatal diák megfordult nyugati egyetemeken, és tért haza Erdélybe tudásban, lélekben gazdagodva. Ők jelentős mértékben hozzájárultak a magyar tudományosság fellendüléséhez; de erdélyiségünk, illetve magyarságunk megőrzéséhez, megmaradásához is. Az 1990-es rendszerváltást követő időkben a Közép-Európai Egyetemről hazatérő fiataljaink hasonló értéket képviselnek az erdélyi magyar társadalomban" - írja a nyílt levélben. Az aláírók szerint "nekünk létfontosságú érdekünk, hogy benne maradjunk a nemzetközi tudományos vérkeringésben, amelynek fontos központja a budapesti székhelyű Közép-Európai Egyetem". Transindex.ro

A bukaresti Közigazgatási és Politikatudományi Egyetem oktatói is kiállnak a CEU mellett
A bukaresti Közigazgatási és Politikatudományi Egyetem (SNSPA) több tanára is kiállt a Közép-Európai Egyetem (CEU) mellett, írja a Hotnews. Az angolul megfogalmazott üzenetben az aláírók azt írják, itt Romániában is megpróbálkozott a politikum a felsőfokú oktatási intézmények kontrolljával, de ezt egyelőre "kesztyűs kézzel" tették, és egyértelmű számukra, hogy a magyar hatóságok viszont "vasököllel" lépnek fel a CEU ellen. Úgy vélik, egy ilyen támadás abszurd és egy szabad, demokratikus társadalomban felfoghatatlan. Az oktatók szolidaritásukat fejezik ki az CEU-val, és bármilyen segítséget felajánlanak az egyetemnek. A nyilatkozatot 23 oktató írta alá, de a lista nyitott marad. Az aláírók közül többen a CEU diákjai voltak. Nem írta alá azonban Remus Pricopie, az egyetem rektora, volt oktatási miniszter.
(hírszerk.) Transindex.ro

Magyarország szükség esetén mérlegeli, hogy kerítést építsen a román határra
A román hatóságok most szigorúan őrzik a határt, azonban szükség esetén Magyarország mérlegeli majd a román partnerekkel együtt, van-e szükség műszaki akadályrendszerre - mondta a magyar miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója az M1 aktuális csatornán vasárnap este. Bakondi György közölte: a román-szerb és a horvát-szerb határon is "nőtt a migrációs nyomás" az elmúlt napokban, a kedden érvénybe lépett jogi határzár miatt. A románok szigorúan ellenőrzik a határt, jogszerűen együttműködnek a magyar hatóságokkal, most nem indokolt határrendészeti változtatás - mondta. Hozzátette, a 2015-öshöz hasonló migrációs nyomás esetén nehézségek támadhatnak, ezért szükség esetén mérlegelik a román partnerekkel együtt, van-e szükség, és ha igen, hol műszaki akadályrendszerre. mti; Transindex.ro

