A számon tartott országtól a Székely Hadosztályig
Nagyváradon és Marosvásárhelyen is bemutattuk – Romsics Ignác előadásait megelőzően – azt a könyvet, mely Szilágyi Aladár kortárs magyar történészekkel folytatott beszélgetéseinek bővebb változatát tartalmazza. Bögözi Attila tudósítása.
Amióta a nagyváradi Szacsvay Akadémia és a marosvásárhelyi Kós Károly Akadémia történelmi előadássorozatát közössé tette (immár többéves ez az együttműködés), s ebbe a rendezvénysorozatba beszállt a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum is, a történelem, s azon belül jelesen a magyar történelem iránt érdeklődők köre Erdély-szerte olyannyira megsokszorozódott, hogy számuk magukat a kezdeményezőket is alaposan meglepte.
Persze, a növekvő érdeklődés egyformán szól történelmünk sorsfordító eseményeinek meg a történelemtudomány művelőinek elitjéhez tartozó szakembereknek, akiket az előadásokhoz évről évre sikerült megnyerni. Ebben elévülhetetlen érdemei vannak Romsics Ignác Széchenyi-díjas történésznek, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának, az Eszterházy Károly Főiskola professzorának, aki szakmai tanácsadóként teljes mellszélességgel állt a kezdeményezés mellé, s nemegyszer személyes kapcsolatait, szakmai tekintélyét latba vetve vonta be a sorozatba, a jeles tudósoktól a fiatal kutatókig minden kor, minden témájához a legavatottabb előadókat.
A programnak, főként annak nagyváradi modulja kapcsán, kezdettől fontos elemévé vált, hogy a felkért előadók egy-egy beszélgetés erejéig ellátogattak az Erdélyi Riport szerkesztőségébe, ahol a meghívottakkal Szilágy Aladár készített, önálló értéket képviselő interjúkat, melyekben, mint egyik váradi méltatója mondotta, maradéktalanul „érvényesül a kiváló előadók és a felkészült riporter összjátéka”. Ezek rövidebb változata a Riportban is megjelent, majd az év lezárultával a beszélgetések, kibővítve és kötetté szerkesztve könyv alakban is az olvasó asztalára kerültek.
Interjú-regényként olvasva
2015-ben Európa és Magyarország. Kényszerek és lehetőségek a magyar történelemben címmel a külkapcsolatok históriáját „járta körül” 17 előadás, a honfoglaló magyarok útkeresésétől Magyarország EU-csatlakozásáig, s e 17 előadás kapcsán készült interjúkat tartalmazza a Holnap Kulturális Egyesület gondozásában októberben megjelent A számon tartott ország - Kényszerek és lehetőségek a magyar történelemben alcímet viselő kötet.
Marosvásárhelyen, akárcsak Nagyváradon, a kötet bemutatására – nem véletlenül – Romsics Ignác akadémikus A Székely Hadosztály és a Tanácsköztársaság harcai című előadásának felvezetőjeként került sor, amikor a kötetet szerkesztő Szűcs László kérdéseire válaszolva Szilágyi Aladár arról is beszélt, hogyan tett eleget az interjúk készítése közben azon céljának, hogy ezek egyszerre legyenek ismeretterjesztő jellegűek és mítoszrombolóak, ugyanakkor ne ismétlődjenek a korábban napvilágot látott kötetekben már felvetett dolgok.
A marosvásárhelyi est házigazdája, Markó Béla, a kötethez írt előszavában írja: Szilágyi Aladár „kérdései olyan többletet adtak hozzá az egyébként is fontos előadásokhoz, hogy végig élvezettel követtem, amint sajátos erdélyi szempontjainkat beviszi a beszélgetésekbe. Ahogy manapság mondani szokás, „interaktívak” ezek a szövegek, az interjú műfaja élővé teszi a régmúlt eseményeket, és talán nem túlzás azt mondani, hogy valamiféle izgalmas, lebilincselő tankönyvként is használható ez a kiadvány. Jó is lenne, ha minél többen így vennénk a kezünkbe. Én legalábbis így olvastam, interjú-regényként úgymond, egy olyan történet megelevenítéseként, ami napjainkig tart, de remélhetőleg nem lesz sohasem vége.”
A könyvbemutató közönsége számos műhelytitkot is megtudhatott Szilágyi Aladártól arról, miként egészítette ki az előadásokat, mi újat tudnak mondani manapság a kortárs magyar történészek, milyen lehetőségei vannak a szakembereknek, hogy valóban újat mondjanak a történelemről. A mindvégig érdekes szerző-szerkesztő párbeszédből összességében arra is választ kapott a hallgatóság, amit Markó Béla a kötet előszavában úgy fogalmazott meg, lehet-e a történelmet úgy olvasni, mint egy olyan történetet, amelynek van kezdete és vége, szemlélhetjük-e úgy saját történelmünket, mint egy hatalmas regényfolyamot, amelyben a szereplők erényei és hibái, netán bűnei döntő módon befolyásolják egy-egy drámai helyzet végkifejletét, hosszú időre meghatározva országok, emberek sorsát.
A Székely Hadosztály krónikája
A marosvásárhelyi rendezvény második felében Romsics Ignác akadémikus A Székely Hadosztály és a Tanácsköztársaság harcai címmel tartotta meg előadását. Abból indult ki, hogy röviden összefoglalta a több fronton zajlott első világháború végének történéseit, a magyarországi és erdélyi helyzetet, a román betörést és előrenyomulást. Néhány számadattal érzékletesen ecsetelte az akkori állapotokat: 1918 novemberében az összes magyar haderő alig volt több mint 30 ezer fő, Erdélyben néhányszáz főnyi katonaság állomásozott.
Az előadó véleménye szerint a Károlyi Mihály vezette Magyar Nemzeti Tanács programja a belső demokratikus átalakulás víziója volt, hiszen olyan elemeket tartalmazott, mint a háború azonnali befejezése, a német szövetség felmondása, Magyarország teljes függetlensége, demokratikus választások és szabadságjogok, szociális reformok, földreform. Viszont még azokban a zavaros időkben sem volt mit kezdeni az olyan kijelentésekkel, amelyeket például az akkori hadügyminiszter tett, aki többek között olyanokat mondott, hogy nem akar több katonát látni, amihez olyan ambiciózus terve is volt, mint a világbéke megteremtése…
Követve az események kronológiáját, a történész olyan tévhiteket is eloszlatott, mint amelyek a padovai fegyverszünettel kapcsolatosak, majd foglalkozott a nemzetiségi problémákkal, és a korszak olyan sajátos dilemmáival is, mint, hogy fogjanak-e össze a bolsevikok és a nacionalisták, vagy inkább össze kell fogni a kommunisták ellen, akár úgy is, hogy a románokkal való összeállás sem kizárt?
A Székely Hadosztály létrejöttét és működését ismertetve Romsics Ignác elmondta, hogy a Kolozsváron székelő Erdélyi Katonai Kerület parancsnoka, Kratochvil Károly ezredes, Apáthy Istvánnal, Kelet-Magyarország kormánybiztosával együtt úgy gondolta, a Károlyi-kormány pacifista politikája ellenére katonaságot kellene fölállítani Erdély védelmére.
Míg a Székelyföldön Verbőczy Kálmán főhadnagy és még néhány tartalékos tiszt toborzott, a Budapesten székelő, Jancsó Benedek vezette Székely Nemzeti Tanács szintén arra szólította fel a székely katonákat, hogy ellenállásra készüljenek.
Így jött létre a Székely Hadosztály magja, mely utóbb közel tízezer főre duzzadt, s amelyet Székely Hadosztálynak 1919 januárjában Festetics Sándor hadügyminiszter nevezett el.
Időközben március 21-én megalakult a Tanácsköztársaság, s az új helyzetben a Debreceni Székely Bizottság felajánlotta a béketárgyalás előkészítőinek, hogy megdöntik a budapesti bolsevista rendszert, ha garantálják, hogy lesz Székely Köztársaság – nagyjából a későbbi Észak-Erdély területén.
A Székely Köztársaságból nem lett semmi, mi több a román hadsereg előrenyomulási engedély kapott. Ennek útvonalát a professzor térképekkel mutatta be, vázolva a Székely Hadosztály helyzetét, harcait is, melyek eleve kudarcra voltak ítélve a két-háromszoros túlerővel szemben. Így az alakulat sorsa végképp megpecsételődött, s a kilátástalan helyzetben április 26-án Nyírbaktán aláírták a fegyverletételt, amin mit sem változtatott az a tény, hogy mintegy 4000 fő Verbőczy Kálmán vezetésével tovább harcolt a Vörös Hadsereg kötelékében.
A mindvégig érdekes, színvonalas előadás végén Romsics Ignác akadémikus hosszan válaszolt a közönség kérdéseire is.
erdelyiriport.ro

A romániai oktatás a magyar diákok szemével
A tanulók jogainak korlátozását, a közoktatás ingyenességének megkérdőjeleződését, a készségtantárgyak jeggyel történő osztályozását és a tanárok alulfizetettségét tartja a hazai oktatásügy legfontosabbnak tartott problémáinak a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége. Ezeket Hegedüs Csilla ügyvezető alelnökkel, az RMDSZ képviselőjelöltjével kommentáltattuk.
Sok romániai iskolában középkorinak nevezhető körülmények között folyik a tanítás – állítja a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (Makosz). A diákszervezetet arra kértük, sorolják fel a hazai oktatásügy általuk legfontosabbnak tartott problémáit.
A Maszolnak küldött lajstromuk szerint kifogásolják, hogy rengeteg iskola belső szabályzata felülír törvényeket, a diákok jogállásáról szóló miniszteri rendeletet, vagy éppen az alkotmányt. A Makosz szerint sok esetben olyan alapvető jogoktól megfosztják a tanulókat, mint a magántulajdonhoz való jog (telefonkészülékek elkobzása), vagy a szabad mozgáshoz való jog (az intézmény területének elhagyásának megtagadása).
A magyar középiskolások érdekvédelmi szervezete szerint a közoktatás ingyenessége sem adott teljes mértékben Romániában, bár ezen a téren az utóbbi időben tagadhatatlanul javultak az helyzet „Azonban könnyedén találhatunk olyan iskolát, amely arra kötelezi tanulóit, hogy önköltségből egyenruhát vásároljanak, ellenkező esetben gyakran az oktatáshoz való jogot is megvonják tőlük (megtagadva tőlük az intézménybe való belépést, ha nem hordják az előírt egyenruhát). Azon felül, hogy ez erkölcsileg elítélendő és kegyetlen, mélységesen alkotmányellenes is” – állapítja meg a diákszervezet.
A Makosz problémának tartja a román nyelv kisebbségek számára differenciáltan történő oktatásának hiányát. Szerintük a többségi társadalom és a kisebbségi etnikai közösségek is rengeteget veszítenek abból, hogy a lakosság jelentős részének komoly nehézségeket okoz a hivatalos nyelven történő mindennapi kommunikáció, a munkapiacra való belépés pedig jelentős részüknek közel teljesen ellehetetlenedett. A diákszervezet ugyanakkor emlékeztet, hogy az új tanterv már nagyobb hangsúlyt helyez a kommunikációra, de iskolai alkalmazása elhúzódik.
A magyar diákszervezet kontraproduktívnak tartja a készségtantárgyak jeggyel történő osztályozását. Ez az eljárás szerintük elsősorban azért helytelen, mert ezek a tantárgyak leginkább a gyermekek szorgalmuktól és odaadásuktól független, adottságfüggő készségeket mérnek fel. „Értelmetlen ilyen jellegű akadályokat görgetni a továbbtanulás elé” – írják.
Végezetül a Makosz a hazai oktatás problémájának nevezet tanárok bérezését is. „Köztudott, hogy a pedagógusok gyalázatosan alacsony bérekből kénytelenek élni, ami sokkal több puszta gazdasági problémánál. Be kell látnunk, hogy a tanárok társadalmunk alappillérei, munkájuk minősége évtizedekre meghatározhatja annak jövőjét, éppen ezért elengedhetetlen, hogy ez a bérezésükben is tükröződjön, egyedül ezzel állítható helyre e hivatás megbecsültsége” – fogalmaz a diákszervezet.
Hegedüs Csilla: a hangsúlyt most már a minőségre kellene helyezni
A Makosz problémalistájával a Hegedüs Csillát, az RMDSZ ügyvezető alelnökét szembesítettük, aki az „Örökségünk őre” program irányítójaként az elmúlt években közvetlenül a diákoktól is tudomást szerezhetett a gondjaikról, volt alkalma megismerni látásmódjukat, ha pedig sikerül bejutnia a parlamentbe – Kolozs megyei képviselőjelölt –, a törvényhozás szintjén segíthet is a problémáik megoldásában.
A politikus elöljáróban emlékeztetett: az elmúlt években sikerült megteremteni a magyar nyelvű oktatás feltételeit Erdélyben, óvodától a doktori iskoláig van lehetőség anyanyelven tanulni. Felidézte, az idén Szamosújváron és Magyarlapádon is alakult új szórványiskola, illetve Nagyenyeden befejeződött a Bethlen Gábor Kollégium felújítása.
„Tehát jó dolgok történnek, de azt hiszem most már itt az ideje annak, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzünk a magyar oktatás minőségére is”– jelentette ki Hegedüs Csilla. Hangsúlyozta, számára is a legfontosabb problémák közé tartozik a román nyelv differenciált oktatása vagy a pedagógusok fizetése, hiszen ezek is meghatározzák az oktatás minőségét. Szerinte a román nyelvet nem anyanyelvként kell oktatni, a kommunikációs gyakorlatokon kellene hogy legyen a hangsúly.
„A gyermekeink ne csak száz évvel íródott ezelőtt műveket olvassanak el. A Luceafărulból ma is passzusokat tudok kívülről, de az iskolában nem tanítottak meg arra, hogy hogyan kommunikáljak román nyelven, hogy a kedvenc példámmal éljek, hogyan kérjek Székelyföldön románul kenyere” – magyarázta a politikus, aki szerint szemléletváltásra lenne szükség az oktatásban.
Szemléletváltásra lenne szükség
Hegedüs Csilla úgy véli: mivel a világ is nagyon sokat változott, az oktatásnak is kellene idomulnia a digitális világ kihívásaihoz. Szerinte a szemléletváltás kulcsa, hogy kézzelfoghatóvá, gyakorlatiasabbá, élvezhetőbbé tegyék az iskolai tananyagot. Elmondta, hogy az Örökségünk őrei program kapcsán azt tapasztalta: a gyerekek hihetetlenül nyitottak az iskolán kívüli tevékenységekre, olyanokra, amiket ők töltenek meg tartalommal.
„Annyi fantáziával közelítették meg a kérdést, flash-mobot szerveztek, kisfilmet forgattak, Facebook-oldalakat működtettek, színdarabot írtak az illető műemlékről, tehát megszemélyesítették, emberközelivé tették a számunkra. Ezek a gyerekek hihetetlenül leterheltek, mégis óriási időt és energiát áldoztak erre a projektre, azért mert érdekelte őket, és azért mert élvezték” – részletezte Hegedüs Csilla.
Felvetésünkre a képviselőjelölt leszögezte: nem igaz az, hogy a mai gyerekeket nem érdekli az olvasás, és ezt a ma már egyetemista lánya példájából tudja. „Érdekli őket az olvasás, de mást arról, hogy mit olvassak, és csak utána alakult ki a saját ízlésem. A lányomnak és korosztályának sokkal hamarabb kialakult az ízlése” – fogalmazott a politikus.
maszol.ro

A rész és az egész
Időszámításunk előtt 820 táján Dido, Tyrosz királyának lánya, dúsgazdag férje meggyilkolása után Föníciából a mai Tuniszba menekült, ahol elment a vidék uralkodójához, és elmondta neki, hogy szeretne a tengerpart mentén egy földdarabot vásárolni, de nem nagyobbat, mint amekkorát egy marhabőrrel körül tud keríteni. Az uralkodó mosolyogva beleegyezett a szépséges királynő kérésébe, sőt nagylelkűen még meg is ajándékozta egy jókora marhabőrrel. Az okos Dido keskeny csíkokra vágta szét és a szeleteket összecsomózva olyan hosszú kötélhez jutott, amelyikkel jóval nagyobb földterületet lehetett elkeríteni a tengerparton, mint amekkorát az uralkodó elképzelt. Így alapította meg Karthágó városát, aminek később ő lett a királynője. Ez az úgynevezett Dido probléma: milyen mértani idom szükségeltetik ahhoz, hogy a legkisebb kerülettel a legnagyobb területet lehessen bekeríteni. Ez kissé konyhanyelven hangzik, a matematikusok szélsőérték-meghatározásokról beszélnek. Illetve beszéltek, jó ideig a síkban, majd olyan felületeken próbálkoznak, amelyekkel jobban leírható a makró- és mikróvilág, ha úgy tetszik, a minket körülvevő valóság szerkezete, hiszen ennek az általunk a mindennapokban használt két vagy három dimenziós változata csupán sajátos eset, igen erőteljes leegyszerűsítés.
Kristály Sándor csíki származású matematikus, kolozsvári egyetemi tanár viszont már nyilvánvalóan nem ezekkel, hanem a bevezetőben említett fogalmakkal dolgozik. Mint ahogyan Fejér Szilárd kézdi származású vegyész sem azon töpreng, hogy miként fertőznek a vírusok, hanem azért tanulmányozza kialakulásukat, hogy a nanoméretű gépekhez olyan nanoméretű eszközöket találjanak, amelyek adott feladat végrehajtása érdekében képesek spontánul szerveződni, és ehhez Cambridge-ben többek között Bill Gatestől is kapott ösztöndíjat. A gyergyói származású Andrew Balas az Egyesült Államok olyan neves egészségügyi informatikusa, aki digitális eljárásaival jóval használhatóbbá tette a szakterületet. A csíki származású Barabási Albert László hálózatkutató olyan törvényszerűségeket fedezett fel, amelyek bármiféle hálózati világban kezdve mondjuk az energetikai rendszerektől egészen a rákkutatásig használhatók.
Valamennyiük közös jellemzője, hogy ott állnak szakterületük élvonalában, a világ legjelentősebb tudományos lapjaiban publikálnak, és van közöttük még egy igen lényeges összekötő kapocs: mind a négyen erőteljesen kötődnek a szülőföldjükhöz, és úgy gondolják, hogyannak hagyományos értékei mellé fel kell zárkóztatniuk a tudományos értékeket is.
Ezért alapították meg a Pro Scientia Siculorum Egyesületet, amelyet kimondottan minőség-központúnak képzelnek el. Meggyőződésük, hogy csak az élvonalbeli tudományos kutatásoknak lehet jelentős akadémiai, kulturális, gazdasági, technológiai, illetve társadalmi hatása. Éppen ezért szó sincs valamiféle tudományoskodó klubról, hanem további tagjai is csak olyan nemzetközileg elismert, székelyföldi származású vagy valamiképpen székelyföldi kötődésű kutatók lehetnek, akik világszinten a legrangosabb tudományos folyóiratokban publikálnak. Úgy döntöttek, hogy az általuk megszervezett közös platformon, egyre erősödő kapcsolati hálójukkal, ösztöndíjak létesítésével, hatékony kommunikációval, szakmai segítséggel, tehetséggondozással támogatják a székelyföldi tudományos elit kialakulását, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ez a térség is felzárkózzon a tudás alapú társadalomhoz.
Akár úgy is fogalmazhatnék: a Székelyföld megőrzése nem elszigetelten, hanem versenyhelyzetben történjék, kihasználva a nyitott világnak azokat a lehetőségeit, amelyek számukra is elhozták a tudományos érvényesülés esélyeit.
Nem kis fába vágták a fejszéjüket, hiszen manapság az értékek és álértékek általános zűrzavarában, a nagyotmondások és közömbösség útvesztőiben, az egyéni hajtóerők és csoportos visszahúzó erők kettőségében kell megtalálniuk a sikerre vezető utat. Nem egyszerű, de ők, a rész és az egész viszonyáról gondolkodók tudják a legjobban, hogy nem is lehetetlen.
Székedi Ferenc
maszol.ro

Ellenőrző könyv magyarul
Nem minden iskolában élnek a törvény biztosította nyelvi jogokkal, ezért az oktatási minisztérium kisebbségi főosztálya felhívása alapján a megyei tanfelügyelőség értesítette az iskolákat az érvényben lévő jogszabályról. Leszögezik: a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató óvodák és iskolák belső kommunikációjában, a szülőkkel való értekezésben használható az oktatás nyelve, az ellenőrző könyv pedig az iskola és a szülők közötti levelezés eszköze. Ebből az következik, hogy magyarul is kitölthető.
Ez év májusáig egymásnak ellentmondó rendelkezések voltak érvényben az iskolákban használt okiratok nyelvi szabályozása tekintetében, emiatt minden iskola a saját értelmezése szerint alkalmazta a vonatkozó törvényt. Az oktatási minisztérium idei 3844-as rendelete világosan leszögezi, mi számít hivatalos okiratnak az iskolában, és pontosítja az ellenőrző könyv szerepét. Legtöbb helyen a szokás hatalma irányítja jelenleg is a gyakorlatot: ahol korábban is éltek a nyelvi jogokkal, ott a nem hivatalos iratokat most is magyarul fogalmazzák meg, ahol pedig még a magyar családnak szóló szülőértekezleti meghívó is román nyelvű, ott úgy is maradt. Ez alól a háromszéki iskolák sem kivételek. Még manapság is látunk magyar többségű tanintézmény üzenőfalán vagy a bejáratánál kizárólag román nyelven megfogalmazott értesítéseket. Például: csak románul olvasható a sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskola bejáratánál a titkárság programjára, az ingázók bérletének kiadására vonatkozó értesítés. De nem ez az egyetlen példa. Kiss Imre megyei főtanfelügyelő elmondta, azért emlékeztették az iskolákat a jogszabályra, mert az ellenőrző könyvek kitöltésének nyelve tekintetében vannak bizonytalankodók. Pontosították: ez olyan dokumentum, amelyben a tantárgyak neve, az elemisták tanulmányi eredményeinek minősítése és bármilyen üzenet magyarul írható.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Árapatak kettős ünnepe
Istentiszteleten emlékeztek a reformáció 499. évfordulójára a dombon álló református templomban vasárnap délután, majd népes tömeg jelenlétében tartották meg a kultúrotthonban a megyei tanács, a háromszéki RMDSZ és a Kovászna Megyei Művelődési Központ által ez évben is útjára indított Székföldi Napokat.
Igét hirdetett tiszteletes Egyed-Kolumbán László kilyéni református lelkipásztor, aki Mikeás próféta sorai alapján fejtette ki az igei üzenetet a lassan szórvánnyá fogyó helybeli gyülekezetnek. Lám, napjainkban is szükség van egyfajta reformációkra – hangsúlyozta –, nemcsak az emberek lelkében, hanem a mindennapi életben is, mert Istent nem lehet külsőségekkel elárasztani, s a belső reformálás szellemében el kell szállnia az önző énnek az emberi lelkekből, s helyette be kell költöznie az összetartásnak, a barátságnak és az emberi szeretetnek. A reformációt akkortól számítják, amikor Luther Márton, a szász választófejedelemség bibliamagyarázó professzora, német ágostonrendi szerzetes 1517. október 31-én kifüggesztette a wittenbergi vártemplom kapujára 95 pontba foglalt téziseit. Nézetei hosszas harcok árán utat törtek, és az általa vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a nála is radikálisabb Kálvin János genfi reformátor vezette irányzat a református vallás alapja. Az igehirdető lelkipásztort és Fülöp-Gál Lászlót, a helybeli gyülekezet lelkészét Iuliu Fărcaș nyugalmazott árapataki görögkeleti lelkész is köszöntötte. Az ünnepi úrvacsoraosztást követően a hívek a helybeli kultúrotthonba vonultak, és közösen tekintették meg a Székföldi Magyar Nap gazdag műsorát, amelyet Kiss Csilla műsortervező állított össze.
A rendezvényt Kovács László, a község polgármestere és helyi támogatója nyitotta meg. A vegyes lakosságú településen külön erkölcsi szabályai vannak a nemzetiségek együttélésének, amit ezután is be kell tartania minden etnikumnak s nekünk is ahhoz, hogy megtarthassuk magyarságunkat, s magyarként álljunk helyt a mindennapi kihívások és közösségépítés művelésében. A magyar napi rendezvény vendégeként szólt a helyiekhez Sütő Mária Rita, a Kovászna megyei RMDSZ szenátorjelöltje, aki rövid beszédében kiemelte a nemzeti identitás megtartásának és a szórványban való megőrzésének fontosságát. Az ünnepet az árapataki vallásórás gyerekek énekes-mesés műsorszáma nyitotta meg, amelyet a lelkészi család tanított be. Vastapsot kapott a Veres István fiatal karnagy vezette, alig egy éve megalakult sepsibükszádi Vallató tanuló- és ifjúsági fúvószenekar, amely remekelt gazdag műsorával, a fülnek kellemes hangzású indulókat, kórusműveket mutattak be. A programot a Százlábú Néptáncegyüttes folytatta gazdag verses-énekes és táncos műsorával, moldvai román, magyar és szászcsávási cigány táncokat vitt a községközpont színpadára. Az együttes ez év október elején ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját – emlékeztetett Virág Endre, a csapat jelen lévő szervező-koreográfusa. Énekek hangzottak el a helyi Langer Szerénke, Berecz Andrea, Dénes Imola tanulók részéről, magyar népdalokat énekelt a hétéves Csenteri Sára, Reményik Sándor Mindhalálig című versét az árapataki Bakó Pálné mondta el. A közönség soraiban ott ült a szomszédos erősdiek egy csoportja is, erősítve immáron azt a hagyományt, hogy „a székföldi magyar napok rendezvényein mind ott legyünk, és együtt fogadjuk magunkénak”. Fülöp-Gál László árapataki lelkipásztor, a rendezvény társszervezője mondott köszönetet a vendégművészeknek, és mindenkit a terített asztal mellé hívott.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Változóban a család fogalma
VÁLTOZÓBAN A CSALÁD FOGALMA. Ellenszavazat nélkül fogadta el a szenátus jogi bizottsága a polgári melegházasság tiltásáról szóló kezdeményezést, amelyet az ortodox egyházhoz közel álló Koalíció a családért indított. Mint tudott, a kezdeményezéssel az alkotmányt szeretnék módosítani úgy, hogy a család a férfi és a nő házasságán alapuljon. Jelenleg az alkotmány csupán házasulandó felekről beszél. A kezdeményezést a szenátus plénumának, majd a képviselőháznak is el kell fogadnia.
A sajtóban többen is felhívták a figyelmet arra, hogy ha a Koalíció a családért által javasolt szöveg kerül be az alkotmányba – „a család egy férfi és egy nő szabadon választott házasságán, egyenlőségükön, a szülők azon jogán és kötelességén alapul, hogy felneveljék, oktassák és képezzék a gyermekeiket” –, ez kizárja a család fogalmából például az egyszülős családokat, a házasodni nem akaró heteroszexuális párokat, a nagypapa, nagymama és unoka alkotta családokat is. (Maszol)
PONTA-ELMÉLETEK. Victor Ponta a România TV-ben arról beszélt, hogy a Colectiv Klubtűz tragédiáját Klaus Iohannis államfő szervezte, mert neki állt érdekében a Ponta-kormány megbuktatása. Kifejtette: olyan hazafiatlan és inkompetens politikusokat, mint Iohannis és Cioloş, még nem látott soha. Szerinte Iohannisnak annyi köze van az államelnökséghez, mint neki egy New Jersey-i baseballcsapat edzéséhez. „Remélem, nem szerveznek még egy Colectivet!” – fogalmazott, hozzátéve, szerinte Iohannis az ukrajnai fegyveres konfliktusok mintájára akarta leváltani a kormányt. Az összeesküvés-elméletek gyártásában Ponta barátja, Sebastian Ghiţă képviselő is jeleskedik, aki egyébként a România TV alapítója. Szerinte sem véletlen Iohannis és Cioloş hatalomra kerülése, mint mondta, bizonyos „okkult erők” még 2014-ben kidolgoztak egy titkos tervet Ponta menesztésére, akit meg is zsaroltak. (Főtér)
ÚJRA VACAKOL A KÁRTYARENDSZER. Az egészségbiztosítási pénztár közleménye szerint tegnap reggel 9 órától nem működik az informatikai rendszer, ezért offline üzemmódban teszik hozzáférhetővé az egészségügyi szolgáltatásokat. Múlt szerdán a kormány rendeletet hozott arra vonatkozóan, hogy az egészségbiztosítási pénztár megtéríti az orvosoknak és gyógyszertáraknak azokat az egészségügyi szolgáltatásokat, amelyek az offline időintervallumban történnek. Az egészségügyi kártyarendszer bevezetése óta annak meghibásodása többször is fennakadásokat okozott, legutóbb két héttel ezelőtt négy napon át szünetelt a rendszer működése. (Erdély FM)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kozma Mónika: a szenátorjelöltség számomra nem egy tisztséget, hanem kőkemény munkát jelent
A jövőt Erdélyben képzeli el, külföldön élt és tanult, 2009-ben költözött haza Erdélybe, Maros megyébe. Családot alapított, és itthon szeretné kamatoztatni azt a tudást, amit külföldi szakmai tapasztalatai során, illetve tanulmányai alatt szerzett. Kozma Mónika jelenleg Péter Ferenc megyei tanácselnök tanácsadója, de dolgozott már Budapesten, Londonban és Bukarestben is, számos környezetvédelmi intézmény élén tevékenykedett. A december 11-i parlamenti választásokon a szövetség színeiben szenátornak indul, úgy gondolja, hogy Maros megye csak akkor lehet erős, ha erős csapattal vág neki ennek megmérettetésnek.
1. Mi késztette Önt arra, hogy 2008-ben hazaköltözzön és ott hagyja a budapesti jól fizető munkahelyét? Mitől vonzó egy olyan Erdély, amely nem nyújt olyan anyagi és megélhetőségi lehetőségeket, mint egy nyugat-európai főváros?
– Mindig is erdélyinek vallottam magam, és bárhol éltem vagy dolgoztam, ezen az érzésemen semmi sem változtatott. Elsősorban azért költöztem haza, mert meggyőződésem, hogy Erdélyben van jövő! Azonban ezt a jövőt nekünk kell megálmodnunk és valóra váltanunk. Ez a mi feladatunk! Erdélynek egy olyan gazdasági stabilitásra van szüksége, amely minden állampolgárnak jólétet biztosít. A gazdasági egyensúly megteremtéséhez mindenkire szükség van kicsitől nagyig. Első körben vissza kell térnünk ahhoz az alapgondolathoz, hogy miben vagyunk mi egyediek, mi a mi erősségünk. Ezekre kell építeni, erre kell jövőt tervezni. Például Maros megye gazdasági fellendülésén sokat segítene a turizmus, illetve történelmi örökségünk bemutatása, de ugyancsak ezt a célt szolgálná a külföldi befektetők ide vonzása.
2. Ha a Maros megyei magyar lakosságot nézzük és azt, hogy Ön a harmadik a szövetség megyei szenátori jelöltlistáján, elmondhatjuk, hogy nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy bejusson a parlament felsőházába. Mégis vállalja a munkát, és dolgozik… Mi készteti munkára?
– Amikor eldöntöttem, hogy erre vállalkozom és jelöltetem magam, akkor feladatokra és nem funkciókra, tisztségekre vállalkoztam. Ezen feladatokat és vállalásaimat nem attól tettem függővé, hogy befutó vagy nem befutó helyre kerülök. Azt gondolom, hogy Maros megyének erős csapatra van szüksége, történelmi pillanatoknak lehetünk részesei, amikor minden kéz elkel. Elmondhatjuk, hogy egy korszak zárul le éppen, és egy új kezdődik. Ebben az átmenetben mindenkire szükség van, aki konstruktívan gondolkodik a jövőről.
3. Melyek lennének az első intézkedései környezetvédelmi szakemberként egy esetleges szenátori mandátum elnyerése során?
– Románia a hulladékgazdálkodás terén nagyon rosszul áll. A mostani, nem működő hulladék- gazdálkodás helyébe gyakorlatilag egy teljesen új rendszert kell kialakítani. Egy olyan országos integrált rendszerre lenne szükség, amely mindamellett, hogy megoldaná a hulladékgyűjtési és - kezelési problémákat, közben maximálisan tekintetbe venné a környezetvédelmi elveket is és felszámolná az országban mindenhol jelen lévő illegális hulladéklerakókat, amelyre jó megoldás lehet a hulladék feldolgozása és hasznosítása, elsődleges erőforrásként. Ehhez – véleményem szerint – már az iskolai oktatás során tudatosítani kell a gyerekekben a környezettudatos életmódot és meg kell tanítani nekik konkrét hétköznapi helyzetekben alkalmazni a környezetvédelmi elveket. Ez csak többéves stratégia keretében képzelhető el, és társadalmi szemléletváltásra van szükség, nem lehet egyik napról a másikra eredményt elérni. Szükség lenne mind a kerettörvény, mind a vonatkozó végrehajtási szabályok módosítására. Az lenne az első kezdeményezésem, hogy a hulladékgazdálkodásra vonatkozó jogszabályokat ne toldozzuk-foltozzuk, hanem kerettörvényt dolgozzunk ki erre, amelynek megalkotásába a társadalom minden szegmensét vonjuk be. Sokat elmond rólunk az a tény, hogy milyen környezetben élünk. A gazdasági fellendülést is a fenntartható fejlődés elve mentén kell elérni, és élhető környezetet kell biztosítanunk gyermekeinknek is.
Kérdezett: Stefan Renáta
Népújság (Marosvásárhely)