In memoriam Tormay Cécile
Nyolcvan éve huny el a kiváló írónő, műfordító, közéleti szereplő, akinek személyét és munkásságát a kommunista rendszer idején teljes elhallgatás övezte.
Nádudvari Tormay Cécile Budapesten született 1875-ben, Mátraházán hunyt el 1937. április 2-án. Ősei mind apai, mind anyai ágon német származású polgárok voltak. Anyai dédapja Spiegel (Tüköry) József építési vállalkozó, Széchenyi István munkatársa a Lánchíd építésében. Apai nagyapja, Krenmüller (Tormay) Károly honvédőrnagyként vett részt az 1848–49-es szabadságharcban. A Tormay család a 19. század végén kapott nemességet, Nádudvaron vásároltak földbirtokot. Édesapja Tormay Béla mezőgazdasági szaktekintély, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, államtitkár, 1896-ban nemességet és nemesi előnevet szerzett Ferenc József magyar királytól. Édesanyja Barkassy Hermin. Iskolai tanulmányait magántanulóként végezte. Német, olasz, francia, angol és latin nyelven eredetiben tanulmányozta a világirodalmat. 1900 és 1914 közötti külföldi utazásai elősegítették nemzetközi ismertségét.
Első könyvei az Apródszerelem (1899) című novelláskötet és az Apró bűnök (1905) elbeszéléskötet. Első sikeres regénye az Emberek a kövek közt (1911), amely egy horvát pásztorlány és egy magyar vasutas fiú tragikus szerelmét beszéli el. Megjelent angol, német, olasz, francia és svéd nyelven is. A régi ház (1914) családregény, a biedermeier kori Pest ábrázolása. Ezzel a regényével az MTA Péczely-díját nyerte el, amellyel a legjobb történelmi regényeket díjazták. Ez a könyv is számos nyelven megjelent: németül, svédül, dánul, angolul, finnül, hollandul, olaszul, észtül és franciául. Bujdosó könyv (1920–1921) című naplószerű regénye az 1918. október 31-étől 1919. augusztus 8-áig terjedő időszakról (őszirózsás forradalom, bolsevik diktatúra) szól. Német, angol és francia nyelven is megjelenve világsikert aratott. Klebelsberg Kuno felkérésére latinból magyarra fordította középkori legendáinkat Magyar Legendárium (1930) címen. Úti élményeiről szólnak a Firenzét bemutató A virágok városa (1935) és a Szirének hazája (1935) szicíliai útirajzok. Az ősi küldött című regénytrilógiája a tatárjárás korában játszódik: a Csallóközi hattyú (1933) és A túlsó parton (1934) után A fehér barát (1937) az írónő halála következtében félbeszakadt, azt végül Kállay Miklós író fejezte be.
1923-tól haláláig szerkesztette a Napkelet című folyóiratot. A Bujdosó könyv című művében leírt több gondolata miatt a baloldal antiszemitának bélyegezte, amit mindmáig terjesztenek róla. Akárcsak állítólagos leszbikus orientációját.
1919 januárjában létrehozta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevű konzervatív-keresztény szellemiségű női szervezetet, amelynek célja Károlyi Mihály ellenzékének (főképp Bethlen István új pártjának) támogatása az 1919 tavaszára tervezett választásokon. Később a szervezet hivatalosan is támogatta a numerus clausus fenntartását, Tormay Cécile pedig szimpatizált a kibontakozó olasz fasizmussal.
1930-ban kulturális tevékenysége elismeréseként a Corvin-koszorú tulajdonosa lett. 1935-ben egyhangúlag választották a Népszövetség Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságába, a Marie Curie halálával megüresedett székbe. Az év július 16-ai megnyilatkozásában síkraszállt Trianon igazságtalanságai ellen. 1936-ban Hankiss János, Horváth János, Pap Károly és Pintér Jenő, 1937-ben ugyanez a négy ajánló és Fredrik Böök jelölték a Nobel-díjra, de sosem kapta meg.
2012. március 31-én avatták fel Tormay Cécile szobrát a budapesti Józsefvárosban, a Szent Rókus Kórház előtti parkban. Az írónő innen nem messze, a Kőfaragó utca 3. szám alatti házban lakott, melynek falán szintén megemlékeznek róla. 2012. április 15-én avatták fel Mátraházán, a Hotel Ózon Residence parkjában az írónő emlékoszlopát, melyet Tóth Péter szobrász készített. 2012-ben posztumusz Magyar Örökség díjban részesült. itthon.ma