Újra emlékünnepség és huszárbál volt Marossárpatakon
Október 29-én, szombaton tizenegyedik alkalommal szerveztek hagyományőrző huszárbált Marossárpatakon. A rendezvény programja hasonló volt az elmúlt évekbeli "menetrendhez", idén is megemlékeztek az 1848 októberében vívott marossárpataki csatáról, aztán a helyi sportcsarnokban táncmulatsággal folytatódott a huszárok újabb találkozója.
A megjelent huszárcsapatok, meghívott vendégek néhány helyi hagyományőrző jelenlétében, a település történelmi szoborparkjában, megemlékeztek az 1848-49-es szabadságharc első győztes csatájáról, amely Marossárpatak határában zajlott 168 évvel ezelőtt. Elsőként Miholcsa József h.ő. huszár alezredes köszöntötte az egybegyűlteket, majd Göndör Rezső h.ő. huszárkapitány tartott történelmi ismertetőt a sárpataki ütközetről. "A marossárpatakiak nagyon büszkék arra, hogy a szabadságharc első győztes csatáját településük közelében vívták. A csata történetének különböző változatait olvastuk fel eddig, de a lényeg ugyanaz: 1848. október 31-én a Beczman ezredes vezette dandár Marossárpataknál szétverte Urban főleg népfelkelőkből álló hadát, akik így nem érhették el Marosvásárhelyt. Idén egy történész kordokumentált leírását hallgattuk meg" – tájékoztatotta az egybegyűlteket Miholcsa József hagyományőrző alezredes, a Mátyás- huszárok vezetője. A jelenlévők megtudhatták, hogy a szabadságharc első ütközete Marossárpatak határában, a Maros partján levő Berekben zajlott le október 31-én. A Beczman seregét alkotó háromszéki gyalogzászlóalj, 30-40 Mátyás-huszár és néhány ezer nemzetőr Urban serege ellen két irányból indított támadást, és fényes győzelmet aratott. Ezt követően a levert szabadságharcra emlékeztető Sebesült huszár szobornál koszorúztak az eseményen megjelent huszárcsapatok, majd a székely himusz közös eléneklésére került sor.
Állófogadás, vetített képes beszámoló, ünnepélyes megnyitó
Az emlékünnepséget követően a huszárok nótaszóval vonultak át a bál helyszínére, a közeli sportcsarnokba. Itt megkóstolhatták a marossárpataki Antalfi Zoltán és a nyárádszentsimoni Csipán Csaba messze földön híres szilvapálinkáját, amit hagymával díszített zsíros kenyérrel lehetett elnyomtatni. Az érdeklődők megtekinthették az előző huszárbálokról készült vetített képes beszámolót, amit helyenként Miholcsa József kommentált. Este nyolc órától került sor a bál ünnepélyes megnyitójára. Miholcsa József h.ő. huszár alezredes ünnepi beszédét követően Göndör Rezső h.ő. huszárkapitány olvasta fel a bál védnökének, a Castellum Alapítvány elnökének üzenetét, majd a marossárpataki Székely János hagyományőrző néptánccsoport lépett közönség elé ünnepi műsorával. A sárpataki tánc után Berekméri Réka, a marosvásárhelyi Művészeti Szaklíceum tanulója két huszárdalt énekelt. Közben a terem is benépesült, több mint másfél száz vendég táncolhatott és nótázhatott jókedvvel a rendezvényen. A huszárbált többek között megtisztelték jelenlétükkel dr. Vass Levente és Bíró Zsolt képviselőjelöltek, Csíki Zsolt marosvásárhelyi városi tanácsos, de magyarországi vendégek is voltak a táncmulatságon.
Az ízletes vacsora felszolgálása után (a körtvélyfáji Fehér Ló vendéglőben készült a finom pörkölt) a Mátyás- huszárok sikeres huszártánca következett. Kopogott a csizma sarka, csattogott a kard, csengett a huszárnóta. A közönség vastapssal jutalmazta a színvonalas produkciót.
Hajnalig tartott a táncmulatság
Idén sem maradt el a bálkirálynő megválasztása, amelyre éjfélkor került sor. A szervezők kérésének megfelelelően csak a díszmagyarba vagy népviseletbe öltözött lányokra szavazhatott az öt férfitagból álló zsűri. A bálkirálynő címet Mátyás Izabella kapta, az udvarhölgyei Makkai Orsolya és Berekméri Réka lettek.
Az ünnepélyes huszáravatáson négy olyan fiatal huszár tett fogadalmat és lett a hagyomány- őrző csapat tagja, akik egyéves próbaidő alatt bizonyságot tettek ló- és hazaszeretetükről. A huszárhagyományoknak megfelelően, a bajtársak kardlappal fenekelték el az újoncokat, jó tanácsokkal látták el őket. Értékes nyeremények találtak gazdára: népművészeti tárgyakat, finom italokat, gyümölcsökkel teli kosarakat, berámázott huszárképeket, kis háziállatokat vihettek haza a szerencsésebbek. A hajnali kóstolót követően reggelig tartott a tánc, a nótázás.
Az idei huszárbál szervezője a marossárpataki 15. Mátyás huszárcsapat volt, de a rendezvény egyik főtámogatójaként említhetjük a Marossárpatakért Egyesületet és a helyi önkormányzatot is. A talpalávalót népzenészek húzzák, besegített Csekme Attila billentyűs, a falu kántora.
Berekméri Edmond
Népújság (Marosvásárhely)

Moldománia
A kitalált közös emlékezet
FOLYTATÁS OKTÓBER 12-I LAPSZÁMUNKBÓL
A kollektív emlékezet nem azonos a történelmi múlttal. A történelmi eseményeket interpretálják a közösségek a jelen érdekeinek alávetve, s így lesznek részei a kollektív emlékezetnek. „A kollektív emlékezet esetében tehát bizonyos fokig tudatosan alakul a múlt szemlélete. Itt fogható meg a történelmi múlt és a kollektív emlékezet közötti legfontosabb különbség: a kollektív emlékezetet a csoport saját identitásának megerősítésére, újraalkotására használja fel, annak érdekében, hogy a jelen kihívásaira megfelelő válaszokat tudjon adni. Míg a történelem, illetve a történész feladata a múlt aprólékos tudományos alaposságú feltárása, addig a kollektív emlékezet esetén nem követelmény sem a tudományos alaposság, sem az objektivitásra törekvés.” (Vékony Dániel: Muszlim kisebbégek Nagy-Britanniában, In: Kisebbségkutatás, 25. Évfolyam 2016/2).
A modernkori román történelemírás – mint azt Lucian Boia említett művében (Mit şi istorie în conştiinţa românească, Editura Humanitas, 1997) is kiválóan bemutatja – nagyon is rugalmasan igazodott a politikumhoz, a politika által megszabott célokat legitimálta. A román országgyarapítás programja, illetve ezek későbbi legitimálása mint egy vezérfonal jelenik meg ebben, ennek volt/van alárendelve a történelmi emlékezet, a mai hivatalos történetírás is. Ma is visszamenőleg közös nemzeti identitásról, összetartozástudatról, mindenkori erdélyi román többségről, stb. szól a mainstream történetírás és a román kollektív tudás. A romániai románoknak a Moldova történelméről szóló tudásuk, az egyesüléshez való hozzáállásuk is iskolapéldája ezeknek a megállapításoknak.
Számos sebből vérzik a dákó-román elmélet is: ha például a rómaiak és a dákok leszármazottai és nem vándoroltak, mint ahogy ma a történészek túlnyomó része szajkózza, akkor miért lennének a moldovaiak is románok? Ez ellentmond a dákóromán kontinuitás és a szedentáris életmód elvének, a rómaiak ugyanis sosem hódították meg, nem jártak a mai Moldova területén. Tehát akkor ott más népességből más nép alakulhatott ki. De mivel ma nagyjából ugyanazt a románnak nevezett nyelvet beszélik Moldovában – még a mesterséges latinizálás ellenére is, – akkor vagy a római-dák eredet sántít, vagy mégiscsak vándoroltak a mai területre. A római-dák változatban viszont éppen a római eredet a biztos, így hát marad a vándorlás elmélete. De ha esik a szedentarista életmód és Moldovába mégiscsak vándoroltak a románok, akkor minden bizonnyal Erdélybe is vándorolhattak. De ez már ellentmondana az úton-útfélen hangoztatott magyarokkal szembeni elsőbbségüknek. Mert a politikum nem elégszik meg Erdély Romániához csatolásának a demográfiai legitimációjával, hanem igényt tart a „történelmi juss” általi legitimációjára is, aminek a „mi voltunk itt előbb” retorika az alapja.
Marad tehát az ingatag lábakon álló, ellentmondásokat tartalmazó dákó-román elmélet, mint a szedentarista életmódot folytató, mindig itt élt egységes román nemzet mítosza. Úgy hülyeség, ahogy van, de legalább dicső identitást, azaz előkelő eredetet lehet kreálni vele, amivel a mában nagyobb tiszteletet lehet követelni, valamint a köztudatban legitimálja az erdélyi jelenlétet, etnopolitikát. Az egyesülési mánia pedig nemcsak visszamenőleg is legitimálja az egyesüléseket, hanem továbbra is biztosítja a csoport egységét és integráltságát, és jövőbe mutató politikai projektet is nyújt.
Kimarad a történetírásból, ami nem tetszik. A Havasalföld és Moldova közti háborús viszonyok, érdekellentétek, csaták, a különállások, az eltérő civilizációs térbe tartozás mind nem képezik részét a történelmi ismereteknek. A mai román kollektív emlékezet szerint az ottlakók mind románok voltak (még a mai, modern nemzeti identitás megjelenése, azaz a francia forradalom előtt is), s mindnek az volt az évezredes hőn óhajtott vágya, hogy egyesüljenek. Csak a gaz, megszálló idegenek miatt nem lehetett kivitelezni ezt a csodálatos politikai projektet. S persze ugyanez a helyzet a harmadik „román fejedelemséggel”, Erdéllyel is, amellyel csak a magyar urak miatt került a másik kettő olykor konfliktusba. Akik úgy általában is minden rossznak az okozói voltak itt a történelem során. Az utóbbi pár évtizedes sikeres agymosás hatására ezt ma szinte mindenki, aki megszólal a román nyilvános szférában, így fújja. Az internetes kommentelőtől a tévék műsorvezetőin át, az általuk meghívott történészig vagy politikusig.
A romániai unionisták nagy része számára felfoghatatlan, hogy sok moldvai mégsem akarja élvezni ezt a felkínált akolmeleget. Hogy egyesek ellennének úgy, külön államként, ahogy évszázadokig megvoltak..
HERÉDI ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

Emberiség elleni bűncselekményekkel gyanúsítják az 1989-ben hatalomra került vezetést
Emberiesség elleni bűncselekmények gyanújával indított vizsgálatot ismeretlen tettesek ellen a katonai ügyészség az 1989-es forradalom ügyében - közölte szerdán a legfőbb ügyészség.
A vádhatóság szerint az 1989. december 22-én hatalomra került új politikai és katonai vezetés hatalmának megőrzése érdekében olyan intézkedéseket hozott, amelyek sok ember halálához, testi és lelki sérüléséhez vezettek, így ezek a cselekmények kimerítik az emberiesség elleni bűntettek ismérveit.
A katonai ügyészség a forradalom aktáinak vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy a tettesek előre kidolgozott terv alapján egy polgárháború látszatát keltették, "az új vezetők hatalomra juttatása és legitimálása" érdekében.
A vádhatóság megállapítja: számos településen fegyveres incidensek történtek, amelyeket a polgári lakosság utcára szólításával és felfegyverzésével, a védelmi minisztérium vezetésének megosztásával, a fegyveres egységeknek adott ellentmondásos parancsokkal, a belügyi és katonai alakulatok egymás ellen való kijátszásával idéztek elő.
Az álhírek terjesztésébe a Román Televíziót (TVR) is bevonták, amely pánikkeltő, felhívásokat tett közzé. Mindennek a célja egy pszichológiai és médiaháború elindítása volt, amely aztán számos áldozatot szedett - mutat rá a közlemény.
A legfelső bíróság júniusban hagyta jóvá az 1989-es forradalom aktáinak újranyitását azt követően, hogy a forradalmárokat tömörítő, bukaresti December 21-e Egyesület több tagja pert nyert Románia ellen az Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB), amiért Románia nem szolgáltatott igazságot a forradalom sebesültjeinek és a halálos áldozatok hozzátartozóinak.
1989 decemberében 1142-en vesztették életüket és 3138-an megsebesültek - túlnyomó többségük a diktátor elűzése után.
Szabadság (Kolozsvár)

Olvasni jó, olvasni öröm – itt a Szabadság megújult weboldala!
Hozzátennénk még ehhez, hogy az olvasás tudást, tájékozottságot jelent. Ehhez kíván hozzásegíteni, hozzájárulni az újság, illetve az újság révén az újságíró. Ezt tartja feladatának a Szabadság és munkatársai, immár közel huszonhét éve. A világ körülöttünk egyre fejlődik, és felgyorsultak a műszaki változások, amelyek révén a sajtó – ezen belül pedig a Szabadság is – változatosabb formában képes eljutni az olvasóhoz: a hagyományos papíralapú, nyomtatott újság mellett weboldallal és digitális változatban is. Valamikor azzal büszkélkedhettünk, hogy a Szabadság volt a világon az első magyar nyelvű napilap, amelynek teljes tartalma felkerült a világhálóra. 1995-ben útjára indított honlapunk október 31-től, hétfőtől megújult struktúrával, formával és tartalommal, sokkal korszerűbben kínálja az olvasnivalót, és segít eligazodni, tájékozódni a helyi, hazai, külföldi eseményekben, történésekben.
Új weboldalunk arculata és felépítése hosszú munka eredménye, amelyhez szerkesztőségünk tagjai járultak hozzá ötlettel, kigondolással, megtervezéssel, javaslattal – és még lehetne sorolni a sok apró, de rengeteg fejtöréssel járó részletet, amelyhez meghallgatás, megértés és türelem is kellett jócskán a folyamatos napilapszerkesztés mellett. A weboldal kivitelezéséért a Codespring munkatársait illeti köszönet, akik mindvégig önzetlenül és nagyon sok jóakarattal viszonyultak a Szabadsághoz, elképzeléseinket továbbgondolással segítették. Gyakorlatilag megtestesítik a mára szinte teljesen kihalt egykori mecénás alakját, hiszen a weboldal térítésmentes elkészítése és üzemeltetése részükről a Kolozsvár egyetlen magyar nyelvű napilapjának nyújtott támogatás. Köszönjük!
Smart, fotóblog és még több ingyenes tartalom
Új weboldalunk kigondolásánál arra törekedtünk, hogy mind képileg, mind a felkínált tartalom elérése révén felhasználóbarát és könnyen áttekinthető oldalt kínáljunk. Fontos szempont volt, hogy a honlap élvezhetően olvasható legyen számítógépen, táblagépen és okostelefonon egyaránt. Rovataink elnevezése valamelyest változott és szám szerint kevesebb is lett, ezzel együtt viszont nemhogy csökkent volna, hanem megnövekedett az olvasható tartalom mennyisége. Ráadásul ezután sokkal több ingyenes tartalmat is kínálunk.
A Közhírben megtalálják Kolozsvár, Kolozs megye és a nyomtatott Szabadság terjesztési körzetének – Beszterce-Naszód, Fehér, Szeben, Szilágy megyék – híreit, eseményeit. Belpol rovatunk tartalmazza a belföldi politikai, országos érdekeltségű történéseket, a KultSzínTér a kulturális, művelődési témájú cikkeket. Máskép(p)rovatunkban olvashatják a vezércikkeket, publicisztikai írásokat, elemzéseket, tanulmányokat. Külpol rovatunk a külpolitikai híreké, eseményeké, az Életmód, Sport és Gazdaság rovat neve önmagáért beszél, a tudományos anyagokat pedig a Smart rovatban kereshetik. Hűha! Igen, ilyen rovatunk is van a weboldalon, itt találják az érdekes, furcsa, rendkívüli vagy hihetetlen történeteket. Újdonság a Zoom, ahol nemcsak a fotóriportokat láthatják, hanem az egészen újszerű Fotóblogot is. Fotóbloggereink rendszeresen megosztják velünk azt a világot, amit a fényképezőgép lencséjén keresztül látnak, de több évtizedes dokumentumértékű felvételeket is közlünk a Minerva Egyesület fotóarchívumából.
Az Extra fül még több olvasnivalót kínál: itt találják a Szabadságkülönféle mellékleteit (Campus, Erdély tájain, Református Híradó) és további hasznos és olvasmányos extra tartalmakat (Minerva Archívum, Kolozsvári utcanevek, Olimpikonok, Sporttörténeti gyűjtemény).
Előfizetés, hirdetésfeladás otthonról
Megújult weboldalunkon lehetővé tettük, hogy hirdetéseiket akár otthonukból, a számítógép képernyője előtt kényelmesen üldögélve is feltehessék, és ugyanígy akár az újságra is előfizethessenek. Kidolgoztunk továbbá egy előfizetési csomagot, amely lehetővé teszi, hogy a Szabadságot kedvezményes áron akár mindhárom megjelenési formájában megrendelhessék. Van, aki a hagyományos print/nyomtatott „papírújságot” kedveli. Más ugyanezt a tálalást olvassa szívesen, de a napilap terjesztési területén kívül él – neki való a Szabadság digitális változata, amely gyakorlatilag a képernyőn lapozható újság. Aki igencsak otthonosan mozog a világhálón, az már-már veleszületett készségként találja meg Prémium tartalmainkat. E három előfizetési formához találtunk ki közös keretet, hogy a nagyi és az unoka is egyaránt a hozzá legközelebb álló tálalásban olvashassa el a végtelen mennyiségű híranyagot árasztó világunkból általunk változatosan összeválogatott, megírt érdekességeket. Az előfizetés mikéntjéről részletes útmutatást nyújtunk a weboldalon.
Honlapunk jelenleg is frissül és kiegészül újabb tartalmakkal. Régi oldalunk és annak tartalma az Archívum menüpontban elérhető és visszakereshető, hasonlóan a még korábbi, 2007 előtti honlapunkhoz. Reméljük, sikerül elnyernünk olvasóink tetszését, és a szomszédnak is megmutatják az új webSzabadságot. Szeretettel kínáljuk – fogadják szeretettel.
Szabadság (Kolozsvár)

Dragnea kizárja az RMDSZ-szel való közös kormányzást
Nem vagyok hajlandó az RMDSZ-szel kormányozni a december 11-ei parlamenti választások után – jelentette ki Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke.
A politikus egy kedd esti televíziós műsorban közölte, egyedül a Călin Popescu Tăriceanu vezette Liberálisok és Demokraták Szövetségével (ALDE) tudja elképzelni a szövetséget, akikkel együtt reményei szerint pártja meghaladja az 50 százalékos támogatottságot, és kormányt alakíthat majd.
„Az első és egyetlen szövetséges az ALDE" – tette hozzá az Antena 3 hírtelevízió műsorában Dragnea. Arra a kérdésre, hogy egyáltalán felmerül-e az RMDSZ-szel való tárgyalás lehetősége, a politikus tagadó választ adott. „Miért beszélünk erről? Nem akarok az RMDSZ-szel kormányt alakítani. Pont!" – idézte az Agerpres hírügynökség a PSD elnökét.
Dragnea ugyanakkor azt sem tartotta elképzelhetőnek, hogy a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) alakítson kormányt, szerinte ugyanis a liberális alakulat politikusai és a PSD között összeférhetetlenség áll fenn, és az együttműködés teljesen lehetetlen.
Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke Dragnea kijelentésére úgy reagált: mosolyra fakasztja a PSD elnökének álláspontja. Facebook-bejegyzésében a politikus hozzátette, jól emlékszik arra, amikor egy másik pártelnök a Bibliára tett kézzel mondta ugyanezt, majd néhány hónap múlva alakulata „gyümölcsöző közös kormányzást" folytatott az RMDSZ-szel. (Kovács Emil Bocra, Kolozsvár polgármesterére utalt, aki a 2004-es helyhatósági választások kampányában fogadkozott, hogy nem lép szövetségre a magyar alakulattal – szerk. megj.) „Mi december 11-e után beszélünk majd az esetleges kormányra lépésről. Addig azon dolgozunk, hogy erős és arányos képviseletünk legyen a parlamentben” – szögezte le Kovács Péter.
Krónika (Kolozsvár)

Indokolatlan a Musai–Muszáj elutasítása
A jog szempontjából nem állja meg a helyét a kolozsvári polgármesteri hivatal szóvivőjének, Oana Buzatunak az érvelése, miszerint a folyamatban lévő per miatt nem lehet kitenni a Musai–Muszáj mozgalom többnyelvűséget szorgalmazó 3D-s tábláit – szögezte le lapunknak Szőcs Izabella, a többnyelvű helységnévtáblák kihelyezéséért pert indító Minority Rights Alapítvány jogásza. A Musai-Muszáj tavaly megvalósíthatta szintén első helyen végzett, Az ezer per tavasza elnevezésű projektjét, melynek tárgya maga a per volt; a PONT Csoport most felülvizsgálja a pályázatot.
A jog szempontjából nem állja meg a helyét a kolozsvári polgármesteri hivatal szóvivőjének, Oana Buzatunak az érvelése, miszerint a folyamatban lévő per miatt nem lehet kitenni a Musai–Muszáj mozgalom többnyelvűséget szorgalmazó 3D-s tábláit – szögezte le lapunknak Szőcs Izabella, a többnyelvű helységnévtáblák kihelyezéséért pert indító Minority Rights Alapítvány jogásza.
Kifejtette, ahhoz hogy jogilag és érdemben fel lehessen lépni a városvezetés hétvégén bejelentett elutasító döntése ellen, meg kell várni a polgármesteri hivatal vagy a Kolozsvári Tömegközlekedési Vállalat (CTP) hivatalos írásos indoklását. „Annak, amit Oana Buzatu szóvivő mesél, nincs jogi relevanciája, csak annak, ha a Musai–Muszáj hivatalos, írásos indoklást kap arról, miért akadályozzák meg a 3D-s táblák kihelyezését” – magyarázta az ügyvéd, aki szerint ennek birtokában meg lehet támadni a bíróságon a döntést.
Mint arról beszámoltunk, a kolozsvári városvezetés nem engedélyezi, hogy a civil mozgalom kihelyezze a város tömegközlekedési eszközeire a többnyelvűséget szorgalmazó 3D-s tábláit. A Musai–Muszáj a sajtóból értesült az ügyről, és hivatalos választ vár a polgármesteri hivataltól, illetve a helyi tömegközlekedési vállalattól (CTP). Oana Buzatu városházi szóvivő a Transilvania Reporternek nyilatkozva azzal indokolta a projektre kiadott engedély visszavonását, hogy a többnyelvűség kapcsán bírósági per van folyamatban, az akciócsoport szerint viszont az érvelés tendenciózus, hiszen nem lehet egy peres ügyre hivatkozva korlátozni a szólásszabadságot, amely alapvető emberi jog. Az, hogy egy ügyben zajlik a per, még nem jelenti, hogy nem lehet róla beszélni, mutatnak rá. „Aberráció, a szólásszabadság legdurvább korlátozása, hiszen pontosan a vitatott kérdésekről szoktak az emberek beszélni” – értékelt lapunknak Bethlendi András a mozgalom képviselője.
PONT-os felülvizsgálat
Oana Buzatu ugyanakkor arra is célzott, hogy az ügyben a pályázatot lebonyolító PONT Csoport és a Kolozsvári Közösségi Alapítvány hibázott. A táblák kihelyezését éppen a hivatal támogatta volna, hiszen a Musai–Muszáj a Com’On Kolozsvár pályázat keretében nyert 4500 lejt a projektre. A Com’On Kolozsvárt a PONT Csoport kezdeményezte és fejlesztette, együttműködve a polgármesteri hivatallal, a Kolozsvári Közösségi Alapítvánnyal és a SHARE Föderációval. A projektet az Izland, Liechtenstein és Norvégia által finanszírozott EGT (Európai Gazdasági Térség) Alap támogatásából finanszírozták, a Civil Támogatási Alap Romániában program keretében a PONT Csoport irányítása alatt, a polgármesteri hivatal és a civil szféra támogatásával.
A városvezetés érvelése a pályázat szabályzata szempontjából sem állja meg a helyét: a Commoncluj.ro oldalon elérhető kitételek között nem találtunk olyat, mely kimondaná: a per tárgyát képező témák nem támogathatók. A szabályzat szerint ellenben nem támogathatóak az olyan kezdeményezések, amelyek „nem sorolhatók be a projekt célkitűzéseibe és tevékenységeibe”, valamint a politikai természetű projektek. Ahogyan olyan projektekre sem adható pénz, amelyben xenofóbiára, rasszizmusra, erőszakra vagy gyűlöletre buzdítanak, vagy amelyek szociális/nemzetiségi kategóriák ellen uszítanak.
Farkas András, a Com’On Kolozsvár pályázatait elbíráló PONT Csoport vezetője a Krónikának elmondta: jelenleg épp vizsgálják az ügyet, amint kialakítják álláspontjukat a Musai–Muszáj projektjéről, közlik a sajtóval.
Egy per helyett kétezer
A dolog pikantériája, hogy a mozgalom tavaly, a Kolozsvár Európa Ifjúsági Főváros 2015 projektkeretében első ízben meghirdetett részvételi költségvetés pályázati kiírásán is első helyen végzett, akkor épp „az ezer per tavasza” elnevezésű projektjük kapta a legtöbb szavazatot. Ennek tárgya maga a kolozsvári többnyelvű helységnévtáblákért zajló per volt, azaz hogy minél többen csatlakozzanak a Minority Rights Alapítvány peréhez. „Tevékenységünk során szeretnénk megvalósítani: 1. az »Ezer per tavaszát«: 2015. június elsejéig – legalább 1000 kolozsvári polgár kérje beadványban a többnyelvű várostábla kihelyezését; – legalább 1000 polgár csatlakozzon felperesként ahhoz az új perhez, amely a kétnyelvű várostáblák kihelyezésére jogi úton kötelezi a városházát” – olvasható a honlapon a civil kezdeményezés célkitűzése.
Bethlendi András, a Musai–Muszáj mozgalom képviselője lapunknak megerősítette, hogy akkor még gond nélkül megkapták a pályázaton elnyert összeget, így meg is tudták valósítani célkitűzésüket. Sőt végül az eredetileg tervezett ezer helyett kétezer, a többnyelvű helységnévtáblák kihelyezését követelő kérést iktattak a városháza lakosság-nyilvántartó hivatalában.
A kolozsvári városháza érvelése amiatt is visszás, mivel a kincses város határába kihelyezendő többnyelvű helységnévtáblák célkitűzésként szerepelnek az Emil Boc polgármester vezette Nemzeti Liberális Párt (PNL) és az RMDSZ közötti megyei koalíciós megállapodásban. Ennek értelmében a két párt politikusai vállalják, hogy a megye több településén határozattervezeteket dolgoznak ki erre vonatkozóan, így Kolozsváron is, ahol a protokollum létrejöttekor már zajlott az úgynevezett táblaper, és a magyar politikusok épp ennek ellensúlyozására léptek, igaz, mindeddig eredménytelenül.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Szilágyi 40 – Egyéni hang, nehezen besorolható életmű
A negyven éve elhunyt Szilágyi Domokos költészetéről, életműve jelentőségéről Balázs Imre József irodalomtörténész beszélt a Krónikának.
– Szilágyi Domokos halálának 40. évfordulója alkalmából az erdélyi és magyarországi irodalomtörténészek, írók, költők értekeznek Szatmáron és Kolozsváron is a héten a költő életéről, munkásságáról. Hogyan látod: mennyire tartják „erdélyi" költőnek, és mennyire ismeri, értékeli (újra) és elemzi életművét a magyarországi szakma?
– Szatmárnémetiben Muzsnay Árpád szervezésében rendszeresen tartanak szakmai napokat Szilágyi Domokos emlékére, az idők folyamán sok értékes tanulmány született ezekre az alkalmakra a költőről magyarországi és erdélyi szerzőktől egyaránt. Mégis azt mondanám, az életművére összpontosító, Határincidens című budapesti konferencia 2015 októberében, illetve az ennek előadásait összegyűjtő, 2016-ban megjelent tanulmánykötet áttörést jelentett éppen a magyarországi szakmai közeg irányában.
Fontos, hogy a költő hagyatéka a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum részévé vált (részben ennek apropóján szerveződött a konferencia), mostantól inkább szem előtt van tehát a kutatók számára.
És fontos az is, hogy a Szilágyi Domokos-életmű tapasztalt magyarországi kutatói mellett (Pécsi Györgyi, Bertha Zoltán) a Határincidens-kötetben megszólaltak a huszadik századi magyar líra olyan fiatalabb kutatói is, mint Bartal Mária, Takács Miklós, Lapis József, Molnár Eszter vagy Pataky Adrienn, akik többek között Weöres Sándor, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, József Attila, Petri György elismert szakértői – így megszólalásuk Szilágyi Domokos életművét is ilyen összefüggésrendszerben helyezi el.
– Ahogy Pécsi Györgyi irodalomtörténész fogalmazott, mivel a romániai magyarság kisebbségi helyzeténél fogva bensőségesebb viszonyt ápolt íróival, költőivel a diktatúra éveiben, kifosztottnak érezte magát, miután – tíz évvel ezelőtt – fény derült Szilágy Domokos ügynökmúltjára. Mennyiben változott életművének értékelése, miután nyilvánosságra kerültek ügynökjelentései?
– Az ügynökmúlt felszínre kerülése azért volt meglepő tíz évvel ezelőtt, mert nem vágott egybe sem annak az intellektuális bátorságnak és kritikus iróniának az attitűdjével, ami a Szilágyi-művekből kirajzolódik, sem azzal, amit az ügynökökről gondolni szoktunk – hogy valamiképpen haszonélvezőivé váltak szerepüknek, előnyökhöz jutottak általa. Szilágyi Domokos a kortársak egybehangzó álláspontja szerint nem jutott sem anyagi, sem presztízzsel járó előnyökhöz a diktatúra idején. Valószínűleg másképpen olvassuk a verseit, különösen az erkölcsi dilemmákkal, elhallgatásokkal kapcsolatos passzusokat, mióta előkerült néhány általa írt jelentés. De ezek a pluszinformációk nem az életmű értékelésével függnek össze, csupán újabb dimenziókat nyitnak az olvasás számára. Tegyük hozzá azt is, hogy túl sok még a kérdőjel a beszervezés körülményeivel és a tényleges ügynöki együttműködéssel kapcsolatban ahhoz, hogy ezt a kérdést lezártnak tekinthessük.
– A hetvenes–nyolcvanas (és még a kilencvenes) években is a fiatal generáció körében valóban létezett valamiféle Szilágyi-kultusz, verseit széles körben ismerték, szinte kívülről fújták a diákok. Úgy tűnik, verseinek népszerűsége csökkent azóta. Ez a népszerűség-csökkenés vajon csak azzal magyarázható, hogy Szilágyi Domokos költészetét hosszú ideig a diktatúra elleni lázadásként olvasták, ez az értelmezési lehetőség pedig később „kiüresedett"?
– Nem hiszem, hogy a kultuszszerű viszonyulás a legjobb egy költő életművéhez – a költők is emberek, még ha valami olyat tudnak is esetleg a nyelvről vagy a világról, amit mások nélkülük nem vennének észre. Én is udvaroltam Szilágyi Domokos-versidézeteket küldözgetve, ami azt jelenti, hogy költészete számomra személyes evidencia.
A népszerűségről szólva viszont tény, hogy gyakorlatilag a teljes 1944–1989 közötti irodalomról elmondható: jelenleg nincs divatban. Mostanában kell valamelyes szellemi bátorság, hogy valaki innen válasszon magának kedvenceket.
– Hogyan értékeled irodalomtörténészként a tragikus sorsú költő életművét halála után 40 évvel?
– Egyéni hangú, nehezen besorolható életmű, valahol a késő modern, neoavantgárd és posztmodern költészet határvidékén, ahogy már Cs. Gyimesi Éva megfogalmazta monográfiájában az 1980-as évek végén. Vonzódott a nagy ívű kompozíciókhoz, a teljes kötetekké alakuló versépítményekhez – ezekbe pedig szintézisszerűen épült bele gyakorlatilag a teljes kultúrtörténet. Mindehhez pedig egy fanyar mosoly járult a szája szögletében – talán ez, így együtt Szilágyi Domokos.
Szilágyi Domokosra emlékeznek
Szatmárnémetiben, a Máramaros megyei Nagysomkúton, a költő szülőhelyén, valamint Kolozsváron is megemlékeznek a 40 éve elhunyt Szilágyi Domokosról. Szatmárnémetiben november 3-án délután és 4-én irodalomtörténészek, írók és költők részvételével tartanak tudományos tanácskozást a költő munkásságáról. A Szamos-parti városban álló köztéri Szilágyi Domokos szobrot megkoszorúzzák. Megemlékeznek a költőről november 4-én este a Szatmár megyei Batizon, november 5-én, szombaton délelőtt pedig Nagysomkúton. A költő emlékét kolozsvári sírjánál szombat délután idézik fel, a főhajtást követően Szilágyi Domokos életét és munkásságát értékelő kerekasztal-beszélgetéssel zárul az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) partiumi alelnöksége által kezdeményezett háromnapos rendezvény. A rendezvénysorozatot az EMKE, a Hagyományos Kultúrát Megőrző és Támogató Szatmár Megyei Központ, Batiz és Nagysomkút református gyülekezete, valamint a Kolozsvár Társaság szervezte.
A teljes emberkép felé táguló ars poeticák költője
Szilágyi Domokos (Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.) költő, író, irodalomtörténész és műfordító Szatmárnémetiben, a Kölcsey-gimnáziumban végezte középiskoláit. 1955–59 között a Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakos hallgatója volt. 1958–59-ben az Igaz Szó, 1960-tól a bukaresti Előre belső munkatársa, a hatvanas évek közepétől írásaiból, kötetei, műfordításai honoráriumából tartotta fenn magát. Betegnyugdíjba került, 1972-től Kolozsváron élt; 1976. november 2-án öngyilkosságot követett el. Fia, Kobak, az 1977-es bukaresti földrengésben halt meg. Szilágyi Domokos a kolozsvári Házsongárdi temetőben, közös sírban nyugszik első feleségével, Hervay Gizella költőnővel és gyermekükkel.
Szilágyi Domokos első verseit 1956-ban közölte az Utunk, első verskötetével (Álom a repülőtéren) 1962-ben lépett a nyilvánosság elé. Ettől kezdve verseivel, román és angol költőket bemutató fordításköteteivel folyamatosan jelen volt az irodalmi életben. Már első kötetében, az Álom a repülőtéren-ből kiemelkedő Halál árnyéka – Rekviemben átlépte a költői–nem költői versbeszéd közötti határt, s ez a poétikai határátlépés egyben új költői attitűd bejelentése volt. Eredetisége abban is megmutatkozott, ahogyan a gazdag magyar és egyetemes lírai hagyományba mintegy beleszületve dolgozta ki a maga költői nyelvét.
Értelmezői közül többen felismerték eszmevilágában az egzisztencializmust, nemcsak mint a korszellem egyik jellegzetes megnyilatkozását, hanem úgy is mint egyetemes emberi helyzet átélését, mint az egyén szabadságharcát. Szerepversei valójában a teljes emberkép felé táguló ars poeticák, és végigkísérik az egész életművet, a tizenkilencedik századi romantikus hagyomány verskultúrájában és hőskultuszában fogant Hunyadi János-portrétól a Bolyai-, a Bartók-paradigmáig, a nagyon modern sorstragikumig. Halála után 30 évvel az állambiztonsági hivatal levéltárából nyilvánosságra kerültek neki tulajdonított ügynöki jelentések.
Kiss Judit
Krónika (Kolozsvár)