Ne csak őrizd, gyűlöld!
Parászka Borókától megszokhattuk, hogy írásait az öncélú provokáció, a tudatos manipulálás és a beteges magamutogatási kényszerből fakadó nagyotmondás jellemzi. A magyar olvasó ennek megfelelően a helyén kezeli ezt a tehetséges, ám képességeit rendre a magyarság ellen hasznosító szellemi kútmérgezőt.
Parászka, amióta a szellemi kútmérgezés nyomtatott formában már nem kifizetődő gazdái számára, az interneten folytatja újságírásnak álcázott gyűlöletkampányát, mely kizárólag csak a magyarok, a heteroszexuálisok és általában a normalitás ellen irányul. Az elmúlt években megismert stílust és módszertant most azonban tovább fejlesztette, hiszen felcsapott feljelentőnek is, nem átallva a Facebook egyik zárt csoportjában megjelenő véleményeket eljuttatni a román hatóságokhoz.
Az erport.ro portálon megjelent írása szerint a gyergyószentmiklósi cigányok házainak felgyújtása kapcsán elhangzott keresetlen, és sok esetben kemény véleményeket Parászka képernyőmentéssel összegyűjtötte, majd amint írja, eljuttatta az illetékes hatóságnak. A legszebb pártállami besúgói magatartást idéző hőstettre minden bizonnyal büszke Parászka ezután élvezettel csámcsog az általa összegyűjtött vélemények sokszor valóban nem éppen szalonképes kifejezésein, mintegy demonstrálva, hogy lám a székelyek micsoda vademberek, embertelen, kirekesztő és fajgyűlölő közösség tagjai.
Attól a számára minden bizonnyal ismeretlen ténytől tekintsünk most el, hogy a magyar nyelv igen ékesen vall a cigánysággal való évszázados viszonyunk nem éppen felhőtlen voltáról. Elég csak a cigánykodik, cigányútra megy kifejezésekre utalni. Az viszont sokkal súlyosabb, hogy Parászka liberális vakságában nem tudja, vagy nem akarja meglátni azt a tényt, hogy a magyar – cigány együttélés hatalmas bajokkal terhelt, és ezeknek a bajoknak nem a magyarság az okozója. Az ő szemüvegén keresztül nézve, a cigányok csakis áldozatok lehetnek, a magyarok pedig csakis kirekesztő, a rasszizmust intézményesítő, előítéletes, mucsai és bunkó népek.
Mondhatnánk azt, hogy Parászkának is joga van a véleményéhez, akkor is ha teljesen megalapozatlan, vagy éppen nettó hülyeség. Ez igaz is, és ezt valószínűleg ő is így gondolja, de másokra már nem vonatkoztatja. Szerinte ugyanis a szólásszabadság az, amit neki szabad kimondania, a vélemény pedig csakis akkor szent és sérthetetlen, ha az övével egyezik. Igazi liberális alapvetés, nemde? Az igazság az, hogy Parászka igazi népi demokrata, egy valódi szellemi ÁVH keretlegény (leány, vagy aminek éppen érzi magát), aki egyre fogyatkozó eszközeivel nem csak afelett igyekszik őrködni, hogy neki és gazdáinak nem tetsző nézetek ne láthassanak büntetlenül napvilágot még a közösségi oldalakon sem, hanem szívből gyűlöli is azokat akik nem osztoznak vele a kötelező liberális utópia épp aktuális változatán. Vagyis nagyjából az olvasó, gondolkodó emberek kilencven százalékát.
Beteges gyűlöletének egyik jellegzetes megnyilvánulása a fentebb említett írásának utolsó bekezdése, ahol alig burkoltan utal arra, hogy a cigányok házainak felgyújtásáért Vona Gábor, a Jobbik és az EMI tábor szervezői a felelősek, hiszen az EMI tábor a gyújtogatás helyszínétől néhány kilométerre található. Ez tehát a Parászkai világkép: Jobbikosok a spájzban, ártatlan áldozat cigányok, emberevő rasszista székelyek. Az ilyen esetekben szokták joggal kérdezni: orvos látott már?
Barta Béla / itthon.ma/szerintunk

Lángoló putrik
Ismét olyan esetek borzolják a kedélyeket Romániában, amelyek rontják a romák és a többségi lakosság közötti békés együttélés esélyeit, alkalmat adva ugyanakkor az indulatok elharapózására.
Ezúttal Gyergyószentmiklóson torkollott erőszakba és bosszúba a cigányok garázdálkodása, valószínűleg nem sokon múlt, hogy a hétvégi gyújtogatás nem követelt emberáldozatot. Aki a részletekre kíváncsi, értesülhet a történtekről és annak kiváltó okairól. Mint az várható volt, az incidens a szokásos forgatókönyv alapján kapott visszhangot. Sokak szerint a cigányok megérdemelték az erélyes fellépést, hiszen megengedhetetlen, hogy kéregetésből, lopásból, rablásból éljenek, és fenyegessék a lakosságot, eközben mások a rasszizmus egyik megnyilvánulását látják az önbíráskodásban és az azt helyeslő magatartásban.
Sokkal közelebb vinne a megoldáshoz, ha a Gyergyószentmiklóson, a Székelyföldön és Romániában sokadszorra előforduló konfliktust nem etnikai, hanem társadalmi és büntetőjogi problémaként kezelnénk. A 30 ezer lejt tartalmazó táskát nem azért emelte el az útkereszteződésnél várakozó autóból a két tizenöt éves suhanc, mert roma, hanem mert tolvaj. Mint ahogy az önbíráskodók sem azért gyújtogatták fel a cigányok házát, mert – a város etnikai összetételéből fakadóan vélhetően – magyarok, hanem mert hajlamosak a bosszúra, és megelégelték a hatósági totojázást. Ha pedig mindebben egyetértünk, akkor nem is járunk olyan messze a megoldástól.
Románia máig adós a cigányság felzárkóztatásával, bár mélyenszántó ötletek és nagyívű stratégiák garmadával születtek a rendszerváltás óta, a közösség tagjainak többsége szegénységben, tanulatlanul él, és könnyen a bűn, a törvénytelenség útjára lép. Első lépésként tehát gyerekeik iskoláztatására kell kötelezni a roma szülőket, akár a szociális segély megvonásának ódiumával is, továbbá munkát kell adni a felnőtteknek, ami az egyre akutabb munkaerőhiány közepette nem is olyan ördöngös feladat. Emellett a bűnüldöző szerveknek is változtatniuk kell a hozzáállásukon, a törvénytisztelő polgár zsebében ugyanis kinyílik a bicska az olyan mentegetőzések hallatán, miszerint „a hatóságoknak nehéz fellépniük", vagy „sajnos kevés eszköz áll a rendelkezésünkre".
Bármennyire is elítélendő, ha valaki saját hatáskörbe vonja az igazságszolgáltatást, nem lehet csodálkozni az önbíráskodáson, amikor hónapokon, éveken keresztül azt tapasztalni, hogy egyesek büntetlenül garázdálkodhatnak, rájuk úgyse sújt le a törvény haragja. A megoldáshoz állami beavatkozásra, önkormányzati koordinációra, hatósági fellépésre, széleskörű társadalmi összefogásra van szükség, a lángoló putrik látványa nem vezet sehová.
Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)