Băsescu: Romániának nem szabad feladnia az egy nőből és egy férfiből álló család eszméjét
Romániának nem áll jogában feladni azt a gondolatot, hogy a családot egy nő és egy férfi alkotja – jelentette ki Traian Băsescu, a Népi Mozgalom Párt (PMP) elnöke, hozzátéve, hogy ez még nem jelent intoleranciát a szexuális kisebbségekkel szemben.
A román közszolgálati televízió kedd esti műsorában azzal kapcsolatban, hogy egy, a hagyományos családmodellt támogató civil kezdeményezés alkotmánymódosítást javasol a család meghatározásának újrafogalmazása céljából, Băsescu azt mondta: ‘Jó, ha megváltoztatjuk az Alkotmányt, de nem csak ezért. Erre a kérdésre a törvények nálunk megadják a választ.’
‘Jó, ha megváltoztatjuk, és ugyanakkor a parlament 300 képviselőjét is tegyük oda, és írjuk le, hogy a család egy nőből és egy férfiből áll’ – mondta Băsescu.
erdon.ro

„Kultúr”-emlékek
A könyveknek (és színdaraboknak is) megvan a maguk sorsa vagy utóélete. Emlékek a 700 éves Kincses Városból. Egy város, ahol két operaház és magyar ifjúsági könyvtár is volt a lázas 50-es években, ahol boldog gyermekkoromat tölthettem. (Ma már csak azzal dicsekedhetnék, hogy Mátyás király „falumbeli”.)
A vékony aranykeretes szemüveget viselő könyvtáros néni a Malinovszkij téren, a magas kőalapon álló kis tank szomszédságában előveszi kartotékomat és beküld a polcok közé: válassz magadnak egy új Verne Gyula-könyvet. Igen, mi Verne Gyula (és nem Jules Verne) piros könyvein és barna kenyéren nevelkedtünk, és az egykori Unitárius Kollégiumban, az „Unitereknél” váltunk emberré. Tudós nevelők tanítottak emberségre, s ha néha dr. Árkossy Sándor, dr. Mikó Imre, dr. Heinrich László, dr. Ősz Dénes vagy dr. Váczy Margit nevét emlegeti a hálátlan utókor, büszkén mondja a 60 éve érettségizett 14 diák a 33-ból: tanítványaik voltunk. Fejér Miklós, „az oszi” az irodalom szeretetét, a hűséget oltotta belénk. És mi a sorsa a jó nevelőknek? A könyveknek? Ugyanaz. Az egyik a Csatornánál csákányol, a másik laboráns lesz egy kolozsvári üzemnél, a másik kis faluba ingázik… És kedvenc olvasmányaim? A Táborozás a Balatonnál című a kályhában landol, címlapján kis hajót építenek a cserkészek és leventék, árbócán háromszínű kis lobogó, ez minden bűne; Ignácz Rózsa: Anyanyelve magyar című munkája is tűzhalált szenved, de R. Haliburton puhakötésben megjelent munkája, a Varázscsizmában a föld körül is máglyára kerül, az utolsó orosz cár családjának kiirtását is leírta. (Hogy egy elefánt hátán átkelt az Alpokon Hannibál nyomában, az még megbocsátható volt, de az a fejezet, ahol egy védtelen család három gyerekkel együtt, ítélet nélkül a bolsik áldozata lett, az már nem.) Veszélyes volt ’45 után ilyen könyveket otthon tartani…
És a Sétatér elején, a Szamos partján megbúvó magyar színház, mennyi emlék, mennyi élmény, ahol tanárainkkal is találkoztunk, és nekik is ünnep volt az előadás, legjobb ruhájukat vették fel… 1953… általános gyász a népi demokráciákban, a társulat végre megint műsorra tűzi az Úri murit, s amikor (talán Márton János?) Csörgheő Csuli szerepében, sírva bejelenti, hogy „Megdöglött a nagy kan”, csak a kisgyerekek mernek kacagni… 1957 vagy 1958 szeptemberében évfolyamtársam színházba invitál, házigazdájának bérlete van, és nem mennek az előadásra. Megyünk, az Optimista tragédia a cím. A nézőtéren „becsengetés után” csak az első két sor telik meg, a padsorok között bevonul egy forradalmár tengerészcsapat, zászlót lengetve, vezeti őket a bőrkabátos komisszárnő, a színpadon megfordulnak, felnéznek az üres páholyok és hátsó széksorok felé, és kiáltják: Hogy ez a sok-sok ember ilyen boldog, az mind a mi munkánk, harcunk eredménye… A szünetben kollégám „köhögni” kezd, és kivezetem, az első gesztenyefa alatti padon kinevetjük magunkat, és megállapítjuk, hogy a nézők azok voltak, akik nem mertek otthon maradni és mi ketten. (Ha jól emlékszem, akkor H. Bisztray Mária, Bara Margit, Flóra Jenő, László Gerő, s mintha Dorián Ilona alkották a csapatot, többek között ők sem lehettek mindig „némaleventék, tacskók vagy lirkirályok…”, Júliák vagy Rómeók.) A zenés színpadot párhuzamosan hódítottuk meg, s a kezdet nem is lehetett más, mint Dunajevszkij: Szabad szél c. műve, a Duli-duli-duli-t sokáig énekeltük, igaz, csak szünetben, és az Ezért aztán leginkább, iszunk egy kis pálinkát c. valódi tengerészdal is sokáig volt „műsoron” a kisdiák-kórusban. (Pár éve egy tévéműsor szerkesztője mesélte, hogy Budapest felszabaDULÁSA után nem sokkal Kodály Zoltán találkozott a szovjet őrnagyi ruhában feszítő Dunajevszkijjel, és csodálkozva kérdezte: Dajcs, maga mit keres itt? (A Wikipédia nem igazolja ezt az anekdotát.)
A komoly, nehéz zene első darabja részemre a Hunyadi László volt, s amikor az első felvonás végén férfikórus énekelte a Meghalt a cselszövő, nem dúl már rút viszály (Allegro non tanto), akkor a 3-as páholyból jól láttuk, sokan felkapták fejüket az ismerős dallamra (ami később Hunyadi-induló néven is forgott). Otthon tudtam meg, hogy a SZER hetente csúfolódó versikét énekelt erre a dallamra, hallgatása pedig a rádióhoz hajolva, bezárt ajtók-ablakok mellett történt. (Azt már más mesélte, hogy 90 legelején ennél a dalnál a tömeg felállva, tapsolva énekelt a színészekkel együtt: „Meghalt a cselszövő…”) A 60. érettségi találkozó után taxi visz a Házsongárdi temető felé. Mondom a gépkocsivezetőnek, hogy ’56-ban végeztem a Brassaiban. Ő is ott végzett, mondja, de ő ’56-ban született. Íme, még egy ’56-os Kolozsváron.
Szathmáry János, Kolozsvár–Gyergyószentmiklós
Hargita Népe (Csíkszereda)

„Itt állok, másként nem tehetek”
Szokványosnak tűnő októberi hétvégén hívogattak a harangok az érköbölkúti dombok között megbúvó ősi templomba. A helybeliek és az idelátogatók azonban tudták, hogy az október 29-én, szombaton beharangozott istentisztelet ünnepet rejteget. A magát egyik írásában félig tréfásan, félig komolyan Isten udvari bolondjának tituláló lelkésznek, Luther Mártonnak emlékére állítottak szobrot az érmelléki településen.
Az esemény ötletgazdája a maga is evangélikus Rákóczi Lajos irodalomtanár és helytörténész kezdeményezésére állított egész alakos szobor mindezidáig egyedülálló az erdélyi tájakon. A szobor Luther Márton halálának 470. évfordulója, valamint a közelgő reformációi év tiszteletére állíttatott. Az sem mellékes, hogy a közelgő november 10-e a reformátor születésének évfordulója is. A hívogató harangok szavára érkeztek a hívek Budapestről, Debrecenből, Létavértesről, Álmosdról, Székelyhídról, Szalacsról, Albisról, Szentjobbról, Kolozsvárról, Margittáról, és a helybéliek közül is ott volt mindenki, aki ápolja és őrzi protestáns vallását, és jó keresztyénként folyamatosan részese az itteni hitéletnek. Így hát nem csoda, hogy nagy ünnephez méltóan megtelt az érköbölkúti templom.
A reformátor
Az ünnepség a székelyhídi férfikórus szolgálatával kezdődött, majd a Budapestről érkezett evangélikus lelkész és egyháztörténész, dr. Blázy Árpád hirdetett igét, aki a prédikációjában az etióp kincstárnok megtéréséről szólt, az Apostolok Cselekedetei 8,26–30. alapján. Ezt követően Ledán István érköbölkúti lelkész köszöntötte a megjelenteket és osztotta meg gondolatait a gyülekezettel. Mint mondta, Luther korában nem volt Facebook, de a Wittenbergi templomra kifüggesztett üzenetet igen sokan „like-olták”, és a hullám rekordidő alatt elöntötte Európát. Valóban, Luther és a protestáns mozgalom tanai megváltoztatták nemcsak az egyházat, hanem az egész világot, megalkotva egy olyan nyugati típusú társadalmat, amire ma is építkezünk.
Ezt követően az érköbölkúti iskolások műsora következett. Az alkalomhoz illő színvonalas műsor Hermann Csaba énektanár, Béres Angéla vallástanár és Szabó Anita tanítónő munkáját dicséri, utóbbi szavalatával is megörvendeztette a szépszámú gyülekezetet. Hogy az ökuménia teljes legyen, a Szalacsi Örökzöld Asszonykórus (tagjainak fele katolikus) többek között a régi magyar himnuszt énekelte. Ezt követően Mátyás Attila nagyváradi evangélikus lelkész érdekfeszítő és jól dokumentált előadását hallgathatták Várad és környékének reformációjáról. Az előadás az 1514-es és 1557-es időszakot foglalta magába, amikor is az itteni reformáció lezajlott.
Ezt követően Rákóczi Lajos ötletgazda és főszervező beszélt a szoborállítás fontosságáról. Elmondása szerint minden szoborállítás eszménykép-választás. Mint mondta, mi, magyarok hajlamosak vagyunk arra, hogy pesszimistán nézzük a világot, és legtöbb állított szobrunk mártírhősökről szól. II. Rákóczi Ferenc száműzetésben végezte életét, a ’48-as tábornokokat kivégezték, és az ’56-os forradalmároknak is tragikus a sorsuk. Luther Márton olyan forradalmár, aki ágyban, párnák között végezte, és életében átélhette a tanai győzedelmeskedését. Úgy is mondhatnánk, hogy ő olyan sikeres forradalmár, aki megváltoztatta a világot. Nem karddal harcolt, hanem eszmékkel, érvekkel, és ilyen sikeres forradalmárokra van szükségünk a 21. században is. A szoborra fölkerült „Itt állok, másként nem tehetek.” idézet példaként kell, hogy szolgáljon azoknak, akik a mai kor útvesztőiben eltévelyednek, és kapaszkodó kell legyen azoknak is, akik gyakran csüggedten nézik a mai kor történéseit. „Nem gyűlölködésre van szükségünk, hiszen a »nincs helye közöttünk« megbélyegzéseknek kora ma már lejárt. Luther Mártonnak is helye van végre közöttünk, ezért is állítottunk neki szobrot itt, az Érmelléken” – hangzott el.
Az érköbölkúti vallásórások műsora következett. Ledán Katalin, a közelmúltban idekerült lelkésznő közösségformáló munkája szép példája annak a lutheri örökségnek, hogy a lelkész szellemi és közösségformáló fáklyája annak a településnek, ahova őt szolgálatra rendelték. Az ünnepség további része a templom előtti kertben zajlott, ahol Ledán István református lelkész felolvasta Csűry István református püspök az eseményre küldött püspöki levelét. Rákóczi Lajos Adorján Dezső Zoltán evangélikus püspök a köbölkútiakhoz intézett levelét olvasta fel: „Nagyon örülök és gratulálok e nagyszerű történetíró köbölkúti eseményhez. Külön gratulálok az ötletgazdának, és köszönöm, hogy ezt az ügyet szívén viselte. Hálás vagyok a helybéli gyülekezetnek, hogy Luthernek ily módon is otthont ad. Hiszem, hogy ő itt jó helyen van, valóban otthon van. Isten áldása legyen ezen a közös ünnepen. Erős vár a mi Istenünk!” – fogalmazott az evangélikusok püspöke.
A szobrot az alkotó, Szabó István jelenlétében Mátyás Attila nagyváradi evangélikus lelkész és Rákóczi Lajos tanár, helytörténész leplezte le. Mátyás Attila áldása után Meleg Vilmos színművész tartott a már csípős októberi szélben lélekmelengető és a tőle megszokott színvonalú, erős pátoszú lélekhez szóló előadást. Az ünnepséget a Szalacsi Örökzöld Asszonykórus dalai, valamint a Szózat közös eléneklése zárta.
Az esemény szeretetvendégséggel fejeződött be, amellyel a vendégszerető köbölkúti gyülekezet ajándékozta meg az ünnepségen résztvevőket.
K. B.
Érköbölkút
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Most már kötelező
Magyar gyerekeknek magyar iskolai minősítéseket!
Két éve tartó vitás ügy végére tett pontot az a levél, amelyet a minap kapott meg a Kovászna Megyei Tanfelügyelőség, és amelyben a minisztérium értesíti a kisebbségek iskoláit, hogy a szülőkkel való kapcsolattartás nyelve az illető közösség nyelve, esetünkben a magyar, tehát kizár minden egyéb értelmezési lehetőséget.
Két éve bonyolódott hosszas levelezésbe a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat a tanügyminisztériummal, az illetékes államtitkárral, a helyi tanfelügyelőséggel annak kapcsán, hogy miért kell a románul még nem beszélő kisiskolások ellenőrzőjébe csak román nyelven beírni a tanulmányi előmenetelüket jelző minősítéseket. Főként, hogy az értesítés magyar intézménytől magyar szülőnek szól.
Az október 25-én keltezett minisztériumi levélben közlik, a magyar oktatási intézményekben a belső kommunikáció, illetve a családdal való kapcsolattartás nyelve lehet a magyar is, és elemiben a minősítéseket kötelezően így kell beírni.
– Ez egy kis, de rendkívül fontos előrelépés. Ahhoz, hogy ennél nagyobbat léphessünk, szükség van a kormány politikai akaratára és pénzre, hiszen a hivatalokban külön fordítót kellene alkalmazni ahhoz, hogy mindent a helyi lakosság nyelvén is közöljenek – mondta a jogvédő szolgálat vezetője, Benkő Erika.
Az iskolákban furcsa volt, hogy a gyermekek „suficientet” meg „foarte binet” vagy „föböt” kaptak, nem elégségest meg nagyon jót, valamint az is, hogy az ellenőrző könyvben esetenként magyarul szerepelt a tantárgy, de románul a minősítés. Benkő Erika szerint már tavaly felhívták az iskolák figyelmét, hogy a hatályos törvények értelmében lehetőség van arra, hogy a minősítéseket magyarul is beírják. Elsőként a Székely Mikó Kollégium és a Mikes Kelemen Líceum élt a lehetőséggel, majd sorban a többi városi iskola is áttért a magyar minősítésekre, bár akadnak még iskolák, főleg vidéken, ahol valamiért még mindig románul írja be a tanító ezeket.
A minisztériumi átiratnak azonban leginkább a szórványban van jelentősége, mert ott jobban hajlanak a nyelvi asszimilációra, sokan úgy vélik – olykor nem megalapozatlanul –, jobb az állam nyelvét használni, hogy ne diszkriminálják őket, és mert ügyük így hamarabb elintéződik.
A gyermekek ezután tehát Nj (nagyon jó), J (jó), elégséges (Es) és elégtelen (Et) beírást kapnak, ezt erősíti meg a múlt héten kiküldött minisztériumi levél is.
Zsigmond József városi tanácsos, maga is munkatársa a jogvédő szolgálatnak, kérdésünkre közölte, jelenleg egy, a magyar feliratok és zászlók eltávolítása elleni stratégián dolgoznak, de igen időigényes dolog, hiszen sokféle indokkal és jogalappal indította a székelység szimbólumainak hadat üzenő Dan Tanasă azokat a pereket, amelyek nyomán le kellett venni azokat, és ezekre mind megfelelő választ kell találni.
Bodor Tünde
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Dicstelen lista élére került Románia
Romániának van az összes európai uniós ország közül a legtöbb külföldön raboskodó állampolgára. Az EU Observer kimutatása szerint 11 511 román „ül” más tagországok börtönében, ezzel Románia alig marad le a listavezető Marokkótól (11 700).
A dicstelen lista következő helyeit Albánia (5 722), Törökország (4 798) és Lengyelország (4 449) foglalja el.
A kisstílű románok
A románok mellett szól, hogy külföldön elítélt állampolgárai többnyire kisebb bűntetteket követtek el – áruházi lopás, betörés, zsebtolvajlás. A kimutatás szerint a román elkövetők jellemzően szegények, otthon és külföldön is diszkrimináció áldozatai. Ugyancsak kimutatható, hogy visszaeső bűnözőkről van szó, akik szabadulásuk után újabb kisebb bűncselekményeket követnek el és térnek vissza a börtönbe.
„A Németországban börtönbüntetésre ítélt román állampolgárok 60 százalékát lopás miatt zárták be. Ez nagyon szokatlan, ugyanis a rabok többségét erőszakos bűncselekmények vagy fegyveres rablások miatt csukták rácsok mögé” – fogalmazott Christian Walburg, a münsteri Wilhelm Egyetem büntetőjogi doktora.
A kisstílű bűnözők mellett egy másik kategóriát képviselnek a Nyugaton tevékenykedő román bűnbandák, akik internetes csalással, embercsempészettel és bank automaták felrobbantásával hívták fel magukra a figyelmet.
Hivatalos adatok szerint közel 3 millió román állampolgár él valamelyik másik uniós tagállamban, ezzel a lengyelek után a második legnagyobb ’expat’ közösséget alkotják. A legtöbben Olaszországban élnek, itt több mint 1 millióra teszik a román vendégmunkások számát, de itt található a legtöbb román rácsok mögött is. A románok 10 éven keresztül, 2005-2015 között vezették az olaszországi börtönökbe zárt külföldiek listáját, az idei az első év, hogy a román elítéltek száma csökkent.
„Az idei az első év, hogy a román elítéltek száma nem nőtt. Miért?” – teszi fel a kérdést Patrizio Gonnella, az Antigone Egyesület elnöke. Az olasz emberjogi szervezet 20 éve vizsgálja az itáliai börtönviszonyokat. „Jobban beépültek volna az olasz társadalomba? Nem hiszem. Kevesebb bűncselekmányt követnének el? Nem hiszem. Egyszerűen arról van szó, hogy az olasz rendőrség és ügyészség most minden erőforrását a terrorizmus elleni harcba fekteti és jelenleg a Maghreb-övezetből származókat kriminalizálja” – fogalmazott Gonella. 2015 júniusa és 2016 júniusa között a marokkóiak vették át a „vezetést”, a románok 10 év után „csak” a második legnagyobb népcsoportot képezik az olaszországi börtönökben. „Az Iszlám Államtól való félelem csökkentette a románok elleni előítéleteket” – tette hozzá az Antigone Egyesület vezetője.
M. Á. Zs.
maszol.ro

Elkezdődött az Örökségünk Őrei idei versenysorozata
Szerdán délután sorsolták ki a kolozsvári iskolák csapatai között az idén is zajló Örökségünk Őrei műemlékvédő versenysorozat feladatait.
A Bánffy palota udvarán összegyűlő gyereksereg a város magyar iskoláit képviselte. A találkozón sorshúzással dőlt el, hogy ki milyen épületet vesz védelmébe a következő hónapokban.
Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke arról beszélt, rajtuk múlik, hogy milyen eredményt érnek el, hogyan ajánlják mások figyelmébe a védelemre szoruló műemlékeket. Mint mondta, többek között Winkler Gyula EP-képviselő, az Electric Castle is támogatja az Örökségünk őreit, brüsszeli utazásra, fesztiválbelépőkre, táborra így idén is lehet számítani.
A csapatok számos fontos helyi épületre odafigyelnek: többek között a Szabók bástyája,a tűzoltótorony, a Sétatér, a leánynevelő intézet állapotára hívják fel a figyelmet.
Hegedüs az MTI-nek azt nyilatkozta, a csapatok felfedező körútra indultak, archívumokban kutattak, régi fotókat kerestek, megkeresték azokat az embereket, akik kapcsolódnak a kiválasztott épülethez, aztán Facebook bejegyzéseket, újságcikkeket írtak, filmet forgattak, villámcsődületet szerveztek."
Négy évvel ezelőtt szórványprogramnak szánták a műemlékek örökbefogadtatását, dede idővel egyre többen kapcsolódtak be. Az elmúlt években 67 erdélyi műemléket fogadott örökbe egy tanévre egy-egy diákcsapat, körülbelül ezren vettek részt mostanáig.
K.M.A.
maszol.ro

„Reméljük, hogy terápiásan felszabadít” – közeledik a Szüleink-projekt bemutató előadása Kolozsváron
Szombaton este 8-tól mutatja be a Kolozsvári Állami Magyar Színház a Homemade című előadását, amely 70 mélyinterjú alapján, interdiszciplináris csapattal készült a Szüleink-projekt keretében.
Deák Katalin dramaturg elmondta, hogy a Homemade előadás mögött, a pályázatírás időpontjától számítva, egy éves munka áll, a cél pedig a tiniknek szóló előadások hiányának pótlása volt, valamint az interdiszciplináris munka megtapasztalása, a színházi emberek mellett ugyanis két pszichológus is részt vett a projektben. Pozitívum, hogy egyetemistákat is sikerült bevonni, nem csak színis és teatrológus hallgatókat, hanem szociológia, szociális munkás, kulturális menedzsment szakosokat is, akik többek között az interjúk elkészítésében segédkeztek.
A 70 mélyinterjú gyerekekkel és felnőttekkel készült, a gyerekek 11 és 15, illetve a 16 és 19 éves korosztályból kerültek ki, köztük városi és vidéki, bentlakásban lakó gyerekek, valamint különféle családi háttérrel rendelkező fiatalok is voltak. Emellett interjú készült a projektben résztvevő színészekkel, dramaturgokkal, rendezővel is. 900 oldalnyi szöveg keletkezett, ebből, illetve improvizációk alapján állt össze az előadás szövege, ami azonban a bemutatón sem lesz végeleges: egy élő, folyamatosan változó anyagról van szó, mondta el Biró Réka dramaturg.
Később csatlakozott a projekthez Vargyas Márta rendező, az ő feladata az volt, hogy segítsen szűkíteni a témát és összefogni az előadást. A legnehezebb az volt, hogy a klasszikus rendezői szerepből átálljon a csapatszínház munkafolyamatára, mondta el Vargyas Márta. „Az ember bízik magában és azt hiszi, hogy eldönt valamit és az van. És egyszer csak rájön arra, hogy sok-sok ember sok-sok féle impulzust hoz az előadásba. Ettől a perctől kezdve azon múlik az egész, hogy hogyan győzzük le a saját egónkat és minden más olyan elképzelést is, amiről azt hisszük, hogy az a mienk, de közben meg egyszerűen az élet hozza az egészet.”
„Kegyetlen, de mégis csodálatos mese”
Így fogalmazta meg Vargyas Márta rendező a koncepciót. Deme Ilona és Dávid-Kacsó Ágnes pszihológusok szerepe az volt, hogy olyan interjúvezetőt dolgozzanak ki, amely segít a valós családi problémák feltárásában. Az alkotók nem titkolták, hogy a felmerülő témák között túlsúlyban vannak a negatívak, például az alkoholfüggőség vagy a családon belüli erőszak. Nem akarták elvenni a 15 évesek kedvét a családalapítástól, ezért vigyáztak arra, hogy az előadásnak ne csak negatív kicsengése legyen, mondta el Deák Katalin dramaturg.
„Nevetni fogunk” – ígérte meg Dimény Áron. „Könnyek között” – tette hozzá nevetve Visky András.
Nem ez az első csapatszínházi projekt a Kolozsvári Állami Magyar Színház életében, hívta fel a figyelmet Visky András művészeti vezető. 2010-ben mutatták be aVerespatak – fizikai és politikai vonalon című előadást. A Homemade viszont sokkal intimebb, árulta el Albert Csilla, aki abban az előadásban is játszott. „Turkálás a lelkünkben” – jellemezte a színésznő a Szüleink-projekt munkafolyamatát, majd hozzátette, reméli, hogy a mindenkit érintő témát feldolgozó előadás terápiásan felszabadít majd.
Hasonló kifejezéssel „terápiás csoportnak” nevezte az alkotócsapatot Kántor Melinda is, aki elárulta, hogy a Szüleink-projekt megváltoztatta a benne résztvevőket, hogy milyen irányba… az még kiderül.
„Az előadás nem ad választ semmilyen kérdésre” – szögezte le Dimény Áron, aki abban látja az egy éves munka legnagyobb hozadékát, hogy gondolkodási felületeket nyitott meg, olyan kérdéseket vetett fel, amelyeket egyébként nem biztos fel merünk magunknak tenni. „A másik oldalra tudtam helyezkedni” – mesélt tapasztalatáról Dimény Áron, aki maga is szülő, az előadás viszont segített neki abban, hogy ebben a szerepben kívülről is lássa magát.
A Szüleink-projekt nem ér véget a Homemade bemutatójával, az előadás után közönségtalálkozókat is szerveznek, az ott felmerülő problémákra pedig javaslatokat hozhatnak a következő előadásokban – ígérte Biró Réka.
Visky András hozzátette, ez az alkotófolyamat, a csapatszínházra jellemző munkamódszer egyre inkább részévé válik a Kolozsvári Állami Magyar színház mindennapjainak. A művészeti vezető elárulta, hogy az utóbbi időben egyre többet beszélnek a színházban a Kolozsváron élő IT-szakemberek masszív társadalmi rétegéről, és nem kizárt, hogy formát és helyet keresnek majd egy IT-generációról szóló előadásnak.
Homemade, 2 óra 30 perc
Rendező: Vargyas Márta
Zs. E.
maszol.ro