Impériumváltás Erdélyben: ez történt a Trianon előtti hónapokban

Diákkórusok napjai
Díjakkal tértek haza a sepsiszentgyörgyi diákkórusok a múlt héten Marosvásárhelyen tartott régiós versenyről, hétfőn este pedig hatodik alkalommal szervezték meg a megyeközponti Krisztus Király-templomban a Diákkórusok fesztiválját. Mindkét esemény bizonyította: a közös éneklésnek olyan ereje van, amire a művészetekben alig van példa, a gyermekek, ifjak hangján felcsendülő dal lelki örömet nyújt előadónak, hallgatónak egyaránt.
A kórusolimpia körzeti szakaszán Beszterce-Naszód, Hargita, Maros, Szeben, Brassó és Kovászna megye tartozik egy csoportba, külön kategóriában versenyeznek az elméleti, a művészeti és az egyházi iskolák kórusai. A 12–15 perces repertoár: egy népdalfeldolgozás, egy román dal és különböző korok kórusművei.
A sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum Sipos Zoltán vezette Eufónia kórusa a saját kategóriájában második helyezést ért el 96 ponttal, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum (karvezető Szőts Dániel) és a Székely Mikó Kollégium (karvezető Dombora Anna) énekkara 96, illetve 95 ponttal szintén második díjat kapott. Nem először fordul elő, hogy a díjazás különböző okokból elégedetlenséget szül a résztvevők körében, emiatt vannak megyék, amelyek nem küldenek kórust erre a versenyre, idén is rossz szájízzel tértek haza a versenyzők. Többen kifogásolták, hogy az elméleti iskolák győztesének a brassói Andrei Şaguna Középiskola leánykarát hirdették ki, bár előadásuk valóban megérdemelte a száz pontot, egy egynemű kórus nem mérhető össze a vegyes karral – érveltek a karvezetők. Karácsonyi Gabriella, a zsűri Kovászna megyei képviselője érdeklődésünkre elmondta, a versenyszabályzat nem pontosít ilyen tekintetben, így tulajdonképpen nem történt szabálysértés, de valóban mást jelent egy vegyes kar és egy egynemű kórus. A jelen lévő öt művészeti iskola közül a száz pontot és az országos versenyre jutás jogát a besztercei kórus nyerte, de a zsűri a kisebb pontszámú marosvásárhelyi és a brassói énekkarnak is első díjat ítélt, ami szintén szokatlan a kórusolimpián.
A tegnap esti sepsiszentgyörgyi dalos találkozón az említett három diákkaron kívül a Krisztus Király-templomban fellépett a Plugor Sándor Művészeti Líceum Lőfi Gellért vezette Campanella gyermekkórusa, az iskolák önálló produkciói után a négy énekkar közös előadásában csendült fel Lisznyai Szabó Gábor feldolgozásában az Ároni áldás.
Fekete Réka / Háromszék; Erdély.ma