Visky András: „Feszítem a húrt, miközben szelíd és poétikus szövegeket írok”
Tíz év szünet után Visky András először publikált drámakötetet, a 2006-ban megjelent A szökés után a Ki innen című kötetet mutatták be az 5. Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál keretében, csütörtökön.
A könyv hét színházi kísérletet – Visszaszületés, Pornó – Feleségem története, Green Relief, Megöltem az anyámat, RádióJáték, Bevégezetlen ragyogás –, és egy interjút tartalmaz, amelyben Láng Zsolt próza-, drámaíró, irodalomkritikus, szerkesztő beszélget a szerzővel.
A könyvbemutató beszélgetést Tompa Gábor rendező, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója moderálta, aki a kilencvenes évek óta dolgozik együtt Visky Andrással. Felvezetőjében elmondta, az említett interjúban olyan fogalmakról esik szó, amelyek kapcsolatban állnak a kötetben megjelent drámákkal: a színházi radikalizmus, a marginalizált szereplők és a marginalizált színház kérdésköre, a színházi üzemszerűség, a nyitott dramaturgia, valamint a pontosság és a remény közötti összefüggés. A könyvbemutató beszélgetést Tompa Gábor rendező, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója moderálta, aki a kilencvenes évek óta dolgozik együtt Visky Andrással. Felvezetőjében elmondta, az említett interjúban olyan fogalmakról esik szó, amelyek kapcsolatban állnak a kötetben megjelent drámákkal: a színházi radikalizmus, a marginalizált szereplők és a marginalizált színház kérdésköre, a színházi üzemszerűség, a nyitott dramaturgia, valamint a pontosság és a remény közötti összefüggés.
„A színházat börtönnek tekintem”
Visky András egyetértett a színházigazgatóval abban, hogy a Ki innen cím nagy feszültséget takar, arra mutat rá, hogy valaki valahonnan ki akar szabadulni. A drámaíró elmondta, a szószerkezet a kötet egyik alkotásából van kiragadva. A címben Visky szemléletmódja is rejlik: „Én a színházat börtönnek tekintem, ahova a nézők a színészekkel együtt szabadon bezárkóznak, rájuk zárul a színház ajtaja, majd pedig ami ott történik közösen velük, kiszabadítja őket a színházból” – fogalmazott Visky András.
Hozzátette, megalapozott a véleménye, mivel a színházi architektúrában a fekete doboz nem egyéb, mint az üres sír. „Tulajdonképpen, amikor mi színházba megyünk, az üres sír meglátogatását hajtjuk végre, de úgy, hogy ott eljátsszuk a halál és a feltámadás játékát. Nem szabad benne maradni a sírban, a színházban mindig van egy olyan gesztus, hogy ki kell menni és reflektálni kell arra, ami történik” – mutatott rá a dramaturg.
„Feszítem a húrt, miközben szelíd szövegeket írok”
A könyvbemutatón szó esett arról is, hogy Visky András látszólag provokatív címeket használ – Megöltem az anyámat, Pornó – Feleségem története –, viszont aki elsőre nem dől be ezeknek, megtapasztalhatja, hogy az adott előadás nem azt nyújtja, mint amit elsőre ígér. Elmondta, találkozott már olyan nézővel, aki csak azért zárkózott el egy előadástól, mert felháborította annak címe. „A mi színházi tradíciónkban benne van az operettes magatartás a néző részéről, ez nem baj, ez tény. Én igenis egy avantgárd, modernista figura vagyok és szembemegyek ezzel” – fogalmazott. „Feszítem a húrt, tudom, miközben teljesen szelíd és poétikus szövegeket írok” – mutatott rá Visky.
Visky András szerint a színházban nem műalkotásokat kell létrehozni, de ajándék, ha ez sikerül. Ezt azzal indokolta, hogy a színházi műalkotás eleme maga az ember, a színész, akivel nem lehet bármit megtenni, nem szabad eszközként felhasználni annak érdekében, hogy egy jó előadás szülessen.
Több rövid drámából egész estés előadás
A beszélgetésen megtudtuk, milyen új tervekben gondolkodik a dramaturg. „Az utóbbi időben elkezdett érdekelni a nyitott dramaturgia, ami azt jelenti, hogy egy olyan szövegkorpuszt létrehozni, ami a próbafolyamatban nyeri el végső formáját” – fogalmazott. Visky konkrét ötlete arról szól, hogy ugyanarról a kérdésfelvetésről megír öt-hét darabot, ugyanazzal a rendezővel ezeket színpadra viszi, úgy, hogy egy előadás alatt a néző két-három darab ötvözését fogja látni. Azonos címmel fél év alatt a néző folyamatosan más megközelítését látná az adott témakörnek, olyan módon, hogy az elején nem tudja, hogy pontosan melyik darabok egyvelegét fogja látni.
Láng Zsolt szerint Visky András ironikusan kezeli a sikert
Láng Zsolt pár gondolatban felvázolta, miért gondolja különlegesnek Visky András munkásságát. Egyrészt folyamatosan felkínálja azt a lehetőséget, hogy az olvasó ne értsen egyet azzal, amit ír. Továbbá azt érzékeli, hogy a szövegei az Úrral folytatott párbeszédei alapján születnek. A másik jellemző szerinte egyfajta „billegetőzéshez” kapcsolódik, úgy látja, hogy mivel a világ „billegetőzik”, úgy is kell írni róla. Láng ugyanakkor úgy véli, a dramaturg a sikert ironikusan kezeli, szembemegy vele. Ezt bizonyítja a címválasztás, amelyben bár felhívja a néző figyelmét, mégsem teljesíti az ösztönös elvárását. Emellett tiszteli Viskyben, hogy monodrámákat ír, hogy felvállalja, hogy a szereplők hosszan értekeznek olyan dolgokról, amelyeket a néző nem föltétlenül ért. Láng Zsolt azt is elmondta, hogy Visky drámáiban nagyon erősek a szövegek, ami felveti a kérdést, hogy lehet-e szöveg nélkül színházat csinálni.
A közönségből érkező kérdésre Visky András kifejtette, egyetért azokkal a kritikusokkal, akik azt mondják róla, hogy jobban meg tudja írni a női figurákat. Úgy gondolja, ennek személyes okai is lehetnek, de tény, hogy érdekli a törékenység és a marginalizált helyzet. „A történelmet férfiak csinálták és látjuk, hogy milyen” – összegzett a drámaíró.
A könyvbemutatón jelen volt Zágoni Balázs, a Koinónia Kiadó igazgatója is, aki elmondta, a Ki innen című drámakötet több mint a huszadik a kiadó színházi témájú könyvei között. Hozzátette, szerinte Visky András a jelenlegi kötettel kompenzálja a tíz éves szünetet.
Tasi Annabella
maszol.ro

14 év alatt mindössze 16 személyt állítottak bíróság elé rasszizmus miatt Romániában Mindössze 16 személyt állítottak bíróság elé 2002 és 2015 között rasszizmus és idegengyűlölet miatt - közölte kedden Raluca Prună igazságügyi miniszter, hozzátéve, hogy ez nagyon kevés. "Nagyon kicsi ez a szám egy olyan országban, ahol, noha a parlamentben már nincsenek szélsőséges pártok (...), de vannak parlamenti pártok által támogatott mozgalmak, amelyek nem szélsőségesek ugyan, de a hagyományos értékek melletti kiállásuk szélsőségességhez vezet" - mondta az igazságügyi miniszter, példaként hozva fel, hogy egyesek a hagyományos értékekhez való ragaszkodásukkal próbálják alátámasztani, hogy nem akarják elismerni mindenki alapvető jogát a házassághoz. A szélsőséges magatartásról és gyűlöletkeltésről folyó vitán Raluca Prună bírálta a holokausztot tagadó megnyilvánulásokat is. Példaként említette azt az esetet, amikor 2012-ben egy szenátor nyilvánosan azt a kijelentést tette, hogy Romániában nem volt holokauszt, és az igazságszolgáltatás nem vonta felelősségre emiatt. A tárca vezetője hozzátette, soha nem lehet eleget beszélni ezekről a kérdésekről, mert egyetlen társadalom sem sziget, ahova ne érnének el a rasszizmus, a xenofóbia vagy a kirekesztés jelenségei. Cristian Pîrvulescu politikai elemző szerint Európa politikai térképét szemügyre véve Románia a nyugalom szigetének tűnhet, mert itt nem jellemző a Magyarországon, Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában megjelent illiberalizmus, amelynek Törökország és Oroszország a hajtómotorja. Az elemző szerint az illiberalizmus fogalmát látszólag Orbán Viktor magyar miniszterelnök vezette be a köztudatba 2014-ben, valójában azonban Fareed Zakariától származik, aki The Rise of Iliberal Democracy címmel közölt cikket 1998-ban. "Az illiberalizmus összetéveszti a demokráciát a választásokkal. Eszerint minden demokratikus, ami a választások következménye. Tehát ha Vlagyimir Putyint megválasztották, akkor ő egy demokrata" - fogalmazott Pîrvulescu, Hitler hatalomra jutását hozva fel példaként, akit szintén a jogállamiság szabályai szerint választottak meg. "Ez ma is megtörténhet. Románia vajon más? Románia vajon egy sziget? Ha jól megvizsgáljuk az illiberalizmus feltételezte értékeket, akkor azt látjuk, hogy Romániában is vannak erősen illiberális mozgalmak, amelyek a közbeszéd szintjén megpróbálják megkérdőjelezni a demokrácia értékeit, a jogállamiságot, a szabadságjogokat" - mondta a politikai elemző. A vitára a Friedrich Ebert Stiftung Intézet szervezésében került sor, a résztvevők között volt Werner Hans Lauk, Németország romániai nagykövete, Andrei Muraru államfői tanácsos, valamint az Elie Wiesel Holokaszt-kutató Intézet igazgatója. (agerpres)
Transindex.ro

Az agyagfalvi autonómiakezdeményezés
Az autonómia kérdésköre a kezdetek kezdetétől foglalkoztatta az erdélyi magyarság érdekképviseletét a rendszerváltás után felvállaló politikusokat. Király Károly írja le a „Nyílt kártyákkal” című könyvében, hogy miképpen vitatkoztak Iliescu elnök és a Nemzeti Megmentési Front néhány magas rangú képviselőjének társagában Domokos Gézával január legelején.
Domokos nemcsak, hogy Iliescu első kérdésére-kérésére készségesen lemondott az autonómia fogalmának az első kisebbségügyi hivatalos dokumentumba való beiktatásáról, de el is utasította Király logikailag feszes, történelmi tapasztalatokra alapozó érvelését az autonómia szükségességéről.
Ezek után nem meglepő, hogy az RMDSZ első programjának megszövegezői kínosan kerülték az autonómia kifejezést, de megpróbálták annak tartalmát belegyömöszölni a helyi önkormányzati rendszer követelésébe.
Az RMDSZ-en belül Székelyföldön volt néhány vezető, akik később, 1992-ben Erdélyi Magyar Kezdeményezés néven alapítottak nemzeti-konzervatív platformot, s akik elengedhetetlennek tartották, hogy az erdélyi magyar nemzeti közösség érdekképviselete nyíltan felvállalja az autonómia célkitűzését. Ennek elérése érdekében az 1991-es esztendő első felében megalakították az RMDSZ Székelyföldi Politikai Csoportját (SZPCS), mely szerveződés az agyagfalvi autonómiakezdeményezés kapcsán nyert országos ismertséget. A csoport tagjai úgy vélték ugyanis, hogy az 1848-as agyagfalvi népgyűlés emlékére megrendezett nagygyűlésalkalmas lehet arra, hogy közfelkiáltással kinyilvánítassák Székelyföld autonómia iránti igényét.
Király Károly több fontos dokumentumot közöl a Nyílt Kártyákkal II. című kötetében, így a SZPCS 1991. szeptember 2-i közleményének teljes szövegét, melyben a csoport állást foglalt a készülő alkotmánnyal kapcsolatban, kiálltak Király Károlynak az első cikkelyt módosító javaslata valamint Szőcs Géza kisebbségi törvényjavaslata mellett, hangot adtak ama elvárásuknak, hogy az RMDSZ képviselői és szenátorai támogassák mindkét javaslatot, jelezték egyben, hogy 12 nappal később tanácskozást tartanak, ahol megtárgyalják az autonómia és az önrendelkezés témakörét. Vélhetően e tanácskozáson merült fel, hogy az agyagfalvi népgyűlésről való megemlékezés kapcsán nyilvánítsa ki a székely nép az autonómia iránti igényét.
A csoportosulás 1991. október 2-i gyűlésén kijelölte az 1991. október 19-i népgyűlést előkészítő bizottságot Fábián Vilmos, Katona Ádám, Kusztos Tibor, Mihály József, Nagy István, Papp Kincses Emese és Váncsa Árpád személyében.
A kezdeményezésről tárgyalt az országos elnökség, anélkül, hogy döntésre tudott volna jutni, majd a Küldöttek Országos Tanácsa, mely egy olyan határozatot fogadott el, amit mind Katona Ádámék, mind Domokos Géza utólag a maga szájíze szerint interpretált. Hallgassuk erről az ügyben pártatlan Szőcs Gézát: „A KOT előtt álló egyik fő feladat az volt, hogy kezelje azt a másik válságot, ami a Székelyföld területi autonómiájával kapcsolatos bizonyos törekvések és mozgások felerősödése folytán állott elő. El kell mondanom, hogy e kérdésben, melyet az elnökség nem tudott megoldani hajnalig tartó vita során sem, a küldöttek tanácsa viszonylag hamar konszenzusra jutott. Egyetértett - kisebb-nagyobb módosításokkal - azzal a szövegváltozattal, amelyet én javasoltam elfogadásra. Ennek lényege az, hogy a Székelyföldnek sajátos önrendelkezési, önkormányzati hagyományai vannak, amelyek sohasem irányultak senki ellen. Ma ezek modern európai modellekkel lennének ötvözhetőek. De egy jogi és hatalmi vákuumban élünk, tisztázatlan törvényi körülmények közepette. Ezért megfontoltságra és türelemre van szükség, nem lehet bármit is kierőszakolni. Az RMDSZ csakis a törvényesség keretén belül maradva látja lehetségesnek azt, hogy a Székelyföld kialakítsa a hagyományainak megfelelő önkormányzati struktúrát.”
Sokak szerint (így vélekedik többek között Katona Ádám és Király Károly is) maga az elnök, Domokos Géza lármázta fel a román sajtót és politikumot, mely rárepült a kérdésre és addig csak a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom idején tapasztalt hisztériában tört ki. A magyarság és azon belül székelység elleni hangulatkeltés az ún. Hargita-Kovászna („Har-Kov”) jelentésben csúcsosodott, mely arra a gátlástalan hazugságra épült, hogy Székelyföldről a rendszerváltás után elüldözték volna a románokat. A román média-össztűz, melyből a politikum is bőven kivette a részét, másrészt az RMDSZ „vezetőségének” kihátrálása az ügy mögül olyan közhangulatot teremtett, hogy a szervezők jobbnak látták lemondani az október 19-i népgyűlés megszervezéséről, amelyet egyébként – jogellenesen – a román hatalom betiltott, s a tiltásnak katonai erődemonstrációval adott nyomatékot.
Az erdélyi magyarság, hála a Bukarestből irányítottak aknamunkájának, csak egy évvel később nyilvánította ki a belső önrendelkezésen alapuló autonómiaigényét. Király végkövetkeztetése az ügy kapcsán: „az agyagfalvi „veszedelem” végső soron nem veszedelem, hanem szégyenletes manipuláció volt – RMDSZ segédlettel.”
Borbély Zsolt Attila
itthon.ma/m/szerintunk

Székek Budapestről
Ezerötszáz ülést adományozott Sepsiszentgyörgynek Budapest önkormányzata. A székeket a Puskás Ferenc Stadionból, ennek felújításakor szerelték le, és a sepsiszentgyörgyi városi stadionban fogják felszerelni, majdnem duplájára növelve ezzel a lelátó befogadóképességét. Jelenleg 1800 ülőhely van, és mivel a bővítéssel 3000 fölé emelkedik a helyek száma, új tűzoltósági engedélyt is kell váltani. (demeter)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kiterjesztik a kivizsgálást (1989-es forradalom)
A katonai ügyészség elrendelte az 1989-es forradalom ügyében indított kivizsgálás kiterjesztését – jelentette be tegnap a főügyészség, amely szerint emberiesség ellen elkövetett bűnök gyanúja miatt indult eljárás az 1989. december 22-e utáni történések kivizsgálására.
A főügyészség közlése értelmében az 1989-es forradalom dossziéjának irataiból kiderül, hogy az 1989. december 22-e után hatalomra került új politikai és katonai vezetés olyan intézkedéseket rendelt el a hatalom megőrzése céljából, amelyek sok ember halálát, fizikai vagy pszichikai sérülését okozták. Az ügyészek szerint az a tény, hogy több településen is fegyveres incidensekre került sor, arra enged következtetni: előre előkészített terv alapján zajlott minden. Ezen intézkedések célja az volt, hogy az új vezetők legitimálják hatalmukat. A védelmi minisztérium vezetőségének megosztásával, hamis rendeletek és parancsok kiadásával a katonai erők megtévesztése volt a cél, ugyanakkor a terv része volt a lakosság utcára való kicsalása és felfegyverzése, továbbá az, hogy polgárháború látszatát keltsék, amelyben a védelmi tárca és a belügyminisztérium egységei szállnak szembe egymással. A terv kivitelezésébe a Román Televíziót is bevonták, amely félelemkeltő, olykor hamis információkat tartalmazó felhívásokat tett közzé, ugyanakkor elvágták a telefonvezetékeket, és olyan személyeket helyeztek a kulcsfontosságú minisztériumok élére, akik az új politikai-katonai hatalom hívei voltak. Mindennek a célja egy pszichológiai és médiaháború elindítása volt, amely aztán számos áldozatot szedett – áll a főügyészség közleményében.
Romániában az utóbbi negyed évszázadban széles körben elfogadottá vált az a feltételezés, hogy 1989 decemberében a kommunista diktátor elmenekülése után a hatalmat magához ragadó Ion Iliescu vezette reformkommunisták sok áldozattal járó diverziós cselekményt szerveztek, hogy egy nem létező ellenséget legyőzve, harci érdemeket szerezve igazolják hatalmukat. Most először történik azonban, hogy az akkori események büntetőjogi felelősségét vizsgáló ügyészség ugyanezt állítja. A vádhatóság közleményéből nem derül ki, milyen bizonyítékokkal rendelkeznek. A román legfelsőbb bíróság júniusban hagyta jóvá az 1989-es forradalom aktáinak újranyitását azt követően, hogy a forradalmárokat tömörítő, bukaresti December 21-e Egyesület több tagja pert nyert Románia ellen az Emberi Jogok Európai Bíróságán, amiért Románia nem szolgáltatott igazságot a forradalom sebesültjeinek és a halálos áldozatok hozzátartozóinak. A korábbi nem hivatalos statisztikai adatok szerint a Temesvárról indult, Nicolae Ceauşescu kommunista diktátor bukásához vezető 1989-es forradalom napjaiban 1142-en vesztették életüket és 3138-an megsebesültek – túlnyomó többségük a diktátor elűzése után.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Átszervezik a belügyi titkosszolgálatot
Katonai intézményként szervezik újjá a korábbi belügyi titkosszolgálatot (DIPI), miután a szervezet számos egykori és jelenlegi vezetője korrupciós botrányba keveredett. Erről tegnapi ülésén fogadott el sürgősségi rendeletet a kormány.
A DIPI helyébe lépő Belső Elhárítási Egység (DGPI) feladata lesz leleplezni és megakadályozni azokat a fenyegetéseket, amelyek a belügyi szervek hatékonyságát és a közrendet veszélyeztetik, de a szervezett bűnözés, korrupció terén nem lesz már hatásköre. A megszerzett ilyen jellegű információk „hasznosításánál” a DGPI-nek együtt kell működnie más belügyi szervekkel. A DGPI nem folytathat önállóan bűnvádi eljárást, nem eszközölhet letartóztatásokat, nem lesznek már saját fogdái. A DIPI vagyona, levéltára, költségvetése egy hónapon belül átkerül az DGPI-hez. A fegyveres testület parancsnokát a belügyminiszter nevezi ki a legfelsőbb védelmi tanács (CSAT) jóváhagyásával. A tegnap elfogadott rendelet felszámolja a hatásköri átfedéseket a rendőrséggel, a Román Hírszerző Szolgálattal és a belügyminisztérium korrupcióellenes igazgatóságával (DGA). Egyes források szerint a DIPI 2500 alkalmazottja közül 1800-at vesz át az új belügyi elhárítás, 700-at pedig átirányítanak a DGA-hoz és a bevetésekre szakosodott különleges rendőri alakulathoz (DOS). A militarizálás egyebek mellett azt jelenti, hogy megszűnik a 30 százalékos „korrupcióellenes” bérpótlék – írja a Mediafax. Dragoș Tudorache belügyminiszter azzal indokolta a DIPI „militarizálását”, hogy ez segít a fegyelmet és a feddhetetlenségi követelményeket nemcsak az alkalmazás feltételeként, hanem a szervezet működtetése során is érvényesíteni. Elődje, Petre Toba éppen a DIPI-botrány miatt kényszerült lemondásra szeptember elején, miután a korrupcióellenes ügyészség azzal gyanúsította meg, hogy megtagadta néhány önkényesen államtitokká minősített irat titkosításának feloldását, és így akadályozta a DIPI korrupt vezetőinek felelősségre vonását.
A korrupcióellenes ügyészség a belügyi titkosszolgálat 18 vezetője ellen indított eljárást, mert állítólag saját használatra vásároltak a szolgálat pénzén olyan javakat, amelyeknek semmi közük nem volt az operatív munkához, a beszerzésről készült jelentéseket pedig titkosították. Ugyancsak a DIPI pénzén vásároltatott magának luxusautót Gabriel Oprea volt belügyminiszter, állítja az ügyészség, ez az ügy májusban került bíróság elé.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Árpád öcsém, a kém (Egy megfigyelt család 30.)
A román politikai rendőrség (Securitate) íratlan törvénye volt: mindenki gyanús, aki él. Mindenki, tekintet nélkül nemi, faji, vallási, nemzetiségi besorolására – ameddig nem sikerült megnyugtatóan tisztáznia a gyanakvás előzményeit és az abból eredő esetleges hatalomellenes tevékenységet. A „tisztázás” folyamata azonban évekig tartott. Árpád öcsém esetében a gyanút sűrű levelezése és hozzám fűződő testvéri kapcsolata táplálta.
Bevált felderítő módszerükkel, a levelezés cenzúrájával, a Securitate S (scrisori – levelek) részlegén jutottak információkhoz. A levelezés nyelve magyar, tehát mindkét nyelvet jól ismerő fordítóra volt szükség, aki mindkét változatot továbbította az „értelmező” tisztnek (öcsém szekus „főfelügyelője” Székely Ferenc alezredes volt). Csak közbevetőleg említem meg, hogy a sepsiszentgyörgyi Sanyikát – egy magas rangú belügyi tiszt rokonát – jól ismertem. Pusztán „régi barátságból” még a barátnőmnek is elárulta címzettjeimet. Meg kell itt jegyeznünk, hogy az akkor érvényes román törvénykönyv a levéltitok megsértéséért büntetést szabott meg!
Nos, öcsém csupán számomra világos megfogalmazásban közölte, hogy átadta a címzettnek a levelemet, de ettől lehetőleg óvjam meg máskor. Ártatlan levél volt (erről már írtam), de a Securitate kettőnk közti titkos államellenes ügyet vélt a sorok között. Hasonló téves értelmezése volt a szervnek egyik levelében előforduló „diplomata” ismeretsége, ami egyszerű szótévesztés volt a diplomás helyett. Mindkét félremagyarázás az 1972. szeptember 15-én kezdődött és 1979-ben is tartó nyomozás okául (ürügyéül) szolgált. „Valószínű, azért utasították vissza (az útlevélkérést – P. A.), mert egy kémszervezet helyi rezidensének tartanak” – mondja öcsém Halmai Zoltán barátjának telefonon, amit lehallgattak.
Baráti kapcsolatai miatt gyakrabban megfordul Nagyváradon és Désen. A szeku kilátásba helyezi nyomon követését (F = filaj), azaz megtudni, hogy kihez, kikhez jár. Mivel húga (Ildikó húgunkról van szó) Budapesten él, úgy vélik: lehetséges, hogy ő tart kapcsolatot Árpád és az ismeretlenek között. Ezért mindkettőjüket Magyarországon élő „megbízható” személlyel kell ellenőrizni. Így kerül sor immár a negyedik testvér, Ildikó húgom ellenőrzésére is. (Figyelmeztet a Securitate, hogy apjukat az egyes szektor – külföldi kémelhárítás – tartja nyilván).
Természetesen Árpádot a hét év alatt (de még azután is) többször kihallgatja Székely alezredes. Aztán az 1979. március 17-ei jelentésben minden (megalapozatlan) gyanú alól mentesítik. Érveik: nincs hozzáférése állami titkokhoz, nem bizonyult be, hogy államellenes tevékenységet folytat, a „diplomata” szó lehetséges, hogy „diplomás”-t jelent, valamint hogy mind ő, mind a felesége igyekszik mérsékelni egyes ismerőseik kifakadásait.
Az „Arpi” titkosított névvel jelölt dossziét a C szektorban (iratraktár) tárolják azzal a megjegyzéssel, hogy az „anyag csekély jelentőségű”.
Puskás Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Katonai intézménnyé alakul a belügyi titkosszolgálat
Katonai intézményként szervezik újjá Romániában a korábbi belügyi titkosszolgálatot (DIPI), miután a szervezet számos egykori és jelenlegi vezetője korrupciós botrányba keveredett. Erről tegnapi ülésén fogadott el sürgősségi rendeletet a kormány.
A DIPI helyébe lépő Belső Elhárítási Egység (DGPI) feladata lesz leleplezni és megakadályozni azokat a fenyegetéseket, amelyek a belügyi szervek hatékonyságát és a közrendet veszélyeztetik, de a szervezett bűnözés, korrupció terén nem lesz már hatásköre. A megszerzett ilyen jellegű információk "hasznosításánál" a DGPI-nek együtt kell működnie más belügyi szervekkel.
A DGPI nem folytathat önállóan bűnvádi eljárást, nem eszközölhet letartóztatásokat, nem lesznek már saját fogdái. A DIPI vagyona, levéltára, költségvetése egy hónapon belül átkerül az DGPI-hez. A fegyveres testület parancsnokát a belügyminiszter nevezi ki a legfelső védelmi tanács (CSAT) jóváhagyásával. A tegnap elfogadott rendelet felszámolja a hatásköri átfedéseket a rendőrséggel, a Román Hírszerző Szolgálattal (SRI), és a belügyminisztérium korrupcióellenes igazgatóságával (DGA).
A Mediafax hírügynökség szerint a DIPI 2500 alkalmazottja közül 1800-at vesz át az új belügyi elhárítás, 700-at pedig átirányítanak a DGA-hoz, és a bevetésekre szakosodott különleges rendőri alakulathoz (DOS). A militarizálás egyebek mellett azt jelenti, hogy megszűnik a 30 százalékos "korrupcióellenes" bérpótlék – írta a Mediafax.
Dragos Tudorache belügyminiszter azzal indokolta a DIPI "militarizálását", hogy ez segít a fegyelmet és a feddhetetlenségi követelményeket nemcsak az alkalmazás feltételeként, hanem a szervezet működtetése során is érvényesíteni.
Elődje, Petre Toba éppen a DIPI-botrány miatt kényszerült lemondásra szeptember elején, miután a korrupcióellenes ügyészség (DNA) azzal gyanúsította meg, hogy megtagadta néhány önkényesen államtitokká minősített irat titkosításának feloldását, és így akadályozta DIPI korrupt vezetőinek felelősségre vonását.
A DNA a belügyi titkosszolgálat 18 vezetője ellen indított eljárást, mert állítólag saját használatra vásároltak a szolgálat pénzén olyan javakat, amelyeknek semmi közük nem volt az operatív munkához, a beszerzésről készült jelentéseket pedig titkosították. Ugyancsak a DIPI pénzén vásároltatott magának luxusautót Gabriel Oprea volt belügyminiszter, állítja a DNA, ez az ügy már májusban bíróság elé került.
Népújság (Marosvásárhely)

110 éve született dr. Szentkirályi István gyermekgyógyász-professzor
Nem volt sem irigye, sem haragosa – emeltük ki a címben, de úgy tűnik, hogy a lexikonszerkesztőkön kívül méltatója is kevés, holott élete legtermékenyebb bő két évtizedét a gyermekek gyógyításának, a kutatásnak, orvosnemzedékek képzésének szentelte a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézetben.
A sok ezerből valószínűleg ma is élnek olyan felnőttek, akiket gyermekkorukban meggyógyított, akiknek megmentette az életét, és tanítványai közül is sokan, akiket legjobb tudása szerint felkészítve a "gyógyítás szent útján" elindított.
Dr. Szentkirályi István 1906. december 29-én a Fehér megyei Zalatnán látta meg a napvilágot. Iskolába Gyulafehérváron, Szászvárosban és a tordai unitárius gimnáziumba járt, majd annak megszűnése után a román tannyelvűben érettségizett. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári I. Ferdinánd egyetem orvosi karán végezte román nyelven. 1933. április 8-án avatták doktorrá. 1934–35-ben Magyarországon képezte tovább magát, előbb a gyulai kórház szülészeti- nőgyógyászati osztályán, majd a szegedi egyetem gyermekklinikáján.
Magas, vékony, szőke, sokoldalú fiatalemberként sportolt (bokszolt), vadászott, horgászott, szépen korcsolyázott, ügyesen faragott, remek karikatúrákat rajzolt. Végtelenül szerény volt, de igényes önmagával szemben. Remek humorérzéke környezetét elbűvölte. Lovagias volt, sportszerű, aki a gyengébbet sohasem bántja, a kis halakat visszadobja.
1935-ben Tordán nyitott magánrendelőt. A második bécsi döntés után 1940 szeptemberében áttelepült Kolozsvárra. 1940-től az Anya és Csecsemővédő Intézet gyermekorvosa, 1943-tól az Országos Társadalombiztosítási Alap orvosa is volt. A megélhetés érdekében Kismester utcai lakásának egyik szobájában magánrendelőt nyitott. 1945-től a Dermata cipőgyár bölcsődéjének gyermekorvosaként dolgozott.
1949-ben prof. dr. Csőgör Lajos rektor meghívta a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet gyermekgyógyászati klinikájára előadótanárnak, ahol később professzori címet nyert. 1949–1971 között 22 évfolyam gyermekgyógyászait oktatta, kiváló szakemberek kerültek ki a keze alól.
Szakirodalmi tevékenységének az eredménye 12 tudományos dolgozat, amelynek első szerzője, nyolcban pedig társszerzőként szerepelt. Fő kutatási területe a csecsemőkori enterocolitisek, postdysenteriás állapotok, csecsemőkori atrophia és kezelésük; a vérplazmával végzett terápiás kísérletek gyermekkori reumás fertőzésben; a méz hatása koraszülöttek súlygyarapodására; a csecsemők malignus syndromája; a húgyutak fejlődési rendellenessége, a húgyúti gyulladások patológiája, az emzimopathiák felismerése.
Tanulmányai, dolgozatai hazai (Orvosi Szemle, Pediatrie) és külföldi szakfolyóiratokban (Gyermekgyógyászat, Kinderärzliche Praxis, Kísérletes orvostudomány; Med. Wochenschrift, Wiener. stb.) jelentek meg.
Egyetemi hallgatói részére 1951–60 között kilenckötetnyi litografált jegyzetet írt (Gyermekgyógyászati jegyzetek I., II., III. – három átdolgozott kiadásban). Közel 2.500 oldalt gépelt otthoni kis Erika írógépén. A Bukarestben megjelent Gyermekgyógyászat tankönyvbe (1962, 1965) fejezetet írt. Rendszeresen megszerezte az akkor legkorszerűbb svájci Fanconi gyermekgyógyászati szakkönyv több kiadását, és jegyzeteibe beépítette a szakmával kapcsolatos legfrissebb tudnivalókat. Kapcsolatot tartott az európai hírű budapesti dr. Kramár Jenő és dr. Dobszai László professzorokkal. Rengeteget olvasott, fiatalkorában filozófusokat is, aztán sorra fedezte fel a világirodalom nagyjait és a magyar költőket Adytól Székely Jánosig, akinek verseit olvasta és mondta magnóba még a halálos ágyán is.
Egész magatartását az igazi emberszeretet jellemezte. 1944 előtt az üldözötteket segítette, gyógyította, 1944 után szintén a hátrányos helyzetbe került emberek, a kilakoltatottak orvosa volt. Nem érdekelte a pénz, irtózott az anyagias emberektől, nem is volt több vagyona, mint egy kis moped motorkerékpár, egy svájci bicska meg a horgászfelszerelése.
Feleségével és három gyermekével bérelt lakásban laktak, idős szüleit és felesége szüleit, akik a háború után nincstelenekké váltak, halálukig segítette, eltartotta. Családján kívül rendkívüli módon ragaszkodott fiatalkori jó barátaihoz, elsősorban Csőgör Lajoshoz és Guzner Miklóshoz, akik Marosvásárhelyen tanártársai és majdhogynem szomszédai is voltak.
Súlyos betegsége (tüdőrák) miatt kényszerült abbahagyni a munkáját, s bár C. Carpinisean professzor 1968-ban Bukarestben megoperálta, 1973-ban, 67 éves korában tüdőrákban elhunyt.
Sem irigye, sem haragosa nem volt soha. Példaképet jelentett az orvosi szakmában, az orvosi etika betartásában. Orvosként dolgozó gyermekei szerint otthon, édesapaként úgyszintén. Ezért érzik méltánytalannak, hogy a MOGYE történetéről megjelent kötetekben alig vagy a legújabban meg sem említik a nevét. Életéről, pályájáról a Romániai magyar irodalmi lexinkonban (5. kötet) olvashatunk.
In memorian prof. dr. Szentkirályi István
Prof. dr. Szentkirályi István a marosvásárhelyi orvosi egyetem gyermekgyógyászati karának a legkedveltebb egyénisége volt. Magas, szikár, szűkszavú tanítómesterem hatalmas tudású, igényes, pedáns klinikus volt …, aki bevezetett engem a gyermekgyógyászat szövevényes berkeibe. Tette mindezt annyi méltósággal és hivatásbéli hitelességgel, hogy a mi generációnknak kitörölhetetlen emberi példaképe maradt. Ő vezetett be a tudományos munka és kutatás világába is. Fia, dr. Szentkirályi István kiváló fogorvos hosszú ideig Szatmáron élt, és a barátom volt. Amikor úgy hozta a sors, hogy szeretett tanítómesterem eltávozott közülünk, István barátom nekem ajándékozta azokat a számomra felbecsülhetetlen értéknek számító gyermekgyógyászati szakkönyveket, a klasszikus német gyermekgyógyászok munkáit, feljegyzéseit és írásait, amit az utókorra hagyott… Olyan tisztességgel, orvosi hittel őrzöm mindmáig, mint a gyermekgyógyászat katekizmusát. Szatmárnémeti, 2012. január 26-án" – olvasható az egykori tanítvány, dr. Bauer Béla PhD honlapján, aki nyugdíjazásáig a szatmári városi kórház gyermekosztályának vezető főorvosa volt, és gyógyító tevékenysége mellett gazdag tudományos és irodalmi munkásságot mondhat magáénak.
A dr. Szentkirályi István debreceni fogorvostól származó adatok alapján összeállította Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)